Jerzy Grotowski (1933-1999) SU eee ae es an Pec OU cea Cee CU TENOR TAA | ee ra Ona SR OC RUC CTer er mT Pn contd ny] lifjait kereste, hanem azt kivanta feltedezni,»amit elfelejtet- tink«. Az az opolei, majd wroclawi kisszinhaz, amelyet ve- oa R AC LULEOco uuu ya Ate rei erga hey hamarosan bucstt vet a rendezéi pélyatdl, s vitkeresésével MU OUR ULEAD az foglalkoztatta, amit eredetileg a svinésszel valé munka sordn fogalmazott meg maginak: az detben jatszott szere- Pe EL SUSE camer TA Dea ey ORC Sv oh BOR BTC eR eer Ce ee aC YALA aE CANO mt PAPER CU uc SOR N CRO eae el Etec at d Lee ZAI OL CSR CULT Meen a CROP tea ce eee Oeil Mtg sezek az odahagyott dolgai” inspirativ szorepiiknél fogva, Da Ee (eae OA OANA) eee Te ig aus szinhazi emberek egész nemzedékeit”, PWC Te SILICA C SUS ML CCMA eC tcae is Meera 76 jovahagyésaval késziilt, elsésorban a legendas szinhaai korszakot idézi fel Grotowski ,,odahagyott dolgai” kéziil, de PB Urste OM CON mU AN UPTIME Ta eC MULT Ooo eB dt (od palyaképre. ISBN 80-7149-216-7 NM 9°788071 492160 PU aeieh ey) tudlé a az és ri ree Jerzy GrotowskiJERZY Ss KALLIGRAM¢ Bos, Qu.Jerzy Grotowski Szinhaz és ritualéJerzy Grotowski Szinhaz és ritualé Szévegek 1965-1969Valogatta és szerkesztette JANUSZ DEGLER ZBIGNIEW OSINSKI Forditotta PALYI ANDRAS Akényv az Oktatasi Minisztérium tamogatasaval, a Felséoktata- si Palyaz6k Irodaja altal lebonyolitott felséoktatasi tankényv- tamogatasi program keretében jelenik meg. A kényv kiadasat a Polski Fundusz Literatury is tamogatta © Copyriht by Jerzy Grotowski, 1989 Hungarian translation © Palyi Andras, 1999 Jerzy Grotowski: Szinhaz és ritudlé Késziilt a Kalligram Kényv- és Lapkiad6 Kft., Pozsony, valamint a Pesti Kalligram Kft., Budapest kézis gondozdsaban, 1999-ben, Elsé kiadds. Oldalsz4m 224. Nyomta a Séd Nyomda Kft., Szekszard. Jerzy Grotowski: Divadlo a ritual Vydal Kalligram, spol. s r. 0., Bratislava v spolupraci s Pesti Kal- ligram, Kft., Budapest, 1999, Prvé vydanie. Stran 224. Vytladila tla- Giareit Séd, spol. s r. 0., Szekszard. ISBN 80-7149-216~7Szdvegek 1965-1969 A szegény szinhdz felé (9) A lemeztelenitett szinész (22) »Tizenhérom $zéksor” Laboratérium Szinhéz. Jerzy Grotowski a szinész mtivészetér6l G1) Nem volt egészen Gnmaga (38) Szinészi technika. Beszélgetés Jerzy Grotowskival (47) Szinhaz és rilé (36) Gyakorlatok (79) A hang (101) Valasz. Sztanyiszlavszkijnak (132)A szegény szinhaz felé 1 »Milyen forrdsai vannak kfsérleti szinbdzdban végzett mun- kAjénak?” Gyakran hallok ilyen és ehhez hasonlé kérdéseket, s be kell vallanom, hogy e kérdések reflexszertien tiirelmetlenséget ébresztenek bennem. Kisérleti eléadésokon dltaléban mellékes vallalkozdsokat szokds érteni, melyek minden alkalommal mint- egy elélr6l kezdve, .,valami tjjal” probalkoznak. Leggyakrabban ez nem jelent egyebet, mint a divatos drama vagy szinpadkép Vijratermelését, mikézben felhasznali4k hozza a képz ben jelentkez6 id6szerf dramlatokat (tassizmus, fakturalizmus stb.), a modernnek tartott zenét (péidaul elektronikus vagy konk- rét zene), bar a szinészek mindebben majdnem fiiggetlentil mo- zognak, sajat rutinjukra tamaszkodva, amit esetleg kiegészitenek a cirkusz vagy a kabaré sztereotipidival. Tudom, mibél dll ez, magam is csindltam. A mi munkénk mdsra irényul. Egyrészt arra toreksziink, hogy megszabaduljunk az eklekticizmustol, attdl, hogy a szinhdzat a kiilénbdz6 mfivészeti agak szintézisének tekintsiik, azaz annak pontos meghatérozdsdra, hogy mi a szinbdz sajétoss4ga, mi az, amiben més dramaturgiai méffajok nem miilhatjak feliil, amiben nem uténozhatjak. Masrészt a munkdnknak, amely arra 6sszpon- tosul, amit a szinhdz lényegének tartunk, vagyis a néz6 — szinész viszonyra, valamint a szinész lelki és kompoziciés technikajéra, hosszti tavii kutaté jellege van. Kénnyebb lenne az ilyen tipusé tevékenység hagyomadnyair6} beszélni, semmint konkrét forrdsairdl. Sztanyiszlavszkijon nevel- kedtem, s neki készénhetem a szinészi jaték metodikaja irdnti érdeklddésemet. Bizonyos értelemben mint ember is 6 a példa- képem, éspedig azért, mert makacs szenvedélyességgel kutatott, 9rendszeresen megijitotta szempontiait és sziintelen polémiat foly- tatott kordbbi 6nmagaval. Sztanyiszlavszkij volt az, aki a méd- szer tekintetében feltette a kuleskérdéseket. A mi valaszaink azo1 ban, amelyeket ¢ kérdésekre adunk, eltérnek Sztanyiszlavszkij valaszaitél, s6t sok esetben ellenkezé eldjeltick. A rendelkezésemre all6 lehetéségekhez képest igyekeztem megismerni az eur6pai és az Eurdpan tili szinészképzés iranyza- tait. Kiiléndsen figyelemre mélténak tfintek Dullin testritmus- gyakorlatai, Delsarte kutatdsai a centripetalis és centrifugélis re- akciéknak az emberi viselkedésben jatszott szerepét illetéen, Sztanyiszlavszkij a ,,fizikai cselekvések” terén, Mejerhold bio- mechanikus tréningje és Vahtangov prébalkozdsai a Mejerhold- féle kiils6 expr és a Sztanyiszlavszkij-iskola dsszekapes: ldséra. A keleti szinh4zban, példaul a pekingi operdban, az indiai Kathakali szinhazban és a japdn N6 szinhdzban is az iskolézds médszere érdekelt, f6ként pedig a szinészi tréning. Lehetne még szaporitani a neveket és a szinhdzi rendszereket. De a médszer, amelyet mi kidolgozunk, nem a nféle helyek- r6l kélesénzétt eljarasok szintézise, annak ellenére, hogy nem- egyszer felhaszndljuk idegen rendszerek glemeit is, amelyeket egyébként adaptalunk és dtdolgozunk. E médszer lényege, hogy nem akarja a szinészt meghatérozott j dg kialakitésdra ne- velni, sem pedig arra, hogy kifejezési eszkézeinek gynevezett »kellékté kiépitse. Nem deduktiv tit ez, amely a megtanult hozzdértést 6sszegezné. Minden figyelmiinket a szinész lelki fo- lyamatara dsszpontositjuk, amelyet végletesség, teljes lemeztelenedés, sajat intimitasanak feltardsa jellemez, de nem ego- ista médon, nem tigy, hogy kézben sajét élményeiben (érzelmei- ben) gyényérkédik, hanem épp ellenkezGleg, mintegy az Gndt- adds aktusa dltal. A szi inti inabdl az. ,,dtvilé- gosuldsba” emelé lelki és fizikai képességek integracidja és a ptransz” technikja ez. Ebben a szinhdzban a szinészképzés médszere nem arra ird- nyul, hogy a szinész megtanuljon valamit, hanem azoknak az aka- dalyoknak az eltdvolitasdra, amelyeket a lelki folyamatok sordn a sajét szeryezete tamaszthat. A szinész szervezetének a belsé 10folyamat érdekében meg kell szabadulnia mindenféle en allas- tél, éspedig oly médon, hogy valdj legyen a bels6 impulzus és a kiilsé reakcié k6z6tt, hogy az im- pulzus énmagdban mar reakcié legyen; egyszéval, hogy a tes mintegy elégjen, megsemmisiiljén, s a néz6 csak a lelki impu! sok lathaté folyamataval talélkozzék. Ebben az értelemben negativa ez: nem a hozzéértés 6sszegzése, hanem az akadalyok eltavolit Azt is mondhatndnk, hogy e médszer szerint a szinészben le- zajlé lelki folyamat a ,,hozzdértés”; de ez igy pontatlan. Hisz ezt a folyamatot nem lehet megtanulni. A munkaval és a speciilis gyakorlatokkal t6ltott évek (e korlatok csak részben kotsd- nek a fizikai-plasztikai inghez, de lényegileg a he- lyes koncentracist kivanjé Kialakitani) tébbnyire képessé teszik rd a szinészt, hogy feltarja an a folyamat eredetét, s ekkor megfelelé segitséggel mar tovdbbfejleszthet6 az, ami igy feléb- redt benne. Bar a folyamat, amelyr6l itt sz6 van, dsszefiigg a kon- centraci6val, a bizalommal, a nyitottsaggal és a hivatasban valé szinte teljes elveszéssel, mégsem dnkényes. Megkéveteli a passzi- vitds Allapotat (passziv készség az aktiv partitiira realizdl4sara), azt a pszichikai magatartast, amelyet nem annyira az ,,ezt meg akarom tenni”, inkabb a ,,lemondok a meg nem tevésér6l” hata- roz meg. Ebben a szinhazban a legtébb szinész az Gnhelyesbités szaka- szdban van, titban afelé, hogy e folyamat lehet6vé valjék szama- ra. Az 6 napi munkdjuk nem a lelki technikara 6sszpontosul, ha- nem a szerep megkompondldsdra, a fornia megszerkesztésére, a jelek partitirdjara, egyszéval ai it szivesen neveziink ,,mes- terségnek”. Mert a szinész belsé technikaja és a ,,mesterség” (a sze- rep jelekben valé artikuldlasa) nem dllithaté szembe egymassal. A kozhiedelemmel ellentétben az a véleményiink, hogy a lelki folyamat, amelyhez nem jaru! formalis artikulacié, fegyelem, struktirateremtés, alaktalan lesz, széthullik. Es forditva: a sze- repkompozicié mint adott jelrendszer. amely tillépi az igazsag merésére szolgalé dtlagos természetességet, s demonstral- ja azt, ami a reakcié mégétt rejlik (azaz leleplezi atlagos 1atas- ilmédunkat és felfedi az emberi reakciékban rejl6 antinémidkat), elvezet a lelki folyamathoz, s nem korlatozza azt. A félelem, az életveszély vagy a rendkiviili 6rém okozta pszi- chikai sokk pillanatéban az ember nem ,,természetesen” viselke- dik, hanem ,,masképp”, mondhatni ,,mesterségesen” — az, objek- tiv megfigyelé szempontjabél. Az ember az elragadtatds, a lelki maximum dllapotaban jeleket teremt, téncolni kezd, ritmikusan artikulalja énmagat, énekel; ez a jel és nem az dltaldnos termé- szetesség a mi megfelelé elemi expressziénk. Es végiil a belsé folyamat és a forma kézott kélesénds fesziiltség tamad, amit mind- két emlftett tényezé erdsit; a forma mint fék, mint kételék, a bel- sé folyamat mint természeti erd, mint egy dllat, amely el akarja tépni kételékeit, hogy anndl erésebben vesse bele magat a sajat spontan reakcidiba. A formélis technikat illet6en sem téreksziink a jelek gyijtésé- re (ahogy az a keleti szinh4zban térténik, ahol a jelek ismétléd- nek), inkabb arra, hogy a természetes emberi impulzusokb6l 4l- land6 elvondssal desztillaljuk a jeleket, azaz megtisztitsuk mind- attél, ami az dtlagos viselkedés arnya a tiszta impulzuson. Még az ellentmonddsokban is (a gesztus és a hang, a hang és a sz6, a sz6 és a gondolat, az akarat és az dsztén kézt stb.) desztillalédik ~ majdnem mesterségesen — rejtett lényegiik. Tehat via negativa ez is, bar alacsonyabb szinten. 2 Nehéz nekiink magunknak megkiilénbéztetniink a tudatosan kérvonalazott programot és azt, ami mintegy sajat képzeletiink strukturdja. Elég gyakran feltették példdul nekem a kérdést, hogy el6ad4sunk bizonyos elemei, amelyek, mondjuk, a kézépkori szin- hazat idézik, a ,gyékerekhez”, a ritudlis szinhdzhoz stb. valé tuda- tos visszatérés kévetkezményei-e? Nem tudok erre egyértelmti valaszt adni. Valéban, a szakmai tudatossdg azon Allapotdban, amelyben jelenleg vagyok, a mitosznak, a ,,gydkereknek”, az ele- mi emberi szitudciéknak kézzelfoghatd jelentéségiik van. Csakhogy ez nem valamiféle megalapozott mtivészetfiloz6fiabél kivetkezik, 12hanem a szakma objektiv térvényszertiségeit széhoz juttaté gya- korlatb6l. Es ebben az értelemben egyetértek Sartre-ral, aki azt irja, hogy ,,minden technika metafizikahoz vezet”. Nem volt kénnyf ezt megértenem, és sok év telt el a gyakorlat kisértései és az a priori elfogadott alapelvek kézti vivédassal. Els6nek Ludwik Flaszen kritikus, baratom és mondhatni, hézi recenzensem hivta fel erre a figyelmet, megdllapitva ~ egyéb- ként meglehetdsen drasztikus formaban —, hogy ami az eléadas- ban spontdn sziiletik meg belélem, a szakma belsé struktiraja- bél, az Gj nézépontokat tér fel, mig az, amit tételként elfogadok, inkébb arrél arulkodik, hogy nem az érielmem, hanem személyi- ségem mas oldalai a fejlettebb tényezdk. Aztan sajat eléaddsaink tapasztalatai, valamint az a megfigyelés, hogy a tudatossdg belé- link sziiletik, az eléad4s tehat nem a priori tudatoss4g eredmé- nye, mindenekelétt pedig az a koriilmény, hogy nagyjabél 1960- 1961 t4jan a médszertanra Ssszpontositottam a figyelmemet, oda vezetett, hogy azt hiszem, Sartre meghatérozdsa szinhazunkban is alkalmazasra keriilt. S igy az a torekvésem, hogy a gyakorlatban feleljem meg az eredetileg feltett kérdést (mi a szinhéz? mi az, amiben nem ver- senyezhet vele a film és a televfzi6?), két konkrétumot kristalyo- sitott ki bennem: az egyik a szegény szinhaz, a masik az eléadas mint transzgressziv aktus. Nem széndékozom szinhdzi létasm6- dunk e két aspektusdval részletesen foglalkozni. Mindenesetre azaltal, hogy az eléadasr6l fokozatosan lebontottuk, amit le lehe- tett bontani, mintegy tapasztalatilag kimutattuk, hogy létezhet szinhéz karakterizdlds nélkiil, autoném jelmez és diszlet nétkiil, elkiilénitett szinpad nélkiil, fényjaték, zenei aldfestés nélkiil. De nem létezhet, ha nincs meg a szin viszony, a szinész és anéz6 kézzelfoghat6, kézvetlen, ,,c16” érintkezése. Elméletileg ez régi igazsdg. De ha a gyakorlatban a végére jacunk, fontos kévetkezményekre deriil fény. Kérdésessé valik az az, elképzelés, amely szerint a szinhaz a kiilénbdz6 miivészeti Agak, vagyis az irodalom, a képzémiivészet, a festészet, az épité- szet, a fényjaték, a szinészet szintézise (az inszcenizdtor vezény- lete alatt). Ez a ,,szinhdz mint sziniézis” szemlélet valéjaban az, 13médunkat és felfedi az emberi reakciékban rejl6 antinémidkat), elvezet a lelki folyamathoz, s nem korlatozza azt. A félelem, az életveszély vagy a rendkiviili 6rém okozta pszi- chikai sokk pillanatéban az ember nem ,,természetesen” viselke- dik, hanem ,,masképp”, mondhatni ,,mesterségesen” ~ az objek- - tiv megfigyelé szempontjébél. Az ember az elragadtatds, a lelki maximum 4llapotaban jeleket teremt, tancolni kezd, ritmikusan attikulalja 6nmagat, énekel; ez a jel és nem az dltaldnos termé- szetesség a mi megfelelé elemi expressziénk. Es végiil a belsé folyamat és a forma k6zott kélcsénés fesziiltség tamad, amit mind- két emlftett tényezé er6sit; a forma mint fék, mint kételék, a bel- s6 folyamat mint természeti erd, mint egy llat, amely el akarja tépni kitelékeit, hogy anndl erdsebben vesse bele magat a sajat spontan reakcidiba. A formélis technikat illetéen sem toreksziink a jelek gysijtésé- re (ahogy az a keleti szinh4zban térténik, ahol a jelek ismétléd- nek), inkabb arra, hogy a természetes emberi impulzusokb6l 4l- land6 elvondssal desztillaljuk a jeleket, azaz megtisztitsuk mind- attél, ami az dtlagos viselkedés drnya a tiszta impulzuson. Még az ellentmondasokban is (a gesztus és a hang, a hang és a sz6, a sz6 és a gondolat, az akarat és az dszton kézt stb.) desztillélédik — majdnem mesterségesen — rejtett lényegiik. Tehat via negativa ez is, bar alacsonyabb szinten. 2 Nehéz nekiink magunknak megkiilénbéztetniink a tudatosan kérvonalazott programot és azt, ami mintegy sajat képzeletiink Elég gyakran feltették példdul nekem a kérdést, hogy el6ad4sunk bizonyos elemei, amelyek, mondjuk, a kézépkori szin- hazat idézik, a ,,gydkerekhez”, a ritudlis szinhazhoz stb. valé tuda- atérés kévetkezményei-e? Nem tudok erre egyértelmi valaszt adni. Valéban, a szakmai tudatossdg azon dllapotéban, amelyben jelenleg vagyok, a mitosznak, a ,,gyékereknek”, az ele- mi emberi szitudcidknak kézzelfoghaté jelentéségiik van. Csakhogy ez nem valamiféle megalapozott mivészetfilozé6fidb6l kévetkezik, 12hanem a szakma objektiv térvényszertiségeit széhoz juttaté gya- korlatb6l. Bs ebben az értelemben egyetértek Sartre-ral, aki azt irja, hogy ,,minden technika metafizikahoz vezet”. Nem volt kénnyéf et megértenem, és sok év telt el a gyakorlat kisértései és az a priori elfogadott alapelvek kézti vivédassal. Elsének Ludwik Flaszen kritikus, bardtom és mondhatni, hazi recenzensem hivta fel erre a figyelmet, megdllapitva — egy: ként meglehetésen drasztikus formaban —, hogy ami az eiéa ban spontan sziiletik meg belélem, a szakma belsé struk bél, az Gj nézépontokat tar fel, mig az, amit tételként elfogadok, inkabb arrél Arulkodik, hogy nem az értelmem, hanem személyi- ségem més oldalai a fejlettebb tényezdk. Aztan sajat eléaddsaink tapasztalatai, valamint az a megfigyelés, hogy a tudatossdg bel6- liink sziiletik, az el6adas iehat nem a priori tudatos eredmé- nye, mindenekel6tt pedig az a kériilmény, hogy nagyjéb6l 1960- 1961 t4jan a médszertanra dsszpontositottam a figyelmemet, oda vezetett, hogy azt hiszem, Sartre meghatérozdsa szinhézunkban is alkalmazasra keriilt. S igy az a torekvésem, hogy a gyakorlatban feleljem meg az eredetileg feltett kérdést (mi a szfnhdz? mi az, amiben nem ver- senyezhet vele a film és a televizié?), két konkrétumot kristélyo- sitott ki bennem: az egyik a szegény szinh4z, a masik az eléadé mint transzgressziv aktus. Nem szandékozom szinl ldtasmés- dunk e két aspektusdval részletesen foglalkozni. Mindenesetre azéltal, hogy az el6ad4sr6l fokozatosan lebontottuk, amit le lehe~ tett bontani, mintegy tapasztalatilag kimutattuk, hogy létezhet szinhéz karakterizdlds nélkiil, autoném jelmez és diszlet nélkiil, elkiilénitett szinpad nélkiil, fényjaték, zenei aléfestés nélkiil. De nem Iétezhet, ha nincs meg a szinés: 6 viszony, a szinész és anéz6 kézzelfoghaté, kézvetlen, .,é16” érintkezése. Elméletileg ez régi igazség. De ha a gyakorlatban a végére jérunk, fontos kévetkezményekre deri! fény. Kérdésessé valik az az elképzelés, amely szerint a szinhdz a kiilénbézé mtivészeti Agak, vagyis az irodalom, a képz6miivészet, a festészet, az épité- szet, a fényjaték, a szinészet szintézise (az inszcenizétor vezény- lete alatt). Ez a ,,szinhéz mint sziniézis” szemlélet valéjaban az 13uralkod6 szinhéz igazoldsat célozza meg, amelyet szivesen ne- veznék gazdag szinhaznak, de éppen gyengeségében gazdagnak. Mi a gazdag szinhéz? A kleptomania méfvészi formaja, hisz a tle idegen m(fvészeti dgak alkotéelemeit és a fejlédésiik sorén elért vivmdnyokat habzsolja fel, hibrid eléadasokat épit, vegyes eredettf formakat takol egybe, ennélfogva nincs integritdsa, s el- vész benne a szinhaz mint kiléndlld ,,személyiség”. A gazdag szinhaz az eltulajdonitott elemek halmozdsaval prdbal kijutni abb6l a zsakutcab6i, amelybe a film és a televizié részér6l fenye- geté konkurencia szoritja. Minthogy a film és a televizid maguk mégott hagytdk a szinhazat a gépi operativitas tekintetében (mon- tdzs, helyszinvaltoztatds a cselekményben, keretkompozicié stb.), a gazdag szinhdzban mintegy freudi kompenzaciés alapon meg- jelent a ,,totdlis szinhdz” igénye, amely valdjdban ad absurdum fokozza a kiilénbéz6 mfivészeti Agak szinpadi lehetdsé 6sszekapesolasat az eléadasban, s nem riad vissza a filmvdszon kézbeiktatdsdt6! sem, kiilénésen pedig azokat az elemeket ked- veli, amelyek széleskértien kifejlesztett szinpadi és nézétéri me- chanika 4ltal mobilizaljak a szinhazat: a jéték helyszfnei Athe- lyezheték és dinamikussd teheték, s6t a néz6tér és a szinpad alap- szintjének megvaltoztatasdval lehetséges lesz az is, hogy a cse- lekmény figyelemmel kisérésének perspektivaja is valtozzon. Mindez hamis. A szinhaz, épitse ki bar az eddiginél sokszorta jobban techni- kai apparatusat, mindig szegényebb marad — e vonatkozdsban — a filmnél és a televiziéndl. Ezért mi azt a kovetelményt Allitjuk a szinhaz elé, hogy fogadja el a szegénység dllapotat. Mi a gyakor- latban még a szinpadrél és a nézétérr6l is lemondtunk, nélkiiléz- hetetlennek egyszertien csak egy tires terem bizonyult, amelyben minden bemutaté el6tt vijb6l és GjbGl megallapitjuk a szinészek és a néz6k helyét. [gy kiilénféle tipusti viszonylatok johetnek lét- re. A szinészek cselekedhetnek kézvetleniil a nézdk kézétt, mint- ha azok kisugarzdsabdl sziiletnének s raintegy a kézénség kori- feusai lennének, s6t kézvetlen kapcsolatba is léphetnek a nézdk- kel, akiket tetteikkel dramai szitudciéba (a cselekményben betil- t6tt passziv szerepbe) kényszeritenek. 14De a nézéket el is tavolithatjuk a szinészektél, elhelyezhetjiik ket példéul egy magasabb palank mégitt, ahonnan csak a fejik latszik ki, s innen a magasbél, ebbél a specidlisan eltorzitott pers- pektivabél kisérik szemmel a szinészeket, mint az Allatokat a ki- fut6n; akér mint a bikaviadal néz6i, akér mint a medikusok, akik egy mifitétet tanulmanyoznak, akdr mint kézénséges halanddk, akik egyszertien csak figyelnek, 4m ezzel a szinen folyé akcié- nak a priori mordlis kihdgds jelleget kélcséndznek. De cseleked- hetnek a szinészek a néz6k kézitt tigy is, hogy egyszertien nem vesznek réluk tudoméast, dtnéznek rajtuk, mintha iivegb6l lenné- nek, konstrukciékat emelnek kézéjiik. s bevonhatjdk 6ket, im- mar nem a cselekménybe, hanem a cselekmény architektirajaba, vizudlis jelentéssel ruhazva fel Gket, vagy azzal a funkciéval, hogy szorosabba, stirtibbé, korlatozotta tegyék a jatékteret. Végiil az is lehetséges, hogy az ogész termet egy nagyon is konkrét helynek értelmezziik: Faust ,,utolsé vacs a kolostori refekt6rium- ban, ahol hatalmas asztalok mellett fogadja a vendégeit. Olyan ez, mint egy barokk lakoma, Faust a vendégeket sajat életének epizddjaival kindlja, melyek az asztallapokon, a nézdk elétt pe- regnek le. A lehet6ségek sz4ma korlatlan; kis méreté szinhazban, tigy t(- nik, a legegyszertibb megoldas, ha az egyes eléadasokhoz Atalakit- juk az egész termet, s - zérdjelben megjegyezve — nem is drdgabb, mint az tigynevezett normilis diszlet. De szégezziik le, hogy a kér- dés lényege a kiilénallé szinpad és nézétér felszdmoldsa; mi € te- kintetben szinte laborat6riumi tiszta a!lapotot teremtettiink, olyat, ami kutatdsaink szempontjabdl a legmegfelelGbb, elsésorban mégis arra térekedve, hogy az egyes eladasok eldtt megkeressiik a meg- felelé nézi ajuk beldle a sziikséges ké- vetkeztetéseket a jatéktér kialakitasat illeten. Lemondtunk a fényjatékrdl ~ és feltarult eléttiink a lehetésé- gek egész birodalma, aminek lényege. hogy a szinész a mozdu- latlan fényforrasb6l eredé vi st a legkiilénbézébb médon kiakndzhatja, felhaszndlhatja az drnyékokat, a megvildgitott pon- tokat stb.; réadasul felfedeztiik, hogy a megvildgitott, tehat latha- t6 néz6 a dolgok erejénél fogva adds részévé valhat. De 15kideriilt az is, hogy akér El Greco képein az alakok, a szinész is a lelki technika dltal kigydlbat, ,,illumindlédhat”, ,,lelki fény” for- rdsa lehet. Lemondtunk a karakterizdldsrél, a felragasztott orr6l, a kité- métt hasr6l, egysz6val mindarrél, amit a szinész a szinre valé kilépés el6tt a: ézben készit elé maganak. S ekkor lathattuk, hogy ami tedtrélis, ami a maga teatralitésaban mintegy ,,mdgi- kus”, elbé , az nem més, mint a szinésznek az a képessége, hogy a néz6k szeme lattara dtlépjen egyik tipusbél a masikba, az egyik jellembél.a masik jellembe, az egyik sziluettb6l a mdsik sziluettbe, szegényen, azaz csak sajét szakmdja segitségével. S igy példdul az, hogy a szinész maga épiti meg maszkjat az arcd- sajat izmai és belsé impulzusai segitségével, a nézének kii- zinhdzi Atlényegiilés érzetét adja, mig a képzGmiivész vagy a jelmeztervez6 dltal készitett maszk csak egyfajta triikk. Kideriilt, hogy a jelmez, ha megfosztjuk autoném értékétél, ha , nem létezik” a szinészen és cselekvésein kiviil, a néz6 szeme léttdra transzformélddhat, kontrasztot képezhet a szinész cselek- véseivel stb. Azoknak a képz6mtivészeti elemeknek az eltavoli- tasa a szinh4zbél, amelyek a cselekmény (vagyis a szinész mint 616 gécpont) helyett beszélnek, féltarta eléttiink annak Iehetdsé- gét, hogy a szinész a legelemibb és legegyszertibb targyakbdél, melyek cselekvési kérében dllnak, dij targyakat teremthet, hisz a szinész gesztusai és cselekedetei a padlot atlényegithetik tenger- ré, az asztalt gydntat6székké, egy darab vasat mar-mar él6 part- nerré stb. Kideriilt, hogy a mechanikus vagy a szinész szempontjab6! autoném, zenekarral teremtett zene eltavolitdsa a szinhazbél le- het6vé teszi az eldadds sajdt zeneiségének létrehozdsat, hisz le- hetségessé vélik a zenei épitkezés magn a szinhdzon belill, azaz az emberi hangoknak, tovdbbé a térgyak egymashoz iitésébél, a cipék padléhoz verésébél stb. szarmazé effektusoknak a meg- komponélésa. Megértettiik, hogy a széveg 6nmagdban nem ural- kodhat a szinhdzon, s6t csak az dltal keriil be a szinhdzba, amit vele a szinész mtivel, vagyis mint intonécié, mint hangtarsitds, mint muzikalizélt nyelv. 16A szinhaz szegénységének elfogadasa, a szinhaz kivetkézteté- se mindabbél, ami nem szinhaz, figyelmiink dsszpontositasa arra, ami a szinhdz éltet6 ereje, gydkere, egy masfajta gazdagsa. tart fel eléttiink, amely mintegy a szinhdz lényegében, azaz as. ma hatékérén beliil talélhaté. Es most sz6ljunk az eléadasr6l mint transzgessziv aktusrél Miért foglalkozunk miivészettel? Hogy Atlépjiik g4 kilépjiink korldtaink kéziil, hogy feltéltsiik azt, ami iires vagy fogyatékos benniink, hogy megvalésuljunk, vagy ~- én igy szere- tem mondani ~ hogy beteljesiiljiink. Nem Allapot ez, nem szertien valamiféle kondicié, hanem folyamat, keserves eme dés, melynek soran az, ami benniink sétét, atvilagosul. A magunk igazs4gaéri, az életben hordott maszkjaink leve- téséért foly6 kiizdelmiinkbea a szinhazat kézzelfoghatésdga, tes- tisége, mondhatnam, fiziologiai mivolta miatt régéta a provo- kacié helyének ¢reztem, ahol hadat iizentink 6nmagunknak, s ezdltal a nézének is (vagy forditva: a nézdnek, s ezdltal ma- gunknak is), ahol létasmédunk, érzéseink sztereotipidit meg- torjiik, méghozza4 drasztikusan, mivel az emberi szervezetben, alélegzetben, a testben, a belsé impulzusokban térjiik meg; nem mas ez, mint a tabu megszegése, a transzgresszi6, amit csak a sokk, a maszk letépése, a teljes lemeztelenedés, leleplezddés tesz lehetévé, hogy csupaszs4gunkban felaldozzuk magunkat valaminek, amit rendkiviil nehéz meghatérozni, de amiben benne van Erész is, Caritas is. Er6sen vonzott az a lehetéség, hogy vizsg4léd4saimban a ha- gyoméany 4ltal szentesitett, elem aikus szitudcidk, a tabuszi- tudcidk (vallds, nemzeti tradicié stb.) keretein beliil maradjak. Sziikségét éreztem, hogy dsszeitikézésbe keriiljek ezekkel az ér- tékekkel, amelyek ugyanakkor elbtivoltek, s6t belsé rettegéssel tOltdttek el, de egytittal kisértett a kéromlasuk, azaz megtorésiik, Athagdsuk is, vagy még inkdbb a veliik valé szembesiilés, ami bar az egyéni tapasztalatok poziciéj4bd] torténik, 4m ezek sosem fiig- getlenek a kor tapasztalataitél és itéleteitél. Egyes kritikusok elé- adasainkban ezt a tényezét ,,a gydkerekkel térténd megiitkézés- nek”, mésok ,,a giiny és az apotedzis dialektikajénak” nevezték, 17vagy tigy hatérozték meg, hogy ,,vallds, amely a karomlas, szere- tet, amely a gydilélet Altal fejez6dik ki”. Abban a percben, amikor a gyakorlat és annak megfigyelése, amit csindltam, az 6ntudatlanb6l mintegy dtment a tudatosba, azaz a gyakorlatb6] médszer lett, szitkségét éreztem, hogy tijd] vé- gigtekintsek a szinhaztorténeten s az emberi tudds olyan mas te- riiletein, mint a kultirantropoldgia, a pszicholégia, és elvégez- zem a magam sz4mara e problémakor egyfajta racionalizéldsat, éttelmi feliiivizsgdlatat. Es ekkor megkeriilhetetleniil a mitosz kérdésébe iitkoztem. A mitosz egyrészt elemi emberi szitudcid- ként jelent meg eléttem, masrészt viszont kdzésségi komplexus- ként, modellként, amely a k6zésség tudatéban mar fiiggetlen lét- re tett szert, és tudat alatt befolydsolja kéz6sségi viselkedésiinket és reakcidinkat. A szinhaz abban a korban, amikor még a vallasi élet része volt, de mdr szinhdz volt, a néz6 lelki energidjat a mitosz megtestesti- lése és egyideja profanizdlasa, megtorése altal szabaditotta fel. E mifvelet eredményeképp a néz6 Gjonnan meglathatta sajat igaz- sAgat a mitosz igazsdgdban, s a rettegés eleme Altal eljutott a ka- tarzishoz. Nem véletlen, hogy a kézépkorban sziiletett meg a parodia sacra” fogalma. De ma més a helyzet. A kézésséget nem hatarozza meg a val- lds, a mitosz hagyomdnyos forméi a nagy ,,fordulat”, az elttinés és az Gjb6li inkarndcié allapotaban leledznek, s igy a nézétér tu- datos és tudattalan viszonya a mitoszhoz mint kézésségi komp- lexushoz, rendk{viil megosztott. Ugyanakkor sokkalta erésebben meghatdroz benniinket értelmi meggyéz6désiink. Mindennek kévetkeztében azt a sokkot, amely az életben hordott maszkjaink mogott rejlé ember (autentikus) pszichikai rétegeit kikezdené, sokkal nehezebb elérni, mint egykor; emellett pedig ma mar a k6zdsségi azonosulds a mitosszal, azaz az egyéni igazsdg identi- fikéldsa az dltaldnossal, lehetetlen. De akkor mi lehetséges ma? Elészér is a szembesiilés a mi- tosszal az azonosulds helyett, vagyis az, hogy egyéni tapasztala- tainknak és mindannak a megérzése mellett, ami a kor tapaszta- lata és szelleme benniink, megkiséreljiik a mitoszban valé meg- 18testesiilést, azt, hogy magunkra htizzuk a mitosz. ,,bérét”, amely ugyan nem illik rank pontosan, 4m épp ezaltal megismerhetjiik problémaink viszonylagossagat a ,.gydkerek” szemponijabol a ,.gydkerek” viszonylagoss4gét a mi perspektivankbél. Ha ez az eljéras brutdlis, ha mintegy felsébb engedelmességgel hajijuk végre, ha intim szférankban lemeztelenediink és mintegy odaad- juk, .,feldidozzuk” hétkéznapjainkban érintetleniil marad6 z6nan- kat, akkor az életben hordott maszkunk ésszetérik. Masrészt ma, amikor végs6 soron semmi sem biztos és mar semmi sem nyilvanvalé senki szam: z emberi szervezet kéz- zelfoghat6sdga marad a bizonyossag ama nélkiilézhetetlen tere- pe, amelynek keretein beliil lekiizdhetjiik korlatainkat. Csak a szinész fizikai jelenlétéven, 16 organizmusdban testet 6ltétt mi- tosz szolgdlhat tabuként. Az €l6 organizmus intimitasanak a megtirése, a maga konkrét fiziologiai mivoltanak és belsé impul- zusainak leleplezése, ami radikdlisabb, semhogy egyszer@i kilen- gésnek lehetne tekinteni, adja vissza a mitikus szitudciénak a maga altalanos emberi konkréts4gat, s valik az igazsdg megismerés¢v és 3 A raciondlis (az értelem dltal elfogadott) forrdésokré! kérde- z6skédni olyankor, amikor a médszerr6l beszéliink, mindig koc- kazatos. Amikor olyan kifejezéseket haszndlok, mint példaul ,,ke- gyetlenség”, gyakran kérdeznek Artaud-rél, minthogy 6 is hasz- nalta e kifejezéseket, csakhogy egészen mas tapasztalatokbol in- dult kis némileg mas értelmet is adott a sz6nak. Artaud nem min- dennapi latnoka volt a szinhéznak; de nem nyilt r4 lehetésége, hogy a gyakorlatban hosszti tava vizsgalédasokat végezzen, s ta- lan ezért nincs frasainak metodikai jelentésége, ezért nem tartal- maznak semmilyen letisztult javaslatot. Artaud irasai megdéb- bent6 jéslatok, amelyeket igazol az id6, de nem tekinthet6k hata- rozott iranyelveknek. Amikor ilyen kifejezéseket hasznalok, mint ,,gyékerek”, ,,mi- tikus mélység” stb., Nietzschér6] kerdeznek, de amikor ugyanezt Kollektiv képzeteknek” nevezem, Durkheim nevét hallom, ami- 19kor pedig az ,,archetipusokat” emlitem, Jungrél szoktak beszél- ni. De hiszen az, amit megfogalmazok, a szakma keretein beliil sziiletik meg, és nem mds bdlcseleti Agak teriiletére tett kirucca- nésokb6l (bar kétségkiviil ilyen szempontbél is elemezheté). Amikor a jelek partitérajardi beszélek, amellyel a s keleti szinhdz jelfogalmar6l kérdeznek, kiiléndsen a klasszikus kinai szinh4zrél, mert ismeretes, hogy ezt a helyszinen tanulma- nyoztam. De hisz a keleti szinhazban a jel valtozatlan, akér a néz6 mara ismerés Abécé bettije, mi pedig a szerepnek jelekben tér- téné kikristélyosodasarél beszéliink, a szinész pszicho-fiziolégi- ai artikulécidjér6l, amellyel megformilja a jelentés partitardjat, azaz az emberi reakcidéknak szinte csontig, a lényegig térténdé le- meztelenitésérél. Nem akarom azt mondani, hogy amit csindlunk, az nem tiik- r6z kiilénbéz6 hatdsokat, hogy abszolit értelemben valami tjat teremtettiink. Akaratlanul is, mintegy az eur6pai kontinens leve- g6jével egyiitt magunkba szivtuk mindazt a tudast, eléftéletet, prognézist, reményt, amit ez a kultdrk6r az embert és a mtivésze- tet illetéen felhalmozott, s ez hatassal van a munkénkra, bar- mennyire is igyekeznénk tagadni. Sét post fgctum, amikor mar a gyakorlat révén ez az egész tudatosul benniink, s kezdiink 6ssze- hasonlitaésokat tenni (az imént emlitett nagy nevekkel, illetve azok- kal a rajtunk kiviilllé jelenségekkel, amelyekr6l sz6 volt), bizo- nyos médositasokat es: link ,,visszafelé”, tekintettel arra, ami mér kéztudottnak sz4mit, vagy mert vildgosabban kezdjiik érteni az el6ttiink kibontakoz6 perspektivakat. Szembesiilve a nagy szinhdzi reformmal -- Sztanyiszlavszkijt6l Dullinig, Mejerholdtél Artaud-ig ~, nyilvanval6, hogy nem kez- dink mindent elélrél, hogy valamilyen levegét mi is magunkba szivtunk; s ha szinhdzi gyakorlatunkban felfedezziik idegen intu- icidk visszfényét (ami nem jelent feltéteniil kézvetlen hatdst), alazattal tudomésul vessziik azt a kériilményt, hogy a szakménak megvannak a maga objektiv térvényei, és hogy nincs mas leheté- ségiink 6nmagunk megvalésitésdra, mint amit egyfajta felsébb engedelmesség, ,,komolysg” és ,,figyelem” kindl szimunkra ~ ahogy Thomas Mann fogalmazott. 204 A szinhdzban, amelyet vezetek, meglehetésen sajatos a sze- mélyes helyzetem; nem egyszertien igazgaté vagy rendez6 va- gyok, inkaébb mester, aki a szinhdz tevékenységét irdnyitja, sit ahogy egyesek neveztek, ,,lelki vezeté”. Félreértés lenne azon- ban ezt a viszonyt egyoldaltian értelmezni. Ha a jatéktér kialaki- tasdban veliink egyiittmidkid6 Jerzy Gurawski épitész javasiatai- ban tiikréz6dik is az én felfogdsom, az a méd, ahogy a dolgokat latjuk, sokéves személyes kapcsolatunk alatt valt ilyenné. De rendkiviil bens6ségesen és termékenyen tudok egyiitidol- gozni a szinésszel is, aki hisz neker: amennyiben megvan benne akonkrét, éber és gyakorlatilag hatartalan készség, illetve az, amit pontatlanul bizalomnak lehetne nevezni, dgy hatartalan lesz az én vagyam is, hogy az 6 végleteit hozzam felszinre, s ne a ma- gam lehetéségeivel foglalkozzam. Arra v4gyom, hogy 6 nove- kedjék, s e vagyhoz figyelem, csoddlat és segitékészség_ tarsul: az, ami az én emelkedésem, az én kivetiilésem 6rd, vagy inkabb a magam megtaldldsa bbenne, lehet6vé teszi kdzbs névekedésiin- ket, amely egyfajta kinyilatkoztatds lesz. Ez mar tébb anndl, mint- ha tanitandm; inkabb azt jelenti: elébe megyek. A szinésszel valé munkaban lehetséges a ,,sziiletés” sajatos, kétszemélyes jelensége. Ekkor a szinész ~ még egyszer - meg- sziiletik, nem annyira szakmailag, sokkal inkdbb mint személyi- ség. Az 6 ,,sziiletéséhez” tarsul, tijra és ujra, a mtiveletet vezets mester ,,sztiletése”, aki figyelemmel kiséri 6t és aki — bocsdssdk meg nekem e fogalmazdst ~ kézel all az emberi lény végsé elfo- gadasahoz. 21A lemeztelenitett szinész I A szinész, az az ember, aki a testével dolgozik, és ezt a nyilva- nossdg elétt miveli. Ha azonban megelégszik azzal, ahogy egy Atlagos haland6 banik naponta a testével, ha a teste nem valik szdméara az adott lelki aktust beteljesiteni képes, e1 - kézzé, ha a testét pénzs7 és a kézonség haszndlja, akkor a szinész méfvészetébél a prostitdicidval rokon dolog lesz. Nem véletlen, hogy a szinhdzat évszdzadokon at a prostitticiéval rokonftottak ~ a sz6 ilyen vagy olyan értelmében. A szinészn6 és-a kurtizin fogalma hosszti id6n at fedte egymast; s ha ma hatérvonalat hiizunk is kéztiik, ennek oka nem abban keresend6, hogy alapvet6 valtozdsok torténtek volna a vilagban, hanem a tarsadalmi viszonyok dtalakuldsdban, egyszertien arcdl van 26, hogy elmosédott a hatar a kurtizan és a tisztességes n6 k6zétt. Ha a szinészmesterséget a legelterjedtebb formajaban te- kintjiik, akkor a Jeginkabb ¢ szakma nyomortiséga étlik a sze~ miinkbe, az, ahogy a szinész kalmdrkodik a kiilénféle partfogoi arendez6, az igazgats stb. - altal megnyomoritott organizmusa- val, ami maga utén vonja az intrikak, botranyok és mas etfélék légkérét. Am ahogy teolégiai értelemben csakis a nagy bé 1 lehet szent (jusson esziinkbe a Jelenések kdnyve: ,,De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a sz4mb6!”) — ugyanligy a szi- nészmesterség e nyomortisdga is dtalakulhat egyfajta szentség- 6; a szinhdztérténet nem egy példat tud erre. Magatél értetédik, hogy nem a hivé felfogds szerint emlitem a szentséget: ,,laikus szentségre” gondolok. A szinész a nyilvénos- sdg el6tt hajtja végre tettét, amelynek soran Snmaga provokalasa Altal provokdlja a tobbieket; ha kilép hétkéznapi maszkja mbgiil 22és a kihdgas, a profaniz4lds, a megengedhetetlen szentsé Altal megpr6bal eljutni a maga tényleges igazsdgdhoz néz6ben is végbemehet hasonlé folyamat. Abban a pillanatban, ahogy mar nem bemutatni akarja a testét, nem felverni az dra hanem mintegy megszabaditja a lelki 6szténzésekkel szembeni mindennemé ellendllést6l, ahogy elégeti, mintegy megsemmisiti ~ abban a pillanatban mar nem druba bocsatja a sajat szervezetet hanem felaldozza, a megvaltds gesztusdt ismétli meg, olyasmit é el, ami igen kézel all a szentséghez Ahhoz, hogy a szinészi jétékban ez a fajta cselekvés ne csak tiszavirdg-életii legyen, ne egy kivételes egyéniség hatdsa alatt létrejatt egyszeri kitérés, ne olyan jelenség, amelynek se keletke- zése, se lefolydsa elére nem lathaié, ahhoz, hogy az a szinhazi egyiittes is mfikédéképes legyen, amelynek ez a fajta tevékeny- ség a mindennapi kenyere, ki keil dolgozni a gyakorlatok és meg- figyelések meghatérozott médszerét. I Létezik egy mitosz, egy kizkeletti meggyéz6dés, hogy a szi- nész, aki bizonyos mennyiségtf tapasztalatra tett szert, aki tehat igynevezett ,,eszkGztarral” rendelkezik — azaz a médszerek, triik- kok, eljérasok téraval -, aminek kész6nhet6en, minden szerep- hez a kellé kombindciékat alkalmazva, oly magasfokd expresszi- vitdsra képes, hogy megérdemli a tapsot. Eltekintve att6l, hogy inden ,,eszkéztar” sziikségképp bizonyos szému sztereotipiat (sablont) tartalmaz, le kell sz6gezniimk, hogy ez a létforma szo- rosan osszefiigg azzal, amit szinészi prostitticiénak neveztiink. A kiilénbség a szinész-prostitudlt és a szinész-,,szent” kézott (hogy tovdbbra is ezt a kockdzatos miiszot haszndljuk), gyakorlatilag megfelel annak, ami a prostitudlt mesterségét megkiilénbézteti a tényleges szeretetbél fakadé odaadastél ~ az énfeldldozdstél. Ez ut6bbi esetben az, ami a legnagyobb siillyal esik a latba, nem egyéb, mint képesnek lenni a képzeletaek hatart szabé minden tényez6 kiiktatasdra. Az elébbi esetben a hozzdértés meghatva- nyozasar6l van sz6; az ut6bbiban az ellendllds és az akaddlyok 23lekiizdésér6l. Az elébbiben alapveté kérdés a test léte; az utobbi- ban ~ ha szabad igy kifejezni magam — a test nemléte. A szinész-,,szent” technikaja eszerint induktiv, elumi technika lenne, szemben a szinész-prostitudlt deduktiv, a hozzé- értést Ssszegez6 technikdjaval. Ez az dltalénos szabdly, amely , megszabja a gyakorlatok jellegét. A szinész, aki a lemeztelenedés aktusat kivanja végrehajtani, hogy feléldozza magabél azt, ami a legintimebb, képes kell legyen arra, hogy még in statu nascendi, mintegy a sziiletés pillanataban feltarja pszichés reflexeit. Mas- részt ~ vegyiik csak a hang kérdését — légz6- és hangképz6 szer- veinek kimtiveltsége ésszehasonlithatalanul magasabb szinten kell Alljon, mint ami az dtlag. Tovabbé ez az appardtus olyan gyorsan kell megvaldsitson minden reflexszeré hangot, hogy ahhoz ne tarsulhasson az énmegfigyelés semmiféle formaja, ami megfoszt- hatnd spontaneitasatél. A szinésznek mintegy meg kell fejtenie a maga organizmusat és meg kell taldlnia benne azokat a potenci lis témaszpontokat, amelyekre ebhez a fajta munkdhoz sziiksége van. Tudnia kell, hogy a levegé, amely a hangot hordozza, mi- lyen mfivelet alkalmazdsat igényli a szervezet kiilonb6z6 tarto- méanyaiban ~ ha a hang vibrdlésat, fokoz4sat az adott rezondtor- fajta segitségével kivanja elérni. Minden dtlagos szinész tud ,maszkra” beszélni, vagyis tudja haszndlni a koponyarezonatort, amely nemcsak felerésiti a hangot, de azzal az érzéssel is meg- ajandékozza a szinészt, hogy ,,nemesebb”, a fiilnek keilemesen cseng6 hangon sz6}. Néha pedig, mintegy ennek analégidjara, felmeriil az igény, hogy a szinész valamilyen més célra a mellka- si rezondtort hasznélja. Az a szinész azonban, aki médszeresen vizsgalja a maga tes tél, rdjén, hogy e rezonatorok széma lényegileg korlétlan. Min- denesetre a fej és a melikas rezondtora mellett rendelkezésére All alsé még a nyakszirt, az orr, az eliilsé fogsor, a gége, a has, gerincoszlop (a keresztcsont) rezonatora; tovabbé a totélis rezo- nator (amely mintegy az egész testet feldleli) és egy sor masik, amelyekr6l még mindig nem sokat tudunk. A szinész ezen a pon~ ton tehat felfedezi, hogy a szinpadon gyakorlatilag nemesak a rekeszizmaira hagyatkozva Iélegezhet, hisz a kiilonféle cselek- 24vések a légzést illet6en mas-mas reakci6t valtanak ki (ha nem akar- ja, hogy a hangkibocsdtas gondot jelentsen, s végiil az vezet ellendllasat maga utan vonja). Felfedezi, hogy adikcio, amit a sziniiskoléban elsajatitott, tal gyakran jar egyiitt a gége bezaru- ldsaval, hogy értenie kell a gége megnyitasdhoz, értenie kell ah hoz is, hogy kiviilrél ellen6rizze, nyitva van-e a gégéje, vagy va stb. E problémak megoldasa nélkiil ugyanis képtelen levezé- nyelni a folyamatot, mert dllandéan nehézségekbe titkGzik, ame~ lyek elvonjak a figyelmét. Amig a szinész érzi a testét, nem tudja végrehajtani a lemeztelenedés aktusdi. A testnek te ljesen el kell veszitenie ellendll4sat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy bizo- nyos értelemben megsztinik |étezni. 5 nem elég, hogy mondjuk, a lélegzés vagy az artikulac na szinész képes az imént fel- sorolt rezondtorok alkalmazasara, hogy képes megnyitni a gégé- jét, differencilni a légzést stb. meg keil tanulnia ezt mind ontu- szet sor gyakorlattal. Meg kell tanuinia, a technikai elemek begytijt: (a rezondtorok alkaim: térje a fejét, hanem az akadalyok kitktatdsdn, mindjart, ahogy észrevehet6vé valnak (példaul fékezik a hangzdst vagy a hang teherbirasat). Ez a kiilénbségtéte! nem pusztan verbélis; ezen miulik ugyanis az eredmény. Bz azt jelenti, hogy a szin tech- nika soha nem Jehet zart rendszer: a szinész, aki 6nmaga felderi- tésére vdilalkozik, aki kihdgdsok sordval, sajat titkos g: nak Atszakitaésdval provokélja magat, minden szakaszban tj és tj tech- nikai akaddlyokba iitkézik, mindig mintegy magasabb szinten, s mindig elélrél kell kezdeni ezek lekiizdését, visszatérve az alap- gyakorlatokhoz. Ez pedig a jték minden elemére érvényes, egé- szen a testplasztikdig, a gesztusig, az élé maszk megteremtéséig, a szinész testiségének legaprdbb részletéig. De a dénté e folya- matban minig a lelki technika lesz. . iil A szinpadi alak legyen fan selta a szinész kezében, amellyel sajdt személyiségét prepardlja. Nem arr6l van sz6, hogy bizo- 25nyos bonyolult kériilmények kézepette Snmagat kellene jatsza- nia, azaz dtélnie a szerepet; de nem is arrél, hogy az igynevezett elidegenitést kellene alkalmaznia: j6zan, objektiv elemzés alap- jan, epikus forméban megformélnia a figurat. A fiktiv alaknak trambulinnak kell lennie, eszkéznek, amelynek segitségével be- hatolunk a hétkéznapi maszkunk mogétt rejtezé mélységbe, be- égiink intim szférdiba, hogy azokat ,,feldldoz- snak kell lennie, nemesak a szi hanem a nézé vonatk aban. is, hisz ez utébbi, tudatosan vagy Sntudatlanul, de tigy fog i aktust mint felhivast, amelyre neki hasonlé médon kell vdlaszolnia; a leggyakoribb az, hogy el- lenkezést és felhdborodast valt ki, minthogy az életben minden tettiinkkel dltalaban el akarjuk rejteni az igazsdgot, nemcsak ma- sok, hanem sajét magunk eldl is. Menekiiliink az ell, hogy meg- tudjuk magunkrél az igazat, s akkor még azt mondjak nekiink, hogy lljunk meg és nézziink szembe vele. Elfog beniinket a fé- lelem, hogy sébdlvannya valtozunk, akdr Lot felesége, ha meg- fordulunk, és szembenéziink az igazsdggal. Mindenesetre ez a szinészi képesség, ez a legalapvetébb ké- pesség sajatos jellegt gyakorlatokat igényel; akoncentracié gya- korldsdra gondolok itt. A koncentraciéra, amelynek semmi ki a narcizmushoz, a sajat élményeinkben és szavainkban valé gyé- ny6rkédéshez, amely nem arra dsszpontosit, amit ,,én”-nek ne- vezhetnénk, hanem arra, amit ,,te”-ként lehetne meghatéroznunk. A szinész, aki hogy végrehajtsa a fentebb lefrt aktust, a lemeztelenedés aktusat, minden fizikai és lelki erejét mozgositja, egyfajta passziv készenlét Allapotaba keriil. Passziv készenlétbe, hogy megval6sitsa az aktfv partitérat. Ha metaforikusan akarjuk kifejezni magunkat, akkor azt mondhatnank, hogy e folyamat- ban a leglényegesebb tényez6 az alézat: az a lelki képesség, ame- lyet nem annyira a dolog megvaldsildsara val6 torekvésiink ha- téroz meg, mint inkdbb az, hogy lemondunk a meg nem valésita- sér6l. Ellenkezé esetben a kihdgas elveszti ember és ember kézt betdltétt funkcidjat, s maganjellegt iletlenség lesz beléle. Ha egy mondatban kellene kifejeznem, amit mondok, akkor tigy fogalmaznék, hogy az egész az odaaddson milik. Ez az a 26pont, ahol minden dsszeér: a lemeztelenedés, a trans gas, de még a forma fegyelme is. Az aktus, amely ha te eléri a maga csticsat — ,,klimaxat” ~ lelkileg integral és enyhi- letet nytijt. Nem az a lényeg, hogy a észi felkésziilés soran kivetel nélkiil minden gyakorlat a hozzdértés meghatvdnyozasat célozza meg, sokkal fontosabb mintegy megteremteni ama megraga: tatlan, kifejezhetetlen folyamat képzettarsitasainak lancolatat as IV Ezaz egész elég sajdtosan hangzik, s nehéz lenne tagadni, hogy egyfajta kuruzslasnak tiinhet. De ha sztikséges, fogalmazhaiunk tudomanyosan is, leszigezve, hogy itt bizonyos fogalmak alkal- mazdsaval szuggesszids titon kivanunk kivaltani meghatarozott ideoplasztikus realizdlast. Egyébként be kell ismerjem, hogy ami benniinket illet, egydltalén nem zavar, ha munka kézben tudo- ménytalan kifejezésekkel éliink. A szinészi és a rendez6i fantazia épp azokra az ingerekre fogékony, ameiyekben van valami mégi- kus és tillépnek a normalitas kérén. rendszerét, megkiilénbéztetve az kiilénféle koncentracidszinteket a tesiben (alapbazis; az egész szervezet koncentracidja ,.a sziv koriil”); At kellene vizsgalni a szervezet bizonyos tartomanyait, amelyek potencilis energiak6 pontot rejthetnck. Ilyen szerepet tolt be gyakran példdul a ke- resztcsont vagy az alhas, részben a ayaki napfonat is. E feladatok azonban csak egyénre szabottan szhet6k el, a lélektani tipu- sokt6l fiiggéen — s munka kézben nem szabad til koran kévet- keztetéseket levonnunk. Az aktust végrehaj amelyet fonetikus és gesztikus jelekk valamiképp fel van kérve a jeleknek tehat pontosaknak és organizdltaknak kell lennitik. Megjegyzend6, hogy igazan az a kifejez6, amit a szinész .egészen Gnmaga” hajt vég- re, $26 sem lehet arrél, amit ttilmozgésnak neveziink. A tilmoz- 2 z raintegy utazdsra vallalkozik, artikuldl; ezdltal a nézé isgasra val6 hajlam egyfajta menekiilés, a latszatmegoldasok jele. A szinész lehet Ggyszdlvén mozdulatlan, de a kézmozdulata mar elkezdédott a labfejében, vagy akar még a labfejnél is ,,lejjebb”, s épp megfutja a maga titjét a szervezeten beliil. Vannak testré- szek, amelyek a teljes reakciék viszonylataban sajatos reflektor- - vagy tiikérszerepet jétszanak: a vallak, a gerincoszlop, a labfej. A halott vallak, a merev gerincoszlop, a baltaszerti vagy a konven- ciondlisan tartott lb — ezek a jellegzetes tiinetek, amelyek akkor jelennek meg, ha a szinész nem dolgozik szervesen. Amikor a vallak egyiittmtikédnek a kéz reakcidival, amikor az arckifejezés mintegy a labfejben sziiletik meg, egyszéval amikor a szinész wegészen Gnmaga” reagal — akkor kifejez6 is lesz. De ez az expresszié nem jéhet létre bizonyos surlédé nyos ellentmondas nélkiil, ami kévetkezik abbdl a szo mésra utaltsagdbol, amely ¢ belsé folyamat és a forma fegyelme k6z6t fenndll. Az a folyamat, amelyet nem szé at a fegyelem, a bioldgiai kéosszal hatéros. Igy hat minden miikédés, amit e fo- lyamat kivalt, ald van vetve a mtiviség fékez6 hatdsdnak. Minél Svatosabb ez a fék, anndl teljesebb a belsé folyamat. udataban asszocidciékat ébreszté ideogram- mok (gesztusok, intonaciék) segitségével dolgozhaté ki. A szob- sdggal haszndlja a kalapacsot és a vésdt. S e kézben felderiti azt az utat, amely a lelki folyamat sordn kivaltott kézref- lexeken at, s6t a karon, a kénydkén, a tenyéren, az ujjakon dt vezet és amely megszabja a médjat, hogyan artikuldlhat6k jellé ezek a rejtett elemek. A folyamat, amelynek sordn ez a {6k kidolgozhat6, olyan for- miakat kellene felkutatni a szervezetben, amelyek kérvonalaik- ban érzékelhetéek, dm teljes konkrét mivoltukban megragadha- tatlanok szémunkra. Ez az a pont a szinészi j4tékban, amely ké- zelebb All a szobrészmesterséghez, mint a festészethez. A fests gydjti a szineket, a szobrasz eltdvolitja a rétegeket arrél a forma- r6l, amely mintegy kezdett6l ott rejlik a kében; ezt tehdt nem kitalélni kell, hanem megtaldlni. 28Amikor a szinész elkezd dolgozni a féken és a forman, ez egész sor tjabb gyakorlatot, kutatdst, a szervezet kiilénféle hangszere- ire irt partittirdt von maga utan. Vv Ha a szinhdzi néz6 kérdésér6] van sz6, nem tamasztunk kévetelményeket, mint amit barmely autentikus mifalkotas — akar a festészetban vagy a szobraszatban, akdr a zenében vagy a kGl- tészetben — feldllit a mtiélvez6vel szemben. Az a néz6, aki tarsa- it vagy sznobizmusat akarja kiélni a szinhdzban, te- hat azért jon el, hogy legyen mivel eldicsekednie az igynevezett elit kéreiben, hogy tajékozddjék a ‘bb ,,rativészi tijdonsa- gok” feldl, egysz6val aki csillogni-villogni akar dltalnk, érdek- telen szémunkra. De nem vonz6dunk azokhoz sem, akik az e¢ napi faradsdg utan a felfrissiilés helyének tekintik a s Az embernek természetesen joga van feliidiilést keresni a napi munkéja utén, de ehhez a legkiilonbézébb forrdsok dlinak a ren- delkezésére, amelyek kiilén ezt a célt szolgdljak: meghatarozott filmfajtak, televizids programok, reviik, zenés komédidk, kaba- ré, sz6rakoztat6 szinhdz stb. Nekiink viszont az a néz6 a fontos, aki mintegy sajat lelki fejl6dése spiraljan haladva, a szinhazi el6- addsban kulcsot keres az 6nismerethez, ahhoz, hogy megtalalja a maga ,,helyét a féld6én”. Nem azok tehat, akik ,,stabilizaltak” a lelki életiiket, akik a j6 és a rossz kérdésében tévedhetetlensé- giikkel kérkednek, s nem ismerik a kéiséget. Azaz a kivalasztottak szinbaza, elitszinhdz? Lehetséges. De ennek az elit jellegnek semmi k6ze a tarsadalmi szarmazashoz, a vagyoni dllapothoz, de még az iskolazotisaghoz sem. Az egysze- ri munkés, aki mégétt nincs k6zépiskola, atélheti a névekedés ama kreativ folyamatat, mig lehet, hogy a tudés professzor mar »kész” van, azzal a befejezettséggel, ami a hullak sajatja. Nem Allithatjuk, hogy a szinhdz ma valamiféle pétolhatatlan szerepet télt be, hisz sz4mos ismerteté jegyét ~ a szdrakoztatast, a forma- és szineffektusokat ~ a maga hatdskorébe vonta a film és a televizié. Ujra meg tjra feltessziik magunknak a sz6noki 29kérdést: sziikség van-e egydltalén szinhazra? De csak azért tessziik fel, hogy azonnal megfeleljiink rd: igen, sziikség van a szinhazra, mert nélkiilézhetetlen, mert a szinhéz maga az 16 mtivészet. [g aztén soha nem tapasztalt méretekben folyik a szinhazi kézén- ségszervezés. Mikézben senkinek eszébe sem jut azzal foglal- . kozni, hogy a mozinak vagy a televiziénak szervezzen kézinsé- get. Ha egy szép napon az dsszes szinhdzat felsz4molnak, az emberek nagy része nem is szerezne réla tudomast, mig arra a hirre, hogy becsukjék a mozikat és megsziintetik a televiziét, még aznap az egész féldkerekség lakossdga fennhangon tiltakozna. Sok szinhézi alkoté tisztéban van e problémaval, de.a megol- dast illetden téves kivetkeztetéseket vonnak le. Ha a film techni- kailag feliilmiilja a szinhdzat, akkor hat a szinhdzat is a leheté legteljesebben technicizélni kell, Uj szerkezetti szinhaztermeket terveznek, olyan szinpadi mechanizmust taldlnak ki, amely vil- lamgyors szinvaltozdst tesz lehetdvé, tj szinpadi fényforrésokat és tijfajta vildgitasi eljarasokat vezetnek be stb., stb. ~ de igy sem tudjék soha utolérni a film és a televizié technikai lehet6ségeit. A szinhaznak végre szdmot kell vetnie a maga korlataival. Ha nem lehet gazdags4gaval drré a filmen, hat valassza a szegénységet; ha nem versenyezhet a televizid lendiiletével és hat6krével, hat valassza az aszkézist; ha a gépezet, ari rendelkezésére All, nem. képes semmiféle attrakciéra, hat mondjon le mindennemti gépe- zetr6l, A lemeztelenitett szinész a szegény szinhazban — ez az a képlet, ami elfogadhats. Csak egy olyan érték van, amit se a film, se a televizié nem tud elrabolni a szinhazt6l: az 616 emberek kézt sziilet6 kézvetlen kap- csolat. A kapcsolat, amelynek kévetkeztében a szinészi provoka- cié minden aktusa és a szinészi magia minden jele (amit a nézé szimara megismételhetetlen) hatalmas és kivételes valami lesz. Ett6l a vad erupcidtél nem kell a nézé6t semminek sem elvala: tania, legyen szemtél szemben a ésszel, érezze a leheletét és az izadtsdgat. 30» lizenhérom Széksor” Laboratérium Szinhaz Jerzy Grotowski a szinész mtivészetéré] (Janusz Budzyhski interjuja az ITD részére) ITD: Az Gnék szinhdza azt a hurkoi viseli emblémdjdban, ami a Reduta jelképe volt — ez nyilvdn nem véletlen? Grotowskt: A Reduta-féle hurok kézepében egy R beté allt; csak arra a lekezel6 hangnemre reag Altalaban a ,,redutaésok” kolostori életmédjarél és naiv idedird! beszélnek. Szerintem a Reduta a kéi vilaghdbord kézti lengyel szinhdz legkomolyabb jelensége volt, hisz kisérletet tett a sz nészi mtthely hosszti tavd kutatdsdra, s olyan etikai kovetelmé- nyeket dllitott maga elé, amelyek egykori megfogalmazésa ma naivan hangozhat, de amelyeknek nagyon is megvolt a maguk értelme, mert megprobaltak szAmtizni a s a mffvészi félvildgiség hozadéka. Meste vatds szerepe a mesterségben ~ tigy munkéhoz megkeriilhetetieniil szembe kell nézniink e két fe jommal. A Reduta kisérlet voli erre a szember . Ben ket més szempontok vezérelnek, mint Gket, amikor a szinész- mesterség technikai feltételeit vizsgaljuk, de a munkank céljat tekintve alighanem igen kézel hozzajuk, legalabbis azt szeretnénk, hogy kézel jarjunk. A Redurdt a lengyel szinhaz ki- emelked6 hagyoményanak tekintjtik, s biiszkék lennénk rd, ha tevékenységiinket a vilag a Reduta folytatasaként kényvelné el. Ez is hozzdjarult a Reduta-jelvény dtvételéhez. 31ITD: Ha jl tudom azonban, konkrét tapasztalataikat nem csu- pan innen, s6t els6sorban taldn nem is ebbél a hagyomdnybél meritik? GROTOWSKI: fey igaz. Azt mondhatndm, hogy a Reduta térek- véseink mordlis hagyoményét jelenti. Ami a stilust, a szakmai vizsgdlédasokat stb. illeti, vannak mas hagyoményaink is. Egyes megfigyelék, f6leg a kiilféldiek, akik kiilsé szemmel tekinte- nek a munkankra, az antik szinhdz elemeit emlegetik (az antik szinészt, aki egyesitette jaték4ban a beszédet, az éneket és a tancot), a kézépkori misztériumokat, a spanyol barokk szinha- zat stb. Nem egészen alaptalan dsszevetések ezek. Az, ami ben- niinket a szinhazban és a szinészetben kiiléndsen érdekel, nem egyéb, mint a kézvetlen taldlkozds, azaz a szinészek és a néz6k, az aktiv részvev6k és a tank viszonya, kapcsolata. Nem vélet- jen, hogy szakitottunk a szinhdz szinpadra és néz6térre torténd, klasszikus felosztasdval, s minden bemutaténkhoz tijra meg tjra megteremtjiik a tér viszonyait, vagyis azt az emberi helyzetet, amelyben a szinészek és a néz6k szembekeriilnek egymassal. Minden szertartas, amelyben még megtalalhatéak a spontanei- tas elemei, teljes tudatossdggal meghatérozza a térben a szer- tarts aktiv levezetéinek és megfigyeldinek a helyét. fey a leg- kiilonbézébb korok hagyoményabél mindig az allt kézel hoz: zank, ami mintegy a szinhdznak a szertartésbol valé kivalésat tiikrézi. Van egy mdasik fixa idednk, ami a szinészet terén vé; zett vizsgalédasainkat hatarozza meg: a spontén reakcié leve- zetése a rendbél, a szerkezetbél, a forma fegyelmébél. A mai szinhaézban vagy a tudatos, ,,intellektudlis” szerepépitésre szo- kas hivatkozni, amit Brecht képviselt végletes formaban, vagy a szinész tudatalatti er6inek a felszabaditdsdra, amely mentesiti 6t a gatlasaitdl és lehet6vé teszi a spontan expresszidt. E masik irdny s26sz6l6ja volt Artaud is, ezt képviselik manapsdg az tgy- nevezett happeningek hivei is, Az Egyesiilt Allamokban tortén- nek kisérletek a spontan szinészi transz4llapot narkotikumok Altali elérésére is. A pszichoanalizissel rokon médszerrel ilyes- mire torekszik a New York-i Actors Studio is (Sztanyiszlavszkij, freudista szempontbél értelmezve). 32Nekiink viszont meggyézddésiink, hogy a spontaneitds nem- csak hogy nem zaérja ki a szerep részletekbe mend felépftését, hanem ellenkezéleg, a valésdgos, a nem pusztan imitalt sponta- neitds egyediil a pontos szinészi partitdra alapjén érheté el. Egyéb- ként hidnyzik beldle a hitelesség. A fegyelmezetlen spontaneit4s végiil is biolégiai kéoszhoz, alaktalan és a véletlenszerti reakci- okhoz vezet. Ha orditunk, ha erdszakos gesztusokat tesziink, ha dobaljuk magunkat s ide-oda vonaglunk, az nem spontan reak- cio, legfeljebb bohéckodas, kisérlet a spontaneitas ,,kipréseiés re”, Kicsikardséra. Ez igy mindig ,,nehéz”, az igazi spontaneitas viszont ,kénny@’, szabad. S itt ismét szembe taldljuk magunkat a spontdn szertartés és liturgia kérdésével, egysz6val azokkal az elemekkel, amelyek még az antik és a kézépkori, sGi a spanyol barokk szinh4zban is meg- voltak. Ez benniinket a szinészet technikai kérdéseként érdekel. Az emberi impulzusokrél és reakciokrél van sz6, amelyek igy egészen mintegy az ember lényegéig hatéan megszabadulnak minden esetlegességiiktél. A szinész szaméra ez az dradds egy- fajta pariitérét jelent, kiindulépontot és ugrédeszkat, ahonnan elrugaszkodva képes mozgésftani a maga intim, személyes ass; cidcidit, élettapasztalatanak stronciumat, s ezéltal a jé naponta Ujra meg tijra megvaldsitani ugyanazt a partitirdt, egész lényével, testi-lelki képességeinek eg: ndljaval, vagyis nem kiviilrél, hanem a beliilrél improvizal, elékészitett személyes mo- tivumai, témai mentén haladva. Pontosan erre gondoltam, arni- kor a spontaneitdst emlitem, amely a rendbél fakad. ITD: Azt hiszem, most fel kellene tennem a kérdést, milyen je- lentéséget tulajdontt az tigynevezent Sztanyiszlavsckij-médszernek a szinésszel folytatott munka hagyoménydban? Grotowski: Ha megengedi, erre személyesebb hangnemben valaszolok, hisz Sztanyiszlavszkij az én személyes hagyomé- nyom, az volt és az is maradt. Az 6 technikéjin nevelkedtem, s abban a szinhazban, amely a mindennapi élet realista dbrazolasét tekinti hivatasdnak, vagyis a szokvanyos emberi tevékenység tiikre kivin lenni, a fizikai cselekvések Szianyiszlavszkij nevéhez fii- 26d6 tigynevezett médszere Ssszehasonlithatatlanul a legponto- 33sabb szakmai grammatika. De Sztanyiszlavszkij esetében a Ié- nyeg, hogy képes volt a szinészi mesterséget illetéen feltenni a kulcskérdéseket, hogy rendszeres, hosszi tavi torekvései voltak, amelyekkel tirré kivant lenni a szinészi alkot6i folyamaton, azaz szert tenni az alkotéi tudatossdégra, ami maga a mdédszer. , Sztanyiszlavszkij sz4méra a médszertani kutat6munka mindig egyet jelentett az eléz6 munkafazisbél adédé dltalanos igazsd- gok meghaladésaval. A Sztanyiszlavszkij-médszer mindig in statu nascendi létezett, kutatéi folyamat volt, nem recept. A Sztanyisz- lavszkij-tanitvényok azonban, dénté tébbségiikben zarttd tették e rendszert, s az attél a perct6! kezdve megsziint é16 szakmai esz- kézként szolgalni. ITD: Ez azt jelenti, hogy a hit maradt Sztanyiszlavszkijhoz? Grorowski: A valaszok, amelyeket a szinészmesters¢g kulcs- kérdéseire mi adtunk, amelyek tehét az én gyakorlatombdl sziilet- tek, eltérnek Sztanyiszlavszkij valaszaitél, nemegyszer homloke- gyenest szemben dllnak vele. De ez nem valtoztat azon a nyen, hogy Sztanyiszlavszkij kulesszerepet jatszott rativészi désemben. A kiilénbség kéztiink tobbek kézt abban All, hogy mi nem a mindennapi emberi tevékenység analogiajat keressiik a sze- repben, hanem azt a tettet, amit az egyik ember — a szinész ~ mds emberek — a megfigyelék, nézdk — jelenlétében végrehajt. Ez a tett a szinész végs6 feltaruldsdig elvihet6, arra a pontra, ahol a le; mélyesebbet mutatja meg magabél, ahol egészen dnmaga lesz, mintegy az odaadas aktusa dltal. Ez az ,,egészen dnmaga” megha- tarozds ugyanis magdban rejti a lehetdséget, hogy legalabb az el6- adds idejére feladjuk a latszatokkal, felemas két6déseinkkel tiz6tt mindennapos jatékainkat, mindennapos téredékességiinket. A fel- késziilés és a megszerkesztés mintegy rendezetté és tudatossd teszi ezt a teljes személyes felelésségérzettel vallalt aktust. ITD: Eddig szinte kizdrdlag dltaldnos kérdésekr6l beszéltiink... Minthogy ez a beszélgetés a szinésszel folytatott munkdrol ktvén sz6lni, lehetne taldn néhdny sz6t err is... Grorowski: Médszeriink alapja az a tétel, hogy senkinek sem lehet megtan{tani, hogyan kell alkotni, azaz nem létezik olyan 34 inésszel folytatott munkdban 6nidedlis modell, amelynek az utdnozdsaval alkotni tudndnk. Ami a technikat illeti, mondjuk, a hanggal valé bands vagy a léezé technika terén az idedlis modell keresése gyakran a szinész 0: nyomoritésdhoz vezet, mert az példaul igaz, hogy a legjobb e fektusokkal az Ggynevezett rekeszizomlégzés szolgal (f6leg a hasi titon végzett légzés), de az mar nem, hogy a rekeszizom-légzés- nek létezne valamiféle kizardlagos, idedlis formaja, hogy ennek a légzésnek mindig egyformanak kellene lennie, fiiggetieniil a kiilé zésfajta mindenkin segit; keny mellkasuk van, nem ez a megfelelé. Felallitottuk a negativ technika kévetelményét, ami azt jelen- ti, hogy a szinésznek mindenekelétt azt kell megéllapitania, mi akadalyozza Gt, milyen ellendilasba iitkézik, és hogy meg kell taldlnia azt az egyéni tréninget, amely az adott fejlédési szakasz- ban Iehet6vé teszi ezeknek az akadalyoknak a felszdmolasat. A negativ technika megkéveteli a szinészt6l, hogy megteremtse magdnak azokat a helyzeteket, amelyekben felfedezi, mikor és milyen feltételek mellett képes elérni a teljes szabadsagot, illetve azt, hogyan taldl r4 a maga leglényegesebb akaddlyaira. Ezek a helyzetek elvalaszthatatlanok kiilon: akran akrobatikus vagy a jégdbdl vett testhelyzet-gyakorlatokisi, amelyekben a szerve- zet természetes egyenstilydnak megteremtésérél és ,,nyugalmd- rél” van sz6, tovdébba olyan gyakorlatokt6l, amelyek igen erés, provokativ dészténzést adnak a szinésznek, s erre spontén médon az egész szervezete reagal. E téren azok a pszichikai jelle; akorlatok a leglényegeseb- bek, amelyek a redlis cselekvés szinijén, valésdgos reakcidk és fizikai impulzusok Altal visszaviszik a szinészt sajat élete kulcs- fontossdgti hatareseteihez. Tréfasan szdlva, ez olyasmi, mint a btintény helyszinén rekonstrudlni az elkovetéskor jelenlévk cse- lekedeteit, a nyomozds idején tijra felidézendé az események le- folydsat. A kiilénbség csak az, hogy a mi esetiinkben nem ,,hi- deg” rekonstrukci6rél van sz6, inkabb a szubjektiv képzettarsitds torvényszertiségei domindlnak, mint az alomban, amikor felbuk- kan egy-egy valésdgos esemény. Olyan tehat ez, akér egy dlom, 35 g az sem, hogy ez a nis, akiknek hosszu, kes b6z6 fizikai cselekvésektél, de r zoknak ugyamely visszakanyarodik életiink valamely erételjes és lényeges epizédjéhoz, csak épp a képeken til valés4gos impulzusokban és fizikai reakcidkban is testet lt. Vannak gyakorlatok, amelyek mobilizéljak a szervezet adott kézpontjait s megteremtik a lehetéségét, hogy a szinész kiilénté-. le hangzdsmédokkal és hangzdsfajtakkal bévitse eszk6ztarat, el- oszlatva azt a nem éppen szerencsés benyomést, hogy ,,csak ilyen hangom van”, ,,hangilag ezek az én adottsdgaim” stb. Abban a pillanatban, amikor a szinész, tapasztalatilag megbizonyosodik réla, hogy a hangjéval képes meghaladni, éspedig messzemendéen a maga kéznapi lehetségeit, még azokat is, amelyekre tanulds révén tett szert, abban a pillanatban, ahogy megérti, hogy nincs lehetetlen dolog, megnyflik elétte az, ami a leglényegesebb: az egész szervezet impulzusaval beszélni vagy hangreakcidkat nyil- vanitani, mikézben az impulzus spontén, a hang ennek természe- g hozzd a hangkészlet semmiféle feldllitasdra. Elég nehéz ezt Jeirni, de réviden azt mondhatnank, hogy eljén az a nap, amikor a szinész réébred, hogy minden emberi és Allati hang, a természet valamennyi hangja 6benne lakik. § attél kedve, hogy ezt megérti, tébbé nem a maga korlatain tori a fejét, hanem a hangok egész arzendljét mikédteti és iranyftja, amelyekre immér sziiksége van. A fizikai impulzus ez esetben mintegy ugrédeszka, ahonnan a szinész elléki magat a hangreakci6k birodalmdba, nem is csak feltételezve, hanem tud- vn tudva, hogy e téren a természet Ggyszélvin semmiféle redlis akadalyt sem dllit elé. ITD: Sok vitdt és kritikai észrevételt vdltott ki az, ahogy az 6nok szinhdzdban a klasszikus miiveket kezelik. Hogy is van ez? Med- dig terjed a szinpadra alkalmaz6 joga? Mi szab neki hatdrt? Grotowski: Ha tgy tekintiink a szinhdzi el6addsra, mint a dra- ma dltal inspirdlt, mégis autondm méfalkotdsra, amely mintegy arra a kibivdsra felel, ami a széveg, egysz6val ha az eléadast ugyanazzal a szabadsdggal szGjiik a széveg szdlaibél, amellyel a Gioconda portréjat megfest6 Leonardo da Vinci kezelte Gioconda személyét, akkor tény, hogy ezt az utat sz4zadunkban Mejerhold nyitotta meg eléttiink, s nem sokkal uténa a francidknal Artaud is 36csatlakozott hozz4. De meg kell itt jegyezzem, hogy a szinhazi alkot6munka megszabaditasa a dramairodalom irdnti halott pie- tizmust6l nem jelentheti, hogy az egyik irodalmat helyettesitjiik egy mésik irodalommal. Volt id6, amikor én is, ahogy mondani szokas, belefrtam a klasszikus drémak szévegébe, kés6bb azon- ban rd kellett jéjjek, hogy ha ezt teszem, a szinhdzi alkot6tevé- kenység teriiletér6] dtlépek az irodalmi alkotds teriiletére, amire semmiféle felhatalmazésom sincs. A szdvegmontazs, a szavak montdézsa, mikézben meg6rizztik a jétsz6 személyeket, az impulzusok és a fizikai reakci6k forma- ba ntése, az élSbeszéd, a beszédakusztika anyagdnak forraba Sntése — ez és pontosan ez a szinhazi alkotds teriilete. 37Nem volt teljesen 6nmaga Sztanyiszlavszkijt kompromittéltak a tanitvanyai. Holott as hdzmifvészet els6 nagy médszertani tudésa volt - és mi mind- nydjan, akik e kérdéssel Sutana foglalkozunk, nem tehetiin! bet, mint megfogalmazzuk a magunk valaszait altala feltett kérdésekre. Most, amikor Eurépa szi »Brecht szellemében” kés eléadasok, amelyek lattan haldlos unalommal kiiszkédiink, mert érezhetéen se a szinészek, se a ren- dezék nem hisznek abban, amit csindlnak s amit ,,elidegeniti effektusként” feltaélalnak, szomortian idézziik vissza emlékez tiinkben magdnak Brechtnek az el@adasait; lehet, hogy azok az eléadasok kevésbé voltak htfek az elméletéhez, am nagyon is sze- mélyesek, nagyon is fondkjukra fordithatéak voltak, tele szak- mai tudassal, és senkiben sem kelthettek ynalmat. Most léptiink Artaud koraba. A kegyetlenség szinhdza” kanon lett, azaz trivializaltak, apr6- pénzre valtotték, a legkiilénfélébb médon kifacsartak. Am ha egy olyan kival6, hatdrozott stilussal és hatarozott egyéniséggel ren- delkez6 alkot6, mint Peter Brook, Artaud-ra hivalkozik, akkor nem a sajat gyengeségét igyekszik az 6 hata mégé biijva p: tolni, és eszébe sem juthat, hogy uténozza. A sajat alkotdi fej désének bizonyos pontjan egyszertien egyetért vel nek érzi a szembesiilést, ellenér amit ellen6rz6tt. Megmarad énmaganak: igy van ez ez rendjén; tud- juk réla, hogy alkotémtivész, s hogy az alkot6 Brook talalt ra az. alkot6 Artaud-ra. De ama siralmas produkcidk mégott, amelye- ket kiilon orsz4gok szinhaz ‘dja kindl, a kaotikus, elvetélt, dllit6lagos kegyetlenséggel teli mfivek mbgétt, amelyek egyébként még egy gyereket se tudndnak megijeszteni, mindezen happeningek mégétt jéval tab rejlik, mint puszta hozzd nem ér- 38tés, eltévelyedés vagy a dolgokat kénnyebb végérél megragado, felszines provokacié (minthogy sokkolnia kellene benniinkei, de nem sokkol); s amikor e felemds termékeket létjuk, melyeknek alkot6i dllandéan Artaud-t emlegetik, akkor arra kell gon: unk, hogy az, ami itt mikédik, tényleg kegyetlen dolog: egy név ke- gyetlen meggyalazasa. Artaud paradoxona ugyanis érdemben azon alapul, h se uténozni nem lehet 6t, se megvalésitani, amit javasol. Arrsl len- ne sz6, hogy nem volt igaza? Kordntsem. Hajlandé lennék kije- lenteni, hogy sok pontban igaza volt, és nem is akérmilyen mér- tékben. De valéra valthe mondjuk, Nostradamus préféciai? ‘Tegyiik fel, hogy beigazolédnak. Csakhogy errél post factum szer- ziink tudomast, amikor a dolog mdr igazolddik ~ minthogy Nostradamus, akarcsak Artaud, nem hagyott rank semmilyen konkrét technikat, semmilyen megkézelitési utat, semmilyen médszert. Csupan létomadsokat, m Ez nyilvanvaléan részben Artaud személyiségébél ered, rész- ben pedig abbél a ténybél, hogy nem adatott meg neki se az idé, se az eszkéz6k, hogy megsejtéseit rendszeres mithelymunkaban is probéra tegye. S ebbél kivetkezik, amit Artaud hibajanak is nevezhetnénk (habér ez nem hiba, ink4bb kiilénds saj nevezetesen, hogy amikor, hogy tigy mondjam, lefart a s be, a szavakk4 nem formalhatéba, a szinte megragadhatatlanba, a léthatatlanba, akkor egytittal megragadhatatlan, megfoghatat- lan nyelvet haszndlt. A mikrorendszereket precizids eszkézzel vizsgaljak: mikroszképpal. Ami megfoghatatlan, az pontossdgot igényel. Artaud a szinhéz magidjard| beszélt, s az a méd, ahogy be- szélt, oly szugesztiv, hogy nem tudjuk kivonni magunkat a hata- sa all. Lehet, hogy nem értjiik, de tudjuk, hogy a szinhéz, amiré! beszél, tullépi a diszkurzivitds tartomanyat, nem kevésbé a pszi- chol6giat is, ha ez utébbin az emberi cselekvések hétkdznapi mo- tivacidjat értjiik. S amikor egysze lezziik, hogy a szinhaz lényege nem abban rejlik, hogy elbeszéliink valamit, ami meg- tortént, hogy parbeszédet folytatunk a kézGnséggel egy tézisrél, nem is abban, amit az ,,odakint zajlo élet” Abrézolisa jelent, s 39mégcsak nem is ennek valamiféle vizidja, hanem hogy a szin- haz lényege szerint cselekvés, amely hic et nunc megtirténik, a szinészi organizmusban, azok el6tt, akik eljéttek e helyre, azaz a szinhaz valés4ga az adott pillanat, nem pedig az élet illusztra- ldsa, habdr per analogiam az életre vonatkoztathaté; amikor te- . hat mindez tudatosul benniink, feltessziik magunknak a kérdést: nem épp errél beszélt Artaud is? Vagy amikor kiiktatjuk a s: hazb6l a karakterizdlast, a triikkés jelmezeket, a kitémott hasa- kat, a deformalt orrokat, és amikor azt kérjiik a szinészt6l, hogy sajat impulzivitasanak erejével, sajat organizmusdnak hatalma- val a néz6k szeme lattara atlényegiiljén, amikor kimondjuk, hogy talin épp ebben az Atlényegiilésben, amit semmi nem leplez, ami in statu nascendi torténik, rejlik a szinészet magidja, akkor ismét megkérdezhetjiik: lehet, hogy Artaud mésfajta magidra gondolt? Artaud ,,kozmikus teanszr6l” beszél. J6l hangzik ez abban a korban, amikor az ég, megfosztva hagyomanyos lak6it6l, énma- ga lesz a kultusz targyavd. A ,,kozmikus transznak” kell elvezet- nie a ,,mAgikus szinhézhoz”. {me, a példa, Artaud hogyan vildgitja meg az ismeretlent az ismeretlennel, a mgikust a mAgikussal. Nem tudom, mit jelent a ,,kozmikus transz”, mert egydltalén nem hiszem, hogy a kozmosz az ember szémiara — pszichikai értelem- ben — barmiféle transzcendentalis viszonyuldsi pontot jelenthet. A tébbi ember jelenti a viszonyuldsi pontot, a Szermély a viszo- nyulasi pont. Artaud szembehelyezkedett a szinhaz diszkurziv alapelvével, vagyis az egész francia hagyomannyal. A franciék sz4mara ez el6bb felfoghatatlannak ttint, s csak kés6bb jéttek r4, hogy Artaud elképzelése merében tj fényt vet a szinhdz eszkézeire és lehet6- ségeire. Kézép- vagy Kelet-Eurépa orszdgaiban ezzel szemben megvannak még a nondiszkurziv szinhaz 616 hagyomanyai. Ba- jos lenne Artaud-t ¢ tekintetben titt6rdnek tekintentink: mit mon- dandnk akkor péld4ul Vahtangovr6l? Es még inkabb Sztanyiszlavszkijrél? Artaud szembehelyezkedett azzal a szinhazzal, amely egysze- réen a dramai sz6veget illusztralja, azt kévetelte, hogy a szinhdz 40alkotomtivészet legyen és ne az irodalmat utdnozza. Ez nagy targy- ismeretre és nagy bators4gra vall, hisz azon a nyelven fogalm ta meg gondolatait, amelyen még a drémafrék mtiveinek 2 ményes kiaddésa ma sem a Drdmdk cimet viseli, hanem: Moliere szinhéza, Montherlant sztnhdza. Hozzink azonban az autondm szinhaz eszméje az oroszokté6l, Mejerholdt6l mar sokkal korab- ban eljutott. Artaud megkéveteli a szinpad és a néz6tér kézti hatdr eliorlé- sét; ez meglepéen hangzik, de vegyiik figyelmesen szemiigyre javaslatait. Artaud nem kivanja sem a publikumtl elkiilonitett jatéktér felszdmoldsat, sem pedig azt, hogy minden egyes el6- adashoz keressiik meg a sajatos térmegoldast, azaz a két ensemble, a szinészek és a néz6k szembesitésének sajatos alapelveit. Csu- pan azt kivinja, hogy a nézdket tiliessék a terem kézepére, és jatsszunk a terem négy sarkaban. Nincs itt sz6 a jatéktér és a né- 26k kbzti hatar eltiintetésér6i, csak a szikus dobozszinpad tagadds4r6l és ennek tj elvii helyettesitésér6l. Meg kell jegyez- niink, hogy esztendékkel azelétt, hogy Artaud e kévetelményt feldliftotta, Reinhardt a szinpad—nézétér felosztds eltorlése felé radikdlis lépéseket tet, csaktigy, mint Mejerhold is, nevezetes misztériumjatékaiban, mig Lengyelorsz4gban Syrkus nem sok- kal késébb a ,,szimultén szinhdz” immdér tudatosan kidolgozott koncepcidjaval lépett fel. igy hat egy sor érdemet elkoboztunk Artaud-tél, és visszaad- tuk eredeti 1étrehozéinak. Ugy teiszhet, valami kinzdsi jelenetet készitiink itt el6, s meg akarjuk nytizni Artaud-t, ahogy 6 is meg- nytizta Beatrix Cencit egyik el@adasaban. Holott véletleniil ser kinzdsi céllal fosztjuk meg érdemeit6!, hanem hogy lassuk, ki is volt val6jaban. Az a kériilmény, hogy masutt masok mar ezt vagy azt a kévetelményt elétte megiogalmaztak, kissebbiti-e Artaud érdemét, aki a sajat titjat jarva, sajat gyotrédése drdn, sajat meg- széllottséga prizmajin at olyan dolgokea jott r4, amelyek ott, a maga kézegében valdban felismerésszamba mentek? Kell-e tijra hangstilyoznom, hogy amennyiben Artaud sajét szinhazi mii- hellyel rendelkezik, ha kérvonalazatlan vizidit médjaban allt volna kidolgozni, ha til azon, hogy formaba ontétte eszméit, a techni- Al tijte-kat is kifejleszthette volna hozz4, akkor valamennyi szinhézi re- formatort lekérézte volna, hisz megvolt a batorsdga és a képessé- ge, hogy tillépjen az dltalénos diszkurziv logikan? Azaz igy is térténhetett volna, de nem igy tértént. Artaud titka tébbek kézt abban rejlik, hogy félreértéseiben és - tévedéseiben volt a legtermékenyebb. A bali szinhdz rendkiviil szuggesztiv és fantaziadiis lefrasa valéjéban egyetlen nagy félre- értés. Artaud ,,kozmikus jeleknek” és ,.magasabb eréket idéz6 gesztusoknak” latta az elGadas ama tényezéit, amelyek egészen mas, sokkal egyszerfibb, azt mondhatnam, elemi szinten miki tek. Ami Artaud sz4méra ,,titokzatos” és ,,kozmikus” volt, a bali szertien konkrét jelentéssel rendelkezett, konkrét volt: a jelek abécéjén alapult, amelynek kul- Italéban ismerték. A bali sainhéie megtekintése olyasmi lehetett Artaud sz4mara, mint a ldtnoknak az tiveggoly6. A bali eléadads eldhivott beléle egy egészen mAs, potencidlis eléad4st, ami ott szunnyadt benne, 8 az az, artaud-i eldadas, mely a bali szinhéz kapcsan gondolatai- ban megfogant, képet ad Artaud szélséséges kreativ képességei- 161. Természetesen ott, ahol a leirds elméletbe valt at, a mé mégidval magyardzza, a kozmikus transzot a kozmikus transszal: egysz6val olyan elmélet ez, amelyben minden mindent jelent. De lefrdséban ismét valami nagyon fontosat érint, amit ugyan teljesen nem tudatosit magdban, sét mintegy el is megy mellette. Nem egyéb ez, mint a szakrdlis szinhdz iskolaja, gondoljunk akar az antik idékre, akar a kézépkori Eurdpara, akdr a bali szinhazra, akér az indiai Kathakalira: annak tudata, hogy a spontaneitds és a fegyelem egymast erésitik, nem pedig gyengitik, hogy az, ami elementaris, és az, ami partittirdba van foglalva, kéleséndsen fo- kozza egymis erejét, s igy a jaték ,,sugdrzdsanak” valésdgos for- rasdva valhat. Ezt az iskolat se Sztanyiszlavszkij nem értette, amikor a természetes folyamatokra helyezte a hangstilyt, sem pedig Brecht, amikor abszolit elényben részesitette a szerep fel- épitését. Artaud intuicidja szerint a mitosz mintegy a szinhazi eléadds dinamikus centrumiat jelentette. E vonatkozdsban egyediil Nietz- 42Kot tesziink Ludwik sche tekinthet6 elédjének. Tudta azt is, hogy ha e1 a mfitoszon, az megtjitja annak lényegi ér Flaszen szavaival ~ ,,feltamasztja azt a retteg | Allitja a meggyalazott normat”. Nem vette iekintetbe, he ban a korban, amelyben éliink, vagyis amikor a nyelvek mai keveredtek, a szinhazi kézésség képtelen azonosulni a mitosszal minthogy nem létezik egységes hit. Csak a szembesiilés lehetsé- ges, Gnmagunk megméretése. Artaud arrél almodott, hogy a szinh4z majd Gj mitoszokat te remt. Ez a szép dlom végiil is pontatlans4gbél eredt: meri ha a mitosz egész nemzedékek tapasztalatainak lerakédasa, egymas- ba szévédése, akkor a szinhaz ne sak egész nemzedékek te- remthetik meg. A szinhaz legfeljebb kozremtkédhet a mitosz ki- kristélyosoddsaban. Am a szinhdzat wils4gosan is befolyasa alatt tartja a tarsadalmi kézérzet, semhogy ebben alkotéan kézrernti- kédhetne. A szembesiilés nem egyéb, mint énmagunk megmére- tése azzal, ami tradiciondlis ériék; az eléadds pedig mint transz- formator ,,bekapcsolja” tapasztalatainkat a régvolt nemzedékek tapasztalataiba (és forditva); azaz az eléaddsban a tradiciondlis és a mai értékek iitkézése hozza létre az ,,athdgast”, s tigy tinik, ez az egyetlen redlis lehetéség, hogy a mitosz a szinhézban funk- ciondljon. Az értékek e kettés jatékaban, a kétédésben és az el- szakadasban, a leleplezésben és a behddolasban taldlhaté meg az 6szinte megdjulds. Artaud mégis préféta volt. Szévegei a megérzések olyan kilé- ni okat mond6 szévevényét tartalmaz: a lehetéségek oly ritka illizidit, oly szuggesztiv ldtomasokat és metafordkat, hogy mindennek ellenére ott rejlik bennuk yalami sziikségszerd, hossz1 tavra érvényes telitaldlat, aminek ig. dnia kell. Nem tudjuk, hogyan, de kell. Es igazolédik Diadalmasan felkialtunk, amikor rajtakapjuk gyerekes félreér- tésein. A keleti szinhéz jeleit, aim ott egy kézismert abécé al- kotéelemei, At akarja iiltetni az eurdpai szinhazha, ahol a jeleknek minden egyes alkalommal tijra meg ke!! sziiletnitik. Amikor néne- mi, himnem(f és semlegesnemé lélegzetr6l beszél, a feloszta keleti szévegek félreértéséb6l fakad. s a gyakorlatban oly kédés- 43 issza y ab: 8 az alnek bizonyul, hogy ellendrizhetetlen. Az ,,érzelmi atlétikarél” szétt eszmefuttatdsa - amelyben tébb tal4lé megfigyelést tesz -, a gya- korlatban elkeriilhetetleniil a mozdulatok olyan sablonjaihoz ve- zet, amelyeknek mindig ugyanazt az érzelmet kellene jelenteniiik. Ezek mégétt mégis bizonyos talalé el6érzetet latunk, anélkiil, hogy konkretizalédna vagy kikristalyosodna. Olyasmire tapint r4, aminek csak mds titon juthatunk nyoméra. Itt ugyanis a szinész miivészetének lényegérél, gydkerér51 van sz6: arrél, hogy amit a szit cselekszik, annak — nevezziik igy — teljes aktusnak kell lennie; hogy amit tesz, azt egész lényével kell tennie, nem pedig korlétozott, azaz nehézkes gesztussal, kézzel, labbal, fintorral, logikus hangsdllyal vagy akdr ésszel, amely azonban nem képes r4, hogy az egész organizmust iranyitsa, legfeljebb arra, hogy fel- ébressze. Ellenkez6 esetben ugyanis a szervezet meghal, impul- zusai csak ldtszdlagosak; a teljes reakcié és az ész Altal iranyitott reakcié kézétt olyan a kiilénbség, mint az 616 's a baltdval lehasitott fadg kézétt. S végiil ne feledjiik, hogy ami lelki, elva- laszthatatlan attél, ami testi. A ,,lelki aktust” a szinésznek nem illusztrdinia kell a szervezetével, hanem megcselekednie, Artaud nagy lecke szdmunkra, ami irant mindnyajunknak nyi- tottaknak kell lenniink. Ez a lecke tudniillik a betegsége. Artaud- nak az a szerencsétlensége, hogy az 6 betegsége -- paranoidja ~ més volt, mint a szdzad betegsége. A civilizdcié skizofréniaban szenved, ami annyit tesz, hogy az értelem elszakadt az érzelem- t6l, a lélek a testt6l. A tarsadalom rossz szemmel nézte, hogy Artaud mdsképpen beteg. Gyégyitottak, vagyis megkinoztdk ~ a sz6 szoros értelmében, elektrosokkal —, hogy rakényszeritsék, fo- gadja el a diszkurziv és cerebralis szempontokat, azaz a tarsada- lom betegségét a sajatjaként ismerje el. Artaud rendkiviil szépen hatarozta meg sajat betegségét Riviere-nek cimzett levelében: Nem vagyok teljesen 6nmagam” ~ irta. Nemcsak énmaga volt, hanem valaki més is. Dilemmajanak csak a felét uralta: azt, amit »Onmagam lenni” jelent. Megmaradt a mésik: ,,teljesnek lenni”, pegésznek”, Aat a mélyrehaté hasadast, ami a vizié (az intuici6) szférdja és az értelem kézt tamadt, nem sikeriilt athidalnia, mert lemondott a4arrol, ami a rend, nem térekedett pontossdgra és dnuralomra. In- kAbb a sajat kéoszat és meghasadtsdgat objektivalta: és ez a osz valdban tanis4got tett a vilagrél. Nem terdpia volt ez, hanem diagnézis, legalabbis masok szempontj4b6l nézve. Erupcidja, kéosza — szent, mert mésoknak az dnismeret lehetdségét nyiiotta meg vele. Kévetéinél a kéosz se szentnek nem nevezheté, se kellékép- pen determinaltnak; csupan arra szolgdl, hogy leplezze a fele- mAssdgot, elrejtse a hidnyt. Artaud épp forditva, ezt a hidnyt fo- galmazta meg. Artaud nagy normarobbantdst és nagy normasértést javasol. Az erészak és a kegyetlenség Altali megtisztulds eszméjét, felté telezve, hogy a vak er6k szinhazi kitérése védelmet nydjt elientik az életben. De hogy nyéjthatna nekiink védelmet, ha nem véd meg benniinket? Nem annyira a szinhdz alkalmatlan a vak erdk megzabolazdsdra, inkébb a vak er6k felhaszndlndk a szinhazat; bar nem hiszem, hogy sziikségiik Jenne r4, hisz tetszés szerint rendelkeznek mar a tomegkommunikaciés eszkézékkel. Alapja- ban véve a szinhaz védelmez is, meg nem is. Nem hinném, hogy Szodomaban vagy Gomorraban bérminemt szinhézi robbands barkiben elcsititotta vagy kioltotta volna a binds vagyakat, ame- lyekért — mint tudjuk — e két varosra szigord biintetés méretett. Es mégis, amikor Artaud robbandsrél és kegyetlenségré! be- szél, tigy érezziik, van benne igazsdg; ezt az igazsagot azonban csak més Giton ragadhatjuk meg. Nevezetesen az a benyomasunk, hogy a szinész akkor né fel hivatasa lényegéhez, amikor atlépi a hétkéznapi beidegz6dések korlatait, amikor az Gszinteség, az Gn- feltards, a kinyflds, s6t az Ondtadds aktusat hajtja végre, azt a szél- sOséges, iinnepi aktust, amely nem retten vi semmilyen tar- sadalmi korlattél; tovébb4 amikor az Gszinteség e szélséséges aktusa magdban az él6 szervezeiben, az impulzusokban, a léleg- zetben, a gondolat és a vér ritmusaban Slt alakot, amikor rende- zett és ezdltal tudatos lesz, vagyis nem forgdcsolddik szét a for- mak kéosz4ban és anarchiéjaban, egysz6val amikor ez az aktus, amit a szinhdz jelent, teljes, akkor valojéban nem a vak er6kt6l véd meg minket, hanem lehet6vé teszi, hogy a magunk teljessé- 45gében reagdljunk, hogy teljesen Sumagunk legyiink, vagyis le~ gyiink, vagyis kezdjiink el létezni. Minthogy a hétkéznapok s ran csak felemas médon reagdlhatunk. Amikor a teljes aktusrél beszélek, az az érzésem, hogy ez in- kabb alternativaja ,a kegyetlenség szinhazanal le Artaud itt . valamiféle értelemben bizonyiték: inkébb mint élet és mint a szin- haz dltali megmenekiilés, pontosabban ennek az eszméje. Ez az ember, aki a szinhdzat terépianak tartotta, sajét vértamtisdga ré- vén ijesztéen kézzelfoghaté tandsdgot tett. Két mondatot taldl- tam Artaud-nal, amelyek e tekintetben figyelmet érdemeinek. AL els6 annak felvillantasa, hogy az anarchiat és a kéoszt, amit keként akart haszndlni, mégiscsak valamilyen renddel, valami rendszerrel kell 6ssz i. Igaz, nem a technika, hanem — mint irja ~ ,,az értelem szempontj4bé!”. Erdemes mégis idézniink ezt a mondatot, hogy az igynevezett Artaud-tanitvényok figyelmébe ajaljuk. ,A kegyetlenség ~ irja -- szigortisdg és pontossag. Es a masik mondat, amelyben a végletes, szélsGséges aktus- ként felfogott szinészet lényegét fogalmazta meg: ,,A szinészek legyenek olyanok, mint az, elevenen megégetett vértantk, akik még a maglydrél is jeleket adnak nekiink.” ‘Tegyitk hozza: ehhez az is sziikséges, hogy artikuldlt jeleket adjanak, hogy ne legyen bel6liik makogas, ne legyen badarsdg, se semmi olyasmi, ami mindenre vonatkozik és semmire sem, ba csak az adott mtfben nem €ppen ezt kivanjuk elérni. B megszoritdssal alighanem nyu- godtan kijelenthetjiik, hogy Artaud idézett mondata rejtjelzett és dodonai formaban a spontaneitas és a fegyelem kérdését ragadja meg, azt a coniuctio opositorumot, amelyben a teljes aktus meg- sziiletik. Artaud a szinhdz nagy kéltéje volt, azaz a szinhdz lehetésé- geinek a kéltéje, s nagyon is a szinhdzé, nem pedig a dramairo- dalomé. Mint a mitikus profétak, mint Ezsaids, valami végsét, Uj értelmet, tj, lehetséges inkarndcidt jévendélt a szinhdznak. Es megsziiletik Immanuel.” Ezsaidsként tudta, hogy megs: letik Immanuel, az Uj lehetéség. Homdlyos kérvonalait meg is pillantotta. 46Szinészi technika Beszélgetés Jerzy Grotowskival (Denis Bablet interjuja a Les Lettres Frangaises-ben) Lerrens: Szeremém, ha mindenckelétt meghatdroznd a kiilon- féle szinészi technikdkhoz, {gy példdul Sztanyiszlayszkij, Artaud, Brecht technikdjahoz vaié viszonyai, iovdbbd ha elmondand, hogy — az emlitett elméletek kapcsdn sziiletest reflexidi és természete személyes tapasztalatai alapjdn ~ hogyan alakitotta ki szi technikdjat, hogyan kristdlyosodiak ki céljai és eszkézei. Grorowskt: Azt hiszem, pontosan meg kell hiznunk a hatér- vonalat a médszer és az esztétika k6z6tt. Brecht példaul igen sok érdekeset mondott a szinjatsz4s leheidségeirdl, tételesen is meg- fogalmazva a Verfremdungseffektet, ami a szinész sajat akcidi fe- lett gyakorolt diszkurziv ellendr jelenti. De ndla nem a sz6 szoros értelmében vett médszerrél volt sz6, inkabb olyasféle fo- galomrél, ami a szinészet esztétikajanak korébe tartozik, hiszen Brecht sohasem tette fel magdnak a kérdést: , Hogyan csindijuk Ha adott is bizonyos magyarazatot, az dltalanossdgokban moz gott... Bizonyéra legaprobb részletekig megfigyelte a szinész ja- tékat, de mindig csak a szinészre reflektalé rendez6 szemével. Artaud esete mas. Artaud ketségiciviil arra inspiral, hogy a szi- nészet lehetdségeit kutassuk; 4m az, amit javasol, csak egy lato- més, sajatos kéltemény a szinészewél, s igy a megnyilatkozdsaibél semmiféle gyakorlati kévetke: t nem lehet levonni. Artaud ta- lal6an figyelte meg ~ bizonyara ism rzelmi atlétikat a S. haz és Hasonmdsa cim kétetboi ényleges parhuzam léte- zik a fizikai cselekvést végz6 ember eréfeszitése (példéul egy ne- héz targy felemelése stb.) és pszichikai folyamatai kéz6tt (az inger felfogdsa, reakcié stb.). Artaud talal6an vette észre, hogy van a 47testben egy kézpont, amely irdnyitja az atléta vagy a pszichikai folyamatait testileg kifejezni kiviné szinész reakcidit; de ha gya- korlati szempontbdl vizsgéljuk alaptételeit, kideriil, hogy ezek szte- reotipidkhoz vezetnek: meghatérozott tipust, valtozatlan mozgas szolgél meghatarozott érzelemfajta kifejezésére. Igy végiil, klisé- ket kapunk. Bizony4ra nem voltak ezek klis¢k, amikor Artaud a maga kuta- tAsait végezte, amikor mint szinész megfigyelte a sajat reakcisit, s azt az utat kereste, amely messze elkanyarodik az emberi viselke- désformak verista utanzasatol és a j6zan konstrukcidkt6l; de most az, elméletét vessziik szemiigyre. Nagyon hasznos inspiraciét fe- dezhetiink fel benne, de ha technikai dtmutatasként kezeljiik, ak- kor klisékhez jutunk. Artaud a tovabbi kutatasok szdmara termé- keny kiindulépontot és bizonyos esztétikat kindl. Amikor arra biz~ tatja a szinészt, hogy figyelje meg a sajat légzését, hogy jétékaban hasznositsa a légzés elemeit, akkor azt kivanja, hogy szélesitse le- het6ségeinek krét, s ne pusztén a szavak segitségével fejezze ki magat, hanem azzal is, ami artikuldlatlan (belégzés, kilégzés stb.). Bz felettébb termékeny esztétikai javaslat, de nem technikai. Végiil is nincs til sok szi i médszer: a legkifejlettebb Sztanyiszlavszkijé. Sztanyiszlavszkij feltette a legfontosabb kér- déseket, és megadta a maga vélaszait. Sok éves kutat6munkdja soran médszere dllandéan fejlédét, de nem tgy a tanftvdnyai. Minden korszakaban megvoltak a tanitvanyai, 4m ezek a tanitvd- nyok tébbnyire csak egy adott korszakaban tartottak ki mellette: innen a teoldgiai természetii vitdk. Allandéan kisérletezett, s a szinésznek nem recepteket ajénlott, hanem eszkéziket, hogy fel- fedezze dnmagat, hogy minden konkrét szitudcidban feltehesse a st: ,Hogyan csindljam?” - s ebben rejlik a dolog lényege. Természetesen sajét hazdjanak, sajét korénak szinhazi keretei kézott makodott, a realista szinhézban... Lerrrss: Ami egyfajta belsé realizmus volt... Grorowskt: Egzisztencidlis realizmus, azt hiszem... vagy in- kabb egzisztencidlis naturalizmus... Charles Dullin is kidtt6tt sok sikeres gyakorlatot, régténzéseket, maszk-ettidéket, olyan tema- tikajd gyakorlatokat, mint ember és névények”, ember és Alla- 48tok” stb. A szinész felkészitésében nagyon j6l hasznathatéak ezek, mert nemesak a képzeletet inspiraljak, hanem a természetes re- akcié fejlédését is, de mindent egybevetve, ebbdI sem All éssze — a sz6 igazi értelmében ~ a szinészképzés technikéja. Lettres: Mire alapul tehdt az én dlldspontjdnak eredetisége a kiilénféle koncepcidkkal szemben? Grotowski: A szinjétszés minden tudatos rendsze: maganak a kérdést: ,,Hogyan csindljuk?” Es igy van jél szer nem egyéb, mint a ,hogyan csindljuk?” tudatosul: hiszem, egyszer az életben mindenkinek fel kell tennie ezt a kér- dést, de amikor mér a részletekkel van dolgunk, nem szabad tib- bé foglalkoznunk vele, mert a megfogalmazds pillanataban mar- is sztereotipidkat, kliséket alkotunk. Ezutdén mér mas kérdés k6- vetkezik: ,,Hogyan ne csindljuk? Mit nem szabad tenni?” A technikai példak a legvildgosabbak. Vegyiik a légzést. Ha azt kérdezziik, ,,hogyan lélegezziink?”, s a helyes, tokéletes lég- zéstipust tartjuk szem elétt, mondjuk, a hasi légzést: az életben sikerrel megfigyelhetjiik, hogy a gyerekek, dllatok, azok az em- berek, akik a természet szoros kézelében éInek, f6leg rekeszizom- mal lélegeznek. Am itt felmeriil a masik kérdés: melyik hasi lég- zésfajta a legjobb? Es akkor szémos lehet5ség kéziil megprobal- hatunk megtalélni egy bizonyos tipusti belégzést, bizonyos tipu- si kilégzést, a gerincoszlop bizonyos fajta tartését. De éppen ez lenne az égbekialté hiba! Mert nem Iétezik minden pszichikai Allapotra és testtartdsra érvényes, t6kéletes légzéstipus. A légzés fiziolégiai reakcié, amely elvdlaszthatatlan az egyén sajatos ter- mészetét6l, és fiigg a szitudcidtél, a cselekvés jellegétdl, a testi- leg kifejiett tevékenységt6l. A legtébb ember szamara természe- tes, hogy ha szabadon lélegzik, a hasi légzést alkalmazza, csak- hogy megszémlalhatatlan tipust hasi | létezik, s ezenfeliil még akadnak kivételek is. Talalkoztam példdul olyan szinészn6k- kel, akik til bosszti mellkasuk miatt nem tudtaék szinpadi munké- juk kézben természetes médon alkalmazni a hasi légzést. Mas légzéstipust kellett tehat szamukra keresni, olyat, amelyet a ge- rincoszlop irdnyit. Ha a szinész mesterségesen magdra akarja kényszeriteni a hasi légzés tékéletes és objektiv modelljét, le- 49blokkolja vele sajat természetes légzési folyarnatat, még akkor is, ha természetéb6l eredGen abba a tipusba tartozik, amely a hasi légzést hasznalja. Amikor dolgozni kezdek egy szinésszel, az elsé kérdés, amit felteszek magamnak, igy hangzik: vannak-e nehézségei a légzés- sel, szabalyszertien lélegzik-e; van-e elég levegdje a beszédhez, az énekhez, mert minek okozzunk neki problémét azzal, hogy mas légzéstipust szeritiink r. Ez oktalansdg lenne. De eset- leg vannak nehé . Miért? Fizikai okok miatt? Pszichikai motivumokbol? H zichikai problémai vannak, tigy mifélék? Tegyiik fel, hogy a szinész ,,begorcsél”. Miért? Néha mind- nydjunkkal el6fordul, hogy ,,begr mk”. Az ember nem la- zulhat ki teljesen, ahogy azt sok sziniiskoldban tanitjak, mert aki totdlisan kilazul, az olyan, mint egy kifacsart rongy. Elni: ez nem fesziiltséget jelent, még kevésbé kilazuldst, hanem folyamatot. De ha a szinész dllapotat dllandéan mértéketlen fesziiltség jel- lemzi, akkor meg kell keresni az okokat, amelyek majdnem min- dig pszichikai természettiek, és amelyek leblokkoljak a termé- szetes légzési folyamatat. Meg kell hatdéroznunk természetes lég- ‘fpusdt, meg kell figyelniink a szinészt, s olyan gyakorlatokat adni neki, amelyek rakényszeritik a teljes p: zlédasra. Meg kell figyelniink, mikézben masokkal konfliktus- ba keriil, kézs cselekvés, esetleg flértdlés stb. kézben, olyan pil- lanataiban tehat, amikor bizonyos dolgok automatikusan meg- vAltoznak benne. Ha mar ismerjiik a szinész természetes reakcié- it gatlé tényezdket, a gyakorlatok célja azoknak a kikiiszébélése. Ebben dll a mi technikank és mas médszerek alapveté kiilénbsé- ge: a mi technikank nem pozitiv, hanem negativ. Nem keresiink recepteket, se sztereotipidkat, ami a ritusos mfivészek vivmanya, nem akarunk v: t talalni az ilyesféle kér- désekre: ,,Mit kell tenniink, hogy ki ik a haragot? Hogyan jarjunk? Hogyan j ?” (mert végs6 soron ezen alapul az a kérdésfaj an fel szoktak tenni). Ezzel szemben azt kell megkérdezni a szinésztél: milyen akada- lyok zarjak el az utadat, blokkoljak te benned azt az 6nmeghala- dasi aktust, amelynek sordn — a legdszténdsebbtél a legtudato- 50sabbig ~ minden tartomanyodat fel kell szabaditanod? Meg kell Allapitanunk, mi az a gatlé tényezé, ami a légzés, a mo. - ez a legfontosabb ~ a masokkal torténé kapesolatteremtés s: pontjabél bénitéan hat? Miféle ellendllésrol van sz6? Hogyan le- het megsziintetni? El akarok venni, el akarok rabolni a szinésztél mindent, ami zavarja; hogy csak az maradjon meg benne, ami kreativ: ez egyfajta felszabaditas. Ha nem marad semmije, akkor nem tekintheté alkotémtivésznek. Az egyik legnagyobb veszély, ami a szinészt fenyegeti, termé- szetesen a fegyelem hidnya, a kéosz. Az ember az anarchiaa resztiil is kifejezheti magat. Ilyenkor azt szokés megdllapitani, hogy nincs mondanivaléja. Azt hiszem azonban, hogy a sponta- neités és a fegyelem ugyanannak az alkotéi folyamatnak a két oldala. Ugy vélem, a szinészben se fegyelem, se spontancitds nélkiil nem j6n létre alkot6i folyamat. Mejerhold munkdjanak tengelyébe a fegyelmet, a kiils6 megformélast Allitotta, Sztanyisz- lavszkij viszont a mindennapi élet spontaneitasdt. Lenyegében azonban az alkotéi folyamat két, egymast kiegészité aspektusd- r6l van sz6. Lerrres: A gyakorlatban tehdt mindenesetre kiilén ki kell taldl- ni a szinéscképzést? Grotowskt: [gy van, semmiféle receptet nem tudok elfogadni. Lerrrrs: Vagyis nem létezik dliaidban szinészképzés, csak az egyes szinész képzése. Akkor 6n hogy jar el? Megfigyeli 6ket? Ki- kérdezi? Es azutdn? Grotowskt: Vannak gyakorlatok. Nagyon keveset beszéliink; a tréning ideje alatt minden szinészt6l elvarjuk, hogy keresse a sajat varidnsait, kutassa sajat hatdrait, és igyekezzék azokat dt- lépni; amikor a szinész technikailag mar uralja és a sajat igényei szerint kib6vitette a gyakorlatokat, akkor kévetkezik az ,,dtszi- nészités”: asszocidcidkat keres, azaz ,,jaiszik” veliik, meglep6 varian- sokra térekszik. Lerrres: A tréning kz Grorowsks: A tréning kiindulopontja mindenkinél ugyanaz, de... Vegyiik a fizikai gyakorlatokat: ezek elemei mindenki sza- mara ugyanazok, de mindenkinek a sajat ellendll4si pontjat kell SL e-megkeresnie és 4tlépnic. Még a kiilsé megfigyelé is kénnyen fel- fedezheti a gyakorlatokban az egyéni kiilénbségeket, de csak az Altalanosan kételez6, pontosan uralt elemek alapjén. Amikor mar elemi szinten nem létezik akadaly, akkor a szinész sz4mara a sajat ,nyers valtozaténak” keresése kézben alapvet6en fontossd . valik a ,biztonsdgérzet”. A szinészi munka dlland6 veszélyben yan, folytonos feliigyeletnek, megfigyelésnek stb. van aldvetve. Olyan munkamédszert kell kialakitani, hogy a szinész abb6l, amit csindl, soha semmi nem valik nevetség targydva, még az sem, ami elfogadhatatlan. Ismétlem: amikor a munka magas fokon folyik, a szinészi megnyilvanuldsnak mar semmi kéze sincs a technikai nehézségek el6li menekiiléshez, sem a ndrcizmusban, sem a sajat élményekben vald tetszelgéshez. Lerrres: Vagyis abszoliit bizalom uralkodik a szinészek kézott, a szinészek és Gn kézott... Grotowskr: Nem egészen. Nem arr6l van $26, hogy a szinész- nek mindent végre kell hajtania, amit a rendezé javasol, hanem. hogy tudja, barmit tehet, amit akar, csak felelés médon ~ azaz targyszertien ~- tegye, de ha végiil is a rendez6 nem fogadja el a javaslatat, akkor ezt nem forditjak ellene. Lettres: Megitélik, de el nem itélik... On, amikor arrél a fel- adatrél beszél, ami a sztnészre az eléaddsban hdrul, a ,,szerep” helyett szivesebben emlit ,,partitirdt”; et az drnyalatot ldthat6- an igen fontosnak tartja munkdja szempontjabél. Meg iudnd pon- tosan hatdrozni, mit ért a szinész partitirdjdn? Grorowski: Mi a szerep? Végsé fokon majdnem mindig egy figura szévege, az a gépelt széveg, amit a szinész megkap. Egyben a figura bizonyos koncepcidja is, amely réaddsul valamiféle szte- reotipidt tartalmaz: Hamlet akarat nélkiili entellektiiel vagy forr: dalmér, aki mindent meg akar valtoztatni. A szinész megkapja a sz6veget, s elkeriilhetetleniil taldlkoznia kell vele. Nem mondhat- juk, hogy a s szempontjab6l a szerep csak iiriigy, de a szf nész sem csak iirligy a szerep szempontjébol; a szerep inkdbb kibf- vas, azt mondandm, olyasmi, amivel a szinész ,,teleszivja” magat, bizonyos cselekedet, amit meg kell valésitania, targyszert felhi- vas. Amikor felel ra, azaz felméri, viz: alehet6séget, megpr6- 52balja mintegy a szervezetével, egész valéjaval megérteni, vagy ~ ténylegesen ~ felemelkedni ahhoz a lehetetlenhez, ahhoz az embe~ ri tetthez, amit a szerep megkévetel t6le, akkor a szinész eljut az 6nmeghaladashoz. Ha viszont megmaradunk anndl, hogy an magyardzzuk a szerepet, akkor a szinész se fog tébbet tudni anndl, hogy itt iilnie kell, ott kidltania, s noha a prébak elején még tamad- nak természetes asszocidcidi, ezekb6l a htiszadik eléadds utan mar semmi sem marad, csak a puszta mechanikus jték Ha ezt el akarjuk keriilni, a szinésznek, ugyamigy, mint a ze- nésznek, sajat partittrara van sziiksége. A zenei partitdra a kota A szinhaz talalkozds. A szinész partinirdja az emberi kapesolatok elemeib6l All: impulzusokbdl és reakcidkbél, amelyek fegyelme- zettek, ténylegesek. A kapcsolatokban mindig benne van a ,,fel- fogni” és a _,reagdlni”, azaz a masokisl j6v6 impulzusok és a masok felé iranyulé impulzusok. Meg: ismétlédik a folyamat, de mindig hic et nunc, vagyis sohasem ugyanaz a folyamat ismétlé- dik meg, noha a partittira minden részlete valtozatlan. Lettres: Az eléadds partitdrdjdt a szinésszel egyiitt, fokozato- san régziti? Grotowskt: Igen, ez egyfajta egyiittmtikédés. Lertres: A szinész tehdt szabad. Hogyan tudja (s ez Sztanyiszlavszkijnak is egyik legalapveidbb kérdése) minden el6- addsra megtaldlni azt az alkotéi dllapotot, amelyben képes a par- titirdt ugy eljdtszani, hogy nem lesz ti merev, s amely nélkiil csu- pan a mechanikus fegyelem lehetsé, Hogyan lehet egyszerre megérizni a partitira amigy sziikségszerii meglétét és a szinész nélkiilézhetetlen alkotéi szabadsdgat? Grotowski: Nehéz erre néhany sz6val valaszolnom, de ha megengedi, hogy leegyszerfisitsem a kérdést, azt felelném: ha a szinész a prébak sor4n természetes, organikus dologként elsajd- titja a partitdrdt (az adok-veszek-impulzusaimnak jatéka), s ha ké- pes ~ fellépés el6tt ~ az énmeghaladas aktusdra, amivel 6nmagat kivanja szolgdlni, akkor minden eldadas eléri a maga teljességét. Larrrgs: Adok-veszek... Ez a nézdre is vonatkozik? Grorowskt: Jéték kézben nem szabad a nézére gondolni. Ez persze kényes kérdés. Els6 lépés: a szinész felépiti a szerepét; 53méasodik lépés: a partittira. E ponton a szinész bizonyos tiszta- sdgra (a felesleg kikiiszbbélésére) térekszik, de kézben keresi az énkifejezéshez sziikséges jeleket. Azt kérdi magat6l: ,,Ertheté-e, amit csindlok?” E kérdés pedig feltételezi a néz6 jelenlétét. En is ott vagyok, irényftom a munkét, és azt mondom a szinésznek: - hem értem” vagy ,,értem”, ,,érzek valamit, de nem értem” vagy ,,értem, de nem hiszem el”... A pszichologusok szfvesen felteszik a kérdést: ,,.Mi a vallésod?” — de nem a dogmaid vagy a filoz6fi- 4d, hanem a viszonyitdsi pontod. Ha a szinésznek a néz6 lesz a viszonyitdsi pontja, mindig bizonyos fokig rosszabb lesz néla. Masképp szdlva, el akarja magat adni. Lerrres: Ez lenne az exhibicionizmus. GrotowskI: A prostitticid, a rossz izlés stb. egy formdja. Elke- rilhetetleniil. Osterwa, a hdbort elétti nagy lengyel szinész ezt »publikotropizmusnak” nevezte. Nem gondolom azonban, hogy a szinésznck semmibe kellene vennie azt a tényt, hogy a nézé jelen van, és azt kellene 6nmagdénak mondania: ,,nincs itt senki”, ami hazugsdg lenne. Egyszéval a szinész nem tekintheti a kézinséget viszonyitési pontnak, de nem szabad lebecsiilnie a néz6k jelenlé- tének tényét. Mint tudja, eléadésainkban mgs-mas médon hatéroz- zuk meg a szinész—néz6 viszonyt: a Faustusban a nézdk vendégek voltak, az Allhatatos hercegben megfigyelék; de a legfontosabb, azt hiszem, hogy a szinész ne a kézénségnek jatsszon, hanem — tudatosan - a néz6k elétt, a nézdk jelenlétében. {gy hajtsa végre az igazsdg, a széls6séges, mégis targyszerti és strukturdlt Gnmeghala- ds aktust. Adja oda magat, anélkiil, hogy barmit visszatartana, térulkozzék fel, de ne vesz6djék énmagaval (narcizmus). Lerrres: Ugy véli, hogy a szinésznek hosszut elbkésziiletre van szliksége minden fellépés elétt, hogy elérje, amit némelyek a ,,ke- gyelem dllapoténak” neveznek? Grorowstkt: A szinésznek elegendé idé kell, hogy tavol keriil- jon a mindennapi élet dolgaitél és sajat szétszortsdgat6l. Nélunk csak harmine perc csénd kételezé — ez minden —, ez alatt a szi- nész foglalkozhat nmagaval, eldkészitheti a jelmezét stb., eset- leg felidézhet az emlékezetében néhany konkrét epizédot. Ez ter- mészetes dolog, se nem misztikus, se nem titokzatos. 54Lerrrrs: Gondolja, hogy az én technikdjdt mds rendez6k is fel- haszndlhatjdk, hogy ezt a technikdt nemesak az én, hanem mésok mitvészi céljaihoz is alkalmazni kell? Grotowski: Az én munkamban is kiilonbséget kell tenni eszté- tika és médszer kézitt. Természetes, hogy a wroctawi Laboratd- rium Szinhazban felfedezhet6ek annak az esztétikanak a jezyei, amely egyediil a miénk, és ha mdsok megprobalndk lekopiroz: az se hiteles, se sikeres nem lehetne. De egytittal a szinészi jaték médszertanat kutaté intézet is vagyunk. A mi technikénknak ko- szénhet6, hogy a szinész igen széles skaldn tud megsz6lalni és énekelni, ez pedig objektfv eredmény. Ha azzal foglalkozvnk, hogy beszéd kézben ne legyen problémaja a légzéssel: ez is ob- jektiv feladat. Ha kiilénféle testi és hangreakcidkkal tud élni, ami a legtébb szinésznek rendkiviili nehézséget okoz, az ugyancsak objektiv kériilmény. Larrres: Jelenleg tehdt két aspektusa van a munkdjdnak: az egyik az alkotomitvész tudatos esztétikdja, a masik pedig a szinjdtszds tech- nikdjdnak a kutatdsa. A két aspektus kéziil melyik a fontosabb? Grotowski: A legfontosabb szimomra, hogy tijra felfedezzem a szinészi mesterség elmeit. El6szor szinésznek tanultam, azutén rendez6nek. Els6 krakk6i és poznani rendezéseimben etutasitot- tam a szinészi konzervativizmusnak iett engedményeket. Foko- zatosan fejlédtem, de rajéttem, hogy Gnmagam megvaldsitésa sokkal kevésbé termékeny, mintha annak lehetdségét kutatndm, hogyan segithetek masokat nmaguk megvalésitaséban. Ez leg- kevésbé sem egyfajta altruizmus, inkabb ellenkezéleg, elssor- iil is a rendez6 kénnyen kalandozhat; talalkozni mAasokkal - ez viszont sokkal nehezebb, termékenyebb és ii piralébb feladat. Ha sikeriil elérnem, hogy a szinész ~ ki munkénk eredményeképpen ~ eljut az dnfeltdrulds allapotaba, mint Ryszard Cieslak az Allhatatos hercegben, az sz4momra sokkal gyiimélcséz6bb, mint kidtleni még egy szinpadi eléadast, vagyis kizérélag a sajt nevemben alkotni. Ezért fordultam egyre inkabb a szinész mtivészetének paratudoményos kutatésa felé. Ami személyes fejlédésem kévetkezménye, az eredeti elképze- lésem nem ez volt. 55Szinhaz és ritualé Taldlkozénk téméja, a Szinhdz és ritudlé, vagy ha ugy tetszik, A szertartds keresése a szinhdzban, talan tilsigosan is tudoma- nyos. A térténet viszont, amit ma el szeretnék mondani, inkébb bizonyos i Okr6l sz6l, dlmokrél, kisértésekrél, hogy megta- laljuk a szinh4zban a mitoszt, megtaldljuk a ritualét; azt hiszem, nagyon is a személyes térténetem ez, 4m levonhatdk beldle bizo- nyos objektiv természetti kovetkeztetések. Szinhdzi mikédésiink kezdetén, s6t mér kordbban, még mie- 16tt elkezdtem volna a Laboratérium Szinhézban a munkét, vagyis amikor fiatal rendezGként Krakkéban dolgoztam, élt mar ben- nem bizonyos kép a szinhaz lehetéségeirél, egy kép, amely mint- egy tagadta a létez6 szinhdzat, azt a szinhdzat, amely a sz6 forga- lomban lév6 jelentése szerint til kulturdlt jelenség és amely egyes méivelt emberek talélkozdsdnak a produktuma, akik a szavak egy- méashoz illesztésével, a gesztusok megkompondldsaval, diszletek tervezésével, reflektorok alkalmazds4val stb. foglalkoznak, to- vabbé olyan, nem kevésbé intelligens embereké, akik tudjék, hogy szinhazba kell jarni, mert ez egyfajta mordlis vagy kulturdlis k6- telesség. Kévetkezésképpen mindnydjan még intelligensebben ta- voznak ¢ talélkoz6r6l, annyira, hogy kézittiik mdr nem is tértén- het semmi lényeges. A szinhdzat illetéen mind meghatarozott konvencié, gondolkodésméd, idedk foglyai maradnak. Szinhaz- ba jarni kell, mert ez a szokas, mert ott el6ad4sok késziilnek, sze- repeket jatszanak el, darabokat mutatnak be, de végiil is ez egy- fajta mechanizmus, amely 6nmagdért mffkédik, akdrcsak a mostanihoz hasonlé kételezettségek, amikor is felolvasdsokat. tartunk. Azt gondoltam tehat, hogy az é16 szinhazhoz az si spon- taneitds titja vezet. Ugy tdnik, olyan kisértés ez, amely j6 ideje 56egy sor szinhézi embert foglalkoz sakhogy a kisértés Gnma- gaban kevés. Arra gondoltam, hogy mivel éppen az 6si szertart4- sok hivték életre a szinhazat, igy ha visszatériink a rituéléhoz amelyben mintegy két fél vesz részt, a szinészek, vagyis a ke feusok, valamint a nézék, vagyis maguk a részvev6k —, megtal hatjuk a kézvetlen, él6 részvétel ama szertartasat, a kdlcsOndsség sajatos nemét (ami elég ritka jelenség napjainkban), a kézvetlen. nyilt, felszabadult és hiteles reakcidt. Voltak természete: nyos kezdeti elképzeléseim, példéul, hogy a szinészeket és a né 76ket szemt6l szemben mintegy meg kell iitkéztetniink a térben és meg kell taldlnunk a médjat, hogy reakcidik ké! leljenek egymasra ~ vagy tout court nyelvileg, vagy a szinhazi nyelv segitségével —, azaz sajate {jdtszast kell felkindlnunk a nézéknek. Ami a térkompoziciot illeti, ezt az elképzelést nem pontositottam teljesen, csak kés6bb, azaz 1960-ban, amikor mér bizonyos szému eléadds utan, amelyekben a szinészek és a ne- 20k kéztt lezajlé ritudlé modozatait kerestem, talélkoztam Jerzy Gurawskival, e nagy intelligencidval, dtletességge! rendelkez6, rokon bedllitottsagt épitésszel, s ett] kezdve egyiitt dolgoztunk a tér kényértelen meghéditasan. De mi volt vezérlé eszménk, amely kezdetben ugyan felettébb elvontnak tfint, kés6bb mégis sikeriilt valéra valtanunk? A lényeg az volt sz4munkra, hogy a teret minden eléaddshoz mas-mds médon rendezziik be, lesz4molva az egyméast6l elkiilénitett szin- pad-néz6tér rendszerrel, s arra térekedve, hogy a szinészi jaték cselekvésre késztesse a néz6t. Egy szerzetessel talélkozunk, mond- juk, a refektériumban, aki e szavakkal fordul a néz6khoz: ,,En- gedjék meg, hogy gyénjak Snéknek”, s ettél a perctél a nézbk meghatérozott helyzetbe keriiinek, majd a szerzetes elkezdi a gyOndsat, s a néz6 akarva-akartlanul gy6ntatova valik, ahogy a Doktor Faustusban, Marlowe nyoman késziilt eléadasunkban tortént. A Kordianban ~ Stowacki ayoman — ugyanezen térfelfo- gasbél eredéen mésfajta szitudcidi hoztunk létre. Az egész szin- hézi termet Atalakitottuk pszichiatriai korteremmé, a néz6ket tigy kezeltiik, mintha betegek lennének ~ minden egyes néz6nek eb- ben a bénd4smédban volt része —, végiil még az orvosok, azaz a ST bizoszinészek is betegekké valtak, mindent hatalmaba keritett az adott kor, az adott civilizacié nagy betegsége, vagy inkabb: mindent megbélyegzett ez a hagyomany. De az egész eldadasban az volt a leglényegesebb, hogy végsé soron aki a leginkabb beteg volt, azaz Kordian, az nemeslelktiségben szenvedett; az pedig, aki a legke- vésbé volt beteg. a gyégyitast iranyité Doktor, akarmilyen eszes és jozanul egészséges embernek latszott, hitvany médon volt egészséges. Ez minden bizonnyal paradoxon vagy ellentmondas, 4m gyakran talalkozunk vele az életben: amikor kézvetleniil nagy értékeket szeretnénk realizdlni, tébolyultakkd, 6riiltekké valunk, noha kézben Ichet, hogy meg@rizziik az egészségiinket, de ami- kor mindendron ragaszkodunk értelmes mivoltunkhoz, akkor nem vagyunk olyan Allapotban, hogy értékeket realizAljunk, ami azt jelenti, hogy az egészségiinkkel és a j6zan esziinkkel mintegy a helyes titon haladunk, nem bizonyulunk Griilinek, egészségesek vagyunk, j6 egészségnek érvendiink... csak éppen a birka is a j6 egészség 16 pé gondoltam tehat, hogy ha a szinész a maga cselekvésével dsztonézni tudnd a nézét, ravenné az egyiitt- miikédésre, akar kiprovokdlva beléle a kivanatos viselkedési médot, mozgasra, énekre, sz6beli replikara stb. birnd, azzal meg- teremtené a lehet6séget az 6si ritudlis egység helyredllitasdra vagy Gjbdli létrehozdsara. Végtére is ez lehetségesnek tint; olyan eléaddsokat készitet- tink, ahol a nézék kézvetleniil reagdltak, mintegy szerepet jat- szottak, énekeltek, a szinészekkel egyiitt szinte szinész médjara aktivizalddtak. Ez az egész azonban jél elé volt ‘itve, s igaza- b6l elég messze jart attél, amit manapsdg happeningnek nevez- nek; a szinészek példaul a probak folyaman megkeresték az el6- adds alatt lehetséges viselkedés egyes valf szamitva 14, hogy a né26k hol vey. hol tigy reagalnak, a néz6 a adott szinészi ag- kell azonban vallanom, hogy amikor végre elértiik az Shajtott hely- zetet, azaz a nézdk egyiittmtikidését, kétségek meriiltek fel ben- niink ennek hitelességével kapcsolatban. A néz6k tagadhatatlanul 58részt vettek az eléadasban, de a dénté tébbség csak értelmi rész- vételre volt hajland6. Kiilénféleképpen reagaltak: az eléadas ne- hanyuknak mulatsdégos vagy furcsa volt. tehat ironikus valaszt kerestek, sajat humorérzékiiket kivanték demonstrélni, ami nem lett volna nagy baj, ha az eléadas felépitésében, a f6szerep kom- poziciéjéban nem érz6détt volna dlland6an ennek az ellenke je, a tragikus végkifejlet, ami zavardan hatott a nézdre. Masok hisztérikusan reagdltak: zajt csaptak. sikoltoztak, remegtek, mint- egy tantisitva, hogy az elemi reagalas dllapotaba kertil Ez mégsem a spontaneitas 6si Allapota volt, a néz6k inkabb feiza kéztak egy sztereotipidhoz, a mai ember vadember-képzetchez azt hitték, olyasféle szertartésban vesznek részt, amilyeneket a vadak tartottak, amikor vadaszatra, hdbortira vagy mas ilyesimire késziiltek; azt hitték, az ilyen szertartasokon orditozni kell, kao- tikus gesztusokat hasznalni, végiil pedig extazisba esni. Ilyentor- man ez az egész messzemenéen nem volt hiteles, sokkal inkabb kitalalt, kiszdmitott, nagyon is mesterséges, értelmi megvalésita- saa vadak viselkedésér6l kialakitott tbbé-kevésbé satereotip kép- zeteknek. Masok intelligensek akartak maradni, megprébaltak megérteni a dolog intellektudlis rétegét, azt, ami a szinhazban yaléjaban csak akkor Iétezik, ha léthatatlan, mert ha lathat6, ak- kor meddé, nincs semmiféle jelentése. Megprobdltak tehat kiha- mozni egy gesztusb6l, egy szdb6l, valamely mondatbél a meg- fejtheté diszkurziv feleletet; ez a reakcid tébbnyire intelligens volt, de nem hiteles, azaz olyan, ahogy a mifvészi vagy értelmi- ségi elit viselkedik egy exkluziy 6sszejovetelen, ahol sok whisky van, egy kis tanec és illik mindenkinek intelligensnek maradnia. Bat a reakcidt valtottuk ki. Végiil is ez az egész igy nem bizonyult hitelesnek, bar kiviilr6l azt a benyomést kelthette, hogy sikeriilt mozgasba hoznunk e meglehetésen szép szdmt embercsoportot, a nézoket, akiket a szinészek a harc, illetve a megértés egyes ele~ meivel vontak irdnyftdsuk al4, akik tehdt akdr elfogadték a cse- lekvést, akar reflexszertfen szembeszegiiltek, akar hallgatasba burkol6ztak, odaadték magukat: kiviiiri ez nem festhetett rosszul, s ha az egészet koriilvehettiik volna egy masik teremmel, ahon- nan a néz6k tijabb csoportja szemme! kisérhette volna, mi torté- 59.nik a szinészek és a jatsz6 néz6k kéz6tt, az nem is lett volna ér- dektelen. De a néz6k reakcidiban, amikor tarsszinészekként mti- kédtek, noha felszabaditottak magukban bizonyos elementaritdst, tal sok volt a régi szinhazbdl, csakhogy ez-esetben a ,,régi” nem az archaikus szinhazat jelenti, nem a becsiiletes er6préba, nema. gydkeret eresztés szinhézat, hanem a rutint, a sztereotfpidt, a ba- ndlis spontaneitast; annak ellenére, hogy az eléadas struktirdja, azt hiszem, nem volt bandlis, st bizonyos pontokon inspirativ hatast tudott kifejteni. Nem volt nehéz dtlétnom ezt a helyzetet, hisz a csoporton be- liil is megvitattuk, hogy mi lehet az oka a néz6i magatart4s meg- valtozdsdnak; ez a Kordian és az Akropolisz kézétt (itt most az Akropolisz els6 valtozatarél beszélek, amelyet ez idd tdjt készi- tettiink el6), valamint az Akropolisz és a Doktor Faustus kézitti id6szakban tértént. Mi az, amit megéllapitottunk? Ha mondjuk, meg akarjuk teremteni a néz6 szdméra az, emotiv részvétel lehe- téségét, a kézvetlen, mégis emotiv részvételt, vagyis hogy azo- nosulhasson valakivel, aki felelésséget visel a lezajlé tragédid- ét, tigy a nézéket el kell tavolitani a szinészektél, épp forditva tehat, mint ahogy latszatra gondolndnk. A térbelileg eltavolitott néz6, aki gy érzi, még megfigyeldi mivoltdban sem forditanak 14 figyelmet, aki egyszertien csak ott van a maga obszervans hely- zetében, mar valédi emotiv egyiittmtkédésre képes, hisz felfe- dezheti magdban a legdsibb nézéi hivatast. Tegyiik hat fel a kér- dést magunknak, miben 4ll a néz6 hivataésa, amiképpen azt is megkérdezhetnénk, mi a szinész hivatésa. A néz6 hivatdsa, hogy megfigyelé legyen, vagy inkabb: hogy tanti legyen. A tan nem iiti bele mindenbe az orrdt, nem akar mindenhez kézel férk6zni, nem sz6l bele abba, amit masok tesznek. A tant mindig kissé félrehizédik, nem prébal kozbelépni, igyekszik j6zan maradni, latni, mi térténik, hogy elejétél végig megérizze eml¢kezetében; neki az a fontos, hogy az események képe megmaradjon benne. Lattam egyszer egy dokumentumfilmet egy buddhista szerzetes- r6l, aki Sajgonban autodafét hajtott végre. Gytiritként vette kériil a tébbi szerzetes, akik figyelemmel kisérték az egész jelenetet. 60Néhdnyan segédkeztek is annak, aki elpusztitani késziilt m: odanydijtotték neki, amire sziiksége volt, mindent elékészitettek, a tébbiek ellenben kissé tavolabb maradtak, szinte elrejtéztek, mozdulatlanul dlltak az egész jelenet alatt, igyhogy szinte halla- ni lehetett a tiiz sercegését és a némasdgot, de senki sem reme: gett. Ezek az emberek val6ban részt vettek. Részt veitek egy szer- tartdsban, a vilég és az élet egy végsd cselekvéssoraban. M. részt ezt a szertartast egy szerzetes, egy hivé buddhista celebral- ta, igy valldsi értelemben is részt veitek. De nem Iéptek kézbe, oldalt maradtak. Respicio ~ ez, a latin sz6 fejezi ki a vilag dolgai irdnti tiszteletet, s ez az igazi tami feladata is; a tanti ne a sajat inalmas szerepét hangstilyozza, ne az ,,6n is” eréltetett demonst- At, hanem legyen valdban tani, vagyis ne felejtsen, serami aron ne felejtse el, aminek a tanija volt. Ha tehat eltavolitjuk a nézét, s ezzel megteremtjiik neki a részvétel lehetdségét, ponto- san azon tantk példajét kévetjiik, akik részt vettek a szerz aktusdban. {gy az is kézenfekv6, hogy a létez6 szinhézban a té1 felosztds tokéletlenségében rejlik a hiba, mert ha a szfinpad és a néz6tér egyszer s mindenkorra meg van hatérozva, ha a néz6 nem valtoztathatja a helyét, igy soha nem lesz képes ratalélni si ta- nihelyzetére, hisz az épiilet architektiraja dénti el, hogy hol az 6 helye. De ha sztiz térrel van dolgunk, akkor beépithetjiik a nézét az eléadésba, mikézben a szinéssze! mintegy ozmézisban ma- rad, maskor viszont eltavolithatjuk a szinészt6l, aminek meglesz amaga jelentése, s f6ként megteremti sz4mara a lehetdséget, hogy rleljen neki eleve kijéré tantihelyzetre. S méris itt az ijabb kivetkeztetés: ha azt szeretnénk, hogy a néz6 elmélyedjen az el@adasban, annak ~ hogy égy mondjam ~ kegyetlen partitérajaban, akkor a kegyetlenséget nem kiilsdleg kell érteniink, mint amikor, mondjuk, vernek valakit stb. (ez Ié- nyegtelen, sét mulatsdgos, mert nem autentikus, rdaddsul a tény- leges fizikai verés nem tartozik a szinhaz hatdskérébe), én csak arra a kegyetlenségre tudok gondolni, amelynek lényege, hogy nem hazudunk — ha nem akarunk hazu a nem hazudunk, azon- nal kegyetlenek lesziink, elkeriilhetetleniil -, az eléaddsban te- 61hat, ha a nézéknek lehet6séget kivanunk nytijtani a szinészekt6] valé tavolsdgtartasra, sét ra akarjuk venni 6ket, hogy dtérezzék ezt a tdvolsdgot, akkor nem tehetiink mast, el kell vegyitentink ket a szinészek kézitt. Ez az Akropolisz alaphelyzete. Az Allha- tatos herceg esetében kézvetett érzelmi részvételr6l volt sz6, s a | nézdk ezen beliil taldlték meg a maguk tanthelyzetét. Az Akro- polisz el6adasdban azonban térbelileg dsszekevertiik a nézéket és a szinészeket; ennek kévetkeztében szakadék tamadt kéztiik. A szinészek kérben t ek, befészkelik magukat a né- 26k k6zé, de nem veszik tudomasul jelenlétiiket. Vagy ha netan egy-egy pillanatra észre is veszik 6ket, ez nem jar semmiféle ké- vetkezménnyel, kapcsolatteremtésre nincs lehet6ségiik, két kii- l6n vildgrél van sz6. Az Akropoliszban valéban két kiilin vilég létezik, mert a szinészek mintegy emberi roncsok, auschwitzi fog- lyok, halottak, mig a néz6k é16 emberek, akik egy tisztességes vacsora elkéltése utan jéttek el a szinhdzba, hogy részt vegyenek e kulturdlis szertartasban. Az érzelmi dttérés lehetetlen, s hogy elmélyitsiik a két vildg, a két valosdg, a kétféle emberi reakcié k6zt a szakadékot, sziikség van a szinészek és a néz6k dsszeve- gyitésére, épp forditva, mint elsé benyomdsra gondolndnk. Ez igen lényeges kivetkeztetés. ‘ Miutdn e vizsgdlédasokat elvégeztiik, természetesen meg sze- rettiik volna hatarozni, imi lehetne a ritudlé tengelye. Talén a mi- tosz, taldn a jungi terminolégia szerinti archetipus vagy ~ ha tgy tetszik — a kollektiv képzelet, illetve az si gondolat; itt minden lehetséges definicié szdba jéhet. Minthogy, ne felejtsiik el, nem a | valldsos szinhazat kivantuk feltémasztani, inkébb egyfajta vilégi ‘ritudlé megteremtésével probalkoztunk. De kutatésaink sordn azt | mindenképp el akartuk keriilni, hogy olyan szertartast hozzunk | létre, amely lényege szerint az 6nbutitasra épi bb éves tevé- kenységiink soran létrehoztunk groteszk eléaddsokat is, megvolt amagunk humora is, de nem készitettiink olyan produkciét, amely olcs6 eufériat valtott volna ki, olyat, amelyben a néz6k primitiv, alacsonyrend@ dszténeiknek k6szGnhetéen vehettek voina részt ~ hogy azt ne mondjam, vad dszténeiknek készénhetéen, mert ez 62csak dicséségiinkre valt volna —, olyan eléadast tehdt, amely a kisléptékd, szégyenteljes dszténdkre és a nem kevésbé szégyen- teljes részvételre hivatkozott volna. Utévégre maig léteznek ilyen Gnbutité szertartésok: kicsit ez léthaté a bikaviadalban, a bo! meccseken s nem utolsésorban a legpopuldrisabb szinhazakban Sajatos redukcidval érik el itt a kézvetlen részvételt, s ez a reduk- cié oly alacsony szinten all meg, hogy nines tébbé dolgunk 1 z6kkel, hanem ahogy mondani szokas, k ,publikummal”, tomeggel. S ahogy a pszicholégiabol is tudjuk, a tomeg dését nem a témegben el6fordulé legbilesebb egyének viselke- dése szabja meg, ennek épp az ellenkezéje torténik; kénnyen el- érhet6 tehat az eléadasban a kézvetlen részvétel, ha e silany for- matumii dszténdkhéz folyamodunk. Azt hiszem azonban, ez mar a hdtunk mégétt van, kar foglalkoznunk vele. Arra a meggy6z6- désre jutottunk hat, hogy ha a vallasi ritudlét el akarjuk keriilni, és vildgi ritualét kivanunk teremteni, annak az adhat értelmet, ha szembesiiliink az el6z6 nemzedékek tapasztalataival, azaz a mi- tosszal. Ze Ebben a szakaszban tehat — ha szabad e terminussal élnem — mindig az archetipust kerestiik, értve ezen a dolgok mitikus ké- pét vagy inkaébb mitikus meghatérozottségét, amilyen mondjuk, a tizdldozat, az egyén nfeldldozdsa masokért ~ ez volt a Kordi- an ~, vagy Krisztus keresztétja, a Golgota mitosza, ami Micki: wicz Az 6s6k cimé dramajanak ,,nagy improvizdcidjéban” titkr z6dik. De amikor e jelenségekhez kozeledtiink, nem a vallasos bedllitotts4g vezérelt benniinket, hanem valami mas: egyfajta kiil6nés elragadtatas, ami egytittal szembendllas is volt, antind- mia. Sajatos dialektikat kezdtiink teat alkalmazni, amit az egyik lengyel kritikus, Tadeusz Kudlitiski ,a gtiny és az apotedzis dia- lektikajanak” keresztelt el. Ilyen volt példaul Kordian esete, aki ténylegesen feldldozta magat, mikézben elhatalmasodott rajta az Griilet; Kordian valésdgos dldozatot vitt végbe, a vérét adta mé- sokért, de ezt egy régi orvosi procedtira segitségével tette: az or- vos eret vagott rajta. Résziinkrél oti volt ebben a Kordian irdnti szolidarités és a magdnyos cselekvés kudarca miatt érzett szo- 63mort ir6nia; ugyanakkor eljutottunk a benniinket meghatéroz6 gydkerekig, s felvettiik veliik a kiizdelmet. Milyen kévetkeztetéseket vontunk le ebbél a munkaszakasz- b6l? Nem beszélek most a kiilénféle térmegoldasokrél, se a né- 726i részvétel kérdésér6l, inkébb a létrehozott mé strukt 1. Azeredmény a kévetkez6képp festett: az eléaddsokat mindig ir6- nia szétte At, de ennek az ir6nidnak sziikségk¢pp megvolt a tragi- kus oldala, s igy a néz6k, ak mi magunk, szoliddrisak ma- radtak a f6h6ssel. Kiilénds irénia volt ez, egyfajta analizis, élve- boncolds, anatémiai lecke; hisz gondolatban, az arriére-pansée- ban igy fogalmaztunk: igen, ez mar hiteles, ebben van valami Sletszerdiség, ez mar megérint, s6t meghataroz benniinket — sza~ baduldsra vagyunk. Ami pedig éomagdban igen ellentmondasos magatartés. De valamivel késébb, kézelebbrél szemiigyre véve a kérdést, megéllapitottuk, hogy ez a dialektika nem miikédik a kivant pontosséggal, minthogy a néz6k nem reagdltak egyénte- ttien: azt hittiik, a gény és az apotedzis dialektik4jat teremtettiik meg, ehelyett ezt némelyek egyfajta apotedzisként, mdsok egy- fajta ginyként fogtdk fel; végs6 soron a miiben a dialektika nem m@kbdatt teljesen, azaz nem minden pézében munkdlt mindkét aspektusa. Természetesen ho zafiizhetnénk ehhez, hogy sok néz6 szembettind, minden megjatszast nélkiil6z6, valésdgos, mélyrél fakad6 elementaritdssal reagalt e dialektikara, vagyis az 6 sza- mukra a dialektika a maga teljességében funkciondlt. Eredmé- nyesség tekintetében ez mas-més szinten mutatkozott meg: a kéz- vetlen reakcidban, amikor a néz6 elragadtatdsdnak adott kifeje- zést, az apotedzis szérnyalt sikerrel, a gondolkodés szintjén vi- szont, amikor a néz6 az eléadds struktérajat elemezte, inkabb a guny mékédétt. {gy hat nem tettiink szert hiteles tapasztalatra, mert hidnyzott az egySntettiség, mert nem sziiletett meg a teljes reakci6, ami viszont léwejétt, az mas-mas szinten jott létre, s az egész folyamat az egyes néz6ktél fiiggéen, Allandéan valtozott. Ré kellett jajjiink arra is, hogy a mitosz utdnzdsdban, a mitikus képek passz{v realizélésaban tijabb veszély rejlik, tigyhogy az. eredmény, noha épp ez ellen kitzdittiink, alapvetéen a stilizalds felé vitt benniinket. Egy ponton aztén arra a kévetkeztetésre ju- 64tottam, hogy el kell vetniink ezt a ritudlis szinhéz-koncepcist, minthogy ez ma megvalésithatatlan, hisz nem rendelkeziink Alta lénosan vallott hittel. Ludwik Flaszen kézeli munkatarsam haszn4lta egyszer a Ba- bel tornya metaforat, amelyre azéta én is eldszeretettel hivatko- zom: azt hiszem ugyanis, hogy méra nemesak minden hagyoma- nyos kézésségb6l lett Babel tornya, ahol dsszezavarodtak vek és elt(int az dltalénosan elfogadott hit, hanem minden az egységes értékrendszer. Ennek szélsé hetik sajét magukon is. Mindnydjukban bizonydra kiilénb6z6 hi- tek élnek egyiitt: eld: a hagyoméanyos hit, a vallasi tradicio, amellyel talén szakitottak, de amely tovdbb él lényiik mélyebb rétegeiben; mdsrészt az a hit (ha nem akarjuk vallasnak nevezni, akkor végiil is filozéfidnak mondjuk), amelyre tudatosan torek- szenek, s alapvetéen azon faradoznak, hogy masokat is, sajat magukat is meggy6zzék afel6l, hogy ez az igazi hitiik, noha ez az egész végiil is kézelebb j4r ahhoz az igyekezethez, hogy meg- probaljék magukévé tenni ¢ hitet, semmint e hit tényleges elsaja- titésdhoz, ahhoz ugyanis belsé dolgaik tals4gosan kusz4k; aztan ott az életiik, amely m4s-mds tarsadalmi mili6ben zajlik, a csalad és a kollégdk, a munkahelyi kGrnyezei haszndlatara tartogatott felem4s meggyéz6dések, mikézben lényiik legmélyén valami tit- kos rejtekben gomolyognak az autentikus térekvések, hitek, az elhagyott vallas: ez az igazi Babel tornya. Mindnydjan ilyenek, mert egyik6jiik sem tud megbékélni a sajat lényével. Az oreg fiatal akar lenni, a fiatal modern akar jenni, de nem 6nmaga, mert az a vagy, hogy modern legyen ~ barhogy tiltakozik is ellene — odavezet, hogy mésokat, az idésebbeket kezdi uténozni. Igy az- tan mindenki olyasmire térekszik, ami gyakorta nem is létezik; azt hiszem, civilizdciés betegség ez a hitbéli sokféleség; bar meg- van ennek a j6 oldala is, hisz a merev hit, kiiléndsen ha vallésos vagy paravalldsos hitrél van sz6, veszélyes lehet és fanatizmusba torkollhat. Kiilonbézé néz6pontokbél kozelithetjiik meg ezt a kér- dést; szinhézi szempontbél tény és valé, hogy a ritudlé rekonst- rudlésa lehetetlen, mert a ritudlé mindig a kGriil a tengely koriil 65forgott, amelyet a hit aktusa, a vallésos, hitvallé aktus alkotott, nemecsak mint mitikus kép, hanem mint az egész emberi csalddot meghatdroz6 magatartas. R4 kellett jonném tehat, hogy a ritudlé szinhi an nincs tébbé feltémadds, mert a kizdrdlagos hitet, a mitikus jelek egységes rendszerét, az 6sképek egységes rendsze-. rét elveszitettiik. Taldn emlékeznek rd, hisz fentebb mar emlitettem, hogy ahany- szor csak fel akarjék tamasztani a ritudlét a szinhazban, ugyan- azokat a hibakat kévetik el. Ha val6ban el kivnjuk érni az 6si spontaneitast, azaz a nézdk kézGs reakcidjat, a sz6 szoros értel- mében vett részvételt, akarva-akaratlan a kaotikus, hisztérikus spontaneitashoz és ami ezzel rokon, a féldén fetrengéshez, ran- gat6zdshoz, kaoszhoz stb. jutunk, énbutité és értelmiikbél kifor- gatott jelenségekhez, ami legfeljebb azzal indokolhaté, hogy ,,va- Jamit muszdj csindlni”, 4m ami végs6 soron teljes ztirzavarba tor- kollik. A néz6k, amikor szembe talaljék magukat e lehetéséggel, vagy xészt akarnak venni benne, vagy nem, de ha igen, akkor épp a 2tirzavar, a kAosz vonzza Gket, mert a kéosz se értelmet, se sza- vakat nem kévetel téliik. Masrészt ha az,el6ad4sban a mitikus rituélét keressiik, feltételezve, hogy ez a jelenség objektive még létezik, akkor elkezdiink ,,6kumenikus” eléaddsokat kredlni, ame- lyek minden lehetséges vallas motivumait, alluzidit, utaldsait tar- talmazzdk (egy kis hinduizmus, ez-az Kindbdl, itt Krisztus, ott Buddha vagy még valami, mondjuk, Siva Krisna), olyan vallé- sok motivumait tehdt, amelyek mar nem a mi valldsaink, ame- lyektdl elszakadtunk, akdr a mi foldrésziinkén keletkeztek, akar mas, szdmunkra idegen t4jakon, tavoli kontinenseken; réaddsul e egészet gondosan felépitjiik, kitaldljuk, elképzeljiik és fel- féizziik valamiféle nagy teoz6fidra, planetéris civilizaciéra, ahogy a parizsi Planét-ben szokas. Nagy zagyvalék. S azt hiszem, végs6 soron medd6, esetleg bizonyos kivételektél eltekintve. ha egy nagy miivész ilyesféle kisérletbe kezd, kivaghatja magat a zsékutca- bél. Béjart bizonyos vallalkozdsaira gondolok, aki kiilénbézé vallsi kulttirakbol eredé kiilénféle képzeteket felhaszndlt, de egydttal az anyagnak, illetve mestersége természetének készén- 66hetéen meg is haladta ezeket; nem e motivumok hatéroztak meg mitvészi sikerét, hanem tout court szakértelme és a tdnctechnika terén; azaz dént6 a testi aspektus volt, az, ami ki- mondottan érzéki, ami elvdlaszthatatlan az emberi lény reakcid- itol, amelyeknek megvan a maguk sajatos ritmusa, nem pedig a vallasi képzetek, amelyeket sikeriilt ésszevonnia. A nagy mtivész tehat ki tud lépni e korlatok kéziil. Nem allitom egyébként, hogy egydltalan nem szabad élniink mds kontinensekr6l ti mol vumokkal, ez mas kérdés, én itt bizonyos kisériésr6l_beszélek. Ma mar nincs meg a mitikus képzetek tengely m létezik a sz6 szoros értelmében vett részvetel, ki ezésképp el kell vetoiink aritudlis szinh4z eszméjét. Es lépésr6l lépésre szakitottunk is ezzel az eszmével. Megesindltuk az Akropoliszt, Marlowe Doktor Faustusat, az Allhatatos herceget, majd az Akropolisz ijabb valtozatat, végiil az Apocalypsis cum figurist, s ahogy az egyik munkafazist a ma- sik utén magunk mégétt hagytuk. azt tapasztaltuk, hogy attol a perctél, amikor elbdcstiztunk a ritudlis szinhéz gondolatats!, sa- jatsdgos médon kézeledni kezdtiink a ritudlis szinhézhoz. mpetenciaja eri Mindig olyan széveggel dolgoztunk, araely megérizte szé- munkra életerejét, olyan széveggel, amelynek a hagyomé meghatérozott rangja volt, s amely nemesak kollégdim és a ma- gam szémara, hanem a legtibb ~ ha ugyan nem minden egyes ~ lengyel sz4méra 616 maradt; még Marlowe esetében is, akinek Lengyelorsz4gban nem volt kiilondsebb hagyomanya, eleven kapcsolatra leltiink az irodalmi anyagban, amelynek kltdi Latas- médja, képei, egzisztencidlis allizii nagyon is kézel Allnak a lengyel romantikéhoz; nem véletleniil vettiik el6 példéul Calderon Althatatos hercege helyett azt az didoigozast, amelyet Stowacki, a lengyel romantika nagy kéltdje készitett a darabbél. Nagyon nehéz elmagyar4znom dndknek, mitél oly lenytigéz6 mindannyi- unk sz4mara, igy sz4momra ts a lengyel romantikus hagyomdny ereje. A lengyel romantika kétségkiviil mas, mint a francia; rend- kiviil konkrét, kézvetlen mitivészet, amelynek ugyanakkor meg- van a maga sajatos metafizikus szarnya: mindent megtett, hogy 67téljusson a hétkéznapi helyzeteken, hogy felvillantsa az emberi lét tagabb egzisztencidlis perspektivit, azt, amit végzemek szo- kas nevezni. E mtivekben nincs dagdlyossag, nincs retorikus pé- tosz, nyelvezetiiket tekintve igen szikarak; még amikor az ir6 a lengyel barokk nyelvhez folyamodik, ami kél bizonyos ornamentikat a mifnek, az egyéni magatartés 4br4zolisdban ilyen- kor is megmarad a szikarség. A lengyel romantikdban ugyanak- kor felfedezheté a torekvés az emberi viselkedés rejtett mozgaté rugdinak megmutatds4ra; azt is mondhatndnk, volt benne egyfaj- tadosztojevszkiji vonds, amennyiben az emberi természetet a sitét motivumok fel6l, a ldétnoki Griilet fényében szemlélte. Mikézben e szovegeken dolgoztunk, ami sz4munkra kibivas volt, de egyiit- tal dszténzés, ugrédeszka is, szembesiiltiink a sajdt gyékereink- kel, anélkiil, hogy erre tudatosan gondoltunk volna, hogy mester- séges szdmvetéseket vagy meghataroz4sokat igyekeztiink volna feldllitani (,l4m, Korian dldozatot mutat be, a vérét adja, ime a vér archetipusa”), nem végeztiink pszicholégiai kalkulacidkat és nem kutattunk a hagyomanyos képzetek vildgd4ban sem. Kérdé- seket tettiink fel magunknak, olyan kérdéseket, amelyek tele voltak életerével, s nem foglalkoztunk azzal, hogy maga a sz6- veg lengyel-e vagy idegen hagyomanyt képvisel, mint a Faust is, hisz ez utébbi szévegek is kapcsolatban Alltak a mi é16, hogy gy mondjam, tradiciondlis érzéseinkkel; igy indultunk el talalkozni a forrésainkkal. Elhagytuk a szévegb6l azokat a részeket, ame- lyekb6i hidnyzott ez az erd, és gondos vdlogatds utjan, pontrél pontra megkerestiink magunknak valamit, amit mar nem lebet dramai mtinek nevezni, inkébb mintegy a kihivas kristalydnak, olyan elementéris valaminek, amilyen 6seink tapasztalata lehe- tett, idegen tapasztalat, mélyb6! sz616 hang, arnire mi megtaldl- hatjuk a magunk feleletét; a hang elhallgat, ha nem valt ki reakci- 6t; de ma még képesek vagyunk meghallani és neki készinheté- en meglelni a magunk valaszait; hisz olyat is mond, amivel nema &rtiink egyet, mégis beleremegiink. [gy kezdtiik a forrdsainkkal valé szembesiilést, nem pedig az idevagé elvont fogalmak révén. Fokozatosan lemondtunk a néz6 manipuldlas4r6l, arrél a torek- vésiinkr6l, hogy kiprovokdljuk a néz6 reakcidjét. Nem tekintet- 68tik tébbé kisérleti tengeri malacnak a néz6t. Inkabb azon vol- tunk, hogyan feledkezziink meg réla, még a puszta létér6l is. Egész figyelmiinkkel és aktivitésunk teljes tch4zdval mindenekel6it a szinész mtivészetére kezdtiink dsszpontositani. Ahogy elvetettiik a néz6 tudatos manipulélasét, szinte azonnal eltemettem a magam rendezéségének ideajat is, s ennck logikus folyoményaként csak az kezdett érdekelni, milyen lehet Allnak a szinész mint alkotémtivész elétt. Ma mar jl latom, hogy az Altalunk elért eredmények e tekinietben is paradoxnak bizo- nyultak: a rendezé akkor kezd létezni igazdn, amikor _elfelejti Gnmagat; ez paradoxon, de i: y léméjahoz. Ezt megelézéen m; Hapitottuk, hogy hazai ta- lajon is megkereshetéek a ritudlis jaték forrdsai, azé a jatéké, amelyhez hasonlé sok orszagban ma is létezik. Hogy mégis hol? Féként a keleti szinhdzban: még az olyan vildgias szinhdz is, mint a pekingi opera, ritudlis stuktt val rendelkezik, s nem egyéb, mint a hagyomény dltal meghatérozott, minden ¢lé- adsban valtozatlanul megismételt artikuldlt jelek szertartasa; egyfajta nyelv ez, a gesztus és a viselkedés ideogrammdi. Készi- tettiink egy eldadast - Kalidasza Sakuniaidjab6l —, amelyben azt vizsgaltuk, képesek vagyunk-e e jeleket megteremteni az curd- pai szinhazi kultérdn beliil. Szandékainkban volt némi kajansdg: olyan el@ad4st akartunk létrehozni, amely a keleti szinhaz be- nyomésat kelti, igaz4b6l mégsem az, csak annak létszik; ahogy az eurdpaiak elképzelik. Azaz ironikus képet rajzoltunk az euré- paiak Kelet-képérél, az dltaluk titokzatos, talényos vildgnak 14- tott Keletr6l. De a nézéket provokativ médon kezelé, ironikus torekvések mogétt ott htizddoti az az igyekezet, hogy felfedez- ziik a mi szinhézunkban, a mi civiliziciénkban haszndlhat6 jelek rendszerét. Ennek eleget is tettiink: az el6adds valéban apré gesztikus és vokdlis jelekb6l épiilt fel. Ez igazan a kés6bbiek so- ran kamatozott, amikor az egyiittes eljutott oda, hogy hangkép- zési gyakorlatokat kellett folytataunk, hisz a vokdlis jelek létre- hozasénak megvannak a sajatos feltételei. Az eléadds tehdt meg- sziiletett, jellegzetes, bizonyos szuggesztivitdssal rendelkez6 al- 69kotds lett beléle. Am ré kellett jajjek, hogy itt mi az 6sszes lehet- séges sztereotipia, az dsszes lehetséges rutinmegoldds ironikus transzponéldsat leltiik meg: hogy e gesztusok, e specidlisan fel- épitett ideogrammaék nem egyebek, mint amit Sztanyiszlavszkij ,tutingesztusoknak” nevez; ha nem is a szivre tett kézzel elrebe- - gett ,,szeretiek”, de valami nagyon hasonl6é kerekedett ki a do- logbél. Nyilvanvals lett, hogy nem ez a mi utunk. Ebben az idében sokat vitatkoztunk arr6l, hogy mi az, ami s; azt mondtuk, a latinban a mtivészetet és a mestersé- get jelol6 kifejezésnek etimoldgiailag kézés a tove, hogy az, ami organikus és természetes, nem lehet mtivészi, ha nem mestersé- ges. Minden mesterséges, ami megszerkesztheté, ami mintegy kristilyként képes magdba foglalni a jelet, az egyszerre hideg, kidolgozott és mér-mér akrobatikus format. Késébb azonban sza- kitottunk e koncepcidval, mert a jelek keresése egyértelmtien a sztereotipidk keresésébe torkollott. Azt kezdtiik tehat vizsgalni, ma egydltalan milyen jelek Iehetségesek; lehet, hogy nem kell egyszer s mindenkorra, minden eléadasra érvényes jeleket talal- nunk, lehet, hogy minden egyes alkalommal meg kell talélnunk a megfelelé mikédéképes rendszert. Az, amit a szinész miivel, nem szakithaté el a kérnyez6 vildgt6l, a kulturdlis kontextustél; mas- részt viszont ha el akarjuk keriilni azt a veszélyt, amit a sztereoti- pidk jelentenek, masképpen kell ezt a kutatast folytatnunk, mint- egy az emberi szervezet organikus folyamataibél kell eléhivnunk a jeleket. Ennek kévetkeztében az organikus emberi reakcidk vizsgala- ta felé fordultunk, hogy aztén ezeket strukturdljuk. S ami ezzel kezdetét vette, az, tigy vélem, egyiittesiink legtermékenyebb ka- landja volt: a szinészet terén végzett kutatémunka. Megfigyel- tiik, ha a szinész képes imitdlni az életet, akkor realista vagy na- turalista szinhdz sziiletik, ahol a mindennapi viselkedést uténoz- zak. Ez az egyik leh g. A masik: amikor meg akarjuk terem- teni azt a benyomast, hogy létezik egy masik vildg, a szinhaz, vildga, a jupiterlampaké, a képzeleté, a fantazidé, ahol a valésdg Atalakul; de ez végs6 soron az illizi6k vilaga. Tehat vagy a min- dennapi élet, vagy az illtizié, mindkét lehetéség régota Iétezik a 70szinhazban, A szinjétszds egész torténetén At nyomon kévettem e kett6 pdrviadalat: a fantasztikumhoz kézelebb All6 lehetdség. az ilhizié, valamint az inkabb realista jellegii életimitacié harcat. E terminolégia nem elég egzakt, mert bizonyos égt4jakon a min- dennapi életet uténzé viselkedést nevezik illiziénak; azt hiszem mégis, ¢ kettésséget kinnyii megragadni. Kévetkezésképp azt a szitudciét kerestiik, amely nem teszi'szi ségessé sem az élet utan- zasat, sem a képzelet és a fantazia reali hanem amelyben elérheté az emberi reakcié, s ez a reakcic 8z6 szoros értelmében — egyidejti lehet az eléadassal, és teljesen redlis, naturdlis vagy ha tigy tetszik, organikus keretek ké létre, Ez az arisztotelészi alaptétel: a hely, az id6 és a cselekmény egysége. Egység, éspedig hic et mic. Végiil is hova vezet ez az tit? Ha a szinész elmond egy térténe- tet, vagy eljatszik valamit, akkor az nem jelen ideji aktus, nem hic et nunc torténik. A szinésznek kétségkiviil végre kell hajtania egy aktust; ez lényeges. Ennek az akiusnak tigy keil m(ikédnie, hogy vele a szinész mintegy feltarja onmagat, a régiek sz6tarabdl veszem a kifejezést, de egyediil ez ponios: a gyénds. aktusdra van sziikség. Ez az az aktus, amely csak is a szinész lényének legmé- lyebb rétegéb6l fakadhat. Levetk6zteti, lemezteleniti, feltar; leleplezi és elérulja 6t. A szinésznek itt nem jatszania kell, ha- nem lehatolnia tapasztalatai terébe, hogy testével és hangjdval mintegy analizdlja e tapasztalatokat. Azokat az impulzusokat kell megkeresnie, amelyek teste mélyébél aramlanak, és teljes vild- gossdggal a meghatarozott cél felé kell irényitania, ami az elé- adasban nélkiilézhetetlen, mert igy lesz a gy6nds teljessé, amire ugyancsak sziikség van. Abban a pillanatban, ahogy a szinész megvaldsitja ezt az aktust, hic ef nunc jelenséggé valik, ez pedig se nem elbeszélés, se nem illtiziékeltés, hanem jelenlét. A latin Jiat kifejezés juthat itt esziinkbe: odaadja magat annak, ami tirté- nik, ami lesz; feltarja magét; s minden alkalommal tjra kell kezdenie. Lehetséges ez? Nem Teheiség ses vildgos latés nélkiil, mert abb6l — mint mondtam — valami idomtalansdg sziiletne. Nem lehetséges teljes kérif felkésziilés néiktil, mert a szinész mindig 7felteszi magdnak a kérdést, hogy ,,mit kell tennem”, s ha azon tépreng, hogy ,,mit kell tennem”, eltéved. Ezt a hic et nunc-ot tehat jl elé kell késziteni. Ez a partitira. De a strukttira utjat kévetve, el kell jutnia a valés4gos aktushoz, s ebben ott az ellent- mondas. Jelentés allomés volt, amikor megértettiik, hogy csak az. ellentmondasok logikusak. Nem kell arra trekedniink, hogy fel- szdmoljuk az ellentmondasokat, épp ellenkezéleg, az ellentmon- dasban rejlik a dolog Iényege. Ha ma amaz 6si, nevezetes ritudlét elemzem, a vadak ritudlé- jat, mir6l arulkodik az nekiink? Az eurépai ember kiils6 megfi- gyeléként a spontaneitast veszi észre, az igazi részvev6 szdmara. viszont hallatlanul pontos liturgidrél van 826, azaz létezik az Osi rend, a kézésségi tapasztalatokbél lepdrolt, elére el itett vo- nal, az a teljes rend, ami az alap lesz, s ¢ liturgia kéré fonddnak a itt minden el6 van készitve, ugyanakkor minden ele- mentaris. Csak a kellé elékészitéssel keriilhetjiik el a kdoszt. [gy ha ki akarjuk jelolni az emberi magatartds bizonyos vonalat, ami egyfajta rajtvonal lehet a szinész sz4mdra — err6l beszél Szta- nyiszlavszkij is -, akkor a partittiranak meg kell legyenek a mor- féméi. Itt nem gesztusok, kiils6 megnyilvanuldsok leirasdra gon- dolok: a mi esetiinkben ez mind haszndlhatatlan lenne. Elnézést, ha olyan példat emlitek, amelyre mar a kényvemben hivatkoz- tam, de ez a példa a maga trivialitasdban nagyon tanuls4gos. La- kom egy bizonyos utcd4ban, a szomszédom mellettem, minden reggel talalkozom vele, munkaba indulok, 6 szintén. Megeme- lem a kalapom, kész6ntém, ,,j6 reggelt”, 6 ugyancsak ki »J6 reggelt”, s mindketten megyiink a dolgunkra. Ez a minden nap ismétl6d6 szitudcié egy partitira része. Automatikusan meg- sziiletett itt a viselkedés partittrdja, j6] ismerjiik egymdas gesztu- sait, j6l ismerjiik egymés viselkedését, tudom, hogy 6 is azt fogja mondani, ,,j6 reggelt”; valéjaban mozdulataink mégis minden reggel kiilonboznek, més a hanglejtés is, de a lényeg valtozatlan marad. Tehat a szinészi partittira morféméi nem beszédhangok, nem kiilsé gesztusok, valami masb6l dllnak. Térekedhetiink arra is, amire Sztanyiszlavszkij tanit, hogy olyan fizikai cselekvések- 72ben taldljuk meg a morfémakat, amelyek mély gydkeret eresztet- tek az ember érzelmi életében. Sztanyiszlavszkij élete utols6 éve- iben felfedezte, hogy az érzések régzitése lehetetlen, mivel azok akaratunktol fiiggetlenek. Nem akarunk szeretni, mégis szerettink, és vice versa. Az érzések fiiggetlenek az akaratunkidl, tehat lehe- tetlen tudatosan reprodukélnunk éket, legfeljebb erdszakkal ki- csikarhatjuk magunkbél a megfelel sok szinész megtesz, de ami végs6 soron nem autentikus; és n ezek a morfémak. Usy véljiik, a morfémak azok az impulzusok, amelyek a tes belsejébél fakadnak, hogy taldlkoznak a ,,kiilsével”. Azt mond- él van sz6, amely arriére-pansée wintajéra nek nevezhetnél gaba foglalja mind atest, mind a Jélek bels6 vilégénak valamennyi motivumat; a gyakorlatban azonban a test belsejéréi beszéliink. Van az impulzus, amely a ,,kiils6” felé igyekszik, a gesztus pedig ennek a befejezése. A gesztus a végsé pont. Ha a szinész egy gesztust végre akar hajtani, rendszerini egy olyan vonal mentén halad, amely a tenyérbél indul ki. Az életben viszont, amikor az ember 616 kapcsolatban ll mdsokkal, ahogy e percben Sn6k és én, az impulzus a test belsejéb6] indut el, s csak az utolsd fazis- ban jelenik meg a test gesztusa, ami mintegy végpont; a vonal beliilré! kifelé halad. A mésokkal valo ¢16 kapcsolatban az ember 6sztonzést kap és feleletet ad. Ezek az impulzusok: kapok és v4- laszolok; adok vagy ha tigy tet Kezdetben tehat Iétezik az é16 impulzusok e partitiraja, ame- lyet késébb jelrendszerré artikulélunk; hisz végiil is ez utébbit hatérozottan nem vetettiik el. Lesz azonban bizonyos kiilénbség. az ember utcai viselkedése és a mtialkotas kézétt. Az alkot6mun- ka utolsé szakaszaban el kell hagynunk mindent, ami esetleges, a mnek struktéraval kell rendelkeznie, s ebben az értelemben a strukttira keresése valtozatlanul az éleib6l eredé impulzusok ar- tikuldléséhoz vezet. Ez objektiv munkaszakasz. Miben all a kii- lénbség: objektiv - szubjektiv? Ha ezt tudatositani akarjuk, mér- legeléssel nem jutunk semmire, itt inkabb egy magatartésmddr6] van sz6. Mint rendez6 azt mondhaiom a szinésznek: ,,elhiszem” TB $ eZ ma- reagalok.vagy ,,megértem”. Amikor-az €l6 impulzusokat, azt a bizonyos. 6nmagunkbél kibonthaté vonalat keressiik, akkor inkabb az ,,el- hiszem” vagy ,,nem hiszem el” kifejezéseket haszndlom. Amikor viszont a strukttira kérdése keriil napirendre, olyankor inkdbb az. »értem” vagy ,nem értem” kifejezésekkel élek. Ha azt mondom, . »értem” vagy ,,nem értem”, az pontosan a jeleknek arta az olda- lara vonatkozik, amely nem absztrakt. Nem értem”, vagyis le- het, hogy létezik, de csupén a te szdmodra. Ha masok szdmara is létezik, jelentése van, tigy jelet hoztal létre anélkiil, hogy gondol- tal volna rd; tovabba ha azt mondom, ,,elhiszem’’, az annyit tesz, hogy megérizted az életed vonalat, az é16 impulzusok vonalat. De megfigyeltem, hogy amikor a szinész valéban. keresi az 6n- magaval valé szdimvetés lehetdségét, sziikségét érzi, hogy e ke- resésnek meglegyenek a maga keretei, meglegyen a helye az el6- adasban. Van egy munkaszakasz ~ és elég hosszti -, amelyben minden szinész cselekvésvazlatokat készit, s bar ez elsSsorban a szinészt segiti a tajékozédasban, mégis kapcsolatban All az elé- adds tovabbi sorsdval; a szinész sajat életét, sajat tapasztalatait tudatosan meghatdrozott iranyba forditja, masrészt a tobbi szi- nészt egyfajta filmvdszonnak tekinti, amelyre a sajat élete alak- zatait rdvetiti. Amikor a vazlat élettel telit6dik, megkeresi benne a sarkalatos pontokat, az impulzusokat, amelyeket feljegyezhet, természetesen nem a noteszdba, hanem a testébe. Ha j6l régzitet- te, tébbszér meg tudja ismételni ket, mindig elhagyva beléliik, ami lényegtelennek bizonyull; igy sziiletik meg a ,,feljegyzett” pontokra alapozott feltételes reflex, s e vazlat mar a mii kisebb részletét alkotja; de magatél értetéd6en sokkal érdekesebb, mint arendez6 dltal kidtlétt megoldasok. A munkat e fazisban abbahagyni ugyancsak meddének bizo- nyulna. A leglényegesebb, hogy a szinész arr6l az alapr6l, amit megtaldlt, tijra és jra elvégezze a gy aktusat, itt és most. Epp ez a legnagyobb nehézség. Birtokaban van mar az a vonal, az 616 impulzusok partitéraja, amely mélyen az arriére-étre-jében gydkeredzik, elérkezett a kiinduléponthoz, a rajthoz; ezen az ala- pon pedig most, itt, ma végre kell hajtania személyes gy6: végs6 hatérig, oddig, ami mar lehetetlennek tinik. Végre kell haj- 14tani azt, amit aktusnak, teljes aktusnak neveziink. Nehéz megma- gyaraznom, milyen tit vezet ehhez az aktushoz, a szinészi cselek- vés e formajéhoz; igen dsszetett jelens: példaul az Allhatatos herceget, Ryszard CieSlak alakjabol, az 6 Allhatatos hercegér6l fogalmat alkothattak rdla, vagy ha laitak az Akropoliszt, megfigyelhették ezt a findléban, amikor a menet a kremat6riumhoz kézeledik; bar ez utobbi esetben az aktus in- kabb kollektfvnak nevezhet6, mégis megtérténik. Ha ez az aktus bekivetkezett, akkor szinész, vagyis az emberi lény meghaladja a toredékesség Allapotat, amire a mindennapi életben ftéltetttink Eltiinik a gondolat és az érzés, a test és a lélek, a tudat és a tadat- alatti, a tiszténlatds és az dsztén, a szex és az ész kett6ssé: aktust megval6sité szinész eljutott a teljességhez. Amikor képes a végsékig megvalésitani az aktust, uténa sokkal kevésbe lesz féradt, mint elétte, mert rekonsirudita, megtaldlta dsi oszthatat- lan mivoltat, s ij energiaforrésok kezdenek mikédni benne. Haa szinésznek sikeriil teljesitenie ezt az aktust, megktizdve a szdveggel, amely megérzi sz4munkra életerejét, akkor az ebbél sziileté akcié az individudlis és a kézésségi paratlan egységét taz- talmazza. A sz6veg lehet j6 mai eg is. Természetesen csak ha kihivast jelent sz4munkra. Ha viszont nem kelti fel érdeklddé- siinket, annak az az oka, hogy olyan gondolatokat rejt magaban, amelyek lehetnek ugyan a mi gondolataink, 4m ez nem elé; masképpen is meg kell hogy érintsen, el kell jusson termiésze~ tink alapjaihoz, hogy azt a borzongast érezziik a vele valé érint- kezés sordn, amir6l tudjuk, eljutotunk a gydkereinkhez, sét va- lami elementdrisabbhoz is, ahhoz, ami a nembeliségiink. A s nész, aki kapesolatot teremt ezzel, mintegy sajat lényének forré- saival teremt kapcsolatot, és felfedezi a masik énjét. E motiva- cid, e provokacié ttjn (mint fentebb emlitettem, a szdvegbd) kiiktattunk mindent, ami nem provokéciés kristaly), ami igy hat rank, akar a mélyb6l sz616 hang, akér a holtak hangja, tehat ezen az titon, e kristélyoknak készinhetéen, amelyeket sikeriilt meg- Griznie, a szinész személyes gyonasdig emelkedik; az, ami k6- z6s, mintegy nembeli, és az, ami személyes, ezen a ponton egy- beesik, s ez a szinészi aktus egyik leglényegesebb vondsa. 15Usy tinik tehat, hogy amikor elvetettiik a ritudlis szinhdz esz- méjét, megtaldltuk ezt a szinhazat. Nincs mar hiv6 vallési kézés- ség, s 6ndk mint néz6k Babel tornydt hordjak magukban; belsé kuszasdgukat hozzdk a szinhazba, s ott egyszerre szemben tala jak magukat az emberi jelenséggel, amely a féldbél, az ér- zékekb6l, az dszténbél, a forrasokbél, st az el6z6 nemzedékek reakcidibél sziiletett, mégis atvil4gosult, tudatos, ellendrzétt és egyéni jelenség. Ez az emberi jelenség, a szinész, akit ott ldtnak maguk elétt, meghaladta megosztott mivoltat. Bs ez— aktus, nem jaték tehat (a jaték az, amit 6ndk a hétkdznapi életben tovdbb folytatnak). Ez a jelenség a teljes cselekvés (ezért nevezném to- télis aktusnak). 6, a szinész, mar nincs megosztva, ebben a pilla- natban mar nem téredékesen létezik. A partitdrat ismétli, s egyit- tal feltarja magat a lehetetlen hatardig, sajat lénye magvdig, ame- lyet arriére-étre-nek neveztem. Ez a lehetetlen lehetséges. A ni figyel, nem elemez, de tisztéban van vele, hogy autentikus jelen- séggel van dolga. A lénye legmélyén folfogja, hogy egy aktussal van dolga; masrészt mtikédésben van az a bizonyos provokdciés kristdly, benne kulttirkériink leglényegesebb hagyomanyos kép- zetei, Am ez az egész magatdl mékédik, megiitkézve mai tapasz- talatainkkal, minden kiszdmitotts4g, kimédoltsag nélkil. Ha az eléaddsnak sugarzasa lesz, az az ellentéteknek (szub- jektiv-objektiv, partittira-aktus) készinhet6. A mtfvészetben a sugarzd4s nem a pétoszbdl, nem a szészapor{tasbél fakad, hanem. a dolgok tébbszinttiségéb6l, abbél, ha kiilénbéz6 aspektusokat, amelyek egymdassal kapesolatban dllnak, mégsem azonosak, ké~ pesek ae eeyszerre megmutatni. Abhoz, hogy egy Uj Iény két kiilén lény, akik a harmadikat életre hivhatj4k. Miutén tehat elvetettiik a laikus ritudlis szinhéz korabban tu- datosan felallitott koncepcidjat, homlokegyenest az ellenkezé iranyba indultunk el, s a fenti lehetéséggel taldltuk szembe ma- gunkat. De régtén az is kideriilt, hogy ez nem az a szinhézi ritu- 4lé, amire kordbban gondoltunk. Brecht igen taldléan jegyezte meg egyszer, hogy bar igaz, a szinhdz a ritusb6l ered, de épp az- 76altal lett szinhaz, hogy megsztint ritus lenni. A mi helyzetiink bi- zonyos mértékig analég ezzel; elvetettiik a ritudlis szinhdz méjét, hogy ~ mint kideriilt ~ rekonstrudljuk a ritudlét, a szinha: ritudlét, amely nem vallésos, de emberi ritudlé, amely nem a hit, hanem az aktus dltal sziiletik meg. Lehet, hogy eleve létre kellett volna hoznunk egy mdsfajta terminoldgiat, mert amikor a , ,ritud- lis szinhdz” haszndélatban lév6 terminusait, fogalmait haszndljuk akkor meghatdrozott sztereotipidkat engediink Utjukra: a sz6 sze- rinti részvétel sztereotipidjat, a féktelenség és a csoportos vonag- lds sztereotipijat, a kaotikus spontaneitas sztereotipidjat, a felta- masztott, s nem az tijra testet Gltstt mitosz két kiilén dolog, az elébbi saj4tszert stilizilashoz vezet), tovab- baa kiilonbézé vallasok és kiilonbiz6 kultirak motivumait dssze- ragaszté Skumenizmus sztereotipiajat, lehet tehdt, hogy szakita- ni kellene ezzel a terminologiaval. De a jelenség létezik, és a kér- dés elhangzott. Hogy milyen kérdés? A kovetkezé: ,,Mi a lényeg? Mi a leglényegesebb?” Lehet, hogy nem én, Jehet, hogy a szi- nész, de nem a szinész mint szinész, hanem a szinész mint embe- ri lény. Hogy mi a leglényegesebb? Hogy meghaladjuk a jaték ama téredékességét, amelybe az ember onmagat belekergeti. Nemrég a Gral-legenda legrégibb lejegyzett valtozatét olvas- tam, azt hiszem, ez a Parsifal. Egyik nap Parsifal megérkezett a Halaszkirély vardba, a kirdly bénan fekiidt az 4gyban, a birodal- ma széthullott, az asszonyok nem sziiltek, a fak nem hoztak gyii- milcsdt, a tehenek nem tejeltek: meddéség, a termékenység tel- jes hidnya. Parsifal leiilt a lakodalm: asztalhoz, lata, hogy kéze- ledik a menyegz6i menet, amelyben egy ifja hélgy furesa edényt vitt. A menet dthaladt a termen, eltiint, majd visszatért. Parsifal nem kérdezett semmit, a var atmoszféraja elég kiilonésnek ttint szdméra, mintha valami megmagyar4zhatatlan lenne a levegé- ben. Reggel latta, hogy tires a var. Azt hitte, mind vaddszni men- tek, feliilt a lovara és ttnak indult, Az erd6 mélyén taldlkozott egy fiatalasszonnyal, aki a térdén tartotia elhunyt kedvese tete- mét; megkérdezte hat t6le: ,,Mi térténik ebben a varosban?” - »Lattad a menyegz6i menetet?” ~ igen.” ~ Bs az asszonyt, aki 71az edényt vitte?” — ,,Azt is.” -- Es kérdez6skédtél?” Mire Parsifal igy sz6lt: ,Nem, nem kérdez6skédtem.” — Nem kérdezéskédtél, és mert nem ébredt fel benned az érdeklddés, az asszonyok nem sziilhetnek, a fak nem hozhatnak gyiimélcs6t, a tehenek nem te- jelhetnek, a kirdly pedig béndn fekszik. Nem kérdezdskédtél.” Azt hiszem, amikor alapvet6 kérdéseket tesziink fel, vagy in- kabb feltessziik az alapveté kérdést, minthogy igazabdl csak egy ilyen kérdés van, akkor kénnyen odajutunk, hogy bolondnak néz- nek benniinket, ahogy Kordiannal is tértént a mi eléaddsunkban. S taldn Griiltek is lesziink, ami Kordiannak is osztélyrésziil jutott, minden emelkedettsége ellenére. De nem tenni fel a kérdéseket: ez az orvos szerepe a Kordianban; igy lépésr6l lépésre dtalakul az életiink, s az irdnyvonal, amit magunkra kényszeritiink, az éle- tiink minésége teljesen mas lesz, mint amire vagytunk, szenve- dés, szomortisdg és magdny var rank. Ezért gondoltam, hogy nem szabad megismételniink Parsifal hibdjat. Befejeztem, késziném. 78Gyakorlatok Ha a gyakorlatokrél esik sz6, akkor tébbnyire abbdl szokas indulni, hogy bizonyos paragimnasztikai elemekkel és moz kal van dolgunk, amelyek célja bizonyos készségek kifejlesziése. A pantomim esetében példiul meghatérozott sz4mu jel — - sok, tigynevezett ,,mozpasjelek” ~ dlland6 ismétlésére van - ség, mig az ismétlések eredmenyeképpen ¢ jeleket oly mértékben elsajatitjuk, hogy ezek végiil sajat mimikai expressziénkként funk- ciondlnak. Ez a klasszikus pantomim A klasszikus keleti szinhdzban, igy pé\déul a pekingi operaban, az indiai kathakaliban és a japan ndban (bar ez utébbiban sokkal korlatozottabb mértékben, mint a pekingi operaban), valéban 1é- tezik a jeleknek — a test jeleinek — egyfajta abécéje. Eurépaban egyébként csaknem mindig azt mondjuk: ,,a jelek: gesztusok”, ami pontatlansdg; a jelek gesztusok is, de nemcsak azok, vannak kiilénféle, jelentéssel rendelkez6 mozdulatok és testtartésok, és van valamennyi vokdlis jel. Itt valéban felmeriil a kérdés: ho- gyan tanulja meg a szinész a jelek gyiijteményét, s hogyan kell késébb tékéletesitenie tudését? Ut6végre nem htisz-harminc jel- r6l van 526, hanem tobb szazrél. A szinész tréningje tehat a napi munkén alapul, amelynek soran gyakorolja a jeleket, tokéletesiti természetes testi iigyességét, hogy a test ellendllésa nélkiil tud- jon jeleket teremteni, végiil pedig a wéningnek célja, hogy meg- taldlja a médjét, miképp harithatok el a szinész fizikai zérlatai, értve ezen a nehézkességet, az energia ,entrépidjat”. A szinészek egész sor tigynevezett ,,akrobatikus” gyakorlatot végeznek el, hogy megszabaduljanak a tér, a gravitacié stb. altal teremtett ter- mészetes korldtokkal. A keleti szinhaz mintegy az aljabetikus szinhdz modellje. Az eurépai pantomim — bizonyos fokig - ugyanaz. Olyan szinhazi 19 seie.produkciék sziiletnek ebbél, amelyekben a szinészek viszonyla- gos szakmai tékélyre tettek szert, 6s amelyekben a nagy mfivé- szek magusok benyomését keltik. Oly mértékben a test mestere- ivé lettek — a szakma, a szakmai nyelv dimenzidjaban —, hogy az, amit mtivelnek, csoddnak tiinik. De mfivészetiik egydittal - oly- kor és meghatérozott szempontbél ~ meddé is. A jeleket, ennek az Sbécének a bettiit sokféleképpen lehet kombindlni, de nem, nyilvnul meg benntik az emberi személyiség, akarom mondani: a szinész mint emberi lét. A keleti szinhaz esetében mindent az idé kristélyositott ki, nem a rendez6, aki ott nem is Iétezett. Az el6addsokat az évszazadok teremtették. A fid dtvette bene az apja helyét. Ujra megformalta ugyanazt a szerepet ugyanazoknak a jeleknek az dsszetételével. Lehet, hogy valamit médositott rajta, megvaltoztatott két vagy hérom jelet, tijabbal helyettesitve az elhagyottat. Ilyenkor a meg- lepett néz6k azt mondottak: ,,nagy reformokat vezetett be”. Két- ségkiviil Iétezik ebben a szinhdzban is a szinészi személyis¢g, amennyiben az egyéni bajban vagy iigyességben megmutatko- zik, de ~- mas részr6l — hogy is mondjam?... nincs ebben semmi vallomas. Az emberek itt roppant tulajdonsdgok hordozéi. Az eur6pai szinész, ha a klasszikus keleti szinhdz eldadasait nézi, megértheti beléliik, hogy mit jelent az igazi munka, az igazi fel- késziilés, az igazi szakmai létforma és igy tovabb. Masrészt ez a szinhdz egészen mas civilizacidban gydkeredzik, s ami szémunkra fontos a méivészetben — azaz az intimitas kifejezése vagy az em- beri egyéniség megnyilvanuldsa —, az ndluk nem létezik. Talan a nemzetség expresszidjaként, a nép vagy az elit hagyomanyaként létezik. Taldlkozhatunk tipusokkal, igy példdul a Nagy Manda- rinnal... de ezek nem egyéni alakitasok, hanem kollektiv tipusok. A klasszikus keleti szinhdz esetében a tréning elég nyilvanva- 16. Isméteini kell, hogy ne felejtsiink, és a legszéls6ségesebb for- méban ki kell bontakoztatni a testi iigyességet, hogy a test jeleit tékéletesitsiik. Hogy atlépjiik a gravitécié és a tér korlatait. A gyakorlésnak ugyanez az aspektusa megvan a pantomimben is. De felvethetjiik a kérdést: ez a munkamédszer fejleszti-e a test 616 impulzusait? Nem. Nagyon érdekes, hogy sok egyenesen rend- 80kiviili pantomimszinésznek le van blokkolva a hangja, mert ez a fajta strukturdlt — ,,mesterséges” — mozgds lezarja a test impulzu- sait. A hang a test impulzusainak a meghosszabbitasa. A klasszi- kus keleti szinhazban a szinészek tagadhatatlanul tudnak banni 4 hangjukkal, éspedig mesterien, de ez mesterséges hang. Masfe- 161 ebben a szinhdztipusban ez a hangkultira nagyon is tudatos, célszertf, és nagy szakmai pontossdgot igényel. Most vegyiik az eurépai szinészeket. Hogyan torténik a mun- ka elékészitése az tigynevezett drdmai szinhdzban? A szinészek nagy része nem tesz semmit: jelen van a prébdn, majd jatszik. Sztanyiszlavszkij mar kérhoztatia a napi tréning hidnydt, eldke- sziileti gyakorlatokat javasolt, amelyeket 6 ,,tréningnek” neve- zett. Ezek egyrészt helyzetgyakorlatok voltak, mdsrészt olyan gyakorlatok, amelyek a test, a hang és az artikulacié bizonyos vondsait fejlesztették. Sztanyiszlavszkij meg volt gyézédve rola, hogy a szinésznek kiilénféle ginnasztikai gyakorlatokat kell vé- geznie, vivnia kell, némileg értenie kell az akrobatikéhoz. Az a szinész ~ Allitotta, és igaza volt ~, aki ingadozik, hogy nekivdg- jon-e a nehéz evolticiénak, az akrobatikus evoliiciénak, amely bizonyos kockdzattal jar, az ingadozni fog a szerep csicspontja el6tti pillanatban is. Sztanyiszlavszkij a napi cselekvési meghosszabbité gyakorlattal latta el a szinészt. Mondjuk, jaték egy nem létezé térggyal: iras tollal, irds egy elképzelt papirlapon; levélirés, megkGvetelve a teljes precizit4st, nem létezé tollal nem létezé papiron, Az efféle gyakorlatok végzése Sztanyiszlavszkij kedvenc eszméje volt. Abban a szinh4zban, amelyet 6 mifveli, ez tudatos és hasznos eljarasnak bizonyult. A szinészek, ha tigy akarnak viselkedni, mint az életben, gyak- ran apr cselekvéseket imitdlnak, réadasul csak mintegy meg- kézelitéleg; Ggyhogy az egész nagyon hamar elvesziti pontos- sdgat. Példdul tollat vesznek a keziikbe — egy valéban létezé tollat -, de tgy forgatjak, hogy is mondjam?... dltalénossdgban. Nem egy konkrét levél megir4sara szolgalé konkrét toll az, amit a keziikben tartanak. Folyton ugyanaz a mozgasfajta, meglehe- 81tésen hanyagul alkalamzva, persze redlis térben, redlis targgyal. Sztanyiszlavszkij megfigyelte, hogy ha az ember ilyen vagy olyan apré cselekvéseket tanulmdnyoz, akkor ezekben egy sor még jelentéktelenebb cselekvést is At kell tanulmdnyoznia. Ki- deriteni, hogyan vessziik kézbe a nehezebb tollat, hogyan a - kénnyebbet, hogyan érintjiik meg, hogyan feszitjiik meg a ke- ziinket, nehogy kicstisszon beléle, hogyan kell forgatnunk, ho- gyan kell a papirra nyomnunk, hogy irni tudjunk. Ha mindezt eld toll nélkiil végezziik, majd kézbe vessziik a tollat, majd letessziik, és ismét nem létezé tollal frunk, ha egész idé alatt azt figyeljiik: ,,igen, itt kissé fesziteni kell, de hogyan? itt, most kénnyedén odanyomni”, akkor ebb6l kialakul a napi cselekvé- sek pontossdga. S akkor mar nem egy meghatdrozott cselekvés ~ irds tollal -, hanem egész sor: tiz, htisz, harminc apr6 cselekvés ez, amelyek az irds hatdsat keltik. Ha a szinésznek sikeriilt a cse- lekvést targy nélkiil attanulmanyoznia, akkor a targgyal is ponto- san cselekszik. Nem hagy el semmit sem a szinte mikroszkopi- kus részletekbél, s igy végsd soron megteremti azt a hatdst, ami az életben magatdl értetédik. Sztanyiszlavszkij azt kivanta a szi- nészeit6l, hogy ezt a gyakorlatot kiilénféle targyakkal végezzék el: emeljenek fel egy nem létez6 széket, iiljenek le r4, vegyenek kézbe egy nem létez6 kinyvet, olvass4k, dltsenek magukra egy nem létezé ruhat, és vegyék le. Mindezt azért, hogy kifejlesszék napi cselekvéseik pontossagat. Sztanyiszlavszkij bizonyos konkrét szakmai kérdéseket tanul- manyozott, hogy eljusson a pontossdgig és ezéltal a termékeny- ségig. Most egyesek az 6 nevével takaréznak. Latszatra valami hasonlét mtivelnek, de tényleg csak latszatra. A dolgok felszinét uténozzak, s elkeriilnek minden nehézséget, ami mélyebben rej- lik. (Kicsit olyan ez, mint amikor az LSD segitségével téreked- nek a ,,csticsélmény” elérésére.) Azt mondjak: ,,érezni kell a tar- gyat, mert Sztanyiszlavszkij igy kivanta, tehdt fogjétok meg a tollat”. Kézbe veszik a tollat, megmarkoljak, és abban a percben félre is teszik, ahogy a szinész szect tett ,,a toll érzékelésére”. Ennek igy semmi értelme, mert nincs benne semmi pontossdg. Hasonl6képp végzik a toll nélkiili gyakorlatot: ,,ne vegyétek fel a 82tollat, keressétek meg a sajdt kezetekben, s tigy érintsétek meg”. Nézem a feladatot végz6 szinész kezét, és amit ldtok, az a pon- toss4g teljes hidnya. De ennek senki sem tulajdonit jelentéséget, mert ,,a targy érzékelése a fontos”. Azok, akik ezt tes hipnoti- zAljak magukat ~ a pszichikai csalds értelmében ~, s Ggy vélik, hogy igazi munkat végeznek. Csakhogy ez egydltalan nem mun- ka. Az érintés benyomdsat keresik, s eképp mindaz. ami a Sztanyiszlavszkij-féle kiizdelmes folyamatnak a lényc 6 komolyan ra akarta venni a szinészi, hogy apr logikajat kutassa, elvész, eltemet6dik a pszichikai amdba ségben, a targy impresszidiban és ,emocidiban”. ,.E dik...” Es ezt az egészet Sztanyiszlavszkij nevében mtivelik Sztanyiszlavszkij figyelte meg elsének, hogy majdnem min- den lampalazas szinésznek van bizonyos testi pontja, ami a gércs, a fesziiltség centruma. A at leblokkolhatja az egész tesiet, ‘Vannak annyira géresés szinészek, akik szinte egydltalén nem tudnak cselekedni. Sztanyiszlavszkij megfigyelte, hogy a fesziilt- ség mindig a test bizonyos pontjan jon iétre, példdul a homlokon, a vallon, a labban és igy tovabb. Ezért rdvette a szinészt, hogy taldlja meg a sajat pontjat, azt, ahonnan — ha létezik ~ feloldhaté a fesziiltség egész folyamata. Mesterségbeli sikon ez minden bi- zonnyal helyes tétel. A gyakorlatban csupdn a kévetkezd megfi- gyeléssel bévithetem ki: vannak szinészek, akiknek megvan a maguk ellazuldsi pontja. Ha limpalaz vagy valami mesterségbeli elégtelenség okozta hamis pszichikai dllapotba keriilnek, vakon ellazulnak, olyan tehetetlenek Jesznek, akar a rongy. Sztanyiszlavszkij megfigyelései szabatosak voltak és azt a pon- tot keresték, ahol a rossz forrésa megtalalhat6. A macskat hozta fel példénak. A macska laza, de nem lazul el minden izében. Ugy la- zitja ki magat, hogy a leheté legalkaimasabb legyen a villamgyors és eredményes mozdulat végrehajtasara, vagyis val6ban mobili- zAlja az izmait, de csak addig a pontig, amig az sziikséges, és nem tovabb. Sztanyiszlavszkij tebat azt javasolta a szinészeknek, hogy tiljenek le a székre, majd lazitsak el minden izmukat, melyekre nines sziikségiik e pozicié fenntartasahoz. Ne valtoztassanak a test- tartasukon, és ne essenek le a székr6], Azt mondott pontosan 83az, amit az életben csindlnak, de amikor a szinpadon vannak, sok- kal jobban megfeszitik magukat, azért elsé dolog a fesziiltségtbb- let kikiiszébélése, majd annak a pontnak a megkeresése, ahol a mesterséges fesziiltség kezd6dik.” Az eur6pai vagy amerikai szin- hazak szinészei tehat — hla Sztanyiszlavszkij tekintélyének — hal- . lottak a kilazulds kérdésérél. Nem sokkal a mdsodik vilaghdbord kitérése elétt - majd a ha- bord utén még fokozottabb mértékben — az orvosi pszichoterapi- ban alkalmazni kezdték a relaxacié kiilénbézé médszereit. En- nek tébbféle iskolaja alakult ki. A legismertebb a Schul kola, az tigynevezett ,,autogén wéning”. Ez a relaxacids i hatha-joga megfigyelésein alapul. (Maga Sztanyiszlavszkij is foglalkozott egy kevesett a hath: Aval, s ennek hatdsa alatt vizsgilta a kilazulds kérdését. De a inél nem alkalmazta a hatha-j6gat.) Schulz ,,autogén tréningje” bizonyos pszichikai harménia megteremtésének médszereként — pszichofizik: lemben kivanta elérni a kilazulast — sok embernek hasznara valik a mi civilizaciénk kérében, akik fesziiltek, idegesek, dllandé sie- tésben élnek stb. Az ,,autogén tréning” nem a hatha-j6ga imitaci- 6ja, a ketté kézt a civilizdciés tavolsig til nagy. Inkébb olyan eurépai valtozatrél van sz6, amely erésen eurdpai megfigyelé- sekben és dsszefiiggésekben gydkeredzik. Az orvosi relaxdcié lassan kezdett ismertté valni. A hatha-jéga is igen népszerti lett Eurépaban a mésodik vilaghdbord utdn. fey sok hamis préféta vardzsszerként ajénlotta a szinészeknek a relaxot... Manapsdg tébb sziniiskolaban taldlkozhatunk féldén hever6 hallgatékkal, akik épp relaxdlnak. ndsen szivesen veszik fel azt a poziciét, amit a hatha-j6ga ,,savaszdndnak” ne- vez, azaz ,,a holttest pozicidjat”, de még azt sem tudjak réla, hogy ez a holttest pozicidja. Oszintén sz6lva ez csak arra j6, hogy egy- fajta elgyengiilést vagy a test aszténidjat trenirozzuk ki vele. Az- tan talalkozunk hallgat6kkal, akik lassitott fordulatokat tesznek: szajukat kissé kinyitva, keziiket élettelen targyként légatva. Ab- ban a meggy6z6désben ringatjék magukat, hogy ez felszabaditja az expresszidt. Réadasul azt hiszik, hogy igy valami kivételes pszichikai llapotra lelnek. De valdjaban az aszténia kiilénboz6 84tipusait élesztgetik. Aztan jatszani fognak. Egyesek megint gér- csdsek lesznek. Kévetkezésképp ismét relaxdlnak. Masok telje- sen ellazulnak, azaz aszténidsok lesznek, mintha letargidban szen- vednének. Es mindezt Sztanyiszlavszkij nevében miivelik Sztanyiszlavszkij megfigyelései a hamis fesziiltség pontjainak megtaldlasat, a fesziiltségtbblet felszémolasat illet6en (ami nala szakmai tudatossdg eredménye és pontos cél volt) ismét elmeriil- nek egyfajta amébaszertiségben, amorf praxisban, akarcsak a targy néikiili gyakorlatok esetében. Barki lefekhet a féldre és relaxdihat, Kellemes id6téltés, van benne némi narcizmus, tehat csinaljak. Szakmailag semmit sem nytijt, semi hasznosat, sét ellenkezGleg, csak bajt hoz az emberre. A fesziiltségtobbletet fel kell szamoini. Lehet, hogy Sztanyiszlavszkij ezt a kérdést nera elemezte a jeg- végs6 pontig, de azt hiszem, ieljesen tudatéban volt anak, hogy az életet ciklikusan kell felfognunk, a fesziiltség és a kilazulas ar: saként, amelyek interferalnak egyméssal, s ez igy természetes; nem lehet meghatérozni ket és nem is mindig lehet irényitani. Vilagos tehdt, hogy vannak bizonyos felsz4moland6 fesziiitségtébbletek. Vannak egyébként a hisztérids vagy aszténids jatékra valé réhan- golédas vagy lmpaldz kévetkeztében fellép6 kilazulastébbletek is, amelyek leblokkolhatjék az expressziét. Létezik az a precizen — bar mindenkinél masutt — meghatérozhaté pont, ahol a fesziiltség, illetve a kilazulastébbletek elkezdédnek. E két — a Sztanyiszlavszkij-modszer sszempontjabél akar ele- minek is nevezhet6 — példa j6l mutatja a téning veszélyeit. Az, ami nehéz és csak a mesterség titkainak megismerését célz6 hosszas munka eredménye lehet, a kéklerek kezében dtalakult egyfajta amObaszertiséggé, valamivé, amit percek alatt kénnyt elérni, a Ieheté legegyszertibb médon, azt a meggyéz6dést tdp- lalva, hogy léteznek csodatévé receptek, amelyek megszabadita- nak a probléméinktél. Hyen csodatévé recept az ,,érezd a targyat” és més chhez hasonlék. Mindig és mindeniitt felbukkan ez a vagy és ez a hamis hit, hogy talalhat6k ilyen, minden alkotéi problé- mat megoldé receptek, Holott ilyen receptek nincsenek. Csak tu- datossdgot, batorsagot és sok apré cselekvést ~ nem akarom azt a kifejezést haszndlni, hogy erGfeszitést - megkévetelé at van, a 85 dasajat sziikségleteinkhez szabott apté cselekvések titja. Rendben van. De amikor mér tudjuk, hogy ez az egyediili tit vezet 6nma- gunk meghaladdsdhoz, akkor még mindig tjabb veszélyek lesel- kednek rank, nevezetesen a tékéletesség kisértése. Errél késbb még szdlok, Most térjiink viszza ahhoz a szinészi tréninghez, amely a mi kultérankban alakult ki. Ebben a kultéraban az alkot6i tevékeny- ség minden teriiletén lényeges szerep jut a személyességnek. S éppen ezért nem értek egyet az olyasféle tréningekkel, ame- lyek a kiilénféle szektorok gyakorlasdt6l remélik a szinész teljes személyiségének kibontakozdsat. Vagyis tigy tartj4k. hogy a szi- nésznek egyrészt dikciét kell tanulnia, mdsrészt hangképzést, harmadrészt akrobatikat, tovabbé gimnasztikét, klasszikus és modern tancot, pantomimet és igy tovabb, s ha mindezt egyesite- ni tudja, akkor eléri a teljességet. Ez a tréningfilozéfia rendktviili népszertiségnek Orvend. Csaknem mindeniitt az a meggyézédés uralkodik, hogy ily médon a szinész valéban felkészitheté az al- kotémunkéra. Teljesen hamis elképzelés. Ebben a szakmaban az a legfurcsabb, hogy épp az egyszer és alapvet6 igazsdgokat nem veszik észre, s mindeniitt ugynazokat a szarvashibékat kévetik el. A szinész tancolhat, ez igaz. Taéncolhat modern vagy klasszi- kus téncot. Lehet, hogy tébbé-kevésbé fegyelmezetten is hajtja végre a tancmozdulatokat. Elismétel egy olyan tancot, amelyet valaki mds tanitott be neki. Pantomimelemeket alkalmaz. Hely- ben jar, bizonyos jeleket reprodukal. Ha szinpadon pantomimet kell jatszania, akkor meg is teheti ezt. De figyeljék meg, hogy erre a célra sosem alkotéi folyamat eredményeképp sziiletett dol- gokat haszndlnak fel, sosem valami személyest, csak olyasmit, amit kész formaban emeltek at més tertiletr6l. Elténcolhat-e 4 szinész egy pavanét? Igen, eltncolhat. Jétszhat pantomimikusan? Igen, jatszhat. Csak hol van ebben az alkotés? Hol van a szinész, alkotémunkdja? Azt mondjuk neki, hogy gimnasztikaznia kell. Gimnasztikazik. A teste egyre jobban kifejlédik, ami kiilénben egydltalan nem art. De figyeljék meg, milyen a gimnasztikailag magas fokon kigyakorolt egyének vitdlis, biolégiai expresszidja. 86Elasztikusak? Igen, de sajdts4gos mozdulatokkal azok. Am meg- jelenik-e az expresszivités a legaprébb mozdulataikban, életje- lenségeikben? Nem, mert az le van blokkolva, Nehézkes embe-~ rek benyomésat keltik, minthogy a gimnasztika csak bizonyos izmokat fejleszt ki, az eré és az iigyesség bizonyos tartomanyait S csak nagyon konkrét vonatkozasban alkalmazhato: ugrasban szaltézdsban, futdsban, stilyemelésben Haa szinésat igy képzik, afféle igaslé lesz beldle. Vagyis olyan nehéztesti 16, amely kim(ivelt atletikus izomzattal rendeikezik. Az ilyen igdsl6-szinésznek stilyos helyzetekben dltaldban mély lelki valségot élnek at és konnyen panikba esnek. Vannak olyan szinészek, akik valéjiban nem nevezhet6k tg lénak, inkabb csak olyanok, mint az akrobatdk, a sportoldk. T mészetesen erések, ,,férfiasak”’, de minden, amit tesznek, minden reakcidjuk fel van szeletelve. Stilyosak, erések, sét tigyesek. De az 16, szinte léthatatlan impulzusok ama vonala nélkiil, ame- lyektél a szinész sugérozni képes, amig jelen van, amelyekkel akkor is beszél, amikor nem beszél, mégpedig nem azért, mert beszélni akar, hanem mert eleven. A gimnasztika nem szabadit fel. A gimnasztika meghatdrozott szimui tékéletesre finomftott mozdualtba és reakcidba zarja be a testet. Ha csak bizonyos moz- dulatokat tékéletesitiink ki mértékieleniil, akkor a tébbi fejletlen marad. A test nem szabad. A test csak edzert. Nagy ktilénbség. fey a gimnasztika — annak ellenére, hogy a szinésznek fizikai- lag mégis tigyeseknek kell lenniok ik z4rlatot teremt. Termé- szetesen sokkal jobb, ha a szinészt tilzoit tigyessége blokkolja le, mintha a teljes tigyetlenség. Vegsdsoron azonban nem ez a jarhato dit szdmara. Az igazi tennivalé a test felszabaditasa, nem pedig a kilénb6zé testi szektorok edzése. Adjuk meg a testnek az esélyt. Adjuk meg neki az élet iehetéségét. Vannak gyakorlatok, amelyeket gyakran ,,plasztikai gyakorla- toknak” vagy ,,gesztusgyakorlatoknak” neveznek. Ezek sordn a szinészek nem folyton ugyanazokat a momentumokat ismétlik (mert ha ezt tennék, az egyfajta szakosodashoz vezetne), inkabb a gesztus esztétikajat. A szép mozdulatok olyanok, akér a vird- 87gok. A gesztusgyakorlatok sz6haszndlataban gyakran el6fordul a wkivirdgz4s” kifejezés, A kéz legyen kifej tai legyenek, akar a hullamok... szépek... szépek...” Gyakran visszatérnek ezek a szavak: ,,szép”, ,,esztétikus”. Mit lehet igy gyakorolni? Majakovszkij Géefiird6jében Ivan Ivanovics azt kérdi a rendezét6l, miért nem olyan eléadést csindl, amely ,,szép t4j- ban szép embereket” dbrazol. Ivan lvanovics visszagondol a Nagy Szinhazra, ahol ,,mindenfajta szirénat, szilfiddt” lehetett létni. Pontosan ez az, amit a gesztusgyakorlatokkal meg lehet tanuini. Meg lehet tanulni a gesztus elszakadast a testtél, ami nagyon veszélyes. Létezik egy hamis gesztusfogalom i: erint a gesZ~ tusok a kéz kifejez6 mozdulat zért hamis, mert bizonyos kézmozdulatok énmagukban is kifejez6ek. Ha a reakcid a kézbél indul ki és nem a test belsejébél, akkor hatasdban ,,gesztus” ma- rad. A szinészek egyébként éppen ezt kultivaljak. Es... ez hamis. Mert ha a reakci6 él6, mindig a test belsejébél indul ki, s a kéz- ben csak végzédik. Azt hiszem, hogy mindenfajta gyakorlatban ugyanabbél a té- ves vélekedésbél ered a baj, tudniillik abbdi, hogy tigy vélik, le- hetséges a test kiilén szektorait fej leszteni és ezAltal felszabadita- ni a szinészt, a szinészi expresszist, Ez nem igaz. Nem is kell »trenirozni”. Maga a ,,tréning” kifejezés is pontatlan. Nem kell trenfrozni se a gimnasztikdt, se az akrobatikat, se a tancot, se a gesztust. Ebben a munkaszakaszban, ami nem azonos a probé- val, a szinészt azzal kell szembesiteniink, ami sajat alkotéi mag- va. Hosszan beszélhetnénk arrél, hogyan alakjtottuk ki az efféle gyakorlatokat. Kétségkiviil sok tévedést kévettiink el, s a legkii- lénbéz6bb hagyomadnyos hibaék csapddjaba beleestiink. Amikor példaul az akrobatikat alkalmaztuk (és nem is a legrosszabb ered- ményeket értiik el az akrobatika terén), a szinészeink megcsindl- tak az elére szaltét, a hatra szalt6t, de nem gondolndm, hogy ez valami lényegeset jelentett volna szamukra. Ha cirkuszt akarunk csindlni a szinhézban, alkalmazhatunk cirkuszmitvészeket. Ok sokkal jobb produkci6t nydjtanak, mint a szinészek. Vagy néjiink fel a cirkuszmtivészek szinvonalara. Nem kénnyé dolog. 88Voltak id6szakok, amikor példaul az Akropoliszon dolgozva, az adott tragikus szitudcidhoz olyan kifejezésméddot kerestiink, ami nem szentimentalis. Tisztaban voltunk azzal, ha egy halalta bor foglyainak helyzetét érzelmi skdlan akarjuk eljétszani, te! sen elvesztenénk a kell6 mértéket és visszafogottsdgot. Hogyan talaljunk olyan emberi expresszidt, amely megadna ehhe: vds alapot? Bizonyos pantomimelemekhez folyamodiunk. Eze- ket oly mértékben megvaltoztattuk, hogy tobbé sz6 sem leheiett klasszikus pantomimrdl. A szinészel impulzusai beliilré] min: den alkalommal dthagtak és dtalakitotték a pantomim elemeit De amig ezt elértiik, elég hosszan dolgoztunk a pantomimgya- korlatok elsajatitasdn. addig a pontig folytattuk ezt a1 kat, amig ré nem jottiink, hogy a gyakorlat mdr kezd az ezyéni impulzusokat leblokkol6 sztereotipiaként funkciondlni. a hit- an Vegyiik most példaképpen az Altalunk végzett gyakorlatokat, kézelebbrél ezek két alapvet6 csoportjat: a hagyomanyosan »plasztikainak” és a hagyomanyosan ,.fizikainak” nevezetteket. Ezek persze hagyomanyos elnevezések; a lényeg mas. Kezdetben, amikor ~ Delsarte hatdsa alatt — dgynevezett plasz- tikai gyakorlatokkal foglalkoztunk, azt kerestiik, hogyan kiilén- béztethetjiik meg a beléliink masok felé iranyulé reakcidkat: extravertdlt — introvertdlt. Nem jutottunk jelentésebb eredmény- re. Végiil is miutén Delsarte, Dalcroze és masok plasztikai gya- korlatainak kiilonféle j61 ismert rendszereit felhasznaltuk, 1épés- r6l lépésre kezdtiik felfedezni az tigynevezett plasztikai gyakor- latokat mint coniunctio oppositorumot a struktira és a spontane- itds k6zott. Itt, a test mozgdsdban rogziilnek azok a mozzanatok, arnelyeket formanak lehet nevezni. Az els6 pontban az a dolgunk, hogy megszilarditsunk bizonyos s zanatot — 68 pontos- sé tegyiik 6ket. A kivetkez6, hogy megleljiik a személyes impul- zusokat, amelyek testet dlthetnek a mozzanatokban, és miutan testet Gltéttek benniik, at is alakitjak azokat. A kérdés igy hang- zik: miképpen improvizdljuk eleinte kizarélag a régzitett rend ritmusat, hogy kés6bb megvaltoztathassuk a mozzanatok rend- jét, ritmusat, kompozicidjat, de nem elézetes elképzelés alapjan, 89hanem a testiink dltal diktalt dradds segitségével? Miképp talél- juk meg a test ,,spontaneitdsdnak” a vonalat, mely ezekben a moz- zanatokban Olt testet, azokat dtrendezi, mégis megérzi a pontos- sdgukat. A feladat egyszertien megoldhatatlan, ha a mozzanatok- nak gesztus jellege van, vagyis ha csak kézzel-labbal idézziik el6, s nem gyékereznek az egész testben. A klasszikus tne tanitésakor szokés a rossz tancosra monda- ni, hogy ,,kompenzél”, ami annyit tesz, hogy bizonyos téncmoz- dulatokat végezve, egész testét ezekhez hangolja, A mi gyakorla- tunkban kideriilt, hogy a ,.kompenzalas” nem negatfv dolog. Epp ellenkezéleg. A rossz ,.kompenzélds” abbél all, hogy az ember meg akarja kénnyfteni magénak a mozdulat valamely mozzana- tat. Igy példaul: ha a fejét tigy forditja balra, hogy a vallat is érin- tenie kell vele, akkor egytittal a vallaval is elvégzi a mozdulatot, hogy az kézelebb keriilj6n az elforditott fejhez. Ez a kénnyités megoli a mozdulatot. Az élé ,,kompenzalast” viszont a test adap- tdldsdnak is nevezhetjiik ~ abbdl All, hogy mintegy organikus ér- telemben utalunk a mozdulat testi eredetére. Azautentikus reakcié a test bensejében kezd6dik. Az, ami kiilsé kériilmény vagy ,,geszti ak a folyamat befejezése. Ha a re- akcié nem a test bensejében sziiletett, akKor szélhdmoss4g. Ha- lott, hamis, mesterséges, merev. De pontosan hol kezdédik a re- akcié? E kérdésre lehet fogalmilag szabatos és receptként hasz- ndlhaté valaszt adni. De a vdlasz igy mindig hamis lesz, a gya- korlatban alkalmazva pedig medd6. Ha viszont jézan ésszel a maga viszonylataiban értelmezziik és a prébak alatt soha nem hivatkozunk r4, akkor e kezdet meglelése igen lényeges lehet. Lényeges annak, aki a gyakorlatot végzi. Tehat hol? A kereszt- csontban, azaz a gerincoszlop aljaban, de a test egész alsé részét beleértve, a has alsé részéig és azzal egyiitt. Ott kezdédnek az impulzusok. Ennek relative tudataban lehetiink, hogy gatlasain- kat feloldjuk, de a gyakorlatok kézben nem haszndlhatjuk mani- puldciéra, és cselekvés kézben késGbb sem soha, mert ez semmi- képp sem tekinthet6 abszoliit igazsdgnak. Az egész testiink em- lékezet, és test-emlékezetiinkben kiilénféle kiindulépontok ke- letkeznek. Ha az alkot6i folyamat kézben a keresztcsontra kon- 90centrdlunk, ezzel leblokkoljuk a test egész emlékezetét. S mivel a fizikai reakcidk teljes organikus bazisa bizonyos értelemben objektiv, igy ha a gyakorlatok idején leblokkoljuk, ugyanilyen mértékben leblokkolddik a cselekvés idején is. Ez a zarlat ilyen- kor a test-emlékezet minden mds inicidlis pontjat is feléleli. Lépésr6l lépésre elkiilénitettiink bizonyos sziamt tigynevezett plasztikai gyakorlatot, amelyek biztositoitak szamunkra a test- ben gydkeredzé, organikus reakcié lehetdségét, és amelyek azal- tal valtak teljessé, hogy a legaprobb részletiiket is pontositottuk Azaz a test spontan dradasa dltal, ami ezekben ~ a spontaneitas ellenére megérzbtt — apr6 részletekben realizdlédott. Igy hat a szinészekkel arta térekedtiink, hogy megtaldljuk az egyes moz- zanatok pontossagat, mert ha ez nincs meg, gy mindenbél, amit tesziink, valami am@baszeriiség lesz. Az életben minden reakci- 6nk a legaprébb mozzanatig pontos. Mondjuk, egy ldny tipikus bakfis .iigyetlenséggel” elejti a targyakat. Mit! van ez? A lény azt feleli: ,, feat akartam inni, s amikor felemeltem a csészét, ész- revettem, hogy kezdek elpirulni, gyorsan el akartam takarni az arcomat, és elejtettem a csészét.” Figyeljiik meg, hogy ebben a zavart tikréz6 mozdulatban is milyen pontos minden. Egy sor, csupan egyetlen pillanatra létrehivott, de pontos elem rejlik ben- ne. Ha a gyakorlatokbdl hidnyzik a részletek pontossiga, ment- hetetleniil elmeriiliink az am@baszertiségben. A test-emlékezet. Sokan azt hiszik, hogy az emlékezet mint- egy lényiink tébbi részétél fiiggel | létezik. Val6jaban mas a helyzet, legalabbis a szinészek esetében. Nem arr6l van 26, hogy a testnek emlékezete lenne. A test maga az emlékezet. A tennivald nem egyéb, mint felszabaditani a tesi-emlékezetet. Ha azt az uta- si adom magamnak: ,,most le kell lassitsam a ritmust, meg kell valtoztatnom a sorrendet, amelyben az egyes mozzanatok kévetik egymist...” és igy tovabb, akkor nem teszem szabadda a test-emlékezetet. Azért nem, mert utasitést adtam magamnak. Bs ilyenkor a gondolat cselekszik. De ha — meg@rizve a7 zanatok pontossdgét - hagyom, hogy a test mag: ritmust, maga vdltoztassa meg, ha akarja, nem is cs hanem a sorrendet is, iktasson be tj mozzanatokat, akar légbél o1kapottakat is, akkor ki diktél? Nem a gondolat. De nem is a vélet- len. Megvan a kapcsolata ennek az élettel. Még csak azt sem tud- juk, hogyan mtikédik, csupan azt, hogy ez a test-emlékezet. Vagy inkdbb a test-élet? Mert az emlékezetet meghaladja. A test-élet vagy a test-emlékezet diktalt minden tennivaldt az élettapaszta- - latainkkal vagy a tapasztalataink ciklusaival kapcsolatban. Ne- tan épp a lehet6ségeinkkel kapcsolatban?... Kis lépés ez affelé, hogy az életiink testet ltsén az impulzu- sokban. Vegyiik a legegyszertibb esetet, ahogy a mozdulataink- kal, amit a keziink, az ujjaink tesznek, vagy inkaébb a mozdulata- ink egyes elemeivel - mikézben megGrizziik a részletek pontos- sdgat ~ visszatériink a miiltba, egy tapasztalathoz, amikor meg- érintettiink valakit, mondjuk, a szerelemben, egy lényeges tapasz- talathoz, ami megvolt vagy ami meg kell legyen. {gy nyilvénul meg a test-emlékezet és a test-élet. Adva van az adott mozzanat, amit meghaladunk, 4m atlép az impulzusok szinjére, a t be, ha tigy akarjak, a motivacié szintjére (noha a ,,motivacié” feltételezi az elézetes megfontol: , egyfajta kényszert, tervet, amire itt egydltal4n nincs sziikség, s6t kéros). Ritmus, ritmusvél- tds, sorrendvaltds. Aztan pedig: a test-élet ,elnyeli” — és ez ma- gatél megtorténik — a kiilséleg pontossagukat még 6rzé, de ,,be- liilr6l” az 616 impulzusok dltal mar mintegy szétrobbantott egyes mozzanatokat. Mit értiink el ezzel? Szabadda tettiik a magot: most »életiink foly6ja” folyik a mozzanatok partjai kézt. Spontaneitas és fegyelem egyittt. S alapjaban véve ez a dénté. Ha azt mondjuk, hogy ez a spontaneitds és a fegyelem, vagy — ha tgy tetszik — a spontaneitds és a struktira, vagy ~ még mas- képpen ~ a spontaneités és a pontoss4g coniuctio oppositoriuma, akkor ebbél egy kicsit sz4raz, kikalkuldlt képlet lesz. Bar objek- tive szabatos a megfogalmazas. De a megtapasztalt, megélt gyakorlat masképpen fest. Az a vonal, amelyet a test-élet kanalizdl, messze jar az amorf améba- szerliségt6l. Az Ugynevezett plasztikai gyakorlatokban a mozza- natok szintjén ez a vonal pontosan meghtzhat6. Hisz dltala ma- nifesztalédik a test-emlékezet. A test-emlékezet: egész létezésiink emlékezete. Csakhogy az ,,egész létezésiink” kifejezéssel kénnyen 92az emlékképeink, a nosztalgia vidékére tévediink, ahelyett, hogy a képességeinkr6l beszélnénk. S$ ezért azt hiszem, szerencsésebb test-életr6|_beszélniink. A plasztikai mozzanatok széma kétségkiviil szaporithat, 16- pésr6l lépésre mindig taldlhatunk tijat. A plasztikat mozzanatok- nak az a ciklusa, amit kialakftottunk, a sajat tapasztalataink ered. ménye volt. S e folyamat sordn a fejlé pontosabban a darwini természetes kivalasztédas szabta meg. De més alapr6l is indulhattunk volna. Az egyes mozzanatok egé: més ciklusa is elképzelhetd, ami egyébként csak munka kézben talalhaté meg. Ez pedig feltételezi a til mesterséges vagy tesztetizalt, a test-életet !eblokkold tényezGk hosszii tavii ki szobolését. Nem az indité mozzanat a lényeg. Inkébb a dolog szelleme. ‘Ss menetét a szelekcid, sen. Az tigynevezett fizikai gyakorlatokban a kivalaszt6dasnak és a természetes selejtezésnek készénhetéen szintén hosszti fejlédé- sen mentiink 4t. Néhdny gyakorlatunk valéban a hatha-jogan ala- pult. De ezeket dtalakitottuk, vezérlé ritmusukat megforditotwuk (statikus jelleg helyett dinamikus jelleg). Es haszndhatok masfaj- ta elemek is. A szinészeket sok minden leblokkolhatja, nem is annyira fi- zikailag, mint inkdbb a sajat testilkkel szembeni magatartasuk kévetkeztében. Azt szokés mondani, hogy a szinész kénnyen enged a nércizmus, az exhibicionizmus csbitésénak; e frézi- sokban pszichikailag tébb az igazsdg (pszichikai exhibicioniz- mus, pszichikai nércizmus stb.), mint fizikailag. Kivéve azokat aritka eseteket, amikor bizonyos nok vagy férfiak valéban azért valasztjak a szinészi pélydt, hogy mint nék, illetve férfiak eelismerést arassanak. Végs6 soron a szinésznek a sajat teste elfogadasa sokkal inkébb okoz nehézstget, mint tilzott konnyed- séget. Nem arrél van sz6, hogy szégyellik a testiiket. Sokkal mé- lyebb kérdés ez. A test egyszerre valami til értékes dologként és egyfajta intim ellenségként funkciondl. Nehézségeket teremt, nem létezik elégyé, mégis tilsdgosan létezik. Az a helyzet, hogy 93minden bajunk és a teljes élet hidnya ravetiil a testiinkre, amely mindenért felelés. Az ember el akarja fogadni a sajat testét, de kézben meg is tagadja. Taldn tilzottan is el akarja fogadni, s eb- bél sziiletik meg egyfajta latszat-narcizmus. De val6jaban nem fogadja el. A létezés egyfolytaban az ,,én”-re és a ,,testem”-re oszlik, mint két kiilénallé dologra. Sok szinésznek a test nem adja meg a biz- tonsdgérzetet. Testet dlteni, testileg létezni: ez a szinészek szd- mara nem nytjt biztonsdgot, inkibb veszélyeztetettséget jelent. Hidnyzik beléliik a sajat testiikbe vetett hit, ami ténylegesen az Gnmaguk irdnti bizalom hidnya. S ez megosztotta teszi az em- bert, sajat magn beliil. Tébb paradoxon is felfedezheté itt. Gyakran ismételjiik az evan- géliumi mondast: ,,szeresd felebardtodat, mint tenmagadat”. S el- felejtjiik, hogy a felebarat szeretetéhez — e tétel szerint — sziiksé- giink van énmagunk szeretetére. Az, aki tilzottan ‘eti magat, nem szereti, mert nem bizik Snmagdban. Hogy éIni és alkotni_ tud- junk, el kell fogadnunk magunkat. Hogy megteremtsiik a lehetésé- get Onmagunk elfogaddsara, sziikségiink van valaki masra, aki ké- pes elfogadni benniinket. Nem megosztottan/létezni: ez alapjaban véve azt jelenti, hogy elfogadtam magamat. Ha viszont nincs bi- zalmam a testem irdnt, akkor nincs bizalmam 6nmagam irdnt: meg- osztott vagyok. Nem megosztottan létezni: ez nemesak a szinészi alkotés magva, hanem az élet magva is, a lehetséges teljességé. Minden, amit most mondani fogok, paradoxonként hangzik. De ezek nem stiléris paradoxonok. Minden tényleg igy igaz. A formilis logikaval itt mar semmire sem megyiink. Valéban nem tudom, miért, de 6nmagunk meghaladdsa azdltal lehetséges, hogy elfogadjuk Gnmagunkat. Kiilonféle hipotézise- ket Allithatunk itt fel. Meghaladni 6nmagunkat nem manipuld- cié, Egyes szinészek az tigynevezett fizikai gyakorlatok alatt meggyotrik, agyonkinozzdk magukat. Ennek semmi kéze 6nma- gunk meghaladdsdhoz, mert nem egyéb, mint az Gnpresszionalds és a biintudat alapjén térténé manipulacié. Onmagunk meghala- dasa passzfv, vagyis nem védekezés 6nmagunk meghaladasdval 94szemben. Es ez minden. Van valami, aminek be kell teljesiilnie, s ami meghalad benniinket. Nem védekeziink. Sét, a gyakorlatok soran elért kézinséges fejlédés - amely kockazatos, természete- sen korlétozott mértékben, mégis kockdzatos a lehetséges fajda- lom miatt ~ éppen elég, hogy képesek legyiink nem védekezni a kockdzat vallalasdval szemben. Az tgynevezett fizikai gyakorlatok kihivdsi terepet teremie- nek énmagunk meghaladdséhoz. Aki a gyakorlatokat végzi. an- nak szinte cselekvésképtelennek kell lennie, 4m a szinésznek nem szabad védekeznie a gyakorlat elvégzésével szemben; masrészt a szinész objektiv értelemben olyan allapotban kell legyen, hogy cselekdni tudjon, s a feladatnak — minden latszat ellenére — elvé- gezhetének kell lennie. Ezen a ponton kezdi az ember felfedezni a sajat sejtjei irdnti bizalmat. Antiéchiai Theophilosz egyszer egy pogdny kévetelésére: .Mutasd meg nekem Istenedet!”, gy felelt: ,,Mutasd meg nekem emberedet, és én is megmutatom neked Istenemet.” Foglalkoz- zunk eztittal csak a mondat els6 felével: mutasd meg emberedet... ez egytittal te — a ,,te embered” — és nem te: a nem te mint a tébbieknek nydjtott kép, mint maszk. Vagyis te megismételhetet- len, egyszeri, te a természeted teljességében: te, akinek tested van, te, aki Jemeztelendsz. Egyiittal: te, aki mindenki mast is megtes- tesitesz, minden létezést, az egész torténelmet. Ha azt kéveteljiik a szinészt6l, hogy valami lehetetlent hajt- son végre, és ha 6 ezt teljesiti, akkor nem 6 — a szinész ~ volt az, aki képes volt ezt megtenni, mert 6 — a szinész ~ csak azt tudja végrehajtani, ami lehetséges, ami ismerGs. Ezt az ,,6 embere” tet- te meg. $ itt jutunk el ahhoz, ami iényeges: mutasd meg a ,,te emberedet”. Ha nehézségek tornyosulnak elénk, akkor a nem védekezés Altal talaljuk meg a testiink, azaz 6nmagunk irént az elemi bizal- mat. Es egyre kevésbé lesziink megosztva. Ha egydltalén nem vagyunk megosztva: ez a mag. Az tigynevezett fizikai gyakorlatokban meg kell 6rizniink az elemek pontossdgadt, ugyanigy, mint a plasztikai gyakorlatokban 95