SPECIÁLIS TESZTEK

A BOKAIZÜLET

•A struktúra leírását segítő tesztek

•Instabilitásra utaló tesztek
•Neurológiai tesztek
 A struktúra leírását segítő tesztek
SUBTALÁRIS ÍZÜLET NEUTRÁLIS
HELYZETÉNEK MEGHATÁROZÁSA
• A neutrális helyzet meghatározása testsúlyterhelés mellett
• A neutrális helyzet meghatározása testsúlyterhelés nélkül

A subtalaris ízület, a talus neutrális helyzetének

meghatározása az előfeltétele, hogy meghatározhassuk
a láb strukturális viszonyait.

A struktúra leírásának előfeltételét határozzuk meg:

• talus neutrális helyzetét,
• lábtő helyzetét a lábszárhoz képest, illetve
• az előláb helyzetét a calcaneus talpi síkjához képest.
 A struktúra leírását segítő tesztek
SUBTALÁRIS ÍZÜLET NEUTRÁLIS
HELYZETÉNEK MEGHATÁROZÁSA
• A neutrális helyzet meghatározása testsúlyterhelés mellett

• KIINDULÓ HELYZET: A páciens közel párhuzamos lábakkal a talajon, vagy egyéb kemény
felületen áll.
• A VIZSGÁLAT MENETE:
A vizsgáló egyik kezének mutató és hüvelyujjával két oldalról kitapintja a talus fejét, a
malleolusoktól kicsit előrefelé. Ezt követően felszólítja a beteget, hogy erőteljesen forduljon el
jobbra, majd balra. A test forgása csípőízületi elmozdulás legyen, tehát a beteg ne csak a
gerincével forduljon.
• NEGATÍV TESZT:
A csípőízület befelé forgásával együtt a tibia is befelé fordul, ilyenkor a talus feje a mediális
oldalon érzékelhető jobban (everzió), a vizsgált oldalon a mediális hosszanti boltozat ellapul.
Az alsó végtag kifelé forgásának eredménye, hogy a talus a laterális oldalon tapintható
(inverzió), ilyenkor a mediális hosszanti boltozat hangsúlyosabbá válik. A paciens rotációját
akkor állítjuk le, amikor mindkét ujjunk alatt azonos mértékben érezzük a talus fejének
kiboltosulását. Ez a subtalaris ízület neutrális helyzete. Fiziológiás körülmények között, tehát
a láb deformálódásának hiányában, a test a subtalaris ízület neutrális helyzetében előre
tekint.
POZITÍV TESZT:
A láb struktúrális eltéréseire utal, ha a talus neutrális helyzetében a törzs helyzete nem
frontális síkú. Ilyenkor részletesebb vizsgálat szükségeltetik annak érdekében, hogy
megállapítsuk az elsődleges problémát, amely gyakorta a calcaneus eltérése a tibiához
képest, az előláb eltérése a calcaneus talpi síkjához képest, vagy a lábtő és az előláb
együttes eltérése egyaránt lehet.
 A struktúra leírását segítő tesztek
SUBTALÁRIS ÍZÜLET NEUTRÁLIS
HELYZETÉNEK MEGHATÁROZÁSA
• A neutrális helyzet meghatározása testsúlyterhelés nélkül (1)

A láb egyes részeinek egymáshoz való viszonyát testsúlyterhelés nélkül állapíthatjuk

meg.
• KIINDULÓ HELYZET: Hason fekvő helyzetben a nem vizsgált alsó végtagot behajlítva
kényelmesen elhelyezzük. A vizsgált alsó végtag nyújtott helyzetű úgy, hogy a láb lelóg a
vizsgálati asztalról.
• A VIZSGÁLAT MENETE:
A vizsgáló a talp felöli oldalról, tehát hátulról tapintja egyik kézzel a talus fejét, mindkét
oldalról az előzőekben leírt módon. Másik kézzel a hüvelyk és mutató ujjával átfogja a IV–
V. metatarsus fejecsét. A vizsgáló a lábat így két kézzel fogva erőteljesen abdukálja és
addukálja annak érdekében, hogy meghatározhassa a talus fejének mozgásait. Az
abdukciós és addukciós irányú mozgatással akkor állunk le, amikor mindkét ujjunk alatt a
talus feje szimmetrikusan helyezkedik el. Ebben a helyzetben tartva a talust
dorzálflektáljuk a bokát az Achilles ín első feszüléséig. A láb strukturális viszonyai ebben a
helyzetben írhatóak le.
• NEGATÍV TESZT:
Először meghúzzuk a tibia tengelyét, mely az Achilles ín tengelyének felel meg és a
calcaneus tengelyét. Fiziológiás körülmények között a két tengely egybeesik, illetve a
calcaneus tengelye maximálisan 8°-ot eltérhet varus irányba.
• POZITÍV TESZT: Az előzőekben leírtaktól való eltérés már patológiás.
CALCANEO VALGUS: a calcaneus tengelyének laterális eltérése.
CALCAENO VARUS: a 8°-nál erőteljesebb eltérés a calcaneus tengelyének, mediál felé
pedig a calcaneo varus.
 A struktúra leírását segítő tesztek
SUBTALÁRIS ÍZÜLET NEUTRÁLIS
HELYZETÉNEK MEGHATÁROZÁSA
• A neutrális helyzet meghatározása testsúlyterhelés nélkül (2)

• KIINDULÓ HELYZET:
A láb helyzetét továbbra is fenntartjuk, de most a calcaneus talpi síkjához
viszonyítjuk az előláb helyzetét, pontosabban a metatarsusok fejecsén
átvetett egyenes helyzetét.

• NEGATÍV TESZT:
Fiziológiás körülmények között egy síkban helyezkedik el a calcaneus talpi
síkjával a metatarsusok fejecsén átvezetett egyenes.

• POZITÍV TESZT:
ELŐLÁB VARUS: Amennyiben a metatarsusok fejecse mediál felé tér el a
calcaneus talpi síkjához képest, akkor beszélünk előláb varusról.
ELŐLÁB VALGUS: Laterális irányú eltérés esetén pedig előláb valgusról
beszélünk. (A subtalaris ízület neutrális helyzetének meghatározása háton
fekvő helyzetben is történhet.)
 A struktúra leírását segítő
tesztek

TIBIA TORZIÓ MEGHATÁROZÁSA

• Tibia torzió meghatározása ülő helyzetben
• Tibia torzió meghatározása hason fekvő helyzetben
 A struktúra leírását segítő tesztek
TIBIA TORZIÓ MEGHATÁROZÁSA
• ülő helyzetben

• KIINDULÓ HELYZET: Ülő helyzetben a vizsgálandó lábszár lelóg a

vizsgáló ágyról, a térd hajlított helyzetű.

• A VIZSGÁLAT MENETE:
• Ebben a helyzetben kitapintjuk a malleolus medialist és a malleolus
laterálist, majd képzeletben a kül- és a belbokát összekötjük.

• POZITÍV TESZT: Fiziológiás körülmények között a külboka hátrébb

helyezkedik el. A bokák helyzetét a femur condylus tengelyéhez
viszonyítva, megkapjuk a 15°-os értéket. A tibia kifelé torziójának
fiziológiás mértéke tehát 15°.
 A struktúra leírását segítő tesztek
TIBIA TORZIÓ MEGHATÁROZÁSA
• hason fekvő helyzetben

• KIINDULÓ HELYZET:
Hason fekvésben egyszerű szögmérővel lemérhetjük a
tibia torzió mértékét.

• A VIZSGÁLAT MENETE:
Hason fekvésben a vizsgálandó lábat térdben 90°-os
szögben behajlítjuk. A femur condylusok tengelyét
fölvetítjük a talpra és egy tollal berajzoljuk. A malleolus
medialist és a malleolus lateralist összekötő egyenest is
fölvetítjük a talpra és berajzoljuk. A talpra rajzolt szöget
le kell mérni szögmérővel.
 A struktúra leírását segítő tesztek
A MEDIÁLIS HOSSZANTI BOLTOZAT
STRUKTÚRÁJÁNAK VIZSGÁLATA
• Feiss vonal meghatározása testsúlyterhelés nélkül

• KIINDULÓ HELYZET:
A vizsgálati személy ülő helyzetben, tehát testsúly- terhelés nélkül
szabadon lóg a lába.

• A VIZSGÁLAT MENETE:
A vizsgáló egy tollal összeköti a vizsgált láb malleolus medialisat és
az I-es metatarso-phalangealis (MTP) ízületet. Ezt követően
kitapintja a naviculat, pontosabban a navicula mediális részén lévő
tuberositast.

• NEGATÍV TESZT:
A navicula tuberositasa fiziológiás körülmények között egybe esik
az előzőekben felrajzolt egyenessel.
 A struktúra leírását segítő tesztek
A MEDIÁLIS HOSSZANTI BOLTOZAT
STRUKTÚRÁJÁNAK VIZSGÁLATA
• Feiss vonal meghatározása testsúlyterhelés mellett

• KIINDULÓ HELYZET: A vizsgálati személy ülı helyzetben, tehát testsúlyterhelés

nélkül szabadon lóg a lába.

• A VIZSGÁLAT MENETE:
Megkérjük betegünket, hogy álljon fel (testsúlyterhelés), egymástól 8–15 cm
távolságban elhelyezett lábakkal. A vizsgált láb malleolus medialisát és az I-es MTP
ízületet összekötjük egy egyenessel és tapintjuk a navicula tuberositasat.

• NEGATÍV TESZT:
Fiziológiás körülmények között a navicula tuberositasa testsúlyterhelés alatt is egybe,
vagy közel egybe esik az egyenessel.

• POZITÍV TESZT:
A navicula helyzetváltozásából következtethetünk a pes planus súlyosságára. A
talajtól a navicula tuberositasanak szintjén megmérjük a vonal távolságát
testsúlyterhelés nélküli helyzetben. Ha a navicula az előzőekben lemért szakasz 1/3-
át süllyedi talpi irányba a testsúlyterhelés hatására, enyhébb fokú lúdtalpról
beszélhetünk (I. fokozat). 2/3-os süllyedés súlyosabb (II. fokozat), a navicula talajjal
történő érintkezése a súlyos pes planusra utal (III. fokozat).
 Instabilitásra utaló tesztek

• Elülső asztalfiók teszt (háton fekve hajlított

térddel, nyújtott térddel, hason fekve)
• Talus billentése
 Instabilitásra utaló tesztek
ELÜLSŐ AZTALFIÓK TESZT
Az elülső asztalfiók tesztekkel a boka oldalszalagjait
vizsgáljuk. Az asztalfiók teszttel specifikusan vizsgálható
a laterális oldalon lévő és a leggyakrabban sérülő,
szakadó lig. talofibulare anterius és a medialis oldalon
lévő lig. deltoideum elülsı része.

Az elülső asztalfiók tesztet több helyzetben és módon

végezhetjük:
• háton fekve, hajlított térddel,
• háton fekve, nyújtott térddel,
• hason fekvésben.
 Instabilitásra utaló tesztek
ELÜLSŐ AZTALFIÓK TESZT
• Háton fekve, hajlított térddel

• KIINDULÓ HELYZET: Háton fekvésben a vizsgálandó alsó végtagot behajlítjuk

annyira, hogy a talp a vizsgáló ágyon maradjon. Így automatikusan létrehoztunk a
bokaízületben 20°-os plantárflexiót, ezzel a helyzettel maximálisan alkalmazkodtunk
a lig. talofibulare anterius lefutásához.

• A VIZSGÁLAT MENETE:
Vizsgáló egyik kézzel átfogja a lábat dorzál felöl, rögzítve a talust. Másik kézzel
közvetlenül a boka fölött átfogjuk a tibiat és dorzál felé, azaz hátrafelé toljuk a stabil
talushoz képest.

• POZITÍV TESZT:
A sérülésre, esetleges szakadásra az elmozdíthatóság mértéke és minősége
(véghelyzet érzet) utal. Kétoldali szalagsérülés esetén a tibia dorzális irányú
elmozdíthatóságának a mértéke kifejezett. Egyoldali probléma esetén a tibia
nemcsak hátra mozdítható el, hanem hossztengelye mentén el is fordul. A lig.
talofibulare anterius szakadása esetén a tibia hossztengelye mentén kissé kifelé, míg
a lig. deltoideum elülső részének szakadása esetén befelé fordul.
 Instabilitásra utaló tesztek
ELÜLSŐ AZTALFIÓK TESZT
• Háton fekve, nyújtott térddel

• KIINDULÓ HELYZET:
A vizsgálandó alsó végtagot nyújtva helyezzük el úgy, hogy a láb
lelóg a vizsgáló asztalról.

• A VIZSGÁLAT MENETE:
Egyik kézzel közvetlenül a boka fölött rögzítjük a tibiat, másik kézzel
a talust jól átfogva előre, azaz a lábszárhoz képest fölfelé húzzuk.

• POZITÍV TESZT:
Kétoldali probléma esetén a láb tengelyirányban mozdul el nagyobb
mértékben a tibiához képest. Egyoldali probléma esetén a láb
nemcsak eőıre mozdul, hanem el is fordul, tehát kicsit szupinálódik,
vagy pronálódik. A lig. talofibuláre anterius szakadásakor a láb előre
és befelé fordul, míg a lig. deltoideum sérülésekor előre és kifelé
fordul.
 Instabilitásra utaló tesztek
ELÜLSŐ AZTALFIÓK TESZT
• Hason fekve

• KIINDULÓ HELYZET: Hason fekvésben a vizsgálandó láb lelóg a

vizsgálati asztalról.

• A VIZSGÁLAT MENETE:
A vizsgáló egyik kézzel stabilizálja közvetlenül a boka fölött a
lábszárat, másik kézzel átfogja a calcaneust. Jelen esetben a
calcaneus segítségével mozdítjuk el a talust előre felé, a tibiához
képest. A calcaneust a talaj felé toljuk, tehát lefelé.

• POZITÍV TESZT:
Az elmozdíthatóság elemzése ugyanaz, mint háton fekve nyújtott
térddel történő vizsgálatkor. Az elmozdíthatóság mértéke ebben az
esetben jól látható, mert az Achilles két oldalán fokozódik a
behúzottság mértéke.
 Instabilitásra utaló tesztek
A TALUS BILLENÉSE

A talus billentése, vagy más néven talus tilt a lig. calcaneofibuláre

specifikus tesztje.

• KIINDULÓ HELYZET: A beteg az oldalán fekszik, a felül lévı alsó

végtag térdben enyhén hajlított helyzetű.

• A VIZSGÁLAT MENETE:
A vizsgáló a külboka két oldalán lefelé tekintő hüvelykujjal átfogja a
talust és billenti a talpi oldal felé.

• POZITÍV TESZT:
A talus és a calcaneus nagyobb mértékű billenthetősége és a
mozgás véghelyzet érzete lesz kórjelző.
 Neurológiai tesztek
ÁLTALÁNOS NEUROLÓGIAI VIZSGÁLAT
Motorium vizsgálata
A motorium vizsgálatával a lumbális gerinc fejezetnél és jelen fejezet
izometriás ellenállásos, valamint az aktív mozgások vizsgálata
részben már foglalkoztunk.

Érzés vizsgálata
A szenzóriumot a dermatómák elhelyezkedésének megfelelően
vizsgáljuk, lásd lumbális gerinc fejezet.

Reflexvizsgálat
• m.tibialis posterior nyújtási reflexe (L5)
• Achilles reflex (S1–S2)

A kóros reflexek vizsgálata nem képezi vizsgálódásunk tárgyát.

 Neurológiai tesztek
NEUROLÓGIAI DISZFUNKCIÓRA UTALÓ
VIZSGÁLATOK
TINEL-JEL (n. peroneus profundus; n. tibialis)
A n. peroneus profundus a láb lábháti oldalán, a n. tibialis pedig közvetlenül
a belboka körül érhető el, a Tinel-jelek kiváltására jellemző ütögetéssel.

Thompson (Simmonds)-teszt:
Valójában nem neurológiai teszt, hanem az Achilles-ín szakadásának a
tesztje. A teszt kiváltásának módja miatt helyeztük mégis ebbe a
kategóriába.
KIINDULÓ HELYZET: A beteg hason, vagy térdelő helyzetben helyezkedik
el a vizsgáló asztalon úgy, hogy lába lelógjon.
A VIZSGÁLAT MENETE: A vizsgáló két oldalról hirtelen összenyomja a
vádli izomtömegét. Fiziológiás körülmények között a boka plantárflektálódik.
Az Achilles-ín szakadására utal a plantárflexiós elmozdulás hiánya. A lábon
jelentkező tünetek eredhetnek az idegrendszer centrális részéből, de a
lumbális, a fartáji, a comb, a térd, a lábszár körüli területekről is.
 Neurológiai tesztek
ALAGÚT SZINDRÓMÁK
A leggyakoribb perifériás idegeket érintő
alagút-szindrómák, melyek tünetei
specifikusan a lábon jelennek meg:

• Peroneus-alagút-szindróma
• Tibialis anterior-szindróma
• Elülső tarzális alagút-szindróma
• Mediális tarzális alagút-szindróma
• Talus billentése
 Neurológiai tesztek
ALAGÚT SZINDRÓMÁK
Peroneus-alagút-szindróma

A kórkép úgy alakul ki, hogy a n. peroneus communis a fibula fejecsének magasságában a m. peroneus longus
inas gyűrűvel határolt alagútjában nyomás alá kerül.
A peroneus-alagútban az ideg károsodását legtöbbször olyan külső hatás idézi elő, amely az alagutat tartalmazó
izmot kívülről hozzányomja a fibula fejecséhez. A mindennapi életben viszonylag gyakran fordul elő keresztbe
vetett lábakkal való üléskor, hosszabb guggolást igénylő munka után. A gipszkötés nyomó hatásának, a fibula
fejecs töréseinek és a térdízület disztorziójának leggyakoribb szövődménye a peroneus paresis.
A tünetek többnyire lassan, fokozatosan alakulnak ki, kezdetben a peroneus-alagút területén fájdalom támad,
majd a panaszok nemegyszer ischialgia képében jelentkeznek. A kórfolyamat előrehaladtával érzészavar
alakul ki, a lábszár laterális része felől a lábfejre haladóan. Motoros tünet a peroneus és az extenzor csoport
paresise.

Differenciáldiagnosztika:
• A vertebrogén okok (discopathia, discus hernia, spondylosis, stb.) következtében kialakuló peroneus
paresisek esetében a n. tibialis is sérült, tehát az általa innervált izmok paresise is jelen van. Fontosabb
elkülönítési mód az érzészavar vizsgálata, amely ebben az esetben mindig szegmentális jellegű.
• Piriformis-szindróma esetén a fájdalom főként a keresztcsont és a fartájék területére korlátozódik. A n.
ischiadicus nyomásérzékeny, azonban a fibula fejecsénél nem találunk nyomásérzékeny pontot.
• A tibialis anterior-szindróma rendszerint heveny tünetekkel kezdődik és az a. dorsalis pedis lüktetése nem
tapintható.
• A polyneuropathiak okozta fájdalom jellegében eltér az alagút-szindrómákban jelentkező fájdalomtól, mert
égő, éles, szaggató, intenzitása független a napszaktól és a mozgástól. Az érzészavar körkörös,
harisnyaszerű és disztális irányba fokozódik.
• A neurális izomatrófia késıi formájában a peroneus paresis dominál, azonban fájdalom nincsen.
 Neurológiai tesztek
ALAGÚT SZINDRÓMÁK
Tibialis anterior-szindróma

A tibialis alagutat a tibia, a fibula, a membrana interossea és a fascia cruris határolja. A

tibialisalagútban nemcsak a n. peroneus profundus, hanem az a. tibialis anterior és
az a. tibialis posterior kisebb ágai, valamint az őket kísérő vénák is kompresszió alá
kerülnek.
A tibialis anterior szindrómához vezető folyamat azon alapul, hogy valamilyen ok miatt a
tibialis-alagútban lévő izmok (m. tibialis anterior, m. extensor digitorum longus, m.
extensor hallucis longus) vérigénye meghaladja a vérellátás mértékét, ezért a
betegség akut szakaszában erős fájdalom jelentkezik, amely járáskor fokozódik.
Néhány óra múlva ugyanezen a területen az izomzat megduzzad, a bőr szederjes-
vörössé válik. Ezzel egy időben a láb és az ujjak extenziója gyengül. A krónikus
szakaszban az izomzat deszkakemény tapintatú. A bokaízületben a passzív
mozgathatóság határai beszőkülnek. Különösen jellemző a m. extensor hallucis
longus kontraktúrája, ami az öregujj kalapács állásához vezethet.

Differenciáldiagnosztika:
Az akut szakaszban igen megtévesztő a klinikai kép, mert a bőr elszíneződése és a
duzzanat miatt emlékeztet phlegmonéra, orbáncra, osteomyelitisre, periostitisre,
tendovaginitisre.
 Neurológiai tesztek
ALAGÚT SZINDRÓMÁK
Elülső tarzális alagút-szindróma

Az elülső tarzális alagút a lábfej dorzális oldalán található. Alapját a metatarsus csontok
alkotják, ezek fölött feszül ki a lig. cruciatum, amely a belbokától a külbokáig húzódik.
Az alagútban a n. peroneus profundus, m. tibialis anterior, a m. extensor hallucis
longus ina, valamint az a. és a v. dorsalis pedis található. A n. peroneus profundus az
alagútban két ágra oszlik a ramus lateralisra és a ramus medialisra. Diagnosztikai
szempontból fontos, hogy bár a n. peroneus profundus idegzi be a láb összes
extenzorát, de a m.extensor digitorum brevishez haladó motoros ágon kívül az
összes többi motoros ág még az alagút előtt leágazik.

A klinikai tünetek attól függenek, hogy a sérülés csupán az érző ágat érinti, vagy az érző
és motoros ágat egyaránt. Az érző ág sérülésekor éles, égő fájdalom támad az I. és
II. ujj területén. Ha a motoros ág is komprimálódik, akkor a fájdalom tompa,
bizonytalan, mélyen ülő és kiterjed az egész lábközépre. A motoros ág sérülése a
m.extensor digitorum brevis kiesését vonja maga után. Ezt úgy vizsgáljuk, hogy a
bokaízület maximális passzív dorzálflexiója mellett kérjük a beteget, hogy nyújtsa ki
lábujjait. A lábfej aktív, vagy passzív plantárflexiója is fájdalmat okozhat.
 Neurológiai tesztek
ALAGÚT SZINDRÓMÁK
Mediális tarzális alagút-szindróma

A mediális tarzális alagút a belboka alatt helyezkedik el. Az alagútban a n.tibialis, az a. és v. tibialis
posterior, a m. tibialis posterior, a m. flexor digitorum longus, és a m. flexor hallucis longus ina
helyezkedik el.
Típusai: „A” típus: A fájdalom állás, járás közben jelentkezik.
„B” típus: Főként pihenéskor, rendszerint éjszaka jelentkezik a fájdalom. A későbbiekben
előfordul, hogy a fájdalom a lábszár, esetleg a comb területére is kisugárzik.
Tünetek: Az alagút felett erős nyomásérzékenység van, a Tinel-jel pozitív. A lábfej extrém
szupinációja, pronációja és flexiója fájdalommal jár az ideg vongálódása miatt. Az érintett ideg
által beidegzett bőrterületen érzészavar alakul ki.

Differenciáldiagnosztika:
- A harántsüllyedés okozta fájdalom főként a m. triceps surae területére lokalizálódik, és csak
kevésbé jelentkezik a talpon. A fájdalmat a megterhelés váltja ki, kifejezett nyomáspont
érzékenység, vagy érzészavar nincs.
- Morton-féle metatarsalgiában a fájdalom rohamokban jelentkezik, égő, szaggató jellegű. A
megterhelés váltja ki, de főként a II. és IV. ujj területére lokalizálódik. Jellemző, hogy a fájdalom
provokálható a lábfej oldalirányú összenyomásával, vagy a metatarsophalangealis ízület talp
felöli nyomásával.
- Erős kisugárzó fájdalom esetén a n. ischiadicus kompressziójának gyanúja felvetődhet. Ilyenkor a
talp többnyire nem fáj, a Laseque tünet pozitív, a fájdalom hasprés hatására fokozódik. Az
érzészavar az ischiadicus beidegzésének megfelelő.