Professional Documents
Culture Documents
előadás
Differenciálegyenletek
Fülöp Vanda
Hagyományos jelölés:
– változó: x
– függvény: f (x), g (x), . . . helyett y (x), u(x), . . . , röviden y , u, . . .
– fizika: t változó, x(t), y (t) függvény
Fülöp Vanda Matematika 2. 2020/21. 2 / 33
Differenciálegyenlet
Definı́ció 1
A differenciálegyenlet olyan függvényegyenlet, melyben a függvény
valamely deriváltja is szerepel.
Definı́ció 1
A differenciálegyenlet olyan függvényegyenlet, melyben a függvény
valamely deriváltja is szerepel.
Példa
y 0 = 2x elsőrendű differenciálegyenlet
y 00 + x 2 y 0 = x másodrendű differenciálegyenlet
y
y = + 2x nem differenciálegyenlet
x
Definı́ció 1
A differenciálegyenlet olyan függvényegyenlet, melyben a függvény
valamely deriváltja is szerepel.
Példa
y 0 = 2x elsőrendű differenciálegyenlet
y 00 + x 2 y 0 = x másodrendű differenciálegyenlet
y
y = + 2x nem differenciálegyenlet
x
Definı́ció 2
A differenciálegyenlet n-edrendű akkor, ha az egyenletben szereplő
deriváltfüggvények közül n-edrendű a legmagasabb derivált.
y 0 = 2x y 0 = y − 2x
y 0 (x) = 2x y 0 (x) = y (x) − 2x
y 0 = 2x y 0 = y − 2x
y 0 (x) = 2x y 0 (x) = y (x) − 2x
y 0 = 2x y 0 = y − 2x
y 0 (x) = 2x y 0 (x) = y (x) − 2x
y 0 = 2x y 0 = y − 2x
y 0 (x) = 2x y 0 (x) = y (x) − 2x
y 0 = 2x y 0 = y − 2x
y 0 (x) = 2x y 0 (x) = y (x) − 2x
y 0 = 2x y 0 = y − 2x
y 0 (x) = 2x y 0 (x) = y (x) − 2x
általános megoldás:
y = x2 + C
általános megoldás:
y = x2 + C
partikuláris megoldás:
y = x2 + 3
általános megoldás:
y = x2 + C
partikuláris megoldás:
y = x2 + 3
ez éppen az (1, 4) ponton
áthaladó görbe egyenlete, azaz
ekkor y (1) = 4
általános megoldás:
y = x2 + C 4
partikuláris megoldás:
y = x2 + 3
ez éppen az (1, 4) ponton 1
áthaladó görbe egyenlete, azaz
ekkor y (1) = 4
általános megoldás:
y = x2 + C 4
partikuláris megoldás:
y = x2 + 3
ez éppen az (1, 4) ponton 1
áthaladó görbe egyenlete, azaz
ekkor y (1) = 4
általános megoldás:
y = x2 + C
partikuláris megoldás:
y = x2 + 3
ez éppen az (1, 4) ponton
áthaladó görbe egyenlete, azaz
ekkor y (1) = 4
(1, 1) : y 0 = 1 − 2 · 1 = −1
(1, 1) : y 0 = 1 − 2 · 1 = −1
(1, 1) : y 0 = 1 − 2 · 1 = −1 (2, 1) : y 0 = 1 − 2 · 2 = −3
(1, 1) : y 0 = 1 − 2 · 1 = −1 (2, 1) : y 0 = 1 − 2 · 2 = −3
1 1
1 1 2
(1, 1) : y 0 = 1 − 2 · 1 = −1 (2, 1) : y 0 = 1 − 2 · 2 = −3
1 1
1 1 2
Másképp:
y 0 = −1 y = −1 + 2x
(1, 1) : y 0 = 1 − 2 · 1 = −1 (2, 1) : y 0 = 1 − 2 · 2 = −3
1 1
1 1 2
Másképp:
y 0 = −1 y = −1 + 2x
y 0 = −3 y = −3 + 2x 1
y0 = 2 ... 1 2
(1, 1) : y 0 = 1 − 2 · 1 = −1 (2, 1) : y 0 = 1 − 2 · 2 = −3
1 1
1 1 2
Másképp:
y 0 = −1 y = −1 + 2x
y 0 = −3 y = −3 + 2x 1
... 1 2
Elsőrendű differenciálegyenletek: x, y , y 0
– szétválasztható változójú
– változóiban homogén fokszámú
– lineáris
Elsőrendű differenciálegyenletek: x, y , y 0
– szétválasztható változójú
– változóiban homogén fokszámú
– lineáris
Másodrendű differenciálegyenletek: x, y , y 0 , y 00
– nincs benne y (hiányos)
– konstans együtthatós lineáris
Definı́ció 3
Egy differenciálegyenletet szétválasztható változójúnak nevezünk,
amennyiben
f (y )y 0 = g (x)
Definı́ció 3
Egy differenciálegyenletet szétválasztható változójúnak nevezünk,
amennyiben
f (y )y 0 = g (x)
Definı́ció 3
Egy differenciálegyenletet szétválasztható változójúnak nevezünk,
amennyiben
f (y )y 0 = g (x)
Példa
Példa
ln 2
Felezési idő: T1/2 =
λ
Példa
ln 2
Felezési idő: T1/2 =
λ
Példa
Gyilkosság történt egy motelben. A
holttest hőmérséklete a helyszı́nelők
kiérkezésekor ... ◦ C , egy órával
később ... ◦ C . A szoba
hőmérséklete ... ◦ C .
Mikor történt a gyilkosság?
Példa
Gyilkosság történt egy motelben. A
holttest hőmérséklete a helyszı́nelők
kiérkezésekor ... ◦ C , egy órával
később ... ◦ C . A szoba
hőmérséklete ... ◦ C .
Mikor történt a gyilkosság?
Példa
Gyilkosság történt egy motelben. A
holttest hőmérséklete a helyszı́nelők
kiérkezésekor ... ◦ C , egy órával
később ... ◦ C . A szoba
hőmérséklete ... ◦ C .
Mikor történt a gyilkosság?
SZEM 2020/1
Definı́ció 4
A differenciálegyenletet változóiban homogén fokszámúnak nevezzük,
amennyiben
y x
y0 = f vagy y 0 = g
x y
alakra tudjuk hozni.
Definı́ció 4
A differenciálegyenletet változóiban homogén fokszámúnak nevezzük,
amennyiben
y x
y0 = f vagy y 0 = g
x y
alakra tudjuk hozni.
Állı́tás
Az u = yx vagy v = yx helyettesı́téssel kapott differenciálegyenlet
szétválasztható változójú.
Definı́ció 4
A differenciálegyenletet változóiban homogén fokszámúnak nevezzük,
amennyiben
y x
y0 = f vagy y 0 = g
x y
alakra tudjuk hozni.
Állı́tás
Az u = yx vagy v = yx helyettesı́téssel kapott differenciálegyenlet
szétválasztható változójú.
Bizonyı́tás
Az online előadáson.
y 0 + p(x)y = q(x)
y 0 + p(x)y = q(x)
y 0 + p(x)y = q(x)
Megjegyzés 2
A y 0 + p(x)y = q(x), q(x) 6= 0 egyenlethez tartozó
y 0 + p(x)y = 0
Állı́tás
A homogén lináris differenciálegyenlet
szétválasztható változójú
az y ≡ 0 megoldása
általános megoldása yh = C · h(x) alakú
Állı́tás
A homogén lináris differenciálegyenlet
szétválasztható változójú
az y ≡ 0 megoldása
általános megoldása yh = C · h(x) alakú
Bizonyı́tás
Az online előadáson.
Állı́tás
A homogén lináris differenciálegyenlet
szétválasztható változójú
az y ≡ 0 megoldása
általános megoldása yh = C · h(x) alakú
Bizonyı́tás
Az online előadáson.
Megjegyzés 3
Az inhomogén egyenlet partikuláris megoldását megadhatjuk például a
konstans variálás módszerével: az yh -ban szereplő C helyébe c(x)-et ı́runk
és yp = c(x) · h(x) alakban keressük a partikuláris megoldást.
Fülöp Vanda Matematika 2. 2020/21. 17 / 33
Lineáris differenciálegyenletek
Állı́tás
Ha yh a homogenizált egyenlet általános megoldása és yp az inhomogén
egyenlet partikuláris megoldása, akkor az inhomogén egyenlet általános
megoldása
y = yh + yp
Állı́tás
Ha yh a homogenizált egyenlet általános megoldása és yp az inhomogén
egyenlet partikuláris megoldása, akkor az inhomogén egyenlet általános
megoldása
y = yh + yp
u(x) = u = y 0
u 0 = y 00
u(x) = u = y 0
u 0 = y 00
u(x) = u = y 0
u 0 = y 00
u(x) = u = y 0
u 0 = y 00
f (x) f (x) = x 2 + 1
f (x) f (x) = x 2 + 1
x 7→ f (x) 2 7→ f (2) = 5
f (x) f (x) = x 2 + 1
x 7→ f (x) 2 7→ f (2) = 5
Z 1 Z 1
2 4
f (x) 7→ f (x) dx x + 1 7→ (x 2 + 1)dx =
0 0 3
f (x) f (x) = x 2 + 1
x 7→ f (x) 2 7→ f (2) = 5
Z 1 Z 1
2 4
f (x) 7→ f (x) dx x + 1 7→ (x 2 + 1)dx =
0 0 3
f (x) 7→ f 0 (x) x 2 + 1 7→ 2x
f (x) f (x) = x 2 + 1
x 7→ f (x) 2 7→ f (2) = 5
Z 1 Z 1
2 4
f (x) 7→ f (x) dx x + 1 7→ (x 2 + 1)dx =
0 0 3
f (x) 7→ f 0 (x) x 2 + 1 7→ 2x
2 1
f (x) 7→ L[f (x)](p) x 2 + 1 7→ 3
+
p p
Z ∞ Z t
−px −px
f (x)e dx = lim f (x)e dx
0 t→∞ 0
|f (x)| ≤ Me αx .
|f (x)| ≤ Me αx .
Tétel 1
Ha létezik f és g Laplace–transzformáltja, akkor
Tétel 1
Ha létezik f és g Laplace–transzformáltja, akkor
1 x p
1 x p
1
L[x](p) =
p2
1 x p
1
L[x](p) =
p2
n!
L[x n ](p) = , n∈N
p n+1
1 x p
1
L[x](p) =
p2
n!
L[x n ](p) = , n∈N
p n+1
p p
L[cos ax](p) = , L[ch ax](p) = , a∈R
p2 + a2 p2 − a2
a a
L[sin ax](p) = , L[sh ax](p) = , a∈R
p2 + a2 p2 − a2
g (p) g (p − a)
Tétel 3
Amennyiben az y = y (x) függvény Laplace–transzformáltja
Y = Y (p) := L[y ](p), akkor y deriváltjának Laplace-transzformáltjára
teljesül, hogy
Tétel 3
Amennyiben az y = y (x) függvény Laplace–transzformáltja
Y = Y (p) := L[y ](p), akkor y deriváltjának Laplace-transzformáltjára
teljesül, hogy
Tétel 3
Amennyiben az y = y (x) függvény Laplace–transzformáltja
Y = Y (p) := L[y ](p), akkor y deriváltjának Laplace-transzformáltjára
teljesül, hogy
Bizonyı́tás
Az online előadáson.
)
y 00 − y = e x
y (0) = 1, y 0 (0) = 0
)
y 00 − y = e x
→
y (0) = 1, y 0 (0) = 0
)
y 00 − y = e x 1
→ p2Y − p − Y =
y (0) = 1, y 0 (0) = 0 p−1
)
y 00 − y = e x 1
→ p2Y − p − Y =
y (0) = 1, y 0 (0) = 0 p−1
1 p
y =? ← Y = +
(p − 1)(p 2 − 1) p 2 − 1
gyakorlaton
)
y 00 − y = e x 1
→ p2Y − p − Y =
y (0) = 1, y 0 (0) = 0 p−1
1 p
y =? ← Y = +
(p − 1)(p 2 − 1) p 2 − 1
gyakorlaton
y =? gyakorlaton