Forrás: http://www.doksi.

hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

Tartalomjegyzék

1 A digitális számítógépek fejlődésének története, számítógépgenerációk ........................................ 2

1.1 Történeti áttekintés ................................................................................................................... 2
1.2 A számítógépek fejlődésének kezdetei ..................................................................................... 3
1.2.1 Korai fejlődés .................................................................................................................... 3
1.2.2 Analóg és digitális mechanikus számológépek ................................................................. 3
1.2.3 Az első elektronikus számítógépek ................................................................................... 3
1.2.4 A mikroelektronika fejlődése ............................................................................................ 4
1.2.5 Számítógépes generációk .................................................................................................. 4
1.3 Számítógép generációk néhány jellemző adata ........................................................................ 5
2 A számítógépek felépítése, rendszertechnikai egységei .................................................................. 5
2.1 A számítógép felépítésének tömbvázlata.................................................................................. 6
2.1.1 CPU ................................................................................................................................... 6
2.1.1.1 Regiszterek..................................................................................................................... 6
2.1.1.2 ALU ............................................................................................................................... 7
2.1.1.3 Vezérlő egység ............................................................................................................... 8
2.1.2 Memória: ........................................................................................................................... 8
2.1.3 Be- és kiviteli egységek: .................................................................................................... 8
2.1.4 Címsin: .............................................................................................................................. 9
2.1.5 Adatsin: ............................................................................................................................. 9
2.1.6 Vezérlősin:......................................................................................................................... 9
3 Számrendszerek ............................................................................................................................. 10

Készült az Európai Unió támogatásával 1

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

1 A digitális számítógépek fejlődésének története, számítógépgenerációk

A történelem, három legsikeresebb számolóeszközének az abakuszt, a logarlécet és az elektronikus

számítógépet tartja. A számítógép nem egyetlen ember önálló alkotása, az idők során sokan járultak
hozzá kialakulásához. Az alapvető cél kezdetben a nagytömegű mechanikus aritmetikai műveletek
végzésének megkönnyítése és egyszerűsítése volt.

1.1 Történeti áttekintés

i.e. I.sz. - Abakusz (digitális!)

i.e.82. - Antikithera planetáriuma csillagászati és hajózási számításokra

1600-as évek - Logarléc

- Schikard és Pascal összeadó és kivonó gépe
- Leibnitz számológépe, amely a négy alapművelet elvégzésére volt alkalmas
(számrendszerek)

1700-as évek - Kempelen Farkas billentyűvezérlésű hangszintetizátora (beszélő gép)

1800-as évek - Jacquard lyukkártyával vezérelt szövőszéke

- Babbage programvezérlésű digitális számolóautomata tervét készíti el.
- Hollerith gépek
- kódolva tárolt adatok
- előre megadott program

1900-as évek - Monroe számológépe

Az első lyukkártyás gépek
Villanyhajtású számológépek
Az első elektronikus számítógépek

1940-es évek - Neumann János féle gépek, amelyek bináris aritmetikát használva a tárolt progra-
mozás elvén működnek.
- Az első elektroncsöves elektronikus számítógép (ENIAC).

1950-es évek - Második generációs gépek

- Multiprogramozás
- Távadatfeldolgozás
- Időosztásos rendszerek
- Folyamatvezérlés
- Robotok

1960-as évek - Harmadik generációs gépek

- Integrált áramkörös adatfeldolgozó gépek

1970-es évek - Negyedik generációs gépek

- Monolitikus áramkörök
- Mikroprocesszorok
- Személyi számítógépek

1980-as évek - Ötödik generációs gépek

- Továbbfejlesztett mikroprocesszorok

Készült az Európai Unió támogatásával 2

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

1.2 A számítógépek fejlődésének kezdetei

1.2.1 Korai fejlődés

Az első számjegyes (digitális) mechanizmus, az abakusz, több mint ötezer éves és még ma is használ-
ják a világ sok részén.

1642-ben Franciaországban a 19 éves Blaise Pascal digitális számológépet épített, mely összeadási és
kivonási műveleteket tudott végezni.

Wilhelm Leibnitz 1672-ben Németországban fogaskerekes gépet épített, amely már szorozni, osztani
és négyzetgyököt vonni is tudott.

1832-ben Charles Babbage, cambridge-i matematikus tervezett egy gépet, amely miatt – bár sohasem
készítette el – a modern számítógép atyjának tartják. A géphez bemeneti és kimeneti berendezések is
tartoztak, amelyek a Jacquard szövőszékén alkalmazottakhoz hasonló lyukkártyákra épültek. Babbage
tervezett „tárat”, azaz memóriát, és „üzemet”, azaz processzort. A tárat és az üzemet szintén kártyák
vezérelték, amelyek az utasításokat számjegyesen írták le és tárolták mindaddig, míg az „üzem”
működtetéséhez szükségesek voltak.

1.2.2 Analóg és digitális mechanikus számológépek

1915-ben Spanyolországban Leonardo Torres összekapcsolta az elektromechanikus számolási

technikát a programozás elvével. Bemutatta az első olyan gépet, amely képes volt döntés-hozásra, és
egyszerű sakkfeladványok megoldásával szemléltette rugalmasságát. Az amerikai Vannevar Bush 16
évvel később egy analóg számítógépet tervezett; ez volt az első olyan gép, amely már egyenleteket
tudott megoldani.

1936-ban Németországban Konrad Zuse elsőként valósította meg az automatikus számolás néhány
alapelvét, többek között a kettes számrendszer és a lebegő tizedespont használatát. 1941-ben
kidolgozta Z2 és Z3 típusú relés számológépet, melyeket a szövetségesek légitámadása rombolt szét.

1937-ben az USA-ban Cloude Shannon és George Stibitz - egymástól függetlenül – a Boole-algebra

alapján működő elektromos kapcsolási áramköröket állított elő. Ezzel a számítás technológiája nagyot
lépett előre. Hét évvel később Howard Aiken bemutatta a Harvard Egyetem Mark I számítógépét. Ez
nem elektronikus hanem elektromechanikus számítógép volt, amely a számokat mechanikus
regiszterekben tárolta.

1.2.3 Az első elektronikus számítógépek

Az első, teljesen elektronikus számítógép az ENIAC volt. John Mauchly és Presper Eckert tervezte,
1946-ban készült el. 18.000 elektroncsövet, 70.000 ellenállást és 500.000 kézi forrasztású érintkezést
tartalmazott. Dugaszolással programozták három kapcsolótábláról, 30 tonnát nyomott, áramfelvétele
100 kW volt és egy 6 x 18 méteres termet foglalt el. 5000 összeadást vagy 300 szorzást végzett el
másodpercenként.

1945-ben Neumann János megfogalmazta a tárolt program elvét, amely szerint a számítógépnek adott
utasítások magában a gépben numerikusan tárolhatók. Igy a gép logikai döntéseket hozhat és a feldol-
gozás során a számítógép módosíthatja az utasításokat.

Készült az Európai Unió támogatásával 3

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

1.2.4 A mikroelektronika fejlődése

Eddig viszonylag lassú volt a fejlődés. A további fejlődést a mikroelektronika egyre gyorsuló fejlődési
üteme határozta meg.

1948-ban John Bardeen, Walter Brattain és William Shockeley a Bell laboratóriumban kifejlesztette a
tranzisztort, amely kis méretével, megbízhatóságával és kis teljesítmény-felvételével megnyitotta az
utat az integrált áramkörök számára, s ezzel beköszöntött a mikroelektronika korszaka.

1971-ben az amerikai INTEL cég kifejlesztette az első mikroprocesszort, azaz egy olyan központi
feldolgozó egységet, ahol a logikai és aritmetikai műveletek egyetlen 0,5 cm-nél rövidebb oldalú
szilícium chipen elvégezhetők.

1975-ben az INTEL egy teljes számítógépet szerelt egyetlen nyomtatott áramköri lapra. Később 8
bites számítógép gyártását kezdték el, amely egy chipen 20.000 tranzisztort tartalmazott.

1.2.5 Számítógépes generációk

A számítógépes technológia fejlődése időrendben négy generációra osztható.

1. generáció: elektroncsöves rendszerek (1951-58)

Az első generációs számítógépek legfontosabb áramköri elemei az elektroncsövek voltak. E gépek

terjedelmesek, megbízhatatlanok és lassúak voltak, sok áramot fogyasztottak, üzemeltetésüknél
jelentős hőveszteség keletkezett.
Az adatokat lyukszalagról vagy lyukkártyáról kapták. A gépek felépítése processzorközpontú volt,
minden adatforgalom a központi feldolgozó egységen keresztül folyt.
Csak soros feldolgozásra volt lehetőség, azaz egyszerre csak egyféle művelet volt végrehajtható. A
perifériák egyedi, gépenkénti különböző eszközök voltak, A számítógépek első nemzedékét gépi
kódban, majd assembly szintű gépi nyelven programozták. Főleg tudományos és műszaki
számításokra használták őket.

2. generáció: tranzisztoros rendszerek (1958-64)

Az elektronika technikai fejlődése a számítógépek második nemzedékének megjelenéséhez vezetett.

Az elektroncsöveket tranzisztorok váltották föl. Ezek kisebbek, gyorsabbak, megbízhatóbbak voltak és
kevesebb hőt termeltek.
A szilárdtest-elektronika alkalmazásával a géptervezésben megjelent a modularitás vagyis a blokkelv.
A számítógép különböző részeit egyedi egységekként építették, lehetővé téve a rendszer könnyű
bővítését az egész számítógép kicserélése nélkül.
Megjelentek az önálló, a központi egységgel párhuzamosan működő csatornák. A számítógép
struktúrája a központi tár köré szerveződött.
A hagyományos perifériák mellett elterjedtek a nagy tömegű adat és program tárolását és gyors
átvitelét biztosító mágneslemezes és mágnesszalagos háttértárak. Az operatív tárak ferritgyűrűs
felépítésűek, megbízhatóbbak, gyorsabbak, nagyobb kapacitásúak lettek.
Megjelentek a gépcsaládok: a különböző teljesítményű, de azonos módon programozható, azonos
perifériákat használó „kompatíbilis” számítógépek (közülük legismertebb az IBM 360-as gépcsalád).
Megnőtt a software jelentősége. A gyártók egyre több kész programot adtak gépeikhez. Kialakultak a
magas szintű programnyelvek: FORTRAN, ALGOL, COBOL, stb.

Készült az Európai Unió támogatásával 4

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

3. generáció: integrált áramkörök (1964-71)

A számítógépek harmadik nemzedékében az integrált áramkörök váltották föl a tranzisztorokat. Ez

ismét a sebesség növekedésével és a méretek, valamint a teljesítményfelvétel csökkenésével járt.
Megkezdődött a kisszámítógépek gyártása. Általánossá vált a nagy kapacitású félvezetős tárak
alkalmazása.
Elterjedt a multiprogramozott üzemmód, amelynél több, futásra kész program váltakozva használja a
számítógépet, lehetővé téve valamennyi funkcionális egység jó kihasználását.
Időosztásos rendszereket fejlesztenek ki: egyidejűleg több felhasználó veszi igénybe a számítógép
szolgáltatásait a géptől távolabb telepített terminálok segítségével.
Több számítógépet kapcsolnak össze hálózattá, melyet távadatfeldolgozó software támogat.

4. generáció: nagyfokú integrálás (1971- )

A negyedik nemzedék megjelenése nem annyira egyértelmű, mint az előző háromé. A

szakirodalomban vannak olyanok, akik a „három és feledik" generációról beszélnek, sőt olyanok is,
akik szerint értelmetlen generációkról beszélni.
Mindenesetre a félvezető technológia fejlődése a nagy és nagyon nagy integráltsági fokú áramkörök
(LSI, VLSI) megjelenését eredményezte. Lehetővé vált a mikroprocesszorok gyártása. Az ezeken
alapuló nagyteljesítményű mikroszámítógépek mindinkább mindennapivá válnak.

5. generáció: nagyfokú integrálás (1980- )

A továbbfejlesztett mikroprocesszorok generációja, amely még tart napjainkban is.

1.3 Számítógép generációk néhány jellemző adata

1. 2. 3. 4.
Technológia Elektroncső Tranzisztor Integrált áramkörök LSI, VLSI
méret áramköri elem/cm2 3-4 50 - 60 30-40 ezer 200 ezer
a sebesség nagyságrendje millisec microsec nanosec picosec
másodpercenkénti műv.száma 3000 12000 43000 több millió
tárkapacitás (byte) 1-8000 4000-64000 32000-4 millió 0,5 - 32 millió
ár/ millió byte 100000 $ 29000 $ 4000 $ 450 $
hibátlan üzem percekig napokig egy hétig hetekig

2 A számítógépek felépítése, rendszertechnikai egységei

Minden egyes számítógép két fő alkotórészből áll:

1./ hardware
2./ software

1./ A hardware azokat a készülékeket és berendezéseket jelenti, amelyekből a számítógép áll.

2./ A software a számítógép működéséhez és információ feldolgozásához szükséges programot,

programozási nyelvet, dokumentációt vagy szakirodalmat jelenti.

Készült az Európai Unió támogatásával 5

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

A software fő alkotóelemei a programok, amelyek előírják a számítógépnek, hogy a feladatok

megoldásához milyen sorrendben, mit kell tenni. A programok utasításokból állnak. Ezek előírják a
számítógépnek, hogy

- mely egységektől kap adatokat,

- hogyan kell ezeket feldolgozni és tárolni,
- mely egységeken át kell az eredményeket kiadni.

Az információ feldolgozás folyamatában tehát a hardware és a software együtt működik.

2.1 A számítógép felépítésének tömbvázlata

Fix tár
(ROM)
CIMSIN
memória

ADATSIN I/O tár

CPU (RAM)

VEZÉRLŐSIN
I/O
egysé-
gek

I/O: input-output (be- és kiviteli, írható és olvasható)

A mikroprocesszor fő hardware-funkciói a következők:

- adatok beírása a tárba (MEMW)

- adatok olvasása a tárból (MEMR)
- adatok írása kiviteli eszközre (I/OW)
- adatok olvasása kiviteli eszközről (I/OR)
- belső regiszterművelet végrehajtása

2.1.1 CPU

- regiszterek funkcionálisan
- ALU össze vannak
- Vezérlő áramkörök kapcsolva

2.1.1.1 Regiszterek

Átmeneti tárolásra használatosak a CPU-ban.

- Akkumulátor

Általában az ALU ( Aritmetic Logical Unit ) által kezelendő operandusok egyikét tárolja. A legtöbb
utasítás arra utasítja az ALU egységét, hogy valamelyik regiszter (vagy memória) tartalmával végezze
el az utasításban definiált műveletet és az eredményt tárolja az akkuban.

Készült az Európai Unió támogatásával 6

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

- Programszámláló (Program Counter - PC)

Egy programot alkotó utasításokat a rendszer program memóriájában tároljuk.

A CPU minden egyes utasítás lehívásakor (FETCH) 1-et hozzáad a PC tartalmához (utasítástól
függően), így a PC mindig a következő utasításra mutat. Az utasításokat a programozó egymás után
következő címekre írja úgy, hogy a kisebb címek tartalmazzák az először végrehajtandó utasításokat, a
nagyobb címek a későbbieket. Ezt a sorrendi szabályt csak ugró utasítás (jump) szegheti meg. Az
ugrási utasítás tartalmazza az őt követő utasításnak a címét. Ugrás végrehajtásakor a CPU a PC
tartalmát kicseréli az ugrási utasításban megadott címmel.

Ha a CPU egy call utasítást kap, akkor megnöveli a PC tartalmát és azt a stackban tárolja. Ennélfogva
a stack tárolja annak az utasításnak a programmemória címét, amelyet a subrutin befejezése után végre
kell hajtani. Ezután a CPU a call (subrutin hívás) utasításban tárolt címet betölti a PC-be. A következő
lehívott utasítás így a subrutin első lépése lesz.

(Return: a subrutin utolsó utasítása) → PC = STACK tetején lévő cím.

- STACK pointer (SP)

- akkumulátor és más regiszterek tartalma bevihető a STACK( magyarul: verem)-be, illetve a

STACK-ből ezen regiszterekbe kivihető az SP-ban tárolt cím révén.

- Utasítás-regiszter és dekóder

A CPU egy utasítást két lépésben hív le. Először a feldolgozó átküldi a PC-ben tárolt címet a program
memóriába (PM). Ezután a PM visszaküldi a CPU-ba a cím által kiolvasott tartalmat (az utasítás
kódját). A CPU ezt az utasításregiszterben tárolja és arra használja fel, hogy az utasítás végrehajtása
során a tevékenységet irányítsa vele:

CPU ⇒ PC ⇒ PM ⇒ CPU ⇒ UR
cím utasítás tárolás
kód

- Cimregiszterek

A CPU egy regisztert vagy regiszter párt használhat annak a tároló helynek (memória cím) a
tárolására, amellyel kapcsolatot (írás, olvasás) akar teremteni.

2.1.1.2 ALU

Funkciója: az utasításban foglalt bináris adatokon az aritmetikai, illetve logikai műveletek végzése
(hardware kivonás; Boole műveletek; léptetés).

Az ALU jelző-biteket (flag-ek: zászlók) is tartalmaz. Ezek olyan feltételeket specifikálnak, amelyek az
aritmetikai, ill. logikai műveletek során keletkeznek:

- átvitel bit / carry : C/

- zérus bit /zero: Z/
- paritás bit /parity: P/
- előjel bit /sign: S/

Készült az Európai Unió támogatásával 7

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

2.1.1.3 Vezérlő egység

Miután egy utasítás lehívása és dekódolása megtörtént, a vezérlő áramkör kiadja a megfelelő jeleket az
utasításban előírt tevékenység elindítására.

2.1.2 Memória:

A memóriában találhatók azok az adatok és utasítások, amelyek a feldolgozáshoz szükségesek (gépi

kodú programok és a hozzájuk tartozó adatok).

A memória két fő részből áll a ROM-ból és a RAM-ból:

A ROM (Read Only Memory): csak olvasható memória. Ez azt jelenti, hogy a memóriának ebből a
részéből információt csak kiolvashatunk.

A RAM (Random Access Memory): véletlen hozzáférésű memória, de inkább az írható és olvasható
memória a jobb elnevezés. A memóriának ebbe a részébe információt írni és belőle információt
kiolvasni egyaránt lehet.

Ha egy parancsot adunk a számítógépnek, vagy ha egy programot hajt végre, akkor ez a RAM-ban kell
hogy legyen.

Ahhoz, hogy a memóriában elhelyezett adatok között tájékozódni lehessen, a tárat kisebb egységekre,
ún. vezetett rekeszekre kell osztani. Ezeket a rekeszeket meg kell számozni, így kapjuk meg a
címüket. A rekeszek hossza nem egységes a különböző számítógépeknél.

A memória általában modulszerűen építhető, bővíthető és fejleszthető.

Létezik egy minimális memóriaméret, amely a működéshez alapvetően szükséges. A memória

minimális mérete számítógép típusonként eltérő. A memóriával szemben kettős követelményt kell
támasztanunk. Egyrészt nagy legyen a tárolási kapacitás, másrészt rövid a hozzáférési idő, (az az
időtartam, amely alatt egy tetszőleges információegység kiolvasható, illetve bevihető).

Mivel az adatok tárolására általában kevés a memória, illetve a gép kikapcsolását követően a RAM
elveszti a tartalmát, szükség van ún. háttértárak alkalmazására.

A háttértár feladata, hogy a pillanatnyi működéshez nem szükséges – nagy mennyiségű információt
tárolja.

A háttértárakon tárolt programok, illetve adatok szükség esetén rövid idő alatt a memóriába
kerülhetnek. A leggyakrabban alkalmazott háttértárak a mágneslemezes, mágnesszalagos,
mágneskazettás egységek.

A háttértárak minden esetben egy meghajtó egységből (driver) és valamilyen adathordozóból állnak.
Adathordozó pl.: mágneslemez, mágnesszalag, stb.

2.1.3 Be- és kiviteli egységek:

A bevitel (input) és kivitel (output) funkcióit a központi egységeken kívül kell ellátni. Ezt a feladatot a
párbeszédes (interaktív) berendezések látják el, melyek olyan eszközök, amelyekkel a számítógép
használója adatokat, utasításokat tud a gépbe bevinni a számítógép számára érthető formában, illetve a
számítógép üzeneteket tud küldeni a felhasználónak (eredmények, kérések, hibajelzések).

Készült az Európai Unió támogatásával 8

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

Ezek billentyűzettel és képernyővel (terminál, display), vagy nyomtató berendezéssel ellátott

eszközök. Vannak olyan speciális berendezések, amelyeken keresztül csak bevitel, illetve csak kivitel
valósítható meg.

A központi egységekhez kapcsolt külső adattároló eszközöket, illetve mindenfajta be- és kiviteli
eszközt együttesen perifériáknak nevezzük.

2.1.4 Címsin:

A címsin egyirányú különálló digitális jelvezetékek csoportja.

Esetünkben ez azt jelenti, hogy a címsin csak szolgáltatja az adatokat. A jelek a mikroprocesszorból
vagy a központi feldolgozó egységből erednek és a sinek ezeket a tárhoz és/vagy a be- és kiviteli
eszközökhöz szállítják.

A címsin feladata éppen az, hogy pontosan meghatározza ennek a kommunikációnak az útját. A
címsin engedélyezi (helyezi működésbe) a rendszer azon hardware részét, ami információt továbbít a
mikroprocesszornak vagy információt fogad tőle.

Az ilye módon kicserélésre kerülő információt adatnak nevezzük. A címsin maga nem továbbít vagy
fogad adatokat, mivel kizárólagos feladata, hogy kiválassza, vagy engedélyezze azt a hardware részt,
ami az adatforgalmat lebonyolítja. Másképpen megfogalmazva, a címsin azokat a jeleket továbbítja,
amelyek kiválasztják és működésbe helyezik a kommunikációs utat, amelyen azután az adatok
áramlanak kiindulási helyüktől a rendeltetési helyük felé.

2.1.5 Adatsin:

A rendszer- adatsin feladata pedig, hogy a mikroprocesszor és a címsin által kiválasztott és

engedélyezett külső hardware között kicserélésre kerülő információ továbbítására biztosítsa az átviteli
utat. A mikroprocesszor információt (egy byte-ot) küld vagy fogad az engedélyezett hardware-nek
vagy hardware-től. Működésének ilyen leírásából azonnal kiderül, hogy az adatsinnek kétirányúnak
kell lennie. Másképpen szólva, egyes időpillanatokban adat halad a mikroprocesszor felé, más
időpillanatokban pedig a processzortól a rendszer többi eleme felé, de sohasem mindkét irányban
egyszerre!

2.1.6 Vezérlősin:

Most már tudjuk, hogy a mikroprocesszor kiválaszthat vagy engedélyezhet egy adott rendszer-címsin
segítségével, továbbá, hogy a mikroprocesszor az adatokat az adatsin közvetítésével fogadhatja vagy
küldheti. Ha ezeket az eseményeket közelebbről megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy az adatáramlásnak
négy különböző lehetősége állhat elő az alábbiak szerint:

a./ A mikroprocesszor adatokat továbbít a rendszertár számára.

b./ A mikroprocesszor adatokat fogad a rendszertárból.
c./ A mikroprocesszor adatokat továbbít a rendszer adatkiviteli egységeinek.
d./ A mikroprocesszor adatokat fogad a rendszer adatbeviteli egységeitől.

A négy lehetőség mindegyike kölcsönösen kizárja egymást, azaz közülük semelyik két esemény sem
történhet egyszerre, azonos időpillanatban. A rendszervezérlő sin feladata annak meghatározása, hogy
az említett négy esemény közül éppen melyik van folyamatban a központi feldolgozó egységben
( CPU).

Készült az Európai Unió támogatásával 9

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

3 Számrendszerek

Számrendszereknek nevezzük a számok megnevezésével és lejegyzésével kapcsolatos eljárások

összességét.

A tízes vagy decimális számrendszerek használata természetes. A tízes számrendszer a 10-es

számértéken alapszik.
Azaz alapszáma a 10.

Érvényes számjegyei: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Az összesen 10 különböző számjegy miatt nevezzük tízes számrendszernek.

Írjuk fel például az 1263-at tízes számrendszerben:

1263 = 1 * 10³ + 2 * 10² + 6 * 10 + 3 * 10º

Ezt az ábrázolást egyébként helyiértékes ábrázolásnak is nevezzük.

Általánosan egy tízes számrendszerbeli szám helyiértékesen felírva a következőképpen néz ki:

n-1 i
N= Σ a * 10
i=0 i

Ahol: N = tetszőleges 10-es számrendszerbeli szám

i = futó index 0- tól n-1-ig
a = 10-es számrendszer valamely számjegye
i
i
10 = 10-nek az i-edik hatványa

Hosszabb felírással a következő:

N = a * 10º + a * 10¹ + a * 10² + … + a * 10ⁿ⁻¹

0 1 2 n-1

Ha általánosan akarjuk egy tetszőleges alapszámú számrendszerre felírni, akkor a következő képlet
érvényes:

n-l i
N = Σ a*r
i=0 i

ahol r: a számrendszer alapszáma

Ábrázolható legnagyobb szám:

n helyiértéken ábrázolható legnagyobb szám a 10-es számrendszerben:

N = 10ⁿ - 1
max

Készült az Európai Unió támogatásával 10

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

Az n helyiértéken felírható, egymástól különböző számok száma az ún. modulus eggyel több.

M = 10ⁿ , ahol M: a modulus

Általánosan, tetszőleges alapú számrendszerre:

N = rⁿ - 1
Max

M = rⁿ

Összeadás:

Pl: 22 ⇒ átvitelek
−−−−−−−−−−−−−−−−−−−
865
98
77
_____________________
1040

Átvitelek képzése:

Ha a részösszeg meghaladja a legnagyobb ábrázolható számjegyet (r-1), akkor az eredménynek az

adott helyiértéken álló számjegyét a részösszeg/alapszám hányados maradéka adja, az átvitel pedig a
hányados értéke lesz.

Kivonás:

Pl: 362
- 87

275

„Kölcsön” visszaadása:

Ha egy helyiértéken a kivonás közvetlenül nem végezhető el, akkor az alapszámmal növeljük a
kisebbítendő számjegy értékét (ezzel a kölcsönnel már biztosan elvégezhető a kivonás). A kölcsönt a
következő helyiértéken a kivonás számjegyének 1-gyel való növelésével adjuk vissza.

Kivonás visszavezetése összeadásra: komplemens-képzés

Komplemens = egy szám kiegészítője

Egy szám és komplemensének összege minden helyiértéken adott értéket ad. Ez az érték a
komplemens jellemzője.

Pl: 352
+ 647 = a 352 9-es komplemense, mert összegük minden helyiértékben
9-et ad.
999

Készült az Európai Unió támogatásával 11

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

A komplementer számok segítségével minden kivonás visszavezethető összeadásra. Ez jelentős tény,

ugyanis a szorzás összeadások sorozatára, az osztás kivonások sorozatára bontható, így végső soron
minden aritmetikai művelet összeadásokra vezethető vissza.

Pl: Kivonás 467

- 352

115

Végezzünk összeadást 352 komplemense segítségével: 10-es komplemens felhasználásával

352
+ 648 ⇒ a 352-nek a tízes komplemense

1000

467
+ 648

1115

Kettes számrendszer

A bináris (kettes) számrendszer számjegyei: 0 és 1.

Pl: 10111

Alakítsuk át pl. az 10111 kettes számrendszerbeli számot tízes számrendszerbeli számmá!

1 * 2⁴ + 0 * 2³ + 1 * 2² + 1 * 2¹ + 1 * 2º = 23

Az 1-est tartalmazó helyiértékek összeadásával megkapjuk a szám tízes számrendszerbeli értékét.

Tizenhatos számrendszer

A tizenhatos számrendszer számjegyei:

0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, A, B, C, D, E, F

Minden pozíción 16 különböző jelet lehet használni. Erre nem elegendő a decimális számrendszer tíz
számjegye, ezért a hiányzókat az angol ABC első hat betűjével jelölik.

Átszámítások számrendszerek között

1./ p alapú számrendszerből decimálisba

P
…N N N N N , N N ….= N * p⁴ + N * p³ + N * p² + N * p¹ + N + N * p⁻¹ + N * p⁻² + ……..

Készült az Európai Unió támogatásával 12

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

4 3 2 1 0 -1 -2 4 3 2 1 op -1 -2

Pl: p = 2 10111011

1 * 2⁷ + 0 * 2⁶ + 1 * 2⁵ + 1 * 2⁴ + 1 * 2³ + 0 * 2² + 1 * 2¹ + 1 * 2º = 187

10111011 = 187

p = 16 C002

12 * 16³ + 0 * 16² + 0 * 16¹ + 2 * 16º = 49154

C002 = 49154

2./ Decimális számrendszerből p alapúba:

- táblázat segítségével,
- horner sémával.

Táblázat használata
(hexadecimális)

n 16ⁿ
0 1
1 16
2 256
3 4096
4 65536
5 1048576

Átszámítás:
2,342,426 = 2 * 16⁵ + 245,274

245,274 = 3 * 16⁴ + 48,668

48,668 = B * 16³ + 3,612

3,612 = E * 16² + 26

26 = 1 * 16¹ + 10

10 = A

A szám: 23BE1A

Készült az Európai Unió támogatásával 13

Forrás: http://www.doksi.hu

Számítástechnikai alapismeretek Kiss Gábor – Baráti Tibor – Vinnai Zoltán

Horner séma alkalmazása

p - A számrendszer alapja

X = (( N * p + N ) * p + N ) * p + ……….+ N
k k-1 k-2 0

Pl: 12345 = ((( 1 * 10 + 2) * 10 + 3) * 10 + 4) * 10 + 5

Az átszámítás menete:

1./ A számot osztjuk p-vel

A maradék – az utolsó számjegy

2./ Ha az eredmény # 0, osztjuk p-vel.

A maradék a következő számjegy, ha = 0, a maradék a következő számjegy.

3./ Megegyezik a 2. ponttal.

Pl: 2,342,426 hexadec.

2,346,426 : 16 = 146,401 A
10

146,401 : 16 = 9150 1
1

9,150 : 16 = 571 E
14

571 : 16 = 35 B
11

35 : 16 = 2 3
3

2 : 16 = 0 2
2

Az eredmény : 23BE1A

Készült az Európai Unió támogatásával 14