Gabriel Marcel

Technika és a bűn

Gabriel Marcel alábbi írása, a technika és a bűn viszonyával foglalkozik. Bevezetésében

azzal kezd, hogy az ember abban a korban él, amelyet kénytelenek vagyunk eszkatológiainak
nevezni. Az eszkatológiai a legtávolabbi jövőről és túlvilágról szóló tanítást jelent. Gabriel
Marcel röviden világ végének nevezi. Miszerint az ember rendelkezik azzal a hatalommal, és
képességgel, ami által megsemmisítheti a földi egzisztenciát, ha akarja. Itt a döntés
lehetőségét fontos ki emelni.
Ahogyan az ember halad előrre a korban, úgy egyre több lehetőség tárulkozik fel előtte, több
mindent ismernek meg, és kutatnak fel. Ilyen például az atombomba, vagy a különböző vegyi,
kémiai fegyverek. Amik roppant veszélyesek az emberiség számára, akár halálosak. Gabriel
Marcel nem ért egyet ezen fegyverek reklámozásával, tanulmányában említett egy történetet,
amikor az amerikaiak bejelentették a médiában, hogy egy új vegyi fegyvert sikerült ki
fejleszteniük. Ennek a bejelentésnek a célja csupán az elrettentés. Mentségül szolgálhatna az
amerikaiaknak az, ha válaszul adják ezt az információt egy zsarolásra, ami már megtörtént
ellenük, vagy csak folyamatban van. „Legjobb védekezés a támadás” elven csak, hogy ezzel
egy ördögi kört teremtenek, amiből aligha van vissza út. Gabriel Marcel szerint a tartós béke
eszméje nem a kölcsönös zsarolásra és megfélemlítésre kéne alapozni. Például Észak-Korea
viszonya Amerikával, vagy akár az egész világgal, „hencegései” az atom fegyvereivel ez
mind a megfélemlítés kategóriájába tartozik. Mindentől függetlenül a kémiai fegyverek
fejlesztése előreláthatólag a jövőben is folytatódni fog.
A tanulmánynak a technika és a bűn nevet adta. A bűnt nem teológiai inkább filozófiai
terminusban kell értelmeznünk. Bűn az, ha hazug propagandákat gyártanak azért, hogy a még
nagyobb bűnüket leplezni tudja a vezetőség. Például az emberéletek kioltását. A halmozott
hazugságok egy idő után összeomlanak és a valóság megjelenik. Itt az időn van a hangsúly a
második világháborúval kapcsolatban azok számára, akik nem élték át a történteket, számukra
a történelem az igazság felfedője.
Ha már a háborút említettem, a háború az mindenképp bűn, embereket ölnek meg korra és
nemre való tekintett nélkül. A háború és a technika egybe fonódik. Ezt azzal is tudnám
magyarázni, hogy a háborúk alatt fejlődik a technika, kutatások készülnek azért, hogy minél
hatékonyabban tudják véghez vinni a háborút, ami a bűn. (Megtestesítője)
A tudományt és a technika államosítása a legnagyobb bűn, amit elkövethetünk. Ebből
kifolyólag Marcel meg említi, mi lenne, ha bezárnánk ezeket az üzemeket. Valószínűleg azt
gondolnánk, hogy az fajunk hanyatlásával lenne egyenlő.
A technikát tanulmányozva, ami az ész bizonyos specifikációja nem lehet rossznak nevezni.
Az igazság szempontjából fontos megjegyezni, azt a viszonyt, ami az ember és a technika
között jön létre. Amennyiben a technika megszerezhető és bírtoklással azonosítható, miként a
szokás, ami már alapjában véve maga is technika. Észrevehetjük, hogy az ember rabjává
válhat a szokásainak ezáltal a technikának is a rabjává válhat. Tehát a technika lehet egy
szokás.
 A technika annak, aki fel akar találni valamit nem eszköz, hanem cél. Cél ahhoz, hogy
valamit felfedezzen általa és maradandót alkosson. De más az amikor valaki csak
haszonélvezője a találmánynak, ami a technika produktuma. A technika haladásának egyik
következménye a közlekedés fejlődése. Ami egy pozitív következménynek tűnik, hiszen
igazolhatja a haladásba vetett hitet. A légiközlekedés fontos a gyógyszerek szállítása miatt,
ugyanakkor veszélyes lehet, ha másra használják, esetleg bombák kidobására. Ahogy történt
az a második világháború idejen. A technika vívmányai egyszer életeket mentenek, máskor
életeket vesznek el.
A technika és a bűn hozzájárult az emberek közötti közös nevező kiiktatásához. Mely a
bírvágy fészkévé válik és mindenütt irigységetnemz. Alapjában véve a gazdaság és a pénz egy
közös nevező. Az irigység megszüntetése a kultúrák, hagyományok közössé tételével
szüntethető meg. Az irigység megszüntetése nem igazán képzelhető el olyan népek között,
akik különböznek a fentebb említettekben. Persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a
közössé tétel során ne alakultak volna ki háborúk. De a békére több esélyünk lenne. Victor
Hugo: „békét a polgárok között” először ott kell megteremteni és Gabriel Marcel azt jósolja,
hogy a jövőben valóban lehetővé kell tenni azt, hogy az emberiség, organikus és harmonikus
egészként tudja képviselni magát.
Nincs olyan technika, ami ne állna valamilyen vágy vagy félelem szolgálatában. Már ha
ebből áll az ember. Gabriel Marcel szerint a vágy és a félelem világa a problematikusság
világa. Majd a probléma szót értelmezi, amit eredeti jelentésében kell venni. Problema.
Minden probléma, ami előttünk helyezkedik el. Az én lép működésbe annak érdekében, hogy
a problémát megoldjuk. Az énnek kötelessége, hogy önmagát elé helyezze.
Gabriel Marcel ezután kitér Kant transzcendentális énjére, a transzcendentális ént
szubjektum ként gondolja el, de ez mind hiába mert objektum ként kezeli, amikhez nem
rendeli hozzá a meghatározott jellegzetességeket, ami által valami reális objektum lenne
meghatározó. Mindemelett fantasztikus szubjektumbeli kis fickónak gondolja a
transzcendentális ént. Ebből következik a misztériumra való kitérése. A misztérium egy olyan
dolog, ami előttünk áll, de mégsem tudunk róla semmit. Ezért misztérium, mert valami
megfoghatatlanról van szó. Ami teremtés és hit tárgya lehet csak Gabriel Marcel szerint. A
misztériumnak van jó és rossz fajtája. Például, ha az ember egy bűnügybe keveredik, a rossz
előtte és benne is ott van. De a család misztériuma lehet pozitív, csak arról kevesebbet tudunk,
valójában ez a misztérium lényege.
A misztériumot elmélkedés révén lehet felismerni. Aminek a koncentráció a lényege, és egy
belső megerősödés. A probléma megoldását és a technika fejlődését irányítja. Az utóbbinak
kívülre kell vonatkoznia a tudat által, hogy bele vesse magát az adottságokba, amin dolgoznia
kell. Ez a belső vissza vétel egy enyhülés, vagy feloldódás következménye nem görcsös
akarásé. Ugyanakkor az enyhülés nem fellazulás, mert minden féle enyhülés kezdete a
felbomlásnak. Az enyhülés pedig a beleegyezés alapjaiban áll. A bele egyezésnek van egy
fajta filozófiája is, ami képes kidolgozni a szabadság és a fegyelem egymásba illeszkedését,
sőt a kegyelmet is csak ebből a közvetítő filozófiából lehet megérteni.
A technika fejlődésével a misztérium világa kezd eltűni az emberi életünkből. Hiszen egyre
kevesebb olyan dolog van, amit nem tudunk, vagy nem fedeztek még fel a tudósok, kutatók.
A mai földi emberi világunk szükségszerű problémája ez. A földi szó nagyon kifejező, azt
jelenti, hogy az ember egyre inkább földhöz kötött (földhözragadt) gondolkodású, amiből az
következik, hogy nem tud transzcendensként gondolkodni.
Minél jobban jelen van a technika az életünkben, annál inkább kevésbé szeretjük az életet. A
technikai haladás a nomadizmushoz való visszatéréssel fenyeget. A technika szélsőséges
fejlődése egy mesterséges életet alakít ki, amit a való életünk fölé igyekszik helyezni. Ez
olyan környezetet alakított ki, amit már szinte képtelenek vagyunk nélkülözni. Gabriel Marcel
példaként hozza fel a földműves életet a városival szemben. A földműves embert vonzza a
városi élet, ami egészen különbözik az övétől.
A fentebb említettekből következhet az is, hogy a születések száma vissza eset, mert az
emberek a technika fejlődésével elhidegülnek egymástól ez a fejlettebb civilizációjú
országokban látszik is. (Ebből következik az, hogy manapság sok fiatal inkább a telefonjukon
keresztül ismerkedik, ami egy másik világ, talán az, amiről Gabriel Marcel is ír.) A technika
fejlődésével jelentek meg bizonyos fogamzásgátló szerek, fajták, amik szintén szabályozzák a
születések számát. A technika által megtudunk ölni egy még megnem született embert. De a
technika semmit nem tud kezdeni a természetes halállal, nem tudja megakadályozni. A
technika eredetileg közömbösnek számított az értékekkel szemben, de ahogy haladunk az
időben egyre inkább a bűn felé orientálódik Marcel szerint.
A technika fejlődése elkerülhetetlenül a teljesítmény kategóriájának bevezetésére törekszik.
Ebből következik az, hogy a technikának szüksége van emberekre, akik szolgálják őt, például
a szalagsor mellett álló emberek, ők lélek ölő munkát végeznek, elveszítik önmagukat a
technika szolgálatában.
Kialakulóban van egy olyan világ ahol a reflexiónak (elmélkedés) feltétlen hatalma van. A
gyógyíthatatlan emberéletek kioltása a reflexió nézőpontjából a cáfolhatatlan logikának felel
meg. Ezek a tettek többnyire felháborodást keltenek az emberek körében. De ez lehet, hogy
csak azért van, mert az emberek még nem szoktak hozzá tisztán a technika világához.
A gondolkodás és misztérium viszonya továbbra is fontos. Senki nem áll ellent a
gondolkodás nyomásának bele értve a hívőket és a szabad gondolkodókat is. Bár az is
érezhető, hogy az ember a technika miatt végtelenül lealacsonyítja magát és arra kényszeríti,
hogy megtagadja a lapvető érzelmeit. Ugyanakkor a filozófia figyelmezteti az embert, hogy
ne szakítsa meg kapcsolatait a valóssággal.
Tehát a technika és a bűn (viszonya) az ember természet feletti uralmát szolgálja. Amely
uralom a félelemből, és a vágyból ered. Ahogy haladunk előre az időben egyre inkább
képtelenség felügyelni, kontrolálni ezt az uralmat. Erre az uralomra az ember a szellemi
képességei révén tehetett szert. Ezzel a szellemi képesség segítségével fejlesztette a technikát
a jelenlegi fokára. De vajon össze egyeztethető ez a bűn évszázados fogalmával. Amit gőgnek
is hívunk, mint egy fajta lázadást testesítve meg.
Gabriel Marcel utolsó soraival arra bíztat bennünket, hogy elmélkedjünk. Mert ez az egyetlen
út ahhoz, hogy ki kerüljünk a technika, a bűn, és az önzés börtönéből. Ne higgyünk az
utópikus gondolatokban, amik a kongresszus ülések zárása ként hangzanak el. Az áhítatos
elmélkedés (Nem össze keverendő az imával.) által jöhet létre a szeretett, és az alázatosság
azon erői, amik a technika emberének bűneit képesek ellensúlyozni.