Széchenyi István

Széchenyi István 1791 szeptember 21.-én született Bécsben és 1860 április 8.-án ugyancsak
Bécsben vesztette életét. Széchenyi gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte, a családjában
legtöbbször a magyar nyelvet használták. Az 1808. évi országgyűlés 25 000 újoncot szavazott meg. A
törvény szerint minden családból csak egy embernek kellet belépnie a hadseregbe, de a Széchenyi
család úgy döntött, hogy mindhárom fiát beküldi ezért 15 éves korában Széchenyi nevelése
megszakadt. Tizenhét éves katonai pályafutása során első osztályú kapitányi rangot kapott,
katonáskodás mellett szabadidejét főleg tereprajzok készítésére, önképzésre és utazásokra fordította,
ő álmodta meg a Lánchidat és építésének ő volt a legtevékenyebb tagja. A külföldi és Magyarországi
utazások során szerzett tapasztalatai éreztették vele a külhoni és hazai állapotok között fennálló
lényeges kulturális és gazdasági különbséget, mely arra ösztönözte, hogy a külföldön működő
intézmények hazai életre hívásán is munkálkodni kezdjen. Az első ilyen terve a lóverseny volt, ami
Ausztriában és Magyarországon ekkor még nem volt ismert tevékenység. Széchenyi 1791-ben kezdett
hozzá nagy jelentőségű munkájához, a hitel megírásához. A hitel megírásának előzménye, hogy
Széchenyi 10 000 forint hitelt akart felvenni birtokai fejlesztésére, amelyet az osztrák bank, fedezet
hiányában elutasított. A hitel című munkáját követte az 1831-ben a Világ, majd az 1832-ben a
Stádium című művek megírása. Már az 1791. évi országgyűlés tudományi bizottsága is felvette
programjába a katonai és a képzőművészeti akadémián kívül egy Magyar Tudományos Akadémia
felállítását. Az 1825-ös Reformországgyűlésen ismét felvetették az ötletet. Már az első gyűlésen
szóvá tette az intézmény szükségességét Máriássy István, de különösen nagy hatása volt Nagy Pál
beszédének, amelyben hevesen kikelt a főurak ellen, akik elhanyagolták a magyar nemzet és a
magyar nyelv érdekeit. Ezt követően a felsőtáblához tartozó, de a kerületi ülésre beülő Széchenyi a
küldöttek meglepetésére váratlanul szót kért, majd beszédében felajánlotta egyévi jövedelmének 6%-
os kamatát, 60 000 forintból évenként 3600 forintot egy magyar tudományos társaság
megalapítására. Szintén ezen országgyűlés idejére esik a Nemzeti Kaszinó létrehozása, amit Széchenyi
a politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatása, az összetartás erősítése és némileg saját
eszméi terjesztése céljából alapított. Az első tagokat ő kérte fel, és részt vett az alapszabályok
kidolgozásában. 1830-ban Metternichet is megnyerte tagnak. Az egyesület alakuló gyűlését 1827.
június 10-én tartotta 150 taggal, akik közül mintegy 45-en voltak jelen. A következő évben már az
alapszabályokat is a közgyűlés elé terjeszthették. Széchenyinek régi vágya volt, hogy megnyissa a
Dunát a kereskedésnek. Tíz éven át vezette a munkálatokat a hajózás megteremtéséért. 1824
augusztus másodikán találkozott először Seilern Crescence osztrák grófnővel, Zichy Károly
feleségével, akivel kölcsönös vonzalom alakult ki. Zichy gróf halála után, 1836 február negyedikén
összeházasodtak és három gyermekük született. Széchenyi aggódó figyelemmel kísérte Kossuth Lajos
politikai szereplését. Kossuth maga, Eötvös József, Fáy András és többen hasztalanul kísérelték meg,
hogy aggodalmait eloszlassák. Széchenyi továbbra is a forradalmi izgatót látta Kossuthban. Míg
Széchenyi kerülte a közjogi kérdéseket, Magyarország és Ausztria viszonyát, addig Kossuth a magyar
polgári nemzetállam megvalósítására törekedett. A két fél között a vita egészen 1848-ig folytatódott.
Széchenyi politikai működése mellett folytatta közgazdasági újításait az állattenyésztésben, a
hajózásban és az építészetben. Batthány Lajos miniszterelnök felkérésére 1848 március 23-án
elvállalta a közlekedésügy és közmunka tárcáját. A folytonos tépelődés a haza során, a forradalom
víziója lassanként megtörte életerejét. Orvosa, Balogh Pál, szeptember 5-én Döblingbe, a Görgen-
gyógyintézetbe vitte. Hosszú éveken keresztül tartózkodott itt. Új munkához is kezdett, itt írta
Önismeret című művét, amelyben megfigyeléseit fogalmazta meg a gyermeki tehetség harmonikus
fejlesztéséről, a testi nevelés fontosságáról és egyéb pedagógiai kérdésekről. Sokkal messzebb ható
jelentőségű volt azonban egy másik politikai irányú műve, amelynek az volt a célja, hogy Alexander
Bach belügyminiszter kormányrendszerét igazolja, és a Magyarországról fölhangzó panaszokkal és
elkeseredéssel szemben az osztrák politikai irányadó köröket félrevezesse. Ez indította Széchenyit,
hogy megírja utolsó művét, amelynek eredménye a Bach rendszer bukása, de oka Széchenyi
halálának is. A bécsi rendőrség 1860 március harmadikán házkutatást tartott Széchenyinél és
elkobozta írásait. A félelem miatt, hogy erőszakkal elviszik vagy megölik, önmaga ellen fordította
fegyverét. Vannak azonban feltételezések, miszerint meggyilkolták, és erre számos reális bizonyíték
van.