Professional Documents
Culture Documents
Korunk EPA00458 1972 05 702-709
Korunk EPA00458 1972 05 702-709
AHOGYÉNLÁTOM A VILÁGOT
Száz é v v e l ezelőtt, 1872. május 18-án született korunk egyik jellegzetes sze
mélyisége, Bertrand Russell. Nehéz eldönteni, vajon m i n t tudós, matematikus, filo
zófus, politikus, megfélemlíthetetlen békeharcos v a g y író (1954-ben elnyerte az
irodalmi Nobel-díjat) volt-e jelentősebb. Mindenesetre a tudósoknak és a filozó
fusoknak ahhoz a kis csoportjához tartozott, akiknek nevét a tömegek is ismerték
szerte a világon. Hazájában é s sok m á s nyugati országban az uralkodó körök for
radalmárnak tartották, és úgy vélték, számukra a világ biztonságosabb lenne,
ha valamiképpen rá tudnák venni, hogy mondjon le közéleti tevékenységéről.
A második világháború kitörése előtti évben hallgathattam Russell Oxfordban
tartott előadásait. A közönség zsúfolásig megtöltötte a termet: volt, aki a padlón
ü l v e hallgatta a sovány, élénkszemű, mindig az értelemre apelláló előadót. Cáfol
hatatlan logikával beszélt a nagyhatalmak politikai manővereiről, a háborús készü
lődésekről, a z angol birodalom elavult voltáról; e g y olyan új társadalmi rend
szükségességét hangsúlyozta, m e l y b e n az igazságosság érvényesülhet. A hallgatóság
csendben figyelt m i n d e n szóra, közben gondolatban talán vitába szállt az előadó
val. K é t kérdés egészen világossá vált: a fasizmus a béke legnagyobb ellensége,
lángba boríthatja a világot; a fennálló társadalmi és politikai rendszer elavult,
és n e m c s a k a népek fölé- m e g alárendeltségét kell felszámolni, hanem azokat a
megkövesedett erkölcsi felfogásokat, eszméket, tradíciókat is, amelyek m é g mindig
rabságukban tartják a z embereket. Amit akkor az előadásról egyik diáktársam
megjegyzett, úgy vélem, ráillik Russell egész tevékenységére:
„Lehet, hogy a m i t mond, az n e m m i n d helytálló, talán k ö n n y e n m e g is cáfol
ható, de feltétlenül rábírja az embert arra, hogy elgondolkozzék arról a társadalom
ról és világról, amelyben él, mert jelen formájában túl sok benne az elavult holmi,
és a dolgok a fejük tetején állanak."
Bertrand Arthur William Russell, Wales Trelleck n e v ű helységében, arisztok
rata családban született. Nagyapja, John Russell ismert n e v ű történész. Korán árva
ságra jutott, de mint előkelő gazdag család sarja megkapta a múlt század végére
jellemző angol vallásos, tradicionális, konzervatív és puritán szellemű nevelést.
Ez ellen az arisztokrata eszménykép ellen m á r 15 é v e s korában lázadozni kezd,
de — amint önéletrajzában megvallja — teljes „megtérése" csak 29 é v e s korában.
1901-ben következett be, amikor már a cambridge-i egyetem tanára volt. „Meg
térése" teljes szembehelyezkedést jelentett addigi társadalmi és erkölcsi felfogásá
val és ú j , m e g l e p ő érzékenységet a társadalmi igazságtalanságokkal szemben. Egy
előre azonban főként matematikai és filozófiai problémák foglalkoztatták, és 1903-
ban megírta a tudományos világban feltűnést keltő művét, a The Principles of
Mathematicsot, amelynek tárgyát azután nagyhírű tanártársával, A. N . Whitehead-
del továbbfejlesztette. Közös munkájuk eredménye a korszak jelentős alkotása, a
Principia Mathematica (1910—1913).
Közben Cambridge-ben több kollégájával együtt pacifista lett, de amikor
1914 júliusában kitört a z első világháború, szomorúan kellett tapasztalnia, hogy
egyedül maradt, mert legjobb barátai, köztük munkatársa, Whitehead, „vadul har
ciasak lettek". Nemsokára tanári állásától is megfosztották. A háború egész sor
alapvető kérdés átgondolására késztette. Ettől kezdve egész élete m e g n e m alkuvó
küzdelem volt. 1918 májusában pacifista kiállásáért bebörtönözték. Börtönében
könyvet írt Bevezetés a matematikai filozófiába címen, és hozzákezdett egyik f ő m ű
vének, a z Analysis of Mindnak a megírásához. A háború után ellátogatott a Szov
jetunióba, m a j d hosszabb ideig a pekingi e g y e t e m e n é s az Egyesült Államokban
tartott előadásokat.
Elvi meggyőződését újra próba elé állította a fasizmus térhódítása é s a hit-
lerizmus fenyegető veszedelme. Antifasizmusában feladta az erőszakmentesség elvét,
mert úgy vélte, hogy a hitlerizmust m i n d e n eszközzel m e g kell fékezni é s el kell
fojtani. A második világháború után a békemozgalom egyik szellemi vezetője lett.
Harcolt a gyarmati népek felszabadításáért és az egyre gyakoribbakká v á l ó ameri
kai beavatkozások ellen. 1966-ban részt vett annak a nemzetközi törvényszéknek
a létrehozásában, amelynek célja az amerikaiak Vietnamban elkövetett háborús
bűntetteinek kivizsgálása volt.
Születésének századik évfordulója alkalmából egyik, a természetről, a társa
dalomról, az erkölcsről, a boldogságról és a tudományról írott, tehát világnézetét
tükröző könyvéből közlünk — némi rövidítésekkel — három fejezetet. A k ö n y v
eredeti címe What I Believe. Ú g y véljük, n e m tévedünk, h a — formailag talán
n e m egészen pontosan, tartalmilag azonban helyesen — e címet így fordítjuk:
Ahogy én látom a világot.
A mindössze öt fejezetből álló m ű v e t a szerző 53 éves korában, 1925-ben írta,
és azóta több kiadást ért meg. Magyar n y e l v e n most közöljük belőle az első
szemelvényeket.
A m ű a szerző társadalmi é s politikai nézeteit tárja fel, úgy, ahogyan azok
az első világháború alatti és utáni belső vívódásaiban, élményeiben, szellemi csatá
rozásaiban kicsapódtak.
Az angol irodalom egyik szembeszökő jellemzője a moralizáló tendencia. Ez
érvényesül Russellnél is, é s — S h a w - h o z hasonlóan — n e m a régi erkölcsök fenn
tartása mellett [kardoskodik, h a n e m elsősorban éppen leleplezésükre törekszik.
Russell új típusú, n e m elefántcsonttoronyban élő, h a n e m a társadalom megja
vításáért küzdő tudós volt. Nézeteivel sok mindenben n e m érthetünk egyet. Ma
már helyenként szinte archaikusnak tűnő szövege m é g s e m csupán tudománytör
téneti érdekességként hat. Tanulságos újraolvasni a polgári tudósok egyik legha
ladóbb képviselőjének a tudományos-műszaki forradalom kibontakozását közvet
lenül megelőző korszakból keltezett írását, a m e l y — minthogy hitelesen illuszt
rálja az akkori idők szellemi arculatát — m é g inkább érzékelhetővé teszi a z azóta
bekövetkezett minőségi változások jelentőségét.
A jó élet
Különböző korszakokban és különböző len érv s e m tekinthető végérvényesnek.
népeknél a jó életről sok, egymástól e l Éppen ezért é n is képtelen vagyok bebi
térő felfogás alakult ki. A különbségek zonyítani, h o g y a jó életről vallott fel
bizonyos mértékben érvekre támaszkod fogásom helyes-e v a g y sem. Felfogáso
nak; ez a helyzet, amikor a vélemények mat csupán elmondani tudom, és remé
abban különböznek, h o g y bizonyos célok lem, hogy a lehető legtöbben egyetérte
milyen eszközzel valósíthatók meg. E - nek v e l e m . V é l e m é n y e m ez: Jó élet az,
gyesek például úgy vélik, hogy a bebör melyet a szeretet ihlet és a tudás irányit.
tönzés jó módszer a büntettek megaka [ . . . ] A szeretet é s a tudás egyaránt
dályozására, mások viszont azt tartják, szükségesek, bizonyos értelemben a sze
hogy a n e v e l é s e téren nagyobb szol retet mégis sokkal fontosabb, mert az ér
gálatot tehetne. Hogy az ilyen különbsé telmes embereket a tudás keresésére ösz
gek esetén hol áll az igazság, az kellő tönzi, h o g y rájöjjenek, m i k é p p e n tehet
számú bizonyítékkal eldönthető. Vannak nének jót azoknak, akiket szeretnek. Ha
azonban különbségek, amelyeknél az azonban az emberek híjával vannak az
igazság ezzel a módszerrel n e m e l l e n értelemnek, akkor megelégszenek azzal,
őrizhető. Tolsztoj elítélte a háborút, má amit nekik mondottak, é s mélységes jó
sok viszont úgy vélték, hogy az igazsá akaratuk ellenére k ö n n y e n kárt okoz
gosságért harcoló katona élete a legne hatnak. Arra vonatkozólag, h o g y mire is
mesebb. Ebben az esetben a célokat il gondolok, a legjobb példát talán az or
letően van lényeges különbség. Akik vostudomány nyújtja. Egy ügyes orvos
dicsérik a katonát, azok rendszerint a sokkal hasznosabb a páciens számára,
bűnösök megbüntetését helyes cseleke m i n t a legodaadóbb barát, é s az előre
detnek tartják. Tolsztoj n e m így v é l e haladás az orvosi tudományban a k ö z
kedett. Ezekben a kérdésekben egyet egészség ü g y e számára sokkal többet ér-
net, m i n t az e tekintetben tudatlan jóté mert egyszerűen csömört keltenek b e n
konyság. Ennek elenére e g y kis jóaka nünk. Erőszakot kellene elkövetnünk ter
ratra m é g az orvosi gyakorlatban is mészetünkön, ha megpróbálnánk meglát
szükség van, mert h a e z hiányzik, akkor ni bennük a szépet, é s ezzel eltompíta
a tudományos felfedezésekből csak a gaz nánk fogékonyságunkat az iránt, ami a
dagok húznak hasznot. [...] természettől fogva valóban szép. Hogy
A szeretet a maga teljességében két emberi lényeket n e is említsünk, ott v a n
e l e m — a gyönyör és a jókívánság — nak a bolhák, a poloskák és a tetvek.
feloldhatatlan vegyüléke. A szülőnek a Olyan nyomott hangulatban k e l l e n e l e n
szép és jól érvényesülő gyermekek fö nünk, m i n t a m i l y e n b e n az Öreg T e n g e
1
A tudomány és a boldogság
A moralista arra törekszik, hogy m e g n e m kell sokat foglalkoznunk; ebben az
javítsa az emberek magatartását. Dicsé esetben ugyanis mindössze több tudásra
retre méltó ambíció, hiszen az emberek van szükség, s a javulás felé vezető út
viselkedése a legtöbb esetben egyenesen lényege az alaposabb kutatás és az ala
szánalmas. Én m é g s e m dicsérhetem a posabb nevelés. A rosszindulatból szár
moralistát, egyrészt azért a sajátos ja mazó ártalmasság azonban m á r sokkal
vulásért, a m e l y e t ő óhajt elérni, másrészt nehezebb kérdés.
azokért a módszerekért, melyeket célja A mindennapi emberben van bizonyos
érdekében felhasznál. Kérkedő módszere tényleges rosszakarat, részint egyes el
az erkölcsi buzdítás (intés), igazi m ó d lenségek ellen irányuló rosszindulat, ré
szere (amennyiben m i n t moralista igaz szint a mások bajain érzett személytelen
hitű) a gazdasági jutalmak és büntetések gyönyör. Ezt rendszerint az emberek szép
szövevényes rendszere. A buzdításnak frázisokba burkolják: a konvencionális
nincsen s e m m i l y e n tartós vagy jelentős erkölcsnek legalább fele i l y e n célt szol
eredménye; az újjászületést hirdetők ha gáló lepel, de szembe kell néznünk vele,
tása Savonarolától kezdve mindig egé h a a moralista célját: hogy cselekede
szen átmeneti jellegű volt. [...] teinket megjavítsa, el akarja érni. A
Az emberek cselekedetei tudatlanságuk rosszakarat ezerféleképpen megnyilatko
v a g y rosszindulataik következtében v á l zik, kis és nagy dolgokban egyaránt: a b
hatnak ártalmassá. „Rosszindulatok"-nak, ban az ujjongó örömben, amellyel az
ha társadalmi síkon maradunk, azok te emberek valamilyen botrányt kipletykál
k i n t h e t ő k amelyek mások vágyait m e g nak és elhisznek, továbbá a bűnözőkkel
hiúsítják vagy, pontosabban, amelyek több szemben alkalmazott kegyetlen bánás
kívánságot fullasztanak kudarcba, m i n t módban, annak ellenére, hogy a jobb bá
amennyit támogatnak. Azzad az ártal násmód könnyebben elősegítené m e g j a -
massággal, a m e l y tudatlanságból ered, vulásukat, abban a hihetetlen barbár-
ságban, amellyel a fehér faj kezeli a n é hogy fejlődjünk, akkor ismét a remény
gereket, és abban a csámcsogásban, ségnek kell uralkodnia rajtunk.
amellyel háború idején az öreg hölgyek Mindaz, ami a z általános biztonságot
és a papok hivatkoznak a fiatal e m b e növeli, feltehetően csökkenti a k e g y e t
rek katonai szolgálatának szükségességé lenséget. Ez vonatkozik a háború kikü
re. Még a gyermekek is tárgyai lehet szöbölésére is, történjék az a Nemzetek
nek kísérteties kegyetlenségnek: Copper Szövetsége segítségével, vagy bármilyen
field Dávid és Twist Olivér n e m csupán m á s módon: a nélkülözés megszünteté
képzeletbeli alakok. Ez a tényleges rossz sével, az egészségügyi helyzet megjavítá
akarat az emberi természet egyik legal sával, a higiénia é s a közegészségügy
jasabb tulajdonsága, és ha a világot bol jobbá tételével és bármilyen más
doggá akarjuk tenni, éppen ezt kellene módszerrel, amely a félelmet csökkent
megváltoztatni. N e m valószínűtlen, hogy heti, hiszen a félelem ott rejtőzködik az
ennek a z egyetlen motívumnak több k ö emberi agyak mélyén, és amikor alusz
ze van a háborúhoz, mint a z összes gaz nak, lidércnyomásos álom formájában
dasági és politikai indítékoknak együtt felszínre tör. Azzal semmi s e m érhető
véve. el, h a valaki arra törekszik, hogy az
emberiség e g y részét a másik rovására
Ha a rosszakaratot, m e l y adva van, ki
biztonságba helyezze: a franciákat a z
akarjuk küszöbölni, vajon hogyan is kell
angolok, a tőkéseket a bérmunkások, a
eljárnunk? Először azonban hadd pró
fehéreket a sárgák v a g y mások rovására.
báljuk megérteni indítékait. Ezek, v é l e m é
Az ilyen módszerek az uralkodó csopor
n y e m szerint, egyrészt társadalmi, m á s
tokban csak a rettegést növelik, mert
részt fiziológiai jellegűek. A világ ma,
éppen a harag é s az elkeseredés vezetheti
akárcsak bármelyik korábbi korszakban,
az elnyomottakat lázadásra. Biztonságot
életre-halálra menő versengésen alapszik.
csak az igazságosság adhat, é s igazsá
A háborúban az a kérdés merült fel,
gosságon én valamennyi emberi lény
hogy vajon német vagy szövetséges gyer
egyenlő igényeinek elismerését értem.
mek pusztuljon el több — a nélkülö
zés é s az éhínség következtében. (Mind Azon társadalmi változtatásokon kívül,
két oldalon csak a rosszakarat v o l t meg, amelyek a biztonság megteremtésére irá
egyik félnek sem jutott eszébe, hogy nyulnak, a félelem csökkentésének van
miért n e maradhatnának m e g a gyerme e g y másik, közvetlenebb módszere, n e v e
kek mindkét részen.) A legtöbb ember zetesen az olyan életrend, amelynek cél
elméjének legmélyebb rejtekében a pusz ja a bátorság gyarapítása. Mivel a csa
tulástól való kísértő félelem lappang; ez tában a bátorság mindennél fontosabb,
különösen vonatkozik azokra, akiknek az e m b e r e k korán rájöttek a bátorság
gyermekük van. [ . . . ] növelésének módszereire: a nevelésre és
az étrendre; például feltételezték, hogy
Ezért a tudományosan gondolkozó m o az emberi h ú s fogyasztása e tekintetben
ralistának legfőbb gondja a félelem e l hasznos. De a harci bátorság csak az
leni harc kell hogy legyen. Ez kétféle uralkodó kaszt előjoga lett: a spártaiak
képpen valósítható meg: a biztonság n ö nak több kellett a bátorságból, m i n t a
velésével és a bátorság gyarapításával. helótáknak, a brit tiszteknek több, mint
A félelemről é n ebben az esetben m i n t az indiai közkatonáknak; a férfiaknak
irracionális szenvedélyről, é s n e m mint több, mint a nőknek, és így tovább. Szá
a fenyegető bajt elhárítani igyekvő r a zadokon át az volt a felfogás, hogy a bá
cionális előrelátásról beszélek. Ha egy torság az arisztokrácia előjoga. Ennek a
színházban tűz üt ki, az ésszerűen g o n legcsekélyebb mértékben való növelése
dolkozó ember éppen annyira felméri az uralkodó kaszton belül rendszerint
a szerencsétlenséget, mint a rémületsúj m a g a után vonta az elnyomottak terhei
totta. De ő olyan módszereket fog hasz nek sokasodását, s ez együtt járt az
nálni, amelyekkel a bajt feltehetően elnyomók félelmének növekedésével, kö
csökkentheti. Ezzel szemben a pánikba vetkezésképpen a kegyetlenség indítékai
esett ember növeli a szerencsétlenséget. nak maradéktalan megőrzésével. Hogy
Európa 1914-ben olyan volt, m i n t a z az embert humánussá tehesse, a bátor
égő színház pánikba esett közönsége; ságot először demokratizálni kell.
nyugalomra, határozott iránymutatásra
van szükség, h o g y mindenki m e g m e n e Az utóbbi é v e k eseményei bizonyos
külhessen, anélkül, h o g y a tolongásban mértékben valóban máris demokratizál
egymást agyontaposnák. A viktoriánus tak. A szüfrazsettek bebizonyították, hogy
korszak — káprázatos külszíne ellenére van annyi bátorságuk, m i n t a legmeré
— a gyors fejlődés időszaka volt, m e r t a szebb férfiaknak; erre a bizonyításra
remény és n e m a félelem tartotta hatal azért volt szükségük, hogy elnyerjék a
mában a z embereket. Ha azt akarjuk, szavazati jogot. A háborúban a közkato
nának legalább annyi bátorságra volt
szüksége, m i n t a századosnak vagy a f ő vezethetnek. A szexuálisan ki n e m elé
hadnagynak, de sokkai többre, m i n t a gült férfi v a g y nő hajlamos arra, hogy
tábornoknak. A bolsevikokból, akik m a az irigység rabjává váljék. Ebben az eset
gukat a proletariátus bajnokainak t e k i n ben a z irigység rendszerint abban nyil
tik — akármit is m o n d u n k róluk — vánul meg, hogy erkölcsileg elítéli a sze
n e m hiányzik a bátorság. Ezt a forrada rencsésebbeket. [ . . . ] Persze a féltékeny
lom előtti tetteik bizonyítják. Japánban, ség is az irigység egyik jellegzetes for
ahol korábban a szamurájok a hadieré mája: a szerelem irigylése. Az öregek
nyeket saját monopóliumukká tették, a z gyakran irigylik a fiatalokat, é s h a ezt
általános sorozás megkövetelte az egész teszik, hajlamosak kegyetlenül bánni v e
férfilakosság bátorságát. Így aztán az lük.
elmúlt fél évszázadban a nagyhatalmak A m e n n y i r e é n tudom, az irigységet n e m
nál sok m i n d e n történt, hogy a bátorság l e h e t m á s k é n t gyógyítani, csak úgy, hogy
n e maradjon továbbra is a z arisztokrácia boldogabbá é s teljesebbé tesszük az irigy
monopóliuma; ha a helyzet n e m e z l e n k e d ő k életét, és a fiatalságban inkább
ne, akkor a demokráciát a mostaninál a közösségi vállalkozás, m i n t a versen
sokkal nagyobb v e s z é l y fenyegetné. gés eszméjét fejlesztjük ki. A z irigység
Á m a harci bátorság n e m a z egyetlen, legrosszabb változata azoknál fordul elő,
talán n e m is a legfontosabb m e g n y i l akiknek élete a házasságban, a gyerme
vánulása a bátorságnak. Bátorság k e l l kekben v a g y pályájukban n e m volt tel
ahhoz, hogy szembeszálljunk a szegény jes. A z ilyen bajok a legtöbb esetben a
séggel, bátorság kell ahhoz, h o g y s z e m b e társadalmi intézmények megjavításával
szálljunk a kinevettetéssel, é s bátorság előzhetők m e g . [ . . . ]
kell ahhoz, h o g y szembeszálljunk saját Az emberi boldogság gyarapításában a
fajtánk ellenségeskedésével. Ezekben a tudomány lehetőségei n e m korlátozhatók
dolgokban gyakran a legbátrabb katona az emberi természet azon aspektusainak
is szánalmasan híjával találtatik. K é t csökkentésére, a m e l y e k a kölcsönös v e r e
ségtelenül bátorság v a n abban, h a v e séget szolgálják, s a m e l y e k e t m i ezért
szedelmek idején nyugodtan é s éssze „rosszaknak" nevezünk. Valószínű, h o g y
rűen gondolkozunk, és uralkodni tudunk a t u d o m á n y egyszerűen n e m ismer határt
a kétségbeejtő félelem, valamint az e s z e abban, amit a tényleges kiválóság gya
veszett düh ösztöne fölött. Ezek persze rapítására megtehet. A közegészség m á r
olyan dolgok, a m e l y e k e t a n e v e l é s m e g jelentős mértékben megjavult. Annak e l
adhat. A bátorság összes formáinak e l s a lenére, h o g y sokan, akik a múltat dicsőí
játítását könnyebbé teheti a jó egészség, tik, m é g mindig siránkoznak, m a töb
az erős szervezet, a megfelelő táplálkozás b e t élünk é s kevesebbet betegeskedünk,
és az alapvető vitális impulzusok szabad mint bármely osztály v a g y n e m z e t a
érvényesülése. A bátorság fiziológiai for XVIII. században. Ha a m á r megszerzett
rásait esetleg ú g y lehetne felfedezni, hogy tudományt v a l a m i v e l m é g jobban hasz
a m a c s k a vérét a n y ú l é v a l hasonlítanánk nosítjuk, akkor sokkal egészségesebbek
össze. Egészen valószínű, h o g y a t u d o lehetünk, mint a m i l y e n e k m o s t vagyunk.
m á n y a bátorság növelésében n e m i s A jövő felfedezései, feltételezhetően, ezt
mer határt, gyarapíthatja például a v e a folyamatot óriási mértékben m e g g y o r
szély tanulmányozásával, a sportszerű sítják.
életmóddal v a g y a megfelelő életrenddel.
Életünkre e z ideig a legnagyobb kiha
A z előkelő osztályok fiai mindezeket
tásuk a természettudományoknak volt, d e
nagymértékben élvezik, mert egyelőre
a jövőben a fiziológia é s a lélektan v a l ó
v a l a m e n n y i a v a g y o n fő kiváltságának
színűleg ezeknél többre lesz képes. A m i
számít. A közösség szegényebb köre
kor rájövünk, hogy az emberi j e l l e m
iben hirdetett bátorság, a szabályzatok
m i l y e n n a g y mértékben függ a fizio
bátorsága n e m olyan, a m e l y együtt jár
lógiai feltételektől, akkor, h a é p p e n akar
hatna a kezdeményezéssel é s a v e z e t é s
juk, olyan emberi típusokat alakíthatunk
sel. Amikor a vezetésre alkalmassá tevő
ki, amelyeket m i m a g u n k is m e g c s o d á
tulajdonságok általánosakká válnak, a k
lunk. A z értelem, a m ű v é s z i képesség,
kor n e m lesznek többé vezetők m e g v e
a jóakarat — a tudomány r é v é n m i n d
zetettek, é s végül m e g v a l ó s u l a demok
ezek kétségtelenül gyarapíthatók. Úgy t ű
rácia.
nik, hogy a j ó világ létrehozásában a n
A f é l e l e m a rosszakaratnak azonban nak, ami véghezvihető, aligha van h a
n e m az egyetlen forrása: ebből ered a z tára, ha a tudományt okosan akarjuk
irigység é s a z elkeseredés is. A n y o m o kiaknázni. M á s h e l y e n kifejtettem arra
rékok é s a púposok irigysége k ö z m o n vonatkozó félelmeimet, hogy azt a h a t a l
dásos, de más, az övéktől eltérő szeren m a s erőt, a m e l y a tudományból szár
csétlenségek is hasonló következményekre mazik, talán a z e m b e r n e m tudja m a j d
bölcsen felhasználni. Jelenleg az érdekel, életformák jelenleg, és ezt n e m vonhat
mi mindent megtehet az ember, h a akar, juk kétségbe, m é g bizonyos fokig szük
nem pedig az a kérdés foglalkoztat, hogy ségesek; az óceáni utazás n a g y o n nehéz
vajon választása n e m esik-e inkább az lenne, ha a gőzhajókon n e m volnának
ártalmas cselekedetekre. hajófűtők. Az ilyen szükségességek azon
A tudománynak az emberi életre v a l ó ban sajnálni valók, és m e g kell találni
alkalmazásában v a n e g y olyan magatar azokat a módszereket, amelyek r é v é n
tás, amellyel bizonyos mértékben egyet kiküszöbölhetők. Azért n e m panaszkod
értek, ámbár végeredményben n e m v a hatunk, mert bizonyos mennyiségű m u n
gyok e g y v é l e m é n y e n . Azoknak a ma kát el kell végeznünk; valóban tíz közül
gatartásáról van szó, akik félnek a „ter kilenc esetben a m u n k a boldogabbá t e
mészetellenestől". Európában e n n e k a szi az embert, mint a teljes semmittevés.
felfogásnak persze Rousseau a n a g y k é p De a túlontúl sok m u n k a és az olyan
viselője, Ázsiában azonban 2400 é v v e l foglalkozások, amelyeket m a m é g a leg
korábban Lao-ce m é g meggyőzőbben hir több embernek végeznie kell, n a g y o n
dette. Én azt hiszem, hogy a „természet" rossz dolog, különösen akkor, h a azok
csodálásában benne rejlik az igazság és a e g y egész életre szólóan a rutin rabjává
tévedés bizonyos keveréke; é n a m a g a m teszik az embert. N e m l e n n e szabad az
részéről fontosnak tartom, hogy ezeket életet túl szigorúan v a g y túl módszeresen
szétválasszuk. Talán kezdjük azzal, hogy szabályozni. Ösztöneinknek, h a másokban
mi is a „természetes". Egyszerűen szólva: n e m tesznek kárt é s mások számára n e m
mindaz, amihez e tétel védelmezője már ártalmasak, a lehetőségekhez mérten sza
gyermekkorában hozzászokott Lao-ce e l bad érvényesülést k e l l e n e kapniuk, és
lenzi az utakat, a kocsikat é s a hajókat: a kalandok elől s e m lenne szabad m i n
szülőfalujában, feltehetően, mind i s m e den utat elzárni. Az emberi természetet
retlenek voltak. Rousseau ezekhez már tisztelnünk kell, m e r t az az anyag, a-
hozzászokott, é s n e m tekinti őket o l y a melyből boldogságunk összetevődik, ösz
noknak, m i n t a m e l y e k a természet ellen töneinkből és vágyainkból v a n gyúrva.
volnának. D e n e m fér kétség ahhoz, ha Nincs értelme olyasmit adni az emberek
Rousseau annyit él, h o g y megláthassa a nek, a m i t e l v o n t értelemben tartunk
vasutat, dörgedelmes szavakat mondott „jónak"; olyan valamit kell adnunk, amit
volna ellene. A ruházat, a z ételkészítés kívánnak v a g y amire szükségük van,
túl régi ahhoz, h o g y a természet legtöbb mert csak így akarhatjuk igazán v a l a
apostola ellenezze, noha ellene van m i n d mivel is növelni boldogságukat. A tudo
annak, a m i új divatként kezd feltűnni. m á n y idővel képes lesz ú g y alakítani v á
[...] gyainkat, hogy azok n e ütközzenek össze
mások kívánságaival olyan mértékben,
A „természet" javára az emberi vágyak
m i n t ma. Akkor majd vágyainknak sok
birodalmával kapcsolatosan m é g sok
kal nagyobb hányadát tudjuk kielégí
mindent e l kellene mondanunk. Egy fér
teni, m i n t manapság. Ebben a z értelem
fira, nőre v a g y gyermekre olyan élet
ben, de csakis ebben válnak „jobbá" v á
módot kényszeríteni, a m e l y meghiúsítja
gyaink. Elszigetelten nézve, e g y v á g y ö n
legerősebb ösztöneiket, n e m c s a k kegyet
m a g á b a n s e n e m jobb, se n e m rosszabb,
len, hanem veszedelmes eljárás is. Ilyen
m i n t a másik, de a vágyak egyik cso
értelemben, bizonyos fenntartások m e l
portja jobb, m i n t a másik, h a egészében
lett, a „természet" szerinti életet kell ja
egyszerre teljesíthető, ezzel s z e m b e n a
vasolnunk. Talán nincs mesterségesebb
másikban vannak bizonyos összeférhetet
dolog, mint e g y földalatti villamosvasút,
len, n e m teljesíthető elemek. Ezért az
de n e m követünk cl erőszakot a gyermek
tán a szeretet jobb, m i n t a gyűlölet. [ . . . ]
természetén, ha elvisszük, h o g y ezen
utazzék, sőt mi több, csaknem v a l a A természet, az emberi természetet s e m
mennyi gyermek egész csodálatos é l m é n y t k i v é v e , fokozatosan megszűnik valami
merít belőle. A mindennapi emberi lé abszolút lenni, é s egyre inkább azzá v á
nyek vágyait kielégítő mesterséges dol lik, a m i v é a tudományos m ű v e l e t ala
gok jók, a többiek viszont semlegesek. kítja. A tudomány, ha akarja, képessé
De s e m m i v e l s e m védelmezhetjük az teszi unokáinkat arra, hogy jó életet él
olyan életmódokat, amelyek abban a t e jenek, mert biztosítja számukra a tudást,
kintetben mesterségesek, hogy őket a ha az önuralmat, és olyan jellemet alakít
talom v a g y a gazdasági szükségesség hat ki bennük, amely inkább az összhan
kényszeríti rá az emberekre. Az ilyen got, m i n t s e m a széthúzást szolgálja.