Mária Terézia

III. Károlynak (1685-1740) nem volt fiú örököse, el kellett

fogadtatnia a leányági örökösödést. Ennek érdekében és ennek
megkönnyítésére megalkotta a Pragmatica Sanctio-t, ami ennek
törvényes szabályozását foglalta magába. Ezt elfogadták, ezért amikor
1740-ben III. Károly meghalt, a trónt lánya, Mária Terézia örökölte. Így
édesapja után negyven évig uralkodhatott a birodalomban.
Trónjára kerülése után egy évvel megkezdődött az osztrák
örökösödési háború, II. Frigyes porosz király elfoglalta Sziléziát és a
bajorok előre törtek. A magyar rendek kiálltak a Habsburgok mellett,
megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adókat. Az ezután
létrejött állandó hadsereg rengeteg pénzt igényelt. Mária Terézia
hallgatott a felvilágosult tanácsadókra, reformokat hajtott végre,
olcsóbbá akarta tenni az állam működését. Csehországban és
Ausztriában megadóztatta a kiváltságos rétegeket. Magyarországon, az
1751-es országgyűlésen a rendek leszavazták a nemesség
megadóztatását, de Mária Terézia 1754-ben egy vámrendeletben, ami
a kettősvámrendszer létrehozásáról szólt, aminek célja az osztrák ipar
védelme volt, megadóztatta a nemeseket. A birtokosok igyekeztek
növelni a majorsági földjeiket, ez veszélyeztette az adóalapot, mert csak
a jobbágytelkek után szedtek adót, a majorság után nem. 1767-ben
Mária Terézia maximalizálta a jobbágyi szolgáltatásokat az úrbéri
rendeletben, ennek célja a jobbágyok jobb állami adóképességének
biztosítása. Az 1777-es Ratio Educationis, tanügyi rendelet volt talán a
legfontosabb mind közül. Ez egy állami ellenőrzés alatt működő,
tantervvel rendelkező, egységes, népiskolától egyetemig felépülő
iskolarendszert követelt.
Fia, II. József anyjához hasonlóan a reformjairól volt híres, 1780-
tól ő követte a trónon Mária Teréziát.