Rózsavölgyi ládikója II.

rész
(népmese)

Elővette sípját, belefújt, és háromszáz egeret varázsolt elő.

- Azonnal induljatok Hogyishívjákország királyához, és
szórakoztassátok egy kicsit! -adta ki az utasítást a kis
állatoknak.
Azok útnak eredtek, s hamarosan a király palotájában voltak.
Valamennyien bemásztak a szobájába, és ellepték az ágyát.
Képzelhető, hogy megijedt a király, amikor arra ébredt, hogy
háromszáz egér futkos körülötte. Bizony majdnem szörnyethalt
ijedtében a mindenható ember. Nem is mert az ágyában
maradni, kiugrott, és a szekrény tetejére menekült a sok egér
elől. Onnan kiabált torkaszakadtából:
- Segítség! Megesznek az egerek!
Főemberének kiadta az utasítást, hogy katonáit azonnal
rendelje vissza, és szabadítsák meg a sok egértől királyukat. A
főember lóhalálában sietett a katonákért, és hozta vissza őket
az egerek elpusztítására. Rózsavölgyi tudta, mi történik a
királynál: eltüntette mind az egereket, így mire a katonák
visszaérkeztek, egyetlenegyet sem találtak a királyi szobában.
Haragudtak is nagyon, mert most azt a parancsot kapták, hogy
induljanak Rózsavölgyi elfogására. Bosszúsan teljesítették a
parancsot, és elindultak Bárnevolna város felé.
Rózsavölgyi még nem elégelte meg a király bosszantását.
Megint belefújt a sípjába, most meg háromszáz boszorkányt
küldött a királyra. Lett is nagy ijedelem a háromszáz boszorkány
láttán. A király még a bőréből is majd kibújt félelmében.
Gyorsan visszahívatta katonáit, hogy szabadítsák meg a
veszedelemtől. A katonák már majdnem ostrom alá vették
Bárnevolna városát, amikor utolérte őket a főember a király
parancsával. Mire visszaértek, Rózsavölgyi eltüntette a
boszorkányokat, és gyönyörű leányokat varázsolt helyettük.
A katonák így háromszáz gyönyörű szép leányt találtak a
boszorkányok helyett. Nem haragudtak a visszarendelésért,
mert lehetett ott király, főember, nem törődtek ők senkivel, csak
a leányokkal. Választott is mindegyik magának azonnal párt,
mind megházasodtak.
A király ekkor összehívta tanácsosait.
- Mit tegyek, hogy megszabaduljak a varázslatoktól? - kérdezte
őket.
A tanácsosok azt javasolták, hirdesse ki az egész országban,
hogy ha magától jelenkezik az a legény, aki így tud varázsolni,
nem lesz bántódása, sőt a király neki adja leányát és fél
királyságát. A királynak nem tetszett a tanács, de félt, hogy
Rózsavölgyi tovább csinálja vele a varázslatokat, hát kénytelen-
kelletlen kihirdette:
,,Hogyishívjákország királya tudtul adja mindenkinek, hogy
barátsággal várja udvarába azt a legényt, aki a királlyal történt
varázslatos dolgokat meg tudja magyarázni. Az illetőnek nem
lesz semmi bántódása, sőt megkapja a királyleányt és vele a fél
királyságot!"
Jelentkeztek sokan, de senki sem tudta megmagyarázni a
csodálatos dolgokat, míg végül egy napon beállított
Rózsavölgyi a királyi udvarba.
- Én volnék, felséges király, akit hívatott. - mondta fiú. - Hívásra
bármikor megjelenek, de parancsra sehová sem megyek.
- Azt már sokan mondták, hogy ők varázslók, de mind csak a
leányomat és a fél királyságomat, akarta. Bizonyítsd be, hogy te
vagy az igazi.
- Jól van, te akartad! - felelte a fiú, és belefújt sípjába.
Hát rohant a király háromszáz katonája, s keservesen
panaszolták, hogy a szép fiatal feleségük csúf öregasszonnyá
változott. Követelték a királytól: azonnal vigye háborúba őket.
Inkább mennek világba, mintsem hogy csúf, házsártos
feleségükkel éljenek egy fedél alatt.
- Menjetek csak haza! - nyugtatta a katonákat Rózsavölgyi. -
Felséges királyotok bizonyságot kért tőlem, azért történt
mindez.
Belefújt furulyájába, a katonák meg hazamentek, és tényleg
mindegyiket a régi szép felesége várta.
A király látta, hogy ez az a legény, aki olyan sok bosszúságot
okozott neki. Félt , hogy újabb meglepetések várnak rá, nem
kért hát újabb bizonyságot, hanem behívatta a leányát, és így
szólt hozzá:
- Lányom, odaígértelek ennek a legénynek, akarsz-e a felesége
lenni?
- Boldogan apám! - kiáltott fel a leány, és már repült is a fiú
karjaiba, mert az éjjel éppen Rózsavölgyiről álmodozott, s úgy
megszerette, hogy elhatározta: ennek a felesége lesz, vagy
senki másé.
- No, fiam, akkor a tiéd a leányom és a fél királyságom is!
- Felséges királyom, a leányát elfogadom, de a fél királyságát
tartsa meg magának! - felelte Rózsavölgyi. - Az én háromszáz
aranyszőrű birkám többet ér a fél országánál. Én már csak
megmaradok juhásznak.
A király örült, hogy nem viszi el a fél királyságát, és annak is,
hogy ilyen gazdag veje akadt. Nagy eskövőt csaptak, lett nagy
dínomdánom, hegyen-völgyön lakodalom. Még máig is élnek,
ha meg nem haltak.