121 Ismerkedes A Titkos Tanitassal

ISMERKEDÉS A TITKOS TANÍTÁSSAL
JOHN ALGEO VEZETÉSÉVEL
F ORDÍTOTTA : M ISKOLCZI G ÁBOR , 2010.
M AGYAR T EOZÓFIAI T ÁRSULAT
1
T ARTALOM
Elő szó ........................................................................................................................................................................... 4
Néhá ny szó a tanulmá nyozó hoz........................................................................................................................ 5
1. A Titkos Tanítá s: a Felfedezés Kö nyve.................................................................................................. 7
2. A Kö nyv nagy vonalakban – a címlap.................................................................................................. 12
3. A kö nyv nagy vonalakban: Ajá nlá s, Az olvasó hoz, Tartalomjegyzék és elő hangok..........17
4. A Titkos Tanítá s szü letésének kö rü lményei..................................................................................... 23
5. A Titkos Tanítá s kiadá sai......................................................................................................................... 26
6. Hogyan olvassuk a Titkos Tanítá st?..................................................................................................... 30
7. A Há rom Alapvető Elő terjesztés........................................................................................................... 33
8. Az 1. kö tet ö sszefoglalá sa......................................................................................................................... 41
9. Bevezető jegyzetek a 2. kö tethez.......................................................................................................... 44
10. Utó szó a 2. kö tethez............................................................................................................................. 48
11. A Titkos Tanítá s má s megismerési mó djai.....................................................................................50
12. Miért tanulmá nyozzuk a Titkos Tanítá st........................................................................................55
1. Fü ggelék: Má s javasolt olvasmá nyok....................................................................................................... 59
2. Fü ggelék: Oldalszámozá sok megfeleltetése.......................................................................................... 68
3. Fü ggelék: a Bowen jegyzetek...................................................................................................................... 69
4. Fü ggelék: Téves elképzelések a Titkos Tanítá sró l..............................................................................75
2
ELŐ SZÓ
Ez a kö nyvecske csupá n egy a Titkos Tanítá s sokféle lehetséges megkö zelítései kö zü l.

Alapjá t a Bowen jegyzetek adjá k, amelyekrő l ú gy tudjuk, Blavatskyné személyes tanácsait
rö gzítették. Ezen tú l azonban szabadon merít a mű sok má s tanulmá nyozó já nak
gyakorlatá bó l és bö lcsességébő l is. Nem tudok mindannyiuknak név szerint kö szö netet
mondani, de az alá bb felsoroltak kü lö nféle mó don kö zvetlenü l hozzá já rultak elkészü ltéhez,
kü lö nö sen az eredeti elképzeléshez adott jobbító javaslataikkal. Ha bá rmi értékeset találnak
benne, az nekik, valamint az I. Fü ggelékben felsorolt mű veknek kö szö nhető . Egyikü k sem
felelő s azonban a benne minden bizonnyal elő forduló tévedésekért és félreértelmezésekért.
Az értékes segítséget nyú jtó k kö zé tartozik Adele S. Algeo aki minden elképzelhető mó don
segít, bá rmit is csiná ljak; aztá n Matthew J. Beagen, Ted G. Davy, Geoffrey A. Farthing, Grace
F. Knoche és munkatá rsai a Tá rsulat pasadena-i Kalifornia) kö zpontjá bó l, Doss McDavid; Joy
Mills, Gladney Oakley, Emily Sellon, Hugh Shearman, aki segítségemre volt abbéli
erő feszítéseimben, hogy az eredeti Bowen jegyzetek nyomá ra bukkanjak, és Murray
Steinford aki az ellenő rzésben segédkezett, tová bbá John P. Van Mater, az eredeti kiadá ssal
megegyező fotó kó piá t kü ldö tt nekem a Teozó fia Tá rsulat pasadenai kö zpontjá bó l.
A kö nyvecske egyes részletei má r korá bban megjelentek nyomtatá sban, így példá ul a
Theosophist 1988. októ beri számá ban, valamint a Titkos Tanítá s megjelenésének 100.
évforduló ja alkalmá bó l, 1988. októ ber 29 - 30–á n a kaliforniai Pasadena-ban megrendezett
konferenciá hoz kapcsoló dó an kiadott anyagban.
A Titkos Tanítá st tanulmá nyozó k kö zö tt jelentő s kü lö nbségek tapasztalható k a mű vel és
annak tanulmá nyozá sá val kapcsolatos megkö zelítésben. Az itt leírtakban megfigyelhető
megkö zelítésmó d – mely szerint a Titkos Tanítá s figyelemre méltó , ső t csodá latos munka,
á m nem mentes a hibá któ l, és semmilyen mó don nem tekintendő „szent szö vegnek” –
való színű leg nem fogja elnyerni mindenki tetszését. Az író elő re is sajná lkozá sá t fejezni ki
bá rmilyen kiérzett sérelem miatt azok felé, akik má sként tekintenek a mű re. Mindazoná ltal
ú gy gondolja, hogy az Ő si Bö lcsesség és a Titkos Tanítá s szellemében tiszteletben kell
tartanunk egymá s nézeteit, mikö zben nem kell szü kségképpen egyetértenü nk azokkal.
3
NÉ HÁ NY SZÓ A TANULMÁ NYOZÓ HOZ
Ez a kö nyvecske 12 fejezetet és tová bbi néhá ny fü ggeléket tartalmaz, melyeknek célja hogy
segítsenek megismerkedni a vilá g egyik legfigyelemreméltó bb kö nyvével, H. P. Blavatsky
Titkos Tanítá s című remekmű vével. A fejezetek egyike sem feltételezi a mű vel kapcsolatos
elő zetes ismeretek meglétét, hanem bevezető nek szá ntuk a kezdő tanulmá nyozó k szá má ra.
Ugyanakkor bízunk benne, hogy e tekintetben má r haladottabb tanulmá nyozó k is talá lnak
benne figyelemre méltó t.
Az 1. fejezet igyekszik feltá rni, miféle kö nyv is a Titkos Tanítá s. A 2. és 3. fejezet végigvezet a
kö nyv cím- és első lapjain, valamint bemutatja szerkezeti felépítését. Ezeket ugyan sok
olvasó való színű leg á tugorná , pedig elő fordul (mint például a Titkos Tanítá s esetén), hogy
lényeges adalékokkal szolgá lnak a mű témá jához. A 4. és 5. fejezet tö rténelmi visszatekintés,
felidézi, hogyan szü letett meg a mű , valamint annak egymá st kö vető kü lö nféle vá ltozatai. A
6-10. fejezetek olyan mó dszert mutatnak be, melyet a hagyomá nyok szerint H.P. Blavatsky
maga ajá nlott. A 11-12. fejezetek má sféle mó dszereket írnak le, valamint az olvasó elé
tá rjá k, miért érdemes tanulmá nyozni ezt a mű vet.
A kö nyvnek nem célja, hogy megmondja, mi van megírva a Titkos Tanítá sban, hanem inká bb
mó dszereket pró bá l adni ahhoz, hogy az olvasó maga fedezze fel azt. É s bá r az író nézetei
ó hatatlanul felsejlenek a sorok kö zö tt, azok pusztá n a tanulmá nyozó k egykének nézetei, és
nem szü kségképpen hasznosak má sok szá má ra. Az olvasó haszná lja fel belő le, ami számá ra
hasznos és hagyja figyelmen kívü l, ami nem az.
Egy kö nyvet minden olvasó ja egyéni, kü lö nleges mó don kö zelít meg. Az olyan
mestermű vek, mint a Titkos Tanítá s, szá mos kü lö nféle, egyformá n hasznos mó don fejthető k
meg, mert nem létezik egyetlen, kizá ró lagosan „helyesnek” tekinthető értelmezésü k. Ami azt
illeti, minél nagyobb jelentő ségű egy mű , anná l szélesebb a benne felfedezhető lehetséges
értelmezések kö re, és anná l tö bbféle mó don lehetséges ezeket megragadni. Ennek a
kö nyvecskének az a célja, hogy segítsen felfedezni néhá nyat ezek kö zü l valamennyi
teozó fiai témá jú mű legnagyobbiká ban, a Titkos Tanítá sban.
A felfedező ú thoz mindö ssze erre a kö nyvecskére és a Titkos Tanítá s egy példá nyá ra van
szü kség. Az utó bbinak tö bb kü lö nféle kiadá sa létezik, melyek alapvető en nem kü lö nbö znek,
á m nagymértékben eltérnek kü lső ségeikben, oldalszámozá sukban, és valamelyest a
tartalmukban is. A legszélesebb kö rben elterjedt kiadá sokat az 5. fejezetben adjuk meg,
tanulmá nyozá s céljá ra bá rmelyikü k megteszi. Az itt kö vetkező kben alkalmazott oldalszá m-
hivatkozá sok azonban az eredeti, első kiadá shoz igazodnak, amelynek oldalszá mozá sá t a
legutó bbi idő k kiadá sai má r megő rizték. Ha tanulmá nyozó esetleg az egyik adyari (6
kö tetes) kiadá st haszná lná , a 2. Fü ggelékben talá lhat egy listá t az itt levő oldalszá m-
hivatkozá sok és az adyari kiadá s oldalszámainak megfeleltetéséhez.
A számos helyen fellehető „Tová bbi javasolt olvasnivaló ” jó kiinduló pontként szolgá lhatnak
tová bbi szellemi felfedező utakhoz és gondolatmenetekhez. Ezek kö zt akadnak szó tá rak
4
vagy má s kö nyvek is, amelyek ú jabb fényt vethetnek a Titkos Tanítá sban írtakra. A
tanulmá nyozó bá tran gombolyítsa tová bb azokat a gondolat-fonalakat, amelyeket ő maga
érdekesnek és hasznosnak ítél, és hagyja ki azokat, amiket nem. Ha viszont ilyen javaslat egy
fejezet szö vegében jelenik meg, a leghasznosabb azt ott és akkor elolvasni mielő tt a
fejezetben tová bb haladna, mert az ilyen olvasnivaló k gyakran épp a fejezet tová bbi
tartalmá nak megértését alapozzá k meg.
Számos olvasó ja „nehéz olvasmá nynak” minő sítette a Titkos Tanítá st. Az á ltaluk tapasztalt
nehézségek fő okai az alá bbiak lehetettek:
1. Elő szö r is, a mű á ltal az olvasó elé tá rt kép az univerzumró l és benne az emberiség
szerepérő l alapjaiban rengetheti meg az olvasó vilá gképét, ugyanakkor magá val
ragadó . Az író ismeretei elképesztő en széles terü letet fednek le, a kö nyv á ltal felö lelt
tá rgykö r és annak megjelenítése igazá n lélegzetelá llító .
2. Má sodikként említhető az, hogy a kö nyv tö bb mint egy évszá zada szü letett, így
szá mos tudomá nyos, vallá si és filozó fiai eszmefuttatá sa a XIX. szá zad végéhez
kö tő dik. Ettő l fü ggetlenü l alapgondolatai ö rö kérvényű ek, és a nagyító ja alá kerü lt
tudomá nyos, vallá si, filozó fiai elvek ugyanolyan idő szerű ek, mint megírá sa idején.
3. Harmadsorban olyan - forradalmian ú j, kü lö nö s, vagy éppen hihetetlennek tű nő -

elképzelésekkel lep meg minket, amikhez esetenként semmiféle alapozó
há ttérmagyará zattal nem szolgá l. Az olvasó nak magá nak kell felismernie az
alapeszméket, kiszű rnie a lényegi ü zenetet a csomagolá sként szolgá ló részletek
sokasá gá bó l. É s ezutá n még meg is kell tudnia emészteni mindazt, ami ezekbő l
kö vetkezik vilá gképü nkre és a vilá gban elfoglalt helyü nkre vonatkozó an.
4. Negyedszer, a kö nyv tá rgykö reinek sorrendje gyakran véletlenszerű nek tű nik,

mikö zben a magyará zó szö vegrészek vá ltakozva hol alig értelmezhető en tö mö rek és
homályosak, hol meg ismétlésekbe bocsá tkoznak. Az olvasó nak magá nak kell
kihámoznia az érvelés lényegét és ö sszekapcsolni azt a magyará zni szá ndékozott
szö vegrésszel.
Ez a kö nyvecske segítséget nyú jt a fentiek kikerü léséhez, de egyéb buktató kkal az olvasó nak
tová bbra is magá nak kell megbirkó znia. A Titkos Tanítá s nem egy szokvá nyos kö nyv. Á m az
á ltala elénk kép a kozmosz rendjérő l és mindaz, ami ebbő l kö vetkezik olyan lenyű gö ző ,
hogy azó ta sok generá ció olvasó kö zö nsége talá lta ú gy, hogy semmilyen megismerését célzó
erő feszítés sem tú l nagy, ha a hozadéká t tekintjü k. Ha e kö nyvecske olvasó ja csatlakozik a
Titkos Tanítá s tanulmá nyozó inak tá borá hoz azért, hogy felfedezze maguknak a benne rejlő
bö lcsességet, a kö nyv má ris beteljesítette író já nak szá ndéká t.
JOHN ALGEO
5
1. A TITKOS TANÍTÁ S: A FELFEDEZÉ S KÖ NYVE
A Titkos Tanítá s (TT) fő mű ve Helena Petrovna Blavastkynak, annak a nagyhatá sú orosz

asszonynak, akinek első sorban kö szö nhetjü k, hogy mint a nyugati vilá g olvasó i,
megismerkedhettü nk azokkal az eszmékkel, melyek az „Ő si Bö lcsesség”, „Ezoterikus
hagyomá ny” vagy „Titkos Tanítá s” nevet kaptá k. 1875-ben Blavatskyné néhá ny má sik
személy (első sorban Henry Steel Olcott és William Quan Judge) segítségével megalapította a
Teozó fiai Tá rsulatot azért, hogy ezeket az eszméket jobban megismerhesse a nyugati
kultú rkö r embere, és hogy a tanulmá nyozó k és kutató k egyként a gyakorlatban is
megvaló síthassá k azokat. Ö sszegyű jtö tt mű vei kö zel hú sz kö tetet tesznek ki, melyek kö zö tt
a legfontosabb a Titkos Tanítá s.
A mű nagy jelentő ségét hatalmas ívű á ttekintése és az a merészség adja, amivel az addigi
vilá gképet á talakítva kö vetkeztetéseit megteszi. Azonban nem teljesen ö sszefü ggő en
tá rgyalja témakö rét: az univerzum és benne az emberiség eredetét és alapvető természetét.
Olvasá sá hoz legelő bb is meg kell értenü nk, milyen célbó l készü lt a kö nyv. Vannak kö nyvek,
amelyek azért író dtak, hogy szó rakoztassanak, má sokat ú tmutató nak szá ntak, megint
má sokat inspirá ló célzattal írtak. A Titkos Tanítá s egyik ilyen csoportba sem sorolható .
Persze vannak szó rakoztató , ú tmutatá sként alkalmazható és inspirá ló részletek benne, de
ezek nem a kö nyve első dleges céljá t szolgá ljá k.
H.P. Blavatsky írt szó rakoztató kö nyveket – mint például indiai utazá sainak első ként orosz
nyelven megjelent, majd angol nyelven From the Caves and Jungles of Hindustan (Ú ti levelek
Hindusztá n barlangjaibó l és dzsungelébő l) címmel megjelent élménybeszá moló i. De ha
valaki szó rakoztatá st vá r a Titkos Tanítá stó l, való színű leg csaló dni fog.
HPB írt ú tmutató nak szá nt kö nyveket is, mint amilyen a Key to Theosophy (Kulcs a
teozó fiá hoz), amely azó ta is bevezető ként szolgá lhat napjaink teozó fusai hétkö znapi
életének és gondolkodá sá nak alakítá sá hoz. Á m ha valaki ú tmutatá st keresne a Titkos
Tanítá sban, való színű leg zavarosnak talá lná azt. Sok teozó fus gondolta má r ú gy, hogy
utasítá sokként kell értelmezni a benne leírtakat, ám HPB vilá gossá teszi, hogy rossz ú ton
já r, aki fő mű vét valamilyen ö sszefü ggő en felépített oktatá si anyagként pró bá lja
felhaszná lni.
HPB írt tová bbá inspirá ló célú kö nyveket is, melyek kö zü l talá n a The Voice of the Silence (A
Csend Hangja) a legmélyebb értelmű és leggazdagabb ú tmutató a spirituá lis élet felé
haladá shoz. Á m ha valaki inspirá ció t vá r a Titkos Tanítá s olvasá sá tó l, azt nagy
való színű séggel elkedvetlenítik a benne gyakorta elő forduló szá raznak minő síthető
értekezések.
Olvasá sa kö zben lesznek szó rakoztató percek, hosszú oldalakon á t tartó ú tmutatá sok, és
inspirá ló pillanatok is. De HPB vaskos kö nyve nem ezekért író dott, hanem má sféle cél
érdekében, amire a legjobb szó talá n a „felfedezés” lehetne. Nem akar szó rakoztatni, vezetni
6
vagy érzékenyebbé tenni minket valami irá nt. Segíteni akar abban, hogy felfedezzü k
magunknak az Igazsá got.
É lete vége felé Blavatskyné maga kö ré gyű jtö tt egy csoport tanuló t személyes képzésü k
céljá bó l. Ezek egyike egy leszerelt tengerésztiszt, Robert Bowen volt, aki jegyzeteket
készített mindarró l, amit Blavatskyné a Titkos Tanítá s tanulmá nyozá sá nak mó djá ró l
mondott. Ezekbő l tudjuk, hogy vilá gosan értésü kre adta, nem taná csos azt feltételezni, hogy
a kö nyv minden igazsá got, és csak igazsá got tartalmaz, ső t még azt sem hogy egyá ltalá n
fellehető benne Igazsá g. Az ő szavait idézve: „Ú gy kö zelítsétek meg a TT-t – mondja –, hogy
nem remélitek tő le a létezés végső igazsá gá t és semmi má s gondolatotok ne legyen, csak az,
hogy milyen messzire vezethet el az Igazsá g FELÉ . Lá ssá tok a tanulmá nyban az elme
gyakorlá sá nak és fejlesztésének olyan mó djá t, amelyet má sféle tanulmá nyok soha nem
adnak meg.” A Titkos Tanítá s tehá t nem annyira a benne fellelhető gondolatok miatt
értékes, hanem mert segítségével megtanulhatunk ö ná lló an gondolkodni. Így há t az nem
valami szó rakoztató olvasmá ny, tankö nyv vagy inspirá ló mű , hanem a felfedezés kö nyve.
Ezért, mikö zben nagyszerű tanítá sai és jelentő ségteljes meglá tá sai miatt nagyra értékeljü k,
mint a modern teozó fia alapmű vét, soha nem szabad abba a hibá ba esnü nk, hogy
megkérdő jelezhetetlen, végső igazsá g forrá sá nak, holmi „szent kö nyvnek” tekintjü k. Má r
maga a kö nyv felépítése - beleértve megírá sá nak folyamatá t, tartalmi felépítését, ső t még
gondolatvilá gá t is – azt sugallja, hogy az efféle megkö zelítés helytelen. De mielő tt
nekilá tná nk megírá sa kö rü lményei vagy nagyszerű gondolatai taglalá sá nak, elő bb meg kell
vizsgá lnunk a mű fizikai megjelenését azért, hogy legyen valami fogalmunk arró l, mirő l is
beszélü nk.
T OVÁBBGONDOLÁSRA JAVASOLT :
1. Olvassa el az alá bbi (a-d) bekezdéseket. Melyek a szó rakoztató ak, ú tmutatá snak
szá ntak, vagy inspirá ló ak kö zü lü k? Akad kö ztü k olyan, amelyikre e jelző k kö zü l
tö bb is igaz?
a) (Ebben Blavatskyné egy Peri nevű elefá nton tö rtént utazá sá t írja le. Olvasá sakor
emlékezzen rá, hogy Blavatskyné elég termetes asszony volt.) Peri minden
lépése felért egy akrobataképző vel, hiszen a legvá ratlanabb mutatvá nyokat
kényszerítette ki belő lü nk. Ha jobb lá bá val elő re lépett, elő rebuktunk. Amikor
meg a bal lá bá val lépett, liszteszsá kokként hanyatlottunk há tra mikö zben végig
egyik oldalró l a má sikra dő ltü nk. Ez a gyakorlat a tű ző napsü téssel sú lyosbítva
hamarosan hagymá zas lá zálomhoz kezdett hasonlítani, olyasmihez, mintha az
embert egy rémá lma kö zepén érné utol a tengeribetegség. Az élvezeteket tová bb
fokozta, hogy mikö zben a perzselő napsü tés kö zepette egy szakadék szélén
kanyargó kö ves ö svényen ereszkedtü nk le, Peri megbotlott, én meg e vá ratlan
zö kkenő miatt teljesen elvesztettem egyensú lyomat. Az elefá nt há tá n há tul, a
becses vendégnek kijá ró helyen ü ltem, ahonnan megá llíthatatlanul elkezdtem
lefordulni. Ú gy tű nt, semmi nem menthet meg attó l, hogy sú lyos sérü léseket
szenvedve a szakadék fenekén talá ljam magamat, ha elképesztő ö sztö nrő l és
helyzetfelismerésrő l tanú sá got téve kö zbe nem lép az állat. Az ugyanis há ta
7
„meredélyérő l” lecsú szá som kö zben félú ton szó szerint elkapott a farkával.
Való színű leg megérezte, hogy zuhanok, és farká t ü gyesen a testem kö ré fonta,
azonnal megá llt és elkezdett térdre ereszkedni. Csakhogy természet adta sú lyom
tú lsá gosan nagynak bizonyult a tö rékeny á llat vékonyka farká nak. É s bá r nem
ejtett le, sietve a fö ldre hengerített és sokatmondó an felnyö gö tt, való színű leg azt
gondolvá n, hogy nagylelkű sége miatt immá r bú csú t mondhat a farká nak.
Lá tható lag ez volt a véleménye a mahoutnak is, aki a tarkó já ró l leugorva a
segítségemre sietett, majd tová bb lépett, hogy megvizsgá lja az á llat á llító lagos
„sérü lt” farká t…
A mahout legelő szö r is hű vö s nyugalommal megvizsgá lta a farkat, ső t

néhá nyszor a biztonsá g kedvéért meg is rá ncigá lta azt. É pp készü lt visszatérni
szokott helyére, mikor meghallotta amint meggondolatlanul együ ttérzésemet
fejeztem ki Peri farka miatt. É s ekkor vá ratlanul taktiká t vá ltoztatott. A fö ldre
vette magá t és szö rnyű nyö gdécselés kö zepette ide-oda kezdett fetrengeni.
Hangos zokogá ssal tarkított motyogá ssal és lamentá lá ssal, szinte halottként
gyá szolva azt pró bá lt meggyő zni mindenkit arró l, hogy „Maam-Saab” letépte
Peri farká t, s hogy Perit ezzel ö rö k idő kre megbecstelenítette, akit férje, a bü szke
Airávata (Indra sajá t kedvenc elefá ntjá nak egyenes á gi leszá rmazottja) szeme
lá ttá ra szégyenbe hozott, és aki ezért majd megszakít minden csalá di kö teléket
vele, és így szegény Perinek nem maradt má s vá lasztá sa, mint a halá l…
Ekként sirá nkozott a mahout, mit sem tö rő dve ú titá rsaink tiltakozá sá val.
Hiá ba pró bá ltuk megértetni vele, hogy a „bü szke Airávata” a legcsekélyebb jelét
sem adta annak, hogy ilyen kegyetlen lépésre készü lne hitvesével, a „tiszteletre
méltó Chamchaláí Perivel” szemben (kinek horpaszá t ő még ebben a sorsdö ntő
pillanatban is békésen dö rgö lte ormá nyá val), és hogy Peri farka végü l is ép és a
helyén van. Mindez semmit sem számított! Hosszú idő utá n végü l bará tunk, a
szokatlanul erő teljes testalkatú Ná rá yana tü relmét veszítve igencsak eredeti
mó dszerhez folyamodott. Egyik kezével ledobott egy ezü st rú piá t, míg a
má sikkal dhotijánál megragadva a mahout vézna testét, felemelte ő t és fejjel
elő re utá na hajította az érmének. Az meg mit sem tö rő dve vérző orrá val, egy
éhes állat mohó sá gá val vető dve a zsá kmá nyra felkapta a rú piá t, majd a porban
arcra vetve magá t elő ttü nk vég nélkü li „salaams”-okat hallatott há lá ja jeléü l.
Mindezt á tmenet nélkü l ú gy, hogy az egy pillanattal korá bban még
reménytelenü l tragikus helyzetértékelését most eszeveszett ö rö m vá ltotta fel.
Végü l a lá tvá nyossá gnak véget akarvá n vetni, és hogy meggyő zzö n minket arró l,
hogy a farok – há la a „saab imá dsá gainak” - tényleg rendben van,
rá csimpaszkodott, mint harangozó a kö télre, míg le nem cibá ltá k onnan, hogy
térjen végre vissza a megszokott helyére. (From the Caves and Jungles of
Hindustan, 122-124. oldal.)
b) Teozó fusok által elismert igazsá g, hogy az Emberiség tagjainak egymá stó l
való fü ggése áll az mö gö tt, amit megosztott karma néven ismerü nk, és ez a
tö rvény szolgá l magyará zatként a kollektív szenvedés és annak enyhítése
8
kérdésére. Ezen tú lmenő en az is okkult tö rvényszerű ség, hogy egyetlen ember
sem emelkedhet felü l a maga egyéni gyarló sá gain anélkü l, hogy magá val ne
hú zná a kö zö sséget is, amelyhez tartozik – legyen ez a felemelkedés bá rmilyen
kicsiny is. Ugyanígy senki sem vétkezhet, vagy szenvedhet vétke miatt egymaga.
A való sá gban nem létezik olyasmi hogy „Elkü lö nü ltség”. Ehhez az ö nző
á llapothoz a természet a szá ndék vagy indíték tekintetében enged a legkö zelebb
minket. (Key to Theosophy, 203. oldal.)
c) Helyes, shrá vaka (tanuló ). Készü lj, mert egyedü l kell menned. A tanító csak
megmutatja az: utat. Egy Ö svény van mindenki számá ra: de a célba érés mó dja
zará ndokok szerint vá ltozik. (A Csend Hangja, 19. oldal.)
d) Nézd a keleti égboltot elá rasztó szelíd fényt. A dicső ítés jegyében ég és fö ld
egyesü l. É s a négyszeresen megnyilvá nult erő k, a lobogó tű z és az á ramló víz, az
illatos fö ld és a zú gó szél szerelmes éneke hallik.
Hallga! ... az aranyfény mérhetetlen ö rvénylésébő l, amelyben a Győ ztes fü rdik,

felzeng szavak nélkü l a természet minden hangja, ezernyi mó don hirdetve:
ö rvendezzetek, ó h mjalba (fö ld) lakó i.
Egy zará ndok visszatért „a má sik partró l”.
ú j arhan [megmentő ] szü letett.
Béke legyen minden lénnyel.1
2. A TT heurisztikus mű nek tekinthető . Mit jelent a heurisztikus szó ? A szó gö rö g

eredetű , és felfedezésnek lehetne fordítani. Nézze meg egy nagyobb szó tá rban,
hogy ott miként hatá roztá k meg. Tudna mondani néhá ny dolgot a mindennapi
életbő l, ami heurisztikus, azaz aminek az adja az értékét, hogy segít kitalá lni
valamit, vagy elvezet egy felfedezéshez?
3. Thomas S. Kuhn a The Structure of Scientific Revolutions (A tudomá nyos

forradalmak felépítése) c. kö nyvében azt állítja, hogy a tudó sok felfedezéseit
korlá tok kö zé szorítja az, amit tudnak, vagy amirő l ú gy gondoljá k, hogy má r
tudjá k. Ezt paradigmának nevezi, és ú gy hatá rozza meg, mint „az adott
idő pontban érvényes hiedelmek, értékek, mó dszerek, stb. ö sszessége,
amelyekben egy kö zö sség egyetért” [175. oldal). Kuhn azt is megkérdő jelezi,
hogy a tudomá ny egyá ltalá n elmozdul-e valami abszolú t igazsá g irá nyá ba, vagy
csupá n olyan kérdésekre ad vá laszokat, amelyeknek felvetését elő ítéletei, avagy
paradigmá ja lehető vé teszik.
Pontosabban fogalmazva lehet, hogy – nyíltan vagy burkoltan - fel kell, hogy adjuk azt
a nézetet, miszerint a paradigma vá ltá sok a tudó sokat meg a tő lü k tanuló kat kö zelebb
viszik az igazsá g megértéséhez… Van egyá ltalá n haszna azt képzelni, hogy létezik egy
igaz, kizá ró lagos és objektív nézete a természetnek, és hogy a tudomá ny
1
A Csend hangja, III. tö redék, A Hét Kapu (A ford.)
9
eredményességét leginká bb azzal mérhetjü k, hogy mennyivel visz minket kö zelebb
ehhez a végső célhoz? [170-171. oldal)
Vesse ö ssze Kuhn fenti á llítá sá t Blavatskyné korá bban idézett á llítá sá val („Ú gy
olvassá tok a TT-t, hogy kö zben ne reménykedjetek abban, hogy a létezés végső Igazsá gá t
meglelitek benne…”)
4. Fontos, hogy szétvá lasszuk a Titkos Tanítá st mint kö nyvet azoktó l az alapvető
eszméktő l, amiket kö zvetít. Ezeket szintén Titkos Tanítá sként emlegetik, emiatt
kö nnyen ö sszetéveszthető k azzal, ahogyan ő ket a kö nyv elénk tá rja. Má s
nevekkel is felruhá ztá k má r ő ket, ú gymint Ancient Wisdom (Ő si Bö lcsesség),
Esoteric Tradition (Ezoterikus Hagyomá ny), Eternal Teaching (Ö rö kérvényű
Tanítá s, szanszkrit nyelven Sanatana Dharma) valamint Perennial Philosophy
(Idő tlen Filozó fia). Ismerő sen hangzanak ezek az elnevezések? Tudna még má s
elnevezést említeni a régi korokbó l bá rhol a vilá gon fennmaradt „titkos”
tanítá sokra?
5. Ü sse fel a TT- bá rhol, vá lasszon ki talá lomra egy rö vid szakaszt – mondatot vagy
bekezdést. Olvassa el, gondolkodjon ró la 5-10 percet, majd írja le egy papírra
gondolatait. A papírt tegye egy borítékba, jegyezze fel rá a TT-szakasz helyét és
tegye el a borítékot valahová , ahol késő bb megtalá lhatja.
6. Olvassa el Hugh Sherman Purpose Beyond Reason (Cél tú l a jó zan észen) c.

munká já t, és foglalja ö ssze, mit mond Blavaskyné munká já ró l.
7. Sylvia Crinston HPB: The Extraordinary Life and Influence of Helena Petrovna
Blavatsky (HPB: Helena Petrovna Blavatsky kü lö nö s élete és hatá sa) c. mű vében
olvassa el a 6. rész 8. (Secret Doctrine, 349-360. o.) fejezetét, és foglalja ö ssze, mit
á llít a TT-ró l és az általa gyakorolt befolyá sró l.
10
2. A KÖ NYV NAGY VONALAKBAN – A CÍMLAP
Ha a Titkos Tanítá s tanulmá nyozá sá t el akarja kezdeni, az ember taná cstalannak érezheti
magá t, hogy hol is kezdjen hozzá . Lewis Carrol Alice Csodaorszá gban c. meséjében a Szív
Felső tá rgyalá sá n a fehér Nyuszi azt a feladatot kapta, hogy olvasson fel egy iromá nyt. Nem
tudvá n hol is kezdje, a Kirá lyhoz fordult:
„Hol kezdjem, felség? - kérdezte. Kezdd a kezdetén - mondta a Kirá ly -, és leghelyesebb, ha a

végén végzed.”
Mi is ezt a megkö zelítést alkalmazzuk – legalá bb is kezdetben. Az elején fogjuk kezdeni. A

Titkos Tanítá s esetében ez a címlapot jelenti.
T OVÁBBGONDOLÁSRA JAVASOLT
Nézze meg a címlapot és olvasson el mindent ott. Milyen informá ció kat talá l rajta?
F ŐCÍM
Tö bb informá ció jelenik meg a címlapon, mint azt első pillantá sra feltételezné – kezdve
magá val a címmel az oldal tetején. Maga a cím „Titkos Tanítá s” paradoxon, vagyis olyasmi,
ami első lá tá sra ellentmond ö nmagá nak, való já ban azonban mélyebb értelemben mégis
igaz. Egy mondá s szerint a kis igazsá gok ellentettje hamis állítá s, ám egy nagy igazsá g
ellentéte egy má sik nagy igazsá g. Egy má sik mondá s szerint a paradoxon olyan igazsá g, ami
a feje tetején áll, hogy ezzel magá ra vonja a figyelmet. Maga a tény, hogy a kö nyv címe
paradoxon, lényeges a mű célja szempontjá bó l.
Gondolkozzon el és keressen példá t má s paradoxonokra az életben.
Azutá n gondolja meg, milyen mó don paradoxon a cím: „Titkos Tanítá s”?
ALCÍM
Az alcímek általá ban tö bbet á rulnak el a mű témá já ró l, melyre a fő cím csak utal. A Titkos
Tanítá s alcíme: „A TUDOMÁ NY, A VALLÁ S É S A FILOZÓ FIA SZINTÉ ZISE”. A szintézis szó
gö rö g eredetű , két része a syn ‘együ tt’ és a thesis, mely egy olyan igébő l képzett, melynek
jelentése ‘tesz, rak’. Amikor azt mondjuk, hogy egy kö nyv téziseket tartalmaz, azt értjü k ez
alatt, hogy valamilyen eszmét ‘letesz’ az olvasó elé. Vagyis a szintézis jelentése ‘együ tt
letenni’. Az alcím tehá t azt ü zeni, hogy a kö nyv egybefon és együ tt tá r elénk eszméket a
tudomá ny, vallá s és filozó fia terü letérő l.
11
Mi a Teozó fiai Tá rsulat má sodik célkitű zése, és miként kapcsoló dik ahhoz az alcím?
A má sodik célkitű zésben az összehasonlító szó t sokan csak a vallá sokra
vonatkoztatjá k. É rthetnénk-e a TT alcímébő l kiindulva ú gy, hogy az mindhá rom ő t
kö vető fő névre vonatkozik?
Í RÓ
Rö gtö n az alcím utá n kö zlik velü k, ki a kö nyv író ja: H. P. Blavatsky. Ez elég vilá gosnak
lá tszik. Ha rá kérdezü nk, hogy ki írta TT-t, a vá lasz az, hogy Blavaskyné. Á m a helyzet az,
hogy a helyes vá lasz erre a kérdésre attó l fü gg, mire értjü k azt, hogy ’írta’. Kétségkívü l
Blavaskyné szerkesztette a mű vet és ő is az első dleges szerző je, ám tö bben má sok is
hozzá já rultak megszü letéséhez. Vissza fogunk térni erre a kérdésre a 4. –A Titkos Tanítá s
megszü letése- c. fejezetben.
A címlap Blavaskynét ú gy is megemlíti, mint az Isis Unveiled író já t. Ez a kö zlés való színű leg
azért kerü lt oda, mert ez a kö nyv Blavatskyné má sik nagy munká ja, és a TT szá mos
reménybeli olvasó ja szá má ra má r ismerő s volt. De lehetett egy má sik oka is, mégpedig az,
hogy amikor Balavaskyné nekilá tott a munká nak, ami végü l a TT lett, még csak a Isis
Unveiled javított kiadá sá t készü lt megírni.
Lapozzon az Olvasó hoz c. fejezethez és olvassa el a má sodik bekezdést. Miért

gondolta meg magá t Blavatskyné, és írt egy ú j kö nyvet az Isis Unveiled javított és
bő vített kiadá sa helyett?
MOTTÓ
A tová bbiakban a címoldalon utalá st talá lunk a kö nyv céljá ra. Az oldal kellő s kö zepére
kerü lt a Teozó fiai Tá rsulat jelmondata, mely nem má s, mint Bená reszi maharadzsa
csalá djá nak jelmondata. A szö veg a szanszkrit írá shoz a betű ket adó devanagari nyelven
jelenik meg, alatta a fordítá s: „Nincs magasztosabb vallá s az igazsá gná l.” – még egy Titkos
Tanítá s sem.
H.P. Blavatsky Titkos Tanítá sá nak célja nem valami olyannak a felfedése volt, amit addig
titokban tartottak, és amit első ként ő nyilvá nított ki. Inká bb az, hogy elvezesse az olvasó t
annak az Igazsá gnak a felismeréséhez, ami tú lmutat mindenféle tanon – ahhoz az Igazsá goz,
amely nem foglalható szavakba, mivel nagyszerű ségét egyetlen nyelv sem képes kifejezni.
Senki sem tett fogadalmat, hogy titokban tartja ezt az Igazsá got. É s senkinek nem is
szü kséges ilyen fogadalmat tennie, mert bá r a végső Igazsá g felfedezhető , mégsem adható
á t. É s ez az, ami valamennyi tanítá s kö zö tt a legtitkosabbá teszi.
12
Hogyan végző dik a Titkos Tanítá s? Lapozzon a 2. kö tet végéhez annak utolsó lapjá ra,
és olvassa el a befejező szavakat. Mik azon az oldalon az utolsó szavak? Milyen
kö vetkeztetést vonna le a címlap és a mű utolsó szavai alapjá n? A farká ba harapó
kígyó hoz hasonló an HPB mű ve is ott végző dik, ahol elkezdő dö tt: Nincs magasabb vallá s
az Igazsá gná l. Ezzel is figyelmeztet minket, nehogy ö sszetévesszü k a kö nyv tartalmá t –
legyen az bá rmilyen nagyszerű is – magá val a végső Igazsá ggal.
A kínai miszticizmus egy kiemelkedő munká ja, a Tao Te King (Az Út és az Erény
Könyve) ezekkel a szavakkal kezdő dik2: “Az ú t, mely szó ba-fogható , nem az ö rö ktő l-való ;
a szó , mely rá ja-mondható , nem az ö rö k szó .” A Tao sok tekintetben a szanszkrit dharma
kínai megfelelő je. Vajon miért tette a Tao Te King író ja a kö nyv legelejére ezeket a
szavakat? Milyen hasonló sá g fedezhető fel kö zte és a Teozó fia Tá rsulat mottó ja kö zö tt?
K ÖTET CÍM
A TT két kö tetének címoldalai megegyeznek, kivéve hogy a kö teteknek megvan a maguk

sajá t címe, mely kö zvetlenü l a mottó alatt kapott helyet. Az egyes kö tetek címei:
„Kozmogenezis” és „Antropogenezis”. Mindkettő gö rö g szavakbó l áll, ahol a genesis jelentése
’kezdet, eredet’, amint azt a Tó ra, a zsidó Biblia első kö nyvébő l is tudjuk. Héber nyelven azt a
kö nyvet B’reshit-nek nevezik, aminek szó szerinti jelentése ‘kezdetben’, és megegyezik a
Biblia első fejezetének első szavá val.
Keresse meg Mó zes Első Kö nyvében az 1.1 fejezetet – milyen szó val kezdő dik ez a
szakasz? Hogyan kezdő dik Szent Já nos evangéliuma? Ismer még tová bbi teremtés-
tö rténeteket a mitoló giá bó l? Ö n szerint mi lehet az oka, hogy a vilá g kezdetérő l szó ló
tö rténetek olyan széles kö rben ismertek szerte a vilá gon?
A TT jelképes tö rténete a dolgok eredetének az univerzumban és az emberi életben. Mítoszt
teremt a modern vilá g szá má ra, vezető ü l szolgá l a kozmosz és az emberi élet terén. Nem
részletezi a fizikai vilá g jelenségeit, mert az a fizika, kémia és bioló gia tá rgykö rébe tartozik.
Nem foglakozik az emberi élet jellegzetességeivel sem, hiszen azért van az antropoló gia és a
tö rténelem. Ezek helyett a kozmosz és az emberiség végső eredetére, céljá ra és e kettő
kapcsolataira koncentrá l.
A cosmo- szó ö sszetevő a vilá gegyetem gö rö g nevébő l (cosmos) szá rmazik. A szó eredeti
alapjelentései a ’rend’, ‘szépség’. A gö rö gö k rendezettséget és a szépséget ugyanazon dolog
két jellemző jének tekintették és ú gy tartottá k, hogy az univerzum mindkettő vel rendelkezik.
2
Weö res Sá ndor fordítá sá ban.
13
Mi lehet a kapcsolat a kozmetika és a kozmosz szavak kö zö tt? Keresse ki e szavakat egy

értelmező szó tá rban.
Az antropo- szó ö sszetevő gö rö g eredetije emberi lényt jelö l.
Milyen egyéb szavaink vannak még, amelyekben az ’antropo’ elő tag szerepel?
Segítségképpen haszná ljon egy szó tá rat.
Így tehá t a TT két kö tete a rendezett és gyö nyö rű univerzum, valamint az emberi lények
eredetét tá rgyalja. A kettő t gyakran pá rba á llítja, hogy ö sszevesse, vagy az egyik
jellegzetességeit a má sik segítségével kihangsú lyozza. Ilyenkor az univerzumot néha
makrokozmoszként, míg az emberi lényt mikrokozmoszként említi.
A KIADÁS
A címoldal végén a kiadá ssal kapcsolatos informá ció t talá ljuk, amely há rom helyszínt sorol
fel. A mű Londonban és New Yorkban egy idő ben jelent meg. Madras is szerepel a
felsorolá sban, mivel ez utó bbi volt a nemzetkö zi Teozó fiai Tá rsulat székhelye és a
Theosophist (Teozó fus) c. folyó irat kiadá sá nak helye.
A címlap há toldalá n a szoká sos szerző i jogi nyilatkozat kapott helyet. Ennek tartalma
eltérhet, attó l fü ggő en, hogy a kö nyv példá ny a londoni vagy new york-i kiadá sbó l
szá rmazik, mert a kö nyvet e két orszá gban szerző i jogvédelem alá helyezték.
Fejtse ki véleményét az alá bbi kijelentésekrő l a Teozó fia Tá rsulat mottó já nak
fényében:
a. A Teozó fiai Tá rsulat tagjai mindannyian olyan vallá st vagy filozó fiai tanokat
vallhatnak magukénak, amilyet akarnak, avagy semmilyet, ha ez felel meg nekik,
feltéve hogy rokonszenveznek és készek cselekedni a Szervezet há rom
célkitű zése kö zü l egy vagy tö bb megvaló sítá sa érdekében. A Tá rsulat
emberbará ti célú , tudomá nyos szervező dés testvériség eszméjének nem
elméleti, hanem gyakorlati megvaló sítá sá ért dolgozik, és … minden tagnak
kö telessége… a tő le telhető mértékben segíteni a há rom kö zü l legalá bb egy
célkitű zésének megvaló sítá sá t. Má skü lö nben nincs oka rá , hogy tag legyen. Aki
csatlakozik, lehet, hogy való di teozó fussá vá lik, de az is lehet, hogy nem. Taggá
bá rki vá lhat azzal, hogy csatlakozik a Tá rsulathoz, de a Tá rsulat nem formá lhat
teozó fust olyan emberekbő l, akiknek nincs érzéke az isteni rend irá nt, avagy
azokbó l, akik a teozó fiá t a sajá t –mondjuk így- szektá riá nus, ö nző mó djukon
értelmezik… „Tezó fus az, aki cselekszi a teozó fiá t”. (Kulcs a teozó fiá hoz, ????
old.)
14
b. A teozó fia alapvető en az (EGY és mindent felö lelő ) Igazsá g szellemi és anyagi
oldalá nak tudomá nya, vallá si és filozó fiai kutatá sok letisztult pá rlata. Mint
lá tható képviselő je a mindent felö lelő Igazsá gnak - melyben minden vallá s és
filozó fia benne foglaltatik, amelyek mindegyike ama Igazsá g egy-egy részletét
képviseli – a Tá rsulat nem lehet szektá riá nusabb, vagy nem mutathat nagyobb
mértékű részrehajlá st mint bá rmely antropoló giá val vagy fö ldrajzzal foglakozó
tá rsasá g. (Blavatsky Collected Writings, 11: 124)
c. Mi azt mondjuk, hogy a teozó fia nem egy vallá s... hanem lényegében a „teozó fia a
vallá s”. Egy vallá s a maga igaz és helytá lló értelmezésében olyan valami, ami
ö sszekö tő kapocsként szolgá l az emberek kö zö tt, nem pedig valamely
kinyilvá nított dogma vagy hitrendszer. Má rmost a vallá s, mint olyan a maga
á tfogó értelmében nem csak minden EMBERT, hanem minden LÉNYT, ső t minden
LÉTEZŐT egy lenyű gö ző en nagyszerű Univerzum, mint egyetlen egység részének
tekint. Ez a mi teozó fiai meghatá rozá sunk a vallá sra. (Blavatsky Collected
Writings, 10: 161)
15
3. A KÖ NYV NAGY VONALAKBAN: AJÁ NLÁ S, AZ OLVASÓ HOZ,
TARTALOMJEGYZÉ K É S ELŐ HANGOK
A JÁNLÁS
A kö vetkező oldalon mindkét kö tetben HPB ajá nlá sá t talá ljuk. Minden fontosabb kö nyvét
valamilyen csoportnak ajá nlotta, és érdemes ezeket az ajá nlá sokat elemezni, ö sszevetni. Az
ajá nlá sok mindegyikébő l kiolvasható az olvasó i kö r, amelynek HPB a kö nyvet szá nta, és ha
sorba állítjuk ezeket, bizonyos mintá t fedezhetü nk fel. Íme a sorozat:
Fá tyoltalan Ízisz (1877): Ezeket a kö teteket az író a Teozó fia Tá rsulatnak ajá nlja,
melyet 1875-ben New Yorkban azzal a céllal alapítottak, hogy a bennü k tá rgyalt
témakö rt tanulmá nyozza.
Titkos Tanítá s (1888): Ezt a munká t minden fajok és minden orszá gok igaz
teozó fusainak ajá nlom, mert ő k akartá k és szá munkra készü lt.
Kulcs a teozó fiá hoz (1889): „H.P.B” ajá nlá sá val valamennyi tanuló já nak, hogy
okulhassanak, és taníthassanak, ha eljö n az ideje.
A Csend hangja (1889): Ajá nlva annak a néhá nynak.
Keresse meg a kulcsszavakat, amelyek megjelö lik azoknak a kö rét, akiknek a fenti
kö nyvek író dtak. Milyen haladvá ny rajzoló dik ki HPB ekképpen sorba állított
ajá nlá saibó l?
A Z OLVASÓHOZ
Az 1. kö tet ajá nló sorait az egész munká ra vonatkozó 2 oldalas bevezetés 3 kö veti. Ez a két
oldal hasznos há ttér informá ció val szolgá l a TT megírá sá ró l, valamint kinyilvá nítja a mű
céljá t és irá nyultsá gá t.
Olvassa el a bevezetés első oldalá n az „Egyá ltalá ban nem kinyilatkoztatá sként tá rja fel
ezeket az igazsá gokat…” kezdetű szakaszt. Miért tagadja HPB, hogy valamilyen
“misztikus tan” kinyilatkoztató ja lenne? Szenteljen kü lö nö s figyelmet a “Most
megpró bá ljuk a legrégibb tanokat…” kezdetű mondatnak. Miként fedezhető fel minden
mondatban a mű alcíme?
3
Az angol eredetiben Preface, a magyar fordítá sban „Az olvasó hoz” a fejezet címe.
16
Az utolsó elő tti bekezdésbő l („A munka céljá t így hatá rozhatná nk meg:..”) megtudunk
néhá nyat azokbó l a tö rekvésekbő l, amik HPB szem elő tt tartott mű ve megírá sa kö zben. Ö t
ilyet sorol fel, de ezek há rom csoportra osztható k. Az első kettő (“megmutatni”,
“megjelö lni”) a kozmosz és az emberi élet rendjével kapcsolatos, és –mivel a létezés céljá t és
értelmét kutatja- a filozó fia tá rgykö rébe sorolható . A má sodik kettő (“felemelje”, “felfedje”)
valamennyi vallá s kö zö s alapjait és egységességét hangsú lyozza. Az ö tö dik olyan a
dolgokkal foglalkozik, amiket a modern tudomá ny nem ismert fel.
Fogalmazza meg a kinyilvá nított célokat a sajá t szavaival, majd vesse ö ssze ezeket a
kö nyv alcímével.
A bevezetés egy latin mondá ssal zá rul: De minimis non curat lex, amit talá n ú gy
fordíthatná nk, hogy „A Tö rvény nem zavartatja magá t csekélységek miatt.” Ennek a latin
mondá snak tö bbféle értelmezése is lehet. A latin lex szó egyik lehetséges fordítá sa
megegyezik a szanszkrit dharma-éval, amit viszont ú gy is fordíthatunk, hogy ’tantétel’,
‘tanítá s’.
1. Vesse ö ssze a fenti latin mondá st a Bevezetés utolsó szakaszá val. Mi lehetett az oka,
hogy HPB ezzel a mondá ssal zá rta le?
2. Lehet a mondá st ú gy értelmezni, hogy a TT nem zavartatja magá t csekélységek

miatt?
3. Mennyiben vá ltozna meg a mondá s értelme, ha itt az á llna, hogy „A Tanítá s nem
zavartatja magá t csekélységek miatt”? Rá tudna mutatni, mibő l lá tszik, hogy a TT
nem foglakozik jelentéktelen részletekkel?
T ARTALOMJEGYZÉK
Az 1. kö tetben a Bevezetés, valamint a 2. kö tetben az ajá nlá s utá n talá ljuk az egyes kö tetek
tartalomjegyzékeit. A két kö tet igencsak eltérő tá rgykö rö kkel – a kozmosszal illetve az
emberi lénnyel – foglakozik, természetes há t, hogy e tá rgykö rö khö z tartozó tartalomjegyzék
is nagyon kü lö nbö zik. Á m fő vonalaikban, általá nos felépítésü kben nagyon is hasonló ak
ezek.
17
Az 1. kö tetben talá lunk egy Bevezetést4, amely az egész mű re vonatkozik. Emellett mindkét
kö tetnek megvan a maga bevezető szö vege – az 1. kö tethez megírt az Elő szó 5, a 2.-hoz
készü lt pedig a Bevezető jegyzetek6 címet kapta.
Ezutá n mindkét kö tet tartalma há rom részbő l áll. Az első részek egy ő si írá sbó l, Dzyan
kö nyvébő l vett néhá ny kivá lasztott stanzá t, valamint az ezekhez fű zö tt magyará zatokat és
megjegyzéseket tartalmaznak. Az 1. kö tet stanzá i a kozmosz, míg a má sodikban idézettek az
emberiség fejlő désérő l szó lnak. A TT ezekre a stanzá kra épü l, és bizonyos értelemben véve
a mű ben minden egyéb ezeknek a magyará zata, vagy velü k kapcsolatos eszmefuttatá s.
A má sodik rész mindkét kö tetben a vilá gban ismert vallá sok és mítoszok szimbó lum
rendszerérő l, illetve arró l szó l, milyen kapcsolat fedezhető fel ezek és a kö tetben idézett
stanzá k kö zö tt. Ezek természetesen a XIX. szá zadi ismeretekre épü lnek és ezért némelyik
má ra tú lhaladottá vá lt, ám a tá rgyalá sukkor alkalmazott gondolatmenet és kö vetkeztetések
korunk számá ra is figyelemre méltó ak és jelentő séggel bírnak, hiszen a XIX. szá zadi
tudomá nyt az Ő si Bö lcsességgel veti ö ssze, ami ugyanannyira igaz ma, mint volt ezer évvel
ezelő tt.
A Dzyan szó szakszkrit dhyana-bó l képzett, melynek jelentése „gondolkodá s,

meditálá s”, és ugyancsak gyö kere a kínai ch’an és japá n zen szó nak. Ez a név a
buddhizmusnak egy olyan á gá t jelö li, amely a vilá g megértését intuitív, meditatív mó don
igyekszik elérni, első sorban paradoxonokon meditá lá son keresztü l. Mit sugall a Dzyan
szó eredeti gyö kere azon stanzá k céljá val és alkalmazá suk mó djá val kapcsolatban, amik
a TT alapjá ul szolgá lnak?
A két kö tet fő részei az alá bbi rend szerint épü lnek fel.
1. 2.
--------------------------------------------------------- ---------------------------------------------------------
Bevezetés (Az Olvasó hoz)
4
Az angol eredetiben Introductory. (A ford.)
5
Az angol eredetiben Proem. (A ford.)
6
Az angol eredetiben Preliminary Notes. (A ford.)
18
Elő szó Bevezető jegyzetek
I . rész: A kozmikus fejlő dés I. rész: Antropogenézis
7 stanza 12 stanza
A hét stanza magyará zata A 12 stanza magyará zata
Ö sszefoglalá s Utó szó
II . rész: A szimbolizmus fejlő dése II. rész: A vilá gvallá sok ő si szimbó lumai
III . rész: A tudomá ny és a Titkos Tanítá s III. rész:A tudomá ny és a Titkos Tanítá s
ö sszevetése ö sszevetése
E PIGRAMMÁK
HPB valamennyi kö nyvében szerepeltet bizonyos találó , odaillő idézeteket, melyek mintegy
megadják az adott mű alaphangjá t.
Az első és má sodik idézet az 1. kö tet első rész (A kozmikus fejlő dés) elő tt található egy-egy
kö ltemény részlet. Az első egy ő si, védikus teremtéstö rténeti himnuszbó l, a má sodik egy
XVIII. szá zadi angol kö ltő , John Gay „Gondolat az ö rö kkévaló sá gró l” című versébő l vett
részlet.
1. Fogalmazza meg sajá t szavaival, hogy mi ennek a két kö lteménynek az ü zenete?

Azutá n olvassa végig a hét stanzá t az „A kozmikus fejő dés” részbő l (1: 27-34)
ú gy, hogy benyomá sokat szerezzen ró luk, de ne igyekezzen részleteiben
megérteni ő ket. Vesse ö ssze tartalmukat és hangulatukat az ő ket kö vető
stanzá kéval.
2. A védikus teremtéshimnuszt (Rigvéda, Mandala, X. 129. 1-7) az eredeti TT egy

XVIII. szá zadi fordítá sban idézi, és kihagy 8 sort a részlet kö zepébő l. A kihagyott
részeket dő lt betű vel szedve a teljes szö veg alá bb olvasható . Ezt a verset ú gy
tartottá k szá mon, mint a kétkedés megnyilvá nulá sá t. Mi mó don vá g egybe a
versbő l sugá rzó „kétkedés” azzal, amit HPB mond az Igazsá g keresésérő l?
„Sem van, sem nincs, nem voltak, sem derü lt egek,
Sem messze nyú ló téres égi boltozat.
Mi az, mi mindent eltakart? Mi volt a rejtő ?
A víz fenéktelen mélysége volt-e az?
Nem volt halá l - s mégsem volt semmi halhatatlan,
Nem volt hatá r az éj és nap kö zö tt. Csak az
19
Egyetlen Egy lélegzett lélekzettelen,
É s addig nem volt má s Rajta kívü l.
Sö tétség volt s mindent sű rű kö dbe burkolt
A mély homá ly – a fénynélkü li ó ceá n –
A rejtő méhben rejlő csíra, egy egész
Természet, megpezsdü lt a forrongó melegre.
Így jö tt létre a kezdetekben a Vá gy,
Csírá ja minden eljö vendő nek.
A szívü kkel kutató bö lcsek
Megértették, hogy a Lét a Nemlétbő l ered.
A választóvonal mindent kétfelé osztott:

Mi került az fölé és mi alá?
Az őselődök, építők, hatalmas erők:
Szabadon működtek a fentről jövő energia által.
Ki a titok tudó ja? Itt ki hirdető je?
Honnan, honnan való e nagyszerű teremtés?
Maguk az Istenek késő bb szü lettek -
Ki tudja, honnan jö tt e millió létező ?
Azt, hogy honnan való e nagyszerű teremtés,
Aká r maga akarta, vagy ha néma volt is,
A Legfő bb Lá tnok, Ő , ki fö nt a mennybe tró nol,
Ő tudja azt csupá n - vagy tá n még Ő se tudja.”7
A harmadik idézet: ezt a négysoros versrészletet mindkét kö tetben a „A tudomá ny és a

Titkos Tanítá s ö sszevetése” című fejezet (1:475 and 2:643), elő tt megtaláljuk.
7
Rigveda, Mandala X. 129. 1-7
20
Vesse ö ssze ennek a négysoros idézetnek az ü zenetét a védikus temetéshimnusz
végével. Mi az, amiben hasonló ak? Illik ez a négysoros egy tudomá nnyal foglakozó fejezet
elé?
A negyedik idézet: a 2: xv lapon egy Szent Já nos evangéliumá bó l vett egymondatos idézetet
talá lunk.
Kinek szá já bó l hangzik el az evangélium eme mondata, és kire utalnak szavai, amikor
azt mondja „aki engem kü ldö tt”? Ö n szerint miért idézi HPB ezeket a szavakat?
Az ö tö dik idézet: a 2: xvi. oldalon van egy az evolú ció ró l szó ló részlet az Isis Unveiled-bő l.
Ennek az idézetnek alapjá n kü lö nbö zik vajon a tudomá ny és a TT evolú ció ró l alkotott
elképzelése?
A hatodik idézet: a 2: 14 oldalon talá lható vers egy részlet a nagy finn eposzbó l, a
Kalevalá bó l.
A Kalevalá bó l vett idézet ö sszecseng az Antropogenézis 12 stanzá já val. Figyelje meg az

idézett részlet mitikus szereplő it. Tudna mondani hasonló alakokat má s eposzokbó l,
kö lteményekbő l?
A hetedik és nyolcadik idézet: a 2: 447 oldalon, az „A vilá gvallá sok ő si szimbó lumai” című
rész elején két idézet szerepel. Az egyik egy kabbalista kö nyvbő l, a má sik az Egyhá zalapító
Atyá k egyikétő l szá rmazik.
1. Vesse ö ssze a két idézetet. Fogalmazza meg mondandó jukat sajá t szavaival is.
Lapozza á t az általuk bevezetett részt (2: 449-641) hogy tisztá ban legyen azzal,
milyen témakö zö ket tá rgyal bennü k HPB Miért illenek oda ezek az idézetek?
2. Az ebben a fejezetben megismertek fényében mit mond ö nnek az alá bbi idézett
szakasz, és mi az ü zenete a TT-rő l és a teozó fiá ró l?
3. „Má rmost ami a dharmát illeti: má r kifejeztü k, hogy milyen nagyra tartjuk a
buddhista etiká t. Csakhogy a teozó fia má sró l is szó l, nem pusztá n magatartá si
szabá lyokró l. Az ugyanis megvaló sítja a buddhizmus kora elő tti etika és a Védá k
korá t is megelő ző metafizika, tová bbá a Hermész elő tt má r létező tudomá ny
egységének csodá já t. A teozó fiai értelemben vett fejlesztés igényli az ember
valamennyi ö sszetevő jének kö zremű kö dését, az intellektusét ugyanú gy mint a
spiritualitá sét, és programunk két utolsó célkitű zése nagyobb fontossá ggal bír,
21
mint amit a jelek szerint [bizonyos orientalistá k] tulajdonítanak ezeknek.”
(Blavatsky, Collected Writings, 10: 123)
---------------------------
„Létezik egy ú t, mely meredek és rö gö s, veszélyekkel teli - de mégis egy ú t, amely
egyenesen az Univerzum szívébe vezet. Megmondhatom nektek, hogyan találjá tok meg
azokat, akik megmutatjá k a csak befelé nyíló titkos ajtó t, amely a kezdő mö gö tt ö rö kre
bezá rul. Nincs olyan veszély, amelyet a rendíthetetlen bá torsá g ne tudna legyő zni. Nincs
olyan pró batétel, amelyen a makulá tlan tisztasá g ne tudna tú ljutni. Nincs olyan nehézség,
amelyen az erő s értelem ne tudna felü lkerekedni. Azokra, akik mindezeken á tjutottak,
olyan jutalom vá r, amit nem is lehet szavakkal kifejezni - erő és hatalom ahhoz, hogy
megmentsék, és áldá st hozzanak az emberiségre. Azokra pedig, akiknek ez nem sikerü l,
jö vő beni életü kben vá rhat a siker.” (Blavatsky, Collected Writings, 13: 219)
22
4. A TITKOS TANÍTÁ S SZÜ LETÉ SÉ NEK KÖ RÜ LMÉ NYEI
A TT jelenlegi formá já ban egy rendezett, ará nyosan felépített bemutatá sa a témá nak, de ezt
HPB nem ilyennek alkotta. Minden zseniá lis alkotó nak vannak hiá nyossá gai, nemritká n
igencsak meglepő ek. Blavatskyné zseni volt az ezoterikus ismeretek terü letén, ám híjá n volt
a rendező és szervező képességeknek, amelyekkel az ismereteket ö sszefü ggő en, logikusan
és vilá gosan tá lalni lehet. Wachtmeister gró fnő emlékirataiban így utal erre a
hiá nyossá gá ra:
HPB maga alapvető en és az ő sajá tos elmebeli beá llítottsá gá bó l eredő en alkalmatlan
volt tanítá sainak rendezett, tü relmes felvezetésére és á tadá sá ra. (30)
Majd a gró fnő idéz egy levélbő l, melyet HPB írt neki sajá t személyiségének ezen oldalá ró l:
Soha nem tanítottam senkit má sként, csakis a magam megszokott mó djá n… Ha abban a
bü ntetésben kellene részesü lnö m, hogy holmi professzoros mó dszerrel napi egy, ne adj’
Isten kétó rá nyi szoká sos oktatá st tartsak, há t inká bb elmenekü lnék az É szaki Sarkra és
meghalnék még aznap, végleg megszakítva kapcsolatomat a teozó fiá val. Képtelen vagyok
ilyesmire, amint azt mindenkinek tudnia illene, aki ismer engem. (31)
HPB képtelensége arra, hogy „professzoros” mó dszerrel elmagyará zzon dolgokat teljesen
nyilvá nvaló az Isis Unveiled (Fá tyoltalan Ízisz) olvasó inak, hiszen az a munka nem kö vet
semmilyen vilá gos tervet a felépítésében, hanem egyik témá ró l a má sikra csapong. A
témakö rö k mind nagyon érdekfeszítő ek, á m a kö nyv maga rendezetlen. Az Isis megírá sá ban
segédkező Henry S. Olcott így emlékezett meg errő l: „[HPB] ú gy dolgozott, hogy nem volt
vilá gos terve, hanem a gondolatok ú gy ö mlö ttek ki elméjébő l, mint valami kiapadhatatlan
kú tbó l, amely folyton tú lfolyik a ká vá já n. Ö sszevissza bugyogott szü ntelen patakocskákban,
valamennyi bekezdése ö nmagá ban kerek egész volt, melyet zavar nélkü l oda lehetett
illeszteni a megelő ző vagy a kö vetkező bekezdéshez is.” (Old Diary Leaves, 1: 204) Egy –talá n
kétes hitelességű - anekdota szerint HPB megírta az Isis lapjait, majd amint megvolt eggyel, a
padló ra dobta, Olcott ezredesre hagyva ezzel a lapok felszedésének és értelmes sorrendbe
rendezésének feladatá t.
HPB eredetileg az elmú lt korok híres okkultistá inak életrajzaival akarta kezdeni a Titkos
Tanítá st. Hogy mi kö vetkezett ezen életrajzok utá n az eredeti kéziratban, azt való színű leg
soha nem fogjuk megtudni má r, mivel egy nagybá csi és egy unokatestvér –Bertram és
Archibald Keightley- á trendezték azt. Ő k hívtá k meg HPB-t Londonba azért, hogy
segíthessenek befejezni a kö nyvet, és HPB á tadta nekik a kéziratot, hogy elolvassá k és
javítsanak rajta. Ami ezutá n jö tt, azt legjobban Bertram Keightley szavai adjá k vissza:
„HPB á tadta az egész kéziratot Dr. Keightley és jó magam kezébe, azzal az utasítá ssal,
hogy olvassuk el, pó toljuk az írá sjeleket, javítsunk az angolsá gá t, vá ltoztassunk rajta – és
általá ban kezeljü k ú gy, mintha a sajá tunk volna. Ezt természetesen nem tettü k meg,
23
mivel sokkal jobban tiszteltü k tudá sá t anná l, semhogy ilyet merjü nk megtenni egy
ennyire fontos mű vel.
De mindketten végigolvastuk az egész – kb. méternyi magassá gú - kézirattö meget, a
legmesszebbmenő alapossá ggal javítottuk angolsá gá t és pó toltuk az írá sjeleket ott, ahol
az elengedhetetlenü l fontos volt. Majd hosszas tanakodá s utá n –jó l emlékszem rá , ami
engem illet remegő lá bakkal- meglá togattuk az oroszlá nt barlangjá ban és ü nnepélyesen
elé tá rtuk a véleményü nket, hogy az egész anyagot á t kell rendezni valamilyen vilá gos
terv szerint, mivel mostani á llapotá ban az egy ú jabb Isis Unveiled, csak a tervszerű
elrendezés hiá nyá t, a témák ésszerű egymá s utá nisá gá t tekintve még anná l is sokkal
rosszabb.
Némi vita utá n HPB elzavart minket azzal, hogy csiná ljunk a kézirattal, amit akarunk.
Tö bb mint elege volt az á ldott mű vébő l, á tadta a gyeplő t nekü nk, mosta kezeit vele
kapcsolatban, és rá nk hagyta, hogy hozzuk ki belő le, amit tudunk.
Visszavonultunk há t, és meghá nytuk-vetettü k a dolgot. Végü l eléje tá rtuk a tervü nket,
amint azt a téma jellege maga sugallta, vagyis hogy osszuk a mű vet négy kö tetre melyek
mindegyike á lljon há rom részbő l: (1) Stanzá k és magyará zataik, (2) Szimbolizmus és (3)
Tudomá ny. Tová bbá , az eredeti szá ndéká val (hogy t.i. nagy okkultistá k életrajzaival
tö ltse meg) ellentétben, az első kö tetben a dolgok természetes sorrendjének megfelelő en
inká bb a kozmosz evolú ció já t tá rja az olvasó elé. Ezt kö vető en folytassa tová bb az emberi
evolú ció val, és ez utá n jö hetne a néhá ny nagy okkultista élettö rténetét tartalmazó kö tet.
Végü l a negyedik kö tetben írhatna a gyakorlati okkultizmusró l, má r persze ha bá rmikor
lesz ideje, hogy megírja azt.
Ezt az elképzelést tá rtuk HPB elé, és ő ezt ebben a formá ban jó vá is hagyta.
A kö vetkező lépés az volt, hogy ú jra végigolvastuk a kéziratot és nagyjá bó l á trendeztü k
azt a mű első két kö tetet kitö ltő témakö rö k –kozmogó nia és antropoló gia- vezérfonala
mentén. Ennek elkészü lte, és az eredmény HPB á ltali jó vá hagyá sa utá n az így á trendezett
kéziratot képzett gépíró kkal legépeltettü k, az egészet ú jra á tolvastuk, javítottuk, az
eredeti kézírá sossal ö sszevetettü k, majd az ö sszes gö rö g, héber és szanszkrit idézetet mi
magunk beleírtuk. Ekkor vá lt szembeszö kő vé, hogy a Stanzá khoz kapcsoló dó
magyará zatok az akkori mű ben ö sszesen nem tettek ki tö bbet, mint kö rü lbelü l hú sz
oldalt. Így há t leü ltü nk, hogy komolyan elbeszélgessü nk vele, és javasoljuk, hogy írjon a
célnak jobban megfelelő Magyará zatok részt, amint azt a bevezető ben meg is ígérte
olvasó inak. A vá lasz rá jellemző volt: „De há t mi a bá natot mondhatnék? Mit akarnak
tudni? Hiszen az egész dolog olyan szembeszö kő en nyilvá nvaló , mint az orr az ember
arcá n!!!”…
Végü l a kö vetkező megoldá s szü letett: Az ö sszes Stanza valamennyi sloká já t felírtuk
(vagy kivá gtuk és felragasztottuk) egy-egy papírlap tetejére, és papírszeletekre felírva
rá tű ztü nk minden olyan kérdést, ami ésszerű idő n belü l felmerü lt bennü nk az adott
sloká val kapcsolatban. Ebben a munká ban Richard Harte ú r nagyon hatható s segítséget
nyú jtott, hiszen a kérdések jelentő s része tő le szá rmazott. HPB kivá lasztott egy nagy
adagot ezekbő l, alaposabb magyará zatot íratott velü nk hozzá juk, vagy a sajá t
24
elképzeléseinket (olyanokat amilyenekkel rendelkeztü nk) arró l, hogy mire vá rhatnak
magyará zatot az olvasó k tő le, írt még pá r dolgot és belesző tte azt a keveset, amit
korá bban má r megírt az adott sloká hoz, míg végü l elkészü lt a munka. (Reminiscences, 78-
80)”
Ha azt kérdezzü k, ki írta a Titkos Tanítá st, tö bb kü lö nbö ző vá laszt kapunk, attó l fü ggő en,
hogy mit értü nk az alatt, hogy „írta”. Kétségkívü l HPB volt a kö nyv író ja, amennyiben az az ő
gondolatait tartalmazza, melyeket ő maga vetett papírra. Á m má sok is hozzá já rultak a
kö nyv alapgondolataihoz, és ennyiben tá rsszerző i a mű nek. A mű alapö tlete Morya
Mestertő l szá rmazik, aki azt is megírta, hogy egyes részeit ő és Kuthumi Mester diktá ltá k
HPB-nek. É s Bertram Keightley visszaemlékezései az ő és má sok hozzá já rulá sá ró l a mű
szerkesztésében eléggé nyilvá nvaló vá teszik, hogy ő , unokafivére és még néhá nyan má sok
adtá k meg végső formá já t, felépítését a nyomdá ba kerü lt kö teteknek, ső t tartalmá nak egy
része is nekik kö szö nhető – első sorban a stanzá khoz kapcsoló dó magyará zatokban. A Titkos
Tanítá s tehá t sok ember kö zö s mű ve.
1. Vesse ö ssze a TT Keightley fenti leírá sá bó l kirajzoló dó felépítését és tartalmá t a

nyomtatá sban megjelent mű tartalomjegyzékével. Milyen hasonló sá gokat lá t?
2. Milyen kö vetkezményekkel já rhat azok szá má ra a TT szerkesztési mó djá nak

ismerete, akik azt megkérdő jelezhetetlen igazsá gtartalmú nak, kü lö nö sképpen ha
„szent kö nyvnek” tekintenék?
3. Olvasson el néhá ny má sik tö rténetet is a TT írá sá val kapcsolatban, például az 1.

Fü ggelék „Há ttér informá ció k és életrajzok” című fejezetében felsorolt mű vek kö zü l.
Foglalja ö ssze rö viden, mit mondanak ezek a TT megírá sá nak mó djá ró l,
kö rü lményeirő l.
4. Olvassa el Olcott ezredes visszaemlékezéseit az Isis Unveiled–rő l az Old Diary Leaves

1. kö tet, 13. fejezetében (1: 204- 19) és vesse ö ssze azzal, amit a TT megírá sá nak
kö rü lményeirő l megtudott.
Valamennyien tá rs-tanuló k vagyunk, ki tö bb, ki kevesebb tudá ssal; de a Teozó fia Tá rsulat
egyetlen tagja sem kellene, hogy tö bbnek gondolja magá t, mint tanítá sra érett tanuló , még a
legjobb esetben sem. Senkinek nincs joga dogmákat felá llítani. (Blavatsky, Collected
Writings 9: 242–3).
Csak a Nirvá na még fizikai testben , e Fö ldö n elérése volt betudható annak, hogy [Buddha]
korá bbi testet ö ltései sorá n messzire jutott „Dzyan ö svényén” (a tudá s és bö lcsesség ú tjá n).
A beavatottat minden ú jra szü letésében elkísérik mentá lis és intellektuális képességei, á m a
„természetfeletti” jelenségek létrehozá sá nak képességét minden testet ö ltéskor ú jra meg
kell szereznie. (Blavatsky, Collected Writings 14: 400).
25
5. A TITKOS TANÍTÁ S KIADÁ SAI
A TT 1888. októ ber 20-i első megjelenését kö vető kiadá sainak tö rténetérő l érdemes tudni
valamennyit, mert akad számos kiadá s, melyek kisebb, és egy-két olyan is, ami
nagymértékben kü lö nbö zik az első tő l.
Első kiadás. A TT első kiadá sá t eredetileg 500 példá nyra tervezték, és má r a
tulajdonképpeni megjelenésének napjá t megelő ző en minden darabja elkelt.
A nagy érdeklő désre tekintettel, megjelenését kö vető en szinte azonnal elkezdték a
vá ltozatlan utá nnyomá sá t. Ezt az utá nnyomá st abban az idő ben „má sodik kiadá snak”
nevezték, bá r való já ban csak az első kiadá s tová bbi példá nyainak kinyomtatá sá ró l volt szó .
A szó megszokott értelmében egy kö nyvnek csak akkor beszélhetü nk ú jabb kiadá sá ró l, ha
lényeges vá ltoztatá sok tö rténtek a szö vegében, vagy szedését, nyomtatá si képét
megvá ltoztattá k. Ha egy kö nyvet a korá bbi nyomtatá si képpel, szö vegében legfeljebb apró
vá ltoztatá sokkal ismételten kiadnak, azt utá nnyomá snak nevezzü k. Ezért amit akkor a TT
„má sodik kiadá sá nak” neveztek, a való sá gban csupá n az első kiadá s utá nnyomá sa volt.
Harmadik kiadás. Késő bb, mikor a kö nyvben végü l vá ltoztatá sok tö rténtek, az eredményt
„harmadik kiadá snak” nevezték el, mivel a „má sodik kiadá s” elnevezés addigra má r az elő bb
említett utá nnyomott első hö z kapcsoló dott. Az 1893-ban kiadott harmadik kiadá st Annie
Besant ellenő rizte, aki kijavította az eredeti kiadá s néhá ny nyilvá nvaló szedési hibá já t,
valamint nagyszá mú apró bb mó dosítá st végzett az angol nyelvhelyesség, a kö vetkezetesség
és a kö nnyedebb stílus érdekében. Az eredeti kiadá s tá rgymutató ja eléggé elnagyoltra
sikerü lt, ezért két évvel késő bb, 1895-ben a kö nyvhö z egy tá rgymutató t tartalmazó kö tetet
is hozzá adtak.
Az 1. kö tetben Blavatskyné ígér egy 3. kö tetet, és elő re jelez egy majdani 4.-et is. Ezt az
ígéretet megismétli a 2. kö tet végén is.
Mit mond HPB a TT 3. és 4. kö tetérő l a Bevezetés első bekezdésében (1: vii), és a

má sodik kö tet végén (2: 798)?
HPB hatá rozott á llítá sa tová bbi kö tetekrő l a jelek szerint eltú lzott optimizmusbó l fakadt.
Maradt ugyan sok anyag az á ltala eredetileg elképzelt 1. kö tetbő l, és voltak tová bbi
elképzelései arró l, mit akar kö zö lni ezekben a késő bbi kö tetekben, azonban ú gy tű nik elég
keveset vetett végü l papírra ezekbő l. Annie Besant a kiadatlan anyagot, és
ö sszeszerkesztette a tanítá sok egy részével, amiket Blavatskyné az általa élete alkonyá n
alapított Ezoterikus Iskola hallgató inak adott, és ez lá tott napvilá got 1897-ben, mint a
Titkos Tanítá s „3. kö tete”. A „3. kö tet” kétségkívü l tartalmaz némi anyagot híres
okkultistá kró l –azt, ami az első kö tetbő l kimaradt.
26
Ez a „3. kö tet” egy ideig ugyan részét képezte a TT kiadá sainak, ám ma má r nem nyomtatjá k
ki annak részeként, hanem kü lö n kö tetben „The Esoteric Writings of H. P. Blavatsky (H. P.
Blavatsky ezoterikus írá sai) címmel lelhető fel, tová bbá ö sszetevő i idő rendi sorrendben
megtalá lható k Ö sszes Mű veiben (Collected Writings). A teozó fiai irodalom elmélyü lt
tanulmá nyozó inak eltér a véleménye arró l, hogy való já ban mennyinek van helye ezekbő l a
TT 3. kö tetében, de egy részü knek kétségkívü l igen (lá sd: Caldwell, “The Myth of the
‘Missing’ Third Volume of The Secret Doctrine”). Habá r ezeket a TT részeként má r nem adjá k
ki, mindegyik megérdemli a tanulmá nyozó k figyelmét.
Vizsgá lja meg a “3. kö tet” tartalmá t a TT egy olyan kiadá sá ban, aminek az része, vagy a
fentiek kö zü l valami má s forrá sbó l. Hogyan jellemezné a tá rgykö rt, amivel ezek az írá sok
foglakoznak?
Adyari kiadás: Egy negyedik, hat kö tetes „adyari kiadá s” is napvilá got lá tott 1938-ban.
Az eredeti 1. és 2. kö tetet vastagsá guk miatt egyará nt kétfelé osztottá k, így ez tett ki a
hatbó l négy kö tetet. A „3. kö tetbő l” lett az ö tö dik, és a tá rgymutató kü lö n kö tetben adta a
hatodikat. Ezt a kiadá st tö bb alkalommal és helyen utá nnyomtá k. Két amerikai
utá nnyomá s „ö tö dik Olcott kiadá s” (1946.) és „hatodik Olcott kiadá s” (1952.) néven vá lt
ismertté.
Az adyari kiadá s javított verzió ja ö tö dik kiadá sként, némi szerkesztő i kiegészítéssel
(mint pl. az első , harmadik és ö tö dik kiadá s szó haszná latá nak szerkesztő i ö sszevetése)
1962-ben jelent meg. Egy hatodik adyari kiadá s 1971-ben készü lt el.
Tanulmányozóknak szánt utánnyomások. Idő kö zben megjelent néhá ny utá nnyomá sa az
eredeti kiadá snak, melyek némelyikében javítottá k a nyilvá nvaló szedési hibá kat és az
idegen –első sorban szanszkrit – szavak kö vetkezetlen haszná latá t, és akadt kö ztü k
néhá ny, az eredetit hű en visszaadó fakszimile kiadá s is. Az alá bbiak kü lö n említést
érdemelnek:
Az eredeti 1888-as kiadá s fakszimile vá ltozata, a két kö tet egybe kö tve, amelyet a
Theosphy Company of Los Angeles, California adott ki, elő szö r 1925-ben, majd szá mos
késő bbi alkalommal is. Ez eredetivel való egyező sége valamint kényelmes, egyetlen
kö tetbe foglaltsá ga miatt célszerű azok szá má ra, akiknek kö nnyen hordozható vá ltozatot
igényelnek. Ugyanakkor igen vékony papírbó l készü lt lapjai kö nnyen szakadnak, és a
kö tet mérete megviseli a kö tést.
Az eredeti 1888-as vá ltozat két kö tetes fakszimile kiadá sa jó minő ségű papíron és
kö téssel, a pasadenai Theosophical University Press (TUP) 1977-es kiadá sa, tová bbá
ennek 1988-as centená riumi utá nnyomá sa. Az eredetivel fényképi szinten való egyezése
és kivá ló minő ségű kivitelezése oká n ez a megvá sá rolható legjobb kiadá s gyakori
haszná latra. Ebben a kö nyvecskében minden idézet ebbő l a pasadenai TUP kiadá sbó l
szá rmazik.
Egy Boris de Zirkoff á ltal szerkesztett há rom kö tetes javított kiadá s, az adyari
Theosophical Publishing House (Madras, India) kiadá sá ban 1978-79-bő l. Az első két
27
kö tet még oldalszámozá s tekintetében is megegyezik a mű eredeti két kö tetével, míg a
harmadik kö tet javarészt tá rgymutató t és irodalomjegyzéket tartalmaz. Ennek a
kiadá snak a legfontosabb ismérve az első rangú szerkesztő i munka: a tö rténelmi há ttér
feltá rá sa, magyará zó jegyzetek és maga a harmadik kö tet tartalma. Szö veghű ségét
illető en azonban eléggé ellentmondá sos a helyzet, mivel tö bb korá bbi kiadá shoz
hasonló an ebben is sok helyen megvá ltoztattá k a szö veget anélkü l, hogy az olvasó knak
ezt vilá gosan tudomá sá ra hoztá k volna. Ezeknek a vá ltoztatá soknak (Boris de Zirkoff
ezekrő l elő szavá ban, az [1: 77-78] oldalon ír) a célja fő leg (1) a modern szanszkrit
írá smó dnak való megfelelés, (2) a nevek és kifejezések kö vetkezetes haszná lata, (3) az
idézeteknek az eredetihez igazítá sa, (4) a szó rend és hangsú lyok megvá ltoztatá sa (az
érthető ség vélt javítá sa érdekében), valamint nyilvá nvaló szedési hibá k kikü szö bö lése
volt. A vá ltoztatá sok legtö bbje segít egy jobb és kö vetkezetesebb hivatkozá si alap
megteremtésében. Á m ilyen mó dosítá sok alkalmá val a hibák elkerü lhetetlenek, és mivel
azokat a szerkesztő „csendben” végezte (vagyis az olvasó nem tudhat ró la, hogy a
szö veget megvá ltoztattá k), a tanulmá nyozó k nem tudhatják, mikor olvasnak HPB–tő l
szá rmazó szö veget, és mikor olyat, amit megvá ltoztattak. Mindezzel együ tt kivá ló
szerkesztése miatt ez a kiadá s a legalkalmasabb a haszná ló k tö bbsége számá ra. A de
Zirkoff-féle kiadá s egy dobozos, papírkö tésű vá ltozata (hibajavítá sokkal) is megjelent
1993-ban a Quest Theosophical Heritage Classics sorozatban. Egyszerű haszná lható sá ga
és sok segítséget nyú jtó szerkesztő i anyagá nak kö szö nhető en sok tanulmá nyozó
számá ra ez a legjobb vá lasztá s.
Végü l, a számító gép haszná latá hoz szokottak szá má ra Vic Hao Chin készített egy kiváló
CD-ROM-ot Theosophical Classics címmel, amelynek része a TT és HPB minden egyéb
mű ve, tová bbá sok má s teozó fia mű . Van hozzá egy hasznos kereső motor, mely lehető vé
teszi szavak vagy kifejezések keresését az egész anyagban. Kutatá si célokra pá ratlanul
hasznos, így minden komoly tanulmá nyozó nak javasolható .
A kö vetkező ket csak akkor végezze el, ha rendelkezésére áll a TT két vagy tö bb
kü lö nbö ző kiadá sa.
1. Hasonlítsa ö ssze a TT valamely két kiadá sá t vagy vá ltozatá t fizikai jellemző ik és
kü lső jegyeik alapjá n.
2. Tartalmaz bá rmelyikü k valamilyen hozzáadott magyará zó anyagot a mű elején

vagy végén (pl. tová bbi elő szó , bevezető , esszék, tá rgymutató , irodalomjegyzék,
stb.)?
3. Vá lasszon ki egy rö vid részletet, egy bekezdést vagy egy oldalt, és hasonlítsa
ö ssze azt a két kiadá sban vagy vá ltozatban. Jegyezze fel, ha bá rmilyen eltérést
talá l.
28
---------------------
Nekilá ttunk, hogy kidö ntsü k és gyö kerestü l kiirtsuk a babonasá g, az elő ítéletesség
és az ö nhitt ostobasá g halá los upaszfá it8. Szolgá ljon e két kö tet a tanulmá nyozó
szá má ra hasznos elő hangként... (TT 2: 797-798).
8
Antiaris toxicaria – jávai méregfa. (A ford.)
29
6. HOGYAN OLVASSUK A TITKOS TANÍTÁ ST?
A kö nyv megírá sá nak mó dja, tová bbá amit maga HPB is mond a mű vérő l, egészen vilá gossá
teszi, hogy a tanulmá nyozó nak nem ú gy kell haszná lnia ezt a munká t, mint valami
ö sszefü ggő en felépített teozó fiai tankö nyvet, sem mint megkérdő jelezhetetlen igazsá gok
forrá sá t, de még csak a benne foglalt témakö rö k kö vetkezetes tá rgyalá sá t se kell szá mon
kérniü k rajta. Hogyan lá sson hozzá akkor e minden teozó fiai mű alapjá nak tekinthető kö nyv
megismerésének? A megkö zelítést két szemszö gbő l vizsgá lhatjuk: az ésszerű ség valamint a
mó dszer oldalá ró l, má s szó val a miért és hogyan kérdések felő l nézve. A tanulmá nyozá s
mó djá ró l e kö nyvecske 6-11. fejezete szó l. A miértre a 12. fejezet ad vá laszt.
Lá ssuk első ként a mó dszert - mi a legjobb megkö zelítés a TT tanulmá nyozá sá hoz? A vá lasz
erre a kérdésre az, hogy attó l fü gg, ki kérdezi, mert kü lö nbö ző embereknek má s-má s
mó dszerek lehetnek a leginká bb célravezető k. Van azonban egy, amelyet má r hosszú ideje
kö vetnek, és amelyet a „Bowen jegyzetek” címmel napvilá gra kerü lt írá sbó l ismert meg a
vilá g. P.G.B. Bowen á llítá sa szerint apja, a nyugalmazott tengerésztiszt, Robert Bowen
lejegyezte HPB szavait arró l, hogyan kell a TT-t tanulmá nyozni. Valamivel tö bb, mint
negyven évvel késő bb ezeket nyilvá nossá gra hozta a Theosphy in Ireland (Teozó fia
Írorszá gban) folyó iratban. Azó ta tö bbszö r ú jra kiadták és tö bb formá ban elérhető az
érdeklő dő knek, és a3. Fü ggelékében is megtalá lható k.
A Bowen jegyzetekben HPB azt mondja nekü nk, hogy ha a „TT-ú gy olvassuk, oldalró l
oldalra, mint bá rmely kö nyvet” – pl. ú gy, mint egy tankö nyvet szoká s –„abbó l csak zű rzavar
keletkezhet.” De a jegyzetekben talá lunk utalá st arra is, hogyan lá ssunk a feladathoz. Azt
írja, hogy bá rmit is olvassunk benne, a kö vetkező négy alapvető eszmérő l soha ne
feledkezzü nk meg:
1. Minden létező alapvető egységérő l két vonatkozá sban: tudat és anyag felő l nézve.
2. Az élet minden anyagban ott van.
3. Az emberi természet, mint mikrokozmosz leképezhető sége a nagy kozmoszra, mivel

egyek vagyunk ez utó bbival.
4. Az univerzum rendíthetetlenü l fenná lló Isteni Mű kö dési Rendje, mely egyszerre

hatalmi hierarchia és az egyenlő ség há ló ja.
A Bowen jegyzetekben azt olvashatjuk, hogy négy alapvető fontossá gú fejezetet

igyekezzü nk megérteni: az 1. kö tet az Elő szavá nak Há rom Alapvető Elő terjesztését (1: 13-
20), valamint a hatpontos „á tismétlést” a kö tet vége felé, az Ö sszefoglalá s fejezetben (1:
272-78). Tová bbá a 2. kö tetben a Bevezető jegyzeteket (2: 1-12) és az Utó szó t (2: 437-46). E
négy kiemelkedő en fontos részen tú l van még néhá ny má sik (bevezetés vagy befejezés),
amelyekben szerepel, hogy kö zponti elemei a Bö lcsesség Tradíció nak, vagy nagyon talá ló an
30
ö sszefoglalnak alapvető eszméket. A 11. fejezet tartalmaz egy listá t az ilyen fejezetekrő l,
melyeknek figyelmes á tolvasá sa kivá ló bevezető nek fog bizonyulni a TT megismeréséhez.
A TT tanulmá nyozá sá hoz javasolt kezdő mó dszer tehá t az, hogy elsajá títsunk bizonyos
kulcsfontossá gú elképzeléseket. Ennek célja az intuitív megértés elsajá títá sa.
1. Olvassa el a Bowen jegyzeteket a 3. Fü ggelékben. Há rom témakö rrő l szá molnak

be. Mik a fő gondolatai ezeknek? Fogalmazza meg ő ket a sajá t szavaival.
2. Milyen példákat talá lunk HPB elő relá tá sá ra ezekben a jegyzetekben?
3. Milyen értelemben tekinthető k egy kö nyv olvasó i bizonyos mértékig író nak
abban, amit olvasnak? Elő fordul olyan, hogy két embernek ugyanazt mondja egy
kö nyv? Ha egy kö nyvet kétszer olvas el, ugyanazt talá lja benne mindkét
alkalommal? Magyará zza meg a vá laszait.
4. Tudna olyan fajta kö nyveket mondani, amiket nem arra szá ntak, hogy az első
laptó l kezdve az utolsó ig végigolvassá k ő ket? A Titkos Tanítá s megírá sá nak
mó djá bó l mire kö vetkeztethetü nk: lapró l-lapra végigolvasá sra szá nta azt
alkotó ja, vagy nem?
5. Milyen finom kü lö nbségtételt tesz Blavatskyné az Igazsá g és igazsá gok kö zö tt?

Van némi eltérés a kö vetkező két igazsá g kö zö tt: „Kolumbusz 1492-ben á tszelte
az Atlanti ó ceá nt” illetve „E = mc2”? Léteznek olyan igazsá gok, melyeket nem
lehet szavakba foglalni? Miféle igazsá gok lehetnek ezek?
6. A Négy Alapvető Eszme egymá shoz való kapcsolata az 1. á brá val szemléltethető :
(a) Egyetlen Létező = Abszolú t Lény
Tudat
Anyag
(b) É let
(c) Emberiség
(d) Isteni Mű kö dési Rend
1. á bra
31
Olvassa el ú jra a Négy Alapvető Eszmét és keresse meg a kapcsolatukat a fenti á brá n,
vagy készítsen magá nak egy má sikat az Eszmék egymá shoz való viszonyá nak
szemléltetésére.
7. Keresse ki a jňana yoga (dzsnâ na jó ga) kifejezést egy szó tá rban vagy
enciklopédiá ban, és vesse ö ssze az ott írtakat azzal, amit a Bowen jegyzetekben
talá l ró la.
32
7. A HÁ ROM ALAPVETŐ ELŐ TERJESZTÉ S
Az a legésszerű bb, ha a TT tanulmá nyozá sá t az Elő szó ban kifejtett há rom Alapvető
Elő terjesztéssel kezdjü k (1: 13-20). Lá ssunk há t neki ott a szö veg megismerésének.
1. S ZAVAKKAL KI NEM FEJEZHETŐ E GYSÉG .

Az első Alapvető Elő terjesztés azt á llítja, hogy a végső való sá g ismeretlen és
megismerhetetlen, á m – má r amennyire fogalmat alkothatunk ró la – minden dolgok mélyén
lényegében egy és ugyanazt talá ljuk. Természetesen, ahogy kö rü ltekintü nk, nem
azonossá got, hanem sokféleséget lá tunk. Lá tszó lag nem egyetlen való sá g, hanem sok
kü lö nbö ző dolog alkotja a vilá got. Ezért aztá n az első Alapvető Elő terjesztés azt is
megvizsgá lja, mi az ö sszefü ggés a mindenek mélyén ott rejlő egység és a megfigyelhető
sokféleség kö zö tt. A kapcsolat az Egy és a sokféle kö zö tt kiá radá sok sorozatá n keresztü l
való sul meg.
Olvassa el az első Alapvető Elő terjesztést (1: 14-16) és kö zben vá lassza ki az ö n szerint
legfontosabb kifejezéseket benne. Sorolja fel listaszerű en ezeket a szavakat és
kifejezéseket.
Az Egy és a sokféle kö zti kapcsolatot szemléltetni lehet a 2. á brá val, mely képszerű en
jeleníti meg az első Alapvető Elő terjesztést. Mivel ez az eszmekö r ö sszetett, természetesen
má sfajta megjelenítése is lehetséges.
1. Olvassa el ismét az első Alapvető Elő terjesztést (1: 14-16) és vesse ö ssze a 2.
á brá t azzal. Keresse meg a szö veg és az á bra kö zö s pontjait. Van olyan része az
á brá nak, amit bá rmi mó don megvá ltoztatna? Ha igen, vá ltoztassa meg és
végezze el ú jfent az Elő terjesztés szö vegével való ö sszevetését.
2. Olvassa el ú jra a védikus teremtéstö rténeti himnuszt (1: 26, vagy e kö nyv 3.
fejezetében), majd vesse ö ssze azt az első Alapvető Elő terjesztéssel és a 2.
á brá val. Talá l egymá snak megfeleltethető részeket?
3. Ha ismerő s ö nnek a Kabbala É letfá ja vesse ö ssze azt a 2. á brá val. Az É letfa
egyú ttal bemutatja az egy kapcsolatá t a sokkal, mint egymá st kö vető
kiá radá sokat.
2. Ö RÖKÖS KÖRFORGÁS
33
A má sodik Alapvető Elő terjesztés szerint a vilá gegyetem egésze – vagyis mint á ltalá nos
érvényű folyamat – ö rö k. Nincs sem kezdete sem vége. Á m az egyes univerzumok - mint
amiben most mi is létezü nk – annak á tmeneti kifejező dései, amelyek megjelennek és
eltű nnek, vagy miként korunk kozmoló gusai hirdetik, kitá gulnak, majd ö sszeroskadnak.
Számtalan ilyen megnyilvá nult univerzum létezik, melyek ciklikus fejlő dési pályá t kö vetve
szü letnek és eltű nnek.
34
2. Á BRA
35
Olvassa el a má sodik Alapvető Elő terjesztést (1: 16-17) és kö zben vá lassza ki az ö n

szerint legfontosabb kifejezéseket benne. Sorolja fel listaszerű en ezeket a szavakat és
kifejezéseket.
A tö rténelemre kétféle mó don tekinthetü nk: mint lineá ris vagy ciklikus tö rténések
sorozatá ra. A lineá ris szemléletmó d ú gy lá tja a tö rténelmet, mint ami a mú lt egy
meghatá rozott idő pontjá ban kezdő dik, és egyenes vonal mentén egy jö vő beni végkifejlet
felé halad. A ciklikus szemléletmó d pedig ú gy lá tja, hogy az idő k sorá n ugyanolyan, vagy
hasonló események ismétlő dő minta szerint kö vetik egymá st.
Mú lt Jö vő
LINEÁ RIS tö rténelemszemlélet CIKLIKUS tö rténelemszemlélet
A nyugaton elterjedt tö rténelemszemlélet – aká r vilá gi aká r vallá sos – hagyomá nyosan
lineá ris volt. A biblia ú gy tá rja elénk a vilá g tö rténetét, hogy az Isten teremtésével
kezdő dö tt, és a pá triá rká k majd a pró fétá k korá val folytató dott, mígnem eljutott a Krisztus
szü letésével nevezetessé vá lt fontos idő pontig, ahonnan az Egyhá z által fémjelzett
korszakon á t eljut az apokaliptikus végkifejlethez, az idő k végezetéhez. Ehhez hasonló an, a
tö rténelem vilá gi-tudomá nyos nézete vet egy gyors pillantá st a nílusi valamint a
mezopotá miai vö lgyek civilizá ció ira, majd kissé alaposabban foglalkozik a gö rö g
vá rosá llamokkal, a Ró mai Birodalommal, az ú n. kö zépkorral, a reneszá nsszal és a modern
nemzetállamok kialakulá sá val, a felvilá gosodá s, majd az ipari forradalom korá val, hogy
végü l elérkezzen mai tá rsadalmunkhoz.
A nyugati tö rténelemszemlélet mindkét vá ltozata – vallá sos és vilá gi egyará nt – igen
korlá tos. Egyszerű en figyelmen kívü l hagyjá k a népek és kultú rák tú lnyomó tö bbségét, és
mindö ssze az események és tá rsadalmak egy csekély szeletére koncentrá lnak, amit naiv és
arrogá ns mó don „vilá gtö rténelemnek” kiá ltanak ki. Mindkettő azt feltételezi, hogy az egész
tö rténelem – vagy legalá bb is az a része, ami számít – azért létezett és kü zdö tt, hogy a mi
tá rsadalmunk megszü lethessen. É s minkét szemlélet bizonyos népcsoportok néző pontjá bó l
tekint a tö rténelemre. Hiszen ha bá rmely tö rténelemszemlélet megpró bá l az emberiség
egészére tekinteni ezen a bolygó n, és nem kísérli meg korlá tozni az eseményeket és azok
értelmezését valamely tö rténetíró kulturá lis hagyomá nyai által, akkor nem lehet lineá ris. Az
emberiség és kultú rá inak tö rténelme tú lsá gosan bonyolult ahhoz, hogy egyszerű , lineá ris
lá tá smó ddal megmagyará zható legyen.
A ciklikus tö rténelemszemlélet is tö bbféle lehet, pl. kö rkö rö s vagy spirá lis mintá khoz
igazodó . A nagy német filozó fus, Friedrich Nietzsche egyfajta kö rkö rö s mintá t javasolt. Ú gy
okoskodott, hogy ha az univerzumban véges (habá r igen nagy) számú alap-alkotó részecske
talá lható , és ezeknek szintén véges (habá r még sokkal nagyobb) számú lehetséges
kombináció ja létezik, a végtelen idő ben elő bb-utó bb elkö vetkezik egy pillanat, amikor a
részecskék voltaképpen má r olyan kombináció kba á llnak ö ssze, mint korá bban. Amikor ez
36
megtö rténik, az univerzum minden részletében pontosan ugyanolyan lesz, mint volt egy
korá bbi idő pontban. Nietzsche ezt az elképzelést az Ö rö kö s Visszatérés, vagy Ö rö kö s
Ismétlő dés elvének nevezte el.
Egy orosz filozó fus, P. D. Ouspensky, Nietzsche és orosz kortá rsai, Gurdjieff és Blavatsky
nézeteinek hatá sa alatt, az Ö rö kö s Visszatérés alapgondolatá ra építve írt egy regényt The
Strange Life of Ivan Osokin (Ivan Osokin kü lö nö s élete) címmel. Ebben egy fiatalember, aki
sorsfordító vá laszutakhoz érve mindig rossz dö ntéseket hoz, és ezzel teljesen romba dö nti a
sajá t életét, ú gy dö nt, hogy ö ngyilkos lesz. Á m egy rejtélyes ö regember eltá ntorítja ettő l
azzal az ajá nlattal, hogy ú jraélheti az életét, ha igazá n akarja. Ivan elfogadja az ajá nlatot, de
mikor ú jraéli az életét, ugyanazokat a rossz dö ntéseket hozza meg, mint korá bban,
fü ggetlenü l attó l, hogy immá r tudja, milyen kö vetkezményekkel já rnak majd.
A tisztá n kö rkö rö s tö rténelemszemlélet – azaz hogy minden ismétli ö nmagá t, hogy soha
nem tudjuk kijavítani hibá inkat, hogy a civilizáció k szü kségképpen és elkerü lhetetlenü l,
ugyanú gy végig kell, hogy já rjá k a felemelkedés majd elbuká s ú tjá t – nagyon lehangoló
kilá tá s. Csakhogy való já ban semmivel sincs tö bb bizonyíték ennek helytá lló sá gá ra, mint a
lineá ris tö rténelemszemléletére. A teozó fia - má sodik Alapvető Elő terjesztésbő l kö vetkező -
tö rténelem megkö zelítése kü lö nbö zik mindkettő tő l, hanem az a kettő szintézisét vallja.
A teozó fia szerint minden fajta tö rténelem ciklikus folyamat, amely spirá lis minta szerint
halad, mely kö rö ket ír le, de kö zben egyenes vonal mentén elő re is halad, aminek
kö vetkeztében mintá k ismétlő dnek, de az események, részletek nem.
A tö rténelem az á ltalá nossá gok szintjén ismétli magá t, ám ezzel együ tt tervezetten halad
egy kitű zö tt cél felé. Való já ban minden létező vá ltozatos mó don ismétlő dő tapasztalatokon
megy keresztü l, így haladva elő re a fejlő dés ú tjá n.
1. Az univerzum ciklikusan ismétlő dő mintá zata részét képezi a periodicitá s

tö rvényének, mely felismerhető minden létező ben. Készítsen listá t a
természeten és az emberi életben megjelenő ciklusokró l.
2. Ha elérhető ö nnek, olvassa el a Stephen Hawking, Az Idő rö vid tö rténete c.

kö nyvének 8. (A vilá gegyetem eredete és sorsa) fejezetét. Hawking elméleti
37
fizikus, misztikus kö tő dések nélkü l. Ettő l fü ggetlenü l, nézetei az univerzum
mű kö désérő l figyelemre méltó hasonlatossá got mutatnak a TT-ban leírtakkal.
Milyen hasonló sá gok fedezhető k fel?
3. Ha hozzá juthat, olvassa el Arnold J. Toynbee Study of History (Tö rténelem

tanulmá ny) c. munká já t, és vá zolja fel az á ltala az emberi kö zö sségek
fejlő désében felfedezett ciklikus mintá zatot.
3. C ÉL ÉS SZEMÉLYES FEJLŐDÉS
A harmadik Alapvető Elő terjesztés azt mondja, hogy minden lélek, vagyis valamennyi
egyedi élő lény való já ban azonos a vilá gegyetem egyetemes felső lelkével (Over-Soul) vagyis
a Harmadik Logosszal, és így rajta keresztü l minden lény Eredetével, a mindenség
Ismeretlen Gyö kerével.
Olvassa el a harmadik Alapvető Elő terjesztést (1: 17-20) és kö zben vá lassza ki az ö n

szerint legfontosabb kifejezéseket benne. Sorolja fel listaszerű en ezeket a szavakat és
kifejezéseket.
A harmadik Elő terjesztés azt is állítja, hogy az univerzum valamennyi lénye ciklikusan
ismétlő dő folyamat szerinti „zará ndokú ton” halad, olyan tö rténelem részeseként, melyet a
má sodik Elő terjesztés tá r elénk. Ebben a zará ndoklatban folyton ismétlő dő testet ö ltésekkel
veszü nk részt, melyeket a karma tö rvénye szabályoz. Az életerő (élethullám) végighalad a
természet valamennyi birodalmá n – minden lehetséges létformá n -, és e folyamat
eredményeként eléri az egyéniesü lést. Az egyéniség kialakulá sa (melynek elérése az egész
vilá gfolyamat célja) utá n má r soha nem vész el hanem, miutá n kifejlő dö tt, fennmarad az
eljö vendő korszakok sorá n.
A folyamat, melyet az egyes élő lények fejlő désü k sorá n végigjá rnak, kulcsfontossá gú eleme
(„pivotal doctrine”) a tanítá snak. Személyes erő feszítések és érdemek visznek elő re,
amelyek csakis ö nmagunkra tá maszkodva szerezhető k meg. A hindu tanítá sok szerint
há rom ú t vezet az Egység eléréséhez: a karma, bhakti és jňana - a cselekvés, az odaadá s és a
tudá s ú tja. Hasonló képpen, a keresztény tanítá sokbó l az kö vetkező en szintén há rom ú t
vezet az ü dvö sséghez: a munka, a hit avagy ima valamint a tudá s – igaz, a tudá s általi
ü dvö zü lés lehető sége a gnosztikusok kikö zö sítését kö vető en szinte teljesen eltű nt a
kereszténységbő l. HPB má s-má s helyeken, de mindhá rom ú t fontossá gá t hangsú lyozza, á m
itt kihangsú lyozza a személyes cselekvés és munka fontossá gá t a fejlő dés folyamatá ban.
1. Keresse ki az evolve (kifejlő dik) szó t egy nagyobb angol értelmező szó tá rban. A szó
latin eredetű . Mit jelent a szó két ö sszetevő je e- and –volve latinul? Hogyan
kapcsoló dik a szó ö sszetevő inek eredeti jelentése a harmadik Alapvető
Elő terjesztéshez?
38
2. Fogalmazza meg a „pivotal doctrine”-t a sajá t szavaival. Miért kulcsfontossá gú
(„pivotal”) ez?
Ö SSZEFOGLALÁ S:
A há rom Alapvető Elő terjesztést há rom szó ban ö sszegezhetjü k: „EGYség”, „rend” és „cél”. E
há rom Alapvető Elő terjesztés sorrendben a kö vetkező kkel foglakozik: Az Egy (vagy az
Abszolú t), a Számos (az Egybő l perió dikusan ismétlő dve megnyilvá nuló univerzum) és az
Egy és a Számos kö zö tti kapcsolat (amely nem má s, mint az egyes lények által bejá rt
fejlő dési utak ö sszessége, melyeken á t az univerzum szerteá gazó ö sszetettségébő l
visszatérnek az Abszolú t egyszerű EGY-ségébe). E há rom Alapvető Elő terjesztés olyan, mint
egy japá n virá gkö tészeti mű alkotá s, melynek há rom fő vonal hatá rozza meg a szerkezetét:
egy fü ggő leges, amely a mennyeket, egy vízszintes, amely a fö ldet, és egy ferde, amely a
kettő kö zö tt az emberiséget jelképezi. Menny, fö ld és emberiség; avagy az Abszolú t, az
Univerzum és a fejlő dő élet – ez a há rmassá g végigkíséri a TT egészét.
Hegel, a német filozó fus tézis, antitézis és szintézis há rmasá ró l beszélt. Ha ö nnek nem
ismerő sek ezek a fogalmak, keresse ki ő ket egy értelmező szó tá rban, vagy olvasson
Hegelrő l egy enciklopédiá ban. Hogyan fü gg ö ssze e há rom elképzelés a TT há rom
Alapvető Elő terjesztésével?
Az alá bbi mondat a „Theosophical Wold View”-bó l egy korabeli kísérlet arra, hogy
megfogalmazzá k a TT alapeszméit és megpró bá ljá k azokat a mindennapi élettel
ö sszekapcsolni.
A Teozó fiai Tá rsulat – mikö zben fenntartja a jogot valamennyi tagjá nak, hogy
szabadon értelmezze a teozó fia néven ismert tanítá sokat – elkö telezett az ö rö k
bö lcsesség megismerése és gyakorlatba á tü ltetése mellett. Ez magá ban foglalja a
vilá gnézetet és az ember ö nmaga á tformá lá sá ra tett erő feszítéseit egyará nt.
Az ő si bö lcsesség há rom alapvető elő terjesztésre épü l:
1. Az univerzum és minden, ami benne létezik, egyetlen ö sszekapcsoló dó és
egymá stó l kö lcsö nö sen fü ggő egységes egészet képez.
2. Minden létező – atomtó l galaxisig – egyazon mindenben jelenlevő , életet adó

Való sá gban gyö kerezik. Ez a Való sá g mindent á that, de soha nem adható vissza,
mint részeinek ö sszessége, mert tö bb mint valamennyi kifejező dése együ ttvéve.
Ugyanakkor tetten érhető a természet céltudatos, rendezett és jelentő ségteljes
folyamataiban csakú gy, mint az elme és a szellem legmélyebb rétegeiben.
3. Az élet tisztelete minden élő lény kü lö nleges értékének elismerésében, minden

élő vel együ ttérzésben, minden vallá si irá nyzat tiszteletben tartá sá ban és
39
valamennyi ember azon igényének megértésében nyilvá nul meg, hogy a maguk
ú tjá n haladva talá lják meg az igazsá got. Minden embernek szabad vá lasztá sa és
sajá t dö ntése hatá rozza meg a mó dot, mely á ltal ezek az eszmények az egyén
életében való sá ggá vá lnak.
A teozó fia eszméi kö zö tt kö zponti szerepe van a tö rekvésnek, hogy terjesszü k

valamennyi nép, nemzet és faj emberei, minden filozó fiai és vallá si irá nyzat hívei
kö rében a megértés és testvériség gondolatá t. Ezért fajtó l, vallá stó l, nemtő l és tá rsadalmi
osztá lytó l és bő rszíntő l fü ggetlenü l mindenkit vá runk a Tá rsulat soraiban, hogy részt
vegyen annak életében és munká já ban. A Teozó fiai Tá rsulat nem kö veteli meg
semmilyen dogma elfogadá sá t, ehelyett rá mutat a minden kü lö nbö ző ség mö gö tt meglevő
egyetlen kö zö s forrá sra. Elkö telezettség az igazsá g irá nt, minden élő lény szeretete, és jó
cselekedetekre irá nyuló , tevékeny élet – ezek az igaz teozó fus ismertető jegyei.
Habá r korabeli kifejezésmó dot haszná l és az akkor fontosnak ítélt kérdéseket

hangsú lyozza, a fenti megfogalmazá s is a TT há rom Alapvető Elő terjesztését tá rja elénk.
Vesse ö ssze az á llítá s-pá rokat, és figyelje meg, miben kü lö nbö znek és miben hasonló ak.
Az Alapvető Elő terjesztések egy korá bbi keletű megfogalmazá sá t Mabel Collins
kö nyvében, a Fehér Ló tusz idilljében találjuk meg, mint a „Fehér Ló tusz Há rom
Igazsá gá t”:
„Há rom abszolú t igazsá g létezik, és ezek soha nem veszhetnek el, bá r
kimondatlansá guk miatt némá k maradhatnak.
[1] Az emberi lélek halhatatlan, és jö vő je olyan tá vlatokat rejt, melyeknek nagysá gá t és
dicső ségét semmi nem korlá tozza.
[2] Az élet lényege bennü nk és kö rü lö ttü nk lakozik, ö rö kkö n él és mindig jó tékony,
nem hallható , nem lá tható sem nem szagolható , de érzékelhető azok számá ra, akik
vá gynak erre.
[3] Minden ember mindenek felett sajá t maga bírá ja, aká r tü ndö klést, aká r sö tétséget
hoz magá ra; maga kormá nyozza az életét jutalom vagy bü ntetés felé.
Ezek az igazsá gok olyan nagyszerű ek, mint maga az élet, és mégis olyan egyszerű ek,
mint a legegyszerű bb ember elméje. Tá plá ld velü k az éhező ket.”
TOVÁ BBGONDOLÁ SRA JAVASOLT:

Milyen pontokban egyezik meg a Há rom Igazsá g az Alapvető Elő terjesztésekkel, és
miben tér el azoktó l?
----------------------
Má ja vagy érzékcsaló dá s az az elem, mely minden véges dologgal együ tt já r. Mert minden,
ami van, csak relatív, nem pedig abszolú t való , mivel a megjelenés, melyet a rejtett
noumenon minden megfigyelő vel szemben magá ra ö lt, a megfigyelő nek megismerő
képességétő l fü gg. ... Semmi sem á llandó , csupá n az egy rejtett feltétlen létezés, mely
40
magá ban foglalja valamennyi való sá g noumenonjá t. A lét bá rmely síkjá ba tartozó lények,
egészen a legmagasabb Dhyan-Chohan-okig, fokozatban olyanok, mint a laterna magicá val
színtelen ernyő re vetített á rnyak, de mégis relatíve minden dolog való di, mert a megismerő
szintén csak tü kö rkép, és a megismert dolgok ennélfogva az ő számá ra épp olyan való diak,
mint ő maga. (TT 1: 39) Az ezoterikus filozó fia azt tanítja, hogy minden él és tudatos, és nem
azt, hogy minden élet és tudat olyan, mint az emberé vagy az á llatoké. (TT 1: 49) Alapvető
tö rvénye az Okkult Tudomá nynak, hogy a Termé szetben lévő ö sszetett testek minden
alkotó részének végső lényege teljesen egy és ugyanaz. Ez áll, a szó szoros értelmében, a
Csillagra és az á svá nyi atomra, a legmagasabb Dhyan Chohan-ra és a legkisebb véglényre, és
ezt aká r a szellemi, az értelmi vagy a fizikai vilá gra vonatkoztatjuk. (TT 1: 120)
41
1.
8. AZ 1. KÖ TET Ö SSZEFOGLALÁ SA
A Kozmogenezis hét stanzá já hoz fű zö tt magyará zatok végén HPB hat pontban
ö sszefoglalja az addig tá rgyalt témakö rö ket (1: 272-78). Ezek tová bb sű ríthető k az alá bbi
hat kulcsmondatba:
1. „A Titkos Tanítá s a Korszakok Bö lcsességének gyű jteménye.”
2. „Az alapvető Tö rvény ... az Egy homogén isteni ANYAGI-LÉ NYEG, az egyetlen,
minden mö gö tt meghú zó dó lényeg.”
3. „Az univerzum ennek az Abszolú t Lényegnek a periodikus kifejező dése.”
4. „Az univerzumot benne mindennel má ja-nak nevezzü k, mert benne minden csak
á tmeneti.”
5. Az univerzumban, annak minden birodalmá ban, minden TUDATOS.”
6. „Az univerzum építése és irá nyítá sa belülről kifelé tö rténik.”
Olvassa el az ö sszegző hat pontot a maga teljességében. Milyen egyéb kulcsfontossá gú

kifejezéseket vagy szavakat talá l még benne? Vesse ö ssze a hat pontban leírtakat azzal,
amit HPB Az Olvasó hoz c. részben mondott arró l, hogy mi az „amit ez a munka
tartalmaz”. Hasonlítsa ö ssze ezt a há rom Alapvető Elő terjesztéssel is. Vesse ö ssze ő ket a
Bowen jegyzetekben említett négy eszmével. Melyek azok, amiket HPB leginká bb
hangsú lyoz? Készítsen listá t ró luk.
Az ö sszefoglaló pontok kö zü l a hatodik a legszélesebb kö rű . Ebben HPB futó utalá st
tesz a vilá g belső , rejtett kormá nyzá sá nak ü gyére. Ez a témakö r maga utá n von olyan
kö vetkeztetéseket is, mint az alá bbiak.
A lét kü lö nbö ző szintjeinek egymá shoz való hasonlatossá ga;
A hierarchiá k kérdéskö re;
Dhyan Chohan-ok (vagy angyalok) létezése, akik a karmikus és kozmikus tö rvények
érvényesítő i, és tudatossá g, értelem tekintetében végtelen számú vá ltozatuk van; ezek
vagy immá r tö kéletesedett, vagy még kifejletlen emberi lények, akik mentesek
személyes érzésektő l és emberi érzelmektő l, melyeket a még kifejletlenek nem is
42
tapasztaltak meg, míg a tö kéletességet elérteket má r kevéssé befolyá solja a Má ja
ká prá zata. Má s szó val „Az individualitá s a vonatkozó hierarchiá juk és nem az egyedek
jellegzetessége”;
Nincs emberszabá sú Isten;
Az emberi természet ö sszetettségében a mennyei hierarchiá k lényegi elemeinek
elegye.
Az ember képessége arra, hogy ebben az életben teljesen felfogja Magasabb É nje
elvá laszthatatlansá gá t az EGY-tő l;
Tudatos építő k és tudat nélkü li elementá lok (félig tudatos lények) létezése;
Az értelem személyesen, az egyén szintjén tö rténő megszerzésének szü kségessége;
Az evolú ció , mint elő re mutató , egy magasabb rendű élet felé vezető , és ezért jó ,
célszerű , teoló giai folyamat, amely meghatá rozott Terv szerint mű kö dik;
A fá jdalom, szenvedés és kegyetlenség a kikerü lhetetlen tö rvények megtapasztalá sa
á ltal egy nagyszerű végkifejlethez vezető szü kségszerű ségek;
Az elementá lok és magasabb rendű Bolygó i Szellemek (Dhyan Chohan-ok) együ ttesen
a megnyilvá nulatlan Logosz –azaz az univerzum elméjének és az Ő megkerü lhetetlen
tö rvényének - megnyilvá nult Igéi.
1. Keresse ki és olvassa el az elő bb említett témakö rö ket HPB által elénk tá rt 6.

pontban. (1: 274-78) Sikerü lt felfedeznie gondolatai kö zö tt olyanokat,
amelyeket szintén fontosnak ítél.
2. Fogalmazza meg sajá t szavaival az alá bbi szö vegrészletek mondanivaló já t:
a. „Az ember nem tudja a Dévá kat kiengesztelni, és nem parancsolhat nekik”.
De az ember má r fö ldi élete folyamá n is lehet „egy kö zü lü nk” aképpen, hogy
alsó bb személyiségét megbénítja, és így felső bb É N-je eljut az egy abszolú t
É N-tő l való nem-elkü lö nü ltségének teljes tudá sához. Ily mó don az ember
azá ltal, hogy a tudatlansá got eloszlató tudá s gyü mö lcsébő l eszik, az Elohim
vagy a Dhyá nikhoz hasonló vá vá lik. Ha egyszer má r az ő szintjü kö n van, a
minden hierarchiá ban uralkodó szolidaritá s és tö kéletes harmó nia szelleme
kell kiterjedjen rá , és minden részletben megvédje.” (TT 1: 276)
b. A természet egész rendje magasabb élet felé való folyamatos haladá st

bizonyít. A lá tszó lag leginká bb vak erő k mű kö désében is céltudatossá g van.
Végtelen sok alkalmazkodá sá val a fejlő dés egész folyamata ennek
bizonyítéka. A gyenge és satnya fajtá k kigyomlá lá sá nak vá ltozhatatlan
tö rvényei, hogy helyet csiná ljanak az erő seknek, és amelyek „a
legalkalmasabb tú lélését” biztosítjá k, bá r kö zvetlen mű kö désü kben annyira
kegyetlenek, mégis mind a nagy cél felé tö rekszenek. Maga a tény, hogy
43
alkalmazkodá sok tö rténnek, hogy a legalkalmasabbak tú lélnek a létért való
kü zdelemben, arra utal, hogy amit „tudattalan természetnek” neveznek,
való já ban fél-intelligens lények (elementá lok) által kezelt erő k együ ttese,
akiket viszont magasrendű bolygó szellemek (Dhyá n Chohanok) vezérelnek,
akiknek együ ttes aggregá tuma alkotja a megnyilvá nulatlan LOGOSZ
megnyilvá nult igéjét, és ugyanakkor a vilá gegyetem ELMÉ -jét és vá ltozatlan
TÖ RVÉ NY-ét alkotja. (TT 1: 277–8)
c. Így tehá t az emberiségnek magasabb rendű és alacsonyabb rendű fajokra

való felosztá sa teljesen alaptalan téveszme. (TT 2: 425)
44
9. BEVEZETŐ JEGYZETEK A 2. KÖ TETHEZ
A má sodik kö tet elejére írt bevezető rész (2: 1-12 első lapjá n „há rom ú j tételt á llít fel” az
emberiség fejlő désével kapcsolatban. Ezek:
1. hét embercsoport egyidejű fejlő dése fö ldü nk hét kü lö nbö ző részén;
2. az asztrá lis test korá bban megvolt, mint a fizikai test, mivel az asztrá lis test volt a
minta, ami szerint a fizikai test kifejlő dö tt; és
3. az ember ebben a kö rben megelő zte fejlő désében az á llatvilá got, beleértve az
emberszabá sú majmokat is.
Habá r ezek az állítá sok egyszerű nek és kö nnyen érthető nek tű nnek, mégis alapos
vizsgá latot és értelmezést igényelnek. Az alá bbiakban csak néhá ny olyan megjegyzés
talá lható mindegyikhez, ami gondolatébresztő ként szolgá lhat velü k kapcsolatban.
1. A 2. kö tet kö zponti témá ja az emberiség eredete és fejlő dési ú tja a Fö ld bolygó n. Ez a
nagyszabá sú evolú ció s színjá ték hét színhelyen („kontinensek”) zajlik, hét
felvoná sbó l áll (gyö kérfajok) és hét kü lö n szereposztá sa, színészgá rdá ja van
(sugarak embercsoportjai). Az utolsó ként említett hét embercsoportra ugyan tö bb
helyen talá lunk utalá st a TT-ben, ám sehol nem tá rgyalja ezeket részletesen, mert a
TT az evolú ció s tö rténetnek fő leg fö ldrajzi („kontinensek”) és idő beni (gyö kérfajok).
A TT szerint az emberiség – habá r eredetében és végső természetét tekintve egy és

ugyanaz, de mégis – hét kü lö nbö ző csoportra osztható , melyek mindegyikének má s
az eredete és a jellegzetességei. E hét csoportró l azt mondjá k, hogy ezeket hét
kü lö nbö ző terü leten avagy „zó ná ban” hoztá k létre, és ekkortó l fogva pá rhuzamosan
já tsszá k szerepü ket a hét gyö kérfaj emberei kö zö tt a hét „kontinensen”. Szimbolikus
kapcsolatuk van a hét bolygó val, és megfeleltetéseket talá lunk e hét csoport és a
fajok, „kontinensek”, anyagféleségek, érzékszervek, színek, természeti erő k,
kozmikus síkok, tudatállapotok, szellemi lények, stb. kö zö tt. A megfeleltetések hetes
felosztá sá nak az egész univerzumban jelen levő ö sszetett rendszerét néha azzal
magyará zzá k, hogy az Abszolú t létező bő l eredő fehér fény bomlik fel Hét Sugá rra. A
megfeleltetések rendszerében tehá t ezt az eredeti hét embercsoportot ugyan ö ssze
lehet kapcsolni a hét gyö kérfajjal, ám kü lö nbséget kell tenni a két fogalom kö zö tt.
Ugyanis a hét csoport az emberi szellemek jellegzetes tulajdonsá gokkal bíró
csoportjairó l szó l, míg a gyö kérfajok (amint azt a Bowen jegyzetekben is
olvashatjuk) e szellemek fejlő dési ú tjá nak szakaszait jelentik.
A TT-ben haszná lt, az emberiség fő csoportjaira alkalmazott „gyö kérfaj” elnevezés
kö nnyen félreértelmezhető , kü lö nö sen akkor, ha olyan képzeteket tá rsítunk vele,
amelyek a XX. szá zad folyamá n a faj szó val ö sszekapcsoló dtak. A TT-ben haszná lt
„gyö kérfaj” fogalom az emberiség olyan ó riá si csoportjainak gyű jtő neve, amely azok
45
értelmi, szellemi, valamint fizikai fejlettségi á llapotá nak megkü lö nbö ztetésére
szolgá l. Nem szabad ö sszekeverni a felü letes, pusztá n egyes embercsoportok eltérő
kü lső testi jellegzetességeire koncentrá ló faj fogalmá val. Ami azt illeti, való színű nek
lá tszik, hogy amit a TT „Ö tö dik Gyö kérfajként” emleget tulajdonképpen nem má s,
mint a Homo sapiens, vagyis az emberiség minden jelenleg élő tagja ebbe tartozik.
Az a tan, mely szerint az evolú ció hoz hét kü lö ná lló terü let [értsd: bolygó - felszín
részlet] kapcsolható , nem csak az emberi fejlő désre érvényes. Blavatskyné szerint
ugyancsak hét ilyen terü let tartozik a természet tö bbi birodalmá nak evolú ció já hoz
is.
A tanítá st szigorú an csak a mi itteni Fö ldü nkre korlá tozva kimondható , hogy amint
az első Emberek éterikus formá it a hét Dhyá ni Chohan Erő kö zpont hét terü letre
vetíti ki, ugyanígy vannak a teremtő erő nek centrumai a nö vényi és á llat birodalom
mégoly nagyszá mú GYÖ KÉ R vagy szü lő fajá nak számá ra is (2: 732)
Vagyis az „éterikus formá k”, nem pedig a fizikaiak azok, amelyeket „kivetítenek” a
hét terü letre, amelyek ezért szintén lehetnek a finomabb vilá gokhoz tartozó ak. De
nem szabad ú gy képzelnü nk, hogy ezek a terü letek megfeleltethető k lennének a
fizikai szinten ma létező helyekhez.
2. Az „asztrá lis test” má sik neve „linga sharira”, míg szá mos késő bbi írá sban „éterikus
test” néven is említik. Néha „test modellnek” is nevezik, mert ez adja a mintá t,
aminek megfelelő en a fizikai forma fejlő dik, és funkció já t tekintve hasonló a minden
sejtben jelen levő genetikai kó dhoz. Mivel modellként illetve mintaként szolgá l a
sű rű fizikai testnek, nyilvá nvaló an léteznie kell má r ez utó bbit megelő ző en.
Ez a felvetés maga utá n vonja, hogy teozó fiai néző pontbó l az evolú ció nem
szű kíthető le pusztá n a fizikai formá k mutá ció já ra és fizikai kö rnyezetü k kihívá saira
adott vá laszaikra. Ehelyett a teozó fia ú gy tekint a fizikai evolú ció ra, mint a belső ,
finomabb erő k céltudatos tevékenységének eredményére, melyek a fizikai formá kat
ú gy vá ltoztatjá k meg, hogy azok a bennü k fejlő dő tudat szá má ra jobb kifejező
eszkö zö k legyenek.
3. A mai tudomá ny bioló giai és evolú ció s tanainak fényében képtelenségnek tű nik a
felvetés, hogy a jelenlegi „kö rben” (avagy bolygó i léptékű evolú ció s perió dusban) az
emberi lény minden má s emlő st megelő ző en má r létezett a Fö ldö n. Á m való já ban
nincs ellentmondá s ez, és a tudomá ny á ltal ismert tények kö zö tt. Hogy az olvasó
maga is belá ssa ezt, meg kell értenie ennek a tételnek a lényegét, és kü lö nbséget kell
tennie a tudomá ny á ltal ismert tények és feltételezések kö zö tt.
Ennek a tételnek az alapjai má r benn foglaltatnak az e fejezet elején talá lható

má sodik „ú j tételben”, mely szerint az evolú ció nem pusztá n fizikai szintű jelenség,
hanem első sorban a „belső síkokon” zajlik, és csak má sodsorban, a finomabb erő k
hatá sá nak kö szö nhető en mutatkozik meg fizikai szinten. Ez a tétel azt jelenti, hogy
azok az emberi lények, akik evolú ció s utazá sukat egy korá bbi fejlő dési rendszerben
kezdték meg, a jelenlegi „kö rben” fejlő désü ket a „belső síkokon” elő bb kezdték meg
46
mint az emlő sö k, nem pedig azt, hogy az ember sű rű fizikai testben a Fö ldö n elő bb
létezett volna, mint má s emlő sö k.
Tudomá nyos tény, hogy számos bizonyíték szerint léteztek apró , primitív emlő sö k
má r hosszú idő vel azt megelő ző en is, hogy fizikai bizonyíték lett volna bá rmilyen
emberszerű lény létezésére. De a TT hevesen vitatja a tudomá nynak azt az elterjedt
és tö bbnyire minden alapot nélkü lö ző feltevését, hogy a sű rű fizikain kívü l a létnek
nincs is má s síkja, és hogy az ember semmilyen formá ban nem létezett mielő tt
megjelent volna, mint sű rű fizikai testtel bíró lény.
A há rom ú j tétel olyan képet vetít elénk az emberi evolú ció ró l, amely nagyszerű bb
és kifinomultabb, mint az, amit a tudomá ny kíná l. Az utó bbi kizá ró lag a fizikai
formá k vá ltozá sá val, és az azokat elő idéző , a tú lélést biztosító okokkal foglakozik. A
TT ú gy tekint az evolú ció ra, mint amiknek eredete a belső , avagy magasabb síkokon
keresendő , amelyek csak késő bb nyilvá nulnak meg a kü lső , vagy alsó bb fizikai
vilá gban. Fenntartja, hogy jelenlegi emberiségü nk fejlő dését a belső , magasabb
vilá gokban kezdte, má r a tö bbi emlő sét megelő ző en. É s míg ez a fejlő dés hét
kü lö ná lló á gon, egy idő ben zajlik a belső , addig a kü lső , fizikai síkon ezek egymá st
kö vető en nyilvá nulnak meg, egy-egy hozzá juk rendelt szá razfö ldi konstelláció n.
A há rom ú jabb tétel elő terjesztését kö vető en a mű ben néhá ny, az emberiség e hét,
Fö ldü nkö n fejlő dő csoportjá ró l szó ló mítosz és legenda tá rgyalá sa kö vetkezik. (2: 2-
5) Ezt kö veti azon szá razfö ld terü letek tá rgyalá sa, ahol ezek a „fajok” fejlő dnek,
pontosabban annak az ö t szá razfö ldi konstelláció nak („kontinensnek”) az
ismertetése, amelyek az alá bbi neveket kaptá k (2: 6-9):
 Elpusztíthatatlan Szent Fö ld
 Hiperboreai Fö ld
 Lemú ria
 Atlantisz
 Amerika és Euró pa
Ezek az elnevezések kö nnyen megjegyezhető címkék, és nem ajá nlatos ú gy tekinteni

rá juk, mint szigorú an véve azokra a terü letekre, amelyek a némely mondá ban vagy
mítoszban megjelennek. Még maga a „kontinens” szó is ó vatosan kezelendő velü k
kapcsolatban. Mert ezek nem csak egy bizonyos nagyobb terü letű szá razfö ldet
jelö lnek, amelyen kívü l még tö bb má sik is akadt abban az idő ben, hanem a jelek
szerint inká bb egy adott idő szakban a bolygó felszínén egy adott terü leti megoszlá s
mellett fellelhető szá razfö ldek ö sszességét. A kontinens fogalmá val ugyan ú gy, mint
a fajéval, ó vatosan kell bá nnunk, nehogy megszokott fogalomtá rsítá sainkat
pró bá ljuk alkalmazni a TT olvasá sakor is.
A Bevezető jegyzetek bolygó nk tö rténelme kronoló giá já nak tá rgyalá sá val zá rul,
melynek keretében ö sszeveti az ezoterikus és a tudomá nyos elképzeléseket e
47
témá ban. Ebben néhá ny figyelemre méltó kö zlést talá lunk az ezoterikus
kronoló giá bó l:
1. Az emberiség jelenlegit megelő ző , nagy gyö kérfaja (azaz a negyedik)
fejlő dése 4-5 millió évvel ezelő ttre is visszanyú lik.
2. Az ehhez az embercsoporthoz rendelt szá razfö ld (Atlantisz) jó része

eltű nt vagy á talakult mintegy 850 000 évvel ez elő tt.
3. Jelenlegi embercsoportunk, az ú n. Ö tö dik Gyö kérfaj má r mintegy 1 millió

éve létezik.
1. A dolgok hétféle vá ltozatban megjelenése nagyon gyakori jelenség. Soroljon fel

listaszerű en annyi ilyen hetes csoportot, amennyi csak eszébe jut.
2. Keresse ki a faj szó t egy nagyobb értelmező szó tá rban, vagy az emberfajok
kifejezést egy lexikonban. Milyen jelentési vannak a szó nak? Milyen kü lö nféle
elképzelések honosodtak meg a kü lö nféle népekben a faj fogalmá ró l? Mi az,
amin a jelek szerint a faj szó val kapcsolatos elképzelések alapulnak – inká bb
fizikai, vagy szellemi jellegzetességek ezek? Mennyiben má sok ezek a fogalmak,
mint amit a teozó fia tá rsít a Gyö kérfaj fogalmá hoz?
3. Milyen bizonyítékok vannak a finomabb testek vagy a lét finomabb formá inak
létezésére? Micsoda a Kirlián fénykép? Keresse ki a kifejezést egy nagyobb
enciklopédiá ban.
4. Mit ért a tudomá ny a kontinensek vándorlása alatt? Keresse ki a kifejezést egy

lexikonban és ö sszegezze sajá t szavaival, amit írnak ró la. Milyen hasonló sá g
fedezhető fel a kontinensek vá ndorlá sa és az egyes gyö kérfajokhoz rendelt
szá razfö ldi terü letekrő l szó ló elképzelések kö zö tt?
5. Keresse ki az evolúció kifejezést egy lexikonban, majd adja vissza sajá t szavaival
az abban írtak lényegét. A evolú ció val kapcsolatban milyen kérdéseken
vitatkoznak a tudó sok? Miben kü lö nbö zik a darwini és neo-darwini evolú ció s
elképzelés a teozó fia által vallottó l?
6. A Bevezető jegyzetekben megadott három időtartománytól (lásd fentebb) kiindulva állítsa

össze az univerzum és az emberiség fejlődésének időrendjét, ahogy az a TT elénk tárja.
„Teozófussá lenni könnyű. Bármely átlagos értelmi képességű egyén, akinek hajlama van a metafizikához,
aki tiszta, önzetlen életet él, aki több örömet talál felebarátja megsegítésében, mint a neki nyújtott
segítség elfogadásában, aki mindig szívesen feláldozza saját örömét más ember javára, aki az igazságot, a
jóságot és a bölcsességet önmagukért, és nem az általuk elérhető haszonért szereti – az teozófus. Egészen
más eset azonban arra az ösvényre lépni, ami elvezet a helyes cselekedet ismeretéhez, ahhoz, hogy
hogyan lehet helyesen megkülönböztetni a jót a rossztól, és ami elvezet az erőhöz, amellyel az ember meg
48
is teheti a jót, amit megtenni kíván, gyakran anélkül, hogy látszólag akár az ujját is megmozdítaná.
„ (H.P.Blavastky, Gyakorlati okkultizmus)
49
10.
UTÓ SZÓ A 2. KÖ TETHEZ
A má sodik kö tet első részét HPB egy utó szó val fejezi be. (2: 437- 46) Ebben azt mondja,
hogy: “A jelenlegi mű egyes részeit, ha az egész mű vet nem is, csak a XX. szá zadban fogjá k
elismerni.” (2: 442)
A TT á ltal hirdetett egyes elképzeléseket való ban „elismeri” a XX. szá zad – akad olyan,
amit á ltalá ban, de olyan is, amit má r mélyebb részleteiben is. Tudna példá t mondani
mindkét esetre?
HPB tová bbá az alá bbi két mondatban ö sszegzi a 2. kö tet tartalmá t: “Eléggé bemutattuk
má r, hogy a fejlő dés nagy általá nossá gban – az események, az emberiség és minden dolog a
Természetben – ciklikusan folyik. Beszéltü nk a hét fajró l, melyekbő l ö t má r csaknem
befejezte fö ldi pályafutá sá t, s azt is hangoztattuk, hogy minden egyes gyö kérfaj – alfajaival
és szá mtalan csalá di és tö rzsi megosztá sá val – teljesen eltér az azt megelő ző és az utá na
kö vetkező fajtó l. (2: 443)”
Ebbő l az ö sszegzésbő l két dolog tű nhet fel. Elő szö r is, elő fordul benne az á ltalá nos elv és
annak specifikus alkalmazá sa. Az első mondat á ltalá nos megfogalmazá sa a természetben
sokfelé érvényesü lő ciklikussá gnak. A má sodik mondat má r ennek konkrét alkalmazá sa,
hiszen a hét „gyö kérfajró l”, azok „alfajairó l” és ezek tová bbi felbontá sá ró l, részeirő l szó l. A
mű ben leírt mó don minden „gyö kérfaj” hét „alfajbó l” tevő dik ö ssze, és mindegyik „alfaj”
ehhez hasonló mó don hét „faj csalá dra” vagy „á gra” bomlik, amelyek mindegyikébő l számos
tö rzs ered.
A má sodik figyelemre méltó dolog ebben az ö sszefoglaló ban az, hogy a gyö kérfajok idő ben
egymá st kö vetik, és mindegyik „teljesen eltér az azt megelő ző és az utá na kö vetkező fajtó l”.
H.P.B mondandó ja hangsú lyozá sá ra gyakran alkalmaz tú lzá sokat, és emiatt lá tszó lag
gyakran keveredik ellentmondá sokba. Itt talá n arra gondolt, hogy ezek a “fajok” teljesen
eltérnek fejlő désü kben elérendő cél tekintetében, vagy esetleg valami má s jellegzetesség
tekintetében, hiszen a kö vetkező két oldalon vilá gosan kifejti, hogy ezek keverednek
egymá ssal, és létü k idő ben á tfedi egymá st:
„...az utolsó atlanteá nok má r á rja elemekkel keveredtek 11000 évvel ezelő tt. (2: 444)”
„. Az ö tö dik faj á tlapolja majd a hatodikat tö bb szá zezer éven keresztü l, lassabban vá ltozva,
mint az ú j utó d, de azért má s lesz természetében, á ltalá nos fizikai és mentá lis
képességeiben éppen ú gy, amint a negyedik is á tlapolta az á rja fajt, és a harmadik az
Atlanteá nokat.”
A Bowen jegyzetekben (7. szá mú bekezdés) az á ll, hogy valamennyi gyö kérfaj egyformá n,
egy idő ben jelen van. Há romféle mó don tekinthetü nk a fajokra: (1) mivel mindegyiknek
má s-má s fejlő dési célkitű zése van, tehá t mindegyikü k „teljesen eltér az azt megelő ző és az
50
utá na kö vetkező fajtó l”. (2) Ú gy, mint amelyek az idő ben egymá st á tfedve léteznek. (3)
Minthogy mindegyik gyö kérfaj a fejlő dés egy-egy fokozatá t jelenti, ezért azok egyszerre
léteznek, hiszen a lények kü lö nbö ző fejlő dési fokon állnak, így mindü nkben ott vannak a
mú ltbeli fejlő dés eredményei és a jö vő beni fejlő dés csírá i.
A 2: 444- 46 oldalakon HPB Ameriká t ú gy említi, mint a kö vetkező , hatodik alfaj hazá já t, és
szó t ejt a hetedik alfajró l, valamint a hatodik gyö kérfajró l is. Ezek a gondolatok a 2: 446
oldalon kezdő dnek az alá bbi mondattal: “Nos, az Okkult Filozó fia azt tanítja, hogy még ma is
szemü nk lá ttá ra má r kezd kiformá ló dni az ú j faj és annak alfajai, s mindez Ameriká ban fog
végbemenni, ahol ez az á talakulá s má r csendben meg is kezdő dö tt.”
Milyen szerepet jó sol amerika számá ra hpb fajunk jö vő beni evolú ció já ban?
Ebben az ö sszegzésben végig (és má shol is a TT-ban) HPB megad néhá ny dá tumot annak
érdekében, hogy segítsen nekü nk felmérni az emberiség evolú ció já nak hatalmas
idő tá vlatait.
Írja hozzá ezeket a dá tumokat azoknak a jelentő s eseményeknek a listá já hoz, amiket e
kö nyv elő ző fejezetének vége ó ta kezdett gyű jteni, és folytassa ezt minden tová bbival,
amint talá l ilyet. Vigyá zzon azonban, hogy kü lö nbséget tegyen azon dá tumok kö zö tt,
amiket HPB az ezoterikus forrá sokbó l idéz, és azok kö zö tt, amiket má s író k mű veire
hivatkozva említ. Mi a jelentő sége az Utó szó ban megjelenő 11000 és 25000 évvel ezelő tti
idő pontoknak?
Az Utó szó vége felé van néhá ny utalá s arra, hogy HPB a jö vő ben az emberiség fokozó dó
spiritualizá ló dá sá t vá rja. A fejezet utolsó lapjá n (2: 446) ezt írja:
“...a jelenlegi faj má r a fö lszá lló íven van; a hatodik pedig gyorsan kinö vi az anyag kö telékeit,
ső t még a test béklyó it is leveti.
Így tehá t az Ú j Vilá g ... ... emberiségének misszió ja és karmá ja az, hogy elvesse egy
eljö vendő , nagyszerű és a jelenlegi fajokná l sokkal dicső ségesebb faj csírá it. Az Anyag
ciklusait a Spiritualitá s és a teljesen kifejlett elme ciklusai fogjá k kö vetni. A pá rhuzamossá g
tö rvénye szerint, amely a tö rténelemre és fajokra is érvényes, a jö vő emberiségében
tö bbségben lesznek a dicső adeptusok. Az emberiség a Ciklikus Rendeltetés gyermeke, és
minden tagja be fogja tö lteni eddig még fel nem ismert misszió já t, mert nem vonhatja ki
magá t a Természettel való együ ttmű kö dés kö telezettsége aló l.”
Lá t arra utaló jeleket, hogy HPB jö vendö lése má r kezd való ra vá lni?
51
11. A TITKOS TANÍTÁ S MÁ S MEGISMERÉ SI MÓ DJAI
A Titkos Tanítá snak annyiféle megismerési mó dja lehet, ahá ny olvasó ja. A kö vetkező kben
sorra veszü nk néhá nyat kö zü lü k. Pró bá lja ki ezeket vagy aká r má s egyéb mó dokat, hogy
rá ébredjen, melyik a legmegfelelő bb az ö n számá ra.
1. Tová bbi kulcsfontossá gú részletek megismerésével
Az általunk eddig alkalmazott megkö zelítési mó d az, amit a Bowen jegyzetekben

talá lunk, vagyis hogy kezdjü k a feladatot néhá ny alapvető fontossá gú részlettel, melyek
sű rítve tartalmazzák a kö nyv gondolatait. A jegyzetekben a tanulmá nyozá s első
lépésének javasolt, és á ltalunk mostaná ig sorra vett négy fő részleten (1: 13-20, 1: 272-
78, 2: 1-12, 2: 437- 46) tú l is akadnak még má s részletek, amik hasznosak a
tanulmá nyozá sban..
A sok lehetséges kö zü l néhá ny ilyet tartalmazza a kö vetkező felsorolá s. A listá ban az
ezeket tartalmazó fejezetek címe, első és utolsó szavai, azok kö tet- és oldalszámai
szerepelnek, kis terjedelmű bekezdések esetében még kiegészítve ezt a sorok számá val
(zá ró jelben megadva).
„Bevezetés” 1: xvii-xlvii
„Az Olvasó hoz” 1: 1-24 [benne a há rom Alapvető Elő terjesztéssel]
“A Titkos Tanítá s azt tanítja... és ok az utó djá val szemben.” 1: 43 (7 sor)
“Alapvető tö rvénye... végső lényege teljesen egy és ugyanaz. “ 1: 120 (5 sor)
“Azok kedvéért, akik esetleg nem olvastá k... errő l nem kell tö bbet szó lanunk.” 1: 158- 60 (60
sor)
“Most má r vilá gos, hogy a természetben... teszi ő t azzá az ö sszetett lénnyé, aki most.” 1: 181
(24 sor)
“A végeredmény ez: az emberiség... a most ismert anyagi és ö sszetett elemekké vá lt.” 1: 224-
25 (24 sor)
“A tudomá ny azt tanítja... amelyet má sutt nagyobb figyelemre fogunk méltatni.” 1: 260- 61
(37 sor)
“Aká rmi is legyen a tá voli jö vő ben... itt tö bbet mondanunk ró la.” 1: 279- 83 [5 bizonyított
tény]
„Ö sszefoglalá s” 1: 269- 99 [benne 6 ö sszefoglaló gondolattal és a fent említett 5 bizonyított
ténnyel]
52
“Ez azt tanítja, hogy az egész vilá gegyetemet... elfoglalt kicsi terü letén kívü l esik, az nem
létezik.” 1: 287- 88 (19 sor)
“Az á llá spontok kö lcsö nö s tisztá zá sa” 1: 668- 76
“A modern tudomá ny... megkü lö nbö ztetett formá já bó l alakult ki.” 2: xvi (20 sor)
“A Természetben vezetésként az analó gia... és végső misztériumok felé.” 2: 153 (3 sor)
“Az olvasó emlékezzék vissza arra... amely igen megkö zelíti a csillagá szati év hosszá t” 2:
434- 35 (55 sor)
“Nos, az Okkult Filozó fia azt tanítja, hogy még ma is... AZ ABSZOLÚ T „VAN” GYERMEKE” 2:
444- 46 (103 sor)
“Most engedtessék meg nekü nk egy utolsó ... az okkultizmusnak aká r csak egy kisebb
tanítá sa?” 2: 640 (20 sor)
“Mindezek a nehézségek eltü nnének... vá ltozik minden egyes gyö kérfajjal.” 2: 697 (12 sor)
“É s most befejezésként... NINCS MAGASZTOSABB VALLÁ S AZ IGAZSÁ GNÁ L” 2: 794- 98
1. Vizsgá ljon meg néhá nyat a fenti részletek kö zü l, majd foglalja ö ssze
gondolataikat azokkal ö sszevetve, amiket má r eddig olvasott a TT-ban.
2. Hasonlítsa ö ssze a Bowen jegyzetekben található kulcsfontossá gú bekezdéseket

(6. számú bekezdés), a TT fentebb felsorolt bekezdéseit, valamint a Bowen
jegyzetekben említett négy alapvető eszmét (13. számú bekezdés).
Milyen gondolat sejlik fel tö bb mint egyben ezek kö zü l? Ezekbő l a
bekezdésekbő l kiindulva sorolja fel a TT fontos gondolatait.
2. A T ÁRGYMUTATÓT HASZNÁLVA
A példá ul fentebb megjelö lt egyes fejezetek nagy jelentő ségű gondolatainak megértésén
tú l má s eljá rá sok is hasznosnak bizonyultak má r a TT megismerésében. Ezek egyike a
Tá rgymutató felhaszná lá sa. Ezt a mó dszer haszná lta HPB két tanuló ja (Theosophical
Gleanings [Teozó fia talló zá sok], 1) és ő maga is ajá nlotta (Mistaken Notions [Téves
elképzelések], 334). A két tanuló a kö vetkező képpen magyará zza a tá rgymutató s
mó dszer haszná latá nak célszerű ségét:
A TT-t olvasva a tanulmá nyozó kö nnyen ö sszezavarodik, ső t szinte elká bul az ismeretek
elképesztő en sokféle terü letétő l, a magyará zatok gazdagsá gá tó l, a gyakori
elkalandozá soktó l, a lépten-nyomon elő forduló irodalmi hivatkozá sok és utalá sok
sokasá gá tó l. Dévá k és daimonok, Dhyani Buddhá k és Kumará k, Yugá k és ciklusok,
szatírok és fakírok, alkimistá k és adeptusok, Manuk és Moná dok ciká znak á t gondolatain
és képzeletén és ká prá ztatjá k el, mikö zben tö bb ó rá nyi kemény szellemi erő feszítésének
eredménye mindö ssze egy alapos fejfá já s. Ú gy talá ltuk, hogy a tanulmá nyozá shoz a
53
legcélravezető bb mó dszer az, ha egyetlen kivá lasztott dologra koncentrá lunk, és
rendü letlen kitartá ssal végigkö vetjü k minden vonatkozá sá t mindkét kö tetben,
kö vetkezetesen figyelmen kívü l hagyva minden csá bító mellékszá lat és oldalvá gá nyt. Így
végü l kibontakozik elő ttü nk az az egy dolog a maga teljességében, az elejétő l a végéig
minden részletében, tisztá n, vilá gosan, érthető en.
Ennek mó dja az, hogy a tanulmá nyozó kivá laszt egy témá t és kikeresi azt, tová bbá a
hozzá szorosan kapcsoló dó valamennyi kifejezést a tá rgymutató bó l, majd elolvassa az
ezek mellé rendelt oldalakon leírtakat. Az olvasottak tö mö r kivonatá t feljegyzi pl. kisebb
noteszlapokra, majd ezeket tartalmi hasonló sá g alapjá n csoportosítja és kielemzi ő ket
aszerint, hogy mit mondanak a vá lasztott témakö rrő l. Végü l ezt az ismerethalmazt
szintetizálva ö sszegzést készít arró l, mi a TT ü zenete arró l a tá rgykö rrő l.
A tá rgymutató s mó dszer tulajdonképpen egy vá ltozata az elő ző , a kulcsfontossá gú
részletek megismerését kö vető mó dszernek. A tá rgymutató haszná latá val az ember
kikeresi az ő t egy bizonyos terü leten kü lö nö sen érdeklő részeket. Az így fellelt részek
némelyikének mondandó ja magá tó l értető dő nek fog bizonyulni, és mint ilyen nyugodtan
félretehető . A tá rgymutató s mó dszernek kifejezett elő nye, hogy a fontos és lényegtelen
részek szétvá logatá sá n keresztü l fejleszti megkü lö nbö ztető képességü nket.
Tová bbi haszna még az is, hogy érzékennyé tesz a rokon értelmű szavak és a hasonló
tartalmú kifejezések haszná latá ra a megismerni kívá nt témá ban. Példá ul ha az olvasó a
Mája [Maya] fogalom irá nt érdeklő dik, azt fogja talá lni, hogy az ahhoz kapcsolható
hivatkozá sok jelentő s részét az „illú zió ” [illusion] címkével jelö lték meg, ezért az ahhoz
rendelt szö vegrészeket is szü kséges lesz kikeresni a tá rgymutató ban. Egyéb kapcsoló dó
fogalmak, mint pl. „á tmenetiség” [impermanence] szintén elő fordulnak majd a
tá rgymutató ban Mája-hoz kapcsolva, és ha akarja, az olvasó ezekkel is megismerkedhet.
Nem kell tú lzottan ragaszkodnia az eredetileg kitű zö tt tá rgykö rhö z.
Ugyancsak fontos, hogy egy jó l megszerkesztett tá rgymutató t haszná ljunk a mű vel való
ilyesfajta ismerkedéshez. Némelyik kiadá sban ezek nagyon rö videk és felü letesen
elkészítettek. Má s kiadá sokban viszont hosszú és részletes tá rgymutató kat talá lhatunk.
Ilyen kitű nő , részletesen kidolgozottat kapunk kézhez a Zirkoff-féle 1978-79-es (és
papírkö tésű , 1993-as utá nnyomá sú ) kiadá sban. Egy má sik, hasonló képp kimerítő és
alaposan feldolgozott munká t kü lö n kö tetben adott kö zre Index to the Secret Doctrine
címen a Theosophical Company of Los Angeles 1939-ben. Mindkettő jó l haszná lható
bá rmelyik olyan kiadá shoz, amelyik megő rzi az eredeti kiadá s oldalszámozá sá t.
Má skü lö nben oldalszámozá s leképezést kell haszná lni, mint amilyenek az Ö tö dik Adyar-i
Kiadá sban (6: vii- li) vagy a Zirkoff-féle kiadá sban (3: 401- 8) talá lható k.
Á m messze a legegyszerű bb mó dja egy kifejezés elő fordulá sai feltérképezésének az
elektronikus kereső haszná lata a Theosophical Classics CD-n. A kereső funkció kikeresi az
ó hajtott bekezdéseket, és kívá nsá gra ezen felü l még a má s, fontosabb teozó fiai
mű vekben is elvégzi ezt. Az elektronikus megjelenítés persze nem a legjobb mó dja egy
kö ny olvasá sá nak, sokak számá ra papírra nyomtatott kö nyv jobban haszná lható . Á m
54
szö vegrészletek gyors, hatékony és teljes kö rű kereséséhez és vitathatatlanul a
leghasznosabb mó dszer.
Vá lasszon valamilyen, ö nt érdeklő témakö rt, és derítse fel a fent vá zolt mó dszerekkel,
hogy a TT mit mond ö nnek ró la. (Ha tö bben dolgoznak egy csapatban, megoszthatjá k a
hivatkozá sok feltérképezésének és ö sszefoglalá sá nak munká já t, majd csoportos
megbeszéléseken megvitathatjá k és ö sszevethetik az eredményeket. )
3. A STANZÁK „ KÓSTOLGATÁSA ” ÁLTAL

Megkísérelhetjü k megérteni TT-t annak kö zponti részén, a stanzá kon keresztü l is,
amelyekre az egész mű épü l. Ennek tö bbféle mó dja is lehetséges.
Az egyik szerint lapozzon oda, ahol a stanzá k szerepelnek minden magyará zat nélkü l (1:
27-34, 2: 15-21). Olvasson el egy stanzá t teljes egészében. Ne pró bá lja pontosan
megérteni a stanzá t vagy annak minden szavá t, csak figyelje meg a stanza egészének
hatá sá t ö nre. Végü l jegyezze fel magá nak annak fő gondolatá t.
Most olvassa el ú jra a stanzá t ú gy, hogy kö zben kivá lasztja benne a kulcsszavakat, és
gondolkodjon el jelentő ségü krő l. Mennyiben já rulnak ezek hozzá az á ltalá nos
benyomá shoz, amit a stanza ö nre gyakorolt? Vá ltoztat bá rmit is a stanza egészének első
olvasá skor ö nre gyakorolt hatá sá n az, ha eltö preng e kulcsszavak jelentésén?
Olvassa el ú jra a stanzá t az eddig elvégzettek fényében, és hatá rozza meg, ö n szerint mi
lehet a mondandó ja.
A kö vetkező lépésben lapozzon a stanza sloká inak magyará zataihoz, olvassa el ő ket és
vesse ö ssze azzal, ami az ö n elő bbi, fü ggetlen megítélése szerint mondanak.
Ezutá n esetleg visszatérhet az elő bbi, 2. pontban ismertetett tá rgymutató s mó dszerhez,
és a stanza olvasá sakor feljegyzett kulcsszavakat kikeresve a tá rgymutató ban
elolvashatja, mit mond azokró l a TT a mű má s fejezeteiben. Valamely szó haszná lata egy
bizonyos szö vegkö rnyezetben gyakran sokat elá rulhat arró l, mi lehet a jelentése má s
kö rnyezetben.
Vá lasszon ki egy stanzá t és kö vesse a fenti ú tmutatá sokat. Írja le pá r mondatban, hogy
milyen kö vetkeztetésekre jutott.
Az is hasznos lehet, ha ö sszehasonlítja a stanzá k kü lö nféle vá ltozatait. A stanzá k
folytonosan, magyará zatok nélkü l nyomtatott szö vege (1: 27-34, 2: 15-21) apró bb
részletekben eltér attó l, ahogy a magyará zatokat tartalmazó részben (1: 35-265, 2: 22-351)
megjelenik. De mindkettő jelentő sebben kü lö nbö zik egy korá bbi vá ltozatuktó l (a Zirkoff-
féle kiadá sban vá ltoztatá s nélkü l kö zreadott ú n. „Wü rzburgi kézirattó l” (3: 514- 20)). Ezek a
kü lö nbö ző kiadá sok kiegészítik az egy-egy vá ltozatró l megszerezhető ismereteket. Ha a
stanzá k fő vonalai má r ismerő sek ö nnek, bá rmelyiket kivá laszthatja ehhez a mó dszerhez.
55
Á m ha még nem ismeri tartalmuk lényegét, sokkal kö nnyebb lesz, ha az első kö tet első
stanzá já val kezdi és sorban olvasva a stanzá kat halad elő re.
Egy hasonló , mégis nagyon eredeti és gyü mö lcsö ző megoldá st ír le Beverly Noia az An
Intuitive Approach to the Study of the Seven Stanzas of Dzyan (Egy intuitív megkö zelítés a
Dzyan Kö nyve hét stanzá já nak tanulmá nyozá sá hoz) című munká já ban. Ebben a TT
tanulmá nyozá sá hoz olyan mó dszert ír le, amely a stanzá kbó l az olvasó ra magá ra, illetve az ő
sajá t életére nézve levonható kö vetkeztetésekre koncentrá l. Mivel a lények minden rendje
kö zö tt fellelhető k analó giá k, egy ilyen személyes megkö zelítés érvényes és jelentő ségteljes
lehet sok olvasó számá ra. Bá rmiféle mó dot is vá lasszunk a TT tanulmá nyozá sá hoz, nem
helyes ú gy kezelni, mint valami tankö nyvet. Ahogy HPB mondta, az csak zű rzavart
eredményez.
A TT-sal kapcsolatos lenyű gö ző dolgok egyike az, hogy – amint azt Bowen HPB-idézetébő l
tudjuk – az olvasó k olyan dolgokat is felfedezhetnek benne, amikrő l még maga HPB sem
tudta, hogy benne vannak. Bowen azt írja: „Ő [HPB] kétségek nélkü l arra biztat, hogy ne
tekintsü nk tévedhetetlen tekintélyként sem ő rá , sem senki má sra, hanem hagyatkozzunk a
sajá t egyre szélesebb kö rű észlelő és felfogó képességü nkre.” Ez így igaz, ső t maga HPB is
ugyanezt mondja a TT-ban: “Mivel ez a munka - amint má r bevallottuk - sokkal tö bbet
hallgat el, mint amennyit kö zö l, a tanítvá nyt felszó lítjuk, hogy sajá t intuíció já t haszná lja” (1:
278). Vagyis maga HPB szó lít fel minket a TT intuitív megkö zelítéssel tanulmá nyozá sá ra.
4. E LEJÉTŐL A VÉGÉIG OLVASVA
Ha má r a fenti mó dszerek kö zü l tö bbet is kipró bá lt a TT tanulmá nyozá sá hoz, aká r meg is

pró bá lhatja kö vetni a Kirá ly Nyuszinak adott tanácsá t, és nekilá that az elejétő l kezdve
végigolvasni. Ha így dö nt, az 1. Fü ggelék „Magyará zatok, ö sszegzések, értelmezések”
részében felsorolt munká k kö zü l néhá ny – első sorban Ashis, Barborka, Prem, Warcup és
Wood írá sai – sok segítséget nyú jthat ehhez. De soha ne feledje a figyelmeztetést, hogy
csak zavarodottsá ghoz vezet, ha a TT-t ú gy haszná ljá k, mint egy tankö nyvet. É s tartsa
észben azt is, hogy Nyuszi Csodaorszá gban élt, ahol minden fordítva volt.
A Kozmogenezis stanzá inak á tfogó ismeretéhez olvassa el Blavastkyné ö sszegzését az

evolú ció általá nos fogalmá ró l (1: 20-22). Ez utá n olvassa el magukat a stanzá kat (1: 27-
34). Ne zavarja, hogy sok mindent nem ért, egyelő re csak ízlelgesse azokat, pró bá ljon
meg rá juk hangoló dni. Készítsen egy listá t az ö n számá ra legfontosabbnak tű nő
gondolatokró l.
56
12. MIÉ RT TANULMÁ NYOZZUK A TITKOS TANÍTÁ ST
Amellett, hogy má r tudjuk, miként kell tanulmá nyozni a TT-t, azt is tudnunk kell, miért
tegyü k azt. Hiszen való já ban az ok sokkal fontosabb, mint bá rmilyen mó dszer. Szó val
bá rhogy is tesszü k, miért tanulmá nyozzuk há t a Titkos Tanítá s? A Bowen jegyzetekben azt
talá ljuk, hogy a TT tanulmá nyozá sa a dzsnâ na jó ga egyik formá ja:
A Titkos Tanítá s igaz tanulmá nyozó ja egy Dzsnâ na Jó gi, és a jó ga ezen ú tja az Igaz Ú t a
nyugati ember szá má ra. A Titkos Tanítá s azért szü letett, hogy jelző karó kként vezesse ő t
ezen az Ú ton.
A TT-t tanulmá nyozó egyik korabeli teozó fus arra panaszkodott Balavtskynének, hogy a mű
tú l bonyolult és nehéz felfogni. Ő a Lucifer hasá bjain így vá laszolt erre:
egy mű tő l, amely tö bb tucat filozó fiai eszmerendszert és fél tucat vilá gvallá st hasonlít
ö ssze, amelynek a legnagyobb elő vigyá zatossá ggal kell a gyö kereket felfednie, és emiatt
csak néhol tehet utalá sokat a majdan itt-ott kibomló virá gokra – nem lehet azt elvá rni,
hogy első olvasá sra felfogható legyen, ső t még a sokadikra sem, hacsak az olvasó ki nem
alakít ehhez egy rendszert a maga számá ra. („Mistaken Notions”, [Téves elképzelések]
334.)
Az olvasó nem számíthat arra, hogy ezt a rendszert készen meglelheti a TT-ban, hanem ezt
magá nak kell megalkotnia. A dzsnâ na jó ga mó dszere, hogy pró bá lja megérteni a kozmosz
mű kö dését és az ember sajá t helyét abban. Ennek elérésére az ember igyekszik leképezni
magá ban a való sá got, teó riá kat, vagy amint HPB mondja, „mentá lis képeket” készít. A teória
szó gö rö g eredetű , gyö kerének jelentése nézni vagy szemlélni, így há t a teó ria jelentése itt „a
dolgok egy lehetséges nézete”, egy mentá lis kép. A veszélye ennek mindig az, hogy az ember
ö sszetéveszti a képet a való sá ggal, amit tü krö z, és olyannyira magá val ragadja a kép
eleganciá ja, kö vetkezetessége és pontossá ga, hogy végü l má r nem is tö rő dik magá val a
való sá ggal, hanem csakis a képet bámulja.
Szerencsére nem tudunk elveszni a sajá t teó riá inkban, mert eltá ntorít minket ettő l a tény,
hogy azok mindig hiá nyosak valahol. A teó riá k á ttekintése, kontempláció ja kö zben
pontatlansá gokat, hiá nyossá gokat, hibákat fedezü nk fel bennü k. Ezek a felfedezések a
gondolkodó ban kétféle, marká nsan eltérő vá laszt eredményezhetnek.
Az „Igazlelkű Hívő k” azt állítjá k, hogy a pontatlansá gok nem léteznek vagy lényegtelenek, és
tová bb folytatjá k a szemlélő dést azok felett még jó val az utá n is, hogy tévedésü k
nyilvá nvaló vá vá lt. A komoly, igazi tanulmá nyozó k el tudnak fogadni mennyiségű hibá t egy
ideig, de ahogy a hibá k sokasodnak, az ilyen tanulmá nyozó k ú gy dö ntenek, hogy az á ltaluk
felépített mentá lis képen má r tú l kell lépniü k. É s ekkor egy ú j, á tfogó bb és pontosabb képet
alkotnak maguknak, amely mentes a korá bbi kép hibá itó l.
Idő vel persze az ú j képen is felfedeznek hibá kat, és azon is tú l kell lépniü k. Így folytató dik
ez, mentá lis képek kö vetik egymá st, mindegyik kijavítja az elő dje, de ugyanakkor bevezeti a
maga hiá nyossá gait. Ahogy Thomas Kuhn kimutatta, ez egyben a tudomá ny fejlő désének
57
ú tja is, vagyis az á ltala felvá zolt „tudomá nyos forradalmak rendszere” szerint egyik
elméletet levá lja a kö vetkező . É s ez az az ú t, amelyen ezoterikus tanok tanulmá nyozó ja a
dzsnâ na jó ga ö svényét kö vetve halad.
Á m akik a dzsnâ na jó ga ö svényén sikeresen haladnak, azok nem pusztá n vá ltogatjá k az
egyik tú lhaladott képet egy má sikkal a végtelenségig, hanem eljutnak ahhoz a
felismeréséhez, hogy amint HPB mondta „semmilyen kép nem adja vissza a VALÓ SÁ GOT”. A
képek, teó riá k vá ltogatá sá nak folyamata addig tart „amíg végü l az ember felü lemelkedik az
elméjén és az elme képein, és belép, ismerő jévé vá lik a FORMA-NÉ LKÜ LI vilá gnak,
amelynek minden forma csak leszű kített visszatü krö ző dése”.
A kozmoszró l és az emberiségrő l TT-ban talá lható mentá lis képek rendeltetése, hogy
elvezessenek minket a felismeréshez: a Való sá got soha, semmiféle kép nem képes
megjeleníteni. A TT célja tehá t az, hogy segítsen megérteni, hogy a TT és vele együ tt minden
má s teó ria, az ö sszes mentá lis kép a kozmosz eredetét, felépítését és mű kö dését illető en –
hiá nyos, pontatlan. A dzsnâ na jó ga az elmét haszná lja annak érdekében, hogy tú lléphessü nk
az elmén. Azért tanulmá nyozzuk a TT-t, hogy tú lléphessü nk a TT-on.
A TT a modern teozó fia első megnyilvá nulá sa, de nem az utolsó – vagy legalá bb is nem
annak szá ntá k. Csodá latos munka, nem azért mert szó rakoztató , vagy irá nymutató , netá n
inspirá ló . Hanem azért, mert segít abban, hogy észrevegyü k, tele van hibá kkal, amint
minden má s kö nyv is. Mert az Igazsá g nem lelhető fel kö nyvekben, csakis ö nmagunkban.
Az Igazsá g nem jeleníthető meg grafikonokkal, tá blá zatokkal, listákkal, sem lá ncokkal,
kö rö kkel és fajokkal. Az Igazsá g annak elfogadá sa, hogy kö nyv, elmélet vagy állítá s soha
nem képes visszaadni a való sá got. Az Igazsá g annak felismerése, hogy nincs az Igazsá gná l
magasabb rendű tanítá s. Ez a teozó fia. É s errő l szó l a Titkos Tanítá s.
1. Idézze fel megá ban az általá nosan elterjedt vilá gképet. Mi az, amit ez
megvá laszolatlanul hagy, és így arra késztet minket, hogy egy á tfogó bb képet,
értelmezést keressü nk?
2. HPB adott némi irá nymutatá st tanítvá nyainak arra nézve, miként tá gítsá k ki
elméjü ket a dzsnâ na jó ga mó dszerével. Egy má sik tanítvá nyá nak jegyzeteiben egy
rész Meditációs Diagram címmel így kezdő dik: „Elő szö r értsd meg, mit jelent az
EGYSÉ G ú gy, hogy kiterjedsz a Térben és a Végtelen Idő ben.” Miként vá g egybe ez a
meditá ció s ú tmutatá s azzal, amirő l Blavastkyné azt mondta, hogy a legfontosabb a
TT-ban? Meditá ljon az idézett mondaton: gondolja magá t az „itt-és-most”-ba, majd
képzelje el a kozmosz hatá rtalansá gá t térben és idő ben, minden irá nyban kiterjedve,
vég nélkü l. Foglalja szavakba benyomá sait.
3. Olvassa el, mit mondott HPB a Téves elképzelések a Titkos Tanítá sró l c. cikkében (4.
Fü ggelék), és mondja el sajá t szavaival annak fő gondolatait.
58
4. A TT megértéséhez elő bb ki kell alakítani a magunk szá má ra egy rendszert. Az
eddig megismertekre alapozva vá zoljon fel egy ilyen rendszert magá nak. A kö nyv
mondandó já nak visszaadá sá hoz haszná ljon szavakat, á brá kat, képeket vagy
mozdulatokat – bá rmilyen kö zvetítő eszkö zt, amivel jó l tud bá nni. De ne feledje, az
így kialakított rendszer csak az ö n értelmezését adja vissza, nem az IGAZSÁ Got. É s
ha az él, akkor vá ltozni is fog.
5. Manuel Odenberg (egy személyes levelében) metafó rá kat haszná lt a TT-sal

ismerkedés folyamatá nak szemléltetésére. Gondolkodjon el ezeken, illetve ami
belő lü k kö vetkezik:
a. A TT-t olvasva mintegy belső pá rbeszédet folytatunk a kö nyvvel. A

pá rbeszédhez két résztvevő szü kséges. Mikor olvassa a kö nyvet, az
megszó lítja az olvasó t, de annak vá laszolnia is kell erre. Vá lasszon egy
bekezdést a TT-bő l, olvassa el és vá laszoljon rá – vagyis tekintsen ú gy a
szö vegre, mintha az egy pá rbeszéd része lenne, és mondja el viszonzá sul,
hogy ö n mit gondol. tegyen fel kérdéseket a kö nyv mondandó já hoz, és a sajá t
tapasztalataibó l hozzon fel példá kat, eseményeket. Vagy mondjon ellent
neki, és fejtse ki sajá t nézeteit a témá ró l.
b. A TT eszméi néha á tmenetileg elrejtő znek, mint amikor egy csillag fénye
á tmenetileg egy má sik égitest takará sa miatt lá tszó lag kihú ny. Olyan mű ez,
amelyben minden egyes olvasá s alkalmá val ú jabb ismeretek ad, mert
megvá ltozott kö zben az, aki olvassa. Egy első olvasá sra kö dö s vagy
érdektelen rész legkö zelebb kristá lytisztá nak és izgalmasnak bizonyul.
Keresse elő az 1. fejezet 5. feladatá hoz korá bban készített és elrakott
borítékot. Olvassa el ú jra a TT-ban ugyanazt a részt, és írja le a most
szü letett gondolatait is. Aztá n nyissa ki az elő ző borítékot, és hasonlítsa
ö ssze, amiket írt. Van valami kü lö nbség? Tud rá magyará zatot adni, hogy a
kérdéses bekezdés miért ugyanazt, vagy miért má s reakció t vá ltott ki ö nbő l?
c. A TT által belő lü nk kivá ltott vá lasz olyan, mintha a kö nyv és a mi lényü nk

kö zö s gyermeke volna. A gyermek is mindkét szü lő jétő l ö rö kö l valamit, és a
mi reakció nk egy kö nyvvel kapcsolatban is részben a kö nyvbő l, részben
pedig belő lü nk ered. Olvasson el egy bekezdést a TT-bó l és írja le, milyen
gondolatokat hívott életre ö nben. Aztá n figyelmesen vesse ö ssze ezt a kö nyv
eredeti szö vegével. Nézze meg figyelmesen, pró bá lja felismerni, hogy
gondolatainak mely részei szá rmaztak a kö nyvbő l és melyeket adott hozzá
ö n.
d. A TT-ban fellelhető fogalmak olyanok, mint egy matrjoska baba –

mindegyikben szá mos má sik is benne foglaltatik. Vá lasszon ki egy fontosat
tetszés szerint a kö nyvben és keressen egy vagy tö bb olyan fogalmat, amit az
rejtetten magá ban hordoz, vagy maga utá n von. Kezdetnek példá ul
vá laszthat ezek kö zü l:
59
akasha, Logosz, EGYség,
tudatossá g, Mahatmák, parabrahm,
ciklusok, kifejező dések, pralaya,
evolú ció , Má ja, shakti,
fohat, moná d, bö lcsesség,
inkarná ció , mulaprakriti, jó ga,
karma, okkultizmus, zodiá kus
6. Mit sugallnak az alá bbi bekezdések, hogyan és miért érdemes tanulmá nyozni a TT-t?
a. A tudá s lá tomá sokban jut el az emberhez, elő szö r á lmok formá já ban, majd
meditá ció kö zben a belső szem elé vetített képekként. Ekként ismertették meg
velem az evolú ció egész rendszerét, a létezés tö rvényeit és minden má st, amit
tudok – élet és halá l misztériumait, a karma mű kö dését. Egyetlen szó t sem
ejtettek ezekrő l nekem hagyomá nyos mó don, legfeljebb talá n megerő sítését
olyan ismeretnek, amit má r megkaptam – írá sban semmit sem tanítottak nekem.
É s az így szerzett tudá s oly tiszta, oly vilá gos, oly lenyű gö ző hatá sa van az
elmére, hogy semmilyen egyéb ismeret-forrá s, semmi má s á ltalunk ismert
tanítá si mó dszer eredménye nem hasonlítható hozzá. (Blavatsky, Collected
Writings, 13: 285)
b. „Mi az igazsá g?”, kérdezte Pilá tus Tő le, akinek – ha a keresztény egyhá z állítá sai
aká r csak részben is igazak – tudnia kellett. De Ő hallgatott. Dogmatizmus az
egyhá zban, dogmatizmus a tudomá nyban, dogmatizmus mindenü tt. Az elvont
eszmék vilá gá bó l felsejlő (pl. az anyagi vilá gban végzett megfigyelésekbő l és
kísérletekbő l kö vetkeztetett) igazsá gokat isteni kinyilatkoztatá sként és
tudomá nyos alapelvként rá erő lteltik a hozzá nem értő emberek tö megére, akik
tú lsá gosan elfoglaltak ahhoz, hogy a maguk szá má ra megleljék az igazsá got.
Pedig Szó kratész és Pilá tus korá tó l egészen napjaink általá nos tagadá ssal
jellemezhető korá ig ugyanaz a kérdés vá r vá laszra: létezik olyan, hogy egyetlen
fél vagy valamely ember birtoká ban legyen az abszolú t igazsá gnak? A jó zan ész
azt mondja, hogy „ez nem lehetséges”. Egy olyan véges és kondicioná lt létű
vilá gban, mint amilyen az ember maga is, nem lehet helye abszolú t igazsá gnak
semmilyen tá rgykö rben. Á m vannak relatív igazsá gok, és ezekre alapozva meg
kell tennü nk minden tő lü nk telhető t. (Blavatsky, Collected Writings 9: 30–1)
c. Az ezoterikus filozó fia ö sszebékíti az ö sszes vallá sokat, megfosztja ő ket kü lső
emberi ruhá zatuktó l és megmutatja, hogy gyö kerü k azonos minden má s nagy
vallá s gyö kerével. (TT 1: Bevezetés)
d. A Titkos Tanítá s azt tanítja, hogy fokozatosan (progressive) fejlő dik minden, a
vilá gok éppú gy, mint az atomok, és hogy ennek a bámulatos fejlő désnek sem
felfogható kezdete, sem elképzelhető vége nincs. (TT 1: 43)
60
61
1. FÜ GGELÉ K: MÁ S JAVASOLT OLVASMÁ NYOK
T OVÁBBI , TANULMÁNYOZNI JAVASOLT TT KIADÁSOK
Theosophical Classics. Ed. Vicente Hao Chin, Jr. Including The Secret Doctrine, Isis
Unveiled, H. P. Blavatsky Collected Writings, The Key to Theosophy, The Voice of the
Silence, The Theosophical Glossary, Transactions of the Blavatsky Lodge, The Mahatma
Letters to A. P. Sinnett, Letters from the Masters of the Wisdom, Esoteric Buddhism, and
Light on the Path. CD-Rom electronic book edition. Manila, Philippines, and Wheaton,
Illinois: Theosophical Publishing House, 2003. 84 MB.
The Secret Doctrine. 3 vols. Ed. Boris de Zirkoff in Collected Writings series. Adyar,
Madras: Theosophical Publishing House, 1978–9. Pp. [2], 84, xlvii, 696 + xxiv, 817 + vii,
520. Quest Theosophical Heritage Classics edition, 1993. Boxed paperback.
The Secret Doctrine. 2 vols. Photographic facsimile of the 1888 edition. Pasadena, CA:
Theosophical Univ. Press, 1988. Pp. xlvii, 676 + xvi, 798, [2], xxxi.
The Secret Doctrine. 1 vol. Facsimile of the 1888 edition, 2 vols. bound in 1. Los
Angeles: Theosophy Co., 1947. Pp. [4], xlvii, 676 + xvi, 798, [2], xxx.
Index to The Secret Doctrine. Los Angeles: Theosophy Co., 1939. Pp. x, 172.
K IVONATOK :
Hillard, Katharine, ed. An Abridgment of The Secret Doctrine. New York: Quarterly Book
Dept., 1907. Pp. [2], 584. Reprinted by Health Research, P. O. Box 70, Mokelumne Hill, CA
95245.
Preston, Elizabeth, and Christmas Humphreys, eds. An Abridgement of The Secret
Doctrine. 1966; reprint Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1983. Pp. xxxii, 260.
E LŐTANULMÁNYOKHOZ JAVASOLT IRODALOM :
Abdill, Edward. The Secret Gateway: Modern Theosophy and the Ancient Wisdom
Tradition. Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, Quest Books, 2005. Pp. xiii + 241.
Centenary of “The Secret Doctrine”, 1888–1988. London: Theosophical Society in
England, 1988. Pp. 24.
Fiumanó , Vicente. Introducción al estudio de la Doctrina Secreta. Rosario: Sociedad
Teosó fica en Argentina, 1984. Pp. 39.
Hoskins, Ianthe H. An Approach to the Secret Doctrine. London: Theosophical Society in
England, 1970. Mimeo. Pp. 23.
62
H. P. Blavatsky and Her Writings. Wheaton, IL: Theosophical Society in America, n.d.
Pp. 7.
An Invitation to The Secret Doctrine. Pasadena, CA: Theosophical Univ. Press, 1988. Pp.
[111].
Knoche, Grace F. “The Secret Doctrine of the Ages.” Sunrise 37 (April/May 1988): 97–
101.
Mills, Joy. An Approach to the Study of The Secret Doctrine. Wheaton, IL: Theosophical
Society in America, n.d. Pp. [ii], 13.
“Essential Aspects of The Secret Doctrine.” The Theosophist (October 1985), pp. 6–13.
Mitchell, Roy. The Use of The Secret Doctrine. Toronto: Theosophical Society in Canada,
n.d. Pp. 20.
Noia, Beverley B. An Intuitive Approach to the Seven Stanzas of Dzyan. Wheaton, IL:
Dept. of Education, Theosophical Society in America, 1988. Pp. [6], 29.
Report of Proceedings: Secret Doctrine Centenary, October 29–30, 1988. Pasadena, CA:
Theosophical Society, 1989. Pp. [6], 121.
The Secret Doctrine and Its Study. Wheaton, IL: Theosophical Society in America, n.d.
Pp. 10.
The Secret Doctrine Centenary: Souvenir, 1888–1988. Adyar, Madras: Theosophical
Society, Adyar Lodge, 1988. Pp. [4], 34.
Trew, Corona. Studies in the Secret Doctrine, First Set: Cosmogenesis; or, The Building
of the Cosmos. London: Theosophical Society in England, revised 1972. Pp. [2], 47.
Wilson, Stuart. An Introduction to “The Secret Doctrine.” Typescript. Pp. 46.
M AGYARÁZATOK , ÖSSZEFOGLALÓK ÉS ÉRTELMEZÉSEK :
Algeo, John. Senzar: The Mystery of the Mystery Language. London: Theosophical
History Centre, 1988. Pp. 32.
Argus. A Voyage of Discovery in the Secret Doctrine: A Centennial Homage. Madras:
Theosophy Centre, 1988.
Ashish, Sri Madhava. Man, the Son of Man, in the Stanzas of Dzyan. Wheaton, IL:
Theosophical Publishing House, 1970. Pp. xv, 352.
Barborka, Geoffrey A. The Divine Plan: Written in the Form of a Commentary on H. P.
Blavatsky’s Secret Doctrine. Adyar, Madras: Theosophical Publishing House, 1961, revised
1964. Pp. xxvii, 564.
The Peopling of the Earth: A Commentary on Archaic Records in The Secret Doctrine.
Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1975. Pp. xiv, 233.
63
Secret Doctrine Questions and Answers. Compiled form the bi-monthly periodical The
Canadian Theosophist. Secret Doctrine Reference Series. San Diego, CA: Wizards
Bookshelf, 2003. Pp. [vi] + 197.
The Story of Human Evolution: Written in the Form of a Commentary on The Stanzas
of Dzyan—Second Series. Adyar, Madras: Theosophical Publishing House, 1980, c. 1979.
Pp. x, 147.
Bendit, Laurence J. Man and His Universe. Adyar, Madras: Theosophical Publishing
House, 1957. Pp. 71.
Adam, the Prodigal Son: A Study of Man. Blavatsky Lecture, 1948. London:
Theosophical Publishing House, 1948. Pp. 32.
Besant, Annie. The Pedigree of Man. Benares: Theosophical Publishing Soc., 1904. Pp.
151.
Bowen, Robert. Madame Blavatsky on How to Study Theosophy. 1960; reprinted Adyar,
Madras: Theosophical Publishing House, 1973. Pp. 17.
Caldwell, Daniel H. “The Myth of the ‘Missing’ Third Volume of The Secret Doctrine.”
The American Theosophist 83.3–4 (late spring – early summer 1995): 18–25.
Cooper-Oakley, Isabel, and A. M. Glass. Studies in the “Secret Doctrine”: I. The Monad; II.
Tetraktys & Tetragrammaton. London: Theosophical Publishing Society, 1895. Pp. 30.
Gardner, Edward L. The Heavenly Man: The Divine Paradigm. London: Theosophical
Publishing House, 1952. Pp. 56.
The Play of Consciousness in the Web of the Universe. Wheaton, IL: Theosophical
Publishing House, 1987. Pp. xvi, 226.
The Wider View: Studies in The Secret Doctrine. Adyar, Madras: Theosophical
Publishing House, 1962. Pp. viii, 144.
Hodson, Geoffrey. “Cosmogenesis in Theosophy.” In Lecture Notes: The School of the
Wisdom 2:505–51. Adyar, Madras: Theosophical Publishing House, 1955.
“Planetary and Solar Evolution.” In Basic Theosophy, 381–467. Adyar, Madras:
Theosophical Publishing House, 1981. [A revision of the corresponding section in
Lecture Notes: The School of the Wisdom 1:377–479.]
Horne, Alexander, ed. Alchemy and the Secret Doctrine. Wheaton, IL: Theosophical
Press, 1927. Pp. [xii], 207.
Hoskins, Ianthe H., ed. Foundations of Esoteric Philosophy, from the Writings of H. P.
Blavatsky. London: Theosophical Publishing House, 1980. Pp. 68.
Kingsland, William. The Physics of the Secret Doctrine. London: Theosophical
Publishing Society, 1910. Pp. x, 154.
Lancri, Salomon. Selected Studies in The Secret Doctrine. Trans. Ianthe H. Hoskins.
London: Theosophical Publishing House, 1977. Pp. 86.
64
Lavender, E. Marion. The Creative Hierarchies: Co-Workers with God. London:
Theosophical Publishing House, 1960. Pp. ix, 75.
McDavid, William Doss. An Introduction to Esoteric Principles. Wheaton, IL: Dept. of
Education, Theosophical Society in America, 1977. Pp. ix, 91. 2d ed. 1990.
Mertens-Stienon, Marguerite. Studies in Symbolism, Theogonic & Astronomical, Based
on H. P. Blavatsky’s Secret Doctrine. London: Theosophical Publishing House, 1933. Pp.
135 [= 131].
Mills, Joy. “Interpreting The Secret Doctrine: 1888–1988.” The Theosophist (October
1988), pp. 13–9.
Ohlendorf, W. C. An Outline of the Secret Doctrine. N.p.: W. C. Ohlendorf, 1941.
Plummer, L. Gordon. The Mathematics of the Cosmic Mind: A Study in Mathematical
Symbolism. Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1970. Pp. xxvi, 217.
Prem, Sri Krishna, and Sri Madhava Ashish. Man, the Measure of All Things, in the
Stanzas of Dzyan. 1966; reprint Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1969. Pp.
360.
Preston, E. W. The Story of Creation According to The Secret Doctrine. Adyar, Madras:
Theosophical Publishing House, 1947. 2nd rev. ed. 1968. Pp. xii, 109.
 . The Story of Man According to The Secret Doctrine. Adyar, Madras: Theosophical
Publishing House, 1949. Pp. x, 65.
Purucker, Gottfried de. Fountain-Source of Occultism. Ed. Grace F. Knoche. Pasadena,

CA: Theosophical Univ. Press, 1974. Pp. xv, 744.
 . Fundamentals of the Esoteric Philosophy. Pasadena, CA: Theosophical Univ. Press, 1932.
2nd rev. ed., 1979. Pp. xiii, 655.
Ransom, Josephine. The Occult Teachings of the Christ According to “The Secret
Doctrine”. Rev. ed. Adyar, Madras: Theosophical Publishing House, 1948. Pp. [ii], 72.
 . Studies in the Secret Doctrine. Wheaton, IL: Theosophical Press, 1934. Pp. [6], 172.
Ransom, Sidney. The Ethics of the Secret Doctrine. Blavatsky Lecture, 1935. London:
The Secret Doctrine and the Contribution of H. P. Blavatsky to World Thought.
American Theosophist 57, no. 5, Spring 1969, Special Issue.
The Secret Doctrine Centennial, 1888–1988 [Bibliography]. Wheaton, IL: Olcott Library
and Research Center, Theosophical Society in America, 1988. Pp. 13.
Shearman, Hugh. Purpose beyond Reason. Blavatsky Lecture, 1955. London: Theosoph-
ical Publishing House, 1955. Pp. 30.
Symposium on H. P. Blavatsky’s Secret Doctrine, Held at San Diego, California, Sat. & Sun.
July 21–22, 1984: Proceedings. San Diego: Wizards Bookshelf, 1984. Pp. 111.
65
Taylor, Alfred. The Secret Doctrine—Commentaries and Analogies. 2 vols. Ojai, CA:
Krotona School of Theosophy, 1970–1. Pp. [5], 82 + [5], 92.
Theosophical Gleanings; or, Notes on the “Secret Doctrine,” by Two Students. 1890;
reprint Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1978. Pp. [11], 76.
Trew, Corona G., and E. Lester Smith, eds. This Dynamic Universe. Wheaton, IL:
Wadia, B. P. Studies in “The Secret Doctrine.” 2 vols. Bombay: Theosophy Co., 1961–3.
[7], 161 + [7], 69.
Warcup, Adam. Cyclic Evolution: A Theosophical View. London: Theosophical Publishing
House, 1986. Pp. [viii], 144.
Wood, Ernest. A “Secret Doctrine” Digest. Adyar, Madras: Theosophical Publishing
House, 1956. Pp. xiv, 480.
H ÁTTÉRINFORMÁCIÓK ÉS ÉLETRAJZI FORRÁSOK :
Barborka, Geoffrey A. H. P. Blavatsky: The Light-Bringer. Blavatsky Lecture, 1970.

London: Theosophical Publishing House, 1970. Pp. [2], 68.
Besant, Annie. H. P. Blavatsky and the Masters of the Wisdom. 1907; reprint London:
Caldwell, Daniel H., comp. The Esoteric World of Madame Blavatsky. Wheaton, IL:
Theosophical Publishing House, Quest Books, 2000. Pp. xii, 451.
Cleather, Alice Leighton. H. P. Blavatsky: Her Life and Work for Humanity. Calcutta:
Thacker, Spink, 1922. Pp. vi, 125.
Cranston, Sylvia, and Carey Williams, research assistant. HPB: The Extraordinary Life
and Influence of Helena Blavatsky, Founder of the Modern Theosophical Movement . 3rd rev.
ed. Santa Barbara, CA: Path Publishing House, [1999], c. 1993. Pp. xxiv, 660.
Eek, Sven, ed. Dâmodar and the Pioneers of the Theosophical Movement. Adyar, Madras:
Theosophical Publishing House, 1965. Pp. xvi, 720.
Fuller, Jean Overton. Blavatsky and Her Teachers: An Investigative Biography. London:
East-West Pubs., 1988. Pp. xii, 270.
Guignette, Jean-Paul. Bibliography of Biographical Studies on Helena Petrovna
Blavatsky (1831–1891). London: Theosophical History Centre, 1987. Pp. 12.
Hanson, Virginia, ed. H. P. Blavatsky and The Secret Doctrine. 2nd ed. Wheaton, IL:
Theosophical Publishing House, 1988. Pp. xvii, 240.
Heindel, Max. H. P. Blavatsky and The Secret Doctrine. 1933; reprint Marina del Rey, CA:
DeVorss, 1979. Pp. 95.
66
H.P.B.: In Memory of Helena Petrovna Blavatsky. By some of her pupils. London:
Theosophical Publishing Society, 1891. Centenary Edition reprint, London: Theosophical
Publishing House, 1991.
HPB Memorial Issue. Theosophist 112, no. 8, May 1991.
Humphreys, Christmas. The Field of Theosophy. London: Theosophical Publishing
House, 1966. Pp. 64.
Keightley, Bertram. Reminiscences of H.P.B. Adyar, Madras: Theosophical Publishing
House, 1931. Pp. [iv], 37.
Murphet, Howard. When Daylight Comes: A Biography of Helena Petrovna Blavatsky.
Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1975. Pp. xxxi, 277.
Neff, Mary K., ed. Personal Memoirs of H. P. Blavatsky. New York: Dutton, 1937. Pp. 323.
Olcott, Henry S. Old Diary Leaves: The History of the Theosophical Society. 6 vols. 1895–
1935; reprint Adyar, Madras: Theosophical Publishing House, 1974–5.
Purucker, Gottfried de, in collaboration with Katherine Tingley. H. P. Blavatsky: The
Mystery. San Diego: Point Loma Pubs., 1974. Pp. xviii, 242.
Reigle, David, and Nancy Reigle. Blavatsky’s Secret Books: Twenty Years’ Research. San
Diego, CA: Wizards Bookshelf, 1999. Pp. vi, 181.
Ryan, Charles J. H. P. Blavatsky and the Theosophical Movement. 2nd rev. ed. by Grace F.
Knoche. Pasadena, CA: Theosophical Univ. Press, 1975. Pp. xviii, 358.
Sinnett, A. P. Incidents in the Life of Madame Blavatsky. London: Redway, 1886. Pp. xii,
324.
Van Mater, Kirby. “The Writing of The Secret Doctrine.” In An Invitation to The Secret
Doctrine. Pasadena, CA: Theosophical Univ. Press, 1988. Pp. 11, [6].
Wachtmeister, Countess Constance, et al. Reminiscences of H. P. Blavatsky and The
Secret Doctrine. Reprint Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1989. Pp. xv, 141.
Zirkoff, Boris de. Rebirth of the Occult Tradition. Adyar, Madras: Theosophical
Publishing House, 1977. Pp. 78. Reprinted from “Historical Introduction: How The Secret
Doctrine Was Written,” pp. [1–76] of vol. 1 of the de Zirkoff edition of The Secret Doctrine
in the Collected Writings series.
H.P. B LAVATSKY MÁ S ÍRÁ SAI :

Collected Writings. 14 vols. Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1966–85.
Collected Writings: Cumulative Index. Vol. 15 of the Collected Writings, comp. Boris de
Zirkoff. Ed. Dara Eklund. Wheaton, IL.: Theosophical Publishing House, 1991. Pp. xiii,
633.
67
Dynamics of the Psychic World. Comp. Lina Psaltis. Wheaton, IL: Theosophical
Publishing House, 1972. Pp. xvii, 132.
The Esoteric Writings. Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1980. Pp. 500.
From the Caves and Jungles of Hindostan. Trans. Boris de Zirkoff. Collected Writings
series. Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1975. Pp. lvii, 719.
H. P. Blavatsky, On the Gnostics. Comp. H. J. Spierenburg. San Diego, CA: Point Loma
Publications, 1994. Pp. xiv + 308.
H. P. Blavatsky to the American Conventions, 1888–1891. With a historical perspective
by Kirby Van Mater. Pasadena, CA: Theosophical University Press, 1979.
H.P.B. Speaks: Letters Written by H. P. Blavatsky from 1875 Onwards, H.P.B.’s Diary for
1878, and Some Extracts from Scrapbook No. 1. 2 vols. Ed. C. Jinarajadasa. Adyar, Madras:
Theosophical Publishing House, 1950–1. Pp. xii, 248 + xix, 181.
H.P.B. Teaches: An Anthology. Comp. Michael Gomes. Adyar, Madras: Theosophical
Publishing House, 1992.
The Inner Group Teachings of H. P. Blavatsky to Her Personal Pupils (1890–91). Comp.
Henk J. Spierenburg. 2d ed. rev. and enlarged, with an introduction by Daniel H. Caldwell
and Henk J. Spierenburg. San Diego: Point Loma Pubs, 1995. Pp. xxxvi, 254.
Isis Unveiled: A Master-Key to the Mysteries of Ancient and Modern Science and Theology.
2 vols. Ed. Boris de Zirkoff. Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1994. Pp. [63],
[vi], xlv, 657 + [4], [vi], iv, 848.
The Key to Theosophy. Photographic reproduction of the original edition of 1889. Los
Angeles: Theosophy Co., 1962. Pp. xii, 310.
The Key to Theosophy: An Abridgement. Ed. Joy Mills. Wheaton, IL.: Theosophical
Publishing House, 1992. Pp. xv, 176.
The Letters of H. P. Blavatsky. Vol. 1. Ed. John Algeo. “H. P. Blavatsky, Collected
Writings.” Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, Quest Books, 2003. Pp. xix, 634.
The Letters of H. P. Blavatsky to A. P. Sinnett. Ed. A. T. Barker. 1925; reprint Pasadena,
CA: Theosophical Univ. Press, 1973. Pp. xvi, 404.
“Mistaken Notions on the Secret Doctrine.” Lucifer 6 (June 1890): 333–5. Also in
Collected Writings 12:234–7; and appendix 4 of this course.
The New Testament Commentaries of H. P. Blavatsky. Ed. H. J. Spierenburg. San Diego:
Point Loma Pubs., 1987. Pp. xiv, 343.
The Right Angle: H. P. Blavatsky on Masonry in Her Theosophical Writings. Comp.
Geoffrey A. Farthing. London: Theosophical Publishing House and Blavatsky Trust, 2003.
Pp. [iv] + 83.
The Theosophical Glossary. Photographic facsimile of the 1892 edition. Los Angeles:
Theosophy Co., 1973.
68
Transactions of the Blavatsky Lodge of the Theosophical Society: Discussions on the
Stanzas of the First Volume of The Secret Doctrine. 1890–1; reprint Covina, CA:
Theosophical Univ. Press, 1946. Pp. [6], 118.
The Voice of the Silence, Being Chosen Fragments from the “Book of the Golden
Precepts.” For the Daily Use of Lanoos (Disciples). Facsimile reprint of the original
edition of 1889. With an introduction, “How The Voice of the Silence Was Written” by
Boris de Zirkoff, and an index. Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1992. Pp.
40a, xiv, 122.
F ORRÁSMUNKÁK :
The Anugita. Trans. K. T. Telang. 1882. Pp. 176.
The Book of Enoch the Prophet. Trans. Richard Laurence. Pp. 235.
Chaldean Account of Genesis. Trans. George Smith. 1876. Pp. 340.
The Desatir. Trans. Mulla Firuz Bin Kaus. 1818. Pp. 190.
The Divine Pymander of Hermes Trismegistus. Trans. John Everard. 1650. Pp. 140.
The Eleusinian and Bacchic Mysteries. By Thomas Taylor. Annotated by Alexander

Wilder. Pp. 192.
The Gnostics and Their Remains. By C. W. King. 1864. 2d ed. 1887. Pp. 466.
Iamblichus: On the Mysteries. Trans. Thomas Taylor. 1821. Pp. 400.
Key to the Hebrew-Egyptian Mystery in the Source of Measures. By J. R. Skinner. 1875. Pp.
324.
The Lost Fragments of Proclus. Trans. Thomas Taylor. 1825. Pp. 128.
Mythical Monsters. By Charles Gould. 1886. Pp. 412.
The Origin and Significance of the Great Pyramid. By C. S. Wake. 1882. Pp. 102.
The Pythagorean Triangle. By George Oliver. 1875. Pp. 237.
Qabbalah. By Isaac Myer. 1888. Pp. 499.
Sacred Mysteries among the Mayas and the Quiches. By Augustus Le Plongeon. 1886. Pp.
200.
69
E GYÉB , HIVATKOZOTT MŰVEK :
Carroll, Lewis. The Annotated Alice. Ed. Martin Gardner. New York: Potter, 1960. Pp.
352.
Hawking, Stephen W. A Brief History of Time. New York: Bantam, 1988. Pp. x, 198.
Kuhn, Thomas S. The Structure of Scientific Revolutions. 2nd ed. enlarged. Chicago: Univ.
of Chicago Press, 1970. Pp. xii, 210.
Ouspensky, P. D. Strange Life of Ivan Osokin. 1947; reprint New York: Hermitage, 1955.
Pp. [2], 166.
Toynbee, Arnold J. A Study of History. 2 vol. abridged ed. London: Oxford Univ. Press,
1946–57. Pp. xiii, 617 + xiii, 414.
Wei, Henry, trans. The Guiding Light of Lao Tzu: A New Translation and Commentary on
the Tao Teh Ching. Wheaton, IL: Theosophical Publishing House, 1982. Pp. xii, 234.
70
2. FÜ GGELÉ K: OLDALSZÁ MOZÁ SOK MEGFELELTETÉ SE
(A TT eredeti kiadá sa és az „adyari kiadá s” oldalszámozá sá nak megfeleltetése. Eredeti

formá já ban érdektelen a TT magyar vá ltozata és e fordítá s olvasó ja számá ra, ezért
magyarra fordítá sá nak nincs értelme. Ha a TT magyar kiadá s megszü letik, az adyari kiadá s
helyett ahhoz érdemes lehet majd ezt a megfeleltetést elkészíteni.)
71
3. FÜ GGELÉ K: A BOWEN JEGYZETEK
A „T ITKOS T ANÍTÁS ” ÉS A NNAK T ANULMÁNYOZÁSA .
Az alá bbiakban kö zö lt napló jegyzet kivonatos részleteket ad HPB kivá lasztott
tanítvá nyainak 1881-1891 kö zö tt adott tanítá saibó l, és abbó l a vastag kéziratkö tegbő l
szá rmazik, melyet apá m hagyott há tra, aki e tanítvá nyok egyike volt.
 P. G. B. Bowen
[Első alkalommal megjelent a Theosophy in Ireland hasá bjain az 1932. évfolyam januá r-
má rciusi számá ban. Az itt kö zö lt vá ltozat angol eredetijének forrá sa: An Invitation to the
Secret Doctrine (Pasadena CA.: Theosophical University Press, 1988), 1-6 oldal. A szö gletes
zá ró jelben olvasható megjegyzéseket a jelen mű ben a tanulmá nyozá s megkö nnyítésére
adtuk hozzá.]
[Első témakör: A Titkos Tanítás mint tekintély]
[1. A jegyzetek keletkezéséről.] HPB a mú lt héten kü lö nö sen érdekesen beszélt a TT-
ró l. Jó lesz, ha megpró bá lok rendet teremteni és biztonsá gosan papírra vetni, amíg frissen
az emlékezetemben van. Amint ő maga mondta el, lehet, hogy harminc-negyven év mú lva
valaki szá má ra hasznos lehet. [A jegyzetek 1891-ben szü lettek, és 1932-ben kerü ltek
nyilvá nossá gra, azaz valamivel tö bb, mint 40 évvel késő bb.]
[2. A könyv és a tanítás.] Elő szö r is tehá t, a TT csupá n igen kicsiny tö redéke az
ezoterikus tannak, amit az Okkult Testvériség magasabb tagjai ismernek. Csak annyi van
benne – mondta –, amennyit a vilá g a kö vetkező évszá zadban be tud fogadni. Ebbő l
felmerü lt egy kérdés, amit a kö vetkező képpen magyará zott meg: -
[3. A könyv mely többet tartalmaz, mint amiről írója tud, önállóságot követel az
olvasójától] A „vilá g” a személyes természetében élő embert jelenti. Ez a „vilá g” a Titkos
Tanítá s két kö tetében meg fogja talá lni mindazt, amit legmagasabb fokú értelmével
megérthet, de nem tö bbet. Azonban ezzel nem azt akarta mondani, hogy a tanítvá ny, aki
nem „a vilá gban” él, ne talá lhatna sokkal tö bbet a kö nyvben, mint amennyit „a vilá g” talál.
Minden forma, még a legkezdetlegesebb is, rejtve magá ban hordja „teremtő jének” arcképét.
Ugyanígy valamely szerző mű ve is, aká rmilyen homá lyos, tartalmazza a szerző tudá sá nak
rejtett képét. Ebbő l a mondá sá bó l arra kö vetkeztetek, hogy a TT-nak mindent magá ban kell
foglalnia, amit HPB tud, és még sokkal tö bbet is, hiszen nagy része olyan emberektő l
szá rmazik, akiknek tudá sa sokkal, de sokkal nagyobb az ö vénél. Rá adá sul félreérthetetlenü l
utal arra, hogy má svalaki esetleg talá lhat benne olyan tudá st is, amivel ő maga nem
rendelkezik. Izgalmas gondolat, hogy talá n még én is lelhetek HPB szavaiban olyan
ismeretet, amirő l ő maga nem tud. Sokáig foglalkozott ezzel a gondolattal. X késő bb ezt
mondta: „Ú gy lá tszik, HPB kezd elbizonytalanodni”, ami alatt, azt hiszem azt értette, a sajá t
tudá sá ba vetett bizalmá t. De .... és ...., meg én is talá n jobban értjü k, mit akart mondani.
Kétségtelenü l azt mondja, hogy ne horgonyozzunk le sem ná la, mint végső tekintélynél, sem
senki má sná l, hanem teljesen sajá t bő vü lő érzékeléseinkre bízzuk magunkat.
72
[4. Megerősítés.] (Késő bbi jegyzet a fentiekhez: Igazam volt. Egyenesen megkérdeztem,
és ő mosolygott és bó lintott. Megéri, hogy az ember elnyerje az ő jó vá hagyó mosolyá t! –
(Alá írá s) Robert Bowen.]
[Második témakör: A Titkos Tanítás tanulmányozásának módja]
[5. Bevezetés.] Végre sikerü lt rá vennü nk HPB-t, hogy mutassa meg a helyes utat a Titkos
Tanítá s tanulmá nyozá sá hoz. Hadd írjam le, amíg jó l emlékszem rá .
[6. Négy kulcsfontosságú bekezdés.] Ha – mondta – a TT-ú gy olvassuk, oldalró l oldalra,
mint bá rmely kö nyvet, abbó l csak zű rzavar keletkezhet. Ha évekbe telik is, az első dolog az,
hogy némileg felfogjuk az ELŐ SZÓ ban megadott „Há rom alapvető elvet” [1: 13-30]. Kö vessü k
ezeket nyomon az Ismétlésben – az I. kö tet (I. rész) Ö SSZEFOGLALÁ Sban [1: 272-78] lévő
szá mozott tételeket. Azutá n vegyü k az BEVEZETŐ JEGYZETEKet és a UTÓ SZÓ t a II. kö tetbő l.
[7. A Fajok egymást követik, de mégis mind egyszerre jelen vannak.] HPB nagyon
hatá rozottan nyilatkozik a fajok és alfajok eljö vetelével kapcsolatos tanítá s fontossá gá ró l
(ami a UTÓ SZÓ ban olvasható ). A szoká sosná l nyíltabban mondta ki, hogy voltaképpen nincs
olyasmi, mint a fajok leendő „eljö vetele”. „Nincs sem ELJÖ VETEL, sem ELMÚ LÁ S, hanem
csakis ö rö k KELETKEZÉ S” – mondja. A negyedik gyö kérfaj még mindig él. É s él a harmadik
és a má sodik és az első is – vagyis megnyilvá nulá saik jelen vannak a mi mostani anyagi
síkunkon. Azt hiszem, értem, mit akar mondani, de képtelen vagyok szavakban kifejezni.
Ugyanígy itt van a hatodik alfaj, a hatodik és a hetedik gyö kérfaj, ső t még a jö vendő KÖ RÖ K
emberei is. Elvégre ez érthető . A tanítvá nyok, a Testvérek és az Adeptusok nem lehetnek a
hétkö znapi ö tö dik alfaj emberei, mert a faj a fejlő dés egyik állapota.
[8. Veszélyek és téveszmék a Fajokkal kapcsolatban.] A tekintetben azonban nem
hagy semmi kétséget, hogy ami az emberiség tö megeit illeti, (idő ben és térben) évszá zadok
vá lasztanak el még a hatodik alfajtó l is. Ú gy lá ttam, hogy HPB kü lö nö s aggá lyossá ggal
hangsú lyozta ezt a pontot. Homá lyosan utalt azokra a „veszélyekre és ká prá zatokra”,
amelyek abbó l a gondolatbó l szá rmazhatnak, hogy az ú j faj megjelenése a vilá gon má r
bizonyosan kü szö bö n áll. Szerinte egy-egy alfaj idő tartama az emberiség nagy részére a
csillagá szati évvel esik egybe (a Fö ld forgá stengelye dő lésszö gének ingadozá sa á ltal az égen
leírt kö r – kö rü lbelü l 25000 év). Ez pedig ugyancsak késő bbre teszi még az ú j faj
megjelenését. [E jegyezetek papírra vetését kö vető évszá zadban, nem sokkal az utá n, hogy
nyilvá nossá gra hozták ő ket, Németorszá gban hatalomra kerü lt Hitler, és a ná ci eszmék
megalkotó i a maguk „felső bbrendű fajró l” kiagyalt elképzelései alá tá masztá sa végett
kiforgattá k a fajokkal kapcsolatos tanítá st. HPB „kü lö nö s aggá lyossá ga” talá n ennek
elő érzetbő l fakadt.]
[Harmadik témakör: Alapelvek]
[9. Bevezetés.] Az elmú lt há rom hétben figyelemre méltó témá nk volt, a TT-t
tanulmá nyoztuk. Rendbe kell szednem és leírnom a feljegyzéseimet, mielő tt elveszíteném
azokat.
[10. A Tanítás folyamat, nem végeredmény.] HPB nagyon sokat beszélt az „ALAPVETŐ
ELVEKrő l”. Azt mondja: Ha valaki azt képzeli, hogy kielégítő képet kap a vilá gegyetem
73
felépítésérő l a TT-bó l, akkor annak tanulmá nyozá sa csak megzavarja. Az nem azért író dott,
hogy ilyen végső véleményt mondjon ki a létezésrő l, hanem hogy AZ IGAZSÁ G FELÉ
VEZESSEN. Ezt az utó bbi kitételt sokszor megismételte.
[11. A Titkos Tanítás exoterikus és ezoterikus értelmezései] Hiá bavaló , ső t anná l is
rosszabb, ha elmegyü nk olyanokhoz, akiket haladott tanulmá nyozó knak képzelü nk –
mondta – és arra kérjü k ő ket, hogy „fordítsá k le” nekü nk a TT-t. Nem tudják megtenni. Ha
meg is kísérlik, nem adhatnak tö bbet szá raz exoterikus értelmezésnél, ami tá volró l sem
hasonlít az IGAZSÁ Gra. Ha ezt a fordítá st fogadjuk el, akkor merev elképzelésekhez
horgonyozzuk le magunkat, holott az IGAZSÁ G tú l van minden általunk megfogalmazható
vagy kifejezhető elképzelésen. Az exoterikus értelmezésekkel minden rendben van, és ő
nem is ítéli el, ameddig csak kezdő k szá má ra szó ló ú tmutatá sokként haszná ljá k azokat, és a
kezdő k nem is fogadjá k el ennél tö bbnek. Persze sokan, akik a Teozó fiai Tá rsulatban
vannak, vagy még késő bb fognak csatlakozni, potenciá lisan képtelenek tú llépni a
kö zö nséges exoterikus fogalmakon. Vannak és lesznek azonban má sok is, és számukra HPB
a TT megkö zelítésének kö vetkező és helyes ú tjá t jelö li ki.
[12. Az Igazság földjén nem vezetnek utak.] Ú gy kö zelítsétek meg a TT-t – mondja –,
hogy nem remélitek tő le a létezés végső igazsá gá t és semmi má s gondolatotok ne legyen,
csak az, hogy milyen messzire vezethet el az Igazsá g FELÉ . Lá ssá tok a tanulmá nyban az
elme gyakorlá sá nak és fejlesztésének olyan mó djá t, amelyet má sféle tanulmá nyok soha nem
adnak meg. Tartsá tok be a kö vetkező szabá lyokat:
[13. Négy alapvető eszme.] 1. Aká rmit tanulmá nyozunk is a TT-ban, a fogalomalkotá s
alapjaként tartsuk észben a kö vetkező eszméket.
[14. Az Egység kettős aspektusa] (a) MINDEN LÉ TEZŐ ALAPVETŐ EGYSÉ GE. Ez az
egység nagyon kü lö nbö zik az egység hétkö znapi fogalmá tó l – mint amikor azt mondjuk,
hogy valamely nemzet vagy hadsereg egységes, vagy hogy ezt a bolygó t azzal a bolygó val
má gneses erő vonalak foglaljá k egységbe, vagy má s effélét. A tanítá s nem errő l szó l. A
létezés EGY, nem pedig egymá shoz kapcsoló dó dolgok ö sszessége. Alapjá ban véve
EGYETLEN LÉ TEZŐ van. Ennek a LÉ TEZŐ nek két megjelenése van, egy pozitív és egy
negatív. A pozitív a szellem, vagy a TUDATOSSÁ G. A negatív az ANYAG a tudatossá g eszkö ze,
alanya. Ez a Létező első dleges megnyilvá nulá sá ban az Abszolú tum. Mivel abszolú t, semmi
nincs rajta kívü l. Ő a TELJES-LÉ TEZŐ . Oszthatatlan, kü lö nben nem volna abszolú t. Ha egy
részét el lehetne kü lö níteni, a megmaradó rész nem volna abszolú t, kü lö nben rö gtö n
felmerü lne az Ö SSZEHASONLÍTÁ S kérdése kö zte és az elkü lö nített rész kö zö tt. Az
ö sszehasonlítá s nem fér ö ssze az abszolú t semmilyen fogalmá val. Vilá gos tehá t, hogy ennek
az alapvető EGYETLEN LÉ TEZÉ S vagy Abszolú t Létező kell hogy legyen a VALÓ SÁ G minden
létező formá ban.
[15. A teozófia azoknak szól, akik tudnak gondolkodni.] Azt mondtam, hogy nekem ez
ugyan vilá gos, de nem hiszem, hogy minden alosztá ly fel tudná fogni. „A teozó fia” –
mondotta erre – „azoknak való , akik tudnak gondolkozni, vagy akik rá tudjá k kényszeríteni
magukat a gondolkodá sra, nem a lusta észjá rá sú ak számá ra”. HPB mostaná ban nagyon
elnéző lett. Régebben az á tlag tanuló kat csak így nevezte: “Tö kfilkó k”.
74
[16. Mi vagyunk az Egység.] Az atom, az ember, az Isten – mondotta – mindegyik kü lö n-
kü lö n és együ tt is végső elemzésben, VALÓ DI EGYÉ NISÉ GEIK tekintetében Abszolú t
Létező k. Ezt a gondolatot mindig ott kell tartanunk elménk há tsó szegletében, hogy alapul
szolgá ljon minden elképzelésnek, ami a TT tanulmá nyozá sá bó l szü letik. Abban a
pillanatban, amikor megfeledkezü nk ró la (és ez igen kö nnyen megtö rténhet, ha valaki az
ezoterikus bö lcselet sok bonyolult aspektusá val foglalkozik), felü lkerekedik a KÜ LÖ NÁ LLÁ S
gondolata, és tanulmá nyozá sunk értékét veszíti.
[17. Minden anyag élő; tudat és anyag összekapcsolódnak.] (b) A má sodik észben
tartandó eszme az, hogy HOLT ANYAG NINCS. Minden egyes atom él. Nem is lehet
má sképpen, hiszen minden atom maga is Abszolú t Létezés. Ezért nincs olyasmi, mint az éter
„terei” vagy akasha, vagy nevezzü k, ahogyan akarjuk, ahol angyalok és elementá lok
fická ndoznak mint pisztrá ngok a vízben. Ez a kö zkeletű elképzelés. Az igazsá gnak megfelelő
az, hogy az anyag bá rmely szintjén lévő minden atom maga is egy-egy É LET.
[18. Az Egész jelen van minden részben.] (c) A harmadik alapvető és észben tartandó
elő tt tartandó eszme az, hogy az ember a MIKROKOZMOSZ. Mivel pedig az, a mennyek
ö sszes hierarchiá i léteznek benne. A való sá gban azonban nincs sem makrokozmosz, sem
mikrokozmosz, csak EGY LÉ TEZÉ S van. A nagy és kicsiny csak akkor nagy és kicsiny, ha
korlá tozott tudat szemléli.
[19. A Nagy Hermészi Axióma mint szintézis .] (d) A negyedik és utolsó alapvető eszme
az, amelyet a Nagy Hermészi Axió ma fejez ki. Ez voltaképpen ö sszegezi és egységbe foglalja
az ö sszes tö bbit.
[20. Az Axióma: a kozmosz rendje egyszerre a hatalom hierarchiája és az

egyenlőség szövevénye.]
Miként belü l, ú gy kívü l;
Miként a nagy, ú gy a kicsi;
Miként fenn, ú gy alant;
Csupá n csak EGY É LET és TÖ RVÉ NY van;
É s aki mű kö dteti, az EGY.
Semmi sem belső , semmi sem kü lső ;
Semmi sem nagy, semmi sem kicsi;
Semmi sem emelkedett, semmi sem alantas
Az Isteni Rendben.
[21. E négy eszme mindenben felismerhető.] Mindegy, mit tanulmá nyozunk a TT-ban,
ezekkel az alapvető elvekkel kell ö sszhangba hoznunk, ezekhez kell viszonyítanunk.
75
[22. A gondolkodás megváltoztatja az agyat.] Megemlítettem, hogy az efféle mentá lis
gyakorlat bizonyá ra roppant kimerítő . HPB mosolygott és bó lintott. Az ember ne legyen
bolond – mondta – és ne kergesse magá t a bolondok há zá ba azzal, hogy mindjá rt az elején
tú l sokat akar elérni. Az ember agya az éber tudat eszkö ze és minden kialakított tudatos
mentá lis kép az agy atomjainak vá ltozá sá t és megsemmisü lését jelenti. A mindennapi
szellemi tevékenység az agyban jó l kitaposott ö svényeken halad, és nem kényszerít hirtelen
alkalmazkodá sra és anyagá nak pusztítá sá ra. Ez az ú jfajta szellemi erő feszítés azonban
nagyon má st kívá n – „ú j agybeli utak” kiépítését, az agy apró sejtjeinek má s rendbe á llítá sá t.
Ha ezt meggondolatlanul erő szakoljuk, komoly fizikai ká rosodá st okozhatunk az agyunknak.
[23. A dzsnâna jóga mint folyamat kiterjeszti az elmét, mentális képeket használva
túllép az elmén.] A gondolkodá snak ez a mó dja – mondta – az, amit Indiá ban dzsnâ na
jó gá nak neveznek. Amint az ember elő re halad ebben a jó gá ban, azt veszi észre, hogy
elképzelések merü lnek fel, amelyeket, bá r tudatosak, nem tud kifejezni, sem pedig bá rmiféle
mentá lis képpé alakítani. Idő vel ezek a elképzelések mentá lis képekké alakulnak. Ekkor kell
nagyon vigyá zni, és nem szabad engedni, hogy félrevezessen az az elképzelés, hogy ez az
ú jonnan ö sszeá llt és csodá latos kép szü kségszerű en a való sá got á brá zolja. Nem á brá zolja
azt. Ha az ember tová bb dolgozik, azt lá tja, hogy az egykor csodá lt kép fakó és elnagyolt lesz,
míg végü l egészen eltű nik, vagy az ember elveti magá tó l. Ez megint veszedelmes pont, mert
az emberben egy idő re ű r támad, nincs semmi elképzelés, amire támaszkodhatna és az
ember kísértésbe eshet, hogy jobb híjá n az elvetett képet felelevenítve abba kapaszkodjon.
Az igaz tanulmá nyozó azonban nyugodtan tová bb dolgozik, és tapasztalja, hogy hamarosan
ismét formá t még nem ö ltö tt felvillaná sok jö nnek, amelyekbő l idő vel az elő ző nél nagyobb és
szebb képek keletkeznek. Á m a tanuló mostmá r tudni fogja, hogy soha semmiféle kép nem
á brá zolhatja az IGAZSÁ GOT. Ez a legutó bbi csodá latos kép is megfakul és elenyészik,
csakú gy, mint a tö bbi. É s ez így megy tová bb, amíg végü l az ember felü lemelkedik az
elméjén és az elme képein, és belép, ismerő jévé vá lik a FORMA-NÉ LKÜ LI vilá gnak,
amelynek minden forma csak leszű kített visszatü krö ző dése.
[24. A Titkos Tanítás tanulmányozása egyfajta dzsnâna jóga – az igazi út a nyugati
embernek.] A Titkos Tanítá s igaz tanulmá nyozó ja egy Dzsnâ na Jó gi, és a jó ga ezen ú tja az
Igaz Ú t a nyugati ember számá ra. A Titkos Tanítá s azért szü letett, hogy jelző karó kként
vezesse ő t ezen az Ú ton.
[25. A Valóság szavakkal nem közölhető.] (Késő bbi megjegyzés: Felolvastam HPB-nek
tanítá sa ezen megfogalmazá sá t és kérdeztem, jó l értettem-e ő t. Buta tö kfilkó nak nevezett,
ha azt képzelem, hogy szavakkal bá rmit is helyesen ki lehet fejezni. De mosolygott és
bó lintott, és azt mondta, hogy igazá n jobban megértettem, mint valaha bá rki má s, ső t
jobban, mint ő maga meg tudta érteni.)
[Összefoglalás]
[26. A tanítvány kötelessége.] Nem is tudom, miért írom le mindezt. Á t kellene adni a
vilá gnak, de én tú l ö reg vagyok hozzá . Olyan gyermeknek érzem magam HPB mellett, pedig
életkort tekintve hú sz évvel idő sebb vagyok ná la.
76
[27. Tudás a szavakon túl.] Amió ta két évvel ezelő tt talá lkoztunk, HPB nagyon
megvá ltozott. Elképesztő , mennyire erő sen tartja magá t sú lyos betegségében. Ha semmit
sem tudna és semmit sem hinne, HPB akkor is meggyő zné az embert, hogy ő olyasvalaki, aki
messze és tú l van teste és elméje fö lö tt. Ú gy érzem, kü lö nö sen ezen utolsó ö sszejö vetelek
idején, amió ta testileg annyira elesetté vá lt, hogy egy má sik és magasabb vilá gbó l kapjuk a
tanítá sokat. Mintha éreznénk és TUDNÁ NK, amit mond, nem pedig testi fü leinkkel hallaná nk
azt. X tegnap este kö rü lbelü l ugyanezt mondta.
1891. á prilis 19.
Robert Bowen s.k., a Kirá lyi Haditengerészet parancsnoka
77
4. FÜ GGELÉ K: TÉ VES ELKÉ PZELÉ SEK A TITKOS TANÍTÁ SRÓ L
(Az alá bbiak Levelezés címszó val a Lucifer 6. szá má ban (1890. jú nius) lá ttak napvilá got,
a 333-335. oldalon. A bekezdések szö gletes zá ró jeles szá mozá sa e kö nyv adaléka.)
[1.] A Titkos Tanítá s megjelenésétő l kezdve a teozó fiá t tanulmá nyozó k (az okkult
tudomá nyok belső kö reinek tagjait kivéve) arró l panaszkodtak, hogy a mű tanítá sai nem
kielégítő ek szá mukra. Egyikü k - hogy egy terjedelmes, elvakult gyalá zkodá st említsek
egy régi, kíméletlen, ámbá r igazá n jelentéktelen ellenséget idézzek fel – azt veti
szememre, hogy tú l sok tá madá si felü letet hagyok azzal, hogy keveset vettem figyelembe
a modern tudomá ny és modern gondolat (!) témakö rébő l. Egy má sik azt há nytorgatja fel,
hogy magyará zataim nem teljes kö rű ek. Amint mondja:
[2.] “Az utó bbi tíz évben megszállott olvasó ja voltam a teozó fiai irodalomnak. Elolvastam
és ú jra elolvastam a Titkos Tanítá st, ö sszefű ztem kü lö nbö ző bekezdéseinek értelmét, és
semmit sem talá ltam annyira elkedvetlenítő nek, mint amikor az ember ú gy érzi, eljutott
valamely okkult igazsá g megértésének kü szö bére, és a dolog má r épp kezdene tisztá n
alakot ö lteni, amikor az egészet romba dö nti valamilyen exoterikus vallá si vagy filozó fiai
hivatkozá s, kisiklatva ezzel az egész gondolatmenetet és befejezetlenü l hagyva a
magyará zatot... Megérthetjü k a részleteket, de képtelenek vagyunk az eszmét tö mö ren,
egybefü ggő en megragadni, kü lö nö sen ami a Parabrahm (az Abszolú t), az Első és Má sodik
Logosz, szellem, anyag, Fohat, stb. fogalmá t illeti.”
[3.] Ez egyenes és természetes kö vetkezménye az alapvető en téves feltevésnek, hogy én
a Titkos Tanítá s című munká mat bá rmikor is igyekeztem volna ö sszefésü lni korunk
tudomá nyá val, vagy megpró bá ltam volna „okkult ismereteket” elmagyará zni. Akkor (és
mai is) sokkal inká bb a tényekkel tö rő dtem, nem pedig tudomá nyos feltevésekkel. Első és
egyetlen célom volt vilá gossá tenni, hogy minden exoterikus vallá s és filozó fiai irá nyzat –
legyen bá rmilyen régi vagy a legú jabb- az első tő l az utolsó ig pusztá n az ő si „Bö lcsesség
Vallá s” visszhangja volt. Igyekeztem bemutatni, hogy a TUDÁ S FÁ JA csakú gy, mint az
Igazsá g maga, mindig is Egy volt, és hogy bá rmilyen vá ltozatos formá t ö ltsenek is a
lombok és gallyak, a fő á gak és a tö rzs tová bbra is a régi fáé, melynek á rnyéká ban
felcseperedtek és megerő sö dtek a jelenkor emberiségét fö ldü nkö n megelő ző fajok
(mostanra) ezoterikus filozó fiá i.
[4.] Ezt a célkitű zést - amennyire lehetséges - ú gy hiszem sikerü lt teljesítenem a Titkos
Tanítá s első két kö tetével. Nem az ezoterikus tanítá sok okkult filozó fiá já t szá ndékoztam
megmagyará zni, hiszen akkor a „Titkos” annyira maradt volna titkos, mint Pulcinella
titka a színpadró l szétkü rtö lve. Egyszerű en azt akartam kö zzétenni, amit ki lehetett adni,
pá rhuzamba állítva ezt az elmú lt korok és napjaink népeinek dogmá ival, hitvilá gá val.
Mindezt azért, hogy vilá gossá vá ljon ezek eredete, és az, hogy mennyire eltorzultak
mostanra. Ha munká m a vilá g jelenlegi, materialista feltételezések és vallá sellenesség
által uralt állapotá ban tú l korai a széles tö megek szá má ra, há t az a tö megek baja. A
teozó fia komoly tanulmá nyozó i szá má ra nem volt tú l korai - kivéve talá n azokat, akik
78
arra szá mítottak, hogy egy, a má r szinte feledésbe merü lt mú lt és a jelenkor vallá si és
filozó fiai ö sszefü ggéseinek kifinomult rendszerét elemző értekezés olyan kö nnyű
olvasmá ny lehet, mint valami olcsó lektű r az állomá s ú jsá gos bó déjá bó l. Még egyetlen
filozó fiai rendszer is, legyez az Kanté, Herbert Spenceré, Spinozá é vagy Hartmanné, tö bb
évnyi tanulmá nyozá st igényel. Há t akkor egy mű tő l, amely tö bb tucat filozó fiai
eszmerendszert és fél tucat vilá gvallá st hasonlít ö ssze, amelynek a legnagyobb
elő vigyá zatossá ggal kell a gyö kereket felfednie, és emiatt csak néhol tehet utalásokat a
majdan itt-ott kibomló virá gokra – nem lehet azt elvá rni, hogy első olvasá sra felfogható
legyen, ső t még a sokadikra sem, hacsak az olvasó ki nem alakít ehhez egy rendszert a
maga szá má ra. Hogy ez igenis elvégezhető és el is végzik, bizonyítja a „Az Ezoterikus
Iskola Két Tanuló ja”. Ő k most szintetizá lják a Titkos Tanítá st, méghozzá felettébb vilá gos
és érthető mó don ennek a magazinnak a lapjain. Ő k sem értettek tö bbet belő le az első
olvasá s utá n, mint bá rki má s. De kemény elszá ntsá ggal munká hoz lá ttak. Tá rgymutató t
készítettek maguknak, és a tartalmat két– exoterikus és ezoterikus – részre osztottá k,
majd miutá n ezt az elő készítő munká t elvégezték, az első részt kö zkinccsé tették, míg a
má sodikat megtartottá k a maguk tanulmá nyaihoz és haszná latá ra. Miért ne tehetné meg
ugyanezt minden komoly teozó fus?
[5.] A tudá s megszerzésének tö bb mó dja van. (a) Az egyhá z vagy a tudomá ny
diktá tumainak kritiká tlan elfogadá sa; (b) Mindkettő elvetése, és tö rekevés arra, hogy az
ember ö nmaga találja meg az igazsá got a maga számá ra. Az első mó dszer kö nnyű és
tá rsadalmi megbecsü léshez, az emberek elismeréséhez vezet. A má sik nehéz és a
megszokottná l sokkal nagyobb mérvű elkö telezettséget kívá n az Igazsá g irá nt, tová bbá a
kö zvetlen személyes elő nyö k figyelmen kívü l hagyá sá t és rendíthetetlen kitartá st
kö vetel. Így volt ez a régi idő kben, és így van ma is, a kü lö nbség talá n csak annyi, hogy
napjainkban az Igazsá g irá nti ilyen mérvű elkö telezettség ritká bban fordul elő , mint a
régmú ltban. Ami azt illeti, napjaink keleti tanulmá nyozó inak hajlama arra, hogy
figyelmen kívü l hagyjá k sajá t érdekeiket ugyanolyan mérvű , mint amilyen a nyugati
gondolkodá s erő szakossá ga és má s emberek gondolatainak kritizá lá sá ra való hajlama.
[6.] Megkö veteli és elvá rja, hogy az ő „Ö svénye” felszereltessék a modern kor minden
ö nző kényelmével, aszfaltozva legyen, felszerelve gyors vasú tvonalakkal és tá víró val, ső t
még tá vcső vel is el legyen lá tva, amelyen á t kedve szerint, ü lve kísérheti figyelemmel,
amint má sok dolgoznak. É s mikö zben kritizá lja ő ket, a legkö nnyebb mó dot keresi arra,
hogy az okkultista és a teozó fia mű kedvelő tanulmá nyozó ja szerepében tetszelegjen. Az
ezoterikus tudá shoz vezető való di „Ö svény” nagyon má s. A bejá ratá t benő tte a feledés
tü skebokrainak bozó tja, elmú lt korok karikatú rá vá torzult „igazsá gai” kidő lt fá kként
akadá lyozzá k a haladá st, a megvető ö nelégü ltség kö de akadá lyozza a lá tá st, és minden
nagy eszmét a felismerhetetlenségig kiforgattak. Má r pusztá n a kü szö bö n á tlépés is
rendü letlen, gyakran minden kö szö netet vagy elismerést nélkü lö ző , éveken á t tartó
munká t kö vetel. É s ha egyszer sikerü lt a bejá rat tú loldalá ra lépni, a megfá radt vá ndorra
gyö trelmes gyalogú t vá r, mert a keskeny ö svény nyaktö rő , feltérképezetlen és ismeretlen
meredélyeken á t vezet, kivéve azoknak, akik korá bban má r elérték a felhő sapká ba
burkoló zó csú csokat. Így kell elő re haladnia lépésrő l lépésre, minden egyes
centiméterért sajá t erő feszítésével fizetve. Mindig tová bb kell haladnia, kü lö nö s, az
79
idő já rá s által alig kivehető vé koptatott jelekkel vésett ú tjelző k által eligazítva, melyek
jelentését csak menet kö zben értheti meg, mert jaj annak, aki leü lve kényelmesen
kijelenti, hogy „kivehetetlen”. A „Szem Tana” nem má s mint Mája, csakis a „Szív Tana”
emelheti ő t a kivá lasztottak kö zé.
[7.] Csoda há t, ha oly kevesen érik el a kitű zö tt célt, hogy olyan sokan vannak a
meghívottak, de kevesen a kivá lasztottak? Vajon nem ennek adja oká t a Csend Hangjá nak
alá bbi sorai? „Bü szkén mondja az elő bbi: ‘Íme, én tudom’, - azok pedig, akik
alá zatossá gban arattak, halkan hitet tesznek: ‘Így hallám azt’.”9 É s így csak ő k lesznek
kivá lasztottak.
H. P. Blavatsky
9
A magyar kiadá sban: II. tö redék, A Két Ö svény (A ford.)
80

121 Ismerkedes A Titkos Tanitassal

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

121 Ismerkedes A Titkos Tanitassal

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ISMERKEDÉS A TITKOS TANÍTÁSSAL

JOHN ALGEO VEZETÉSÉVEL

F ORDÍTOTTA : M ISKOLCZI G ÁBOR , 2010.

M AGYAR T EOZÓFIAI T ÁRSULAT

Néhá ny szó a tanulmá nyozó hoz........................................................................................................................ 5

1. A Titkos Tanítá s: a Felfedezés Kö nyve.................................................................................................. 7

2. A Kö nyv nagy vonalakban – a címlap.................................................................................................. 12

4. A Titkos Tanítá s szü letésének kö rü lményei..................................................................................... 23

5. A Titkos Tanítá s kiadá sai......................................................................................................................... 26

6. Hogyan olvassuk a Titkos Tanítá st?..................................................................................................... 30

7. A Há rom Alapvető Elő terjesztés........................................................................................................... 33

8. Az 1. kö tet ö sszefoglalá sa......................................................................................................................... 41

9. Bevezető jegyzetek a 2. kö tethez.......................................................................................................... 44

10. Utó szó a 2. kö tethez............................................................................................................................. 48

11. A Titkos Tanítá s má s megismerési mó djai.....................................................................................50

12. Miért tanulmá nyozzuk a Titkos Tanítá st........................................................................................55

1. Fü ggelék: Má s javasolt olvasmá nyok....................................................................................................... 59

2. Fü ggelék: Oldalszámozá sok megfeleltetése.......................................................................................... 68

3. Fü ggelék: a Bowen jegyzetek...................................................................................................................... 69

4. Fü ggelék: Téves elképzelések a Titkos Tanítá sró l..............................................................................75

Ez a kö nyvecske csupá n egy a Titkos Tanítá s sokféle lehetséges megkö zelítései kö zü l.

3. Harmadsorban olyan - forradalmian ú j, kü lö nö s, vagy éppen hihetetlennek tű nő -

4. Negyedszer, a kö nyv tá rgykö reinek sorrendje gyakran véletlenszerű nek tű nik,

A Titkos Tanítá s (TT) fő mű ve Helena Petrovna Blavastkynak, annak a nagyhatá sú orosz

A mahout legelő szö r is hű vö s nyugalommal megvizsgá lta a farkat, ső t

Hallga! ... az aranyfény mérhetetlen ö rvénylésébő l, amelyben a Győ ztes fü rdik,

2. A TT heurisztikus mű nek tekinthető . Mit jelent a heurisztikus szó ? A szó gö rö g

3. Thomas S. Kuhn a The Structure of Scientific Revolutions (A tudomá nyos

6. Olvassa el Hugh Sherman Purpose Beyond Reason (Cél tú l a jó zan észen) c.

„Hol kezdjem, felség? - kérdezte. Kezdd a kezdetén - mondta a Kirá ly -, és leghelyesebb, ha a

Mi is ezt a megkö zelítést alkalmazzuk – legalá bb is kezdetben. Az elején fogjuk kezdeni. A

Gondolkozzon el és keressen példá t má s paradoxonokra az életben.

Lapozzon az Olvasó hoz c. fejezethez és olvassa el a má sodik bekezdést. Miért

A TT két kö tetének címoldalai megegyeznek, kivéve hogy a kö teteknek megvan a maguk

Mi lehet a kapcsolat a kozmetika és a kozmosz szavak kö zö tt? Keresse ki e szavakat egy

2. Lehet a mondá st ú gy értelmezni, hogy a TT nem zavartatja magá t csekélységek

A Dzyan szó szakszkrit dhyana-bó l képzett, melynek jelentése „gondolkodá s,

1. Fogalmazza meg sajá t szavaival, hogy mi ennek a két kö lteménynek az ü zenete?

2. A védikus teremtéshimnuszt (Rigvéda, Mandala, X. 129. 1-7) az eredeti TT egy

„Sem van, sem nincs, nem voltak, sem derü lt egek,

Sem messze nyú ló téres égi boltozat.

Mi az, mi mindent eltakart? Mi volt a rejtő ?

A víz fenéktelen mélysége volt-e az?

Nem volt halá l - s mégsem volt semmi halhatatlan,

Nem volt hatá r az éj és nap kö zö tt. Csak az

É s addig nem volt má s Rajta kívü l.

Sö tétség volt s mindent sű rű kö dbe burkolt

A mély homá ly – a fénynélkü li ó ceá n –

A rejtő méhben rejlő csíra, egy egész

Természet, megpezsdü lt a forrongó melegre.

Így jö tt létre a kezdetekben a Vá gy,

Csírá ja minden eljö vendő nek.

A szívü kkel kutató bö lcsek

Megértették, hogy a Lét a Nemlétbő l ered.

A választóvonal mindent kétfelé osztott:

Honnan, honnan való e nagyszerű teremtés?

Maguk az Istenek késő bb szü lettek -

Ki tudja, honnan jö tt e millió létező ?

Azt, hogy honnan való e nagyszerű teremtés,

Aká r maga akarta, vagy ha néma volt is,

A Legfő bb Lá tnok, Ő , ki fö nt a mennybe tró nol,

Ő tudja azt csupá n - vagy tá n még Ő se tudja.”7

A harmadik idézet: ezt a négysoros versrészletet mindkét kö tetben a „A tudomá ny és a