3.

A gyermekirodalom és az érzelmi, az erkölcsi és a közösség nevelés

lehetséges kapcsolatai (műelemzés, szövegpéldák)

A tételhez használja fel saját olvasmányélményeit! Ahol csak tudja, feleletét a mesékből,
versekből vett példákkal színesítse!

3.0 Esztétikai nevelés - a mesék esztétikuma: élményforrás

# esztétika: a szépség természetével foglalkozó tudomány

# Az irodalmi mű elsősorban az esztétikum, az esztétikai hatások segítségével biztosítja a

gyermeki személyiség sokoldalú formálását. Az esztétikai élményt kiváltó esztétikai
kategóriák: szép, rút, tragikus, komikus, groteszk, idillikus, fenséges, patetikus. A szép, a jó
és az igaz hármas egysége a kisgyermekek esztétikai nevelésének egyik lényeges
motívuma.

# Az esztétikai nevelés feladata a gyermekek szép iránti fogékonyságának felébresztése, a

szép kifejezése képességének megalapozása. A szövegek által a gyermeki figyelem a
közvetlen környezetében, a természetben, a művészetben felfedezhető szépre irányul.

# Az esztétikai nevelés feladata az élményszerzési lehetőség; az élményekkel felébreszteni

az óvodáskorú gyermek kíváncsiságát a szép elbeszélő mű és a szép vers iránt. A
művekben rejlő esztétikum felfedezése feltétele az eleven, pezsdítő hatású műélvezetnek, a
jó ízlésű, értő olvasóvá nevelésnek. A szöveg típusától függően az illusztráció, a
szerkezetalakítás, a ritmika, a nyelvhasználat módja, a költői képek és alakzatok, a fantázia,
a humor, a befogadó érzelmeinek tudatos felkeltése, irányítása mind az esztétikum forrásai
lehetnek.

=> Nagy számú mesét, történetet, mondókát, gyermekverset kell nekik tervezetten és
alkalomszerűen is bemutatni!

3.1. Érzelmi nevelés

# Az érzelmi nevelés: új érzelmek kialakítása és a már meglevő érzelmek elmélyítése; ez a
gyermeki pszichikum működéséhez kötődik.
# Pszichikum: a lelki jelenségek strukturált összessége; az objektív valóság belső
tükröződése.
# A pszichikum kialakulásában nagy szerepe van a mozgásnak, az utánzásnak, az
élménymaradványoknak, a szavaknak, az érzékszervi-mozgásos sémáknak és a
szinkretikus sémáknak. Ezek hatására a gyermek belső képeiben az érzelmi mozzanatok
(vágyak, kívánságok, szükségletek) jelennek meg.

# Az irodalmi élmény a gyerekek érzelmi nevelésének egyik leghatékonyabb eszköze. A

mese, vers biztosítja az emocionális együttélést, a szereplőkkel való azonosulást. Az
irodalmi művet hallgató gyermek elképzeli a cselekményt, a szituációkat, a szereplőket.
Gondolatban együtt mozog, cselekszik a hősökkel, ez szellemi tevékenységet jelent.
Azonosul a hőssel, rokonszenve együttérzéssé mélyül.

# A mese alkalmas az önismeret elsajátítására, az önbizalom erősítésére: megerősítheti a

gyermeket abban, hogy képes önállóan cselekedni.
# Pozitív jövőképet nyújt. (Jól végződik: “Boldogan éltek, míg meg nem haltak.”)

# A mesék helyzetmegoldási mintákat kínálnak.

A mesék a problémák legyőzhetőségét hirdetik, nem problémamentességet. A mese
hallgatójában reményt kelt. A mese a félelmeket is néven nevezi: szinte nyíltan kimondja,
hogy az ember miktől fél, s hogy igényli a szeretetet.

# Viselkedési, helyzetkezelési, azonosulási mintákat mutat. Kerüljük az agresszív tartalmú

rajzfilmeket: ha a főhőst erőszak segíti, ha humorosan ábrázolják – vonzóak a gyermek
számára. A felnőtt gyakran nem veszi észre, mert erősen eufemizált (“szépít”; a durva
kifejezéseket vagy jeleneteket kevésbé bántóakkal helyettesíti).

# A mese hősével együtt élő gyermekben kifejlődik a beleérző, beleélő képesség, az

empátia. Az azonosulási folyamat, az irodalom hallgatása közben kialakuló belső képek
segítségével formálhatjuk a gyermekek esztétikai, erkölcsi és közösségi érzelmeit.

# A mese és egyéb művészi alkotások élmények, érzelmek skáláját hívják életre

(csodálkozás, lelkesedés, derű, öröm stb.)

# A mesékben teljesülnek a vágyak, de ehhez csodákra van szükség. A gyerek a mágikus

világképéből hívja elő és működteti ezt a számára egyedül lehetséges világmagyarázatot,
és boldogan fedezi fel a mesében.

# A mese élményforrás – szórakoztat, felkelti a kíváncsiságot, és ha jó, akkor mozgásba

hozza a képzeletét, elismeri az élet nehézségeit és megoldásokat is javasol a problémákra.
A mese értelmezése, megmagyarázása kerülendő, elillan a mese lényege. A gyermeket
lehet, hogy épp más ragadja meg a mesében, s kudarcélményt jelent számára, ha a felnőtt
által felvetett dolgot nem érti.

# A mesehallgató gyerek képet készít a történethez: saját, egyedi, önmagából épülő képet.
Ez a pszichikus feszültségek képi feldolgozása, az elaboráció, amely oldja a szorongást, és
ez az élményfeldolgozás legfontosabb formája. Fejleszti a fantáziát, segít az identitás
megtalálásában és megőrzésében, egyben az olvasóvá nevelés kezdete.

# A mese segít abban, hogy legyőzzük a félelmeinket és higgyünk a csodában. A meseélés

az érzelmi intelligencia fejlesztésének az alapja, a derű forrása.

# A gyermekben a valóság belső reprezentációját a mozgás, az utánzás, a szavak, az

érzékszervi mozgásos és szinkretikus sémák élménye alakítja. Ezek mindig érzelmi alapú
mozzanatok: vágyak, kívánságok, szükségletek kivetülései, amelyek a gyermeki pszichikum
függvényében a belső képeiben is visszatükröződnek. Az elaborációnak, a belső képek
kialakításának tehát elengedhetetlen feltétele, alapja a hallott szavak varázsa, a gyakori
szóbeli, szemtől-szembe mesélés. A gyerek által konstruált saját képek oldják az
ismeretlentől való szorongást, fejlesztik a gyermeki fantáziát, kreativitást.

# A mese egy olyan sajátos irodalmi műfaj, amely segít a gyermeknek megtalálnia a helyét a
világban. A mesék élni segítenek – ösztönöz az akadályok leküzdésére. A belső
problémákkal foglalkoznak, ebben rejlik a terápiás értéke. A mesedramatizálás, a bábozás
és a rajzoltatás segít a mese feldolgozásában és elmélyítésében. A boldogulás
lehetőségének hangsúlyozása: a mesében a legkisebb, a leggyengébb is boldogulhat.

# A vers érzelemgazdagító hatása elsősorban a ritmushoz kötődik. A gyors lüktetésű vers

érzelmileg felderíti, élénkké teszi a gyermeket, a lassú ritmusú vers megnyugtatja vagy
untatja.

# Az egyes hangok is rendelkeznek érzelemkeltő hatásokkal: a magas magánhangzók

lehetnek vidámak, pattogók, világosak..., a mély magánhangzók lehetnek szomorúak,
komolyak, sötétek….

# A rímek a vers érzelmi hatását fokozzák. A rímvárás feszültséget teremtenek, amelyet

aztán felold a rím.

# A mese, vers hallgatása, mondogatása során a gyermekben keletkezett esztétikai

élmények nyomán létrejött érzelmi hatások a gyermek erkölcsi érzelmeinek formálódását is
segítik.

3.2. Erkölcsi nevelés

Az irodalmi szövegek és a hétköznapi történeteink egyaránt a megismerés és megértés
alapvető formáiként egy adott közösség, csoport információ- és élménybázisát adják. A
történetekkel felnövő ember az élményt adó szövegek által rátalál önmagára és a
közösségére: a nyelvben értelmeződő esztétikai, erkölcsi, szociális értékekre. Az így kapott
érzelmi/gondolati üzenetek pedig gyakran életünk legmélyebb, meghatározó, maradandó
lenyomatává válnak.

# Az irodalmi alkotások bemutatásával, a mese-, vershallgatás alkalmainak biztosításával

sokféle erkölcsi nevelési feladat megoldására nyílik lehetőségünk.

# A gyermekirodalom és az erkölcsi nevelés kapcsolata szoros, elválaszthatatlan. A

mesében a jó–rossz bipolaritása érvényesül: megismerjük és felismerjük a jót és a rosszat, a
követendőt és az elutasítandót.
# A gyermekirodalmi alkotások a leghatásosabb eszközei a gyermekek számára értelmi
síkon nehezen megközelíthető erkölcsi ítéletek, fogalmak kialakulásának és erkölcsi
magatartásuk formálásának
# A jó mese normákat közvetít, szerepmintákat nyújt, erkölcsi tartalma van. Az elvont
erkölcsi fogalmak – becsület, igazságosság, őszinteség, jóság vagy hazugság, önzés,
nagyravágyás – a mesében a hősök cselekvése, beszéde által válik értelmezhetővé a
gyerekek számára. Az esztétikai és etikai kategóriák a gyereknél – és mesében is – még
egybeesnek: aki jó az szép is, aki gonosz, az csúnya, rút így segítve a kognitív értelmezést.
# Nem csupán pozitív emberi tulajdonságok vannak jelen. A valóság tele van
igazságtalansággal, rosszal, de a mesében helyreáll a világ rendje. A mesében nincsenek
kétértelműségek, mégis az erkölcsi üzenetek rejtetten fogalmazódnak meg, a mesealakok
nem ambivalensek (ellentmondásosak), hanem vagy jók vagy rosszak. Ezt a polaritást, a
külső-belső szépség vagy csúnyaság együttjárása is felerősíti. A mesét hallgató gyermek
azzal a hőssel azonosul, akinek a helyzetét vonzónak találja, aki meg tudja oldani azokat a
problémákat, amelyekhez hasonlókkal a gyermek is küszködik.
# a gyermeknek az irodalmi mű bemutatása után határozottan állást kell foglalnia a pozitív
tulajdonsággal rendelkező szereplő mellett, és nagyon határozottan el kell utasítania a
negatív emberi tulajdonságokat megtestesítő hősöket
# A 3-7 évesek érzelemvilágában az esztétikai és erkölcsi érzelmek általában
összefonódnak.
A mesében szereplő királykisasszonyt vagy éppen Hófehérkét azért szeretik a gyerekek,
mert szép, de esztétikai gyönyörérzésükbe belejátszik a főszereplő jósága, hűsége,
szerénysége, szorgalma iránti csodálat, tisztelet és megbecsülés erkölcsi érzelme is.

# A gyermekek erkölcsi érzelmeire azok a prózai műfajok (mesék, történetek, elbeszélések)

hatnak, amelyek optimista szemléletükkel, befejezésükkel bizakodóvá, derűssé teszik őket.

# Az óvodáskorúak irodalmában csak egyetlen jellemvonás avat hőssé.

Az óvodásoknak választott prózai alkotások szereplői egy, a gyermekek számára is jól
kitapintható pozitív, illetve negatív jellemvonással rendelkezzenek, mert csak így fogják a kis
óvodások érzelmi megnyilvánulásai rokon- vagy ellenszenvüket tükrözni.

# A gyermekirodalmi alkotások keltette erkölcsi érzelmek hatékonyak, aktívak, vonzóvá

teszik a gyermekek előtt az emberi humanitás legjellemzőbb jegyeit, kialakítják bennük az
embertelen elutasítást.
# A népmesék mondanivalójából, a szereplők viselkedéséből, jellemvonásaikból tanulja meg
a gyermek a becsületesség, igazság, őszinteség, bőkezűség, stb. erkölcsi fogalmak
lényegét, ezekből ismeri meg a kapzsiság, a hazudozás, a butaság, stb. negatív töltésű
erkölcsi kategóriáit.

# A gyermekversek is elsősorban érzelemkeltő erejükkel fejtik ki erkölcsnevelő hatásukat:

a természet iránti szeretet élesztgeti, a természet megbecsülésére tanít Csanádi Imre
Naphívogató, Tavasz-ébresztő, Őszi levél, Május dicsérő, Ősz-elő, stb. című verse.

# Az óvodáskorúak irodalmi nevelésében a csupa ritmus, csupa játék, a gyermeki

szemléletet sugárzó alkotásoknak van helye
Például: Weöres Sándor: Bóbita, Zelk Zoltán: Békabánat című verseskötetének sem minden
darabja óvodásoknak szóló irodalom, mindamellett, hogy e versek közül sok gazdagítja az
óvodás gyermekek érzésvilágát, sokoldalúan fejleszti esztétikai, erkölcsi érzékét, mozgósítja
egész gyermeki pszichikumát.

# A mesének van eleje és vége: a mesét hallgató szembesül az egyes viselkedések

következményeivel. A mindennapi élethelyzetek itt és most jellegük miatt erre nem adnak
lehetőséget.
# A mesehallgatás során a felnőtt és a gyermek, valamint a gyermek és a gyermek
kapcsolata jelentősséggel bír. Ha a felnőtt mesél, akkor a gyermek számára magáról is
mesél.

3.3. Közösségi nevelés

# A mese a közösségi, szociális érzelmek alakítója.
# A mesélés több szinten és formában is segíti a szociális kompetenciák fejlődését: hat a
mesemondó felnőtt és a mesét hallgató gyermek kapcsolatára; jelentős szerepe van a
mesét hallgató társakkal való interakciókban, és a mese tartalma is közösségi értékeket
hordoz

# A mese, a mesélés nem csak tartalmak közvetítője, hanem a közvetített tartalmak révén a
közösség identitásának alakításában is részt vesz, így közösségformáló, összetartó erőként
is hat. A mesében gyakran megjelenő összetartozás/összefogás, közösségi erő minta a
gyerekek számára, toleranciára nevel.
# A különféle kulturális hagyományok átadása, bemutatása révén a nemzeti/közösségi és a
személyes identitás alakításában is fontos szerepe, nagy jelentősége lehet az irodalmi
alkotásoknak, nagy a felelőssége a műveket választó, tolmácsoló pedagógusnak.
# A hős típust képvisel, a sorsa viszont egyéni, ez az általános és s konkrét egységének
megnyilvánulása. A szereplő győzelme tehát a világ egyensúlyának visszaállítása is, az
igazság győzelme.
# A mesék az adott kultúra értékrendjének hordozói. Viszont történelmi korszaktól és
társadalmi környezettől független.
# A mesék tartalma és a hétköznapi élet eseményei között átjárhatóság van. Optimista
életfilozófia, de a sikert ki kell érdemelni, tenni kell érte. Ami nem fontos, az már lekopott a
meséről, csak a mindenki számára létfontosságú dolgok maradtak meg.

# A Verselés, mesélés tevékenység hozzájárul a gyermek szocializációjához is: megtanul

csendben figyelni és együtt dolgozni a társaival.
# A meselégkör, az együtt -hallgatás, -befogadás, -játszás élménye elmélyíti, formálja,
kiegészíti a szövegélményt. A mese újraélése, eljátszása során kialakuló közös
gondolkodás, együttműködés, vita, ítéletalkotás az értelmezői magatartás nyitottságát, a
széleskörű befogadást támogatja.