A földrajzosok a 19.

század elején jelennek meg, akik közül Carl Rittert jelentős személy, aki a berlini
Humboldt Egyetem földrajzi intézetének alapítója. Ő állt elő a Lebensraum fogalmával, amely alatt azt
értette, hogy az a természeti környezet, amelybe az ember beleszületik, kihatással van az ő karakterére,
gondolkodásmódjára, habitusára és ezáltal a társadalom működésére. Friedrich Ratzel Carl Ritter
tanítványa volt. Foglalkozott a Lebensraum témájával, amelyet ő már szociáldarwinista szempontból
vizsgált, és így az ő meglátásait a nácik később ideológiájuk részévé tették. Ő vezeti be az
emberföldrajzot, a politikai földrajzot, és a geopolitika fogalma is hozzá tartozik. A francia földrajzosok
egyik jelentős képviselője Paul de la Blanche, aki a német iskolával szemben más megközelítésből
vizsgálta a természeti környezetet. Ezt ő lehetőségek és korlátokként vizsgálta, ahelyett hogy
determináló szerepet tulajdonított volna neki . Például, ha valahol van vasérclelő hely, hogy erre ráépül-
e egy ipartelep, az a helyi társadalom felkészültségétől és döntéseitől függ, viszont ha ott nincs ilyen
lelőhely, akkor eleve lehetetlen, hogy ilyesmi létrejőjjön.