Pénzügy

Jegybank céljai (elsődleges, közbülső, operatív)

Végső cél: A gazdaságpolitika fő célja a fenntartható, vagyis az egyensúlyi

szempontokat is kielégítő gyors gazdasági növekedés. A gazdaságpolitika
megvalósításának eszköze a monetáris politika. A fejlett országok azt a
álláspontot alakították ki, hogy a monetáris politikájuk végső célja az árstabilitás.

A rendelkezésre álló jegybanki eszközök nem képesek közvetlenül és azonnali

hatást gyakorolni az árszínvonalra, ugyanis a jegybank eszközei s a végső cél
közötti kapcsolat közvetett, és hatásuk más külső, esetlegesen ható tényezőktől is
függ. Az eszközök és a végső cél közötti kapcsolat közvetlenebb elérése érdekében
kerestek olyan tényezőket, amelyek szerepet játszanak a monetáris politika
közvetítő rendszerében, és megteremtik a hiányos láncszemet az eszközök és a
végső cél között.  Ilyen űrt képes kitölteni a közbülső cél, az operatív cél és az
indikátorok.

Közbülső cél: Olyan gazdasági tényező lehet, amely szoros kapcsolatban van a
végső céllal, és egyben jól befolyásolható a monetáris politika eszközeivel. Ilyen a
gazdaságban meglévő pénzmennyiség növekedési üteme, vagy a devizaárfolyam
is. A közbülső célokra a jegybankok általában célértékeket határoznak meg a
jövőre vonatkozóan. A közbülső cél segítségével pl. a jegybank már az inflációs
folyamat kibontakozása előtt képes intézkedéseket hozni az árszínvonal
stabilitása érdekében.

A jegybankok a közbülső célok mellett további, a végső cél elérése és

befolyásolása szempontjából még közvetlenebb kapcsolatot jelentő operatív célt
is meg szoktak határozni.

Operatív cél: Közvetlenül jegybanki eszközzel elérhető, azonnal érzékelhető, és

hatását rögtön kifejti. Operatív célnak a rövid futamidejű pénzpiaci kamatok
alkalmasak. A kereskedelmi bankok a vállalatoknak nyújtott rövid lejáratú vagy
változó kamatozású közép- és hosszú lejáratú hitelt a jegybank valamely irányadó
kamatához igazítják. Így a jegybank a kamatok változtatásával közvetlenül képes
befolyásolni a vállalatok költségeit és a beruházási javak iránti keresletet.
Ugyanígy követik a jegybanki kamatot a betéti kamatok, így a lakossági
megtakarítások és a fogyasztási döntések befolyásolhatók.

Adók funkciói
- fiskális funkció
- jövedelemátcsoportosító szerep
- fogyasztás befolyásolása
- politikai szerep
Adófajták
- társasági nyereségadó
- személyi jövedelemadó
- vagyonadó
- forgalmi adó
- fogyasztási adó
Szavatoló tőke és elemei. Mit jelent a tőkemegfelelési mutató? Mekkora a
mértéke?
Szavatoló tőke: azon tőkeelemek összessége, amely a hitelintézettel szemben
fennálló követelések kielégítésébe tőkeként bevonhatók. Alapvető és járulékos
tőkeelemek összege.
Tőkemegfelelési mutató: A tőkemegfelelési mutató olyan mérőszám, amely a
hitelintézetek tőkéjét vetíti az általa vállalt és tartalékokkal nem fedezett
kockázatok súlyozott értékére. A jelenleg világszerte alkalmazott tőkemegfelelési
mutatót az ún. első bázeli tőkeegyezmény ajánlásai alapján fogadták el annak
érdekében, hogy a bankok tőkéje ésszerű mértékben legyen képes a veszteségek
fedezésére anélkül, hogy fizetésképtelen állapotba kerülne. A mutató számlálója
az ún. szavatoló tőke, nevezője pedig a kockázattal korrigált mérlegfőösszeg. A
mutató szabályozó hatóságok által megkövetelt minimális értéke 8%.

THM fogalma. Milyen tételeket tartalmaz?

Teljes hiteldíjmutató, amelyet a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényben

meghatározott valamennyi lakossági kölcsön és pénzügyi lízing esetén fel kell
tüntetni. Ez az egyéves időszakra vetített százalékos érték, mint ahogyan a neve is
jelzi, a hitel teljes díját mutatja meg, azaz gyakorlatilag minden olyan költséget
tartalmaz, amelyet a pénzügyi intézménynek a tőkén felül fizetnünk kell. Minél
alacsonyabb a THM, annál kedvezőbb a fizetendő teljes hiteldíj, annál olcsóbb a
kölcsön.

Milyen költségeket tartalmaz a THM?

A THM tartalmazza a hitelszerződés kapcsán fizetendő összes díjat (kamatot, díjat,
költséget, jutalékot, adót), valamint a hitelhez kapcsolódó járulékos
szolgáltatások költségeit, ha a hitelező számára ismertek, továbbá a szolgáltatás
igénybevételét a hitelszerződés megkötéséhez a hitelező előírja.
A THM az alábbiakat tartalmazza különösen:
1. a kamatot,
2. a kezelési költséget,
3. a hitelbírálati díjat,
4. az értékbecslési díjat,
5. lakásépítéseknél a helyszíni szemlék díját,
6. a hitelközvetítőnek fizetendő díjat,
7. az ingatlan-nyilvántartási eljárás díját,
8. a számlavezetés és készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatának
költségeit és a fizetési műveletekkel kapcsolatos egyéb költségeket,
amennyiben a számla vezetését a hitelező előírja,
9. biztosítási és garancia díját, amennyiben a jelzáloghitelhez
vagyonbiztosítás szükséges.

Változó kamatozású hitelek esetében, hogy a THM mutató értéke nem tükrözi a
hitel kamatkockázatát, a devizaalapú jelzáloghitelek esetében pedig arra is, hogy
a THM az árfolyamkockázatot sem tartalmazza. Nem lehet benne: a közjegyzői díj,
számlavezetési díj, prolongálási költség, késedelmi kamatok, egyéb olyan
költségek, amelyek a szerződés nem teljesítéséből származik.
Tőzsdei ügyletek felsorolása, definiálása.
A tőzsdei ügyletek fajtái

Azonnali ügyletek:

Itt az üzletkötést rövid időn belül teljesítés követi, de NEM AZONNAL!

A Hitelpapír szekcióban kötött ügyleteknél T+2 (az üzletkötés napját követő
második), míg, a Részvény szekcióban T+3 (az üzletkötés napját követő harmadik
napon) történik a teljesítés.
Határidős ügyletek:

Ennek lényege, hogy a teljesítés és az üzletkötés időben elválik egymástól.

A gyakorlatban ún. szabványosított határidős ügyleteket kötnek, amelynek a
lényege, hogy van néhány kitüntetett nap (ez a határidő) amelyekre lehet üzletet
kötni. Lényeges, hogy teljesítésre nem, csak az elszámolásra kerül a sor: a
határidő elérkeztekor megvizsgálják az érintett tőzsdetermék aktuális árát, és
ehhez képest kerül sor a felek között az elszámolásra. Ez az ár valamilyen
viszonyban áll a kötési árral, így a különbözetet az egyik fél elveszíti, a másik
megnyeri.
A kockázatkezelés melyik formáját alkalmazza a biztosítás?

Kölcsönösségen alapuló biztosítás: a veszélyeztetettek kezdeményezik a

veszélyközösség, vagyis a biztosítási intézmény létrehozását, ők maguk egyben a
tagjai is lesznek.

Kárfelosztási (felosztó, kirovó) rendszer: a biztosítási időszakban ténylegesen

felmerülő kár összege kerül felosztásra a közösség tagjai között.

Aktív és passzív banki műveletek és banki kockázatok. (egyet-egyet röviden

kifejteni)

Passzívnak nevezzük mindazokat a műveleteket, amelyek a források mértékét és

összetételét módosítják. A passzív bankműveletek elsődleges célja: olyan mértékű
és szerkezetű források biztosítása az üzleti bankok számára, amelyek alapján
képesek kielégíteni ügyfeleik hitel- vagy pénzigényét.

A passzív bankműveletek a következők:

1. számlanyitás;
2. betétgyűjtés, pénzalapok és alapítványok kezelése;
3. értékpapírok kibocsátása;
4. jegybanki refinanszírozási hitelek igénybevétele;
5. váltók viszont-leszámíttatása, egyéb értékpapírok fedezete mellett igénybe
vett hitelek;
6. bankközi hitelfelvételek;
7. nemzetközi közvetlen hitelfelvételek;
8. tőkeemelés: jegyzett tőke, tőketartalék-befizetés, befizetés
eredménytartalékba;
9. alárendelt kölcsöntőke igénybevétele

Aktív:
A passzív bankműveletek révén a hitelintézetek forrásokra tesznek szert, és e
forrásokat az aktív bankműveletek útján hasznosítják, amelyek a mérleg bal
oldalán szerepelnek, és azt mutatják, hogy hova ment a pénz. Az aktív
bankműveletek a rendelkezésre álló források kihelyezését, vagyis ügyfeleknek
való átengedését jelentik.

A kihelyezés számos formában történhet, az aktív műveletek főbb módozatai a

következők:

1. hitelnyújtás, hitelközvetítés;
2. bankgarancia nyújtása, kezességvállalás;
3. pénzügyi lízing;
4. követelések megvásárlása (váltó leszámítolás, faktorálás, forfetírozás);
5. befektetési banki- és értékpapír ügyletek, bankközi hitelezés;
6. nemzetközi hitelkihelyezés.

Banki kockázat (egyet kifejteni)

A bank, mint a vállalkozások általában kockázatos üzem. A kereskedelmi
bankoknak nagyobb figyelmet kel fordítaniuk a kockázat vizsgálatára, mivel fő
tevékenységük mások pénzének kezelése. Egy bank bukása láncreakciót indíthat
el, akár a bankrendszer bukásához is vezethet. A bank bukása esetén a betétesek
nagyobb védelmet igényelnek, mint a részvényesek.

Hitelkockázat vagy a visszafizetés kockázata: a bankok alapvető kockázata, hogy a

hiteladósok nem tudják visszafizetni a hitelt és a kamatokat lejáratkor, illetve
egyáltalán nem fizetnek. A bankok előzetesen megpróbálják felmérni a
hitelképességet, tévedés esetén veszteséget szenvednek. Ahhoz, hogy ezt
megelőzzék, értékelő rendszereket kell készíteniük az adósminősítésre,
diverzifikálni, vagyis kellően megosztani kell hitelkihelyezéseiket (portfóliójukat)

A befektetési kockázat a hitelkockázat speciális esete, a bank befektetéseinek

esetleges értékvesztéséből következik.

Egyik eleme az értékpapírba való befektetés kockázata: az árfolyam a

várakozásokkal ellentétes irányba is változhat. Oka pl. az értékpapírpiacok nem
kellően hatékony működése.

Másik eleme a közvetlen befektetés kockázata: ez működő vállalkozásokban, más

pénzügyi intézményekben (biztosítás, más bank, befektetési társaság) való
tőkerészvételből adódik.

Likviditási kockázat. A likviditás azt jelenti, hogy a banknak teljesítenie kell

ügyfelei követelését, amikor pénzt akarnak felvenni, vagy hitelt akarnak igénybe
venni. A betétesek igényét haladéktalanul teljesítenie kell, ha nem akarja
elveszíteni bizalmukat. A gazdasági visszaesés, egy esetleges pánik tömeges
betétfelvételt okozhat. Normál körülmények között ez nem okozhat gondot, ha a
bank elegendő likvid tőkével rendelkezik. A likviditás forrása nem csak a bank
saját likvid eszközeiből áll, hanem más banktól, illetve a jegybanktól felvett hitel,
vagy a bank tárcájában lévő értékpapírok mobilizálása is lehet. A likviditási
követelmény miatt a bankok nem maximalizálhatják profitjukat. A bank likvid
eszközök tartásával jövedelemről mond le, mivel a készpénz és az általában
központi banki betét után nem vagy csak alacsony mértékű kamatot kap. A
mobilizálható értékpapírok kevesebb jövedelmet hoznak, mint a folyósított
hitelek, de biztonságosabbá teszi a bank tevékenységét.

Kamatkockázaton azt a kockázatot értjük, amikor a jelenleg folyósított hitelre a

bank adott kamatlábat számít fel, de előfordulhat, hogy a kölcsön időtartama alatt
a hitelt újabb, magasabb kamatlábú forrásokkal kell finanszírozni. Ha a kölcsön
fix kamatozású, és az azt finanszírozó forrásuk kamata emelkedik, a bank nettó
jövedelme csökken. A bank szabályozni tudja az eszközök és források lejáratainak
összehangolásával (pl. változó, jegybanki kamattól függő kamatot köt ki).

A működési kockázat arra a lehetőségre utal, hogy a bank működési költségei

meghaladhatják működési bevételeit. Ez összefügg a bank költségstruktúrájával
és az alkalmazottak hatékony munkájával.

Szabályozó kockázat. A szabályozó változásai is hatással lehetnek a kereskedelmi

bankok kockázatára. Pl. jogszabályok vagy bankfelügyeleti előírások úgy
korlátozzák a bank tevékenységét, hogy jövedelme csökken, vagy a kívántnál
alacsonyabb mértékben nő.

Az országkockázat a hitelkockázat különleges fajtája. Akkor fordul elő, ha egy

országban annyira romlik a gazdasági helyzet, hogy az ország nem tud, vagy nem
akar külföldi valutában fennálló fizetési kötelezettségeinek eleget tenni.

Valutakockázat alatt azt értjük, hogy a bankok deviza (valuta) pozíciójának,

tartozásának és követelésének alakulása megváltoztatja a bankok
valutakockázatát. A valutakockázatot más kockázatok is befolyásolhatják pl.
kamatkockázat a devizakövetelések és tartozások lejáratának
összehangolatlansága miatt, vagy a devizafizetések esetleges késedelme és
meghiúsulása miatt felmerülő hitel- és országkockázat.

A fentieket a bankok normális kockázatának tekinthetjük.

A csalás kockázata. Vannak másfajta kockázatok, amelyek tisztességtelenségből,

csalásból, illetve hibás munkavégzésből erednek: ilyen a csalás, lopás
(kívülállókkal, beleértve a bank ügyfeleit – kapcsolatos), sikkasztás (a bank
vezetőinek és alkalmazottainak tevékenységével kapcsolatos) kockázata.

Határidős ügylet
Ennek lényege, hogy a teljesítés és az üzletkötés időben elválik egymástól. A
gyakorlatban ún. szabványosított határidős ügyleteket kötnek, amelynek lényege,
hogy van néhány kitüntetett nap (ez a határidő) amelyre lehet üzletet kötni.

Pénzügyi funkciók

1.A gazdaság pénzellátásának biztosítása. • 2. A gazdaság fizetési rendszerének

biztosítása. • 3. Megtakarítások beruházókhoz történ ő allokálása. • 4. Jövedelmek
térbeni, id őbeni elosztása. • 5. Az er őforrások és információk áramlásának
biztosítása. • 6. Gazdaságpolitikai eszköz. • 7. A bizonytalanság és a kockázatok
kezelése.
Biztosítási védelem

A biztosítási ügylet tárgya egy láthatatlan, absztrakt haszonnal bíró áru, a

biztosítási védelem. A biztosító tevékenysége ennek a nem anyagi szolgáltatásnak
az értékesítése, melynek ellenértéke a biztosítási díj. A díjfizetés ellenében
kötelezettséget vállal a feltételekben foglalt események bekövetkezésekor a
teljesítésre. A szerződő díjfizetés ellenében biztosítási védelmet vásárol, az őt
fenyegető kockázatot (részben vagy egészben) a biztosítóra hárítja.
A biztosítási védelem tartalma, összetevői:

A biztosítás, mint termék, az immateriális (nem anyagi) javak egyike, amely

számos csak rá jellemző ismérvvel rendelkezik. Itt a szerződéskötés a szerződőnél
nem idéz elő más termék megvásárlását kísérő élményt.
A biztosítási termék egésze, elméletileg a védelem tartalmát jelentő:
Kockázati ügylet: amelynek keretében a biztosított áthárítja a kockázatát a
biztosítóra. A biztosító a becsülhető pénzszükséglet fedezését, a biztosítási
közösségben, és az időben történő kockázatkiegyenlítődés alapján valósítja
meg.
Megtakarítási ügylet: a biztosítás néhány területén (életbiztosítás) ez a
kockázati ügylet kiegészítője.
Szolgáltatási ügylet: ennek több lehetséges jelentése van a biztosításban, pl:
A biztosítás, mint pénzügyi szolgáltató tevékenység
A biztosítás által nyújtott védelem, mint szolgáltatás
A biztosítási teljesítés, mint szolgáltatás

A biztosítási védelem elvei:

A biztosítás-gazdaságtan összefoglalja a biztosítási üzem szabályait és

sajátosságait, valamint a biztosítási védelem kialakításának elveit és gyakorlatát.
A biztosítás-gazdaságtanban megkülönböztetünk kárbiztosítást, és
összegbiztosítást. A kárbiztosítások konkrét szükséglet kielégítést valósítanak
meg. A biztosító, a biztosítási esemény bekövetkezése után a bizonyíthatóan
bekövetkezett kárt téríti meg. Az összegbiztosítások a biztosított által előzetesen
becsült szükségletet fedezik. A biztosítási esemény bekövetkezése után a
biztosító, a biztosított által előre megállapított összeget fizeti ki. A baleset- és
betegbiztosítás egyaránt visel kár- és összegbiztosítási elemeket.

Tőzsdeügyletek fajtái

a) Azonnali ügyletek: itt az üzletkötést rövid időn belül teljesítés követi, de nem
azonnal.
A Hitelpapír szekcióban kötött ügyleteknél T+2 (az üzletkötés napját követő
második) a Részvény szekcióban T+3 (az üzletkötés napját követő harmadik
napon) történik a teljesítés.

b) Határidős ügylet: ennek lényege, hogy a teljesítés és az üzletkötés időben

elválik egymástól. A gyakorlatban ún. szabványosított határidős ügyleteket
kötnek, amelynek lényege, hogy van néhány kitüntetett nap (ez a határidő)
amelyre lehet üzletet kötni.
Biztosítási tevékenység fogalma

kockázat kezelésének egyik megoldásaként funkcionál. Lényege, hogy az

egyedileg bizonytalan kockázatok és azok pénzügyi kihatása – a
kockázatkiegyenlítődés alapján – összességében becsülhető, így pénzfedezetük
mértéke is kiszámítható. A biztosítás:

egyrészt valamely speciális (vészhelyzetből keletkező, jövőbeni és bizonytalan)

pénzszükséglet fedezése
másrészt a kockázatok kiegyenlítődésére épülő, a kölcsönösségen alapuló
módszer.
Hpt prudens működésére való szabályai

független – azaz a bank önállóan, pusztán az ügyfél hitelképességét mérlegelve

hozza meg döntéseit.

óvatos – nem vállal olyan mértékű kockázatot, melyet a banküzem természete

nem tesz lehetővé

körültekintő – az ügylet értékelésénél minden fontos információt figyelembe vesz

megbízható – a szerződéses feltételekhez a bank tartja magát

Konszolidáció szakaszai

A konszolidáció három szakasza: 1. hitelkonszolidáció (a rosszminősítésű hitelek

helyett az állam konszolidációs kötvényeket adott); 2. bankkonszolidáció (a
tőkehiány pótlására az állam tőkét emelt az érintett bankokban); 3.
adóskonszolidáció (egyes vállalatok bankokkal szembeni kötelezettségeinek
elengedése).

A jegybank legfőbb feladatai

Bankjegy- és érmekibocsátás (emisszió): A kizárólagos jogosultság a bankjegyek

és érmék kibocsátására magában foglalja a címletek meghatározását, azok
forgalomból való kivonását. Kötelessége gondoskodni a bankjegyek gyártásáról és
az érmék veretéséről. Felelős a forgalom készpénzigényének maradéktalan
kielégítéséért, megfelelő címlet-összetételű bankjegyekkel és érmékkel.

Bankok bankja: A bankok számlavezetője és hitelezője, egyben végső hitelezője.

Az MNB jogosult egyes, törvényben meghatározott pénzügyi intézmények részére
forintban és külföldi pénznemben bankszámlát vezetni. A bankoknál időszakosan
előálló likviditáshiány esetében áthidaló hitel nyújtásával, állampapír vagy deviza
vételével segíthet. Ha a likviditáshiány állandósul, az ilyen problémákkal
küszködő bankokat valamilyen külön eljárás keretében, szigorú feltételek mellett
jegybankpénzzel láthatja el. Végső hitelezői funkciót gyakorol, ezzel a bankcsődök
káros hatásaitól védheti meg a gazdaságot, megakadályozhatja a bankcsődök által
kiváltott pénzügyi válság kialakulását.

Az állam bankja: Vezeti a kincstár egységes számláját és az Államadósság Kezelő

Központ Zrt. pénzforgalmi számláját.
Devizatartalék kezelése: Ennek három fő célja van 1. intervenciós
(beavatkozás); 2. tranzakciós (ügyleti); 3. vagyon felhalmozási cél.

Szabályozási funkció: Az MNB azokra a területekre jogosult szabályokat kiadni,

amelyek tekintetében hatósági jogköre van, és a törvény felhatalmazza erre. A
pénzügyi intézményeknek és más, pénzügyi intézményeknek nem minősülő, de
kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végző jogi személyeknek, befektetési
szolgáltatóknak, elszámoló házaknak adhat ki kötelező előírásokat.; Hatósági
jogköre kiterjed a pénz- és tőkepiacon végzett egyes tevékenységekre, ezek
tekintetében engedélyezési hatásköre, mások esetében véleményezési jogköre
van.; Szabályozási jog illeti meg a pénzforgalom tekintetében.

Bankellenőrzés: Arra irányul, hogy a monetáris politika végrehajtása érdekében a

jegybanki szabályozás kellően hatékony legyen. Ezért az MNB ellenőrzi a
jegybanki előírások és más idevonatkozó jogszabályok érvényesülését.

Fizetési (pénzforgalmi) rendszer fenntartása:

Semleges bankműveletek

az ügyfelek pénzforgalmának lebonyolítása,

a bankjegy-kereskedelem,

az ügyfélorientált bankári szolgáltatások nyújtása, úgymint, a széfbérlet, a

letétőrzés és –kezelés, a vagyonkezelés, az adásvételi ügyletek, közvetítő
tevékenység, a bankügynöki tevékenység, a bankári tanácsadás és bankszakértői
szolgáltatás, az egyéb szolgáltatások nyújtása.

98-as nyugdíjreform

1. pillér – A társadalombiztosítási nyugdíj: Ez a felosztó-kirovó rendszer

korszerűsített változata. Itt is növelni kívánják a járulékfizetési érdekeltséget,
vagyis szorosabbá válik a befizetett járulék és a megítélt nyugdíj közötti
kapcsolat. Azoknál, akik munkaviszonyban vannak, egyre inkább az életkereset
válik a nyugdíj-megállapítás alapjává. Ennek alapján minden évben szerzett
bruttó bér meghatározott százalékban növeli a kifizetendő nyugdíjat.

2. pillér – Kötelező magánnyugdíj: Ez a tőkefedezeti elven működik. A

befizetéseket a kötelező nyugdíjpénztárakban egyéni számlán gyűjtik. A befizetés
mértéke induláskor a kereset 6%-a, és önkéntesen 10%-ig növelhető az összeg. A
nyugdíjkorhatár elérésekor a hozamokkal növelt összeget váltják át nyugdíjra.

3. pillér – Önkéntes magánpénztárak rendszere: OBA

Célja:

Az állami garancia csak a lakossági betéteket védte, és erről tértek át az általános

érvényű betétbiztosításra. Ennek indoka, hogy a magánszféra időközben kitágult,
ezért ma már nemcsak a lakosságot, hanem a gazdálkodó szféra nagy részét is
átfogja.
Az áttérés a pénzintézetek oldaláról is indokolt volt. Ugyanis a bankrendszer
privatizációjának velejárója, hogy a betétbiztosítást a pénzintézetek, ill. ügyfeleik
finanszírozzák. Ugyanakkor e szolgáltatás igénybevétele a betétet gyűjtő
pénzintézetek számára kötelező, így az OBA szolgáltatás a kötelező felelősség-
biztosítás típusába sorolható.

Feladata:

A tagintézeteinél elhelyezett betéteket biztosítja. Jelenleg minden betétgyűjtő

hitelintézet törvényi kötelezettség alapján tagja az OBA-nak. A tagság megszűnhet
kizárással és a tagintézet kilépésével

Ha egy hitelintézettel szembeni betétkövetelés minden szűrőn átjut, akkor sem

feltétlenül élvezi az OBA védelmét. Két szempont szerint van korlátozva a
kártérítésre való jogosultság 1. Nem élveznek védettséget azok, akik nem
tartoznak a magánszférához 2. Azokra sem terjed ki, akik ismerhették a csődbe
ment hitelintézet helyzetét, esetleg aktív vagy passzív résztvevői voltak a
folyamatnak.

röviden:
- célja: az állandó garancia csak a lakossági betéteket védte, erről tértek át az
általános érvényű betétbiztosításra.
- feladata: a tagintézeteinél elhelyezett betéteket biztosítja

Opciós ügylet

Az opció jogot, jogosultságot jelent. Ennek lényege, hogy az egyik fél (az opció
vevője) jogot szerez arra, hogy valamely értékpapírt vagy tőzsdei terméket
meghatározott ideig, vagy időpontban, előre rögzített áron megvásároljon, vagy
eladjon. Akitől a jogot szerzi, az az opció eladója, kötelezettje, azaz kiírója. Van
vételi és eladási opció. Opciós díj. A lehívhatósági idő szerint 2 fajtája létezik: az
időpontra szóló (európai típusú) és az időtartamra szóló (amerikai típusú)
In the money (ITM) opció: nyereséggel jár az opció lehívása, Out the money (OTM)
opció: veszteséggel járna az opció lehívása, At the money (ATM) opció: az aktuális
ár megegyezik az opciós árral
Monetáris politika célja, eszközei

A gazdaságpolitika fő célja a fenntartható, vagyis az egyensúlyi szempontokat is

kielégítő gyors gazdasági növekedés. A gazdaságpolitika megvalósításának
eszköze a monetáris politika. A fejlett országok azt a álláspontot alakították ki,
hogy a monetáris politikájuk végső célja az árstabilitás.

Teljes jegybanki eszköztár: Azoknak a monetáris politikai eszközöknek az

összessége, amelyek használatára a jegybanknak törvényi kötelezettsége vagy
lehetősége van.

Üzleti eszköztár: A teljes jegybanki eszköztáron belül azokat az eszközöket

tartalmazza, amelyekre a jegybanknak kidolgozott üzleti feltételrendszere van, és
döntésétől függ, hogy alkalmazza-e vagy sem.

Alkalmazott eszköztár: Az üzleti eszköztárnak az a része, amelyeket a jegybanki

gyakorlatban folyamatosan alkalmaz.
Általános tartalék: A tv. kötelezi a hitelintézet tulajdonosait, hogy a teljes adózott
eredmény 10 %át általános tartalékba helyezzék. Az esetleges túltőkésítés
elkerülése érdekében a Felügyelet átmenetileg mentesítheti a hitelintézetet a
kötelezettség alól, ha a szavatoló tőke eléri a tv-ben meghatározott tőke
másfélszeresét, nincs negatív eredménytartaléka. Az általános tartalék a
hitelintézet tevékenységéből eredő veszteségek rendezésére használható fel.
Céltartalék: A hitelezési, befektetési és országkockázatok mértékével a bank
eredményét kell mérsékelni, a kamat, árfolyam és minden egyéb kockázat
fedezetére kockázati céltartalékot kell képezni.

Általános kockázati céltartalék: az előre nem látható, ill. előre nem

meghatározható veszteségek fedezetére a mérlegfőösszeg 1,25%-ig képezhetnek
általános kockázati céltartalékot.

Hitelintézetek: Olyan pénzügyi intézmény, amely a pénzügyi és kiegészítő

pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő
pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól, valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt, vagy
elektronikus pénzt bocsát ki. A hitelintézet lehet: bank, szakosított hitelintézet
vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék- ill. hitelszövetkezet) Csak hitelintézet:
fogadhat el, ill. gyűjthet betétet, fogadhat el a nyilvánosságtól a saját tőkéjét -
vagyis az alaptőkéjét és ezen felüli vagyonát együttesen - meghaladó mértékben
más visszafizetendő pénzeszközöket, végezhet pénzváltási tevékenységet.

Bank: a hitelintézetnek az a fő típusa, amely az összes pénzügyi szolgáltatást

nyújthatja, és kizárólag a bank végezheti az összes pénzügyi szolgáltatást.
Univerzális hitelintézet. A törvényben az újdonság, hogy a bankok szolgáltatásai
kibővültek a befektetési banki tevékenységgel, így az állampapírok
kereskedelmével, ami korábban a brókercégek kiváltsága volt.

Szakosított hitelintézet: külön tv. határozza meg végezhető tevékenységeket és

ezek szabályait. Jellegzetessége, hogy ügyfélköre és/vagy tevékenysége
korlátozott, és a tevékenység végzésének módját, a kockázatok csökkentésének
módszereit is sajátos szabályok rendezik. Ilyen pl. a lakástakarék pénztár,
jelzáloghitel-intézet Magyar Fejlesztési Bank Rt., vagy a Magyar Export-Import
Bank Rt.

Szövetkezeti hitelintézet: ez a takarékszövetkezeteket és a hitelszövetkezeteket

jelenti. Itt elsődlegesen a szövetkezeti formából származó sajátosságok
igényelnek eltérő szabályozást (pl. egy tag – egy szavazat alapelv).

Hitelkockázat vagy a visszafizetés kockázata: A bankoknak az az alapvető

kockázata, hogy a hiteladósok nem tudják visszafizetni a hitelt és a kamatokat
lejáratkor, ill. egyáltalán nem fizetnek. Ezért a bankok előzetesen megpróbálják
felmérni, hogy a hiteligénylő vissza tudja-e fizetni a hitelt és a kamatokat.
Előfordul, hogy tévednek a hitelképesség megítélésekor, ezért veszteséget
szenvednek. Hogy a veszteséget megelőzzék, értékelő rendszereket kell
létrehozniuk az adósminősítésre, és kellően kell megosztani a
hitelkihelyezéseiket.
Befektetési kockázat: A bank befektetéseinek esetleges értékvesztéséből
következik. Két eleme van értékpapírba való befektetetés és a közvetlen
befektetés kockázata.

Likviditási kockázat: A banknak teljesítenie kell ügyfelei követelését, amikor

pénzt akarnak felvenni számlájukról, vagy hitelt akarnak igénybe venni. A betétek
felvétele nem okozhat gondot a banknak, ha elegendő likvid eszközzel, tehát
készpénzzel, központi baki betéttel és más pénzintézeteknél elhelyezett
betétekkel rendelkezik. A likviditás további forrása lehet a más bankoktól, ill. a
központi banktól felvett hitel, ill. a bank tárcájában lévő értékpapírok
mobilizálása.

Kamatkockázat: Az a kockázat, amikor a jelenleg folyósított hitelre a bank adott

kamatlábat számít fel, de előfordul, hogy a kölcsön időtartama alatt a hitelt
magasabb kamatlábú forrásokkal kell finanszírozni. Ha a kölcsön fix kamatozású,
és az azt finanszírozó forrásuk kamata emelkedik, a bank nettó jövedelme
csökken.

Működési kockázat: Arra a lehetőségre utal, hogy a bank működési költségei

meghaladhatják a működési bevételeit.

Szabályozó kockázat: Előfordul, hogy a jogszabályok vagy egyes bankfelügyeleti

előírások úgy korlátozzák a bank tevékenységét, hogy jövedelme csökken, vagy a
kívántnál alacsonyabb mértékben nő.

Országkockázat: Előfordul, hogy az országban annyira romlik a gazdasági helyzet,

hogy az ország nem tud, vagy nem akar a külföldi valutában fennálló fizetési
kötelezettségeinek eleget tenni. Ha egy bank ilyen ország vállalatának nyújt hitelt,
vagy az adott ország valamely bankjánál tart betétet, azt veszteség éri.

Valutakockázat: A bankok deviza pozíciójának, tartozásának és követelésének

alakulása megváltoztatja a bankok valutakockázatát. Ez ellen a legjobb védekezés
a devizapiacok folyamatos figyelemmel kísérése és elemzése, valamint különböző
fedezeti műveletek használata.

A csalás kockázata: Ezt nem tekinthetjük elfogadható kockázatnak. A sikkasztás

kockázata a bank vezetői és alkalmazottai tevékenységével kapcsolatos. A lopás
kockázata kívülállókkal kapcsolatos. A bankok felelősek az általuk kibocsátott
kártyákkal elkövetett visszaélésekből eredő károkért, ezért érdekük, hogy
mindent megtegyenek.

Kötvény: A kötvény névre szóló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A

kötvényben a kibocsátó (az adós) arra kötelezi magát, hogy az ott megjelenő
pénzösszegnek az előre meghatározott kamatát vagy egyéb jutalékait, valamint az
általa vállalt esetleges egyéb szolgáltatásokat (a továbbiakban együtt: kamat)
továbbá a pénzösszeget a kötvény mindenkori tulajdonosának, illetve
jogosultjának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetőleg
teljesíti.

A részvény. A részvények fajtái

A részvény a részvénytársaságok alapításakor, vagy alaptőkéjük felemelésekor

kibocsátott értékpapír, amely a vállalat tőkéjének meghatározott – a
névértékének megfelelő – hányadát testesíti meg. A kibocsátott részvények
névértékének összege a vállalat alaptőkéje (jegyzett tőkéje).

Törzsrészvény

Elsőbbségi részvények:
Osztalék elsőbbségi részvény
Szavazat elsőbbségi részvény
Elővásárlási jog

Dolgozói részvény

Kamatozó részvény

Biztosítási módszerek alapformái:

kölcsönös és kereskedelmi (díj) biztosítás módszere

a kár- és kockázatfelosztás módszere.

Kölcsönösségen alapuló biztosítás: a veszélyeztetettek kezdeményezik a

veszélyközösséget, vagyis a biztosítási intézmény létrehozását, melynek egyben
tagjai is lesznek. Ez meghatározza érdekviszonyaikat is.
A kereskedelmi biztosítás részben ettől eltérő célokat és módszert követ, az
egymástól elkülönülő biztosító és biztosított kapcsolatát más érdekviszonyok
jellemzik.
Kárfelosztási (felosztó – kirovó) rendszer keretében a biztosítási időszakban
ténylegesen felmerülő kár összege kerül felosztásra a közösség tagjai között. A
kockázatarányosság követelményét figyelmen kívül hagyja, a díjak gyakran
változhatnak, a tartalékképzés nem követelmény. A kockázat és a kárviselők köre
azonos.
A kockázatfelosztás rendszerének kialakulását a valószínűség számítás
törvényszerűségeinek felismerése tette lehetővé. Egyik formája a tőkefedezeti
rendszer, a nyugdíjbiztosítás kárterjedelem számításának módszere.
A váromány fedezeti rendszer lényege, hogy a biztosított által aktív korában
felhalmozott pénz képezi a járadék folyósításához szükséges tőkét.

Annuitás: A hitelt a banktól nem ingyen kapjuk, a hitel ára a kamat. A kamatot is
tartalmazó törlesztő részleteket általában havonta kell megfizetni. A törlesztő
részlet két elemből áll, tőketörlesztésből és kamatfizetésből. A hiteltörlesztésnek
két alapvető módja az annuitásos és a lineáris. Annuitás esetén a futamidő egésze
során minden törlesztő részlet megegyezik, így a hitelfelvevő minden törlesztési
időpontban azonos összegű részletet fizet. Az annuitás jellegéből adódóan a
futamidő elején a törlesztő részlet nagyobb arányban fordítódik kamatfizetésre,
mint tőketörlesztésre. Ez az arány a futamidő végére megfordul, ekkorra
túlsúlyba kerül a tőketörlesztés.

évjáradék – Katona Klára tk.: meghatározott időponttól kezdődően,

meghatározott számú éven keresztül esedékes állandó tagú járadék. Nem a
végtelenségig tart, hanem csak egy rögzített t időpontig biztosítja a járadéktagot.
Egyszintű és kétszintű bankrendszer

Egyszintű: ha a központi bank közvetlen kapcsolatban áll a gazdálkodó

alanyokkal, lebonyolítja fizetéseiket, vezeti számláikat, hitelt folyósít számukra.
Ez nem azt jelenti, hogy egy bank van a gazdaságban, létezett mellette beruházási
bank, külkereskedelmi bank és takarékpénztár is. pl. szocialista országok.

Kétszintű: a központi bank nem áll kapcsolatban a gazdálkodó alanyokkal, hanem

csak a bankrendszer alsó szintjén álló bankokkal, amelyeket kereskedelmi
banknak, üzleti banknak, hitelbanknak, hitelintézetnek nevezhetünk. E bankok
állnak közvetlen kapcsolatban a gazdálkodó alanyokkal. pl. nyugati országok.

Hitel. Hitelek fajtái

A hitel fogalmi meghatározása, hogy:A hitelt nyújtó pénzeszközöket, árukat vagy

szolgáltatásokat enged át ideiglenesen, kamatfizetés ellenében, illetve a hitelt
felvevő idegen tőkét vesz igénybe meghatározott időre.

A hitelek a következőképpen csoportosíthatók:

1. Hitelfolyósító szerint: jegybanki, üzleti banki és egyéb hitelek

2. Hiteladósok szerint: vállalati, költségvetési, lakossági, bankközi
3. Felhasználása szerint: termelési és fogyasztási hitelek
4. Megtérülése szerint: árbevételből, jövedelemből és egyéb forrásból
visszafizetendő hitelek
5. Lejárat szerint: rövid, közép és hosszú lejáratú hitelek
6. Finanszírozott eszközök szerint: beruházási és forgóeszköz hitelek
7. Fedezete szerint: fedezettel nem bíró, és fedezettel bíró hitelek
8. Folyósítást illetően: rulírozó és nem rulírozó hitelek
9. Valutaneme szerint: belföldi vagy külföldi pénznemben nyújtott hitelek
A hitel nyújtásához az ügyfeleknek megfelelő fedezettel vagy biztosítékokkal kell
rendelkezniük.

Államháztartástan
Az állam funkciói

Az állam önfenntartása: Az államnak meg kell valósítania és fenn kell tartania azt
a keretet, amelyben működhet.

A társadalom és a gazdaság jogi kereteinek biztosítása: Az állam gondoskodik a

szabályok betartásáról a maga sajátos eszközeivel. Számtalan befolyásoló tényező
hat arra, hogy a résztvevők elfogadják-e a szabályozást, hajlandóak-e a szabályok
önkéntes jogkövetésére. Az is befolyásolja a szabályok hatékonyságát, hogy
létezik-e ellenőrző rendszer, az milyen hatékonysággal működik, a szabályozás
milyen szankcióval fenyegeti azt, aki a szabályokat nem tartja be. Szükség van a
szabályozás időnkénti felülvizsgálatára is.

Allokációs funkció: A kormányzat azon tevékenysége, amely kollektív javak

előállításának biztosítására irányul. A modern államok szerepének növekedése
többek közt abban nyilvánul meg, hogy egyre több jószágot biztosít, mint közjavat.
Ugyanakkor esetenként, a hatékonysági problémák kezelése érdekében néhány
jószágot ismét piacosítani kíván, tehát egyre több esetben igyekszik a jószág
fogyasztójával megfizettetni a piaci árat. Az állam feladatát többnyire a közjavak
előállítása teszi ki, és ilyen értelemben az állam valamennyi funkciója
közjószágnak tekinthető.

Redisztribúciós (újraelosztó) funkció: Az állam a piaci körülmények között

létrejött eredeti jövedelemelosztást is módosítja, ugyanis az állam beavatkozása
nélkül a piac egyenlőtlenül alakítaná ki a jövedelmek elosztását. Az elvonás főként
adók és illetékek formájában történik, a juttatások pedig a szociális ellátások
valamelyikén keresztül jutnak el a rászorulókhoz.

Stabilizációs funkció: A piac önmagában nem képes biztosítani a kiegyensúlyozott

fejlődést, ehhez szükség van az állam beavatkozására is. Erre szolgál az ún.
stabilizációs politika. Célja a foglalkoztatás lehető legmagasabb szintjének a
biztosítása, a gazdasági növekedés elősegítése, az árstabilitás elérése, a
külgazdasági egyensúly megteremtése és a megfelelő valutaárfolyam kialakítása.
A stabilizációs politika két fő eszköze a monetáris politika és a költségvetési
politika.

Az önkormányzatok bevételei:
Iparűzési adó
Kommunális adók
Idegenforgalmi adó
Vagyoni adók: telekadó, ingatlanadó
Változások: 2013-tól a SZJA a központi költségvetésnél marad 100%-osan, a
gépjárműadónak pedig csak 40%-a marad a helyi önkormányzatoknál.
A moral hazard jelenség az egészségügyben:
Jelentése: erkölcsi kockázat. Az emberek nem viselkednek költségtudatosan, mert
védve vannak a megbetegedéssel járó anyagi terhek ellen.
Ex ante moral hazard: az emberek nem vigyáznak az egészségükre, nem élnek
egészséges életet, nem előzik meg a betegségeket.
Ex post moral hazard: megbetegedés után sem a beteget, sem az orvost nem
érdekli a költséghatékony megoldás, mert úgysem ők fizetik.
A költségvetés bevételei
- Adójellegű bevételek: adók, állami monopóliumok, TB, vámok
- Nem adójellegű bevételek: illetékek, díjak, bírságok
- Állami vagyonhoz kapcsolódó bevételek: privatizáció vagy állami tulajdonban
lévő vállalkozás profitja
- Adományok, segélyek, egyéb bevételek: nemzetközi szervezetektől,
állampolgárok felajánlásai, adományok
Az állam funkciói
- az ország belső védelmének biztosítása
- a külső rend védelme
- közintézmények működtetése

2013 – közoktatása
2013. január 1-től A települési önkormányzatok által fenntartott köznevelési
intézmények állami fenntartásba kerülnek – a települési önkormányzatok
köznevelési szerződés keretében vállalhatják az intézmények működtetését. A
korábban önkormányzati fenntartású intézmények vezetőinek megbízását az
oktatásért felelős miniszter adja.
2013-tól a II. Orbán kormány Széll Kálmán-terv feladatfinanszírozási rendszer
lépett életbe. Ez azt jelenti, hogy az iskolában dolgozók az államtól kapják
bérüket. Célja: aránytalanságok kiküszöbölése, átlátható, kiszámíthatóvá teszi a
pedagógus életpályát. Fontos eleme a minősítés, amellyel már kategóriába léphet
a pedagógus, magasabb fizetéssel.

Piackudarcok
A piaci kudarcok (market failure) piaci értelemben vett tökéletlenségek, amelyek
hatékonysági veszteséget okoznak. A piaci folyamatok által okozott
igazságtalanságok is piaci kudarcok.
98-as nyugdíj és magánnyugdíj rendszer 2010 utáni átalakításának oka
A 2. pillér létrejöttét követően azt az összeget, ami a járulékoknak a
magánpénztárakba irányítása után hiányzott a társadalombiztosítási rendszerből,
hitelekkel pótolták. Így a pénztárak vagyonának növekedése az államadósság
növekedésével járt együtt, ami akadályozta a hiánycél betartását és ezáltal az
ország euró övezethez való csatlakozását. A probléma kapcsán felvetődött, hogy
ha a magánnyugdíj pénztárakat a statisztika az államháztartás részeként tartaná
nyilván, a kép kedvezőbb lenne. Ekkor a pénztárak által megvásárolt és tartott
állampapír csökkentené az államadósságot, illetve a költségvetési hiányt az adott
évben. Az EU-ba lépésünktől egészen 2013-ig túlzottdeficit-eljárás alatt álltunk. A
kedvezőtlen uniós válasz után szánta rá magát a kormány, hogy megszünteti a
magán pénztárakat. A magánnyugdíj pénztárakba befolyt (átirányított) pénz miatt
a nyugdíjkasszában keletkező hiány pótlása jelentős kiadást jelentett a
költségvetés számára, ami a nyugdíjpénztárak felszámolása miatt megszűnt.

Önkormányzatok eladósodása. Okai és kezelés.

2000 és 2011 között az önkormányzatok hatalmas adósságot halmoztak fel. (1200
Milliárd Ft). Oka: bankkölcsönök felvétele és kötvénykibocsátások. Nagyrészt
devizában adósodtak el, így az adósságot tovább növelte a svájci frank
árfolyamának emelkedése.
Az állam átvállalta az önkormányzatok adósságának kb. felét és törvényt hozott,
hogy minden önkormányzat csak annyit költhet, amennyi pénze van, ezzel
megakadályozva egy következő eladósodást. 2013 végén a maradék 420 Milliárd
Ft adósságot is átvállalta az állam. 2014-től minden önkormányzat adósságmentes
évet kezdhetett meg

Elkülönített állami pénzalapok felsorolása és jellemzői

(2015)

1. Nemzeti Foglalkoztatási Alap (korábban Munkaerőpiaci Alap)

- felelős: Nemzetgazdasági miniszter
- munkanélküliek ellátásának biztosítása
- foglalkoztatási helyzet javítása
- képzési programok
2. Központi Nukleáris Pénzügyi Alap
- felelős: Nemzeti fejlesztési miniszter
- radioaktív hulladékok elhelyezése
- Paksi atomerőmű leszerelése
3. Wesselényi Miklós Ár-és Belvízvédelmi Alap
- felelős: Nemzetgazdasági miniszter
- A veszélyeztetett területeken élők éves díj fejében kártérítést kaphatnak belőle.
- A fizetendő éves díj mértékét az ingatlan értéke mellett annak fekvése határozza
meg.
4. Kutatási és Technológiai Innovációs Alap
- felelős: Nemzetgazdasági miniszter
- Az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének az új imsereteken
és azok alkalmazásán alapuló erősítése.
5. Betlen Gábor (korábban Szülőföld) Alap
- felelős: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
- Szülőföldön való boldogulás feltételeinek megteremtése, a határon túli
magyarok számára
- identitásuk megőrzésének a segítsége
6. Nemzeti Kulturális Alap
- felelős: Nemzeti Erőforrás Miniszter
- Nemzeti és Egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének és terjesztésének
a támogatása.

Központi költségvetési ciklus fázisai

Döntés-előkészítő szakasz: A pénzügyminiszter április 15-ig elkészíti és a

Kormány elé terjeszti a következő 3 évre vonatkozó gazdaságpolitikai
elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányait és a költségvetési
irányelveket. Majd a fejezet felügyeletét ellátó szervek vezetői összeállítják a
felügyeletük alá tartozó fejezet költségvetésének részletes tervezetét. A
pénzügyminiszter augusztus 31-ig a Kormány elé terjeszti a költségvetési
törvényjavaslat tervezetét. A Kormány elkészíti a költségvetési törvényjavaslatot,
és szeptember 30-ig benyújtja az Országgyűlésnek.

Döntési szakasz: Az Országgyűlés a központi költségvetés bevételeit és kiadásait

fejezetenként tárgyalja, a költségvetési törvényjavaslatot pedig az Állami
Számvevőszék véleményével együtt tárgyalja meg. A döntési szakasz
lezárásaképpen az Országgyűlés az állami költségvetésről törvényt alkot. Ha e
törvény január 1-ig nem alkotta meg, akkor az átmeneti gazdálkodásról törvényt
alkot, amelyben felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy a központi költségvetés
bevételeit folytatólagosan beszedhesse, a kiadásait teljesítse, és meghatározza,
hogy milyen intézkedéseket tehet. Ez a felhatalmazás az új költségvetési törvény
hatálybalépésének napján megszűnik. Ha az Országgyűlés az átmeneti
gazdálkodásról sem hozott külön törvényt, vagy ez a törvény a hatályát vesztette,
akkor a Kormány jogosult a költségvetést megillető bevételeknek a hatályos
jogszabályok szerinti beszedésére, az előző évi kiadási előirányzatokon belül a
kiadások időarányos teljesítésére.

Döntés-végrehajtási szakasz: A törvény végrehajtásáért a Kormány felelős. A

fejezetgazdák megállapítják a felügyeletük alá tartozó fejezetbe sorolt központi
költségvetési szervek és feladatok költségvetési előirányzatait; meghatározzák a
felügyeletük alá tartozó központi költségvetési szervek elemi költségvetéseinek
elkészítéséhez szükséges további keretszámokat és szempontokat. Ebben a
szakaszban sor kerülhet a költségvetés drasztikus megváltoztatására vagy
pótköltségvetés elfogadására is. Két esetben kell a Kormánynak pótköltségvetési
törvényjavaslatot előterjeszteni: 1. Ha év
meg, hogy a költségvetés tervezett
veszélyeztetik; 2. Ha a költségvetésben
költségvetési törvényben meghatározott
előirányzatok fedezésére.
közben a körülmények úgy változtak
egyenlegét tartósan és jelentősen
előirányzott általános tartalék és a
források nem elégségesek a kiadási

Döntés-végrehajtás ellenőrzésének szakasza: A Kormány a zárszámadásról szóló

törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjeszti a költségvetési évet követő 8
hónapon belül. Az Országgyűlés az Állami Számvevőszék jelentésével együtt
tárgyalja meg a törvényjavaslatot, majd a szakasz lezárásaképpen törvényt alkot
az állami költségvetés végrehajtásáról.

Díjfizető javak fogalma

Azok a javak, ahol a kizárás megvalósítható, de a fogyasztás közösen történik. (Pl.:
elektromos áram, tömegközlekedés, könyvtár)

Az 1990-es önkormányzati modell ellentmondásai

- elaprózott településszerkezet
- tulajdonosi jogok erőssége
- az önkormányzatok forrásszerkezete
- Az állami hozzájárulások rendszere egyre elaprózottabbá vált.
- Az önkormányzati beruházások tevékenységével kapcsolatos intézményes
gyengeségek
- A járási hivatalok jelentős feladatokat vállaltak át a településektől.
- átalakult a bevétel szerkezet
- adósságátvállalás

A javak csoportosítása
Javak: sokféleképpen csoportosíthatók. Két alapvető kérdés a fontos:
a jószág fogyasztása egyénileg vagy közösen történik?
ki lehet-e bárkit ésszerűen zárni a jószág fogyasztásából vagy sem?
Magánjavak: fogyasztásából a nem fizetők könnyen kizárhatók, a jószágok
fogyasztása egyénileg (vagyis nem párhuzamosan) történik. Pl. élelem, ruha, lakás
stb.
Közjavak: a kizárás nem valósítható meg, a fogyasztás pedig ugyanazon jószágra
irányul sok embertől. Pl. honvédelem, védőoltás, rendőrség, tűzoltóság
Díjfizető javak: a kizárás megvalósítható, de a fogyasztás közösen történik. Pl.
telefon, vezetékes víz, elektromos áram, tömegközlekedés
Közös készletű javak: a kizárás nem valósítható meg, a javak fogyasztása egyénileg
történik. Pl. levegő, tavak és folyók
Közbenső javak: mindkét szempontból közbenső helyzetet foglalnak el. Pl. orvosi
ellátás, alapfokú oktatás, utcai parkolás
svéd modell
NDC Svéd modell: felosztó-kirovó elven működik. A befizetéseket a mindenkori
nyugellátásra fordítják, de egyéni számlán jóváírják a befizetőnek. Folyamatosan,
pénzben tart nyilván.
Minél több járulékot fizetnek az emberek, annál magasabb a nyugdíj. Az NDC
növeli a járulékfizetési hajlandóságot. A rendszer bírálói is elismerik, hogy
hasznos rendszer, de magában hordozza az állami és a magánnyugdíj pénztárak
hibáit egyszerre. Ki van téve politikai, gazdasági és demográfiai kockázatoknak.
2013-tól a normatív finanszírozást felváltotta a feladat finanszírozás. Mi volt a
változás oka és jellemezd az új finanszírozást.
Korábban az egyes támogatások feladatokhoz kapcsolódóan, de felhasználási
kötöttség nélkül illették meg az önkormányzatokat, az új rendszerben a kapott
támogatásokat az adott önkormányzati kötelező feladat ellátására kell fordítani. A
feladatfinanszírozási rendszerre való áttérés így a központi források
felhasználásának szigorítását jelenti, az önkormányzatok ugyanis immár nem
mérlegelhetik, hogy a kapott támogatást mely feladat finanszírozására fordítják.

Jóléti állam
Olyan állam, amelyben a kormányzat pozitív szerepet játszik a társadalmi jólét
ösztönzésében. Tágabb értelemben a kormány egészének tevékenysége a jóléti
állam fogalmába tartozik. Szűkebb értelemben az állam redisztribúciós funkciója
kiterjedt érvényesülését értik e fogalom alatt.

Mi szól az államilag támogatott felsőoktatás mellett?

Esélyegyenlőség biztosítása: Ha a jövedelemelosztás egyenlőtlensége miatt az

egyének lehetőségei nem egyformák abban, hogy milyen oktatási befektetéseket
képesek végrehajtani, akkor a jövedelmi egyenlőtlenségek a jövőben is
állandósulnak, mivel az iskolázottság a kereseti lehetőségeket is befolyásolja.

Az oktatás externális hozamai (társadalmi haszon): Az alsó- és középfokú

oktatáshoz jelentős társadalmi hasznot kapcsolnak, pl. a társadalmi kohézió
erősítését a közös tudásanyag és a közös értékek kialakítása révén.

A tőkepiac tökéletlensége: Emiatt az államnak be kell avatkoznia az oktatásba.

Az információ tökéletlensége: Az egyének az iskolázási döntéseiket a döntés

meghozatalakor érvényes munkapiaci feltételek alapján hozzák meg. Azonban a
képzés hossza miatt, még ha az egyéni iskolaválasztások követik is a
munkakereslet változásait, mire a kívánt képzettséget megszerzik az egyének,
addigra csökkenhet az adott szakma iránti kereslet, vagy éppen túlkínálat alakul
ki. Ezért a kormányzat az oktatásszervezésen keresztül igyekszik a kínálati oldalt
a különböző szakképzettségű munkavállalók iránti várható kereslethez igazítani.

A támogatásokat rendszerint a központi költségvetésből alkalmazzák a következő

formákban:

1. felsőoktatási intézményeknek nyújtott támogatások

2. feltételekhez nem kötött támogatás hallgatóknak
3. tanulmányi előmenetelhez kötött ösztöndíj
4. rászorultsághoz kötött támogatás vagy ösztöndíj
5. visszafizetendő, de támogatott, alacsony kamatozású vagy kamatmentes
kölcsönök
6. utazási, lakhatási vagy étkezési támogatás
7. adókedvezmények a felsőoktatásban résztvevők vagy végzettek számára
8. adókedvezmények a felsőoktatásban résztvevők szülei számára
Az elkülönített állami pénzalapok számának növelését kik ellenezték és miért?
Az alapok a '90-es években:

Az alapok száma nagyon megnőtt, „elszaporodtak”.

A legnagyobb probléma az eredményességgel volt, ezért a Pénzügyminisztérium
összevonta az azonos célt szolgáló alapokat.

1995 után megmaradt alapok:

Nemzeti Kulturális Alap
Útalap
Központi Környezetvédelmi Alap
Vízügyi Alap
Munkaerőpiaci Alap → Ma Nemzeti Foglalkoztatási Alap
1997-től Központi Nukleáris Alap

Ezt követően az Orbán-kormány megszüntette az Útalapot, a Vízügyi Alapot, a

Központi Környezetvédelmi Alapot, és a Nemzeti Kulturális Alapot.

A Medgyessy és a Gyurcsány-kormány idején az alapok száma nőtt.

Létrejött:
Kutatási és Technológiai Innovációs Alap
Szülőföld Alap → 2010-től Bethlen Gábor Alap
Wesselényi Miklós Ár -és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap
Nemzeti Kulturális Alap (újra létrejött)

Oktatás finanszírozása:
A rendszerváltás után az önkormányzatok voltak felelősek a közoktatás
finanszírozásáért. Az önkormányzatok között viszont nagy anyagi eltérések voltak,
így egyeletlenségek alakultak ki. A kis településeken a kevesebb gyereklétszám
miatt sokkal nagyobbak az egy főre jutó költségek, mint a nagyobb létszámú
iskolákban. A felső tagozaton szaktanárokra van szükség, emiatt sokkal több volt a
kiadás, mint alsó tagozaton. Több önkormányzat döntött úgy, hogy a szomszédos
településsel együtt tartanak fent általános iskolát.

Orbán kormány által megfogalmazott Széll Kálmán-terv: az oktatás színvonala

nem függhet az önkormányzatok helyzetétől, ezért az államnak vissza kell térnie a
közoktatásba.
2013-tól feladatfinanszírozási rendszer lépett életbe. Ez azt jelenti, hogy az
iskolákban dolgozók az államtól kapják meg a bérüket.
A köznevelési intézmények fenntartója 2013-tól a Klebersberg
Intézményfenntartó Központ (KLIK).
Központosítás van folyamatban: az állam szerepe erősödik az iskolavezetők
kinevezésében, a kerettantervek létrehozásában, a pedagógusok ellenőrzésében, a
tankönyvterjesztésben.
Cél: minden állami iskolában a gyerekek ugyanolyan szintű oktatást kapjanak.

2012. szept. 1-től az új közoktatási törvény szerint 15 év lett az oktatási

kötelezettség határa.
2013. szept.: új pedagógus életpálya modell életbe lépése, új bértábla. Célja:
aránytalanságok kiküszöbölése, átláthatóvá, kiszámíthatóbbá teszi a pedagógus
életpályát. Fontos eleme a minősítés, amellyel már kategóriába léphet a
pedagógus, magasabb fizetéssel. Pótlékok is létrejöttek: vezetői pótlék,
osztályfőnöki pótlék, munkaközösség-vezetői pótlék.
A felsőoktatás finanszírozása

A felsőoktatásban 2 nézet áll egymással szemben: egyik szerint a tandíjfizetés nem

indokolt, mert a felsőoktatás is közjószág, így mindenki számára biztosítani kéne
a tandíjmentes hozzáférést, a másik nézet szerint jelentős egyéni haszonnal jár,
ezért indokolt a tandíjfizetés.

A felsőoktatás sok mindenben eltér a közoktatástól:

Tanulók önkéntessége: a felsőoktatás nem kötelező.
Nem korhoz kötött tanulmányok: a közoktatásban 6-15 éves korig kötelező a
részvétel, míg a felsőoktatás nem korhoz kötött.
Nem lakóhelyhez kötött. A lakóhelyhez kötöttség inkább az általános iskolás
diákokat jellemzi.
Tanulók létszáma: az oktatáspolitika alakítja.
Megtérülés kérdése: a felsőoktatás az egyén és a közösség számára is megtérül.

A felsőoktatás problémái Magyarországon:

A fejkvóta rendszer: meghatározzák az intézmények 1 tanulóra jutó kiadását.
Nagysága intézménytől és szaktól függ. Az intézmények annál több támogatást
kapnak az államtól ahány hallgatójuk van. Ez arra ösztönzi az intézményeket, h
minél több hallgatójuk legyen. Ezáltal csökkenhet a színvonal, mert olyan
hallgatókat is felvesznek, akik nem elég felkészültek. A végzettek nem tudnak
elhelyezkedni a saját területükön, mert túl sok végzett lesz, nincs igény rájuk.
A felsőoktatási expanzió:
Az 1990/91-es tanévben 108 ezer hallgató volt a felsőoktatásban, a 2006/07-es
tanévben 416 ezer fő. Az emelkedés a diploma leértékelődését hozta, mert ma már
sok olyan munkahelyhez is felsőfokú végzettség kell, ahova régebben érettségi
kellett. Társadalmilag mégis hasznos a minél több diplomás ember.
Európa 2020: oktatási stratégia, ami 2020-ra tovább növelné a felsőoktatásban
végzettek számát. Célja: a 30-34 év közötti lakosság 30%-a rendelkezzen
diplomával 2020-ra.
Változások a felsőoktatás finanszírozásában:
2014-től a fejkvóta rendszer van érvényben, tehát minél több fő jelentkezik egy
intézménybe, annál több pénzt kap az intézmény. Ez nem használ a kisebb
főiskoláknak, egyetemeknek.
Nem lesznek keretszámok, de az államilag támogatott férőhelyek megmaradnak.
Probléma: a szegényebben kimaradnak a felsőoktatásból, a legjobban teljesítők
pedig külföldre mennek.
2015-től minden intézmény élén egy kancellár áll majd, aki pénzügyi és gazdasági
kérdésekben dönt. A kancellárt a miniszterelnök nevezi ki.
Államilag finanszírozott helyek csökkentése és átstrukturálása:
2012-ben az ingyenes felsőoktatást felváltotta egy új rendszer, amelyben kevesebb
diák, több pénzért, szigorúbb feltételek mellett tanulhat tovább. Az államilag
támogatott helyek száma 2011-ben 53 ezer volt, 2012-ben 34 ezerre csökkent.
Ezen kívül további 15 500 hallgató részösztöndíjasként kezdhette meg
tanulmányai, ami azt jelenti, h a tandíja felét fizeti az állam. Az államilag
támogatott helyek csökkentése a jogi és gazdasági képzéseket érinti leginkább. Az
államilag támogatott férőhelyek száma szinte jelképes. Oka: ezek az életpályák a
leginkább megtérülők, a végzettek hamar és jó fizetéssel tudnak elhelyezkedni.
A nemzetközi tapasztalatok szerint azok az országok járnak élen a gazdasági
fejlődésben, amelyekben sok a műszaki, természettudományi és informatikai
területen végzett szakember.

A változtatások céljai: minőségi legyen a képzés, és a bekerült hallgatók el is

végezzék az egyetemet.
A magas tandíjakra kínált megoldás a diákhitel és a diákhitel 2. Az első diákhitel
szabadon felhasználható, a 2 viszont csak tandíjra, de cserébe csak 2% a kamat.

Hallgatói szerződés:
Az államilag támogatott szakon tanuló hallgatók egy szerződést írnak alá, amely
szerint tanulmányaik befejezése után Magyarországon fognak dolgozni
meghatározott ideig.

A tandíj:
2012-től az állam meghúzza a tandíjmentesség ponthatárát, ez alatt minden diák
önköltség fizetésével kezdheti meg tanulmányait. Jogász szakon 2012-ben 100
államilag finanszírozott hely volt, 2013-tól pedig a min. 465 pontot elérők
juthattak be.

A magyar államháztartástan alrendszerei

Központi kormányzat:

A közfeladatok ellátásának központi szintjét jelenti, Kialakítja a gazdaságpolitika

függvényében a költségvetési politika allokációs, elosztási és stabilizációs céljait;
meghatározza a közfeladatok körét és terjedelmét és az ellátásukhoz szükséges
pénzügyi forrásokat; kialakítja az államháztartás alrendszereit és az
államháztartáson kívüli gazdasági szereplők közötti munkamegosztást, valamint
a finanszírozás rendjét. Közvetlenül valósít meg gazdaságpolitikai célokat,
támogatja az önkormányzatokat és az alapokat, szükség esetén pedig a
társadalombiztosítást is.

Társadalombiztosítás költségvetései

A társadalombiztosítás a társadalom közös kockázatvállaláson alapuló biztosítási

rendszere. Magyarországon 1990-től önálló alapként működik. Feladatainak
egyik részét az Országos Egészségügyi Pénztár, másik részét az Országos
Nyugdíjbiztosítási Pénztár látja el.

Helyi önkormányzatok

A helyi önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a képességét és jogát

jelenti, hogy a jogszabályi keretek között a helyi közügyek lényegi részét saját
hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében. Az állami
feladatok ellátásának helyi szintjét jelentik. A helyi közösségekben az igazgatási
feladatok megvalósítói és a közös fogyasztás finanszírozói is egyben.

Elkülönített állami pénzalapok

Olyan alapok, amelyek az állam meghatározott feladatait rézben az

államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozzák. Meghatározott társadalmi-
gazdasági feladatokra a kormány parlamenti felhatalmazás alapján elkülönített
állami pénzalapot hozhat létre. A létesítéskor meg kell határozni az alap
feladatait, bevételi forrásait és a teljesíthető kiadások körét. Az alap
gazdálkodásáról a felügyelő miniszter éves beszámolót és mérleget köteles
készíteni.

Lakástakarékpénztár

A Lakástakarék egy államilag támogatott lakáscélra felhasználható megtakarítási

forma, amely havi gyakoriságú befizetések mellett a megtakarítási időszak végén
kedvező, lakáscélú kölcsönlehetőséget is biztosíthat.
Normatív teljesítményfinanszírozás

A teljesítményfinanszírozásnak az a változata, amikor a finanszírozó egy teljesítés

elvárt (jellemző, átlagos) ráfordítását fizeti meg a szolgáltatónak, függetlenül a
szolgáltató tényeleges ráfordításaitól. 
Az értékpapír és fajtái
Az értékpapír fogalma a Ptk. szerint : Az értékpapír jogi fogalmát Magyarországon
a Ptk. határozza meg. Értékpapírnak csak olyan okirat vagy – jogszabályban
megjelölt – más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető,
amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását
(kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály
lehetővé teszi.

Váltó: A váltó olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely már a lejárata

előtt is átruházható. Ilyenkor fizetőeszközként funkcionál. A forgalomképességre,
a széles körű elterjedtségre, valamint a kvázi fizetőeszköz jellegre tekintettel a
váltónak szigorú tartalmi, formai elemekkel kell rendelkeznie. Csak az az okirat
tekinthető váltónak, amely tartalmazza a jogszabályban meghatározott
váltókellékeket. A váltónak két fő fajtája különböztethető meg: saját váltó esetén
a kiállító ígéretet tesz arra, hogy a váltó bemutatójának fizetést teljesít. Az idegen
váltó ezzel szemben a kibocsátónak harmadik személyhez szóló fizetési
felszólítását tartalmazza.

A csekk: A csekk, a váltóhoz hasonlóan, igen elterjedt értékpapír, készpénzt

helyettesítő fizetőeszköz. A csekk pénzkövetelést testesít meg, de nem
hitelviszonyról szól. Mindig egy bankszámlaszerződés meglétét feltételezi. A
bankszámlaszerződés alanyai, a bank és a bankszámla-tulajdonos
csekkszerződést kötnek. Megállapodnak abban, hogy a bankszámlára elhelyezett
összegről a tulajdonos csekk útján rendelkezhet. A csekkszerződés megkötését
követően a számlatulajdonos csekklapokat igényelhet. A csekk kiállításával a
számlatulajdonos fizetésre szólítja fel a bankját.
Kötvény: A kötvény olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek
kibocsátója azt vállalja, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget és annak
előre meghatározott kamatát vagy egyéb jutalékait, illetve az általa vállalt
esetleges szolgáltatásokat a kötvény mindenkori tulajdonosának, illetve
jogosultjának a lejáratkor megfizeti. A kötvény névre szóló, átruházható. Az
átruházással a kötvényből eredő valamennyi jog átszáll az új kötvénytulajdonosra.

Kincstárjegy: A kincstárjegy az állam által kibocsátott, államadósságot

megtestesítő értékpapír. Kibocsátásával az állam arra kötelezi magát, hogy
kamatozó kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget és annak kamatát, nem
kamatozó kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget a kincstárjegy mindenkori
tulajdonosának, illetve jogosultjának a megjelölt időben és módon megfizeti. A
kincstárjegy névre szóló, rövid, legfeljebb 1 éves futamidejű átruházható
értékpapír. Két fő fajtája létezik, a kamatozó kincstárjegy és
a diszkontkincstárjegy. A diszkontkincstárjegyet névérték alatt bocsátják ki,
lejáratkor a tulajdonos az értékpapírban megjelölt névértékre tarthat igényt.
Visszafizetését az állam garantálja.

Letéti jegy: A letéti jegy olyan névre szóló, hitelviszonyt megtestesítő, átruházható

értékpapír, amelyet kizárólag hitelintézetek, külföldi hitelintézetek fióktelepei
bocsáthatnak ki. A letéti jegy a hitelintézetek forrásgyűjtését segíti elő. A letéti
jegyben az adós arra kötelezi magát, hogy az ott megjelölt pénzösszeget és annak
előre meghatározott kamatát a letéti jegy mindenkori tulajdonosának a megjelölt
időben és módon megfizeti. A kamat mértékét a kibocsátó határozza meg. A letéti
jegy beváltását a kibocsátástól számított három éven belül be kell fejezni. A letéti
jegyen alapuló követelés a beváltásra előírt határidő lejártát követő tíz év alatt
évül el.

Jelzáloglevél: Kizárólag jelzálog-hitelintézet által kibocsátott névre

szóló, átruházható értékpapír. A jelzálog-hitelintézet pénzkölcsönt nyújt
Magyarország területén levő ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett,
melyhez a forrásokat jelzáloglevelek kibocsátásával gyűjti. Jelzálog-hitelintézet
legalább hárommilliárd forint jegyzett tőkével alapítható, melyet pénzben kell
befizetni. A jelzálog-hitelintézettől hitelt felvevő adós ingatlanfedezetet ajánl
fel biztosítékul. A fedezetként lekötött ingatlannal a tulajdonosa a hitelszerződés
futamideje alatt csak korlátozottan rendelkezhet. A hitelintézet az általa nyújtott
hitelekhez szükséges forrásokat jelzáloglevél kibocsátása útján gyűjti össze.

Közraktári jegy: Közraktári jegy a közraktári szerződés alapján letétbe

vett, letétbe helyezett áruról kiállított, rendeletre szóló értékpapír, mely a
közraktár részéről az áru átvételének elismerését jelenti, és kiszolgáltatásra
vonatkozó kötelezettségét bizonyítja. A közraktári jegy az árura
vonatkozó tulajdonjogot vagy más jogot – zálogjogot – testesíti meg. A közraktár
olyan részvénytársaság vagy külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi
fióktelepe, amelynél közraktározás céljából, megőrzésre letétbe helyezhetnek
árukat. A közraktár legalább ötszázmillió forint alaptőkével (jegyzett tőkével),
fióktelep esetén dotációs tőkével alapítható. A tevékenység megkezdéséhez a
gazdasági miniszternek az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet egyetértésével
kiadott engedélyére van szükség.
Részvény: A részvénytársaság által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő
értékpapír. Társasági részesedésről kizárólag a részvénytársaság bocsáthat ki
értékpapírt. A részvénytársaság előre meghatározott számú és
névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul. A tag
(részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény
névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A
részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes nem felel. A részvény a társaság
alaptőkéjéhez teljesített vagyoni hozzájárulást, a részvényes vagyoni és tagsági
jogait, valamint a kötelezettségeit testesíti meg. A részvény kibocsátásához, a
többi értékpapírhoz hasonlóan, a törvényi szabályozás szigorú kellékek meglétét
írja elő.

Részvényfajták:

 törzsrészvény,
 elsőbbségi részvény,
 kamatozó részvény,
 dolgozói részvény

A különböző részvényfajtákhoz eltérő tagsági jogok kapcsolódnak (nem

feltétlenül többletjogok). Fő szabály, hogy törzsrészvénynek minősül minden
olyan részvény, amelyhez nem tapadnak speciális jogok. Az elsőbbségi részvény
olyan névre szóló részvény, amely a részvényesnek meghatározott előnyt biztosít.
Az elsőbbségi részvényfajtán belül

 osztalékelsőbbséget,
 a részvénytársaság jogutód nélkül történő megszűnése esetén a felosztásra
kerülő vagyonból történő részesedés elsőbbséget,
 a szavazati joggal összefüggő elsőbbséget, valamint
 a zártkörűen működő részvénytársaság részvényeire elővásárlási jogot
biztosító részvényosztályt különböztetünk meg.

Az osztalékelsőbbséget biztosító részvény a számviteli törvény alapján felosztható

adózott eredményből a más részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó
részvényeket megelőzően, illetve azoknál kedvezőbb mértékben jogosít
osztalékra. A cégbejegyzést követően az alaptőke, illetve a részvények kibocsátási
értékének a teljes befizetéséig a részvényes által teljesített vagyoni
hozzájárulásról ideiglenes részvényt kell kiállítani. Az ideiglenes részvény
értékpapír, amely a névre szóló részvényre vonatkozó szabályok alkalmazásával
másra átruházható.