II.

AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG

A. Az állampolgárság fogalma és szabályozása az Alaptörvényben és a magyar közjogban

Állampolgárság: egy adott állam és az egyén közötti közjogiasodott kapcsolat  nem függ az adott egyén
nemzeti identitásától.
Alapelvek:
Az állampolgárság keletkezésének elve  USA: ius soli azaz területi elv; Magyarország: ius sanguinis
vagyis leszármazási elv (felmenők)
Tényleges kapcsolat elve: hontalanság azt jelenti, hogy egyik államnak sem az állampolgára  ennek
kiküszöbölésére törekednek, a többes állampolgárság azonban nem tilos.
Négy nagy állampolgársági törvény született Magyarországon:

1879 évi L. törvény: leszármazási alapon álló törvény, törvényesen született gyermek kapott apai ágon,
házasságon kívüli gyermek anyai ágon. Vérségi elv alapján állt.
Községi illetőség intézménye: magyar állampolgárnak valamely község közösségéhez tartoznia kellett,
attól függetlenül, hogy hol lakott.

1948. évi LX. törvény és 1957. évi V. törvény: női egyenjogúság, a házasságon belüli és kívüli
gyermekek közötti diszkrimináció megszűnt. Állampolgárság-vesztési jogcímek: a disszidáló embereknek
az állampolgárság megszűnési jogcíme meglegyen. 1957 után ez a jogcím megszűnt.

Az 1989 utáni állampolgársági fejlődés és az 1993. évi LV. törvény:

Az Alkotmány 1989. évi nagy novellája megpróbálta egy cikkben összefoglalni azokat az alapvető
jogokat és lehetőségeket, amelyek a magyar állampolgárokat megkülönböztették az idegenektől. A 2011-
ben elfogadott Alaptörvény már az Alapvetés nevű részében foglalkozik az állampolgárság kérdésével,
mégpedig a G) cikkben. Eszerint születéssel a magyar állampolgár gyermeke magyar állampolgárrá
válik. (2) Magyarország védelmezi állampolgárait. (3) Senkit nem lehet születéssel keletkezett vagy
jogszerűen szerzett állampolgárságától megfosztani.
Az Alaptörvény „Szabadság és Felelősség” részének XIV. cikke őrzött meg a legtöbbet a korábbi
alkotmány 69. §-ból. (1) Magyar állampolgár Magyarország területéről nem utasítható ki, és külföldről
bármikor hazatérhet. Magyarország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet
kiutasítani. Tilos a csoportos kiutasítás. (2) Senki nem utasítható ki olyan államba, vagy nem adható ki
olyan államnak, ahol az a veszély fenyegeti, hogy halálra ítélik, kínozzák vagy más embertelen
bánásmódnak, büntetésnek vetik alá. (3) Magyarország - ha sem származási országuk, sem más ország
nem nyújt védelmet - kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket
hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk,
meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek,
vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott.
Az állampolgárságról szóló törvény kétharmados, avagy sarkalatos törvény.
Nem lehet különbséget tenni a régi ősjonos polgárok és az új „jövevény” állampolgárok között. Segíteni
kell a család állampolgárságának egységét. Már az 1993. évi szöveg is tartalmazott rendelkezést az etnikai
alapú előnyben részesítésről. Volt magyar állampolgár azon leszármazottja kérhette kedvezményes
honosítását, aki magyarnak vallotta magát.

A következő jelentős módosításra 2010-ben került sor, amely megváltoztatta a magyar állampolgárság
addigi koncepcióját. Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője
magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja.
A 2010. évi novella nem tartalmaz területi korlátozásokat.
Jelenleg két jogcímen lehet elveszíteni magyar állampolgárságot – lemondással és visszavonással.
Az első esetben az érintett személy saját elhatározásából történő megszűnési okról van szó, amely azonban
nem csak rajta múlik, mert az érvényességhez az is kell, hogy a köztársasági elnök elfogadja a lemondást.
Az állampolgárságról lemondani csak az államfőhöz intézett nyilatkozatban lehet, mégpedig akkor, ha a
lemondó állampolgár külföldi állampolgársággal is rendelkezik. Ennek célja, hogy senki ne váljon
hontalanná.
A másik megszűnési ok már nem múlik az állampolgár akaratán. A magyar állampolgárság visszavonható
attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan
adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs
helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével.
A rendszerváltás óta a köztársasági elnök dönt állampolgársági kérdésekben. 2000 után az állampolgársági
döntések előkészítése a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Állampolgársági Igazgatóságához
tartozik.

B. A külföldiek egyes csoportjai a magyar alkotmányos rendben, illetve ezen külföldiek jogállása
Magyarországon

A jog szempontjából külföldinek vagy idegennek minősül minden olyan személy, aki nem állampolgára
egy államnak. A külföldiek jogállása egy-egy országban soha nem lehet teljesen uniformizált. Az alapvető
emberi jogok minden külföldinek járnak – még azoknak is, akik illegálisan tartózkodnak az állam
területén (pl. az emberi élethez és méltósághoz való jog, a kínzás tilalma).
Alaptörvény „Szabadság és Felelősség” c. rész XV. cikk (2) bekezdés: „Magyarország az alapvető
jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy
más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti
különbségtétel nélkül biztosítja.”
A 2001. évi LXII. Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról a korábbi Alkotmány 6. §-ának (3)
bekezdésében megfogalmazott „nemzeti felelősségi klauzula” alapján született. Jelenleg az Alaptörvény
így írja körül Magyarország teendőit a határon túli magyarok megsegítése, támogatása kapcsán: Alapvetés
D) cikk: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a
határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja
magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi
önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja
együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”
Genfi egyezmény (1949.08.12.): Státuszok
- menekült: visszaküldés tilalma, a fogadóországban kell benyújtani a kérelmet az emiatti illegális
határátlépést ne büntessék.
Magyarországon menekült az a külföldi, aki faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása,
meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, politikai meggyőződése miatti üldöztetése vagy az
üldözéstől való megalapozott félelme miatt származási országán kívül tartózkodik, és nem tudja,
vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni
(Alaptörvény XIV. cikk (3)).
- oltalmazott: Magyarország oltalmazottként kiegészítő védelemben részesíti azt a külföldit, aki
nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy
származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e
veszélytől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni.
- menedékes: Magyarország menedékesként ideiglenes védelemben részesíti azt a külföldit, aki
Magyarország területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozik, amelyet:
 az Európai Unió Tanácsa ideiglenes védelemre jogosultként elismert, vagy
 az Országgyűlés ideiglenes védelemre jogosultként ismert el,
mivel a csoportba tartozó személyek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború miatt
elmenekülni kényszerültek.
 - befogadott: a magyar jog alapján az a külföldi, aki az állampolgársága szerinti országba
átmenetileg azért nem küldhető vissza, mert ott halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen,
embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve, és nincs olyan
biztonságos harmadik ország, amely befogadja, és nem jogosult sem menekültkénti vagy
hontalankénti elismerésre, sem más védelemre.
Shengeni egyezmény: A schengeni térség és együttműködés alapját 1985. június 14-én aláírt Schengeni
Megállapodás jelenti, amelyet eredetileg Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg és Hollandia
kötött meg azzal a céllal, hogy a belső határokon eltöröljék a határellenőrzést. Magyarország 2007.
december 21-én csatlakozott a Schengeni Egyezményhez, amely jelenleg 24 tagot foglal magába.