Isaac Asimov: Csak mi vagyunk itt...

Nos, nem a mi hib�nk volt. Nem is tudtunk arr�l, hogy valami baj van, m�g fel
nem h�vtam Cliff Andersont, �s besz�ltem is vele, mikor ott sem volt. S�t mi
t�bb, meg sem tudtam volna, hogy nincs ott, ha be nem s�t�l, mik�zben �pp vele
besz�lek.
Nem, nem, nem nem...
�gy l�tszik, sohasem siker�l ezt �rthet�en elmondanom. R�gt�n elfog az
izgalom. - Hadd kezdjem h�t a legelej�n. Bill Billings vagyok; a bar�tom Cliff
Anderson. �n villamosm�rn�k vagyok, � matematikus, mindketten a K�z�pnyugati
M�egyetemen. Na, most m�r tudj�k, kik is vagyunk.
Mi�ta kibujtunk az egyenruh�b�l, Cliff meg �n sz�ntelen�l sz�m�t�g�pekkel
foglalkoztunk. Biztosan tudj�k, mi f�n teremnek ezek. Wiener ismertette �ket
k�nyv�ben, a Kibernetik�ban. Ha a f�nyk�p�kkel is tal�lkoztak, l�thatt�k, hogy
roppant hatalmas j�sz�gok. Egy eg�sz falat elfoglalnak, �s nagyon bonyolultak;
persze dr�g�k is.
De Cliff meg �n kigondoltunk egyet-m�st. Na m�rmost, egy gondolkoz�g�p az�rt
olyan nagy �s dr�ga, mert tele van jelfog�kkal �s elektroncs�vekkel, hogy a
par�nyi elektromos �ramokat vez�relni lehessen, fel-felvillantani itt meg ott.
H�t az eg�szben ez a sok par�nyi elektromos �ram a l�nyeg, ez�rt...
Egyszer azt mondtam Cliffnek: - Mi�rt ne vez�relhetn�nk az �ramot e n�lk�l a
sok k�r�t�s n�lk�l?
Cliff azt mondta: - T�nyleg, mi�rt ne? - �s neki�llt a sz�m�t�soknak.
Hogyan haladtunk, hova jutottunk k�t �v alatt - nem is �rdekes. Abb�l lett a
baj, amit ut�na �sszeszerkesztett�nk. �gy siker�lt, hogy az eg�sz, mondjuk,
ilyen magas volt, k�r�lbel�l ilyen sz�les �s tal�n ilyen m�ly...
Nem, nem. Elfelejtettem, hogy nem l�thatnak. Megadom a m�reteket. K�r�lbel�l
kilencven centi magas volt, egy-nyolcvan sz�les �s hatvan centi m�ly. Megvan?
K�t ember kellett ahhoz, hogy megemelje, de m�gis hordozhat� volt, �s ez a
l�nyeg. Azt�n arr�l se feledkezz�nk meg, hogy minden m�veletet elv�gzett, amit
az �ri�sg�pek. Lehet, hogy nem olyan gyorsan, de m�g dolgoztunk rajta.
Nagy dolgokat tervezt�nk a szerkezet�nkkel, a lehet� legnagyobbakat.
Be�p�tett�k volna haj�kba, rep�l�kbe. K�s�bb, ha m�g kisebbet tudunk csin�lni,
ak�r g�pkocsikba is.
Ez a g�pkocsi-�gy kiv�ltk�pp �rdekelt benn�nket. K�pzelj�k csak el, hogy ott
van a szerelv�nyfalon egy kis gondolkoz�g�p, foto-elektromos szemmel,
r�kapcsolva a motorra �s az akkumul�torra. Kikeresn� a legjobb �tvonalat,
kiker�ln� a kocsikat, meg�llna a piros l�mp�n�l, kiv�lasztan� a terepre a
legalkalmasabb sebess�get. Mindenki nyugodtan �lhetne a h�ts� �l�sen, �s nem
lenne t�bb g�pkocsi-baleset.
Remek volt. Annyi izgalommal, annyi �rdekess�ggel j�rt minden �j megold�s,
hogy m�g mindig s�rni tudn�k, ha eszembe jut az a pillanat, amikor felvettem a
kagyl�t, hogy a laborba telefon�ljak - �s mindent t�nkretettem vele.
Aznap este Mary Ann-n�l voltam. Besz�ltem m�r Mary Annr�l? Nem. Azt hiszem,
m�g nem.
Mary Ann az a l�ny volt, aki a menyasszonyom lett volna, ha k�t 'ha' nem lett
volna. Az egyik, hogy: ha akart volna, a m�sik meg, hogy: ha meg mertem volna
k�rni a kez�t. A haja v�r�s, �s legal�bb k�ttonn�nyi energia fesz�l test�nek
�tven kil�j�ban, ami k�l�nben gy�ny�r�en kit�lt 165 centit a padl�t�l sz�m�tva.
Borzaszt�an szerettem volna megk�rni a kez�t, �rts�k meg, de valah�nyszor
l�ttam, hogy k�zeledik �s minden mozdulat�val k�st forgat a sz�vemben,
egykett�re lehervadtam.
Nem mintha nem voln�k j�k�p�. Azt mondj�k, eg�sz elfogadhat� vagyok. A hajam
s�r�, a magass�gom 182 centi, �s m�g t�ncolni is tudok. Csak egyszer�en nincs
mire n�s�ljek. Minek r�szletezzem, mennyit keres egy tan�rseg�d? Ha az ad�kat,
az �rak emelked�s�t is sz�moljuk, k�r�lbel�l semmit. Persze, ha megkapn�nk a
szabadalmi oklevelet a gondolkoz�g�pecsk�nkre, minden megv�ltozna. De m�g arra
sem mertem megk�rni Mary Annt, hogy v�rjon addig. Tal�n ha majd minden
elint�z�dik...
 Sz�val akkor este is csak �lltam ott, v�gyakozva, mikor Mary Ann bej�tt a
nappaliba. Vakt�ban kiny�jtottam a karom a telefon ut�n.
- K�szen vagyok, Bill. Mehet�nk - jelentette ki Mary Ann.
- Egy pillanat. Felh�vom Cliffet - mondtam.
- Nem �rne r� k�s�bb? - k�rdezte �sszeh�zott szem�ld�kkel.
- M�r k�t �r�val ezel�tt fel kellett volna h�vnom - magyar�zkodtam.
K�t percbe ker�lt az eg�sz. Felh�vtam a labort. Cliff aznap este bent
dolgozott, � vette fel a kagyl�t. K�rdeztem valamit, azt�n � is mondott
valamit, megint �n k�rdeztem, � pedig magyar�zott. A r�szletek nem �rdekesek,
de mint m�r mondtam, kett�nk k�z�l � a matematikus. Mikor �n meg�p�tem az
�ramk�r�ket, �s l�tsz�lag lehetetlen m�don kapcsolom �ssze a dolgokat, � a
jel�l�sekkel kezd �gyeskedni, �s megmondja, val�ban lehetetlen-e az a
kapcsol�si rendszer. Azt�n, �pp amikor v�gezt�nk, �s letettem a kagyl�t,
cs�ngetett valaki.
Az els� percben azt hittem, Mary Annhez j�n valaki, �s ny�rsat nyelve
figyeltem, hogyan nyit ajt�t. K�zben, m�g figyeltem, lefirkantottam egyetm�st
abb�l, amit Cliff mondott az im�nt.
Azt�n Mary Ann kinyitotta az ajt�t, �s ki volt az - senki m�s, mint Cliff
Anderson.
Azt mondta: - Gondoltam, hogy itt vagy. (Hall�, Mary Ann.) Mondd, mi�rt nem
h�vt�l hatkor? Olyan megb�zhat� vagy, mint az id�j�r�sjelent�s. - Cliff
alacsony �s z�m�k, �s szeret kakaskodni, de �n m�r ismerem, �s r� se heder�tek.
Azt mondtam: - Mindenf�le k�zbej�tt, �s elfeledkeztem r�la. De �pp az el�bb
besz�ltem veled, h�t nem �rtem, mi bajod van.
- Besz�lt�l velem ? Mikor ?
A telefonra akartam mutatni, de a kezem meg�llt a leveg�ben. Abban a
pillanatban minden a feje tetej�re �llt. �t m�sodperccel a csenget�s el�tt
jav�ban besz�ltem a laborral, Cliff fel, �s a labor t�z kilom�terre fekszik
Mary Ann lak�s�t�l.
Azt mondtam: - �ppen... �ppen most besz�ltem veled.
Nem �rtett�k meg. Cliff csak annyit mondott: - Velem?
Most m�r mind a k�t kezemmel a telefonra mutattam. - Telefonon. Felh�vtam a
labort. Ezen a telefonon! Mary Ann is hallotta. Mary Ann, ugye, hogy �pp most
besz�ltem?
- Nem tudom, kivel besz�lt�l. Na, megy�nk m�r? - mondta Mary Ann. � m�r csak
ilyen. A becs�let bajnoka.
Le�ltem. Iparkodtam, hogy vil�gos �s �rthet� legyek. Azt mondtam: - Cliff, a
labor sz�m�t t�rcs�ztam, �s te vetted fel a kagyl�t. Megk�rdeztem, k�sz vagy-e
m�r a r�szletekkel, te azt mondtad, igen, �s meg is adtad a sz�m�t�sok
eredm�ny�t. Itt van, le�rtam. Helyes az eredm�ny, vagy nem? - A kez�be nyomtam
a pap�rt, amelyre a sz�m�t�sokat feljegyeztem.
Cliff megn�zte. Azt mondta: - Helyes. De hogy j�tt�l r�? Csak
nem magad sz�m�tottad ki?
- Most mondtam. Te adtad meg a telefonban.
Cliff megr�zta a fej�t: - Bill, negyed nyolckor j�ttem el a laborb�l. Senki
sincs ott.
- Mondom, hogy besz�ltem valakivel.
Mary Ann a keszty�j�t babr�lta. - El fogunk k�sni - mondta.
Meglobogtattam a kezem, hogy v�rjon egy pillanatig, �s azt mondtam Cliffnek:
- Mondd, biztos, hogy...
- Senki sincs ott, hacsak Juniort nem sz�m�tjuk. - Juniornak keresztelt�k el
zsugor�tott elektromos agyunkat.
Sz�tlanul b�multunk egym�sra. Mary Ann t�relmetlen�l topogott, mint egy
pokolg�p robban�s el�tt.
Azt�n Cliff elnevette mag�t, �s azt mondta: - Eszembe jutott egy karikat�ra,
nem is tudom, hol l�ttam. Egy robotg�p �ppen belesz�l a telefonba:
"Becs�letszavamra, f�n�k, csak mi vagyunk itt, magas fok� gondolkoz�g�pek."
Nem volt j� tr�fa. Azt mondtam: - Gyer�nk a laborba.
Mary Ann �gy sz�lt: - H�! El fogunk k�sni a sz�nh�zb�l.
 - N�zd, Mary Ann, ez nagyon fontos - mondtam. - Egy perc az eg�sz. Gyere
vel�nk, �s ut�na r�gt�n megy�nk a sz�nh�zba.
- Az el�ad�s kezdete ut�n... - mondta, de azt�n egy sz�t sem sz�lt, mert
elkaptam a csukl�j�t, �s m�r ment�nk is.
Ez is mutatja, milyen izgatott voltam. M�skor m�g �lmomban sem mertem volna
ide-oda r�ngatni. Mary Ann ugyanis val�di �rin�. De h�t annyi minden kavargott
a fejemben. Tulajdonk�pp arra sem eml�kszem, hogy elkaptam a csukl�j�t, csak
�gy gondolom. Mert a k�vetkez�, amire eml�kszem, az, hogy a kocsiban �l�k, �s
Cliff is ott van, �s Mary Ann is ott van, �s a csukl�j�t d�rg�li, �s bizonyos
gorill�kr�l morog valamit.
- Megb�ntottalak, Mary Ann? - k�rdeztem.
Azt mondta: - Nem, dehogy. Minden �ldott napon kit�petem a karom, csak a hecc
kedv��rt. - Azt�n s�pcsonton r�gott.
Mary Ann csak az�rt szokott �gy viselkedni, mert v�r�s a haja. Voltak�ppen
roppant szel�d a term�szete, csak meg akarja j�tszani a v�r�s haj� t�zgoly�t.
Persze kereszt�ll�tok rajta, de hagyom, hadd j�tsszon szeg�ny gyerek.
H�sz perc m�lva a laborat�riumban voltunk.
�jszaka �res az int�zet. �resebb, mint m�s �res �p�letek. Arra tervezt�k,
hogy egy csom� hallgat� ny�zs�gj�n a folyos�kon, �s ha nincsenek ott,
term�szetellenesen kihalt minden. De att�l is lehetett az eg�sz, hogy f�ltem,
mit tal�lunk majd a laborat�riumban. Ak�rhogy volt is, l�p�seink ideges�t�en
kongtak, a lift pedig egyenesen koszos volt.
Azt mondtam Mary Ann-nek: - Nem tart sok�ig. - De � felh�zta az orr�t, �s
gy�ny�r� volt.
B�rmit tesz, mindig gy�ny�r�.
A laborat�riumkulcs Cliffn�l volt, �s mikor kinyitotta az ajt�t,
bekukucsk�ltam a v�lla f�l�tt. Nem volt odabenn semmi n�znival�. Junior persze
ott volt, de ugyanolyan, mint amikor utolj�ra l�ttam. Mutat�i sem jeleztek
semmit, �s ezekt�l eltekintve, az eg�sz g�p csak egy nagy doboz meg egy
villanyzsin�r a konnektorig.
Cliff az egyik, �n a m�sik oldal fel�l k�zeledt�nk Juniorhoz. Azt hiszem,
arra gondoltunk, hogy ha valamilyen hirtelen mozdulatot tesz, megragadjuk.
Azt�n meg�lltunk, mert Junior semmit sem csin�lt. Mary Ann megn�zte. S�t,
v�gigh�zta a k�z�ps� ujj�t a tetej�n, azt�n megn�zte az ujja hegy�t, �s a
h�velykujj�hoz d�rg�lte, mintha le akarn� fricsk�zni r�la a port.
Azt mondtam: - Mary Ann, ne menj k�zel hozz�. Maradj a szoba m�sik v�g�ben.
Mire �: - Ott is �ppolyan nagy a piszok.
Mary Ann m�g sohasem j�rt a laborban,- �s persze nem �rtette meg, hogy a
laborat�rium nem t�vesztend� �ssze egy csecsem� h�l�szob�j�val, �rtik, ugye,
mire gondolok. A port�s naponta k�tszer bej�n, �s ki�r�ti a szem�tkosarat, ez
az eg�sz. �s mondjuk, egyszer egy h�ten hoz valami szennyes rongyot, a porb�l
iszapot csin�l a k�v�n, �s ide-oda tologatja.
Cliff azt mondta: - A telefon nem ott van, ahol hagytam.
Mire �n: - Honnan tudod?
- Mert �n otthagytam - mutatta. - �s most itt van.
Ha igaza volt, a telefon k�zelebb ker�lt Juniorhoz. Nyeltem egyet, �s azt
mondtam: - Lehet, hogy rosszul eml�kszel. - Megpr�b�ltam nevetni, de nem
hangzott valami term�szetesen, azt�n azt mondtam: - Hol a csavarh�z�?
- Mit akarsz vele?
- Egy percre belen�zek a g�pbe. Csak �gy, heccb�l.
Mary Ann azt mondta: - Csupa piszok leszel. - H�t felvettem a k�penyem.
Bizony, ilyen gondos l�ny ez a Mary Ann.
Munk�hoz l�ttam a csavarh�z�val. Persze ha Junior m�r t�k�letes lesz, egy
darabb�l �ll�, hegesztett dobozokban fogjuk gy�rtani. M�g sz�nes m�anyagra is
gondoltunk, h�zi haszn�latra. A laborat�riumi modellt azonban csavarok
tartott�k �ssze, hogy annyiszor szedhess�k sz�t �s rakhassuk �ssze, ah�nyszor
akarjuk.
De a csavarok csak nem mozdultak. Morogtam �s szitkoz�dtam, �s azt mondtam:
- Valamilyen l�ng�sz istenigaz�b�l r�nyomta a h�z�t, amikor idecsavarta ezeket.
 Cliff azt mondta: - Te vagy az egyetlen, aki hozz�ny�l a masin�hoz.
Meg kell hagyni, igaza volt, de ett�l a dolog semmivel sem lett k�nnyebb.
Fel�lltam, �s v�gigh�ztam a kezem a homlokomon. Odatartottam Cliffnek a h�z�t.
- Nem akarod megpr�b�lni?
Megpr�b�lta, de � sem ment semmire. Azt mondta: - Furcsa.
- Mi a furcsa ? - mondtam �n.
- Az egyik csavarral vesz�dtem. J�tt is kifel� egyp�r millim�tert, de azt�n a
h�z� lecs�szott r�la.
- Mi furcsa van ebben?
Cliff h�tral�pett, �s k�t ujjal gyeng�den letette a csavarh�z�t.
- Az, hogy l�ttam, mikor a csavar visszah�z�dik, �s �jra szorosra z�rul.
Mary Ann megint f�szkel�d�tt. Azt mondta: - Ha olyan nyugtalanok vagytok,
mi�rt nem gondoltok a nagy eszetekkel a hegeszt�pisztolyra? - Volt egy pisztoly
valamelyik padon, meg is mutatta az ujj�val.
Nos, rendes k�r�lm�nyek k�zt �pp�gy nem fogtam volna hegeszt�pisztolyt
Juniorra, mint saj�t magamra. De most gondoltam valamire, �s Cliff is gondolt
valamire, �s mind a ketten ugyanarra gondoltunk. 'Junior nem akarta, hogy
kinyiss�k.'
Cliff azt mondta: - Mit gondolsz, Bill?
�s �n azt mondtam: - Nem tudom, Cliff.
Mary Ann pedig azt mondta: - Na, siess m�r, t�kfej, az eg�sz el�ad�st
elszalasztjuk.
Felvettem h�t a pisztolyt, �s be�ll�tottam az oxig�npalack manom�ter�t. Olyan
volt, mintha a bar�tom akarn�m led�fni.
De Mary Ann meg�ll�tott, �s azt mondta: - Hogy ezek a f�rfiak milyen ostob�k!
Minden csavar laza. Biztos rossz ir�nyba forgatt�tok a csavarh�z�t.
H�t egy csavarh�z�t nem nagyon lehet rossz ir�nyba forgatni. M�gsem akartam
ellentmondani Mary Ann-nek, ez�rt �gy sz�ltam: - Mary Ann, ne menj k�zel
Juniorhoz. Ink�bb az ajt�ban v�rj.
De � azt mondta: - N�zd csak! - �s a tenyer�ben egy csavar volt, Junior
bor�t�lapj�n meg egy lyuk. Kicsavarta a kez�vel.
Cliff azt mondta - Az isten szerelm�re!
Forgott mind a tizenk�t csavar. Magukt�l forogtak, mint a kis f�rgek, �gy
k�sztak el� a lyukakb�l, p�r�gve �s p�r�gve, �s azt�n kiestek. �sszekotortam
�ket. M�r csak egy maradt. M�g tartott egy darabig, a g�p el�lapja rajta
cs�gg�tt, m�g oda nem ny�ltam. Akkor az utols� csavar is kip�rd�lt, �s az
el�lap sz�pen a karomba hullott. F�lretettem oldalra.
Cliff azt mondta: - Akarattal tette. Hallotta, hogy pisztolyr�l besz�l�nk, �s
megadta mag�t. - Cliff arca mindig piros, de most feh�r volt.
�n is furcs�n �reztem magam. Azt mondtam: - Vajon mit akar titkolni?
- Nem tudom.
Odahajoltunk a g�p nyitott belsej�hez, �s egy darabig csak b�multunk.
Hallottam, hogy Mary Ann megint topog a l�b�val. A kar�r�mra n�ztem, �s ami
igaz, igaz, nem sok id�nk volt m�r. S�t egy�ltal�n nem is volt.
Azt mondtam: - Membr�n van benne.
Cliff azt mondta: - Hol? - �s k�zelebb hajolt.
Megmutattam. - �s hangsz�r� is.
- Nem te raktad bele?
- Persze hogy nem �n raktam bele. Tal�n csak tudom, mit raktam bele. Ha �n
raktam volna bele, eml�kezn�k r�.
- H�t akkor hogy ker�lt oda ?
Guggoltunk �s vitatkoztunk. Azt mondtam: - Saj�t mag�t�l, azt hiszem. Lehet,
hogy �gy n� benne. N�zd csak.
Megint mutogattam. A dobozban k�t helyen is volt egy-egy csom� olyan kerti
locsol�f�le, de f�mb�l. Szorosan fel volt tekercselve, hogy kev�s helyet
foglaljon. Mindegyik csom� v�g�n �t-hat v�kony �zre oszt�dott a f�m, azok is
csigaszer�en �sszetekeredve.
- Azt se raktad bele?
- Azt se �n raktam bele.
 - Mi lehet az egy�ltal�n?
Pedig tudta, mi az, �s �n is tudtam, mi az. Juniornak sz�ks�ge volt valamire,
hogy �sszeszedje az anyagot az alkatr�szeihez: sz�ks�ge volt valamire, amit
kiny�jtson a telefon�rt. Felkaptam az el�lapot, �s �jra megn�ztem. K�t k�r
alak� lemez ki volt v�gva a f�mb�l, �gy l�gott, hogy el�re lehetett l�kni, �s
akkor ott volt a lyuk, hogy kereszt�lny�lhasson rajta.
Kidugtam az ujjam az egyik lyukon, �s felerneltem, hogy Cliff is l�ssa, �s
azt mondtam: - �s ezt sem �n raktam bele.
Mary Ann �tkukucsk�lt a v�llam f�l�tt, �s an�lk�l, hogy sz�lt volna,
el�reny�lt. �pp egy pap�rt�r�lk�z�vel d�rg�ltem az ujjamr�l a port meg az
olajat, nem volt id�m r�, hogy meg�ll�tsam. Pedig igaz�n ismernem kellene Mary
Annt: ahol tud, seg�t.
Ak�rhogy is volt, el�reny�lt, hogy megfogja a - hogy is nevezz�k csak? - a
tapogat�kat. Nem tudom, val�ban megfogta-e, vagy sem. K�s�bb v�ltig
bizonygatta, hogy nem. De ak�rhogy is volt, az t�rt�nt, hogy felsikoltott,
hirtelen le�lt, �s d�rzs�lgetni kezdte a karj�t.
- Pont, mint az el�bb - ny�sz�tette. - Akkor te, most meg ez.
Felseg�tettem. - Biztos valami hib�s kontaktus volt, Mary Ann. Nagyon
sajn�lom, de l�tod, k�rtelek...
Cliff azt mondta: - �rd�g�t. Nem kontaktus volt. Junior v�dekezik.
Ugyanerre gondoltam �n is. Egy eg�sz csom� dologra gondoltam. Junior �jfajta
g�p volt. M�g a sz�m�t�sok, amelyekkel ellen�rizt�k, m�g a sz�m�t�sok is
k�l�nb�ztek az �sszes addigiakt�l. Lehet, hogy tudott valamit, amit kor�bban
egy g�p sem. Lehet, hogy �lni akart, �s n�vekedni. Lehet, hogy egyre t�bb ilyen
g�pet akart csin�lni, hogy milli� �s milli� legyen bel�l�k a f�ldkereks�gen, �s
megk�zdjenek az emberekkel a vil�g uralm��rt.
Kinyitottam a sz�mat, de Cliff, �gy l�tszik, tudta, mit akarok mondani, mert
r�m ord�tott: - Nem! Ki ne mondd!
De m�r nem tudtam meg�llni. Kics�szott a sz�mon, �s azt mondtam: - No, gyere,
kapcsoljuk ki... Mi bajod!
Cliff keser�en felelt: - H�t � is figyeli, mit besz�l�nk, te barom. A
forraszt�l�mp�t is hallotta, nem? A h�ta m�g� akartam lop�zni, de most m�r, ha
megpr�b�ln�m, agyonv�gna az �rammal.
Mary Ann m�g mindig a ruh�ja h�t�t porolgatta, �s azt mondta, milyen piszkos
a padl�, pedig vil�gosan megmondtam, hogy ahhoz azt�n semmi k�z�m. �gy �rtem,
hogy a port�s csin�lja azt a sarat. Mary Hnn m�gis azt mondta: - Mi�rt nem
h�ztok gumikeszty�t, mi�rt nem r�ntj�tok ki a zsin�rt?
L�ttam, hogy Cliff pr�b�l valamilyen ellen�rvet tal�lni, mi�rt nem megy ez
�gy. De semmi sem jutott az esz�be, �gy h�t felvette a gumikeszty�t, �s
megindult Junior fel�.
R�ord�tottam: - Vigy�zz!
Szam�rs�g volt. Persze hogy vigy�zott, nem volt m�s v�laszt�sa. Az egyik
tapogat� megmozdult, �s most m�r pontosan tudtuk, mire val�. El�recsavarodott,
�s kifesz�lt Cliff meg a k�bel k�z�. Ott azt�n meg�llt, hat sz�tter�tett inda-
ujj�val, enyh�n rezegve. Junior gyomr�ban vil�g�tani kezdtek a cs�vek. Cliff
nem is pr�b�lt a tapogat� m�g� ker�lni. Visszah�tr�lt, �s egy kis id� m�lva a
cs�p is h�trah�z�dott. Cliff levette a gumikeszty�t.
- Bill - mondta -, mi azt�n semmire se fogjuk vinni. �gyesebb szerkezet ez,
mint amilyet �lmunkban is elk�pzelt�nk. El�g �gyes volt ahhoz, hogy az �n
hangomat vegye mint�nak, amikor a membr�nj�t k�sz�tette. Lehet, hogy el�g �gyes
ahhoz is, hogy megtanuljon - h�tran�zett a v�ll�n kereszt�l, �s a f�lembe s�gta
-, megtanuljon �ramot fejleszteni, �s �n�ll�s�tja mag�t.
- Bill, meg kell �ll�tanunk, k�l�nben csakugyan azt a v�laszt kapja majd
valaki, ha a f�ldre telefon�l: "Becs�letszavamra, f�n�k, csak mi vagyunk itt,
magas fok� gondolkoz�g�pek."
- H�vjuk a rend�rs�get - mondtam. - Meg fogjuk magyar�zni. Egy k�zigr�n�t
vagy valami hasonl�...
Cliff a fej�t r�zta: - Nem szabad, hogy m�s is tudjon r�la. �j Juniorokat
�p�ten�nek, �s ezek ut�n m�gsem v�llalhatjuk a felel�ss�get egy ilyen terv�rt.
 - H�t akkor mit csin�ljunk?
- Nem tudom.
Er�s �t�st �reztem a mellemen. Len�ztem: Mary Ann volt. M�r majdnem t�zet
ok�dott. Azt mondta: - N�zd, t�kfej, vagy meg�llapodtunk valamiben, vagy nem.
D�nts h�t.
Azt mondtam: - N�zd, Mary Ann...
� pedig: - Felelj. Ilyen nevets�ges dolgot m�g �letemben nem hallottam.
Fel�lt�z�m, hogy sz�nh�zba megy�nk, �s egy koszos laborat�riumba hoztok, egy
ostoba g�phez, �s eg�sz este t�rcs�kat csavargattok.
- Mary Ann, �n nem...
Oda se figyelt. B�rcsak vissza tudn�k eml�kezni, mit is mondott. De tal�n
jobb, ha nem siker�l; lehet, hogy �pp az a szerencse, ha nem eml�kszem, nyilv�n
nem volt nagyon h�zelg� r�m n�zve. N�ha-n�ha k�zbe pr�b�ltam sz�rni egy 'De
Mary Ann'-t, de minden egyes alkalommal a torkomra forrasztotta a sz�t.
Alapj�ban v�ve, mint m�r mondtam is, Mary Ann roppant szelid teremt�s, �s
csak olyankor m�lt�nytalan vagy b�besz�d�, ha felizgatja valami. Persze v�r�s a
haja, h�t azt hiszi, hogy k�teless�ge gyakran idegeskedni. Legal�bbis �n �gy
gondolom. Egyszer�en azt hiszi, hogy � is egy v�r�s haj� t�zgoly�, �s aszerint
kell �lnie.
Ak�rhogy is volt, csak arra eml�kszem, hogy v�g�n beler�gott a l�bamba, �s
sarkon fordult, hogy elmenjen. Ut�na rohantam, �s m�g egyszer megpr�b�ltam: -
De Mary Ann...
Akkor Cliff r�nk ord�tott. Rendszerint �gyet sem vet r�nk, de most ord�tott:
- Mi�rt nem k�red meg a kez�t, te t�kfej?
Mary Ann meg�llt. M�r a k�sz�b�n volt, de nem fordult meg. �n is meg�lltam,
�s �reztem, hogy a szavak megakadnak, gomb�cc� dagadnak a torkomban. M�g annyit
sem tudtam kiny�gni, hogy 'De Mary Ann'.
A h�tt�rben Cliff ord�tozott. Mintha egy m�rf�ld messzes�gb�l hallottam volna
a hangj�t. Azt kiab�lta �jra meg �jra: - Megvan! Megvan!
Akkor Mary Ann megfordult, �s olyan gy�ny�r� volt - mondtam m�r, hogy z�ld
szeme van, egy szemernyit k�kesz�ld? Sz�val olyan gy�ny�r� volt, hogy a
torkomban egym�shoz pr�sel�dtek a szavak, �s mikor megsz�laltam, olyan furcsa
hang t�rt el� a sz�jamb�l, mintha f�lrenyeltem volna.
Mary Ann azt mondta : - Mondani akart�l valamit, Bill?
J�, Cliff beletette a bogarat a f�lembe. A hangom rekedt volt. Azt mondtam:
- Feles�g�l j�nn�l hozz�m, Mary Ann?
Mihelyt kiny�gtem, azt k�v�ntam, b�r semmit se mondtam volna, mert azt
hittem, soha t�bb� nem �ll sz�ba velem. De k�t perc m�lva m�r �r�ltem, hogy
volt merszem hozz�, mert Mary Ann a nyakam k�r� fonta a karj�t, �s
fel�gaskodott, hogy megcs�koljon. Egy pillanatig nem is voltam tiszt�ban azzal,
mi t�rt�nik, csak ut�na kezdtem visszacs�kolni. El�g hossz� ideig csin�lhattuk,
mert Cliff a v�g�n m�r val�s�ggal d�ngette a v�llam, hogy figyeljek r�.
Megfordultam, �s inger�lten mondtam: - Mi a csud�t akarsz? - Ez h�l�tlans�g
volt, hiszen v�gt�re is neki k�sz�nhetem az eg�szet.
Azt mondta: - N�zd!
A kez�ben tartotta a vezet�ket, amely Juniort �s az �ramforr�st k�t�tte
�ssze.
Teljesen megfeledkeztem Juniorr�l, de most �jra eszembe jutott.
- De hisz akkor ki van kapcsolva...
- Hideg!
- Hogy csin�ltad?
Azt mondta: - Junior olyan elmer�lten figyelte, hogyan veszekszel Mary
Ann-nel, hogy siker�lt a h�ta. m�g� ker�ln�m. Mary Ann istenien j�tszotta a
szerep�t.
Nem tetszett ez a megjegyz�s, mert Mary Ann nagyon j� modor� �s finom, �s nem
j�tszik "szerepeket". De t�ls�gosan el voltam foglalva ahhoz, hogy vitatkozni
kezdjek.
Azt mondtam Mary Ann-nek: - Nem sok, amit ny�jtani tudok, Mary Ann: csak egy
szer�ny tan�ri fizet�s. Most, hogy leszerelt�k Juniort, m�g rem�ny sincs
arra...
Mary Ann azt mondta: - Nem �rdekel, Bill. M�r kezdtem felhagyni minden
rem�nnyel, dr�ga kis t�kfej�m. M�r mindent megpr�b�ltam...
- Rugdaltad a l�bam, �s �sszetiportad a l�bujjaim.
- Kifogytam az eszk�z�kb�l. K�ts�gbe voltam esve.
A gondolatmenet nem volt ugyan teljesen vil�gos, de nem v�laszoltam, mert
eszembe jutott a sz�nh�z. Megn�ztem az �r�m, �s azt mondtam: - N�zd, Mary Ann,
ha siet�nk, m�g el�rj�k a m�sodik felvon�st.
Azt felelte: - Ki k�v�ncsi az el�ad�sra!
�gy h�t tov�bb cs�kolgattam; az el�ad�sra pedig egy�ltal�n nem ment�nk el.

Csak egy dolog zavar. Mary Ann meg �n h�zasok vagyunk, m�ghozz� nagyon boldog
h�zasok. Engem �pp most el� is l�ptettek; m�r adjunktus vagyok. Cliff tov�bb
dolgozik egy ellen�rizhet� Junior tervein, �s j�l halad.
Nem is ezek a dolgok zavarnak.
H�t �n m�snap este besz�ltem Cliff-fel, hogy megmondjam neki: Mary Ann �s �n
�ssze akarunk h�zasodni, �s k�sz�nj�k az �tletet. Egy teljes percig sz�jt�tva
meredt r�m, azt�n megesk�d�tt, hogy nem � mondta; � ugyan nem ki�ltott r�m,
hogy k�rjem meg Mary Ann kez�t.
Persze volt m�g valami a szob�ban, ami Cliff hangj�n besz�lt.
Nyugtalan vagyok, hogy Mary Ann is r� fog j�nni. Mary Ann a legszel�debb
teremt�s, akit csak ismerek, de v�r�s a haja. �s minden�ron k�teless�g�nek
tartja, hogy �gy is viselkedj�k, mint egy t�zgoly�, b�r lehet, hogy ezt m�r
mondtam.
Mondj�k, mit sz�l majd hozz�, ha megtudja, hogy nem mertem megk�rni a kez�t,
m�g egy 'g�p' fel nem sz�l�tott r�?

Katona Tam�s ford�t�s