TARTALOM

 Bevezető:
 Beve zető: Álmodj bátran! 7

I. RÉSZ:
RÉSZ : A RÉMÁLOMTÓL AZ ÁLOMIG 21

1. fejezet: Menekülés a rémálomtól 23
2. fejezet: Rémálmaink forgatókönyve 41
3. fejezet: Ébredés álomidőben 63
4. fejezet: Tudat, valóság és az észlelés nég
négyy szintje 79
5. fejezet: A bátorság négy
nég y fajtája 93
II. RÉSZ
RÉSZ:: AZ ÁLMODÁSTÓL A BÁTOR
BÁTOR TETTIG 111

6. fejezet: A bátorság mint tett 113

7. fejezet: Az igazság g yakor
yakorlása
lása 133
8. fejezet: Tisztítsd meg a folyódat! 153
9. fejezet: Állj készen a halálra bármelyik pillanatban 171

Utószó  184
szer zőről  
 A szerzőről  185
 Köszönetnyilvánítás  185
 

A LÁNYOMNAK, ALEXISNEK
ÉS A FIAMNAK, IANNEK.
MINDIG MERJETEK
MER JETEK BÁTRAN
BÁTRAN ÁLMODNI!
ÁL MODNI!
 

BEVEZETŐ

 Á Álmod
lmodjj bátrtraan!
 „Azok
 „A zok vag yunk, akinek
akin ek gondoljuk
gondol juk magunkat.
mag unkat.
 Mindaz,, ami vagyunk,
 Mindaz vag yunk,
 a gondolatai
gon dolatainkból
nkból születik.
szüle tik.
Gondolatainkkal építjük fel a világot.”
– Buddha

Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindnyájan „létreálmodjuk” a világot.

Amiben részt veszünk, az nem az alvás tevékenysége, amelyet amel yet oly jól ismerünk,
hanem inkább egy eg y nyitott szemmel való álmodás. Amikor nem vagyunk vagy unk tuda-
tában, hogy magával az univerzummal osztozunk az erőn, amellyel a valóság
megalkotható, ez az erő kicsúszik a kezünk közül, és az álmunk rémálommá
 válik.
 váli k. Azt kezdjü
kezdjükk ér
érezn
ezni,i, hhog
ogyy eg
e g y iismeretle
smeretlenn ééss ijijesztő
esztő teremtet
teremtettt vi világ
lág rész
részee
 vagyunk
 vag yunk,, amelyet
amel yet képt
képtelene
elenekk vag
vagyunk
yunk befo
befolyás
lyásolni
olni,, és aahol
hol aazz események
esem ények iráirá--
nyítanak és csapdába ejtenek bennünket. Az egyetlen módja, hogy véget ves-
sünk ennek
ennek az ijesztő valóságnak, ha ráébredünk
ráébredünk a tényre, hogy ez is csak egy eg y
álom – valamint arra,
arra, hogy
hog y képesek vagyunk eg egyy jobb történetet ír írni,
ni, amelyet
aztán az univerzum az együttműködésünkkel megjelenít.
A kozmosz természete olyan, hogy bármilyen elképzelésed van magadról
és a világról, az valósággá válik. Mihelyst ráébredsz az erőre, amivel rendel-
kezel, elkezded nyújtani bátorságod izmait. Ekkor már álmodhatsz bátran:
engedd el a korlátozó hiedelmeidet és told félre a félelmeidet. Elkezdhetsz
előállni egy
eg y igazán eredeti álommal, amely lelkedbőllelkedből csírázik ki és gyümölcsö
g yümölcsött
terem az életedben.

7
 

A bátor álmodás hozzásegít, hogy a forrásból, az univerzum kvantumle-

 veséből
 veséb ől alkoss,
alkoss , ahol mind
minden en szunnyadó és csírájában
csírá jában lévő állállapotb
apotbanan léte
létezik
zik..
A fizikusok
fizi kusok szerint a kvantumvilágban semmi sem „valós” „valós”,, amíg nem észl
észleljük.
eljük.
A „kvantának”
„kvantának” nevezett távoli energianyalábok (amelyek ugyanúg ug yanúgyy tartalmaz-
nak anyag-, mint fényrészecskéket) sem „itt” nincsenek, sem „ott”, azonban
bizonyos értelemben mindenütt jelen vannak az űrben/időben, amíg te vagy
én úgy nem döntünk, hogy tudomást veszünk róluk. Amikor ez megtörténik,
kikényszerítjük őket a végtelen lehetőségek hálójából és összevonjuk őket egy
eseménnyel időben és űrben. Ezek az energiakvanták, miután kiválasztották
a megnyilvánulás egy bizonyos formáját, szeretnek összekapcsolódni egymás-
sal. Mihelyst megnyilvánulnak, rögzül a valóság: a valóságunk attól kezdve
„itt” van, ahelyett, hogy mindenütt lenne.
Azonban a kvantumesemények nem csupán a laboratóriumban mennek
 végbe.
 vég be. Megt
Megtörté
örténnek
nnek az agyunkb
ag yunkban,
an, a könyvnek ezen az oldal oldalánán és minde
minden- n-
hol körülöttünk. Még akkor is, ha több millió kilométer vagy napok, esetleg
hetek választják el őket egymástól, ezek az energiakvanták közvetlen kapcso-
latban maradnak egymással; vagyis ha kölcsönhatásba kerülsz az egyikkel,
hatással
hatás sal vagy
vag y az egész rendszerre,
rendszerre, amelynek része ez az energia. Amikor meg-
közelíted az álomnak, vagyis a teremtés nagy mátrixának bármelyik részét,
módosíthatod a valóságot és megváltoztathatod az egész álmot, amelynek
hullámai visszahatnak a múltra és hatással lesznek a jövőre.
A modern fizika leírja azt, amit az ősi amerikai bölcsességőrzők már régen
tudtak. Ezek a sámánok, akiket a „Föld őrzőinek” is neveznek, azt mond-
 ják,, hog
 ják hogyy már azza
azzall is „létreá
„létreálmod
lmodjuk”
juk” a vilá
világot
got,, hog
hogyy a szemtanú
szemtanúii vag
vagyunk
yunk..
A tudósok szerint erre csak egy nagyon kicsi, szubatomos világban vagyunk
képesek. A sámánok viszont azt mondják, a nagyobb tapasztalt világot is
álmodjuk, méghozzá az érzékeinkkel.
Ahogyan az ausztrál őslakosok, a Föld őrzői is egy olyan környezetben
élnek, ahol az álmodás
álmodá s nem szorult be az alvás fen fennhatósága
nhatósága aláalá,, mint nekü
nekünk,
nk,
többieknek.. T
többieknek Tudatában
udatában vannak annak, hog hogyy minden teremtés ebből a kreatív
mátrixból származik és oda tér vissza. Az álomidő átjár minden anyagot és
energiát, összeköt minden teremtményt, minden sziklát, minden csillagot,
minden fénysugarat és minden kozmikus porszemcsét. Vagyis az álmodás
képessége nem más, mint képesség a teremtésben való részvételre. A valóság
megálmodása azonban nem csupán képesség, hanem kötelesség, amit minden
embernek méltósággal kell teljesítenie, hogy az unokáink egy olyan világot
örököljenek,
örök öljenek, ahol békében és bőségben élhetnek.

8
 

Tulajdonképpen már így is túl mélyre merültünk univerzumunk „létre-

álmodásának” részleteiben. Közvetlenül a Nagy Bumm után a világegyetem-
ben az anyag és antianyag 99,99 százaléka elkezdte megsemmisíteni egymást.
A csillagok és galaxisok összessége, amit ma magunk körül látunk, csupán
az, ami megmaradt belőlük, egy parányi része annak, ami egykor volt. Ha az
anyag és az űr aránya az univerzumban
univerzumban akár egy százalék eg egymilliárd
ymilliárdodod részé-
 vel válto
változott
zott volna
volna,, a fizi
fizika
ka tör
törvényei,
vényei, amely
amelyekek lehe
lehetővé
tővé tesz
teszik
ik az élet
életet,
et, már
nem lettek volna működőképesek. A Nagy Bummnak tökéletesen megter-
 vezettnek
 veze ttnek és kiszámíto
kiszá mítottnak
ttnak kellet
kellettt lennie ahh
ahhoz,
oz, hog
hogyy tíz az ötven
ötvenedi
ediken
ken
csillagpor energiájából csupán egyetleeg yetlenn anyagrészecskét
anyagrészecskét hozzon létre. Ez eg egyy
tízes, amit – se több, se kevesebb – ötven nulla követ. Ennek a véletlenszerű-
sége csak akkor képzelhető el, ha óriási számú univerzum létezését feltételez-
zük a világegyetembe
világeg yetemben.n.
Ami még döbbenetesebb, az az univerzum paramétereinek a Föld felszí-
nén végbement finomhangolása,
finomhangolása , amely már több mint egym egymilliárd
illiárd éve tökéle-
tes hőmérséklet-egyensúlyt
hőmérséklet-eg yensúlyt tart fenn a víz forrás- és fagyp fagypontja
ontja kközött.
özött. Az élet
megjelenését lehetővé tévő említett arányok létrejöttének a valószínűtlensége
egy
eg y intelligens erő
erő jelenlétét sejteti,
sejteti, amely nem egy teremtő vagy egy eg y istenség,
hanem az univerzumnak egy olyan ereje, amelyet a Föld őrzői „álomidőnek”
 vagyy „végte
 vag „végtelennek
lennek”” nevezne
ne veznek. k.
A Föld őrzőinek, akiket az Andok és az Amazonas vidékén tanulmányoz-
tam, meggyőződése, hogy ez az erő számunkra csupán a magasabb tudat-
szintre lépéssel érhető el. Amikor eljutunk ide, ráébredünk, hogy olyanok
 vagyunk
 vag yunk,, mint egy
eg y vízc
vízcsepp
sepp eg y hatalma
hatalmas,s, isten
istenii óce
óceánban
ánban,, amel
amelyy ug
ugyan
yan elelha-
ha-
tárolható tőlünk, mégis benne vagyunk. Csak akkor vagyunk képesek haté-
konyan álmodni, ha átéljük kapcsolatunkat a végtelennel. Tulajdonképpen
elsősorban a végtelentől való elkülönülésünk miatt esünk bele a rémálom
csapdájába. Ha számodra ez úgy hangzik, mint egy ördögi kör, akkor iga-
zad van. Mi van először, a rémálom vagy az elkülönülés érzése a végtelentől?
A válasz az, hogy
hog y ezek eg
egyszerr
yszerree mennek végbe.
Ahhoz, hogy véget vethessünk a rémálomnak – visszaszerezhessük a való-
ság megálmodásának és valami jobb megalkotásának a képességét –, többre
 van szükségünk
szüksé günk,, mint annak felismeré
felismerésére,
sére, hogy
hog y hog
hogyan
yan működik ez a folya-
mat. Az álmodás képességének ösztönös, zsigeri megértésére van szükség, és
ezt testünk minden egyes
eg yes sejtjében éreznünk kell. A valóság teremtésére von vonat-
at-
kozó képesség intellektuális megértése eleinte segíti ugyan, később azonban
gátolja azt a fajta álmodást, amire igazából képes vagy. Ha nem lépsz túl ezen

9
 

elmélet kizárólag intellektuális

intellektuális értelmezésén, a végén azon kapod magad, hogy hog y
lejjebb engedted a lécet és egy sokkal silányabb és szegényesebb világot hoztál
létre magadnak, mint amire képes lennél. Az álmodás képességének ösztönös,
zsigeri megértésével rá fogsz jönni, hogy
hog y itt és most része lehetsz a végtelennek,
végtelennek,
és többé nem kell különállón
különállónakak és kirek
kirekesztettnek
esztettnek érezned magad.
A végtelen megízleléséhez bátorság kell. A görög mitológia szerint az
istenek megbüntettek minden halandót, aki felmerészkedett az Olümposz
hegyére,
heg yére, hogy belekós
belekóstoljon
toljon az isteni erőbe. U Ugg yanakk
yanakkoror végül meg
megjut
jutalmaz-
almaz-
ták azokat, ahogyan Héraklészt és Pszükhét is, akikben volt annyi bátorság,
hogy belépjenek a birodalmukba. Ugyanígy a zsidó-keresztény tanítás sze-
rint mihelyst Ádám és Éva, megszegve Isten parancsát, gyümölcsöt evett a jó
és rossz tudásának fájáról, aminek köszönhetően az emberek sokkal inkább
hasonlatossá váltak Istenhez, az Úr elzavarta őket az Édenkertből: „Most
azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy
egyék és örökké éljen,” (1Móz 3:22). Azonban az emberiség eredendő bűne
ellenére minden férfi és nő ígéretet kap a lehetőségre, hogy az idők végezetén
a mennyországban lakhasson.
Mihelyst megtapasztalod az álmodást, az életedben minden a helyére
kerül. Lehetséges,
Lehetséges, hog
hogyy az események nem úgy történnek, ahogyan te szeret- szeret-
néd, azonban a dolgok nagyobb
nag yobb rendjébe
rendjébenn igenis minden páratlan harmóniá-
ban működik. Például munkába menet lekésed a vonatot azon a napon, ame-
lyen a terroristák lerombolják a Világkereskedelmi Központot és te életben
maradsz (ahogyan az az egyik diákommal megtörtént). Vagy a gyermeked
azon a héten közli veled, hogy felvették az általa választott egyetemre, amikor
te megkapod az áhított előlépt
előléptetést.
etést. H
Haa azonban úgy úg y tűnik, hog
hogyy az univer-
zum összeesküdött ellened, akkor meg kell változtatnod az álmodat.
A bátor álmodással felfedezed, hogy a problémáid többé nem temetnek
maguk alá vagy határozzák meg az életedet. Míg a nehézségek, amelyekkel
szembe kell nézned, nagyon is valóságosnak tűnnek, mindig ott a lehető-
ség, hogy hősiesen feltérképezd a hozzájuk fűződő kapcsolatodat ahelyett,
hogy szenvedésbe és önsajnálatba merülnél. Rá fogsz jönni, hogy többé már
nem kell áldozatnak lenned, nem kell megpróbálnod egyedül helyrehozni
a világot és bosszút forralni azok ellen, akik bántottak. Látni fogod, hogy
az életed pontosan olyan, amilyennek lennie kell, és el fogsz tudni engedni
mindent, amitől kelepcében érzed magad, boldogtalan vagy és amit eddig a
 pszichol
 psz ichológ
ógusodná
usodnáll kellet
kellettt kibes
kibeszéln
zélned
ed mag
magadbó
adból.l. Elkez
Elkezded
ded ggyakorol
yakorolni
ni a vilá
világg
„létreálmodását” és ettől minden megváltozik.

10
 

A Föld őrzőinek
őrzőinek megg
meggyőződése,
yőződése, hogy a világ valóságos, de csak azért, mert
„létreálmodtuk” azt. Az álmodás azonban bátorságot igényel – ha ez hiány-
zik belőlünk, akkor meg kell elégednünk azzal a világgal, amit a kultúránk
 vagyy a ggénjei
 vag énjeink
nk aalkotta
lkottak,
k, úg y érez
érezzük
zük,, el ke
kellll fo
fogad
gadnunk
nunk a ré
rémálmo
málmot.t. A bbátor
átor
álmodáshoz a szívünket kell használnunk. Máskülönben az álmaink megra-
gadnak a kigondolás, tervezés és a túl sok aggodalmaskodás szintjén. Ekkor
az álmunk rémálommá vagy egyszerű látomássá változik, amely csapdába ejt
 vagyy eg
 vag egyszer
yszerűen
űen elelpárol
párolog
og,, mi
miközben
közben azon tűnődünk
tűnődünk:: Mi történt? 

Emlékszem az egyik régi utazásomra az Amazonas vidékén. Akkoriban fia-

tal antropológusként az esőerdők sámánjainak gyógymódjait tanulmányoz-
tam és úgy döntöttem, hogy részt is veszek benne alanyként. Elmagyaráztam
a dzsungellakó varázslónak, hogy gyermekként elmenekültem a hazámból a
kommunista forradalom miatt. Mindenhol vért láttam az utcákon és halálra
rémített az éjszakánként hallható lövöldözés. Azóta is visszatérő rémálmok
kísértettek, amelyekben felfegyverzett emberek törtek be az otthonomba és
elhurcolták a szeretteimet. Akkoriban a húszas éveim végén jártam, de képte-
len voltam tartósabb kapcsolatot kialakítani,
kialakítani, attól félve, hogy
hog y ugyanúg
ug yanúgyy, mint
a rémálmomban, elveszítem azt, akit szeretek.
Az egyik gyógyító szertartás alatt a sámán elmagyarázta, hogy mint min-
denki más, én is megkaphatom azt, amit akarok vagy megtudhatom az okát,
hogy miért nem kaphatom meg. „Szenvedélyesen ragaszkodsz a történeted-
hez” – mondta az öregember. „Amíg nem mersz másik álmot álmodni, addig
nem lesz más,
más , csak rémálm
rémálmod. od.””
Aznap este megtanultam, hogyanhog yan hívhatok életre egy
eg y teljesen más történe-
tet magamnak. Egy történetet, amelyben indulatot érzek az elnyomás miatt,
és a tapasztalataim
tapasztalataim megtanítottak, hog hogyan
yan érezzek együtt
eg yütt azokkal, akik szen-
 vednek
 vedn ek.. Az első lépé
lépéss az új álmo
álmom m meg
megálmo
álmodásá
dásához
hoz egy
eg y új tört
történet
énet kitalá
kitalá--
lása volt, amelyben nem az áldozat szerepét játszom. Ekkor döbbentem rá,
hogyy nem csupán az élete
hog életemet
met álmodom meg, hanem az egész világegyetemet
világeg yetemet
„létreálmodom”, ahogyan a világegyetem is tette velem.
Annak ellenére, hogy agyunk nehezen fogadja el, tény, hogy hozzám
hasonlóan te is választhatsz, azt az életet kapod meg, amire vágysz, vagy az
okokat, hogy miért nem kaphatod meg. Élvezheted a békét és boldogságot,
 vagyy tűrheted,
 vag tűrhete d, ahog
aho g y elteme
eltemetnek
tnek a g yermekkoro
yermekkorodd vagvagyy a leg
legutóbbi
utóbbi kapc
kapcsoso--

11
 

latod során történt sajnálatos eseményekkel vagy balesetekkel teli csomagok.

Nyalogathatod a sebeidet vagy élvezheted a dicsőséget. Élheted az áldozat
életét, akit elborítanak a múltja traumái, vagy élheted egy hős életét, mind-
kettőt egyszerre azonban nem. Ha azt akarod érezni, hogy képes vagy rá,
akkor tudatos döntést kell hoznod egy szent álom megalkotására és gyakorol-
nod kell a bátorságot.
A bátor álmodás az érzékelés egy olyan állapotában történik, amit a Föld
őrzői a kolibri szintjének neveznek.
neve znek. A kolibri a hősies utazó őstípusa – és mint
ilyen, néhányszor elkerülhetetlenül eltéveszti az utat. Azonban minden alka-
lommal, amikor visszatérsz a felismeréshez, hogy a valóságodat álmodod, egy-
re jobban fogod érteni az utadat és egyre elkötelezettebbé válsz iránta. Képes
leszel higgadtan és némi humorral magadhoz ölelni az állandóan változó
tájat, és még a méltóságot is megtapasz
meg tapasztalod.
talod.

 Annak felismerése
f elismerése,, hogy
hog y egy
eg y rémálomban
rémálomb an éls
élszz
Az álmodás  szóképek különös sorozatát idézi fel, amelyek akkor bontakoznak
ki, amikor alszunk. Az álmok metaforák is lehetnek: Arra törekszünk, hogy
elérjük az amerikai álmot, az álomházat, az álomkapcsolatot vagy az álomkar-
riert. Szemügyre vesszük a problémákat a világunkban és azt mondjuk, arról
álmodunk, hogy megszűnik a szegénység, az erőszak és a globális felmelege-
dés; valójában azonban azt értjük ezalatt, hogy hog y vág
vágyako
yakozva
zva gondolunk ezekre
a dolgokra, annak ellenére, hogy érezzük, sosem válhatnak valóra. Ugyanak-
kor sem az alvás közbeni képzelődés, sem a vágyakozó gondolkodás nem az a
fajta álmodás, amit ebben a könyvben tárgyalunk.
Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor az „áloméletre” vonatkozó
eredeti terved valószínűleg neked is félrecsúszott valahol. Megvizsgáltad, mi
nem sikerült, megpróbáltad kijavítani a tervet, félretetted a csalódást, újra
 próbál
 prób álkoztá
koztál...
l... és ismét
ismé t elb
elbuktál
uktál.. Leh
Lehet,
et, hog
hogyy egy
eg y olya
olyann pontn
pontnál
ál jársz
jársz,, aho
aholl kez-
ded elveszíteni a jelentőségteljes és értelmes életbe vetett hitedet, vagy vag y esetleg
nem érzel magadban elég erőt ahhoz, ahh oz, hog
hogyy létrehozd a sorsot, amit szeretnél.
Talán összezavarodtál és elfelejtetted, amit eredetileg elképzeltél, és most
úgy érzed, hogy csak haladsz előre a létezés fázisain, de magad sem vagy tisz-
tában a céloddal. Az „álmodás” ily módon hiábavalónak és haszontalannak
tűnhet.

12
 

Amikor belekeveredünk a mindennapos túlélés tevékenységébe, miköz-

ben próbálunk kialakítani egy életet, amely az eszünk szerint boldoggá tehet,
nagyon összezavarodhatunk. A kapcsolatunk megkeseredik, a gondtalan élet-
mód eltűnik, és a számlák felhalmozódnak – vagy vag y végignézünk az elért sike-
reink jelképein és azon tűnődünk,
tűnődünk, miért nem vag vagyunk
yunk ezek láttán boldogok.
A mennyei
mennyei boldogság mintá
mintájáról
járól kide
kiderül,
rül, hog
hogyy leg
legjobb
jobb esetben is csupán egy
recept a középszerűséghez, legrosszabb esetben pedig szenvedés, és az álmunk
rémálommá válik.
Amennyire szeretünk úgy gondolni magunkra, mint merész és eredeti éle-
tet élő emberre, legalább annyira hajlamosak vagyunk
vagy unk egészen fiatalon lemon-
dani a kaland élvezetéről, amint alkalmazkodunk kultúránk gondolkodásra,
érzésre és cselekvésre irányuló
irányuló elvárásaihoz.
elvárásaihoz . Egy kulturális rémálomban nevel-
kedtünk,
kedtü nk, amely a bátorság helyett az egykedvűséget, eredetiség helyett pedig
a behódolást támogatja. NemNem érzünk elégedettséget vagy céltuda
céltudatosságot,
tosságot, azt
azonban nem merjük beismerni
beismerni magunknak, hogy hog y az életünk nem működik.
Annyira ijesztő lehet akár csak gondolni is arra, hogy meg kell fizetnünk a
következményekért, ha szembefordulunk a fennálló renddel, hogy inkább ott
maradunk, ahol vagyunk, mivel félünk kockáztatni.
Ugyanez volt a helyzet, amikor a San Franciscó-i Állami Egyetemen dol-
goztam. Akkoriban az egyik legfiatalabb klinikai professzor voltam az állami
egyetemi
eg yetemi rendszerben,
rendszerben, és emellett a saját Biológiai Önszabályozási
Önszabályozási Laborató-
rium nevű laboromat vezettem. Egy nap felmerült bennem, hogy talán a mik-
roszkópnak nem a megfelelő végét nézem, és ahelyett, hogy egyre kisebb és
kisebb dolgokat
dolgokat vizsgálnék, hogy
hog y megértsem az ag agyat,
yat, inkáb
inkábbb a nag
nagyobb
yobb felé
kellene fordulnom, egészen addig a pontig, ami szerintem már paradigma,
és amelynek az időre és űrre vonatkozó szabályai teljesen eltérnek attól, amit
addig tanultam. Ekkor jött az az érzésem, hogy el kkell hagynom a laboratóri-
umot és el kell utaznom az Amazonashoz, ahol tanulmányozhatom a sámá-
nokat, akik teljes mértékben az elme erejére támaszkodnak annak eléréséhez,
amit én akkoriban „pszichoszomatikus egészségnek” neveztem.
Minden barátom őrültnek tartott, amiért lemondtam egy ígéretes karrier-
ről és helyette belevágtam egegyy vad dzsungelkalandba. Az eg egyetle
yetlenn ember, aki
örült a távozásomnak, a dékán volt, akinek meggyőződése volt, hogy a tudat
mindenféle kutatása csupán pénz- és időpocsékolás. Emlékszem, mennyire
szégyelltem magam, és milyen csalódottak voltak a családtagjaim, amiért
otthagytam egy „tiszteletreméltó” állást és elmentem felfedezőnek. (Még sok
évvel később is, amikor a negyvenes éveimet tapostam, fél tucat könyvet meg-

13
 

írtam és előadásokat tartottam egyetemeken világszerte, anyám megkérdezte,

mikor akarok végre „egy igazi igaz i munkát
munkát”” találni valamelyik egyetemen – amit ő
tiszteletreméltó pozíciónak tartott, ellentétben az én munkámmal.)
Annak felidézése, mennyire szégyelltük magunkat a múltban, amiért
mások voltunk, olyan kellemetlen érzést ébreszt bennünk, amiért a szégyent
embertársainkra vetítjük és azonosulunk a tehetetlenség és félelem kollek-
tív rémálmával. Gyanúsnak találunk mindenkit, aki a többségtől eltérően
gondolkodik, érez és cselekszik, ugyanakkor titokban irigyeljük is ezeket az
embereket. Ennek a rémálomnak a kelepcéjében felhagyunk a kockázatválla-
lással és cinikussá válunk. A másokba vetett bizalmunk elkopik, és makacsul
bizonygatjuk, hogy képesek vagyunk gondoskodni magunkról mások segít-
sége nélkül is.
Szeretnénk azt hinni, hogy kreatívan éljük az életünket, tekintélyrombo-
lók és lenyűgözőek vagyunk, de aztán ez olyan földhözragadt lázadásokban
nyilvánul
nyilv ánul meg, hogy
hog y eg
egyy csillogó, piros autó
autótt vezetünk egy termés
természetes
zetes színű
helyett vagy haw
hawaiiaii ingben meg
megyünk
yünk dolgozni öltöny helyett. Sajnos
Sajnos a krea-
tív tetteink üres jelképekké váltak, és az életünk egy televíziós szappanopera
 paródiájává
 paró diájává le
lett,
tt, amel
amelyben
yben aazz embere
emberekk sablon
sablonosos szerep
szerepeket
eket játsz
játszanak
anak és pporos,
oros,
régi szövegkönyveket mondanak fel.
Az eredetiség és bátorság hiánya
h iánya a kollektív rémálom
rémálom fémjelei. Mivel mind-
nyájunknak alapvető szükséglete a biztonságérzet, amit a meghittség nyújt,
arra vágyunk, hog y megtaláljuk a helyünket és azzal nyugtatgatjuk
nyugtatgatjuk magunkat,
hogy a holnap pontosan olyan lesz, mint a mai nap. Abraham Maslow pszi-
chológus, aki rangsorolta az emberi szükségleteket, arra jött rá, hogy a férfiak
és nők a biztonságot a szeretet és szerelem elé helyezik. A változás következ-
ményeként szembe kell néznünk az ismeretlennel, így ezt igyekszünk elke-
rülni. Mielőtt kilépünk az ajtón, igyekszünk számos biztosítékot beszerezni
arról, hogy nem lesz részünk semmiféle kellemetlens égben, az utunk tiszta
lesz és egyenese
eg yenesenn a célhoz vezet. Bármifé
Bármifélele bizonytalan
bizonytalanság
ság elég,
elég , hog
hogyy szorosan
becsukjuk az ajtót. Sokkal kevesebb kellemetlenséggel jár az ismerőshöz való
ragaszkodás, még akkor is, ha állandóan morgunk és panaszkodunk, hogy
milyen szörnyű
szörnyű ez az egész.
Annak beismerése, hogy amit teszünk, nem hozza meg a várt eredményt,
bátorságot igényel. Amikor az egyetemi laboromban dolgoztam, ott marad-
hattam volna, várva a kutatási
kutatási támogatásokat és más pályázati
pál yázati pénzeket, olyan
eredményekkel előállva, amelyekről tudtam, hogy nem fontosak. Próbáltam
meggyőzni magamat, hogy mivel tiszteletreméltó alapítványoktól kapom a

14
 pénz t, valam
 pénzt, valamii jele
jelentőset
ntőset csiná
csinálok
lok.. Amikor aztán úg úgyy döntött
döntöttem,
em, hog
hogyy eluta-
zom az Amazonashoz, egyetlen szponzorom sem volt hajlandó támogatni a
munkámat, és az egyetlen kolléga, aki segített, a professzorom, dr. Stanley
Krippner volt. Miután rájöttem, hogy hazudtam magamnak az akadémi-
ai karrierem fontosságát illetően, meg kellett szabadulnom a hagyományos
reakciómintától, amivel a kényelmetlenség érzésére mindig is reagáltam. Fel
kellett hagynom a reménnyel, hogy ha elég kitartóan próbálkozom, találok
 valamii értelmes
 valam érte lmes munk
munkát, át, amel
amelyhez
yhez eegg y fontos eg yetem bbeleeleeg
egyezé
yezését
sét is el
elnye-
nye-
rem.
Az Egyesült Államokban mindig is népszerű volt a „szenvedélyemnek és
az elhivatottságomnak
elhivatottság omnak köszönhetően újjászületek” toposz. Az amerikai köny-
 vesboltok
 vesbo ltok tele vannak olyan spor sportolókr
tolókról ól és film
filmcsil
csillag
lagokról
okról írott életra
életrajzok-
jzok-
kal, akik lemondtak a kábítószerről, szegény férfiakról és nőkről, akik nagyon
gazdagok lettek, valamint kövér és boldogtalan emberekről, akik sovány és
boldog emberekké váltak. Azonban teljesen mindegy, mennyi lelkesedés él
bennünk a dolgok újra feltalálása iránt, ha nem vagyunk képesek elengedni
az álmokat és a vágyakozó
vág yakozó gondolkodást, amelyek belerángattak a rémálomba
– így
íg y vag
vagyy úg
úgyy, de újra fogjuk teremteni azt. Azt hisszük,hisszük, hogy
hog y újjászületü
újjászületünk,nk,
de némi idő elteltével rádöbbenünk, hogy Sziszüphoszhoz hasonlóan egyre
csak görgetjük fölfelé a sziklát a hegyoldalon, de nem jutunk sehová. A volt
 partnerünk
 par tnerünk,, aaki
ki m
megegőrjí
őrjített,
tett, elkölt
elköltözött
özött,, de az új uugg yanoly
yanolyan
an ideg
idegesítő
esítő;; va
vagg y
az a munkahelyi előrelépés, amiért imádkoztunk, egy olyan közösséget ered-
ményez, ahol a munkahelyi politika ural mindent. Nem csoda, ha erőtlenek
 vagyunk
 vag yunk!! Az egész
egés z világ
világon
on békét szeretnénk
szer etnénk,, vag
vagyy lega
legalább
lább a saját él
életünkb
etünkben,en,
de még a volt partnerünkkel vag vagyy jelenleg
jelenlegii beosztottunkkal sem tudunk indu-
lat nélkül beszélni.
Igenis képes  vagy felhagyni a hiábavaló erőfeszítésekkel és kiszabadulni
a rémálom kelepcéjéből, ehhez azonban radikális változtatásra van szükség
a valóság érzékelésében. Ehhez nem elég semmiféle önsegítő tanfolyam, aho-
gyan annak felismerése sem, hogy mit kellene tenned. Vissza kell szerezned
a merész és bátor álmodás képességét és tudatára kell ébredned a végtelenen
keresztül vezető utazásnak.
utazásnak . Csak ekkor leszel képes könnyedén és természete-
sen megszabadulni a félelmeidtől, amelyek bilincsként tartanak fogva szemé-
lyes rémálmaidban.

15
 

 Álmodj célokkal
célokka l teli, értelmes életet
Bár mindig azt halljuk, hogy az anyagi biztonság jó érzéssel tölti el az embert,
sokszor még azok is, akik kulturális mércénk szerint sikereket érnek el, meg-
döbbennek, milyen üres a dicsőségük. Ügyfeleim közül többen multimilli-
omosok, akiknek vagyonát a legtöbb ember irigyli, sokan közülük mégsem
éreznek sikerélményt vagy boldogságot. Vannak közöttük olyanok, akik csak
arra tudnak gondolni, milyen szörnyű lenne, ha elveszítenék, amit sikerült
elérniük, és gyakran ez az elsődleges oka, amiért engem felkeresnek. Sze-
retnének feloldozást nyerni az átok alól, amellyel a társadalom sújtja őket
– ez pedig a parancs a felhalmozásra és a kuporgatásra. Szeretnék felfedezni,
hogyan
hog yan lehet
lehetne
ne az életük célokban gazdag és értelmes.
Más ügyfeleim, akik nem érték el a céljukat, hajlamosak a jövőre fóku-
szálni, mondván: „Megváltoztatom az életemet és jobb hellyé teszem a vilá-
got, mihelyst felnőttek a gyerekeim/összegyűjtöttem a nyugdíjas évekre szánt
 pénzt/siker
 pénz t/sikerülül eg
egyy nyugodtabb
nyug odtabb áll
állást
ást találnom
talá lnom..” Arra várnak
várnak,, hog
hogyy minden
zavaró tényező eltűnjön az útból, végre megragadhassák a nagy lehetőséget és
bebizonyíthassák, milyen merészek és eredetiek valójában. Jelenleg azonban
egy inspiráció nélküli, nem eredeti és tarthatatlan kollektív rémálom közepé-
ben élnek... amitől úgy érzik, mintha lassan haldokolnának.
Sokan érezzük magunkat úgy, mint a béka a fazékban, amelyben a víz las-
san közelít a forrásponthoz. Ebben a gyakran emlegetett példázatban a béka
ugyan érzi, hogy a víz egyre melegebb lesz, de ahelyett, hogy azt mondaná
magának, „jobb lesz, ha kiugrom, mielőtt túl forró lesz és szenvedni kezdek”,
inkább igyekszik alkalmazkodni a változó hőmérséklethez. Végül a szeren-
csétlen jószág megfő
megf ő a vízben. Ebben a pillanatban a fazék sisteregve
sistereg ve meleged-
ni kezdett alattunk
alattunk – hag
hagyjunk
yjunk fel a remén
reménnyel,
nyel, hogy a dolgok egegyy nap majd
 jobbra
 jobb ra fo
fordulna
rdulnakk és eg
egyszer
yszerűen
űen ugorjunk! 
Gyakran előfordul, hogy pánikba esünk és minimális erőfeszítést igénylő
gyors megoldáshoz folyamodunk, aztán pedig meggyőzzük magunkat, hogy
találtunk egy rövid utat a boldogsághoz. Új iskolába küldjük a gyerekünket,
azt gondolva, hogy
hog y ezzel majd megoldódik minden problémprobléma, a, ami a régi isko-
lában vele kapcsolatban
kapcsolatban felmerült
felmerült,, de aztán kiderül, hogy
hog y a g yerek ugyanolyan
boldogtalan az új iskolában, mint az előzőben volt.
Kollektív szinten ugyanolyan típusú megoldásokért küzdünk: Ecuador
néhány év alatt esőerdőinek negyven százalékát veszítette el az olajkiter-
melésre használt fúrótornyok miatt, hogy fosszilis tüzelőanyaggal táplálja a

16
 

telhetetlen étvágyú Amerikát. Ennek ellenére csak annyi olajat tudtak kiter-
melni, amennyi az Egyesült Államoknak két hétre elegendő. Teljesen világos,
hogyy a ggyors
hog yors megoldások fájdalmasan
fájdalmasan sokba kerülnek és teljesen hiábavalók,
hiábavalók,
utána pedig ismét ott találjuk magunkat a fazéknyi forrásban lévő vízben
– továbbra is fennáll a korlátozott mennyiségű fosszilis tüzelőanyag problé-
mája, amitől a gazdaság függ,
függ , valamint a globális felmelegedés.
Egyik oka, hogy fáradságos módon gyors megoldásokat keresünk ahe-
lyett, hogy összeszednénk minden bátorságunkat és valami újat álmodnánk
az, hogy tévesen azt gondoljuk, a bátorság áldozatot igényel. Pedig valójában
a gyáv
g yávaság
aság a legnag
legnagyobb
yobb áldozat: a megg
meggyőződések,
yőződések, elvek, álmok és remé
remények
nyek
feláldozása. A pánik és a kétségbeesett kapkodás az anyagi biztonság megte-
remtéséért soha nem működik sokáig, ráadásul nagyon költséges. Feladni azt,
ami a legfontosabb számunkra, sokkal nagyobb
nag yobb szenvedést okoz,
okoz, mint lemon-
dani valakinek a helyesléséről vagy bizonyos fokig saját anyagi jólétünkről.
Sokkal jobb, ha megfeledkezünk a gyors
g yors megoldásokró
megoldásokróll és megtanulu
megtanulunknk hoz-
záférni a bátorsághoz, hogy
hog y aztán álmodhassu
álmodhassunk.
nk.

 A lélek bátorsága
bátorság a
A bátorság szó latinul cor, ami azt jelenti, szív vagy
vag y lélek. A lélek bátors
bátorsága
ága túl-
mutat az egyszerű bátorságon. Amikor bátrak vagyunk, kockázatot vállalunk,
hogy teljesítsük a túléléshez szükséges feltételeket. Az elsöprő fölényben lévő
ellenséggel utolsó leheletükig harcoló hősökről szóló történetek lenyűgöző-
ek, de ezeket a hősöket a túlélés ösztöne hajtotta. A lélek bátorságával nem
csupán az önfenntartásra, biztonságra és sértetlenségre figyelünk;
fig yelünk; sőt, az ilyen
bátorság arra kényszerít, hogy kockára tegyük a kényelmünket és biztonsá-
gunkat, néha akár még az életünket is, mivel ilyenkor a legmélyebb értékeink
szerint cselekszünk. Az ilyen merészség egy magasabb forrásból ered és szük-
séges feltétele egy
eg y másik álom megteremtésének.
megteremtésének.
Az álmod szólhat a békéről vagy kalandról, a szülővé válásról vagy taní-
tásról, gondozásról vagy gyógyításról. És bár egy álom nem szavakban ölt
formát, hanem látomások, ösztönök és érzések alkotják (hasonlóan az alvás
álmaihoz), meghatározható szavakban. Itt van néhány példa: „teljes mérték-
ben ki akarom élvezni az életemet, szeretném, ha a gyerekeim
g yerekeim velem len
lennének,
nének,
amikor az irodában dolgozom és együtt akarok lenni a családommal, amikor
otthon vagyok,” vagy „kalandosan akarok élni, kiélvezni a lehetőségeimet és

17
 

hallg atni a szívemre,” vag

hallgatni vagyy „„változtatni
változtatni szeretnék a világon,
világ on, bármi módon, am ami-i-
re a Szellem vezet”. A vágyakozással, reményekkel vagy akár konkrét célokkal
ellentétben ezek a meggyőződések – ha a szívedben őrzöd őket – bármelyik
 pillanatban
 pill anatban felsz
felszínre
ínre törhetne
t örhetnek. k. Ekkor term
természe
észetesen
tesen és könnye
könnyedén dén rráhang
áhango- o-
lódsz az álmodra, hozzáférve a bátorság hatalmas hatalmas erejéhez.
Amikor bátran álmodsz, egyfajta magasabb szintű tudatban és figyelem-
ben részesülsz, de nem kerülsz a révület állapotába, mint a szerzetes a hegy
tetején, és nem ragadsz bele abba, hogy csupán megpróbálsz életben marad-
ni. Jelen vagy a személyes élményedben, nem figyelsz a múltra vagy a jövőre.
Tehát ha például éppen az újrahasznosítható szemetet pakolod zsákba, hogy
kividd a gyűjtőhelyr
g yűjtőhelyre, e, eg
egyidejűle
yidejűlegg tudatába
tudatábann leszel annak, hog hogyy ezzel részese
 vagyy a bolygó
 vag boly gó véde
védelméne
lménekk ééss ggondozá
ondozásának
sának.. Ha sorba
sorbann áállsz
llsz és vá
várod
rod a jog
j ogo-
o-
sítványodat, számítasz arra, hogy közlik veled, nem töltötted ki megfelelően
az adatlapot; nem kezdesz el az agyadban történetet írni egy borzalmas dél-
utánról, amikor is a bürokráciával kellett harcolnod.
Másféleképpen megfogalmazva megérzed a többiekkel való kapcsolatot és
felismered, hogy nem te vagy az egyetlen, aki számít, és ösztönösen törődsz
a Föld minden teremtményével. Törődsz az asztal mögött ülő hivatalnokkal,
az ideges tinédzserrel, aki az autóvezetés-vizsgájára vár. Felismered, hogy a
félelmed nem jogosít fel arra, hogy ráerőltesd azt bárki bárki másra, ahogahogyan
yan a csa-
lódottságod sem arra, hogy másokra kivetítsd azt.
A lélek bátorsága a kicsinyes emberi érzések fölé emel és segít hitelesen
élni, amikor is kimondhatjuk az igazságunkat és megszeghetjük a szabályo-
kat, még akkor is, ha ez zavarba ejtő és kényelmetlen. Hozzásegít, hogy átél-
 jük az egyszer
eg yszerűű ppilla
illanatokat
natokat ahel
ahelyett
yett,, hog
h ogyy várnánk
vár nánk a nanagg y m
megm
egmérette
érettetésre,
tésre,
illetve saját „Rosa Parks-pillanatunkra”.
Valójában Rosa Parks sem várta a nagy pillanatot. Amikor 1955-ben nem
 volt hajlan
hajlandódó átadni a helyéhelyétt a buszon az alab alabamai
amai Montgo
Montgomer meryben
yben egyeg y
fehér embernek, akkor már évek óta harcolt a polgárjogokért, titkárnőként
dolgozott az NAACP-nél (National Association for the Advancement of
Coloured People – Nemzeti Társaság a Színesbőrű Emberek Előrejutásáért)
és a helyi szervezet vezetője volt. Korábban is szembeszállt a buszvezetők-
kel, de ezért soha nem tartóztatták le. Ekkoriban már saját értékrendje szerint
élt és támogatott másokat, akik ugyanezt tették. Ülve maradt, megszegve a
törvényt, nem azért, mert különösen fáradt volt aznap vagy mert hirtelen és
 váratlanull a bátorság
 váratlanu bátors ág oolyan
lyan forrás
forrására
ára bbukkant
ukkant,, ami addig a má mágikus
gikus pill
pillanatig
anatig
rejtve maradt – egyszerűen élte az életét, igazodva legmélyebb értékeihez és

18
 

céljaihoz, és amikor szükség volt a bátorságára, azt elő tudta hívni. A tisztes-
séges viselkedés nem igényelt nagy erőfeszítést vagy akarater
akaraterőt
őt tőle, mivel ez
az élete része volt.
Mrs. Parks egészen a halála napjáig hangoztatta, hogy nyomasztó volt szá-
mára, hogy őt tartották a montgomeryi buszbojkott elindítójának. Szerinte
ugyanúgy lehetett volna bárki más, aki hozzá hasonlóan tisztességes és bátor
életet él, és aki hasonló körülmények között ugyanazt tette volna. Ezt a tör-
ténetet azonban átírták, egy bátor tekintélyrombolót állítva a főszerepbe,
akiből egy szempillantás alatt felszínre tört az addig a mélyben szunnyadó
bátorság, és ezzel
e zzel eg
egyy forradalmat
forradalmat indított el – mintha az igazi történet nem
lett volna elég inspiráló.
A nagy Rosa Parks-pillanatra való várakozás negatív hatású lehet, mivel
akadályozza, hogy az ember kifejles
kifejlessze
sze azt a szokást, hogy
hog y bátran átéli
átéli az élet
minden pillanatát. Azonban Mrs. Parkshoz hasonlóan te is kifejlesztheted a
bátran  álmodás  szokását. Most azonnal teremthetsz egy új és jobb valóságot
ahelyett, hogy arra vársz, hogy életed jobbá váljon. Ez a könyv és a benne
található gyakorlatok segítenek hozzáférni a cselekvéshez szükséges erőhöz,
segítenek kitisztítani a hordalékot életed folyómedréből és segítenek abban
is, hogy
hog y felhag
felhagyjyj ug
ugyanazon
yanazon erő
erőtlen
tlen és magadat áldoza
áldozatké
tként
nt beállító történe-
tek újra átélésével és mesélgetésével.
Dönthetsz úgy, hogy inkább a kényelmedet teszed kockára, mintsem a
legfontosabb elveidet. Őszinte lehetsz magaddal és másokkal, szerethetsz
félelem nélkül, meggyógyíthatod magadat és rendbe teheted a kapcsolatai-
dat. Felhag
Felhagyhat
yhatszsz a fájdalmas igazság elől való bujkálással, hogy nem mindig
az eszményképeidnek megfelelően élsz. Nevethetsz magadon, megtalálhatod
minden pillanat és helyzet szépségét, és lehetsz te magad az a változás, amit
szívesen látnál a világban. Ezáltal elérheted azt a célt, hogy bármelyik pilla-
natban is halsz meg, az jókor lesz – ez a hozzáállás lehetővé teszi számodra,
hogyy teljesen felhagyj a félelem
hog félelemmel
mel és helyette élvezhesd az életet és a rendel-
kezésedre álló értékes időt.
Mihelyst kiszabadultál a rémálomból, hozzáláthatsz az álmodás folyama-
tához és figyelheted, ahogy az univerzum a körülötted történő környezeti
 változáso
 válto zásokkal
kkal visszat
visszatükrözi
ükrözi a bbenned
enned vég
végbemen
bemenőő vá
változá
ltozásokat.
sokat. Ahho
Ahhozz ugyan
ug yan
nem kell többé herkulesi erőfeszítéseke
erőfeszítésekett tenned, hog
hogyy boldogság
boldogságotot és betelje-
sedést próbálj elérni az életedben, viszont ha lehetőség adódik a bátor életre,
arra minden alkalommal igent kell mondanod. Abban a pillanatban, ahogy
azon kapod magad, hogy hog y elkezdesz hazugságokat kitalálni az egód védelmére,

19
 

történetet költesz, amelyben áldozatként állítod be magadat, vagy átadod a

 jelképes
 jel képes helyedet
helye det a buszon és közben azt motyog
mot yogodod:: „nos, talá
talánn majd leg
legkö-
kö-
zelebb,” fel kell ébresztened magadban a képességet az álmodásra és hagyni,
hogyy egész testedet átjárja a lélek bátors
hog bátorsága.
ága.
Amikor bátran álmodsz, a hatások nem mindig azonnal jelennek meg a
fizikai világban. A legdrámaibb változ
változások
ások benned fognak vég végbemen
bemenni,
ni, csen-
desen, amikor úgy döntesz, hogy elutasítod a kultúrád, családod, szomszédja-
id és egyházad
eg yházad észsze
észszerűtle
rűtlenn elvárásait; engedd el a vág
vágyat,
yat, hogy elfogadjanak,
kedveljenek vagy imádjanak; és hidd el, előfordulhat, hogy veszélyeztetett-
nek, bizonytalannak vagy sikertelennek fogod érezni magad. A lélek bátor-
ságára építesz, amikor úgy döntesz, másképpen fogod szemlélni a dolgokat
és más típusú életet teremtesz magadnak. Amikor ezt megteszed, a közvetlen
környezeted azonnal elkezd átalakulni.
Egyikünk sem fogja soha elérni a végső megvilágosodás állapotát, hogy
aztán levegye a cipőjét és lábát az asztalra feltéve kijelentse, megszabadult
minden gondtól és elfogadja a helyzetét úgy, ahogy van. Abban a pillanatban
ugyanis, amikor kezdenénk így érezni magunkat, az univerzum elkerülhe-
tetlenül egy olyan tökéletes lehetőséget dobna elénk, amitől rádöbbennénk,
milyen nevetségesek és önteltek vagyunk. Ezért el kell kezdenünk megálmod-
ni a világot, amelyben szeretnénk létezni,
létezn i, és az életet, amelyet élni szeretnénk.
Először is fel kell ismernünk, milyen nyomasztó abban a rémálomban élni,
amit magunknak írtunk meg, ahogyanahog yan az is, hogyan
hog yan voltu
voltunknk részesei a kultu-
rális rémálom létrejöttének, amelyben benne vagyunk. Lapozzunk és lássunk
hozzá!

20
 

I. RÉSZ

 A rérémá
málomtól
lomtól az álálom
omig 
ig 
 

ELSŐ FEJEZET

Menekülés a rémálomtól 
 „Abba n his
 „Abban hiszek,
zek, hog
ho g y mélyen belenézek
belené zek
 a valóság
valós ág szemébe,
sz emébe, aztán megtagadom.
megtaga dom.” ” 
– Garrison Keillor

Amikor tizenöt éves voltam, teljesen belebolondultam egy lányba, aki velem
együtt a helyi úszócsapat tagja volt. Rose a leggyönyörűbb fiatal nő volt, akit
 valaha láttam, és a szívem majdnem meg megszakadt
szakadt,, ahányszor vele együtt
eg yütt vol-
tam a vízben. Ahhoz túl félénk és szégyenlős voltam, hogy elmondjam neki,
hogyan
hog yan érzek, annak ellenére,
ellenére, hog
hogyy ggyakran
yakran mellette úsztam
úsztam és határtalan bol
bol--
dogságot
dogság ot éreztem, amikor az ő sávjából kis hullámok fodrozódtak át az enyém-
enyém-
be. Miközben csupán a vízen lebegő bójasor választott el minket és egymás
mellett úsztuk a hosszokat, elszabadult a fantáziám. Láttam magunkat, amint
örökké tartó szerelmet fogadunk egymásnak, és láttam, hogy Rose szemében
örömkönnyek
örömkön nyek jelennek meg
meg,, amikor letérdelek és megkérem a kezét. Elképzel-
tem, hogyan
hog yan mosolyog majd, amikor hazaérek a munkából a domboldalon álló
kis házunkba és kacagó gyermek
g yermekeink
eink tárt karokkal szaladnak felém.
Teljesen magával ragadott az álom, ami soha nem valósult meg Rose és az
én számomra. A csapatunkból egy sokkal magabiztosabb fiú udvarolni kez-
dett neki és végül össze is házasodtak. Miközben Rose és az én életem teljesen
más irányt vett, rajongásom titkát magamban tartottam. Idővel feleségül vet-
tem egy másik nőt, remélve, hogy az életem annak a fantáziaképnek megfe-
lelően alakul, ami úgy
úg y játszódott le a fejemben, mint egyeg y mozifilm, és benne
Rose helyett ez a másik nő volt a szerető feleség és anya.

23
 

Nagy megdöbbenésemre az álomházasságom hamarosan rémálommá vál-

tozott. A feleségem
feleség em számára a gyereknevelés
g yereknevelés nem jelentett örömöt, az én mun-
kám pedig kimerítő és értelmetlen volt. A domboldali házikóból egy lepuk-
kant városi ház lett San Francisco egyik rosszabb részén, zajos és veszélyes
szomszédokkal. Úgy éreztem, minden erőm elszállt és csapdába estem; minél
 jobban
 jobb an erőlködt
erőlködtem, hogy az életem ahhoz az élethezz hasonl hasonlítson,
ítson, am
amitit koráb
koráb--
ban elképzeltem, annál jobban szenvedtem. Több év e lteltével és egy eg y zátonyra
futott házasság utánután döbbentem rá, hogy hog y végig eg
egyy rémálomban élte éltem,
m, amit
a kultúrám, a közösségem és a családom hozott létre. Sohasem kérdőjeleztem
meg az értékét és soha eszembe sem jutott, hogyan teremthetnék egy teljesen
másfélét a magam számára.
Nagyon sok ember van manapság is hasonló helyzetben, és még csak tudo-
mása sincs róla. Lehet, hogy te is közéjük tartozol, lineárisan haladsz előre
– iskola után
után házasság
házasság,, karrier
karrier,, ggyermekvállalás
yermekvállalás és már középkorú
középkorú vag vagyy – anél-
kül, hogy megkérd
megkérdőjeleznéd,
őjeleznéd, ez-e a megfelelő út a számodra és egyáltalán
eg yáltalán mi
a célod. A tudatod hátsóhátsó részében eg egyy elhaló hang azt sutt
suttog
ogja:
ja: „en
„ennél
nél több-
nek kell lennie az életben,” te azonban félsz tudomásul venni az üzenetét. Ha
hiányzik belőled a bátorság,
bátorság , hog
hogyy beismerd, önk önkéntel
éntelenül
enül is létrehozója
létrehozója vagy
egy rémálomnak, ami sem erőt, sem boldogságot nem hoz számodra, egy-
szerűen nem gondolsz a kényelmetlenségre. Csak baktatsz előre, egyik lábad
teszed a másik elé.
Ha enyhíteni akarunk az értelmes célok utáni vágyódáson vagy menekül-
ni szeretnénk a rémálom elől, gyakran
g yakran keresü
keresünk
nk hatalmat, hírnevet, befolyást,
tekintélyt vagy pénzt abban reménykedve, hogy ha ezekből eleget sikerül
begyűjtenünk, talán az álom is működni fog. Esetenként valami gyors meg-
oldás után nyúlunk, ami lehet ösztönös cselekvés, egy üveg bor, házasságon
kívüli viszony vagy
vag y valami felfoko
felfokozott
zott aktivitás, aminek köszönhetően annyira
elfoglaltak vagyunk, hogy egyszerűen nincs időnk gondolkodni, érezni vagy
álmodni. Nem tudatosul bennünk, hogy igenis van erőnk felébredni a rém-
álomból és egyeg y új napra nyit
nyitni
ni a szemünket – és mindezt megtehetjük anélkül,
hogyy le kellene cserélnünk
hog cserélnünk a hitvesünket,
hitvesünket, az állásunkat vagy vag y a ggyerek
yerekeinket.
einket.

 A közöny leg
le g yőzése
Bármikor véget vethetünk a rémálomnak, mert rendelkezésünkre áll az összes
szükséges recept a sike
sikerhez
rhez és boldogsághoz. Sajnos nagyon ritkán haszn
használjuk
áljuk

24
 

ezeket. Ez eszembe juttatja egy barátomnál nemrégiben tett látogatásomat. Ez

a barátom egy kétségbeejtő házasság csapdájában él és olyan időbeosztásban,
amire lassan rámegy
rámeg y az élete. Tíz kiló túlsúlyt cipel magán mag án és bár tisztában van
 vele, hog
hogyy mozo
mozogngniaia és med
meditál
itálnia
nia kellen
kellene,
e, egyikre
eg yikre sincs idej
ideje.e. Az étrendje
étrendj e
borzalmas, annak ellenére, hogy hog y tudja, egészségesebben kellene táplálkotáplálkoznia.
znia.
Az egészben az az ironikus, hogy a barátom polcai tele vannak önsegítő köny-
 vekkel.... amelyek
 vekkel.. ame lyek közül nemn em eg yet ő írt!
írt !
Miközben bort kortyolgattunk, a barátom mesélni kezdte a kínjait.
– Miért nem fogadod meg a saját tanácsaidat? – kérdeztem.
– Sem időm, sem pénzem nincs erre – ismerte be.
Ez az ember teljes apátiába zuhant. Tehetetlensége leláncolta és képtelen
 volt változ
változtatni
tatni az életé
életén.
n. A közöny depres
depresszió
szió és „tanult tehe
tehetetlens
tetlenségég”” for-
májában jelenik meg – ez lényegében az a meggyőződés, miszerint az illető
múltbéli tapasztalatai mind azt bizonyítják, hogy teljesen hiábavaló meg-
 próbálni
 próbá lni válto
változtatni
ztatni az életén.
élet én. Azok az emberek,
ember ek, akik tanult tehetehetetlen
tetlenség
ség--
től szenvednek,
szenvednek, úg úgyy érzik, nincsenek befolyással
befolyással a helyzetükre, ezért még ha
erősen szenvednek, akkor sem próbálnak változtatni semmin, mondván:  Mi
értelme?
A barátom törődött annyira az életével, hogy kritikusan megvizsgálja és
beismerje, nem működnek a dolgok, de annak ellenére, hogy tisztában volt
a megoldásokkal, képtelen volt megtenni a szükséges erőfeszítést ezek meg-
 valósításá
 valós ításához
hoz.. Eg
Egyszer
yszerűen
űen nem volt bátors
bátorságágaa cse
cseleked
lekedni.
ni. Me
Megosgosztotta
ztottamm vele
azt, amit az öreg sámán mondott nekem a dzsungelben, azaz hogy vagy azt
kapjuk meg, amit szeretnénk, vagy az a z okot, hogy miért nem kapha kaphatjuk
tjuk meg.
Író kollégám újra és újra az okot választotta: „Sem időm, sem pénzem.”
Amikor elutasítunk minden lehetőséget, amit az élet felajánl egy hely-
zet megoldására, teljesen kimerítjük magunkat és mindenki mást is magunk
körül. Amikor közönyösek vagyunk, végtelen számú kifogással állunk elő,
hogy miért nem tudunk cselekedni. Azok, akik szeretnek és megpróbálnak
segíteni, teljesen kiégnek és elkezdenek kerülni bennünket, mert képtelenek
 végig
 vég ighall
hallgatni
gatni eg
egyy újabb
úja bb okot,
okot , mi
miért
ért nnincs
incs erőnk válto
változtatni
ztatni aazz éle
életünkön.
tünkön.
A közöny a bátorság ellentéte. Olyan gyávává tesz bennünket, hogy szel-
lemként lebegünk át az életünkön, miközben semmiféle kapcsolatban nem
állunk sem céllal, sem szenvedéllyel. Mindenen rágódunk, ami rossz a világ-
ban és az életünkben, annak azonban nem vagyunk tudatában, hogy ezen
tudnánk változtatni. Nincs bátorságunk változtatni, arra pedig pe dig nem vesszük a
fáradságot, hogy megkere
megkeressükssük azt.
25
24