Alexa Riley

Barbie könyvesboltja
Barbie álma egy romantikus könyvekkel teli bolt nyitása. Egy váratlan
eseménynek köszönhetően végre megvalósítja, de néhány ember a városban
nem látja szívesen. Egészen addig, amíg egy sötét és viharos éjszakán egy férfi,
aki akár egyenesen a könyvei lapjaiból is előjöhetett volna, a segítségére nem
sietett.

Shaw a nagyvárosi életét feladva Magnolia Springsbe költözött, hogy beteg

édesanyjának segítsen. Megbízásokat teljesít, és mindent elintéz, amire
anyukájának szüksége van, de annak már kevésbé örül, amikor a romantikus
könyvlistáját is megkapja. Amikor besétál a könyvesboltba, elbűvöli egy bajba
jutott lány, és készen áll, hogy átvegye az irányítást.

Figyelem: Minden benne van, amiről egy lány csak álmodhat! Erotikus könyvek,
izgalom, egy pimasz bestia, és teljes gőzerő! Gyere játssz velünk... Nem
hagyunk cserben!

Rajongói fordítás!!!
 1. fejezet

Barbie

Ujjamat végigfuttatom a könyvek gerincén, miközben kis könyvesboltomban, a

Twice Read Tales (Kétszer Olvasott Mesék) könyvespolcai között sétálok. Imádom
ezt a helyet. Ez az első dolog életemben, amit a sajátomnak nevezhetek,
köszönhetően soha nem ismert nagymamámnak. Segített megszabadulni a régi
életemtől, és most új életet kezdhetek. Esélyt kaptam megírni a
saját történetemet, és mióta két hónappal ezelőtt megnyitottam, az izgalomtól
összeszorul a mellkasom.

Kár, hogy az itteniek nem érzik ugyanazt a lelkesedést, mint én. Megpróbálok
nem aggódni, de azt hiszem, hogy fel kell ráznom őket valamivel, ha meg
szeretném tartani ezt a helyet.

Amikor az ajtó feletti csengő megszólal, a bejárat felé szaladok, de megállok,

amikor meghallom Kayla hangját.

- Megvan a tökéletes terv! - A folyosó végén megfordulok, és látom, hogy egy

kávéfőzőt cipel. Szőke haja ma rózsaszín csíkos, amit tegnap este
csinálhatott. Soha nem tudom, milyen színű lesz, a következő alkalommal,
amikor látom, de tetszik az állandó meglepetés.

- Az ingyen kávé minden bizonnyal idevonzza a vevőket. - Megrázza a kezében

lévő dizájnos kis gépet, mintha nem látnám.

- Hol szerezted? - Még azt sem tudom, hogyan kell használni, és drágának is
tűnik.

- Ne aggódj miatta. - Amikor felvonom a szemöldökét, a pénztár felé biccent. –

Csinálj neki helyet!

- Talán vissza kellene vinned. - Minél tovább bámulom, annál drágábbnak tűnik.
Nem fér bele a költségvetésembe, és ha valakitől csak úgy elhozta, akkor észre
fogják venni.

- Leszakad a karom!

Elteszek pár papírt az asztalomról, és néhány jegyzettömböt lesöprök a

földre. Amikor lehajolok, hogy felvegyem őket, a szemüvegem leesik az
orromról. Mielőtt megállíthatnám, Kayla a fekete, harci csizmájával rátipor.
Hallom, hogy eltörik, miközben a kávéfőzőt durván az asztalra teszi.

Nem tudom, hogy a szemüvegemet vagy a kávéfőzőt sajnáljam-e jobban.

- Mire léptem rá? - Felemeli a lábát a szemüvegemről. Felszedem a darabjait. -
Meg tudom javítani! - Elveszi tőlem, de én megrázom a fejem.

- Van másik az emeleten.

- Akkor jó. Teljesen tönkre tettem. - Az asztalom mögé lép, ahol kihúzza az
összes fiókot.

Felszaladnék a lakásomba, hogy lehozzam a tartalék szemüvegemet, de félek

Kayla-t egyedül hagyni a boltban. Attól tartok, hogy mire visszatérnék egy
halom törmelék maradna a könyvespolcok helyén.

- Figyelj, ez a gép nagyon egyszerű. Csak beteszed ezeket a kapszulákat, és

bumm. Kész a kávé.

- Még az embereket sem tudom ide csábítani, hogy elmondjam nekik a kávét. -
mutatok rá.

- Erre is van tervem. - A hátizsákját a földre dobja, miközben ragasztószalagot

vesz ki az asztalomból.

- Azt nem ragasztod rá a szemüvegemre. - Megpróbálom elvenni tőle, de

gyorsabb, mint én. - Már így is úgy nézek ki, mint egy idióta. Nincs szükségem
ragasztószalagra a szemüvegemen, hogy fokozzam a hatást.

- Te nem vagy idióta. Jótét lélek vagy.

- Ez egy lépésre van a csúnyától?

- Nem, imádni való vagy. – mondja, és elkezdi megragasztani a szemüvegemet.

- Jobb, mint új korában. - Megfordítja a szemüveget, hogy ránézzen. - Azt

hiszem, stílusos lett. - Ragyogóan rám mosolyog, amikor átadja nekem.

- Köszönöm! - Felteszem, tudván, hogy később kicserélem a pótra, de egyelőre

ez is megteszi.

Romeo felugrik a pultra, hogy megnézze, mi folyik itt. Nem tudom, kié lehetett
ez a macska korábban, de úgy tűnik az épülettel együtt járt.

- Megyek átfestem az első ablakot. A megnyitónak vége, tehát valami új

dizájnra van szükséged. - Kinyitja a hátizsákját, hogy megmutassa, a készletét.

- Ezeket apád házából loptad? - Visszamegyek a kávéfőzőhöz, azt gondolva,

hogy nem is rossz ötlet.
- Észre sem fogja venni. - von vállat. Lehet, hogy Kayla egy sétáló katasztrófa, de
a maga művészi hipszter stílusával igazán gyönyörű.

- Mi van, ha nem elég az ingyenes kávé? – A vállam megereszkedik. Bárcsak

ennyire egyszerű volna.

- Az emberek szeretik az ingyenes dolgokat.

- Nem vagyok biztos abban, hogy Missy-nek tetszeni fog, hogy ingyen kávét
osztogatok. - A szomszédos kávézóra mutatok. Én nem vagyok oda a kávéért,
de kapható nála az az isteni brownie is. Nem mintha már kóstoltam volna.

- Ő egy ribanc. - A nyelvem hegyén volt, hogy egyetértsek Kayla-val, mert Missy
valóban egy mega ribanc. - Azt hiszem, csak berágott rád, mert provokáltad.

- Nem azt akartam mondani, hogy nem ő készíti a brownie-kat!

Csak annyit mondtam, hogy nagyon lenyűgözött, hogy milyen

gyorsan megsütötte őket. Néhány perccel nyitás előtt érkezett meg a
szomszédos kávézóba és, a finomságok már készen is voltak. Néhány perc
múlva átmentem, hogy vegyek valami ennivalót, és minden ott volt. Nagyon
lenyűgözött, mert én reggel csiga vagyok. Azt hittem, bóknak veszi, de nem így
történt.

Most kitiltottak a szomszéd kávézóból. Kitiltottak. Még soha senki nem tiltott ki
sehonnan. Biztos vagyok benne, hogy ő mondja az embereknek, hogy ne
jöjjenek be a könyvesboltomba. Kezdem megtanulni, hogy ő a Magnolia
Springs-i pletykák királynője.

Mindezekről az ármánykodásokról, és kisvárosi bohóckodásokról fogalmam

sem volt mindaddig, amíg meg nem nyitottam a könyvesboltomat. Nem
gondoltam volna, hogy ilyen közel a nagyvároshoz így viselkednek egyesek, de
tévedtem. Eddig Kayla az egyetlen barátom, akit itt szereztem.

Mindenki más kedves, de nem túl barátságos. Felborzoltam a kedélyeket

a könyvesboltommal, mert csak romantikus könyveket árulok. Van egy kis
gyermekrészleg hátul, de azok a könyvek nem eladók. Megjelöltem őket és ki
lehet kölcsönözni.

- Gondolkodtam Karótnyelt Kisasszonyon. Azt hiszem, meg kellene figyelnünk,

és tudatnunk a városban mindenkivel, hogy nem ő süti a sütiket. - Ismét a két
épületet összekötő falra pillant. Nagyon felhúzta magát ezen a Missy ügyön.
- Van valami, amit el akarsz mondani? - Ledobom a jegyzettömböket az
asztalomra, amikor megpróbálom arrébb tolni a kávéfőzőt. Még ki kell találnom
valamit, hogy rávegyem Kaylat, hogy visszavigye, mert nem akarok még több
problémát.

- Azt mondja az embereknek, hogy olyan könyvek vannak itt, amelyeket el

kellene égetni. - Kayla lehunyja a szemét. - Azt hiszem, egy jó dugásra lenne
szüksége.

Kiszakad belőlem a nevetés, és a kezemet a szám elé kapom, hogy

megpróbáljam tompítani.

Nem ez az első alkalom, amikor hallom, hogy az emberek hülyeségeket

beszélnek a romantikáról. Semmi szégyellni való nincs ezekben a
könyvekben, és az emberek azt gondolnak róluk, amit akarnak. Tudom, mit
tehet egy jó szerelmi történet a lélekkel, és remélem, hogy egy nap én is
megtalálom a sajátomat. Addig is átélem a könyvek lapjain kibontakozó
történeteket.

- Szerintem, egy jó könyvre lenne szüksége. - ellenkezek.

Missy-nek sok dugásban van része, ahogy hallom. Ami hiányzik neki, az a
szerelem. Nehéz haragudnom rá, mert sajnálom őt, na nem mintha beszélnénk
egymással.

- Szóval, beüzemeljük? - Kayla rácsap a kávéfőzőre. - Forró csokit is tud

készíteni. – Húzgálja a szemöldökét, mert ismeri a gyengémet. A dolgok Missy-
vel úgysem lehetnek ennél rosszabbak, hiszen már így is azt mondja, hogy a
könyveimet el kellene égetni.

- Rendben! Én beüzemelem a kávéfőzőt, és te lefested az ablakot.

- Áll az alku! - Megragadja a hátizsákját és megsimogatja Romeo fejét, mielőtt

elmenne az üzlet elejébe. Figyelem, ahogy felteszi a fejhallgatóját, és dolgozni
kezd. Alig várom, hogy lássam, milyen új, izgalmas művet fog készíteni.

Megragadom az üres asztalt a bolt hátuljából, és előre hozom. Nem tart sokáig,
amíg a gépet felállítom, de még vásárolnom kell hozzá egy-két dolgot. Ahogy
gondolatban összeállítom a listát, megszólal az ajtó fölötti csengő.

A szívből remélem, hogy az első vásárlóm érkezik.

 2. fejezet

Shaw

Ma hideg és esős az idő, ezért édesanyám könyvet kért. Megkérhetném az

egyik rá vigyázó nővért, hogy menjen el a könyvesboltba, de ez nem az
ő dolguk. Az enyém sem, de ennyit megtehetek érte, ezért elindulok.

Körülbelül két hónapja vagyok Magnolia Springsben - azóta, hogy anyukám

megbetegedett. A városban dolgoztam, és hétvégén jártam hozzá, de amikor az
egészsége megromlott, tudtam, hogy a közelébe kell költöznöm. Szerencsére
villanyszerelőként bárhol találok munkát, ahol csak akarok. Van egy nagy
cégem a városban, amit én alapítottam, és nélkülem is jól
működik. Csak ellenőrzöm a projekteket, de lényegében magától
megy. Vállaltam pár alkalmi munkát itt, Magnolia Springsben, hogy elfoglaljam
magamat. Különben anyám megpróbálna összehozni minden olyan nővel, aki
besétál az ajtón. Lehetnek azok akár a senior kötőcsoportjának, a Knit Happens-
nek a hölgy tagjai is.
Összehúzom magamon a dzsekimet, amikor kiszállok a teherautómból.
Munkáscsizmáimmal egy nagy pocsolyába érkezek és felmordulok, miközben
becsukom az ajtót. Körülnézek, és meglátom a fényt a kis könyvesbolt
kirakatában.

Anya azt mondta nekem tegnap este, hogy a Knit Happens hölgyeit
megbotránkoztatta a múlt hónapban megnyíló romantikus könyvesbolt. Amint
bezárult az ajtó az utolsó látogatója mögött, anyukám rákeresett a címre, majd
odaadott egy listát a könyvekről, amelyeket szeretne elolvasni. Betettem a
listát a kabátzsebembe, és eljöttem az üzlethez, hogy megbizonyosodjak arról,
hogy még mindig ott van-e.

Benyitok a bejáraton, mire az ajtó felett felcsendül egy harangjáték. Megcsap a

meleg és a kávé illata, és meglepődök, hogy ez milyen kellemes. Valószínűleg
azért, mert annyira hideg és esős az idő, de ha már itt kell lennem, legalább
legyen jó illat.

Hátra tolom kapucnimat, mire nyüzsgést látok magam körül. Valaki laptoppal ül
egy asztalnál, néhányan kávét isznak a festett ablak mellé állított fotelekben
ücsörögve. Két embert látok a folyosó végén, de csak egy vékony srácot tudok
kivenni, és egy nő egy részét a fiú takarásában. Van hátul egy másik nő,
kisgyermekkel, aki a könyvek között válogat. Visszapillantotok az ajtóra, hogy
megbizonyosodjak arról, hogy jó helyen járok-e.

Itt gyerekkönyveket is árusítanak? Furcsa.

Előveszem a listát a zsebemből, rápillantok és felnyögök magamban. Ezek nem
lehetnek anyám könyveinek valódi címei. Sóhajtok, és végighúzom a kezemet
az arcomon és a szakállamon. Az esőcseppek lefolynak rólam és a földre
hullanak. Lehunyom a szemem, miközben emlékeztetem magamat arra, hogy
anyám beteg, és nem kér sokat.

Körülnézek, és nem látok senkit, aki segíthetne nekem megtalálni a könyveket,

de őszintén szólva, nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék segítséget kérni.
Minden folyosó végén kicsi kosarak vannak, fölöttük a különféle műfajok
címkéivel. Tudom, hogy így vannak kategorizálva a könyvek, ezért megragadok
egy kosarat, és végigjárom a sorokat. Az első polcon a BDSM felirat szerepel, és
megpróbálok nem feszengeni, miközben a sorokat járom.

Döbbentemre az anyám által kért könyv teljes dicsőségében itt várakozik a

polcon, mire felkapom.

Nem arról van szó, hogy ellenzem az ilyesmit csak, ha arra gondolok, hogy
anyámnak is valami köze van hozzá, kiráz a hideg. A pokolba is, valószínűleg én
is szeretnék egy nagy, kerek segget a combomra dönteni, és figyelni, ahogy
rózsaszínűvé válik, miközben paskolom. Férfi vagyok, szükségem van egy
állandó barátnőre, akivel játszani lehet, és átkozott legyek, ha a gondolat nem
melegít fel kissé.

- Bassza meg! - A fantáziám minden részletét kiűzöm a fejemből, amikor a

könyvet a kosárba dobom, és visszatérek a listához.

Van egy másik is ezen a folyosón, amit anyám szeretne, és megkeresem,

mielőtt a történelmi részlegbe mennék. Nehezen találom meg a megfelelőt, és
leguggolok, hogy megnézhessem az alsó polcot.

Ekkor meglátom a folyosón, velem szemben azt a férfit és nőt, akiket elsőnek
vettem észre, mikor bejöttem. Így csak a vádlijukat látom, de hallom, halk
beszélgetésüket.

- Szóval mióta dolgozol itt? - kérdezi a férfi, önteltséggel a hangjában, mint aki
már ismeri a választ.

- Valójában én vagyok a tulajdonos. - A nő hangja halk, de van benne egy

csipetnyi büszkeség.

- Ó, ez nagyszerű. - Mielőtt a nő válaszolhatna, folytatja a beszélgetést. - Figyelj,

annyira kedves voltál, hogy segítettél megtalálni azt, amit kerestem, hadd
vigyelek el vacsorázni!
- Um…

A srácot mintha nem érdekelné a válasz, és csak mondja tovább.

- Mondjuk péntek este. Felvehetlek itt. Mikor zársz?

- Elég későn. - Lágy hangja olyan édes, és ha nem tévedek, hallom, hogy
habozik. - Nem vagyok biztos benne, hogy…

- Nem is tudod, meddig van nyitva a saját üzleted? A Barbie név valóban illik
hozzád. – Felröhög, mire kezdek bedühödni.

Megragadom a keresett könyvet, és hagyom a lista többi részét, amikor látom,

hogy a pár az üzlet eleje felé sétál.

Fölállok a guggolásból, megragadom a kosarat és elindulok a pénztárhoz. Nem

látom a nőt a pult mögött, mert a férfi eltakarja a kilátást. De elég közel állok
ahhoz, hogy halljam, amit mondanak.

- Ez kilenc dollár lesz. - mondja a nő vidámságot kényszerítve a hangjába,

anélkül, hogy a srácra nézne.

- Te aztán jól kiismered magad a fétis témában, Barbie. Mondd csak, szeretsz
játszani?

Hangja úgy hat rám, mint egy kígyó a bőrömön, így csak elképzelni tudom, mit
érezhet a lány. Ráharapok a nyelvemre, és emlékeztetem magam arra, hogy ez
nem az én dolgom, és ki kell maradnom belőle.

- Az a dolgom, hogy elolvassam a könyveket, amik a boltomban vannak, hogy

segíteni tudjak a vásárlóknak megtalálni azt, amit keresnek. A kiválasztott
könyvek, kilenc dollárba kerülnek. - Válasza komor, és csendben van, miközben
arra vár, hogy a srác fizessen.

- Persze, persze. - A srác előveszi a pénztárcáját, és dicsekedve megmutatja az

összes készpénzét. Összehúzom a szemem, miközben megpróbálok mögé
nézni, hogy láthassam a lányt. A pasas ismét közénk áll, amivel felingerel. - Mi
lenne, ha pénteken, miután együtt bezártuk a boltot, körbe vezetnél az
üzletben a sötétben is?

Ez az anyaszomorító nem érti a célzást, és már elegem van belőle.

- Én... hát, hát ez...

- Hé, Barbie! – Azon kapom magam, hogy előre tolakszom a pulthoz. A lány fél
másodpercig döbbent csendben áll, majd felnéz, mire rákacsintok, hogy a srác
ne lássa.

A hullámos hajú barna, egy istenverte bombázó, meleg barna szemekkel és

gödröcskés arccal. Amikor megnyalja sötétvörös ajkait, úgy érzem, hogy a
térdem kissé elgyengül. Most én vagyok az, aki megdöbben, és meg kell
köszörülnöm a torkomat.

- Anyának szüksége lenne még néhány könyvre erről a listáról, és segítségre

lenne szükségem a kereséshez.

- Ó, persze, semmi probléma! - Gyorsan magához tér.

- És csak biztos akarok lenni benne, hogy még mindig áll a péntek este.
– Elcsípem, ahogy elpírul, miközben összeráncolja a homlokát és bólint.

- Igen, áll.

- Jó. – Nagy testemmel a pultnál álló srác felé fordulok. Végre lehetőségem
nyílik felmérni, és nem vagyok megdöbbenve, attól, amit látok. Magas, karcsú
és úgy néz ki, mint egy fitneszmodell, de a csinos arc nem kárpótol a szemét
viselkedésért.

Rám néz, aztán Barbie-ra, mielőtt a könyvet felé tolja. - Nem fontos. Majd
online megveszem.

A srác kimegy a boltból, és ettől elönt a boldogság. A lány szeme kikerekedik és

a száját eltátja, mintha csak utána akarna kiáltani. Arcára kiülnek a gödröcskék,
amikor az ajtó bezáródik a srác mögött, és az ajtó csengője, mintha csak rajta
nevetne.

- Sajnálom! - motyogok, és arra gondolok, hogy elszúrtam az üzletét. – Ezeket

kérem. – Kipakolom a könyveket a kosaramból és meglátok egy kupac
kiárusítás feliratú könyvet. – És ezeket is elviszem.

Közelebb tolom hozzá a halom könyvet, mintha ajánlatot tennék, amivel

elűzhetem a szomorúságát. A szeme elkerekedik a könyvek láttán, mintha most
látná őket először, és néhányszor pislog.

Rám néz, aztán gyorsan elfordul. – Köszönök mindent! Nem tudtam, mit
mondjak neki, és nagyra értékelem, hogy közbeléptél. - Megköszörüli a torkát,
és beüti a könyveket.
- Ne szomorkodj miatta! - Látom a végösszeget a kasszában, és előveszek egy
százdollárost.

- Ó, nem tudok visszaadni. - Arca felveszi ajkának színét, és én figyelem, ahogy

szabályos, fehér fogaival idegesen beleharap.

- Tartsd meg. Elszúrtam az üzletedet. – A kijárat felé biccentek, amerre a fickó

távozott, miközben a lány kezei megremegnek.

- Nem, nem tehetem. Komolyan, adj egy percet, és keresek váltópénzt. Itt élek
fent, biztosan találok némi aprót.

Kinyújtom a kezem, és az övére teszem. - Tartsd meg. Még visszajövök.

Az istenit, ha nem mosolyog olyan nagyon, akkor a gödröcskéi nem

látszódnának. Abban a két kis bemélyedésben van valami felkavaró, és én nem
tudom, mihez kezdjek vele. Megragadom a könyves táskát a pultról, és
elmenekülök. Ma már egy srác megpróbált bejutni a nadrágját, és biztosan nem
áll készen egy újabbra.

- Várj, mi lesz a péntekkel? - kiáltja utának, és megfordulok, ahelyett, hogy

kilépnék az ajtón.

- Akkor majd találkozunk. - rákacsintok, majd a fejemre húzom a kapucnit, és

kimegyek az esőbe.
 3. fejezet

Barbie

- Aranyosan nézel ki. - Kayla feltornázza magát a pénztárpultra, mintha csak

otthon lenne. Eltolom a könyveket az útjából, hogy ne lökje le őket a
földre. Már nem kell sokáig várom, mire bezárhatok éjszakára.

- Köszi. - Lesimítom a szoknyám elejét. Ezer éve nem viseltem, mert soha nem
volt rá okom. - Hol voltál? - Már napok óta nem láttam, de Kayla így működik.
Az egyik pillanatban még itt van, a következőben már eltűnik. A pillantásom
a bejárati ajtóra siklik. Nem hallottam, hogy megszólalt volna a csengő, amikor
belépett. Lehet, hogy eltörött.

- Ne válts témát! Miért vagy kiöltözve?

- Talán jól akarok kinézni.

- Smink van rajtad.

- Csak szájfény és szempillaspirál. – Nem tudok sminkelni, de Kayla akár profi is

lehetne. Szerintem köze van a bűnös művészi képességeihez. Szerencsés
vagyok, hogy jó bőröm van, és legtöbbször nem kell sminket viselnem.

- Add fel! - Lenyomja a könyvem elejét, hogy megnézze, mit olvasok.

Elpirulok, na nem azért, mert fülledt románcot olvasok, hanem mert egy olyan
történetet, ami egy férfiról szól, aki beleszeret egy imádnivaló könyvesbolt
tulajdonosába. Lehet, hogy csak vágyálom, de amikor rábukkantam ma reggel
nem tudtam neki ellenállni, és a történet nagy részét a nap folyamán
elolvastam. Ha nem lettem volna ma ilyen elfoglalt, már rég befejezem.

- Randim van. – ismerem el végre.

Ezer éve nem randiztam, és legutóbb, mikor megpróbáltam, szörnyen

végződött. Esküszöm, hogy mindig a legrosszabb férfiaknál kötöttem ki.
Mostanában pedig ide vagyok láncolva a könyvesboltomhoz, és ez tölti ki az
időmet. Egészen addig, amíg a titokzatos hős be nem sétált a boltomba. Most
már nem tudom őt kivenni a fejemből.

- Egy randi! Kivel? - zihálja. Egész életemben ezen a helyen éltem, és minden
egyes embert ismerek, szóval jobb, ha kitálalsz.
- Nem tudom a nevét. - Eltakarom az arcomat a kezeimmel. Túlságosan
elvonták a figyelmemet más dolgok, hogy erre gondoljak. Olyan testfelépítése
volt annak a férfinak, mint egy kamionnak. Hatalmas termetű, erős karokkal és
lábakkal. Paul Bunyan-ra emlékeztetett a szakállával, és azzal, ahogy fölém
tornyosult. Hálás vagyok, hogy Mister Beképzeltet elüldözte a fenébe. Az a fickó
nem a jó fajtából való volt, hanem a rosszból, aki tudja, mit csinál, és bízik
magában. El volt telve önmagával, és ez ellenszenvessé tette.

- Nem randizhatsz olyannal, akinek még a nevét sem tudod. – rázza a fejét
Kayla. - Az élet nem egy könyv, Barbie. Lehet, hogy gyilkos.

- És az élet nem bűnügyi dokumentumfilm. – vetek rá éles pillantást.

- Hé, ezek valós történeteken alapulnak! Nem élcelődöm a könyveiden, mert

tudod, hogy szeretem a jó szerelmi történeteket, de a valóság talaján kell
maradnunk, amikor ilyen dolgokról van szó.

- Tudom. - sóhajtok. - De ő akkor is egy hős. – Csalódottan támasztom az

államat, mert tudom, hogy le kellene mondanom ezt a randit.

- Oké, meséld el az egész történetet! - követeli, és én elmondom, hogy mi

történt. Amint befejezem, rájövök, hogy álmodozó tekintettel bámul és
néhányszor pislognia kell, mielőtt felülne. - Oké, ez aztán tényleg romantikus
volt.

- Látod! - Tudta, hogy kellemetlen számomra a helyzet, és jól beugratott.

Mosolyogva gondolkodom rajta. Mégis, Kayla-nak igaza van. Nem tudom a fickó
nevét, és nem hagyta itt a számát sem.

Két napja azon gondolkozom, vajon valóban megjelenik-e ma este, és a

várakozás az őrültbe kerget. Ez volt életem leghosszabb két napja, de legalább
elfoglaltam magam. A kávés ötlet valóban működött, és állandó vásárlóim
lettek. Az egyik nő halkan elmondta nekem, hogy a kötőcsoportjában hallott a
boltomról. A híre elterjedt és remélem, hogy még tovább terjed. Ennyire
boldognak és izgatottnak most éreztem magam életemben először.

- Írd le nekem! Valószínűleg tudni fogom a nevét.

- Rövid, sötét haja van, sötét szakálla, vastag combjai, és a legkékebb szemei,
amiket valaha láttam. Ő...

- Te most egy könyv hőséről beszélsz? - Amikor félbe szakít, összehúzom a

szemem és ránézek.
- Nem volt milliomos. Normális munkaruhában volt, azt hiszem.

A farmerja gyakorlatilag a combjára volt festve, és minden izmát láttam. Mi a

baj velem? Csak a combjaira és a kék szemeire tudok gondolni. Elvesztem a
pillantásában. A teste minden centije nagynak és szilárdnak tűnt, és amikor
felém hajolt… Oké, lehet, hogy tényleg túl sokat olvasok.

Kayla az orrát ráncolja, miközben gondolkodik. Hogyhogy nem tudja, hogy ki

az? Sőt, miért nem láttam őt errefelé? A pasas nem elhanyagolható és bárhová
is mentem az elmúlt napokban, mindig őt kerestem.

- Nem jut eszembe senki. - Előveszi a telefonját. - Hadd nézzem meg a gimis
Facebook csoportomat.

- Nevezz őrültnek, de nem úgy nézett ki, mint aki a Facebookon cirkál.

- Akkor mit csinál, ha unatkozik? - Kayla szemöldöke felszalad.

- Nem tudom. Talán puszta kézzel vágja a fát? – a gondolatra felnevetünk. Igen,
túl sokat olvasok. Nem mintha egyhamar abbahagynám.

Mindketten felugrunk, amikor a könyvesbolt bejárati ajtaja kinyílik, és a harang

megszólal.

- Kihívom az Élelmiszerbiztonsági Felügyeletet! - Missy beviharzik az üzletbe. A

szokásos eleganciával öltözködött, és fogalmam sincs, hogy bírja egész nap
magas sarkúban a kávézóban. Fáj a lábam is tőle.

- Te kihívod az Élelmiszerbiztonsági Felügyeletet? - kérdezi Kayla , az arca

teljesen komoly. – Te jó ég! Ne mondd, hogy csótányok vannak nálad!? - elég
hangosan kiabál ahhoz, hogy bárki meghallhassa.

A kezemet a számra szorítom, amikor megpróbálom tompítani a nevetést.

- Gusztustalan vagy. - sziszegi Missy. – Elbeszélgetek egy kicsit az apáddal.

- Annyira félek! - forgatja a szemét Kayla. Apja a rendőrfőnök, ezért ússza meg
a legtöbb csínyét.

- Hé, ha én nem mehetek be az üzletedbe, akkor te sem jöhetsz be az

enyémbe. – fonom karba a kezemet, és az sem érdekel, hogy úgy beszélek,
mint egy öt éves.
- Mi van rajtad egyáltalán? - Missy undorodva elhúzza az ajkát. Lenézek a
ruháimra, és azon tűnődöm, mi lehet a baja. A szoknyám a térdemig ér, és egy
aranyos, pántos topot viselek még kardigánnal, mert éjszaka hideg lehet. - Nem
kellene megdöbbennem azon, hogy a melleid majd kiesnek, amikor ilyen
mocskot árulsz.

Leengedem a karjaimat, amelyek felnyomták a melleimet. Undorodva néz rám,

miután végignézett a könyvesboltom polcain.

- Azt hiszem, el kellene menned! - mondom neki. Nem akarok olyat mondani,
amit nem tudok visszavonni, és nem is akarok lesüllyedni az ő szintjére.

- Te csak féltékeny vagy, a melleire. – veti oda Kayla, de Missy figyelmen kívül
hagyja.

- Ó, elmegyek. Nem akarok itt holtan összeesni, de felhívom az

Élelmiszerbiztonsági Felügyeletet a kávéfőződ miatt.

Ráébredek, hogy mire gondol. - Nem árusítom! - sietek kijelenteni. Szükségem

van engedélyre ahhoz, hogy ingyen kávét osztogassak? Nem tudom, és elönt a
pánik. Azt hiszem, bezárathat. Úgy nézek Kayla-ra, mintha ő tudná.

- Egy héten belül bezáratom ezt a helyet! - Missy sarkon fordul és elmegy.

A szemem elkerekedik, amikor majdnem a pasim karjaiba fut. Várjunk csak, ő

nem az enyém, de nem tehet arról, amit érzek, amikor meglátom.

Hátra ugrik, így a lány nem ér hozzá, de Missy majdnem pofára esik, ezért az
utolsó pillanatban megragadja a karját és megtartja a lábán. Gyorsan elengedi,
és újabb lépést hátrál.

- Nem akarom, hogy bepereljen téged. - Rám mosolyog, aztán kacsint, és

izgalom száguld végig a testemen.

- Szia! - Missy hangja elhal és, ha megfordulna láthatnám, ahogy csorog a nyála.

- Ez ő? - kérdezi Kayla, mire ránézek. A szeme tágra nyílik, és hatalmas mosoly

terül el az arcán. Azt hiszem, fogalma sincs arról, hogy ki lehet a pasi. Bólintok,
és azon gondolkodom, hogy lehet-e még annál is jóképűbb mint, ahogy
emlékszem rá.

- Új vagy a városban? - Missy a számból veszi ki a szót. Ha Kayla nem tudja, ki ő,

az azt jelenti, hogy új itt. Vagy nem? Talán az anyja az. Azt mondta, hogy neki
vásárol könyveket.
- Kicsit. – elnéz Missy mellett, és a pillantása összekapcsolódik az enyémmel.

- Engedd meg, hogy körbe vezesselek! - Missy kinyúl, hogy a mellkasára tegye a
kezét, de ő kikerüli és bejön az üzletbe. - Nem akarhatsz bemenni oda. - Missy
visszafordul, hogy szembe nézzen velünk.

- Itt van a barátnőm. – a mosolyától elolvadok.

- Felejtsd el, amit mondtam! Ki érdekel, ha embereket öl? - Kayla nem suttog
túl halkan, mire megharapom az ajkamat. Nem tudom megállni nevetés nélkül,
de most nem érzem magam olyan rosszul amiatt, hogy egy olyan férfival
randizom, akinek még a nevét sem tudom.

Missy arca megrándul, miközben vicsorog. – Még nincs vége! – Eltrappol a

kávézója felé, és rájövök, hogy ez a nő soha nem fog kedvelni engem.

- Olyan drámakirálynő. - Kayla leugrik az asztalomról. - Van neved? - Kinyújtja a

kezét.

- Shaw. - Gyorsan megrázza Kayla-ét.

- Ó, te Cora fia vagy.

- Az vagyok.

- Kayla vagyok, a legjobb barátnő.

- Örülök, hogy megismerhetlek. - Shaw a feje fölött rám néz. – Gondot fog
okozni? - A bejárati ajtó felé biccent, amin Missy kisétált.

Lehet, de ezt a gondolatot megtartom magamnak. Ő az én problémám,

amellyel foglalkoznom kell, és nem akarom, hogy bárki más szembesüljön a
haragjával. Napról napra egyre rosszabb lesz, de majd kitalálok valamit.

- Problémának született. - Kayla ismét a szemét forgatja. - Azt hiszem, a

kávéfőzővel van baja, de majd kiderítem. - Az egyik lila körmével rám mutat. -
Ne stresszeld magad miatta. A legrosszabb esetben eltüntetjük innen a
kávéfőzőt.

- Köszönöm. - Mindig számíthatok Kayla-ra, hogy jobban érezzem magam.

Rövid ideje ismertük egymást, mégis közel kerültünk egymáshoz. - Jó
szórakozást, gyerekek! – Vigyorog, ahogy kimegy a bejárati ajtón, és egyedül
hagy Shaw-val. Hirtelen extra félénknek érzem magam, mert nem tudom
elhinni, hogy valóban eljött.
- Még harminc percig nyitva vagyok. - Senki nincs itt, de rossz érzés korán
bezárni.

- Anyám új listával küldött hozzád. - Kihúz egy darab papírt a kabátja zsebéből,
ami megmosolyogtat.

A könyvek keresése úgy hangzik, mit egy tökéletes első randi kezdete.
 4. fejezet

Shaw

- Elolvastad már ezeket? - Megnézem a polcokat, mielőtt rápillantok.

Bólint, és elfordul, miközben arca rózsaszínűvé válik. - Azt mondanám, hogy a

legtöbbet. Néhányat már felvettem a listámra, amit el kell olvasnom, így végül
megteszem. Különben is, hogyan tudnám megmutatni az embereknek a
kedvenceimet, ha nem tudok róluk semmit?

- Melyik a kedvenced?

Felzihál, és eltakarja a száját, mintha valamiféle szentségtörést követtem volna

el. - Soha nem tudnám kiválasztani a kedvencemet. Az olyan lenne, mintha a
kedvenc gyermekemet kellene megneveznem.

- Vannak gyerekeid?

- Nem, nincsenek de elképzeltem, hogy vannak. - Felnevet, amikor felvonom a

szemöldököm, és megragadok egy kosarat.

- Miért nem segítesz kipipálni ezt a listát, és közben elmondhatod, hogy mit
szeretsz bennük? - Átnyújtom neki a papírt, és amikor a kosárért nyúl,
megállítom. – Én cipekedek, te mutatod az utat.

Így szégyentelenül bámulhatom kerek fenekét, ahogy előttem sétál. Amikor

elindul az egyik sor felé, pillantásom végigsiklik a vállától, a derekán át, széles
csípőjéig. Alakjának fennmaradó részét a szoknya elrejti, és késztetést érzek
arra, hogy a kezemmel felfedezzem.

- Shaw, igaz? - mondja, és felnézek, hogy lássam, ahogy rám mosolyog.

Megköszörülöm a torkomat, mert biztos vagyok benne, hogy rajtakapott, ahogy

a seggét bámulom.

- Igen, így van. És te vagy Barbie?

- Igen, nos valójában Barbara, de az emberek Barbie-nak szólítanak. Azt hiszem,

talán azért, mert így kevésbé tűnik régimódinak.

- Melyiket szereted jobban? - Megállunk a könyvespolc végén, és az ujját

végighúzza az előtte lévő könyvek gerincén.

- Nem hiszem, hogy ezt eddig bárki is megkérdezte volna tőlem. - Rám
mosolyog, miközben lekapja az első könyvet. - Azt hiszem, az emberek csak
feltételezik, hogy nem akarok Barbara lenni, de őszintén szólva ez az oka
annak, hogy az enyém ez a hely.

- Hogy érted? - Elveszem tőle a könyvet, és az ujjaink összeérnek. Olyan meleg

és puha, és késztetést érzek arra, hogy megsimogassam a karját. Nem akarom,
hogy az érintés közöttünk megszűnjön.

Egész héten ideges voltam és rá gondoltam. Vissza akartam jönni

a könyvesboltba, de a városban vállalt munkáim és anyám kéréseinek
teljesítése közben önfegyelmet kényszerítettem magamra.

Tudtam, hogy ha korábban visszatérek, túl heves leszek. Ez a hibám egész

életemben jelen volt, csak eddig nem a nőkkel kapcsolatban.
Amikor meglátok valamit, amit akarok, ezerrel megyek, amíg meg nem
szerzem. Barbie szemmel tartása messze meghaladta mindazt, amit korábban
éreztem, és tudtam, hogy rossz ötlet lenne teljes gázzal nyomulni.

- Fiatalkoromban elvesztettem a szüleimet, és anyám nővére nevelt fel, aki

soha nem akart gyereket. Amint tudtam, elköltöztem tőle és ennek már pár
éve. Aztán egy nap felhívott egy ügyvéd, hogy a nagymamám, - akivel sosem
találkoztam, illetve egyáltalán nem is tudtam róla-, meghalt, és mindenét rám
hagyta. Megtudtam, hogy róla neveztek el, de csak azért, hogy apámat ne
tagadják ki. - Vállat von, ahogy a könyvkupacok között sétálunk. – A nagyim
hagyott nekem egy levelet, és abból megtudtam, hogy apám fegyverként
használt engem. Cserébe a látogatásaimért, apám megkapta a nagymamától,
amit akart. Miután meghaltak, és a nagynénémhez kerültem, de anyám
hazugságai miatt a nénikém nem engedte, hogy a nagyi láthasson.

- Ez szörnyű. - Újabb könyvet vesz le a polcról, amit átad nekem, és ezúttal,

amikor az ujjaink összeérnek, hosszabb ideig úgy maradunk. - Nem próbált
megkeresni, miután elhagytad a nagynénéd házát?

Megrázza a fejét. - Addigra rég meghalt. Az ügyvédjét arra utasította, hogy

várjon, amíg betöltöm a tizennyolcat, és elköltözök a nagynénémtől, mielőtt a
pénzt átadná nekem. Nem akarta, hogy a nagynéném megpróbálja elvenni
tőlem, vagy azt mondja, hogy őt illeti.

- Úgy tűnik, nagyon szeretett téged.

Felnéz rám vastag, fekete szempillákkal keretezett sötétbarna szemeivel.

- Azt hiszem, igen.

- És ezért szereted a Barbara nevet?

- Igen, azt hiszem. Sokat jelent nekem.

Közelebb lépek hozzá, és rámosolygok, ahogy oldalra hajtom a fejem.

- Azt hiszem, jól áll neked.

Elpirul és annyira meg akarom érinteni, hogy nem tudom visszafogni magam.
Felemelem a kezem, és az ujjam hegyével megsimítom az állát.

- Tegyél magadévá. - mondja halkan, mire a farkam forrón és éhesen

megrándul.

- Pont itt? – kérdezem. A hangom durva és mély.

Megköszörüli a torkát, és megrázza a fejét, ahogy arrébb lép.

- Ez a következő könyv a listán. Tegyél magadévá. Fülledt erotika.

Pislog párszor, ahogy elfordul, és gyorsan elsétál egy másik könyvkupachoz.

Jézus Krisztus! Tényleg egy erotikus könyvekkel teli polcnak akartam

dönteni? Igen. Csak annyit kellett volna hozzá, hogy kimondja. Még soha nem
voltam ennyire oda egy nőért, és teljesen kikészültem.

- Itt is van. - Megragadja a könyvet, kinyitja és megmutatja nekem. - Szerencséd

van! Ezt dedikált.

- Vannak dedikált könyveid? - Észreveszem, hogy ezúttal, amikor átnyújtja a

könyvet, úgy tartja a kezét, hogy biztosan megérinthessem.

- Néhány. – élénken mesélni kezd arról, hogy felvette a kapcsolatot a

szerzőkkel, és tőlük kapta a könyveket, meg arról, hogy mennyire szereti az
online olvasói közösségét.

- És ezért akartál egy romantikus könyvesboltot nyitni?

- Több kellene belőlük.

- Figyelembe véve anyám könyveinek számát, azt mondanám, hogy igazad van.

- Ó, ez az egyik kedvencem! - Leveszi a könyvet a polcról és belelapoz. - Annak

alapján, amit anyukád kért, azt mondanám, hogy ezt kedvelné. A hős egy
tökéletes pikniket tervez, majd egyik katasztrófa következik a másik után, de ez
a legaranyosabb dolog a világon. - Becsukja a könyvet, és mellkasához
szorítja. – Majd elaléltam tőle.

Mivel tudnám elérni, hogy tőlem aléljon el? Hogyan adhatom meg neki azt az
érzést, amit most érez? Nem szeretnék egy katasztrofális éjszakáját szervezni.

A kosarat a földre teszem, és amikor átnyújtja a könyvet, óvatosan megfogom a

csuklóját, és közelebb húzom magamhoz.

- Mi kellene ahhoz, hogy könyvhős lehessek? – hüvelykujjammal megdörzsölöm

a csuklóját, míg a másik kezemmel egy kóbor tincset tűrök a füle mögé.

Nagyot nyel, mielőtt megnyalja elnyílt ajkait. - Azt hiszem, jó úton jársz.

- Szólsz, ha már közel vagyok? – közelebb mozdulok hozzá, mire mellei a

mellkasomnak feszülnek.

- Bezárunk? - Zavartnak hangzik, miközben a számat nézi, és meghátrál.

- Ha azt akarod, hogy hagyjam abba, eljött az ideje, hogy kimondd!

A kezem a csuklójáról a derekára siklik, és megállapodik csípőjének

kanyarulatán.

- Határozottan ne hagyd abba!

Amint az utolsó szó elhagyja az ajkát, lecsapok rá és megcsókolom. Érintése

olyan, mint egy robbanás egy tűzijáték gyárban. Még soha nem voltam ennyire
begerjedt és kemény. Nagyon felizgat.

- Bassza meg! - morgok, amikor megérzem, hogy a körmei a mellkasomba

vájnak, amikor közelebb húz magához.

Mindkét kezemmel megragadom a seggét, felemelem és hozzá dörzsölöm a

testemet. A számba nyög, előre dönti a csípőjét. Majdnem térdre esek, olyan
rohadt jó érzés.

Valami annyira más benne, és úgy érzem, mintha egész életemben erre a
pillanatra vártam volna. Ki ez a nő, és hogy lehet hatalma felettem?

Ahogy a seggét szorítom és ő a lábaival átölel, olyan, mintha mindketten

éheztünk volna erre a pillanatra. Mintha a lelkünk egész idő alatt a másikra várt
volna, és végre együtt lehetünk.
A vágyam túl heves és szükségem van a kielégülésre. A farkam fáj és
könnyítenem kell rajta.

Ha még néhányszor hozzá tudnék dörgölőzni, elélveznék, ami egyelőre elég

lenne.
- Ne hagyd abba! - nyafogja, amikor visszahúzódom, hogy a szemébe nézzek.

- Soha! – nyögöm, miközben erősebben dörgölőzöm hozzá. - Mindjárt

elélvezek!

- Ó, Istenem! - A szeme elkerekedik. A farkamon érzem a lábai közötti

forróságot. - Azt hiszem én is.

- Jó kislány! - suttogom, mire elpirul.

Az ajkaim megint az övén vannak, és ügyes nyelvének érintése majdnem a

szakadék szélére sodor. Milyen lehet az íze a combjai között? A gondolattól,
hogy a punciját nyalom, sperma szivárog a boxerembe. Kurvára
összemocskolom magam, de nem érdekel.

Gondolkodás nélkül megfordítom és a könyvespolchoz nyomom. Hangosan

nyög, ahogy neki lököm. Be akarom csúsztatni az ujjaimat a bugyija alá, hogy
lássam, mennyire nedves, de a lábai még szorosabban ölelnek.

Egy furcsa hangra kinyitom a szemem, és szembe találom magam egy fényes,
zöld szempárral. Olyan közel van, hogy megdöbbenek.

- A francba! - kiáltom, magamhoz szorítom Barbie-t, és elhúzom a

könyvespolctól.

Minden olyan gyorsan történt. Fogalmam sincs, hogy mi történt először, de

ellöktem a fekete macskát, mire leugrott a polcról feldöntve azt, és még
néhányat, és leborította róluk az összes könyvet.

- Romeo! - kiáltja Barbie, és a könyvek hangos robaja visszhangzik az üzletben.

Ahogy kiabál, kék fény világítja meg a könyvesboltot, és két rendőr sétál be.

- Francba! - suttogom, és nem tudom, mi a legrosszabb. A könyvespolcnak

dőlve dugni, miközben megjelennek a zsaruk, vagy az a tény, hogy még mindig
áll a farkam, amin nem enyhíthettem, Barbie combjai közé nyomulva.
 5. fejezet

Barbie

Az arcomat Shaw nyakába temettem, és úgy teszek, mintha ott

elrejtőzhetnék. Ez nem lehet igaz. A városban mindenki erről fog beszélni.
Kizárt, hogy ne jusson ki innen, és mindenki tudni fog mindent.

Nemcsak erotikus könyveket árulok, hanem most már elő is adom őket a
boltom közepén. Felnyögök, amikor meghallom Missy visítását. Szép!
Másodpercről másodpercre romlik a helyzet, és a vágy, amelyet pillanatokkal
ezelőtt éreztem, elhalványul.

- Semmi baj! - suttogja Shaw a fülbe. Szorosabban megához ölel, és érzem,

ahogy kemény erekciója nekem nyomódik. Lassan csúszom le óriási testén,
amíg a lábam leér a padlóra.

- Ez határozottan ellentétes az egészségügyi előírásokkal. Zárják be a helyet!

– csattan fel Missy, mire a gyomrom összerándul. Tudom, hogy ez nem ütközik
semmilyen egészségügyi előírásba, de a gondolat, hogy be kell zárnom az
üzletet, összetöri a szívemet.

- Kivinnék innen? Ez birtokháborítás. - magyarázza Shaw.

Missy-re pillantok, és látom, hogy dühös. Kettőnket nézi, és ha nem ismerném,

azt gondolnám, féltékenység van a szemében.

- Nem vagyok birtokháborító. Enyém a szomszédos üzlet.

- Ez nem a szomszédban van. - vág vissza Shaw, mintha Missy idióta lenne.

A zsaruk csak állnak ott, kissé zavartan járatva a tekintetüket közöttünk,

mintha nem tudnák, hogy most mit tegyenek.

- Missy! - mondja végül az egyik kissé kihúzva magát. Az egyenruhája úgy fest,
mintha egy mérettel nagyobb lenne, mint kellene. - Miért nem mész vissza az
üzletedbe?

Missy eltátja a száját. - Clarence! Ha valaha ismét kávét szeretnél az

üzletemből, akkor jobb, ha bezárod ezt a helyet. - vicsorog, és fényes, vörös
körmével rámutat.

- Barbara ingyen adja a kávét. - Shaw a kávéfőzőm felé biccent.

Ha pillantással ölni lehetne, én halott lennék.

- Nézd meg, mit csináltak itt. – Missy a hatalmas zűrzavarra mutat, melynek
közepén úgy sétálgat Romeo, mintha neki semmi köze nem lenne
hozzá. Felugrik az asztalomra és lefekszik. – Itt még vadállatok is szaladgálnak. -
fintorog Romeo-ra.

- Ez csak egy macska. - Bajkeverő, de mindig megússza, mert olyan aranyos.

- Barbara akkor csinál rendetlenséget a saját üzletében, amikor csak akar. -

mutat rá a másik zsaru. A kitűzőjén látom, hogy Thomas-nak hívják.

- Ti ketten semmirekellők vagytok. - Missy megfordul és elrohan.

- Ez a nő utál engem. - morgom.

- Kit érdekel? - Shaw megrázza a fejét, de engem igenis érdekel. Sokan járnak
hozzá. Mindenki ismeri, és biztos vagyok benne, hogy pletykálni fog rólam.

- Ne aggódjon Missy miatt. Mindig összehord hetet-havat. - A zsaruk

körülnéznek a boltomban. - Itt minden rendben van? - kérdezi Thomas.

- Igen, rendben van. Van valami, amiben segíthetünk? A barátnőm bezárna. -

Shaw birtokló mozdulattal átöleli a vállamat.

- Egy esetleges mérgezésről kaptunk bejelentést. - mondja Thomas járőr. –

Mindannyian tudjuk, kitől jött a hívás, de nekünk utána kell járnunk. -
Bocsánatkérő mosolyt villant.

- Nem bünteti a törvény a hamis rendőrségi bejelentéseket, vagy ilyesmi? - Ha

valaki itt bűnös, akkor az Missy.

- De, ha kétség nélkül bizonyítani tudjuk, hogy ki volt a bejelentő.

- Úgy tűnik, akkor van kivizsgálni valójuk. Még találkozunk. - Shaw elveszi a
karját a vállamról. Azt akarja, hogy a zsaruk eltűnjenek, de vajon azért, mert
folytatni akarja, amit korábban elkezdtünk, vagy pakolni akar? Tudom, én
melyiket szeretném csinálni, de úgy érzem, hogy a takarítás elsőbbséget élvez.

- Tudja, hogy a hátsó bejárat zárját letörték? - kérdezi Thomas, és nem mozdul
a helyéről.

- Mi van? - Alig használom a hátsó ajtót, hacsak nem szemetet viszek ki. Nincs
sok, ezért hetente talán, ha egyszer kimegyek azon az ajtón.
- Mielőtt bejöttünk, körbejártuk az épületet. A zárat letörték. Az arcát elnézve
azt hiszem, nem tudott róla. - Megfordulok, hogy magam nézzek utána, de
Shaw derékon ragad, és megállít.

- A lakásod az emeleten van? - Bólintok. - Hadd nézzem meg! - Leveszi rólam a

kezét és átlép néhány könyv fölött.

- Mi is megyünk! - mondja Clarence járőr, de Shaw már úton is van az üzlet

hátulja felé. A két zsaru követi őt, és Shaw rájuk szól, hogy ne lépjenek rá egyik
könyvemre se. Elfojtok egy mosolyt, attól tartva, hogy megbántom őt.

Amikor azt mondták, hogy a zárat letörték, arra gondoltam, hogy véletlen
lehetett, vagy ilyesmi. Nem hinném, hogy Missy csinált volna valamit, csak hogy
bosszantson. Shaw talán azt gondolja, hogy valaki felment a lakásomba?

- Maradj itt, kicsim! - Shaw megáll a raktárba nyíló ajtó, és a lakásba vezető
lépcső mellett. Kitölti az egész ajtókeretet, így a két tisztnek meg kell állnia,
mert útban van. Vicces, hogy nagyobb, mint ők ketten együtt. – Kérlek! - teszi
hozzá.

- Oké! – állok meg.

- Köszönöm! - Elhátrál, magunkra hagyva minket Romeo-val.

- Kicsimnek hívott. - mondom Romeo-nak, miközben a fejét simogatom.

Csukott szemmel, unottan dorombol a világra. - Tudod, hogy te csináltad ezt a
rendetlenséget.

Zavar, hogy félbeszakítottak minket Show-val. Az ajkaimat nyalogatom a csókra

gondolva. Az egész testem bizsergett a vágytól, amikor hozzám ért és mocskos
szavai jobban hatottak rám, mint bármelyik könyv, amit valaha
olvastam. Amikor jó kislánynak hívott, majdnem elélveztem. Olyan közel
voltam.

- Minden rendben van, de a zárnak annyi. - mondja Shaw, miközben visszatér

hozzám, és a zsaruk követik. Remélem, soha nem lesz valódi vészhelyzet ebben
a városban.

- Valaki be akart törni vagy ilyesmi?

Shaw megrázza a fejét.

- Nyomok vannak az ajtón. Úgy tűnik, mintha valaki kalapáccsal verte volna le a
zárat.
Missy üzlete felé nézek, de mi előnye származna abból, ha tönkre teszi a
zárat? Istenem, mi lenne, ha idejönne, és megpróbálna tenni valamit a
vállalkozásom szabotálása érdekében? Valóban ilyen messzire menne?

- Napok óta nem jártam arra. Fogalmam sincs, mióta ilyen.

- Mikor zár be a vasáru kereskedés? - fordul Shaw a rendőrök felé.

- Már bezárt.

Itt minden korán bezár. Nem is szólva arról, hogy péntek van, meccsnap. A
város középiskolájának csapata játszik.

- Biztos vagyok benne, hogy holnapig minden rendben lesz. - Nem mintha
ebben a városban lennének betörések. Legalábbis még nem hallottam egyről
sem, mióta ide költöztem.

- Akar feljelentést tenni? – A zsaru arcáról üvölt, hogy azt reméli, nemet
mondok. Mi értelme lenne? Hogyan tudnák kideríteni, hogy ki törte le a zárat?

- Nem.

- Igen. - mondja Shaw ugyanakkor. – Feljelentést kell tenned, kicsim. - A

„kicsim” szó ismét arra késztet, hogy egyetértsek vele. Már majdnem úgy hat
rám, mint a „jó kislány”. Az egyik zsaru felsóhajt, míg a másik azt morogja, hogy
kimegy a kocsihoz a jegyzőkönyvért.

Shaw állkapcsa rángatózik, és látom, hogy dühös a reakciójuk miatt, de nem

mond semmit.

Leülök az asztalomhoz, amikor a rendőrök visszatérnek, és válaszolok a

kérdésekre. Shaw egész idő alatt fölöttem köröz. Nem tart sokáig, és néhány
perc múlva a zsaruk már kint is vannak az ajtón.

- Rendelek nekünk valami ennivalót, és utána nekilátunk a munkának. A pizza

nem ideális első randira, de volt néhány katasztrófa, tehát ez az én javamra
írható. - Rám kacsint, amivel megnevettet. - Nagyon sajnálom a
könyveket. Gyorsan összepakolok.

Magához húz, és mielőtt reagálni tudnék, megcsókol. Megőrülök érte.

Felsóhajtok, élvezve az érintését és azt, amit a testemmel tesz. Megpróbálom

elmélyíteni a csókot, de ő visszahúzódik.
- Tudjuk, hogy fog ez végződni. Mivel szereted a pizzát? - kérdezi egy lépést
hátrálva. Megsimítja Romeo hátát, mire hirtelen féltékeny leszek a macskámra.

- Mindenféle pizzát szeretek. - ismerem be. – A kenyérrudacskákat is.

- A nekem való csaj. - Előveszi a telefonját, hogy felhívja a helyi pizzériát az utca
végén, és leadja a rendelést. Felállok a székemről, és felbecsülöm
a könyvesboltomban lévő káoszt. Shaw keze a csípőmhöz ér, és teste hátulról
az enyémnek nyomódik. – Nyugi, elintézem.

- Nem hagyom, hogy egyedül rakj rendet.

- Miért nem mész fel csomagolni? Ezt összepakoljuk, amíg eszünk, majd
elmegyünk az én lakásomra.

- Mi? - Miért megyünk hozzá? Nem mondok nemet, csak egy kicsit
meglepődtem, hogy ennyire előre szalad.

- Nem fontos, itt maradunk. Biztos nem akarod, itt hagyni a lakásod, amikor
bárki besétálhat. Főleg ilyen flúgos csajjal a szomszédban. - Rázkódok a
nevetéstől, mert Missy tényleg flúgos csaj.

- Itt maradsz?

- Nem hagyom ott a csajomat éjszakára egy olyan helyen, amit nem lehet
bezárni. - Tetszik a hangzása.

Azt hiszem, örülök a törött záramnak, mert ez azt jelenti, hogy Shaw egész éjjel
itt marad.
 6. fejezet

Shaw

Amikor kellemes meleg nyomódik az arcomhoz, elmosolyodok. De amint

megérzem a szőr csiklandozását, kinyitom az egyik szemem, és látom, hogy
Romeo ül a mellkasomon.

- Ez nem a punci, amire ébredni szerettem volna. - Morgom neki, és esküszöm,

rám kacsint, mielőtt leugrik a mellkasomról, és kisétál az apró nappaliból.

Megpróbálok kinyújtózni, de fáj a kezem és a lábam is, mert éjszaka Barbie

kanapéján aludtam.

Sokáig tartott, amíg a könyvespolcok visszakerültek a helyükre. Szerencsére

volt néhány szerszám a teherautómban, hogy rögzíthessem őket. Beleegyezett,
bár már a beszerelésükkor meg kellett volna csinálni. Olcsó munkaerőt vett
igénybe, akik a munka nagy részét ellazsálták. Szerencsére eddig nem történt
semmi, mert ha valaki most a folyosó másik oldalán áll, súlyosan
megsérülhetett volna.

Amíg a könyvespolcokon dolgoztam, az összes könyvet sorba

rendezte. Sokat beszélgettünk, miközben egymás mellett dolgoztunk, és ez
olyasmi, amiről soha nem gondoltam, hogy romantikus lehet. Mindent
megtudtam a szerelmi történetek iránt érzett szenvedélyéről. Időről időre
feltartott egy könyvet, és elmondta, mennyire szereti.

Miután mindent elrendeztünk, a pizzával és a szoba hőmérsékletű szódával a

padlón piknikeztünk. Órákon át beszélgettünk filmekről és zenéről. De
leginkább könyvekről. Nem gondoltam, hogy oly sok mindent megtudhatunk
egy emberről az általa olvasott könyvek alapján. Még a gyermekkorunkban
olvasott könyvek is összekötöttek minket, amit soha nem gondoltam
volna. Olyan, mintha ugyanazon a titkon osztoztuk volna meg, amikor
arról beszéltünk, hogy miként olvastuk el a Híd Terabithia földjére című
könyvet, amikor kilenc éves voltunk és, hogy sírtunk a végén.

Feljött a nap, amikor végre felkeltünk a piknikből, és felmentünk a lakására.

Kicsi volt, de pontosan így képzeltem el a helyet, ahol él. Volt egy hálószobája
egy normálméretű ággyal és egy nappali a hozzá tartozó konyhával. A
fürdőszoba a szoba másik oldalán volt. Az egész tiszta és mindenütt a keze
nyoma látható, ami miatt hosszabb ideig maradni akartam. Minden apró
részletet tudni szeretnék róla és meg akarom jegyezni őket.
Amikor feljöttünk, felajánlotta, hogy aludjak vele az ágyban, és bármennyire is
akartam, elutasítottam. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy
visszautasítsam. Még ha meg is tettem tudtam, hogy rossz döntést
hoztam. Összeszedtem minden akaraterőmet, és jó éjszakát csókot adtam neki,
mielőtt becsuktam a hálószoba ajtaját.

Csak pár óra telt el azóta és én máris vágyódom utána. Nem csak az hiányzik,
hogy a testem az övéhez érjen, de a pillantása is. Ezt a vonzódást nem tudom
megmagyarázni, és van közöttünk egy olyan energia, amit nem tagadhatunk le.

Romeo a hálószoba felé indul, és látom, hogy az ajtó kissé kinyílik.

- Pszt! Felébreszted. - suttogja Barbie és elmosolyodok.

- Már ébren vagyok. - A hangomra az ajtót jobban kinyitja és kidugja a fejét.

- Nagyon sajnálom. Csukott ajtó mellett alszom, és nem gondoltam, hogy

Romeo ilyen korán kajáért nyaggat.

Egy bő szabású, vékony pántos ruhában sétál ki a szobából. Az egyik pánt

lecsúszott a válláról, és a levendula színű, puha, lenvászon anyagon átsejlenek a
mellbimbói. Sötét, hullámos haja úgy néz ki, mintha most ébredt volna fel. Bár
csak két órát aludtunk, úgy néz ki, mint egy angyal.

- Gyere ide, kicsim! - Kinyújtom a kezem, ő habozás nélkül odajön hozzám, és

megfogja.

Lehúzom magamhoz a kanapéra, és szorosan megölelem. Megcsókolom a fejét,

miközben hozzám simul. Teljesnek érzem magam.

Egyik lábát átveti a derekamon és mozogni kezd. Nem tudok uralkodni a

testemen, és elélvezek. A farkam egész éjjel keményen állt, és megpróbáltam
könnyíteni magamon, de nem sikerült. Éjszaka azt hittem, hogy néhány gyors
rántás az öklömmel elegendő lesz a kínom enyhítéséhez, míg ő a másik
szobában alszik. Sokáig próbálkoztam, mielőtt feladtam. Olyan volt, mintha a
farkam tudná, hogy az édes kis punci a másik szobában van, és bedühödött
volna, amiért nem lehet az övé.

Nyögés tör fel a torkából, ahogy mozog rajtam és rájövök, hogy

elfelejtettem begombolni a farmeremet tegnap este, miután megpróbáltam
kiverni a farkamat.

- Ó, a francba! - sziszegem, amikor meleg bőrét megérzem a faszomon.

Rápillantok és látom, hogy a hálóinge feltűrődött, miközben szétvetett lábakkal
rajtam lovagol.

A kezemet hátra csúsztatom csupasz seggéhez, és erőteljesebben

mozgatom. Összeszorítom a fogaimat, amikor a farkam hegyénél megérzem a
meleg nedvességet, és tudom, hogy ez nem csak az én spermám.

- Barbara, nincs rajtad bugyi. – szidom meg.

- Soha nem alszom bugyiban. - válaszol, miközben punci ajkainak melege

beborítja a farkam hegyét.

- Ne gyötörj! - A szavak kicsúsznak a számon, de a tetteim valami mást

mondanak.

Ahelyett, hogy megállítanám, szorosabban fogom a seggét, és fe-le mozgok

alatta. A farkam egyre keményebb és nedvesebb lesz, ahogy rajta mozog.

- Közel vagyok! - suttogja a mellkasomba, de nem néz rám, miközben a

kielégülést hajszolja.

- Barbara! - szólítom a nevén, mire végül rám néz, és lágy, barna pillantása
találkozik az enyémmel. - Ha el akarsz élvezni, mondd el nekem, és én
gondoskodom rólad. - Lágyan megcsókolom, miközben a csípőjét mozgatja. -
Csak kérned kell és megkapod.

Megharapja az ajkát, és nyöszörögve bólint. – Kérlek!

Habozás nélkül közénk nyúlok, eltolom a farmeremet és a boxeremet az útból,

hogy teljesen hozzá férjek. Nedves forrósága hozzám simul, én megragadom a
csípőjét, hogy irányíthassam a mozgását.

Hosszan, lassan húzom végig a farkam hegyét a punciján. Amikor a réséhez

érek, elbizonytalanodom. Talán nem kellene folytatnunk. Tudom, hogy már
attól a kis spermától is teherbe eshet, amivel összekentem a punciját. De a
farkam, - minden heves mozdulattól-, egyre mélyebre vágyik. Belevesznék a
szűk kis pinájába.

- Shaw! - nyög fel, aztán mindkét kezével megtámaszkodik a fejem mellett.

Mindketten közénk nézünk oda, ahol majdnem összekapcsolódtunk, és

figyelem, ahogy a farkam hozzá simul punci ajkaihoz.

- Nagyon jó érzés, magamon érezni farkad. – szűkölő hangja ugyanolyan

elszánt, mint amilyen én vagyok.
- Tudom, kedvesem, de óvatosnak kell lennünk. – mondom, miközben tovább
izgatom.

- Mi van, ha... tudod? - Arca elpirul, amikor a farkamat a csiklójához dörzsölöm.

- Beléd élvezek?

Erőteljesen bólint, miközben a farkam hegye kissé belecsúszik a

puncijába. Érzem, ahogy szűk, forró puncija összerándul, mire belespriccelem a
spermám.

- Bassza meg, nem! - morgom, és kényszerítem magam, hogy kihúzzam a

farkam. - Nem élvezhetek a szűk kis puncidba.

- Kérlek! - A háta felível, és a mellei kiszabadulnak a hálóingből. Lelkesen előre

hajolok. Mindkét sötét bimbót beszívom a számba, mire kéjesen felkiált.

- Gondolod, hogy ki tudnám húzni, miután végre beléd tettem? - A farkam

hegyét ismét betolom a nyílásába, és figyelem, ahogy megpróbál mélyebbre
húzni. - Nem, ez a szép kis punci könyörög a faszomért.

- Ez kínzás! - Tudom, arról beszél, hogy mennyire akarja, és nem arról, hogy mit
csinálok vele.

- Ne aggódj! Megkapod. Gondoskodom rólad.

Megragadom a farkam tövét, és a hegyével dörzsölni kezdem a

csiklóját. Felkiált, a teste megfeszül, amikor forró spermám beborítja. Mielőtt
átgondolnám, kissé visszadugom a farkam hegyét a puncijába, és belelövellek.
Aztán az ujjaimmal még több spermát nyomok bele. Istenem, seggfej vagyok,
de azt akarom, hogy a magom benne maradjon.

Azt akarom, hogy a spermámmal a puncijában járkáljon, és amikor a

fürdőszobába megy, minden alkalommal lássa a bugyiján. Azt akarom, hogy
emlékezzen rá, benne voltam és talán teherbe esett.

Sötét gondolataimban mindezt ürügyként használom, hogy később engedje,

hogy belé élvezzek. Ha azt gondolja, hogy terhes lehet, miért akadályozná
meg? Egész éjjel tudnám baszni, azzal az indokkal, hogy egyszer már hagyta.

- Ó, istenem, nem gondoltam, hogy ez ilyen jó lesz. – zihálja, és ráborul a

mellkasomra. Kemény farkam közénk szorul.

- Csak várj, amíg rászánom az időt és megízlellek! – Végighúzom az ujjam a

punciján, majd lenyalom. - A fenébe, olyan az ízed, mint a vajnak.
- Mi? - Félig csukott szemmel és vörös arccal néz rám.

- Semmi, kicsim, csak olyan jó az ízed. - Óvatosan megcsókolom és elhúzódom

tőle. - Alig várom, hogy megismételjük.

- Meddig kell várnunk? – élénkül fel, és én rámosolygok.

- Már most készen állok, de ellenőriznünk kell az üzleted biztonságát.

- A fenébe! - duzzog, miközben visszahanyatlik a mellkasomra.

Nevetek, megölelem és megcsókolom a fejét.

- Később, amikor teljesen az enyém leszel. Akkor igazán megduglak.

- Benne vagyok. - mondja, rám kacsintva.

Lehet, hogy szemét vagyok, mert ezt kiterveltem, de nem akarom, hogy bármi
is az utamba álljon.
 7. fejezet

Barbie

Nem tudom abbahagyni a mosolygást. Az arcom a nap végére fájni fog ilyen
teljesítmény mellett. Felhőkön lebegek, és nem tervezem, hogy lejövök
róluk. Shaw szexisebbnek bizonyult, mint bármelyik könyv, amit valaha
olvastam. Nem tudom, ki mondta, hogy a romantikus könyvek torzíthatják az
emberek elképzelését arról, hogy milyen egy kapcsolat, de Shaw rendesen
rácáfolt. Nem tudok valóságosabbat elképzelni annál, mint amikor Shaw a
combjaim között mozogva örömet szerez nekem.

- Ne lépj rám!

Felsikítok, miközben hátra ugrok, és kiejtem a könyveket a kezemből. A

szívem őrültem ver, és azt hiszem, egy pillanatra meg is állt.

- A frászt hozod rám! - mondom Kaylanak, miközben kifújom a levegőt, és

lehajolok, hogy felvegyem a könyveket, és megbizonyosodjak arról, hogy
rendben vannak-e. Nem tudom, hogy sikerült az elmúlt huszonnégy órát
károkozás nélkül megúsznom. - Mit csinálsz az asztalom alatt?

A bejárati ajtó felé nézek, és rájövök, hogy nem hallottam, hogy a csengő
megszólalt. Azt hiszem, elromlott. Shaw rögzítette a hátsó ajtó zárját, így
magától bezáródik, amikor becsukjuk. Jó, hogy nem kell azon aggódnom,
hogy bezártam-e.

- Bujkálok. – Kayla rám pillant, mintha azt kérdezné, hát nem nyilvánvaló? Néha
furcsa dolgai vannak, ezért már nem döbbenek meg.

- Bujkálsz valaki elől?

Felnéz, gondolkodik rajta. - Dehogy. - Térdre állva kikukucskál az asztalom

mögül. - Azt hiszem, tiszta a levegő. - Felpattan, és felül az asztalomra.

- Szóval azt hallottam, hogy a nagydarab dögös pasi ma reggel hagyta el a

lakásodat. - Istenem, ez a város szereti a pletykát. - Azt is hallottam, hogy
lebuktatok, amikor együtt voltatok az üzletben.
Ölj meg most! Ne törődj velem. Pedig olyan sok mindent akartam csinálni
Shaw-val, mielőtt meghalok.

- Ne válts a témát! Miért bujkálsz?

Kayla előre-hátra lógázza a lábát. – Hozzak ebédet?

- Kimennél, hogy aztán az, aki elől bujkálsz észrevegyen?

- Jó érv. Akkor én vigyázok a boltra, te pedig hozol nekünk ebédet.

Romeo felugrik Kayla-hoz egy kis szeretgetésre.

- Hozok kaját, ha elmondod, ki elől bujkálsz. - Olyan pillantással nézek rá, ami
azt sugallja neki, hogy ha te mindent tudni akarsz az életemről, akkor én is
tudni akarok a legjobb barátoméról.

- Csak valaki visszajött a városba. Kerülöm őt.

- Ki? – Erőltetem, mert a köntörfalazása csak kíváncsibbá tesz engem.

- Mi vagy te, a rendőrség? - szorítja össze az ajkát.

- Itt voltak a rendőrök. Azt hiszem ők pletykáltak, szóval igen, én vagyok a

rendőrség. – Honnan tudná különben mindenki, hogy mi történt az
üzletemben? Azt hittem Missy volt.

- Touché! - Kayla leugrik az asztalról. - Tényleg nem akarok beszélni róla.

Ez az első alkalom, hogy Kayla legyőzöttnek tűnik, ezért békén hagyom. Nem
fogom faggatni, ha még nem áll készen. Kíváncsi vagyok, vajon ugyanaz a pasi
lehet-e, aki összetörte a szívét, akiről soha nem beszél.

- Eperturmix? – ajánlom fel, tudva, hogy az mindig boldoggá teszi. Hogyne

tenné?

- Te vagy a legjobb. – Felkapom a pénztárcámat az asztal mögül.

- Ez nem azt jelenti, hogy nem beszélünk Shawról, amikor visszaérsz. – felemeli
a szemöldökét, és ajkán apró mosoly bujkál. Tudtam, ha rájön, be kell adnom a
derekam. – Kutakodtam kicsit, és találtam róla néhány dolgot.
- Akkor sietek vissza. - Elindulok, és megállok a bejárati ajtónál, hogy
megnézzem a harangot. Néhányszor kinyitom az ajtót, de semmit nem hallok. A
harang még mindig ott van, de nem szól. Mosolygok, mert tudom, ha veszek
egy újat a vaskereskedésben, Shaw beszereli. Azt mondta, hogy később
visszajön, de meg kell néznie az anyját, és válaszolnia kell néhány munkahelyi e-
mailre és hívásra.

Kimegyek a könyvesboltból, és az út végén álló étterem felé indulok. Nem

sietek annyira, amennyire Kayla szeretné, mert nem igazán hiszem, hogy tud
valami olyat Shaw-ról, amit én nem. Több órán keresztül beszélgettünk tegnap
este. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megismerhetünk valakit, de úgy
érzem, mintha már évek óta ismerném őt. Megnyugtatott, és azon kaptam
magam, hogy könnyen megnyílok neki.

Előhozza a mélyen eltemetett oldalamat is. Azt hittem, csak én fantáziálok

arról, amikor az ágyban fekszek, hogy milyen lenne vele a szex. Nem hittem
volna, hogy valaha is képes leszek hangosan kimondani, amire vágyok. Tegnap
este és ma reggel Shaw előbb tudta, mit akarok, mint én magam. Nehéz volt
nélküle aludni az ágyban. Egész éjjel azon tűnődtem, miért utasította el, hogy
velem egy ágyban aludjon. Tudom, hogy kicsi az ágyam, és a pasi nagydarab, de
megoldhattuk volna.

Ez kétséget ébresztett bennem, hogy talán félreértettem néhány dolgot. Aztán

amikor ma reggel kisétáltam, mintha elfújták volna a kételyemet. Igaza volt,
amikor azt mondta, hogy izgatom, mert tényleg többre vágytam. Amikor végre
megkértem, habozás nélkül megadta nekem, amire vágytam, sőt még annál is
többet. Szexinek és erősnek éreztem magam.

- Szia, Barbie! – szólít meg Larry, miközben elsétálok a fodrász

üzlete előtt. Lehet, hogy tévedek, de úgy tűnt, mintha rám kacsintana. Talán
csak valami van a szemében. Megállok a nyitott ajtónál, nem tudom, mit
kellene mondanom.

- Ah. Szia? - Úgy tűnik, mint egy kérdés, mert Larry még soha nem köszönt
nekem. Azt hittem, hogy Missy barátja, mert azt hiszem, egyszer láttam, amint
beoson a boltja hátuljába.

- Tudod, hogy nők haját is vágjuk?

Megragadom a hajamat és megnézem a végét.

- Azt hiszem, rendben van. - Elengedtem a hajam, és tovább sétálok, de

visszatekintve észreveszem, hogy figyel engem.

Azt hiszem, paranoiás vagyok a törött zár miatt, mert hirtelen mindenkire
gyanakszom. Felgyorsítok útban az étterem felé, ami történetesen olyan
zsúfolt, mint még soha.

- Barbie! – szólít meg Amelia, ahogy belépek.

Odamegyek hozzá, és átadom neki a rendelésemet egy könyvvel együtt, amit

neki hoztam. A borravaló, amit tőlem kap, nem más, mint egy könyv, és ez
boldoggá tesz. Nagyra tartom a barátságokat, amiket azokkal a nőkkel
alakítottam ki a városban, akikkel közös a romantika iránt érzett rajongásunk.
Ez reményt ad nekem, hogy mások bírálatai elhalványulnak az idő múlásával.

Elveszi a rendelésemet, és átadja az egyik szakácsnak. Körbejár, és ellenőrzi az

asztalait, mielőtt visszajön hozzám.

- Hallottam, hogy az új a sráccal, Shaw-val csókolóztál. - elpirulok, mert néhány

vendég felénk fordul és figyel. - Gyere, öntsd ki a szíved! – megböki a csípőmet.

- Honnan tudsz erről? Missy volt? – kezd igazán bosszantani.

- Mintha bármit meghallgatnék, amit mondani akar. - Amelia forgatja a

szemét. - Néhány helyi rendőr volt itt ma reggel. - Most én vagyok, aki a szemét
forgatja. - Ne dühöngj! Minél több emberrel megismerkedsz a városból, annál
jobban fogod élvezni a kisvárosi pletykákat. - Lehet, hogy igaza van. Azt hiszem,
még mindig kívülállónak érzem magam.

- Igen, láttam Shaw-t. - ismerem be. Úgyis az terjeszt, amit akar.

- Összetörtél néhány szívet a városban. – hosszat sóhajt, mintha neki is

rejtegetni valója lenne.

- Elmondom a férjednek.

A vállat vont, és egyáltalán nem aggódik. – Rajta! - A hangja elhalkul. - Nagyon

keményen megdug, amikor féltékeny. - Felnevet, mielőtt rám kacsint.
- Amelia, vonszold ide a csini segged! - Mindketten a férjére nézünk, aki az
elviteles dobozaimat adja ki az ablakon. A szemében levő pillantásból tudom,
hogy mindent hallott. Az arcom tovább pirul, és azon gondolkodom, ki hallott
még minket. Amelia megragadja a dobozokat, és beteszi őket egy táskába,
mielőtt Kayla turmixával együtt odaadja nekem.

- Jobb, ha folytatom a munkát, mielőtt felgyújtja a helyet. – Előveszi a

jegyzettömbjét, hogy további megrendeléseket vegyen fel. Mivel a városban
nincs sok étterem, mindig elfoglaltak. Búcsút intek, mielőtt visszaindulok a
boltomba.

A gondolataim Shaw-n járnak, és azon, hogy mire készülhet. Kíváncsi vagyok,

hogy beszélt-e az anyukájának rólam, mert úgy tűnt, közel állnak egymáshoz.
Előveszem a telefonomat, hogy ellenőrizhessem, nem küldött-e üzenetet, de
nincs semmi. Mit mond az illemtan az üzenetekről, amikor először randizol
valakivel? Azokban az könyvekben, amiket olvastam, a hős még nyomkövetőt is
tetetett a telefonra. A valóságban ez ijesztően hangzik, de csalódott vagyok,
mert nem kaptam üzenetet tőle.

Elteszem a telefont, és kortyolok egyet Kayla turmixából. Show elfoglalt és

valószínűleg majd később átjön. Ezt mondogatom magamnak, és arra gondolok,
vajon meddig leszek képes türtőztetni magam, mielőtt elkezdenék kételkedni
benne.
 8. fejezet

Shaw

- Ki ő? - kérdezi anyám, miközben a könyvekkel teli táskát az éjjeliszekrényére

teszem.

Sóhajtva ülök le az ágya melletti székbe és kinyújtom a lábam. Nem válaszolok,

hanem felvonom a szemöldököm. Mindketten tudjuk, hogy nem fogom
elmondani.

- Tudod, régen minden titkodat elmondtad nekem. – sértődik meg.

- Négy éves voltam.

- Akkor jobban bírtalak. – keresztbe fonja a karját a mellkasán, és elfordul

tőlem, de látom, hogy mosolyog.

- A neve Barbara.

Eláll a lélegzete és tágra nyíló szemmel néz rám. - A nő, akié a könyvesbolt?
Gondolod, hogy tudsz nekem kedvezményt szerezni?

- Szégyentelen vagy, ugye tudod?

Anyám vállat von, majd bejön az egyik lány ápolónő, hogy ellenőrizze az
életjeleit és beadja a gyógyszereit. Közben semmiségekről csevegünk, míg
átnézi az értékeit.

Anyámnál petefészekrákot állapítottak meg két évvel ezelőtt. Váratlan volt és

gyors lefolyású, de ő egy harcos. Szerencsére korán diagnosztizálták, de a
kezelések legyengítették. Lassan visszatér az ereje, és vannak napok, mikor úgy
érzem, ismét a régi önmaga. Ma fizikoterápiás nap van, és bár szeret flörtölni a
terapeutájával, apránként halad.

- Készen áll kinyújtóztatni a lábait, Mrs. Cora? - kérdezi Dwayne.

- Tudod, ha be akarsz jutni a nadrágomban, akkor lehetnél kissé ravaszabb is. –

turbékolja anyám, miközben az ágy széle felé mozdul.

- Anya! – korholom, de ő nem vesz rólam tudomást.

- A gyerekek tényleg tönkre teszik az ember szexuális életét. Erre már korábban
is gondolnom kellett volna.

- Anya!

- Csak viccelek. - Rám néz, majd kacsint. - Talán.

Figyelem, ahogy ő és Dwayne végigmennek a szokásos gyakorlatokon,

és látom, mennyit fejlődött. Lehet, hogy idős, de anyám messze van még attól,
hogy leírjuk.

Figyelmen kívül hagyom a megjegyzéseit a férfi ápolóról, és arra gondolok, mit

csinálhat Barbie. Korán ott kellett őt hagynom, hogy befejezzek egy melót és,
hogy hazaugorhassak megnézni az anyámat. Azóta élek ebben a házban, mióta
hazaköltöztem, hogy vele lehessek, de most azt gondolom, hogy kellene nekem
egy saját lakást.
Nagyon jó volt Barbie-nál. Tetszik, hogy olyan a lakás illata, mint az övé. Azon
gondolkodom, hogy vajon mit csinálhat és mire gondolhat. Gondol ránk és a
tegnap estére annyit, mint én?

Előhúzom a telefonomat, és írok neki egy gyors üzenetet, melyben tudatom

vele, hogy csak rá tudok gondolni, és később elviszem vacsorázni. Ezúttal igazi
randira.

Amikor nem kapok azonnal választ, megpróbálok nem aggódni, és elteszem a

telefonomat. Valószínűleg nagyon elfoglalt, aztán azon kezdek aggódni, vajon
evett-e már ma? Nem volt időnk reggelizni, mielőtt kinyitotta volna az üzletet,
és nekem is sietnek kellett a melóba. Talán beugorhatnék a boltba, és még
vacsora előtt vihetnék neki egy kis harapnivalót. Az túlzás lenne? Bassza meg,
gyakorlatilag már jártam a puncijában, tényleg sok lenne, ha vinnék neki valami
ennivalót?

- Dwayne, ha már így kimelegszem és leizzadok a gyakorlataitól, legalább

hozhatna cigarettát, amit utána elszívhatok.

- Anya! – Hangsúlyom figyelmeztető, de ő csak legyint, mintha elhessegetné

rosszallásomat.

- Ne foglalkozz vele, Dwayne! Szerelmes.

- Ó, valóban? Igaz ez, Mr. Shaw? - kérdezi Dwayne, miközben segít anyámnak
leülni az ablak mellett álló székébe, ahol délutánonként szeret olvasgatni.

Pislogok néhányszor, mielőtt válaszolok, és anyám rám néz. Mindentudó

pillantása ellenkezésre késztet. Kinyitom a számat, hogy beszéljek, majd ismét
becsukom. Mi a fenét érzek?

- A szegény fiú még csak nem is tudja. - kacsint rám anyám, amikor leül a
székére. - Ne aggódj, nem árullak el!

Elköszönünk Dwayne-től. Amikor magunkra hagy minket, anyukám megragad

egy új könyvet, amit most hoztam neki, és kinyitja.

- Pontosan mit értettél az utolsó megjegyzésed alatt? - sürgetem.

- Melyik megjegyzés alatt? Amikor azt mondtam Dwayne-nek, hogy pihenje ki

magát a következő kezelésig, hogy ne fáradjon el ilyen hamar? - felmordulok,
mire ő kuncog. Istenem, szeret engem kínozni. - Higgadj le!

- Mit szólna apa ahhoz, hogy annyit flörtölsz?

- Apád tudta, hogy szeretek flörtölni, amikor találkozott velem, és ötven együtt
töltött év alatt soha nem próbált megváltoztatni. - Mosolya kissé elhalványul,
amikor apára emlékezik. - Azt hiszem, ez volt az egyik tulajdonságom, amit a
legjobban szeretett bennem. Azért, mert ez lehetőséget adott neki arra, hogy
felvághasson. - Egy pillanatra becsukja a szemét, mintha egy kedves emléke
jutna az eszébe, majd sóhajt, és újra kinyitja. - Jobban ismerem a fiamat, mint
bárkit mást ezen a földön. Jobb, mint apádat. Ez a nő fontos neked, és én
szeretnék vele találkozni.

- Oké.

- Oké? Ilyen könnyen beleegyezel? - Meglepettnek, de vidámnak tűnik.

- Oké, igen. Fontos számomra, és azt akarom, hogy találkozz vele.

- Kérd meg, hogy hozzon nekem néhány könyvet. Csodálatosak voltak azok,
amiket hozzátett a listámhoz.

- Te tényleg szégyentelen vagy.

- Az életben semmi jó nem történik kérés nélkül. - Lenézett a könyvére, és
kortyol a teájából, miközben olvas.

- Szeretnéd, hogy hozzak este vacsorát? - kérdezem, miközben felállok, és

megragadom a kulcsomat.

- Nem köszönöm. Mrs. Roberts átjön néhány lánnyal és egy erkölcstelen filmet
fogunk megnézni.

- Ó, Istenem! - A kezembe temetem az arcomat és hallom, hogy nevet.

- Ha nem akarod tudni a választ a kérdésedre, akkor ne tegyél fel kérdést!

- Oké, most elmegyek.

- Jó szórakozást ma estére! – szól utánam, én pedig azt válaszolom, hogy

szeretem.

Amikor beszállok a teherautómba, egyenesen a virágbolthoz hajtok, és veszek

egy csokrot. Aztán bemegyek az élelmiszerboltba, és veszek némi élelmiszert,
melyről tudom, hogy Barbie kedvence. Az órákig tartó beszélgetés után, miután
megvitattuk, hogy melyik édességeket szeretjük, és melyeket nem, pontosan
tudom, mit válasszak.

Miután összeállítottam a kis uzsonnás táskát, fogom a csokor virágot, és

elindulok a könyvesboltba. Út közben megpróbálom kitalálni, hogy mit
tegyek. Az ablakon keresztül látom, hogy üzletben több vásárló is van, és nem
akarom megzavarni. Ha bemegyek, attól tartok, hogy nem tudom levenni a
kezem róla, ezért csak ülök a teherautómban és figyelem őt.

Nem tudom, mennyi ideje ülhetek itt, de óráknak tűnik. Nézem, ahogy Barbie
rámosolyog az emberekre, akik a pénztárnál állnak, vagy izgatottan beszélget a
nőkkel, miközben segít nekik a könyvek kiválasztásában. Látom, amikor néhány
gyereknek felolvas, és Istenem, ettől összeszorul a mellkasom. Miért érzem
olyan hirtelen és gyorsan ezeket az érzéseket vele kapcsolatban? Olyan, mintha
a saját teherautóm ütött volna el, ami örökre megváltoztatott.
Kayla-val is beszélget az asztalnál, miközben közel hajolnak egymáshoz. Azon
tűnődőm, vajon rólam beszélgetnek? Mesél vajon a varázslatos éjszakánkról,
amit együtt töltöttünk a könyvesbolt padlóján? Vagy beszámol neki a mai
reggel összes szemérmetlen történéséről?

Túl sokat gondolok tökéletes puncijára. Kín bemennem. Fájdalmasan

szükségem van rá, és nem tudom, meddig tudok várni. Felkapom a virágokat és
a zacskó harapnivalót, kiugrok a teherautómból és az épület hátuljához
megyek. A zár érintetlen, amitől jobban érezzem magam. Minden esetre nekem
adta a pótkulcsot. Előveszem és használom, hogy csendben beosonhassak az
üzlet hátuljába, ahol dobozokat és lomot tárol.

Amint bezárul mögöttem az ajtó, hallom, hogy Barbie felém tart. Tökéletes.

Sötét van, de nem sokáig. Kinyitja a tároló ajtaját, és meglátja, hogy ott állok,
mire meglepődik és az arca felizzik.

- Shaw! - kiáltja, mielőtt a karjaimba rohan. - Mit csinálsz itt?

- Meg akartam győződni róla, hogy eszel valamit. – Előveszem a harapnivalókat.

- És szerettem volna adni neked valami szépet. – Nyújtom neki a csokor
gerberát, amelyről azt mondta, hogy a kedvenc virága.

- Komolyan mondod? - Lábujjhegyre áll, hogy megcsókoljon, és én magamhoz

húzom.

- Azt hiszem. - mondom, amikor a mellettünk lévő polcra teszem az ajándékait,

és a falnak döntöm. - Itt vagyok, mert szükségem van rád.

- Tényleg? - vággyal teli szemekkel néz rám, mire az enyémek is fellángolnak.

- Most azonnal. – Hozzá préselődöm, hogy érezze a farkamat, és felnyög,

miközben ide-oda tekergőzik.

- Úgy, mint ma reggel? - lihegi, és csodálkozom, hogy tudtunk erre a néhány

órára távol maradni egymástól.

- Tudom, hogy dolgod van, szóval gyors leszek. - Kigombolom a nadrágját, és

kissé letolom a csípőjén. - Csak szükségem van a forró kis puncidra egy kicsit, és
utána jól leszek.
- Shaw! - nyög fel, miközben lejjebb tolom a bugyiját, hogy elég helyem legyen
ahhoz, hogy játszak vele.

Előveszem a farkamat, mely keményen és vastagon áll közöttünk. – Húzd szét

az ajkaidat!

Azt csinálja, amire kérem, mire a farkamat hozzá nyomom forró puncijához.
Óvatosan csinálom, hogy ne dugjam belé, különben nem tudnék megállni.

A farkamat a csiklóján és az ajkai között húzogatom, és szétkenem rajta a

nedvességét. Már olyan átkozottul síkos, hogy gyorsan és erősen tudok rajta
mozogni. Ha valaki benyitna és így látna minket, azt gondolná, hogy mélyen, a
golyóimig a puncijában vagyok. De ehelyett mindkettőnket azzal kínzom, hogy a
farkammal a lábai között dörzsölöm. A kezét elveszi vastag farkam útjából, mire
megragadom a csuklóját. Az ujjait a számba véve leszopom, és felnyögök,
ahogy egyre erősebben és gyorsabban dörzsölöm. A golyóim megfeszülnek, így
már csak néhányat kell pumpálnom, mielőtt elélveznék.

- Jó kislány vagy, kicsim! - suttogom a szájába, amikor érzem, hogy a kínom egy
kicsit enyhül. Eléggé ahhoz, hogy egy kicsit tovább bírjam nélküle. Nyafog és
mocorog, és tudom, hogy még nem kapta meg, ami jár neki. - Ne aggódj,
megkapod!

Térdre esek előtte, és arcomat az édes, csupasz puncijába temettem.

Felnyögök, amikor megérzem kettőnk összekeveredett ízét a számban. Szopom
a csiklóját, miközben a vállamba mélyeszti a körmeit.

- Istenem, de jó ízed van! - dörmögöm a puncijába, miközben a combja

megfeszül és a háta ívbe hajlik.

- Shaw! - kiáltja, és a számon érzem, hogy a csúcsra ér, miközben a kielégülésig

szopom a csiklóját.

Miután megérzem az orgazmus utolsó hullámait, visszahúzom a bugyiját és a

begombolom a nadrágját. Felállok és megvárom, hogy visszatérjen az üzletbe,
de előtte még megszid engem.

- Hogy tudnék visszamennem dolgozni? - néz rám fáradt szemekkel, de nagy

mosollyal.
- Addig várok, amíg be nem csukod az ajtót - mondom neki, mielőtt lehajolok és
lágyan megcsókolom.

- Hé, Barbi ...

Kayla szavai elhalnak, amikor berobbant a raktár ajtón, és együtt lát minket.
- Ó, látom, elfoglalt vagy. - Felvont szemöldökkel Barbie-ra néz, és mosolyog.

- Mindjárt megy. - mondom, miközben Barbie az arcát a mellkasomba temeti.

- Viszlát később, Shaw! – szól vissza Kayla a válla fölött, és visszamegy

a könyvesboltba.

- Megkaptad az üzenetemet? – kérdezem Barbie-t, aki zavartan néz rám.

- Nem, de mindjárt megnézem a telefonomat.

- Oké, írj nekem, amikor csak tudsz. - Még egyszer megcsókolom, mielőtt
rákényszerítem magam, hogy elengedjem. - Hamarosan találkozunk.

- Hamarosan találkozunk. - válaszolja, és kilépek a hátsó ajtón.

A fenébe! Lehet, hogy anyámnak tényleg igaza van vele kapcsolatban.

 9. fejezet

Barbie

- Szeretem ezt a mosolyt, ami az arcodon ragyog egész nap. – lök meg a
vállával Kayla.

Az üzlet kihalt, most, hogy az utolsó vásárló is kiment az ajtón. Ez egy újabb
forgalmas nap volt, és van még néhány percünk zárásig. Őszintén szólva, lehet,
hogy túl sok ember üti az orrát a városban a könyvesboltom dolgaiba, de azt
hiszem, ez valóban működik. Egész nap a női vásárlóimnak segítettem
megtalálni a tökéletes könyvet, amelyet kerestek, és folyamatosan hosszú
beszélgetésekbe bonyolódtam velük. Jó olyanokkal találkozni, akik ugyanolyan
szenvedéllyel érdeklődnek valami iránt, mint én. Olyan, mint kapcsolatba lépni
egy régi baráttal.

- Nagyon boldog vagyok. - ismerem be. A sok mosolygás nemcsak a mai sikeres
munkanapnak, hanem a szerelmi életemnek is szól.

- Shaw olyan megkínzottnak látszott, amikor rátok nyitottam, miközben... –

hagyja félbe a mondatot, remélve, hogy majd én befejezem.

- Segített elpakolni néhány dobozt a raktárban.

- Oh! Tehát ezért volt az arcod olyan vörös, és kimerült.

Prüszkölve felnevetek, de érzem, hogy az arcom újra kipirul. Ha Kayla néhány

perccel hamarabb sétál be a raktárba, akkor a saját szemével látta volna azt,
amit tudni akar.

Még mindig nem hiszem el, hogy ott hetyegtünk a raktárban, de amikor Shaw a
közelemben van, mindent elfelejtek. Az arcát a lábaim közé temette, és
amikor megláttam, hogy előttem térdel, majdnem azonnal elélveztem. Amikor
rám tette a száját, elvesztem. Először sajnáltam, amiért olyan gyorsan
elélveztem, de végül hálás voltam érte, mert Kayla a kellős közepén tört volna
ránk.

- Nini! Elpirultál. - Megcsípi az arcomat, mire eltolom a kezét.

- Egész nap itt lógsz. Hamarosan fizetést kell adnom neked. - Kiveszek egy
halom könyvet a dobozból, amelyet ma kézbesítettek. Kayla megragad egy
másikat, és követ engem, hogy eltegye őket. - Még mindig bujkálsz? -
kérdezem.

- Igen.

Ezúttal ő pirul el. Igen, biztos, hogy pasi van a dologban. Soha nem láttam még
Kayla-t elpirulni. Egyszer panaszkodtam, hogy az egyik kedvenc könyvem nincs
meg hangoskönyvben, ezért hangosan felolvasta. A szuper erotikus rész
közepén sem esett ki a ritmusból, és egyszer sem pirult el. Még hozzá is tett
néhány saját párbeszédet, ami elgondolkodtatott, hogy talán írnia kellene.

- Még mindig nem mondod el? - Egyesével elteszem a könyveket, ahogy a sorok
között haladok.

- Visszajött. - Ránézek, de nem tudok elolvasni az arcáról.

- Nem vagyok ide valósi. Konkrétabbnak kell lenned.

- Ismered a Bierman birtokot?

- A hatalmas kastélyszerű ház, amiről azt mondtad, hogy kísértetjárta?

Ha itt élsz, akkor ismerned kell. Egy domb tetején áll, ahonnan pazar kilátás
nyílik a városra. Nem lehet kihagyni. Őszintén szólva, nem gondoltam volna,
hogy abban a házban lakik valaki. Egy kanyargós út vezet oda, és nem lehet
megnézni, hogy van-e otthon valaki. Soha nem látok ott autót, nem mintha sok
figyelmet szentelnék neki. Csak ott van, és remekül néz ki.

- Kísértetjárta. - mondja ismét, és kezdtem azt gondolni, hogy neki ez mást

jelent. Elveszek néhány könyvet a kezéből, és elrendezem a polcokon.

- Nem gondoltam, hogy él ott valaki.

- Vannak néhányan, akik gondozzák. Üresen állt azóta, hogy elment. - Az utolsó
könyvet veszem ki a kezéből. – Most pedig visszatért.
- Utáljuk ezt a személyt? - Nem rázza meg a fejét. - Szeretjük ezt a személyt? -
Még soha nem volt ilyen nehéz kihúzni valamit Kayla-ból, de ha kérdezz-
feleleket akar játszani, benne vagyok.

- Egész életemben szerettem őt. - Megfordul és a bolt elejébe sétál. Nem

értem, miért olyan szomorú, ha egyszer szereti azt a pasit. Miért zaklatta fel a
visszatérése, de mindenekelőtt, miért ment el?
- Várj! Nem hagyhatsz itt kétségek között! - Követtem őt.

- Ez semmi. Sokkal idősebb nálam, és azt sem tudom, hogy itt marad-e vagy
sem. Akárhogy is, a legjobb, ha elbújok és várok.

- Hogy lásd, tényleg a városban marad-e?

- Ezért és más dolgok miatt is. - Mindenhova néz, csak rám nem, és
kényelmetlenül érzi magát.

- Nem mondod el, mi az a más dolog?

- Azt mondtat, Shaw segített neked a dobozokkal? – Vigyorogva témát vált,

és én ráöltöm a nyelvemet, mert tudom, hogy megnyerte ezt a fordulót.

- Ha már Shaw-t említed, azt mondtad, hogy tudsz róla valamit. - Nem volt
lehetőségünk ezt megbeszélni, amikor visszatértem az ebéddel Amelia-tól.
Annyi dolgom volt, hogy csak lopva tudtam megebédelni, de nem
panaszkodom. A munka segít elütni az időt, amíg újra láthatom Shaw-t.

Amikor beállított a rágcsálni valóval és virággal, tudtam, hogy hülye vagyok,

amiért kételkedtem benne. Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, tehát azt mondtam
magamnak, hogy nem lehet igazi, sőt ilyen tökéletes. Ma megmutatta, hogy a
tökéletesnél is több, legalábbis nekem.

- Új a városban, mint te, és azért jött, hogy segítsen az anyjának. - Ez nem

újdonság számomra. Kedves, hogy itt maradt, hogy segítsen az édesanyjának,
és ez nagyon sokat elmond róla. - Azt hiszem, a városban minden lány róla
beszél, de őt lehetetlen szóra bírni. Nyilvánvaló, hogy veled kivételt tett. -
Nevet, és elcsen egy újabb darab csokoládét, amit Shaw hozott nekem.

- Ez minden, amit tudsz? – Én is megragadok egy darab édességet, és bekapom.

- Van pénze. - Vállat von, amikor ezt mondja, de ez engem nem érdekel. –
Tényleg ez minden. Mint mondtam, nem beszél sokat, így az emberek csak
találgatnak.

- Velem beszélget, és csak ez számít. – Próbálok nem önelégültnek hangozni, de

az vagyok.

- Mikor jön vissza? - Kayla felveszi a telefonját, és megnézi az időt. Előveszem az

enyémet az asztalomból, eszembe jut, hogy elfelejtettem elolvasni Shaw
korábbi üzeneteit. Bosszús lesz? Bajban vagyok? Finom borzongás fut keresztül
rajtam, és a testemnek tetszik az ötlet. Egy fantázia kezd kibontakozni, és a
testem felhevül.

- Föld hívja Barbie-t! – Kayla az ujjaival csettint az arcom előtt, én pedig

pislogok néhányat.

- Zárásra. - válaszolok, visszatérve a valóságba.

- Nem akarod elmesélni, miről álmodoztál?

- Nem. - Feloldom a telefonomat, és meglátok egy olvasatlan üzenetet Shaw-

tól, amiben megkérdezi, éhes vagyok-e. Van egy órával ezelőtti, amiben azt írja,
hogy még mindig érzi az ízemet az ajkán. Én is meg akarom kóstolni őt. Olyan
dögös volt, amikor előttem térdelt. Szerintem ugyanolyan izgató lenne, ha én
térdelnék előtte.

- Oh! Valami seggfej nézett be, és téged keresett, amikor elmentél ebédért.

Leteszem a telefont, mielőtt válaszolnék Shaw-nak, mert fogalmam sincs, hogy

miről beszél Kayla. – Ki volt az?

- Nem ismerem. Rövid, vörös haja és sötét szeme van. Azt hiszi magáról, hogy
dögös. Spoiler következik! Nem az.

- Itt volt a könyvesboltban? - Nem gyakran fordulnak meg itt férfiak.

- Igen, azt mondta, hogy előző nap itt volt és találkozni akart veled.

- Oh, igen. – Most már emlékszem. Biztosan az a fickó volt, akitől Shaw
megmentett. Biztos voltam benne, hogy soha többé nem látom.
- Meghagyta a számát. – Belenyúlt a farmere zsebébe, előhúzza a papírfecnit,
és átadja nekem. - Azt mondta, hogy később visszajön. - Lenézek a számra, és
meglepődöm, amiért vissza akar jönni. Leteszem az asztalomra, és nem
tervezem, hogy felhívom.

- Nem lesz rá szükségem.

- Gondoltam. Meg akartam neki mondani, hogy kopjon le, de olyan gyorsan
eltűnt, mint ahogy itt termett. – Kayla leugrik az asztalomról. - Tégy nekem egy
szívességet, és nézz ki az ablakon. Tudasd velem, ha látsz valakit, aki úgy néz ki,
mint egy tank és dühösnek tűnik. - Felkapja a táskáját.

- Dühösnek tűnik? Csináltál valamit a fickóval, akit próbálsz elkerülni?

- Nem, ő mindig ilyen. – Hosszan feldóhajt. – Nagyon dögös. - Nevetés tört fel
belőlem, mert természetes, hogy Kayla ezt mondja.

- Ha te mondod. - Odamegyek a bejárati ajtóhoz, és kinézek. Missy áll kint, és

rám néz. A nyelvem hegyén van a kérdés, vajon nincs-e jobb dolga, mint
utánunk leskelődni, de nem akarok vele veszekedni. Be akarom zárni a
boltomat, és az éjszakát Shaw-val tölteni, ezért inkább bemegyek.
- Azt hiszem, minden tiszta.

- Klassz! - Megcsókolja az arcomat, mielőtt kiszökdécsel a bejárati ajtón.

Bezárom mögötte, és átfordítom a táblát a „zárva” helyzetbe. Amikor
megfordulok, egyenesen egy meleg testbe ütközöm. Hátra hajtom a fejemet, és
felnézek Shaw-ra, aki rám vigyorog.

- Nagyon pontos vagy.

- Számoltam a másodperceket. - zihálom, amint nagy kezét a fenekemre teszi,

és felemel, hogy szemtől szemben legyünk egymással. – Csókolj meg! – fonom
köré a karjaimat. Nem kell kétszer megkérnem.

A számat az ajkaihoz préselem, miközben a nyelve lágyan kóstolgat. Ujjaimat a

rövid hajába túrom, és ő birtoklóan gyúrja a seggemet. Egy pillanattal később
felültet az asztalomra, és felemeli a fejét, hogy rám nézzen. - Hiányoztál.
A lehető legszorosabban ölelem a lábaimmal. Hatalmas fickó, de én nem
vagyok túl nagy.

- Te is hiányoztál nekem. – mormolom. Ismét megcsókol, és azon

gondolkodom, hogy hozzá tudnék ehhez szokni.

- Nincs semmi, amit el akarnál mondani? - kérdezi, de nem vagyok biztos

benne, miről beszél.

- A harangom nem működik? - A bejárati ajtóra mutatok.

- Holnap megjavítom. - Az ajka megrándult. – A néhány nappal ezelőtti a

seggfejről beszélek, akit lekoptattam.

- Oh. - Megfordulok, az asztalomra nézek, és megtalálom a ledobott

papírfecnit. - Már el is felejtettem. – vonok vállat.

- Valaki tegnap letörte a hátsó ajtó zárját. – emlékeztet. Kiveszi a kezemből a

fecnit, összegyúrja és bedobja a szemétbe.

- Valószínűleg Missy volt. - feltételezem. Nem tudom, mi haszna származott

belőle, de sokszor nem értem, miért csinálja, amit csinál.

- Nyilvánvaló, hogy nem akarsz tőle semmit, mégis visszajött. Kibaszottul

utálom.

- Te… féltékeny vagy? - nyalom meg az ajkaimat.

- Bassza meg igen. - A mellkasára hajtva a fejem, egy pillanatra elrejtőzöm,

mert a válasza megmosolyogtat. Nem kellene annyira élveznem a
féltékenységét. Szeretem, hogy mindenestül magának akar. – Féltékeny vagyok
ezekre a ruhákra is. - A testemet simogatja, én pedig még szorosabban ölelem a
lábaimmal.

- Vigyél fel emeletre, és megszabadulok tőlük! - Alig mondom ki, és felemel az

íróasztalról. Elindul hátra, de megáll, amikor a raktárhoz ér. Lehajol, felkapja a
táskáját, majd kettesével véve a lépcsőfokokat elindul, mintha semmi súlyom
nem volna.
Letesz a kanapéra, és újból megcsókol, mielőtt a táskájával bemegy a
konyhába. Lekapom a cipőmet, és figyelem, milyen otthonosan mozog. Elővesz
valami vacsora félét.

- Hoztál nekünk vacsorát?

- Először meg akarlak etetni.

- Először? - Ugratom, mintha nem tudnám, mi jön utána. A testem bizsereg a

várakozástól.

Folyton arra gondolok, mennyire könnyedén cipel engem, és odavisz, ahová

akar. Amikor a karjaiban vagyok, teljesen az irányítása alatt állok, miközben
gyönyört ad és kap. Mindkettő ugyanolyan jól hangzik, és én mindet akarom.

Rám néz a válla fölött, és a szeme tele van éhséggel. Hagyom, hogy a topom
egyik pántja lecsússzon a vállamról, és átkozottul szexinek érzem magam attól,
ahogy néz.

- Még nem döntöttem el, hogy jó ötlet-e először vacsorázni.

Összeszorítom a combomat. - És mi az ítélet? – mocorgok egy kicsit, és a

lüktetés a lábam között erősödik.

- Ahogy mondtam, még nem döntöttem. - A pillantása rajtam vándorol.

- Én még mindig tele vagyok a rágcsálni valókkal, amiket nekem hoztál. -

Hagyom, hogy a másik pántom is leessen, és a topom lecsúszik, felfedve
duzzadt melleimet. Végigsimítok rajtuk, és Shaw a pillantásával követi az
ujjaimat.

Eldob mindent, ami a kezében van, ami hangos puffanással a pultra esik.

Azt hiszem, a vacsorára még várni kell.

 10. fejezet

Shaw

Amikor a második pánt is lecsúszik a válláról, már nem tudom fegyelmezni

magam. Direkt incselkedik velem. Bár mindketten tudjuk, hogy ő
kezdeményezett, nem okoz gondot, hogy az akaratát teljesítsem. Lehet, hogy
néhány férfi fenyegetésnek érezné, de azok a férfiak nem érdemlik meg őt.

Gyorsan hozzá sietek, és mielőtt levegőt vehetne, hanyatt döntöm és

ráfekszem.

- Légy óvatos, ne piszkáld az oroszlánt, kiscicám! - arcomat a nyakába temetem,

és megcsókolom a mellkasát.

Megragadom a nadrágja derekát, lehúzom róla és átdobom a szobán. Letolom

a topját, és meghallom az anyag szakadását, amikor kiszabadítom a melleit.
- Shaw! - Barbie szeme tágra nyílik a döbbenettől és az izgalomtól, ahogy
hüvelykujjammal feszes mellbimbóját dörzsölöm.

- Lássuk, tudsz-e dorombolni.

Felsikolt, majd felnyög, amikor a számat összezárom édes mellbimbóján.

Megkarcolom a fogaimmal, majd addig szopom, amíg a háta felível a
kanapéról. Ujjaimmal oldalra tolom a bugyiját, majd a puncijába nyomom őket.
Nedves forrósága magába szippant, ahogy a hüvelykujjammal a csiklóját
dörzsölöm.

- Ne állj...!

Szavait hangos nyögés szakítja meg, amikor eltalálom benne azt a különleges
helyet. Behajlítom az ujjaimat, miközben szopom a mellbimbóit. Keményen
baszom az ujjaimmal. A farkam benne akar lenni, és fájdalmasan megduzzad,
de érzem, hogy Barbie közel van, és nem akarok most leállni.

- Istenem, Shaw! - A tekintete az enyémbe kapcsolódik, és látom, hogy

kétségbeesetten szüksége van rá.

- Élvezz el, kislány! - Puncija egyre nedvesebb, és csak bíztató szavakra van
szüksége.
A szemét szorosan lehunyja, és hátra veti a fejét, miközben a csípője felível és a
kezemhez nyomja magát. Felkiált, a teste megfeszül, és a bőre kipirul.

Nézem, ahogy visszatér, és az öröm, amelyet ez nekem ad, megdöbbentő.

Mostanáig nem gondoltam bele abba, hogy az ő öröme, milyen mértékben
kapcsolódik a sajátomhoz.

- Jobb? - kérdezem, miközben lehajolok és lágyan megcsókolom.

- Hm-hm. - hümmög és mosolyog, majd megcsókol.

Lejjebb csúszok a testén, miközben kihúzom az ujjaimat belőle, és tisztára

nyalom őket. Letérdelek a kanapé elé, és lehúzom bugyiját.

- Érezni akartam, milyen jó az ízed.

Előre hajolva nyalogatom a nedvet a puncijáról, és édes íze kitölti a

számat. Megszorítom a combját, az ujjaim belevájnak puha bőrébe. Annyira
izgató, ahogy nedves forróságát nyalogatom.

- Még, Shaw! – tekergeti a csípőjét egyre közelebb a számhoz.

Felnézek, és farkasszemet nézek vele, mielőtt elmosolyodnék. - Nem akartam

megállni.

Megragadom a csípőjét, és mielőtt felkiálthatna, átfordítom, hogy a kanapén

térdeljen, és a seggét a levegőben tartsa. Keményen rácsapok, mielőtt hátulról
eltemettem az arcomat a puncijában. Nem tudja, hogy sikoltozzon vagy
nyögjön, így végül dorombolni kezd, amikor közelebb tolja a seggét a számhoz.

- Tudtam, hogy mindenhol szép vagy. – Végigcsúsztatom az ujjam a segglyukán,

és egy kicsit ingerelem. – Talán itt is a magamévá teszlek.

Játszok vele, és végigfuttatom rajta a nyelvemet, mielőtt elmerülök a

puncijában. Nem csak ugratom, testének minden porcikáját akarom. De mivel
csak egy módon ejthetem teherbe, most az a célom.

- Ugye majd itt is megkaplak? - Becsúsztatom az ujjamat a puncijába, és érzem,

ahogy összeszorul körülöttem.

- Igen! - felnyög, fel-le mozog az ujjamon, mielőtt egy másikat is beleraknék.

- Azt akarod, hogy a farkamat tegyem beléd, ugye, kicsim?

- Igen. - A válla fölött rám néz, miközben fel-le mozog.

- Én is. - Megnyalom az ajkaimat és figyelem, ahogy az ujjaim eltűnnek benne,

miközben a másik kezemmel kiszabadítom a farkamat.

A farkam keményen és forrón kipattan a farmeremből és kettőnk között

meredezik. Lehúzom Barbie-t a kanapéról, én pedig csupasz farkammal mögé
térdelek.

- Óvatosan! - suttogom a fülébe, és belemártom a farkam hegyét a

nedvességébe. A makkom hátulról siklik az ajkai között a csiklójáig, és ő azt
nézi, ahogy a farkam a lábai közt előre tör. - Nagyon nagy vagyok, és van egy
olyan érzésem, hogy még nem voltál senkivel.

- Csak veled. - suttogja, és érzem, ahogy ujjhegyeivel a makkommal játszik,

miközben dörzsöli.

- Van egy olyan sanda gyanúm, hogy tablettát sem szedsz. - Megcsókolom a
nyakát, miközben a fejét rázza. – Én is így gondoltam.

Csípőjét úgy mozgatja, hogy a farkam hegye a nyílásánál legyen. Nem rakom be
neki, de ő tekergőzik rajta, és kissé beljebb csúszok.

- Barbara! - figyelmeztetem, de nem hagyja abba a mozgást.

- Ne állíts meg! - suttogja, a csípőjét hintáztatva, mire beljebb csúszok néhány

centit.

Szűk puncijának szorítása leírhatatlan, és csak morogni tudok.

- Nem akarom, hogy abba hagyd, kicsim. - Orromat a füléhez dörgölöm, és

megcsókolom. - Addig akarlak baszni, amíg teherbe nem ejtelek.
- Istenem, miért indít ez be engem? – Hátrébb tolja a seggét, mire még beljebb
csúszik a farkam.

Érzem, ahogy szűz puncija megfeszül körülöttem, ahogy egyre beljebb jutok, de
ez nem lesz fájdalommentes. Még tapasztalatlan és túl szoros, és a nagy faszom
nem fog beleférni anélkül, hogy bejáratnám.
- Mert azt jelenti, hogy akarlak. - A kezemet a hasa alá csúsztatom, és közelebb
húzom magamhoz. - Attól a gondolattól, hogy meglátszik rajtad, hogy benned
jártam, feláll a farkam.

- Érzem. – Összeszorul körülöttem, én pedig felnyögök, miközben megragadom

a csípőjét. Egészen kihúzódom belőle, mire felsóhajt. - Shaw, ne húzd ki!
Üresnek érzem magam.

- Nem teszem, bébi. – farkam hegyével megdörzsölöm a csiklóját.

Kétségbeesetten mozgatja a csípőjét, hogy újra belé rakjam.

- Kérlek, Shaw! Csak néhányszor, és akkor kihúzod, jó?

Annyira kibaszottul síkos, ahogy csúszkál a farkamon. Beharapom az ajkamat,

hogy elrejtsem a vigyoromat. Azt szeretném, hogy annyira kétségbeesetten
akarjon, hogy amikor benne vagyok, eszébe se jusson, hogy kihúzzam.

- Ezt akarod, kicsim? Amikor a farkam megduzzad benned, és elélvezek, nem

akarod érezni, hogy milyen érzés az? - Nyüszít, amint a farkam a nyílásához
nyomódik, de nem hagyom, hogy beleüljön. - Mondd el!

- Én… - Megérzem, az ujjait a lábai között, ahogy megpróbálja dörzsölni a

punciját.

Elkapom a csuklóját, és a füléhez hajolva felnevetek, amikor elhúzom. -

Nem, kicsim, addig nem, amíg nem mondom.

- Shaw, kérlek, kérlek! Fáj.

- Oké, de csak kétszer, rendben?

- Rendben! – egyezik bele. Elengedtem a csípőjét, mire gyorsan hátra tolja

magát, és felnyársalja magát hosszú farkamon.

Aprót sikolt és mozdulatlanul tartja magát, megpróbál alkalmazkodni a

méretemhez. Felmordulok, és megpróbálom visszafogni magam, ahogy a
szorítás a farkamon enyhülni kezd.
- Jó kislány! - suttogom a fülébe, miközben a kezem rásiklik a mellére. - Olyan
jól csináltad. – Megcsípem kemény mellbimbóját, ahogy nyögve köröz a
farkamon.

- Istenem, annyira tele vagyok!

- Megegyeztünk, hogy csak kétszer, Barbara. - A hangom szigorú, mire bólint.

Lassan, centiről centire elhúzódik, majd, visszatolja magát és körözni kezd.

- Oké, ez kettő. - Elkezdem kihúzni a farkamat, de tiltakozik, és eltolja a kezem.

- Nem, többet! Többre van szükségem, olyan közel vagyok. – Egyre

keményebben és gyorsabban mozgatja a csípőjét, mire én mosolygok
magamban.

- Megegyeztünk. - Megcsókolom a nyakát, miközben megszorítom a

mellbimbóit, és felkiált. - Bármelyik pillanatban elélvezhetek, és te teherbe
esel.

Becsúsztatom a kezem oda, ahol összekapcsolódunk, és finoman

megdörzsölöm a csiklóját.

- Shaw!- kiált, mert annyira átkozottul közel van.

- Ha most beléd élvezek, akkor később már nem kell óvatosnak lennünk. -
Megharapom a nyakát, a vállánál. – Akkor lehetek benned, amikor csak akarok.

- Akarom. - Köröz a csípőjével, és hátra tolja a seggét, és még többet fogad be

belőlem.

- Már olyan közel vagyok, nem sok kell.

Kicsit gyorsabban dörzsölöm a punciját, és a csípője együtt mozog

velem. Keményen baszom és egyre mélyebbre nyomulok puha puncijába.

- Kérlek, kérlek.

- Maradj nyugton, és érezni fogsz engem. – Megáll, és én még egyszer, utoljára,

mélyen beledöföm a farkamat, és lüktetve elélvezek. Érzem, ahogy forró
spermám belespriccel, és a puncija feji a faszomat.
A teste megfeszül, felkiált, amikor megdörzsölöm a punciját, és velem együtt
elélvez.

- Tökéletes! - mondom, majd megcsókolom a nyakát, és szorosan tartom, amíg

magához nem tér. - Most már az enyém vagy.

És valóban az. Neki ez volt az első alkalom, de nekem az első a sok közül,
amikor az enyém lesz. Minden éjjel telepumpálom, mert örökre magamhoz
akarom kötni. Azt akarom, hogy a nap minden pillanatában benne legyen a
farkam, amíg terhes nem lesz a babáimmal.

- Szeretlek! - suttogom a bőrébe, de olyan halkan mondom, hogy nem hall

engem. Hamarosan meghallja ezeket a szavakat, de egyelőre ez is megteszi.
 11. fejezet

Barbie

A bejárati ajtón lévő táblát „zárva” állásba fordítom, de néhány ember még
mindig az üzletbe időzik. Szerencsés vagyok, a nap elrepült, és az üzlet az
utóbbi időben stabil. Nem akartam reggel felkelni az ágyból, amikor arra
ébredtem, hogy Shaw magához ölel. Életemben először nem siettem lemenni a
boltba.
Az eső sem segít, mert csak arra késztet, hogy örökre ágyban maradjak. Shaw
kirángatott az ágyból, és reggelit készített nekünk. Búcsúzóul megcsókolt,
amikor az édesanyja felhívta valamiért. Azt mondta, hogy zárásra visszatér,
ezért különösen vágytam arra, hogy öt perccel korábban fordítsam el a
táblát. Nem fogok senkit kidobni, de ma már nem akarok több vásárlót
beengedni.

Kayla esőtől nedvesen beviharzik a bejárati ajtón. Odarohan az íróasztalomhoz,

és mögé bújik. Egész nap nem láttam. A viselkedéséből úgy gondolom, hogy
még mindig titkos küldetésen van.

- Adnod kell egy kulcsot a hátsó ajtóhoz. Elkaphatott volna a bejáratnál! –

sziszegi, miközben kidugja a fejét.

- Kérsz egy törölközőt? - kérdezem, ahogy víz csöpög le a hajáról.

- Többre van szükségem, mint egy törülköző. - Megragadja a félig elfogyasztott

cukorkát az asztalomról, és visszakuporodik. Az íróasztal fölé hajolok, hogy
lássam, ahogy a cukorkát gyorsan a szájába dobja.

- Vigyáznál a boltra, amíg hozok neked egy törölközőt? - Lenyalogatja az ujjait,

majd megragadja a haját, és kicsavarja a földre. Kayla maga a rendetlenség, de
csak nevetek rajta.

- Oké! – egyezik bele, aztán megfordulok, és látom, hogy az utolsó két vásárló is
kilép a boltból. Szerencsére az eső végre elállt.

- Nem fontos. - Odamegyek, hogy bezárjam az ajtót, hogy senki ne jöhessen be,
de megállok, amikor egy Shaw-hoz hasonlóan nagydarab férfi akar benyitni az
ajtón.
- Sajnálom, zárva vagyunk. - Felnézek rá, de ő nem rám néz. Átnéz fölöttem a
boltba, szemével pásztázva a helyet. Ó, istenem, ő lehet az, aki elől Kayla
bujkál?

- Itt van a hullámos hajú, barna lány? - morog mély hangon, és nem vagyok
biztos abban, hogy ez kérdés volt-e?

- Csak én vagyok itt. - Belépek az ajtórésbe, hogy ne tudjon bejönni. A haja

rövid, állkapcsa kemény és szögletes. Egy durva heg húzódik keresztül a
szemöldökén és a homlokán, és bár nem tűnik frissnek, teljesen réginek
sem. Ha tippelnem kellene, azt mondanám harminc körüli. Sokkal idősebb, mint
Kayla, ami igencsak piszkálja a kíváncsiságomat.

- Szarul hazudsz. – néz le rám. Hűvös kék szemei illenek hozzá.

- Ez egy erotikus könyvesbolt. - mondom csípősen, arra gondolva, hogy talán ez

elijeszti őt, de csak kuncog.

- Illik hozzá a rejtekhelye.

- Nem tudom, miről beszélsz. - Próbálok ostobának tűnni.

- Piszkálod az orrod, amikor hazudsz. - Felnyúlok, és eltakarom az orromat,

mielőtt leengedném a kezemet. - Te vagy Barbie. Mesélt rólad.

- Tényleg? - Mi a fene? Szóba áll a fickóval, de bujkál is előle? Nem szabadna,

hogy ez sokkoljon. Kayla időnként zavarba ejtően viselkedik.

- Adj át egy üzenetet a csajomnak.

- A csajod? – szakítom félbe. Nem tudom, miért, de fölém tornyosul.

- Igen, a csajom. - Az ajka mosolyra húzódik, ami idegenül fest az arcán. -

Mondd meg neki, hogy élvezem a jó vadászatot. - Ezzel megfordul és távozik,
én pedig gyorsan elfordítom a zárat, mielőtt megpróbálna visszajönni.

- Miért menekülsz GI Joe elől? - Kérdezem az asztalom felé nézve, miután a pasi
elment.

Kayla feje felbukkan. - Honnan tudod, hogy Joe a neve?

Felhorkantok, mert fogalmam sem volt róla. - Úgy néz ki, mint
egy akciófigura. – Kayla az íróasztalra könyököl, és állát a kezébe temeti.

- Dögös, ugye? – Hosszan, álmodozóan felsóhajt. Ez egyre furább.

- Hozok egy törölközőt. - Felrohanok az emeletre, és felkapok egy törölközőt

meg egy hajkefét. Amikor visszaérek, Kayla az íróasztal mögött ül, és a lábát
lógázza, ahogy a falnak támaszkodik.

- Hé, az az én telefonom? - A fejéhez vágom a törülközőt, és kikapom a kezéből

a telefonomat.

- Üzeneted jött. - Elkapja a törölközőt, és elkezdi szárítani a haját.

Megnézem a telefonomat, és elmosolyodok, amikor meglátom, hogy kaptam

egy üzenetet Shaw-tól. Egész nap sms-t küldözgetett, ezért úgy éreztem
magam, mint karácsony reggelén. A vállam megereszkedik, mert azt írja, hogy
késni fog, de hoz kaját. Nem lehetek rá mérges, mert bement a városba
egy munkát leellenőrizni, és az anyukája is megkérte, hogy intézzen el neki egy-
két dolgot. Ez annyira édes!
- Az a hír járja, hogy Shaw itt töltötte az éjszakát.

- Mi van? - ledobom a telefont, amikor Kayla feláll.

- Kisváros. - vállat vont. - Feladod? - felhúzza a szemöldökét, és tudom, hogy

Shaw az ürügy, hogy ne hozzam fel GI Joe-t. Az arcom árulkodó módon elpirul,
mire Kayla felvisít.

- Megtetted! Miért nem mondtad el? - Megragadja a vállamat.

- Most látlak először a mai nap folyamán. - emlékeztetem.

- Elfoglalt voltam. - Felkapja a táskáját a padlóról.

- Mit csináltál? Talán dolgoztál?

- Csinálok dolgokat. Szigorúan titkos dolgokat.

Nem tudom, hiszek-e neki vagy sem. Mindig elfoglalt, de általában fogalmam
sincs, mit csinál az ideje nagy részében. Benyúl a táskájába, és elővesz egy
mappát.
- Volt egy megfigyelésem tegnap estétől, kora reggelig. Senki nem tudja, hogy
Shaw itt töltötte az éjszakát. Én láttalak meg. - Feltart egy képet rólam, amin
megcsókolom Shaw-t, mielőtt kimegy a hátsó ajtón.

- Miért fényképeztél le? - Kiveszem a kezéből, mert valójában nagyon aranyos. -

Megtarthatom? Miért fekete-fehér? - Egy kérdést a másik után teszem fel.

- Van több is. – Elővesz egy másik mappát, melynek a címe: „Titkos”. Kinyitja,
de gyorsan be is csukja. Úgy tűnik, mintha kézzel írt jegyzetek lennének
benne. – Rossz mappa. - Gyorsan visszateszi a táskájába, és előhúz egy másikat.

- Miért csináltad ezeket? - Kérdezem újra.

- Mondtam, hogy megfigyelésen voltam. Ti ketten kijöttetek, miközben

dolgoztam. Imádni valók voltatok, ezért készítettem neked néhány képet.
Szívesen.

- Azt hiszem, köszönöm. – Egy utolsó pillantást vetettem a képre, és betettem

az asztalomba.

- Ezeket később csináltam. - Kinyitja a következő mappát, és Missy-t látom meg

a képeken. - A fekete-fehér képek menők, nem? - Nevetek, mert igaza van. Úgy
néznek ki, mint a 90-es évek profi megfigyelési képei.

- Miért fényképezted le Missy-t?

Végiglapozom a képeket. Emlékszem, Kayla említette, hogy figyeli Missy-t, de

azt gondoltam, csak viccel. Azt hiszem, hogy arra használta, hogy elbújjon GI
Joe elől - az egyetlen dolog elől, amiről nem akar beszélni.

- Megpróbálja bezáratni a boltodat, ezért előbb nekünk kell bezáratnunk az

övét.

Felsóhajtok. – Indok nélkül nem zárathat be, és neki nincs indoka. - Még mindig
fáj, hogy olyan nagyon sürgeti, hogy bezárjanak.

- Ő az, aki hazugságot árul! – Átlapozza a képeket. - Bemegy a városba,

megveszi a fánkot a Donat King-nél, azt állítja, hogy az övé, majd ötven százalék
haszonnal eladja. - Két képet tart fel. Az egyiken Missy fánkos dobozokat cipel
az üzletébe, a másikon pedig a fenekéből húzza ki a bugyiját.
- Ez törvényellenes?

- Nem tudom, de bosszantani fogja, hogy tudjuk róla ezt az információt.

- Csak remélni tudom, hogy megmossa a kezét. Ráadásul még jobban fog
gyűlölni, ha megtudja, hogy ismerem a Donut King-es titkát. Azt hiszem, ez csak
ront a helyzeten. - Ha bármit is megtudtam Missy-ről, az az, hogy kissé
bosszúálló és nagyon őrült.

- Nem, tudni fogja, hogy jobb, ha visszavonul. - felel Kayla és én egy pillanatig
bámulom.

- Már elmondtad neki, ugye? - Kayla megpróbál szégyenlősnek tűnni, de nem

működik.

- Mielőtt idejöttem, talán bedobtam a képeket a kocsijába.

- Nyitva volt? - Megfordulok, amikor vörös és kék fény szűrődik be az ablakon,

majd az épület mögött megáll. Kayla elindul a raktár felé, és kinyitja a hátsó
ajtót. Kikukucskál, majd becsapja az ajtót, és rám néz nagy szemekkel.

- Egész nap itt voltam. - mondja sietve.

- Mit csináltál? - sziszegtem, mert ez nem jelent jót.

- Be volt zárva a kocsi, de az ablaka kissé le volt engedve, így megpróbáltam

jobban lenyomni, hogy kinyissam az ajtót. Az ablaküveg összetört, amikor
nyomtam, és nem tudtam, mit tegyek. Hogy törhetett el ilyen könnyen? Nem
vagyok ennyire erős. - Felemeli a karját, és behajlítja. - A tudomány nem így
működik.

- Kayla, ha az ablak résnyire le volt engedve, miért nem csúsztattad be a

képeket és sétáltál el?

- Oh! - A szája tökéletes o-t formázott, miközben rájött, hogy ezt megtehette
volna az ajtó kinyitása helyett. - Senki nem fogja tudni, hogy én voltam.

Lehet, hogy igaza van, de az is lehet, hogy téved.

Aztán meghallunk egy sikolyt, és biztos vagyok benne, hogy Missy-től

származik. Kayla szeme elkerekedik. Ez a reakció a tetteire. Biztos vagyok
benne, hogy Missy kihívta a zsarukat, és meglátta a képeket. De ha ekkora
hűhót csap, akkor valószínűleg mások is látják a képeket, és mindannyian
tudjuk, hogy a helyi rendőrök nem tudnak hallgatni.
Azon tűnődök, hogy bűntárs lettem, egy bűncselekményben. Basszus.
Megyek Kayla-val a dutyiba, mert ezt csinálják a barátok, de legalább van egy
pasim, aki megmenthet.
 12. fejezet

Shaw

A kemény műanyag székben ülök, és várom, hogy engem szólítsanak. Hosszat

sóhajtok, mire az íróasztalnál ülő recepciós rám néz a szemüvege fölött, majd
visszapillant a papírjára.

- A Főnök hamarosan jön. - mondja a századik alkalommal.

Az egyetlen üzenet, amit Barbarától kaptam, egy statikus zajtól recsegő

telefonhívás volt, amit alig értettem. Mintha arról szólt volna, hogy
letartóztatták, és hogy ki kellene hoznom a zárkából. Kocsiba vágtam magam,
hogy visszatérjek Magnolia Springs-be, mielőtt a hívás véget ért.

Órák óta ülök itt, és várom, hogy megtudjam mi a fene történt, de még senki
nem beszélt velem. Két másodpercre vagyok attól, hogy összetörjek valamit, így
legalább bezárnának hozzá.

Az ajtó sípolva kinyílik, és meglátom, hogy egy nagydarab, katonásan nyírt,

szőke hajú, nehéz, harci csizmát viselő pasas sétál be rajta.

- Azért jöttem, hogy kivigyem Kayla-t. - Hangja mély és komoly, de a recepciós

csak forgatja a szemét.

- Ülj le, Joe! Szólok a Főnöknek, hogy te is itt vagy.

Felmordul és odajön a padhoz, amin ülök és felemeli az állát.

- Azt hiszem, hogy a csajom ott van Kayla-val. - Barbara soha nem említette,
hogy Kayla járna valakivel, de ez talán a testvére.

- Hm! - mondja válaszul, miközben összehúzza a szemöldökét. - Mi a francot

csináltak?

- Fogalmam sincs.

- Shaw! - szólít a recepciós, mintha nem ültem volna itt egész idő alatt. - A
Főnök látni akarja.
Hátra mutat a válla fölött, és visszatér a papírjaihoz. Azt hiszem, ez a kisváros
kissé lazán kezeli a rendőrség működését.

Érzem a srác pillantását a hátamban, amikor átmegyek a kis lengőajtón, és

végigsétálok egy hosszú folyosón. Amikor meglátom az ajtót, a rendőrfőnök
felirattal, bekopogok és bemegyek. Az íróasztal mögött álló férfi feláll és odajön
hozzám. Megrázza a kezem, becsukja mögöttem az ajtót, majd megkér, hogy
üljek le.

A Főnök magas, karcsú, kopasz és sötét bőrű. Amikor leül, a szemébe nézek, és
úgy érzem, mintha ismerném valahonnan.

- Köszönöm a türelmet. Szerettem volna beszélni magával, mielőtt kiengedem

Barbie-t és Kayla-t.

- Miért tartóztatták le őket?

Felsóhajt, miközben megrázza a fejét. - A „letartóztatás” kicsit drámai kifejezés

arra, hogy idehoztuk őket, hogy elmondják, mi történt. Barbie-nál nem volt
mobil, ezért rávettem, hogy használja az enyémet, de nem jó a térerő ebben az
épületben. - Megrázza a fejét, miközben hátradől. - A lányom, Kayla jót akart,
és azt hiszem, hogy ő és Barbie kissé túlzásba estek Missy-vel.

- Ó, Istenem, most mi lesz?

Int a kezével, mintha azt mondaná, hogy nem számít. - Barbie ezt később majd
megvitatja önnel. Személy szerint csak köszönetet szerettem volna mondani
azért, hogy vigyázott Barbie üzletének biztonságára. Tudom, hogy új a
városban, és nagyra értékelem az összes extra segítséget, amelyet most kapok.

- Ő a csajom, és az én dolgom, hogy vigyázzak rá.

Bólint, mint akinek tetszik a válaszom. - Barbie jó barátja Kayla-nak, és tudom,

hogy azzal, hogy vigyáz Barbie-ra, mindkettőre vigyáz. - Ismét felsóhajt.
- Kayla az egyetlen gyermekem, csak ő van nekem. Néha kissé nehezen
kezelhető, de csak ő van nekem.

- Megértem. Barbara jelenti számomra az egész világot.

- Nem akarom feltartani, mert tudom, hogy szívesen beszélne Barbie-val, csak
üdvözölni akartam a városban, és még egyszer köszönöm, hogy gondoskodott a
bolt biztonságáról. - Feláll és én is felállok. - Szükségem van egy új helyettesre,
ha netán ismerne valakit. A srácokat, akik itt dolgoznak, nem nevezném a
rendőrség krémjének.

- Ezt észben tartom, ha eszembe jutna valaki. – Kinyújtom a kezem és

megrázom az övét, aztán az iroda ajtajára mutat, ahol Barbara és Kayla már
várnak.

Amikor kinyitom az ajtót, Barbara a karjaimba rohan.

Gondolkodás nélkül megölelem és belélegzem az illatát. - Milyen érzés elítélt

bűnözőnek lenni?

Döbbenten, tágra nyílt szemmel néz vissza. - Azt mondták, hogy elengednek.

- Sajnálom, kicsim, azt mondták, hogy leültetnek.

Ijedt tekintete morcosra vált, ahogy játékosan megüti a mellkasomat. -

Ne szórakozz velem! Megijedtem.
- Ezért nem tarthatnak bent. - mondja Kayla, miközben elsétál mellettem. -
Elvinnétek?

- Azt hiszem, van ott kint valaki, aki érted jött. - mondom, és most ő ijedt meg.

- Basszus! Nagydarab fickó, gyönyörű kék szemekkel?

- Igen, nagydarab volt. - erősítem meg, és ismét átkozódik.

- Kilógok hátul. Sziasztok! - mondja és ellenkező irányba indul.

- Jól van? - Kérdezem Barbarát, mire ő vállat von.

- Nem tudom, de majd meghalok, hogy megtudjam, mi van.

- Menjünk haza! Szeretném tudni, milyen érzés egy bűnözőt szeretni.

- Shaw! - felkiált, amikor megmarkolom a seggét, és kivezetem az előtérbe.

Amikor látom, hogy a srác még mindig ott ült, mogorván, megsajnálom. Nem
tűnik agresszívnek vagy dühösnek, csak bosszantja, hogy várnia kell. Ezt jól
ismerem.

- Kayla kiosont a hátsó ajtón. – mondom, miközben Barbie vállát ölelve az ajtó
felé sétálok.

Felsóhajt és bólint, mintha számított volna erre. – Clara! - szólítja meg a

recepcióst, aki ránéz. - A Főnök még mindig keres valakit a munkára?

- Igen.

Bólint, mire a recepciós szól, hogy bemehet. Köszönetképpen felemeli az állát,

ahogy bemegy az ajtón.

- Ezt nem kellett volna elmondani neki. - sziszeg rám Barbara.

- Remélem, hogy valaki ugyanezt megtenné értem, fordított esetben.

- Lehajolok és finoman megcsókolom. Elérzékenyül.

- Oké, valószínűleg azt szeretném, hogy valaki megtegye értem is.

Kimegyünk a teherautómhoz, kinyitom az ajtót, és segítek neki beszállni.

Miután becsatolta magát, beszállok a másik oldalon, és a combjára teszem a
kezem, miközben visszamegyünk a lakására.

- Oké, milyen napod volt, a letartóztatást leszámítva? - Ugratom, mire

megszorítja a kezem.

- Jól. Sok szép dolgon kellett gondolkodnom. - Még a sötét kocsiban is látom,
hogy elpirul.

- Például, azon, hogy hányszor hagytad, hogy beléd élvezzek?

- Shaw! - sikít és eltakarja az arcát.

- Mi van? Szerinted, nekem nem ez járt a fejemben a nap minden percében?

- Elhúzom a kezét az arcától, és a lábaim közé teszem. - Érzed, milyen kemény
vagyok, hogy be vagyok gerjedve? Egész nap ilyen voltam, bébi.

A szemhéja elnehezül, és az ajkát nyalogatja.

- Túl rég voltam benned. - Megfogom a kezét, és megcsókolom a tenyerét. -
Nem tudom, mennyi ideig tudok még várni.

Megállunk a bolt hátuljánál, és leparkolom az autót. Mire észbe kapnék, Barbie

kicsatolja a biztonsági övét, és rám mászik.

- Nem hiszem, hogy tudok várni. - Az ölembe mászik, mire keményen és

mélyen megcsókolom, miközben felhúzza a szoknyáját.

A teherautóm elég magas ahhoz, hogy senki ne lásson be. Kívülről úgy néz ki,
mintha csókolóznánk. Érzem, ahogy a kezei közöttünk matatnak, kibontja a
farmeremet, és előveszi a farkamat.

- Bassza meg! - felkiáltok, amikor a kezébe vesz, és nedves nyílásához vezet. - Jó

kislány! - mondom, amikor vágyakozva végigsimítja a farkamat és beleül.

- Hiányzott, hogy ma bennem legyél. - lihegi és felnyög, amikor elkezdi

tekergetni a csípőjét.

A farkam mélyebbre csúszik, és a puncija összeszorul körülöttem, amikor

keményen megfogom a combját.

- Az istenit, gyorsan elmegyek, bébi.

- Ne akard, hogy megvárjalak.

Közénk nyúlok, megdörzsölöm a csiklóját, ahogy egyre gyorsabban mozog. A

teherautó bepárásodik, és nem szarakodok, még erősebben húzom a farkamra.

Egyikünknek sem tart már sokáig, mert mindketten közel vagyunk, és amikor
végül a nevemet kiáltja és elélvez, én sem tartom vissza. Megtöltöm, és
átölelem, miközben élvez. Szükségem volt erre a kapcsolatra, szükségem volt
arra, hogy magam körül érezzem.

Annyira el akarom mondani neki, hogy szeretem, de nem akarom megijeszteni.

Annyira kibaszottul tökéletes minden, amiről nem is álmodtam, és nem akarom
elveszíteni. Lehet, hogy ma lesz az az este, de nem itt a kocsimban egy gyors
dugás után. Szeretkezni akarok vele és elmondani neki, hogy mit érzek, még ha
őrültségnek tűnik is.
- Nos, nem tudom, te hogy vagy vele, de én jobban érzem magam. -
mondom, miközben lágyan megcsókolom.

- Én is. - Beharapja az alsó ajkát és lecsúszik a faszomról, mire mindketten

felnyögünk a veszteségtől.
- Gyere, együnk valamit, és utána újra csinálhatjuk! - rávigyorgok, ahogy
elteszem a farkamat, aztán kiugrom a teherautóból. Körbe megyek az oldalára,
és kisegítem, majd megfogom a kezét, miközben az üzletéhez sétálunk.

Annyira belemerültem, a bámulásába, és a gondolataimba, hogy addig észre

sem veszem az üzlet hátsó ajtaját, ami teljesen nyitva áll, míg Barbie zihálni
nem kezd.

- Mi az? - Felnézek és nemcsak azt látom, hogy az ajtó nyitva van, hanem azt is,
hogy a zárat letörték. Újra. - Szent szar.

- Missy csinálta. - mondja Barbie, miközben odamegy.

- Ezt nem tudhatod biztosan. - Azonnal riadót fújok, amikor körülnézek a

parkolóban, és előveszem a telefonomat. - Felhívom a zsarukat, hogy
feljelentést tehess, de ma nem maradunk itt.

- Mi lesz Romeo-val? Mi lesz a bolttal?

- Hívd fel Kaylat, és kérdezd meg, hogy vigyázna-e a macskára, én addig hozok
egy másik zárat a teherautómból. Felszerelem, miután felvették a
jegyzőkönyvet, de egyértelmű, hogy a zár nem fogja visszatartani azt, aki ezt
csinálja.

Bólint, miközben előveszi a telefonját, és látom az aggodalmat a szemében. Mi

a fasz történik itt?
 13. fejezet

Barbie

Megfogom Shaw karját, míg várjuk a rendőrség érkezését. Feszült, és az egész

testén érzem, hogy ideges. A tekintete folyamatosan az ajtó felé vándorol. Be
akar menni, de engem sem akar egyedül hagyni.

- Nem kell berohanni. – nyugtatom. - Azok csak tárgyak, és nem

számítanak. Megvárjuk a rendőröket. – Magához húz, és a fejem a mellkasán
nyugszik, miközben szorosan tart.

- Mi tart ilyen sokáig? - Shaw morog, nekem viszont mosolyra húzódik a

szám. Valójában nincs okom a mosolyra egy ilyen pillanatban, de túlféltő
hozzáállása kedves és szexi.

- Két másodperce tettem le a telefont. - bököm meg az oldalát.

- Ebben a városban nem történik semmi. Már itt kellene lenniük.

- Hallottam, hogy néhány órával ezelőtt, két bűnözőt kellett elkapniuk. Lehet,
hogy elfáradtak. - Kötekedek, próbálom enyhíteni a feszültséget. Azt hiszem,
Missy állt bosszút rajtunk. Ez azért elég extrém egy törött autóablakért cserébe,
és ráadásul bizonyítéka sincs arra, hogy mi voltunk azok.

- Mesélsz nekem erről? - Felnézek rá. – Gondolom, bármit is tettél, annak köze
lehet Missy-hez, ha úgy gondolod, hogy ő tört be hozzád.

- Ó, nézd, megjöttek a zsaruk! - Még mindig rám mered, mert a zsaruk még
nincsenek itt. - Szeretnék beszélni az ügyvédemmel. – Próbálom visszatartani a
mosolygást, és megpróbálok komoly arcot vágni.

- Gondolod, hogy nem tudom kiszedni belőled? – Beletúr a hajamba, és hátra

dönti a fejemet. Szorosan tart, mire felnyögök. Alig várom, hogy kiszedje
belőlem.

Ha az autózás csak az ízelítő volt abból, ami ezután jön, tudom, hogy csodálatos
éjszakánk lesz. Lehet, hogy rendszeresen megsértem a törvényt.
- Ígéred? - Megnyalom az ajkaimat, és Shaw kemény farka benyomódik a
gyomromba. Olyan, mintha percekkel ezelőtt nem is élvezett volna el
bennem. Újra készen áll, ahogy én is.

A vörös és kék fény a bolt hátulján villog, miközben két rendőr kipattan a
kocsiból. Készen állok arra, hogy túllegyek a feljelentésen, hogy elmehessünk
Shaw-hoz, aki mellettem áll mindenben.

Ezt a kihallgatást jobban fogom élvezni, mint azt, amiben Kayla-val volt
részünk. Kayla apja azt mondta nekünk, hogy fogjuk be a szánkat, majd az idő
fennmaradó részében Kayla felelősségéről és jelleméről beszélt.

Kayla számára nehéz volt tartani a száját, de amikor megpróbálta kinyitni,

oldalba böktem. Apja némán köszönetet mondott nekem, mielőtt visszatért
volna a beszédéhez.

Shaw egy gyors csókot ad nekem, és átölel, amikor a zsaruk kiszállnak az

autóból.

- Gyorsan átfésüljük a terepet, mielőtt bemennének. - mondja az egyikük, aztán

mindketten belépnek a hátsó ajtón.

Csendben várunk, de a zsaruk egy pillanat múlva, már vissza is jönnek.

- Senki nincs bent, csak egy alvó macska. - Természetesen Romeo alszik. - A
boltot feldúlták. - Clarence járőr bocsánatkérő pillantást vet rám. – Kitöltöm a
papírokat. Benézhet, ha akar.

Kibontakozom Shaw öleléséből, de ő elkapja a kezem. Ujjai megszorítják az

enyémet, mondván, hogy nem megyek sehova nélküle. Bólintok, és együtt
megyünk be a raktárba. Ugyanúgy néz ki, mint eddig, de amikor belépünk a
boltba, látom, hogy a könyveket ledobálták a polcokról.
- Becsomagolok neked egy táskába. - mondja Shaw, amikor Clarence járőr
megérkezik, hogy felvegye a jegyzőkönyvet. Körbe jár, míg én Shaw-t figyelem,
ahogy hátra megy. Látom, hogy a másik zsaru felé indul, hogy kövesse őt, és
együtt felmennek az emeletre.

- Nem hiszem, hogy Missy ilyet tenne. - Leülök az egyik túlméretezett olvasó
fotelbe, és Clarence járőr velem szemben foglal helyet.
- Volt az emeleten? - kérdezi.

- Nem. - Megrázom a fejem, és elkezdek felállni.

- Vegyük fel a jegyzőkönyvet. - Kopogtatja meg az írótábláját és visszaülök a

székbe.

Minél gyorsabban túl leszek ezen, annál gyorsabban tűnnek el a zsaruk. Nem
tudok sokat segíteni, és azt hiszem, titkol valamit előlem, de válaszolok a
kérdéseire.

- Szóval, Missy az egyetlen személy, akivel problémája van?

- Tisztában vagyok azzal… Úgy értem, tudom, hogy néhány ember nem örül a
boltomnak. – A padlón lévő könyvekre pillantok.

- De feltörte a kocsiját?

- Nem! - csattanok fel, és Clarence-re pillantok.

- Meg kellett próbálnom. - von vállat.

Ez nem hazugság, mert nem én törtem be Missy autójának az ablakát.

Kayla tette.

- Betörted Missy ablakát? – kérdezi Shaw, amikor a táskámat a földre teszi a

székem mellé. Most dühösebbnek tűnik, mint amikor meglátta, hogy az ajtóm
fel van törve. Arckifejezése alapján nem hiszem, hogy Missy törött
autóablakáról van szó.

- Nem. - Shaw-ra nézek. Csak rám mosolyog, miközben a tekintete meglágyul.

- Valami baj van az emeleten? - Ismét hátra nézek, mert érzem, hogy nem
akarják, hogy felmenjek.

- Több kárt okoztak odafent. - mondja végül Show. Felállok, hogy megnézzem,
de átöleli a derekamat, és megállít. - Nem hiszem, hogy Missy volt.

- Akkor ki más tehette?

Clarence is feláll. - Ha tippelnem kellene, egy dühös pasit mondanék, de Shaw

nem tűnik dühösnek.
- Mondtam, hogy nincsenek exeim. – Ez egyike volt a sok kérdésnek,
amelyet Clarence feltett nekem.

- Bárki, aki követhetett téged ide? - Shaw szorosabban ölel.

- Nem. Nincs senki.

- Nincsenek exek? - Clarence ismét megkérdezi, mintha nem hinne nekem. –

Maga csinos lány, Barbie.

- Vigyázz! - vágja rá Shaw, és Clarence felemeli a kezét, meghátrál.

- Jól van! Csak ellenőrzöm. - Shaw-ra néz. – Lehet, hogy valaki odavan érte, de ő
nem tudja. Csak próbálok rájönni, ki tette ezt.

- Volt egy fickó pár nappal ezelőtt, aki rámenős volt vele. – Shaw elmondja
Clarence-nek, mi történt.

Még csak pár napja találkoztam Shaw-val?

- Ez a második alkalom, hogy a zárat feltörték. Valaki üzent ezzel. – mondja

Clarence a gondolataiba merülve.

- Kayla azt mondta, hogy másnap visszajött, amikor én ebédelni mentem.

Shaw teste megmerevedik.

- Úgy tűnik, valakinek nem tetszik a visszautasítás. – jegyzetel Clarence. – Hogy

nézett ki?

A legjobb leírást adom, amire csak emlékszem. Shaw kiegészíti, mert sokkal
tisztábban emlékszik a srácra, mint én. - Benton ideiglenes zárat szerel az ajtóra
éjszakára. Nem akarom megmondani, hogy mit csináljon, Barbie, de nem
hiszem, hogy itt kellene maradnia egyedül.

- Egyáltalán nem fog itt maradni. - tájékoztatja Shaw. Clarence lenéz a táskára,
amit Shaw bepakolt és lehozott nekem.

- Jó. - Clarence kinyújtja a kezét, hogy mindkettőnkét megrázza. Romeo kijön az

egyik könyvespolc mögül, ásít, én lehajolok, hogy megsimogassam. –
Megvárom, amíg elmennek és biztosítjuk az ajtót.
- Csak megetetem, és mehetünk. – Hosszan sóhajtok. Legalább holnap zárva
vagyok. Így lesz időm arra, hogy rendbe szedjem a boltot. Nem tudom, mit
fogok csinálni. Felkavaró, hogy napokon belül kétszer is feltörték a hátsó
ajtót. Nem fogom magam biztonságban érezni, ha itt alszom. Mi lett volna, ha
egyedül vagyok?

Bemegyek a raktárba, ahol Romeo edényét tartom, és feltöltöm. Shaw

árnyékként követ, és majdnem megbotlok benne. Romeo már alszik, amikor
visszamegyek az üzletbe, és megcsókolom a fejét. Nem aggódom, hogy Romeo
itt marad éjszakára. Van egy macska ajtó, ha ki kellene mennie, és egyébként
is szeret éjszaka vadászni.

Shaw felkapja a táskámat, és rám vár.

- Biztos, hogy nem baj, ha nálad maradok? - Azért kérdezem, mert tudom, hogy
az anyjánál lakik.

- Igen! De már előre elnézést kérek anyám viselkedése miatt.

- Okééé! - Nem tudom, mit mondjak erre.

- Nagyon izgatott lesz. - nyugtat meg.

Megsimogatja Romeo fejét, mielőtt átölel, és kimegyünk az üzletből.
Clarence és néhány másik rendőr biztosítja a bolt hátsó ajtaját, miközben
beszállok Shaw teherautójába. Becsukja az ajtót, és magamra hagy egy
pillanatra, hogy visszamenjen és beszéljen a rendőrökkel. Kíváncsi vagyok, mit
mond. Beszélgetés közben folyamatosan engem néz. Ő és Clarence ismét kezet
ráznak, majd Shaw visszatért a teherautóhoz, és beugrik.

- Elmondod, mi volt ez?

Elindulunk a parkolóból, és ráfordul a főútra. – Odaadtam neki a számomat, ha

bármi felmerülne.

Odanyúlok, megérintem Shaw karját. A feszültség egy része elhagyja a testét,

de ő jobban felizgatta magát, mint én. Tudom, hogy jobban kellen aggódnom,
de valahogy érzem, hogy Shaw nem engedi, hogy bármi történjen velem. Hiába
töröm a fejem azon, hogy ki lehet az a fickó, aki ilyet csinál. Nincs nagy múltam,
így fogalmam sincs, ki tehette ezt.
- Jól vagyok! - mondom, hogy megpróbáljam megnyugtatni.

Rám pillant. - És ez így is marad.

- Tudom. – Hátra dőlök az ülésemen, amíg az anyja házához vezet.

Hirtelen rájövök, hogy találkozni fogok az anyjával. Olyan gyorsan történik

mindez. Mi van, ha nem kedvel engem? A bizonytalanság fogva tart, amikor
odaérünk a házához, és ott áll egy nő a nyitott bejárati ajtónak támaszkodva.

- Ahogy mondtam, sajnálom. - A mosolya nem tűnik sajnálkozónak.

Amikor a teherautó megáll, kinyitom az ajtót és kiszállok. Shaw egy pillanat

alatt mellettem terem, és megfogja a kezemet. Gyámoltalannak érzem magam,
amint az anyja azt figyeli, ahogy a ház felé tartunk.

- Meleg étel vár benneteket az asztalon. - jelenti be, amikor felmegyünk a

tornác lépcsőin. - Cora vagyok. - Nyújtja a kezét üdvözlésképpen.

- Barbie. - mondom neki. Magasabb nálam, és olyan a szeme, mint Shaw-é.

Ugyanaz a hajszínük, kivéve, hogy Cora-é kissé őszül.

- Olyan gyönyörű vagy. – mosolyog rám. - Gyere be! Ma nagyon elfoglalt

lehettél, a letartóztatás és a betörés miatt. Remélem, hogy a könyveiddel
minden rendben van. - Felvonja a szemöldökét. Mielőtt válaszolni tudnék,
behúz a házba.

- Lassíts le, anya!

- Biztosan éhes. – veti hátra Cora Shaw-nak. - A törvényszegés fokozza az

étvágyat.

- Honnan tudod? - Shaw hátulról kuncog, miközben Cora arra buzdít, hogy üljek
asztalhoz.

- Ártatlan vagyok, amíg be nem bizonyítják a bűnösségemet. - védem magam,

és felnevetek, miközben Cora helyet foglal mellettem. Shaw mondhatott neki
valamit. Lehet, hogy a város pletykáinak terjesztésében is részt vesz. A
Facebook csoportok lehetetlenné teszik, hogy bármi is hosszú ideig titokban
maradjon.
- Minden rendben? - Shaw az anyja vállára teszi a kezét.

- Jól vagyok. Hozz nekünk valamit inni! - parancsolja a fiának Cora, miközben
rám kacsint, és Shaw-nak nem kellett kétszer mondani. – Csak, hogy tudd,
fejhallgatóval alszom és a hangoskönyveimet hallgatom, így nem kell azon
aggódni, hogy bármit is meghallok.

A szám tátva marad. Arra gondol, amire gondolok, hogy gondol?

- Anya! - Shaw egy hangos nyögés kíséretében felkiált, mire én nevetésbe török
ki. Azt hiszem, már most imádom Cora-t. Nos, ami Shaw-t illeti, már tudom,
hogy őt pedig szeretem.
 14.fejezet

Shaw

- Nem hiszem el, hogy csak úgy ott akartad hagyni őt! - mondja anya, ahogy
Romeo az ölébe bújik.

Amint Barbara elmondta neki, hogy otthagytuk a macskáját, anyám

dührohamot kapott és követelte, hogy menjek vissza érte és hozzam ide. A
macskát nem volt könnyű elkapni, de most, hogy itt van, úgy néz ki, minden
rendben van.

- Csak úgy megjelent, miután megvettem a könyvesboltot, és rögtön otthon

érezte magát. Nem tudom, hogy ott élt-e már korábban is, vagy csak tetszett
neki, amit a hellyel csináltam. Egyszer kiraktam neki egy kis ételt, és azóta nem
ment el. - Barbara felnevet, amikor a macskára néz. - Szeret éjszaka vadászni,
és van egy kis ajtaja, hogy kimehessen, ezért azt hittem, rendben lesz.

- Nos, itt sok új vadászterületet fedezhet fel. - Romeo felnéz anyára,

mielőtt leugrik az öléből, és a hátsó ajtóhoz megy. – Jövök már, jövök.

Anyám feláll a sétapálcájával, amivel zavarba hozta a kötőklubos hölgyeket.

Lassan, de biztosan követi a macskát a szobából a hátsó tornácra. Amikor az
ajtó becsukódik mögötte, Barbarára nézek.

- Tehát miről beszéltetek, amíg elmentem a macskáért? - hüvelykujjammal a

tenyerét simogatom, és látom, hogy elpirul.
- Megkérdezte tőlem, hogy mik a szándékaim veled. - Megharapja az ajkát, és
ettől olyan átkozottul aranyos.

- Mit válaszoltál?

- Hogy ki akarlak használni. - felröhögök, de Barbie vállat von. - Azt hiszem,

amikor osztozol valakivel a romantikus könyvek szeretetén, akkor olyan szinten
megértitek egymást, ahogy mással nem.

- Már a vacsoránál tudtam, hogy jól kijöttök egymással ti ketten. – A számhoz

emelem a kezét, és megcsókolom, mert nem tudom megállni, hogy hozzá ne
érjek.
- Arra gondolsz, hogy egész idő alatt folyamatosan beszélgettünk anélkül, hogy
egy szót is szóltunk volna hozzád?

- Igen, arra. - Újra felnevetek, ahogy elmosolyodik. - Szeretem nézni, hogy ti

ketten ilyen jól kijöttök.

- Semmi nem jobb, mint a romantikáról beszélgetni.

- Semmi? - Felvonom a szemöldököm, mire a szeme kikerekedik.

- Nos, talán mégis van egy-két dolog.

- Azt hiszem, emlékeztetőre van szükséged arról, hogy mi lehet olyan jó.

Mielőtt tiltakozni tudna, megrántom a karját, és feláll a székéből. Kivezetem a

konyhából, át a nappalin a ház másik oldalára.

- Shaw! - sziszeg Barbie, amikor meglátja, hová megyünk. - Nem kellene jó

éjszakát kívánni anyukádnak, vagy valami?

A folyosón sötét van, de magamhoz húzom, majd a falhoz préselem.

- Azért ment ki a szobából, hogy magunkra hagyjon bennünket. - Lehajolok,

belefúrom az orromat a nyakába, és belélegzem az illatát. - Túl rég volt, hogy
benned jártam. – Közénk nyúlok, és megmarkolom a farkamat. - Tele vagyok.

Torokhangú nyögésétől majd felrobbanok. A kezei a derekamon és a seggemen

járnak, miközben magához húz.

- Én viszont üres vagyok.

Hozzám préseli a csípőjét, mire felmordulok. - Nézzük meg, tudunk-e ezen

változtatni!

Felemelem, és beviszem a hálószobába, amelyet azóta használok, hogy ide

költöztem. Üres, csak egy ágy és egy szekrény van benne, a hozzá tartozó
fürdőszobával, de nekem elég. Még mindig megvan a lakásom a városban, ahol
a legtöbb holmim van, de már kerestem itt házat, ahol élhetünk.

Becsukom az ajtót magunk mögött, és oda viszem az ágyhoz. Ledobom, és

amikor visszapattan, megragadom a bokáját, és az ágy széléhez húzom.
Felkuncog, majd egyik kezét a szájára szorítja, miközben feltolom a ruháját, és
megragadom a bugyija szélét.

- Maradj csendben, kicsim! - Egy gyors rántással a rózsaszín anyag elszakad és a

vállam fölött elhajítom.

Hangosan felzihál, és csak bámulom, miközben a lábai közé térdelek. Úgy tesz,
mintha bezárná a száját, majd eldobná a kulcsot.

Szép, rózsaszín puncija csupasz, és megnyalom a számat, mielőtt belemerülök.

Olyan átkozottul meleg és puha, ahogy a punciját nyalogatom, amit úgy
szeret. Már annyira tekergőzik, hogy le kell fognom, miközben a csiklóját
szopom. Már nagyon el akar élvezni, de én is, és nem tudom, meddig tudom
még ezt csinálni, mielőtt megdugom.

Fel akarom falni a punciját, míg baszom, de ez nem lehetséges. Ezért beérem az
ízével a nyelvemen, amíg mélyen benne vagyok, és megpróbálom így enyhíteni
ezt a vágyamat.

Barbie folyamatosan küzd ellenem, ezért ránehezedek, hogy az ágyhoz

szegezzem, miközben a kezét a szájára szorítja. Túl sokáig kínzom és játszok
vele, mert kezd dühös lenni. Fellobbantottam a benne lévő szikrát, mert
megragadja a hajamat és mozdulatlanul tart, miközben csípőjét a számon
mozgatja.

Ezután gyorsan és keményen elélvez, és pedig mosolyogva nyalogatom a

punciját.

- Shaw. - sóhajtja a nevemet, és megpróbálja összezárni a combját. - Hagyd

abba, mert anyád meghallhat minket!

Végigcsókolom a testét, miközben előveszem a farkamat. Átcsúsztatom a

forróságán és beledöföm.

- Pontosan tudja, mit csinálunk.

A puncija szorosan megragadja a farkamat, ahogy egyre mélyebben baszom.

- Ez nem jelenti azt, hogy akarom, hogy halljon minket. - nyög fel. Ezúttal az én
kezemet tapasztja a szája elé, erre elmosolyodok.
- Ő az, aki unokákért könyörög. - dugom erősebben, ő meg körém tekeri a
lábait.

- Tudom. - zihálja és megemeli a csípőjét. - Megkérdezte tőlem, mennyi idő,

míg csinálunk neki egyet.
- Mit mondtál neki? – mordulok fel, mélyen a puncijában.

- Ó, istenem! – Barbie lélegzete elakad.

- Mit mondtál? - a hangom mély, és mindketten közel vagyunk az orgazmushoz.

- Kérlek, Shaw! – puncija összeszorul körülöttem, és a homlokomat az övéhez

érintem. – Hamarosan, azt mondtam.

Kihúzom belőle a farkamat, majd végigcsúsztatom a csiklóján, és a teste

megfeszül. - Jó kislány! – Puhán megcsókolom őt, és visszateszem belé a
farkamat. – Hamarosan.

Barbie lehunyja a szemét, és hátra veti a fejét, amikor orgazmusa

eltalálja. Magamhoz szorítom, a száját a mellkasomba temeti, miközben
mélyen belenyomulok és én is elélvezek.

Szűk kis puncija nedves és forró, és a spermám gyorsan megtölti. De túl sok
van, és kifolyik közöttünk, végig a faszomon. Krémes és nedves, és imádom azt
az érzést, ahogy megtöltöttem. Sekély lökésekkel hintázok benne, mert még
nem akarok kiszállni belőle.

- Vigyázok rád! - mondom halkan, kisöpörve a haját az arcából, és

megcsókolom. - Tudod, ugye, Barbara? Örökké vigyázni fogok rád.

Ahogy bólint, és közelebb húz magához, hogy elmélyítse a csókot, azon

gondolkodom, készen állt-e hallani azt, hogy mennyire szeretem őt.
 15. fejezet

Barbie

Belemosolygok a párnámba, ahogy Shaw végigcsókol a gerincem mentén.

Reggeli borostája csiklandoz, és az egész testem bizsereg az orgazmustól, amely
megrázta a világomat. Jó lenne minden nap így ébredni.

- Elájultál rajtam. - Meglepetten felsikkantok, amikor megharapja a seggem,

majd ugyanazon a helyen megcsókolja. – Csináltam reggelit. - A hátamra
gördülök. Nem emlékszem, mikor aludtam el, de nem vagyok meglepve. Az
utolsó orgazmus gyilkos volt, és még mindig érzem a hatását.

- Főztél? – Beletúrtam a hajába és felnéztem a szemébe. Igen, teljesen

beleszerettem.

- Anya segített nekem. - Elfordítja a fejét, és megcsókolja a csuklómat. -

Találkozunk a konyhában?

- Igen. – Lehajol, hosszan megcsókol, mielőtt felkel és kimegy a szobából.

A hálószoba csukott ajtajára mosolygok, és forog velem a világ, pedig idegesnek

kellene lennem. A boltom kész káosz, de én csak mosolygok. Szerelmes vagyok,
és csak ez számít. Tudom, hogy Shaw gondoskodik arról, hogy velem semmi ne
történjen. Örülök, hogy ilyen biztonságban érezhetem magam, mivel ez
olyasmi, amit eddig még nem éreztem.

Kiparancsolom magam az ágyból, mert bármennyire nem akarok felkelni,

tudom, hogy Shaw vár rám. Talán még az anyukája is. Örülök, mert könnyű vele
kijönni. Nem olyan kínos érzés, mint gondoltam, természetesnek tűnik. Mint
beleszeretni Shaw-ba. Ez arra utal, hogy tényleg megtaláltam az igaz szerelmet.

Felkapom a táskámat a padlóról, és bemegyek a fürdőszobába, hogy rendbe

szedjem magam. Nem kétséges, Cora tudja, mit műveltünk, de nem megyek le
reggelizni szextől kócos hajjal.

Amikor belépek a konyhába, látom, hogy Shaw egy tányér reggelit szolgál fel az
anyjának. Kihúzza a székemet, mielőtt megcsókolna az anyja szeme láttára.

- Shaw! – sóhajtok, amikor visszahúzódik.

- Ti ketten imádnivalóak vagytok. - mondja Cora.

Az arcom felhevül, amikor leülök a székre. Romeo az ölembe ugrik, hogy

megkapja a reggeli szeretgetését.

- Van mára valamilyen tervetek? Vigyázhatok Romeo-ra. Rajta gyakorlom a

bébicsőszködést.

- Könyörtelen vagy. - nevet Shaw, de Cora rám kacsint. Mindannyian tudjuk,

hogy Romeo-ra figyelni nem olyan, mintha gyerekre vigyázna az ember, de Cora
alig várja, hogy felhozhassa a témát valamilyen formában.

- Azt hiszem, bemegyek a könyvesboltba, és megpróbálok rendet rakni. – Shaw

egy tányér palacsintát és tojást tesz elém. – Ki tudnál dobni a boltnál?
- Felnézek Shaw-ra, aki ugyanolyan jóképű, mint mindig. Senki nem gondolná,
hogy milyen keveset aludt az éjszaka.

- Gondolod, hogy kidobnálak?

- Lehet, hogy dolgod van. - vonok vállat. Neki is van saját vállalkozása.

- Megyek veled. Segítek rendet rakni, és ott találkozom egy biztonsági cég
emberével.

- Biztonsági cég? Vasárnap van.

- Ismerek embereket. Egyél! – int a tányérom felé, mielőtt nekilát a sajátjának.

A főnökösködése egy olyan dolog, ami beindít, bár kezdtem azt gondolni, hogy
bármit csinálhat, attól kész vagyok.

- Szerintem egy biztonsági rendszer jó ötlet. Tudom, hogy ez egy kisváros, de

így biztonságosabb. – mondja Cora. Szerintem ők ketten összefogtak ellenem.
- Még meggondolom. - Látnom kell az árakat. Nem dúskálok a pénzben, és ez
volt az első hét, amikor a bolt valóban nyerséget hozott. Kihasználom az időt,
és remélhetőleg mindent rendbe tudok hozni ma és holnap, így kedden a
szokott időben kinyithatok.

- Ezen nincs mit gondolkodni. - Shaw áttesz néhány darab szalonnát a

tányérjáról az enyémre.
- Szalonnával akarsz rávenni egy biztonsági rendszer beszerzésére? - Felveszek
egy darabot, és beleharapok. - Mert működni fog.

- Ezt megjegyzem! - nevetett. - A biztonsági rendszer nem csak miattad lesz. Én

is jobban fogom érezni magam, miközben ott dolgozol. És addig itt maradunk,
amíg nem találunk egy saját házat.

A palacsintával teli villa megáll a szám előtt.

- Azt akarod ezzel mondani, hogy összeköltözünk? Ezt nem kellett volna
megbeszélnünk?

- Kicsim! Miből gondoltad, hogy nem költözünk össze? – Ő is, és az anyukája is

engem bámulnak.

- Oké. - Megnyalom a számat, mielőtt a palacsintát a számba tömöm. Úgy

értem, tudom, hogy ugrattuk egymást a csecsemőkről, meg ilyesmi. De az csak
vicc volt, nem? Bár ez az ugratás valódivá válhat, mivel lehet, hogy most már
terhes vagyok.

Ahogy viselkedik, az még nem jelent semmit. Még nem hangzottak el köztünk
szerelmes szavak, és addig nem sürgethetem, míg az anyja itt ül velünk az
asztalnál, és figyel minket. Nem is beszélve arról, hogy nem lehetek az övé, míg
ki nem mondja, hogy szeret.

A reggeli további részében beszélgetünk egy kicsit, és Cora mesél nekem a kötő
csoportjáról. Nem tart sokáig rájönnöm, hogy miattuk lendült fel mostanában a
vállalkozásom forgalma. A reggeli végére megkért, hogy vegyek részt a
következő Knit Happens találkozón.

- Készen állsz? - kérdezi Shaw, miután elpakolt a konyhában.

- Sajnálom. Segítenem kellett volna. - megint elmerültem az anyjával folytatott

beszélgetésben.

- Azt hiszem, máris így is eleget segítesz neki. - Cora rám kacsint.

- Anya! - kiáltja Shaw. Arcomat a mellkasába temettem, hogy elfojtsam a

nevetésemet és elpiruló arcomat. Shaw rácsap a seggemre, amivel megugraszt.
- Induljunk! - megcirógatom Romeot, és elköszönöm Shaw édesanyjától,
mielőtt elindulunk a városba.

- Mi folyik ott? - Felegyenesedek az ülésen, amikor meglátom, hogy a boltom

ajtaja nyitva van.

A teherautó megáll, én kipattanok, és Shaw-val a nyomomban elindulok.

- Mit csináltok itt? - Amikor belépek a boltba, legalább tíz ember könyveket
pakol és takarít. Kayla egy széken áll, és kiabálva irányítja őket, hogy milyen
sorrendben, és miként tegyék vissza a könyveket a polcokra. Olyan szavakkal
dobálózik, mint a „BDSM” és az „insta-szerelem”, és senki nem forgatja a
szemét.

- Takarítunk. - mondja Kim, miközben elmegy előttem. Pár alkalommal volt itt a
gyerekeivel.

Könnybe lábad a szemem, mert olyan sok ember gyűlt össze, hogy segítsen.

- Miért? - Körülnézek. - Azt hittem, a város nem akarja a boltot?

- Ha! - nevet fel Amelia, amikor felvesz egy halom könyvet. - Az embereknek
csak a szája jár. Mindig kell valami, amiről pletykálhatnak. - beletörli a kezét a
kötényébe, amit általában az étteremben visel.

- Az, hogy az emberek pletykálnak, nem azt jelenti azt, hogy egyetértenek azzal,
ha valaki bejön, és tönkre teszi az üzletedet. - teszi hozzá Kim. Elhangzik néhány
egyetértő mormogás, ami megmosolyogtat.

- Igaz, hogy ti ketten lebuktattátok Missy-t, aki a pékárut úgy hozta

máshonnan? - kérdezi egy másik nő, akit nem ismerek. Láttam már errefelé, de
még soha nem volt a boltban.

- Talán. - Kayla vigyorogva felhúzza a szemöldökét.

- Itt volt az ideje, hogy valaki lebuktassa. Mindig tudtam. Senki nem lehet olyan
vékony, aki olyan isteni fánkokat készít. - jelenti ki Amelia, ami nevetésre
késztet.
Shaw megcsókol a fülem mögött, mondván, hogy hátul találkozik a biztonsági
emberrel. Megfogom a karját, és visszahúzom egy igazi csókra. Az sem érdekel,
hogy ki látja. Vagy talán azt akarom, hogy mindenki lássa.

Ez a betörés talán a javamra válik.

 16. fejezet

Shaw

- Mit gondolsz, hova megy? - kérdezem Barbarát, amikor Kayla beront a

bejárati ajtón, és egyenesen a raktárba szalad.

- Fogalmam sincs, de biztos vagyok benne, hogy valami pasi van a dologban.

Kiviszek egy doboz könyvet a raktárba, amikor meghallom az új riasztót a

bejárati ajtón.

- Segíthetek? - hallom Barbara-t, miközben leteszem a dobozt és előre sétálok.

- Te vagy Barbie, ugye?

- Ki kérdezi? - szólok, amíg meg nem látom, hogy ez az a fickó a rendőrségről. -

Ó, te Kayla-t keresed. - Odamegyek hozzá, amikor bólint, és kinyújtom a
kezemet. - Shaw vagyok, és ő hozzám tartozik.
Odalépek Barbara mellé, és átkarolom a derekán.

- Láttam, hogy bejött. Még mindig itt van, vagy ismét lelépett hátul?

- Hátul van a raktárban. - Hallottam volna, ha kinyitja a hátsó ajtót, ezért

tudom, hogy még mindig ott van.

- Shaw! - Barbara oldalba könyököl, de én csak mosolygok rá.

- Elmegyünk ebédelni. Kifelé bezárom az ajtót.

- De, de... - tiltakozik Barbara, ahogy megfogom a kezét, és a bejárati ajtó felé
vezetem.

- Sok szerencsét! – mondom, majd bezárom az ajtót magunk mögött, és

elindulunk az étterembe.

- Nem hiszem el, hogy csak úgy beengedted. Mi van, ha ő, nem is tudom,
megpróbálja bántani?

Megrázom a fejem. - Láttam már ezt a pillantást. Kayla rendben lesz.

- Honnan tudod?

Magamhoz húzom, és átölelem a derekát, ahogy a szemébe nézek. - Bízz

bennem!

Elmosolyodik, lábujjhegyre áll, és csókot nyom az ajkamra.

A járdán sétálunk az étterem felé, miközben Larry a fodrászatból az ablakon

keresztül bámul ránk.

- Régebben azt hittem, hogy csak velem csinálja, de azt hiszem, hogy csak ilyen
az arca. - suttogja Barbara , miközben felgyorsítja a lépteit.

Nevetek, és végül a ráncos arcú macskákról beszélgetünk és arról, hogy azok

milyen aranyosak. Közel húzom magamhoz, amikor bemegyünk az étterembe,
és megebédelünk. Végül három különböző ízű pitét rendelek, mert Barbie nem
tud közülük választani. Érdemes volt látni a szemét, amikor Amelia kihozta
őket.

- Annyira tele vagyok. Hogy menjek így dolgozni? - Barbara felnyög, amikor
visszafelé sétálunk a járdán.

- Akarod, hogy vigyelek? - Megrázza a fejét, amikor magamhoz húzom, és azon

gondolkodom, hogy haza viszem, és ágyba bújunk.

A távolban látom, ahogy a rendőrfőnök beszáll a járőrkocsijába, miközben

Missy az üzletének hátsó bejáratánál nézelődik. Zakkantnak tűnik.

- Mit csinálhatott? - kérdezi Barbie, mire vállat vonok.

- Nem tudom, de nem elégedett az eredménnyel. – Látom, ahogy Missy néha

körülnéz, de a kilátásomat néhány fa eltakarja. Még egyszer mindkét irányba
szétnéz, majd az épület hátuljához lopakodik. - Azt hiszem, követnünk kellene,
hogy lássuk, mi a fenét művel.

- Kémkedjünk utána? - Barbara hangja alig haladja meg a suttogást, és

lemosolygok rá. Istenem, pokolian aranyos!

- Igen. Nyugi! Osonjunk utána!

- Kayla-nak igaza volt. Ez izgalmas. - Mindkét kezével megragadja a karomat,
ahogy közelebb megyünk, majd átszaladunk az úton.

Amikor odaérünk az épület oldalához, nekidőlök, és benézek a kis sikátorba,

amely Missy boltjának hátsó részéhez vezet. Barbara könyvesboltjának hátsó
bejárata mellett van, szóval biztos akarok lenni abban, hogy nem csinál semmi
gyanúsat.

Meglepetésemre azt látom, hogy Missy odasétál egy parkoló autóhoz, és

behajol az ablakon. Ül valaki a kormány mögött, és meg akarom tudni, hogy
kivel beszél.

- Gyere, maradj közel! - suttogom, és érzem, ahogy Barbara megszorítja a

karomat.

Van néhány szemeteskonténer hátul, és beosonunk mögéjük, anélkül, hogy

észre vennének minket. Megfordulok, az ujjamat a számra téve mutatom
Barbarának, hogy maradjunk csendben, mire ő bólint.

- A Főnök azt mondta, hogy biztonsági rendszert telepítettek, ezért a tűzlétrán

kell bemenned a lakásba. Gondolod, hogy meg tudod oldani?

Az egész testem megfeszül, riadókészültségbe kapcsol. Barbara belemélyeszti a

körmeit a karomba.

- Csak győződj meg arról, hogy a pasija nem lesz a közelben. El akarok tölteni a
csajjal egy kis időt. - A kocsiból szűrődő hang hallatán feláll a hátamon a szőr, és
hallom, ahogy Barbara felzihál.

Amikor megfordulok, a kezét a szája elé kapja, és meghallok valamit

a konténer másik oldaláról.

- Mi volt az? - mondja Missy, és úgy hangzik, mintha közeledne.

- Paranoiás vagy. - mondja a srác. - A zsaruk már elmentek, és azt mondták,

hogy nincs bizonyítékuk. - Hallom, hogy az autó ajtaja kinyílik, majd becsukódik,
de senki nem mozdul felénk.

- Csak azért, mert az a kis ribanc Kayla a lánya. - sóhajt Missy, és a léptei
távolodnak. - És ne aggódj Shaw miatt, pontosan tudom, mit tegyek vele ma
este. Úgy teszek, mintha betörtek volna a lakásomba, és ráveszem, hogy jöjjön
megmenteni. Amikor egyedül vagyunk, pontosan tudom, hogyan keltsem fel a
figyelmét.
Barbara ismét belemélyeszti a körmeit a karomba, míg én előveszem
a mobiltelefonomat. Figyeli, ahogy tárcsázom a számot, majd lenémítom, és a
mellettem lévő párkányra teszem.

- Nem érdekel, hogy csinálod. Egy kis zavartalan időt akarok azzal a kis
puncival. Játszotta a nehezen megszerezhetőt, de én tudom, hogyan kell bánni
az olyanokkal, mint ő.

- Miután kiszórakoztad magad, nem akar majd többé itt élni, és a boltját sem
engedheti meg tovább magának. Látni akarom, ahogy az a kíváncsi ribanc
eltűnik innen.

Amikor a testem megremeg a dühtől, érzem, hogy nem tudok tovább várni,
ráadásul megvan minden bizonyíték, amire szükségem van. Egy pillantásommal
üzenem Barbarának, hogy maradjon, mire ő bólint, és elengedi a karomat.

- Kár, hogy nem tettelek el láb alól, amikor először néztél a barátnőmre. -
mondom a vörös hajú srácnak, aki az autóját támasztja. Barbara és én is
felismertük a hangját, és rájöttünk, hogy ő az a rámenős seggfej, akitől
megmentettem azon a napon, amikor először mentem a könyvesboltba.

- Ó, Shaw! Hála Istennek, hogy itt vagy! Én… - Missy elindul felém, de
felemelem a kezemet.

A távolban meghallom a sziréna hangját, és tudom, hogy nincs sok időm.

- Idióták. Szóltak, hogy van biztonsági rendszerünk. Nem vettétek a fáradtságot,

hogy felnézzetek, és meglássátok a kamerát? - Szavaimra Missy elsápad, és a
vörös hajú fickó felnéz, hogy ellenőrizze. Amikor meglátja a kamerát, nagyot
nyel. - Ó, vicces dolog ez a kamerákkal. Tegnap telepítettem őket, és a
hangüzenet, amit ebéd közben kaptam azt mondta nekem, hogy felvételek
vannak arról, hogy ki tört be a könyvesboltba, miután először cseréltem le a
zárat.
Missy hátrál egy lépést, de a vörös fickónak nincs hová mennie. Most rá
koncentrálok, mert Missy-vel később is tudok foglalkozni.

- Nyugi! Igazából nem akartunk semmit sem csinálni. Csak rá akartam ijeszteni.
– Mondja a fickó védekezően felemelve a kezét.

- Te hülye fasz, a kamerák felvették a hangot, és én is hallottam az egész tervet.

Kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de nem adom meg neki a lehetőséget.
A jobb horgom hangos reccsenéssel csapódik az arcába. Vér ömlik az orrából,
amikor bal kézzel hasba öklözöm. Felkiált, és a földre rogy, miközben vijjogó
szirénákkal megérkezik a rendőrség.

- A legnagyobb hiba, amit valaha elkövettél, az volt, hogy megpróbáltad elvenni

azt, ami az enyém. - Keményen bordán rúgom, mielőtt a zsaruk odarohannak.

- Innen átvesszük, Shaw. – szólít meg Clarence, miközben a másik egyenruhás

felolvassa neki a jogait, és megbilincseli.

Barbara kijön a kuka mögül, miközben a vörös fickót beültetik a rendőrautó

hátsó ülésére. Nála van a telefonom, és elveszem tőle, amikor magamhoz
húzom.

- Mindent hallott? – szólok a telefonba.

- Igen, és a biztonsági cégtől már elküldték nekem a betörés és Missy

részvételének digitális bizonyítékát.

Missy felé nézek, még időben ahhoz, hogy láthassam, amint megbilincselik.
Elszabadul a pokol. Rúg és sikoltozik, miközben még két rendőr érkezik, hogy
segítsenek.

- Be kell jönnie, hogy felvegyük a vallomását. – mondja a rendőrfőnök a vonal

túlsó végén.

- Hamarosan ott leszek. – ígérem és bontom a vonalat.

Átkarolom Barbara-t, és figyeljük, ahogy a rendőrök mindkettőt őrizetbe veszik

és biztosítják a helyszínt.
 17. fejezet

Barbie

Helytelen, hogy csalódott vagyok amiatt, mert már nincs szükség arra, hogy
Shaw-val össze legyünk nőve? Újabb sült krumplit dugok a számba, azon
gondolkodva, hogy egyetlen Shaw-val töltött éjszaka tönkretett. Fogalmam
sincs, hogyan fogok tudni aludni nélküle.

Shaw levesz néhány sültkrumplit a tányérjáról, és átteszi az enyémre. Az

étteremben nagyon jó a krumpli, nem tudom, hogy tud rajta osztozni. Én nem
tenném. Ő tényleg egy igazi hős, egyenesen a könyvekből.

Felveszek egy újabb sültkrumplit, és belemártom az eperturmixba.

- Rendelhetek még. – Megfordul, hogy megkeresse a felszolgálót.

- Ne, nem kell több. Még mindig megvan ez az egész. - Az óriás halom krumplira
mutatok, amit nekem adott. - Hacsak nem kérsz te is.

Mély hangon felnevet. - Elég a hamburgerem. - Felveszi, és beleharap. - Ma

éjjel a lakásodban akarsz maradni?

- Persze! - Vállat vonok. Éreztem, hogy ez a kérdés felmerül.

- Minden rendben?

- Jól vagyok. – Show szemöldöke felemelkedik. Nyilvánvaló, hogy nem hisz

nekem. - Nem jól. Nagyszerűen vagyok. - Megpróbálom kijavítani magamat,
mert mindenki tudja, hogy a „jól vagyok” nem jelent jót.
- Esküszöm, Kayla rendben van! - Megpróbál megnyugtatni, mert gondolja,
hogy ez a téma zaklatott fel. Tudom, hogy Kayla rendben van. Küldött egy
üzenetet, amelyben azt írta, ha nem látom, ne kerestessem. Befejezte a
menekülést GI Joe elől.

- Tudom, küldött üzenetet.

Shaw megpróbál tőlem valami mást kérdezni, de Amelia megment, mert millió
kérdést tesz fel Missy-ről, és pletykálni akar arról, hogy mi történt. Közben ő is
elmeséli, amit Joe-ról és Kayla-ról tud. Úgy tűnik, hogy a legjobb barátnőm
megtalálta a párját, aminek nagyon örülök. A szerelem csodálatos dolog. Több
ezer történetet olvastam szerelmes emberekről, és most magam is átélhetem.
De én nem csak szerelmet akarok. Mindent akarok, ami azzal jár.

Shaw előveszi a pénztárcáját, és néhány húszast tesz az asztalra. Megfogja a

kezemet, mire felállok. Felkapom az utolsó sülkrumplit a tányérról, és teli szájjal
elbúcsúzom Amelia-tól, mert Shaw sietve próbál kijutni az étteremből.

- Jól vagy? - Most rajtam a sor, hogy megkérdezzem mi a baj.

- Az leszek. - vágja rá. Nem vagyok biztos abban, hogy az ő válasza jobb, mint az
enyém.

- Most veszekszünk?

Nem kellene. Boldognak kellene lennünk. Senki nem akarja tönkretenni a

boltomat, és ijesztő emberek sem leskelődnek utánunk. Egy kisvárosban sok
dráma zajlik, de kell valami, ami elszórakoztat minket. Magnolia Springs sokkal
több mint, amit bárki első pillantásra gondolhat róla. Ez egy jó ok arra, hogy ne
ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján.

Shaw kinyitja a boltom bejárati ajtaját, és belépünk. Amikor bezáródik az ajtó

mögöttünk, körülnézek. A sok segítségnek köszönhetően minden a helyére
került.

- Jaj! - felsikítok, amikor a lábam alól kiszalad a talaj. Shaw a vállára dob, és a
keze felcsúszik a ruhám alá. - Shaw! Mit csinálsz? - A raktár felé sétál, és
hármasával véve a lépcsőfokokat, felvisz a lakásomba.

Lábra állít, amikor belépünk a lakásba, és becsukja az ajtót. - Elmondod, mi a

baj? - Pillantásától megkeményednek a mellbimbóim. Hangulata sötétre és
szexire váltott, és őszintén szólva attól, ahogy rám néz, már nem is emlékszem,
mi zavart korábban.

- Nem emlékszem.

Az ajka megrándul. - Akarod, hogy segítsek emlékezni? - Egy gyors mozdulattal

áthúzza a fejemen a ruhámat és ledobja a padlóra. Rádöbbenek, hogy itt a
lakásomban nem kell csendben maradnunk. Shaw és én olyan hangosak
lehetünk, amennyire csak akarunk, és senki nem hall minket.
- Ez nem segít nekem emlékezni. - mondom, mikor a melltartóm után nyúl.

- Bezárkóztál, amikor megkérdeztem, hogy ma este a lakásodban akarsz-e

maradni. - Az érzések egy pillanatra visszatérnek, és megfogja az államat. – Már
megint ez a tekintet.

- Nem akarok külön aludni. - motyogom. Jobb, ha elmondom, mert Shaw addig
nem nyugszik, amíg meg nem tudja.

- Ki beszél itt külön alvásról? – Felemel és ágyba visz. Ha osztozunk az ágyon,

gyakorlatilag rajta kell aludnom.

- Nincs rá ok, hogy velem maradj. - dühöngök, miközben az ágyra fektet, és rám
mászik.

- Több ezer okot tudok mondani, hogy miért akarok veled maradni.

- Igazán? - Sok minden elhangozhat a pillanat hevében, de nem tudom, hogy

ezeknek mekkora része válik valóságossá.

- Mondtam, hogy teherbe akarlak ejteni.

Oké, szóval ezt nem a pillanat hevében mondta.

Felemeli a kezét, és az ujját végighúzza az ajkamon. - Ha valami zavar téged,

nem akarom, hogy eltitkold előlem. Mondd el, hogy rendbe tudjam hozni.

- Oké! – egyezek bele, mert igaza van. Shaw az az ember, aki bármit rendbe tud
hozni. - Szóval minden este együtt alszunk?

- Igen. Itt vagy az én lakásomban, amíg nem találunk valamit, ami mindkettőnk
számára megfelel.

- Tehát Magnolia Springs-ben maradsz? - Tudom, hogy azért van itt, hogy
segítsen az anyjának, de nem tudom, hogy tervezi-e, hogy itt marad. Az egész
élete és a munkája is a nagyvárosban várja.

- Te itt vagy, én is itt vagyok. Ilyen egyszerű.

- A te szádból olyan egyszerűnek hangzik.

- Mert az is. Szeretlek, Barbara. Összeházasodunk és keresünk egy házat, amit
megtöltünk a gyerekeinkkel.
Ez nagyon sokat jelent nekem, és úgy hangzik, mintha megtaláltam volna az
örök boldogságot. Már csak egyetlen dolgot akarok.

- Szeretsz engem? – hallani akarom, ahogy újra kimondja.

- Hogy ne szeretnélek téged? A legkönnyebb dolog a világon, téged szeretni.

- Én is szeretlek. - A szemeim megtelnek könnyekkel. Esküszöm, ez

a könyvesbolt tele van varázslattal vagy valami mással.

Shaw lehunyja a szemét, élvezve a szavaimat. - Szükségem van rád. - felnyög, és

elkezdi lehúzni a ruháját.

A kezeim mindenhol ott vannak, kétségbeesetten meg akarom érinteni. Ő

közénk nyúl, és egy kemény rántással letépi és lehajítja a bugyimat a földre.

Kioldja az övét, és letolja a nadrágját, hogy kiszabaduljon. - Fel kell készítenem

téged. - mondja. Azt hiszem, inkább magában beszél, miközben az ujjai közénk
csúsznak. Felnyögök, amikor végigsimítja a csiklómat. – Csurom nedves vagy,
készen állsz. - Már attól beindultam, hogy azt mondta, szeret.

Belém tolja a farkát, mire átölelem, és felemelem a csípőmet. - Dugj meg! -

bátorítom, miközben a pillantása az enyémhez kapcsolódik.

- Többet fogok csinálni, mint hogy megduglak. Akarlak, Barbara. Most már az
enyém vagy.

Tövig belém döfi magát, amivel egy pillanatra az ágyhoz szegez. Aztán
keményen pumpálni kezd. Annyira mélyen akar belém jutni, amennyire csak
tud, és én zihálok lökéseinek erejétől. Ez az örömnek, és valami másnak az édes
keveréke, amire nem találok szavakat. Nem nevezhetem „fájdalomnak”, mert
attól nagyon távol áll.

Belevájom a körmömet a hátába, amíg az orgazmusom felépül. – Shaw! -

sóhajtom, miközben az ágy újra meg újra a falnak ütközik.

- Add nekem! - parancsolja. - Az enyém és akarom. Élvezz el!

Felsikoltok, amikor a testemet elönti az orgazmus.

Shaw szorosan tart engem, miközben folyamatosan ki-be hintázik

bennem. Megrándul, forró magja belém spriccel, és a szemeim megtelnek
könnyekkel. Még soha nem éreztem magam ilyen boldognak.

- És azt gondolod, hogy valaha is el tudnék tölteni egy éjszakát nélküled?

- Lassan kinyitom a szemem. - Szeretlek, és soha semmi nem tarthat távol
tőled.

- Én is nagyon szeretlek. - Lehúzom magamhoz egy forró és birtokló csókra.

Azért jöttem Magnolia Springsbe, mert elveszítettem az egész családomat.

Soha nem gondoltam volna, hogy itt újat fogok találni.
 Epilógus

Shaw

Egy héttel később…

- Hé, mit keresel itt ilyen korán? - Barbara kijön a pult mögül, és megcsókol.

- Örülök, hogy látlak. - Mosolygok rá, és lopok még egy csókot, mielőtt
körülnézek a boltban. - Be tudsz zárni néhány perccel korábban?

- Igen, azt hiszem. Az utolsó vásárlóm épp azelőtt ment el, hogy bejöttel, és
húsz perc múlva amúgy is zárnék.

- Tökéletes. – magamhoz húzom, és még egyszer megcsókolom, mielőtt

elengedtem.

Barbie felkuncog, miközben a bejárati ajtóhoz megy és elfordítja a táblát. - Mi

ütött beléd? Izgatottnak tűnsz.

- Az vagyok. – mondom.

- Valami azt súgja, hogy van valami a tarsolyodban. - összehúzza a szemét,

miközben megragadja a táskáját.

- Anya bejött ma a boltba? - Megpróbálok témát váltani.

- Igen. Vásárolt néhány könyvet, és vetett egy pillantást a szomszédos üres

üzletre. Azt hiszem, nem Missy-é volt az üzlet, csak bérelte. A tulajdonos cég
ma itt volt és kitakarította.

- A fenébe!

- Igen, valahogy szomorú volt. De aztán eszembe jutott, hogy milyen egy
boszorkány volt, és örülök, hogy eltűnt.

Missy bűnösnek vallotta magát három rendbeli zaklatásban és még néhány más
vétségben. Pár száz órányi közmunkára és három év próbaidőre ítélték. Amint
az ítélethirdetés után elhagyta a tárgyalótermet, összeszedte a holmiját, és
lelépett a városból. Anyám azt hallotta, hogy most három állammal távolabb él
és pékséget nyitott. Van, aki soha nem tanul a hibájából. Én viszont örülök,
hogy távol tartja magát a csajomtól.

- Miért kérted, hogy korán zárjam be az üzletet? - Barbara odajön hozzám, és

megfogom a kezét, ahogy kilépünk a boltból, és bezárja az ajtót.

- Van egy meglepetésem a számodra.

- Szeretem a meglepetéseidet. - A szemöldökét felhúzza, mire elnevetem

magam.

- Azt akarom, hogy ezt felvedd. – feltartok egy szemkötőt, mire a szemei
felcsillannak.

- Perverz!

- Nem felejtem el, hogy ezt mondtad.

Megfordul, én bekötöm a szemét, aztán játékosan rácsapok a seggére, és ő

felvisít.
- Hé! Erre nem számítottam.

Megfogom a kezét, és megcsókolom a nyakát, miközben elégedetten felsóhajt.

- Ez a lényeg. - Újra felsikít, amikor a karomba veszem, és a teherautóhoz
viszem.

- Van esély arra, hogy elmondd nekem, hová megyünk?

- Türelem! - mondom, miközben elindulunk a városközpontból.

Egy rövid út után, ráfordulok egy fákkal szegélyezett felhajtóra.

- Azt hiszem, rosszul leszek így az autóban.

- Még jó, hogy megérkeztünk. - Leparkolom a teherautót, és Barbie- hoz

hajolok, hogy kicsatoljam az övét. - Még egy másodperc, oké?

- Oké.

Kiugrom a kocsiból, majd segítek neki is kiszállni. Amint megfordítom, mögé

állok és leveszem róla a szemkötőt. - Nyisd ki a szemed!
- Ó, istenem, Shaw! - Körülnéz, és a szeme elkerekedik. - Hol vagyunk?

- Ez az új otthonunk. - Megáll, egy pillanatig csak bámul rám és pislog. -

Megvettem nekünk.

- Várj, mit csináltál?

- Ezt a házat a történelmi nyilvántartásban találtam. Régóta üresen áll, és

felkerestem a tulajdonost, hogy megtudjam, vajon érdekli-e őket egy vételi
ajánlat. – megvonom a vállamat, és zsebre teszem a kezemet, miután
kitálaltam.

- Nem lehet. Úgy értem, ez őrültség.

Barbie megfordul, hogy szemben álljon az épülettel, és úgy néz rá, mintha még
soha nem látott volna házat. A múlt héten erre volt dolgom, amikor anya egyik
barátjánál elvállaltam egy munkát. Amikor a távolból megláttam a házat, arra
gondoltam, hogy pontosan úgy néz ki, mint az a ház Barbara könyvében. Azt
mondta, hogy az volt gyermekkorában a kedvenc könyve. A borostyánnal
benőtt kőház volt az, ahová a családját mindig elképzelte.

Egy pillantásból tudtam, már azon a napon, amikor először megláttam Barbie-t.
Ő az enyém, ez a ház pedig az övé. De talán az álom nem felel meg a
valóságnak, és tévedtem. A fenébe, hisz még tulipánoskert is van a ház körül,
amiről beszélt.

- Hé, bármit megváltoztathatsz, ami nem tetszik, vagy csak eladjuk és keresünk
valami mást.

- Mi van? - Könnyekkel teli szemmel néz körül. - Eladni? Viccelsz, Shaw? Nem
adhatjuk el ezt a házat. Ez az otthonunk.

Hozzám fut, és én elkapom, ahogy a karjaimba ugrik.

- Tetszik? - érzem, hogy az aggodalom alábbhagy bennem, amikor megcsókolja

az arcomat.

- Imádom, Shaw. Szeretem a házat, szeretlek téged, szeretem az életet. Ó,

istenem, annyira tele vagyok szeretettel.
- Én is szeretlek, kicsim. - Megcsókolom a nyakát és szorosan átölelem,
miközben a lábával átkulcsolja a derekamat. - Szeretnéd látni belülről?

- Komolyan? Tényleg a miénk?

Előhalászom a kulcsot a zsebemből, és elé tartom. - Ha át tudlak vinni a

küszöbön, a tied.

Felsikít, amikor felemelem a vállamra, és úgy viszem, mint egy tűzoltó. Amikor
odaérünk az ajtóhoz, megfordulok, ő kinyitja, aztán beviszem. Amint belépek az
ajtón, bezárom mögöttünk, majd Barbie-t a karjaimba veszem. Nem vagyok
hajlandó letenni őt, ezért átviszem a házon, és megmutatom neki az összes
szobát.

- Azt hiszem, hogy ez tökéletes gyerekszoba lesz, mert közvetlenül a fő

hálószoba mellett van.

- Shaw, ez olyan, mint egy valódi tündérmese. Tudod egyáltalán, milyen

romantikus vagy?

- Nem tudom, hogy romantikusnak tekinthető-e egy jelentős vásárlást a

beleegyezésed nélkül lebonyolítani, de azt akarom, hogy az álmaid valóra
váljanak. – Lágyan megcsókolom, mire a karjait a nyakam köré fonja. - Tudtam,
hogy meg tudom oldani, ha nem tetszik, ezért megragadtam a lehetőséget.

- Örülök, hogy megtetted. Most mutasd meg nekünk a hálószobánkat.

- Erre van.

A hálószobához saját terasz tartozik, amely a kertbe vezet. Már nyílnak a

virágok, és a körülöttünk lévő fák lombkoronája miatt úgy érzi magát az ember,
mintha vidéken lenne.

Az ágyhoz fehér fátyolszövet baldachin tartozik. A fejtámla régi fájába virágokat

faragtak, és úgy néz ki, mintha a ház építésekor készült volna. Amikor
megvettem a házat, megbizonyosodtam arról, hogy az ágy itt marad, de ezen a
héten új matracot hozattam bele egyéb más dolgokkal együtt, hogy azonnal itt
éjszakázhassunk.
- Nem hiszem el, hogy ez a valóság. - mondja Barbara, miközben körülnéz a
szobában.

- Várj, amíg meglátod a kádat! – beleharapok a nyakába, és ő felnevet. - Talán

fürdünk benne ma este, miután az ágy minden egyes centijén szerettelek.

- Itt maradhatunk éjszakára? - A szemei elkerekednek, csakúgy, mint amikor

először meglátta a házat.
- Örökké itt maradhatunk.

Az ágyhoz viszem, és a közepére fektetem, majd felmászok rá. - A ház a miénk,

és te az enyém vagy.

Feltolom a ruháját, miközben a lába között mozgok, megcsókolom a nyakát és a

melleit. Kigombolom a ruhájának a felső részét, majd lehúzom a melltartóját,
hogy szophassam a mellbimbóit, és megkóstoljam kemény csúcsait.

- Magamban akarlak érezni. - mordul fel, és felemeli a csípőjét.

A kezemet közöttünk mozgatva kikapcsolom az övemet és kigombolom a

farmeromat. A farkam keményen és forrón meredezik köztünk, bebocsátást
követelve. Oldalra tolom Barbara bugyiját, és belemerülök a nedves puncijába.
Mindketten felnyögünk, ahogy eggyé válunk.

Gyorsan mozgok a lábai között, és minden döfésnél megragadja a farkamat.

Annyira rohadtul nedves, hogy vastag farkam könnyedén siklik a puncijában.
Látni, ahogy kitárulkozik alattam, miközben a mellei pattognak, és a haja maga
a rendetlenség, megnehezíti a dolgomat. Barbara beleveszett az élvezetbe, és
érzem, ahogy teste összerándul.

- Jó kislány! - mondom neki, és rácsúsztatom a hüvelykujjam a csiklójára. -

Olyan jó kislány vagy.

- Shaw! - nyög fel, és a combja megfeszül.

Megnyalom a hüvelykujjam, hogy gyorsan megkóstolhassam, majd ismét a

csiklójára csúsztatom. A körmei a takaróba vájnak, ahogy keményebben
baszom, és végül elélvez.
A testem annyira összhangban van az övével, hogy én is a csúcsra érek, és
beleélvezek. Mélyen tartom magam és addig mozgok benne, amíg fel nem kiált,
hogy nem bírja tovább.

Nevetve átfordítom magunkat, hogy ő legyen felül, és ne törjem össze a

testét. - Örülök, hogy felavattuk az ágyat. - Felnevetek, ahogy ő is.

- Az első alkalom a sok közül. - Felül, és ringatózik a farkamon, ahogy egyre

mélyebbre merülök benne.

- Többet akarsz?

Beharapja az alsó ajkát és bólint, fel-le mozogva a farkamon. - Üres vagyok.

- Még jó, hogy én tele vagyok.

Az éjszaka hátralévő részét az ágyban töltjük, majd felavatjuk a kádat, a

nappalit, a konyhát és az összes többi rendelkezésre álló felületet és
helyiséget. Valóban magunkévá tesszük ezt a házat, és csakúgy, mint a
szerelmünk, ez is átkozottul gyönyörű.
 Epilógus

Barbie

Négy hónappal később ...

- Barbie! - a nevem hallatán felébredek. Kayla arca csak néhány centire van az
enyémtől.

- A frászt hoztad rám! - Sziszegem neki. Esküszöm, hogy a semmiből bukkan elő
mindig. Azt hinné az ember, hogy a terhesség lelassítja, de nem, Kayla-
t nem. Megértem, miért hívja a férje „Nyuszi-nak”.

- Hoztam neked egy gyömbérsört. - Feltartja. Hónapok óta a rabja vagyok.

- Megbocsátok. - kiveszem a kezéből, és körülnézek a boltban. – Istenem, ez

nem lehet igaz! Elaludtam, miközben a bolt nyitva volt? Az agyam az utóbbi
időben zavarodott.

- Ura voltam a helyzetnek. A horkolásod zavart néhány embert, de azt

mondtam nekik, hogy húzzanak el. – hülyéskedik Barbie.

Meghúzom a gyömbérsörömet, majd hatalmasat böfögök, amin nagyon

meglepődök. – Ez honnan jött? Nem hangzott emberinek. - Lenézek a hasamra,
amin egy nyitott könyv fekszik.

- Az ilyen dolgokat a babákra fogjuk. – és a saját pocakjára mutat.

- Nos, a babám miatt kell aludnom, és megállás nélkül ennem. - Hatalmasat

ásítok, mielőtt felveszem a könyvem. Még mindig nem hiszem el, hogy
kidőltem. Lassan telt a mai nap, mert mindenki a vásáron van. Az órára
pillantok, és látom, hogy rég elmúlt a záróra. Kíváncsi vagyok, hová tűnt a
férjem.

- Shaw itt volt, és vigyázott a boltra, míg te szunyókáltál, de mondtam neki,

hogy átveszem. Haza akart szaladni a kabátodért. Szerinte hideg lesz.

Forgatnám a szemem, de ez olyan édes. Mindig vigyáz rám, és ez olyasmi,

amiben korábban nem volt részem, és ezért nem fogom felhúzni az orromat.

- Olyan sok kaja lesz a vásáron. - mondom, a hasamat dörzsölve.

Nem tudom, hogy lehetek éhes. Azt hiszem, hogy az étel, amit a szunyókálás
előtt ettem kiütött. Pedig annak még elégnek kellene lennie. Most hiányolom
Missy üzletét a szomszédban, de jobb, hogy elment. Most Cora a tulajdonosa az
üzletnek. Fonalboltot üzemeltet, ahol tanfolyamokat és klubokat szervez.
Fantasztikus, és már én is készítettem a kis mogyorómnak néhány ujjatlan
kesztyűt. Oké, csak egy kesztyűt, de még tanulom. Van időm, hogy elkészítsem
a párját.

- Az egyetlen ok, amiért elmegyek, az a kaja. - Kayla elpihen a mellettem lévő

túlméretezett fotelben. - Bárcsak már mehetnénk. - Beleszippant a levegőbe. -
Innen érzem a tölcsérfánk illatát.
Felegyenesedek, és megnyalom a számat. Ez az első alkalom, hogy megnézem a
vásárt. - Van tölcsérfánk?

- Ó, igen! – emeli fel a szemöldökét.

- A férjeink ott találkozhatnak velünk. - Ledobom a könyvet az asztalra, mielőtt

meginnám a gyömbérsörömet, és felállok. – Mikor ment el Shaw? -
Basszus. Meg kellene várnom, de mehetnékem van.

- Nem túl régen. - Kayla is feláll. – Én benne vagyok, hogy ott találkozunk velük.

- Hol van az árnyékod? - Megfogom a pénztárcámat. - Gondolod, hogy a

jelvényével rávehet minket arra, hogy csak az oldalvonalról figyeljünk?

- Majd meglátjuk. – Előveszi a férje jelvényét, mire felnevetek. Kayla ezt már
kigondolta. - Joe az őrsön van, és azt mondta nekem, hogy hívjam fel, amikor
elkészültem.

- Induljunk! Útközben üzenek a férjemnek.

Kimegyünk a bejárati ajtón és bezárjuk magunk után. Mindketten üzenetet

küldünk a férjünknek, amiben tudatjuk velük, hogy hol leszünk, majd követjük a
porcukor és a sütemények illatát.

- Gondoltad volna hat hónappal ezelőtt, hogy ez lesz az életünk? - A hasamon

nyugtatom a kezem. Nem igazán lehet látni a pocakomat, mivel az overálom
elég jól eltakarja.
- Hogy mindketten házasok és terhesek leszünk? Persze, jó fogások vagyunk. –
Vállával meglöki az enyémet, miközben a főutca végéhez sétálunk, ahol a vásárt
rendezik.

Nem csoda, hogy az üzletem ma teljesen kihalt volt. Mindenki itt van. A vásár
már javában zajlik, és nemcsak a város lakosságának nagy része van itt, hanem
egy csomó olyan ember, akiket még soha nem láttam.

- El az útból! - Kayla feltartja a jelvényt, mire megrázom a fejem. Az emberek

tényleg félreállnak az útból. Alig tudom visszatartani a nevetést. – Ha valaki
megmondja nekünk, hol kapható tölcsérfánk, senki nem sérül meg.

- Tudja Joe, hogy nálad van a jelvénye?

- Fogd be, Larry! Te csak bámulod az embereket, és nem szólsz egy kukkot sem.
- vág vissza, engem pedig ráz a nevetés, mire Larry visszakozik és tovább bámul
minket.

- Én segítek a hölgyeknek megtalálni a tölcsérfánkot. - Egy korombeli srác lép

elénk. Lazán van öltözve, így nem tudom megállapítani, hogy szórakozásból
van-e itt, vagy a vásáron dolgozik. Nem számít, ha tudja, hol kapható a fánk.

- Hölgyeknek hívott minket? - suttogja Kayla hangosan.

- Ez baj. - suttogom vissza.

- Mindent a tölcsérfánkért. - Jól érvel. - Örülnénk, ha megmutatnád nekünk az

utat.

A férfi nevet, és azt gondolja, hogy viccelünk, miközben Kayla elteszi a jelvényt.
- Erre van. A barátom készíti őket. - Int, hogy kövessük őt.

- A vásárban dolgozol? - Kérdezem, csevegve.

- Igen, már néhány éve. - Követjük őt az emberek tömegén keresztül. - A vásár

legjobb része az ennivaló. Mindkettőtöket meghívlak egy tölcsérfánkra. - Rám
kacsint, de talán valami belement a szemébe.

- Akkor eszel tölcsérfánkot, amikor csak akarsz. Az életed egy álom. - Kayla
hosszan, álmodozóan felsóhajt.
- Tudod, ha akarod, te is el tudod készíteni otthon. Kissé rendetlenséget okoz,
de megoldható.

Amikor eljutunk a tölcsérfánkos bódéhoz, nem áll előtte sor.

- Nincs szükségem ilyen hatalomra vagy tudásra. - mondja Kayla, olyan

komolyan, ahogy még nem hallottam.

A srác megragad két tányért, és mindegyikünknek ad egyet. Leveszek egy

darabot a tányérról és bekapom. Kayla ugyanezt teszi.

- Ez annyira jó! - sóhajtom teli szájjal. - Szeretem a porcukrot. - Újabb forró és

ragacsos falatot dugok a számba.

- Fogadok, hogy olyan az ízed, mint a cukornak.

Nem igazán fogom fel, amit a srác mond, mert a gondolataim a cukros édesség
körül forognak. Aztán kinyújtja a kezét, hogy eltűrjön egy hajtincset
az arcomból, mire lefagyok. Mielőtt hátrálni tudnék, egy erős kéz megragadja a
pasas csuklóját, és én döbbenten bámulok. Ismerem azt a kezet.

- Ne nyúlj a feleségemhez. - ordítja Shaw, és olyan erősen rántja meg a férfi

kezét, hogy az majdnem seggre esik. Aztán Shaw rám néz. - Nem hagyhatlak
magadra húsz percig? - A vállamra teríti a kabátomat, majd elővesz egy húszast,
és a bódé mellett álló asztalra dobja.

- Ingyen voltak. - tájékoztatja Kayla Shaw-t.

- Semmi sincs ingyen. - válaszolja Shaw, és a távolban meglátom Joe-t.

- Itt jön Joe. – figyelmeztetem a barátnőmet.

- A francba! - Kayla a fánkot gyorsan a szájába dugja.

- Tűnj el! - ugatja Shaw a még mindig ott álldogáló férfinak. Az megugrik,
mintha áramütés érte volna és elinal. A fánkot készítő lány felnevet.

- Még soha nem láttam, hogy Sean berezelt volna. – ettől nem enyhül a rángás
Shaw állkapcsában.
- Nyuszi! - kiáltja Joe, és mindenki megugrik, csak Kayla nem.

- Eszek.

Kayla nem néz rá, miközben Joe a karjaiba húzza. – Hazamegyünk, mert meg
akarlak kóstolni. - A hangja halk, de sikerül elcsípnem a szavait.

- Felcsináltalak, gyűrűt húztam az ujjadra, és a férfiak továbbra is téged

akarnak. - panaszkodik Shaw, miközben elirányít engem a fánkos bódétól.

Elnyomok egy mosolyt, mert szeretem, hogy Shaw azt gondolja, hogy mindenki
engem akar. Imádnivaló, mert senki sem tudná legyőzni Shaw-t. Tökéletes férj,
és minden értelemben egy hős. Megtaláltam az örök boldogságot. És nem egy
könyv lapjain, hanem a férjem karjaiban.

VÉGE