1

Bálint Huba

Üzenetek
a Fehérarcú Mestertől
 2

Kedves olvasó.

Az Üzenetek a Fehér arcú mestertől alkotás teljes megértéséhez magas tudatállapot

szükséges. Ezért, amennyiben valaki egy-egy részt nem ért meg, vagy nem ért egyet
bizonyos kijelentésekkel, ne aggódjon és tartsa magát az eddigi meggyőződéseihez.
Ugyanis elég valószínű, hogy ezekben az esetekben az Üzenetek kijelentései speciális
körülmények közt értelmezhetőek, olyan körülmények közt, melyek jóval túlszárnyalják
a hétköznapi gondolkodásmódot és logikát. Adok egy példát: a huszonegyedik üzenet
erős meggyőződéssel vezet arra rá bennünket, hogy éljük meg a „nem akarunk semmit”
tudatállapotot. Ha valaki ezt az üzenetet a hétköznapi gondolkodásmód alapján értelmezi,
lehet, hogy lemond a céljairól, álmairól, abbahagyja küzdelmét a szerelméért, magasabb
pozíciójáért, sikeréért, elhagyja magát és szerencsétlenné válik. Holott az üzenet
egyáltalán nem erre buzdít. Sőt! Az Üzenet ebben az esetben bemutatja, hogy milyen
csodálatos érzés, amikor már képes vagy félreállítanod egoizmusodat és amikor már
eléred azt a szintet mikor mindent csak a lélek szerint teszel. Minek következtében
felismerheted a valódi, kozmikus akaratot, mely beteljesítésével nagy tetteket hajthatsz
végre. Szóval, arra kérlek, az Üzenetekről, csakis jó szándékot feltételezz és csak olyan
dolgokat fogadj el belőlük, amelyek szebbé és boldogabbá tehetik az életed. Hiszen ezért
íródott.
Az Üzenetek lényege, megízleltetni egy finom, magasrendű, gyönyörű világot. Egy olyan
világot, ahol a Tökéletesség kezének lenyomata már felismerhető. Kívánom, hogy átéld
és megérezd álltaluk a Végtelenség szeretetét.

Bálint Huba - szerző

 3

Előszó

- Mester! Barátaimnak akarok szólni a lélekről,

kérlek, segíts.

- A lélekről?- kérdezte a mester.

A lélekről nincs mit mondanom, mert a lélek az,
amiről beszélni nem lehet.
Mikor érzed erejét, szárnyát, ölelő karjait,
lágy leheletét, testet rángató kacagását
és azt a töméntelen ajándékot, mellyel pillanatok alatt elönt,
akkor tudod: oly hatalmas boldogság ő, melynek teljéről
csak a titkos lantok zengnek olykor-olykor, egy-egy rigmust
és melyről csak a ritka misztikus éjszakákon átsuhanó sellő
fejthet fel időnként fátylat.
A lélek titkos hárfa, melyet csak az aranykezű királyfiak
érinthetnek és csak a nemes tekintettől csillogó ifjú hősök
tudhatnak magukénak.
Ezért kérlek ne is próbáld átadni ezt a kincset az arra
méltatlannak, ne akard megmutatni a sárnak a Napot,
hisz halált lát benne, nem életet.
De, ha mégis...mégis, lelked szomjazik mások boldogsága
. után, tárd fel életed lengő szirmait,
. ne szód zengjen, hanem lépted és mosolyod.
Akkor talán..., talán, az ezrével szilárdan álló búzaszálak
között találni fogsz egy-egy pipacsbimbót, ki, ha csak néhány
hajnali harsona idejére is, de látni akarja fényedet,
nos, akkor, ott, nekik: átadhatod.
 4

Lelkek vagyunk, nem emberek.

 5

Örömöd és üdvösséged egy.

Légy boldog és boldogságodat szórd szét,
Akkor boldog lesz a környezeted.
Légy üdvösséges és üdvödet inni fogják
szomjúhozó társaid,
Légy hatalmas és alázatos,
Hatalmadat alázatosan követni fogják.
Légy tanító és megértő,
tanításodat élni fogják.
Légy önmagad és légy szolga,
Dicsőséget és szeretetet adnak neked.

Mindaz amit hallottál, most az enyém.

Birtokomban van.
És én tudom, hogyan kell átadnom neked.
Neked akarom és neked is fogom adni.
Az én adományom, ugyanis nem az enyém,
csak birtoklom.
Az én kincsem a tied is egyben.
Nekem feladatom: megtanítani a birtoklást,
Mert, aki birtokolni tud, csak az kaphat.
És aki birtokolni tud, csak az adhat.
Ez a kincs hiánytalan és végtelen.
Aki megszerezte, nem állíthatja meg.
Csak úgy lehet az enyém, ha továbbadom.
Forrásvíz ez, melynek tovább kell csobognia.
Mert a szeretet csak jön, egyre jön és ömlik,
tovahömpölyög ... terjed.
Ez az ő tulajdonsága, titka és létezése.
Ahogy én engedem magamon keresztül
áramlani a szeretetet,
úgy kell neked is átengedned őt.
Csak így lehetsz birtokosa és boldog élvezője.
Ez a tied, mert neked szánták.
Ezt érezted és ezt érzed most is,
A „valamit”, mi neked készül,
a „valamit”, mi minden felett áll.
a „valamit”, miről tudtad: csak ezért érdemes élni,
mert ez a legdrágább kincs, az egyetlen létező, valódi,
ÖRÖKSÉG!
 6

Az írásnak gyolcs tengerét neked adta a szél.

Fuvolát adott kezedbe, melyen át süvíthet megcsendítve,
megbongatva minden hajnali, déli és esti harsonát.
Ezt érzed: a csengők folyamát, melynek
formáját már beléd öntötte a teremtés;
hisz neked nyújtották.
Csak a forma felszín, és hiábavaló, ha üres.
Te már gyermekkorod óta könyörögsz az
első cseppekért, mintha sivatagban cserepesedett
ajkad lenne.
Türelmetlenül rándulsz és görcsösen remegsz;
úgy várod italodat.
Azt mondom: az ital készen van, az edényt
csiszolod, de poharadat még nem tetted teljessé.
És te nem tehetsz semmit.
Hogyan is gyorsíthanád meg a teremtés
lengését, vagy hullámzását a létnek?
Ahogy az alma akkor jó, amikor teljesen
megért, úgy te csak akkor tüzelsz majd,
ha fellobban lángod.
A zöld alma sem rossz, de íze
keserű, és mennyivel édesebb, mennyivel
vonzóbb, ha körüllengi a kivárt idő teltsége.
Ezért azt mondom, légy fegyelmezett és várd
meg, amíg elkészül poharad, hogy a töltés
sziporkázó láng és szikra-csoda legyen,
melyben egyaránt felkacaghat a gyökérrágó féreg,
és a hegy tetején megnemesedett sziromlevél.
 7

Fehér ruhában járok, mert fehér lettem minden

ízemben.
Fehér akartam lenni még mielőtt az álom
valóra vált.
Te is vágysz a fehérségemre, ezért hallgatsz
engem, csak a te szemedet elkápráztatja
a színek csodás fonott csokra.
Ez nem baj-csodáld őket, mert valóban
szépség a szín.
Valóban arany, smaragd, rubin és gyémánt.
Csak arra kérlek tekintsd útnak a csokrodat,
melynek illata el kell vezessen egyszer hozzám:
beléd és belém.
 8

Lélegezz! Lélegezz!
A légzés önuralom, a légzés
az, ami ki fog emelni téged
a világból, a légzés lesz a kapud,
mely átvezet a szürkületből a fénybe!
 9

A meditáció az,
amikor belehatolsz a világba.
A légzés az,
amikor együtt vagy a világgal.
Az élet az,
amikor világod, világgá lesz!
 10

Nincs mitől félned,

Szeretet ölel körül,
Égi Atyád és Anyád oltalma véd,
hát bízzál bennem - ne félj.

A valóság fennség és egyszerűség,

kétség nélküli egységóceán,
hidd el: a szeretet élő tengere ölel át téged,
és neked nyújt át mindent, mit óhajtasz, kívánsz.

Ne félj, engedd el magad,

a szeretet fodrozatlan tavára feküdj
és lebegj, élvezz, igyál,
ajkaiddal élő vizek csorgóira tapadj,
nyelveddel érintsd a hűsítő nedűt.
Érezd a végtelenség illatait
s a hangot, melyet füled sosem talált.
Dobj el magadtól mindent - minden
gondot, bút vagy bánatot!
ĺgy könnyű leszel, habokat hazudtoló lengő erő,
és nevető lét, gyermekízű édes tudat,
nyugalomban élő, mindig frissülő fény.

Ne félj hát, ne félj. Rendbe jött minden.

Megtaláltál: szeretetem immár nem múlik el soha,
hisz megengedted, hogy segítsek neked,
hatalmam van – veled leszek,
vezetlek, ne félj, add magad,
és szomjúhozzad szeretetem,
ne félj, csak örülj, hisz megtaláltál,
újból együtt vagyunk,
melegségünkben - Otthon!
 11

Keresed Istent, aki volt, van és lesz.

Keresed arcát, érinteni akarod testét,
látni óhaját és megérteni lelkét.

Felhő száll az ormótlan hegyek előtt,

víz csobog sziklái közt,
csillag suhan a sötétlő éjen át,
és vadvirágok dalai építik a létet.
Én azt mondom: Ő ott van!
Leng és száll, szólam és szózat,
himnusz és óda formájában gyűrűz,
a jobb partoktól a bal partokig,
föld mélyétől a láthatatlan égig.

Nincs formája néki, mert Ő a formátlanság,

nincs hangja néki, mert Ő a hang,
és nincsenek színei sem, mert Ő gyűjtötte
szálait fényes csokrokba össze.

Isten.
Százszor kérded-hol van Ő?
Hol van a lélek, szellem, test királya,
a személyes és személytelen?
Azt mondom:
mikor dalod száll ajkadról és csodálod éneked:
Őt látod.
Mikor fennséges látvány hatalmába kerít,
és elárasztja szívedet, Neki adományozod éned.
Mikor élsz - és életed örömmámor - Isten
lakozik lényedben: együtt vagytok.
Addj hálát olyankor Neki.
De amikor levert vagy, mélabús,
és fejedet elhúzó erők élnek benned,
ne keresd Őt, mert nem vagy magad,
olyankor kizárod valódat a létből
és kimarad Isten világaidból: eltávolodsz Tőle.
Érzed? Érzed, mit mondok most neked?
Isten itt van! Ő az atomok magjainak magja,
mely mindenütt jelenvaló - e pillanatban
ajkaimon is.
De Istent csak a tudat és a lélek ismerheti,
mert ők egyek - mint dalnok és dala.
Ha lelked (tudatod) vagy, Isten minőségében vagy,
és nem kell keresned Őt !
 12

De ha a perverz és pesszimista világok

ködös szörnybirodalmaiban jársz, elszakadsz Tőle,
Isten „megvastagodik benned” és számodra már nem lesz valós.

Hogy utadon hordozd az Istent, el kell dobnod

minden durvaságodat.
Magadba kell olvasztanod az Érzést,
táncolni kell hagynod a Táncot,
meggyúlni hagynod a Szikrát
és folytatni a munkát, mit kezdtél.

Ha érzed, hogy: vagy, van Isten is,

Légy hát éber és el nem szakadtok.
Tudom: Isten formáiról hallottál és azt hiszed most is: Ő az.
Kérdem én tőled, ha érzed a szépséget,
milyen formát adnál neki?
Festőként képbe kereteznéd, szobrászként új Vénuszt alkotnál,
dalnokként a zene hangjaiba léptetnéd lelkét és, ha szakács
lennél az ízek harmóniájába csepegtetnéd Őt.
Bizony mondom: a formátlan, bármilyen formát felölthet,
ezért Isten formái megszámlálhatatlanok.
Ne keresd hát annak képét, kinek arca új és új világban fürdik,
és ne keresd annak vérét, kinek erei megnyilvánulatlanok!
Légy a lelked, a tudatod, vagy legalább út hozzá,
és ne félj, ne félj: megtalálod Őt !
 13

Kész vagy a szenvedésre. Ezért szenvedni fogsz, de a

benne rejlő gyönyörrel fogsz együtt szenvedni.
És ez hatalmas ajándék és dicsőség és erő.
Férfivá fogsz válni és akkor majd meglátod, micsoda
elégedettség annak lenni, aminek lenned kell.
Egy olyan határt fogsz áttörni szenvedéseiddel, mely után
már a lankásabb erdők mezeje fog elsimulni a lábaid előtt.
Azután is kísér majd a szenvedés, de semmiféle rosszat
nem adhat már neked.
Úgy fog hozzád simulni a fájdalom,
hogy tüskéi virágot oltanak szívedben, csípése
elönti lelkedet, és szorítása megtart erődben.
Csak így lehetsz józan, friss és élő.
Én is szenvedek, mert osztályrészemül adatott a szenvedés.
De az én kínom már csak mosoly nekem, és a kapott csapások
már csak a fényemet tehetik szebbé.
Ezt fogom megmutatni, és ezt fogom átadni neked:
a szenvedést szenvedés nélkül,
a fájdalmat, mely örömmel jár.
 14

10

Igen , a sötétség mindig ott lesz melleted

ő fog vért adni, mikor a renyheség kábít,
erőt adni, mikor hanyagságod húz.
Mert a durvaság és a szenny is érettünk született,
nevelőnk és útjelzőnk ő.
De ne feledd: a sötét lény öröme az, ha megváltódik
a gonosz halála, ha jóvá emelkedhet,
a félelem álma, hogy szeretni fog
és a szenvedés vágya, hogy dicsőségbe lépjen.

Igen, a gonosz él. És élni fog mindaddig

míg szikráját találja bennünk.
Erőt merít, meggátol minket
és hatalmán szörnyű ajkaival nevet.
De azonnal elillan, eltűnik, leszakad rólad,
amint felébred benned a hit,
és feltárul a lényed,
kinek fénye sem el nem törölhető, sem el nem
rabolható, sem meg nem sebezhető,
sem ki nem oltható:
örök, nagy és teljes.
 15

11

A valóság elől nem lehet elbújni.

Soha semmit sem tudtál tenni a valóság ellen
és továbbra sem cselekedhetsz semmit sem ellene!
Vagy mellete vagy és akkor sorsodat segíteni fogja,
vagy nem leszel vele és élted felborul.
Nincs középút, nincs kompromisszum és nincsen
félmegoldás.
Egyszerűen vitorla vagy és fúj a szél.
Ha segítségül hívod a természetet, áthasítod a
legnagyobb hullámhegyeket.
De mi lesz, ha a vihar iránya ellen fordulsz?
Hajód a tenger martaléka lesz, szíved
koszorúzatlan marad és görcsök erdeje csavarja ki
belőled a könnyet.
Bár van újrakezdés és van megújulás, minél
később születsz újjá, annál többet szenvedsz és
annál inkább szűkíted feltámadásod lehetőségét.
Csak két dolog létezik:
Valóság és álvalóság
Táplálkozás és éhezés
Élet és pusztulás
Válassz !
 16

12

A hit mozgatója a létnek.

Ő az, ki valósággá teszi a valóságot,
formába önti a formátlanságot.
A hit az, min keresztül láthatod Istent
és érezheted életeden a kegyelem szárnyait.
Tudd hát meg: százezer drágakő vár tereád,
és milliárdnyi ajándék szárnyalna feléd,
de nem mozdulhatnak,
hisz csak a képzeletben vannak,
és hited, mi meglendíti őket:
kérésed az, mi hívja a létezőt.

A hit tudás.
Biztos tudása annak, hogy: MEGTÖRTÉNIK!

Kapocs ember és Isten között

és az egyik legnagyobb ajándék Tőle.
Hangja így szól, dallama így búg:
bármire képes vagy! Bármit megtehetsz!
-mit Isten akar - mi jó.
Általa lesz feltámadásod és szíved tőle
kap szárnyra,
sejtjeid a hittől ífjodhatnak,
és örök gyermeki tiszta játékod a hit erejéből
szökkenhet ismét - magjaiból – szárba,
a találkozás pillanatától
kifejlődésedig... és mindörökké!
 17

13

Beszélhetünk a Szeretetről, beszélhetünk a Jóról,

kérdezhetjük, mi a rossz vagy mi a bűn és mi a vétek.
De mi haszna van a kérdéseknek és mi haszna van az
elméletnek, ha nem csendül meg benne egy szó: az élet
dallama?
Minden kérdésre ott van egy nemes valóság, mely
hasonlít a növények tiszta, koronázott, zöld fényéhez,
csak nagyobb, mert végtelen.
Zümmögnek ezek a dallamok, dongnak bennünk,
rajtunk kívül és mindenhol.
Amikor felteszel egy kérdést, ne füllel várj választ és
ne is a kezeiddel próbáld megérinteni őt.
Tedd fel a kérdést és engedd bele a szíved, tárd fel az ősi
dobszólamok lángra pezsdítő ütemét, mely a kezdet
megpendítése a térben.
Mikor pedig megkondul a szív, figyeld, merre zúg
dallama és látni fogod, mikor beleütközik a Mindenhol
létező válasz szárnyaló síkjába, ott megrándul, kicsordul
és teljes lesz, teljessége pedig visszatér hozzád.
A kutatás figyelme a kérdéshez vezet el, a kérdés pedig
megnyitja belső lényed mélységes kapuit és átvezet a
hegyláncon túli valóságba, ahol átölelheted hívódat és
megízlelheted vágyad eledelét, a Választ, mely vár reád.
 18

14

Nem mersz kérni, még mindig nem mersz kérni, még

mindig kettéhasítod azt a hatalmadat, melyet a
teremtéskor számodra készítettek elő.
Pedig szemedben ott csillog a gyémántokkal versenyző
tiszta vágy, szívedben ott vöröslik a legtüzesebb érzelem.
Csak lépned kell, csak bíznod.
Felülnöd arra a szánra, melyet a kezdet kezdetétől csak
neked csíszoltak, érted szültek meg.
Miért hagyod, hogy táltosaid patáikkal kaparjanak és
párát fújva dübörögjön bennük a leláncolt száguldás
felszabadulásának vágya?
Kegyetlen és értelmetlen dolog.
Csapjál közéjük bátran, rikkantsd el magad, hadd
harsogjanak a völgyek, visszhangozzanak a sziklák!
Mert bármilyen kérés, mely nyomán megremeg a
levegő, leállíthatatlan és elveszíthetetlen, hiszen a
teljesülés lángja lobban fel benne és a Teremtő tervének
kapcsával olvad szakíthatatlan gyűrűvé egybe.
A kérés bizalom Teremtődhöz és társ a hithez, nélküle
üres a legszebb álom és erőtlen a legszentebb vágy.
 19

15

Miért nem döbbensz már arra rá , hogy a világ szabad és

végtelen?
Miért akarod még mindig rendszerek és szabályok közé
törpíteni azt a szárnyat, mely a lebegésre hivatott a
térben?
Hát nem látod, hogy, ami most zöld, mindjárt piros lesz,
és ami kék, az sárgára vált?
Mozgás a tér és haladás az idő.
Leállíthatatlan és megfékezhetetlen.
Ezért minden törvény, ami nem a fejlődésben lebeg,
hamis és erőltetett, hisz az ember teremtette.
Csak egy törvény létezik: a lélek törvénye, mely túl van
minden korláton és minden elméleti ismereten.
Aki együtt van vele, az az igazsággal van, aki nem él,
vele, az a fertőzöttekkel tölti napjait.
Ezért ne próbáld felépíteni a részletek megismerésének
álkastélyát.
Inkább add magadat a kezdetben alkotott boltozatnak,
melynek sugarai beléd olthatják a teljes érzést és
melynek szentsége kibonthatja a benned letakart tudást.
Akkor a boltozat gyermeke leszel, megtalálod otthonod
és együtt sírhatsz, nevethetsz mind a boldogság
gyökerével, mind az üdvösség gyümölcsével, mely nem
más, mint maga a Fény.
 20

16

Ne akard még ma megismerni az egész világot,

és holnapra elérni a tökéletességet.
Légy bölcs, hisz bölcsességed csak szükségest kér,
sosem feleslegest.
A bölcsesség tapasztalatot kér,
lélekben lelket, tudatban tudást.
Légy türelmes: elégedj meg egy napnak egy ajándékával,
hadd élhess vele.
Mert az idő pontosan tudja, mennyit adhat neked,
és Teremtőd pontosan tudja, mennyit viselhetsz magadon.
Hát ne nyugtalankodj és ne békétlenkedj.
Nézd, mi lenne, ha a magból virág nyílna,
vagy mi lenne, ha a télből fakadna nyár?
Bizony mondom: minden, mi idő előtti, az csonka.
Mindennek pontosan megvan a maga szerepe és
minden fokozatnak megvan a maga teltsége.
A türelem nem állásban várás, hanem hozzásimulás
a fejlődés nyugodt lépéséhez.
A türelem az érés kísérése, a fejlődés mosolya,
és a nemzés büszkesége.
Ő a nagy kulcs, mely a megelégedettséghez,
és az elme nélküli tiszta valósághoz vezet.
A türelemben végzett cselekedet erős, határozott és befejezett.
Ezért azt mondom, mikor cselekszel a türelemmel légy
és mikor teremtesz, a türelem segítségével emelkedj
önmagad alkotásához fel.
A türelem csendes munka és magányos készülődés,
de a biztos siker és dicsőség is egyben.
Azt akarom, hogy magadhoz hívd és légy vele,
mert csak így ízlelheted meg csodálatos ajándékait.
 21

17

A könnyedség és a szépség egy és ugyanaz,

a világ megnemesítésének gyümölcse.
A szépség korona, melyet a megváltottnak,
a megdicsőültnek szántak.
A szépség a beteljesült csodálat, melyet fájdalom,
tanulás, fejlődés és tapasztalat érlelt valósággá.
A szépség az isteni akarat beteljesülése,
mely a Teremtőd által megjelölt úton éri el trónusát.
Az erőltetés sármassza, köpedelme az emberi tudatlanságnak,
a kapkodás izzadsága, út cél nélkül,
pazarlás és eredménytelenség.
Elszánt ellenségem, alvadt vér a testben,
melynek az írmagját is ki fogom tépni belőled,
mert éjszaka vagy könnyedség nélkül és vak vagy,
beteg az erőlködéssel.
Az élet sokszor nehéz, és sokszor erőfeszítést követel, .
. hatalmas kitartást, harcot és kardot!
És ez így van jól.
A küzdelem: tanulás, önmagunk megnemesítése,
a megnemesítés pedig, átalakítása a rossznak, felemelkedés,
változás, mely szentség.
Küzdesz, amikor a lélek parancsol és engedelmeskedsz neki.
Ez a cselekvése a jónak.
Erőlködsz, mikor te akarsz lenni a lélek,
és uralni akarod Őt.
Ám hogyan is gondolod, hogy munkád virágot hajt,
illatozni fog és gyümölcsöt terem, ha erő nélkül vagy?
A te erőd a lelked.
Minden cselekedet, mely a lélekből fakad, könnyed
és minden cselekedet, mely az embertől ered, erőltetett.
Minden cselekedet, mely a lélektől fakad, örök és
eredményes, melynek hatása van rád és a világra!
És minden cselekedet, mely az embertől van, csak
villanás a létben, durva kacaj a világban, melynek bűze
rothasztja meg önmagát.
A könnyedség erő a létben.
Hatalmas szárnyakat adott nekünk a világ,
hogy felölthessük őket.
Ám ahhoz, hogy szárnyalni tudj, meg kell értened:
a repülés nagyobb a járásnál,
a lélek nagyobb az elmédnél!
A hatalmasabb elismerése: alázatosság.
Ez az út a könnyedséghez.
 22

18

A természetben megvan minden.

Mit keresel?
Csak a természetet keresheted, mert ő a Mindenség
hordozója.
Az emberek termékeiben ne keress,
mert ott önteltség van, hiány és csorbult bölcsesség.
Ott is van igazság és ott is megvan az igazság,
de hát, hol nincsen meg az öröklétnek összes
törvénye, hol nincsenek meg a világot alkotó erők
pillérei, rúdjai, a kezdet és a vég közti folyamat?
Nincs hely, hol hiány lenne, nincs
semmi, mi tökéletes nem lenne, ha már van, mert
a létezés teljes.
De én mégis azt mondom: vannak sötét kamrák, ahol
lábadat sem látod, nemhogy ösvényedet, mikor
lépsz, és vannak fényben fürdő magas hegyi zerge-utak, ahol
önmagát kínálja fel a tudás, ahol elédbe
hajlik az igazság és szakításra áhítozva adakozik
a bölcsesség.
Van tér, ahol keresel és soha nem találsz,
mert csapdában csak láncot kínálnak fel neked, és van
tér, ahol a szél emeli fel az előtted elterülő aranymezőre
hullott port.
Neked pedig még szükséged van
a fénybe öntött könnyed útra, hogy találj,
mert nem vagy még tiszta.
Ha tiszta lennél, jó lenne egy sötét zug is,
ahol kígyok sziszegnek átkot rád, mert ártani
nem tudnának és vétekre nem csábíthatnának !
De te még beteg vagy és gyenge.
Szükséged van a természet gyógyító zengésére, az
erdők vígasztaló szólamára, a víznek frissítő erejére
és az anyaság bizalmára.
A természet megszentesít, varázstollal ruház
fel, lehelete véled marad, tekintete kikristályosít
és titkos csókkal áldja meg orcád.
Ezért azt mondom: helyezd lelkedet a természet
oltárára, hogy megmaradj annak, aki vagy,
mikor utadra indulsz az emberek közé!
 23

19

Légy egy vele.

Légy egy a világgal! Ne hasadj meg tőle, ne vágd
el magad tőle, ne lépj ki sugarábol!
A teéretted levő világgal légy. A téged szerető
világgal légy. A téged ismerő világgal maradj.
Az utadat teremtő világgal. A téged boldoggá tenni
akaró világgal, a téged segítő világgal !
Vele kacagj, szenvedj, sírj, álmodozz, cselekedj,
adományozz, szavalj, dicsőíts, teremts, imádkozz,
lélegezz és létezz !
Minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent,
megismerhetőt és megismerhetetlent, végest, mely
végtelenbe nyúl, kicsit, mely óriásivá nő, néked
akar adományozni a Világ. Ne veszítsd el őt,
ne szállj ki belőle, légy egy vele. Szorítsd kezét,
csodáld őt, ha úgy tetszik szeretkezz vele, égesd ki
minden vágyadat benne, tégy bármit, csak ne
szakadj el tőle, mert ő a szabadságod, ő a boldogságod,
minden vágyad és életed !
Tudom, súgóra vágysz, léleksúgóra, ki
minden pillanatban átérezteti veled, hogy mit kell
tenned.
Hát itt van: fogd meg, ragadd meg a létező
világot, ki mindent el fog mondani neked azonnal,
amint valóban akarod Őt.
 24

2O

Ne hagyd, hogy a tested múló rándulásai

befolyásoljanak. Vidd bele a világba magadat!
Vezesd bele minden egyes izmodat a
Világegyetembe és hagyd, hogy táncoljon a csillagok
fényével, lebegjen a hajnali szellővel és lobogjon
az esti tűz lángjával.
Mert a rándulások gyötrelemre szántak,
ám a világ csodákra teremtett.
Ezért, mikor hallod, hogy hív a szél és kezedet kéri
bátran nyújtsad át neki, mert fel akar emelni téged.
Vagy, ha érzed: kérezkedik beléd a szépség,
tárd szélesre lelked ajtaját, mert gyönyörökben
lesz akkor részed.
És így fel fogod ismerni a teérted küldötteket
legyen az lepke vagy elsárgult levél,
barátjuk és társuk leszel, valamint
gazdagabb ajándékaik által.
Mert a világban minden szentség.
Minden jel, kérés és adakozás,
mely lényedért van és harmóniádat hívja
- csengők szólama a világ -mit ébredésednek szántak.
Add hát magadat neki.
Olvadj eggyé vele, hogy megízlelhesd a számodra
fenntartott adományait.
 25

21

Ne akarj semmit. Egész egyszerűen te ne

akarj az ég egy kerek világon semmit!
Akaratod úgyis hiábavaló, mert a valótlanságból
felbukkanó vágy az.
Annyira szép és lágy és tiszta a lebegés,
mely a valóságban van, hogy az a te szortyogó,
gőzős világodhoz képest, rugaszkodó nyári nevetés
a tenger száradó cseppjeiben.
És hagynod kell magadat neki, hagynod
kell, hogy ő legyen meg benned, átjárjon,
feltöltsön, bújócskázzon, kacérkodjon, sikkantson
és játszadozva nevethessen lényedben.
Olyan édes, ahogyan a valóság átfurakodja magát
minden görcsbe rándult sejteden, tisztítva véred
útjait, kiköpve minden hiábavalóságot, minden
őrületet és salakot, mit maga előtt talál.
Ne nyilvánulj meg soha és ne akarj lenni.
Hagyd, hogy jöjjön, aminek jönnie kell és el fog jönni,
mikor jönnie kell.
Hagyd, hogy éljél, mert élned kell és hagyd, hogy
lélegezz, mert lélegezned kell.
Ó, a frusztrációk, a görcsök és a csomók!
Mit adtak eddig neked? Gondot és problémát, bűzt és
keserűséget!
Lökd már ki szemedből azt a kópé fátylat, hogy láthass és
megnyílj, hogy érints és érezz!
Magadból hozott éned magadnak épített akol.
Én pedig végtelen otthont mutatok neked, határtalan
világot, ahol te lehetsz keze az ĺrónak, palettája a
Festőnek, hangja a Szózatnak és szellője az Ölelőnek.
 26

22

A szél fúj.
A szél mozgása a tisztaságnak.
Mindig a legpontosabban tudja, mikor kell simogatnia
és azt is tudja, mikor kell eltörnie az emberi kövületek
merevségét.
A szél..., szél. Nem tudod meghatározni a benne
rejlő erőt, mely végtelen, csak láthatod szavát, hallhatod
zúgását és megdöbbenhetsz erején.
A szél ott bukkan fel, ahol nem is várod és akkor
legyint meg, amikor nem is számítasz rá.
Vért ad neked, sebeket, hogy kínod felemeljen a valóság
csendes birodalmába, mikor makacsságoddal szutykosan
sárba tapadsz és segítő kezet ad, mikor felfele
nézel, alád nyúl, megemel téged, baráti jobbot nyújt.
Ez az ő végtelensége, titokzatossága, szeretete és élte.
A szél a legdrágább iránytű az ember életében.
Miért nem hallgatsz rá? Miért kerülöd el szeretetét,
ölelését, miért nem fogadod el ajándékát, miért nem
tanulod meg táncát, ezerszirmú énekét?
Olyanná kell válnod mint a szél, mely ha
hegyet lát, hozzá simul a két szikla közti repedéshez,
ha síkságot talál, szabadon száguld s, ha dombtetők
felett lebeg, minden hajlatnak megadja a neki járó
lobbanást.
A szél pontosan betölti a hiányt és elfújja a
feleslegest, felrázza az alvót és pihenteti az elfáradtat.
Hideg keménysége szilárddá tesz,
szárazsága megkeményít,
esőt hoz, mikor eledelt kívánsz
és meleget, mikor kényelemben nemzeni akarsz.
Áldás, mikor áldónak kell lenni és ostor, mikor
meg kell fenyíteni.
Kérdem én tőled: honnan e ropant bölcsesség,
mely tévedhetetlen és megalkuvatlan?
Hidd el, a szél valójában nem szél: Istennek arca Ő!
 27

23

Amikor lelkedben vagy, megnő a tér,

kitágul az idő és felerősödik a fény.
Amikor lelkedben vagy, elhal a véletlen,
és értelmet nyer minden pillanat.
Amikor lelkedben vagy, áldottá válsz,
de ugyanakkor áldó és szerető is leszel.
Ezért mondom: térj lelkedbe vissza,
lépj otthonodba, hol él valód
és cselekedj, hogy igazad legyen.
Igazad, mely így szól:
ha meglátsz valamit, azért láttad meg,
mert meg kellett látnod.
Ha felébresztesz valakit, azért ébresztetted fel,
mert fel kellett ébrednie.
Ha eldobtál magadtól valamit, ideje volt, hogy
megszabaduljál tőle,
és ha új adományt kaptál, szükséged volt rá.
Mert, amikor teli a tál, azért láttad meg,
hogy kiürítsed,
amikor beteg társad, küldetésed,
hogy gyógyítsad őt.
Mikor előtted állatot kínoznak, azért vagy ott,
hogy segítséged nyújtsd.
Mikor különösen csillog a mező, azért csillog,
mert téged akar.
Amikor üres a pohár, töltsd fel őt frissítő forrásvízzel,
mikor pedig csordultig telt, ürítsd ki,
hogy tied legyen áldása.
Mikor koldus kér tőled alamizsnát,
Isten általad akar adni neki.
Mikor áldást vársz, Isten elküldi áldódat néked.
Ha barátod felkeres, hiányban szenved, hát add magad.
És mikor vágyad kéri majd őt, el fog jönni hozzád.
Mert a hiány azért van, hogy betölthesd,
a telt pedig azért, hogy felfrissítsd:
így mindig élő és mindig új maradsz.
Benne a végtelen körforgásban, forrás leszel, mindig csak
hűs, jókedvvel telt, boldog.
 28

24

Látod, most is értékelni akarsz, kategorizálni, elemezni

és megítélni.
Mivel ítélsz, félsz, mert nem tudod, mit szólnak,
jaj, Istenem, ugyan mit gondolnak rólad a társaid,
barátaid és az emberek.
Kit érdekel? Ki tudná akár egy ujjnyival is
kurtábbá szabni vagy egy hüvelyknyivel is
megtoldani lényedet?
Sokat rándult árnyék az ítélet és hol van
az ő hatalma?
Mikor csak parányi napfény tör előtte fel, eltűnik,
mint a por a szélben és sohasem marad fikarcnyi
nyoma vagy cseppnyi lehelete sem.
Aki mások értékei szerint él, az félelemben nyög.
Te ne társulj a tengerből kiragadt, csapkodó
farkú haltársaid közé.
Ne várjad, hogy megérintsenek, hogy elfogadjanak,
hogy veled legyenek.
Véleményeik a szomorúság harsonái és a sötétség
nyomasztó szólamai, mely bizonytalan botladozás a
létben.
Ha rájuk hallgatsz, megkötöd világukhoz lényedet.
Ha tőlük kérsz tanácsot, poshadt levegőt zihál majd
tüdőd és keserű vért lüktet szíved.
Lépj keresztül világukon, építsd meg egyéni lelkedet
és azt sugározd majd szét.
Ne fogadj el tőlük semmit, csak a rajtuk keresztül
küldött adományokat.
ĺgy életed erős és telt lesz, világod varázslatos,
különleges és egyéni, mely vonzani fogja társaidat
értékeidhez, a vízhez, melyet te már átéltél és
megtapasztaltál.
 29

25

Ma onnan akarsz kezdeni, hol a tegnap abbahagytál.

Csakhogy ez nem lehetséges.
A tegnap, tegnap volt, a ma, ma van s a két
idő közti híd leomlott, amint átkeltél rajta.
Nem lehet valamit később befejezni, mert
a most az egész világegyetemben csak egyszer, egyetlen
pillanatban van: most.
ĺgy lehetetlen még egyszer megteremteni azt a teret,
ami már volt.
Újra felépíteni, emlékből visszahúzni még
megengedett, de ott már fátyol van, ott már
egy új térbe kerül a régi, ott már más cselekvésnek
ragyog a nap és más dallammal szól a fülemüle.
A halasztás az Életnek a halasztása.
A mulasztás pedig a lehetőségek mulasztása.
Mindekettő botláshoz vezet, tántorgáshoz.
Márpedig kinek kell féllábú élet, ki választ
egész helyett fél elemet?
Légy folytonos és következetes!
Ha valamit elkezdtél, a lelkedet adtad rá, hát légy
eltökélt és fejezd is be, ha pedig valamit megtettél,
ne maradj nála, mikor menned kell, engedd magad
tovább!
 30

26

Kék az ég és kék a víz.

És él és él és él minden.
És csoda minden és mozgás.
Nagy íj a világ: feszülés és nyugalom.
Csend, repülés, majd ismét csend.
Ki akar kibújni a szárnyalás alól?
Vagy ki akarja a melegséget eldobni lelkétől?
Egyszer pihenned kell, máskor pedig szárnyalnod.
Mikor repülsz ellentéte vagy csendednek.
De ugyanakkor túlpart vagy suhanásodnak,
mikor erőt gyűjtesz.
És ez így müködik jól, mert így emelkedik
önmagához a fejlődés.
Tudnod kell, hogy mikor tartasz pihenőt és vele
számvetést, mert teljes kell legyél benne.
És tudnod kell, mikor harcolsz, emelkedsz, hogy
építhess, mikor kér munkát a tér, mert hiánytalan
kell legyél benne.
Élmény kell legyen csomagolásod, a pihenés édes
öléből és élmény kell legyen kilépésed
cselekedetedből.
ĺgy együtt lehetsz a világ kétszerűségével, két arcával,
oldalával és a kettővel egy lehetsz benne.
 31

27

Nincsen szótlan szó. Minden gondolatod üzenet,

vele vagy, érte vagy, mellete állsz.
Azt hiszed, hogy a gondolat szárnyai nem húznak téged?
Vagy azt hiszed, hogy gondolatod kerekei nem pörgetnek meg?
Pontosan úgy játszanak veled a gondolatok, ahogy a
gomolyát marja, cibálja és ütögeti egy pajkos kiscica.
Csakhogy, míg az égnek kéknek kell lennie,
a sziklának szilárdnak, a tűznek pedig lobogónak,
addig a te elmédnek sima tükörnek kell lennie,
víznek, melyet sosem ér a háborgó szélnek fadöntő
ereje.
Vagy hová leszel el, ha játszani kezdenek veled
az agyadnak méhéből kiszökkent tudatlan lényeid?
Hol fogsz állani, hol fogsz haladni, ha játékszerük
leszel és szabadulni kívánsz tőlük?
Mit fogsz tenni, ha ellenséged pontosan benned
ver sátrat és fészkében önmagát szüli tovább?
Úrnak születtél, királynak, mely erős és
végtelen.
Hát vedd kezedbe önmagad, ne hagyd, hogy
megpendüljön hárfád, ha nem úgy akarod, és ne
hagyd, hogy fellebbenjen zászlód, ha feszesnek álmodtad
meg azt.
Mert dolgod van ezen a Földön. Utad és Életed,
mely körülleng és keres téged örökké, de nem
férhet hozzád, hiszen te gondolataiddal begyömöszölted
a világ fele vezető réseid.
Kopogtatódat és kapudat bepólyáztad önmagad
sajnálatának, problémáidnak málló gyolcsával,
feslő kendőjével.
Márpedig fátyolos agynak csak fátyolos élete lehet.
Fátyolos szemnek csak szürke fény adható,
fátyolos fülnek csak tompa sistergés marad,
fátyolos embernek pedig csak szürke napjai jönnek.
Ezt akarod?
 32

28

Tisztíts, de ne a tisztaság gondolatával,

cselekedj, de ne a cselekvés gondolatával,
alkotásod legyen alkotás, ne gondolat.
Fényed legyen fény s nem képzelet.
Pontosan megvan a helye és az ideje is
minden gondolatnak, gondolkodásnak,
tehát, ha kell, megkapod őket.
Ám, mikor cselekszel, ne elmélkedj, csak haladj és lebegj.
A haladás folyam, s ha beleengeded magad,
lágy csókjával ragad meg, külön meglengeti
talpadat, csípődbe sugallatot küld, szívedbe
pedig a húzás finom érzékenységével táplál erőt.
Bár fejed lesz akkor az evezőlapát, gondolataidat
engedd a folyammal csobogni, s csónakodat csak
a vészes hullámoktól mentsed.
Mert jaj, ha a fejeddel a partra menekülsz.
Jaj, ha eltéveszted utad, jaj, ha megfeneklesz,
jaj, ha a sekély vizet keresed és jaj, ha megtörik
szívedben az út.
Mert mi lesz belőled, ha összeroppan egy zátonyon
tested?
És mi lesz véled, ha élő helyett kiszáradt világot
választasz?
Mi lesz, ha a halál csikorgó fogát rágatod magadon,
mert a fejed a kényelem mellett döntött?
Mi lesz, ha kövek között fogsz kutatni száradó
eledel után?
Mi lesz, ha barátságos pihenés helyett zord,
gyökértelen széltől tépázott tüskés tövis, cibált éltét
követed?
Hagyd, hogy cselekedeted mozgásod legyen és
gondolatod gyeplő az úton, melynek irányát szíved kormányozza,
és semmiképpen sem az ego-d.
Csak így lehetsz elveszíthetetlen, örök, aki él.
 33

29

Minden egyes szócséplésednél, melyre filozófiai

ismereted ad alapot, jobban értékelem azt, ha
cselekedsz, ha gyakorlod és, ha megéled tanításomat.
 34

3O

ĺgy a jó, így a jó, mikor érzed: a fejed

üres, a lépésed könnyed és cselekvésed önmagából
fakad.
 35

31

Álmodj tovább, álmodd tovább azt a szép álmodat,

melyet megálmodtál.
Ne kínzó felelősségtudatot erőltess magadra,
melynek súlya roppantja össze szépségedet.
Ne álhitből épített borzalmakkal ültesd körbe elméd
képzeletét, melyet elviselned kell.
Ne kínt teremts, melyet rádruházott a sors.
Inkább aludj egy jót, álmodj egy szépet, hogy
kijózanodva mosolyogj és álmodban létezz!
 36

32

A halál elragadta őt és te igazán szeretted, teljes

szívedből.
Ne sírj és ne félj. Ne érezd át az elmúlást, sem
az egyedüllétet.
Az elmúlást is te alkottad meg, pont úgy,
ahogyan te teremtetted meg a magányodat is.
Mert, hol van elmúlás és hol létezhet társtalanság?
A szív nem múlandó, a szellem sem az.
Csak az egyéniséged porlad szét és csak a nevedet
fojthatja meg a magány.
Akit szerettél, nem múlt el, mert nem létezik
elmúlás. Csak továbblépés és fejlődés létezik,
tapasztalat, melynek minden lépése, minden cseppnyi teltsége
egyre közelebb és közelebb húz a szeretethez és egyre
inkább felkészít az igazságra.
Te itt maradtál, ő elment. Hidd el, neki el kellett
menni, neki így a jobb.
Ő már nem lesz fizikai társad és többé nem láthatod
mosolyát.
De hidd el, mindent megkaptál, amit a lelked
elkért tőle és mindent átadtál neki, mi után
szíve áhítozott.
És hidd el, amire bennsődnek szüksége van, megkapod ezentúl is,
maradéktalanul, a szükségesség minden részletével: tökéletesen.
Engedd őt elmenni, hogy elvégezhesse, amit el kell
végeznie és engedd magadat élni, hogy betölthesd
küldetésedet, melyre oly régóta készül lelked és
melyben oly régóta segít a Teremtőd.
 37

33

Ahol tisztaság van, a lét megnyilvánul

és ott madárcsicsergés és szeretet fakad.
Mint, ahogyan a tél vágya a fehér lepel,
vagy, a nyár vágya az éltető tűz,
úgy az embernek vágya a tisztaság: a lét.
Mert az ember valóban akkor él, ha tiszta,
ha lépteit a világban szárnyaló jótékony
sugarak vezérlik, ha lelkét a teremtés emeli
önmaga dicsőségébe fel.
A tisztaság a jóságnak a beengedése
és a valódi teremtés: a jóság megélése.
Ezért mondom: nem létezik emberi tisztaság,
csak tisztaság, melyet lényedbe engedsz vagy sem.
Amikor nyitott vagy, a jóságot akarod
és nem gondolatod, de cselekedeted van, tiszta vagy!
Amikor mélységed küldte vágyaidat szabadon
engedvén hagyod, hogy szóródjon, szaporodjon,
életre találjon benned és teremtését a számodra
kijelölt helyen végezze el: tiszta vagy.
Ám, mikor fölös gondolataid vannak, félelmed,
és aggodalmad, eldobod magadtól hatalmadat és
önmagad teljességét vagdosod meg.
Amikor csak gondolataiddal élsz: testedet bünteted,
hiszen álvalóságokat ültetsz izmaid közé.
Bizony mondom: amikor megjelenik egy valótlan
gondolat, akkor megjelenik egy csomó is a testben.
És, mikor testedben bogok és feszültségek vannak,
eltiltod tőle éltető erőd, így eszközöd, melyet
templomodnak építettél, évszázadokon keresztül
csíszolásaiddal finomítottál: rozoga nyűg, elátkozott
börtöncella lesz, nyomor.
Ne akard hát a gondolatot és a vágyat sem,
mely sáros képekből ered,
de engedd kibontakozni valódi éned legősibb vágyait,
és állj félre, mikor szól a lélek.
Mert, ha engeded, beléd száll a szentség
és tüze bármilyen csomót felold,
ám tovaszáll azonnal, ha te akarod megváltani magad,
és akkor zuhanásod lesz, nem pedig elképzelt jövőd.

Ha tisztátalan vagy, nem baj, ne törődj vele,

 38

ne félj nem ítél el azért a világ: jobban megért, mint hiszed.

Ne küzdj hát ellene, ne teremts csomót,
hisz magadnak ártanál.
Inkább légy habkönnyű lehellet... és sellői finomság,
hogy emberi léted helyett: kozmikus valód lépjen,
hogy éned helyett lelked: a tudatod éljen,
és szíved újból kacaghasson benned,
újból tudd: tiszta vagy, nincs hibád.
Mert amikor küzdesz vélt hibáid ellen,
nem hiszed önmagad, szépséged és erőd,
igazságod és boldogságodat, melyet jóságod táplál.
Vedd hát észre: jónak teremtődtél, tehát: jó vagy!
Csodára hivattál: tehát csodálatos vagy!
ĺgy hibáid helyett Isten léphet hozzád
és elmúlnak merevségeid,
lelked tested felszabadul: tiszta leszel.
Akkor majd nevetsz és lebegsz,
szereteted pedig szétszóródik s megnyilvánulásod koronája
teremtésed lészen.
Mert a tisztaság nem létezik önmagában,
csak akkor él, ha teremt.
Hiszen, mikor tiszta vagy: teremtő is vagy
és nem kell szólnom..., mert hiszel.
Amikor tiszta vagy: érzel és eldobod elméd,
lehullnak láncaid,
s a világ ismét azé lesz, akié mindig is volt:
a Tiéd !
 39

34

A szent a legszebb szó, melyre felkapja fejét a

fülemüle, melyre megnyitja szívét a kő,
a szent a lélek legmerészebb álma, melyre időtlen idők óta
áhítozik.
A szentségtelen a sírás gyökere, baj hordozója, a lélek
félelme és megalázója, a leghidegebb vétek, a
legfájdalmasabb szó és a legelviselhetetlenebb
cselekedet.
A szent mosolya Teremtődnek, a szentségtelen
pedig fájdalma Neki.
A szent a dallamot szétszóró napsugár koncertje,
melyet az égbeliek komponáltak.
A szentségtelen dörgő zivatar, melyet sárban kúszó
kígyók hörgése nemzett.
Ezért légy figyelmes minden idő minden szálkányi
percében, hogy ne tégy olyant, mit később sírva
vezeklenél, hogy ne bántsd meg a tökéletes szeretetet,
mely elfogadni és üdvözíteni akar.
Ügyelj a beszéded minden hangjára és formázd
meg minden szó hangsúlyának minden szikrányi
dallamát.
Ó, ha tudnád, ó, ha csak parányi fogalmad,
szikrányi sejtésed is lenne, micsoda mély üdvösséges
boldogság adatik meg annak, ki uralja a szót és
megnemesíti a beszédet, bizony nem fecsérelnéd el az időt
felesleges szócséplésre, értelmetlen mondókákra, hiábavaló
vízesésre, haszontalan gyűjtőgátra.
Tapasztald meg a szó szentségét, mely maga a
végtelen szó: a csend.
Tanuld meg a hallgatást, mely nem más, mint
az ajak bölcsessége.
Vedd magadhoz a beszéd mélységes lángjait, hogy
hatalmad legyen tűzzel oldani fel minden megdermedt
szívet és oltalmazni minden sérült bensőt.
Beszéded legyen szent, mely hallgat, mikor hallja
szólni a lelket, a tűz búgásán át, vagy a fák közt
hárfaként zengő szélen keresztül, de mikor rajtad a sor,
szavad legyen izzó kard, mely akárhova is sújt, átformál, és
életet fakaszt.
 40

35

Voltam és vagyok,
vagyok és leszek
örök vagyok.

Nincsen idő és nincsen tér,

mely kifoghatna rajtam.
Ott voltam a kezdetekben
és ott leszek a végnél is,
mert az idő meghalt és a tér feloldódott,
mikor megszülettem.
Mindig is voltam - de nem tudtam róla –
és megszülettem, mikor felfedeztem:
ez a feltámadás és az élet.

Te is élsz, éltél és élni fogsz mindörökké.

Váltod önmagad: vagy test és lélek, míg tanulsz,
de csak lélek vagy, mikor felébredsz.
Formád akkor végtelen és létezésed mindenkori.
Mert én lélek vagyok, pont úgy, amint te is az vagy
és a lelkünk egy, mert ugyanaz.

Te az élvezet vagy és én is.

A végtelenség nagy játékosai vagyunk,
nevess hát azon, hogy komoly voltál,
ám mégis legyél mélység,
mert a legnagyobb mélység - a játék !

Játssz hát és... kacagj !

 41

36

Teérted van minden.

Érted csobog a víz, érted hajt ágat a fa, teérted
vagyok én, érted emelkedtek fel a hegyek, érted
jött el a példaképed, érted van az a szoba, ahol
élsz, az a kép, amit nézel és az a ruha, amelyben jársz.
Minden teérted van és minden át akarja
adni magát néked.
Mert te fontosabb vagy a piramisoknál, fontosabb
vagy a nagy római birodalomnál, fontosabb
vagy az égen tobzódó felhőknél, fontosabb vagy
mindennél, ami itt van, fontosabb vagy a Földnél.
Tudom, hogy nem hiszed ezt el és nem tudod
felfogni.
Nem is hitet kérek és nem is felfogást.
Csak egy út van ahhoz, hogy ezt az igazságot magadévá
tedd, csak egy út: az érzés útja.
Engedd meg magadnak az érzést, mellyel
átérzed a valóságot. Minden teérted van és te csak
akkor veheted át a Mindent, ha te is a Mindenért leszel.

ĺgy egyszerre nem létezni és létezni, nem alkotni,

de csak alkotni, nem cselekedni és csak cselekedni,
nem szeretni akarni, de csak szeretni tudni fogsz.
Mert a valóságban nem léteznek gátak és
tulajdonok. Csak a Van van és semmi más !
 42

37

Megmutatom neked azt a világot, amiben vagyok.

Ismerd meg őt, a valóságot, a minden formában
rejlő lényeget, a Mennyet, melyet égnek
neveznek az emberek.
Nem az égben vagyok, hanem a mindent
átölelő lényegben: az Otthonban.
Gyere... gyere lépj be abba a világba, melyben vagyok,
vedd le lábbelidet, hogy mezítelen légy és ruházd
fel magad fehérséggel, hogy a tisztelet engedélyed
legyen a kapuk megnyitásához, - a fény beengedéséhez.
Itt Minden itt van: most megismerheted.
Azért hoztalak el ide, hogy megnyíljon szemed, hogy
tudd a célt és, hogy felismerd a Valóságot.
Látod, itt minden ezer ezerszeresebb, minden
szó telt és tökéletes, minden szín kápráztató, minden
dallam végtelen és minden íz felfoghatatlan, minden
tapintás omlós és selymes és minden tudás tökéletesen
átélt.
Akarhat-e létező ennél többet, mint, ami itt
körülvesz téged?
Akarhat-e létező teljesebb otthont,
melegséget, tökéletesebb védelmet és anyát?
Figyeld meg: itt semmit sem tudsz szétválsztani
és semit sem tudsz meghatározni, itt nincsen határ,
nincsen ítélet, nincsen megalkuvás és nincsen hiány.
Mert itt van maga a dallam, melyet ellopni próbált a
harang és magáévá tenni a csengettyű; mert itt van
maga a légzés, mely uralja a világot, itt van maga
az illat, mely mindent feltölt, maga a szó,
mely minden nemlétezőt elsöpör, maga az íz,
mely szájadban folytonosan csörgedez, itt van
mindennek a nyitja, a kezdet és mindennek a vége:
a megérkezés, mert ez nem más mint maga az Otthon.
Látod azokat a hegyeket ott? Ha megfogod őket,
omlóssá válnak és nevetned kell. Vagy..., látod azt a
szobrot?
Ha úgy akarod, táncolni fog, ha pedig azt
kívánod, akkor beszélni kezd: áldását adja rád.
Mert itt te vagy maga a gondolat és maga a teremtés
is egyben.
Itt azt érzel, amit akarsz; és azt élsz át, amit
kívánsz, játszadozol, hogy vég nélkül nevess.
 43

Mert ez a világ a lélek világa !

Itt nem valahol vagy, hanem itt, és nem
valamikor, hanem most, mert itt én nem is
vagyok és te sem vagy, itt csak a lényünk létezik:
az egyetlen valóság: maga a Szeretet!
 44

Befejező üzenet

Méltó lettél szeretetemre, ezért szeretetem

fel fogja ébreszteni benned a minden ízedben
elrejtett jóságot.
És amikor áthullámzik rajtad ez a csoda,
akkor majd megrándulsz, beleremegsz, a szádon
keresztül kiengeded minden feszültségedet,
merevségedet, elvedet és bánatodat.
Akkor majd meglátod, hogy mindaz, amit neked
tanítottam, olyan fényes és igaz, hogy soha sem fogsz
tudni kilépni sugarából.

Bálint Huba 2013 – Minden jog fenntartva.