A vetésterv

Mielőtt a tervezett kultúrák helyét beosztanánk, meg kell határoznunk az egyes fajok
helyszükségletét aszerint, hogy magas, alacsonyabb vagy laposan kúszó növényekről (mint
például az uborka) van-e szó, vagy hogy mikor kell kiszedni őket, illetve mikor van az érési
idejük és így tovább. Az egyes zöldségnövények helyét bejelölhetjük egy rajzon, papíron, de
történhet ez közvetlenül a kertben, ahol a spenótsorok közt az egyes zöldségféléknek
megfelelő helyen jeltáblát tűzünk le.

A rajz is mutatja, hogy a sorokat betűkkel jelöljük. Az A-val jelölt sor azt jelenti, hogy ide
olyan kultúrák kerülnek, amelyek előtt csak rövid tenyészidejű növényeket tervezhetünk
előveteményként, mert a főkultúra május közepétől az esztendő végéig használja a helyet.
Ezeket az A sorokat pirossal fogjuk jelölni a jeltáblákon is. A piros szín tehát a fősorokat
jelenti. Ezek minden esetben 2m távolságra kerülnek egymástól. Ide tartozik például a
paradicsom, a karósbab, az uborka, a kései káposzta, a burgonya vagy a cukkini. Ezeket a
sorokat a háztartás vagy piac szükségletének megfelelően természetesen a következőkben
ismertetett kísérő vagy partnernövényekkel együtt mindig 2 méteres távolságban tetszés
szerinti gyakorisággal ismételhetjük. Két A-sor közt középen a B-sor vonul, amelyet a
tervben zöld színnel jelölünk. Legjobb, ha a későbbiek folyamán kint a kert beosztásánál is
a jel tábláját zöldre festjük. Ebbe a B=zöld sorba olyan növényeket tervezzünk, amelyek a
területet a vegetáció első vagy második felében veszik igénybe. Példaként lehetnek ezek a
póréhagyma, a főzőhagyma, a feketegyökér, a karfiol, a zeller, a bokorbab, a korai káposzta,
a cékla, a borsó, a pasztinák. Ezek a sorok legalább kétszer hoznak termést.

Az A és B sorok közt alakítjuk ki ismét 50cm távolságban a kék színnel jelölt C sorokat.
Ezek az előzőkhöz képest kétszeres gyakorisággal fordulnak elő. Ezekben rövid vegetációs
idejű és aránylag kicsi, alacsony növésű zöldségféléket termesztünk. Rövid ideig maradnak
ott és azután helyet adnak más, hasonló növényféléknek. Ezek kedvelik a szomszédos A és
B sorok már fejlettebb növényeinek enyhe árnyékát. Ezekből a zöldségfélékből a
legnagyobb a háztartások szükséglete. Itt egymást váltják a kultúrák. Az egyik korai fajtát
követi egy másik zöldségféle kései fajtája. Például a korai sárgarépa után a kései salátafélék
közül bármelyik következhet. Ezek a C sorokban két gyakorta három kultúra is váltja
egymást. Használhatók itt: korai, közép korai és kései sárgarépa fajták, dughagyma, fejes
és egyéb saláta félék, endívia, karalábé, édeskömény.

Az úgynevezett rövid tenyészidejű kékkel jelölt növénysorok nagy száma ebben a

rendszerben igen fontos, hiszen tulajdonképpen ezekkel alakítjuk ki a különféle vegyes
kultúrákat. A vegyesen telepített növények nem csak kiegyenlítik és kölcsönösen segítik
egymást, hanem egyben változatos feltételeket nyújtanak egy sokoldalú, gazdag
mikrobiológiai világ kialakításához. Ebben az egysoros termesztési rendszerben
hagyományos vetésforgóra nincs szükség.