Professional Documents
Culture Documents
Alekszandr Puskin Bahcsiszeráji Szökőkút
Alekszandr Puskin Bahcsiszeráji Szökőkút
A bahcsiszeráji szökőkút
Fordította
Szabó Lőrinc
TATÁR DAL
……………………………….
……………………………….
………………………………..
…………………………….
Az új ajtónál tétovázva
Érinti reszkető keze
A meghitt zárat… Vissza? ... De
Már belépett, s egyszerre tágra
Nyitja két káprázó szemét.
A látvány titka fogva tartja:
Magányosan virraszt a mécs,
Szentségtartó ragyog alatta,
S a Szeplőtlen Szűz szelíd arca
S a Jó jelképe, a Kereszt…
Grúz lány, te láttad egykor ezt,
Láttad, még otthon: az riasztott,
Az ébresztett fel valamint:
Lelkedben drága, régi hangok
Zendültek, halk emlékeid! . . .
Előtte feküdt a vetélytárs:
Arcán szűzi álom heve
És még friss könnyek tündököltek
Bágyadt mosolyban: hogyha méláz
A hold, akkor ragyogja be
Így az esőgyöngyözte földet.
Szinte mintha égből leröppent
Angyal álmodott volna ott,
Ki siratja a sok rabot,
A háremét, Éden leánya…
Óh, Zaréma, szíved mi bántja?
Jaj, egész lelke elszorul,
Letérdel akaratlanul
S imádkozik: „Könyörülj rajtam,
Hallgasd meg, amit kér az ajkam!”
Mozgása, szava, sóhaja
Elrezzenti a szűzi szendert:
Döbbenten nézi ágya mellett
Az idegen nőt Mária.
Remegő kézzel és zavartan
Fölemeli s úgy kérdi halkan:
„Ki vagy, ki éjnek idején
Hozzám jössz?” „Óh, hozzád, tehozzád
Hozom szívemnek árva sorsát,
Melyben csak te vagy a remény.
Számomra az üdv testet öltött,
S élveztem, soká, gondtalan…
De üdvöm immár odavan!
Elveszek, hallgass meg, könyörgök.
……………………………..