24.

Széchenyi és Kossuth nézetei, programjai a polgári

átalakulásért
Széchenyi programja

1825-ben a rendi országgyűlés összehívásakor még nem érett meg a helyzet a valódi
változtatásokra, de látható volt, hogy a nemesség előtt csak egyetlen út áll, ha rálép a
reformok útjára, és önmagán próbál segíteni. Ez az országgyűlés adott alkalmat Széchenyi
István grófnak arra, hogy magyarországi politikai pályáját elkezdje. Ekkor ajánlotta fel a
Magyar Tudományos Akadémia számára egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot.

Széchenyi István a magyar főúri családok legkiválóbbjainak hagyományait folytathatta. 1791-

ben született, atyja Széchényi Ferenc, aki kapcsolatba került a felvilágosodás eszmevilágával,
s megalapította a Nemzeti Múzeumot. Anyja Festetich Julianna, György testvére. Katonaként
a napóleoni háborúk során bejárta Európát, majd utazásai, főleg a Wesselényi Miklóssal
megtett angliai útja döbbentette rá, a "csúnyácska haza" állapotára.

Széchenyi ezután a magyar politikai élet egyik meghatározó alakja lett. Megalakította a
Nemzeti Kaszinót, ahol a nemesség különböző rétegeihez tartozók megvitathatták a
társadalmi problémákat. Könyvet írt a lótenyésztésről, s a lóversenyt is meghonosította az
országban.

Az 1830-ban kiadott Hitel című munkája alkalmasnak bizonyult a nemesség politikai

aktivizálására. Műve sikerét annak is köszönhette, hogy ekkor már az európai politikai
helyzet megváltozott, és a reformok a birodalomban is elképzelhetőnek látszottak.
Franciaország elkergette a Bourbonokat, függetlenné vált Belgium, Lengyelország felkelt a
cári rendszer ellen. Az udvart és mindenható kancellárját, Metternichet lekötötték a
birodalomban zajló nyugtalanító események. Emiatt nem kívánta a helyzet kiéleződését a
magyar rendekkel. Ez kedvezett a reformmozgalom elindulásának.

A nemesség polarizálódott. A viták színhelyei a vármegyeházak, illetve a vidéken is létrejött

nemzeti kaszinók voltak. Terjedt a liberalizmus, amely erősen összefonódott a nemzeti
kérdésekkel. A Hitel arra keresett választ, hogy a gazdasági dekonjunktúrából milyen
lehetősége van a nemességnek a kilábalásra. Széchenyi rámutatott arra, hogy a nemesség
szegénysége az elavult feudális jogrendben keresendő. A gazdaságot csak akkor lehetne
virágzóvá tenni, ha eltörölnék az ősiséget és a kincstár öröklési jogát a természetes örökös
nélkül maradt birtokokra. A Hitel megindította a vitát arról, hogy előbbre juthat-e a
nemesség akkor, ha önként lemond kiváltságairól.

A Hitelt Dessewffy József támadta meg, aki Taglalat című művében politikai állásfoglalásban
túlment Széchenyi gondolatain. Felfedte, hogy a parasztság jogfosztott állapotában nem tud
a nemességgel együtt a reformokért lelkesedni. Mindamellett kiállt a nemesség jogai és
kiváltságai mellett, és ezeket veszélyeztetve látta a Hitelben. Széchenyi a Világ című
művében válaszolt a Taglalatra.

1833-ban jelent meg összefoglaló műve, a Stádium, amely politikai, gazdasági és társadalmi
reformprogramját 12 pontban foglalta össze. Legfontosabb gondolatai az ősiség eltörlése,
ami a birtokos hitelképességét fogja eredményezni, a közteherviselés, az önkéntes
örökváltság, a törvény előtti egyenlőség, a közlekedés javítása a folyók szabályozásával, a
céhek és árlimitációk eltörlése, a földek feudális tulajdonának megszüntetése, a
nyilvánosság, vagyis az országgyűlések üléseinek szabad látogatása, a nem nemesek szabad
földvásárlásának engedélyezése.

A nemesség sérelmi politikáját céltalannak, következményeit tragikusnak tartotta, ezért

szembe került a politikai élet több vezetőjével, sőt barátjával, Wesselényivel is. Írásai mellett
sokat tett Pest-Buda fővárossá fejlesztése érdekében. A dunai rakpart, az állandó híd, a
Lánchíd (ahol a hídpénz megfizetése a nemeseknek is kötelező volt), a hengermalom, a
hajógyár, a dunai gőzhajózás megindítása, az Al-Duna szabályozása az ő kezdeményezésére,
közreműködésével valósult meg. A negyvenes években a Tisza szabályozásával és
hajózhatóvá tételével a gazdaság pozícióit kívánta javítani. E sok munka mellett a politikai
életben is hallatta szavát. Károsnak tartotta a negyvenes évek nemzetiségeket semmibe vevő
politikáját. Különböző politikai nézeteik ellenére Kossuth méltán nevezte "a legnagyobb
magyarnak".

A reformmozgalom kibontakozása, Kossuth Lajos programja

Az 1832-36. évi országgyűlés munkálatainak szellemét döntően befolyásolta a lengyel

szabadságharc és az 1831. évi felvidéki jobbágyfelkelés. E két tényező hatására a legfőbb
kérdés a jobbágyság felszabadítása, az úrbériség eltörlése lett.

E téma legkiemelkedőbb politikusa Kölcsey Ferenc, Szatmár vármegye követeként vett részt
ezen az országgyűlésen és mondott megrázó beszédet az adózó nép állapotáról.

A rendek az önkéntes örökváltsággal értettek egyet, amely lehetőséget teremtett volna a

jobbágy számára, hogy összegyűjtött pénzén önmagát megválthassa a földesúri terhek alól.
Bár mindkét tábla megszavazta, az uralkodó nem szentesítette a javaslatot. Támadás indult a
liberálisok, köztük Kölcsey Ferenc ellen, az országgyűlés berekesztése után pedig perek
kezdődtek a legnépszerűbb politikusok félreállítása céljából. 1835-ben meghalt I. Ferenc, és a
trónt az uralkodásra képtelen V. Ferdinánd örökölte. Szabad kezet kapott a magyarországi
ügyek intézésében Metternich, aki konzervativizmusával a feudális viszonyok
változhatatlan megőrzésében látta csak a monarchia jövőjének biztosítását.

Wesselényi Miklóst, aki az országgyűlésen az ellenzék egyik vezére volt, hosszú bírósági
eljárásban elítélték. Ugyancsak lesújtottak az országgyűlési ifjak vezetőjére, Lovassy
Lászlóra, majd 1837-ben Kossuth Lajost is bebörtönözték. Mindegyikük ellen az volt a
vád, hogy megsértették a cenzúrát, és engedély nélkül terjesztették az országgyűlésen
elhangzott beszédeket.

Az 1839/40. évi országgyűlésen a nemesség csak akkor volt hajlandó megszavazni az

újoncokat és az adót, ha az udvar amnesztiát hirdet, és enged a reformköveteléseknek. Ez a
politika eredményre vezetett, mivel Ausztria helyzete külpolitikailag meggyengült. A foglyok
kiszabadultak. Az 1839/40. évi országgyűlés elfogadta, az uralkodó pedig szentesítette azokat
a törvényeket, amelyek lehetővé tették az önkéntes örökváltságot, engedélyezték gyárak
alapítását.

A börtönből kiszabadult Kossuth Lajos engedélyt kapott arra, hogy politikai lapot indítson. A
Pesti Hírlap 1841 elején jelent meg először.
Kossuth Lajos (1802-1894) Monokon született nemesi értelmiségi családban. Jogi
tanulmányokat folytatott, vármegyei tisztviselő ügyvéd lett. Egy távolevő főrendet
helyettesítve jutott el az 1832/36. évi országgyűlésre, ahol a jurátusokkal kézzel írott
Országgyűlés Tudósításokat szerkesztette, amelyeket szétküldtek a vármegyéknek. 1837-től a
Törvényhatósági Tudósításokkal kezdeményezte. Kossuthot a cenzúra megsértése miatt
ítélték el. A börtönben megtanult angolul, és közgazdaságtannal is foglalkozott.
Kiszabadulása után megteremtette a magyarországi politikai újságírást. Új műfajt is
létrehozott, a vezércikket. Írásainak vezérfonala, hogy a köznemességre támaszkodva
reformok útján kell megteremteni a polgári nemzetállamot. Ezért át kell alakítani a
gazdaságot és a megkövesedett feudális jogrendet.

Az 1839/40.évi országgyűlésen megszavazott önkéntes örökváltságról jól tudta, hogy

alkalmatlan a jobbágykérdés megoldására, mivel a parasztságnak nincs pénze arra, hogy
saját sorsán javítson. Ezért a kötelező örökváltságban látta a helyzet megoldását, amikor a
megváltásért az állam kárpótolja a földesurat. Az ország nyomorúságos közállapotainak
okát az adózásban kereste. Tudta, hogy a nemesség nem mond le teljes adómentességéről.
Ezért előbb a háziadó megszavazását sürgette lapjában.

Felismerte, és lapjában hirdette, hogy Magyarország az örökös tartományokkal szemben

hátrányos helyzetben van; gazdasága nyersanyagot és feldolgozatlan élelmiszert termel a
birodalom iparilag fejlettebb tartományainak. Ennek oka az 1754-ben bevezetett
vámrendszer, amely a magyar birtokosok terménykivitelét is nehezítette. Lapjában
megindította harcát az önálló iparral és vámterülettel rendelkező gazdaságért. Miután az
országgyűlésen az önálló vámterület ügye elbukott, 1844-ben társadalmi mozgalmat
szervezett, a Védegyletet. Tagjai nem vásároltak idegen árut, ezzel csökkentették az osztrák
és cseh iparcikkek iránti hazai keresletet. A magyar ipar siralmas állapotát jól mutatta az
1842-ben megrendezett ipari kiállítás. A társadalmi mozgalom természetesen nem pótolta az
állam intézkedéseit, amelyre nagy szüksége lett volna az országnak.