UNITÁRIUS

ÉLET
57. ÉVFOLYAM 6. SZÁM
2003. NOVEMBER–DECEMBER

Kéthavonta megjelenõ folyóirat

A TARTALOMBÓL
A fõszerkesztõ jegyzete
Üljük körül az asztalt

Újévi pásztorének
Egyházi hírek
Kereszténység és kultúra
Egy emberséges világért
József Dezsõre emlékezünk
Újra a Budai disputáról

Megemlékezések
Akik elõttünk jártak...
Dobai István (1899–1939)

Egyházközségeink életébõl
Karácsonyi gyermekoldal

Juhász Gyula
KARÁCSONY FELÉ
Szép Tündérország támad föl szívemben …Bizalmas szívvel járom a világot,
Ilyenkor decemberben. s amit az élet vágott,
A szeretetnek csillagára nézek, Behegesztem a sebet a szívemben,
Megáll egy titkos, gyönyörû igézet, És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben. Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedõ beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
 A fõszerkesztõ jegyzete
Üljük körül az asztalt
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm minden
régi és új olvasónkat. Amint arról már valószínûleg
többen is értesültek, Kászoni József fõszerkesztõ
barátunk ez év októberében személyes okokra hi-
vatkozva lemondott tisztségérõl. Az Egyházi Képvi-
selõ Tanács ezt kénytelen volt tudomásul venni. Az
Egyházi Képviselõ Tanácsban Kálnoki Kis Sándor
országos fõgondnokhelyettes úr vállalta magára azt
a feladatot, hogy az új fõszerkesztõt „megkeresi”.
Választása rám esett. Õszintén megmondom: en-
gem teljesen váratlanul ért ez a felkérés. Álmom-
ban sem mertem már ilyenre gondolni. Annál is in-
kább, mert sohasem szenvedtem feladathiányban.
Sõt általában mindig túlzottan „bevállalom” ma-
gam a nehéz feladatokból. Most mégis úgy éreztem,
hogy igent kell mondanom, mert szeretett Egyhá-
zam hív, és talán a jó Isten is azt akarja, hogy ezen a
területen is tegyek valamit egyházamért, testvére-
inkért. Úgy érzem, hogy a mai körülmények között
a legfontosabb az, hogy akik még hiszünk a keresz-
tény erkölcs és hit embert nemesítõ, megtisztító és
megújító erejében, legalább egyházunk keretein be-
lül érezhessük magunkat otthon, mert otthonunk-
ból lassan a médiák már kiüldöznek minket és a
még bennünk élõ nemes, örök, emberi gondolato-
kat. Mi lélekszámunkat tekintve valóban egy
kislétszámú, és az ország területén nagyon szétszó-
ródva élõ, de hitében egy nagyon erõs és gazdag egy-
ház vagyunk. Bennünk valamennyiünkben munkál
az a felismerés, sõt inkább erkölcsi kényszer, hogy
nekünk mindig bizonyítanunk kell tehetségünket,
rátermettségünket, alkotókészségünket, más egy-
házak tagjai és az egész magyarság elõtt. Ezért ad-
tunk és adunk ma is annyi kiválóságot e Kár-
pát-medencei kisebb és tágabb hazánknak. Tamási
Áron azt mondta: Azért vagyunk a világon, hogy va-
lahol otthon legyünk benne. Én unitáriusként azt
mondom: azért vagyunk a világon, hogy az értéke-
ket gyarapítsuk benne. Ez az érték lehet a mi egyre
erõsebbé váló hitünk és meggyõzõdésünk, hogy
amit itt a Földön elvégzünk az Istennek, a mi Te-
remtõ Atyánknak is kedvére való dolog. Egyébként
milyen célból küldött volna ide bennünket a Földre?
Csak azért, hogy óvjuk, építsük, szépítsük, neme-
sítsük. Mi magyarok hiszünk abban, hogy a jó Isten
jókedvében teremtette ezt a kis országot, ezért is ál-
dotta meg annyi szépséggel és gazdasággal.
A lap jövõjével kapcsolatban nem forgatok fejem-
ben túlzottan nagy reformterveket, mert úgy érzem,
hogy ilyenekre nincsen szükség. A lapot eddig is na-
gyon jónak tartottam, és tartom ma is, amiért köszö-
net illeti a leköszönõ fõszerkesztõt, Kászoni József
atyánkfiát, de vele együtt Balázsi László felelõs szer-
kesztõ és Léta Sándor fõszerkesztõ-helyettes urakat
is. Lényegében hármójuk érdeme, hogy a lap ilyen
szintre jutott. Továbbra is számítok mindhármójuk
2 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
segítségére. Kászoni atyánkfiától elsõsorban teológiai
írásokra, valamint a nemzetközi unitárius egyházi
élet eseményeirõl szóló tudósításaira. Ha a lappal
kapcsolatban némi kritikai észrevételt kellene ten-
nem, csak azt tudnám felhozni, hogy a lapot eddig fõ-
leg eseménykrónika profil jellemezte. Vagyis az egy-
ház keretein belül történt események hû – de
értelemszerûen utólagos – krónikása volt. Én egy ki-
csit élõbbé szeretném tenni a lapot azzal, hogy híve-
ink, olvasóink felé is szeretnék fordulni. Szorosabb,
élõbb kapcsolatot építve ki az olvasókkal. Tájékozódni
az õket foglalkoztató kérdésekrõl, véleményekrõl, kí-
vánságokról. Éppen ezért egy külön rovatot is indí-
tunk az Olvasók postája címmel, amelybe várjuk az
egyszerû olvasói leveleket is. Szeretném ha többet
tudnánk foglalkozni az otthoni, családi hitoktatás és
hitéleti nevelés kérdéseivel is. Erre vonatkozó cikke-
ket is szeretnénk közreadni, hogy bizonyos életkorok-
ban pl. a 2-4, vagy 6-8 éveseknek hogyan kellene hi-
tünk alapjairól mesélni? Milyen könyveket, írásokat
célszerû nekik felolvasni? Jó lenne, ha az egyház or-
szágos vezetése is kiadna a szülõknek ilyen célból
ajánló füzeteket.
Itt van a nagy ünnepek hónapja december, és benne
a karácsony, amikor illik egymást elhalmozni különbö-
zõ ajándékokkal. Úgy érzem érdemes pár szót ejtenem
errõl is. Mivel szerezhetünk a legnagyobb örömet? Sze-
rintem azzal, ha megtaláljuk a megajándékozandó tit-
kos vágyait. Ezért a karácsony elõtti beszélgetéseink-
ben kutatnunk kell ezeket. Erre is jó az advent! De
nemcsak a kis családi ajándékozásokról kell itt szót ej-
tenünk. Engem már régen foglalkoztat az a kérdés,
hogy ha valaki az esedékes úrvacsoraosztáshoz
felajánlhatja egyházközségének a szükséges bort és
kenyeret, miért ne tehetné meg ezt más ünnepekkor is,
az ünnep fényének emeléshez nyújtott ajándékával?
Hiszen tudjuk: „a jókedvû adakozókat szereti és meg-
jutalmazza az Úr”. Így például el tudnám képzelni,
hogy most decemberben a Mikulás-ünnepen egy család
vállalja magára, hogy az egyházközség kicsinyeinek õ
ajándékozza a Mikulás-csomagokat. Karácsonykor egy
másik család vállalja magára a fenyõfaállítást, vala-
mint annak feldíszítését, egy másik a karácsonyfa alá
való ajándékcsomagok összeállítását. Ugyanígy az õszi
hálaadás ünnepe is sokkal emlékezetesebb lehetne, ha
valóban az Úr asztalára kerülhetnének az adott év ter-
mésének leszebb gyümölcsei – elsõsorban a biblikus
jelentõségû szõlõ – valamint az új kenyér.
Elsõ alkalommal ennyit szerettem volna Önökkel
megbeszélni. Várom véleményüket. Addig is minden-
kinek kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új
Évet kivánok magam és az egész Szerkesztõség nevé-
ben. Az Isten áldása kísérje valamennyiük szeretettel-
jes munkálkodását az ünnepek alatt.
2003. november 26.
 ÚJÉVI PÁSZTORLEVÉL
2004
A tovatûnt óesztendõt búcsúztatva, az
újat köszöntve, áhítattal gondolok vissza
arra a nagyszerû pillanatra, amikor no-
vember 15-én megállhattam a dévai vár
magaslatán, egyházalapító püspökünk,
Dávid Ferenc börtöncellája elõtt, ahol
mintegy ezer unitárius hívõ társaságában
magasztos szellemét idézve tehettem tiszte-
letet, és helyezhettem el a Magyarországi
Unitárius Egyház kegyeletteljes koszorú-
ját.
Úgy érzem, hogy ezen megemlékezés
nagyban hozzájárult, hogy hitemben meg-
erõsödve, próbáljam minden Magyaror-
szágon élõ, és hitét gyakorló unitárius felé
sugározni az õseinktõl örökölt unitárius
hitben való megszentelõdés, és a hivatás-
tudatban való megerõsödés szükségszerû-
ségét, globalizált és szekularizált vilá-
gunkban, a 2004-es esztendõ elsõ óráiban.
Újévi köszöntésemet a Galata levél 5. ré-
sze, 13-ik verséhez szeretném kötni, mely
vers így hangzik: „Ti testvéreim szabad-
ságra vagytok hivatva, csakhogy a
szabadság ürügy ne legyen a testnek,
hanem szeretetben szolgáljatok egy-
másnak!”
Jézus, életünk példaadója, minden
megnyilatkozásában, minden szavával és
minden gondolatával Istent sugározta.
Rövidre szabott élete bizonyságtevés volt
Istenünk nagysága és fensége, valamint az
örök emberhez lehajló jósága, megbocsátó
szeretete és gondviselése mellett. Hitt az
ember szabadságában és a szüntelen fejlõ-
dése áldott lehetõségében. Ebbõl fakadóan
hívta fel az emberek figyelmét, hogy a sza-
badság ürügy ne legyen a testnek, mely
szabadság sajnos mai világunkban mind-
inkább a szabadosság területére siklik át,
hanem inkább az emberek, mint testvérek
éljenek, és egymásnak szeretetben szolgál-
janak.
Csakis az egymást szeretõ és egymásnak
szeretetben szolgáló emberek lehetnek ké-
pesek magasztos cselekedetek végrehajtá-
sára.
Mi, akik az evangéliumi eszmény cselek-
võinek és hirdetõinek valljuk magunkat,
most újév elsõ perceiben Isten felé fordu-
lunk, és neki lélekáldozatot mutatunk be,
magunkévá téve Pál apostol nagyszerû
szavait: „Semmiért se aggódjatok, hanem
imádságban és könyörgésben mindenkor
hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten
elõtt, és Isten békessége mely minden értel-
met meghalad, meg fogja õrizni szíveiteket
és gondolataitokat” (Fil 4,4).
Ugyanakkor Jézus szellemében, meg-
próbálunk felebarátaink felé fordulni, és
nekik szeretetben szolgálni, hogy ebben az
évben is, melyrõl hisszük, hogy az elõzõnél
jobb lesz, megteszünk mindent, hogy a csa-
ládi tûzhelyünk, egyházi közösségünk, fe-
lebarátaink, hazánk és népünk, és minden
jóakaratú ember békességét, jólétét, anyagi
és szellemi gyarapodását, minél teljesebb
mértékben, szüntelenül munkáljuk.
Gondviselõ Egy Istenünk erõsítsen meg
mindannyiunkat, hogy az evangélium
szellemében, egyházalapítónk és hitvédõ
õseink útmutatása szerint, erõs hittel és
példaadó élettel, Jézus-tanítványokká ma-
gasztosulhassunk.
Isten gazdag áldása nyugodjék meg
templomainkon és imaházainkon, lelké-
szeink hitépítõ szolgálatán, híveink áldo-
zatkész lelkületén és áhítatos imádkozá-
sán.
Ilyen gondolatokkal kívánok, mindnyá-
juknak békességet, megértést, egymás
iránti szeretetbõl fakadó szolgálatot, to-
vábbá eredményes áldott új esztendõt.
Atyafiságos üdvözlettel és fõpásztori
szeretettel:
Rázmány Csaba
püspök
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 3
 A SZERETET
Lk 2,11; 1 Kor 16,14
Karácsonyt nevezik a gyermek ünnepének
is. S valóban az is. Mikor a gyermek kimond-
ja ezt a szót: karácsony – kalácsillatot érez,
bongó harangszót hall, fehér angyalokat lát.
Karácsonyt nevezik a család ünnepének
is. Ez az elnevezés is találó. Egyetlen ünnep
se tereli úgy össze a család szétszórt tagjait,
mint a karácsony. A karácsonyi harangok
hívó szava messze hangzik, bérceken s óceá-
nokon túlra, s összegyûjti azokat, akiket a
sors keze elválasztott. Karácsonykor minden
vándorlélek hazafelé tart.
Karácsonyt nevezik még a béke ünnepé-
nek is. Olvastam, hogy nem volt még olyan el-
vadult háború a földön, amely legalább egy
órára ne szünetelt volna karácsonykor...
Karácsony legtalálóbb neve mégis ez: a
szeretet ünnepe. Miért? Azért, mert kará-
csonykor abba a kis jászolbölcsõbe a minden-
ható Isten magát a megtestesült szeretetet
küldte el. Azért, mert azon a misztikus, bol-
dog éjjelen a jó Isten irántunk való nagy sze-
relme szállott alá. Azért, mert a kis Jézussal
új tényezõ lépett be a történelembe, az ember
életébe: a szeretet!
Jézus elõtt is ismerte az ember a szerete-
tet. Akkor is voltak gyermekek, kik szerették
szüleiket, hû barátok, kik a vérpadig kitar-
tottak egymás mellett. Mégis, ez a szeretet
nem volt az igazi!
1. Nem volt elég mély alapja. Gyökérszálai
csak az emberig nyúltak. Jézus fundamentu-
mot adott: Istent. „Szeresd az Istent teljes...”
– A mi szeretetünk az Isten végtelen szerete-
tének a kisugárzása. Azért kell egymást sze-
retnünk, mert az Isten is szeret minket. A jé-
zusi szeretet gyökérszálai tehát Istenhez
nyúlnak, belõle táplálkoznak...
2. Egy másik tulajdonsága az ókori ember
szeretetének az ösztönszerûség volt. Úgy
élte, ahogy magától jött. Jézus tudatosította
e szeretetet. Nem ösztönszerûen kell szeret-
ni, nemcsak úgy magától, ahogy jön, hanem
tudatosan és akarva. Szeretlek, mert akarok
szeretni!
3. Az ókor emberének életében a szeretet
magánügy volt. Szív és szív ügye. A társada-
lomhoz nem volt semmi köze. Jézus a szerete-
tet a társadalom szabályozó törvényévé
emelte. Az emberi együttélés alapja nem a ri-
4 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
deg törvény, nem a paragrafus, nem a sze-
met-szemért elv, nem kényszer és nem érdek,
hanem a szeretet. A szeretet által irányított
társadalmi formát Isten országának nevezte.
4. Az ókorban a szeretet a szavak és cere-
móniák függvénye volt. Elég volt mondani és
ceremónákban kifejezni. Jézus szerint a sze-
retet élmény, az egész embert meghatározó
élmény! Figyeljük csak meg: „Szeresd az Is-
tent teljes szívedbõl, lelkedbõl, elmédbõl és
erõdbõl...” A szeretet tehát a szív, a lélek, ér-
telem és akarat, azaz: az egész ember felada-
ta! Egy író: „Csak az szeret, aki minden porci-
kájával szeret” (Pascal). Aki csak a szívével,
aki csak az eszével, aki csak a testével szeret,
az nem szeret igazán. A szeretet az egész em-
bert igénybe veszi, igényli.
5. Az ókor embere érdekbõl szeretett, ha-
szonból, hogy viszonozzák. Ha nem viszo-
nozzák, akkor nem szeret... Jézus: szeress
érdek nélkül is, ha nem viszonozzák, akkor
is; ha szenvedni kell, ha ráfizetsz, akkor is!
Jézus ezt így fejezte ki: Szeressétek ellensé-
geiteket is!
6. Az ókori ember számára a szeretet
gyakran formaság volt. Jézus szerint a szere-
tet feltétlenül cselekedetet igényel, abban
nyilvánul meg igazán. A szeretet nem egysze-
rû, puszta formaság, hanem cselekedet.
Foglaljuk össze tehát. A Jézus által az elsõ
karácsonykor földre hozott szeretet:
1. Istenbõl táplálkozik;
2. Tudatos és akaratlagos;
3.Nem magánügy, hanem társadalmi
szabály;
4. Nem ceremónia, hanem élmény;
5. Nem érdeket szolgál, hanem önzetlen;
6. Nem formaság, hanem cselekedet.
Ez a szeretet megváltja és megtartja a vi-
lágot, ezért megváltó szeretet a neve. Az
evangélium írója jól tudta ezt, midõn így írt:
Született nektek a megváltó! Jézus tehát
nem a vérével, hanem szeretetével váltotta
meg a világot! A megváltás annyi, mint meg-
változtatás.
(Példák)
Csak az a foglalkozás viszi elõre az életet,
amelyet szeretettel végzünk. Csak az a mun-
ka termékeny... Csak az a beteg gyógyul
meg... Csak az a gyermek nõ emberré, akit
szeretnek. A szeretet hiánya – elvadít. Min-
den megváltozik, másképpen alakul, ha sze-
retünk. Ez a megváltó szeretet. Ez a szeretet
az élet esszenciája. Egy-egy cseppet minden-
be kell adagolni belõle, hogy minden jó le-
gyen.
Egy írást olvastam. A Mars-lakók leszáll-
tak a Földre, s megállapították, hogy náluk
minden tökéletesebb. Egyetlen nagy elõ-
nyünk, hogy szeretni tudunk. Alkudozások
kezdõdtek... Nektek adjuk minden csodadol-
gunkat, csak adjátok cserébe a szeretetet!
Nagy dolog, pótolhatatlan a sze-
retet. Karácsony is azért nagy, mert
a legnagyobbnak a születésnapja
Adjunk hálát érte...
Erõsítsük szívünkben a szeretetet...
Mindenekbe öntsünk egy kis szeretet-
esszenciát...
(Ámen).
Dr. Gellérd Imre
1968. december 26.

Karácsonyi fohász

Jöjj el piciny Jézus

fény a sötétségben,
s hozz egy kis meleget
az emberi szívbe.
Hideg, nyirkos télben
az emberek fáznak.
Hiszen Te is tudod,
oly kevésre vágynak.
Egy baráti szóra,
meleg kézfogásra.
Gyújts egy kis csillagot
a napkeleti égre,
s hozz egy kis gyógyírt
az embertelenségre.

Bandi András, Pécs

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 5

 „Én Istenem, legyek vidám...”
(Beszélgetés Istennel verses gondolatok alapján)
Végtelen Jóság, örök Szere-
tet, gondviselõ Atyám!
Karácsony készül! Alkalmi
angyal szeretnék lenni, mert
„Elindul újra a mese! / Fényt
porzik gyémánt szekere! / Min-
den csillag egy kereke! / Ezer-
egy angyal száll vele! / Jön,
emberek, jön, jön az égbõl / Is-
ten szekerén a mese!” Várako-
zással, készülõdéssel, sok-sok
fáradsággal el szeretnék ér-
kezni oda, ahol ez a mese újra
karácsonyi valóságként beko-
pogtat életembe, életünkbe.
Karácsony készül atyai
jóvoltodból újra ez esztendõ el-
hunytával is, és hallom bizta-
tásodat, hiszen megváltó kará-
csonyokra nem Neked, hanem
nekünk, a porfiának van szük-
ségünk. „Szépek és tiszták le-
gyetek! / Súroljátok föl lelke-
tek, / csillogtassátok kedvetek,
/ legyetek újra GYERMEKEK,
/hogy EMBEREK lehessetek!”/
Mert Te akarod így Atyám,
/„Szívemben Jézus, künn an-
gyal harangoz, / és én újra tisz-
ta, jó gyermek vagyok, / A téli
ködben ismert régi úton / állok
a sugaras Betlehem elõtt, / s a
régi háznak szentelt délibáb-
ját / ringatja elõttem a kará-
csonyi köd.” / Bár lókodi gyer-
mekkorom almája ott a
Hargita alatt, a fehér templom
tövében „elgurult, / s elgurult
az ezüstdió / most eljött a pilla-
nat, / mikor rájuk gondolni jó. /
Aranyalma, ezüstdió / a
messzibõl dalol nekem, / s egy
régi, kialudt gyertyaszál / ki-
gyullad most a szívemen!” /
Ennek a lángnak fényénél, bá-
torító melegénél baktatok to-
vább Karácsony felé, de vi-
gyázva, mert „Ez a mese / már
nem is egészen mese. / Belõle”
a Te szemed „tekint a földre le-
fele” és érzem, hogy engem is
6 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november– december
keres a szemed. Olyan jó néha
angyalt lesni / s angyalt lesve
a csillagok közt „gyermekhit-
tel Karácsonyt várni,” Ünnep-
lõben elébe menni, / mesék ta-
vában megferedni, / s mesék
tavában mélyen, mélyen / ezt a
világot elfeledni. / Mert rút a
világ, fekete, / Vak gyûlölettõl
fekete. / Vak, mint az emberek
szeme: / az égig sem látnak
vele. / Pedig az égbõl lefele /
porzik már a Te szekered! /
„Minden csillag egy kereke, /
ezeregy angyal száll vele,” / s
Te szállsz vele és csillagtük-
röt, mesetükröt nyújt felénk
atyai kezed, hogy így Kará-
csony felé, végre egyszer tiszta
szemmel pillantsunk bele,
hogy megláthassuk, „milyen
szép is minden ember! / Min-
den ember szépségtenger / s
mint a tenger csillagszemmel /
telve vagyok szeretettel…!”/
Ünnepvárásban és ünnep-
lésben nem tagadhatjuk, nem
fordíthatjuk el fejünket a ránk
váró beteljesülés csodálatos él-
ményvilágától. Atyai szerete-
tedet nem utasíthatjuk vissza,
gondviselõ karjaid ölelését
nem téphetjük le magunkról,
mert tönkretesszük a karácso-
nyi csodát. Így is bizonyára fáj
Neked, Atyám, hogy sokszor
nem akarjuk érezni áldó keze-
det, restelljük, és nem nézzük,
s nem hisszük „már a mesét”,
pedig enélkül gyermekekbõl
nem leszünk emberekké.
„Olyan este ez is csak, mint a
többi: / olyan a színe, nyirkos
ködszaga / …valahol szent ti-
tokpalástban / csodát takargat
ez az éjszaka… / Angyalok
húznak a világ fölött. / Hírét
hozzák, hogy földre szállt a
béke! / Megszületett az Igaz-
ság, a Jóság, / akit úgy vár-
tunk: megszületett végre! / Ke-
resik régen bölcsek és kirá-
lyok, / papok, költõk és koldu-
sok. / Világmegváltó konferen-
ciák / várják jöttét és fényes
trónusok! / Megérkezett. Bá-
mulják bamba szemmel / bar-
mok, cselédek, pásztorok. / Ta-
lán van olyan is, aki letérdel / s
valami együgyû imát motyog! /
A jászol fölött fölragyog egy
csillag, / néhány angyal és
gyermek énekel…/”
Köszönöm, Atyám, hogy
részesevé tettél ismét egy gyö-
nyörû ünneplésnek, hogy fe-
lejthetetlen Karácsonyt ké-
szíthettem a rám bízottaknak,
és nemcsak vártam és remél-
tem, hogy áldott ünnep készül-
jön és legyen. Köszönöm, hogy
megerõsítettél abban a hitben,
hogy a Gyermek nélkül nincs
Karácsony, „S emberi lény-
ként, tehetetlenül, / Babusga-
tásra várón ott piheg / A gyer-
mek, a nõ örök anya-álma, /
Szív alatti sötétbõl kicsírázott
/ Rongyba, pólyába, s egy istál-
ló-lámpa / Sugárkörébe…”
Légy áldott, Atyám, hogy en-
gem is megajándékoztál, s bol-
dogan kiálthatok fel: „Gyerme-
ket találtam! / Goromba ágak
az arcomba vernek, / de én me-
gyek tovább, egy kis haranggal
/ viszem a drága hírt az embe-
reknek: / Bennem van, íme,
csengõ és harangdal, / és ben-
nem van a legnagyobb, a Gyer-
mek a fényes jászol, s vala-
mennyi angyal.” / „Mert a
Karácsony nem hagy el soha /
Bûnben és ködben mégis
visszahozza / a kisgyermek
tiszta mosolya!” /
Á M E N.
B. L.
 Egyházi hírek

Emléktábla koszorúzás a Dávid Ferenc utcában

2003. november 12-én, szerdán déli 12 órakor a XI. kerület, Dávid Ferenc utca 2. sz. alatti ház falán
elhelyezett Dávid Ferenc-emléktáblánál népes emlékezõ gyülekezet vett részt a koszorúzáson.
Rázmány Csaba püspök emlékbeszédét követõen Dr. Filipsz Andrea a kerület jegyzõnõje emlé-
kezett meg Dávid Ferencrõl és helyezett el koszorút, majd Dr. Csapody Miklós a XI. kerület or-
szággyûlésiképviselõje emlékezett és koszorúzott. Az egyház koszorúját Sepsi Kovács Éva és Ger-
gely Felicián helyezték el az emléktábla alatt. Majd a Vitézi Rend képviselõi helyeztek el koszorút.
Ezek után Supka Magdolna mûvészettörténész, professzor asszony beszélt az
Aba Novák által készített nagyméretû pannóról, melynek egyik jelenete a Tordán kihirdetett
vallásszabadságot örökíti meg.

A Dávid Ferenc-táblánál elmondott emlékbeszéd

2003. november 12. Textus: János 8, 32.
„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket!”

Ez emléktábla mellett tunk, mindig hozzá

arra a nagyszerû ember- tudtunk adni valamilyen
re emlékezzünk, aki 435 értéket, nemzeti értéke-
évvel ezelõtt megtalálva inkhez, mint az egyetlen
szellemi partnerét, és magyar alapítású vallás,
vele a reformáció, a hit, a az unitárius vallás, ami
vallás összekuszált vilá- nélkül olyan lenne színes
gában megalkottak egy és sokrétû magyar kultú-
olyan törvényt, mely év- ránk, mint csillag nélkül
századokkal megelõzve az éjszaka. Az az érzé-
korát, ma is alapja a val- sem, hogy Dávid Ferenc a
lás- és lelkiismereti sza- távoli csillagok tiszta fé-
badságnak. Dávid Fe- nyébõl merítette magá-
renc és János Zsigmond, nak a megtartó hitet, és
mert róluk van szó, saj- ennek hatása alatt mond-
nos mind ritkábban emlegetett személyiségek a hatta, hogy: „Akiket Isten lelke világosított meg
magyar történelemben és kultúrában. De mi min- azoknak nem szabad hallgatni, és az igazságot
den évben tisztelettel adózunk emléküknek! sem rejthetik el”. Borzasztó lenne olyan világban
Minden alkalmi beszéd, a pillanat élménye. élni, melybõl kihalt a hit, a remény és a szeretet,
Ez az élmény számunkra, unitáriusok számára azok az érzések, melyek Dávid Ferencet egyfolytá-
nem más, mint az a nagyszerû tény, hogy egy egy- ban az igazság keresésére ösztönözték.
szerû és közérthetõ hit több mint négy évszázadon Hitében mellyel megajándékozott, minden kor-
át megtartott az evangélium tiszteletében, Jézus szak önmagát próbálta magasabb, tisztább és ne-
követésében, továbbá nemzetünkben és nem utol- mesebb formában látni, tanításait megtartani, ta-
sósorban nyelvi és vallási kisebbségi létünkben. nácsait követni.
Ha kevesen is vagyunk, mert mi unitáriusok soha Ezt tesszük mi is, mai kegyeletteljes emléke-
nem a mennyiségre, hanem a minõségre alapoz- zõk, e tábla megkoszorúzói. Rázmány Csaba

Dr. Filipsz Andrea a XI. kerület jegyzõnõjének beszéde

Tisztelt Püspök úr, lelkész urak és úrhölgyek,
gondnokok, Tisztelt ünneplõk, barátaim!
Hadd köszöntsem Önöket – unitárius módon –
atyafiságos tisztelettel. Mint Kerületünk Önkor-
mányzatának jegyzõje, az egész Önkormányzat, de
kiemelten a polgármester úr nevében kegyelettel
emlékezem meg – itt a Dávid Ferenc utcában – a
424 éve mártírhalált halt püspökrõl, Dávid Fe-
rencrõl. Mártírhalálát az unitárius vallás
magyarországi elterjesztése miatt mérte rá a ke-
gyetlen sors és árulás. Minden évben e napon – és
e helyen is – meghajtjuk fejünket emléke elõtt.
De a követõknek sem volt könnyû sorsuk!
1568-ban a tordai országgyûlés kimondta ugyan a

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 7

teljes vallásszabadságot, sõt az unitárius vallás
Erdélyben egy idõre a legerõsebbé válhatott, de ké-
sõbb mind jobban és erõsebben üldözték, elnyom-
ták, lehetetlenné tették.
A gyökér, az utánpótlás ma is Erdélyhez kötõdik.
Az unitáriusokra mindig is úgy tekintettek,
mint akik büszkék szabad gondolkozásukra, sza-
badságvágyukra és magyarságtudatukra. S ezek
nem kis dolgok!
Ismeretes küzdelmük, hogy végre a magyar tör-
ténelmi egyházak közé soroltassanak! Ígéretek bõ-
ven hangzottak el... Bízom benne, hogy vágyuk tel-
jesülni fog mihamarább.
Ismeretes küzdelmük, hogy volt egyházi ingat-
lanjaikat minél teljesebben kapják vissza. Itt is
hangzottak el ígéretek. De kerületünkben ennél
jóval több történt s legyünk erre joggal büszkék!
Akik itt állunk talán mihamarabb részt vehetünk
a Budaörsi úti önkormányzati bérleményben a
Bartók Béla egyházközség gyülekezeti termének
avatási ünnepségén!
Dr. Csapody Miklós képviselõ által elmondott
emlékbeszéd
Fõtiszteletû Püspök Úr, kedves emlékezõ Egybe-
gyûltek!
Itt állunk az egyházalapító Dávid Ferenc bu-
dai, XI. kerületi emléktáblája alatt, amelyre im-
már tizedik éve tesszük oda a kegyelet koszorúit.
Ezekkel a virágokkal nemcsak egy hõsi életre, ha-
nem az európai vallásszabadság Erdélyben szüle-
tett eszméjének legelsõ törvényesítésére is emlé-
kezünk.
Annak a könyvnek, amelyet kezemben tartok, s
amely könyvtáram egyik féltett darabja,
Aranyosrákosi Székely Sándor a szerzõje, aki
1839-ben „Kolo’svárt az unitáriusok’ fõoskolájá-
ban hittan’, és ahhoz tartozó tudományok’, ’s nap-
keleti nyelvek’ rendesköz-oktatója, ’s egyházi fõ-
jegyzõ” volt. Helyénvaló tehát, hogy tõle idézzem:
„Az unitárius vallás, mint az Erdélyben virágzó
keresztény hit negyedik és legifjabb leánya leg-
elébb édes testvérei’ sorába az egyesületbe János
’Sigmond alatt 1568. a’ tordai országgyûlésen ik-
tattatott be innepélyesen – ugyanazon évben a’
marosvásárhelyi – 1571. pedig a’ gyulafehérvári
országgyûlésen újra megerõsítetett.”
És amikor Dávid Ferencre emlékezünk, János
Zsigmond fejedelemre és utódaira is gondolunk,
csakúgy, mint az unitarizmus több mint négyszáz
éves értékeire. Mert ezekben az értékekben nem-
csak az a „különös”, hogy egy erdélyi magyar em-
ber, egy, az Istent valóban tûzön-vízen át kutató,
radikális gondolkodó alapított új egyházat, amely
aztán a világon messzire elterjedt. A negyedik ma-
gyar történelmi egyház létrejöttében nemcsak an-
nak magyar születése fontos a nagyvilágnak, de
mindenekelõtt nekünk, hanem fõként mindaz,
8 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
Ismeretes az unitáriusok küzdelme, hogy to-
vábbra is hazánk értékes, megbecsült polgárai le-
gyenek!
Most pedig hadd helyezzem el – ugyancsak
atyafiságos tisztelettel – az Önkormányzat koszo-
rúját!
amit nemcsak a teológia, de a magyar mûvelõdés-
történet, a szellem és a hagyomány is köszönhet az
„unitária vallásnak”.
A templom és az iskola…
Örömmel gondolok arra, hogy a kolozsvári
Brassai Líceumban éppen ma avatják fel az unitá-
riusok János Zsigmond Kollégiumát. Örülünk,
hogy idáig eljutottunk, csodálkoznunk mégsem il-
lik, hiszen az erdélyi unitáriusok – hasonlóan a ke-
resztény hit idõsebb erdélyi testvéreinek hõsi küz-
delmei eredményeihez – mindig megvédték és
megtartották a hitet és a magyarságot, a templo-
mot és az iskolát. A vallást és a tudományt, a mû-
vészetet és az irodalmat.
És ott van a tanulság is. Mert miért is született
meg ez a magyar egyistenvallás? Azért, mert elõ-
deink a reformáció egyszerre verõfényes és mág-
lyafüstös nagy korszakában olthatatlan szomjuk-
kal keresték az Istent, úgy akarván a Teremtõhöz
fordulni, ahogyan azt bensõjük diktálja. És miért
vállalták mindezért a pusztulást, az elnyomatást
és a háttérbe szorítottságát? Mert a hitük minden-
nél fontosabb volt!
Azért, mert a hitünk nem tankönyvi tétel, ha-
nem „spiritus”: lélek, amit mi katolikusok Szentlé-
leknek mondunk, és amely nem doktrína, hanem
az Úr szava, mely alakítja jellemünket, életünket
és elõkészíti nekünk az üdvösséget. Errõl a
„spiritusról” mondják unitárius testvéreink, hogy
„Egy az Isten”. És ez is Dávid Ferenc mûve egyik
mai tanulsága – pontosabban a Dávid Ferenceké, s
nemcsak az unitáriusoké, hanem mindnyájunké: a
hit. Õk azért szenvedtek, mert hittel hittek. Ma
nem kell szenvednünk, vagy ha mégis, naponta és
mástól, mégsem ugyanattól – és mi tük le a koszorúkat. Most a hideg
mégsem hiszünk úgy, mint egyhá- napsütésben állunk itt, immár ti-
zaink régi és újabb hõsei. Pedig ma zedszer, és nemcsak a történel-
már nem kell hõsnek lenni, azt pe- men, de a hiten is töprengünk. Dá-
dig tudhatjuk, hogy a hit – kegye- vid Ferenc hitvallása mindenkit
lem. És a hit az embert elõbb-utóbb csak megerõsít.
mégis megtalálja, ha maga is törek-
szik rá, hogy kiérdemelje.
Azt, hogy ki volt Dávid Ferenc, s
mit jelent az unitarizmus a magyar
históriában, Aba Novák Vilmos
nagy körképe is bizonyítja. Ennek
részletére, a nagy püspök arcképére
most itt rá is pillanthatunk. Volt Dr. Csapody Miklós
úgy, hogy mikor itt álltunk, valósá- országgyûlési képviselõ (MDF)
gos „János Zsigmond-i télben” tet- Budapest 15. vk.

DÉVAVÁRI MEGEMLÉKEZÉS
A Magyarországi Unitárius Egyház Képviselõ laépítõk közé!” Nem felejtjük Keresztúri Sámuelt,
Tanácsa, Fõtanácsa, Fõgondnoka és a magam ne- aki szerint „nem alamizsnával kell enyhíteni a kol-
vében a legnagyobb tisztelettel és szeretettel kö- dus nyomorát, hanem olyan társadalmat kell te-
szöntelek Benneteket az Egyházalapítónkra való remteni, melyben nincsenek koldusok”. Emléke-
megemlékezés áldott perceiben. zünk, Szent Ábrahámira, Uzoni Fosztóra, Krizára,
A vár s a várfalak, az emlékhelyek elválaszta- Ferencz Józsefre, Brassai Sámuelre, Orbán Ba-
nak a holtaktól, az õsöktõl, azoktól, akik elõttünk lázsra, Bartók Bélára, Balázs Ferencre, Erdõ Já-
jártak, de összeköt az élõkkel az emlékezés meg- nosra, László Gyulára és mindazokra, akik vala-
szentelõ érzése. Minden vallásfelekezet, Egyház mit is tettek Egyházunk megmaradása érdekében.
elfogultan ápolja születési helyét, megmaradásá- Nem feledjük, hogy végre minden izmustól mente-
nak emlékhelyeit. Ezen törekvésben a legfonto- sen, szabadon gyakorolhatjuk hitünket. De nem fe-
sabb összetartó erõ a hit, a szülõföld, és az anya- lejthetjük azt sem, hogy mi a felelõssége unitárius
nyelv. Talán ezért érzékenyül el a lélek itt a Dévai nemzedékünknek. Semmiképen nem a széthúzás,
várban. az elszigetelõdés, és az egyéni ambíciók érvényesíté-
A 435 éves múltat és hitbeni megmaradást meg se, hanem a közös ünneplés és ezen belül a közös
kell, köszönjük mindazoknak, akik e szent ügyért tervezés, hogy amikor eljön annak ideje, újból meg-
még életüket is képesek voltak feláldozni! Ezen a fogva azt a kezet, amit mások akaratából kellett el-
napon minden unitárius templomban megkondul-
nak a harangok, de hiszem, hogy a lélek harangjai
is megszólalnak, és hírül adják a világnak, hogy mi
unitáriusok soha nem felejtünk: nem felejtjük Dá-
vid Ferencet, egyházunk alapító püspökét, kinek
lelke innen szállt fel Egy igaz Istenéhez, és aki a
hozzá intézett kérdésre így felelt: „ha kérded mi a
vétkem? – miért jöttem hazám elõtt gyûlöletbe? –
az, hogy egy s nem három Istent tiszteltem. Hogy a
részek nélküli egészet szét nem osztottam. Mert
tagadtam, hogy Isten gyermekként sírjon, éhezzék
és szomjúhozzék, irtózzék a fájdalomtól, s rút ha-
lállal halljon meg; ezek az én bûneim, ez az én is-
tentelenségem, ezek az én boldogtalanságom oko-
zói. Ezért érdemeltem büntetést, amin a késõkor,
bámulni fog, melyrõl hiszem, hogy tisztább hitet
fog vallani!” (Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke,
242–243).
Nem feledjük: Enyedi Györgyöt, aki azt mond-
ta: „kicsik vagyunk, de a mennyiséget lehet minõ-
séggel pótolni”, Márkos Györgyöt, aki azt hangoz-
tatta, hogy: „nem mondani kell, hogy építsünk
templomot és iskolát, hanem oda kell állni az isko-

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 9

engedünk, ismét egy Egyháznak és egy vallásnak
hirdetõi, az Egy Isten-hitnek megtartói és védel-
mezõi lehessünk.
Magunkévá kell tegyük azt a fájdalmas gondo-
latot, hogy vannak az életben olyan küzdelmek,
melyeket még akkor is meg kell vívnunk, ha tud-
juk, hogy annak gyümölcsét nem, mi hanem gyer-
mekeink vagy unokáink fogják learatni.
Legújabban egyházunk egyes képviselõi azt
sugallják, és hangoztatják, hogy kis egyház va-
gyunk, és kevesen vagyunk, de én tudom, hogy a
jövõ nem azt kérdezi, hogy hányan vagytok, hanem
azt, hogy milyen fajsúlyú eszméket képviseltek és
milyen fajsúlyú cselekedetek végrehajtására
vagytok képesek.
Püspöki Vizitáció Vásárosnaményban
Nevezetes eseményként tartják számon a bere-
gi unitárius szórványban az okt. 18-i Püspöki Vizi-
tációt. Fõtiszteletû Rázmány Csaba püspök úr és
kedves felesége, Balázsi László fõjegyzõ úr,
Kálnoki Kiss Sándor fõgondnokhelyettes úr és
kedves feleségeik, valamint Miklósi-Vári Katalin
debreceni lelkésznõ Kozák Miklós gondnok úrral
tisztelték meg a beregi gyülekezetet.
Az ünnepségen három lelkész is szolgált. Fõ-
tiszteletû püspök úr tartotta az istentiszteletet,
ezt követõen a debreceni beszolgáló lelkésznõ úr-
vacsorát osztott, a fõjegyzõ úr pedig megkeresztelt
Az ünnepi vacsora Felhõs Szabolcs
Kriza János úti házában
Szervét-konferencia Pestszentlõrincen
Wilbur Morse Earl egyháztörténész idézi Szer-
vét egyik levelébõl, amit Poupin, genfi lelkészhez
írt: „Hogy meg kell halnom ügyemért, jól tudom;
mindezek ellenére azonban nem félek, ha a Mes-
terhez hasonló tanítvány lehetek általa.” Amint
elõzõ lapszámunkban is megemlékeztünk errõl, ez
10 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
Jöjjünk gyakran a dévai várhoz!
Testvér, jöjj te is velünk!
Tanulj, és buzgón imádkozz –
Ez pajzsunk, és fegyverünk.
Megyünk a dévai várhoz,
Hõsünkre emlékezünk…
Tanulj, és buzgón imádkozz,
Hogy hozzá méltók legyünk!
(Nagy Ferenc ny. lelkész)
Rázmány Csaba püspök
(Elhangzott november 15-én, szombaton
a Déva várában megrendezett megemlékezésen)
egy jándi kisgyermeket. Az ünnepi vacsora Felhõs
Szabolcs örökös beregi szórványgondnok úr Kriza
János úti lakásán volt, ahol Demeter István beregi
gondnok úr átnyújtotta fõtiszteletû püspök úrnak
a beregi presbitérium petícióját, amelyben a nyír-
egyházi szórványhoz való csatlakozásukat kérik.
Egy erõs Bereg-Nyíri Unitárius Szórvány stabi-
litást és nagyobb biztonságérzetet nyújtana a be-
regi gyülekezetnek, hiszen autóval, busszal vagy
vonattal is megközelíthetõ Kocsord, vagy Nyíregy-
háza. Így a templomba való járás igénye is valóra
válhatna.
Kálnoki Kiss Sándor fõgondnok-helyettes
köszönti a beregi gyülekezetet
1553. október 27-én be is következett a Genf mel-
letti Champel mezején. November utolsó két
napján, amint arról döntött az október 4-én tartott
Egyházi Képviselõ Tanács, errõl az eseményrõl
emlékeztünk meg egy nagyon sikeres konferencia
keretében.
 Pestszentlõrinci gyülekezetünket érte az a
megtiszteltetés, hogy fogadja és rendezze meg ezt
az emlékkonferenciát egyetemes unitárius egyhá-
zunk segítségével. A szervezõk az említett gyüle-
kezet lelkésze, Szász Adrienne, valamint Kászoni
József, a budapesti és Léta Sándor, a Bartók Béla
egyházközség lelkészei voltak. A levezetõ elnöki
funkciót Kászoni József látta el.
Már beszámolónk elején elmondjuk kedves ol-
vasóinknak, hogy szándékunkkal ellentétben, eb-
ben a számunkban nem közöljük a beígért elõadá-
sokat, mert úgy terveztük, hogy a számos
nagyszerû tartalmú értekezésbõl egy teljes Szer-
vét-számot fogunk kihozni a jövõ év elején. Úgy
gondoljuk, hogy ezzel tudunk a legmegfelelõbben
tisztelegni a mártír emléke elõtt, valamint ezzel fe-
jezhetjük ki köszönetünket, elismerésünket az él-
ménykeltõ két nap megvalósítóinak.
Szombaton, november 29-én nyirkos, borongós
napra ébredtünk, de meleg szeretettel fogadott a
Molnár János gondnok úr vezette vendéglátó gyü-
lekezet, a Szervét Mihály nevét viselõ téren erdélyi
stílusban épült fehér templomocska.
Szász Adrienne helyi lelkésznõ áhítatával kezd-
tük az összejövetelünket, aki Isten áldását kérte
az emlékezésre és a konferencia munkálataira.
Utána Kászoni József levezetõ elnök üdvözlõ be-
szédét hallgathattuk. Bár nem köszönthette sora-
inkban a meghívott, úgynevezett „nagy neveket”
(fõként más egyházakból és a társadalmi élet más
területérõl), de itt voltak a számunkra legfonto-
sabbak, az elõadók, az erdélyi egyház szinte teljes
vezetõsége, lelkészi karunk teljes létszámban és jó
néhány hívünk. A Magyar Televízió is felvette az
ünneplést.
Kászoni József ezután mindegyik elõadót be-
mutatta abban a sorrendben, ahogy következtek a
meghirdetett mûsor szerint. Dr. Balázs Mihály
szegedi professzor értekezésének címe ez volt:
Szervét és a XVI. századi Erdély unitarizmusa. A
már tiszteletbeli unitáriusnak is nevezhetõ pro-
fesszor úr, többek között arra a kérdésre is igyeke-
zett választ találni, hogy milyen okok folytán sike-
rült a Dávid Ferenc vezette erdélyi radikális
reformációnak egyházzá szervezõdnie, és ez miért
nem járt sikerrel Szervét munkássága nyomán
máshol Európában.
Mikó István, egyházunk fõgondnoka, akit az
õszi Képviselõ Tanács küldött ki a Genfben, októ-
ber 24–27. között megtartott megemlékezésekre, ér-
dekfeszítõ lelki és szellemi „zarándoklatra” veze-
tett el. Röviden ismertette az ott elhangzott
elõadások tartalmát, lényegét. Majd megidézve a
történelmet, felfedve annak számunkra fájó
hiányasságokat mutató tényeit is, elvezetett a
Szervét által megjárt „via dolorosa”-n, azokon a
stációkon át, ahova kötõdik élete utolsó óráinak
egy-egy történése addig a helyig, ahol aztán fellob-
bant a máglya Kálvinék Szent Bertalan-éji „elõze-
tes fõpróbájaként”. (Igaz késõbb és más elõjellel!)
Vendéglátóink roppant ízletes ebédje után a
délutáni elõadás az erdélyieké volt. Dr. Rezi Elek,
erdélyi püspökhelyettes-fõjegyzõ, teológiai pro-
fesszor, aki a mi fõgondnokunkkal ott volt Genfben
is, „Teológiai hatások és különbségek Szervét Mi-
hály és Dávid Ferenc teológiai felfogásában” címen
értekezett. Unitárius hitelveink történetének nagy
kérdését feszegette, ami minden történészünket,
bármely unitárius hitelveinkkel foglalkozó embert
nagy kihívás elé állít. Régi vita tárgya, hogy Dávid
Ferenc önállóan alkotta-e meg forradalmi reformá-
ciós nézeteit, vagy ahogy fogalmazni szoktuk, „me-
rített” más tudósok, jelen esetben Szervét Mihály
gondolataiból, eszmevilágából. Sajátosan érdekes
megközelítés hangzott el a professzor úr
elõdásában, alátámasztva rengeteg adattal.
Kovács Sándor teológiai tanár úr elõadása sok-
szor fakasztott nevetésre a téma tartalma és az
elõadás dramaturgiája miatt. Derûs unitáriusok
voltunk mindannyian, amikor hallgattuk a tanár
úr „Szervét-kultusz az unitárius kollégiumokban”
címû elõadását. Természetesen a komoly üzenet
komolyságot is igényelt.
Dr. Czeiner Szilvia általános orvos nagyívû
(Galenusig visszautaztatva a hallgatóságot) érte-
kezésében megfogalmazta Szervét orvosi nagysá-
gát is. De jelen sorok írójának arra a kérdésére,
hogy az orvostörténet miért nem revideálja és teszi
helyére mulasztását Szervét elsõbbségét illetõen a
kisvérkör felfedezése tárgyában, csak a számunkra
fájdalmas tényt (újra nekünk fájdalmas!) erõsítet-
te meg, hogy a fél évszázaddal késõbbi
Harvey-felfedezés szerepel a köztudatban.
Az elõadások és a megbeszélések végén Kászoni
József lelkész záróimája következett. Sütõ András
Szervét szájába adott imádságát idézte, amelynek
üzenete a ma emberének is sok lelki – szellemi táp-
lálékot tud nyújtani. Akárcsak az egész „Csillag a
máglyán” címû drámája, amely – ha Isten is úgy
akarja – Mikó István fõgondnokunk „közremûködé-
sével” angol nyelven is hozzáférhetõ lesz a jövõben.
Egy igazi, a nagy gondolatok után jólesõ pihe-
nõt ígérõ zárás következett. Tokos Zoltán, „kétla-
ki” életet élõ gitármûvész (Spanyolországban él
családjával, de az egyetemen tanít Debrecenben)
elõadása elvezetett abba a korba a zene hangjai-
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 11
val, amely viharos idõszakáról történelmünknek
egész nap értekeztünk.
A vacsora kellemes megbeszélések, beszélgeté-
sek lehetõségét hozta számunkra.
Vasárnap egy kicsivel kegyesebb volt az idõ
hozzánk, emlékezõkhöz, ünneplõkhöz. A kis temp-
lomunk harangszava 11 órától a konferencia méltó
befejezésére hívott. Szépen szárnyaltak a zsoltá-
rok, köszönet érte Bácskai Ágnes énekvezérnek is.
A szószéki szolgálatot Dr. Szabó Arpád, az erdélyi
testvéregyház püspöke végezte. Átélt és mindnyá-
junkat áhítatra késztetõ imádsága után arról be-
szélt predikációjában, hogy az igaz eszmék útját
nehézségek övezik, de vállalni kell sokszor a legna-
gyobb érték, az élet feláldozását is. Szervét Mihály
élete is erre példa!
Szász Adrienne köszöntõ szavai után, és az uni-
tárius himnusz (214. számú énekünk második sza-
kasza) elhangzása után Rázmány Csaba, egyhá-
zunk püspöke tartotta meg az emléktáblát
felavató beszédét. Köszönetét tolmácsolta Pécsi L.
Dániel mûvész úrnak a míves munkájáért. Beszé-
dében a püspök úr, szintén a Szervét szájába adott
Sütõ András-i gyönyörû szavakkal, megfogalma-
zásokkal nagyon hatásosan érzékeltette az esz-
mékért a mártírságot is vállaló életforma nagysze-
rûségét, az igazságnak a lángok közül is az ég felé,
az emberiség felé való szabadulását. Ahogy Sütõ
fogalmazta: Szervét csak ideiglenesen vált el köny-
vétõl, eszméitõl. Most azt mondjuk, hogy újra
együtt vannak és mind gyakrabban kellene ezt
hangoztassuk, mert a jelen viszonyok között sem
akarnak oly sokan tudomást venni rólunk, arról,
hogy unitáriusok nélkül nincs magyar történelem,
és hiányos, foghíjas marad az egységesülni akaró
Európa mindennemû történelme.
Az emléktábla leleplezését Mikó lstván, egyhá-
zunk fõgondnoka, Kálnoki Kiss Sándor, fõgond-
nok-helyettesünk, valamint Dr. Máthé Dénes, az
erdélyi egyház fõgondnoka végzte. Az emléktáb-
lát Balázsi László, egyházunk püspökhelyettes
EMLÉKTÁBLA–AVATÓ BESZÉD SZERVÉT MIHÁLY
HALÁLA 450 ÉVES ÉVFORDULÓJÁN
Pestszentlõrinc
2003. november 30. Textus: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet,
de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is
el tudja pusztítani” Mt, 10, 28.
Életünk eseményei, történései, nem múlnak el
nyomtalanul felettünk. Isten embernek adott
egyik legnemesebb ajándéka, hogy életünk esemé-
nyeit elraktározhatjuk agyunkba, ebbe a tudatun-
kat meghatározó központi szervbe. Amikor megér-
kezel Isten szép világába, agyvelõd olyan, mint egy
hatalmas, jól berendezett de üres könyvtár, s
amint haladsz elõre az idõben, az események a tör-
ténések, egy-egy füzet, könyv, avagy ódon fóliáns
12 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
-fõjegyzõje és Dr. Rezi Elek, az erdélyi egyház
püspökhelyettes-fõjegyzõje, teológiai professzor
koszorúzta meg. A záróének elõtt Incze Ildikó
színmûvésznõ adta elõ Illyés Gyula: A reformáció
genfi emlékmûve elõtt címû versét.
Két nap, amely megmutatta, hogy milyen érté-
kek õrizõi vagyunk. Isten adjon erõt, hogy még na-
gyobb összefogással, még maradandóbb dolgokat
mutassunk fel a világ elõtt. Már most szeretnõk
jelezni, hogy a következõ évben, a nagyharsányi
hitvita mártírjának, Alvinczi Györgynek kívá-
nunk emléktáblát állítani, akit 1574-ben a
Veresmarti Illés református püspök által kijelölt
döntõbírák halálra ítéltek és felakasztottak. A bu-
dai beglerbég felelõsségre vonta Veresmartit és
társait, és rájuk bizonyította, hogy közönséges
gyilkosságot követtek el, és halálra ítélte õket. Az
erdélyi vallási és lelkiismereti szabadság törvé-
nyének szellemében az unitáriusok kijárták a ha-
tóságnál, hogy a halálra ítélteket váltságdíj elle-
nében engedjék szabadon. Ezeket a történelmi,
fájdalmas (ismét csak fájdalmas, és csak nekünk)
tényeket szándékszunk megörökíteni az elkövet-
kezendõkben, mert a magyar történetírás – sze-
rintünk túl irányított – nagyon feledékeny!
B. L.
alakjában felkerülnek a rengeteg polc egyikére.
Mire megöregszünk tele a könyvtár, és amikor vé-
gigsétálunk lelkünk színes könyvtártermeiben, s
belelapozunk egyik-másik könyvbe, akkor emléke-
zünk. Ha ezt nem teszed, akkor értelmetlen az éle-
ted. Ennek tudományos neve amnézia, és az ilyen
élet nem élet, csupán vegetáció!
Ma lelkem könyvtárának egyik legódonabb fóli-
ánsát szeretném fellapozni, mely soha nem lett
volna emlék, ha mi unitáriusok nem rakjuk
lelkünk könyvtárának megfelelõ polcára.
Fóliáns, melyben egy olyan emberrõl van
szó, akinek testét igaz, hogy megölték, de hi-
tem szerint lelkét, eszmeiségét meg nem öl-
hették. Az unitárius hit szellemiségének elõ-
futára Õ, Szervét Mihály orvos, és teológus!
„A vér a szív jobb kamrájából a bal kam-
rába áramlik, de nem közvetlenül, hanem
hosszú ereken át, miközben a tüdõben leve-
gõvel érintkezve megtisztul. Errõl eddig
csak Istennek volt tudomása.” „Kételkedem,
hogy Isten tartózkodási helye pusztán a ma-
gasság lenne. Neki mindenütt jelenvalónak
kell lenni. Benne van tehát mindenben, amit meg-
teremtett.” A gondolat székhelyének dolgában
nincs illetékes és illetéktelen koponya. Isten vala-
mennyit, nyitott ablakkal teremtette. Kinek adott
felhatalmazást, hogy csak
egyet is bedeszkázzon”.
„Vitába mertem szállni ve-
led Kálvin János, de csak ke-
nyérrel dobtalak meg. Dobtál
volna vissza, sárral vagy meny-
kõvel, ne följelentéssel. Te a
hitbõl kényszerhitet, a hívõbõl
álhívõt kovácsolsz. Meggyõzõ-
désed, hogy az emberiség a te
Jézus-kommentárodba fagyot-
tan, mint valami õshüllõ fogja
megérni a feltámadás napját?
Isten azért teremtett saját ké-
pére, hogy szántszándékkal el-
butuljunk? Hiábavaló és lehe-
tetlen bárkit is erõszakkal
kényszeríteni, hogy hite, gon-
dolkodása ilyen vagy olyan le-
gyen! Az ilyen kényszer hazug-
ságot és színlelést fiadzik.”
„A tiltott könyvespolcot a fe-
jünkben keressed!
Könyvet írtam, nem harci programot, nem tör-
vényeket, és ezzel nem akarok beköltözni senkinek
az agyába. Lelkem ez a könyv, egész ifjúságom. A
könyvégetés nem válasz! Semmire sem válasz.
Gyalázzatok meg engem, de kímélhessem meg
könyvemet. A lélek székhelyét nem találtam meg a
vérerekben, mert vala-
hol mélyebben lakozik
bennük. Talán épp ott,
ahol az írás születik,
ahonnan Leonardo szí-
nei kicsapnak, vagy Mi-
chelangelo szobrai föl-
bukkannak. Nem tudom
hol ez a mélység, talán a
sorsunkban, de a sorsot
nem tudom felboncolni.
Közönséges anyag ez a
könyv, de életem értel-
me sír benne, egy va-
gyok vele, mint anya a
magzatával. Revoco?
Vonjam vissza? Nem le-
hetek magzatgyilkos. Magamat alázom
meg inkább, mint ezt a szerencsétlen, üldö-
zött könyvet, melynek immár saját élete
van. Ha visszavonom, megsemmisítem, ha
letagadom, csak elválunk egymástól.”
E csodálatosan megálmodott szavak és
gondolatok után, melyeket Sütõ András a
kortárs irodalom legnagyobb drámaírója
adott Szervét Mihály szájába, meggyúlt a
CSILLAG A MÁGLYÁN! Nem könnyû Is-
ten ügyét szolgálni, de mégis tenni kell,
akár a halált is vállalva, mert vannak az
életben olyan szent dolgok, amiért még ezt
is meg kell tenni. Azonban már régen bebi-
zonyosodott, hogy hiába ölik meg az embert, a tes-
tet, mert a lelket meg nem ölhetik. Hiába feszítet-
ték keresztre Jézust, a kereszténység ügyét nem
tudták elpusztítani, hiába küldték Szervét Mi-
hályt máglyára, tanai ma is él-
nek.
A tettesek persze védekez-
nek, de elnézést, bocsánatot
semmiképpen nem kérnek,
esetleg eldugott oszlopokon né-
hány jelentéktelen és érthetet-
len mondat!
Kálvin Szervéttel szembeni
eltökéltsége is. 1546-ban, va-
gyis hét évvel Szervét máglya-
halála elõtt írta róla a már em-
lített Farelnek: „Ha Genfbe
jön, élve nem távozik onnan,
amennyiben a tekintélyemnek
súlya van.” A per idején pedig
Kálvin ezt jegyezte föl: „Remé-
lem, halálos lesz az ítélet.” Volt
súlya Kálvin tekintélyének, s
még ma is van. Ugyanis tavaly
a városi tanács és a református
egyház által Genfben meghir-
detett „mea culpa”, a bocsánat-
kérés, e kerek évfordulón is elmaradt. Sajnos, ez a
nagyszerû ember ma is eretneknek számít – úgy a
katolikusok, mint a protestánsok szemében!
E kerek évfordulón, mi unitáriusok a legna-
gyobb tisztelettel és kegyeletteljes megemlékezés-
sel helyeztük el emléktáblánkat a Szervét Mihály
téren épült unitárius
templomunk belsõ falá-
ra, hogy az emlékeztes-
sen mindenkit, fõleg a
holnap képviselõit, az if-
júságot, hogy a tiszta és
magasztos eszmékért,
mindig becsülettel kell
megállni az embernek
ebben a hovatovább
mind nagyobb és na-
gyobb embertelenség-
ben, és megteremteni az
egységet a különbözõ-
ségben.
Ámen!
Rázmány Csaba püspök
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 13
 Istentiszteletek 2003 decemberében
Budapest, Unitárius Egyházközség, Nagy Ig-
nác u. 2–4. sz. Telefon: 311-30-94
• minden vasárnap 11 órától istentisztelet
• 21-én 16 órától karácsonyfa-ünnepély
• 25. és 26-án 11 órától karácsonyi istentiszte-
letek, úrvacsoraosztás
Budapest, Bartók Béla Unitárius Egyház-
község, Hõgyes Endre u. 3. sz. Telefon:
217-61-71
• minden vasárnap 10 órától istentisztelet
• 25-én 10 órától karácsonyi istentisztelet, úr-
vacsoraosztás,
• 26-án 10 órától karácsonyi istentisztelet, úr-
vacsoraosztás
• január elsején 11 órától újévi istentisztelet
Budapest, Pestszentlõrinc, Szervét Mihály
tér 1. sz. Telefon: 297-55-05
• minden vasárnap 11 órától istentisztelet
• 21-én 11 órától gyermekkarácsony
• 25-én 11 órától karácsonyi istentisztelet, úr-
vacsoraosztás
Debrecen, Hatvan u. 24. Telefon:
36-52-535-378
• 7-én és 14-én Debrecenben 10 órától adventi
istentiszteletek
• 20-án Debrecenben 16 órától szeretetven-
dégség
• 25-én Debrecenben 10 órától karácsonyi is-
tentisztelet
• 26-án Miskolcon 10.30 órától karácsonyi is-
tentisztelet
Füzesgyarmat, Széchenyi u. 77. Telefon:
36-66-491-894
• istentisztelet minden vasárnap 11 órától
• 25-én a karácsonyi istentiszteletek rendje a
következõ:
NE FELEJTSE EL MEGÚJÍTANI
2004. ÉVI ELÕFIZETÉSÉT!
14 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
– 11 órától Füzesgyarmaton
– 13.30 órától az Idõsek otthonában Füzesgyar-
maton
Gyula, Esze Tamás u. 2.
– 15.30 órától istentisztelet az új imateremben
Gyõr, Szittya u. 2. Telefon: 36-96-324-796
• 7-én 14.30 órától istentisztelet Veszprémben
(Ányos utca 8.)
• 14-én Pápán 11 órától istentisztelet (az öreg-
hegyi iskolában)
• 21-én Sopronban 11 órától istentisztelet (az
Erdélyi Házban)
• 25-én 16 órától istentisztelet és karácsonyfa-
ünnepély Gyõrben (Likócsi részönkormányzat)
Hódmezõvásárhely, Vöröskereszt u. 16/a.
Telefon: 36-62-241-781
• istentisztelet elsõ vasárnap
• 25-én 10 órától karácsonyi istentisztelet
Szeged
• istentisztelet elsõ szombaton
• 25-én 16.30 órától karácsonyi istentisztelet
(Honvéd téri ref. templom)
Kecskemét, Telefon: 06-1-3207-399
• 25-én 11 órától karácsonyi istentisztelet (az
evangélikus egyházközség tanácstermében a
fõtéren)
Kocsord, Szent István u. 30. Telefon:
36-44-404-243
• Istentisztelet minden vasárnap 11 órától
• 25-én 11 órától karácsonyi istentisztelet
Pécs, Telefon: 06-30-2821-665
(Lásd az Egyházközségi híreknél)
 KERESZTÉNYSÉG ÉS KULTÚRA
Egy emberséges világért
Igen, ezt a vágyakozást fedezzük fel, Tompa
László jó néhány költeményében, a bizakodást is
abban, hogy ez a világ el is érkezik, de tenni is kell
érte mindnyájunknak! Tompa László 120 éve szü-
letett: Betfalván, 1883. december 14-én.
Az elsõ négy középiskolai osztályt a
székelykeresztúri Unitárius kollégiumban végzi
el, majd a szebeni fõgimnázium tanulója lesz, ahol
1902-ben érettségizik. 1907-ben végzi el
Kolozsváron a jogi egyetemet. Székelyudvarhelyre
kerül közigazgatási gyakornoknak, 1909-ben meg-
nõsül, családot alapít. 1918-ban kinevezik várme-
gyei fõlevéltárosnak, 1919-ben kezdi szerkeszteni
a „Székely közélet” címû lapot.
Az 1920-as év jelenti indulását a költõi pályán.
1923-ban jelenteti meg az „Éjszakai szél” címû ver-
seskötetét, de már 1921-ben jelenik meg elsõ ver-
seskötete: az „Erdély hegyei közt”. 1929-ben elnye-
ri az Erdélyi Helikon nagydíját és 1941-ben a
Baumgarten díjat. 1944 õszén kezd tanítani a
székelyudvarhelyi fõgimnáziumban, ahol a ma-
gyar irodalom tanára lesz. 1964. május l3-án, egy
küzdelmes, kemény életút végén adja vissza lelkét
Teremtõjének.
Az erdélyi költõk közül õ az, akinek poézisében
a székely lélek a legjellegzetesebb erõvel szólal
meg! Életében, sokan: írótársak, kritikusok elis-
merõen említik költõi munkásságát. Bajor Andor
köszönti írásában 1963-ban, Szemlér Ferenc kö-
szönti 80-adik születésnapján, Izsák József mint
költõt és igaz embert jellemzi írásában 1964-ben,
Kacsó Sándor 1969-ben költészetét, mint „kõbe vé-
sett igét” jellemzi. Tompa László verseibõl az élet-
hit árad, bízik a jobbra, szebbre fordulásban az
emberek életében. Az elsõ világháború utáni évek-
ben költeményeiben elítéli a hazugságot, és
hirdeti, hogy ez nem jellemezheti az igaz embert!
És erre eképpen ír:
„Inkább mint sem soraikban
álljak magam, mint egy ritka
magaslati puszta szikla.
Így hamisság nélkül élek
Egy-egy szavam érc-ítélet”.
Tompa László verseiben gyönyörûen jeleníti
meg az erdélyi tájat, a ragaszkodást, a szeretetet e
tájhoz. A költõnek számos mûfordítása is megje-
lent, ezek közül a legjelentõsebb Schiller: Don
Carlos-ának magyarra fordítása.
A költõ sok szép verse közül egy több mint 80
éve írt versét olvasva, rádöbbenünk annak aktua-
litására, a ma emberének életében. Ebben a vers-
ben szenvedésekrõl, elfecsérelt életekrõl ír, a jövõ
gyermekeihez szól aggodóan, hogy tudomásul
vegyék a múlt borzalmait, és azt az életet, annak
kínjait, szorongásait õk soha meg ne tapasztalják!
Ének a jövõ gyermekeihez
Gyermekek, ti, kik nyomunkba léptek!
Évek fátylán át pillantva ránk:
Lássatok megátkozván a vétket,
Amely minket máglyalángra hányt!
Nappalunk bús, borús volt – szivárvány
Fölénk soha föl nem tündökölt.
Míg naponta ezrek veszte árán
Mulatott e hibbant, szörnyû föld.
Minden éjünk csupa könny, szorongás,
Minden kínok éjszakája volt,
Sötétünkbe jelt sohase vont más:
Csak vérgõztõl ittas, bamba hold.
Életünkbõl tavaszok suhantak
Semmiségbe kifesletlenül,
Nem volt helyük itt az igazaknak,
Pusztán éltek ûzött szentekül.
Jaj, ki váltja vissza mind a kincset,
Amit e nagy dúlás elszedett?
Nyugalmunkat – mindent, ami nincs meg:
Évek helyett ki ad éveket?
Bizony mondom: most a jó tiportan
Nagyobb hõs, mint eddig bármikor:
Mindazt, ki csak tisztán élt e korban:
Üdv illeti – örök, égi tor!
Az 1920-as években Tompa Lászlót úgy emlege-
tik, mint az erdélyi költõi triász meghatározó alak-
ját Reményik Sándor és Áprily Lajos mellett, kik
közül õ az, aki leginkább kihangsúlyozza a maga
erdélyiségét! 1923-ban kezd levelezgetni Áprily
Lajossal, aki egy válaszlevelében „rokonságukra”
utal, mert szerinte mindkettõjüket a melankólia
és a muzikalitás határozza meg. Tompa L. a sza-
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 15
bad emberi életért lázong, és élete végéig bizako- hoz”, mit nap mint nap vívnunk kell, bízva abban,
dik egy szebb és jobb emberi életben Egy ilyen vi- hogy majd unokáink egy békésebb életet mondhat-
lág felépítéséért az erõt verselésében a népébõl, az nak magukénak!
erdei fenyõkbõl meríti, mert csak így lehet a „viha-
rokkal” szembenézni!
Emlékezzünk rá kegyelettel, és adjon az Õ köl-
tészete nekünk is erõt ahhoz a nem könnyû „harc- Dr. Fikker Ede

Tompa László
ÚTON A JÓSÁG ELÉBE

Testvéreim, kiket már Vagy még jobb lenne: kívül

Fojt a sok könny meg a vér, A városon, kövek
Még tudtok-e bízni néha, S tövisek közt dalolva,
Hogy a jóság visszatér? Elébe mennetek.

S ilyenkor szíveteknek Mert Õt csak helybe várni,

Enyhül-e zord hidege? Tétlenül még nem elég:
S bent minden kis zugocskát Csak azé Õ, aki érte
Tisztára sepertek-e? Megvív, s lehajtja fejét.

Hogy egy reggel, ha halkan Ám azzal el is mulat majd –

Megérkezik, s kopog: Csak ennyi az egész titok:
Méltóképpen lehessen Várjuk mind megjavultan –
Õt majd fogadnotok? S akkor Õ: jönni fog!

E M L É K E Z Z Ü N K...
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lerázván, ami benne földi
Egy éltetõ eszmévé finomul.”
(Arany János)

Ebben az esztendõben megtartó történelmünk Krúdy Gyula: Rákóczi harangja

két nagy alakjáról emlékeztünk meg. Szóltak a
méltatások, elemzések II. Rákóczi Ferencrõl, az ál-
tala vezetett szabadságharcról, annak dicsõségé-
rõl, bukásáról, a vezérlõ fejedelem bujdosásáról,
valamint Deák Ferencrõl, a haza bölcsérõl, törté-
nelmi tettérõl: a kiegyezésrõl, egész életmûvérõl,
ünnepek, megemlékezések zajlottak országhatá-
ron kívül és belül, méltó módon és néha méltatla-
nul. Nem szaporítjuk számát az életrajzoknak, a
szakszerû és kevésbé szakavatott írásoknak. Más
módon, de emlékezünk mi is, mert, bár
„Nagymajténynál letörött a zászló” és a „kehidai
remete” gondolatait is inkább napi politizálásra
alacsonyítják, nagyjaink századok finomította esz-
méi éltetõ erõvé kell váljanak Európa felé irányuló
életünkben.
Olyan nagy harang tán e világon sincs, mint a
debreceni öreg harang. Ezt az öreg harangot –
büszkesége a debrecenieknek – úgy hívják: Rákó-
czi. A nagy fejedelem nevérõl keresztelték el az
öreg harangot. Az öreg harang nemcsak abban kü-
lönbözik a többitõl, hogy százmázsás testének a
meglódításához legalább három emberre van
szükség, hanem abban is, hogy csak nagy ünnepen
szólal meg. Mikor mély, zúgó szava száll a váro-
son, még a hortobágyi gulyás is meghallja a hang-
ját, és azt mondja magában: – Rákóczi beszél! A
hagyomány szerint Rákóczi Ferencnek a szava van
benne a nagyharang zúgásában. A szabadság feje-
delmének hangja száll végig a hortobágyi rónán,
ha a harangot meghúzzák. Száll, száll a hang a
magyar mezõkön, és az emberek leveszik a kalap-

16 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

jukat, mert Rákóczi Ferenc jut az eszükbe. Ennek
a nagyharangnak a története pedig ez. Hallot-
tam-e vagy álmodtam? – mindegy.
Aki a Rákóczi hangját hallja, az igaznak hiszi a
történetemet. Mikor II. Rákóczi Ferenc elindult az
õ keserves bujdosásába, elbúcsúzott itthon levegõ-
tõl, víztõl, falevéltõl, mintha érezte volna, hogy so-
hasem látja meg az õ kedves hazáját többé. – De
legalább a hangom itt marad a tárogató hangjában
– mondta a fejedelem. A tárogató volt a kurucok
hangszere. Fújták a tábortûz mellett, még dínom-
dánomban is a tárogató hangja mellett táncoltak.
Tárogató volt a szabadság muzsikája. Tudta ezt az
ellenség is. Mikor Rákóczi Ferenc elbujdosott ha-
zájából, az ellenség kihirdette, hogy össze kell tör-
ni minden tárogatót. El köll égetni! Ne maradjon a
veszedelmes hangszerbõl egyéb, csak hamu. Az el-
lenség parancsát végre is hajtották. Aki nem enge-
delmeskedett, annak a fejét vették. Nem maradt
hát itthon még a hangja se Rákóczinak. Mikor hí-
rül vitték a fejedelemnek, hogy elégették az õ ked-
ves tárogatóját, a rodostói remete felsóhajtott: –
Már akkor igazán nem tudom, hogyan fogja hango-
mat meghallani a magyarság!
Történt ugyanekkor, hogy a debreceniek új ha-
rangot öntöttek. Addig is volt harangjuk, de csak
amolyan apró, amelynek szavát még a szomszéd
utcában sem hallották meg. Azt határozták tehát a
debreceniek, hogy olyan harangot csináltatnak,
amelynek hangját még a szomszéd falvakban is
meghallhatják. Hadd tudja a hortobágyi pásztor
is, hogy mikor van dél. Elkészült a harang. Csudá-
jára járt az egész világ. Még olyan harangot nem
láttak. Akkora volt a harang, mint egy parasztház.
Az ütõjét pedig négy ló is alig bírta elhúzni ... Büsz-
kék voltak tehát a debreceniek... Most már az a
kérdés merült fel, milyen nevet adjanak a harang-
nak? A harangot is meg szokták keresztelni, mint
az újszülöttet. A városi tanács gondolkodóba
esett... Történt, hogy amidõn a harangot felhúzták
a toronyba, egyszerre híre futamadott a városban,
hogy Rákóczi Ferenc meghalt Rodostóban a múlt
hónapban. A harang erre megszólalt. Olyan mély,
olyan bús hangon zúgott, hogy megrendült min-
denkiben a szív... meghalt Rákóczi! Azt siratja a
harang. A városi nép összesúgott: – Rákóczi lelke
szól a harangból! A harang szólt, szólt ... Rákóczi
Ferencnek hazaszálló lelke a harang hangjában
végigrepült a magyar mezõkön…
Deák Ferencrõl... Deák Ferenctõl...
Bár nem õ rótta papírra, hanem az õ századá-
nak másik titánja, az író-politikus Eötvös József,
de legendás szerénységére méltán illenek e sorok:
Márványszobor helyébe, /Ha fennmarad nevem,
/Eszméim gyõzedelme /Legyen emlékjelem...
Eszméibõl, napjaink egyházakat, vallásokat
burjánzó világában, a legtöbbet az 1873. június
28-án tartott, egyházpolitikai kérdéseket taglaló
beszédét idézik. Buzgó vallásos volt, gyakorló ka-
tolikusként is következetes szabadelvû, a legtel-
jesebb vallási egyenlõséget akarta. Szabad egy-
házért küzdött szabad államban. Ennek
megvalósítására olyan módszereket ajánlott –
látva ennek a kérdésnek a bonyolult voltát –,
amelyek nem élezik a felekezetek közti viszonyt,
a nagyobb egyházaknak a kisebbekkel szembeni
magatartását, és rendezik az államnak az egyhá-
zakhoz való viszonyát. A Deáktól vett „szabad
egyház szabad államban” jelszó volt a totalitárius
rendszerek egyházpolitikája teljesen „deáktala-
nítva”. Az eredményt tudjuk, majdnem az egyhá-
zak pusztulását vonta maga után, és a kommu-
nista rendszer alól felszabadult országok a
szándékosan rosszul értelmezett és alkalmazott
„szabad egyház szabad államban” nyûgét nyögik.
A mai szándékok is messze járnak Deák eszméi-
tõl az állam és az egyházak, az egyházak és egy-
házak viszonyát illetõen.
Figyelemre méltó igazságszeretete, és megszív-
lelendõ mai kettészakadt társadalmunk számára
az a fáradozása, amit a jobbágyság, az elesettek ér-
dekében fejtett ki: „Nem úgy kérem én ezt, mint
kegyelmet vagy ajándékot, hanem úgy sürgetem,
mint igazságot, melyet az emberiség jussainak
sértése nélkül meg nem lehet tagadni; nem új en-
gedményt kívánok én, hanem azon jusst, mely a
természet törvénye szerint jobbágyainkat is illeti,
s melyet a földesurak gyakran visszaélésekkel sú-
lyosítva bitorlottak, kívánom én visszaállítani, kí-
vánom én nyolc százados konstituciónknak nyolc
százados igazságtalanságát enyhíteni. A haza
ügyének nevében óhajtom ezeket, mert a közbol-
dogság ott általános nem lehet, a nemzet virágzá-
sa nem képzelhetõ, ahol még a személybeli bátor-
ság is csak privilégium, s ahol azt a kisebb rész
csak kizárólag gyakorolja”.
Igazságszeretete azt sem engedte, hogy képvi-
selõi napidíját felvegye, ha nem volt jelen egy ülé-
sen, mert nem szolgálta meg azt. A császárnak
sem ajándékát, sem kitüntetését nem fogadta el.
Azt mondta egyszer Andrássynak: „a király leg-
szebb jutalmának azt fogom tekinteni, ha azt
mondja halálom után: Deák Ferenc becsületes em-
ber volt”.
Magas erkölcsi mércét állított fel a hazaszere-
tet, a hazához való viszonya tekintetében is. „Itt-
hon maradunk és helyt állunk!”, egy másik alka-
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 17
lommal: „Mi tudunk várni!" megfogalmazásokkal
járt példamutatóan elõl a szabadságharc leverése
után, a megtorlások idején, a császári udvarral
folytatott harcában. Annyiszor idéztük mi is
Ceausescu Romániája Erdélyében: „Lehet, hogy
nehéz idõk következnek ismét hazánkra, de a meg-
szegett polgári kötelesség árán azokat megválta-
nunk nem szabad. Ha tûrni kell, tûrni fog a nem-
zet, hogy megmentse az utókornak azon
alkotmányos szabadságot, melyet õseitõl öröklött.
Tûrni fog csüggedés nélkül, mint õsei tûrtek és
szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait;
mert, amit erõ és hatalom elvesz, azt idõ és kedvezõ
szerencse ismét visszahozhatja, de amirõl a nemzet,
félve szenvedésektõl, önmaga lemondott, annak
visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges.
József Dezsõ aranydiplomás rajztanár
és festõmûvész életútja
(Firtosváralja, 1886. július 29. – Gyula, 1965. január 1.)
Erdélyben, Udvarhely várme-
gyében Firtosváralján (Firtusu)
született 1886. július 29-én. A kis
fizetésbõl élõ népes család (szülõk
és öt gyermekük) gondos, fegyel-
mezett életet élt.
A tanulás mellett mezei mun-
kát is végzett, az édesapa há-
romholdas illetményföldjén és az
édesanya háromholdas hozomá-
nyán.
Itt ragadt rá a természet meg-
figyelése és szeretete. A reggeli
harmatos fû, a ködben úszó táj, a
madarak éneke és a természet
ezernyi színessége, szépsége éle-
te kísérõje lett, ez indította õt a
Önarckép, 1929. október 24.
festõ pályára.
Belsõ ösztönzést érzett megragadni a termé-
szet, a táj, a csendéletek és a portrék varázsát, és
rögzíteni a vászonra.
Szorgalmas tanuló, a tanulás nem volt megerõl-
tetõ a számára. Tanulmányait 1912 nyarán fejezte
be Budapesten.
Ezután közép-olaszországi tanulmányút követ-
kezett a Fõiskola szervezésében, és 1912. szeptem-
ber 1-jén az Abrudbányai Polgári Fiúiskolában
megkezdte a rajztanári munkáját. A tanítás mel-
lett bekapcsolódott az iskola kultúrmunkájába is.
18 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
Tûrni fog a nemzet, remélve a szebb jövendõt, s
bízva Ügyének igazságában.”
Egészen prédikációszerû, „papos” megfogalma-
zás, pedig csak egy bibliás, Isten-ihlette gondolat
egy nagyszerû embertõl az emlékezészáró néhány
sor: „Aki csügged, mert erejét s erõnket a teendõk
nagy tömegéhez mérve nem lát reményt, hogy célt
érhessünk, az tekintsen vissza honunk egykori
állapotjára... s látni fogja, hogy mégis haladtunk,
hogy a gyengébb erõ is, ha nem csügged, sikerrel
munkálkodhatik... és hogy a sikert más nem bizto-
sítja, mint a tûrni tudás, melynek minden bukás-
nál jelszava: csak újra és ismét újra! ”
B. L.
Ez idõbõl származik a „Behava-
zott aranyzúzó malom" címû
festménye.
Több írása jelent meg a Nép-
tanítók Lapjában és az Urániá-
ban, valamint a Turisztikai
Közlönyben.
Az írások illusztrációit min-
dig saját kezûleg készítette el.
Abrudbányán megismerke-
dett Tabakovits Ilona tanítónõ-
vel, akivel 1915. február 25-én
házasságot kötöttek.
1919-ben megszûnt a ma-
gyar nyelvû tanítás Abrud-
bányán.
Ekkor Dezsõ bácsi az áthe-
lyezését kérte a gyulai Leány-
polgári Iskolához. Mivel 1919-ben még Gyula is az
átcsatolandó területekhez tartozott, a Szebeni
Tanfelügyelõség hozzájárult az áthelyezéshez. Így
került a József család Gyulára 1919. október 15-én.
1921-ben Gyulán önálló bemutatkozó kiállítást
rendezett a képeibõl. 1922-ben kezdeményezésére
megalakult a Békés megyei Képzõmûvészeti és
Iparmûvészeti Társulat (BÉKIT) amely 1922 kará-
csonyán tartotta a bemutatkozó kiállítását a Vár-
megyeháza dísztermében. Dezsõ bácsi a társulat
titkára volt. A BÉKIT 1931-ben megszûnt, átala-
szûnt, átalakult a Gyulai Mûbarátok és Mûvészek
Egyesületévé.
9 éves fennállása alatt 14 kiállítást rendezett.
A társulatnak 36 hivatásos festõ, szobrász, mûépí-
tész, és iparmûvész tagja volt, továbbá mûpárto-
lók.
Fontos állomás volt az 1925. karácsonyi kiállí-
tás, amelyen már Kohán György ifjú tehetség is be-
mutatkozott 2 képével, és megállapítást nyert,
hogy Kohán már 15 évesen mûvésze az akvarell-
nek. (Kohán vallomása!)
A gyulai mûvésztelepet 75 éve, 1928-ban az egy-
kori könyvtár helyén Szentes Károly fõjegyzõ szer-
vezte meg. Megalakulásakor Pállya Celesztin ve-
zetésével 6 fõvárosi mûvész dolgozott Gyulán.
Az egyesület és a mûvésztelep tagjai, valamint
kívülállók részvételével nyaranta festõiskolát tar-
tott fenn. Õsszel tárlatot rendeztek, és a tárlatok
alkalmával mûvészettörténeti elõadásokat is tar-
tottak.
Az 1929. év erõs honvágyat ébresztett Dezsõ bá-
csiban. Elkészíti szülei portréját, és ceruzarajzban
a gyulai katolikus templomot a parókiával, ezt kö-
vette december 25-én Firtosváralja képzeletbeli
térképe 1:2000 léptékben. „Honvágyból – szülõföld
imádattal – emlékezetbõl” felirattal.
Dezsõ bácsi Gyula város képzõmûvészeti életé-
nek az élvonalában állott. A fiatal tehetségeket ku-
tatta és a továbbtanulásukat segítette. Különösen
szép eredményt értek el tanítványai az 1932–33.
tanévben. Az országos rajzversenyen 2 arany-, 1
ezüstérmet nyertek rajzaikkal.
1932. december 7-én Brassóban elhunyt az
édesanyja, és 1935. március 16-án az édesapja.
1935. július 27-én az Erdélyi Helikon írói a 10.
Marosvécsi találkozóról fényképes dedikált üdvöz-
letet küldtek Dezsõ bácsinak.
1935. október 24-én a székely népviseletekrõl
és népszokásokról vetített képes elõadást tartott
Dezsõ bácsi.
1937-ben József Dezsõnét az Erdélyi Szépmû-
ves Céh az Erdélyi Helikon magyarországi barátai
közé választotta, amelyrõl díszoklevelet adott ki a
számára.
1940. február 25-én a József házaspár ezüstla-
kodalmát tartotta, amely alkalmából egyházi ál-
dásban részesültek.
A háború vihara 1944 õszén elért Gyulára is. A
tantestület elmenekült. Õ itthon maradt. Az iskola
pénztárát 1944. október 1-jén átvette, és egész tan-
évben kezelte az iskolai vagyont.
A tanítás 1944. október végén újból megindult a
Németvárosi Wiszt kocsma épületében, mert az is-
kola hadikórház volt.
Dr. Marik Dénes polgármestertõl orosz–ma-
gyar nyelvû igazolást kapott, mely mentesítette õt
a közmunkára történõ elõállítás alól, mivel fontos
közhivatalt látott el.
A Polgári Leányiskola az 1947–48-as tanév vé-
gén megszûnt, átvette a helyét az Általános Iskola
felsõ tagozata.
70 évesen, 1956. szeptember 1-jén nyugalomba
vonult. Ekkor az Oktatásügy Kiváló dolgozója ki-
tüntetést kapta.
1959. szeptember 1–21-ig az Erkel Múzeumban
a 40. éves letelepedése emlékére jubileumi kiállí-
tást rendezett festményeibõl.
1960-ban összefoglalást adott a képzõmûvész
szakkörrõl. Körük 1948. június 16-án alakult 7
taggal mint Szabad Rajziskola a könyvtár helyén a
Béke sugárúton.
Alapító tagok voltak: Koszta Rozália, Szénási
Mihály, Tarnai István, Tarnai László, Szilágyi
Baba, Dr. Vecsey Andor és Gracza Ferenc.
1954-tõl a Járási Kultúrház szakköreként mû-
ködött, évenként 14-20 taggal. Így megalakulása
óta 170-200 tagja volt a körnek. Minden évben ki-
állításon számoltak be a végzett munkáról.
A szakkör célja a fõiskolai felvételire történõ
elõkészítés, és a tanulók szakszerû képzése. A túl-
korosokat pedig önképzésben részesíti, és megta-
nítja a helyes tárlatlátogatás szempontjaira.
1963 nyarán megromlott egészségi állapota mi-
att lemondott a szakkörvezetésérõl. Ezután kis
nyugdíjából éltek, amely a 44 éves szolgálatra 579
Ft-ban nyert megállapítást. Dezsõ bácsi egészsége
tovább romlott, fulladásos asztmatikus rohamok
léptek fel nála, és e betegség végzett vele 1965. ja-
nuár 1-jén. Koporsójába került egy zacskó féltve
õrzött szülõföld Firtosváraljáról. Így az édes szülõ-
föld is vele van az örök nyughelyén. Ilonka néni
1969. július 16-án tért meg, és követte férjét az
örök béke birodalmába. Ezzel a gyulai József csa-
lád életútja lezárult. Tanítványok több generációja
tanulta Dezsõ bácsitól a vonalak – formák – színek
mûvészetét. Valahol mélyen felfedezhetetlenül az
õ képeiken is ott van Dezsõ bácsi ihletett keze nyo-
ma.
A házaspár pedagógiai munkája is él a tanítvá-
nyok szívében. Õk egész életükben teljes erõvel
küzdöttek a legnemesebb célokért, az ifjúság tudá-
sának gyarapításáért. Igyekeztek örömöt, tudást,
boldogságot nyújtani. Kõrõsi Csoma Sándor gyûj-
tésében az egyik tibeti bölcsesség írja: „Ami bol-
dogság van a világon, az mind a másoknak nyúj-
tott szolgálatból ered.”
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 19
 Az Õ életük mindvégig a tanulók szolgálatában
állott. Sírjuk a Református újtemetõben a IV. tábla
A sor 7. sírhelyén van.
Az életút megismerése után fogadják szerete-
tükbe Ilonka nénit és Dezsõ bácsit. Õrizzük emlé-
küket közösen.
Ha a temetõben járnak, tegyenek virágot az Õ
sírjukra is.
Köszönöm türelmüket és a figyelmüket.
2003. október 12., Gyula
D. Nagy András
ÚJRA A BUDAI DISPUTÁRÓL
(Nemrég elõkerült bizonyítékok)
A Budai Disputa története a tizenkilencedik század
utolsó éveiben vált ismertté, jeles történészünk, Kanya-
ró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon címû köte-
tében /Kolozsvár 1891/. A szerzõ szerint a hitvita kö-
vetkezmény volt, mert az elõzõ évben /1574/
Nagyharsányban egy hitvita alkalmával a vitatkozó
partner, Veresmarti Illés református püspök Alvinczi
Györgyöt halálra ítéltette és a török béggel kivégeztet-
te. Szokoli Musztafa budai pasánál nagymarosi Trombi-
tás János unitárius birtokos földesúr panaszt tett az
ügyben, aki eljárást kezdeményezett, és 1575 február 8-ra
Budára hozatta a református vádlottakat, név szerint
Veresmarti Illés püspököt, Kálmáncsehi Péter és Siklósi
Miklós református lelkészeket meghallgatásra. Az uni-
táriusokat Jászberényi György pécsi unitárius lelkész,
Trombitás János és Csapó György marosi unitárius
lelkész képviselték. A basa a tárgyalás folyamán bûnös-
nek találta vádlottakat, és elõbb halálra ítélte, amit pénz-
büntetésre váltott át.
Idõközben az akadémia kiadta Válaszúti Györgynek
híressé vált kéziratát, A Pécsi Disputát 1981-ben, amely-
ben említés történik a nagyharsányi tragédiáról. Érdekes
módon azonban itt nincs tudósítás arról, hogy Budán
Jászberényi lelkész jelen lett volna, viszont arról igen,
hogy Alvinczi ügyében a török császár tolmácsa a pécsie-
ket megkereste Konstantinápolyból, hogy bosszút akar-
nak-e állani, de ezt Válaszútiék elutasították azzal: ,,lel-
késztársuk Isten tisztségéért szenvedett ezért hatták a
bosszúllúst ûfelségére”.
Úgy véltük reális és hiteles képünk van az ügyrõl,
amikor váratlan esemény történt: 1986. szeptember má-
sodikán ünnepeltük annak emlékét, hogy háromszáz éve
visszafoglalta hazánk Buda várát és városát a töröktõl. A
Fõvárosi Levéltár, ahol másodállásban dolgoztam, meg-
20 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
kereste Európa valamennyi nagyobb levéltárát,
hogy vannak-e ott hazánkra vonatkozó török kori
adatok? Több helyrõl olyan pozitív válasz jött,
hogy a Levéltár kutatót küldött oda. Így került Bu-
dapestre fénymásolatban egy Acta: Türkenkriege
1574–1577. Summarischer Auscuge, wie sich die
Disputation des Glaubens halben, zugetragen halb,
zwischen Christen und Arrianern, zu Ofen denn 8
February, Anno 1565.” Érdekes módon, ugyanez az
,,Acta” a szegediekhez más német városból került
el bizonyítva, hogy a török által megszállt magya-
rok élénken foglalkoztatták földrészünket. A szö-
vegbõl érdekes dolgok derültek ki. Elsõsorban az,
hogy Budán nem hitvita volt, hanem, nyilvános
tárgyalás, vádlottakkal, bíróval és ítélettel. Ez
utóbbi teljesen az 1568. évi tordai országgyûlés szel-
lemét képviselte. Most nem is kívánok mást ismer-
tetni, mint az utóbbi szövegét.
A Basa ítélete:
Mivel én az igaz hithez tartozom, de senki
más nincs ezen, ezért én sem ítéletet, sem törvényt
nem hozhatok az igaz hitben. Miután Isten olyan
sok mindent adott a szívünkbe, vannak olyanok,
akik az egy Istent hiszik – a mi vallásunknak megfe-
lelõen –, és vannak olyanok, akik az Istenséget há-
rom személyben ismerik el. S mert a Mindenható
Isten világi hatóságnak – sem császárnak, sem basá-
nak, sem másoknak – nem adott hatalmat arra, hogy
a hitet irányítsák, mert azt az Isten maga egyedül
kormányozza; Õk sem akarnak, miként én, hite mi-
att senkit üldözni, amiként benneteket sem kény-
szerítenek arra, hogy az egyik felekezet helyett a
másik hitre térjetek, hanem aki a Szentháromsá-
got ismeri el, az maradjon annál, aki viszont nem
ismeri el, maradjon a maga hitében. Ezért megparancso-
lom nektek, hogy valamennyi felekezet nyugodt legyen
és sem szavakkal, sem cselekedettel egyik a másikat ne
bántsa. Ha egy felekezet ezt kezdeményezi, akkor min-
den további nélkül meg fogom büntetni! —- …a magya-
rok, az oláhok, zsidók, görögök és mindazon népek ha-
talmas császára, akiket kardjával meghódított, senkit
sem kényszerít arra, hogy erõszakkal a másik hitére tér-
jen, hanem üdvözüljön mindenki a maga vallásába. Ne-
ked pedig, Püspök, nem állt hatalmadban senkit felakasz-
tatni, mert Isten a hit egyedüli alkotója. Ezért én téged
el akartalak fogatni harmadmagaddal, hogy felakassza-
nak, de én csak 800 Tallérral büntetlek és ezt az összeget
át kell adnod a hatalmas császár hasznára. Ezzel vége.”
Fekete Lajos történész, Budapest történetének egyik
kiváló írója a mû III. kötetében megütközik azon, hogy a
szentháromsághit és az unitárius hitvilág dogmatikai vi-
tájában egy török basa a döntõbíró. Én nem tudom, hogy
nem lett volna jobb, ha a keresztény püspök Alvinczival
szembeni eljárása elõtt tanácsot kért volna a pogány bu-
dai basától.
Szász János
ny. lelkész

„A múlt erõs gyökér, jelen s jövõ belõle él.”

A 70 éve (1933. augusztus 1–15.) Gödöllõn megtartott

Csodaszarvas – Jamboree-ról

Néhai Pethõ István

csapatparancsnoknak
az Unitárius Értesítõben
megjelent cikkei alapján.

Lapunk mai fiatal olvasói számára feltehe-

tõen ismeretlen a „Jamboree” (angol) szó. Je-
lentése magyarul: a cserkészek világtalálkozó-
ja.
A 70 éves jubileum alkalmából lapunk em-
lékezik a nagyszerû eseményrõl.
Mennyit álmodtunk a Jamborre-ról, s
mennyi álmot szõttünk hozzá! És alig hogy
megérkezett ebbe a gyûlölködõ, gondterhes
világba mint egy gyönyörû álom, máris el-
szállt.

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 21

 Soha még két hét ilyen rövid nem volt a mi
életünkben, de szépségével felülmúlta „a régi
békevilág” legszebb esztendeit. Két hétre
örömkönnycseppé olvadtak a jeges óceánok,
leomlottak a vámhatárok, s három négy-
zet-kilométerre miniatûrizálódott az öt világ-
rész. Nem kellett útlevél, sem vízum, sem vo-
nat, sem repülõgép és rövid percek alatt az
Északi-sarktól eljuthatott az ember a Fok-föld
vidékére. Összekeveredett a világ népeinek
nyelve és szent értelemmé kristályosodott a
testvéri szeretet melegében.
Mindenki vidám volt és boldog. Mosollyal
köszöntötte egymást 54 nemzet közel 30.000 amelynek a Jamboreen csak a körvonalai bon-
gyermeke. Soha Jamboreen még ennyi fajta takoztak ki, de az áldását csak ezután fogjuk
nép gyermeke nem vett részt és soha Jambo- érezni.
reen nem volt ilyen könnyed a fiuknak az egy- A magyar fiúk kedvességét, vendégszere-
mással való érintkezése. S ebben a magyar tetét, a magyar cserkész lelki képét 54 felé vit-
cserkészé volt az oroszlánrész, mert a tervsze- ték magukkal a résztvevõ idegenek a világ
rû elõkészület meghozta az eredményét: a minden tája felé. Jól esett a lelkünknek, hogy
magyar fiúk között minden nyelvre akadt tol- ez mind a mi kicsiny hazánkban történt. A cso-
mács bõven. Azonban a vendégeink is meg- daszarvas újra elindult. Magyar földrõl viszi,
leptek bennünket. Már a megnyitás napján csalogatja, vezeti a világ ifjúságát.
magyarul köszöntöttek és magyar csatakiál-
tásokkal üdvözöltek minket. Ez a (folytatjuk a lap következõ számában)
Jamboree-nak új sikert is eredményezett,
Ny. Sz.

A 345. János Zsigmond cserkészcsapat a Jamboreen.

22 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

 Emlékezések
Novemberi emlékezés
1872. november 24-én született
Telkes Ernõ külügyminisztériumi sajtóelõadó,
mûfordító.
1874. november 4-én született
Bedõ Béla földbirtokos, szolgabíró, író, afrikai
utazó.
1879. november 22-én született
Kozma Jenõ ügyvéd, kormányfõtanácsos, poli-
tikus.
1880. november 16-án született
Mikó Ferenc igazságügy-minisztériumi állam-
titkár, a MUE fõgondnoka, az Igazgató Tanács
tagja.
1891. november 19-én született
Csiki Gábor lelkész, p. helynök, a meadville-i
egyetem díszdoktora, kormányfõtanácsos, a
Misszióház életrehívója, szakíró.
1900. november 23-án született
Rácz Imre igazgató tanár, történelemíró, az Or-
szágos Sajtókamara és a Csokonai Kör tagja.
1900. november 30-án született
Pap Ádám járásbíró, közjegyzõ, a kecskeméti
szórvány egyik szervezõje.
1916. november 9-én született
Fejér Domokos, tudományos kutató, több mi-
niszteri elismerés tulajdonosa.
1918. november 14-én született
Rubin Péter író, mûfordító, diplomata, szakíró.
1918. november 18-án született
Berei Mária énekesnõ, a genfi Zenei Verseny 2.
díjazottja, a Honvéd Mûvészegyüttes tagja,
Svájcban banktisztviselõ.
1920. novemberében született
Szent-Iványi Tamás állatorvos, akadémikus, a
FATO Osztályvezetõje, a Mezõgazdaság kiváló
dolgozója /1970/, a Munka Érdemrend arany
fokozata /1980/ és az Állami-díj /1983/ tulajdo-
nosa.
1933. november 4-én született
Iszlai Zoltán költõ, író, kritikus, fõszerkesztõ, a
József Attila-díj tulajdonosa /1982/.
1910. november 11-én halt meg
Kozma Gyula igazgató tanár, a csongrádi isko-
lák miniszteri biztosa, szerkesztõ, a DFE alel-
nöke, a budapesti egyházközség presbitere.
1911. november 13-én halt meg
Márai Lajos laboratóriumi igazgató, a budapes-
ti egyházközség presbiter-pénztárosa.
1918. november 19-én halt meg
Ferenczi Kálmán pénzügyminisztériumi tiszt-
viselõ, író.
1918. november 27-én halt meg
Máthé György tanár, hittan vizsgabiztos.
1931. november 25-én halt meg
Gálffy János szõlészeti és borászati fõfelügyelõ,
az Igazgató Tanács tagja.
1932. november 2-án halt meg
Molnár Jenõ ügyvéd, a Koháry utcai egyházi
épület gondnoka.
1933. november 9-én halt meg
Pál Ferenc tanfelügyelõ, az egyházi Intézõ Bi-
zottság tagja.
1937. novemberében halt meg
Ürmössy Zsigmond, a Nagykovácsi Üzletház
vezetõje, majd önálló kereskedõ.
1940. novemberében halt meg
Mátéffy Domokos miniszteri tanácsos, az Igaz-
gató Tanács Pénzügyi Bizottságának tagja,
könyvadományozó.
1940. novemberében halt meg
Csiki István tanítóképezdei tanár, a pápai isko-
lások megbízott hitoktatója.
1948. november 9-én halt meg
Malasits Géza politikus, országgyûlési korelnök,
az egyházi Igazgató Tanács és az EKT tagja.
1950. novemberében halt meg
Benczédi László, az MNB fõellenõre, a BSIE
elõadója, a budapesti egyházközség presbitere,
EKT tagja.
1962. novemberében halt meg
Mózes Mihály hadbíró-ezredes, a Magyar Ér-
demrend tiszti keresztjének tulajdonosa.
1964. november 21-én halt meg
Buzogány Lajos számvevõségi fõtanácsos, fõta-
nácsi tag, szórványgondnok.
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 23
1974. novemberében halt meg
Harmos Árpád bányamérnök, bányatörténeti
kutató, a Zahoczi-érem tulajdonosa.
1974. november 28-án halt meg
Palatka József MÁV mûszaki tisztviselõ, a bu-
dapesti egyházközség gondnoka, fõtanácsi tag,
a Nemzetvédelmi Kereszt /1944/ és a Centená-
riumi Emlékplakett tulajdonosa.
1977. november 28-án halt meg
Bartók Gabriella adminisztrátor, a polgárdi
egyházközség kántora, hagyományozó.
1980. november 23-án halt meg
Nagy Sándor kántor, az Egyetemi Énekkar és a
Honvéd Mûvészegyüttes tagja.
1980. november 25-én halt meg
Égeni Attila MÁV fõtanácsos, cserkész, a
pestszentlõrinci egyházközség gondnoka.
Decemberi emlékezés
1838. december 28-án született
Kuun Géza orientalista, az MTA elnöke, fõren-
diházi tag, a magyarság eredetének kutatója.
1839. december 31-én született
Bedõ Albert erdész, szakíró, az Országos Erdé-
szeti Egylet titkára, miniszteri tanácsos, állam-
titkár, az MTA tagja, a Lipót-rend, a Fölkelõ
Nap és a Vaskorona-rend tulajdonosa, a DFE
elnöke, fõtanácsi tag.
1869. december 27-én született
Gál Kelemen igazgató tanár, az UIT elnöke,
szakíró, a II. o. polgári érdemrend tulajdonosa.
1880. december 18-án született
Daniel Gábor ügyvéd, politikus, a Nemzeti
Munka Párt alelnöke, köri fü. gondnok.
1887. december 16-án született
Gyulai Zoltán egyetemi tanár, az MTA levelezõ
/1932/, majd rendes /1954/, az UIT tagja, Kos-
suth-díj /1953/, Munka Érdemrend /1957,
1961/, Állami-díj/ I. fokozatának tulajdonosa.
1890. december 20-án született
Hajdú Henrik író, mûfordító, a Norvég Írószö-
vetség tagja, levéltári igazgató, a Szent Olaf és
a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa.
1892. december 21-én született
Boros László jogász, újságíró, író, egyházi jogta-
nácsos.
1917. december 22-én született
Gimes Miklós politikus /1920-tól unitárius/ tag-
ja a János Zsigmond cserkészcsapatnak.
24 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
1981. november 15-én halt meg
Márkos Jenõ, a legfelsõbb ügyészség közleke-
déspolitikai osztályának dolgozója, Orbán Ba-
lázs-kutató.
1993. november 16-án halt meg
Ferenczi Ede tisztiorvos, KÖJÁL igazgatóhe-
lyettes, evangelizációs összejövetelek elõadója.
1995. november 21-én halt meg
Soproni Sándor múzeumigazgató, c. egyetemi
tanár, cserkész, a Magyar Régészeti Társulat
alelnöke, Kossuth-emlékdíj tulajdonosa.
1998. november 17-én halt meg
Bajor János lelkész, üdülõgondnok, egyházi fõ-
jegyzõ, szakíró.
1894. december 13-án halt meg
Xantus János, az Állatkert igazgatója, 1848-as
tüzérfõhadnagy, szakíró, az MTA tagja.
1916. december 21-én halt meg
Péterffi Áron pénzügyminisztériumi számtaná-
csos.
1917. december 27-én halt meg
Gál Kálmán tanár, szakíró, fõtanácsi tag.
1918. december 1-jén halt meg
Grúz Albert, a Honvédelmi Minisztérium osz-
tálytanácsosa, államtitkár, a budapesti egyház-
község alapító tagja, presbitere.
1920. december 27-én halt meg
Malatinszky György politikus, országgyûlési
képviselõ, a budapesti egyházközség presbitere.
1923. december 16-án halt meg
Tomka István /1893-tól unitárius/ zenemûvész,
a Nemzeti Zenede igazgatója.
1925. december 31-én halt meg
Perczelné Kozma Flóra írónõ, a budapesti Uni-
tárius Nõszövetség szervezõje.
1930. december 13-án halt meg
Szent-Iványi József királyi járásbíró, árvaszéki
ülnök, egyházi tanácsos.
1932. december 9-én halt meg
Borbély Sándor, a váci Siketnéma Intézet igaz-
gatója, szakíró, a Koronás Arany Érdemkereszt
tulajdonosa /1902/.
1935. december 21-én halt meg
Szilágyi Tamás tanító, az orosházi leendõ temp-
lom építésére 9000 arany korona gyûjtõje, a kis-
pesti Vasárnapi Iskola vezetõje.
1936. december 16-án halt meg
Migrai József tanító, újságíró, politikus,
/1900-tól unitárius/ kormánybiztos /1918/,
szakíró.
1940. decemberében halt meg
Enyedi Róbertné Pünkösdi Mária tanárnõ, az
Unitárius Leányegylet alapítója, az Egyetemet
Végzett Nõk Egyletének elnöke, a magyarkúti
Konferencia elõadója.
1942. december 4-én halt meg
Mikó Gábor kincstári fõtanácsos, az Országos
Központi Hitelszövetkezet igazgatója, a buda-
pesti egyházközség gondnoka, a Misszióház Bi-
zottság elnöke, az Intézõ Bizottság tagja.
1942. december 30-án halt meg
László János MÁV fõfelügyelõ, a budapesti egy-
házközség adónyilvántartója, a III. fokú fegyel-
mi bíróság jegyzõje.
1954. decemberében halt meg
Vaska Géza egyházi tanácsos, a budapesti egy-
házközség pénztárosa.
1957. decemberében halt meg
Mikó Miklós kórházi igazgató fõorvos, a
misszióházi Diákotthon volt lakója.
1959. december 9-én halt meg
Égeni János MÁV fõellenõr, a pestszentlõrinci
egyházközség alapító gondnoka, a Nemzetvé-
delmi Kereszt tulajdonosa.
1960. december 25-én halt meg
Gyulai Tibor iparügyi miniszter, felsõházi tag,
gazdasági szakértõ.
1961. december 6-án halt meg
Gidó Béla hírlapíró, miniszterelnökségi sajtó-
referens, a Vitézi Rend tagja, a magyarkúti
Konferencia elõadója, a Hõgyes utcai egyház-
község gondnoka, a Nemzetvédelmi Kereszt
tulajdonosa.
1965. december 15-én halt meg
Csiki Gábor lelkész, p. helynök, kormányfõta-
nácsos, szakíró, a Misszióház életre hívója.
1967. december 7-én halt meg
Szász Ferenc orvos.
1969. december 15-én halt meg
Keméndy József operaénekes, a Mûvészház
igazgatója.
1970. december 16-án halt meg
Filep Imre lelkész, helyettes püspök, a MUE
püspökséggé szervezõje.
1971. december 15-én halt meg
Buzogány Kálmán lelkész, szakíró.
1973. december 22-én halt meg
Gyõrffy István teológiai tanár, banktisztviselõ,
a budapesti egyházközség hitoktatója, szakíró.
1978. december 20-án halt meg
Szabó Mária fõnõvér, az Egyház jótevõje.
1983. december 7-én halt meg
Molnár Antal Jenõ zeneakadémiai tanár, zene-
történész.
1984. december 31-én halt meg
Poos Béláné Nagy Mária, a szolnoki szórvány
tagja, hagyományozó.
1986. december 20-án halt meg
Benczédi László történész, tanár, az MTA Tör-
ténettudományi Intézetének fõmunkatársa.
1988. december 24-én halt meg
Siménfalvi Sándor paraszt- és epizódszerepek-
ben játszó, a legjobb epizódalakító díját elnyerõ
színész.
1994. december 26-án halt meg
Szabó Elek bíró, egyházi jogtanácsos, a bolgár
munkatáborok tanulmányozója.
Juhász Gyula:
ESTE AZ ALFÖLDÖN
Az alkony kéken hamvazó ködében
most térnek nyugovóra mind a házak,
a csöndbe bámulnak komoly fehéren
s tetõiket lehúzza az alázat.
Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek,
öreg parasztok néznek így az éjbe,
és lecsukódnak jó korán e fények,
s virraszt tovább az udvar jegenyéje.
Mint régi csõsz dúdolgat egymagában,
S a csillagokba nyújtózik didergõn,
Alatta boldogabb a tyúkok álma
S ha elszundít, hát õ is egy az erdõn.
Az országút elindul bandukolva
Az éjszakában, tornyokat keresve,
Fáradt utast és aranypénzt a porba
S egyszer csak eltûnik a végtelenbe.
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 25
 Akik elõttünk jártak
Dobai István /1899–1939/
Dobai István a múlt
század unitárius lel-
kész-költõje. Élete, lel-
készi tevékenysége és
az irodalomban való
részvétele még feltárás-
ra vár.
Néhány mondatos
rövid életrajzát a Ke-
resztény Magvetõben
Vári Albert /1938/, az
Unitárius Értesítõben
/1938/ Benczédi Pál, az
Unitárius Egyházban
Bede Emil és az Unitá-
rius Közlönyben /1938/ egy névtelen tudósító adja
közre. A Balogh Edgár szerkesztette Romániai Ma-
gyar Irodalmi Lexikon /1981/ is keveset közöl életé-
rõl, és az Unitárius Kislexikon is /1999/ csak az elõb-
bieket összegezi. A kevés tudósítás egybevetésével
Dobai Istvánról az alábbi tudott.
1899. január 22-én születik Székelyudvarhelyen.
Korán árvaságra jut. Édesapja még születése elõtt,
édesanyja nem sokkal születése után elhalálozik.
Nagynénje neveli föl, aki beíratja az udvarhelyi Taní-
tóképzõbe. Itt tanítói képesítést az I. világháború
utolsó évében szerez. Rövid katonai szolgálat után – a
háború befejezésével – beiratkozik a kolozsvári Uni-
tárius Teológiára és a Ferencz József Tudományegye-
tem bölcsészeti karára.
Benczédi Pál szerint nem születik unitáriusnak,
de sem õ, sem a többi életrajzírója nem közli, hogy
melyik egyház tagjaként nõ fel, és hogy mikor csatla-
kozik az Unitárius Egyházhoz. Az tudott, hogy Szé-
kelyudvarhelyen 1905-tõl van önálló Unitárius Egy-
házközség, de feltételezhetõ, hogy Dobai csak a
háború után lesz tagja az Unitárius Egyháznak. Az
unitárius teológián nyer lelkészi szolgálatra feljogo-
sító képesítést.
A Teológián tanuló és a pályakezdõ Dobainak sok
nehézséggel kell megküzdenie. Ezt a korabeli élet ne-
hézségei okozták. Gondolunk itt Erdélynek a Román
Királysághoz való csatolására, a közélet, a tanügy,
az addigi irodalmi élet teljes fölszámolására tett lépé-
sekre, a nyelvvizsgákra, a be- és áttelepülésekre.
Ezek miatt a teológiai hallgatóknak is meg kell küz-
deniük a létfenntartás nehézségeivel. Magukra-
találásuknak egyik bizonyítéka a szellemi élet újjáte-
remtése érdekében végzett törekvésük. Az Unitárius
Teológiát a magyar értelmiségi fiatalság találkozó-
helyévé teszik. Életre hívják a „Tizenegyek” néven is-
mert irodalmi csoportosulást, amelynek tagjai között
két unitárius teológus Szent-Iványi Sándor és Dobai
István mellé sorakozik fel a késõbbi unitárius újság-
szerkesztõ Jakab Géza. Az 1923-ban megjelenõ „An-
tológia” Dobait mint költõt mutatja be, jóllehet az
Unitárius élet 1981. 3. szám 4. oldala Dobait mint az
Antológia novellaíróját említi meg.
Dobai a teológiai tanulmányok alatt ismerkedik
meg a német teológus Otto Rudolf nézeteivel. Teológi-
áját az õ elméletére alapozza.
Lelkészi szolgálatát Homoródújfaluban kezdi,
majd a vargyasi népes gyülekezetben folytatja. Az
26 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
Unitárius Közlöny szerint /1938. 224. oldal/ a „lelki-
pásztori munkában teljes odaadással merül el. Érzi
népének szíve dobbanását, és mindent megtesz az
egyesért és az egyházközségért”. Közvetlen lelkészi
szolgálatát a nép szolgálatával egészíti ki. Részt vesz
a szövetkezeti mozgalomban, a falufejlesztésben, az
ifjúsági konferenciák tartásában. Egyik elõadója a
nagy sikerû székelykeresztúri Ifjúsági konferenciá-
nak, melyen részt vesz Boldogfalva, Újszékely, Sárd,
Fiatfalva, Csekefalva, Nagy- és Kissolymos ifjúsága.
Dobai István irodalmi munkásságát a „Tizen-
egyek” néven ismert irodalmi csoportosulás tagja-
ként kezdi. Ír verseket, tanulmányokat, elmélkedése-
ket és novellákat. Ezek többsége az egyházi lapokban
kerül kiadásra. Legtöbb versét az Unitárius Közlöny
adja ki.
Dobai részt vesz a korabeli költészetben is, ahol
olyan ismert nevû költõtársai vannak, mint József
János tanító, Gyõrffy József törvényszéki fogalmazó,
Reményik Andor mérnök, Ürmösiné Kántor Gizella,
Halmágyi Samu tanár-publicista stb. – kik szintén
önálló verseskötettel gazdagítják a magyar irodal-
mat.
Dobai 1922-ben „Messiásod” címû verseskötetével
lép a nyilvánosság elé. Verseskötetérõl sem kellõ is-
mertetés, sem kellõ méltatás nem jelenik meg. Az a
néhány sor, amely fölemlíti a kötet megjelenését,
mindössze arról tudósít, hogy „versein Ady hatása ér-
zik. Azok dallamosak. Bennük egy nemes lélek esz-
ményei ragyognak.” Kötetének címadó verse elõször
az Unitárius Egyház címû lapban jelenik meg /1922/.
Az Unitárius Közlöny 1927 és 1938 között 25, kü-
lönbözõ témájú versét közli. Ezekben az a lelkész szó-
lal meg, aki állandó kapcsolatot tart fenn Istennel, ki-
hez elvezeti a kezeire bízott híveket. Mivel versei az
„unitárius” lelkész gondolatát és érzésvilágát közlik,
az eddigi korok, egyházi alapon bíráló irodalmárai
nem foglakoznak vele.
E hiányt pótolja fenti bemutatása.
Kelemen Miklós
Az anyám
Soh’se láttam és mindig látom,
Nyomon kísér, mint örök álom
Az anyám.
Mikor láttam, még nem is láttam,
Én csak néztem a betegágyban
Az anyám.
Nem is tudtam a vén kaszásról,
Ki elvitte a betegágyból
Az anyám.
És azóta nézve se láttam
Mégis látom fiúi vágyban
Az anyám.
(Dobai István)
 Egyházközségeink életébõl
Így élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton és a Gyula és
Környéke Szórványgyülekezetben
Rövid idõ telt el elõzõ híradásunk óta, de az idõ-
szak sem volt eseménytelen kis közösségünkben.
Elõzõ beszámolónkban jeleztük, hogy az elkövetke-
zendõ idõszak meghatározó törekvése a november
16-i, a Kossuth-rádió által közvetített Dávid Ferenc
emléktiszteletre való felkészülés volt.
A készülõdés idõszakában megtartottuk a Refor-
máció emléknapját, november 1-jén pedig elhunyt
szeretteink emlékét idéztük.
November 15-én, délelõtt 10 órától e sorok írója
felesége és fia társaságában, részt vett Hódmezõvá-
sárhelyen a Keresztény Demokrata Fórum „Keresz-
ténység, Magyarság, Európa” címû konferencia elõ-
adásain. A konferenciára a Városháza dísztermébe
gyûltek össze a neves meghívottakat is maguk kö-
zött számláló vendégek. A fõelõadó Dávid Ibolya el-
nök asszony volt, az Országgyûlés alelnök asszo-
nya. A füzesgyarmati lelkészt Csallóközi Zoltán, a
Keresztény Demokrata Fórum alelnöke és Szászfal-
vi László elnök hívták meg. A konferencia elõtti áhí-
tatban vettem részt, valamint elõadást tartottam
„Mit adott az Unitárius Egyház a magyarságnak”
címmel, beszélve egyházunk történelmérõl, hozott
értékeirõl és jelenlegi, anyaországi helyzetérõl. Jól-
esõ érzés részt venni ezeken a felekezeteken és poli-
tikán felül álló, de nemzetünk közös értékeivel fog-
lalkozó konferenciákon. A november 22-i számadó
konferencián (még nincs egyéves ez a szervezet!) –
tudomásunk szerint – Rázmány Csaba, egyházunk
püspöke vett részt, más egyházak vezetõivel
koncelebrálva a kezdõ istentiszteletet. Végre egy
olyan szervezet, ahol egyházunk az antalli álmok
(írásos dokumentum is van errõl levéltárainkban!)
és a történelmi valóság elvárásai szerint szerepel.
Nekünk is érdekünk tehát igényesen részt venni e
fórum munkálataiban. Egyházunk nevében hívtam
az elnökséget, hogy egyházunknál is szervezzenek
ilyen konferenciát, mert a feltételek nálunk is adot-
tak.
A konferencián részt vett Kiss Mihály hódmezõ-
vásárhelyi lelkész is. A helyi polgármesterrel és al-
polgármesterrel folytatott beszélgetésbõl kitetszett
az, hogy az egyházközség és a városvezetés közötti
kapcsolat jó, és az egyházközségünk komoly anyagi
támogatásban is részesül a többi egyházzal együtt.
Mire hazaértünk a konferenciáról, már megér-
keztek a rádiósok, hogy templomunkat elõkészít-
sék a vasárnapi istentisztelet közvetítésére. Hi-
deg, ködös idõ köszöntött a városkánkra az emlék-
vasárnapon. De ez sem tántorította vissza a közel
százas érdeklõdõ közösséget a templomba jövéstõl.
Veres Emese Gyöngyvér rádiós szerkesztõ is befu-
tott vonattal idõben, otthagyva a nagy köd miatt
kocsiját. Az istentisztelet hatását, – mint évek óta,
– most is a visszajelzések száma mutatta és mutat-
ja, hiszen most is kérik az istentisztelet írott anya-
gát, videó- és hangfelvételét; van aki csak köszönõ,
gratuláló sorokkal üzen egyházközségünknek.
Úgy érezzük, hogy a „vidék” ismét jó ügyet szol-
gált ezzel a közvetítéssel. Nem hallgathatjuk el azt,
ami évek óta „erõsségünk”, hogy sehonnan (házon
belül!) nem szólnak olyan szépen az énekek, mint a
mi énekeseink elõadásában. Van értelme annyi idõt
és áldozatot szentelni kórusaink tanítására, össze-
tartására.
November 23-án, délután 2 órakor tartottuk a
soron következõ gyermek-istentiszteletet. Bibliát és
Kis Bibliát Nemes Zsolt és Csordás Gergõ hittano-
sok olvastak. Felemelõ volt, mint mindig, hallgatni
gyermekeink bizonyságtételét. Az istentisztelet
után szeretetvendégség volt, ahol elfogyasztottuk
azt a sok-sok finomságot, amit híveink adtak össze.
Kisorsoltuk a tombolatárgyakat, amibõl annyi so-
kat hoztak a vendégeink, mintha karácsonyi aján-
dékozás lett volna. Megbeszéltük a karácsonyi ün-
nep tennivalóit is a jelenlevõkkel.
November utolsó hétvégéjén részt vettünk a
Pestszentlõrincen tartott Szervét Mihály-ünnepsé-
gen. Így az adventi gyertyákat csak második vasár-
nap tudtuk meggyújtani. E vasárnapon délután ½ 2
órakor az Idõsek Otthonában is, és délután ½ 4 óra-
kor Gyulán is tartottunk adventi istentiszteleteket.
Karácsony közeledtével megszaporodtak az úgy-
nevezett „elõünneplések”. Sok intézményben, kö-
zösségben, azért, hogy a szent ünnep szabad legyen,
elõre megtartják a karácsonyt. Még van hely, ahol
most is fenyõünnep a neve, de már inkább azért Jé-
zus születésérõl szól az összejövetel.
December 6-án hittanosainkkal Mikulás napját
tartottunk nagy örömmel.
December 13-án a bélmegyeri Vöröskereszt helyi
rendezvényén ünnepeltünk.
Másnap, 14-én szintén Bélmegyeren ökumeni-
kus karácsony elõzetest tartottunk.
December 17-én füzesgyarmati idõseink között
ünnepeltünk a klubunkban dalárdistáinkkal.
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 27
 December 19-én a bélmegyeri iskola és önkor-
mányzat falukarácsonyt rendezett, ahol iskolása-
immal és dalárdistáinkkal is szerepeltünk.
December 24-én, délután 5 órakor füzesgyarmati
fûtött templomunk várja meleg szeretettel az ünne-
pelni vágyókat. Gyermekek, felnõttek köszöntik a
Megváltó születését, dalárdistáink énekelnek, hit-
tanosaink pásztorjátékot mutatnak be, kiosztjuk a
karácsonyi csomagokat közel 30 gyermeknek, az
arra érdemesítettek megkapják pénzjutalmukat,
amit már megpályáztunk az Unitárius Alapítvány-
tól. Karácsony elsõ napján, délelõtt 11 órakor úrva-
csorázó istentisztelet lesz. Délután ½ 2 órakor a he-
lyi Idõsek Otthonában, délután ½ 4 órakor Gyulán,
az Esze Tamás u. 2. szám alatti imatermünkben
tartunk istentiszteleteket. A másodnapi ünnepi is-
tentisztelet sem marad el. A két ünnep közti vasár-
napi istentisztelet mellett Szilveszter éjszakáján ½
12 órakor templomunkban a 2003-as esztendõnket
A mi „Könyves” Margitkánk PRO URBE díjas...
Mindjárt másfél év-
tizede, hogy ide kerül-
tünk Füzesgyarmatra.
Sok más meglepõ dolog
mellett, nagyon furcsá-
nak tûnt, hogy ezen a
csökkenõ lakosságú te-
lepülésen /10000-rõl
6000-re apadtunk!/
nem volt, és a mai na-
pig sincs könyvesbolt. A
„rejtély” elég hamar
megoldódott, mert az
„oka” egyik kedves hí-
vünk, Gyáni Endréné sz. Nagy Margit, aki jelenleg
egyházközségünk áldozatos szívû gondnokasszo-
nya. A kisszámú unitárius közösség egyik családjá-
ba született bele a két vílágháború között. Változó
rendszerektõl függetlenül, megmaradt kicsi egyhá-
zának hitvalló tagja. Amikor az ötvenes években el-
ment, úgymond jobb életlehetõséget keresni a fõvá-
rosba, ott sem felejtette el egyházát és a templomba
járást. Amikor szíve választottjával, Gyáni Endré-
vel összekötötte életét, azután is megmaradt hûsé-
ges unitáriusnak, bármilyen társadalmi munkát is
végzett. Pedig abban az idõben hányan és hányan
elhagyták egyházaikat, vallásukat. Szinte kis egy-
házközségünk is a pusztulás szélére jutott, de az õ
neve a legegyházkerülõbb években is ott van a kö-
zösség fenntartói között. Közben a családi elfoglalt-
sága, gyereknevelés mellett, mintegy 30 esztendeje
könyvszeretete arra indítja, hogy a „szép szó” ter-
jesztõjévé váljon. Télben, nyárban, hõségben, fagy-
ban, sárban és jeges úton hordja a könyveket. Sokat
28 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
búcsúztató, és a 2004-es évet köszöntõ istentisztele-
tet tartunk. Harangzúgással és pezsgõbontással
fordulunk át az új esztendõbe!
Elõzõ híradásunk óta eltemettük Polczer Rudolf
érdi, és id. Nagy János püspökladányi híveinket. El-
költözött testvéreink nem a mi egyházunkhoz tar-
toztak, de hitükben közülünk valók voltak, és meg-
hagyásaik szerint a hozzátartozók a mi
szertartásunkkal és velünk temettették el. Nyugod-
janak békességben!
fff
Minden kedves hívünknek, testvérünknek, akik
hozzánk tartoznak, köszönjük az egész évben
hozott áldozatukat, templomjárásukat,
szertartásaink igénylését.
Kívánunk a 2004-es évben is Istentõl áldást,
„bort, búzát, békességet”!
B. L.
olvasván, tudja ajánlani is azokat, nemcsak értéke-
síteni. A rendszerváltás és a mi ide kerülésünk
elhozza az egyházközség újjászületésének idejét.
Egyik lelkes mozgatójává válik minden kezdemé-
nyezésnek, és tevékenyen részt vesz a sok egyház-
községi esemény megszervezésében. Férjével
együtt, aki nemcsak a könyvterjesztésben jó háttér,
segítõ, a kis közösség minden rendezvényének lel-
kes támogatója.
Mindjárt a kilencvenes évek elején – átérezve,
hogy a nagy altatás és áltatás kora mennyi kárt
okozott nemzedékek életében – elhozza minden
unokáját megkereszteltetni, mind a négyet, majd
késõbb egy ötödiket is, aki harmadikként érkezik
kisebbik lánya családjába. Az unokák megkonfir-
málnak, majd házasságot is köt egyik nálunk. El-
mondása szerint, nagyon boldog mindig unokái kö-
rében, de istenáldotta boldogságot akkor érzett,
amikor dédunokái születtek sorban, eddig három,
és szép, nagycsaládi esemény közepette kettõt már
meg is kereszteltünk. Ritka az a nap, de a hétvégek
még inkább, amikor nem zajos az õsi Gyáni-porta,
pedig az élet, mint a családok javát kis hazánkban,
az õ leszármazottaikat is szétszórta közelebbre, tá-
volabbra. A múló idõ hozta bajok, nehézségek elle-
nére szinte minden vasárnapi istentiszteleten jelen
van vagy vannak. Olyan megnyugtató, amikor a
beharangszókor fordulnak be a sarkon templo-
munk felé, vagy nagy mûtéte után is Margitkánk
biciklizik át a keresztezõdésen. November 16-i rádi-
ós istentiszteletünkön köszöntöttük a várostól, ok-
tóber 23-án kapott Pro Urbe kitüntetése alkalmából.
Boldogan mondtuk el, hogy egyházunkban párat-
lan ez az elismerés. E díj mellé tette egyházközsé-
günk presbitériuma a maga elismerõ oklevelét. Majd
kérni fogjuk egyházunk Fõtanácsát, hogy adjon
neki tiszteletbeli gondnoki címet, hiszen a megújult
életünk közel másfél évtizedében tulajdonképpen õ
volt az egyházközség világi irányítója, két szeren-
csétlen gondnokválasztás idején is, bár járási ne-
hézségei miatt az Egyházi Képviselõ Tanácsban a
Fõtanácson és Zsinatunkon más küldött képviselte
Szervét-emlékest Szegeden
2003 õszén világszerte emlékeztek az unitáriu-
sok és a vallásszabadság ügyét magukénak vallók
Miguel Servetre, aki 1553. október 27-én Genfben
fellépett a máglyára, hogy életét áldozza hitéért és
meggyõzõdéséért. Szervét Mihály, az unitarizmus
szellemi elõfutára, az eltelt 450 esztendõ alatt jel-
képpé vált: a vallás és lelkiismereti szabadságért
folytatott bátor küzdelem szimbólumává. A Szegedi
Unitárius Leányegyházközség és a Magyar Baráti
Közösség november 3-án Szegeden megtartott
programja is e küzdelemnek igyekezett emléket ál-
lítani.
A Szegeden nagy elismertségnek örvendõ Köz-
életi Kávéház felvette programjába megemlékezé-
sünket, így viszonylag nagy nyilvánosságot kapott
kezdeményezésünk.
Orosházi szórványmisszió
Nagy megtiszteltetésként ért a felkérés, hogy az
Unitárius Életben ismertessem a dél-alföldi misszi-
ós kísérleteinket.
Az unitárius misszió Csesznegi Miklós Mihály
által kidolgozott koncepciója nem erõszakos térítést
jelent, hanem két pilléren nyugvó információs stra-
tégia. Az elsõ pillér az Erdélybõl áttelepültek felku-
tatása, bevonása a helyileg illetékes egyházközség
életébe, a másik pillér az unitarizmus eszméinek
szélesebb körben történõ megismertetése, az érdek-
lõdés felkeltése. Ez utóbbi óriási fontosságú lehet,
hiszen korábban én sem sokat tudtam az unitáriu-
sokról, s kellõ ismeretek hiányában nem is gondol-
tam volna arra, hogy unitárius legyek. A megismer-
tetés, az állandó jelenlét a sajtóban természetesen a
kallódó erdélyiek megszólítását is szolgálja.
Az állandó médiajelenlét leginkább úgy érhetõ
el, hogy egyházi eseményeinknek, évfordulóinknak
hírértéket adunk, bármit teszünk, azt úgy kell be-
mutatni, hogy a sajtó felfigyeljen rá, hogy itt is van
szervezett egyházi élet, ahová érdemes bekapcso-
lódni, másrészt felhívja a keresõk figyelmét arra,
a gyülekezetet. Reméljük, hogy a gondviselõ Isten
megtartja még sokáig köztünk Margitkánkat, férjé-
vel együtt, és ad utódai közül buzgó unitárius köve-
tõket, akik nem felejtik el soha a nagyszerû elõdö-
ket.
Ad multos annos, Margitka!
B. L.
A november 3-án este 7 órakor a szegedi MDF
Klubban megtartott emlékezés sikere felülmúlta
várakozásainkat. Vendégeink, Kászoni József tisz-
teletes és Balázs Mihály irodalomtörténész telt ház
elõtt tarthatta meg elõadását. Balázs Mihály pro-
fesszor elõadását Kiss Tünde tiszteletes asszony ál-
tal Sütõ András Csillag a máglyán címû drámájából
felolvasott Szervét imája vezette be.
Programunk sikerének köszönhetõen a Köz-
életi Kávéház vezetõje felkérte Kiss Mihály lel-
készt, hogy jövõ év márciusában a szegedi egyház-
község tartson bemutatkozó estet a Kávéház
szervezésében.
Köszönjük elõadóinknak, hogy elfogadták felké-
résünket, s híveinknek is, hogy oly szép számmal
megjelentek. - csesznegi -
hogy ilyen vallás is létezik, nemcsak az erõszakosan
térítõ mozgalmak.
Az eredmények mögött rengeteg munka áll, s az
idõszakos kudarcok így is elkerülhetetlenek. Nem
minden érdeklõdõt lehet megtartani, sokakat el-
kedvetlenít a közösség alacsony létszáma, s a szór-
ványjellegbõl adódó nehézségek. Munkám miatt
Orosházáról én sem tudok átjárni istentiszteletek-
re. A misszió igazából csak Szegeden és Hódmezõ-
vásárhelyen mûködik, a viharsarki misszió eddigi
tevékenysége csak az információs anyagok terjesz-
tésére korlátozódott. Talán egy missziós alap felállí-
tása segíthetne az anyagi gondokon, de legfõképp a
hívek és az aktív egyháztagok elkötelezettségét kel-
lene erõsíteni. Amint már felvetõdött az Unitárius
Élet hasábjain is, egy központi missziós stratégia és
a pénzügyi források megteremtése nagymértékben
hozzájárulna ahhoz, hogy a Magyarországi Unitári-
us Egyház büszkén és megerõsödve legyen jelen a
XXI. században.
Dr. Csiszár Róbert
Orosháza
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 29
 Bartók Béla Unitárius Egyházközség
2003. november elején presbiteri gyûlést tartot-
tunk, melyen fontos határozatokat hozott a presbi-
térium az épületek felújításával kapcsolatban, va-
lamint elfogadta a Pécsi Dániel által készített
három címertervezet közül, a jelen számunkban is
közöltet.
November 12-én, 12 órakor megkoszorúztuk a
XI. kerületi Dávid Ferenc utcában levõ Dávid Fe-
renc emléktáblát, ahol híveink nagy létszámban
voltak jelen (részletes beszámolót közlünk az egy-
házi hírekben).
November 15-én, szombaton Rázmány Csaba
püspök úr részt vett a Déván megrendezett emlék-
ünnepségen (elmondott beszédét közöljük az egyhá-
zi hírekben).
November 23-án, vasárnap 18 órától Wass Al-
bert estet rendeztünk templomunkban, ahol Kiss
Törék Ildikó és Varga Vilmos nagyváradi színmû-
vészek Wass Albert: Üzenet az otthoni hegyeknek cí-
men csodálatos összeállítással idézték fel az író
szellemiségét. Az elõadást szeretetvendégség kö-
vette a gyülekezeti teremben.
„Maradnak az igazak és jók
A tiszták és a békességesek.
Erdõk, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik.”
Wass Albert: Üzenet haza
(részlet)
Dunántúli Unitárius Egyházközség
A november 15-én tartott székesfehérvári isten-
tiszteletünk emlékezetes marad, új egyházközségi
tagok jelentkeztek be, 9 taggal gyarapítva gyüleke-
zetünket. Ottani látogatásaim is különösen emléke-
zetesek maradnak.
November 23-án Pécsett láttuk vendégül Szász
János nyugalmazott lelkészt, aki hosszú évtizede-
kig volt a pécsi és dunántúli gyülekezetek lelkésze.
János bácsit 80. születésnapja alkalmából köszön-
30 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
Karácsonyi istentiszteleteink programja:
• December 21-én, vasárnap a 10 órakor kezdõdõ
istentisztelet keretében tartjuk meg a gyermekek
karácsonyfa ünnepélyét.
• December 25-én, karácsony elsõ napján 10 órá-
tól ünnepi istentiszteletet tartunk, mely alkalom-
mal úrvacsorát osztunk. Ez alkalommal szolgálatot
végeznek: Rázmány Csaba püspök és Léta Sándor
lelkészek.
• December 26-án, karácsony másodnapján 10
órai kezdettel úrvacsoraosztással egybekötött ün-
nepi istentiszteletet tartunk. Ezen istentiszteleten
a helybeli lelkészek mellett szolgálatot végez a ko-
lozsvári teológiáról kiküldött légátus.
2004. január elsején, 11 órától újévi istentisztele-
tet tartunk. A szószéki szolgálatot Rázmány Csaba
püspök végzi, melyet az újévi püspöki fogadás kö-
vet.
Szeretettel várjuk minden kedves hívünket ezek-
re az áldott alkalmakra.
Léta Sándor
töttük. Istentisztelet után élvezettel hallgathattuk
meg elõadását a pécsi és környékbeli unitáriusok
múltjáról, egy délelõttre a múlt és a jelen összefonó-
dott. Az istentiszteletet baráti beszélgetések han-
gulata aranyozta be, végül a találkozást ebéddel
zártuk.
Az októberi és novemberi hónapokban Pécsen
tartott „Vallások párbeszéde” címû kerekasztal-be-
szélgetések sorozat igencsak nagyszámú egyetemi

hallgatóság elõtt zajlott; a kerekasztal résztvevõi
között az elkövetkezendõkben jómagam is helyet
kaptam.
Az elmúlt idõszakban Pécsen egy temetési szer-
tartást, valamint Egerben és Szekszárdon egy-egy
esketési szertartást végeztem.
„Óh költõ, tisztán élj te most…”
Lesz-e Unitárius Alkotók Társasága?
Minden alkotó emberben él a kiteljesedés vágya isteni adottságainkból
következõen
A fenti idézet minden olyan mûvésznek szól –
különösen a mi korunkban – , aki igyekszik megfe-
lelni lelkiismeretének és hite követelményeinek.
Idén teljesedik ki az Unitárius Alkotók Társasá-
ga, amely a beregi unitárius szórványban bontott
zászlót. Dunafüreden szeretnénk egy alakuló gyû-
lést összehívni, ahol máskor is összegyûlnénk egy
kis eszmecserére, feltöltõdésre, és ott hagynák mû-
vészeink egy-egy alkotását. Idõvel kiállítást is ren-
dezhetünk ezekbõl.
Miért van szükség egy ilyen társaságra?
Az alkotó ember tevékenységi területe a világ,
mellyel együtt alá van vetve a történelmiség dimen-
ziójának. S bármely alkotómûvész, akármilyen ki-
magasló helyet foglal el a világban, történelmisége
súlyos kérdések elé is állítja, s azok megoldására
kényszeríti (ilyen a halál, a halhatatlanság, az örök
élet problémája). A keresztény szellemû mûvésznél
különösen fontos kérdések ezek.
Elõször vizsgáljuk meg a legfontosabb tényezõt,
a halhatatlanság mint lehetõség kérdését. Kiindul-
hatunk abból a nézetbõl, mely szerint az emberi
szellem valami anyagtalan, testetlen valóság, ami
nem oldódik fel az anyagi természetben, hanem ön-
tudatként túlszárnyalja azt. Az anyagiság szükség-
szerû következménye a keletkezés és az elmúlás, az
anyagi létezõk ezért mulandók. Ha azonban a szel-
lem nem anyagi természetû, akkor nincs is alávetve
az elmúlás törvényének. Csak úgy dõl el a halhatat-
lanság kérdése, vagy abszurditás alternatívája a
halhatatlanság javára, ha Isten biztosítja a létezés
végsõ értelmességét, azt, hogy a valóság nem ab-
szurd, nem értelmetlen. A halhatatlanság tehát
szorosan összefügg az Isten-problémával. Merõben
Istentiszteleteink idõpontjai: Pécs, a hó második
és negyedik vasárnapján (de. 11 óra), a Szabadság
úti Református Egyházközség gyülekezeti termé-
ben. Istentiszteleteink elõtt, de. 10 órától vallásórá-
kat tartunk.
Székesfehérvár és Polgárdi: A hó harmadik va-
sárnapján (de. 10, valamint du. 15 óra), a Székesfe-
hérvári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti ter-
mében (Szekfû Gy. u.), valamint Polgárdiban, az
unitárius gyülekezeti teremben (Kossuth L. u. 94.)
Úrvacsoraosztással egybekötött ünnepeink alkal-
mával az idõpontok kissé eltolódnak. Így karácsony
alkalmával, a harmadik vasárnap helyett Székesfe-
hérváron és Polgárdiban karácsony elsõ napján
tartjuk istentiszteletünket, Pécsen a negyedik va-
sárnap helyett karácsony másodnapján.
Máté Ernõ
az a tény, hogy a lélek él tovább, folytatja eddigi éle-
tét, nem nyújthat beteljesülést.
Az alkotó embernek tehát fontos küzdenie azért a
harmóniáért, mely a kettõs egységben – az ember-
ség test-lélek nyilvánvalóságában – jelenik meg, je-
lezve egyben a személy feladatát is. Nem utolsósor-
ban a végtelenség igényének realitását komolyan
véve, számot kell vetni filozófiailag is a halhatatlan-
ság esélyével, mely még mindig annak a kérdésnek
a megválaszolásához segít bennünket, hogy mi az
ember?
Kant, a transzcendentális reflexió megalapítója
kimutatta, hogy az ember szellemisége révén kilóg
a világból, túlmutat önmagán. Wittgenstein alap-
ján a szem és a látótér kapcsolatát hasonlíthatjuk
az emberi alanyiság és az empirikus világ kapcsola-
tához. Ahogy a szem hozzá is tartozik a látótérhez,
meg nem is – mert valójában a látótérnek a határa –
ugyanúgy az ember, mivel szellemisége révén
alany, tudatos én, hozzá is tartozik, meg kívül is
van a tapasztalati, konkrét világon. Mindez tehát
úgy értelmezhetõ, mint a világ határa. Ebbõl követ-
kezik, hogy az embert teljeskörûen nem lehet meg-
magyarázni empirikus eszközökkel és elméletek-
kel, s ennek a szellemi én az oka.
Az öntudat és az önismeret fogalmai pedig azt
mutatják, hogy nem tudathasadásos gondolat az
egy énünkön belül két oldalt megkülönböztetni,
vagyis az empirikus és a transzcendentális ént. Ez a
kettõs egység, mely oly titokzatossá teszi az embert,
adja meg annak lehetõségét, hogy bármikor, bármi-
lyen helyzetben reflektáljon önmagára. Ezért nem
oldódunk fel az empirikus világban és tudunk errõl.
Jogosan fogalmaz tehát Kant, hogy az emberi élet
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 31
független az állatvilágtól, s ezért mondja életük gyötrelmesebb, vagy fájdalmasabb, de egyút-
Wittgenstein, hogy az ember nem része a tapaszta- tal örömtelibb, reménnyel teljes istenkeresés – még
lati világnak. Bonyolult és titokzatos teremtmény ha mûvészet birodalmában is.
az ember, különösen a mûvészember. Az Istent ku- Hallgassunk tehát a mûvészekre, az alkotó em-
tató és az Õ akaratát keresõ ember számára igen ber rezdüléseire, hisz ténykedésük üzenet az örök-
nagy élményt és komoly lelki-szellemi segítséget je- kévalóság birodalmából. Útbaigazítást, ösztönzést
lenthet a mûvészek, az alkotó ember megélt, meg- adhatnak mûveiken keresztül. És ha méltóképpen
küzdött tapasztalata, a „delejtû” emberek lenyoma- ápoljuk ezt az ösztönzést, akkor ez arra irányít
ta. A mûvészember a mûvészi alkotáson keresztül az majd, hogy szárnyat bontsunk mi is az elnehezülés
autonómiának egy olyan teljességét tudja realizálni, erõi ellen.
amely bizonyos fokig emlékeztet az isteni teremtõ ak- Mindez még egy igen fontos kérdést vet fel. Mi a
tusra. A mûvészi alkotói folyamatban tehát kitelje- különbség a keresztény és a nem keresztény jövõ-szol-
sedik az istenkép- gálat között a mûvé-
más-szerûsége, s az szetben? A különb-
alkotáson keresztül ség a motivációban
sajátos, hasonlítha- van. A keresztény al-
tatlan kapcsolatba kotó ember a napi
tud lépni a transz- munkájában a te-
cendens világgal is. remtést viszi tovább,
Ady Endre írta az embertársként
1908-ban: „A hit va- vállalt szolgálat a
lami olyan portéka, megváltói mû foly-
mely minden kor- tatása, az emberség
szak emberei szá- elõsegítése, az egy-
mára akképpen jut, ház szeretetközös-
mint a kenyér; volt ségének szélesítése.
eset rá, hogy Párizs- A keresztény lelkü-
ban is külön számí- letû alkotó tehát
tottak fel kenyeret Az egyik beregi alkotómûvész mindig és minde-
az étkezésnél, és Vári Zsolt alkotásával nütt mint Jézust kö-
Budapesten kétszer vetõ cselekszik Isten
annyit adtak két krajcárért. Mint ma. Az okos köz- országa építésében. Nem kétséges, hogy valóban so-
gazdászok megmondják a kíváncsiaknak, hogy mi- kat tehet például a hétköznapok demokratizmusá-
csoda konstellációk az okai ennek. De a hit gazdasá- ért a helyi közéletben, ha komolyan veszi, hogy azt a
gilag megmagyarázhatatlanabb a gabonánál és a Jézust követi és jeleníti meg, akiben nincs sem zsi-
kenyérnél. Nem igaz az, hogy valahonnan az északi dó, sem görög, sem úr, sem szolga, sem férfi, sem nõ.
vagy déli sarkról egy-egy pesszimista áramlat indul A keresztény ember jövõt építõ munkájában az a
útnak az emberek lelkeibe. De az igaz, hogy a hit, felismerés lehet központi jelentõségû, hogy a hit
ma még a proletár új szívek birodalmában is – tar- alapvetõen jövõ-struktúrájú, hiszen feltételezi a vi-
talmi. Nincs hit, és teljességgel nincs hit a Du- lág nyitottságát, alakíthatóságát, be nem fejezettsé-
na–Tisza táján, ahol általában mindig kevés volt. gét. Az örök visszatérést, teljes meghatározottságot
A delejtû emberekrõl beszélek, ami nyilvánvaló, valló régebbi vallásokkal szemben éppen ez volt a
az érzékenyekrõl és az értelmes szomorúakról.” kereszténység nagy újdonsága. Ezért van hitünk-
A költõ szavaival élve, kik ezek a delejtûk? Min- nek mondanivalója a lehetõségeket kibontó atom-
denképp az érzékeny antennájú, égi fogantatású, kor hívõ embere számára is.
lelki tehetségekkel megáldott poéta vagy mûvész Az alkotó ember a jövõ lénye. Hiszen a távlatnél-
életû emberek; ide tartoznak költõink, íróink, festõ- küliség a mûvész számára maga a halál. A kovász
ink és zenészeink, az alkotó társaság tagjai. Akik a szerepét persze csak hivalkodás nélkül tölthetik be
végtelenbõl jönnek, s a véges valóságból a halhatat- mûvészeink.
lanságba mennek. A mûvészek az örökkévalóság re- Unitárius alkotóink a létrehozandó dunafüredi
túrjegyével õrült oda-vissza utazók ég és föld, ember mûvésztelepen megvalósíthatják az értelmes terve-
és Isten között, föl s alá. Hallgatnunk, néznünk és zést és a jövõ váratlanságában realitásra nevelhet-
megértenünk kell õket, hiszen csak õk képesek nek.
mindent kitapogatni; ami volt, lesz és közeleg. Mert a mi boldogságunk nem a mulandó dolgok-
Ezzel az írással a közöttünk tevékenykedõ, mû- ban van. Arra vagyunk hivatva, hogy részesei le-
vészi vénával megáldott atyánkfiaira kívánom fel- gyünk az igaz és örök jónak.
hívni a figyelmet, akik most társaságba tömörülve
próbálnak egyházunk hasznos segítõi lenni. Talán – beregi –

32 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

 Karácsonyi gyermekoldal
Kedves gyerekek!
Nemsokára itt lesz az év legszebb ünnepe. Az adventi koszorún már égnek
az elsõ gyertyák. Gondolom, Anyu is elkezdte a nagytakarítást, hosszan
bújja a szakácskönyveket, hogy mi finomat varázsoljon az ünnepi asz-
talra. Apu pedig elkezdte a bevásárlást. Talán már ti is megírtátok le-
veleiteket, amiben részletesen szerepel, hogy mit szeretnétek az idén
a fa alatt találni. És persze már elkezdtétek az ajándék készítését is,
amivel ti lepitek meg az idén szeretteiteket.
Az ajándék készítése olyan régi hagyomány, mint maga a Kará-
csony megünneplése. A Bibliában a három király is visz ajándékot
Jézusnak, méghozzá aranyat, tömjént és mirhát.
Az ajándékok kezdetben általában házi készítésûek voltak . A szü-
lõk sok idõt töltöttek azzal, hogy rongybabákat varrjanak, és fajáté-
kokat faragjanak. Németországban még ma is gyakori szokás, hogy
annak a személynek, akit a legjobban szeretnek, saját kézzel készíte-
nek ajándékot.
Én is erre biztatlak most Benneteket. Ha van kedvetek, írjátok meg vagy
rajzoljátok le a legötletesebb ajándékokat, amit már készítettetek, vagy
amit ti kaptatok. Addig is egy mese és néhány érdekesség a Karácsonyról.
Jó szórakozást!
A LEGDRÁGÁBB AJÁNDÉK
Volt egyszer egy pásztorfiú, akit Amahlnak akart ajándékot küldeni, de mivel nagyon sze-
hívtak és nyomorék volt. Nagyon egyszerû kö- gények voltak nem tudott semmit sem adni.
rülmények között élt édesanyjával, és mivel Hirtelen eszébe jutott valami: a mankói! El-
nem tudott járni, készített magának fából egy küldhetné a mankóit ajándékba a gyermeknek.
mankót, hogy azzal járhasson. Amahl és édes- Abban a pillanatban amikor elhatározta, hogy
anyja nagyon szerették egymást, bár anyukája odaadja a legértékesebb dolgát, ami neki van,
gyakran kiabált vele, mert valótlan dolgokat ál- észrevette, hogy a mankói nélkül is tud menni,
lított. Egyszer azt mesélte, hogy látott egy le- ugrálni és táncolni és futni is. Öröm töltötte be
opárdot, amint az egy asszony fejét vitte ma- az egész házat. Amahl édesanyjának áldásával
gával. Máskor egy hajó nagyságú halról ment el a három király, magukkal víve Amahl
beszélt. Egyszer aztán egy Karácsonyeste, legértékesebb ajándékát, amije csak volt: a
amikor már mindketten lefeküdtek, énekszót mankókat.
hallottak kintrõl, amit egy kopogás követett az
ajtón. Az anya kiküldte fiát, hogy nézze meg ki Krakkó Tímea 11 éves
van odakint. Amahl elbicegett az ajtóig és na-
gyon meglepõdött azon, amit látott. Vissza-
ment anyukájához és elmondta, hogy egy király
volt ott. Persze õ nem hitt neki és újra kiküld-
te. Most még jobban meglepõdött, amikor két
királyt talált az ajtó elõtt. Amahlt újra vissza-
küldte az édesanyja, de most már három király
állt az ajtajuk elõtt. A fiú visszament, hogy
beszámoljon megint, de most már az anyja úgy
döntött, hogy saját szemével akarja ezt látni.
Alig hitte, amikor megpillantotta a három ki-
rályt. Hát még amikor meghallotta, hogy szál- Tudtátok, hogy...
lást keresnek éjszakára. Behívta õket a házba
és elküldte Amahlt a többi pásztorért, és hogy A zenének mindig fontos szerepe van Kará-
hozzanak ennivalót a vendégeknek. A királyok csonykor, a Biblia az angyalok énekérõl beszél az
beszámoltak az útjukról, hogy egy csillagot kö- elsõ Karácsony éjjelén Betlehem felett. Az ötödik
vetnek és beszéltek az újszülöttrõl is, aki azon századra a keresztények különbözõ karácsonyi him-
az éjszakán született, és az ajándékokról is, nuszokat írtak latinul. A középkorban vándor szín-
amit neki visznek. Aranyat, tömjént és mirhát. társulatok jártak faluról falura, megénekelve a kará-
Amahl elbûvölten hallgatta szavaikat. Õ is csonyi történetet.

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 33

 Tudtátok, hogy...
vannak olyan országok, ahol a Mikulás hozza
az ajándékot. Ez a szokás egy kedves püspök nevé-
hez kötõdik, akit Miklósnak hívtak. Vagy ahogy ere-
detileg hívták Saint Nicholas. A negyedik század-
ban élt Törökország mellett és gyakran adott
ajándékot a gyermekeknek és a szegényeknek ti-
tokban. A holland tengerészek vitték a róla és nagy-
lelkûségérõl szóló történeteket Hollandiába. A le-
genda csak színesebb lett, amikor látták a képeket,
amin Szent Miklós püspöki ruhában lovagol fehér
lovon. Azt mondták, azokat a gyermekeket ajándé-
kozza meg, akik megtanulták az imáikat, és jól vi-
selkednek. Szent Miklós ünnepén, december hato-
dikán a holland gyermekek ajándékokat kaptak. A
holland telepesek magukkal vitték a Sinter Klaas
püspökrõl szóló meséket Amerikába, ahol az angol
telepesek változtatták a nevét Santa Clausra.
1822-ben Clément C. Moore írt egy karácsonyi
verset gyerekeknek Mikulás látogatása címen,
amelyben a Mikulást nyolc rénszarvassal ábrázol-
ta. 1862-ben készült az elsõ rajz róla egy bolyhos,
prémkabátban. Az elkövetkezõ évek alatt a Mikulás
egyre pufibb és pirospozsgásabb lett. 1930-ban
pedig megkapta társként a piros orrú rénszarvast,
Rudolfot társként.
Bodor Sarolta
ófia
czki Zs
Kave
34 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december
Tudtátok, hogy...
Németországban kezdõdött a feldíszí-
tett fa állításának hagyománya. A nyolca-
dik században élt egy Bonifác nevû szer-
zetes, aki azt javasolta, díszítsenek fel
egy erdei fenyõt Jézus születésének tisz-
teletére. Az 1500-as évekre a karácsony-
faállítás nagyon népszerû lett Németor-
szágban és az ötlet Európa más részein is
elterjedt.
Minden ország sajátos módon díszíti fel
fáját. Lengyelországban tollakat, szala-
gokat és színes papírokat tettek rá. Litvá-
niában kis madárkalitkákat és szélmalmo-
kat készítettek szalmából. A németek
voltak az elsõk, akik üvegbõl készítettek
díszeket a fára. De mindenütt tettek az
örök életet jelképezõ gyertyákat a fákra.
Amerikába a német telepesektõl került a
hagyomány. Ott kezdetben olyan egysze-
rû díszeket használtak, mint a zsinórra fel-
fûzött pattogatott kukoricát, illetve csilla-
gokat, papírláncokat és egyszerû
viaszgyertyákat.
Szász Adrienne
Bab
e
Bemutatjuk: zsébeti Kossuth Lajos Gimnáziumban.
Mint a középiskolai tanulmányi ver-
a seny gyõztesét, felvételi nélkül vették
z
fel a Közg. Egyetemre. Másként értel-
ú miségi származású lévén nem is mehe-
j tett volna egyetemre. Egyetemi évei
f alatt részt vett a Petõfi Kör munkájá-
õ ban és a forradalom kitörése elõtt egy
s hónappal õ lett a budapesti össz-
z ször kísérletet teszünk arra, hogy
e egyetemi Vasvári Kör vezetõje.
r 1957-ben diplomázott. Elsõ munkahe-
k lye a Népmûvészeti és Háziipari
e latainak, kérdéseinek közreadásá-
s KSZV.-nél volt, mint területi instruk-
z tor. Sokat kellett vidékre utaznia, az
t pozitív hatása lesz az egyházi köz-
õ akkori mostoha körülmények között.
t Ezért döntött úgy, hogy a közeli Ceglé-
den vállal állást, ahová 1958. okt. 6-án
érkezett meg. Itt hamarosan helytörté-
Dr. Zoltán Zoltán 1935. október neti kutatásokkal, majd Alföld-kuta-
3-án született Árapatakon (Három- tással kezdett foglalkozni. Mind több
szék megyében), Elõpatak mellett. tanulmánya jelent meg országos lapok-
Egészen véletlenül ezen a napon rak- ban. Komoly mûvelõdésszervezési te-
ták le a pestszentlõrinci unitárius vékenységbe fogott. Megalapította a
templom alapkövét is. Szülei mind- Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársasá-
ketten brassóiak voltak. Apját a Pénz- got, amely sok jeles íróvendéget foga-
ügyigazgatóságról helyezték oda köz- dott (pl. Veres Pétert, Csoóri Sándort,
ségi tisztviselõnek. Õsmagyar Sánta Ferencet, Juhász Ferencet stb.).
keresztneve miatt, apját büntetésbõl
Megszervezete a Ceglédi Õsz nevû ün-
Máramaros megyébe helyezték át. Így nepi napokat, a Homoki Helikoni Tár-
pár hónapos korában már visszake-
saságot.
rült Brassóba és 1940-ig ott töltötte 1959-ben megnõsült. Felesége:
gyermekkorát, a nagyszülõi háznál, a
Bálint Vilma egy régi ceglédi család-
Simó család szeretõ légkörében, a ból származik. Elõdeik részt vettek a
Zajzoni út menti színtiszta magyar
ceglédi szõlõkultúra megteremtésé-
vasutasnegyedben. Nagyapja híres ben. Három gyerekük született: Le-
brassói ügyvéd: dr. Zoltán Gyula, a vente /1961/, Csaba /1963/, Emese
CFR jogtanácsosa volt. Anyai nagyap- /1969/. 1965-tõl részt vett az 1968-as
ja: Simó István fõkocsirendezõ, aki a gazdasági reformot elõkészítõ viták-
Küküllõ menti Pipérõl származott. ban. 1970-ben így meghívták a Köz-
Mindketten unitáriusok voltak. gazdasági Egyetemre oktatónak. Kez-
1940 szeptemberében, a II. Bécsi detben, mint adjunktus, majd
Döntés után a közeli Sepsiszentgyörgy- 1976-tól mint docens oktatott.
re költöztek át, miután apját „magyar 1975-ben védte meg kandidátusi érte-
érzelmûsége” miatt állandóan zaklat-
kezését. 1980-tól az Agrárgazdasági
ták a román hatóságok. Az áttelepülés Kutatóintézet közgazdasági kutatási
elõtt csak rövid szabadságon volt Bras-
fõosztályvezetõje lett. 1985-tõl pedig
sóban, mert a Károly-vonal építésén egy gazdasági tanácsadó iroda vezetõ-
dolgoztatták Botosáni és Dorohoi mel-
je, ahol fõleg területfejlesztési koncep-
lett. A sepsiszentgyörgyi éveik szintén ciók kidolgozásával foglalkoztak. Az
tele voltak megpróbáltatásokkal. Apja Alföld-kutatás mellett a kisvárosok
hamarosan munkanélküli lett, majd fejlesztése, a fejlettebb nagyközségek
kivitték a keleti frontra. Édesanyja várossá nyilvánítása a kedvenc témá-
varráskeresetébõl éltek. Õ ennek elle- ja. A kisvárosokat tartja a legideáli-
nére élete legszebb éveinek tartja az itt sabb településformának, ahol jobbak,
töltött 6 évet. Az unitárius lelkész ek- természetközelibbek az emberek élet-
kor Kovács Lajos késõbbi erdélyi unitá- feltételei, élõek a rokoni, baráti kap-
rius püspök volt, akire nagy-nagy sze- csolatok, jobbak a gyermeknevelés fel-
retettel emlékszik vissza. 1945-ben tételei, és az emberek élete is sokkal
kezdte el a gimnáziumot a híres szé-
nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb.
kely Mikó Kollégiumban, ahol unoka- Több, mint 120 település köszönheti
bátyja a neves erdélyi író: Beke György
várossá nyilvánítását az õ munkássá-
akkor volt érettségizõ diák. Miután a gának.
román közigazgatást újra bevezették,
Nyugdíjba vonulása után újra
1946 õszén Csengernél átszöktek Ma- visszatért az egyetemi oktatáshoz.
gyarországra, és Pesterzsébeten tele- 1997-tõl a Gábor Dénes Fõiskolán,
pedtek le, mivel nagybátyjáék 1940 óta 2000-tõl pedig a soproni Ny. Magyar-
már itt éltek. Az Ónodi utcai iskola, a országi Egyetemen oktat. 2001-ben a
28-as Szent István Cserkészcsapat, il- Nagy Ignác utcai egyházközség pres-
letve az unitárius imaház adtak meg- bitere lett. Az egyházközségben fõleg
határozó élményeket számára. Nagy- a magyarkúti üdülõtelep lehetõségei-
bátyjáék (Rózsa utca 4. szám alatti nek jobb hasznosítása, a gyerekek hit-
háza) udvarán épült meg az erzsébeti oktatása, a cserkészet újraindítása,
unitáriusok imaháza. 1947–1952 kö- valamint az egyház intézményrend-
zött ez volt a 120-150 fõs gyülekezet
szerének (új szellemi mûhelyeinek
imaterme. Késõbb Lõrinchez csatolták alapítása stb.) foglalkoztatja.
õket. Õ is itt konfirmált Pethõ István
késõbbi püspöki helynök felkészítése (kovásznai)
révén. 1953-ban érettségizett a pester-
2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 35
Kedves Olvasóink!
Lapunk történetében most elõ-
teret szenteljünk az olvasók véle-
ményének, meglátásainak, javas-
ra. Bízunk abban, hogy ennek
élet felélénkítésére, a kedves hívek-
kel kialakítandó folyamatos párbe-
széd intézményének
megteremtésére. Egységes közvéle-
mény ugyanis csak úgy alakulhat
ki, ha minden fontos kérdésrõl,
amely bennünket foglalkoztat, elõ-
ször véleményt cserélünk és a több-
ségi vélemények mentén próbáljuk
a közös nevezõt megtalálni. Termé-
szetesen úgy, hogy a kisebbségi vé-
leményt is tiszteljük, toleráljuk, de
nem kívánjuk a többségivel szem-
beállítani.
Azt javaslom, hogy akinek va-
lami jó meglátása, vagy mások
számára érdekes közölnivalója
van, máris ragadjon papírt és tol-
lat, vagy írógépet, számítógépet és
írja meg nekünk, hogy azt mielõbb
közreadhassuk valamennyiünk
épülésére, okosodására. Szólhat-
nak ezek az olvasói levelek arról,
hogy
– milyen kiegészítõ gondolataik
támadtak az egyes cikkek olvasása
kapcsán? Írják meg ezzel kapcsola-
tos véleményüket, hozzászólásu-
kat.
– Kérdéseket is tehetnek fel az
olvasottakkal kapcsolatban. Vagy
javasolhatnak feldolgozásra váró
témákat. Majd mi megkeressük az
ahhoz értõ szakembereket és meg-
íratjuk velük a témába vágó cikke-
ket.
– Felhívhatják a figyelmünket
egyes évfordulókra, jeles napokra,
egyes települések olyan ünnepi ese-
ményeire, amirõl mi esetleg megfe-
ledkeznénk.
– Bemutathatnak olyan helyi
személyiségeket, akiknek munkájá-
ra, munkálkodására egész egyhá-
zunk közössége büszke lehet és pél-
dául szolgálhat mások számára is,
hogy íme érdemes a közösségért
dolgozni, tevékenykedni.
– Nagyon örülnénk annak,
hogyha írnának életükrõl, gondja-
ikról, bajaikról, terveikrõl és sike-
reikrõl.
Nem folytatom tovább e gondo-
latsort, úgy vélem, hogy ebbõl is
értik, érzik mire gondolunk, mi-
lyen témakörökben szeretnénk le-
veleket kapni? Amelyek, ha közér-
dekû kérdéseket vetnek fel, akkor a
Szerkesztõség részérõl röviden
megválaszoljuk, hogy mindenki ér-
tesülhessen róla. Ha magánjelle-
gûek, akkor személyre szóló postai
levélben fogjuk a választ megkül-
deni. Nagy szeretettel várjuk leve-
leiket, tudósitásikat.
A Szerkesztõség
 Kéziratokat nem õrzünk meg és
HÍREK nem küldünk vissza.
Az aláírt cikkekért a szerzõk
viselik a felelõsséget.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2003. november A szerkesztõség fenntartja az
25-én, kedden 11 órától tartotta közgyûlését az Ökumenikus Központ és írások szellemét és tartalmát nem
Egyetemi Lelkészség épületében. érintõ rövidítések jogát.
A megnyitó imádságot Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök mondotta. A Folyóiratunk minden páros
határozatképesség kimondása és a napirendi pontok elfogadása, valamint hónap végén jelenik meg.
a jegyzõkönyvvezetõ és hitelesítõk felkérése után, Dr. Márkus Mihály
püspök elnöki beszámolója és Dr. Görög Tibor fõtitkári beszámolója
hangzott el. A tagegyházak közül bemutatásra került a Magyarországi UNITÁRIUS ÉLET
Román Ortodox Egyház, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia A Magyarországi Unitárius Egyház lapja
köszöntése hangzott el.
A hozzászólások után sor került a Számvizsgáló Bizottság és az Szerkeszti a Szerkesztõ Bizottság
Ökumenikus Tanács bizottság új tagjainak a megválasztására. Sorra Fõszerkesztõ:
került a 2002. évi zárszámadás és a 2004. évi költségvetés ismertetése. A dr. Zoltán Zoltán
záró imát D. Szebik Imre püspök, az Ökumenikus Tanács alelnöke Fõszerkesztõ-helyettes:
mondotta. Léta Sándor
¿ Felelõs szerkesztõ:
November 26-án (szerda este), a Heltai Könyvesbolt különtermében, a Balázsi László
hagyományos Dinnyés József-est keretében szép számmal jelentek meg SZERKESZTÕSÉG CÍME:
az Unitárius Alkotók Társasága 15 fõs beregi alkotók közül. V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.
Négyen mutatkoztak be sikeresen: Telefon/fax: 311-2801
Internet: http://unitarius.lap.hu
- Zoltáni Zsolt és Tót Attila énekesek Dévai Nagy Kamilla növendékei;
Terjeszti a Magyarországi Unitárius
- Balogh Tibor grafikusmûvész, most énekszámokkal; Egyház.
- Nézõ László versmondó, az elsõ Balázs Ferenc-díjas, aki most az Amaro Megjelenik kéthavonta.
Drom roma lap egyik szerkesztõje. Felelõs kiadó:
Felhõs Szabolcs ideiglenes szervezõ ismertette a Partium-mûhelybõl Heltai Gáspár Kft.
kibontakozó beregi alkotó társaságot. Index: 25 842
Mindannyian a beregi unitárius szórvány alapító, illetve tiszteletbeli Készült:
tagjai. a Cerberus Kft.
A 15 fõs alapító tagok közt találjuk a tarpai származású Vári Zsolt roma nyomdaüzemében
festõmûvészt, Ószabó István és Dusa Lajos debreceni költõ atyánkfiait, és Felelõs vezetõ:
Felhõs Szabolcsot, a Partium folyóirat fõszerkesztõjét. Schmidt Gábor
Ezzel a bemutatkozással is azt kívánták elérni, hogy a kezdeményezést, az
Unitárius Alkotók Társaságát országos méretûvé szélesítsék. Várják HU ISSN 0133-1272
azokat az unitárius alkotómûvészeket (írók, költõk, szobrászok, zenészek,
festõk, filozófusok), illetve szimpatizánsokat, akik szeretnének közösen
ténykedni egy leendõ társaságban.
Elõfizethetõ:
A lelkészi hivatalokban
A rendezvényen jelen volt dr. Zoltán Zoltán, az UNÉL fõszerkesztõje és (Budapesten és vidéken),
Gergely Felicián gondnok úr, az est házigazdája is, akik helyeslik a vagy befizetési csekken.
beregiek kezdeményezését és támogatják.
Bankszámlaszám:
¿ 11713005–20011631
Tisztelettel értesítjük híveinket, hogy 2004. január 1-jén a Bartók Béla Egyes szám ára: 400 Ft
Unitárius Egyházközség templomában (1092 Budapest, Hõgyes
Endre u. 3. sz.) – de. 11 órai kezdettel, újévi istentiszteletet tartunk, Évi elõzizetési díj: 2400 Ft
melyen szószéki szolgálatot végez Rázmány Csaba püspök, ami után az
Egyházközség gyülekezeti termében megtartjuk a hagyományos
püspöki fogadást, melyen ünnepi köszöntõt mond Mikó István, a
Magyarországi Unitárius Egyház fõgondnoka.
A mellékelt csekken kérjük az
Értesítjük továbbá híveinket, hogy lehetõséget biztosítsunk a részvételre, UNÉL elõfizetést megújítani!
ezért az 1055 Budapest, Nagy Ignác utca 2-4. valamint a 1181
Pestszentlõrinc, Szervét Mihály tér. 1. sz. alatti templomainkban az
istentiszteletek de. 10 órától kezdõdnek.
A Magyarországi Unitárius Egyház
¿ internetcíme:
A hagyományos újévi püspöki fogadásra, www.unitarius.hu
minden unitárius hívünket szeretettel hívunk és várunk, http://unitarius.lap.hu
szeretetteljes testvéri együttlét jegyében!

36 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

 Kéziratokat nem õrzünk meg és
HÍREK nem küldünk vissza.
Az aláírt cikkekért a szerzõk
viselik a felelõsséget.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2003. november A szerkesztõség fenntartja az
25-én, kedden 11 órától tartotta közgyûlését az Ökumenikus Központ és írások szellemét és tartalmát nem
Egyetemi Lelkészség épületében. érintõ rövidítések jogát.
A megnyitó imádságot Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök mondotta. A Folyóiratunk minden páros
határozatképesség kimondása és a napirendi pontok elfogadása, valamint hónap végén jelenik meg.
a jegyzõkönyvvezetõ és hitelesítõk felkérése után, Dr. Márkus Mihály
püspök elnöki beszámolója és Dr. Görög Tibor fõtitkári beszámolója
hangzott el. A tagegyházak közül bemutatásra került a Magyarországi UNITÁRIUS ÉLET
Román Ortodox Egyház, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia A Magyarországi Unitárius Egyház lapja
köszöntése hangzott el.
A hozzászólások után sor került a Számvizsgáló Bizottság és az Szerkeszti a Szerkesztõ Bizottság
Ökumenikus Tanács bizottság új tagjainak a megválasztására. Sorra Fõszerkesztõ:
került a 2002. évi zárszámadás és a 2004. évi költségvetés ismertetése. A dr. Zoltán Zoltán
záró imát D. Szebik Imre püspök, az Ökumenikus Tanács alelnöke Fõszerkesztõ-helyettes:
mondotta. Léta Sándor
¿ Felelõs szerkesztõ:
November 26-án (szerda este), a Heltai Könyvesbolt különtermében, a Balázsi László
hagyományos Dinnyés József-est keretében szép számmal jelentek meg SZERKESZTÕSÉG CÍME:
az Unitárius Alkotók Társasága 15 fõs beregi alkotók közül. V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.
Négyen mutatkoztak be sikeresen: Telefon/fax: 311-2801
Internet: http://unitarius.lap.hu
- Zoltáni Zsolt és Tót Attila énekesek Dévai Nagy Kamilla növendékei;
Terjeszti a Magyarországi Unitárius
- Balogh Tibor grafikusmûvész, most énekszámokkal; Egyház.
- Nézõ László versmondó, az elsõ Balázs Ferenc-díjas, aki most az Amaro Megjelenik kéthavonta.
Drom roma lap egyik szerkesztõje. Felelõs kiadó:
Felhõs Szabolcs ideiglenes szervezõ ismertette a Partium-mûhelybõl Heltai Gáspár Kft.
kibontakozó beregi alkotó társaságot. Index: 25 842
Mindannyian a beregi unitárius szórvány alapító, illetve tiszteletbeli Készült:
tagjai. a Cerberus Kft.
A 15 fõs alapító tagok közt találjuk a tarpai származású Vári Zsolt roma nyomdaüzemében
festõmûvészt, Ószabó István és Dusa Lajos debreceni költõ atyánkfiait, és Felelõs vezetõ:
Felhõs Szabolcsot, a Partium folyóirat fõszerkesztõjét. Schmidt Gábor
Ezzel a bemutatkozással is azt kívánták elérni, hogy a kezdeményezést, az
Unitárius Alkotók Társaságát országos méretûvé szélesítsék. Várják HU ISSN 0133-1272
azokat az unitárius alkotómûvészeket (írók, költõk, szobrászok, zenészek,
festõk, filozófusok), illetve szimpatizánsokat, akik szeretnének közösen
ténykedni egy leendõ társaságban.
Elõfizethetõ:
A lelkészi hivatalokban
A rendezvényen jelen volt dr. Zoltán Zoltán, az UNÉL fõszerkesztõje és (Budapesten és vidéken),
Gergely Felicián gondnok úr, az est házigazdája is, akik helyeslik a vagy befizetési csekken.
beregiek kezdeményezését és támogatják.
Bankszámlaszám:
¿ 11713005–20011631
Tisztelettel értesítjük híveinket, hogy 2004. január 1-jén a Bartók Béla Egyes szám ára: 400 Ft
Unitárius Egyházközség templomában (1092 Budapest, Hõgyes
Endre u. 3. sz.) – de. 11 órai kezdettel, újévi istentiszteletet tartunk, Évi elõzizetési díj: 2400 Ft
melyen szószéki szolgálatot végez Rázmány Csaba püspök, ami után az
Egyházközség gyülekezeti termében megtartjuk a hagyományos
püspöki fogadást, melyen ünnepi köszöntõt mond Mikó István, a
Magyarországi Unitárius Egyház fõgondnoka.
A mellékelt csekken kérjük az
Értesítjük továbbá híveinket, hogy lehetõséget biztosítsunk a részvételre, UNÉL elõfizetést megújítani!
ezért az 1055 Budapest, Nagy Ignác utca 2-4. valamint a 1181
Pestszentlõrinc, Szervét Mihály tér. 1. sz. alatti templomainkban az
istentiszteletek de. 10 órától kezdõdnek.
A Magyarországi Unitárius Egyház
¿ internetcíme:
A hagyományos újévi püspöki fogadásra, www.unitarius.hu
minden unitárius hívünket szeretettel hívunk és várunk, http://unitarius.lap.hu
szeretetteljes testvéri együttlét jegyében!

NE FELEJTSE EL MEGÚJÍTANI ELÕFIZETÉSÉT!

36 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december