Királyi Pál Közéletű információk

Művészeti, művelődési és oktatási tevékenység:

1867-ben alakult meg Aradon az Országos Magyar
Daláregyesület. Az egyesület fő feladatai közé sorolta országos
ünnepélyek és versenyek lebonyolítását, ezeket Királyi Pál
szervezte. Később ezen egyesület nevében szorgalmazta a
Zeneakadémia létrehozását. Az Országos Magyar Királyi
Zeneakadémia két éves előkészítő munkájának
köszönhetően 1875-ben nyílt meg. Királyi Pál munkájának
köszönhető, hogy megvalósult a fővárosban Erkel Ferenc 50
éves karnagyi évfordulójának megünneplése, ő volt a
szervezőbizottság elnöke. A zenei életben végzett kiemelkedő
munkásságán kívül több területen is minden tőle telhetőt
megtett a kultúra támogatásáért. A Kisfaludy Társaság alapító
tagja volt. 1867-ben tagja lett a Magyar Történelmi
Társulatnak. Jelentős szervező szerepet vállalt
az 1875 szeptemberében Budapesten megtartott ősrégészeti
és embertani kongresszus lebonyolításában.

Munkássága a fővárosért:
1861-ben kezdte meg igen aktív politikai
pályafutását. 1861. január 2-án Pest
város főjegyzőjévé választották. Nagyon sokat tett a
fővárosért. A Pest, Buda és Óbuda egyesítését előkészítő
bizottság tagja volt. 1872. október 30-ai közgyűlésen 305 igen
szavazatot kapott a választmányba való jelölése mellett. Az
előkészítést nagy buzgósággal és szervezéssel végezte,
minden apró részletre volt gondja.

Újságírói és írói pályájának kiteljesedése

Leszerelését követően ismét Pesten élt. Újból újságírással
kezdett foglalkozni, több lapnál is dolgozott egyszerre. 1857-
től a Magyar Néplap szerkesztője lett. Újságírói
munkásságának csúcsa a Pesti Naplóhoz köthető, melynek
főszerkesztője 1858. július 14-től volt. A lapnál olyan
emberekkel dolgozott együtt, mint Kemény Zsigmond, Falk
Miksa, Danielik János, Greguss Ágost, Pompéry
János vagy Salamon Ferenc. 1858 őszén az esztergomi
prímás aranymisét tartott. Hatalmas tömeg volt, többen
váratlanul fel is szólaltak. Jósika Sámuel és Cziráki József a
magyar alkotmány helyreállítását szorgalmazták. Ezt Albert
főherceg felségárulásnak tekintette és megtiltotta, hogy az
eseményről bárki beszámoljon. Királyi Pál ezzel nem törődött
és a Pesti Napló 1858. november 8-án megjelent számában írt
az eseményről. A kiadványt elkobozták, Királyit pedig
nyilvános csend- és rendháborítással vádolták meg,
büntetőeljárása hónapokig tartott.