Problémák kívül és belül,

avagy a főszereplő által megélt, és a környezetét érintő

nehézségek összevetése

A regény felépítése és gondolatlánc-szerű megfogalmazása miatt főleg a mű elején

nem teljesen egyértelmű az alaphelyzet. A részletek csak a regény olvasása során, apró
jeleknek köszönhetően derülnek ki. Főbb szerepet kap a főszereplő belső vívódása, az, ahogy
a fiatal gyerek a keresztény tanításokat próbálja feldolgozni, és az ebből származó problémák.
Persze ezek is valóságosak, azonban szerintem megannyi tragikus körülményről csak elvétve
esik szó. Ez persze nem írói hiba, sőt: mivel a regény legnagyobb része egy kisgyerek
szemszögéből játszódik (aki ráadásul süketnémának van elkönyvelve, emiatt még kevésbé
avatják bele a történésekbe), az, hogy a körülötte lévő eseményekről nem nyilatkozik
precízen, további realisztikusságot kölcsönöz a regénynek.
Sok probléma forrása a főszereplő feltételezett süketnémasága. Emiatt a környezete
sokszor hátrányos megkülönböztetésben részesíti, gyakran fogalmaznak vele kapcsolatban
nyersen, modortalanul. Ez még talán baj sem lenne, azonban a főszereplő valójában mindent
hall, és ezek a felnőttek által elejtett, apró megjegyzések bizony komoly sebeket okoznak
neki. A némaságot védtelenségként éli meg, nincs eszköze, amivel visszavághatna az őt ért
támadásokra, persze hogy is lenne, ha elvileg egy szót se hall meg belőlük.
Azonban van néhány szereplő, akik a feltételezett fogyatékossága ellenére
rendszeresen kommunikálni próbálnak vele. Ilyen Mári, a bébiszittere, a testvére, Péter és a
nagymamája is. Az őtőle hallott keresztény történetek és tanítások nagy hatással vannak a
főszereplőre. Mivel még fiatal, és más forrásból nem értesül ezekről a dolgokról, nem tudja
teljesen a helyén kezelni őket. Az élénk fantáziája miatt néhány dolgot elég sajátosan
interpretál, pl. Isten szerepét, és azt hogy az ő életére ez hogyan van kihatással. Abból a
szempontból viszont sikeres nagymama „térítése”, hogy a főszereplő kétségkívül vallásos
lesz, hisz Istenben, és a keresztény alapeszméket is magáévá teszi. Ezért is lehet az, hogy
nagyon zavarja az istenkáromlás. Többször is kitér rá, hogy mennyire nehezen viseli el, ha
valaki gyalázkodik. Persze azok után, hogy nagymamája belénevelte, hogy az Úr nevét nem
szabad hiába a szádra venni, nem meglepő, hogy ellenszenvesnek tartja.
Tehát a főszereplő élete közel sem mentes nehézségektől, azonban, mint már fentebb
említettem, sok probléma rejtve marad előtte, és ezek csak a regény olvasása során
fokozatosan jelennek meg az olvasó előtt. Ilyen pl. a családban rejlő, ki nem mondott
konfliktusok.
Valójában a bátyja, Péter csak a féltestvére. Az édesanyjának volt egy előző
házassága, amelybe azóta is visszavágyik. Az előző férjét munkatáborba deportálták a
második világháború alatt, és már sosem tért vissza. Újraházasodott, de a második férje
képtelen volt vele elfeledtetni a múltat, és ez egy folyamatos feszültségként van köztük jelen.
A nő sem szexuálisan, sem érzelmileg nem vonzódik a férfihez, ami azért is kellemetlen, mert
az új férje szereti őt, de tudja, hogy nem érhet az elődje nyomába. Irén, az édesanya titkolózva
ugyan, de tartja a kapcsolatot előző férje édesanyjával. Ő az a bizonyos „negyedórás”
nagymama, akivel csak addig lehet találkozni, míg nem indul a busza. Irén neki ismeri be,
hogy még mindig szereti a fiát, és nem tud továbblépni. A nagymama sem tudta feldolgozni
fia elvesztését, emiatt saját kézzel vetett véget életének.
Az édesapa az alkoholizmusba menekül a családi problémák elől. Eleinte még csak
Ágoston bácsival, a háztulajdonossal poharazgat reggelente, azonban az idő múltával egyre
inkább a kocsma válik az otthonává, ott tudja csak jól érezni magát, hiszen a kártya és az
alkohol feledteti a több szempontból is zátonyra futott életét. A főszereplő említi is: meg se
lepődne, ha az édesapja egyszer csak meghalna kocsmázás közben, sőt, valószínűleg
egyhamar meg se tudnák otthon, hiszen a többieket nem érdekelné, azt hinnék, hogy csak egy
részeg a sok közül.
Mikor a szülők elválnak Péter az édesanyjával, a főszereplő pedig az édesapjával tart,
ami a fentebb említett háttértudás birtokában nem meglepő. Irén sosem volt képes úgy
szeretni a főszereplőt, mint bátyját, Pétert, mivel Péter a múlt boldogságát, a főszereplő pedig
a jelen nyomorúságát jelképezte számára. A különválás után a főszereplő csupán egyszer
találkozott édesanyjával, édesapja temetésén, ahol kiderül, hogy Irén a főszereplőt tartja
felelősnek Péter haláláért.
Nem csak a szűk, családon belüli élet hordoz magában nehézségeket a főszereplőnek
és családjának. A regény remek korképet fest a kommunizmus időszakáról, és annak
megpróbáltatásairól. A családot vidékre költöztetik, ahol egy kulák házában kell élniük a
tulajdonosokkal, Róza nénivel és Ágoston bácsival. Nagybirtokos paraszti mivoltukból
fakadóan rendszeresen vegzálják őket, hiszen ők most a nép ellenségei. Ágoston bácsit
egyszer el is viszik a rendőrök, de később kiengedik, mivel semmilyen bűntettet nem képesek
rábizonyítani. Gyuri, a rendőr, aki elvitte, csupán parancsot teljesített, mégis meggyűlölik őt,
hiszen az ő felelősségének tekintik a történteket.
A családnak bele kell szokni a paraszti életbe, hiszen, mint megtudjuk, Irén pl. felsőbb
társadalmi rétegbe tartozott korábban, most mégis naphosszat a földeken kell dolgoznia.
Szerintem a gyakori hangulatingadozásai is a szokatlan élethelyzetnek köszönhetőek, mivel
még ő sem tudja az elején valójában, hogy pontosan mennyire is rossz neki.
A falu többi lakosát megismerve is elénk tárul a korszak több, visszataszító jellemzője.
A férfiak a sikertelenséget és a nehéz anyagi helyzetet a kocsmában próbálják elfelejteni,
pontosan úgy, mint a főszereplő édesapja. Megszokott dolognak számít, ha a férfiak részegen
mennek haza esténként. A csapos, Feri, aki hivatása miatt köztiszteletben áll, (meg is kapja a
„király” állandó jelzőt) valójában besúgó, és a pihenésre és gondtalanságra vágyó embereket
hallgatja ki.
A főszereplő némáságát védtelenségként éli meg, de ismerve a körülötte lévő emberek
gyakran az élet több különböző terén beköszöntő problémáit, szerintem ez egyfajta
védettséget is nyújt neki, hiszen így kevésbé értesül a különböző nehézségekről.