BRUCE LIPTON

Tudat; a belső teremtő

 TARTALOM

Köszönetnyilvánítás | 7
Előszó | 12
Bevezetés I 16

1. fejezet | A Petri-csésze tanulsága: okos sejtek és okos

diákok dicsérete | 31
2. fejezet \ A környezet a hibás, te butus | 49
3. fejezet \ A varázslatos m e m b r á n | 75
4. fejezet \ Új fizika: vessük m e g l á b u n k a t

a semmiben! | 95

5. fejezet \ Biológia és hit | 125

6. fejezet \ Növekedés és védekezés | 148

7. fejezet \ Tudatos nevelés: a szülő mint g é n s e b é s z | 158

Zárszó | S z e l l e m és tudomány 187

Függelék | 207

Irodalomjegyzék \ 210
 ajánlom, mindannyiunk édesanyjának,
hátha megbocsátja vétkeinket.
Ajánlom még anyámnak, Gladysnek, aki mindig mellettem
állt, s türelmesen várt húsz évet, amíg ez a könyv elkészült.
Ajánlom lányaimnak, Tanyának és jennifernek, e gyönyörű
teremtéseknek, akikre minden bajomban számíthattam.
Mindenekelőtt pedig ajánlom életem társának,
Margaret Hortonnak,
legjobb barátomnak és szerelmemnek.
Adja isten, hogy az örökkévalóságig folytathassuk derűs
keresésünket!
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

ok m i n d e n történt, amíg végre papírra vetettem tudo­

mányos felismeréseimet. E h o s s z ú idő alatt, miköz­
b e n más e m b e r r é lettem, jóságos múzsák vezéreltek,
adtak erőt és ihletet. K ü l ö n ö s e n az alábbiaknak tartozom kö­
szönettel.
Vegyük sorra m i n d e n e k e l ő t t a tudomány múzsáit: köszö­
nettel tartozom a tudomány éltető n e m t ő j é n e k , mivel tökéle­
t e s e n tudatában vagyok annak, hogy rajtam kívül álló erők
útmutatására h o z t a m a világ tudomására m o n d a n d ó m a t . Kö­
s z ö n ö m h ő s e i m n e k - Jean-Baptiste L a m a r c k n a k és Albert
E i n s t e i n n e k -, hogy tudományos és spirituális felismeréseik­
kel megváltoztatták a világot.
A m i az irodalom múzsáját illeti, 1985-ben támadt az az öt­
letem, hogy könyvet írok az új biológiáról. Ez az elképzelés
a z o n b a n c s a k 2 0 0 3 - b a n öltött testet, amikor Patrícia A. King
belépett az életembe. Patricia szabadúszó író, a Newsweek ko­
rábbi tudósítója, aki egy évtizeden keresztül igazgatta a heti­
lap S a n Francisco-i kirendeltségét. S o h a n e m felejtem el első
találkozásunkat, a m i k o r hosszan u n t a t t a m az új tudomány
ismertetésével, és elhalmoztam fiókba zárt kézirataimmal,
előadásaimmal, c i k k e i m m e l meg egy szekérderék nyomtat­
vánnyal.
C s a k a k k o r d ö b b e n t e m rá, milyen sokat kérek tőle, ami­
kor m á r elhajtott az autójával. N e m rendelkezett formális
sejtbiológusi és fizikusi képzettséggel, mégis bámulatra mél-

7
tó eszességgel fogta fel az új tudomány lényegét. Rövidesen
m á r n e m c s a k az alapokat sajátította el, de tovább is képezte
magát. Jószerével az ő szerkesztői hozzáértésének, informáci­
ót tömörítő és összegző k é s z s é g é n e k k ö s z ö n h e t e m e kötet vi­
lágos stílusát.
Patrícia egészséggel kapcsolatos köteteket és cikkeket
szerkeszt, k ü l ö n ö s e n a test és tudat kölcsönhatásai foglalkoz­
tatják, valamint az a szerep, amelyet a stressz játszik a beteg­
ségek kialakulásában. M u n k á i a Los Angeles Times hasábjain,
a Soutwest Airlines Spirit magazinjában, valamint a Common
Ground c í m ű kiadványban látnak napvilágot. A bostoni szüle­
tésű hölgy M a r i n b a n él férjével, Harolddal, és lányával, An­
nával. Mély hálát és megbecsülést érzek iránta, és remélem, a
j ö v ő b e n m é g lesz a l k a l m u n k együtt dolgozni.
A m i a t e á t r u m múzsáját illeti: 1980-ban otthagytam kuta­
tói állásomat, és útra k e l t e m egy Lézerszimfónia c í m ű show-
m ű s o r t a n á c s a d ó j a k é n t . A produkció szíve és lelke Róbert
Mueller volt, egy látomásos ihletésű képzőművész és számí­
tógépes grafikus. B o b akkor m é g alig volt túl a kamaszévein,
de valósággal magába itta az új tudományt, előbb hallgatóm­
ként, k é s ő b b „szellemi gyermekemként". Evekkel ezelőtt
megígérte, hogy b á r m i k o r jelenjék is meg a könyvem, ő terve­
zi m e g a borítóját.
B o b Mueller a LightSpeed Design nevű cég társalapítója és
kreatív igazgatója a Washington állambeli Bellevue-ben.
Munkatársaival a világ m i n d e n táján díjnyertes 3-D-s fény- és
h a n g j á t é k o k a t tervez tudományos m ú z e u m o k és planetáriu­
m o k számára. Szórakoztató-tanító műsorukat - mely óceán­
j a i n k t ö r é k e n y ökoszisztémáiról szólt - n a p o n t a 16 000-en
látták az 1998-as lisszaboni világkiállításon. B o b kreatív tö­
rekvéseiről a www.lightspeed.com honlapról értesülhetnek.
A z e n e múzsája: az új tudomány születésétől e könyv meg­
írásáig szüntelenül hatott r á m a Yes együttes és é n e k e s ü k ,
J o n A n d e r s o n zenéje, amely e tudomány b e n s ő s é g e s megér-.

8
téséről tanúskodik. A Yes muzsikája azt hirdeti, hogy vala­
m e n n y i e n k a p c s o l a t b a n állunk a Fénnyel. Az együttes dalai
azt járják körül, hogyan alakítják életünket és g y e r m e k e i n k
sorsát élményeink, h i e d e l m e i n k és álmaink. Amit én oldala­
k o n keresztül magyarázgatok, azt a Yes elmondja n é h á n y ha­
tásos és találó verssorral. Nagyszerűek vagytok, gyerekek!
K ü l ö n k ö s z ö n ö m a N e w York-i k i a d ó k n a k , hogy elutasítot­
ták kéziratomat. Nélkületek, fiúk, megalkothattam saját
könyvemet, olyannak, amilyennek akartam. És k ö s z ö n ö m a
M o u n t a i n of Love, I n c . kiadó munkatársainak, hogy időt és
fáradságot n e m kímélve foglalkoztak m u n k á m m a l . Kivált
D a w s o n C h u r c h - az írószövetség képviselője - bajlódott so­
kat velem. D a w s o n n a k k ö s z ö n h e t e m , hogy m i n d e n j ó b ó l ki­
v e t t e m a részem: élvezhettem a szerzői kiadás előnyeit, mi­
k ö z b e n h a s z n á l h a t t a m egy nagy kiadó értékes tapasztalatait.
A kéziratot amúgy Geralyn G e n d r e a u ajánlotta D a w s o n fi­
gyelmébe. Shelly Keller, drága arculattervező barátom, szer­
kesztői szaktudásával volt a segítségemre.
K ö s z ö n e t illeti valamennyi diákomat, akik az évek során
k i t a r t ó a n s z á m o n k é r t é k rajtam ezt a könyvet. Nos, amint lát­
j á t o k , megjelent! Mélységes hálával tartozom n e m szűnő bá­
torításotokért.
K ö s z ö n ö m t a n á r a i m n a k és m e s t e r e i m n e k , hogy egyenget­
ték tudományos pályámat. Mindenekelőtt édesapámnak,
É l i n e k , aki céltudatosságra nevelt, és, ami ugyanolyan fontos,
„távolságtartó gondolkodásra" is. Kösz, apu!
A sejtek világába általános iskolai tanítóm, Dávid Bangles-
dorf vezetett be. O gyújtotta fel b e n n e m a tudomány iránti
szenvedélyt. Doktori értekezésemet a ragyogóan okos Irwin
R. Konigsberg, a filozófia doktora útmutatásával írtam. Örök­
ké e m l é k e z n i fogok „heuréka" pillanatainkra, melyeket a tu­
d o m á n y iránt táplált közös szenvedély fűtött.
Az első „igazi" két tudós, aki megértette eretnek nézetei­
met, Dr. T h e o d o r Hollis professzor és dr. Klaus B e n s c h , a

9
Stanford Egyetem patológiai t a n s z é k é n e k vezetője volt. E ki­
váló s z a k e m b e r e k teret adtak k u t a t á s a i m n a k laboratóriuma­
ikban. E tevékenység eredménye ez a könyv.
1 9 9 5 - b e n Dr. G e r a r d Clum, az Élet Nyugati Kiropraktikai
Főiskola dékánja felkért, hogy tanítsak náluk fraktálbioló-
giát. E tudományág szerves része az új tudománynak. Köszö­
n ö m G e r r y n e k , hogy megismertetett a kiropraktika és az al­
ternatív orvoslás gyógymódjaival.
1985-ben, mikor ez az anyag először látott napvilágot, meg­
i s m e r k e d t e m Dr. Lee Pulosszal, nyugalmazott segédprofesz-
szorral, a Brit Columbia Egyetem lélektani t a n s z é k é n e k mun­
katársával. Az évek során L e e sokat tett az új biológia támoga­
tásáért és kibontakoztatásáért. Partnerem és nagyra becsült
kollégám, Dr. R o b Williams, a Psych-K módszer kidolgozója,
kapcsolatot teremtett a sejtek és a lélek tudománya között.
A tudományról és civilizációs szerepéről folytatott beszél­
g e t é s e k Dr. Curt Rexroth-tal, drága barátommal, a bölcselet e
mágusával, mindig ö r ö m ö m r e szolgáltak, és fokozták éleslá­
tásomat. A sejtek fejlődésmenetébe és az e m b e r i civilizáció
t ö r t é n e t é b e Dr. T h e o d o r e Hall vezetett be.
Ő s z i n t e köszönetet m o n d o k Gregg B r a d e n n e k nagyszerű
tudományos meglátásaiért s a kiadásra vonatkozó javaslatai­
ért.
Az a l á b b i a k b a n felsorolt drága barátaim m i n d elolvasták
és megbírálták könyvemet. K ö z r e m ű k ö d é s ü k nélkülözhetet­
len volt a kötet végső formájának kialakításához. Itt m o n d o k
hát k ö s z ö n e t e t a következőknek: Dr. Terry Bugno, Dr. Dávid
Chamberlain, Dr. Barbara Findeisen, Shelly Keller, M a r y Ko­
vács, Alan M a n d e , N a n c y Marié, M i c h a e l Mendizza, Ted Mor-
rison, R ó b e r t és S u s a n Mueller, Dr. Lee Pulos,, Dr. Curt Rex-
roth, Christine Rogers, Will S m i t h , Diana Sutter, Dr. T h o m a s
Verney, R o b és Lanita Williams, valamint D o n n a Wonder.
K ö s z ö n ö m n ő v é r e m n e k , M a r s h á n a k , és fivéremnek, Da-
vidnek támogatásukat. Büszke vagyok Davidre, aki - hogy a

10
saját tréfáját idézzem -, az „erőszak körét megtörve" nagysze­
rű apja fiának, A l e x n e k .
D o u g Parks, a Spirit 2 0 0 0 , Inc. m u n k a t á r s a teljes mellszé­
lességgel vállalkozásom mellé állt. M i u t á n megismerkedett az
új biológiával, minden erejét propagálásának szentelte.
Videoelőadásai és tanfolyamai segítettek az ismeretterjesz­
t é s b e n , s megnyitották az utat az érdeklődők előtt. Köszö­
n ö m n e k e d , drága testvérem!
Ez a fejezet n e m l e n n e teljes, ha n e m m o n d a n é k külön kö­
szönetet Margaret H o r t o n n a k , aki szürke e m i n e n c i á s k é n t a
háttérből irányította az eseményeket. Bármit m o n d o k és írok,
drágám, azt az irántad érzett szerelem mozgatja!
 ELŐSZÓ

a választhatnék, ki legyek, mit választanék?, gondolkod­

H t a m el sokszor ezen a kérdésen. Azért foglalkoztatott

megszállottan ez a gondolat, mert n e m szívesen éltem
a saját b ő r ö m b e n . Sejtbiológusként és orvosegyetemi pro­
fesszorként megálltam ugyan a helyemet, m a g á n é l e t e m azon­
b a n r o m o k b a n hevert. És ezzel keveset m o n d o k . M i n é l elke­
s e r e d e t t e b b e n iparkodtam rendbe tenni m a g a m körül a dol­
gokat, annál boldogtalanabb és elégedetlenebb lettem. Úgy
éreztem, a sors elbánt velem, áldozat vagyok. „Ez van, ezt kell
szeretni", gondoltam.
Ezen a letargikus életérzésen egyetlen sorsformáló pillanat
változtatott 1 9 8 5 őszén. Addigra otthagytam állandó álláso­
mat a W i s c o n s i n Egyetem orvoskarán, s a Karib-tenger egy el­
dugott orvosi egyetemén tanítottam. Mindez a z o n b a n várat­
lanul a h a s z n o m r a vált. Mivel kívül kerültem a tudományos
élet megszokott berkein, g o n d o l k o d á s o m b a n is eltávolodhat­
t a m a bevett elvárásoktól. A Karib-tenger mélykékje övezte
azt a smaragdzöld szigetet, ahol olyan megvilágosodásban
volt részem, amely alapvetően megváltoztatta az élet lényegé­
re vonatkozó elképzeléseimet.
E k k o r i b a n épp azt vizsgáltam, milyen m e c h a n i z m u s s a l
szabályozzák a sejtek tulajdon élettani folyamataikat és visel­
kedésüket. Hirtelen ráébredtem, hogy egy sejt életében n e m
a g é n e k a meghatározók, h a n e m az energetikai környezet,
melyben létezik. A gének n e m egyebek egyszerű tervrajzok-

12
nál, amelyek alapján a sejtek, szövetek és szervek felépülnek.
A környezet e folyamatban az építési vállalkozó szerepét tölti
be, végső s o r o n ő a felelős a sejt milyenségéért. Az élet kere­
két az egyes sejtek „környezettudatossága", n e m pedig a gé­
n e k lendítik m ű k ö d é s b e .
Sejtbiológusként nyomban felfogtam, hogy felismeréseim
é l e t e m egészére k i h a t n a k , ahogyan embertársaiméra is. Tud­
tam, hogy m i n d e n e m b e r hozzávetőleg ötven trillió önálló
sejtből áll. Egész addigi életemet a különálló sejtek tanulmá­
nyozásának szenteltem, mert már akkor is sejtettem - ma pe­
dig bizonyos vagyok b e n n e -, hogy minél j o b b a n megértjük
m ű k ö d é s ü k e t , annál i n k á b b átlátjuk az e m b e r i szervezetet al­
kotó sejtközösségek kölcsönhatásait. H i s z e n ha egyetlen sej­
tet is a környezet szabályoz, annál i n k á b b így lehet ez a t ö b b
trillió sejtből álló e m b e r i szervezet esetében. Ahogyan ezt a
k i e m e l t sejtet n e m a génjei határozzák meg, úgy a mi életün­
ket sem. Az életet a környezet jelzéseire adott válaszaink
mozgatják.
Az élet t e r m é s z e t é r e vonatkozó felismeréseim e n g e m is
m e g l e p e t é s s z e r ű e n értek. Közel két évtizeden át a biológia
k ö z p o n t i dogmáját - miszerint az életet g é n e k szabályozzák -
p r o g r a m o z t a m orvostanhallgatók agyába. Másfelől n e m is
voltam olyan nagyon meglepve. Ö s z t ö n ö s e n mindig is érez­
tem, hogy valami n i n c s rendjén a genetikai determinizmus­
sal. Kételyeim egy része kutató munkámból származott.
Tizennyolc éven keresztül vizsgáltam állami pénzből a klón­
sejtek viselkedését. Kívül kellett k e r ü l n ö m a hivatalos tudo­
mányos k ö r ö k ö n ahhoz, hogy belássam, kutatásaim óhatatla­
nul is megkérdőjelezik a genetikai determinizmus alaptételeit.
Ez az újfajta felfogás n e m c s u p á n k u t a t ó m u n k á m a t segí­
tette, de a n n a k az általam buzgón hirdetett t a n t é t e l n e k is
ellentmondott, miszerint az orvosegyetemen egyedül a ha­
gyományos orvoslásnak van helye. Tény és való, n e m hallgat­
hatjuk el e m e n n e k az érdemeit sem, hiszen, úgymond, ener-

13
giában dús környezetet teremtett az alternatív orvoslás meg­
i z m o s o d á s á h o z és az ősi gyógymódok újraéledéséhez.
Ami e n g e m illet, megvilágosodásom pillanatában átlát­
tam, m e k k o r á t tévedtem, amikor elhittem m a g a m n a k , hogy
m a g á n é l e t e m csúfos kudarcra ítéltetett. Az e m b e r m á r c s a k
ilyen, foggal-körömmel ragaszkodik a tévhiteihez. Ez alól a
gyengeség alól az amúgy eszükre hagyatkozó tudósok s e m ki­
vételek. Fejlett idegrendszerünk és nagy agyvelőnk hátrány is
lehet az önálló sejtekkel szemben, a m e n n y i b e n összetettebb
m ű k ö d é s t feltételez. Csavaros agytekervényeinkkel alakíthat­
j u k érzékelésünket, amely így m e g l e h e t ő s e n behatárolt lesz.
E n g e m m i n d e n e s e t r e feldobott, hogy n é z e t e i m megváltoz­
tatásával az é l e t e m e t is átformálhatom. Eltöltött a lelkesedés,
amikor rájöttem, hogy a tudomány útját járva áldozatból sor­
s o m kovácsává léphetek elő.
H ú s z év telt el az óta a varázslatos éjszaka óta. Akkori ku­
t a t á s a i m c s a k megerősítették a Karib-tengeren tett, kora haj­
nali felismerésemet. Izgalmas időket élünk, amikor a tudo­
mány ripityára zúzza a régi hiedelmeket, és újraírja világké­
pünket. A tévhitet, miszerint törékeny b i o k é m i a i szerkezetek
volnánk, melyeket g é n e k szabályoznak, a n n a k megértése
váltja fel, hogy m a g u n k alakítjuk sorsunkat és a világot,
a m e l y b e n élünk.
Két évtizeden át a d t a m tovább felismeréseimet hallgatók
százainak az Egyesült Államokban, K a n a d á b a n , Ausztráliá­
b a n és Új-Zélandon. N e m szűnő ö r ö m ö m r e szolgál, hogy fo­
gékony hallgatóságom hasznosította m a g á n é l e t é b e n ezt az
újfajta szemléletet. M i n t mindannyian tudjuk, a tudás hata­
lom, s az ö n i s m e r e t önkiteljesedést is jelent.
M o s t ö n ö k n e k is k e z é b e a d o m ezt a b é k é s fegyvert. Őszin­
tén r e m é l e m , felismerik önkorlátozó tévhiteiket, és azon lesz­
n e k , hogy változtassanak rajtuk. Ismét kezükbe vehetik a
gyeplőt, s m e g i n d u l h a t n a k a boldogság és egészség felé veze­
tő úton.

14
 Márpedig, hogy m e k k o r a h a t a l o m ez a tudat, a n n a k én va­
gyok a m e g m o n d h a t ó j a . Gazdagabbá tette az életemet, s töb­
bé n e m k é r d e m m e g magamtól, ki m á s n a k a b ő r é b e szeret­
n é k belebújni. Mert m o s t a n r a e z n e m kérdés. S e n k i más n e m
kívánok lenni, m i n t ö n m a g a m !
 BEVEZETÉS

A sejtek mágiája

r étéves voltam, amikor felléptem arra a kis ládára M r s .

Novak kisdiákjaként, a második elemiben. A láda
épp akkora volt, hogy elérjem a mikroszkóp okulár­
ját. S a j n o s túl közel n y o m t a m a szemem, hogy egy elmosódó
fényfolton kívül bármit lássak. Végül lecsillapodtam annyira,
hogy meghalljam t a n í t ó m tanácsát, távolodjak el az okulártól.
És a k k o r megtörtént a csoda, amely egész hátralévő életem
folyását meghatározta. Egy papucsállatka úszott a látótérbe.
Lenyűgözött a látványa. Fülemig már n e m hatolt el az osztály­
t e r e m lármája, ahogyan a frissen hegyezett ceruzák, az új kré­
ták m e g a műanyag Roy Rogers-tolltartók illatáról s e m vettem
tudomást t ö b b é . Egész lényem azonosult ezzel az idegen vi­
lággal, a s z e m e m előtt mocorgó egy szem sejttel, amely azon­
b a n izgalmasabb volt számomra, mint a speciális számítógé­
pes effektusokat puffogtató m o d e r n mozik.
G y e r m e k i tudatlanságomban n e m is sejtnek l á t t a m a meg­
figyelt élőlényt, h a n e m parányi gondolkodó és érző személyi­
ségnek. C s ö p p e t s e m éreztem céltalannak a mozgását, ehe­
lyett úgy hittem, valamiféle küldetést teljesít. Hogy milyet,
arról persze s e j t e l m e m s e m volt. Lélegzet-visszafojtva figyel­
tem, hogy fogja körül a papucsállatka „válla" az algás szöve­
vényt. És m i k ö z b e n ezt lestem, egy állábas, nyúlványos amő­
ba - m e g t e r m e t t egy jószág - is beúszott a k é p b e .
E k k o r a z o n b a n G l e n n , az osztály r é m e lerántott kis lép­
csőmről, s követelte, hogy engedjem oda, mert ő van soron.

16
Ezzel vége is szakadt látogatásomnak a liliputiak országában.
M r s . Novakot k e z d t e m kérlelni, hátha lépéseket tesz G l e n n
erőszakossága ellen, újabb nagyszerű pillanatokat szerezve
n e k e m a c s o d á k világában. De ebédig már c s a k n é h á n y perc
volt hátra, s a t ö b b i gyerek is követelte jogait. Iskola után
azonnal hazaszaladtam, és izgatottan b e s z á m o l t a m anyám­
n a k nagy kalandomról. M i n d e n gyermeki rábeszélőképessé-
g e m e t latba vetettem, kértem, könyörögtem, hízelegtem,
hogy anyámat rábírjam, vegyen n e k e m egy mikroszkópot,
amely előtt órákat tölthetek majd, s amely az optika csodája
révén ismét elröpít az imént megismert varázslatos, új világba.
K é s ő b b , a doktorimat írva már e l e k t r o n m i k r o s z k ó p h o z is
hozzáfértem. E n n e k az az előnye a közönséges fénymikro­
szkóppal szemben, hogy felbontóképessége ezerszer na­
gyobb. Olyan ez, m i n t ha egy huszonöt c e n t e s távcsövet - a
kilátóhelyeken állítanak fel ilyeneket a turistáknak - hasonlí­
t a n á n k össze a Föld körüli pályára állított Hubble-féle telesz­
kóppal, amely az űr titkait fürkészi. A laboratóriumok elekt­
r o n m i k r o s z k ó p o s kamrájába úgy lépnek a leendő biológu­
sok, m i n t akik beavatási szertartáson e s n e k át. E h h e z be kell
lépni egy megvilágítatlan forgóajtón, olyanon, amely a fény­
k é p é s z e k sötétkamráját választja el a napvilágtól.
E m l é k s z e m , amikor először léptem a forgóajtó szuroksötét
terébe. Ott álltam két világ határán, amely valóban határvonal­
n a k bizonyult életemben a korábbi diáklét és a kutatómunka
között. Az ajtón beljebb kerülve félhomályos hodályba jutot­
tam, melyet mindössze néhány infralámpa fénye világított
meg. M i k ö z b e n s z e m e m hozzászokott a sötéthez, volt időm,
hogy elhűljek az e l é b e m tornyosuló szerkezet láttán, melynek
z ö m ö k krómacél felületén tompán csillantak meg a vörös fé­
nyek. A vaskos elektromágneses lencsék egészen a mennyeze­
tig felértek a terem közepén. Az oszlop alján kétoldalt nagy irá­
nyítótábla helyezkedett el, amely kapcsolóival, megvilágított
mérőskáláival és színes jelzőfényeivel a Boeing 747-es repülők

17
műszerfalára emlékeztetett. Vastag villanydrótok kígyóztak az
oldalán, mint holmi növényi kacsok, s a vizes tömlők és vá­
kuumcsövek úgy ágaztak szerteszét a talapzatról, mint egy
vénséges vén tölgy gyökerei. A termet betöltötte a vákuum­
pumpák kattogása meg a hűtővizet keringető masinák berre­
gése. Úgy éreztem magam, mint aki egy torpedó fedélzetére
lép. Kirk kapitány viszont szemlátomást szabadságon lehetett,
mivel a műszerfal előtt csupán saját oktatóim ültek, akik épp
azzal foglalatoskodtak, hogy az acélcső közepén elhelyezett
magas vákuumú kamrába juttassanak egy szövetmintát.
Teltek-múltak a percek, s én hasonló elfogódott áhítatot
éreztem, mint másodikos koromban, mikor először láttam
sejtet. Végül zöld fluoreszkáló fény gyulladt ki a foszforos
k é p e r n y ő n . A nagyjából harmincszoros nagyítás mellett a
műanyag tárgylemezen alig lehetett kivenni a sötétre festett
sejtek körvonalait. Aztán fokozatosan nőni kezdett a nagyí­
tás. Az első l é p é s b e n százszorosára, aztán ezerszeresére,
majd tízezerszeresére növekedett. A csúcsot a százezerszeres
m é r e t t a r t o m á n y jelentette. Olyan volt az egész, mint a Star
Trekben, csakhogy itt n e m az űrbe léptünk ki, h a n e m egyfajta
belső űrben bolyongtunk, „ahová n e m ért m é g el utazó". Az
egyik pillanatban parányi sejtet láttam, a következőben m á r
u g y a n e n n e k a sejtnek a belső szerkezetét.
Érthető talán, hogy megborzongtam, mikor elértük a tudo­
mány akkori végső határait. Hát még amikor a szerkentyűt ma­
gát is irányíthattam! Kezemet a műszerfalra téve „suhantam" a
sejtek vadidegen planétája felett. O k t a t ó m ott állt mellettem,
és lelkiismeretes idegenvezetőként tolmácsolta a látottakat:
„Ez itt a mitokondrium, az a Golgi-készülék, amaz a mag egy
részlete, ez egy kollagén molekula, az egy riboszóma."
M i n d e k ö z b e n úttörőnek éreztem magam, aki olyan terü­
letre hatol be, melyet m é g n e m látott emberi szem. A fény­
m i k r o s z k ó p ahhoz segített hozzá, hogy érző lénynek, önálló
személyiségnek l á s s a m a sejteket, az elektronmikroszkóp vi-

18
szont szemtől s z e m b e állított azokkal a molekulákkal, me­
lyek az élővilág alapvető építőkövei. Tudtam, hogy a sejtek
szerkezete rejti azokat a titkokat, amelyek megfejtése megér­
teti velünk az élet lényegét.
Egy rövidke pillanatra kristálygömbnek k é p z e l t e m a masi­
na képernyőjét, a m e l y n e k zöldes ragyogása megmutatja a j ö ­
vőmet. Tudtam, n e m l e h e t e k más, csakis sejtbiológus, aki fel­
tárja a sejtek s z e r k e z e t é n e k megannyi parányi talányát. Azt
is tudtam, hogy a szerkezet egyúttal az életfolyamatokra is
fényt derít, hiszen idejekorán megtanultuk az egyetemen,
hogy az élő szervezeteknél a szerkezet és a funkció elválaszt­
h a t a t l a n egymástól. S z i n t e bizonyos voltam abban, hogy a
sejtek ultrastruktúrájának ismerete viselkedésüket és ezzel a
t e r m é s z e t alapvető m i b e n l é t é t is megérteti velem. Es így is
történt. A doktorimra készülve, aztán végzett kutatóként,
majd orvosegyetemi professzorként éjt nappallá téve kutat­
t a m a sejtek felépítését. Hiszen p o n t o s a n tudtam, hogy az
életműködés titkát a szerkezet rejti.
Az „élet t i t k á n a k " nyomában járva a szövetkultúrákban ki­
tenyésztett emberi k l ó n s e j t e k viselkedését vizsgáltam. Tíz év­
vel azután, hogy sor került „harmadik típusú találkozásomra"
az elektronmikroszkóppal, a jó nevű W i s c o n s i n Egyetem or­
voskarán nyertem állandó alkalmazást. A nemzetközi tudós­
t á r s a d a l o m m e g b e c s ü l t e a k l ó n s e j t e k k e l végzett kutatásai­
mat, és o k t a t ó k é n t s e m vallottam szégyent. M o s t m á r a
korábbinál is nagyobb felbontóképességű elektronmikro­
s z k ó p o k k a l vizsgálódhattam, amelyek a CT-hez h a s o n l ó há­
r o m d i m e n z i ó s k é p e k e t vetítettek e l é m a molekulákról, az élet
építőköveiről. N o h a e s z k ö z e i m fejlettebbek lettek, a szemlé­
l e t e m egy jottányit s e m változott. M e g ő r i z t e m hétéves kori
meggyőződésemet, hogy a sejtek, melyeket tanulmányozok,
valamiféle célt h o r d o z n a k magukban.
S a j n o s a saját életemet ezzel s z e m b e n c é l t a l a n n a k érez­
t e m . N e m h i t t e m Istenben, bár be kell vallanom, egy í z b e n

19
felderengett előttem egy igen-igen rosszindulatú, kaján hu­
morú, felsőbbrendű lény képzete. Végül is hagyományos kép­
z é s b e n részesült biológus voltam, aki szerint fölösleges Isten
létét firtatni, s aki úgy véli, az életet a vakvéletlen mozgatja,
akár a kártyánál vagy holmi genetikai kockavetésnél. H i s z e n
s z a k m á n k jelszava Darwin óta a következő volt: „Isten?
N i n c s s z ü k s é g ü n k semmiféle istenverte I s t e n r e ! "
Pedig Darwin n e m is tagadta Isten létezését. O egyszerűen
csak azt feltételezte, hogy a véletlen és n e m az isteni gondvise­
lés felelős a földi élet alakulásáért. 1859-ben megjelent köny­
vében - mely A fajok eredete címet viseli - kimondta, hogy az
egyedi jellemvonásokat a szülők örökítik utódaikra. Azt is fel­
vetette, hogy öröklött tulajdonságok határozzák meg az egyed
életútját. Ez a feltevés elég volt ahhoz, hogy a biológusok ízek­
re szedjék az élőlényeket, leássanak a molekuláris alapokig, s
itt kutassák az életet szabályozó öröklődés törvényeit.
E kutatás fél évszázada érkezett fordulópontjához, amikor
J a m e s W a t s o n és Francis Crick leírta a D N S kettős spiráljá­
nak szerkezetét és működését. í m e , a tudósok végre kezük­
b e n t u d h a t t á k az „örökítőanyagot" s vele együtt azokat az
öröklődésért felelő szabályozókat, amelyekről D a r w i n is be­
szélt a 1 9 . században. A bulvárlapok ujjongva üdvözölték a
g é n s e b é s z e t szép új világát, amely formatervezett c s e c s e m ő ­
ket és csodálatos gyógyulásokat ígért. M á i g m a g a m előtt lá­
tom, m e k k o r a betűkkel töltötték meg a b ö h ö m nagy szalagcí­
m e k az újságok első oldalát 1953 ama emlékezetes napján:
„Felfedezték az élet titkát" - harsogták.
És n e m c s a k a bulvársajtót ragadta magával a lelkesedés,
de a biológusokat is. Mostantól a molekuláris biológusok
alapvető tantételévé lett, hogy a D N S szabályozza az életet. A
régóta húzódó vitában, mely az öröklődés és a nevelés el­
sőbbségéről folyt, a mérleg nyelve határozottan az öröklődés
irányában billent el. Eleinte c s a k arról volt szó, hogy a D N S
fizikai felépítésünket határozza meg, k é s ő b b a z o n b a n már az

20
érzelmek és viselkedés szabályozójaként is emlegették. Aki
például sérült boldogsággénnel születik, az egy életre elköte­
lezte magát a boldogtalanság mellett.
M a g a m is úgy gondoltam, hogy e n g e m is ilyen balszeren­
csés mutációval vert m e g a végzet, mert az idő tájt sorra kap­
t a m az érzelmi pofonokat. A p á m akkoriban halt meg, m i u t á n
h o s s z ú küzdelmet vívott a rákkal. En gondoztam, s négy hó­
napot töltöttem azzal, hogy három-négy n a p o n k é n t oda-visz-
sza r ö p k ö d t e m W i s c o n s i n m e g New York között. Ha n e m
időztem é p p e n a p á m halálos ágyánál, a kutatásaimat folytat­
tam, t a n í t o t t a m vagy a Nemzeti Egészségügyi Intézet által
adományozott ösztöndíjam megújítását intéztem.
Tovább növelte stressz-szintemet, hogy a kellős k ö z e p é n
t a r t o t t a m egy érzelmileg roppant megterhelő válásnak. Pénz­
t a r t a l é k a i m r o h a m o s a n apadtak, m i k ö z b e n etetni és ruházni
p r ó b á l t a m új „családomat", az igazságszolgáltatást. Kis híján
hajléktalanná váltam, s a szó szoros é r t e l m é b e n a bőröndöm­
ből éltem egy „kertvárosi" apartmanházban, amely maga volt
a pokol. A legtöbb s z o m s z é d o m n a k lakókocsi volt az ottho­
na. Volt miért t a r t a n o m tőlük, mert odaköltözésem első heté­
b e n betörtek hozzám, és elvitték az új sztereokészülékemet.
Egy h é t r e rá a 180 cm magas, 90 cm széles Búbba kopogtatott
az ajtómon. Egyik k e z é b e n sörösflaskát szorongatott, a má­
s i k b a n egy szög volt, mellyel a fogát piszkálta, és azt tudakol­
ta, tettem-e lépéseket a m a g n ó m visszaszerzésére.
A mélyponton áthajítottam a telefont irodám üvegajtaján, ri-
pityára törve a „Dr. Bruce H. Lipton, az anatómia segédprofesz-
szora, Wisconsin Egyetem orvoskara" feliratot, miközben azt ri­
koltoztam: „Hogyan szabadulhatnék i n n e n ? " Azért roppantam
össze, mert egy bank udvariasan, ám sziklaszilárdan visszauta­
sította lakáshitel iránti kérelmemet. Olyan volt ez, mint a Becéző
szavak egyik jelenete, ahol Debra Winger így beszél férje lakás­
hitel iránti reményeiről: „Már most sem tudjuk kifizetni a szám­
láinkat. Ha megkapjuk a hitelt, soha n e m lesz pénzünk!"

21
 Varázslatos sejtek - déjá vu
S z e r e n c s é r e hosszú vakációra m e n e k ü l h e t t e m el gondjaim
elől, éspedig n e m akármilyen helyre, a Karib-tenger egyik or­
vosegyetemére. Tudtam, hogy ezek a gondok n e m foszlanak
semmivé egy szempillantás alatt, mégis olyan é r z é s e m volt,
mint a m i k o r a lökhajtásos gép áttöri a Chicago egét beborító
vastag szürke felhőtakarót. Ajkamba haraptam, nehogy szé­
les m o s o l y o m harsány nevetéssé fajuljon. Madarat lehetett
volna velem fogatni, a k á r c s a k hétéves k o r o m b a n , amikor elő­
ször fedeztem fel m a g a m n a k életre szóló szenvedélyemet, a
sejtek varázslatos világát.
Ám m é g a korábbinál is szélesebb j ó k e d v e m kerekedett,
amikor a hatszemélyes repülő letett M o n t s e r r a t o n , amely a
maga t i z e n k é t mérföldjével parányi porszem a Karib-tenger
végtelenjében. Ha létezett valaha is Édenkert, hát olyan lehe­
tett, mint új o t t h o n o m , amely hatalmas, csiszolt smaragdkő­
k é n t e m e l k e d e t t ki a sziporkázó, akvamarinkék víztükörből.
Földet érve meglegyintett a sziget balzsamos szellőinek gar­
déniaillattal terhes fuvallata.
A szigetlakóknak megvolt az a jó szokásuk - s én örömest
átvettem tőlük -, hogy a napnyugtát a c s ö n d e s elmélkedés­
n e k szentelték. Napjaimat tehát az égi fényjáték csodálásával
zártam. H á z a m tizenöt m é t e r magas szirtfokon nézett nyugat
felé a vízparton. A tengerhez kanyargós ösvény vezetett le az
erdő borította meredélyen. Alján a j á z m i n b o k r o k sűrűjében
elhagyatott strand bújt meg, itt hajtottam végre a napnyugta­
szertartást: miután m e g m á r t ó z t a m a langyos vízben, amely
tiszta volt, akár a gin, h o m o k b ó l kényelmes fekhelyet egyen­
g e t t e m m a g a m n a k , s hátradőlve szemléltem, m i k é n t b u k i k
alá a n a p golyója lassan a tengerbe.
E z e n a c s a k n e m lakatlan szigeten kiszabadultam az örö­
kös hajszából, és szellemi látóhatárom is kiszélesedett. Im­
már n e m szűkítették le horizontomat a civilizációs dogmák

22
szemellenzői. Eleinte saját életem kudarcával voltam elfoglal­
va. R ö v i d e s e n a z o n b a n a b e n n e m lakozó kérlelhetetlen Siskel
és E b é r t * megszűnt lefelé mutató hüvelykujjal s e m m i s n e k
nyilvánítani az elmúlt negyven esztendőt. K e z d t e m újra meg­
tapasztalni, milyen érzés ismét a pillanatban és a pillanatnak
élni. Utoljára g y e r m e k k o r o m szabadságában éltem át hason­
lót. M o s t ismét eltöltött az életöröm, m i n d a n n y i u n k jussa.
E z e n a paradicsomi szigeten egyre k ö z e l e b b és k ö z e l e b b
k e r ü l t e m az élethez, s k ö z b e n m a g a m is e m b e r i b b lettem.
M é g sejtbiológusként is j o b b a n teljesítettem. Addig steril,
élettelen osztálytermekben, e l ő a d ó c s a r n o k o k b a n és laborok­
b a n töltöttem az életemet. A Karib-tenger ökoszisztémája
megtanított arra, hogy a biológia élő, lélegző valóság is lehet,
és n e m egy közös földdarabon osztozó fajok tankönyvi hal­
maza.
N é m á n bolyongva az őserdőben, vagy búvárkodva az ék­
k ő k é n t ragyogó korallzátonyok között, bepillantást nyerhet­
t e m a sziget b á m u l a t o s a n egységes növény- és állatvilágába.
E b b e n a dinamikus, kényes egyensúlyban valamennyi élet­
forma összefüggött az összes többivel, mi több, az élettelen
környezettel. E karib-tengeri É d e n b e n az élet összhangja és
n e m a létért való k ü z d e l e m dalolt hozzám. E k k o r figyeltem
fel arra, hogy a j e l e n k o r i biológia alig tulajdonít fontosságot
az együttműködésnek, persze n e m véletlenül, hiszen darwini
alapvetése a versenyt hangsúlyozza.
Egyetemi kollégáim bánatára megrögzött radikálisként tér­
t e m vissza a W i s c o n s i n r a . Hajlamos voltam megkérdőjelezni
a biológia szent tantételeit. Nyíltan bírálni k e z d t e m Charles
Darwint és evolúciós elméletét. A legtöbb biológus s z e m é b e n

* Siskel és Ebért a 40-es évek híres filmkritikusai voltak New Yorkban,

akik hetente jelentkező tévéműsorukban hüvelykjük le- és felmutatásával
jelezték, mire becsülik az aktuális alkotásokat. E gesztusukat széltében
emlegették.

23
ez akkora kihágással ér fel, mint amikor egy p a p betör a Vati­
k á n b a , s ott azt harsogja, hogy a Pápa csaló.
Talán azt gondolták kollégáim, hogy kókuszdió talált ku­
pán, s az vette el a j ó z a n eszemet. Mi tagadás, volt is okuk e
feltevésre. F e l a d t a m az állásomat, s c s a t l a k o z t a m egy turnézó
rockegyütteshez. E k k o r fedeztem fel ugyanis Yannit, akiből
k é s ő b b híres e m b e r lett, és közös lézershow-t h o z t a m létre
vele. R ö v i d e s e n mégis kiderült, hogy i n k á b b a tanításhoz és a
k u t a t ó m u n k á h o z értek, mint a rockegyüttesekhez. Azzal zár­
t a m a k ö z é p k o r ú a k válságára hajazó k ü l ö n c k ö d é s e m - erről
lesz m é g szó e k ö t e t b e n -, hogy az együttest otthagyva vissza­
t é r t e m t a n í t a n i a Karib-tengerre.
Utolsó tudományos állásomat a Stanford Egyetem orvos­
k a r á n töltöttem be. Akkorra azonban már elkötelezett zászló­
vivője v o l t a m az „új biológiának". N e m c s u p á n Darwin sötét
evolúciós elméletét kérdőjeleztem meg - miszerint m i n d e n
élőlény a m á s i k farkasa -, de a biológia központi tantételét is,
amely azt állítja, hogy a g é n e k szabályozzák az életet. E n n e k
a tudományos alaptételnek egyetlen nagy hibája van, éspe­
dig, hogy a g é n e k n e m tudják önmagukat ki- és b e k a p c s o l n i .
Szakzsargonnal úgy is m o n d h a t n á m , hogy n e m önszabályo­
zók. V a l a m i n e k tehát lennie kell a környezetben, amely akti­
válja tevékenységüket. N o h a ezt a tényt a határtudományok
már régen igazolták, a genetikai dogmáktól elvakított tudó­
sok n e m vettek róla tudomást. Mikor szembeszegültem a leg­
főbb dogmával, óhatatlanul is e r e t n e k k é lettem, aki megérett
a kiközösítésre, ha n e m é p p e n a máglyára!

Épp m i k o r a stanfordi állásra pályáztam, egy e l ő a d á s o m o n

t ö r t é n e t e s e n az egész egybegyűlt fakultást bíráltam, pedig
sok volt ott a nemzetközileg elismert genetikus. N e m j o b b a k
a vallási fanatikusoknál, vágtam a szemükbe, hiszen a té­
n y e k n e k fittyet hányva foggal-körömmel ragaszkodnak dog­
m á i k h o z . E szentségtörő megjegyzésem felháborodott kiáltá­
sokra sarkallta a jelenlévőket. Akkor azt hittem, lőttek az

24
állásnak. De épp az ellenkezője történt. Az új biológia gépe­
zetére vonatkozó felismeréseimet elég provokatívnak vélték
az illetékesek ahhoz, hogy felvegyenek. A Stanford n é h á n y
kiváló tudósa is m e l l é m állt - m i n d e n e k e l ő t t a patológia tan­
szék vezetője, Dr. Klaus B e n s c h -, s támogatták az emberi
k l ó n s e j t e k kutatásaira tett javaslataimat. Környezetem legna­
gyobb m e g d ö b b e n é s é r e kísérleti eredményeim m i n d e n e s t ő l
azt az alternatív biológiai szemléletet igazolták, m e l y n e k
apostolául szegődtem. Két c i k k b e n foglaltam össze, mire ju­
tottam, aztán otthagytam a tudományt, ezúttal véglegesen
(Lipton és mtsai 1 9 9 1 , 1 9 9 2 ) .
Azért távoztam, mert a Stanford m i n d e n támogatása elle­
nére úgy éreztem, süket fülekre talál a m o n d a n d ó m . Az
újabb kutatási adatok azóta is szünet nélkül e n g e m igazol­
nak. Joggal k é t e l k e d t e m tehát abban, hogy kizárólag a D N S
szabályozza az életet. Valójában az epigenetika a tudományos
kutatás egyik legtermékenyebb ágának bizonyult. Ez a fiatal
t u d o m á n y á g azt vizsgálja, m i k é n t hat vissza a környezet a gé­
n e k m ű k ö d é s é r e . H u s z o n ö t éve, jóval az epigenetika születé­
se előtt m a g a m is ezt vizsgáltam a sejtek életében (Lipton
1 9 7 7 a , 1 9 7 7 b ) . M i n d e z legyezgeti ugyan a hiúságomat, mind­
e k ö z b e n a z o n b a n tudom, ha továbbra is orvoskaron taníta­
n é k és k u t a t n é k , a kollégáim változatlanul ütődöttnek h i n n é ­
nek, m e r t bizony az utóbbi évtized m é g radikálisabbá tett, a
maradiak s z e m é b e n legalábbis. Az új biológia n e m c s u p á n iz­
galmas szellemi tornát j e l e n t a számomra. Hiszek abban,
hogy a sejtek n e m c s a k a m i n d e n s é g lényegét értetik m e g ve­
lünk, de arra is m e g t a n í t a n a k , hogyan éljünk gazdag és teljes
életet.

A t u d o m á n y elefántcsonttornyában ezt a fajta gondolko­

dást m i n d e n bizonnyal a h a b ó k o s o k n a k kijáró Dr. Dolittle-
díjjal j u t a l m a z n á k , s antropomorfizmusnak, egész p o n t o s a n
citomorfizmusnak bélyegeznék, mondván, hogy mindent
s e j t n e k nézek. Az én s z e m e m b e n ez vegytiszta biológia. Hiá-

25
ba vagyunk különálló személyiségek, sejtbiológusként még­
s e m m o n d h a t o k mást, m i n t hogy közel ötventrillió sejt
együttműködő közösségéből állunk. C s a k n e m valamennyi
sejtünk a m ő b a k é n t viselkedő, önálló szervezet. E z e k együtt
közös túlélésük é r d e k é b e n az együttműködés stratégiáját fej­
lesztették ki. Az e m b e r eszerint n e m egyéb h o l m i kollektív
a m ő b a t u d a t n á l . Ahogyan a z o n b a n egy n e m z e t hordozza hon­
polgárai tulajdonságait, úgy emberi mivoltunknak is tükröz­
nie kell sejtközösségeink alapvető természetét.

Tanuljunk a sejtektől!

Vegyünk tehát példát a sejtközösségektől. M a g a m arra a kö­

vetkeztetésre j u t o t t a m , hogy k o r á n t s e m vagyunk génjeink ál­
dozatai. Igenis k e z ü n k b e n a sorsunk, s m e g tudunk teremte­
ni egy olyan életet, amelyet b é k e , boldogság és szeretet jelle­
mez. Egyszer megkérdezett valaki a hallgatóságomból, vajon
boldogabbá tették-e személyes életemet a felismeréseim. Es
joggal k é r t e ezt s z á m o n rajtam. Bizony, s z ü k s é g e m volt arra,
hogy újdonsült biológiai tudatosságomat h é t k ö z n a p j a i m b a n
is k a m a t o z t a s s a m . Akkor é r t e t t e m meg, hogy sikerült a do­
log, a m i k o r egy ragyogó vasárnap délelőtt a Big Easy nevű ká­
vézóban egy p i n c é r n ő megjegyezte: „Kedvesem, magánál bol­
dogabb e m b e r r e l n e m találkoztam. Mondja, gyermekem,
hogyan csinálja?" Meglepett a kérdése, mindamellett ezt felel­
tem: „Igen, a hetedik mennyországban érzem m a g a m ! " A pin­
c é r n ő c s a k a fejét csóválta, majd felvette a rendelésemet. Nos,
igazat szóltam. Boldog voltam, boldogabb, mint valaha.
Szkeptikus természetű olvasóim e p o n t o n talán szintén a
fejüket csóválják. Hiszen a mennyországhoz egy istenség és
az üdvözültek lelkei is hozzátartoznának. Valóban komolyan
gondolom, hogy New Orleans vagy bármely m o c s k o s nagyvá­
ros a m e n n y része? A sikátorokban fetrengő rongyos nők és

26
gyermekek; a bűzös levegő; a csillagtalan félhomály; a szeny-
nyezett folyók és tavak, ahol már c s a k ijesztően elváltozott
életformák léteznek - mindez a mennyországhoz tartozna?
Egy ilyen Föld volna a menny? Itt lakoznának az istenek?
Ugyan miféle istenek?
N o s , a válaszom továbbra is igen. Hiszek a m e n n y b e n .
Ő s z i n t é n szólva személyesen egyetlen istenséget s e m isme­
rek, ahogyan ö n ö k e t s e m i s m e r e m név szerint. Az isten sze­
relmére, t ö b b mint hatmilliárdan vagyunk. N e m szólva arról,
hogy az összes növény- és állatfajt s e m ismerem, n o h a h i s z e k
abban, ők is m a g u k b a n hordozzák Istent vagy az isteneket.
T i m Taylor halhatatlan szavaival: „Vissza a tragacsra! C s a k
n e m azt akarja mondani, hogy az ember az i s t e n ? " *
Nos, ami azt illeti, én igenis ezt állítom. T e r m é s z e t e s e n
n e m először e földtekén. M á r a G e n e z i s b e n is az áll, hogy a
Teremtő a saját k é p é r e alkotta meg az embert. Igen, ez a mi
hitelkártyát lengető, racionalista n a p j a i n k b a n Jézusra, Budd­
hára vagy Rumira hivatkozik. J ó m a g a m redukcionista szem­
léletű tudósból váltam „hívővé". Isten k é p é r e t e r e m t e t t ü n k , s
vissza kell állítanunk jogaiba a szellemet, ha javítani kívá­
n u n k testi-lelki állapotunkon.
Mivel n e m lélektelen gépek, h o l m i b i o k é m i a i szerkezetek
vagyunk, n e m az a megoldás, hogy testi-lelki bajaink idején
pirulákat nyeldesünk. A gyógyszerek és a sebészet nagy ha­
talmú fegyverek, a m e n n y i b e n n e m élünk vissza velük, ám
n e m o l d a n a k m e g m i n d e n t . Valahányszor beveszünk egy tab­
lettát, hogy rendezzük vele A funkciót, óhatatlanul is ártani
fog B, C vagy D folyamatnak. N e m g é n e k által irányított hor­
m o n o k és ingerületvezető vegyületek szabályozzák szerveze­
tünket és agyműködésünket, h a n e m a hitünk, lelkünk és
szellemünk... Ó, igen, már egy kis hit is sokat segít!

* Tim Taylor népszerű ökológiai munkák szerzője.

27
 Fény a sötétkamrán kívül

Húzzunk most vonalat a h o m o k b a ! Az egyik oldalra kerülnek

a neo-darwinisták, akik az életet végtelen hadviselésnek kép­
zelik el h o l m i csatározó biokémiai robotok között. A másik ol­
dalon az „új biológia" képviselői állnak. Ok erős egyedek
együttműködésében hisznek, akik boldog életre k é p e s e k be­
programozni magukat. Ha átlépjük ezt a határvonalat, és iga­
zándiból megértjük az új biológia tanításait, t ö b b é n e m civó­
dunk azon, m i n e k adjunk elsőbbséget, az öröklődésnek-e
vagy a nevelésnek, mivel belátjuk, hogy a tudatos elme mind­
kettőből hasznot húz. J ó m a g a m abban is hiszek, hogy az em­
beriség olyan alapvető szemléletváltás hajnalán áll, mint ami­
kor rádöbbent arra, hogy a Föld n e m lapos, h a n e m gömbölyű.
Azok a kedves olvasóim, akik attól tartanak, hogy érthe­
tetlen, tudományos szakzsargonnal b o m b á z o m őket, felejt­
sék el félelmeiket! A tudományos élet szereplőjeként utáltam
a szúrós, háromrészes öltönyöket, a szoros nyakkendőket, a
hegyes orrú cipőket meg a vég nélküli partikat - tanítani vi­
szont szerettem. K é s ő b b t ö m é r d e k a l k a l m a m nyílt oktatásra,
h i s z e n a világ m i n d e n táján ezrek előtt e c s e t e l t e m az új bioló­
gia alapjait. K ö z b e n fokonként megtanultam, m i k é n t fordít­
s a m le a t u d o m á n y nyelvét könnyen érthető ábrákra, melyek
közül jó néhányat e b b e n a könyvben is megtalálnak.
Az 1. fejezetben az „ o k o s " sejtekről beszélek, és arról, mi­
ért t a n u l h a t u n k olyat sokat tőlük ö n n ö n testünkről és lel­
kűnkről. A 2. fejezetben az olvasó elébe t á r o m azokat a tudo­
mányos bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy n e m a
g é n e k szabályozzák az életfolyamatokat. Egyszersmind az
epigenetika izgalmas felfedezéseit is m e g i s m e r t e t e m önök­
kel. Ez az új tudományág a n n a k titkait kutatja, m i k é n t hat ki
a környezet a sejtek viselkedésére a genetikai kód megváltoz­
tatása nélkül. Eddig ismeretlen, bonyolult k ö l c s ö n h a t á s o k r a

28
d ö b b e n ü n k így rá a betegségek - például a rák és a skizofré­
nia - kialakulásában.
A 3. fejezet a sejtmembránról, a sejt „bőréről" szól. Bizo­
nyára többet hallottak a DNS-tartalmú sejtmagról, mint a sejt­
hártyáról. A határokkal foglalkozó tudomány azonban egyre
nagyobb részletességgel tárja fel napjainkban azt, amit jóma­
gam m á r húsz évvel ezelőtt is k i m o n d t a m , azaz, hogy a sejt­
működés szabályozó idegközpontja, „agya" valójában a
m e m b r á n . A 4. fejezetben a kvantumfizika szédítő felfedezé­
seit foglalom össze. E felfedezések mélységes kihatással van­
nak a betegségek megértésére és gyógyítására. A hagyomá­
nyos orvoslás e n n e k ellenére eddig s e m a kutatómunkában,
s e m az o k t a t á s b a n n e m vette számításba a kvantumfizikát. Ez
a hanyagság és rövidlátás szomorú következményekkel járt.
Az 5. fejezetben kifejtem, hogy a pozitív gondolatok mély­
ségesen befolyásolják a viselkedést és a géneket, ám c s a k ak­
kor, ha ö s s z h a n g b a n állnak tudattalan programozásunkkal.
A negatív gondolkodás t e r m é s z e t e s e n ugyanilyen hatásos.
Ha felismerjük, m i k é n t formálják é l e t m ű k ö d é s e i n k e t pozitív
és negatív elképzeléseink, boldog és egészséges életet teremt­
h e t ü n k m a g u n k körül. A 6. fejezet azt körvonalazza, miért
van szüksége mind az e m b e r n e k , m i n d pedig a sejtnek a nö­
vekedésre, és hogyan akadályozza m e g e b b e n a félelem.
A 7. fejezet tárgya a tudatos nevelés. S z ü l ő k é n t m e g kell
értenünk, milyen szerepet j á t s z u n k gyermekeink világké­
p é n e k beprogramozásában, s miféle hatással van m i n d e z éle­
tük alakulására. Ezt a fejezetet a k k o r is gondolják át, ha törté­
n e t e s e n n e m szülők, h i s z e n gyermekek kétségtelenül voltak.
Fontos m e g é r t e n ü n k , hogyan programoztak be minket, és
m i k é n t alakította ez a sorsunkat. A Z á r s z ó b a n kifejtem, ho­
gyan i s m e r t e m fel az új biológia fényében hit és t u d o m á n y
közös igényét a közeledésre. Ha meggondoljuk, hogy valaha
kételkedő tudós voltam, ez bizony radikális változás!

29
 Vajon k é s z e n állnak-e arra, kedves olvasóim, hogy tudato­
san egészséges, boldog és szeretetteljes életet t e r e m t s e n e k
m a g u k n a k ? Olyan életet, amelyből hiányoznak a génsebészet
m a n k ó i , és ahol n e m válnak gyógyszerfüggővé? Hajlandók-e
számításba venni egy alternatív valóságot, amelyben n e m
biokémiai masinaként t e k i n t e n e k az emberi szervezetre?
Higgyék el, én s e m m i t s e m a k a r o k b e a d n i ö n ö k n e k , n i n c s itt
semmiféle h á t s ó szándék és fifika. M i n d ö s s z e annyit k é r e k
önöktől, átmenetileg függesszék fel azokat a megrögzött hie­
delmeket, melyeket a tudományos élet és a média intézmé­
nyeitől örököltek, s helyettük ismerkedjenek meg az élvonal­
beli t u d o m á n y által kínált izgalmas új világképpel.
 1. FEJEZET

A Petri-csésze tanulsága:
okos sejtek és okos diákok dicsérete

Kavarodás a Paradicsomban

I
ásodik n a p o m o n a Karib-tengeren, mikor k i á l l t a m a
t ö b b m i n t száz fős, szemlátomást feszengő hallgató­
ság elé, hirtelen r á d ö b b e n t e m , hogy n e m m i n d e n k i
számára nyugodalmas rév a szigetem. E z e k az ideges diákok
n e m b é k é s m e n e d é k n e k látták Montserratot, h a n e m utolsó
esélynek arra, hogy orvosi diplomát szerezzenek.
A diákjaim nagyjából ugyanonnan j ö t t e k , azaz a keleti
partról. A bőrszínük és k o r u k már n e m volt ilyen egységes.
M é g egy hatvanéves nyugdíjas is j e l e n t k e z e t t az évfolyamra,
akire hirtelen rájött a t a n u l h a t n é k . Képzettségük szintén sok­
féle volt: akadt közöttük általános iskolai tanító, könyvelő,
zenész, apáca, sőt, m é g egy drogcsempész is.
Különbségeik ellenére diákjaim két tulajdonságon osztoz­
tak. Az egyik az volt, hogy n e m vették fel őket az amerikai or­
vosegyetemekre, ahol k ö z i s m e r t e n óriási a tülekedés. A má­
sik, hogy m i n d a n n y i a n stréberek voltak a javából, akik feltet­
ték magukban, hogy diplomához j u t n a k . A t ö b b s é g ü k súlyos
adósságokba verte magát, hogy fedezni tudja a külföldi tar­
tózkodás költségeit, és kifizesse a tandíjat. S o k a n most álltak
először a saját lábukra, most szakadtak el először a család­
juktól, barátaiktól és szeretteiktől. A c a m p u s o n elviselhetet­
len életkörülményekkel kellett s z e m b e n é z n i ü k . Mégis dacol­
tak m i n d e n nehézséggel, hogy elérjék a céljukat.
Legalábbis ez volt a helyzet a legelső találkozásig. Megérke­
z é s e m előtt diákjaim h á r o m szövettan/sejtbiológia profesz-

31
szórt szenvedtek végig. Az első oktató h á r o m héttel a tanév
megkezdése után hagyta őket cserben, holmi személyes zűrök­
re hivatkozva. Az egyetem sietve kerített helyettest, aki azon­
ban h á r o m hét múlva balszerencsés módon megbetegedett.
Két hétig egy más területen dolgozó kolléga olvasott fel a hall­
gatóknak, akiket nyilván halálra untatott. Mit volt mit tenni, az
egyetemnek teljesítenie kellett az előírt óraszámot, különben
az itt végzett diákok n e m kaphattak volna állást Amerikában.
M o s t negyedszer esett m e g velük a tanév során, hogy is­
mét új oktatót kaptak. Röviden b e m u t a t k o z t a m , és ismertet­
t e m elvárásaimat. M i n d e n e k e l ő t t világossá tettem, hogy bár
j e l e n l e g k ü l h o n b a n tartózkodunk, semmivel s e m várok keve­
s e b b e t tőlük, m i n t w i s c o n s i n i diákjaimtól. Ok maguk se gon­
d o l h a t n a k erre, mivel a diploma megszerzéséhez valamennyi
j e l ö l t n e k ugyanazon vizsgabizottság előtt kell tanúságot ten­
nie felkészültségéről, függetlenül attól, hol tanult. Ezután elő­
v e t t e m az a k t a t á s k á m b ó l egy nyaláb tesztlapot, és felkértem
hallgatóimat, töltsék ki őket. Épp túl voltunk a tanév felén, el­
v á r h a t o m hát, m o n d t a m , hogy az anyag felével tisztában le­
gyenek. Az első n a p o m o n kiadott teszt húsz kérdésből állt,
melyeket a W i s c o n s i n Egyetem félévi vizsgájából vettem át
b e t ű szerint.
Az osztályteremre a m u n k a első tíz p e r c é b e n halálos
c s ö n d borult. Aztán az ideges fészkelődés h a m a r a b b harapó­
zott el a sorok között, mint amilyen gyorsan az Ebola-vírus
terjed. M i r e letelt a teszt kitöltésére engedélyezett húsz perc,
elkerekedett s z e m ű hallgatóságomon pánik lett úrrá. M i k o r
azt m o n d t a m : „Állj!", az addig felgyülemlett feszültség fojtott
k é r d e z ő s k ö d é s b e n csapódott le. L e c s ö n d e s í t e t t e m az évfolya­
mot, és olvasni k e z d t e m a válaszokat. Az első ötöt-hatot halk
sóhajok fogadták. A tizedik után már m i n d e n újat keserves
nyögések kísérték. A legjobb vizsgázó tíz helyes választ
adott, n é h á n y a n hét p o n t s z á m o t értek el. A t ö b b s é g találga­
tással szedett össze egyet-kettőt.

32
 M i k o r feltekintettem hallgatóimra, döbbent tekintetek
m e r e d t e k rám. A s t r é b e r e k n e k feladták a leckét. Most, hogy
maguk mögött tudták a tanév t ö b b m i n t felét, k e z d h e t t e k
m i n d e n t elölről. Sötét letargia ülte m e g a termet. A diákok
z ö m é n e k amúgy is meggyűlt a baja a többi tantárggyal. Mély­
séges c s ö n d b e n n é z t ü n k tehát farkasszemet: az évfolyam
m e g én. Hirtelen rosszul éreztem m a g a m a b ő r ö m b e n : olya­
n o k voltak ezek a kölykök, mint a G r e e n p e a c e k é p e i n muto­
gatott, tágra nyílt s z e m ű fókabébik, akikre a következő pilla­
n a t b a n lesújt a könyörtelen p r é m k e r e s k e d ő k husángja.
M e g e s e t t rajtuk a szívem. Talán a tenger sós illata és a bal­
z s a m o s szellők tették, hogy ilyen nagylelkű lettem. B á r m i
volt is az oka, m a g a m a t meglepve kijelentettem, személyem­
mel k e z e s k e d e m arról, hogy m i n d e n egyes diák t ö k é l e t e s e n
felkészülhet a végső vizsgára, már a m e n n y i b e n hajlandó erre
időt és fáradságot szentelni. M i k o r diákjaim megértették,
hogy e l k ö t e l e z t e m m a g a m a sikerük mellett, fény gyulladt ré­
mült s z e m ü k b e n .
Úgy é r e z t e m m a g a m , mint egy viharvert edző, aki a Nagy
M e c c s r e turbózza fel a csapatát. K ö z ö l t e m hallgatóságom­
mal, hogy szellemi k é p e s s é g e i k e t tekintve egy jottányit s e m
m a r a d n a k e l á l l a m o k b e l i diáktársaiktól. O k talán j o b b a n
t u d n a k biflázni, m á r p e d i g ez s o k a t számít az egyetemi felvé­
telik tesztpontjainál. Arról is megpróbáltam meggyőzni
őket, h o g y a szövettan és a sejtbiológia n e m megterhelő tan­
tárgyak. H i s z e n a t e r m é s z e t van olyan elegáns, hogy rendkí­
vül egyszerű alapelvek szerint m ű k ö d i k . A tények és szám­
adatok b e m a g o l á s a helyett azt ígértem n e k i k , hogy m e g é r t i k
a s e j t m ű k ö d é s t , h i s z e n én csupa-csupa k ö n n y e n átlátható
alapelvvel i s m e r t e t e m m e g őket. Aki akar, eljárhat h o z z á m
esti k o r r e p e t á l á s r a , fogadkoztam, m é g ha ez plusz erőfeszí­
tést j e l e n t is a l a b o r o k b a n és e l ő a d ó t e r m e k b e n töltött, átta­
nult m u n k a n a p o k után. A t e r e m b e n ülőket fellelkesítette tíz­
p e r c e s beszélyem. Az óra végén padjaikból felugrálva vágtak

33
n e k i az új é l e t n e k . N e m , n e m engedik, hogy a rendszer ki­
fogjon rajtuk!
A k k o r fogtam c s a k fel, milyen c s a k n e m teljesíthetetlen
ígéretet t e t t e m , miután magamra hagytak. Máris kételyek
gyötörtek. Tudtam, hogy diákjaim j e l e n t ő s hányada n e m üti
m e g a mércét, n e m való ide. M á s o k egyszerűen c s a k felkészü­
l e t l e n e k voltak. E r ő s e n t a r t o t t a m attól, hogy paradicsomi idil-
l e m szörnyű fiaskóba torkollik, úgy a magam, m i n t hallgató­
im számára. Aztán visszagondoltam W i s c o n s i n r a , és hirtelen
m i n d e n k ö n n y e b b lett. Ott mindössze öt ó r á m volt abból a
közel ötvenből, melyet a szövettan/sejtbiológia t a n s z é k ösz-
szeszámlált. Az a n a t ó m i a t a n s z é k öt tagjával együtt osztottuk
m e g m a g u n k között ezt a feladatot. Az előadások anyagát -
az összesét - én szolgáltattam, mivel a laborgyakorlat is hoz­
z á m tartozott. És h o z z á m fordulhattak a diákok minden, a
tananyaggal kapcsolatos k é r d é s b e n . Csakhogy az anyag is­
m e r e t e és tálalása távolról s e m ugyanaz!
H á r o m n a p o m maradt a hét végén, hogy m e g b i r k ó z z a m a
m a g a m által kreált helyzettel. Ha odahaza kerülök szembe
h a s o n l ó feladattal, A-típusú személyiségem jól kiborult vol­
na. É r d e k e s m ó d o n azonban, ahogyan ott ültem a vízmeden­
ce mellett, s néztem, hogyan b u k i k alá a nap a Karib-tenger­
be, n e m szorongást éreztem, ahogyan várhattam volna, ha­
n e m lelkesült várakozást, mint aki új k a l a n d b a vág. H i s z e n
é l e t e m b e n először fordult elő velem, hogy egyedül feleltem az
egész évfolyamért, és n e m béklyóztak kollégáim elvárásai.

Törpök között: a sejtek világában

Ez a szövettanóra oktatói pályám legizgalmasabb állomásá­

n a k bizonyult. Azt t a n í t o t t a m és úgy, ahogyan akartam. Vég­
re olyan új m e g k ö z e l í t é s m ó d o k a t p r ó b á l h a t t a m ki a tanítás­
ban, amelyeket már évek óta forgattam a fejemben. Izgatott

34
például, hogy a m e n n y i b e n parányi emberi lényként tekin­
t ü n k a sejtekre, k ö n n y e b b e n megértjük élettanukat és visel­
kedésüket. M á r az is izgalommal töltött el, hogy a t a n m e n e ­
t e n gondolkoztam. Az emberi és sejtbiológiai egybeesések
felidézték azokat az időket, amikor gyermekfejjel először lel­
k e s e d t e m a tudomány iránt. A laborban továbbra s e m ha­
gyott c s e r b e n ez a lelkesültség. Az oktatói állással járó papír­
munkával m e g a rétestésztaként elnyúló, gyötrelmes egyete­
mi partikkal már más volt a helyzet.
Azért h a j l o t t a m arra, hogy e m b e r i l é n y k é n t t e k i n t s e k a
sejtekre, mert m i u t á n éveket töltöttem a m i k r o s z k ó p mellett,
lenyűgözött az az összetettség, amely c s a k első pillantásra
tetszett egyszerűnek, h o l m i kezdetleges szerkezetű p a c á k
úszkálásának a Petri-csészében. Az iskolában bizonyára
ö n ö k is m e g t a n u l t á k , m e l y e k a sejtek alapvető alkotórészei:
a g e n e t i k a i anyagot tartalmazó sejtmag; az energiatermelő
m i t o k o n d r i u m o k ; a sejtet körbefogó védőhártya, s k ö z ö t t ü k
a citoplazma. Ez a szerkezeti á t t e k i n t h e t ő s é g a z o n b a n bo­
nyolultságot takar. O k o s sejtjeink olyan t e c h n o l ó g i á k birto­
k á b a n v a n n a k , m e l y e k n e k a t u d ó s o k egyelőre a n y o m u k b a
sem érnek.
Fenti gondolataimat a legtöbb biológus eretnekségnek
tartja. Ha a n e m emberit emberi mércével próbáljuk m é r n i ,
az antropomorfizmus vétkébe esünk. Márpedig ez az „igazi"
t u d ó s o k s z e m é b e n halálos bűn, ami kiközösítésért kiált.
M a g a m mégis úgy véltem, jó o k o m van kitörni a merev
d o g m á k béklyójából. A biológusok szeretnék tudományosan
is m e g é r t e n i a természetet, s olyan feltevéseket alkotnak, me­
lyek k ö z e l e b b visznek az életfolyamatok megértéséhez. A hi­
potézisek felállításakor és az igazolásukhoz szükséges kísér­
letek megtervezésekor a tudósok „elgondolják", hogyan él
egy sejt vagy organizmus. Mikor emberi megoldásokat és né­
z ő p o n t o k a t a l k a l m a z u n k a biológia talányainak megértésé­
hez, óhatatlanul is antropomorfizálunk. Akárhogyan is for-

35
gassuk tehát, a biológia bizonyos mértékig megköveteli a
vizsgált tárgy emberiesítését.
Úgy v é l t e m tehát, hogy az antropomorfizmusra vonatkozó
hallgatólagos tilalom n e m egyéb idejétmúlt tévképzetnél, hol­
mi k ö z é p k o r i maradványnál, hiszen a k k o r az egyház e m b e r e i
m i n d e n k a p c s o l a t o t megtagadtak az e m b e r és a többi teremt­
m é n y között. J ó , elfogadom, n e m k e r e s h e t ü n k emberi jellem­
v o n á s o k a t a villanykörtében, rádióban vagy a z s e b k é s b e n , az
élővilággal a z o n b a n már más a helyzet. Az e m b e r többsejtű
szervezet, lényegéből adódik tehát, hogy bizonyos viselkedési
sajátságokban osztozik tulajdon sejtjeivel.
U g y a n a k k o r azt is tudom, n e m k ö n n y ű meglátni ezt a pár­
h u z a m o t . A keresztény-zsidó kultúrkör, amelybe történel­
m ü n k ágyazódik, azt hirdeti, hogy az e m b e r m i n d e n e k e l ő t t
lélek és szellem, s ezért különbözik a növény- és állatvilág
egészétől. Ez a szemlélet az oka, hogy lenézzük az „értelem­
mel n e m r e n d e l k e z ő " teremtményeket, kivált azokat, ame­
lyek alacsonyan helyezkednek el az élővilág törzsfáján.
S e m m i s e m áll távolabb az igazságtól. M i k o r önálló egyén­
n e k tartjuk embertársainkat, s magunkra is így t e k i n t ü n k a
tükörben, bizonyos é r t e l e m b e n igazunk van, legalábbis a ma­
gunk szemszögéből. Á m egészen m á s k é n t v é l e k e d n é n k , h a
egyetlen sejt nézőpontjából l á t n á n k ö n m a g u n k a t , úgy is
m o n d h a t n á m , új világ tárulna fel a s z e m ü n k előtt. E k k o r már
n e m önálló egységnek m o n d a n á n k magunkat, h a n e m t ö b b
mint ötventrillió sejt nyüzsgő-lüktető, izgő-mozgó közösségé­
nek.
M i k ö z b e n a szövettanórára készülve ezekkel a gondola­
t o k k a l játszadoztam, egy gyermekenciklopédia illusztrációját
idéztem m a g a m elé. Az e m b e r címszó alatt hét áttetsző mű­
anyag lapot találtam, ahol az emberi test körvonalai átfedték
egymást, c s u p á n más és m á s szerveket mutattak. Ahogy az
oldalakat forgattam, olyan volt, mint egy élveboncolás; rend­
re h á n t o t t a m le a bőrt vagy - a második lapon - az izmok bur-

36
kát. Ezután már valóban a felboncolt és világ elé tárt b e l s ő
szervek következtek. így követte egymást rendre e l a p o k o n a
csontváz, az idegrendszer és az agy, a keringés, a légzés és a
kiválasztás ábrázolása.
M o s t ott, a Karib-tengeren m a g a m elé képzeltem ezeket az
áttetsző lapokat, melyek mindegyike feltüntette az adott
szervrendszerhez tartozó sejtek szerkezetét. A sejtben találha­
tó struktúrákat sejtszervecskéknek, -organellumoknak nevez­
zük, ezek a kocsonyához hasonló citoplazmába ágyazódnak.
A sejtszervecskék kiosztása nagyjából megfelel az emberi
szervekének. A legnagyobb közülük a sejtmag, ezenkívül ott a
Golgi-készülék, a mitokondrium és a vakuola. A hagyomá­
nyos t a n m e n e t először az organellumokkal foglalkozik, ez­
után következnek az emberi szervezet szövetei és szervei. Én
n e m b o n t o t t a m ketté a mikro- és makrovilágot, h a n e m egy­
másra vonatkoztattam a sejteket és az emberi testet.
Azt t a n í t o t t a m diákjaimnak, hogy a sejtszervecskékben
zajló b i o k é m i a i folyamatok lényegüket tekintve ugyanazok,
m i n t a m e l y e k n e k szerveink a színterei. Bár az emberi szerve­
zet t ö b b trillió sejtből áll, hangsúlyoztam, n i n c s egyetlen
olyan é l e t m ű k ö d é s ü n k sem, amelyet az önálló sejt ne tanúsí­
t a n a . M i n d e n egyes eurokarióta (valódi sejtmaggal rendelke­
ző) sejt rendelkezik az idegrendszer, emésztés és légzés, kivá­
lasztás, belső elválasztású mirigyek, izom- és vázrendszer, ke­
ringés, kültakaró (hám) és szaporodás élettani megfelelőivel.
Mi t ö b b , m é g egyfajta kezdetleges i m m u n r e n d s z e r is j e l e n
van b e n n ü k , amely antitestként viselkedő, un. ubiquitin-
fehérjék egy csoportját hasznosítja.

Azt is kifejtettem hallgatóimnak, hogy valamennyi sejt ér­

t e l m e s n e k t e k i n t h e t ő , a m e n n y i b e n alkalmas az önálló túl­
élésre. Ez történik, mikor a kutatók k i e m e l i k a sejteket a
szervezetből, és szövettenyészetben növesztik őket tovább.
M á r g y e r m e k k o r o m b a n is ösztönösen éreztem, hogy ezek az
„ o k o s " sejtek szándékkal és céllal v a n n a k felruházva, ameny-

37
nyiben tevékenyen keresik az olyan környezeteket, melyek
elősegítik túlélésüket, s ezzel együtt elkerülik az ellenséges,
avagy mérgező viszonyokat. Az emberhez h a s o n l ó a n az önál­
ló sejt is t ö b b ezer ingerhatást dolgoz fel abból a környezet­
ből, melyet belakik. A bejövő adatokat elemezve azután kivá­
lasztja a megfelelő viselkedést, azaz olyan válaszokat ad,
amelyek túléléséről gondoskodnak.
Az önálló sejtek tanulni is tudnak tapasztalataikból,
m o n d h a t n i , e m l é k e z e t ü k van, melyet továbbadnak utódaik­
nak. Például amikor a kanyaróvírus megfertőz egy gyerme­
ket, az éretlen i m m u n s e j t e k akcióba lépnek, hogy fehérje ter­
mészetű, védelmező antitestet a l k o s s a n a k a vírustámadás el­
lenében. Eközben a sejt új gént hoz létre, s ennek a
„tervrajznak" az alapján szereli össze a kívánt antitestet.
A gén m e g a l k o t á s á n a k első lépcsőfoka az éretlen immun­
sejtek m a g j á b a n zajlik. Az itteni D N S - s z e g m e n s e k mind­
m i n d sajátos alakú fehérjemolekulákat k ó d o l n a k . Véletlen­
szerű összevegyülésük és rekombinációjuk gének széles vá­
l a s z t é k á h o z juttatja az immunsejteket, melyek mindegyike
meghatározott szerkezetű antitestért felel. E z e k az antitestek
az i m m u n s e j t e k aktiválódásakor nagyjából leképezik a táma­
dó kanyaróvírust.
Az aktivált sejt bámulatos funkciója az affinitás-érés,
amely lehetővé teszi, hogy tökéletesen hozzáigazítsa antitest­
j é t a vírushoz, s a n n a k pontos lenyomatát hozza létre (Li és
mtsai 2 0 0 3 ; Adams és mtsai 2 0 0 3 ) . A szomatikus hipermutá-
c i ó n a k nevezett folyamat során az aktivált i m m u n s e j t e k t ö b b
száz másolatot k é s z í t e n e k az eredeti antitestgénről. Csak­
hogy fikarcnyi különbséggel. A gén m i n d e n új változata eny­
he mutáció, ezért kicsivel eltérő alakú antitestet kódol. A sejt
ebből a sorozatból választja ki azt, amely a l e g p o n t o s a b b a n il­
leszkedik a vírushoz. Ez a kiszemelt gén további hipermutá-
c i ó k o n esik át, melyek a szabászi igazítás szerepét töltik be a

38
folyamatban (Wu és mtsai 2 0 0 3 ; Blanden és Steele 1 9 9 8 ; Diaz
és Casali 2 0 0 2 ; Gearhart 2 0 0 2 ) .
M i k o r azután a t ö k é l e t e s e n „passzentos" antitest rázárul a
vírusra, inaktiválja és elpusztítja a támadót, megvédve a gyer­
m e k e t a kanyaró szövődményeitől. A sejt a továbbiakban is
megőrzi genetikus e m l é k e z e t é b e n a megfelelő antitest szer­
kezetét, hogy újabb támadás e s e t é n azonnal védekezésbe len­
düljön. O s z t ó d á s k o r az új antitestgén valamennyi utódsejtbe
átkerül. E folyamatban a sejt n e m c s a k hogy kitanulja a ka­
nyaróvírus természetét, de a k é s ő b b i e k b e n emlékezik is a ta­
nultakra. A génsebészet e bámulatos bravúrja meghatározó
jelentőségű, mivel a sejtekben m u n k á l ó „értelemről" tanús­
kodik (Steele és mtsai 1 9 9 8 ) .

Az élet eredete: amikor az okos sejtek még

okosabbak lesznek

Ne l e p ő d j e n e k m e g azon, hogy a sejtek ekkora észlények.

Végtére is az egysejtű szervezetek népesítették be először a
földgolyót. A kövületek tanúsága szerint már legalább plané­
t á n k születése után hatszázmillió évvel megjelentek. A Föld
t ö r t é n e t é n e k elkövetkező 2,75 milliárd évében egyedül a sza­
b a d o n élő egysejtűek - baktériumok, algák és a m ő b á h o z ha­
sonló véglények, a protozoák - lakták bolygónkat.
Úgy nagyjából hétszázötven millió éve ezek az okos kis
törpök rájöttek, hogyan l e h e t n é n e k m é g o k o s a b b a k . E k k o r
t ű n t e k fel p l a n é t á n k o n az első többsejtű szervezetek: növé­
nyek és állatok. A többsejtű szervezetek eleinte egysejtűek la­
za közösségéből, „telepeiből" álltak, mondjuk tíz vagy é p p e n
száz sejtből. Ám az az evolúciós előny, amely a sejtközössé­
g e k n e k kijárt, rövidesen milliós, milliárdos, mi több, trilliós
társulásokhoz vezetett, melyeket k ö l c s ö n ö s e n együttműködő
sejtek alkottak. Amíg maguk a sejtek c s u p á n mikroszkóppal

39
láthatók, a t ö b b s e j t ű e k m á r szabad s z e m m e l is észlelhetők,
ha n e m é p p e n óriások. A biológusok e m b e r i s z e m m e l érzé­
kelt felépítésük alapján osztályozták ezeket az élőlényeket.
N o h a így egységes t e r e m t m é n y n e k - egérnek, k u t y á n a k vagy
e m b e r n e k - tetszenek, valójában sejtek millióinak és trilliói­
nak fejlett szervezettségű együttesei.
A m i n d nagyobb sejtközösségek felé mutató evolúciós haj­
tóerőt a túlélési kényszer mozgatja. M i n é l t u d a t o s a b b a n vi­
szonyul egy élő szervezet környezetéhez, a n n á l j o b b a k a
fennmaradási esélyei. M i k o r a sejtek szövetségre l é p n e k egy­
mással, e z e k az esélyek m é r t a n i haladvány szerint növeked­
nek. A m e n n y i b e n m i n d e n egyes sejthez h o z z á r e n d e l n é n k X
é r t é k ű tudatosságot, a k k o r a sejttársulások közös tudatossági
mutatója X-szerese volna a társulást alkotó sejtek s z á m á n a k .
E k k o r a t ö m e g b e n a sejtek már struktúrákba r e n d e z ő d t e k .
Bonyolult k ö z ö s s é g e i k a nagyvállalatoknál is szervezetteb­
b e n o s z t o t t á k fel egymást között a rájuk háruló feladatokat.
A k ö z ö s s é g számára e l ő n y ö s e b b volt, ha m i n d e n egyes fel­
adatkört erre szakosodott sejtek látnak el. A növények és ál­
latok egyedfejlődése során ez a m u n k a m e g o s z t á s e m b r i o n á ­
lis s t á d i u m b a n veszi kezdetét. A citológiai specializálódás fo­
l y a m a t á b a n a sejtek szöveteket és szerveket alkotnak. Idővel
ez a fajta differenciálódás - azaz a feladatok m e g o s z t á s a a
k ö z ö s s é g tagjai között - valamennyi sejt génjébe belevéső­
dik, a m i j e l e n t ő s e n megnöveli a s z ó b a n forgó élőlény túlélési
lehetőségeit.
A nagyobb szervezetekben például c s u p á n a sejtek egy ré­
sze felel a környezeti ingerek észleléséért és a rájuk adott vá­
laszokért. Az erre szakosodott sejtek az idegrendszer szöve­
teit és szerveit alkotják. E szervrendszer feladata a környezet
folyamatos felmérése, ez szabályozza a h a t a l m a s sejtközösség
összes t ö b b i sejtjének a viselkedését.
A sejtek közötti m u n k a m e g o s z t á s további előnye a foko­
zott hatékonysággal j á r ó takarékosság. G o n d o l j u n k a régi

40
mondásra: „Ketten o l c s ó b b , mint egyedül". S z á m í t s u k c s a k
ki, mennyivel t ö b b e kerül egy kétágyas szoba egy kertes ház­
ban, mint egy százlakásos lakóparkban. Túlélése é r d e k é b e n
m i n d e n egyes sejt meghatározott mennyiségű energiát él fel.
A közösségi léttel megtakarított energia a fennmaradási esé­
lyek javítása mellett j o b b életminőséget is eredményez.
Az amerikai nagyvállalkozó, H e n r y Ford ugyancsak rájött,
miféle előnyökkel jár az együttműködés. Ő vezetett be elő­
ször autógyárába futószalagot. K o r á b b a n egy-két hetet vett
igénybe egy automobil megépítése, s a m u n k á l a t o k b a n részt
vevő m u n k á s o k egyszerre sok m i n d e n h e z értettek. M o s t a n t ó l
mindegyik c s u p á n valamely részfeladatot látott el a futósza­
lag adott pontján. Az autó k ö z b e n az egyik szakmunkástól a
m á s i k h o z került. A módszer hatékonysága magáért beszél: a
j á r m ű h e t e k helyett kilencven perc alatt készült el.
Sajnálatos m ó d o n elfeledkeztünk a fajfejlődéshez szüksé­
ges együttműködésről, amikor Charles Darwin előállt a ma­
ga, velejéig különböző elméletével. Másfél évszázaddal ez­
előtt kijelentette ugyanis, hogy az élővilágban véres „létért
való k ü z d e l e m " dúl. Úgy vélte, e küzdelem n e m csupán az ál­
latok (és az ember) t e r m é s z e t é h e z tartozik, de a törzsfejlődés­
n e k is ez a legfőbb hajtóereje. A fajok eredete természetes kivá­
lasztás útján vagy a létért való küzdelemben című a l a p m u n k a
utolsó fejezetében arról írt, hogy az evolúciót „a t e r m é s z e t b e n
folyó h a r c " mozgatja, m e l y n e k fegyverei „az éhség és a ha­
lál".* Vegyük e h h e z hozzá, hogy az evolúció h a t á s m e c h a n i z ­
m u s á t véletlenszerűnek tekintette, s egy olyan „foggal-kö-
r ö m m e l h a r c o l ó " világ áll előttünk, melyet - a költő Tennyson
szavaival - „elönt a vér". Egy olyan világ, ahol értelmetlen
c s a t á k dúlnak végeláthatatlanul a túlélésért.

* Id. mű, Akadémiai Kiadó - Művelt Nép Kiadó, 1955, 583. old. Dr. Mikes
Lajos fordítása.

41
 Vértelen evolúció
N o h a Darwin messze a legismertebb az evolúciós elmélet teo­
retikusai közül, e fogalmat először Jean-Baptiste de L a m a r c k
francia biológus ismertette m e g a tudományos világgal. M é g
a neodarwinista Ernst Mayr, aki a 2 0 . századi molekuláris ge­
netika fogalmait használja, is elismeri L a m a r c k úttörő jelen­
tőségét. Azóta klasszikussá lett 1970-es könyvében - Evolu­
tion and the Diversity ofLife (Evolúció és az életformák sokfé­
lesége, 1976, 227. old.) így írt erről: „Úgy tűnik n e k e m ,
L a m a r c k n a k van a legtöbb joga ahhoz, hogy az evolúciós el­
mélet atyjának nevezzük, ahogyan több francia tudománytör­
t é n é s z m e g is tette... Ő volt az első szerző, aki egy teljes köny­
vet szentelt az élővilág fejlődésének. O láttatta elsőnek az ál­
latvilágot az evolúció t e r m é k e k é n t . "
L a m a r c k fél évszázaddal Darwin előtt fogalmazta m e g a
maga tanait, amelyek a törzsfejlődés kevésbé nyers változatát
kínálják. Teóriájában az információcserén és kölcsönös együtt­
m ű k ö d é s e n van a hangsúly az élő szervezetek és környezetük
között, ezek a k ö l c s ö n h a t á s o k gondoskodnak az élővilág
fennmaradásáról és fejlődéséről egy dinamikus világban.
Ilyenformán a változások közepette is továbbadhatják idő­
k ö z b e n szerzett alkalmazkodási készségeiket. Érdekes mó­
don L a m a r c k feltevése egybevág a mai biológia ama felisme­
réseivel, melyek leírják, hogyan alkalmazkodik az immun­
rendszer a kórokozókhoz. De erről már részletesebben
b e s z é l t e m e könyv lapjain.
L a m a r c k tanait h a m a r kikezdte az egyház, amely eretnek­
ségnek bélyegezte az elgondolást, miszerint az ember alsóren­
dű életformákból alakult ki. N e m kímélték saját tudóstársai
sem, akik teremtéselvűnek titulálták, és nevetségessé tették
elméletét. A végső csapást August W e i s m a n n fejlődésbioló­
gus mérte rá, aki laboratóriumi vizsgálatokkal tette próbára,
vajon az élőlények továbbadják-e szerzett tulajdonságaikat.

42
Egyik kísérletében levágta a h í m és nőstény egerek farkát,
melyeket azután pároztatott. A m e n n y i b e n L a m a r c k elmélete
helyes, érvelt, a szülőpár átörökíti utódaira faroknélküliségét.
Az első n e m z e d é k farokkal jött világra. W e i s m a n n további
huszonegy n e m z e d é k e t vizsgált meg, ám egyetlen farok nél­
küli egeret s e m talált közöttük. Levonta tehát a következte­
tést, hogy L a m a r c k öröklődéselmélete elhibázott.
C s a k h o g y kísérlete n e m volt igazi próbatétel. L a m a r c k fel­
vetette, hogy a h a s o n l ó evolúciós változások „rendkívül nagy
i d ő t a r t a m o k " alatt éreztetik hatásukat, hogy életrajzíróját,
L. J. Jordanovát idézzük. 1984-ben Jordanova azt írta, hogy
L a m a r c k elmélete „számos előfeltevésen alapul". Közéjük tar­
toznak ama törvények, j e l e n t e t t e ki, amelyek „egyre összetet­
tebb életformákat eredményeznek rendkívül nagy időtarta­
mokat véve figyelembe" (Jordanova 1 9 8 4 , 71. old.). Weis­
m a n n ötéves kísérletsorozata érthető m ó d o n n e m volt ehhez
elegendő. További alaphibája, hogy L a m a r c k soha n e m állí­
totta, miszerint az élőlények valamennyi változó tulajdonsá­
gukat megőrzik. C s u p á n akkor ragaszkodnak ezekhez, mikor
f e n n m a r a d á s u k h o z van szükségük rájuk. W e i s m a n n maga
s e m gondolta komolyan, hogy az e g e r e k n e k szükségük volna
a farkukra, ám őket magukat senki s e m kérdezte m e g e test­
részük fontosságáról!
A kísérletsorozat s z e m b e t ű n ő hibái ellenére a farkatlan
egerek porrá zúzták L a m a r c k elméletét. így írt erről C. H.
Waddington is, a Cornell Egyetem evolucionista tudósa The
Evoíution ofAn Evolution (Az evolúció evolúciója, Waddington
1 9 7 5 , 3 8 . old.) c í m ű könyvében: „Lamarck az egyetlen jelen­
tős tudós a biológia történetében, a k i n e k neve köznevetség
tárgyává lett. Tudóstársai munkáit legfeljebb idejétmúltnak
kiáltotta ki a közvélemény, ám n e m akadt m é g egy teoretikus,
aki k é t évszázad múltán is ilyen heves méltatlankodást vál­
tott ki. A k é t e l k e d ő e m b e r éppenséggel titkolt lelkifurdalást
érez ki ebből a szenvedélyes elutasításból. Tény és való, La-

43
m a r c k o t igazságtalanul ítélte meg a tudományos világ. Én leg­
alábbis így gondolom."
Waddington h a r m i n c éve írta le ezeket a látnoki sorokat.
Napjaink új tudománya újraértékeli L a m a r c k elméletét. Esze­
rint a méltatlanul leszólt tudós n e m tévedett m i n d e n b e n , és
az agyondicsért D a r w i n n a k s e m volt m i n d e n b e n igaza. E sa­
j á t o s glasznosztyról ad hírt a Science folyóirat 2000-ben meg­
j e l e n t c i k k é n e k címe: „Was L a m a r c k just a little bit right?"
(Lamarck-nak azért kicsit igaza volt? Balter 2 0 0 0 ) .
L a m a r c k neve azért is került ismét előtérbe, mert arra a
felbecsülhetetlen szerepre figyelmeztetett, amit az együttmű­
ködés játszik a bioszféra fenntartásában. A tudósok régóta
m e g e m l é k e z n e k az élővilág szimbiotikus kapcsolatairól. Dar-
win's Blind Spot (Darwin vakfoltja) c í m ű könyvében Frank
Ryan brit orvos több ilyen kapcsolatra hivatkozik (Ryan
2 0 0 2 ) . T ö b b e k között felemlegeti a sárga garnélarákot, amely
élelmet gyűjt, amíg partnere, a góbi-hal megvédi a ragadozók­
tól. A r e m e t e r á k a maga részéről rózsaszín szellőrózsát hur­
col a páncélja tetején. „A halak és polipok előszeretettel vá­
lasztják táplálékul a remeterákot, ám ha a közelébe kerülnek
e faj egyedeinek, a szellőrózsa rájuk suhint élénk színű csáp­
jaival, melyek mérgezett nyilak mikroszkopikus lövedékeivel
nyitnak tüzet a támadóra. Ezért e m e z j o b b n a k látja, ha má­
sutt néz táplálék után." Ugyanakkor a harcias szellőrózsának
is h a s z n a lesz a kapcsolatból, mert megeheti a remeterák étel­
maradékát.
N a p j a i n k b a n a t e r m é s z e t b e n fellelhető együttműködés lel­
tára túlterjed e szembeszökő, könnyen kínálkozó példákon.
„A biológusok egyre i n k á b b tudatában v a n n a k a törzsfejlődés
áthatásainak. A fejlettebb létformák együttélése k é s ő b b s e m
szűnik m e g ama mikroorganizmus-tenyészetekkel, amelyek
egészségük fenntartásához és fejlődésükhöz szükségesek" -
szögezi le a Science egy közelmúltban megjelent cikke („We
get by with a little help from our (little) friends" - Kis bará-

44
taink c s e k é l y k e segítségével boldogulunk, Ruby és mtsai
2 0 0 4 ) . E k ö l c s ö n k a p c s o l a t o k tanulmányozása egy r o h a m o s a n
fejlődő új tudományág, a rendszerbiológia tárgya.
Az elmúlt évtizedekben a fentiek dacára antibiotikumok­
kal és baktériumölő szappanokkal hadakoztunk parányi fegy­
vertársaink ellen. Klasszikus példája e segítségnek a bélbakté­
riumok életfontosságú jelenléte az emésztő apparátusban.
A g y o m r u n k b a n és béltraktusunkban élő b a k t é r i u m o k
m e g e m é s z t i k a táplálékot, és előmozdítják a vitaminok felszí­
vódását. E szimbiózis az oka, miért ártanak szervezetünknek
az antibiotikumok. E z e k a vérengző fenevadak válogatás nél­
kül ölnek, s a kártékony b a k t é r i u m o k a t ugyanúgy elpusztít­
ják, mint a ha sz no s bélbaktériumokat.
A legújabb g e n o m k u t a t á s o k még egy módját tárták fel a
fajok közötti együttműködésnek. M i n t kiderült, az élő szer­
vezetek génjeiket is megoszthatják egymással. Eddig úgy hit­
tük, hogy a g é n e k kizárólag a szaporodás folyamatában ke­
rülnek át az utódokba. M o s t a n r a a tudósok rájöttek, hogy a
g é n e k e n n e m c s u p á n egy faj egyedei osztoznak, h a n e m kü­
lönböző fajok is. Ez a géntranszfernek nevezett folyamat fel­
gyorsítja az evolúciót, mivel segítségével az élőlények más
szervezetek tanult válaszait is elsajátíthatják (Nitz és mtsai
2 0 0 4 ; Pennisi 2 0 0 4 ; Boucher és mtsai 2 0 0 3 ; Dutta és Pan
2 0 0 2 ; G o g a r t e n 2 0 0 3 ) . E felismerés fényében t ö b b é n e m be­
szélhetünk az élő szervezetekről úgy, mint különálló egysé­
gekről, mi több, a fajok között s i n c s e n igazi választóvonal,
így beszélt erről a Science-nek Dániel Drell, az Energiahivatal
mikrobiológiai genomprogramjának vezetője: „... t ö b b é n e m
tudjuk p o n t o s a n meghatározni, mi is az a faj" (Pennisi 2 0 0 1 ) .
Ez az információcsere n e m a vakvéletlen műve. A termé­
szet gondoskodik e k é p p e n a bioszféra épségéről. Mint koráb­
b a n leszögeztem, a g é n e k valamely élőlény tanult válaszainak
emléknyomai. Az egyedek közti géncsere szétteríti, k ö z ö s s é
avatja ezt az emlékezetet, ami az egész életközösség fennma-

45
radásáért kezeskedik. Most, hogy tudunk már erről a fajon
belüli és fajok közötti génátvitelről, m é g nyilvánvalóbbak a
g é n s e b é s z e t hátulütői. Például a paradicsom génjeinek átsza­
bása n e m áll m e g ennél a növénynél, h a n e m beláthatatlan
m ó d o n az egész bioszférára kihat. Egy vizsgálatsorozatot m á r
végeztek e tárgyban, amely arról tanúskodik, hogy az e m b e r
által megemésztett, genetikailag módosított táplálék génátvi­
tellel károsította a bélflóra hasznos baktériumait (Heritage
2 0 0 4 ; Netherwood és mtsai 2 0 0 4 ) . De beigazolódott az is,
hogy a génmanipulált gabonafélék környezetük őshonos faja­
ira hatva szupergyomoknak nevezett rezisztens fajokat nevel­
tek ki közvetlen környezetükben (Milius 2 0 0 3 ; Haygood és
mtsai 2 0 0 3 ; Desplanque é s mtsai 2 0 0 2 ; S p e n c e r é s S n o w
2 0 0 1 ) . A g é n s e b é s z e k persze soha n e m vették figyelembe a
géntranszfer jelenségét, mikor génmanipulált fajokat juttat­
tak valamely ökoszisztémába. Most kezdjük csak felismerni,
m e k k o r a k á r o k a t okozhat e n e m t ö r ő d ö m s é g (Watrud és
mtsai 2 0 0 4 ) .
A genetikai evolúció tudós képviselői újabban arra inte­
nek, a m e n n y i b e n n e m veszünk tudomást közös genetikai sor­
sunkról - amely az együttműködés fontosságát hangsúlyozza
a fajok között -, létünk alapjait sodorjuk veszélybe. M e g kell
h a l a d n u n k a darwini elméletet, amely az egyedre helyezi a
hangsúlyt, s a közösség szemszögéből kell gondolkoznunk.
Timothy L e n t o n angol tudós tényekkel bizonyította, hogy az
evolúciónak több köze van a fajok közötti, mint a fajon belüli
k ö l c s ö n h a t á s o k h o z . Hiszen a fejlődés letéteményese a környe­
zetéhez legjobban alkalmazkodó életközösség, n e m pedig az
egyed. A Nature-ben 1998-ban megjelent c i k k é b e n leszögezte:
„Az élő szervezetek teljességét kell figyelembe v e n n ü n k a ma­
guk környezetében ahhoz, hogy megértsük, miért kerülnek
előtérbe és maradnak fent bizonyos tulajdonságok."
L e n t o n lelkes híve J a m e s Lovelock Gaia-elméletének,
amely egyetlen interaktív, élő szervezetnek tekinti a Föld-

46
anyát és lakóit. Az elmélet hívei arra figyelmeztetnek, hogy
veszedelmes b e l e k o n t á r k o d n i a G a i á n a k nevezett szuperszer­
vezet kényes egyensúlyába, tegyük ezt akár az esőerdők irtá­
sával, az ózonréteg kilyukasztásával vagy a génsebészettel.
A brit Természeti Környezetet Kutató Tanács legfrissebb
vizsgálatai szerint bőven van okunk aggodalomra (Thomas és
mtsai 2 0 0 4 ; Stevens és mtsai 2 0 0 4 ) . Eddig ötször halt ki a
Föld élővilága, ám e kihalásokat feltehetően külső okok, pél­
dául a p l a n é t á n k n a k ütköző üstökösök okozták. Egy friss ku­
tatási eredmény szerint közel j á r u n k a hatodik kihaláshoz
(Lövell 2 0 0 4 ) . Ezúttal a z o n b a n n e m Földön kívüli a Terminá-
tor. A vizsgálatsorozat egyik lefolytatóját, Jeremy T h o m a s t
idézve: „Jelenlegi tudásunk szerint a legfőbb veszély ma egy
pusztító erejű állatfaj: az ember."

Sejtbeszéd

Orvosegyetemi o k t a t ó k é n t m ó d o m volt látni, hogy a mediku­

sok öldöklőbb versenyben állnak egymással, mint a jogász­
hallgatók. Négy keserves évet húznak le az egyetemen, mi­
k ö z b e n foggal-körömmel h a r c o l n a k túlélésükért. A j o b b je­
gyekért vetélkedve nincsenek tekintettel környezetükre,
diáktársaikra. A maguk részéről tökéletes példái Darwin ta­
nainak. S z o m o r ú elgondolni, hogy ők lesznek majd a mi gyó­
gyítóink.
A szigeten a z o n b a n megdőltek a medikusokról kialakított
előítéleteim. M i u t á n h a r c b a hívtam ezt a lúzerekből álló évfo­
lyamot, b e s z ü n t e t t é k az egymás közötti versenyt, s egyesült
erővel küzdöttek a túlélésért. Az e r ő s e b b e k segítették a gyen­
géket, s k ö z b e n valamennyien megerősödtek. Ez az összhang
egyszerre volt meglepő és gyönyörű.
És el is jött a megérdemelt hollywoodi happy end pillanata,
mikor ugyanazt a tesztet adtam oda diákjaimnak, mint ame-

47
lyet a w i s c o n s i n i m e d i k u s o k n a k is ki kellett tölteniük. És lás­
s a n a k csodát, gyakorlatilag s e m m i b e n s e m különbözött az
elit hallgatók, és a számkivetettek teljesítménye. Tanítványa­
im közül k é s ő b b s o k a n elmondták, hazatérve b ü s z k é n kons­
tatálták, a m e r i k a i diáktársaiknál m é l y e b b e n megértik az élet­
m ű k ö d é s e k e t szabályozó biológiai alapelveket.
T e r m é s z e t e s e n fellelkesített ez a pedagógiai csodatétel,
a m e l y n e k lényegét c s a k évek múltán é r t e t t e m meg. Akkori­
b a n úgy gondoltam, az e m b e r i szervezet és a sejtbiológia pár­
h u z a m a i b a n rejlett a siker kulcsa. E párhuzam érvényességé­
b e n a m a i napig hiszek. Mostanra a z o n b a n a h ó b o r t o s Dr.
Dolittle nyomdokaiba merészkedtem, s úgy vélem, a siker an­
n a k számlájára írható, hogy diákjaim m á s k é n t viselkedtek,
m i n t az a m e r i k a i m e d i k u s o k általában. N e m okos orvostan­
hallgatókként, h a n e m okos sejtekként dolgoztak össze, hogy
m é g o k o s a b b a k l e h e s s e n e k . Természetesen n e m é n a d t a m
n e k i k ezt a tanácsot, mivel akkor m é g kötöttek a hagyomá­
nyos t u d o m á n y keretei. Mégis szívesen h i s z e m azt, hogy ösz­
t ö n ö s e n is errefelé tartottak, h i s z e n oly sokszor hallották a
számból az együttműködő sejtközösségek dicséretét.
Persze n e m álltam m e g a sejtek ajnározásánál, diákjaimat
is m i n d i g megdicsértem. Ahhoz, hogy kiválóan teljesítsenek,
pozitív visszajelzéseket kellett k a p n i u k magukról. A későbbi­
e k b e n m é g kifejtem, úgy gondolom, s o k a n azért zárják magu­
kat szűk k e r e t e k közé, mert n e m hiszik el, hogy t ö b b h ö z is
j u s s u k van. De előreszaladtam a gondolataimmal. Itt elég
annyit megjegyeznem, hogy négy h ó n a p o t töltve e földi Para­
d i c s o m b a n - tanítás k ö z b e n a m a g a m gondolkodása is letisz­
tult a sejtekről -, jó úton j á r t a m ahhoz, hogy felismerjem az
új biológia lényegét, amely a genetikai és szülői programozás
kishitűségét ugyanúgy elveti, mint a legerősebb fennmaradá­
sát hirdető darwini elméletet.
 2. FEJEZET

A környezet a hibás, te butus

B oha n e m felejtem el azt a tanítást, amelyben 1967-ben

részesültem, az első napon, amikor graduális képzé­
s e m során m e g k e z d t e m a kiónozott őssejtek tanulmá­
nyozását. Évtizedekbe került, mire rájöttem, milyen mély ha­
tással volt ez a látszólag egyszerű igazság m i n d a m u n k á m r a ,
m i n d pedig személyes életemre. Professzorom és m e n t o r o m ,
Irv Konigsberg, ez az elismert tudós, az első sejtbiológusok
közé tartozott, akik elsajátították a klónozás művészetét.
Ő m o n d t a n e k e m , hogy amikor a tenyésztett sejtek szemláto­
mást rosszul érzik magukat, m i n d e n e k e l ő t t a környezetük­
b e n kell k e r e s n i az okokat, n e m b e n n ü k magukban.
Professzorom f i n o m a b b a n fogalmazott, m i n t Bili Clinton
kampányfőnöke, a k i n e k nyers kijelentése - „A környezet a
hibás, te b u t u s " - az 1992-es elnökválasztási k a m p á n y mant-
rájává lett. N o s , a sejtbiológusok ugyanúgy kitűzhetnék ezt a
m o n d a t o t íróasztaluk fölé, ahogyan a „gazdaság a hibás, te
butus" m o n d a t is ott visszhangzott a maga idejében a F e h é r
H á z b a n . Bár akkor még s e m m i n e m támasztotta alá a fenti
bölcsességet, idővel ráébredtem, ez adja k e z ü n k b e a kulcsot
az élet lényegének megértéséhez. Irv t a n á c s á n a k helyessége
újra m e g újra bebizonyosodott. Valahányszor egészséges kör­
nyezetet t e r e m t e t t e m a vizsgált sejtek számára, valósággal ki­
virultak; ha a z o n b a n a környezet n e m felelt m e g nekik, seny­
vedni kezdtek. A b b a n a pillanatban, hogy igazítottam a kör­
nyezeten, a „beteg" sejtek is erőre kaptak.
A legtöbb sejtbiológus mit s e m tud erről az egyszerű szö­
vettenyésztési fogásról. Amúgy W a t s o n és Crick b e j e l e n t é s e a

49
DNS-ről háttérbe szorította, és végül teljesen elfeledtette tu­
dóstársaimmal a környezet tanulmányozását. Pedig még
Charles D a r w i n is felismerte élete alkonyán, hogy n e m vette
k e l l ő k é p p e n figyelembe a környezeti hatásokat. így írt erről
1876-ban, egy Moritz Wagnerhez intézett levelében: „Néze­
t e m szerint a legnagyobb hiba, amit elkövettem, az volt, hogy
n e m fordítottam elegendő figyelmet a közvetlen környezeti
hatásokra; a táplálék, éghajlat stb. befolyására, pedig ezek a
t e r m é s z e t e s kiválasztástól függetlenül m u n k á l k o d n a k . Akko­
riban alig találtam volna erre bizonyítékot, míg mostanra tö­
m é r d e k gyűlt össze."
A D a r w i n nyomában j á r ó tudósok h a s o n l ó hibába esnek.
A környezeti h a t á s o k háttérbe szorításával az a gond, hogy
ugyanakkor előtérbe állítja az öröklődést, ezzel együtt pedig a
genetikai determinizmus mellett teszi le a voksot. Ez a tévhit
rossz helyre irányította az anyagi támogatást - erről k é s ő b b -,
ennél is fontosabb azonban, hogy alapvetően megváltoztatta
világképünket. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy a szü­
l e t é s ü n k k o r m a g u n k k a l hozott gének irányítják sorsunkat,
meglesz az a m e n t s é g ü n k , hogy az öröklődés áldozatának
s z e r e p é b e n tetszelegjünk. „Ne okoljatok a restségemért - vo­
n u n k például vállat -, n e m az én hibám, hogy k é p t e l e n va­
gyok b e t a r t a n i a határidőket. A génjeimmel van b a j ! "
A-genetika k o r á n a k eljövetele óta arra programoztak ben­
n ü n k e t , hogy törődjünk bele kiszolgáltatott helyzetünkbe,
génjeink egyeduralmába. A világ tele van olyanokkal, akik ál­
landó r e t t e g é s b e n élnek, nehogy egy n a p o n ellenük fordulja­
nak ezek a veszedelmes időzített bombák. Akkor talán
ugyanúgy derékba töri sorsukat a rák, ahogyan az édesanyju­
két, testvérükét, nagybátyjukét vagy nagynénjükét. Milliók
tulajdonítják rossz egészségi állapotukat b i o k é m i a i folyama­
taik elégtelenségének, ahelyett, hogy i n k á b b szellemi, fizikai
és érzelmi tényezők együtthatásában gondolkodnának. Ne­
h e z e n kezelhető a gyerek? Egyre több szülő nyúl azonnal cso-

50
dagyógyszerek után, melyek helyrebillentik az anyagcsere
egyensúlyát, s k ö z b e n eszükbe s e m jut, hogy a p r o b l é m a mé­
lyére n é z z e n e n e k .
T e r m é s z e t e s e n n e m kétséges, hogy bizonyos betegségek -
így a Huntington-féle vitustánc, a béta-thalasszémia vagy a
cisztikus fibrózis - egyetlen hibás génre vezethetők vissza.
A h a s o n l ó kórok a z o n b a n mindössze az ö s s z n é p e s s é g keve­
sebb m i n t 2 százalékát érintik. A t ö b b s é g ezzel s z e m b e n
olyan g é n e k k e l j ö n a világra, amelyek boldog és hosszú életre
képesítik. K o r u n k rákfenéi - a cukorbaj, szívbetegség és rák
- megfosztanak ettől a lehetőségtől, m é g s e m egyetlen génhi­
ba váltja ki őket, h a n e m t ö b b gén és a környezet kölcsönvi-
szonyának bonyolult összjátéka.
És mi a helyzet azokkal a hírlapi szenzációkkal, amelyek
azt hirdetik, hogy már megint felfedeztek egy új gént, mond­
j u k a depresszióét vagy a tudathasadásét? Olvassák el figyel­
m e s e n az erről szóló c i k k e k e t , és látni fogják, hogy a döbbe­
netes szalagcímek mögött kijózanítóan prózai valóság rejtő­
zik. A tudósok számos gént hoztak kapcsolatba különféle
betegségekkel és tulajdonságokkal, arra azonban ritkán volt
példa, hogy egyetlen gén álljon a hátterükben.
E n n e k a zavarnak az az oka, hogy a média következetesen
összekever két fogalmat: az ok-okozati és valószínűségi ösz-
szefüggéseket. Az előbbiek ugyanis közvetlen ráhatást felté­
teleznek. Ha m e g m u t a t n á m ö n ö k n e k a kulcsaimat, és hozzá­
t e n n é m , hogy közülük egy irányítja az autómat, e n n e k első
hallásra m é g volna értelme, hiszen m i n d e n k i tudja, hogy a
slusszkulcs indítja el a járműveket. Ám igaz-e, hogy irányít­
j á k is őket? Ha így volna, elég volna elfordítani a kulcsot, hát­
radőlni a vezetőülésen, és élvezni az autókázást. Sajnos azon­
b a n n e m ez a helyzet, n e k ü n k m a g u n k n a k kell elvállalnunk a
vezetés gondját, míg a slusszkulcs és az autó irányítása csu­
pán kölcsönviszonyban áll egymással. Ahogyan bizonyos gé­
n e k is összefüggésbe h o z h a t ó k az élő szervezetek viselkedé-

51
sével és jellemvonásaival. Ezek a gének c s u p á n akkor l é p n e k
m ű k ö d é s b e , ha valami aktiválja őket.
Mi k é p e s erre? A választ elegánsan foglalja össze H. F.
Nijhout 1990-es cikke: „Metaphors and the role ofgenes and deve-
lopment" (Metaforák: a gének szerepe és működésük, Nijhout
1 9 9 0 ) . A szerző itt arról beszél, a tudósok oly régóta emlegetik
a gének szabályozó szerepét, hogy lassan elfeledkeznek róla,
ez is csak egy feltevés, n e m bebizonyított tény. A legújabb ku­
tatások éppenséggel ellentmondanak ennek. A genetikai sza­
bályozás valóságos metaforává lett korunkban, állítja a szerző.
Holmi újmódi varázslóknak kiáltjuk ki a génsebészeket, akik
kifognak a betegségeken, és Einsteineket m e g Mozartokat al­
kotnak a természet helyett. „Mikor szükség van valamely gén
működésére, a környezet egy jelzése aktiválja, és n e m magam­
agától dolgozik" - szögezi le a lényeget Nijhout.
A genetikai szabályozásról szólván mi is csak annyit
m o n d h a t u n k tehát: „A környezet a hibás, te butus".

Proteinek: az élet mozgatói

A fenti téves metaforának az volt az oka, hogy a tudósok min­

den lelkesedésüket a D N S - n e k szentelték. A szerves k é m i a
négy óriásmolekulát különböztet meg: a poliszacharidokat
(összetett szénhidrátokat), a lipideket (zsírokat), a nukleinsa­
vakat (a DNS-t és az R N S - t ) , valamint a proteineket (fehérjé­
ket). N o h a a sejt m i n d a h á r o m alapanyagot igényli, a fehér­
j é k a legfontosabbak közülük. Sejtjeink valójában protein­
alapú építőkövekből állnak. Úgy is felfoghatjuk tehát, hogy
több trillió sejtes szervezetünk voltaképpen proteingép, bár
j ó m a g a m n e m szívesen beszélek gépről az élővilággal kap­
csolatban! M i n d e z egyszerűnek tűnik, pedig n e m az. Gondol­
j u k el, hogy több mint százezerféle protein található szerve­
zetünkben.

52
 Vizsgáljuk m e g közelebbről, hogyan szerelik össze sejt­
j e i n k ez a t ö m é r d e k fehérjeváltozatot. Mindegyik protein
aminosavakból felépülő láncmolekula, amely, m i n t a mellé­
kelt ábra is mutatja, leginkább a nagy szemű gyermeknyak­
láncra emlékeztet.

A l á n c s z e m e k e t a sejtek által felhasznált húszféle amino­

sav-molekula alkotja. N o h a kedvelem e hasonlatot, hiszen ki
ne i s m e r n é a nyakláncokat, mégis sántít kissé, a m e n n y i b e n
az aminosavak alakja e n y h é n különbözik egymástól. Egészen
pontosan inkább olyan nyakláncról kellene beszélnünk,
amely alig észrevehetően eldeformálódott a gyárban.
M é g p o n t o s a b b a n ez az aminosavlánc, amely a sejtfehér­
j é k vázát alkotja, s o k k a l t a k é p l é k e n y e b b a gyermeknyaklánc­
nál, a m e n n y i b e n az utóbbi m e n t e n darabjaira hullik szét,
amint nyomást gyakorlunk rá. A p r o t e i n e k b e n összekapcso­
lódó aminosavak i n k á b b kígyógerincre e m l é k e z t e t n e k . A kí­
gyó gerinccsigolyáinak rugalmas elmozdulásával a legkülön-

53
A láncszemek azonos alakúak. Velük szemben a fehérjék vázát alkotó
húszfajta aminosav mindegyike más és más szerkezetű. Gondolják el,
mekkora a különbség a láncon sorakozó egyforma üveggyöngyök
és az eltérő alakú csőrészletek „szerelvénye" között!

b ö z ő b b alakzatokat k é p e s felvenni; lehet egyenes, akár egy

rúd, vagy gombolyaggá g u b a n c o l ó d h a t össze.
Az aminosavakat ö s s z e k a p c s o l ó rugalmas p e p t i d k ö t é s e k
lehetővé teszik, hogy a fehérjék is sokféle alakot vegyenek
fel. Parányi kígyókra e m l é k e z t e t n e k tehát, amelyek vonagla-

54
Az A- és B-fehérjelánc aminosavsorrendje megegyezik, azaz azonos
csőrészletekből állnak. Térben elfoglalt szerkezetük mégis eltérő. A csövek
illeszkedései, azaz a peptidkötések mentén az építőkövek különböző
irányokban fordulnak el. Ezért tekereg a fehérjelánc kígyó módjára.
A fehérjék rendszerint két-három térbeli alakváltozatba rendeződhetnek.
Mit gondolnak, az A vagy a B változat felel meg jobban a fehérjeláncnak?
A válasz attól függ, negatívak-e a szélső aminosavak töltései. Mivel az
azonos töltések taszítják egymást, eltávolodnak egymástól, így a lánc tőle
telhetően kiegyenesedik. Az A alakzat ezért stabilabb a B-nél.

n a k vagy ö s s z e g ö m b ö l y ö d n e k . Alapvetően két tényező hatá­

rozza m e g a fehérjék vázát és így végső szerkezetét. Az egyik
az a m i n o s a v a k sorrendje.
A m á s i k az ö s s z e k a p c s o l ó d ó építőkövek között fellépő
e l e k t r o m á g n e s e s k ö l c s ö n h a t á s o k t e r m é s z e t e . A legtöbb ami­
nosav negatív vagy pozitív töltésű. Az azonos töltések - ahogy
a fizikaórákon m e g t a n u l t u k - taszítják, míg az ellentétesek
vonzzák egymást. M i n t a fenti ábra mutatja, a rugalmas fe-

55
hérjelánc önmagától felveszi a kívánt alakot, mikor amino­
sav-építőkövei úgy fordítják el vagy hajlítják meg kötéseiket,
ahogyan azt a pozitív és negatív töltések egyensúlya diktálja.
N é m e l y i k fehérjelánc olyan hosszú, hogy különleges „se­
gítő" proteinek közreműködésével tud c s a k felgöngyölődni.
Az elégtelenül összetekert fehérjemolekulák ugyanolyan be­
tegek, m i n t a púpos ember. Ezeket a rendellenes proteineket
a t a k a r é k o s sejtek kiküszöbölik, szétszerelik, és építőkövei­
ket „újrahasznosítják".

Hogyan hozzák létre az életet a proteinek?

Az élő szervezeteket mozgásra való k é p e s s é g ü k különbözteti

m e g az élettelen világtól. Az e h h e z szükséges, munkavégzés­
re fordítható energia az élet jellemzője. Ez a hajtóereje a kü­
lönböző életjelenségeknek: a légzésnek, e m é s z t é s n e k vagy az
izom-összehúzódásnak. Ha meg kívánjuk érteni az élet ter-

56
Az A a fehérjelánc feltételezett legkedvezőbb konformációja. Nyilak jelzik
a szélső aminosavak negatív töltéseinek helyét, amelyek kifeszítik és így
megszilárdítják a molekulát. A B ábra az aminosav-vég kinagyított képe,
amelynek negatív töltéseihez példánkban erős pozitív töltésű molekula,
jel kötődik. Ez a pozitív töltés erősebb, mint az aminosav negatív töltése.
Miután a jel a fehérjéhez kapcsolódott, annak vége pozitív töltésűre
változott. Mivel a pozitív és negatív láncvégek vonzzák egymást,
a fehérje-molekula addig forog, míg ellentétes töltésű végei a lehető
legközelebb nem kerülnek egymáshoz. A C ábra a végek közeledését
szemlélteti, miközben az A alakzat B-be megy át. E konformációváltás
munkavégzésre alkalmas mozgást gerjeszt. Ez az energetikai alapja
az emésztésnek, légzésnek és izom-összehúzódásnak. Mikor a jel leválik
a fehérjéről, az ismét felveszi a számára legstabilabb A szerkezetet.
Ez tehát a jelgerenált proteinmozgások életfolyamatokat lebonyolító
mechanizmusa.

mészetét, előbb vizsgáljuk meg, hogyan m o z o g n a k a fehérjé­

n e k nevezett m a s i n á k .
Egy fehérjemolekula végső alakja (konformációja, mond­
j á k a biológusok), e l e k t r o m á g n e s e s egyensúlyi állapotot tük­
röz. Bármely változás a pozitív vagy negatív t ö l t é s e k b e n
azonnal össze- vagy szétrántja a fehérjeláncot, egészen az új
egyensúlyi állapot eléréséig. Az e l e k t r o m á g n e s e s töltések el-

57
oszlását számos folyamat befolyásolhatja: például, a m i k o r
már m o l e k u l á k vagy vegyületek - mondjuk, h o r m o n o k - kö­
t ő d n e k a fehérjéhez; vagy amikor e n z i m e k n e k nevezett fehér­
j é k távolítanak el, esetleg a d n a k hozzá töltéssel rendelkező
ionokat; megint m á s k o r idegen e l e k t r o m á g n e s e s m e z ő k „za­
v a r n a k b e " a k é p b e , m i n t ú j a b b a n a mobiltelefonok kisugár­
zása (Tsong 1 9 8 9 ) .
Az alakváltó p r o t e i n e k további m é r n ö k i bravúrja, hogy
térbeli mivoltukból a d ó d ó a n ö s s z e k a p c s o l ó d h a t n a k m á s fe­
hérjékkel. M i k o r egy protein ö n n ö n szerkezeti és energetikai
kiegészítőjével találkozik, úgy a k a s z k o d i k össze vele, akár a
egy régimódi óramű fogaskerekei.
L á s s u n k erre két példát! Vegyünk öt egyforma szerkezetű
proteint, legyenek e z e k az óramű fogaskerekei. Mivel szerves
anyagból valók, p u h á b b a szélük, mint a gépileg gyártott fém-

Az öt elté r ő alakú fehérjemolekula mindegyike meghatározott térbeli

szerkezetet mutat, éspedig bármely másolatában, bármely sejtben.
A) hidrogénatomokat emésztő enzim; B) kollagénmolekula fonadéka;
C) membránnal övezett fehérje, amely kis csatornát fog körül; D) vírust
körbezáró proteinkapszula alegysége; E) DNS-t szintetizáló enzim
a hozzá kapcsolódó DNS-spirállal.

58
szerkentyűké, minden­
esetre elég szilárdak
ahhoz, hogy összeka­
paszkodhassanak a
komplementer, kiegé­
szítő molekulákkal.
Második példám­
b a n felhúzott óraszer­
kezetet mutatok ezen
az oldalon. A három
ábra közül az első az
óra belsejét szemlélte­
ti, rugóival, csavarjai­
val és lapjával egyetem­
ben. M i k o r az A-fogas-
k e r é k elfordul, ez a B-t
is mozgásba hozza. A B
mozgása C-t forgatja el,
és így tovább. A követ­
kező ábrán puha szélű
szerves fehérjék együtt­
működése látható,
amely szemlátomást
n e m s o k b a n különbö­
zik az óra m ű k ö d é s i el­
vétől (csupán abban,
hogy a nagyítás millió­
szorosa az óráénak).
Könnyen elképzelhet­
jük, hogy az A protein
elfordulása a B mozgá­
sát váltja ki, amely a Cear A, B, C = A-, B-, C-fogaskerék
maga részéről a C-t Metál Machine = fémszerkezet
hajtja meg. Vegyék Metal-Protein Machine = fém-protein szerkezet
Protein Machine = proteinszerkezet

59
most szemügyre a h a r m a d i k ábrát, i m m á r a fém alkatrészek
m a n k ó j a nélkül. í m e , a fehérjemasina, a n n a k a több e z e r n e k
egyike, amelyek együttesen a sejtet alkotják!
A citoplazma különböző életfolyamatokért felelős protein­
jei „jelpályáknak" nevezett együttesekbe rendeződnek. Kü­
lön útvonala van a légzésnek, e m é s z t é s n e k , izom-összehúzó­
dásnak, sőt az energianyerő Krebs-ciklusnak is. Ez u t ó b b i n a k
rossz a híre a diákok körében, a k i k n e k be kell biflázniuk a
ciklus s z á m t a l a n részlépését.
El tudják képzelni, milyen izgalomba j ö t t e k a tudósok,
amikor rájöttek e n n e k a proteinegyüttesekből álló rendszer­
n e k a működésére? E z e k n e k a fehérjéknek a folytonos alak­
váltása, mozgása - amelyre akár több ezerszer is sor kerülhet
egyetlen másodperc alatt - az élet legfőbb hajtóereje.

A DNS elsőbbsége

Bizonyára észrevették, hogy az előző alfejezetben egy szót

s e m e j t e t t e m a DNS-ről. E n n e k az az oka, hogy a proteinek
elektromagnetikus töltései felelősek életfolyamatokat bonyo­
lító mozgásaikért, és n e m a D N S . Ugyan h o n n a n vettük azt
az elterjedt és gyakran idézett tévhitet, hogy a gének szabá­
lyozzák az életműködéseket? A fajok eredetében Darwin felve­
tette, hogy az öröklődésért felelős tényezők n e m z e d é k r ő l
n e m z e d é k r e hagyományozódnak tovább. Akkora volt e gon­
dolat hatása, hogy a tudósok rövidlátóan e n n e k a feltételezett
örökítőanyagnak a nyomába eredtek.
1910-ben tüzetes mikroszkópos vizsgálatok kiderítették,
hogy a keresett anyagot a k r o m o s z ó m á k tartalmazzák. Ezek a
fonalszerű struktúrák közvetlenül a sejtek osztódását meg­
előzően válnak láthatóvá, majd átkerülnek az utódsejtek leg­
nagyobb sejtszervecskéjébe, a sejtmagba. A tudósok izolálták
a magot, felboncolták a k r o m o s z ó m á k a t , és azt találták, hogy

60
mindössze kétféle vegyületből, DNS-ből és fehérjéből állnak.
Hogy, hogy n e m , az élet proteingépezete szorosan összefügg
a k r o m o s z ó m á k szerkezetével és működésével.
M é g k ö z e l e b b került a tudomány a k r o m o s z ó m á k szerepé­
nek m e g é r t é s é h e z 1944-ben, mikor beigazolódott, hogy az
örökítőanyag n e m más, m i n t a D N S (Avery és m t s a i 1 9 4 4 ; Le-
derberg 1 9 4 4 ) . E felfedezést elegáns kísérlet alapozta meg.
A tudósok egy bizonyos baktériumfajból - nevezzük A-nak -
kivonták a D N S - t / m a j d a megtisztított vegyületet olyan sejt­
kultúrákhoz adták, melyek kizárólag a B-fajt tartalmazták.
Kis idő m ú l t á n e b a k t é r i u m s e j t e k olyan öröklött tulajdonsá­
gokat k e z d t e k felmutatni, amelyekkel k o r á b b a n c s a k az A-faj
képviselői rendelkeztek. Most, hogy kiderült, a tulajdonsá­
gok á t a d á s á h o z s e m m i egyéb n e m szükséges a D N S - e n kívül,
ez az anyag egy csapásra szupersztárrá lépett elő.
Eztán W a t s o n o n és C r i c k e n volt a sor, hogy feltárják a kö­
rülrajongott vegyület szerkezetét és funkcióját. A D N S hosz-
szú, fonálszerű molekula. Négy nitrogéntartalmú bázisból -
adenin, timin, citozin és guanin, rövidítve A, C, T és G - áll.
Watson és Crick felismerte, hogy az A, C, T és G bázisok sor­
rendje határozza m e g a fehérjeváz aminosavsorrendjét (Wat­
son és C r i c k 1 9 5 3 ) . Egy-egy hosszú DNS-fonál k i s e b b alegy­
ségekből, g é n e k b ő l áll, melyek lenyomatul, öntőformául szol­
gálnak k ü l ö n b ö z ő proteinek összeszereléséhez. M é g az átírás
kódját is sikerült szorgos munkával megfejteniük!
A tudós páros arra is magyarázatot adott, miért a D N S a
tökéletes örökítőanyag. A titok nyitja az óriásmolekula sajá­
tos szerkezete, a „kettős spirál", a m e l y n e k összefonódó szálai
egymás tükörképei. M i k o r a két szál szétválik, mindegyik ké­
pes újraalkotni magát, így két hajszálra egyforma molekula
j ö n létre. A kettős spirál szálainak felfejtődésével tehát a
DNS képes önmaga lemásolására, megsokszorozódására.
A D N S eszerint k é p e s szabályozni saját megduplázódását,
azaz ö n m a g a „főnöke" - vonták le a következtetést a tudósok.

61
 Fény derült hát az ö r ö k l é s m e n e t zseniálisan egyszerű me­
c h a n i z m u s á r a , miszerint az önmagát lemásoló és a proteinek
tervrajzául szolgáló D N S m i n d e n h a t ó . A m o d e r n biológia e
központi dogmáját akár k ő b e is v é s h e t n é n k , úgy is mondhat­
n á m , ez a j e l e n k o r i tudomány Tízparancsolata. A D N S el­
sőbbségét valamennyi tudományos szöveg leszögezi.
A biológia e m e koronázatlan királya után az R N S , a D N S
rövid életű xeroxmásolata következik a rangsorban. Ez az az
öntőforma, templát, amelyen sor kerül az aminosavak össze­
szerelésére, ez gyártja tehát a fehérjemolekulákat. A D N S el­
s ő b b s é g é n e k tana új korszakot honosított m e g a biológia tör­
t é n e t é b e n , a genetikai determinizmus korát. Mivel pedig az
élő szervezetek milyenségét fehérjéik határozzák meg, ebből,
mint napra éj következik, hogy az elsődleges okot, a mozdu­
latlan mozgatót az élet vegykonyhájában a D N S képviseli.

A humán genom projekt

Miután a DNS-t szupersztárrá emelték, már c s a k az volt hátra,

hogy feltérképezzék a genetika összes többi csillagát az embe­
ri szervezet égboltján. A h u m á n genom projekt az 1980-as
évek végén kezdődött világméretű vállalkozás, amely az em­
ber valamennyi génjének összeszámlálását tűzte ki célul.
Bizony nagyralátó terv ez a javából. A hagyományos gon­
dolkodás feltételezi, hogy minden egyes fehérjét más-más gén
határoz meg. Márpedig az emberi szervezetet százezer külön­
böző fehérje alkotja. Vegyük ehhez hozzá a húszezer szabályo­
zó gént, melyek a fehérjeszintézis folyamatát szabályozzák.
Az előbbieket összeszámlálva az emberi genom, azaz gén­
készlet legkevesebb százhúszezer génből áll, ezek a huszon­
h á r o m emberi kromoszóma valamelyikében foglalnak helyet.
Ám a java még hátravan. Kozmikus tréfa borzolta össze a
tudósok kedélyét, mint oly sokszor, mikor azt képzelték,

62
megfejtették a m i n d e n s é g titkait. G o n d o l j u n k c s a k Nicolaus
K o p e r n i k u s z 1543-ban közzétett felfedezésére, miszerint a
Föld n e m a világmindenség középpontja, amint azt a kor tu­
dósai és teológusai feltételezték. A tény, hogy a Föld a Nap
körül kering, s hogy maga a Nap s e m az Univerzum tengelye,
aláásta az egyház tanításait. K o p e r n i k u s z korszakalkotó felis­
merése tudományos forradalmat hívott életre, amely megkér­
dőjelezte az egyházi d o g m á k tévedhetetlenséget. A küzde­
lemből a tudomány került ki győztesen, így lépett elő legfőbb
tekintéllyé a m i n d e n s é g titkainak fürkészésében.
Nos, a genetikusukat h a s o n l ó c s a p á s érte, mikor korábbi
feltevéseikkel e l l e n t é t b e n azt találták, hogy az emberi gén­
készletet n e m százhúszezer, h a n e m m i n d ö s s z e huszonötezer
gén alkotja (Penisi 2 0 0 3 a és 2 0 0 3 b ; Pearson 2 0 0 3 ; G o o d m a n
2 0 0 3 ) . M i n t kiderült, a szükséges D N S - m e n n y i s é g több mint
80 százaléka egyszerűen n e m létezik! E hiányzó g é n e k több
bajt kavartak, mint a Nixon-tekercsek hiányzó tizennyolc

A DNS elsőbbségét hirdető köz­

ponti dogma a mellékelt ábra sze­
rint állapítja meg az élő szervetek­
ben zajló információáramlást.
A nyilak egy irányba mutatnak,
azaz az áramlás egyoldalú, a DNS-
től az RNS, onnan pedig a fehér­
jék felé tart. A DNS a sejt hosszú
távú emlékezete, amely nemze­
dékről nemzedékre öröklődik. Az
RNS a DNS könnyen elbomló má­
solata. Ez az emlékezet tevékeny
része, melyet a sejt templátként,
öntőformaként használ a protei­
nek összeszerelésekor. A fehérjék
az élővilág építőkövei, ők alakítják
ki a sejtek szerkezetét és viselkedé­
sét. A fenti modellben egyedül a
DNS határozza meg a sejtfehérjék
természetét, azaz az „elsődleges
ok", amolyan arisztotelészi moz­
dulatlan mozgató szerepét tölti be.

63
perce. Végtére is az egy gén-egy fehérje modell a genetikai
determinizmus alaptétele volt. A h u m á n g e n o m projekt felfe­
dezései m e g d ö n t ö t t é k k o r u n k uralkodó teóriáit. T ö b b é n e m
állíthatjuk, hogy a génsebészet gyógyírt j e l e n t valamennyi bi­
ológiai gondunkra. Egyszerűen nincs elég gén, hogy magyará­
zatot a d h a t n á n a k az e m b e r i é l e t m ű k ö d é s e k és betegségek
összetettségére.
így méltatja a h u m á n g e n o m projekt m e g h ö k k e n t ő felis­
meréseit a Nobel-díjas Dávid Baltimore, a világ egyik legkivá­
lóbb genetikusa (Baltimore 2 0 0 1 ) .
„ H a c s a k n e m arról van szó, hogy génkészletünk egy jelen­
tős hányada elrejtőzik számítógépeink elől, a napnál is vilá­
gosabb, hogy n e m génjeink száma miatt vagyunk összetet­
tebb szervezetek a férgeknél vagy a növényeknél... Márpedig
ez az összetettség magáért beszél. G o n d o l j u n k viselkedés­
m i n t á i n k k i m e r í t h e t e t l e n tárházára, a tudatos cselekvés em­
beri képességére, figyelemreméltó mozgáskoordinációnkra, a
környezeti változásokra történő finom ráhangolódásunkra, a
tanulás és emlékezés velejéig emberi készségeire - kell-e to­
vább folytatnom? Nos, hogy mi áll mindezek hátterében, egy­
előre n e m is sejtjük."
Baltimore tehát n e m kevesebbet állít, mint hogy a h u m á n
g e n o m projekt eredményei a biológiai szabályozás mikéntjé­
n e k újragondolására szólítják fel a tudóstársadalmat. Igen,
bizony, egyelőre n e m is sejtjük, mi áll e mérhetetlen össze­
tettség h á t t e r é b e n .
A h u m á n g e n o m projekt felismeréseinek fényében óhatat­
lanul át kell gondolnunk, milyen genetikai k a p c s o l a t b a n ál­
lunk a bioszféra egészével. A gének immár n e m magyarázzák
meg, miért mi vagyunk a törzsfejlődés élcsapata. Mint kide­
rült, génjeink száma alig valamivel tér el az alacsonyabb ren­
dű szervezetekben talált értékektől. Vegyük példának okáért
a genetikai kutatás h á r o m leggyakrabban használt kísérleti
alanyát, a Caenorhabditis elegánsnak nevezett orsógilisztát,

64
ezt a fonálférgek osztályába tartozó mikroszkopikus lényt,
azután a gyümölcslegyet, végül pedig a kísérleti egeret.
A Caenorhabditis kezdetleges szervezete tökéletes model­
lül szolgál a g é n e k egyedfejlődésben és v i s e l k e d é s b e n betöl­
tött s z e r e p é n e k tanulmányozásához. Ez a gyorsan növekvő és
szaporodó élőlény p o n t o s a n kilencszázhatvankilenc sejtből
áll. Egyszerű agyát nagyjából háromszázkét sejt alkotja. Kivá­
lóan a l k a l m a s tehát genetikai kísérletezésre. G é n k é s z l e t e kö­
rülbelül huszonnégyezer génből tevődik össze (Blaxter 2 0 0 3 ) .
Vegyenek mély lélegzetet! A több mint ötventrillió sejtből álló
emberi szervezet génkészlete alig ezerötszáz génnel számlál
többet, m i n t amivel ez az alacsonyrendű, gerinctelen mikro­
szkopikus féreg rendelkezik a maga csekélyke ezer sejtjével.
A gyümölcslégynek - a biológiai kísérletek e másik ked­
v e n c é n e k - tizenötezer génje van (Blaxter 2 0 0 3 ; Celniker és
mtsai 2 0 0 2 ) . Eszerint a mérhetetlenül bonyolultabb szerveze­
tű rovar kilencezerrel k e v e s e b b génnel rendelkezik, mint a
nála jóval kezdetlegesebb Caenorhabditis. Az egerek és em­
berek g e n o m j á n a k összevetésénél pedig kiderül, hogy nagy­
jából ugyanakkora a génkészletünk! M o s t a n t ó l vagy az egere­
ket kell többre b e c s ü l n ü n k , vagy ö n m a g u n k a t kevesebbre.

Sejtbiológia felsőfokon

így visszatekintve azt kell m o n d a n u n k , a t u d ó s o k n a k koráb­

ban is sejteniük kellett volna, hogy a g é n e k n e m szabályoz­
hatják az életfolyamatokat. Hiszen az élő szervezeteknél
e m e z e k és a viselkedés összehangolója az agy. Tekinthetjük-e
azonban a sejtmagot a sejtek agyának? Ha e feltevés igaz vol­
na, a k k o r a sejtmag eltávolítása - idegen szóval enukleáció-
nak nevezik - a sejt azonnali halálával j á r n a .
M o s t pedig, ta-ta-ta, lássuk a nagy kísérletet!

65
 A tudós mikroszkópja tárgylemezére bűvészkedi a vona­
kodó sejtet, majd mikromanipulátor segítségével tűhöz ha­
sonló mikropipettát mozgat föléje. Ezután a pipettát a citop-
lazmába döfi, felszívja a sejtmagot, és visszahúzza a pipettát.
A sejtmaggal eldugaszolt pipetta alatt ott hever áldozati bárá­
nyunk, az „agyától" megfosztott sejt.
H a n e m várjunk! Az áldozat mozog! Egek... ez a sejt él!
A s e b bezárul, s a sejt, akár egy friss m ű t é t e n átesett páci­
ens, tántorogva továbbmozog. L a s s a n lábra is áll (na j ó , állá­
bakra), s eliszkol a mikroszkóp képmezejéről, minél távolabb
a doktoroktól és műszereiktől.
Az enukleációt követően sok sejt akár két vagy több hóna­
pig is elél sejtmag nélkül. És m i n d e k ö z b e n n e m élőhalottként
tengődik, h a n e m emészt, anyagcsere-folyamataival feldolgoz­
za a táplálékot, s összehangolja életműködéseit (a légzést,
emésztést, kiválasztást, mozgást stb.). A többi sejttel úgyszin­
tén fenntartja kapcsolatait, s megfelelő válaszokat ad a növe­
kedést vagy védekezést igénylő környezeti ingerekre.
N e m meglepő persze, hogy a sejtmag eltávolítása mellék­
h a t á s o k k a l jár. G é n e k nélkül a sejt n e m k é p e s osztódni, s a
citoplazma kopásával elvesztett fehérjéket s e m tudja pótolni.
M i n d e z olyan m e c h a n i k a i r e n d e l l e n e s s é g e k h e z vezet, melyek
végül a sejt halálát okozzák.
Vegyük azonban fontolóra, hogy kísérletünkkel mi azt kí­
vántuk igazolni, a sejt agyának tekinthető-e a nukleusz?
A m e n n y i b e n az enukleációt követően azonnal elpusztult vol­
na a sejt, igennel felelhetnénk e kérdésre. Csakhogy n e m ez
történt: a sejtmagjától megfosztott sejt a k é s ő b b i e k b e n is ösz-
szetett és összehangolt életműködésekre képes, azaz „agya"
továbbra is sértetlen.
A tény, hogy a sejt g é n e k hiányában is tovább él, koránt­
s e m új felfedezés. Az embriológusok t ö b b m i n t egy évszáza­
da rutinszerűen távolítják el a sejtmagot az osztódó petesej­
tekből, melyek egészen a blasztula, csírahólyag stádiumig ké-

66
p e s e k a további fejlődésre. Az egyedfejlődés e m e szakaszá­
b a n nagyjából negyvenegynéhány sejtből áll az embrió. Nap­
j a i n k b a n a sejtmagjuktól megfosztott sejteket a vírusok elleni
oltóanyag előállítására használják fel, ahol a sejtkultúrák élő
„tápláló rétegét" képezik.
Ha a sejtmag és a g é n e k n e m t e k i n t h e t ő k a sejt agyának,
mi a k k o r a D N S tulajdonképpeni szerepe a sejt é l e t é b e n ? Az
e n u k l e á c i ó n e m azért öli m e g a sejteket, mert elvesztették az
agyukat, h a n e m mert a szaporodó k é p e s s é g ü k károsult. N e m
tudják pótolni elkopott fehérjéiket, ahogyan ö n m a g u k meg­
sokszorozására s e m k é p e s e k immár. A sejtmag eszerint n e m
az agy, h a n e m a szaporító szerv szerepét tölti be! E kettő ösz-
szekeverése b o c s á n a t o s bűn, hiszen a tudomány mindig is
apajogú szemléletet tükrözött. A férfiakat pedig m é l t á n vá­
dolják azzal, hogy n e m az agyukkal, h a n e m a n e m i szervük­
kel g o n d o l k o d n a k .

Epigenetika: az önkiteljesítés új tudománya

A g é n e k e t v é g z e t ü n k n e k kinevező teoretikusok szemláto­

mást s e m m i b e vették az enukleáció száz évre visszatekintő
felismeréseit. Az új kutatási eredményeket a z o n b a n már n e m
söpörhetik a szőnyeg alá. És ezek s e m m i s n e k mondják ki a
genetikai determinizmus tantételeit. M i k ö z b e n a h u m á n
g e n o m projekt az újságok címoldalára került, tudósok egy
csoportja forradalmian új tudományágnak vetette m e g az
alapjait. Az epigenetika - amely azt jelenti, a „genetika szabá­
lyozása" - alapvetően megváltoztatta az élet természetére vo­
natkozó elképzeléseinket (Pray 2 0 0 4 ; Silverman 2 0 0 4 ) . Az el­
múlt évtizedben bebizonyosodott, hogy az örökítőanyag, a
D N S n e m betonozódik be a születéssel. A g é n e k n e m írják
meg a végzetünket! H a t á s u k a t környezeti ingerek - táplálko­
zás, stressz vagy érzelmek - módosítják, anélkül azonban,

67
A környezet elsőbbsége. Az új tudomány felismerése szerint az
élőlényeket szabályozó információáramlás a környezet jelzéseivel
kezdődik, ezek határozzák meg, kötődnek-e vagy sem szabályozó
proteinek a DNS-hez. Eszerint e szabályozó fehérjék irányítják a gének
tevékenységét. A DNS, RNS és a fehérjék az előző ábra feltételei szerint
működnek, csak éppen az információáramlás iránya vált vissza-
fordfthatóvá. Az 1960-as években Howard Termin kísérletei a központi
dogmát megcáfolva kimutatták, hogy az RNS fordíthat a dolgok szabott
menetén, és újraírhatja a DNS-t. Termin, akit eleinte gúnykacajjal
fogadott a szakma „eretnekségéért", végül Nobel-díjat kapottá reverz
transzkriptáz felfedezéséért, melynek segítségével az RNS átírhatja
a genetikai kódot. Ma ennek az enzimnek fölöttébb rossz a híre, mivel
kiderült, hogy az AIDS-vírus RNS-e veszi át ezzel a fegyverrel az uralmat
a megszállt sejt DNS-e felett. Ma már azt is tudjuk, hogy a DNS-molekula
változásai - például metil-gyökök felvétele vagy leadása - befolyásolják
a szabályozó proteinek megkötődését. Amúgy maguk a fehérjék is ellene
dolgozhatnak az információáramlás szokott irányának, mivel az immun­
sejtek protein antitestjei megváltoztatják az őket szintetizáló DNS-eket.
A nyilak az ábrán különböző méretűek. Az információ irányán nem
könnyű fordítani, szigorú korlátozások őrködnek azon, hogy a sejtek gén­
készlete ne változzon számottevően.
Environmental Signal = környezeti jel
Regulatory Proteins = szabályozó fehérjék
D N A = DNS; R N A = RNS
Protein = fehérje

68
hogy a genetikai a l a p m i n t á n változtatnának. Az epigenetika
kiderítette, hogy e m ó d o s u l á s o k is tovább ö r ö k l ő d n e k az el­
következő n e m z e d é k e k r e , ugyanolyan tévedhetetlen bizton­
sággal, ahogyan a D N S képes megkettőzni önmagát (Reik és
Walter 2 0 0 1 ; Surani 2 0 0 1 ) .
A k r o m o s z ó m á k b a n a D N S alkotja a belső magot, melyet a
fehérjék úgy t a k a r n a k be, akár k a r u n k a t az ingujjunk. Amíg
a g é n e k fedve v a n n a k , a b e n n ü k tárolt genetikai információ
n e m olvasható. G o n d o l j u k el, hogy k a r u n k egy darabja olyan
D N S , amely, mondjuk, a s z e m k é k színét kódolja. A sejtmag­
b a n ezt a DNS-részletet elkendőzik a hozzá kötődött szabá­
lyozó proteinek. Amíg ez a helyzet, addig n e m születnek kék­
szemű gyerekek.
Hogyan lehet lefejteni az ingujjat? E h h e z olyan környezeti
jelre van szükség, amely a takaró fehérje alakját megváltoz­
tatva leválasztja azt a D N S kettős spiráljáról, s így a gén leol-
vashatóvá, másolhatóvá válik. M i n t látjuk, a g é n e k tevékeny­
ségét az őket elfedő proteinek j e l e n l é t e vagy hiánya szabá­
lyozza, ezeket pedig a környezet jelzései működtetik.
Az epigenetikai szabályozás ezek szerint környezeti ráha­
t á s o k k a l irányítja a g é n e k működését. Ez a felismerés elavult­
tá tette a D N S e l s ő b b s é g é n e k tanát. Az információáramlás
valódi t e r m é s z e t e a környezet elsőbbségét igazolta. Az űj, ki­
finomultabb biológiai modell a környezeti jelzést tekinti kiin­
dulópontnak, ez hat a szabályozó fehérjére, s c s a k azután kö­
vetkezik a sorban a D N S , az R N S , majd a végtermék szerke­
zeti fehérje.
Az epigenetika tudománya azt is kiderítette, hogy az át-
ö r ö k l é s n e k két útja-módja is van. Ez a felismerés lehetővé te­
szi a t u d ó s o k számára, hogy a természet és nevelés hatását az
emberi viselkedésre egységükben tanulmányozzák. Ha csu­
pán a genetikai alapmintára összpontosítanának, ahogyan a
tudomány évtizedekig tette, n e m v e n n é k számításba a kör­
nyezet befolyását (Dennis 2 0 0 3 ; Chakravarti és Little 2 0 0 3 ) .

69
Hasonlatomban a televíziós képernyő lógója az adott gén által kódolt
proteinvázat jelképezi. Miközben a készülék nyomógombjai változtat­
hatnak a logó megjelenésén (B és C ) , maga az éteren át sugárzott
információ (azaz a gén) egy és ugyanaz. Az epigenetikai szabályozás
anélkül módosítja a gének leolvasását, hogy érintené a DNS-kódot.

Hadd világítsam m e g egy példával genetika és epigenetika

kapcsolatát. Elég idősek ahhoz, kedves olvasóim, hogy emlé­
k e z z e n e k azokra az időkre, amikor a televíziós adás megszűnt
éjfél után? A műsorszünetet mozdulatlan logó jelezte a képer­
nyőn. A többség úgy festett, akár egy céltábla, k ö z e p é n holmi
félelmetes b i k a s z e m e k k e l , amint a fenti fotók is mutatják.
G o n d o l j a n a k egy ilyen lógóra úgy, mint amelyet adott gén
határoz meg, például az, amelyik a szem b a r n a színéért fe­
lelős. A televíziós k é s z ü l é k k a p c s o l ó g o m b j a i finomítják a
képet, változtatva a megvilágítást, élességet, a függőleges és
vízszintes fekvést. A látványt tehát módosíthatjuk, magát a
sugárzott k é p e t a z o n b a n n e m . P o n t o s a n így m ű k ö d n e k a sza-

70
bályozó fehérjék. A proteinszintézis vizsgálata kiderítette,
hogy az epinegetikai „ k a p c s o l ó g o m b o k " ugyanabból a génből
kétezer vagy akár többféle fehérjét is legyárthatnak (Bray
2 0 0 3 ; S c h m u k e r és mtsai 2 0 0 0 ) .

A szülői tapasztalatok átformálják a gyermekek

genetikai jellegzetességeit

Mostanra bebizonyosodott, hogy a fent jellemzett környezeti

finomhangolás is öröklődhet. 2 0 0 3 . augusztus 1-én a D u k e
Egyetem mérföldkőnek számító kísérletsorozatot ismertetett
meg a világgal a Molecular and Cellular Biology című szaklap
hasábjain. Eszerint a táplálékban gazdag környezet egerek­
ben felülírhatja a genetikai mutációkat (Waterland és Jirtle

Arany b u n d á j ú nővérek. A z e g y é v e s nőstények g e n e t i k a i l a g

m e g e g y e z n e k . A metilben g a z d a g anyai táplálék sárgáról barnára
változtatja színüket, s ezzel e g y ü t t csökkenti az elhízás, cukorbaj és rák
kockázatát ( P h o t o : jirtle és Waterland © szíves e n g e d é l y é v e l ) .

71
2 0 0 3 ) . E vizsgálatsorozatban a kutatók étkezési kiegészítők
hatását vizsgálták olyan viselős egereken, melyek az aranyos
színért felelős rendellenes gént hordozták. A bunda színéhez
e s e t ü k b e n elhízás is társul, amely megnöveli a keringési be­
tegségek, cukorbaj és rák kockázatát.
Az egéranyák egy csoportja metilgyökökben gazdag táplá­
lékot kapott. Ez a folsav-, B 1 2 -vitamin-, betain- és kolintartal-
mú étrendi kiegészítő b i o b o l t o k b a n szerezhető be. Azért vá­
lasztották épp ezt, mert k o r á b b a n bebizonyosodott, hogy a
metilgyökök szerepet j á t s z a n a k az epigenetikai módosulá­
s o k b a n . A g é n e k D N S - é h e z kötődve megváltoztatják a szabá­
lyozó k r o m o s z ó m a f e h é r j é k kötődési képességét. Ha ezek túl
szorosan a k a s z k o d n a k a s z ó b a n forgó génre, a proteinburok,
az „ingujj" i m m á r n e m távolítható el, és a gén n e m olvasható
le. A metilált D N S módosíthat a géntevékenységen, vagy tel­
j e s e n le is béníthatja azt.
Ezúttal az étrend génmódosító hatását hirdető szalagcí­
m e k n e m hazudtak. Azok az egéranyák, amelyek metilgyö­
k ö k b e n gazdag étrendi kiegészítőt kaptak, egészséges, b a r n a
bundájú e g e r e k n e k adtak életet akkor is, ha kicsinyeik
ugyanazzal az aranyszínért felelős, rendellenes génnel ren­
delkeztek, m i n t ők maguk. A m e n n y i b e n a m u t á n s anyák
n e m j u t o t t a k étrendi kiegészítőhöz, sárga u t ó d o k n a k adtak
életet, amelyek jóval t ö b b e t ettek, m i n t a b a r n a egérbébik.
N e m c s o d a hát, hogy végül kétszer akkora lett a súlyuk, m i n t
sovány, „álsárga" testvéreiknek.
Az egyetem által rendelkezésünkre bocsátott fénykép ma­
gáért beszél. Bár a két egérke genetikailag megegyezik, külle­
m ü k m á r j e l e n t ő s e n eltér. Egyikük sovány és barna, míg a
m á s i k elhízott és aranyszínű. A k é p e n n e m látható, hogy a
kövér egér egyúttal cukorbeteg is, míg genetikailag vele meg­
egyező testvére egészséges, m i n t a m a k k .
M á s kísérletek is k i m u t a t t á k az összefüggést az epigeneti­
kai tényezők és bizonyos betegségek - például a rák, keringé-

72
si betegségek és a cukorbaj - között. A rák- és szívbetegek
mindössze 5 százaléka örökölte betegségét (Willet 2 0 0 2 ) .
A média hatalmas csinnadrattát csapott a B R C A 1 és a B R C A 2
mellrák-gének körül, arról azonban mélyen hallgatott, hogy a
mellrákos m e g b e t e g e d é s e k 95 százaléka n e m öröklött. A rák­
b e t e g e k j e l e n t ő s hányadánál a daganat környezeti h a t á s o k r a
és n e m sérült g é n e k n e k betudhatóan válik rosszindulatúvá
(Kling 2 0 0 3 ; J o n e s 2 0 0 1 ; S e p p a 2 0 0 0 ; Baylin 1 9 9 7 ) .
Az epigenetikai bizonyítékok kényszerítő erejének enge­
delmeskedve egyik-másik tudós újabban c s a k L-ként emlege­
ti J e a n Baptiste de L a m a r c k o t , a k o r á b b a n megvetett és kigú­
nyolt evolucionistát, aki hitt abban, hogy a szerzett tulajdon­
ságok továbbadódhatnak. így méltatta munkásságát Eva
J a b l o n k a filozófus és M a r i o n L a m b biológus 1 9 5 5 könyvében,
mely az Epigenetic Inheritance and Evolution - The Lamarckian
Dimension (Epigenetikai öröklődés és evolúció: lamarcki di­
menziók) címet viseli: „ A közelmúltban a molekuláris bioló­
gia megmutatta, hogy a g e n o m sokkalta k é p l é k e n y e b b és a
környezethez alkalmazkodóbb valami, mint k o r á b b a n gon­
doltuk. Egyúttal az is beigazolódott, hogy az információ n e m
csupán a D N S bázissorrendje révén kerülhet át az utódokba."
És ezzel visszakanyarodtunk ahhoz, amivel indítottuk e fe­
jezetet: a környezet fontosságához. Saját laboratóriumi tevé­
kenységem során újra m e g újra tanúja voltam, m e k k o r a ha­
tással van a környezet az általam tanulmányozott sejtekre.
Ám c s u p á n kutatói pályám vége felé, a Stanfordon é b r e d t e m
rá e n n e k a k ö r ü l m é n y n e k teljes jelentőségére. Megfigyeltem,
hogy a véredények falát kibélelő endotélsejtek (belhámsejtek)
a környezet függvényében módosítják szerkezetüket és mű­
ködésüket. M i k o r például gyulladást okozó vegyületeket ad­
t a m a szövetkultúrához, a sejtek igen h a m a r hasonlatossá
váltak a makrofágokhoz, az i m m u n r e n d s z e r dögevőihez. Azt
is fölöttébb izgalmasnak találtam, hogy a sejtek akkor is át­
alakultak, amikor gamma-sugarakkal elpusztítottam D N S -

73
üket. Ezek a funkcionálisan magvavesztett endotélsejtek
ugyanúgy válaszoltak a gyulladást okozó á g e n s e k hatására,
mint a m i k o r m é g sértetlen volt a sejtmagjuk. Azaz génjeik hi­
ányában is „értelmes" szabályozás jeleit mutatták (Lipton
1991).
H ú s z évvel azután, hogy mesterem, Irv Konigsberg azt ta­
nácsolta, hogy a gyengélkedő sejteknél legelőször is a környe­
z e t b e n k e r e s s e m az okokat, végre leesett a tantusz. N e m a
D N S szabályozza az élővilágot, s n e m a sejtmag a sejtek ideg­
központja. Ahogyan ö n ö k e t vagy engem, az a környezet for­
málja és alakítja őket is, amelyben élnek. M á s szóval a kör­
nyezet a hibás, te butus.
 3. F E J E Z E T

A varázslatos membrán

ost, hogy megvizsgáltuk a sejtek proteinszerelő tény­

kedését, elvetettük, hogy a sejtmag volna az agyuk, s
felismertük a környezet elsődleges szerepét életmű­
ködéseik összehangolásában, elmondhatjuk, hogy jó úton já­
runk. E felismerések ugyanis egész életünket megváltoztat­
hatják.
E fejezetben a sejtek é l e t é n e k legfőbb szabályozójával, a
s e j t m e m b r á n n a l foglalkozom. Ez az igazi agyuk, idegköz­
pontjuk. Hiszek abban, hogy fizikai-kémiai felépítését és mű­
ködését megismerve ö n ö k is varázslatosnak gondolják e vé­
kony hártyát. Előadásaimban csak mem-brainnek nevezem,
hiszen agyas ő a javából. Ha ehhez m é g a kvantumfizika izga­
tó világát is hozzávesszük - erről a következő fejezetben be­
szélek -, azt is megértik majd, mekkorát tévedett a bulvársaj­
tó 1953-ban. N e m , az élet titkát n e m a híres kettős spirál rejti,
h a n e m a sejthártya elegánsan egyszerű működése, m e l y n e k
révén szervezetünk meghatározott viselkedéssel válaszol a
környezet jelzéseire.
Amikor az 1960-as években sejtbiológiával kezdtem foglal­
kozni, tudóstársaim jót nevettek volna a gondolaton, hogy a
sejtmembrán a sejt agya. El kell ismernem, akkoriban siralma­
san keveset is tudtunk e varázslatos határfelületről. A sejthár­
tya ugyanolyan egyszerű, félig áteresztő, háromrétegű héjnak
tetszett, mint amely a citoplazma alkotórészeit is körbevette.
Akár valami műanyag csomagolóburok, csak éppen lyukasan.

75
 A t u d ó s o k t ö b b e k között a vékonysága miatt n e m foglal­
koztak vele érdemben. H i s z e n vastagsága m i n d ö s s z e hetven­
milliomod milliméter. Ez a mérettartomány csupán elektron­
mikroszkóppal látható, amelyet pedig c s a k a második világ­
h á b o r ú után fejlesztettek ki. Az 1950-es évekig tehát a
biológusok m i n d ö s s z e annyit tudtak, hogy a sejthártya léte­
zik. Mi több, s o k a n azt feltételezték, hogy a citoplazmát ko­
csonyás állaga tartja össze. A mikroszkópok azután feltárták,
hogy m i n d e n élő sejtnek van membránja, s valamennyi sejt­
hártya ugyanazzal az alapvető, háromrétegű szerkezettel ren­
delkezik. A funkció sokrétűsége ugyanakkor rácáfolni látszik
erre a szerkezeti egyszerűségre.
A sejtbiológusok, a földteke legegyszerűbb élő szervezeteit,
a prokariótákat tanulmányozva derítették fel a s e j t m e m b r á n
b á m u l a t o s képességeit. A prokarióták - a b a k t é r i u m o k és
más m i k r o b á k - rendkívül egyszerű felépítésűek: mindössze
egy csöppnyi leveses citoplazmából és az azt körülölelő sejt­
hártyából állnak. Kezdetleges mivoltuk ellenére n e k i k is van
céljuk. Egy b a k t é r i u m n e m pattog ide-oda a maga világában,
akár egy golyó a tivolijátékban. Ugyanúgy lejátszódnak ben­
ne az alapvető életfolyamatok, mint a bonyolultabb felépítésű
sejtekben. Táplálkozik, emészt, lélegzik, eltávolítja a fölösle­
ges salakanyagot, mi több, m é g holmi idegi reakciókat is ta­
núsít. Érzékeli például a táplálék jelenlétét, és odaúszik hoz­
zá. Ugyanígy a mérgező vegyületeket és a ragadozó szerveze­
teket is felismeri, s céltudatosan elmenekül a közelükből.
M á s szóval, a prokarióták az értelem jeleit mutatják!

D e , k é r d e m én, miféle struktúrák hordozzák ezt az intelli­

genciát? E z e k n e k a kezdetleges élőlényeknek a citoplazmájá-
b a n n e m találunk olyan organellumokat, mint amilyenekkel
a fejlettebb eukarióták rendelkeznek: nincs sejtmagjuk és
m i t o k o n d r i u m u k . Egyetlen szervezett struktúrájuk a sejthár­
tya, amely ezért n e m lehet más, mint az életműködéseiket
összehangoló „agy".

76
 Kenyér, vaj, olívabogyó és szegfűbors
Ahogy fokonként rájöttem, hogy a m e m b r á n o k az intelligens
élet velejárói, felépítésüket és m ű k ö d é s ü k e t kezdtem tanul­
mányozni. Hadd világítsam meg gasztronómiai példával (per­
sze, c s a k tréfából) a m e m b r á n alapszerkezetét. Vajazzunk
meg képzeletben egy karéj kenyeret. F i n o m í t s u k tovább a ha­
sonlatot, és adjunk olívabogyót szendvicsünkhöz. Legyen ez
kétféle: az egyiket töltsük meg szegfűborssal. Tudom, az
ínyencek most felsóhajtanak. Mikor például előadásaimról
elhagytam a szendvicset, számon k é r t é k rajtam a diákjaim,
hová tettem.
Végezzünk el egy kísérletet a szendvics-membránnal! Va­
jazzunk meg egy szendvicset (ne tegyünk bele olívabogyót).
Ez a szendvics a m e m b r á n egy részletét képviseli. Ezután
öntsünk egy kávéskanál festéket szendvicsünkre.
Amint a mellékelt ábrák mutatják, a festék átszivárog a ke­
nyéren, a vaj azonban zsíros összetevőinél fogva megállítja.

77
 M o s t készítsünk vajas szendvicset töltött és töltetlen olí-
vabogyóval.
A festéket a kenyérre folyatva, majd a szendvicset felvágva
azt látjuk, hogy a színes anyagot a szegfűbors ugyanúgy aka­
dályozza a továbbjutásban, mint a vaj. A töltelék nélküli olí­
vabogyó ezzel s z e m b e n olyan csatornát képez, amelyen ke­
resztül a festék átéri a szendvics egészét, mi több, még a tá­
nyér aljára is lecsorog.
E h a s o n l a t b a n a tányér a citoplazmát j e l e n t i . A festék te­
hát a töltetlen olívabogyón átszivárgott a m e m b r á n túlsó ol­
dalára, m i k ö z b e n megkerülte a félelmetes vajas akadályt!
Fontos, hogy a sejt átengedjen bizonyos molekulákat a
sejthártyán, amelyek nélkülözhetetlenek táplálása szempont­
jából. Az egyszerű vajas szendvics áthatolhatatlan határt al­
kotna, amely távol tartaná a sejttől a molekulákból és sugárzó
energiából álló környezeti h a t á s o k kaotikus zűrzavarát. Csak­
hogy a sejt é h e n veszne, a m e n n y i b e n a m e m b r á n ilyen átha­
tolhatatlan erődként „védelmezné". A töltelék nélküli olíva­
bogyó csatornáin ezzel s z e m b e n átszivárgott a tányérra a te-
áskanálnyi festék. Nos a sejtbe is h a s o n l ó k é p p e n jut be a
létfontosságú információ és táplálék.

78
 A szendvics vaj- és kenyérrétegének a sejtbiológiában a
m e m b r á n foszfolipidjei felelnek meg; egyike ez a sejthártya
két fő a l k o t ó e l e m é n e k (a másikat az „olívabogyó" fehérjéi al­
kotják, de erről k é s ő b b szólok). J ó m a g a m t u d a t h a s a d á s o s n a k
n e v e z e m a foszfolipideket, mivel egy poláros és egy n e m po­
láros végből állnak.
Ez ugyan n e m éppen a tudathasadás legfőbb ismérve a
pszichiátriában, én a z o n b a n biztosítom ö n ö k e t , hogy ezúttal
igenis erről van szó. A m i n d e n s é g összes molekulája vagy po­
láros, vagy apoláros az a t o m o k a t összefűző k ö t é s e k termé­
szete szerint. A poláros molekulák pozitív vagy negatív tölté-
s ű e k l e h e t n e k . E töltések m á g n e s k é n t vonzzák vagy taszítják
a t ö b b i molekulát.
Poláros molekula például a víz és m i n d e n vízben oldódó
vegyület. N e m poláros a zsír és minden, ami zsírban oldódik.
Itt az a t o m o k között hiányoznak a pozitív és negatív töltések.
Ősrégi megfigyelés, hogy a víz n e m keveredik az olajjal.
Ugyanígy v i s e l k e d n e k a zsírszerű és a vizes poláros moleku­
lák. Hogy k ö n n y e b b e n el tudják képzelni a poláros és n e m
poláros m o l e k u l á k közti k ö l c s ö n h a t á s hiányát, gondoljanak
egy üveg olasz salátaöntetre. Az ecet és olaj összekeveréséhez
a l a p o s a n fel kell rázniuk az üveget, egy idő után a z o n b a n a
két anyag ismét szétválik. E n n e k az az oka, hogy a m o l e k u l á k
- a k á r c s a k mi, e m b e r e k - a stabilitást biztosító környezetet
keresik. A poláros és n e m poláros (lipid) összetevőből álló
foszfolipid m o l e k u l á k n a k n e h é z is ezért megállapodniuk,
hisz foszfát alkotórészük a vizet kedveli, a lipidek ezzel szem­
b e n víziszonyban szenvednek, s a maguk részéről zsírban ol­
dódva t ö r e k e d n e k stabilitásra.
Visszatérve szendvicsünkhöz, a membrán foszfolipidjei
olyan nyalókára emlékeztetnek, amelynek kettős a fogója (ld. a
túloldali ábrát), s kerek végén az atomokat poláros k ö t é s e k
tartják össze. Ez a sáv a kenyérnek felel m e g a szendvicses ha­
sonlatban. Mivel a vajréteg apoláros, n e m engedi át s e m a pozi-

80
Sejtmembrán elektronmikroszkópos képe emberi sejt felszínén. A sötét és
világos rétegek váltakozása a foszfolipid molekulák (lásd betét)
elrendeződésének tudható be. A világosabb középső sáv szendvicsünk
vajrétegének felel meg. E hidrofób, víztaszító zónát a foszfolipidek lábai
alkotják. Felettük és alattuk a sötét sávok a kenyérnek felelnek meg, ezek
képviselik a molekula vizet kedvelő foszfátfejeit.
Lipid Legs = lipidlábak
Extracellular = sejten kívüli
Cytoplasm = citoplazma
Phosphate Heads = foszfátfejek

tív, s e m a negatív töltésű molekulákat és atomokat. Valójában

elektromos szigetelőréteg szerepét tölti be. Nagyszerű talál­
mány ez, amely megvédi a sejtet a külső molekulák ostromától.
A sejt azonban n e m tudna fennmaradni, ha a m e m b r á n úgy
viselkedne, mint egy közönséges vajas kenyér. Legtöbb táplá­
léka ugyanis töltéssel rendelkező poláros molekula, amely így
nem j u t h a t n a át a n e m poláros lipid szigetelőrétegen. Ugyan­
így a polarizált salakanyag eltávolítása s e m volna lehetséges.

Integráns membránproteinek

Szendvicsünkben az olívabogyó azonban leleményesen megold­

ja ezt a gondot. A m e m b r á n egész vastagságát átfogó fehérjék

81
gondoskodnak a tápanyagok, a salakanyag és egyéb információ
átjutásáról. N e m minden molekulát engednek be a sejtbe, ha­
n e m csupán azokat, amelyek elengedhetetlenek a citoplazma
„olajozott" működéséhez. Szendvicsünkben az olívabogyó kép­
viselte az ún. integráns membránproteineket (IMP-ek).
M i k é n t ágyazódhatnak az IMP-ek a k ö z é p s ő apoláros ré­
tegbe? E m l é k e z z e n e k vissza, hogy a fehérjeváz aminosavak­
ból épül fel. Húszféle építőköve közül n é m e l y i k víztaszító,
apoláros molekula. A fehérjeváz e részletei tehát zsírt kedve­
lő környezetbe ágyazódnak, amilyen a m e m b r á n o k lipid-
magva is (ld. a nyilat az alábbi ábrán). így k e r ü l n e k a m e m b ­
rán k ö z é p s ő rétegébe a fehérjék hidrofób elemei. Mivel azon­
b a n a fehérjeváz egyes részletei poláros aminosavakból, míg
m á s o k apolárosokból állnak, a fehérjelánc összetekeredik a
sejthártyában.
Számos IMP-t ismerünk különböző neveken, alapvetően
azonban két csoportba oszthatók: vagy receptor- vagy effektor-
proteinek. A receptor IMP-k a sejt érzékszervei, ahogyan mi is
fel vagyunk szerelve füllel, szemmel, orral és ízlelőbimbókkal.

82
A receptorok molekuláris szintű nano-antennák szerepét töltik
be, melyek ráhangolódnak a környezet meghatározott jelzései­
re. Némelyik benyúlik a citoplazmába, s ilyenformán a sejt bel­
ső világát térképezi fel. Más receptorfehérjék a külső sejtfel­
színt tapogatják le, s a környezet jelzéseit fogják fel.
A t ö b b i fehérjéhez h a s o n l ó a n a r e c e p t o r o k n a k is van aktív
és inaktív alakjuk, s elektromos töltésük módosulásával e két
térszerkezetet váltogatják egymással. M i k o r egy receptorfe­
hérjéhez valamely környezeti j e l kötődik, a protein elektro­
mos t ö l t é s é n e k megváltozása az aktív térszerkezetbe rántja a
fehérjevázat. M i n d e n egyes leolvasandó környezeti j e l n e k
meghatározott receptorfehérje felel meg.
N é m e l y i k receptor a fizikai j e l z é s e k r e hangolódik rá. Ilye­
n e k t ö b b e k között az ösztrogénreceptorok, m e l y e k n e k alakja
és töltése p o n t o s tükörképe az ösztrogénmolekuláénak. Ami­
kor a h o r m o n a receptor közelébe jut, az ösztrogén-receptor
rásimul, s a kettő úgy illeszkedik egymáshoz, akár a zárba a
kulcs. E z e n k ö z b e n megváltozik a receptorfehérje elektromos
töltése, s az aktív alakváltozatát veszi fel. Ugyanígy működ­
n e k a hisztamin- és az inzulinreceptorok stb.
A r e c e p t o r o k „ a n t e n n á i " ezenfelül a különböző energia­
m e z ő k - fény, h a n g és rádiófrekvenciák - rezgéseit is felfog­
j á k . Nagyjából úgy képzeljék el őket, m i n t a hangvillákat,
amelyek együtt rezegnek a környezetükkel. Ez e s e t b e n elekt­
romos töltésük változik meg, és ők is alakot váltanak (Tsong
1 9 8 9 ) . A következő fejezetben b ő v e b b e n beszélek erről, de
már itt s z e r e t n é m leszögezni, hogy az energiamezők leolvasá­
sa idejétmúlttá teszi azt a szemléletet, miszerint kizárólag a
m o l e k u l á k befolyásolják a sejttevékenységet. Az élőlények vi­
selkedését láthatatlan erők szabályozzák, amilyen például a
gondolat, ugyanolyan hatásosan, m i n t a penicillinmolekula.
Ez az alapja a gyógyszermentes energiagyógyításnak.

A receptorfehérjék k ö z r e m ű k ö d é s e rendkívül j e l e n t ő s , ám
n e m ők egyedül határozzák meg a sejtek viselkedését. Felada-

83
tuk a környezeti j e l z é s e k továbbítása. A megfelelő válaszról
az effektorproteinek gondoskodnak. A receptor-effektor-fe-
hérjerendszer a reflexív két szárának felel meg. E reflexek
működésével ellenőrzik a háziorvosok a fizikális vizsgálat
során a b e t e g idegeinek épségét. A m e m b r á n r e c e p t o r o k sejt­
szinten az érzőidegeknek felelnek meg, míg az effektor-
fehérjék a különböző mozgásokat gerjesztő motoros idegpá­
lyáknak. A receptor-effektor-rendszer együttesen aktív sejt­
tevékenységre fordítja le a környezet híradásait.
A tudósok c s a k a közelmúltban fedezték fel a m e m b r á n
IMP-inek jelentőségét. Ez akkora, hogy azóta külön tudo­
mányág foglalkozik a „jelátvitel" részfolyamataival. Kollégáim
buzgón rendszerezik a jelátviteli utak (jelpályák) szövevényes
rendjét. E z e k vezetnek el a környezet jelzéseitől a viselkedé­
sért felelős fehérjék aktiválásáig. A jelátvitel tanulmányozása
a figyelem h o m l o k t e r é b e állította a sejtmembránt, amíg az
epigenetika a k r o m o s z ó m a proteinjeinek szabályozó szerepé­
vel foglalkozik.
T e r m é s z e t e s e n az effektorproteineknek se szeri se száma,
h i s z e n a sejtek olajozott m ű k ö d é s é b e n számtalan részfolya­
mat j á t s z i k közre. A transzportproteinek például a csatorna­
proteinek kiterjedt családját alkotják, ezek szállítják a mole­
kulákat és az információt a m e m b r á n egyik oldaláról a másik­
ra. Ezzel vissza is j u t o t t u n k a szegfűborsos, olívabogyós,
vajas szendvicsünkhöz. A c s a t o r n a p r o t e i n e k szabályos g ö m b
alakot v e s z n e k fel, a k á r c s a k a szegfűborssal töltött olívabo-
gyók (ld. a 7 9 . oldal ábráját). Valójában n e m is egy, h a n e m
egyszerre k é t olívabogyóról van itt szó, amelyek e l e k t r o m o s
töltésüktől függően alakulnak át egymásba. Aktív szerkeze­
tük nyitott kaput képez, m i n t a szendvicsben a töltetlen olí­
vabogyó. Inaktív alakjukban olyanok, akár a töltött olívabo-
gyók, melyek elzárják a sejtet a külvilág elől.
H a s o n l ó ún. i o n c s a t o r n a biztosítja a n á t r i u m - k á l i u m ATP-
áz közreműködésével a sejt és környezete ionegyensúlyát. Va-

84
lamennyi sejt m e m b r á n j á b a t ö b b száz c s a t o r n a épül. Közös
ténykedésük a szervezet energiatartalékainak hozzávetőleg a
felét éli fel n a p o n t a . Egy ilyen csatorna olyan gyakran nyílik
meg és záródik be, hogy leginkább egy nagyáruház forgóajta­
jára emlékeztet végkiárusítás idején. Valahányszor fordul
egyet, h á r o m pozitív töltésű nátriumiont zár ki a citoplazmá-
ból, m i k ö z b e n b e e n g e d két pozitív töltésű káliumiont.
A n á t r i u m - k á l i u m ATP-áz a z o n b a n n e m c s u p á n t e t e m e s
mennyiségű energiát használ fel, de energiát is termel, éspe­
dig olyan megbízhatóan, ahogyan a G a m e Boy j á t é k o k a t mű­
ködtetik az a k k u k (már amíg nagyrabecsült c s e m e t é i n k ki
n e m merítik őket). A fenti biológiai a k k u ö n m a g á t tölti fel új­
ra m e g újra, ennyivel j o b b az előbbinél.
Hogy hogyan? í m e : a n á t r i u m - k á l i u m ATP-áz m i n d e n
egyes fordulata t ö b b pozitív töltést távolít el a sejtből, mint
amennyit b e e n g e d . G o n d o l j u k meg, hogy a fordulatszám per­
c e n k é n t t ö b b száz, s hogy m i n d e n egyes sejtben fehérjék ez­
rei pumpálják át a m e m b r á n o n az ionokat. A m e m b r á n belső
felszínének negatív töltését m e m b r á n p o t e n c i á l n a k nevezzük.
A lipidréteg t e r m é s z e t e s e n n e m ereszti át a töltött ionokat,
ezért a sejt belseje negatív töltésű marad. A sejten kívüli pozi­
tív és a b e n n e m a g á b a n fennálló negatív töltés közötti feszült­
ség adja a biológiai folyamatok önmagát megújító energiáját.
Az effektorproteinek másik csoportját a citoszkeleton -
sejtváz - fehérjéi képviselik. Ezek szabályozzák a sejtek alak­
ját és mozgását. H a r m a d i k változatukat az e n z i m e k alkotják,
melyek lebontják vagy felépítik a molekulákat, ezért árulják
őket a b i o b o l t o k az emésztés felgyorsítóiként. Aktiválva vala­
mennyi effektorfehérje - a csatorna- és citoszkeleton-protei-
nek, valamint az e n z i m e k és m e l l é k t e r m é k e i k - egyúttal
olyan jel is, amely a g é n e k tevékenységének beindítására ké­
pes. Az IMP-k és m e l l é k t e r m é k e i k olyan jelzések, amelyek
hatására a k r o m o s z ó m á k szabályozó fehérjéi a D N S - h e z kö­
tődnek. A közhiedelemmel ellentétben tehát, mint láttuk, n e m

85
a g é n e k szabják m e g a sejtek viselkedését. Ezt a szerepet a
m e m b r á n effektorfehérjéi látják el, melyek a környezeti jelek­
re válaszolva befolyásolják a gének leolvasását. E n n e k köszön­
hető az elhasználódott proteinek pótlása és újak szintézise.

Hogyan működik az agy?

M i u t á n m e g é r t e t t e m az IMP-k h a t á s m e c h a n i z m u s á t , akarva-
akaratlanul is arra a következtetésre j u t o t t a m , hogy a sejtte­
vékenységet m i n d e n e k e l ő t t a környezettel való kapcsolat ala­
kítja, és n e m a genetikai kód. Kétségtelen, hogy a sejtmagban
tárolt DNS-tervrajzok j e l e n t ő s molekulák, m e l y e k n e k infor­
mációanyaga a törzsfejlődés hárommilliárd éve alatt halmo­
zódott fel. Bármilyen fontosak azonban, m é g s e m ők irányít­
j á k a sejtműködést. A logika is amellett szól, hogy n e m prog­
ramozhatnak be előre olyan élő szervezeteket, amelyek
t ú l é l é s é n e k alapfeltétele a folyton változó környezethez való
szüntelen alkalmazkodás.
Mivel a környezettel való „intelligens" k ö l c s ö n k a p c s o l a t o ­
kért a s e j t m e m b r á n felelős, e képessége a sejt agyává avatja.
Vessük m o s t alá a m e m b r á n t ugyanannak a p r ó b á n a k , mint
k o r á b b a n a sejtmagot. Azt találjuk, hogy a sejthártyát elölve a
sejt azonnal elpusztul, ugyanúgy, mint agyhalál esetén. To­
vább finomítva a kísérletet, hagyjuk sértetlenül a m e m b r á n t ,
s c s a k a receptorproteineket semmisítsük meg. Ezt k ö n n y e n
kivitelezhetjük a laborban emésztő enzimekkel. A komatózus
állapotba került, bénult sejt i m m á r n e m k é p e s a működésé­
h e z szükséges környezeti j e l e k értelmezésére. Ez a komató­
zus állapot a k k o r is bekövetkezik, ha a receptorfehérjék é p e k
m a r a d n a k , és mindössze az effektorfehérjéket küszöböljük
ki.

Az intelligens viselkedéshez a s e j t e k n e k m ű k ö d ő m e m b ­
ránra van szükségük, melyekben mind a receptor (érzékelő),

86
mind az effektor (cselekvő) fehérjék sértetlenek. Ezek a pro­
tein-komplexek a sejt intelligenciájának letéteményesei. Ne­
vezzük őket az érzékelés egységeinek. Az érzékelés szótári
meghatározása: „a környezet tudatosítása fizikai érzékletek
révén". A meghatározás első része a receptor IMP-k feladat­
körére illik. A második az effektorproteinek szerepét összegzi.
Az érzékelés alapmechanizmusát kutatva leegyszerűsítő
módon j á r t u n k el, fontos azonban észben tartanunk, hogy
bármely időpillanatban több százezer „kapcsológomb" fejti ki
tevékenységét a sejtmembránban. Következésképpen a sejtte­
vékenységet n e m egyetlen kapcsológomb határozza meg, ha­
n e m valamennyi együtthatása adott időpontban. Ezzel a ho­
lisztikus, az egészet figyelembe vevő és csöppet s e m leegysze­
rűsítő megközelítéssel a következő fejezetben foglalkozom.
Sejtszinten a törzsfejlődés története nagyjából és egészében
egyet jelent az „intelligencia" alapegységeinek, a m e m b r á n re­
ceptor- és effektorproteinjeinek a számszerű gyarapodásával.
A sejtek okosodnak, ha hatékonyabban használják ki memb­
ránfelületüket, vagy megnövelik ezt, hiszen így több IMP ágya­
zódhat a sejthártyába. A kezdetleges prokarióta szervezetek­
ben az IMP-k látják el az alapvető életfolyamatokat, ők gondos­
kodnak az emésztésről, légzésről és kiválasztásról. Az evolúció
későbbi szakaszában a m e m b r á n azon elemei, melyek e funk­
ciókért felelnek, a sejt belsejébe kerülnek, létrehozva az
eukarióták citoplazmájára jellemző, hártyával körülvett
sejtszervecskéket. Mindez megnöveli a receptor IMP-k számá­
ra rendelkezésre álló membránfelületet. Ráadásul az eukarió­
ták ezerszerte nagyobbak a prokariótáknál, ami önmagában is
felületnövekedést jelent. A végeredmény nagyobb tudatosság
és ezzel együtt fokozott alkalmazkodóképesség.

Az evolúció tehát megnövelte a membránfelületet, e n n e k

a z o n b a n megvoltak a maga fizikai határai. Egy p o n t o n túl a
vékony m e m b r á n már n e m volt elég erős, hogy magába fog­
lalja a citoplazma megnövekedett tömegét. Gondolják el, mi

87
történik akkor, amikor vízzel töltenek m e g egy luftballont.
Egy darabig töltögethetik bele a vizet, bírni fogja, és nyugod­
t a n kézről kézre adhatják. E ponton túl a z o n b a n elreped, s
tartalma kiömlik, ugyanúgy, ahogyan a citoplazma folyna
szét egy h a s o n l ó baleset során. Erre m é g s e m kerül sor, mert
a m i k o r a s e j t m e m b r á n m é r e t e elér egy bizonyos kritikus ha­
tárt, az egyedi sejt is eljut fejlődésének végpontjára. Ezért
uralták F ö l d ü n k t ö r t é n e t é n e k első hárommilliárd éve alatt
egysejtűek bolygónkat. Ez a helyzet a k k o r változott meg, ami­
kor a sejtek új utat találtak tudatosságuk fokozására. Hogy
tovább okosodjanak, összefogtak, s sejtközösségeket h o z t a k
létre, melyek révén megoszthatták a feldolgozott információt,
ahogy ezt m á r az 1. fejezetben is kifejtettem.
Egyetlen sejt életben maradási stratégiája s e m m i b e n n e m
különbözik a sejtközösségekétől. A sejtek mindenesetre
a k k o r k e z d t e k el külön feladatkörökre szakosodni, amikor
k ö z ö s s é g e k b e tömörültek. A többsejtű szervezetekben mun­
k a m e g o s z t á s van a sejtek és az általuk alkotott szövetek,
szervek között. A sejtben m a g á b a n a légzés funkcióját a mito-
k o n d r i u m o k látják el. A s o k s e j t ű e k b e n e s z e r e p k ö r n e k a
t ö b b milliárd specializált sejtből álló tüdő felel meg. Vagy ve­
gyünk egy m á s i k példát: sejtszinten a mozgásért az aktin és
miozin nevű citoplazma-fehérjék kölcsönhatása felelős.
A s o k s e j t ű szervezetekben erre szakosodott izomsejtek gon­
d o s k o d n a k a mozgásról, s persze mindegyikben jókora meny-
nyiségű aktin és miozin fehérje található.
Azért m o n d o m el ezt újra m e g újra m i n d e n fejezetben,
mert hangsúlyozni kívánom, hogy bár az egysejtűekben a
m e m b r á n felel a környezet érzékeléséért, s ez indítja útjára a
megfelelő válaszreakciókat, az emberi szervezetben e felada­
tot az idegrendszer erre szakosodott szövetei látják el. Ám
m é g legbonyolultabb szervünk, agyunk is k ö n n y e b b e n kiadja
titkait, ha minél többet megtudunk sejtszintű párjáról, a
membránról.

88
 Az élet rejtélye

Mint láttuk, a tudósok a közelmúltban sokat tettek azért,

hogy felderítsék az egyszerűnek tetsző m e m b r á n fölöttébb
összetett működését. A m i azonban nagy vonalakban m á r
húsz évvel ezelőtt is világos volt. Valójában j ó m a g a m is két
évtizede d ö b b e n t e m rá, m i k é n t változtathatja m e g egész vi­
lágszemléletünket a m e m b r á n f u n k c i ó k megértése. Megvilá­
g o s o d á s o m pillanata a túltelített oldatok dinamikájára emlé­
keztetett. E z e k első pillantásra tiszta víznek tűnnek, holott
telis-tele v a n n a k oldott anyaggal. Elég egy csöppel t ö b b ebből
az oldatból, s ami b e n n ü k lebegett, az egyetlen szemvillanás
alatt óriási kristállyá jegecesedik.
1 9 8 5 - b e n házat b é r e l t e m egy illatárban úszó karib-tengeri
szigeten, G r e n a d á n , ahol ismét off-shore orvoskaron tanítot­
tam. Hajnali kettőkor azokat a jegyzeteimet olvastam át ép­
pen, melyeket a sejthártya biológiájáról, kémiájáról és fiziká­
járól k é s z í t e t t e m . E k k o r kristályosodott ki b e n n e m a gondo­
lat, amely egész addigi valómat átformálta. N e m kristály lett
belőlem, h a n e m m e m b r á n k ö z p o n t ú sejtbiológus, a k i n e k töb­
bé n e m lehet mentsége, ha elszúrja az életét.
Akkor, a farkasok óráján újragondoltam a m e m b r á n o k
szerkezetét. A nyalókára emlékeztető foszfolipid-molekulák-
kal kezdtem, felfigyelve arra, hogy olyan tökéletes r e n d b e n
sorakoznak a sejthártyában, akár a díszszemlére kivonuló ka­
tonák. Márpedig az olyan struktúrák, amelyek szabályos, is­
métlődő elrendezést m u t a t n a k , n e m m á s o k , m i n t kristályok.
E m e z e k n e k két alcsoportjuk van. A k ö z n a p i életben emlege­
tett kristály kemény, ellenálló ásványokból áll. Ilyen a gyé­
mánt, a rubin vagy a só. A kristály m á s o d i k fajtája rugalma­
sabb szerkezetű, bárha molekulái továbbra is rendezett alak­
zathoz igazodnak. Ilyen ún. folyadékkristályok alkotják a
digitális órák számlapját és a laptopok képernyőjét.

89
 Hogy j o b b a n megértsük tulajdonságaikat, térjünk vissza a
katona-hasonlathoz. M i k o r a vonuló hadfiak befordulnak egy
sarkon, megtartják a zárt formációt. Úgy viselkednek, akár a
folyadékkristályok, hiszen mozgás k ö z b e n s e m veszítik el
szerkezetüket. Ilyenek a m e m b r á n foszfolipid-molekulái is,
melyek d i n a m i k u s a n változtatják a sejthártya alakját. Mind­
ez e l e n g e d h e t e t l e n is egy rugalmas határhártyánál. Ezért a
m e m b r á n e m e tulajdonságáról a következőt v e t e t t e m papírra:
„A m e m b r á n folyadékkristályként viselkedik."
Aztán a z o n k e z d t e m el töprengeni, hogy a m e n n y i b e n a
sejthártya kizárólag foszfolipidekből állna, olyan volna, akár
egy vajaskenyér, olívabogyó nélkül, azaz s e m m i t s e m enged­
ne át. S z á m í t á s b a kell azonban v e n n ü n k az IMP-ket, melyek
h a s o n l a t u n k b a n az olívabogyónak felelnek meg. Jelenlétük­
n e k tudható be, hogy a sejthártya bizonyos anyagokat át­
ereszt, míg m á s o k n a k továbbra is elállja az útját. Ezért így
folytattam a m e m b r á n jellemzését: „A sejthártya félvezető­
k é n t m ű k ö d i k " - k ö r m ö l t e m a papírra.
Végül az IMP-k két legismertebb fajtáját vettem sorra.
E z e k a r e c e p t o r o k és a c s a t o r n á n a k nevezett effektorok.
Azért hívják őket így, mert segítségükkel jut a sejtbe a táplá­
lék, és ürül ki a salakanyag. Már épp lejegyezni készültem,
hogy a m e m b r á n receptorokat és csatornákat tartalmaz, ami­
kor rájöttem, hogy a receptort akár k a p u n a k is n e v e z h e t n é m .
Ezért i n k á b b a k ö v e t k e z ő k é p p e n egészítettem ki jellemzése­
met: „A m e m b r á n kapukat és csatornákat tartalmaz."
E z u t á n hátradőltem, és m e g s z e m l é l t e m a végleges monda­
tot, amely így hangzott: „A m e m b r á n folyadékkristályként vi­
selkedő félvezető, k a p u k k a l és c s a t o r n á k k a l . " M e n t e n tud­
tam, hogy ez a megfogalmazás ismerős valahonnan, olvashat­
t a m vagy hallhattam, de hogy hol, arra a b b a n a pillanatban
n e m j ö t t e m rá. Egyvalamiben voltam c s a k biztos, n e m bioló­
giai szövegben találkoztam vele.

90
 Ahogy ott ültem, elnyújtózva székemben, pillantásom író­
asztalom sarkára esett, ahol első számítógépem, egy vadonat­
új, mosolygó arcú M a c h i n t o s h trónolt. Mellette tűzpiros borí­
tójú könyv hevert, mely az Értsük meg a mikroprocesszorunkat
címet viselte. A minap szereztem be ezt a papírfedelű kötetet
egy számítógépes k u c k ó b a n , hogy j o b b a n elboldoguljak a
m a s i n á m m a l . Most megragadtam, olvasni kezdtem, s a beve­
zetőben megtaláltam a keresett mondatot: „A chip kristályos
félvezető, k a p u k k a l és c s a t o r n á k k a l . "
N é h á n y másodpercig e m é s z t e t t e m a felfedezést, hogy a
chip és a s e j t m e m b r á n ugyanazoknak a t e c h n i k a i feltételek­
nek tesz eleget. Ú j a b b m á s o d p e r c e k következtek, melyek so­
rán meglóduló agyammal összevetettem a b i o m e m b r á n o k és
a szilikon alapanyagú félvezetők jellemzőit. A lélegzetem is
elállt, amikor ráébredtem, hogy a meghatározások egyezése
k o r á n t s e m a véletlen műve. A sejthártya valóban a szilikon-
chip strukturális és funkcionális megfelelője, m o n d h a t n á m
édestestvére!
H ú s z év múltán egy ausztrál kutatókból álló team, mely­
nek B. A. Cornell állt az élén, megjelentetett a Nature hasábja­
in egy cikket, amely igazolta felvetésemet, miszerint a sejt­
hártya és a számítógépes chip közeli r o k o n o k (Cornell és
mtsai 1 9 9 7 ) . A kutatók izolálták a sejtmembránt, s egy darab
aranyfóliát simítottak alája. Aztán erre a célra előkészített
elektrolit-oldatot áramoltattak a fólia és a m e m b r á n közti tér­
be. Most, hogy a m e m b r á n receptorait megfelelő ingerhatás
érte, a c s a t o r n á k megnyíltak, és átengedték a m e m b r á n o n az
elektrolitoldatot. A fólia elektromos vezető és jelfelvevő sze­
repét töltötte be, amely a csatorna elektromos aktivitását le­
olvasható digitális j e l e k k é alakította a képernyőn. Ez a kísér­
letre összeeszkábált eszköz igazolja, hogy a sejthártya n e m
csupán felépítésében emlékeztet chipre, de működési elve is
megegyezik vele. Cornell és munkatársai erre alapozva ala-

91
k í t h a t t a k át egy élő s e j t m e m b r á n t digitális kijelzésre alkal­
m a s számítógépes chippé.
Na és, miért olyan nagy dolog ez? - kérdezhetik önök.
A sejthártya és a számítógépes chip közeli rokonságának felis­
merése mélyebb bepillantást enged a sejtek vegykonyhájába.
Az első igazán jelentős következménye e n n e k az, hogy mind a
sejt, m i n d pedig a számítógép programozható. N e m elhanya­
golható az sem, hogy ez a program a számítógépen/sejten kí­
vülről érkezik. Az életműködések és a géntevékenység dina­
m i k u s a n k ö t ő d n e k a sejtbe táplált környezeti információkhoz.
M i k ö z b e n elképzeltem egy ilyen biokompjutert, rájöttem,
hogy a s e j t m a g n e m más, m i n t a számítógép memóriája, az a
merevlemez, amely a fehérjék legyártását kódoló DNS-prog-
ramot futtatja. Nevezzük, mondjuk, „kettős spirál memória­
l e m e z n e k " . Saját asztali számítógépükön olyan memóriát te­
l e p í t h e t n e k a masinájukba, amely bonyolult programokat -
szövegszerkesztés, grafikai programok és táblázatok - tartal­
maz. M i u t á n ezeket betáplálták az aktív m e m ó r i á b a , az épp
futó p r o g r a m o k megsértése nélkül eltávolíthatják az őket rög­
zítő CD-romot. Ez történik akkor, amikor a sejtmag kiszip-
pantásával megfosztjuk a sejtet kettős spirál memórialemezé­
től. A fehérjetermelés ekkor s e m áll le, mivel a beindításához
szükséges programot már betápláltuk a m e m ó r i á b a . A sejt­
magtól megfosztott sejtek akkor kerülnek bajba, amikor
olyan g é n e k r e volna szükségük, melyek segítségével pótol­
h a t n á k a régi fehérjéket vagy másféléket gyárthatnának.

J ó m a g a m ugyanúgy sejtmagközpontú biológusnak neve­

lődtem, ahogyan Kopernikuszt is Föld-központú csillagásszá
formálta a saját kora. Ezért most nagyot ugrottam, amikor rá­
j ö t t e m , hogy n e m a sejtmag programozza be a sejteket.
A szükséges adatok a m e m b r á n r e c e p t o r o k o n keresztül jut­
nak be e b b e a sejt-számítógépbe. H a s o n l a t u n k b a n őket te­
kinthetjük a számítógép billentyűzetének. A receptorok a
maguk részéről aktiválják a m e m b r á n effektorproteinjeit, me-

92
lyek b i o s z á m í t ó g é p ü n k központi tápegységei. E CPU-protei-
n e k alakítják át a környezeti információt az é l e t m ű k ö d é s e k
nyelvére.
Akkor, hajnalok hajnalán tudatosítottam magamban,
hogy a m í g a tudományos világ továbbra is a genetikai deter­
minizmus gondolatait harsogja, az élvonalbeli sejtbiológiai
kutatások - melyek kezdik feltárni a varázslatos sejtmemb­
rán titkait - egészen másról szólnak.
Megvilágosodásom pillanatában c s a k az zavart, hogy n e m
volt kivel m e g o s z t a n o m lelkesedésemet. Egyedül l a k t a m a
senki földjén, m é g telefonom s e m volt. Mivel a z o n b a n orvos­
k a r o n tanítottam, e s z e m b e jutott, hogy valamelyik szorgos
diákom bizonyára beült m á r a könyvtárba. Sietve magamra
k a p t a m a ruháimat, s nekieredtem, hogy világgá kürtöljem iz­
galmas felfedezésemet.
Lélekszakadva futottam a könyvtárig. Vadul forgó sze­
m e m m e l és szerteszét szálló, fésületlen b o z o n t o m m a l m a g a m
voltam a h a b ó k o s tudós megtestesülése. Egyik első évfolya­
mos d i á k o m a t felfedezve nyomban rávetettem magam: „Ezt
hallania kell! Világra szóló felfedezés!" - h a r s o g t a m a fülébe.
E m l é k s z e m , milyen meghőkölve húzódott el tőlem, a habzó
szájú tudóstól, aki m i n d e n r e fittyet hányva betört a könyvtár
álmos c s e n d j é b e . Én a z o n b a n mit s e m törődve ezzel az ijede­
lemmel, azonnal elébe ö n t ö t t e m a sejtre vonatkozó felismeré­
seimet, és persze mindezt egy sejtbiológus t ö b b szótagú szak­
szavaival fűszerezve. M i k o r befejeztem szónoklatomat, és
elhallgattam, azt vártam, hogy diákom megveregesse a válla­
mat, vagy legalább egy „bravót" megeresszen, ám s e m m i
ilyen n e m történt. M o s t a n r a n e k i is vadul forgott a szeme, és
mindössze annyit tudott kinyögni: „Jól van, Dr. L i p t o n ? "
Valósággal ö s s z e o m l o t t a m . A diák egyetlen szavamat s e m
értette. Visszatekintve belátom, hogy egy első évfolyamos
medikus n e m is foghatott fel semmit tudományos hadoválá-
somból. Ez az értetlenség mégis lelohasztott. K e z e m b e n volt

93
az élet kulcsa, és n e m volt senki, aki megértsen! Megvallom,
legtöbb kollégámmal s e m j á r t a m több szerencsével, pedig ők
i s m e r t é k a tudományos szakszavakat. Ennyit tehát a varázs­
latos m e m b r á n r ó l .
Az évek során finomítottam stílusomon, hogy az első évfo­
lyamos hallgatók és a laikusok is értsék m o n d a n d ó m a t . És
persze mindig hozzáigazítom a legfrissebb kutatási eredmé­
nyekhez. E módszerrel t ö b b fogékonyságra leltem úgy a dok­
torok, m i n t a hozzá n e m értők táborában. És n e m találtam
süket fülekre megvilágosodásom spirituális vonatkozásaival
sem. A m e m b r á n k ö z p o n t ú szemléletre való átváltás izgalmas
fordulat volt az életemben, ám ettől még n e m r o h a n t a m volna
lélekszakadva a könyvtárba. Ez a karib-tengeri pillanat n e m
c s a k m i n t biológust alakított át, de agnosztikus tudósból el­
kötelezett misztikussá is formált, aki hisz az anyagot megha­
ladó örök életben.
A spirituális vonatkozásokról a Z á r s z ó b a n beszélek. Ma­
radjunk egyelőre a varázslatos m e m b r á n n á l , amely n e m a
vakvéletlenre bízza, h a n e m ö n n ö n k e z ü n k b e teszi le a sor­
sunkat. Ugyanúgy meghatározhatjuk életműködéseinket,
ahogyan én uralom most a szövegszerkesztőmet. Igenis fel
tudjuk dolgozni a biokompjuterünkbe táplált adatokat, ami­
k é n t én is megválogatom a begépelt szavakat. Ha megértjük,
hogyan szabályozzák az életműködéseket az IMP-fehérjék,
génjeink magatehetetlen áldozataiból saját s z e r e n c s é n k ko­
vácsaivá válunk.
 4. FEJEZET

Új fizika: vessük meg lábunkat

a semmiben!

~~ "~ agyratörő biológushallgató k o r o m b a n , az 1960-as

években, tudtam, ahhoz, hogy bejussak egy jó nevű
_ _ posztgraduális egyetemre, fizikaórákat is kell ven­
n e m . Egyik kollégám h o l m i alapvető ismereteket kínáló tár­
gyat kínált, amely a nehézségi erővel, elektromágnesességgel,
hangtannal, csigasorokkal és lejtőkkel foglalkozott, n e m fizi­
kushallgatók számára is k ö n n y e n érthető formában. Tanul­
h a t t a m volna é p p e n kvantumfizikát is, de ezt a legtöbb évfo­
lyamtársam úgy elkerülte, akár a pestist. A kvantumfizika
vaskos ködfelhőbe burkolózott, s mi, biológusok m e g voltunk
győződve arról, hogy ez bizony nagyon, de nagyon n e h e z e n
felfogható tudomány. C s u p á n a fizikusnak készülők, a szüle­
tett m a z o c h i s t á k m e g a sült b o l o n d o k k o c k á z t a t n a k öt kredit-
pontot egy olyan tantárgyért - gondoltuk -, a m e l y n e k alapel­
ve így foglalható össze: „Az egyik pillanatban látom, a másik­
ban n e m . "
Akkoriban s e m m i más o k o m n e m lett volna, hogy felve­
gyem a veszedelmes tantárgyat, mint hogy eldicsekedjem vele
a bulikon. Szó mi szó, S o n n y és Cher idejében elaléltak volna a
csajok, ha így szólok hozzájuk: „Hé, bébi, én kvantumfizikával
foglalkozom, neked meg mi a csillagjegyed?" Másfelől egyetlen
kvantumfizikust s e m láttam a bulikon, és az igazat megvallva,
másutt sem. Azt hiszem, n e m egy bulizós fajta az övék.
Ezért lehetőségeimet átgondolva a k ö n n y e b b ellenállás út­
ját választottam, és a fizikai alapvetés tantárgyat vettem fel.

95
Elvégre is biológusnak készültem. Mi k ö z ö m n e k e m h o l m i lo-
garlécet lóbáló fizikusokhoz, akik a rövid éltű b o z o n o k és
kvarkok dicséretét zengik. Én, és gyakorlatilag az összes töb­
bi biológushallgató, fütyültünk a kvantumfizikára. Mi az élet
m e g é r t é s e mellett köteleztük el magunkat.
N e m meglepő ezek után, hogy n e m sokat k a p i s k á l t u n k a
fizikából, amely tele van egyenletekkel és m a t e k k a l . Tudtam,
hogy létezik a gravitáció, azaz a n e h e z e b b anyag süllyed alulra
egy oldatban, m i k ö z b e n a k ö n n y e b b felül marad. A fénytan
c s a k azért érdekelt, mert a növények klorofillt szintetizálnak
fény hatására. Az állati látópigment, a rhodopszin szintén
fényérzékeny, elnyel bizonyos hullámhosszú fénysugarakat, a
többivel s z e m b e n viszont „vak". A h ő t a n b ó l annyi jutott el
h o z z á m , hogy magas h ő m é r s é k l e t e n az élő anyag kicsapódik,
alacsonyon pedig megfagy, ám a szerkezete n e m roncsolódik.
Kvantumfizikai i s m e r e t e i m hiányával m e n t e g e t h e t e m , mi­
ért n e m fogtam fel azonnal saját pálfordulásom teljes j e l e n t ő ­
ségét. Mivel a k k o r i b a n m é g semmit s e m t u d t a m a kvantu­
m o k világáról, a környezeti j e l z é s e k m i b e n l é t é t s e m é r t e t t e m
m e g igazán, pedig ezek indítják be az egész folyamatot.
C s u p á n 1982-ben, egy évtizeddel posztgraduális képzé­
s e m lezárulása után fogtam fel, mekkorát tévedtem, amikor
az e g y e t e m e n ellazsáltam a kvantumfizikát. Ha már d i á k k é n t
m e g i s m e r k e d e m a k v a n t u m o k világával, m i n d e n bizonnyal
e l ő b b válok m á s k é n t gondolkodóvá. E n a p o n azonban, 1 9 8 2 -
b e n egy raktárépület padlóján ültem a kaliforniai Berkeley­
ben, ezerötszáz mérföldre az otthonomtól, s k ö z b e n azon té­
pelődtem, hogy egy ostoba rock and roll show kedvéért elbal-
t á z t a m a tudósi karrieremet. Hat előadás után a s t á b n a k
elfogyott a pénze. K é s z p é n z e m n e m volt, és valahányszor a
h i t e l k á r t y á m m a l próbálkoztam, a m a s i n a kijelzőjén megje­
lent a koponya, amely halálos ítéletemet j e l e n t e t t e . Kávén és
fánkon éltünk, m i k ö z b e n sorra estünk át a gyász Elisabeth
Kübler-Ross által megjelölt ötféle fokozatán: azaz a tagadá-

96
son, haragon, alkudozáson, depresszión, végül pedig az elfo­
gadáson (Kübler-Ross 1 9 9 7 ) . Ám épp akkor, amikor eljutot­
tunk az elfogadásig, a b b a n a félhomályos betonsírban a halot­
ti c s ö n d e t telefon berregése törte meg. Mi a z o n b a n n e m tö­
rődtünk a követelőző recsegéssel. N e m m i n k e t hívnak, e b b e n
biztosak voltunk, h i s z e n s e n k i s e m tudta, hol j á r u n k .
Végül a raktáros vette fel a kagylót, helyreállítva a k o r á b b i
áldott c s ö n d e t . A beállott n é m a s á g b a n hallottam, amint bele­
szól a készülékbe: „Igen, itt van." E l e t e m legsötétebb bugyrai­
ból felpillantva láttam, hogy felém nyújtja a telefont. A karib-
tengeri orvosegyetem hívott, ahol két évvel azelőtt dolgoz­
tam. A d é k á n két napig nyomozott utánam, W i s c o n s i n b ó l
Kaliforniába követve tekervényes utamat, s most azt kérdez­
te, n e m volna-e kedvem ismét anatómiát tanítani.
H o g y n e lett volna kedvem? H i s z ' a medve legjobban az er­
dők sűrűjében érzi jól magát. „Mikor álljak b e ? " - kérdeztem.
„Már tegnap k é s ő volt" - érkezett a válasz. Szívesen elvállal­
n á m a megbízást, m o n d t a m , de fizetésemelést kérek. Az
egyetem m é g aznap táviratilag elküldte a pénzt, amelyet szét­
osztottam a stáb tagjai között. Azután sürgősen visszarepül­
t e m M a d i s o n b a , hogy felkészüljek h o s s z a d a l m a s n a k ígérke­
ző trópusi tartózkodásomra. E l b ú c s ú z t a m lányaimtól, és siet­
ve ö s s z e c s o m a g o l t a m a ruháimat m e g n é h á n y háztartási
eszközt. N e m telt bele h u s z o n n é g y óra, és újra az O ' H a r e rep­
téren v á r a k o z t a m a Pan Am gépére, hogy elszállítson az
Edenkertbe.
M o s t a n r a bizonyára kitalálták, hogy balul végződött r o c k
and roll k a r r i e r e m n e k s e m m i köze a kvantumfizikához, de
én m á r c s a k ilyen csavarosán fogalmazok! Akik egyszerűbb
stílushoz szoktak, azokkal közlöm, e z e n n e l visszatérek a
kvantumfizikához. E tudományág tanított meg arra, hogy a
racionális gondolkodás n e m fedi fel előttünk a m i n d e n s é g tit­
kait.

97
 Hallgassunk a belső hangra!

M i k ö z b e n a gépemre vártam, rájöttem, hogy n i n c s olvasniva­

lóm, pedig öt k e r e k órára leszek s z é k e m h e z szíjazva. Pillana­
tokkal a k a p u lezárása előtt otthagytam a sort, és egy köny­
vesbolthoz szaladtam az indulási c s a r n o k b a n . C s a k n e m meg­
bénított a gondolat, hogy lemaradok a járatról, n e h é z volt hát
könyvek százai közül választanom. Zavaromban egyetlen kö­
tetet l á t t a m c s a k meg, amely a The Cosmic Code: Quantum
Physics as the Language ofNature (A kozmikus kód: kvantumfi­
zika, a természet nyelve) címet viselte. A szerzője H e i n z R.
Pagels fizikus volt (Pagels 1 9 8 2 ) . Végigfutott a s z e m e m a borí­
tón, amely kvantumfizikai szöveget ígért laikusoknak. Ra­
gaszkodva fóbiámhoz, amely egyetemista koromtól fogva kí­
sértett, n y o m b a n visszatettem a kötetet a polcra, és k ö n n y e b b
olvasmány után néztem.
Ahogy a kismutató a vörös zónába ért képzeletbeli stop­
perórámon, felkaptam egy bestsellert - a n n a k m o n d t a magát
-, és r o h a n t a m a pénztárhoz. Felnézve a z o n b a n Pagels köny­
v é n e k újabb példányát pillantottam meg a pénztáros mögötti
polcon. Egyre fogyott az időm, mégis m e g k é r t e m a pénztá­
rost, hogy blokkolja n e k e m a Kozmikus kód egy példányát.
A gépre felszállva, és adrenalintúrám után lecsillapodva
előbb átrágtam m a g a m egy keresztrejtvényen, majd nekilát­
t a m Pagels könyvének. Szinte faltam az oldalakat, bár foly­
vást vissza kellett lapoznom, hogy mindent megértsek. így ol­
v a s t a m végig a repülőutat, a miami átszállás h á r o m óráját,
majd újabb öt órát paradicsomi szigetemhez közeledve. Pa­
gels teljesen lehengerelt!
Mielőtt felszálltam volna a chicagói gépre, s e j t e l m e m s e m
volt arról, hogy a kvantumfizikának b á r m i köze lehet a bioló­
giához, az élő szervezetek tudományához. Mikorra a gép
megérkezett az E d e n k e r t b e , szellemi s o k k b a n leledztem. Rá­
é b r e d t e m ugyanis, hogy a kvantumfizikának rengeteg köze

98
van a biológiához, s hogy a biológusok végzetes mulasztást
követnek el, ha n e m s z á m o l n a k törvényeivel. Végül is a fizika
m i n d e n t e r m é s z e t t u d o m á n y alapja, e n n e k ellenére mi, bioló­
gusok továbbra is az idejétmúlt newtoni világmodellhez ra­
gaszkodunk. E k ö z b e n s e m m i b e vesszük Einstein kvantum­
valóságát, ahol az anyag és az energia egyenlő egymással, és
ahol m i n d e n viszonylagos. S z u b a t o m i szinten m i n d e z azzal
jár, hogy s e m m i s e m létezik bizonyosan, c s u p á n valószínűsé­
ge van létezésének. M i n d e n korábbi biztonságérzetemet meg­
tépázta ez a felismerés!
így visszatekintve c s o d á l k o z o m azon, hogy n e m j ö t t ü n k rá
h a m a r a b b - a kollégáim m e g én -, hogy bármilyen megnyug­
tató és elegáns is a n e w t o n i fizika egy rációhoz szokott tudós
számára, n e m k é p e z h e t i le a teljes igazságot s e m az emberi
szervezetről, s e m a mindenségről általában. Az orvostudo­
mány kitartó haladása ellenére az élő szervezetek m a k a c s u l
ellenállnak a mennyiségi szemléletnek. A felfedezések gyors
egymásutánja a k é m i a i jelekről - a h o r m o n o k r ó l , citokinek-
ről (az i m m u n r e n d s z e r t irányító h o r m o n o k r ó l ) , növekedési
faktorokról és tumor szupresszorokról - n e m ad magyaráza­
tot a paranormális j e l e n s é g e k r e . A s p o n t á n gyógyulások;
titokzatos megérzések; az emberi kitartás és lélekjelenlét cso­
dái; az, hogy aki hittel teszi, a forró s z é n e n járva s e m égeti
meg a talpát; a szervezetben keringő csi-energiát megmozga­
tó a k u p u n k t ú r a k e z e l é s e k , amelyek c s ö k k e n t i k a fájdalmat;
meg sok egyéb titokzatos j e l e n s é g e l l e n t m o n d a newtoni bio­
lógiának.

Orvoskari o k t a t ó k é n t t e r m é s z e t e s e n s e j t e l m e m s e m volt
minderről. Kollégáimmal arra neveltük diákjainkat, hogy ne
vegyék k o m o l y a n az akupunktúra, kiropraktika, masszázste­
rápia stb. eredményeit. Mi t ö b b , h i t e t l e n k e d é s ü n k r e m é g rá is
tettünk egy lapáttal. A régi vágású, n e w t o n i fizikához láncol­
va sarlatánok kétes ü z e l m e i n e k bélyegeztük e gyógymódo­
kat. Pedig valamennyi azon az elképzelésen alapul, hogy az

99
e n e r g i a m e z ő k befolyásolni k é p e s e k egészségünket és élet­
működéseinket.

Az anyag csak illúzió

M i u t á n végül csak megismerkedtem a kvantumfizikával,

m e g é r t e t t e m , hogy a m i k o r oly nagyvonalúan mellőztük az
energiagyógyítást, ugyanolyan rövidlátó m ó d o n j á r t u n k el,
mint a Harvard Egyetem dékánja, aki - amint arról G a r y Zu-
kav is b e s z á m o l The Dancing Wu Li Masters (A táncoló wu li
mesterek) c í m ű könyvében - 1893-ben arra intette hallgatóit,
ne szerezzenek bölcsészdiplomát, mert így c s a k b e l e á r t a n á k
magukat a fizika tudományába (Zukav 1 9 7 9 ) . A d é k á n azzal
dicsekedett, tudott dolog, hogy a m i n d e n s é g „anyagi gépe­
zet", m e l y n e k testes, könnyen összeszámlálható atomjai ma­
radéktalanul e n g e d e l m e s k e d n e k a newtoni m e c h a n i k a törvé­
nyeinek. A fizikusoknak eszerint n i n c s m á s dolguk, mint
hogy finomítsanak mérőműszereiken.
Alig h á r o m év múltán az elemi részecskék felfedezése
megdöntötte azt az elképzelést, hogy az a t o m az univerzum
legkisebb építőköve. Ám a szubatomi dimenziók megnyílásá­
nál is égrengetőbb volt az a felismerés, hogy az a t o m o k sajá­
tos energiákat sugároznak ki magukból, ilyen például a rönt­
gen és radioaktív sugárzás. A 2 0 . század fordulóján fizikusok
új n e m z e d é k e anyag és energia kapcsolatát kezdte firtatni.
Ú j a b b tíz év múlva el is vetették a newtoni fizikát, mert rájöt­
tek, hogy a m i n d e n s é g n e m egyenlő az üres űrben lebegő
anyaggal, h a n e m színtiszta energia.
A kvantumfizika nagy felfedezése, hogy az addig anyagi­
n a k vélt a t o m o k valójában energiaörvények, amelyek folyto­
n o s a n rezegnek és pörögnek, m i k ö z b e n energiát sugároznak
ki magukból. Mivel m i n d e n a t o m n a k megvan a c s a k rá jel­
lemző energiajelzete (a fordulatszáma, azaz spinje), a belőlük

100
felépülő molekulákat is kézenfekvően meghatározott ener­
giaminta jellemzi. Eszerint tehát a m i n d e n s é g valamennyi
anyagi struktúrájához - ö n ö k e t és e n g e m is beleértve - sajá­
tos, c s a k rá j e l l e m z ő energialenyomat tartozik.
Ha elméletileg lehetséges volna, hogy mikroszkóp alatt
megfigyeljük egy a t o m felépítését, vajon mit látnánk? Képzel­
j ü k el a p u s z t á b a n örvénylő forgószelet. Ha a h o m o k o t eltávo­
lítjuk a felvert porfelhőből, vajon mi marad? C s u p á n a torná­
dószerű légörvény, s e m m i egyéb. Ugyanígy az a t o m is végte­
lenül kicsiny energiaörvényekből, forgószelekből épül fel,
melyeket kvarkoknak és fotonoknak nevezünk. Távolról az
atom elmosódott g ö m b n e k látszana. Ahogy azonban ráköze­
lítenénk, körvonalai egyre bizonytalanabbá válnának. Az
a t o m felületére érve az egész részecske eltűnne. Egyszerűen
s e m m i t s e m látnánk. Valójában az a t o m anyagi szerkezete
után kutatva m i n d e n ü t t c s a k hiányba ü t k ö z n é n k . Az a t o m
ugyanis n e m anyagból való, a király meztelen!
Bizonyára ö n ö k is láttak az iskolában atommodelleket,
ahol az a t o m m a g körül keringő e l e k t r o n o k - e kisebb-na­
gyobb golyóbisok - a Naprendszer makettjére emlékeztet­
nek. Nos, e k é p ugyanolyan idejétmúlt, mint a klasszikus
atommodell.
N e m nyomdahiba, amit látnak, kedves olvasóim: az ato­
m o k láthatatlan energiából és n e m kézzel fogható anyagból
épülnek fel!
Világunkban tehát az anyag a s e m m i b ő l tűnik elő. Tény és
való, fura ezt elgondolni. Ö n ö k például most k e z ü k b e n tart­
j á k a könyvemet. Ha l e n n e atomi szintű mikroszkóp, rájön­
n é n e k , hogy a s e m m i t markolják. N e k ü n k , biológiaszakos
h a l l g a t ó n k n a k egyvalamiben tehát igazunk volt: a kvantumfi­
zika zavarba ejtő tudomány.
Vegyük most közelebbről is szemügyre a kvantumfizika
egyik alaptételét: „látom is, m e g n e m is". Az anyag egyazon
időpillanatban viselkedhet szilárd r é s z e c s k e k é n t és anyagta-

101
 newtoni atommodell a kvantumfizika atommodellje

lan erőtérként, h u l l á m k é n t . M i k o r a tudósok anyagi tulajdon­

ságait - például tömegét és súlyát - vizsgálják, c s o d á k csodá­
j a , megfogható anyaggá válik. Mikor a z o n b a n ugyanezeket az
a t o m o k a t e l e k t r o m o s feszültséggel és hullámhosszal j e l l e m ­
zik, h u l l á m t e r m é s z e t ű e k l e s z n e k (Hackermüller és mtsai
2 0 0 3 ; C h a p m a n és mtsai 1 9 9 5 ; Pool 1 9 9 5 ) . Einstein is ponto­
san ezt, energia és anyag közeli rokonságát írta le híres világ­
egyenletében - E = m c 2 -, amelyet m i n d e n kisiskolás ismer. Az
energia e z e k szerint egyenlő az anyag (m, azaz tömeg) és a
fénysebesség n é g y z e t é n e k (c 2 ) szorzatával. E i n s t e i n felismer­
te, hogy a világmindenséget n e m szilárd anyag alkotja a ha­
lott űrben. N e m , egyetlen, elválaszthatatlan, dinamikus egy­
ség, ahol az energia és anyag olyan mélyen összefonódik,
hogy n e m lehet őket egymástól függetlenül vizsgálni.

Nem mellékhatás ez, hanem hatás!

Az anyag szerkezetére és viselkedésére vonatkozó korszakal­

kotó f e l i s m e r é s e k n e k m e g kellett volna változtatniuk az or­
vostudomány szemléletét. S a j n o s a z o n b a n a kvantumfizikai
felfedezések ellenére a m e d i k u s o k és biológusok továbbra is

102
h o l m i mozgó r o b o t k é n t t e k i n t e n e k az e m b e r r e , amely a new­
toni alapelveknek engedelmeskedik. Az élő szervezetek sza­
bályozó m e c h a n i z m u s a i t kutatva a t u d ó s o k anyagi j e l z é s e k
tömegét azonosították, melyeket különböző vegyületcsopor­
tokba soroltak. Ilyenek a már emlegetett h o r m o n o k , citoki-
nek, növekedési faktorok, tumor szupresszorok, hírvivő mo­
lekulák és ionok. Anyagias, newtoni szemléletük miatt e ku­
tatók ugyanakkor s e m m i b e vették azt a szerepet, amelyet az
energia j á t s z i k egészség és betegség dolgaiban.
R á a d á s u l e hagyományos szemléletű biológusok m i n d e n t
leegyszerűsítenek. Úgy képzelik, megérthetik az élő anyagot,
ha szétcincálják a sejteket, hogy k é m i a i alkotóelemeiket ta­
nulmányozzák. Az ő s z e m ü k b e n az életet fenntartó biokémi­
ai r e a k c i ó k amolyan H e n r y Ford stílusű futószalagok, ahol a
futószalag egyik p o n t j á n az egyik k é m i a i folyamat j á t s z ó d i k
le, azután egy távolabbin a másik. A következő oldalon az ál­
taluk feltételezett egyenes vonalú, lineáris információáram­
lást szemléltetem, ahol az információ útja A-ből B-be, i n n e n
C-be, majd D-be vezet.
Ez a leegyszerűsítő szemlélet feltételezi, hogy a rendszer
m e g h i b á s o d á s a - betegség vagy b á r m i más r e n d e l l e n e s s é g -
e s e t é n a h i b a a k é m i a i futószalag meghatározott pontját érin­
ti. N e m is kell mást tenni, mint e pont m ű k ö d é s é t helyrebil­
lenteni az erre szolgáló drogokkal. Ezért kutat a gyógyszer­
ipar c s o d a s z e r e k után, a g é n s e b é s z e k pedig újabban megter­
vezik a génállományt.
A kvantumfizikai szemlélet szerint a z o n b a n a m i n d e n s é g
elválaszthatatlanul összegubancolódó, összefonódó energia­
m e z ő k összjátéka. Az orvosi élettan tudósait ez azért zavarja
össze, m e r t n e m ismerik fel az anyagi alkotórészek és az
energiamezők bonyolult kölcsönhatását. A newtoni világmo-
dellt az egyenes vonalú információáramlás leegyszerűsítő vi­
szonyrendszere jellemzi.

103
 A kvantumfizika ezzel s z e m b e n holisztikusán, egészében
látja ugyanezt. A sejt alkotóelemei b e c s a t l a k o z n a k az áthallá­
sok, előre- és visszacsatolások szövevényébe (ld. a következő
oldal ábráját). Biológiai rendellenesség b á r m e l y irányban fel­
léphet az információs pályákon. E bonyolult interaktív rend­
szer k é m i á j á n a k befolyásolása sokkalta n e h e z e b b , m i n t a be­
avatkozás drogokkal egyetlen ponton. C anyag k o n c e n t r á c i ó ­
j á n a k növelése például n e m c s u p á n D-re hat ki, h a n e m a
holisztikus pályákon keresztül mélyrehatóan befolyásolja A,
B, E és D viselkedését és m ű k ö d é s é t is.
M i k o r j ó m a g a m ráébredtem, milyen összetett kölcsönha­
tások fűzik együvé az anyagot és az energiát, azt is beláttam,
hogy az egyenes vonalú, A-ból E-be tartó, leegyszerűsítő
szemlélet m é g c s a k a közelébe s e m férhet a betegségek pon-

információáramlás
A^B^C^D^E
egyenes vonalú - newtoni

holisztikus - kvantumfizikai
104
 RNS-kötő fehérjék nem-meghatározás

G-foltdomen átírás/átfordítás RNS-helikáz

Sejtfehérjék (számozott, sötét körök) kis csoportja közti kölcsönhatások

rendszere a Drosophila (gyümölcslégy) sejtjében. A proteinek többsége
az RNS-molekulák felépítésével és lebontásával áll kapcsolatban.
Az összekötő vonalak a fehérje-fehérje kölcsönhatásokat jelölik.
A különböző jelpályák kölcsönkapcsolatai megértetik, miként hat ki
az egyikük eltorlaszolása az összes többire. Ennél is általánosabb
mellékhatásokat vált ki, amikor egy gyakori fehérje a korábbitól eltérően
kerül felhasználásra. Például ugyanaz az Rbp1 fehérje (nyíl) egyaránt
részt vesz az RNS anyagcseréjében és a nem meghatározásában. A
Science 202:1727-1736 ábrájának újranyomása (copyright 2003 AAAS).
A folyóirat szíves engedélyével közöljük.

tos magyarázatának. M i n t láttuk, m á r a kvantumfizika is fel­

tételezte a jelpályák összjátékát. A közelmúlt úttörő kutatá­
sai, melyek a fehérje-fehérje k ö l c s ö n h a t á s o k a t térképezték
fel a sejtben, újabban k i m u t a t t á k e bonyolult holisztikus pá­
lyák fizikai j e l e n l é t é t (Li és mtsai 2 0 0 4 ; G i o t és mtsai 2 0 0 3 ;
J a n s e n és mtsai 2 0 0 3 ) . A 1 0 5 . oldal ábrája a gyümölcslégy
sejtjének n é h á n y k ö l c s ö n h a t á s á t szemlélteti. A sűrű hálóza-

105
tot alkotó összekötő vonalak a fehérje-fehérje kölcsönhatá­
sok útvonalait tüntetik fel.
A fentiek fényében egyértelmű, hogy az élettani rendelle­
n e s s é g e k e bonyolult jelpályák közti kapcsolathiány rovására
írhatók. Ha egy ilyen összetett rendszer egy pontján megvál­
toztatjuk a fehérje jellemzőit, ezzel számos más pont protein­
j e i is megváltoznak. Vegyék továbbá szemügyre azt a hét kört
az előző ábrán, melyek élettani szerepük szerint csoportosít­
j á k a fehérjéket. Vegyék észre, hogy egy adott csoport - pél­
dául, amelyik a n e m meghatározását irányítja (nyíl) - homlo­
kegyenest eltérő funkciójú proteinekre is kihatással van, te­
s z e m azt azokra, amelyek az RNS-szintézisért felelnek (ilyen
az R N S - h e l i k á z ) . A n e w t o n i szemléletű kutatók eddig n e m
vettek tudomást a sejtek jelpályáinak erről a rendkívül össze­
tett rendjéről.
Ez a sűrű és átláthatatlan információs hálózat érthetővé te­
szi, miért olyan v e s z e d e l m e s e k a gyógyszerek. Beláthatjuk
most már, miért m e l l é k e l n e k m i n d e n droghoz terjedelmes
listát a mellékhatásokról, amelyek az egyszerű irritációtól a
halálig terjedhetnek. M i k o r egy fehérjehibát gyógyszerrel ke­
zelnek, ez a szer óhatatlanul is kapcsolatba lép más protei­
nekkel, legalább eggyel, de az esetek t ö b b s é g é b e n ennél jóval
többel.
A m e l l é k h a t á s o k kérdését tovább bonyolítja az a tény,
hogy az élő rendszerek redundánsok. Ez azt jelenti, hogy a
szervezet ugyanazt a jelzést különböző szervekben és szöve­
t e k b e n is alkalmazza, csakhogy velejéig eltérő szerepkörrel.
Például, mikor egy drog a szív jelpályájára hat, a vérkeringés
k ö z b e n az egész szervezetbe szétviszi. E szívgyógyszer tehát
óhatatlanul is megzavarja az idegrendszer működését,
a m e n n y i b e n az agy is hasznosítja a szóban forgó jelpálya ele­
meit. Bár ez a fajta redundancia belezavar a gyógyszerhatá­
sokba, ugyanakkor az evolúció figyelemreméltó eredménye­
k é n t könyvelhetjük el. A többsejtű szervezetek m e s s z e keve-

106
s e b b génnel m ű k ö d n e k , mint k o r á b b a n a tudósok feltételez­
ték. E n n e k az az oka, hogy egyazon fehérje produktumai a
legkülönbözőbb feladatokat látják el. G o n d o l j u n k arra, hogy
az á b é c é h u s z o n k é t betűjével is le tudjuk írni az angol nyelv
valamennyi szavát.
Az e m b e r i véredényeket bélelő b e l h á m s e j t e k e t vizsgálva
első k é z b ő l volt a l k a l m a m megtapasztalni, miféle korlátokkal
j á r n a k a redundáns jelpályák. A hisztamin például fontos jel­
molekula a szervezetben, amely beindítja a sejtek stresszre­
akcióját. Amikor a végtagokat ellátó vérerekbe kerül, a
stresszválasz megnyitja a véredények pórusait. A környező
szövetekbe szivárgó vérsavó a helyi gyulladásos reakciók első
jele. Ezzel s z e m b e n ha a hisztamint az agyi vérkeringésbe ju­
tatjuk, ugyanez a jelmolekula fokozza a táplálék áramlását az
idegsejtekbe, ami felgyorsítja növekedésüket és speciális élet­
folyamataikat. Stressz idején tehát a hisztamin által beindí­
tott fokozott táplálás h a d r e n d b e állítja az agysejteket, a m i fö­
löttébb h a s z n o s lehet vészhelyzetben. A fenti példában a
hisztaminjelzés kétféle hatása szöges ellentétben áll egymás­
sal. M i n d e n attól függ, hol bocsátjuk útjára a jelet (Lipton és
mtsai 1 9 9 1 ) .
A szervezet összetett j e l r e n d s z e r é n e k egyik legleleménye-
sebb v o n á s a célra irányuló, specifikus mivolta. Ha t e s z e m
azt, mérges szömörce okoz kiütést a k a r u n k o n , akkor a kelle­
m e t l e n viszketés a hisztamin által kiváltott gyulladásos reak­
ció jele, mely a s z ö m ö r c e allergénjeivel s z e m b e n véd. Mivel
a n n a k s e m m i értelme, hogy egész t e s t ü n k b e n viszkessünk
ilyenkor, h i s z t a m i n c s u p á n a kiütés helyén szabadul fel. Ha­
s o n l ó k é p p e n , amikor stresszes élethelyzetbe kerülünk, az
agyban t e r m e l ő d ő h i s z t a m i n megnöveli az idegsejtek felé tör­
ténő véráramlást, fokozva ezzel a túléléshez szükséges ideg­
folyamatok hatékonyságát. A hisztamint ott vetik be, ahol
igény van rá, a k á r c s a k a k o m m a n d ó s o k a t , és annyi időre,
amíg szükséges.

107
 A gyógyszeripar legtöbb drogja ezzel s z e m b e n n e m ren­
delkezik ezzel a célszerűséggel. Mikor antihisztamint ve­
szünk be az allergiás kiütés elmulasztására, e hatóanyag az
egész szervezetben szétoszlik, s testünk valamennyi hiszta-
minreceptorára hatással van. Tény és való, az antihisztamin
látványosan visszafogja a véredények gyulladásos reakcióját,
s így h a t á s o s a n c s ö k k e n t i az allergiás tüneteket. Mivel azon­
b a n a szer belép az agyba, óhatatlanul is befolyásolja az agyi
vérkeringést és ezáltal az idegműködést. Ezért a recept nélkül
k a p h a t ó a n t i h i s z t a m i n o k enyhítik ugyan az allergiás kiütést,
m e l l é k h a t á s u k is van viszont, az álmosság.
A gyógyszerek káros mellékhatásainak legújabb tragikus
példája a hormonpótló terápia. Az ösztrogén közismerten a
női szaporító szervekre hat. Az ösztrogénreceptorok megosz­
lására vonatkozó legfrissebb adatok szerint ezek a jelfogók és
persze a tükörképükül szolgáló jelmolekulák sarkalatos szere­
pet j á t s z a n a k az egészséges keringés, szív- és agyműködés
fenntartásában. Az orvosok erre fittyet hányva zsákszámra ír­
j á k fel a menopauzális panaszok enyhítésére az ösztrogént.
Csakhogy a szintetikus vegyület hatása n e m korlátozódik
a célsejtekre. A drog a szív, vérkeringés és idegrendszer
ösztrogénreceptoraira is hatással van, s ez a hatás természete­
sen zavaró. A szintetikus hormonpótló terápia kellemetlen
mellékhatása lehet ezek szerint a szív és a keringési rendszer
megbetegedése, valamint az agyi vérellátás zavara, például a
szélütés ( S h u m a k e r és mtsai 2 0 0 3 ; Wassertheiler-Smoller és
mtsai 2 0 0 3 ; Anderson és mtsai 2 0 0 3 ; Cauley és mtsai 2 0 0 3 ) .
A h a s o n l ó káros mellékhatások számlájára írhatjuk, hogy
újabban az ún. iatrogen (orvosi eredetű) b á n t a l m a k vezetnek
a h a l á l o k o k között. A Journal of American Médical Association
konzervatív becslései szerint az iatrogen m e g b e t e g e d é s e k
h a r m a d i k k é n t szerepelnek az ország halálozási jegyzékén.
Évente t ö b b mint százhúszezren halnak m e g a receptre felírt
gyógyszerek káros mellékhatásai miatt (Starfield 2 0 0 0 ) . Az

108
elmúlt é v b e n egy új tanulmány, amely egy évtized állami sta­
tisztikáit összegzi, m é g lesújtóbb adatokat közöl (Null és
mtsai 2 0 0 3 ) . Eszerint az iatrogén m e g b e t e g e d é s e k voltakép­
pen a vezető halálokot j e l e n t i k az Egyesült Államokban, ahol
a meggondolatlanul felírt gyógyszerek t ö b b mint háromszáz­
ezer e m b e r halálát okozzák.
M i n d e z elszomorító, ha hozzávesszük, hogy az egészség­
ügy b e k é p z e l t e n levegőnek nézi háromezer év hatásos keleti
gyógymódjait, m é g ha azok a m i n d e n s é g mélyebb megérté­
sén alapulnak is. Ázsia n é p e t ö b b ezer éven keresztül, jóval a
kvantumfizika j e l e n t k e z é s e előtt, az egészséges élet alapvető
ismérvének tekintette az életenergia megfelelő keringését.
A keleti orvoslásban az emberi szervezet bonyolult energia­
csatornák, az ún. m e r i d i á n o k szövedéke. A kínai á b r á k o n
ezek az energiapályák elektromos huzalokra e m l é k e z t e t n e k .
Különböző segédeszközökkel - például akupunktúrás tűkkel
- a kínai gyógyítók felmérik betegeik energiakeringését,
nagyjából úgy, ahogyan az e l e k t r o m é r n ö k ö k is m e g k e r e s i k a
hibát a nyomtatott á r a m k ö r ö k b e n .

Orvosok: a gyógyszerészet balekjai

Amennyire c s o d á l o m a keleti orvoslást, annyira megvetem a

nyugatit, amely a szekérderéknyi gyógyszerrel számottevően
hozzájárul a betegek halandóságához. A háziorvosok valójá­
ban l é l e k t e l e n fogaskerekek az egészségügy beláthatatlan gé­
pezetében. Gyakorlatilag alig gyógyítanak, hisz' az ósdi or­
vosképzés anyagközpontú, newtoni elveken nyugszik. Ez a
világkép már bő hetvenöt éve levitézlett, mikor a fizika felfe­
dezte a kvantumelméletet, és rádöbbent, hogy a m i n d e n s é g
valójában energia.
Ám a m e d i k u s o k posztgraduális k é p z é s e s e m különb. Ek­
kor tanulják ki a receptírás fortélyait. N e m m á s o k hát, m i n t a

109
nagyipari orvoslás t e h e t e t l e n bábjai. S z a k m a i l a g képzeletlen
ü z l e t e m b e r e k - a k i k n e k egyetlen célja t e r m é k ü k eladása -
látják el az orvosokat információval az új gyógyszerek haté­
konyságáról. A gyógyszergyárak grátisz ajánlgatják tovább­
képzéseiket, ami végtére is ingyenreklám. N e m kétséges,
hogy a felírt gyógyszerek tömeges mennyisége ellenkezik a
hippokratészi esküvel, pedig m i n d e n orvos megfogadja, hogy
„legelsősorban is n e m árt a betegnek". A gyógyszergyárak pi­
rulazabáló drogosokká fokozták le n e m z e t ü n k e t , ami tragi­
kus következményekkel jár. Fogjuk hát vissza a tempót, és
építsük be az orvoslásba a kvantumfizika felismeréseit, hogy
ezáltal biztonságosabb, a természet törvényeihez j o b b a n iga­
zodó gyógymódokat t e r e m t s ü n k .

Fizika és orvostudomány:
egy nap késés, egy dolcsi hiány

A fizika m o s t a n r a magáévá tette a kvantumelméletet, mégpe­

dig b á m u l a t o s eredménnyel. Az emberiség 1 9 4 5 . augusztus 6-
án ébredt rá a kvantumvilág jelentőségére. A Hirosimára le­
dobott a t o m b o m b a a kvantumelmélet alkalmazásával j á r ó
szörnyű h a t a l m a t igazolta, ami egyúttal az a t o m k o r drámai
nyitányát is jelentette. Konstruktívabb felhasználását képvi­
selik e t u d o m á n y á g n a k az elektronika ama csodái, amelyek
az információs társadalom alapjai. A televízió, számítógép,
CT-számláló, lézer, űrhajó és mobiltelefon egytől egyig a
k v a n t u m m e c h a n i k a a l k a l m a z á s á n a k k ö s z ö n h e t i létezését.
Ám miféle csodákat sorolhatunk fel az orvostudományban
és biológiában, amelyek a kvantumforradalom eredményeit
k a m a t o z t a t j á k ? Nos a lista fölöttébb rövid lesz, egyetlen ilyet
s e m t u d u n k előkaparni.
Bár n e m győzöm hangsúlyozni a n n a k fontosságát, hogy a
biológiai tudományok is magukba építsék a k v a n t u m m e c h a -

110
nika alapelveit, n e m azt javallom ezzel, hogy a fürdővízzel
együtt a gyereket is kiontsuk. Az Isaac Newton által megfo­
galmazott természettörvények végtére is n e m vesztettek érvé­
nyükből. A kvantumfizika új felismerései n e m ellenkeznek a
klasszikus fizika eredményeivel. A bolygók továbbra is azon
a pályán mozognak, amelyet Newton m a t e m a t i k a i levezetései
j e l l e m e z n e k . A kétféle fizikai megközelítés között az a kü­
lönbség, hogy amíg a kvantumfizika a molekuláris-atomi di­
menziókat írja le, addig a newtoni törvények ennél nagyobb
m é r e t t a r t o m á n y b a n érvényesek. Egy betegség, például a rák
akkor j e l e n i k m e g a makrovilágban, amikor tapintjuk és lát­
juk a daganatot. A rákos folyamat a z o n b a n k o r á b b a n elkez­
dődött az érintett őssejtekben. Valójában a legtöbb élettani
rendellenesség a molekulák és ionok szintjén jelentkezik a
sejtekben. Ezért van szükségünk olyan biológiára, amely a
newtoni és k v a n t u m m e c h a n i k a törvényeit összegzi.
S z e r e n c s é r e a k a d t a k olyan látnoki k é p e s s é g ű biológusok,
akik ezt a fajta szintézist sürgették. T ö b b mint negyven éve a
neves Nobel-díjas tudós, Szentgyörgyi Albert kiadta Introduc-
tion to a Submolecular Biology (Bevezetés a szubmolekuláris bi­
ológiába) c í m ű könyvét (Szentgyörgyi 1 9 6 0 ) . Dicséretes erőfe­
szítés volt ez, hogy meghonosítsa az é l e t t a n b a n a kvantumfi­
zikai szemléletet. Sajnos a vaskalapos kollégák m á s k é n t
gondolták. Az ő s z e m ü k b e n a kötet Szentgyörgyi öregkori ha­
nyatlását tanúsította, a m i n n e m győztek sajnálkozni.
A biológusok z ö m e máig n e m ismerte fel Szentgyörgyi
m u n k á j á n a k jelentőségét, az új kutatási adatok a z o n b a n azt
sugallják, hogy előbb-utóbb rákényszerülnek erre. A tudomá­
nyos bizonyítékok súlya ugyanis a közeljövőben megdönti
majd a levitézlett anyagelvű szemléletet. E m l é k e z n e k , ugye, a
fehérjék mozgására? Nos, a tudósok hasztalan próbálták a
newtoni fizikai törvényei szerint értelmezni az élet e m e építő­
köveinek mozgását. G o n d o l o m , mostanra kitalálták, mi volt
e kudarc oka. 2 0 0 0 - b e n V. Pophristic és L. G o o d m a n a Nature

111
hasábjain megjelent c i k k é b e n leszögezte, hogy a kvantumfi­
zika szabályszerűségei és n e m a newtoni törvények irányítják
a m o l e k u l á k életfontos mozgását (Pophristic és G o o d m a n
2001).
F. W e i n h o l d így k o m m e n t á l t a a Nature korszakalkotó írá­
sát: „Mikor érjük meg, hogy a kémiakönyvek valóban segéd­
eszközök lesznek, és n e m akadályok? M i k o r közvetítik a
k v a n t u m m e c h a n i k a összetett és sokrétű látásmódját e mole­
kuláris forgókeresztek működéséről?... Vajon miféle erők áll­
n a k az összetett alakzatokba csavarodó-göngyölődő moleku­
lák mozgása mögött? A választ hiába is k e r e s n é n k a szerves
k é m i a i tankönyvekben" (Weinhold 2 0 0 1 ) . Pedig a szerves ké­
mia szolgáltatja a biológia és orvostudomány m e c h a n i k a i
alapjait. Weinhold rámutat arra, e fontos tudományág annyi­
ra elavult, hogy mit s e m tud a kvantumfizika eredményeiről.
A hagyományos képzésben részesült kutatóorvosok ezért
n e m értik azokat a molekuláris m e c h a n i z m u s o k a t , amelyek
az élet valódi alapjai.
D a c á r a e n n e k több száz tudományos kísérlet igazolta az
u t ó b b i fél évszázad során, hogy a „láthatatlan" elektromágne­
ses erőterek a biológiai szabályozás m i n d e n megnyilvánulá­
sára mélységes kihatással vannak. Ilyen energiafajták a mik­
ro- és rádióhullámok, a látható fény tartománya, a szélsősége­
sen alacsony amplitúdójű frekvenciák, a hanghullámok,
valamint egy újonnan felfedezett erő, az ún. skaláris energia.
A D N S - , R N S - és proteinszintézist meghatározott elektro­
m á g n e s e s rezgések irányítják. Ugyanők változtatják m e g a fe­
hérjék szerkezetét és működését, ők szabályozzák a génregu­
lációt, a sejtek osztódását és differenciálódását, a morfogene-
zist (azt a folyamatot, m e l y n e k során a sejtek szövetekbe és
szervekbe r e n d e z ő d n e k az egyedfejlődés során), a hormon­
szekréciót, továbbá az idegsejtek fejlődését és működését.
A sejttevékenység valamennyi itt felsorolt tartozéka az élet el­
engedhetetlen velejárója. Bár a fentiekre vonatkozó kutatási

112
eredmények élvonalbeli szaklapokban j e l e n t e k meg, forradal­
mi felfedezéseiket az orvosegyetemi oktatás egyelőre n e m
építette magába (Liboff 2 0 0 4 ; G o o d m a n és Blank 2 0 0 2 ; Sivitz
2 0 0 0 ; J i n é s mtsai 2 0 0 0 ; B l a c k m a n é s mtsai 1 9 9 3 ; R o s e n 1 9 9 2 ;
Blank 1 9 9 2 ; Tsong 1 9 8 9 ; Yen-Patton és mtsai 1 9 8 8 ) .
Negyven évvel ezelőtt az Oxfordi Egyetem biofizikusa,
C. W. F. M c C l a r e összevetette az energetikai és kémiai j e l e k
hatékonyságát az élő szervezetekben. Eredményeit „Reso-
n a n c e in bioenergetics" (Rezonancia a bionergetikában) cím­
mel tette közzé az Annals of the New York Academy of Science
című kiadványban. M c C l a r e arra a következtetésre jutott,
hogy az energetikai jelrendszerek - t ö b b e k között az elektro­
mágneses frekvenciák - százszorta h a t é k o n y a b b a n közvetítik
a környezeti információt, mint az anyagi jelzések, például a
h o r m o n o k , neurotranszmitterek, növekedési faktorok stb.
(McClare 1974).
Ez a k ü l ö n b s é g k o r á n t s e m meglepő. A j e l m o l e k u l á k ener­
gia befektetésével t o v á b b í t a n a k j e l e k e t . A k é m i a i k ö t é s e k lé­
tesítése és felbontása j e l e n t ő s hőfelszabadulással, azaz ener­
giaveszteséggel jár. Mivel a molekulák energiájának z ö m e a
t e r m o k é m i a i k ö t é s e k r e fordítódik, a fennmaradó c s e k é l y
energia e r ő s e n behatárolja a jelátvitel információmennyisé­
gét.
Tudjuk, hogy az élő szervezeteknek fennmaradásuk érde­
k é b e n fel kell fogniuk és értelmezniük kell a környezet jelzé­
seit. Valójában tűlélésük múlik a jelátvitel sebességén és ha­
tékonyságán. Az elektromágneses energiák továbbítási se­
bessége 1 8 6 0 0 0 0 mérföld/sec, ezzel s z e m b e n a diffundáló
vegyületek alig 1 c m / s e x sebességgel haladnak. Mint látjuk,
az energetikai j e l z é s e k százszorta h a t é k o n y a b b a k és mérhe­
tetlenül gyorsabbak, mint a kémiai jelek. Mit gondolnak, me­
lyik jelátviteli m ó d n a k ad elsőbbséget egy több trillió sejtből
álló sejtközösség? Számoljanak!

113
 Vegyük meg a gyógyszergyárat!
M a g a m a m o n d ó vagyok, az energetikai kutatással piszkos
anyagi érdekekből n e m törődik a tudományos világ. A trillió
dollárokkal dolgozó gyógyszeripar csodaszerek kotyvasztásá-
ra költi kísérletezésre fordítható pénzét. A m e n n y i b e n az
energiagyógyítást be l e h e t n e venni tablettában, a gyógyszer­
gyártók m e n t e n érdeklődni k e z d e n é n e k a dolog iránt.
Ehelyett h o l m i légből kapott n o r m á k h o z m é r t e n határoz­
zák m e g az élettani és viselkedési r e n d e l l e n e s s é g e k miben­
létét, majd felvilágosítják a nyilvánosságot e fenyegető vesze­
delmekről. Mit tehet ezek után az utca e m b e r e ? Hisz e n n e k a
leegyszerűsített t ü n e t t a n n a k , és b e t e g n e k képzeli magát. „So­
kat aggódik?" - kérdik a gyógyszerreklámok. Nos, az aggoda­
l o m a szorongásos neurózisnak nevezett lelki baj vezető tüne­
te. „Ne aggódjon tovább! írasson fel Addictazacot a háziorvo­
sával!" Tudja, az az új, bugyirózsaszín dilibogyó.
E k ö z b e n a média mélyen hallgat az iatrogén ártalmakról,
ehelyett a törvénytelen drogfogyasztás veszedelmeit szajkózza.
Ne szedjünk drogokat gondjaink megoldására, ne menekül­
j ü n k el a világ elől! - int a sajtó. Különös... én ugyanezekkel a
szavakkal k é s z ü l t e m j e l l e m e z n i a receptre felírt gyógyszerek
m é r t é k t e l e n használatát. Hogy veszedelmesek-e? Kérdezzék
m e g azokat, akik meghaltak az elmúlt évben. Ha tablettákhoz
folyamodunk, így próbáljuk letudni személyes felelősségün­
ket a t ü n e t e k kialakulásában. Vakációra küldjük a lelkiismere­
tünket, és azt képzeljük, hogy ezzel mindent megoldottunk.
D r o g o k iránti szenvedélyünk e s z e m b e juttatja azokat az
időket, a m i k o r egyetemistaként egy a u t ó k e r e s k e d é s b e n ke­
r e s t e m m e g a napi betevőt. Egy ízben délután fél ötkor felhá­
borodott kuncsaft robogott be az üzletbe. A figyelmeztető
lámpája villogott, bár m á r többször járt n á l u n k ugyanezzel a
gonddal. P é n t e k e n fél ötkor ugyan ki h u z a k o d n a szívesen egy
magából kikelt asszonysággal? M i n d e n k i n é m á n meredt rá,

114
egy szerelő kivételével, aki magára vállalta a feladatot. Hátra­
hajtott a kocsival a műhelybe, beült a műszerfal mögé, majd
kivette a j e l z ő l á m p a égőjét. És eldobta. A z t á n kinyitott egy
doboz szódát, és cigarettára gyújtott. Egy idő után, a m i k o r a
kuncsaft már m é l t á n hihette, hogy k é s z a kocsija, a szerelő
visszavitte, és közölte az ügyféllel, hogy m i n d e n r e n d b e n .
A hölgy m e g boldogan elberregett az alkonyatban, h i s z e n a
jelzőlámpa már v a l ó b a n n e m villogott. A hiba továbbra is
fennállt, m é g s e m volt s e m m i j e l e . A gyárilag előállított gyógy­
szerek h a s o l ó k é p p e n szüntetik m e g a testi panaszokat, ám ez
távolról s e m oki kezelés.

Mammogram.
Az ábra nem
az emlő
fényképe,
hanem a mell
szöveteinek
sajátos
sugárzását
felhasználó
elektronikus
lenyomat.
Az energia­
spektrumok
eltérései
segítségével
megkülön­
böztethetők
egymástól az
egészséges és
kóros szövetek
(a fekete folt
középen).

115
 Álljon m e g a m e n e t ! - m o n d h a t n á k ö n ö k , h i s z e n nagyot
változott a világ az utóbbi időben. M o s t a n r a többet tudunk a
drogok veszélyeiről, és nyitottabbak vagyunk az alternatív or­
voslás lehetőségeivel s z e m b e n . Ez igaz is. Az a m e r i k a i a k fele
felkeres természetgyógyászokat. A hagyományos orvostudo­
mány s e m folytathatja struccpolitikáját, remélve, hogy a ve­
télytárs gyógyító ágazatok egyszerűen e l t ű n n e k a színről.
U j a b b a n a biztosítótársaságok is fizetnek a k o r á b b a n kuruzs-
lásnak minősített szolgáltatásokért, s a nagyobb k l i n i k á k o n
korlátozott s z á m b a n már folyik természetgyógyász-képzés.
Ám m é g m a n a p s á g s e m méri fel a tudomány a maga szigo­
rú eszközeivel az alternatív orvoslás hatékonyságát. A közvé­
l e m é n y n y o m á s á n a k hála az Országos Egészségügyi Intézet
létrehozott egy „természetgyógyász-ágazatot". Ez a z o n b a n
c s a k j e l k é p e s gesztus az aktivisták zajongásának elcsöndesí-
tésére, és a z o k n a k a fogyasztóknak a megnyugtatására, akik
vagyonokat k ö l t e n e k az alternatív orvoslásra. Az energiagyó­
gyítást é r d e m b e n n e m vizsgálja a kutatás. Márpedig a kutató
tevékenység támogatása nélkül az energiagyógyításon rajta
marad a sarlatánság bélyege.

Jó és rossz rezgések: az energia nyelvén

N o h a a hagyományos orvoslás máig n e m sokat törődött azzal

a szereppel, amelyet az energia mint „információ" játszik az
élő szervezetekben, a helyzet faramuci mivoltára rávilágít,
hogy olyan „szelíd" vizsgálóeljárásokat igenis felhasznál,
amelyek a fenti energiamezőket olvassák le. A kvantumfizi­
k u s o k létrehoztak olyan eszközöket, amelyek elemzik a ve­
gyületek által kibocsátott rezgéseket. A tudósok e z e k n e k a
m é r ő m ű s z e r e k n e k a segítségével azonosítják a különböző
anyagok és tárgyak összetételét. D o k t o r a i n k a segítségükkel
m é r i k m e g a szerveink és szöveteink által kibocsátott ener-

116
giaspektrumokat. Mivel a különböző sugárzások könnyűszer­
rel áthatolnak az emberi testen, ezek a vizsgálóeljárások - a
CT, a m á g n e s e s r e z o n a n c i a vizsgálat vagy a pozitron emisszi­
ós tomográfia - n e m károsítják a szervezetet. Az orvosok az
egészséges és beteg szövetek s p e k t r u m k é p e közti különbség
alapján állítják fel diagnózisukat.
Az előző oldalon egy mellrák mammográfiás k é p e látható.
A kóros szövetek a c s a k rájuk jellemző energiaféleséget sugá­
rozzák ki, amely különbözik a környező egészséges szövetek
emissziós mintájától. A t e s t ü n k ö n áthatoló sugarak láthatat­
lan h u l l á m k é n t szelik át a teret. M i k o r kavicsot hajítunk egy
tóba, a szabadon eső tárgy mozgási energiája vízgyűrűként
fodrozódik tovább. Voltaképpen energiahullámok terjednek
így tova a víztükrön.

Ha egyszerre t ö b b kavicsot is a vízbe hajítunk, a többféle

forrásból származó energiahullámok (vízgyűrűk) interferál-
nak egymással. Az interferencia lehet egymást erősítő vagy
gyengítő.
A m e n n y i b e n egyazon időben és ugyanakkora magasság­
ból v e t ü n k a vízbe két egyforma m é r e t ű kavicsot, a h u l l á m o k
átfedik egymást. Ez azzal jár, hogy kitérésük megkétszerező-

117
 A-hullám B-hullám

Erősítő interferencia. Az l-es ábrán két hullám közeledik egymás felé

a vízfelszínen. Rezgéseik szinkronban vannak, esetünkben tehát
a hullámmozgás a negatív irányú kilengéssel indít. A két hullám
találkozását a 2-es ábrán jelöltük. Látjuk, hogy az egymás fölé rajzolt
hullámok tökéletesen átfedik egymást. Ahol A amplitúdója +1, ott B-é is
+1. A születő új hullám amplitúdója a kettő összege, azaz +2. A negatív
kilengések hasonlóképpen összegződnek, ezért ahol A -1, ott B is
ugyanannyi, a kettő összege tehát-2. A keletkező magasabb amplitúdójú
hullámot a 3-as ábra szemlélteti.

dik. Ez az erősítő interferencia, m á s szóval a h a r m o n i k u s re­

z o n a n c i a j e l e n s é g e . Ezzel s z e m b e n ha a két kavicsot n e m ösz-
szehangoltan hajítjuk a vízbe, az általuk vetett h u l l á m o k s e m
l e s z n e k s z i n k r o n b a n egymással: a fáziskésésben lévő hullá­
m o k kitérése kivonódik egymásból. A m e n n y i b e n története­
sen ellentétes a kitérésük, a vízfelszín sima marad, n e m za­
varják m e g hullámok. A energia k i o l t ó d á s á n a k j e l e n s é g é t
gyengítő i n t e r f e r e n c i á n a k nevezzük.

118
 A-hullám B-hullám

Kioltó interferencia. Az 1. ábrán az első kavics vetette, balról jobbra

mozgó vízfodrokat A-hullámként jelöltük. A B-hullám jobbról balra
mozgó vízgyűrűi röviddel az első kavics elhajítása után keletkeztek.
Mivel a két kavics elhajítása időben nem esik egybe, a találkozó hullámok
„nincsenek fázisban". Ábránkon az A-hullám negatív kitéréssel indít,
ezzel szemben a B-hullám amplitúdója pozitív. A 2. ábrán látjuk, hogy
a két hullám tükörképe egymásnak. Az egyik hullám pozitív kilengése
(+1) a másik negatív kitérésével (-1) esik egybe, és fordítva. A 3. ábra azt
mutatja, hogy a két hullám tökéletesen kioltja egymást. A keletkező új
hullám amplitúdója 0, azaz a rezgés tökéletesen megszűnt, a hul­
lámvonal kiegyenesedett.

Az energiahullámok viselkedése az orvostudomány és bio­

lógia szempontjából is meghatározó, hiszen a rezgések mi­
lyensége ugyanolyan h a t é k o n y a n változtatja m e g valamely
atom fizikai és kémiai tulajdonságait, akár a hisztamin- vagy
ösztrogénmolekula. Mivel az a t o m o k állandó rezgésben van­
nak, az általuk gerjesztett energiahullámok a kavicsok vetette
tovaterjedő vízgyűrűkhöz h a s o n l a t o s a k . Mindegyik a t o m kü­
lön világ, mivel pozitív és negatív t ö l t é s e i n e k megoszlása, va-

119
l a m i n t fordulatszámának, spinjének m é r t é k e meghatározott
r e z g é s m i n t á h o z , frekvenciához társul ( O s c h m a n 2 0 0 0 ) .
A t u d ó s o k azt is kiókumlálták, m i k é n t állítsanak meg egy
a t o m o t forgás közben. E h h e z először meghatározzák a kérdé­
ses a t o m rezgésszámát, majd ráhangolnak egy lézersugarat
ugyanerre a frekvenciára. Bár az a t o m és a lézersugár rezgés­
száma megegyezik, a lézersugár ellentétes fázisú lesz az a t o m
által k i b o c s á t o t t hullámokkal. A két hullám találkozása kiolt­
ja egymást, az a t o m így megszűnik forogni ö n m a g a tengelye
körül (Chu 2 0 0 2 ; Rumbles 2 0 0 1 ) .
M i k o r viszont fokozni kívánjuk az a t o m o k mozgását, har­
m o n i k u s rezonanciát kiváltó rezgéseket gerjesztünk. Elektro­
m á g n e s e s vagy h a n g h u l l á m o k k a l tehetjük m e g ezt. Ha példá­
ul egy olyan kitűnő é n e k e s n ő , amilyen Ella Fitzgerald, olyan
hangot é n e k e l ki, amely együtt rezeg egy kristályserleg atom­
jaival, a serleg elnyeli ezt a hangot. Az erősítő interferencia j e ­
lensége felgyorsítja a serleg atomjainak rezgését, amely végül
akkora lesz, hogy a rezgő a t o m o k k i t ö r n e k egymás bűvköré­
ből. E z e n a p o n t o n a serleg eltörik.
Az orvosok az erősítő interferencia j e l e n s é g é t felhasználva
morzsolják össze a veseköveket. Ama ritka e s e t e k egyike ez,
amikor a m o d e r n gyógyászat kiaknázza a kvantumfizika
eredményeit. A vesekövek olyan kristályok, amelyek atomjai
meghatározott frekvencián rezegnek. A kezelés során az or­
vosok olyan sugarat irányítanak a vesekőre, a m e l y n e k rezgés­
száma megegyezik az övével. Az erősítő interferencia ugyan­
úgy felerősíti a vesekő atomjainak rezgését, mint i m é n t i pél­
d á n k b a n a kristályserlegét, a kövek ezért felrobbannak, majd
szétoszlanak a szervezetben. F e n n m a r a d ó kis töredékeik már
f á j d a l o m m e n t e s e n ürülnek ki.

T e r m é s z e t e s e n ugyanaz a h a r m o n i k u s rezonancia, amely­

n e k révén a h a n g h u l l á m o k szétrepesztik a serleget és a vese­
követ, szervezetünk vegytanára is kihatással van. A biológu­
sok a z o n b a n k o r á n t s e m vizsgálták ezeket az összefüggéseket

120
olyan szenvedéllyel, m i n t az új drogok hatását. Ez pedig saj­
nálatos mulasztás, mivel a tudományos bizonyítékok egybe­
h a n g z ó tanúsága szerint a h u l l á m o k k a l ugyanúgy gyógyíthat­
n á n k , ahogyan m o s t a n s á g a drogokkal m ó d o s í t u n k a vegyü­
letek szerkezetén.
Volt idő, amikor az orvoslás igenis hasznosította az elekt­
roterápiát. A 1 9 . század végén az a k k u k és egyéb, elektro­
m á g n e s e s erőteret gerjesztő szerkentyűk kifejlesztése sebté­
b e n összeszerkesztett gyógyeszközök bevetéséhez vezetett.
A k k o r i b a n radioesztéziának nevezték ezt az új sütetű keze­
lésmódot, amely rövidesen olyan népszerűvé vált, hogy effaj­
ta h i r d e t é s e k j e l e n t e k meg: „Tanulja ki a radioesztéziát!
A tandíj m i n d ö s s z e 9,99 $." 1894-re az Egyesült Á l l a m o k b a n
t ö b b m i n t tízezer doktor és ö n m a g u k a t házilag gyógyító bete­
gek t ö m e g e i folyamodtak r e n d s z e r e s e n elektroterápiához.
1895-ben D. D. Palmer útjára indította a kiropraktika tu­
dományát, felfedezte ugyanis, hogy az idegrendszeren át­
áramló energia befolyással van az egészségi állapotra. A ma­
ga részéről a gerincoszlop m e c h a n i k a i sajátságai k ö t ö t t é k le a
figyelmét, hiszen a gerinc a gerincvelői idegek k ö z r e m ű k ö d é ­
sével az egész szervezetbe szerteviszi az információt. P a l m e r
a csigolyák feszültségi viszonyai alapján m é r t e az információ
áramlását.
Az orvosok idővel fenyegetve érezték magukat a kiroprak­
tika, h o m e o p á t i a és radioesztézia művelőitől, akik drogok
nélkül is j o b b eredményeket értek el náluk. A Carnegie Ala­
pítvány 1910-ben közzétette az ún. Flexner-jelentést, amely a
hivatalosan igazolt tények védelmére szólította fel az orvostu­
dományt. Mivel a k k o r i b a n az orvosok m é g c s a k n e m is hal­
lottak a kvantumfizikáról, az energiagyógyítás eleve kihullott
a rostán. Az A m e r i k a i Orvosok Egyesülete elítélte és tudo­
m á n y t a l a n n a k bélyegezte a kiropraktikát meg a többi energia
alapú gyógymódot. A radioesztézia is e k k o r tűnt el a színről.

121
 Az elmúlt negyven évben a kiropraktika mégis kivívta ma­
gának a hivatalos orvoslás elismerését. 1990-ban pert nyert
az A m e r i k a i Orvosok Egyesülete ellen, amely törvénytelen
eszközökkel igyekezett sárba tiporni e s z a k m a becsületét.
Azóta j e l e n t ő s e n megnőtt a befolyása, s több k ó r h á z b a n hiva­
talosan is bevezették. Az elektroterápia hányatott múltja elle­
nére ú j a b b a n az ideggyógyászok izgalmas új kutatásokat
folytatnak a rezgésekkel történő gyógyítással.
Az agy elektromos tevékenysége régóta közismert, ezért is
kezelik jó ideje elektrosokk-terápiával a depressziót. Napja­
i n k b a n a tudósok kevésbé erőszakos gyógymódokkal köze­
lednek az agyhoz. A Science egy közelmúltban megjelent cik­
ke a transzkraniális m á g n e s e s stimuláció (TMS) j ó t é k o n y ha­
tásait dicsérte. E gyógymód m á g n e s e s erőterekkel serkenti az
agyat (Helmuth 2 0 0 1 ; Hallet 2 0 0 0 ) . A T M S n e m más, mint a
19. századi radioesztézia modernizált változata, melyet egy­
szer m á r elvetett a hivatalos orvoslás. Pedig az új vizsgálati
e r e d m é n y e k azt igazolják, hogy fölöttébb hatásos gyógyeljá-
rással van dolgunk, amely megfelelően alkalmazva akár a de­
presszió tüneteit is enyhítheti, mi több, módosít a megisme­
rés feltételein.
N e m kétséges, hogy szükségünk volna a különböző tudo­
mányágak összefogására ezen az ígéretes és egyelőre elhanya­
golt területen. A k u t a t á s n a k egyaránt figyelembe kellene ven­
nie a kvantumfizika, elektrotechnika, k é m i a és biológia ered­
ményeit. Az efféle vizsgálódás azért is üdvözlendő, mert
olyan gyógymódokhoz vezet, melyek mellékhatásai sokkalta
e n y h é b b e k a gyógyszerekénél. A kutatás mindamellett c s a k
azt igazolja majd, amit tudósok és s z a k m á n kívüliek már ma
is sejtenek, csak éppen n e m tudatosítják magukban. Eszerint
valamennyi élő szervezet - az embert is beleértve - erőterek
leolvasásával tartja a kapcsolatot környezetével. Energia-ér­
zékelő k o m m u n i k á c i ó s rendszereinket talán azért is hanya­
goltuk el eddig, mert mi, e m b e r e k elsősorban az írott és ki-

122
m o n d o t t szóra hagyatkozunk ö n n ö n világunkban. Márpedig
a gyakorlat hiánya mindig az adott k é p e s s é g elsorvadásával
jár. É r d e k e s m ó d o n a természeti n é p e k ösztönei változatlanul
élesek, ők m i n d e n n a p j a i k b a n is hasznosítják „hatodik érzé­
küket". Az ausztrál b e n n s z ü l ö t t e k például érzékelik a föld
m é l y é b e n rejlő vizet, míg A m a z ó n i a sámánjai gyógyító növé­
nyeik energiáival „beszélgetnek".
Időről időre valószínűleg ö n ö k b e n is felcsillannak ezek az
ősi k é p e s s é g e k . Bizonyára ö n ö k is j á r t a k már sötét sikátorban
éjnek idején, amikor hirtelen azt érezték, hogy megfogyatko­
zott az energiájuk. Vajon mit tapasztaltak? N e m mást, mint a
gyengítő interferenciát, akárcsak a fáziskülönbségben lévő
hullámoknál. Közkeletű nyelven fogalmazva, rossz rezgése­
ket! Talán arra is visszaemlékeznek, milyen csodálatos, felvil­
lanyozó érzés volt találkozni a Nagy Ovel. N e m kérdés, hogy
ez e s e t b e n erősítő interferenciát, jó rezgéseket érzékeltek.
A m i k o r l e s z á m o l t a m azzal a tévképzettel, hogy n e m va­
gyunk egyebek t e h e t e t l e n anyagnál, n e m c s u p á n ara j ö t t e m
rá, hogy választott pályám eszköztára t ö k é l e t e s e n idejétmúlt,
de arra is, hogy saját é l e t e m b e n is szükségem volna erősítő
interferenciára. Személyre szóló kvantumfizikai feltöltődést
igényeltem! Addig ahelyett, hogy h a r m o n i k u s rezonanciára
t ö r e k e d t e m volna, c s a k éltem bele a vakvilágba, k é t kézzel
pazarolva a drága energiát. Olyan ez, mint amikor úgy kívá­
n u n k kifűteni egy házat télvíz idején, hogy tárva-nyitva hagy­
j u k ajtaját és ablakát. E l k e z d t e m hát sorra b e c s u k o g a t n i az
ajtókat és ablakokat, m i k ö z b e n körültekintően megvizsgál­
tam, mire fordítom erőimet. M e g s z a b a d u l t a m például az
olyan energiaelszívó, n e m s z e r e t e m tevékenységektől, m i n t a
dögunalmas egyetemi partik. E n n é l már n e h e z e b b volt levet­
k ő z n ö m k o r á b b i kishitűségemet, márpedig ez vitt el t ö b b
energiát. A gondolatok legalább annyi energiát e m é s z t e n e k
fel, m i n t a maratoni futás, de erről majd a következő fejezet­
ben beszélek.

123
 Igen, kvantumfizikai feltöltődésre volt szükségem! Ami­
ként, m i n t k o r á b b i szavaimból remélem, kiviláglik, a biológi­
á n a k és orvostudománynak is. A kellős k ö z e p é n j á r u n k egy
nagyon lassú szemléletváltásnak, melyet a türelmetlen,
gyógyulásra váró betegek kényszerítenek orvosaikra. Bár jó
ideje váratott magára, végleg elérkezett a kvantumbiológiai
forradalom órája. A k á r m e n n y i r e kapálódzik is ellene az or­
vostudomány, a kellős k ö z e p é b e kerülnek e n n e k az átalaku­
lásnak.
 5. FEJEZET

Biológia és hit

I
I 9 5 2 - b e n egy fiatal angol biológus hibázott. Ez a h i b a
Ikérészéletű tudományos dicsőséget hozott dr. A l b e r t
i M a s o n n e k , aki hipnózissal próbálta gyógyítani egy t i ­
zenöt éves s u h a n c keléseit. M a s o n és kollégái s i k e r e s e n a l ­
k a l m a z t á k a hipnózist a h a s o n l ó esetek kezelésében, ez a z o n ­
ban k ü l ö n ö s e n n e h é z diónak bizonyult. A vaskos bőr i n k á b b
hajazott elefánt irhájára, mint emberi kültakaróra, a m e l l k a s t
leszámítva, ahol normális volt a bőr.
M a s o n az első ülés során az egyik karra ö s s z p o n t o s í t o t t .
Mikor a fiú hipnotikus transzba került, azzal biztatta, h o g y
ezen a karján rózsaszínű, egészséges bőr nő majd. A k ö v e t k e ­
ző h é t e n a doktor ö r ö m m e l látta, hogy a k a r sokat javult. M i ­
kor a z o n b a n konzultációra hívta a beutaló sebészt, aki a d d i g
sikertelenül kísérletezett bőrátültetésekkel, megtudta t ő l e ,
hogy tévesen állította fel a diagnózist. A s e b é s z s z e m e e l k e r e ­
kedett az álmélkodástól, amikor meglátta a gyógyult kart. E k ­
kor közölte M a s o n n e l , hogy a fiú n e m k e l é s e k t ő l szenved, h a ­
n e m egy halálos kimenetelű, öröklött betegségtől, a p i k k e l y -
bőrűségtől. M a s o n és betege m i n d e n e s e t r e egyedül az e l m e
hatalmára támaszkodva véghez vitte a lehetetlent. F o l y t a t t á k
tehát a hipnózisos üléseket, s a fiú bőre idővel olyan lett,
mint gyógyult, rózsaszínű karja az első ülés után. A s u h a n c ,
akit társai könyörtelenül kigúnyoltak az iskolában viszolyog­
tató bőre miatt, most úgy élhetett, mint akármelyik k a m a s z .

125
 A m i k o r M a s o n 1952-ben c i k k b e n számolt be az esetről a
British Medical Journal hasábjain, írása szenzációt keltett szak­
m a i k ö r ö k b e n (Mason 1 9 5 2 ) . A média nagydobra verte a sike­
rét. Özönlöttek is hozzá a betegek, hogy kúrálja ki őket a ritka,
addig gyógyíthatatlannak hitt, halálos kórból. Mint kiderült
azonban, hasztalan. M a s o n számos beteggel próbálkozott,
ám egyszer s e m sikerült megismételnie első, elsöprő sikerét.
Kudarcát a n n a k tulajdonította, hogy első ízben maga is hitt a
sikerben. Ifjonti önbizalmában amúgy is azt gondolta, súlyos
kelést kezel. Ezután a z o n b a n már számolt azzal, hogy az
egész s z a k m a által gyógyíthatatlannak bélyegzett, öröklött
kórral v a n dolga. Megpróbált úgy tenni, mint aki tisztában
volt a betegség kimenetelével, a Discovery Health Channelnek
azonban elárulta, hogy „megjátszotta magát" (Discovery
Health C h a n n e l 2 0 0 3 ) .
Hogyan lehetséges, hogy az elme felülírhatja a genetikai
programozást, ahogy a fenti példában? Amúgy pedig hogyan
képzelhette M a s o n , hogy hite befolyásolja a kezelés eredmé­
nyét? Az új biológia több válasszal is szolgál. Az előző fejezet­
b e n láttuk, hogy anyag és energia elválaszthatatlanul össze­
tartozik. E b b ő l logikusan adódik a következtetés, hogy az
elme (energia) és a test (anyag) h a s o n l ó k é p p e n szétbogozha-
tatlan, akkor is, ha a nyugati orvoslás századok óta h a r c i a s a n
igyekszik szétválasztani e kettőt.
A 17. században R e n é Descartes elvetette a n n a k lehetősé­
gét, hogy a tudat kihatással lehet a testre. Elképzelése szerint
az e m b e r i test anyagból való, ezzel s z e m b e n a tudat valamifé­
le anyagtalan, ismeretlen erő megnyilvánulása. Mivel e n n e k
természetéről s e m m i egyebet n e m tudott mondani, azóta is
megoldhatatlan filozófiai rejtvényt hagyott az utókorra: ha
c s u p á n az anyag hathat az anyagra, hogyan tartozhat össze az
anyagtalan tudat a testtel? Az általa testetlennek mondott tu­
datot Gilbert Ryle „szellem a gépben" effektusnak nevezte fél
évszázada megjelent, The Concept ofMind (Az elme meghatá-

126
rozása) c í m ű könyvében (Ryle 1 9 4 9 ) . A hagyományos orvos­
tudomány és biológia, amely egy newtoni, csupa anyagból ál­
ló m i n d e n s é g e t feltételez, ö r ö m m e l üdvözölte D e s c a r t e s dua­
lizmusát, az anyag és tudat szétválasztását. Elvégre is a do­
k i k n a k s o k k a l k ö n n y e b b egy elromlott gépezettel bajlódniuk,
mint a „szellem a g é p b e n " kényes k é r d é s é n törni a fejüket.
A k v a n t u m f i z i k a összeköti, amit D e s c a r t e s szétválasz­
tott. Igen, a tudat (energia) a test t e r m é k e , p o n t o s a n úgy,
ahogyan a nagy filozófus gondolta. A m i n d e n s é g m ű k ö d é s é ­
n e k újfajta s z e m l é l e t e a z o n b a n m e g é r t e t i velünk, h o g y az
anyagi t e s t r e igenis hatással lehet az anyagtalan tudat.
A g o n d o l a t o k , t u d a t u n k üzemanyagai közvetlenül k i h a t á s ­
sal v a n n a k arra, m i k é n t szabályozza az agy az e m b e r i szer­
vezet é l e t t a n i folyamatait. A g o n d o l a t o k „energiája" az erő­
sítő vagy gyengítő interferencia j e l e n s é g e révén aktiválja
vagy b l o k k o l j a a sejtfehérjék m ű k ö d é s é t , ahogyan arról az
előző f e j e z e t b e n m á r m e g e m l é k e z t e m . Ezért a m i k o r az első
lépéseket tettem életem megváltoztatására, tudatosan
ügyeltem arra, m i r e fordítom agyam energiáit. Ugyanolyan
t ü z e t e s e n kellett felülvizsgálnom a g o n d o l a t a i m b a ölt ener­
giát, m i n t a felélt k a l ó r i á k a t .
A kvantumfizika felfedezései ellenére a nyugati tudo­
m á n y b a n tovább él tudat és test k e t t ő s s é g é n e k feltételezése.
A tudósképzés céltudatosan s e m m i b e veszi a kamaszfiúéhoz
h a s o n l ó eseteket. J ó m a g a m a m o n d ó vagyok, hogy a tudo­
m á n y n a k foglalkoznia k e l l e n e e ritka kivételekkel és megma­
gyarázhatatlan furcsaságokkal, mivel az élet t e r m é s z e t é n e k
titkát rejtik m a g u k b a n . A kivétel ez e s e t b e n is erősíti a sza­
bályt, rácáfolva az „igazolt tényekre". A helyzet az, hogy el­
m é n k h a t a l m á n a k latba vetése m i n d e n gyógyszernél hatéko­
nyabb, bár igaz, arra is beprogramoztak minket, hogy higy-
gyünk a tablettákban. Az előző fejezetben tárgyalt kutatási
eredmények tanúsága szerint az energia sokkalta hatásosab­
ban hat az anyagra, m i n t a vegyszerek.

127
 S a j n o s a tudósok gyakrabban tagadják m e g e kivételeket,
mint h i n n é n k . Kedvenc példám a tudat-test k ö l c s ö n h a t á s o k
s e m m i b e vételére a Science egyik cikke R ó b e r t Kochról, a ne­
ves 1 9 . századi n é m e t orvosról, aki Pasteurrel karöltve „csí­
r á k n a k " tulajdonította a betegségeket. Ezt a feltevést mára
s e n k i n e m vitatja, K o c h kortársai azonban n e m egykönnyen
fogadták el. Egyik bírálója olyan harsányan hangoskodott,
hogy a felhevült tudós lehörpintett egy kolerabacilustól hem­
zsegő p o h á r vizet. M i n d e n k i legnagyobb meglepetésére azon­
b a n kutya baja s e m lett. A Science 2000-ben megjelent írása
így méltatja a nevezetes eseményt: „Megmagyarázhatatlan
okokból n e m j e l e n t k e z t e k rajta a betegség tünetei, azaz n e m
sikerült igazolnia az elméletét" (DiRita 2 0 0 0 ) .
Van k é p e a c i k k í r ó n a k ezt állítani? Ahelyett, hogy szeren­
cséje okait kutatnák, a tudósok egyszerűen szőnyeg alá söp-
rik az olyan zavarba ejtő kivételeket, amelyek ellentmonda­
n a k elméleteiknek. E m l é k e z n e k még a tantételre, miszerint a
g é n e k szabályozzák az életműködéseket? í m e , újabb példa
arra, hogy m i k é n t veszik s e m m i b e az „igazságnak" elkötele­
zett t u d ó s o k a bosszantó kivételeket.
További példa egy másfajta valóság létezésére a tűzön já­
rás ősi szokása. A forró s z é n e n járó „keresők" így bizonyítják
be m a g u k n a k a h é t k ö z n a p i tudatnál m a g a s a b b rendű erők lé­
tezését. Az izzó szén h ő m é r s é k l e t e és a próba időtartama or­
vosilag m i n d e n k é p p e n a talp b ő r é n e k megégését indokolná,
e n n e k ellenére ezrek ússzák m e g sértetlenül. Mielőtt elha­
m a r k o d o t t a n azt a következtetést vonnák le mindebből, hogy
a szén n e m volt elég meleg, gondoljanak a kishitűekre, akik­
n e k bizony felhólyagosodik a talpuk.
A t u d o m á n y h a s o n l ó k é p p e n megfellebbezhetetlenül állít­
ja, hogy az AIDS-t a HIV-vírus okozza. Azt m é g s e m tudja
megmagyarázni, miért n e m mutatja évtizedekig a betegség
tüneteit annyi vírusfertőzött. M é g elgondolkoztatóbb azok­
n a k a végstádiumban j á r ó rákbetegeknek az esete, akik a

128
s p o n t á n gyógyulás csodálatos jelenségét produkálják. Mivel
az ilyen gyógyulásokra nincs bevett magyarázat, a tudomány
egyszerűen úgy tesz, mint ha n e m is léteznének. Vagy elfe­
ledkezik e megmagyarázhatatlan kivételekről, vagy egysze­
r ű e n h i b á s diagnózisnak könyveli őket.

Amikor semmire nem megyünk

a pozitív gondolkodással

Mielőtt e c s e t e l n i k e z d e n é m e l m é n k csodálatos hatalmát, s ar­

ról k e z d e n é k el beszélni, m i k é n t nyújtottak bepillantást a sej­
tekkel kapcsolatos kutatási eredményeim anyag és tudat
összjátékába, mindjárt a legelején le kell szögeznem, n e m hi­
szek a b b a n , hogy egymagában a pozitív gondolkodás csodá­
k a t tehet. E n n é l t ö b b r e van szükségünk, ha kordában kíván­
j u k t a r t a n i testünket és életünket. Persze testi-lelki egészsé­
günk szempontjából fontos, hogy elménk erőit pozitív
gondolatok felé irányítsuk, s száműzzük a vérszívó, elerőtle-
nítő negatív gondolatokat, amelyek lépten-nyomon felütik a
fejüket. C s a k h o g y - és ezt a „csakhogy"-ot most nagyon nyo­
m a t é k o s a n m o n d o m - egyedül a pozitív gondolatok n e m
s z ü k s é g k é p p e n vezetnek eredményre! Aki kudarcot vall ve­
lük, a t e t e j é b e n m i n d e n reményét is elveszti, mert azt hiszi,
hogy valamennyi gyógymódot kimerítette.
E s z e r e n c s é t l e n kárvallottak c s a k azt n e m értik meg, hogy
a tudat és a tudattalan valójában elválaszthatatlan tartomá­
nyai az e l m é n e k . A pozitív gondolatokat kreatív tudatos el­
m é n k termeli. Ezzel s z e m b e n a tudattalan ösztönös és tanult
ingerválaszok tárháza. Úgy is m o n d h a t n á m , a szokások rab­
j a , amely legnagyobb bosszúságunkra újra m e g újra ugyan­
azokat a válaszokat adja. Hányszor d ü h ö d t ü n k fel életünk­
ben, mondjuk, egy kupakja vesztett fogkrémes tubuson?
G y e r e k k o r u n k óta azt tanultuk, hogy g o n d o s a n csavarjuk

129
vissza a kupakot. Valahányszor e mulasztással találkozunk,
felforr az agyvizünk. Valójában egyszerű ingerválasz ez, me­
lyet t u d a t t a l a n u n k elraktározott a maga viselkedési program­
jában.
No m á r most, ami az idegtevékenység hatékonyságát illeti,
a tudattalan milliószorta hatékonyabb a tudatos elmeműkö­
désnél. Mit gondolnak ezek után, ha a tudat vágyai szembeke­
rülnek a tudattalan programjával, melyikük kerül ki győzte­
sen? Ezerszer is elismételhetjük, hogy igen, bizony szerethe-
tők vagyunk, vagy hogy a daganatunk össze fog zsugorodni.
Ám ha gyerekfejjel mindegyre azt sulykolták belénk, hogy ér­
t é k t e l e n e k vagy betegesek vagyunk, ezek a tudattalan progra­
m o k aláássák életünk megváltoztatására tett tudatos erőfeszí­
téseinket. E m l é k e z z e n e k c s a k vissza, milyen h a m a r semmivé
foszlott szilveszteri fogadalmuk fogyókúrájukról, amikor or­
rukba csapott a sülő pulyka ínycsiklandó illata! A 7. fejezet­
b e n b ő v e b b e n szólok az önsorsrontó tudattalan programozás­
ról, m e g arról, hogyan írhatjuk felül mégis sikeresen. Egyelőre
csak annyit jegyzek meg, igenis van remény azok számára,
akik csúfos kudarcot vallottak a pozitív gondolkodással.

A tudat több a testnél

Vegyük sorra ismét, mi m i n d e n t tudunk a sejtekről. A koráb­

bi fejezetekben kifejtettem, hogy a sejtműködés alapja a fe­
hérje-fogaskerekek mozgása. Az életjelenségek közvetlenül a
fehérjék összeszerelésétől függnek. Noha a fehérjék az élő
anyag építőkövei, erre alkalmas környezeti j e l e k indítják be
tevékenységüket. E j e l e k és a citoplazmaproteinek találkozási
pontja - számítógépes nyelven az interface - a sejtmembrán.
A m e m b r á n felveszi az ingereket, majd összehangolja az élet
fenntartásához szükséges sejtválaszokat. M i n t láttuk, valójá­
b a n a sejt „agyának" szerepét tölti be. Az integráns m e m b -

130
r á n p r o t e i n e k (IMP-k) - ezek a receptor- és effektorfehérjék -
e n n e k a sejtszínű intelligenciának az alapanyagai. Funkcióju­
k a t meghatározva e fehérjekomplexek az érzékelés olyan
„kapcsológombjai", amelyek összeköttetést t e r e m t e n e k a kör­
nyezeti ingerek és a fehérjékből felépülő, a választ megszer­
vező jelpályák között.
A sejtek érzékelése rendszerint olyan alapvető tényezőkre
szorítkozik, mint a nátrium, kálium, oxigén, glukóz, hiszta-
min, ösztrogén, k ü l ö n b ö z ő méreganyagok, fény vagy egyéb
i n g e r h a t á s o k j e l e n l é t e közvetlen környezetükben. A sejt­
m e m b r á n t ö b b tízezer ilyen jelet fog fel és értelmez, majd
megszervezi a válaszokat. Ezek együttesen teszik ki a sejtek
összetett működését.
F ö l d ü n k első hárommilliárd évében a bioszférát olyan sza­
b a d o n élő sejtek alkották, mint a baktériumok, algák és pro­
tozoák. N o h a a hagyományos biológiai szemlélet ö n á l l ó n a k
és függetlennek tekinti ezeket az egysejtű szervezeteket, má­
ra tudjuk, hogy az általuk a környezetbe kibocsátott, saját te­
vékenységüket szabályozó j e l m o l e k u l á k egyúttal más élőlé­
nyekre is hatással vannak. A környezetnek leadott j e l z é s e k
eszerint összehangolják az ilyen laza egysejtű-populációk vi­
selkedését. Azok az egysejtűek, amelyek j e l m o l e k u l á k a t ürí­
t e t t e k környezetükbe, kezdetleges sejttelepekként növelték
m e g túlélési esélyeiket.
Az egysejtű nyálkagombák beszédes példái a n n a k , m i k é n t
szerveznek közösséget a jelmolekulák. E z e k az a m ő b a s z e r ű
egysejtűek a talajból szerzik be táplálékukat. Ciklikus AMP-
n e k (cAMP) nevezett anyagcseretermékük zömét a környe­
zetbe ürítik. M i k o r ezek a többi nyálkagomba sejtmembrán­
j á n a k cAMP-receptoraihoz kötődnek, e jelre az a m ő b á k ösz-
szesereglenek, és nagy, többsejtű m a s s z á t alkotnak. Ez a
sejtközösség a n y á l k a g o m b á k szaporodási fázisában formáló­
dik. Az „éhezés" idején, amikor m e g n ő a környezetben a
c A M P k o n c e n t r á c i ó j a , az elaggott sejtek DNS-állományukat

131
összeadva létrehozzák utódaikat. Az új a m ő b á k inaktív spó­
raállapotban várják ki a maguk idejét. M i k o r t ö b b táplálék
kerül a környezetbe, j e l e n l é t e olyan jel, amely véget vet en­
n e k a „téli á l o m n a k " , s az önálló sejtek új populációja újra­
kezdi a ciklust.
A lényeg tehát az, hogy valójában az egysejtűek is közössé­
geket alkotnak, mikor „környezettudatosságukat" összeadva
jelmolekulákat b o c s á t a n a k ki. A ciklikus A M P a sejttevékeny­
séget szabályozó jelzések egyik legkorábbi formája a törzsfejlő­
dés során. Korábban úgy gondolták a tudósok, hogy az emberi
szervezet jelmolekulái - a hormonok, neuropeptidek,
citokinek és növekedési faktorok - az összetett többsejtű szer­
vezetekkel együtt j e l e n t e k meg. A legfrissebb kutatások ezzel
s z e m b e n arra utalnak, hogy már a primitív egysejtűek is fel­
használták ezeket az emberinek tulajdonított jelmolekulákat.
Evolúciójuk során a sejtek m i n d t ö b b IMP-proteint - a tu­
datosság zálogát - h a l m o z t a k fel a sejthártyában. Tudatossá­
guk és így túlélési esélyeik megnövelése é r d e k é b e n egyszerű
sejttelepekbe kezdtek tömörülni. Idővel ezek a sejtközössé­
gek egyre szervezettebbek lettek. K o r á b b a n már megbeszél­
tük, m i k é n t különültek el speciális funkciójú szövetekre és
szervekre. A t ö b b s e j t ű e k n é l a s e j t m e m b r á n „hírszerző tevé­
kenységét" és intelligens k o m m u n i k á c i ó j á t az erre a feladatra
szakosodott ideg- és i m m u n s e j t e k látják el.
M i n d ö s s z e hétszázmillió évvel ezelőtt - ami Földünk élet­
korához k é p e s t k ö z e l m ú l t n a k tűnik - j ö t t e k létre az első sejt­
közösségek, s j e l e n t m e g a növény- és állatvilág. Az ú j o n n a n
alakult zárt telepek a z o n b a n ugyanazokat a j e l m o l e k u l á k a t
h a s z n o s í t o t t á k , mint az egysejtűek. K i b o c s á t á s u k és megosz­
lásuk szigorú ellenőrzésével a sejtközösségek i m m á r össze­
h a n g o l h a t t á k tevékenységüket, s egyetlen élőlényként reagál­
h a t t a k környezetükre. A kezdetleges, idegrendszer nélküli
k ö z ö s s é g e k b e n e j e l m o l e k u l á k közvetítő szerepe egyfajta ele­
mi „tudatot" teremtett, m e l y n e k információáramán az összes

132
sejt osztozott. E z e k b e n a sejtközösségekben valamennyi sejt
közvetlenül értelmezte a környezet jelzéseit, s személyesen
igazodott hozzájuk.
C s a k h o g y egy k ö z ö s s é g b e n s e n k i s e m m e h e t a maga feje
után. A közösség fogalma közös akciótervet feltételez. A több­
sejtű állati szervezetekben az egyes sejtek érzékelhetik ugyan
közvetlen környezetüket, ám n e m látnak túl tulajdon bőrü­
kön, főként arról n e m tudnak, mi játszódik le az adott állat
szervezetén kívül. Vajon sejtheti-e egy zsigereinkbe ágyazott
májsejt, hogy a gazdit é p p e n útonállók t á m a d t á k m e g egy sö­
tét sikátorban? A fejlett többsejtű élőlények fennmaradásá­
hoz szükséges összetett viselkedést már központi információ­
feldolgozó apparátus hangolja össze.
Az állatvilág fejlődésével erre szakosodott sejtek vették át
a viselkedésért felelős j e l m o l e k u l á k ellenőrzését. E z e k a sej­
tek alkották az idegsejtek hálózatát és a központi idegrend­
szert. Az agy szerepe a j e l m o l e k u l á k párbeszédének össze­
hangolása. Ezért egy sejtközösségben valamennyi sejt alá kell
hogy vesse magát az agy felelős döntéseinek. Nagyon fontos
mozzanat ez, hiszen szerveinket és szöveteinket tesszük fele­
lőssé egészségünk fenntartásáért.

Érzelmek: éljük át a sejtek nyelvét!

A tudattal rendelkező, fejlettebb életformákban az agyműkö­

dés tette lehetővé, hogy a sejtközösség valamennyi tagja saját
jelzéseire hangolódjon rá. A limbikus rendszer fejlődése sajá­
tos é r z e t e k k é fordítottá át a vegyi hírközlést. Tudatunk érzel­
m e k formájában rögzíti ezeket. De a tudat a puszta jelolvasá­
son túl maga is gerjeszthet érzelmeket az idegrendszer jelzé­
s e i n e k szabályozásával.
Azzal egy időben, hogy j ó m a g a m a sejtek agyműködését
tanulmányozva bepillantást nyertem az e m b e r i agy tevékeny-

133
ségébe, C a n d a c e Bert pont fordítva járt el, az utóbbit vizsgál­
va értette m e g az előbbit. A Molecules ofEmotion (Az érzelmek
molekulái) c í m ű művében elmondja, hogy az idegsejtmemb­
rán információfeldolgozó receptorait kutatva fedezte fel,
hogy ugyanezek az idegi receptorok valójában a legtöbb, ha
n e m é p p e n az összes sejthártya tartozékai. Ezt követően ele­
gáns kísérletekkel igazolta, hogy a „tudat" n e m kizárólag fe­
j ü n k b e n lakozik, h a n e m megoszlik a szervezet jelmolekulái
között. Ugyanilyen fontos volt az a felismerése is, hogy az ér­
z e l m e k n e m csupán a környezeti visszacsatolás hozadékai.
Az öntudat bevetésével az agy érzelemmolekulákkal áraszt­
hatja el a szervezetet. Míg azonban a kiegyensúlyozott tudati
m ű k ö d é s gyógyulást hozhat a betegeknek, a n e m megfelelő
tudattalan szabályozás megbetegítheti az egészségeket. Erről
m é g b ő v e b b e n szólok a 6. és 7. fejezetben. C a n d a c e Pert
könyve magát a tudományos felfedezés folyamatát is mélyen-
szántóan írja le. Találóan jellemzi azokat a belharcokat, ame­
lyek a régi és új között dúlnak a tudomány berkeiben. Nos,
erről én is tudok egy keveset (Pert 1 9 9 7 ) .
A limbikus rendszer tehát - mint láttuk - fordulópontot
j e l e n t e t t a sejtközösségek viselkedést szabályozó j e l z é s e i n e k
é r z é k e l é s é b e n és összehangolásában. E belső jelzőrendszer
fejlődésével az agy térfogata is megnövekedett. A többsejtű
szervezetekben egyre több sejt foglalkozott a környezeti jel­
z é s e k m i n d szélesebb körű értelmezésével. Amíg egy egysej­
tű m i n d ö s s z e olyan egyszerű jelzéseket képes felfogni, mint a
vörösség, gömbölyűség, finom illat és édes íz, addig a több­
sejtűek rendelkezésére álló többlet, az agy, már egyetlen ér­
z é k i é i b e n egyesíti, és a l m a k é n t értelmezi a fenti j e l z é s e k ma­
gasabb szintű összességét.
Az alapvető reflexválaszok a törzsfejlődés során genetikai­
lag programozott ösztönök formájában hagyományozódnak
át az utódokra. A nagyobb agyak megszaporodott idegsejtál­
lományukkal azután m á r az ösztönös viselkedés mellett azt is

134
lehetővé tették, hogy az élőlények tanuljanak tapasztalataik­
ból. Az új reflexválaszok elsajátítását k o n d i c i o n á l á s n a k ne­
vezzük. G o n d o l j u n k Pavlov klasszikus példájára, aki arra
idomította kutyáit, hogy nyálat produkáljanak, ha csengő­
hangot hallanak. Először a c s e n g e t é s h e z táplálék járt, egy idő
után a z o n b a n elmaradt. A kutyák a z o n b a n megtanulták,
hogy a k e t t ő összetartozik, ezért a csengőszót meghallva már­
is nyálat t e r m e l t e k , m i n t h a táplálékot is k a p t a k volna. Ez
egyértelműen „tudattalan", tanult reflex.
A reflexek l e h e t n e k egyszerűek. Ilyen a térdreflex, amely­
n e k j e l e n l é t é t az idegorvos vizsgálja, mikor kalapácsával rá-
koppint a páciens térdére. Bonyolult reflexek segítségével sü­
vítünk egy forgalmas autópályán, ó r á n k é n t száz kilométeres
sebességgel, m i k ö z b e n tudatunkat teljesen lefoglalja egy ér­
dekes beszélgetés, amelyet u t a s u n k k a l folytatunk. Bár a kon­
dicionált, feltételes reflexek rendkívül összetettek l e h e t n e k ,
n e m k í v á n n a k tudatos összpontosítást. Idegpályáinkon ezer­
szer és ezerszer végigfutott már h a s o n l ó információ inger és
válasz között, ezért az utóbbi valósággal b e l é n k vésődött,
m o n d h a t n i , a v é r ü n k k é vált. Az alacsonyrendű állatok visel­
kedését ilyen szokások szabályozzák. Pavlov kutyái n e m
s z á n d é k o s a n nyáladzanak, h a n e m mert ilyenek a reflexeik.
A tudattalan tehát reflexszerűen működik, és n e m a logika
vagy észszerűség irányítja. Ez az elmetevékenység anatómiai-
lag a tudattal n e m rendelkező alacsonyrendű állatok idegi
struktúráinak összességéhez kötődik.

Az e m b e r b e n és számos m a g a s a b b rendű e m l ő s b e n erre

szakosodott agyi régió, az előagy agykérge a székhelye a gon­
dolkodás, döntéshozatal és a tervezni tudás, előrelátás képes­
ségének. Úgy is m o n d h a t n á n k , ez a tudatos agyi tevékenység
központja. A tudat ö n m a g á t is tudatosítja. Olyan ú j o n n a n ki­
fejlődött érzékszerv ez, amellyel ö n n ö n viselkedésünket és
érzelmeinket vesszük tudomásul. A tudatnak memóriaban­
k u n k legtöbb e m l é k k é p é h e z is van hozzáférése. Ez rendkívül

135
fontos körülmény, mert lehetővé teszi, hogy j ö v ő n k tudatos
m e g t e r v e z é s é b e n múltunkat is számításba vegyük.
Az önmegfigyelés, önvizsgálat képességével felruházott
tudat rendkívüli h a t a l o m m a l bír. Valamennyi programozott
tevékenységünket felügyeli, majd viselkedésünket értékelve
adott e s e t b e n a program megváltoztatását rendeli el. Azaz
m a g u n k döntjük el, m i k é n t válaszolunk a környezet jelzései­
n e k z ö m é r e , illetve, hogy egyáltalán akarunk-e válaszolni.
A tudat a m a képessége, hogy felülírja a tudattalan előre be­
programozott viselkedését, szabad akaratunk záloga.
Amit nyerünk a réven, azt persze elvesztjük a vámon. Amíg
a legtöbb élő szervezet első kézből tapasztalja m e g az ingerha­
tásokat, az emberi agy tanulási képessége az érzékelés terén is
olyan fejlett, hogy akár közvetett érzékletekre is szert tehe­
tünk mestereinktől. Ha egyszer azonosulunk „igazságaikkal",
ezek mélyen bevésődnek idegpályáinkba, s úgyszólván a vé­
r ü n k k é válnak. C s a k az a b ö k k e n ő , hogy senki n e m kezeske­
dik e z e k n e k az idegen észleleteknek a helyességéről. Lehet,
hogy hibás információt tápláltunk agyunkba, s az most esze­
rint működik. A tudattalan egyszerűen csak mozgósítja az in­
gerre adott választ, ez e s e t b e n egy fia szellem sincs a gépben,
aki a program hosszú távú következményeit fontolgatná. A tu­
dattalan egyedül a j e l e n n e l törődik. Következésképpen az ál­
tala beprogramozott hibás észleleteket senki n e m javítja ki, s
mi hibás, beszűkült viselkedésminták holtvágányára jutunk.

Ha e fejezet lapjairól tekergőző kígyó ugrana a nyájas olva­

só elé, a l e g t ö b b e n bizonyára kiszaladnának a szobából, vagy
k i h a j í t a n á k a könyvet az ablakon. Bárki volt is a tanítómeste­
rük e viselkedésben, ugyanazt tette, amit ö n ö k : irtózva hő­
költ m e g a v e s z e d e l m e s n e k nyilvánított csúszómászótól. A
tudattalan mást s e m tesz, mint haladéktalanul mozgósít az
életveszélyesnek kikiáltott környezeti j e l z é s e k ellen. Ha azt
tanulták, hogy a kígyó veszélyes, valahányszor az útjukba ke­
rül egy, reflexszerűen, ö s z t ö n ö s e n védekezni k e z d e n e k .

136
 Mi t ö r t é n i k a z o n b a n akkor, ha egy herpetológus szembe­
sül a kígyóval? S e m m i k é p p e n n e m veszti el a fejét, i n k á b b
megörül, hogy lám, m é g egy érdekes fajt is kapott a köny­
vemtől. Legalábbis ezt gondolja, miután a fajt meghatározva
rájön, hogy az állat voltaképpen ártalmatlan. Akár még k é z b e
is veszi, és elbűvölten nézegeti. Egyszersmind é r t e l m e t l e n n e k
ítéli m e g az ö n ö k programozott viselkedését, hiszen koránt­
s e m m i n d e n kígyó veszedelmes. Talán m é g is el is szomorítja,
hogy embertársai tudatlanságukban megfosztják magukat
e n n e k az érdekes élőlénynek a megismerésétől. Láttuk tehát,
a kígyó és az ingerhatás ugyanaz, a válaszok között mégis ég
és föld a különbség.
A környezeti ingerekre adott válaszainkat tehát valóban
észleleteink szabályozzák, csakhogy n e m valamennyi tanult
észlelet helytálló. N e m m i n d e n kígyó veszélyes! Igen, persze,
az é r z é k l e t e k irányítják az élővilágot, ezek a z o n b a n igazak és
h a m i s a k is l e h e t n e k . A p o n t o s s á g kedvéért ezért képzetek­
n e k nevezzük őket.
Az életet tehát k é p z e t e k szabályozzák!
Vegyük fontolóra a fentieket. Eszerint k é p e s e k vagyunk
arra, hogy tudatosan értékeljük a környezet jelzéseire adott
válaszainkat, s kedvünkre változtassunk ezeken... már
a m e n n y i b e n k e z e s s é tettük a nagy h a t a l m ú tudattalant (erről
a 7. fejezetben ejtek m é g szót). N e m vagyunk s e m génjeink,
s e m ö n s o r s r o n t ó viselkedésminták rabjai!

Miként szabályozza az elme a testet?

Felismerésemet, miszerint a k é p z e t e k szabályozzák az életet,

a kiónozott endotélsejtek tanulmányozásának k ö s z ö n h e t e m .
Ezek a sejtek bélelik ki a véredények belső falát. Azok a
b e l h á m s e j t e k , melyeket szövetkultúrában tenyésztettem ki,
é b e r e n tájékozódnak saját világukban, s a környezet jelzései-

137
vei ö s s z h a n g b a n változtatnak viselkedésükön. M i k o r táp­
anyagokat j u t t a t t a m a közelükbe, „tárt k a r o k k a l " úsztak felé­
jük. Ha viszont toxikus környezetbe helyeztem a szövetkultú­
rát, a sejtek elhúzódtak az ártalmas ingerhatástól, mintegy
elbarikádozták magukat a mérgektől. A j e l e n kísérletsorozat­
b a n a s e j t m e m b r á n ama érzékleteire összpontosítottam, ame­
lyek e viselkedésváltást beindították.
M i n d e n e k e l ő t t egy receptorfehérje került figyelmem hom­
lokterébe, amely a h i s z t a m i n jelenlétére válaszol. E moleku­
lát a szervezet helyi vészjelzésként hasznosítja. Azt találtam,
hogy kétféle - Hl és H2 - válasz különböztethető m e g ugyan­
arra a hisztaminjelre. Mikor a Hl receptorfehérje k a p c s o l be,
ez védekező reakciót vált ki, hasonlót ahhoz, m i n t amit a to-
x i n t a r t a l m ú szövetkultúra sejtjei tanúsítanak. A H2 receptor
ezzel s z e m b e n növekedési választ ad a hisztamin jelenlétére,
h a s o n l ó a n ahhoz, mint amikor táplálékot a d t a m az endotél-
sejteknek.
K é s ő b b azt is felfedeztem, hogy a szervezet alarmreakció­
jáért felelős adrenalinra szintén kétfajta receptor érzékeny, az
alfa és a béta. E receptorok hajszálra ugyanazt a sejtviselke­
dést váltják ki, mint a hisztamin. M i k o r az IMP-fehérjék
közül az adrenalin alfa-receptorokat aktivál, ez védekezési
választ indít el adrenalin j e l e n l é t é b e n . Ha béta-receptorok
j ö n n e k m ű k ö d é s b e ugyanarra az adrenalinjelre, a sejt növe­
k e d n i kezd (Lipton és m t s a i 1 9 9 2 ) .
M i n d e z rendkívül érdekes, a legjobban mégis akkor ámul­
t a m el, a m i k o r egyszerre j u t t a t t a m hisztamint és adrenalint a
szövetkultúrába. Azt találtam ugyanis, hogy a központi ideg­
rendszer által kibocsátott adrenalinjelzések felülírják a hisz­
tamin helyi hatását. Itt j ö n be a k é p b e a közösség többször
emlegetett szerepe. Gondolják el, hogy egy b a n k b a n dolgoz­
nak, s a fiók vezetője kiad ö n ö k n e k valamiféle utasítást, ek­
kor a z o n b a n besétál a vezérigazgató, és ellenkező értelmű pa­
rancsot ad ki. Kérdés, vajon k i n e k e n g e d e l m e s k e d n e k ? Ha

138
meg akarják tartani az állásukat, n e m sokat töprengenek.
H a s o n l ó rangsor létezik az élettani folyamatok világában.
A sejtek m i n d e n e k e l ő t t a főgóréra, a központi idegrendszerre
hallgatnak, m é g ha e n n e k jelzései e l l e n t m o n d a n a k is a helyi
ingerhatásoknak.
Azért is izgalomba hozott ez a kísérleti eredmény, mert
úgy éreztem, sejtszinten ragadtam m e g a többsejtű szerveze­
tekre érvényes általános szabályt, miszerint az elme (azaz
e s e t ü n k b e n az agyi adrenalin) felülírja a szervezet (itt a helyi
hisztaminjelzés) utasításait. Mikor tudományos cikket ké­
szültem írni felismeréseimről, kollégáim sehogyan s e m tűr­
h e t t é k , hogy egy sejtbiológiai é r t e k e z é s b e n tudat és anyag
összefüggéseit firtassam. Ezért egyetlen talányos megjegyzés­
re szorítkoztam megfigyelésem jelentőségéről, ám hogy pon­
tosan m i b e n is áll ez, arról hallgattam. Kollégáim n e m talál­
ták s z a l o n k é p e s fogalomnak a tudatot. Hiába, a biológusok a
n e w t o n i hagyományok megrögzött hívei, c s a k azt látják meg,
ami anyagi. A tudati energiák túl megfoghatatlanok egy bio­
lógus számára. Pedig e „képzet" n e m bizonyult tévesnek a
kvantumfizika világában!

Placebohatás: mit tesz a hit

M i n d e n medikus hall arról, ha c s a k futólag is, hogy az e l m e

kihat a testre. N é m e l y e k ugyanis már attól is j o b b a n lesznek,
ha (tévesen) azt hiszik, hogy gyógyszert kapnak. Mikor cukor­
tablettát nyeletnek velük egy-egy kísérlet kontrollcsoportjá­
ban, javulásukat p l a c e b o h a t á s n a k nevezi az orvostudomány.
Barátom, R o b Williams, a PSYCH-K energiagyógyításon ala­
puló lélektani terápiájának kidolgozója h e l y e s e b b n e k véli az
„észleleti h a t á s " kifejezést. J ó m a g a m „ h i t h a t á s n a k " nevezem,
hangsúlyozandó, hogy akár téves észleleteink is hatással le­
h e t n e k v i s e l k e d é s ü n k r e és szervezetünkre.

139
 Azért is üdvözlöm e hatást, mert a test-tudat kölcsönvi-
szony bámulatos gyógyító képességeit igazolja. A hagyomá­
nyos orvostudomány ugyanakkor rövid úton elintézi a kizáró­
lag lelki alapú placebohatást, s rossz e s e t b e n kuruzslókról, jó
e s e t b e n h i s z é k e n y páciensekről beszél. A tankönyvek szin­
tén sietve letudják ezt a kérdést, hogy azután rátérjenek a
m o d e r n orvostudomány olyan korszerű eszközeire, amilye­
n e k a gyógyszerek és a sebészet.
Pedig óriásit tévednek. A placebohatás jóval b e h a t ó b b fi­
gyelmet érdemel. M a g a m azt vallom, hogy az orvosképzésnek
figyelnie k e l l e n e a gyógyulás belső erőforrásaira. Az orvosok­
n a k n e m l e n n e szabad s e m m i b e venniük e l m é n k hatalmát,
n e m volna szabad alávalóbbnak tartaniuk a piruláknál és a
szikénél. Le kellene m o n d a n i u k ama tévképzetről, hogy a
szervezet e r e d e n d ő e n ostoba, vak anyag, s külső beavatko­
zásra van szükségünk egészségünk helyreállítása é r d e k é b e n .
A p l a c e b o h a t á s s a l a kutatás fő vonalának kellene foglal­
koznia, j ó k o r a p é n z e k e t mozgósítva. Ha a kutatóorvosok rá­
j ö n n é n e k , m i k é n t h a s z n o s í t s á k e különös jelenséget, hatá­
sos, energiaalapú és m e l l é k h a t á s nélküli gyógyeszközhöz jut­
t a t n á k az orvoslást. Az energiagyógyítók azt állítják, ők máris
b i r t o k á b a n v a n n a k e n n e k a csodafegyvernek. Tudós létemre
a m o n d ó vagyok, minél t ö b b e t megtudunk a placebo-hatás
m ű k ö d é s i m e c h a n i z m u s á r ó l , annál i n k á b b fel tudjuk majd
h a s z n á l n i az orvosi gyakorlatban.
Úgy vélem, az elme s z e r e p é n e k firtatását n e m c s u p á n a
dogmatikus gondolkodás okán, h a n e m anyagi megfontolá­
sokból hanyagolta el eddig az orvostudomány. Mert hiszen,
ha az e l m e k é p e s egymagában gyógyítani, ugyan mi szükség
akkor doktorokra, vagy ami ennél is fontosabb, gyógyszerek­
re? Sajnálattal értesültem arról a közelmúltban, hogy a
gyógyszergyárak ki kívánják küszöbölni a tesztelés folyama­
tából a p l a c e b o h a t á s t mutató kontrollcsoportokat. Nyilván
zavarja őket, hogy a cukortabletta ugyanolyan hatásos lehet,

140
mint az összekotyvasztott, méregdrága gyógyszerek (Green-
berg 2 0 0 3 ) . Váltig bizonygatják persze, hogy így is megbízha­
tó e r e d m é n y e k h e z j u t n a k a drogok hatékonyságáról, s to­
vábbra s e m árulnak hatástalan pirulát. Én a helyükben pirul­
n é k e n n e k az eljárásnak a kiabáló orcátlanságán, a m e l y n e k
célja magáért beszél: ha n e m tudsz túltenni a placebón, egy­
szerűen szabadulj m e g a vetélytárstól!
Ez a vakság azért is szembeszökő, mert az orvostudomány
története s o k a k szerint n e m egyéb a p l a c e b o h a t á s o k egymás­
utánjánál. A m ú l t b a n az orvoslás n e m rendelkezett megfelelő
eszközökkel a betegségek leküzdésére. N e m is olyan régen
még bevett eljárásnak számított az érvágás, a s e b e k arzénes
kezelése, sőt, mint általános csodaszer, a csörgőkígyó-olaj. A
m i n d e n k o r i p á c i e n s e k - konzervatív számítással a n é p e s s é g
egyharmada - persze mindezt bevették, és j o b b a n lettek tőle.
N a p j a i n k b a n ugyanígy megteszi a magáét a fehér köpeny,
akár cukortabletta jár mellé, akár gyógyszer.
N o h a a placebohatás mikéntjére jószerével n e m kérdez rá
az orvostudomány, újabban több neves kutató foglalkozik e
problémával. Eredményeik szerint n e m csupán ósdinak mon­
dott 1 9 . századi gyógymódokat írhatunk a placebo számlájá­
ra, de a m o d e r n orvostudomány n e m egy csodafegyverét, töb­
bek között sebészi eljárásokat is.
A Baylor S c h o o l of Medicine 2002-ben a New England Jour­
nal of Medicine hasábjain értékelte a súlyos térdfájdalmakkal
k ü s z k ö d ő k sebészi beavatkozásának eredményeit (Moseley
és m t s a i 2 0 0 2 ) . A kísérletsorozat vezetője, Dr. Bruce M o s e l e y
csöppet s e m kételkedett abban, hogy a térdműtét használt
betegeinek: „ M i n d e n jó sebész tudja, hogy a s e b é s z e t b e n
n e m létezik p l a c e b o h a t á s . " Mégis érdekelte, a beavatkozás
mely részlete hozott javulást. A kísérletben ezért h á r o m cso­
portra osztotta a pácienseket. Az egyik csoportnál megnyir­
bálta a sérült porckorongot, a másiknál átmosta a térdízüle­
tet, eltávolítva o n n a n a gyulladást kiváltó anyagot. M i n d k é t

141
eljárás m e g s z o k o t t n a k számít az ízületi gyulladások kezelésé­
ben. A h a r m a d i k csoportot azonban n e m m ű t ö t t é k meg.
A b e t e g e k e t elaltatták ugyan, és a h á r o m szokásos metszést is
m e g e j t e t t é k a bőrön, egyéb azon n e m történt. Arról a z o n b a n
n e m feledkeztek meg, hogy sós víz áramoltatásával k e l t s e n e k
a térd á t m o s á s á h o z h a s o n l ó hanghatást az elaltatott pácien­
sek mellett. Negyven perc elteltével M o s e l e y összevarrta a
b e m e t s z é s t . M i n d h á r o m csoport ugyanabban a műtét utáni
ellátásban részesült, amelyhez gyógytorna is tartozott.
Az eredmények m e g h ö k k e n t ő e k voltak. Hogy a műtötték
j o b b a n lettek, a b b a n m é g n i n c s e n s e m m i meglepő. C s a k h o g y
a p l a c e b o c s o p o r t is ugyanúgy javult, m i n t a m á s i k kettő! Da­
cára a n n a k , hogy évente hatszázötvenezer beteget m ű t e n e k
térdízületi gyulladással, fejenként nagyjából ötezer dollárért,
az eredmények n e m voltak k é t s é g e s e k M o s e l e y s z e m é b e n :
„A j a v u l á s n a k s e m m i köze n e m volt sebészi k é p e s s é g e i m h e z .
A beavatkozás egyedüli h a s z n a ezeknél az oszteoarthritisz-
b e n szenvedő b e t e g e k n é l a placebohatás volt." A kísérletsoro­
zatról a televízió is beszámolt. Képeket láthattunk a placebo­
csoport sétálgató és kosárlabdázó tagjairól, amit pedig a mű­
tét előtt e l k é p z e l h e t e t l e n n e k tartottak. Két évig n e m is tudták
meg, hogy n e m végezték el rajtuk a beavatkozást. Egyikük,
T i m Perez, aki k o r á b b a n bottal járt, ma együtt kosarazik az
unokáival. Nyilatkozata, melyet a Discovery Health Channel-
n e k adott, a számból veszi ki a szót: „Ebben a világban min­
den lehetséges, ha az e m b e r b e n elég erős az elhatározás. Ma
már tudom, hogy az elme csodákra k é p e s . "
Vizsgálatok bizonyítják, hogy a placebohatás olyan beteg­
ségek k e z e l é s é b e n is bevált, mint az asztma vagy a Parkin-
son-kór. A leginkább mégis a depresszió gyógyításában vezet.
Olyannyira, hogy Walter Brown, a Brown University S c h o o l
of M e d i c i n e pszichiátere egyenesen placebotablettákat java­
sol enyhe vagy mérsékelt depresszióban szenvedő b e t e g e k
bevezető kezelésére (Brown 1 9 9 8 ) . M e g m o n d j á k nekik, hogy

142
a t a b l e t t á n a k nincs hatásos alkotórésze, mégis hatni fog. Ér­
dekes, hogy a hatás m é g e b b e n az e s e t b e n s e m marad el!
A fentiekkel egybehangzó az Egyesült Államok egészség­
ügyi és h u m á n szolgálati osztályának j e l e n t é s e . Eszerint a sú­
lyos depressziósok fele javult, a m e n n y i b e n gyógyszerezték
őket; s 32 százaléka, ha placebót k a p t a k (Horgan 1 9 9 9 ) . Az
u t ó b b i a k közül s o k a n biztosra vették, hogy valódi gyógyszert
vettek be, mivel észlelni vélték magukon e gyógyszerek mel­
lékhatásait.
A placebohatás olyan j e l e n t ő s , hogy egyesek élesen bírál­
j á k a 8,2 milliárd dollár forgalmú antidepresszáns ipart, ami­
ért feltupírozza t e r m é k e i hatékonyságát. Az Amerikai Pszi­
chológusok Szervezetének lapja, a Prevention and Treatment
(Megelőzés és Kezelés) hasábjain 2 0 0 2 - b e n megjelent Irving
K i r s c h n e k , a C o n n e c t i c u t i Egyetem professzorának egy c i k k e
„The emperor's n e w drugs" (A császár új gyógyszerei) cím­
mel, amely azt állítja, hogy a klinikai m é r é s e k szerint az
antidepresszánsok hatásának 80 százaléka tulajdonítható
p l a c e b o h a t á s n a k (Kirsch és mtsai 2 0 0 2 ) . A szerzőnek az in­
formáció szabadságáról rendelkező 2001-es törvényhez kel­
lett folyamodnia, hogy hozzáférjen a vezető antidepres szán­
s o k klinikai hatásait kipróbáló vizsgálatok eredményeihez,
melyeket addig az Élelmezési és Gyógyszerigazgatóság eltit­
kolt a nyilvánosság elől. Ezek szerint a hat vezető antidep­
resszáns az esetek több mint felében n e m múlta felül a place-
b ó k é n t alkalmazott cukortabletta hatását. így beszélt erről
Kirsch a Discovery Health C h a n n e l n e k adott interjújában: „A
drogok és a placebo hatása közti eltérés n e m volt nagyobb
k e t t ő n é l az ötventől hatvan pontig terjedő klinikai skálán.
Márpedig ez igen csekély különbség. Klinikailag úgyszólván
elhanyagolható."
Az antidepresszáns ipar másik érdekessége, hogy a gyógy­
szerek hatékonysága évről évre tovább javult. Az o k o k rész­
b e n okos marketingpolitikának k ö s z ö n h e t ő k . Minél hango-

143
s a b b a n ajnározták a h i r d e t é s e k és a média az antidepresszán­
s o k csodával határos hatását, annál i n k á b b hatottak. Igen,
k é r e m , a hit ragályos! Olyan világban élünk, amikor az embe­
rek h i s z n e k az antidepresszánsokban, és ez a hit m e g is hoz­
za a kívánt eredményt.
Egy kaliforniai belsőépítész, Janis Schonfeld is részt vett
a b b a n az 1997-es klinikai kísérletsorozatban, amely az Effe-
xor h a t á s á t mérte. O is ugyanúgy meglepődött, mint Perez,
mikor megtudta, hogy placebót kapott. A pirulák megszaba­
dították az életét h á r o m évtizeden át megnyomorító letargiá­
tól, emellett a kísérlet alkalmával elvégzett CT-vizsgálat foko­
zott agyi aktivitást mutatott az előagy k é r e g á l l o m á n y á b a n
(Leuchter és mtsai 2 0 0 2 ) . Azaz n e m c s u p á n k é p z e l e t b e n ja­
vult az állapota. M i k o r tudatállapotunk megváltozik, ezzel
együtt életfolyamataink is módosulnak. Schonfeld emellett
émelygést is tapasztalt, ami az Effexor közismert mellékhatá­
sa. T i p i k u s a n azok közé a p á c i e n s e k közé tartozik, akik el se
hitték, hogy n e m valódi gyógyszert k a p n a k , ő is úgy vélte, bi­
zonyára a kutatók tévesztették el a c í m k é k e t .

Nocebo: a negatív képzetek hatása

N o h a sok orvos tud a placebohatásról, az öngyógyítás szem­

pontjából c s a k kevesen veszik figyelembe. Ha a pozitív gon­
dolkodás kirángathatja az embert depressziójából, és meggyó­
gyíthatja a beteg térdeket, gondolják el, mennyi galibát okoz­
hat a negatív gondolkodás! Amikor a pozitív várakozás javít
az egészségi állapoton, placebohatásról beszélünk. Fordított
esetben, mikor a negatív gondolatok károsítják az egészséget,
e h a t á s o k összességét n o c e b o h a t á s k é n t emlegetjük.
Az orvoslásban a n o c e b o h a t á s ugyanolyan elemi erejű le­
het, m i n t pozitív párja. E tényt mindig tartsák s z e m előtt, va­
lahányszor orvosi r e n d e l ő b e lépnek. Szavaikkal és viselkedé-

144
sükkel a bárdolatlan orvosok letörhetik pácienseik remé­
nyeit, t e s z e m hozzá, j o b b á r a teljesen megalapozatlanul. Al­
bert M a s o n például úgy véli, kishitűsége miatt n e m tudta
meggyógyítani pikkelybőrűségben szenvedő betegeit. De
n e m k e l l e m e s e k az efféle kijelentések sem: „Magának mind­
össze fél éve van hátra." Aki elhiszi doktorai károgását, saját
halálos ítéletét írja alá.
E f e j e z e t b e n m á r i d é z t e m a Discovery H e a l t h C h a n n e l
2 0 0 3 - a s m ű s o r á t , a m e l y a placebóval foglalkozott, és egyben
az orvoslás f ö l ö t t é b b é r d e k e s e s e t e i n e k k i t ű n ő gyűjtemé­
nye. Egyik l e g m e g r á z ó b b r é s z l e t é b e n egy nashville-i orvost
s z ó l a l t a t t a k meg. Clifton M e a d o r h á r o m évtizede t ö p r e n g a
n o c e b o h a t á s o n . 1974-ben volt egy b e t e g e , S a m L o n d e , egy
nyugdíjas c i p ő k e r e s k e d ő , a k i n é l az orvosok n y e l ő c s ő r á k o t
állapítottak meg. Ezt a betegséget a k k o r i b a n h a l á l o s n a k tar­
tották. Londe-ot kezelték ugyan, de v a l a m e n n y i orvosa
„tudta", hogy a b e t e g s é g e kiújul. S e n k i t n e m lepett m e g
ezért, hogy n é h á n y h ó n a p p a l a diagnózis felállítása után
meghalt.
A k k o r lepődtek c s a k meg, amikor a beteget felboncolva a
b o n c n o k o k alig találtak rákos daganatot a szervezetében,
annyit s e m m i k é p p e n n e m , hogy megölje. Akadt ugyan pár
beszűrődés a m á j b a n és egy a tüdőben, a nyelőcsődaganat­
n a k a z o n b a n nyoma s e m volt, pedig ezt t e k i n t e t t é k halálok­
nak. M e a d o r a következő szavakkal összegezte az esetet a
Discovery Health C h a n n e l n e k : „ R á k b a n halt meg, de n e m a
ráktól." Mi ölte akkor m e g Londe-ot, ha n e m a rák? Ez a ta­
lány m é g h á r o m évtized múltán is foglalkoztatta Meadort:
„ M i n d k e t t e n azt hittük, rákja van. M i n d e n k i ezt gondolta kö­
rülötte... C s a k n e m én vettem el tőle a reményt valamikép­
p e n ? " Bizony, a problémás n o c e b o e s e t e k b e n az orvosok, szü­
lők és t a n á r o k letörhetik a beteg reményeit, mikor azt suly­
kolják belé minden szavukkal, hogy tehetetlen a sors
rendelésével s z e m b e n .

145
 Pozitív és negatív gondolataink n e m c s u p á n egészségünk­
re h a t n a k ki, de életünk valamennyi területére is. H e n r y
F o r d n a k igaza volt, amikor h a t é k o n y n a k vélte a futószalagot,
és igaza volt akkor is, amikor az elme hatalmáról gondolko­
dott: „Akár azt hiszik, m e g tudják csinálni, akár azt, hogy
nem... m i n d k é t e s e t b e n igazuk van." G o n d o l j a n a k arra a vak­
merő férfiúra, aki egy hajtásra kiivott egy pohárnyi koleraba-
cilust! G o n d o l j a n a k a n e m kevésbé merész tűzön járókra! Ha
egy pillanatra is m e g i n g a n á n a k hitükben, csúnyán megéget­
n é k a talpukat. H i t ü n k olyan, akár holmi fényképészeti szű­
rő, amely az egész világot más színben láttatja. És egészsé­
günk híven tükrözi ezt a hitet. Mikor felismerjük a hit hatal­
mát, k e z ü n k b e n tartjuk szabadságunk kulcsát. Genetikai
á l l o m á n y u n k o n ugyan n e m változtathatunk, gondolkodásun­
k o n a z o n b a n igen.
E l ő a d á s a i m során kétféle színszűrőt s z o k t a m bemutatni,
egy pirosat és egy zöldet. Ilyenkor m e g k é r e m hallgatóimat,
válasszák ki az egyiket, majd meredjenek az üres vetítővá­
szonra. E z u t á n felszólítom őket, kiabálják be, a vetített k é p e k
szeretetet vagy félelmet sugároznak-e. Azok, akik a piros szű­
rőn keresztül n é z n e k , a szeretet házát képzelik maguk elé vi­
rágokkal, k é k égbolttal s a boldogító üzenettel, hogy szeretet­
b e n é l h e t ü n k . Akik ezzel s z e m b e n a zöld szűrőn keresztül
n é z n e k a vetítővászonra, baljós, fenyegető eget, denevéreket
és kígyókat látnak. A sötét, sivár ház fölött kísértet köröz. E
látomást a következő szavak kísérik: „Félelemben élek." Min­
dig mulattat, amikor a hallgatóság fele ugyanarra a képre két­
féle kiáltással válaszol.

Azután arra k é r e m hallgatóimat, cseréljék ki egymást kö­

zött a színszűrőket. Azt szeretném ezzel szemléltetni, hogy mi
választjuk meg, mit látunk. Nézhetjük életünket rózsaszín
szemüvegen keresztül, s e hit táplálni fogja testünket és lel­
künket. Vagy használhatunk sötét színszűrőt, amely mindent
félelmetesnek és fenyegetőnek mutat. így azután könnyen vá-

146
lünk betegségek prédájává. Élhetünk tehát szeretetben és féle­
lemben. A választás a mi kezünkben van! Higgyék azonban el,
amennyiben a szeretet mellett döntenek, az egészséget választ­
ják. Aki ehelyett sötét, fenyegető világot választ, annak a szer­
vezete is védekező reakcióra rendezkedik be. Ahelyett, hogy
megnyílna a szeretet előtt, bezárul, s a hatás n e m is marad el.
Az élet titka n e m egyéb, m i n t hogy megtanuljuk, m i k é n t
k a m a t o z t a t h a t j u k e l m é n k hatalmát n ö v e k e d é s ü n k és boldog
kiteljesedésünk é r d e k é b e n . T e r m é s z e t e s e n nyílt titokról van
szó. A nagy vallási tanítók - Buddha vagy Jézus - évezredek
óta ugyanezt hirdetik. M o s t eljött az ideje, hogy a tudomány
is ráébredjen ugyanerre a nagy alapigazságra. N e m a génje­
ink, h a n e m a h i t ü n k az, ami megszabja életünk folyását.
Igen, bizony, egy szikrányi hit!
Ez a gondolat kiváló bevezető a következő fejezethez,
a m e l y b e n azt e c s e t e l e m , m i k é n t hat ki t e s t ü n k r e és lelkünk­
re, ha s z e r e t e t b e n vagy félelemben élünk. Zárszóként hadd
m o n d j a m el újra, hogy nincs s e m m i baj azzal a sokat emlege­
tett rózsaszín szemüveggel. Egyenesen elengedhetetlen ah­
hoz, hogy a sejtjeink kiviruljanak. A pozitív gondolatok a bol­
dog, egészséges élet biológiai letéteményesei. M a h á t m a G a n ­
dhi szavaival:

Hited gondolattá válik,

G o n d o l a t o d b ó l szó lesz,
Szavadból tett,
Tettedből szokás,
S z o k á s b ó l érték,
Értékből sors.
 6. F E J E Z E T

Növekedés és védekezés

r törzsfejlődés számos túlélő technikával látott el ben­

n ü n k e t , melyek funkcionális szempontból nagyjából
k é t csoportra oszthatók: a növekedés és a védekezés
eszköztárára. Olyan alapvető viselkedésformák ezek, ame­
lyek e l e n g e d h e t e t l e n e k a fennmaradás szempontjából. G o n ­
dolom, tudják, milyen fontos az önvédelem képessége. Az
a z o n b a n talán m é g n e m jutott eszükbe, hogy ugyanilyen
súllyal esik a latba a növekedés; akkor is, ha a teljes testma­
gasságot elért felnőttről van szó. Naponta sejtek milliárdjai
k o p n a k ki szervezetünkből, ezeket p ó t o l n u n k kell. Zsigere-
ink sejtfalát például hetvenkét ó r á n k é n t leváltjuk. E folyama­
tos c s e r e napról napra számottevő energiát emészt fel.
M o s t a n r a bizonyára n e m lepődnek meg, ha arról értesül­
nek, hogy az egysejtűekkel végzett laboratóriumi kísérleteim
vezettek rá a növekedés és védekezés j e l e n t ő s é g é n e k felisme­
résére. M i k o r emberi endotélsejteket k i ó n o z t a m , visszahú­
zódtak a szövetkultúrába juttatott mérgektől, ahogyan az em­
ber is kikerüli a pumát vagy a sötét sikátorokban leselkedő
útonállót. Belhámsejtjeim ugyanakkor k ö z e l e b b úsztak a táp­
lálékhoz, ahogyan az e m b e r is odamegy, ahol reggelire, ebéd­
re, vacsorára és szeretetre talál. Ez a kétféle mozgás a sejt két­
féle válasza a környezeti ingerekre. A növekedési választ az
életfontos j e l z é s e k - például táplálék - felé való közeledés
jellemzi, ezzel s z e m b e n a fenyegető jelzések - amilyenek a to­
x i n o k is - védekező reakciót váltanak ki. Tegyük mindjárt

148
hozzá, hogy a k a d n a k semleges környezeti j e l z é s e k is, ame­
lyekre egyszerűen n i n c s válasz.
A Stanford Egyetemen végzett kutatásaim azt sugallták,
hogy e növekedési-védekezési viselkedés a többsejtű szerve­
zetek - akár m é g az e m b e r - túlélése szempontjából is alapve-
tőek. C s a k az a b ö k k e n ő , hogy a kétféle, évmilliárdok során
kifejlődő túlélési m e c h a n i z m u s ellenirányú, egy időben ezért
n e m is l é p h e t n e k fel. Más szóval, a sejtek n e m mozoghatnak
egyszerre előre és hátrafelé. Az emberi véredények falát bélelő
sejtek, melyeket a Stanfordon tanulmányoztam, meghatáro­
zott mikroszkópos képet adtak, mikor táplálékhoz jutottak, és
megint másikat védekezési reakciójuk során. Egyszerre azon­
b a n n e m fordult elő e kettő (Lipton és mtsai 1 9 9 1 ) .
A s e j t e k h e z h a s o n l ó a n az e m b e r is óhatatlanul felhagy a
növekedési válasszal, amikor védekező ü z e m m ó d r a k a p c s o l
át. Aki p u m a elől fut, jól teszi, ha s e m m i egyébre n e m fordít
energiát. Ha élve kíván kikerülni a vérengző n a g y m a c s k a kar­
m a i közül, m i n d e n erejét a küzdelmi-menekülési válaszra
kell hogy fordítsa. Energiatartalékait valamennyi védekező
élőlény úgy mozgósítja, hogy k ö z b e n s e m m i n e m marad a nö­
vekedésre.
A v é d e k e z ő reakció n e m c s u p á n energetikai okokból gá­
tolja le a növekedést. E n n e k folyamatai ugyanis nyílt cserét
feltételeznek a s z ó b a n forgó szervezet és környezete között.
Az élőlény például táplálékot vesz fel, és salakanyagot ürít.
A védekezés e n n e k a b é k e b e l i nyitottságnak is véget vet, s
fallal zár el a vélt vagy valós fenyegetés elől.
A növekedési folyamatok legátlása azért is káros, mert a
növekedés n e m c s u p á n fogyasztja, h a n e m termeli is az ener­
giát. Az elhúzódó védekezési reakció ezért megfoszt az életfo­
lyamatok fenntartásához szükséges energiától. M i n é l tovább
védekezünk, annál i n k á b b sorvadunk. A végén annyira elsat­
nyulhatnak növekedési folyamataink, hogy a szó szoros értel­
m é b e n „halálra ijedünk".

149
 S z e r e n c s é r e a t ö b b s é g n e m jut el idáig. Az egysejtűekkel
e l l e n t é t b e n a kétféle ingerválasz a s o k s e j t ű e k b e n n e m vagy-
vagy lehetőség. Ötventrillió sejtünkből n e m az összes vesz
részt egyszerre m i n d k é t folyamatban. Hogy hány áll csatasor­
ba védekezés esetén, az a fenyegetettség súlyosságától függ.
S t r e s s z idején is tovább élünk tehát, az elhúzódó megterhelés
ugyanakkor alaposan megcsappantja életerőnket. E n n e k tel­
j e s k i b o n t a k o z t a t á s á h o z t e r m é s z e t e s e n n e m elég megszaba­
d u l n u n k a stresszoroktól. Ezzel mindössze a semleges tarto­
m á n y b a j u t u n k a növekedés-védekezés folyamatos skáláján.
Testünk-lelkűnk kiteljesítéséhez n e m c s u p á n a stressztől mu­
száj m e g s z a b a d u l n u n k , de tudatosan kell t ö r e k e d n ü n k az
örömteli, szeretetteljes, teljes életre, mert ez hat igazán a nö­
vekedés irányában.

A honvédelem biológiája

A t ö b b s e j t ű szervezetekben a növekedési-védekezési viselke­

dést az idegrendszer szabályozza. Ez fogja fel és értelmezi a
környezet jelzéseit, hogy azután megszervezze a megfelelő
válaszokat. A többsejtű sejtközösségekben az idegrendszer a
k o r m á n y szerepét tölti be, amely összehangolja az állampol­
gár-sejtek tevékenységét. A m i k o r az idegrendszer fenyegetést
észlel a környezetben, e n n e k é r t e l m é b e n állítja h a d r e n d b e a
sejtközösséget.
A szervezet kétféle védekező apparátussal rendelkezik;
m i n d k e t t ő nélkülözhetetlen az élet fenntartásához. Az első a
külső veszéllyel s z e m b e n mozgósít. Ez a HPA-tengely, amely
az agyalapi mirigy-agyfüggelék-belső elválasztású mirigyek
h á r m a s a körül szerveződik. Külső fenyegetettség híján a ten­
gely inaktív, és a növekedés folyamatai v a n n a k túlsúlyban.
M i k o r a z o n b a n az agyalapi mirigy veszélyt észlel a környezet­
ben, j e l e t küld az agyfüggelékhez. Ez az a belső elválasztású

150
mirigy, amely a stresszválasz legfőbb összehangolója, ötven-
trilliós sejthadseregünk vezérkari főnöke.
G o n d o l j a n a k vissza a s e j t m e m b r á n receptor effektorfehér-
jéire, s m e n t e n látják a hasonlóságot. Az agyalapi mirigy sze­
repe a receptorfehérjélihez h a s o n l ó a n a környezet jelzései-

151
n e k felfogása és felismerése. Az agyfüggelék ezzel s z e m b e n
az effektorproteinek módjára hadrendbe állítja a szerveket.
Külső fenyegetés e s e t é n jelet küld a mellékvesékhez, s bein­
dítja a szervezet m e n e k ü l é s b ő l vagy harcból álló stresszreak­
cióját.
E k a t o n a i mozgósítás t e c h n i k a i forgatókönyve egyszerű:
m i u t á n az agy veszélyt jelez, az agyalapi mirigy C R F (corticot-
ropin-releasing-factor) nevű anyagot küld az agyfüggelékhez.
Ez a j e l z é s r e beindítja az andrenokortikotrop (ACTH) hor­
m o n szekrécióját, mely a vérbe jutva a mellékvesékhez kerül,
s azokat s t r e s s z h o r m o n o k elválasztására serkenti. E h o r m o ­
n o k az egész szervezetet csatasorba állítják, hogy felvegye a
küzdelmet a veszéllyel, vagy elmeneküljön előle.
Az a l a r m r e a k c i ó beindulásával ö s s z e h ú z ó d n a k az emész­
tőrendszer vérerei, így a vér a zsigerekből a végtagokba áram­
lik (akár küzdünk, akár m e n e k ü l ü n k , szükségünk lesz erre).
M i n d e z együtt j á r a növekedéssel kapcsolatos életfolyamatok
legátlásával, amelyek a zsigerek megfelelő vérellátásának hiá­
nyában m e g b é n u l n a k . A zsigerekben megszűnik az emész­
tés, táplálékfelszívás és kiválasztás, márpedig e folyamatok
g o n d o s k o d n a k a sejtek növekedéséről és energiatartalékok
felhalmozásáról. A stresszreakció tehát s z ü k s é g k é p p e n aka­
dályozza a növekedést, s az életfontos erőtartalékok kimerü­
lésekor a k á r magát a túlélést is veszélybe sodorhatja.
A szervezet m á s o d i k számú védekező apparátusa az im­
munrendszer, amely a b ő r ü n k alá jutó betolakodók, a bakté­
r i u m o k és vírusok ellen véd. Az immunvédekezés energia­
t a r t a l é k a i n k javát felélheti. G o n d o l j a n a k c s a k arra, mennyire
le lehet gyengülni egy-egy influenza vagy megfázás esetén.
M i k o r a HPA-tengely mozgósítja a stresszreakciót, a mellék­
v e s e h o r m o n o k energiatakarékossági okokból azonnal leblok­
kolják az i m m u n r e n d s z e r működését. Valójában a stresszhor­
m o n o k olyan h a t é k o n y a k ebben, hogy szervátültetéskor a se-

152
gítségükkel akadályozzák m e g az orvosok az idegen szövetek
kilökődését.
Vajon miért h a t n a k a mellékvesék az i m m u n r e n d s z e r elle­
n é b e n ? G o n d o l j á k el, hogy sátorban kuporognak az afrikai
szavanna kellős közepén, s súlyos baktériumfertőzés miatt
hasmenéssel küszködnek. E k k o r odakint meghallják egy
oroszlán vérszomjas h o r k a n t á s á t . Az agy ilyen e s e t b e n szél­
s e b e s e n dolgozni kezd, hogy megítélje, melyik a nagyobb ve­
szély. N e m sokra m e n n e k azzal, ha szervezetük legyőzi a
baktériumfertőzést, m i k ö z b e n szétmarcangolja tagjaikat egy
oroszlán. Ezért a szervezet felhagy az immunvédekezéssel, és
felkészül a fenevad elleni küzdelemre. A HPA-tengely mozgó­
s í t á s á n a k másodlagos következménye tehát az, hogy megaka­
dályozza a betegségek leküzdését.
Ezzel együtt gondolataink is összekuszálódnak. Az éssze­
rű, logikus gondolkodásért felelős előagy információfeldolgo­
zása érthető m ó d o n lassúbb, mint a h á t s ó agy által szabályo­
zott reflextevékenység. Márpedig vészhelyzetben minél gyor­
sabb az idegműködés, annál j o b b a k az egyed túlélési esélyei.
A s t r e s s z h o r m o n o k ezért legátolják az előagy kéregállomá­
n y á n a k tevékenységét, amely a tudatos d ö n t é s e k e t irányítja.
Ezzel egy i d ő b e n a véráram és a h o r m o n o k aktiválják a h á t s ó
agyat, a m a é l e t m e n t ő reflexeknek a székhelyét, amelyek a
stresszválaszokért felelősek. Stressz idején a fentiek értelmé­
ben háttérbe szorul a tudatos, értelmes agyműködés
(Takamatsu és mtsai 2 0 0 3 ; Arnsten és G o l d m a n - R a k i c 1 9 9 8 ;
Goldstein és mtsai 1 9 9 6 ) .

A félelem megeszi a lelket

E m l é k e z z e n e k vissza, milyen rémült, elkerekedett s z e m m e l

m e r e d t e k r á m medikushallgatóim azon a m e s é s karib-tengeri
szigeten, amikor felolvastam n e k i k a tesztkérdéseket. Ros-

153
szabb l e h e t t e m a s z e m ü k b e n egy vérszomjas oroszlánnál. Ha
m e g h a g y o m őket e b b e n a rettegésben, lefogadom, hogy meg­
b u k t a k volna a záróvizsgákon. Aki fél, az c s a k félig él, mond­
h a t n á m úgy is, hogy elhülyül. A tanári pályán lépten-nyomon
látni ilyen leblokkolt, vizsgadrukkos diákokat. Ok azok, akik
reszkető kézzel a rossz válaszokat ikszelik be a tesztlapon,
mivel nagy ijedelmükben kimegy a fejükből, amit egész év­
b e n fáradságos munkával megtanultak.
A HPA-rendszer nagyszerű eszköz a hirtelen stresszhely­
z e t e k leküzdésére, a folyamatos aktiválást ezzel s z e m b e n
rosszul tűri. Márpedig napjaink megterhelései n e m m ú l n a k
el, és n e m is mindig azonosíthatók egykönnyen. Állandó ost­
r o m á l l a p o t b a n élünk megoldatlan gondjaink és aggodalma­
i n k t ö m k e l e g é b e n . Aggódunk személyes viszonyainkért, az
állásunkért vagy épp h á b o r ú sújtotta, megtépázott Föld­
anyánkért. E z e k az aggodalmak n e m veszélyeztetik közvetle­
nül túlélésünket, a HPA-tengelyt a z o n b a n így is aktiválják.
M i n d e z a s t r e s s z h o r m o n o k szintjének tartós megemelkedé­
séhez vezet.
Hogy j o b b a n megértsék, milyen káros h a t á s o k k a l j á r a fo­
lyamatosan megnövekedett adrenalinszint, képzeljék magu­
kat egy futóversenyre. Az edzett, kitűnő egészségnek örven­
dő futók felállnak a startvonalon. Mikor meghallják a
„vigyázz!" vezényszót, kezüket, térdüket és lábfejüket a start­
vonalra helyezik. Izmaik megfeszülnek, amint lábujjaikra
ágaskodnak. A „kész" elhangzásakor adrenalin szabadul fel a
véráramba, amely erővel tölti el izmaikat. A „start"-ra futni
k e z d e n e k , s előtte a feszültség csupán n é h á n y másodpercig
tart. A mi mitikus futóversenyünknél a z o n b a n soha n e m kö­
vetkezik be enyhülés. Bármennyire felkészült is képzeletbeli
sportolónk, ekkora stresszt ő s e m bír sokáig.

M á r p e d i g mi az örökös, n e m lankadó feszültség állapotá­

b a n leledzünk. Egyre t ö b b kutatási adat utal arra, hogy ez a
túlhajszolt é l e t m ó d súlyosan károsítja egészségünket. A napi

154
stressz állandó k é s z e n l é t b e n tartja a HPA-tengelyt, a rövid­
távfutókkal ellentétben a z o n b a n n e m szabadulhatunk króni­
kus félelmeink és gondjaink szorításából. C s a k n e m az összes
súlyos betegség ilyen vagy olyan m ó d o n összefügg a tartóssá
váló stresszel (Segerstrom és Miller 2 0 0 4 ; Kopp és Réthelyi
2 0 0 4 ; M c E w e n és Lasky 2 0 0 2 ; M c E w e n és S e e m a n 1 9 9 9 ) .
A Science hasábjain 2 0 0 3 - b e n megjelent egy izgalmas cikk,
a m e l y n e k írói a n n a k j á r t a k utána, miért n e m azonnal fejtik
ki h a t á s u k a t az SSRI-antidepresszánsok, amilyen például a
Prozac vagy a Zoloft. E h h e z rendszerint legkevesebb két hét­
re v a n szükség. A vizsgálatsorozat szerint a hippokampusz-
n a k nevezett agyi régióban - mely az emlékezet egyik köz­
pontja - depresszió idején meglepően kevés a sejtosztódás.
E n n e k m é r t é k e csak akkor növekedett meg, amikor a szerek
is éreztették már hatásukat. A kutatók felvetették - és e b b e n
n i n c s e n e k egyedül -, hogy a depresszió n e m más, mint kémi­
ai egyensúlyhiány, amely a m o n o a m i n o k n a k nevezett agyi
j e l m o l e k u l á k - kiváltképpen a szerotonin - termelődésével
függ össze. Ha ez ilyen egyszerű lenne, az SSRI-típusú gyógy­
szerek rögvest helyreállítanák az egyensúlyt.
M á s k u t a t ó k a b b a n látják a depresszió okát, hogy ilyenkor
a s t r e s s z h o r m o n o k legátolják az idegrendszer gyarapodását.
Tény és való, krónikus depresszió esetén a h i p p o k a m p u s z és
az előagy kéregállománya - a magasabb rendű értelem köz­
pontja - szemlátomást összezsugorodik. így méltatja ezt a
körülményt a Science egyik c i k k e : „Az utóbbi időben a m o n o -
amin-hipotézist a stresszhipotézis váltotta fel, mely szerint
depresszió a k k o r következik be, amikor a szervezet stressz­
kivédő rendszere túlpörög. E n n e k az e l m é l e t n e k a központi
eleme a HPA-tengely" (Holdén 2 0 0 3 ) .
A HPA-rendszer sejtközösségre gyakorolt hatása hű tükör­
k é p e a n n a k , hogyan hat a stressz az e m b e r r e . Képzeljenek el
egy virágzó közösséget a hidegháború éveiben, amikor az
orosz a t o m t á m a d á s veszélye rettegésben tartotta az ameri-

155
kaiakat. No már most, e b b e n a hidegháborús világban s e m áll
m e g azért az élet, s a közösség tagjai - akárcsak egy többsejtű
szervezetben - tőlük telhetően a közösség javán munkálkod­
nak, s általában ki is j ö n n e k egymással. A gyárak ontják az
árucikkeket, mindenütt lázas építkezés zajlik, a boltban élel­
miszertől roskadoznak a polcok, a gyerekek a betűvetést ta­
nulják az iskolában. M i n d e n a legnagyobb r e n d b e n megy te­
hát, s a közösség tagjai összefognak a közös cél érdekében.
Váratlanul a z o n b a n légi sziréna hangja süvölt végig a váro­
son. M i n d e n k i abbahagyja, amit csinál, és m e n e k ü l ő r e fogja,
hogy l é g ó p i n c é k falai közé húzódjon. A közösség összhangjá­
n a k ezzel vége, hiszen mostantól az e m b e r e k e t c s a k a saját
túlélésük foglalkoztatja. Öt perc múlva megszólal a támadás
végét j e l z ő hang. A város polgárai visszatérnek a dolgukhoz,
és folytatják életüket a gyarapodó közösségben.
Mi t ö r t é n n e azonban, ha a szirénák soha n e m hallgatná­
nak el, ha a légitámadás sehogyan s e m a k a r n a véget érni?
A v á r o s l a k ó k m i n d ö r ö k r e védekező állásba m e r e v e d n é n e k .
Vajon meddig b í r n á k ? Idővel elfogyna a víz és az élelem, és
ö s s z e o m o l n a az élet megszokott rendje. L a s s a n a legellenál-
l ó b b a k is elhullanának, hiszen a tartós megterhelést s e n k i
s e m tűri sokáig. A rövid távú stresszt - amilyen egy légitáma­
dás - c s a k túléli valahogyan egy közösség, ha a z o n b a n a meg­
terhelés sehogyan s e m szűnik, a gyarapodásnak vége, és a kö­
zösség összeroppan.
S z o m o r ú példája a stressz - éppenséggel trauma - közös­
ségre gyakorolt h a t á s á n a k 2 0 0 1 . szeptember 11. Egészen a vé­
res és iszonyú terrortámadásig az Egyesült Á l l a m o k b a n min­
den a legnagyobb r e n d b e n ment, virágzott a gazdaság. Aztán
közvetlenül a tragédia után, mikor már az egész n e m z e t érte­
sült a történtekről, hirtelen fenyegetettnek kezdtük érezni
magunkat. N e m segítettek a helyzeten a k o r m á n y bejelenté­
sei sem, amelyek a támadást követően is a veszély folyamatos
j e l e n l é t é r ő l adtak hírt. M i n d e z erősen hasonlított a mellékve-

156
sék stresszjelzéseihez. Ezzel vége is szakadt az ország gyara­
p o d á s á n a k , amely növekedés helyett védekező ü z e m m ó d r a
váltott át. A n é h á n y napos bénultságból c s a k az államfő be­
avatkozása rázta fel a nemzetet. A növekedés fenntartása ér­
d e k é b e n az elnök n e m győzte hangsúlyozni, hogy A m e r i k a
továbbra is nyitott az üzlet számára. N o s , a félelmek c s a k las­
san ültek el, s a gazdaság is c s u p á n egy idő múlva tért magá­
hoz. A terrorveszély fenyegetése a z o n b a n máig b é n í t ó a n hat.
Pedig vigyáznunk kellene, nehogy félelmeink a j ö v ő b e n alá­
ássák é l e t m i n ő s é g ü n k e t . Bizonyos é r t e l e m b e n a terroristák
győztek, h i s z e n elérték, amit akartak: folyamatos, lélekölő
védekezésre kényszerítették hazánkat.
Ö n ö k n e k is azt javasolom, t a r t s a n a k önvizsgálatot, n e m
bénulnak-e m e g a félelemtől egy tartósra dermedő védekező
r e a k c i ó b a n ? Vajon h o n n a n származnak ezek a félelmek? Tör­
vényszerű-e a j e l e n l é t ü k ? Megalapozottak-e? Hozzájárulnak-e
az élet teljességéhez? A következő fejezetben b e h a t ó b b a n is
foglalkozunk ezzel a kérdéssel, amely roppant fontos, h i s z e n
aki úrrá tud l e n n i a félelmein, az k e z é b e n tartja a sorsát.
Franklin D. Roosevelt elnök sokat tudott a félelem r o m b o l ó
munkájáról. A l a p o s a n átgondolta hát szavait a Nagy Világ­
válság szorításában, a II. világháború előestéjén: „ S e m m i
mástól n e m kell félnünk a félelmen kívül" - j e l e n t e t t e ki. Ha
m e g s z a b a d u l u n k félelmeinktől, ezzel megtettük az első lé­
pést egy teljesebb, boldogabb élet felé.
 7. FEJEZET

Tudatos nevelés:
a szülő mint génsebész

A szülő igenis számít

izonyára hallották m á r azt a csábító gondolatot, hogy
a szülő feladata kimerül génjei továbbadásában, s ez­
után n i n c s más dolga, mint hogy etesse és ruházza
gyerekét, m e g persze ne tegye tönkre j o b b a n a kelleténél.
A g é n e k és az előre beprogramozott tulajdonságok majd
m e g t e s z i k a magukét. Ha így volna, a szülő é l h e t n é világát,
ráhagyhatná gyerekét a bölcsire meg a bébiszitterre, és töké­
letesen elfeledkezhetne róla. Lusta vagy elfoglalt szülőknek
feltehetően tetszik ez a fajta szemlélet.
De tetszhet a h o z z á m h a s o n l ó szülőknek is, a k i k n e k a cse­
metéi homlokegyenest eltérő j e l l e m ű e k . M a g a m r é g e b b e n azt
gondoltam, az én két lányom azért olyan különböző, mert a
fogantatás pillanatában a véletlen szeszélyéből így oszlott
meg b e n n ü k a felmenők génállománya. Végül is a nevelésük
megegyezik, különbségeik tehát kizárólag a t e r m é s z e t szám­
lájára írhatók.
Ma m á r tudom, hogy egészen másról van szó. A határtu­
d o m á n y o k megerősítették, amit az anyák és a é r t e l m e s e b b
apák m i n d i g is tudtak, azaz, hogy a szülő igenis számít, m é g
ha a sikerkönyvek az ellenkezőjét állítják is. H a d d adjam át a
szót Dr. T h o m a s Vernynek, a prenatális és perinatális lélek­
tan úttörő képviselőjének: „Az évtizedek során a k u t a t á s o k
m i n d e n kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a szülőknek
meghatározó szerepük van gyermekeik testi-lelki tulajdonsá­
gainak k i a l a k u l á s á b a n " (Verny és Kelh/1981).

158
 Ez a hatás a z o n b a n n e m a születés pillanatában, h a n e m
már előtte elkezdődik, állítja Verny. Amikor 1981-ben megje­
lent korszakalkotó könyvében - The Secret Life of the Unborn
Child (A m e g n e m született gyermek titkos élete) - felvetette,
hogy a szülői hatás az anyaméhre is kiterjed, még n e m voltak
k e z é b e n meggyőző tudományos bizonyítékok. N e m csoda
hát, hogy a „szakma" kétkedéssel fogadta. A korábbi tudomá­
nyos álláspont szerint az emberi agy c s a k a születés után kez­
di m e g működését, ezért a magzat és a c s e c s e m ő n e m rendel­
kezik emlékezettel, és n e m érez fájdalmat. Végső soron - je­
lentette ki Freud, tőle származik az „infantilis a m n é z i a "
megjelölés - az e m b e r e k többsége n e m emlékezik arra, hogy
és mint volt három-négy éves kora előtt.
A kísérleti lélektan és az idegélettan kutatói ugyanakkor
egyre i n k á b b lerombolják a tévhitet, hogy a c s e c s e m ő k n e m
e m l é k e z n e k és n e m tanulnak. A szülők n e m érezhetik t ö b b é
páholyban magukat, n e m hihetik többé, hogy az a dolguk,
egyszerűen c s a k végignézzék gyermekeik felnövekedését. A
magzat és az újszülött idegrendszere hatalmas befogadó és
tanuló kapacitással rendelkezik. E n n e k az életszakasznak az
emlékezetét az idegélettan „rejtett m e m ó r i á n a k " nevezi. így
ír erről a pre- és perinatális lélektan másik nagy úttörője,
Dávid C h a m b e r l a i n The Mind ofYourNewborn Baby (Az újszü­
lött elméje) című könyvében: „Az igazság az, hogy jószerével
tévhitekben leledztünk a c s e c s e m ő k k e l kapcsolatban, akik
egyáltalán n e m egyszerű teremtmények, h a n e m nagyon is bo­
nyolultak és kortalanok. Amilyen kicsik, olyan váratlanul ki­
terjedt az agytevékenységük" (Chamberlain 1 9 9 8 ) .
Ezeket az összetett, kicsiny lényeket olyan m é h e n belüli
h a t á s o k érhetik, amelyek lényegbevágóan meghatározzák ké­
sőbbi egészségi állapotukat és jellemüket: „Az élet minősége
az a n y a m é h b e n - születésünk előtti á t m e n e t i szállásunkon -
beprogramozza, hajlamosak leszünk-e életünk során koszo­
rúér-szűkületre, agyvérzésre, cukorbajra, elhízásra m e g egy

159
sereg m á s rendellenességre" - írja dr. Péter W. Nathanielsz
Life in the Womb: The Origin of Health and Disease (Elet az anya­
m é h b e n : egészségünk és betegségünk kezdetei) c í m ű köteté­
b e n (Nathanielsz 1 9 9 9 ) . Az újabb vizsgálódások egyre t ö b b
felnőttkori krónikus betegséget - amilyenek a csontritkulás,
hangulathullámzások és pszichózisok - h o z n a k szoros össze­
függésbe a pre- és perinatális b e h a t á s o k k a l ( G l u c k m a n és
Hanson 2004).
A m e n n y i b e n felismerjük a magzati környezet szerepét a
betegségek kialakulásában, óhatatlanul is el kell vetnünk a
genetikai determinizmus tanait. Adjuk át ismét a szót
N a t h a n i e l s z n e k : „Egyre t ö b b bizonyíték szól amellett, hogy a
m é h e n belüli kondicionálás legalább annyira, ha n e m j o b b a n
kihat egész további életünkre, mint ahogy a gének meghatá­
rozzák testi-lelki adottságainkat. Aki azt gondolja, hogy egye­
dül a g é n e k felelősek egy életen át egészségünk és sorsunk
alakulásáért, az gén-rövidlátásban szenved. Sajnos a szakma
zöméről ezt m o n d h a t j u k el. E viszonylagos fatalizmussal
s z e m b e n ha megértjük, m i k é n t hat ki a m é h e n belüli élet a
tulajdonságok programozására, j o b b lehetőségekkel indíthat­
j u k ú t n a k gyermekeinket és u n o k á i n k a t . "
A N a t h a n i e l s z által emlegetett programozó h a t á s o k valójá­
b a n epigenetikai történések, melyekről k o r á b b a n már volt
szó. Olyan környezeti j e l z é s e k ezek, amelyek a géntevékeny­
séget szabályozzák. Nathanielsz azt állítja, hogy a szülők ja­
víthatnak a m é h e n belüli körülményeken. Ha ezt teszik, vol­
t a k é p p e n g é n s e b é s z k é n t l é p n e k közbe gyermekeik é l e t é n e k
formálásában. A gondolatot, miszerint a szülők átörökíthetik
gyermekeikre szerzett tulajdonságaikat, t e r m é s z e t e s e n már
L a m a r c k is felvetette (Darwin k é s ő b b ezt a hipotézist cáfol­
ta). N a t h a n i e l s z azon tudósok közé tartozik, aki elég bátor
ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson a méltatlanul megítélt
elődnek: „... N e m genetikus úton is átkerülnek tulajdonságok
egyik n e m z e d é k b ő l a másikba. L a m a r c k n a k e b b e n tökélete-

160
sen igaza volt, ámbár az ő korában m é g s e n k i n e m tudta, mi­
k é n t ö r ö k l ő d h e t n e k tovább a szerzett tulajdonságok."
Az a fogékonyság, melyet a magzat tanúsít az anyaméh kö­
rülményeivel szemben, lehetővé teszi, hogy optimális feltéte­
leket t e r e m t s ü n k kicsinyeink genetikai-lelki fejlődése számá­
ra. Az e m b e r i egyedfejlődés e m e epigenetikei képlékenysége
ugyanakkor számos veszélyt rejt magában. Felnőttkorban sú­
lyos r e n d e l l e n e s s é g e k s z á r m a z h a t n a k abból, ha a magzati és
újszülöttkori élet táplálkozási és környezeti feltételei kedve­
zőtlenek (Bateson és mtsai 2 0 0 4 ) .
Ugyanezek az epigenetikai h a t á s o k t e r m é s z e t e s e n a gyer­
m e k felcserepedésekor s e m szűnnek meg. Izgalmas új kuta­
tási eredményeink vannak, melyek az agyfejlődésben mutatták
ki a szülői szerepvállalás fontosságát: „A növekvő gyermeki
agy számára a társadalmi környezet nyújtja a legjelentősebb
ingerhatásokat. Ezek azután k i h a t n a k a g é n e k kifejeződésé­
re, meghatározva az idegpályák összeköttetéseinek bonyo­
lultságát és ezáltal az idegtevékenység összetettségét" - írja
dr. DanielJ. Siegel The Developing Mind (A fejlődő elme) című
m u n k á j á b a n (Siegel 1 9 9 9 ) . Más szóval, kicsinyeinknek óvó­
védő, ingergazdag környezetre van szükségük, hogy aktivá­
l ó d h a s s a n a k az egészséges agyműködéshez szükséges gének.
A legfrissebb kutatási adatok szerint a szülők génsebészi sze­
repe tehát a születés után s e m szűnik meg.

Szülői programozás: a tudattalan hatalma

M o s t e l m o n d o m ö n ö k n e k , m i k é n t k e z d t e m megkérdőjelezni
én, botcsinálta apa, a szülőszereppel kapcsolatos begyöpösö-
dött nézeteket. Bizonyára n e m lepődnek meg, ha azt olvas­
sák, hogy lelki átalakulásom a Karib-tengeren kezdődött,
ugyanott, ahol az új biológia hívévé szegődtem. M i n d e h h e z a
balszerencse is hozzásegített, mégpedig motoros baleset ké-

161
pében. Épp az egyetemre tartottam, amikor a megengedettnél
jóval nagyobb sebességgel száguldva felbuktam egy járdasze­
gélyen. A bicaj duplaszaltót vetett alattam. S z e r e n c s é r e volt
rajtam bukósisak, mert alaposan bevertem a fejemet. Jó fél­
órára elvesztettem az eszméletemet, diákjaim és kollégáim
egy ideig h a l o t t n a k is hittek. Mikor m a g a m h o z tértem, azt
h i t t e m , m i n d e n c s o n t o m a t összetörtem.
N é h á n y napig j á r n i is alig tudtam, s mikor mégis elbiceg­
t e m ide-oda, Q u a s i m o d o , a Notre Dame-i toronyőr jajgató ha­
s o n m á s á n a k t ű n h e t t e m . M i n d e n egyes l é p é s e m fájdalmasan
emlékeztetett arra, hogy „a sebesség öl". M i k o r egyszer dél­
után k i s á n t i k á l t a m az osztályból, egyik hallgatóm odajött
hozzám. Egy diák- és szobatársát ajánlotta segítség gyanánt,
aki kiropraktikával foglalkozott. Amint az előző fejezetben
már e l m o n d t a m , n e m c s a k hogy soha n e m j á r t a m kiroprak-
tornál, de a hagyományos orvoslás azt is b e l é m sulykolta,
hogy k u r u z s l ó k é n t l e n é z z e m e szakmát. Ám ha az e m b e r n e k
fájdalmai v a n n a k , ráadásul idegenben, olyasmikre veteme­
dik, a m i k k e l k o r á b b a n n e m próbálkozott.
A k ö l y ö k hevenyészett hálótermi „rendelőjében" életem­
b e n először k e r ü l t e m közelebbi kapcsolatba a kineziológiá-
val, az i z m o k t e s z t e l é s é n e k tudományával. A kiropraktor
megkért, hogy nyújtsam ki a k a r o m , s fejtsek ki ellenerőt, mi­
kor lefelé nyomta. Ez eddig gyerekjátéknak tetszett, mivel
épp hogy c s a k megfogta a karom. Azután megismételtük a
próbát, de úgy, hogy k ö z b e n azt kellett m o n d a n o m : „A ne­
v e m B r u c e " . Ezzel s e m volt s e m m i gond, bár megfordult a fe­
j e m b e n , hogy a kollégáimnak igaza volt, nagy hülyeség az
egész. E z u t á n az volt a feladatom, hogy m o n d j a m komolyan:
„A n e v e m Mária", s k ö z b e n álljak ellen a k a r o m r a gyakorolt
nyomásnak. Legnagyobb meglepetésemre karom minden
e r ő l k ö d é s e m ellenére lecsuklott. „Várjon c s a k egy pillanatra!
- m o n d t a m . - Bizonyára n e m jól dolgoztam, próbáljuk m e g
újra!" így is lett, ezúttal m é g a korábbinál is e r ő s e b b e n kon-

162
c e n t r á l t a m . M i u t á n a z o n b a n k i m o n d t a m a bűvös mondatot -
„A n e v e m M á r i a " -, a k a r o m azonnal összecsuklott, akár egy
esernyő. A diák - aki most m e s t e r e m m é lett - ekkor elmagya­
rázta, hogy a m i k o r a tudat szembekerül egy, a tudattalanba
k o r á b b a n elraktározott „igazsággal", ez a lelki konfliktus
meggyengíti az izomzatot.
Legnagyobb m e g d ö b b e n é s e m r e azt tapasztaltam, hogy a
t u d o m á n y b e r k e i b e n edzett tudatomnál e r ő s e b b n e k bizo­
nyult a tudattalan. Tudatom mindent elkövetett, hogy ki­
nyújtsam a k a r o m , m i k ö z b e n azt állítottam, hogy Mária va­
gyok. Meglepetve fedeztem fel, hogy egy másféle erő is köz­
belép itt, ahogy é l e t e m egyéb pillanataiban is. M é g i n k á b b
m e g h ö k k e n t e t t az a felismerés, hogy e m e rejtett lelki tarto­
m á n y - amelyről eddig c s u p á n a mélylélektanból értesültem
- túltett a tudatomon, p o n t o s a n úgy, ahogyan Freud állította.
M i n d e n t összevetve e l m o n d h a t o m , hogy első látogatásom
egy kiropraktornál egész életszemléletemet megváltoztatta.
M e g t a n u l t a m , hogy a kineziológia a szervezet belső gyógyító
erőinek mozgósításával veszi célba a g e r i n c b á n t a l m a k a t . Elég
volt a „kuruzsló" n é h á n y mozdulata a kezelőasztalon, és már­
is egyenes derékkal, új e m b e r k é n t sétáltam ki a kollégiumi
h á l ó t e r e m b ő l . Ráadásul csodálatos gyógyulásomhoz n e m volt
szükség gyógyszerekre. így i s m e r k e d t e m m e g életünk „szür­
ke eminenciásával", a tudattalannal.

A campust elhagyva egyre a tudattalan körül j á r t az

agyam. T ö p r e n g é s e i m b e b e l e v o n t a m kvantumfizikai ismere­
teimet, melyek szerint a gondolatok a vegyületeknél is haté­
k o n y a b b a n befolyásolják az életműködéseket. Tudattalanom
tisztában volt azzal, hogy n e m M á r i á n a k hívnak, és tiltako­
zott az ellen, hogy e n ő s z e m é l y n e k t a r t s a m magam. Ugyan
mi m i n d e n t „tudott" még, és hogyan jutott e tudáshoz?
Hogy j o b b a n m e g é r t s e m , mi történt azon a bizonyos keze­
lőasztalon, először az összehasonlító ideganatómiához for­
dultam. E n n e k tanítása szerint minél alacsonyabb rendű evo-

163
lúciós s z e m p o n t b ó l egy élőlény, annál fejletlenebb az ideg­
rendszere, ezért j o b b a n ki van szolgáltatva előre beprogramo­
zott v i s e l k e d é s m i n t á k n a k , más szóval a t e r m é s z e t n e k . Az éj­
szakai pillangó belerepül a fénybe; a tengeri t e k n ő c visszatér
kedvenc szigetére, hogy az erre alkalmas pillanatban a n n a k
partján rakja le tojásait; a fecskék is visszarepülnek Capistra-
nóba, ha eljön az ideje. Mai i s m e r e t e i n k szerint s e j t e l m ü n k
sincs a z o n b a n arról, miért teszik mindezt. Velük született,
genetikailag programozott viselkedésmintáikat a biológia
ö s z t ö n n e k nevezi.
A m a g a s a b b r e n d ű szervezetek ö s s z e t e t t e b b idegrend­
szerét egyre n a g y o b b és nagyobb agy irányítja. Mindez
olyan bonyolult v i s e l k e d é s m i n t á k elsajátítását teszi lehető­
vé, a m e l y e k r e tanulás (nevelődés) utján t e t t e k szert. Ez a
bonyolult t a n u l á s i folyamat f e l t e h e t ő e n az e m b e r n é l ér el
c s ű c s p o n t j á r a , aki a törzsfa k o r o n á j á n c s ü c s ü l , ha n e m is
okvetlenül a legfelső ágán. Hadd osszam meg önökkel
E m i l y A. S c h u l t z és R ó b e r t H. Lavenda a n t r o p o l ó g u s o k böl­
c s e s s é g é t : „Az e m b e r é l e t é b e n a t ö b b i fajnál nagyobb szere­
pet j á t s z i k a t a n u l á s . N i n c s e n e k olyan ö s z t ö n e i n k , a m e l y e k
g é p i e s e n m e g v é d e l m e z n e k m i n k e t , vagy a m e l y e k elvezet­
n e k a t á p l á l é k h o z és a b i z t o n s á g o s m e n e d é k h e z " ( S c h u l t z és
Lavenda 1 9 8 7 ) .
T e r m é s z e t e s e n a mi v i s e l k e d é s ü n k b e is b e l e s z ó l n a k az
ö s z t ö n ö k - g o n d o l j u n k a c s e c s e m ő k szopóreflexére. A kicsi­
nyek e l r á n t j á k a tűztől a kezüket, és a v í z b e n a z o n n a l úszni
kezdenek. Azok a viselkedésformáink maradtak ösztönö­
sek, a m e l y e k a kulturális hovatartozástól és a t ö r t é n e l m i
időpillanattól függetlenül létfontosságúak. Velünk született
k é p e s s é g ü n k az úszás is. Az újszülött alig j ö n a világra, már­
is olyan k e c s e s e n úszik, a k á r a b a r n a delfin. A víztől való
ó d z k o d á s t k é s ő b b tanulja c s a k m e g a felnőttektől - figyelje­
n e k m e g egy szülőt, m e k k o r a patáliát c s a p , ha a gyereke kö­
zel m e r é s z k e d i k a v í z m e d e n c é h e z vagy valamiféle vízpart-

164
hoz. A k ö l ö k így h a m a r rájön, hogy a víz veszélyes. K é s ő b b
aztán J o h n n y szüleinek m e g kell k ü z d e n i ü k azért, hogy fi­
a c s k á j u k m e g t a n u l j o n úszni. A legnagyobb erőfeszítést an­
n a k a f é l e l e m n e k a leküzdése j e l e n t i majd, amelyet kiskorá­
b a n sulykoltak belé.
Az evolúció során egyre i n k á b b előtérbe kerültek tanult
válaszaink, hogy felülírják a genetikailag beprogramozott
ösztönöket. É l e t m ű k ö d é s e i n k és élettani j e l l e m z ő i n k - a szív­
verés, vérnyomás, vérkeringés, vérzékenység, hőszabályozás
- t e r m é s z e t ü k n é l fogva előre beprogramozottak, „ösztönö­
sek". Ám m é g ezeket is befolyásolhatjuk a biofeedback segít­
ségével, legyen szó jógiról vagy az utca emberéről.
A tudósok nagy agyunknak tulajdonították viselkedésünk
összetettségét. Talán lelohasztja lelkesedésünket e tetszetős
elmélet iránt, ha megtudjuk, hogy a cetfélékben - például a
delfinekben - nagyobb az agytekervények felülete, mint az
emberben.
Dr. J o h n Lorber brit idegélettanász egyenesen megkérdő­
jelezi a Science-ben 1980-ban megjelent c i k k é b e n - „Is your
brain really n e c e s s a r y ? " (Valóban szükségünk van agyra?) -
az agy m é r e t é n e k fontosságát az emberi intelligencia kialaku­
lásában (Lewin 1 9 8 0 ) . Lorber a vízfejűség eseteit tanulmá­
nyozva jutott arra a következtetésre, hogy m é g amikor az agy­
kéreg - vagyis az agy legfejlettebb részének - z ö m e hiányzik,
azt a b e t e g e k akkor s e m szükségképpen érzik meg. Roger
Lewin így idézi Lorbert a Science hasábjain:

Van egy diák az egyetemen [a Sheffieldi Egyetemről van

szó], akinek százhuszonhat az IQ-ja, jelese van matematiká­
ból, és emberileg is rendben áll a szénája. Pedig ennek a sze­
gény gyereknek alig van agya... a CT-vizsgálat kimutatta,
hogy amíg normál esetben az agykamrák és kéreg között az
agyszövet 4,5 cm vastag, nála alig éri el a pár millimétert.
A koponya zömét cerebrospinalis folyadék tölti ki.

165
Lorber nyugtalanító eredményei azt sugallják, hogy át kell ér­
t é k e l n ü n k az emberi értelemre és agyműködésre vonatkozó
korábbi elképzeléseinket. A Zárszóban m é g ejtek szót arról,
hogy a fentiek teljes megértéséhez tekintetbe kell v e n n ü n k a
lelket (energiát), amit napjaink kvantumfizikában jártas lé­
lekgyógyászai szupertudatnak neveznek. Pillanatnyilag - mi­
kor m i n d ö s s z e a tudatos szülői tevékenység biológiai és az
energiagyógyítás lelki alapjairól szólok - kitartok a tudat és
tudattalan hagyományos fogalma mellett, úgy, ahogyan azt a
2 0 . század elejének lélektana értelmezte.

Emberi programozás:
amikor elromlik, ami eredetileg jó volt

Térjünk vissza most az emberhez, aki olyan gyorsan megfelelt

az evolúció kihívásaira. A törzsfejlődés során szert tettünk ar­
ra a képességre, hogy nagy sebességgel hihetetlen mennyisé­
gű képzetet és viselkedésmintát raktározzunk el emlékeze­
t ü n k b e n . A korszerű vizsgálatok elektroenkefalográffal mé­
rik ennek az információfeldolgozásnak az ütemét. Az
elektroenkefalogram az agy elektromos tevékenységét képezi
le. M i n d a felnőtt, mind a gyermeki agyban többféle elektro­
mos h u l l á m keletkezik; a delta hullámok például alacsony
frekvenciájúak, míg a béta hullámok rezgésszáma magas.
A kutatók ugyanakkor felfedezték, hogy gyermekeknél a kor­
osztálytól függően az agytevékenységet meghatározott agy­
h u l l á m o k túlsúlya jellemzi.
Dr. R i m a Laibow Quantitative EEG and Neurofeedback (EEG-
kép és idegi visszajelentés) című m u n k á j á b a n írja le az embe­
ri agy fejlődésének különböző fokozatait (Laibow 1999,
2 0 0 2 ) . Kétéves korig a legkisebb rezgésszámú - 0 , 5 - 4 cik­
lus/sec - delta agyhullám uralja a képet, de a kicsinyeknél
időről időre nagyobb rezgésszámú hullámok is megjelennek.

166
A 4 - 8 Hz-es téta h u l l á m o k két- és hatéves kor között szapo­
rodnak meg. Hipnoterápiában a páciens agytevékenységét
delta és téta h u l l á m o k jellemzik, ami befolyásolhatóbb, köny-
nyebben programozható idegállapotba juttatja őket.
így m á r az is érthető, miért olyan fogékony a gyermeki agy
hatéves korig. Ami természetes is, hiszen a kisgyermek tö­
m é r d e k információt kell hogy feldolgozzon a nevelődés folya­
m a t á b a n . A társadalmi környezet és az erkölcsök olyan gyor­
san változnak, hogy n e m volna előnyös a kulturális viselke­
dést genetikailag programozott ösztönökkel továbbadni.
A kisgyermek nyitott szemmel figyeli környezetét, s amit a
szüleitől lát és hall, azt elraktározza a tudattalanjába. Úgy is
m o n d h a t n á m , ezek a vérévé válnak.
A Kiotói Egyetem Főemlőskutató I n t é z e t é n e k m u n k a t á r s a i
szintén azt találták, hogy a c s i m p á n z b é b i k is a mamájuktól
tanulnak. Egy kísérletsorozatban megtanították az anyát,
hogy sajátítsa el néhány szín j a p á n hieroglif aj elét. Mikor egy-
egy betűjel felvillant a képernyőn, a c s i m p á n z megtanulta ki­
választani a megfelelő színű karórát. Jutalmul érmét kapott,
amelyet automatába pottyantva gyümölcshöz jutott. Tanulás
k ö z b e n szorosan magához fogta a kölykét. A kutatók legna­
gyobb m e g d ö b b e n é s é r e egyszer, mikor a m a m a az automatá­
val foglalatoskodott, a szemfüles csimpánzgyerek beindította
a számítógépet. M i u t á n a képernyőn megjelent egy hierogli­
fa, kiválasztotta a megfelelő színt, megkapta az érméjét, amit
a n n a k rendje-módja szerint bedobott az automatába. A meg­
h ö k k e n t tudósok n e m gondolhattak másra, mint hogy a
c s i m p á n z k ö l y k ö k összetett készségeket l e s n e k el szüleiktől
(Science 2001).
Az e m b e r b e n sincs ez másként. Azok az alapvető viselke­
d é s m i n t á k , k é p z e t e k és magatartásformák, melyeket megfi­
gyelünk a szüléinknél, szinaptikus útvonalakként vésődnek
be tudattalanunkba. Ide beprogramozva azután egész hátra­
lévő életünket meghatározzák, h a c s a k valamiként módját

167
n e m ejtjük, hogy átprogramozzuk őket. Bárki, aki kételkedik
e folyamat valóságában, gondoljon arra, milyen volt, mikor a
gyereke először ejtett ki a száján olyan szitokszót, amelyet tő­
le magától lesett el. Bizonyos vagyok b e n n e , n e m mulasztot­
ták el megfigyelni a kiejtés pontosságát, az értelmezési árnya­
latok finomságát és a találó szövegösszefüggést. C s e m e t é j ü k
mindezt ö n ö k n e k köszönheti.
Feltételezve e viselkedésrögzítő rendszer pontosságát,
gondolják el, milyen mélyen bevésődik gyermekük lelkébe,
ha meggondolatlanul a fejéhez vágják, hogy „buta", „semmi­
rekellő", „haszontalan", „bár m e g se született volna", vagy
egyszerűen c s a k „nyámnyila". Ezek a meggondolatlan felnőt­
tek elfeledkeznek arról, hogy a hasonló fullánkos megjegyzé­
sek ugyanolyan megcáfolhatatlan biztonsággal rögződnek a
tudattalanban, ahogyan az asztali számítógép merevlemezé­
be táplált b i t e k és bite-ok. A kisgyermek tudata m é g n e m
elég fejlett a h h o z , hogy kritikusan mérlegre tegye szülei dur­
va szidalmait, amelyeket önmagával azonosít. A tudattalanba
programozva ezek a nyers szitokszavak örök igazságokként
r a k t á r o z ó d n a k el, s egyszer és m i n d e n k o r r a megszabják sze­
gény kölyök viselkedését, sőt életsorsát.
Az évek műlásával c s ö k k e n fogékonyságunk a külső prog­
ramozással szemben, s E E G - n k b e n egyre gyakoribbak lesz­
n e k a nagy rezgésszámú, 8 - 1 2 Hz-es alfa hullámok. Az alfa
hullámtevékenység nyugalmi állapotot feltételez. M i k ö z b e n
érzékszerveink - látásunk, hallásunk, szaglásunk - a külső
világot pásztázzák, tudatunk befelé fordul, s sejtjeink „éntu-
datát" tükrözi vissza.
Nagyjából tizenkét éves korban j e l e n n e k m e g a korábbinál
is m a g a s a b b rezgésszámú, 1 2 - 3 5 Hz-es b é t a hullámok, az ak­
tív, figyelmes, tudatos agytevékenység velejárói (erre van
szükség e könyv olvasásához is). U j a b b a n egy ötödik agyhul­
lámot is felfedeztek. A 35 Hz-nél nagyobb rezgésszámú gam­
ma h u l l á m o k a csúcsteljesítményt jellemzik, például amikor

168
a pilóta földre teszi a repülőt, vagy amikor a teniszező sortü­
zet nyit ellenfelére.
A k a m a s z o k tudattalanja már csordultig van a legkülönbö­
zőbb információval. Agyukba táplálták, hogyan kell j á r n i ;
hogy s e m m i r e k e l l ő k , vagy ha jó szüleik v a n n a k , hogy min­
dent m e g tudnak csinálni, a m e n n y i b e n n e k i k é s z ü l n e k . G e ­
netikailag programozott ösztöneink és szüléinktől kapott
k é p z e t e i n k alkotják együttesen a tudattalant, amely elgyen-
gítheti k a r u n k a t egy kineziológiai kezelés során, vagy ellene
dolgozhat újévi fogadalmunknak, hogy lefogyunk, esetleg le­
s z o k u n k erről vagy arról az élvezeti szerről.
I s m é t a sejtekre hivatkozom, amelyektől oly sokat tanul­
h a t u n k . T ö b b s z ö r leszögeztem már, hogy az önálló sejt is in­
telligens. A sejttársulásokban mégis fel kell adnia saját ítéle­
tét, követnie kell a közösség parancsát, a k k o r is, ha ez ö n n ö n
pusztulására szólítja fel. Életfolyamataink és viselkedésünk
egyaránt belső h a n g u n k „igazságaira" hallgatnak, sugalljon
ez j ó t vagy rosszat.
B á r m e k k o r a h a t a l m a van azonban a tudattalannak, n e m
szeretném, ha h o l m i freudi fölöttes é n k é n t , gyilkológépként
t e k i n t e n é n e k rá. G é p i e s n e k tényleg gépies, érzelem nélküli
adatbank, a m e l y n e k szerepe a környezeti j e l z é s e k felfogására
és m e c h a n i k u s v i s e l k e d é s m i n t á k ismétlésére korlátozódik,
m i n d e n k e k e c k e d é s vagy önálló véleményformálás nélkül.
A tudattalan olyan beprogramozható merevlemez, amelybe
betápláljuk élettapasztalatainkat. Ezek a programok jószeré­
vel egyszerű reflexválaszok. Aktiváló ingereik származhat­
n a k a környezetből vagy - érzelmek, ö r ö m ö k és fájdalmak
k é p é b e n - belső világunkból. Az inger ez e s e t b e n automati­
k u s a n kiváltja a tanult válaszreakciót. Aki ö n m a g á n is megta­
pasztalta e folyamatok gépies jellegét, nemegyszer beismeri,
hogy „bepörgött, beindult".

A tudat m e g j e l e n é s e előtt a tudattalan irányította életün­

ket. A kezdetleges agyak kizárólag az egyszerű reflexválaszt

169
ismerték, s vagy genetikailag programozott ösztönökkel,
vagy tanult r e a k c i ó k k a l feleltek a környezet ingereire. A fenti
viselkedésformák n e m tudatosak az állatokban. Ilyen progra­
mozott reflex a pislogás vagy a térd-reflex.

Tudatunk, a belső Teremtő

A m a g a s a b b rendű e m l ő s ö k n é l - amilyenek a cetfélék, csim­

p á n z o k és az e m b e r - már megjelenik a tudatosság új szintje,
az „öntudat", melyet egyszerűen tudatnak is nevezhetünk. J e ­
lentős előrelépés ez a törzsfejlődésben. Az ősi tudattalan a mi
robotpilótánk, a kézi vezérlést a tudat biztosítja. Például ha
apró rovar repül a s z e m ü n k n e k , n e m a lassúbb tudat dolga a
veszély felismerése. Ezzel s z e m b e n a tudattalan, amely má­
s o d p e r c e n k é n t hozzávetőleg húszmillió ingerhatást dolgoz
fel (a tudat sebessége m i n d ö s s z e 40 inger/sec), pislogásra
készteti s z e m ü n k e t (Norretranders 1 9 9 8 ) (ld. a következő áb­
rát). A tudattalan, az egyik leghatékonyabb információfeldol­
gozó eszköz, egyszerre pásztázza a környezetet és a belső vi­
lágot. A környezeti j e l z é s e k e t leolvasva haladéktalanul beveti
szerzett (tanult) viselkedésmintáinkat. Teszi mindezt külső
segítség, felügyelet vagy akár a tudat k ö z r e m ű k ö d é s e nélkül.
A kétfajta e l m e m ű k ö d é s együtt dinamikus párost alkot.
Mialatt a tudat egy k o n k r é t k é r d é s e n - például a p é n t e k esti
bulin - töpreng, a tudattalan biztonságosan nyírja a gyepet,
anélkül, hogy k ö z b e n elvágnánk a lábukat vagy r á h a j t a n á n k
a macskára.
A tudat által elsajátított, rendkívül összetett feladatokat
k é s ő b b átveheti a tudattalan. E m l é k e z z e n e k vissza az első
napra, a m i k o r lámpalázasan beültek az oktató mellé, hogy
vezetni tanuljanak! Tudatuk szinte belekábult abba a infor­
mációáradatba, amelyet fel kellett dolgoznia. M i k ö z b e n az
utat lestek, figyelniük kellett a visszapillantó és oldaltükörre,

170
A tudat és tudattalan információfeldolgozó szerepének szemléltetése.
Gondolják el, hogy a Machu Picchu itt látható képe húszmillió pixelből
áll, s mindegyik egy információs bitet képvisel, melyet az idegrendszer
egy másodperc alatt észlel. Vajon mennyi jut ebből az információ­
mennyiségből a tudatba? Az alsó képen látható pont az általa
feldolgozott információ mértékét jelöli (voltaképpen tízszerte kisebbnek
kellene lennie ennél, csak azért nagyítottam fel ekkorára, hogy láthatóvá
tegyem). Ezzel szemben a tudattalan valamennyi bejövő inputot
feldolgoz (a fennmaradó fekete mező) ugyanebben a másodpercben.

171
a sebváltóra és a többi ketyerére. A normál b e r e n d e z é s ű jár­
m ű v e k b e n két lábbal nyomkodjuk a háromfajta pedált, mi­
k ö z b e n hidegvérünket megőrizve a forgalom sűrűjében laví­
rozunk. J ó k o r a időbe telik, amíg mindez „beprogramozódik"
agyunkba.
Ma m á r a z o n b a n bizonyára c s a k b e ü l n e k az autóba, és be­
indítják a gyújtást. Mialatt a tudattalan teszi a dolgát, s a ko­
r á b b a n elsajátított összetett készségeket bevetve áthajt a vá­
roson, ö n ö k , mondjuk, a bevásárlólistájukat t e k i n t i k át, anél­
kül, hogy egyetlen gondolatot is s z e n t e l n é n e k a vezetés
m i k é n t j é n e k . Tudom, hogy n e m egyedül tapasztaltam hason­
lót. Az e m b e r vezetés k ö z b e n például érdekfeszítő társalgást
folytathat az utasával. Valójában annyira lefoglalhatja ö n ö k e t
a beszélgetés, hogy c s a k ú t k ö z b e n tudatosítják magukban,
már vagy öt percre oda se figyelnek a vezetésre. E k k o r talán
ö s s z e r e z z e n n e k , aztán megnyugodva nyugtázzák, hogy to­
vábbra is a saját térfelükön h a j t a n a k a forgalom áramában.
A visszapillantó tükörben meggyőződhetnek arról, hogy n e m
hagytak m a g u k mögött szétlapított útjelző táblákat vagy ki­
döntött postaládákat. Ha n e m ö n ö k vezették tudatukkal a ko­
csit így öt percig, kérdés, ki tette? A tudattalan! Jól teljesített
vagy rosszul? Bár rá se hederítettek, szemlátomást jól m o n d t a
fel a tudat által belésulykolt leckét.

A t u d a t n a k n e m c s a k az a szerepe, hogy előtáncoljon a tu­

d a t t a l a n n a k , de emellett kreatívan is válaszolhat a környezeti
j e l z é s e k r e . Mivel önmagát is képes megfigyelni, kontrollálni
tudja saját teljesítményét. M i k o r elindul a beprogramozott vi­
selkedés, közbeléphet az ellenőrző tudat, s újfajta választ
szerkeszthet. A tudat tehát megajándékoz m i n k e t a szabad
akarat nagy adományával, ami azt jelenti, hogy n e m vagyunk
p r o g r a m o z á s u n k tehetetlen áldozatai. M i n d e h h e z természe­
t e s e n maradéktalanul éber figyelem szükségeltetik, k ü l ö n b e n
ismét a programozás veszi k e z é b e az irányítást. Jókora lelki­
erőt igénylő feladat, aki próbálta, tudja, miről beszélek. A tu-

172
dattalan ugyanis c s a k az alkalmat, figyelmünk ellankadását
lesi, hogy i s m é t közbeavatkozzon.
A m í g a tudat előre és hátrafelé mozog az időben, addig a
tudattalan kizárólag a j e l e n b e n él. A tudat ábrándozik, ter­
vezget vagy a m ú l t o n mereng; a tudattalan ezzel s z e m b e n kö-
telességtudóan végrehajtja, amit megkövetel a pillanat. Ami­
h e z n i n c s is szüksége a tudat bábáskodására.
Ez a bámulatos kettős sincs azonban feszültség nélkül.
A tudat azonos az „énnel", belső h a n g u n k k a l . Nagy látomáso­
kat, terveket tartalmazhat, telve szeretettel, boldogsággal és
bőséggel. M i k ö z b e n azonban tudatunk boldogságunkon mun­
kálkodik, ki tartja k e z é b e n a gyeplőt? A tudattalan. Hogyan
intézi ügyes-bajos dolgainkat? Pontosan úgy, ahogyan erre be­
programozták. Tudattalan viselkedésünk n e m a mi találmá­
nyunk, hiszen legalapvetőbb viselkedésmintáinkat mások
megfigyeléséből tettük magunkévá. És mivel a tudat általában
n e m figyel oda a tudattalanra, a legtöbben meglepődnek, ami­
kor azt hallják, hogy épp olyanok, mint az édesapjuk vagy
édesanyjuk, azaz, akik beprogramozták a tudattalanjukat.
M á r p e d i g a m á s o k t ó l - szülőktől, pajtásainktól és tanára­
inktól - ellesett viselkedésformák n e m feltétlenül szolgálják
a tudat érdekeit. Ábrándjaink legnagyobb kerékkötője é p p e n
tudattalan p r o g r a m o z á s u n k lehet. E korlátok n e m c s u p á n
m a g a t a r t á s u n k r a h a t n a k , de élettani folyamatainkat és ezzel
együtt egészségünket is j e l e n t ő s e n befolyásolhatják. M i n t ko­
r á b b a n láttuk, az e l m e sarkalatos szerepet j á t s z i k az élő szer­
vezetek fenntartásában.
A természet azonban n e m úgy intézte, hogy tudat és tudatta­
lan kettőssége legyen az ember Akhilles-sarka. Inkább áldás ez,
mint átok. Például, amikor tudatos szülők és tanárok szolgál­
n a k követendő mintával arra, hogy emberséges, egyenrangú
kapcsolatokat alakítsunk ki a többiekkel. Amennyiben tudatta­
lanunkat ilyen egészséges viselkedésre programozták be, sike­
resen végigcsinálhatjuk az életet anélkül, hogy tudnánk róla!

173
A tudattalan: „senki sem válaszol hívó szavamra"

Amíg a gondolkodó tudat jó vagy rossz értelemben vett „szel­

l e m a gépben", a tudattalan n e m rendelkezik h a s o n l ó önmeg-
figyelő képességgel. I n k á b b zenegéphez h a s o n l í t a n á m , amely
gombnyomásra lejátssza a belé táplált számokat. Ha n e m tet­
szik valamelyik, hiába rugdossák a masinát, hiába szitkozód­
nak, mit s e m használ. Pedig egyetemista k o r o m b a n n e m egy
pityókás diák esett e b b e a hibába. A zenegép t e r m é s z e t e s e n
c s a k állt, mint a cövek. N e k ü n k is rá kellene é b r e d n ü n k arra,
hogy hiába a tudat mindenfajta hízelgése, kérlelése, n e m vál­
toztathat a tudattalanba táplált „szalagok" tartalmán. Ha egy­
szer r á d ö b b e n ü n k e n n e k a h a r c m o d o r n a k a hiábavalóságára,
felhagyunk azzal, hogy a tudattalanunkkal hadakozzunk,
ehelyett elővesszük a józan eszünket, és n e k i l á t u n k az át­
programozásának. A vak hadonászás ugyanolyan céltalan,
mint a n n a k a bizonyos z e n e g é p n e k a rugdosása.
A tudattalannal való küzdelem értelmetlenségét n e h é z
m e g e m é s z t e n ü n k , hiszen többségünket az akaraterő csodála­
tára nevelték. Ezért próbálunk meg újra meg újra úrrá lenni
tudattalanunkon. Az ilyen erőfeszítés rendszerint szerveze­
tünk ellenállásával találkozik, mivel a sejteket arra progra­
mozták, hogy engedelmeskedjenek a tudattalannak.
A tudat által kifejtett akaraterő és a tudattalan programo­
zás s z e m b e n á l l á s a súlyos idegbetegségekhez vezethet. Néz­
zék m e g a Ragyogj! c í m ű filmet, amely intő példa arra, miért
n e m t a n á c s o s szembeszegülnünk a tudattalannal. Az igaz
t ö r t é n e t e n alapuló mozidarabban Dávid Helfgott ausztrál
zongorista apjának ellenszegülve L o n d o n b a megy, hogy ott
zenét tanuljon. Az apa a holokauszt túlélője, aki azt táplálta
fia tudattalanjába, hogy az élet csupa bizonytalanság, és ve­
szélyes lehet kitűnni az átlagból. A legokosabb ezért megma­
radni a családi tűzhely biztonságában. Apja könyörtelen
programozása ellenére Helfgott tudatában van tehetségének.

174
Ahhoz, hogy megvalósítsa álmait, ki kell törnie apja vonzás­
köréből.
L o n d o n b a n egy versenyen R a h m a n y i n o v híresen n e h é z
h a r m a d i k zongoraversenyével lép fel. A film a művész tuda­
tos sikervágya és tudattalan rejtőzködési törekvése közti
konfliktusra épít. A tudattalan életveszélyesnek ítéli ugyanis
a n e m z e t k ö z i hírnevet. Helfgott gyöngyöző h o m l o k k a l játsz-
sza végig a zeneszámot. Tudata iparkodik úrrá l e n n i a helyze­
ten, a tudattalan a z o n b a n a sikertől rettegve megpróbálja át­
venni az uralmat teste fölött. Helfgott az utolsó billentyű le­
ütéséig tartja magát. Ezután a z o n b a n elveszti az eszméletét,
annyira elgyengül a tudattalannal folytatott k ü z d e l e m b e n .
A győzelemért keserves árat.kell fizetnie; magához tér ugyan,
de m á r c s a k zavart elmével.
Az e m b e r e k t ö b b s é g e kevésbé drámai c s a t á k a t vív a tudat­
talannal, m i k ö z b e n megpróbálja semlegesíteni a gyermekkori
programozást. G o n d o l j a n a k azokra, akik sehogyan s e m talál­
n a k állást, vagy m e g m a r a d n a k abban, amit ki n e m állhatnak,
mert úgy érzik, n e m é r d e m e l n e k j o b b életet.
Az önsorsrontás hasonló eseteit gyógyszerezéssel vagy pszi­
choterápiával szokás kezelni. Az újabb módszerek a programo­
zás megváltoztatását ígérik, mert felismerték, hogy nincs értel­
me tárgyalni egy gépies „zenedobozzal". Ezek a megközelítések
a kvantumfizika a m a meglátásán alapulnak, amely kapcsola­
tot teremt energia és gondolat között. A tanult viselkedésfor­
m á k átprogramozását energiapszichológiának nevezik. Ez az
új, feltörekvő tudományterület az új biológián alapul.
Mennyivel egyszerűbb eset azonban, amikor a kezdet kez­
detétől olyan nevelésben részesülünk, amely genetikai prog­
r a m u n k legjavát hozza ki belőlünk! Mennyivel többet hasz­
n á l n a k azok a tudatos szülők, akik gyermekeikből is tudatos
anyákat és apákat nevelnek! Ha így lehetne, szükségtelen
volna az átprogramozás, s bolygónk is b é k é s e b b és boldo­
gabb hellyé válna.

175
 Felcsillanó szülői szemek: tudatos fogantatás
és tudatos terhesség

Bizony, a m i k o r még csak az öröm felcsillanó fénye voltunk

szüleink s z e m é b e n ! Olyan szerető szülőpárra gondolok, ame­
lyik t u d a t o s a n vállal gyermeket. A legújabb genetikai kutatá­
s o k azt sugallják, fölöttébb sokat j e l e n t ez az örömsugár a
fogantatás előtti h ó n a p o k b a n , mert elősegíti a születendő
magzat gyarapodását, és sokat tesz azért, hogy a bébi egész­
ségesen j ö j j ö n világra.
A fenti kutatások egyenesen g é n s e b é s z e k n e k láttatják a
szülőket a fogantatás előtti h ó n a p o k b a n . A pete- és sperma­
érés utolsó szakaszában a genom imprintingnek nevezett folya­
mat során aktiválódnak azok a géncsoportok, amelyek meg­
határozzák a megfoganó gyermek tulajdonságait (Surani
2 0 0 1 ; R e i k és Walter 2 0 0 1 ) . E szülői folyamat mélységes kiha­
tással van a gyermek testi-lelki állapotára. Ijesztő ezek után
belegondolnunk, mennyire felkészületlen a legtöbb felnőtt a
gyermekvállalásra. így ír erről Verny Pre-Parenting: Nurturing
your Childfrom Conception (A szülőszerep előtt: neveljük gyer­
m e k e i n k e t a fogantatás pillanatától) című könyvében: „Nagy
különbség, szeretetben, sietségben vagy gyűlöletben foga­
nunk-e. S o k függ attól, vajon teherbe akar-e esni az anya... a
szülők lehetőleg t e r e m t s e n e k nyugodt, b é k é s , élvezeti sze­
rektől m e n t e s környezetet, élvezve a család és a barátok tá­
mogatását (Verny és Weintraub 2 0 0 2 ) . Érdekes m ó d o n a ter­
mészeti n é p e k évezredek óta felismerték a fogantatás körül­
m é n y e i n e k fontosságát. Mielőtt gyermeke megfoganna, az
e m b e r p á r szertartásosan megtisztítja testét és lelkét.

Ám a szülői viselkedés a fogantatás pillanatától s e m veszít

fontosságából. Adjuk át a szót ismét Vernynek: „Az elmúlt
évtizedben egyre több tudományos bizonyíték gyűlt fel,
amely azt sürgeti, hogy figyeljünk j o b b a n oda a születendő
magzatra. Akár alszik, akár ébren van, szüntelenül ráhango-

176
lódik az anyai szervezet megannyi rezdülésére, édesanyja
összes gondolatára és érzésére. A fogantatás pillanatától ezek
a m é h e n belüli élmények alakítják az agyat, s teremtik m e g a
k é s ő b b i személyiség, lelkialkat és j e l l e m alapjait."
Itt az idő, hogy közbevessem, az új biológia n e m tér vissza
a régi időkhöz, mikor az anyát okolták mindazokért a kóro­
kért, amelyeket az orvostudomány n e m értett meg, lett légyen
szó tudathasadásról vagy autizmusról. Az anya és apa együtt
vesz részt a fogantatás és terhesség folyamatában, akkor is, ha
az anya hordja ki a gyermeket. Bármit tesz is az apa, mélysége­
sen kihat a születendő c s e c s e m ő r e . Például ha elhagyja csa­
ládját, s az anya megélhetési gondokkal küzd, ez mélyreható­
an befolyásolja magzatával való kapcsolatát. H a s o n l ó k é p p e n
az olyan gazdasági-szociális tényezők is kihatnak erre, mint a
munkanélküliség, lakásviszonyok, egészségügyi ellátás vagy
az apát h a d b a hívó, vég nélküli háborúskodás.
A tudatos szülőszerep lényege, hogy m i n d az anya, m i n d
az apa m é r h e t e t l e n felelősséget vállal egészséges, értelmes,
kreatív és életvidám gyermekek világra segítéséért. A m i ter­
m é s z e t e s e n n e m j e l e n t i azt, hogy szüleinket okolhatjuk,
a m e n n y i b e n félresiklott a sorsunk, a m i k é n t m i n k e t se hibáz­
t a t h a t n a k g y e r m e k e i n k kudarcaiért. A t u d o m á n y egészen
idáig a genetikai determinizmust hangsúlyozta, tudatlanság­
b a n hagyva m i n k e t afelől, miféle szerepet tölt be é l e t ü n k b e n
a hit, vagy ami e n n é l is fontosabb, m i k é n t programozza be vi­
s e l k e d é s ü n k és m a g a t a r t á s u n k gyermekeinkét.
A legtöbb szülésznek sejtelme sincs arról, milyen j e l e n t ő s
lehet a szülői hozzáállás a magzat fejlődésében. A genetikai
determinizmus tana, melyet medikusként elsajátítottak, azt
sulykolja beléjük, hogy a magzati fejlődést gépiesen irányít­
j á k a g é n e k , s m i n d e b b e az anyának c s a k kevés a beleszólása.
K ö v e t k e z é s k é p p e n a szülészek és nőgyógyászok c s u p á n né­
hány k é r d é s b e n figyelnek oda az anyára, például, hogy egész­
ségesen táplálkozik-e, hozzájut-e v i t a m i n o k h o z , vagy végez-e

177
rendszeres testmozgást? E kérdések egyetlen szempontból
veszik figyelembe az anyát: ő biztosítja a táplálékot a geneti­
kailag beprogramozott magzat számára.
Pedig a születendő gyermek n e m c s u p á n táplálékot vesz
m a g á h o z az anyai keringésből. A m e n n y i b e n az anya cukorbe­
teg, fölös mennyiségű c u k o r jut a szervezetébe; ha pedig a
k i s m a m á t krónikus stresszhatások érik, a kelleténél j o b b a n
m e g n ő v é r é b e n a kortizol és a többi s t r e s s z h o r m o n szintje.
A k u t a t á s o k egyre i n k á b b feltárják e k ö l c s ö n h a t á s működés­
módját. Stresszes állapotban az anya aktiválja a HPA-ten-
gelyt, amely stresszválaszt vált ki a számára fenyegető kör­
nyezetben.
A s t r e s s z h o r m o n o k mozgósítják a szervezet védekező ap­
parátusát. M i k o r az anyai j e l z é s e k bejutnak a magzati vér­
áramba, ott ugyanazokra a célsejtekre, szövetekre és szervek­
re h a t n a k , m i n t az anyában. Stresszes környezetben a magza­
ti vér elsősorban az i z m o k h o z és a h á t s ó agyba áramlik, hogy
a végtagokat és az agy ama területeit táplálja, amelyek élet­
m e n t ő reflexek központjai. E z e n k ö z b e n n e m j u t vér a zsige-
rekbe, s a s t r e s s z h o r m o n o k elnyomják az előagy működését.
A magzati szövetek fejlődése részben vérellátásukkal, rész­
b e n funkciójukkal függ össze. A méhlepényen átáramló anyai
vér h o r m o n j a i krónikus stresszhatás alatt megváltoztatják a
magzat k e r i n g é s é n e k megoszlását, és mélyrehatóan befolyá­
solják a születendő gyermek életfolyamatait (Lesage és m t s a i
2 0 0 4 ; C h r i s t e n s e n 2 0 0 0 ; A r n s t e n 1 9 9 8 ; Leutwyler 1 9 9 8 ; Sa-
polsky 1 9 9 7 ; S a n d m a n és mtsai 1 9 9 4 ) .

E. Marilyn Wintour, a M e l b o u r n i Egyetem m u n k a t á r s a ter­

hes b i r k á k a t vizsgált, mert élettanilag közel állnak az ember­
hez. A k u t a t ó n ő azt találta, hogy a m e n n y i b e n kortizol hatásá­
n a k tette ki a magzatot, a b b a n végül magas vérnyomás fejlő­
dött ki (Dodic és mtsai 2 0 0 2 ) . A magzati kortizolszint fontos
szabályozó szerepet játszik a kiválasztást végző vesesejtek
fejlődésében. A nefronok m ű k ö d é s e szorosan összefügg a só-

178
anyagcsere és így a vérnyomás szabályozásával. A stresszha­
tás alatt álló anyai vérből felvett kortizolfölösleg k á r o s a n be­
folyásolja a magzat vesesejtjeinek formálódását. Ezzel együtt
m i n d az anya, m i n d pedig a magzat szervezetében a növeke­
désről és gyarapodásról a védekezés felé tolja el az egyen­
súlyt. A n ö v e k e d é s é b e n legátolt c s e c s e m ő ezért a kívántnál
k i s e b b súllyal j ö n világra.
M á r p e d i g a kis súlyú újszülötteknél egy sor felnőttkori be­
tegséget - t ö b b e k között cukorbajt, szívbetegséget és elhízást
- figyelt m e g Nathanielsz. Ezeket Life in the Womb (Elet az
a n y a m é h b e n ) c í m ű m u n k á j á b a n vázolta (Nathanielsz 1 9 9 9 ) .
Az angol Dr. Dávid Barker, a S o u t h a m p t o n i Egyetem munka­
társa azt találta, hogy az a fiúcsecsemő, aki 2,7 kg-nál k i s e b b
súllyal j ö n világra, 50 százalékkal nagyobb eséllyel hal m e g
szívbajban felnőttkorában, mint egy átlagos súlyú újszülött.
A Harvard kutatói szerint azok a lánygyermekek, akik 2,7 kg-
nál k i s e b b súllyal születnek, 23 százalékkal nagyobb gyakori­
sággal b e t e g s z e n e k m e g k é s ő b b keringési rendellenességek­
ben, mint átlagos súlyú társaik. Dávid Leon, a L o n d o n S c h o o l
of Hygiene and Tropical M e d i c i n e kutatója a maga részéről
azt találta, hogy a cukorbaj háromszorta gyakoribb olyan hat­
vanéves férfiakban, akik k i s e b b súlyúak és vézn ábbak voltak
az átlagnál.
A születés előtti környezetet tanulmányozó kutatók újab­
b a n az IQ-t is vizsgálják, holott ezt a genetikai determiniz­
mus hívei vagy a rasszisták egyszerűen a g é n e k h e z kötik.
1997-ben Bernié Devlin, a Pittsburghi Orvosegyetem pszichi­
átriaprofesszora körültekintően újravizsgált 212 tanulmányt,
melyek ikrek, testvérek, szülők és gyermekeik IQ-ját vetették
össze. Arra a következtetésre jutott, hogy a gének m i n d ö s s z e
48 százalékát teszik ki az IQ-t meghatározó tényezőknek. Fi­
gyelembe véve a szülőpár génjeinek együtthatását, az örök­
lött intelligencia számaránya ennél is alacsonyabb, alig 34
százalék (Devlin és mtsai 1997; M c G u e 1 9 9 7 ) .

179
 Devlin ugyanakkor azt találta, hogy a magzati fejlődés je­
l e n t ő s e n kihat az IQ-ra. Számításai szerint a gyermeki intelli­
genciát a k á r 51 százalékban is meghatározhatja a környezet.
Korábbi vizsgálatok már igazolták, hogy a dohányzó vagy ré­
szeges anyák g y e r m e k e i n e k c s ö k k e n az IQ-ja; ugyanilyen ha­
tású az a n y a m é h b e n bekövetkezett ólommérgezés is. Fontos
tanulság tehát m i n d e n leendő szülő számára, hogy terhesség
alatti v i s e l k e d é s e elbutíthatja születendő gyermekét. E z e k az
IQ-változások n e m véletlenek, h a n e m a stresszes agy módo­
sult v é r k e r i n g é s é n e k közvetlen következményei.
M i k o r a tudatos szülőszerepről s z o k t a m beszélni hallgató­
i m n a k , a kutatási eredmények mellett általában b e m u t a t o m
egy olasz szervezet, az Associazione Nazionale Educazione
P r e n a t a l e videokazettáját, amely s z e m l é l e t e s e n érzékelteti
szülők és születendő gyermekük k ö l c s ö n ö s függését. A vi­
deofilm egy anya és apa hangos veszekedését rögzíti, miköz­
b e n az anyaméhről ultrahangos felvétel készül. A veszekedés
k i r o b b a n á s a k o r a magzat nagyot ugrik; s mikor a szülők egy
poharat is földhöz vágnak, megfeszíti parányi testét, m i n t h a
c s a k trambulinról készülne leugrani. M i n t láttuk, e s e t ü n k b e n
a m o d e r n t e c h n i k a volt segítségünkre, hogy bebizonyosod­
j o n , a magzat bonyolultabb szervezet, m i n t k o r á b b a n hitték,
s n e m c s u p á n a táplálékra reagál.

A természet programja

Ö n ö k talán elgondolkoznak azon, miért teszi ki a t e r m é s z e t

ennyi veszélynek a gyöngécske magzatot? Valójában egyfajta
leleményes alkalmazkodási m e c h a n i z m u s ez, amely a méhle­
pény közvetítésével m á r a születés előtt ugyanazoknak a fel­
t é t e l e k n e k teszi ki az élőlényeket, melyekkel szüleik is szem­
b e n é z n e k . Ugyanakkor a tudomány legfrissebb eredményei­
vel felfegyverkezve a szülőknek is m e g n ő n e k a választási

180
lehetőségeik. Mielőtt gyermeket vállalnának, g o n d o s a n újra­
programozhatják tévhiteiket.
A szülői programozás j e l e n t ő s é g é n e k felismerése megdön­
ti azt a k o r á b b i téves elképzelést, miszerint jó és rossz tulaj­
d o n s á g a i n k a t egytől egyig génjeink határozzák meg. M i n t lát­
tuk, a g é n e k e t környezeti ingerek és tanult r e a k c i ó k alakít­
j á k , szabják át és irányítják. K o r á b b a n a b b a n a tévhitben
éltünk, hogy a művészi tehetség, a szellemi vagy sportteljesít­
m é n y letéteményesei kizárólag génjeink. Bármilyen jó géne­
ket k a p t u n k a z o n b a n örökül, a m e n n y i b e n a felnőttek elha­
nyagolják fejlődésünket, n e m ismerik fel képességeinket, ne
adj' isten, m é g b á n t a l m a z n a k is m i n k e t fejlődésünk során,
n e m tudjuk k i b o n t a k o z t a t n i képességeinket. Liza Minelli
szupersztár mamájától, Judy Garlandtól és filmrendező papá­
jától, V i n c e n t Minellitől örökölte a tehetségét. Pályája - mely
feljuttatta a csúcsra - és személyes pokoljárása egyaránt szü­
lői örökség, melyet felmenői tápláltak be a tudattalanjába.
A m e n n y i b e n ugyanezekkel a génekkel egy pennsylvaniai
holland parasztcsalád nevelte volna fel a legnagyobb szeretet­
tel, ez a környezet epigenetikusan másfajta géneket aktivált
volna a génkészletéből. Valószínűleg elmaszkírozódtak volna
azok a gének, amelyek sikeres színésznővé és é n e k e s n ő v é
avatták, legátolták volna őket a falusi környezet kulturális el­
várásai.

A tudatos szülőszerep beszédes példája Tiger Woods golf­

b a j n o k pályája. N o h a édesapja maga n e m értett igazán a golf­
hoz, a l e h e t ő s é g e k szerint a z o n b a n olyan környezetben ne­
velte fiát, amely megajándékozta a m a alkalmakkal és készsé­
gekkel, melyek b i r t o k á b a n k i e m e l k e d ő golfozóvá válhatott.
Kétségtelen, hogy sikere szorosan kötődik édesanyja budd­
h i z m u s á h o z is. A g é n e k fontosak, ám j e l e n t ő s é g ü k e t c s u p á n
a tudatos szülői szerepvállalás és a környezeti lehetőségek
b ő s é g e domborítja ki.

181
 Tudatos apák és anyák
R é g e b b e n azzal s z o k t a m zárni előadásaimat, hogy személy
szerint felelősek vagyunk életünk valamennyi történéséért. E
végszavakat többnyire n e m kedvelték hallgatóim. S o k a k szá­
mára túl nagy felelősséget jelentett mindez. Egyik e l ő a d á s o m
után egy öreg hölgyet annyira felzaklatott ez a kijelentés,
hogy feljött h o z z á m a férjével a kulisszák mögé, ahol köny-
nyek k ö z ö t t vitatta a fenti gondolatot. N e m vállalt részt azok­
b a n a tragédiákban, a m e l y e k n e k szemtanúja volt. Ez a heves
tiltakozás meggyőzött arról, hogy m ó d o s í t a n o m kell végsza­
vamon. R á j ö t t e m , n e m a k a r o k én vádaskodni vagy bűntuda­
tot kelteni. Az e m b e r amúgy is úgy van megalkotva, hogy haj­
lamos m á s b a n keresni a hibát. Egy élet tapasztalata, érettsé­
ge és b ö l c s e s s é g e szükségeltetik ahhoz, hogy felelősséget
tudjunk vállalni tetteinkért. N é m i töprengés után az öreg
hölgy elfogadta a következő megfogalmazást: S z e m é l y szerint
felelősek vagyunk életünk történéseiért, ám c s u p á n akkor, ha
tudatosítjuk m a g u n k b a n ezt a felelősséget. Egy „rossz szülőt"
c s a k a k k o r v o n h a t u n k felelősségre, ha tudatában volt a fenti­
e k n e k , c s a k é p p e n fütyült rájuk. A fejezetet elolvasva neki­
láthatnak, hogy átprogramozzák viselkedésüket.

Amúgy ha m á r a szülőszereppel kapcsolatos tévhiteknél

tartunk, h a d d tegyem hozzá, egyáltalán n e m igaz, hogy egy
szülő m i n d e n gyermekével ugyanúgy viselkedik. Második
g y e r m e k ü n k n e m az első kiónozott másolata. Mikorra ő vi­
lágra jött, m á r egészen m á s o k a körülményeink, m i n t nővére
vagy bátyja születésekor. Valaha persze én is osztottam a fen­
ti tévképzetet. M i k o r a z o n b a n t ü z e t e s e b b e n is elemeztem,
milyen apa voltam első és m á s o d i k g y e r m e k e m m e l szemben,
láttam, m e n n y i r e k ü l ö n b ö z ő e n neveltem őket. Első lányom
születésekor m é g javában egyetemi éveimet morzsoltam, ami
m u n k á s és egzisztenciálisan bizonytalan időszakot j e l e n t e t t
az é l e t e m b e n . M á s o d i k lányom világra j ö t t e k o r pályám elején

182
álló, szépreményű tudós voltam. N e m csupán az ö n b i z a l m a m
nőtt m e g ekkorra, de időm és lelkierőm is több volt, hogy
j o b b apja legyek e n n e k a gyerkőcömnek, mint az addigra kis­
g y e r m e k k é cseperedő elsőnek.
További tévhit, amit el szeretnék oszlatni, hogy a szülőnek
el kell halmoznia a gyereket intelligenciafejlesztő játékokkal.
M i c h e a l Mendizza és Joseph Chilton Pearce gondolatébresztő
könyve - Magicai Parent — Magicai Child (Varázslatos szülő —
varázslatos gyermek) - szerint a játékos tanulás az igazi (Men­
dizza és Pearce 2 0 0 1 ) . A gyermek a leginkább j á t é k k ö z b e n él­
heti ki kíváncsiságát és alkotókedvét. Legjobb, ha a szülő a
játszótárs, aki követni tudja kicsinyét a csodák világában.
Valójában arról van szó, hogy az emberi lénynek szeretetre
és gondoskodásra van szüksége, m e g arra, hogy mindenna­
pos ténykedéseik között figyelhesse m e g a nála idősebbeket.
Hosszú távon elmaradnak a fejlődésben például azok az árva­
házi kicsik, akiket s e n k i s e m vesz fel és ölel magához a böl­
csőből, akikre s e n k i n e m mosolyog. Mary Carlson, a Harvard
Egyetem neurobiológusa r o m á n árvákat vizsgálva jutott arra
a következtetésre, hogy a simogatás és figyelem hiánya a ro­
m á n árvaházakban és színvonaltalan b ö l c s ő d é k b e n akadá­
lyozta a k i c s i k fejlődését, és hátrányosan befolyásolta maga­
tartásukat. Carson hatvan r o m á n gyereket vizsgált n é h á n y
h ó n a p o s t ó l hároméves korig. A gyerekek stressz-szintjét nyá­
luk kortizoltartalmának meghatározásával mérte fel. M i n é l
m a g a s a b b volt a kortizolszint a vérben (és így a nyálban), an­
nál rosszabbul teljesített a gyermek (Holdén 1 9 9 6 ) .
A k u t a t ó n ő és m á s o k m a j m o k k a l és patkányokkal is vé­
geztek vizsgálatokat, kimutatva, milyen alapvető kapcsolat
áll fenn az érintés, a kortizol nevű stresszhormon elválasztá­
sa és a közösségbe való beilleszkedés között. J a m e s W.
P r e s c o t t - a Nemzeti Egészségügyi Intézet gyermeki fejlődést
vizsgáló részlegének volt igazgatója - a maga részéről kimu­
tatta, hogy azok az újszülött majmok, akiket megfosztottak

183
társas kapcsolataiktól vagy anyjuk érintésétől, kórosan
stresszes állapotba kerültek, és erőszakos szociopatákká vál­
tak (Prescott 1 9 9 0 , 1 9 9 6 ) .
Prescott a továbbiakban különböző kultúrák gyermekneve­
lési szokásait vizsgálta. Azt találta, hogy b é k e honolt az olyan
társadalmakban, amelyek n e m tartózkodtak a testi gyöngéd­
ségtől és szeretetnyilvánítástól, s a nemiséget s e m fojtották el.
E z e k b e n a kultúrákban a szülők bensőséges fizikai kapcsolat­
b a n állnak gyermekeikkel, például az anyák naphosszat mellü­
kön vagy hátukon hordozzák a kicsiket. S o k k a l erőszakosab­
bak ezzel szemben azok a társadalmak, ahol a kisebb-nagyobb
gyermekeket és a serdülőket megfosztják a testi gyöngédség je­
leitől. S o k ilyen kiskorú szenved például szomatoszenzoros af­
fektív megbetegedésben. E n n e k a rendellenességnek a jellem­
zője a stresszhormonok kóros felszaporodása, amit időről idő­
re erőszakos dühkitörések követnek.
A fenti eredmények érdekes megvilágításba helyezik az
Egyesült Á l l a m o k b a n dúló erőszakot. J e l e n társadalmunk -
laikusok és az orvosi s z a k m a egyaránt - i n k á b b távolságtar­
tásra ösztönöz, mint testi közelségre. T e r m é s z e t e l l e n e s e n
avatkozik be az egészségügy szülő-gyermek k a p c s o l a t á b a is,
amikor elszakítja a k i s m a m á t ó l az újszülöttet, vagy arra buz­
dít, hogy a szülő ne vegye fel b ö m b ö l ő c s e c s e m ő j é t . És a k k o r
m é g n e m szóltunk a b ö l c s ő d e i gondozásról. Ez a „tudomá­
nyosan megalapozott" gyakorlat kétségtelenül hozzájárul a
erőszak elharapózásához civilizációinkban. Az érintés és erő­
szak k a p c s o l a t á r a vonatkozó kutatásokat k i m e r í t ő e n foglalja
össze ez a h o n l a p : www.violence.de
Mi a helyzet a z o n b a n azokkal a r o m á n gyerekekkel, akik
szegényes környezetük ellenére is a „rugalmasság csodái".
Miért boldogul m i n d e n n e k ellenére némelyik gyermek? Ta­
lán bizony j o b b a k a génjei? M o s t a n r a kitalálhatják, hogy jó­
m a g a m n e m hiszek e b b e n . Valószínűbb, hogy e csodálatos
kivételek szülei v é d e l m e z ő b b környezetet biztosítottak a

184
magzati fejlődés és születés idejére, továbbá a gyermek fejlő­
d é s é n e k sarkalatos pontjain is megálltak a helyüket.
M i n d e z az örökbefogadó szülők számára is tartogat tanul­
ságokat. N e m áltathatják magukat azzal, hogy gyermekük­
n e k n e m volt előélete. Talán már születésére azt a szülői prog­
ramot k a p t a „örökül", hogy valójában n e m akarják, és n e m
szeretik. A s z e r e n c s é s e b b e k fejlődésük meghatározó pontja­
in esetleg pozitív, megerősítő j e l z é s e k e t k a p t a k gondozóiktól.
A m e n n y i b e n az örökbefogadó szülők n e m vesznek tudomást
a születés előtti idők és a születés körülményeiről, n e m lesz­
n e k k é p e s e k megoldani a gyermek további nevelési gondjait.
N e m látják át, hogy n e m üres lapként került hozzájuk, aho­
gyan az újszülött s e m tabula rasa, hiszen fejlődését d ö n t ő e n
meghatározza az a n y a m é h b e n eltöltött kilenc h ó n a p . J o b b
s z á m í t á s b a v e n n i ezt a programozást, hogy szükség e s e t é n
megváltoztathassák.
Akár örökbefogadott a gyermek, akár édes magzatuk, a
helyzet világos: génjei m i n d ö s s z e lehetőségeit és n e m a sor­
sát hordozzák. Az ö n ö k dolga, hogy olyan környezetet te­
r e m t s e n e k számára, a m e l y b e n maradéktalanul k i b o n t a k o z ­
tathatja képességeit.
M i n t észrevették, n e m azt javaslom a szülőknek, hogy ne­
velési szakkönyveket bújjanak. S z á m t a l a n olyan emberrel ta­
lálkoztam, aki e l m é l e t b e n egyetért n é z e t e i m m e l . A elmélet
a z o n b a n kevés. Higgyék el, m a g a m is kipróbáltam. Hiába
t u d t a m már mindenről, amit ez a könyv hirdet, amíg n e m tet­
t e m erőfeszítéseket a változás érdekében, felismeréseim sem­
miféle hatással n e m voltak s o r s o m alakulására. Ha e könyvet
elolvasva azt hiszik, hogy magától megváltozik az ö n ö k és
g y e r m e k e i k élete, nagyjából hasonlót művelnek, mint ha ma­
gukba lapátolnák a legújabb gyógyszereket, azt remélve, azok
majd m i n d e n t megoldanak.
Ehelyett a következőket javaslom: eresszék szélnek meg­
alapozatlan félelmeiket, s tegyenek m e g m i n d e n t a n n a k érde-

185
k é b e n , hogy ne plántáljanak gyermekeik lelkébe s e m fölös fé­
lelmeket, s e m bénító tévhiteket. Igenis, a segítségükre lehet­
n e k , hogy k i b o n t a k o z t a s s á k képességeiket, amiként saját
sorsukon is fordíthatnak. N i n c s e n e k „összekötözve" a gén­
jeikkel.
Vegyenek példát a sejtektől, s mimóza-riadozás helyett áll­
j a n a k át növekedési pályára. Ne feledjék, hogy egy e m b e r i
lényt n e m a l e g m e n ő b b iskola vagy játék, s n e m is a legzsíro­
s a b b állás teszi azzá, ami. Jóval a sejtbiológia felismerései
m e g az árvákkal folytatott vizsgálatok előtt, a R u m i h o z ha­
sonló l á t n o k o k értették, hogy gyermeket és felnőttet egyaránt
a szeretet virágoztat ki:

Mit s e m ér az élet szeretet nélkül,

A szeretet az élet vize,
Igyuk hát szívünkbe és lelkünkbe.
 ZÁRSZÓ

Szellem és tudomány
A legszebb és legmélyebb érzés, amelyet az ember itt, a földön
megtapasztalhat, a misztikus áhítat. Ez az igazi tudomány hajtóereje.
- ALBERT EINSTEIN

I
agy utat tettünk m e g az első fejezet óta, ahol elmesél­
tem, hogyan n é z t e m szembe riadozó hallgatóságom­
mal, s hogyan indultam el az új biológia megalapozá­
sa felé. Végig e könyv során m é g s e m k a l a n d o z t a m el m e s s z e
az első fejezet mondandójától, hogy az okos sejtek élni tanít­
h a t n a k b e n n ü n k e t , e m b e r e k e t . Most, hogy könyvem végénél
tartunk, s z e r e t n é m kifejteni, m i k é n t tett hívővé a sejtek ta­
nulmányozása. Egyúttal arról is szót ejtek, miért vagyok de­
rűlátó bolygónk sorsát illetően, noha ezt a derűlátást n e m is
olyan k ö n n y ű megtartani a napilapokat forgatva.
S z á n d é k o s a n választottam el e fejezetet a kötet egészétől, s
utaltam a Zárszó címszó alá. A zárszó rendszerint pár szóból
áll, s fölöttébb jellemző a mű egészére. Ez az én esetemre is
igaz. Amikor húsz évvel ezelőtt „megvilágosodásom támadt",
ez a mélységes mély élmény egész életemet megváltoztatta.
A nagy ahá-élményt szünet nélküli gyönyörködés követte a
sejtmembrán újonnan felismert működése láttán. Ott és akkor
azonban elég volt néhány szívdobbanás, s olyan mérhetetlen,
elmondhatatlan öröm töltött el, hogy belesajdult a szívem, és
ömleni kezdett a könnyem. Az új tudomány létünk legmélyéig
hatol, és halhatatlannak kiáltja ki az embert. Számomra a kö­
vetkeztetések annyira vitathatatlanok voltak, hogy abban a
szent pillanatban hitetlen tudósból hívővé váltam.
Tudom, hogy egyesek számára e fejezet következtetései
túlságosan elméletiek. A megelőző oldalakon negyedszázad

187
sejtbiológiai kutatásaira alapoztam. Ezek fényében születtek
azok a b á m u l a t o s felfedezések, amelyek új megvilágításba
helyezik az élet rejtélyeit. A most levont következtetések s e m
r u g a s z k o d n a k el a tudománytól a hit követhetetlen és ködös
birodalmába. A maradi tudósok talán ódzkodnak tőlük, mert
a lelket emlegetik, én a z o n b a n két okból is biztos vagyok kö­
v e t k e z t e t é s e i m igazában.
Az egyik egy módszertani alaptétel, amelyet a tudomány
b e r k e i b e n O c c a m borotvájaként emlegetnek. Eszerint t ö b b
hipotézis közül a legegyszerűbbet tekinthetjük a legvalószí­
n ű b b n e k . A varázslatos s e j t m e m b r á n viselkedését taglaló új­
donatúj tudomány a kvantumfizika tételeivel párosítva adja a
legegyszerűbb magyarázatot a természetgyógyászat és hit­
gyógyítás csodálatos jelenségeire. S z e m é l y e s e n m é g azt is
h o z z á t e h e t e m , hogy e felismerések sorsfordítóak l e h e t n e k .
Elismerem, hogy megvilágosodásomhoz ugyan a tudo­
m á n y juttatott el, maga az élmény mégis a misztikus azonnali
m e g t é r é s e k r e emlékeztet. E m l é k e z n e k , ugye, Saulus történe­
tére, akit villámcsapás terített le lováról? N o s , a karibi egek­
ből r á m n e m sújtott le ilyen villám. Mégis m a g a m b ó l kikelve
r o h a n t a m az orvosi könyvtárba akkor, hajnalok hajnalán,
mert a s e j t m e m b r á n t e r m é s z e t é r e vonatkozó felismeréseim
rányitották a s z e m e m arra, hogy n e m c s u p á n testek, de hal­
hatatlan lelkek is vagyunk. Kérlelhetetlen belső hangot hal­
l o t t a m ekkor, amely n e m c s a k azt adta tudtomra, hogy téves a
g é n e k e l s ő b b s é g é n e k biológiai tana, de arra is intett, hogy a
halál szintén tévképzet. A k k o r d ö b b e n t e m rá, hogy az életet
szabályozó fehérjekapcsolókat környezeti j e l z é s e k működte­
tik, végső s o r o n tehát a mindenség.

Talán meglepődnek, hogy tudományos meggondolás ré­

szesített a misztikus megvilágosodás m á m o r á b a n . Tudomá­
nyos k ö r ö k b e n a lelket legalább olyan utálkozva emlegetik,
ahogyan az evolúciót a vallási fanatikusok. Eddig úgy tudtuk,
hogy t u d o m á n y és vallás homlokegyenest eltérően szemléli a

188
világot. M i k o r egy hívő bajba kerül, istenét hívja. Ha egy tu­
dós van gondban, vegyszerért nyúl a laborban.
Azért volt mégis helyénvaló, hogy a tudomány hozta el lel­
ki megvilágosodásomat, mert a sejtbiológia és fizika legújabb
felfedezései is újfajta kapcsolatot sejtetnek tudomány és túl­
világ között. E kétféle valóságsíkot már századokkal ezelőtt
széthasította D e s c a r t e s és kora. S z e m é l y szerint mégis a b b a n
bízom, hogy hit és tudomány egyesülése j o b b világot teremt.

Idő van

A legfrissebb kutatási eredmények olyan világképpel ajándé­

koztak m e g b e n n ü n k e t , amely n e m s o k b a n különbözik a leg­
ő s i b b civilizációkétól. E z e k úgy hitték, m i n d e n természeti je­
l e n s é g b e n külön szellem lakozik. A mára megmaradt termé­
szeti n é p e k szintén a m i n d e n s é g nagy egységét vallják. N e m
t e s z n e k különbséget szikla, szél és e m b e r között, hisz mind­
n e k megvan a maga saját szelleme, energiája. N e m ismerős
ez v a l a h o n n a n ? Nos, a kvantumfizika anyag és energia szét­
választhatatlanságát vallja. Gaiáról pedig már az 1. fejezetben
b e s z é l t e m ö n ö k n e k . Ő a Földanya, akit a legújabb tudomány
élő, lélegző lénynek tekint, akit meg kell v é d e n ü n k az emberi
mohósággal, n e m t ö r ő d ö m s é g g e l és rövidlátással szemben.
S o h a n e m volt nagyobb szükségünk e n n e k a világlátásnak
a m é r t é k l e t e s s é g é r e , m i n t éppen k o r u n k b a n . Amikor a tudo­
m á n y elfordult a lélektől, küldetése is drámai m ó d o n megvál­
tozott. A m o d e r n tudomány ahelyett, hogy megpróbálná
m e g é r t e n i a „természet rendjét", hogy ö s s z h a n g b a n élhes­
s ü n k vele, éppenséggel leigázására törekszik. A t e c h n i k a fej­
lődése, amely ebből a hozzáállásból fakad, a spontán égés ha­
tárpontjára juttatta Földünket, m i k ö z b e n széttépte a termé­
szet finom hálóját. Bioszféránk t ö r t é n e t é b e n eddig öt nagy
t ö m e g e s kihalás fordult elő, köztük az egyik a dinoszauruszo-

189
k a t törölte el a Föld színéről. Valamennyi „világvége" csak­
n e m tökéletes pusztulással járt. N é h á n y tudós úgy véli -
ahogy erről m á r az 1. fejezetben is m e g e m l é k e z t e m -, hogy
j ó c s k á n b e n n e j á r u n k a hatodik kihalás kellős k ö z e p é b e n .
C s a k h o g y a többivel s z e m b e n , melyeket űrbéli jövevények,
például ü s t ö k ö s ö k okoztak, a mostani kizárólag az e m b e r
műve. M i k ö z b e n erkélyükről gyönyörködnek a n a p l e m e n t é ­
ben, n e m árt, ha tudják, hogy e pompázatos színorgia bizony
a levegő szennyezettségének tudható be. Világunk pusztulá­
sával m é g látványosabb fényjátékokban lesz részünk.
I d ő k ö z b e n erkölcsi fogódzóinkat is elveszítettük. A mo­
dern világ elfordult az égtől, s ehelyett földi javakat hajszol
görcsösen. Az győz, aki t ö b b játékszert birtokol. Ilyenkor
mindig D i s n e y Fantázia című filmje jut az e s z e m b e . Emlékez­
nek, ugye, M i k i egérre, a nagy varázsló kétbalkezes segédjé­
re? Nos, a varázsló rábízza a labort Mikire, amíg távol jár.
T ö b b e k között az a dolga, hogy vizet hordjon a közeli forrás­
ból egy j ó k o r a ciszternába. M i k i n k azonban, aki j o b b a n sze­
ret henyélni, a varázslatokat a z o n b a n kileste, vízhordó inassá
változtat át egy seprűt.
M i k ö z b e n ő szundít egyet, a seprű túltölti a ciszternát, hi­
szen n e m gondolkozik, s a túlcsorduló víz elárasztja a labort.
Felriadva M i k i megpróbálja megállítani, csakhogy erre m á r
n e m tud varázslatot. A helyzetet a hazatérő mágus m e n t i
meg. A mozidarab a következő tanulsággal nyit: „Ez a film
egy varázsló és segédje legendáját dolgozza fel. Az okos le­
gényke szemfülesen elleste mesterétől a tudományát. A m i azt
illeti, szemfülesebb is volt a kelleténél, mert már akkor bele­
kontárkodott a varázslatokba, amikor m é g n e m tudta uralni
őket." Napjaink okos tudósai s e m különbek M i k i egérnél, mi­
kor génjeinkbe és környezetünkbe kontárkodva felborítják
azt a nagy egyensúlyt, amelyről n e m hajlandók tudomást
venni. H i s z e n az univerzumban m i n d e n összefügg minden­
nel. Ez a vakság n e m vezethet máshoz, mint tragédiához.

190
 Hogyan jutottunk idáig? Volt idő, amikor a tudománynak
okvetlenül el kellett szakadnia a hittől, legalábbis az egyház
által lejáratott vallástól. A középkori egyház intézményei min­
den olyan tudományos felfedezést kiirtottak, amely szembe­
helyezkedett a vallási dogmákkal. Tudomány és hit megha-
sonlását Nicolaus Kopernikusz kezdeményezte korszakalkotó
művével, mely a De revolutionibus orbium coleisticum (Az égites­
tek keringéséről) címet viselte. Az 1543-ban napvilágot látott
m u n k a m e r é s z e n leszögezte, hogy az „égi szféráknak" n e m a
Föld, h a n e m a Nap a középpontja. Mindezt napjainkban min­
den iskolás gyerek tudja, akkoriban a z o n b a n égbekiáltó eret­
n e k s é g n e k számított. Kopernikusz merész kozmológiája szö­
ges ellentétben állt az egyház cáfolhatatlan világképével,
amely a Földet helyezte a Teremtés középpontjába. Koperni­
kusz a z o n b a n n e m c s a k tehetséges csillagász volt, de előrelátó
diplomata is, ezért haláláig n e m hozta nyilvánosságra művét.
Jól tette. Fél évszázad múltán Giordano Bruno domonkos
szerzetesnek volt bátorsága előlépni, és kiállni Kopernikusz
elmélete mellett. Az inkvizíció azonnal lecsapott rá, és mág­
lyahalálra ítélte eretnekségért. Kopernikusz azonban túljárt az
egyháziak eszén, nehéz megkínozni egy csillagászt.a sírjában.
És mivel az egyház n e m tudta megölni a küldöncöt, szembe
kellett néznie a hírrel, amit hozott.

Egy évszázad múltán R e n é Descartes francia matematikus

és bölcselő m a k a c s u l tudományos m ó d s z e r t a n n a l vette vizs­
gálat alá a k o r á b b a n megingathatatlannak vélt „örök igazsá­
gokat". A túlvilág éteri erői szemlátomást n e m állták m e g a
próbát. A reformációt követően a tudomány lelkesen a termé­
szet t a n u l m á n y o z á s á n a k szentelte magát, míg a hitigazságo­
k a t a teológusokra és filozófusokra hagyták. A lélek m e g a
többi metafizikai fogalom immár „tudománytalannak" számí­
tott, h i s z e n n e m lehetett m e g m é r n i és vizsgálni a tudomány
akkori eszközeivel. Az élet és a m i n d e n s é g tanulmányozása
o n n a n t ó l fogva a rációval dolgozó tudomány feladata lett.

191
 A m e n n y i b e n tudomány és hit szétválásához szükség lett
volna további ösztönzőkre, nos, e n n e k is elérkezett az ideje,
amikor D a r w i n 1859-ben előállt evolúciós elméletével. Ez az
elmélet olyan sebességgel terjedt szét a világon, m i n t ma az
interternetes pletykák. N e m is nagyon vitatták, h i s z e n töké­
letesen egybevágott a háziállatok, haszonállatok és növények
felnevelésének tanulságaival. A darwinizmus az öröklés vé­
l e t l e n e i n e k tulajdonította az e m b e r megjelenését, ami azt
j e l e n t e t t e , hogy t ö b b é n e m volt szükség isteni beavatkozás
feltételezésére a tudomány berkeiben. A mai tudósok s e m
é r e z n e k k i s e b b áhítatot a m i n d e n s é g csodái láttán, mint a kö­
zépkori teológusok, D a r w i n teóriája a z o n b a n fölöslegessé
tette az isteni gondviselés jelenlétét a teremtés rendjében. így
ír erről E r n s t Mayr, a kitűnő darwinista: „Ha megkérdezzük,
h o n n a n ez a tökéletesség, válaszul c s u p á n az esetlegességet
és vakvéletlent kapjuk..." (Mayr 1976).
M i k ö z b e n ugyanis a darwini elmélet leszögezi, hogy a lé­
tért való k ü z d e l e m célja a fajok fennmaradása, n e m rendel
eszközöket e h h e z a célhoz. Valójában „minden megfelel", mi­
vel a cél a túlélés, b á r m i áron. A neodarwinista Mayr erkölcsi
törvények körvonalazása helyett egyfajta dzsungelharcnak
látja az életet. Eszerint a szemlélet szerint aki kapja, marja;
a k i n e k t ö b b van, az megérdemli. Nyugaton olyan civilizáció­
b a n élünk, amely elfogadja, hogy a világ t e h e t ő s e k r e és nincs­
t e l e n e k r e oszlik. M o s t n e m kívánok foglalkozni azzal a kér­
déssel, hogy m i n d e n n e k ára van. E k k o r ugyanis ki kellene
t é r n e m arra, hogy halódó bolygónk, a hajléktalanok m e g
azok a g y e r m e k m u n k á s o k , akik márkás farmerjeinket szö­
vik... e k ü z d e l e m vesztesei.

192
 A mindenség képére formálódtunk
Azon a karib-tengeri hajnalon arra is rájöttem, hogy a darwi­
ni létharc győztesei valójában vesztesek, mivel egyek va­
gyunk a mindenséggel, Istennel. A sejt azt teszi, amire agya, a
s e j t m e m b r á n utasítja. Voltaképpen szervezetünk valameny-
nyi szabályozó fehérjéje valamely környezeti jelet másol.
A m e n n y i b e n n i n c s ilyen párja, n e m fejtheti ki működését.
Azaz az összes fehérjének megvan a fizikai-elektromagne-
tikus m á s a m i n d e n s é g ü n k b e n , j ö t t e m rá nagy ahá-élményem
idején. Mivel proteinből összerakott gépek vagyunk, szükség­
k é p p e n leképezzük környezetünket, márpedig ez n e m keve­
s e b b , m i n t a mindenség, azaz maga Isten.
Térjünk most vissza a nyertesekhez és vesztesekhez. Mivel
az ember úgy alakult ki, hogy kiegészítse környezetét,
a m e n n y i b e n nagyon b e l e k o n t á r k o d u n k ez utóbbiba, idővel
m á r n e m „illünk össze" vele. Pillanatnyilag az e m b e r oly mér­
t é k b e n szól bele bolygónk életébe, hogy n e m c s a k ö n n ö n
fennmaradását, de egy sereg k i h a l ó b a n lévő fajét is veszélyez­
teti. M o s t a n r a egyaránt veszélybe kerültek a gyorséttermeken
meggazdagodott p é n z m á g n á s o k , a „győztesek", és a „veszte­
sek", a n i n c s t e l e n kulik. Két kiút vezet ki ebből a kátyúból:
vagy k i h a l u n k vagy m u t á l u n k . Komolyan el k e l l e n e töprenge­
n ü n k ezen, mivel a Big M a c e k árusítása megtizedeli esőerdő­
inket; a mérges kipufogógázok tönkreteszik a levegőt; a
kőolaj-feldolgozó iparok a Földet koptatják, és a vizeket
szennyezik. A t e r m é s z e t olyannak alkotott minket, hogy il­
leszkedjünk környezetünkbe, csakhogy n e m egy mesterséges
világba, amelyet m a g u n k alkottunk.

J ó m a g a m azt t a n u l t a m a sejtektől, hogy a nagy egészet

tükrözzük, és a m e n n y i b e n elfeledkezünk erről, elveszünk.
U g y a n a k k o r arra is rájöttem, hogy v a l a m e n n y i ü n k n e k van
egy c s a k rá j e l l e m z ő biológiai egyedisége. Vajon miért? Mi te­
szi m i n d e n egyes e m b e r sejtközösségét egyedülállóvá? N o s ,

193
sejtjeink felületén található az azonosságért kezeskedő recep­
t o r o k n a k ez a csoportja.
E m e önfelismerő receptorok közül s o k a n vizsgálták az im­
munrendszerhez tartozó humán leukocita antigéneket
(HLA). A m e n n y i b e n eltávolítanánk ezeket a receptorokat,
i m m á r a z o n o s í t h a t a t l a n o k l e n n é n k . Sejtjeink továbbra is em­
beri sejtek volnának, ám m i n d e n megkülönböztető jellemvo­
nás nélkül. Úgy is m o n d h a t n á m , ez a mi személyi igazolvá­
nyunk.
Szervátültetéskor minél k ö z e l e b b állnak egymáshoz a do­
nor és a befogadó szervezet önfelismerő receptorai, annál ki­
s e b b a szöveti kilökődés veszélye. Tegyük fel, hogy sejtjeik fe­
lületén százféle ilyen receptor együttese szolgál az ö n ö k azo­
nosítására. Önöknek szervátültetésre van szükségük. Én
a d n á m az átültetendő szövetet. Mikor a z o n b a n összehason­
lítjuk a m a g a m önfelismerő receptorait az önökével, kiderül,
hogy a százból m i n d ö s s z e tíz egyezik. Eszerint m é g s e m én le­
szek az ö n ö k megfelelő donora, hiszen eltérő m e m b r á n r e c e p ­
toraink szervátültetéskor mozgósítanák az immunrendszert,
amely k i l ö k n é az idegen, átültetett sejteket. Nagyobb sikerre
s z á m í t h a t n a k , a m e n n y i b e n olyan donort találnak, a k i n e k ön­
felismerő receptorai j o b b a n illeszkednek az ö n ö k é h e z .
Olyan donort a z o n b a n s e m m i k é p p e n n e m találnak, akivel
az egyezés 100 százalékos. Eddig a tudomány n e m lelt k é t
ilyen e m b e r t . Elméletileg általánosan lehetségessé válna a
szervátültetés, a m e n n y i b e n el lehetne távolítani a sejtek fel­
színéről önfelismerő receptoraikat, eleddig a z o n b a n ez s e m
sikerült. Egy ilyen kísérletben a sejtek elvesztenék önazonos­
ságukat, a befogadó szervezet a z o n b a n már n e m utasítaná el
őket. A tudomány eddig érthető m ó d o n az immunválasz kap­
c s á n foglalkozott a sejt önfelismerő apparátusával. Fontos
ugyanakkor hangsúlyoznunk, hogy n e m maguk a protein-re­
ceptorok, h a n e m az őket aktiváló ágensek felelősek önazo­
nosságunkért. Az azonosító receptorok egytől egyig a sejtfel-

194
színen csoportosulnak, ahol, akár az a n t e n n á k , a környezet
kiegészítő jelzéseit érzékelik. Az „ É n " eszerint n e m belül léte­
zik, az igazság odaát van, a külső környezetben.
Képzeljék el, hogy az emberi szervezet televíziós készülék.
Ö n ö k a k é p e r n y ő n megjelenő kép. Ám ez a k é p n e m magából
a m a s i n á b ó l származik. Az adást felfogó tévéantenna önazo-
nosító receptoraink teljes sorozatát képviseli, maga az adás
pedig egyet j e l e n t a környezet jelzéseivel. Mivel máig az anya­
gias n e w t o n i világkép fogalmaiban gondolkodunk, elsőre ta­
lán azt gondolnánk, hogy a sejt proteinreceptorai hordozzák
az „ É n t " . H a s o n l a t u n k n á l maradva az a n t e n n a l e n n e az adás
forrása. Csakhogy n e m a receptorok rejtik m a g u k b a n az ön­
azonosságot, c s u p á n felismerik azt az Ént, amelyet a környe­
zet hordoz.
A m i k o r maradéktalanul felfogtam e n n e k a viszonyrend­
s z e r n e k a jelentőségét, ráébredtem, hogy É n e m e t a k k o r is
tartalmazza a környezet, ha testben n e m vagyok ott. A televí­
ziós h a s o n l a t h o z visszatérve, a m e n n y i b e n földi porhüvelyem
elenyészik, s egyszer a j ö v ő b e n megszületik egy olyan valaki
(biológiai tévékészülék), aki az enyémével p o n t o s a n meg­
egyező azonosító receptorcsaláddal rendelkezik, „ É n " ismét
m e g j e l e n e k ezzel a világon. Testem ugyan mulandó, az en­
g e m j e l e n t ő adás a z o n b a n megismétlődhet. Ö n a z o n o s s á g o m
záloga bonyolult jelrendszer, olyan „kézjegy", amely a kör­
nyezet irdatlan információözönének c s a k r á m jellemző lenyo­
mata.
Azt, hogy az egyéni adás a halál után is j e l e n van, azok a
szervátültetéses betegek bizonyítják, akik a beavatkozás után
sajátos viselkedésbeli, lélektani változásokat tapasztaltak
m a g u k o n . Egy konzervatív gondolkodású, ám az egészséges
életmódra nagyon is adó New England-i, bizonyos Claire Syl-
via szívátültetése után például meglepetten tapasztalta, hogy
kívánni kezdi a sört és a sült csirkét, sőt a motorozáshoz is
kedvet k a p . Felkereste a donor családját. Mint kiderült egy

195
motorbiciklikért rajongó, tizennyolc éves k a m a s z szívét kap­
ta meg, aki n e m vetette meg s e m a sört, s e m a csirkesültet.
Könyvében - A Change of Heart (Új szívvel) - Sylvia beszámol
személyiségének e furcsa átalakulásáról, amelyet néhány be­
tegtársa h a s o n l ó élményeivel támaszt alá (Sylvia és Novak
1 9 9 7 ) . Paul P. Pearsall számos ilyen esetről emlékezik m e g
The Heart's Code: Tapping the Wisdom and Power of Our Heart
Energy (A szív kódja: a szívünkben rejlő bölcsesség és energia
kiaknázása) c í m ű m u n k á j á b a n (Pearsall 1 9 9 8 ) . A szervátülte­
téseket követő e m l é k k é p e k pontossága m i n d e n esetlegessé­
get kizár. Egy fiatal lánynak például lidércálmai t á m a d t a k
szívátültetését követően. Ezek az á l m o k olyan é l é n k e k voltak,
hogy a segítségükkel elfogták a donor gyilkosát.
A jelenséget t ö b b e k között a sejtek e m l é k e z e t é n e k feltéte­
lezésével magyarázzák. Látták, milyen nagyra b e c s ü l ö m a sej­
tek intelligenciáját, de e n n e k is van határa. Igen, arra emlé­
k e z n e k , hogy máj- vagy izomsejtek voltak-e, a sült csirke irán­
ti rajongásért azonban bizonyára n e m ők felelősek!
T ö b b értelme van azt feltételeznünk, hogy mivel az átülte­
tett sejtek önazonosító receptorai megegyeznek a donoréval,
továbbra is ugyanazokat a környezeti jelzéseket fogják fel.
Azaz, maga a test halott, az általa képviselt adás azonban
m é g j e l e n van. Ez ugyanis örök, j ö t t e m rá megvilágosodásom
pillanatában, ahogy h i t e m szerint valamennyien örök életűek
vagyunk.
A szervátültetés n e m csupán az örök élet modellje lehet, de
a lélekvándorlásé is. Gondolják el, hogy a j ö v ő b e n egy embrió
ugyanazokkal a receptorokkal születik világra, amelyekkel je­
lenleg én rendelkezem. Ez az embrió azonos lesz velem. Ön­
azonosságom visszatért a világra, habár más testbe költözött.
E meglátás fényében a szexizmus és rasszizmus értelmetlenné
válik, hiszen receptoraink egyaránt költözhetnek fehér bőrű­
be, ázsiaiba, nőbe és férfiba. Mivel a környezet egyet jelent a
mindenséggel (Istennel), önérzékelő antennáink e határtalan

196
s p e k t r u m n a k mindössze egy darabkáját képezik le... ám mi
parány mivoltunkban is Isten képét hordozzuk.

Földre szálló hírvivők

Bár a tévés hasonlat találó, m é g s e m meríti ki a teljes igazsá­

got, a m e n n y i b e n a televízió c s a k egyszerű lejátszó eszköz. Mi
a z o n b a n megváltoztatjuk környezetünket, m á r puszta j e l e n ­
l é t ü n k k e l is. Ezért ha teljesebben m e g s z e r e t n é n k érteni a lé­
l e k h e z való viszonyunkat, hasonlítsuk i n k á b b az embert az
olyan Mars-járó r o b o t o k h o z , amilyen a Spirit és az Opportu-
nity. Mi m a g u n k m é g n e m j á r t u n k a Marson, mégis kíván­
c s i a k vagyunk felszíni viszonyaira. Felküldünk hát az űrbe
egy robotot, amely tud annyit, mint egy jól képzett űrhajós.
F é n y k é p e z ő apparátusai a szemet helyettesítik, rezgésérzéke­
lői a fület. Vegyi érzékelői megízlelik a tüzes bolygó ízeit stb.
Együtt nagyjából k i t e s z n e k egy embert.
Vegyük a z o n b a n szemügyre közelebbről, hogyan m ű k ö d i k
egy Mars-járó. Antennáival (receptoraival) felfogja a N A S A
e m b e r e i által kibocsátott információt, s e h h e z igazodva teszi
dolgát a távoli bolygón. Ez az információáramlás a z o n b a n ko­
r á n t s e m egyirányű; a robot hazaküldi a Mars felszínén gyűj­
tött a d a t o k a t a Földre, a N A S A irányítójának. A tudósok en­
n e k i s m e r e t é b e n a marsi viszonyokhoz j o b b a n igazodó Mars­
járót szerkesztenek.
Ö n ö k m e g én olyan Föld-járók vagyunk, akiket a környe­
zetből irányít valamiféle Világszellem. O fogja fel és gyűjti
össze é l e t ü n k során szerzett tapasztalatainkat. Ezért életvite­
l ü n k é n ü n k e t is meghatározza. E k ö l c s ö n h a t á s megfelel a
k a r m a törvényének. Ezt megértve j o b b a n odafigyelünk csele­
k e d e t e i n k r e , mert tudomásul vesszük, tetteink következmé­
nyei túlélnek minket, hogy megnehezítsék vagy megkönnyít­
sék m á s t e s t b e n újjászületett ö n m a g u n k mindennapjait.

197
 Végső soron ezek a sejtbiológiai felismerések k ö s z ö n n e k
vissza a nagy vallási tanítók igéiből. Valamennyien testbe öl­
tözött lelkek vagyunk. Hadd szemléltessem e nagy igazságot
a prizma példáján.
Mikor fehér fénysugár esik a prizmára, a n n a k kristályos
szerkezete a szivárvány színeire bontja fel a fénynyalábot. A
spektrum m i n d e n egyes színét külön látjuk, mivel m á s a
frekvenciája. A folyamat fordítottjaként ha a szivárvány szí­
neit tartalmazó spektrumot átbocsátjuk a prizmán, a széttar­
tó sugárnyalábok egyetlen fehér fénysugárban egyesülnek.
Gondoljuk el, hogy valamennyi e m b e r külön színárnyalat a
spektrumban. A m e n n y i b e n ö n k é n y e s e n k i k ü s z ö b ö l ü n k egy
színt, mert n e m tetszik, majd ezután egyesítjük a többi sugár­
kévét, n e m fehér fényt k a p u n k végeredményül. A fehér fény
tehát valamennyi frekvencia összessége.

S o k hívő valamiféle misztikus fehér fény visszatérésére

vár bolygónkon. Talán egy Buddhához, Jézushoz vagy Moha­
m e d h e z h a s o n l ó új tanító k é p é b e n ölt majd testet, remény­
kednek. J ó m a g a m ú j o n n a n megszerzett h i t e m b e n úgy vélem,
a fehér fény c s a k akkor tér vissza Földünkre, ha m i n d e n em­
ber elismeri, hogy valamennyi embertársa e n n e k a fénynek

198
egy sugara. Mindaddig, amíg lealázzuk vagy elüldözzük azo­
kat, a k i k e t n e m kedvelünk, megtépázzuk a spektrum teljes­
ségét, pedig ez adja ki végül a fehér fényt. Az tehát a dolgunk,
hogy óvjunk és védjünk m i n d e n hullámsávot. így talán joggal
várhatjuk a fehér fény megjelenését.

Fraktális evolúció, egy élhető elmélet

Eleget b e s z é l t e m arról, hogyan váltam hívővé. Most azt sze­

r e t n é m elmagyarázni, miért vagyok derűlátó. Az evolúció tör­
t é n e t e az én s z e m e m b e n m i n t á k i s m é t l ő d é s é n e k egymás­
utánja. Válsághelyzetben vagyunk, de bolygónk már jó ideje
pörög és kering az űrben. Az evolúciónak megvoltak a maga
kataklizmái, melyek gyakorlatilag m i n d e n akkor létező fajt
kiirtottak. E z e k közül is a legnagyobb vérfürdőt a dinók kiha­
lása j e l e n t e t t e . A korábbi kataklizmák ugyanúgy környezeti
k a t a s z t r ó f á k n a k voltak betudhatok, mint a jelenlegi. Az em­
beri faj túlszaporodásával egyre öldöklőbb a területért folyta­
tott k ü z d e l e m az e m b e r és a többi földlakó között. A jó hír az,
hogy régen a h a s o n l ó környezeti nyomás újfajta életformák
m e g j e l e n é s é h e z vezetett, ezért most is hasonlóra számítha­
tunk. A végén j á r u n k egy evolúciós ciklusnak, s felkészülhe­
t ü n k arra, hogy b e l é p ü n k a következőbe. E ciklus vége felé az
emberiséget érthető m ó d o n aggasztják a mai civilizáció el­
l e n t m o n d á s a i . J ó m a g a m a m o n d ó vagyok, hogy a természetet
fosztogató mostani dinók napjai meg vannak számlálva.
Azok l e s z n e k a túlélők, akik ráébrednek, n e m folytathatjuk
tovább Földanyánk és saját magunk kizsákmányolását.

Miért vagyok e b b e n olyan biztos? Nos, mert b e h a t ó a n ta­

n u l m á n y o z t a m a fraktálok geometriáját. A geometria olyan
megközelítése ez, amely megérteti velünk, miért fontos meg­
i s m e r n ü n k bioszféránk szerkezetét. A geometria „matemati­
kailag k é p e z i le egy tárgy térbeli viszonyait." 1975-ig egyedül

199
az euklideszi geometriai eszközeihez folyamodhattunk, ezt
foglalja össze az az i. e. 300-ban íródott görög szöveg, amely
Az euklideszi geometria alapjai címet viseli, s amely n e m keve­
sebb, m i n t tizenhárom kötetet tesz ki. A jó térbeli érzékkel
rendelkező diákok könnyen felfogják az euklideszi geometria
tételeit, mivel k o c k á k k a l , kúpokkal és g ö m b ö k k e l foglalko­
zik. M i n d e z t egyszerű k o c k á s papírra is lerajzolhatják.
Az c s a k a b ö k k e n ő , hogy az euklideszi geometria n e m fe­
lel m e g a t e r m é s z e t törvényeinek, s fát, felhőt vagy hegyet
n e m szerkeszthetünk a segítségével. Természetben a legtöbb
élő és élettelen struktúra sokkalta rendezetlenebb és kaotiku­
sabb k é p e t mutat. Ezek a természetes alakzatok a matemati­
ka egy új ága, az ún. fraktálgeometria ismeretében h o z h a t ó k
c s a k létre. Benőit Mandelbrot francia matematikus 1975-ben
indította útjára az új tudományágat. A kvantumfizikához ha­
sonlóan a fraktálgeometria (azaz a törtrészek geometriája)
szintén arra késztet, hogy h á r o m n á l több d i m e n z i ó b a n kép­
zeljük el a görbült formáknak ezt a szokatlan világát.
A fraktálmatematika b á m u l a t o s a n egyszerű, mivel mind­
össze szorzásra és összeadásra van b e n n e szükség. Voltakép­
p e n ugyanazt a műveletet ismételjük a végtelenségig. Man-
delbrot-sorozatot úgy alkothatunk, hogy egy számot meg­
szorzunk önmagával, majd hozzáadjuk az eredeti számot. Az
eredmény a következő egyenlet kiindulópontja, és így tovább.
A kihívás annyi a dologban, hogy ugyanazt az egyenletet mil­
liószor kell megismételni, mire a fraktál eljut a látható tarto­
mányba. És mivel az első m a t e m a t i k u s o k n a k n e m volt elég
idejük ennyi szorzás és összeadás elvégzéséhez, n e m is fog­
lalkoztak fraktálgeometriával. N e m véletlen, hogy Mandelb­
rot a nagy teljesítményű számítógépek korában alkotta m e g a
róla elnevezett sorozatot.
E geometria csodája, hogy az önismétlő m i n t á k a Matrjos-
ka-babákhoz hasonlóan egymásban rejtőznek. A kisebb
struktúra a nagyobb miniatűr változata, ha n e m is pontos má-

200
sa. A fraktálgeometria egy szerkezet egészének mintázatát a
részekével hozza összefüggésbe. Például egy gally alakja em­
lékeztet a törzsről leágazó vastagabb ágakra. Egy folyó haj­
szálra úgy fest, mint mellékfolyói. Az emberi t ü d ő b e n a lég­
cső alakját apró léghólyagocskák, bronchiolusok ismétlik
meg. Az artériák és vénák, de m é g a perifériás idegpályák is
h o r d o z n a k h a s o n l ó ismétlődéseket.
Vajon a véletlen számlájára írhatjuk ezeket a t e r m é s z e t b e n
megfigyelhető egybeeséseket? M a g a m határozottan n e m e t
m o n d o k erre a kérdésre. Hogy m e g é r t e s s e m önökkel, miért
h i s z e m azt, hogy a fraktálgeometria a világ szerkezetét magát
képezi le, t e k i n t s ü n k át két problémát.
Először is az evolúció - ahogy oly sokszor leszögeztem
m á r e b b e n a könyvben - a magasabb rendű tudat felé törek­
vés története. M á s o d s o r b a n a m e m b r á n t vizsgálva leszögez­
tük, hogy receptor- effektorfehérje komplexei (az IMP-k, azaz
az olívabogyók vajas kenyerünkben) a sejt é r t e l m é n e k , intel­
ligenciájának alapegységei. Következésképpen minél t ö b b jut
belőlük egy szervezetre, a n n á l tudatosabb lesz, annál maga­
s a b b a n áll az evolúciós ranglétrán.
Van a z o n b a n fizikai határa a s e j t m e m b r á n b a n összezsú­
folható IMP-k s z á m á n a k . A m e m b r á n vastagsága hét-nyolc
n a n o m é t e r , azaz a foszfolipid réteg átmérője. A receptor- és
effektor fehérjék átlagos átmérője nagyjából megegyezik a
foszfolipidekkel, melyekbe beágyazódnak. Es mivel a m e m b ­
rán vastagsága eleve adott, c s a k meghatározott számú IMP-t
s z u s z a k o l h a t u n k bele (egymás hátára n e m állíthatjuk őket).
Van tehát egy rétegünk, a m e l y n e k a vastagságát egyetlen pro­
teinréteg alkotja. A tudatosságért felelős proteinek számát
ezért c s a k egyetlen m ó d o n növelhetjük meg: ha megszaporít­
j u k a sejthártya felületét.
Térjünk vissza egy rövid időre szendvicses példánkhoz.
A t ö b b olívabogyó nagyobb tudatosságot j e l e n t , minél t ö b b e t
n y o m u n k belőle a szendvicsbe, az annál o k o s a b b lesz. Mit

201
gondolnak ezek után, melyik az intelligensebb, egy szelet
rizsfelfújt vagy egy jókora fánk? Minél nagyobb tehát a
szendvics felülete, annál t ö b b olívabogyó fér bele. A biológiá­
hoz visszakanyarodva minél nagyobb egy sejt membránfelü­
lete, a n n á l t ö b b protein fér el b e n n e . Az evolúció, azaz a tudat
fejlődése ezért a rendelkezésre álló membránfelület függvé­
nye. M a t e m a t i k a i számítások kimutatták, hogy a felületnöve­
lés l e g h a t á s o s a b b módja h á r o m d i m e n z i ó s térben (amilyen a
sejt is) a fraktálgeometria igénybe vétele. A természet ismét­
lődő alakzatai a fentiek o k á n szükségből fakadnak, és n e m a
véletlen művei.
De ne merüljünk el matematikai részletekben. Igen, a ter­
mészet és az evolúció egyaránt él a ismétlődő fraktál-
alakzatokkal. Ezek a szépséges, számítógéppel generált for­
m á k arra e m l é k e z t e t n e k bennünket, hogy m o d e r n szorongá­
saink és világunk látszólagos kuszasága dacára rend
uralkodik a természetben. Nincs új a nap alatt. Az evolúció is­
métlődő fraktáljainak ismeretében n e m nehéz kitalálnunk, mi
következik az evolúciós ranglétra következő fokán. A fraktál­
geometria izgalmas, elvarázsolt világa olyan matematikai mo­
dell, amely azt sugallja, hogy a Mayr által feltételezett „esetle­
gesség és vakvéletlen" idejétmúlt elgondolás. M a g a m a m o n d ó
vagyok, hogy ráadásul emberellenes is, ezért a lehető legha­
marabb m e g kellene szabadulnunk tőle, ahogyan a Koperni­
kusz előtti, földközpontú világképtől is elbúcsúztunk a maga
idejében.
Ha egyszer felismerjük, hogy a természet és az evolúció is­
métlődő, rendezett alakzatokból áll, további tanulságokat is
l e v o n h a t u n k a sejtek életéből. A sejtközösségek évmilliárdo­
k o n keresztül hatásos béketervet dolgoztak ki arra, m i k é n t
növelhetik m e g túlélési esélyeiket, vagy tehetik ugyanezt a
bioszféra t ö b b i szervezetével. Képzeljenek el egy többtrilliós
populációt közös fedél alatt, az állandó boldogság állapotá­
ban. Ilyen k ö z ö s s é g létezik, n e m más ez, mint az emberi test.

202
Mi t ö b b , a sejtközösségek j o b b a n összedolgoznak az emberi
társulásoknál, köztük nincs száműzött, nincs hajléktalan.
H a c s a k egyik-másik sejt fel n e m mondja az együttműködést.
A r á k s e j t e k a z o k a hajléktalan, m u n k a n é l k ü l i deviánsok,
akik t á r s a i k o n élősködnek.
H a a z e m b e r m i n t á n a k v e n n é ö n n ö n szervezetét, Földünk
is b é k é s e b b és boldogabb hely lehetne. A b é k e m e g t e r e m t é s e
azért is nagy kihívás, mivel m i n d e n személyiség m á s k é n t éli
m e g a világot. Eszerint lényegében a valóság hatmilliárdféle
változata létezik bolygónkon, s mindegyik a maga igazában
hisz. A n é p e s s é g növekedésével ezek az életigazságok óhatat­
lanul is ö s s z e ü t k ö z é s e k h e z vezetnek.
A s e j t e k h a s o n l ó kihívással kerültek s z e m b e az evolúció
kezdetén, a m i n t erről az 1. fejezetben már szóltam. E helyütt
mégis van é r t e l m e az i s m é t l é s n e k . Röviddel a Föld létrejötte
után gyors fejlődésnek indultak az egysejtű szervezetek. Az
elkövetkező h á r o m és fél milliárd év során egysejtű baktériu­
mok, algák, é l e s z t ő g o m b á k és protozoák ezrei j ö t t e k létre,
mindegyik a rá j e l l e m z ő tudatszinttel. E z e k az egysejtűek
azután valószínűleg h o z z á n k h a s o n l ó a n túlszaporodtak, és
már akadályozni kezdték egymást. Talán ők is megijedtek a
helyszűke miatt. Az ilyenformán megváltozott környezetben
h a t á s o s megoldást k e r e s t e k nyomasztó gondjaikra. A környe­
zeti nyomás az evolúció újabb, dicsőséges szakaszát indította
útjára, m i k o r is a sejtek önfeláldozóan soksejtű k ö z ö s s é g e k b e
szerveződtek. A végeredmény az ember, az evolúciós létra
l e g m a g a s a b b vagy közel legmagasabb fokán.

M a g a m úgy vélem, hogy az e m b e r túlszaporodása is újabb

evolúciós ugrást kezdeményezhet. Hiszek abban, hogy végül
globális k ö z ö s s é g b e n egyesülünk. E n n e k a felvilágosult kö­
z ö s s é g n e k a tagjai felismerik majd, hogy k ö r n y e z e t ü n k h ö z
idomulunk, m á s szóval isteniek vagyunk. N e m a legerőseb­
b e k fennmaradására kell t ö r e k e d n ü n k tehát, h a n e m a közös­
ség v a l a m e n n y i tagjának támogatására bolygónkon.

203
 Azok maradnak fenn,
akik a legjobban tudnak szeretni

Bizonyára egyetértenek velem, milyen n e m e s e n c s e n g e n e k

Rumi szavai a szeretetről, esetleg a z o n b a n n e m hiszik, hogy a
mai hányatott időkre is vonatkozhatnak, amelyekhez i n k á b b
illik az e r ő s e b b f e n n m a r a d á s á n a k darwini tana. Hát n i n c s
igaza a nagy tudósnak, hogy az erőszak az élet lényege? N e m
találkozunk-e vele lépten-nyomon a t e r m é s z e t b e n ? Mi a hely­
zet azzal a rengeteg dokumentumfilmmel, ahol a ragadozók
b e c s e r k é s z i k , megölik, majd szétmarcangolják a védtelen ké­
rődzőket? És n e m rejtőzik-e b e n n ü n k , e m b e r e k b e n is velünk
született h a j l a m az öldöklésre? Egyszerű ez, m i n t a kétszer­
k e t t ő : az állatok világában az erőszak uralkodik, az e m b e r is
állat, azaz az e m b e r t ő l s e m idegen a vérontás.
N e m é s n e m ! N e m vagyunk j o b b a n megverve gonosz,
acsargó ö s z t ö n ö k k e l , mint olyan génekkel, amelyek megbete­
gíthetnek vagy erőszakossá t e h e t n e k minket. Az e m b e r h e z
genetikailag legközelebb álló főemlős faj, a c s i m p á n z is bizo­
nyítja, hogy az erőszak n e m szükségszerű velejárója életünk­
nek. Az egyik c s i m p á n z alfaj, a b o n o b o b é k é s k ö z ö s s é g e k b e n
él, m e l y e k b e n a nőstények és h í m e k egyenrangúak. A többi
csimpánzzal e l l e n t é t b e n n e m az erőszak uralja hordáikat, ha­
n e m i n k á b b a „szeretkezz, ne h á b o r ú z z " hippi erkölcse. Mi­
kor egy ilyen közösség k i z ö k k e n m i n d e n n a p o s nyugalmából,
feszültségeit n e m erőszakkal, h a n e m közösüléssel vezeti le.
A Stanford Egyetem két biológus kutatója, R ó b e r t M.
Sapolsky és Lisa J. S h a r e újabban bebizonyította, hogy m é g a
vadon élő b á b u i n is, amely pedig Földünk egyik legagresszí­
vabb állatfaja, n e m genetikailag ilyen (Sapolsky és S h a r e
2 0 0 4 ) . Egy általuk tanulmányozott h o r d á b a n a t á m a d ó kedvű
h í m e k e t megmérgezte az a romlott hús, amelyet egy turista
szemetesgödréből c s e n t e k el. Haláluk után átalakult a közös­
ség szerkezete. A nőstények együttműködőbb viselkedésre

204
sarkallták a kevésbé agresszív hímeket, ami egyedülállóan
b é k é s közösséget eredményezett. így ír erről az esetről Frans
B. M. de Waal, az E m o r y Egyetem munkatársa a Public Library
of Science Biology vezércikkében (e lapban közölte eredmé­
nyeit a két kutató): „... m é g a legvadabb főemlősök s e m ma­
radnak s z ü k s é g k é p p e n véglegesen ilyenek" (deWaal 2 0 0 4 ) .
Tegyük mindjárt hozzá, függetlenül attól, h á n y National
Geographic filmet láttak vérengző fenevadakról, az e m b e r ak­
kor s e m e m b e r n e k farkasa. Elvégre is csúcsragadozók vol­
n á n k , ami azt jelenti, mi eszünk meg más állatokat a táplá­
l é k l á n c b a n , n e m azok minket. Mivel pedig n i n c s e n e k termé­
szetes ellenségeink, s n e m e s ü n k más állatok zsákmányául, a
vért és erőszakot is mellőzhetjük életünkből.
Ez persze n e m jelenti azt, hogy felülemelkedhetünk a ter­
mészet törvényein, hiszen akkor a végén m i n k e t is felfalná­
nak. H a l a n d ó k vagyunk, és azt reméljük, hogy hosszú, b é k é s
életünk u t á n földi maradványaink b é k é n porladhatnak to­
vább. A kígyó azonban a saját farkába harap, s a tápláléklánc
c s ú c s á n álló embert a legalacsonyabb rendű szervezetek, a
b a k t é r i u m o k veszélyeztetik.
Sajnos a helyzet egyelőre az, hogy ráadásul ö n m a g u n k leg­
nagyobb ellenségei is vagyunk, akik az állatvilágban fölöt­
t é b b ritka m ó d o n ö n m a g u n k ellen fordulunk. Ellenségeske­
dés az alacsonyabb rendű állatoknál is előfordul, ám m é g a
legvadabb gesztusok is félelemkeltő testtartásokra, hangokra
és szagokra korlátozódnak. Halálról nincs szó. Az állati po­
p u l á c i ó k b a n a fajon belül előforduló erőszak elsődleges oka
mindig az életet j e l e n t ő levegőért, vízért és táplálékért vagy
éppen a nőstényért folyó harc.
Ezzel s z e m b e n az emberi közösségekben h a s o n l ó okból
c s a k a legritkább esetben folyik vér. S o k k a l t a gyakoribb ok a
létfenntartáshoz n e m feltétlenül szükséges anyagi javak hal­
mozása; a lidércnyomásos világunkat feledtető drogok keres­
k e d e l m e és c s e m p é s z e t e ; vagy a gyermek és házastárs bántal-

205
 I

mazása, ami esetleg nemzedékről n e m z e d é k r e gyűrűzik to­

vább. Az e m b e r i erőszak talán legelterjedtebb és legkegyetle­
n e b b formája az ideológiai elnyomás. Számtalanszor meg­
esett a t ö r t é n e l e m folyamán, hogy egyházak és államappará­
tusok vérbe fojtották a hitetlenek és lázongók mozgalmait.
Az e m b e r i erőszak tehát z ö m é b e n szükségtelen, n e m ve­
lünk született, n e m genetikus, n e m állati túlélési ösztön.
Igenis m ó d u n k b a n áll megfékezni, már csak evolúciós fejlett­
ségünk o k á n is. E n n e k leghatékonyabb módja - m i k é n t azt a
legutolsó fejezetben kifejtettem -, ha tudatosítjuk magunk­
ban, hogy lelkünk is van, ezért ugyanannyira szükségünk van
szeretetre, m i n t táplálékra. Ám az egyszerű elmélkedés n e m
visz egy fokkal feljebb az evolúciós ranglétrán, ahogyan
ö n m a g u n k és gyerekeink életét s e m változtathatjuk m e g egy­
szerű olvasással. L é p j e n e k be hasonló gondolkodású közös­
ségekbe, melyek az emberi civilizáció felemelésén munkál­
kodnak. E z e k bizonyára rájöttek már, hogy kizárólag a szere­
t e t b e n versenyezhetünk egymással. Csak így biztosíthatjuk
ö n m a g u n k és bolygónk egészségét.
E m l é k e z z e n e k vissza félreismert, felkészületlen karib-ten­
geri diákjaimra, akik a sejtek módjára összefogva végül sike­
res közösséggé kovácsolódtak! Kövessék a példájukat, és hol­
lywoodi happy endingnek l e h e t ü n k tanúi, n e m c s u p á n mások­
tól megnyomorított egyéni életünkben, de F ö l d a n y á n k é b a n
is. A sejtek intelligenciájának felhasználásával küzdjük egy
fokkal feljebb m a g u n k a t az evolúciós ranglétrán, ahol a sze­
retet győztesei n e m csupán túlélnek, de ki is virágoznak.
 FÜGGELÉK

I
l ö n y v e m tudományos háttéranyaga megvilágítja, mi­
i k é n t hat ki a hit az életfolyamatokra és a g é n e k tevé-
I k e n y s é g é r e , következésképpen sorsunk alakulására.
A tudatos szülőszereppel foglalkozó fejezet kifejti, hogyan
tápláltak gyermeki tudattalanunkba korlátozó és önsorsrontó
hiedelmeket.
M i n t m á r e m l í t e t t e m e fejezetben, az energiapszichológia
változatos t e c h n i k á i a tudat-test kutatás legfrissebb fejlemé­
nyeit kiaknázva rövid úton átprogramozhatják tudattalanun­
kat. Búcsúzóul szeretnék b ő v e b b e n is beszélni az egyik ilyen
módszerről, a PSYCH-K™-ről, mivel személyesen c s a k a leg­
j o b b a k a t m o n d h a t o m róla, s m e g b í z o m egyszerűségében és
hatékonyságában. »
1 9 9 0 - b e n egy tudományos t a n á c s k o z á s o n találkoztam a
módszer kidolgozójával, R o b Williamsszel. M i n d k e t t e n elő­
a d ó k é n t voltunk j e l e n . S z o k á s szerint azzal z á r t a m a m a g a m
beszédét, hogy a m e n n y i b e n hallgatóságom változtatni tud
azon, m i b e n hisz, ezzel az életét is átformálja. A reakció is­
m e r ő s volt: „Jól van, B r u c e , ez nagyszerű, de hát hogyan fog­
junk hozzá?"
A k k o r i b a n m é g n e m i s m e r t e m fel m i n d e b b e n a tudattalan
meghatározó szerepét, ehelyett a pozitív gondolkodás és az
akaraterő szerepét hangsúlyoztam. Ugyanakkor az idő tájt
személyes é l e t e m b e n alig sikerült valamit is megváltoztat­
n o m . Valahányszor ezzel a javaslattal álltam elő, a t e r e m b e n
é r z é k e l h e t ő e n m e g c s a p p a n t az energia, olyan volt, mint ami­
kor egy lufiból kieresztik a levegőt. Az volt a b e n y o m á s o m ,

207
hogy pallérozott hallgatóságom ugyanúgy kudarcot vallott az
általam javasolt két csodafegyverrel, mint j ó m a g a m !
A sors rendeléséből mindjárt az e n y é m után R o b Williams
előadása következett. Alig nyitotta ki a száját, az egész t e r e m
lélegzet-visszafojtva hallgatta. R o b n e m k e v e s e b b e t állított,
mint hogy a P S Y C H - K T M p e r c e k leforgása alatt semlegesít
régen b e l é n k gyökerezett, korlátozó hiedelmeket.
R o b ezután a hallgatósághoz fordult. Nincs-e valaki, kér­
dezte, aki szívesen megszabadulna valami régi lelki bajától.
Egy hölgy vonta magára m i n d R o b , m i n d a m a g a m figyelmét,
aki bátortalanul többször is felemelte a kezét. Ez a félszegség
szinte magáért beszélt. M i k o r R o b megkérdezte, mi a problé­
mája, elvörösödött. A válasz alig volt hallható. R o b n a k ott
kellett hagynia a pódiumot, és félrevonulnia a félénk hölgy­
gyei. Aztán ő közölte a jelenlevőkkel, hogy a s z ó b a n forgó lel­
ki gond a nyilvános szereplés. R o b most visszatért a színpad­
ra, s a hölgy habozva, de követte. R o b felkérte, beszéljen fé­
lelmeiről a közel száz fős hallgatóságnak. A hölgy megint
c s a k alig mert megszólalni.
R o b nagyjából tíz percig foglalkozott vele a P S Y C H - K T M
módszer t e c h n i k á i t felhasználva. Ezután megkérdezte tőle,
m o s t is fél-e a k ö z ö n s é g h e z szólni. A változás bámulatos volt.
A félénk hölgy m o s t a n r a szemlátomás megnyugodott, s be­
szélni kezdett, izgatottan ugyan, ám magabiztosan. A hallga­
tóságnak leesett az álla és kiguvadt a szeme az ötperces szó­
n o k l a t alatt. A hölgy végül annyira belejött a b e s z é d b e , hogy
R o b n a k kellett megállítania és helyre küldenie!
Mivel ez a hölgy r e n d s z e r e s e n részt vett az éves tanácsko­
zásokon, ahol gyakorta a d t a m elő, az elkövetkező években
szemtanúja voltam csodálatos átváltozásának. N e m c s a k a
gátlását küzdötte le, de saját k ö z ö s s é g é b e n t ó s z t m o n d ó kört
is szervezett. A végén díjnyertes szónok vált belőle! E n n e k a
hölgynek n é h á n y perc leforgása alatt változott m e g az élete.
Az azóta eltelt tizenöt e s z t e n d ő b e n számos ilyen átalakulást

208
n é z t e m végig, mikor a P S Y C H - K T M módszer rövid úton meg­
változtatta a p á c i e n s e k önbecsülését, kapcsolatait, anyagi
helyzetét vagy egészségi állapotát.
Ez a terápiás eljárás egyszerű, közvetlen és fölöttébb meg­
győző. A kinezológia eszköztárát felhasználva, a test-tudat
határvidékein fér hozzá a tudattalan önkorlátozó „file-
j a i h o z " , nagyjából úgy, ahogyan azon a bizonyos karib-tenge­
ri hevenyészett kezelőasztalon m a g a m is megtapasztaltam.
Egyúttal a két agyfélteke integrációját is kiaknázza, mikor
gyors és tartós hatást ér el. Emellett a lelket is belevonja a vál­
tozásba, ahogy j ó m a g a m is s z á m o l t a m vele tudományos vizs­
gálódásaim során. A izomműködést tesztelve fér hozzá a
„szupertudathoz" - R o b így nevezi -, így győződik m e g arról,
hogy a p á c i e n s céljai szilárdak és megfelelők-e. Ez a beépített
biztonsági rendszer m i n d e n k i számára hozzáférhetővé teszi a
módszert, aki a félelem h ó n á b ó l a szeretet birodalmába kíván
kerülni.
M a g a m is élek a P S Y C H - K T M módszerrel, amely segített
megszabadulni önkorlátozó hiedelmeimtől. Az egyik ilyen az
volt, hogy n e m leszek k é p e s megírni ezt a könyvet. A tény,
hogy a k e z ü k b e n tartják, ö n m a g á b a n is a módszer hatásossá­
g á n a k bizonyítéka! Emellett r e n d s z e r e s e n előadok R o b társa­
ságában. Ahelyett azonban, hogy a pozitív gondolkodást vagy
az akaraterőt ajánlgatnám k ö z ö n s é g e m n e k , R o b h o z u t a s í t o m
őket. K ö n y v e m az új biológiáról szól, ezzel s z e m b e n a
P S Y C H - K T M módszer h i t e m szerint a 2 1 . század és az azt kö­
vető idők új lélektana. További információkat R o b honlapján
találnak minderről: www.psych-k.com
 IRODALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS
Lipton, B. H. (1977a): „A fine structural analysis of normal and
modulated cells in myogenic culture." Developmental Biology
60:26-47.
Lipton, B. H. (1977b): „Collagen synthesis by normal and
bromodeoxyuridine-treated cells in myogenic culture."
Developmental Biology 61:153-165.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch és mtsai (1991): „Microvessel
endothelial cell transdifferentiation: Phenotypic charaterization."
Differentiation 46:117-133.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch és mtsai (1992): „Histamine-modulated
transdifferentiation of dermal microvascular endothelial cells."
Experimental Cell Research 199:279-291.

1. FEJEZET
Adams, C. L.-M. K. L. Macleod es mtsai (2003): „Complete
analysis of the B-cell response to a protein antigen, from in vivo
germinal centre formation to 3-D modelling of affinity
maturation." Immunology 108: 274-287.
Baiter, M. (2000): „Was Lamarck just a little bit right?" Science 288: 38.
Blanden, R. V. es E. J. Steele (1998): „A unifying hypothesis for the
molecular mechanism of somatic mutation and gene conversion in
rearranged immunoglobulin variable genes." Immunology and Cell
Biology 76(3): 288.
Boucher, Y.-C. J. Douady es mtsai (2003): „Lateral gene transfer
and the origins of prokaryotic groups." Annual Review of Genetics
37: 283-328.

210
Darwin, Charles (1955): A fajok eredete természetes kiválasztás útján
vagy a létért való küzdelemben. Budapest, Akadémiai Kiadó-Művelt
Nép Kiadó.

Desplanque, B.-N. Hautekeete és mtsai (2002): „Transgenic weed

beets: possible, probable, avoidable?" journal of Applied Ecology
39(4): 561-571.

Diaz, M. és P. Casali (2002): „Somatic immunoglobulin

hypermutation." Current Opinion in Immunology 14: 235-240.

Dutta, C. és A. Pan (2002): „Horizontal gene transfer and bacterial

diversity. "Journal of Biosciences (Bangalore) 27(1 Supplement 1):
27-33.

Gearhart, P. J. (2002): „The roots of antibody diversity." Nature 419:

29-31.

Gogarten, J. P. (2003): „Gene transfer: Gene swapping craze

reaches eukaryotes." Current Biology 13: R53-R54.

Haygood, R.-A. R. Ives és mtsai (2003): „Consequences of

recurrent gene flow from crops to wild relatives." Proceedings of the
Royal Society of London, Series B:Biological Sciences 270(1527):
1879-1886.

Heritage, J. (2004): „The fate of transgenes in the human gut."

Nature Biotechnology 22(2): 170skk.

Jordanova, L. J. (1984): Lamarck. Oxford, Oxford University Press.

Lamarck, J . - B . de M. Chevalier de (1809): Philosophie zoologique, ou

exposition des considerations relatives a I'histoire naturelle des animaux.
Párizs, Libraire.

Lamarck, J . - B . de M. Chevalier de (1914): Zoological Philosophy:

an exposition with regard to the natural history of animals. London,
Macmillan.

Lamarck, J . - B . de M. Chevalier de (1963): Zoological Philosophy

(az 1914-es kiadás újranyomása). New York, Hafner Publishing Co.

Lenton, T. M. (1998): „Gaia and natural selection." Nature 394:

439-447.

Li, Y.-H. Li és mtsai (2003): „X-ray snapshots of the maturation of

an antibody response to a protein antigen." Nature Structural
Biology 10(6).

211
Lovell, J. (2004): Fresh Studies Support New Mass Extinction Theory.
London, Reuters.
Mayr, E. (1976): Evolution and the Diversity of Life: selected essays.
Cambridge, Mass., The Belknap Press of Harvard University Press
Milius, S. (2003): „When genes escape: does it matter to crops and
weeds?" Science News 164:232 skk.
Netherwood, T.-S M. Martin-Orue es mtsai (2004): „Assesing the
survival of transgenic plant DNA in the human gastrointestinal
tract." Nature Biotechnology 22(2): 204 skk.
Nitz, N.-C. Gomes es mtsai (2004): „Heritable integration of
kDNA minicircle sequences from Trypanosoma cruzi into the
avian genome: Insights into human Chagas disease." Cell 118:
175-186.
Pennisi, E. (2001): „Sequences reveal borrowed genes." Science 294
1634-1635.
Pennisi, E. (2004): „Researchers trade insights about gene
swapping." Science 305: 334-335.
Ruby, E . - B . Henderson es mtsai (2004): „We get by with a little
help from our (little) friends." Science 303:1305-1307.
Ryan, F. (2002): Darwin's Blind Spot: Evolution beyond natural
selection. New York, Houghton Mifflin.
Spencer, L. J. es A. A. Snow (2001): „Fecundity of transgenic wild-
crop hybrids of Cucurbita pepo (Cucurbitaceae): implications for
crop-to-wild gene flow." Heredity 86: 694-702.
Steele, E. J . - R . A. Lindley es mtsai (1998): Lamarck's Signature: how
retrogenes are changing Darwin's natural selection paradigm. St
Leonards NSW, Ausztralia, Allen & Unwin.
Stevens, C. J.-N. B. Dise es mtsai (2004): „Impact of nitrogen
deposition on the species richness of grasslands." Science 303:
1876-1879.
Thomas, J. A.-M. G. Telfer es mtsai (2004): Comparative losses of
British butterflies, birds, and plants and the global extinction
crisis." Science 303:1879 skk.
Waddington, C. H. (1975): The Evolution of an Evolutionist. Ithaca,
New York, Cornell.

212
Watrud, L. S.-E. H. Lee es mtsai (2004): „Evidence for landscape-
level, pollen-mediated gene flow from genetically modified
creeping bentgrass with CP4 EPSPS as a marker." Proc. National
Academy of Sciences 101(40): 14533-14538.
Wu, X . - J . Feng es mtsai (2003): immunoglobulin somatic
hypermutation double-strand DNA breaks, AIDS and error-prone
DNA repair." Journal of Clinical Imunology 23(4).

2. FEJEZET
Avery, O. T.-C. M. MacLeod es mtsai (1944): ^Studies on the
chemical nature of the substance inducing transformation of
pneumococcal types. Induction of transformation by a
deoxyribonucleic acid fraction isolated from Pneumococcus Type
III." Journal of Experimental Medicine. 79:137-158.
Baltimore, D. (2001): „Our genome unveiled." Nature 409: 814-816.
Baylin, S. B. (1997): „DNA methylation: Trying it all together:
Epigenetics, genetics, cell cycle and cancer." Science 277(5334):
1948-1949.
Blaxter, M. (2003): „Two worms are better than one." Nature 426:
395-396.
Bray, D. (2003): „Molecular prodigality." Science 299:1189-1190.
Celniker, S. E.-D. A. Wheeler es mtsai (2002): „Finishing a whole-
genome shotgun: Release 3 of the Drosophila melanogaster
euchromatic genome sequence." Genome Biology 3(12):
0079.1-0079.14.
Chakravarti,A. es P. Little (2003): „Nature, nurture and human
disease." Nature 421: 412-414.
Darwin, F.(szerk) (1888): Charles Darwin: Life and Letters. London,
Murray.
Dennis, C. (2003): „Altered states." Nature 421: 686-688.
Goodman, L. (2003): „Making a genesweep: It's official!" Bio-IT
World.
Jablonka, E.-M. Lamb (1995): Epigenetic Inheritance and Evolution:
The Lamarckian Dimension. Oxford, Oxford University Press.

213
Jones, P. A. (2001): „Death and methylation." Nature 409:141-144.
Kling, J. (2003): „Put the blame on methylation." The Scientist
27-28.
Lederberg, J. (1994): „Honoring Avery, MacLeod, and McCarty:
The team that transformed genetics." The Scientist 8:11.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch es mtsai (1991): „Microvessel
endothelial cell transdifferentiation: Phenotypic characterization."
Differentiation 46:117-133.
Nijhout, H. F. (1990): „Metaphors and the role of genes in
development." Bioessays 12(9): 441-446.
Pearson, H. (2003): „Geneticists play the numbers game in vain."
Nature 423: 576.
Pennisi, E. (2003a): „A low number wins the genesweep pool."
Science 300:1484.
Pennisi, E. (2003b): „Gene counters struggle to get the right
answer." Science 301:1040-1041.
Pray, L. A. (2004): „Epigenetics: Genome, meet your environment."
The Scientist 14-20.
Reik, W. es J. Walter (2001): „Genomic imprinting: Parental
influence on the genome." Nature Reviews Genetics 2:21 skk.
Schmucker, D.-J. C. Clemens es mtsai (2000): „Drosophila Dscam
is an axon guidance receptor exhibiting extraordinary molecular
diversity." Cell 101: 671-684.
Seppa, N. (2000): „Silencing the BRCA1 gene spells trouble."
Science News 157:247.
Silverman, P. H. (2004): „Rethinking genetic determinism: With
only 30 000 genes, what is it that makes humans human?" The
Scientist 3 2 - 3 3 .
Surani, M. A. (2001): „Reprogramming of genome function through
epigenetic inheritance." Nature 414:122 skk.
Tsong, T. Y. (1989): „Deciphering the language of cells." Trends in
Biochemical Sciences 14:89-92.

214
Waterland, R. A.-R. L. Jirtle (2003): „Transposable elements:
Targets for early nutritional effects on epigenetic gene regulation."
Molecular and Cell Biology 23(15): 5293-5300.
Watson, J. D.-F.H. C. Crick (1953): „Molecular structure of nucleic
acids: A structure for deoxyribose nucleic acid." Nature
171:737-738.
Willet, W. C. (2002): „Balancing life-style and genomic research for
disease prevention." Science 296: 695-698.

3. FEJEZET
Cornell, B. A.-V. L. B. Braach-Maksvytis es mtsai (1997):
„A biosensor that uses ion-channel switches." Nature 387: 580-538.
Tsong, T. Y. (1989): „Deciphering the language of cells." Trends in
Biochemical Sciences 14:89-92.

4. FEJEZET
Anderson, G.L.-H. L. Judd és mtsai (2003): „Effects of estrogen
plus progestin on gynecologic cancers and associated diagnostic
procedures: The Women's Health Initiative randomized trial."
Journal of the American Medical Association 290(13): 1739-1748.
Blackman C. F . - S . G. Benane és mtsai (1993): „Evidence for direct
effect of magnetic fields on neurite outgrowth." Federation of
American Societies for Experimental Biology 7: 801-806.
Blank, M. (1992): Na, K-ATP-ase Function in Alternating Electric Fields.
A Federation of American Societies for Experimental Biology 75.
Kongresszusa, április 23, Atlanta, Georgia.
Cauley, J. A.-. Robbins és mtsai (2003): „Effects of estrogen plus
progestin on risk of fracture and bone mineral density: The
Women's Health Initiative randomized trial." Journal of the
American Medical Association 290(13): 1729-1738.
Chapman, M. S.-C. R. Ekstrom és mtsai (1995): „Optics and
interferometry with Na2 molecules." Physical Review Letters 74(24):
4783-4786.

215
Chu, S. (2002): „Cold atoms and quantum control." Nature 416:
206-210.
Giot, L . - J . S. Bader es mtsa (2003): „A protein interaction map of
Drosophila melanogaster." Science 302:1727 skk.
Goodman, R. es M. Blank (2002): „Insights into electromagnetic
interaction mechanisms." Journal of Cellular Physiology 192:16-22.
Hackermiiller, L . - S . Uttenthaler es mtsai (2003): „Wave nature of
biomolecules and fluorofullerenes." Physical Review Letters 91(9):
090408-1.
Hallet, M. (2000): transcranial magnetic stimulation and the
human brain." Nature 4 0 6 : 1 4 7 - 1 5 0 .
Helmuth, L. (2001): „ Boosting brain activity from the outside in."
Science 292:1284-1286.
Jansen, R . - H. Yu es mtsai (2003): „A Bayesian networks approach
for predicting protein-protein interactions from genomic data."
Science 3 0 2 : 4 4 9 - 4 5 3 .
Jin, M.-M. Blank es mtsai (2000): „ERKl/2 phosphorylation,
induced by electromagnetic fields, diminishes during neoplastic
transformation." Journal of Cell Biology 78: 371-379.
Kiibler-Ross, Elizabeth (1997): On Death and Dying. New York,
Scribner.
Li, S.-C. M. Armstrong es mtsai (2004): „A map of the interactome
network of the Metazoan C. elegans." Science 303: 540 skk.
Liboff, A. R. (2004): „Toward an electromagnetic paradigm for
biology and medicine." Journal of Alternative and Complementary
Medicine 10(1): 41-47.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch es mtsai (1991): „Microvessel
endothelial cell transdifferentiation: Phenotypic charaterization."
Differentiation 46:117-133.
McClare, C. W. F. (1974): „Resonance in bioenergetics." Annals of
the New York Academy of Sciences 227:74-97.
Null, G.-C. Dean es mtsai (2003): Death by Medicine. New York,
Nutrition Institute of America.

216
Oschman, J. L. (2000): Energy medicine: The scientific basis.
9. fejezet: Vibrational Medicine. Edinburgh, Harcourt Publishers.
121-137.
Pagels, H. R. (1982): The Cosmic Code: Quantum Physics as the
Language of Nature. New York, Simon and Schuster.
Pool, R. (1995): „Catchingthe atom wave." Science 268:1129-1130.
Pophristic, V. és L. Goodman (2001): „Hyperconjugation not steric
repulsion leads to the staggered structure of ethane." Nature 411:
565-568.
Rosen, A. D. (1992): „Magnetic field influence on acetylcholine
release at the neuromuscular junction." American Journal of
Physiology-Cell Physiology 262: C1418-C1422.
Rumbles, G. (2001): „A laser that turns down the heat." Nature
409:572-573.
Shumaker, S. A.-C. Legault és mtsai (2003): „Estrogen plus
progestin in the incidence of dementia and mild cognitive
impairment in postmenopausal women: The Women's Health
Initiative memory study: A randomized controlled trial." Journal of
American Medical Association 289(20): 2651-2662.
Sivitz, L. (2000): „Cells proliferate in magnetic field." Science News
158:195.
Starfield, B. (2000): „Is US health really the best in the world?"
Journal of American Medical Association 284(4): 483-485.
Szentgyörgyi, A. (1960): Introduction to a Submolecular Biology. New
York, Academic Press.
Tsong, T. Y. (1989): „Deciphering the language of cells." Trends in
Biochemical Sciences 14:89-92.
Wassertheil-Smoller, S . - S . L. Hendrix és mtsai (2003): „Effect of
estrogen plus progestin on stroke in postmenopausal women: The
Women's Health Initiative: a randomized trial." Journal of the
American Medical Association 289(20): 2673-2684.
Weinhold, F. (2001): „A new twist on molecular shape." Nature 411:
539-541.

217
Yen-Patton G. P. A.-W. F. Patton es mtsai (1988): endothelial cell
response to pulsed electromagnetic fields: Stimulation of growth
rate and angiogenesis in vitro." Journal of Cellular Physiology 134:
37-46.
Zukav, G. (1979): The Dancig Wu Li Masters: An overview of the new
physics. New York, Bantam.

5. FEJEZET
Brown, W. A. (1998): „The placebo effect: Should doctors be
prescribing sugar pills?" Scientific American 278(1): 9 0 - 9 5 .
DiRita, V. J. (2000): „Genomics happens." Science 289:1488-1489.
Discovery (2003): Placebo: Mind over Medicine? Medical mysteries.
Silver Spring, MD, Discovery Health Channel.
Greenberg, G. (2003): „Is it Prozac? Or placebo?" Mother Jones:
76-81.
Horgan, J. (1999): The Undiscovered Mind: How the Human Brain
Defies Replication, Medication, and Explanation. 4. fejezet: Prozac and
Other Placebos. New York, The Free Press. 102-136.
Kirsch, I.-T. J. Moore es mtsai (2002): „The emperor's new drugs:
An analysis of antidepressant medication data submitted to the US
Food and Drug Administration." Prevention & Treatment (American
Psychological Association) 5:23. cikk.
Leuchter, A. F.-I. A. Cook es mtsai (2002): „Changes in brain
function of depressed subjects during treatment with placebo."
American Journal of Psychiatry 159(1): 122-129.
Lipton, B. H.-K. G. Bensch es mtsai (1992): „Histamine-modulated
trasdifferentiation of dermal microvascular endothelial cells."
Experimental Cell Research 199: 279-291.
Mason, A. A. (1952): „A case of congenital ichthysioform
erythrodermia of Brocq treated with hypnosis." British Medical
Journal 30:442-443.
Moseley, J. B.-K. O'Malley es mtsai (2002): "A controlled trial of
arthroscopic surgery for osteoarthritis of the knee." New England
Journal of Medicine 347(2): 81-88.

218
Pert, Candace (1997): Molecules of Emotion: The science behind mind-
body medicine. New York, Scribner.

Ryle, G. (1949): The Concept of Mind. Chicago, University of

Chicago Press.

6. FEJEZET

Arnsten, A. F. T. és P. S. Goldman-Rakic (1998): „Nőise stress

impairs prefrontal cortical cognitive function in monkeys:
Evidence for a hyperdopaminergic mechanism." Archives of General
Psychiatry 5 5 : 3 6 2 - 3 6 8 .

Goldstein, L. E.-A. M. Rasmusson és mtsai (1996): „Role of the

amygdala in the coordination of behaviorial, neuroendocrine, and
prefrontal cortical monoamine responses to psychological stress in
the rat." Journal ofNeuroscience 16(15): 4787-4798.

Holdén, C. (2003): "Future brightening for depression treatments."

Science 302:810-813.

Kopp, M. S.-J. Réthelyi (2004): „Where psychology meets

physiology: chronic stress and premature mortality - the Central-
Eastern European health paradox." Brain Research Bulletin 62:
351-367.

Lipton, B. H.-K. G. Bensch és mtsai (1991): „Microvessel

endothelial cell transdifferentiation: Phenotypic charaterization."
Differentiation 46:117-133.

McEwen, B. S. és T. Seeman (1999): „Protective and damaging

effects of mediators of stress: Elaborating and testing the concepts
of allostasis and allostatic load." Annals of the New York Academy of
Sciences 896:30-47.

McEwen B. és Elizabeth N. Lasley (2002): The end of stress as we

know it. Washington, National Academies Press.

Segerstrom, S. C. és G. E. Miller (2004): „Psychological stress and

the human immune system: A meta-analytic study of 30 years of
inquiry." Psychological Bulletin 130(4): 601-630.

Takamatsu, H.-A. Noda és mtsai (2003): „A PET study following

treatment with a pharmacological stressor, FG7142, in conscious
rhesus monkeys." Brain Research 980: 275-280.

219
7. FEJEZET
Arnsten, A. F. T. (2000): „The biology of being frazzled." Science
280:1711-1712.
Bateson, P.-D. Barker es mtsai (2004): developmental plasticity
and human health." Nature 430: 419-421.
Chamberlain, D. (1998): The Mind of your Newborn Baby. Berkeley,
CA, North Atantic Books.
Christensen, D. (2000): „Weight matters, even in the womb: Status
at birth can foreshadow illnesses decades later." Science News 158:
382-383.
Devlin, B.-M. Daniels es mtsai (1997): „The heritability of IQ."
Nature 388: 468-471.
Dodic, M.-V. Hantzis es mtsai (2002): programming effects of
short prenatal exposure to Cortisol." Federation of American Societies
for Experimental Biology 16:1017-1026.
Gluckman, P. D. es M. A. Hanson (2004): „Living with the past:
Evolution, development, and patterns of disease." Science 305:
1733-1736.
Holden, C. (1996): „ Child development: Small refugees suffer the
effects of early neglect." Science 274(5290): 1076-1077.
Laibow, R. (1999): Clinical Applications: Medical Applications of
Neurofeedback. Introduction to quantitative EEG and neurofeedback.
Burlington, MA, Academic Press (Elsevier).
Laibow, R. (2002): Personal Communication with B. H. Lipton. New
Jersey.
Lesage, J . - F . Del-Favero es mtsai (2004): „Prenatal stress induces
intrauterine growth restriction and programmes glucose
intolerance and feeding behaviour disturbances in the aged rat."
Journal of Endocrinology 181: 291-296.
Leutwyler, K. (1998): „Don't stress: It is now known to cause
developmental problems, weight gain and neurodegeneration."
Scientific American 28-30.
Lewin R. (1980): „Is your brain really necessary?" Science 210:
1232-1234.

220
McGue, M. (1997): „The democracy of the genes." Nature 388:
417-418.
Mendizza, M.-J. C. Pearce (2001): Magical Parent, Magical Child.
Nevada City, CA, Touch the Future.
Nathanielsz, P. W. (1999): Life in the Womb: The origin of health and
disease. Ithaca, NY Promethean Press.
Norretranders, T. (1998): The User Illusion: Cutting Consciousness
Down to Size. New York, Penguin Books.
Prescott, J. W. (1990): Affectional Bonding for the Prevention of
Violent Behaviors: Neurobiological, psychological and religious/spiritual
determinants. In (szerk): L. J. Hertzberg, G. F. Ostrum, J. R. Field):
Violent Behaviour, 1. kötet: Assesment & Intervention. Great Neck,
NY, PMA Publishing Corp. 1. kötet: 95-125.
Prescott, J. W. (1996): „The origins of human love and violence."
Journal of Prenatal & Perinatal Psychology & Health 10(3): 143-188.
Reik, W.-J Walter (2001): „Genomic imprinting: Parental influence
on the genome." Nature Reviews Genetics 2:21 skk.
Sandman, C. A.-P. D. Wadhwa és mtsai (1994): „Psychobiological
influences of stress and HPA regulation on the human fetus and
infant birth outcomes." Annals of the New York Academy of Sciences
739 (Models of Neuropeptide Action):198-210.
Sapolsky, R. M. (1997): "The importance of a well-groomed child."
Science 277:1620-1621.
Schultz, E.A.-R. H. Lavenda (1987): Cultural Antropology: A
perspective on the human condition. St Paul, MN, West Publishing.
Science (2001): „Random samples." Science 292(5515): 205 skk.
Siegel, D. J. (1999): The Developing Mind: How relationships and the
brain interact to shape who we are. New York, Guilford.
Surani, M. A. (2001):"Reprogramming of genome function through
epigenetic inheritance." Nature 414:122 skk.
Verny, T. R. és John Kelly (1981): The Secret Life of the Unborn Child.
New York, Bantam Doubleday Dell.
Verny, T. R. és Pamela Weintraub (2002): New York, Simon &
Schuster.

221
ZÁRSZÓ
DeWaal, F. B. M. (2004): „Peace lessons from an unlikely source."
Public Library of Science - Biology 2(4): 0434-0436.
Mayr, E. (1976): Evolution and the Diversity of Life: Selected essays.
Cambridge, Harvard University Press.
Pearsall, P. (1998): The Heart's Code: Tapping the Wisdom and Power
of our Heart Energy. New York, Random House.
Sapolsky, R. M.-L. J. Share (2004): „A pacific culture among wild
baboons: Its emergence and transmission." Public Library of
Science - Biology 2(4): 0534-0541.
Sylvia, C. es W. Novak (1997): A Change of Heart: A memoir. Boston,
Little, Brown and Company.