Széchenyi István és a reformkori társadalom

A reformkor az 1820-as években kezdődött hazánkban. A kor egyik legkiemelkedőbb

politikusa, gróf Széchényi István (1791-1860) volt. Széchényi udvar-hű, arisztokrata család
gyermeke. Bécsben született és ott nevelkedett (németül hamarabb beszélt, mint magyarul, sőt
hétévesen nem tudott olvasni). Rokonai arisztokraták (Széchényi Ferenc, Festetics György).
Serdülőként belépett a hadseregben, és részt vett a napóleoni háborúkban (1813-ban, a
lipcsei csatában futártiszt volt). A 1815-ben otthagyta a sereget, és Magyarországra költözött.
Debrecenben ismerkedett meg az erdélyi arisztokratával, báró Wesselényi Miklóssal,
akivel együtt járták be Nyugat-Európát. Ezalatt Széchényi a nemzeti eszméhez, míg
Wesselényi a liberalizmushoz közeledett. Széchényi egyedül járt Angliában és az Oszmán-
török Birodalomban. Ettől kezdve Anglia mintájára, reformokat sürgetett az ország fejlesztése
érdekében („Mióta élek, kimondhatatlan vágy létezik bennem Magyarország kifejtésére.”).
I. Ferenc, hogy javítsa viszonyát a magyar rendekkel, 1812 óta először újra összehívta
az országgyűlést. Az 1825-27-es rendi országgyűlésen helyreállt az uralkodó és a rendek
viszonya. Törvénybe iktatták, hogy az országgyűlést 3 évente össze kell hívni. A rendi
alkotmány tiszteletben tartásáért cserébe pedig, a rendek megszavaztuk az adókat és az
újoncokat.
Újításokat nem fogadtak el, de néhány problémát megtárgyaltak (vámok, úrbéri
viszonyok, magyar nyelv). Széchényi István ekkor hívta fel magára a figyelmet. Ő és néhány
társa felajánlotta egyéves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia (MTA)
létrehozására, melynek célja, a magyar nyelv védelme volt.
Széchényi jelentős, ún. programadó műveiben foglalta össze gondolatait és
elképzeléseit. Ezek közül a legfontosabbak a Hitel (1830. január 28.), a Világ (1831) és a
Stádium (1833).
A Hitel című művében (melyből kb. ötezer darabot adtak el) Széchényi bebizonyította,
hogy az előjogokat élvező nemesség nem versenyképes, pontosan nemesi előjogai miatt („A
magyar földesúr szegényebb, mint lehetne!”). Széchényi erre akkor ébredt rá, amikor 1828-
ban egy osztrák banktól tízezer forintot akart felvenni, de a bank elutasította hitelkérelmét.
Széchényi lassú, de megfontolt fejlődét javasolt. Nem kívánt szembe menni Béccsel, sőt
tőle várt védelmet az orosz előretöréssel szemben (pánszlávizmus veszélye – orosz vezetés
alatt egyesüljön minden szláv nép). A vezető szerepet az arisztokráciának szánta, mivel félt a
könnyen befolyásolható tömeg erejétől és a forradalomtól.
 Széchényi szerint fel kell számolni a nemesi előjogokat (ősiség törvénye, robot), mert
ezek nem szolgálják a termelékeny gazdálkodást, és hitelképtelenné teszik a nemességet.
A Stádium című művében 12 pontban foglalta össze politikai programját:
1. hitel
2. ősiség törvényének eltörlése (1351-ben I.(Nagy) Lajos vezette be)
3. örökösödési illeték bevezetése, a kincstár jogának eltörlése a kihalt családok
birtokaira (háramlási jog)
4. birtokszerzés joga
5. törvény előtti egyformaság
6. törvényes védelem
7. nemesi adózás
8. vizek és utak rendezése, valamint a vámok lebontása
9. monopóliumok megszüntetése, az állam ne szabhassa meg a termékek árát
10. magyar nyelvű törvények, rendeletek
11. csak a Helytartó Tanács szólhasson bele a magyar belügyekbe
12. nyilvánosság a törvényhozásban és a bíróságokon.
Széchényi nem csak műveket írt és politizált, jelentősek gyakorlati tevékenységei is
(„Az a gondolat, hogy hazámnak jó szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol!”). 1827-ben
megalapította a Kaszinót, mely a társasági élet és az eszmecsere színtere lett (Hild József
tervezte). 1827. júliusában megalapította a Nemzeti Lovardát (lófuttatás, Lovakrúl című
műve, „Mennyire haragudnának, ha csak sejtenék is, hogy nem a lovakat, hanem őket akarom
idomítani!”).
Támogatta a gőzhajózást (Balatoni Gőzhajózási Társaság, 1830 Dunai Gőzhajózási
Társaság, téli kikötő létesítése). 1831-ben megkezdték a Vaskapu kiszélesítését, továbbá
Vásárhelyi Pál hozzákezdett a Tisza szabályozásáról szóló tervek előkészítéséhez.
Széchényi szorgalmazta a vasút építését és az ipar fejlesztését (Hengermalom, Óbudai
Hajógyár, Ganz Ábrahám vasöntödéje). Támogatta a hidak építését is (1849 Clark Ádám:
Lánchíd, hídvám, melyet a nemeseknek is fizetniük kellett, „Egyévi jövedelmemet fordítom
rá, ha Buda és Pest közt híd épül!”).
Széchényi tevékenységét még politikai ellenfelei is elismerték: „Ujjait a kor ütőerére
tevé, és megértette lüktetéseit, és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb
magyarnak…”, mondta Kossuth Lajos, akivel a korszak legnagyobb politikai vitáját folytatta
le. Ez volt az ún. Kossuth-Széchényi vita.
 KÉT ELTÉRŐ ÚT

Széchényi István Szempontok Kossuth Lajos

Nagybirtokos arisztokrata Származás Birtoktalan kisnemes

Udvar-hű környezet Neveltetés Rendi környezet

Haza Jelszava Haladás

Pesti Hírlap Lapja Kelet Népe című vitairat

Nemesség*
Főnemesség Társadalmi bázis Polgárság
Kialakuló parasztság

Tömegek kizárása Módszer Érdekegyesítés

Lassú, szerves fejlődés Ütem Minél gyorsabb fejlődés

Gazdasági Sorrend Politikai

majd politikai változások majd gazdasági változások**

Konfliktusok kerülése Ausztriához fűződő viszony Felvállalja a konfliktusokat,

de elismeri a Birodalom létét

Meg kell nyerni őket a Nemzetiségi kérdés Jogkiterjesztés a

magyar ügynek nemzetiségieknek

DE KÖZÖS CÉL
(egy olyan egységes polgárosult nemzet kialakítása, amely virágzó gazdaságot működtet).

* „Veletek, általatok, ha tetszik, nélkületek, ellenetek, ha kell!”

** „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás!”