Üveggyártás

Az üveg napjaink egyik legfontosabb anyaga, ez köszönhető a kedvező fizikai

tulajdonságainak, mint pl. az, hogy nem vezeti a hőt és az elektromosságot. Felhasználása
igen széleskörű és jellemző, hogy a különböző feladatokra összetételükben eltérő
üvegváltozatokat használnak.

Az üveg története:
Az ember legkorábban az üveg természetes elődjével, az
obszidiánnal találkozhatott. Ez gyakorlatilag üvegesen
megszilárdult láva, alig átlátszó, fekete színű anyag. A
föld mélyéből a felszín felé törő izzólávafolyamok tárták
fel az obszidiánt, amelyet az emberek dísztárgynak és
fegyvernek használtak.
Az ember kb. 3000 éve jött rá arra, hogy mesterségesen is
elő tud állítani egy, az obszidiánhoz igen hasonló anyagot.
A folyamat alapjai máig megmaradtak, persze ma már
jóval könnyebb és olcsóbb üveget előállítani, hála a termelést érintő innovációknak.

Az üveg, mint anyag:

Az üveg szilárd anyag, azonban néhány tulajdonságában folyékony halmazállapotra
hajaz, ilyen pl. az, hogy a benne lévő kötések nem rendezettek. Anyagi összetétel
szempontjából szervetlen keverék. Hűtésekor az anyag kristályosodás nélkül jut
mechanikailag szilárd állapotba egy bizonyos hőmérséklet tartományban megnő a
viszkozitása, és megkeményedik. Legfőbb összetevője az SiO2. Azt az üvegváltozatot,
amelyben csak SiO2 van, kvarcüvegnek nevezzük, rendkívüli hőállósága miatt az űrkutatásban
használják.

Az üveggyártás folyamata:

Az első lépés a különböző alapanyagok kohósítása. Ilyen alapanyag a homok, szóda,

nátrium-szulfát, mészkő és/vagy dolomitliszt, borsav, hamuzsír és különféle fém-oxidok és az
üvegcserép. 1200-1600°C-on az összetevők megolvadnak és keverés közben átlátszó
masszává alakulnak, ezt nevezzük folyékony üvegnek. Ekkor adják hozzá a különböző
adalékanyagokat (pl. színanyagokat) melyekről később esik szó. Ezek után következik az
üveg formálása, melyet többféleképpen vihetnek véghez.

A legrégebbi módszer az üvegfújás. Ilyenkor az

üvegfúvó egy acélpipa és a tüdejéből kifújt
levegőáramlat segítségével formázza az olvadékot.
Ennek egy modernebb változata az, mikor az üvegfúvó
egy kőből, agyagból vagy fából készült formába fújja a
még folyékony üveget, ezzel megkönnyítve a
formázást.

Mára olyannyira megnőtt az igény az üvegből készült

tárgyakra, hogy a legtöbb esetben gépek végzik a gyártást. A gépek fém karjai vezetik az izzó
anyagot a megfelelő alakú formába. Ott a levegő
befúvatásával a fehéren izzó olvadékgömb buborékká
fúvódik, felveszi az öntőforma alakját, majd kis idő
múlva kihűl és megkeményedik. Ez nem csak gyorsabb
mint a hagyományos üvegfúvás, de a munkások
egészségét se veszélyezteti.

Adalékanyagok:
Különböző célokra különböző összetételű üvegeket hoznak létre, ezek legtöbbször a
hozzájuk adott adalékanyagokban térnek el. Ezek pl. színt adhatnak az üvegnek, ilyen anyag a
titán, ami élénk lilára, vagy a kobalt-oxid, ami kékre színezi a végterméket.
Vannak olyan adalékanyagok, amelyek különféle speciális tulajdonságokkal vértezik
fel a készülő üveget, ilyen a bór-oxid, amely hozzáadásával az üveg jól fogja bírni a hirtelen
felmelegedést (ilyen a jénai üveg), vagy az ólom-oxid, ami nagy mértékben megnöveli az
üveg fénytörő képességét.

Üveggyártás Magyarországon:
Országunkban több üveggyár is működik,
ezek közül néhány komoly múltra tekint vissza.
Ilyen pl. a parádsasvári üveggyár, amelyet több
mint 300 éve alapítottak. 1961-ben sikeres
ólomkristály kísérletek eredményeképpen megindult a színes kehelyszériák és díszműáruk
sorozatgyártása, melyek miatt a következő évtizedben a gyár a virágkorát élte. Sajnos a gyárat
2005-ben bezárták, azonban a helyi múzeum kiválóan mutatja a gyár több száz éves múltját.

Források:
 http://www.artglassparad.hu/uveggyartas-paradsasvaron/
 https://www.pilkington.com/pilkington-
information/about+pilkington/education/float+process/step+by+step.htm
 https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cveggy%C3%A1rt%C3%A1s

Udvarvölgyi András