Cornelius Celsus az orvostudományról

Az Augustus-korabeli orvos, tudós (Kr. u. I. sz.) Hippokratészig visszamenőleg ad

képet a görög és római orvoslás történetérôl. Theophrastus Bombastus von
Hohenheim az ô tiszteletére vette fel a Paracelsus nevet.
Ut alimenta sanis corporibus agricultura, sic sanitatem aegris medicina promittit.
Haec nusquam quidem non est. Siquidem etiam imperitissimae gentes herbas,
aliaque prompta in auxilium vulnerum morborumque noverunt. Verum tamen
apud Graecos aliquanto magis quam in ceteris nationibus exculta est. Ac ne apud
hos quidem a prima origine, sed paucis ante nos saeculis, utpote cum
vetustissimus auctor Aesculapius celebratur. Qui, quoniam adhuc rudem et
vulgarem hanc sententiam paulo subtilius excoluit, in deorum numerum receptus
est.
(Celsus: Med. I. Praef.)
Amint a földművelés az egészséges testnek táplálékot, a medicina a betegnek
egészséget ígér. Ez [a medicina] pedig mindenütt megvan. Még a legtudatlanabb
népek is ismertek füveket és más alkalmas [szereket] a sebek és betegségek
gyógyítására. A görögöknél – jóval nagyobb mértékben, mint más nemzeteknél –
művelték ezt. De ők sem a kezdetek óta, hanem kevéssel korunk előtt, ugyanis
Aesculapiust emlegették, mint a legrégibb szerzőt. Őt, minthogy az addig fejletlen
és alacsony színvonalú tudással szemben [az orvoslást] nagyobb hozzáértéssel
művelte, az istenek soraiba fogadták.

Aeszkulapiosz(latinosan Aesculapius) a gyógyítás isteneként tisztelt görög orvos. Szent

állata, a kígyó, ma is a gyógyszerészet jelvénye.