Alapfogalmaktol Az Uzleti Tervig PDF

Forrás: http://www.doksi.
hu
ALAPFOGALMAKTÓL
AZ ÜZLETI TERVIG
(Vállalkozási ismeretek kezdőknek)
Készült a PHARE HU0105-03 számú projekt

keretében
Eger, 2004.
Forrás: http://www.doksi.hu
ALAPFOGALMAKTÓL
AZ ÜZLETI TERVIG
(VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK KEZDŐKNEK)
Kézikönyv a „Vállalkozói készségek fejlesztése a

középfokú és felsőoktatásban” című
PHARE HU0105-03 program
„Képzők képzése – diákvállalkozásokat patronálók
felkészítése” című projekt kurzusához
Eger, 2004.
VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE A KÖZÉPFOKÚ ÉS

FELSŐOKTATÁSBAN
Szerzők:
Hollóné Kacsó Erzsébet PhD
Nagy Miklós
dr. Román Róbert
Tánczos Tamás
Lektor:
Dr. Zám Éva
a közgazdasági tudományok kandidátusa
kari főigazgató
Szerkesztő:
Hollóné Kacsó Erzsébet PhD
Műszaki szerkesztő:
Demeter László
Készült:
BVB Nyomda és Kiadó Kft., Eger
Ügyvezető: Budavári Sándor
Eszterházy Károly Főiskola

Gazdaság- és társadalomtudományi Kar
Gazdaságtudományi Intézet
Eger, 2004.
2
Tartalomjegyzék
Előszó ................................................................................................................................ 9
I. Elméleti alapvetések ................................................................................. 11
1. Függvénytani alapismeretek ........................................................................... 12
2. A közgazdaságtan alapfogalmai ................................................................... 22
3. Piacgazdasági alapfogalmak ........................................................................... 29
4. A vállalkozások piaci viselkedése ................................................................ 37
5. Irodalom ...................................................................................................................... 59
II. A vállalkozások gazdasági és jogi környezete........... 61

II./A. Vállalkozások jogi szabályozása
(tekintettel az európai uniós szabályozásra) .................... 62
1. Rövid történeti áttekintés ................................................................................. 62
2. Általános szabályok .............................................................................................. 62

3. A gazdasági társaság alapítása ...................................................................... 63
3.1. A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ............................... 63
3.2. A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása ................................................. 65
3.3. Az előtársaság ...................................................................................................... 65
3.4. A gazdasági társaság legfőbb szerve ........................................................... 66
3.5. A gazdasági társaság ügyvezetése ................................................................ 66
3.6. A gazdasági társaság működésének ellenőrzése ...................................... 68
4. A gazdasági társaságok megszűnése .......................................................... 70
4.1. Általános hatályok ............................................................................................. 70
4.2. Az átalakulás közös szabályai ........................................................................ 71
4.3. Gazdasági társaságok egyesülése ................................................................. 71
4.4. A gazdasági társaság szétválása .................................................................... 72
5. Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok ................ 72
5.1. A közkereseti társaság (kkt.) .......................................................................... 72
3
5.1.1. A kkt. fogalmi meghatározása ........................................................................... 72

5.1.2. A társaság belső jogviszonyai ........................................................................... 72
5.1.3. Üzletvezetés, képviselet .................................................................................... 72
5.1.4. A társaság legfőbb szerve .................................................................................. 73
5.1.5. A társaság külső jogviszonyai ........................................................................... 73
5.1.6. A tagsági jogviszony és a társaság megszűnése ................................................ 73
5.2. A betéti társaság (bt.) ........................................................................................ 73
5.3. Közös vállalat ...................................................................................................... 74
5.4. A korlátolt felelősségű társaság (kft.) ......................................................... 74
5.4.1. A kft. fogalmi meghatározása ........................................................................... 74
5.4.2. A társaság alapítása ........................................................................................... 74
5.4.3. A taggyűlés ........................................................................................................ 75
5.4.4. Az ügyvezetők ................................................................................................... 76
5.4.5. A társaság megszűnése ...................................................................................... 76
5.4.6. Az egyszemélyes kft. ......................................................................................... 76
5.5. A részvénytársaság (rt.) ................................................................................... 77
5.5.1. Általános szabályok ........................................................................................... 77
5.5.2. A részvénytársaság alapítása ............................................................................. 77
5.5.2.1. Zártkörű alapítás .................................................................................... 77
5.5.2.2. Nyilvános alapítás ................................................................................. 78
5.5.3. A részvénytársaság szervezete .......................................................................... 79
5.5.3.1. A közgyűlés ........................................................................................... 79
5.5.3.2. Az igazgatóság ...................................................................................... 80
5.5.4. A részvénytársaság megszűnése ........................................................................ 80
5.5.5. Az egyszemélyes rt. ........................................................................................... 80
6. Kapcsolódó vállalkozások – az egyesülés ................................................ 80
7. Befolyásszerzés gazdasági társaságban .................................................... 81
8. Az európai uniós alapok .................................................................................... 81
9. Az egyéni vállalkozás általános szabályai .............................................. 81

9.1. Egyéni vállalkozás alapítása ........................................................................... 81
9.2. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása ........................................... 82
9.3. Az egyéni cég ........................................................................................................ 83
10. Irodalom ................................................................................................................... 83
II./B. A vállalati stratégia főbb elemei ................................................ 84
1. Stratégia az üzleti életben ................................................................................. 84

1.1. A „Design School” modell ............................................................................... 84
1.2. A piaci vonzerő-versenyképesség mátrix ................................................... 86
1.2.1. A kritikus tényezők kijelölése .......................................................................... 86
1.2.2. A kritikus tényezők értékelése ......................................................................... 87
4
1.2.3. A stratégiai pozíció meghatározása ................................................................. 87

1.2.4. A tényezők előrejelzése és a jövőbeni stratégiai pozíció megállapítása ......... 87
2. A termék-életgörbe elmélet lényeges hatásai
a stratégiaalkotásra ............................................................................................ 88
3. A stratégia kidolgozásának főbb lépései ............................................... 89
3.1. A stratégiai célok meghatározása ................................................................. 90
3.2. A stratégiakészítés ............................................................................................. 92
3.3. Operatív tervek készítése, azaz a célelérést biztosító akciók
részletes kidolgozása ........................................................................................ 93
3.4. A teljesítmények figyelése ............................................................................... 93
3.5. A stratégia eredményes végrehajtásához, ösztönző-rendszer
működtetése ......................................................................................................... 93
3.6. Iteratív, vissza-csatoló/(jelző) rendszer alkalmazása ............................ 93
4. Irodalom ...................................................................................................................... 93
III. Üzleti terv ....................................................................................................... 95
1. Az üzleti terv lényege, céljai, funkciói ...................................................... 96
2. Az üzleti terv lényeges részei, fő tartalmi elemei ............................... 97

2.1. Az üzleti terv felépítését meghatározó tényezők,
az üzleti terv vázlata ......................................................................................... 97
2.2. Az üzleti terv fő tartalmi elemei .................................................................... 99
2.2.1. Azonosító adatok és alapinformációk (bevezető oldal) ......................................... 99
2.2.2. Az összefoglalás..................................................................................................... 99
2.2.3. Iparágelemzés....................................................................................................... 100
2.2.4. A vállalkozás leírása............................................................................................. 101
2.2.5. Tevékenységi terv (a termelési és műszaki terv) ................................................. 102
2.2.6. A szervezeti terv................................................................................................... 103
2.2.7. A marketingterv.................................................................................................... 103
2.2.8. A pénzügyi terv .................................................................................................... 104
2.2.9. Kockázatbecslés ................................................................................................... 104
2.2.10. Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok ............................................................. 104
3. A vállalkozások marketingje: a marketingtervezés
folyamata, a marketingterv .......................................................................... 106
3.1. A marketingkoncepció felépítése, marketingtervezés fázisai ........... 106
3.2. A marketingterv fő elemei ............................................................................ 107
3.2.1. Helyzetelemzés: piackutatás, SWOT analízis ................................................. 107
3.2.2. Marketing-célok, marketingstratégiák ............................................................ 109
3.2.3. Marketingeszközök ......................................................................................... 109
5
3.2.3.1. A termék/szolgáltatás (Termékmarketing)........................................... 110

3.2.3.2. Ár, árképzés.......................................................................................... 110
3.2.3.3. Értékesítési csatornák (Disztribúció) ................................................... 111
3.2.3.4. Promóció (kommunikációs politika).................................................... 111
3.2.3.5. Az emberi tényező................................................................................ 112
3.2.3.6. A szolgáltatás tárgyi elemei ................................................................. 112
3.2.3.7. A szolgáltatási folyamat ....................................................................... 112
4. A vállalkozások pénzügyi kalkulációi, a pénzügyi terv ............... 112
4.1. A pénzügyi megvalósíthatóság bemutatása ............................................ 113
4.1.1. A vállalkozás tőkeszükséglete ......................................................................... 113
4.1.2. A lehetséges források, finanszírozási módok .................................................. 114
4.1.3. Az eszközök és források szembeállítása, a vállalkozás mérlege ..................... 116
4.2. A működtetés pénzügyi eredménye ........................................................... 118
4.2.1. A vállalkozás árbevétele, költségei, a jövedelemterv ..................................... 118
4.2.2. A bevételek és kiadások összevetése, a pénzforgalmi terv ............................. 120
4.3. A vállalkozásba történő befektetés megítélése ....................................... 121
4.3.1. Fedezeti pont elemzés ..................................................................................... 121
4.3.2. Pénzügyi mutatók ............................................................................................ 125
4.3.2.1. Jövedelmezőségi mutatók .................................................................... 125
4.3.2.2. Likviditási mutatók .............................................................................. 128
4.3.2.3. Eladósodottsági mutatók ...................................................................... 128
4.3.2.4. Összefüggés a legfontosabb mutatók között ........................................ 129
4.3.3. A vállalkozás kockázatainak megítélése ......................................................... 131
4.3.3.1. A vállalkozás kockázatai ..................................................................... 131
4.3.3.2. A kockázat és a hozam összefüggései ................................................. 132
5. Összefoglalás ........................................................................................................... 134
6. Irodalom .................................................................................................................... 136
6
Előszó
Ez a könyv Phare pályázati támogatással készült a „Képzők képzése” című 120 órás oktatási
kurzus bevezető, elméleti alapozó moduljának tananyagaként.
A képzés célja, hogy felkészítse a tanár kollégákat (elsősorban középiskolai tanárokat)
alapvető gazdálkodói – vállalkozói ismeretek oktatására, diákvállalkozások patronálására. A
kurzus gyakorlatorientált, alapvető célja a vállalkozói készségek (helyzet-felismerési,
elemzési, döntési és kommunikációs készségek) fejlesztése. A gyakorlati modulokat megelő-
zően, a részvevők különböző jellegű előképzettségéből, differenciált igényeiből kiindulva
szükségesnek tartottuk egy elméleti jellegű modul beiktatását, melynek alapvető feladata a
vállalkozások indításához, működtetéséhez szükséges alapfogalmak tisztázása, de ezen túl
szemléletformálás is.
Ezt a könyvet elsősorban a kurzus azon résztvevőinek ajánljuk, akik nem rendelkeznek
közgazdasági előképzettséggel, de szeretnének megismerkedni a modern közgazdaságtan
„látásmódjával”, fogalomrendszerével, elemzési eszközeivel, és a vállalkozások indításához,
működtetéséhez szükséges alapvető jogi-, menedzsment-, marketing-, és pénzügyi ismereteket
kívánnak szerezni.
A tankönyv szerkezeti felépítésére jellemző az elméleti ismeretektől a gyakorlati jellegű

ismeretek felé haladás, tekintve, hogy a kurzus gyakorlati moduljainak a megalapozását
szolgálja. A könyv szerkezetileg három fő részre tagolódik.
Az „Elméleti alapvetések” bevezető rész célja a modern mikroökonómia szemléletmódjába,

elemzési eszközeibe való bevezetés, például a költségek feláldozott lehetőségként való
értelmezése, a számviteli és a gazdasági profit megkülönböztetése, valamint a határelemzés,
mint a modern közgazdaságtan alapvető eszközének megismertetése. A bevezető rész
értelemszerűen a közgazdaságtan alapfogalmainak rendszerét, kiemelten a piacgazdasági
kategóriák kapcsolatrendszerét példákkal alátámasztva tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a
mélyebb közgazdaságtani elemzésekhez matematikai alapok szükségesek, ezért a bevezető
fejezet „leegyszerűsített”, függvénytani alapismeretekkel kezdődik. Ezt a megoldást a jobb
megértés érdekében választottuk, és azoknak szántuk, akik elmélyültebben szeretnének az
elemzési módszerekkel megismerkedni, és törekednek a különböző tudományterületeken
szerzett ismereteik szintetizálására. Azok, akik kevésbé érdeklődnek a matematikai apparátus
iránt, e pár oldalt kihagyhatják. A szerző ugyanis igyekezett a közgazdasági alapössze-
függéseket oly módon feltárni és példákkal magyarázni, hogy mélyebb matematikai alapok
nélkül is érthetővé váljanak.
A szűken értelmezett vállalkozási témakör a könyv második részével kezdődik. „A vállalko-

zások jogi és gazdasági környezete” című rész a vállalkozások alapításának és működteté-
sének feltételrendszerét, a környezetelemzés fontosságát, annak a vállalkozás célrendszerére,
stratégiájára gyakorolt hatást hivatott feltárni. E rész két fő fejezetre tagolódik.
A vállalkozások jogi szabályozása fejezet kellő részletezettséggel és szakmai precizitással
tartalmazza a gazdasági társaságok alapításának, és megszűnésének szabályait, különös
tekintettel az egyes társasági formák szervezeti és működési kereteire, normáira. Kiterjed
azokra a hatályos jogi rendelkezésekre, melyek az egyéni vállalkozások létrehozásával,
működési struktúrájával és megszűnési módjaival kapcsolatosak. A cégeljárás alapvető
normáin kívül utalás történik azokra az európai uniós irányelvekre, melyek a társasági jog
harmonizálása folytán alapvető jogi jelentőséggel bírtak.
9
A vállalati stratégia főbb elemei című fejezet a környezet kihívásaira adható válaszokat
igyekszik megragadni elméleti és módszertani szempontból. Tartalmazza a célok és a stra-
tégia kapcsolatrendszerét, a stratégia alkotás jellegzetes modelljeit. A különböző modellek
(SWOT-modell, piaci vonzerő-versenyképesség mátrix, termék-életgörbe) bemutatásán,
értelmezésén túl, a gyakorlati alkalmazhatóságuk és a vállalkozás menedzselésének
fontossága is megfogalmazódik.
A tananyag további építkezésének logikája az, hogy az üzleti terv fő részeinek sorrendjében
haladva vesszük végig a vállalkozási tevékenység menedzselésének főbb feladatait.
„Az üzleti terv” összefoglaló címet viselő harmadik fejezet tehát nemcsak az üzleti terv
készítésének fontosságára, fő formai és tartalmi elemeinek számbavételére szorítkozik, hanem
a fő részeinek - marketingterv, pénzügyi terv, kockázatbecslés - kiemelésével ezen funkci-
onális tevékenységek lényeges elméleti és módszertani vonatkozásai is kiemelésre kerülnek.
Ennek sorában kiemelt hangsúly kapnak a helyzetelemző módszerek, technikák, a marketing-
tevékenység főbb mozzanatai, valamint az üzleti tevékenység megalapozásához a vállal-
kozásba történő befektetések megítéléséhez nélkülözhetetlen kalkulációk, egyszerű pénzügyi
számítások.
A tankönyv valamennyi része tartalmazza a kapcsolódó, az alaposabb elmélyülésre lehető-

séget adó szakirodalmak jegyzékét.
A tankönyv a felvázolt logikai rendszerben építkezik, anyagát négy - a közgazdaságtan külön-
böző szakterületén tevékenykedő - oktató, az oktatásban együttműködő kolléga írta. Az egyes
részek eltérő stílusa az adott téma vonatkozásában elsősorban a szakmai szempontok
betartásából és a szerzők egyéniségéből fakad. Az is előfordul, hogy az egyes fogalmak,
elemzési eszközök egymást követő részekben más összefüggésrendszerben megismétlődnek.
A szerkesztő nem törekedett sem a stílusbeli különbségek egységesítésére, sem az ismét-
lődések kiiktatására, mert a szakmaiság, és az egyes részek önálló feldolgozhatósága volt az
elsődleges szempont, ezzel biztosítva a különböző előképzettségű és eltérő érdeklődésű
olvasók (hallgatók) különböző pontokon való bekapcsolódását.
Ezen tananyag szerves egységben íródott a vállalkozói készségfejlesztési modul tan-

könyvével, amely az elméleti ismeretekre alapozva olyan gyakorlatokat, szituációs feladatokat
tartalmaz, melyek révén a vállalkozói alaptulajdonságok, készségek fejleszthetők.
Ajánljuk e könyvet (könyveket) nemcsak a „Képzők képzése” kurzus résztvevőinek, hanem

mindazoknak, akik a vállalkozások „viselkedését” szeretnék megismerni, vállalkozást kíván-
nak indítani, vagy a vállalkozásukat nagyobb hozzáértéssel, eredményesen kívánják működ-
tetni. Figyelmükbe ajánljuk, hogy ma már a pályázatok készítéséhez is elengedhetetlen az
üzleti terv fő elemeinek szakszerű ismerete, megadott szempontok szerinti összeállítása, meg-
felelő színvonalú prezentálása.
Kívánjuk, hogy minden hallgatónk, és minden érdeklődő haszonnal forgassa e könyvet.

Kérjük és várjuk észrevételeiket a könyv használhatóságával, érhetőségével, stílusával kap-
csolatban.
Jó tanulást, a diák- és a valóságos vállalkozások létrehozásához jó ötleteket, menedzseléséhez
kellő szakmai megalapozottságot és sikereket kíván a szerzői kollektíva nevében:
a szerkesztő
Eger, 2004. január
10
I. Elméleti alapvetések
Írta: Tánczos Tamás

I. Elméleti alapvetések
A tankönyvet olvasva látni fogjuk, hogy a közgazdaságtan "sajnos" jelentős mértékben

matematikai alapokon áll. A jegyzet első fejezetét képező elméleti ismeretek elsajátításához
elsősorban függvénytani ismeretek szükségesek, ezért még mielőtt belemennénk a mélyebb
közgazdasági összefüggések tárgyalásába, föl kell, hogy elevenítsük a függvénytan területén
korábban már megszerzett alapismereteinket. Ezzel kapcsolatban megnyugtatásul szeretném
előre bocsátani a következőket. Jelen helyen csak rendkívül egyszerű, a közgazdasági
tanulmányokhoz mindenféleképpen nélkülözhetetlen függvénytani alapösszefüggések
kerülnek tárgyalásra, a lehető legközérthetőbb nyelven. Mivel a témakör kifejtése során, a
könnyebb érthetőség érdekében igyekszem elszakadni a matematika szigorú nyelvezetétől,
ezért helyenként tapasztalhatnak majd kevéssé egzakt, pongyola megfogalmazásokat is,
melyekért a mélyebb matematikai ismeretekkel rendelkező olvasóktól előre is elnézést kérek.
Arra való tekintettel azonban, hogy jelen helyen közgazdasági és nem matematikai
tanulmányokat folytatunk, úgy gondolom, hogy a közgazdasági összefüggések megértése
érdekében, helyenként akár még a matematikai pontosság is feláldozható.
Ennyi bevezetés után, nézzük a lényeget.
1. Függvénytani alapismeretek
A tanulmányaink során előkerülő függvények, két vagy három változó számszerű értéket
rendelnek egymáshoz, valamilyen matematikai egyenlet (szabályszerűség) alapján.
A függvény egyenletekben a változókat mindig betűk jelölik. A függvény egyenletekben
szereplő változók alapján, minden függvénynek két "részét" különítjük el. Az egyik részében
a független változó, a másik részében a függő változó található. A független változót azért
hívják független változónak, mert ennek, mindentől függetlenül, mi magunk adhatunk
tetszőleges számszerű értéket. Ezzel szemben a függő változó, az általunk megadott értéktől
függően, a matematikai egyenlet segítségével alakul ki. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a
függvény egyenletébe, a független változót jelölő betű helyére tetszőleges számot írva, és
elvégezve az egyenlet által leírt matematikai műveleteket, a függő változót jelölő betű helyén,
egy másik számértéket kapunk. Az így kialakult szám pár, függvényszerű kapcsolatban áll
egymással. Mivel a számokból végtelen sok van, ezért egymással függvényszerű kapcsolat-
ban álló szám párokból is végtelen sok képezhető.
Minden függvényben, függő változóból csak egy van. Független változóból vagy egy sincs,
vagy több is van. Az egy független változóval rendelkező függvényt egyváltozós, a két
független változóval rendelkező függvényt kétváltozós, a független változó nélküli függ-
vényt konstans (állandó) függvénynek nevezzük. Ebben a fejezetben zömében egy független
változóval rendelkező függvényeket tárgyalunk, elvétve előfordul majd független változó
nélküli, illetve két független változóval rendelkező függvény is. Ha a függvény két független
változóval rendelkezik, akkor a függvényszerű kapcsolat eredményeként, természetesen nem
szám párok, hanem szám hármasok alakulnak ki. Ha a függvényben nincsen független
változó, a függvényszerű kapcsolat eredményét akkor is szám párok adják.
A függvény egyenletekben a függő változó mindig az egyenlet egyik oldalán, önmagában
áll. A független változó (változók) az egyenlet másik oldalán helyezkedik el.
Ha a független változó helyére az általunk beírt számokat egy csoportba (halmaz) gyűjtjük,
akkor megkapjuk a függvény értelmezési tartományát. Ez a számhalmaz tehát azt mutatja
meg, hogy a függvénynek milyen számok esetén van értelme. Ha például a független
12
változóval emberek számát akarjuk jelölni, akkor a független változót jelölő betű helyére
nyilvánvalóan csak pozitív és egész szám kerülhet, mert negatív és fél ember nincsen. Ebből
tehát az következik, hogy a fent említett függvénynek csak a pozitív egész számok esetén van
értelme, tehát az értelmezési tartományát a pozitív egész számok adják. Az értelmezési
tartományt mi magunk is meghatározhatjuk, azaz kijelölhetjük azokat a számokat, melyek
esetén értelmezni szeretnénk az adott függvényt. Több független változóval rendelkező
függvénynek, természetesen több értelmezési tartománya van. Ha a függvénynek nincs
független változója, akkor is egy értelmezési tartománya van.
Ha a függő változót jelölő betű helyén kialakult számokat egy másik halmazba gyűjtjük,
akkor megkapjuk a függvény értékkészletét. Ezek a számok ugyanis, a függvény egyenle-
tének az eredményét, azaz a keresett értékeket adják.
A független változó nélküli, valamint az egy, illetve két független változóval rendelkező
függvények, koordinátarendszerben ábrázolhatók. A független változó (változók) leg-
gyakrabban a koordinátarendszer vízszintes tengelyén helyezkedik el, a függő változó
pedig a függőleges tengelyen. Ez alól a közgazdaságtanban vannak kivételek, erre majd
minden kivételes esetben külön fölhívom a figyelmet.
Most nézzünk a fentiekben leírtakra néhány példát.
y y
x x
1. ábra 2. ábra
A függvény egyenlete: y = 10x. A függvény egyenlete: y = 10.
Ez egy egyváltozós függvény, a független Ez egy konstans függvény, az értelmezési

változó az "x", a függő változó az "y". A tartománya 0 és 4 közé esik (0≤x≤4), mely
függvény értelmezési tartománya 0 és 4 tetszőlegesen lett így meghatározva. Az
közé esik (0≤x≤4), mert a vízszintes ten- értékkészletének egyetlen egy eleme van,
gelyen a függvény ebben a tartományban ez a 10.
van ábrázolva. Az értelmezési tartomány
tetszőlegesen lett így meghatározva. A
függvény értékkészlete 0 és 40 közé esik
(0≤y≤40), mert a független változónak
megadott értékek, és a függvény egyenlete
alapján így alakult.
13
3. ábra
A függvény egyenlete: z = -0,5 (x2 + y2) + 5
Ez egy kétváltozós függvény, a független változók az "x" és az "y", a függő változó "z". A
függvény értelmezési tartománya mindkét változó esetén -5 és 5 közé esik (-5≤x≤5 és -5≤y≤5),
mert tetszőlegesen így lett megadva. Az értékkészlete szintén ebbe a tartományba esik, mert a
független változóknak megadott értékek és a függvény egyenlete alapján így alakult.
A fentiekben leírtak mellett, fontos még a függvényekről megjegyezni a következőt: függ-

vényről csak akkor beszélhetünk, ha az értelmezési tartomány minden eleméhez hozzá
van rendelve az értékkészlet valamely eleme, de csak egy eleme.
Most egy egyszerű ábrán keresztül nézzük meg, mit is jelent ez pontosan.
y
Az ábrán látható vonal
nem függvény, mert az
értelmezési tartományban
3 és 5 között, az értel-
mezési tartomány minden
eleméhez, az értékkészlet-
nek két eleme van hozzá-
rendelve. A 3-hoz például
24 és 50, a 4-hez 32 és 45.
x
4. ábra
14
y
Az ábrán látható függvény
egyenlete: y = x2.
Ez valóban függvény, mert az
értelmezési tartomány minden
eleméhez, az értékkészletből csak
egy elem tartozik hozzá. Vegyük
észre azonban, hogy az értékkészlet
minden eleméhez az értelmezési
x tartományból két elem, egy pozitív,
és egy ugyanolyan negatív érték
5. ábra tartozik. Ettől a függvény még
függvény marad, viszont ez alapján kimondhatjuk, hogy a hozzárendelés nem kölcsönösen
egyértelmű. Kölcsönösen egyértelmű hozzárendelésről ugyanis csak akkor beszélhetünk,
ha az értelmezési tartomány minden eleméhez az értékkészletből csak egy elem tartozik,
és ez viszont is igaz. A kölcsönösen egyértelmű hozzárendelésnek megfelel például, a
korábban már látott, y = 10x függvény egyenlet.
Függvények inverze
Egy függvény inverz függvényét úgy kapjuk, hogy fölcseréljük a függő és a független
változót, tehát ami az eredeti függvényben független változó volt az inverz függvényben
függő lesz, ami az eredeti függvényben függő változó volt az inverz függvényben független
lesz. Inverz függvénye csak azoknak a függvényeknek képezhető, melyeknél érvényesül a
kölcsönösen egyértelmű hozzárendelés.
Az inverz képzés algebrailag úgy történik, hogy az eredeti függvény egyenletét a
függvényben szereplő másik változóra rendezzük át. Ez geometriailag gyakorlatilag azt
jelenti, hogy az eredeti függvény képét, egy, az origóból induló 45°-os egyenesre tükrözzük.
Most nézzünk erre két egyszerű példát.
x y
y = 10x (0≤x≤4) x = 0,1y (0≤y≤40)
6. ábra
y x
x y
2 0,5 0,5
y = 5x (0≤x≤3,1) x=y /5 (0≤y≤35)
7. ábra
15
A fenti ábrákon jól látszik az inverz képzés algebrai és geometriai megfelelője is. Ne
zavarjon meg senkit, hogy a jobb alsó ábrán az inverz függvény a mellette lévőhöz
viszonyítva vízszintes irányba elnyújtottabb, ennek az az oka, hogy a koordinátarendszer
tengelyein az egységek láthatóan nem egyformák. Az összetartozó pontokat kell figyelni.
Függvények elmozdulása, megnyúlása

Ha egy függvény egyenletéhez egy tetszőleges konstans értéket adunk hozzá, akkor a függ-
vény képe önmagával párhuzamosan fölfelé tolódik, a konstans mértékével. Konstans
érték levonása esetén, ez természetesen fordítva történik.
Ha egy függvény egyenletét egy tetszőleges konstans értékkel megszorozzuk, akkor a
függvény képe fölfelé megnyúlik. Konstans értékkel történő osztás esetén, ez természetesen
fordítva játszódik le. Nézzünk erre egy-egy példát.
A függvények egyenletei:
Y: y = x2
Y Y1: y = 2x2
Y1
Az ábrán látható, hogy az értel-
mezési tartomány (vízszintes ten-
gely) egyes elemeihez, a konstans-
sal beszorzott függvény (y1) esetén,
az értékkészletből (függőleges
Y
tengely) nagyobb elemek tartoznak.
Ez alól egy kivétel van, az "x" = 0
pont. Ez tehát a függvények közös
pontja, az összes többi pontban, a
X konstanssal szorzott függvény
nagyobb, sőt egyre nagyobb
értékeket vesz föl. A függvény tehát
8. ábra fölfelé megnyúlt.
Y
A függvények egyenletei:
Y1 Y: y = x2
Y1: y = x2 + 2
Y Ne tévesszen meg senkit, hogy a
függvények ránézésre összetartanak.
Ha pontosan megnézzük az ábrát,
akkor látjuk, hogy a függvények
egymás fölött lévő pontjai a
függvény mentén azonos távolságra
x
vannak egymástól.
9. ábra
Függvények iránya és sebessége
A függvények irányának a meghatározását, mindig az értelmezési tartományon (általában a
vízszintes tengely) pozitív irányba elindulva vizsgáljuk. Ha ebben az esetben a függvény az
értékkészletből (általában a függőleges tengely) egyre nagyobb értékeket vesz fel, azaz emel-
kedik, akkor azt mondjuk, hogy a függvény irányát tekintve növekvő, vagy más szóval a
meredeksége pozitív.
Ellenkező esetben a függvény irányát tekintve csökkenő, vagy más szóval, a meredeksége
negatív.
A konstans függvény az értelmezési tartományt reprezentáló koordináta tengellyel párhu-
zamos, se nem növekvő, se nem csökkenő, tehát a meredeksége nulla.
16
A függvények sebességét a függvények íve alapján lehet a legkönnyebben eldönteni.

Ha egy függvény az értelmezési tartomány (általában a vízszintes tengely) felől nézve kon-
káv (lekonyul), akkor azt mondjuk, hogy a függvény lassulva növekszik, vagy más szóval,
csökkenő ütemben nő. Ha az értelmezési tartomány felől nézve konvex, akkor azt mondjuk,
hogy a függvény gyorsulva növekszik, vagy más szóval, növekvő ütemben növekszik.
A függvények irányát és sebességét, le tudjuk írni egy másik függvénnyel. A közgaz-
daságtanban azt a függvényt, amely egy másik függvény irányát és sebességét írja le, az
eredeti függvény határfüggvényének nevezzük. A határfüggvény értelmezési tartománya
mindig megegyezik az eredeti függvény értelmezési tartományával. A határ függvény értékét,
geometriailag, a vizsgált pontban, az eredeti függvényhez húzott érintő meredeksége adja.
Mivel az érintő egy egyenes, ezért a meredekségét könnyedén meg tudjuk határozni úgy,
hogy kiválasztunk rajta két tetszőleges pontot, képezzük a két ponthoz tartozó függő változók
értékeinek a különbségét, ugyanezt megtesszük a független változókkal, majd a függő
változók különbségét osztjuk a független változók különbségével.
Most nézzük meg ezt egy ábrán.
10. ábra
Jelen esetben, a felső koordinátarendszerben lévő függvényt tekintjük a kiinduló
függvénynek (egyenlete: y = -3x2 + 32 x + 11), az alsó koordinátarendszerben pedig, a felső
függvény határfüggvénye látható (egyenlete: y = -6x + 32).
17
A fentiekben már megállapítottuk, hogy egy függvény határfüggvényének értékeit, a

függvényhez húzott érintő meredeksége adja. Mivel egy folytonos függvénynek végtelen sok
pontja van, ezért, ha a függvény minden pontjához érintőt szeretnénk húzni, akkor végtelen
sok érintőt kapnánk. Mi most csak három ponthoz húztunk érintőt, mert a lényeg így is
megérthető.
A origóból elindulva az első érintő (egyenlete: y = 26x + 14) a függvényt x = 1 pontban
érinti, ahol a határfüggvényen leolvasható függvényérték Y = 26. Az érintő meredeksége is
26, ami egyébként az érintő egyenletéből is látszik (az "x" előtt lévő szorzótényező). A
második érintő (egyenlete: y = 14x + 38) a függvényt x = 3 pontban érinti, ahol a
határfüggvényen leolvasható függvényérték y = 14. Az érintő meredeksége is 14. És végül az
utolsó érintő (egyenlete y = 96,3) a függvényt x = 5,3 pontban érinti, ahol a határfüggvényen
leolvasható érték y = 0, és itt az érintő meredeksége is 0. A határfüggvényen
megfigyelhetjük, hogy az x = 2 pontjában leolvasható érték éppen y = 20. Az iméntiekben
leírtak alapján, ebből nyilvánvalóan az következik, hogy ha a fölső koordinátarendszerben
lévő függvényhez x = 2 pontban húznánk egy érintőt, akkor annak a meredeksége éppen 20
lenne. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a függvény mentén haladva a függvényhez húzott
érintők meredeksége folyamatosan csökken, így a határ függvény is folyamatosan csökken,
és az eredeti függvény maximumpontjában a hozzá húzott érintő meredeksége nulla, így a
határ függvény értéke is nulla. Ahol az eredeti függvény csökken, ott a határ függvény a
negatív tartományban jár.
A fentiek alapján összességében kimondhatjuk, hogy az iménti példában, a határ-
függvény addig jár a koordinátarendszer pozitív negyedében (az "y" értékek pozitív
számok) amíg az eredeti függvény növekszik. A határfüggvény azért csökkenő (negatív
meredekségű), mert az eredeti függvény csökkenő ütemben, vagy más szóval lassulva
növekszik.
Most nézzünk a függvények irányára és sebességére néhány példát (az egymás alatti ábrák
összetartoznak).
y
y
x
x
y
y
11. ábra x 12. ábra

A bal felső ábrán, egy egyenletes (állandó) sebességgel növekvő függvény látható (egyenlete:
y =10x). A függvény növekedési sebessége 10. Ez azt jelenti, hogy az "x" értékének 1
egységnyi növekedése az "y" értékében mindig 10 egységnyi növekedést idéz elő. Mivel a
függvény növekszik, ezért a határfüggvény a pozitív tartományban jár. Mivel a függvény
18
növekedési sebessége egyenletes (állandó), ezért a határfüggvény konstans (egyenlete: y =10).

Mivel a függvény növekedési sebessége mindig 10, ezért a határfüggvény konstans 10.
A jobb felső ábrán, egy egyenletes sebességgel csökkenő függvény látható (egyenlete:
y = -10x). A csökkenés sebessége 10, tehát az "x" értékének 1 egységnyi növekedése az "y"
értékében mindig 10 egységnyi csökkenést eredményez. Mivel a függvény csökken, ezért a
határfüggvény a negatív tartományban jár (egyenlete: y = -10). Mivel a függvény csökkenési
sebessége egyenletes, ezért a határfüggvény konstans. Mivel a függvény csökkenési sebessége
mindig 10 (a csökkenés gyakorlatilag negatív növekedés), ezért a határfüggvény konstans -10.
(Az egymás alatti ábrák összetartoznak.)
y y
x x
y y
x x
13. ábra 14. ábra
A bal felső ábrában, egy gyorsulva növekvő (növekvő ütemben növekvő) függvény látható
(egyenlete: y = 5x2). Ez azt jelenti, hogy ha az "x" értékét mindig 1 egységgel növeljük, akkor
ez, az "y" értékében egyre nagyobb növekedést idéz elő. Ez az ábrán jól meg is figyelhető.
Mivel a függvény növekszik, ezért a határfüggvény a pozitív tartományban jár (egyenlete: y
= 10x). Mivel a függvény gyorsul, ezért a határfüggvény növekvő.
A jobb felső ábrában, egy lassulva növekvő (csökkenő ütemben növekvő) függvény látható
(egyenlete: -3x2 + 30x). Ez azt jelenti, hogy ha az "x" értékét mindig 1 egységgel növeljük,
akkor ez, az "y" értékében egyre kisebb növekedést idéz elő. Mivel a függvény növekszik,
ezért a határfüggvény a pozitív tartományban jár (egyenlete: y = -6x +30). Mivel a függvény
lassul, ezért a határfüggvény csökkenő.
Természetesen egy függvénynek nem feltétlenül kell teljes egészében gyorsulnia vagy
lassulnia. Léteznek olyan függvények, melyeken belül elkülönítünk gyorsuló és lassuló
szakaszokat.
Nézzünk most erre egy példát.
19
x
15. ábra
A felső koordinátarendszerben lévő függvény (egyenlete: y = 5x2 (0≤x≤2,55) és y = -5x2 +

51x - 65 (2,55≤x≤6)), egy darabig gyorsulva, majd lassulva nő, és egy pont után csökken. Az
a pontot, ahol a függvény sebessége megváltozik vagy más szóval görbületet vált, a
függvény inflexiós pontjának nevezzük. Jelen esetben, ez az x = 2,55; y = 32,5 pontban van.
Ebben a pontban egyébként (és ez az ábrán is jól látszik) a határfüggvénynek szélsőértéke
(maximuma vagy minimuma) van.
A fentiekben ábrázolt határfüggvények egyenesek voltak. A lineáris (egyenes) határfüggvény

azt fejezi ki, hogy az eredeti függvény vagy egyenletesen gyorsul vagy egyenletesen lassul. A
határfüggvények természetesen nem csak egyenesek lehetnek. A határfüggvény íve, az eredeti
függvény gyorsulásának vagy lassulásának a sebességét érzékelteti. Egy függvény ugyanis a
fentiekben tárgyalt mellett, lehet még gyorsulva gyorsuló, lassulva gyorsuló, vagy gyorsulva
lassuló és lassulva lassuló. Ezekkel az esetekkel itt nem foglalkozunk.
Korábban már említettem, hogy a határfüggvények geometriailag az eredeti függvényhez
húzott érintő meredekségéből származtathatók. Nekünk, jelen közgazdasági tanulmányaink
esetén, a határfüggvények származtatásáról ennyi éppen elegendő is. Mellékesen utalnék
azonban arra, hogy a gyakorlatban nyilván nem húzgálnak érintőket a vizsgált függvény
pontjaihoz (ez meglehetősen nehézkes is lenne, lévén, hogy egy folytonos függvénynek
végtelen sok pontja van), hanem algebrai úton határozzák meg a határfüggvény egyenletét.
Ezt a módszert diferenciálszámításnak hívják, de ezzel mi itt nem foglalkozunk.
Lényegét tekintve a határfüggvényekről elmondhatjuk a következőt.
20
A határfüggvény értéke mindig azt mutatja meg, hogy ha az eredeti függvény független
változójának az értékét egyel megnöveljük, akkor ez, a függő változó értékében mekkora
növekedést vagy csökkenést idéz elő.
A fentieknek megfelelően, a közgazdaságtanban a határfüggvények segítségével mindig

azt vizsgáljuk, hogy a független változó (például felhasznált munkamennyiség vagy meg-
termelt termékmennyiség) egy egységnyi változása, a függő változó (például költség vagy
bevétel) értékében mekkora változást idéz elő.
Függvények átlag függvényei

Egy függvény átlag függvényét algebrai úton úgy képezzük, hogy a függvény egyenletét
elosztjuk a függvény független változójával. Az így nyert függvényegyenlet az átlagfüggvény
egyenlete. Az átlagfüggvény értelmezési tartománya mindig megegyezik az eredeti függvény
értelmezési tartományával. Az átlagfüggvény értékkészletét, geometriailag, a vizsgált pont-
ban, az origóból az eredeti függvényhez húzott egyenes meredeksége adja.
Most nézzük meg ezt egy ábrán.
y
A fölső ábrában az eredeti függvény (egyenlete: y =5x2),
alsóban pedig ennek az átlag függvénye (egyenlete: y =
5x2/x azaz y = 5x) került ábrázolásra. Látható, hogy az
origóból az eredeti függvényhez húzott egyenesek
meredeksége folyamatosan növekszik, így az átlag
függvény is egy növekvő függvény. Az eredeti függvény
x = 1 pontjában, a leolvasható értékek alapján
kiszámítható átlagérték 5, az origóból húzott egyenes
(egyenlete: y = 5x) meredeksége is 5, és az
átlagfüggvényen leolvasható érték is 5. Az eredeti
függvény x = 2 pontjában, ugyanez 10.
Természetesen az átlagfüggvények sem mindig
y x egyenesek.
A közgazdaságtanban az átlagfüggvényeket általában
átlagtermék, átlagköltség, átlagbevétel és átlagprofit
kifejezésére használjuk.
A későbbikben majd azt is látni fogjuk, hogy az átlag -
és határfüggvények egymással szoros kapcsolatban
vannak, és a kapcsolatuk a közgazdaságtanban jelentős
tartalommal bír.
Ezzel a matematikai tanulmányainkat befejeztük, lássuk

a közgazdaságtant.
x
16. ábra
Ahhoz, hogy a közgazdaságtan területén többé-kevésbé otthonosan tudjunk mozogni,
ismernünk kell e tudományterület nyelvezetét, melyhez szükségszerű tisztázni néhány
idetartozó alapfogalmat.
21
2. A közgazdaságtan alapfogalmai
Szükséglet: minden emberben meglévő belső hiányérzet, vágy, belső igény.

A szükségletek csoportosítása kielégíthetőség szerint:
- effektív (tényleges, valóságos) szükségletek,
- látens (lappangó, rejtett) szükségletek.
Effektív szükségletek azok a szükségletek, melyeket egy társadalom gazdasága az adott

fejlettségi szintjén tömegesen képes kielégíteni. Ilyen szükséglet például ma
Magyarországon az élelmiszerek iránti vágy, a lakás iránti vágy, stb. Ez sajnos nem
jelenti azt, hogy ma hazánkban mindenkinek van lakása és mindenki elegendő
élelemhez jut, de azért a nagy többség esetében ez az igény kielégítésre kerül.
Látens szükségletek a társadalom tagjaiban meglévő olyan vágyak, melyeket a

társadalom gazdasága az adott fejlettségi szintjén tömegesen még nem képes
kielégíteni.
Például: Ma Magyarországon ilyen szükséglet a sportrepülő, úszómedence, szauna
iránti igény.
A látens szükségletek motiválják az embert a teljesítményének fokozására, és ezáltal
ezek szélesebb körű kielégítésére.
A szükségletek folyamatosan változnak, minden kielégített szükséglet újabb látens

szükségletet szül, és közben egyes effektív szükségletek (például a kultúra iránti igény)
eltűnnek.
Javak: a szükségletek kielégítésének eszközeit javaknak nevezzük

A javak megjelenésük szerint lehetnek:
- anyagi javak,
- szolgáltatások.
Anyagi javak: azok a tárgyak, dolgok, melyek tárgyi, dologi tulajdonságaik miatt
képesek szükségleteket kielégíteni
Szolgáltatások: szükségleteket kielégítő tevékenységek
A szolgáltatások lehetnek:
Anyagi jellegű szolgáltatások: ezek valamilyen anyaghoz, tárgyhoz, dologhoz
kapcsolódó, vele szorosan összefüggő tevékenységek
Például: fuvarozás, javítás, felújítás, stb.
Nem anyagi jellegű szolgáltatások: közvetlenül emberre irányuló tevékenységek.
Például: oktatás, gyógyítás, művészet, szórakoztatás stb.
A javak mennyiségük, illetve fogyasztással való alkalmasságuk szerint lehetnek:

Szabad javak: nem emberi munkával előállított, a természet által készen, fogyasztásra
alkalmas állapotban, biztosított javak. Van belőlük annyi, hogy a nulla áron
fölmerülő kereslet is kielégíthető.
Például: víz, levegő, napfény, madárfütty, zöld erdő, stb.
Ezen javaknak a mennyisége mai világunkban sajnos már nem egészen korlátlan,
gondoljunk csak a környezetszennyezésre és az erdők módszeres irtására.
22
Gazdasági javak: ezeket a javakat az ember teszi alkalmassá szükségleteinek

kielégítésére. Mivel az ember állítja elő, ezért csak annyi van belőle, amennyit az
ember megtermel, tehát mennyisége korlátozott.
A gazdasági javak lehetnek:
- magánjavak,
- tiszta közjavak,
- vegyes javak.
Magánjavak: azok a javak, amelyek egy időben csak egy személy (általában a
tulajdonos) szükségleteit képesek kielégíteni, és melyekkel kapcsolatos költségeket
egy ember (általában a tulajdonos) visel, illetve ezen költségek rá háríthatók.
Például: élelmiszerek, cipő, kabát stb.
Tiszta közjavak: azok a javak, amelyek egy időben több személy szükségleteit is
képesek kielégíteni.
Például: közvilágítás, honvédelem, rendvédelem stb.
A közjavak fogyasztásából egy állampolgár sem zárható ki.
A közjavakkal kapcsolatban a közgazdaságtan ismeri a potyautas jelenséget:
Potyautas jelenség: a közjavakat minden állampolgár szívesen elfogyasztja, de
fizetni senki sem szeret érte (mindnyájan igyekszünk a lehető legkevesebbet adózni),
mindenki abban bízik, hogy ezt majd mások (az állam) fizetik.
Vegyes javak: olyan javak, melyek funkcionálhatnak köz – illetve magánjószágként.
Ezzel kapcsolatban használja a közgazdaságtan a párhuzamos elosztás fogalmát.
Például: oktatás, úthálózat, gyógyellátás, stb.
A javak két legfontosabb tulajdonsága:
- hasznosság,
- szűkösség.
Hasznosság: a javak szükséglet-kielégítő képessége

Szűkösség: elsősorban a gazdasági javak jellemző tulajdonsága, de ma már sajnos a
szabad javakra is egyre inkább igaz, hogy nem állnak korlátlanul az ember rendel-
kezésére, tehát a mennyiségük behatárolt.
A továbbiakban a közgazdaságtan, illetve a makroökonómia tárgyalása során a javak alatt

elsősorban gazdasági javakat értünk.
Mivel a javak (elsősorban a gazdasági javak) egyik legfontosabb tulajdonsága a szűkösség,

tehát, hogy nem állnak korlátlanul az ember rendelkezésére, ezért ezeket a javakat elő kell
állítani, meg kell termelni.
Termelés: olyan tevékenység sorozat, melynek során az ember a természet tárgyait elsajátítja,
munkájával átalakítja és ezáltal alkalmassá teszi emberi szükségletek kielégítésére. A
termelési folyamat végeredménye vagy konkrétan emberi fogyasztásra szolgál, vagy egy
újabb termelési folyamat részét képezi, úgy mint a munka tárgya vagy mint a munka
eszköze. A termelési folyamathoz tartozik minden olyan tevékenység, amely arra
szolgál, hogy a termék fogyasztható vagy felhasználható állapotba kerüljön és eljusson a
fogyasztás, illetve a felhasználás helyszínére.
A modern közgazdaságtan a termelés fogalmát kiterjeszti a szolgáltató tevékenységekre
is.
A termeléshez termelési tényezőkre van szükség.
23
Termelési tényezők: termelési tényezőknek nevezzük az anyagi javak és szolgáltatások

előállításához szükséges erőforrásokat.
A termelési tényezők a következők:
- munkaerő,
- föld és egyéb természeti tényezők,
- tőke,
- vállalkozó.
Munkaerő: az ember szellemi és fizikai képességeinek összessége, melyeket a termelési

folyamat során felhasznál.
Természeti tényezők: olyan termelési tényezők, amelyek természetes formájukban

alkalmasak termelési célokra, például föld, erdő, stb.
Tőke: egy korábbi termelési folyamatban létrehozott és egy következő termelési folyamatban
felhasználásra kerülő dolgok összessége
A tőke formái:
- pénz,
- termelőeszköz (gép, szerszám stb.),
- áru.
Vállalkozó: egy olyan ember, aki a fentiekben felsorolt termelési tényezőket összehangolt
formában egy következő termelési folyamatban képes hasznosítani. A vállalkozót azért
említjük külön termelési tényezőként és nem soroljuk a munkához, mert a vállalkozó
egy olyan személy, aki jó szervező készséggel, kockázat tűrő készséggel, egészséges
rafinériával, és nagy munkabírással rendelkezik, és fő feladata a fentebb említett
termelési tényezők kombinálása. Munkát végezni gyakorlatilag mindenki tud, de jó
vállalkozó nem lesz bárkiből.
A szűkösség a termelési tényezőkre is igaz, pontosan úgy, ahogyan a javakra.
A termelési erőforrások és javak szűkössége szemben áll a korlátlan szükségletekkel. Ez az

ellentmondás teszi szükségessé, hogy a rendelkezésünkre álló termelési tényezőkkel és
javakkal gazdálkodjunk.
Gazdálkodás: a gazdálkodás egy olyan folyamat, amelyben a szűkösen rendelkezésünkre álló

erőforrásokat és javakat úgy próbáljuk hasznosítani, hogy azok szükségleteinket a lehető
legmagasabb szinten elégítsék ki.
Gazdálkodás szempontjából a termelési tényezők két alapvető tulajdonsággal
rendelkeznek:
- szűkösség,
- a több oldalú felhasználhatóság.
A szűkösség az embert választásra kényszeríti.
Választania kell, hogy a rendelkezésére álló erőforrásokból melyiket hasznosítja.
A több oldalú felhasználhatóság az embert döntésre kényszeríti.
Döntenie kell, hogy a kiválasztott erőforrással milyen javakat kíván előállítani és e javakkal
mely szükségleteit akarja kielégíteni.
A döntés és a választás együttese az embert a szükségletek rangsorolására kényszeríti, mert

minden egyes kielégített szükséglet más szükséglet kielégítetlenségével, feláldozásával jár
24
együtt. A feláldozott szükséglet potenciális haszna a feláldozott haszon vagy alternatív

költség.
Például:
Termelési tényező:
- pénz (1000 Ft),
- faanyag (értéke 1000 Ft).
Szükséglet:
- éhség,
- szomjúság.
Javak:
- sör,
- hús.
Választás:
Mit válasszak? Az 1000 Ft értékű faanyagot vagy az 1000 Ft készpénzt?
Ha én egy jó asztalos vagyok, akkor nyilván a faanyagot választom, készítek belőle egy
asztalt és eladom 5000 Ft-ért. Ha nem tudom hatékonyan fölhasználni a faanyagot,
akkor nyilván a készpénzt választom.
Döntés: (feltételezve, hogy a pénzt választhatom)
- 1000 Ft-ért sört vegyek és oltsam a szomjam, de ugyanakkor maradjak éhes,
- 1000 Ft-ért húst vegyek és csillapítsam az éhségem, de ugyanakkor maradjak szomjas.
Nyilvánvaló, hogy a racionális fogyasztó mindkét termékből választ egy keveset, így
egyik szükségletét sem elégíti ki teljes egészében, de mindkét szükséglete közel azonos
mértékben kerül kielégítésre. Itt is érvényesül tehát az az általános érvényű igazság,
hogy az átlag értékesebb a szélsőségeknél.
A fentiek alapján elmondható, hogy a gazdálkodás választások és döntések sorozatából áll.
A termelési lehetőségek határgörbéje (TLH görbe)

A TLH görbe olyan termékkombinációkat mutat, melyeket egy társadalom a rendelkezésére
álló összes erőforrás leghatékonyabb felhasználásával előállítani képes. Ez tehát valóban a
lehetséges maximális termelés határát mutatja.
y
Az ábrán egy tetszőleges gazdaság
TLH görbéje látható. Az egyszerűség
kedvéért tegyük fel, hogy ez a
gazdaság kizárólag két terméket, "x" -
et és "y" -t termel. A rajzon látszik,
hogy ha ez a gazdaság az összes
erőforrását "y" termék előállítására
fordítja, akkor "y" termékből 250
egységet képes előállítani (függőleges
x
tengelymetszet).
17. ábra: TLH görbe
Ha ebben a gazdaságban a görbe függőleges tengelymetszetéről a görbe mentén elindulva
elkezdik növelni a megtermelt "x" termék mennyiségét, akkor az "y" termék mennyiségét
folyamatosan csökkenteni kell, azaz a gazdaság szereplőinek az "y" termékről le kell
mondania. Ennek nyilvánvalóan így kell lennie, mert a TLH görbe mentén a gazdaság az
összes erőforrását fölhasználja, így az "x" termék termelése csak akkor növelhető, ha az "y"
termék termelését csökkentik, és az itt felszabadult erőforrásokat átcsoportosítják az "x"
25
termék termelésére. A TLH görbe minden egyes pontjában tehát olyan termékkombinációkat
kapunk, melyeket az adott gazdaság elő tud állítani és nem marad kihasználatlan erőforrása
(szabad kapacitás).
Ha a koordinátatengelyek és a görbe által bezárt területen jelölünk ki egy tetszőleges pontot,
akkor ez a pont biztosan olyan termékkombinációt fog mutatni melyet az adott gazdaság elő
tud állítani és még maradnak kihasználatlan erőforrásai.
Ha a fentiekben említett síkidomon kívül jelölünk ki bárhol egy tetszőleges pontot, akkor ez a
pont biztosan olyan termékkombinációt fog mutatni, melyet az adott gazdaság nem képes
előállítani, mert nincsen hozzá elegendő erőforrása.
A TLH görbe önmagával párhuzamosan eltolódhat akár kifelé, akár befelé.
y Az ábrán a TLH görbe az

eredetihez képest befelé tolódott.
Ez matematikai értelemben inkább
lefelé tolódásnak tekinthető, ez az
oka annak, hogy a két
tengelymetszet elmozdulása nem
azonos mértékű. Ennek az okára a
függvények elmozdulásánál már
utaltam. A görbe elmozdulásából
látszik, hogy a vizsgált gazdaság
x az erőforrások maximális
18. ábra: Transzformált TLH görbe kihasználásával kevesebb terméket
tud előállítani, mint korábban. Ez
nyilvánvalóan akkor következhet be, ha csökkent az erőforrások mennyisége. Ennek oka lehet
például természeti katasztrófa, háború, stb. A görbe természetesen kifelé is eltolódhat, ami
nyilvánvalóan azt reprezentálná, hogy az adott gazdaságban az erőforrások maximális kihasz-
nálásával több terméket és szolgáltatást tudnak előállítani. Ez nyilván akkor következhet be,
ha nő az erőforrások mennyisége, vagy ha korszerűsödik a termelési technológia.
A TLH görbe alakjával és egyenletével egyelőre nem foglalkozunk, erre még később
visszatérünk.
Mivel a társadalom emberek közössége, és mivel egy társadalomban minden ember, a

társadalom minden tagja gazdálkodik, ezért az egyes emberek gazdálkodási tevékenysége
nyilvánvalóan hatással van egy másra.
Gazdaság: egy társadalom gazdasága, a társadalomban élő emberek, illetve embercsoportok

gazdálkodásainak az összessége, illetve egymásra hatása.
A gazdaság szervezeti struktúrájának elemei:
- háztartás,
- üzleti szervezet (vállalat),
- kormányzat (állam),
- külföld.
Háztartás: legkisebb gazdasági alapegység.

Általában egymással rokoni kapcsolatban lévő emberek gazdasági közössége. A háztar-
tások esetén nem a rokoni kapcsolat a döntő, hanem a gazdasági közösség.
A háztartások gazdasági jellemzői a következők:
- jövedelem összpontosítás és felhasználás;
26
- a megtermelt a javak végső fogyasztói, a fogyasztás biztosítja a munkaerő reproduk-

cióját;
- a fogyasztási cikkek piacának keresleti oldalán állnak;
- jövedelmének egy részét megtakarítják, így hitelkínálatot hoznak létre;
- munkaerejükkel munkakínálatot hoznak létre;
- saját szükségleteinek kielégítésére termelő és szolgáltató tevékenységet végeznek.
Üzleti szervezet (vállalat): az üzleti vállalkozás alapegysége.

Feladata a szükségletek kielégítésére szolgáló anyagi javak és szolgáltatások előállítása,
és a fogyasztóhoz történő eljuttatása.
A vállalat önálló jogalanyként működő, tehát jogi személyiséggel rendelkező üzleti
szervezet.
Például:
- betéti társaság (bt.) = üzleti szervezet, de nem vállalat
- Mezőgazdasági kistermelő = üzleti szervezet, de nem vállalat
- korlátolt felelősségű társaság (kft.). = vállalat, tehát üzleti szervezet
Minden vállalat üzleti szervezet, de nem minden üzleti szervezet vállalat.
Az üzleti szervezetek jellemzői a következők.
- önállóság, gazdasági elkülönültség, ami az üzleti szervezet döntési szabadságát jelenti,
azaz az üzleti szervezet a piacgazdaság jogi keretei között saját döntése alapján
cselekszik (a piacgazdaságban az üzleti szervezetek tulajdonosi különállása is
jellemző, a cégek az általuk használt eszközök magántulajdonosai);
- profit érdekeltség;
- kockázatvállalás;
- eredményességét a piac határozza meg és a tevékenységét a piac minősíti.
Állam (kormányzat): az állam, a társadalompolitikai hatalommal és gazdasági befolyással

felruházott irányító szervezete
Az állam gazdasági jellemzői és feladatai a következők.
- gazdasági, társadalmi hatékonyság biztosítása azokon a helyeken, ahol a piaci
mechanizmusok erre nem képesek: monopóliumok kialakulásának elkerülése;
gazdasági erőfölénnyel, piaci pozícióval való visszaélés elkerülése; környezeti károk
megakadályozása, közjavak, közszolgáltatások nyújtása
- makrogazdasági stabilizáció, gazdasági egyensúly fenntartása, a gazdasági növekedés
feltételeinek biztosítása: a folyó fizetési mérleg, központi költségvetés, államháztartás,
egyensúlyának fenntartása, az infláció és a munkanélküliség visszaszorítása, stb.
- társadalmi igazságosság és méltányosság: munkanélküli ellátás, szociálpolitikai
támogatás, jövedelempótló támogatás, hajléktalanszállók fenntartása stb. Ez esetben az
állam tulajdonképpen jövedelem újraelosztást hajt végre.
Külföld: a határainkon kívüli gazdasági szereplők összessége. Ezek közül jó néhány szoros
kapcsolatban áll gazdaságunkkal.
A közgazdaságtan három alapkérdése.

- Mit termeljünk?
- Hogyan termeljünk?
- Kinek termeljünk?
Mit termeljünk: milyen anyagi javakat és szolgáltatásokat, milyen minőségben és mek-

kora mennyiségben állítsunk elő Ezt a potenciális kereslet határozza meg.
27
Hogyan termeljünk: a termelési tényezők közül melyeket és milyen arányban használjuk

fel a termelés során Ezt az adott termék termelési tényezők iránti igénye, és a
költségek határozzák meg.
Kinek termeljenek: az adott terméket várhatóan kik fogják elfogyasztani Ezt a fogyasz-
tók összetétele (kor, nem, fogyasztási szokások, jövedelem, stb.) határozzák meg.
Gazdasági koordináció: a gazdaságban lezajló gazdálkodási folyamatok összehangolása és

irányítása.
A gazdasági koordináció alaptípusai:
- spontán piaci koordináció,
- centralizált (bürokratikus) koordináció,
- vegyes koordináció.
Spontán piaci koordináció: spontán piaci koordináció esetén a gazdasági folyamatok

irányát és összehangolását a piac határozza meg. A közgazdaságtan három
alapkérdésére, a mit, hogyan, kinek kérdésre a piac adja meg a választ.
A spontán piaci koordináció jellemzői:
- az üzleti szervezetek olyan terméket igyekeznek gyártani, amellyel a legnagyobb
nyereség érhető el;
- ezt a terméket a lehető legolcsóbban igyekeznek előállítani;
- termékeiket annak adják el, aki a legtöbbet fizet érte;
- a túlzott gazdasági szabadság eredményeként veszélybe kerül a társadalmi igaz-
ságosság és méltányosság (monopóliumok alakulnak ki, a társadalom lecsúszott
rétege szélesedik, a környezetszennyezés túlzott méreteket ölt).
Centralizált (bürokratikus) koordináció: a gazdasági folyamatok irányítása és

összehangolása tudatos központi tervek és utasítások alapján történik. A mit,
hogyan, kinek kérdésre az állam adja meg a választ.
Jellemzői:
- a termelői szervezetek előzetes felmérésekre alapuló, központilag meghatározott
fajtájú és mennyiségű termékeket termelnek, az előre meghatározott és elkészített
erőforrásokkal, az előre meghatározott technológiák szerint;
- az így megtermelt javakból a társadalom minden tagja egyformán részesedik;
- ezen túlzott gazdasági szabályozás nagyon merevvé teszi a gazdaságot, és rontja a
gazdaság hatékonyságát.
Vegyes koordináció: a gazdasági folyamatok irányítása és összehangolása a piac

törvényei és a központi irányítás együttes hatásaira alapozva történik. A mit, hogyan,
kinek kérdésre alapvetően a piac adja meg a választ, az állam csak piaci zavarok
esetén avatkozik a piaci folyamatokba.
Jellemzői:
- a koordinációban a piaci mechanizmusok játsszák a főszerepet;
- a központi beavatkozás is piaci eszközökkel történik (monetáris politika, fiskális
politika, intervenciós politika);
- a központi beavatkozás az állami feladatok ellátására irányul.
Közgazdaságtan: a gazdaságban lezajló folyamatok okainak és következményeinek vizsgála-

tával, valamint e folyamatok befolyásolásának módjával foglalkozó társadalom-
tudomány.
28
A közgazdaságtan a társadalom tagjai által, a szűkösség viszonyai között elhatározott

választások és döntések okainak és következményeinek elemzésével foglalkozó társada-
lomtudomány.
3. Piacgazdasági alapfogalmak
Piac: a tényleges és potenciális vevők és eladók összessége, illetve a közöttük lezajló csere-
kapcsolatok rendszere. Ahhoz tehát, hogy piacról beszélhessünk szükség van vevőkre,
eladókra és cserére. A piacnak nem feltétele az, hogy az áru is jelen legyen, gondoljunk
csak például az árutőzsdére ahol az áru fizikailag nem jelenik meg.
Piac elemei:
- kereslet;
- kínálat;
- ár;
- jövedelem.
Kereslet (demand).
A kereslet fajtái:
- fogyasztói (egyéni) kereslet (jele: d);
- piaci kereslet (jele: D).
Fogyasztói kereslet: az a termékmennyiség, melyet a fogyasztó az adott időben az adott

áron hajlandó és képes megvásárolni
Piaci kereslet: egy termék piaci kereslete a termékkel kapcsolatban adott áron felmerült
fogyasztói keresletek összege. A piaci kereslet tehát az a termékmennyiség, melyet a
fogyasztók adott időben, adott áron, hajlandók és képesek megvásárolni.
A fenti definíciókból is látszik, hogy a keresletet egy rögzített időpontban a fogyasztók

vásárlási hajlandósága, képessége, és a termék ára befolyásolja.
A fogyasztó vásárlási hajlandósága, a fogyasztó termék iránti igényétől függ, azaz attól,
hogy mekkora szüksége van a fogyasztónak a termékre. Összességében tehát azt mond-
hatjuk, hogy a fogyasztó vásárlási hajlandóságát a termékkel kapcsolatos szükséglete
határozza meg.
A fogyasztó vásárlási képessége nyilvánvalóan a fogyasztó jövedelmétől függ (a jöve-
delemről később még szó lesz).
A piaci kereslettel kapcsolatban korábban már tisztáztuk, hogy az adott áron felmerült
fogyasztói keresletek összege. Ez gyakorlatilag a következőt jelenti. Ha például a
burgonya piacán az egyszerűség kedvéért két fogyasztót tételezünk fel, melyek közül az
egyik 60 Ft-os kilónkénti egységár estén hajlandó megvásárolni 3 kg krumplit, a másik
ugyanezen az áron hajlandó megvásárolni 5 kg krumplit, akkor a burgonya piacán a
piaci kereslet 60 Ft-os áron 8 kg krumpli.
Kínálat (supply).
A kínálat fajtái:
- termelői (egyéni) kínálat (jele: s);
- piaci (iparági) kínálat (jele. S).
29
Termelői kínálat: az a termékmennyiség, melyet a termelő, adott időben, adott áron

eladásra felkínál.
Piaci kínálat: egy termék piaci kínálata a termékkel kapcsolatban adott áron felmerült
termelői kínálatok összessége.
Egy termék kínálata a termék árától és a termelés költségeitől függ.

A termelői és a piaci kínálat közötti kapcsolat ugyanarra épül, mint a kereslet esetén,
csak a kínálat oldaláról megközelítve.
Ár: (jele: P; price) a termék pénzben kifejezett értéke.

Az ár gazdasági szerepe:
- termékek és teljesítmények nyilvántartása, számbavétele, összemérése;
- információval szolgál a gazdasági döntések meghozatalához;
- befolyásolja a keresletet és a kínálatot, valamint őt magát is befolyásolja a kereslet és a
kínálat, ezáltal segíti a piaci egyensúly fenntartását;
- fontos szerepe van a jövedelem elosztásban és újraelosztásban (meggazdagodás, elsze-
gényedés; ÁFÁ-n keresztül jövedelem újraelosztás; ártámogatáson és árkompenzáción
keresztül jövedelem újraelosztás).
Jövedelem: (jele: I; income).

A jövedelem fajtái:
- nominál jövedelem;
- reáljövedelem.
Nominál jövedelem: az a pénzmennyiség, mellyel a munkavállaló a kötelező levonások

után szabadon rendelkezik
Reáljövedelem: a jövedelem vásárlóértéke. Az az áru és szolgáltatás-mennyiség, melyet
az adott nominál jövedelemért meg lehet vásárolni. A reáljövedelem a nominál
jövedelem és az árszínvonal hányadosa.
A reáljövedelem függ:
- a nominál jövedelem nagyságától, vele egyenes arányban áll;
- az árszínvonaltól, vele fordított arányban áll.
A piac szereplői: piaci szereplők mindazon személyek, csoportok, intézmények, akik keres-
leti vagy kínálati magatartásukkal befolyásolják a piaci folyamatok.
A legfontosabb piaci szereplők a következők:
- fogyasztók (háztartások),
- eladók (üzleti szervezetek),
- költségvetési intézmények (állami szervek),
- egyéb szervezetek (pl. alapítványok).
Piaci szereplők közös jellemzői:
- racionális gazdasági cselekvés,
- saját érdek érvényesítésére való törekvés,
- gazdasági hatékonyság,
- keresletükkel vagy kínálatukkal kapcsolódnak a piachoz.
A piaci verseny: a piaci szereplők között lezajló, a gazdasági kapcsolatokból nyerhető

előnyökért folytatott küzdelem
A piaci verseny jellegének két szélső pontja:
- a tökéletesen versenyző piac,
- a monopolpiac.
30
A valóságban a tökéletesen versenyző piac és a monopolpiac jellemzőinek különböző arányú

keveredéséből származó piacok működnek, bár monopol piacok azért megfigyelhetők.
Például:
- monopol piacnak tekinthető Magyarországon: az áram, gáz és üzemanyag értékesítés, vagy a
személyszállítás
- tisztán szabad versenyes piachoz nagyon közel áll a mezőgazdasági termelés és értékesítés
(pl.: zöldség, gyümölcs).
Az állami szabályozás a tisztán monopol és szabad versenyes piac negatív hatásait igyekszik
csillapítani.
A piaci verseny jellegét meghatározó tényezők:

- piaci szereplők száma,
- piacra lépés feltételei,
- termék jellege,
- a piaci szereplők befolyása az áralakulásra,
- az információhoz jutás lehetősége,
- a verseny erőssége.
Tökéletesen versenyző piac jellemzői.

Az eladók száma nagyon sok. A kínálati oldal szereplői a kínálatnak egyénenként csak
nagyon kis hányadát adják, így egyénileg a piaci folyamatokat befolyásolni nem
képesek.
A piacra történő be- és kilépés mindenki számára korlátlan.
A piacra kerülő termékek minősége közötti különbség elhanyagolható, tehát a termék
homogén. A termékek egymással nagyon könnyen helyettesíthetők.
Mivel a piaci szereplők száma nagyon sok, az egyes piaci szereplők az árakat nem
képesek befolyásolni, tehát a piaci szereplők árelfogadók.
A piacon az információáramlás szabad (technológiai és piaci információk)
A piaci verseny erős.
A monopóliumok jellemzői.
A kínálati oldalon egyetlen egy vállalat van, ezért a piac kínálati oldalára nagyon nagy
hatást gyakorol.
A piacra más vállalat belépni nem képes, általában a magas tőkeigény miatt.
Az előállított termék semmi mással nem helyettesíthető.
A monopolhelyzetben lévő üzleti szervezet maga határozza meg az árat.
A gazdasági információkat a monopolhelyzetben lévő vállalat egyedüliként birtokolja.
A piacon verseny nincs
A piacon lévő áru alapján a piacoknak alapvetően két típusát különítjük el:
- fogyasztási cikkek piaca,
- termelési tényezők piaca.
Első lépésben a fogyasztási cikkek piacával foglalkozunk.
A korábban már leírtakból látható, hogy a keresletet és a kínálatot befolyásoló tényezők közül
egy olyan van, amelyik mindkettőre hatást gyakorol, és ez az ár. Ebből adódóan, célszerű a
keresletet és a kínálatot az ár függvényében megvizsgálni, majd összehasonlítani a kettőt. Az
ár függvényében történő elemzés már csak azért is célszerű, mert mindenfajta különösebb
31
közgazdasági ismeret nélkül is viszonylag könnyedén belátható, hogy az ár az, ami a

leginkább hat a fent említett két piaci elemre.
Vizsgáljuk most meg tehát, a keresletet és a kínálatot az ár függvényében.
Nézzük először a keresletet.
Ha a keresletet az ár függvényében ábrázoljuk, akkor a keresleti függvényt kapjuk.
Mint ahogyan a keresletből is megkülönböztettünk egyéni és piaci keresletet, a keresleti

függvényből is megkülönböztethetünk egyéni és piaci keresleti függvényt.
Az egyéni keresleti függvény (jele: d) különböző egységárak esetén (azaz az ár függvényében)

mutatja azt a termékmennyiséget, melyet a vizsgált fogyasztó (tehát ő egyedül) hajlandó és
képes megvásárolni.
A piaci keresleti függvény (jele: D) különböző egységárak esetén (azaz az ár függvényében)

mutatja azt a termékmennyiséget, melyet a piacon megjelenő összes fogyasztó hajlandó és
képes megvásárolni. A piaci keresleti függvény az egyéni keresleti függvények horizontális
összege (Erre még később visszatérünk.).
Nézzük most meg ezt egy ábrán.
Szeretném fölhívni a figyelmet a következőkre.

A keresleti függvény esetén az egységár a független változó, tehát a keresleti függvény
mentén az egységár határozza meg a keresett mennyiséget és nem a keresett mennyiség
az árat! Fontos megjegyezni azt is, hogy jelen esetben az ár mint független változó,
eltérően a megszokott matematikai gyakorlattól, a függőleges tengelyen helyezkedik el!
P
Az ábrán egy egyéni keresleti
függvény látható (egyenlete: q =
1288/P + 5,6). A függőleges
tengelyen az ár (P), a vízszintes
tengelyen a keresett mennyiség
(mivel fogyasztói keresletről van
szó: q; quantity) van feltüntetve. A
függvény csökkenő egységár
esetén, növekvő keresletet mutat.
d Ez a kereslet törvénye, melynek
igazsága minden különösebb
q
közgazdasági előképzettség nélkül
belátható. A függvény mentén az
19. ábra: Egyéni keresleti függvény egységár határozza meg a meny-
nyiséget, és nem a mennyiség az
egységárat. Az ábrán jól látszik, hogy ha a mennyiség határozná meg az árat, akkor ez azt
jelentené, hogy csökkenő keresett mennyiség (csökkenő kereslet) esetén nő az ár. Ez
nyilvánvalóan nem így, hanem éppen fordítva van.
Mielőtt tovább lépnénk, még egy dolgot érdemes megjegyezni. A függvény mentén
egységárak és mennyiségek tartoznak össze, például 200 Ft-os egységár esetén 3 egységnyi
termék. Ez nem azt jelenti, hogy a fogyasztó 3 egységnyi (például 3 kg.) termékért 200 Ft-ot
hajlandó kifizetni, hanem azt, hogy ha 1 egységnyi termék 200 Ft-ba kerül, akkor a fogyasztó
3 egységnyit hajlandó belőle megvenni.
32
Látható, hogy a keresleti függvény, alakját tekintve nem egyenes. Annak megértéséhez, hogy
ez miért van így mélyebb közgazdasági tanulmányokra lenne szükség, melyekbe viszont most
nem megyünk bele, ezért kérem, hogy a keresleti függvény alakját egyszerűen csak fogadjuk
el ilyennek. Itt kívánom megjegyezni azt is, hogy a szemléletesség és a könnyebb érthetőség
érdekében, a keresleti (és később a kínálati) függvénnyel végzett műveletek esetén, a függ-
vényt egyenesként kezeljük.
Még egy apróság: a keresleti függvény elérheti, de át nem lépheti a tengelyeket. A függőleges
tengelymetszet azt mutatná, hogy mekkora lenne az a piaci ár, melynél a fogyasztó már nulla
egységet lenne hajlandó megvenni a termékből. A vízszintes tengelymetszet azt mutatná,
hogy mennyi terméket igényelne a fogyasztó a termékből, ha ingyen adnák.
A piaci keresleti függvény definíciójánál már említettem, hogy az egyéni keresleti

függvények horizontális (vízszintes irányú) összege. Most nézzük meg egy ábrán, mit is jelent
ez pontosan.
Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a piacon csak két fogyasztó van.
P P
d1 d2 D
q Q
20. ábra: Egyéni keresleti függvények 21. ábra: Piaci keresleti függvény
A baloldali ábrán két fogyasztói (egyéni) keresleti függvény látható (egyenleteik d1: q =
-0,01P + 2,5; d2: q = -0,01P + 3,5) A jobboldalon, a két egyéni keresleti függvény horizontális
összegeként képzett piaci keresleti függvény látható (egyenlete: D: Q = -0,02P + 6).
Az ábrán látható, hogy a piaci keresleti függvény úgy képezhető, hogy minden egyes ár
esetén, a hozzá tartozó egyénileg keresett mennyiségeket adjuk össze. Algebrai úton a piaci
keresleti függvény egyenlete úgy határozható meg, hogy az egyéni keresleti függvények
egyenleteit összeadjuk.
Most vizsgáljuk meg a kínálatot.
Ha a kínálatot az ár függvényében ábrázoljuk, akkor a kínálati függvényt kapjuk.
Mint ahogyan a kínálatból is megkülönböztettünk egyéni és piaci kínálatot, a kínálati

függvényből is megkülönböztethetünk egyéni és piaci kínálati függvényt.
Az egyéni kínálati függvény (jele: s) különböző egységárak esetén (azaz az ár függvényében)
mutatja azt a termékmennyiséget, melyet a vizsgált vállalat (termelő) eladásra felkínál.
A piaci kínálati függvény (jele: S) különböző egységárak esetén (azaz az ár függvényében)
mutatja azt a termékmennyiséget, melyet a piacon megjelenő összes vállalat kínál fel eladásra.
A piaci kínálati függvény az egyéni kínálati függvények horizontális összege.
Nézzük most meg ezt egy ábrán. Ismét szeretném fölhívni a figyelmet a következőkre.
33
A kínálati függvény esetén is az egységár a független változó, tehát a kínálati függvény

mentén az egységár határozza meg az eladásra felkínált mennyiséget és nem a meny-
nyiség az árat! Itt ismételten megjegyezzük azt, hogy az ár, mint független változó,
eltérően a megszokott matematikai gyakorlattól, a függőleges tengelyen helyezkedik el!
P Az ábrán egy egyéni kínálati függvény

látható (egyenlete: P = 5q3 + 30q - 25 Ez az
s inverz kínálati függvény egyenlete, mert
matematikailag csak ez írható fel, de ez a
lényegen nem változtat, a tanulás során
ettől elvonatkoztathatunk.). A függőleges
tengelyen az ár, a vízszintes tengelyen a
kínált mennyiség van feltüntetve. A
függvény növekvő egységár esetén,
növekvő kínálatot mutat. Ez a kínálat
törvénye, melynek igazsága minden
különösebb közgazdasági előképzettség
q
nélkül belátható. Itt ismét csak utalnék arra,
hogy a függvény mentén az egységár
22. ábra: Egyéni kínálati függvény határozza meg a mennyiséget, és nem a
mennyiség az egységárat. Itt is szeretném
hangsúlyozni a következőt. A függvény mentén egységárak és mennyiségek tartoznak össze,
például 200 Ft-os egységár esetén 3 egységnyi termék. Ez nem azt jelenti, hogy a termelő 3
egységnyi (például 3 kg.) termékért 200 Ft-ot kér, hanem azt, hogy ha 1 egységnyi termék
200 Ft-ba kerül akkor a termelő 3 egységnyit hajlandó eladni.
A kínálati függvény alakjára nézve, a keresleti függvénynél e - tárgyban leírtak a mérvadóak.

A kínálati függvény a gyakorlatban egyik tengelyt sem érheti el, mert a vállalat ingyen
nyilván nem ad semmit, mint ahogy a semmiért sem kér pénzt.
Az egyéni kínálati függvények horizontális összeadása a keresleti függvénynél leírt módon
történik.
A keresleti és a kínálati függvény ábrázolása közös koordinátarendszerben.
Ha a keresleti és a kínálati függvényt egy közös koordinátarendszerben ábrázoljuk,

akkor az úgynevezett Marshall - keresztet kapjuk.
P
A két függvény metszéspontja az árupiaci
D S egyensúlyt szemlélteti. Az idetartozó ár az
egyensúlyi ár. Jelen esetben az egyensúlyi
ár 200 Ft. Ez az az árszint, melynél a terme-
lők ugyanannyi terméket (3 egység) kínál-
nak fel eladásra, mint amennyit a fogyasz-
tók hajlandóak megvásárolni. Ez a meny-
nyiség az egyensúlyi mennyiség.
Az egyensúlyi árról itt rögtön célszerű meg-
jegyezni a következőt. A vizsgálataink so-
rán, mindig az egyensúlyi árat tekintjük
Q az aktuális piaci árnak. Ezt azért tehetjük
meg, mert a piacon az ár, mindig az
23. ábra: Marshall-kereszt egyensúlyi ár körül ingadozik.
34
A piacon, az árra rengeteg, állandón változó tényező (pl.: időjárás, kormányzati beavatkozás,
a világgazdaság pillanatnyi helyzete, a fogyasztói ízlés változása, divat, stb.) hat. Ezen
hatások következtében, az ár állandóan változik, ingadozik.
Vizsgáljuk most meg azt, hogy mi történik a piacon akkor, ha az ár az egyensúlyi ár fölé,
vagy az alá kerül.
P Az ábrán látható, hogy ha az ár

bárhol az egyensúlyi ár fölött
D S alakul ki, akkor a piacon
túlkínálat keletkezik. Ha az ár
például 300 Ft, akkor a fo-
gyasztók egy egységnyi termé-
ket hajlandóak megvenni, a ter-
melők viszont öt egységet kínál-
nak fel eladásra. 300 Ft-os ár
esetén a túlkínálat nagysága 4
egységnyi termék. Ilyen esetben
a termelők nyilván csökkentik a
termék árát, hogy meg tudjanak
szabadulni a fölöslegtől, és így
Q
az ár előbb - utóbb visszaáll az
24. ábra: A túlkereslet és túlkínálat modelle-
egyensúlyi ár szintjére.
zése a Marshall-kereszt segítségével
Az ábrán az is látszik, hogy ha az ár bárhol az egyensúlyi ár alatt alakul ki, akkor a piacon
túlkereslet keletkezik. Ha az ár például 150 Ft, akkor a fogyasztók négyegységnyi terméket
hajlandóak megvenni, a termelők viszont csak két egységet kínálnak fel eladásra. 150 Ft-os ár
esetén tehát, a túlkereslet nagysága 2 egységnyi termék. Ilyen esetben a termelők nyilván
emelik a termék árát, mert van rá igény, tehát drágábban is el lehet adni, így az ár előbb -
utóbb visszaáll az egyensúlyi ár szintjére.
A fentiekben láttuk, hogy a piacon az ár rendszeresen az egyensúlyi ár körül ingadozik, így

nem követünk el hibát akkor, ha az elemzéseink során az egyensúlyi árat tekintjük aktuális
piaci árnak.
A vállalatok az aktuális piaci árat mindig egy piaci paraméternek, egy piaci tényezőnek
tekintik, melyhez idomulva igyekeznek alakítani saját tevékenységüket, gazdasági visel-
kedésüket és piaci stratégiájukat. Az aktuális piaci ár tehát a vállalatok számára egy
nagyon lényeges támpont.
A keresleti és a kínálati függvény elmozdulása.
Ha az áron kívül valamilyen más tényező gyakorol hatást a keresletre vagy a kínálatra,
akkor sohasem a függvények mentén mozdulunk el, hanem a keresleti vagy a kínálati
függvény mozdul el.
35
P Az ábrán látható, hogy a keresleti függvény

önmagával párhuzamosan kifelé tolódott,
azaz a fogyasztók ugyanazon az áron több
D2 terméket hajlandóak megvásárolni. 50 Ft-os
áron például kezdetben a fogyasztók
kétegységnyi terméket voltak hajlandók
megvásárolni, a változás után ugyanezen az
D1 áron már háromegységnyi terméket vásá-
rolnak. Ez akkor következhet be, ha például
nőtt a fogyasztók jövedelme, vagy nőtt a
piacon megjelenő fogyasztók száma, a
vállalatok a termékkel kapcsolatban eredmé-
nyes reklám kampányt folytattak, stb. Nyíl-
ván ellenkező esetben a függvény önmagával
párhuzamosan befelé tolódik.
Q Q
25. ábra: A keresleti függvény elmozdulása
P S2 Q
S1 Az ábrán látható, hogy a kínálati függvény
önmagával párhuzamosan befelé tolódott,
azaz a termelők ugyanazon az áron kevesebb
terméket hajlandóak megtermelni és eladásra
felkínálni. 300 Ft-os áron például kezdetben
a termelők háromegységnyi terméket voltak
hajlandók megtermelni, a változás után
ugyanezen az áron már csak kétegységnyi
terméket termelnek. Ez akkor következhet
be, ha például nőtt a termelés költsége, vagy
csökkent a piacon lévő termelők száma, a
mezőgazdasági termelés esetén ilyen hatást
gyakorol a kedvezőtlen időjárás, stb. Nyilván
ellenkező esetben a függvény önmagával pár-
Q Q
huzamosan kifelé tolódik.
26. ábra: A kínálati függvény elmozdulása
Ha a függvények elmozdulását a Marshall-keresztben vizsgáljuk, akkor azt is láthatjuk, hogy

az iménti függvényelmozdulások az egyensúlyi árat, azaz a piaci árat is módosítják.
Ezzel a közgazdaságtan alapfogalmainak, valamint az alapvető piaci mechanizmusoknak a

rövid áttekintését befejeztük.
Mivel a jegyzet diákvállalkozások létrehozását és működtetését hivatott segíteni, ezért a

továbbiakban a vállalkozások (vállalatok) piaci viselkedését vizsgáljuk.
36
4. A vállalkozások piaci viselkedése
A vállalatok (vállalkozások) alapvető célja a profit szerzés. Ahhoz, hogy a vállalat profitot
érjen el, termelnie kell. A termeléshez erőforrásokat (munka, tőke, természeti tényezők,
vállalkozói képességek) kell, hogy felhasználjon. A vállalat az erőforrásokért nyilván fizet,
ami számára költségeket jelent, ezért először a vállalat költségeivel kell, hogy foglalkozzunk.
A költség a ráfordítás pénzben kifejezett értéke. Másképpen fogalmazva a ráfordítás

mennyiségének és egységárának szorzata.
A költségeket csoportosíthatjuk:
- pénzügyi szempontok szerint,
- gazdasági szempontok szerint,
- termelési szempontok szerint.
A költségek pénzügyi szempontok szerint lehetnek:

- explicit (kifejezett) költségek,
- implicit (rejtett) költségek.
Explicit költségek.
Azok a költségek, melyek a vizsgált időszakban (általában egy év) a vállalkozással kap-
csolatban felmerültek és valamilyen számviteli bizonylaton (pl.: számla, blokk, átutalási
megbízás) megjelentek.
Implicit költségek.
Ezek a vizsgált időszakban a vállalkozással kapcsolatban felmerült, de számviteli bizonylaton
meg nem jelenő költségek.
Az implicit költségeknek két fajtája van:
- elszámolható implicit költségek,
- el nem számolható implicit költségek.
Az elszámolható implicit költségek azok a költségek, melyek számviteli bizonylaton ugyan

nem jelentek meg, de a számviteli törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozás ezeket
költségként elszámolja.
Ilyen költség az amortizációs költség.
Az el nem számolható implicit költség nem más, mint feláldozott haszon. Tehát az a leg-
nagyobb haszon, melyről a vállalkozónak le kell mondania azért, mert a pénzét az adott
vállalkozásba fektette.
Pl.: ha a vállalkozó almatermesztésbe fektetett 100.000 Ft-ot, és ez a 100.000 Ft a körte-
termesztésben 20.000 Ft gazdasági profitot hozott volna, akkor az almatermesztés el nem
számolható implicit költsége 20.000 Ft. Ha ez a 100.000 Ft a bankban 30.000 Ft-ot kama-
tozott volna, akkor az almatermesztés el nem számolható implicit költsége 30.000 Ft.
A költségek gazdasági szempontok szerint lehetnek:

- folyóköltségek,
- amortizációs költségek,
- számviteli költségek,
- alternatív költségek,
- gazdasági költségek.
37
Folyó költségek.
A vizsgált időszakban felmerülő, számviteli bizonylaton megjelenő és a vizsgált időszakban
meg is térülő költségek.
Pl.: anyagköltség, munkabér költség
Amortizációs költségek.
Értékcsökkenési leírás. Valamilyen befektetett eszköz beszerzési értékének adott időszakra
eső része, melyet költségként számolunk el.
Számviteli költségek.
A vizsgált időszakban számvitelileg elszámolható összes költség.
Számviteli költség = folyó költség + amortizációs költség
vagy
Számviteli költség = explicit költség + elszámolható implicit költség
Alternatív költségek.
Az alternatív költségek megegyeznek a gazdasági költségekkel.
Tehát:
Alternatív költség = gazdasági költség = az adott gazdasági tevékenységgel kapcsolat-
ban felmerült összes költség, tehát az explicit és implicit költségek összege.
Alternatív költség = gazdasági költség = explicit + implicit költség
vagy
Alternatív költség = gazdasági költség = számviteli költség + el nem számolható impli-
cit költség.
Az alternatív költséget azért hívják alternatív költségnek, mert azzal, hogy ezt a költséget
(pénzt) a vállalkozó az adott vállalkozásba fektette, lemondott ennek a pénznek valamely más
irányú (alternatív) felhasználásáról (pl.: fogyasztás vagy bankbetét) és az ezzel járó hasznáról
(hasznosság, banki kamat).
Az alternatív költség azért nevezhető egyben gazdasági költségnek is, mert ez a költség az
adott gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült összes költség.
A költségek termelési szempontok szerint lehetnek.

- Fix költség vagy állandó költség (FC - Fixed Cost).
- Átlagos fix költség (AFC - Average Fixed Cost).
- Változó költség (VC - Variable Cost).
- Átlagos változó költség (AVC - Average Variable Cost).
- Teljes költség (TC - Total Cost).
- Átlagos teljes költség (AC - Average Cost).
- Határköltség (MC - Marginal Cost).
Fix költség (FC) Átlagos fix költség (AFC)
Olyan költség, melynek nagysága függet- Egy egységnyi termékre eső fixköltség.
len a termelés nagyságától, azaz minden Képlete: AFC = FC/q.
termelési szinten azonos. Ilyen költség pél-
dául a bérleti díj. Ha a vállalat kibérel pél-
dául egy csarnokot, akkor a bérleti díjat ak-
kor is ki kell fizetnie ha semmit nem ter-
mel, és akkor is ugyanannyit kell fizetnie
ha a termelése maximális.
38
Változó költség (VC) Átlagos változó költség (AVC)

Olyan költség, melynek nagysága a terme- Egy egységnyi termékre eső változókölt-
lés növelésével párhuzamosan növekszik. ség.
Ilyen költség például a munkabér, anyag- Képlete: AVC = VC/q.
költség, stb.
Teljes költség (TC) Átlagos teljes költség (AC)

A termeléssel kapcsolatban felmerült ösz- Egy egységnyi termékre eső teljes költség.
szes költség. Képlete: AC = TC/q vagy
Képlete: TC = FC + VC. AC = AFC + AVC.
Határköltség (MC)
Egy egységnyi többlettermékre eső többlet teljes vagy többlet változóköltség.
Képlet: MC = ∆TC/∆q vagy ∆VC/∆q.
A határköltség az a szám, amely megmutatja, hogy mennyivel növekszik a teljes vagy a válto-
zóköltség ha a vállalat egy egységgel növeli a termelést.
A termelési szempontok szerint csoportosított költségtípusokat ábrázolhatjuk a megtermelt

termékmennyiség függvényében, az így kapott függvényeket költségfüggvényeknek
nevezzük.
A vállalatok költségfüggvényei
A vállalat költségfüggvényei megmutatják, hogy különböző megtermelt mennyiségek esetén

mekkora a vállalat költsége. A költségfüggvények tehát, a termelés függvényében mutatják a
költségek alakulását. Ebből az is következik, hogy a költségfüggvények esetén, mindig a
mennyiség a független változó.
C
TC VC
A függvények egyenletei.
VC = q3 - 8q2 + 22q
TC = q3 - 8q2 + 22q + 20
FC = 20
FC A koordinátarendszer víz-
szintes tengelyén a meg-
termelt termékmennyiség, a
függőleges tengelyen pedig
q
a költség található.
27. ábra: Fix, változó és teljes költség függvény
Mivel a fix költség a termeléstől független, azaz nagysága minden termelési szinten azonos,
ezért a fix költség függvény a mennyiség tengellyel párhuzamos egyenes.
A változó költség függvényen látszik, hogy kezdetben lassulva, majd gyorsulva nő. Ez
gyakorlatilag az jelenti, hogy kezdetben a termelés költséghatékonysága egyre nagyobb (a
költség lassulva növekszik), később viszont a költséghatékonyság egyre kisebb (a költség
gyorsulva nő). Másképp megközelítve a kérdést azt is mondhatjuk, hogy kezdetben a
39
termelést állandó egy egységgel növelve, a változó költség egyre kisebb mértékben nő (az
inflexiós pontig), majd a termelést továbbra is állandó egy egységgel növelve, a változó
költség egyre nagyobb mértékben nő (Később majd láthatunk egy olyan ábrát, melyen a
változó költség függvény szintén rajta van és a háttere be van rácsozva. Ott ez jobban
megfigyelhető.). A függvény az origóból indul, mert nulla termelésnél nulla a változó költség.
Mivel a teljes költség a fix és a változó költség összege (TC = FC + VC), ezért a teljes költség
függvényt nyilván úgy kapjuk, hogy a fix és a változó költség függvényeket összeadjuk.
Mivel a fix költség egy pozitív konstans, ezért az összeadás geometriailag tulajdonképpen azt
jelenti, hogy a változó költség függvényt önmagával párhuzamosan fölfelé toljuk a fix költség
mértékével.
A határköltség függvényt valamint az átlagköltségfüggvényeket a fentiekben ábrázolt

költségfüggvényekből tudjuk származtatni, a következő módon.
Az ábrán látható függvények

egyenletei.
VC VC = q3 - 8q2 + 22q
MC = 3q2 - 16q + 22
A határfüggvényekről már tud-
juk, hogy az értékük geomet-
riai úton az eredeti függvény-
hez húzott érintő meredek-
ségéből származtatható. Mivel
a határköltség a változó költ-
ségből is kiszámítható, ezért a
határköltség függvény a válto-
zóköltség függvényből is szár-
MC
maztatható, a hozzá húzott
érintő meredeksége alapján.
Addig a pontig ameddig a vál-
tozó költség függvényhez hú-
zott érintő meredeksége csök-
ken, tehát a függvény lassulva
nő (q = 2,67), a határköltség
függvény is csökken, innen
pedig nő. Tehát q = 2,67-nél a
változó költség függvénynek
28. ábra: Határköltség függvény származtatása a inflexiós pontja van, a határ-
változó költségfüggvényből költség függvénynek pedig
minimumpontja van. Itt szeret-
ném megjegyezni azt is, hogy a határköltség függvény minimumpontja (és így gyakorlatilag a
határköltség is) nem lehet negatív. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a termelés növelésével
párhuzamosan a költség csökken, ami a gyakorlatban nyilván nem lehet.
40
Az ábrán látható függvény

egyenlete: AFC = 20/q.
A függvény (azaz az átlagos
fix költség) folyamatosan
csökken, de soha nem éri el a
nullát, mert a függvény mentén
egy állandó számot (20) egy
egyre nagyobb számmal ("q"
növekvő érték) osztunk, így az
eredmény egyre kisebb érték,
de soha nem nulla.
AFC
29. ábra: Átlagos fix költségfüggvény
Az ábrákon látható függ-

VC vények egyenletei:
VC = q3 - 8q2 + 22q
TC = q3 - 8q2 + 22q + 20
MC = 3q2 - 16q + 22
AVC = q2 - 8q + 22
AC = q2 - 8q + 20/q + 22
Az átlagfüggvényekről már
tudjuk, hogy az értékük geo-
metriai úton az origóból az
eredeti függvényhez húzott
egyenes meredekségéből szár-
MC
maztatható. Ebből egyenesen
következik, hogy addig a pon-
tig ameddig a változó költség
függvényhez az origóból hú-
zott egyenes meredeksége
AVC csökken (q = 4), az átlagos
változó költségfüggvény is
csökken, innen pedig nő. Lát-
30. ábra: Az átlagváltozó függvény származtatása ható, hogy az origóból az
átlagos változó költségfügg-
a változó költség függvényből
vényhez húzott egyenesnek ott
lesz a legkisebb a meredeksége (tehát AVC függvénynek ott lesz a minimuma), ahol alulról
megérinti VC függvényt. Ebben a pontban, az origóból a VC függvényhez húzott egyenes
egybe esik az ide húzható érintővel, tehát a meredekségük azonos.
41
TC Mivel a változó költség függ-

VC
vényhez húzott érintő mere-
deksége az MC függvény érté-
két adja, az origóból húzott
egyenes meredeksége pedig az
AVC függvény értékét adja, és
mivel ebben a pontban a két
meredekség azonos, ezért eb-
ben a pontban a határköltség
függvény (MC) és az átlagos
változó költség függvény
MC
(AVC) metszi egymást.
A teljes költségfüggvény (TC)
és az átlagos teljes költség-
függvény (AC) ugyanilyen
AC logikai alapon függ össze
egymással, és ugyanez
AVC elmondható az AC és az MC
függvények közötti összefüg-
31. ábra: Az átlagos teljes költségfüggvény gésre is.
származtatása a teljes költségfüggvényből
Korábban már tisztáztuk, hogy AC = AFC + AVC. Ebből egyenesen követ, hogy AFC = AC -
AVC, tehát az AC és az AVC függvények közötti különbség (a két függvény közötti hézag)
az átlagos fix költséggel egyezik meg. Mivel az átlagos fix költség folyamatosan csökken, de
soha nem lesz nulla, ezért AC és AVC függvény összetart, de soha nem ér össze.
Most a teljesség kedvéért az összetartozó függvényeket közös koordinátarendszerben

ábrázoljuk.
TC VC
FC
32./A. ábra: Rövidtávú költségfüggvények és összefüggéseik I.
42
MC
AC
AVC
AFC
32./B. ábra: Rövidtávú költségfüggvények és összefüggéseik II.
Ezzel a vállalat költségeinek a tárgyalását befejeztük.
Korábban már említettem, hogy a vállalat célja a profitszerzés. Profitot csak árbevétel után
lehet szerezni, ezért most nagyon röviden tisztázzuk az árbevételhez tartozó lényeges közgaz-
dasági összefüggéseket.
A bevétel (jele:TR Total Revenue) az egységár és az értékesített termékmennyiség szorzata

(TR = P·q). Mint ahogyan azt már korábban említettem, az ár a vállalatok számára egy
lényeges támpont, melyhez saját gazdasági viselkedésüket igazítják. Egyszerűen szólva azt
lehet mondani, hogy a piaci ár a vállalatok számára adottság, tehát egy pozitív konstans.
TR A bevétel is ábrázolható a termék-

mennyiség függvényében, az így
nyert függvényt teljes bevételi függ-
TR2 vénynek nevezzük. Mivel az ár egy
pozitív konstans, és mivel a teljes
bevétel függvény esetén a független
változó a termékmennyiség (q),
ezért a teljes bevétel függvény egy,
TR1
az origóból induló pozitív meredek-
ségű egyenes, melynek a meredek-
ségét az egységár adja.
Az ábrán két teljes bevételi
függvény látható, különböző árak
esetén. A függvények egyenletei:
33. ábra: Teljes bevételi függvény
q
TR1 = 6.q P=6
és transzformációja TR2 = 13.q P = 13
Látható, hogy ha a piacon valamilyen oknál fogva (például megnő a kereslet) növekszik az ár,
akkor növekszik a teljes bevétel függvény meredeksége is.
A bevétellel kapcsolatban még egy fontos dolgot kell tisztáznunk, ez a határbevétel. A

határbevétel (jele: MR - Marginal Revenue) az egységnyi többlettermékre eső többletbevétel.
Képlete: MR = ∆TR/∆q.
43
A határbevétel az a szám, amely megmutatja, hogy mennyivel nő a vállalt bevétele, ha egy

egységgel növeli a megtermelt és értékesített termékmennyiséget.
Az, hogy a vállalatok számára a piaci ár egy pozitív konstans, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a
vállalat minden egységnyi terméket ugyanazon az áron értékesít. Ebből az következik, hogy a
vállalat bevétele, minden újabb eladott termékegység után ugyanannyival növekszik, és a
bevétel növekedés éppen a piaci árral egyezik meg, tehát a határbevétel egyenlő a piaci árral
(MR = P)
MR Mivel a határbevétel egyenlő a piaci árral, és

mivel a piaci ár konstans, ezért a határbevétel is
konstans. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a
határbevétel minden termékegység esetén azonos.
MR = P = 20 A határbevétel ábrázolható a megtermelt
termékmennyiség függvényében. Az így nyert
függvényt határbevétel függvénynek nevezzük.
Mivel a határbevétel minden termékegység esetén
q
azonos, ezért a határbevétel függvény egy, a
mennyiségtengellyel párhuzamos egyenes.
34. ábra: Határbevétel függvény
Már itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a profit szempontjából a határbevétel
(MR) és a határköltség (MC) ugyanazon a logikai alapon működik, csak a határbevétel
bevétel oldalról, míg a határköltség költség oldalról közelíti meg a profitot.
Mint ahogyan azt már korábban említettem, a vállalat célja a lehető legnagyobb profit meg-
szerzése, azaz a profit maximalizálás. Mivel a profit (jele: Tπ) a bevétel és a teljes költség
különbsége (Tπ = TR - TC), ezért a profit akkor növelhető, ha a vállalat növeli a teljes bevé-
telét vagy ha csökkenti a teljes költségét. Mivel az ár a vállalat számára nem csak a fogyasz-
tási cikkek piacán, hanem a termelési tényezők piacán is konstans, ezért a vállalat nem képes
olcsóbban beszerezni az erőforrásokat, így a költségeit a termeléstől függetlenül nem képes
megváltoztatni. Az eddigiekben leírtakból az következik, hogy a vállalat csak akkor tudja
növelni a profitját, ha növeli a teljes bevételét. Mivel a teljes bevétel az ár és az értékesített
termékmennyiség szorzata (TR = P·q), és mivel az ár a vállalat számára az ár pozitív
konstans, ezért a vállalat csak akkor tudja növelni a teljes bevételét, ha növeli a termelést. Ha
a vállalat növeli a termelést, akkor nyilván több erőforrást használ fel, és ennek következtében
növekszik a költsége. Mivel a határköltség az egységnyi többlettermékre eső többletköltség
(MC = ∆TC/∆q) ezért a vállalat költsége minden egységnyi többlettermék esetén, a
határköltség mértékével nő. Ha vállalat növeli, a termelést akkor a többletterméket nyilván
el is adja, tehát növekszik a bevétele. Mivel a határbevétel az egységnyi többlettermékre eső
többletbevétel (MR = ∆TR/∆q) ezért a vállalat bevétele minden egységnyi többlettermék
esetén, a határbevétel mértékével nő. A fentiekből összességében az következik, hogy a
vállalatnak addig érdemes növelni a termelést, amíg a határbevétele nagyobb, mint a
határköltsége (MR>MC), mert ez esetben a bevétel gyorsabban nő, mint a költség, tehát a
profit nő. A vállalat számára azt az utolsó termékegységet érdemes előállítani, melynél a
határbevétel egyenlő a határköltséggel (MR = MC), mert a profit itt lesz maximális.
Az MR =MC a profitmaximalizálás elsődleges feltétele!
A következő háromelemű ábra felsőrészében egy teljes bevétel és egy teljes költség, a
középső részében egy profit, az alsó részében pedig egy határbevétel és egy határköltség
függvényt látunk. Mivel a profit a teljes bevétel és a teljes költség különbsége, ezért a profit
44
függvényt úgy kapjuk, hogy kivonjuk egy másból a teljes bevétel és a teljes költség
függvényt. Azokban a pontokban, ahol az imént említett két függvény metszi egymást (q =
2,6 és q = 6,1) a két függvény értéke egyenlő (TR = TC), így a különbségük nulla, tehát itt a
profit null, ezért ezekben a pontokban a profit függvény metszi a vízszintes tengelyt. Azon a
szakaszon (0≤q<2,6) ahol a TC függvény TR függvény fölött jár, TC>TR, ezért a profit
negatív, tehát a profit függvény a negatív tartományban jár. Azon a szakaszon (2,6<q<6,1)
ahol a TR függvény a TC függvény fölött jár, ez éppen fordítva van. Az ábrán az is látszik,
hogy abban a pontban van a profit függvénynek helyi minimuma (qa = 0,72) és helyi maxi-
muma (qb = 4,61), ahol a TC függvényhez húzott érintő meredeksége (ez adott pontban MC
értéke) megegyezik a TR függvény meredekségével (ez adott pontban MR értéke), tehát az
érintő és a TR függvény párhuzamos. Mindként imént említett pontban fennáll az MC =MR
egyenlőség, de a két pont közül látható módon csak "qb" pontban lesz a profit maximális.
Ezek alapján összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a vállalatnak azt az utolsó termék-
egységet érdemes még előállítania, melynél MC = MR, és melyről akár csak egy termék-
egységgel is megnövelve a termelést, már MC>MR!
TR
TC
Tπ
Tπ
MC; MR
MC = MR
MC
és ha a "q"nő
akkor
MC>MR
ezért
Tπ = MAX MR
qa = 0,72 qb =4,61
35. ábra: A profitmaximalizálás feltételei rövidtávon
45
Az ábrán lévő függvények egyenletei:

TC = q3 - 8q2 + 22q+10 MC = 3q2 - 16q + 22
TR = 12q MR = 12
Tπ = -q3 + 8q2 - 10q - 10
A következő lépésben vizsgáljuk meg az, hogy hogyan alakul a vállalat profitja, ha valami-
lyen oknál fogva (pl.: kormányzati beavatkozás, fogyasztói ízlésváltozás, időjárás, világ-
gazdasági hatások, stb.) változik a piacon az ár.
Az ábrákon látható, hogy változatlan költségek mellett (a költségfüggvények nem változtak) a
piaci ár folyamatosan csökkent (a teljes bevétel függvény meredeksége folyamatosan csök-
kent). Ennek megfelelően az adott körülmények között realizálható maximális profit is folya-
matosan csökkent (ez a profit függvényről olvasható le).
A következő táblázatban az ábrák sorrendjében közlöm a függvények egyenleteit.
AZ ÁBRÁKBAN LÁTHATÓ FÜGGVÉNYEK EGYENLETI

VC = q3 - 8q2 + 22q
Mind a négy ábrapárban azonos egyenletek
TC = q3 - 8q2 + 22q + 20
TR = 13q
Az első ábrapár egyenletei
Tπ = - q3 + 8q2 - 9q - 20
TR = 10,6944132q
A másodi ábrapár egyenletei
Tπ = - q3 + 8q2 - 11,305q - 20
TR = 8q
A harmadik ábrapár egyenletei
Tπ = - q3 + 8q2 - 14q - 20
TR = 6q
Az negyedik ábrapár egyenletei
Tπ = - q3 + 8q2 - 16q-20
A rajzokon mindig két-két közvetlenül egymás alatt lévő ábra tartozik össze!
TR
TC
Tπ
Tπ
36. ábra: A vállalat pozitív profitot realizál
46
TC
TR
Tπ
Tπ
37. ábra: A vállalat fedezeti pontban termel
TC VC
TR
Tπ
Tπ
38. ábra: A vállalat veszteségminimalizálás állapotában termel
47
VC
TR
Tπ
Tπ
39. ábra: A vállalat üzemszüneti pontban termel
A következő táblázatban az ábrák sorrendjében közlöm az árat, a költségeket és a realizálható

profitot.
Maximális
Fix Változó Teljes Teljes
Ár: profitot adó Profit:
költség: költség: költség: bevétel:
"P" mennyiség: "TπMAX"
"FC" "VC" "TC" "TR"
"Q"
13 4,69425417 20 30,4281 50,4281 61,0253 10,5971
10,69441 4,495 20 28,07138 48,07138 48,07138 0
8 4,23013858 20 25,60487 45,60487 33,8411 -11,76376
6 4 20 24 44 24 -20
Az ábrák és a számok alapján is látszik, hogy az árváltozás hatására a profit folyamatosan

csökken. 10,7 Ft-os ár esetén, a profit éppen nulla, azaz a vizsgált vállalat bevételei éppen
fedezik a költségeit. Ezután a profit már negatív, tehát a vállalat veszteséges. Érdemes
megfigyelni a következőt.
8 Ft-os ár esetén, a vállalat ugyan már veszteséges, de a bevételei a fix költségeit még
meghaladják, tehát a fix költségeinek egy része még megtérül. A fix költségről tudjuk, hogy
ez akkor is fennáll, ha a vállalat beszünteti a termelést. Vagyis ha a vállalat 8 Ft-os piaci ár
esetén beszünteti a termelést akkor a bevétele nulla lesz, a költsége viszont a fix költség, azaz
20 Ft, tehát a vesztesége 20 Ft. (Ez nyilván lehet 20.000 vagy akár 20.000.000 is, a példa
kapcsán rögzített megállapodás alapján.) Nyilvánvaló tehát, hogy 8 Ft-os egységár esetén a
vállalatnak még a veszteség ellenére is érdemes termelni, mert kevesebbet veszít akkor, ha
48
termel, annál, mint ha beszünteti a termelést. Természetesen ilyen esetben a vállalat nem
termel a végtelenségig, pusztán csak addig, amíg a fix költségei meg nem szűnnek, tehát
például ameddig le nem jár a bérleti szerződés.
A számokból azt is látjuk, hogy 6 Ft-os ár esetén, a vállalat vesztesége éppen a fix költségével
egyezik meg, vagy másképpen megközelítve, a bevételei már csak a változó költségeit
fedezik. A fentiekben leírt logika alapján, teljesen mindegy, hogy 6 Ft-os egységár esetén a
vállalat termel vagy bezár, a vesztesége ugyanakkora. 6 Ft-os ár alatt a vállalat biztosan bezár.
Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy egy vállalatnak akkor kell beszüntetnie a
termelését, ha a piaci ár nagysága már a változó költségek fedezését sem biztosítja a
vállalat számára.
Az eddigi vizsgálataink során azt tételeztük fel, hogy a vállalat számára vannak olyan
erőforrások, melyeknek a mennyiségét rövidtávon nem képes megváltoztatni. Ezek voltak a
fix erőforrások (pl.: egy kibérelt csarnok), és a belőlük származó költségek a fix költségek
(pl.: bérleti díj). Ezek mellett voltak olyan erőforrások is, melyeknek a mennyiségét a vállalat
szabadon változtathatta, ezek voltak a változó ráfordítások (pl.: munkaerő), és a belőlük
származó költség a változó költség (munkabérköltség).
A továbbiakban egy egyszerű példán keresztül azt vizsgáljuk meg, hogy hogyan képes
maximalizálni a profitját egy vállalat akkor, ha az összes ráfordítása fix, tehát ha az
erőforrásokból meghatározott mennyiségű kapacitásokkal rendelkezik.
Egy budapesti fegyver-előállító üzem kizárólag sportpisztolyokat és sportpuskákat gyárt.
Jelenleg két, egymáshoz igen hasonló típus alkotja a termékválasztékot: a Termina-T típus
céllövő légpisztoly, a HOT-SHOT pedig egy skeet-lövő fegyver. A két termékről a
következőket tudjuk.
HOT-SHOT: A végső vásárlók által fizetendő kiskereskedelmi ár, az 1000 dollár

éppen 100%-os kereskedelmi árrést tartalmaz az üzem eladási (nagy-
kereskedelmi) árához képest.
A fegyver előállításának átlagos változó költsége konstans, 350 dollár.
A fegyver előállítása 2 órányi famegmunkálást és 2 órányi fémmeg-
munkálást igényel.
TERMINA-T: A végső vásárlók által fizetendő kiskereskedelmi ár, az 1200 dollár
éppen 100%-os kereskedelmi rést tartalmaz az üzem eladási (nagy-
kereskedelmi) árához képest.
A fegyver előállításának átlagos változó költsége konstans, 500 dollár.
A fegyver előállítása 1 órányi famegmunkálást, 5 órányi fémmeg-
munkálást és ezen kívül 2 óra speciális kézimunkát igényel.
A fegyverüzem jelenleg egy hónapra vetítve az alábbi kapacitásokkal rendelkezik:

famegmunkálási kapacitás: 1000 óra
fémmegmunkálási kapacitás: 1500 óra
speciális kézimunka kapacitás: 500 óra
a.) Határozza meg, illetve ábrázolja az üzem tevékenységének kapacitás korlátait!
b.) Határozza meg, hogy a profitmaximum elérése esetén hány darabot állít elő az üzem
a két fegyvertípusból, hogyan oszlanak meg a kapacitások a két típus gyártása között,
hogyan oszlanak meg a költségek, a bevételek és a profitok a két típus között!
49
(Amennyiben nem egész számot kap valamely eredményre, ez ne zavarja meg,

nyugodtan használjon törtszámot a válaszadáskor!)
Megoldás
(a)
Legyen a HOT-SHOT = x2; a TERMINA-T = x1
Legyen a famegmunkálás = V1; a fémmegmunkálás = V2; a speciális kézimunka pedig legyen
= V3
Tudjuk, hogy:
- 1 db HOT-SHOT előállítása 2 óra famegmunkálást igényel,
- 1 db TERMINA-T előállítása 1 óra famegmunkálást igényel,
- a maximális kapacitás famegmunkálásból 1000 óra.
A fentiek alapján a famegmunkálásra felírhatjuk a következő egyenlőtlenséget.
V1: 1x1 + 2x2 ≤ 1000
A fenti egyenlet a famegmunkálási idő-igény és a famegmunkálási idő-kapacitás viszonyát

fejezi ki. Tehát mindaddig, amíg a famegmunkálási idő-igény kisebb vagy egyenlő, mint a
famegmunkálási idő-kapacitás (1000), addig a gyártás famegmunkálás oldalról működtethető.
Például ha a vállalat szeretne gyártani 5 db TERMINA-T típusú fegyvert és 3 db HOT-SHOT

típusú fegyvert, akkor az egyenlőtlenség a következőképpen néz ki.
1.5+2.3 ≤ 1000
11 ≤ 1000
Vagyis a famegmunkálási idő-igény 11 óra, a rendelkezésre álló kapacitás 1000 óra, tehát a
vállalat famegmunkálás vonatkozásában képes legyártani 5 db TERMINA-T-t és 3 db
HOT-SHOT-ot.
Vizsgáljuk most meg ugyanezt fémmegmunkálás oldalról.
Erőforrás-igények 1 db termékre.
x1 esetén: 5 óra
x2 esetén: 2 óra
Erőforrás-kapacitás 1500 óra. Tehát a felírható egyenlőtlenség.
V2: 5x1 + 2x2 ≤ 1500
Példaként ebbe az egyenlőtlenségbe is helyettesítsük be az 5 db TERMINA-T-t és a 3 db

HOT-SHOT-ot.
5 .5 + 2 . 3 ≤ 1500
31 ≤ 1500
50
Vagyis a fémmegmunkálási idő-igény 31 óra, a rendelkezésre álló kapacitás 1500 óra, tehát a
vállalat fémmegmunkálás vonatkozásában is képes legyártani a fenti mennyiségeket.
Végül vizsgáljuk meg a gyártást kézimunka oldalról.
Erőforrás-igény 1 db termékre.
x1 esetén: 2 óra
x2 esetén: 0 óra
Erőforrás-kapacitás 500 óra.
Tehát a felírható egyenlőtlenség.
V3: 2x1 + 0x2 ≤ 500
Példaként ebbe az egyenlőtlenségbe is helyettesítsük be az 5 db TERMINA-T-t és a 3 db

HOT-SHOT-ot.
2.5+0.3 ≤ 500
10 ≤ 500
Vagyis a kézimunka idő-igény 10 óra, a rendelkezésre álló kapacitás pedig 500 óra, tehát a
vállalat kézimunka vonatkozásában is képes legyártani a fenti mennyiségeket.
Összességében tehát kimondhatjuk, hogy a vállalat képes legyártani 5 db TERMINA-T típusú

fegyvert és 3 db HOT-SHOT típusú fegyvert, és mindhárom erőforrásból bőven marad szabad
kapacitása.
Most a könnyebb kezelhetőség kedvéért gyűjtsük egymás alá a kapacitás-függvényeket.
V1: 1x1 + 2x2 ≤ 1000

V2: 5x1 + 2x2 ≤ 1500
V3: 2x1 + 0x2 ≤ 500
A könnyebb kezelhetőség, illetve a könnyebb ábrázolhatóság érdekében a fenti egyenlőt-

lenségeket értelmezzük egyenletekként.
Tehát.
V1: 1x1 + 2x2 ≤ 1000

V2: 5x1 + 2x2 ≤ 1500
V3: 2x1 + 0x2 ≤ 500
V1: 1x1 + 2x2 = 1000

V2: 5x1 + 2x2 = 1500
V3: 2x1 + 0x2 = 500
51
Most a fenti egyenleteket rendezzük x1-re.

V1: 1x1 + 2x2 = 1000
x1 = 1000 – 2x2
V2: 5x1 + 2x2 = 1500

5x1 = 1500 – 2x2
x1 = 300 – 0,4x2
V3: 2x1 + 0x2 = 500

2x1 = 500
x1 = 250
x1 = 250–nél vízszintes a függvény.
Most gyűjtsük össze a kapott egyenleteket.
V1: x1 = 1000 – 2x2

V2: x1 = 300 – 0,4x2
V3: x1 = 250
A fenti egyenletek azon x1; x2 termékkombinációkat fejezik ki, melyeket az erőforrások

maximális kihasználásával elő lehet állítani.
Tehát például az
x1 = 1000 – 2x2
azon x1; x2 termékkombinációkat fejezi ki, melyeket az 1000 óra famegmunkálási kapacitás
maximális kihasználásával elő lehet állítani.
Ábrázoljuk a függvényeket.
x1
v1
v3
v2
x2
40. ábra
Mivel a feladatban egyenlőtlenségek szerepelnek, tehát a kisebb (<) feltétel is megengedett,

ezért a rendelkezésre álló kapacitásokat nem kell feltétlenül maximálisan kihasználni. Ebből
52
az következik, hogy a vállalat a függvények és a koordinátarendszer tengelyei által

körülhatárolt síkidom területére eső bármelyik termékkombinációt képes előállítani.
V1 = famegmunkálási korlát
V2 = fémmegmunkálási korlát
V3 = kézimunka korlát
Emeljük most ki az ábrából a fentiekben említett síkidomot.

x1
x2
41. ábra
A függvény egyenlete.
Ha 0 ≤ x ≤ 125 akkor x1 = 250.

Ha 125 ≤ x ≤ 437,5 akkor x1 = 300 – 0,4x2.
Ha 437,5 ≤ x ≤ 500 akkor x1 = 1000 – 2x2.
Az itt látható görbe nem más, mint a korábban már említett termelési lehetőségek
határgörbéje (TLH), egy vállalatra vonatkoztatva. Ennek a görbének minden egyes pontja
olyan x1; x2 termékkombinációt mutat, melyeket a vállalat az erőforrások maximális
kihasználásával képes előállítani.
Ha a termeléshez nem csak három, hanem sokkal több erőforrást használnánk fel, melyek
mindegyike aktív részese lenne a termelés erőforráskorlátjának, akkor a már korábban látott,
origóra konkáv TLH görbét kapnánk.
(b)
Tehát jelen esetben cél a profit maximalizálása.
A HOT-SHOT (x2) esetén a vállalat egy egységnyi termékre jutó árbevétele (TR) 500 dollár,
mert az 1000 dolláros piaci ár 100% kiskereskedelmi árrést tartalmaz.
Mivel a feladat AFC-t nem említ, ezért csak AVC-vel számolunk. Tehát jelen esetben
AC = AVC.
53
A HOT-SHOT esetén az egységnyi termékre eső teljes költség, azaz AC = 350.
A fentiek alapján a HOT-SHOT esetén az egységnyi termékre eső profit a következő.
Tπ = TR – TC
Tπ = 500 – 350
Tπ = 150
Ugyanaz a TERMINA-T esetén.
Tπ = 600 – 500
Tπ = 100
Tehát a fentiek alapján a célfüggvény, melynek a maximumát keressük (mert maximalizálni

akarjuk a profitot).
Z: 100x1+ 150x2 = Tπmax
Rendezzük a célfüggvényt is x1-re.
Z: 100x1 = Tπ – 150x2
x1 = 0,01Tπ – 1,5 x2
A fenti egyenletben keressük azon x1; x2 termékkombinációkat, mely mellett a profit állandó.
Tegyük fel, hogy a profit Tπ = 45.000 Ft.

Ez esetben az egyenlet a következőképpen néz ki:
Z1: x1 = -1,5x2 + 450

A fenti egyenlet azon x1; x2 termékkombinációkat mutatja, mely mellett a profit 45.000 Ft.
Most ábrázoljuk a kapacitás korlátokat és a fenti célfüggvényt egy koordináta rendszerben.

x1
z2
z1
x2
42. ábra
54
A fenti ábrán látszik, hogy a vállalat képes elérni a 45.000 Ft-os profitot, viszont mindhárom
termelési tényezőből maradnak szabad kapacitások, tehát a profit tovább növelhető.
Tegyük fel, hogy a profit Tπ = 100.000 Ft. Ez esetben a célfüggvény egyenlete.
Z2: x1 = -1,5x2 + 1000
A fenti ábrán most már az is látható, hogy a vállalat nem képes elérni a 100.000 Ft profitot,
mert nem elegendő az erőforrás-kapacitás.
A fentiekből összességében az is nyilvánvalóan következik, hogy az elérhető maximális profit

valahol 45.000 és 100.000 Ft. között lesz.
Megoldás:
A célfüggvényt maximum addig lehet önmagával párhuzamosan kifelé tolni, amíg mindhárom
kapacitás-függvénnyel van egy közös pontja: Z*.
x1
z*
x2
43. ábra
Tehát a megoldás jelen esetben „B” pontban van.
A számszerű megoldás a függvények metszeteiből adódik. (V1 = V2)
V1: x1 = 1000 – 2x2

V2: x1 = 300 – 0,4x2
Metszet.
1000 – 2x2 = 300 – 0,4x2

1,6x2 = 700
x2 = 437,5
x1 = 1000 – 2x2
x1 = 1000 – 2 · 437,5
x1 = 125
55
Tehát a vállalat 437,5 db HOT-SHOT-ot (x2) gyárt és 125 db TERMINA-T-t (x1) profit-
maximum esetén.
Kapacitás megoszlás:
x1 T-T x2 H-S
Famegmunkálás 1 . 125 = 125 óra 2 . 437,5 = 875 óra
Fémmegmunkálás 5 . 125 = 625 óra 2 . 437,5 = 875 óra
Kézimunka 2 . 125 = 250 óra 0 . 437,5 = 0 óra
Költség-megoszlás, bevétel-megoszlás, profit-megoszlás:
TC TR Tπ
x1 T-T 125 . 500 = 125 . 600 = 12.5000
62.500 75.000
x2 H-S 437,5 . 350 = 437,5 . 500 = 65.625
153.125 218.750
A következő lépésben egy egyszerű példán keresztül vizsgáljuk meg azt, hogy hogyan osztja
el a vállalat az erőforrásait a különböző termelési folyamatok között akkor, ha ugyanaz az
erőforrás több munkafolyamatban is hasznosítható, és ráadásul az vizsgált erőforrás az összes
munkafolyamatban nagyobb hatékonysággal termel a többinél. Ez egyszerűen azt jelenti,
hogy adott például két ember és két munkafolyamat, és a két ember közül az egyik mindkét
munkafolyamatot nagyobb hatékonysággal végzi a másiknál. Kérdés, hogyan osszák meg
egymás között a munkát, hogy a lehető legnagyobb legyen az együttes teljesítményük.
Ez esetben a munkamegosztás komparatív előnyök alapján történik.
A komparatív előny a legnagyobb abszolút előny, vagy a másik oldalról megközelítve a
legkisebb abszolút hátrány. Ha például egy munkás minden termelési folyamatban nagyobb
hatékonysággal termel a többi munkásnál, akkor neki minden termelési folyamatban abszolút
előnye van a többi munkással szemben. Ez esetben a vállalat ezt a munkást abban a termelési
folyamatban fogja hasznosítani, amelyikben a legnagyobb az abszolút előnye, tehát
komparatív előnye van.
Most nézzük a példát.
Tegyük fel, hogy egy maszek fodrászatban egy házaspár férfi és női hajvágást is vállal.
Tegyük fel továbbá, hogy anyagköltségben nincs különbség a férfi és női vendégek kiszol-
gálása között, s emiatt ugyanazon szolgáltatásfajtáért egyforma árat kell fizetni, független
attól, hogy férfi vagy nő a vendég. az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hány vendéget tudnak
külön-külön kiszolgálni egy hónapban akkor, ha megfelezik a munkaidejüket a férfi és nő
vendégek között.
Feleség Férjuram Összesen

idő ügyfél idő ügyfél idő ügyfél
(óra) (fő) (óra) (fő) (óra) (fő)
nő 88 352 88 176 176 528
férfi 88 528 88 352 176 880
összesen 176 880 176 528 352 1408
56
A soron következő kérdések megválaszolásakor tegyük fel, hogy

- a férj és a feleség változatlanul havi 176-176 órát dolgozik;
- a szereplők munkájának hatékonysága állandó, azaz nem változik meg attól, hogy többet
vagy kevesebbet dolgozik valamely munkaterületen;
- a kiszolgált férfi ügyfelek száma nem növelhető, de nem is csökken, azaz változatlan 880 fő
marad;
- egy ügyfél kiszolgálásának árbevétele átlagosan 250 Ft;
- a számítások során a munkaóra törté részét értelmezhetjük, viszont az ügyfeleknél egész
számokban kell értelmezni az eredményeket.
a) Van-e valamelyiküknek – és ha igen, kinek miben – komparatív előnye vagy hátránya

valamelyik ügyfélkör kiszolgálásában? Válaszát indokolja!
b) Készítse el a fenti táblázatot a specializáció végeredményéről, figyelembe véve, hogy
maximálni akarják az árbevételüket!
c) Mekkora lesz a maximális árbevétel?
(a)
Látható, hogy a feleség a nőket és a férfiakat is nagyobb hatékonysággal nyírja mint a férj,
tehát a feleségnek mindkét munkafolyamatban abszolút előnye van, a férjnek pedig mindkét
munkafolyamatban abszolút hátránya.
Mivel mindkét nemű ügyfél megnyírása azonos időt emészt fel, ezért a komparatív előny
meghatározásánál csak az ügyfelek számát kell egymáshoz viszonyítani.
nő 352
Feleség = = = 0,6
férfi 528
nő 176
Férj = = 352 = 0,5
férfi
Tehát a feleség esetében 1 férfira 0,6 nő esik, azaz 1 férfi árán 0,6 nőt képes megnyírni.
A férj esetében 1 férfira 0,5 nő esik, azaz 1 férfi árán 0,5 nőt képes megnyírni.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a feleség egyel csökkenti a megnyírt férfiak számát,
akkor 0,6 -el tudja növelni a megnyírt nőknek a számát. Ha viszont a férj csökkenti egyel a
megnyírt férfiak számát, akkor csak 0,5 -el tudja növelni a megnyírt nőknek a számát.
Ebből jól látszik, hogy a feleségnek a nők megnyírásában van komparatív előnye.
A feleség NŐK-re specializálódik.

A férj FÉRFIAK-ra specializálódik.
(b)
A férj tehát a rendelkezésre álló 176 órában csak férfiakat nyír.
Mivel a férj 88 óra alatt 352 férfit tud megnyírni, ezért 1 férfinak a megnyírásához szükséges
88
= 0,25 óra
352
57
Tehát 176 óra alatt meg tud nyírni:

176
= 704 férfit.
0,25
Mivel a 880 férfit mindenképen meg kell nyírni, ezért a feleségnek is meg kell nyírnia
880 – 704 = 176 férfit
88 1
A feleség egy férfira = 6 órát, azaz 10 percet fordít.
528
Így a 176 férfi felemészt:

1 1
176 . = 29 és 6 órát.
6
A feleségnek ezek után marad:

2 1
176 – 29 = 146 és órája.
3 3
Mivel a feleség egy nőt:

88 = 0,25 óra alatt nyír meg,
352
2
ezért a fennmaradó 146 3 óra alatt
2
146 3 : 0,25 = 586,7 Æ 586 nőt képes megnyírni.
Az iméntiek alapján a táblázat a következőképpen néz ki:
Feleség Férjuram Összesen

idő ügyfél idő ügyfél idő ügyfél
(óra) (fő) (óra) (fő) (óra) (fő)
nő 586 . 0,25 = 146,5 586 – – 146,5 586
férfi 176 . 1/3 = 29,3 176 704 . 0,25 = 176 704 205,3 880
összesen 175,9 762 176 704 351,9 1466
(c)
1466 . 250 = 366.500 Ft
Mert az átlagos árbevétel 250 Ft, az ügyfelek száma pedig 1466.
Ezzel a közgazdaságtan elméleti alapozását befejeztük.
58
5. Irodalom
Kopányi Mihály: Mikroökonómia

Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1997.
Paul A. Samuelson – W. D. Nordhaus: Közgazdaságtan

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.
Solt Katalin – Szabó Bakos Eszter: Mikroökonómia

TRI-MESTER Kiadó, Tatabánya, 1999.
Vági Márton: Felvételi és versenyfeladatok, megoldásaik közgazdaságtanból

Aula kiadó, Budapest, 1998.
59
II. A vállalkozások gazdasági és jogi környezete

(tekintettel az európai uniós szabályozásra)
Írta: dr Román Róbert
II./B. A vállalati stratégia főbb elemei
Írta: Nagy Miklós

II. A vállalkozások gazdasági és jogi környezete

(tekintettel az európai uniós szabályozásra)
1. Rövid történeti áttekintés
Magyarországon a dualizmus korától, illetve azt követően nyílt lehetőség önálló gazdasági
társaságok létrehozatalára, valamint a mai értelemben vett vállalkozások indítására és
működtetésére. A szabályozás a gazdasági életet áthatotta, pl. az iparhatósági engedélyektől a
korlátolt felelősségű társaságokon (1930.V.törvénycikk) át, egészen a váltókra vonatkozó
rendelkezésekig.
1945 után, az államosításokat követően a magántulajdonban álló társaságokat is felszámolják,
illetve állami tulajdonba veszik, tekintettel a tulajdonviszonyok teljes átalakítására. Ettől az
időszaktól kezdődően döntően állami vállalatok uralják a gazdaság szféráját, mintegy négy
évtizeden keresztül, az önálló cégalapításra és működtetésre nincs mód.
Az 1980-as évek közepétől volt lehetőség gazdasági munkaközösségek (GMK-k) létrehozá-
sára, majd a fordulatot a gazdasági társaságokról szóló 1989. január 1. napjától hatályos
1998.VI. törvény és a cégeljárást szabályozó 1989.23 törvényerejű rendelet jelenti.
1990-ban, az V. törvénnyel szabályozzák az egyéni vállalkozásokra vonatkozó rendel-
kezéseket, mely – módosításokkal – a mai napig is hatályban van.
A társasági törvényt – figyelemmel az európai uniós normákra – újrakodifikálják, jelenleg az
1997. CXLIV. törvény rendelkezései az irányadóak. A cégeljárásról szóló normákat az 1997.
CXLV. törvény tartalmazza.
2. Általános szabályok
A vállalkozás joga és a vállalkozás szabadsága alkotmányos alapjog Magyarországon. A

jogok és kötelezettségek rendszerét alapvetően a társasági törvény rendeli szabályozni. A
közgazdaságtan által „vállalkozásnak” nevezett formulákat gazdasági társaságoknak
nevezzük. A cég elnevezés ezzel rokon értelmű, azonban az egyéni cégekre és a társas
vállalkozásokra eltérő szabályok vonatkoznak.
Ez a törvény rendezi Magyarország területén a székhellyel rendelkező gazdasági társaságok
alapítását, szervezetét és működését, a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak
(részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit, felelősségét, valamint a gazdasági társaságok
átalakulását, egyesülését, szétválását és jogutód nélküli megszűnését.
Gazdasági társaság csak e törvényben szabályozott formában alapítható. A formakényszer
annyit jelent, hogy kizárólag a törvényben felsorolt közkereseti társaság, betéti társaság,
korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, közös vállalat, valamint egyesülés hozható
létre. A típuskényszer alapján más gazdasági társaság – mint pl. a német jogban ismert betéti
részvénytársaság – létrehozása tilos.
Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság: a közkereseti és a betéti társaság. Jogi személyi-
ségű gazdasági társaság: a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a
részvénytársaság.
62
A gazdasági társaság saját cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet, és kötelezettségeket

vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.
A társasági részesedésről értékpapírt csak részvénytársaság bocsáthat ki.
Gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására külföldi és belföldi
természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyaránt
alapíthatnak, működő ilyen társaságba tagként beléphetnek, társasági részesedést (részvényt)
szerezhetnek.
Gazdasági társaság alapításához - a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság
kivételével - legalább két tag szükséges.
Gazdasági társaság oly módon is alapítható, hogy a gazdasági társaság tagjai (részvényesei)
elhatározzák annak megszűnését és ezzel egyidejűleg jogutód gazdasági társaság alapítását,
illetve úgy is, hogy a gazdasági társaság tagjainak egy része elhatározza jogutód gazdasági
társaság alapítását.
Törvény előírhatja, illetve lehetővé teheti gazdasági társaságnak nyereségszerzésre nem
irányuló közhasznú tevékenységre vagy más közfeladat ellátására történő alapítását.
Természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag.
Kiskorú személy nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja.
Közkereseti és betéti társaság nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja.
Egyszemélyes gazdasági társaság - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem lehet
gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese.
Törvény előírhatja, hogy egyes gazdasági tevékenységek csak meghatározott gazdasági
társasági formában végezhetők. Így például bankokat és hitelintézeteket csak részvény-
társasági formában – a takarékszövetkezet kivételével – lehet létrehozni.
Törvény a gazdasági társaság alapítását hatósági engedélyhez kötheti. Amennyiben a hatósági
engedély beszerzésének feltételei külön jogszabályok szerint fennállnak, akkor e tevékeny-
ségét csak az engedély birtokában végezheti a társaság.
Képesítéshez kötött tevékenységet, ha jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet
- kivételt nem tesz, gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha e tevékenységben
személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári
jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy
van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek megfelel.
A gazdasági társaságnál foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a
munkaügyi kapcsolatokra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni.
A tagok (részvényesek) a törvény, illetve a jogszabályok keretei között a társasági szerződés
(alapító okirat, alapszabály) tartalmát szabadon állapíthatják meg.
A gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) a törvényben nem szabályozott
vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A
mögöttes joganyag tehát a polgári jog alaptörvénye, a Ptk., így a társasági jogban az ott
leírtakat ismétlés nélkül alkalmazni kell.
3. A gazdasági társaság alapítása
3.1. A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály)

A gazdasági társaság alapításához társasági szerződés megkötése, egyszemélyes gazdasági
társaságnál és zártkörűen működő részvénytársaság esetében alapító okirat, nyilvánosan
működő részvénytársaság esetében alapszabály elfogadása szükséges.
A társasági szerződést és az alapító okiratot valamennyi tagnak (alapítónak) alá kell írnia. A
tag helyett a társasági szerződést (alapító okiratot) közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
63
magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja. A részvény-

társaság alapszabályát a társaság alakuló közgyűlése fogadja el.
A társasági szerződést (alapító okiratot, alapszabályt) közjegyző által készített közokiratba
kell foglalni, vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa ellenjegyzi.
Ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) a gazdasági társaság időtartamáról nem
rendelkezik, a társaságot határozatlan időre létrejöttnek kell tekinteni.
A társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a következőket kell
meghatározni.
a) a gazdasági társaság cégnevét és székhelyét
A társaság cégneve három részből áll. Az első az ún. mozaikszó vagy vezérszó, mely alkal-
mas arra, hogy a társaságot a többi, már bejegyzett gazdasági társaságtól megkülönböztesse.
A mozaikszó nem lehet azonos, vagy összetéveszthető már korábban a cégjegyzékbe
bejegyzett cégnévvel. A második része a cégnévnek a cég tevékenységére kell, hogy utaljon
(pl.: kereskedelmi, temetkezési, informatikai stb.). A harmadik rész a cégformát tartalmazza
(pl.: betéti társaság, részvénytársaság stb.) A cég rövidített neve a mozaikszóból és a társasági
forma rövidítéséből tevődik össze. Történelmi személy nevének cégnévként történő
megadásához a MTA engedélye szükséges. Az idegen nyelvű cégnévnek – ha a felek ilyet is
kívánnak adni – a külföldi helyesírási szabályoknak meg kell felelnie.
A székhely a központi ügyintézés helye. A társaságnak egy székhelye lehet. Ezzel valamennyi
cégnek rendelkezni kell, a hivatalos iratok kézbesítése ide történik. Megadható emellett
telephely: ez azonos közigazgatási egységben helyezkedik el, mint a székhely, de itt az
effektív tevékenység zajlik, valamint fióktelep: mely olyan telephely, ami a székhellyel nem
egyező közigazgatási egységben található.
b) a gazdasági társaság tagjait, nevük (cégnevük) és lakóhelyük (székhelyük) - kivéve az
alapszabályban a részvényeseket - feltüntetésével
A gyakorlatban valamennyi tag személyes adatai teljes körűen feltüntetésre szoktak kerülni.
c) a gazdasági társaság tevékenységi körét
A tevékenységi kör a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR)
kiadványból nyer rögzítést. Itt négyjegyű számok találhatóak az egyes tevékenységek mellett,
melyeket a társasági szerződésben fel kell tüntetni.
d) a társaság jegyzett tőkéjét, a jegyzett tőke (a tagok vagyoni hozzájárulása) rendelkezésre
bocsátásának módját és idejét
Bizonyos társasági formáknál a törvény kötelező jegyzett tőke minimumot határoz meg (pl.
kft. esetén legalább 3 millió Ft), míg más társaságoknál ( pl. a bt. és a kkt. esetén) ilyen
megkötés nincs.
e) a cégjegyzés módját
A gazdasági társaság cégjegyzése a társaság iratain úgy történik, hogy a társaság képviseletére
jogosultak az iratokat a gazdasági társaság cégneve alatt - hiteles cégaláírási nyilatkozatuknak
megfelelően - saját névaláírásukkal látják el. Ennek igazolására közjegyző által hitelesített
aláírási címpéldányt kell készíteni, melyet az illetékes Megyei Bíróság, mint Cégbíróság felé
be kell nyújtani.
f) a vezető tisztségviselők nevét, lakóhelyét
g) a gazdasági társaság időtartamát, ha a társaságot határozott időre alapítják
h) valamint mindazt, amit a törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír
A társaság alapítását követően az ellenjegyzett társasági szerződést, az aláírási címpéldányt,

illetve a közzétételi költségtérítés befizetéséről szóló igazolást a létrehozandó cég székhelye
szerint illetékes Megyei Bíróság, mint Cégbíróság felé kell benyújtani. A közzétételi
költségtérítés megfizetésének igazolása azt tartalmazza, hogy a cég befizette a vonatkozó
igazságügyi miniszteri rendeletben előírt összeget abból a célból, hogy a Cégközlöny c.
64
kiadványban az alapításra vonatkozó adatok megjelenjenek. A Cégközlöny teljes

terjedelemben elektronikus úton is hozzáférhető.
A Cégbíróság felé történő bejelentés formanyomtatványon történik, melyen illetéket is le kell

róni. A mértékét az illetékről szóló 1990. CXIII. tv. határozza meg.
A Cégbíróság felé történő bejelentésre 30 nap áll rendelkezésre a társasági szerződés

aláírásától számítottan. Ha a gazdasági társaság létrejöttéhez alapítási engedély szükséges, a
cégbírósági bejelentést az engedély kézhezvételétől számított harminc napon belül kell
teljesíteni. A gazdasági társaságokra, valamint a gazdasági társaságok tagjaira, vezető
tisztségviselőire és felügyelő bizottsági tagjaira vonatkozó, a cégnyilvántartás részét képező
jogok, tények és adatok nyilvánosak.
3.2. A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása

A gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása
szükséges. A tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból
(pénzbetétből), illetve a tagok (részvényesek) által a gazdasági társaság tulajdonába adott nem
pénzbeli hozzájárulásból (nem pénzbeli betétből) áll. Ez utóbbit nevezik apportnak.
Ha a nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg, a gazdasági társaság
tagjai - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a
könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben is meghatározhatják.
A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) a hozzájárulás szolgáltatásától
számított öt éven át helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági
szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) megjelölt érték nem haladja meg a nem
pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét.
Ha a tag (részvényes) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) vállalt
vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti, a gazdasági társaság
ügyvezetése harmincnapos határidő kitűzésével felhívja a teljesítésre. A felhívásban utalni
kell arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi.
A harmincnapos határidő eredménytelen eltelte esetében a tagsági jogviszony a határidő
lejártát követő napon megszűnik. Erről a gazdasági társaság ügyvezetése a tagot írásban
köteles értesíteni.
3.3. Az előtársaság
A gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének,
illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság elő-
társaságaként működhet.
A létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben (alapító okiratban,
alapszabályban) kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság
cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a
cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a
társaság elnevezéséhez fűzött "bejegyzés alatt" toldattal kell jelezni.
Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése
iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig
hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet.
Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell
alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) az előtársaság tagjainak személyében - a törvény által kötelezőként előírt eseteket kivéve -
változás nem következhet be;
65
b) a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) módosítására - a cégbíróság

hiánypótlásra történő felhívása teljesítésének kivételével - nem kerülhet sor;
c) nem kezdeményezhető a tag kizárására irányuló per;
d) jogutód nélküli megszűnés vagy más gazdasági társasággá, illetve közhasznú társasággá
való átalakulás nem határozható el.
Ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat nem
szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni. A vezető
tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a
gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez
vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is.
3.4. A gazdasági társaság legfőbb szerve

A gazdasági társaság legfőbb szerve a közkereseti és a betéti társaságnál a tagok gyűlése;
közös vállalat esetében az igazgatótanács; korlátolt felelősségű társaság esetében a taggyűlés;
részvénytársaság esetében pedig a közgyűlés. A gazdasági társaság legfőbb szervének
kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket a gazdasági társaság formájára vonatkozó
rendelkezések állapítják meg.
A gazdasági társaság minden tagja (részvényese) jogosult a társaság legfőbb szervének
tevékenységében részt venni.
A gazdasági társaság alapításakor a vezető tisztségviselőket és a felügyelő bizottság tagjait,
valamint a könyvvizsgálót az alapítók (tagok, részvényesek) a társasági szerződésben (alapító
okiratban, alapszabályban) jelölik ki. Ezt követően a gazdasági társaság vezető
tisztségviselőit, felügyelő bizottságának tagjait és a könyvvizsgálót a gazdasági társaság
legfőbb szerve választja meg.
Egyszemélyes gazdasági társaság esetében taggyűlés (közgyűlés) nem működik. A gazdasági
társaság legfőbb szerve hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag, illetve részvényes
dönt.
3.5. A gazdasági társaság ügyvezetése

A gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó
rendelkezések szerint - a vezető tisztségviselők látják el.
Vezető tisztségviselő a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag
(tagok), közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető
(ügyvezetők).
A részvénytársaság ügyvezetését - a zártkörűen működő részvénytársaság alapító okiratának
eltérő rendelkezése hiányában - az igazgatóság látja el, és az igazgatóság tagjai minősülnek
vezető tisztségviselőnek.
Vezető tisztségviselővé egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható meg.
A megválasztott személy az új tisztsége elfogadásától számított tizenöt napon belül azokat a
gazdasági társaságokat, amelyeknél már vezető tisztségviselő, írásban tájékoztatni köteles.
A vezető tisztségviselő e minőségében a gazdasági társaság tagjai (részvényesei), illetve
munkáltatója által nem utasítható.
Vezető tisztségviselő - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - csak természetes személy
lehet. Vezető tisztségviselői feladat csak személyesen látható el, képviseletnek nincs helye.
A társaság legfőbb szerve csak abban az esetben és olyan körben vonhatja el a vezető
tisztségviselőknek (igazgatóságnak) az ügyvezetés körébe eső hatáskörét, amennyiben azt a
társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) lehetővé teszi.
66
A fentiek nem alkalmazhatóak az egyszemélyes gazdasági társaság esetében. Az

egyszemélyes gazdasági társaságnál a tag (részvényes) a vezető tisztségviselő hatáskörét
elvonhatja és részére írásban utasítást adhat.
Kizáró okok:
- nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, akit bűncselekmény elkövetése miatt
jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos
jogkövetkezmények alól nem mentesült;
- akit valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban
megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő;
- a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (a felszámolás elren-
delését) követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a
felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább
egy évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve, ha a vezető
tisztségviselői megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor;
- a gazdasági társaságnak a cégjegyzékből hivatalbóli törlési eljárás következtében történő
törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a
személy, aki a törlést megelőző évben a törléssel megszűnt gazdasági társaságnál vezető
tisztségviselő volt.
A vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a

társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölni. Ha a társasági
szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a vezetői tisztségviselői megbízás
időtartamáról a tagok (részvényesek) nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselőt öt évre
megválasztottnak kell tekinteni, kivéve, ha a gazdasági társaság ennél rövidebb időtartamra
jött létre.
A vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy által való elfogadással jön létre. A
vezető tisztségviselők újraválaszthatók és a társaság legfőbb szerve által bármikor
visszahívhatók.
A vezető tisztségviselői megbízás ellátásáért - ha ezt törvény nem zárja ki - díjazást lehet
megállapítani. Nem részesíthető díjazásban a vezető tisztségviselő a gazdasági társaság
fizetésképtelenségének jogerős megállapítását követően a felszámolási eljárás tartama alatt.
A vezető tisztségviselő - a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés
kivételével - nem szerezhet társasági részesedést a gazdasági társaságéval azonos
tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben, továbbá nem lehet vezető
tisztségviselő a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben,
kivéve, ha ezt az érintett gazdasági társaság társasági szerződése (alapító okirata,
alapszabálya) lehetővé teszi, vagy a gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez hozzájárul.
A vezető tisztségviselő és azok közeli hozzátartozója nem köthet a saját nevében vagy javára
a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve, ha ezt a társasági
szerződés (alapító okirat, alapszabály) kifejezetten megengedi.
A gazdasági társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója ugyanannál a társaságnál
a felügyelő bizottság tagjává nem választható meg.
A gazdasági társaság alapításának, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály)
módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek
változásának, valamint törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a vezető
tisztségviselők kötelezettsége.
A vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azokért a károkért, amelyek a
bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből, vagy
elmulasztásából származnak.
A vezető tisztségviselők kötelesek az üzleti titkot megőrizni.
67
A vezető tisztségviselők kötelesek a tagok (részvényesek) kérésére a társaság ügyeiről

felvilágosítást adni, a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést lehetővé tenni. Ha
e kérelemnek nem tesznek eleget, az érdekelt tag kérelmére a cégbíróság kötelezi a gazdasági
társaságot a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására.
A gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - ha a társasági
szerződés (alapító okirat, alapszabály) ettől eltérően nem rendelkezik - a vezető tisztségviselő
gyakorolja. Részvénytársaság esetében a munkáltatói jogok gyakorlása az alapító okiratban
(alapszabályban) meghatározott keretek között az igazgatóság feladata.
A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő

személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek
elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat,
alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve
ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a
polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben.
A társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva
harmadik személynek okozott.
Megszűnik a vezető tisztségviselői megbízás
a) a megbízás időtartamának lejártával,
b) visszahívással,
c) törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével,
d) lemondással,
e) elhalálozással.
3.6. A gazdasági társaság működésének ellenőrzése

Ha a gazdasági társaság tagjainak száma, tevékenységének jelentősége vagy jellege indokolja,
illetve az alapítók, tagok (részvényesek) ezt egyébként szükségesnek látják, a társasági
szerződésben (alapító okiratban) legalább három, legfeljebb tizenöt tagból álló felügyelő
bizottság hozható létre.
Kötelező a felügyelő bizottság létrehozása:
a) részvénytársaság esetében;
b) korlátolt felelősségű társaság esetében, ha a társaság törzstőkéje ötvenmillió forintnál
nagyobb összegű;
c) bármely gazdasági társaság esetében, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott
munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja.
Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál felügyelő bizottság létrehozása csak a c) pont
alapján kötelező.
A felügyelő bizottság a gazdasági társaság legfőbb szerve részére ellenőrzi a társaság
ügyvezetését. A felügyelő bizottság a vezető tisztségviselőktől, illetve a gazdasági társaság
vezető állású munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait
megvizsgálhatja.
A felügyelő bizottság köteles megvizsgálni a gazdasági társaság legfőbb szerve ülésének
napirendjén szereplő valamennyi lényeges üzletpolitikai jelentést, valamint minden olyan
előterjesztést, amely a gazdasági társaság legfőbb szerve kizárólagos hatáskörébe tartozó
ügyre vonatkozik. A számviteli törvény szerinti beszámolóról és az adózott eredmény
felhasználásáról a gazdasági társaság legfőbb szerve csak a felügyelő bizottság írásbeli
jelentésének birtokában határozhat.
Ha a felügyelő bizottság megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, a
társasági szerződésbe (alapító okiratba, alapszabályba), illetve a gazdasági társaság legfőbb
68
szervének határozataiba ütközik, vagy egyébként sérti a gazdasági társaság vagy a tagok
(részvényesek) érdekeit, összehívja a gazdasági társaság legfőbb szervének rendkívüli ülését,
és javaslatot tesz annak napirendjére.
A felügyelő bizottság tagjai a gazdasági társaság legfőbb szervének ülésén tanácskozási
joggal vesznek részt.
A felügyelő bizottság testületként jár el. A felügyelő bizottság - ha törvény eltérően nem
rendelkezik - tagjai sorából választ elnököt választ. A felügyelő bizottság határozatképes, ha a
tagjainak kétharmada, de legalább három tag jelen van; határozatát egyszerű többséggel
hozza.
A felügyelő bizottság tagjai személyesen kötelesek eljárni, képviseletnek nincs helye. A
felügyelő bizottság tagját e minőségében a gazdasági társaság tagjai (részvényesei), illetve
munkáltatója nem utasíthatja.
A felügyelő bizottság egyes ellenőrzési feladatok elvégzésével bármely tagját megbízhatja,
illetve az ellenőrzést állandó jelleggel is megoszthatja tagjai között. Az ellenőrzés megosztása
nem érinti a felügyelő bizottsági tag felelősségét, sem azt a jogát, hogy az ellenőrzést más, a
felügyelő bizottság ellenőrzési feladatkörébe tartozó tevékenységre is kiterjessze.
A felügyelő bizottsági tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaságnak
az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért.
Kötelező könyvvizsgáló választása

a) a részvénytársaságnál,
b) az olyan korlátolt felelősségű társaságnál, amely esetében a törzstőke mértéke az ötven-
millió forintot meghaladja, továbbá az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál,
valamint
c) ha azt törvény előírja.
A gazdasági társaság legfőbb szerve akkor is dönthet könyvvizsgáló választásáról, ha az nem
kötelező.
Könyvvizsgálóvá az választható, aki az erre vonatkozó jogszabályok szerint a könyvvizsgálók
nyilvántartásában szerepel.
A könyvvizsgálót határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági
szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölni. A könyvvizsgálóval, megválasz-
tását (kijelölését) követően, a gazdasági társaság ügyvezetése köt szerződést a polgári jog
általános szabályai szerint.
Ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, meg kell jelölnie azt a tagját, vezető
tisztségviselőjét, illetve munkavállalóját, aki a könyvvizsgálatért személyében is felelős. Ezen
személy kijelölésére csak a gazdasági társaság legfőbb szervének jóváhagyásával kerülhet sor.
A könyvvizsgáló véleményének meghallgatása nélkül a számviteli törvény szerinti
beszámolóról a gazdasági társaság legfőbb szerve nem hozhat döntést. Emellett a könyv-
vizsgáló a gazdasági társaság legfőbb szerve elé terjesztett minden lényeges üzleti jelentést
köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy az valós adatokat tartalmaz-e, illetve
megfelel-e a jogszabályi előírásoknak.
A könyvvizsgáló betekinthet a gazdasági társaság könyveibe, a vezető tisztségviselőktől, a
felügyelő bizottság tagjaitól, illetve a társaság munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a
társaság bankszámláját, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, szerződéseit megvizsgálhatja.
A könyvvizsgáló köteles a gazdasági társaság ügyeivel kapcsolatos üzleti titkot megőrizni.
Nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaság alapítója, illetve tagja (részvényese). Nem
választható könyvvizsgálóvá a gazdasági társaság vezető tisztségviselője és felügyelő
bizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja], továbbá a
gazdasági társaság munkavállalója e minőségének megszűnésétől számított három évig.
69
Ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, a személyi összeférhetetlenségi előírásokat a

könyvvizsgálói tevékenységet végző személyen kívül a gazdálkodó szervezet valamennyi
tagjára (részvényesére), vezető tisztségviselőjére és vezető állású munkavállalójára is
alkalmazni kell.
A könyvvizsgáló a gazdasági társaság legfőbb szervének ülésén köteles részt venni. Ha ez
szükséges, a könyvvizsgálót tanácskozási joggal az ügyvezető szerv, illetve a felügyelő
bizottság ülésére is meg lehet hívni, illetve a könyvvizsgáló maga is kezdeményezheti ezen
üléseken való részvételét. Ez utóbbi esetben a könyvvizsgáló kérelme csak különösen
indokolt esetben utasítható vissza.
Ha a könyvvizsgáló megállapítja, illetve egyébként tudomást szerez arról, hogy a gazdasági
társaság vagyonának jelentős mértékű csökkenése várható, illetve olyan tényt észlel, amely a
vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjainak a törvényben meghatározott
felelősségét vonja maga után, köteles a gazdasági társaság legfőbb szervének összehívását
kérni.
Ha a gazdasági társaság legfőbb szervét nem hívják össze, vagy a legfőbb szerv a
jogszabályok által megkívánt döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló köteles erről a
törvényességi felügyeletet ellátó Cégbíróságot értesíteni.
A könyvvizsgálói megbízás a gazdasági társaság legfőbb szervének döntése alapján
visszahívással, a könyvvizsgálóval kötött szerződésben szereplő időtartam lejártával,
törvényben szabályozott kizáró ok beálltával, illetve a könyvvizsgáló részéről a szerződés
felmondásával szűnik meg. A könyvvizsgáló újraválasztható.
4. A gazdasági társaságok megszűnése
4.1. Általános hatályok

A gazdasági társaság megszűnik, ha
a) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) meghatározott időtartam eltelt,
vagy más megszűnési feltétel megvalósult;
b) elhatározza jogutód nélküli megszűnését;
c) elhatározza jogutódlással történő megszűnését (átalakulását);
d) tagjainak száma egy főre csökken, kivéve, ha az egyes társasági formákra vonatkozó
szabályok ettől eltérően rendelkeznek;
e) a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja;
f) a cégbíróság hivatalból elrendeli törlését;
g) a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti;
h) e törvénynek az egyes társasági formákra vonatkozó szabályai azt előírják.
A gazdasági társaság a cégjegyzékből történt törléssel szűnik meg.
A gazdasági társaság jogutódlással történő megszűnése esetében a jogelőd kötelezettségeiért a
jogutód társaság tartozik helytállni. A jogelőd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek)
felelőssége csak akkor állapítható meg, ha jogutód gazdasági társaság helytállási
kötelezettségének nem tudott eleget tenni.
A gazdasági társaság tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot
terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik.
Ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan
és egyetemleges volt, a helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges a megszűnt
gazdasági társaság kötelezettségeiért. A tagok között a helytállási kötelezettségre tekintettel
felmerült tartozást a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában kell
megosztani.
70
Ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása

alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott
társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot
terhelő kötelezettségekért.
Nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így a korlátolt
felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai, akik a társaság elkülönült jogi
személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és
egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
Különösen fennáll a tagok ezen felelőssége, ha a társaság vagyonával sajátjukként
rendelkeztek, illetve, ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy
csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna,
hogy ez által a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes
teljesíteni.
Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik - a felszámolási eljárás, valamint a
cégbíróság által történő hivatalbóli törlése esetét kivéve -, végelszámolásnak van helye.
4.2. Az átalakulás közös szabályai

Ha a törvény másként nem rendelkeznek, a gazdasági társaság más gazdasági társasággá való
átalakulása során a gazdasági társaság alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Gazdasági társaság átalakulásának minősül a gazdasági társaságok egyesülése (összeolvadás,
beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás) is.
Gazdasági társaság közhasznú társasággá is átalakulhat.
Nem alakulhat át más gazdasági társasággá az a gazdasági társaság, amely felszámolás vagy
végelszámolás alatt áll.
Gazdasági társaság más gazdasági társasággá való átalakulását csak akkor határozhatja el, ha
a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban)
meghatározott vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében teljesítették.
Részvénytársaság átalakulással - a részvénytársaságok egyesülését kivéve - csak zártkörűen
alapítható.
Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság előtársaságként nem működhet. Erre tekintettel a
jogutód gazdasági társaság működése megkezdésének időpontja nem lehet korábbi időpont,
mint a cégbejegyzést követő nap. A jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig a gazdasági
társaság a bejegyzett gazdasági társasági formájában folytatja tevékenységét. A gazdasági
társaság iratain és a megkötött jogügyletek során az átalakulás folyamatban létét kifejezetten
jelezni kell.
Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett
tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági
társaság az átalakulással eleget tud tenni.
4.3. Gazdasági társaságok egyesülése

Beolvadás esetében a beolvadó gazdasági társaság megszűnik, és annak vagyona az átvevő
gazdasági társaságra mint jogutódra száll át, amelynek társasági formája változatlan marad.
Összeolvadás esetében az egyesülő gazdasági társaságok megszűnnek, és vagyonuk az
átalakulással létrejövő új gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át. Összeolvadás során
csak az azonos társasági formájú gazdasági társaságok választhatnak a jogutód gazdasági
társaságnak más társasági formát. Egyébként a jogutód társaság csak a jogelődök
valamelyikének társasági formájában jöhet létre.
71
4.4. A gazdasági társaság szétválása

Különválás esetében a különváló gazdasági társaság megszűnik és vagyona az átalakulással
létrejövő gazdasági társaságokra mint jogutódokra száll át.
Kiválás esetében az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, a társasági szerződése
(alapító okirata, alapszabálya) módosítását követően változatlan társasági formában működik
tovább, a kivált tagok (részvényesek) részvételével és a társasági vagyon egy részének
felhasználásával pedig új gazdasági társaság jön létre.
5. Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok
5.1. A közkereseti társaság (kkt.)

5.1.1. A kkt. fogalmi meghatározása
A közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra
vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű
közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a
társaság rendelkezésére bocsátják.
A társasági szerződésben az általános szabályokon túlmenően meg kell határozni a tagok által
vállalt személyes közreműködés módját, tartalmát és a taggyűlés működésének szabályait.
5.1.2. A társaság belső jogviszonyai
Egyik tag sem köteles vagyoni hozzájárulását a társasági szerződésben megállapított összeget
meghaladóan növelni, vagy veszteség esetén azt kiegészíteni.
A tag a vagyoni hozzájárulását vagy annak értékét a társaság, illetve a tagsági jogviszony
fennállása alatt nem követelheti vissza.
A társaság tagjai személyesen közreműködhetnek a társaság tevékenységében.
A tagot személyes közreműködéséért díjazás illetheti meg.
A társaság az év végén a számviteli törvény szerinti beszámolót készít. A beszámoló
elfogadásáról, valamint a az adózott eredmény felhasználásáról a tagok gyűlése határoz.
Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a nyereség és a veszteség a tagok között a
vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis az a megállapodás, amely valamely
tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár.
5.1.3. Üzletvezetés, képviselet
Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a társaság üzletvezetésére mindegyik tag
jogosult.
A társasági szerződésben a tagok az üzletvezetéssel egy vagy több tagot is megbízhatnak;
ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. A társaság jogi személy tagja az
üzletvezetést a saját szervezeti képviseletére jogosult természetes személy útján látja el.
A vezető tisztségviselőkre vonatkozó személyi előírásokat az üzletvezetéssel megbízott tagra
és a jogi személy tag képviselőjére alkalmazni kell.
Az üzletvezetésre jogosult tagok mindegyike önállóan járhat el. Az üzletvezetésre jogosult tag
a másik ilyen tag tervezett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben az intézkedés - a
halaszthatatlan intézkedések kivételével - mindaddig nem tehető meg, amíg arról a tagok
gyűlése nem határoz.
A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy több üzletvezetésre jogosult tag csak
együttesen járhat el. Egyetértés hiányában bármelyikük jogosult az adott kérdésben a tagok
gyűlésének a döntését kérni. A halaszthatatlan intézkedéseket azonban az üzletvezetésre
72
jogosult tagok önállóan is megtehetik. Az ilyen intézkedésről a többi üzletvezetésre jogosult

tagot haladéktalanul tájékoztatni kell.
A társaságot az üzletvezetésre jogosult tagok képviselik, és a társasági szerződésben
foglaltaknak megfelelően gyakorolják cégjegyzési jogukat.
5.1.4. A társaság legfőbb szerve
A közkereseti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése, amelynek tevékenységében vala-
mennyi tag személyesen vesz részt. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a
társaságnál - annak legfőbb szerveként - taggyűlés működik. Ebben az esetben a társasági
szerződésnek tartalmaznia kell a taggyűlés összehívásának, a határozathozatal eljárási rend-
jének a szabályait.
A tagok gyűlése (taggyűlés) határoz a társaság - üzletvezetés körébe nem tartozó - mindazon
ügyében, amelyet törvény vagy a társasági szerződés a társaság legfőbb szervének a
hatáskörébe utal, illetve amely nem tartozik a társaság szokásos üzleti tevékenységébe.
5.1.5. A társaság külső jogviszonyai
A társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Amennyiben a társasági
vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal
korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.
A társaság vagyonára a tagok perben állása nélkül is, a tagok saját vagyonára pedig csak
perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. A tagok - mögöttes
felelősségük érintése nélkül - a társasággal együtt is perelhetők.
A társaságba belépő tag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a
többi tagéval azonos. Az ettől eltérő megállapodás harmadik személlyel szemben hatálytalan.
5.1.6. A tagsági jogviszony és a társaság megszűnése
Megszűnik a tagsági jogviszony:
a) ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére
nem teljesítette;
b) a tagok közös megegyezésével;
c) a tag kizárásával;
d) rendes felmondással;
e) azonnali hatályú felmondással;
f) a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével;
g) ha annak fenntartása jogszabályba ütközik.
5.2. A betéti társaság (bt.)

A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös
gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy
tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a
többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági
szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért
azonban - e törvényben meghatározott kivétellel - nem felel.
A társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a törvény
másként nem rendelkezik.
A kültag a társaság üzletvezetésére és képviseletére nem jogosult. A tagok gyűlése (taggyűlés)
tevékenységében azonban a kültag is részt vesz.
A beltaggal azonos módon felel a kültag, ha neve szerepel a társaság cégnevében.
Ha a kültag a társasági szerződésben feltüntetett vagyoni betétjét nem vagy csak részben
szolgáltatta, a nem szolgáltatott vagyoni betétje értékéig saját vagyonával felel.
73
Ha a társaságból valamennyi beltag kiválik, a társaság megszűnik, kivéve, ha

a) az utolsó beltag kiválásától számított három hónapon belül új beltag belépését a
cégbírósághoz bejelentik, illetve
b) a kültagok elhatározzák a társaságnak közkereseti társaságként való továbbfolytatását, és
az ennek megfelelő társasági szerződésmódosítást az a) pontban meghatározott határidő alatt
a cégbírósághoz benyújtják.
Ha a társaságból valamennyi kültag kiválik, a társaság megszűnik, kivéve, ha
a) az utolsó kültag kiválásától számított három hónapon belül új kültag belépését a
cégbírósághoz bejelentik, illetve
b) a beltagok elhatározzák a társaságnak közkereseti társaságként való továbbfolytatását, és
az ennek megfelelő társasági szerződésmódosítást az a) pontban meghatározott határidő alatt
a cégbírósághoz benyújtják.
5.3. Közös vállalat

A közös vállalat a tagok által alapított olyan gazdasági társaság, amely kötelezettségeiért
elsősorban vagyonával felel. Ha a vállalat vagyona a tartozásokat nem fedezi, a tagok a
vállalat tartozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk arányában -, kezesként felelnek.
A közös vállalatoknak a gazdasági életben történő jelenléte olyan szinten minimális, hogy a
fogalmi meghatározásán túl a részletes ismertetésétől eltekintünk.
5.4. A korlátolt felelősségű társaság (kft.)

5.4.1. A kft. fogalmi meghatározása
A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű
törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a
társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg
megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság
kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel.
5.4.2. A társaság alapítása
Tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni.
A társasági szerződésben az általános szabályokon túlmenően meg kell határozni:
a) a törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét;
b) a teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének módját és esedékességét;
c) a szavazati jog mértékét;
d) az első ügyvezetőt, több ügyvezető esetén a képviselet módját;
e) a cégjegyzés módját;
f) felügyelő bizottság kötelező létrehozása esetén az első felügyelő bizottság tagjait;
g) könyvvizsgáló kötelező választása esetén az első könyvvizsgáló személyét;
h) a megismételt taggyűlés összehívásának rendjét.
A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll.

A törzsbetét a tagok vagyoni hozzájárulása, amely pénzbeli betétből, illetve nem pénzbeli
betétből, tehát apportból áll.
A jegyzett tőke részét képező nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel
rendelkező forgalomképes dolog, illetve szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog lehet.
Nem pénzbeli hozzájárulásként csak olyan végrehajtás alá vonható dolgot és szellemi alkotást
vagy jogot lehet figyelembe venni, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy
74
hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. Ilyennek kell tekinteni, ha az engedélyt már a
nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásakor megadták.
A törzstőke összege nem lehet kevesebb hárommillió forintnál.
A pénzbetétek összege alapításkor nem lehet kevesebb a törzstőke harminc százalékánál és
egymillió forintnál.
A tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek, az egyes törzsbetétek mértéke azonban
nem lehet kevesebb százezer forintnál. A törzsbetétnek forintban kifejezettnek és tízezerrel
maradék nélkül oszthatónak kell lennie.
Minden tagnak egy törzsbetéte van; egy törzsbetétnek azonban a közös tulajdon szabályai
szerint több tulajdonosa is lehet.
A társaság bejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig
a) a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották, és
b) minden egyes pénzbeli betétnek legalább a felét és összesen legalább egymillió forintot a
társaság számlájára befizették.
Minden tagnak csak egy üzletrésze van. Ha a tag másik önálló üzletrészt szerez meg, eredeti
üzletrésze az átvett üzletrésszel megnövekszik.
Egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet. Ezek a személyek a társasággal szemben egy
tagnak számítanak; jogaikat - ideértve a társasági szerződés megkötését is - csak közös
képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen
felelnek.
A közös képviselőnek a résztulajdonosok személyében és tulajdoni hányadában beállt vala-
mennyi változást be kell jelentenie a társaságnak. A képviselő személyének megváltozását az
új közös képviselőnek kell bejelentenie.
Az üzletrész a társaság tagjaira - a társaság saját üzletrészét kivéve - szabadon átruházható. A
társasági szerződésben a tagok egymásnak elővásárlási jogot biztosíthatnak.
Az üzletrészt kívülálló személyre csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes
mértékben befizette, a törvényben rögzített kivételektől eltekintve. A tagot, a társaságot vagy
a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az adásvételi szerződés útján
átruházni kívánt üzletrészre elővásárlási jog illeti meg.
Az elővásárlási jog átruházása semmis. Az elővásárlási jogról érvényesen lemondani nem
lehet.
Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és
kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át.
Az üzletrész átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli.
A tag halálával vagy megszűnésével üzletrésze átszáll a jogutódra. A társasági szerződés az
átszállást kizárhatja, ebben az esetben azonban a szerződésben rendelkezni kell az
üzletrésznek a tagok vagy a társaság által történő megváltásáról. Ha a tag jogutód nélkül
szűnik meg, a társaság az üzletrészt - értékének megtérítése mellett - magához vonja.
Az üzletrész csak átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés esetén osztható fel. A
felosztáshoz a taggyűlés hozzájárulása szükséges.
A törzsbetét legkisebb mértékére vonatkozó rendelkezéseket az üzletrészek felosztása
esetében is alkalmazni kell.
5.4.3. A taggyűlés
A taggyűlés a társaság legfőbb szerve. A taggyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni.
A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
a) a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény
felhasználására vonatkozó döntést;
b) pótbefizetés elrendelése és visszatérítése;
c) osztalékelőleg fizetésének elhatározása;
75
d) üzletrész felosztásához való hozzájárulás és az üzletrész bevonásának elrendelése;

e) a tag kizárásának kezdeményezéséről való határozat;
f) a magához vont üzletrész tagok általi megvásárlásának elhatározása;
g) a törvényben foglalt kivétellel az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának
megállapítása, valamint, ha az ügyvezető a társasággal munkaviszonyban is áll, a munkáltatói
jogok gyakorlása;
h) a felügyelő bizottság tagjainak megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása;
i) a könyvvizsgáló megválasztása és visszahívása;
j) olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyveze-
tőjével vagy azok közeli hozzátartozójával [Ptk. 685. § b) pont] köt;
k) az alapításért felelős tagok, az ügyvezetők és a felügyelő bizottsági tagok ellen kártérítési
igények érvényesítése;
l) a társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása,
m) a társasági szerződés módosítása;
n) mindazon ügyek, amelyeket törvény vagy a társasági szerződés a taggyűlés kizárólagos
hatáskörébe utal.
másolatot kérhet.
5.4.4. Az ügyvezetők
A társaság ügyeinek intézését és a társaság képviseletét a tagok közül vagy kívülálló
személyek köréből választott egy vagy több ügyvezető látja el. A társasági szerződés úgy is
rendelkezhet, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és képviseletre; ilyenkor őket kell
ügyvezetőknek tekinteni.
Az ügyvezető a társaság tagjairól nyilvántartást (a továbbiakban: tagjegyzéket) vezet.
A tagjegyzéken fel kell tüntetni:
a) valamennyi tag nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét) és törzsbetétét;
b) a törzstőke mértékét;
c) a társasági szerződésnek az esetleges pótbefizetésekre és mellékszolgáltatásokra, valamint
az üzletrész átruházásának korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezéseit.
A tagok személyében vagy üzletrészeiben bekövetkezett minden változást, így az üzletrészek
átruházását (átszállását), felosztását, a társaság tulajdonába kerülését vagy bevonását az
ügyvezetőnek át kell vezetnie a tagjegyzéken.
5.4.5. A társaság megszűnése

A társaság megszűnésének elhatározásához a taggyűlésnek legalább háromnegyedes
szótöbbséggel hozott határozata szükséges.
5.4.6. Az egyszemélyes kft.
A társaságot egy tag is alapíthatja, illetve ilyen társaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő
társaság valamennyi üzletrészének tulajdonát egy tag szerzi meg .
Egyszemélyes társaság alapításához alapító okirat elfogadására van szükség. Az alapító okirat
tartalmára és alakszerűségére a társasági szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
Egyszemélyes társaság alapítása esetén a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a teljes
pénzbetétet be kell fizetni, illetve valamennyi nem pénzbeli betétet a társaság rendelkezésére
kell bocsátani.
Az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződés érvényességéhez a szerződés
írásba foglalása szükséges.
Az egyszemélyes társaságokra a többszemélyes társaságokra vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
76
5.5. A részvénytársaság (rt.)

5.5.1. Általános szabályok
A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű
részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes)
kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási
értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért - törvényben
meghatározott kivétellel - a részvényes nem felel.
Az összes részvény névértékének összege a részvénytársaság alaptőkéje (jegyzett tőkéje).
A részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik.
Zártkörűen működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei nyilvános forgalomba
hozatalára nem kerül sor.
Nyilvánosan működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei részben vagy egészben
nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra.
A részvénytársaság legfőbb szerve az alapító okirat, illetve az alapszabály módosítására
irányadó szabályok szerint - az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések
figyelembevételével - határozhat a részvénytársaság működési formájának
megváltoztatásáról. Ebben az esetben az új működési formának megfelelően a nyilvánosan
működő részvénytársaságnak alapszabályt, a zártkörűen működő részvénytársaságnak alapító
okiratot kell készítenie.
5.5.2. A részvénytársaság alapítása
A részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb húszmillió forintnál.
A pénzbeli hozzájárulás összege alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke harminc
százalékánál és tízmillió forintnál.
A részvénytársaság zárt körben vagy nyilvános eljárással alapítható.
5.5.2.1. Zártkörű alapítás
Zártkörű alapítás során az alapítók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a zártkörűen működő
részvénytársaság valamennyi részvényét átveszik.
Az alapítók a részvénytársaság alapításáról, a részvények átvételére vonatkozó
kötelezettségvállalásról, valamint a részvénytársaság szervezetéről és működéséről az alapító
okiratban rendelkeznek.
Az alapító okiratban – az általános szabályokon túlmenően - meg kell határozni:
a) az alaptőke összegét, az alapításkor befizetendő pénzbeli hozzájárulás összegét és a
részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke befizetésének egyéb feltételeit;
b) az alapítók nyilatkozatát a valamennyi részvény átvételére vonatkozó kötelezettség-
vállalásról és a részvényeknek az alapítók közötti megoszlásáról;
c) az alapítás során kibocsátandó részvények számát, névértékét, illetve kibocsátási értékét, a
részvények típusát és előállításuk módját, valamint a részvények más részvénytípusba tartozó
részvényre történő átalakításának a szabályait;
d) az igazgatóság tagjainak számát, az első igazgatóság tagjainak nevét és lakóhelyét;
e) a felügyelő bizottság tagjainak számát, az első felügyelő bizottság tagjainak nevét és
lakóhelyét;
f) a könyvvizsgáló megbízatásának időtartamát és a részvénytársaság első könyvvizsgálójának
nevét, lakóhelyét;
g) a részvénytársaság cégjegyzésének módját;
h) a közgyűlés összehívásának módját, továbbá a szavazati jog gyakorlásának feltételeit és
módját;
i) a részvénytársaság hirdetményei közzétételének módját;
77
j) az alapítás várható költségeit.

Nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása esetén az alapító okirathoz mellékelni kell a
könyvvizsgáló jelentését, amely tartalmazza a nem pénzbeli hozzájárulás leírását és
értékelését - ezzel összefüggésben a könyvvizsgáló arra vonatkozó megállapítását, hogy a
nem pénzbeli hozzájárulásnak az alapítók által előzetesen megállapított értéke összhangban
van-e az ellenében adandó részvények számával, névértékével -, valamint a könyvvizsgáló
által alkalmazott értékelési szempontok ismertetését. A részvénytársaság választott
könyvvizsgálója a nem pénzbeli hozzájárulás értékének előzetes felülvizsgálatára nem
jogosult.
Nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotás,
valamint vagyoni értékű jog, illetve az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton
alapuló követelés lehet. Az alapító, illetve a részvényes munkavégzésre vagy más személyes
közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását azonban nem
pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet.
A független könyvvizsgáló jelentését az alapító okirattal együtt meg kell küldeni a
cégbíróságnak; a részvénytársaság ezzel egyidejűleg gondoskodik a független könyvvizsgálói
jelentésnek a Cégközlönyben történő közzétételéről.
A részvénytársaság cégbejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem
benyújtásáig
a) a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az alapító okiratban átvenni vállalt
részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább harminc százalékát, de összesen
legalább tízmillió forintot befizették,
b) a nem pénzbeli hozzájárulást - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a részvénytársaság
rendelkezésére bocsátották.
5.5.2.2. Nyilvános alapítás
A nyilvánosan működő részvénytársaság - az értékpapírokra vonatkozó törvényi
rendelkezésekben meghatározott feltételek szerint - nyilvános eljárással, részvényjegyzés
útján alapítható.
A részvényjegyzés az alapítási tervezetnek megfelelően, az abban foglaltakkal megegyező
módon történik. Az alapítási tervezet eredeti példányát közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba kell foglalni, és az arról készített másolatokat közjegyzővel kell hitelesíttetni.
Az alapítók az alapítási tervezetet az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezéseknek
megfelelően elkészített tájékoztató részeként teszik közzé.
A részvényjegyzés a jegyzési ív aláírásával történik. A részvényjegyző - kivéve azt az
alapítót, aki nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltat - köteles az általa jegyzett összeg legalább
tíz százalékát az alapítók által megjelölt módon a jegyzéssel egyidejűleg befizetni.
Ha több részvényt jegyeztek, mint amennyit a részvénytársaság az alapítási tervezet szerint
kibocsát (túljegyzés), az alapítók - ha az alapítási tervezet erre feljogosította őket -, az
alapítási tervezetben meghatározott szempontok szerint döntenek a túljegyzés elfogadásáról,
vagy visszautasításáról. Ha az alapítási tervezet nem jogosította fel az alapítókat a
túljegyzésről való döntésre, a többlet elfogadásáról vagy visszautasításáról - az alaptőke
megállapítása során - az alakuló közgyűlés dönt.
Az alapítás meghiúsul, ha a részvénytársaság tervezett alaptőkéjét megtestesítő valamennyi
részvényt vagy - az alapítási tervezet ilyen rendelkezése esetén - a jegyzési minimumnak
megfelelő számú részvényt a részvényjegyzésre megállapított zárónapig nem jegyezték le,
kivéve, ha a részvényjegyzést jegyzési garanciavállalás biztosítja.
Abban az esetben, ha a részvényjegyzés során csak a jegyzési minimumnak megfelelő számú
részvényt jegyezték le, a részvénytársaság alaptőkéjét a jegyzett részvények névértékének
összege alapján kell megállapítani.
78
Az alapítás meghiúsulása esetén a részvényjegyzés során befizetett összeget a befizetést

teljesítő részére tizenöt napon belül, levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség
teljesítéséért az alapítók és a forgalomba hozatalban közreműködő befektetési vállalkozás
egyetemlegesen felelnek.
Az alapítók az eredményes részvényjegyzés zárónapjától számított hatvan napon belül
kötelesek megtartani az alakuló közgyűlést.
Az alakuló közgyűlés megnyitásáig a részvényjegyző köteles a jegyzés alkalmával fizetett
összeget az általa jegyzett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének harminc
százalékára kiegészíteni azzal, hogy legalább tízmillió forint pénzbeli hozzájárulásnak
rendelkezésre kell állnia.
Az alakuló közgyűlés:
a) megállapítja a részvényjegyzés eredményességét;
b) dönt a túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról, kivéve, ha az alapítók az alapítási
tervezetben ezt a jogot maguknak tartották fenn;
c) megállapítja az alapszabályt;
d) megválasztja az első igazgatóságot, a felügyelő bizottságot és a könyvvizsgálót, kivéve, ha
az alapítók az alapítási tervezetben ezt a jogot maguknak tartották fenn. Az alakuló közgyűlés
a határozatokat egyszerű szótöbbséggel hozza.
5.5.3. A részvénytársaság szervezete
5.5.3.1. A közgyűlés
A közgyűlés a részvénytársaság legfőbb szerve, amely a részvényesek összességéből áll.
A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó köröket a törvény taxatíven felsorolja:
a) döntés - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - az alapító okirat (alapszabály) meg-
állapításáról és módosításáról;
b) döntés a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról;
c) a részvénytársaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének elhatározása;
d) a törvényi kivétellel az igazgatóság tagjainak, továbbá a felügyelő bizottság tagjainak és a
könyvvizsgálónak a megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása;
e) a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény
felhasználására vonatkozó döntést is;
f) döntés - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - osztalékelőleg fizetéséről;
g) döntés a részvények típusának átalakításáról;
h) döntés a nyomdai úton előállított részvény dematerializált részvénnyé történő átalakí-
tásáról;
i) az egyes részvénysorozatokhoz fűződő jogok megváltoztatása, illetve az egyes részvény-
fajták, osztályok átalakítása;
j) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az átváltoztatható vagy jegyzési jogot
biztosító kötvény kibocsátásáról;
k) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az alaptőke felemeléséről;
l) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az alaptőke leszállításáról;
m) döntés a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlásának kizárásáról;
n) döntés - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a saját részvény megszerzéséről, továbbá
a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében a saját részvényre kapott nyilvános vételi
ajánlat elfogadásáról;
o) döntés minden olyan kérdésben, amit törvény vagy az alapító okirat (alapszabály) a
közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal.
A közgyűlést az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott gyakorisággal, de legalább
évente egyszer össze kell hívni. Szükség esetén rendkívüli közgyűlés bármikor összehívható.
A közgyűlést - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az igazgatóság hívja össze.
79
5.5.3.2. Az igazgatóság
Az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető szerve.
Az igazgatóság legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Elnökét
maga választja tagjai közül. Az igazgatóság elnökének, illetve tagjának tisztsége erre irányuló
munkaviszony keretében nem látható el.
Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja. Az igazgatóság tagjainak egymás
közötti feladat- és hatáskör megosztásáról az igazgatóság által elfogadott ügyrendben kell
rendelkezni.
Az igazgatóság gondoskodik a részvénytársaság üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről.
5.5.4. A részvénytársaság megszűnése
A részvénytársaság közgyűlése a szavazatok háromnegyedes többségével elhatározhatja a
részvénytársaság megszűnését.
A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetében a tartozások kiegyenlítése után
fennmaradó vagyont - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a részvényesek között az
általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve nem pénzbeli hozzájárulások
alapján, részvényeik névértékének arányában kell felosztani. Ha a részvénytársaság
likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvényt bocsátott ki, a vagyon
felosztásakor az elsőbbségi részvény biztosította jogokat figyelembe kell venni.
5.5.5. Az egyszemélyes rt.
Részvénytársaság a zártkörű alapítás szabályai szerint úgy is alapítható, hogy valamennyi
részvényét egy személy, az alapító részvényes veszi át. Egyszemélyes részvénytársaság
létrejöhet úgy is, hogy már működő részvénytársaság valamennyi részvényének tulajdonjogát
egy részvényes szerzi meg.
Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek tulajdonjogát egy részvényes
szerzi meg, a részvénytársaság zártkörűen működik tovább.
Egyszemélyes részvénytársaság alaptőkéjét bejegyzési kérelmének benyújtásáig
maradéktalanul be kell fizetni.
Egyszemélyes részvénytársaságnál a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a részvényes
írásban dönt, amelyről a vezető tisztségviselőket értesíteni köteles.
6. Kapcsolódó vállalkozások – az egyesülés
Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági

tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi
személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem
törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.
Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási és közös
gazdálkodási tevékenységet (a továbbiakban együtt: kiegészítő gazdálkodási tevékenységet) is
végezhet.
Az egyesülésekre vonatkozó részletes szabályok ismertetésétől – azok gazdasági életben
betöltött szerepe és számaránya miatt – eltekintünk.
80
7. Befolyásszerzés gazdasági társaságban
Jelentős befolyással rendelkezik a tag (részvényes), ha az ellenőrzött társaságnál a

szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik.
Többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a tag, illetve részvényes (a
továbbiakban: uralkodó tag), ha az ellenőrzött társaságnál a szavatok több mint ötven
százalékával rendelkezik.
Közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik az uralkodó tag, ha az ellenőrzött
társaságnál a szavazatok több mint háromnegyed részével rendelkezik.
A jelentős, többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállását az annak
létrejöttét követő harminc napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az
ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak; a bejelentéssel egyidejűleg
gondoskodik a befolyásszerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről.
Részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok kölcsönösen jelentős mértékű
befolyása esetén az a gazdasági társaság, amelynek befolyása először került a Cégközlönyben
közzétételre, megtarthatja teljes részesedését, a másik gazdasági társaság azonban
részesedésének a szavazatok huszonöt százalékát meghaladó részét megtestesítő részesedését
köteles elidegeníteni.
Ha a jelentős mértékű befolyás tényének közzétételére a Cégközlöny azonos számában kerül
sor, az elidegenítési kötelezettség azt a gazdasági társaságot terheli, amely a bejelentési
kötelezettségének későbbi időpontban tett eleget.
8. Az európai uniós alapok
A társasági törvény megalkotása során figyelemmel voltak a jogharmonizációs eljárás során

az uniós normákra. Ezt mindenekelőtt a Tanács 68/151/EGK, 77/91/EGK, 78/855/EGK,
82/891/EGK irányelveit és a Tanács 89/667/EGK irányelvét az egyszemélyes korlátozott
felelősségi formájú társaságokról és a Tanács 92/101/EGK irányelvét a Tanács 77/91/EGK
irányelvének módosításáról jelenti.
A társasági törvény létrehozása során figyelembe vették a korábbi ezen tárgyú joganyag
gyakorlati felhasználása során szerzett tapasztalatokat, illetve az uniós normákat, így a
társaságok jogi környezete már a csatlakozás időpontjában EU-kompakt normákat
tartalmaznak.
9. Az egyéni vállalkozás általános szabályai
Egyéni vállalkozás: a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy

vagy - a törvényben meghatározott esetben - külföldinek minősülő külföldi állampolgár
gazdasági tevékenysége.
Gazdasági tevékenység: az üzletszerűen - ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés
céljából, rendszeresen - folytatott termelő vagy szolgáltató tevékenység.
9.1. Egyéni vállalkozás alapítása

Egyéni vállalkozás alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki cselekvőképes,
lakóhelye van, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.
81
Ha a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő külföldi állampolgárt önálló

vállalkozóként gazdasági célú letelepedésre külön törvény feljogosít, egyéni vállalkozás
alapítására ez a természetes személy is jogosult, feltéve, hogy cselekvőképes, tartózkodási
engedéllyel rendelkezik, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.
Egyéni vállalkozás – kivéve a mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó
szolgáltatás - vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható.
A vállalkozói igazolványt kérelemre - az erre rendszeresített egységes nyomtatvány
kitöltésével -, a vállalkozó székhelye szerint illetékes, az okmányirodák kijelöléséről és
illetékességi területéről szóló kormányrendeletben meghatározott - körzetközponti feladatokat
ellátó - települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: körzetközponti
jegyző) adja ki.
Az egyéni vállalkozó csak egy vállalkozói igazolványt kaphat. Az igazolvány alapján több
tevékenységet folytathat és több telephelyet, fióktelephelyet (üzletet, termelő-, szolgáltató
egységet) tarthat fenn.
A vállalkozói igazolvány kiadása csak akkor tagadható meg, ha a kérelem teljesítése
jogszabályba ütközik.
Nem kaphat vállalkozói igazolványt:
a) akit gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt
jogerősen, végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek;
b) akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó végrehajtandó szabad-
ságvesztésre ítéltek; utóbbi két esetben addig, amíg az elítélt nem mentesült a büntetőítélet
hátrányos jogkövetkezményei alól,
c) akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt
tevékenységre;
d) aki egyéb jogszabályban - törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben
- meghatározott, a tevékenységre előírt foglalkoztatási tilalom alá esik;
e) aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja;
f) akinek a korábban kiadott vállalkozói igazolványát visszavonták, a tartozás kiegyenlítéséig;
akinek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van.
9.2. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása

Az egyéni vállalkozó tevékenységét az egyéni vállalkozói igazolvány birtokában kezdheti
meg, és az abban meghatározott tevékenység keretei között folytathatja.
Az egyéni vállalkozó tevékenységét a tevékenység folytatására irányadó jogszabály előírásai
szerint, ha a tevékenység folytatását jogszabály más hatósági engedélyhez is köti, csak ennek
birtokában kezdheti meg és folytathatja.
Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabá-
lyokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel, vagy az alkalmazottai, illetve
segítő családtagjai között van olyan személy, aki az előírt képesítéssel rendelkezik. Ha az
egyéni vállalkozónak több telephelye (fióktelephelye) van, a képesítési követelményekre
vonatkozó előírásokat valamennyi telephelyen (fióktelephelyen) érvényesíteni kell.
Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában.
Az egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási
intézményi tanulót foglalkoztathat. Segítő családtagként a vállalkozó közeli hozzátartozója
[Ptk. 685. § b) pont], továbbá a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa,
házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa foglalkoztatható.
Az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával,
korlátlanul felel.
82
Természetes személy csak egy egyéni vállalkozást alapíthat és egyidejűleg nem lehet
gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja.
Az egyéni vállalkozó székhelyét, nyílt árusítású üzletét, termelő-, szolgáltató egységét az ott
folytatott alapvető tevékenységre utaló cégtáblával köteles megjelölni. A cégtáblán fel kell
tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, az üzlettől, termelő-, szolgáltató egységtől eltérő helyen
levő székhelyét.
Megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha:
a) az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja;
b) az igazolványt a körzetközponti jegyző a visszavonta;
c) az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve: ha vállalkozói
tevékenységét özvegye vagy örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az
egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja.
Az egyéni vállalkozó özvegye, továbbá özvegy hiányában vagy annak egyetértésével örököse,
illetve cselekvőképességének elvesztése esetén a törvényes képviselője - ha megfelel a
törvényben előírt feltételeknek - a vállalkozó elhalálozása, illetőleg cselekvőképességének
elvesztése időpontjától számított három hónapon belül a körzetközponti jegyzőnek történő
bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást.
9.3. Az egyéni cég

Az egyéni vállalkozó - kérelmére - a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezhető. Az egyéni
cég nem jogi személy. A cégbírósághoz intézett bejelentésre, eljárásra a bírósági cégnyil-
vántartásról szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Az egyéni cég a gazdasági
társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával egyszemélyes
korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakulhat át.
10. Irodalom
Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény
Az illetékről szóló 1990.CXIII.tv.
A gazdasági társaságokról 1997.CXLIV.tv.
A cégeljárásról szóló 1997.CXILV.tv.
A közzétételi költségtérítésről 9/1998.(V.23.) IM. rendelet
83
II./B. A vállalati stratégia főbb elemei
1. Stratégia az üzleti életben
Az üzleti életben a stratégiaalkotáson egy vállalat számára hosszabb távra kitűzött célhoz
(misszióhoz) vezető utak kellően alapos kidolgozását, ezen célelérési módok értékelését követő
választást, illetve bizonyos – a környezeti feltételek kedvezőtlen alakulását is „kivédeni”
igyekvő – alternatív „részben kerülő, tartalék” útvonalak nagyvonalú feltérképezését értjük.
A stratégia – mint arra a fenti definíció is utal – erőteljesen környezet függő. A II.
világháborút követő időszakban ezért folyamatosan változtak a vállalatok stratégiaalkotási
módjai – az üzleti környezeti feltételek egyre bonyolultabbá válásával –, a stratégia
készítésében az informális eljárásoktól a vállalatok eljutottak az összetett rendszer koncep-
ciókig. Ha röviden jellemezni szeretnénk ezeket a módszereket a következő fejlődési vonalat
– és jellemzőit – emelhetjük ki.
Informális tervezés
A stratégia kizárólag a „tervező fejében” létezik, a vállalkozás jövőjéről alkotott nagyvonalú
képek formájában. A módszer a környezet stabilitása, a nem túl széles termékválaszték esetén
alkalmazható.
Pénzügyi tervezés
A terv már formalizált, időtávja viszont meglehetősen rövid időre – általában csak egy évre
előre – vetíti ki az elvárásokat, és a szervezeti teljesítményt kizárólag a működés
eredményességét kifejező pénzügyi mutatókkal (profit, árbevétel, likviditás, készlet szintek,
stb.) jellemzik.
Hosszú távú tervezés
Az erőteljesen formalizált (pl. operációkutatási eljárások) alkalmazásával, hosszú távra – 3-5
évre – előre is prognosztizálni kívánják a piaci igényváltozásokból következő szervezeti
válaszokat. A terv komplex, sőt sokszor túlzottan részletesen rögzíti az egyes szervezeti
egységek említett periódusra vonatkozó feladatait.
Napjainkban az u.n. „puha” módszerek jelentek meg, amelyek alkalmazásával a vállalat-
vezetők probléma megközelítésében az intuitív, kreatív elképzelésekre helyeződött át a
hangsúly. Vizsgáljunk meg először a formális tervezési időszak kezdetéből való – de
napjainkig is ható érvényességű – elgondolást, amelyet a következő alpontban részletezünk.
1.1. A „Design School” modell

A 60-as évek első felében a Harvard Business School iskolában oktatott stratégiai tervezési
ismeretek lényegét foglalja össze ez a koncepció, a későbbiekben – bizonyos kiegészítésekkel
– SWOT modellnek is nevezték el. Az eljárás a környezet, a szervezeti célok, a stratégiák és
(megvalósításuk) akcióinak komplex, rendszerszemléletű megközelítésére törekszik. A vállalati
sikeresség alapfeltétele ebben a modellben a vállalatra ható/működésére jellemző
külső/belső feltételek részletes elemzése; azaz a piaci sikert – a környezeti lehetőségek
kiaknázását – a szervezet belső erősségeinek tudatos ki- vagy felhasználásával lehet elérni. A
környezet fenyegetéseit a „gyenge pontok” megerősítésével, vagy ennek hiányában a piaci
szegmensről való kivonulással lehet elkerülni. (A modellt a 44. sz. ábrán mutatjuk be.)
84
44. ábra: A „Design School” modell

(Forrás: Barakonyi K.: Stratégiai tervezés, 1999.)
A koncepció sikeres alkalmazásához s a vállalat vezetésének szükséges felvállalnia a

következő feltételeket.
• A stratégiaalkotást irányított, tudatos gondolkodásként fogják fel.

• A folyamat felelőse a stratéga, a legfelső vezető legyen.
• A stratégia megformálása legyen egyszerű és informális, ha a problémák nagyon rosszul
strukturáltak.
• A stratégia minden esetben egyedi – a speciális helyzetnek megfelelő – legyen és kreatív
gondolkodásból származzon.
• A folyamaton végighaladva (legalább) egy teljes részletességgel kimunkált stratégiához
kell eljutni.
• A véglegesnek tekintett és kimunkált stratégiát következetesen meg kell valósítani, ennek
egyes fázisaiban (költségvetés készítés, ösztönzők alkalmazása és a részfeladatok
ütemezése) a választott stratégia követelményeihez kell alkalmazkodni.
A modell hibája, hogy túlságosan informális jellegű, a célok meghatározásában nagyvonalú

és nincs rendszeres visszacsatolás arról, hogy a részfeladatok elvégzésével a célokhoz
mennyire jutottunk közel, vagy éppen mikor kezdtünk el távolodni tőlük.
A 70-es évekre az említett hiányosságok kiküszöbölésére számtalan új elméleti irányzat jelent

meg, amelyek közül megemlítjük a begyakorlási görbe elméletét, az ún. PIMS modellt, vala-
mint a piaci részesedés - piaci növekedés mátrixot, vagy közismertebb nevén BCG-mátrixot.
(Az említett elgondolások részletesen bemutatottak Barakonyi Károly fentebb idézett
könyvében.)
85
Ezt követően kiemelünk egy az említett időszakban született és napjainkban is alkalmazott

elgondolást.
1.2. A piaci vonzerő-versenyképesség mátrix

A mátrix kidolgozására a McKinsey tanácsadó cég kapott megbízást – napjainkra több mint
130 milliárd USD bevételével a világ legnagyobb ipari vállalkozásává vált – General
Electric-től. A tanácsadó által kialakított – és bármely vállalkozás számára hasznosítható –
módszertant néhány fontosabb részletével szemléltetjük.
Az elemzés kiindulási keretét a 45.sz. ábra adja meg, amelynek egyes lépéseit pontokba
szedve ismertetjük.
45. ábra: A piaci vonzerő-versenyképesség portfolió kidolgozásának menete

(Forrás: Barakonyi K.: Stratégiai tervezés, 1999.)
1.2.1. A kritikus tényezők kijelölése
A módszer a verseny-pozíciót meghatározó tényezőket két csoportra osztja, amelyeknek
elhatárolása abból adódik, hogy azok a stratégia tervezői által mennyire befolyásolhatók. A
piac vonzerejét, külső tényezők határozzák meg, amelyekre a stratégiát készítő nem, vagy
csak kis mértékben tud hatni, és amelyek a következő folyamatokkal, mutatókkal jellemez-
hetők (mérhetők):
• a piac mérete, növekedési üteme, változásainak ciklikussága (hiánya);
• a piacra lépés lehetőségei, korlátai, a piaci verseny szereplői;
• az elérhető jövedelmezőség, a technológia költségessége;
• az infláció mértéke, az állami beavatkozások, adópolitika;
• a munkaerő-kínálat struktúrája, társadalombiztosítási és szociális kérdések;
• a politikai-jogi intézmény- és szabályozórendszer, a környezetvédelemi előírások, stb.
86
A piaci versenypozíciót másik oldalról a vállalat belső változói adják meg. Ezek a stratégiáért
felelős döntéshozók által már jobban befolyásolhatók, sőt elemzésük is „viszonylag”
könnyebb, mivel a piaci versenytársak eredményeihez való hasonlítás jól értékeli saját
színvonalunkat. A vállalkozás erejét, versenyképességét jellemezhetik:
• az elért piaci részesedés nagysága (a nagyobb versenytársakhoz is hasonlítva);
• az elosztó- és szervízhálózat fejlettsége, a marketingtevékenység eredményessége;
• a gyártás színvonala, rugalmassága és a K+F lehetőségei;
• a termék (szolgáltatás) minősége, megbízhatósága, a vállalati image;
• a pénzügyi erőforrások, vállalati kultúra, vezetési színvonal, munkatársak felkészültsége
és lojalitása, stb.
1.2.2. A kritikus tényezők értékelése
Az előzőekben tételesen felsorolt kritikus tényezőeket szakértői munkában egyenként
minősítik, általában egy ötfokozatú skála szerint értékelik. Az elemzés árnyaltabbá tétele
érdekében az említett tényezőket – az értékelésüket megelőzően – még külön-külön súlyoz-
hatjuk is, pl.: az elért piaci részesedés 0,75-ös súllyal, míg a pénzügyi erőforrások 0,9-es
szorzóval kerülnek figyelembe vételre, – a példaként jelzett – ötfokozatú értékelésben. A
módszer ilyen finomítása az egyes tényezők – összvállalati versenypozíciót – befolyásoló
erejét finomítottan érzékeltetheti.
1.2.3. A stratégiai pozíció meghatározása
Az értékelések eredményeképpen a vállalkozás helyzete egy portfólió-mátrixban jeleníthető
meg, amelyben a versenyképesség és a piac vonzereje az egyes dimenziók. Minél nagyobbak
a vállalat egyes dimenziók szerinti értékpontszámai, annál előnyösebb pozíciója a
versenytársakhoz képest. Továbbfejlesztve az elemzést, például az adott értékpontszám körül
egy körrel szemléltethető a piac nagysága, míg abban egy körcikk utalhat a vállalat piaci
részesedésére.
1.2.4. A tényezők előrejelzése és a jövőbeni stratégiai pozíció megállapítása
A bemutatott elemzés a múlt egy adott időpontjában érvényes helyzetet jelenítette meg, ebből
hosszabb távra érvényes stratégiai döntéseket nem lehet meghozni, hiszen szükség van még
az egyes – vállalati helyzetet befolyásoló – tényezők alakulásának előrejelzésére, sőt a
versenytársakat is hasonlóan jellemző egyedi értékei alakulásának felderítésére. Mivel ezek a
változások komoly bizonytalanságot hordozhatnak magukban, így a tervező feladata előre
elhatározott biztonsági határok közötti, legvalószínűbb értékek kimunkálására terjedhet.
Ezekből a vállalkozás a verseny pozíciójának javulását, vagy romlását állapíthatja meg,
természetesen mindkét esetben a belső erőforrásainak hatékonyabb felhasználásával, sőt még
az esetlegesen kedvezőtlen külső környezeti változást – a versenytársaihoz képest –
előnyösebb piaci helyzetbe való kerülésére is „átfordíthatja”.
A stratégia-alkotási módszerek közül tekintsünk át még egy olyan irányzatot, amelynek

megfontolásai minden vállalkozás életében lényegesek. Közismert tény, hogy a fogyasztói
igények szüntelenül változnak, és ezek megújulását csak azok a vállalatok tudják sikerrel
kiszolgálni, amelyek a kellő időben új termékekkel jelennek meg a piacon. Az új termék
kifejlesztésének és sikeres piaci szereplésének ismereteit foglaljuk össze, a stratégiai
ismeretek „felvillantásának” befejezéseként.
87
2. A termék-életgörbe elmélet lényeges hatásai a stratégiaalko-

tásra
Az elméletet a 46. sz. ábra szerint tárgyaljuk, amelyhez a módszertan sikeres alkalmazásához
szükséges néhány alapvető tudnivalót is összefoglalunk.
46. ábra: Egy új termék kifejlesztésének tevékenységei és egyes gazdasági jellemzői

(Forrás: Iványi A. – Hoffer Ilona: Innováció a gazdálkodásban, 1999.)
A megközelítés lényege, hogy a piaci elvárásokat – azaz a külső változót – próbálja meg a
belső adottságok legkedvezőbb kombinációjaként megjelenő, időben történő termék-
kifejlesztéssel kezelni. Az elmélet arra is ráirányítja a figyelmet, hogy minden termék a
fogyasztói igények változására válaszul, „nagyjából” hasonló keresleti görbével jellemezhető,
a piaci szereplésének ideje alatt. Ha mindezen megállapításokhoz hozzátesszük, hogy a
különböző termékek kifejlesztésének egy kvázi közös, általánosítható ciklusa is van, akkor a
46 sz. ábrán látható görbesereggel írhatjuk le a termék – ötletének megszületésétől a termék
piacról való kivonásáig terjedő – életútját, amelyet termék-életgörbének nevezünk.
Néhány megjegyzés a 46. sz. ábrához (görbékhez).

Az „M” jelű görbe, amely fogyasztói igény megismerésétől a termék piacról való kivonásáig
terjedően az összes ráfordítás-bevétel összegét közelíti, minden termék esetében más-más
88
termék életutat jelölhet – néhány héttől akár több évtizedig –, de általában hasonló iparágak,
un. főtermékeinél közelítőleg egyforma.
Az egymással konkuráló termékek ráfordításai-bevételei esetében a fenti megállapítások
hasonlóak, azzal, hogy a versenyképesebb termék bevétele sokszorosa is lehet a hasonló
tulajdonságokkal bíró – akár közelítőleg hasonló életszakaszú – termékének.
Az ábra „alsó felében” bemutatott görbék a kvázi hasonló tulajdonságokkal bíró termékeket
előállító, de „különböző felkészültséggel menedzselt vállalkozások” egyedi marketing
stratégiájának megfelelően, egymástól lényegesen eltérhetnek. Az ábra „felső részében” az
„M” görbe összbevétel részében így jelentős különbségek mutatkozhatnak, az említett
összehasonlítható termékek esetében is.
A görbék alakjának „megjóslása” a stratégia alkotás legfontosabb feladata. Hibás döntésnél
egyes vállalkozások jövője akár évekkel azelőtt is megpecsételődhet, hogy a terméket a piac-
ról kivonnák. Például az autóiparban egy új modell kifejlesztése 5-6 évet is igénybe vehet,
amely iránt a piacon, 7-8 éven keresztül lehet kereslet. Ha egy gyár, az általában 4-5 modellje
közül, akárcsak egynél is rossz döntést hoz (pl.: később kezdi a fejlesztést, rossz formatervet
alkalmaz, stb.), akkor az ebből származó fejlesztési költségtöbblete, valamint árbevétel kiesé-
se – az említett közel tíz éves periódusban és a szokásos autóipari nyereségráták figyelembe
vételével – több mint egy éves árbevételének kiesését is jelentheti, azaz csődjéhez is vezethet.
Az említett példával zárva stratégiai ismertetőnket jelezni szeretnénk, hogy a stratégia

kialakításában a felső vezetés felelőssége rendkívül nagy, az esetleges késedelmek, vagy a
hibás döntések hatása a vállalt működése szempontjából végzetes is lehet.
A stratégia alkotási módok tanulmányozása, a szervezet egészére kiterjedő stratégiai

tudatosság – azaz, hogy a napi feladatvégzés rutinjában se feledkezzen el egyetlen munkatárs
sem arról, hogy tevékenységének hosszú távú kihatásai lehetnek a vállalkozás életében – ma
már minden menedzsment iskolában szinte közhelyként hatnak.
A rövid bevezetőnkben a stratégia készítés módjaiból szerettünk volna néhány irányzatot

felvillantani, amelyek módot adnak arra, amit a vállalkozás missziójának megfogalmazásától,
a stratégiai akciók megvalósításán keresztül, a napi tevékenységeknek, a hosszú távú célok
eléréséhez való kapcsolódásáig terjedő példáinkkal is igyekeztünk jelezni, hogy egyetlen –
még akár – mikrovállalkozás sikeres működtetése sem képzelhető el a stratégiai menedzsment
kiterjedt szakirodalmának tanulmányozása nélkül.
A példáinkhoz választott irodalmak – és azok hivatkozásai – bőséges tárházául szolgálnak a

vállalkozások hosszútávon virágzó, azaz nyereséges működtetéséhez nélkülözhetetlen alap-
ismereteknek. Tekintsük át röviden – az ismeretek elsajátításához – a stratégia kialakítást.
3. A stratégia kidolgozásának főbb lépései
A vállalati stratégiát jól körülhatárolható és leírható folyamatrendszerben dolgozzuk ki, és

annak ellenére, hogy a különböző szerzők – az egyes folyamat-lépések hosszának, tartal-
mának részleteit illetően, valamint a vezetői intézkedésekhez felhasználható elemzési eljárá-
sok, döntési modellek tekintetében – eltérő elképzelésekkel rendelkeznek, alapvetően egyet-
értenek a stratégiai tervezési folyamat következő részekre való elhatárolásában.
89
1. A vállalati stratégiai célok meghatározása, konzisztens cél-rendszerbe foglalása.

2. A stratégiakészítés, a kitűzött célok elérését megvalósító alternatívák közötti választás.
3. Operatív tervek készítése, a célelérési akciók részletes kimunkálása.
4. Az elfogadott stratégiát megvalósító operatív tevékenységek, teljesítmények figyelése.
5. A stratégia eredményes végrehajtásához kapcsolódó ösztönző-rendszer működtetése.
6. A folyamat minden elemére kiterjedő, az időbeni beavatkozásokat lehetővé tevő,
iteratív, vissza-csatoló/(jelző) rendszer alkalmazása.
Tekintsük át az említett folyamat - lépéseket, Barakonyi Károly hivatkozott irodalmának

szellemében. Egyúttal természetesen mi is „vissza-visszacsatolgatunk” majd, a korábbi pon-
tokban már részletesebben bemutatott – és a stratégiai tervezési folyamat összetett rend-
szerének megértését segítendő –, „előrevett” módszertani elemekre, eljárásokra. A folyamat
elemek ismertetetésekor az un. Lorange modell lényegének felvázolására törekszünk.
3.1. A stratégiai célok meghatározása

A célok meghatározásához, a tervezési folyamatok átfogó definíciójából lehet kiindulnak,
amely szerint, a stratégiai tervezés a vállalati vezetési rendszer szerves része: egy olyan
eszköz a vállalati vezetők kezében, amely elsősorban a stratégiai döntések meghozatalát és
azok következetes végrehajtásának megvalósítását szolgálja; azaz a vállalaton belüli változá-
sokat kell meghatároznia és a környezeti kihívásoknak való legteljesebb megfelelés érdekében
az innovatív megoldások legszélesebb körének felhasználására kell törekednie.
Az említett tervezési folyamat legfontosabb eleme a célok meghatározása, amelyek helyes

kitűzése – mint az, a tervezési folyamat fenti definíciójából is egyértelmű –, nem nélkülözheti
a stratégiai tervezési folyamat minden egyes részletének átfogó ismeretét; azaz mint arra az
eddigiekben többször is utaltunk „az állandó mozgás” az egyes tervezési lépések között – az
ismeretek konzisztens rendszerben történő átadása miatt – jelen fejezetrész tárgyalásmódjában
is jól érzékelhető lesz.
A stratégiai célok kijelölése annak deklarálása, hogy egy bizonyos idő alatt mit kíván a
vállalkozás elérni. Jó stratégiát (folyamatot) csak világosan, egyértelműen és – mint erről
majd meggyőződünk – csak a legkörültekintőbben kiválasztott eljárások következetes alkalma-
zásával, az információk korlátozottsága miatt fellépő a kockázatok, rendszeres mérlegelésével
dolgozhatunk ki.
A vállalati célok különböző időtávokra és szervezeti szinteken fogalmazhatók meg, így például
az érvényességük időtartama alapján beszélhetünk:
• rövid távú (operatív), azaz 1 év vagy még rövidebb időre szól célokról;
• középtávú (taktikai), vagyis 1-3 évre kijelölt; valamint
• hosszú távú (stratégiai) célokról, amelyek 3 évnél is távolabbra fogalmazódtak meg.
A hosszú távú céloknál a vízió (vision) – azaz, a tulajdonosok által a vállalat számára
kívántosnak látszó jövőbeni állapot bemutatását –; valamint a misszió (mission) fogalmak
elkülönítését – vagyis a vállalat alapvető céljainak rendszerbe foglalását; miért létezik,
milyen fogyasztók különböző igényeinek kielégítését kívánja elérni –, is el szokták határolni.
A vállalati szervezeten belül, a hierarchikus szinteknek megfelelően különböző részletes-

séggel kidolgozott stratégiai célok fogalmazhatók meg.
90
• Szervezeti stratégia (corporate strategy): az egész vállalatra vonatkozó hosszú távra szóló
stratégia, amely a vállalat helyét határozza meg az üzleti életben, azt egységként kezelve.
A vállalati stratégia célrendszerének fontos eleme a fő irányok meghatározása mellett az
erőforrások elosztása elveinek rögzítése az egyes stratégiai üzleti egységek – önálló
piaccal és jól elkülönített termékkörrel, szinte minden üzleti döntésükhöz meghozatalára
biztosított jogosítványokkal rendelkező –, (divíziók) között.
• Üzleti stratégiák (business strategy): az előzőnél szűkebb körben értelmezhetők, azt

állapítják meg, hogy a stratégiai üzleti egységek (ld. fentebb) hogyan versenyezzenek a
többi divízióval, vagyis milyen célváltozók kitűzése – és természetesen későbbi
időpontban való teljesítésének vállalása – biztosíthatja számukra, hogy az egységek között
felosztásra kerülő vállalati stratégiai erőforrásokból részesedhessenek.
• Funkcionális stratégiák (functional strategy): a vállalati működés egy-egy funkciójával

kapcsolatosak (pl.: termelési, pénzügyi, marketing, humán-erőforrás, stb.), azaz ezeknek a
területeknek elérendő célkitűzéseit kell magukba foglalniuk, az összvállalati, valamit
divízionális célok teljesítésének segítésére.
Az említett céloknak, időben, térben (piacokon), szervezeti szintenként, funkciónként, teljes

körű összhangban kell lennie egymással, azaz csak a konzisztensen megfogalmazott és
komplex célrendszer kialakítása alapozhatja meg a vállalat hosszú távú fejelődését.
Vizsgáljunk meg egy ajánlást – az előző pontokban említett tervezési megfontolásokat

követően – a stratégiai célok komplex, konzisztens rendszerben való kidolgozásának
segítésére. (Részletesen ld.: Barakonyi, 95-97.o.).
Porter versenystratégiái
Porter általános megközelítést kínál a versenystratégiák meghatározására, azaz szerinte ezt

nem lehet kidolgozni csak akkor, ha következő négy kulcstényezőt alaposan elemezzük,
egymásra gyakorolt hatásaikat felmérjük, és döntünk vállalhatóságuk mértékeiről is. A négy
tényező, amelyekre vonatkozó – az említett vizsgálatokkal – és a döntésekkel a vállalati
stratégiai célrendszer véglegesíthető, a következőek:
• a vállalat erősségei és gyengeségei;
• az iparágban rejlő (gazdasági és technológiai) lehetőségek és fenyegetések;
• a stratégiák megvalósítási folyamat (kitűzés – irányítás – ellenőrzés – megújítás) ciklu-
saiban, kulcsszerepet játszó személyek értékrendje;
• a társadalom részéről, a tevékenységi körökkel érintett földrajzi területeken élők, által a
vállalati működéssel kapcsolatban jogosan megfogalmazható elvárásokra (pl.: környezet-
védelem).
A szerző javasolja ezt követően, hogy a tényleges versenypiaci helyzet tisztázására (pl.
termék – piac kombinációk megállapítására) öt versenytényező – említett kombinációkra is
tekintettel levő – részletes elemzése vezethet csak el a stratégiai célrendszer véglegesítéséhez.
Az öt versenytényező: vevőink elvárásaiból fakadó alkupozícióiból; szállítóink – esetenként

kényszerűségből általunk elfogadni szükséges – követelmény rendszereiből; már piacon levő
versenytársak által kínált – számunkra veszélyt jelentő – helyettesítő termékeitől; a
konkurenciát jelentő vállalkozások jövőbeni lépéseitől; továbbá a piacra belépő új
versenytársak megjelenésétől függ.
91
A versenytényezőkre is tekintettel Porter által felvázolt három versenystratégia következő.
Átfogó költségvezető szerepen alapuló stratégia: optimális üzemméret és sorozatnagyság,

tanuláson alapuló költségcsökkentés, azaz a stratégiai cél a versenytársaknál alacsonyabb
költség elérése.
Megkülönböztetésen alapuló stratégia: a stratégia cél olyan egyedi tulajdonságokkal bíró

termékek előállítása, amelyek az egész iparág számára elismerésre méltóak, pl.: BMW autók
és motorkerékpárok, Nokia telefonok, Valentino ruhák, stb.
Az összpontosítás stratégiája: a meghatározásra kerülő célrendszer középpontjában egy vásár-

lóréteg, vagy földrajzi egység fogyasztóinak meghódítása áll, pl.: Suzuki autók, Hilton
szállodák, McDonald étterem lánc, stb.
A stratégiai célokhoz szorosan hozzátartozó fogalom még az un. kritérium rendszer is,
amelyet egyszerűen úgy írhatunk le, mint: „az a jelzőrendszer, amely egyértelműen kimutatja,
hogy várhatóan hosszú távon sikeres vállalkozást szemlélünk.”
A kritérium rendszer szerepe kettős, azaz a:

• döntési kritériumok képezik az egyik csoportot, amelyek az egyes tervezési lépések – lásd
a tervezési folyamat hat részét – alternatívái közötti választást segítik; illetve másfelől
vannak a;
• viselkedési kritériumok, amelyek a stratégia megvalósítási folyamatának előrehaladásakor
jelzik a célrendszer elérésének valószínűségét és lehetőséget adnak a vezetőnek a célrend-
szer elérése érdekében esetlegesen szükségessé váló beavatkozások időbeni végre-
hajtásához.
A fenti metodikák használatával lehetőség van a célrendszer legárnyaltabb kidolgozására is.
Végezetül érintsük röviden a stratégiai tervezési folyamat további – részletesebben eddig nem
tárgyalt – elemeit is.
3.2. A stratégiakészítés
Középpontjában a kitűzött célrendszer teljesítéséhez szükséges stratégia kidolgozása áll. Ez
tartalmilag a környezethez való aktív vagy passzív alkalmazkodást fogalmazza meg, míg
formailag a kitűzött célrendszer elérését biztosító utak meghatározását jelenti. Két szintje:
• meglevő vállalakozások tevékenységének módosítására irányuló törekvések;
• új vállalkozások kifejlesztésére, megerősítésére való elhatározások formájában.
Az említett szinteken – vagy másképp átfogó tevékenységi körökben – az üzleti egységek a

következő stratégiák részletes kidolgozása történhet meg:
• nyereséget javító stratégiai elgondolások;
• meglevő működési területeken új vállalkozások indítására való törekvések;
• divíziókon belüli tevékenység összehangolására kidolgozandó stratégiák;
• a vezetési struktúrát fejlesztő, hosszú távú elképzelések részleteinek kimunkálása.
A célok és elérésüket szolgáló főbb akcióinak meghatározását követően a választott alter-

natívák részleteit kell meghatározni.
92
3.3. Operatív tervek készítése, azaz a célelérést biztosító akciók részletes

kidolgozása
Az akciótervezés feladata a műszaki – gazdasági részletkérdések tisztázása, a szükséges
intézkedések számbavétele, a szervezeti és személyi felelősök kijelölése és a feladat végzések
ellenőrizhetőségének biztosításra a különböző határidőkhöz kapcsolható részteljesítések
megállapítása.
3.4. A teljesítmények figyelése

Az eddig említett feladatok jövő irányultságuk voltak, szükséges viszont a céloktól való
eltérések esetén, az azonnali beavatkozások megtételét biztosító tervezési elemek rögzítése is,
amely a teljesítmények figyelésében ölt testet. A teljesítmények megfigyelése történhet:
- a vállalati célok teljesítésére vonatkozóan;
- a stratégiák megvalósításának követésében; és az
- operatív tervek rendszeres követésében.
3.5. A stratégia eredményes végrehajtásához, ösztönző-rendszer működ-

tetése
A fent említetett lépések önmagukban nem eredményezik a stratégiai folyamat sikeres megva-
lósulását. A vállalkozás alkalmazottait motiválni kell egy erre a célra kialakított megfelelően
működő ösztönzési rendszer segítségével.
3.6. Iteratív, vissza-csatoló/(jelző) rendszer alkalmazása

A felvázolt tervezési folyamat akkor és csak akkor lehet sikeres, ha annak minden elemében,
lépésében folyamatosan visszautalás történik az megelőző lépések feltételezéseinek ellen-
őrzésére. Ez az iteráció lényeg.
A stratégiai tervezési folyamatrendszer általunk felvázolt elemeiről, a koncepció részleteiről

bőséges ismeretet és magyarázatot kaphat az olvasó a stratégiai tervezés folyamatábrájának
tanulmányozása révén. (Barakonyi, 105-112.o.)
4. Irodalom
Barakonyi Károly: Stratégiai tervezés

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999
Iványi A. – Hoffer Ilona: Innováció a gazdálkodásban

Budapest, 1999
93
III. Üzleti terv
Írta: Hollóné dr Kacsó Erzsébet

III. Üzleti terv
1. Az üzleti terv lényege, céljai, funkciói
Az üzleti terv a vállalkozás információ-gazdag leírása.

Az üzleti terv a vállalkozás jövőbeni elképzeléseit foglalja össze, és az elképzelések megva-
lósítási lehetőségeit elemzi. Tartalmazza mindazon ismereteket, amelyek egy vállalkozás
beindításához, működtetéséhez szükségesek.
Az üzleti terv alapvető funkciója az, hogy a jelenlegi és a jövőbeni feltételezések számba-
vételével az életképesnek minősített üzleti elképzelést cselekvési programmá fejlessze.
Az üzleti terv céljai, funkciói.

a.) a vállalkozás biztos alapokon való beindítása
A leendő vállalkozók az üzleti terv elkészültével mérlegelhetik, hogy érdemes-e a tervezett
vállalkozásba belekezdeniük (üzleti terv, mint a döntés eszköze).
b.) a vállalkozás folyamatos értékelése, életképességének megítélése
A vállalkozás beindulása után – ha a tervet összehasonlítják a tényleges adatokkal –
megállapíthatják, hogy a kapott eredmények mennyire térnek el a tervezett elképzelésektől.
Amennyiben a tervhez képest túlságosan nagy eltérés mutatkozik, át kell alakítaniuk vagy
meg kell szüntetniük az üzleti vállalkozást (az üzleti terv, mint az értékelés eszköze).
c.) a forrásszerzés alapjául szolgálhat
Az üzleti terv alapján a külső partnerek, befektetők, bankárok és más pénzforrásokat bizto-
sítók is megismerhetik, megítélhetik a vállalkozás életképességét, és eldönthetik, hogy
érdemes-e az adott vállalkozásba befektetni, illetve számára ideiglenes forrást - hitelt -
biztosítani (az üzleti terv, mint a finanszírozás eszköze).
Az üzleti terv eltérő részletezettséggel, más és más szempontok hangsúlyozott kiemelésével

íródhat aszerint, hogy kinek a számára készítik. Üzleti terv készülhet:
- a vállalkozó részére, saját használatra;
- pénzforrások – bankok, leendő tőkéstársak, vagy pályázati kiírók – számára;
- a „külvilág” – vevők, szállítók, versenytársak – számára;
- a munkatársak részére (ennek motiváció szempontjából nagy jelentősége van).
Üzleti terv tehát sokféle céllal, több különböző gazdasági szereplő számára készülhet.
Szükséges hangsúlyozni azt, hogy üzleti tervet nemcsak, sőt nem elsősorban a hitelforrások
megszerzéséért kell illetve célszerű készíteni.
Mikor kívánatos és mikor kötelező az üzleti terv készítése?

A korábban kiemelt célok egyben meghatározzák azt is, hogy mikor ajánlatos és mikor
kötelező üzleti tervet készíteni a vállalkozóknak, és azt is, hogy a terven belül mely részek
(fejezetek) lesznek hangsúlyosak.
Kívánatos a terv elkészítése különösen induló vállalkozások esetében, mert a cselekvésben
„iránytű” és „mérce” szerepe révén növelhetők a vállalkozás sikerének esélyei. Ebben az
esetben a terv egyes tartalmi (a megvalósíthatóságra vonatkozó) részei egyformán fontosak.
Hazai viszonylatban kevésbé jellemző a „saját használatra szánt” üzleti terven kívül, a
„külvilág” és a „munkatársak” (vagy más néven: külső és belső érintettek) számára a
96
megfelelő fejezetek kiemelésével üzleti terv készítése, holott a hosszabb távú, és bizton-
ságosabb együttműködés lényeges eszköze lehetne.
Kötelező az üzleti terv elkészítése amennyiben a vállalkozás tőkeszükségletének biztosításához
külső források bevonására is szükség van, ez megalapozott üzleti terv nélkül nem is
valósítható meg.
A vállalkozók körében ma Magyarországon elsősorban a hitelszerű forrásbevonás dominál,
vagyis leginkább a banki hitelkérelmek elkészítésekor kényszerülnek üzleti terv (elsősorban
pénzügyi terv) készítésére. A bankokat elsősorban a vállalat jövőbeni fizetőképessége,
valamint az adott biztosítékok érdeklik, ezért a bank pénzügyi szakemberei főleg a likviditási
tervet és a nyereség-veszteség számításokat vizsgálják felül.
A tőketulajdonosok is pontosan szeretnék tudni, hogy mire adják oda a pénzüket, ők első-
sorban a marketing (piaci) tervet és a menedzsmentet vizsgálják. Elsődleges céljuk ugyanis,
hogy tőkerészük értékben növekedjék, ez pedig két tényezőn múlik: a piaci részesedésen
(lehetőségeken) és az azokat kihasználni képes, hozzáértő vezetőkön.
Ha a vállalkozások pályázati formában szeretnének támogatást szerezni, és a pályázati
feltételek előírják az üzleti terv benyújtását, kötelező annak elkészítése. Azt, hogy melyek
legyenek a terv súlyponti részei, elsősorban a pályázat kiírójának elvárásai szabják meg.
Ki készítse az üzleti tervet?

Az üzleti tervet elkészítheti maga a vállalkozó vagy felkért szakember. Célszerű a főként az
induló vállalkozónak – megfelelő ismeretek birtokában – önállóan összeállítania az üzletre
vonatkozó tervét, mert a tervkészítés folyamata a vállalkozót ötletének újragondolására kész-
teti, emellett megtakaríthatja a készíttetés (általában magas) költségét. Egyéni vagy kisvállal-
kozások esetében az önálló készítés mellett további érvek: hogy a vállalkozó birtokában
vannak a tervezéshez szükséges információk, tehát a tervezési folyamatnak feltétlenül részt
kell vennie, továbbá értenie kell a tervben foglaltakat, mert ez adja a cselekvése vezérfonalát.
A bizonytalanság csökkentése érdekében azonban – például a pénzügyi terv elkészítésénél –
célszerű szakemberek (jogász, könyvelő, könyvvizsgáló, pénzügyi tanácsadó, kereskedelmi és
iparkamarák, vállalkozás és területfejlesztési alapítványok) segítségét is igénybe venni. A
széleskörű tevékenységről szóló, bonyolult, részletezett üzleti terv elkészítését azonban
szakemberekre kell bízni.
2. Az üzleti terv lényeges részei, fő tartalmi elemei
2.1. Az üzleti terv felépítését meghatározó tényezők, az üzleti terv vázlata

Az üzleti terv tartalma, felépítése nagyon eltérő lehet. A szerkezeti, tartalmi eltérések a követ-
kező tényezőkből erednek:
- milyen célra készül a terv (új vállalkozás indítása, már meglévő bővítése, vagy forrásszerzés:
hitelfelvétel, pályázati forrásszerzés);
- mélysége, részletezettsége a vállalkozás méretétől és tevékenységének jellegétől is függ (a
vállalkozás termel, szolgáltatást nyújt vagy valamely fogyasztási cikk vagy ipari termék
értékesítésével foglalkozik);
- a piac mérete, a verseny és a lehetséges növekedés szintén befolyásolja az előzetes terv
tartalmát.
A készítés során lényeges szempont, hogy az üzleti terv ne legyen túlságosan terjedelmes,
csak a szükséges, de elégséges adatokat, ismertetőket tartalmazza.
97
Nagyon fontos, hogy az összefüggések érthetőek legyenek. Ha előre ismert hogy kinek készül
az üzleti terv, legjobb egy előzetesen tisztázni, hogy milyen pontokra térjenek ki
részletesebben. Különösen fontos lehet ez, ha valamelyik bank számára készül az üzleti terv.
Magyarországon a bankok egymástól részben eltérő szempontokat adnak meg az üzleti terv
(hitel- vagy kölcsönkérelem) összeállításához. Ezért lényeges az előzetes tájékozódás a
választott banknál a hitelfelvétel gyakorlatáról, a hitelkérelem (kölcsönkérelem) tartalmi és
formai követelményeiről. (Legtöbb esetben az üzleti terv formanyomtatványok segítik az
eligazodást.)
Az üzleti terv vázlata.

1. Azonosító adatok és alapinformációk (bevezető oldal)
2. Összefoglaló
3. Az ágazat bemutatása (iparágelemzés)
- Trendek, kilátások
- A versenytársak elemzése, pozicionálás
- A piac behatárolása (piacszegmentálás)
4. A vállalkozás leírása
- A termékek, szolgáltatások, tevékenységi kör leírása
-A vállalkozó és „csapata” (a menedzsment) bemutatása
- A vállalkozás egyéb körülményei
5. Tevékenységi terv
- A termelési folyamat
- A telephely, iroda, üzlet
- A gépek és berendezések
- A nyersanyagszállítók, közreműködők
6. Szervezeti terv
- Tulajdonforma, tulajdonostársak
- Munka és felelősség-megosztás a vállalkozáson belül
7. Marketing terv
-Helyzetelemzés
- Célok
- Marketingstratégia és akcióprogramok
- Ellenőrzés
8. Pénzügyi terv
- Előzetes jövedelemterv
- Pénzforgalmi becslések
- A mérlegek
- Fedezetszámítás, pénzügyi mutatók
9. Kockázatbecslés
- A vállalkozás gyenge pontjainak értékelése
- Felkészülés váratlan eseményekre
10. Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok (függelékek)
A bemutatott vázlatból jól kiemelhetők az üzleti terv fő logikai, szerkezeti elemei:

- a bemutatkozás (a vállalkozó, illetve a vállalkozás bemutatása, ld.: 1. fejezet);
- a célok (a megvalósítani, fejleszteni kívánt tevékenység) rövid ismertetése (ld. 2. fejezet,
részletes kifejtése 4. fejezet);
- az üzleti terv központi eleme: „megvalósíthatósági tanulmány”, a megvalósíthatóság
igazolása meghatározott körülmények és feltételezések mellett (ld.: 3-9. fejezetek);
- a hitelesség igazolása (az üzleti tervhez csatolt dokumentumok (ld.: 10 fejezet).
98
A következőkben az üzleti terv egyes fejezeteinek rövid tartalmát és a fő részek kapcsolatát

mutatjuk be. Az üzleti terv kiemelten fontos fejezeteivel: a marketingtervvel és a pénzügyi
tervvel valamint a kockázatbecsléssel részletesebben, külön foglalkozunk. A nevezett üzleti
terv részek önálló funkcionális tervként is léteznek. Lényegük, tartalmuk, eszközeik,
módszereik kifejtésére jelentőségüknél fogva e könyv keretein belül külön fejezetet szánunk.
2.2. Az üzleti terv fő tartalmi elemei

2.2.1. Azonosító adatok és alapinformációk (bevezető oldal)
Az üzleti terv e döntően formai részének pontos kitöltése elsősorban külső forrásszerzés
esetében lényeges. A befektetők, a hitelnyújtók vagy pályázatot kiírók nagyon sok üzleti terv
alapján döntenek. Az elbírálást, illetve az üzleti tervek kezelését, nyilvántartását ezért
nagymértékben elősegíti az egyértelmű azonosíthatóság.
Az azonosító adatok és az alapinformációk szerepe tehát a vállalkozás azonosítása. Jellemző
azonosító adatok:
- a társaság neve, rövidített cégneve;
- a társaság jogi formája;
- a társaság székhelye (irányítószámmal), telefonszáma, telefaxszáma;
- a társaságot jegyző vezető(k) neve;
- a tevékenység megkezdésének időpontja és a cégbejegyzés dátuma;
- a társaság adószáma;
- a társaság KSH-száma;
- a számlavezető bank(ok) adatai;
- az adott bankkal történt első kapcsolatfelvétel időpontja.
Az alapinformációk a vállalkozást, az üzlet jellegét (tevékenységét, profilját) írják le, továbbá
bemutatják a tulajdonosokat és azok hiteltartozásait, eladósodottságát.
Mindezek leírása e helyen csak néhány mondatban történik, tekintettel arra, hogy a
vállalkozás részletes bemutatására a későbbiek során külön fejezetben sor kerül.
Ha az üzleti tervben szereplő vállalkozás bemutatása bizalmas, üzleti titkot képező adatokat
tartalmaz, e helyen, előzetesen kell jelezni a terv bizalmas kezelésére vonatkozó igényt.
2.2.2. Az összefoglalás
Az üzleti terv terjedelme a vállalkozás méretétől, tevékenysége összetettségétől, a forrásokat
biztosítók igényeitől függően 40-60 oldal is lehet. Ezért elengedhetetlen a teljes üzleti terv
rövid, 1-6 oldalas összefoglalása, így a döntéshozó rövid idő alatt ismerkedhet meg a lényeges
dolgokkal. Az összefoglalás célja tehát a forrásokat biztosítók figyelmének felkeltése és a
legfontosabb megállapítások feltüntetése.
Melyek azok az információk, amelyeknek feltétlenül szerepelniük kell az összefoglalásban?

- az üzleti ötlet, illetve a folytatni (fejleszteni) kívánt tevékenység bemutatása
- a jelenlegi piaci helyzet és a piaci tendenciák összefoglalása
- a marketingstratégiára vonatkozó alapvető megfontolások
- a vállalkozás kulcsemberei és felelősségük
- a legfontosabb múltbeli és jövőbeli pénzügyi kimutatások táblázatos formában
- a tőkeszükséglet és annak bemutatása, hogy mekkora külső forrásra van szükség
- a bevonásra kerülő tőkét mire kívánják felhasználni.
Ezt a fejezetet a teljes üzleti terv kidolgozása után célszerű megírni, mert ekkor állnak
rendelkezésre a pontos adatok, a lényeges megállapítások.
99
2.2.3. Iparágelemzés
A forrásokat biztosítók egy sor különböző ismérv szerint értékelik a vállalkozásokat. Ezek
egyike annak az iparágnak a helyzete, amelynek piaci versenyében a vállalkozás megmé-
rettetik. Ebben a fejezetben arra a kérdésre kell választ adni, hogy az az iparág, ahol az
érintett vállalkozás működni szándékozik, illetve működik, milyen várható piaci terjedelmet,
trendet, dinamikát jelent a vállalkozás számára. Valójában egy tágabb - makro-környezet - és
egy szűkebb - mikrokörnyezet - elemzése, benne a vállalkozás helyének, szerepének körvona-
lazása történik e fejezetben.
A vállalkozások környezete rendkívül összetett, a piaci mozgások nem számíthatók ki
pontosan. A jövő piacának előrejelzéséhez mindenekelőtt a jelenlegi piaci helyzet alapos
ismerete szükséges. A vállalkozó piackutatási tevékenysége révén szerez ismereteket a vevők
meglévő és új termékek, szolgáltatások iránti jelenlegi és várható igényeiről, az árakról, a
vevők és az eladók kapcsolatrendszeréről, valójában a piac egészéről.
A vállalkozások tevékenységének középpontjában a vevő (illetve a vevők igényeinek

kielégítése) áll. (Üzleti vállalkozások esetében ettől függ a nyereség elérése, illetve növelése.)
A vásárlói igények differenciálódása, specializálódása lehetetlenné teszi, hogy egy vállalkozó
valamennyi vásárló adott termék- illetve szolgáltatás iránti igényét kielégítse. Ezért a piacot
“fel kell osztani”, szakkifejezéssel különböző szempontok szerint szegmentálni szükséges
annak érdekében, hogy a vállalkozó eldönthesse, hogy termékével/szolgáltatásával mely
vásárlói csoportot célozza meg, azaz kijelölhesse célpiacát.
A piacszegmentáció a piac különböző ismérvek (életkor, nem, jövedelem, életstílus stb.)
szerinti vevőcsoportokra bontása (akik valószínűleg különböző terméket/szolgáltatást
igényelnek). A szegmentáció valójában a vállalkozás előtt álló lehetőségeket tárja fel. A
vállalkozónak értékelnie kell a különböző szegmentumokat, és ezt követően meg kell
határoznia, hogy mennyi és milyen szegmentumokat akar kiszolgálni. Az értékelés elsősorban
a szegmentumok növekedési, profitszerzési lehetőségeinek, valamint a vállalkozó céljainak és
erőforrásainak összevetésével történik. Az értékelésen alapuló döntés eredményeként kijelö-
lésre kerül a vállalkozó (illetve a vállalkozás) egy, vagy több szegmentumból álló célpiaca,
melynek kiszolgálása a tervének, ez alapján a tevékenységének az alapja.
A piac keresleti oldala (a vevők) mellett a kínálati oldal (eladók, mint versenytársak)
figyelembevétele is szükséges. A vállalkozások célja nem egyszerűen a vevők igényeinek
kielégítése, hanem a vevők igényeit a versenytársaknál jobban kell kielégíteniük annak
érdekében, hogy a profitszerezési szempontjaik hosszútávon is teljesüljenek.
Ezért fontos a helyzetelemzés során a versenytársak számbavétele, a versenytársak
pozícióinak (erősségeiknek és gyengeségeiknek) ismerete, a versenyhelyzet elemzése, ennek
alapján az adott vállalkozás versenytársaktól való megkülönböztetése, a pozicionálás.
A pozicionálás a vállalkozás imázsának és értékének tervezését jelenti, mégpedig úgy, hogy

ez által a célpiac fogyasztói megértsék és méltányolják a vállalkozás versenytársakkal
szemben elfoglalt helyét.
A pozicionálás a következő elemekből áll:

- a megszerezhető versenyelőnyök meghatározása,
- a legjobb előny kiválasztása,
- a kiválasztott pozíció hatékony jelzése a piacon.
100
2.2.4. A vállalkozás leírása

A vállalkozás részletes bemutatása elsősorban a belső erőforrások számbavételét, az eddigi
tevékenységek eredményeinek értékelését és céljainak feltárását szolgálja. A bemutatkozás
résznek döntő jelentősége van a külvilág bizalmának felkeltése szempontjából.
E fejezetben kell bemutatni
- a céget, termékét és helyét a piacon;
- a vállalkozót és csapatát (humán erőforrások);
- a vállalkozás egyéb körülményeit (anyagi erőforrások).
A cég bemutatásánál – a már működő vállalkozásoknál – le kell írni a vállalkozás múltját,

azaz ki kell térni az alapítás idejére, indítékaira, a vállalkozás fejlődésére, valamint a
bekövetkezett lényeges változtatásokra, változásokra.
A jövőre vonatkozóan elsősorban a fejlesztési célokat kell bemutatni. A vállalkozás céljai
között célszerű megjelölni a fontossági sorrendet és megkülönböztetni a hosszú és a rövidtávú
célokat. A hosszú távú (stratégiai) célok vonatkozhatnak a termelés kiterjesztésére, nagy-
ságára, minőségének javítására, az ismertség megteremtésére, az imázs javítására, a piaci
részesedésre, megtérülésre, vagy az eredményesség más mércéire, szervezeti forma, vagy
tulajdonosi kör megváltoztatásra. A rövidtávú, operatív célok a stratégiai célok eléréséhez
szükséges részcélokat jelentik. (Például reklámkampány meghatározott időszakban a piaci
részesedés növelése érdekében, vagy a készletgazdálkodás átszervezése révén a megtérülés
javítása.)
A célok kitűzésénél megfogalmazásánál érdemes figyelembe venni néhány alapvető
követelményt: számszerűsíthetők, jól mérhetők, időben ütemezettek, reálisak, és egymással
összhangban állók legyenek. (E követelmények egyúttal az átgondoltság, és a bizalom mércéi
is.)
Új vállalkozásnál elsősorban az üzleti ötlet prezentálása az elsődleges. A vállalkozások
indításának első lépése ugyanis valamilyen életképes üzleti lehetőség kimunkálása. Az ötlet
bemutatása önmagában nem elég, be kell mutatni a terméket/szolgáltatást is. Ha a piacon van
hasonló termék, célszerű összehasonlítást tenni, le kell írni, miért lesz kelendőbb az új termék.
Piackutatás és statisztikai adatok alapján be kell mutatni azt is, hogy a piac melyik szegmensét
célozzák meg, vagyis kik lesznek a fogyasztóik.
A vállalkozó és csapatának bemutatása a vállalkozó saját maga számára készített üzleti

tervének kevésbé lényeges része, de annál fontosabb szerepet játszik a pénzforrásokat
biztosítók számára. Gyakran jobban érdekli a bankárt vagy a pályázat kiíróját, hogy
megbízhat-e a vállalkozóban, képes-e tevékenységével profitot realizálni, jó üzletember-e, jó
menedzser-e, vagy csapatszinten rendelkezik a felsorolt adottságokkal, mint az, hogy mi is
lesz a konkrét termék, szolgáltatás, amibe a pénzt fekteti.
Ebben a részben az alábbi kérdésekre kell a vállalkozónak (vállalkozásnak) választ adnia.
- Milyen képzettsége, szakmai múltja van a vállalkozás vezetőjének, hol szerzett gyakorlatot
vagy tapasztalatot a tervben szereplő tevékenységhez?
- Szakmai tapasztalatain túlmenően milyen egyéb üzleti, vezetési tapasztalatai vannak?
- Kikből áll a csapat, kik a vezető és tulajdonostársai, alkalmazottai, nekik milyen
végzettségük, szakképesítésük van?
- Kik azok, akik még közreműködnek, bedolgoznak, segítenek a vállalkozásban (például
jogász, könyvelő, családtagok stb.)?
A vállalkozás egyéb körülményei címen a vállalkozás helyét, méretét, a meglévő eszközöket, a

tervezett műszaki, technikai fejlesztéseket kell röviden bemutatni, az alábbi fő kérdések
végiggondolásával és megválaszolásával:
101
- Hol, milyen helyiségben folytatják tevékenységüket?

- Rendelkeznek-e a szükséges ingatlanokkal, vagy meg kell azokat szerezniük?
- Rendelkeznek-e a szükséges gépekkel, szállítóeszközökkel, egyéb berendezésekkel?
- Mikor, milyen formában fizetnek a berendezésekért?
A vállalkozás méretével, jövőjével kapcsolatban az üzleti tervből annak kell kiderülnie, hogy
a vállalkozás tervezett mérete megfelel-e a termelési, szolgáltatási feladatnak, továbbá a
csapat létszámában és felkészültségében, szakmai hátterében alkalmas-e a feladat
megoldására, a vállalkozás fennmaradásának biztosítására.
2.2.5. Tevékenységi terv (a termelési és műszaki terv)
A különböző szakirodalmakban eltérő elnevezéssekkel illetett üzleti terv fejezet rendeltetése,
hogy konkretizálja a vállalkozás tevékenységére, működésére, az üzemeltetés feltétel-
rendszerére vonatkozó elképzeléseket. Elsősorban termelő jellegű vállalkozások esetében van
nagy jelentősége.
A tevékenységi (termelési terv) célja hogy egyeztesse az igényeket (beérkezett megrende-
léseket, értékesítési előrejelzéseket) a forrásokkal (emberek, anyag, gépek) úgy, hogy a cég
maximális hatékonysággal működjön.
A tevékenységi terv (üzemeltetési elképzelések) a következő területekre terjed ki, illetve az

alábbi fő kérdésekre adott válaszokból építkezik.
- termelési, üzemeltetési folyamat
• Milyen lesz a termelési folyamat menete?
• Milyen a beszerzési – termelési - értékesítési ciklusok időigénye?
• Hogyan fog működni a vállalkozás készletgazdálkodási rendszere?
• Ha a gyártási folyamat egy részébe alvállalkozó(ka)t vonnak be, ki(k) lesz(nek) az
alvállalkozó(k)? Miért kerültek kiválasztásra?
- telephely, iroda, üzlet
• Milyen építményekkel rendelkezik a vállalkozás, milyen ezek földrajzi
elhelyezkedése, milyenek a fizikai jellemzőik?
• A épületek saját tulajdonban vannak vagy bérelt ingatlanok?
- gépek, berendezések
• Milyen eszközökkel rendelkezik a vállalkozás?
• Melyek azok a berendezések, amelyek azonnal szükségesek a gyártáshoz?
- beszállítók, közreműködők
• Milyen nyersanyagok szükségesek a gyártáshoz?
• Kik a beszállítók? Mennyi az egyes anyagok költsége?
A termelési terv egyes elemeire irányuló kérdések érzékeltetik, hogy a termelés megtervezése
során sor kerül az előállítandó termék(ek) előállítási költségeinek, és a fejlesztésekhez
várhatóan szükséges további tőkejavakra fordítandó kiadások számbavételére is.
A termelési tervben a megrendeléseket (várható megrendeléseket) a határidőket figyelembe
véve időrendi sorrendbe kell állítani. A termelési terv kidolgozásakor figyelembe kell venni
az egész üzem leterheltségét, olyan egyensúlyra törekedve, hogy a meglévő erőforrások
felhasználásával kielégíthetőek legyenek a vevők igényei.
A termelési terv alapján készülnek el az operatív termelési programok (termelés-ütemezés),

amelyek a megrendelési prioritásoknak megfelelően írják elő a részegységek (alkatrészek)
gyártását, törekedve a gépek állásidejének minimalizálására, valamint a rendelkezésre álló
munkaórák maximális kihasználására.
102
Ha a vállalkozás kiskereskedelmi vagy szolgáltató üzlet, akkor az árukészlet beszerzését, a

készletgazdálkodást és a raktározási igényeket kell megtervezni:
- Kitől fogják megvásárolni az árut?
- Hogyan fog működni a készletgazdálkodási rendszer?
- Milyen tárolási szükséglete van a vállalkozásnak, és hogyan fogják ezt biztosítani?
2.2.6. A szervezeti terv
Az üzleti terv e részében kell rögzíteni a vállalkozás szervezetét, illetve tulajdonjogi formáját.
Ha a vállalkozás formája gazdasági társaság (társulás), rögzíteni kell a társulás feltételeit, a
társasági szerződés lényeges kikötéseit.
Célszerű készíteni egy szervezeti ábrát is, amely megmutatja a vállalkozás különböző
egységeinek kapcsolatát, a belső és külső kapcsolatokat biztosító rendszereket (információs-
tervezési-, ellenőrzési-, érdekeltségi rendszerek), bemutatja a vezető tisztségviselőket, szak-
mai hátterüket, szerepkörüket, felelősségüket.
A szervezet kialakításánál és átalakításánál alapvető szempont, hogy a cég stratégiájához
igazodjon a szervezet (és nem fordítva).
2.2.7. A marketingterv
Bármelyik üzleti terv változatból kiderül, hogy a terv lényeges része a vállalkozás piaci
helyzetének és tervezett piaci (marketing) tevékenységének az elemzése. Az előbbi az adott
vállalkozás és a piac kapcsolatának megértését, az utóbbi a vállalkozás jövőbeni sikerének
megítélését segíti. A részletes üzleti tervek nem nélkülözik az önálló marketing terv fejezetet,
de még a legegyszerűbb tervek is kitérnek a piaci helyzet elemzésére, az alkalmazni kívánt
marketingeszközökre.
A marketing a vállalkozás egész tevékenységét átfogó üzleti filozófia és módszer.
Alapfilozófiája, szemlélete a piachoz való tudatos, folyamatos, stratégiai jellegű, aktív
alkalmazkodás, hosszútávon a siker (eredmény) elérése érdekében.
Módszer, mert az eredmény (a „nyereség”)
- a piaci igények megismerése (a piacról szerzett információk elemzése, értékelése alapján)
és a
- fogyasztók igényeinek kielégítése (a marketing eszközeivel, nevezetesen: elérhető helyen,
megfelelő áron kínált termékkel/szolgáltatással, megfelelő ösztönzéssel, tehát a klasszikus
„4P”megfelelő kombinációja) révén érhető el.
Az önálló (nem az üzleti terv fejezeteként készített marketingterv három, logikailag egymásra
épülő kérdésre ad választ:
- Hol tart a vállalkozás most? (helyzetelemzés)
- Mit (milyen célokat) kíván megvalósítani, azaz merre tart? (célok kijelölése)
- Hogyan kívánja a célokat megvalósítani? (stratégiák, eszközök)
Az üzleti terv eddig elemzett fejezetei az első két kérdésre adható válaszokat már megadták.
- Helyzetelemzés szerepel kiemelten az iparág elemzése és a vállalkozás leírása fejeze-
tekben (3. és 4. fejezet).
- A célokat a vállalkozás leírása (4. fejezet) szintén tartalmazza.
- A marketingeszközök közül a termék/szolgáltatás részletes bemutatására a vállalkozás
leírása valamint a tevékenységi terv keretében (4. és 5. fejezet) már sor került.
Az üzleti terv fejezeteként megjelenített marketingtervben elegendő a vevők igényeinek

kielégítését szolgáló további marketingeszközökre, elsősorban az ár, a forgalmazás és
értékesítés, valamint a promóció (a reklám, az eladásösztönzés és a közönségkapcsolatok)
eszközeire koncentrálni.
103
2.2.8. A pénzügyi terv

A pénzügyi terv az üzleti terv egyik legfontosabb, az üzleti terv valamennyi elemét érintő,
összefoglaló, szintetizáló része. Fontossága, összetettsége, sajátos szakmai kategóriarendszere
miatt, e tervrésszel is külön foglalkozunk. E helyen a pénzügyi terv szerepét, általános
összetevőit foglaljuk össze röviden.
A pénzügyi terv meghatározza az új vállalkozáshoz, illetve a működő vállalkozás tervezett
működéséhez szükséges befektetés nagyságát, valamint megmutatja azt is, hogy az üzleti
tervben foglalt tevékenységek, fejlesztési elképzelések nyereségesen, jövedelmezően
gazdaságosan megvalósíthatók-e.
Míg az üzleti terv többi fejezete felépítésben sokféle megoldás lehetséges, addig a pénzügyi
tervezés területei meglehetősen kötöttek. A pénzügyi terv szokásos elemei a következők.
- előzetes jövedelemterv
A vállalkozónak először össze kell foglalnia a tervezési időszakban évenként a tervezett
értékesítéseket és az ehhez tartozó költségeket. A bevételek és a költségek különbségeként
kimutatható a működés eredményessége.
- pénzforgalmi likviditási előrejelzés (cash-flow)
A cash-flow magyarra fordítva készpénzáramlást jelent. Legalább egy évre előre, havi bon-
tásban a tervezett bevételek és a kiadások összevetése jelzi, hogy a vállalkozó (vállalkozás)
időben képes-e a fizetési kötelezettségek teljesítésére. A tervezéshez a vállalkozás vevőinek
és szállítóinak illetve fizetési feltétételeiknek megfelelő előzetes ismerete szükséges.
- a nyitó mérleg
Mint minden mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét tükrözi az indulás, vagy a tervezési
periódus kezdő időpontjára vonatkozóan. Készítéséhez előzetesen fel kell mérni a vállalkozás
tőkeszükségletét, és el kell dönteni, hogy a vállalkozás eszközeit milyen források finanszí-
rozzák.
- a fedezetszámítás és a befektetés megtérülésének megítélésére alkalmazott mutatók
A megvalósíthatóság igazolásának és a megvalósítás szükségességének bizonyítását
szolgálják.
2.2.9. Kockázatbecslés
A vállalkozás kockázatainak bemutatása, értékelése az üzleti terv fontos része. Gyorsan
változó környezeti feltételekből adódó veszélyekre és a vállalkozás sebezhető pontjaira
valamint a lehetséges alkalmazkodási stratégiákra az üzleti tervben akkor is ki kell térni, ha
nem szánnak rá külön fejezetet. Az ágazat elemzése, a vállalkozás leírása, vagy a
marketingterv fejezetekbe egyaránt beilleszthetők a vállalkozás lehetséges kockázatai, melyek
számbavétele az adott vállalkozás és a külső partnerek döntéseinek meghozatala, reagálása
szempontjából egyaránt fontos.
2.2.10. Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok
Az üzleti tervhez csatolandó dokumentumok körét a forrásokat biztosítók –főként a bankok és
a pályázati kiírók előzetesen, részletesen meghatározzák.
A teljesség igénye nélkül az üzleti terv alátámasztását szolgáló dokumentumok listája.
- általánosan jellemző szükséges dokumentumok
• vállalkozói igazolvány vagy társasági szerződés, cégbejegyzés
• cégszerű aláírási címpéldány
• a köztartozások befizetésének (nem létének) igazolása (APEH, TB, VPOP)
• önkormányzatoktól illetve más hatóságoktól származó határozatok (működési engedély,
szakhatósági engedély)
• előző év (vagy több év) adóbevallásai, mérlegbeszámolói (amennyiben mérleg-
készítésre a vállalakozás nem kötelezett egyéb pénzügyi kimutatásai)
104
• egyéb, a kérelemmel kapcsolatban fontosnak ítélt iratok és a forrásokat biztosítók által

szükségesnek tartott dokumentumok (például szakmai önéletrajz, erkölcsi bizonyítvány,
bankinformáció stb.)
- területre, telephelyre vonatkozó okmányok
• építési, szakhatósági, környezetvédelmi engedélyek (építkezés esetén),
• tulajdoni lap
• bérleti szerződés (ha van)
- fedezethez kapcsolódó dokumentumok (hitelfelvétel esetén)
• a vállalkozással kapcsolatos, illetve a fedezetként felajánlott eszközökre vonatkozó
biztosítási kötvények
• fedezetként felajánlott ingatlan esetén egy hónapnál nem régebbi tulajdoni lap,
hivatalos értékbecslés az ingatlanról
• fedezetként felajánlott vagyontárgyak listája, hivatalos értékbecslése
- egyéb dokumentumok (melyek csatolása nem kötelező)
• termékértékesítésre vagy szolgáltatás igénybevételére vonatkozó megrendelések,
szándéknyilatkozatok (ha vannak)
• a szállítók árajánlatai
• referenciaanyagok: prospektusok, fényképek, műszaki rajzok
Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok (más elnevezések szerint mellékletek, függelékek)

fontos szerepet töltenek be: teljesebbé teszik a vállalkozásról kialakított képet, mérséklik a
terv jellegéből fakadó bizonytalanságot, alátámasztják a helyzetelemzés és célkitűzések
realitását.
Az eddigiekben a legteljesebb üzleti terv vázlatának alapulvételével emeltük ki a terv egyes

fejezeteinek tartalmi elemeit, az egyes részek kapcsolódását. A lényeges elemek ismételt
áttekintését (összefoglalását) szolgálja az üzleti terv egyszerűbb, egyéni vagy kisvállalkozások
számára ajánlott változata, mely meghatározott logikai rendben tartalmaz minden olyan
információt, adatot, amelyek minden üzleti tervnek szükséges elemei.
A főbb tevékenységek részletezése, és tervezett indítási időpont illetve fejlődési szakaszok – a
már működő vállalkozások esetében.
2. Személyes információk
A vállalkozó – illetve a vállalkozók – háttere, képessége, tapasztalata és képesítése, jelenlegi
körülménye, elkötelezettsége, tehát lényegében a vállalkozásban résztvevők szakmai
önéletrajza.
3. Célok
Milyen célok érdekében jött létre a vállalkozás, mit szeretne elérni az elkövetkező években.
4. Piaci információk
A kínált termékek és szolgáltatások piacának részletezése, a valószínűsíthető vevői csoportok
elemzése, a versenytársak illetve a verseny jellemzése, a vállalkozás általános gyengesé-
geinek, erősségeinek, lehetőségeinek, veszélyeinek összefoglalása.
5. A vállalkozás felépítése
Helyiségek, üzemek felszerelések, járművek, nyersanyagok, munkaerő, beszállítók leírása, a
tevékenység jellegének, nagyságrendjének megítélése érdekében.
6. Pénzügyi információk
Kezdeti költségek, nyereség–veszteség előrejelzések, pénzforgalmi előrejelzések.
105
7. Beruházási igények
Gépek, berendezések, felszerelések, járművek és kezdeti anyagok, készletek iránti igény
felmérése, és a finanszírozásuk forrásainak feltárása.
Az előzőekben azt hangsúlyoztuk, hogy a sikeres üzletmenet érdekében minden vállalkozónak

el kell készítenie (vagy készíttetnie) a vállalkozása méretéhez, a tőkebefektetés nagyságához,
a kockázatainak mértékéhez igazodó üzleti tervet. E terv nélkülözhetetlen elemeinek ismerete
alkalmat ad arra, hogy kiemeljük: a vállalkozói döntés meghozatalához, a vállalkozások
indításához nagyon fontos az egyén vállalkozói mentalitása, de elengedhetetlen az a szakmai
ismeret, amely a gazdasági-gazdálkodási folyamatok átlátásához, tervezéséhez, a döntések
meghozatalához, és végrehajtásuk ellenőrzéséhez szükséges.
A vállalkozási szakmai ismeretek mélyítését, bővítését szolgálja az üzleti terv kiemelkedően

fontos funkcionális (a vállalkozás valamennyi tevékenységéhez kapcsolódó) részeinek
részletes kifejtése. A továbbiakban kiemelten a marketingterv készítésével és tartalmával, a
pénzügyi terv elemeinek értelmezésével, és a vállalkozás kockázatainak számbavételével
foglalkozunk.
3. A vállalkozások marketingje: a marketingtervezés folyamata, a

marketingterv
A marketing felfogása (marketingkoncepció) szerint, egy szervezet (vállalkozás, vagy más

intézmény) akkor tudja célját elérni, ha tevékenységét a piachoz igazítja: felméri a piac
igényeit, és ezeket a versenytársaknál hatékonyabban elégíti ki.
A mai erős versenykörnyezetben (a XX. század 90-es éveitől kezdődően) a fogyasztó közpon-
túság (a keresleti oldal) mellett a konkurenciára való odafigyelés (kínálati oldal) is egyre
nagyobb hangsúlyt kap. ( „Milyen igényeket tudunk másoknál jobban kielégíteni ?” ) Szemlé-
letváltás jelentkezik a kínálati oldalon: ez olyan piaci szegmensek, fogyasztói csoportok
(„rések”) keresésében jelentkezik, amelyet mások még nem, vagy nem megfelelően elégíte-
nek ki, tehát a „niche marketing” („rés-marketing”). Szemléletváltás mutatkozik a vevő-
kapcsolatokban is: a személyes kommunikáción alapuló, hosszú távú kapcsolatok jelentősége
fokozódik („relationship” vagy kapcsolati marketing).
A piaci viszonyok állandó és gyors változásához igazodni, a piaci kihívásokra reagálni, csak
tervezéssel lehet. A marketing (stratégiai) tervezés olyan lépések folyamata, melynek során
életképes (működő) kapcsolatot alakítanak ki és tartanak fenn a szervezet célkitűzései,
erőforrásai valamint a változó piaci lehetőségek között.
3.1. A marketingkoncepció felépítése, a marketingtervezés fázisai

A következő táblázat a marketingkoncepció felépítését: a marketingterv logikai elemeit, a
létrehozására irányuló marketingtervezés munkaszakaszait, tevékenységelemeit és kapcso-
latukat rendszerezi.
106
FÁZISOK MUNKA TEVÉKENYSÉGELEMEK

SZAKASZOK
HELYZETELEMZÉS 1. Piackutatás Külső környezet felmérése:
adatgyűjtés és feldol- - Makrokörnyezet
gozás - Versenytársak
HOL tartunk? Belső tényezők (erőforrások) felmérése
2. SWOT-analízis
Diagnózis
KONCEPCIÓ 3. Célmeghatározás Marketingcélok meghatározása
4.Stratégiakialakítás Alternatív marketingstratégiák kialakítása

MIT akarunk (mit tudunk) (erősségek kiépítése,
elérni? gyengeségek leépíté-
se) Marketing eszközök megtervezése
Termék/ Ár Hely/ Promóció/
Szolgáltatás Disztribúc Marketing-
ió kommunikáció
KIALAKÍTÁS 5. Konkretizálás Optimális marketingstratégiák marke-
tingmix kiválasztása a saját erőforrások
HOGYAN tudjuk céljain- Marketingmix figyelembevételével
kat elérni?
Program kialakítása
Szervezet ki- illetve átalakítása
4. MEGVALÓSÍTÁS 6. Megvalósítás A marketingkoncepció megvalósítása:
Eredmény- elemzés-értékelés
Elértük a célt? (Visszacsatolás!)
47. ábra: Marketingkoncepció

(Forrás: C. Kaspar: Turisztikai menedzsment 64.o. ábra átalakított, egyszerűsített változata! )
A marketingtervezés a marketingkoncepció kialakításának, megvalósításának az eszköze. A

marketingkoncepció feltételezi a marketingterv végrehajtását is.
A tervezési folyamat logikája három fő kérdés megválaszolásán alapszik: hol vagyunk, hova
akarunk eljutni (azaz mit, milyen célt akarunk megvalósítani) és hogyan tudjuk a célunkat
megvalósítani. E kérdésekre adott válaszok a tervezés eredményeként létrejött marketingterv
elemeit képezik. A terv végrehajtását követően kerül sor annak a kérdésnek a megvála-
szolására, hogy elértük-e a célt. Fontos feladat az elért eredmények elemzése, értékelése, mert
ennek megfelelően visszacsatolásra és a célok újrafogalmazására kerül sor.
A továbbiakban a tervezési folyamat fő munkaszakaszainak és kapcsolódásaiknak a rövid

kifejtésére kerül sor.
3.2. A marketingterv fő elemei

3.2.1. Helyzetelemzés: piackutatás, SWOT analízis
Marketingcélokat csak a jelenlegi helyzetnek és tendenciáknak a jövőre utaló elemzésével
lehet helyesen meghatározni. Az információkat felméréssel (állapotfelvétel) vagy piacmeg-
figyeléssel lehet szerezni.
107
Miről kell információt szerezni?

- a vállalkozás (szervezet) környezetéről – „külső tényezőkről”
- makro-környezetről
• gazdasági fejlődés iránya (konjunktúra alakulása, a jövedelem változása)
• demográfiai helyzet (lakosság létszáma, korösszetétele)
• technikai, technológiai fejlődés trendjei
• társadalmi, jogi, politikai környezet változásai
- mikro-környezetről
• fogyasztói szokások, a vevők jellemzőiről,
• a konkurencia piaci részesedése és kapacitása
• a konkurencia erős és gyenge pontjai
• szállítók lehetséges köre, megbízhatósága, magatartása
- a vállalkozás (szervezet) – „belső tényezőkről”
- piaci részesedéséről, teljesítőképességéről
- erőforrásairól (anyagi-, humán-, pénzforrások)
Hogyan lehet információt szerezni?

- Elsődleges forrásokból (saját felméréssel: megkérdezéssel, megfigyeléssel).
- Másodlagos forrásokból (piackutatási tanulmányokból, statisztikai kiadványokból, szakmai
folyóiratokból, fejlesztési tervekből).
A saját felmérés költséges, de közvetett információk hozzáférhetők, és egyéni szempontok

szerint rendezhetők. A különböző piackutatási tanulmányok megrendelése szintén költséges,
de statisztikai anyagok, közzétett felmérések, szakmai folyóiratok (cikkek), nemzeti, vagy
regionális fejlesztési tervek az Internetről is hozzáférhetők. Többféle információt nyújt a
vállalkozók számára: fejlesztési célokról, megoldandó problémákról (ötlet adhat a
tevékenység átalakítására), sőt támogatásszerzési lehetőségekről is tájékozódhatnak.
Az adatok gyűjtését, rendszerezését követően elemzésre kerül sor, leggyakrabban a SWOT-
analízis segítségével.
A SWOT analízis (vagy magyar kezdőbetűi alapján a GYELV - elemzés), a környezetről és a
belső feltételekről szerzett információk feldolgozása a vállalati (vagy szervezeti) célkitűzések
szempontjából, értékelhető formában. A gyengeségeket és az erősségeket, a lehetőségeket és a
veszélyeket tárja fel.
Strenghts (S) Weaknesses (W)
ERŐSSÉGEK (E) GYENGESÉGEK (GY)
Azok a belső tényezők, amelyekben a vállalat- Azok a belső tényezők, amelyek a vállalatot
nak versenyelőnye lehet a piacon. hátrányos helyzetbe hozzák a piacon.
Opportunities (O) Threats (T)
LEHETŐSÉGEK (L) VESZÉLYEK
A külső környezetnek azok a tendenciái, A külső környezetnek azok a tendenciái,

amelyek kedvező pozíció elérését teszik lehe- amelyek kedvezőtlenek a vállalat számára.
tővé a vállalat számára.
48. ábra: SWOT-analízis = GYELV elemzés
108
A szervezet számára lehetőségek, és a veszélyek külső (környezeti) tényezőkből adódnak, az

erősségeket és gyengeségeket belső tényezők idézik elő. A külső tényezőket a cégek nem
tudják alakítani, de a belső tényezők változtatására van lehetőségük.
Az elemzés eredménye segíti a célok és a stratégiák kialakítását.

Az elemzés során nyerhető információk, alapján megfogalmazhatók a fő stratégiai
irányvonalak:
- lehetőségek és erősségek (L+E) egybeesése esetén: növekedési, terjeszkedési stratégia;
- lehetőségek és gyengeségek (L+GY) esetén: az előtérben a gyengeségek javítása;
- veszélyek és erősségek (V+E) egybeesésekor a veszélyek elleni védekezés stratégiája;
- veszélyek és gyengeségek (V+GY) együttes fennállása esetén a visszavonulás fontolása.
3.2.2. Marketing-célok, marketingstratégiák
A vállalkozás célrendszerében a marketingcélok is kijelölésre kerülnek.
A célmeghatározás során megválaszolandó kérdések:
- Milyen lesz a vállalkozás a jövőben a piacon? (piaci pozíció változása)
- Kik alkotják a célcsoportot? (Melyek a jövőben kielégítendő igények?)
- Mely szolgáltatások képezik a jövőben a kínálat tárgyát? (szolgáltatás-mix)
- Mely területen kínálja a szolgáltatásokat? (helység, régió, ország)
- Mekkora a prognosztizált forgalom, illetve piaci részesedés?
A célok meghatározását logikailag a stratégiák megválasztása követi. A stratégiák általában a

marketingeszközökre támaszkodnak. Sajátos „kör-körös” tervezéssel, összekapcsolással
teremtődik meg a célok – stratégiák - marketing – mix összhangja.
A marketing-stratégiák feladata, olyan magatartási irányelveknek (intézkedéseknek) megfo-

galmazása, amelyekkel a kitűzött marketing-célok megvalósíthatók.
Sokféle marketingstratégia létezik.
- Marketing versenystratégiák, melyek a vállalkozás piaci pozíciója alapján épülnek fel.
- Az image alakítás stratégiája preferenciákat teremt, és ezeknek megfelelő kínálattal
jelentkezik.
- A piacszegmentálás stratégiái a piacot különböző szempontok szerint szegmentálva
részpiacokhoz kapcsolt magatartási elveket fogalmaznak meg.
- Rész-stratégiák az egyes marketingeszközökhöz kötődnek (szolgáltatások választékának
színvonalának alakítása, árstratégia, disztribúciós stratégia, kommunikációs stratégiák)
3.2.3. Marketingeszközök
A marketingstratégiák (a tervezés során) általában a klasszikus marketingeszközökre
támaszkodnak. A kiválasztott stratégián alapul a marketingeszközök megfelelő kombinációja:
a marketing-mix. A marketingmix elemeit többféle formában lehet rendszerezni.
Klasszikus marketingeszközök (a „4P”):

- product – termék,
- price – ár,
- place – hely (értékesítési csatorna),
- promotion – ösztönzés, promóció.
A szolgáltatások fizikai termékekétől eltérő tulajdonságai (az elválaszthatatlanság, a meg-

foghatatlanság, a raktározhatatlanság, a változó minőség) másfajta marketingtevékenységet
igényelnek a szolgáltatást végzőktől. A hagyományos marketingeszközök sem elégségesek, új,
másfajta eszközök is szükségesek a piachoz való alkalmazkodáshoz.
109
Speciális marketingeszközök (a szolgáltatások sajátosságai alapján):

- people – az emberi tényező,
- phisical evidence - a tárgyi elemek,
- process – a folyamat.
Ezeket a marketingeszközöket együttesen a szolgáltatások „7P”-jének nevezik.
A következőkben a marketing-mix elemeit röviden egyenként bemutatjuk, tekintve, hogy

nemcsak a tervező, hanem a gyakorlati marketingmunka középpontjában is a marketing-mix
elemei állnak.
3.2.3.1. A termék/szolgáltatás (Termékmarketing)
A termék a marketing-mix első és legfontosabb alapeleme. A termék/szolgáltatás marketing-
szempontból egy megoldás valamely szükséglet kielégítésére. (A marketinggondolkodás
mindig a szükségletből, a fogyasztók igényeiből indul ki.) A vállalkozónak a terméke illetve
szolgáltatása kialakításánál mindig abból az elvből kell kiindulnia, hogy a terméknek a vevő
számára kell különleges előnnyel rendelkeznie.
Az új termék terve a vevő kívánságaiból kiinduló ötletből származik. Gyakran egy vállalkozás
is egy új termék/szolgáltatás ötlete köré épül. Az ötletek forrásai:
- a fogyasztók (elsődleges forrásnak),
- a forgalmazási csatornák (kereskedők, akik jól ismerik a piaci igényeket),
- a működő vállalkozások (akiknek a piacon lévő termékei tökéletesíthetők).
A különböző módszerekkel összegyűjtött ötleteket elemezni, értékelni kell! Az ötletek
elemzése, értékelése a következőkre terjed ki elsősorban.
- Az ötlet mennyire épít valóságos és még kielégítetlen piaci szükségletekre?
- A megnevezett tevékenységi körben megjelentek-e már versenytársak és mit „tudnak”?
- Az ötlet kb. milyen értéknagyságú egyszeri tőkebefektetést igényel, és annak megtérülése
milyen hosszú időn belül várható?
A termékmarketingben fontos szerepet játszik a termék-életciklus, az az idő, amíg egy termék

(várhatóan) a piacon tartózkodik. A termék-életciklus szakaszokra tagolódik: bevezetés, növe-
kedés érettség és hanyatlás, az egyes fázisok árbevételi és jövedelmi jellemzői igen eltérőek.
Az egyes szakaszok elhatárolására nincs egzakt módszer. A szakaszhatárokat általában ott
húzzák meg, ahol a forgalom, illetve a nyereség növekszik, vagy csökken. A termék-életciklus
egyes szakaszai a vállalkozás számára lehetőségeket kínálnak és problémákat hordoznak.
Amennyiben a vállalkozás felismeri, hogy termékei az életciklus mely szakaszában vannak,
akkor a marketingtevékenységében és a kapcsolódó területeken a lehetőségeket hasznosítani,
a problémákat kezelni tudja. A termék-életciklus egyes szakaszaiban más stratégiák alkalmaz-
hatók.
3.2.3.2. Ár, árképzés
Az ár a marketing-mix egyik eleme, ugyanakkor a vállalkozások gazdálkodásának egyik leg-
fontosabb kategóriája. Ez mutatja meg, hogy a vevő mennyit ismer el azokból a ráfordítá-
sokból, melyet a termék termelésébe, illetve a szolgáltatásba belefektettek.
A termék/szolgáltatás árainak alakításánál általában a következő szempontokat veszik figye-
lembe:
- a költségek (hosszú távon meghatározzák az ár alsó határát),
- a versenytársak árai (jelzik az árazás mozgásterét),
- a termék/szolgáltatás egyedi jellege (érvényesítése az ár felső határa).
Az árak megállapítását nehezíti a piac összetettsége. Általánosságban elmondható, hogy minél
erősebb egy vállalkozás helyzete, árköveteléseit annál jobban tudja érvényesíteni (az árkép-
110
zésben az egyedi jelleg felé orientálódni), gyengébb piaci helyzetben az elérhető árhoz kell
igazítani a költségeket. Vállalkozások esetében az árak kialakításánál a termék költségét, a
vevők fizetőképességét, és a konkurencia árait egyaránt figyelembe kell venni.
A kereslet eltérő rugalmassága lehetővé teszi egy termék, vagy adott szolgáltatás különböző
árakon való értékesítését. Az árdifferenciálás termékenként, de különösen szolgáltatásonként,
igen különböző szempontok szerint történhet.
Az idegenforgalomban például a következő jellemző kritériumok szerint történik:
- célcsoport (fiatalok, idősebbek),
- az utazás célja (gyógyulás, pihenés, üzleti tevékenység),
- az utazás időpontja (főszezon, elő-, és utószezon),
- úti cél (ismert, ismeretlen vidék),
- az utazás résztvevőinek száma (egyéni, csoportos).
A korszerű marketing koncepciója azt hangsúlyozza, hogy a vevők vásárlói magatartását nem
kizárólag az árak határozzák meg. A vevők egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nem
ár jellegű tényezőknek, mint a minőségnek és a megbízhatóságnak.
3.2.3.3. Értékesítési csatornák (disztribúció)
Az elosztás alapelve, hogy a terméknek megfelelő helyen, megfelelő időpontban a kívánt
formában és mennyiségben a vevőnél kell lennie. A jól megválasztott értékesítési út a fontos a
vevő elégedettsége és a vállalkozás eredményessége szempontjából egyaránt.
A termelő vállalkozás a legtöbb esetben nem közvetlenül értékesíti a termékeit, hanem közve-
títőket vesz igénybe. A marketingközvetítők két nagy csoportját a nagykereskedők és a
kiskereskedők alkotják. Attól függően, hogy a közvetítésbe hány szereplő épül be, és az egyes
közvetítők milyen feladatokat látnak el, különböző értékesítési (vagy marketing) csatornák
léteznek (közvetlen, és közvetett, ezen belül: egyszintű, kétszintű stb.)
A vállalkozások fontos feladata a lehetséges marketingcsatornák feltárása, és értékelése,
különböző szempontok szerint:
- milyen színvonalú fogyasztói kiszolgálást nyújtanak (termékválaszték, üzletsűrűség, vára-
kozási idő),
- működtetésük milyen ráfordítást igényel.
Az említett értékesítési csatornák a szolgáltatásokat nyújtók esetében nem, vagy kevésbé

értelmezhetők, tekintve hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele időben egybeesik. Ez
esetben viszont fontos a szolgáltatás helyének, idejének a meghatározása.
3.2.3.4. Promóció (kommunikációs politika)
A piaci szolgáltatás, ár, és az értékesítési csatornák, csak a negyedik marketingeszköz, a
promóció, vagy más megfogalmazásban a marketingkommunikáció segítségével érvénye-
sülhetnek.
A promóció (kommunikációs politika) jellemző eszközrendszere.
- A reklám egyike azoknak az eszközöknek, amelyeket a vállalkozások a célfogyasztók és a
közönség tájékoztatása, meggyőzése érdekében alkalmaznak. Széles hatókörű, személytelen
befolyásolás. Különösen jelentős, elsősorban a szolgáltatások területén, a „szájreklám”.
- Az értékesítés ösztönzés (sales promotion) célja a kínált szolgáltatások közvetlen eladása (a
hirdetéssel kiváltott vásárlási elhatározás tettekké alakítása), ezért a reklámot és az
értékesítés-ösztönzést gyakran összekapcsolják.
- A közönségkapcsolati tevékenységben (public relations) a bizalom növelése, az image-
gondozás áll középpontban. Célja, hogy a közvéleményben, a fogyasztókban kedvező véle-
mény alakuljon ki a vállalkozás egészéről (termékéről, szolgáltatásairól, alkalmazottairól).
111
Eszközei jellemzően a kétoldalú kommunikáción alapulnak (találkozók, konferenciák,

kiállítások, vásárok).
- A személyes eladás a „legkommunikatívabb” eszköz, mert élőszó segítségével tájékoztat.
Célja az eladási kondíciók ismertetésével azonnali hatások (értékesítés) elérése.
5. Az emberi tényező
Az emberi tényező szerepe kiemelkedő a szolgáltatásokban. A szolgáltatást végző(k)
„minősége” (szaktudása, kapcsolatteremtő, kommunikációs képessége, megbízhatósága,
rugalmassága) a szolgáltatás minőségét erősen befolyásolja. A szolgáltató személyzet egyes
tagjainak „gyengesége” negatív irányba tereli a szolgáltatás egészéről alkotott értékítéletet.
Miután a klasszikus minőségellenőrzés nem alkalmazható, a személyzet folyamatos
ellenőrzésénél hatékonyabb az alkalmazottak megfelelő ösztönzése, és marketing-orien-
tációjuk erősítése. Ez belső marketinggel érhető el (oktatás, tájékoztatás révén annak tudato-
sítása, hogy a szolgáltató cég minden egyes dolgozója, a háttérszemélyzetet is beleértve,
marketingfunkciókat lát el).
6. A szolgáltatás tárgyi elemei
A fizikai jellemzők megjelenítésére a szolgáltatásban a szolgáltatás nem fizikai jellege miatt
külön figyelemmel kell lenni. A marketing-mixben fontos szerep hárul a tárgyi elemekre, azaz
a szolgáltatás fizikai termék tartalmára és tárgyi környezetére, és minden olyan eszközre,
amely tárgyi, kézzel fogható tényezők segítségével a vevőnek közvetíteni tudja az ígéretet, a
szolgáltatás előnyeit. A megismertetés gyakran a „megfogható elemek” hangsúlyozásával
történik, például a szolgáltatás tárgyi környezetét emelik ki. (Jellemző példái az utazási
ajánlatokat tartalmazó prospektusok, melyeken a szállodák vagy a tengerpart képei jelennek
meg. Előfordul, hogy már a szolgáltatás folyamatában különös fontosságot kapnak a
tárgyiasult termékelemek, például a szálloda, vagy a szabadidőpark fizikai állapota. )
7. A szolgáltatási folyamat
A szolgáltatási folyamat, maga is termék, adás-vétel tárgyát képezi. A folyamatnak külön
marketingeszközként való kiemelése olyan szolgáltatásoknál bír nagy jelentőséggel, amelyek
hosszú átfutási idejűek (például vagyonkezelés, vagy biztosítási- befektetési tanácsadás,
exportszervezés).
4. A vállalkozások pénzügyi kalkulációi, a pénzügyi terv
A vállalkozás pénzügyi kalkulációit, a kapcsolódó pénzügyi kimutatásait a következő

rendszerezésben fejtjük ki.
A.) A pénzügyi megvalósíthatóság bemutatása, mely a vállalkozások indítása, illetve beruhá-

zási fejlesztési projektek esetében kiemelkedő jelentőségű. Ez elsősorban a létrehozás
eszközeinek, a kapcsolódó kiadásoknak és a szükséges pénzforrásoknak az egyeztetését
jelenti. Ezzel összefüggésben kiemeljük:
- a vállalkozás induló tőkeszükségletének becslését, és
- a szükséges/lehetséges források összevetését, valamint bemutatjuk és értelmezzük
- az eszközök és források szembeállítását tartalmazó egyszerűsített mérlegsémát.
B.) A működtetés pénzügyi eredménye kimutatásának a tervezett vagy működő vállalkozások

esetében kitüntetett szerepe van. Ezért bemutatjuk és értelmezzük és összehasonlítjuk
- a bevételek és a költségek szembeállításán alapuló jövedelemtervet, és
- a bevételek és a kiadások összevetésén alapuló pénzforgalmi (cash flow) tervet.
112
C.) A vállalkozásba történő befektetés megítéléséhez (egyúttal a kockázat becsléséhez)

támpontul szolgálnak a különböző pénzügyi számítások, pénzügyi mutatók, melyek közül a
következőket emeljük ki:
- a fedezeti pont (fedezeti mennyiség, fedezeti érték) meghatározása;
- fontosabb (leggyakrabban használt) pénzügyi mutatók:
• jövedelmezőségi,
• likviditási és az
• eladósodottság mérésére alkalmazható mutatók;
- továbbá elemezzük a vállalkozás kockázatait, és feltárjuk a hozam és a kockázat
kapcsolatrendszerét.
E fejezet vázlatának felépítéséből kitűnik, hogy az üzleti terv részeként bemutatott pénzügyi
tervnél szélesebb ismeretkört tartalmaz, ugyanakkor meghatározott szempontokat, összefüg-
géseket kiemelve kitér a pénzügyi terv valamennyi lényeges elemére.
4.1. A pénzügyi megvalósíthatóság bemutatása

4.1.1. A vállalkozás tőkeszükséglete
E témarészben kezdeti tőkeszükséglet tartalmát, valamint az ehhez szükséges meglévő és
igénybe vehető források számbavételét tartjuk elméleti szempontból fontosnak.
A vállalkozás beindításához mindenekelőtt tisztázni kell, hogy mekkora a kezdeti beruházási

igény. Fontos tudni, hogy szükség van tárgyi eszközökre, immateriális javakra és forgóesz-
közökre.
A tárgyi eszközökre (nevezetesen: épületekre, gépekre, berendezésekre, felszerelésekre,
járművekre) és immateriális javakra (szellemi termékekre, találmányokra) fordított pénz-
összegek egy évnél hosszabb idő elteltével térülnek meg az értékesített termékek
árbevételéből, ezért a számvitelben befektetett eszközöknek minősülnek.
A forgóeszközök (melyek legnagyobb tételét a vásárolt készletek, többek között az alapanya-
gok, a segédanyagok, a biztonsági készletek jelentik) beszerzésére fordított pénzösszegek az
értékesített termékek árbevételéből megtérülnek. Tekintettel arra, hogy a termelésnek és az
értékesítésnek van időigénye, meg kell előlegezni, olyan nagyságrendben, hogy a folyamatos
termeléshez elegendő legyen.
A forgóeszközök körébe tartoznak azok az induláskor jelentős nagyságrendű pénzeszközök is,

melyek megelőlegezése szükséges a működési, vagy üzleti ciklus teljes időtartamára.
(Működési vagy üzleti ciklusnak nevezik azt az időtartamot, amely alatt a működés három
alapvető tevékenysége, a beszerzés, a termelés és az értékesítés lezajlik. Leegyszerűsítve tehát
a vállalkozás pénzért anyagot vásárol, ezt feldolgozva a nyersanyagból késztermék keletkezik,
amelyet értékesítve ismét pénzhez jut.) Ennek megfelelően pénzeszközöket előre biztosítani
munkabérekre, rezsire és egyéb, a termelés és értékesítés során felmerülő költségekre
(hirdetés, posta stb.). (Gondoljunk csak arra, hogy az alkalmazott havonta igényt tart a mun-
kabérére, függetlenül attól, hogy az első terméket - illetve termékeket - csak több hónap alatt
sikerül legyártani és értékesíteni)
Megjegyezzük, hogy a vállalkozónak nem kell a vállalkozásához szükséges gépeket, beren-
dezéseket megvásárolnia (egyszerre nagy összeget kiadnia), dönthet azok bérléséről vagy
lízingeléséről is, de ez esetben a működési ciklus alatt felmerülő bérleti díj megfizetéséhez
szükséges forrással kell rendelkeznie.
113
Mindezen tényezők figyelembevételével kell meghatározni a kezdeti tőkeszükségletet.

Az induló tőkeszükséglet számításánál tehát figyelembe kell venni:
- a tevékenység tárgyi eszközeinek és immateriális javainak beszerzésével (illetve a tárgyi
eszközök bérlésével vagy lízingelésével) kapcsolatos kiadásokat és
- az üzleti ciklus teljes időszakára számított forgóeszközök (elsősorban anyagkészlet és
pénzeszközök) nagyságrendjét.
A tőkeszükséglet meghatározását követően számításba kell venni a finanszírozási forrásokat.

- Összegezni kell a vállalkozó (társas vállalkozások esetén a tulajdonosok) meglévő, a vállal-
kozás rendelkezésére bocsátott forrásait. A törvényi szabályozás nem minden vállalkozási
forma alapításához ír elő kötelezően alaptőke nagyságot.
- Meg kell állapítani a szükséges forrás és a meglévő (saját) forrás különbségeként a forrás-
hiányt. Az indítás magas költsége az esetek többségében nem finanszírozható saját erőből.
- Fel kell tárni a lehetséges külső forrásokat (bankok, kereskedelmi hitelezők, vállalkozást
támogató alapok). Megfontolás tárgyát képezi a tulajdonostársak bevonásának lehetősége is.
- Számításba kell venni a hiányzó források megszerzésének feltételeit, és csak ezt követően
szabad dönteni igénybevételükről. (Például a vállalkozásokat támogató kedvezményes
hitellehetőségeket célszerű kihasználni, de az is elképzelhető, hogy az „olcsóbb" látszólag
kamatmentes „baráti" kölcsönnek olyan viszonossági vonzata van - például rendszeres
munkavégzés a háza felépítésénél -, amelyet nem vagyunk képesek teljesíteni, ezért nem
érdemes élni vele. Természetesen ez esetben is érvényes többféle szempont figyelembe-
vételének elve.)
4.1.2. A lehetséges források, finanszírozási módok
A vállalkozásokban bármely projekt tervezése során, megvalósítása kapcsán alapvető kérdés:
milyen forrásból, illetve forrásokból történjen a finanszírozása, illetve hogyan teremthetők elő
a szükséges források.
A lehetséges források és a kapcsolódó finanszírozási módok a következők:
A.) Saját források (belső finanszírozás)

- vállalkozás alapításakor a tulajdonosok által rendelkezésre bocsátott tőke (jegyzett tőke,
vagy alaptőke, kizárólag ez jelenti új vállalkozás alapításakor a saját forrást)
- a vállalkozás hozamai, meglévő tartalékai (az adózott nyereség visszaforgatása)
- felszabadított tőke (a meglévő befektetett, vagy forgóeszközök mobilizálása, azaz eladása
vagy bérbeadása)
B.) Idegen források (külső finanszírozás)

- hitel (hitelfinanszírozás), melynek leggyakoribb formái
• banki hitel, amely legelterjedtebb ideiglenes idegen forrást biztosít
• kötvénykibocsátás, mely meghatározott időre szóló értékpapírral történő
finanszírozást, és idegen (átmeneti) forrásszerzést jelent
- egyéb sajátos „hitelek”, illetve speciális finanszírozási módok (ilyenek például a lízing,
melynek egyik fő formája a pénzügyi lízing „kvázi hitelnek” minősül, vagy a faktoring,
mely valójában egy speciális hitel)
- külső befektetés, azaz külső forrásbevonás révén határozatlan időre saját forrás szerzés
melynek révén a forrást biztosító(k) meghatározott részben tulajdonossá válik (legjellem-
zőbb formája a részvénykibocsátás)
114
- külső támogatás, melynek révén valamely külső finanszírozó (személy vagy szervezet)
visszkereset nélküli (vissza nem térítendő) forrást biztosít az érdekével egyező projekt
finanszírozására (e kategóriába tartozik jellemzően a pályázati forráselosztás is)
A felsorolt finanszírozási források között (az utolsóként említett, más döntéshozótól erősen
függő külső támogatástól eltekintve) van egy - a gyakorlatban jellemzően alkalmazott -
rangsor: a működő vállalkozások elsősorban a nyereséget használják projektjeik (beruhá-
zásaik) finanszírozására, másodsorban valamely kötelezettségvállalást (hitelfinanszírozást)
választják, és csak végső esetben folyamodnak újabb saját tőke bevonásához. Ezt a forrás-
szerzési sorrendet a cégek elsősorban az adott forrással kapcsolatos költségeik nagyság-
rendjével indokolják.
A cégeknek forrásszerzéseik során a következőket kell mérlegelniük.
A belső finanszírozás „ideális esetnek” tekinthető, mert pénzügyi biztonságot és rugalmas-

ságot biztosít, de figyelembe kell venni, hogy a saját forrásnak is ára van! Nem tekinthető
„ingyen forrásnak”. Általános elvként megfogalmazható, hogy akkor célszerű a saját
pénzeszközt új projekt (új beruházás) finanszírozására felhasználni, ha a tervezett projekt
magasabb nettó hozamot biztosít, mint bármely más alternatív befektetési lehetőség. (A saját
forrás árának, vagy másként fogalmazva a befektetés költségének kalkulálása során számolni
kell azzal, hogy lemondunk más befektetési lehetőség hasznáról az adott projekt
megvalósítása érdekében, ezért ennél „feláldozott haszonnál” magasabb nettó hozamot kell
elérnünk.) A gyakorlatban azonban nem áll rendelkezésre megfelelő nagyságú, mobilizálható
saját forrás.
Ha a vállalatnak nincs elég belső finanszírozási forrása, akkor leggyakrabban a banki hitelt
választja. A banki hitel esetében a finanszírozási forrás árát nagymértékben befolyásolja az,
hogy az adósság visszafizetése klasszikus értelemben „biztosított”, tekintve, hogy a cég ingó
és ingatlan vagyona áll szemben a hitel összegével. Ezért tekinthető kisebbnek a tulajdo-
nosokhoz képest a hitelező kockázata, ebből adódóan alacsonyabb – a saját tőke költségéhez
mérten - a hitel költsége. Tovább mérsékli a hitelek költségét az „adóhatás”, mely abból
adódik, hogy a hitelek kamata az adózás előtti eredményből törleszthető, ezzel szemben a
saját forrásokat biztosítók osztaléka az adózott eredményt terheli. Figyelemmel kell lenni
azonban arra, hogy a túl sok kötelezettségvállalás korlátozza a vállalat későbbi forrásszerzésre
való képességét. Az idegen forrás mértéke, igénybevételi lehetősége tehát korlátozott.
A külső támogatás különbözik más forrásoktól annyiban, hogy megfelelő feltételek teljesítése
esetén döntően valóban ingyenes többletforrást eredményez. Egyik - napjainkban legjel-
lemzőbb formája - a pályázat azonban eltér más támogatási (például célzott vissza nem
térítendő állami támogatás) formáktól. A pályázat kiírója rögzíti a fejlesztési, támogatási
prioritásokat, ehhez megvalósítási kereteket jelöl meg, és a gazdaság szereplőin múlik, hogy
igénybe veszik-e vagy sem. Például ha „egy térség gazdasági szereplői úgy ítélik meg, hogy
középtávon nem fenntartható egy-egy beruházás, fejlesztés, akkor nem pályáznak mindezek
létesítésére, s az e célra allokált források nagyobb valószínűséggel segítik elő e gazdasági
ágazatok fejlesztését más, arra alkalmasabb térségekben.” Természetesen nagyszámú pályázó
esetén a pályázatot kiíró rangsorol, dönt a pályázók között.
Szükségesnek tartjuk ismételten kiemelni, hogy induló vállalkozás esetében a kezdeti

tőkeszükséglet finanszírozására alapvetően a vállalkozó (vagy társas vállalkozások esetében a
vállalkozók) által rendelkezésre bocsátott saját forrás, és jellemzően a banki hitel valamint a
pályázati forrás jelenhet meg finanszírozási forrásként.
115
4.1.3. Az eszközök és források szembeállítása, a vállalkozás mérlege

A vállalkozásoknak az üzleti terv részeként, és a tényleges működés során, a Számviteli
Törvényi előírásoknak megfelelően, az éves beszámoló részeként kötelezően, mérleget kell
készíteniük.
A mérleg formailag az eszközök és források szembeállítása, tartalmilag a vállalkozás vagyoni
helyzetét mutatja be egy adott időpontra vonatkozóan.
A forrásszerzés céljából készített üzleti tervekben jellemzően legtöbbször csak az úgynevezett

nyitó mérleg szerepeltetése szükséges.
A nyitó mérleg mindig arra a pillanatra “nyitó”, amikor a vállalkozás indítását tervezik, vagy
amikor a kölcsönkérelmet beadják. Ha egy már működő vállalkozás ad be kérelmet, és készít
üzleti tervet, a nyitó mérlegnek nem az egy évvel ezelőtti vagy évekkel ezelőtti alakulás
pillanatára visszamenőleg kell elkészülnie, hanem azt az időpontot kell indulási, nyitási
időpontnak tekinteni, amikortól a hitel felvételét tervezik.
A nyitó mérleg elkészítéséhez el kell dönteni, hogy milyen eszközök szükségesek a
vállalkozáshoz, és az egyes eszközöket hogyan (miből, milyen forrásokból) biztosítják. Az
alkalmazandó mérlegsémát is a tervezett vállalkozás nagysága (az árbevétel) határozza meg.
A következőkben egy egyszerűsített mérlegsémát mutatunk be, a jellegzetes tételeinek

kiemelésével.
MÉRLEG
ESZKÖZÖK FORRÁSOK
A. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK C. SAJÁT TŐKE
I. Immateriális javak I. Jegyzett tőke
II. Tárgyi eszközök II. Tőketartalék
III. Befektetett pénzügyi eszközök III. Eredménytartalék
B. FORGÓESZKÖZÖK IV. Előző évek áthozott vesztesége
I. Készletek V. Mérleg szerinti eredmény
II. Követelések D. KÖTELEZETTSÉGEK
III. Értékpapírok I. Hosszúlejáratú kötelezettségek
IV. Pénzeszközök II. Rövidlejáratú kötelezettségek
Eszközök összesen Források összesen
Fontos követelmény a mérleg összeállításakor a mérlegegyezőség elvének betartása.

A mérleg két oldalának számszerűleg egymással egyező végösszegét mérlegfőösszegnek
nevezzük.
Mérlegegyezőség: Eszközök = Források.
A mérleg azt is jelzi, hogy az eszközök alapvetően két forrásból erednek.
Összes eszköz = Saját tőke + Kötelezettségek.
A mérlegnek azt is ki kell mutatnia, hogy a vállalkozás vagyonának mekkora részét nem
terheli visszafizetési kötelezettség, vagyis mekkora a nettó eszközérték, vagyis a saját tőke.
Saját tőke = Eszközök – Kötelezettségek.
A mérleg(séma) az eszközöket és a forrásokat a likviditásuk emelkedő sorrendjében

tartalmazza.
Az eszközoldal két fő része: a befektetett eszközök és a forgóeszközök. A két eszközcsoport
elhatárolásának fő szempontja, hogy a vállalkozás tevékenységét tartósan (egy éven túl)
szolgálják-e vagy nem.
116
A befektetett eszközök:
- az immateriális javak (például találmányok és egyéb szellemi termékek, vagy bérleti jog),
- a tárgyi eszközök (gépek, berendezések, felszerelések), valamint
- a befektetett pénzügyi eszközök (például hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, amely
kezdő vállalkozások esetében nem jellemző).
A befektetett eszközök jellegzetessége:
- tartósan lekötött eszközöknek minősülnek,
- jellemzően egy éven túl szolgálják a vállalkozást,
- megtérülésük az árbevételből több év alatt történik.
A forgóeszközök:
- a készletek (anyagkészlet, befejezetlen termelés, készáruk),
- a követelések (vevőkkel szembeni követelések -ha vállalkozó már teljesített, de a vevő még
nem fizetett az áruért-, mely mindig létezik nem készpénzes fizetés esetén),
- értékpapírok (itt olyan értékpapírok szerepelnek, melyeket nem befektetési, hanem
forgatási céllal vásároltak, ez a vállalkozás indulásakor nem jellemző),
- pénzeszközök (a leglikvidebb eszközök, ide tartozik a készpénz, a látra szóló betétek,
csekk).
A forgóeszközök jellegzetessége:
- nem minősülnek tartós eszközöknek (de a számviteli és a pénzügyi szempontú értékelésük
eltérő, erre a későbbiek során kitérünk),
- jellemzően rövid idő (egy év alatt elhasználódnak),
- megtérülnek az árbevételből (általában).
A mérleg forrásoldalának jellegzetes finanszírozási tételei a saját tőke és a kötelezett-

ségekként feltüntetett idegen tőke. (A céltartalékokat - melyeket óvatossági szempontokból az
előírások szerint képezniük kell a vállalkozásoknak az adózás előtti eredményük terhére -,
nem szerepeltettük a mérlegsémában, mert a nyitómérlegnek nem jellemzője.)
A saját tőke fontos eleme a jegyzett tőke (vagy induló vállalkozások esetében alapítói tőke),
amelyet a tulajdonos(ok) vagy alapítók bocsátottak – a vállalkozás formájától függően eltérő
mértékben és formában) a vállalkozás rendelkezésére.
A saját tőke további elemeivel részletesen nem foglalkozunk (induló vállalkozások esetében a
további tételeknek nincs jelentősége), de felhívjuk a figyelmet a mérleg és az eredmény-
kimutatás kapcsolatára. Működő vállalkozás esetében a mérleg szerinti eredmény, a nyere-
ségnek a vállalkozásba visszaforgatott, újra befektetett részét jelzi, mely az eszközök
finanszírozásának lényeges forrása. (Az előző évek áthozott vesztesége negatív előjellel a
saját források csökkenését jelzi.)
A kötelezettségeket, az idegen forrásokat likviditási fokozatuk szerint hosszú és rövidlejáratú

kötelezettségekre kell osztani. A felosztás alapvető szempontja, hogy a mérleg fordulónapját
követő egy éven belül jelentkezik-e az idegen forrás visszafizetési kötelezettsége vagy nem.
Fontos kiemelni, hogy a rövidlejáratú kötelezettségek között szerepel az adott vállalkozás
szállítóinak való tartozása, vagy fizetési kötelezettsége a szállítói felé. Amennyiben ez a
fizetési kötelezettség nagyobb, mint a vevők tartozása a vállalkozás felé, akkor az adott
vállalkozásnak jelentős többletforrásai keletkeznek, melyet „teljesítménykapcsolatokból eredő
forrásnak” neveznek. (E forrás csak működő vállalkozás esetében értelmezhető.)
Láttuk, hogy a mérleg a vállalkozás eszközeiről (vagyonáról) és annak forrásairól ad képet

egy adott időpontra vonatkozóan. Ezt az állapotot jelző kimutatást egészíti ki az eredmény-
117
kimutatás (illetve a jövedelemterv), amely egy időszakra vonatkozóan jelzi, hogy milyen
tételekből keletkezik a vállalkozás eredménye.
4.2. A működtetés pénzügyi eredménye

4.2.1. A vállalkozás árbevétele, költségei, a jövedelemterv
Az üzleti számítások széles skálájából csak néhányat emelünk ki. A legalapvetőbb és egyúttal
a legfőbb. Ezek egyik legfőbb: kalkuláció a nyereség kiszámítása. Ehhez kapcsolódik annak
eldöntése, hogy elegendő lesz-e a képződő nyereség a bevont ideiglenes forrás – jellemzően a
hitel – aktuális adott évet terhelő törlesztésére. (Ehhez tudnunk kell azt, hogy az idegen
források kamatai költségként elszámolhatók, de a bevont idegen tőkét, a hitelt a képződő
nyereségből kell visszafizetni.)
Az üzleti vállalkozás alapvető céljaként a nyereség elérését jelöltük meg. Azt is

hangsúlyoztuk, hogy a vállalkozás – hosszú távon – csak akkor tud nyereségre szert tenni, ha
olyan termékeket (szolgáltatásokat) termel, amelyek megfelelnek a fogyasztói igényeinek, és
a piacon hajlandók és képesek megvásárolni azokat. Ha a vállalkozó a termékeit el tudja adni,
árbevételre tesz szert.
Az árbevétel (bevétel) – adott időszakban – megtermelt és értékesített termékek (szolgálta-

tások) értéke.
Az árbevétel nagysága alapvetően két tényezőtől függ:
- az eladott termék (vagy szolgáltatás) mennyiségétől,
- a termék (szolgáltatás) egységárától.
A termékek (szolgáltatások) előállításához - a kibocsátáshoz - a vállalkozó erőforrásokat

használ fel, tehát a bevétel megszerzése érdekében a vállalkozónak költségei merülnek fel.
Költség: a termeléshez felhasznált erőforrások pénzben kifejezett értéke.

Más megfogalmazásban a termelés (szolgáltatás) érdekében felmerült összes ráfordítást
jelenti. (Leegyszerűsítve a költségeket és a ráfordításokat szinonim fogalmakként kezeljük.)
A költségek rendkívül sokfélék, többféleképpen csoportosíthatók.

Mi a továbbiakban a kalkulációk során csak kétféle csoportosítást alkalmazunk:
- a költségnemek szerinti (más néven költség-fajtánként való) bontást, valamint
- a termelés mennyiségéhez való viszony szerinti csoportosítást.
(Az előző a számviteli nyilvántartásokban használatos, az utóbbi az elemzésekhez - mint
például a fedezeti pont elemzés - jobban használható).
A vállalkozás eredménye (a számviteli eredmény) a lehető legegyszerűbb módon az évenkénti

árbevétel és az évenként felmerült számviteli költségek különbségeként határozható meg.
Az eredmény alakulását alkotó tényezőket és kapcsolódásukat összefoglaló ábra (sematikus
formában) a következő.
118
49. ábra: Az eredmény alakulására ható tényezők

A vállalkozás eredménye pozitív és negatív is lehet. Ha a vállalkozás adott évi árbevétele
meghaladja a számviteli költségeit számviteli értelemben nyeresége van, ellenkező esetben
vesztesége keletkezik.
A vállalkozás környezetében bekövetkező változások - mint korábban említettük, kedvező

lehetőségeken kívül veszélyeket is jelenthetnek a vállalkozás számára. Különböző kedve-
zőtlen tényezők együttes hatása miatt elképzelhető, hogy a vállalkozás nem képes termékeiből
az előre tervezett mennyiséget eladni, vagy a tervezettnél alacsonyabb áron kénytelen
értékesíteni. Lehetőség szerint e tényezőkből fakadó veszteségeket el kell kerülni. Ehhez előre
ismerni kell, hogy legalább mekkora árbevételre kell szert tennie a vállalkozásnak ahhoz,
hogy az összes költségét fedezni tudja. Fontos tehát az un. fedezeti pont ismerete (ennek
értelmezésére a későbbiek során visszatérünk.)
Az üzlet terv pénzügyi tervének részeként az évenkénti nyereség felmérése céljából a

tervezési időszak egyes éveire (3-5 év) vállalkozók (vállalkozások) előzetes jövedelemtervet
készítenek. Az előzetes jövedelemterv szerkezete hasonlít a már működő vállalkozások éves
beszámolójának részeként elkészített eredmény-kimutatáshoz. A Számviteli Törvény többféle
szerkezetű eredmény-kimutatás készítését lehetővé teszi előírt formában, de valamennyinek a
végeredménye (az üzleti eredmény nagysága) ugyanaz. Tekintettel arra, hogy az előzetes
jövedelemterv formája kezdő vállalkozások esetében egyszerűsége mellett, igen változatos
formákat ölthet - kivéve a bankok által kötelezően előírt üzleti terv formulákat -, ezért csak az
eredmény számításának sémáját mutatjuk be.
119
A jövedelemterv szerkezete. Az üzemi, üzleti eredmény kiszámításának sémája.

Bevételek (teljesítmények)
- Értékesítés nettó árbevétele (ÁFA nélküli bevétel)
- Egyéb bevételek (induló vállalkozások esetében nem jellemző)
Ráfordítások (költségek, költség-nemenként)

- Anyag jellegű ráfordítások (pl.: anyagköltség, igénybe vett anyagi szolgáltatás)
- Személyi jellegű ráfordítások (pl.: munkadíj, társadalombiztosítási járulék)
- Értékcsökkenési leírás (tárgyi eszközök, immateriális javak után)
- Egyéb költségek, ráfordítások (pl.: bérleti díjak, hirdetési díjak, biztosítási díjak, bank-
költségek)
A bevételek és a ráfordítások különbségeként az üzleti (üzemi) eredményhez jutunk. A

„hivatalos” eredmény-kimutatásnak többféle eredmény kategóriája van. (Ezért fontos, hogy
különféle mutatók számítása, elemzések során jelezzük, hogy milyen eredményről van szó!)
Eredmény-kategóriák, és kapcsolatuk a következő:

1. Üzleti (üzemi) tevékenység eredménye (Árbevétel – ráfordítások)
(+/-) Pénzügy műveletekből eredő bevételek, kiadások egyenlege
2. Pénzügyi műveletek eredménye
3. Szokásos vállalkozási eredmény (1. +/- 2.)
4. Rendkívüli eredmény
5. Adózás előtti eredmény (3.+ 4.)
- Adó
6. Adózott eredmény
- Osztalék, részesedések
7. Mérleg szerinti eredmény
Az előzetes jövedelemterv esetében két eredmény-kategóriának van különös jelentősége: az

ületi eredménynek (annak felmérése szempontjából, hogy lesz-e a tervezési években pozitív
eredmény), valamint az adózott eredménynek (mert ez utal a vállalkozónál maradó nyereség
nagyságára, továbbá az elemzés, összehasonlítás eszközét szolgáló mutatóknak is ez az alap-
kategóriája). A már működő vállalkozások esetében a mérleg szerinti eredmény kimutatása is
rendkívül fontos, mert ez jelzi a visszaforgatott nyereséget, mely a továbbiakban a saját
források elemévé válik (a mérlegben szerepel).
4.2.2. A bevételek és kiadások összevetése, a pénzforgalmi terv
Eddig a vállalkozás eredményére - nyereségére, veszteségére - összpontosítottuk a figyel-
münket. Az eredmény-kimutatás az árbevételeket és a ráfordításokat attól függetlenül
tartalmazza, hogy pénzmozgással jártak-e vagy nem. (Előfordul, hogy a kimutatott nagy
összegű nyereség mellett a vállalkozás alig rendelkezik pénzzel, mert a kintlévőségei még
nem folytak be, továbbá az eredmény-kimutatásban költségként kimutatott tételek sem
jelentenek minden esetben pénzkiáramlást.)
A cash flow (a pénzáramlási, vagy pénzforgalmi) kimutatás arra szolgál, hogy a tényleges
pénzáramlásokat (a pénzbe- illetve kiáramlásokat) jelezze. Ha a pénzáramlások előrejelzésére
szolgáló terv készül, akkor cash flow előrejelzésnek, vagy pénzforgalmi előrejelzésnek
(pénzforgalmi tervnek) nevezik, megkülönböztetve a múltbeli adatok alapján összeállított
cash flow kimutatástól.
120
Legfontosabb eltérés az eredményterv (jövedelemterv) és a cash flow előrejelzés, (pénzfor-

galmi terv) között:
- az eredménytervben a bevételeket és a költségeket viszonyítják egymáshoz (a bevételekből
levonva a költségeket, megállapítják az eredményt);
- a pénzáramlási terv esetében a bevételek és a kiadások számbavételén, időbeli ütemezésén,
összehangolásán van a hangsúly.
Adott időszakot - például 1 évet alapul véve - a vállalkozás költségei és a kiadásai nem
azonosak. Például:
- az adott évben költségként jelentkezik, de nem jelenik meg kiadásként: az amortizáció;
- az adott évben kiadást jelent, de nem (teljes egészében) költség, jellemzően a tárgyi
eszközökre, (gépbeszerzésre) fordított pénz.
Az eltérést az okozza, hogy a tárgyi eszközök - a gépek, berendezések, felszerelések - 1 évnél
hosszabb ideig vesznek részt a termelésben, nem használódnak el egy év alatt. Költségként
csak az adott évre eső kopását lehet elszámolni. Az amortizáció nem jár pénzmozgással, tehát
évente nem jelent újabb kiadást. A gépek megvásárlása viszont egyszerre, egy meghatározott
évben nagy összegű pénzkiadással jár.
Azon elv alapján, hogy az amortizáció okozza a legfőbb eltérést a költségek és a kiadások
között, amely költség, de nem kiadási tétel, az éves (működési) cash flow kiszámításának
legegyszerűbb, indirekt módja:
Adózott eredmény
+ Értékcsökkenés
Cash flow
Tekintettel arra, hogy a cash flow előrejelzés az egyúttal a likviditási problémák, a pénz-
szükséglet előrejelzését is szolgálja, ezért rövid időszakokra általában havi bontásban készítik
el, direkt módszerrel, tételenként, legalább a tervezési periódus legalább első évére. Lényeg
az, hogy legyen az eredmény kimutatás periódusával egyező időszaka, mert így mutatható ki
az eredményesség és a pénzáramlás közötti kapcsolat.
Amennyiben a vállalkozások esetében átmenetileg nagyobb a kiadás, mint a saját bevétel,
jellemzően hitellel (például rövidlejáratú forgóeszközhitellel) egészítheti ki a bevételeit.
Ellenkező esetben - átmeneti bevételi többlet esetében - különböző megtakarítási formák
igénybevételével hasznosíthatja a pénzét. (Ezen esetekben a háztartások és a vállalkozások
hasonló viselkedést tanúsítanak.) A vállalkozások esetében előfordulhat, hogy bevételi többlet
esetében: hitelt nyújthat más vállalkozásnak.
4.3. A vállalkozásba történő befektetés megítélése

4.3.1. Fedezeti pont elemzés
A fedezeti pont meghatározása rendkívül fontos ahhoz, hogy a vállalkozó előre felmérje
kedvezőtlen piaci helyzetben a cselekvési lehetőségeinek a határát. Kedvezőtlen piaci
helyzetben arra kell törekednie, hogy ne legyen vesztesége: az árbevétel fedezze a költsé-
geket.
A fedezeti pont - definíciószerűen - ott van, ahol az árbevétel éppen fedezi az összes
költséget. (Árbevétel - Összes költség = 0)
A fedezeti pont elemzés kiváló alkalom arra, hogy ismételten áttekintsük, megvilágítsuk az
árbevétel, a költségek és az eredmény kapcsolatát.
121
Kedvezőtlen piaci helyzetben a vállalkozónak arra kell felkészülnie, hogy

- vagy kevesebbet tud értékesíteni az előre kalkulált egységáron;
- vagy el tudja adni a tervezett termékmennyiséget, de alacsonyabb egységáron.
Az első esetben a vállalkozónak azt kell felmérnie, hogy mennyit kell legalább termelnie és
értékesítenie ahhoz, hogy ne legyen vesztesége, tehát a fedezeti mennyiség meghatározása a
feladat.
A második esetben a vállalkozónak azt kell megállapítania, hogy mennyire csökkentheti az
egységárat ahhoz, hogy a költségeket fedező árbevételt biztosítsa, tehát a költségeket fedező
egységárat kell kiszámítania, adott termékmennyiség értékesítését feltételezve.
Első megközelítésben a fedezeti mennyiség meghatározására koncentrálunk.

Tételezzük fel, hogy az előre eltervezett egységáron kevesebbet sikerül értékesíteni. Fontos
azzal tisztában lenni, hogy hány darab terméket kell termelni és eladni ahhoz, hogy a
vállalkozás ne legyen veszteséges.
Ismeretes, hogy a kevesebb termék termelése (eladása) alacsonyabb árbevételt eredményez,
ugyanakkor kevesebb költséggel jár.
Vajon valamennyi költségfajta csökken a termelés csökkenésének hatására? (Gondoljunk arra,
hogy például a helység bérleti díja csökken-e, ha kevesebb terméket termelünk benne?)
A válasz egyértelmű: nem. Vannak a költségek között olyanok, amelyek - meghatározott
kereteken belül - állandóak, és vannak olyanok, amelyek együtt változnak a termelés
(értékesítés) mennyiségének alakulásával.
Ahhoz hogy a fedezeti pontot meghatározhassuk, a felmerült költségeket nem a számviteli

elvek szerint, hanem más szempont szerint kell csoportosítanunk. (Az eddig felmerült
költségeket - ugyanazon költséghalmazt - ez esetben más szempontból osztályozzuk.)
A termék, szolgáltatás mennyiségéhez való viszonya alapján a költségek lehetnek:

- állandó (fix) költségek (amelyek meghatározott kapacitást feltételezve nem függnek a
termelés, értékesítés mennyiségétől); és
- változó költségek (amelyek - mint ahogyan a megnevezés is utal rá, változnak a termelés
illetve az értékesítés mennyiségének változásával együtt, a legtöbb esetben lineárisan).
Az állandó költség nem változik, a változó költség változik a termelés (értékesítés) mennyi-
ségének változása hatására. Az elnevezések szemléletesen jelzik a termelés mennyiségével
összefüggő viselkedésüket. Fontos hangsúlyozni, hogy az állandó költségek csak egy adott
kapacitást feltételezve állandóak. Gondoljunk arra például, hogy a termelés esetleges megkét-
szereződése esetén nagyobb helység bérletére, több fűtésre, világításra stb. van szükség. A
változó költségek sem feltétlenül csak lineárisan növekednek a termelés mennyiségével
összefüggésben. Növekedhetnek progresszíven és degresszíven is, erre kiváló példák lehetnek
a teljesítménybérezés különböző változatai.
Az állandó és a változó költségek elhatárolása nem minden esetben egyértelmű. Mindig a
konkrét körülményeket mérlegelve végezhető el a csoportosítás.
Vannak azonban tipikus állandó és változó költségek.
- állandó költségnek minősülnek általában
• az amortizáció, és az
• üzletmenettel kapcsolatos költségek köre (hitelek kamata, rezsi, reklám, biztosítás,
bérleti díjak)
- változó költségek jellemzően
• az anyagköltségek és
• a munkabérköltségek egy része
122
A megítélés nehézségeire utal, hogy gyakorlatban az adminisztratív dolgozók bére állandó

költségelem, ezzel szemben a termelésben résztvevők bére általában változó költségnek
minősül, kivéve, ha fix bérezésben állapodtak meg. Hasonlóan a tevékenység jellegétől
függően a rezsi költség egy része is lehet változó, amennyiben energiaigényes a termelés.
A fedezeti mennyiség kiszámítása a fedezeti pont tartalmának ismeretében nem nehéz. A

fontos összefüggések ismétlését, megértését szolgálja a fedezeti mennyiség kiszámításához
alkalmazott képlet levezetése.
Az ismert, lényeges közgazdasági összefüggések a következők:
- fedezeti pont ott van, ahol az árbevétel fedezi az összes költséget (Árbevétel =
Összköltség);
- az árbevétel alapvetően két tényezőtől függ: a termelt/értékesített termékmennyiségtől és
az egységártól (Árbevétel = termékmennyiség x egységár);
- az összköltség - a termelés mennyiségéhez való viszonya alapján - két csoportra bontható:
állandó költség és változó költség (Összköltség = Állandó költség + Változó költség).
Fedezeti pont ott van, ahol az árbevétel az összes költségre fedezetet nyújt. Másképpen: ahol
az árbevétel és az összes költség különbsége nulla. (Árbevétel – költségek = 0).
A fedezeti pont elérése esetén a vállalkozásnak nincs nyeresége, de vesztesége sem.
A fedezeti mennyiség kiszámítása.
Kiindulás:
Árbevétel – Összköltség =0
Átrendezve:
Árbevétel = Összköltség
A kategóriák kifejtve:
Mennyiség x Egységár = Összes állandó költség + Összes változó költség
A változó költség kategóriája részletesebben is felírható:

Mennyiség x Egységár = Összes állandó költség + (Mennyiség x egy termékre eső
változó költség)
A közgazdasági kategóriák helyett alkalmazzunk a továbbiakban betűjeleket!
Jelölések:
Mennyiség: Q (quantum)
Egységár: p (price)
Állandó költség (összes): C (constans)
Változó költség (egy termékre eső): v (variabilis)
A korábbi összefüggés betűjelekkel:

Q x p = C + (Q x v)
A képlet átrendezve a fedezeti mennyiségre:

(Q x p) - (Q x v) = C
Q x (p - v) = C
Q = C/ p - v
123
Fedezeti mennyiség = Összes állandó költség / (Egységár - Egy termékre jutó változó költség).
Tehát a fedezeti mennyiséget úgy határozzuk meg, hogy az éves szintű állandó költségeket az
egységár és az egy termékre eső változó költség különbségére vetítjük.
Megjegyezzük, hogy egy-egy nagy értékű beruházási projekt kockázatának elemzése során is
alkalmazható módszer a fedezeti pont elemzés, némi korrekcióval. A megismert számviteli és
a beruházások értékelésénél alkalmazott úgynevezett pénzügyi fedezeti pont számítás között
alapvető különbség az, hogy a pénzügyekben fontos szerepet játszik a pénz időértékének
figyelembevétele. Tehát az állandó költségek között szereplő amortizáció helyett a kezdeti
tőkebefektetés évesített értéke vagy más megfogalmazásban a „feláldozott hasznot”, tehát a
kamatot is tartalmazó értéke szerepel, amelyhez akkor jutott volna a beruházó, ha nem tárgyi
eszközbe hanem más dologba (bankbetétbe, vagy értékpapírba helyezte volna a pénzét.
Visszatérve a fedezeti pont elemzésre, felmerül a kérdés, hogy hogyan történik a fedezeti pont
meghatározása akkor, ha a vállalkozás többféle terméket állít elő, vagy esetleg szolgáltatást
végez. Ezen esetekben a fedezeti mennyiség, a „darabszám" nem határozható meg, illetve
nem értelmezhető. Ilyen esetekben a fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel meghatá-
rozása a feladat. Alapvető kérdés tehát: mennyi árbevételt kell elérni ahhoz, hogy fedezze a
költségeket?
A fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel, vagy más néven fedezeti érték szintén a koráb-
ban megismert összefüggések alapján határozható meg, azzal a különbséggel, hogy az egység-
ár helyett az árbevétel, az egy termékre eső változó költség kategóriák helyett az összes éves
szintű változó költséget szerepeltetjük, tekintve, hogy a „darabszám” a jelzett esetekben nem
értelmezhető.
Logikailag az árbevétel és a változó költségek különbségének éppen fedeznie kell az állandó
költségeket. (Árbevétel – Változó költségek = Állandó költségek)
A fedezeti pont (fedezeti érték) = Állandó költségek / (Árbevétel – Változó költségek)
Eredményként megkapjuk, hogy a tervezett árbevétel hány százalékát kell elérni ahhoz, hogy
fedezze a felmerülő változó költséget. A fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel összeg-
szerűen (forintban) is meghatározható.
Állandó költségek
Fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel = 1 - Egységnyi árbevételre jutó változó költség
A fedezeti pont számítás logikája szerint bármely elem nagyságrendje kalkulálható. Egy ter-
mékkel kezdő vállalkozás, vagy új termék bevezetése esetén fontos lehet a költségeket fedező
„minimumár” kiszámítása.
A költségekre fedezetet nyújtó egységár meghatározása a korábban feltárt összefüggések isme-
retében, vagy matematikailag a fedezeti mennyiség meghatározására alkalmazott képlet
átrendezésével lehetséges. Lényeg változatlanul az, hogy az összes költségnek meg kell
térülnie az árbevételből. Adott - ismert - termékmennyiséget feltételezve, az egységárnak
egyenlőnek kell lennie a termékegységre eső összes költséggel.
A fedezeti ár (p= C/Q + v) vagyis az egy termékre eső állandó és az egy termékre eső változó
költség összege.
124
4.3.2. Pénzügyi mutatók

Sokféle pénzügyi mutató létezik, melyek a vállalkozás vagy leendő vállalkozás több
szempontból vett megítélésére alkalmasak. Tekintsük át, hogy a vállalkozók a vállalkozásba
történő befektetés alkalmával milyen kérdésekre keresik a választ?
Legelső kérdés, melyet alapításkor megfogalmaznak: érdemes-e a vállalkozásba tőkét befek-

tetni? Erre az alapvető kérdésre akkor tudunk választ adni, ha valamilyen módon
számszerűsítjük, hogy mekkora a befektetés jövedelmezősége? Magasabb-e a vállalkozással
elérhető haszon, mint más befektetés hozama? Ezzel összefüggő más oldalról való megfogal-
mazás vállalkozás indítása, vagy új beruházási projekt esetén: megtérül-e a befektetés, és ha
igen, akkor mennyi idő alatt?
Másik fő kérdés, ha a vállalkozás indítása mellett dönt a vállalkozó, hogy a működés során
várhatóan eleget tud-e tenni és milyen biztonsággal a fizetési kötelezettségeinek? Ennek a
mértéknek a megítélését szolgálják a likviditási mutatók.
A harmadik kérdéskör a működés biztonságával függ össze. Ha a vállalkozás indításához,

működtetéséhez nem elegendőek a saját források, ezért idegen tőkét (hitelt) is felhasználnak
finanszírozási forrásként, növekszik a cég pénzügyi kockázata. (A hitelt a működés során
termelt nyereségből vissza kell fizetni. Ezért szükséges ismerni (a hitelfelvevő vállalkozónak,
és a hitelt nyújtó banknak egyaránt) azt, hogy milyen mértékű a vállalkozás eladósodottsága?
A felmerült kérdésekre a következő pénzügyi mutatók segítségével adhatók meg a válaszok:

- jövedelmezőségi,
- likviditási és
- eladósodottsági mutatók.
A következőkben ezen csoportokba rendezhető néhány jellegzetes mutató tartalmával és
számítási módjával ismerkedünk meg.
4.3.2.1. Jövedelmezőségi mutatók
a.) Az átlagos jövedelmezőség (a befektetett tőke jövedelmezősége)

Az átlagos jövedelmezőség rendkívül egyszerű, statikus mutató. A legtöbb esetben a kezdő
vállalkozók alkalmazzák üzleti elgondolásuk eredményességének igazolására. A kalkulá-
láshoz két tényezőt vesznek figyelembe:
- a nyereséget (általában adólevonás nélkül) és
- a kezdeti tőkebefektetést.
A befektetés (a tervezett vállalkozás) jövedelmezősége a két kategória hányadosaként írható

fel (egyszerűsített formában): (évi)nyereség / kezdeti tőkebefektetés.
Az eredmény százalékban kifejezve jelzi az éves szintű jövedelmezőséget.
A számszerűsítés során felmerülő a kérdés: a kezdeti tőkebefektetés ismert (ennek becslésével
foglalkoztunk) de a nyereségadatok értelemszerűen eltérőek a tervezési periódus különböző
éveiben. Évenként más-más szintű jövedelmezőség mutatható ki, melynek növekvő tenden-
ciája bíztató jelzés. A befektetés jövedelmezősége egyetlen mutatóval csak abban az esetben
mérhető, ha a tervezési periódus évenként eltérő nyereségadatainak egyszerű számtani átlagát
vesszük. (Az évenkénti nyereségeket összegezzük és osztjuk az évek számával.) Ennek
megfelelően a mutató pontosított felírása.
Átlagos jövedelmezőség = Éves átlagos nyereség / Kezdeti tőkebefektetés
125
Az átlagos jövedelmezőség kiszámítását, mértékének megismerését követően újabb kérdés

merül fel: megéri-e a számított haszonráta mellett vállalkozni? (Vagy új beruházási projekt
esetében: érdemes-e megvalósítani?)
A válasz alapvetően attól függ, hogy létezik- e a tervezettnél jövedelmezőbb befektetés adott
időszakban. Amennyiben a vállalkozásba történő befektetés jövedelmezősége magasabb (vagy
legalább annyi), mint más alternatív befektetési lehetőség jövedelmezősége, akkor érdemes a
vállalkozást (vagy az új beruházást) megvalósítani.
A jövedelmezőség mellett, vagy annak ismeretében felmerülő újabb kérdés: mennyi idő alatt
térül meg a nyereségből a kezdeti tőkebefektetés? Vagy másként fogalmazva: hány év nyere-
sége szükséges ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön?
A válasz könnyen megadható, ha az előző mutató reciprokát írjuk fel:
Megtérülési idő: kezdeti tőkebefektetés (Ft) / éves átlagos nyereség (Ft/év)
Értelemszerűen minél alacsonyabb a megtérülési idő, annál kedvezőbb a befektetésünk.
Az előző mutatók nagyon egyszerűen kiszámíthatók és értelmezhetők, de alapvető problé-

májuk hogy statikusak, azaz nem számolnak a pénz időértékével. A különböző években kelet-
kezett nyereségek még azonos nagyságrend esetén sem azonos értékűek! (A probléma lénye-
ge, hogy a mai 1000 forint értékesebb, mint az egy év múlva kapott 1000 forint. Ugyanis az
összemérésnél figyelembe kell venni, a pénz időértékét mérő kamatot is. Ahhoz, hogy a két
pénz egyenértékű legyen jövőre - 10%-os kamatlábat feltételezve - 1100 forintot kellene
kapni.) Ne feledjük el, hogy a nevezett mutatók számítása során a különböző években kelet-
kezett nyereségeket összegeztük, átlagoltuk, megsértve ezzel a pénz időértéke számbavéte-
lének elvét.
A torzítás kiküszöbölése kétféleképpen lehetséges. Egyszerűbb megoldás: alkalmazzuk a
megismert egyszerű számítást, és a mutatók értékelésénél vesszük figyelembe kell venni a
torzító hatást. (Nevezetesen: a statikus jövedelmezőségi mutató magasabb, a megtérülési idő
alacsonyabb mértékű annál, mint amit a pénz időértékének számbavétele jelzett volna. A
mértéket megítélni viszont számítások nélkül nehéz.) Munkaigényesebb, de pontosabb
megoldás: a pénz időértékének figyelembevétele diszkontálással, jelenérték számítással.
b.) A saját tőke jövedelmezősége és a kapcsolódó mutatók
Az előző jövedelmezőségi mutatónál pontosabb, a működő vállalkozások tevékenységének

megítélésére (a vállalatértékelésre) hazai és nemzetközi viszonylatban leggyakrabban alkal-
mazott mutató, a saját tőke jövedelmezősége, vagy más néven, az angol kezdőbetűinek
jelölésével a ROE (Return on Equity) mutató.
Saját tőke jövedelmezősége (ROE) = Adózott eredmény / Saját tőke
Látható, hogy ez esetben az adó levonását követő vállalati nyereség az eredménykategória, és

viszonyítási alapként csak a saját tőke jelenik meg. (Az eredményt százalékos formában
jelenítjük meg.) A mutató azt fejezi ki, hogy milyen jövedelmezően működteti a tulajdonosi
tőkét a vállalkozás.
126
A jövedelmezőség mérésére további mutatók is használatosak. Eltérésüket egyben értelmezé-

süket az okozza, hogy az adózott nyereséget milyen kategóriához viszonyítjuk.
A ROE mutató mellett gyakran használatos az eszközarányos jövedelmezőség, vagy más

néven, angol kezdőbetűinek jelölésével ROA (Return on Asset) mutató.
Eszközarányos jövedelmezőség (ROA) = Adózott eredmény / Összes eszköz
Ez a mutató az eszközhatékonyság mércéjeként számon tartott mutató, úgy is értelmezhető,

hogy megmutatja nemcsak a saját forrás, hanem az összes felhasznált forrás
jövedelmezőségét. Ha figyelembe vesszük a mérlegegyezőséget, mely szerint az összes
eszköz = összes forrás, akkor a két mutató csak abban különbözik egymástól, hogy az adózott
nyereség viszonyítási alapja más.
Értelemszerűen a ROA mutató alacsonyabb jövedelmezőségi szintet jelez, mint a ROE, mert
az összes forrás a saját forráson kívül az idegen forrásokat is tartalmazza.
Azt is adózott nyereséget nemcsak a saját tőkéhez és az összes eszközhöz (vagy összes
forráshoz célszerű viszonyítani, hanem érdemes az árbevételhez is viszonyítani, vagyis az
árbevétel arányos jövedelmezőséget kiszámítani.
Ez a mutató árbevétel arányos nyereség, vagy az értékesítés megtérülése, ROS (Return on
Sales) néven is ismert.
Árbevétel arányos jövedelmezőség (ROS) = Adózott eredmény / Árbevétel

(Százalékos formában kifejezve.)
A vállalatok adózott eredményének és az árbevételnek a hányadosaként jellemzett mutató,

megmutatja, hogy a nettó árbevételnek milyen hányada (hány %-a) az adózott eredmény.
E mutató - közvetett módon - a költségekkel való gazdálkodásról is képet ad. Takarékos

költséggazdálkodásra is utalhat a mutató emelkedése.
A következő közgazdasági összefüggéseket érdemes felidézni: a számlálóban szereplő
nyereségkategória sematikusan az árbevétel és a költségek különbségeként értelmezhető, a
bevételeket adottnak tekintve, a nyereség akkor lesz magasabb, ha a költségek csökkennek.
A bemutatott jövedelmezőségi mutatók közös jellemzője:

- egyik mutató sem értékelhető önmagában, viszonyítani kell más hasonló vállalkozás
azonos mutatójához, vagy az adott vállalkozás más évekre számított mutatójához,
- mindegyik mutató esetében a magas érték,
- és a növekvő jelleg a kedvező.
E mutatók közötti kapcsolatrendszerre még visszatérünk.
A jövedelmezőség értékelésénél az utóbbi három hagyományos jövedelmezőségi mutató

(ROE, ROA, ROS) mellett, az „analóg” cash flow rátákat is célszerű kiszámítani. A tartal-
mukban egyező, korszerűbb jövedelmezőségi mutatók abban különböznek az előzőektől,
hogy a számlálóban nem az adózott nyereséget, hanem az egyszerű működési cash flow-t
tüntetik fel. (Adózott nyereség + amortizáció = működési cash flow) Az így kiszámított ráták
a tágabban értelmezett jövedelemtermelő képességet jellemzik.
127
4.3.2.2. Likviditási mutatók
A likviditás (a megfelelő időben való fizetési képesség) különböző fokozatainak mérésére

több mutató használatos, most a két leggyakrabban használatos mércét mutatjuk be.
A likviditási ráta azt hivatott kifejezni, hogy az egy év alatt pénzzé tehető eszközök (a
forgóeszközök) milyen arányban képesek az egy éven belül esedékes (rövidlejáratú) fizetési
kötelezettségek fedezésére.
Likviditási ráta = Forgóeszközök / Rövidlejáratú kötelezettségek
A mutató elvben elfogadható mértéke az 1-nél nagyobb érték, mert ez arra utal, hogy
rövidlejáratú eszközeinek pénzzé tételével elvileg időben teljesíthetők a cég esedékes
kötelezettségei. Valójában az pénzforrásokat biztosítók (a hitelezők) differenciáltan mérle-
gelnek, valójában a megközelítőleg 2 körüli értéket tartják (különösen a kezdő, kisvállal-
kozások esetében elfogadhatónak.
A likviditási mutató szigorúbb változata: a likviditási gyorsráta, mely számol azzal, hogy
vannak a forgóeszközök között olyanok, melyek a fizetési kötelezettség felmerülésekor nem
értékesíthetők azonnal veszteség nélkül. Ilyen, nehezen mobilizálható tételnek minősülnek a
készletek. Ezért a mutató logikája szerint, csak a forgóeszközöknek a készleteken kívüli része
tekinthető gyorsan pénzzé tehetőnek.
Likviditási gyorsráta: (Forgóeszközök – Készletek) / Rövidlejáratú kötelezettségek
A mutató elfogadható mértéke az 1-nél nagyobb érték, mert ez utal arra, hogy a könnyen
mobilizálható rövidlejáratú eszközeinek pénzzé tételével elvileg időben teljesíthetők a cég
esedékes kötelezettségei.
A két mutató – a likviditási ráta és a gyorsráta- közötti nagy eltérés, nagyarányú készletezésre
utal, ezért a készletgazdálkodás felülvizsgálatának szükségességét jelzi.
4.3.2.3. Eladósodottsági mutatók
Ha a vállalkozás hosszúlejáratú, vagy rövidlejáratú, kamatteherrel járó idegen forrásokkal is

finanszírozza a tevékenységét (vagy ilyen források megszerzésére törekszik) célszerű az
eladósodottság mértékét különböző mutatók révén számszerűsíteni. E mutatók egyúttal a cég
pénzügyi kockázatának mérőszámai. (A pénzügyi kockázat nem a vállalkozás által végzett
tevékenységtől függ, hanem a választott finanszírozási szerkezettől)
A legjellemzőbb eladósodottsági mutató az idegen tőke aránya a finanszírozási szerkezetben.
Idegentőke-arány = Kötelezettségek / Összes eszköz

(Vagy másként: Idegentőke-arány = Idegen források / Összes forrás)
Ez a mutató jelzi a kötelezettségek súlyát, mértéke ágazatonként, igen eltérő lehet, inkább a
tendencia felmérésére alkalmas. Veszélyesnek minősül azonban 50 százalék (0,5) feletti
értéke, vagyis az idegen finanszírozás domináns volta.
E mutató tükörképe: a saját tőke-arány.
Saját tőke arány = Saját tőke / Összes eszköz
128
Értelemszerű összefüggés a két mutató között: Idegentőke-arány + saját tőke arány = 1.
Nagyon lényeges, elemzésekre használt mutató az előző mutató reciproka, az úgynevezett

vagyonmultiplikátor. A klasszikus eladósodottsági mutatóval látszólag rokon ráta vizsgálati
szempontja más. A hangsúly ez esetben a rendelkezésre álló vagyon és a saját tőke arányán
van.
Vagyonmultiplikátor = Összes eszköz / Saját tőke.
A tőkemultiplikátornak is nevezett mutató az egységnyi saját tőkével mozgatható vagyont

fejezi ki. A mutató 1-nél magasabb értéke kedvező, egyúttal az idegen tőke bevonásának
célszerűségét fejezi ki, utal arra, hogy idegen források bevonása révén, annak költségénél
magasabb hozam érhető el.
4.3.2.4. Összefüggés a legfontosabb mutatók között
A különböző típusú mutatók között szoros kapcsolat van. Az összefüggések ismerete fontos
szerepet játszik a gazdálkodás színvonalának felmérésében, elemzésében.
Abból kiindulva, hogy a vállalkozások gazdálkodásának alapvető a célja:

- a nyereség növelése adott tőkebefektetéssel, vagy más oldalról
- egy adott nyereségszint megtartása a lehető legkisebb tőkebefektetéssel,
akkor könnyen belátható, hogy e két tényező kapcsolatát jelző szintetikus mutatószám, a saját
tőkére jutó adózott eredmény, a ROE, központi szerepet játszik az elemzésben.
A ROE mutató elemeire bontásával felállítható egy olyan mutatószámrendszer, mely segít a
problémák felismerésében, iránytűként szolgálhat a cselekvéshez, a jövedelmezőség javítá-
sához.
Tekintsük át e kapcsolatrendszert!
A saját tőkére jutó adózott eredmény (ROE) kiszámítható az eszközarányos jövedelem (ROA)
és a vagyonmultiplikátor szorzataként.
Adózott eredmény Adózott eredmény Eszközök

ROE = = *
Saját tőke Eszközök Saját tőke
Ez a kapcsolatrendszer az idegen tőkebevonás célszerűségét, az idegen tőkebevonás (a hitel)

hasznosulását mutatja. Említettük hogy a vagyonmultiplikátor 1-nél nagyobb értéke kedvező,
mert azt jelzi, hogy egységnyi saját tőkével több vagyon mozgatható, vagy más oldalról
idegen tőke bevonásával vagyongyarapodás érhető el! Ez arra utal, hogy célszerű idegen tőkét
igénybe venni, mert ez esetben az idegen tőke áránál, a kamatnál, magasabb jövedelmet lehet
a működés során elérni. Ez egyben azt is jelzi, hogy ilyen esetben az eszközarányos
eredmény, a ROA értéke a hitelek kamatlába fölött van. Ezen feltételrendszerben együttes
hatásként (a két mutató szorzataként) a saját tőkére jutó eredmény nő, az eladósodottság
növekedése (a pénzügyi kockázat növekedése) mellett.
A vagyonmultiplikátor 1-nél kisebb értéke jelzi, hogy a vállalat nem képes a hitelek árának (a
hitelek kamatlábának) megfelelő jövedelmet elérni. Ilyenkor a ROA értéke a kamatláb alá
esik, és a ROE az eladósodottság mértékének növekedése mellett csökken.
129
További összefüggés fedezhető fel a ROA mutató felbontásával.
Adózott eredmény Adózott eredmény Árbevétel

ROA = = *
Eszközök Árbevétel Eszközök
A ROA rátát alkotó két mutató egyike ismert: az árbevétel arányos jövedelmezőség (adózott
eredmény / árbevétel). Az árbevétel és eszközök hányadosaként felírt, forgási sebesség
elnevezésű mutatót eddig még nem elemeztük, bár fontos hatékonysági ráta. (A hatékonysági
mutatók nem képezték vizsgálatunk tárgyát.)
A forgási sebesség (árbevétel/eszközök) azt jelzi, hogy a vizsgált időszakban (általában egy
év alatt) az összes eszköz hány fordulatot tesz, azaz hányszor térül meg az árbevételből.
Értelmezése: a magas, vagy növekvő fordulatszám kedvezőnek tekinthető, mivel minél
gyorsabb az eszközök körforgása, annál kisebb tőke lekötése szükséges a gazdálkodásban.
A mutatók ilyen jellegű felbontása segít a cselekvés irányának meghatározásában. Ha egy

vállalkozás javítani kívánja jövedelmezőségét (a ROA, illetve végeredményben a ROE-
mutatóját), akkor
- egyrészt az árbevétel-arányos eredményét fokozhatja
• az értékesítés mennyiségének növelésével,
• áremeléssel,
• a költségek csökkentésével;
- másrészt az eszközeinek forgási sebességét növelheti az eszközgazdálkodás (befektetett
eszköz, forgóeszköz) javításával.
Végeredményben megállapítható, hogy a saját tőke hozama három fontos ráta függvénye:
- a vagyonmultiplikátor,
- az árbevétel arányos jövedelmezőség és a
- forgási sebesség.
A mutatók között feltárt összefüggéseket az alábbi „ráta-piramis” mutatja.
50. ábra: A „ráta-piramis”
130
4.3.3. A vállalkozás kockázatainak megítélése

4.3.3.1. A vállalkozás kockázatai
A vállalkozások esetében általában a kockázat két alapvető csoportját különböztetik meg:
- üzleti kockázat,
- pénzügyi kockázat.
Az üzleti kockázat a vállalat működésével van kapcsolatban, a nyereségnek a vállalkozás

üzleti jellegéből eredő bizonytalanságát jelenti. A nyereséget – mint korábban feltártuk, két
alapvető tényező alakítja: az árbevétel és a költségek alakulása.
Az üzleti kockázat külső és belső tényezőktől egyaránt függ.

Jelentős részben azon külső környezeti tényezőkből fakad, amelyek meghatározzák az iparág
(ágazat) helyzetét, benne az adott vállalkozás működésének feltételrendszerét. A külső
környezet változása befolyásolja az árbevétel alakulását, annak ingadozását az egyik idő-
szakról a másikra. Például.
- A gazdasági környezet, a gazdaság állapotának rosszabbodása a ciklus-érzékeny ágazatok
vállalkozásait sújtja, a termékek eladhatóságának csökkenésével jár. (Ciklus-érzékeny
ágazatok például: az autó-, ruha-, bútor-, és szállodaipar, kevésbé konjunktúra-érzékeny
például a gyógyszer- és élelmiszeripar)
- Áringadozások: jellemzően a mezőgazdaságban működő vállalakozásokra hat, a
feldolgozóiparra kevésbé jellemző.
- Versenyhelyzet éleződése az ágazaton belül, például a számítástechnikai ágazatban, vagy a
fogyasztási cikkeket gyártók körében.
A vállalkozás belső tevékenységrendszere is üzleti kockázatot hordoz.
- A diverzifikáció hiánya: egy vagy néhány termék/szolgáltatás előállítása.
- A termék életciklusban elfoglalt pozíció (az új termék bevezetésének kockázata).
- A vállalkozás költségeinek szerkezete az üzleti kockázatának a legfőbb okozója. A cég
költségei között a fix (állandó) költségek jelentik a veszély forrását. (Emlékeztetőül, a
jellemző állandó költségek: amortizáció, ügyviteli dolgozók bére, reklámköltségek,
biztosítási díjak stb.) A fix költségek akkor is felmerülnek adott kapacitást feltételezve
változatlan nagyságban, ha egy vállalkozás a piaci helyzet rosszabbodása folytán nem tud
annyit értékesíteni, mint korábban., és akkor is változatlanok, amikor a vállalkozás a kapa-
citása felső határán tud termelni, értékesíteni. Ebből következően, ha egy vállalkozásnak
vannak fix költségei, (márpedig a termelési folyamat jellegéből adódóan léteznek
ilyenek), akkor számítana kell arra, hogy az értékesítési forgalom (árbevétel) változása
esetén, annak változásánál nagyobb mértékű, azonos irányú változás következik be a
nyereségében. Ha az értékesítési forgalom (árbevétel) egy százalékkal csökken, a nyeresé-
gében egy százalékosnál nagyobb mértékű csökkenésre számíthat. Igaz, kedvező esetben
fordított a változás. Tehát minél nagyobb mértékű a fix költségek aránya a költség szerke-
zetben, annál nagyobb az árbevétel változás hatására bekövetkező nyereségingadozás
mértéke. Ezt nevezik a fix költségek felnagyító, sokszorozó hatásának, vagy szakkife-
jezéssel: működési tőkeáttételnek.
A pénzügyi kockázat alapvetően nem a vállalkozás által végzett tevékenységektől, hanem a

választott finanszírozási szerkezettől függ. A pénzügyi kockázat az idegentőke-bevonással
jelenik meg, és fix (kamat)fizetési kötelezettséggel jár.
A felvett hitelt, kamataival együtt, meghatározott részletekben vissza kell fizetni.
131
A részlet, vagy más néven adósságszolgálat két részből áll:

- kamat, és
- tőketörlesztés (a felvett hitel időarányos része).
A kamatot, mint a hitel árát, fix fizetési kötelezettségként akkor is fizetni kell, ha a tőketör-
lesztésre a vállalkozásnak nyereség hiányában nincs módja. (Kezdő vállalkozások esetében,
amikor még nem várható nyereség, ezért adnak türelmi időt, ami azt jelenti, hogy a
tőketörlesztést, a hitel visszafizetését ezen időszakban még nem kell elkezdeni, de a hitel után
a kamatfizetést ekkor is teljesíteni kell.) Ha a cég a kamatot sem képes megfizetni,
„adósságcsapdába” esik, a fennálló tartozása folytonosan növekszik.
A fix fizetési kötelezettségnek - hasonlóan a fix költségekhez - felnagyító, sokszorozó hatása
van. A nyereség csökkenésénél nagyobb mértékű csökkenés következik be a vállalkozásnál
maradó jövedelemben, vagy más néven a tulajdonosok jövedelmében. Ezt a hatást szakkife-
jezéssel pénzügyi tőkeáttételnek nevezik.
A pénzügyi kockázat mérésére (a korábban kifejtett) eladósodottsági mutatók alkalmasak.
4.3.3.2. A kockázat és a hozam összefüggései
A vállalkozások a jövedelmezőségük növelésére törekednek. A nagyobb hozam azonban csak

nagyobb kockázat vállalásával érhető el.
A vállalkozások – a befektetés nagyságrendje és nehezen változtatható szerkezete miatt -
azonban törekednek az ésszerű kockázatvállalásra, ezért ismerniük kell a kockázataikat és
azok mérséklésének módjait.
A tevékenységgel összefüggő működési kockázatot számos tényező, közöttük külső, a

vállalkozás által nem, vagy nehezen befolyásolható tényező idézi elő. E kockázat kivédésének
alapvető módjai a következőek.
- Felkészülés és gyors reagálás a vállalkozást körülvevő környezet változásaira. Változnak a
vevők igényei, a versenytársak erőviszonyai, a makrokörnyezet elemei, amelyek folytonos
kihívást jelentenek a vállalkozások számára. E változásoknak megfelelően az üzleti
elképzelést, az üzlet tevékenységet korrigálni kell.
- Jelentős kockázatcsökkentő, változó körülmények között alkalmazkodást segítő tényező a
diverzifikálás. Ez adott esetben azt jelenti, hogy a vállalkozó (vállalkozás) többféle
tevékenységgel foglalkozik, az igényeknek megfelelően megújuló „termék-portfoliót”
illetve „szolgáltatás-portfoliót” alakít ki. Ebből következően valamely tevékenységének
kudarcát a másik tevékenységének sikere kompenzálni képes.
A pénzügyi kockázat a finanszírozás szerkezetével, a finanszírozás módjával van össze-

függésben. Ezért célszerű megismerni a „finanszírozás néhány alapszabályát”.
Mennyi hitelt érdemes felvenni? Milyen mértékig lehet eladósodni?

A kérdés megválaszolása (látszólag) egyszerű: ameddig az idegen forrás bevonása a saját
tőke jövedelmezőségét (ROE) növeli. A tőkeszerkezetet (saját tőke és idegen tőke arányát)
befolyásoló legfőbb szempont a finanszírozási források ára. Az idegen forrás árát a
hitelkamatláb jelzi. Ameddig alacsonyabb a hitel ára, mint az össztőke jövedelmezősége (az
eszközarányos jövedelem, vagy más néven ROA) addig érdemes hitelt felvenni, mert ez
esetben a saját tőkére jutó hozam nő. (A jobb megértés érdekében érdemes újra feleleveníteni
a „ráta-piramis” összefüggéseit!) Tehát minél nagyobb a különbség a hitelkamatláb és a ROA
mutató között (a ROA javára), annál nagyobb mértékű idegen tőke felvétele előnyős.
Természetesen a hitelfelvételnek van határa. Az idegen forrás bevonásával a vállalkozás
eladósodottsága, pénzügyi kockázata nő, ezért a hitelnyújtók a továbbiakban nem, vagy csak
132
magasabb hitelkamatlábbal hajlandók hitelt nyújtani. Ezért létezik olyan korlát, amikor már
nem lehet vagy nem érdemes hitelt felvenni.
Rövid vagy hosszú lejárú hitelt célszerű felvenni?

A kérdés megválaszolása két egymással összefüggő szempontból fontos. Egyrészt, mert a
különböző lejáratú hiteleknek eltérő az ára. Normál esetben a rövidlejáratú hitel olcsóbb
forrás, tehát alacsonyabba kamatlába, ezzel szemben a hosszúlejáratú hitel drágább forrás.
Másrészt, a finanszírozási stratégia megválasztásának eltérő a kockázata.
A finanszírozás alapvető elve (az illeszkedési elv) azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a
források lejárata, esedékessége, legyen összhangban az eszközök megtérülésével (az eszközök
struktúrájával, a vagyonstruktúrával. Tehát a tartósan lekötött eszközöket hosszúlejáratú,
tartós forrásokkal, az átmenetileg szükséges eszközöket rövidlejáratú forrásokkal kell finan-
szírozni.
Mi minősül tartósan lekötött eszköznek? A vállalkozás eszközei a - mérleg eszközoldalát
tekintve - két csoportra bonthatók: befektetett eszközök és forgóeszközök.
A befektetett eszközök – a definíció szerint, tartósan, hosszútávon szolgálják a vállalkozást,
egy évnél hosszabb idő alatt térülnek meg, tehát egyértelműen tartós eszközök.
A forgóeszközöket azonban differenciáltan kell kezelni:
- egy részük (fejlődő, növekvő vállalkozás esetén egyre nagyobb részük) tartósan lekötött
forgóeszköznek minősül, mert ha egy vállalkozás hosszú távon szeretne működni, akkor
bizonyos tőkét tartósan be kell fektetnie a forgóeszközökbe;
- más részük átmenetileg szükséges, rövidlejáratú forgóeszköz állomány, nagysága ingado-
zik a termelés és az értékesítés ingadozásával.
Ebből következik, hogy egy fejlődő vállalkozás esetében a termelés zavartalan működéséhez
szükséges eszközök két csoportra bonthatók:
- tartósan lekötött eszközökre, ide tartoznak a befektetett eszközök, és a tartósan lekötött
forgóeszközök; és
- átmenetileg szükséges forgóeszközökre.
A finanszírozás illeszkedési elvnek megfelelő alapszabálya tehát pontosítva:
- a tartós befektetéseket (a befektetett eszközöket és a tartósan lekötött forgóeszközöket) csak
tartós forrásokkal (saját tőkével és hosszúlejáratú idegen tőkével) szabad finanszírozni;
- míg a rövidlejáratú, átmenetileg szükséges forgóeszközöket rövidlejáratú hitelekkel lehet
finanszírozni.
A legtöbb vállalat a finanszírozáskor nem követi szigorúan az illeszkedési elvet. Három eltérő
finanszírozási stratégiát különböztetünk meg:
- szolid,
- konzervatív (óvatos), és
- agresszív finanszírozási stratégia.
A szolid finanszírozási stratégia az illeszkedési elvnek megfelelő finanszírozást jelent: az

eszközök megtérülési struktúrája és a finanszírozási források lejárata pontosan megegyezik.
Ez a követendő stratégia, de betartása nehéz, csak folyamatos odafigyeléssel törekedhetnek a
vállalkozások az illeszkedési elvnek megfelelő finanszírozásra.
A konzervatív finanszírozási stratégiát az óvatosság jellemzi: az eszközök szükségesnél

nagyobb hányadát finanszírozzák tartós forrásokkal. Vagy más oldalról közelítve a lényege:
nemcsak a tartós eszközállományt, hanem még az átmenetileg szükséges forgóeszköz
állomány egy részét is tartós forrásokkal finanszírozzák. E stratégia előnye a nagyfokú
likviditási biztonság, hátránya hogy drága, költséges megoldás.
133
Az agresszív finanszírozási stratégia ellentéte a konzervatív stratégiának. Fő jellemzője, hogy

a vállalkozás eszközeinek finanszírozásában alacsonyabb szintet képviselnek a tartós forrá-
sok, mint amilyet az eszközök megtérülési idő szerinti struktúrája megkövetelne. Tehát a
tartósan lekötött eszközállomány egy részét is rövid lejáratú forrásokkal finanszírozzák. E
stratégia előnye olcsóságában rejlik, hátránya a nagyfokú kockázatvállalás, mely likviditási
problémákhoz, végső esetben csődhöz vezethet.
Látható, hogy a választott finanszírozási stratégiák eltérő hatást gyakorolnak a vállalkozás

hozamára és kockázatára. A stratégiák közül legmagasabb hozamot az agresszív finanszí-
rozási stratégia biztosítja, ugyanakkor a legnagyobb kockázattal jár. Könnyen belátható, ha
egy vállalkozás a szükségesnél nagyobb arányban vesz igénybe olcsóbb, rövid lejáratú hitelt
az eszközei finanszírozásához, akkor - egyéb feltételek azonossága esetén - nagyobb kockázat
árán, megnövelheti a saját tőkére jutó hozamát.
5. Összefoglalás
A vállalkozás üzleti tervéről szóló fejezetben kiindulásként megindokoltuk az üzleti terv

készítésének fontosságát, mely nemcsak hitelfelvétel esetén szükséges, mint a finanszírozás
eszköze, hanem új vállalkozás indításához is elengedhetetlen döntési eszköz, és működő
vállalkozások esetében is fontos, annak életképességét, működőképességét igazoló eszköz.
Ezt követően az üzleti terv fő részeinek, tartalmi elemeinek ismertetésére, az egyes elemek
tartalmának egyenként, részletes bemutatásra került sor, a következő sorrendben.
1. Azonosító adatok és alapinformációk (bevezető oldal)
2. Az összefoglalás (rövid, néhány oldal terjedelmű üzleti terv esetében nem szükséges)
3. Iparágelemzés (az ágazat bemutatása)
5. A tevékenységi terv (vagy termelési terv, mely termelő cégek esetében nagy jelentőségű)
6. A szervezeti terv
7. A marketingterv
8. A pénzügyi terv
9. A kockázatbecslés (nem minden esetben szerepel külön fejezetként)
10. Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok
Jeleztük, hogy az üzleti terv tartalmi része „magva” az ágazat bemutatásától kezdődően, a
kockázatbecslésig terjedő rész, amely megvalósíthatósági tanulmányként is felfogható, tehát
az üzleti elképzelés eredményes kivitelezhetőségének több szempontú bizonyítását, indoklását
kell megadnia.
Kiemeltük az üzleti terv három fontos fejezetét: a marketingtervet, a pénzügyi tervet és a

kockázat számbavételét, becslését. A marketing és a pénzügyek a vállalkozások gazdálko-
dásának kulcsterületei, ezért az üzleti tervben is hangsúlyos elemekre koncentrálva a
vállalkozások gazdálkodásának jellegét, lényegét és a tevékenységük értékelésére
alkalmazható kategóriák tartalmát, a közöttük lévő összefüggéseket fejtettük ki, melyeket a
következőkben összegzünk.
- A vállalkozás marketingje keretében
• feltártuk a marketingtervezés logikai lépéseit (mely egyúttal az üzleti terv készítés
logikai meneteként is felfogható), és az ennek eredményeként készített marketingterv
tartalmi összetevőit;
134
• a marketingterv logikai rendjének megfelelően (Helyzetelemzés – Cél – stratégia és

eszközrendszer leírása) kiemeltük a SWOT analízis lényegét, és az elemzés eredménye
alapján megfogalmazható marketing célokat, stratégiákat, valamint az alkalmazható
marketing-eszközrendszert („4P” és 7P”).
- A vállalkozás pénzügyei keretében elsősorban a forrásszerzés szempontjait szem előtt tartva
sajátos logikai rendszert követtünk, kiemelve az üzleti terv pénzügyi terv részének feltét-
lenül szükséges elemeit.
• A pénzügyi megvalósíthatóság bemutatása keretében elvégeztük: a vállalkozás induló
tőkeszükségletének becslését és a szükséges/lehetséges források összevetését, elemeztük
az eszközök és források szembeállításán alapuló, egyúttal a vállalkozás vagyonának
felmérését szolgáló mérleget.
• A működtetés pénzügyi eredménye kimutatásának eszközei: a jövedelemterv (ered-
ményterv), a pénzforgalmi terv (cash flow), ezért bemutattuk ezek felépítését, kapcso-
lódását. Tisztáztuk a három fontos számviteli-pénzügyi kimutatás: mérleg, eredmény-
kimutatás és cash flow kimutatás, illetve a tervezés során alkalmazott formájuk (nyitó
mérleg, jövedelemterv, cash flow előrejelzés) összefüggését és a kapcsolódó kategóriák
tartalmát (eredmény, cash flow, vagyon: befektetett eszköz, forgóeszköz).
• A vállalkozásba történő befektetés megítéléséhez (egyúttal a kockázat becsléséhez):
fedezeti pontszámítást végeztünk(áttekintve az állandó és változó költségek csoportját)
és megismertük a legfontosabb pénzügyi mutatókat (jövedelmezőségi, likviditási és
eladósodottsági mutatók) és kapcsolatrendszerüket („ráta-piramis”).
- A kockázatbecslés keretében először a vállalkozás alapvető kockázatainak (működési és
pénzügyi kockázat) és előidéző tényezőinek feltárását tartottuk fontosnak, a kockázatok
sajátosságainak meg- illetve felismerése érdekében. Nem foglalkoztunk a számszerűsítésük
bonyolultabb módjaival, de felhívtuk a figyelmet arra, hogy pénzügyi kockázat felmérésére
vannak eszközeink (a megismert eladósodottsági és likviditási mutatók), és ezek támpontul
szolgálnak a cselekvési irányok kijelöléséhez. A lehetséges stratégiák kijelöléséhez, a
vállalkozói döntések meghozatalához szolgál adalékul az ismeretek szintetizálására épülő
hozam – kockázat összefüggésrendszere.
135
6. Irodalom
Andor György (szerzőtársakkal): Vállalatértékelés egyszerűen, megbízhatóan

Fórum Média Kiadó, 2003
Brealey Myers: Modern vállalati pénzügyek

Pánem, Budapest, 1999
Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan

KJK-AULA, Budapest, 1992
Collins J.Markham.: Cash flow és likviditásmenedzsment

Co-Nex Kiadó, Budapest, 1996
Illés Ivánné: Társaságok pénzügyei

Saldo, Budapest, 2002
Hoffmann Istvánné: Modern marketing

Universitas, Budapest, 1990
Hollóné Kacsó Erzsébet – Kádek István: Agora (Alapozó gazdaságtan)

EKF Líceum Kiadó, Eger, 2002
Kotler Philip: Marketing menedzsment

Műszaki Kiadó, Budapest, 1991
Kaspar Claude: Turisztikai menedzsment

KIT, Budapest, 1992
Varga – Bedő – Lőrinczi: Vállalkozások gazdaságtana

Perfekt, Budapest, 1997
Veres Zoltán: Szolgáltatásmarketing

KF, Budapest, 1993
136

Alapfogalmaktol Az Uzleti Tervig PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Alapfogalmaktol Az Uzleti Tervig PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

Készült a PHARE HU0105-03 számú projekt

Kézikönyv a „Vállalkozói készségek fejlesztése a

VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE A KÖZÉPFOKÚ ÉS

Eszterházy Károly Főiskola

2. A közgazdaságtan alapfogalmai ................................................................... 22

3. Piacgazdasági alapfogalmak ........................................................................... 29

4. A vállalkozások piaci viselkedése ................................................................ 37

II. A vállalkozások gazdasági és jogi környezete........... 61

2. Általános szabályok .............................................................................................. 62

5.1.1. A kkt. fogalmi meghatározása ........................................................................... 72

9. Az egyéni vállalkozás általános szabályai .............................................. 81

II./B. A vállalati stratégia főbb elemei ................................................ 84

1. Stratégia az üzleti életben ................................................................................. 84

1.2.3. A stratégiai pozíció meghatározása ................................................................. 87

III. Üzleti terv ....................................................................................................... 95

1. Az üzleti terv lényege, céljai, funkciói ...................................................... 96

2. Az üzleti terv lényeges részei, fő tartalmi elemei ............................... 97

3.2.3.1. A termék/szolgáltatás (Termékmarketing)........................................... 110

A tankönyv szerkezeti felépítésére jellemző az elméleti ismeretektől a gyakorlati jellegű

Az „Elméleti alapvetések” bevezető rész célja a modern mikroökonómia szemléletmódjába,

A szűken értelmezett vállalkozási témakör a könyv második részével kezdődik. „A vállalko-

A tankönyv valamennyi része tartalmazza a kapcsolódó, az alaposabb elmélyülésre lehető-

Ezen tananyag szerves egységben íródott a vállalkozói készségfejlesztési modul tan-

Ajánljuk e könyvet (könyveket) nemcsak a „Képzők képzése” kurzus résztvevőinek, hanem

Kívánjuk, hogy minden hallgatónk, és minden érdeklődő haszonnal forgassa e könyvet.

Eger, 2004. január

Írta: Tánczos Tamás

A tankönyvet olvasva látni fogjuk, hogy a közgazdaságtan "sajnos" jelentős mértékben

Most nézzünk a fentiekben leírtakra néhány példát.

A függvény egyenlete: y = 10x. A függvény egyenlete: y = 10.

Ez egy egyváltozós függvény, a független Ez egy konstans függvény, az értelmezési

A függvény egyenlete: z = -0,5 (x2 + y2) + 5

A fentiekben leírtak mellett, fontos még a függvényekről megjegyezni a következőt: függ-

Függvények elmozdulása, megnyúlása

A függvények sebességét a függvények íve alapján lehet a legkönnyebben eldönteni.

A fentiekben már megállapítottuk, hogy egy függvény határfüggvényének értékeit, a

11. ábra x 12. ábra

növekedési sebessége egyenletes (állandó), ezért a határfüggvény konstans (egyenlete: y =10).

A felső koordinátarendszerben lévő függvény (egyenlete: y = 5x2 (0≤x≤2,55) és y = -5x2 +

A fentiekben ábrázolt határfüggvények egyenesek voltak. A lineáris (egyenes) határfüggvény

Lényegét tekintve a határfüggvényekről elmondhatjuk a következőt.

A fentieknek megfelelően, a közgazdaságtanban a határfüggvények segítségével mindig

Függvények átlag függvényei

Ezzel a matematikai tanulmányainkat befejeztük, lássuk

Szükséglet: minden emberben meglévő belső hiányérzet, vágy, belső igény.

Effektív szükségletek azok a szükségletek, melyeket egy társadalom gazdasága az adott

Látens szükségletek a társadalom tagjaiban meglévő olyan vágyak, melyeket a

A szükségletek folyamatosan változnak, minden kielégített szükséglet újabb látens

Javak: a szükségletek kielégítésének eszközeit javaknak nevezzük

A javak mennyiségük, illetve fogyasztással való alkalmasságuk szerint lehetnek:

Gazdasági javak: ezeket a javakat az ember teszi alkalmassá szükségleteinek

Hasznosság: a javak szükséglet-kielégítő képessége

A továbbiakban a közgazdaságtan, illetve a makroökonómia tárgyalása során a javak alatt

Mivel a javak (elsősorban a gazdasági javak) egyik legfontosabb tulajdonsága a szűkösség,

Termelési tényezők: termelési tényezőknek nevezzük az anyagi javak és szolgáltatások

Munkaerő: az ember szellemi és fizikai képességeinek összessége, melyeket a termelési

Természeti tényezők: olyan termelési tényezők, amelyek természetes formájukban

A szűkösség a termelési tényezőkre is igaz, pontosan úgy, ahogyan a javakra.

A termelési erőforrások és javak szűkössége szemben áll a korlátlan szükségletekkel. Ez az

Gazdálkodás: a gazdálkodás egy olyan folyamat, amelyben a szűkösen rendelkezésünkre álló

A döntés és a választás együttese az embert a szükségletek rangsorolására kényszeríti, mert

együtt. A feláldozott szükséglet potenciális haszna a feláldozott haszon vagy alternatív