Kommentárok a Tabula Smaragdinához 2.

A Tabula Smaragdina latin nyelven maradt fenn. Egyesek szerint görög szövege is volt,
de elveszett. Mások szerint a Tabula Smaragdinát eredetileg is latinul fogalmazták.
Ennek a feltevésnek a szövegben levô görög szavak ellentmondanak. A Tabula
Smaragdina tizenhárom mondat. Szerzôje a szöveg szerint HERMÉSZ
TRISZMEGISZTOSZ (háromszor legnagyobb Hermész). Hermész nevét a gnosztikus és
alexandriai iratok jól ismerik. A legvalószínűbb hipotézis, hogy egyiptomi származású
ember volt, bár a név nem személynév, hanem úgynevezett beavatási fokozat. Lehet, hogy
Toth volt, Toth pedig az egyiptomi leviták magas kasztja, mint Iránban a Zarathusztra,
vagy Indiában a risi. Ma úgy mondanánk, hogy mester volt. Kora bizonytalan. Vannak,
akik keletkezését az özönvíz után az elsô generáció idejére teszik, de nem tudni, hogy Kr.
e. 8000-ben, vagy Kr. e. 12000-ben történt özönvízre gondolnak-e. HERMÉSZ
TRISZMEGISZTOSZ tekintélye igen nagy volt. Felôle még az egyházatyák is különös
tisztelettel beszélnek.
Az alexandriai korból HERMÉSZ TRISZMEGISZTOSZ neve alatt egész sereg, fôként
dialogizált értekezés maradt fenn. A gyűjtemény általában a Corpus Hermeticum neve
alatt ismeretes. Ezek az értekezések – ha töredékesek is – világosan jelzik, hogy valamely
beavatás oktató művei. Túlnyomó részük inkább kései gnosztikus iratnak látszik,
könnyen feltételezhetô, hogy itt nem magáról Hermész személyes tanításáról, inkább a
hermetikus hagyományba való beavatásról van szó. A Corpus Hermeticumban csak
néhány mű van, amely a konvencionális katekizmus stílusnál magasabb nyelvet használ,
s e művek gondolatainak folyamatos jelenléte különbözô szerzôknél úgyszólván a mai
napig követhetô. Ezek az értekezések, fôként a negyedik (az úgynevezett szent beszéd) és
a tizenhatodik (Ammonhoz), a többitôl már tömörségüknél fogva is különböznek, sok
tekintetben a gnóziszt, az orfikát, a Kabalát és az egyiptomi hagyományt kötik össze, ma
már meg nem állapítható módon szintetikusan, vagy mindössze szinkretikusan.
Gondolataik az egyházatyák műveit is át- meg áthatják, ORIGENÉSZét és
ALEXANDRIAI KELEMENét éppen úgy, mint NIZZAI és NAZZIÁNZI GERGELYét,
DIONÜSZOSZ AREOPAGITÁét és MAXIMUS CONFESSORét. Késôbb e gondolatok az
alkímián kívül a középkori misztikusoknál élnek tovább. BÖHME, SAINT-MARTIN,
OETINGER, SCEUS, BAADER, MOLITOR gondolatvilága egész SZOLOVJEVig,
BERGYAJEVig és BULGAKOVig a legkönnyebben innen érthetô.
A hermetikus művek a hellenisztikus Alexandriából kelet felé is elterjedtek, és Európába
bizonyos megfogalmazások az araboktól kerültek át. Vannak, akik az egész alkímiát arab
eredetűnek mondják. Ez a feltevés ilyen mereven egészen biztosan hamis. A hermetika
olyan hagyomány, amelyen amíg a középkorban Európába került, sok iskola dolgozott.
Abban az alakjában például, ahogy PARACELSUSnál, vagy BÖHMÉnéI felmerül, az
eredeti egyiptomi és késôbbi görög orfikus, püthagoreus és kabalista és arab elemeket
megkülönböztetni már teljesen lehetetlen. Olyan formájában pedig, ahogy SAINT-
MARTIN után jelenik meg, az egész ôskori hagyománynak csaknem tudatos egyesítési
kísérlete.

A Tabula Smaragdina mondanivalója a következô. Ha az ember az Egy varázslatának

műveletét végre akarja hajtani, műveletéhez az, ami lent van és ami fent van, egymásnak
megfelel. Mert ahogy minden dolog az Egy gondolatából származik, úgy a természetben
is – átvitellel ugyan, de – minden az Egybôl keletkezett.
Hogyan származott és hogyan keletkezett? Nemzôje a Nap. Anyja a Hold. Méhében a
Levegô hordozta és a Föld táplálta. Mert ô (a théleszma) az egész világ nemzôje. Ereje a
legmagasabb fokra akkor lép, ha a földre ér és onnan visszafordul. Ez pedig a művelet
teóriája, mondjuk, ez volt az ismeretelmélet.
Most következik a gyakorlati útbaigazítás. Mit kell tenni? A tüzeset a földtôl és a könnyűt
a nehéztôl el kell választani. Az elválasztásban a tudás éppen olyan fontos, mint a
szenvedély.
Megkülönböztetni és megkülönböztetni. Ez a legfontosabb.
E művelet közepette (a théleszma) fölemelkedik, aztán leszáll, hogy a felsô és az alsó
erôket is magába szívja. Ilyen módon az ember a dolgok fölött levô hatalmat elnyeri. A
sötétség pedig eloszlik. Az ember oly hatalom birtokába jut, amely a légneműt is
megfoghatóvá és legyôzhetôvé teszi, a nehéz anyagot pedig áthatja.
A világot ilyen módon teremtették és ez az átvitel módja is. Mindez tulajdonképpen nem
egyéb, mint a Nap művelete.
PARACELSUS a Tabula Smaragdinához azt a megjegyzést fűzi, hogy a tizenhárom
mondat az az univerzális recept, amely szerint a dolgok természetes, vagy tökéletes
állapotukba helyezhetôk. Különbség a földi, ásványi, növényi, állati, lelki, szellemi körök
között nincs, mindegyikre egyaránt alkalmazható. ...
Amit tehát a Tabula Smaragdina tanít, az a belsô chemia analitikus módszere. Egyfajta
beavatás, amely szerint az ember a dolgokat, de elsôsorban önmagát, mint Paracelsus
mondja, a tökéletesség állapotába helyezheti. Olyan transzmutáció (átváltozás), amely
minden létezôre alkalmazható. ...
A Tabula Smaragdina azt mondja, hogy ugyanazt a sugárzó, életfakasztó meleg
világosságot, amellyel a Nap a természetet elárasztja, az ember önmagában
megvalósíthatja és azt a sugárzást életének tartalmává teheti. De ugyanezzel a
sugárzással a dolgokat is áthathatja. Ez a művelet az, amit késôbb alkímiának neveztek
el. Aranycsinálásnak azért mondják, mert az arany a Napnak megfelelô fém és amikor az
ember önmagát fénnyel és meleggel itatja át, önmagát Nappá, vagyis arannyá változtatja.
...

Hamvas Béla: Tabula Smaragdina (1947–1950), Mágia szutra (1950), Életünk könyvek,
1994