BORISZ

AKUNYIN

A CÁR KÖNYVTÁRA

EU​RÓ​PA KÖNYV​KI​ADÓ
BU​DA​PEST, 2012


For​dí​tot​ta
M. Nagy Mik​lós

A for​dí​tás alap​já​ul szol​gá​ló ki​adás:
Б. Акунин: Алтын-толобас
Издательскийдом „Нева”, Санкт-Петербург
Издательство” ОЛМА-ПРЕСС”, Москва, 2001
 Co​py​right © В. Aku​nin, 2001
Hun​ga​ri​an trans​la​ti​on © М. Nagy Mik​lós, 2012

A szer​ző​től
az Eu​ró​pa Könyv​ki​adó​nál ko​ráb​ban meg​je​lent:

Azazel
Az ál​lam​ta​ná​csos
A ha​lál sze​rel​me​se
Akhil​le​usz ha​lá​la
A gyé​mánt​sze​kér I-II.
Ha​lál sze​re​tő​je
A ko​ro​ná​zás
Kü​lön​le​ges meg​bí​za​tá​sok
Le​vi​at​han
Te​me​tői tör​té​ne​tek
Tö​rök csel
 Első fejezet

HA NEM IS EGY BOMBA NŐ

Első lá​tás​ra tud​ta, hogy eb​ből nem lesz sze​re​lem. Ami​kor a vo​nat el​in​dult az utol​só lett ál​lo​más​ról, mely a
nem ép​pen dal​la​mos Zi​lu​pe ne​vet vi​sel​te, és át​dü​bö​rög​ve a vas​úti hí​don, az orosz ha​tár​hoz kö​ze​le​dett, Ni​-
cho​las a fül​ke ab​la​ká​hoz hú​zó​dott, és nem hall​gat​ta to​vább úti​tár​sá​nak igyek​vő lo​cso​gá​sát.
Ai​var Ka​lin​kins tej​fö​l​ex​por​tőr annyi​ra büsz​ke volt an​gol​tu​dá​sá​ra, hogy ke​gyet​len​ség lett vol​na át​tér​ni
az orosz​ra, no meg ab​ból ítél​ve, hogy a lett ke​res​ke​dő mi​lyen sza​vak​kal il​let​te haj​da​ni hon​fi​tár​sa​it, alig​ha
kí​vánt vol​na Pus​kin és Dosz​to​jevsz​kij nyel​vén tár​sa​log​ni. Riga óta egy​foly​tá​ban gya​ko​rol​ta a jám​bor bri​-
ten az idi​o​ma​ti​kus ki​fe​je​zé​sek és a past per​fect con​ti​nu​ous hasz​ná​la​tát, s köz​ben „Misz​ter Fen​do​rájn”-nak
szó​lí​tot​ta be​szél​ge​tő​tár​sát. Ni​cho​las nem ma​gya​ráz​ta el neki, hogy a név​kár​tyá​ján sze​rep​lő Fan​do​ri​ne ne​-
vet nem így kell ki​ej​te​ni, mert sem​mi ked​ve nem volt a nem​ze​ti gyö​ke​re​i​re vo​nat​ko​zó kér​de​zős​kö​dés​hez –
túl​sá​go​san hosszú ma​gya​rá​za​tot igé​nyelt vol​na.
Ő maga sem egé​szen ér​tet​te, hogy mi​ért ilyen ke​rü​lő úton megy Orosz​or​szág​ba: ha​jó​val Ri​gá​ig, on​nan
meg vo​nat​tal. Sok​kal egy​sze​rűbb és ol​csóbb lett vol​na fel​ül​ni egy re​pü​lő​gép​re a He​ath​row-n, és há​rom
óra múl​va már orosz föld len​ne a tal​pa alatt a Se​re​mety​je​vói re​pü​lő​té​ren, amely az úti​könyv sze​rint au​tó​-
val mind​össze húsz​perc​nyi​re van Moszk​vá​tól.
Ám az orosz Fan​do​ri​nok ős​aty​ja, Cor​ne​li​us von Dorn ka​pi​tány há​rom​száz év​vel ez​előtt nem ül​he​tett re​-
pü​lő​gép​re. Mint ahogy, mel​les​leg, vo​nat​ra sem. Von Dorn​nak va​la​mi eh​hez ha​son​ló úton kel​lett jön​nie: a
ten​ge​ren meg​ke​rül​ni a nyug​ta​lan Len​gyel​or​szá​got, Mi​tavá​nál vagy Ri​gá​nál ki​száll​ni a ha​jó​ból, és csat​la​-
koz​ni egy ku​pec​ka​ra​ván​hoz, mely a vad musz​kák fő​vá​ro​sá​ba igyek​szik. És na​gyon va​ló​szí​nű, hogy 1675-
ben az ős​atya is ezen a bá​gyadt fo​lyón kelt át, amely a híd alatt csil​lo​gott. És ő is iz​gult, mi​lyen lesz a ta​-
lál​ko​zá​sa az is​me​ret​len, fé​lig mi​ti​kus or​szág​gal – pon​to​san úgy, ahogy most Ni​cho​las.
Hogy is mond​ta az apja? „Nem lé​te​zik sem​mi​fé​le Orosz​or​szág. Tu​dod, Ni​chol, van az a föld​raj​zi ki​ter​-
je​dés, ame​lyen az​előtt egy ilyen nevű or​szág te​rült el, de an​nak a tel​jes la​kos​sá​ga ki​halt. Most a Co​los​se​-
um rom​ja​in ke​le​ti gó​tok él​nek. Tá​bor​tü​ze​ket rak​nak, és le​gel​te​tik a kecs​ké​i​ket. A ke​le​ti gó​tok​nak sa​ját ha​-
gyo​má​nya​ik és er​köl​cse​ik van​nak, meg sa​ját nyel​vük. Ne​künk, Fan​do​ri​ne-ok​nak nincs mit néz​nünk ezen.
Ol​vasd a régi re​gé​nye​ket, hall​gass ze​nét, la​poz​gasd az al​bu​mo​kat! Ne​künk ez ma​radt Orosz​or​szág​ból.”
Sir Ale​xan​der amel​lett „újo​roszok​nak” ne​vez​te az orosz ál​lam mai la​kó​it – rá​adá​sul már jó​val az​előtt
is, hogy ez​zel a ki​fe​je​zés​sel kezd​ték meg​ne​vez​ni a mai orosz új​gaz​da​go​kat, akik​nek újab​ban az lett a szo​-
ká​suk, hogy a Sa​vi​le Row-i drá​ga sza​bók​nál ren​del​ték az öl​tö​nye​i​ket, és a leg​jobb ma​gán​is​ko​lák​ba küld​-
ték a gye​re​ke​i​ket (no, azért per​sze nem a le​ges​leg​job​bak​ba, ha​nem azok​ba, ahol elég a pénz, hogy fel​ve​-
gye​nek va​la​kit). Ni​cho​las apja szá​má​ra a Szov​je​tek Or​szá​gá​nak la​kói mind​annyi​an „újo​roszok” vol​tak, és
egy​ál​ta​lán nem ha​son​lí​tot​tak a „régi oro​szok​ra”.
Sir Ale​xan​der, a vi​lág​hí​rű en​dok​ri​no​ló​gus, aki már a No​bel-díj kü​szö​bén állt, soha nem té​ve​dett sem​-
mi​ben, ezért az​tán Ni​cho​las ide​ig-órá​ig kö​vet​te apja ta​ná​csát, és tá​vol tar​tot​ta ma​gát ősei ha​zá​já​tól. An​nál
is in​kább, mert va​ló​ban egy​sze​rűbb​nek és kel​le​me​sebb​nek bi​zo​nyult tá​vol​ról sze​ret​ni Orosz​or​szá​got. Vá​-
lasz​tott szak​te​rü​le​te – а XIX. szá​zad tör​té​ne​te – le​he​tő​vé tet​te az ifjú Fan​do​ri​ne szá​má​ra, hogy ne ves​se
alá koc​ká​za​tos pró​bá​nak ezt a ma​gasz​tos ér​zést.
А XIX. szá​zad Orosz​or​szá​gá​nak egé​szen tisz​tes​sé​ges volt a kül​le​me, fő​ként a szá​zad má​so​dik fe​lé​ben.
Szó se róla, a két​fe​jű sas szár​nyai alatt ak​kor is elég ga​lád​sá​got el​kö​vet​tek, de ezek mind mér​sé​kelt ga​lád​-
sá​gok vol​tak, ame​lyek be​le​il​let​tek az eu​ró​pai tör​té​ne​lem ke​re​te​i​be, és ezért bo​csá​na​tos bű​nök​nek te​kint​he​-
tők. Ott pe​dig, ahol ez a tisz​tes​ség vé​get ért, és az ér​tel​met​len orosz lá​za​dás vet​te át a te​re​pet, le is zá​rult
Ni​cho​las Fan​do​ri​ne szak​mai ér​dek​lő​dé​si köre.
A tör​té​ne​lem​tu​do​má​nyok ma​gisz​te​re Orosz​or​szág​hoz fű​ző​dő kap​cso​la​tá​ban épp e sze​re​lem tö​ké​le​te​sen
plá​tói vol​tát érez​te a leg​von​zóbb​nak – hi​szen a Szí​vünk Höl​gye irán​ti lo​va​gi oda​adás nem fel​té​te​le​zi a
tes​ti kö​zel​sé​get. Míg Ni​cho​las egye​te​mi hall​ga​tó volt, az​tán as​pi​ráns, és a disszer​tá​ci​ó​ját írta, nem tűnt kü​-
lö​nö​seb​ben fur​csá​nak, hogy tá​vol tart​ja ma​gát „a Go​nosz Bi​ro​dal​má​tól”. Ak​kor, az af​ga​nisz​tá​ni há​bo​rú, a
ko​re​ai utas​szál​lí​tó re​pü​lő​gép és a hid​ro​gén​bom​ba kegy​vesz​tett fel​ta​lá​ló​já​nak ko​rá​ban a szla​vis​ták​nak job​-
bá​ra be kel​lett ér​ni​ük a köny​vek és az emig​ráns ar​chí​vu​mok bo​ga​rá​szá​sá​val. De az​tán a go​nosz bű​báj,
mely ha​tal​má​ban tar​tot​ta az eur​ázsi​ai im​pé​ri​u​mot, kez​dett ki​csit szét​osz​la​ni. A szo​ci​a​lis​ta nagy​ha​ta​lom
előbb las​san az ol​da​lá​ra dőlt, majd fan​tasz​ti​kus gyor​sa​ság​gal da​rab​ja​i​ra hul​lott. Orosz​or​szág​nak pár év
le​for​gá​sa alatt si​ke​rült di​vat​ba jön​nie és ki​men​nie a di​vat​ból. Egy moszk​vai uta​zás már nem szá​mí​tott ka​-
land​nak, és a ko​moly ku​ta​tók né​me​lyi​ke még la​kást is szer​zett ma​gá​nak a Ku​tu​zov su​gár​úton vagy a dél​-
nyu​ga​ti vá​ros​ne​gyed​ben, mi​köz​ben Ni​cho​las to​vább​ra is hű ma​radt ah​hoz a haj​da​ni Orosz​or​szág​hoz, az
újat pe​dig, ame​lyik olyan gyor​san vál​to​zott, és a csu​da tud​ja, mer​re​fe​lé tar​tott, egy ide​ig csak a tá​vol​ból
fi​gyel​te.
Hogy is mond​ta a bölcs Sir Ale​xan​der? „Gyor​san vál​toz​ni a tár​sa​da​lom csak rossz irány​ba tud – ezt
ne​ve​zik for​ra​da​lom​nak. Ugyan​ak​kor min​den jó vál​to​zás, amit evo​lú​ci​ó​nak ne​ve​zünk, na​gyon-na​gyon las​-
san tör​té​nik. Ne higgy az újo​roszok​nak, ami​kor az em​be​ri ér​té​kek​ről pa​pol​nak. A ke​le​ti gó​tok ki​mu​tat​ják
még a fo​guk fe​hér​jét.”
Az ap​já​nak, mint min​dig, most is iga​za volt. Tör​té​nel​mi ha​zá​ja kel​le​met​len meg​le​pe​tést oko​zott Ni​cho​-
las​nak – éle​té​ben elő​ször kezd​te szé​gyell​ni, hogy orosz​nak szü​le​tett. Az​előtt, ami​kor az or​szá​got Szov​jet
Szo​ci​a​lis​ta Köz​tár​sa​sá​gok Szö​vet​sé​gé​nek ne​vez​ték, meg​te​het​te, hogy nem azo​no​sí​tot​ta ma​gát vele, de
most, ami​kor vissza​tért ko​ráb​bi, va​rázs​la​tos ne​vé​hez, ne​he​zeb​ben le​he​tett el​ha​tá​ro​lód​ni tőle. Sze​gény Ni​-
cho​las a szí​vé​hez ka​pott, ami​kor lát​ta a té​vé​ben a ka​u​kázu​si bom​bá​zá​so​kat, és fáj​dal​ma​san fin​tor​gott, ami​-
kor a ré​szeg orosz ál​lam​el​nök a ré​mült ber​li​ni ze​né​sze​ket ve​zé​nyel​te. Pe​dig hát ugyan mi köze neki, a lon​-
do​ni tör​té​nész​pro​fesszor​nak ah​hoz a tes​tes bá​csi​ká​hoz, aki va​la​mi​kor párt​tit​kár volt? De épp az a bök​ke​-
nő, hogy ez már nem szov​jet el​nök, ha​nem orosz. Hi​szen tud​ni való: adj a do​log​nak más ne​vet, és meg​vál​-
to​zik a lé​nye​ge…
De, hogy az el​nök, üsse ka​vics! Ami a leg​rosszabb volt az új Orosz​or​szág​ban, az a tel​je​sen meg​ala​po​-
zat​lan gőg és az il​let​len ön​os​to​ro​zás li​dér​ces el​egye. Ahogy a köl​tő mond​ta: „Cár va​gyok, rab va​gyok, fé​-
reg va​gyok. Is​ten va​gyok. „[i] Meg az örök ké​rinc​sé​lés a fe​nye​ge​té​sek alá​fes​tő ze​né​jé​re, rozs​dás ha​dá​sza​ti
ra​ké​tá​kat csör​tet​ve! Meg az új elit szé​gyen​te​len​sé​ge! Nem, Ni​cho​las egy​ál​ta​lán nem kí​vánt szel​le​mi ha​zá​-
já​nak föld​jé​re lép​ni, de a lel​ke mé​lyén tud​ta, hogy előbb vagy utóbb nem ke​rül​he​ti el ezt a ta​lál​ko​zást. És
ti​tok​ban ké​szült is rá.
Ap​já​tól el​té​rő​en, aki nem ér​dek​lő​dött a moszk​vai hí​rek iránt, és máig is „ae​rop​lán”-t és „lut​ri”-t mon​-
dott „re​pü​lő​gép” és „lot​tó” he​lyett, a Fan​do​rin-fi igye​ke​zett „kép​ben len​ni” (íme, még egy ki​fe​je​zés, ami​-
nek hal​la​tán Sir Ale​xan​der​nek el​bo​rult az arca), fal​ta az Orosz​or​szág​ból ér​ke​ző hí​re​ket, pró​bált is​me​rő​-
sök​re szert ten​ni az Orosz​or​szág​ból ér​ke​zet​tek kö​ré​ben, és egy kü​lön jegy​zet​fü​zet​be írta az új sza​va​kat és
ki​fe​je​zé​se​ket: ful​lon a ma​karé​na = han​go​san szól a zene (ang. +spany. ere​de​tű; Ma​ca​re​na – spa​nyol
tánc​dal); pö​rög a biz​nyák = jól megy az üz​let (az an​gol „bu​si​ness” és a „pénz” jel. régi népi szleng​-
szó kon​ta​mi​ná​ci​ó​ja); dur​rant = el​lop, csa​lás​sal meg​sze​rez, és így to​vább, egyik ol​dal a má​sik után. Ni​-
cho​las sze​re​tett fel​vág​ni ilyen-olyan orosz tu​ris​ta​nő​cik előtt a ki​fo​gás​ta​lan orosz​sá​gá​val és a leg​újabb idi​-
o​ma​ti​kus ki​fe​je​zé​sek is​me​re​té​vel. E höl​gyi​kék mind​egyi​ke do​bott egy há​tast a re​me​kül be​gya​ko​rolt trükk​-
jé​től: ami​kor a két mé​ter ma​gas lon​do​ni fi​a​tal​em​ber, egy iga​zi gentle​man, aki ud​va​ri​as​ság dol​gá​ban ken​-
ter​be ver​te bár​me​lyik újo​rosz ar​cot, a ké​pé​re ra​gasz​tott idi​ó​ta mo​sollyal és ki​fo​gás​ta​lan vá​lasz​ték​kal pon​-
to​san a ko​bak​ja kö​ze​pén – egy​szó​val szín​tisz​ta An​gol An​go​lo​vics – egy​szer csak azt mond​ta: „Drá​ga Na​-
ta​sa, pat​tan​junk el Chelsea-be, van ott most egy zsír buli. Tut​kó​f​ran​kón nyom​ják a ma​karé​nát.”

Egy nap​pal az​u​tán, hogy Ni​cho​las el​gyö​nyör​köd​he​tett a té​vé​ben az orosz ál​lam​el​nök kar​mes​te​ri ké​pes​sé​-
ge​i​ben, tör​tént egy olyan ese​mény, amely az első lé​pés lett a ha​zá​val való ta​lál​ko​zás út​ján.
A csil​lo​gó el​mé​jű, té​ved​he​tet​len Sir Ale​xan​der el​kö​vet​te éle​te egyet​len hi​bá​ját. Stock​holm​ba uta​zott a
fe​le​sé​gé​vel (mely lá​to​ga​tás kü​lön​le​ges fon​tos​ság​gal bírt az el​ke​rül​he​tet​len, ám egye​lő​re még​is kés​le​ke​dő
No​bel-díj oda​íté​lé​sé​nek fel​gyor​sí​tá​sa szem​pont​já​ból), s úgy dön​tött, hogy nem re​pü​lő​gép​pel men​nek, ha​-
nem egy röp​ke, él​ve​ze​tes ha​jó​út​tal sze​lik át az Észa​ki-ten​gert a Chris​ti​a​nia fe​dél​ze​tén. Igen, igen, azon a
Chris​ti​a​niá-n, amely a szá​mí​tó​gép-meg​hi​bá​so​dá​sok hi​he​tet​len egy​be​esé​se kö​vet​kez​té​ben ne​ki​üt​kö​zött egy
olaj​szál​lí​tó ha​jó​nak, és el​süllyedt. Bor​zal​mas, min​den ci​vi​li​zált​ság​ra fittyet há​nyó harc kez​dő​dött a he​lye​-
kért a men​tő​csó​na​kok​ban, és azok, akik​nek nem ju​tott hely, ha​ma​ro​san a Nagy Ar​ma​da kor​ha​dó gá​lyái kö​-
zött ta​lál​ták ma​gu​kat. Éle​me​dett kora el​le​né​re Sir Ale​xan​der ki​vá​ló kon​dí​ci​ó​ban volt, és bi​zo​nyá​ra
könnyű​szer​rel a sze​ren​csés túl​élők közé ke​rül​he​tett vol​na, csak per​sze tö​ké​le​te​sen le​he​tet​len lett vol​na úgy
el​kép​zel​ni őt, amint fél​re​ta​szi​gál​ja a töb​bi utast, hogy meg​ment​se a sa​ját vagy akár Lady Anna éle​tét.
Ha el​te​kin​tünk az ér​zé​sek​től, me​lyek egé​szen ter​mé​sze​te​sek ilyen szo​mo​rú ese​mé​nyek után, a vé​gül is
No​bel-díj nél​kül el​hunyt tu​dós vég​ze​tes hi​bá​já​nak az lett az ered​mé​nye, hogy Ni​cho​las örö​köl​te a ne​me​si
cí​met, a dél-ken​sing​to​ni ra​gyo​gó la​kást, me​lyet egy volt ló​is​tál​ló​ból épí​tet​tek át, va​la​mint a bank​be​té​tet
vi​szont el​ve​szí​tett egy bölcs ta​nács​adót. Ta​lál​ko​zá​sa Orosz​or​szág​gal így szin​te el​ke​rül​he​tet​len​né vált.
Egy év​vel az első lé​pés után pe​dig kö​vet​ke​zett a má​so​dik, amely el​dön​töt​te a kér​dést. De mi​előtt be​-
szá​mol​nánk von Dorn ka​pi​tány le​ve​lé​nek fe​lé​ről és a Moszk​vá​ból ér​ke​zett rej​té​lyes cso​mag​ról, fel​tét​le​nül
el kell ma​gya​ráz​nunk egy kö​rül​ményt, amely fon​tos, sőt meg​ha​tá​ro​zó sze​re​pet ját​szott a fi​a​tal ma​gisz​ter vi​-
sel​ke​dé​sé​ben és tet​te​i​ben.
Ezt a kö​rül​ményt a meg​le​he​tő​sen bán​tó lö​työ​gő szó​val le​het le​ír​ni, me​lyet Ni​cho​las az egyik röp​ke újo​-
rosz is​me​rő​sé​től ta​nult (lö​työ​gő – olyan, mint a csa​var, amit nem le​het ren​de​sen meg​húz​ni; „csak lö​työg
az élet​ben” – nem ta​lál​ja a he​lyét, nincs ben​ne elég spi​ri​tusz). Ni​cho​las ak​kor rög​tön arra gon​dolt, hogy
ez a szó pon​to​san il​lik rá: ő egy lö​työ​gő. Csak lö​työg a luk​ban, amit élet​nek ne​ve​zünk, fo​rog a sa​ját ten​ge​-
lye kö​rül, de köz​ben sem​mit sem tart meg, sem​mit sem rög​zít – csak úgy lát​szik, mint​ha…
Fan​do​ri​ne kü​lön​ben is úgy érez​te, hogy a „mint​ha” szó jól ki​fe​je​zi az egész lé​nyét. Ve​gyük pél​dá​ul a
ma​gas​sá​gát. Hat láb és hat hü​velyk – nem egy ker​ti tör​pe, az egy​szer biz​tos, boly​gónk la​kó​i​nak túl​nyo​mó
több​sé​gé​re Ni​cho​las fent​ről le​fe​lé néz​he​tett. De amint át​vál​tot​ta a ma​gas​sá​gát mé​ter​re, szim​bo​li​kus szám
jött ki: egy mé​ter ki​lenc​ven​ki​lenc cen​ti. Mint​ha két​mé​te​res óri​ás len​ne, de még​sem…
Vagy ott van a hi​va​tá​sa. Az élet​ko​rát te​kint​ve mint​ha még tej​fe​les​szá​jú len​ne – a ne​gye​dik x még fel
sem tűnt a lát​ha​tá​ron, de a vele egy​idős kol​lé​gái még​is​csak meg​je​len​tet​tek már egy vagy két ko​moly ta​nul​-
mányt, so​kan már a dok​to​ri cí​met is meg​sze​rez​ték, egyi​ket pe​dig a Ki​rá​lyi Tör​té​nel​mi Tár​sa​ság​ba is fel​-
vet​ték. Chris​by pro​fesszor, az egy​ko​ri konzu​lens ta​ná​ra egy​szer azt mond​ta: Ni​cho​las Fan​do​ri​ne mint​ha
már tör​té​nész len​ne, de csak amo​lyan kis​ka​li​be​rű tu​dós vál​hat be​lő​le. Nagy va​dász​tró​fe​á​kat, azaz új el​mé​-
le​te​ket és kon​cep​ci​ó​kat soha nem fog el​ej​te​ni leg​fel​jebb apró fak​to​grá​fi​ai ve​re​bek​re lö​völ​döz​het. És​pe​dig
azért, mert nem elég szí​vós, tü​rel​mes és kö​rül​te​kin​tő. És a te​kin​té​lyes pro​fesszor még azt is hoz​zá​tet​te:
nem tud meg​ül​ni a fe​ne​kén.
Ilyen sér​tést! És ha az em​ber al​ler​gi​ás a por​ra? Ha elég tíz per​cet ül​nie egy le​vél​tár​ban, és cso​rog​ni
kez​de​nek a könnyei, be​tak​nyo​so​dik az orra, min​dig pi​ros​pozs​gás ar​cán bí​bor​szí​nű fol​tok üt​köz​nek ki, és
tel​je​sen el​megy a hang​ja? Ni​cho​las épp ezért soha nem járt az úgy​ne​ve​zett har​ma​dik vi​lág or​szá​ga​i​ban,
mert ott min​den po​ros és sá​ros! Má​sod​éves ko​rá​ban emi​att nem uta​zott el Ma​rok​kó​ba egy ása​tás​ra!
Per​sze, ugyan mi​ért akar​ja be​csap​ni ön​ma​gát? A tör​té​ne​lem nem úgy von​zot​ta Ni​cho​last, mint az a tu​do​-
mány​ág, mely​nek fel​ada​ta az em​be​ri​ség élet​ta​pasz​ta​la​tá​nak fel​dol​go​zá​sa, hogy eb​ből gya​kor​la​ti ta​nul​sá​go​-
kat le​hes​sen le​von​ni, ha​nem mint a vissza​von​ha​tat​la​nul el​múlt idő utá​ni szó​ra​koz​ta​tó, va​rázs​la​tos haj​sza.
Az idő nem en​ge​di ma​gá​hoz az em​bert, foly​ton el​sik​lik elő​le, de néha meg​tör​té​nik a cso​da, és ak​kor si​ke​-
rül meg​ra​gad​ni ezt a tűz​ma​da​rat tü​né​keny far​ká​nál fog​va, és ilyen​kor egy tö​ré​keny, csil​lo​gó tol​lacs​ka ma​-
rad a ke​zünk​ben.
Ni​cho​las szá​má​ra a múlt csak ak​kor vált élő​vé, ha konk​rét em​be​rek vo​ná​sa​it öl​töt​te ma​gá​ra, akik va​la​-
mi​kor jöt​tek-men​tek a föld szí​nén, be​szív​ták ele​ven le​ve​gő​jét, ne​mes és bor​zal​mas cse​le​ke​de​te​ket haj​tot​-
tak vég​re, az​tán meg​hal​tak és örök​re el​tűn​tek. De hát, hogy le​het​ne el​hin​ni, hogy va​la​ki csak úgy örök​re el​-
tűn​het? Aki meg​hal, az egy​sze​rű​en csak lát​ha​tat​lan​ná vá​lik az élők szá​má​ra. Fan​do​ri​ne szá​má​ra nem me​ta​-
fo​rá​nak tűn​tek an​nak az újo​rosz köl​tő​nek a so​rai, aki​nek né​hány ver​sét még az en​gesz​tel​he​tet​len Sir Ale​-
xan​der is el​is​mer​te: „… A föl​dön nincs ha​lál. / Min​den​ki, min​den hal​ha​tat​lan. Nem kell / Ret​teg​ni a ha​lál​-
tól, légy akár / Ifjú, akár vén. Lé​tünk fény​su​gár, / Ha​lál, sö​tét​ség nincs is e vi​lá​gon. / A ten​ger​par​ton ál​-
lunk, em​be​rek, / S én tár​sak közt, elő​ké​szít​ve há​lóm, / Vá​rom kö​zel​gő örök​lé​te​met. „[ii]
Mi​nél töb​bet meg kell tud​ni az egy​ko​ri em​ber​ről: ho​gyan élt, mire gon​dolt, meg​érin​te​ni a tár​gya​kat,
amik az övéi vol​tak – és ak​kor az, aki örök​re el​bújt a sö​tét​ben, fény​be bo​rul, és ki​de​rül, hogy va​ló​já​ban
nincs is sem​mi​fé​le sö​tét​ség.
Ez nem ra​ci​o​ná​lis el​kép​ze​lés volt, ha​nem csak egy bel​ső ér​zés, ame​lyet ne​héz sza​vak​kal le​ír​ni. De leg​-
alább​is sem​mi​képp nem volt sza​bad meg​osz​ta​ni eze​ket a fe​le​lőt​len, fé​lig misz​ti​kus né​ze​te​ket Chris​by pro​-
fesszor​ral. Fan​do​ri​ne tu​laj​don​kép​pen azért is nem va​la​mi​lyen ré​ges-régi kor tör​té​nel​mét vá​lasz​tot​ta szak​-
te​rü​le​té​ül, ha​nem a XIX. szá​za​dét, mert a teg​na​pi nap​ba még​is​csak könnyebb be​le​néz​ni, mint a teg​nap​előt​-
ti​be. De az úgy​ne​ve​zett tör​té​nel​mi sze​mé​lyi​sé​gek élet​raj​za​i​nak ta​nul​má​nyo​zá​sa nem adta meg a sze​mé​lyes
érin​tett​ség ér​zé​sét. Ni​cho​las nem érez​te, hogy kap​cso​lat​ban áll​na ezek​kel az em​be​rek​kel, aki​ket nél​kü​le is
min​den​ki is​mer. So​ká​ig tű​nő​dött, ho​gyan tud​ná össze​egyez​tet​ni sze​mé​lyes ér​dek​lő​dé​sét a szak​mai mun​ká​-
já​val, és vé​gül meg​ta​lál​ta a meg​ol​dást. Ahogy az len​ni szo​kott, a vá​lasz erre a bo​nyo​lult kér​dés​re majd​-
nem ki​bök​te a sze​mét – ott volt az apja dol​go​zó​szo​bá​já​ban, a kan​dal​ló​pár​ká​nyon, ahol egy fe​ke​te fá​ból
ké​szült egy​sze​rű kis fa​ra​gott do​boz​ka állt.

Je​li​za​veta Ana​tol​jev​na, a nagy​any​ja, aki sok-sok év​vel Ni​cho​las szü​le​té​se előtt halt meg, 1920-ban mind​-
össze két ér​té​kes dol​got ho​zott el a Krím​ből. Az egyik a maj​da​ni Sir Ale​xan​der volt, aki ak​kor még az
any​ja mé​hé​ben le​le​dzett. A má​sik pe​dig egy lá​di​ka a sze​mé​lyes re​lik​vi​ák​kal.
E re​lik​vi​ák kö​zül a leg​ér​de​ke​sebb egy meg​sár​gult kis fü​zet volt, te​le​ír​va Ni​cho​las Isza​akij Szam​szo​no​-
vics nevű ük​ap​já​nak pe​dáns kéz​írá​sá​val, aki az igaz​ság​ügyi mi​nisz​té​ri​um moszk​vai le​vél​tá​rá​ban volt ír​-
nok, és össze​ál​lí​tot​ta a Fan​do​ri​nok csa​lád​fá​ját, rész​le​tes kom​men​tá​rok​kal el​lát​va.
Vol​tak a lá​di​ká​ban sok​kal ré​geb​bi tár​gyak is. Pél​dá​ul egy cip​rus​fá​ból ké​szült kis ke​reszt, amely a csa​-
lá​di kró​ni​kás sze​rint a nem​zet​ség le​gen​dás ala​pí​tó​jáé, a ke​resz​tes lo​vag Theo von Dor​né volt.
Vagy egy per​ga​men​te​kercs, ben​ne egy réz​vö​rös haj​fürt​tel, amely nem fa​kult meg az el​múlt év​szá​za​dok
alatt, és a per​ga​me​nen alig ol​vas​ha​tó fel​irat: „La​u​ra 1500”. Isza​akij Szam​szo​no​vics eh​hez egé​szen kur​ta
meg​jegy​zést fű​zött: „Is​me​ret​len sze​mély​től szár​ma​zó női haj​fürt. „ Ó, mennyi​re iz​gat​ta gye​rek​ko​rá​ban Nyi​-
kol​ka fék​te​len fan​tá​zi​á​ját a ti​tok​za​tos, vö​rös hajú La​u​ra, akit a szá​za​dok át​ha​tol​ha​tat​lan füg​gö​nye rej​tett!
Az apja asz​ta​lán pe​dig ott volt egy fény​kép, amely szin​tén a lá​di​ká​ból szár​ma​zott: egy ész​bon​tó​an jó​ké​-
pű, bar​na hajú, im​po​zán​san őszü​lő ha​lán​té​kú, szo​mo​rú sze​mű fér​fi fény​ké​pe. Ő Ni​cho​las nagy​ap​ja, Eraszt
Pet​ro​vics volt, egy sok te​kin​tet​ben fi​gye​lem​re mél​tó sze​mé​lyi​ség.
És mek​ko​ra kincs volt a nagy ural​ko​dó​nő kéz​írá​sa: mind​össze két szó, amit egy ve​lin​pa​pír​ra ve​tett, de
mi​cso​da sza​vak! „Örök há​lá​val” – és alat​ta a hí​res alá​írás: „Ka​ta​lin”. Ni​cho​las apja azt mond​ta, hogy va​-
la​mi​kor a nagy​ap​já​nak, Eraszt Pet​ro​vics​nak a ki​tün​te​té​sei is ott vol​tak a lá​di​ká​ban, s akadt köz​tük olyan
is, ami arany​ból ké​szült, és drá​ga​kö​vek​kel volt dí​szít​ve, de a ne​héz idők​ben a nagy​any​ja el​ad​ta őket. He​-
lye​sen tet​te. Nagy do​log, hol​mi Vlagyi​mir-ke​resz​tek meg Szta​nyisz​lav-ér​dem​ren​dek, akad azok​ból bő​ven
a ré​gi​ség​ke​res​ke​dé​sek​ben is, de azért, ami​ért Je​li​za​veta Ana​tol​jev​na meg​őriz​te a nef​rit gyöngy​sort (ma
már le​he​tet​len ki​de​rí​te​ni, hogy az ősök kö​zül kié le​he​tett), vagy La​ri​on Fan​do​rin bri​ga​dé​ros zseb​órá​ját a
ben​ne meg​akadt tö​rök go​lyó​val, örök hála il​le​ti a de​rék na​gyit.
Ni​cho​las maga sem na​gyon ér​tet​te, hogy​hogy nem ju​tott az eszé​be ha​ma​rabb ez a po​fon​egy​sze​rű do​log.
Ugyan mi​nek bo​ga​rássza ide​gen em​be​rek élet​raj​za​it, akik​ről amúgy is tud​ni le​het nagy​já​ból min​dent, ha a
sa​ját nem​zet​sé​gé​nek tör​té​ne​tét is ta​nul​má​nyoz​hat​ja? Ott biz​tos, hogy sen​ki nem fog előt​te lá​bat​lan​kod​ni.
A ma​gisz​ter leg​elő​ször is ter​mé​sze​te​sen a cár​nő sa​ját kezű​leg írt sza​va​i​val és alá​írá​sá​val kez​dett fog​-
lal​koz​ni. A be​cses au​tog​ra​mot egyet​len em​ber​nek ad​hat​ta: Da​nyi​la Fan​do​rin​nak, aki ka​ma​rás​ként sze​rény,
de kulcs​fon​tos​sá​gú posz​tot töl​tött be Észak Szemi​rá​m​iszá​nál. Ni​cho​las pub​li​kált is egy cik​ket egy ko​moly
tör​té​nel​mi fo​lyó​irat​ban, és egye​bek kö​zött bi​zo​nyos óva​tos fel​té​te​le​zé​se​ket fo​gal​ma​zott meg az ural​ko​dó​nő
há​lá​já​nak oka​it és a do​ku​men​tum szü​le​té​si dá​tu​mát il​le​tő​en (1762 jú​ni​u​sa?). A szla​vis​ta tör​té​né​szek jó​in​-
du​lat​tal fo​gad​ták a pub​li​ká​ci​ót, és a si​ker​től szár​nya​kat kap​va ku​ta​tónk Eraszt Pet​ro​vics Fan​do​rin ál​lam​ta​-
ná​csos éle​té​be kezd​te be​le​ás​ni ma​gát, aki az 1880-as évek​ben a moszk​vai fő​kor​mány​zó szol​gá​la​tá​ban állt
mint kü​lön​le​ges ügyek​kel meg​bí​zott nyo​mo​zó, majd pe​dig, im​már pri​vát sze​mély​ként, min​den​fé​le ti​tok​za​-
tos ügyek ki​bo​go​zá​sá​val fog​lal​ko​zott, me​lyek​ben oly gaz​dag volt a szá​zad​for​du​ló idő​sza​ka.
Saj​nos Eraszt Fan​do​rin, ez a ki​fo​gás​ta​lan úri​em​ber nyo​mo​zó​ként min​dig olyan ké​nyes ügyek​kel fog​lal​-
ko​zott, hogy Ni​cho​las na​gyon ke​vés do​ku​men​tált nyo​mát ta​lál​ta te​vé​keny​sé​gé​nek, így az​tán tu​do​má​nyos ér​-
te​ke​zés he​lyett kény​te​len volt egy sor csa​lá​di száj​ha​gyo​má​nyo​kon ala​pu​ló, fé​lig szép​iro​dal​mi váz​la​tot kö​-
zöl​ni róla egy il​luszt​rált ma​ga​zin​ban. A szak-mai re​pu​tá​ció szem​pont​já​ból ez meg​le​he​tő​sen ké​tes vál​lal​ko​-
zás volt, és en​nek kom​pen​zá​lá​sa vé​gett Ni​cho​las ne​ki​állt ap​ró​lé​ko​san fel​ku​tat​ni a von Dor​nok tör​té​ne​té​nek
leg​ősibb, még Orosz​or​szág előt​ti sza​ka​szát: ta​nul​má​nyoz​ta az ősi von Dor​nok theo​fel​si kas​té​lyá​nak rom​ja​-
it és kör​nyé​két, ta​lál​ko​zott a nem​zet​ség pár​hu​za​mos ága​i​nak sar​ja​i​val (te​gyük hoz​zá, a ke​resz​tes lo​vag
Theo Lapp​föld​től Pa​ta​gó​ni​á​ig szer​te​le​nül szór​ta szét utó​da​it), tüsszö​gött és könnye​zett a né​met​or​szá​gi le​-
vél​tá​rak​ban, mú​ze​u​mok​ban és egy​ház​me​gyei scrip​to​ri​u​mok​ban.
Mind​ezen erő​fe​szí​té​se​i​nek ered​mé​nye nem volt kü​lö​nö​seb​ben im​po​záns – fél tu​cat sze​rény pub​li​ká​ció
és két-há​rom har​mad​ran​gú fel​fe​de​zés, ami​re se​hogy sem le​het egy va​la​mi​re​va​ló köny​vet ala​poz​ni.

Kü​lö​nö​seb​ben nem büsz​kél​ked​he​tett a Cor​ne​li​us von Dorn vég​ren​de​le​té​nek fe​lé​ről írt cik​ké​vel sem (ez a
pa​pi​ros is a fe​ke​te lá​di​ká​ban őr​zött re​lik​via volt), amely négy hó​nap​pal ez​előtt je​lent meg a Ki​rá​lyi Tör​-
té​nel​mi Fo​lyó​irat-ban. Ah​hoz, hogy ki​be​tűz​ze a de​rék würt​tem​ber​gi ka​pi​tány macs​ka​ka​pa​rá​sát, aki alig​ha
gon​dol​ta, hogy az orosz Fan​do​ri​nok élet​erős ága fog ki​nő​ni ágyé​ká​ból, kü​lön​le​ges pa​leo​grá​fi​ai kurzust
kel​lett el​vé​gez​nie, csak​hogy hi​á​ba tud​ta az​tán ki​be​tűz​ni a do​ku​men​tu​mot, az at​tól nem lett sok​kal vi​lá​go​-
sabb.
Ha a vas​tag, szür​ke lap nem hosszá​ban, ha​nem ke​reszt​ben lett vol​na el​tép​ve, ak​kor leg​alább egy össze​-
füg​gő szö​veg​részt le​he​tett vol​na el​ol​vas​ni. De a lá​di​ká​ban őr​zött te​kercs na​gyon kes​keny volt – va​la​mi
bar​bár fent​ről le​fe​lé ket​té​tép​te, és a má​sik fele nem ma​radt meg.
Ni​cho​las egyéb​iránt ab​ban sem volt tel​je​sen biz​tos, hogy ez va​ló​ban vég​ren​de​let, nem pe​dig va​la​mi üz​-
le​ti tar​tal​mú irat. Hi​po​té​zi​sé​nek alá​tá​masz​tá​sá​ul idéz​te a cikk​ben az első so​ro​kat, ame​lyek​ben, ahogy az a
vég​ren​de​le​tek​ben szo​kás, em​lí​tés esik a sá​tá​ni kí​sér​tés​ről és Jé​zus Krisz​tus​ról, majd pe​dig va​la​mi​fé​le
gaz​da​sá​gi jel​le​gű uta​sí​tá​sok kö​vet​kez​nek:

Emlikeztetoe Mykyta
mek new ue eszesekben
ha Isten udy akarya hud ne
ha petig nem ertedmek vagy
khereshes akkor az lesszen
shatannak kishirtesituel mek
akkor Christusra kherlek
mi alant van az altin

A tisz​te​let​re mél​tó és sa​ját ha​gyo​má​nya​it ri​go​ró​zu​san tisz​te​lő fo​lyó​irat il​luszt​rá​ci​ó​kat nem kö​zölt, ezért a
szö​veg fo​to​kó​pi​á​ját Ni​cho​las nem tud​ta el​he​lyez​ni a cikk​ben, a to​váb​bi ré​szét pe​dig nem idéz​te – ért​he​tet​-
len, tö​re​dé​kes uta​sí​tá​sok vol​tak ben​ne va​la​mi​lyen ház​zal kap​cso​lat​ban (me​lyet Cor​ne​li​us fia bi​zo​nyá​ra
örök​ség​ként meg​ka​pott), és meg vol​tak em​lít​ve von Dorn kü​lön​bö​ző ősei. Ha a kül​föld​ről jött zsol​dos ka​-
to​na ingó és in​gat​lan va​gyo​nát rész​le​te​ző le​írás tel​jes ter​je​del​mé​ben meg​őr​ző​dött vol​na, an​nak ter​mé​sze​te​-
sen lett vol​na némi tör​té​nel​mi ér​té​ke, de en​nél sok​kal fon​to​sabb, hogy az alá​írás és a dá​tum tö​ké​le​te​sen
ol​vas​ha​tó volt a bal alsó sa​rok​ban:

íra​tott vala Krom​e shny​ky​ben az 190. esz​ten​doe ma​i​us 3. na​pyi​ban. Kor​ni​e y Von​dorn keze all​tal.

Eb​ből ugye​bár az kö​vet​ke​zett, hogy 1682 má​ju​sá​ban (vagy​is a régi orosz idő​szá​mí​tás sze​rin​ti 7190. esz​-
ten​dő​ben) Cor​ne​li​us a Krom​es​nyi​ki nevű vol​gai vá​ros​ban tar​tóz​ko​dott, ahol épp ez idő​ben vár​ta a hí​vást
Moszk​vá​ból egy Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics Mat​fe​jev nevű kegy​vesz​tett bo​jár. Ez meg​erő​sí​tet​te azt a csa​lá​di
le​gen​dát, hogy von Dorn ka​pi​tány kö​zel állt Alek​szej Mi​haj​lo​vics cár első mi​nisz​te​ré​hez, olyan​nyi​ra, hogy
a lá​nyát vet​te fe​le​sé​gül. Ez utób​bi ál​lí​tás ter​mé​sze​te​sen tö​ké​le​te​sen me​se​sze​rű volt, és alig​ha​nem azon a
té​nyen ala​pult, hogy Cor​ne​li​us fia, Nyi​ki​ta Fon​do​rin hosszú ide​ig an​nak az And​rej Ar​ta​mo​no​vics Mat​fe​jev
gróf​nak a tit​kára​ként szol​gált, aki Nagy Pé​ter kö​ve​te volt kü​lön​bö​ző eu​ró​pai ud​va​rok​nál.
Ni​cho​las cik​ke az​zal a fel​te​vés​sel zá​rult, hogy az ok​mányt nagy va​ló​szí​nű​ség​gel a moszk​vai mus​ké​tá​sok
má​ju​si fel​ke​lé​se alatt tép​ték ket​té, ami​kor lán​dzsá​ra tűz​ték Mat​fe​jev bo​járt és a hoz​zá kö​zel álló em​be​re​-
ket, köz​tük bi​zo​nyá​ra Cor​ne​li​us von Dornt is, aki​ről 1682 után nem ma​radt sem​mi​lyen fel​jegy​zés.
Az​tán pe​dig há​rom hét​tel ez​előtt, ami​kor Ni​cho​las vissza​tért Ve​len​cé​ből, ahol rá​buk​kant egy rop​pant
iz​gal​mas, 1892-ben meg​esett tör​té​net nyo​ma​i​ra, amely​ben megint csak a nyug​ha​tat​lan Eraszt Fan​do​rin ját​-
szott fő​sze​re​pet, egy Moszk​vá​ból ér​ke​zett cso​mag vár​ta.
A dur​va, bar​na cso​ma​go​ló​pa​pí​ron a moszk​vai Fő​pos​ta bé​lyeg​ző​je volt. De a fel​adó​nak se a neve, se a
címe nem volt fel​tün​tet​ve raj​ta. Bent pe​dig az Orosz Le​vél​tá​ri Hír​adó című fo​lyó​irat egy há​rom év​vel az​-
előt​ti pél​dá​nya. A 178. ol​dal, a Hí​rek a le​vél​tá​rak vi​lá​gá​ból ro​vat egyik ol​da​la meg volt je​löl​ve egy ön​-
ta​pa​dós pi​ros pa​pír​da​rab​ká​val. A tu​do​má​nyos kon​fe​ren​ci​ák​ról, meg​vé​dett disszer​tá​ci​ók​ról és vi​dé​ki le​-
vél​tá​rak apró-csep​rő fel​fe​de​zé​se​i​ről szó​ló hí​rek kö​zött meg​búj​va ott volt az aláb​bi kis köz​le​mény – alá​-
írás, sőt cím nél​kül, egy​sze​rű​en csak egy csil​lag​gal el​vá​laszt​va.

 Kromesnyiki városában (Kosztromai terület) a járási központ épületének alapozási munkálatai során
előkerült egy kőfalú helyiség, amely bizonyára a Matfejev grófok 1744-ben leégett földesúri
udvarházához tartozott. A Területi Archeológiai Bizottság tagjai átvizsgálták a helyiséget,
végigkopogtatták a falakat, és találtak benne egy kis rejtekhelyet, amely két fehér színű téglával volt
lezárva. A rejtekhelyen egy bőrből készült láda volt, benne minden bizonnyal a XVII. századból
származó tárgyakkal: egy hamburgi készítésű különleges bronz ébresztőórával, egy aranymedalionnal
(melyen a latin betűkkel írt „C. v. D. „ iniciálé látható), valamint egy kettészakított tekercs egyik
felével (folyóírással írt szöveggel). Az ébresztőóra és a medalion a városi helytörténeti múzeumban
került elhelyezésre, a tekercset pedig az RIKL vette gondjaiba.

Ni​cho​las át​fu​tot​ta a köz​le​ményt, az​tán még egy-szer, na​gyon fi​gyel​me​sen el​ol​vas​ta, és szí​ve fel​saj​dult va​-
la​mi​lyen sza​vak​kal le​ír​ha​tat​lan, má​mo​rí​tó ér​zés​től – ez az ér​zés ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba Fan​do​ri​ne-t, va​la​-
hány​szor a vissza​hoz​ha​tat​la​nul el​múlt idő sűrű ho​má​lyá​ból hir​te​len vé​kony, fé​nyes szá​lak kezd​tek elő​kúsz​-
ni. A tu​dós ma​gisz​ter épp e va​rázs​la​tos pil​la​na​tok mi​att kez​dett el an​nak ide​jén a tör​té​ne​lem​mel fog​lal​koz​-
ni, de az​óta csu​pán né​hány al​ka​lom​mal volt sze​ren​csé​je át​él​ni ezt az ér​zést. A vak​sö​tét​ben, ab​ban a bi​ro​-
da​lom​ban, ahon​nan nincs vissza​té​rés (az an​gol ezt szeb​ben mond​ja: „in the count​ry of no re​t​urn”), hir​te​len
fel​lob​bant egy tü​zecs​ke, mely gyen​ge, hí​vo​ga​tó su​ga​ra​kat bo​csá​tott ki ma​gá​ból. Csak egy lé​pést kell ten​-
ned, el​kap​nod eze​ket a tes​tet​len, fé​nyes kis szá​la​kat, és le​het, hogy si​ke​rül meg​ra​gad​nod az Idő fe​ke​te pa​-
lást​já​nak sze​gé​lyét, és arra kény​sze​rí​te​ned, hogy vissza​tér​jen!
Krom​es​nyi​ki, C. v. D., Mat​fe​jev gró​fok, te​kercs, XVII. szá​zad – min​den stim​melt. Két​ség sem fér​he​tett
hoz​zá, hogy elő​ke​rült a vég​ren​de​let hi​ány​zó ré​sze! Töb​bé-ke​vés​bé vi​lá​gos volt a cso​mag fel​adó​já​nak ki​-
lé​te is. Va​la​ki az oro​szok kö​zül (fel​te​he​tő​en egy tör​té​nész vagy le​vél​tá​ros) rá​buk​kant Fan​do​ri​ne cik​ké​re a
Ki​rá​lyi Tör​té​nel​mi Fo​lyó​irat-ban, eszé​be ju​tott róla ez a köz​le​mény, amely a Le​vél​tá​ri Hír​adó egy régi
szá​má​ban je​lent meg, és úgy dön​tött, se​gí​te​ni fog az an​gol ku​ta​tó​nak. És mennyi​re jel​lem​ző az oro​szok​ra,
ahogy ezt in​téz​te – nem ne​vez​te meg ma​gát, nem írt kí​sé​rő​le​ve​let, még a cí​mét se adta meg! Nyu​ga​ti szem​-
mel néz​ve ez szín​tisz​ta bar​bár​ság. Ni​cho​las azon​ban már ala​po​san ki​ta​nul​má​nyoz​ta az újo​roszok szo​ká​sa​it
és pszi​cho​ló​gi​á​ját. A kül​de​mény név​te​len​sé​ge nem annyi​ra a kul​tu​rált​ság hi​á​nyá​ból fa​kadt, mint in​kább
szé​gyen​lős​ség​ből. A cso​ma​got min​den bi​zonnyal olyan em​ber küld​te, aki hit​vány fi​ze​tés​ből ten​gő​dik (is​-
me​re​tes, mi​lyen hely​zet​ben van​nak ma​nap​ság az orosz tu​dó​sok), de ko​no​kul őrzi büsz​ke​sé​gét. Fél, hogy a
gaz​dag kül​föl​di, meg​örül​ve a szá​má​ra föl​be​csül​he​tet​len ér​té​kű se​gít​ség​nek, meg​sér​ti az​zal, hogy pénz​be​li
ju​tal​mat ajánl fel neki. Vagy a cso​mag kül​dő​je eset​leg at​tól is fél​he​tett, hogy hi​bá​san fe​jez​né ki ma​gát an​-
go​lul, bár ép​pen​ség​gel gon​dol​hat​ta vol​na, hogy egy olyan tör​té​nész, aki a XVII. szá​za​di Orosz​or​szág​ról ír
cik​ket, va​la​mennyi​re a mai orosz nyelv​vel is el​bol​do​gul.
(Ó, át​ko​zott újo​rosz szé​gyen​lős​ség! Ni​cho​las is​mert egy moszk​vai tör​té​nészt, aki a lon​do​ni egye​te​men
volt ven​dég​ta​nár, és egy​szer ré​sze​gen min​den​fé​le os​to​ba​sá​go​kat mon​dott a tan​szék​ve​ze​tő​nek, az​tán más​-
nap bo​csá​na​tot sem kért tőle, jól​le​het a za​va​ro​dott áb​rá​za​tá​ról le​rítt, hogy min​den​re em​lék​szik. „Men​jen
oda a pro​fesszor​hoz, és egy​sze​rű​en kér​jen tőle bo​csá​na​tot! – ta​ná​csol​ta neki Fan​do​ri​ne. – Egy ki​csit töb​-
bet ivott a kel​le​té​nél, az bár​ki​vel elő​for​dul​hat. „ Mire az újo​rosz tör​té​nész azt fe​lel​te: „Nem tu​dom meg​-
ten​ni. Szé​gyel​lek bo​csá​na​tot kér​ni. „ Így az​tán in​kább szen​ve​dett, amíg le nem telt az egy éve.)
Kü​lön​ben tel​je​sen mind​egy! Ha az is​me​ret​len jó​te​vő nem akar​ja, hogy Ni​cho​las ki​fe​jez​hes​se neki a há​-
lá​ját, annyi baj le​gyen. Az a fő, hogy most, ha egy kis sze​ren​csé​je van, és ipar​ko​dik, meg​ír​hat egy iga​zán
ko​moly köny​vet. Ha Cor​ne​li​us Ar​ta​mon Mat​fe​jev​vel együtt volt szám​űze​tés​ben (már​pe​dig ez gya​kor​la​ti​lag
bi​zo​nyí​tott​nak te​kint​he​tő), ak​kor a vég​ren​de​let tel​jes szö​ve​ge va​ló​ban föl​be​csül​he​tet​len ér​té​kű in​for​má​ci​-
ó​kat rejt​het ma​gá​ban. Eb​ből még akár ko​moly tu​do​má​nyos fel​fe​de​zés is le​het. De ha fel​fe​de​zés nem jön is
össze, egy ta​nul​mány​ra való anya​got ak​kor is ví​gan össze​gyűjt​het. Mond​juk, ilyen cím​mel:

COR​NE​LI​US VON DORN,
AVAGY KOR​NYEJ FON​DORN
A Pé​ter előt​ti orosz ál​lam szol​gá​la​tá​ban álló
kül​ho​ni ka​to​na​tiszt élet​raj​za,
egy ké​sei le​szár​ma​zott​já​nak fel​dol​go​zá​sá​ban

Na? Nem rossz. El​ül​dö​gél eb​ben az RIKL-ben, vagy​is a Régi Ira​tok Köz​pon​ti Le​vél​tá​rá​ban, át​né​zi a kül​-
ho​ni tisz​tek ál​la​mi szol​gá​lat​ba vé​te​lé​ről szó​ló ok​má​nyo​kat, a zsold​fi​ze​té​si jegy​zé​ke​ket, a Tit​kos Ügyek
Pri​ká​zá​nak ki​hall​ga​tá​si jegy​ző​köny​ve​it Ar​ta​mon Mat​fe​jev ügyé​ben – és hipp-hopp össze is gyűj​ti a szük​-
sé​ges tény​anya​got. Mind​ezt a kor szé​les vász​nán fej​ti ki, más zsol​dos tisz​tek élet​raj​za​i​nak ada​ta​it is fel​-
hasz​nál​va, és kész is a köny​vecs​ke. S egy​út​tal Ni​cho​las vég​re meg​is​me​ri az iga​zi ha​zá​ját, mi​után mind​ed​-
dig an​nak csak egy ro​man​ti​ku​san el​tor​zí​tott képe élt a fe​jé​ben. Na​gyon is ide​je!
Sir Ale​xan​der a ten​ger fe​ne​kén nyu​go​dott, így hát nem tud​ta le​be​szél​ni örö​kö​sét a koc​ká​za​tos ka​land​ról,
Ni​cho​las pe​dig szé​dí​tő gyor​sa​ság​gal va​ló​sí​tot​ta meg el​ha​tá​ro​zá​sát. Fa​xon kap​cso​lat​ba lé​pett a moszk​vai
le​vél​tár​ral, meg​bi​zo​nyo​so​dott róla, hogy a szük​sé​ges do​ku​men​tu​mot va​ló​ban ott őr​zik, és bár​ki meg​te​kint​-
he​ti, a töb​bi meg már tény​leg sem​mi​ség volt: a je​gyek meg​ren​de​lé​se, a szál​lo​dai szo​ba le​fog​la​lá​sa és a
vég​ren​de​let meg​írá​sa (mert még​is​csak bár​mi meg​tör​tén​het). Mi​vel nem vol​tak sem kö​ze​li, sem tá​vo​li ro​-
ko​nai, Ni​cho​las min​den ingó és in​gat​lan va​gyo​nát ha​lá​la ese​té​re az ál​la​tok jo​ga​i​ért küz​dő vi​lág-alap​nak
ado​má​nyoz​ta.
És az​tán gye​rünk, in​du​lás – előbb ten​ge​ren, az​tán vo​na​ton, azon az út​vo​na​lon, ame​lyen fel​te​he​tő​en tá​vo​-
li őse ment Orosz​or​szág​ba.
A há​ló​ko​csi​ban, az ülés alatt ott volt a dip​lo​ma​ta​tás​ká​ja, a dip​lo​ma​ta​tás​ká​ban pe​dig min​den, ami​re
csak szük​sé​ge le​het: a Ki​rá​lyi Tör​té​nel​mi Tár​sa​ság aján​ló​le​ve​le, a no​te​bo​ok a mű​hol​das te​le​fon​nal, a kézi
szken​ner​rel és a régi kéz​ira​tok meg​fej​té​sé​re ki​dol​go​zott va​do​na​túj prog​ram​mal, a be​cses haj​da​ni vég​ren​-
de​let, már​mint a fele, hoz​zá hi​va​ta​los irat, mely sze​rint ez az ő tu​laj​do​nát ké​pe​zi, a biz​to​sí​tás és a jegy a
vissza​út​ra, nyi​tott dá​tum​mal (haza már nem vo​nat​tal szán​dé​ko​zott men​ni, ha​nem re​pü​lő​vel).
A ha​zá​já​val való ta​lál​ko​zás előtt Ni​cho​las az au​tot​ré​ning mód​sze​ré​hez fo​lya​mo​dott, hogy meg​in​gas​sa
ma​gá​ban az örö​költ elő​íté​le​te​ket.
Te​gyük fel, hogy Orosz​or​szág nem túl​sá​go​san szim​pa​ti​kus or​szág, mond​ta ma​gá​ban a ma​gisz​ter. Po​li​ti​-
ka​i​lag gya​nús, ci​vi​li​zá​ci​ós szem​pont​ból el​ma​ra​dott, s amel​lett nem túl szi​lár​dak az er​köl​csi alap​jai. De
ezek mind vi​szony​la​gos fo​gal​mak. Ki mond​ta, hogy Orosz​or​szá​got a jó​mó​dú Ang​li​á​val kell össze​ha​son​lí​-
ta​ni, amely száz vagy két​száz év​vel ko​ráb​ban tért át a tisz​tes​sé​ges élet​re? Mi​ért nem in​kább Észak-Ko​reá​-
val vagy Csád​dal?
Amel​lett Fan​do​ri​ne-nak bő​ven vol​tak fenn​tar​tá​sai az an​go​lok​kal szem​ben is. Af​fé​le ör​vös ta​tuk nem​ze​-
te, mind​egyik el​van ma​gá​ban, von​szol​ja ma​gán a pán​cél​ját – nem le​het kö​zel fér​kőz​ni hoz​zá. Meg sen​ki
nem is akar, mert azt azon​nal a ma​gán​szfé​rá​ba való il​le​ték​te​len be​ha​to​lás​nak te​kin​tik. És a hí​res brit szel​-
le​mes​ség! Ura​ma​tyám, sem​mit sem tud​nak egy​sze​rű​en ki​mon​da​ni, min​dent ki​te​ker​nek, min​den​be mu​száj
va​la​mi ön​iró​ni​át be​le​vin​ni​ük. Hát el le​het be​szél​get​ni egy an​gol​lal va​la​mi​lyen „orosz” té​má​ról, mint pél​-
dá​ul a jó és a go​nosz, vagy a hal​ha​tat​lan​ság, vagy az élet ér​tel​me? Le​he​tet​len. Vagy​is, hogy le​het​ni le​het,
csak nem ér​de​mes.
És Ni​cho​las még me​len​get​te ma​gá​ban a re​ményt, hogy meg​ta​lál va​la​mi rá​ci​ón túli, ösz​tö​nös dol​got az
orosz vért, a szláv lel​ket, az ősök hang​ját. Hir​te​len, ami​kor a vo​nat ab​la​kai mö​gött sze​rény nyí​re​sek és
nyár​fá​sok tűn​nek föl, és az ál​lo​má​son öreg né​nik hang​ja hal​lat​szik fel a pe​ron​ról, akik ri​bisz​két és szo​tyo​-
lát árul​nak (vagy a csu​da tud​ja, mit árul​nak ott mos​tan​ság a pe​ro​no​kon), szí​ve össze​szo​rul majd a mély​ből
jövő, szent rá​is​me​rés​től, és Ni​cho​las meg​lát​ja azt a régi Orosz​or​szá​got, amely, mint ki​de​rül, se​ho​vá sem
tűnt el, ha​nem csak száz év​vel öre​gebb lett vagy nem is öre​gebb, ha​nem idő​sebb. Bor​zal​ma​san kí​ván​ta,
hogy pon​to​san így tör​tén​jék min​den.

Hát eze​ken a dol​go​kon tű​nő​dött N. Fan​do​ri​ne, a tör​té​net​tu​do​má​nyok ma​gisz​te​re, mi​köz​ben kat​tog​tak az
Ivan Groz​nij exp​ressz​vo​nat ke​re​kei, s az utol​só ki​lo​mé​te​re​ket tet​ték meg a lett–orosz ha​tár előtt. Kár, hogy
mos​tan​ra majd​nem tel​je​sen be​sö​té​te​dett, és a táj ké​kes​szür​ke masszá​vá ol​vadt, me​lyet rit​kás fé​nyek tar​kí​-
tot​tak, és Mis​ter Ka​lin​kins is na​gyon el​von​ta a fi​gyel​mét a tá​vol​ról sem tö​ké​le​tes an​gol​sá​gá​val.
Az ele​jén, ami​kor arra pa​nasz​ko​dott, hogy mi​lyen ne​héz be​tör​ni a lett tej​ter​mé​kek​kel az eu​ró​pai pi​ac​ra,
még ki le​he​tett bír​ni. Fan​do​ri​ne már arra gon​dolt, hogy jó ta​náccsal szol​gál a lett üz​let​em​ber​nek: fe​lejt​se
el az eu​ró​pai pi​a​cot, aho​vá a lett cé​gét úgy​sem en​ge​dik be soha az élet​ben – a sa​ját te​he​ne​ik​kel se tud​nak
mit kez​de​ni –, és he​lyet​te in​kább az oro​szok​kal ba​rát​koz​za​nak, és örül​je​nek, hogy ott van a szom​széd​juk​-
ban egy ilyen ha​tal​mas fel​ve​vő​pi​ac a tej​föl​jük​re. De még ide​jé​ben meg​gon​dol​ta ma​gát. Volt Ni​cho​las​nak
egy ilyen ká​ros, gyó​gyít​ha​tat​lan szo​ká​sa – ké​ret​len ta​ná​cso​kat adott az em​be​rek​nek, ami Ang​li​á​ban il​let​-
len​ség​nek szá​mít, sőt tel​jes​ség​gel meg​en​ged​he​tet​len. A har​minc​va​la​hány esz​ten​dő alatt, amit Fan​do​ri​ne le​-
élt már a Brit-szi​ge​te​ken, olyan sok​szor kel​lett el​ha​rap​nia a nyel​vét, mely szé​gyen​te​le​nül be​le​dug​ta vol​na
az or​rát má​sok dol​gá​ba (szép kis kép​za​var, nem​de​bár?), hogy csak cso​dál​koz​ni le​het raj​ta, hogy​hogy ma​-
radt még va​la​mi eb​ből az alat​to​mos szer​szá​má​ból.
Amel​lett a lett​nek alig​ha lett vol​na az ínyé​re a ta​ná​csa, mert az eu​ró​pa​i​ak kő​szí​vű​sé​ge mi​at​ti zú​go​ló​-
dás​ról Mis​ter Ka​lin​kins át​tért az oro​szok ócsár​lá​sá​ra, akik​nél sze​rény vé​le​mé​nye sze​rint csak a zsu​go​ri
ész​tek rosszab​bak. Ni​cho​las sem volt túl​sá​go​san jó vé​le​ménnyel az újo​roszok​ról, de za​var​ta, hogy egy
kül​föl​di​től kell hal​la​nia mind​azt, amit ő maga is gon​dol. (Mint​ha Pus​kin is írt vol​na va​la​mi ilyes​mit.)
– Eh, mi​cso​da bal​sze​ren​cse – dör​mög​te a tej​fö​l​ex​por​tőr. – Nem kap​tunk je​gyet a mi vo​na​tunk​ra, a Kar​-
lis Ul​ma​nis​ra. Ott min​den más​kép​pen van – tisz​ta, kul​tu​rált, friss tej​ter​mé​ke​ket kap​ni az ét​te​rem​ben. Ez
meg va​la​mi ke​re​ke​ken gör​dü​lő Gu​lag. Tud​ja, hogy mi az a Gu​lag? Az utas​kí​sé​rők hi​deg teát hoz​nak, az ét​-
te​rem​ben bü​dös ká​posz​ta​szag ter​jeng, és a ha​tár után, majd csak fi​gyel​je, kur​vák jár​nak va​gon​ról va​gon​ra.
– Én ki​csit más​képp kép​zel​tem el a Gu​la​got – je​gyez​te meg Fan​do​ri​ne, aki csak nem tu​dott ki​hagy​ni egy
ilyen szel​le​mes rep​li​kát, de az úti​tár​sa nem ér​tet​te a sza​va​i​ban meg​bú​jó iró​ni​át.
– Úgy bi​zony! – hal​kí​tot​ta le hang​ját a lett. – Az út​le​vél-el​len​őr​zés és a vám​vizs​gá​lat után be​zár​juk az
aj​tót és rá​tesszük a lán​cot is, mert… fosz​to​gat​nak. Mis​ter Ka​lin​kins ezt a szót oro​szul mond​ta („be​ca​u​se
they are… fuss​to​got​nuck”), az​tán cset​tin​tett az uj​já​val, és még​is​csak le​for​dí​tot​ta az igét an​gol​ra: „hold
up”. – Iga​zi ban​di​ták. Be​ron​ta​nak a fül​ké​be, és el​sze​dik a pénzt. A vas​úti rend​őr​ség meg az utas​kí​sé​rők
össze​ját​sza​nak ve​lük – ők súg​ják meg ne​kik, hogy hol van​nak a gaz​da​gabb uta​sok. Két hó​nap​pal ez​előtt is
az egyik is​me​rő​söm…
Ni​cho​las​nak ele​ge lett eb​ből a rus​szo​fób lo​cso​gás​ból, és ég​be​ki​ál​tó ud​va​ri​at​lan​ság​ra ve​te​me​dett – föl​-
tet​te fül​hall​ga​tó​ját, és be​kap​csol​ta a pla​yert, amely​ben a ka​zet​ta egy pszi​cho​te​ra​pe​u​ti​kus ha​tá​sú dal​ra volt
be​ál​lít​va: arra szó​lí​tot​ta föl, hogy sze​res​se Orosz​or​szá​got min​den szennyé​vel együtt. Fan​do​ri​ne ezt pon​to​-
san így ter​vez​te el: Ju​rij Sev​csuk re​kedt hang​já​ra fog át​kel​ni a ha​tá​ron.
Mint​ha ha​tott vol​na.
„Orosz​or​szág! Jö​vök te​hoz​zád!” – hang​zott föl a fül​hall​ga​tó​ban, az Ivan Groz​nij csök​ken​tet​te a se​bes​sé​-
get, hogy meg​áll​jon az első orosz​or​szá​gi ál​lo​má​son, Ni​cho​las pe​dig a dal rit​mu​sá​ra rin​gat​ta ma​gát. Szí​vé​-
ben va​ló​ban mo​co​rog​ni kez​dett va​la​mi, bi​zser​gést ér​zett az or​rá​ban, és – ejha, ez azért már túl​zás!
– könnyek to​lul​tak a sze​mé​be.

Oroszország! Jövök tehozzád!
Hadd mondják: „Ó, rossz ország!”
Nekem így tetszik ő!
Ha nem is egy bomba nő!
Naiv és hencegő!

– éne​kel​te Ni​cho​las is az ér​des han​gú Sev​csuk​kal együtt, és rög​tön el​szé​gyell​te ma​gát. Tud​ta, hogy ka​te​go​-
ri​ku​san el​len​ja​vallt szá​má​ra, hogy han​go​san éne​kel​jen: akár​csak Cse​hov hő​sé​nek, neki is erős, de kel​le​-
met​len hang​ja van, rá​adá​sul sze​mer​nyi ze​nei hal​lás​sal sin​csen meg​áld​va.
Fan​do​ri​ne el​for​dult az ab​lak​tól, és bűn​tu​da​to​san san​dí​tott a lett​re. Az meg olyan ré​mül​ten me​redt az an​-
gol​ra, mint​ha hir​te​len egy Me​dú​za-főt pil​lan​tott vol​na meg. Ni​cho​las ter​mé​sze​te​sen bor​zal​ma​san éne​kelt,
de azért ta​lán még​sem ennyi​re! „Ah, per​sze – ju​tott eszé​be a ma​gisz​ter​nek –, hi​szen Ka​lin​kins nem tud​ja,
hogy be​szé​lek oro​szul.”
Ma​gya​ráz​kod​nia azon​ban nem kel​lett, mert épp eb​ben a pil​la​nat​ban han​gos csat​ta​nás​sal ol​dal​ra sik​lott
az ajtó, és két zöld el​len​zős sap​kás hi​va​ta​los kö​zeg ron​tott be a fül​ké​be nagy csiz​ma​csat​tog​ta​tás​sal: egy
tiszt meg egy kis​ka​to​na.
A tiszt​nek va​ló​sze​rűt​le​nül vö​rös volt a képe, és a ma​gisz​ter​nek úgy tet​szett, hogy nem egé​szen jó​zan
leg​alább​is va​la​mi erős, de bi​zo​nyá​ra ol​csó al​ko​ho​los ital bű​zét árasz​tot​ta, amel​lett csuk​lott.
Ez lesz a ha​tár​őr​ség, gon​dol​ta Fan​do​ri​ne.
A fő ha​tár​őr meg​állt a brit tör​té​nész előtt, oda​nyúj​tot​ta neki a te​nye​rét, és azt mond​ta:
– Hükk.
Ni​cho​las za​var​ba jött: lám csak, fo​gal​ma sincs róla, ho​gyan is zaj​lik Orosz​or​szág​ban egy ilyen hét​köz​-
na​pi ri​tu​á​lé, mint az út​le​vél-el​len​őr​zés. Lé​te​zik, hogy kéz​fo​gás​sal kell kez​de​ni? Va​la​hogy fur​csa, meg nem
is túl hi​gi​é​ni​kus, fi​gye​lem​be véve, hogy mi​lyen sok utas​sal kell ke​zet fog​nia a tiszt​nek, ugyan​ak​kor vi​szont
na​gyon oro​szos.
Fan​do​ri​ne fel​pat​tant, szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott, és jó erő​sen meg​szo​rí​tot​ta a ha​tár​őr ke​zét. Az döb​ben​ten,
lent​ről fel​fe​lé a bo​lond kül​föl​di​re me​redt, majd fél​han​gon oda​ve​tet​te a be​osz​tott​já​nak:
– Hogy te​gyem a szá​já​ba! Fi​gyej​jed, Szap​ri​ka, mer ilyet még so​kat fogsz lát​ni!
Az​tán ki​rán​tot​ta az uj​ja​it, be​le​tö​röl​te a ke​zét a nad​rág​já​ba, és oda​reccsent Ni​cho​las​nak:
– Az út​le​ve​led ad​jad, azt a ne​mo​rosz édes​anyád! Pasz​port, an​dösz​tend? – Majd megint a kis​ka​to​ná​hoz
for​dult: – Nem út​le​ve​let kel​le​ne kér​ni tőle, ha​nem iga​zo​lást a bo​lon​dok​há​zá​ból.
A nyisz​lett, hó​ka​ké​pű Szap​ri​ka fél​sze​gen vi​ho​gott.
A fur​csa ha​tár​őr nem mu​ta​tott kü​lö​nö​sebb ér​dek​lő​dést a brit nem​ze​ti fa​u​ná​val – orosz​lán​nal és egy​szar​-
vú​val – dí​szí​tett vö​rös köny​vecs​ke iránt. Csak oda​nyom​ta a se​géd​je elé:
– Csat​tints! Hükk.
A kis​ka​to​na rá​nyom​ta a pe​csé​tet az út​le​vél ki​nyi​tott lap​já​ra, a tiszt pe​dig köz​ben már Mis​ter Ka​lin​kins​-
szal fog​lal​ko​zott.
– Ahaaa – mond​ta, bal​jó​san el​nyújt​va a szót. A test​vé​ri Lett​or​szág. – Hom​lok​rán​col​va la​poz​ta az út​le​-
ve​lét, és az egyik ol​dalt va​la​mi mi​att a fény felé for​dít​va is meg​vizs​gál​ta. – En​nek a vízum​nak annyi, el
van máz​gá​lód​va – mond​ta lát​ha​tó elé​ge​dett​ség​gel. – Ilyen​nel jó, ha Af​ri​ká​ba be​en​ged​nek. A dá​tu​mot se le​-
het ren​de​sen ki​ven​ni.
– A ma​guk konzu​lá​tu​sán ál​lí​tot​ták ki! – jött iz​ga​lom​ba a ke​res​ke​dő. – Nem én nyom​tam rá a pe​csé​tet!
Fő​had​nagy elv​társ, ez kö​te​ke​dés!
A fő​had​nagy össze​von​ta a szem​öl​dö​két.
– Aszon​dod, kö​te​ke​dés? És ami​kor a ti ha​tár​őre​i​tek cse​sze​ge​tik a mi pó​gá​ra​in​kat, az mi​cso​da? Min​-
gyán le​szál​lít​tat​lak, hogy ki​vizs​gál​juk az ügyet, na, az kö​te​ke​dés lesz.
Mis​ter Ka​lin​kins el​sá​padt, és resz​ke​tő han​gon kér​te:
– Ne csi​nál​ja már! Ké​rem.
A ha​tár​őr ha​tás​szü​ne​tet tar​tott, az​tán bó​lin​tott.
– Na jól van. De meg​ta​ní​ta​lak én ben​ne​te​ket, hogy tisz​tel​jé​tek Orosz​or​szá​got… Hükk! Nyom​já’oda
neki, Szap​ri​ka. – Az​zal fen​sé​ge​sen tá​vo​zott a fül​ké​ből, vál​lá​val lök​ve odébb az aj​tót.
A kis​ka​to​na az út​le​vél fölé tar​tot​ta a pe​csé​te​lő​jét, de köz​ben Ka​lin​kins Wins​ton​já​ra san​dí​tott, ami az
asz​tal​kán he​vert, és hal​kan meg​kér​dez​te:
– Egy ci​gi​vel nem kí​nál​na meg?
A lett el​eresz​tett egy sis​ter​gős ká​rom​ko​dást a sa​ját nyel​vén, az​tán az egész do​bozt be​le​nyom​ta a ki​nyúj​-
tott kéz​be.
Ni​cho​las der​med​ten néz​te vé​gig ezt az egész je​le​ne​tet, pe​dig a meg​ráz​kód​ta​tá​sok még csak most kez​-
dőd​tek.
Egy perc sem telt el, ami​kor új​ból nagy csat​ta​nás​sal ki​nyílt az ajtó (úgy lát​szott, itt nem szo​kás ko​pog​-
ni), és a vám​tiszt​vi​se​lő jött be a fül​ké​be. A nya​ká​ban zsi​nó​ron ló​gott egy go​lyós​toll. Egy gyors pil​lan​tás​-
sal fel​mér​te a két utast, és azon​nal le​ült a lett ál​lam​pol​gár mel​lé.
– Nar​ko​ti​kum? – kér​dez​te a vá​mos szí​vé​lye​sen. He​ro​in​ka, ko​ka​in​ka?
– Még hogy nar​ko​ti​kum! – ki​ál​tott fel az el​gyö​tört Ka​lin​kins. – Én üz​let​em​ber va​gyok! Szer​ző​dé​sem van
a Szir​kol​ba​szim​peksszel!
– És egy kis mo​to​zás​hoz mit szól​na? – mond​ta erre a fe​ke​te-zöld egyen​ru​hás fér​fi, az​tán Ni​cho​las​hoz
for​dult, és bi​zal​mas han​gon oda​súg​ta: – A múlt hé​ten is volt egy ilyen „üz​let​em​be​rünk”. A seg​ge lik​já​ba
dug​ta el a káb​sze​res cso​ma​got. Nem sem​mi, mi? De meg​ta​lál​tuk!
A lett ide​ge​sen nyelt egyet, és va​la​mi zi​ze​gő​set nyúj​tott oda a vá​mos​nak az asz​tal alatt.
– Hát, ha szer​ző​dé​se van, ak​kor min​den rend​ben só​haj​tott fel a vám​tiszt​vi​se​lő, az​tán megint Fan​do​ri​ne
felé for​dult. – Na és maga hon​nan jött?
A brit út​le​vél ez​út​tal is sok​kal ki​sebb ér​dek​lő​dést vál​tott ki, mint a lett.
– Gute Re​i​se – mond​ta a vá​mos va​la​mi ok​ból né​me​tül, mi​köz​ben állt fel.
A vám​vizs​gá​lat ez​zel be​fe​je​ző​dött.
Fel​csi​ko​rog​tak a fé​kek, a ko​csi egy utol​sót ring​va meg​állt. Az ab​la​kon túl ho​má​lyo​san meg​vi​lá​gí​tott pe​-
ron lát​szott, és ál-em​pi​re stí​lu​sú ál​lo​más​épü​let a fel​irat​tal:

NYE​VO​RO​TYINSZ​KA​JA
Moszk​va-bal​ti​ku​mi Vas​út​vo​nal

Íme, az orosz föld!
Az orosz ál​lam kép​vi​se​lő​i​vel való első ta​lál​ko​zás olyan le​tag​ló​zó ha​tás​sal volt a tör​té​ne​lem​tu​do​mány
ma​gisz​te​ré​re, hogy úgy érez​te, azon​nal en​nie kell va​la​mit.
 Az a hely​zet, hogy Ni​cho​las Fan​do​ri​ne egy​ál​ta​lán nem fo​gyasz​tott al​ko​holt, és na​gyon mér​ték​le​te​sen ét​-
ke​zett, rá​adá​sul ki​zá​ró​lag egész​sé​ges éte​le​ket fo​gyasz​tott, ezért a leg​több em​ber szá​má​ra is​mert ér​zés,
hogy azon​nal fel kell haj​ta​ni egy ku​pi​cá​val az ide​gek meg​nyug​ta​tá​sa vé​gett, nála rend​sze​rint olyan kí​ván​-
ság​ként je​lent​ke​zett, hogy egyen va​la​mit, ami nem annyi​ra egész​sé​ges.
Em​lé​kez​ve úti​tár​sá​nak a bü​fé​kocsi​val kap​cso​la​tos fi​gyel​mez​te​té​sé​re, Ni​cho​las úgy dön​tött, hogy vá​sá​-
rol va​la​mit az ál​lo​más​bü​fé​ben – a me​net​rend​ben el​vég​re az sze​re​pelt, hogy a vo​nat ti​zen​öt per​cet áll Nye​-
vo​ro​tyinsz​ka​ja ál​lo​má​son (nyil​ván azért, hogy nyu​god​tan ki tud​ja​nak száll​ni a ha​tár​őrök, a vá​mo​sok és az
ál​ta​luk kü​lön​bö​ző tör​vény​sze​gé​sek mi​att fel​tar​tóz​ta​tott uta​sok). Az er​szé​nyét a pénz​zel, az ira​ta​i​val és a
bank​kár​tyá​i​val Fan​do​ri​ne a dip​lo​ma​ta​tás​ká​já​ban hagy​ta, és csak né​hány ezer​ru​be​lest vett ma​gá​hoz – a ri​-
gai ál​lo​má​son már elő​re​lá​tó​an át​vál​tott va​la​mennyi pénzt orosz ru​bel​re.
A lép​csőn ülő utas​kí​sé​rő fél​re​hú​zó​dott, hogy le tud​jon men​ni az utas, és han​go​san ásí​tott. Az orosz Fan​-
do​ri​nok nyolc nem​ze​dé​ké​nek sar​ja e ke​vés​sé ro​man​ti​kus hang kí​sé​re​té​ben lé​pett az asz​falt​tal bo​rí​tott ha​zai
föld​re.
Bal​ra, majd jobb​ra né​zett.
Bal​ra egy meg​fa​kult, hosszú transz​pa​renst lá​tott ba​ju​szos, egyen​sap​kás szov​jet ka​to​ná​val és fe​hér fel​-
irat​tal:

ÉL​JEN A NAGY GYŐ​ZE​LEM 50. ÉV​FOR​DU​LÓ​JA
A FÉL VI​LÁ​GOT BE​JÁR​TUK,
S HA KELL, MEG​TESSZÜK ÚJRA!

Jobb​ra Le​nin kis gipsz​szob​ra állt el​len​zős sap​ká​ban, ki​nyúj​tott kéz​zel. Ni​cho​las el​cso​dál​ko​zott, hi​szen az
új​sá​gok​ban azt ír​ták, hogy a to​ta​li​ta​riz​mus min​den kul​ti​kus em​lék​mű​vét ré​gen le​bon​tot​ták. Úgy lát​szik, ez
itt va​la​mi „vö​rös szek​tor”, gon​dol​ta a ma​gisz​ter, és be​ment az ál​lo​más​épü​let​be.
Bent olyan szag volt, mint egy mocs​kos vé​cé​ben, és a pa​do​kon ko​szos, ron​gyos em​be​rek fe​küd​tek – bi​-
zo​nyá​ra csa​var​gók. Ni​cho​las rös​tell​te vol​na ala​po​sab​ban meg​néz​ni eze​ket a fes​tői csel​ka​so​kat[iii], és
azon​nal az üve​ge​zett bü​fé​hez ment.
Ide​ges fel​in​du​lá​sá​ban va​la​mi kü​lö​nö​sen gya​lá​za​tos cse​le​ke​det​re akart ve​te​med​ni: meg​eszik egy hot do​-
got, sőt akár egy ham​bur​gert! Ám a tá​nyé​ro​kon csak kü​lön​bö​ző mé​re​tű fe​hér​ke​nyér-sze​le​tek vol​tak zsí​ros,
fe​ke​te kol​básszal, sajt​da​rab​kák​kal és aszott ha​lacs​kák​kal. Fan​do​ri​ne meg​bor​zon​gott a bar​bár szend​vi​csek
lát​vá​nyá​tól. Te​kin​te​tét vé​gig​fut​tat​ta a pol​co​kon, és vé​gül így szólt a fá​radt, za​va​ros sze​mű el​adó​nő​nek, aki
a pul​ton mász​ká​ló le​gye​ket bá​mul​ta:
– Egy jog​hur​tot le​gyen szí​ves. Gyü​möl​csö​set. Nem is, in​kább ket​tőt.
A bü​fés​nő, föl sem emel​ve te​kin​te​tét, két do​boz Tut​ti Frut​tit lö​kött a pult​ra (Ni​cho​las rend​sze​rint Da​no​-
ne-t vá​sá​rolt, ab​ból is zsír​sze​gényt, min​den íze​sí​tés nél​kü​lit, de hát most el​dön​töt​te, hogy ki fog rúg​ni a
hám​ból), fog​ta a két ezer​ru​be​lest, és a vissza​já​ró apró he​lyett há​rom meg​fa​kult cso​ma​go​lá​sú nya​ló​kát tett
még Ni​cho​las elé.
– Már meg​bo​csás​son, de en​nek a ter​mék​nek egy hó​nap​pal ez​előtt le​járt a sza​va​tos​sá​gi ide​je – mond​ta
Fan​do​ri​ne, mi​után szem​ügy​re vet​te a do​bozt. – Ezt a jog​hur​tot nem le​het meg​en​ni.
Az el​adó​nő ek​kor vég​re a ké​nyes vá​sár​ló​ra emel​te te​kin​te​tét, és gyű​löl​köd​ve rá​för​medt:
– Huh, mennyi​re ele​gem van min​dő​tök​ből! Húz​zál in​nen, égi​me​sze​lő! Elég ba​jom van nél​kü​led is.
És ezt olyan őszin​tén, olyan meg​győ​ző​en mond​ta, hogy Ni​cho​las fog​ta a rom​lott jog​hur​tot, és za​va​ro​-
dot​tan el​in​dult a ki​já​rat felé. Az aj​tó​ban va​la​ki meg​ra​gad​ta a kar​ját.
 – Hé, misz​ter, vona fakk?
Fan​do​ri​ne azt hit​te, hogy rosszul hal​lott – ez a vissza​ta​szí​tó, sza​kál​las alak, aki leg​in​kább az orosz me​-
sék​ben sze​rep​lő er​dei ör​dö​göcs​ké​re ha​son​lít, alig​ha ajánl​hat​ta fel neki ko​mo​lyan a sze​xu​á​lis szol​gál​ta​tá​-
sa​it.
– Ten baksz. Onli ten baksz! A nekszt szté​sö​n​ig mu​ta​tott az er​dei manó a vo​nat​ra, az​tán va​la​ho​va ol​dal​-
ra. – Ten baksz!
Ol​dalt, a fal​nál egy kis​lány állt – vö​rös hajú, szep​lős, rá​né​zés​re biz​to​san nem több ti​zen​há​rom éves​nél.
Kö​zöm​bö​sen né​zett a kül​föl​di fér​fi​ra, meg​rez​get​te vas​ta​gon ki​fes​tett szem​pil​lá​it, és ter​mé​szet​el​le​ne​sen vö​-
rös szá​já​ból nagy rá​gó​gu​mi-bu​bo​ré​kot fújt.
– Uram​is​ten, de hi​szen ez egy kis​gye​rek! – ki​ál​tott fel a meg​döb​bent Ni​cho​las. – Hány éves vagy, kis​-
lány? Jársz is​ko​lá​ba? Hogy te​hetsz ilyet? Tíz dol​lá​rért! Ez bor​za​lom!
A kis​lány meg​szív​ta az or​rát, és jó han​go​sat dur​ran​tott a rá​gó​gu​mi​val, a stri​ci meg vál​lon lök​te a ma​-
gisz​tert, és oro​szul azt mond​ta:
– Adj érte töb​bet, ha olyan jó szí​ved van!
Fan​do​ri​ne ro​hant ki​fe​lé eb​ből a bűn​bar​lang​ból.
– Fakk ju, misz​ter! – ki​ál​tott utá​na a sza​kál​las.
Ó, bor​za​lom, a vo​nat már el​in​dult, pe​dig még nem telt le a me​net​rend​ben elő​írt ti​zen​öt perc! Ni​cho​last
páni fé​le​lem ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba a pusz​ta gon​do​lat​ra, hogy itt ma​rad​hat eb​ben a li​dér​ces Nye​vo​ro​tyinsz​ka​-
já​ban, be​ha​jí​tot​ta a jog​hur​to​kat egy sze​me​tes​be, és ro​han​ni kez​dett a las​san tá​vo​lo​dó vo​nat után.
Az utol​só pil​la​nat​ban tu​dott fel​ug​ra​ni a lép​cső​re. Az utas​kí​sé​rő a pe​ro​non ci​ga​ret​tá​zott két ma​gas, kék-
fe​hér me​le​gí​tős fi​a​tal​em​ber​rel. Épp csak egy pil​lan​tást ve​tett a ki​ful​ladt an​gol utas​ra, és sem​mi​lyen ér​ze​-
lem nem tük​rö​ző​dött az ar​cán a sze​ren​csés vissza​té​rés lát​tán.
„Nem me​gyek sem​mi​fé​le Krom​es​nyi​ki​be – gon​dol​ta Fan​do​ri​ne, mi​köz​ben a fül​ké​je felé dü​lön​gélt a fo​-
lyo​són –, besz​ken​ne​lem a vég​ren​de​let má​sik fe​lét, át​né​zem a Jö​ve​vény​ügyi és a Rei​ter Pri​káz ira​ta​it, és
azon​nal me​gyek haza Lon​don​ba. Há​rom nap. Ma​xi​mum öt. És Moszk​vá​ban se me​gyek se​ho​vá se. Szál​lo​-
da-le​vél​tár-szál​lo​da – ennyi.”

Nem, Fan​do​ri​ne-nak ha​tá​ro​zot​tan nem tet​szett a tör​té​nel​mi ha​zá​ja. Ér​de​kes, hogy a csu​dá​ba tetsz​het Sev​-
csuk​nak, az éne​kes​nek?
A leg​rosszabb az volt, hogy a ma​gisz​ter lel​ké​ben rossz elő​ér​zet kez​dett moz​go​lód​ni, amely azt súg​ta:
mos​tan​tól fog​va azt a má​sik, elő​ző Orosz​or​szá​got sem tud​ja majd olyan oda​adás​sal sze​ret​ni, mint az​előtt.
Ah, atyám, atyám, em​be​rek leg​böl​cseb​bi​ke…
A tej​föl​ke​res​ke​dő be​zár​kó​zott a fül​ké​be, és nem is en​ged​te be azon​nal az úti​tár​sát, s ami​kor még​is ki​-
nyi​tot​ta az aj​tót, tün​te​tő​en el​bújt a szí​nes lett ma​ga​zin​ja mögé.
Va​la​hány​szor Ni​cho​las ne​héz hely​zet​be ke​rült, vagy kü​lö​nö​sen rossz lel​ki​ál​la​pot lett úrrá raj​ta, min​dig
li​me​ric​ket fab​ri​kált. Agyá​nak ez a meg​eről​te​té​se, mely e fi​nom mű​vé​szet​hez szük​sé​gel​te​tik, a ko​mi​ku​san
os​to​ba ered​ménnyel pá​ro​sul​va se​gí​tet​te a re​la​xá​ci​ó​ban, és utá​na új​ból po​zi​tí​van tud​ta szem​lél​ni a vi​lá​got.
A be​vált mód​szer ez​út​tal sem hagy​ta cser​ben – a vers​fa​ra​gá​si gya​kor​lat után va​ló​ban ki​csit jobb lett a
han​gu​la​ta.
Ek​kor va​la​ki fi​no​man ko​po​gott az aj​tón. Fan​do​ri​ne oda​ha​jolt, hogy el​húz​za a re​teszt, Mis​ter Ka​lin​kins
pe​dig fél​re​tet​te a ma​ga​zin​ját, és ide​ge​sen oda​szólt neki oro​szul:
– Lán​con ke​resz​tül! Csak lán​con ke​resz​tül!
A meg​nyílt rés tel​je​sen sö​tét volt, pe​dig né​hány perc​cel ez​előtt még égett a vil​lany a fo​lyo​són. Egy kar
nyúlt be a ré​sen, fe​hér sáv hú​zó​dott vé​gig a kék szö​ve​ten, és Ni​cho​las or​rát csik​lan​dós, bü​dös spricc
csap​ta meg.
Fan​do​ri​ne már épp fel akart há​bo​rod​ni ezen az ég​be​ki​ál​tó ocs​mány​sá​gon, de nem tu​dott, mert egy​szer
csak nem tar​tot​ta meg a lába.
A tör​té​ne​lem​tu​do​mány ma​gisz​te​re a pad​ló​ra csüccsent, ha​lán​té​ka az aj​tó​ke​ret​nek dőlt, még érez​te a ke​-
mény fém érin​té​sét, az​tán el​vesz​tet​te az esz​mé​le​tét.
A va​ló​ság szin​tén a ha​lán​té​kán át tért vissza az el​ká​bult ma​gisz​ter​hez, úgy saj​gott és lük​te​tett ugyan​is,
hogy Ni​cho​las kény​te​len volt előbb meg​ráz​ni ólom​sú​lyú​vá vált fe​jét, az​tán ki​nyit​ni a sze​mét.
Még öt per​cig tar​tott, amíg hely​re​ál​lí​tot​ta fe​jé​ben az ese​mé​nyek meg​sza​kadt lán​co​la​tát, és fel​fog​ta,
hogy mi tör​tént vele.
Ka​lin​kins úr a sa​ját ülé​sén fe​küdt fenn​akadt, fe​hér szem​mel. Szá​já​ból csor​gott a nyál, mel​lén ott volt ki​-
ürí​tett pénz​tár​cá​ja.
Ni​cho​las az úti​tár​sa mel​lé tér​delt, és meg​ta​po​gat​ta a nya​ki ütő​erét – hála is​ten​nek, él.
Va​la​mi ke​mény tárgy​ba üt​kö​zött a lába. Egy dip​lo​ma​ta​tás​ka! Pon​to​sab​ban a sa​ját Sam​so​ni​te-ja, amely
bűn​tu​da​to​san me​redt a gaz​dá​já​ra.
Nem ma​radt ben​ne sem​mi. Se a no​te​bo​ok, se a te​le​fon, se az er​szény – és ami a leg​bor​zal​ma​sabb, el​tűnt
a bo​rí​ték is, amely​ben a há​rom​száz éves csa​lá​di re​lik​via volt. Ó, bor​za​lom!

Mel​lék​let:
A li​me​rick, me​lyet N. Fan​do​ri​ne a Nye​vo​ro​tyinsz​ka​ja ál​lo​más​ról való el​in​du​lás után al​ko​tott, jú​ni​us 13-án
este, tíz óra után.

Bo​lond volt kis​sé a ma​gisz​ter,
Ezért is tör​tént a sok gik​szer,
Jött egy nőci, de pici,
Meg egy ör​dö​gi stri​ci,
És azt mond​ta neki: Fuck you, mis​ter.
 Második fejezet

Corneliusra rámosolyog Fortuna istenasszony. A bőrtáska kincsei. Ismerkedés a muszkákkal.

Nyevorotinszkaja falu. Egy jó előjel. A hamis Éden

Cor​ne​li​us át​ha​tó „ggggyí​í​í​ía!” ki​ál​tást hal​la​tott, és lo​vag​ló​os​to​rá​val rá​csa​pott a de​rék his​pán kan​ca há​tá​-
ra; Ri​gá​ban vá​sá​rol​ta negy​ven​há​rom reichst​ha​le​rért (vagy​is el​köl​töt​te rá a musz​kák​tól ka​pott elő​leg fe​lét),
és a hol​ló​fe​ke​te ló, me​lyet nem annyi​ra az os​tor​csa​pás ijesz​tett meg, mint in​kább a köz​vet​len kö​zel​ről a
fü​lé​be or​dí​tott bősz „gyia!”, azon​nal vág​tá​ba kez​dett. Jó ló: fi​gyel​mes, szé​les marú, nem tor​kos – egy ve​-
der víz​zel és két pud zab​bal hét mér​föl​det is meg​tesz, és nem is bot​lós. Meg ki​de​rült, hogy für​gé​nek is für​-
ge. És Cor​ne​li​us szá​má​ra most min​den​nél fon​to​sabb volt, hogy a lova für​ge le​gyen.
Mö​göt​te hosszú kan​tá​ron bo​zon​tos lábú vi​lá​gos​pej kan​ca sza​po​ráz​ta a mál​há​val – igen igye​ke​zett az is,
ol​dal​ra csap​dos​va szét​ta​po​sott pa​tá​it. A leg​ér​té​ke​sebb hol​mit von Dorn ter​mé​sze​te​sen ma​gá​nál tar​tot​ta, a
nye​reg​tás​ká​ban, de meg​vál​ni a pej kan​cá​tól még​se lett vol​na okos do​log, ezért olyan na​gyon azért nem
haj​szol​ta a lo​vát. A mál​ha​tás​kák​ban volt min​den szük​sé​ges hol​mi​ja: szá​rí​tott hús, só, két​szer​sült és me​leg
ku​tya​bőr bun​da, mert azt be​szé​lik, Mosz​kó​vi​á​ban még má​jus​ban is olyan cu​dar hi​de​gek van​nak, hogy meg​-
re​pe​dez​nek a fák, és jég​tűk le​pik el az em​ber ba​ju​szát.
Más​fél száz lé​pést meg​té​ve Cor​ne​li​us vissza​né​zett a ha​tár​őr​ség​re. A bam​ba képű őr​pa​rancs​nok egé​szen
meg​der​medt a hal​lat​lan pi​masz​ság lát​tán, és csak me​resz​tet​te utá​na a sze​me​it. A há​rom pus​kás előbb csak
ha​do​ná​szott, az​tán az egyik ész​be ka​pott, cél​zott a sza​kál​las pus​ká​já​val – özön​víz előt​ti jó​szág volt, Eu​ró​-
pá​ban ilyet utol​já​ra a har​minc​éves há​bo​rú​ban hasz​nál​tak. Hadd lő​jön, úgy​is el​hi​báz​za. Min​den​ki tud​ja,
hogy az oro​szok nem ér​te​nek a tűz​harc​hoz. Épp ezért is hív​ták a had​na​gyot – az​az​hogy most már ka​pi​tányt
– Moszk​vá​ba: hogy meg​ta​nít​sa a hely​bé​li ka​to​ná​kat a pus​ka​lö​vé​szet mű​vé​sze​té​re és a he​lyes harc​rend​re.
A hol​lan​di szol​gá​lat nem vál​tot​ta be a hoz​zá fű​zött re​mé​nye​ket. Ele​in​te a né​met​al​föl​di mél​tó​sá​gos urak
ren​de​sen fi​zet​tek a zsol​do​sa​ik​nak, de ami​kor vé​get ért a há​bo​rú az an​go​lok​kal, és el​csi​tul​tak a szá​raz​föl​di
össze​csa​pá​sok a fran​cú​zok​kal, a würt​tem​ber​gi lö​vé​szek​re nem volt szük​ség töb​bé. Ki a po​lá​kok​hoz sze​gő​-
dött el, ki a své​dek​hez, Cor​ne​li​us meg egy​re csak Amsz​ter​dam​ban vesz​kő​dött, az utol​só ga​ra​sa​it élte fel.
Úgy bi​zony, rég nem volt mar iga​zi há​bo​rú. Meg az is le​het, hogy az iga​zi há​bo​rúk​nak örök​re be​fel​leg​-
zett. Tíz éve, pely​he​dző ba​ju​szos si​he​der kora óta ette a ka​to​nák ke​se​rű ke​nye​rét von Dorn – egy​sze​rű lo​-
vas ka​to​na​ként kezd​te, az​tán kor​né​tás volt, és két év​vel ez​előtt vég​re meg tud​ta vá​sá​rol​ni a pá​tenst a had​-
na​gyi rang​hoz –, most még​is ilyen ku​tya va​cso​rá​ja lett az éle​te. Két évig szol​gál​ta a fran​cú​zo​kat, fél évig a
meck​len​bur​gi her​ce​get, egy évig a dá​no​kat, az​tán a své​de​ket, vagy nem is, előbb a své​de​ket, az​tán a dá​no​-
kat. Szol​gál​ta az​tán Bré​ma sza​bad vá​ro​sát, a len​gyel ki​rályt, majd is​mét a fran​cú​zo​kat. A hol​lan​dok fog​sá​-
gá​ba ke​rült, s az​tán ve​lük har​colt a fran​cú​zok el​len. A hom​lo​kán, a bal ha​lán​té​ka mel​lett fél​kör ala​kú heg
van: az Entz​he​im alat​ti csa​tá​ban, ami​kor négy​szög​alak​zat​ból lőt​ték Tu​ren​ne vi​com​te vér​te​se​it, egy se​be​-
sült ló a vo​nag​lá​sa köz​ben meg​csap​ta a pat​kó​já​val – is​te​ni cso​da, hogy nem loccsan​tot​ta szét az agy​ve​le​-
jét. A höl​gyek​nek Cor​ne​li​us azt mond​ta, hogy Cu​pi​do nyi​la okoz​ta a sé​rü​lé​sét, a lány​kák​nak – hogy egy tö​-
rök ja​ta​gán.
Igaz is, az oszt​rá​kok​hoz kéne el​sze​gőd​ni – har​col​ni a tö​rök el​len. Las​sacs​kán erre a dön​tés​re ju​tott ma​-
gá​ban a bá​tor had​nagy a há​rom hó​nap​ja tar​tó sem​mit​te​vés után, ami​kor az adós​sá​ga már jó két​száz gul​den​-
re rú​gott, és ko​mo​lyan fe​nye​get​ni kezd​te az adó​sok töm​lö​ce. Ép​pen​ség​gel nem is tej​fe​les​szá​jú már, a hu​-
szon​ha​to​dik évét ta​pos​sa, és se híre, se gaz​dag​sá​ga, de még fe​dél sin​csen a feje fö​lött. Theo​fels​be, a báty​-
já​hoz nem me​het vissza, nem örül​né​nek a fö​lös száj​nak. Kla​us​nak amúgy is van elég gond​ja-baja: hely​re
kell hoz​nia a kas​télyt, és ki​fi​zet​nie a régi, még az ap​juk után ma​radt adós​sá​got a klast​rom​nak.
Csak hát hol van​nak azok a tö​rö​kök? Bécs messze van, sok​ba ke​rül odá​ig el​ver​gőd​ni, meg az is le​het,
hogy nem ke​res​nek zsol​do​so​kat. Vé​gül akár szer​ze​tes​nek is áll​hatsz, And​re​as test​vér​hez – ő a leg​oko​sabb
a von Dorn test​vé​rek kö​zül, már apát. Vagy el​sze​gőd​het va​la​mi kö​vér, öreg ku​pec​nő sze​re​tő​jé​nek. De hit​-
vány élet az egyik is, a má​sik is.
És ek​kor, mint a me​sé​ben, rá​mo​soly​gott For​tu​na is​ten​asszony! A Her​ce​gi-csa​tor​na mel​lett lévő csap​-
szék​ben le​ült az asz​ta​lá​hoz egy szo​lid kül​se​jű fér​fi, és mint a mosz​kó​vi​ai ka​to​na​ság nyu​gal​ma​zott al​ez​re​-
de​se mu​tat​ko​zott be. Faust​lé​nek hív​ták. Ki​de​rült, hogy majd​hogy​nem a föl​di​je, Ba​den​ból való. Négy éven
át szol​gál​ta a cárt, most meg megy haza – há​zat akar ven​ni kert​tel, és meg​nő​sül​ni. Az orosz kö​vet, egy bi​-
zo​nyos Tu​lu​pov her​ceg volt olyan ked​ves, hogy egé​szen Amsz​ter​da​mig el​hoz​ta ma​gá​val Herr Faust​lét; s
ezt a Tu​lu​po​vot azért küld​ték Eu​ró​pá​ba, hogy ta​pasz​talt tisz​te​ket ver​bu​vál​jon az orosz had​se​reg szá​má​ra.
Nem mond​hat​ni, hogy na​gyon ma​gas a zsold, de ren​de​sen fi​ze​tik. Bő​kezű el​lát​mányt ad​nak az útra, száz
reichst​ha​lert, ér​ke​zés​kor meg azon​nal fi​zet​nek öt​ven reichst​ha​ler le​te​le​pe​dé​si já​ran​dó​sá​got ezüst​ben, és
ugyan​annyit co​bolyprém​ben és öt vég fi​nom vá​szon​ban. De ami a leg​főbb – egy bá​tor és igyek​vő em​ber
szá​má​ra, aki sze​ret​ne meg​ala​poz​ni egy bol​dog éle​tet, ez az ázsi​ai or​szág ha​tár​ta​lan le​he​tő​sé​ge​ket rejt ma​-
gá​ban. Az al​ez​re​des el​ma​gya​ráz​ta, hol szállt meg az orosz fürst, ki​fi​zet​te a bort, és át​ült egy má​sik asz​tal​-
hoz – ott két hols​tei​ni dra​go​nyos​sal ele​gye​dett szó​ba. Cor​ne​li​us ült, gon​dol​ko​dott. Az​tán oda​ki​ál​tott Herr
Faust​lé​nak: „Az​tán a tö​rök​kel har​col-e az a cár?” Ki​de​rült, hogy har​col – a tö​rö​kök​kel is, a ta​tá​rok​kal is.
Ez vég​leg el​dön​töt​te a kér​dést.
No, az​tán ami​kor Cor​ne​li​us meg​lát​ta a mosz​kó​vi​ai kö​ve​tet a drá​ga​kö​vek​kel ki​varrt bro​kát​ka​bát​já​ban és
ma​gas co​bolyprém sap​ká​já​ban (egy ilyen co​bolyprém leg​alább két​száz reichst​ha​ler​be ke​rül a szűcs​nél),
már csak at​tól félt, hogy va​la​mi mi​att tán nem ve​szik fel.
De fö​lös​le​ge​sen ag​gó​dott, fel​vet​ték. És​pe​dig a le​he​tő leg​jobb fel​té​te​lek​kel: a száz reichst​ha​ler úti el​lát​-
mány és az öt​ven reichst​ha​ler le​te​le​pe​dé​si il​let​mény mel​lett (nem ha​zu​dott az al​ez​re​des, min​den pon​to​san
úgy volt, ahogy mond​ta – az ezüs​töt, a co​bolypré​met, a vász​nat il​le​tő​en is) havi ti​zen​egy ru​bel lesz a
zsold​ja, plusz élel​me​zé​si el​lát​mány. A szer​ző​dés négy évre szól, 1679 má​ju​sá​ig. Tisz​tán csak fon​tos​ko​-
dás​ból, meg hogy al​kud​ja​nak is azért va​la​mennyit, von Dorn ka​pi​tá​nyi ran​got kö​ve​telt, tud​va, hogy pá​tens
nél​kül azt ugyan kér​he​ti. De meg​ad​ták! Azt hit​te, örök​re had​nagy ma​rad, re​mé​nye sincs, hogy ma​ga​sabb
rang​ba ke​rül​jön – most meg egy​szer​re mus​ké​tás ka​pi​tány lett be​lő​le. A kö​vet azon​nal ki is ál​lí​tot​ta a pa​pírt
az új rang​já​ról, szép pi​ros vi​asz-pe​csé​test, ahogy du​kál.
Ri​gá​ig az új​don​sült ka​pi​tány egy ha​lász​ha​jón uta​zott – Len​gyel​or​szá​got jobb volt ki​ke​rül​ni, mert a vé​-
gén még fel​is​me​rik és em​lé​kez​nek rá, hogy két éve de​zer​tált Wis​ni​ews​ki fe​je​de​lem ez​re​dé​ből. Tel​je​sen át​-
itat​ta a he​ring​szag, de nem ke​rült sok​ba, mind​össze hat reichst​ha​lert kel​lett fi​zet​nie.
Li​vó​nia fő​vá​ro​sá​ban, az utol​só eu​ró​pai vá​ros​ban be​szer​zett min​den szük​sé​ge​set, amit Ázsi​á​ban nem le​-
het kap​ni: kré​ta​port a fog​tisz​tí​tás​hoz (fo​ga​i​nak bá​mu​la​tos fe​hér​sé​ge nem ke​vés sze​rel​mi di​a​dal​hoz jut​tat​ta
Cor​ne​li​ust); egy hasz​nált, de még egé​szen jó ál​la​pot​ban lévő pa​ró​kát (hol​ló​szárny​szí​nűt); ba​táviai do​-
hányt; egy la​pos, ké​nyel​mes bol​ha​csap​dát (fer​dén a hón​alj alá kell füg​gesz​te​ni). Úti​tár​sa​kat nem pró​bált
be​vár​ni – von Dorn ka​pi​tány​nak an​gol mus​ké​tá​ja van, amel​lett két nürn​ber​gi pisz​to​lya és to​le​dói kard​ja,
nem fél hol​mi er​dei rab​lók​tól. Egy​ma​gá​ban in​dult el az orosz ha​tár felé.
Unal​mas volt az út. Az ötö​dik na​pon el​ért az utol​só svéd őr​hely​re – Ne​u​ha​u​sen vá​rá​hoz. A had​nagy, aki
el​kí​sér​te von Dornt a ha​tár​fo​lyócs​ká​hoz, meg​mu​tat​ta az irányt: arra, ni, a me​zőn és az er​dőn túl, két és fél
mér​föld​re van a Nye​vo​ro​tinsz​ka​ja nevű orosz falu, amit azért ne​vez​tek el így, mert a musz​kák​nak ott csak
két te​le​pü​lé​sük van, és a má​si​kat Vo​ro​tinsz​ka​já​nak hív​ják, ugyan​is egy Vo​ro​tinsz​kij nevű asz​tal​nok tu​laj​do​-
ná​ban van. – Jó pél​da rá, mennyi​re os​to​bák ezek a fok​hagy​ma​za​bá​lók, nincs sem​mi fan​tá​zi​á​juk – mond​ta a
had​nagy. – Ha len​ne itt egy har​ma​dik fa​lu​juk is, egy​sze​rű​en fo​gal​muk se len​ne, hogy old​ják meg ezt a fej​-
tö​rőt.
– Mi​ért fok​hagy​ma​za​bá​lók? – kér​dez​te Cor​ne​li​us. A had​nagy el​ma​gya​ráz​ta, hogy az oro​szok​nak egy​ál​-
ta​lán nincs szag​lá​suk. Egész​ség​te​len mér​ték​ben sze​ret​nek mo​sa​kod​ni (tán ha​von​ta is meg​mos​da​nak, ami
egyéb​iránt in​kább a fes​lett​sé​gük​kel ma​gya​ráz​ha​tó, mert fér​fi​ak​nak, nők​nek kö​zös für​dő​ik van​nak), s ugyan​-
ak​kor tel​jes​ség​gel kö​zöm​bö​sek a rossz sza​gok iránt, és a fő ele​de​lük a nyers ve​res​hagy​ma és fok​hagy​ma.
Cor​ne​li​ust ez a hír egy​ál​ta​lán nem ke​se​rí​tet​te el. Aki csak ült már hosszú ide​ig ost​rom alatt, az tud​ja,
hogy a fok​hagy​ma na​gyon egész​sé​ges – jó a skor​but el​len, a láb​da​ga​dás el​len, sőt azt mond​ják, hogy még a
fran​cúz be​teg​sé​get is gyó​gyít​ja. Egye​nek az oro​szok annyi fok​hagy​mát, amennyi be​lé​jük fér, csak a zsold​ját
fi​zes​sék ren​de​sen.

Át​gá​zolt a fo​lyócs​kán, meg​tett még vagy fél mér​föl​det, és egy​szer csak egy csa​pat ug​rott elő a bok​rok mö​-
gül: egy kö​vér, ve​res disz​nó​ké​pű fér​fi lo​von ült, és né​gyen sza​lad​tak utá​na. Mind​annyi​an hosszú szá​rú,
mocs​kos, zöld kaf​tánt vi​sel​tek, és csak a lo​va​sé né​zett ki úgy-ahogy tisz​tes​sé​ge​sen, a töb​bié ron​gyos, fol​-
to​zott. Cor​ne​li​us meg​ijedt, hogy rab​lók, és már nyúlt vol​na a nye​reg​tok​ba a mus​ké​tá​ért, de az​tán rá​jött,
hogy úton​ál​lók nem vi​sel​nek mun​dért. Úgy​hogy ez alig​ha​nem a ha​tár​őr​ség.
Há​rom ka​to​ná​nál ala​bárd volt, egy​nél sza​kál​las pus​ka. A tiszt​nek meg gör​be szab​lya ló​gott az ol​da​lán.
Dü​hö​sen mon​dott va​la​mit, csak úgy frö​csö​gött a szá​já​ból a sok „sz”, „cs” és „kh” – mint​ha li​bá​ra szi​sze​-
gett vol​na rá. A mon​dot​tak ér​tel​mét nem volt ne​héz ki​ta​lál​ni. Mi​fé​le em​ber vagy, és mi az ör​dög​nek ta​po​-
sod a nagy orosz cár föld​jét?
Von Dorn ud​va​ri​a​san meg​emel​te a ka​lap​ját, elő​vet​te tás​ká​já​ból úti ok​má​nyát, ki​fe​je​ző​en meg​len​get​te a
pe​csét​je​it. Az​tán szét​haj​tot​ta, és úgy tett, mint​ha ol​vas​ná a kö​ze​pé​től – va​ló​já​ban csak el​is​mé​tel​te, amit kí​-
vül​ről meg​ta​nult: – Esz okk​bol Kor​nej Fon​dor​nov mus​ket​tás ká​pi​tán​nák mek​pá​rán​csol​ta​tik, hogy Psz​koff​-
ba utás​szék, májt​pe​tik Fe​li​ki Nof​go​rod​ba, on​nan Tfer​be, Tfer​ből pe​dig Moszk​fá​ba, se​hol sem időz​fe so​-
kat.
A tiszt megint szi​sze​gett és csi​cso​gott egy sort, és nyúlt a pa​pi​ro​sért (a ka​pi​tányt meg​csap​ta va​la​mi hit​-
vány snapsz bűze), de Cor​ne​li​us, hála is​ten​nek, nem most jött le a fal​vé​dő​ről. Még egy​szer meg​mu​tat​ta a
pe​csé​tet, az​tán gyor​san el is tet​te az ok​mányt, ne​hogy baja es​sék.
– Psz​kof, Nof​go​rod, Tfer, Moszk​va – is​mé​tel​te meg, és szi​go​rú, fe​nye​ge​tő han​gon hoz​zá​tet​te: – Sem
időz​fe so​kat (ami azt je​len​tet​te, hogy „sür​gős ál​lam​ügy​ben”).
A bo​kor alatt, mint ki​de​rült, ül​dö​gélt még egy musz​ka – fegy​ver​te​le​nül, réz tin​ta​tar​tó​val a nya​ká​ban és
pen​ná​val a füle mö​gött.
Lus​tán fel​állt, és bor​zal​mas, de ért​he​tő né​met nyel​ven azt mond​ta:
– Fi​zess há​rom je​fi​mo​kot az őr​pa​rancs​nok​nak, egyet ne​kem, egyet a lö​vé​szek​nek – ne​kik is él​ni​ük kell
–, és menj is​ten hí​ré​vel, ha egy​szer men​ned kell. „Öt reichst​ha​lert? Ötöt?! De hát mi​ért?!” – Jó, azon​nal –
bó​lin​tott Cor​ne​li​us. – Csak a nye​reg​he​ve​dert meg​hú​zom.
Meg​húz​ta. Az​tán na​gyot kur​jan​tott lova fü​lé​be, és meg​su​hin​tot​ta a lo​vag​ló​os​tor​ral. Tő​lem ugyan ak​kor
kap​tok öt reichst​ha​lert, ha​tár​őr ura​sá​gok, ami​kor pi​ros hó esik.
El​dör​dült a lö​vés, és Cor​ne​li​us meg​le​pő​en kö​zel​ről hal​lot​ta a go​lyó sü​ví​té​sét, olyan fél​kö​nyök​nyi​re a
fü​lé​től. De meg​úsz​ta, hála Is​ten​nek. A von Dor​nok sze​ren​csé​sek, az rég​óta is​me​re​tes. Csak egy a baj –
soha nem tud​tak hasz​not húz​ni a sze​ren​csé​jük​ből. Ami​nek az az át​ko​zott finnyás​sá​guk az oka, meg a sze​-
ren​csét​len csa​lá​di jel​sza​vuk, amit még a nem​zet​ség ala​pí​tó​ja, a ke​resz​tes lo​vag Theo ta​lált ki, az utó​dai
bosszú​sá​gá​ra: „Ho​nor pri​mum, alia de​in​de.”[iv]
Tibo-Mon​te​zu​ma, Cor​ne​li​us déd​ap​ja, mi​után sze​kér​de​rék​nyi az​ték arannyal tért vissza Me​xi​kó​ból, vak​-
me​rő be​szé​de​i​vel ki​vív​ta Ká​roly csá​szár ha​rag​ját – és nem​csak az ara​nyát ve​szí​tet​te el, ha​nem a fe​jét is.
A déd​ap​já​nak a test​vé​re, Szép Ul​rich pom​pás po​zí​ci​ó​ba ju​tott, a meg​öz​ve​gyült alsó-szász​or​szá​gi her​ceg​nő
ke​gyen​ce lett. És mit csi​nált? Be​le​sze​re​tett egy nőbe, aki​nek sem​mi​je sem volt, el​hagy​ta érte a her​ce​gi ud​-
vart, és sze​gény​ség​ben élte le ma​ra​dék éve​it. Va​la​mi​kor if​jon​ti os​to​ba​sá​gá​ban Cor​ne​li​us kü​lön​le​ges szép​-
sé​get és hety​ke​sé​get lá​tott a von Dor​nok​nak a sors aján​dé​kai irán​ti meg​ve​té​sé​ben, de mi​után ele​get éhe​zett
a had​já​ra​tok​ban és az ost​ro​mok​ban, fa​gyos​ko​dott, nyel​te a füs​töt meg a nyá​lát, va​la​me​lyest meg​jött az
esze, és meg​ér​tet​te: a be​csü​let szép do​log azok​nak, akik meg​en​ged​he​tik ma​guk​nak. De ha min​den va​gyo​-
nod el​fér egy kis nye​reg​tás​ká​ban, ak​kor ar​ról a bi​zo​nyos ho​nor-ról jobb egy idő​re el​fe​led​kez​ni.
Na és mi is volt eb​ben a be​cses tás​ká​ban?
Leg​elő​ször is – a Tu​lu​pov her​ceg​től ka​pott ok​mány, a hír​név​hez és gaz​dag​ság​hoz ve​ze​tő be​lé​pő​je, s ha
majd azt meg​szer​zi, ak​kor új​ból gon​dol​hat a be​csü​let​re is.
Az​tán egy Szent​föld​ről való kis cip​rus​fa ke​reszt, me​lyet koc​kán nyert el egy an​gers-i ka​pu​ci​nus​tól.
Egy arany​me​da​li​on a „C. v. D. „ ini​ci​á​lé​val – ez anyus​ká​já​nak volt a tit​kos aján​dé​ka, ami​kor örök​re el​-
tá​vo​zott Theo​fels​ből. Ré​geb​ben volt még ben​ne egy da​rab​ka Krisz​tus Urunk ke​reszt​jé​nek fá​já​ból is, de azt
el​ve​szí​tet​te ta​valy a Char​le​roi mel​let​ti csa​tá​ban, ki​pottyant a tás​ká​ból.
A leg​drá​gább és leg​rit​kább hol​mi pe​dig egy ra​gyo​gó éb​resz​tő​óra, ez ju​tott Cor​ne​li​us​nak, ami​kor el​osz​-
tot​ták az apja va​gyo​nát. Be​csü​le​te​sen osz​tot​ták el, a vég​ren​de​le​té​hez hí​ven. Klaus kap​ta a kas​télyt, a föl​-
det és az adós​sá​go​kat; Mart​ha és Gret​he egy-egy duny​hát, két pár​nát és két ru​hát; Fer​di​nánd egy jó lo​vat
nyer​ges​tül; And​re​as sem​mit, mert Is​ten szol​gá​já​nak a föl​di kincs hív​ság, Cor​ne​li​us pe​dig az éb​resz​tő​órát,
meg​bol​do​gult édes​aty​já​nak, Wal​len​stein ka​to​ná​já​nak hadi tró​fe​á​ját. Az éb​resz​tő​óra bronz​ból volt, kris​tály
az ab​la​kocs​ká​ja, ara​nyo​zott szá​mok ben​ne, és hogy csi​lin​gel​ni tu​dott vol​na-e, vagy már rég el​rom​lott, azt
Cor​ne​li​us nem tud​ta, mert úgy vi​gyá​zott a be​cses hol​mi​ra, mint a sze​me vi​lá​gá​ra, és nem húz​ta föl a me​-
cha​niz​mu​sát. Akár​mi​lyen cu​da​rul meg​szo​rult oly​kor-oly​kor, ak​kor se adta zá​log​ba atyai örök​sé​gét, és tét​-
nek se tet​te föl a koc​ka​já​ték​ban. Az éb​resz​tő​órá​nak kü​lön​le​ges sze​re​pe volt. Egy ilyen fény​űző ha​szon​ta​-
lan​ság csak gaz​dag kör​nye​zet​ben fes​tett vol​na szé​pen, bronz​szob​rok, már​vá​nyok, bár​sony​füg​gö​nyök kö​-
zött, és Cor​ne​li​us így fo​gal​maz​ta meg ma​gá​ban élet​út​já​nak cél​ját: meg​fe​le​lő haj​lé​kot ta​lál​ni az éb​resz​tő​-
órá​nak, és az​zal meg​nyu​god​ni. De egye​lő​re igen tá​vol volt e cél​já​tól.
De ugyan​ott, a bőr​tás​ká​ban volt még egy kis te​kercs is, mely​nek kö​szön​he​tő​en az éb​resz​tő​óra ván​dor​lá​-
sai akár már a nem túl tá​vo​li jö​vő​ben is bol​dog vé​get ér​het​tek. A réz​ve​res haj​fürt, mely gon​do​san per​ga​-
men​be volt te​ker​ve, olyan gaz​dag​sá​got ígért Cor​ne​li​us​nak, amit sem​mi​lyen zsold​ból össze nem le​het gyűj​-
te​ni, s ami​lyent még a tö​rök​től is alig​ha le​het zsák​má​nyol​ni. Mi​előtt el​in​dult vol​na ha​jón Ri​gá​ba, a mus​ké​-
tás ka​pi​tány üz​le​ti tár​gya​lást foly​ta​tott Jan van Ha​ren ke​res​ke​dő​vel, aki ra​gyo​gó ve​res hol​land női ha​jat
szál​lí​tott az eu​ró​pai fő​vá​ro​sok​ba, mely​ből az​tán a leg​di​va​to​sabb „La​u​ra” pa​ró​ká​kat ké​szí​tet​ték. Van Ha​ren
azt mond​ta, hogy a ve​res hajú hol​lan​di nők kap​zsik és ké​nye​sek, őrült árat kér​nek a zsí​ros fürt​je​i​kért, ki​-
hasz​nál​va, hogy nem sok van be​lő​lük, már​mint ve​res ha​jú​ak​ból. Mosz​kó​vi​á​ban vi​szont se sze​ri, se szá​ma
az olyan asszo​nyok​nak és le​á​nyok​nak, akik​nek ilyen kü​lön​le​ges a haj​szí​nük gya​kor​la​ti​lag min​den má​so​dik
nő ve​res hajú, meg nem is fog​nak túl so​kat kér​ni érte. Egy​sze​rű és tisz​tes​sé​ges üz​le​tet kö​töt​tek: Cor​ne​li​us a
ka​pi​tá​nyi zsold​já​ból ol​csón ve​res ló​far​ka​kat vá​sá​rol a musz​ka fe​hér​nép​től, a ku​pec​ka​ra​vá​nok​kal el​jut​tat​ja
Amsz​ter​dam​ba Van Ha​ren​nek, az pe​dig bank​ba te​szi neki az őt meg​il​le​tő össze​ge​ket. A für​töt min​tá​nak
adta neki, hogy ne té​ved​jen a szín ki​vá​lasz​tá​sá​ban, és a per​ga​men​re a ke​res​ke​dő sa​ját kezű​leg rá​ír​ta a
meg​ál​la​po​dott árat – 1500 gul​den egy szál​lít​má​nyért. Négy év alatt eb​ből egész va​gyon gyű​lik össze. És
még a tö​rök​kel se kell há​bo​rús​kod​ni érte.

Má​jus​hoz ké​pest de​rűs, eny​he idő volt, pon​to​san úgy csi​vi​tel​tek a ma​da​rak, mint oda​ha​za Theo​fels​ben, és
Cor​ne​li​us​nak fer​ge​te​ges jó​ked​ve tá​madt. A biz​ton​ság ked​vé​ért még vagy egy mér​föl​det üget​ve tett meg,
jól​le​het ne​héz volt el​kép​zel​ni, hogy a zöld ha​tár​őrök ré​szeg pa​rancs​no​ka ül​dö​ző​be ve​szi. Az​tán, ami​kor a
pej rán​gat​ni kezd​te a fe​jét, és rep​de​sett a hab a szá​já​ból, lé​pés​re fog​ta. Ide​je volt meg​etet​ni, meg​itat​ni a
lo​va​kat, meg ő maga is szí​ve​sen le​eresz​tett vol​na a tor​kán egy po​hár​ká​val a musz​ka föld​re való si​ke​res
meg​ér​ke​zé​sé​nek örö​mé​re.
Ami​kor egy domb mö​gött elé​be tá​rult egy falu, a ka​pi​tány elő​ször azt hit​te, hogy nem lak​nak ben​ne vagy
jár​vány pusz​tí​tot​ta ki, vagy el​hagy​ták a la​kói. Szür​ke, fer​de há​zak rot​ha​dó szal​ma​te​tők alatt, vak​si ab​la​-
kok, kis ká​pol​na ol​dal​ra dőlt nyolc​ágú ke​reszt​tel. De az egyik hosszú​kás, ke​rí​tés​sel kö​rül​vett vis​kó fö​lött
füst te​ker​gett, a falu mel​lett pe​dig, a me​zőn nyáj le​ge​lé​szett: há​rom cson​tos te​hén​ke meg vagy tíz ko​szos
bir​ka. Úgy​hogy alig​ha​nem még​is​csak ez le​he​tett Nye​vo​ro​tinsz​ka​ja.
Cor​ne​li​us si​et​ség nél​kül ha​ladt a fa​lucs​ka egyet​len ut​cá​ján, és kí​ván​csi​an né​ze​lő​dött jobb​ra-bal​ra. Ilyen
sze​gény​sé​get még Len​gyel​or​szág​ban sem lá​tott. Se​hol egy tyúk, se​hol egy gyü​mölcs​fa, se​hol egy sze​kér.
Még ku​tyá​kat se lá​tott. Azon is meg​le​pő​dött Cor​ne​li​us, hogy nin​cse​nek ké​mé​nyek a kuny​hók te​te​jén úgy
lát​szik, itt fe​ke​tén fű​te​nek, mint a messzi Észa​kon, a sza​mo​jé​dek​nél.
Em​be​rek azért akad​tak. Elő​ször egy jó hat​van​éves öreg​asszony. Ki​sza​ladt a csor​ba ka​pu​ján, ami​kor
Cor​ne​li​us mál​hás​lo​vá​nak ked​ve tá​madt me​net köz​ben po​tyog​tat​ni, fel​haj​tot​ta zsák​sze​rű szok​nyá​ját (hogy
lát​ni le​he​tett véz​na, föld​szí​nű lá​ba​it), be​le​do​bál​ta a gő​zöl​gő ga​la​csi​no​kat, és sza​ladt is vissza. „Mi az, tán
meg​eszi?” – gon​dol​ta Cor​ne​li​us ré​mül​ten, de az​tán meg​nyug​tat​ta ma​gát: a kert​jé​be vi​szi trá​gyá​nak, vagy
fű​te​ni fog vele.
Az​tán egy mu​zsi​kot lá​tott egy szál ing​ben. Az út kö​ze​pén fe​küdt, hol​tan-e, ré​sze​gen-e, vagy csak egy​sze​-
rű​en aludt. A lova óva​to​san át​lé​pett raj​ta, a kan​ca pe​dig ki​ke​rül​te.
Majd a fo​nott sö​vény mö​gül két gye​rek le​sett ki, anya​szült mez​te​len és csu​pa kosz volt mind​ket​tő. Üres
te​kin​tet​tel, pis​lo​gás nél​kül me​red​tek a kül​föl​di​re. Az egyik meg​szív​ta az or​rát, a má​sik az uj​ját szop​ta.
Mint két kis vad​ál​lat, de sze​ren​csé​re leg​alább ren​de​sen vi​sel​ked​tek – nem kezd​tek el ké​re​get​ni vagy kö​-
vek​kel do​bá​lóz​ni.
Az​tán egy ős​öreg épít​ményt pil​lan​tott meg, az egyet​lent az egész fa​lu​ban, ami​nek volt ké​mé​nye és üve​-
ge​zett ab​la​ka (a töb​bi ház​nak az ap​rócs​ka ab​la​kai bi​ka​hó​lyag​gal vol​tak be​von​va). A tor​ná​ca előtt újabb
két fér​fi he​vert moz​du​lat​la​nul, az ud​va​ron állt egy​ne​hány sze​kér, és vagy fél tu​cat ló to​por​gott ki​pány​váz​-
va. No, ép​pen ez kell neki: korcs​ma vagy fo​ga​dó.
Cor​ne​li​us be​lo​va​golt az ud​var​ra, és várt egy ki​csit, nem jön-e ki va​la​mi szol​ga. Nem jött. Ak​kor el​ki​ál​-
tot​ta ma​gát: – Hé! Hahó! – És öt​ször el​is​mé​tel​te. De így se jött ki sen​ki. Az​az​hogy ki​jött a tor​nác​ra egy
fér​fi egy szál ga​tyá​ban, réz​ke​reszt​tel a pu​cér mel​lén, de nem azért, hogy se​gít​sen a ván​dor​nak. Állt, tán​tor​-
gott egy da​ra​big, az​tán fej​jel elő​re le​bucs​ká​zott a lép​csőn. Be​tört hom​lo​ká​ból foly​ni kez​dett a vér, és ve​-
res tó​csá​ba gyűlt.
Ivós egy nép​ség, von​ta le ma​gá​ban a kö​vet​kez​te​tést Cor​ne​li​us. Meg alig​ha​nem va​la​mi ün​nep​nap le​het
máma.
Így hát ő maga kö​töt​te ki a lo​va​it. Le​nyer​gel​te őket, szórt ne​kik za​bot a sa​ját​já​ból (volt egy kis tar​ta​lé​ka
a mál​ha​zsák​ban). A pej ki​csit húz​ta a bal hát​só lá​bát, meg kell pat​kol​tat​ni. A hol​ló​fe​ke​té​vel min​den rend​-
ben volt – nem is ló, ha​nem tü​ne​mény.
A nye​reg​tás​kát ma​gá​val vit​te, a pisz​to​lyo​kat is, a mus​ké​tát a vál​lá​ra akasz​tot​ta. A mál​ha​zsá​kért mi​előbb
ki kell kül​de​ni egy szol​gát, ne​hogy az​tán el​lop​ják a vé​gén. Be​lök​te a desz​ka​aj​tót, és egy fél​ho​má​lyos he​-
lyi​ség​ben ta​lál​ta ma​gát. Sa​va​nyú, rot​hadt, ál​lott szag csap​ta meg az or​rát. A svéd had​nagy​nak iga​za volt, a
musz​kák​nak nincs amb​ró​zia​il​la​tuk. Meg​állt a kü​szö​bön, szok​tat​ta sze​mét a ho​mály​hoz. Né​hány hosszú asz​-
tal, mö​göt​tük szót​lan – vagy nem is szót​lan, ha​nem hal​kan be​szél​ge​tő, sza​kál​las, ron​gyos ala​kok. Előt​tük
agyag​kor​sók meg szög​le​tes po​ha​rak vas​tag, zöld üveg​ből, ki​seb​bek, na​gyob​bak. Sza​po​rán isz​nak, bő​szen
hát​ra​dön​tö​get​ve a fe​jü​ket. És csak úgy kéz​zel sze​de​ge​tik a ká​posz​tát a tá​lak​ból. A tá​vo​lab​bi sa​rok​ban ott a
pult, mö​göt​te dar​va​do​zik a korcs​má​ros.
A ka​pi​tány már in​dult vol​na ar​ra​fe​lé, de hir​te​len meg​der​medt, és pis​log​va né​zett ol​dal​ra. Az ajtó mel​-
lett, a pad​lón egy lány​ka tér​de​pelt ko​szos ing​ben, olyan ti​zen​há​rom éves le​he​tett, nap​ra​for​gó​ma​got rág​-
csált, és a pad​ló​ra köp​dös​te a hé​ját. Ra​gyás volt, szem​öl​dö​ke szén​nel ki​húz​va egész a fü​lé​ig, szem​pil​lái
ko​rom​mal be​fest​ve, cék​la​ve​res pír az egész ar​cán. De Cor​ne​li​ust nem a bar​bár mó​don ki​pin​gált arca döb​-
ben​tet​te meg, ha​nem fö​det​len, fé​sü​let​len, köl​dö​kig lógó ha​já​nak szín​ár​nya​la​ta. Tö​ké​le​tes volt, va​ló​di réz​-
ve​res, iga​zi „La​u​ra”! Jó elő​jel​lel kez​dő​dött a ta​lál​ko​zá​sa Mosz​kó​vi​á​val.
Von Dorn le​ha​jolt, két ujja közé fo​gott egy tin​cset a lány​ka ha​já​ból, és kö​ze​lebb​ről is meg​szem​lél​te.
Sem​mi két​ség. Ha éven​te, mond​juk, há​rom, nem is, in​kább négy szál​lít​mányt tud kül​de​ni Amsz​ter​dam​ba,
ak​kor az négy év alatt annyi, mint… hu​szon​négy​ezer gul​den! Csak adj még egy kis időt, gyö​nyö​rű​sé​ges éb​-
resz​tő​órám, ha​ma​ro​san mél​tó haj​lé​kod lesz!
A kis​lány föl​né​zett a ma​gá​ban pus​mor​gó kül​föl​di​re, de nem rán​tot​ta el a fe​jét, és nem hagy​ta abba a
nap​ra​for​gó​héj köp​dö​sé​sét. Ter​mé​sze​te​sen nem lett vol​na ér​tel​me azon​nal meg​vá​sá​rol​ni a ha​ját – Moszk​-
vá​ban, úgy lát​szik, nem lesz hi​ány ve​res ha​jú​ak​ból. De az árát még​is​csak ér​de​mes meg​kér​dez​ni, csak hogy
meg tud​ja be​csül​ni, mennyi pén​zé​be fog ke​rül​ni egy szál​lít​mány.
Cor​ne​li​us meg​rán​gat​ta a lány ha​ját, az​tán még az uj​já​val is rá​mu​ta​tott. És ki​mond​ta az egyi​ket ab​ból a
tíz-egy​ne​hány leg​szük​sé​ge​sebb szó​ból, amit út​köz​ben már meg​ta​nult:
– Mennyi?
Nem a kis​lány vá​la​szolt, ha​nem egy bor​zas sza​kál​lú, nyo​mo​rú​sá​gos alak, fe​ke​te kö​tés​sel az ar​cán:
– Po​lus​ka.
Ki​vi​cso​rí​tot​ta az ínyét, va​la​mi bor​zal​ma​san un​do​rí​tó moz​du​la​tot tett, és mon​dott még va​la​mi hosszab​-
bat. A ka​pi​tány ab​ból csak a „ko​pej​ka” szót vet​te ki. A kis​lány meg​szív​ta az or​rát, és hir​te​len fel​rán​tot​ta a
ru​há​ját egé​szen a pál​ci​ka​vé​kony kulcs​csont​já​ig. Hogy mi​nek, csu​da tud​ja. Hi​á​ba, hogy az ing alatt tel​je​sen
pu​cér volt, nem volt mit néz​ni raj​ta – hisz olyan zsen​ge még. Alig​ha​nem gyen​ge​el​mé​jű, gon​dol​ta Cor​ne​li​-
us, de köz​ben más járt a fe​jé​ben.
„Te​gyük fel, a sza​kál​las azt mond​ta, hogy egy po​lus​ká​ért le​vág​ha​tom a haja egy ré​szét, egy ko​pej​ká​ért
meg az egé​szet. A po​lus​ka ne​gyed ko​pej​ka, és egy gul​de​nért a pénz​vál​tók húsz ko​pej​kát ad​nak… Rá​né​zés​-
re le​het vagy két font haja. „ A szor​zás​tól és a ka​pott összeg​től Cor​ne​li​us​nak sza​po​ráb​ban vert a szí​ve.
Döb​be​ne​te​sen ol​csó!
A sza​kál​las nyo​mo​rult meg egy​re csak tüs​tén​ke​dett, bök​dös​te Cor​ne​li​us ol​da​lát, ál​lo​gat​ta elé a lány​kát
hol így, hol amúgy. A ka​pi​tány eny​hén fültö​vön csap​ta, hogy el​csi​had​jon, az​tán ment a pult​hoz.
Szí​ve​sen meg​evett vol​na egy fél bir​ka​com​bot vagy egy egész kap​pant, de úgy fes​tett, hogy me​leg ételt
itt nem ad​nak. A pul​ton, a za​va​ros, bü​dös tó​csák kö​zött volt egy tál nyál​kás gom​ba, egy má​sik tál va​la​mi
ra​ga​csos​nak tűnő fe​ke​te masszá​val, az​tán né​hány sze​let szür​ke ke​nyér, a sa​va​nyú ká​posz​ta meg csak úgy
oda​pú​poz​va a gya​lu​lat​lan desz​ká​ra.
A korcs​má​ros aludt, ar​cát a pult​ra dönt​ve, bor​zas, ősz sza​kál​la gon​do​san el​ren​dez​ve a tá​la​kon és a ká​-
posz​tán. Mi​köz​ben gon​dol​ko​dott, hogy mit vá​lasszon, Cor​ne​li​us szó​ra​ko​zot​tan föl​csip​pen​tett a sza​káll​ról
egy kö​vér te​tűt, le​dob​ta és szét​ta​pos​ta. Ke​nyé​ren és bo​ron kí​vül itt más​hoz nem volt gusz​tu​sa.
Fel​emel​te a ke​zét, hogy a korcs​má​ros ko​pasz feje búb​já​ra csap​jon, de ki​de​rült, hogy az egy​ál​ta​lán nem
al​szik, ha​nem hu​nyo​rog​va fi​gyel, de nem a ven​dég ar​cá​ra, ha​nem a vál​lán át​ve​tett tás​ká​ra. A ka​pi​tány el​-
vett egy jó​ko​ra da​rab ke​nye​ret, a pult​ra do​bott egy nagy, ezüst egyko​pej​kást, és po​lá​kul mond​ta, re​mél​ve,
hogy a sza​kál​las meg​ér​ti:
– Vod​kát!
Az egyko​pej​kást a korcs​má​ros a szá​já​ba dug​ta – s köz​ben meg​csör​rent a kö​vér po​fá​ja, de inni nem
adott rög​tön: va​la​mi​ért be​ment a pult mö​gött lévő kam​rá​ba, és nem üve​get ho​zott ki on​nan, ha​nem egy
agyag​kor​sót. Egy ko​pej​ká​ért nem épp em​be​res adag. Von Dorn meg​sza​gol​ta (ce​fet egy mo​so​ga​tó​lé,
rosszabb a fran​cia cal​va​dos​nál), egy haj​tás​ra meg​it​ta a za​va​ros löttyöt, és le​csap​ta a pult​ra az üres kor​sót
tölts még!
Erős​nek erős volt. A korcs​má​ros bí​bor​ve​res képe szét​ol​vadt, és ha​son​la​tos​sá vált az ame​ri​kai pa​ra​di​-
csom nevű gyü​mölcs​höz, a pad​ló rin​ga​ni kez​dett a ka​pi​tány lába alatt. Be​le​ka​pasz​ko​dott a pult​ba. Nagy
csat​ta​nás​sal a pad​ló​ra esett a mus​ké​ta.
– Mi​vel itat​tál meg, Jú​dás? – för​medt rá Cor​ne​li​us a pa​ra​di​csom​ra, és le​huny​ta ólom​ne​héz​zé vált szem​-
hé​ját. Ami​kor az​tán, egy pil​la​nat múl​tán, ki​nyi​tot​ta, nem a korcs​má​ros un​do​rí​tó po​fáz​má​nyát lát​ta, ha​nem a
de​rűs má​ju​si eget és a pely​hes fel​hő​ket.
A szel​lő nem​csak az ar​cát si​mo​gat​ta, ha​nem az egész tes​tét, ami kel​le​mes volt, de per​sze kü​lö​nös is
egy​ben. Meg​ta​po​gat​ta a mel​lét, a ha​sát, az​tán még lej​jebb, és rá​jött, hogy olyan pu​cé​ran fek​szik ott, ahogy
az any​ja ha​sá​ból ki​bújt. Fű​szá​lak bök​ték a há​tát. A szem​pil​lá​já​ra föl​má​szott egy han​gya.
A mocs​kos korcs​ma, az alat​to​mos korcs​má​ros és az egész orosz falu egy pil​la​nat alatt el​tűnt, mint va​la​-
mi un​dok káp​rá​zat.
„Hát így él​de​gél​tek az őse​ink az ál​dott Éden​kert​ben, pu​cé​ron és bol​do​gan” – gon​dol​ta Cor​ne​li​us, de
köz​ben per​sze tud​ta, hogy ő nem a pa​ra​di​csom​ban van, mert pu​cér​nak ugyan pu​cér volt, de bol​dog​nak nem
érez​te ma​gát – ah​hoz túl​sá​go​san ha​so​ga​tott a ha​lán​té​ka. Ami​kor pe​dig pró​bált föl​áll​ni, azon​nal va​la​mi
zöld epét hányt.
Két kö​lyök ült a po​ros út mel​lett, és né​mán fi​gyel​ték az ök​len​de​ző em​bert, de an​gya​lok​ra nem​igen ha​-
son​lí​tot​tak, jól​le​het ők is épp​olyan anya​szült mez​te​le​nek vol​tak, mint Cor​ne​li​us. Úgy rém​lett neki, ugyan​az
a két gye​rek le​het, aki már a fo​nott sö​vény mö​gül is les​te.
– Hol va​gyok? – hö​rög​te a ka​pi​tány. – Mi tör​tént ve​lem?
Az egyik fiú meg​va​kar​ta a tar​kó​ját. A má​sik mon​dott va​la​mit. Majd mind​ket​ten ne​vet​tek, fel​áll​tak, és
sza​lad​ni kezd​tek az úton, vessző​vel csap​dos​va egy​más fe​ne​két és kur​jon​gat​va: hej, hej!
Az út le​fe​lé ve​ze​tett, a há​zak szür​ke bok​rá​hoz, mely​ben Cor​ne​li​us azon​nal föl​is​mer​te Nye​vo​ro​tinsz​ka​ja
fa​lut. Nem tűnt az se​ho​vá sem – ott ma​radt a he​lyén, és a korcs​ma fö​lött ugyan​olyan lus​tán ka​nyar​gott a
füst.
Nincs te​hát sem​mi​fé​le káp​rá​zat, sem​mi​fé​le bű​báj. Mond​ták hi​szen ta​pasz​talt em​be​rek von Dorn​nak Ri​-
gá​ban: herr ka​pi​tány, vár​jon tü​re​lem​mel, ne in​dul​jon el Mosz​kó​vi​á​ba egy​ma​gá​ban – ki​ra​bol​ják, meg​ölik,
és sen​ki sem fog​ja ke​res​ni. De Cor​ne​li​us ke​vély​sé​gé​ben nem hall​ga​tott rá​juk. Hát most tes​sék: alig​hogy
át​jött a ha​tá​ron, már​is meg​mér​gez​ték, ki​ra​bol​ták, mez​te​len​re vet​kőz​tet​ték, és ki​ha​jí​tot​ták a falu vé​gé​be,
hogy ott dö​göl​jön meg.
Se lova, se fegy​ve​re, se pén​ze, s ami a leg​rosszabb, az úti ok​má​nya is el​ve​szett.
Ke​res​sen va​la​mi elöl​já​ró​sá​got? De ki hin​ne egy olyan em​ber​nek, aki​nek nin​cse​nek se pa​pír​jai, se ta​núi,
és az öl​tö​zé​ké​ből nem ma​radt más, mint a ba​ju​sza? És, hogy ér​tet​né meg ma​gát ide​gen nyel​ven? És a leg​-
főbb, ki​nek mon​da​ná el a pa​na​szát – tán an​nak a disz​nó​ké​pű​nek, aki elől el​szö​kött a ha​tá​ron?
Von Dorn le​ült, és tép​ni kezd​te rö​vid​re nyírt, bar​na ha​ját.
Mi lesz most – itt a vég?
 Harmadik fejezet

MIÉRT NEM REPÜLNEK AZ EMBEREK, MINT A MADARAK?[v]

A tü​zes jú​ni​u​si nap​tól ra​gyo​gó Pi​ro​gov​kán, ügye​sen la​ví​roz​va a rit​ka já​ró​ke​lők kö​zött, egy ko​sár​lab​dá​zó
mé​re​tű kül​föl​di su​hant gör​kor​cso​lyán, arany​gom​bos kék blé​zer volt raj​ta, meg pi​ros-zöld skót nyak​ken​dő,
a bal ke​zé​ben drá​ga dip​lo​ma​ta​tás​ka. Hogy kül​föl​di, azt su​gár​zó mo​so​lyá​ról és fe​hér fo​ga​i​ról le​he​tett tud​ni,
no meg a tu​ris​ta jobb ke​zé​ben lévő nyi​tott úti​könyv​ből. Kü​lön​ben meg e nél​kül is könnyen ki le​he​tett vol​na
ta​lál​ni, hogy a fi​a​tal​em​ber alig​ha ide​va​ló​si – Moszk​vá​ban nem gyak​ran lát​ni tisz​tes kül​se​jű fel​nőtt fér​fi​a​-
kat gör​kor​cso​lyá​val. A ha​ját pon​to​san két egyen​lő rész​re osz​tó vá​lasz​té​kot ki​csit el​ron​tot​ta a szél, egye​nes
szá​lú, vi​lá​gos haja össze​bor​zo​ló​dott, de nem ka​taszt​ro​fá​lis mér​ték​ben – két-há​rom hú​zás a fé​sű​vel, és
vissza​nye​ri tisz​tes kül​se​jét.
A gör​kor​cso​lya nem af​fé​le tu​cat​gyárt​mány volt, ami​lyet bolt​ban le​het ven​ni, ha​nem egé​szen kü​lön​le​ges,
399 font​ért ké​szí​tet​ték neki kü​lön ren​de​lés​re. Tu​laj​don​kép​pen nem is gör​kor​cso​lya volt, ha​nem jó​ko​ra ba​-
kancs, amely​nek a ti​zen​öt cen​ti ma​gas tal​pá​ban rej​tőz​tek a ti​tán​öt​vö​zet​ből ké​szült ke​re​kecs​kék, na​gyon szi​-
lár​dak és cso​dá​la​to​san gyor​sak. Ami​kor Ni​cho​las​nak ked​ve tá​madt az il​le​del​mes já​rás​ból át​vál​ta​ni súly​-
ta​lan sik​lás​ra, le​gug​golt, el​te​ker​te a cso​da​ci​pő há​tul​ján lévő kis ka​ro​kat, és mint Her​mész is​ten​nek, szár​-
nyacs​kák nőt​tek a lá​ba​in. Oda​ha​za Fan​do​ri​ne rit​kán hasz​nált au​tót vagy tö​meg​köz​le​ke​dé​si esz​közt – a cso​-
dá​la​tos ba​kancs per​cek alatt el​rö​pí​tet​te Lon​don bel​vá​ro​sá​nak bár​me​lyik zu​gá​ba. Így nem kel​lett se a du​-
gók​kal meg​küz​de​nie, se a to​lon​gás​sal a met​ró​ban. Amel​lett az egész​sé​gé​re néz​ve is hasz​nos.
Moszk​vá​ban meg, amely meg​döb​ben​tet​te a fő​vá​ros ven​dé​gét a jár​mű​vek so​ka​sá​gá​val és a so​fő​rök fe​-
gyel​me​zet​len​sé​gé​vel, úgy lát​ta, kü​lön​ben is os​to​ba​ság vol​na bár​mi​lyen köz​le​ke​dé​si esz​közt igény​be ven​ni
sok​kal több idő​be telt vol​na, ha ta​xi​val megy a le​vél​tá​rig, és alig​ha lett vol​na ilyen kel​le​mes. „Tö​ké​le​te​-
sen ért​he​tet​len – gon​dol​ta a ma​gisz​ter –, hogy egy tíz​mil​li​ós me​gapo​lisz​ban, hogy le​het két​szin​tes au​tó​-
sztrá​dák nél​kül meg​len​ni.”
Ni​cho​las sok ér​de​ke​set ol​va​sott a moszk​vai met​ró​ról, mely​nek ál​lo​má​sa​it va​la​mi ok​ból pom​pás pa​lo​-
ták mód​já​ra épí​tet​ték meg, de úgy érez​te, os​to​ba​ság len​ne a föld alatt kez​de​ni az is​mer​ke​dést a vá​ros​sal,
amely​ről olyan so​kat hal​lott és ol​va​sott.
Így az​tán, mi​után ki​lé​pett a szál​lo​dá​já​ból (csú​nya üveg​pa​ra​le​le​pi​pe​don, mely vég​te​le​nül el​csú​nyít​ja a
Tver​szka​ja ut​cát, meg a szo​bák is rosszab​bak ben​ne, mint a leg​sze​ré​nyebb „bed and bre​ak​fa​st”-ben), Ni​-
cho​las épp csak egy pil​lan​tást ve​tett a Kreml pi​ros fa​lá​ra (ké​sőbb, majd ké​sőbb), és el​in​dult a tér​kép sze​-
rin​ti dél​nyu​ga​ti irány​ban. El​sik​lott a Mo​ho​va​ja ut​cán elő​ször a régi egye​tem mel​lett, ahol leg​alább négy
Fan​do​rin ta​nult, majd az új mel​lett, ahol Ret​te​ne​tes Ivan ide​jé​ben az Op​rics​nij-ud​var volt. Hát​ra​vet​ve a
fe​jét, fel​né​zett a kő do​hány​sze​len​cé​hez ha​son​la​tos Pas​kov-ház​ra – más​fél év​szá​zad​dal ez​előtt itt volt a 4.
szá​mú fiú​gim​ná​zi​um, ahol a déd​ap​ja, Pjotr Isza​aki​je​vics ta​nult.
Az újon​nan fel​épí​tett Meg​vál​tó Krisz​tus-szé​kes​egy​ház​zal szem​ben (Sir Ale​xan​der min​dig azt mond​ta,
hogy ez az irom​ba óri​ás​fej el​csú​fí​tot​ta Moszk​vát az arány​ta​lan​sá​gá​val, és az újo​roszok egyet​len jó​tet​te en​-
nek a bor​za​lom​nak a fel​rob​ban​tá​sa volt) a ma​gisz​ter meg​állt, és úgy ta​lál​ta, hogy a szé​kes​egy​ház neki ép​-
pen​ség​gel tet​szik – a XX. szá​zad alatt a vá​ros​ban na​gyobb​ra nőt​tek az épü​le​tek, és most a masszív, ara​-
nyo​zott si​sak már nem lát​szott ide​gen test​nek.
Te​gyük hoz​zá, hogy Fan​do​ri​ne-nak kü​lön​le​ge​sen jó ked​ve volt, és ezen a na​pon min​den tet​szett neki: a
bal​zsa​mos idő, az ősi szék​vá​ros za​jos szu​szo​gá​sa, sőt még a ko​mor te​kin​te​tű moszk​va​i​ak is, akik rosszal​-
ló​an pil​lant​gat​tak a len​dü​le​tes gör​kor​cso​lyá​zó​ra.
Szí​ve cseng​ve-bong​va re​pe​sett a cso​da elő​ér​ze​té​től. A dip​lo​ma​ta​tás​ká​já​ban ott volt a be​cses irat fele,
és nem​so​ká​ra egye​sí​te​ni fog​ja az​zal a hi​ány​zó má​sik fe​lé​vel, mely ko​ráb​ban örök​re el​ve​szett​nek tűnt. Kü​-
lön​ben meg mi​ért „tűnt”? Va​ló​ban el​ve​szett, ha nem is örök​re, de há​rom év​szá​zad​ra. Ket​tős ün​nep volt a
mai nap: egy​fe​lől a tör​té​nész, más​fe​lől a Fan​do​ri​nok nem​zet​sé​gé​nek utol​só sar​ja szá​má​ra.
Va​rázs​la​tos nap, de mennyi​re va​rázs​la​tos!
Az elő​ző nap ese​mé​nye​i​re úgy em​lé​ke​zett vissza, mint bosszan​tó fél​re​ér​tés​re. Va​la​mi bű​báj volt ez, me​-
lyet egy go​nosz erő bo​csá​tott az uta​zó​ra, hogy el​len​őriz​ze, elég erős-e az el​ha​tá​ro​zá​sa, hogy el​jut ki​je​lölt
cél​já​ig.
Teg​nap az el​len​sé​ges, ren​ge​teg erdő, mely az el​va​rá​zsolt vá​rost kö​rül​fog​ta, át​ha​tol​ha​tat​lan fal​lá zá​rult
össze előt​te, s nem cso​da, hogy Ni​cho​las két​ség​be volt esve.
Mi​után fel​fe​dez​te, hogy a dip​lo​ma​ta​tás​ka, mely​ben min​den ér​té​két őriz​te, meg​becs​te​le​nít​te​tett és ki​ürít​-
te​tett, a ma​gisz​ter nagy ne​he​zen vissza​rán​gat​ta az élet​be bajtárs​sá lett úti​tár​sát, és a gáz​tá​ma​dás mind​két
ál​do​za​ta be​ron​tott az utas​kí​sé​rő fül​ké​jé​be. Az ép​pen teát iszo​ga​tott, és tu​laj​don vissza​ta​szí​tó áb​rá​za​tát né​-
ze​get​te a sö​tét ab​lak​üveg​ben.
Ka​lin​kins úr fél​re​tol​ta Ni​cho​last, és ki​a​bál​ni kez​dett:
– Ban​di​ták tá​mad​tak ránk! Ez nem​zet​kö​zi ter​ro​riz​mus! Ideg​bé​ní​tó gáz​zal meg​mér​gez​tek ben​nün​ket: en​-
gem és ezt a brit ál​lam​pol​gárt! El​lop​ták a pén​zün​ket és az ér​ték​tár​gya​in​kat!
Az utas​kí​sé​rő lus​tán fe​lé​jük for​dult, és ásí​tott.
– Elő​for​dul – mond​ta, és min​den ér​dek​lő​dés nél​kül né​zett az uta​sok​ra. – Rab​lócs​káz​nak. (Ni​cho​las​nak
át​fu​tott az agyán, hogy ezt a szót egyet​len ál​ta​la is​mert nyelv​re sem tud​ná le​for​dí​ta​ni!) A vas​út nem vi​sel
fe​le​lős​sé​get az el​lo​pott hol​mi​kért. Kü​lön​ben foly​ton az ilyen bal​fá​cá​nok​kal ve​sződ​het​nénk.
– És hol van az a két me​le​gí​tős fi​a​tal​em​ber, akik​kel Mis​ter Fen​do​rájn együtt lát​ta ma​gát? – kér​dez​te a
tej​föl​ke​res​ke​dő, be​le​fúr​va te​kin​te​tét a cso​dá​la​tos​kép​pen hi​deg​vé​rű vas​úti al​kal​ma​zott sze​mé​be. – Me​lyik
fül​ké​ben utaz​nak?
– Mán, hogy mi​fé​le me​le​gí​tő​sök? – cso​dál​ko​zott lus​tán az utas​kí​sé​rő. – Nem be​szél​get​tem én sen​ki​vel
se. Hal​lu​ci​nált a maga misz​te​re. – Az​zal vissza​for​dult a tü​kör​ké​pé​hez, és an​nak pa​nasz​ko​dott. – Ej, de
nagy​szá​jús​kod​nak itt ne​kem, az any​juk úr​is​te​nit! Az​tán majd még min​den​fe​lé je​len​té​se​ket írócs​káz​zon az
em​ber. Men​je​nek az ügye​le​tes rend​őr​höz! A har​ma​dik ko​csi​ban van. És csuk​ják be az aj​tót, hu​zat van!
A rend​őr​höz a lett nem ment el, azt mond​ta, sem​mi ér​tel​me, úgy​hogy Ni​cho​las kény​te​len volt egye​dül
fel​ke​res​ni a tör​vény kép​vi​se​lő​jét.
A had​nagy, akit Fan​do​ri​ne meg is ta​lált a har​ma​dik va​gon​ban, az utas​kí​sé​rő​nő fül​ké​jé​ben, elő​ször va​ló​-
ban nem akart sem​mi​fé​le lé​pé​se​ket ten​ni.
– De hát ért​se meg, egy óra tíz perc múl​va a vo​nat meg​áll Psz​kov​ban – ma​gya​ráz​ta neki Ni​cho​las. – Ott
a rab​lók le​száll​nak, és le​he​tet​len​né vá​lik az el​ra​bolt hol​mi vissza​szer​zé​se. Egy​sze​rű​en csak vé​gig kell
men​ni a sze​rel​vé​nyen, én fel​is​me​rem eze​ket az em​be​re​ket. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy ők vol​tak.
Meg​le​he​tő​sen so​ká​ig tar​tott ez a nyo​masz​tó be​szél​ge​tés, és lát​szott, hogy úgy​sem ve​zet ered​mény​re. Az
an​gol utas​nak nem vol​tak olyan ér​vei, ame​lyek​re a rend​őr be​gom​bol​ta vol​na zub​bo​nyát, fel​vet​te vol​na
sap​ká​ját, és el​in​dul vé​gig​jár​ni a ti​zen​há​rom ko​csit, ahe​lyett hogy meg​igya a ne​gye​dik po​hár​ká​val is, és ha​-
rap​jon hoz​zá.
A hó​ri​hor​gas kül​föl​dit az utas​kí​sé​rő​nő se​gí​tet​te ki a baj​ból, alá​tá​maszt​va ily mó​don a klasszi​kus iro​da​-
lom iga​zát, amely az orosz nőt min​dig együtt érző és jó​sá​gos szí​vű te​rem​tés​nek áb​rá​zol​ta.
– Na jó​vam​má, Val, ne légy má ilyen pi​szok mond​ta a nyek​ra​szo​vi asszo​nyok egész​ség​te​le​nül kö​vér és
bo​do​rí​tott hajú déd​uno​ká​ja. – Lá​tod, hogy baj​ba van az em​ber, mennyé! Én meg az​alatt sze​lek ubor​kát,
meg​pu​co​lom a ret​ket.
A me​le​gí​tős fi​a​tal​em​be​re​ket a ne​gye​dik, azaz a Fan​do​ri​ne-éval szom​szé​dos ko​csi ha​to​dik fül​ké​jé​ben
ta​lál​ták meg. Ket​tes​ben utaz​tak, ver​ték a blat​tot a kis​asz​ta​lon, a sö​rös​üve​gek kö​zött.
– Ez az a me​le​gí​tő – mu​tat​ta Ni​cho​las a had​nagy​nak a me​le​gí​tő fe​hér csí​kos kék uj​ját. – Biz​tos va​gyok
ben​ne.
– Ké​rem az ira​to​kat! – pa​ran​csol​ta szi​go​rú​an a rend​őr. – És a hol​mi​ju​kat is mu​tas​sák! Ez a kül​föl​di ál​-
lam​pol​gár tett be​je​len​tést.
Az idő​seb​bik szét​tár​ta a ke​zét:
– Mi​lyen hol​min​kat, fő​nök? Nye​vo​ro​tyinsz​ka​já​ban száll​tunk fel Szer​jo​gá​val, Psz​kov​ban meg szál​lunk is
le. No, néz​zed csak – két ke​szeg van a zse​bem​ben, meg a cigi.
Meg kell hagy​ni, hogy Val​ja had​nagy ren​de​sen el​vé​gez​te a dol​gát: a sze​mé​lyi​sé​gi jo​go​kat és a szol​gá​la​-
ti sza​bály​za​tot meg​szeg​ve át​ku​tat​ta a fül​két, sőt ma​gu​kat a fi​a​tal​em​be​re​ket is, de két pety​hüdt szá​rí​tott ha​-
lacs​kán, egy do​boz LM-en, szo​tyo​lán és ap​ró​pén​zen kí​vül sem​mit sem ta​lált.
– No, mi le​gyen? – kér​dez​te Val​ja a fo​lyo​són. – Me​gyünk to​vább?
– Tu​dom! – ki​ál​tott fel Ni​cho​las. – Össze​be​szél​tek az utas​kí​sé​rő​vel az én ko​csim​ból! És biz​tos a lo​pott
hol​mi is nála van! Psz​kov​ban át​ad​ja ne​kik, és le​száll​nak!
– Na nem! – vá​gott a sza​vá​ba a rend​őr. – Az utas​kí​sé​rőt nem fo​gom meg​mo​toz​ni, azt már nem vál​la​lom.
– Gon​dol​ko​dott egy sort, és hoz​zá​tet​te: – Meg en​ge​dély nél​kül jo​gom sincs hoz​zá. Tud​ja mit, misz​ter? Ír​-
jon fel​je​len​tést, és hoz​za át ne​kem a har​ma​dik ko​csi​ba! Visz​lát.
Ni​cho​las pe​dig ott ma​radt egye​dül, for​tyog​va te​he​tet​len dü​hé​ben.
Si​et​ni kell, si​et​ni, alig ma​radt idő! Még ne​gyed​óra, és Psz​kov​ban lesz​nek. Ter​mé​sze​te​sen les​ben áll​ha​-
tott vol​na az elő​tér​ben, hogy meg​pró​bál​ja tet​ten érni az al​jas utas​kí​sé​rőt, ami​kor át​ad​ja a zsák​mányt a cin​-
ko​sa​i​nak. De mi van, ha más​hogy ter​vel​ték ki a dol​got? Mond​juk, ki​ad​ja a szaj​rét a nyi​tott ab​la​kon va​la​ki​-
nek, aki ott vár​ja a pe​ro​non, Ni​cho​las meg ott sze​ren​csét​len​ke​dik az elő​tér​ben.
„Gon​dol​kozz, gon​dol​kozz! – biz​tat​ta ma​gát a ma​gisz​ter. – Ha most ha​gyod, hogy el​vi​gyék Cor​ne​li​us le​-
ve​lét, ak​kor soha töb​bé nem lá​tod. És soha nem fo​god meg​bo​csá​ta​ni ma​gad​nak.”
Gon​dol​ko​zott öt per​cet, és tá​madt egy öt​le​te.
Újabb öt perc el​ment arra, hogy át​la​poz​za a jegy​zet​fü​ze​tét, és meg​ta​nul​jon né​hány ar​gó​ki​fe​je​zést az
„Orosz szleng” cím​szó alatt lé​vők kö​zül.
Ami​kor az ab​lak​ban meg​sű​rű​söd​tek a sár​ga fé​nyek, je​lez​ve, hogy a vo​nat egy nagy​vá​ros​ba fut be, Fan​-
do​rin ko​pog​ta​tás nél​kül ol​dal​ra lök​te a szol​gá​la​ti fül​ke aj​ta​ját, be​ment, és az ülő utas​kí​sé​rő fölé ha​jolt.
– Mi a hely​zet, misz​ter, meg​ta​lál​tad a hol​mi​dat? Ke​resd még job​ban! Le​het, hogy ma​gad dug​tad el va​la​-
ho​vá, az​tán el​fe​lej​tet​ted? Elő​for​dul az. – A pi​masz frá​ter meg​pöc​köl​te a gi​gá​ját[vi], és nyu​god​tan el​mo​so​-
lyo​dott, egy pil​la​na​tig sem ké​tel​ked​ve ben​ne, hogy bün​tet​len ma​rad a bűne. – Na, ki​fe​le, pol​gár​társ! Ál​lo​-
más kö​vet​ke​zik. Go, go, sch​nell!
Ni​cho​las a kel​le​met​len fic​kó vál​lá​ra tet​te a ke​zét, ke​mé​nyen meg​szo​rí​tot​ta, és szép, da​lo​ló orosz ki​ej​-
tés​sel imi​gyen szó​lott:
– Ge​ci​zel ve​lem, kö​csög? A nagy​fő​nö​köt aka​rod meg​bu​gáz​ni? Ha​lott em​ber vagy, vá​god, csics​ka?
[„Ge​ci​zik” = sze​mét​ke​dik, pi​masz​ko​dik;” kö​csög” = passzív ho​mo​sze​xu​á​lis; ált. becs​mér​lő meg​szó​lí​-
tás; meg​bu​gáz = lop, csór stb.; „vá​god” = ér​ted, kb. mint a „dig” az an​gol​ban; „csics​ka” = szol​ga,
lú​zer, akit foly​ton ug​rál​tat​nak.]
A ha​tás né​mi​képp ha​son​la​tos volt ah​hoz, ahogy Ka​lin​kins úr re​a​gált arra, ami​kor an​gol úti​tár​sa a naiv
és hen​ce​gő Orosz​or​szág​ról szó​ló dalt kezd​te éne​kel​ni, csak, mond​juk, hússzor erő​sebb. Ni​cho​las még
soha nem lá​tott olyat, hogy egy em​ber egy pil​la​nat alatt ha​lott​sá​padt​tá vál​jon – min​dig úgy gon​dol​ta, hogy
ez csak af​fé​le szó​for​du​lat, de most az utas​kí​sé​rő va​ló​ban egy szem​pil​lan​tás alatt el​fe​hé​re​dett, még a szá​ja
is vi​lá​gos​szür​ke ár​nya​la​tot vett fel, és na​gyon se​be​sen kez​dett pis​log​ni…
– B-bo​csáss meg, cim​bo​ra – da​dog​ta, és meg​pró​bált fel​áll​ni, de Fan​do​ri​ne még job​ban be​le​mé​lyesz​tet​-
te az uj​ja​it. – Nem tud​tam… Becs​szó! Azt hit​tem, va​la​mi kül​föl​di csó​ka vagy. Cim​bo​ra!
Ni​cho​las​nak ek​kor eszé​be ju​tott még né​hány ide​ülő ki​fe​je​zés a jegy​zet​fü​ze​té​ből, és azon​nal be is ve​tet​te
őket nagy si​ker​rel:
– A te​sód​dal cim​bo​rál​jál, gecó, a nagy​fő​nök előtt vi​gyázzál​lás van meg pa​rancs-ér​tet​tem, vi​lá​gos?
Vi​gyáz​nia kel​lett, ne​hogy rosszul hasz​nál​jon va​la​mi​lyen ki​fe​je​zést, úgy​hogy Ni​cho​las nem is mon​dott
sem​mi töb​bet, csak oda​dug​ta te​nye​rét a gaz​em​ber orra elé (a má​sik ke​zé​vel meg to​vább​ra is a vál​lát mar​-
kol​ta).
– Na?
– Pa​rancs, ér​tet​tem – mond​ta buz​gón az utas​kí​sé​rő, és nyúlt is be azon​nal a mat​rac alá. – Min​den meg​-
van, ép​ség​ben, sér​tet​le​nül…
Min​dent, min​dent vissza​adott, ami a dip​lo​ma​ta​tás​ká​ban volt: a pa​pí​ro​kat is, a tár​cát is, a no​te​bo​o​kot is,
és ami a leg​fon​to​sabb, a föl​be​csül​he​tet​len ér​té​kű bo​rí​té​kot. Meg egy​út​tal Ka​lin​kins úr pénz​tár​cá​já​nak a
tar​tal​mát is.
A bo​szor​ká​nyos erdő meg​ráz​kó​dott, lát​va Al​bi​on lo​vag​já​nak el​szánt​sá​gát, és hagy​ta, hogy to​vább​men​-
jen.
Per​sze, más​hogy is le​he​tett ma​gya​ráz​ni a tör​tén​te​ket, nem misz​ti​kus, ha​nem tu​do​má​nyos mó​don. A kol​-
lok​vi​á​lis ling​visz​ti​ka pro​fesszo​ra, Ros​en​ba​um min​dig azt mond​ta a di​ák​ja​i​nak, hogy az idi​o​ma​ti​ka pon​tos
is​me​re​te és a be​szé​de​ti​kett fi​nom​sá​ga​i​nak pre​cíz be​tar​tá​sa a konk​rét szo​ci​um élet​vi​te​li-szi​tu​a​ci​o​ná​lis és
ré​teg​spe​ci​fi​kus kon​dí​ci​ó​i​nak fi​gye​lem​be​vé​te​lé​vel cso​dá​kat tud mű​vel​ni. Szó se róla, a ling​visz​ti​ka a böl​-
csé​szet​tu​do​má​nyok ki​rály​nő​je, s az orosz nyelv​nek nin​csen pár​ja le​xi​kai gaz​dag​ság​ban és sok​szí​nű​ség​ben.
„Te vagy az egyet​len tá​ma​szom, ó, ha​tal​mas, erős, igaz és sza​bad orosz nyelv! – gon​dol​ta Ni​cho​las, mi​-
köz​ben ment vissza a fül​ké​jé​be. Az nem le​het, hogy ne le​gyen nagy nép az, mely​nek ilyen nyel​vet adott az
Úr.”

A le​vél​tá​ri komp​le​xum te​rü​le​té​re, az Orosz Bi​ro​da​lom ál​la​mi és kul​tu​rá​lis em​lé​ke​ze​tét őrző in​téz​mény​be
Ni​cho​las szent resz​ke​tés​sel lé​pett – szí​ve el​szo​rult a gon​do​lat​ra, mi​lyen kin​csek rej​tőz​nek a szür​ke fa​lak
mö​gött, me​lye​ken vak​si, lő​réssze​rű ab​la​kok so​ra​koz​tak. És va​la​hol, most már szin​te csak egy kar​nyúj​tás​-
nyi​ra, ott volt egy szür​ke pa​pi​ros, mely​re Cor​ne​li​us von Dorn egy is​me​ret​len, épp csak nem​rég el​sa​já​tí​tott
nyel​ven ka​nya​rí​tot​ta be​tű​it.
Fél órát kel​lett sor​ban áll​nia be​lé​pő​ért, majd egy pán​cél​mel​lé​nyes, gép​pisz​to​lyos rend​őr ala​po​san át​-
vizs​gál​ta a dip​lo​ma​ta​tás​ká​ját, s ezek után Fan​do​ri​ne vég​re bent volt a Régi Ira​tok Köz​pon​ti Le​vél​tá​rá​ban.
Igaz, előbb még át kel​lett men​nie a kel​le​mes, ár​nyas ud​va​ron, és ka​nya​rog​nia a tég​la​ra​ká​sok, fes​té​kes​do​-
bo​zok és ha​tal​mas ká​bel​te​ker​csek kö​zött – épp újí​tot​ták fel az épü​le​tet.
A fel​újí​tást jó öt​ven év​vel ez​előtt kel​lett vol​na el​vé​gez​ni – Ni​cho​las erre a kö​vet​kez​te​tés​re ak​kor ju​tott,
ami​kor ment fel a szé​les lép​csőn, amely va​la​ha egé​szen im​po​záns le​he​tett, de most igen​csak si​ral​mas ál​la​-
pot​ban volt: a már​vány lép​cső​fo​kok ki​kop​tak, a kor​lá​tok​ról le​hám​lott a fes​ték, a szob​rok​ból és tük​rök​ből,
me​lyek va​la​ha a lép​cső​for​du​ló​kat dí​szí​tet​ték, nem ma​radt más, csak az üres fal​mé​lye​dé​sek és az el​ár​vult
ta​lap​za​tok.
Vi​lá​gos volt, hogy a le​vél​tár a leg​rosszabb be​teg​ség​ben szen​ved, ami csak meg​tá​mad​hat egy tu​do​má​-
nyos in​té​ze​tet – a fi​nan​szí​ro​zás ka​taszt​ro​fá​lis szű​kös​sé​gé​ben vagy akár tel​jes hi​á​nyá​ban. Fan​do​ri​ne együtt
ér​zőn néz​te a szét​szá​radt ka​ta​ló​gus​szek​ré​nye​ket, a mo​lyet​te füg​gö​nyö​ket a ma​gas ab​la​ko​kon, a lyu​ka​csos
li​nó​le​u​mot, és fel​só​haj​tott. Nem​hi​á​ba mond​ta Sir Ale​xan​der, hogy az újo​roszok éle​te sok​kal el​vi​sel​he​tőbb
vol​na, ha job​ban tisz​tel​nék or​szá​guk múlt​ját. A múlt pe​dig ép​pen itt la​ko​zott, ezek kö​zött az öreg fa​lak kö​-
zött – a tör​té​ne​lem​tu​do​mány ma​gisz​te​ré​nek orra, mely az Idő sza​gá​ra kü​lö​nö​sen ér​zé​keny volt, azon​nal el​-
kap​ta ha​mi​sí​tat​lan, va​rázs​la​tos ki​pá​rol​gá​sát.
Még az igaz​ga​tó iro​dá​ja is ko​pott és sze​gé​nyes volt.
Szta​nyisz​lav Kond​r​aty​je​vics Vers​i​nyin, a vi​lág​hí​rű kö​zép​kor​ku​ta​tó a le​he​tő leg​szí​vé​lye​seb​ben fo​gad​ta
a brit kol​lé​gát.
– Hát per​sze, per​sze, em​lék​szem a ké​ré​sé​re, Mis​ter Fan​do​ri​ne – mond​ta, és hellyel kí​nál​ta ven​dé​gét az
egé​szen fe​hér​re ko​pott bőr​fo​tel​ban. – A Kim​ri​ben ta​lált ket​té​té​pett irat​ra van szük​sé​ge, ugye?
– Krom​es​nyi​ki​ben – iga​zí​tot​ta ki Ni​cho​las, és tisz​te​let​tel​je​sen né​zett a Kom​men​tá​rok a vi​cse​g​odsz​ki​ji
kró​ni​ká​hoz szer​ző​jé​nek szók​ra​té​szi ko​po​nyá​já​ra.
– Per​sze, per​sze, Krom​es​nyi​ki​ben. A Mat​fe​jev-pa​lo​tá​ban, em​lék​szem.
Az igaz​ga​tó fel​vet​te a fe​ke​te te​le​fon kagy​ló​ját (ilyet Lon​don​ban már csak ré​gi​ség​ke​res​ke​dés​ben le​he​tett
ta​lál​ni), és tár​csá​zott.
– Mak​szim Edu​ar​do​vics, ga​lam​bom, be tud​na jön​ni hoz​zám? – kér​dez​te Vers​i​nyin, ked​ve​sen mo​so​lyog​-
va köz​ben lát​ha​tat​lan be​szél​ge​tő​tár​sá​ra. – Meg​ér​ke​zett az az an​gol ku​ta​tó, Mis​ter Fan​do​ri​ne… Igen, igen,
a krom​es​nyi​ki le​let ügyé​ben. Em​lék​szik, vá​la​szol​tunk a ké​ré​sé​re?… Nagy​sze​rű.
Le​tet​te a kagy​lót, és be​le​fo​gott a ma​gya​rá​zat​ba:
– Mak​szim Edu​ar​do​vics Bo​lot​nyi​kov a fel​dol​go​zá​si osz​tály fő spe​ci​a​lis​tá​ja. Min​den új szer​ze​mény az
ő ke​zén megy át. Ra​gyo​gó pa​leo​grá​fus és amel​lett a XVII. szá​zad ki​emel​ke​dő ku​ta​tó​ja. Egé​szen fi​a​tal, de
már ki​adott négy ta​nul​mány​kö​te​tet, és meg​véd​te a dok​to​ri disszer​tá​ci​ó​ját, amit a tu​si​nói tol​vaj​ról, Ma​ri​na
Mnyi​sek​ről és Vor​jo​nok​ról írt. Kép​zel​je csak el – Szta​nyisz​lav Kond​r​aty​je​vics erre fel​emel​te az uj​ját a
nyo​ma​ték vé​gett –, meg​hív​ták a Stan​ford​ra, ha​tal​mas fi​ze​tés​sel, és ő ne​met mon​dott. Ha​za​fi! Rit​ka​ság ez
ná​lunk ma​nap​ság. Hisz Orosz​or​szág​ban. Nagy em​ber lesz be​lő​le, ne​kem el​hi​he​ti. A mi le​vél​tá​ros Mo​zar​-
tunk.
A le​vél​tá​ros Mo​zart nem na​gyon si​e​tett meg​je​len​ni a fő​nök hí​vá​sá​ra, és az idő ki​töl​té​se vé​gett az igaz​-
ga​tó az in​téz​mény szű​kös anya​gi hely​ze​té​ről kez​dett be​szél​ni – alig​ha​nem ész​re​vet​te, mi​lyen sze​mek​kel
san​dít a kül​föl​di tu​dós a gir​be​gur​ba áll​vá​nyok​ra és az ős​ré​gi sző​nyeg​re.
-… A múlt ne​gye​dév​ben meg egyet​len ko​pej​kát sem kap​tunk – mond​ta Vers​i​nyin, és úgy tűnt, soha nem
ér vé​get a pa​nasz​ára​da​ta. – A ve​ze​tő mun​ka​tár​sak fi​ze​té​se két​száz​öt​ven​ezer ru​bel, de most azt is vissza​-
tart​ják! Van öt meg​hi​bá​so​dott mik​ro​film​ké​szí​tő be​ren​de​zé​sünk, nincs mi​ből meg​ja​ví​ta​ni őket. A fény​má​so​-
ló is ra​kon​cát​lan​ko​dik – ez már va​ló​sá​gos tra​gé​dia. De a fény​má​so​ló még hagy​ján, a ta​ka​rí​tó​nő​ket sincs
mi​ből fi​zet​ni. A ta​ka​rí​tó​nők meg, ugye​bár, nem olya​nok, mint a mi tör​té​nész ba​rá​ta​ink, ők in​gyen nem fog​-
nak dol​goz​ni. Szé​gyen és gya​lá​zat, hogy mennyi por föl​gyűlt. Adok ma​gá​nak egy jó ta​ná​csot, ga​lam​bocs​-
kám. Ne jár​jon mi​hoz​zánk ilyen ki​öl​töz​ve, nyak​ken​dő​ben meg min​den. Óvja a za​kó​ját, ing​jét. Far​mer​nad​-
rág, dzse​ki, az való ide.
Ni​cho​last meg​lep​te, hogy a le​vél​tár igaz​ga​tó​ja ne​ki​áll ta​ná​cso​kat adni egy vad​ide​gen​nek, rá​adá​sul
ilyen in​tim kér​dés​ben, mint az öl​töz​kö​dés. Ki​csit el​tű​nő​dött ezen, de az​tán úgy dön​tött, hogy ez kis​sé ugyan
il​let​len do​log, de na​gyon oro​szos, sőt tu​laj​don​kép​pen szim​pa​ti​kus.
– Hát ilyen hely​zet​ben va​gyok – tár​ta szét a ke​zét le​fegy​ver​ző​en Vers​i​nyin. – Pénz nél​kül na​gyon, na​-
gyon ne​héz dol​goz​ni. De hát mit le​het ten​ni? Az ál​lam​nak nincs pén​ze. Maga mit ten​ne az én he​lyem​ben?
És a meg​ha​tó​dott Ni​cho​las nem bír​ta ki. Vers​i​nyin adott neki ta​ná​csot el​ső​ként, meg hát ő maga kér​de​zi
a vé​le​mé​nyét. Se​gí​te​ni kell neki.
– A maga he​lyé​ben, igaz​ga​tó úr, én a kö​vet​ke​zőt ten​ném – kezd​te Ni​cho​las ki​csit azért még​is​csak rös​-
tel​ked​ve. – Elő​ször is, nem ér​tem, mi​ért en​ge​di meg a le​vél​tár a ku​ta​tók​nak, hogy in​gyen hasz​nál​ják a föl​-
be​csül​he​tet​len ér​té​kű ál​lo​má​nya​it. Nem kel​le​ne kor​lá​toz​ni a be​lé​pést a ter​me​ik​be, ki​zár​va az egy​sze​rű kí​-
ván​csis​ko​dó​kat és csak a szak​ér​tő​ket be​en​ged​ni, ha​nem ki​tár​hat​nák a ka​pu​i​kat min​den ér​dek​lő​dő szá​má​ra,
ugyan​ak​kor vi​szont nem túl nagy be​lép​ti dí​jat szed​het​né​nek. Én szí​ve​sen fi​zet​nék a meg​tisz​tel​te​té​sért, hogy
az önök ol​va​só​ter​mé​ben dol​goz​ha​tom. Má​sod​szor pe​dig, biz​tos va​gyok ben​ne, hogy sok kol​lé​gám sok​kal
je​len​tő​sebb össze​ge​ket is kész len​ne ki​fi​zet​ni, ha fo​gad​ná​nak meg​ren​de​lé​se​ket ilyen vagy olyan ku​ta​tás el​-
vég​zé​sé​re. Pél​dá​ul, ne​kem le kell szken​nel​nem egy bi​zo​nyos do​ku​men​tu​mot, és amel​lett át kell néz​nem a
Jö​ve​vény​ügyi, a Rei​ter és még né​hány más pri​káz ira​ta​it egy bi​zo​nyos na​gyon szűk té​mát érin​tő​en. Ez a
mun​ka egy he​tem​be ke​rül, plusz nem ke​vés pénzt kell ki​fi​zet​nem re​pü​lő​jegy​re, szál​lo​dá​ra, egye​bek​re.
Higgye el, szí​ve​sen fi​zet​nék ezer vagy akár két​ezer fon​tot, ha ezt a fel​ada​tot el​vé​gez​né va​la​ki az önök ra​-
gyo​gó spe​ci​a​lis​tái kö​zül…
– Hi​szen ez ra​gyo​gó öt​let – jött iz​ga​lom​ba az igaz​ga​tó. – Ter​mé​sze​te​sen min​den​fé​le pénz​ügyi és bü​rok​-
ra​ti​kus prob​lé​mák me​rül​het​nek fel, de meg​éri, hogy…
Nem tud​ta be​fe​jez​ni a mon​da​tot – ko​pog​tat​tak az aj​tón, majd azon​nal, meg sem vár​va a szó​lí​tást, be​jött
egy ele​gáns, fe​szes tar​tá​sú, bar​na hajú fi​a​tal​em​ber di​va​tos, kes​keny szem​üveg​ben és sport​tás​ká​val a ke​zé​-
ben, ami​ből két te​niszü​tő nye​le állt ki.
– Szta​nyisz​lav Kond​r​aty​je​vics – mond​ta mor​co​san, épp csak egy pil​lan​tást vet​ve Fan​do​ri​ne-ra. – Kér​-
tem, hogy en​ged​jen el ha​ma​rabb. Ver​se​nyem van a Pet​rov​kán.
– Igen, igen – fe​lel​te bo​csá​nat​ké​rő han​gon az igaz​ga​tó. – Em​lék​szem, ga​lam​bocs​kám. De hát épp meg​-
ér​ke​zett Mis​ter Fan​do​ri​ne a brit Ki​rá​lyi Tör​té​nel​mi Tár​sa​ság​tól. Se​gít​sen neki elő​ke​rí​te​ni azt a kis do​ku​-
men​tu​mot, mert kü​lön​ben hol​na​pig meg​vá​ra​koz​tat​ják. Még​is​csak ven​dég, kí​nos len​ne. Ap​ro​pó, hadd mu​-
tas​sam be önö​ket egy​más​nak – Mak​szim Edu​ar​do​vics Bo​lot​nyi​kov, Ni​cho​las Fan​do​ri​ne. No, néz​ze csak,
mi​lyen szép aján​ló​le​vél, cí​me​res, víz​je​les. Hogy is ír​ják ben​ne? – Vers​i​nyin fel​vet​te a szem​üve​gét, és ol​-
vas​ni kez​dett az aján​ló​le​vél​ből (a ki​ej​té​se va​la​mi bor​za​lom volt): – „… plea​se give every pos​sib​le as​sis​-
tance to Sir Ni​cho​las A. Fan​do​ri​ne, M. A., Bt. „ Szó​val ad​junk meg neki min​den se​gít​sé​get. Jut eszem​be,
Fan​do​ri​ne úr, hogy mi je​lent az „M. A. „, azt tu​dom – a „böl​csé​szet​tu​do​má​nyok ma​gisz​te​re”, de mit je​lent
a „Bt. „? Va​la​mi tu​do​má​nyos fo​ko​zat vagy ki​tün​te​tés?
Ni​cho​las fáj​dal​ma​san el​vö​rö​sö​dött. A Tár​sa​ság tit​ká​ra, régi gyá​mo​lí​tó​ja és jó​aka​ró​ja a mi​nél na​gyon
ha​tás ked​vé​ért ki​csit el​ve​tet​te a suly​kot. Ugyan mire való ez – „Sir, Bt. „?
– Nem, Szta​nyisz​lav Kond​r​aty​je​vics, a „Bt. „ azt je​len​ti, „ba​ro​net”, ez egy örök​lő​dő rang – mond​ta Bo​-
lot​nyi​kov, és úgy mér​te vé​gig az an​golt, mint egy ki​ál​lí​tá​si tár​gyat a kunst​ka​me​rá​ban. – Mint Bas​ker​vil​le,
em​lék​szik? Ha nem csal az em​lé​ke​ze​tem, a ba​ro​net cí​met I. Ja​kab hoz​ta lét​re a ki​rá​lyi kincs​tár fel​töl​té​se
cél​já​ból. Bár​ki ne​me​si ran​got vá​sá​rol​ha​tott, csak be kel​lett fi​zet​nie érte kö​rül​be​lül ezer fon​tot.
Ni​cho​last egy​szer​re két kel​le​met​len ér​zés ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba – a za​var és a tör​té​ne​lem​tu​do​mány ifjú
csil​la​gá​nak tá​jé​ko​zott​sá​ga mi​at​ti irigy​ség –, és mo​tyog​ni kez​dett:
– Ez az ősi ba​ro​ne​tek​re ér​vé​nyes, akik nyol​ca​di​kak, sőt akár ki​len​ce​di​kek a nem​zet​sé​gük​ben. Ilyen​ből
mos​tan​ra ke​vés ma​radt. Én csak má​so​dik ba​ro​net va​gyok, az első az apám volt. Ő nem vá​sá​rol​ta a cí​mét,
ha​nem a ki​rály​nő ado​má​nyoz​ta neki az or​vos​tu​do​mány​ban el​ért ered​mé​nye​i​ért…
Mi​lyen os​to​ba, mél​tat​lan ma​gya​ráz​ko​dás – mint​ha men​te​ge​tőz​nie kel​le​ne Sir Ale​xan​der mi​att.
Ami​kor ki​lép​tek az igaz​ga​tói iro​dá​ból, Bo​lot​nyi​kov gú​nyo​san meg​kér​dez​te:
– Na és ak​kor, hogy kell szó​lí​ta​ni önt? „Sir Ni​cho​las”-nak vagy „Sir II. Fan​do​ri​ne”-nak?
– Ha nem esik ne​he​zé​re, szó​lít​son egy​sze​rű​en Nick​nek – kér​te a ma​gisz​ter, jól​le​het ki nem áll​hat​ta a
neve be​cé​zett alak​ját.
Mo​zart az órá​já​ra pil​lan​tott és el​ko​mo​rult.
– Tud​ja mit, Sir Nick, le​ül​te​tem ma​gát az iro​dám​ban, és én ma​gam me​gyek le a le​vél​tár​ba. Ki​csit vár​-
nia kell – amíg meg​ta​lá​lom a szük​sé​ges ka​ta​ló​gust, amíg meg​ke​re​sem ma​gát a do​ku​men​tu​mot… A csu​dá​-
ba, le​ké​sem az első meccset. Még a du​gó​ban is ácso​rog​ha​tok… In​kább itt ha​gyom a tra​ga​csot, és met​ró​val
me​gyek.
Az utol​só sza​va​kat hal​kab​ban mond​ta, már nem Ni​cho​las​hoz in​téz​ve őket, ha​nem ön​ma​gá​nak.
– Mond​ja, Mak​szim Edu​ar​do​vics – kér​dez​te Fan​do​ri​ne, nem bír​va a kí​ván​csi​sá​gá​val –, hogy is volt
ez? Az igaz​ga​tó úr me​sél​te, hogy ál​lást aján​lot​tak ön​nek a Stan​for​don, de maga nem fo​gad​ja el. Mi​ért? Ha​-
za​fi​ság​ból?
– Ugyan, még hogy ha​za​fi​ság​ból. – Bo​lot​nyi​kov úgy né​zett Ni​cho​las​ra, mint egy gyen​ge​el​mé​jű​re. Az
orosz tör​té​ne​lem és a pa​leo​grá​fia szak​ér​tő​je va​gyok. A szak​te​rü​le​te​men min​den fon​tos anyag Orosz​or​szág​-
ban ta​lál​ha​tó, nem pe​dig Stan​ford​ban. Kö​vet​ke​zés​kép​pen a tu​do​má​nyos fel​fe​de​zé​sek is itt szü​let​nek. Stan​-
ford​ba meg men​je​nek azok, akik​nek a town hou​se meg a golf club fon​to​sabb a tu​do​mány​nál… El​hoz​ta az
irat má​sik fe​lét? Meg​en​ge​di, hogy be​le​pil​lant​sak?
Ni​cho​las óva​to​san ki​vet​te dip​lo​ma​ta​tás​ká​já​ból a spe​ci​á​lis, kes​keny bo​rí​té​kot, a bo​rí​ték​ból pe​dig a
vas​tag, egye​net​len szé​lű és kö​ze​pén ket​té​té​pett la​pot.
Mak​szim Edu​ar​do​vics össze​von​ta szem​öl​dö​két az össz​pon​to​sí​tás​tól, úgy fut​tat​ta vé​gig raj​ta a te​kin​te​tét.
– Na, most már pon​to​san em​lék​szem. Ször​nyű kéz​írás, jó so​kat kín​lód​tam vele.
– Hát még én, hisz én nem va​gyok pa​leo​grá​fus! – ki​ál​tott fel Ni​cho​las.
– És meg fog bir​kóz​ni vele egy​ma​ga? – né​zett rá két​ke​dőn Bo​lot​nyi​kov. – Vagy se​gí​te​ni kell ben​ne?
Tes​sék, egy iga​zi orosz jel​lem, gon​dol​ta Fan​do​ri​ne. Már-már ri​deg​nek lát​szik, szin​te tüs​kés, sőt akár
azt is le​het mon​da​ni, hogy kel​le​met​len em​ber, és köz​ben tele van se​gí​tő​kész​ség​gel. Mint​ha kel​let​le​nül
aján​lot​ta vol​na fel a se​gít​sé​gét, de lát​szik, hogy ha meg​ké​rem, nem uta​sít vissza.
– Kö​szö​nöm, nincs szük​sé​gem se​gít​ség​re. Most már van „Scrib​mas​ter”-em, az el​vég​zi he​lyet​tem a mun​-
kát.
– Hogy mi​cso​dá​ja?
Ni​cho​las pe​dig el​ma​gya​ráz​ta, hogy lé​te​zik már egy ilyen fan​tasz​ti​kus krip​to​grá​fi​ai prog​ram, ame​lyet
spe​ci​á​li​san a kö​zép​ko​ri kéz​ira​tok meg​fej​té​sé​re fej​lesz​tet​tek ki. Bo​lot​nyi​kov fej​csó​vál​va hall​gat​ta.
– Ma​guk ott Nyu​ga​ton min​dent tál​cán kap​nak. Na jól van, ül​jön le és vár​jon meg. Be​le​te​lik vagy negy​-
ven perc​be, de az is le​het, hogy egy órá​ba.
S az​tán Fan​do​ri​ne egye​dül ma​radt. Le​ült a szék​re, de egy pil​la​nat múl​va fel is állt, és jár​kál​ni kez​dett a
pa​rá​nyi iro​dá​ban.
Szent​sé​ges úr​is​ten, hát igaz le​het, hogy negy​ven perc vagy egy óra múl​va a ke​zé​ben lesz a vég​ren​de​let
tel​jes szö​ve​ge, me​lyet az orosz Fan​do​ri​nok nem​zet​ség​ala​pí​tó​ja írt va​la​mi​kor?
Mi​cso​da nagy​sze​rű, va​ló​ban cso​dás pil​la​nat lesz!

Nem negy​ven perc telt el, sőt nem is egy óra, ha​nem ket​tő, mire Bo​lot​nyi​kov vissza​jött. Vé​kony vá​szon​kö​-
té​ses map​pa volt a ke​zé​ben, ami​nek lát​tán Ni​cho​las áb​rá​za​ta még vö​rö​sebb lett. Az a hely​zet, hogy a ren​-
ge​teg régi, po​ros könyv​től, amik​kel tele vol​tak pa​kol​va a pol​cok a fő-fő irat​fel​dol​go​zó iro​dá​já​ban, sze​-
gény ma​gisz​tert megint meg​tá​mad​ta az át​ko​zott al​ler​gia: óri​á​si bí​bor​szí​nű fol​tok je​len​tek meg az ar​cán,
könnyez​ni kez​dett a sze​me, az orra pe​dig va​ló​sá​gos ar​té​zi kút​tá vál​to​zott.
– E a? – szi​pog​ta Fan​do​ri​ne orr​han​gon, ami​kor azt akar​ta kér​dez​ni, hogy „Ez az?”
 – Ej, a nem​jó​ját – mo​rog​ta ha​ra​go​san Mak​szim Edu​ar​do​vics, és le​tet​te a map​pát az asz​tal​ra. – A dol​go​-
zók nem a he​lyé​re tet​ték, alig ta​lál​tam meg. Itt ké​rek egy alá​írást.
– Már​is…
Ni​cho​las bűn​tu​da​to​san el​mo​so​lyo​dott, lát​va, hogy iz​gal​má​ban fer​dé​re si​ke​rült az alá​írás a nyom​tat​vá​-
nyon.
– Mun​ká​ra, sir! – si​et​tet​te Bo​lot​nyi​kov. – Nagy fel​fe​de​zé​sek vár​nak önre. No, te​gye csak egy​más mel​lé
a két da​ra​bot. Épp csak meg​né​zem, hogy össze​il​le​nek-e, és már itt sem va​gyok.
Fan​do​ri​ne a szür​ke, sze​rény map​pá​ra pil​lan​tott, mely​re vig​net​ta volt ra​gaszt​va „4724. fond, krom​es​nyi​-
ki rej​tek​hely, 1680-as évek (?), 1 té​tel, 12-es ka​ta​ló​gus” fel​irat​tal – és egy​re csak ha​lo​gat​ta, hogy ki​old​ja
raj​ta a ma​dza​got. Hon​nan is van ez: „És ki​ol​da​ni a há​ló​szo​bá​ban az áhí​tott, ked​ves övecs​két?” Hogy resz​-
ket​nek az uj​jai – a vé​gén még el​sza​kít​ja a tö​ré​keny pa​pírt.
Szedd össze ma​gad! Most kéne al​kot​ni egy könnyed kis li​me​ric​ket.
– Na, mi van már? – for​tyant fel Bo​lot​nyi​kov. – Már így is mennyi időt el​pa​za​rol​tam. Majd ak​kor én.
Könnye​dén el​tol​ta vál​lá​val az aj​kát moz​ga​tó Fan​do​ri​ne-t, meg​rán​tot​ta a ma​dza​got, és óva​to​san ki​vet​te a
map​pá​ból a kes​keny pa​pi​rost.
– Hol a ma​gáé? Adja csak ide!
Egy​más mel​lé tet​te a két da​ra​bot az asz​ta​lon, és azon​nal lát​szott, hogy össze​il​le​nek. Igaz, a jobb ol​da​li
egy​ál​ta​lán nem volt meg​sár​gul​va, és sok​kal ke​vés​bé fa​kul​tak meg a be​tűk raj​ta, de ezt egy​sze​rű​en meg le​-
he​tett ma​gya​ráz​ni: há​rom​száz évig tel​jes sö​tét​ség​ben volt, és így job​ban meg​őr​ző​dött. Ki​vá​ló ál​la​pot​ban
volt, csak egy he​lyen, a bal ol​da​lán, nem messze a szé​lé​től fe​ke​tél​lett egy kis lyuk, ahol a fa​lánk Idő át​rág​-
ta a pa​pírt.
Mak​szim Edu​ar​do​vics fi​gyel​me​sen meg​néz​te a re​konst​ru​ált le​ve​let, és elé​ge​det​ten bó​lin​tott.
– Rend​ben. A maga csu​da​prog​ram​ja nél​kül leg​alább egy órát kel​le​ne vele ve​sződ​ni. Ami​kor vég​zett,
zár​ja be az iro​dát! A map​pát adja le az ol​va​só​te​rem​ben, a kul​csot hagy​ja a por​tán! Na jól van, sza​la​dok
ta​lán még oda​érek a ver​seny vé​gé​re. Szen​zá​ci​ós tör​té​nel​mi fel​fe​de​zést kí​vá​nok ma​gá​nak.
Ez​zel az iro​ni​kus jó​kí​ván​ság​gal a le​vél​tá​ros Mo​zart tá​vo​zott, és Ni​cho​las ket​tes​ben ma​radt ősé​nek vég​-
ren​de​le​té​vel.
– Kö​szö​döb. Vi​szond​lá​dázs​ra – dör​mög​te Fan​do​ri​ne igen​csak meg​kés​ve, ami​kor az ajtó már be​csu​kó​-
dott. Össz​pon​to​sít​va szi​po​gott, és el​kezd​te ki​be​tűz​ni és ér​tel​mez​ni az első so​ro​kat.
Emlékeztető Mikita fiamnak mikorra megnő eszességben…
To​vább nem ju​tott – von Dorn ka​pi​tány macs​ka​ka​pa​rá​sát nem si​ke​rült egy len​dü​let​tel ki​ol​vas​nia.
Hát jó, erre való a tu​do​má​nyos ha​la​dás vív​má​nya.
A ma​gisz​ter gon​do​sab​ban össze​il​lesz​tet​te a két da​ra​bot, be​kap​csol​ta a szá​mí​tó​gé​pét, csat​la​koz​tat​ta a
kézi szken​nert, és meg​nyom​ta a „scan” gom​bot.
Sze​re​tett vol​na azon​nal hoz​zá​lát​ni a szö​veg meg​fej​té​sé​hez, de könnye​zett a sze​me az át​ko​zott por​tól, és
annyi​ra folyt az orra, hogy úgy dön​tött, oko​sabb lesz egye​lő​re el​ha​lasz​ta​ni ezt az iz​gal​mas mun​kát, és mi​-
nél gyor​sab​ban vissza​men​ni a szál​lo​dá​ba. El​vég​re most már se​ho​vá sem tűn​het el a le​vél – ki is le​het
nyom​tat​ni, és át​ala​kí​ta​ni ké​nyel​me​sen ol​vas​ha​tó szö​veg​gé.
Gye​rünk hát a szál​lo​dá​ba! És nem gör​kor​cso​lyán, ha​nem met​ró​val – most nem a vá​ros​né​zés​nek van itt
az ide​je.
Ni​cho​las le​ad​ta a map​pát és a kul​csot, és mi​előtt el​hagy​ta a le​vél​tár épü​le​tét, be​ment a mos​dó​ba –
meg​mos​ni könnye​ző sze​me​it, ki​fúj​ni az or​rát, meg hát a szük​ség is oda szó​lí​tot​ta.
Állt a pi​szo​ár előtt, a csem​pé​zett fa​lat bá​mul​ta, és áb​rán​do​san mo​soly​gott. Egy​re csak egy gye​rek​ver​set
is​mé​tel​ge​tett ma​gá​ban: „Kis ma​dár​ka, fog​lyom let​tél, a há​lóm​ba be​le​lép​tél, nem en​ged​lek el már soha,
nem le​szek olyan os​to​ba.”
A dip​lo​ma​ta​tás​ká​ja ott volt mel​let​te a pad​lón.
Nyi​kor​dult az ajtó, va​la​ki be​jött a mos​dó​ba. Fan​do​ri​ne nem for​dult meg – mi​nek?
Puha, szin​te nesz​te​len lép​tek. Gu​mi​tal​pú sport​ci​pő le​het raj​ta.
Halk sur​ra​nás – és a dip​lo​ma​ta​tás​ka hir​te​len el​tűnt Ni​cho​las sze​me sar​ká​ból.
Ek​kor az​tán már meg​for​dult – és nem hitt a sze​mé​nek.
Egy edző​ci​pős, sár​ga-zöld koc​kás in​get (a szov​jet iro​da​lom​ban az ilyet cow​boying​nek ne​vez​ték) és
sze​ge​cses kék vá​szon​nad​rá​got vi​se​lő fér​fi a leg​tel​je​sebb hi​deg​vér​rel ment a ki​já​rat felé, ke​zé​ben a Sam​-
so​ni​te-tal.
– Állj! – ki​ál​tott rá Fan​do​ri​ne ér​tet​len áb​rá​zat​tal. Az az enyém! Ez va​la​mi té​ve​dés!
Az is​me​ret​len fér​fi mint​ha nem is hal​lot​ta vol​na. Ki​nyi​tot​ta az aj​tót, és már ott sem volt.
Be​le​telt né​hány má​sod​perc​be, amíg Ni​cho​las rend​be hoz​ta a nad​rág​ját – csak nem fog ki​gom​bolt slic​-
cel sza​lad​ni. Ami​kor ki​ron​tott a fo​lyo​só​ra, a rab​ló már a lép​cső​nél volt.
– Áll​jon meg! – üvöl​töt​te Ni​cho​las. – Mi​fé​le rossz vicc ez?
A koc​kás in​ges hát​ra​né​zett.
Fi​a​tal. Vi​lá​gos haja fél​ol​dalt a hom​lo​ká​ra hul​lik. Át​la​gos arc min​den kü​lö​nö​sebb is​mer​te​tő​jel nél​kül.
Ré​gi​mó​di szem​üveg, har​minc év​vel ez​előtt hord​tak ilyet.
A tol​vaj gú​nyo​san el​mo​so​lyo​dott, és azt mond​ta:
– Hé, ko​sár​lab​dá​zó, fu​tunk ver​senyt? – És nagy ug​rá​sok​kal ro​han​ni kez​dett fel​fe​lé a lép​csőn.
„Hon​nan tud​ja, hogy ko​sár​lab​dáz​tam?” – hök​kent meg Ni​cho​las, de azon​nal rá​jött: „Ja, per​sze, csak a
ma​gas​sá​gom mi​att…”
Ez egy bo​lond, nyil​ván​va​ló​an bo​lond, két​ség sem fér​het hoz​zá. Még jó, hogy nem le​fe​lé fu​tott, mert az​-
tán ker​get​het​né a le​vél​tá​ri komp​le​xum ud​va​rán, az épü​le​tek kö​zött. Fel​fe​lé nem​igen volt hova fut​ni – az
első eme​let után már jött is a tető.
A szem​üve​ges nem na​gyon si​e​tett. Két​szer meg is állt, hát​ra​né​zett Ni​cho​las​ra, sőt még a dip​lo​ma​ta​tás​-
kát is pi​ma​szul meg​len​get​te, mint aki csú​fo​ló​dik.
A lép​cső egy kis tér​ség​ben vég​ző​dött. A bo​lond be​nyo​mott egy ala​csony kis aj​tót, és egy nap​fé​nyes
négy​szög tá​rult ki. Az volt a ki​já​rat a te​tő​re.
Fan​do​ri​ne még fel sem fog​ta tel​je​sen, hogy mi​lyen idi​ó​ta hely​zet​be ke​rült, mi​köz​ben hár​ma​sá​val szed​te
a lép​cső​fo​ko​kat.
– Ha el​me​sé​lem va​la​ki​nek, el se hi​szi – mo​rog​ta ma​gá​ban.
A te​tőn nem volt hova el​búj​ni, de a tol​vaj lát​ha​tó​an nem is akart – ott állt és vár​ta az ül​dö​ző​jét a szé​lén,
ahon​nan nem a Pi​ro​gov​ká​ra, ha​nem a bel​ső ud​var​ra le​he​tett lát​ni.
– Jól van, meg​volt a fu​tó​ver​seny. Maga győ​zött, én vesz​tet​tem – mond​ta Fan​do​ri​ne meg​nyug​ta​tó​nak
szánt han​gon, mi​köz​ben óva​to​san kö​ze​le​dett az őrült​höz. – Most adja vissza a tás​ká​mat, és vissza​fe​lé is
ver​se​nyez​he​tünk, jó?
A tol​vaj me​re​ven állt, hát​tal a sem​mi​nek, a két lába közé szo​rít​va a dip​lo​ma​ta​tás​kát, és vi​dá​man mo​-
soly​gott, lát​szott, hogy na​gyon elé​ge​dett ma​gá​val. Csak ne​hogy le​dob​ja a tás​kát – össze​tö​rik a no​te​bo​ok.
Meg ő maga is le ne es​sen, a sze​ren​csét​len kre​tén​je.
Ni​cho​las fél​ve né​zett le a tető pe​re​mén. Bár csak egy​eme​le​tes volt az épü​let, de régi, jó ma​gas szin​tek​-
kel, úgy​hogy jó negy​ven​láb​nyit es​he​tett vol​na az em​ber. És alig​ha ússza meg tö​ré​sek​kel: a fel​újí​tás mi​att
az egész ud​var, egé​szen a le​vél​tá​ri épü​let fa​lá​ig, tele volt épí​tő​anya​gok​kal, min​den​fé​le fém​hul​la​dék​kal és
vas​bor​dá​jú sit​tes kon​té​ne​rek​kel. Ha le​ve​szek​szik az em​ber, az biz​tos ha​lál.
Úgy lát​szott, a bo​lond ki​fo​gyott az ener​gi​á​ból. Egye​ne​sen állt, és ugyan​az​zal a szí​vé​lyes mo​sollyal néz​-
te Ni​cho​last.
Fan​do​ri​ne fent​ről le​fe​lé né​zett rá, és las​san a dip​lo​ma​ta​tás​ká​ra mu​ta​tott.
– Ha nincs el​len​ve​té​se, ak​kor ezt most el​ve​szem. Meg​egyez​tünk? De hogy mi​lyen jót fu​tot​tunk! Jól van,
men​jünk vissza.
– ”Mi​ért nem re​pül​nek az em​be​rek, mint a ma​da​rak?” – kér​dez​te hir​te​len a koc​kás in​ges, majd ma​gya​-
rá​zat​kép​pen hoz​zá​tet​te: – Oszt​rovsz​kij, már​mint a drá​ma​író.
Ni​cho​las el​cso​dál​ko​zott.
– Hogy mi​cso​da?
– Saj​ná​lom a kis ma​dár​kát – fin​to​rí​tot​ta el az ar​cát sí​ró​san a bo​lond.
„Hon​nan a csu​dá​ból tud​ja, hogy a kis ma​dár​ká​ról szó​ló ver​set mon​do​gat​tam ma​gam​ban?” – cso​dál​ko​-
zott el még job​ban Fan​do​ri​ne. A szem​üve​ges hir​te​len egyik ke​zé​vel meg​ra​gad​ta a de​rék​szí​ját, a má​sik​kal a
za​kó​ját, és a leg​ki​sebb meg​eről​te​tés nél​kül át​ve​tet​te a két​mé​te​res ma​gisz​tert a feje fö​lött – le az éles be​-
ton​sze​gé​lyek és a csip​kés, rozs​dás va​sak közé.

Mel​lék​let:
A li​me​rick, me​lyet N. Fan​do​ri​ne jú​ni​us 14-én, dél​táj​ban, a Régi Ira​tok Köz​pon​ti Le​vél​tá​rá​ban al​ko​tott, a
leg​na​gyobb iz​ga​lom pil​la​na​ta​i​ban:

„Zsu​zsi​kám, áll már a mu​zsi​kám”,
Szó​lott az én drá​ga mu​zsi​kom,
Pop​si​mat pisz​kál​ta,
Be​le​tört bics​ká​ja,
„Nem vagy te elég jó mu​zsik ám.”
 Negyedik fejezet

Cornelius aranyló szikrát lát a láthatáron. A világ legnagyobb fából épült városa. Audiencia az
alminiszternél. A Német-telepen. A muszkák különös szokásai. Az oroszok legfőbb növénye

A nagy ázsi​ai ki​rály​ság fő​vá​ro​sa Cor​ne​li​us von Dorn szá​má​ra elő​ször csak egy ap​rócs​ka szik​rá​nak tűnt a
lát​ha​tá​ron.
– Néz​ze, ka​pi​tány úr! – mu​tat​ta Wil​li​am Ma​yer, a ku​pec​ka​ra​ván ve​ze​tő​je. – Az ott a krem​li ha​rang​to​-
rony ku​po​lá​ja, Nagy Jo​hann-nak hív​ják. Az alatt ül a musz​kák cár​ja. Még há​rom-négy óra, és a vá​ros​ka​pu​-
hoz érünk.
Cor​ne​li​us Psz​kov​tól uta​zott együtt a dán és an​gol ke​res​ke​dők ka​ra​ván​já​val. Az áru​val meg​ra​kott ne​héz
sze​ke​rek mi​att las​san ha​lad​tak, de leg​alább ve​szély​te​le​nül, s azon​kí​vül az úti​tár​sa​i​tól, akik​nek a több​sé​ge
nem elő​ször járt Orosz​or​szág​ban, Cor​ne​li​us sok ér​té​kes tud​ni​va​ló​ra tett szert a ti​tok​za​tos, me​se​sze​rű or​-
szág​ról, ahol az alá​írt szer​ző​dés sze​rint a ka​pi​tány​nak négy egész évet kel​lett el​töl​te​nie.
A ke​res​ke​dők ko​moly em​be​rek vol​tak, sok min​dent lát​tak már éle​tük​ben, és sem​mi nem lep​te meg őket.
Ke​vés​ke bak​sis​sal le tud​ták ráz​ni a kap​zsi orosz gu​ber​ná​to​ro​kat és ma​giszt​rá​tu​so​kat, fö​lös​le​ge​sen egy ga​-
rast sem fi​zet​tek, és a ve​szé​lyes er​dő​ket és pusz​ta​sá​go​kat, ahol „rab​lócs​káz​nak” (vagy​is ki​csit ra​bol​gat​nak
az ott la​kók), ki​ke​rül​ték. Vég​szük​ség ese​té​re pe​dig, ha nem si​ke​rül meg​úsz​ni a ha​ra​mi​ák​kal való ta​lál​ko​-
zást, a kö​vet​ke​ző​kép​pen ál​la​pod​tak meg: nem kér​nek pénzt von Dorn​tól a kosz​tért meg a lova ab​rak​já​ért,
de cse​ré​ben neki kell irá​nyí​ta​nia a ka​ra​ván vé​del​mét, be​csü​le​te​sen, az utol​só le​he​tő​sé​gig har​col​ni, hogy a
ke​res​ke​dők élet​ben ma​rad​ja​nak, és ne ke​rül​jön rab​ló​kéz​re az áru​juk. Ezért a ve​szé​lyes he​lye​ken Cor​ne​li​us
ha​ladt elöl, har​ci​a​san te​kin​ge​tett kör​be (a mus​ké​tá​ja ke​reszt​ben a nyer​gen, a pisz​toly​tás​kák ki​csa​tol​va).
Mö​göt​te négy knecht, azaz szol​ga, szin​tén mus​ké​ták​kal. Utá​na jöt​tek a sze​ke​rek (és két​ol​dalt még ti​zen​két
fegy​ve​res szol​ga), leg​há​tul pe​dig a ke​res​ke​dők kar​dok​kal és pisz​to​lyok​kal. Két​szer vagy há​rom​szor az út
men​tén meg​re​meg​tek a bok​rok, és gya​nú​san hu​hog​ni kez​dett egy ba​goly fé​nyes nap​pal, de ilyen ko​moly
em​be​re​ket sen​ki nem mert meg​tá​mad​ni az ar​ra​fe​lé kó​dor​gók kö​zül. Egy​szó​val Cor​ne​li​us szá​má​ra na​gyon
elő​nyös​nek bi​zo​nyult a meg​ál​la​po​dás.
Egyet​len do​log bosszan​tot​ta: min​den este, ami​kor meg​pi​hen​tek, kör​ben el​he​lyez​ték a sze​ke​re​ket, és fel​-
ál​lí​tot​ták az őr​sé​get, a tisz​te​let​re mél​tó ke​res​ke​dő urak, nem lé​vén egyéb szó​ra​ko​zá​suk, újra és újra meg​-
kér​ték, me​sél​je el, hogy a bá​tor mus​ké​tást ho​gyan itat​ták le, vet​kőz​tet​ték mez​te​len​re és dob​ták ki a fa​lu​-
vég​re a leg​el​ső orosz fa​lu​ban. Min​den al​ka​lom​mal ren​ge​te​get ne​vet​tek és tré​fál​koz​tak, soha nem un​ták
meg a tör​té​ne​tet. Igaz, maga von Dorn is igye​ke​zett, hogy a sok is​mét​lés​től ne vál​jon unal​mas​sá mind
újabb rész​le​te​ket ta​lált ki, és egy​re kü​lö​nö​seb​bé és va​ló​sze​rűt​le​neb​bé vált a ka​land​ja.
– Ma​gá​nak nem is kard​dal, ha​nem pen​ná​val kel​le​ne meg​ke​res​nie a ke​nye​rét, ka​pi​tány úr – mon​do​gat​ta
Ma​yer, mi​köz​ben nagy ha​sát fog​ta a ne​ve​tés​től, és a könnye​it tö​röl​get​te. – A könyv​ki​adók arannyal fi​zet​né​-
nek ilyen his​tó​ri​á​kért. Kü​lö​nö​sen az tet​szik, ahogy be​fog​ta azt a bes​te korcs​má​rost a ta​li​gá​ba, és vele vi​-
tet​te el ma​gát a rend​őr​pa​rancs​nok​hoz. Meg ami​lyen pec​ke​sen vé​gig​ment a fa​lun anya​szült me​zít​le​nül, és a
me​nyecs​kék a ke​rí​tés mö​gül les​ték a mis​ku​lan​ci​á​ját.
A ta​li​gát Cor​ne​li​us ter​mé​sze​te​sen hoz​zá​tol​dot​ta a tör​té​net​hez, de a Nye​vo​ro​tinsz​ka​já​ban meg​esett ka​-
land​ja va​ló​ban csu​dás​ra si​ke​re​dett, még a cir​kal​ma​zá​sok nél​kül is. Von Dorn most szí​ve​sen em​lé​ke​zett
vissza rá, és büsz​ke volt, hogy nem ve​szí​tet​te el a fe​jét ilyen egy ilyen bor​zal​mas oká​zi​ó​ban, ha​nem vissza
tud​ta sze​rez​ni a hol​mi​ját, és pél​dá​san meg​bün​tet​te a rab​ló​kat.
 Hogy me​zít​len ment vé​gig a fa​lun, az igaz volt más​kü​lön​ben, hogy a csu​dá​ba tu​dott vol​na el​jut​ni a
korcs​má​ig? Me​nyecs​két vi​szont egyet se lá​tott köz​ben, meg egy​ál​ta​lán sen​ki​vel sem ta​lál​ko​zott. Mi​előtt
fel​ment a korcs​ma (oro​szul kru​zsa​lo) tor​ná​cá​ra, Cor​ne​li​us el​vett a fa​ra​kás​ból egy jó büty​kös hu​sán​got.
Az iszá​ko​sok (oro​szul pje​cu​hi) ér​dek​lőd​ve, de kü​lö​nö​sebb cso​dál​ko​zás nél​kül bá​mul​ták meg a pu​cér
fér​fit – bi​zo​nyá​ra lát​tak már en​nél cif​rább dol​go​kat is. A két szol​gát, akik azon​nal ki akar​ták pen​de​rí​te​ni,
von Dorn gyor​san el​in​téz​te: az egyik​nek a hu​sáng​gal vá​gott a ko​bak​já​ra, má​sik​nak meg a ko​bak​já​val szállt
bele az or​rá​ba. Utá​na még ki​csit meg​rug​dos​ta őket rész​ben a töb​bi​ek meg​fé​lem​lí​té​se vé​gett, rész​ben az
igaz​sá​gos​ság ked​vé​ért. Mert alig​ha​nem ezek az al​ja​sok von​szol​ták ki a fa​lu​vég​re, mi​után a korcs​má​ros el​-
ká​bí​tot​ta.
A korcs​má​ros (oro​szul ce​lo​val​nyik) a pult mö​gött vár​ta, özön​víz előt​ti pisz​tolyt szo​ron​gat​va. A go​lyó
elől a ka​pi​tány könnye​dén el​ha​jolt, pon​to​sab​ban le​gug​golt. Az​tán el​kap​ta a sem​mi​re​kel​lő sza​kál​lát, és ne​-
ki​állt be​le​döf​köd​ni a kö​vér áb​rá​zat​ját a pult​ba. A gom​bás tál​ba is, a fe​ke​te mo​cso​lá​dé​ba is (a ke​res​ke​dők
az​tán el​ma​gya​ráz​ták neki, hogy az a hí​res orosz ka​vi​ár volt), a sa​va​nyú ká​posz​tá​ba is, meg csak úgy egy​-
sze​rű​en a fába. Kop​pant, csat​tant, loccsant a po​fáz​má​nya – Cor​ne​li​us pe​dig han​go​san, né​me​tül szá​molt. A
pje​cu​hok nagy tisz​te​let​tel fi​gyel​ték, sen​ki nem pró​bált se​gí​te​ni a korcs​má​ros​nak.
A szür​ke sza​kál​las egy ide​ig szót​la​nul tűr​te. A zwei und zwan​zi​gra már nyö​szö​rög​ni kez​dett. A dre​is​sig​-
re egye​ne​sen a ká​posz​tá​ba köp​dös​te a vért. A drei und vi​er​zi​gre hör​gött, és ke​gye​le​mért ri​mán​ko​dott.
Ugyan​azok a szol​gák, aki​ket Cor​ne​li​us el​in​té​zett a hu​sáng​gal és meg​rug​do​sott, a ma​sza​tos vé​rü​ket máz​-
gál​va elő​hoz​ták az összes el​ra​bolt hol​mit, majd a lo​va​kat is ki​ve​zet​ték.
Már az ud​va​ron, a nye​reg​ben ülve a ka​pi​tány tű​nőd​ni kez​dett, ne gyújt​sa-e föl ezt a rab​ló​ta​nyát, az any​-
juk ke​ser​vit neki, de meg​saj​nál​ta az ár​tat​lan ré​sze​ge​ket – tán nem jut​ná​nak el az aj​tó​ig, azt ben​nég​né​nek.
Ugyan​azon a na​pon, es​te​fe​lé, ami​kor már egy mér​föld sem volt Psz​ko​vig, von Dorn​ra rá​mo​soly​gott a
sze​ren​cse – eu​ró​pai ke​res​ke​dők​kel ta​lál​ko​zott, s az​tán köl​csö​nö​sen elő​nyös meg​ál​la​po​dást kö​töt​tek mind​-
két fél örö​mé​re.
– No, itt a vá​ros​ka​pu – só​haj​tott fel Ma​yer, és elő​vet​te bőr​bu​gyel​lá​ri​sát, mely​ben a kö​zös ki​adá​sok​ra
szánt pénzt tar​tot​ta. – Most a vá​mo​sok​kal fo​gunk al​ku​doz​ni. Ezt úgy ne​ve​zik, hogy szo​ba​csitysz​ja vagy la​-
jatysz​ja, egy he​lyi szo​kás, e nél​kül itt sem​mit sem le​het el​in​téz​ni. El​kez​de​nek majd óbé​gat​ni, sze​ke​ren​ként
há​rom ru​belt kö​ve​tel​nek, én meg visszaó​bé​ga​tok ne​kik, hogy há​rom al​tin​nál töb​bet nem adok, és a vé​gén
meg​egye​zünk más​fél ru​bel​ben, de nem rög​tön, majd csak olyan egy-más​fél óra múl​va. Ad​dig sé​tál​jon
egyet a te​le​pen, von Dorn úr, moz​gas​sa meg a lá​ba​it. Csak ne​hogy pi​pá​ra gyújt​son – az ti​los.
A te​lep​nek Jamsz​ka​ja volt a neve, mert az ál​la​mi pos​tá​sok és ko​csi​sok lak​tak itt, a jams​csi​kok. Néz​ni
nem​igen volt mit raj​ta. Cor​ne​li​us vé​gig​já​rat​ta te​kin​te​tét a ke​rí​té​se​ken, me​lyek mö​gül gyep​pel bo​rí​tott unal​-
mas ház​te​tők me​re​dez​tek, az​tán a vá​ros​ka​pu​hoz ment – hogy Moszk​vát néz​ze.
Ma​yer és még egy ke​res​ke​dő, Nil​sen, aki jól tu​dott oro​szul, han​go​san ki​a​bál​va al​ku​doz​tak a sza​kál​las,
pi​ros kaf​tá​nos em​be​rek​kel. Azok is igen​csak be​dü​höd​tek, és az egyik még a kard​já​val is ha​do​ná​szott, bár
a hü​ve​lyé​ből nem húz​ta ki.
Az orosz fő​vá​ros ha​tá​ra ek​kép​pen fes​tett: volt ott egy szá​raz árok, mely​ben egy so​vány, bar​na disz​nó
sé​ta​fi​kált a ma​la​ca​i​val, majd egy föld​sánc meg​dőlt cö​löp​ke​rí​tés​sel. Az ég​nek me​re​dő éles cö​lö​pök fö​lött
ku​po​lá​kat le​he​tett lát​ni – a leg​több fá​ból, né​me​lyik pe​dig vas​ból ké​szült, sőt volt egy arany​ku​po​la is (azt
von Dorn kü​lö​nös fi​gye​lem​mel néz​te meg – tény​leg, mint​ha arany​ból vol​na). Sze​re​tett vol​na mi​előbb be​-
jut​ni a ka​pun, hogy vég​re sa​ját sze​mé​vel lát​has​sa a musz​kák fő​vá​ro​sá​nak cso​dá​it.
Vég​re-va​la​há​ra to​vább​me​het​tek. Ma​yer elé​ge​dett volt – a vá​mo​sok si​et​tek, mert vár​ta már őket a ci​be​-
re, úgy​hogy si​ke​rült egy ru​bel öt ko​pej​ká​ban meg​al​kud​ni ve​lük.
– El​jön ve​lünk a Ven​dég-ud​va​rig, on​nét meg már kő​ha​jí​tás​ra van a Jö​ve​vény​ügyi Pri​káz – ma​gya​ráz​ta.
Ez volt a neve a mi​nisz​té​ri​um​nak, ame​lyik a kül​föl​di​ek​kel fog​lal​ko​zott – Ino​zem​sz​kij Pri​kaz.
Moszk​va el​ső​re csa​ló​dást oko​zott von Dorn​nak, mert ha​son​lí​tott a töb​bi orosz vá​ros​ká​ra és fa​lu​ra: me​-
zők, ker​tek, pusz​ta​sá​gok, ma​gá​nyos ud​var​há​zak. Az​tán las​sacs​kán sű​rű​söd​ni kezd​tek a há​zak, a léc​ke​rí​té​-
sek fo​lya​ma​tos​sá vál​tak, a te​tők pe​dig ma​ga​sabb​ra nyúl​tak – egy-két eme​let​nyi​re. Le​szá​mít​va né​hány
mész​kő​ből épült temp​lo​mot, min​den fá​ból volt. Cor​ne​li​us még so​sem lá​tott olyat, hogy egy ilyen nagy vá​-
ros csu​pa ge​ren​dá​ból és desz​ká​ból épült vol​na. Úgy lát​szik, Moszk​va a leg​na​gyobb fá​ból épült vá​ros az
egész vi​lá​gon! Még az út​test is fá​ból volt! A lo​vak fél​ve, óva​to​san lép​ked​tek raj​ta, meg-meg​csúsz​tak a pa​-
tá​ik. Ami​kor a ka​pi​tány le akart száll​ni, hogy gyep​lő​szá​ron ve​zes​se spa​nyol lo​vát, Ma​yer nem en​ged​te
neki, azt mond​ta, Moszk​vá​ban gya​log csak az alja nép jár, ne​mes​em​ber​nek nem il​do​mos. Még ha csak a
szom​széd ház​ba mész is, ülj föl a lo​vad​ra vagy a fo​ga​tod​ra. A moszk​va​i​ak ké​nye​sek az ilyes​mi​ben.
– Mind​járt jön a Hú​sos-ne​gyed – fi​gyel​mez​tet​te a ke​res​ke​dő, és le​ven​du​lá​val il​la​to​sí​tott kesz​ke​nőt tett
az orra elé.
Cor​ne​li​us nem ké​szí​tett elő kesz​ke​nőt, s így majd​nem meg​ful​ladt a fer​tel​mes bűz​től. A kis tér tele volt
fa​asz​ta​lok​kal, me​lye​ken rot​ha​dó hús​da​ra​bok he​ver​tek. Zöld le​gyek mász​kál​tak raj​tuk, a pi​ac​tér szé​lén pe​-
dig, a bar​na po​cso​lyák​ban hal​mok​ban áll​tak a bűz​lő bel​ső​sé​gek.
– Az oro​szok nem füs​tö​lik vagy sóz​zák a húst, lus​ták hoz​zá – mond​ta a be​fo​gott orra mi​att orr​han​gon
Ma​yer. – És nem za​var​ja őket, ha rom​lott a hús, ká​posz​ta​le​vest főz​nek be​lő​le, scsi-t, és nagy él​ve​zet​tel
meg​eszik.
Egy fá​ból épült kis ká​pol​na mel​lett egy anya​szült mez​te​len em​ber rán​ga​tó​zott, épp csak egy kis kö​tény​-
ke volt az ágyé​kán. Ráz​ta hosszú sza​kál​lát, for​gat​ta a sze​mét, köp​dös​te a já​ró​ke​lő​ket. A mel​lén ne​héz ön​-
tött​vas ke​reszt ló​gott, sár​ga tes​tét fe​ké​lyek bo​rí​tot​ták.
Meg​lát​va a kül​föl​di​e​ket, a ször​nyű​sé​ges em​ber üvöl​töz​ni és pö​rög​ni kez​dett, majd fel​ka​pott a föld​ről
egy da​rab ga​néjt (alig​ha​nem ő maga ter​mel​te oda), és a tisz​te​let​re mél​tó Ma​yer úr felé ha​jí​tot​ta, pon​to​sab​-
ban nem felé, ha​nem re​mek ér​zék​kel pon​to​san a ke​res​ke​dő vál​lát ta​lált el. Cor​ne​li​us már oda akart csap​ni
a lo​vag​ló​os​to​rá​val, hogy mó​res​re ta​nít​sa a pi​masz frá​tert, de a ke​res​ke​dők ve​ze​tő​je el​kap​ta a kar​ját.
– Meg​bo​lon​dult? Ezek szent em​be​rek, bla​zsen​nij-ek, olyas​fé​lék, mint a der​vi​sek a muzul​má​nok​nál. Az
oro​szok nagy becs​ben tart​ják őket. Pró​bál​ja csak meg​üt​ni va​la​me​lyi​ket, mind​annyi​un​kat da​ra​bok​ra tép​nek.
Ak​ku​rá​tu​san le​tö​röl​te a ru​há​ját, és a föld​re ha​jí​tot​ta a be​mocs​ko​ló​dott ken​dőt. A kol​du​sok azon​nal rá​-
ve​tet​ték ma​gu​kat.
A szent​ség​ről al​ko​tott kü​lö​nös musz​ka el​kép​ze​lé​sek egy újabb pél​dá​ját lát​ta Cor​ne​li​us a szom​széd ut​cá​-
ban. Épp ki​lé​pett a temp​lom​ból egy pópa tel​jes dísz​ben, de olyan ré​sze​gen, hogy alig állt a lá​bán. Ká​rom​-
kod​va rá​för​medt egy já​ró​ke​lő​re, ami​ért az nem ha​jolt meg elég mé​lyen előt​te, elő​ször rá​vá​gott a réz töm​-
jén​füst​ölő​vel, az​tán le​ver​te a fe​jé​ről a sap​kát, meg​ra​gad​ta a ha​ját, és le​haj​tot​ta a fe​jét egé​szen a föl​dig.
– A ré​szeg​sé​get itt nem tart​ják bűn​nek – von​ta meg a vál​lát Ma​yer. – Oda néz​zen, egy bo​jár!
Az út kö​ze​pén egy gő​gös úr jött ló​há​ton, nem nyá​ri​a​san volt öl​töz​ve: arannyal át​szőtt bun​dát vi​selt, és
olyan ma​gas szőr​me​sap​kát, mint va​la​mi kály​ha​cső. Kis dob ló​gott a nyer​gé​ről, s a cso​dá​san ki​öl​tö​zött lo​-
vas egyen​le​te​sen do​bolt raj​ta az os​to​ra nye​lé​vel. Az alja nép ki​tért elő​le, és min​den​ki gyor​san le​kap​ta a
sap​ká​ját. A bo​jár mö​gött még né​hány lo​vas jött, de azok már sze​ré​nyeb​ben vol​tak öl​töz​ve.
– Mi​ért do​bol? – kér​dez​te von Dorn.
– Hogy fél​re​áll​ja​nak, utat en​ged​je​nek neki. Jobb, ha mi is ki​té​rünk, ne​hogy baj le​gyen. Hé! – for​dult
hát​ra Ma​yer a tár​sa​i​hoz. – Ol​dal​ra! En​ged​jük át ezt a puly​ka​ka​kast!
A sap​ká​ját Cor​ne​li​us nem vet​te le – az már még​is​csak túl​zás len​ne. A bo​jár rá​san​dí​tott duz​zadt sze​mé​-
nek ré​sén, és ki​kö​pött. Eu​ró​pá​ban von Dorn meg​csap​dos​ta vol​na a ké​pét a kesz​tyű​jé​vel – az​tán a kard el​-
dön​te​né, hogy s mint, de ez itt nem Eu​ró​pa volt, így hát tür​tőz​tet​te ma​gát, csak az áll​kap​csa ug​rált.
 A fe​hér kő​fa​lon túl, amely el​vá​lasz​tot​ta a vá​ros köz​pon​ti ré​szét az elő​vá​ro​sok​tól, a ka​ra​vánt egész ba​-
gá​zsia kezd​te kö​vet​ni, egy re​gi​ment fi​úcs​ka, ott sza​la​doz​tak mel​let​tük, für​gén el​ug​rot​tak az os​tor​csa​pá​sok
elől, és va​la​mit kó​rus​ban ki​a​bál​tak.
Cor​ne​li​us job​ban oda​fi​gyelt: min​dig ugyan​azt is​mé​tel​get​ték.
– Mit ki​a​bál​nak? Va​la​mi olyas​mit, hogy „Nye​mec kis na kukuj”.
– Azt ki​a​bál​ják: „Kül​föl​di, ta​ka​rodj a Kukuj​ra!” mo​so​lyo​dott el Ma​yer. – A Kukuj egy kis pa​tak, amel​-
lett van a Kül​föl​di-te​lep. Ott kell le​te​le​ped​nie min​den kül​föl​di​nek, ön is ott fog lak​ni. Ezek a ron​gyo​sok
hun​cut​ság​ból ki​a​bál​ják ezt. A „kukuj” ha​son​ló​an hang​zik, mint a fér​fi​sze​mér​met je​len​tő orosz szó.
Ha​ma​ro​san el​jött az ide​je, hogy bú​csút mond​jon a de​rék ke​res​ke​dők​nek.
– Mi bal​ra me​gyünk, be kell je​len​te​nünk az áru​in​kat. Ön​nek meg, ka​pi​tány úr, ar​ra​fe​lé ve​zet az útja mu​-
tat​ta a ke​res​ke​dő​ka​ra​ván ve​ze​tő​je. – Lát​ja a ház​te​tők fö​lött azt a tor​nyot a két​fe​jű sas​sal? Men​jen be a ka​-
pun, és rög​tön jobb​ra lesz a Jö​ve​vény​ügyi Pri​káz. Csak ne egye​ne​sen ezen az ut​cán men​jen to​vább, ha​nem
ke​rül​je meg. Hosszabb lesz az út, de biz​ton​sá​go​sabb.
– Mi​ért? – le​pő​dött meg Cor​ne​li​us.
A to​rony​hoz szé​les, jó út ve​ze​tett, amely, a töb​bi​től el​té​rő​en, majd​nem tel​je​sen nép​te​len volt. Csak egy
nagy, fá​ból épült pa​lo​ta ma​gas ka​pu​ja előtt állt egy ron​gyos ba​gá​zsia.
– Az ott Taty​jev gróf pa​lo​tá​ja. Nem ete​ti, nem öl​töz​te​ti a knecht​je​it, azok meg per​sze ma​guk szer​zik be
az el​lát​má​nyu​kat: aki csak el​megy arra, ki​ra​bol​ják és meg​ve​rik. Az is elő​for​dul, hogy agyon​ver​nek va​la​-
kit. Moszk​vá​ban már csak így megy ez, rosszabb, mint Pá​rizs​ban. A Dmit​rov​ka ut​cát is jobb el​ke​rül​ni, ott
meg Sztres​nyov fő​ka​ma​rás úr cse​lé​dei zak​lat​ják a já​ró​ke​lő​ket. Hall​gas​son a jó szó​ra: amíg be nem il​lesz​-
ke​dik, ke​rül​je az összes pa​lo​tát és nagy há​zat. Az lesz a leg​jobb, ha az első év​ben egy​ál​ta​lán nem hagy​ja
el kí​sé​rők nél​kül a Né​met-te​le​pet. Per​sze, itt kí​sé​rők​kel is könnyen el​vesz​het az em​ber, kü​lö​nö​sen éj​sza​ka.
Na, is​ten ön​nel. – A de​rék ke​res​ke​dő bú​csú​pa​ro​lá​ra nyúj​tot​ta a ke​zét. – Ön tisz​tes​sé​ges em​ber, ka​pi​tány
úr. Az Is​ten óvja eb​ben a vad or​szág​ban.
Nem, nem óvta meg az Is​ten.
Két órá​val ké​sőbb von Dorn ka​pi​tány sá​pad​tan, kard nél​kül jött ki a Jö​ve​vény​ügyi Pri​káz ka​pu​ján, szá​-
ja re​me​gett te​he​tet​len dü​hé​ben, és ka​ná​ri​sár​ga kaf​tá​nos, ko​mor sztre​le​cek kí​sér​ték.
Ne​sze ne​ked, ka​pi​tány! Megint csu​pán​csak had​nagy volt, vagy ahogy itt mond​ják, po​lák mó​di​ra, po​ru​-
csik.
Alig tud​ta el​hin​ni, de a meg​ál​la​po​dás, amit Amsz​ter​dam​ban írt alá az orosz kö​vet​tel, Tu​lu​pov her​ceg​-
gel, be​csa​pás volt az első szó​tól az utol​só​ig.
Pe​dig mi​lyen szé​pen, ak​ku​rá​tu​san kez​dő​dött. Az ügye​le​tes csi​nov​nyik (nagy vas​ke​re​tes szem​üveg​ben,
pisz​kos kaf​tán​ban, zsír​ral be​kent hosszú haj​jal) el​vet​te a kül​föl​di​től a pe​csé​tes pa​pírt, nagy ko​mo​lyan bó​-
lo​ga​tott, és meg​kér​te, hogy vár​ja meg ott az ír​no​ki hi​va​tal​ban. Hosszú pa​do​kon ül​tek az ír​no​kok, a tér​dü​-
kön tar​tot​ták a te​ker​cse​ket, és gyor​san ír​tak lúd​tol​lal a vas​tag, szür​ke pa​pír​ra. Ami​kor egy la​pot te​le​ír​tak,
be​le​nyal​tak egy eny​ves tál​ká​ba, vé​gig​nyal​ták a pa​pír szé​lét, és hoz​zá​ra​gasz​tot​ták a kö​vet​ke​ző la​pot. A
szag olyan volt, ami​lyen​nek egy ef​fé​le kincs​tá​ri hi​va​tal​ban len​nie kell: por, ege​rek, vi​asz… Ha nem tár​sult
vol​na mind​eh​hez a fok​hagy​ma és a meg​emész​tett ká​posz​ta bűze, ami mint​ha alul​ról ter​jen​gett vagy a fa​lak​-
ból szi​vár​gott vol​na, akár azt is le​he​tett vol​na gon​dol​ni, hogy ez itt egy​ál​ta​lán nem Mosz​kó​via, ha​nem va​-
la​mi amsz​ter​da​mi vagy lü​bec​ki ál​la​mi hi​va​tal.
So​kat kel​lett vár​ni, de ez már csak így van a nagy em​be​rek​nél. Vé​gül az​tán a kül​ho​ni tisz​tet vég​re fo​-
gad​ni mél​tóz​ta​tott egy bi​zo​nyos Te​o​dor Li​kov úr – a Pri​káz pod​ja​csij-a, ami eu​ró​pai mód​ra nagy​já​ból
annyit tesz, hogy al​mi​nisz​ter. Ő in​téz​te az újon​nan ér​ke​zett kül​föl​di​ek el​he​lye​zé​sét és szol​gá​lat​ba ál​lí​tá​sát.
Őmél​tó​sá​gá​nak elég sze​gé​nyes volt az iro​dá​ja – ko​pott bú​to​rok, füg​göny egy da​rab se, a fa​la​kon se​hol
egy fest​mény, csak egy kor​mos Ma​don​na a sa​rok​ban, ugyan​ak​kor maga Li​kov úr igen mély be​nyo​mást gya​-
ko​rolt Cor​ne​li​us​ra, leg​alább​is az első pil​la​nat​ban. Im​po​záns em​ber volt, az ar​cát mint​ha fel​fúj​ták vol​na,
és leg​alább olyan szé​pen volt öl​töz​ve, mint Tu​lu​pov her​ceg: bro​kát​kaf​tán, mely​nek gomb​jai csi​szo​lat​lan
ru​bin​ból vol​tak, a ha​lán​té​kig érő me​rev gal​lér gyönggyel ki​varr​va, a co​bolyprém​mel sze​gett vá​szon​sip​kán
csil​lo​gó gyé​mán​tos csat. Rög​tön lát​ni: elő​ke​lő és dús​gaz​dag em​ber.
Az ok​mányt hosszan né​ze​get​te, rán​col​ta a hom​lo​kát, és néha meg​csó​vál​ta a fe​jét. Cor​ne​li​us lel​két hir​te​-
len ag​go​da​lom töl​töt​te el. A ka​pi​tá​nyi pá​tenst, amit az orosz kö​vet ál​lí​tott ki neki, az al​mi​nisz​ter jó​for​mán
pil​lan​tás​ra sem mél​tat​ta, sőt azon​nal az asz​tal​ra ha​jí​tot​ta, mint va​la​mi tisz​tá​ta​lan dol​got. Az​tán, alig moz​-
gat​va aj​kát, mon​dott va​la​mit.
Az ala​csony, véz​na kis tol​mács, aki​nek nagy kék folt volt a hom​lo​ka kö​ze​pén, alá​za​to​san meg​ha​jolt, és
le​for​dí​tot​ta né​met​re a mél​tó​ság sza​va​it – fur​csa ki​ej​tés​sel, ré​gi​es for​du​la​tok​kal, úgy​hogy Cor​ne​li​us el​ső​re
alig ér​tet​te, hogy mit mond.
– Tu​lu​pov her​ceg nem átal​lik fűt-fát meg​ígér​ni. Sza​bad ka​pi​tá​nyi poszt je​len​leg nin​csen, meg az​tán a
her​ceg​nek nem is ada​tott oly föl​ha​tal​ma​zás, hogy ké​nyi​re-ked​vi​re ran​go​kat osz​to​gat​has​son. De üs​töl​lést
föl​vé​te​tik had​nagy​nak a mus​ké​tás​ez​red​be, a ka​pi​tány​sá​gon meg majd még eszén​ked​nek.
Von Dorn meg​der​medt ijed​té​ben, de ez még csak a kez​det volt.
– A zsol​dod fe​le​ak​ko​ra lesz, mert je​len​leg nin​csen há​bo​rú – ha​dar​ta a tol​mács. – És a her​ceg úr le​te​le​-
pe​dé​si já​ran​dó​ság​gal is na​gyon ke​cseg​te​tett, már hogy túl so​kat ígért, annyit nem kap​hatsz. Meg amit kap​-
hat​nál, azt sincs most hon​nét ve​gyük. Vár​ni kell – egy évet vagy tán más​fe​let is.
Cor​ne​li​us fel​pat​tant, dob​ban​tott a lá​bá​val.
– Nem fo​gok had​nagy​ként szol​gál​ni, rá​adá​sul fele zsol​dért! Ha így ál​lunk, azon​nal in​du​lok vissza!
Li​kov go​no​szul el​mo​so​lyo​dott.
– Még mit nem akarsz, hé​kás? Az ál​la​mi el​lát​mányt, a száz je​fi​mo​kot el​köl​töt​ted, a vá​ro​sa​in​kat és a vá​-
ra​in​kat meg​néz​ted, most meg men​nél vissza? Kém vagy ta​lán? Nem, Kor​nyej Fon​dor​nov, szol​gáld csak le
az idő​det, az​tán majd meg​lát​juk.
Dü​hé​ben és döb​be​ne​té​ben Cor​ne​li​us​nak el​bo​rult az agya: az al​mi​nisz​ter​hez ug​rott, meg​ra​gad​ta a gyön​-
gyös-hí​mes gal​lér​ját, el​kezd​te ráz​ni, és köz​ben nem vá​lo​gat​ta meg a sza​va​it, úgy​hogy vé​gül az ír​no​kok
sza​lad​tak oda, hogy szét​vá​lasszák őket.
A meg​sér​tett al​mi​nisz​ter hí​vat​ta a sztre​le​cőr​sé​get. Elő​ször arra gon​dolt, töm​löc​be zá​rat​ja a for​ró​fe​jű
né​me​tet, de az​tán meg​gon​dol​ta ma​gát – vi​gyék őr​kí​sé​ret​tel az ez​red pa​rancs​no​ká​hoz, ahol szol​gál​ni fog.
– Li​be​nov ez​re​des majd meg​mu​tat​ja ne​ked, ho​gyan ku​tyál​kod​jál más​kor az ál​la​mi em​be​rek​kel, és ci​-
bál​jad a cári kaf​tánt! – ki​ál​tot​ta a cu​dar al​mi​nisz​ter, a tol​mács pe​dig nagy igye​ke​zet​tel for​dí​tot​ta a sza​va​it.
– Töm​löc​be zá​rat, seny​ved​hetsz ke​nyé​ren és ví​zen. Csak előbb meg​bo​toz​tat! Mert ha nem, gon​dos​ko​dom
róla, hogy sze​mé​lye​sen haj​bó​kol​jon ne​kem!

A gyor​san ki​ürü​lő, al​ko​nyi Moszk​vá​ban tett uta​zást örök​re meg​je​gyez​te Cor​ne​li​us, mint va​la​mi li​dér​ces
ál​mot. A ház​te​tők bősz me​re​ví​tő​dú​cai, az ujj​ként föl​me​re​dő, vész​jós​ló ha​rang​tor​nyok, a ha​ran​gok te​me​tői
zú​gá​sa… Von Dorn ke​ser​ve​sen nyög​dé​cselt, ring​va a nye​reg​ben, még el is sír​ta ma​gát sér​tett​sé​gé​ben és
ön​saj​ná​la​tá​ban – ar​cát el​föd​ve te​nye​ré​vel, hogy az őrök ne ör​vend​je​nek ke​ser​vén. A lo​vát maga a sztre​lec
őr​pa​rancs​nok ve​zet​te kan​tá​ron, a mál​hás​lo​vát meg ket​ten rán​gat​ták. Az, ami​lyen okos, se​hogy sem akart
men​ni, moz​gat​ta a fü​lét, meg​ma​ka​csol​ta ma​gát.
A föld​sánc ka​pu​ján túl – ez egy má​sik kapu volt, nem az, ame​lyi​ken be​jött a ka​ra​ván – a ki​vég​ző​hely​re
le​he​tett lát​ni. Az akasz​tó​fák​ra és a him​bá​ló​dzó hol​tak​ra Cor​ne​li​us épp csak egy pil​lan​tást ve​tett, nem volt
ben​ne sem​mi ér​de​kes, a ka​rók​tól, mik​re ke​zek, lá​bak vol​tak rá​tűz​ve, el​for​dí​tot​ta a fe​jét, de ki​csit tá​vo​labb
olyat lá​tott, hogy még fel is ki​ál​tott tőle.
Se​reg​nyi száj​tá​ti állt egy nő kö​rül, aki a vál​lá​ig be volt ásva a föld​be. Lát​szott, hogy meg​ver​ték és sár​-
ral meg​do​bál​ták, de még élt. Von Dorn​nak eszé​be ju​tott, hogy a ke​res​ke​dők me​sél​tek neki a musz​kák​nak
er​ről a ke​gyet​len szo​ká​sá​ról – a férj​gyil​kos asszonyt itt nem mág​lyán ége​tik el, ahogy a ci​vi​li​zált or​szá​-
gok​ban szo​kás, ha​nem ele​ve​nen el​ás​sák, hogy a föld alatt le​hel​je ki lel​két. De azt gon​dol​ta, a fe​jé​vel
együtt ás​sák el, hogy meg​ful​lad​jon – az is épp elég fé​lel​me​tes. De lám, így csi​nál​ják, hogy so​ká​ig szen​-
ved​jen, ami még száz​szor bor​zal​ma​sabb.
Épp két kó​bor eb ron​tott rá az asszony​ra, szin​te ful​la​doz​tak a ve​szett uga​tás​tól. Az egyik el​kap​ta az
asszony fü​lét, le​tép​te, fel​fal​ta. A tö​meg​ből so​kan he​lyes​lő​en ne​vet​tek. A bű​nös asszony keze a föld​ben
volt, nem vé​de​kez​he​tett, de ak​ko​rát még​is​csak tu​dott for​dí​ta​ni a fe​jén, hogy meg​ha​rap​ja a kan ku​tya or​rát.
A száj​tá​ti​ak megint za​jon​ga​ni kezd​tek, most a férj​gyil​kos nő tet​tén ör​ven​dez​ve.
– Vad, bar​bár szo​kás – mond​ta a tol​mács hal​kan. A ne​mes lel​kű, fel​vi​lá​go​sult gon​dol​ko​dá​sú em​be​rek
el​íté​lik.
Ugyan hon​nan len​né​nek eb​ben a po​ko​li or​szág​ban ne​mes lel​kű, fel​vi​lá​go​sult gon​dol​ko​dá​sú em​be​rek,
akar​ta mon​da​ni Cor​ne​li​us, de in​kább el​ha​rap​ta a szót. Ez a pri​ká​zi hi​va​tal​nok va​jon mi​ért vál​tott hang​ne​-
met ilyen hir​te​len? Alig​ha​nem csak azért, hogy óvat​lan fe​cse​gé​sen kap​ja.
Már csak ke​vés​ke tá​vol​sá​got kel​lett meg​ten​ni​ük, s az​tán az át​élt kí​no​kért cse​ré​be von Dornt vi​gasz​ta​ló
lát​vány fo​gad​ta. Az al​ko​nyat resz​ke​tő, ró​zsás fénnyel vi​lá​gí​tot​ta meg a fo​lyócs​ka part​ját, me​lyen sű​rűn so​-
ra​koz​tak a mal​mocs​kák, és hir​te​len ki​csit tá​vo​labb, a me​re​dek part fö​lött föl​tűnt a ked​ves né​met falu: ta​ka​-
ros, fe​hér há​zak​kal, a kirche tor​nyá​val, zöld ker​tek​kel, sőt még egy szép​sé​ges mes​ter​sé​ges ta​vacs​ka is
csil​lo​gott ben​ne szö​kő​kút​tal. Sza​kasz​tott olyan volt, mint a szí​vé​nek oly ked​ves Fürs​ten​hof, amely mind​-
össze fél mér​föld​re dél​ke​let​re volt az atyai kas​tély​tól. Úgy lát​szik, a jó​sá​gos gond​vi​se​lés meg​szán​ta Cor​-
ne​li​ust, és ke​gye​sen meg​fosz​tot​ta ép eszé​től – s von Dorn csöp​pet sem ke​se​re​dett el ezen.
– No, ez az új Né​met-te​lep, ame​lyet a hely​bé​li fa​jan​kók el​ne​vez​tek Kukuj​nak – ma​gya​ráz​ta a tol​mács. –
Hu​szon​há​rom éve épí​tet​ték. Gyö​nyö​rű​ség, nem igaz? Mára már több mint há​rom​száz ud​var​ból áll, és a la​-
kói mind ér​de​mes em​be​rek: tisz​tek, or​vo​sok, órá​sok és más ra​vasz mes​ter​sé​gek mes​te​rei. – Ek​kor el​ne​-
vet​te ma​gát. – És tud​ja-e, had​nagy úr, hogy mi​ért „Kukuj”?
– Mi​ért? – kér​dez​te von Dorn csüg​ged​ten, mert meg​ér​tet​te, hogy se​ho​vá sem tűnt el az ép esze, és a
hom​lo​kát rán​col​va a „had​nagy úr”-ra.
– Az it​te​ni szol​gá​ló​lá​nyok, mi​köz​ben a pa​tak​ban mos​tak, és a ször​nyű​sé​ges musz​ká​kat bá​mul​ták, min​dig
azt ki​ál​toz​ták egy​más​nak: „Kuc​ke, kuck mai!” [vii] Hát így az​tán rája ra​gadt. Vic​ces, nem igaz?
A be​já​rat​nál, a csí​kos so​rom​pó mö​gött egy strá​zsa ál​lott – si​sak​ban, mell​vért​ben, ala​bárd​dal.
A sztre​le​ce​ket nem szí​ve​sen en​ged​te be, hu​za​ko​dott ve​lük egy da​ra​big. Cor​ne​li​us ész​re​vet​te, hogy az
őrei itt nem olyan nagy​le​gé​nyek, mint Moszk​vá​ban szo​ro​san egy​más​hoz hú​zód​tak, és fél​ve te​kin​get​tek kör​-
be.
Az aus​te​ri​á​ból, amely​nek a te​te​jén sze​kér​ke​rék volt bá​dog​gó​lyá​val (a cég​táb​la sze​rint „Storch und
Rad”-nak[viii] hív​ták a csap​szé​ket), ép​pen tá​vo​zott két rei​ter, kard​dal az övü​kön. Az egyik a sza​kál​las
sztre​le​cek​re mu​ta​tott, és ba​jor nyel​ven fel​rik​kan​tott:
– Nézd csak, Sepp, meg​jöt​tek az orosz disz​nók, biz​tos csu​ta​kot akar​nak el​ad​ni a für​dő​be!
A má​sik dör​gő han​gon ne​ve​tett, és a ha​sát fog​ta. A sztre​le​cek nem ért​het​ték, amit mon​dott, de még szo​-
ro​sab​ban egy​más​hoz hú​zód​tak.
Cor​ne​li​us a leg​job​ban a tol​mács vi​sel​ke​dé​sén cso​dál​ko​zott. Nem​hogy meg​sér​tő​dött vol​na az „orosz
disz​nók” mi​att, ha​nem cin​ko​san ka​csin​tott és el​vi​gyo​ro​dott.
 – Ahun van, ni – mu​ta​tott egy nagy ház​ra, mely​nek pi​ros cse​rép​te​te​je volt. – Ott kvár​té​lyo​zik az ez​red​-
pa​rancs​no​ka, Herr Kris​ti​an Li​ben​au von Li​li​enk​lau, oro​szul „Li​be​nov ez​re​des”. Oda én​ne​kem már fö​lös​-
le​ges vol​na el​kí​sér​nem, úgy​hogy bú​csú​zom is, és min​den jót kí​vá​nok ön​nek. Ha tol​mács​ra van szük​sé​ge,
ál​lok ren​del​ke​zé​sé​re. Pas​ka Nyem​ce​rov a ne​vem, az Ar​hang​elsz​ki-ud​var​ból. Kér​vé​nye​ket, fo​lya​mod​vá​-
nyo​kat, pe​res be​ad​vá​nyo​kat is össze​ál​lí​tok. Nem ké​rek so​kat – egy al​tin és fél ko​pej​ka a ta​ri​fa.
Az őr​pa​rancs​nok be​vit​te a ház​ba az al​mi​nisz​ter üze​ne​tét, a had​nagy​ra pe​dig rá​pa​ran​csolt, hogy vár​jon.
Cor​ne​li​us​nak össze​szo​rult a szí​ve a rossz elő​ér​zet​től.

– Ej​nye, fi​a​tal​em​ber, ezt szé​pen el​in​téz​te. – Li​ben​au von Li​li​enk​lau ez​re​des be​le​szí​vott a por​ce​lán​pi​pá​já​-
ba, ki​dül​lesz​tet​te so​vány ké​pét, és össze​von​ta bo​zon​tos, fol​tos szem​öl​dö​két. – El​kap​ni a pod​ja​csij gra​ban​-
cát, rá​adá​sul benn a Pri​káz​ban, az alá​ren​delt​jei előtt! Ez a vad​ál​lat most az​zal fe​nye​ge​tő​zik, hogy sze​mé​-
lye​sen kell haj​bó​kol​nom neki, és fi​zet​ni a be​csü​le​té​ért. Ha ide​küld ne​kem egy ilyen iro​mányt, ak​kor se​-
hogy sem sza​ba​du​lok tőle. – Új​ból be​le​pil​lan​tott a Te​o​dor Li​kov ál​tal kül​dött irat​ba, és ha​ra​go​san krá​ko​-
gott. – Hogy mit nem vett a fe​jé​be a nya​va​lyás – hogy egy tisz​tet meg​bo​toz​tas​sak! Ez nem sztre​lec​ez​red,
ha​nem mus​ké​tás. Bot​tal itt nem ve​rünk em​bert, csak vessző​vel, és csak ala​cso​nyabb ran​gú​a​kat. Al​jas, rab
or​szág! Pfuj! Most az​tán há​rom ru​bel​lel kell oda​men​ni és haj​bó​kol​ni en​nek az ör​dög​nek, vagy in​kább öt​tel
– olyan ször​nyen meg​mér​ge​se​dett.
Ki​de​rült, hogy az ez​red​pa​rancs​nok csak lát​szat​ra fé​lel​me​tes. Mor​gott, ká​rom​ko​dott, né​hány​szor az asz​-
tal​ra csa​pott az ök​lé​vel, de Cor​ne​li​us sok pa​rancs​no​kot lá​tott már éle​té​ben, és jól tud​ta: nem az uga​tós ku​-
tyá​tól kell fél​ni, ha​nem at​tól, ame​lyik hall​gat.
Von Dorn aka​dé​kos​ko​dás nél​kül vé​gig​hall​gat​ta a pa​rancs​nok ki​a​bá​lá​sát, az​tán ki​ment az ud​var​ra, elő​-
húz​ta a mál​ha​tás​ká​ból a jó​fé​le hol​lan​di rum​mal teli flas​ká​ját meg a te​kercs ba​táviai do​hányt, és ha​ma​ro​-
san az ott​ho​nos, üve​ge​zett ve​ran​dán ül​tek az ez​re​des​sel, füs​töl​tek, és it​ták a rum​mal jócs​kán fö​lön​tött, erős
ká​vét.
– Bosszan​tó, a csu​dá​ba is – mond​ta Li​ben​au só​haj​toz​va. – Ez a Fegy​ka Li​kov nem egy nagy​ku​tya, egy​-
sze​rű kis pod​ja​csij. Azt mond​ja, so​ká​ig meg​vá​ra​koz​tat​ta? Na ja, mert el​kül​de​tett a „nagy kaf​tá​nért” (az af​-
fé​le kincs​tá​ri mun​dér az ün​ne​pi al​kal​mak​ra), a mi​nél na​gyobb ha​tás vé​gett. Szo​ká​sos do​log – bak​sis​ra haj​-
tott, Orosz​or​szág​ban így szo​kás. Oda kel​lett vol​na ígér​ni neki egy​pár co​bolypré​met a le​te​le​pe​dé​si já​ran​-
dó​ság​ból, és ak​kor most min​den a leg​na​gyobb rend​ben vol​na. A jö​ven​dő ba​rát​ság vé​gett pe​dig még ven​-
dég​ség​be is meg​hív​hat​ta vol​na a nya​va​lyást, né​hány hi​va​tal​nok​ba​rát​já​val együtt, na​gyon sze​re​tik a mal​vá​-
zi​ai bort és a cuk​ro​zott gyü​möl​csöt, azt csu​dá​san tud​ja el​ké​szí​te​ni a mi Frau Seb​ol​dunk a „Gó​lyá”-ból.
Épp csak ennyit kel​lett vol​na ten​nie. A ka​pi​tá​nyi rang​ját is meg​tart​hat​ta vol​na, meg a le​te​le​pe​dé​si já​ran​dó​-
sá​got is meg​kap​ja. Ej, jó uram! Hát azok a ke​res​ke​dők sem​mi​re sem ta​ní​tot​ták meg? Előbb ide kel​lett vol​-
na jön​nie, a te​lep​re, és csak utá​na a Pri​káz​ba. Most már késő, nem le​het jó​vá​ten​ni. Ha négy​szem​közt szé​-
gye​ní​ti meg Fegy​kát, vagy akár meg is veri, nem len​ne nagy a baj, de így, hogy az alá​ren​delt​jei előtt, tel​je​-
sen más az asszony fek​vé​se, így nem bo​csát​ja meg. A be​csü​le​té​ről van szó. És azért so​kat kell fi​zet​ni.
A be​csü​let szót hall​va von Dorn fel​élén​kült.
– Ha annyi​ra óvja a be​csü​le​tét, kész va​gyok tel​jes elég​té​telt adni neki. Ho​gyan szo​kás itt ezt el​in​téz​ni?
Kard​dal? Pisz​tollyal? Bár​mi​lyen fegy​ver​rel kész va​gyok pár​ba​joz​ni vele!
Li​ben​au el​ne​vet​te ma​gát. Hosszan, nagy él​ve​zet​tel ka​ca​gott.
– A csu​dá​ba, ez jó, még hogy pár​ba​joz​na vele! Ez itt nem Eu​ró​pa. Tud​ja, ho​gyan pár​ba​joz​nak itt a ne​-
mes​urak, ha össze​rúg​ják a pat​kót? Lóra ül​nek, és kor​báccsal ve​rik egy​más áb​rá​zat​ját, amíg az egyik le
nem bucs​ká​zik a föld​re. Mon​dom én, rab or​szág, fo​gal​muk sin​csen az em​be​ri mél​tó​ság​ról. A cá​ron kí​vül
itt min​den​ki job​bágy, még a le​ges​leg​gaz​da​gabb bo​jár is. Az it​te​ni fo​gal​mak sze​rint az em​ber be​csü​le​tét
csak az sért​he​ti meg, aki vele egyen​lő vagy ala​cso​nyabb rang​ban van, aki fö​löt​te áll, az sem​mi​kép​pen –
akár a po​fá​já​ra is pisz​kít​hat. Ha a cár a sa​ját ke​zé​vel meg​ci​bál​ja a ha​ját va​la​mi​lyen fe​je​de​lem​nek vagy
bo​jár​nak, vagy po​fán vág​ja őkel​mét – az​zal csak büsz​kél​ked​nek. Jön a tél nem​so​ká​ra, és kez​dő​dik a cár
ked​venc mu​lat​sá​ga. Az ál​la​mi asz​tal​no​kok – azok olyan ap​ród​fé​lék itt – szán​dé​ko​san kés​ve ér​kez​nek majd
a pa​lo​tá​ba őfel​sé​ge fo​ga​dá​sá​ra. És tud​ja, mi​ért? Mert az el​ké​sők​nek az ural​ko​dó meg​pa​ran​csol​ja, hogy fü​-
röd​je​nek meg a tó​ban, és úgy ör​ven​de​zik, mint egy gye​rek, tap​si​kol hoz​zá. Az asz​tal​no​kok meg szán​dé​ko​-
san mi​nél pa​na​szo​sab​ban és mó​ká​sab​ban or​di​bál​nak, hogy őfel​kent​sé​ge ked​vé​re te​gye​nek. Né​me​lyek per​-
sze meg​hűl​nek et​től a für​dés​től, és akár bele is hal​nak, de elő​for​dul, hogy Alek​szej Mi​haj​lo​vics meg​szán​-
ja őket, és aján​dé​koz ne​kik va​la​mit: egy bun​dát, hogy föl​me​le​ged​je​nek, vagy akár egy fa​lucs​kát, hogy le​-
gyen mit a tej​be ap​rí​ta​ni​uk. Hát ilye​nek itt a ne​me​sek. A pa​lo​ta előtt min​den​nap vessző​zik őket, már hogy
azt, ame​lyik épp vét​ke​zett va​la​mi​ben. Maga meg – hogy pár​baj.
– És kül​föl​di​e​ket is vesszőz​nek? – kér​dez​te von Dorn, össze​húz​va ma​gát, és el​sá​pad​va a szé​gyen​tel​jes
bün​te​tés pusz​ta gon​do​la​tá​ra. Fegy​ka al​mi​nisz​ter óbé​ga​tá​sát a bo​to​zás​ról ed​dig pusz​ta fe​nye​ge​tő​zés​nek vet​-
te (ugyan hol lát​ni olyat, hogy egy ne​me​si szár​ma​zá​sú em​bert tes​ti fe​nyí​tés​nek vet​né​nek alá?), de ki​de​rült,
hogy nem úgy van az.
Az ez​re​des csak fel​só​haj​tott, mint​ha va​la​mi ok​ta​lan gyer​mek lo​cso​gá​sát hall​gat​ná.
– Ugyan, a vessző​zés nem is szá​mít bün​te​tés​nek. Az csak af​fé​le dor​gá​lás. Itt ná​lunk a jó múlt​ko​rá​ban az
egyik ka​pi​tány, aki csak nem​rég ér​ke​zett, ki​pró​bál​ta az újon​nan vett pus​ká​ját, és le​lőtt egy var​jút, ami a
temp​lom ke​reszt​jén ücsör​gött. Kor​báccsal ver​ték, ki​tép​ték az orr​cim​pá​it, és Szi​bé​ri​á​ba szám​űz​ték, örök​re.
– Egy var​jú mi​att?! – né​zett rá ér​tet​le​nül Cor​ne​li​us.
– Is​ten​gya​lá​zás mi​att. Ó, ba​rá​tom, el se tud​ja kép​zel​ni, mi​cso​da szo​ká​sok van​nak eb​ben az or​szág​ban!
Ilyen ész​ve​szej​tő​en os​to​ba tör​vé​nye​ket még Per​zsi​á​ban sem ta​lál​na.
Az ez​re​des​nek lát​ha​tó​an nagy él​ve​ze​tet szer​zett, hogy a he​lyi bor​zal​mak​kal ré​miszt​get​he​ti az újon​cot.
Oda​rik​kan​tott a szol​gá​ló​lány​nak, hogy főz​zön friss ká​vét, meg hoz​zon föl a pin​cé​ből egy kis bo​ró​ka​pá​lin​-
kát, és a baj​szá​ba so​mo​lyog​va olyas​mi​ket kez​dett me​sél​ni, hogy von Dorn csak hü​le​de​zett.
– Sak​koz​ni szo​kott? – kér​dez​te Li​ben​au.
– Néha. Nem ját​szom va​la​mi jól, de ha el kell ütni va​la​hogy egy téli es​tét…
– Ti​los – vá​gott a sza​vá​ba az ez​re​des. – Is​ten​te​len szó​ra​ko​zás, ami​ért kor​bá​cso​lás jár… És tu​bá​kot
szív?
– Nem, úgy el​kez​dek könnyez​ni tőle, hogy…
– No, szív​jon va​la​mi​kor em​be​rek előtt, csak úgy kí​ván​csi​ság​ból, hogy mi lesz – ja​va​sol​ta a ra​vasz ez​-
re​des. – A tör​vény sze​rint ezért le​vág​ják az or​rát, úgy bi​zony! Ku​tyák​kal ját​sza​ni ti​los, hin​táz​ni ti​los, a
hol​dat néz​ni az első ne​gye​dé​ben ti​los. Ha​ma​ro​san meg​jön a me​leg idő, ful​lasz​tó hő​ség lesz, de eszé​be ne
jus​son meg​fü​röd​ni a Ja​u​zá​ban zi​va​tar ide​jén. Ez ugyan​is bo​szor​kány​ság​nak szá​mít, ba​rá​tocs​kám, ha va​la​ki
fel​je​len​ti, ka​ró​ba húz​zák mi​at​ta.
– Még jó, hogy fi​gyel​mez​te​tett – kö​szön​te meg az okí​tást Cor​ne​li​us, aki egé​szen le​iz​zadt mind​ezen tud​-
ni​va​lók hal​la​tán. – És va​la​mi​fé​le ár​tat​lan szó​ra​ko​zá​sok azért en​ge​dé​lyez​ve van​nak? Höl​gyek​kel tán​col​ni,
mu​zsi​kát hall​gat​ni?
– Itt ná​lunk, Kukuj​ban úgy érez​he​ti ma​gát, mint Né​met​hon​ban, meg​van​nak a sa​ját tör​vé​nye​ink. De
Moszk​vá​ban zene nin​csen – a pra​vosz​láv egy​ház a he​ge​dűt, a vi​o​lát, a fu​vo​lát és a töb​bi hang​szert sá​tá​ni
fur​fang​nak te​kin​ti.
Az egy​ház em​lí​té​sé​re von Dorn gon​do​la​tai más irány​ba ka​nya​rod​tak.
– Mond​ja csak, mi​lyen hit​ben él, Li​ben​au úr? – kér​dez​te óva​to​san. – Pá​pis​ta-e vagy re​for​má​tus?
– Szü​le​té​sem​nél fog​va nas​sa​ui va​gyok – fe​lel​te az ez​re​des ke​dé​lye​sen –, úgy​hogy pro​tes​táns vol​nék.
Maga meg, ugye​bár, ka​to​li​kus, ha egy​szer würt​tem​ber​gi szü​le​té​sű? Nem szá​mít, én amon​dó va​gyok, hogy a
hit ki​nek-ki​nek a ma​gán​ügye.
– Hát igen – mond​ta meg​könnyeb​bül​ten Cor​ne​li​us.
– Én ka​to​li​kus va​gyok, és már majd​nem egy hó​nap​ja nem gyón​tam. Hol ta​lá​lok pa​pot?
– Se​hol. – Az öreg had​fi együtt ér​zőn tár​ta szét a ke​zét. – A la​tin hit Mosz​kó​vi​á​ban szi​go​rú​an be van
tilt​va. Min​ket, pro​tes​tán​so​kat még úgy-ahogy el​tűr​nek, de se ka​to​li​kus pa​pot, se ka​to​li​kus temp​lo​mot itt se​-
hol nem ta​lál.
– De hát, hogy le​het gyó​nás és ál​do​zás nél​kül élni?
– kér​dez​te von Dorn el​bor​zad​va.
– Úgy lát​szik, le​het – von​ta meg a vál​lát Li​ben​au. Imád​koz​nak va​la​mi szent​kép előtt. A ra​va​szabb​ja
meg át​tér orosz hit​re. Mert​hogy elő​lép​te​tés is jár érte, meg bő​kezű aján​dék a cár​tól. Az át​tér​tek​nek az​tán
már nem mu​száj a te​le​pen él​ni​ük, Moszk​vá​ban is le​te​le​ped​het​nek. So​kan így csi​nál​ják, kü​lö​nö​sen a ke​res​-
ke​dők rend​jé​ből – fin​tor​gott meg​ve​tő​en az ez​re​des. – Ha​szon​le​sés​ből. El​mú​lik egy vagy két nem​ze​dék, és
a ne​mes eu​ró​pai név el​kor​cso​sul, itt már csak ilyen a le​ve​gő. Azo​kat, akik itt szü​let​tek, „régi né​me​tek​nek”
ne​ve​zik, mi meg ma​gá​val „új né​me​tek” va​gyunk. Az ab​lak​ból lát​tam maga mel​lett a tol​má​csot, Pas​ka
Nyem​ce​ro​vot. A nagy​ap​ja a leg​jobb órás​mes​ter volt a régi Né​met-te​le​pen, de cári meg​ren​de​lé​sek​re ácsin​-
gó​zott, úgy​hogy át​ke​resz​tel​ke​dett. El​telt az​óta fél év​szá​zad, és íme, a re​ne​gát​ság gyü​möl​cse ez az el​faj​zott
Pas​ka, se nem né​met, se nem orosz. Lát​ta a hom​lo​kán a puk​lit? Annyi​ra buz​gól​ko​dik az imád​ko​zás​ban,
hogy foly​ton a föld​höz csap​dos​sa a fe​jét. A temp​lom​ban la​kik, és éne​kel a kó​rus​ban. Még jó, hogy nem
dug​ta ide be az or​rát a korcs ku​tyá​ja, mert a csiz​mám​mal rug​dos​tam vol​na ki.
A pa​rancs​nok ha​ra​go​san szu​szo​gott, és úgy az asz​tal​ra csa​pott az ök​lé​vel, hogy a fa​jansz ká​vés​kan​na
na​gyot ug​rott raj​ta, és ki​fröccsent az or​rán a fe​ke​te fo​lya​dék.
– Az oro​szok tu​nya​sá​ga és os​to​ba​sá​ga szét​rág​ja az em​ber ér​tel​mét és lel​két! Ha nem len​ne a mi Kuku​-
junk, már mi is rég el​ál​la​ti​a​sod​tunk vol​na. Tud​ja, mi​lyen el​kép​ze​lé​se​ik van​nak a musz​kák​nak a tu​do​mány​-
ról? A koz​mo​grá​fi​át In​dia​já​ró Koz​ma alap​ján ta​nul​ják, aki, mint is​me​re​tes, úgy tar​tot​ta, hogy a Föld négy​-
szög​le​tes. A leg​na​gyobb tu​do​mány, ami​vel itt csak a ke​vés ki​vá​lasz​tott ren​del​ke​zik, az arit​me​ti​ka négy
sza​bá​lya, de nagy szá​mok​kal nem tud​nak osz​ta​ni, a tör​tek​ről meg nem is hal​lot​tak. Az euk​li​de​szi geo​met​ri​-
át egy​ál​ta​lán nem is​me​rik, és aki a sa​ját ne​vét úgy-ahogy le tud​ja írni, már mű​velt em​ber​nek szá​mít. Múlt
víz​ke​reszt​kor meg​ven​dé​gel​tem egy tit​kárt a Rei​ter Pri​káz​ból, Mity​ka Iva​no​vot. Ez a Mity​ka el​vett egy
kagy​lót az asz​tal​ról – meg​mu​tat​ni a háza né​pé​nek, az​tán egy bo​ros​ser​leg​ben őriz​te, mint va​la​mi csu​dát. A
cse​lé​dek meg azt ter​jesz​tet​ték, hogy az ör​dö​göt rej​te​ge​ti ab​ban a ku​pá​ban! És tes​sék, volt, nincs Mity​ka
Iva​nov. Fö​lös​le​ge​sen ver​tem költ​ség​be ma​gam, hogy meg​ven​dé​gel​jem, meg​aján​dé​koz​zam.
Na​gyon be​le​me​le​ge​dett Li​ben​au von Li​li​enk​lau, ör​vend​ve, hogy új hall​ga​tó​ság​ra lelt – le se le​he​tett
vol​na ál​lí​ta​ni. Cor​ne​li​us​nak per​sze eszé​be sem ju​tott, hogy le​ál​lít​sa. Lé​leg​zet-vissza​fojt​va hall​gat​ta, s
köz​ben egy​re job​ban el​szon​tyo​lo​dott a lel​ke. Szó se róla, bölcs em​ber von Dorn ka​pi​tány, jól ki​vá​lasz​tot​ta
az or​szá​got, ahol a bol​dog​sá​gát ke​re​si.
– Nap​pal, a leg​főbb do​log​idő​ben a musz​kák mind le​fek​sze​nek alud​ni – me​sél​te az ez​re​des rosszal​ló​an.
– A hi​va​ta​lok és üz​le​tek be​zár​nak, az egész or​szág húz​za a ló​bőrt. Mint szi​esz​taidő​ben a spa​nyo​lok​nál, itt
se le​het sem​mit se el​in​téz​ni. Csak a spa​nyo​lok​nál nyá​ron for​ró​ság van, de ezek​nek mi a csu​dá​ért nem fű​lik
a fo​guk a mun​ká​hoz?
– Na és az orosz had​se​reg? – kér​dez​te Cor​ne​li​us, elő​re tud​va, hogy sem​mi jót nem fog hal​la​ni. – Ne​héz
lesz a szol​gá​la​tom?
– Ne​héz, mert a szá​zad​pa​rancs​no​ka, Ov​szej​ka Tvo​ro​gov tol​vaj és ré​sze​ges. El​ker​get​ném, de nem le​het
– ma​gas ran​gú párt​fo​gói van​nak a gaz​em​ber​nek. Az oro​szok had​se​re​ge meg ha​jí​tó​fát sem ér. Is​ten ments,
hogy had​já​rat​ba kell​jen men​ni vele, még a po​lá​kok el​len se tud har​col​ni. Tud​ja, mi​lyen stra​té​gi​át kö​vet​nek
a musz​kák a csa​tá​ban? – Li​ben​au szar​kasz​ti​ku​san meg​nyom​ta a „stra​té​gia” szót. – Egy​szer​re mind​annyi​an,
ször​nyű üvöl​tés​sel rá​ron​ta​nak az el​len​ség​re, hogy meg​ijesszék. Ha lát​ják, hogy nem ijedt meg, ak​kor meg​-
tor​pan​nak, és sor​tü​zet ad​nak le a pus​ká​ik​ból és pisz​to​lya​ik​ból. Ha az el​len​ség még et​től sem ijed meg, ak​-
kor a musz​kák​nak száll inuk​ba a bá​tor​sá​guk, meg​for​dul​nak, és egy​mást ta​pos​va me​ne​kül​nek. Hát ennyi​ből
áll ná​luk egy üt​kö​zet. Mat​fe​jev fő​mi​nisz​ter úr új had​se​re​get akar lét​re​hoz​ni, eu​ró​pai mód​ra, de Mat​fe​jev​-
nek sok ha​tal​mas el​len​sé​ge van, a cár pe​dig (a há​zi​gaz​da ek​kor le​hal​kí​tot​ta a hang​ját) buta és pi​po​gya em​-
ber, bár​ki az ujja köré tud​ja csa​var​ni. Ha majd a Ki​taj-go​rod​ban lesz, gyö​nyör​köd​jön el a Cári ágyú​juk​-
ban. Ott áll az az or​mót​lan ha​szon​ta​lan​ság, soha nem hasz​nál​ták, mert​hogy lőni nem le​het vele. A Cári
ágyú nem lő, a cár nem kor​má​nyoz. Ez az egész or​szág egy ha​tal​mas mo​csá​ri bu​bo​rék. Ha egy erő​set rá​fúj
az em​ber, szét​puk​kad. Ej, ked​ves​kém, én nem a sa​ját aka​ra​tom​ból ve​tőd​tem ide. Lit​vá​ni​ai Ra​dzi​will​nél
szol​gál​tam, se​be​sül​ten ke​rül​tem a musz​kák fog​sá​gá​ba, im​má​ron húsz esz​ten​de​je. Ne​kem nem volt vá​lasz​-
tá​som: vagy a bör​tön, vagy a cári szol​gá​lat. De ken​det mi​fé​le ör​dö​gi szél fúj​ta ide?
– Nem is​mer vé​let​le​nül egy bi​zo​nyos Faust​le urat, aki rei​ter al​ez​re​des volt? – kér​dez​te Cor​ne​li​us,
amsz​ter​da​mi is​me​rő​sé​nek ígé​re​te​i​re gon​dol​va.
– Már, hogy ne is​mer​ném? – le​gyin​tett Li​ben​au. Csak épp nem rei​ter őkel​me. Egy csa​ló gaz​em​ber, a
„régi né​me​tek” kö​zül. Szó​val ő csá​bí​tot​ta ide? Ilyen jú​dás​mun​ká​ra adta a fe​jét, a cári kincs​tár​ból fi​ze​tik
érte.
Von Dorn össze​szo​rí​tot​ta az ök​lét, és hal​kan meg​kér​dez​te, mint​ha at​tól fél​ne, hogy el​ijesz​ti a pré​dát:
– Na és vissza​jön még ide ez a Herr Faust​le?
Az ez​re​des gú​nyo​san el​mo​so​lyo​dott.
– Vissza​jön​ni vissza​jön, csak nem olyan os​to​ba, hogy Kukuj​ban mu​tat​koz​zék. Az it​te​ni tisz​tek és mes​te​-
rek kö​zül is so​kan sze​ret​né​nek ta​lál​koz​ni vele, úgy​hogy nincs egye​dül kend. Nem, Faust​lé​nak a Moszk​va
fo​lyón túl van háza, a Sztre​lec-te​le​pen. Mi meg a Moszk​va fo​lyón túl​ra nem me​he​tünk, a ka​to​nák és a
sztre​le​cek ős​idők óta had​ban áll​nak egy​más​sal.
Cor​ne​li​us​nak eszé​be ju​tott, mi​lyen fu​rán vi​sel​ked​tek a Né​met-te​le​pen a ka​ná​ri​sár​ga őrei. Most már vi​-
lá​gos volt, hogy mi​ért.
– Hát jó – mond​ta, a fo​gát csi​kor​gat​va. – Ha már egy​szer os​to​ba és hi​szé​keny volt az em​ber, meg kell
fi​zet​nie érte. Va​la​hogy csak ki​hú​zom ezt a négy évet, az​tán si​pirc vissza, Eu​ró​pá​ba.
– Mi​fé​le négy évet? – le​pő​dött meg Li​ben​au. – Mi​fé​le Eu​ró​pá​ba? Itt csak egy​fe​lé ve​zet az út, ide​fe​le
vissza soha és sem​mi​kép​pen. Örök​re itt ma​rad Orosz​or​szág​ban, itt fog​ják el​te​met​ni a hit​vány orosz föld​-
be, és a po​ra​i​ból kinő majd az oro​szok leg​főbb nö​vé​nye – a boj​tor​ján.
 Ötödik fejezet

GARASOM SE VOLT, ALTINOM LETT[ix]

Ha a zu​ha​nás nem két és fél má​sod​per​cig, ha​nem ki​csit to​vább tart, Ni​cho​las​nak szét​ha​sadt vol​na a szí​ve a
ré​mü​let​től. De ab​ban a szent pil​la​nat​ban, ami​kor a ma​gisz​ter fel​fog​ta, hogy mi is tör​tént vele, és már épp
teli to​rok​ból üvöl​te​ni kez​dett vol​na, a zu​ha​nás vé​get is ért – re​cse​gés​sel, ro​po​gás​sal, va​la​mi fura zi​ze​gés​-
sel és egy tom​pa csat​ta​nás​sal. Fan​do​ri​ne egy szűk, négy​szög​le​tes tér​ben ta​lál​ta ma​gát, amely​ben fur​csa
mó​don friss, ra​ga​dós lom​bil​lat vet​te kö​rül, meg a szí​ne is ugyan​olyan zöld volt, mint a fa​lom​bé.
Sem​mit sem ér​tett, csak ré​mül​ten rán​ga​tó​zott és vo​nag​lott eb​ben a zord és csö​kö​nyös zöld rém​álom​ban,
az​tán va​la​hogy csak meg​ve​tet​te a lá​bát va​la​mi ke​mény​ben, és ki​egye​ne​se​dett. A mell​ka​sá​ig nyár​fa​ágak és
pa​pír​hul​la​dék tö​me​gé​ben volt el​me​rül​ve. Ki​de​rült, hogy a má​so​dik ba​ro​net szé​dí​tő zu​ha​ná​sá​nak röp​pá​lyá​-
ja, mely a te​tőn kez​dő​dött, egy csont nél​kü​li ta​lá​lat​tal vég​ző​dött a sze​me​tes​kon​té​ner​ben, amely csu​rig volt
tölt​ve le​nye​sett ágak​kal, le​ve​lek​kel és össze​gyűrt pa​pí​rok​kal. Ni​cho​las​nak el​akadt a lé​leg​ze​te, le​ve​gő​ért
kap​do​sott, a zu​ha​nás​tól meg​sü​ke​tült, s a be​csa​pó​dás köz​ben össze​sze​dett jó pár kar​co​lást, de min​den jel
sze​rint töb​bé-ke​vés​bé ép bőr​rel meg​úsz​ta.
A lába úgy dön​tött, egye​lő​re nem tart​ja meg füg​gő​le​ges hely​ze​té​ben, és Ni​cho​las erőt​le​nül le​csüccsent a
fris​sen vá​gott ágak​ból ve​tett ru​ga​nyos nyo​szo​lyá​ra. A feje fö​lött azon​nal zöld sá​tor kép​ző​dött az ágak​ból.
Fan​do​ri​ne azon át néz​te a kék eget, és sem​mi​re sem gon​dolt, mert ugyan mire le​het gon​dol​ni, ami​kor az
em​ber​rel egy​sze​ri​ben ilyen hi​he​tet​len do​log tör​té​nik?
Ha Ni​cho​las a sokk és a döb​be​net ha​tá​sá​ra nem ve​szí​ti el idő​le​ge​sen az el​vont gon​dol​ko​dás ké​pes​sé​-
gét, bi​zo​nyá​ra azon el​mél​ke​dett vol​na, hogy mi​lyen kü​lö​nös és ha​tár​ta​lan sza​ka​dék tá​tong​hat az em​ber ön​-
ma​gá​ról al​ko​tott képe és a lé​te​zés szi​go​rú va​ló​sá​ga kö​zött.
Itt él​deg​élsz a föl​dön, tö​ké​le​te​sen meg​győ​ződ​ve róla, hogy sa​ját vi​lág​egye​te​med ura és pa​ran​cso​ló​ja
vagy, meg hát va​ló​ban így is áll a do​log. Csak​hogy ezt a te éssze​rű és ren​de​zett vi​lág​egye​te​me​det épp csak
egy vé​kony​ka üveg​fal vá​laszt​ja el a ká​osz​tól, és dül​ledt sze​mű, mit sem sej​tő ha​lacs​ka​ként úsz​kálsz eb​ben
a tö​ré​keny ak​vá​ri​um​ban. És az​tán tör​té​nik va​la​mi olyan, ami fö​lött nincs ha​tal​mad, sőt még csak el​kép​ze​-
lé​sed sincs róla – és az ak​vá​ri​um ra​pi​tyá​ra tö​rik, a ha​lacs​ka az üveg​szi​lán​kok kö​zött ver​gő​dik, ré​mül​ten
föl​fúj​va a ko​pol​tyú​ját. Az előbb még sor​sod ura vol​tál, a tör​té​ne​lem tit​ka​i​nak ku​ta​tó​ja, az egész​sé​ges élet​-
mód híve és lel​kes kör​nye​zet​vé​dő, becs​vá​gyó ter​ve​ket szö​vö​get​tél a jö​vőd​del kap​cso​lat​ban, és szi​lár​dan
el​ha​tá​roz​tad, hogy a kö​vet​ke​ző új​évet Tene​ri​fe vul​ka​ni​kus szi​ge​tén fo​god kö​szön​te​ni, de egy​szer csak a
ká​osz könnye​dén meg​érin​tett esz​te​len, per​zse​lő le​he​le​té​vel, és az üveg össze​tört. A vi​lág​egye​tem ura most
gör​nyed​ten fek​szik egy sze​me​tes​kon​té​ner​ben, az égen kú​szó fel​hő​ket nézi, és se​hogy sem érti, hogy le​het
még min​dig élet​ben.
Egyet​len ma​gya​rá​zat volt le​het​sé​ges – a Fan​do​ri​nok hír​hedt sze​ren​csé​je, amely​ről az ap​já​nak gye​rek​ko​-
rá​ban me​sélt Je​li​za​veta nagy​ma​ma. Hogy, úgy​mond, a Fan​do​ri​nok nem​zet​sé​gé​nek fér​fi tag​ja​it va​la​mi jó​sá​-
gos, misz​ti​kus erő óvja, amely cso​dás mó​don meg​men​ti őket a leg​kü​lön​fé​lébb ve​sze​del​mek​ben. Min​den
Fan​do​rin​nak, mint a macs​ká​nak, tíz éle​te van, né​me​lyik​nek pe​dig, mint Eraszt Pet​ro​vics​nak, Ni​cho​las déd​-
ap​já​nak, még an​nál is sok​kal több.
Ez per​sze os​to​ba​ság. Csa​lá​di le​gen​da. Mint​ha Sir Ale​xan​der​nek olyan nagy sze​ren​csé​je lett vol​na, ami​-
kor fel​szállt a Chris​ti​a​niá-ra. Vagy ve​gyük őt ma​gát, Ni​cho​last! Hi​szen fan​tasz​ti​kus, már szin​te sér​tő bal​-
sze​ren​cse érte! Nincs an​nál bán​tóbb és os​to​bább do​log, mint ami​kor az em​ber, úgy​mond, a sta​tisz​ti​ka ál​-
do​za​tá​vá vá​lik. Mert, ugye​bár, a sta​tisz​ti​ka sze​rint az em​be​rek bi​zo​nyos szá​za​lé​ká​val sze​ren​csét​len​ség
tör​té​nik – más szó​val min​dig akad​nak olya​nok, akik​nek a fe​jé​re esik egy tég​la. Mond​juk, az em​be​rek 0,01
szá​za​lé​ka au​tó​bal​eset ál​do​za​ta lesz; 0,001 szá​za​lé​kuk meg​be​teg​szik en​ce​pha​li​tis​ben, és 0,0001 szá​za​lé​-
kuk​nak az van meg​ír​va a sors köny​vé​ben, hogy egy má​ni​á​kus vagy pszi​cho​pa​ta ál​do​za​tá​vá vál​ja​nak. Mint
pél​dá​ul Ni​cho​las A. Fan​do​ri​ne, M. A., Bt.-nek.
Ahogy az újo​roszok mond​ják, ezen kár ru​góz​ni így akar​ta a ter​mé​szet. A leg​os​to​bább és leg​ér​tel​met​le​-
nebb do​log si​rán​koz​ni: de hát mi​ért én, mi​ért épp ve​lem tör​tént mind​ez? Mi​ért épp ma és mi​ért épp az
RIKL-be ve​tet​te a for​gan​dó sors ezt a szem​üve​ges bo​lon​dot? És a lá​to​ga​tók kö​zül mi​ért épp en​gem vá​-
lasz​tott ki?
Vagy​is hát, ha a dol​gok mé​lyé​re ásunk, ter​mé​sze​te​sen min​den​re ta​lá​lunk ma​gya​rá​za​tot. Pél​dá​ul ilyet.
Ni​cho​las tá​ma​dó​ja egy tör​té​nész volt, aki rend​sze​re​sen lá​to​gat​ta a le​vél​tá​rat, és szép las​san meg​hib​bant
eb​ben a de​presszi​ós kör​nye​zet​ben. Le​het, hogy sze​gény pára pa​to​lo​gi​kus gyű​lö​le​tet táp​lál a kék blé​zert vi​-
se​lő, két​mé​te​res sző​ke fér​fi​ak iránt. Mert húsz év​vel ez​előtt épp egy ilyen alak gú​nyo​ló​dott raj​ta az út​tö​rő​-
tá​bor​ban, és mély lel​ki tra​u​mát oko​zott a gye​rek​ben. A min​den​na​pi élet​ben töb​bé-ke​vés​bé nor​má​lis, de
amint meg​pil​lant egy kék blé​zert, ag​resszív​vé vá​lik. Sze​gény nyo​mo​rult​ban em​ber​fe​let​ti erő la​ko​zik, ami
nyil​ván af​fek​tu​á​lis ere​de​tű. Mi​lyen könnye​dén át​ha​jí​tot​ta maga fö​lött a két​száz fon​tos égi​me​sze​lőt!
Vagy, ami még va​ló​szí​nűbb, rög​esz​mé​jé​nek tár​gyát a vi​lá​gos​bar​na szí​nű dip​lo​ma​ta​tás​kák ké​pe​zik. Hisz
min​den a dip​lo​ma​ta​tás​ká​val kez​dő​dött. Spe​ci​fi​kus pa​to​lo​gi​kus fe​ti​siz​mus.
Úr​is​ten, a dip​lo​ma​ta​tás​ka!
Ni​cho​las fel​pat​tant, fel​nyö​gött, és el​kez​dett ki​mász​ni a mély, szűk kon​té​ner​ből. Le​het, hogy még nem
késő?
A rend​őr​ség – igen, a be​já​rat​nál itt rend​őrök áll​nak. Gye​rünk, mi​nél gyor​sab​ban!

Há​rom órá​val ké​sőbb a rend​őr​ség sár​ga-kék UAZ-a vissza​vit​te a szál​lo​dá​ba a zöld ma​szat​tal bo​rí​tott ma​-
gisz​tert.
Ebül állt a do​log. A koc​kás in​ges má​ni​á​kust nem si​ke​rült meg​ta​lál​ni a le​vél​tá​ri komp​le​xum te​rü​le​tén.
Vagy a föld alat​ti rak​tá​rak​ba má​szott le, és ott rej​tő​zött el a ki​halt la​bi​rin​tus​ban – és ak​kor van rá re​mény,
hogy előbb vagy utóbb elő​má​szik, vagy rá​buk​kan va​la​me​lyik le​vél​tá​ri dol​go​zó. Vagy va​la​mi​lyen cso​da
foly​tán si​ke​rült ész​re​vét​len ki​sur​ran​nia a posz​to​ló rend​őrök mel​lett a hat ki​já​rat va​la​me​lyi​kén, és ak​kor
bot​tal üt​he​tik a nyo​mát.
A sta​tisz​ti​ka csüg​gedt ál​do​za​ta föl​ment a ti​zen​ne​gye​dik eme​let​re a tük​rös lift​tel, és hogy hely​re​ál​lít​sa
po​zi​tív élet​szem​lé​le​tét, meg​pró​bált egy op​ti​mis​ta li​me​ric​ket köl​te​ni. De megint igen ko​mor​ra si​ke​re​dett,
akár​csak a le​vél​tár​ban, sőt még an​nál is ször​nyűbb tes​ti sé​rü​lé​sek al​kot​ták a té​má​ját.
„Vég​ső so​ron más​hogy is le​het te​kin​te​ni a tör​tén​tek​re” – győz​köd​te ma​gát Fan​do​ri​ne. Hisz va​ló​sá​gos
is​te​ni cso​da tör​tént – da​róc​kö​penyt kéne húz​nia meg ön​sa​nyar​ga​tó lán​co​kat a tes​té​re ag​gat​ni, és ha​ja​don​-
főtt be​jár​ni a szent Orosz​or​szág vég​te​len tér​sé​ge​it. Min​den jó​zan szá​mí​tás sze​rint szét kel​lett vol​na
loccsan​nia az agy​ve​le​jé​nek, ahogy a tég​lák​nak csa​pó​dik, vagy össze​tör​nie a mell​ka​sá​nak egy be​ton​töm​-
bön, vagy épp föl​nyár​sal​hat​ta vol​na va​la​mi éles vas​cö​vek, és ehe​lyett meg​úsz​ta né​hány kar​co​lás​sal. Az
örö​költ sze​ren​cse ter​mé​sze​te​sen os​to​ba​ság, de azt meg kell hagy​ni, hogy most az egy​szer va​la​mi egé​szen
el​ké​pesz​tő sze​ren​csé​je volt. Így hát az ak​vá​ri​um ép​ség​ben ma​radt, az élet foly​ta​tó​dik, és ha az élet foly​ta​-
tó​dik, ak​kor még min​dent rend​be le​het hoz​ni.
Elő​ször is mi​ni​ma​li​zál​ni kell az el​szen​ve​dett ká​ro​kat. Te​le​fo​nál​ni a Barc​lays​ba, hogy le​til​tas​sa az el​lo​-
pott bank​kár​tyá​kat. És hogy a Wes​tern Uni​o​non ke​resz​tül küld​je​nek neki egy ki​sebb össze​get kész​pénz​ben
– el​vég​re nem ma​rad​hat tel​je​sen pénz nél​kül. Az​tán a konzu​lá​tus​sal is kap​cso​lat​ba kell lép​ni, hogy ide​ig​-
le​nes iga​zol​ványt ad​ja​nak ki szá​má​ra az út​le​vél he​lyett. Ér​te​sí​te​ni a Bri​tish Air​wayst a jegy el​vesz​té​sé​ről
– hogy újat ál​lít​sa​nak ki. Ennyi?
Nem, nem ennyi. Van egy olyan kár is, amit sem​mi​képp sem le​het hely​re​hoz​ni: Cor​ne​li​us vég​ren​de​le​té​-
nek el​vesz​té​se. Mint​ha csak átok ülne e fö​lött az ős​ré​gi pa​pír​da​rab fö​lött – pon​to​sab​ban már nem is pa​pír​-
da​rab​ról van szó, ha​nem a szá​mí​tó​gép me​mó​ri​á​já​ban lévő x ki​lo​byte in​for​má​ci​ó​ról. A leg​bosszan​tóbb az
volt, hogy Ni​cho​las még el sem tud​ta ol​vas​ni von Dorn ka​pi​tány üze​ne​tét. Épp csak annyit, hogy „Em​lé​-
kez​te​tő Mi​ki​ta fi​am​nak, mi​kor​ra…” De mire em​lé​kez​te​ti? És mi az, hogy „mi​kor​ra”? És mi​ért sze​re​pel
az írás​ban, ki​csit lej​jebb, az „al​tin” és a „gyé​kény”?
Le​het​sé​ges, hogy soha nem fog​ja meg​tud​ni? Mi​cso​da fa​tá​lis os​to​ba​ság! Le​het, hogy a bo​lond szem​üve​-
ges el​ját​szo​gat egy ki​csit a zsák​má​nyá​val, az​tán ki​dob​ja? A dip​lo​ma​ta​tás​ká​nak és tel​jes tar​tal​má​nak le​írá​-
sa ott van a rend​őr​sé​gen. Még nem kell két​ség​be​es​ni.
A hosszú, sző​nye​ge​zett fo​lyo​són a szo​bá​já​hoz ment. Az 1531-es. Ki​nyi​tot​ta az aj​tót, meg​állt a szűk elő​-
szo​bá​ban a tü​kör előtt. Szép kis lát​vány: a blé​ze​re csu​pa mész és zöld folt a nyár​fa​le​ve​lek​től, az ujja el​-
sza​kadt, két gomb hi​ány​zik róla. A nyak​ken​dő​je fél​re​csúsz​va, az inge is csu​pa folt. És az arca! Nem elég,
hogy van raj​ta két zöld ma​sza​tos kar​co​lás, rá​adá​sul egé​szen fe​ke​te az álla, és a ha​já​ba be​le​ra​gadt egy da​-
rab​ka to​jás​héj. För​te​lem! Azon​nal meg kell mo​sa​kod​ni! Be​áll​ni a zu​hany alá!
Ni​cho​las fel​kat​tin​tot​ta a kap​cso​lót, és ki​tár​ta a für​dő​szo​ba aj​ta​ját. És meg​der​medt.
A vé​cék​agy​lón, ke​reszt​be tett láb​bal, ott ült a má​ni​á​kus, és ked​ve​sen mo​soly​gott a kővé der​medt ma​-
gisz​ter​re.

Az első ér​zés, amely meg​ro​han​ta Fan​do​ri​ne-t, nem a cso​dál​ko​zás volt, ha​nem az ab​szurd öröm, hogy a
dip​lo​ma​ta​tás​ka el​rab​ló​ja meg​ke​rült. Ab​szurd – hi​szen mi örül​ni​va​ló van azon, hogy az át​élt meg​ráz​kód​ta​-
tás​tól az em​ber​nek csim​bó​kos lett az agya (re​mek idi​o​ma​ti​kus ki​fe​je​zés a „Né​pi​es” című jegy​zet​fü​zet​-
ből), és káp​rá​zik a sze​me, mint​ha nad​ra​gu​lyát evett vol​na (ugyan​on​nan)?
– Hol a dip​lo​ma​ta​tás​ka? – kér​dez​te Ni​cho​las a káp​rá​zat​tól.
A lá​to​más el​mo​so​lyo​dott.
– Azt hit​tem, ko​sár​lab​dá​zó vagy, de ki​de​rült, hogy ko​sár​lab​da. Ilyen csont nél​kül be​le​pottyan​ni abba a
lá​dá​ba!
A hal​lu​ci​ná​ció el​ra​gad​ta​tot​tan meg​csó​vál​ta bo​zon​tos fe​jét, jobb ke​zé​vel meg​iga​zí​tot​ta a szem​üve​get az
orr​nyer​gén, majd a bal ke​zét ki​csit meg​emel​te, és Ni​cho​las meg​pil​lan​tott egy fe​ke​te, tom​pán csil​lo​gó csö​-
vet, még fe​ke​tébb lyuk​kal a kö​ze​pén.
– Na jól van, él​tél már ele​get – mond​ta ked​ves szem​re​há​nyás​sal a hang​já​ban a szem​üve​ges. – Hadd él​-
je​nek má​sok is.
A lyuk még egy cen​ti​mé​ter​nyi​vel fel​jebb emel​ke​dett, s így most egye​ne​sen Fan​do​ri​ne ar​cá​ra me​redt, a
ra​va​szon lévő ujj meg​moz​dult – Ni​cho​las pe​dig ösz​tö​nö​sen ol​dal​ra kap​ta a fe​jét. A cső cup​pan​tott, ol​dal​-
ról for​ró le​ve​gő csa​pott Ni​cho​las ar​cá​ba, a go​lyó be​csa​pó​dott a mö​göt​te lévő fal​ba, po​tyo​gott a tör​me​lék
sza​na​szét.
An​nak ide​jén Ni​cho​las be​ke​rült az egye​te​mi ko​sár​vá​lo​ga​tott​ba – nem azért, mert a fél​pá​lya kö​ze​pé​ről
pon​to​san be tud​ta dob​ni a lab​dát a há​ló​ba, és nem is a ma​gas​sá​ga mi​att (vol​tak nála ma​ga​sab​bak is), ha​-
nem mert ra​gyo​gó volt a ref​le​xe, és re​me​kül „ol​vas​ta” a já​té​kot. A maj​da​ni ma​gisz​ter a meccsek ide​jé​re
cso​dá​la​tos át​ala​ku​lá​son ment ke​resz​tül – tö​ké​le​te​sen ki​kap​csolt a tu​da​ta. Nem a fe​jé​vel gon​dol​ko​zott
ilyen​kor, ha​nem át​ad​ta a cse​le​ke​de​tei fö​löt​ti irá​nyí​tást a ke​zé​nek és a lá​bá​nak, s azok ra​gyo​gó​an vé​gez​ték
a fel​ada​tot az ér​te​lem min​den rész​vé​te​le nél​kül. Nyil​ván épp tu​da​tá​nak e pe​ri​o​di​kus ka​ta​pul​tá​lá​sa mi​att
nem vál​ha​tott be​lő​le nagy tu​dós. Le​het, hogy job​ban tet​te vol​na, ha pro​fi spor​to​ló​nak áll?
Ef​fé​le ké​te​lyek (ame​lyek két​ség​te​le​nül a tu​da​tos​ság szint​jén mo​zog​tak) elég gyak​ran kí​noz​ták Ni​cho​last.
Most vi​szont ez a ka​ta​pul​tá​lás meg​men​tet​te az éle​tét.
Már nem tö​rőd​ve a fi​nom​sá​gok​kal – hogy va​ló​ban rá​lőtt-e a szem​üve​ges egy pisz​tollyal, vagy ez még​-
is​csak hal​lu​ci​ná​ció volt –, Fan​do​ri​ne ki​ug​rott az elő​szo​bá​ba, és ol​dal​ra ve​tet​te ma​gát. Épp idő​ben: a tü​kör
meg​rop​pant, és fe​ke​te su​ga​rak sza​lad​tak szét a ki​csi, ke​rek lyuk kö​rül. Még egy ug​rás, és Ni​cho​las kint
volt a fo​lyo​són.
Jobb​ra volt a lift, de messze, jó har​minc mé​ter​re, nem jut el odá​ig – a go​lyó utol​éri. Fan​do​ri​ne bal​ra
kez​dett ro​han​ni, ahol a lép​cső volt. Az is jó messze! De két lé​pés​re az 1531-es szo​ba aj​ta​já​tól két nagy
orrú, bar​na hajú fér​fi állt, és ér​dek​lőd​ve bá​mult a fi​a​tal​em​ber​re, aki úgy ron​tott ki a szo​bá​ból, mint az ör​-
dög, ame​lyik töm​jén​füst​öt sza​golt.
– Sorry – mo​rog​ta a ma​gisz​ter, és át​sik​lott kö​zöt​tük, ki​csit meg​lök​ve az egyik ke​le​ti de​lik​vens ke​mény,
acé​los vál​lát. Jó​kö​té​sű, hety​kén pöd​rött baj​szú fér​fi volt.
A ba​ju​szos öb​lö​sen utá​na or​dí​tott, jel​leg​ze​tes ka​u​kázu​si ak​cen​tus​sal.
– Hé! Mija na​va​lya…
Ni​cho​las​nak esze ágá​ban sem volt meg​for​dul​ni szed​te a lá​bát a kes​keny fo​lyo​són, ahogy csak bír​ta.
– Mi van má, mind meg​bud​dan​ta​tok?! – ki​ál​tot​ta még dü​hö​seb​ben ugyan​az a hang, egy má​sik, csen​gő és
vi​dám hang – a szem​üve​ge​sé – pe​dig így vá​la​szolt:
– Mill par​don, genac​vale. Sör​ér me​gyünk a ko​mám​mal. Hé, Kol​ja​nics, las​síts, oda​érünk!
– Előbb kér​jé bo​csá​na​tot, utá​na sza​lad​já! – kö​ve​tel​te a má​sik, ke​vés​bé öb​lös ka​u​kázu​si hang.
A töb​bit Fan​do​ri​ne nem hal​lot​ta, mert már be​for​dult a sar​kon, és hár​ma​sá​val szed​ve a fo​ko​kat, ló​ha​lá​-
lá​ban ro​hant le​fe​lé.
– Is​te​nem, áldd meg a grú​zo​kat és az ő in​du​la​tos ter​mé​sze​tü​ket!
Föl se fog​ta, ho​gyan re​pült le a lép​csőn a ti​zen​ne​gye​dik eme​let​ről. Még min​dig nem nyer​te vissza a tu​-
da​tos gon​dol​ko​dás ké​pes​sé​gét, kü​lön​ben holt​biz​tos, hogy össze​rogy​tak vol​na a lá​bai.
Ez egy​ál​ta​lán nem egy őrült! Ez egy gyil​kos! És a vi​sel​ke​dé​sé​ből meg a ször​nyű​sé​ge​sen cup​pa​nó pisz​-
toly​cső​ből ítél​ve hi​va​tá​sos bér​gyil​kos, ami​lyet Ni​cho​las ed​dig csak mo​zi​ban lá​tott! A szem​üve​ges​nek
egy​ál​ta​lán nem a dip​lo​ma​ta​tás​ká​ja kel​lett! Meg akar​ta ölni Ni​cho​last – és majd​nem meg is ölte. Fan​do​ri​-
ne-t már két​szer is csak a cso​da men​tet​te meg: előbb egy sze​me​tes​kon​té​ner, az​tán két kö​te​ke​dő grúz köz​-
ben​já​rá​sá​val. Két macs​ka​élet​tel ke​ve​sebb ma​radt.
Az elő​csar​nok​ban az ügye​le​tes rend​őr szi​go​rú pil​lan​tást ve​tett a ren​det​len kül​se​jű szál​ló​ven​dég​re.
Ni​cho​las meg​in​gott – kér​jen-e se​gít​sé​get tőle, vagy jobb lesz, ha el​húz​za in​nen a csí​kot, ami​lyen gyor​-
san csak le​het?
Hála is​ten​nek, mos​tan​ra vissza​tért a tu​da​ta, és át​vet​te a pa​rancs​nok​sá​got. „Ugyan, mi​fé​le se​gít​ség!?” –
mond​ta. Ez a mo​soly​gós bér​gyil​kos könnye​dén be​ju​tott a le​vél​tá​ri komp​le​xum​ba, amit gép​pisz​to​lyos őrök
vé​de​nek, és ugyan​olyan egy​sze​rű​en ki​jött on​nan. Ugyan​olyan könnye​dén be​ha​tolt a szál​lo​dá​ba, át a morc
re​cep​ci​ó​son meg ezen a rend​őrön. Pe​dig mi​lyen gya​nú​san van öl​töz​ve: cow​boying, edző​ci​pő. Nem, nem,
jobb lesz fut​ni, me​ne​kül​ni!
De hova?
Ni​cho​las ki​ro​hant az ut​cá​ra, és za​va​ro​dot​tan néz​te a Tver​szka​ján las​san ara​szo​ló au​tók ára​da​tát. Még
ta​xit se fog​hat – nincs mi​vel fi​zes​sen. Se pén​ze, se ira​tai.
Meg​van – a brit nagy​kö​vet​ség​re megy! Ott rend és ér​te​lem ural​ko​dik, ott se​gí​te​nek neki.
 – Bo​csás​son meg, nem tud​ja vé​let​le​nül, hol van az Egye​sült Ki​rály​ság nagy​kö​vet​sé​ge? – kér​dez​te Ni​-
cho​las egy kö​zel​ben el​ti​pe​gő le​ány​tól; egé​szen ki​csi volt, fe​ke​te hajú, és szi​go​rú​an rán​col​ta a hom​lo​kát. A
lány ér​tet​le​nül né​zett fel rá, és meg​von​ta a vál​lát. Vagy nem tud​ta, vagy Ni​cho​las nem jól tet​te fel neki a
kér​dést.
Nem áll​ha​tott meg. Fan​do​ri​ne az alul​já​ró​hoz fu​tott, el​kez​dett fu​ra​kod​ni a sűrű tö​meg​ben, s köz​ben lá​za​-
san járt az agya, ho​gyan ke​res​het​né meg a nagy​kö​vet​sé​get.
Úgy lát​szik, a bu​rok​ban szü​le​tett ma​gisz​ter még min​dig nem nyer​te vissza tel​je​sen a jó​zan íté​lő​ké​pes​sé​-
gét, hi​szen a za​kó​ja zse​bé​ben ott la​pult a ra​gyo​gó be​dek​ker. Most hát elő​vet​te, és me​net köz​ben la​poz​ta.
Na, meg is van: Szó​fia rak​part. De az hol le​het? A D7-es négy​zet a bel​vá​ros tér​ké​pén. Szem​ben a Kreml​-
lel, a Moszk​va fo​lyó má​sik ol​da​lán. De hi​szen itt van egy kö​pés​re – olyan ne​gyed​órá​nyi gya​log​lás​ra!
Jó sze​ren​csé​jén föl​buz​dul​va Fan​do​ri​ne a fo​lyó felé vet​te az irányt az alul​já​ró​ban – gyor​san, de már
nem fut​va, hogy ne kelt​sen fö​lös​le​ges fel​tű​nést.
Kár, hogy ilyen lo​hol​va kell át​men​nie a Vö​rös té​ren. De most nem a tör​té​nel​mi em​lé​kek​ben való gyö​-
nyör​kö​dés​nek van itt az ide​je. Pe​dig hány​szor el​kép​zel​te, ahogy resz​ke​tő szív​vel lép majd a szent tér kö​-
ve​ze​té​re, ahon​nan min​den tá​vol​sá​got szá​mol​nak Orosz​or​szág ha​tár​ta​lan tér​sé​ge​in! És fel​tét​le​nül be akart
néz​ni a mau​zó​le​um​ba is, amíg a ha​tal​mas or​szág el​pusz​tí​tó​já​nak mú​mi​á​ját a föld​be nem süllyesz​tik.
Bár si​e​tett, s nem ért rá ilyes​mi​vel fog​lal​koz​ni, a mau​zó​le​um​ra azért még​is oda​for​dí​tot​ta a fe​jét – egy​-
szer, az​tán még egy​szer. Soha nem gon​dol​ta, hogy ez a zik​ku​rat ennyi​re ha​son​lít a gye​re​kek egy​más​ra ra​-
kott épí​tő​koc​ká​i​ra.
De mi az ott a tö​meg​ben? Koc​kás ing, sár​ga és zöld?
„A-a-a!” – akadt el a ma​gisz​ter tor​ká​ban az üvöl​tés. Vagy húsz​lé​pés​nyi​re mö​göt​te ott lép​ke​dett len​dü​le​-
te​sen a Szem​üve​ges. Meg​lát​ta, hogy Fan​do​ri​ne meg​for​dult, és bol​do​gan, su​gár​zó mo​sollyal in​te​ge​tett neki:
min​den rend​ben, itt va​gyok.
Ni​cho​las meg​állt, le​gug​golt, és el​for​dí​tot​ta a ka​rocs​ká​kat – előbb a jobb lá​bán, az​tán a má​si​kon. Még
né​hány cen​ti​vel ma​ga​sabb lett így az elő​bújt gör​kor​cso​lya​ke​re​kek​től, és egy​re gyor​su​ló iram​ban ha​ladt a
Pok​rovsz​kij-szé​kes​egy​ház felé. Fütty​szó har​sant mö​göt​te, az​tán még egy, de nem tö​rő​dött vele.
A Moszk​vo​rec​kij hí​don egy len​dü​let​tel su​hant át, és könnyen meg​le​het, hogy köz​ben meg​dön​töt​te a gör​-
kor​cso​lya​fu​tás se​bes​sé​gi re​kord​ját. Annyi​ra be​gyor​sult, hogy ami​kor le​for​dult jobb​ra, a rak​part​ra, egy kis
ká​tyú ki​bil​len​tet​te az egyen​sú​lyá​ból, és el​vá​gó​dott.
Csú​nyán be​ütöt​te a tér​dét, és el​sza​kí​tot​ta már amúgy is ce​fe​tül ki​né​ző nad​rág​ját, de ami a leg​bosszan​-
tóbb, a jobb lá​bán lévő gör​kor​cso​lyá​ról le​re​pült két ke​rék, úgy​hogy nem su​han​ha​tott to​vább.
Ni​cho​las ré​mül​ten kö​rül​né​zett. A hí​don nem lá​tott sár​ga-zöld cow​boy​in​get. Úgy lát​szik, si​ke​rült meg​-
lép​nie.
Bi​ceg​ve in​dult az élet​men​tő me​ne​dék – Nagy-Bri​tan​nia és Észak-Ír​or​szág Egye​sült Ki​rály​sá​gá​nak
Nagy​kö​vet​sé​ge – felé.

Law​ren​ce Pump​kin biz​ton​sá​gi ta​ná​csos tes​tes em​ber volt, az arca mint a masz​tif​fé, a sze​me vi​lá​gos​kék.
Las​san vé​gig​mér​te a meg​té​pá​zott lá​to​ga​tót, cup​po​gott egy sort, majd kö​zöm​bös han​gon meg​kér​dez​te:
– Mi tör​tént a ru​há​já​val, Fan​do​ri​ne úr, az​az​hogy Sir Ni​cho​las? És mi​ért van​nak zöld csí​kok az ar​cán?
– Tud​ja, az a hely​zet, hogy… elő​ször be​le​es​tem egy sze​me​tes​kon​té​ner​be, az​tán meg el​es​tem a gör​kor​-
cso​lyám​mal – fe​lel​te Ni​cho​las, és el​pi​rult, olyan idi​ó​tán hang​zott az egész. Mint va​la​mi Max Lin​der-film.
De a ta​ná​csos ar​cán a leg​cse​ké​lyebb cso​dál​ko​zás sem tük​rö​ző​dött. Nyu​god​tan elő​jött az író​asz​ta​la mö​-
gül, erő​sen meg​szo​rí​tot​ta Ni​cho​las ke​zét, és hellyel kí​nál​ta az özön​víz előt​ti ka​ros​szék​ben, amely alig​ha​-
nem még Lord Be​aver​bro​ok​ra is em​lé​ke​zett. Az​tán le​ült Ni​cho​lasszal szem​ben, rá​gyúj​tott egy orosz pa​pi​-
ró​szá​ra, el​fúj​ta a lan​kad​tan lo​bo​gó lán​gocs​kát, és így szólt:
– Me​sél​jen!
Ami​kor Fan​do​ri​ne be​fe​jez​te a rém​tör​té​ne​tét, amely itt, a ki​mért kö​vet​sé​gi iro​dá​ban egy nar​kós láz​ál​má​-
nak hang​zott, nagy csend lett. A nyi​tott ab​lak​ban pa​na​szo​san csi​lin​gelt a hu​zat​ban len​ge​de​ző ja​pán szél​ha​-
ran​gocs​ka.
– Úgy gon​dol​ja, hogy meg​hib​ban​tam? – szó​lalt meg a ma​gisz​ter, meg​tör​ve a nyo​masz​tó csen​det. Hogy
ül​dö​zé​si má​ni​á​ban szen​ve​dek? Őszin​tén szól​va én ma​gam sem va​gyok egé​szen biz​tos ben​ne, hogy mind​ez
va​ló​ban…
Pump​kin egy kéz​moz​du​lat​tal le​ál​lí​tot​ta.
– Nem, Sir Ni​cho​las, lá​tom, hogy iga​zat mond. Leg​alább​is azt, amit maga igaz​nak kép​zel. Sőt mi több,
kész va​gyok el​hin​ni, hogy a leg​hal​vá​nyabb fo​gal​ma sincs róla, mi​ért akar​ják lik​vi​dál​ni önt. Sok évet le​él​-
tem eb​ben az or​szág​ban, és tu​dom: itt bár​mi meg​tör​tén​het. Bár​mi a vi​lá​gon… És az em​be​ri élet​nek itt
nincs kü​lö​nö​seb​ben nagy ér​té​ke. Mind​azon​ál​tal az ön tör​té​ne​té​re két​ség​kí​vül van va​la​mi tö​ké​le​te​sen ra​ci​-
o​ná​lis ma​gya​rá​zat.
– De mi?! – ki​ál​tott fel Ni​cho​las. – Ez az első na​pom Moszk​vá​ban! Egy csen​des, vaj​mi cse​kély szá​mú
em​bert ér​dek​lő szak​ma kép​vi​se​lő​je va​gyok! Mi​fé​le ra​ci​o​ná​lis in​dí​ték​ról le​het itt szó?
A biz​ton​sá​gi ta​ná​csos fel​só​haj​tott, és eny​hén meg​dön​töt​te a fe​jét.
– Leg​alább hár​mat el tu​dok kép​zel​ni. Az első: va​la​ki más​nak gon​dol​ják önt. Bár ez ke​vés​sé va​ló​szí​nű,
te​kin​tet​be véve, hogy a gyil​kos a szál​lo​dai szo​bá​já​ban vár​ta. A má​so​dik: ön lá​tott va​la​mi olyat, amit nem
lett vol​na sza​bad lát​nia, bár nincs is tu​do​má​sa er​ről. A har​ma​dik: va​la​ki, aki dön​tés​ho​zó po​zí​ci​ó​ban van,
té​ve​sen azt gon​dol​ja, hogy ön lá​tott va​la​mi olyat, amit nem lett vol​na sza​bad lát​nia. Meg a csu​da tud​ja, mi
áll​hat még e mö​gött… Ad​ha​tok egy jó ta​ná​csot?
Jó ta​nács a Fo​re​ign Of​fi​ce tiszt​vi​se​lő​jé​től? Ni​cho​las csak re​beg​tet​te erre sző​ke szem​pil​lá​ját. Úgy lát​-
szik, Mr. Pump​kin va​ló​ban túl​sá​go​san rég​óta él Orosz​or​szág​ban, és et​től rész​ben elo​ro​szo​so​dott – lám
csak, még orosz ci​ga​ret​tát is szív, pa​pír​szo​pó​kás Be​lom​or​ka​nalt.
– Ta​ná​csot? – kér​de​zett vissza hi​tet​len​ke​dő han​gon.
– Azt. – Law​ren​ce Pump​kin ki​csit za​var​tan tet​te hoz​zá. – El​vég​re ta​ná​csos va​gyok.
– Ó, per​sze, na​gyon há​lás le​szek!
– Ma​rad​jon itt a nagy​kö​vet​sé​gen hol​na​pig. El​al​hat azon a dí​vá​nyon – néha én is ott al​szom, ami​kor ké​-
ső​ig bent ma​ra​dok. Ne men​jen se​ho​vá. Az iro​da már be​zárt, de reg​gel ki​ál​lít​ják ön​nek az ide​ig​le​nes út​le​-
ve​let. Az em​be​re​im ki​vi​szik majd a re​pü​lő​tér​re a ko​csi cso​mag​tar​tó​já​ban, és egye​ne​sen fel​te​szik a lon​do​-
ni gép​re. Me​ne​kül​jön in​nen, Sir Ni​cho​las, amíg ép​ség​ben van. Kü​lön​ben, at​tól tar​tok, cink​ko​por​só​ban kell
ha​za​szál​lí​ta​ni Ang​li​á​ba.
Ilyen ta​nács​ra Fan​do​ri​ne nem szá​mí​tott.
– De ha most el​uta​zom, ak​kor nem fo​gom meg​tud​ni, hogy mi volt ez az egész, és egész hát​ra​le​vő éle​-
tem​ben gyöt​rő ta​lál​ga​tá​sok kö​zött fo​gok ver​gőd​ni. Meg az​tán nem me​he​tek haza von Dorn vég​ren​de​le​te
nél​kül! Soha nem bo​csá​ta​nák meg az utó​da​im.
– Te​hát van​nak gyer​me​kei? – rán​col​ta a hom​lo​kát a ta​ná​csos, mint​ha et​től a tény​től még bo​nyo​lul​tabb
len​ne az ügy.
– Nin​cse​nek. De va​la​mi​kor lesz​nek. Mi​ért kér​de​zi? – cso​dál​ko​zott Ni​cho​las.
Pump​kin tű​nő​dött egy sort, s csak utá​na vá​la​szolt.
– Nem tu​dom, sir, hogy ki és mi​ért akar​ja meg​öl​ni. De hogy na​gyon akar​ja, az biz​tos. Le​het​sé​ges, hogy
va​la​mi maf​fia. Vagy egy tit​kos​szol​gá​lat, azok újab​ban el​ké​pesz​tő mó​don el​sza​po​rod​tak, és mind​egyik​nek
meg​van​nak a maga tit​kai, a maga ér​de​kei. Az​előtt sok​kal egy​sze​rűbb volt: KGB és GRU, slussz-passz,
most vi​szont Orosz​or​szág a fe​u​dá​lis szét​ta​golt​ság ide​jét éli, min​den kis​ki​rály​nak meg​van a maga pro​fi
csa​pa​ta a tit​kos ak​ci​ók vég​re​haj​tá​sá​ra. Sőt né​me​lyik kül​ső meg​ren​de​lé​se​ket is vál​lal. Hogy mi​lyen ne​héz
ilyen kö​rül​mé​nyek kö​zött dol​goz​ni! – pa​nasz​ko​dott Mr. Pump​kin. – Ezt csak azért mon​dom, hogy tisz​tá​ban
le​gyen vele, én nem tu​dom meg​vé​de​ni ma​gát. Van​nak kap​cso​la​ta​im, jó is​me​rő​se​im az orosz erő​szak​szer​-
ve​ze​tek​ben, de az ön ese​té​ben egy​sze​rű​en nem tu​dom, hogy ki​vel kel​le​ne kap​cso​lat​ba lép​ni. És amíg tá​jé​-
ko​zó​dom az ügy​ben… – És ni​ko​tin​tól sár​ga uj​ját el​húz​ta a tor​ka előtt. Ni​cho​las​nak el​ho​má​lyo​so​dott a te​-
kin​te​te et​től a moz​du​lat​tól. A maga he​lyé​ben én még a Lon​don​ba való ha​za​ér​ke​zés után is mi​nél óva​to​sabb
len​nék. Ki tud​ja, mennyi​re ko​mo​lyak az ön rossz​aka​ró​i​nak szán​dé​kai. Nagy-Bri​tan​ni​á​ban is utol tud​ják
érni. Vol​tak már ilyen pre​ce​den​sek… Ta​lán jobb len​ne, ha el​utaz​na va​la​mi​lyen ré​gé​sze​ti ex​pe​dí​ci​ó​ra egy
fél évre. Dél-Ame​ri​ká​ba vagy a Hi​ma​lá​já​ba.
Ni​cho​las nem hitt a fü​lé​nek! Egy ál​la​mi tiszt​vi​se​lő, an​nak az in​téz​mény​nek a kép​vi​se​lő​je, ame​lyet azért
hoz​tak lét​re, hogy gon​dos​kod​jék a brit pol​gá​rok biz​ton​sá​gá​ról, egy tö​ké​le​te​sen ár​tat​lan em​ber​nek azt ta​ná​-
csol​ja, hogy búj​jék el, és ves​sen ke​resz​tet az éle​té​re, a szak​mai kar​ri​er​jé​re.
– Én nem ré​gész va​gyok, ha​nem tör​té​nész – fe​lel​te éle​sen. – És a Hi​ma​lá​já​ban sem​mi ke​res​ni​va​lóm. In​-
nen pe​dig nem uta​zom el ad​dig, amíg vissza nem szer​zem azt, ami az enyém!
Min​den fé​lel​me el​pá​rol​gott. He​lyet​te düh áradt szét ben​ne: dü​hös volt a becs​te​len já​ték​ra, amit a sors
űzött vele; a ké​ret​len ta​nács​adó​ra, aki csak mi​előbb meg akart sza​ba​dul​ni a kel​le​met​len prob​lé​má​tól; az
in​go​vá​nyos, os​to​ba, al​jas or​szág​ra, amely​ben nem mű​köd​nek az ér​te​lem és a lo​gi​ka tör​vé​nyei. Mi az ör​-
dög​nek jött ide Cor​ne​li​us von Dorn? Mi​ért nem tu​dott meg​ül​ni a fe​ne​kén a maga Svá​bor​szá​gá​ban?
De amint gon​do​lat​ban ki​mond​ta eze​ket a lá​za​dó sza​va​kat, azon​nal a nya​ká​ba húz​ta a fe​jét. Úgy rém​lett
neki, hogy az orosz Fan​do​ri​nok​nak mind a nyolc nem​ze​dé​ke, az élü​kön ma​gá​val Cor​ne​li​usszal, szi​go​rú​an
néz a sem​mi​re​kel​lő sar​ja​dék​ra, és meg​ve​tő​en csó​vál​ja baj​szos, sza​kál​las vagy épp po​fa​sza​kál​las fe​jét:
„Szé​gyelld ma​gad, Ni​cho​las Fan​do​ri​ne! Hogy mersz így be​szél​ni a ha​zád​ról? Az áru​lás​nál és a kis​hi​tű​-
ség​nél nincs alá​va​lóbb do​log.”
A ta​ná​csos moz​gat​ni kezd​te hú​sos aj​ka​it, és már nyi​tot​ta vol​na a szá​ját, de a ma​gisz​ter a le​he​tő leg​ud​-
va​ri​at​la​nabb mó​don be​lé​foj​tot​ta a szót.
– Tu​dom, mit akar mon​da​ni. Hogy ez itt nem Nagy-Bri​tan​nia, és nem Eu​ró​pa. Hogy a rend​őr​ség nem
fog meg​vé​de​ni et​től a szem​üve​ges cow​boy​tól, és nem fog​ja ke​res​ni a tás​ká​mat, mert mi​nek is ke​res​né?
Hogy ez dzsun​gel. Hogy az oro​szok ci​vi​li​zá​lat​lan ná​ció, el​kép​ze​lé​sük sincs az em​be​ri jo​gok​ról, az em​be​ri
mél​tó​ság​ról, a tör​vé​nyes​ség​ről. Hogy itt min​dent át​itat a kor​rup​ció. Re​mek! Nem vi​tat​ko​zom! Úgy van,
ahogy mond​ja! – Annyi​ra fel​iz​gat​ta ma​gát, hogy ök​lé​vel a vas​tag bőr kar​fá​ra csa​pott. – De én ép​pen ezt
fo​gom ki​hasz​nál​ni. A rend​őr​ség nem fog​ja ke​res​ni a tás​ká​mat, mert nincs, ami erre ösz​tö​nöz​né? Hát én
adok ne​kik ösz​tön​zést! Ju​tal​mat hir​de​tek az irat és a no​te​bo​ok vissza​szer​ző​jé​nek! Tíz–, nem is, in​kább
húsz​ezer fon​tot. Öt​ve​n​ez​ret! Ha kell, szá​zat! Jel​zá​log​köl​csönt ve​szek fel a la​ká​som​ra, de ak​kor is vissza​-
szer​zem a csa​lá​di re​lik​vi​án​kat! Mit gon​dol, Pump​kin úr, a bűn​ügyi rend​őr​ség fő​fel​ügye​lő​je, vagy a csu​da
tud​ja, hogy ne​ve​zik itt, buz​gób​ban áll neki a ke​re​sés​nek, ha száz​ezer font ju​tal​mat ígé​rek neki?
A biz​ton​sá​gi ta​ná​csos lát​ha​tó​an maga is düh​be gu​rult. Össze​von​ta bor​zas szem​öl​dö​két, és ba​rát​ság​ta​la​-
nul hu​nyor​gott.
– Elő​ször is, egy​ál​ta​lán nem gon​do​lom, hogy az oro​szok ci​vi​li​zá​lat​lan nép​ség – mond​ta. – Az oro​szok
olya​nok, ami​lyen​nek len​ni​ük kell, ha fi​gye​lem​be vesszük a kö​rül​mé​nye​ket, ame​lyek kö​zött fel​ne​vel​ked​tek
és él​nek. Itt más az er​köl​csi klí​ma, Sir Ni​cho​las, ke​gyet​le​nebb és zor​dabb, mint mi​ná​lunk.
Ná​lunk sok​kal könnyeb​ben lesz az em​ber tisz​tes​sé​ges, tör​vény​tisz​te​lő, to​le​ráns és po​li​ti​ka​i​lag kor​rekt.
Olyan nagy do​log tisz​tes​sé​ges​nek len​ni, ha az em​ber​nek gye​rek​ko​rá​tól fog​va ga​ran​tál​va van a be​te​vő ham​-
bur​ge​re, a tető a feje fö​lött és az em​be​ri jo​ga​i​nak vé​del​me? Ci​vi​li​zált em​ber​nek len​ni Orosz​or​szág​ban
sok​kal ne​he​zebb – de ak​kor az iga​zi ci​vi​li​zált​ság, ami​ért be​csü​le​te​sen meg​dol​go​zott az em​ber, és nem
örö​kül kap​ta, mint maga meg én. Az alatt a száz vagy száz​öt​ven év alatt, ami​óta el​vi​sel​he​tő​en élünk, a mi
brit bő​rün​ket be​nőt​te a kul​tú​ra fi​nom ré​te​ge, amely ál​dá​so​sán el​ta​kar​ja az ősi szőr​ze​tet. De azért ne le​gyen
olyan nagy​ra az eu​ró​pai ci​vi​li​zált​ság​gal. A kul​tú​ra fi​nom ré​te​gét, ha erő​fe​szí​tés nél​kül kap​ta az em​ber, ép​-
pen csak azért, mert föld​raj​zi​lag jó he​lyen szü​le​tett, az első erős szél le​té​pi róla. Higgyen ne​kem, én már
sok min​dent lát​tam az éle​tem so​rán. Az iga​zi ve​szély​ben az úgy​ne​ve​zett ci​vi​li​zált em​ber egy pil​la​nat alatt
vissza​vál​to​zik ősi ösz​tön​lénnyé – kar​mol, rúg, ha​rap, csak hogy élet​ben ma​rad​jon, ugyan​úgy, mint bár​me​-
lyik orosz.
Lát​szott, hogy az ele​ve​né​re ta​pin​tott Law​ren​ce Pump​kin​nak. A ta​ná​csos el​vö​rö​sö​dött, fel​fúj​ta a ké​pét,
nyál​csep​pek frö​csög​tek a szá​já​ból. Ez a he​ves​ség ön​kén​te​len tisz​te​le​tet éb​resz​tett irán​ta. Amel​lett Fan​do​-
ri​ne em​lé​ke​zett rá, mit ír​tak az új​sá​gok a Chris​ti​a​nia ka​taszt​ró​fá​já​ról: a men​tő​mel​lé​nye​kért foly​ta​tott ve​-
re​ke​dés​ről, ar​ról, ahogy a po​li​ti​ka​i​lag kor​rekt bri​tek, své​dek és dá​nok ki​lök​ték a gyen​gé​ket a men​tő​csó​na​-
kok​ból.
De hát nem a szél​ső​sé​ges hely​ze​tek​ből kell ítél​ni sze​re​tett vol​na el​lent​mon​da​ni a ma​gisz​ter. Az em​ber
nem ga​ran​tál​hat​ja, ho​gyan fog vi​sel​ked​ni ha​lá​los ve​sze​de​lem​ben. Ott ki​tör​nek be​lő​le az ösz​tö​nök, a ci​vi​li​-
zált​ság pe​dig a tár​sa​da​lom min​den​na​pos mű​kö​dé​sé​ben ér​he​tő tet​ten. Le​het-e ci​vi​li​zált ná​ci​ó​nak mon​da​ni
az oro​szo​kat, ha egy​szer min​den ál​dott nap kar​mol​nak és ha​rap​nak, amint a leg​cse​ké​lyebb okuk van rá, sőt
ok nél​kül is?
Erős érv lett vol​na, de a ta​ná​csos még nem fe​jez​te be a mon​dó​ká​ját.
– Má​sod​szor pe​dig: a ju​ta​lom nem is olyan rossz öt​let, ha va​ló​ban annyi​ra be​cses ma​gá​nak az az irat.
Fő​fel​ügye​lők itt nin​cse​nek, de a Pet​rov​kán, a 38. szám alatt van a vá​ro​si bűn​ügyi nyo​mo​zó ha​tó​ság, és is​-
me​rem az ot​ta​ni fő​nö​köt, Nyeh​va​taj​lo ez​re​dest. Össze is hoz​hat​nám vele. – Pump​kin itt azt a nyelv​ta​ni for​-
mu​lát hasz​nál​ta, amit az an​gol gram​ma​ti​ká​ban „un​re​al con​di​ti​o​nal”-nek, azaz „ir​re​á​lis fel​té​te​les mód”-nak
ne​vez​nek, ami​ből az kö​vet​ke​zett, hogy nem kí​ván​ja össze​hoz​ni Ni​cho​last Nyeh​va​taj​lo úr​ral. – Már​mint
ab​ban az eset​ben, ha nem va​dász​ná​nak önre. Ide hall​gas​son, Fan​do​ri​ne, most nem az arisz​tok​ra​ti​kus ér​zel​-
mek​nek van itt az ide​jük. Egy pa​pi​ros, még ha há​rom​száz éves is, csak egy pa​pi​ros. Ön az utó​da​i​ról be​-
szélt, akik nem fog​nak ön​nek meg​bo​csá​ta​ni. De ha itt ma​rad Moszk​vá​ban, ak​kor nem lesz rá ide​je, hogy
bár​mi​fé​le utó​do​kat nemz​zen. Meg​sza​kad az ön cso​dás nem​zet​sé​ge, és sen​ki sem lesz, aki a csa​lá​di re​lik​vi​-
ák​kal tö​rőd​jék. Fus​son, fi​a​tal​em​ber, me​ne​kül​jön, ment​se az ir​há​ját (a dip​lo​ma​ta még ener​gi​ku​sabb sza​vak​-
kal foly​tat​ta a szi​no​ni​ma​sort, ami​től a ma​gisz​ter egy​re job​ban össze​húz​ta ma​gát)! Mi​nél ha​ma​rabb, an​nál
jobb.
– Nem – mond​ta ha​tá​ro​zot​tan Ni​cho​las, és érez​te, hogy büsz​ke​ség​gel töl​ti el a ko​nok​sá​ga. A Fan​do​ri​-
nok csa​pa​ta, amely​hez szám​ta​lan von Dorn is csat​la​ko​zott, he​lyes​lő​en bó​lo​ga​tott neki: „Csak így to​vább,
fiú! Első a be​csü​let, min​den más utá​na kö​vet​ke​zik.”
– Hát jó. – Mr. Pump​kin hi​va​ta​los han​gon foly​tat​ta. – Ön brit alatt​va​ló, akit ko​moly ve​szély fe​nye​get. A
sza​bály​zat​nak meg​fe​le​lő​en ilyen eset​ben jo​gom​ban áll a szó​ban for​gó sze​mély aka​ra​ta el​le​né​re olyan lé​-
pé​se​ket ten​ni, ame​lyek ga​ran​tál​ják a biz​ton​sá​gát. An​nál is in​kább, mi​vel ön​nek nin​cse​nek ira​tai, és még
tisz​táz​ni kell a sze​mély​azo​nos​sá​gát. Hol​na​pig a nagy​kö​vet​ség te​rü​le​tén kell ma​rad​nia, reg​gel pe​dig in​dul
Lon​don​ba. Utá​na majd pa​nasz​kod​hat a meg​fe​le​lő fó​ru​mo​kon, hogy vissza​él​tem a ha​tal​mam​mal.
Azon​nal vi​lá​gos volt, hogy ez a ko​moly gentle​man nem be​szél a le​ve​gő​be. Mind​járt meg​nyom egy gom​-
bot az asz​ta​lon, hív​ja az őr​sé​get – és ennyi volt, kész, slussz-passz, bú​csút int​hetsz Moszk​vá​nak és vele
együtt Cor​ne​li​us von Dorn vég​ren​de​le​té​nek.
 Fan​do​ri​ne fel​só​haj​tott, meg​tö​röl​te a hom​lo​kát, és bűn​tu​da​to​san szét​tár​ta a kar​ját.
– Bo​csás​son meg, hisz​té​ri​ku​san vi​sel​ked​tem. Tud​ja, az ide​ge​im – túl sok min​den zú​dult rám ezen a na​-
pon. Ön​nek ter​mé​sze​te​sen iga​za van, uram. Os​to​ba​ság és fe​le​lőt​len​ség len​ne Moszk​vá​ban ma​rad​nom. Meg
ugyan mi ér​tel​me len​ne? Hi​szen Lon​don​ból is el tu​dom in​téz​ni, hogy ju​tal​mat kap​jon az il​le​tő, aki vissza​-
szer​zi ne​kem azt a do​ku​men​tu​mot. Re​mé​lem, se​gí​te​ni fog, hogy kap​cso​lat​ba tud​jak lép​ni a meg​fe​le​lő em​-
be​rek​kel.
A ta​ná​csos für​ké​sző pil​lan​tást ve​tett a ma​gisz​ter sze​mé​be, és, úgy lát​szik, hitt neki.
– No, jól van. Per​sze, se​gí​te​ni fo​gok. És fel​tét​le​nül ki​de​rí​tem, hogy ki adta le a ren​de​lést ma​gá​ra, már
ahogy az oro​szok mond​ják. És ak​kor ki​de​rül, hogy el kell-e utaz​nia a Hi​ma​lá​já​ba… Min​den rend​ben lesz.
– Pump​kin úr biz​ta​tó​an meg​érin​tet​te a fi​a​tal​em​ber kö​nyö​két, és hir​te​len át​vál​tott orosz nyelv​re. Pe​reme​-
letsz​ja, muka bu​gyet! Meg az​tán, utro ve​cse​ra mud​re​nye​je.[x] Pi​hen​jen. Szó​lok, hogy hoz​za​nak ma​gá​nak
fog​ke​fét és tisz​ta al​só​ru​hát, és oda​adom az egyik in​ge​met. Nyak​ban bő lesz, az ujja meg a kö​nyö​ké​ig sem
fog érni, de az is jobb, mint a maga ron​gyai.
– Kö​szö​nöm, ön na​gyon ked​ves – mo​so​lyo​dott el meg​ha​tot​tan Ni​cho​las. – És hol van itt ma​guk​nál a
mos​dó?
– A fo​lyo​són a har​ma​dik ajtó jobb​ra. Együtt meg​va​cso​ráz​hat​nánk. Egész jó a bü​fénk.
– Szí​ve​sen – fe​lel​te Fan​do​ri​ne, mi​köz​ben már ki​nyi​tot​ta az aj​tót, és még egy​szer el​mo​so​lyo​dott, most
egy ki​csit za​var​tan. – Csak fi​gyel​mez​tet​nem kell, ne​kem egy árva pen​nym sin​csen.
– Annyi baj le​gyen, et​től ta​lán még nem ju​tok kol​dus​bot​ra – mo​rog​ta a ta​ná​csos.
Ki​de​rült, hogy ez a Mr. Pump​kin egy​ál​ta​lán nem egy koc​ka​fe​jű, pöf​fesz​ke​dő bü​rok​ra​ta, de ez sem​min
sem vál​toz​ta​tott.
Ni​cho​las gyor​san vé​gig​fu​tott a fo​lyo​són, le​ment a lép​csőn az elő​csar​nok​ba, és ud​va​ri​a​san kö​szön​ve az
őr​nek, ki​ment az ud​var​ra.
Még fél perc, és maga mö​gött hagy​ta a nagy​kö​vet​ség azsú​ros ka​pu​ját. Rop​pant elé​ge​dett volt el​més szö​-
ké​sé​vel, mi​köz​ben újabb ve​szé​lyek és ka​lan​dok felé bi​ce​gett.
Mert előbb a be​csü​let, min​den más utá​na kö​vet​ke​zik.

A fan​tasz​ti​kus nap a vége felé kö​ze​le​dett. Be​sö​té​te​dett, a rak​par​ton ég​tek a lám​pák, s a fo​lyó túl​part​ján
me​sé​sen ra​gyo​gott a ki​vi​lá​gí​tott Kreml. „Na​gyon szép” – mond​ta ma​gá​ban Ni​cho​las. Az egyik leg​szebb
lát​vány a vi​lá​gon. S hogy ne ke​rít​se ha​tal​má​ba a ro​man​ti​kus han​gu​lat (ami az adott kö​rül​mé​nyek kö​zött
nem lett vol​na he​lyén​va​ló), gon​do​lat​ban hoz​zá​tet​te: de mi​nek köl​te​ni a dísz​ki​vi​lá​gí​tás​ra, in​kább a le​vél​tá​-
ro​sok bé​rét fi​zet​nék ki idő​ben. A Nagy Kő​híd felé sán​ti​kált, s köz​ben pró​bált va​la​mi ter​vet össze​ál​lí​ta​ni
ma​gá​ban. Hova men​jen? A szál​lo​dá​ba? Ni​cho​las meg​bor​zon​gott a szo​bá​ja pusz​ta gon​do​la​tá​ra, ahol a tük​-
rön szét​kú​szott a pók​há​ló a be​csa​pó​dott go​lyó​tól. Oda sem​mi​kép​pen! A szem​üve​ges mó​ka​mes​ter alig​ha​-
nem ép​pen ott vár​ja.
Ak​kor hova? A rend​őr​fő​nök​höz – hogy ju​tal​mat ígér​jen neki? De hát mi​fé​le ju​tal​mat, ami​kor egy ko​pej​-
ka sincs a zse​bé​ben? Meg kü​lön​ben is, hogy néz​ne ez ki: meg​je​le​nik a Pet​rov​ka 38.-ban va​la​mi ron​gyos
alak ira​tok nél​kül, és kö​ve​tel​ni kez​di, hogy ve​zes​sék be a bűn​ügyi nyo​mo​zó ha​tó​ság ve​ze​tő​jé​hez, Nyeh​va​-
taj​lo ez​re​des​hez. Őrült​ség! Szen​ti​vá​néji álom!
Ni​cho​las meg​állt, és hir​te​len meg​ér​tet​te, hogy rop​pant éssze​rűt​le​nül cse​le​ke​dett. Nem sza​bad össze​ke​-
ver​ni a be​csü​le​tet az os​to​ba gőg​gel. Ugyan mit te​het egy kül​föl​di eb​ben a ve​szé​lyes or​szág​ban – egye​dül,
se​gít​ség, sőt pénz nél​kül?
Egy​szó​val nincs meg​ol​dás. Bűn​bá​nó​an vissza kell men​nie a ta​pasz​talt biz​ton​sá​gi ta​ná​csos​hoz, és szé​-
pen meg​kér​ni, hogy a re​pat​ri​á​lá​sa előtt még​is​csak te​gye le​he​tő​vé a szá​má​ra, hogy meg​ál​la​pod​jék a moszk​-
vai fő​fel​ügye​lő​vel. Pump​kin nem rossz szán​dé​kú em​ber, és okos. Ta​lán le​het be​szél​ni a fe​jé​vel fel​té​ve,
per​sze, hogy nem ha​ra​gu​dott meg túl​sá​go​san Ni​cho​las​ra a trükk​je mi​att.
Meg az is le​het, hogy még ész​be sem ka​pott, hi​szen alig öt perc telt el.
A rak​part ki​halt volt, csak a háta mö​gött hal​lat​szot​tak va​la​mi ké​sei já​ró​ke​lő ko​mó​tos, kon​gó lép​tei. Ni​-
cho​las fel​só​haj​tott, és meg​for​dult, hogy vissza​men​jen és meg​ad​ja ma​gát.
– Kol​ja​nics! – rik​kan​tott bol​do​gan a ké​sei já​ró​ke​lő. – Mi szél ho​zott erre?
A ma​gisz​ter hát​rál​ni kez​dett.
– Mi van, hát nem is örülsz ne​kem? – mond​ta a Szem​üve​ges, mint aki meg​bán​tó​dott (a szem​üve​ge is
fel​csil​lant most egy lám​pa fé​nyé​ben, meg a ke​zé​ben is csil​lo​gott va​la​mi fém – ez​út​tal nem hang​tom​pí​tós
pisz​toly, ha​nem kés vagy tőr). – Ne vedd a szí​ved​re, előbb-utóbb mind​annyi​an oda ke​rü​lünk.
A ször​nyű em​ber meg​gyor​sí​tot​ta lép​te​it, már nem volt messzebb öt​ven láb​nál.
Fan​do​ri​ne meg​for​dult, és a lá​bát húz​va fut​ni kez​dett, de las​san, túl las​san. És a gör​kor​cso​lyá​ja is tönk​-
re​ment, most nem tud el​szá​gul​da​ni. Szent​sé​ges úr​is​ten, hát itt fog vé​get érni min​den, en​nél a kö​zöm​bös fo​-
lyó​nál, eb​ben az ide​gen, go​nosz vá​ros​ban?
Hir​te​len egy gyen​gécs​ke mo​tor nagy igye​ke​zet​tel kö​ze​le​dő ber​re​gé​se hang​zott fel, majd fé​kek csi​ko​rog​-
tak. A jár​da mel​lett meg​állt egy pa​rá​nyi town car – Ni​cho​las tud​ta, hogy Oká​nak ne​ve​zik ezt a mo​dellt.
Ki​nyílt az ajtó.
– Pu​col​junk! – ki​ál​tot​ta egy női hang.
Fan​do​ri​ne, aki új​ból el​ha​jí​tot​ta a tu​dat bal​laszt​ját, fe​jest ug​rott a ko​csi​ba, majd össze​ku​po​ro​dott a
csöpp​nyi ülé​sen, föl​húz​va hosszú lá​ba​it.
A pi​ri​nyó autó ne​ki​eredt, meg​len​get​ve nyi​tott aj​ta​ját, mint ve​réb a szár​nyát.
Ni​cho​las úgy-ahogy el​he​lyez​ke​dett. Tér​dét egész az ál​lá​ig fel​húz​ta, az​tán hát​ra​né​zett. A jár​dán álló alak
csó​kot kül​dött neki.
– Oh, my God – ráz​kó​dott meg a ma​gisz​ter, és gyor​san vissza​for​dult.
Nem, ez még​is​csak egy rém​álom.
– Az ajtó – har​sant fel ugyan​az a hang, ame​lyik az előbb a ti​tok​za​tos „Pu​col​junk” szót mond​ta. Ni​cho​las
be​csap​ta az aj​tót, és a meg​men​tő​jé​hez for​dult. A fél​ho​mály​ban szi​go​rú pro​filt lá​tott eny​hén pi​sze, ki​csi or​-
ral és ko​nok ál​lal. Lány vagy fi​a​tal nő, so​vány és na​gyon ala​csony. Mint​ha ho​má​lyo​san is​me​rős len​ne va​-
la​hon​nan, vagy csak ha​son​lít va​la​ki​re, most nem jut eszé​be, hogy kire. Ma​ria Sch​ne​i​der​re az Utol​só tan​gó
Pá​rizs​ban című film​ből?
– Dre​am, mid​sum​mer night’s dre​am[xi] – mo​rog​ta Ni​cho​las, és már szin​te nem is ké​tel​ke​dett ben​ne,
hogy ezt az egé​szet csak ál​mod​ja.
– Hé, te tény​leg an​gol vagy? – pil​lan​tott rá Ma​ria Sch​ne​i​der.
– Tény​leg an​gol va​gyok – fe​lel​te Fan​do​ri​ne. – És ke​gyed? Hogy hív​ják?
– Al​tin – fe​lel​te a pi​ri​nyó nő.
Et​től a vá​lasz​tól a ma​gisz​ter azon​nal meg​nyu​go​dott. Per​sze, csak álom. Hisz meg​je​lent ben​ne az ért​he​-
tet​len „al​tin” is Cor​ne​li​us vég​ren​de​le​té​ből.
De a csi​pisz meg​is​mé​tel​te:
– Al​tin a ke​reszt​ne​vem. A csa​lád​ne​vem meg Ma​ma​je​va. És te ki vagy? És mi​ért akar min​den​áron meg​-
öl​ni az a sze​mét​lá​da?

Mel​lék​let:
A li​me​rick, me​lyet N. Fan​do​ri​ne jú​ni​us 14-én, fél hat táj​ban al​ko​tott a szál​lo​da lift​jé​ben:

Nin​csen már ke​zem, se lá​bam,
El​lőt​ték mind a csa​tá​ban,
De jó most za​bál​ni,
Ka​csá​ba pi​sál​ni,
Máz​lim van, ké​rem alás​san.
 Hatodik fejezet

A szolgálat az szolgálat. Az orosz nők szerelmi szokásai. Von Dorn hadnagy Diszpozíciót készít. Az
angyal jelenése

– Má’meg hova mensz, tök​fej? Aszon​di: „Halt!” Első ti​szet links! Má​so​dik ti​szet rechts! Har​ma​dik links!
Ne​gye​dik rechts! Ötö​dik links! Ha​to​dik rechts! He​te​dik links! Nyó​ca​dik rechts! Do​bos – i-i-i: tra-ta-ta-ta,
tra-ta-ta-ta!
Cor​ne​li​us el​vet​te a do​bos​tól az ütő​ket, meg​mu​tat​ta a he​lyes rit​must, és meg​bor​zol​ta a fi​úcs​ka üs​tö​két:
ne félj, meg​ta​nu​lod. Ügyes kö​lök amúgy, gyor​san ta​nul.
A szá​zad a Szűz-me​zőn me​ne​telt – a tá​vo​lab​bi plac​con, ami a Pre​csisz​tyen​ka-kapu meg a zu​bov​kai
sztre​lec​te​lep kö​zött van. A ka​to​nák buz​gón ver​ték csiz​má​juk​kal az amúgy is ke​mény​re dön​gölt föl​det, für​-
gén for​go​lód​tak, vi​té​zül dül​lesz​tet​ték a sze​mü​ket. Von Dorn ki​a​bált ve​lük, de in​kább csak a tisz​tes​ség ked​-
vé​ért – kü​lön​ben elé​ge​dett volt. A szá​za​dot el​néz​ve el se hit​te vol​na az em​ber, hogy alig fél év​vel ez​előtt a
ka​to​nák több​sé​ge azt se tud​ta, mer​re van a bal​ra meg a jobb​ra: a bal​ke​ze​sek azt hit​ték, bal​ra van jobb​ra,
mert hogy az a job​bik ke​zük, és mi​vel öten is vol​tak ilyen su​ták a szá​zad​ban, foly​ton össze​ku​tyu​ló​dott az
alak​zat. Hogy ne ke​ve​red​je​nek össze, új sza​va​kat kel​lett ki​ta​lál​ni a ka​to​nák​nak: így lett az az ol​dal, ahol a
szív do​bog, links, a má​sik pe​dig rechts. Szé​pen hoz​zá is szok​tak. A csim​pász maj​mot is meg le​het ta​ní​ta​ni
tap​si​kol​ni meg pol​kát tán​col​ni.
A ka​to​nák​nak jó, ők föl​me​le​ged​tek a me​ne​te​lés​től, ve​res a ké​pük, csil​log rajt a ve​rej​ték, de a had​nagy
úr igen​csak át​fa​gyott az áll​di​gá​lás​ban. Ok​tó​ber vé​gé​re olyan lett az idő Moszk​vá​ban, ami​lyen Würt​tem​-
berg​ben té​len, rá​adá​sul reg​gel óta szi​tál az apró sze​mű, der​mesz​tő eső. Per​sze, húz​hat​na kö​penyt, de mi​fé​-
le pa​rancs​nok az, ame​lyik úgy néz ki, mint a bor​zas tol​lú var​nyú? Így hát Cor​ne​li​us csak állt de​re​ka​san, di​-
de​reg​ve mun​dér​já​ban, és csak lá​bá​val ver​te a rit​mus: etty-ké, i-i-i etty-ké, i-i-i etty-ké.
A placc szé​lén szo​kás sze​rint bá​mész​ko​dók tö​me​ge. A hi​deg eső​re a moszk​va​i​ak rá se he​de​rí​te​nek. Az
orosz em​ber, ha el​ázik, csak meg​ráz​za ma​gát, mint a ku​tya, és megy to​vább.
A bá​mész​ko​dó​kat Cor​ne​li​us már meg​szok​ta. Jó​részt alja nép les​te a ka​to​nák gya​kor​la​to​zá​sát, de gyak​-
ran elő​for​dult, hogy va​la​mi bo​jár is ott me​resz​tet​te a sze​mét a cse​lé​de​i​vel. Most is ott me​re​de​zett a tö​meg
fö​lött egy ma​gas ne​me​si sü​veg. Fon​tos em​ber ült arabs lo​ván – ma​gas, cson​tos, hosszú, ősz sza​kál​lal. Kö​-
röt​te kis​ne​me​sek vagy tí​zen, meg ken​gyel​fu​tók egy​for​ma mál​na​szí​nű kaf​tán​ban. Hadd bá​mul​ja​nak! Moszk​-
va vá​ro​sá​ban ke​vés a mu​lat​ság, itt meg dü​bög a dob, szé​pen ma​sí​roz​nak a ka​to​nák. Pró​bál​ta von Dorn,
hogy fló​tá​ra ma​sí​roz​za​nak – de rög​tön pa​naszt tet​tek a No​vogy​e​vi​csi-ko​los​tor szer​ze​te​sei. A fló​ta az ti​los,
az kí​sér​tés.

Egy szó, mint száz, a be​csa​pott von Dorn had​nagy, ha ke​ser​ve​sen is, de csak hoz​zá​íze​le​dett a moszk​vai
bör​tön​élet​hez. Pe​dig hát úgy kez​dő​dött a szol​gá​la​ta, hogy rosszab​bul nem is kez​dőd​he​tett vol​na.
Le​te​le​pe​dé​si já​ran​dó​sá​got egy​ál​ta​lán nem ka​pott se pénzt, se posz​tót, meg per​sze co​bolypré​met se. Azt
min​det el​sin​kó​fál​ta Fegy​ka al​mi​nisz​ter, cse​ré​be nem kö​töt​te az ebet a ka​ró​hoz a be​csü​let​sér​tés ügyé​ben,
de még így is so​ká​ig ku​tyál​ko​dott a bes​te lé​lek, Li​ben​au ez​re​des alig győz​te csi​tí​ta​ni.
Olyan ka​to​ná​kat, ami​lye​nek a szá​za​dá​ban vol​tak, Cor​ne​li​us még soha éle​té​ben nem lá​tott, meg el se
kép​zel​te vol​na, hogy ilyen kor​cso​kat ka​to​ná​nak le​het ne​vez​ni egy​ál​ta​lán. Na de, hogy pisz​ko​sak, ron​gyo​-
sak, az még hagy​ján. De hogy az egész szá​zad​ban ne le​gyen egyet​len va​la​mi​re​va​ló mus​ké​ta, de még egy
éles​re fent szab​lya se, a go​lyók​ról, pus​ka​por​ról nem is be​szél​ve! Ne​sze ne​ked, mus​ké​tás​szá​zad!
Mind​eb​ben per​sze a pa​rancs​no​kuk volt a hi​bás, Ov​szej Tvo​ro​gov. Nem elég, hogy min​den ál​dott nap
már reg​gel​től ré​szeg, és ká​rom​ko​dik, mint a zá​por​eső, de amel​lett pár​ját rit​kí​tó​an szé​gyen​te​len tol​vaj. A
mu​ní​ci​ót és a fel​sze​re​lést el​ad​ja, a ka​to​ná​i​nak meg ahe​lyett, hogy a ka​to​na​mes​ter​sé​get gya​ko​rol​nák, nap​-
szám​ban kell dol​goz​ni​uk, a fi​zet​sé​get meg per​sze ő vág​ja zseb​re. Pró​bál​ta Ov​szej az új po​ru​csi​kot is be​-
ido​mí​ta​ni a sa​ját üz​le​té​re: hogy meg​dézs​mál​hat​nák a ga​bo​na​bó​dé​kat a Szre​tyensz​ka​ja-te​le​pen, de Cor​ne​li​-
us​ban em​be​ré​re akadt.
El​ment Cor​ne​li​us pa​nasz​kod​ni az ez​re​des​hez, de ugyan mi ér​tel​me? Li​ben​au von Li​li​enk​lau idős em​ber,
be​le​fá​radt az orosz élet​be, és kö​zöm​bös im​már a szol​gá​lat iránt. Csak jó ta​ná​csot adott a had​nagy​nak: la​-
is​sez-fa​i​re, ba​rá​tom, fa ni​en​te, más szó​val, fü​tyül​jön rá, nem mind​egy az kend​nek? A musz​kák be​csap​ták
ken​det, most csap​ja be kend őket. Maga még fi​a​tal em​ber, én meg csak egy vén ha​das​tyán va​gyok.
Ha há​bo​rú lesz a po​lá​kok​kal, vagy akár a tö​rö​kök​kel – az első adan​dó al​ka​lom​mal fo​gas​sa el ma​gát,
csak úgy sza​ba​dul​hat a moszk​vai rab​ság​ból.
Von Dorn azon​ban nem szo​kott hoz​zá, hogy in​gyért kap​ja a zsold​ját, még ha csak fél zsol​dot is. De a
leg​főbb, hogy las​sacs​kán ki​dol​go​zott ma​gá​ban egy ter​vet, amit Disz​po​zí​ci​ó​nak ne​ve​zett el, és e terv sze​-
rint a har​ma​dik szá​zad had​na​gyá​nak a leg​ki​vá​lóbb szol​gá​la​ti jel​lem​zők​kel kel​lett bír​nia.
A leg​fon​to​sab​bal kezd​te: elő​ször is ránc​ba kel​lett szed​nie a ka​pi​tányt, mert ilyen pa​rancs​nok​kal se​hogy
sem le​he​tett ren​det te​rem​te​ni a szá​za​dá​ban. Első moszk​vai nap​já​nak lec​ké​jét Cor​ne​li​us jól meg​ta​nul​ta: eb​-
ben az or​szág​ban bár​mit meg​te​hetsz, csak ta​núk ne le​gye​nek. Hát jó, ak​kor nem lesz​nek ta​núk.
Így hát meg​lep​te Ov​szej Tvo​ro​go​vot egyik reg​gel, jó ko​rán, ami​kor még nem ré​sze​ge​dett le, és ala​po​-
san el​tán​gál​ta. Szív​vel-lé​lek​kel, de oko​san. Hogy ne ma​rad​ja​nak kék fol​tok és hor​zso​lá​sok, ned​ves ho​-
mok​kal meg​töl​tött ha​ris​nyá​val ver​te. Fi​gyel​mez​tet​te, hogy ne ki​a​bál​jon, mert meg​öli, és Ov​szej nem is ki​-
a​bált, tűr​te. Ar​ról is gon​dos​ko​dott, hogy eszé​be ne jus​son az​tán pa​nasz​kod​ni. Mu​to​gat​va el​ma​gya​ráz​ta neki
(oro​szul ak​kor még egy​ál​ta​lán nem tu​dott), hogy ha csak meg​nyik​kan az​tán, bár​me​lyik ka​to​na pusz​ta kéz​zel
meg​fojt​ja egy fél ru​be​lért, ami​lyen tol​vaj gaz​em​ber.
Tvo​ro​gov ré​sze​ges volt, de nem hü​lye, meg​ér​tet​te. At​tól kezd​ve csen​des és bé​kés lett, nem ká​rom​ko​-
dott, nem pisz​kos​ko​dott a ka​to​nák​kal. Már kora reg​gel úgy be​rú​gott, hogy az​tán csak he​vert egész nap,
mint a tus​kó.
Cor​ne​li​us oda​ál​lí​tott mel​lé egy kü​lön szol​gát, egy csön​des finnt, aki meg​ve​tet​te az italt, és gon​dos​ko​-
dott róla, hogy Tvo​ro​gov ne​hogy be​le​ful​lad​jon a sa​ját oká​dé​ká​ba, és ne akar​jon ki​tá​mo​lyog​ni az ut​cá​ra.
Ami​kor a ka​pi​tány mo​co​rog​ni és pis​log​ni kez​dett, a finn be​le​töl​tött egy po​hár​ká​val, és Ov​szej újra el​csen​-
de​se​dett. Neki is jó, a ka​to​nák​nak is jó.
A szá​za​dot meg at​tól kezd​ve von Dorn ve​zé​nyel​te.

– Etyes-ket​tes, etyes-ket​tes! – A had​nagy a sé​ta​pál​cá​já​val ver​te a rit​must a szá​mo​lás​hoz. – Etyes-ket​tes,
etyes-ket​tes! Etye​sek szám egy lé​pés elő​re! Kehrt![xii] Pán​célt föld​re!
El​in​dult az egy​más​sal szem​közt álló két sor kö​zött, hogy párt vá​lasszon ma​gá​nak, akin be​mu​tat​ja a kö​-
zel​harc for​té​lya​it. Je​pis​ka Szmu​ro​vot vá​lasz​tot​ta, egy nagy​da​rab, lom​ha le​gényt, hogy mi​nél szem​lé​le​te​-
sebb le​gyen az okos tak​ti​ka elő​nye.
– Ka​to​nák, fi​tyel​ni na​gyon! Egy​szer mu​ta​tom. Je​pis​ka, üss ne​kem pofa!
A pa​rancs az pa​rancs. Je​pis​ka fel​tűr​te az inge uj​ját, si​et​ség nél​kül len​dí​tett, és ol​dal​ról be​irány​zott egy
nagy maf​lást a had​nagy úr áb​rá​zat​já​ra.
 Cor​ne​li​us für​gén le​ha​jolt, hogy fö​löt​te zúg​jon el a fé​lel​me​tes fü​les, és ami​kor a ka​to​na a len​dü​let​től ol​-
dal​vást kaj​lán elő​re​ló​dult az ökle után, könnye​dén meg​lök​te Je​pis​ka jobb vál​lát, és köz​ben be​akasz​tot​ta a
lá​bát.
A bö​hö​mönc bam​ba arc​cal a föld​re zu​hant, a had​nagy pe​dig a há​tá​ra ült, és meg​mar​kol​ta az üs​tö​két. A
tö​meg bol​do​gan fölzú​gott – a po​foz​ko​dós eg​ze​cí​zi​ó​kat kü​lö​nö​sen sze​ret​ték a né​zők.
– Klar?[xiii] Etyes szám ütni, ket​tes szám ha​jí​ta​ni. Raj​ta!
A ka​to​nák nagy buz​gón ne​ki​áll​tak egy​más csé​pe​lé​sé​nek. Von Dorn meg jár​kált kö​zöt​tük, mu​to​gat​ta, mit
ho​gyan. Utá​na meg​ta​ní​tott a szá​za​dá​nak még egy hasz​nos és egy​sze​rű fo​gást – ho​gyan kell meg​lep​ni az el​-
len​sé​get, ami​kor az nem vár​ja a tá​ma​dást: ha alul​ról a te​nye​red tö​vé​vel az orra he​gyé​re csapsz, ak​kor egy​-
sze​ri​ben meg​va​kul és el​tom​pul, azt csi​nál​hatsz vele, amit akarsz.
Há​rom nap​pal ez​előtt a ka​to​nák szo​kás sze​rint meg​ve​re​ked​tek a sztre​le​cek​kel. Kar​dot, kést nem hasz​-
nál​tak, mert Moszk​vá​ban nagy a szi​go​rú​ság e té​ren – könnyen bi​tó​fá​ra ke​rül​het az em​ber, és nem fog​ják
mé​re​get​ni, ki​nek volt iga​za, és ki a vét​kes. Az​előtt min​dig a sztre​le​cek győz​tek az ököl​csa​tá​ban job​ban
össze​szok​tak, meg ve​re​ke​dő​seb​bek is, de lám, most elő​ször le​győz​ték őket Fon​dor​nov ka​to​nái. El​hoz​ták a
tró​fe​á​kat, ti​zen​hét áfo​nya​szí​nű, vi​gyor​gó áb​rá​za​tot. Li​ben​au ez​re​des ezért Ba​u​man tá​bor​nok​tól kö​szö​ne​tet
és egy hor​dó mos​elit ka​pott ju​tal​mul, Cor​ne​li​us pe​dig Li​ben​au​tól di​csé​re​tet és egy font do​hányt.
A ka​to​nák most egy​más áb​rá​za​ta előtt ha​do​nász​tak a te​nye​rük​kel – a had​nagy meg​pa​ran​csol​ta ne​kik,
hogy a má​sik or​rá​tól hü​velyk​nyi​re ál​lít​sák meg az ütést. A bá​mész​ko​dók el​csen​de​sed​tek, nem ér​tet​ték, mi​-
fé​le bo​lond mu​lat​sá​got ta​lált ki a né​met tiszt. A bo​jár egyik cse​léd​je kö​ze​lebb jött, for​gat​ta a fe​jét jobb​ra-
bal​ra, ve​szet​tül fi​gyelt. Orosz mód​ra van öl​töz​ve, de fe​ke​te az áb​rá​zat​ja, és a pom​pá​za​tos sap​ka alól ke​-
mény, gön​dör, sű​rűn ősz​be ve​gyü​lő für​tök tü​rem​ked​nek ki. Az orra la​pos, amo​lyan gesz​te​nye​for​ma. Egy​-
szó​val sze​re​csen. Az orosz nagy​urak, akár​csak az eu​ró​pa​i​ak, na​gyon ked​ve​lik a mó​ro​kat és a né​ge​re​ket.
Az egé​szen fe​ke​té​ért, azt mond​ják, há​rom​száz ru​belt is meg​ad​nak. Ezt az ura​san öl​tö​zöt​tet, fer​de szab​lyá​-
val az ol​da​lán, Cor​ne​li​us nem elő​ször lát​ta a plac​con, az ilyet nem ne​héz ész​re​ven​ni. Csak az​előtt a sze​re​-
csen min​dig egye​dül jött, most meg egész csa​pat​tal, és még az ura​ság is itt van.
S von Dorn ek​kor hir​te​len meg​pil​lan​tott ol​dalt, a tö​meg​től ki​csit tá​vo​labb egy su​dár női ala​kot: fe​ke​te
ken​dő, ég​szín​kék kön​tös, a ke​zé​ben fe​hér ba​tyu – és a sze​re​csent nyom​ban el​fe​lej​tet​te.
Sztyos​ka meg​hoz​ta az ebé​det. Dél van te​hát.
Sztyos​ká​nak öz​ve​gyi ken​dő​je volt, de nem hol​mi hit​vány faj​ta, ha​nem li​mo​ges-i bár​sony. A kön​tö​se is
jó​fé​le vá​szon​ból ké​szült, s ahogy a szár​nya szét​leb​ben, lát​ni kecs​ke​bőr ci​pel​lő​jét meg a vö​rös sza​tén​ha​ris​-
nyát. Arca fe​hé​rí​tett, de moszk​vai módi sze​rint pi​ros alma van fest​ve rája két​ol​dalt. Jó Sztyos​ká​ra néz​ni,
meg a ba​tyu is igen kí​vá​na​tos már. Cor​ne​li​us tud​ta, hogy ha​las és má​kos pi​rog van ben​ne, egy kan​csó sör,
egy sze​let gyöm​béres bir​ka​sült, meg föl​tét​len egy kis ece​tes ka​vi​ár is.
Eu​ró​pai szá​mí​tás sze​rint most dél volt, orosz mód​ra meg há​rom óra. A musz​kák a ma​guk mód​ján szá​-
mol​ják az időt, de csu​da, hogy mi​kép​pen: a nap​kel​té​től kezd​ve, úgy​hogy két​he​ten​te vál​to​zik a szá​mo​lás.
Ilyen​kor, ok​tó​ber vé​gén, az oro​szok​nál egy nap ki​lenc nap​pa​li és ti​zen​öt éj​je​li órá​ból áll. Ha há​rom óra
telt el nap​kel​te óta, ak​kor épp annyi az idő: há​rom óra.
Sztyos​ka il​le​del​me​sen le​ült egy tus​kó​ra, ki​bon​tot​ta a ba​tyut, és csak úgy ol​dal​vást pil​lan​tott a ka​sza​-
tocs​ká​ra[xiv] (ez olyan ked​ves​ke​dő szó, azt je​len​ti, Sch​wal​be, nem mint​ha Cor​ne​li​us ha​son​lí​tott vol​na a
vé​kony, fe​ke​te ma​dár​ra). A musz​ka nők nem sze​re​tik, ha a fér​fi ked​ves hoz​zá​juk, mi​nél szi​go​rúbb, an​nál
jobb, s az ud​va​ri​as​sá​got gyön​ge​ség​nek tart​ják, ezért von Dorn rá se né​zett a ked​ve​sé​re. Az ebéd meg​vár​ja,
még nem an​nak van itt az ide​je.
Sztyos​ká​val a had​nagy​nak rit​ka sze​ren​csé​je volt – a Disz​po​zí​ció szem​pont​já​ból is, meg sok más te​kin​-
tet​ben. Sztyos​ka fér​je, amíg bent nem égett a für​dő​ben, tűz​ol​tó​pa​rancs​nok volt a Né​met-te​le​pen – ő ügyelt
rá, hogy ne rak​ja​nak nagy tü​zet, és tisz​tít​sák a ké​mé​nye​ket. Az​tán, hogy meg​öz​ve​gyült az asszony​ka, még​is​-
csak ott ma​radt Kukuj​ban. Még job​ban is élt, mint a tűz​ol​tó​ja mel​lett, mert ki​de​rült, hogy ügyes var​ró​nő:
at​tól fog​va in​get, pen​delyt, ha​ris​nyát, ba​tiszt​ken​dőt varrt a hely​bé​li mat​ró​nák​nak. Há​zat épí​tett a te​lep ha​-
tá​rá​ban – orosz mód​ra, de tisz​tát, vi​lá​go​sat. Cor​ne​li​us​nak most min​den inge hó​fe​hér volt, s fi​nom hol​lan​di
szö​vet​ből mind​egyik, ke​mé​nyí​tett csip​ke​gal​lér​ral, meg nem szen​ve​dett hi​ányt se étel​ben, se női gyen​géd​-
ség​ben.
Sztyos​ká​nál csu​da jó volt neki. Kék és zöld csem​pés a kály​há​ja, az ab​la​kok​ban vi​dám szí​nek​re fes​tett
má​ria​üveg-da​ra​bok, úgy​hogy nap​fé​nyes idő​ben tar​ka fé​nyek sza​la​doz​nak a fa​la​kon, mint a ka​to​li​kus temp​-
lo​mok​ban. A pa​dok fá​ból van​nak, de tar​ka ken​dők​kel dí​szít​ve, az ágy​szé​ken meg hattyú​pely​hes dun​na.
Kor​nye​jus​ka ked​vé​ért, hogy ké​nyel​me​seb​ben tud​ja a pi​pá​ját szí​ni, az asszony​ka még egy né​met fa​ra​gott
ka​ros​szé​ket is be​szer​zett, meg sám​lit elé​be, hogy le​gyen mire a lá​bát ten​nie. Ő maga leül mel​lé a pad​ló​ra,
a tér​dé​re te​szi a fe​jét, és da​nol. Hát nem pa​ra​di​cso​mi élet? Kü​lö​nö​sen, ha az​tán jön​nek a cu​pi​dói mu​lat​sá​-
gok, előt​te meg volt egy kis für​dő​zés is, és hoz​zá hi​deg méz​sör, meggyes vagy áfo​nyás.
Meg kell hagy​ni, hogy vol​tak az orosz élet​nek kel​le​mes ol​da​lai. Vagy mond​juk in​kább úgy: ha a nő kel​-
le​mes​sé akar​ja ten​ni a fér​fi éle​tét, ak​kor an​nak még Mosz​kó​vi​á​ban is meg​ta​lál​ja a mód​ját.
Az öz​vegy​asszony hív​ta Cor​ne​li​ust, hogy köl​töz​zön egé​szen hoz​zá, de ő tar​tot​ta ma​gát, a szol​gá​lat​ra hi​-
vat​ko​zott – hogy ami​att fel​tét​len a Zeug​ha​us​ban[xv] kell lak​nia. Sztyos​kát meg​ijesz​tet​te az ért​he​tet​len szó,
és egy idő​re el​csi​tult, de az​tán új​ból rá​kezd​te. Per​sze, nem a Zeug​haus volt a bök​ke​nő, ha​nem az, hogy von
Dorn félt meg​szok​ni ezt az édes éle​tet – még ki​vész be​lő​le a ha​rag, amely ége​tő ned​ve​i​vel táp​lál​ja el​-
szánt​sá​gát. Hogy há​zas​ság​gal vég​ződ​ne a do​log, at​tól nem tar​tott. Hála is​ten​nek, az orosz tör​vé​nyek szi​go​-
rú​ak e té​ren. Pra​vosz​láv nő nem me​het fe​le​sé​gül „ba​szur​mán​hoz”, azt meg ugyan vár​hat​ják a musz​kák,
hogy von Dorn át​ke​resz​tel​ked​jék gö​rög hit​re. Sztyos​ka per​sze alig​ha​nem örö​mest át​tér​ne ka​to​li​kus hit​re,
csak hát azért itt tán még mág​lyá​ra is ve​tik az em​bert. Bár ki tud​ja. Le​het, hogy nem tér​ne át, még a ka​sza​-
tocs​ká-ja ked​vé​ért sem – na​gyon is​te​nes.
Va​la​hány​szor le​fe​küdt a had​naggyal az ágy​szék​re, Sztyos​ka le​ve​tet​te a ke​reszt​jét, a Szűz​anya meg​bo​csá​-
tá​sát kér​te, és egy kis füg​gönnyel el​ta​kar​ta az ikont orosz szo​kás sze​rint így volt il​do​mos. A bű​nö​zés utá​ni
na​pon nem mert temp​lom​ba men​ni, csak a be​já​ra​ta előtt imád​ko​zott, az öröm​le​á​nyok​kal és a bű​nös fér​fi​ak​-
kal együtt. A kis​fi​úk meg a tök​fil​kók uj​jal mu​to​gat​tak az ilye​nek​re, és ne​vet​tek, de Sztyos​ka csak a föl​dig
haj​lon​gott, tűr​te. A musz​ka nők ál​ta​lá​ban vég​te​le​nül tü​rel​me​sek.
Veri őket a fér​jük, ki sem lép​het​nek a ház​ból, még a ven​dé​gek​hez se me​het​nek oda, nem ül​het​nek az asz​-
tal​hoz. Azt me​sé​lik, hogy még a cár​né is, ha meg akar​ja néz​ni a kül​ho​ni kö​ve​te​ket vagy a ko​mé​di​á​sok elő​-
adá​sát, kény​te​len ti​tok​ban les​ke​lőd​ni, egy kü​lön​le​ges rá​cson ke​resz​tül – de még ezt is hal​lat​lan il​let​len​ség​-
nek tart​ják.
A há​zas​ság​tö​rő nőt a férj​nek jo​gá​ban áll meg​öl​ni, sem​mi​lyen bün​te​tést nem kap érte. Más do​log, ha ő
adja oda va​la​ki​nek a fe​le​sé​gét egy idő​re, az adós​sá​ga fe​jé​ben, azt nem tilt​ja a tör​vény. És hogy mi tör​té​nik
az​zal a nő​vel, aki a fér​jé​re ke​zet emel, azt Cor​ne​li​us már lát​ta. A moszk​vai bí​ró​ság gyor​san ítél​ke​zik, és a
le​he​tő leg​szi​go​rúbb íté​le​te​ket hoz​za, még egé​szen sem​mi kis bű​nö​kért is.
A Jö​ve​vény​ügyi Pri​káz egyik ír​no​ka (von Dorn an​nak ide​jén tőle kap​ta a kosz​tos-kvár​té​lyos pa​pír​ját)
ha​nyag​sá​gá​ban ki​fe​lej​tett egy be​tűt a cár ti​tu​lu​sa​i​ból. A tör​vény​nek meg​fe​le​lő​en kö​nyé​kig le​vág​ták ezért a
ke​zét – más​kor nem fo​god a nagy cárt meg​becs​te​le​ní​te​ni. A csonk el​gennye​se​dett, el​üsz​kö​sö​dött, és sze​-
gény Szeny​ka üvölt​ve, ször​nyű fáj​dal​mak kö​zött le​hel​te ki a lel​két.
Vagy ott volt az a mus​ké​tás az ez​red leg​job​bik szá​za​dá​ból, ame​lyik​nek az ut​cá​kat kell őriz​nie, ami​kor a
cár a vá​ros​ban mél​tóz​ta​tik jár​ni. Jas​ka Reb​rov​nak hív​ták. A Szpassz​ka​ja-to​rony​nál állt őr​ség​ben, ami​kor
min​den go​nosz szán​dék nél​kül, egé​szen vé​let​le​nül el​ej​tet​te a pus​ká​ját. Az meg a leg​újabb konst​ruk​ci​ó​jú
ko​vás pus​ka volt, és ahogy a kő​nek ütő​dött, el​sült. Nem tett kárt a go​lyó sen​ki​ben, épp csak föl​re​pült az
égbe, de ez ak​kor is ál​la​mi bűn​cse​lek​mény – el​süt​ni a pus​kát a cár őfel​sé​ge kö​ze​lé​ben. Így hát Jas​kát ahe​-
lyett, hogy meg​vesszőz​ték vol​na az ügyet​len​sé​ge mi​att, vagy há​rom nap​ra fog​dá​ba zár​ják, a hó​hér ke​zé​re
ad​ták. Le​vág​ták sze​gény fi​ú​nak a bal ke​zét és a jobb lá​bát, most az​tán él​jen, ahogy tud.
Cor​ne​li​us ele​in​te csak ré​mül​dö​zött a moszk​vai tör​vé​nyek ész​ve​szej​tő szi​go​rú​sá​gán, de ahogy telt-múlt
az idő, kezd​te ész​re​ven​ni, hogy az em​be​rek va​la​hogy csak el​van​nak, meg​szok​ták, és sok​kal gyak​rab​ban
sze​gik meg eze​ket a tör​vé​nye​ket, mint Eu​ró​pá​ban, ahol sok​kal el​né​zőb​ben vi​szo​nyul a tör​vény az em​be​ri
gyar​ló​sá​gok​hoz. És Cor​ne​li​us a kö​vet​ke​ző meg​lá​tás​ra ju​tott: ami​kor a tör​vény elő​írá​sai mér​ték​te​le​nül szi​-
go​rú​ak, az em​ber nem fog​ja be​tar​ta​ni őket meg​ta​lál​ja a mód​ját a ki​ke​rü​lé​sük​nek. Min​den erőt ki le​het ját​-
sza​ni ra​vasz​ság​gal. A kö​vön is át​szi​vá​rog a víz, és a tég​la közt is kinő a fű.
Az már egy​szer igaz, hogy ra​vasz​ság és fur​fang dol​gá​ban volt mit ta​nul​ni a musz​kák​tól. Ve​gyük csak a
leg​hét​köz​na​pibb, min​den go​nosz​ság​tól men​tes bűn​cse​lek​ményt: va​la​ki köl​csönt vett fel, és nem tud​ja meg​-
ad​ni. Moszk​vá​ban ezért az adóst el​kap​ják, de​res​re húz​zák, és adj neki: ve​rik reg​gel​től dé​lig, meg​ál​lás nél​-
kül, bot​tal csé​pe​lik a bo​ká​ját, amíg el nem kezd or​dí​ta​ni, és ma​gá​tól el nem sza​lad, hogy el​ad​ja ma​gát rab​-
szol​gá​nak, csak hogy a kí​nok​tól meg​sza​ba​dul​jon. Ka​to​nai szol​gá​la​ta alatt von Dorn annyi​szor ke​ve​re​dett
már olyan adós​ság​ba, amit re​mé​nye sem volt meg​ad​ni, hogy ha orosz szo​kás sze​rint in​téz​ték vol​na a dol​-
go​kat, már ré​gen el​ad​ta vol​na ma​gát gá​lya​rab​nak, csör​get​né a lán​ca​it, és az eve​ző​pa​don gör​nyed​ne.
Így van ez, meg nincs is egé​szen így, mert az el​mé​sebb moszk​va​i​ak egy nap​pal az​előtt, hogy de​res​re
húz​nák őket, el​néz​nek a Pa​la​sev​ká​ra, ahol a hó​hé​rok lak​nak, haj​bó​kol​nak, egy kis pénzt vagy vász​nat ad​-
nak a bakó ura​ság​nak, az meg cse​ré​be egy da​rab bá​do​got – azt kell be​le​dug​ni a csiz​ma​szár​ba. És úgy már
nem olyan vé​szes a do​log, ki le​het bír​ni a bo​to​zást.
A nők meg, már a jel​le​me​sebb​je és oko​sabb​ja, nem hagy​ják, hogy na​gyon cu​da​rul bán​ja​nak ve​lük. Li​-
ben​au ez​re​des ne​vet​ve me​sél​te, hogy Kucs​ki​na her​ceg​né ho​gyan sza​ba​dult meg a meg​unt és meg​ve​sze​ke​-
dett urá​tól. El​kottyan​tot​ta a cári pa​lo​tá​ban, hogy fér​je​ura is​mer egy va​rázs​la​tot, ami​vel el le​het mu​lasz​ta​ni
a kösz​vé​nyes fáj​dal​mat. A cár meg per​sze épp kösz​vénnyel kín​ló​dott, na​pok óta be​kö​tö​zött láb​bal ül​dö​gélt
a szé​ké​ben, és sírt el​ke​se​re​dé​sé​ben. Fu​tot​tak a daj​kák a cár​né​hoz, a fü​lé​be súg​ták a hírt. Az meg megy is
rög​vest ko​ro​nás urá​hoz: így meg úgy, Kucs​kin her​ceg tud​ja, ho​gyan kell el​bű​bá​jol​ni a kösz​vényt, sa​ját ma​-
gát gyó​gyít​ja, má​sok elől meg tit​kol​ja. Hí​vat​ták a tit​kos gyó​gyí​tót azon nyom​ban. Az meg csak rí, es​kü​dö​-
zik, hogy ő ugyan nem tud sem​mi​fé​le bű​bájt. Alek​szej Mi​haj​lo​vics szin​te kö​nyör​gött neki, nagy ju​tal​mat
ígért, s ami​kor az​tán a her​ceg csak nem árul​ta el a tit​kot, le​súj​tott rá az ural​ko​dó vi​har​ként tom​bo​ló ha​rag​-
ja. Rész​ben bo​szor​kány​sá​gért, de még in​kább a hal​lat​lan ko​nok​sá​gá​ért Kucs​kint meg​kor​bá​csol​ták, majd a
szo​lo​vec​ki ko​los​tor​ba szám​űz​ték örök ve​zek​lés​re. A her​ceg​né meg, hi​á​ba, hogy nem halt meg a fér​je, öz​-
vegy​asszony​ként él​de​gél nagy ví​gan, egész csa​pat csi​nos éne​kest gyűj​tött maga köré.
Ha ra​vasz és alá​va​ló mó​don él az em​ber, nem ra​gasz​ko​dik a be​csü​let​hez és a büsz​ke​ség​hez, az erő​sek
előtt meg​hu​nyász​ko​dik, a gyen​gé​ket nem kí​mé​li, ak​kor ra​gyo​gó​an el​bol​do​gul​hat Orosz​or​szág​ban. És so​kan
a kül​föl​di​ek kö​zül így is él​nek. Mint a hol​lan​di ke​res​ke​dők Ja​pán​ban, akik láb​bal ti​por​ják a krisz​tu​si ke​-
resz​tet, hogy sely​met és por​ce​lánt kap​ja​nak a po​gá​nyok​tól. Itt meg, Mosz​kó​vi​á​ban né​me​lyik ra​vasz​di át​ke​-
resz​tel​ke​dett a bi​zán​ci hit​re, és azon​nal min​den ajtó meg​nyílt előt​te: ke​res​kedj, ami​vel akarsz, vá​sá​rolj
job​bá​gyo​kat, tarts gaz​dag sze​re​tőt. Ki gaz​dag​szik meg leg​job​ban az eu​ró​pai ke​res​ke​dők kö​zül? Nem a be​-
csü​le​te​sek, ha​nem azok, akik idő​ben ad​nak bak​sist a tit​kár ura​ság​nak, és be​fe​ke​tí​tik a kon​ku​ren​se​i​ket a ha​-
tal​mas​sá​gok előtt. Cor​ne​li​us meg, ami​lyen szá​nal​mas zöld​fü​lű volt, azt gon​dol​ta, be​csü​le​tes ke​res​ke​dés​sel
fog​ja meg​csi​nál​ni a sze​ren​csé​jét! Mint​ha le​het​ne ér​tel​mes üz​le​tet köt​ni ezek​kel a vad​em​be​rek​kel!
A „La​u​ra” pa​ró​kák​nak való ve​res haj be​gyűj​té​sé​vel se​hogy sem bol​do​gult. Elő​ször is, az orosz nők​nél
il​let​len​ség​nek szá​mít a ha​ju​kat meg​mu​tat​ni. Előbb mu​tat​ják meg bár​mi​jü​ket, mint a fürt​je​i​ket. Így az​tán ál​-
la​pítsd meg a ken​dők és sap​kák alatt, hogy ki a ve​res kö​zü​lük. A ha​ja​don le​á​nyok, igaz, a copf​ju​kat kí​vül
hord​ják, de a musz​kák​nál a copf a szűz le​ány dí​sze-ékes​sé​ge. Mi​nél hosszabb és vas​ta​gabb, an​nál ér​té​ke​-
sebb a meny​asszony, még ha az egész arca bi​bir​csó​kos is. Egy szűz le​ány sem​mi pén​zért el nem adná a
copf​ját. Ma​rad​nak az öröm​le​á​nyok, akik ha​ja​don​főtt jár​kál​nak Moszk​vá​ban. Van be​lő​lük annyi, mint égen
a csil​lag, de ve​res hajú sok​kal ke​ve​sebb akad köz​tük, mint Hol​lan​di​á​ban. El​ed​dig Cor​ne​li​us csak egyet​len
le​ány​tól tu​dott be​sze​rez​ni meg​fe​le​lő ár​nya​la​tú ha​jat, az is ré​szeg volt, mint a csap, és két icce bort meg fél
ko​pej​kát kel​lett fi​zet​nie érte. Azt ahogy job​ban meg​néz​te, hen​ná​val volt be​fest​ve.
De a per​ga​men​te​ker​cset, ben​ne a min​tá​val, még​is​csak őriz​get​te, nem dob​ta ki. Az ez​red​ben azt be​szél​-
ték, ha​ma​ro​san Észak​ra kül​dik őket, az óhi​tű​ek el​len, akik be​vet​ték ma​gu​kat az er​dei ko​los​to​ra​ik​ba, hely​-
te​le​nül ve​tik a ke​resz​tet, és nem akar​nak adót fi​zet​ni a cár​nak. Ott, Vo​log​da kör​nyé​kén ál​lí​tó​lag sok a ve​-
res hajú nő. Von Dorn ter​vez​get​te is ma​gá​ban, ho​gyan fog​ja be​gyűj​te​ni a zsák​mányt. Nem vág​ja le tö​vig a
ha​ju​kat, el​vég​re nem vad​ál​lat, olyan négy​hü​velyk​nyit meg​hagy ne​kik. Egy év alatt újra meg​nő szép hosszú​-
ra.
Ha meg még​se kül​dik őket az észa​ki er​dők​be, annyi baj le​gyen. Ak​kor mű​kö​dés​be lép a tit​kos Disz​po​-
zí​ció.

– No​vi​kov, mi a nya​va​lyát csi​nász má me​gin’? Szét​ve​rem azt a gyesz​nó po​fá​dat!
Von Dorn oda​ron​tott a ne​gye​dik sza​kasz egyik ka​to​ná​já​hoz, Miny​ka No​vi​kov​hoz. Miny​ká​val csak a baj
van – foly​ton kö​tek​szik, pisz​kos​ko​dik, a tár​sai fél​nek tőle. Teg​nap ál​lí​tó​lag el​ka​pott egy macs​kát, és ele​-
ve​nen meg​nyúz​ta – az egész ka​szár​nyá​ban hal​la​ni le​he​tett a vi​sí​tást. Cor​ne​li​us még nem bün​tet​te meg ezért
az al​jas tet​té​ért. Ha ki​de​rül, hogy iga​zat be​szél​nek, el​kül​di Miny​kát egy írás​sal az ez​re​din​té​ző​höz, csap​jon
rá vagy öt​ven dor​gá​ló​sat a sá​tán​faj​zat​ra, hogy más​kor ne kí​noz​za az ok​ta​lan te​remt​mé​nye​ket, és ne hoz​zon
szé​gyent a ka​to​na​hi​va​tás​ra. Most meg, ami​kor egy újabb har​ci fo​gást ta​nul​nak – hogy a kést ho​gyan kell
ki​üt​ni az el​len​ség ke​zé​ből –, No​vi​kov szán​dé​ko​san ki​csa​var​ta an​nak a véz​na Jus​ka Hr​ja​cse​va​tij​nak a ke​-
zét. Az már vi​cso​rog a fáj​da​lom​tól, de fél ki​a​bál​ni.
Mu​száj volt meg​ver​nie Miny​kát. Rá​pa​ran​csolt, hogy „Vi​gyázz!”, az​tán be​mo​sott a ké​pé​re egyet-ket​tőt –
nem erő​sen, hogy el ne tör​je az orr​nyer​gét, és a fo​ga​it se ver​je ki, de azért úgy, hogy vé​rez​zen. Miny​ka
nyö​ször​gött, de nem emel​te fel a ke​zét a nad​rág​ja mel​lől. Jól van, po​kol​faj​zat, fogsz még job​ban is nyö​-
szö​rög​ni, ami​kor az in​té​ző úr el​tán​gál.
A vessző​zést és a po​fo​zást von Dorn rit​kán al​kal​maz​ta, tény​leg csak ak​kor, ha a jó szó és a rá​be​szé​lés
vég​képp nem hasz​nált a ka​to​ná​nál. Aki em​be​rek​nek pa​ran​csol, an​nak meg kell ta​lál​nia min​den​ki​hez a
meg​fe​le​lő hang​ne​met, kü​lön​ben mi​fé​le pa​rancs​nok? Ha rossz a ka​to​na, az a tiszt bűne, ő nem tud​ta ki​okí​ta​-
ni, nem ta​lál​ta meg a kul​csot hoz​zá. De per​sze akad​nak olya​nok is, mint No​vi​kov, akik csak a ve​rés​re meg
a ká​rom​ko​dás​ra hall​gat​nak.
A ve​rés – no, azt jobb len​ne tel​je​sen nél​kü​löz​ni, de a ká​rom​ko​dás a hadi mes​ter​ség​ben el​sőd​le​ges do​-
log, anél​kül se pa​ran​csot nem le​het ki​ad​ni, se csa​tá​ba ve​zet​ni a ka​to​nát. Így hát ami​kor el​kezd​te ta​nul​ni az
orosz nyel​vet, von Dorn leg​elő​ször is ezt a tu​do​mányt igye​ke​zett el​sa​já​tí​ta​ni. A ká​rom​ko​dás​ban, min​den
más tu​do​mány​tól el​té​rő​en, a musz​kák igen le​le​mé​nyes​nek bi​zo​nyul​tak. En​nek pe​dig, leg​alább​is Cor​ne​li​us
vé​le​mé​nye sze​rint, megint csak a tör​vé​nyek túl​zott szi​go​rú​sá​ga volt az oka. A ma​tyor​nij laj-t, azaz a
mocs​kos be​szé​det a ha​ta​lom szi​go​rú​an bün​tet​te. A vá​sá​ro​kon meg a te​re​ken tit​kos​rend​őrök, oro​szul ja​rizs​-
kák jár​kál​tak, és he​gyez​ték a fü​lü​ket. Amint meg​hall​ják, hogy va​la​ki ce​fe​tül szit​ko​zó​dik, vagy akár csak
vér​fer​tő​ző csú​nya​sá​got em​le​get, a ja​rizs​kák az ilyet azon​nal el​kap​ják, és vi​szik meg​bün​tet​ni. Nem mint​ha
sok hasz​na vol​na – et​től még cif​ráb​ban és ce​fe​teb​bül ká​rom​kod​nak. Meg hát ma​guk az er​kölcs őrei is,
ami​kor a ha​já​nál fog​va ci​bál​ják a ká​rom​ko​dót a Bel​ügyi Pri​káz​ba, úgy szit​ko​zód​nak, hogy aki még nem
hal​lott olyat, mert nem ide​va​ló​si, meg​der​med és ke​resz​tet vet.
A moszk​vai ká​rom​ko​dás​mű​vé​szet ala​pos is​me​re​te nem​csak a ka​to​nai szol​gá​lat​hoz volt el​en​ged​he​tet​len,
ha​nem a Disz​po​zí​ció si​ke​ré​hez is. S ezért Cor​ne​li​us gyor​san meg​ta​nult olyan meg​győ​ző​en szit​ko​zód​ni,
hogy a régi kuku​ji​ak​nak tát​va ma​radt a szá​juk, Sztyos​ka meg hol el​pi​rult, hol ne​ve​tett raj​ta. Csak vár​ja​tok,
es​kü​dö​zött ma​gá​ban von Dorn, ez még csak a kez​det. Úgy ki​ta​nu​lom a bar​bár nyel​ve​te​ket, hogy sen​ki meg
nem fog​ja mon​da​ni a be​szé​dem alap​ján, hogy né​met va​gyok.
Az iga​zat meg​vall​va, a had​nagy orosz sze​re​tőt sem csak úgy vé​let​len szer​zett ma​gá​nak, ab​ban is volt
meg​fon​to​lás. A kac​ki​ás ba​ju​szát meg a fe​hér, kré​ta​por​ral tisz​to​ga​tott fo​ga​it na​gyon né​ze​get​te a Li​e​schen
nevű szol​gá​ló​lány is a Gó​lyá​ból, meg a hím​ző​nő Molly Jen​kins is, de ő Sztyos​kát vá​lasz​tot​ta. Hogy mi​ért?
Az egyéb, már em​lí​tett okok mel​lett azért is, mert ami​kor együtt vol​tak, a fele időt ta​nu​lás​sal töl​töt​ték: ezt
hogy mond​ják, an​nak mi a neve, hogy is kell he​lye​sen mon​da​ni, hogy „el​hu​szom a csi​kót”?
Es​tén​ként, ami​kor az is​tál​ló​ban a szal​má​val töl​tött zsá​kot ijeszt​get​te, és döf​köd​te bele a kard​ját kü​lön​-
fé​le po​zí​ci​ók​ból (ezt az ek​ze​cí​zi​ót föl​tét​len na​pon​ta kell gya​ko​rol​ni, hogy el ne ve​szít​se az em​ber a tag​jai
ru​gal​mas​sá​gát és für​ge​sé​gét), von Dorn el​kép​zel​te, hogy al​jas musz​kák egész re​gi​ment​jét ta​nít​ja mó​res​re,
imi​gyen be​szél​ve hoz​zá​juk:
– Azt hi​szi​tek, hogy örök​re el​te​met​te​tek a bü​dös mo​csa​ra​tok​ban? Hogy ko​por​só​ba dug​ta​tok, le​szö​gel​té​-
tek a fe​de​lét, és fönt​ről ned​ves orosz föl​det szór​ta​tok rája? Mi, eu​ró​pa​i​ak, ti​nek​tek os​to​ba, nyel​vet​len kor​-
csok va​gyunk, nye​mecek, és hogy egy mér​föld​ről meg​is​mer​ni a faj​tán​kat? Azt mond​já​tok, olyan még nem
volt ná​la​tok, hogy egy kül​föl​di Moszk​vá​ból vissza​szö​kött vol​na Eu​ró​pá​ba? Ha va​la​ki meg​pró​bál​ta, azt
gyor​san el​kap​tá​tok, meg​bo​toz​tá​tok, ki​tép​té​tek az orr​cim​pá​it, és irány Szi​bé​ria? Jól van, sza​kál​las bar​mok,
de olyan nye​mecet, ami​lyen Cor​ne​li​us von Dorn, ti még nem lát​ta​tok. Mert én ugyan hogy itt hagy​lak ben​-
ne​te​ket, én el​hú​zom azt a nya​va​lyás csi​kót, hogy a ros​seb rág​ja ki a béle​te​ket! Vissza​szer​zem a sza​bad​sá​-
go​mat, sőt gaz​dag​sá​got is ke​rí​tek hoz​zá, és le​szá​mo​lok az​zal a rongy em​ber​rel, aki így ki​bab​rált ve​lem,
dolg pla​tye​zsom kva​szén[xvi] A Disz​po​zí​ci​ó​ja meg ilyes​for​ma volt. Egy év alatt, jövő nyár​ra, úgy meg​ta​-
nul​ja az orosz nyel​vet, hogy sen​ki föl nem is​me​ri ben​ne a kül​föl​dit. A musz​ka ru​hát már be​sze​rez​te: kaf​-
tánt, csú​csos sü​ve​get, ba​ga​ria​csiz​mát. Ha​ma​ro​san, olyan két-há​rom hó​nap múl​va sza​kál​lat is el​kezd nö​-
vesz​te​ni.
A Disz​po​zí​ció leg​főbb pont​ja pe​dig​len ab​ban állt, hogy nem üres kéz​zel fog el​inal​ni Moszk​vá​ból, meg​-
vert ku​tya​ként, ha​nem zsák​mánnyal és tel​jes lel​ki meg​elé​ge​dett​ség​ben. Azon a na​pon, ami​kor a Jö​ve​vény​-
ügyi Pri​káz pod​ja​csij-a, Fegy​ka Li​kov, aki​től min​den sé​rel​me és bosszú​sá​ga szár​ma​zik, va​la​mi szük​ség
foly​tán „ün​ne​pi dísz​ben” je​le​nik meg, azaz a Fegy​ver​pa​lo​tá​ban őr​zött kincs​tá​ri cári kaf​tán​ban, el​kap​ja a
zsu​go​ri disz​na​ját va​la​mi csen​des sa​rok​ban, ami​lyen​ből annyi van a Kreml​ben. Durr a ko​bak​já​ra, hogy el​-
csön​de​sed​jék. Az​tán le​húz​za róla az arannyal ki​varrt, gyön​gyös gal​lé​ros, ru​bin​gom​bos kaf​tánt meg a co​-
bolypré​mes, gyé​mánt​csa​tos sap​kát. Az lesz a kár​pót​lás az el​kob​zott ka​pi​tá​nyi rang​já​ért, a ki nem fi​ze​tett
zsold​já​ért meg az el​lo​pott le​te​le​pe​dé​si já​ran​dó​sá​gért. Bu​sás ka​mat​tal.
Elég lesz rá, hogy az atyai éb​resz​tő​órá​nak mél​tó haj​lé​kot ve​gyen, és még arra is ma​rad, hogy Klaus
báty​ja ki​csi​no​sít​has​sa a theo​fel​si kas​télyt. És a leg​éde​sebb az ben​ne, hogy az un​dok Fegy​kát a cári va​gyon
el​vesz​té​sé​ért ad​dig fog​ják bo​toz​ni, amíg az utol​só po​lus​ká​ig meg nem té​rí​ti a kárt. Jól meg​jegy​zi ma​gá​nak
„Kor​nyej​ka Fon​do​rint” az a la​hud​rin szin.[xvii]
A musz​ka mó​di​ra ki​fa​csart ne​vét ne​he​zen szok​ta meg a had​nagy. Azt, hogy „Cor​ne​li​us von Dorn”, az
oro​szok va​la​mi ok​ból se​hogy sem tud​ták ki​mon​da​ni, így most hall​ga​tott a Kor​nyej Fon​dor​nov​ra meg a
Kor​nyej​ka Fon​do​rin​ra is. Annyi baj le​gyen. Már nem so​ká​ig kell tűr​nie.
Vé​gül, mi​előtt ment vol​na Sztyos​ká​hoz ebé​del​ni, Cor​ne​li​us el​vé​gez​tet​te ka​to​ná​i​val az az​na​pi leg​fon​to​-
sabb gya​kor​la​tot. Az pe​dig​len a lő​gya​kor​lat volt szá​zad​kö​te​lék​ben. A sa​ját ta​lál​má​nya volt ez a har​ci mű​-
vé​szet, és kü​lö​nös büsz​ke​ség​gel töl​töt​te el.
Az​zal kez​dő​dött, hogy az orosz mus​ké​tá​sok kö​zül igen ke​ve​sen ér​tet​tek akár egy ki​csit is a lö​vész​mes​-
ter​ség​hez. Von Dorn had​nagy előtt a fegy​ve​rek hit​vány​sá​ga meg a go​lyók és pus​ka​por hi​á​nya mi​att a ka​to​-
nák egy​ál​ta​lán nem tud​tak lőni. Mi​után Cor​ne​li​us meg​sza​ba​dult Ov​szej​ka ka​pi​tány​tól, és úgy-ahogy rend​be
ho​zat​ta a pus​ká​kat, el​vit​te a szá​za​dot a lő​tér​re. No, en​nek az​tán csú​nya vége lett. Mi​előtt meg​húz​ták a ra​-
vaszt, a mus​ké​tá​sok ke​resz​tet ve​tet​tek és be​csuk​ták a sze​mü​ket, ket​ten meg (ő volt a hi​bás, job​ban kel​lett
vol​na fi​gyel​nie) benn hagy​ták a cső​ben a pus​ka​vesszőt, úgy​hogy az egyik​nek a sze​me folyt ki, a má​sik​nak
az uj​jai sza​kad​tak le. A po​ru​csik ép​pen​ség​gel sem​mi​lyen bün​te​tést nem ka​pott a ka​to​na​ál​lo​mány​ban ke​let​-
ke​zett ká​rok mi​att, a musz​ka se​reg​ben min​den​na​pos do​log ez, csak az​tán min​den ka​to​nát egyen​ként kel​lett
meg​ta​ní​ta​nia lőni. De most akár Con​dé her​ceg had​se​re​gé​ben is meg​áll​nák a he​lyü​ket, nem kel​le​ne pi​ron​-
kod​nia a szá​za​da mi​att.
A cél​táb​lá​kat az el​ha​gyott ga​bo​na​rak​tár fala előtt szúr​ták a föld​be: száz kéz​vas​tag​sá​gú póz​nát – azok
vol​tak a tö​rök ja​ni​csá​rok.
A „Szá​zad, tü​ze​lés​re in-dulj!” pa​rancs​ra a ka​to​nák sza​lad​ni kezd​tek, az​tán meg​áll​tak négy sor​ban, min​-
den​ki​nek meg​volt a maga he​lye. Az első sor​ban vol​tak a leg​jobb lö​vé​szek, mö​göt​tük ol​dal​vást a töl​tők.
A lo​vas ne​mes​úr kö​ze​lebb lép​te​tett, meg​állt a sze​re​csen mel​lett. Cor​ne​li​us most már az ar​cát is meg​-
néz​het​te: erő​tel​jes, éles vo​ná​sok, haj​lott orr, fe​ke​te szem​öl​dök, ősz sza​káll. Lát​ni való, hogy igen fon​tos
em​ber le​het.
Cor​ne​li​us a nagy​úr​ra san​dí​tott. Meg​ha​jol​jon-e, le​ve​gye-e a sap​ká​ját? A ka​to​nai rend​tar​tás sze​rint gya​-
kor​lat köz​ben nem kö​te​le​ző. Hát, ha nem kö​te​le​ző, ak​kor nem kell.
El​for​dult, in​tett a bot​já​val:
– Tűz!
A Fon​dor​nov-féle alak​zat​nak az volt az elő​nye, hogy több pa​ran​csot nem kel​lett ki​ad​ni. Nem egy​szer​re
lőt​tek a ka​to​nák, ha​nem sza​ba​don, ki mi​kor gon​dol​ta úgy, hogy jól be​cé​loz​ta az el​len​sé​get. Az​tán ha lőtt,
már​is ad​ták neki há​tul​ról a meg​töl​tött pus​kát, és így to​vább szü​net nél​kül. Az első sor​ban lévő mus​ké​tás
egy perc alatt így négy lö​vést is le​ad​hat – rá​adá​sul nem vak​tá​ban, ahogy más had​se​re​gek​ben szo​kás, ha​-
nem meg​fon​tol​tan, cé​loz​va.
Kér​ke​dés​ből a bo​jár meg a töb​bi néző előtt, Cor​ne​li​us le​ült a dob​ra, ke​reszt​be ve​tet​te a lá​bát, sőt még
a pi​pá​já​ra is rá​gyúj​tott. Dö​rög​nek a pus​kák, száll a füst, rö​pül​nek a for​gá​csok a póz​nák​ról, a pa​rancs​nok
meg csak ásí​to​zik ott ma​gá​ban – én​ne​kem it​ten már nin​csen dol​gom.
Há​rom perc sem telt el, és a száz cél​táb​lá​ból ta​lán ha tíz ma​radt ép​ség​ben. El​es​tek a bes​te ja​ni​csá​rok.
Cor​ne​li​us be​le​fújt az agyag​síp​já​ba, ami​nek a hang​ját még a pus​ka​ro​po​gá​son át is hal​la​ni le​he​tett. A
mus​ké​tá​sok azon​nal a lá​buk mel​lé tet​ték a pus​kát.
– Szu​ronyt fel! – ki​ál​tot​ta von Dorn. A ka​to​nák be​dug​ták a cső​be a hosszú cö​ve​ke​ket.
– Tá​ma​dás, mars-mars!
De ek​kor már fél​re​tet​te Cor​ne​li​us a pi​pá​ját, elő​kap​ta a kard​ját a hü​vely​ből, és fu​tás.
– Hur​rá-á-á!
A szá​zad egy pil​la​nat alatt el​sö​pör​te az utol​só nyam​vadt tö​rö​kö​ket is a jó édes​any​juk​ba.
Ami​kor von Dorn új​ból fel​so​ra​koz​tat​ta a fel​he​vült, pus​ka​por​tól fe​ke​te képű ka​to​ná​kat, va​la​ki há​tul​ról
meg​érin​tet​te a vál​lát.
A sze​re​csen volt az – az áb​rá​zat​ja fe​ke​tébb még a ka​to​ná​ké​nál is. Oro​szul mond​ta (Cor​ne​li​us elő​ször
csak el​i​ri​gyel​let​te a tisz​ta be​széd​jét, s csak utá​na fog​ta föl a sza​vai ér​tel​mét):
– Men​jél! Iga​zítsd meg a sap​ká​dat, és eridj! Mat​fe​jev cári fő​ura​ság kí​ván be​szél​ni ve​led.
 Von Dorn le​dob​ta a bot​ját, és für​gén igaz​gat​ta a sap​ká​ját. No, tény​leg nem akár​ki ez a nagy​úr! A le​ges​-
leg​el​ső orosz mi​nisz​ter, olyas​fé​le, mint a kan​cel​lá​ri​us, a leg​főbb cári ta​nács​adó, az összes musz​ka had​se​-
re​gek con​né​tab​le-ja, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics Mat​fe​jev!
Ha tud​ta vol​na, föl​tét​len meg​ha​jol, nem tört ki vol​na a nya​ka tőle. Meg nem kel​lett vol​na olyan pök​hen​-
din ül​nie a do​bon, ke​reszt​be tett láb​bal, pö​fé​kel​ve.
Mint a pa​rá​dén, úgy ver​te a tal​pát, ahogy oda​ment a nagy em​ber​hez, fe​sze​sen ki​húz​ta ma​gát, és le​kap​ta
tol​las sip​ká​ját. Buz​gal​ma​to​san te​kin​tett fönt​ről le​fe​lé, aho​gyan il​lik. A musz​kák​nál az a rend, hogy a fel​-
jebb​va​ló​já​nak nem je​lent az em​ber ma​gá​tól. Ha kér​di, ki vagy, csak ak​kor vá​la​szolj.
– Ügye​sen kom​man​dí​ro​zol, ka​pi​tány – mond​ta a kan​cel​lár, von Dorn​ra te​kint​ve hi​deg, kék sze​mé​vel.
– Még soha nem lát​tam ilyen ügyes tisz​tet. Ki vagy? Me​lyik ez​red​hez tar​to​zol?
– Hreszty​jan Li​be​na​vin ez​re​de, har​ma​dik mus​ké​tás​szá​zad, Kor​nyej​ka Fon​dorn had​nagy, szol​gá​lat​já​ra! –
ha​dar​ta el Cor​ne​li​us egy szusz​ra és majd​nem ak​cen​tus nél​kül.
– Né​met? – kér​dez​te a bo​jár, és azon​nal, meg se vár​va a vá​laszt, föl​tett még né​hány kér​dést. Azon​nal
lát​szott, hogy für​ge eszű em​ber, meg tü​rel​met​len is.
– Hány éve jöt​tél Orosz​or​szág​ba? Vagy tán „régi né​met” vagy? Hol van a szá​zad​pa​rancs​nok? Mi​ért ül​-
tél a do​bon, ami​kor a szá​zad a lő​gya​kor​la​tot vé​gez​te?
Von Dorn min​den​re sor​já​ban meg​fe​lelt, ügyel​ve rá, hogy mi​nél ke​ve​seb​bet hi​báz​zon.
– Úty van, né​met va​gyok. Fél éve ide​jöt​tem. (A bo​jár​nak meg​le​pet​ten föl​szö​kött erre a szem​öl​dö​ke.)
Tvo​ro​gov ka​pi​tány be​te​ges​ke​dik. A do​bon pe​tig szán​dé​ko​san ül​tem. Mon​tyuk, tö​rök go​lyó pa​rancs​no​kot
el​ta​lál​ta, de sem​mi baj, a csa​ta foly​ta​tó​dik. Ha így lő, a szá​zad pa​rancs​nok nél​kül is tud, hogy kell.
– Ki az a Tvo​ro​gov? – kér​dez​te Mat​fe​jev a sze​re​csen​től.
– Ov​szej​ka Tvo​ro​gov? – mond​ta a fe​ke​te em​ber nyu​god​tan, si​et​ség nél​kül, mint​ha csak vele egyen​ran​-
gú​val be​szél​ne. – Bo​jár​csa​lád​ból va​gyon. Ka​to​ná​nak nem tud​ta ki​ta​nul​ni se​hogy – min​den​nap fet​reng ré​-
sze​gen. El kel​le​ne ker​get​ni fe​né​be a ré​sze​gest, csak baj, hogy Ho​vansz​kij​nak, Ivan her​ceg​nek a ke​reszt​fia.
Mond​tam, ura​ság, hogy ér​de​mes ezt a gya​kor​la​tot meg​néz​ni. Meg ezt a po​ru​csi​kot. Ki len​ne en​nél jobb
Mity​ka he​lyett?
Cor​ne​li​us a csu​dás sze​re​csen​re san​dí​tott. Min​dent tud, még azt is, hogy Ov​szej​ka mi​lyen ré​sze​ges!
A mi​nisz​ter-kan​cel​lá​ri​us fi​gyel​me​sen vé​gig​mér​te von Dornt, va​la​mit na​gyon for​ga​tott a fe​jé​ben. Hogy
mire szá​mít​hat e szem​lé​lő​dés​től, az nem volt vi​lá​gos, de a po​ru​csik​nak azt súg​ta az ösz​tö​ne, most, eb​ben a
pil​la​nat​ban dől el a sor​sa, és erő​sen össze kel​lett szo​rí​ta​nia a fo​ga​it, ne​hogy va​cog​ni kezd​je​nek.
– Ide fi​gyelj, Vány​ka! – Mat​fe​jev meg​dör​zsöl​te a szem​öl​dö​két (szá​raz, fe​hér, gyű​rűs uj​jai vol​tak). – Ezt
reád bí​zom. Ma​gya​rázd el a ka​pi​tány​nak, hogy s mint, én meg me​gyek a Gra​no​vi​ta​ja-pa​lo​tá​ba, a Du​má​ba.
Meg​for​dí​tot​ta az ar​ga​mák​ját, és für​ge üge​tés​sel el​in​dult a vá​ros​ka​pu felé. A kí​sé​re​té​ben lévő ne​me​sek
gyor​san nye​reg​be pat​tan​tak, a li​bé​ri​ás ken​gyel​fu​tók meg​nó​gat​ták a lo​vu​kat. Egye​dül a sze​re​csen Vány​ka
ma​radt Cor​ne​li​us mel​lett. Ő is vé​gig​mér​te, még fi​gyel​me​seb​ben, mint a mi​nisz​ter. Nagy, ke​rek sze​me volt
a fe​ke​te em​ber​nek, a fe​hér​je pi​ros erek​kel tele.
Von Dorn la​zí​tott a tar​tá​sán – még​se a kan​cel​lá​ri​us előtt kell már fe​szí​te​nie, de a sap​ká​ját egye​lő​re nem
tet​te vissza a fe​jé​re.
– Nem ka​pi​tány va​gyok, csak had​nagy, az úr el​té​vesz​tet​te – mond​ta, csak azért, hogy ne áll​jon ott szót​-
la​nul.
– Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics soha nem té​veszt sem​mit mond​ta las​san, ki​mér​ten Vány​ka. – Meg​je​gyez min​-
den ap​ró​sá​got, min​den​re em​lé​ke​zik, és ok​ta​lan be​széd nem szo​ká​sa. Ha mond​ta, „ka​pi​tány”, ak​kor azt je​-
len​ti, hogy te mos​tan​tól ka​pi​tány vagy, Kor​nyej. És nem egy​sze​rű ka​pi​tány, ha​nem Mat​fe​jev úr mus​ké​tás​-
szá​zad​ja pa​rancs​no​ka.
Von Dorn ter​mé​sze​te​sen hal​lott már er​ről a szá​zad​ról. Már hogy az vol​na a cári test​őr​ség, de a kan​cel​-
lá​ri​us zsold​já​ban áll. Meg hogy ott az egy​sze​rű mus​ké​tás több zsol​dot kap, mint más ez​red​ben a had​na​-
gyok, meg hogy úgy él​nek, mint az urak, min​dent meg​kap​nak, amit szem-száj kí​ván​hat. A Mat​fe​jev-szá​zad​-
ba az oro​szok kö​zül csak ne​me​se​ket vesz​nek be, kö​zü​lük is csak az elő​ke​lő csa​lád​ból va​ló​kat, de in​kább
sváj​ci​ak, né​me​tek és skó​tok szol​gál​nak ben​ne. Deli le​gé​nyek mind​annyi​an, és Cor​ne​li​us nem​egy​szer lát​ta
őket a Vö​rös té​ren meg Mat​fe​jev pa​lo​tá​ja előtt, a Pok​rov​kán. Néz​te, mi​lyen nyal​ka vi​té​zek, s hogy csil​log
az ezüst mell​vért​jük. Irigy​ke​dett.
Így hát a sze​re​csen sza​va​i​tól va​ló​ság​gal resz​ket​ni kez​dett, nem hitt a sze​ren​csé​jé​nek. Hisz őne​ki, az
egy​sze​rű da​ra​bont​nak az is nagy sze​ren​cse vol​na, ha sem​mi kis zász​lós​ként be​jut​hat​na a Mat​fe​jev-szá​zad​-
ba.
– En​gem szó​líts Ivan Ar​ta​mo​no​vics​nak! – foly​tat​ta a jó​te​vő​je. – A nagy​úr ke​reszt​fia va​gyok, és az ud​-
var​mes​ter a há​zá​ban. Amit én mon​dok, fo​god azt ten​ni. Mos​tan​tól fog​va Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics pa​lo​tá​já​-
ban lesz a la​ká​sod. A szá​za​do​dat el​vi​szi az őr​mes​ter, te meg jössz ve​lem, én le​szek az új pa​rancs​no​kod.
– És az elő​ző ka​pi​tány? – kér​dez​te von Dorn, még​is​csak fél​ve, hogy fon​dor​lat van a do​log​ban.
– Mit​rij Ve​be​rov meg​halt – fe​lel​te nyu​god​tan Ivan Ar​ta​mo​no​vics. – Ne​gyed​nap​ja lát​ták, hogy jött ki
lop​va Mil​osz​lavsz​kij her​ceg, Ivan Mi​ha​lics pa​lo​tá​já​ból, ahol Mity​ká​nak nem volt mit ke​res​ni. Az​tán reg​-
gel, mi​ko​ron ve​zet​né a mus​ké​tá​so​kat a cár​né haj​lé​ká​ba őr​ség​be, meg​bot​lott Mity​ka a sima föl​dön, és egy
kés​be esett bele. El​vág​ta a tor​kát. Imád​koz​ni se volt ide​je. Is​ten ke​zé​ben va​gyunk mind​annyi​an.
A sze​re​csen ke​resz​tet ve​tett fe​hér kör​mű, bar​na ke​zé​vel.
– Fü​le​det ki​nyisd, Kor​nyej! Ha le​szel hű és de​rék a szol​gá​lat​ban, ma​gas​ra rö​pülsz. De ha lop​ko​dol, ha
a rossz​aka​rók ígé​re​tei el​csá​bí​ta​nak, az le​szen ve​led is, mint Mity​ká​val, a há​lát​lan ku​tyá​val. Ez a kéz le​-
szen ha​lá​lod, es​kü​szök ne​ked a mi Urunk Jé​zus Krisz​tus​ra, Mo​ha​med pró​fé​tá​ra és Zi​tom​ba is​ten​re.
Zi​tom​ba is​ten​ről Cor​ne​li​us még nem hal​lott, de Ivan Ar​ta​mo​no​vics ke​zét új​ból meg​néz​te, most még fi​-
gyel​me​seb​ben. Jó nagy keze volt a sze​re​csen​nek: inas, erős.
– Lop​kod​ni mi​nek lop​kod​nál, nem igaz? – mond​ta a sze​re​csen most már ked​ve​seb​ben. – El​més em​ber
vagy, fi​gyel​lek té​ge​det rég​óta. Tu​dod, hon​nét vár​ha​tod a hasz​not. Lesz negy​ven ru​bel a havi já​ran​dó​sá​god,
meg a nagy​úr etet, öl​töz​tet, és ki​tün​tet a szol​gá​la​to​dért. Csak légy hű Mat​fe​jev​hez, ka​pi​tány! Ak​kor nem le​-
szen ba​jod.
Von Dorn új pa​rancs​no​ka ek​kor el​mo​so​lyo​dott, és a fo​gai még fe​hé​reb​bek vol​tak, mint Cor​ne​li​us​nak.
Kér​dez​ze meg, mi​vel tisz​tít​ja? Gyöngy​por​ral alig​ha​nem. Ivan Ar​ta​mo​no​vics nyál​tól ned​ves met​sző​fo​ga​in
va​rázs​la​to​san csil​lant meg az őszi nap su​gá​ra, és von Dorn hir​te​len meg​ér​tet​te: nem sze​re​csen ez, ha​nem a
sze​ren​cse an​gya​la, kit az Úr kül​dött az ég​ből, kár​pót​lá​sul min​den át​élt bán​tá​sért és igaz​ság​ta​lan​sá​gért.
 Hetedik fejezet

SÜNI A KÖDBEN[xviii]

– Na szó​val – fog​lal​ta össze Al​tin Ma​ma​je​va, mi​után vé​gig​hall​gat​ta a tör​té​ne​tet, me​lyet Ni​cho​las egy órán
ke​resz​tül me​sélt, im​már má​sod​já​ra (ami​től a tör​té​net sze​mer​nyi​vel sem lett hi​he​tőbb). – Két le​he​tő​ség
van. Vagy tel​je​sen meg​buggyan​tál, vagy to​lod a gor​bát.
Ni​cho​las el​gon​dol​ko​dott a két le​he​tő​sé​gen. Az első vi​lá​gos volt, de mi az, hogy „to​lod a gor​bát”? Lo​-
gi​ku​san gon​dol​kod​va ez a ki​fe​je​zés csak azt je​lent​het​te, hogy „ha​zudsz”.
– Hogy to​lom a gor​bát? – kér​de​zett vissza Fan​do​ri​ne sér​tett arc​cal. – Azt akar​ja mon​da​ni, hogy hin​tem
a só​dert?
– Hin​ted, az hót​zi​her – fe​lel​te szi​go​rú​an Al​tin. – Ját​szod a ba​le​kot.
Szó​val a „to​lod a gor​bát” je​len​té​sét jól ki​ta​lál​ta, gon​dol​ta Ni​cho​las. A „ba​lek” meg az egyik leg​gya​ko​-
ribb újo​rosz szó – azt je​len​ti, hogy bal​fá​cán, aki könnyen be​kap​ja a csa​lit, sze​ren​csét​len lú​zer. De ér​de​-
kes, va​jon mi le​het a „to​lod a gor​bát” eti​mo​ló​gi​á​ja. Majd​nem biz​tos, hogy nem régi ke​le​tű, és Mi​ha​il Gor​-
ba​csov​val áll kap​cso​lat​ban, akit az oro​szok fe​cse​gő, ha​zug em​ber​nek tar​tot​tak. Majd be kell írni a no​te​-
szé​be.
– Tel​je​sen buggyant va​gyok – mond​ta Ni​cho​las. Egy​ér​tel​mű. Hót​zi​her.
A ma​gisz​ter a mik​ro​szko​pi​kus gar​zon​la​kás kony​há​já​ban ült, a cso​dá​la​tos meg​men​tő egye​ne​sen oda vit​te
a Szó​fia rak​part​ról. A ko​csi​ban arra a kér​dés​re, hogy „Hova visz?”, ért​he​tet​len vá​laszt adott: „Besz​kud​-
nyi​ki​ba.” Majd kis szü​net után hoz​zá​tet​te: „El kell, hogy rejt​se​lek. Mert az​tán le​té​pik a ko​ba​ko​dat, és nem
tu​dom meg, mi​fé​le jó​ma​dár vagy. Na gye​rünk, da​lolj, kü​lön​ben vissza​visz​lek a rak​part​ra.”
És Ni​cho​las da​lolt. Elő​ször is azért, mert há​lás volt az ég​ből pottyant Al​tin Ma​ma​je​vá​nak. Má​sod​szor,
mert egy​ál​ta​lán nem sze​ret​te vol​na, hogy vissza​vi​gye a rak​part​ra (bár a fe​nye​ge​tés alig​ha volt ko​moly).
Har​mad​szor pe​dig, ugyan mi ér​tel​me lett vol​na tit​ko​lóz​ni? Na​gyon is le​het​sé​ges, gon​dol​ta, hogy Ma​ma​je​-
va kis​asszony sok​kal töb​bet tud a tör​tén​tek​ről, mint ő.
Egy​szó​val da​lolt egész úton, amíg el nem ér​tek a fent ne​ve​zett Besz​kud​nyi​ki​ba, ami kül​vá​ro​si la​kó​te​-
lep​nek bi​zo​nyult, más szó​val pisz​kos​fe​hér pa​nel​pa​ra​le​le​pi​pe​do​nok ir​dat​lan so​ka​sá​gá​nak, meg aköz​ben is,
hogy men​tek fel a nyol​ca​dik eme​let​re (a lift va​la​mi​ért nem mű​kö​dött), és be​fe​jez​nie már a csöpp kony​há​-
ban kel​lett, egy csé​sze kávé mel​lett, amit a há​zi​asszony gyor​san és ha​té​ko​nyan ké​szí​tett el – pon​to​san úgy,
ahogy a pi​ri​nyó au​tó​ja vo​lán​ját for​gat​ta. Ugyan​olyan jól tu​dott hall​gat​ni, mint Mr. Pump​kin: né​mán és fi​-
gyel​me​sen. Nem szólt köz​be, alig tett fel kér​dést (pon​to​sab​ban csak egy​szer: meg​kér​dez​te, hogy ki az a
Mat​fe​jev bo​jár), csak idő​ről idő​re úgy san​dí​tott a me​sé​lő​re, mint​ha el​len​őriz​né, nem ha​zu​dik-e.
Most, a pi​ros lám​pa​er​nyő puha fé​nyé​ben Ni​cho​las ala​po​sab​ban szem​ügy​re ve​het​te a fur​csa nevű lányt.
Fe​ke​te, rö​vid​re nyírt haj; fe​ke​te szem, amely kis​sé ta​lán na​gyobb a kel​le​té​nél egy ilyen vé​kony, cson​tos
ar​con; szé​les, ha​tá​ro​zott száj; rö​vid és ki​csit pi​sze orr – hát így fes​tett a besz​kud​nyi​ki la​kás há​zi​asszo​nya.
Meg per​sze va​la​hogy na​gyon-na​gyon ki​csi volt, kü​lö​nö​sen Fan​do​ri​ne pa​ra​mé​te​re​i​hez ké​pest. Vagy fe​ke​te,
ci​ká​zó fecs​ke, vagy egy ki​csi, de egy​ál​ta​lán nem nö​vény​evő ál​lat​ka – co​boly vagy her​me​lin.
Meg​van, hogy mi olyan kü​lö​nös az ar​cán, gon​dol​ta Ni​cho​las: egész idő alatt egyet​len​egy​szer sem mo​-
so​lyo​dott el. És a szá​ja szi​go​rú vo​na​lá​ból ítél​ve le​het​sé​ges, hogy soha nem is húz​za mo​soly​ra az aj​kát.
Igaz, Fan​do​ri​ne egy cikk​ben ol​vas​ta, hogy az át​la​gos orosz az éle​te so​rán há​rom és fél​szer ke​ve​sebb​szer
mo​so​lyog, mint az át​la​gos eu​ró​pai, az örök​ké su​gár​zó mo​so​lyú ame​ri​ka​i​ak​ról nem is be​szél​ve. Ugyan​ab​-
ban a cikk​ben azt is ír​ták, hogy az oro​szok mo​gor​va​sá​ga egy más​faj​ta vi​sel​ke​dé​si eti​kett​ből fa​kad – ke​-
vés​bé nyi​tot​tak, és meg​gyen​gült ná​luk az ud​va​ri​as​ság szo​ci​ál​pszi​cho​ló​gi​ai funk​ci​ó​ja, Ni​cho​las azon​ban
nem lát​ta ezt olyan tra​gi​kus​nak: nem baj, hogy a mo​soly Orosz​or​szág​ban nem ve​szí​tet​te el ere​de​ti je​len​té​-
sét, és nem ala​kult át üres, sem​mit sem je​len​tő gri​masszá. Az Orosz​or​szág rá​gal​ma​zó​i​val foly​ta​tott vi​ták​-
ban a ma​gisz​ter nem​egy​szer mond​ta: „Ha az orosz em​ber mo​so​lyog, ak​kor va​ló​ban jó​ked​ve van, vagy
tény​leg tet​szik neki a be​szél​ge​tő​tár​sa. Ha pe​dig mi mo​soly​gunk, az csak azt je​len​ti, hogy elé​ge​det​tek va​-
gyunk a fog​or​vo​sunk mun​ká​já​val.” A kis la​kás kis há​zi​asszo​nyá​nak mo​soly​ta​lan​sá​ga alá​tá​masz​tot​ta ezt az
el​mé​le​tet. Nem volt jó​ked​ve, és nem tet​szett neki Ni​cho​las – te​hát nem mo​soly​gott.
Annyi baj le​gyen. De az, hogy Al​tin Ma​ma​je​va, mi​után min​den őt ér​dek​lő in​for​má​ci​ót meg​ka​pott, nem
tar​tot​ta szük​sé​ges​nek, hogy ma​gya​rá​zat​tal szol​gál​jon a ven​dé​ge szá​má​ra, vagy akár csak ren​de​sen be​mu​-
tat​koz​zék, már ki​fe​je​zet​ten el​ke​se​rí​tő volt.
– Na​gyon há​lás va​gyok ön​nek – mond​ta Ni​cho​las már nem elő​ször. – A leg​jobb pil​la​nat​ban je​lent meg
ott a rak​par​ton, de…
– Naná, hogy a leg​jobb pil​la​nat​ban – vá​gott a sza​vá​ba szó​ra​ko​zot​tan a lány, mi​köz​ben va​la​mi más​ra
kon​cent​rált. – Szu​per volt a ti​ming. Ha csak két má​sod​perc​cel ké​sőbb ér​ke​zem, az a ször​nye​teg tu​ti​ra ki​-
nyif​fant. Lát​tad, mi​lyen bökő volt a ke​zé​ben?
– Ho​má​lyo​san. – Fan​do​ri​ne össze​ráz​kó​dott, el​hes​se​get​ve a ször​nyű em​lé​ket, és ud​va​ri​a​san, de ha​tá​ro​-
zot​tan így szólt: – Még nem ma​gya​ráz​ta meg ne​kem, hogy mi​ért és ho​gyan…
Al​tin új​ból a sza​vá​ba vá​gott, lát​ha​tó​an va​la​mi​lyen el​ha​tá​ro​zás​ra jut​va ma​gá​ban:
– Na jó, ki​gá​je​rol​juk.
– Hogy mi? – né​zett rá ér​tet​le​nül Ni​cho​las.
Al​tin erre va​la​mi vég​képp ért​he​tet​len ab​ra​ka​dab​rá​val fe​lelt, s köz​ben nagy, csil​lo​gó sze​me​it Ni​cho​las
ar​cá​ba fúr​ta:
– Nagy Szo​szó.
– Par​don?
– Szo​szó Ga​bu​nyi​ja – foly​tat​ta a ha​lan​dzsát az ud​va​ri​at​lan le​ány. – A ki​dül​lesz​tett pis​lo​gó​don lá​tom,
hogy hi​deg. Jev​ro​gye​bet​bank?… Hi​deg. West​se​abo​il?… Ez is hi​deg. Ak​kor mi a zsu​ga? Nem vá​gom…
Ta​lán Mat​fe​jev bo​jár az adu ász?
Ni​cho​las érez​te, hogy fogy​tán a tü​rel​me. Mennyit le​het gú​nyo​lód​ni az em​be​ren? Hol le​ha​jít​ják a te​tő​ről,
hol lő​nek rá, hol kést akar​nak be​le​döf​ni, hol úgy bán​nak vele, mint egy fél​eszű​vel. Elég volt, enough is
enough, vagy ahogy az újo​roszok mond​ják, teli a hó​ci​pőm.
– Még egy​szer kö​szö​nöm a se​gít​sé​gét – mond​ta me​re​ven a ma​gisz​ter, és fel​állt. – Meg a re​mek ká​vét.
Lá​tom, hogy sem​mi​fé​le ma​gya​rá​zat​ra nem szá​mít​ha​tok ön​től, ne​kem pe​dig meg kell ta​lál​nom az el​lo​pott
do​ku​men​tu​mot. Mond​ja, hogy ju​tok el in​nen a vá​ros​köz​pont​ba?
– Öt​ven perc a 672-esen a Sza​vel​jovsz​ka​ja met​ró​ál​lo​má​sig – fe​lel​te ugyan​olyan han​gon Al​tin Ma​ma​je​-
va. – Csak este rit​kán jár a busz. Meg lóg​ni akarsz, vagy mi? Úgy tu​dom, zse​to​nod egy szál se te ma​gad
mond​tad.
Ni​cho​las visszac​süccsent a ho​ked​li​re, és tö​ké​le​te​sen ta​nács​ta​lan​nak érez​te ma​gát. A stöpsz​li meg a
kony​ha​asz​tal​ra te​le​pe​dett, meg​for​gat​ta ba​ba​lá​bacs​ká​ját a te​nisz​ci​pel​lőcs​ké​ben, és így szó​lott:
– Most én fo​gok be​szél​ni, te meg kagy​lóz​zál, oksa?
– Hogy mi?
– Fogd be a szád és fi​gyelj rám! A Tye​lesz​kop ma​ga​zint is​me​red?
– A szí​nes he​ti​la​pot? Igen. Olyan, mint a Time. Jár az egye​te​mi könyv​tá​runk​ba, néha át​la​po​zom.
 – Na szó​val, én a Tye​lesz​kop-ban dol​go​zom mint scout. Ja, van ilyen ál​lás a szer​kesz​tő​ség​ben. Ami​kor
va​la​mi nagy cikk vagy te​ma​ti​kus össze​ál​lí​tás ké​szül, mi, scou​tok gyűjt​jük össze és el​len​őrizzük az in​for​-
má​ci​ót. Ne​hogy az​tán gáz le​gyen, és a bí​ró​ság előtt kell​jen ro​had​nia a fő​szerk​nek. Vi​lá​gos?
Fan​do​ri​ne va​ló​ban kez​dett ér​te​ni ezt-azt. Al​tin Ma​ma​je​va ter​mé​sze​te​sen új​ság​író, hogy​hogy nem jött rá
azon​nal? A szú​rós te​kin​te​té​ből, az erő​sza​kos​sá​gá​ból, a be​széd​mo​do​rá​ból rög​tön lát​ni. Meg a ko​csi​ban, a
hát​só ülé​sen a ma​gisz​ter lá​tott egy Ca​nont pro​fi ob​jek​tív​vel.
– Na, szó​val a fő​nök ki​ta​lál​ta, hogy csi​ná​lunk egy kü​lön​szá​mot „Az ár​nyék​gaz​da​ság ki​fe​hé​rí​té​se” cím​-
mel – ar​ról, hogy a ka​pi​ta​liz​mus fej​lő​dé​sé​nek első sza​ka​sza, a vad​ka​pi​ta​liz​mus, hogy ala​kul át a má​so​dik​-
ba, a kvá​zi nor​má​lis​ba. Mert​hogy a ma​ga​zi​nunk​nak kü​lön​ben is ez a misszi​ó​ja – meg​vi​lá​gí​ta​ni, ahogy
Orosz​or​szág a ci​vi​li​zá​ció ré​szé​vé vá​lik. Nem a tár​sa​dal​mi fe​ké​lye​ket nyit​juk fel, nem ha​mut szó​runk a fe​-
jünk​re, ha​nem a po​zi​tív dol​gok​ra kon​cent​rá​lunk. Hogy az em​be​rek, mi​köz​ben min​ket ol​vas​nak, azt gon​dol​-
ják: egy​re szebb, egy​re vi​dá​mabb az élet.[xix]
– Na​gyon he​lyes – je​gyez​te meg Ni​cho​las. – Mert itt a leg​több új​ság és fo​lyó​irat na​gyon haj​la​mos a
ma​zo​chiz​mus​ra.
– Na, ép​pen így gon​dol​ja Kuz​ja Szviscs is.
– Kuz​ma Szviscs? Aki a ma​guk ma​ga​zin​já​nak a ko​lum​nis​tá​ja?
– Igen, a szu​per​sztá​runk. Két dol​lár a ta​ri​fá​ja so​ron​ként. Most nagy ri​por​tot kell ír​nia va​la​mi​lyen me​nő​-
ma​nó​ról, aki előbb a fe​ke​te​gaz​da​ság​ban nyo​mult, az​tán ki​fe​hé​re​dett.
– Jó, de ne​kem eh​hez mi kö​zöm?
– Nyu​gi, an​gol​kám, nem kell annyi​ra re​pesz​te​ni. Előbb el​ma​gya​rá​zom, ne​kem mi kö​zöm van eh​hez, az​-
tán majd el​ju​tunk te​hoz​zád is. Te​hát. Ami​kor a wri​ter azt mond​ja, „elő​re!”, a scout a nya​ká​ba sze​di a lá​-
bát, és in​dul a harc​ba.
– És a wri​ter mit csi​nál?
– Egye​lő​re sem​mit. Ná​lunk szi​go​rú​an kü​lön van​nak vá​laszt​va a funk​ci​ók. A wri​ter​nek az a fel​ada​ta…
Nem lé​nye​ges, ez ne​ked úgy​is csak ri​zsa.
– Hogy mi?
– Nem tar​to​zik a tárgy​hoz. A tárgy​hoz az tar​to​zik, hogy a wri​te​rem, Kuz​ja Szo​szó Ga​bu​nyi​ját vá​lasz​tot​-
ta. Ő lesz a lak​musz​pa​pí​runk.
– Szo​szó? – is​mé​tel​te meg Fan​do​ri​ne. – Őró​la kér​de​zett az előbb?
– Igen. Nagy Szo​szó elő​ször nagy ban​da​ve​zér volt, af​fé​le grúz ke​reszt​apa. Az​tán üz​le​tel​ni kez​dett –
csá​bí​tot​ta a nagy zsé. És olyan fá​in​to​san pör​gött a biz​nyák, hogy a bal​hék fö​lös​le​ges​sé vál​tak – anél​kül is
szív​la​pát​tal hány​ta a zse​tont. Meg kü​lön​ben is, vál​toz​nak az idők. A zsi​vá​nyok​nak le​ál​do​zott. Né​me​lyi​ket
el​me​szel​ték, az oko​sabb​ja meg ma​gá​tól meg​vál​to​zik. Ma​nap​ság elő​nyö​sebb és biz​ton​sá​go​sabb, ha nem
kil​lert kül​desz a kon​ku​ren​sed​re, ha​nem el​le​ne for​dí​tod az ügy​vé​de​ket meg a kép​vi​se​lő​ket. Öröm​te​li fo​lya​-
mat. Szo​szó​nak van süt​ni​va​ló​ja, meg​ér​zi, hon​nan fúj a szél. Olyan pél​dás tag​ja lett a tár​sa​da​lom​nak, hogy
könny csor​dul az em​ber sze​mé​be. A Jev​ro​gye​bet​bank igaz​ga​tó​ta​ná​csá​nak el​nö​ke, kul​tú​ra​pár​to​ló, fi​a​tal
spor​to​lók jó ba​rát​ja, ár​vá​kat és öreg​anyó​kat etet, a met​ro​po​li​ta és/vagy két pópa nél​kül le sem ül lo​bi​ót
za​bál​ni. Egy​szó​val ide​á​lis alany a cik​künk​höz: „A ve​szett bű​nö​ző​ben fel​éb​resz​tet​te az Úr a lel​ki​is​me​re​-
tet”. De mi​előtt Kuz​ja meg​ír​ja a Mac​jén ezt a nép​bal​la​dát, el​len​őriz​nem kell, hogy Szo​szó va​ló​ban olyan
ár​tat​lan lett-e, mint a ma szü​le​tett bá​rány, meg​ér​dem​li-e, hogy a di​cső​ség​táb​lánk​ra ke​rül​jön, vagy jobb
len​ne va​la​ki mást vá​lasz​ta​ni. Ez a fel​ada​tom.
Ni​cho​las el​is​me​rő​en né​zett Al​tin​ra. Na tes​sék, ezt a pöt​tö​möt olyan mun​ká​val bíz​zák meg, ami​vel csak
egy na​gyon ta​pasz​talt új​ság​író tud meg​bir​kóz​ni.
– De hi​szen ez ször​nyen ne​héz fel​adat. És biz​tos ve​szé​lyes is.
 A há​zi​asszony ha​nya​gul meg​von​ta a vál​lát.
– Egy ilyen ki​csi nő ne haj​ku​rásszon ki​csi va​dat.
Fan​do​ri​ne pró​bál​ta ki​ta​lál​ni, mi​lyen ma​gas le​het.
Öt láb, ma​xi​mum.
– Tu​laj​don​kép​pen hány cen​ti ma​gas? Száz​öt​ven?
– Több – fe​lel​te Al​tin mél​tó​ság​gal. – Egy egész cen​ti​vel. De mit vágsz foly​ton a sza​vam​ba? Meg​mond​-
tam, hogy kagy​lózz és ne csi​cse​regj.
– Igen, igen, bo​csás​son meg. Foly​tas​sa!
– Na szó​val. Sü​rög​tem-fo​rog​tam, kö​rül​szag​lász​tam ezt a Szo​szót. Be​szél​tem pár em​ber​rel. Úgy néz ki,
min​den tisz​ta, nin​cse​nek csont​vá​zak a szek​rény​ben. A ban​ki mű​ve​le​tei tör​vé​nye​sek, ha nem szá​mít​juk az
apró-csep​rő ra​vasz​ko​dá​so​kat a költ​ség​ve​té​si pén​zek​kel, de ez mi​ná​lunk nem szá​mít ko​moly bűn​nek. Oké,
a zse​ton egy ré​szét ki​vi​szi offsho​re-ba – de ez se nagy ügy. Most ép​pen a „West​se​abo​il” kont​roll​pa​kett​jé​re
ki​írt ten​der mi​att ala​po​san rá​lé​pett a gáz​ra. Naná – zsí​ros fa​lat, so​kak​nak cso​rog a nyá​luk utá​na. Ott per​sze
van​nak min​den​fé​le fur​fan​gok, na​náj tánc, gáncs ide, gáncs oda, de sem​mi tör​vény​be üt​kö​ző. A kö​ze​pe​sen
fej​lett ka​pi​ta​liz​mus ko​rá​nak mér​sé​kel​ten pisz​kos biz​ni​sze. Már épp zöld utat akar​tam adni Kuz​já​nak – jól
van, ír​ha​tod. És ak​kor hir​te​len – puff neki! Va​la​mi naggyon-naggyon ér​de​kes do​log​ra buk​kan​tam. – Al​tin
ha​tás​szü​ne​tet tar​tott, és szen​ve​dé​lyes han​gon azt sut​tog​ta: – A mi cser​kesz fi​únk​nak[xx] két bé​esze van!
– Két bé​esze? – kér​de​zett vissza ér​tet​le​nül Ni​cho​las.
– Mi az a bé​esz?
– Biz​ton​sá​gi szol​gá​lat.
– Mi​ért kell egy bank​ve​ze​tő​nek biz​ton​sá​gi szol​gá​lat? Hi​szen ez csak egy nor​má​lis cég, nem va​la​mi ha​-
di​ipa​ri nagy​vál​la​lat.
– Oké, biz​ton​sá​gi szol​gá​la​ta min​den va​la​mi​re​va​ló bank​nak van, ná​lunk, Orosz​or​szág​ban anél​kül nem
megy. Van BSZ-e a Jev​ro​gye​bet​bank​nak is. Min​den, ahogy kell: egy volt KGB-s ez​re​des a fő​nö​ke, egyen​-
ru​hás fi​ú​kák, spec​fel​sze​re​lés, fegy​ver​tar​tá​si en​ge​dély – tut​kó​f​ran​kó min​den. Csak az a ge​basz, hogy Nagy
Szo​szó​nak van egy má​so​dik BSZ-e is! – emel​te fel a hang​ját az új​ság​író​nő. – Rá​adá​sul szi​go​rú​an tit​kos,
még Szer​ge​jev se tud róla!
– Ki​cso​da?
– Szer​ge​jev​nek hív​ják azt a kágé​bést, aki a bank biz​ton​sá​gi szol​gá​la​tát ve​ze​ti. A má​so​dik BSZ-éről a
Jev​ro​gye​bet​bank​nál egyet​len em​ber sem tud, ma​gát Szo​szót ki​vé​ve. Itt va​la​mi bűz​lik, nem igaz?
Fan​do​ri​ne gon​dol​ko​dott egy sort.
– Bűz​lik – mond​ta. – Ez alig​ha​nem il​le​gá​lis te​vé​keny​ség. Fel​té​te​lez​he​tő, hogy Szo​szó úr nem sza​kí​tott a
bű​nö​ző múlt​já​val, és meg​őriz​te a szer​ve​ze​tet, amely tör​vény​el​le​nes ak​ci​ó​kat hajt vég​re.
– Én is erre gon​dol​tam. Ha így van, ak​kor a hi​va​ta​los BSZ in​kább csak álca, és ami​kor va​la​ki​re rá kell
ijesz​te​ni, vagy akár el kell ten​ni láb alól ezt vagy azt a fa​zont, ak​kor Szo​szó​nak arra ott van az „Esz​kad​-
ron”-ja. Ők ne​ve​zik így ma​gu​kat – egy​szer si​ke​rült rá​áll​nom a hul​lám​hosszuk​ra. Szép kis lo​vas ka​to​nák,
mond​ha​tom – hüm​mö​gött ko​mo​ran. – Re​pü​lő hu​szá​rok esz​kad​ron​ja.[xxi]
– In​kább olyas​mi, mint Ar​gen​tí​ná​ban a „los es​cuad​ro​nes de la muer​te”, a „ha​lál​szá​za​dok” – mo​rog​ta
Ni​cho​las, és hir​te​len resz​ket​ni kez​dett. – Ők akar​nak meg​öl​ni? De mi​ért? Mit za​va​rom én őket? A „West​-
se​abo​il”-ról most hal​lot​tam elő​ször, ma​gá​tól, es​kü​szöm!
– Is​te​nem, hogy ma​guk, an​go​lok mi​lyen tem​pe​ra​men​tu​mo​sak – csó​vál​ta a fe​jét Al​tin Ma​ma​je​va. – Vé​-
gig​mond​ha​tom vagy nem?
Fan​do​ri​ne szé​gyen​kez​ve tet​te a mel​lé​re a ke​zét: el​né​zést ké​rek, jól fo​gok vi​sel​ked​ni.
 – Ma reg​gel kö​vet​ni kezd​tem az egyik ko​csi​ju​kat, egy Opel Fron​te​rát. Hű, az az​tán a ver​da! – só​haj​tott
fel irigy​ked​ve az új​ság​író​nő. – Pró​bál​jak ver​se​nyez​ni vele az én in​ci​fin​ci au​tóm​mal!
– Sze​rin​tem maga na​gyon jól néz ki ab​ban a gaz​da​sá​gos kis​au​tó​ban – bó​kolt Ni​cho​las, és nem is kel​lett
kü​lö​nö​seb​ben meg​eről​tet​nie ma​gát hoz​zá.
– Ab​ban a Fron​te​rá​ban sok​kal job​ban néz​tem vol​na ki. – Al​tin hang​já​ban őszin​te ke​se​rű​ség csen​gett. –
Na mind​egy, egy tisz​tes​sé​ges kis​lány nem jár dzsip​pel, az tök ciki… Meg ma épp jól is jött az Okám. Az
ilyen nagy ar​cok​nak eszük​be se jut​na, hogy va​la​ki egy ka​ti​ca​bo​gár​ral akar​ja kö​vet​ni őket. Meg az Oká​val
könnyű el​rej​tőz​ni a nagy for​ga​lom​ban. El​sza​kad​ni meg úgy​se tud​tak tő​lem, mert épp csak ván​szo​rog​tak.
– Az Opel kö​ve​tett va​la​kit? – csil​log​tat​ta meg éles el​mé​jét Ni​cho​las. – Azért ment olyan las​san?
– Az esz​kad​ro​nis​ták há​rom dzsip​pel vol​tak: egy Fron​te​rá​val, egy Paj​eró​val meg egy Grand Che​ro​-
keeval. Ezt gyor​san ki​sza​sze​rol​tam. Ál​lan​dó​an vál​tot​ták egy​mást. Ször​nyen kí​ván​csi let​tem, hogy kit kö​-
vet​nek olyan nagy buz​ga​lom​mal.
Fan​do​ri​ne bá​na​to​san el​mo​so​lyo​dott.
– Egy​ből ki​ta​lá​lom. Egy kék blé​ze​res égi​me​sze​lőt, így volt?
– Nem… – Al​tin arc​ki​fe​je​zé​se ti​tok​za​tos lett, mint​ha egy na​gyon kel​le​mes meg​le​pe​tést ké​szül​ne meg​-
súg​ni a be​szél​ge​tő​tár​sá​nak. – Az esz​kad​ro​nis​ták egy kék Zsi​gu​lit kö​vet​tek, de na​gyon fi​no​man, pro​fin: száz
mé​ter​nél nem men​tek kö​ze​lebb hoz​zá, há​rom​per​cen​ként vál​tot​ták egy​mást és a töb​bi. A Zsi​gu​li​ban pe​dig –
fe​jez​te be a tör​té​ne​tet az új​ság​író​nő ne​gé​des han​gon – egy nyá​pic alak ült olyan szem​üveg​ben, ami​lyet a fi​-
zi​ku​sok vi​sel​tek az Egy év ki​lenc nap​já​ban, és koc​kás ing​ben.
– Mi​cso​da?!
Ni​cho​las a meg​le​pe​tés​től tel​jes im​po​záns ma​gas​sá​gá​ban föl​pat​tant, és be​ver​te a fe​jét a va​la​mi​ért a fal​-
ra fel​sze​relt, fes​tett fa​do​boz​ba. A do​boz a pad​ló​ra zu​hant, né​hány desz​ká​ra esett szét, és egy nej​lon​zacs​kó​-
ba cso​ma​golt ne​gyed​ki​lós fe​ke​te vek​ni gu​rult ki be​lő​le a li​nó​le​um​ra.
Al​tin vissza​fo​got​tan kom​men​tál​ta a tör​tén​te​ket:
– A for​ró​fe​jű brit fiú szét​tör​te a mama ke​nyér​tar​tó​ját. Mi​cso​da, mi​cso​da – is​mé​tel​te gú​nyo​san. – Ahogy
mond​tam. Elő​ször nem is fog​tam fel, hogy eb​ben a kom​bi​ná​ci​ó​ban még egy har​ma​dik alak is sze​re​pel.
Csak cso​dál​koz​tam, hogy mit ván​szo​rog az a Zsi​gu​li hússzal, mö​göt​te meg a maf​fi​ó​zók és én. A Pes​kov
Street​től vé​gig így men​tünk. Té​ged csak a Zu​bovsz​kij té​ren lát​ta​lak meg elő​ször, ahol ke​vés a já​ró​ke​lő.
Pe​dig ko​ráb​ban is ki​szúr​hat​tam vol​na egy ilyen gör​kor​cso​lyás fel​hő​kar​co​lót. – A szi​go​rú le​ány​nak erre
meg​rán​dult a szá​ja sar​ka, de csak nem mo​so​lyo​dott el.
– Aha – né​zett maga elé bam​bán Fan​do​ri​ne, és a feje búb​ját dör​zsöl​get​te. – Szó​val elöl me​gyek én a
gör​kor​cso​lyám​mal, mö​göt​tem a kék Zsi​gu​li, a Zsi​gu​li mö​gött az esz​kad​ro​nis​ták há​rom dzsip​pel, a vé​gén
meg maga az Oká​val? Én meg, mint egy idi​ó​ta, csak la​zán sik​lok, és gyö​nyör​kö​döm a ne​ve​ze​tes​sé​gek​-
ben…
– Hát igen, egy egész ku​tya​la​ko​da​lom. Tel​je​sen paff vol​tam. Ki le​het az a di​li​nyós adé​kás csá​vó a Zsi​-
gu​li​já​val? És az a még di​li​nyó​sabb gör​kor​cso​lyás fa​zon? Va​la​mi bo​hóc​pa​rá​dé!
A ma​gisz​tert sér​tet​te ez a de​fi​ní​ció, s ezt je​lez​te is a szem​öl​dö​ke eny​he meg​rán​tá​sá​val, de Al​tin za​var​-
ta​la​nul foly​tat​ta a tör​té​ne​tét:
– A Pi​ro​gov​kán meg​áll​tunk, szem​ben a le​vél​tá​ri komp​le​xum​mal: a Zsi​gu​li, a dzsi​pek, szé​les há​rom​szö​-
get al​kot​va, én meg ki​csit tá​vo​labb a sze​rény ki​csi​ko​csim​mal. Épp szem​ben áll​tam meg a hám​ló va​ko​la​tú
ház​zal, ami​re nagy kő​be​tűk​kel föl volt írva: „RÉGI IRA​TOK LE​VÉL​TÁ​RA, 1882”.
Ni​cho​las meg​bor​zon​gott, de nem mon​dott sem​mit.
– So​ká​ig vár​tam, vagy két órát, ta​lán még töb​bet is. Az adé​kás… Ja, szó​val volt ná​lunk ré​gen egy ilyen
moz​ga​lom. Ama​tőr dal​szer​zők klub​ja – ma​gya​ráz​ta Al​tin, lát​va, hogy Ni​cho​las össze​von​ta a szem​öl​dö​két
az is​me​ret​len szó​ra. – Oku​dzsa​va, nyújtsd a ke​zed, ba​rá​tom, gi​tár, tá​bor​tűz. Nem lé​nye​ges. Ez a te ül​dö​ződ
va​la​hogy azok​ra ha​son​lít. Na szó​val, Adé​kás csak ült a ko​csi​já​ban vagy fél órá​ig, az​tán hív​ták mo​bi​lon, és
be​ment. Erre az esz​kad​ro​nis​ták is te​le​fo​nál​ni kezd​tek va​la​ho​va. Az​tán meg​nyu​god​tak, és csak ül​tek to​-
vább. Csak egyen​ként el​húz​tak a klo​tyó​ra, van ott egy a té​ren. Én meg ülök, és ha​lá​lo​san irigy​ke​dem rá​juk.
Na, gon​do​lom, vé​gem. Nem bí​rom to​vább. Hogy tud egy nő nyo​mo​zó​ként dol​goz​ni? A pa​sik​nak, ne​kik
egy​sze​rű… – Al​tin mint​ha még sze​ret​te vol​na rész​le​te​seb​ben ki​fej​te​ni ezt a gon​do​la​tot, de az​tán csak le​-
gyin​tett. – Egy​szó​val el​sza​lad​tam öt perc​re, és majd​nem ki​hagy​tam a leg​ér​de​ke​sebb részt. Hogy az Adé​-
kás​sal, hogy ke​rül​tél fel a te​tő​re, azt nem lát​tam, de ahogy át​ha​jí​tott a feje fö​lött, azt már igen. Nem sem​mi
volt. El​ké​pesz​tő, hogy​hogy nem tör​tek össze a csont​ja​id. Hogy a fe​né​be csi​nál​tad, tudsz re​pül​ni?
– Hát, va​la​hogy úgy – mo​tyog​ta Fan​do​ri​ne.
– Azok a dzsip​ben rög​tön fel​élén​kül​tek. Né​há​nyan ki​ug​rot​tak és fut​ni kezd​tek, a baj​szos meg, a fő​nö​kük
rá​ta​padt a mo​bil​já​ra. Én el​húz​tam a csí​kot, ne​hogy baj le​gyen. Fel​hív​tam egy is​me​rő​sö​met, aki a köz​le​ke​-
dés​ren​dé​szet szá​mí​tó​gé​pes köz​pont​já​ban dol​go​zik, meg​kér​tem, hogy el​len​őriz​ze a Zsi​gu​li rend​szá​mát. Ő
meg azt mond​ja, lo​pott ko​csi, elő​ző este je​len​tet​ték be, kö​szön​jük a se​gít​sé​get. Aha, gon​do​lom. Szó​val az
Adé​kás nem megy vissza a ko​csi​hoz. Ülök, biz​ton​sá​gos tá​vol​ság​ból fi​gye​lem az esz​kad​ront. Egyi​kük be​ro​-
hant a le​vél​tár​ba, az​tán vissza​jött, va​la​mit pus​mog​tak egy​más közt. Az​tán megint csak vár​nak. Múl​nak az
órák, el​iram​lik az élet, ér​le​lő​dik az újabb pis​pis. Egy​szer csak jössz ki egy zsa​ru​val. Föl​te​szem az ob​jek​-
tí​vet, zo​o​mo​lok. Lá​tom ám, sem​mi baja az ug​ró​baj​nok​nak, csak az áb​rá​za​ta lett zöl​des​kés. Be​ül​tet​nek a
ko​csi​juk​ba, és in​dul vissza​fe​lé az es​kü​vői me​net, csak most sok​kal gyor​sab​ban, úgy​hogy alig bír​tam az
ira​mot a fer​ra​rim​mal. A Tver​szka​ján, a szál​lo​dá​nál a dzsi​pek megint szét​vál​tak. Két esz​kad​ro​nis​ta utá​nad
ment – a baj​szos és…
– Állj! – ki​ál​tott fel Ni​cho​las. – Grú​zok, az egyik pöd​rött baj​szú, a má​sik bőr​dzse​kis, igaz?
– Pon​to​san. Lám csak, le​het, hogy nem is vagy olyan bal​fá​cán, ami​lyen​nek lát​szol. Jól meg​je​gyez​ted
őket.
– Ak​kor ez nem vé​let​len sze​ren​cse volt! – jött iz​ga​lom​ba a ma​gisz​ter. – Di​rekt őr​köd​tek a szo​bám előtt!
Tud​ták, hogy meg akar​nak ölni, és a kri​ti​kus pil​la​nat​ban a se​gít​sé​gem​re si​et​tek!
Al​tin füttyen​tett.
– A szál​lo​dá​ban is pró​bál​tak ki​nyír​ni? Iz​gal​mas éle​ted van. Most már ért​he​tő, mi​ért lőt​tél úgy ki az In​-
tu​riszt​ból.
Ni​cho​las most már nem fi​gyelt rá, ha​nem pró​bál​ta re​konst​ru​ál​ni az ese​mé​nye​ket:
– Ezek az esz​kad​ro​nis​ták nem kö​vet​tek, ha​nem vé​del​mez​tek! Hogy mi​ért, azt nem tu​dom, de tény. És
ami​kor át​men​tem a Vö​rös té​ren, és jött utá​nam a gyil​kos, a test​őre​im ak​kor is a kö​zel​ben vol​tak. Az​tán a
gör​kor​cso​lyá​val le​sza​kí​tot​tam a gyil​kost, és egy​ben őket is. Így az​tán vé​de​lem nél​kül ma​rad​tam.
– Na igen, a gör​kor​cso​lyád​dal min​dőn​ket ha​za​vág​tál. Az Adé​kás el​hú​zott ol​dal​ra, be a GUM-ba, mi
meg mind utá​na – té​ged úgy​sem ér​tünk vol​na utol.
Na, az​tán az áru​ház​ban úgy el​tűnt a ba​rá​tod, mint​ha a föld nyel​te vol​na el.
– Aha, ah​hoz ért – bó​lin​tott Fan​do​ri​ne, arra gon​dol​va, hogy ő is hi​á​ba ke​res​te a Szem​üve​gest a le​vél​tá​-
ri épü​le​tek kö​zött.
– Az esz​kad​ro​nis​ták még jöt​tek-men​tek, for​go​lód​tak egy da​ra​big, mo​bi​loz​tak, az​tán le​lép​tek. Elég​gé el
vol​tak szon​tyo​lod​va. Szo​szó alig​ha​nem jól le​bar​mol​ta őket.
Ni​cho​las a hom​lo​kát rán​col​va foly​tat​ta a lo​gi​kai lán​cot:
– Nem tud​ták, hol ke​res​se​nek. A Szem​üve​ges vi​szont ki​ta​lál​ta, hogy a Szó​fia rak​part​ra me​gyek, a nagy​-
kö​vet​ség​re. Per​sze, nem volt olyan ne​héz ki​ta​lál​ni – ugyan hova fut​na egy brit ál​lam​pol​gár, aki el​vesz​tet​te
az ira​ta​it, és ve​szély​ben fo​rog az éle​te? Gon​do​lom, meg​fi​gye​lő​ál​lást vett fel a nagy​kö​vet​ség​gel szem​ben,
és vár​ta, hogy ki​jö​vök-e. És nem hi​á​ba várt… Vár​junk csak! – emel​te fel a mu​ta​tó​uj​ját a ma​gisz​ter. – De
maga, hogy ke​rült a nagy​kö​vet​ség​hez? Ez nem le​he​tett vé​let​len! Hisz azt se tud​ta, hogy brit ál​lam​pol​gár
va​gyok!
Az új​ság​író​nő szá​na​ko​zó​an pil​lan​tott rá, mint egy fél​ke​gyel​mű​re.
– Hogy te még​is mi​lyen dinnye vagy. Úgy lát​szik, a ve​ge​tá​ri​á​nus élet nem hasz​nál az ér​te​lem​nek, at​tól
vagy​tok úgy el​száll​va, hogy sem​mit se vesz​tek ész​re. Hisz te ma​gad kér​dez​ted meg tő​lem, hol van az
Egye​sült Ki​rály​ság nagy​kö​vet​sé​ge.
Hát ezért tűnt ho​má​lyo​san is​me​rős​nek Al​tin arca! Ma​ria Sch​ne​i​der​nek eh​hez sem​mi köze.
Úr​is​ten, va​ló​sá​gos cso​da, hogy még min​dig él – fi​gyel​met​len, el​szállt, dinnye. A jegy​zet​fü​ze​té​ben volt
még egy jó ki​fe​je​zés az olyan em​ber​re, ami​lyen ő, még meg​ve​tőbb, mint az egy​sze​rű „ba​lek”. Ja igen:
„csi​ri​zes a tan​tu​sza”. Sir Ni​cho​las A. Fan​do​ri​ne, M. A., Bt., Cs. t. – ezt kel​lett vol​na a név​kár​tyád​ra írni.
– Fog​lal​juk össze a hely​ze​tet – mond​ta Ni​cho​las bú​san. – Csak az vi​lá​gos, hogy egy pro​fi bér​gyil​kos
meg akar ölni, de va​la​mi gya​nús vál​lal​ko​zó foly​ton ke​reszt​be tesz neki. Mit je​lent ez az egész? Mi​vel vív​-
tam ki Szo​szó úr tisz​te​le​tét, és mi​vel bán​tot​tam meg a szem​üve​ges mó​ka​mes​tert?
A kér​dés ott ma​radt a le​ve​gő​ben.
– Haj​na​li há​rom óra van, mind​járt össze​esek – je​len​tet​te ki Al​tin, és le​csusszant a kony​ha​asz​tal​ról a
pad​ló​ra. – Si​rály na​punk volt, most irány az ágyi​kó. A reg​gel böl​csebb az es​té​nél.
Fan​do​ri​ne fel​só​haj​tott:
– Ezt ma már mond​ta ne​kem va​la​ki.

Az asz​tal még​is​csak ke​mény​nek és ké​nyel​met​len​nek bi​zo​nyult. Bár így ki​nyit​va elég hosszú volt, Ni​cho​-
las​nak csak le​ló​gott róla a lába, a pár​na meg foly​ton le akart csúsz​ni.
Volt egy má​sik le​he​tő​ség – le​fek​he​tett vol​na a pad​ló​ra, de azt már meg​hány​ta-ve​tet​te, és ha​tá​ro​zot​tan el​-
ve​tet​te.
– Ágyam csak egy van, meg az is gye​rek​ágy mond​ta Al​tin, ami​kor át​men​tek a kony​há​ból a szo​bá​ba. –
Úgy​se fér​nél el raj​ta.
– Csak va​la​mi ron​gyo​kat ad​jon, és re​me​kül el​le​szek a pad​lón – fe​lel​te Ni​cho​las. Már a he​lyet is ki​néz​-
te – a fal​nál, a ha​tal​mas hang​fa​lak alatt. Csak le ne es​se​nek.
– Az ege​rek​kel jó​ban vagy? – kér​dez​te a há​zi​asszony.
– Hát, nem ép​pen – fe​lel​te Fan​do​ri​ne ri​ad​tan. – Mi​ért, van​nak itt ege​rek?
És fél​ve san​dí​tott a sar​kok​ba. A kis szo​ba nem volt épp tisz​tá​nak ne​vez​he​tő: az össze​kar​colt par​ket​tát
rég nem sö​pör​ték fel, a fa​ra​gott tor​nyocs​kás ős​ré​gi kre​den​c​en szür​ke por​te​nyé​sze​tek gub​basz​tot​tak. E mo​-
nu​men​tá​lis bú​tor​da​ra​bon kí​vül, amely alig​ha​nem még Sza​ha​li​ni Vit​te gróf​ra is em​lé​ke​zett, a szo​bá​ban ott
volt még a már em​le​ge​tett gye​rek​ágy, va​la​mint egy ét​ke​ző​asz​tal, egy szá​mí​tó​gép​áll​vány, egy ha​tal​mas szte​-
reó be​ren​de​zés, két té​vé​ké​szü​lék egy​más​ra téve (na per​sze: új​ság​író) és egyet​len szék. Nem mond​hat​ni,
hogy ott​ho​nos szo​ba, in​kább va​ló​sá​gos kup​le​ráj (jó kis szó, még a ko​ráb​bi, régi orosz idők​ből), s a rend​-
sze​re​tő ma​gisz​ter csak csó​vál​ta a fe​jét. A pad​lón ká​vés​csé​szék​től szár​ma​zó bar​na ka​ri​kák​kal dí​szí​tett
köny​vek és új​sá​gok he​ver​tek ki​nyit​va, a szék alatt egy edző​ci​pő bús​la​ko​dott ár​ván, az ab​lak​ki​lin​csen va​la​-
mi​lyen in​tim női ru​ha​da​rab szá​rít​ko​zott.
– Nem ege​rek, ha​nem egér – fe​lel​te Al​tin, mi​köz​ben va​la​hon​nan az ágy alól elő​vett egy ku​pac ágy​ne​-
műt. – Al​i​sza a neve, ott la​kik a kre​denc mö​gött. Sajt​tal és Ju​bi​le​um keksszel ete​tem. Fél az ide​ge​nek​től,
úgy​hogy most el​bújt. De éj​jel fel​tét​len elő fog búj​ni, hogy meg​is​mer​ked​jen ve​led. Na​gyon kí​ván​csi, olyan,
mint én. Ha nem akarsz meg​is​mer​ked​ni vele, szét​hú​zom az asz​talt, úgy jó hosszú.
 Hát így he​lyez​ked​tek el az al​vás​hoz: Al​tin a kis​ágyon, Ni​cho​las az asz​ta​lon. Le​ol​tot​ták a vil​lanyt.
Ni​cho​las jó éj​sza​kát kí​vánt a há​zi​asszony​nak, de ha​son​ló ud​va​ri​as​sá​got hi​á​ba várt tőle. El​telt egy kis
idő.
Az​tán Al​tin Ma​ma​je​va hüm​mög​ni kez​dett.
– Ni​cho​las Fan​do​ri​ne. Csu​da egy ne​ved van, hal​lod-e? Hogy szó​lí​ta​nak a ba​rá​ta​id? Nick?
– Nem, a régi ba​rá​ta​im Nif-Ni​fnek. Tud​ja, az egy me​sé​ben…
– Tu​dom – vá​gott a sza​vá​ba Al​tin. – Orosz​or​szág​ban is ol​vas​nak köny​ve​ket. Töb​bet is, mint ná​la​tok
Ang​li​á​ban… Nem, Nif-Ni​fnek nem fog​lak szó​lí​ta​ni, kis​ma​lac​ra nem ha​son​lí​tasz. In​kább süni a köd​ben.
– Mi​ért? – cso​dál​ko​zott Ni​cho​las. – Vagy​is, hogy a kö​döt ér​tem. De mi​ért sün​disz​nó? Ta​lán szú​rós va​-
gyok?
– Kol​já​nak va​la​hogy nem tud​ná​lak szó​lí​ta​ni – foly​tat​ta el​gon​dol​koz​va Al​tin, el​en​ged​ve a kér​dést a füle
mel​lett. Ni​cho​las most már biz​tos volt ben​ne, hogy Al​tin Ma​ma​je​va nem kap​ha​tott iga​zán jó ne​ve​lést. Még
hogy Kol​ja… Ni​cho​las, ez olyan dic​ken​ses. Nyi​ká​nak fog​lak szó​lí​ta​ni, oké? És hagyd már abba azt a hü​-
lye ma​gá​zást, olyan ré​gi​mó​di szo​kás. Még az kéne, hogy az apai ne​ve​men szó​líts: Al​tin Far​ha​tov​na.
– Szó​val maga… vagy​is, hogy te… ta​tár vagy? – kér​dez​te Ni​cho​las.
Már ed​dig is gya​ní​tot​ta ezt az erős arc​csont és a man​du​la​vá​gá​sú szem alap​ján.
– Az apám volt egy go​nosz ta​tár – fe​lel​te Al​tin mo​gor​ván. – Ő sóz​ta rám ezt a ne​vet. Kü​lön​ben meg a
nem​ze​ti​sé​gem sze​rint moszk​vai va​gyok.
– Ko​mo​lyan go​nosz volt?
Fan​do​ri​ne el​kép​zel​te a bol​dog​ta​lan, árva gyer​mek​kort: al​ko​ho​lis​ta apa, társ​bér​le​ti la​kás, út​tö​rő​tá​bor.
Ért​he​tő, mi​ért nem ta​nult meg mo​so​lyog​ni sze​gény lány.
– Nem, nem ko​mo​lyan. Okos volt. Azt akar​ta, ne szé​gyell​jem, hogy ta​tár va​gyok, és eddzem a jel​le​me​-
met. Hát én edzet​tem… Gon​do​lod, könnyű Al​tin Ma​ma​je​vá​nak len​ni a besz​kud​nyi​ki is​ko​lá​ban? Amíg ki​-
csi és buta vol​tam, szé​gyell​tem a ne​ve​met. Azt akar​tam, hogy Al​lá​nak hív​ja​nak. De at​tól még job​ban gú​-
nyol​tak. Al​locs​ka-Sza​ra​nyocs​ká​nak kezd​tek hív​ni. Mert egy​szer a hü​lye fe​jem​mel el​di​cse​ked​tem, hogy az
„al​tin” ta​tár nyel​ven azt je​len​ti, hogy arany. Meg rá​adá​sul pat​ta​ná​sos is vol​tam – ma​gya​ráz​ta Al​tin. Ko​pej​-
ká​nak vagy Po​lus​ká​nak is ne​vez​tek, ami​ért olyan ki​csi vol​tam.
A ma​gisz​ter ele​ven fan​tá​zi​á​ja egy pil​la​nat alatt le​fes​tet​te a fe​ke​te hajú kis​lányt a kék is​ko​lai egyen​ru​há​-
ban, út​tö​rő​nyak​ken​dő​ben – csú​nyács​ka, zár​kó​zott, a leg​ki​sebb az osz​tály​ban.
– Na jól van – mo​rog​ta Al​tin mor​co​san. – Az ön​élet​raj​zo​mat majd más​kor me​sé​lem el. Ha élet​ben ma​-
radsz.
Ez a ke​gyet​len meg​jegy​zés vissza​zök​ken​tet​te Fan​do​ri​ne-t a szen​ti​men​tá​lis han​gu​lat​ból a va​ló​ság​ba.
For​go​ló​dott, só​haj​to​zott. Úgy fek​szem itt az asz​ta​lon, mint egy hul​la, gon​dol​ta. Hol​nap meg le​het, hogy a
hul​la​ház​ban fo​gok fe​küd​ni, és már sem​min sem iz​gu​lok. „Én meg ta​lán halk síri éj​ben le​lek ho​má​lyos
nyug​he​lyet.”[xxii]
Nem, ha át​me​gyünk vers​be, ak​kor le​gyen in​kább egy li​me​rick…
Mi​után meg​al​kot​ta a hety​ke öt​so​rost, ha​nya​gul meg​kér​dez​te:
– Na és hol​nap mit fo​gunk csi​nál​ni? Van öt​le​ted?
– Van – fe​lel​te a sö​tét​ből a csen​gő hang. – Pár​szor le​kap​tam az Adé​ká​so​dat. Be​me​gyek a szer​kesz​tő​-
ség​be, ki​nyom​ta​tom a fény​ké​pe​ket. Az​tán el​hú​zok egy is​me​rő​söm​höz a Pet​rov​ká​ra, és meg​mu​ta​tom neki.
Le​het, hogy ki​de​rül va​la​mi.
A tör​té​ne​lem ma​gisz​te​ré​nek gon​do​la​tai ek​kor sza​mo​jéd irányt vet​tek. Mi​lyen szé​gyen​le​tes kont​raszt – a
nagy​ka​li​be​rű pöt​töm nőcs​ke és a kis​ka​li​be​rű nagy​da​rab fér​fi (hogy az ör​dög vin​né el Chris​by pro​fesszort
és azt a go​nosz nyel​vét). Ahogy a té​vé​rek​lá​mok​ban szo​kás mon​da​ni, érezd a kü​lönb​sé​get: Ni​cho​las egy
cen​ti​re le​ma​radt a két mé​ter​ről, az ener​gi​kus le​ány​ka meg egy cen​ti​vel le​hagy​ta a más​fél mé​tert. A mé​ret​-
kü​lönb​ség itt nem szá​mít, az a lé​nyeg, hogy ő mint​ha két​mé​te​res len​ne, de még​se, Al​tin vi​szont le​győz​te a
más​fél mé​tert. És ez a tök​mag úgy be​szél vele, mint egy fel​nőtt a ka​masz gye​rek​kel – pe​dig vagy tíz év​vel
fi​a​ta​labb le​het nála.
„Ő iga​zi pro​fi – gon​dol​ta Ni​cho​las irigy​ked​ve. Min​den​hol van​nak kap​cso​la​tai, sok min​dent lá​tott, sok
min​dent tud. Neki ér​de​kes, ve​szé​lyes, iga​zi mun​ká​ja van.”
– Vé​gül is mi​vel fog​lal​ko​zik egy scout? – kér​dez​te.
– Ez egy új tí​pu​sú ma​ga​zin – ma​gya​ráz​ta Al​tin. A pro​fesszi​o​na​liz​mus​sal ver​jük a kon​ku​ren​se​in​ket. Más
szer​kesz​tő​sé​gek​ben az új​ság​író min​dent egy​ma​ga csi​nál: meg​ke​re​si a for​rá​so​kat, anya​got gyűjt, el​len​őr​zi a
té​nye​ket, meg​ír​ja a cik​ket. A mi fő​szer​künk meg Hen​ry Ford mód​sze​rét al​kal​maz​za – min​den​ki​nek meg​van
a maga he​lye a fu​tó​sza​la​gon. A scout az in​for​má​ció be​gyűj​té​sé​vel és el​len​őr​zé​sé​vel fog​lal​ko​zó spe​ci​a​lis​-
ta. A wri​ter a kon​cep​ci​ó​ért és a stí​lu​sért fe​lel. Van még head​li​ner – ő csak a cí​me​ket ta​lál​ja ki. Van még
„tök​fil​kó”, de szó sze​rint, egy srác, aki le​ve​le​zőn vé​gez​te el a test​ne​ve​lé​si tech​ni​ku​mot, őt azért fi​ze​tik,
hogy vé​gig​ol​vas​sa az egész szá​mot, és meg​mond​ja, ha va​la​hol nem ért va​la​mit. Azo​kat a he​lye​ket az​tán át​-
ír​ja az adap​ter, van egy ilyen ál​lás is ná​lunk.
– De hát ez nem igaz​sá​gos! – há​bo​ro​dott fel Fan​do​ri​ne. – Te vég​zed el a mun​ka nagy ré​szét, te vál​la​lod
a ve​szé​lye​ket, a hír​név és pénz meg an​nak a Kuz​já​nak jut. Nagy do​log, „wri​ter”! Azért még​se a Jev​ge​nyij
Anye​gin-ről van szó. Te ta​lán nem tud​nád olyan jól le​ír​ni az össze​gyűj​tött anya​got? Vagy ha nem is olyan
jól – de ez még​is​csak a te anya​god, nem az övé!
A meg​ráz​kód​ta​tá​sok​tól, a ké​sői órá​tól és a ké​nyel​met​len fek​hely​től a ma​gisz​ter aka​rat​ere​je meg​gyen​-
gült, és el​len​áll​ha​tat​la​nul so​dor​ta ma​gá​val a szo​ká​sos ör​vény – a ta​nács​adás szen​ve​dé​lye:
– Nem tu​dom, Al​tin, hogy mit fogsz ki​de​rí​te​ni eb​ben a cif​ra tör​té​net​ben, de vi​lá​gos, hogy ez va​la​mi
szen​zá​ció lesz. Egy hí​res ban​kár, aki​nek van egy tit​kos kom​man​dó​ja, egy pro​fi bér​gyil​kos meg egy an​gol
ba​lek. Ami​kor mi ket​ten ezt az egész ügyet ki​bo​gozzuk, oda kell men​ned a fő​szer​kesz​tőd​höz, és azt mon​da​-
ni neki: „Akar egy iga​zi bom​bát? Egy őrü​le​tes anya​got, ami​től az összes té​vé​csa​tor​na iz​ga​lom​ba jön? Ne​-
kem van egy ilyen anya​gom. De én ma​gam fo​gom meg​ír​ni, min​den​fé​le wri​te​rek nél​kül. Ha nem, alá​szol​gá​-
ja, majd egy má​sik ma​ga​zin​ban je​len​te​tem meg.” Már meg​bo​csáss a ta​pin​tat​lan​sá​go​mért, Al​tin, de a la​ká​-
sod​ból és a ko​csid​ból ítél​ve a Tye​lesz​kop-nál nem so​kat fi​zet​nek ne​ked, úgy​hogy kü​lö​nö​seb​ben nincs ve​-
szí​te​ni​va​lód. Épp csak cé​lozz rá, hogy mi​fé​le anyag​ról van szó! És egy​sze​rű​en nem hagysz neki vá​lasz​tá​si
le​he​tő​sé​get! Ha el​uta​sít, ak​kor egy idi​ó​ta! Egy dinnye!
Na tes​sék, megint jött a ké​ret​len ta​ná​csa​i​val – s per​sze ka​pott is érte az or​rá​ra. De meg​ér​de​mel​te.
– Te vagy dinnye a hü​lye ta​ná​csa​id​dal – mor​dult fel Al​tin Ma​ma​je​va, s ez​zel vé​get is ért a be​szél​ge​tés.

Egy halk, de éles hang​ra éb​redt, ami​nek az ere​de​te nem volt vi​lá​gos, de azt rög​tön érez​te, hogy va​la​mi
megint tör​tént. Va​la​mi ijesz​tő.
Ni​cho​las ki​nyi​tot​ta sze​mét, fel​ült az asz​ta​lon (tel​je​sen el​gém​be​re​dett a tes​te, hi​á​ba volt alat​ta puha pap​-
lan), meg​lát​ta a reg​ge​li nap fé​nyé​től meg​vi​lá​gí​tott üres ágyat, és csak most ér​tet​te meg, hogy az a hang Al​-
tin ki​ál​tá​sa volt.
És a bors​szem új​ság​író​nő jel​le​mé​hez annyi​ra nem il​lett az ef​fé​le ér​ze​lem​nyil​vá​ní​tás, hogy Fan​do​ri​ne
egy pil​la​nat alatt tö​ké​le​te​sen éber lett.
– Al​tin! – ki​ál​tot​ta, le​ug​rott a pad​ló​ra, és ki​ro​hant az elő​szo​bá​ba.
A ró​zsa​szín pi​zsa​más Al​tin hát​ra​for​dult. A kony​há​ból ki​szű​rő​dő erős fény meg​vi​lá​gí​tot​ta álom​tól gyű​-
rött ar​cát. A lány háta mö​gött, az elő​szo​bá​ban fél​ho​mály de​ren​gett.
– Nyu​gi – mond​ta Al​tin fe​szült han​gon. – Csak sem​mi an​gol tem​pe​ra​men​tum, vi​lá​gos?
Az​zal össze​szo​rí​tot​ta szá​ját, sze​mét meg köz​ben jó nagy​ra tár​ta, és Fan​do​ri​ne hir​te​len na​gyon is szép​-
nek lát​ta.
Mint​ha most lát​ta vol​na elő​ször a gyá​mo​lí​tó​ját, és ki​de​rült, hogy egy​ál​ta​lán nem is csú​nya – igaz, nincs
ki​zár​va, hogy eb​ben volt némi sze​re​pe a nap​fény gló​ri​á​já​nak is, amely​ben ra​gyo​gó szik​rá​kat ve​tett a haja.
„Ha csak leg​alább nagy rit​kán mo​so​lyog​na – gon​dol​ta Ni​cho​las –, akár azt is le​het​ne mon​da​ni, hogy csi​-
nos​ka.” Ért​he​tő okok​ból soha nem tet​szet​tek neki az ala​csony ter​me​tű nők – mint​ha egy más bio​ló​gi​ai faj​-
hoz tar​toz​tak vol​na. Hogy le​het​ne bi​zo​nyos​faj​ta ér​dek​lő​dést érez​ni egy olyan il​le​tő iránt, aki​nek a feje
búb​ja alig ér a re​kesz​iz​mo​dig?
Ni​cho​las ek​kor ész​re​vet​te, hogy Al​tin a fél​ho​má​lyos elő​szo​bá​ba mu​tat, az ujja irá​nyá​ba pil​lan​tott, és
azon​nal meg​fe​led​ke​zett min​den je​len​ték​te​len ap​ró​ság​ról.
– A tied? – kér​dez​te Al​tin sut​tog​va.
A be​já​ra​ti ajtó előtt va​la​mi tég​la​test kör​vo​na​lai raj​zo​lód​tak ki. Fan​do​ri​ne fel​ki​ál​tott – sok​kal han​go​sab​-
ban, mint Al​tin egy per​ce. A dip​lo​ma​ta​tás​ka! Oda​ro​hant, fel​kap​ta. Az ő Sam​so​ni​te-ja, két​ség sem fér​het
hoz​zá! Vagy csak káp​rá​zat?
A há​zi​asszony​ka meg​fog​ta a ki​lin​cset, és az ajtó halk nyi​kor​gás​sal ki​nyílt.
– Az éj​jel be​zár​tam! – mond​ta Al​tin resz​ke​tő han​gon. – Tisz​tán em​lék​szem. Két​szer rá​for​dí​tot​tam a kul​-
csot.
Gyor​san be​csap​ta az aj​tót, lá​za​san rá​for​dí​tot​ta a kul​csot, és be​akasz​tot​ta a lán​cot.
Fan​do​ri​ne ki​nyúj​tott kéz​zel, óva​to​san, mint egy csu​rig töl​tött po​ha​rat, be​vit​te a dip​lo​ma​ta​tás​kát a kony​-
há​ba. Össze​hu​nyo​rí​tot​ta a sze​mét, úgy nyi​tot​ta ki.
Min​den a he​lyén volt. A no​te​bo​ok, a te​le​fon, a scan​ner, az ira​tok, a tár​ca. És a le​vél?!
Az is meg​volt, hála is​ten​nek. Ugyan​ott, a bo​rí​ték​ban. Mint​ha ki sem nyi​tot​ták vol​na a tás​kát, vagy leg​-
alább​is hoz​zá sem nyúl​tak vol​na sem​mi​hez.
De nem – ki​nyi​tot​ták, hoz​zá​nyúl​tak. A bőr toll​tar​tó​ra egy pa​pi​ros volt rá​ra​gaszt​va cel​lux​szal. És go​-
lyós​tol​lal, len​dü​le​tes kéz​írás​sal rá​ír​va: „Mill par​don, Kol​ja​nics.”
– Ez meg… hogy​hogy? – sut​tog​ta Ni​cho​las. – Sem​mit sem ér​tek.
– Vissza​kap​tad a re​lik​vi​á​dat? – kér​dez​te Al​tin.
Pró​bált ma​ga​biz​tos​nak lát​sza​ni, de még min​dig va​co​gott a foga.
– Nagy​já​ból vi​lá​gos – je​len​tet​te ki az új​ság​író​nő. Szo​szó em​be​rei meg​ta​lál​ták az Adé​kást, és a ma​guk
mód​ján el​in​téz​ték. A hol​mi​dat meg vissza​jut​tat​ták ne​ked. Csak az a kér​dés, ho​gyan buk​kan​tak rá, és ho​-
gyan nyi​tot​ták ki az aj​tót. Per​sze, nem olyan nagy ügy, va​cak a zár​ja, kö​röm​mel ki le​het nyit​ni. Rég​óta ké​-
szü​lök, hogy ki​cse​rél​jem. A nagy kér​dés az, hogy hir​te​len mi a csu​dá​nak száll​tak így rád. – Össze​rán​col​ta
a hom​lo​kát, a dip​lo​ma​ta​tás​kát kezd​te néz​ni, és hir​te​len pat​tin​tott az uj​já​val. – Opsz!
– Mi van? – ijedt meg Ni​cho​las.
– Meg​van! Úgy néz ki, hogy egy​ál​ta​lán nem ró​lad van szó, ha​nem a tás​kád​ról. Pon​to​sab​ban en​nek a te
von akár​mi​cso​dád​nak a vég​ren​de​le​té​ről. Tisz​ta sor. Az Adé​kás azt a pa​pi​rost akar​ta meg​sze​rez​ni, a te lik​-
vi​dá​lá​sod csak mel​lé​kes fel​adat volt szá​má​ra. Csak hogy ne kezdj el az​tán ug​rál​ni, ne le​gyél láb alatt.
Mondd csak, mi a fene van azon a pa​pí​ron? Mire föl ez a bol​ha​cir​kusz?
Kí​ván​csi​an nyúj​tot​ta a nya​kát. Fan​do​ri​ne alig tud​ta el​ta​kar​ni te​nye​ré​vel a le​vél​két, ami​ből ki​de​rült,
hogy az új​ság​író​nő hi​po​té​zi​se hely​te​len, és a ször​nyű em​ber még élet​ben van.
– Hát jó, mind​járt meg​lát​juk, mi​lyen puzzle áll össze a le​vél két fe​lé​ből – mond​ta lel​ke​sen a ma​gisz​ter,
és ki​vet​te a no​te​bo​ok​ját a dip​lo​ma​ta​tás​ká​ból.

Mel​lék​let:
A li​me​rick, me​lyet N. Fan​do​ri​ne az ét​ke​ző​asz​ta​lon al​ko​tott jú​ni​us 14-15. éj​je​lén.

Nesz kél a halk síri szél​be’,
Sír göd​re ásít az éjbe,
Áll sok nek​ro​fil ott
Az el​ásott s ki​ásott
An​gol úr tisz​te​le​té​re
 Nyolcadik fejezet

Az új szolgálat. A nagy uralkodó udvara. A moszkvai nagypolitika. Álmodozni senkinek sem tilos. Újév
európai módra. Holdfény csillan acélon

Az új szol​gá​lat össze​ha​son​lít​ha​tat​la​nul ve​sződ​sé​ge​sebb​nek és ál​mat​lan​sá​go​sabb​nak bi​zo​nyult, mint a régi,

de Cor​ne​li​us​nak esze ágá​ban sem volt pa​nasz​kod​ni.
Elő​ször is, egy csu​da​szá​za​dot ad​tak a ke​zé​be. A ka​to​nák mind jól ki​kép​zet​tek, jól táp​lál​tak, jó​zan vi​sel​-
ke​dé​sű​ek és ta​ka​ros kül​se​jű​ek, mind​egyik ko​mo​lyan ve​szi a szol​gá​la​tot, és úgy en​ge​del​mes​ke​dik a pa​-
rancs​nak, hogy Cor​ne​li​us​nak a hang​ját se kell föl​emel​nie. A má​so​dik hé​ten a cif​ra for​du​la​to​kat már kezd​te
el​fe​lej​te​ni, mi​vel​hogy nem adó​dott al​kal​ma rá​ri​pa​kod​ni a mus​ké​tá​sok​ra.
A ka​szár​nya a Mat​fe​jev-pa​lo​tá​tól há​rom​száz lé​pés​re volt, a Ma​loro​szej​ka ut​cá​ban. Tisz​ta, vi​lá​gos, sa​-
ját kony​há​val és fegy​ver​tár​ral. De a pa​rancs​nok​nak nem a szá​za​da mel​lett volt a szál​lá​sa, ha​nem a pa​lo​ta
egyik szár​nyá​ban, kö​zel az ura​ság​hoz.
A nagy ház a sok mel​lék​épü​let​tel a Pok​rov​ka kö​ze​lé​ben volt, egy mel​lék​ut​cá​ban, me​lyet a kan​cel​lá​ri​us
tisz​te​le​té​re Ar​ta​mo​novsz​kij köz​nek ne​vez​tek. A ka​pi​tány tá​gas la​kást ka​pott, eu​ró​pai tölgy​fa bú​to​rok​kal és
hol​land cse​rép​kály​há​val be​ren​dez​ve. A tisz​ti​szol​gá​ján kí​vül még egy cse​lé​det és egy mo​só​le​ányt is be​osz​-
tot​tak mel​lé. Koszt a bo​jár asz​ta​lá​ról du​kált neki: ha meg​hív​ták, ak​kor az ő lak​osz​tá​lyá​ban (Ar​ta​mon Szer​-
ge​je​vics sze​ré​nyen, min​den fenn​hé​já​zás nél​kül vi​sel​ke​dett az em​be​re​i​vel), más​kor meg egye​ne​sen be​vit​ték
a szo​bá​já​ba.
Kü​lön em​lí​tést ér​de​mel a fel​sze​re​lé​se – ilyen von Dorn​nak még soha nem volt. Ezüst​si​sak és mell​vért
ara​nyos vé​set​tel; zöld ün​ne​pi mun​dér pa​szo​má​nyok​kal és egy má​sik, min​den​na​pi vi​se​let​re, jó​fé​le an​gol
posz​tó​ból. Négy pár csiz​ma, az egyik lak​kos kö​zü​lük, csil​log, mint a tü​kör. Ezen​fö​lül ka​pott még aján​dék​-
ba az ura​ság​tól egy hód​prém su​bát és sap​kát té​li​re, fél tu​cat ba​tisz​tin​get, két me​leg al​só​nad​rá​got. Ami​kor
Cor​ne​li​us a sza​bad es​té​jén el​ment a Né​met​te​lep​re (saj​nos rit​kán adó​dott rá al​kal​ma), úgy sé​ta​fi​kált a há​-
zak kö​zött, mint egy iga​zi pi​per​kőc: új, strucc​tol​las kal​pag a fe​jén, a Mat​fe​jev-féle suba alatt lát​szik a
hím​zett uj​jas, az ol​da​lán a kard új, ara​nyo​zott hü​vely​ben, egyik ke​zé​ben sé​ta​bot, fa​ra​gott roz​má​ra​gyar dí​-
szí​tés​sel, a má​sik​ban mí​ves do​hány​sze​len​ce. Az negy​ven ru​be​lecs​ké​be ke​rült, de mi​ért ne en​ged​het​né meg
ma​gá​nak?
Kincs​tá​ri lo​vat is ka​pott a ka​pi​tány – egy el​mond​ha​tat​la​nul szép türk​mén pa​ri​pát. Az elő​zőt, a spa​nyolt
Cor​ne​li​us el​ad​ta, bár fájt érte a szí​ve. El​él​de​gélt vol​na az ura​sá​gi is​tál​ló​ban – in​gyen kap​ja az ab​ra​kot, in​-
gyen csu​ta​kol​ják, de ugyan mi​nek za​bál​ja teli ma​gát do​log​ta​lan. Így hát el​ad​ta a his​pán kan​cát Luc Char​-
pen​ti​er lo​vas​sá​gi őr​nagy​nak – nye​re​ség​gel, har​minc​két és fél ru​be​lért. Az őr​nagy, bár kor​ban, rang​ban fö​-
löt​te állt, tisz​te​let​tel​je​sen be​szélt von Dorn​nal, irigy volt rá. Ami​kor meg​tud​ta, hogy az hu​szon​öt arany​pis​-
to​lát kap tel​jes el​lá​tás mel​lett, pa​na​szo​san el​ká​rom​kod​ta ma​gát gas​cog​ne-i nyel​ven: a rei​te​rek bé​ke​idő​ben
fe​le​ak​ko​ra zsol​dot kap​tak.
Pénz dol​gá​ban te​hát min​den a leg​tel​je​sebb rend​ben volt. Éle​té​ben elő​ször tu​dott fél​re​ten​ni, és nem is
ke​ve​set. Hogy is ne tett vol​na fél​re? Bort nem ivott Moszk​vá​ban ti​los inni, mert azon​nal le​ré​sze​ge​dik az
em​ber; koc​káz​ni se koc​ká​zott – Ivan Ar​ta​mo​no​vics azért nem si​mo​gat​ná meg a buk​si​ját, meg most, hogy
ilyen nagy em​ber lett, nincs is ki​vel; nők​re nem köl​tött – vagy csak nagy rit​kán, ha épp va​la​mi aján​dé​kot
vett Sztyos​ká​nak. Igaz, a nagy el​fog​lalt​sá​ga mi​att most rit​káb​ban lá​to​gat​ta meg a var​ró​nőt; meg az​tán több
volt be​lő​le a hasz​na, mint a költ​sé​ge; Sztyos​ka ven​dé​gül lát​ta, még aján​dé​kot is adott neki. Nem​rég pél​dá​-
ul egy brüssze​li csip​ke​gal​lért ka​pott tőle. Két év alatt így össze is gyűjt​he​ti a pénzt egy pom​pás ház​ra –
Stutt​gart​ban vagy Tü​bin​gen​ben, al​más​kert​tel, sőt sa​ját ta​vacs​ká​val. De hogy pon​to​san hol ve​gye azt a há​-
zat és mi​kor, ar​ról most csak ho​má​lyos el​kép​ze​lé​sei vol​tak. Cor​ne​li​us tud​ta, hogy föl​tét​len el​uta​zik Orosz​-
or​szág​ból, de ter​mé​sze​te​sen még nem a jövő nyá​ron, ha​nem ké​sőbb. Ugyan ki sza​lad el a sze​ren​csé​je
elől?
Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics nagy​lel​kű em​ber volt. A má​so​dik hé​ten be​ment az őr​szo​bá​ra, és el​len​őriz​te a
fegy​ve​re​ket – tisz​ta-e min​den, meg van​nak-e zsí​roz​va a mus​ké​ták és a pisz​to​lyok, éle​sek-e a kar​dok. Min​-
den​nel elé​ge​dett volt. Meg​di​csér​te a ka​pi​tányt, és adott neki két co​bolypré​met meg tíz ru​belt. Nem rossz,
mi?
Cor​ne​li​us fel​ada​tai a kö​vet​ke​zők vol​tak. A leg​főbb (ezt mon​da​ni sem kel​lett, ma​gá​tól ér​te​tő​dött) – őriz​-
ni ma​gát az ura​sá​got, az ud​va​rát és a csa​lád​ját, s ezen​kí​vül a Ken​gyel​tar​tó Pri​káz sztre​le​ce​i​vel és Mil​osz​-
lavsz​kij her​ceg kop​já​sa​i​val fel​vált​va a mus​ké​tá​sok a Kreml​ben is vi​sel​tek őr​szol​gá​la​tot. Néha maga von
Dorn mint ügye​le​tes tiszt az ajtó előtt őr​kö​dött egy-egy cári la​ko​ma alatt vagy va​la​mi kö​ve​tek fo​ga​dá​sa​-
kor. Csil​lo​gó mell​vért​ben, ke​zé​ben kard​dal úgy állt ott, mint egy moz​du​lat​lan bál​vány – mint​ha a sze​me se
reb​ben​ne, de köz​ben sok min​dent lá​tott és meg​fi​gyelt. Jó ér​zés volt, hogy az egész ha​tal​mas te​rem​ben
egye​dül neki van fegy​ve​re, nem szá​mít​va az ural​ko​dó test​őre​it, a rin​dá​kat, akik​nek dí​szes ezüst​sze​ker​ce
van a ke​zük​ben. Ami​kor be​lép​tek a pa​lo​tá​ba, még a kül​föl​di kö​ve​tek​től is el​vet​ték a kar​dot, az ud​va​ri em​-
be​rek​ről nem is be​szél​ve. Kard​dal vagy akár csak tőr​rel meg​je​len​ni a fé​nyes​sé​ges ural​ko​dói te​kin​tet előtt
– azért ki​vég​zés jár, és nincs apel​lá​ta. Egy​szó​val ti​los min​den​ki​nek, de von Dorn ka​pi​tány​nak sza​bad, sőt
kö​te​le​ző. Hát ilyen bi​za​lom he​lyez​te​tett be​lé​je (vagy in​kább Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics​be).
Új szol​gá​la​tá​nak első két hó​nap​ja alatt ki​fi​gyel​het​te Cor​ne​li​us a Krem​let is, az ud​var​ban dívó szo​ká​so​-
kat is, meg ma​gát Min​den Oro​szok Cár​ját, Fe​je​del​mét, Nagy​her​ce​gét és Ön​kény​ural​ko​dó​ját.
A Kreml jó nagy erő​dít​mény, hár​mas fala van, és mély árok védi, de ha meg​ost​ro​mol​ják, nem lesz ne​-
héz be​ven​ni. Ma​gát az erő​döt ré​ges-rég épí​tet​ték, tég​lá​ból, föld​sán​cok szin​te egy​ál​ta​lán nin​cse​nek. Ha el​-
kez​dik mód​sze​re​sen lőni mo​dern ágyúk​kal, min​den​fe​lé rö​pül​nek majd a szi​lán​kok a fa​lak​ból, meg​nyo​mo​-
rít​va és meg​öl​ve a vé​dő​ket. A ha​rang​tor​nyok meg túl​sá​go​san ma​ga​sak: csak cél​zott ágyú​lö​vés​sel a meg​fe​-
le​lő he​lyen kell el​ta​lál​ni őkel​mét, és a fél ci​ta​del​la le​om​lik.
Be​lül​ről a Kreml nem hol​mi szer​ze​tes​re​zi​den​ci​á​nak tűnt, ha​nem in​kább han​gya​boly​nak. Kő– és fa​épít​-
mé​nyek ér​tel​met​len és ren​det​len so​ka​sá​ga, ami​ket nyi​tott és zárt ga​lé​ri​ák köt​nek össze. A há​zak job​bá​ra
ős​ré​gi​ek, roggyan​tak. A te​tők fö​lött tor​nyocs​kák, hagy​ma​ku​po​lács​kák, ci​kor​nyák, szél​ka​ka​sok – csak hát
ezt a sok fir​le​f​ran​cot az első tűz​vész el​pusz​tít​ja. Egyet​len gyúj​tó​bom​ba len​gyel vagy svéd mo​zsár​ágyú​ból,
és a cári erőd​ből nem ma​rad más, mint ten​ger​nyi üszök és zsa​rát​nok.
Őr​sé​get áll​ni a leg​jobb a Krem​li-domb lej​tő​jén volt, ahol a Fel​ső– és az Alsó-kert van, ta​vacs​kák​kal
meg üveg​há​zak​kal, amik​ben rit​ka gyü​möl​csök te​rem​nek – még té​len is érik a füge, a cit​rom, az eper. Ott,
messze a bo​já​rok​tól és ud​va​ron​cok​tól, Cor​ne​li​us né​hány​szor lát​ta ma​gát az ural​ko​dót is. Őfel​sé​ge sze​re​-
tett sé​tál​ni e pa​ra​di​cso​mi bok​rok kö​zött – le​sza​kít egy na​ran​csot vagy szil​vát, be​le​ha​rap, el​dob​ja.
Herr Zaar und Gross​furst al​ler Rus​ser Selbs​ter​hal​ter Ale​xei Mikha​i​lowitz, akit az oro​szok a „leg​sze​lí​-
debb cár​nak” ne​vez​tek el, pi​ros​pozs​gás arcú, kék sze​mű, se​tét​ve​res kör​sza​kál​lú em​ber volt. Ne​he​zen ci​-
pel​te kö​vér tes​tét gyen​ge, püf​fedt lá​ba​in. A me​leg​ház​ban vi​szont őfel​sé​ge vi​dá​man, mo​soly​gó​san sé​tál​ga​-
tott, és dú​dol​ga​tott a baj​sza alatt – tán va​la​mi val​lá​sos éne​ke​ket, de az is le​het, hogy ví​gabb nó​tá​kat. Az
első al​ka​lom​mal, ami​kor be​le​sett a vas​tag üve​gen, Cor​ne​li​us egé​szen el​ámult – annyi​ra nem ha​son​lí​tott ez
a jó​lel​kű, kö​vér em​ber arra a kő​bál​vány​ra, ame​lyik a kül​föl​di kö​ve​te​ket fo​gad​ta a Gra​no​vi​ta​ja-pa​lo​tá​ban.
Az au​di​en​ci​án a cár moz​du​lat​lan, ara​nyos báb​ként ült, még a sze​mét sem moz​gat​ta. Mint​ha nem is ele​ven
em​ber vol​na, ha​nem csak va​la​mi al​le​gó​ria, amely a Har​ma​dik Róma sú​lyát és me​rev​sé​gét tes​te​sí​ti meg.
 Pe​dig, mint azt von Dorn igen gyor​san ki​fi​gyel​te, a cár őfel​sé​ge kö​vér volt ugyan, de na​gyon is moz​gé​-
kony, és ked​vel​te a leg​kü​lön​fé​lébb mu​lat​sá​go​kat. A fi​a​tal cár​né, Na​tal​ja, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics ne​velt​je
és ro​ko​na, sze​ret​te a vi​dám​sá​got és a kü​lön​fé​le bo​lon​do​zá​so​kat, és a hit​ve​se min​dent el​né​zett neki. A be​-
lát​ha​tat​lan bi​ro​da​lom bú​san és unal​ma​san él​de​gélt, ze​nét nem hall​ga​tott, a szín​há​zat nem is​mer​te, de a cári
pa​lo​tá​ban volt ze​ne​kar is, ba​lett is, szín​tár​su​lat is, meg ig​ri​cek ad​tak elő „ne​ve​tős ko​mé​di​á​kat”. Jól mond​-
ják, hogy quod li​cet Jovi[xxiii]. Alek​szej Mi​haj​lo​vics jó​for​mán min​den​nap sak​ko​zott, ami​re kü​lön tar​tott
egy eszes ud​va​ri bo​lon​dot, Bal​ta​zárt – ő egye​dül nem félt le​győz​ni a nagy ural​ko​dót, bár ka​pott ilyen​kor a
ko​bak​já​ra a koc​kás táb​lá​val. Igaz, a lég​szomj​jal küsz​kö​dő cár nem ütött erő​sen, és az​tán erő​sen meg​saj​-
nál​ta Bal​ta​zárt – ki​tün​tet​te, meg​aján​dé​koz​ta, úgy​hogy vé​gül is nem érte kár őkel​mét.
A bel​ső cári ter​mek​ben cso​dá​la​to​san éne​kel​tek az édes han​gú ma​da​rak, és tar​ka pa​pa​gá​jok ri​kol​toz​tak a
ka​lit​kák​ból – olyik is​te​ne​sen, né​me​lyik meg va​la​mi csú​nya​sá​got. Aki elő​ször járt ott, az oly​kor majd ször​-
nyet​halt a ré​mü​let​től. Mond​juk, el​rik​kant​ja ma​gát a bó​bi​tás, ve​res be​gyű Ca​ro​lus, hogy „Le​fe​jez​ni!”, no,
arra azon​nal a szí​vé​hez kap az em​ber.
Meg a trón​te​rem​ben, köz​vet​le​nül a trón mel​lett volt két me​cha​ni​kus orosz​lán – a tes​tük réz​ből, a bor​zas
sö​ré​nyük meg bir​ka gyap​já​ból. El kel​lett for​gat​ni egy rej​tett ka​rocs​kát, mire az orosz​lá​nok ki​tá​tot​ták a po​-
fá​ju​kat, vil​log​tat​ták ha​tal​mas fo​ga​i​kat, fé​lel​me​te​sen szik​rá​zott a sze​mük, és bő​szen mo​rog​tak. Na, ilyen kor
né​me​lyek, akik anél​kül is áhí​ta​to​san resz​ket​tek a fé​nyes​sé​ges te​kin​te​tű ural​ko​dó előtt, úgy meg​ré​mül​tek,
hogy na. Az ural​ko​dó meg ör​ven​de​zett, csap​kod​ta az ol​da​lát, a bo​já​rok pe​dig na​gyo​kat ne​vet​tek.
Ha ked​vé​ben volt, Alek​szej Mi​haj​lo​vics sze​ret​te az egé​szen egy​sze​rű tré​fá​kat. Egy​szer egy nagy la​ko​-
mán Cor​ne​li​us lát​ta, ahogy a cár és nagy​her​ceg ma​gá​hoz hív​ta a fő​ka​ma​rást (oro​szul posz​tyel​nyi​csij-nek
mond​ják), Szkar​ja​tyinsz​kij her​ce​get, hogy kü​lön​le​ges kegy​ben ré​sze​sít​se – sa​ját kezű​leg itas​sa meg a ser​-
le​gé​ből, de szán​dé​ko​san a csü​csö​rí​tett bo​já​ri száj mel​lé ön​töt​te a raj​nai bort, az ura​ság ko​pasz fe​jé​re meg
a gal​lér​ja mögé. Na​gyo​kat mél​tóz​ta​tott ka​cag​ni hoz​zá, a fő​ka​ma​rás pe​dig rop​pant​mód örült az ural​ko​dó jó​-
ked​vé​nek, ő is ka​ca​gott, meg​kö​szön​te őfel​sé​ge ke​gyes​sé​gét, a töb​bi​ek meg irigy​ked​tek.
Egy​szer, ami​kor az őr​sé​get el​len​őriz​te a cári pa​lo​ta te​te​jén, ahol té​li​kert és kis tó volt, Cor​ne​li​us lát​ta,
hogy a cár eu​ró​pai ru​há​ban – uj​jas​ban és ha​ris​nyá​ban – fek​szik a pa​don, fe​jét a cár​né tér​dén nyug​tat​va, az
meg a sa​ját mél​tó​sá​gos ka​csó​i​val fog​dos​ta a bol​há​kat az ön​kény​ural​ko​dó sűrű ha​já​ban. A ka​pi​tány nem a
bol​há​szá​son le​pő​dött meg – ab​ban sem​mi kü​lö​nös nin​csen, az ud​va​ri la​ko​má​kon min​den​ki va​ka​ró​dzott,
Alek​szej Mi​haj​lo​vics épp​oly buz​gón, mint a töb​bi​ek (egye​dül az ud​va​ri mus​ké​tá​sok ka​pi​tá​nya állt moz​du​-
lat​la​nul, a hóna alatt lévő pom​pás do​boz​ká​nak kö​szön​he​tő​en) –, ha​nem az eu​ró​pai öl​tö​zé​ken. Ami​kor el​-
me​sél​te ezt Mat​fe​jev ma​jor​do​mu​sá​nak, Ivan Ar​ta​mo​no​vics​nak, az el​mond​ta neki, hogy Alek​szej cár ki​-
csiny kora óta hoz​zá​szo​kott a né​met öl​tö​zék​hez, mert​hogy a ne​ve​lő​je, Mo​ro​zov bo​jár úgy öl​töz​tet​te. A ne​-
héz, ké​nyel​met​len orosz öl​tö​zé​ket az ural​ko​dó nem sze​re​ti, csak kö​te​les​ség​ből vi​se​li, ha egy​szer úgy il​lik
a pra​vosz​láv mo​nar​chá​nak. Az ott​ho​ná​ban az​tán, ha ide​gen szem nem lát​hat​ja, a ked​ve sze​rint öl​tö​zik fel.
Öt év​vel ez​előtt, mi​kor a jö​ven​dő cár​né​nak ud​va​rolt, még a sza​kál​lát is le​be​ret​vál​tat​ta, hogy Na​tal​ja Ki​-
ril​lov​na ked​vé​re te​gyen. Igaz, utá​na új​ból meg​nö​vesz​tet​te – megint csak is​ten​fé​le​lem​ből.
És ugyan​csak is​ten​fé​le​lem​ből a böj​tök ide​jén – ab​ból pe​dig te​mér​dek van Orosz​hon​ban – hét​főn, szer​-
dán és pén​te​ken az ural​ko​dó nem vesz ételt a szá​já​ba, napi hat órát áll a temp​lom​ban, és vagy más​fél ezer​-
szer a föl​dig ha​jol. A cár​nét pe​dig, jól​le​het mér​he​tet​le​nül sze​re​ti, há​rom​ha​von​ta egy​szer ke​re​si fel az
ágyas​há​zá​ban, és erre az is​ten​fé​lő eré​nyes​sé​gé​re az oro​szok mind​annyi​an na​gyon büsz​kék, an​nál is in​kább,
mi​vel ön​meg​tar​tóz​ta​tá​sa da​cá​ra Alek​szej Mi​haj​lo​vics sok sar​jat nem​zett: őfel​sé​gé​nek há​rom fia és hat le​-
á​nya van, pe​dig az Úr hat her​ce​get és her​ceg​nőt ki​csiny vagy ka​masz ko​rá​ban ma​gá​hoz szó​lí​tott.
A cár gyer​me​kei kö​zül Cor​ne​li​us​nak leg​job​ban a ti​zen​nyolc esz​ten​dős Szof​ja Alek​sze​jev​na tet​szett.
Nem olyan volt, mint a töb​bi cár​le​ány, akik ti​tok​ban, az aj​tó​ré​sen át vagy rács mö​gül les​ték a la​ko​má​kat és
fo​ga​dá​so​kat, ha​nem bá​tor, kí​ván​csi és éber te​kin​te​tű, és egye​nes be​szé​dű, nem szé​gyen​lős. Az őr​sé​get el​-
len​őriz​ve a Kő​pa​lo​ta kö​rül, ahol a cár​le​á​nyok pad​lás​szo​bái van​nak, a ka​pi​tány nem​egy​szer lát​ta, ahogy
Szof​ja az ab​lak​ban áll, és nem le​fe​le, a föld​re néz, ahogy egy jól ne​velt orosz le​ány​nak il​lik, ha​nem föl az
égbe, az arca ró​zsás pír​ban ég, a te​kin​te​te ál​mo​do​zó. Lát​ta őt a kert​ben is, könyv​vel a ke​zé​ben, ami meg
az​tán vég​képp kü​lö​nös. És egy​szer, ami​kor von Dorn a Vi​ga​lom-pa​lo​tá​ban őr​kö​dött, a her​ceg​nő hir​te​len
oda​ment hoz​zá, és fran​ci​á​ul kez​dett be​szél​ni meg​kér​dez​te tőle, hal​lott-e a pá​ri​zsi Mo​li​é​re úr ko​mé​di​á​i​ról,
és meg tud​ná-e sze​rez​ni neki a Né​met-te​le​pen bár​mi​lyen iro​má​nyát. Cor​ne​li​us Mo​li​é​re-ről sem​mit sem tu​-
dott, de meg​ígér​te, hogy meg​kér​de​zi Bromeli​us könyv​üz​le​té​ben – és tel​je​sí​tet​te őmél​tó​sá​ga ké​ré​sét, el​ho​-
zott neki egy ko​mé​di​át, fél​ve a fri​vol tar​tal​ma mi​att; „Ge​or​ge Dan​din, ou le mari con​fon​du” volt a címe.
Ju​tal​mul egy za​fí​ros gyű​rűt ka​pott, ami vagy tíz​szer drá​gább volt a könyv​nél.
Ha Szof​ja csak ki​csi​vel kel​le​me​te​sebb kül​se​jű, Cor​ne​li​ust biz​to​san re​mény​te​len áb​rán​dok ke​rí​tet​ték
vol​na ha​tal​muk​ba, de, elő​ször is, ak​kor már volt ki​ről re​mény​te​le​nül áb​rán​doz​nia, és má​sod​szor, a cár​le​-
ány csú​nyács​ka volt: szé​les cson​tú, to​kás, fakó bőrű. Per​sze mi​nek a szép​ség egy cár​le​ány​nak? Úgy​is egy
útja van – a ko​los​tor​ba. Az orosz her​ceg​nő​ket kül​föl​di ural​ko​dók​hoz nem ad​ják hoz​zá, hogy az igaz hi​tet
be ne mocs​kol​ják; de a sa​ját fő​ura​sá​ga​ik​hoz se – a cár le​á​nya hol​mi job​bággyal ne fe​küd​jék egy ágy​ban.
Ha Szof​ja Ang​li​á​ba szü​le​tik, nagy ki​rály​nő le​he​tett vol​na őbe​lő​le is, nem rosszabb, mint a ve​res hajú
Er​zsé​bet. De így a trón a sat​nya Fjo​dor Alek​sze​je​vics​re száll, vagy a fél​ke​gyel​mű öccsé​re, Ivan​ra. Gyön​-
ge, pi​po​gya mind​ket​tő, sem​mi​re se való. Volt a cár​nak még egy fia, a kis Pjotr Alek​sze​je​vics, őt már az új
cár​né, Na​tal​ja szül​te, de a két báty​ja mö​gött őne​ki messzi volt a trón. Pe​dig ez a Pjotr eszes, für​ge gye​rek
– fur​ton​furt haj​ku​rásszák a da​dák az egész pa​lo​tá​ban. Egy​szer a kis csir​ke​fo​gó le​ült a pad​ló​ra Cor​ne​li​us
mel​lé, és ne​ki​állt le​csa​var​ni a csiz​má​já​ról a sar​kan​tyút. Szi​pog, eről​kö​dik – se​hogy se nyug​ha​tik.
A ka​pi​tány ek​kor hal​kan re​á​ja nyik​kant, a her​ceg meg csak rá​pil​lan​tott az​zal a ke​rek, csi​bész sze​mé​vel,
és még he​ve​seb​ben pró​bál​ta csa​var​ni a sar​kan​tyút. Ha le​csa​va​roz​za, baj van – a ren​det​len mun​dért szi​go​-
rú​an bün​te​tik. Von Dorn ek​kor kör​be​né​zett (sen​ki sem volt a kö​zel​ben), és oda​nyo​mott egy jó kis frics​kát
az ifjú zsi​vány gön​dör tar​kó​já​ra: ne te ne! A cá​re​vics nem kez​dett el böm​böl​ni, pe​dig csak há​rom​esz​ten​-
dős. Meg​tö​röl​te az or​rát a bro​kát​ru​há​ja uj​já​val, kí​ván​csi​an te​kin​tett a csil​lo​gó vas​ba öl​tö​zött nagy​da​rab
bá​csi​ra, és, hála Is​ten​nek, ott​hagy​ta – fu​tott, mint a szél a Na​ris​ki​na-szárny​ba.
Ad​dig​ra Cor​ne​li​us már el​iga​zo​dott a moszk​vai nagy​po​li​ti​ká​ban, és tud​ta, hogy a gyen​ge aka​ra​tú Sze​líd
Alek​szej irá​nyí​tá​sá​ért két ud​va​ri párt vív har​cot: a ko​ráb​bi cár​né ro​ko​nai és hí​vei, akik a Mil​osz​lavsz​kij
her​ce​gek nem​zet​sé​gé​ből szár​maz​nak, és az új cár​né, Na​tal​ja Na​ris​ki​na hí​vei.
Most épp a Na​ris​kin-hí​vek vol​tak felül, aki​ket Mat​fe​jev kan​cel​lá​ri​us úr ve​zé​nyelt. Ar​ta​mon Szer​ge​je​-
vics​nek erős volt a sze​ren​csé​je, és há​rom osz​lo​pon ál​lott. Az első és leg​erő​sebb – Na​tal​ja cár​né, aki a
Mat​fe​jev-pa​lo​tá​ban ne​vel​ke​dett, mér​he​tet​le​nül tisz​te​li az ura​sá​got, bá​tyus​ká​nak szó​lít​ja. A má​so​dik osz​lop
– Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics régi ba​rát​sá​ga a cár​ral. Együtt cse​pe​red​tek, ta​nu​lás​ban, já​ték​ban jó paj​tá​sok vol​-
tak. És a har​ma​dik osz​lop – a mi​nisz​ter ál​lam​ve​ze​tői te​het​sé​ge. De ez a leg​tö​ré​ke​nyebb a há​rom kö​zül,
mert Alek​szej cár, nem lé​vén eszes em​ber, nem azo​kat ér​té​ke​li a leg​job​ban, akik a dol​go​kat el​in​té​zik, ha​-
nem azo​kat, akik őfel​sé​gét szó​ra​koz​tat​ni tud​ják. És Mat​fe​jev​nek ab​ban már nincs esé​lye ver​sen​ge​ni az
olyan ud​va​ri talp​nya​lók​kal, mint Hit​ro​vo fő​mar​sall vagy Ivan Mil​osz​lavsz​kij her​ceg. A Mil​osz​lavsz​ki​jok
leg​főbb re​mény​sé​ge Fjo​dor Alek​sze​je​vics ko​ro​na​her​ceg – amint a trón​ra lép, el​jön az ő ide​jük, és Mat​fe​-
jev meg a Na​ris​ki​nok rág​hat​ják az ök​lü​ket.
De hát a cár még nem öreg, és alig​ha​nem túl​éli a be​te​ges Fjo​dort ugyan​úgy, ahogy túl​él​te az elő​ző trón​-
örö​köst, if​jabb Alek​szejt is. Csak az volt a kár, hogy az ele​ven eszű Szof​ja a má​sik tá​bor​hoz tar​to​zik, s en​-
nél​fog​va el​len​sé​ge Mat​fe​jev​nek és így von Dorn ka​pi​tány​nak is.
A leg​fu​rább eb​ben a szem​ben​ál​lás​ban az volt, hogy Ivan Mil​osz​lavsz​kij és Mat​fe​jev kan​cel​lá​ri​us úr
ugyan​ab​ban az Ar​ta​mo​nov köz​ben lak​tak, ame​lyet így egy lát​ha​tat​lan ha​tár mint​egy két el​len​sé​ges rész​re
osz​tott. Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics​nek is van egy test​őr​sé​ge, a mus​ké​tá​sok, Mil​osz​lavsz​kij​nak is, a kop​já​sok.
Ezek is, azok is rá​cso​kat meg őrö​ket ál​lí​ta​nak az ut​cács​ka kö​ze​pé​re, ci​vód​nak egy​más​sal, még az is elő​-
for​dul, hogy egy​más​nak es​nek. De a ko​moly ve​re​ke​dés és vér​on​tás szi​go​rú​an ti​los, ez ha​tá​ro​zot​tan meg
van mond​va von Dorn​nak meg a kop​já​sok ka​pi​tá​nyá​nak is. Az ural​ko​dó nem tűri az öl​dök​lést a sa​ját gár​-
dis​tái kö​zött. Azért fe​jek rö​pül​het​nek por​ba, és Ivan Mi​haj​lo​vics​nak meg Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics​nek is
meg​gyű​lik a baja. Ezért a vér​on​tás​tól a szom​szé​dok meg​tar​tóz​tat​ták ma​gu​kat, de ébe​ren fi​gyel​ték egy​mást,
fél​tek a csel​szö​vé​nyek​től, s leg​in​kább a spi​on​ko​dás​tól és az áru​lás​tól.
Cor​ne​li​us szá​má​ra most már vi​lá​gos volt, hogy mi​fé​le vét​ket kö​ve​tett el az előd​je, Mity​ka Ve​be​rov ka​-
pi​tány, akit Mat​fe​jev ké​mei kö​zül va​la​ki lá​tott Mil​osz​lavsz​kij her​ceg​nél.
A Kreml​ben ne​gyed​na​pon​ként kel​lett őr​sé​get ad​ni​uk, s a töb​bi idő​ben a mus​ké​tá​sok Ar​ta​mon Szer​ge​je​-
vics sze​mé​lyét és ud​va​rát őriz​ték. Véd​ték a nagy kú​ri​át, el​kí​sér​ték az ura​sá​got az uta​zá​sa​in – nem mind​-
annyi​an, ter​mé​sze​te​sen, ha​nem egy tíz​fős vá​lo​ga​tott csa​pat, de min​dig a szá​zad​pa​rancs​nok ve​ze​té​sé​vel.
Idő​vel, mi​után job​ban meg​is​mer​te a ka​pi​tányt, Mat​fe​jev már nem​csak testőr​nek hasz​nál​ta, ha​nem más
fel​ada​to​kat is rá​bí​zott, ame​lyek las​san​ként egy​re ra​va​szab​bak és bi​zal​ma​sab​bak let​tek. Cor​ne​li​us egy​re
gyak​rab​ban hagy​ta a szá​za​dot a he​lyet​te​sé​re, Miron Szo​bak​in po​ru​csik​ra, ő maga pe​dig hol tol​má​csolt Ar​-
ta​mon Szer​ge​je​vics​nek, hol el​lo​va​golt az ez​re​dek​be va​la​mi​lyen pa​ranccsal, hol ura​san, négy​lo​vas hin​tón
üze​ne​te​ket vitt a Moszk​vá​ban élő kül​föl​di​ek​nek. Egy​szó​val nem egy​sze​rű​en egy bo​jár​őr​se​reg pa​rancs​no​ka
volt már, ha​nem a leg​iga​zibb ad​ju​táns.
A cár első ta​ná​cso​sa kap​zsin gyűj​töt​te maga alá a ha​tal​mat és a fel​ada​to​kat, már vagy tíz pri​káz tar​to​-
zott hoz​zá, de még ezt is ke​ve​sel​let​te a mér​ték​te​len ét​vá​gyá​val. Övé a Kö​vet​ügyi Pri​káz, más né​ven a
moszk​vai kül​ügy​mi​nisz​té​ri​um, övé a had​ügy​mi​nisz​té​ri​um, övé a Kis​oroszü​gyi Pri​káz és a kü​lön​fé​le hely​-
tar​tó​sá​gok. Még a csön​des Pa​ti​ká​ri​us Pri​kázt sem adta vol​na át sen​ki​nek, azt is meg​tar​tot​ta ma​gá​nak, mert
nagy​ra be​csül​te a tu​do​má​nyo​kat, a moszk​va​i​ak kö​ré​ben meg olyan híre is volt, hogy fe​ke​te má​gi​á​val fog​-
lal​ko​zik. A leg​jobb ter​met az ura​ság pa​lo​tá​já​ban a könyv​tár fog​lal​ta el – ha nem volt ott há​rom​száz kö​tet,
ak​kor egy se. Orosz könyv nem sok akadt kö​zöt​tük (meg hogy is lett vol​na sok, ami​kor Moszk​vá​ban olyan
ke​vés köny​vet nyom​tat​tak), in​kább po​lák, né​met, deák nyel​vű​ek.
Cor​ne​li​us ol​vas​ni nem szo​kott, és a könyv​tár​ba in​kább a tér​ké​pek mi​att né​zett be oly​kor, ame​lyek a fa​-
lak​ra vol​tak fel​akaszt​va. Né​ze​get​te a len​gyel meg a svéd ha​tár​hoz ve​ze​tő kü​lön​bö​ző uta​kat – nem mint​ha
si​e​tő​sen, ma​hol​nap in​dul​ni akart vol​na, ha​nem csak úgy, a jö​vő​re néz​ve. For​tu​na, mint tud​juk, sze​szé​lyes
asszony​ság. Ma se​lyem​ben-bár​sony​ban jársz, és a ha​ta​lom ke​gyelt​je vagy, de ki tud​ja, hol​nap tán ló​ha​lá​lá​-
ban kell me​ne​kül​nöd.
Egye​lő​re min​den ere​jé​vel igye​ke​zett az ura​ság ked​vé​ben jár​ni, ne​hogy csa​ló​dást okoz​zon neki. Min​den
pa​ran​csát az utol​só be​tű​ig tel​je​sí​tet​te, de ügyelt rá, hogy ne vi​gye túl​zás​ba – Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics az
olyan tör​lesz​ke​dést nem be​csül​te. Amit meg​pa​ran​csol​tak, azt tel​je​sítsd, kü​lön​ben ne lá​bat​lan​kod​jál! Ab​ból
ítél​ve, hogy von Dornt egy​re gyak​rab​ban hív​ták meg az asz​tal​hoz, még ven​dé​gek tár​sa​sá​gá​ban is, az ura​-
ság elé​ge​dett volt az ad​ju​tán​sá​val. Cor​ne​li​us pe​dig meg​be​csül​te a nagy tisz​tes​sé​get, szin​te ész​re​vét​len volt
a ven​dég​fo​ga​dó te​rem​ben: szél​rül ült le, kö​zel az aj​tó​hoz, ki se nyi​tot​ta a szá​ját, el​ső​ként nem gyúj​tott pi​-
pá​ra, Is​ten ments.
Mat​fe​jev háza pom​pá​za​tos volt, még egy ilyet nem ta​lál​ni Moszk​vá​ban. Se a be​ren​de​zé​sé​ben, se a szo​-
ká​sa​i​ban nem ha​son​lí​tott a cári pa​lo​tá​ra.
Az ural​ko​dó ter​me​i​ben a mennye​zet min​de​nütt vi​rá​gok​kal meg nö​vé​nyek​kel volt ki​pin​gál​va, a pa​dok
bár​sonnyal bo​rít​va, a la​ko​má​kon tisz​ta ezüst​ből vol​tak a tá​lak, tá​nyé​rok, a pad​ló vi​szont mocs​kos, csu​pa
étel​ma​ra​dék, a szo​bák sö​té​tek, és min​dent be​töl​tött a fok​hagy​ma meg a bun​dá​ik alatt pál​ló bo​já​rok bűze.
 Bez​zeg az Ar​ta​mo​nov közi pa​lo​ta ter​mei vi​lá​go​sak és tisz​ták. A tá​gas ud​var tar​ka csem​pék​kel van ki​-
rak​va, csil​log a réz​te​tő, a csú​csán nem szél​ka​kas, ha​nem szél​lo​vag for​go​ló​dik. Bent meg min​den még
fény​űzőbb. A fa​lak nem csu​pa​szok, mint a Kreml​ben, ha​nem pré​selt min​tás, ara​nyo​zott bőr​rel van​nak be​-
von​va. Min​de​nütt go​be​li​nek és met​sze​tek, eu​ró​pai ural​ko​dók port​réi meg fe​hér tes​tű Ve​nu​sok és na​já​dok.
A bú​tor se moszk​vai – pa​dok meg lá​dák, ha​nem iga​zi: kár​pit​tal meg brok​át​tal bo​rí​tott ka​ros​szé​kek, fa​ra​-
gott szek​ré​nyek, az ét​ke​ző​ben ma​gas tám​lá​jú ve​len​cei szé​kek, az ura​ság dol​go​zó​szo​bá​já​ban ha​tal​mas föld​-
gömb tri​to​nok​kal és ten​ge​ri ször​nye​te​gek​kel.
A ház​ban Ivan Ar​ta​mo​no​vics volt a pa​rancs​nok, a meg​ke​resz​telt sze​re​csen, akit húsz esz​ten​de​je a za​po​-
rozs​jei ko​zá​kok aján​dé​koz​tak az ura​ság​nak – a tö​rök pasa kí​sé​re​tén ütöt​tek raj​ta, úgy ej​tet​ték fog​lyul. A
ván​dor​lá​sok és ka​lan​dok hosszú évei alatt a fe​ke​te em​ber min​den​fé​lét lá​tott. A cso​dál​ko​zás​ról és a fé​le​-
lem​ről tel​je​sen le​szo​kott, s át​lá​tott az em​be​re​ken, ami​ért so​kan fél​tek tőle a ház​ban. Csak rád pil​lant az​zal
a nagy, fe​ke​te sze​mé​vel, ki​csit le​biggyesz​ti hú​sos aj​kát, és már​is min​dent tud ró​lad: hogy mi​ben vét​kez​tél,
mire gon​dolsz, mi​lyen is​ten​hez imád​ko​zol. Csön​des, halk sza​vú em​ber amúgy, és ren​ge​te​get ol​vas. Volt
még egy kü​lön​le​ges mu​lat​sá​ga – be​tö​ret​len csi​kó​kat hoz​tak neki a Mit​na​ján túl lévő ta​tár mé​nes​ből, és a
sze​re​csen a kú​ria ud​va​rán tör​te be őket. Rája veti a pány​vát, könnye​dén, egyet​len ha​jí​tás​sal, az​tán egy
vagy akár két órán át is hajt​ja kör​be-kör​be. A csi​kó hö​rög, ágas​ko​dik, rug​dos a pa​tá​i​val, bő​szült te​kin​tet​tel
san​dít kín​zó​já​ra, Ivan Ar​ta​mo​no​vi​csot meg mint​ha a föld​höz sze​gez​ték vol​na, meg se moz​dul, csak vi​cso​-
rog a csu​dá​san vil​lo​gó fo​ga​i​val, és a sze​me ugyan​olyan fe​hér, mint a csi​kóé.
Az ura​sá​got a sze​re​csen oly hí​ven szol​gál​ta, mint egy só​lyom​ma​dár – fé​le​lem nél​kül, a sí​rig. Is​mer​te
min​den tit​kát, sőt még a kó​sza gon​do​la​ta​it is. Ha nem ilyen fe​ke​te a bőre, Ivan rég nagy em​ber lett vol​na
va​la​mi​lyen fon​tos pri​káz​ban, vagy akár vi​ce​kan​cel​lá​ri​us Mat​fe​jev mel​lett (vagy ahogy az oro​szok mond​-
ják, dum​nij gyj​cik – du​mai tit​kár), de őt nem za​var​ta sze​rény po​zí​ci​ó​ja, és nem ha​ra​gu​dott a sors​ra sze​re​-
csen​sé​ge mi​att. Elég volt neki az, hogy Mat​fe​jev nagy ház​tar​tá​sát tö​ké​le​tes rend​ben tart​hat​ta, irigy​sé​gé​re
és ta​nul​sá​gá​ra mind​azok​nak, akik a fe​hér kő​ből épí​tett pa​lo​tá​ba be​ju​tot​tak.
Ilyen sze​ren​csés egyéb​iránt nem akadt sok, mi​vel Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics ké​nye​sen meg​vá​lo​gat​ta a ven​-
dé​ge​it. A „csü​tör​tö​ki ülé​sek​re” be​jut​ni hoz​zá, ami​ket Cor​ne​li​us ma​gá​ban „jour fixe”-nek ne​ve​zett, nagy
tisz​tes​ség​nek szá​mí​tott, ami​ben csak a ki​vá​lasz​tot​tak ré​sze​sül​het​tek. Volt idő, ami​kor a cár is csak úgy
egy​sze​rű​en el-el​né​zett ezek​re. Hall​gat​ta a kla​vi​kor​dot, né​ze​get​te a ké​pe​ket a kül​föl​di köny​vek​ben, gyö​-
nyör​kö​dött az asszo​nyok​ban és le​á​nyok​ban – Mat​fe​jev há​zá​ban a höl​gyek, eu​ró​pai mód​ra, a fér​fi​ak​kal
együtt ül​het​tek az asz​tal​nál, s nem is az orosz eti​kett sze​rint vi​sel​ték ma​gu​kat (sze​mü​ket le​süt​ve, és is​ten
ments, hogy a szá​ju​kat ki​nyis​sák, vagy el​mo​so​ly​int​sák ma​gu​kat), ha​nem egé​szen fesz​te​le​nül. Ar​ta​mon
Szer​ge​je​vics​nek skót hit​ve​se volt, a Ha​mil​ton csa​lád sar​ja, aki nem tűr​te a há​zá​ban a do​moszt​rojt[xxiv] és
a régi moszk​vai szo​ká​so​kat. Ro​kon– és ke​reszt​le​ány, csu​pa zsen​ge és éles sze​mű te​rem​tés, Mat​fe​jev há​zá​-
ban akadt elég, és egyi​kő​jü​ket, Na​tal​ja Na​ris​ki​nát a meg​öz​ve​gyült ural​ko​dó meg​kí​ván​ta maga mel​lé cár​né​-
nak.
A lát​szat ked​vé​ért meg​ren​dez​ték a le​ány​né​zőt ősi szo​kás sze​rint: jó há​zak​ból való le​á​nyo​kat hoz​tak a
pa​lo​tá​ba, hár​ma​sá​val le​fek​tet​ték őket az ágyak​ra – fe​küd​je​nek moz​du​lat​la​nul, mint​ha alud​ná​nak, ki ne mer​-
jék nyit​ni a sze​mü​ket az ural​ko​dó​ra. Alek​szej Mi​haj​lo​vics el​ment az ágyak mel​lett, úgy tett, mint​ha szem​-
ügy​re ven​né az alvó szép​sé​ge​ket, s az​tán per​sze ki​vá​lasz​tot​ta azt, akit már amúgy is ki​vá​lasz​tott, Mat​fe​jev
ne​velt​jét – az meg elő​re tud​ta, hogy őt fog​ja vá​lasz​ta​ni, és nyu​god​tan fe​küdt, sűrű szem​pil​lái kö​zül les​ve a
cárt.
A me​nyeg​ző után a cár nem járt el töb​bé a csü​tör​tö​kök​re, de a jour fixe nél​kü​le sem ve​szí​tet​te el csáb​-
ere​jét – csak még ele​ve​nebb, sza​ba​dabb és vi​dá​mabb lett. Itt elő​ke​lő​en ét​kez​tek, a moszk​vai fa​lánk​ság
nél​kül, és nem it​ták le ma​gu​kat a ven​dé​gek, mint a Kreml​ben, ha​nem mér​ték​kel fo​gyasz​tot​ták a fran​cia, né​-
met és olasz bo​ro​kat. Min​den újabb fo​gás​hoz új tá​nyé​ro​kat ad​tak, nem ugyan​ab​ba szed​tek min​den​ből. A
cári pa​lo​tá​ban olyik tá​lat tán ha éven​te egy​szer el​mos​sák, itt meg né​ze​get​he​ted ma​ga​dat ben​ne, mint a tü​-
kör​ben – úgy csil​log. Min​den te​rí​ték​hez (és​pe​dig nem​csak ka​na​lat ad​tak, ha​nem vil​lát is, és kést a hú​sok​-
hoz) még vá​szon​ken​dő is du​kált – hogy fi​no​man tö​röl​hes​sék meg a ke​zü​ket az ura​sá​gok, ne a ru​há​juk​ba
vagy a ha​juk​ba. A cári fo​ga​dá​son Cor​ne​li​us egy​szer lát​ta, ahogy Mikis​ka Szo​kov​nyin ka​ma​rás úr le​ha​jol,
és ti​tok​ban a cári bro​kát​ab​rosz​ba fúj​ja az or​rát, de Mi​haj​lo Scser​ba​tov, az éber ce​re​mó​nia​mes​ter azon​nal
ki is za​var​ta érte, szit​kok és nyak​le​ve​sek kí​sé​re​té​ben. Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics​nél ilyen bar​bár je​le​ne​tet el​-
kép​zel​ni sem le​he​tett.
Itt il​le​del​me​sen, ki​a​bá​lás nél​kül be​szél​get​tek. Nem kér​ked​tek a rang​juk​kal, sze​mér​met​len​sé​ge​ket nem
be​szél​tek, régi sé​rel​me​ket nem em​le​get​tek. A fi​lo​zó​fi​á​ról és a po​li​ti​ká​ról be​szél​get​tek, az eu​ró​pai és tö​-
rök​or​szá​gi hí​re​ket vi​tat​ták meg, a höl​gyek​kel pe​dig a ver​sailles-i meg a St. Ja​mes-i ud​var szo​ká​sa​i​ról tár​-
sa​log​tak.
Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics már egé​szen öreg​em​ber volt, le​he​tett vagy öt​ven​éves, de a hit​ve​se, Jev​do​ki​ja
Gri​gor​jev​na még nem öre​ge​dett ki a gyer​mek​szü​lő kor​ból, és jó​for​mán min​den év​ben meg​ör​ven​dez​tet​te az
urát egy újabb sar​ja​dék​kal. Igaz, a zord moszk​vai klí​ma mi​att a gye​re​kek nem so​ká​ig él​tek, már cse​cse​mő​-
ko​ruk​ban meg​hal​tak – a há​zi​asszony most is épp fe​ke​té​ben járt az egy​éves fi​acs​ká​ja mi​att, aki a túl​vi​lág​ra
köl​tö​zött. De az Úr az ő nagy ir​gal​má​ban két gyer​me​ket még​is​csak meg​óvott Mat​fe​je​vék szá​má​ra – egy fiút
és egy le​ányt.
A kis And​rej Ar​ta​mo​no​vics tíz​éves ko​rá​ra már cári ud​va​ronc lett, és nem​csak írni-ol​vas​ni tu​dott, ha​-
nem fran​ci​á​ul, né​me​tül és an​go​lul is be​szélt. A csü​tör​tö​ki ülé​se​ken la​tin ver​se​ket ol​va​sott fel, és a ven​dé​-
gek ud​va​ri​a​san, nyu​ga​ti mód​ra meg​tap​sol​ták. Lát​ni való volt, hogy nagy em​ber lesz a fi​úcs​ká​ból.
De nála is job​ban ér​de​kel​te Cor​ne​li​ust a kan​cel​lá​ri​us le​á​nya, Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​na, akit a csa​lád​-
ban Sza​sá​nak hív​tak. Tö​ré​keny volt, fe​hér bőrű, és a ke​rek ar​cocs​ká​já​val, vé​kony, pi​sze or​rá​val és
hosszú​kás, szür​ke sze​mé​vel von Dorn amo​lyan ri​adt ma​dár​ká​nak lát​ta, ame​lyik csak va​la​mi cu​dar szél
sze​szé​lyé​ből kö​tött ki a bar​bár Mosz​kó​vi​á​ban: föl​kap​ta a gyön​ge ma​dár​kát, el​vit​te hét ha​tá​ron túl​ra, és le​-
dob​ta az ide​gen, vad ren​ge​teg kö​ze​pén. Ilyen fi​nom kis​asszony​ká​kat Cor​ne​li​us Ham​burg​ban, Amsz​ter​dam​-
ban és Pá​rizs​ban lá​tott, nem is re​mél​te, hogy Moszk​vá​ban is ta​lál egyet, ami​től Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​-
nát két​szer, há​rom​szor szebb​nek lát​ta.
Az ar​cát nem pi​ro​sí​tot​ta, ami az orosz nők​nél a leg​főbb szé​pít​ke​zés, a szem​öl​dö​két nem fes​tet​te fe​ke​té​-
re, de így is (vagy tán épp emi​att) csu​da, hogy mi​lyen gyö​nyö​rű​ség volt a maga zsen​ge fi​a​tal​sá​gá​ban. Egy​-
szer fran​cia ru​há​ban ment ki a ven​dé​gek​hez, fű​ző​ben és nyi​tott, va​kí​tó vál​lak​kal – a fér​fi​ak mind el​hall​gat​-
tak, csak pis​log​ni tud​tak, Cor​ne​li​us meg, aki a pi​pá​ját szív​ta, az összes do​há​nyát ki​szór​ta lel​ki meg​ráz​kód​-
ta​tá​sá​ban.
Utá​na, éj​jel so​ká​ig jár​kált fel-alá a szo​bá​já​ban, s hogy meg​vi​gasz​ta​lód​jék, ko​ráb​bi sze​rel​mi di​a​da​la​i​ra
em​lé​ke​zett. Sza​seny​ka, Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​na von Dorn ka​pi​tány szá​má​ra nem volt el​ér​he​tőbb, mint
az égen ra​gyo​gó csil​lag. El​gon​dol​ni, már csak az is fé​lel​me​tes.
Más​nap reg​gel azon​ban, ki​vár​va, hogy Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics tá​voz​zék a dol​go​zó​szo​bá​já​ból (az uk​rán
het​man​nak fo​gal​ma​zott em​lé​kez​te​tő fel​jegy​zést, és so​ká​ig el​ül​dö​gélt), Cor​ne​li​us di​ver​zi​ó​ra szán​ta el ma​-
gát – nem va​la​mi haj de nagy re​mé​nyek​kel, ha​nem egy​sze​rű​en csak el​vi​sel​he​tet​len​nek érez​te, hogy Sza​-
seny​ka egy​ál​ta​lán nem ve​szi őt ész​re, ke​resz​tül​néz raj​ta, és ha vé​let​len ta​lál​ko​zik is a te​kin​te​tük, és el​mo​-
so​lyo​dik, ak​kor is csak úgy szó​ra​ko​zot​tan, ér​te​lem nél​kül, ahogy az ud​var​ban sza​la​do​zó ku​tyá​ra mo​so​lyog
rá, ame​lyik meg​csó​vál​ta a far​kát.
A fő fo​ga​dó​te​rem​ben ül​dö​gélt, ahol az összes fo​lyo​só ke​resz​tez​te egy​mást, és ahol előbb-utóbb föl​tét​-
len föl kel​lett buk​kan​nia a kis​asszony​ká​nak – mond​juk, megy le a pad​lás​szo​bá​já​ból az ud​var​ra, vagy az
anyus​ká​já​hoz, vagy a könyv​tár​ba, akár​ho​vá.
A ka​pi​tány a leg​szebb csip​ke​gal​lér​ját vet​te föl, arany​ka​ri​kát szúrt a fü​lé​be, hol​ló​fe​ke​te pa​ró​ká​ját sa​ját
kezű​leg fé​sül​te mi​nél dú​sabb​ra, és két hul​lám​ban a vál​lá​ra igaz​gat​ta. A szom​szé​dos szé​ken he​vert a ka​lap​-
ja a fe​ke​te és fe​hér strucc​tol​lak​kal. És a ka​lap alatt el volt rejt​ve a be​cses éb​resz​tő​óra.
Elő​ző este Cor​ne​li​us el​len​őriz​te, mű​kö​dik-e a me​cha​niz​mus. Hála is​ten​nek, mű​kö​dött – a ham​bur​gi
mes​te​rek ér​tet​ték a dol​gu​kat. A bé​vül el​rej​tett ha​ran​gocs​kák a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban el​kezd​ték ezüs​tö​sen
csi​lin​gel​ni a „Szer​vusz, Is​ten​nek új nap​ja” kez​de​tű vi​dám da​locs​kát – hogy az em​ber jó​ked​vű​en, mo​-
sollyal az aj​kán éb​red​jen.
Nem hi​á​ba vá​ra​ko​zott. A von Dor​nok örök​le​tes sze​ren​csé​je sem hagy​ta cser​ben, Alek​szand​ra Ar​ta​mo​-
nov​na egye​dül volt. Ke​zé​ben kis pa​la​táb​la meg amo​lyan szá​mo​ló mis​ku​lan​cia, amit a ku​pe​cek hasz​nál​nak
– And​rej Ar​ta​mo​no​vics​hoz ment bi​zo​nyá​ra, hogy az öccsé​vel együtt ta​nul​ják az arit​me​ti​kát (de hogy mi a
csu​dá​ra kell egy ilyen nagy​sá​gos ne​me​si kis​asszony​ká​nak az az alan​tas tu​do​mány?).
Cor​ne​li​us nem for​dult ar​ra​fe​lé – mint​ha nem is lát​ná –, csak meg​nyom​ta a ka​lap alatt a gom​bocs​kát, és
azon​nal el​vet​te a ke​zét, a tér​dé​re tet​te. Az​tán csak ült, és a tü​kör​ben fi​gyel​te Sza​seny​kát.
A lány​ka csak ment, ko​pog​va ci​pel​lő​jé​vel a tölgy​fa par​ket​tán, de egy​sze​ri​ben meg​der​medt: hon​nét, hon​-
nét nem, va​rázs​la​tos dal​lam csi​lin​ge​lé​se hal​lat​szott hal​kan, mint​ha a föld alól jön​ne, vagy épp fönt​ről, a
mennyei szfé​rák​ból. Von Dorn meg csak ül, mint aki sem​mit se hall, csak a kard​mar​ko​la​ton lévő keze kis​-
uj​ját dug​ja kij​jebb, hogy meg​csil​lan​jon a fény a gyű​rűn.
– Ka​pi​tány… Mi is a ne​ved… Kor​nyej! – szó​lí​tot​ta meg sut​tog​va Sza​seny​ka.
Cor​ne​li​us erre már ter​mé​sze​te​sen fel​pat​tant, meg​for​dult, a le​he​tő leg​ud​va​ri​a​sab​ban meg​ha​jolt – hogy
majd​nem a pad​lót se​per​te pa​ró​ká​ja.
– Igen, fé​nyes​sé​ged? (Így for​dí​tot​ta orosz​ra a,,Durch​laucht”-ot.)
– Hal​lod? – emel​te fel fél​ve ró​zsa​szín uj​jacs​ká​ját a kis​asszony, és re​meg​tek a szem​pil​lái. – Hal​lod?
Von Dorn össze​rán​col​ta hom​lo​kát, mint aki na​gyon he​gye​zi a fü​lét. Majd ér​tet​le​nül szét​tár​ta a ke​zét.
– Ló nye​rít? Az csak Zu​lej​ka, Ivan Ar​ta​mo​no​vics pej kan​cá​ja. Csi​ka​ja le​szen.
– Jaj, nem a kan​ca! – le​gyin​tett bosszú​san Sza​seny​ka. – Na, na? Mennyei mu​zsi​ka!
Ahogy Cor​ne​li​us​ra né​zett, egy​szer​re volt ar​cán ijedt​ség s re​mény​ke​dés, hogy va​ló​ban cso​da tör​tént.
A ka​pi​tány ek​kor el​mond​ta az elő​re be​gya​ko​rolt szö​ve​get – szé​pen, egyet​len hiba nél​kül:
– Én egy​sze​rű, bű​nös em​ber va​gyok, én a mennyei mu​zsi​kát nem tu​dom hal​la​ni. Azt csak mennyi te​remt​-
mé​nyek hall​hat​ják.
És új​ból meg​ha​jolt – nagy tisz​te​let​tel, min​den me​rész ga​lan​té​ria nél​kül.
A kis​asszony, ol​dal​ra dönt​ve fe​jét, még egy ki​csit hall​gat​ta a ha​rang​csi​lin​ge​lést, majd hir​te​len oda​sza​-
ladt a szék​hez, és föl​kap​ta a ka​la​pot.
– Mi ez? Mu​zsi​kás do​hány​sze​len​ce? Ej, te, Kor​nyej, mi​cso​da mó​ka​mes​ter vagy!
Fog​ta az éb​resz​tő​órát, s ahogy ka​ca​gott, leg​alább olyan szé​pen csi​lin​gelt a hang​ja, mint az óra ezüst​ha​-
ran​gocs​kái.
– Mi​lyen szép! És mi​ért van​nak raj​ta szá​mok? És mennyei je​lek?
Cor​ne​li​us alá​za​to​san el​ma​gya​ráz​ta az éb​resz​tő​óra mű​kö​dé​sét, és meg​ha​jol​va hoz​zá​tet​te:
– En​ged​je meg, fé​nyes​sé​ged, hogy fel​ajánl​jam ke​gyed​nek ezt a sze​rény aján​dé​kot.
S mi​köz​ben ezt ki​mond​ta, össze​szo​rult a szí​ve még​is​csak saj​nál​ta az atyai éb​resz​tő​órát.
De min​den a le​he​tő leg​job​ban ala​kult. Az éb​resz​tő​órát Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​na nem fo​gad​ta el, a tré​-
fa mi​att nem sér​tő​dött meg, és at​tól a nap​tól fog​va nem né​zett ke​resz​tül Cor​ne​li​u​son. Most már úgy mo​-
soly​gott rá, mint va​la​mi jó ba​rát​ra. Ha szá​non ment va​la​ho​vá, kér​te a ka​pi​tányt, hogy lo​va​gol​jon mö​göt​tük.
Egy​szer meg, ami​kor Szo​kol​nyi​ki​ba ki​rán​dul​tak, meg​kér​te, hogy ta​nít​sa meg pisz​tollyal lőni. Ami​kor a bo​-
jár​kis​asszony két kéz​zel meg​fog​ta a pisz​toly agyát, Cor​ne​li​us pe​dig kezd​te be​irá​nyoz​ni a csö​vet, a hi​deg​-
től ki​pi​rult ar​cocs​ká​ja egé​szen kö​zel volt az övé​hez, és et​től a ka​pi​tány el​kép​zel​he​tet​len mó​don össze​za​-
va​ro​dott, de annyi​ra, hogy tíz lé​pés​ről nem ta​lált el egy vas​tag fa​tör​zset. Még az​tán maga Sza​seny​ka vi​-
gasz​tal​ta.
Az em​ber nem ural​ko​dik sa​ját sze​szé​lyes kép​ze​le​te fö​lött. Von Dorn​nak most olyan lá​to​má​sai vol​tak,
hogy egyik kép​te​le​nebb, mint a má​sik. De hát ál​mo​doz​ni sen​ki​nek sem ti​los.
Mond​juk, föl​gyul​la​dott a cso​dá​la​tos kő​pa​lo​ta, lán​gok nyal​dos​nak min​de​nü​vé, a cse​lé​dek meg széj​jel​-
sza​lad​tak. Cor​ne​li​us be​ro​han a füst​tel le​pett pad​lás​szo​bá​ba, kar​já​ba kap​ja az alélt Sza​seny​kát, ki​vi​szi a
sza​bad ájer alá, s ott a le​ány​ka há​lá​ból meg​csó​ko​land​ja meg​per​zse​lő​dött ba​ju​szát. Még tán ő maga is föl​-
gyújt​hat​ta vol​na ezért a pa​lo​tát. Hisz Moszk​vá​ban úgy​is ég va​la​mi majd min​den​nap, sen​ki sem cso​dál​koz​-
na…
Vagy, ami még jobb, ma​gát Ar​ta​mon Szer​ge​je​vi​cset men​te​né meg va​la​mi me​rény​let​től vagy más ha​lá​los
ve​sze​de​lem​től, és ju​tal​mul az ura​ság, mint a me​sé​ben, azt mon​da​ná: „Bá​tor és hű lo​va​gom, Kor​nyej​ka,
vedd hát nőül egyet​len le​á​nyo​mat.” Per​sze, von Dorn ka​pi​tány mat​fe​je​vi mér​cé​vel egy éhen​kó​rász, aki​nek
a rang​ja is in​ci​fin​ci, de hát őex​cel​len​ci​á​ja sem egy Ru​rik-szár​ma​zék, ha​nem egy​sze​rű ne​me​si sarj. Az el​-
len​sé​gei a háta mö​gött még fattyú​nak is mond​ják. Ami meg a hit​bé​li kü​lönb​sé​get il​le​ti, Sza​seny​ka ked​vé​ért
még át is ke​resz​tel​ked​ne, Is​ten meg​bo​csá​ta​ná, mert Ő a sze​re​le​mért sok min​dent meg​bo​csát.
Ami​kor ily messzi​re ra​gad​ták kép​zel​gé​sei, Cor​ne​li​us el​szé​gyell​te ma​gát és meg​ri​adt, mert az ilyes​mi
már pusz​tu​lás​ba so​dor​hat​ja a ke​resz​tény lel​ket. De ami a leg​főbb – így is, úgy is hi​á​ba​va​ló​an vét​ke​zett
gon​do​lat​ban, hi​szen Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​ná​nak ki​je​löl​ték már a vő​le​gényt, s mi​lyet: nagy​sá​go​sat és fé​-
nyes​sé​ge​set. Va​szi​lij Va​szil​je​vics Ga​lic​kijt, egy gaz​dag, bölcs, föl​vi​lá​go​sult nagy​ura​sá​got. S ha mind​ez
nem vol​na elég, ez a Ga​lic​kij rá​adá​sul igen szép fér​fi volt. A Ga​lic​ki​jok a ti​zen​hat leg​ne​me​sebb csa​lád
kö​zül is a leg​el​sők, év​szá​za​dok óta a trón leg​főbb tá​ma​szai. A csü​tör​tö​ki sze​án​szon ez a Ga​lic​kij min​dig
ott volt, egyet sem ha​gyott vol​na ki. Dísz​he​lyen ült, a há​zi​gaz​da mel​lett, de min​dig úgy for​dí​tot​ta a szé​két,
hogy lát​has​sa Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​nát.
Ápolt, bú​za​sző​ke baj​szát pö​dör​get​ve (a sza​kál​lát be​ret​vál​ta) a her​ceg böl​csen el​mél​ke​dett az ál​lam​ról,
a ke​res​ke​de​lem​ről, a hadi mes​ter​ség​ről, bár​mi​ről. És min​den​ről sza​kasz​tott ugyan​úgy vé​le​ke​dett, mint
maga Mat​fe​jev, úgy​hogy Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics csak he​lyes​lő​en bó​lo​ga​tott. A kül​föl​di ven​dé​gek​kel Ga​lic​-
kij de​á​kul és fran​ci​á​ul be​szélt – s azok is el vol​tak ra​gad​tat​va a ra​gyo​gó eszé​től. Akár így, akár úgy néz​te
Cor​ne​li​us, Va​szi​lij Va​szil​je​vics​ben sze​mer​nyi hi​bát nem ta​lált, min​den​ben fö​lül​múl​ta a mus​ké​tás ka​pi​-
tányt.
De hisz már csak a fi​nom, elő​ke​lő, pro​fil​ból ki​csit ra​ga​do​zó​ar​ca szép​sé​gé​ért is bár​me​lyik ki​rály​nő be​-
le​sze​re​tett vol​na a her​ceg​be. Ami​kor pe​dig hát​ra​ve​tet​te gön​dör für​tös fe​jét, Sza​seny​ká​ra te​kin​tett, és győ​-
ze​del​me​sen fe​lé​je ka​csin​gált, von Dorn​nak va​ló​ság​gal el​zsib​badt a po​fa​csont​ja. Ha pe​dig a bo​jár​kis​-
asszony erre el​pi​rult, és le​sü​té sze​mét, Cor​ne​li​us in​kább ki​ment az ajtó mögé, és ott, a fo​lyo​són könnyí​tett
lel​kén – el​kép​zel​vén, ahogy kard​pár​bajt vív a her​ceg​gel, és be​le​márt​ja a spa​nyol acélt a ha​sá​ba, egész a
mar​ko​la​tig, For​tu​na ke​gyelt​jé​nek pe​dig vég​ső csu​dál​ko​zá​sá​ban ki​for​dul az a szép​sé​ges, kék sze​me.
De hát mi​ért, mi​ért van ilyen igaz​ság​ta​la​nul el​ren​dez​ve a vi​lág?
A szol​gá​lat és az élet bé​kés fo​lyá​sa von Dorn szá​má​ra a Krisz​tus Urunk szü​le​té​sé​től szá​mí​tott 1676.
esz​ten​dő, orosz idő​szá​mí​tás sze​rint pe​dig az 5184-es év ja​nu​ár 1-jé​nek éj​sza​ká​ján ért vé​get. Ar​ta​mon
Szer​ge​je​vics​nél az új​évet eu​ró​pai mód​ra ün​ne​pel​ték, nem pe​dig szep​tem​ber 1-jén, ahogy az Mosz​kó​vi​á​-
ban szo​ká​sos. Össze​gyűl​tek a ven​dé​gek – jó​részt a szo​ká​so​sak, Mat​fe​jev vá​lo​ga​tott köre, de volt né​hány
új is.
 A szo​ká​so​sak kö​zül ott volt Ga​lic​kij her​ceg – föl​há​bo​rí​tó​an szép a len​gyel fe​hér és arany​szí​nű kön​tö​sé​-
ben; a pro​tes​táns lel​kész Gre​go​ri, akit Cor​ne​li​us még a Né​met-te​lep​ről is​mert, ő szer​vez​te meg a cári
szín​tár​su​la​tot, s most egé​szen sár​ga volt a be​teg mája mi​att; a mo​soly​gós, jól​la​kott macs​ká​ra em​lé​kez​te​tő
Li​ha​csov ka​ma​rás; Dol​go​ru​kij her​ceg, a sztre​le​cek tá​bor​no​ka, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics hadi baj​tár​sa; egy ki​-
ejt​he​tet​len nevű tu​dós hor​vát – csu​pa zch meg tsch, és még né​há​nyan.
A leg​fon​to​sabb ven​dég most Ta​i​szi​osz őe​mi​nen​ci​á​ja volt, az an​ti​o​chi​ai met​ro​po​li​ta. Ez a ta​nult gö​rög,
aki az​előtt Pá​du​á​ban volt a hit​tu​do​má​nyok dok​to​ra és ka​to​li​kus vi​ká​ri​us, át​tért a pra​vosz​láv hit​re, és a
leg​ma​ga​sabb egy​há​zi rang​ba ju​tott. Min​den​ki tud​ta, hogy az ural​ko​dó na​gyon tisz​te​li, és job​ban hall​gat rá
a val​lás dol​ga​i​ban, mint akár a szám​űzött Nyi​kon pát​ri​ár​ká​ra a maga ide​jén.
A met​ro​po​li​tát Cor​ne​li​us gyak​ran lát​ta a pa​lo​tá​ban, meg Mat​fe​jev​nél sem most volt elő​ször. Csak a
cár​nál Ta​i​szi​osz fen​sé​ge​sen, pom​pá​za​tos ru​há​ban fe​szí​tett, arannyal dí​szí​tett mi​se​ru​há​ban és gyönggyel-
gyé​mánt​tal ékes püs​pök​sü​veg​ben, pász​tor​bot​tal a ke​zé​ben, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics​hez meg egy​sze​rű öl​tö​-
zék​ben ment, puha gyap​jú​re​ve​ren​dá​ban, és köz​vet​le​nül, mo​soly​gó​san vi​sel​ke​dett. Bár​mi​ről le​he​tett be​-
szél​get​ni vele, akár a po​li​ti​ká​ról, akár az óko​ri po​gány is​te​nek​ről, de a leg​job​ban Ta​i​szi​osz ak​kor élén​kült
fel, ha a köny​vek​ről esett szó. Bar​na sze​mé​ben ilyen​kor szen​ve​dé​lyes tűz lo​bo​gott, keze ma​gá​tól kezd​te si​-
mo​gat​ni sely​mes, ősz sza​kál​lát, ar​cán pír öre​ges folt​jai üt​köz​tek ki.
Tör​tént azon​ban Cor​ne​li​us​nak egy olyan be​szél​ge​té​se őe​mi​nen​ci​á​já​val, ami után a ka​pi​tány ké​tel​ked​ni
kez​dett – va​ló​ban olyan egy​sze​rű és szent em​ber-e ez a Ta​i​szi​osz. Egy​szer a cári pa​lo​tá​ban a met​ro​po​li​ta
oda​ment a strá​zsá​kat el​len​őr​ző von Dorn​hoz, ked​ve​sen kö​szönt neki, és kér​dez​get​ni kezd​te: hogy mi​lyen
hitű, s mi​ként bol​do​gul gyó​nás és ál​do​zás nél​kül. Ami​kor Cor​ne​li​us azt fe​lel​te, hogy rosszul, de hát mit le​-
het ten​ni, be kell ér​nie a pusz​ta imád​ko​zás​sal, Ta​i​szi​osz kör​be​pil​lan​tott, és sut​tog​va foly​tat​ta. „Gyó​nás
nél​kül nem le​het meg a ke​resz​tény em​ber, az bűn – mond​ta. – Tu​dod mit, fiam, gye​re el én​hoz​zám gyón​ni.
Bár föl​vet​tem a pra​vosz​láv hi​tet, a ka​to​li​kus hit​ről nem mond​tam le – mert a Meg​vál​tó egy, akár la​ti​nul
imád​ko​zol hoz​zá, akár szláv nyel​ven. És a Szent​szék nem ta​ga​dott ki az anya​szent​egy​ház​ból, nem fosz​tott
meg papi hi​va​tá​som​tól. Sza​bad hát gyón​tat​nom, föl​ol​do​zást ad​nom. El​jössz-e?” Nagy volt a kí​sér​tés, hogy
könnyít​sen lel​kén, de kí​noz​ták a ké​te​lyek. Hogy le​het​sé​ges ez – hogy va​la​ki egy​szer​re le​gyen ka​to​li​kus és
pra​vosz​láv? A hí​vást von Dorn meg​kö​szön​te, ígér​te, hogy el​megy. De nem ment el, a gö​rög pe​dig, bár utá​-
na is sok​szor ta​lál​koz​tak, nem eről​tet​te a dol​got.
Ta​i​szi​osz mel​lett min​dig ott volt a szol​gá​ja, egy fe​ke​te sza​kál​las, hall​ga​tag, ször​nyű​sé​ge​sen cson​tos áb​-
rá​za​tú em​ber. Alig​ha orosz, in​kább ő is gö​rög vagy le​van​tei. Jo​szif​nak hív​ták. Azt be​szél​ték róla, hogy fa​-
na​ti​kus hívő, a csu​há​ja alatt vas​bi​lin​cse​ket vi​sel, és min​den mó​don sa​nyar​gat​ja a tes​tét – éj​sza​kán​ként,
hogy meg​sza​ba​dul​jon a kín​zó kí​sér​té​sek​től, re​sze​lő​vel gyöt​ri a fo​gát, csak ilyen el​kép​zel​he​tet​len szen​ve​-
dés árán tud​ja le​küz​de​ni őket. A bi​lin​cse​ket Cor​ne​li​us nem lát​ta, de az éles, majd​hogy​nem há​rom​szög ala​-
kú fo​ga​it meg​fi​gyel​te, és nagy tisz​te​let éb​redt ben​ne irán​ta. Lát​ni való volt, hogy Jo​szif va​ló​ban szent em​-
ber.
Új ven​dég​ből most ket​tő volt. Az egyi​ket, a tu​dós gyó​gyí​tót és pa​ti​ká​ri​ust, Adam Wal​sert egy bi​zo​nyos
Go​lo​szov tit​kár úr hoz​ta, aki az ura​ság se​géd​je volt a Pa​ti​ká​ri​us Pri​káz​ban. Herr Wal​ser tet​szett Cor​ne​li​-
us​nak – csön​des, ősz hajú, puha mo​so​lyú em​ber, jó​sá​gos kék sze​me kí​ván​csi​an te​kin​tett a vi​lág​ra a nagy
ón​ke​re​tes szem​üveg mö​gül. A tor​ná​con a pa​ti​ká​ri​ust két meg​ter​mett szol​ga vár​ta, jó​ko​ra fur​kós​bo​tok​kal és
hosszú bot​ra akasz​tott csil​lám​üve​ges lám​pá​sok​kal föl​sze​rel​kez​ve. Eb​ből az elő​vi​gyá​za​tos​ság​ból is tud​ni
le​he​tett, hogy Wal​ser nem új em​ber Moszk​vá​ban, jól tud​ja, mi​ként kell óv​nia ma​gát éj​nek ide​jén. Aki egy​-
ma​gá​ban ment ki a há​zá​ból, rá​adá​sul min​den vi​lá​gí​tó al​kal​ma​tos​ság nél​kül, az nem ju​tott messzi​re eb​ben a
rab​ló vá​ros​ban – vagy az éj​sza​kai tol​va​jok vet​kőz​te​tik mez​te​len​re, vagy az ut​cai őrök nem tud​nak el​len​áll​-
ni a kí​sér​tés​nek, lát​va a ma​gá​nyos em​bert. Go​lo​szov és Wal​ser a töb​bi​ek​nél ko​ráb​ban ér​ke​zett. A pa​ti​ká​ri​-
us za​var​ba jött a ha​tal​mas fo​ga​dó​te​rem​ben, fél​sze​gen meg​kér​dez​te, meg​néz​het​né-e az ura​ság könyv​tá​rát, s
az​tán so​ká​ig ki nem dug​ta az or​rát on​nan.
A má​sik új ven​dég, a Kö​vet​ügyi Pri​káz tit​ká​ra, Afa​na​szij Le​begy​ev, aki nem​rég tért vissza Eu​ró​pá​ból,
azon​nal min​den​ki​nek a fi​gyel​mét ma​gá​ra von​ta – el​kezd​te me​sél​ni a leg​újabb fran​cia​or​szá​gi hí​re​ket La​jos
ki​rály​ról és a met​re​sze​i​ről. Mint ki​de​rült, mos​tan​ság az egész föl​vi​lá​go​sult vi​lá​got az a nagy hír tar​tot​ta
iz​ga​lom​ban, hogy meg​ren​dült a szép​sé​ges Mon​tes​pan már​ki​né hely​ze​te. A leg​pi​kán​sabb az volt, hogy őfel​-
sé​ge szí​vét nem va​la​mi zsen​ge szép​ség ra​bol​ta el vi​lág​szép sze​re​tő​jé​től, ha​nem hol​mi fattyak éle​me​dett
ne​ve​lő​nő​je, ki​ket a Nap​ki​rály nem​zett a már​ki​né​nak. Ez a bi​zo​nyos ma​dame de Ma​in​te​non igen is​ten​fé​lő,
sze​rény te​rem​tés, me​sél​te a tit​kár úr, negy​ven​esz​ten​dős, és nem hol​mi bu​ja​sá​gok​kal csá​bí​tot​ta el a ver​-
sailles-i mo​nar​chát, ha​nem az eszé​vel és az eré​nyes​sé​gé​vel.
– Ez pe​dig azt je​len​ti, hogy La​jos ki​rály egé​szen el​nyű​vő​dött az ágy​bé​li csa​tá​ro​zá​sok​ban, és most nem
tü​zes​sé​get kí​ván a sze​re​tő​i​től, ha​nem nyu​gal​mat mond​ta vi​dá​man Va​szi​lij Va​szil​je​vics her​ceg. – Olyan
lett, mint a ka​kas, ame​lyik már nem hág​ja meg a tyú​kocs​ká​kat, csak ku​ko​ré​kol. És az ilyen ka​kas már csak
le​ves​be való.
Nem​csak szel​le​mes volt a mon​dás, ha​nem po​li​ti​ka​i​lag is kor​rekt – a ven​dé​gek kö​zött nem volt egy sem,
aki a fran​ci​ák párt​ján állt vol​na, s így min​den​ki ka​ca​gott a tré​fás meg​jegy​zé​sen. Az​tán hol er​ről, hol ar​ról
folyt a tár​sal​gás, von Dorn pe​dig még so​ká​ig gyöt​rő​dött ami​att, hogy Sza​seny​ka mi​lyen mo​sollyal fo​gad​ta
a her​ceg pi​káns sza​va​it. Egyet​len vi​ga​sza volt: Ga​lic​kij​nak, mint a leg​több moszk​va​i​nak, nem szé​pek a fo​-
gai – mi​kor mo​so​lyog, lát​ni, hogy sár​gák és gir​be​gur​bák. El​kap​va Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​na te​kin​te​tét, a
ka​pi​tány szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott – tán ész​re​ve​szi és ér​té​ke​li, hogy mi​lyen nagy a kü​lönb​ség. A kis​asszony
vissza​mo​soly​gott rá. Hogy ér​té​kel​te-e fo​gai fe​hér​sé​gét és egyen​le​tes​sé​gét, azt nem tud​ta meg​ál​la​pí​ta​ni.
Ami​kor a szol​gák csö​röm​pöl​ni kezd​tek a meg​ra​kott ezüst​tá​lak​kal, Adam Wal​ser is ki​kuk​kan​tott a
könyv​tár​ból. Szag​lász​ni kez​dett, érez​ve a fris​sen sült ke​nyér, a fű​sze​res hú​sok, a füs​tölt la​zac il​la​tát, és
hir​te​len el​vál​to​zott az arca. Herr Wal​ser ijed​ten pis​log​ni kez​dett, pi​ros​pozs​gás arca el​fe​hé​re​dett. Cor​ne​li​-
us meg​le​pő​dött ezen az át​vál​to​zá​son, és a pa​ti​ká​ri​us te​kin​te​té​nek irá​nyá​ba for​dí​tot​ta fe​jét. Ki​de​rült, hogy
Wal​ser az an​ti​o​chi​ai met​ro​po​li​tát nézi, és a gö​rög fő​pap is a csön​des em​ber​két les​te, és​pe​dig szem​be​tű​nő
rosszal​lás​sal.
Ta​i​szi​osz az​tán gyor​san el is for​dí​tot​ta a fe​jét, és ma​gá​hoz in​tet​te Cor​ne​li​ust. Ami​kor az tisz​te​let​tel​jes
meg​haj​lás​sal meg​állt előt​te, őe​mi​nen​ci​á​ja oda​súg​ta neki:
– Hívd csak ide ne​kem Jo​szif test​vért, ka​pi​tány!
Von Dorn ki​ment a tor​nác​ra a fe​ke​te sza​kál​lú szer​ze​te​sért, és ami​kor együtt vissza​jöt​tek a te​rem​be, Herr
Wal​ser fo​gad​ta, ugyan​olyan sá​pad​tan.
– Már megy is el ura​sá​god? – cso​dál​ko​zott Cor​ne​li​us. – Dej​szen csak most kez​dő​dik a la​ko​ma.
– Fon​tos ügy​ben… Meg​fe​led​kez​tem róla. És nem ér​zem jól ma​gam – ha​bog​ta el-el​csuk​ló han​gon a pa​-
ti​ká​ri​us, ri​ad​tan néz​ve a kre​ol bőrű Jo​szif test​vér​re.
Szin​te szö​kell​ve ment a ki​já​rat​hoz. Fura egy em​ber.
Cor​ne​li​us nem so​ká​ig volt a te​rem​ben, ta​lán ha két per​cig. A met​ro​po​li​ta va​la​mi​lyen uta​sí​tást adott a
szol​gá​já​nak (Jo​szif erre azon​nal el​si​e​tett), majd Gre​go​ri lel​kész úr​ral kez​dett tu​dós be​szél​ge​tés​be va​la​mi
Pas​cal né​ze​te​i​ről, Va​szi​lij Va​szil​je​vics meg köz​ben Sza​seny​ka mel​lé te​le​pe​dett, és sug​dos​ni kez​dett a fü​-
lé​be. A kis​asszony le​sü​töt​te a sze​mét. A há​zi​gaz​da, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics ked​ves mo​sollyal néz​te a fi​a​ta​-
lo​kat, és a ka​pi​tány​nak ezt már vég​képp nem volt ere​je to​vább szem​lél​ni.
Az ör​dög​be az​zal a füs​tölt la​zac​cal, úgy​se men​ne le a tor​kán, dön​töt​te el ma​gá​ban Cor​ne​li​us, és ki​ment
az éj​sza​ká​ba, a ka​pun is túl​ra, hogy el​len​őriz​ze a strá​zsá​kat. Se​baj, ha​ma​ro​san vé​get ér a szen​ve​dé​se. El​-
kül​di Ga​lic​kij a ké​rő​it, meg​lesz a la​ko​da​lom, és Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​na nem fog​ja töb​bet kí​noz​ni a
sze​gény ka​pi​tányt a ba​rá​ti kö​szö​né​se​i​vel meg a su​gár​zó te​kin​te​té​vel. Az élet mal​ma min​dent meg​őröl, az ő
kín​já​ból sem ma​rad más, csak egy ma​rék liszt.
Az Ar​ta​mo​nov köz​ben, a rács​nál, ami el​vá​lasz​tot​ta a Mil​osz​lavsz​kij-ol​dalt őtő​lük, Olaf​son őr​mes​ter
állt bun​dá​ban meg még ket​ten. Nem alud​tak, nem pi​páz​tak. A má​sik posz​ton, ahol a ki​já​rat van a Ma​lora​-
szej​ká​ra, szin​tén rend​ben ta​lál​ta az őr​sé​get.
Cor​ne​li​us úgy dön​tött, há​tul​ról ke​rü​li meg a kú​ri​át, a fal​ke​rí​tés men​tén – min​den cél nél​kül, csak úgy, a
test​moz​gás vé​gett. Kép​te​len lett vol​na vissza​men​ni a te​rem​be, hogy azt les​se, ho​gyan csik​lan​doz​za Ga​lic​-
kij a ba​ju​szá​val Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​na fü​lecs​ké​jét.
Vi​lá​gos éj​sza​ka volt – hol​das, csil​la​gos. Van Dorn az örök menny​bol​tot né​ze​get​te men​té​ben, és só​haj​to​-
zott. A ke​zét a biz​ton​ság ked​vé​ért a ka​bát​ja alatt tar​tot​ta, a pisz​to​lya agyán.
Hir​te​len a sö​tét​ből, ahol a Szent Mik​lós-temp​lom ke​rí​té​se van, du​la​ko​dás hal​lat​szott, majd ki​ál​tás: Őr​-
ség! Gyil​ko​sok!
Cor​ne​li​us meg​csó​vál​ta a fe​jét, és meg​for​dult, hogy in​dul​jon vissza​fe​lé. Ki​a​bál​hatsz, az ut​cai őr​ség úgy​-
se fog oda​men​ni – azok​nak is drá​ga az éle​tük. Majd csak utá​na men​nek oda, mi​kor​ra el​csi​tul a zaj. Ha nem
öl​tek meg tel​je​sen, ak​kor el​visz​nek a zem​sztvo​ház​ba[xxv]. Ha meg igen, ak​kor Cser​tol​jé​ba, a hul​la​ház​ba.
A há​zak​ból meg úgy​se jön ki sen​ki, hogy meg​ment​se a sze​ren​csét​lent, Moszk​vá​ban az nem szo​kás. Nem
elég, hogy té​ged ma​ga​dat is meg​öl​het​nek, utá​na még jól meg is szo​ron​gat​nak a Rab​lás​ügyi Pri​káz​ban: ki
vagy, mi​nek ütöt​ted az or​rod más​nak a dol​gá​ba – tán rab​ló vagy te ma​gad is?
Egy​szó​val hadd gyil​kol​ják egy​mást a musz​kák, ked​ves egész​sé​gük​re.
De ak​kor hir​te​len né​met szó ütöt​te meg Cor​ne​li​us fü​lét:
– Hil​fe! Hil​fe![xxvi]
No, en​nek már fele sem tré​fa. Nem hagy​hat​ja, hogy egy eu​ró​pai, fő​leg, ha a hon​fi​tár​sa rá​adá​sul, musz​ka
bri​gan​tik mar​ta​lé​ka le​gyen.
Von Dorn be​le​fújt há​rom rö​vi​det a síp​já​ba, hív​ta az em​be​re​it, de nem vár​ta meg őket, ha​nem azon​nal
fu​tott a zaj irá​nyá​ba.
Meg​ke​rül​te a ke​rí​tést, és fák​lyá​kat pil​lan​tott meg a hó​ban – az egyik el​aludt, a má​sik még égett. Mel​let​-
tük két szét​tárt karú, moz​du​lat​lan test. A ki​ál​to​zás on​nan jött, ahol már meg​sű​rű​sö​dött a sö​tét. A ka​pi​tány
hu​nyo​rog​va le​sett ar​ra​fe​lé, és két fe​ke​te ala​kot pil​lan​tott meg, akik ma​guk után von​szol​tak egy el​len​ke​ző és
pa​na​szo​san ki​ál​to​zó em​bert.
– Őr​ség! Hil​fe!
De hi​szen is​me​rős a hang​ja! Most, ilyen kö​zel​ről Cor​ne​li​us már meg​is​mer​te – dej​szen ez Herr Wal​ser.
És ak​kor már nem​csak vé​tek, de bűn​cse​lek​mény vol​na, ha nem men​te​né ki a baj​ból Mat​fe​jev ven​dé​gét.
– Állj! – üvöl​töt​te bő​szen von Dorn, elő​kap​va a pisz​to​lyát. Svéd pisz​to​lya volt, dörzs​ke​re​kes.
Az egyik fe​ke​te ru​hás hát​ra​for​dult – fe​hér​lett ar​cá​nak folt​ja. Cor​ne​li​us meg​húz​ta a ra​vaszt, és a rab​ló
ha​nyatt zu​hant.
Elő​kap​ta a kard​ját, rá​ve​tet​te ma​gát a má​sik​ra, a pa​ti​ká​ri​us​nak meg né​me​tül oda​ki​ál​tott:
– Herr Wal​ser, fél​re!
Az négy​kéz​láb für​gén odébb má​szott. A hosszú, fe​ke​te kö​penyt vi​se​lő rab​ló (de hi​szen ez csu​ha, szer​ze​-
tes​nek ál​cáz​ta ma​gát!) elő​kap​ta egye​nes, szé​les tő​rét, de ugyan mit kezd​he​tett vol​na a haj​da​ni würt​tem​ber​-
gi ez​red leg​jobb kard​for​ga​tó​já​val. Egy szö​kel​lés, és von Dorn már át is döf​te a gaz​em​ber mel​lét.
De ki​de​rült, hogy nem ket​ten van​nak a ban​di​ták, ha​nem hár​man. A har​ma​dik – egy ma​gas, csú​csos szer​-
ze​te​si sü​ve​get vi​se​lő em​ber – ki​csit ol​dalt állt, moz​du​lat​la​nul, ke​zét el​rejt​ve a kö​pe​nye uj​já​ban. Alig​ha​-
nem iná​ba szállt a bá​tor​sá​ga. Az ar​cát nem le​he​tett lát​ni, csak a szi​lu​ett​jét, mert há​tul​ról vi​lá​gí​tot​ta meg a
hold.
– Térd​re, gaz​fic​kó! – üvöl​tött rá Cor​ne​li​us fé​lel​me​tes han​gon, és meg​len​get​te vé​res kard​ját. – Meg​öl​-
lek, mint egy ku​tyát!
A ma​gas fér​fi erre elő​kap​ta ke​zét kö​pe​nye uj​já​ból, könnyed moz​du​la​tot tett vele, és hir​te​len a ka​pi​tány
mel​lén na​gyot csat​tant va​la​mi – az el​ha​jí​tott kés át​ha​tolt a bun​dán, és a mell​vért​nek csa​pó​dott.
Szó​val így ál​lunk! Hát ak​kor ne várj ke​gyel​met!
Cor​ne​li​us fel​emel​te a kard​ját, hogy ket​té​szel​je vele a ban​di​tát, és rá​ron​tott. Az ugyan​olyan moz​du​lat​la​-
nul állt, mint​ha csak oda​fa​gyott vol​na a föld​höz.
A pen​ge szisszen​ve szel​te a le​ve​gőt, de a rab​ló fe​jét nem tud​ta ket​té​ha​sí​ta​ni. Az ugyan​is a bőr​kesz​tyűs
ke​zé​vel el​kap​ta a pen​gét, de olyan gyor​san, hogy szem​mel kö​vet​ni sem le​he​tett, s mint​ha csak vic​cel​ne, ki​-
kap​ta a ka​pi​tány ke​zé​ből, és ket​té​tör​te, mint va​la​mi szá​raz gallyat.
Von Dorn ri​ad​tan hát​ra​lé​pett, és elő​kap​ta tő​rét a csiz​ma​szár​ból. El​fog​ta az a bor​zal​mas ér​zés, hogy
mind​ezt va​la​mi​kor már lát​ta: kard​dal su​hint az el​len​ség​re, s a pen​ge ket​té​tö​rik; tő​rét döf​né belé, s az úgy
haj​lik meg, mint​ha vi​asz​ból vol​na.
A ször​nyű​sé​ges, le​győz​he​tet​len em​ber meg​ra​gad​ta Cor​ne​li​us csuk​ló​ját, úgy ki​csa​var​ta, hogy ro​pog​tak a
csont​jai, s köz​ben a má​sik ök​lé​vel kur​tán, erő​sen a mus​ké​tás ar​cá​ba csa​pott.
Von Dorn ha​nyatt zu​hant. Az utca, az ég, a há​zak fo​rog​ni kezd​tek, s pró​bál​tak fej​jel le​fe​lé meg​ál​la​pod​ni.
Cor​ne​li​us az ol​da​lá​ra for​dult, és a vér​rel együtt ki​köp​te a hóra két met​sző​fo​gát. De ke​se​reg​ni el​ve​szí​tett
szép​sé​ge mi​att nem volt ide​je – a mus​ké​tás ka​pi​tány föl​di útja a vé​gé​hez kö​ze​le​dett.
A rab​ló le​ha​jolt, föl​vet​te a tőrt, majd a meg​sü​ke​tült Cor​ne​li​us mel​lé​re lé​pett, a föld​höz la​pít​va csiz​má​-
já​val. Az acé​lon meg​csil​lant a hold fé​nye. Von Dorn soha élet​ben nem lá​tott szeb​bet en​nél a röp​ke csil​la​-
nás​nál.
Uram, fo​gadd a te szol​gád​nak, Cor​ne​li​us​nak, Theo​dor és Ul​ri​ke fi​á​nak lel​két.
 Kilencedik fejezet

ENGEM NEM ESZ MEG SENKI, MERT ELGURULOK, ÍGY NI

A szá​mí​tó​gé​pet be​kap​csol​ni és a von​dorn.tif do​ku​men​tu​mot meg​nyit​ni egy perc​be tel​lett. Tes​sék, itt van:
Cor​ne​li​us von Dorn ka​pi​tány vég​ren​de​le​té​nek tel​jes szö​ve​ge, ahogy össze​állt a két fe​lé​ből, besz​kenn​el​ve
a szá​mí​tó​gép me​mó​ri​á​já​ba. Már per​sze ha a Nyi​ki​ta fi​á​nak szó​ló üze​net egy​ál​ta​lán vég​ren​de​let.
A ka​pi​tány​nak nem​csak a kéz​írá​sa, de a he​lyes​írá​sa is meg​le​he​tő​sen ra​maty volt még XVII. szá​za​di
mér​cé​vel is. Ni​cho​las hu​nyor​gott, és na​gyon las​san, szó​ta​gol​va ol​vas​ni kezd​te:

„Em-li-kez-te-tő Mi-ki-tafi-on-nak mi-kor​ma​mek nevű e-sze-sek-ben én pe-tik már nem le​szek s ha Is-
ten úgy a-kar-ja hogy ne tér-hes-sek visz-sza Mosz-ko-vába ha pe-tik nem ér​ted mek vagy nem tu-dod
mek-lel-ni mit ke-re-sesz ak-kor az le-szen Is-ten a-ka-rat​ja és az sá-tán-nak ki-sir-té-si-tül mek-ó-
vand…”

– Mi van? – sza​kí​tot​ta fél​be Al​tin. – Fi​gyelj, ez ne​kem ma​gas. Le tu​dod for​dí​ta​ni nor​má​lis em​be​ri nyelv​-
re? Fi​on​nak, mek​nev… tisz​ta ha​lan​dzsa.
– Azon​nal – mond​ta Fan​do​ri​ne. – Csak előbb ki kell si​la​bi​zál​ni az egé​szet.
Meg​nyi​tot​ta a Scrib​mas​ter prog​ra​mot, s rö​vi​den el​ma​gya​ráz​ta, hogy ez egy új​ge​ne​rá​ci​ós szoft​ver, me​-
lyet spe​ci​á​li​san a régi kéz​írá​sos szö​ve​gek ku​ta​tó​i​nak dol​goz​tak ki. A fan​tasz​ti​kus prog​ram adat​bá​zi​sá​ba a
la​tin, gö​rög, hé​ber és ci​rill be​tűk mint​egy há​rom​ezer faj​ta írás​mód​ja van be​táp​lál​va, a Scrib​mas​ter eze​ket
így el tud​ja ol​vas​ni, és át​te​szi bár​mi​lyen mai ka​rak​ter​kész​let​be.
Az írás​mó​dok hosszú lis​tá​já​ról Ni​cho​las ki​vá​lasz​tot​ta a sko​ro​pis 17th cent-et, a trans​form to me​nü​-
sor​ban pe​dig rá​kat​tin​tott az Izsi​cá-ra, amit nem könnyű ol​vas​ni, de egye​dül ez fe​lelt meg a cél​ja​i​nak, mert
csak ab​ban sze​re​pel​nek azok a be​tűk, ame​lye​ket a mai orosz írás már nem hasz​nál. Az éke​ze​tek ter​mé​sze​-
te​sen el​tűn​nek, de az nem nagy baj – úgy is el le​het majd ol​vas​ni a szö​ve​get.
Al​tin kí​ván​csi​an fi​gyel​te a ma​gisz​ter bű​vész​ke​dé​sét, egye​ne​sen a fü​lé​be szu​szo​gott, és idő​ről idő​re
meg​bi​riz​gál​ta a ha​lán​té​kát rö​vid​re nyírt ha​já​val. A pöt​töm le​ány​nak friss reg​gel– és álom​il​la​ta volt. Ni​-
cho​las​nak ko​moly erő​fe​szí​té​sé​be ke​rült, hogy ne von​ja el a fi​gyel​mét a fel​ada​tá​ról.
– Na, haj​rá! – Ke​resz​tet ve​tett, és meg​nyom​ta az en​ter-t.
– Mi az, tán is​te​nes vagy? – kér​dez​te Al​tin.
– Nem, ép​pen​ség​gel in​kább ag​nosz​ti​kus. De ár​ta​ni nem árt​hat.
A kép​er​nyő​ről el​tűnt a kéz​írá​sos szö​veg, és egy kép je​lent meg: egy an​tik óra, mely​nek mu​ta​tó​ja las​san
szám​lál​ta a má​sod​per​ce​ket. A má​so​dik perc vége felé az óra meg​re​me​gett, majd az ért​he​tet​len kriksz​krak​-
szok he​lyett meg​je​lent egy ren​des szö​veg. Ni​cho​las és Al​tin ön​kén​te​le​nül elő​re​ha​jol​tak, ész​re sem véve,
hogy egy​más​hoz si​mul az ar​cuk, és sze​mük​kel szin​te fal​ták a mo​ni​tort.
Emlikeztetoe Mykyta
mek new ue eszesekben
ha Isten udy akarya hud ne
ha petig nem ertedmek vagy
khereshes akkor az lesszen
shatannak kishirtesituel mek
akkor Christusra kherlek
mi alant van az altinaz
dhekeny alant leend ne
idvessigire kherlek. Az
menny 230 sazhent az
feketemerre az mi oesunk Theo
Udvar és ott mek lattasz
a hany lyanyya a mi Eroes
petig az haz le eek az khorra
az fundyamentoma az mek
abba az fueld alatt valo
keleti shorokba van ott
khiskeny kue lapot emelled
vas laantz es egy kovatcholt
feldes padlayu reytek hellyet
eriszkedel imatkozz az
az holott tschontoktul ne
kivantschishagodnok
ne engedy és semmi keppen
ne szaallj szembe atyjai
magadnak es az égisz
rosszat teszesz vele told felre
mek thallalod Ivan
fyonnok az mikhorra
en petig maar nem lesszek s
tirchessek vissza Moskovaba
nem tudod mek lelni mit
Isten akarattya es az
ovand ha petig mek thalalod
csak az Libereyat vedd el az
tolobasban az Zamoleust mi
mereszledd el vinni lelkid
Skorodomtul az Kue Kaputul
telepen atal olly irányba a
Siklayatul van az Hertzegi
edy fa hazat annyi ablakossat
Hugo uesunknuk vala ha
az se bally mert eroesh
marad. S mi koron beméeysz
hellishekbe meggyj az ejszak
egy khiskeny kue lap ez
fel s aznak alanta van edy
tyueru azt mek hussad és egy
thallasz. Mi eloett le
 mi Urunk Jesus Christushoz
illyedess es az
Christusra kherlek
el ne vigyed az Zamoleust
akaratomval mert ten
emberi nemzettnek is
az koenyvet és… ity
Liberejayat.

Aldyon mek tikedet Christus.
íratott vala Kromeshnykyben
az 190. esztendoe maius 3.
napyiban. Korniey Vondorn
keze alltal.

– Ez így is zagy​va​ság! – ki​ál​tott fel bosszú​san az új​ság​író​nő. – Ló​pi​ku​lát se ér​te​ni be​lő​le.
Erre a ma​gisz​ter csak ud​va​ri​at​la​nul le​gyin​tett, mi​köz​ben te​kin​te​te sik​lott a so​ro​kon. Mi​kor vé​gig​ol​vas​ta
a le​ve​let, ér​tet​le​nül meg​ráz​ta a fe​jét. És el​ol​vas​ta még egy​szer.
– Li​be​re​ja? Ivan Li​be​re​já​ja? – mo​tyog​ta ma​gá​ban. Le​het​sé​ges vol​na? Á, nem. Őrült​ség!
Al​tin fe​szül​ten néz​te.
– Na? Li​bé​ria? Ami Af​ri​ká​ban van?
Fan​do​ri​ne ko​mo​ran szem​lél​te a kép​er​nyőt, és moz​gat​ta köz​ben az aj​kát.
Ek​kor az új​ság​író​nő éles kö​nyö​ké​vel he​ve​sen ol​dal​ba bök​te (Ni​cho​las még fel is jaj​dult a vá​rat​lan fáj​-
da​lom​tól):
– For​dítsd már le, te pi​szok! Mind​járt ki​fúr​ja az ol​da​la​mat a kí​ván​csi​ság!
És Ni​cho​las le​for​dí​tot​ta, hoz​zá​té​ve a szük​sé​ges kom​men​tá​ro​kat:
„Emlékeztető Mikita fiamnak, mikorra megnő eszességben, én pedig már nem leszek, s ha Isten
úgy akarja, hogy ne térhessek vissza Moszkvába. Ha pedig nem érted meg vagy nem tudod
meglelni, amit keresel, akkor az lesz Isten akarata, és a sátáni kísértéstől megóv. Ha pedig
megtalálod, akkor Krisztusra kérlek, csak azt a Libereját vedd el, ami alul van az altin-
tolobászban. (Nem tudom, az micsoda.) A Zamoleuszt, mi a gyékény alatt van, ne merészeld
elvinni, a lelked üdvösségére kérlek. (Fogalmam sincs, mi az a Zamoleusz.) A Szkorodorntól
(elfelejtettem, mi az – úgy rémlik, egy földsáncnak a neve) a Kőkaputól menj 230 százsenyt (egy
százseny az hét láb, úgyhogy körülbelül ötszáz méterről van szó) a Fekete-telepen át olyan
irányban, amerre az ősünk, Theo Sziklájától van a Hercegi Udvar (Hm, érdekes. »Theo Sziklája« –
ez alighanem Theofels lesz, a von Dornok családi kastélya. Milyen hercegi udvar lehet ott? Ja,
persze! Fürstenhof! Úgy hívják a szomszéd városkát, ahol valamikor a Hohenlohe hercegek
palotája volt! De milyen irányban is van akkor? Istenem, add, hogy emlékezzek, hiszen tavalyelőtt
bejártam azt az egész környéket… Igen, megvan: Fürstenhof délkeletre fekszik Theofelstől. De
hogy ez a Cornelius mennyire óvatoskodik! Na mindegy, olvassuk tovább)…a Hercegi Udvar, és
ott meglátsz egy faházat, annyi ablakkal, ahány lánya a mi Erős Hugo nevű ősünknek volt. (Hugo
Stark, azaz Erős Hugo a XV. században élt. A sváb von Dornok nemzetségi krónikájában olvastam,
hogy tizenhárom lánya volt, és egy szem fia. Furcsa, hogy egy XVII. században épült orosz háznak
épp tizenhárom ablaka legyen.) Ha pedig a ház leég addigra, az se baj, mert jó erős a
 fundamentuma, az megmarad. S mikor belépsz abba a föld alatti helyiségbe, menj az északkeleti
sarokba. Van ott egy keskeny kőlap. Ezt a keskeny kőlapot emeld fel, s az alatt van egy vaslánc
meg egy kovácsolt gyűrű. Azt húzd meg, és egy földes padlójú rejtekhelyei találsz. Mielőtt
leereszkedsz oda, imádkozz mi Urunk Jézus Krisztushoz. A halott csontoktól ne ijedezz, és a
kíváncsiságodnak, Krisztusra kérlek, ne engedj, és azt a Zamoleuszt semmiképpen el ne vigyed.
(Megint ez az érthetetlen Zamoleusz!) Ne szállj szembe atyai akaratommal, mert magadnak is, az
egész emberi nemnek is rosszat teszel vele. Told félre a könyvet és… (Itt hiányzik valami. Nem a
szkenner a hibás – a levél nálam lévő felén van a hiány, kikopott a papír. Egészen kicsi lyuk, egy-
két szónyi. Máskülönben remek állapotban őrződött meg a dokumentum. A kontextus alapján nem
lehet nagyon fontos, talán csak valami istenes kitétel, mondjuk az, hogy »Istennek nevében«. De
vajon mi lehet olyan borzalmas abban a Zamoleuszban, amit gyékénnyel takartak le? Minek
riogatja úgy a fiát? Biztosan valami babonaságról lehet szó. Na jó, nézzük a végét, az a
legfontosabb.) És így megtalálod Ivan Liberejáját. Áldjon meg téged Krisztus. íratott
Kromesnyikiben, a 190. esztendő május 3. napjában. Kornyej Fondorn keze által.”
Ni​cho​las kö​nyö​köl​ve meg​tá​masz​tot​ta az ar​cát, és el​kez​dett han​go​san el​mél​ked​ni:
– Ez nem vég​ren​de​let, ha​nem in​kább va​la​mi to​po​grá​fi​ai út​mu​ta​tó, me​lyet Cor​ne​li​us 1682-ben írt a fi​á​-
nak, aki ak​kor még na​gyon ki​csi le​he​tett. Min ala​pul az a fel​té​te​le​zé​sem, hogy Nyi​ki​ta ki​csi volt? A le​vél
nem né​me​tül, ha​nem orosz nyel​ven író​dott, te​hát a ka​pi​tány csak Orosz​or​szág​ban ala​pí​tott csa​lá​dot. Már​-
pe​dig 1675-ben ér​ke​zett ide, azaz mind​össze hét év​vel a le​vél dá​tu​ma előtt.
A ma​gisz​ter fel​pat​tant az asz​tal​tól, jár​kál​ni akart a kony​há​ban, de két lé​pés után be​le​üt​kö​zött a fal​ba.
To​por​gott, szó​ra​ko​zot​tan gesz​ti​ku​lált, majd vissza​ült.
– Őrül​ten ér​de​kes do​ku​men​tum! Tö​mér​dek kér​dés ve​tő​dik fel. Azt írja: „Ha Is​ten úgy akar​ja, hogy ne
tér​jek vissza Moszk​vá​ba.” Ez egy​ér​tel​mű​en alá​tá​maszt​ja azt a fel​té​te​le​zést, hogy Cor​ne​li​us el​kí​sér​te Mat​-
fe​je​vet a szám​űze​tés​be, és csak a kegy​vesz​tett boj​ár​ral tért vissza Moszk​vá​ba! Ez töb​bé nem hi​po​té​zis,
ha​nem tény. Már ön​ma​gá​ban ez is elég, hogy fel​épít​sek rá egy mo​no​grá​fi​át!
Al​tin dur​ván fél​be​sza​kí​tot​ta a tör​té​nész tu​do​má​nyos lel​ken​de​zé​sét:
– Az ör​dög​be a mo​no​grá​fi​ád​dal és a Mat​fe​je​ved​del! In​kább azt ma​gya​rázd meg, hogy az ük​ü​kük​na​gy​-
apád, vagy mi a nya​va​lya ő te​ne​ked, mi​ért ír ilyen ré​bu​szok​ban – Theo Szik​lá​ja, meg az a sok​le​á​nyos hős
ős​atya és a töb​bi.
Ni​cho​las meg​von​ta a vál​lát.
– A le​vél szer​ző​je nyil​ván nem akar​ta, hogy bár​ki meg​ért​hes​se, amit kö​zöl​ni akar. Nyil​ván me​sélt a kis​-
fi​á​nak a von Dor​nok nem​zet​sé​gé​ről – a kas​tély​ról is, az őse​ik​ről is, s így Nyi​ki​tá​nak meg kel​lett ér​te​nie a
ra​va​szul fo​gal​ma​zott mon​da​to​kat. Kü​lö​nös, hogy a nem​zet​sé​günk orosz kró​ni​ká​sa, Isza​akij Fan​do​rin nem
me​sé​li el eze​ket a le​gen​dá​kat – csak ak​kor sze​rez​tem tu​do​mást ró​luk, ami​kor a sváb von Dor​nok tör​té​ne​tét
ta​nul​má​nyoz​tam. Nyil​ván​va​ló, hogy ami​kor Cor​ne​li​us meg​halt, Nyi​ki​ta még na​gyon ki​csi volt, nem je​gyez​-
te meg az apja tör​té​ne​te​it, és nem tud​ta át​ad​ni őket a le​szár​ma​zot​ta​i​nak.
– Sze​rin​tem min​den vi​lá​gos – je​len​tet​te ki az új​ság​író​nő. – En​nek a te Kor​nyej ősöd​nek a le​ve​lé​ben le
van írva, ho​gyan le​het meg​ta​lál​ni egy el​rej​tett kin​cset. És ami a lé​nyeg, va​la​ki a mi me​nő​ma​nó kor​tár​sa​ink
kö​zül ko​mo​lyan azt hi​szi, hogy ezt a kin​cset még ma, há​rom​száz év​vel ké​sőbb is meg le​het ta​lál​ni. Ezért
csá​bí​tot​tak Orosz​or​szág​ba. Ezért vet​ték el a le​vél ná​lad lévő fe​lét. És ezért akar​tak ki​nyír​ni.
– Te​gyük fel, hogy így van – mond​ta Ni​cho​las, akit a tu​do​má​nyos fel​fe​de​zés ha​tá​sá​ra most elem​ző​aka​-
dé​mi​kus han​gu​lat ke​rí​tett ha​tal​má​ba. – De ak​kor mi​ért hoz​ták vissza?
– A csu​da tud​ja – va​kar​ta meg Al​tin az orr​nyer​gét –, va​la​mi nem stim​melt ná​luk… Vagy, ami még va​ló​-
szí​nűbb, nem egy ban​da ke​re​si a kin​cset, ha​nem ket​tő. Az egyik el akar ten​ni láb alól, a má​sik meg va​la​mi​-
ért meg akar vé​de​ni. Két óce​án tit​ka[xx​vii]. De a leg​főbb rej​tély, hogy mi​fé​le kincs​ről van szó.
Fan​do​ri​ne le​eresz​ke​dő​en el​mo​so​lyo​dott.
– Na, ez ép​pen​ség​gel tö​ké​le​te​sen vi​lá​gos.
A ma​ga​biz​tos le​ány​zó olyan tisz​te​let​tel né​zett rá (most elő​ször!), hogy a ma​gisz​ter ön​kén​te​le​nül ki​húz​ta
ma​gát. Vi​zet töl​tött a te​ás​kan​ná​ból, és si​et​ség nél​kül ivott, jól​le​het egy​ál​ta​lán nem volt szom​jas egy​sze​rű​en
csak el akar​ta nyúj​ta​ni a cso​dás pil​la​na​tot.
– Az a fa​jan​kó – vagy azok a fa​jan​kók, akik ke​ve​rik a… kár​tyát, úgy gon​dol​ják, hogy Cor​ne​li​us le​ve​lé​-
ben a le​gen​dás Li​be​re​já​ról van szó, IV. Ivan könyv​tá​rá​ról. Hal​lot​tál róla?
– Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​rá​ról? Igen, hal​lot​tam. Pár év​vel ez​előtt az új​sá​gok nagy hű​hót csap​tak kö​rü​-
löt​te – hogy bár​mi​kor elő​ke​rül​het, és ak​kor Orosz​or​szág tej​ben-vaj​ban fog fü​röd​ni, mert ab​ban a könyv​-
tár​ban sok mil​li​árd dol​lár ér​té​kű könyv​rit​ka​sá​gok van​nak. Va​la​mi​lyen óko​ri köny​vek és kéz​ira​tok, ami​ket
Vá​nya, az a hő​bö​rö​dött vér​szí​vó el​rek​ken​tett va​la​ho​vá. Tény​leg lé​te​zett ez a könyv​tár?
Fan​do​ri​ne szkep​ti​kus gri​maszt vá​gott, és iga​zi pro​fesszo​ros han​gon kez​dett be​szél​ni:
– Soha nem fog​lal​koz​tam spe​ci​á​li​san ez​zel a té​má​val, de az alap​ve​tő té​nyek​re em​lék​szem. Az​u​tán, hogy
a tö​rö​kök 1453-ban el​fog​lal​ták Kons​tan​ti​ná​po​lyi, a bi​zán​ci ba​szi​le​u​szok fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű könyv​tá​-
ra, ame​lyet még a ró​mai csá​szá​rok​tól örö​köl​tek, és ezer év alatt szé​pen gya​ra​pí​tot​tak, az utol​só csá​szár
test​vér​öccsé​re, a mo​re​ai des​po​tá​ra, Pa​la​io​lo​gosz Ta​más​ra szállt. Ő el​vit​te a könyv​tá​rat Itá​li​á​ba, on​nan
pe​dig a lá​nyá​nak, Zsó​fi​á​nak a ho​zo​má​nya​ként, aki III. Ivan​hoz ment nőül, Moszk​vá​ba ke​rült. Mel​les​leg a
„Li​be​re​ja” nem tu​laj​don​név, ha​nem egy​sze​rű​en „könyv​gyűj​te​mény”. Hogy az​tán mi tör​tént ezek​kel a kin​-
csek​kel, azt sen​ki sem tud​ja pon​to​san. Az a hely​zet, hogy ak​ko​ri​ban a moszk​vai ural​ko​dók nem na​gyon ol​-
vas​tak köny​ve​ket. Fel​té​te​le​zik, hogy a köny​vek​kel teli lá​dá​kat egy​sze​rű​en csak egy moszk​vai pin​cé​ben he​-
lyez​ték el, sen​ki nem is néz​te át őket, és ott he​ver​tek sok-sok éven át. III. Va​szi​lij cár ide​jén Moszk​vá​ba
hív​ták az Athosz-he​gyi ko​los​tor​ból Gö​rög Ma​xi​mosz könyv​tu​dóst, hogy for​dít​son le az ural​ko​dó​nak va​la​-
mi​lyen óko​ri köny​ve​ket – nyil​ván ugyan​azok​ról volt szó. Az​u​tán, már Ret​te​ne​tes Ivan ide​jé​ben va​la​mi​lyen
fog​ság​ba ke​rült li​vó​ni​ai ál​lí​tó​lag lát​ta a Li​be​re​ját, sőt le​írást is ké​szí​tett róla. Ez az utol​só töb​bé-ke​vés​bé
hi​telt ér​dem​lő em​lí​tés a cári könyv​tár​ról. Utá​na nyom​ta​la​nul el​tűnt. A tu​dó​sok több​sé​ge azon a vé​le​mé​-
nyen van, hogy a köny​ve​ket vagy ap​rán​ként el​aján​dé​koz​ták, vagy, ami még va​ló​szí​nűbb, egy​sze​rű​en elég​-
tek a szám​ta​lan krem​li tűz​vész egyi​ké​ben. De van​nak olyan meg​szál​lot​tak, akik hisz​nek ben​ne, hogy a Li​-
be​re​ja ma is meg​van va​la​hol egy el​fe​lej​tett föld alat​ti rej​tek​he​lyen a Kreml alatt, vagy Alek​szand​rovsz​ka​-
já​ban, ahol a má​so​dik fő​vá​ros volt Ivan cár ide​jén, vagy va​la​me​lyik ko​los​tor​ban, aho​va el​járt. Az el​múlt
száz év​ben több al​ka​lom​mal is kezd​tek ása​tá​so​kat a Kreml​ben, még Sztá​lin alatt is, de ter​mé​sze​te​sen sem​-
mit sem ta​lál​tak. Cor​ne​li​us von Dorn​nak pe​dig sem​mi​fé​le kap​cso​la​ta nem le​he​tett Ret​te​ne​tes Ivan​nal – hi​-
szen egy egész év​szá​zad​dal ké​sőbb élt. Nem, a le​vél​ben va​la​mi​lyen más „Ivan Li​be​re​já​já”-ról le​het szó.
Ezek a te kincs​ke​re​ső​id os​to​ba di​let​tán​sok, tel​je​sen el van​nak tá​jo​lód​va.
– Kö​szö​nöm az elő​adást – fe​lel​te Al​tin. – A könyv​tá​ras buli alig​ha​nem tény​leg kamu. De én a te he​-
lyed​ben ko​mo​lyab​ban ven​ném eze​ket az os​to​ba di​let​tán​so​kat. Ne​hogy te ma​gad is ál​do​za​tá​vá válj az el​tá​-
jo​ló​dá​suk​nak! Hi​szen nem tud​hat​juk, mennyi​re él​ték bele ma​gu​kat ebbe a Li​be​re​já​ba, de na​gyon úgy néz
ki, hogy tel​je​sen be​le​ha​ba​rod​tak. Te​gyük fel, hogy az egyi​kük Nagy Szo​szó. De van egy má​sik is, aki​vel
Szo​szó szkan​de​ro​zik, és aki​nek a meg​bol​do​gult Adé​kás dol​go​zott…
Be​kap​csol​ta a ká​vé​fő​zőt, egye​ne​sen a csap​ról töl​töt​te meg szű​ret​len víz​zel (Ni​cho​las meg​ráz​kó​dott, de
nem szólt sem​mit), és be​röp​pent a szo​bá​ba.
– Ne gye​re be, át​öl​tö​zöm! – ki​ál​tot​ta a nyi​tott aj​tón át. -…Na szó​val. Most iszunk egy kis ká​vét, en​ni​va​-
ló nincs itt​hon sem​mi, az​tán én el​hú​zok a szer​kesz​tő​ség​be. Meg​pró​bá​lom ki​de​rí​te​ni, mi​fé​le jó​ma​dár ez a
te Adé​ká​sod. Pon​to​sab​ban már csak ma​dár​te​tem, mert mi​után ta​lál​ko​zott Nagy Szo​szó ab​rek​ja​i​val, alig​ha
ma​radt az ele​ven ter​mé​szet ölé​ben. Te meg, tör​té​nész, ülj meg ad​dig a fe​ne​ke​den, és moz​gasd az agy​te​ker​-
vé​nye​i​det. Le​het, hogy még va​la​mit ki tudsz fa​csar​ni a le​vél​ből. A hű​tő​ben tel​jes a nir​vá​na, ki kell bír​nod
va​la​hogy. Kép​zeld azt, hogy a har​ma​dik vi​lág va​la​me​lyik or​szá​gá​ban vagy, ahol éh​ín​ség tom​bol. Vissza​fe​-
lé be​ug​rok a bolt​ba, ve​szek ezt-azt. De vi​gyázz: az ut​cá​ra ki ne tedd a lá​bad! És az ab​la​kok​hoz se menj
kö​zel!
Egy perc​cel az​u​tán, hogy a len​dü​le​tes li​li​pu​ti lány csak úgy áll​tá​ban két korty​ra meg​it​ta a csé​sze ká​vé​-
ját, Ni​cho​las egye​dül ma​radt a la​kás​ban. Ő is ivott egy kis ká​vét (tej​szín és cu​kor nél​kül), szó​ra​ko​zot​tan
rág​csált egy kis da​rab szá​raz ke​nyér​vé​get, ame​lyet nagy​lel​kű​en ott ha​gyott neki a há​zi​asszony, és ahogy
kér​te, el​kezd​te moz​gat​ni az agy​te​ker​vé​nye​it. Az ese​mé​nyek kör​vo​na​lai las​sacs​kán ki​raj​zo​lód​tak a köd​ben.
Va​la​ki – ne​vezzük X. úr​nak – tu​do​mást szer​zett a krom​es​nyi​ki rej​tek​hely​ről elő​ke​rült do​ku​men​tum​ról. Föl​-
kel​tet​te az ér​dek​lő​dé​sét „Ivan Li​be​re​já​já​nak” em​lí​té​se, úgy kép​zel​te, hogy Ret​te​ne​tes Ivan mi​ti​kus könyv​-
tá​rá​ról van szó, és hogy a meg​cson​kí​tott le​vél​ben meg​ta​lál​ha​tó a fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű kincs​hez ve​ze​tő
kulcs. Pon​to​sab​ban csak a kulcs egy ré​sze, mert a le​vél bal fele hi​ány​zott. A krom​es​nyi​ki fe​lé​ben még
csak alá​írás sem volt, úgy​hogy X. úr nem tu​dott mibe be​le​ka​pasz​kod​ni.
El​telt há​rom év, és X. úr va​la​hon​nan tu​do​mást szer​zett egy brit tör​té​nész cik​ké​ről, ami​ről azon​nal eszé​-
be ju​tott a krom​es​nyi​ki le​let. X. össze​ve​tet​te a té​nye​ket, össze​ol​vas​ta a le​vél első so​ra​it, ami​ket az an​gol
tu​dós idé​zett a cik​ké​ben, és meg​győ​ző​dött róla, hogy meg​van az „el​ve​szett irat” hi​ány​zó fele. X. to​váb​bi
szán​dé​kai egy​ér​tel​mű​ek: el​ha​tá​roz​ta, hogy Moszk​vá​ba csal​ja az an​gol tör​té​nészt, és meg​szer​zi tőle a do​ku​-
men​tum hi​ány​zó fe​lét.
De ki le​het ez az X. úr?
Nem tör​té​nész, az egy​szer vi​lá​gos. Egy tu​dós nem ve​te​me​dett vol​na lo​pás​ra és gyil​ko​sok fel​bé​re​lé​sé​re.
Azon​kí​vül egy tu​dós tisz​tá​ban lett vol​na vele, hogy Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​rá​nak lé​te​zé​se csak egy le​gen​-
da. Ar​ról nem is be​szél​ve, hogy von Dorn száz év​vel ké​sőbb írta a le​ve​lét.
Ez egy ban​di​ta, az orosz maf​fia em​be​re. És egye​lő​re ez min​den, amit mon​da​ni le​het róla. Nem ér​de​mes
to​vább spe​ku​lál​ni raj​ta, mert könnyen hi​bás kö​vet​kez​te​té​sek​re jut​hat az em​ber – túl​sá​go​san ke​vés az in​for​-
má​ció. Hogy pon​to​san ki áll​hat a Cor​ne​li​us le​ve​lé​vel kap​cso​la​tos tör​té​net mö​gött, azt egye​lő​re jobb nem
fir​tat​ni. In​kább ma​gá​val a do​ku​men​tum​mal kell fog​lal​koz​ni.
Ott egyik kér​dés me​rül fel a má​sik után.
Mi​ért írta Cor​ne​li​us a le​ve​let? Mi​ért tép​te ket​té? Mi​ért ma​radt az egyik fele Krom​es​nyi​ki​ben az arany​-
me​da​li​on​nal és az éb​resz​tő​órá​val együtt (mely tár​gyak min​den bi​zonnyal na​gyon be​cse​sek vol​tak a ka​pi​-
tány szá​má​ra), és ho​gyan ke​rült a má​sik a Fan​do​ri​nok csa​lá​di re​lik​vi​á​i​nak lá​di​ká​já​ba? Mi lett a ka​pi​-
tánnyal 1682 má​ju​sa után? Mi​ért nem ő maga ke​res​te meg a kin​cset? És vé​gül is mi le​he​tett az a kincs? Vi​-
lá​gos, hogy nem Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​ra, de ak​kor is egy „Li​be​re​ja”, azaz va​la​mi​lyen köny​vek.
Ni​cho​las érez​te: épp csak egy na​gyon ki​csi hi​ány​zik ah​hoz, hogy meg​érint​se tá​vo​li ősét. Bár​csak Cor​-
ne​li​us ad​ha​tott vol​na neki va​la​mi egé​szen apró kis se​gít​sé​get! De a ka​pi​tány hall​ga​tott. Pe​dig kö​zel volt,
Ni​cho​las lát​ta, hogy a fél​ho​mály​ban ott szür​kél​lik moz​du​lat​lan szi​lu​ett​je – bőr​ze​ké​ben, ke​rek si​sak​kal a
fe​jén, kard​dal az ol​da​lán. És a ka​pi​tány bol​do​gan lé​pett vol​na tá​vo​li utó​da felé, de a ha​lot​tak nem tud​nak
mo​zog​ni. Ni​cho​las​nak kel​lett meg​ten​nie azt az utat. De va​jon ho​gyan?
Több​ször is vé​gig​ol​vas​ta a le​ve​let. Mik azok a ha​lott cson​tok, amik​től Nyi​ki​ta meg​ijed​he​tett? És mi​ért
nem azok​tól kell fél​ni, ha​nem va​la​mi Za​mo​le​usz​tól, ami gyé​kénnyel van le​fed​ve? Mi az a Za​mo​le​usz?
Saj​nos az ösz​tö​ne azt súg​ta a ma​gisz​ter​nek, hogy Cor​ne​li​us tit​ka az olyan rej​té​lyek so​rá​ba tar​to​zik, me​-
lye​ket az Idő kü​lö​nös gond​dal őriz, és nem ad ki egy​könnyen.
Ter​mé​sze​te​sen ér​de​kes lett vol​na a rej​tek​hely fel​ku​ta​tá​sá​val fog​lal​koz​ni. A ti​zen​há​rom ab​la​kos ház
nyil​ván nincs már meg, akár csak a he​lyet is alig​ha le​het meg​ta​lál​ni, ahol va​la​mi​kor állt, úgy​hogy a kincs
örök​re el​ve​szett. De a ku​ta​tás so​rán leg​alább va​la​me​lyest ki​tisz​tul​hat​na a kép. Ta​lán si​ke​rül​ne ki​de​rí​te​ni,
hogy Cor​ne​li​us ide​jé​ben mi​lyen könyv​gyűj​te​ményt ne​vez​het​tek „Ivan Li​be​re​já​já”-nak. Hi​szen a XVII. szá​-
za​di Mosz​kó​vi​á​ban egy ké​zen meg le​he​tett szá​mol​ni a könyv​gyűj​te​mé​nye​ket, úgy​hogy bi​zo​nyá​ra ta​lál​hat
va​la​mi​lyen nyo​mot. Le​het, hogy csak Mat​fe​jev könyv​tá​rá​ról van szó, aki hí​res könyv​gyűj​tő volt. Úgy tart​-
ják, hogy a min​den​ha​tó fő​mi​nisz​ter bu​ká​sa után a könyv​tá​rát szét​lop​ták. És ha még​is si​ke​rült el​rej​te​nie,
Cor​ne​li​us, a szol​gá​la​tá​ban álló kül​föl​di ka​to​na​tiszt pe​dig tu​dott er​ről? Ez az​tán szen​zá​ci​ós fel​fe​de​zés len​-
ne!
Eh, a csu​dá​ba a szen​zá​ci​ós fel​fe​de​zé​sek​kel! Csak ele​ve​nen ha​za​jus​son in​nen.
Fan​do​ri​ne kény​sze​rí​tet​te ma​gát, hogy vissza​tér​jen a kö​nyör​te​len va​ló​ság​ba. Le​het​sé​ges, hogy az orosz
maf​fi​ó​zók, akik a Li​be​re​ját ke​re​sik, el​ol​vas​ták a le​vél tel​jes szö​ve​gét, rá​jöt​tek, hogy ilyen inst​ruk​ci​ók
alap​ján úgy​sem tud​ják meg​ta​lál​ni a kin​cset, és úgy dön​töt​tek, el​en​ge​dik az an​gol tör​té​nészt, hadd men​jen
is​ten hí​ré​vel.
Le​het​sé​ges, de nem biz​tos. Meg kell vár​ni, nem de​rít-e ki va​la​mit a fé​kez​he​tet​len ener​gi​á​jú Al​tin Ma​-
ma​je​va. De akár így, akár úgy, azon​nal re​pü​lő​re ül, és irány Lon​don. Az ör​dög vi​gye a tör​té​nel​mi ha​zá​ját
az ár​mány​ko​dó bű​nö​ző​i​vel és a kép​te​len fej​tö​rő​i​vel együtt!
A meg​ho​zott dön​tés he​lyes​sé​gé​hez két​ség sem fér​he​tett, és Ni​cho​las úgy dön​tött, hogy pi​he​nőt en​ge​dé​-
lyez el​gyö​tört agyá​nak. Mi​vel üsse el az időt?
Elő​ször is jó vol​na va​la​mennyi​re el​fo​gad​ha​tó ál​la​pot​ba hoz​ni a ru​há​ját.
Úgy-ahogy le​tö​röl​te a fol​to​kat a nad​rág​já​ról és a za​kó​já​ról, ki​mos​ta és meg​szá​rí​tot​ta a gáz fö​lött az inge
gal​lér​ját és man​dzset​tá​it, az​tán vissza​varr​ta a le​sza​kadt uj​jat és meg​fol​toz​ta a lyu​kat a tér​dén. Nem ha​u​te
cou​tu​re, de leg​alább a rend​őrök nem fog​ják csa​var​gó​nak néz​ni az ut​cán.
Ez​zel meg​vol​nánk. Na és most?
Fan​do​ri​ne szem​re​vé​te​lez​te a la​kás​ban ural​ko​dó kup​le​rájt, és ra​gyo​gó öt​le​te tá​madt: meg​kö​szö​ni a há​zi​-
asszony​nak a ven​dég​lá​tást. A ma​gisz​ter al​só​nad​rág​ra vet​kő​zött, ke​re​sett egy ron​gyot, és fü​työ​rész​ve ne​ki​-
állt rend​be hoz​ni Al​tin Ma​ma​je​va haj​lé​kát. Fel​mos​ta a pad​lót, ki​tisz​tí​tot​ta a mos​dó​kagy​ló​kat, le​tö​röl​get​te
a port. Az ab​la​ko​kat nem mos​ta le, em​lé​kez​ve Al​tin fi​gyel​mez​te​té​sé​re. Nem va​ló​szí​nű, hogy a szom​széd
te​tőn el​bújt egy bér​gyil​kos mes​ter​lö​vész, de ahogy mon​da​ni szo​kás, jobb fél​ni, mint meg​ijed​ni.
Az ágy​ne​műt és a ró​zsa​szín pi​zsa​mát össze​haj​to​gat​va egy ku​pac​ba rak​ta. A kék vi​rá​gos bu​gyit, amit az
ágy alatt ta​lált, ta​pin​ta​to​san ott hagy​ta. Össze​szed​te a sza​na​szét he​ve​rő köny​ve​ket, fel​tet​te őket a polc​ra. A
sze​mé​be öt​lött két cím, ami a ké​ret​len ta​ka​rí​tót za​var​ba hoz​ta: „HO​GYAN NÖ​VEL​HET​JÜK MEG A MA​-
GAS​SÁ​GUN​KAT ÖT CEN​TI​MÉ​TER​REL” és „101 TA​NÁCS NŐK​NEK, AKIK SZE​RET​NÉK, HOGY
SZE​RES​SÉK ŐKET”. Fan​do​ri​ne-t meg​ké​sett bűn​tu​dat ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba – mi​nek kel​lett erő​sza​kos​kod​-
nia a há​lá​já​val és a hü​lye tisz​ta​ság​má​ni​á​já​val? Alig​ha örül majd a há​zi​asszony, hogy be​tört a ma​gán​szfé​-
rá​já​ba… Ta​lán min​dent te​gyen vissza oda, ahol volt? De mi le​gyen a kos​szal és a por​ral, azt nem te​he​ti
vissza a he​lyé​re!
E gyöt​rő két​sé​gek kö​ze​pet​te meg​szó​lalt a te​le​fon.
– Nyi​ka, hall​gass vé​gig fi​gyel​me​sen! – hang​zott fel a kagy​ló​ban Al​tin iz​ga​tott hang​ja. – El se hi​szed,
hogy mit de​rí​tet​tem ki… Stop, Ma​ma​je​va, csak szé​pen sor​já​ban – szólt rá ön​ma​gá​ra. – Bu​rok​ban szü​let​tél,
az hót​zi​her. Tu​dod, hogy ki va​dá​szott rád teg​nap? Nem va​la​mi mu​csai bika, ha​nem egy hi​per​szu​per bér​-
gyil​kos! A fény​kép alap​ján azon​nal azo​no​sí​tot​ták ne​kem. Surik a be​ce​ne​ve, az iga​zi ne​vét meg sen​ki sem
tud​ja.
– Mi​lyen fura be​ce​ne​ve van, Surik – je​gyez​te meg Fan​do​ri​ne, ne​hogy Al​tin azt higgye, hogy meg​ijedt. A
kagy​lót mar​ko​ló keze hir​te​len un​do​rí​tó​an ra​ga​csos és hi​deg lett.
– Új​ge​ne​rá​ci​ós kil​ler, sa​ját stí​lu​sa van. A hat​va​nas évek meg​szál​lott​ja: cső​nad​rág, tor​na​ci​pő, Viz​bor és
a töb​bi. Egy​szó​val „Ka​u​kázu​si rab​nő”.[xx​viii]
– Mi​lyen rab​nő? – ér​tet​len​ke​dett a ma​gisz​ter. Hogy jön ide va​la​mi rab​nő?
– Nem fon​tos. Ha el​mon​dom, ki​ket nyírt már ki, el​do​bod ma​gad. Ő in​téz​te el At​laszt, Zsmir​ját, La​von​-
csi​kot – ezek mind Moszk​va kör​nyé​ki zsi​vá​nyok. A for​rá​som sze​rint alig​ha​nem az Ota​ris​vi​li test​vé​rek​kel
is Surik vég​zett. Meg a Szv​ja​to​gor​bank el​nö​ké​vel és a Rok​kan​tak Li​gá​já​nak ve​ze​tő​jé​vel is. Per​sze, ne​ked
az​tán mond​ha​tom – hisz te süni vagy a köd​ben, sem​mit se tudsz a leg​újabb tör​té​nel​münk​ről! Egy​szó​val
Surik nagy​be​tűs kil​ler. Száz le​pe​dő alatt nem vál​lal mun​kát. Per​sze dol​lár​ban. Vi​lá​gos, hogy egy ilyen
nagy​me​nő bér​gyil​kos​nak kell hogy le​gyen fő​nö​ke, de hogy ki, azt sen​ki se tud​ja. Mi van még? Ja, igen,
Surik​nak az a hepp​je, hogy nem sze​ret tá​vol​ról ölni. Nem dol​go​zik rob​ba​nó​szer​rel, se táv​csö​ves pus​ká​val,
job​ban sze​re​ti a kést, a pisz​tolyt, a bok​szért, vagy egy​sze​rű​en a ke​zét hasz​nál​ja – öt​da​nos ka​ra​te​mes​ter.
Szó​val az a faj​ta gyil​kos, aki sze​ret be​le​néz​ni az ál​do​za​ta sze​mé​be.
– T…tu​dom – nyög​te ki Ni​cho​las, és maga előtt lát​ta a szem​üve​ges gyil​kos vi​dám mo​so​lyát.
– Jól van, ne iz​gulj már – nyug​tat​ta Al​tin. – Volt Surik, nincs Surik. Szo​szó fi​acs​kái el​in​téz​ték.
– Igen, per​sze – mond​ta hal​kan Fan​do​ri​ne.
– Ülj a fe​ne​ke​den, várj meg. Csak el​me​gyek még az in​fo​cent​ru​munk​ba, meg​ígér​ték a lá​nyok, hogy
össze​szed​nek pár köny​vet Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​rá​ról, meg össze​ál​lí​ta​nak egy dosszi​ét a ke​re​sé​sé​ről.
Na​gyon meg​éhez​tél?
– Nem, nem na​gyon…
– Na jó, bírd ki va​la​hogy.
A ma​gisz​ter le​tet​te a kagy​lót, és jár​kál​ni kez​dett a szo​bá​ban.
Surik, ez az Elm ut​cai rém​álom él és vi​rul! Az üze​ne​tet ő írta, két​ség sem fér​het hoz​zá. „Mill par​don”!
Ő hoz​ta vissza a dip​lo​ma​ta​tás​kát, ki más? Teg​nap ha​lá​los lel​ki nyu​ga​lom​mal állt a rak​par​ton, még in​te​ge​-
tett is utá​na. Meg​je​gyez​te a ko​csi rend​szá​mát, és an​nak alap​ján gond nél​kül ki​de​rí​tet​te a cí​met. Br-r-r, be​-
jött ide éj​sza​ka, néz​te őket, ahogy al​sza​nak Al​tin​nal. Va​la​mi ok​ból nem ölte meg. Meg​gon​dol​ta ma​gát? Új
inst​ruk​ci​ót ka​pott? Alig​ha​nem.
Nem le​het tud​ni, mi​lyen já​té​kot ját​szik ez a vi​dám bér​gyil​kos, de nem so​dor​hat​ja ve​szély​be a kis új​ság​-
író​nőcs​két is. Hisz Ni​cho​las mi​att már így is egy haj​szál vá​lasz​tot​ta el a ha​lál​tól. Egy ilyen szörny​szü​lött​-
nek, aki sze​ret az ál​do​za​tai sze​mé​be néz​ni, sem​mi​ség meg​öl​ni egy más​fél mé​ter plusz egy cen​ti ma​gas, fe​-
ke​te sze​mű le​ányt, nem re​meg meg a keze.
Azon​nal el kell tűn​nie in​nen. De ho​gyan? A la​kást bi​zo​nyá​ra fi​gye​lik. Mit te​gyen? Mit te​gyen? Mit te​-
gyen?
Fan​do​ri​ne már min​den el​pa​kolt a dip​lo​ma​ta​tás​ká​já​ba, de még vagy tíz per​cig tip​ró​dott a la​kás​ban, az​-
tán össze​szed​te ma​gát: le​ült, egyik lá​bát a má​sik​ra tet​te, és ha​tá​ro​zot​tan össze​kul​csol​ta a ke​zét a tér​dén.
Kény​sze​rí​tet​te ma​gát, hogy meg​nyu​god​jon.
Na szó​val.
Al​tint ki​men​te​ni a ve​sze​de​lem​ből. Ez a leg​főbb. Min​den más utá​na kö​vet​ke​zik.
Meg kel​lett vol​na mon​da​ni neki, hogy Surik él, és itt van va​la​hol a kö​zel​ben. Most már késő, még a mo​-
bil​szá​mát sem tud​ja.
Hagy​jon neki üze​ne​tet?
Per​sze, alig​ha​nem be​jön​nek ide, amint el​hagy​ja a la​kást. Meg​öl​ni egye​lő​re nem áll szán​dé​kuk​ban, ez
vi​lá​gos. Vagy​is kö​vet​ni fog​ják. Va​la​mi ok​ból szük​sé​gük van rá – kü​lön​ben mi​ért hoz​ták vol​na vissza a dip​-
lo​ma​ta​tás​ká​ját?
És ha ezek a ko​moly ura​sá​gok kö​vet​ni fog​ják, ak​kor fel​tét​le​nül be akar​nak sze​rel​ni itt egy le​hall​ga​tó​be​-
ren​de​zést. Hi​szen nem tud​ják, hogy az an​gol tör​té​nész nem jön ide vissza töb​bet.
Vagy​is tu​dat​nia kell ve​lük.
Fan​do​ri​ne fo​gott egy pa​pír​la​pot, és filc​tol​lal len​dü​le​te​sen rá​ír​ta:

Cicus!
Kialudtam magam, és most elmegyek.
Köszönöm, hogy befogadtál. El se tudod képzelni, hogy mennyire jókor jöttél tegnap a
kocsicskáddal. Ezért külön köszönet, és plusz ötven arra a százra. És köszönöm, hogy nem
faggatóztál. Ezért még ötven.
Pu​szil​lak,
Kol​ja.
„Kol​ja” – ez jó lesz. Meg​ér​ti. Nem kel​le​ne még va​la​mit írni hoz​zá, ami fi​gyel​mez​te​ti a ve​szély​re?
Nem! Nem kell hü​lyé​nek gon​dol​ni Suri​kot. Ni​cho​las vá​rat​lan tá​vo​zá​sa és a sér​tő stí​lu​sú le​vél elég hoz​-
zá, hogy tud​ja, itt va​la​mi gáz van. Fan​do​ri​ne gon​dol​ko​dott még egy sort, át​la​poz​ta a „Né​pi​es” no​te​szét, és
fo​koz​ta a ha​tást egy utó​irat​tal:
Csudás vót az entyempentyem.
Így, ni. Al​tin eb​ből min​dent meg​ért. Re​mél​he​tő​leg.
És két öt​ven​dol​lá​ros bank​je​gyet tett a le​vél​re. A biz​ton​ság ked​vé​ért me​mo​ri​zál​ta a te​le​fon​szá​mot, ami
ott volt a ké​szü​lé​ken. Ter​mé​sze​te​sen nem lesz sza​bad te​le​fo​nál​nia neki. Vagy ma​xi​mum azért, hogy hall​ja a
hang​ját. Meg​győ​ződ​jön róla, hogy él.
Egye​lő​re sem​mi mást nem volt sza​bad ten​ni. Ahogy Al​tin mon​da​ná, pu​co​lás – irány a re​pü​lő​tér! Ha
nincs hely a lon​do​ni já​rat​ra, bár​ho​vá el​re​pül​het, csak el in​nen mi​nél messzebb​re!
Is​ten ve​led, ki​csiny​ke, bá​tor le​ány, aki ar​ról ál​mo​do​zol, hogy öt cen​ti​vel ma​ga​sabb​ra nősz, és sze​ret​ni
fog va​la​ki. Vál​ja​nak va​ló​ra az ál​ma​id!

Mi​előtt ki​lé​pett a lép​cső​ház​ból, te​le​szív​ta a tü​de​jét, és új​ból ke​resz​tet ve​tett – kez​dett már ká​ros szo​ká​sá​-
vá vál​ni.
Igye​ke​zett mi​nél ko​mó​to​sab​ban el​men​ni az idős asszo​nyok mel​lett, akik a pa​don ücsö​rög​tek, és min​den
rös​tel​ke​dés nél​kül meg​bá​mul​ták. Hal​lot​ta, ahogy az egyik han​go​san oda​súg​ja a mel​let​te ülő​nek:
– Al​tin​tó gyön. Nála ica​ká​zott.
A má​sik meg erre:
– Hinnye, az égi​me​sze​lő​je!
Nem né​zünk ol​dal​ra! A buta an​gol nem sejt sem​mit, meg van győ​ződ​ve róla, hogy a dip​lo​ma​ta​tás​kát az
is​te​ni gond​vi​se​lés jut​tat​ta vissza neki.
Most jobb​ra kell for​dul​ni. Így, ni. Nem hall lé​pé​se​ket a háta mö​gül.
A po​ros, nap​fény​ben für​dő ut​cán Fan​do​ri​ne úgy dön​tött, hogy most már hát​ra​néz​het. Sen​ki. Hogy vég​-
képp meg​bi​zo​nyo​sod​jék róla, még vagy öt per​cig ment a jár​dán, de nem ész​lelt sem​mi gya​nú​sat.
Le​het, hogy túl​dra​ma​ti​zál​ja a hely​ze​tet? Mi van, ha X. úr, mi​után el​ol​vas​ta Cor​ne​li​us le​ve​lét, va​ló​ban
el​vesz​tet​te az ér​dek​lő​dé​sét a Li​be​re​ja ke​re​sé​se iránt?
Az len​ne a leg​jobb!
Na szó​val. Le kell in​te​ni egy au​tót. Az úti​könyv azt írja, hogy Moszk​vá​ban ke​vés a taxi, de bár​ki fel​ve​-
he​ti az em​bert. Így egé​szen ol​csón, olyan öt dol​lá​rért be le​het men​ni a kül​vá​ros​ból a cent​rum​ba. Ott meg
fog egy iga​zi ta​xit, és irány a Se​re​mety​je​vo.
Kö​rül​né​zett (to​vább​ra sem lát​ta, hogy bár​ki is kö​vet​né), és el​kezd​te fi​gyel​ni a ko​csi​kat, hogy me​lyi​ket
int​het​né le. Na per​sze, most csak te​her​au​tók ro​bog​tak el az úton. Igaz, nincs mit cso​dál​koz​ni raj​ta mind​járt
vége a mun​ka​idő​nek.
Vég​re a sa​rok mö​gül ki​hú​zott egy vi​lá​gos​pi​ros sport​ko​csi. Ni​cho​las már emel​te vol​na a ke​zét, de gyor​-
san meg​gon​dol​ta ma​gát. Egy ilyen menő jár​gány tu​laj​do​no​sá​nak alig​ha van szük​sé​ge öt dol​lár​ra.
De a Ja​gu​ar nesz​te​le​nül le​fé​ke​zett a jár​da mel​lett. Fi​nom züm​mö​gés​sel le​sik​lott a füst​üveg ab​lak.
A vo​lán​nál egy vi​king ült a vál​lá​ra omló arany​haj​jal és rö​vid​re nyírt sza​kál​lal. Bú​za​vi​rág​kék sze​mé​vel
vi​dá​man és ámul​va néz​te a ma​gisz​tert.
– Aszt​a​pasz​ta, egy ele​ven brit! Csak a ke​mény​ka​lap meg az es​er​nyő hi​ány​zik. Besz​kud​nyi​ki​ban! What
are you do​ing here, dear sir?[xxix]
– Én… ööö… a Se​re​mety​je​vói re​pü​lő​tér​re sze​ret​nék el​jut​ni – mo​tyog​ta Fan​do​ri​ne za​var​tan; nem gon​-
dol​ta vol​na, hogy első lá​tás​ra fel​is​mer​ni ben​ne a brit ál​lam​pol​gárt.
– Aha, szó​val nem iga​zi bri​tish. De ha​lá​lo​san jó a fi​gu​ra – kons​ta​tál​ta a nor​di​kus szép​ség. – Si​rály. Ül​-
jön be, sir, el​vi​szem a Ham​me​rig. On​nan meg már bár​ki ba​gó​ért ki​vi​szi a Se​re​ma​tyi​ra.
A macs​ka​sze​rű autó do​rom​bol​va el​in​dult, és Ni​cho​las pu​hán be​le​pré​se​lő​dött az ülés ru​ga​nyos tám​lá​já​-
ba.
A vi​king kí​ván​csi​an for​dult felé, és mon​da​ni akart va​la​mit, de ek​kor meg​szó​lalt Men​dels​sohn in​du​ló​ja
(Ni​cho​las ol​vas​ta va​la​me​lyik új​ság​ban, hogy az oro​szok imád​nak ze​ne​da​ra​bo​kat le​töl​te​ni csen​gő​hang​nak),
és a be​szél​ge​tés kez​de​te el​ha​lasz​tó​dott.
– Igen – mond​ta a vi​king.
Majd, egy kis szü​net után, éle​sen:
– Na és ha Cser​no​mor azt mond​ta? Meg​ígér​te az en​ge​délyt, Le​onyid Ro​ber​to​vics? Meg​ígér​te. A zse​tont
föl​nyal​ta? Föl​nyal​ta. Ak​kor meg ta​lics​káz​za a cuc​cot, vagy in​tel​li​gen​ci​á​san szól​va, tel​je​sít​se, amit ígért…
Na, így már más… Szó​val hol​nap lesz ülés a mi​nisz​té​ri​um​ban? Jó, vá​rok. És ne fe​led​je: eb​ben a bu​li​ban
maga a hu​nyó, nem én. Auf wie​der​se​hen.
Ni​cho​las tud​ta, hogy Cser​no​mor​nak az orosz hi​va​ta​li és üz​le​ti kö​rök​ben ma​gát a mi​nisz​ter​el​nö​köt ne​ve​-
zik, és kü​lö​nös ér​dek​lő​dés​sel te​kin​tett az autó tu​laj​do​no​sá​ra. Ki le​het ez az em​ber, aki​nek a kor​mány​fő
sza​va sma​fu? Va​la​mi nagy vál​lal​ko​zó vagy lob​bis​ta?
– Na, mond​jon már va​la​mit, sir! – mond​ta a fon​tos üz​let​em​ber, mi​után be​fe​jez​te a te​le​fon​be​szél​ge​tést.
A fu​var díja a csi​cser​gés. Me​sél​jen va​la​mit! Ki maga?
Új​ból fel​hang​zott a gyász​in​du​ló.
– Igen – szólt bele a te​le​fon​ba új​ból az újo​rosz ma​csó. – Mi van, Tol​jan, le​es​tél az eper​bo​kor​ról, mint
Mi​csu​rin?… Aha, majd pont. Ne nézz ma​dár​nak! Mi​fé​le re​uto​vi​ak? Mit han​tálsz ne​kem össze?… Nem
kell sen​kit za​mek​ra ten​ni, anél​kül is la​zán el​si​kál​juk az ügyet, csak az​tán ne kat​togj utá​na… Jól van, Tol​-
jan, meg​du​mál​tuk.
Ez a be​szél​ge​tés egé​szen más stí​lus​ban folyt, mint az elő​ző. Ni​cho​las most már sem​mit sem ér​tett. Igaz,
a „za​mek​ra ten​ni” ki​fe​je​zés ben​ne volt a no​te​szé​ben. A bű​nö​ző​zsar​gon​ban azt je​len​ti, hogy „ki​csi​nál​ni,
meg​sem​mi​sí​te​ni”. Le​het, hogy ez az em​ber nem po​li​ti​kus vagy üz​let​em​ber, ha​nem bű​nö​ző?
A vi​king le​su​vasz​tot​ta a te​le​font a mű​szer​fal​ra, és szi​szeg​ve mond​ta: – Azt a húgy​agyú sze​ren​csét​len​jét!
– De azon​nal eszé​be ju​tott az úti​tár​sa, és fe​hér fo​ga​it ki​vil​lant​va el​mo​so​lyo​dott.
– Par​don – mond​ta. – Nem hagy​ják, hogy össze​is​mer​ked​jünk. A blé​zer a Har​rods​ból van? El​sza​kadt az
ujja, lát​ta?
 – Igen, kö​szö​nöm. Teg​nap vé​let​len el​es​tem… – mo​soly​gott vissza rá Ni​cho​las. – Alig​ha​nem ki kell
dob…
A vi​king hir​te​len meg​iga​zí​tot​ta a vissza​pil​lan​tó tük​röt, egy pil​la​nat​ra hát​ra​for​dí​tot​ta a fe​jét, és Ni​cho​las
sza​vá​ba vá​gott:
– Ejha, va​la​ki kö​vet min​ket, sir. Va​jon ma​gát vagy en​gem? Per pil​la​nat nem tu​dok róla, hogy en​gem
bár​ki is el akar​na kap​ni.
Fan​do​ri​ne is hát​ra​pil​lan​tott, és egé​szen kö​zel, olyan húsz​yard​nyi​ra egy vi​lá​gos​zöld Nyi​va dzsi​pet lá​tott.
A vo​lán mö​gött szem​üve​ges, szal​ma​sár​ga üs​tö​kű alak ült. Surik!
– En​gem – mond​ta gyor​san a ma​gisz​ter, mi​köz​ben va​dul ka​la​pált a szí​ve. – Ide hall​gas​son, nem aka​rom
ve​szély​be so​dor​ni ma​gát. Te​gyen ki! Vagy… – A vi​king​re pil​lan​tott, és hal​kan be​fe​jez​te a mon​da​tot. Vagy
ta​pos​son bele a gáz​ba. Ez​zel a ver​dá​val maga könnyen le tud​ja ráz​ni.
Amint ezt ki​mond​ta, el​vö​rö​sö​dött, mert alá​va​ló, szé​gyen​le​tes do​log volt ilyet kér​nie egy vad​ide​gen em​-
ber​től. De a ré​mü​let, mely va​la​hon​nan a lel​ke sö​tét mély​sé​ge​i​ből höm​pöly​gött föl, erő​sebb volt min​den
más ér​zés​nél. Alig​ha​nem ugyan​ez tör​tént a Chris​ti​a​nia ci​vi​li​zált uta​sa​i​val, ami​kor a fe​dél​zet dől​ni kez​dett
a hul​lá​mok ól​mos hi​de​ge felé… Ez a gon​do​lat se​gí​tett Fan​do​ri​ne-nak, hogy le​győz​ze a gyen​ge​ség ro​ha​mát.
– Nem, ne ta​pos​son a gáz​ba! – mond​ta. – Te​gyen ki! Eb​ben a… bu​li​ban én va​gyok a hu​nyó, nem maga.
A vi​king in​de​xelt, és be​for​dult jobb​ra, egy mel​lék​ut​cá​ba.
– A gáz​ra nem ta​po​sok rá – mond​ta, a vissza​pil​lan​tó tük​röt néz​ve. A Nyi​va is be​for​dult, és tar​tot​ta a tá​-
vol​sá​got. – Nem szép do​log túl​lép​ni a se​bes​ség​kor​lá​to​zást. Ez egy. Ki​ten​ni nem fo​gom, mert az én ko​csim
az én vá​ram. Vagy​is maga a ven​dé​gem, és a ven​dé​ge​i​met nem ha​gyom bán​ta​ni. Ez ket​tő. Har​mad​szor pe​-
dig… – Új​ból be​for​dult egy ut​cá​ba, amely​nek az ele​jén zsák​ut​cát jel​ző táb​la volt. – Ször​nyen hiú va​gyok.
És tud​ni aka​rom, mi a frászt akar ez a kö​csög.
A ko​csi na​gyot rán​dult – a vi​king rá​lé​pett a fék​re. A Nyi​va is meg​állt olyan tíz yard​dal mö​göt​tük. Kö​-
röt​tük pusz​ta​ság, ga​rá​zsok, po​ros bok​rok.
Lát​va, hogy a vak​me​rő vi​king ki akar​ja nyit​ni az aj​tót, Ni​cho​las ré​mül​ten meg​fog​ta a kar​ját.
– Mit csi​nál? Nem tud​ja, hogy ki ez az em​ber.
– Maga meg nem tud​ja, hogy mi​lyen em​ber Vlad Szo​lov​jov – fe​lel​te az ön​gyil​kos ren​dít​he​tet​len lel​ki
nyu​ga​lom​mal. – Na jól van, ne maj​réz​zon, sir. Oda​me​gyek, meg​be​szél​jük a dol​got, ahogy em​be​rek kö​zött
szo​kás.
Ki​szállt, be​csap​ta az aj​tót, és si​et​ség nél​kül el​in​dult a zöld dzsip felé.
Fan​do​ri​ne is ki​nyi​tot​ta az aj​tót, hogy utá​na ki​ált​son: „Óva​to​san, fegy​ver van nála!”
De nem ki​ál​tott. Ne​hogy még na​gyobb idi​ó​tá​nak néz​zen ki, mint amek​ko​ra.
A ma​gisz​ter hir​te​len tö​ké​le​te​sen biz​tos volt ben​ne, hogy csap​dá​ba ke​rült. Ezek ket​ten, a fur​csa üz​let​em​-
ber és Surik, egy csa​pa​tot al​kot​nak. A Ja​gu​ar nem vé​let​le​nül állt meg a hó​ri​hor​gas brit mel​lett.
Ni​cho​las a gyúj​tás​kap​cso​ló​ra pil​lan​tott. Na per​sze, a kul​csot ez a Vlad ma​gá​val vit​te.
Ugor​jon ki a ko​csi​ból, és kezd​jen el fut​ni a bok​rok kö​zött?
De tu​laj​don​kép​pen mi​nek? Úgy tű​nik, meg​öl​ni nem akar​ják. Egye​lő​re. És leg​alább el​ma​gya​ráz​nák vég​-
re neki, hogy mit akar​nak tőle.
Meg​bé​kél​ve az el​ke​rül​he​tet​len​nel, hát​ra​for​dult, és néz​ni kezd​te, ho​gyan ta​lál​koz​nak a cin​ko​sok.
Surik nem szállt ki a ko​csi​ból. Csak ült, ki​dug​va kö​nyö​két a nyi​tott ab​la​kon, és ár​tat​lan mo​sollyal néz​te
a las​san kö​ze​le​dő, krém​szí​nű olasz öl​tönyt vi​se​lő és ha​nya​gul le​eresz​tett ke​zé​ben kulcs​cso​mót csör​ge​tő
szép​fi​út. Va​jon kö​szön​nek egy​más​nak? Ke​zet fog​nak?
– Szál​em alej​kum – mond​ta Vlad Szo​lov​jov ba​rát​sá​go​san, és hir​te​len Surik ar​cá​ba ha​jí​tot​ta a kul​cso​kat
– vil​lám​gyors, pon​tos moz​du​lat​tal.
A kulcs​cso​mó pon​to​san az ülő em​ber szem​üve​gét ta​lál​ta el, és be​tör​te az üve​get. Ugyan​ab​ban a pil​la​-
nat​ban Vlad egyet​len ug​rás​sal meg​tet​te az utol​só mé​te​re​ket, ame​lyek még el​vá​lasz​tot​ták a Nyi​vá​tól, meg​-
mar​kol​ta Surik sző​ke lo​bon​cát, és két​szer erő​sen ne​ki​csap​ta a hom​lo​kát az ajtó élé​nek.
Mind​ez olyan vá​rat​la​nul tör​tént, hogy Ni​cho​las kővé der​medt.
Az ügyes vi​king ki​rán​tot​ta az aj​tót, és Surik az asz​falt​ra zu​hant. Köz​ben ki​de​rült, hogy a jobb ke​zé​ben,
amit ed​dig a pil​la​na​tig nem le​he​tett lát​ni, ott szo​ron​gat​ta a Fan​do​ri​ne szá​má​ra már is​me​rős fe​ke​te csö​vű
pisz​tolyt.
Vlad Szo​lov​jov el​vet​te a pisz​tolyt, meg​vizs​gál​ta, és anél​kül, hogy meg​for​dult vol​na, in​tett Fan​do​ri​ne-
nak, hogy men​jen oda. Ni​cho​las​nak alig haj​lott a lába, de va​la​hogy csak oda​ment, és meg​állt egy ki​csit tá​-
vo​labb a moz​du​lat​lan test​től.
– 93-as Be​ret​ta – mond​ta el​is​me​rő​en Szo​lov​jov. Ko​moly stuk​ker. Hár​mas so​ro​za​to​kat ad le. Úgy néz
ki, nagy szar​ba te​nye​rel​tem bele. Ki ez a ge​nos​se?
Cow​boy​csiz​má​ja or​rá​val meg​bök​te a fek​vő em​ber élet​te​len, ki​csa​va​ro​dott ke​zét.
Ni​cho​las​nak nem volt ide​je vá​la​szol​ni, mert a kéz hir​te​len meg​ele​ve​ne​dett, és el​kap​ta Vlad csiz​má​ját.
Surik, anél​kül hogy fel​állt vol​na, egé​szen fel​húz​ta a lá​bát, majd egy​szer​re mind​ket​tő​vel ki​rú​gott, el​tra​fál​va
Vlad bo​ká​ját.
Szo​lov​jov ha​nyatt vá​gó​dott, a kil​ler pe​dig az ál​ló​hoz fe​szí​tet​te a tér​dét, majd talp​ra ug​rott. Nem hagy​ta,
hogy a vi​king fel​ocsúd​jon, ci​pő​je or​rá​val len​dü​let​ből be​le​rú​gott a pisz​toly​ba (a hat​va​nas évek meg​szál​-
lott​ja most nem tor​na​ci​pőt vi​selt, ha​nem ne​héz tu​ris​ta​ba​kan​csot), s a fegy​ver ol​dal​ra re​pült, majd pat​tant
né​há​nyat az asz​fal​ton. Mi​után be​fe​jez​te a pör​gést a sar​kán, Surik be​vitt egy rú​gást el​len​ke​ző irány​ból is –
az el​len​fe​le ál​lát cé​loz​ta, de Vlad el​ha​jolt, csi​nált egy hát​ra​buk​fen​cet, majd fel​pat​tant. A cso​dás krém​szí​nű
zakó há​tán cif​ra fe​ke​te min​tá​zat je​lent meg.
Surik a csí​pő​jé​nél egy ki​csit ma​ga​sab​ban maga elé tet​te két ke​zét, és tá​ma​dott. Vil​log​tak a ke​zek, lá​bak,
egyet​len ör​vény​lés​sé ol​vad​va össze, mint a ven​ti​lá​tor la​pát​jai. Ni​cho​las ed​dig csak hong​kon​gi fil​mek​ben
lá​tott ilyen csi​hi-pu​hit, és meg volt győ​ződ​ve róla, hogy ez mind csak trükk. A kur​ta, re​kedt ki​ál​tá​sok az
üté​sek tom​pa puf​fa​ná​sa​i​val vál​ta​koz​tak. Lát​szott, hogy a ke​le​ti harc​mű​vé​szet két nagy​mes​te​re küzd meg
egy​más​sal, de Fan​do​ri​ne-t ez nem jo​go​sí​tot​ta fel arra, hogy kí​vül​ál​ló​ként szem​lél​je az ese​mé​nye​ket. Ő is
teli to​rok​ból fel​ki​ál​tott, és a kil​ler​re ve​tet​te ma​gát. Nem azért, hogy le​te​rít​se – ab​ban nem is re​mény​ke​dett,
ha​nem hogy ma​gá​ra von​ja a fi​gyel​mét, és leg​alább ez​zel se​gít​sen a vé​de​ke​ző Szo​lov​jov​nak.
Nem volt nagy se​gít​ség. Surik meg se for​dult, csak rú​gott egyet hát​ra​fe​lé, pon​to​san ágyé​kon ta​lál​va Ni​-
cho​last, és a ma​gisz​ter össze​gör​nyedt. A ha​tár​ta​lan vi​lág​egye​tem egy pil​la​nat alatt a saj​gó test​rész mé​re​té​-
re zsu​go​ro​dott.
Fan​do​ri​ne ka​csáz​va ment ar​rébb. Is​ten​te​le​nül fájt!
És ek​kor szen​ve​dő hő​sünk meg​pil​lan​tot​ta a pisz​tolyt: ott he​vert ma​gá​nyo​san a jár​da​sze​gély mel​lett,
szenv​te​le​nül csil​log​va a nap​sü​tés​ben. Ni​cho​las, el​fe​lejt​kez​ve a fáj​dal​má​ról, a fegy​ver​hez szök​kent, fel​-
kap​ta, és meg​for​dult – még épp idő​ben, hogy lás​sa a szik​rá​zó küz​de​lem vé​gét.
Vlad Szo​lov​jov, mi​köz​ben hát​rált a pör​gő-for​gó Surik elől, a csiz​má​ja ma​gas sar​ká​val meg​bot​lott a
csa​tor​na​fe​dél​ben. Ahogy meg​tán​to​rod​va ha​do​nász​ni kez​dett, azon​nal ka​pott egy ir​dat​lan ere​jű rú​gást a ba​-
kancs tal​pá​val a véd​te​len​né vált mell​ka​sá​ra. Kar​ját szét​tár​va a há​tá​ra zu​hant, és moz​du​lat​la​nul fe​küdt.
– Állj! Fel a ke​zek​kel! – ki​ál​tott rá a kil​ler​re Fan​do​ri​ne, és rá​sze​gez​te a pisz​tolyt.
Még soha nem volt a ke​zé​ben tűz​fegy​ver, de tud​ta, hogy va​la​hol a mar​ko​lat kö​ze​lé​ben kell len​nie úgy​-
ne​ve​zett biz​to​sí​tó​szer​ke​zet​nek. Ha azt nem húz​za fel (vagy le?), ak​kor nem tud lőni.
A ma​gisz​ter bal ke​zé​vel vé​gig​si​mí​tott a sima fe​lü​le​ten bal​ról, jobb​ról, el​moz​dí​tott va​la​mi kis kart.
Csak re​mény​ked​he​tett ben​ne, hogy ez​zel ki​biz​to​sí​tot​ta a fegy​vert. Most az​tán na​gyon óva​tos​nak kel​lett len​-
nie – a leg​ki​sebb moz​du​lat a mu​ta​tó​uj​já​val, és el​sül​het a pisz​toly.
– Fel a ke​zek​kel! – ki​ál​tot​ta rá még egy​szer Surik​ra, aki a le​győ​zött el​len​fél fö​lött állt, és le​eresz​ke​dő
mo​sollyal te​kin​tett a ma​gisz​ter​re. Meg​csó​vál​ta a fe​jét, és el​in​dult felé.
– Állj! – emel​te fel a hang​ját Ni​cho​las. – Lö​vök! Be​csü​let​sza​vam​ra!
Surik lát​ha​tó​an nem hit​te a be​csü​let​sza​vá​ban, és nem las​sí​tott.
Ni​cho​las annyi​szor lát​ta ezt a je​le​ne​tet a mo​zi​ban, hogy erő​tel​jes déjà vu ér​zés ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba: a
di​let​táns pisz​tolyt szo​ron​gat resz​ke​tő ke​zé​ben, és megy felé a go​nosz​te​vő, aki biz​to​san tud​ja, hogy egy
nor​má​lis, ci​vi​li​zált em​ber nem ké​pes egé​szen kö​zel​ről go​lyót eresz​te​ni em​ber​tár​sá​ba.
– Tény​leg, ne! – fi​gyel​mez​tet​te Ni​cho​las Suri​kot, de maga is érez​te, hogy áru​ló mó​don va​la​mi es​dek​lő
hang​súly lo​pó​zott a hang​já​ba. – Áll​jon meg! Ne kény​sze​re​sen…
– Csitt, Fe​gya, csitt! – vá​gott a sza​vá​ba szín​lelt szi​gor​ral Surik, va​la​mi ok​ból most más né​ven szó​lít​va
Fan​do​ri​ne-t, és az epi​lep​szi​ás cső felé nyúj​tot​ta a ke​zét.
Eb​ben a pil​la​nat​ban Ni​cho​las min​den két​sé​get ki​zá​ró​an meg​ér​tet​te, hogy soha és sem​mi ok​ból nem len​-
ne ké​pes go​lyót eresz​te​ni egy em​ber​be, aki egye​ne​sen a sze​mé​be néz és mo​so​lyog. A ré​mü​let​től és te​he​tet​-
len​ség​től a ma​gisz​ter uj​jai ön​kén​te​le​nül meg​rán​dul​tak, és a pisz​toly egy​szer csak fog​ta ma​gát, és egy​más
után hár​mat tüsszen​tett. Na​gyon gyor​san: pci-pci-pci.
Suri​kot mint​ha ket​té​ha​sí​tot​ták vol​na. Két​rét gör​nyedt, úgy né​zett to​vább​ra is a meg​der​medt Fan​do​ri​ne-
ra. A kil​ler aj​kán még ott volt a gú​nyos mo​soly, de sze​me cso​dál​ko​zón el​ke​re​ke​dett – az egyik, mint ez​-
előtt is, kék volt, a má​sik meg va​la​mi ok​ból bar​na.
Biz​tos ka​ra​té​zás köz​ben ki​esett a szí​nes kon​takt​len​csé​je, gon​dol​ta Ni​cho​las, mi​köz​ben hát​rált. Surik állt
még egy ki​csit eb​ben a suta, gör​nyedt póz​ban, az​tán ol​dalt az asz​falt​ra zu​hant. Össze​gör​nyed​ve fe​küdt,
mind​két ke​zé​vel a ha​sát szo​rít​va, és egy​re csak mo​soly​gott, mo​soly​gott.
Ni​cho​last ki​bír​ha​tat​la​nul bor​zal​mas ér​zés ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba. És maga sem tud​ta, mi​től fél job​ban: at​-
tól, hogy ez az em​ber mind​járt meg​hal, vagy at​tól, hogy fel​áll, és új​ból el​in​dul felé az iszo​nyú mo​so​lyá​val.
Surik azon​ban nem állt fel, és nem is halt meg rán​gat​ta a lá​bát a ne​héz ba​kancs​ban, és egyen​le​tes idő​kö​-
zön​ként hal​kan fel​nyö​gött:
– A… A… A… A…
A szá​já​ból folyt a vér, már egész kis tó​csa lett be​lő​le.
Ek​kor ocsú​dott Vlad. Föl​ült, meg​ráz​ta a fe​jét, mint aki az al​ko​hol​má​mort űzi el. Ni​cho​las​ra, majd a fek​-
vő Surik​ra pil​lan​tott. Könnye​dén föl​pat​tant, föl​vet​te a kulcs​cso​mót. Re​mény​te​le​nül tönk​re​ment za​kó​ja uj​-
já​val meg​tö​röl​te föl​ha​sadt szá​ját.
– Ki​csi​nál​tad a mocs​kot? – kér​dez​te Szo​lov​jov, át​tér​ve te​ge​zés​re. – Fa​sza gye​rek vagy, Mi​chael Jor​-
dán. Nem mon​dom, jó kis ha​ver​ja​id van​nak. Lát​tad, ahogy el​ka​la​pált?
– Öt​da​nos ka​ra​te​mes​ter – ma​gya​ráz​ta Ni​cho​las, le nem véve sze​mét a meg​sé​rült gyil​kos​ról. – Ki kell
hív​ni a men​tő​ket.
– Na ja. – Vlad oda​ment, meg​állt mel​lett. – Öt​da​nos? Ak​kor ért​he​tő. Ne​kem csak négy van. Na, mit me​-
resz​ted a sze​med? Nem lá​tod, hogy rosszul van? Ott a ke​zed​ben a men​tő, in​tézd el.
A pisz​toly felé bic​cen​tett, ame​lyet Fan​do​ri​ne to​vább​ra is a ke​zé​ben szo​ron​ga​tott. Ni​cho​las meg​szep​-
pen​ve pil​lan​tott Szo​lov​jov​ra. Csak nem azt ja​va​sol​ja, hogy ölje meg a se​be​sül​tet?
– Hé, tán ez az első ne​ked? – csó​vál​ta meg Szo​lov​jov arany​für​tös fe​jét. – Ak​kor tény​leg ócseny fa​sza.
Nem sem​mi bi​kát te​rí​tet​tél le. Ne maj​rézz, bra​tyó, add meg neki a ke​gye​lem​dö​fést. Úgy​is a ha​lá​lán van. Ő
úgy fek​te​tett vol​na ki min​ket, hogy a sze​me se reb​ben… Na! Jó, rend​ben, majd én.
 Ki​vet​te a fegy​vert a ma​gisz​ter bá​gyadt uj​jai kö​zül, és meg​cé​loz​ta Surik fe​jét.
– Ne nézd, ha olyan ér​zé​keny vagy.
Meg kel​lett vol​na aka​dá​lyoz​ni a gyil​kos​sá​got, de Fan​do​ri​ne-t kü​lö​nös apá​tia ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba, csak
arra volt ere​je, hogy el​for​dul​jon.
Újabb cup​po​gó so​ro​zat, és a nyög​dé​cse​lés el​hall​ga​tott.
Szo​lov​jov át​fog​ta Ni​cho​las vál​lát, és gyor​san a Ja​gu​ar​hoz ve​zet​te.
– Kész, bra​tyó, meg​va​gyunk. Nyo​más.
Seb​té​ben le​tö​röl​get​te a Be​ret​tát egy ken​dő​vel, ki​vet​te a mar​ko​la​tá​ból a tá​rat, és az üres pisz​tolyt le​dob​-
ta az asz​falt​ra.
– Mert az​tán va​la​mi köly​kök meg​ta​lál​ják, és bal​héz​ni kez​de​nek vele. A tá​rat majd va​la​hol ki​do​bom.
Na, ugorj be a ver​dá​ba, cso​dás is​me​ret​len! Ebbe jól be​le​te​nye​rel​tem.

Az első lám​pá​nál Szo​lov​jov nyúj​tot​ta a ke​zét.
– Kezd​jük a hi​va​ta​los meg​is​mer​ke​dést. Vlad Szo​lov​jov.
Fan​do​ri​ne-nak el​csuk​lott a hang​ja, mi​köz​ben be​mu​tat​ko​zott:
– Ni​cho… Nyi​ko​laj Fan​do​rin.
– Ér​de​kes em​ber vagy te, Kol​ja. Én meg von​zom az ér​de​kes em​be​re​ket, élni se hagy​nak. De ne​hogy a
szí​ved​re vedd, nem ve​led van ba​jom, ha​nem az Úr​ral bal​héz​ok. Már meg​bo​csáss, hogy kí​ván​csis​ko​dok,
de ki volt ez a pofa, akit ki​nyír​tunk? – És a tör​té​ne​lem ma​gisz​te​ré​nek gyöt​rő​dő, sá​padt ar​cá​ra pil​lan​tott. –
Ahogy el​néz​lek, nem vagy az a ki​mon​dott zsi​vány tí​pus. Vagy a zsi​vá​nyok nyel​vén szól​va, már meg​bo​-
csáss, de egy nyúl vagy. Mondd csak, Kol​ja-nyu​lacs​ka, hogy a fe​né​be in​téz​ted úgy, hogy ilyen vér​far​ka​sok
va​dász​nak rád 93-as Be​ret​ták​kal?
Ni​cho​las na​gyon sze​re​tett vol​na min​dent el​me​sél​ni en​nek a bá​tor, fék​te​len em​ber​nek, meg úgy érez​te,
már csak a hála is arra kö​te​le​zi, hogy ne tit​ko​lóz​zon előt​te. Más​fe​lől vi​szont fe​le​lőt​len​ség lett vol​na egy
is​me​ret​len em​bert be​le​von​ni szo​mo​rú tör​té​ne​té​be. Vlad már amúgy is „jól be​le​te​nye​relt”. A fé​lel​me​tes
Surik ha​lott, de Al​tin azt mond​ta, biz​to​san van neki fő​nö​ke…
Szo​lov​jov várt vagy fél per​cet, az​tán meg​von​ta a vál​lát.
– Ha nem aka​rod, hát ne mondd el. Jo​god​ban áll. Meg​men​tet​ted az éle​te​met, Kol​ja. Ha nem puf​fan​tod
le ezt a ször​nye​te​get, ne​kem kam​pec.
– Tud​ja… – kezd​te Fan​do​ri​ne iz​ga​tot​tan. – Tu​dod, Vlad, nem va​gyok biz​tos ben​ne, hogy jól te​szem, ha
be​avat​lak ebbe a tör​té​net​be… Olyan ho​má​lyos, za​va​ros az egész. Akár azt is mond​hat​nám, hogy ti​tok​za​-
tos. És na​gyon ve​szé​lyes.
– Hogy ve​szé​lyes, azt le​sza​rom, de má​sok​nak a tit​ka​it nem sze​re​tem – rán​col​ta össze a hom​lo​kát Vlad.
– A sa​ját​ja​i​mat se tu​dom hova ten​ni. Mondd csak, mi​ért mész a Se​re​ma​tyi​ra? El​hú​zod a csí​kot Rosszor​-
szág​ból a nap​fé​nyes An​ta​lyá​ba vagy a ven​dég​sze​re​tő Cseh​or​szág​ba? Ele​ged van a ha​ver​ja​id​ból, pi​hen​ni
akarsz tő​lük? Meg​ér​te​lek, Kol​ja, kü​lö​nö​sen, ha mind ilye​nek, mint ez a se​nor volt. Ta​lán egyéb gond​ja​id
van​nak? Se​gí​tek, ha kell. Ahogy újab​ban mond​ják, zsét​len em​ber​nek any​ja sem érti sza​vát. – Ezen kur​tán
fel​ka​ca​gott, majd ko​mo​lyabb hang​ra vál​tott. – Út​le​vél, vízum nem gond. Egy nap alatt meg​van. Akár Új-
Zé​land​ra is el​rö​pül​hetsz.
– Kö​szö​nöm, nincs rá szük​sé​gem. Ira​ta​im van​nak. – Ni​cho​las elő​vet​te a zse​bé​ből az út​le​ve​lét, meg​mu​-
tat​ta.
Vlad ki​nyi​tot​ta a pi​ros, arany​be​tűs köny​vecs​két, be​le​pil​lan​tott, füttyen​tett.
– Szó​val tény​leg bri​tish vagy! Nem sem​mi. A Se​re​ma​tyi​val ak​kor is jobb lesz óva​tos​nak len​ni, bra​tyó.
Biz​tos sen​ki nem lát​ta, ahogy a tör​vény​el​le​nes tet​tet vég​re​haj​tot​tuk? Hát​ha va​la​mi bá​csi​ka az aj​tó​ré​sen át
le​sett min​ket a ga​rá​zsá​ból, vagy va​la​mi anyus​ka az üres üve​ge​ket gyűj​töt​te, vagy va​la​mi al​kesz épp a bok​-
rok közt hu​gyo​zott. Pisz​ko​sul jel​leg​ze​tes a kül​sőd ez​zel a ko​sár​lab​dás ter​me​ted​del. A mi zsa​ru​ink per​sze
nem a Scot​land Yard, de ha kap​nak egy le​írást egy kül​föl​di​nek lát​szó égi​me​sze​lő​ről, zöld csí​kok​kal és de​-
bil arc​ki​fe​je​zés​sel a po​fa​zi​tú​rá​ján, azért ők is si​pirc alatt le​csap​nak rád. Úgy​hogy ülj a fe​ne​ke​den egy-két
na​pig, én meg köz​ben ki​de​rí​tem, hogy kö​röz​nek-e vagy sem. Ha meg nincs hol meg​húz​nod ma​gad, kér​hetsz
po​li​ti​kai me​ne​dék​jo​got Vla​gyik​tól. Most pe​dig, Kol​ja, ren​delj va​la​mi ze​nét – Vlad Szo​lov​jov tel​je​sí​ti a
kí​ván​sá​god. A nap​fé​nyes Al​bi​on​ból ér​ke​zett ba​rá​tunk szá​má​ra szól​jon most a „Nem kell ne​kem a Cote
d’Azur se” című ha​za​fi​as dal.
És tény​leg éne​kel​ni kez​dett – szép, zen​gő ba​ri​ton han​gon:

Ó, ha​zám, hadd ma​rad​jak itt.
Ér​ted, ve​led, sze​rel​me​sen.
Más​hol a nap sem me​le​gít,
Angliába se vágyik szívem.[xxx]

Fan​do​ri​ne hall​ga​tott – föl​dúl​tan s meg​ha​tot​tan. És köz​ben ilyes​fé​le gon​do​la​tok szü​let​tek agyá​ban:
Dosz​to​jevsz​kij sza​va​i​ban, me​lye​ket az orosz lé​lek egész vi​lág​ra irá​nyu​ló nyi​tott​sá​gá​ról mon​dott, még​-
is​csak nagy és vi​tat​ha​tat​lan igaz​ság rej​tő​zik. Ve​gyük csak ezt a Vla​gyi​kot – lát​szó​lag mar​gi​ná​lis sze​mé​lyi​-
ség, nyu​ga​ti mér​cé​vel egy​sze​rű​en csak egy bű​nö​ző, de mennyi nyi​tott​ság és lel​ki nagy​ság van eb​ben az
újo​rosz ka​lóz​ban! Az em​ber ön​kén​te​le​nül Pet​ru​sa Gri​nyov és a vé​res, cso​dá​la​tos Pu​ga​csov kap​cso​la​tá​ra
gon​dol. Ahogy egy nyúl​bőr be​ke​cs​ért Pu​ga​csov mér​ték​te​le​nül és szá​mo​lat​la​nul hal​moz​ta el há​lá​já​val Pet​-
ru​sát, a jó​ság​ban épp​oly fék​te​len volt, mint a go​nosz​ság​ban. Hát ilyen em​be​re​ket szül az orosz föld! Szép​-
ség, erő, fék​te​len​ség, lel​ki jó​ság, min​den együtt van ben​nük – mi​köz​ben tö​ké​le​te​sen sem​mi​be ve​szik a tör​-
vényt és a tár​sa​dal​mi mo​rál nor​má​it. Hisz épp az előbb eresz​tett há​rom go​lyót egy em​ber fe​jé​be, de lel​ki​-
fur​da​lás​nak a leg​cse​ké​lyebb je​lét sem mu​tat​ja ül, éne​kel.
– Na, ki​ta​lál​tad? – kér​dez​te vi​dá​man az új​já​szü​le​tett Pu​ga​csov, jobb​ról meg​előz​ve egy rend​őr​au​tót.
Fan​do​ri​ne hát​ra​pil​lan​tott, biz​tos volt ben​ne, hogy a tör​vény őrei azon​nal meg​ál​lít​ják a szem​te​len so​főrt.
De a tá​nyér​sap​kás ve​ze​tő, a Ja​gu​ar rend​szá​mát meg​pil​lant​va, csak meg​csó​vál​ta a fe​jét.
– Meg​öl​tünk egy em​bert, Vlad – mond​ta Ni​cho​las hal​kan. – És most sem​mi más​ra nem tu​dok gon​dol​ni.
A vi​king ka​lóz arca el​ko​mo​ro​dott, és ki​csit hu​nyo​rog​va né​zett, mint aki​nek a sze​mé​be fúj a szél.
– A fi​nom an​gol ne​ve​lés​től van ez, Kol​ja. Gye​rek​ko​rod​ban, gon​do​lom, rö​vid​nad​rág​ban jár​tál, és ná​la​-
tok az is​ko​lá​ban a ve​re​ke​dé​sek csak az első vé​rig tar​tot​tak.
– Mi​ért, ná​la​tok nem? – le​pő​dött meg a ma​gisz​ter.
– Én, Kol​ja, Cser​no​gor​szk​ban nőt​tem fel. Mi ott már al​sós óvo​dás ko​rom​tól kezd​ve ad​dig ve​re​ked​tünk,
amíg va​la​ki ki nem fe​küdt. Hal​lot​tál Cser​no​gor​szk vá​ro​sá​ról?
– Nem.
– Hát, ke​ve​sen hal​lot​tak róla. In​kább küb​li, mint vá​ros: ti​zen​há​rom bá​nya, húsz ital​bolt, két té​bé​cé​kór​-
ház, négy te​me​tő és negy​ven​ezer nyo​mo​rult tró​ger, aki​nek nincs hova men​nie. És ha most Ja​gua​ron szá​gul​-
do​zok, ha iro​dám van a Dob​rinsz​kij gró​fok pa​lo​tá​já​ban, hu​szon​hat fú​ró​tor​nyom a Ja​mal-fél​szi​ge​ten, vil​-
lám Sa​int-Tro​pez-ben meg a franc tud​ja, még mi​cso​dám, azt nem an​nak kö​szön​he​tem, hogy jól ta​nul​tam az
is​ko​lá​ban. Ha​nem an​nak, Kol​ja, hogy ha​mar meg​ér​tet​tem egy tök egy​sze​rű dol​got. – Ek​kor te​nye​ré​vel he​-
ve​sen a vo​lán​ra csa​pott. – Ha én, a kis szar​fa​szú ki aka​rok sza​ba​dul​ni ab​ból a ka​rám​ból, ahol nincs más,
csak bá​nya, ital​bolt, té​bé​cé és te​me​tő, ak​kor sok ke​rí​tést kell be​tör​nöm a ko​ba​kom​mal. Én, Kol​ja, a ke​rí​-
té​se​ket nem ko​má​lom. Me​gyek, aho​va aka​rok. Vlad Szo​lov​jov nem tud meg​hát​rál​ni. Ha én va​la​mit csi​ná​-
lok, ak​kor úgy csi​ná​lom, hogy meg​csi​nál​jam, és ott nincs fa​sza​ko​dás. Ha föl​ál​lí​tot​tam ma​gam​nak a célt,
ak​kor el​érem, ha be​le​dög​lök, ak​kor is. Csak per​sze előbb dög​le​nek meg azok, akik az utam​ba áll​nak. És
már so​kan áll​tak az utam​ba. És so​kan meg​dög​löt​tek, de eb​ben nem én va​gyok a hi​bás, ha​nem ők. És ez a te
ha​ve​rod is ma​gá​nak ke​res​te a bajt. Ez itt nem Ang​lia, Kol​ja, de an​gol tör​vé​nyek sze​rint élünk. A te föl​did
ta​lál​ta ki, Char​les Dar​win. Egy​sze​rű tör​vény: vagy ők té​ged, vagy te őket. Ha meg nem akarsz Dar​win tör​-
vé​nye sze​rint élni, ro​hadj meg Cser​no​gor​szk​ban, szlo​páld a szart, köp​dösd a fe​ke​te sláj​mot.
A cser​no​gor​szki evo​lu​ci​o​nis​ta szen​ve​dé​lyes szó​nok​la​ta kel​lő ha​tás​sal volt a ma​gisz​ter​re – Ni​cho​las el​-
szé​gyell​te ma​gát, ami​ért a ci​vi​li​zált Ken​sing​ton​ban nőtt fel, gye​rek​ko​rá​ban fu​vo​lán ját​szott, és ti​zen​egy
éves ko​rá​ban fel akar​ta akasz​ta​ni ma​gát, ami​ért Sir Ale​xan​der nem vett neki pó​ni​lo​vat.
Sré​gen jobb​ra szög​le​tes, szür​ke épü​le​tek komp​le​xu​ma je​lent meg, csil​lo​gó ab​la​kok​kal. Előt​te bronz
Her​mész ba​lett​póz​ban.
Szo​lov​jov la​zán át​ment a zá​ró​vo​na​lon, és meg​állt egy „Korcs​ma” fel​ira​tú egy​eme​le​tes épü​let előtt.
– Mi ez? – kér​dez​te Fan​do​ri​ne.
– Oda van írva: korcs​ma. Fáj a fe​jem, Kol​ja, a ha​ve​rod ki​osz​tott pár egész​sé​ges fü​lest. Ha​so​gat a mell​-
ka​som. A szám​ban sós ízt ér​zek, lö​työg a fo​gam. Gyó​gyí​ta​nom kell ma​gam.
Ni​cho​las el​cso​dál​ko​zott.
– De hát ez nem kór​ház.
– Ez a mű​in​téz​mény, Kol​ja, az én tu​laj​do​no​mat ké​pe​zi, és van ben​ne min​den: ét​te​rem, bár, szo​bák, és ha
kell, kór​ház is lesz. Kü​lön​ben meg az, hogy „gyó​gyí​ta​nom kell ma​gam”, oro​szul azt je​len​ti, hogy in​nom
kell egy kis vod​kát.
– Én nem iszom al​ko​holt. Egy​ál​ta​lán.
– És ki iszik? – mond​ta Vlad sér​tő​döt​ten, ki​száll​va a ko​csi​ból. – Azt mond​tam: egy ki​csit. El​ül​dö​gé​-
lünk, kö​ze​lebb​ről össze​is​mer​ke​dünk. Iszunk a drá​ga, meg​bol​do​gult ha​ve​rod​ra.
Ma​gát az ét​ter​met Ni​cho​las nem is na​gyon lát​ta. A lép​csőn, ami a ru​ha​tár​tól az eme​let​re ve​ze​tett, na​-
gyon szép sző​ke nő fo​gad​ta őket szi​go​rú és ele​gáns kosz​tüm​ben – nyil​ván ő volt itt az in​té​ző vagy üz​let​ve​-
ze​tő.
– Szer​vusz, Vla​gyik – mond​ta búgó han​gon, és ked​ve​sen el​pi​rult.
– Szer​vusz, Zin​ka. – Szo​lov​jov lát​ha​tó elé​ge​dett​ség​gel né​zett a szép in​té​ző​re. – Ket​tes​ben aka​runk len​-
ni. Ké​szíts elő min​dent, aho​gyan kell, és az​tán sen​ki se za​var​jon ben​nün​ket. Oksa?
– Jól van, Vla​gyik – do​rom​bol​ta a szép​ség. – Én ma​gam szol​gál​lak ki ben​ne​te​ket. Va​cso​ráz​tok is, vagy
csak csi​pe​get​tek?
– Hozd, amit nem saj​nálsz. Az​tán majd el​dönt​jük.
A sze​pa​ré​ban meg​te​rí​tett asz​tal​ból ítél​ve Zin​ka sem​mit sem saj​nált Vla​gyik​tól. Röp​ke öt perc alatt a két
sze​mély​re meg​te​rí​tett hosszú asz​tal teli lett bu​té​li​ák​kal és éte​lek​kel, amik kö​zül Ni​cho​las​nak kü​lö​nö​sen
meg​tet​szett az asz​pi​kos tok​hal a tüs​kés, me​zo​zo​i​kus há​tá​val. A be​lu​ga– és tok​hal​ka​vi​ár​ral teli há​rom mo​-
nu​men​tá​lis vö​dör pe​dig a Pic​ca​dillyn lévő Ca​vi​ar Hou​se-ban be​le​ke​rült vol​na jó pár ezer font​ba. Ni​cho​-
las​nak eszé​be ju​tott, hogy utol​já​ra elő​ző nap reg​gel evett ren​de​sen, még a szál​lo​dai ét​te​rem​ben (na​rancs​lé,
saj​tos om​lett, pi​rí​tós), és gyom​ra most ké​jes gör​csök​kel re​a​gált az étel lát​vá​nyá​ra, a szá​já​ban pe​dig meg​-
gyűlt a nyál.
Zin​ka kris​tály​po​hár​kák fé​lel​me​tes se​re​gét so​ra​koz​tat​ta fel Szo​lov​jov előtt, mind​egyik csu​rig volt tölt​ve
át​lát​szó ital​lal.
 – Nem iszom két​szer ugyan​ab​ból a po​hár​ból – ma​gya​ráz​ta Vlad. – Ez a má​ni​ám. Mond​juk úgy, hogy a
ne​héz gye​rek​kor örök​sé​ge. Kis​csá​kó ko​rom​ban annyi​szor it​tam egy üveg​ből a ha​ve​rok​kal, hogy most az
in​di​vi​du​a​liz​mus meg​szál​lott​ja let​tem… Na, mit ülsz? Igyunk! Elő​ször is arra, hogy ülünk, és nem fek​szünk,
pe​dig fe​küd​het​nénk is.
Erre mu​száj volt inni. An​nál is in​kább, mi​vel​hogy Fan​do​ri​ne-nak iga​zá​ból már teg​nap este óta „fe​küd​-
nie” kel​lett vol​na, ami​kor le​zu​hant a le​vél​tár te​te​jé​ről – cso​da, hogy azt is túl​él​te.
– Ne gon​dol​kozz, nyu​lacs​ka, igyál! – biz​tat​ta Szo​lov​jov. – Jót tesz az ide​gek​nek is.
Kur​ta, ra​ga​do​zó moz​du​lat​tal fel​haj​tot​ta a ku​pi​cá​ját, és Ni​cho​las​nak nem ma​radt más, kö​vet​nie kel​lett a
pél​dát.
Nem tör​tént sem​mi ször​nyű​ség. Épp el​len​ke​ző​leg me​leg​ség áradt szét ben​ne, és könnyeb​ben tu​dott lé​le​-
gez​ni. Az​u​tán pe​dig, hogy a ma​gisz​ter evett egy ke​vés​ke só​zott gom​bát, asz​pi​kos ha​lat és li​ba​máj​pás​té​to​-
mot, meg​gyö​tört ide​gei mint​ha el​ol​vad​tak vol​na.
– Két ér​de​kes em​ber ta​lál​ko​zá​sá​ra, akik meg​ta​lál​ták egy​mást, mint go​lyó a li​kat! – mond​ta Vlad. Gye​-
rünk, gye​rünk, ne tartsd fel a for​gal​mat! Én fo​gok irá​nyí​ta​ni. Úgy ni, most egy kis ubor​kát… Most még egy
ku​pi​cá​val, az​tán ha​ra​punk rá – és stop. Le​ál​lunk arra az idő​re, amíg Zin​ka gon​dos​ko​dik a me​leg étel​ről.
Ki​de​rült, hogy ugyan​itt, a fo​lyo​só for​du​ló​ján túl fény​űző​en be​ren​de​zett szo​ba is van – nem rosszabb,
mint egy öt​csil​la​gos szál​lo​dá​ban.
– Ne​hogy azt hidd – mond​ta Szo​lov​jov –, nem nő​ket ho​zok ide. Lá​tod, író​asz​tal, föl​spé​ci​zett szá​mí​tó​-
gép. Néha lus​ta va​gyok ha​za​men​ni Zsu​kov​ká​ba. Úgy​hogy egy éj​sza​kát, néha ket​tőt is itt töl​tök. Itt el​le​szel.
Hol​nap ki​de​rí​tem, ke​res​nek-e a tűz​ol​tók meg a zsa​ruk, vagy nem. A tás​ká​dat nyu​god​tan hagyd itt, sen​ki
nem fog​ja el​vin​ni.
– És a tűz​ol​tók mi​ért? – kér​dez​te Fan​do​ri​ne, úgy téve, mint​ha meg se hal​lot​ta vol​na, amit Vlad a tás​ká​-
ról mon​dott. Mi​után már két​szer el​ve​szí​tet​te min​den be​cses tar​tal​má​val együtt, egy perc​re sem akart meg​-
vál​ni tőle.
– El​fe​lej​tet​tem, hogy nem szov​jet em​ber vagy – le​gyin​tett Vlad. – Olyan fa​szán csi​cse​regsz musz​ká​ul.
Volt egy ilyen mon​dó​ka, még az óvo​dá​ban. Ab​ban van, hogy ke​re​si min​den​ki a csó​kát, már​mint a cson​ká​-
mat – a tűz​ol​tók is, a rend​őrök is. Nem em​lék​szem, mi rossz fát tett a tűz​re. Gon​do​lom, fel​gyúj​tott va​la​mit.
Lé​nyeg​te​len. A ke​cót lát​tad, az utat meg​je​gyez​ted. Most vissza​me​gyünk. Ide​je kö​ze​lebb​ről össze​is​mer​ked​-
nünk.

Ni​cho​lasszal meg​le​pő és meg​le​he​tő​sen kel​le​mes dol​gok tör​tén​tek. Fe​jét meg​tá​maszt​va kö​nyö​költ az asz​-
tal​nál, hall​gat​ta, ahogy lent​ről, az ét​te​rem​ből har​mo​ni​ka​szó hal​lat​szik, és egy cso​dás, re​ked​tes hang az út​-
ról, az út po​rá​ról, a köd​ről, a hi​deg​ről és szív fáj​dal​má​ról éne​kel. Blé​ze​re a szék tám​lá​ján ló​gott, a ful​-
lasz​tó nyak​ken​dő a ma​gisz​ter nya​ká​ról át​ke​rült egy üveg nya​ká​ra. Ki​csit rin​gott kö​rü​löt​te a vi​lág, de ez
csöp​pet sem za​var​ta Fan​do​ri​ne-t – hadd ring​jon. Ni​cho​las tud​ta, hogy nem tel​je​sen jó​zan, és ez a he​lyes
ön​ér​té​ke​lés ar​ról ta​nús​ko​dott, hogy olyan na​gyon azért nem is ré​szeg. Egy​sze​rű a ti​tok: mér​ték​le​tes​ség és
elő​vi​gyá​za​tos​ság. Nem kell min​dig inni, ami​kor az edzett Vlad fel​hajt egy po​hár​ká​val – ki​ha​gyott ket​tőt,
az​tán ivott; megint ki​ha​gyott ket​tőt, és ivott. Igaz, Zin​ka már a har​ma​dik se​re​get so​ra​koz​tat​ta fel a ka​lóz
előtt…
Kö​ze​lebb​ről össze​is​mer​ked​tek, ab​ban nem volt hiba. Fan​do​ri​ne már min​dent tu​dott új ba​rát​já​ról: Vlad
Szo​lov​jov a Fe​ke​te Hegy hol​ding fő​igaz​ga​tó​ja, amely​be be​le​tar​to​zik a Black Moun​ta​in föld​gáz– és kő​-
olaj​ipa​ri kon​szern, a Mont​no​i​re par​fü​máru​há​zak, a Sch​warz​berg sör​gyár, a Ku​ro​ja​ma szá​mí​tó​gép-össze​-
sze​re​lő üzem, va​la​mint a hét szó​ra​koz​ta​tó-köz​pont​ból álló Mon​te​neg​ro üz​let​lánc (mely​hez, mel​les​leg, a
nagy​sze​rű Korcs​ma is tar​to​zik).
Meg​nyílt min​den szláv ha​tár​ta​lan​sá​gá​val a fő​igaz​ga​tó lel​ke is.
– Az élet úgy szép, Kol​ja, ha ro​pog a fo​gad alatt, mint az alma – mond​ta Vlad, egy pi​ros krí​mi al​má​val
ha​do​nász​va. – Ha frö​csög a leve min​den​fe​lé. Kü​lön​ben mi a nya​va​lyá​nak éges​se az oxi​gént az em​ber? Ne​-
hogy aszidd, hogy meg​van a vol​hon​kai iro​da, és kész – Vlad Szo​lov​jov min​den ál​mát meg​va​ló​sí​tot​ta! Tú​-
rót! Und mor​gen die gan​ze Welt,[xxxi] vi​lá​gos? A vég​cél sem​mi, a moz​ga​lom min​den, vi​lá​gos?
– Vi​lá​gos – bó​lin​tott Ni​cho​las, és ér​dek​lőd​ve fi​gyel​te, ahogy az asz​tal eny​hén fel​emel​ke​dik a pad​ló​ról,
majd vissza​eresz​ke​dik; tisz​ta spi​ri​tiz​mus. – Tu​dod, Vla​gyik, meg​ér​tet​tem va​la​mit. Te iga​zi, ter​mé​sze​tes
em​ber vagy, a re​ne​szánsz em​be​re. És én iri​gyel​lek té​ged. – A ma​gisz​ter ke​se​rű​en le​gyin​tett. – Ben​ned van
len​dü​let, fü​tyül a szél a fü​led​ben, tű​zi​já​ték szik​rá​zik kö​rü​löt​ted. Ér​ted, mit aka​rok mon​da​ni?
Vla​gyik ter​mé​sze​te​sen min​dent ér​tett, még job​ban is, mint maga Ni​cho​las. A re​ne​szánsz em​be​re a ba​rát​-
ja vál​lá​ra tet​te a ke​zét, ro​pog​tat​va ette az al​mát, és in​tőn csó​vál​ta az uj​ját:
– Na, azt nem jól te​szed, Kol​ja. Irigy​ked​ni sen​ki​re se sza​bad, az hit​vány do​log. Csak az irigy, aki nem a
sa​ját éle​tét éli. Ha te a sa​ját éle​ted éled, ha azt te​szed, ami​re Is​ten te​rem​tett – bö​kött va​la​ho​va a mennye​zet
felé –, ak​kor nem irigy​kedsz sen​ki​re. Most min​den ka​mu​zás nél​kül be​szé​lek ve​led, nem han​tá​lok, a tisz​ta
iga​zat mon​dom. Szó​val mi vagy te, tör​té​nész?
– Tör​té​nész – bó​lin​tott Ni​cho​las, és ivott.
– Hát ak​kor le​gyél tör​té​nész. Ugyan mi​ért irigy​ked​nél Vlad Szo​lov​jov​ra? Hi​szen én, Kol​ja, meg​ve​sze​-
ke​dett em​ber va​gyok. Rab​ló. Előbb vagy utóbb ki​tö​röm a nya​kam. Ro​pog​va, aho​gyan él​tem. Te meg ne ci​-
cózz, csak írd a köny​ve​i​det! Fe​dezz fel új dol​go​kat! – Bi​zony​ta​la​nul le​gyin​tett vil​lá​já​val a le​ve​gő​ben. A
tör​ténem… tör​té​ne​lem​tu​do​mány​ban van​nak új fel​fe​de​zé​sek, igaz? Szó​val van​nak. Hát ak​kor gye​rünk, min​-
dent bele, úgy csi​náld, hogy meg​csi​ná​lod, és nin​csen fa​sza​ko​dás. Kü​lön​ben mi​fé​le tör​té​nész vagy?
Hogy ez mi​lyen igaz! Fan​do​ri​ne még a fe​jét is meg​csó​vál​ta. És eb​ben a szent pil​la​nat​ban olyan dön​tés​-
re ju​tott ma​gá​ban, amely egy​sze​rű​nek és ter​mé​sze​tes​nek tűnt. Igaz, hogy nem jó​zan, de at​tól a dön​té​se nem
vá​lik ke​vés​bé he​lyes​sé. Hi​szen a dön​tés he​lyes​sé​gét nem az agyad​dal, ha​nem a szí​ved​del ér​zed. Az ész
hi​báz​hat, de a szív soha.
Nem hagy​hat​ja, hogy Cor​ne​li​us ott ma​rad​jon egye​dül, né​mán nyújt​va a ke​zét a ho​mály​ból az utód​ja felé.
Nem sza​bad gyá​vás​kod​ni, meg​hát​rál​ni, ahogy nem gyá​vás​ko​dik és nem hát​rál meg Vlad sem. Ho​gyan él​-
het​ne to​vább, ho​gyan tart​hat​ná ma​gát tel​jes ér​té​kű em​ber​nek, ho​gyan tisz​tel​het​né ma​gát, ha meg​ri​ad​na et​től
a rej​tély​től, et​től az első iga​zi fel​adat​tól az éle​té​ben, mellyel a sors meg​aján​dé​koz​ta?
Ful​la​doz​va az ér​zé​sek​től, Fan​do​ri​ne hal​kan így szólt:
– Igen, Vlad, van​nak fel​fe​de​zé​sek ná​lunk. De még mi​lye​nek. Most el​me​sé​lek ne​ked egy olyat…
Elő​re​ha​jolt, hogy min​dent el​me​sél​jen a ba​rát​já​nak Cor​ne​li​us von Dóm​ról, a Li​be​re​já​ról és Mat​fe​jev
boj​ár​ról, de épp ek​kor be​né​zett a sze​pa​ré​ba Zina (aki emel​lett még Zi​nul​ja és Zi​nok is volt), fel​vet​te a
pad​ló​ról a le​esett szal​vé​tát, óva​to​san fel​csip​pen​tett Vlad vál​lá​ról egy ki tud​ja, mi​kép​pen oda​ke​rült új​-
hagy​ma​da​rab​kát, majd nesz​te​le​nül tá​vo​zott.
– Vla​gyik, de hi​szen ez a Zina sze​rel​mes be​léd – kö​zöl​te han​gos sut​to​gás​sal Ni​cho​las, ami​kor a szép​-
ség ki​ment. – Is​te​nem​re mon​dom. Lát​tad, hogy néz rád? És nem azért, mert sok pén​zed van, ü-üm. Hidd el,
meg​őrül ér​ted.
Szo​lov​jov ér​dek​lő​dés​sel pil​lan​tott az aj​tó​ra.
– Ki, Zi​nocs​ka? Ko​mo​lyan? Tu​dod, Kol​ja, az az el​vem, hogy nincs sem​mi en​tyem​pen​tyem a sze​mély​-
zet​tel; kü​lön​ben mun​ka he​lyett kup​le​ráj lesz. Zina az igaz​ga​tó itt a Korcs​má​ban. Okos lány, gon​dol​tam is,
hogy egy ka​szi​nót nyi​tok neki. Fi​gyelj, de most ko​mo​lyan, tény​leg úgy lá​tod?
Ni​cho​las a mel​lé​re tet​te a ke​zét, és a na​gyobb meg​győ​ző erő ked​vé​ért még a sze​mét is le​huny​ta.
 – Ide a rozs​dás bö​kőt. Bol​dog em​ber vagy, Vla​gyik. Pén​zed annyi, mint a pely​va, szép nők sze​rel​me​sek
be​léd.
– Ez igaz – hagy​ta hely​ben a Fe​ke​te Hegy fő​igaz​ga​tó​ja. – És tu​dod, mi​ért? Mert nem gör​csö​lök mi​at​tuk
– se a pénz, se a muf​fok mi​att. Par​don, a höl​gyek mi​att. Mert se a spin​kók, se a sus​ka mi​att nem sza​bad
gör​csöl​ni, vi​dá​man, de ésszel kell bán​ni mind​ket​tő​vel. A fi​gyel​met​len​sé​get és a ha​nyag​sá​got nem bo​csát​-
ják meg, vi​lá​gos? Gyak​ran mond​ják: a pénz misz​ti​ku​ma, meg a női lé​lek tit​ka. Hü​lye​ség. Nincs sem​mi​lyen
ti​tok, min​den egy​sze​rű és ért​he​tő. A fő, hogy úgy bánj ve​lük, mint a jó ha​ver​ja​id​dal. Ne gaz​em​ber​kedj, de
ne is csi​nálj be​lő​lük fé​t​ist. Vers​teh​st oder nicht?[xxxii] Sze​ret​ni le​het őket, na​gyon is le​het, de ne na​gyon
eről​ködj a sze​re​te​ted​del, fogd vissza ma​gad. És ak​kor ma​guk​tól dör​gö​lőz​nek hoz​zád.
– Kik? A pénz vagy a nők? – kér​dez​te Fan​do​ri​ne, aki mind​ezt óri​á​si fi​gye​lem​mel hall​gat​ta.
– Mind​ket​tők. Vagy​is, hogy mind​ket​tő. – Szo​lov​jov el​tű​nő​dött a nyelv​he​lyes​sé​gi prob​lé​mán, de nem ju​-
tott dön​tés​re. – Bo​csáss meg, Kol​ja. Na​gyon be​le​me​le​ged​tem a fi​lo​zo​fá​lás​ba. Te meg el akar​tál me​sél​ni
va​la​mit.
Pa-pa-pa-pam! Pa-pa-pa-pam! – csi​lin​gelt a gyász​in​du​ló már vagy ti​zed​szer, ha nem ti​zen​ötöd​ször az
este fo​lya​mán. Ni​cho​las nem győ​zött cso​dál​koz​ni, hogy Szo​lov​jov mi​lyen kü​lön​bö​ző​kép​pen be​szél​get lát​-
ha​tat​lan be​szél​ge​tő​tár​sa​i​val: hol va​la​mi alig ért​he​tő, de iz​gal​mas bű​nö​ző​ar​gó​ban, hol ki​fi​no​mult nyel​vi
for​du​la​tok​kal (mint pél​dá​ul „ha vol​na szí​ves gon​dos​kod​ni róla” és „vég​te​le​nül há​lás le​szek ön​nek”), hol
an​go​lul, hol né​me​tül, hol meg va​la​mi tö​rök nyel​ven.
„Re​ne​szánsz tí​pus, Ben​ve​nuto Cel​li​ni” – gon​dol​ta Ni​cho​las, és gyö​nyör​köd​ve néz​te, ahogy Vlad fel​hajt
egy po​hár​ká​val, mi​köz​ben hall​gat​ja a te​le​font. Rend​sze​rint a be​szél​ge​tés nem tar​tott egy perc​nél to​vább,
de most igen​csak el​hú​zó​dott. Szo​lov​jov rán​col​ta a hom​lo​kát, uj​ja​i​val do​bolt az asz​ta​lon.
-…Ez tuti? – szúrt köz​be rö​vid kér​dé​se​ket. -…És a neve mi​cso​da?… Nem le​het be​fé​kez​ni?… Hogy ki​-
cso​da?… Ugyanő?… A mor​va élet​be! Hát, ak​kor annyi, ka​put. Megy a szar min​den​fe​le… Hogy ki irá​nyít​-
ja?… Asz​ta a kur​va élet​be… – És így to​vább.
Fan​do​ri​ne tü​rel​met​le​nül várt. Mind​járt olyat fog me​sél​ni Vla​gyik​nak, hogy azon​nal meg​ér​ti: a tör​té​ne​-
lem​tu​do​mány ugyan​olyan me​re​dek ka​lan​dok​kal szol​gál​hat, mint a nagy​me​nők biz​ni​sze Rosszor​szág​ban.
– Na szó​val, bra​tyó – mond​ta Vlad, mi​után be​fe​jez​te a be​szél​ge​tést. Olyan ko​mo​lyan és jó​za​nul né​zett
Ni​cho​las​ra, mint​ha nem ivott vol​na meg há​rom sor vod​kát. – Na​gyobb gáz van, mint gon​dol​tam. Az em​be​-
rem te​le​fo​nált, a po​li​cá​jok​tól. Amint meg​ér​kez​tünk ide, fel​hív​tam, hogy el​len​őriz​ze, mi az ábra. Szó​val
hogy nem lá​tott-e meg min​ket va​la​ki, nin​cse​nek-e a nyo​munk​ban a zsa​ruk.
– És? Nyo​munk​ban van​nak? – fa​gyott meg a le​ve​gő Fan​do​ri​ne-ban.
– En​gem nem ke​res​nek, de té​ged igen – fe​lel​te Szo​lov​jov ko​mo​ran. – Nem lá​tott meg ben​nün​ket sen​ki.
Leg​alább​is egye​lő​re nem je​lent​kez​tek szem​ta​núk. De el​bé​náz​tuk a dol​got, Kol​ja, mint két pan​cse​ro​vics.
Nem mo​toz​tuk meg a meg​bol​do​gul​tat. És a jegy​zet​fü​ze​té​ben, az ak​ku​rá​tus kur​va any​ját, ott volt a fény​ké​-
ped, a há​tul​já​ra rá​ír​va, hogy „Ni​cho​las Fan​do​ri​ne”, plusz a szál​lo​dád neve meg még va​la​mi pi​ro​gov​kai
cím. Úgy​hogy bo​csás​son meg, Mr. Fan​do​ri​ne, az orosz ha​tár most zár​va van ön előtt. – Vlad fel​só​haj​tott. –
Kö​rö​zés alatt állsz, Kol​ja, rá​adá​sul a leg​ma​ga​sabb szin​tű pa​ran​csot ad​ták ki rád.
– Mi​ért a leg​ma​ga​sabb szin​tűt? – kér​dez​te Ni​cho​las el​ha​ló han​gon. Nyúlt vol​na a po​ha​rá​ért, de el​rán​-
tot​ta a ke​zét; így is csak aka​doz​va mű​kö​dött az agya, pe​dig most az​tán iga​zán ször​nyű for​du​la​tot vett az
ügy.
– A mi​nisz​ter sze​mé​lye​sen irá​nyít​ja az ügyet. Tu​dod egy​ál​ta​lán, hogy kit küld​tünk gaj​desz​ba? – mo​soly​-
gott ide​ge​sen Vlad. – Nem? Ak​kor vedd úgy, hogy ed​dig a jó hírt me​sél​tem, és most jön a rossz. Ez a be​-
ret​tás ba​rom​ar​cú Surik volt, a bér​gyil​ko​sok ki​rá​lya. Egy ilyet nem kül​de​nek rá az alsó-fa​szom​grá​di Vász​ja
bá​csi​ra. Surik mi​att most olyan em​be​rek fog​nak meg​ha​ra​gud​ni rád, akik​hez ké​pest a Bel​ügy​mi​nisz​té​ri​um
és a Moszk​vai Bűn​ügyi Nyo​mo​zó Hi​va​tal olyan, mint az apu​kád és az anyu​kád…
Fan​do​ri​ne bő​szen meg​tö​röl​te te​nye​ré​vel a hom​lo​kát, hogy a kör​nye​ző vi​lág ab​ba​hagy​ja a könnyel​mű
bil​le​gést.
– Fel kell ad​nom ma​gam. El​mon​dom, hogy tör​tént. Ön​vé​de​lem volt.
– Na per​sze – bic​cen​tett Szo​lov​jov. – Ön​vé​de​lem: há​rom go​lyó a kop​si​já​ba, hogy ne rán​ga​tóz​zon. Vagy
el​mon​dod a zsa​ruk​nak, hogy a ba​rá​tod, Vla​gyik vég​zett vele?
– De​hogy​is! – ki​ál​tott fel ré​mül​ten Ni​cho​las. – Ró​lad egy szót se szó​lok! Majd azt mon​dom, hogy le​in​-
tet​tem az első au​tót, a rend​szá​mát nem je​gyez​tem meg, a ve​ze​tőt nem néz​tem meg ala​po​sab​ban, és…
– A nyo​mo​zók nem pan​cse​rok. Azt ma​gya​rázd majd el ne​kik, hon​nan van​nak egy an​gol tör​té​nész​nek
olyan is​me​rő​sei, mint Surik, és mi​fé​le Cam​bridge-ben ta​ní​tot​tak meg rá, ho​gyan kell Orosz​or​szág leg​me​-
nőbb bér​gyil​ko​sát a sa​ját stuk​ke​ré​vel kom​posz​tál​ni.
Fan​do​ri​ne le​hor​gasz​tot​ta a fe​jét. Tel​je​sen ki​lá​tás​ta​lan​nak tűnt a hely​zet. Ha fel​ad​ja ma​gát, ak​kor azt az
em​bert is baj​ba so​dor​ja, aki a se​gít​sé​gé​re si​e​tett a ne​héz pil​la​nat​ban. Ha nem adja fel ma​gát, ak​kor me​ne​-
kü​lő bű​nö​ző​vé vá​lik.
– Na szó​val! – csa​pott ök​lé​vel az asz​tal​ra Vlad, de olyan erő​vel, hogy két üres po​hár​ka fel​bo​rult, há​-
rom te​li​ből pe​dig ki​lö​työ​gött a vod​ka. – Sza​rok én Surik​ra is, a po​li​cá​jok​ra is, Ku​li​kov mi​nisz​ter​re is. Itt
fogsz meg​búj​ni ná​lam, amed​dig kell. Az​tán ha csi​tul a hi​rig, Tö​rök​or​szá​gon ke​resz​tül ki​jut​tat​lak az or​szág​-
ból ha​mis út​le​vél​lel. A zsa​ruk le van​nak szar​va, ott úgy​se ta​lál​nak meg. Én nem is tő​lük fé​lek. Ha​nem
azok​tól, akik Suri​kot rád uszí​tot​ták. Mondj el min​dent, Kol​ja, amit csak tudsz, most már ki​fúr​ja az ol​da​la​-
mat a kí​ván​csi​ság. Meg tud​nom kell, hon​nan vár​jam az ost​ro​mot, hogy idő​ben be​ás​has​sam ma​gam.
Ni​cho​las csak néz​te a szép Vlad Szo​lov​jo​vot, és hall​ga​tott. A hő​si​es dön​té​sek es​té​je volt ez a ma​gisz​ter
éle​té​ben. Nem​rég már ho​zott egyet, egy ész​ve​szej​tő​en bát​rat, most pe​dig ér​le​lő​dött ben​ne az újabb, egy
még ész​ve​szej​tőb​ben vak​me​rő.
Nem mond el sem​mit a bá​tor ka​lóz​nak. És nem él a fel​kí​nált me​ne​dék​kel. Mert ez bor​zal​mas al​jas​ság
len​ne. Elég, hogy Al​tint be​le​ke​ver​te ebbe a ször​nyű ügy​be. Tán egy utol​só gaz​em​ber ő, hogy tönk​re​te​gye
azo​kat, akik se​gí​te​nek neki?
Tisz​tes​sé​ge​sen el​in​téz​ni ezt az ügyet Vlad​dal csak egyet​len mó​don le​het – úgy, hogy el​tű​nik az éle​té​ből,
és nem te​szi ki ha​lá​los ve​sze​de​lem​nek.
– Mit hall​gatsz, az an​gol úr​is​te​ne​det? – for​tyant föl Szo​lov​jov. – Azt hi​szed, nem tud​lak meg​vé​de​ni?
Meg tud​lak, ne maj​rézz. És hogy test​őrök nél​kül mász​ká​lok, az ne iz​gas​son. Nem bí​rom a test​őrö​ket. A sa​-
ját tes​te​met majd csak meg​vé​dem va​la​hogy. Ha meg nem, ak​kor annyit érek. De van​nak har​co​sa​im – nem
is har​co​sok, ha​nem pán​cé​los vi​té​zek. Cser​no​gor​szk​ból im​por​tá​lom őket, úgy​hogy úgy imád​koz​nak hoz​zám,
mint a min​den​ha​tó Úr​is​ten​hez… Mi​től vagy olyan fe​hér? Hány​in​ge​red van?
Ni​cho​las at​tól fe​hé​re​dett el, hogy meg​ér​tet​te: nem en​ge​di el Szo​lov​jov. Az ő ka​lózer​köl​cse sze​rint az
áru​lás vol​na. Itt tart​ja a baj​ba ju​tott ba​rá​tot, ha kell, erő​szak​kal. Be​zár​ja a vö​rös​fa bú​tor​ral és föl​spé​ci​zett
szá​mí​tó​gép​pel be​ren​de​zett szo​bá​ba, nem ci​có​zik vele. De ő ezt nem en​ged​he​ti meg neki.
Min​dig a leg​egy​sze​rűbb trükk a leg​ha​tá​so​sabb. Ni​cho​las em​lé​ke​zett rá, hogy mi​lyen pikk​pakk meg​szö​-
kött Mr. Pump​kin​tól, a ta​pasz​talt biz​ton​sá​gi ta​ná​csos​tól.
– Igen, hány​nom kell – mond​ta a ma​gisz​ter, és meg​rán​tot​ta az inge nya​kát. Föl​állt, szán​dé​ko​san meg​tán​-
to​ro​dott (a tás​ká​ját is fel​vet​te). – Rosszul va​gyok. Elő​for​dul – al​ler​gia. Me​gyek a mos​dó​ba.
– És a tás​ka mi​nek?
– Ab​ban van a gyógy​sze​rem – ha​zud​ta Ni​cho​las. Be​ve​szem, és el​mú​lik.
A hi​te​les​ség ked​vé​ért a blé​ze​rét a szé​ken kel​lett hagy​nia. Ott van az út​le​ve​le a bel​ső zse​bé​ben. De mi​-
nek most neki út​le​vél? A tár​cá​ja a nad​rág​zse​bé​ben van – az jó.
 Ki​ment a fo​lyo​só​ra. Le​sza​ladt a lép​csőn. Az ét​te​rem​ből a „Baj​ká​lon túl, a sztyep​pe​ken” el​nyúj​tott
hang​jai szű​rőd​tek ki. Két hang éne​kelt, az egyik ugyan​az volt, a re​ked​tes fér​fi​hang; a má​sik ér​zé​keny, női.
Szé​pen éne​kel​tek, de most nem fi​gyel​he​tett a dal​ra.
In​te​get Zi​nul​já​nak, mo​so​lyog. Egy bank​je​gyet csúsz​tat a por​tás​nak.
Kész!
Éj​sza​ka. Lám, már éj​sza​ka van.
Hej, Ni​cho​las, hej, te ügyes le​gény, min​den​ki​nek túl​jársz az eszén – mint a Ci​pócs​ka. En​gem nem esz
meg sen​ki, mert el​gu​ru​lok, így ni.
Mi​lyen hi​deg lett. Gye​rünk, gye​rünk! Mi​nél messzebb​re a Korcs​má​tól.
A Baj-ká-lon tú-ú-úl, a sztyep​pe​ken. Egy-ket​tő, egy-ket​tő!

Mel​lék​let:
A li​me​rick, me​lyet a be​csiccsen​tett N. Fan​do​ri​ne köl​tött jú​ni​us 15-én este, mi​köz​ben a Korcs​má​ból szö​-
kött.

Volt egy em​ber, úgy hív​ták, Nyúl,
Él​de​gélt a ten​ge​ren túl.
Most meg, lám, bra​tyó lett.
Lő, mint egy ve​szett lett,
S azt mond​ja, ez ám a kúl.
 Tizedik fejezet

A tizenhárom ablakos ház. A rinocérosz szarvának varázsos tulajdonságai. Cornelius új szavakat tanul.
A Bölcsek Kövének titka. Kihallgatott beszélgetések. Ivan Artamonovics mesét mond. Ez rosszul
sikerült

Olaf​son őr​mes​ter meg​ér​de​mel​te a hor​dó sört, Szal​ti​kov és Lüt​zen mus​ké​tá​sok pe​dig a po​hár​ka vod​kát. És​-
pe​dig azért, mert gyor​san fut​nak – mint mon​dot​ta ne​kik von Dorn ka​pi​tány, mi​után ki​fúj​ta ma​gát, és vissza​-
tért a mennyek​ből a föl​di gon​dok közé.
Na​gyobb ju​tal​mat is ad​ha​tott vol​na, ami​ért meg​men​tet​ték a biz​tos ha​lál​tól, de óvni kel​lett a ka​pi​tá​nyi
te​kin​télyt. Ami​kor a temp​lom sar​ka mö​gül kard​csör​tet​ve elő​ron​tott a há​rom ka​to​na, a bor​zal​mas szer​ze​te​si
sü​ve​ges gaz​em​bert mint​ha a szél fúj​ta vol​na el. Az egyik pil​la​nat​ban ott volt, már emel​te a tő​rét, a má​sik​-
ban meg el​ol​vadt a sö​tét​ben, még a hó se csi​kor​gott a tal​pa alatt. A ka​to​nák meg egy​ál​ta​lán nem lát​ták a
bi​tan​got – csak a szá​zad​pa​rancs​no​kot, amint krá​kog​va ká​szá​ló​dott fel. Na, az a jó, hogy nem lát​ták. Nem is
kell lát​ni​uk, ahogy egy éji ban​di​ta láb​bal ti​por​ja a ka​pi​tá​nyu​kat.
Adam Wal​ser ter​mé​sze​te​sen min​dent lá​tott, de ő meg nem kez​dett el me​sél​ni róla. Az át​élt ré​mü​let után
nem is tu​dott meg​szó​lal​ni egy da​ra​big, ha​nem csak jó​val ké​sőbb, mi​kor a strá​zsák pi​he​nő​he​lyén be​le​dik​-
tál​tak egy po​hár​ka vod​kát.
– Tisz​ta szí​vem​ből kö​szö​nöm, von Dorn ka​pi​tány úr, hogy meg​men​tett. – A pa​ti​ká​ri​us meg​ra​gad​ta Cor​-
ne​li​us ke​zét, hogy meg​szo​rít​sa, de az​tán ki​tört be​lő​le a sí​rás, és ne​ki​állt vol​na csó​kol​gat​ni. Si​ke​rült is egy
nyá​la​s​at oda​cup​pan​ta​ni az uj​ja​i​ra, mi​előtt a ka​pi​tány el​rán​tot​ta a ke​zét. – Én öreg, gyen​ge em​ber va​gyok.
Könnyű meg​öl​ni! És ak​kor min​den tu​dás, min​den ti​tok, me​lyet csak én is​me​rek, örök​re el​vész. Ér​tel​mem
ki​huny. Ó, mi​cso​da vesz​te​ség vol​na!
Von Dorn ezt csak fél fül​lel hall​gat​ta, mert őt egy egé​szen más vesz​te​ség ag​gasz​tot​ta. A zseb​tük​ré​ből a
vi​gasz​ta​lan ka​pi​tány​ra egy csor​ba fogú száj vi​csor​gott. És ez egy élet​re így ma​rad! Ar​ról nem is be​szél​ve,
hogy vissza​hoz​ha​tat​la​nul el​ve​szí​tet​te azt az egyet​len dol​got, ami​ben kü​lönb volt a ra​gyo​gó Ga​lic​kij her​-
ceg​nél. Most az​tán soha töb​bé nem mo​so​lyog​hat rá a höl​gyek​re, nem fü​työl​het négy uj​jal, nem tép​het le
egy jó​ko​ra da​ra​bot a fo​ga​i​val a sült bá​rány​comb​ról… Az ör​dög​be ez​zel a pa​ti​ká​ri​us​sal meg az öm​len​gé​-
se​i​vel, is​ten​uccse, jobb lett vol​na, ha csönd​ben ki​nyif​fant​ják.
– Adok ka​to​ná​kat maga mel​lé. Ha​za​kí​sé​rik – ve​tet​te oda Cor​ne​li​us, és majd​nem el​sír​ta ma​gát: még
sely​pít is!
– Drá​ga, cso​dá​la​tos von Dorn úr – jött iz​ga​lom​ba Wal​ser. – Nem tud​na maga ha​za​kí​sér​ni? Na​gyon…
na​gyon fon​tos be​szé​dem len​ne ma​gá​val. Rop​pant ér​de​kes té​má​ról, biz​to​sít​ha​tom.
Cor​ne​li​us, ha meg​nyúz​zák, ak​kor se tu​dott vol​na ki​ta​lál​ni olyan té​mát, ami​ről ér​de​ke​sen el​be​szél​get​het​-
ne ez​zel a vén trot​li​val. A klis​tély​fecs​ken​dők​ről? Vagy tu​dós trak​tá​tu​sok​ról?
– Nem. Szol​gá​lat – ve​tet​te oda kur​tán, hogy ne sely​pít​sen. Az ör​dög​be! „Sol​gá​lat!”
A pa​ti​ká​ri​us hang​ja hir​te​len meg​vál​to​zott, kö​nyör​gő​ből be​hí​zel​gő lett.
– Ne né​ze​ges​se már a ki​csor​bult fo​ga​it! Olyan új fo​ga​kat csi​ná​lok ma​gá​nak, hogy fe​hé​reb​bek lesz​nek,
mint a ré​gi​ek! In​gyen. Ma​radt egy kis da​ra​bom egy af​ri​kai ri​no​cé​rosz szar​vá​ból, va​la​mi kü​lön​le​ge​sen ma​-
gas ran​gú sze​mé​lyi​ség​nek tar​to​gat​tam, de ma​gá​tól nem saj​ná​lom.
A ka​pi​tányt mint​ha da​rázs csíp​te vol​na meg.
– Le​het új fo​gat csi​nál​ni? Nem tré​fál?
 – Per​sze hogy le​het! Szép va​gyont gyűj​töt​tem itt Mosz​kó​vi​á​ban az​zal, hogy cso​dá​la​tos mű​fo​ga​kat csi​-
nál​tam a te​he​tős asszo​nyok​nak – roz​már– meg ele​fán​ta​gyar​ból, a leg​gaz​da​gabb dá​mák​nak meg csi​szolt
igaz​gyöngy​ből!
A hir​te​len meg​nyílt táv​la​tok​tól Cor​ne​li​us​nak az arca s a lel​ke is föl​de​rült.
– Igaz​gyöngy​ből – az gyö​nyö​rű! Én is igaz​gyöngy​ből aka​rom!
Wal​ser össze​von​ta a szem​öl​dö​két.
– A ri​no​cé​rosz​szarv sok​kal jobb. Az igaz​gyöngy egy-két év alatt szét​mor​zso​ló​dik, a ri​no​cé​rosz szar​vá​-
ból ké​szült fog vi​szont a sí​rig szol​gál​ni fog​ja. És ne fe​led​je, mit ír​tak az óko​ri böl​csek a ri​no​cé​rosz va​-
rázs​la​tos tu​laj​don​sá​ga​i​ról. A szar​va si​kert hoz, óv a be​teg​sé​gek​től, és ami a leg​főbb – el​va​rá​zsol​ja a női
szí​ve​ket.
A pa​ti​ká​ri​us ra​va​szul ka​csin​tott, s a ka​pi​tány azon​nal meg​ad​ta ma​gát:
– Igen, ri​no​cé​rosz​szarv – az kell ne​kem. Mit ül már? Áll​jon fel, men​jünk! Jól van, el​kí​sé​rem. Mi​kor
csi​nál​ja meg ne​kem az új fo​ga​kat?
– Ha kí​ván​ja, most rög​tön, mi​köz​ben be​szél​ge​tünk. El​tá​vo​lí​tom a gyö​ke​re​ket, min​tát ké​szí​tek, ki​fa​ra​-
gom az új fo​ga​kat, és be​he​lye​zem. An​to​nov​ka al​mát ro​pog​tat​ni per​sze nem fog ve​lük, de a lá​nyok​ra mo​so​-
lyog​ni – ami​kor csak tet​szik.
No, egye fene azt az an​to​nov​ka al​mát. Cor​ne​li​us egy​szer meg​kós​tol​ta – be​le​vá​sott a foga, olyan sa​va​-
nyú.

Nem kel​lett messzi​re men​ni – csak a Fe​hér-vá​ros fa​lán meg a Szko​ro​do​mi-föld​sán​con túl​ra, de nem
Kukuj​ba, ahol a kül​föl​di​ek él​tek, ha​nem egy orosz te​lep​re.
– Ne cso​dál​koz​zék – mond​ta Wal​ser, alig tart​va az ira​mot az öles lép​tű ka​pi​tánnyal. – Amint Mosz​kó​vi​-
á​ba jöt​tem, nyom​ban át​ke​resz​tel​ked​tem a he​lyi hit​re, így hát ott te​lep​szem le, ahol aka​rok. Így nyu​go​dal​-
ma​sabb ne​kem, sen​ki nem üti az or​rát a dol​ga​im​ba a hon​fi​tár​sa​im kö​zül.
Cor​ne​li​us el​hűlt e sza​vak hal​la​tán. Egy re​ne​gát! Hit​ta​ga​dó! Pe​dig rá​né​zés​re mi​lyen ren​des, lel​ki​is​me​re​-
tes öreg​em​ber.
– Meg​bot​rán​ko​zott? – mo​so​lyo​dott el Adam Wal​ser. – Ugyan már. Ezek​nek az os​to​ba​sá​gok​nak én nem
tu​laj​do​ní​tok je​len​tő​sé​get. Az em​ber​nek egy is​te​ne van – az ér​te​lem. Min​den más ba​bo​na​ság.
– Krisz​tus sze​re​te​te ba​bo​na​ság? – csat​tant fel von Dorn. – És a tíz​pa​ran​cso​lat? A meg​vál​tás?
Cor​ne​li​us min​dig ke​rül​te, hogy hit​tu​do​má​nyi vi​ták​ba árt​sa ma​gát, de most sér​tet​te, hogy a pa​ti​ká​ri​us
olyan könnye​dén el​ve​tet​te Jé​zus hi​tét.
Wal​ser kész​sé​ge​sen vá​la​szolt:
– Ba​bo​na​ság azt gon​dol​ni, hogy lel​ked üd​vös​sé​ge at​tól függ, mi​képp imád​ko​zol, ho​gyan ve​ted a ke​resz​-
ted. A lel​két – s én ezen az ér​tel​met és az er​köl​csöt ér​tem – csak úgy vált​hat​ja meg az em​ber, ha jót cse​-
lek​szik má​sok​kal. Tes​sék, vi​téz von Dorn ka​pi​tány, itt a sze​re​tet, itt a mó​ze​si tíz​pa​ran​cso​lat. Na és, ha nem
já​rok temp​lom​ba, és nem fé​lek az ör​dög​től? De in​gyen gyó​gyí​tom a sze​gé​nye​ket, és a haj​lék​ta​lan ár​vá​tól
so​ha​sem ta​ga​dom meg a fa​lat ke​nye​ret. Min​dig van egy láda szik​kadt ke​nyér a ka​pum előtt.
– Mi​ért szik​kadt? – cso​dál​ko​zott Cor​ne​li​us.
– Mert aki jól​la​kott, az nem ve​szi el, de aki iga​zán éhes, an​nak egy szik​kadt ke​nyér​vég is örö​met sze​-
rez.
Szót​la​nul men​tek to​vább. Von Dorn a hal​lot​ta​kon tű​nő​dött. Herr Wal​ser gon​do​la​tai min​den eret​nek​sé​-
gük​kel együtt is igaz​nak tet​szet​tek. Mert való igaz, mi örö​me van az Úr​nak az olyan em​ber​ből, aki na​pon​ta
ezer​szer ke​resz​tet vet, de bánt​ja és kí​noz​za fe​le​ba​rá​ta​it? Tán ke​vés ilyen ál​szent van kö​rü​löt​tünk? Nem,
légy jó és ir​gal​mas az em​be​rek​hez, s az​tán hogy mi van köz​ted és az Úr kö​zött, az nem tar​to​zik sen​ki​re. Ezt
mond​ta min​dig a báty​ja, And​re​as is, az is​te​nes em​ber.
Cor​ne​li​us most már nem bán​ta, hogy a pi​ri​nyó pa​ti​ká​ri​us mi​att be​le​ár​tot​ta ma​gát ebbe a nya​va​lyás ve​-
re​ke​dés​be – an​nál is in​kább, mert az el​ve​szí​tett fo​gai he​lyett ha​ma​ro​san kap úja​kat, va​rázs​ere​jű​e​ket.
A pa​ti​ká​ri​us meg​állt a sö​tét, csu​pa tö​mör ke​rí​tés​ből álló utca kö​ze​pén.
– Lát​ja azt a te​tőt? – mu​tat​ta. – Az a há​zam. – Kun​co​gott, és meg​iga​zí​tot​ta de​res szem​üve​gét. – Nem lát
raj​ta sem​mi kü​lö​nö​set?
Von Dorn hu​nyo​rog​va néz​te. Más​fél em​ber​nyi ma​gas desz​ka​ke​rí​tés, fö​löt​te meg​le​he​tő​sen nagy ge​ren​dá​-
zat, eny​hén lej​tős tető. Sö​tét ab​la​kok. Sem​mi kü​lö​nös, olyan ház, akár a töb​bi.
– Szá​mol​ja meg az ab​la​ko​kat!
Cor​ne​li​us meg​szá​mol​ta a kes​keny tég​la​la​po​kat, és ön​kén​te​le​nül ke​resz​tet ve​tett. Ör​dög​tu​cat!
– De hát mi​ért? – kér​dez​te sut​tog​va.
Wal​ser ki​nyi​tot​ta kul​csá​val a ra​vasz zá​rat a ka​pun, és elő​re​en​ged​te a ka​pi​tányt.
– A föld​szin​ten is, ami kő​ből épült, ti​zen​há​rom ab​lak van. Jól ki​gon​dol​tam! Az it​te​ni la​ko​sok úgy​is va​-
rázs​ló​nak tar​ta​nak – né​met is, or​vos is, a gyógy​fü​ve​ket is is​me​ri. A ti​zen​há​rom ab​lak pe​dig min​den ház​őr​-
ző ku​tyá​nál és strá​zsá​nál job​ban meg​óv. A tol​va​jok el​ke​rü​lik a há​za​mat, fél​nek tőle.
Elé​ge​det​ten ne​ve​tett, és be​re​te​szel​te a ka​put.
– Szol​gám most nin​csen. Volt az a két le​gény, de ott ma​rad​tak a hó​ban – só​haj​tott fel Wal​ser ke​se​rű​en.
Os​to​bák vol​tak, csak a za​bá​lá​son meg az al​vá​son járt az eszük, még​is saj​ná​lom őket. Az egyik árva volt, a
má​sik​nak fa​lun la​kik az any​ja, Moszk​vá​tól nem messze. Adok neki pénzt a te​me​tés​re, meg hogy meg​él​jen.
Most az​tán ne​héz lesz új őrö​ket fel​fo​gad​nom. Ön​ben van min​den re​mé​nyem, ka​pi​tány úr.
Hogy ezt mire mond​ta, azt Cor​ne​li​us nem ér​tet​te, de nem kér​dez​te meg. Csak arra tu​dott gon​dol​ni, hogy
a pa​ti​ká​ri​us-or​vos mi​előbb ne​ki​lás​son a fo​gai el​ké​szí​té​sé​nek.
A ház fé​lig a föld​be ásott, fe​hér kő​alap​za​ton állt, mely szin​te össze​ol​vadt a hó​val. Wal​ser le​lép​delt a
há​rom lép​cső​fo​kon, ki​nyi​tot​ta a va​salt aj​tót, s ez​út​tal el​ső​nek lé​pett be.
– Óva​to​san, ka​pi​tány úr! – hal​lat​szott a hang​ja a sö​tét​ből. – Ne ijed​jen meg!
De már késő volt. Cor​ne​li​us be​lé​pett, fel​emel​te a lám​pást, és kővé der​medt: a ho​mály​ból egy em​be​ri
csont​váz me​redt rá fe​ke​te szem​üre​ge​i​vel.
– Ez az ana​tó​mia ta​nul​má​nyo​zá​sá​hoz kell – ma​gya​ráz​ta Wal​ser, mi​után gyor​san meg​gyúj​tott egy gyer​-
tyát. – Őt is Adam​nak hív​ják, mint en​gem. Azért tar​tom a pit​var​ban, hogy ő is véd​jen a tol​va​jok​tól – ha
ne​tán va​la​mi iga​zán meg​ve​sze​ke​dett em​ber nem ijed meg az ör​dög​tu​cat​tól, vagy, mond​juk, nem tud ti​zen​-
há​ro​mig szá​mol​ni. Jöj​jön csak bel​jebb nyu​god​tan!
Meg​gyúj​tott még né​hány gyer​tyát, és most már szem​ügy​re le​he​tett ven​ni a nagy szo​bát, amely bi​zo​nyá​ra
a fél​pin​ce nagy ré​szét el​fog​lal​ta. És mennyi ször​nyű​ség volt ben​ne, egyik bor​zal​ma​sabb a má​sik​nál.
A fa​lon em​be​ri fej váz​la​ta, fö​löt​te ha​tal​mas, fé​nyes pán​cé​lú tek​nős​bé​ka. At​tól bal​ra ha​tal​mas, nagy fogú
gyík (alig​ha​nem kro​ko​di​lus, gon​dol​ta Cor​ne​li​us). A pol​co​kon sár​ga em​be​ri ko​po​nyák és üveg​csék, me​-
lyek​ben át​tet​sző fo​lya​dék​ban bel​ső szer​vek úsz​kál​tak – bi​zo​nyá​ra azok is em​ber​ből va​lók. Min​den​fe​lé
ma​dza​gok​ra fű​zött szá​raz fű​cso​mók, gom​ba​fü​zé​rek, va​la​mi​lyen gyö​ke​rek lóg​tak. Cor​ne​li​us se ikont, se fe​-
szü​le​tet nem lá​tott, pe​dig di​rekt vé​gig​né​zett min​den sar​kot.
– Ez itt a ren​de​lőm és a pa​ti​kám is – ma​gya​ráz​ta a há​zi​gaz​da, mi​köz​ben egy fura szé​ket ál​lí​tott négy
gyer​tya​tar​tó közé – szí​jak vol​tak a kar​fá​in.
– Ez meg mi​nek? – san​dí​tott Cor​ne​li​us fél​ve a kín​zó​esz​köz​nek tet​sző ülő​al​kal​ma​tos​ság​ra.
– Hogy a hölgy​pá​ci​en​se​im ne rán​ga​tóz​za​nak – fe​lel​te Wal​ser. – De önt ter​mé​sze​te​sen nem fo​gom le​szí​-
jaz​ni. A vi​téz har​cos szá​má​ra, akár​csak a fi​lo​zó​fus​nak, a fáj​da​lom sem​mi​ség, szó​ra sem ér​de​mes. Csu​pán​-
csak a föl​iz​gult ide​gek zsi​bon​gá​sa. Ül​jön le, és tát​sa ki a szá​ját. Re​mek!
Cor​ne​li​us meg​fe​szí​tet​te ma​gát, hogy tűr​je a fáj​dal​mat, de az or​vos uj​jai ügye​sek és óva​to​sak vol​tak nem
érin​tet​tek, csak si​mo​gat​tak, nem kí​noz​tak, ha​nem bi​zser​get​tek.
– Na​gyon jó. Olyan erős volt az ütés, hogy mind​két gyö​kér meg​la​zult. Könnye​dén ki​hú​zom őket… Mi​-
lyen nagy​sze​rű, fe​hér fo​gak – mint a fi​a​tal orosz​lán fo​gai. Ó, maga iga​zán bá​tor em​ber! Tud​ja, én meg fé​-
lős va​gyok, nem is ér​tem azo​kat, akik sem​mi​től sem fél​nek. A bá​tor em​be​rek olyan könnye​dén és ok​ta​la​nul
koc​káz​tat​ják az éle​tü​ket, mit sem tö​rőd​ve a kö​vet​kez​mé​nyek​kel! Hisz elég a leg​ki​sebb hi​bát el​kö​vet​ni – és
kész, vége. Jön az örök éj, a nem​lét. Ki​lenc hó​nap az anya​méh​ben, hosszú és ne​héz fel​nőt​té vá​lás, sze​ren​-
csés meg​me​ne​kü​lés mil​lió be​teg​ség​ből és ve​sze​de​lem​ből – és mind​ez egyet​len esz​te​len lé​pés mi​att el​-
vész, el​mú​lik. Meg​sem​mi​sül az egész vi​lág, mely az em​ber ér​zé​ke​i​ben és az ér​tel​me mű​kö​dé​sé​ben lé​te​zik!
Meg​halsz – és már nem tu​dod meg, mi lesz hol​nap, egy év múl​va, tíz év múl​va. Soha töb​bé nem lá​tod a ta​-
va​szi reg​gelt, az őszi es​tét, a szél​ben bor​zon​gó fü​ves ré​tet! Mi​lyen meg​bo​csát​ha​tat​la​nul, bű​nö​sen os​to​bák
is ma​guk, orosz​lán​szí​vű ura​sá​gok! És én még​is cso​dá​lom az os​to​ba​sá​gu​kat. Mi​lyen nagy​sze​rű ez a vak​me​-
rő​ség, mellyel az em​ber va​la​mi sze​szély, cse​kély​ség, hó​bort mi​att le​mond az élet min​den aján​dé​ká​ról és
ma​gá​ról a lé​te​zés​ről! Is​te​nem​re, csak a vi​lág​egye​tem ura le​het ké​pes ilyen té​koz​ló cse​le​ke​det​re! Na​-
gyobb​ra tát​sa, még!
Cor​ne​li​us fel​nyö​gött, mert az or​vos most va​la​mi vas​szer​szám​mal nyúlt bele a szá​já​ba, mint​ha egye​ne​-
sen az áll​kap​csát ra​gad​ta vol​na meg vele, és meg​rán​tot​ta.
– Az egyik kint van. Hó-rukk! A má​sik is. Öb​lít​se ki a szá​ját vod​ká​val, és köp​jön a tál​ká​ba!
A ka​pi​tány meg​for​gat​ta szá​já​ban a jó nagy korty vod​kát, de ter​mé​sze​te​sen nem köp​te ki, ha​nem le​nyel​te,
és azon​nal nyúlt vol​na az üve​g​ért, hogy igyék még egy kor​tyot, de Wal​ser nem en​ged​te.
– Elég volt! Azt aka​rom, hogy tisz​ta fej​jel tud​jon fi​gyel​ni rám. Va​la​mi olyat ké​szü​lök mon​da​ni ön​nek,
ami az egész éle​tét meg​vál​toz​tat​ja.
A pa​ti​ká​ri​us iz​ga​tot​tan meg​iga​zí​tot​ta szem​üve​gét, és für​kész​ve né​zett von Dorn sze​mé​be.
– Re​mé​lem, jó irány​ba – tré​fál​ko​zott a ka​pi​tány.
Wal​ser el​gon​dol​ko​dott.
– Mi​előtt vá​la​szo​lok erre, mond​ja, ka​pi​tány úr, van-e az ön éle​té​ben va​la​mi nagy ti​tok, amit pró​bál
meg​fej​te​ni?
– Nagy? Hála is​ten​nek, nin​csen – mo​so​lyo​dott el Cor​ne​li​us. – Már​mint, ter​mé​sze​te​sen, ma​gán az éle​ten
kí​vül.
– Ak​kor te​kint​se úgy, hogy ed​dig még nem élt iga​zán – mond​ta Wal​ser na​gyon ko​mo​lyan, szin​te ün​ne​pé​-
lye​sen. – Az em​be​ri élet csak ak​kor kap ér​tel​met, ami​kor meg​je​le​nik ben​ne a Nagy Ti​tok. Hát jól fi​gyel​jen
rám! Maga az első, aki​nek ezt el​mon​dom. Ha hin​nék Is​ten​ben, most azt gon​dol​nám, hogy ma​gát az Úr küld​-
te. De Is​ten nincs, csak vak​vé​let​len, így hát a vak​vé​let​len​nek mon​dok kö​szö​ne​tet.
Von Dorn érez​te, hogy át​ra​gadt rá az öreg​em​ber iz​ga​tott​sá​ga, és már nem pró​bált tré​fál​koz​ni – min​den
por​ci​ká​já​val fi​gyelt.
– Ön bá​tor, erős, nagy​lel​kű lo​vag. Ele​ven, okos sze​me van. S mi​lyen rit​kán kap​cso​lód​nak össze az em​-
ber​ben ezek a be​cses tu​laj​don​sá​gok: az erő, a nagy​lel​kű​ség és az ér​te​lem. Le​het, hogy jó​vá​te​he​tet​len hi​bát
kö​ve​tek el, ami​kor meg​bí​zom ön​ben, de hát ha ön nem siet oly ön​fel​ál​do​zó mó​don a se​gít​sé​gem​re, már
úgy​is ha​lott len​nék. – Wal​ser meg​bor​zon​gott. A szer​ze​te​sek ele​ve​nen ki​be​lez​tek vol​na, ki​szed​ték vol​na a
tit​ko​mat, s az​tán ki​ha​jí​tot​tak vol​na, hogy a var​jak la​ko​má​ja le​gyek.
– Szer​ze​te​sek? Én azt hit​tem, ezek egy​sze​rű rab​lók, csak fe​ke​te csu​hát öl​töt​tek fel, hogy ne le​hes​sen lát​-
ni őket a sö​tét​ben.
 – Nem is​mer​te fel Ju​szu​pot? – cso​dál​ko​zott a pa​ti​ká​ri​us. – Hisz szem​től szem​ben állt vele.
– Mi​lyen Ju​szu​pot? Ar​ról a csir​ke​fo​gó​ról be​szél, aki ki​ver​te a fo​ga​i​mat? Nem, az ar​cát nem lát​tam, a
háta mö​gül vi​lá​gí​tott a hold. Is​mer​nem kéne?
– De hi​szen az Jo​szif volt, az an​ti​o​chi​ai met​ro​po​li​ta se​géd​je!
– Azt akar​ja mon​da​ni, hogy Ta​i​szi​osz em​be​rei tá​mad​ták meg?
Cor​ne​li​us​nak ek​kor eszé​be ju​tott, hogy őe​mi​nen​ci​á​ja ho​gyan sug​do​ló​zott a fe​ke​te sza​kál​las asz​ké​tá​val,
mire az ki​sur​rant az aj​tón. Nem, ez kép​te​len​ség.
– Le​he​tet​len – ráz​ta a fe​jét a ka​pi​tány. – Egy ilyen ta​nult fér​fiú, Is​ten szol​gá​ja. Ön té​ved!
– Ki​cso​da Is​ten szol​gá​ja, Ju​szup? – ne​vet​te el ma​gát Wal​ser. – Nem sze​ret​nék ta​lál​koz​ni az is​te​né​vel.
Ju​szup szír ha​sis​in, Ta​i​szi​osz fő bi​zal​mi em​be​re, min​den sö​tét szán​dé​ká​nak vég​re​haj​tó​ja.
– Hasi… mi​cso​da?
– Ha​sis​in. Van Ke​le​ten egy ilyen tit​kos rend. A tag​ja​it ki​csi ko​ruk​tól a gyil​ko​lás mes​ter​sé​gé​re ta​nít​ják.
Ezek az em​be​rek hisz​nek ben​ne, hogy ha az imám​juk pa​ran​csá​ra öl​nek, ak​kor a pa​ra​di​cso​mi kert​be jut​nak.
Le​van​té​ban és Mag​rib​ban min​den tit​kos gyil​kos​sá​got a ha​sis​inok kö​vet​nek el, iga​zi mű​vé​szei vé​res mes​-
ter​sé​gük​nek. Nin​csen csa​lád​juk, nin​cse​nek szo​ká​sos em​be​ri ér​zé​se​ik és szen​ve​dé​lye​ik – csak a ha​sis szí​-
vá​sa és imám​juk szol​gá​la​ta él​te​ti őket.
– Igen, hal​lot​tam va​la​mit ezek​ről a fa​na​ti​ku​sok​ról bó​lin​tott von Dorn. – Assza​szi​nok​nak is ne​ve​zik
őket. De őe​mi​nen​ci​á​já​nak mi köze van eh​hez?
– Sok év​vel ez​előtt Ta​i​szi​osz az an​ti​o​chi​ai pa​sá​tól vá​sá​rol​ta meg Ju​szu​pot, a kín​ha​lál​tól men​tet​te meg
ele​ve​nen meg​nyúz​ták vol​na. Az​óta Ju​szup az imám​já​nak te​kin​ti Ta​i​szi​oszt, és ku​tya​hű​ség​gel szol​gál​ja.
Tud​ja, ho​gyan ju​tott Ta​i​szi​osz a mos​ta​ni rang​já​ba? Min​den rossz​aka​ró​ja és ve​tély​tár​sa cso​dá​la​tos mó​don
a más​vi​lág​ra köl​tö​zött. Amint Ta​i​szi​osz meg​kí​ván​ta a sza​lo​ni​ki püs​pö​ki szé​ket, cso​dák cso​dá​ja, azon
nyom​ban meg​ürült – a püs​pök ki​tör​te a nya​kát, ami​kor éj​sza​ka le​esett az ágyá​ról. Ugyan​így sze​rez​te meg a
gö​rög az ér​se​ki sü​ve​get, az​u​tán pe​dig így lett be​lő​le met​ro​po​li​ta is. Ó, sok min​dent tu​dok én a Ju​szup​pal
kö​zö​sen el​kö​ve​tett sö​tét ügye​ik​ről! Ami​kor Ta​i​szi​osz ki​tűz maga elé va​la​mi​lyen célt, sem​mi sem ál​lít​hat​ja
meg. A Li​be​re​já​ért ez a ra​ga​do​zó fe​ne​vad da​ra​bok​ra fog szag​gat​ni en​gem. Pe​dig még nem is tud a Za​mo​-
le​usz​ról!
– Li​be​re​ja? Za​mo​le​usz? – rán​col​ta a hom​lo​kát Cor​ne​li​us az is​me​ret​len sza​vak​ra. – Ezek meg ki​cso​dák
vagy mi​cso​dák?
Adam Wal​ser za​var​ba jött, le​tö​röl​te a hom​lo​kát az uj​ja​i​val.
– Bo​csás​son meg, ba​rá​tom. Ug​rá​lok egyik do​log​ról a má​sik​ra, és csak össze​za​va​rom. Mind​járt, mind​-
járt meg​nyug​szom, és min​dent szép sor​já​ban el​me​sé​lek. Tud​ja mit? Mi​köz​ben be​szé​lek, el​ké​szí​tem a fo​ga​-
it – az majd se​gít, hogy lo​gi​kus lánc​ra fűz​zem az ese​mé​nye​ket. Be​ve​ze​tés​kép​pen csak annyit mon​dok: a
leg​na​gyobb kincs​ről lesz szó, me​lyet is​mer az em​be​ri​ség.
Ezt a be​ve​ze​tőt a bölcs pa​ti​ká​ri​us bi​zo​nyá​ra azért tar​tot​ta szük​sé​ges​nek, hogy a ka​pi​tány kel​lő fi​gye​-
lem​mel hall​gas​sa a tör​té​ne​tét.
A csel be​vált – Cor​ne​li​us egész tes​té​vel elő​re​dől​ve fi​gyelt.

– A leg​na​gyobb kincs​ről? – kér​dez​te von Dorn nem​csak sely​pít​ve, ha​nem hir​te​len be​re​ked​ve is. – Az
arany​ról be​szél?
Wal​ser el​ne​vet​te ma​gát – de nem vi​dá​man, in​kább ke​se​rű​en.
– Ön úgy gon​dol​ja, ka​pi​tány úr, hogy nincs a vi​lá​gon sem​mi, ami ér​té​ke​sebb vol​na az arany​nál?
– Hát, ép​pen​ség​gel van. A drá​ga​kö​vek pél​dá​ul. Gyé​mánt, za​fír, sma​ragd.
 – Hát – a pa​ti​ká​ri​us va​la​mi csont​vil​lát fo​gott a ke​zé​be, és rej​té​lye​sen mo​soly​gott –, van​nak ott drá​ga​kö​-
vek is, meg annyi arany, amennyit csak kí​ván.
– Annyi, amennyit kí​vá​nok? – hök​kent meg Cor​ne​li​us.
– Úgy bi​zony. Mennyi kell, hogy tö​ké​le​te​sen elé​ge​dett le​gyen – egy pud, száz, ezer?
Von Dorn ha​ra​go​san össze​von​ta a szem​öl​dö​két. Úgy lát​szik, Herr Wal​ser gú​nyo​ló​dik raj​ta. A pa​ti​ká​ri​us,
lát​va, hogy el​vál​to​zott a mus​ké​tás arca, hal​kan fel​ne​ve​tett – de nem gú​nyo​san, in​kább iz​ga​tot​tan.
– Ne rán​gas​sa a fe​jét, fi​a​tal ba​rá​tom, mert meg​za​var. Tü​rel​me​sen hall​gas​son vé​gig, messzi​ről kez​dem.
Az​zal fa​ki​tá​masz​tó​kat he​lye​zett Cor​ne​li​us szá​já​ba, s ez​zel a dia​ló​gus ter​mé​sze​tes mó​don át​ala​kult mo​-
no​lóg​gá.
– Nyolc év​vel ez​előtt a far​ma​ko​ló​gia és a gyógy​fű​is​me​ret tan​szé​ken pro​fesszo​ri ál​lást kap​tam a Hei​-
del​ber​gi Egye​te​men. Bi​zo​nyá​ra hal​lott er​ről a hí​res ok​ta​tá​si in​téz​mény​ről.
Von Dorn bó​lo​ga​tott és „ühü”-zött – Hei​del​berg​ben ta​nult a báty​ja, And​re​as is, csak ő a teo​ló​gi​ai tan​-
szé​ken.
– Ne ráz​za a fe​jét, ül​jön nyu​god​tan… A rek​to​rá​tus​sal úgy ál​la​pod​tunk meg, hogy az elő​adá​sok és a la​-
bo​ra​tó​ri​u​mi gya​kor​la​tok mel​let​ti sza​bad időm​ben kor​lá​to​zás nél​kül ku​tat​ha​tok az egye​te​mi ar​chí​vum​ban.
Ak​ko​ri​ban a ga​lé​no​szi gyó​gyá​szat híve vol​tam, az an​ti​mon gyó​gyí​tó tu​laj​don​sá​ga​it ta​nul​má​nyoz​tam, és re​-
mél​tem, hogy hasz​nos is​me​re​te​ket ta​lá​lok er​ről a cso​dás szubsz​tan​ci​á​ról a ko​ráb​bi év​szá​za​dok hí​res al​ki​-
mis​tá​i​nak trak​tá​tu​sa​i​ban és fel​jegy​zé​se​i​ben. Köz​ben tö​mér​dek rop​pant ér​de​kes iro​mány ke​rült a sze​mem
elé, ame​lyek nem kap​cso​lód​tak ugyan tu​do​má​nyos ér​dek​lő​dé​sem​hez, ám a ku​ta​tó el​mé​jű em​ber min​dig
nyit​va tart​ja a sze​mét – hi​szen soha nem tud​hat​ja, hon​nan ra​gyog fel az ál​dott fény. S ily mó​don egy​szer rá​-
buk​kan​tam egy lel​ki​pász​tor, bi​zo​nyos Sa​ven​tus dok​tor fel​jegy​zé​se​i​re. Rend​kí​vü​li tu​dá​sú em​ber volt, a gö​-
rög és az ősi zsi​dó böl​cses​ség is​me​rő​je. Száz év​vel ez​előtt élt.
Von Dorn fel​nyö​gött – fáj!
– Bír​ja ki, itt az íny​ben ma​radt egy kis fog​szi​lánk, így ni! Most már nem fog fáj​ni… Ez a hit​tu​dós Li​vó​-
ni​á​ban szol​gált lel​kész​ként, az​tán a há​bo​rú alatt fog​ság​ba ke​rült, és Mosz​kó​vi​á​ba vit​ték. Tö​mér​dek ka​land
után, me​lye​ket most nem me​sé​lek el, Sa​ven​tus el​ju​tott a Kreml​be, és Ivan cár is fo​gad​ta az, aki ké​sőbb a
Ret​te​ne​tes ne​vet kap​ta. Azt írja, hogy a cár ke​gye​sen bánt vele, és azt mond​ta, rég​óta ke​res olyan tu​dós
fér​fi​út, aki se​gí​te​ne neki fel​dol​goz​ni azt az ősi könyv​tá​rat, mely az elő​de​i​ről ma​radt rá. Majd pe​dig a fel​-
jegy​zé​sek szer​ző​je rész​le​te​sen le​ír​ja a tör​té​ne​tét en​nek a könyv​gyűj​te​mény​nek, me​lyet Li​be​re​já​nak ne​vez.
A cári könyv​tár… Öb​lít​se ki a szá​ját vod​ká​val, csak kö​nyör​gök, ne nyel​je le.
Ki​hasz​nál​va, hogy újra tud be​szél​ni, Cor​ne​li​us tü​rel​met​le​nül fel​ki​ál​tott:
– Ide hall​gas​son, Herr Wal​ser! Az ör​dög​be a maga könyv​tá​rá​val! A kincs​ről me​sél​jen!
– De hisz a könyv​tár a kincs!
A ka​pi​tányt mély​sé​ges csa​ló​dott​ság ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba. Pe​dig tud​ta, hogy ez a könyv​moly vé​gül csak
va​la​mi bú​bá​na​tos ba​dar​sá​got fog mon​da​ni. Ő meg, ami​lyen os​to​ba, nagy ko​mo​lyan hall​gat​ta, he​gyez​te a
fü​lét!
Wal​ser új​ból el​ne​vet​te ma​gát.
– Rop​pant ki​fe​je​ző a mi​mi​ká​ja, Herr von Dorn. Mind​járt el​ké​szí​tem a min​tát vi​asz​ból. Mi​nél szé​le​-
sebb​re tát​sa a szá​ját, és meg ne moz​dul​jon.
„Hadd lo​csog​jon – gon​dol​ta Cor​ne​li​us, mi​köz​ben az or​vos az ínyé​re ta​pasz​tot​ta a ra​ga​csos, for​ró vi​aszt
–, csak jó fo​ga​kat csi​nál​jon ne​kem.”
– A Li​be​re​ja a bi​zán​ci ural​ko​dó hí​res könyv​tá​ra, mely​nek alap​ját a nagy ale​xand​ri​ai könyv​tár gyűj​te​-
mé​nye ké​pez​te, va​la​mint az első ke​resz​tény hit​ta​ní​tók mű​vei. Két​száz év​vel ez​előtt Zsó​fia her​ceg​nő, az
utol​só csá​szár uno​ka​hú​ga el​hoz​ta a mosz​ko​vi​ták nagy​her​ce​gé​nek ezt a kin​cset ke​len​gye​ként. A ta​nu​lat​lan
cá​ro​kat nem na​gyon ér​de​kel​ték a köny​vek, és a könyv​tár szin​te érin​tet​le​nül he​vert a lá​dák​ban, egé​szen Iva​-
nig. Fél év​szá​zad​dal Sa​ven​tus előtt egy Ma​xi​mosz nevű, tu​dós Athosz-he​gyi szer​ze​tes​nek meg​en​ged​ték,
hogy ta​nul​má​nyoz​za a könyv​tá​rat, de ő sem tud​ta fel​dol​goz​ni a tel​jes anya​gát. Sa​ven​tus min​den​eset​re azt
írja, hogy a lá​dák​ban kü​lön​le​ge​sen rit​ka köny​vek, sőt egé​szen egye​di kéz​ira​tok vol​tak, ame​lyek kö​zül a
leg​sze​ré​nyebb is be​le​ke​rült vol​na leg​alább ezer arany​du​kát​ba. Per​sze, száz év​vel ez​előt​ti árak sze​rint, a
mi fel​vi​lá​go​sult ko​runk​ban a fran​cia ki​rály Arisz​to​pha​nész egy is​me​ret​len ko​mé​di​á​já​ért vagy Ta​ci​tus sa​ját
kezű​leg írt fel​jegy​zé​se​i​ért öt​ven– vagy akár száz​ezer liv​re-t is fi​zet​ne!
Cor​ne​li​us ek​kor már nem gon​dol​ta azt, hogy Wal​ser os​to​ba​sá​go​kat fe​cseg. Ki hit​te vol​na, hogy azok az
óko​ri fir​kál​má​nyok ilyen őrült sok pénzt ér​nek? Száz​ezer liv​re?
– De Arisz​to​pha​nész, Ta​ci​tus – ezek sem​mi​sé​gek, vi​téz ka​pi​tá​nyom. – A pa​ti​ká​ri​us egé​szen kö​zel ha​jolt
Cor​ne​li​us ar​cá​hoz. Wal​ser kék sze​mecs​ké​i​ben mint má​mo​ros tü​zecs​kék lo​bog​tak a gyer​tya​lán​gok vissz​fé​-
nyei. – Zsó​fia her​ceg​nő ke​len​gyé​jé​ben volt egy láda olyan tit​kos, til​tott köny​vek​kel, me​lye​ket nem lát​ha​tott
sen​ki más, csak az ural​ko​dók. Hogy mi volt ab​ban a lá​dá​ban, azt Ivan cár nem tud​ta, hi​szen min​den könyv
és kéz​irat óko​ri nyel​ve​ken volt írva. Sa​ven​tus azt a pa​ran​csot kap​ta, hogy elő​ször en​nek a tit​kos lá​dá​nak a
tar​tal​mát vizs​gál​ja meg. Né​hány óke​resz​tény köny​vön kí​vül, amit Bi​zánc​ban eret​nek​nek tar​tot​tak, a lel​kész
ta​lált ott egy gö​rög ma​te​ma​ti​kai mun​kát, me​lyet egy bi​zo​nyos Za​mo​le​usz írt, aki​ről a nagy mű​velt​sé​gű Sa​-
ven​tus még so​ha​sem hal​lott.
A ka​pi​tány meg​von​ta a vál​lát – na, én az​tán még annyi​ra sem.
– A li​vó​ni​ai ta​nul​má​nyoz​ni kezd​te a trak​tá​tust, és el​ámult – ez egy ha​mis könyv volt, az​az​hogy dup​la
könyv: fönt gö​rög szö​veg per​ga​men​la​po​kon, alat​ta pe​dig egy má​sik, még ré​geb​bi, pa​pi​rusz​ra írva. Haj​da​-
ná​ban oly​kor eh​hez fo​lya​mod​tak – az egyik köny​vet a má​sik​ba rej​tet​ték… No, meg is der​medt a vi​asz. Ki​-
ve​szem, jó?
– És mi volt azon a tit​kos pa​pi​ru​szon? – kér​dez​te von Dorn, le​tö​röl​get​ve az ínyé​ről a vi​asz ma​ra​dé​kát.
Adam Wal​ser fel​emel​te az uj​ját.
– A vi​lág​egye​tem összes ara​nya – mond​ta ün​ne​pé​lye​sen. A mus​ké​tás le​esett ál​lát lát​va el​ne​vet​te ma​gát.
– Nem tré​fá​lok. Eb​ben az ara​me​us kéz​irat​ban rész​le​te​sen le volt írva a Vö​rös Tink​tú​ra el​ké​szí​té​sé​nek re​-
cept​je.
– Mi​nek a re​cept​je?
– A Vö​rös Tink​tú​ráé, más né​ven a Ma​gisz​té​ri​u​mé azé a va​rázs​po​ré, amit néha Böl​csek Kö​vé​nek is ne​-
vez​nek.
– A Böl​csek Köve? Amit az al​ki​mis​ták ke​res​nek? És ami​vel bár​mi​lyen fém​ből ara​nyat le​het csi​nál​ni?
„Az is le​het, hogy a pa​ti​ká​ri​us bo​lond – gon​dol​ta a ka​pi​tány. – Az hát. Fu​rán vi​sel​ke​dik, és bo​lond​sá​-
go​kat be​szél.” De a jó​zan ész hang​ja szin​te azon​nal el​hall​ga​tott, el​nyom​ta a szív ve​szett ka​la​pá​lá​sa. A vi​-
lág​egye​tem összes ara​nya!
– No, azért nem bár​mi​lyen​ből – in​gat​ta a fe​jét Wal​ser –, ha​nem csak ab​ból, ame​lyik kö​zel áll az arany​-
hoz a faj​sú​lyát il​le​tő​en. Pél​dá​ul a hi​gany​ból. Tud​ja, di​cső ba​rá​tom, az anyag min​den ré​szecs​ké​jé​ben ha​tal​-
mas erők szunnyad​nak, me​lyek csak a pil​la​na​tot vár​ják, hogy föl​éb​red​hes​se​nek. S hogy épp mi​lyen anyag​-
ról van szó, vas​ról, réz​ről vagy, mond​juk, ólom​ról, az at​tól függ, hogy ezek az erők mi​lyen ál​la​pot​ban der​-
med​tek meg. A Böl​csek Kö​vé​nek ne​ve​zett anyag fel​éb​resz​ti és sok​szo​ro​sá​ra nö​ve​li ezt a szunnya​dó erőt, s
így az anyag moz​gás​ba jön, majd új​ból meg​der​med, de im​már új mó​don ka​pasz​kod​nak össze ben​ne azok
az erők. E fo​lya​mat ré​vén az egyik anyag át​ala​kul​hat a má​sik​ká. Ter​mé​sze​te​sen mi​nél kö​ze​lebb áll​nak egy​-
más​hoz az ele​mek, an​nál ke​ve​sebb Böl​csek Kö​vé​re van szük​ség a transz​mu​tá​ci​ó​hoz.
– És ab​ban a Za​mo​le​usz​ban ben​ne volt a re​cept, ami​vel ara​nyat le​het csi​nál​ni?
 – Igen, a fo​lya​mat min​den stá​di​u​má​nak a le​he​tő leg​rész​le​te​sebb le​írá​sá​val, sőt még az így ka​pott arany​-
sze​mecs​kék min​tá​i​val is. Sa​ven​tus a sa​ját sze​mé​vel lát​ta, és sav​val el​len​őriz​te.
Cor​ne​li​us meg​rán​gat​ta a gal​lér​ját – hir​te​len me​le​ge lett.
– Te​hát biz​tos? És a Böl​csek Köve nem csak sar​la​tá​nok agy​szü​le​mé​nye?
– A lel​kész a föl​jegy​zé​se​i​ben Jé​zus urunk​ra es​kü​szik, hogy az arany iga​zi, és a re​cept va​ló​di. Sa​ven​tus
maga is fog​lal​ko​zott al​kí​mi​á​val, úgy​hogy ér​tett az ef​fé​le dol​gok​hoz.
– Vár​jon csak, Herr Wal​ser, sem​mit sem ér​tek… ka​pott a ha​lán​té​ká​hoz a ka​pi​tány. – És a kons​tan​ti​ná​-
po​lyi ural​ko​dók mi​ért nem hasz​nál​ták a re​cep​tet? A Böl​csek Kö​vé​vel nem​csak a Nagy Ró​mai Bi​ro​dal​mat
ál​lít​hat​ták vol​na hely​re, ha​nem az egész vi​lá​got meg​hó​dít​hat​ták vol​na!
A pa​ti​ká​ri​us za​var​tan pis​lo​gott.
– Va​ló​ban, mi​ért is? – mo​tyog​ta. – Ja, már tu​dom. A ba​szi​le​u​szok az al​kí​mi​át ör​dön​gös​ség​nek, sá​tá​ni
tu​do​mány​nak tar​tot​ták. A ke​le​ti bi​ro​da​lom ezer éven át állt fenn, és sem​mit sem vál​to​zott mind​ezen idő
alatt. Olyan volt, mint a bo​ros​tyán​ba der​medt légy. A bi​zán​ci​ak nem hit​tek a tu​do​mány​ban, az ér​te​lem​ben
és a ha​la​dás​ban, ezért is győz​ték le őket a nyu​ga​ti és ke​le​ti bar​bá​rok. Kons​tan​ti​ná​poly​ban nem fej​lesz​tet​-
ték az is​me​re​te​ket, ha​nem csak gyűj​töt​ték őket, min​den ha​szon nél​kül. Még sze​ren​cse, hogy nem sem​mi​sí​-
tet​ték meg, ha​nem őriz​ték – mint azt a til​tott lá​dát a köny​vek​kel. A gö​rög ural​ko​dók eb​ben na​gyon ha​son​lí​-
tot​tak az orosz cá​rok​ra.
– Na és Ivan cár is félt az ör​dön​gös​ség​től?
– Nem hin​ném. Ami​kor Sa​ven​tus je​len​tet​te neki, hogy mit ta​lált, a cár meg​pa​ran​csol​ta, hogy tép​jék ki a
per​ga​men​la​po​kat az ált​rak​tá​tus​ból, és a pa​pi​ruszt te​gyék ezüst​fog​la​lat​ba, amit pe​dig bo​rít​sa​nak be tel​je​sen
„Vuf or​szá​gá​nak tü​zes Hí​já​val” – így ol​vas​ha​tó a fel​jegy​zé​sek​ben. Nem tu​dom, mi​fé​le or​szág ez, de „lal”-
nak Orosz​or​szág​ban a ru​bint ne​ve​zik.
– Ru​bin​nal van tele a bo​rí​tó​ja? – kér​de​zett vissza re​me​gő han​gon von Dorn. Ezt a kin​cset könnyebb
volt el​kép​zel​ni, mint va​la​mi ti​tok​za​tos Böl​csek Kö​vét.
– Igen. De lát​va, mi​lyen mohó tűz csil​lo​gott a cár sze​mé​ben, a lel​kész meg​ré​mült – meg​ér​tet​te, hogy egy
ilyen ti​tok tu​dó​ját Ivan nem eresz​ti el élve. S mi​vel nem tar​tot​ták őri​zet alatt, Sa​ven​tus el​szö​kött Moszk​vá​-
ból – előbb Lit​vá​ni​á​ba, on​nan Len​gyel​or​szág​ba, s vé​gül Hei​del​berg​ben ál​la​po​dott meg. Ott az​tán ha​ma​ro​-
san meg is halt, az egye​tem​re hagy​va fel​jegy​zé​se​it. A kéz​irat cím​lap​ján meg​őr​ző​dött a tu​dós tit​kár meg​-
jegy​zé​se: „Csu​pa ba​dar​ság és bu​ta​ság, hi​szen Sa​ven​tus dok​tor úr​nak, amint azt min​den​ki tud​ta, nem volt ki
a négy ke​re​ke. Meg a musz​kák szo​ká​sa​i​ról való me​séi is hi​he​tet​le​nek.” Így ítél​ke​zett róla. Nem cso​da,
hogy előt​tem száz éven át sen​ki sem ol​vas​ta el a kéz​ira​tot.
– Na és ha tény​leg csak ba​dar​ság ez az egész? – ag​go​dal​mas​ko​dott a ka​pi​tány. – Hisz maga nem lát​ta
ezt a Sa​ven​tust, a tu​dós tit​kár vi​szont jól is​mer​te őt. És azt írja, Hei​del​berg​ben min​den​ki tud​ta, hogy a
maga lel​ké​sze bo​lond.
– Na​gyon is le​het​sé​ges, hogy az át​élt vi​szon​tag​sá​gok​tól Sa​ven​tus va​ló​ban meg​kó​tya​go​so​dott – is​mer​te
el Wal​ser. – Ám a fel​jegy​zé​se​i​ben egy​ál​ta​lán nem ba​dar​sá​gok van​nak. A múlt szá​za​di hei​del​ber​gi pro​-
fesszo​rok szá​má​ra Mosz​kó​via me​se​be​li or​szág volt, én vi​szont most pon​to​san tu​dom, hogy a lel​kész csu​pa
iga​zat írt a musz​kák szo​ká​sa​i​ról. Két​ség sem fér​het hoz​zá, hogy Sa​ven​tus va​ló​ban élt a Kreml​ben, és ta​lál​-
ko​zott Ivan​nal, a ret​te​ne​tes cár​ral. És ha a lel​kész ilyen pon​to​san írja le a má​sod​ren​dű rész​le​te​ket, ugyan
mi​ért ta​lál​na ki min​den​fé​le ba​dar​sá​go​kat a Böl​csek Kö​vé​ről?
A pa​ti​ká​ri​us a ka​pi​tány​ra pil​lan​tott a szem​üve​ge fö​lött, le​gyint​ve kis re​sze​lő​jé​vel, mellyel a fe​hér
csont​da​rab​kát ala​kít​gat​ta – az af​ri​kai ri​no​cé​rosz va​rázs​ere​jű szar​vá​nak egy kis da​rab​ká​ját.
– De nem le​het, hogy épp eb​ben nyil​vá​nult meg an​nak a pap​nak az őrült​sé​ge? A Li​be​re​já​ról való fan​tá​-
zi​á​lás​ban?
 – Nem, nem le​het. Mi​után el​ol​vas​tam a fel​jegy​zé​se​it, el​kezd​tem gyűj​te​ni az is​me​re​te​ket a bi​zán​ci ural​-
ko​dói könyv​tár​ról, és lát​tam, hogy Sa​ven​tus min​dent pon​to​san ír le. A Li​be​re​ja va​ló​ban Moszk​vá​ba ke​rült.
Ké​sőbb pe​dig, ami​kor úton Orosz​or​szág​ba meg​áll​tam Derpt​ben, lát​tam a Li​be​re​ja lajst​ro​mát, me​lyet egy
bi​zo​nyos Wet​ter​man lel​kész ál​lí​tott össze – egy má​sik li​vó​ni​ai, aki​nek Ivan cár meg​mu​tat​ta a köny​ve​it. Za​-
mo​le​usz „Ma​te​ma​ti​ká”-ja sze​re​pel Wet​ter​man fel​so​ro​lá​sá​ban is.
– Így már más – mond​ta las​san Cor​ne​li​us. – Te​hát sem​mi​lyen két​ség nem fér​het a do​log​hoz?
– A leg​cse​ké​lyebb sem. – Wal​ser keze egyen​le​te​sen járt ide-oda a kis sa​tu​pad fö​lött, ahon​nan vé​kony
re​sze​lő han​gok hal​lat​szot​tak. – Fel​té​te​le​zem, hogy Sa​ven​tus szö​ké​se után az orosz cár nem ta​lált Moszk​vá​-
ban kel​lő​kép​pen ta​nult és tu​dós em​bert, aki nem​csak el​ol​vas​ni, de ér​tel​mez​ni is tud​ta vol​na az ara​me​us
írást. Sa​ven​tus azt írja, hogy az óko​ri szer​ző va​la​mi​fé​le tit​kos​írást hasz​nált, me​lyet csak az al​kí​mia ta​pasz​-
talt mes​te​re ért​het meg. Is​me​re​tes, hogy ural​ko​dá​sá​nak utol​só éve​i​ben Ivan sze​re​tett be​szél​get​ni tu​dós em​-
be​rek​kel, és né​me​lyi​kük szá​má​ra ez csú​nyán vég​ző​dött. Az​tán pe​dig meg​őrült a zsar​nok. Re​me​te​éle​tet élt,
tö​mér​dek alag​utat ása​tott a krem​li és az alek​szand​rovsz​ka​jai pa​lo​tá​ja alatt, egy​re csak dug​dos​ta a kin​cse​it
a va​ló​sá​gos és kép​zelt el​len​sé​gek elől. Az egyik ilyen rej​tek​he​lyen dug​ta el a Li​be​re​ját is hogy hol, azt
sen​ki sem tud​ja. Majd pe​dig a cár vá​rat​la​nul halt meg, sak​ko​zás köz​ben. Nem volt ide​je át​ad​ni tit​ka​it az
utó​dá​nak.
– De hát ak​kor hol kell ke​res​ni azo​kat a lá​dá​kat?
– Itt, Moszk​vá​ban – je​len​tet​te ki Wal​ser ha​tá​ro​zot​tan, mi​köz​ben szem ügy​re vet​te a mé​ret​re csi​szolt fo​-
ga​kat. – Nyol​ca​dik éve egy​re csak a Li​be​re​ját ke​re​sem. Azért sze​gőd​tem el Orosz​or​szág​ba, ta​nul​tam meg
a nyel​vet és vet​tem fel a pra​vosz​láv hi​tet, hogy aka​dály​ta​la​nul ol​vas​has​sam a cári ar​chí​vu​mok te​ker​cse​it.
Szin​te az összes pri​káz​ban van​nak is​me​rő​se​im. Egyi​ket gyó​gyí​tot​tam, a má​si​kat ven​dé​gül lát​tam, a har​ma​-
di​kat meg​aján​dé​koz​tam. És most kö​zel va​gyok a meg​ol​dás​hoz, na​gyon kö​zel. Ha​ma​ro​san enyém lesz Za​-
mo​le​usz köny​ve!
– Va​ló​ban?! – ki​ál​tott fel Cor​ne​li​us.
A pa​ti​ká​ri​us új​ból a sa​tu​pad fölé ha​jolt.
– Igen. Nem​rég az Ural​ko​dói Mű​he​lyek Pri​ká​zá​nak régi meg​ren​de​lé​si köny​vé​ben rá​buk​kan​tam egy
7072-ből szár​ma​zó fel​jegy​zés​re, mi​sze​rint Szem​jon Ri​zsov csa​tor​na ké​szí​tő mes​tert meg​bíz​ták, ké​szít​sen
ólom​le​me​ze​ket, me​lyek​kel majd be​bo​rít​ják egy bi​zo​nyos pin​ce pad​ló​ját, fa​la​it és mennye​ze​tét, össze​for​-
raszt​va őket, de hogy me​lyi​ké​it, ar​ról, mint az irat​ban ol​vas​ha​tó, „csak ural​ko​dó őfel​sé​gé​nek van tu​do​má​-
sa”. El tud​ja kép​zel​ni?!
Von Dorn gon​dol​ko​dott, majd meg​von​ta a vál​lát.
– Az akár​mi is le​he​tett.
– Nem, di​cső ba​rá​tom, az össze​for​rasz​tott ólom​fa​lak és bol​to​za​tok arra kel​le​nek, hogy meg​óv​ja​nak va​-
la​mit a ned​ves​ség​től – az​az​hogy ne ned​ve​sed je​nek át a köny​vek. Az idő is stim​mel: Sa​ven​tus épp az
1564-es – moszk​vai idő​szá​mí​tás sze​rint a 7072-es esz​ten​dő őszén szö​kött el Moszk​vá​ból! Ez a Li​be​re​ja
rej​tek​he​lye volt, mér​get ven​nék rá.
– És hol van ez a rej​tek​hely, tud​ja már?
Wal​ser oda​ment a ka​pi​tány​hoz.
– Azt hi​szem, tu​dom. Csak még pon​to​sí​ta​nom kell ezt-azt. De most már ha​ma​ro​san ke​zem​ben lesz a
meg​fej​tés… Nyis​sa ki a szá​ját, ké​rem.
De Cor​ne​li​us nem nyi​tot​ta ki a szá​ját azon​nal. A pa​ti​ká​ri​us össze​hu​nyo​rí​tott sze​mé​be né​zett.
– Ha most már ha​ma​ro​san a ke​zé​ben lesz a meg​fej​tés, ak​kor én mi​nek kel​lek ma​gá​nak? Mi​ért dön​tött
úgy, hogy be​avat a tit​ká​ba? Nem fél at​tól, hogy egye​dül, maga nél​kül aka​rom meg​sze​rez​ni a vi​lág​egye​tem
min​den ara​nyát?
 – Fé​lek – só​haj​tott kur​tán Adam Wal​ser. – Hogy őszin​te le​gyek, na​gyon fé​lek. De a vi​lág​ban olyan sok
ször​nyű​ség van, hogy az em​ber​nek vá​lasz​ta​nia kell mi​től fél job​ban, mi​től ke​vés​bé. Meg az​tán, mit tud​na
maga kez​de​ni Za​mo​le​usz köny​vé​vel nél​kü​lem? El se tud​ja ol​vas​ni, meg nél​kü​lem se​hogy sem tud​ná vég​re​-
haj​ta​ni azo​kat a bo​nyo​lult ké​mi​ai me​ta​mor​fó​zi​so​kat. Szük​sé​günk van egy​más​ra, von Dorn úr, és a köl​csö​-
nös szük​ség a leg​erő​sebb ha​barcs, mellyel a sze​re​tet és a ba​rát​ság épü​le​tét föl le​het húz​ni. Meg​bíz​ha​tó vé​-
del​me​ző és se​géd nél​kül nem tu​dok meg​len​ni. Kü​lö​nö​sen most, hogy Ta​i​szi​osz lá​tott Mat​fe​jev bo​jár há​zá​-
ban.
Cor​ne​li​us már majd​nem tel​je​sen ki​tá​tot​ta a szá​ját, de az​tán még​is vissza​csuk​ta.
– Mi​ért?
– A gö​rög okos em​ber, biz​to​san rá​jött, hogy mi​ért va​gyok a kan​cel​lá​ri​us úr há​zá​ban. A Pa​ti​ká​ri​us Pri​-
káz-beli fő​nö​kö​met, Go​lo​szov al​mi​nisz​tert kér​tem meg, hogy sze​rez​zen ne​kem meg​hí​vást az ura​ság​hoz.
Mat​fe​jev a leg​na​gyobb ha​tal​mú em​ber egész Mosz​kó​vi​á​ban, és amel​lett az a hír jár​ja róla, hogy a könyv​-
rit​ka​sá​gok gyűj​tő​je. Meg​ér​tet​tem, hogy egy​ma​gam nem tu​dom meg​sze​rez​ni a Li​be​re​ját, és job​bak az esé​-
lye​im, ha van egy ilyen ma​gas tá​mo​ga​tóm. Kín​zó ké​te​lyek után ha​tá​roz​tam el ma​gam erre a lé​pés​re, de úgy
gon​dol​tam, nincs más le​he​tő​sé​gem hi​szen ak​kor még nem volt sze​ren​csém meg​is​mer​ked​ni ön​nel. Így okos​-
kod​tam: min​den​ki szá​má​ra is​me​re​tes, hogy Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics úr fel​vi​lá​go​sult és be​csü​le​tes em​ber. A
könyv​tá​rat ter​mé​sze​te​sen ma​gá​nak szer​zi meg, de leg​alább bő​kezű​en meg​ju​tal​maz. Mond​juk, hogy ha az
egész Li​be​re​já​ból egye​dül csak azt a ma​te​ma​ti​kai trak​tá​tust ké​rem, a ne​mes bo​jár úr alig​ha ta​gad meg tő​-
lem egy ilyen sem​mi​sé​get… Hát ezért je​len​tem meg ezen az új​évi fo​ga​dá​son: hogy szem ügy​re ve​gyem
Mat​fe​je​vet, ki​ala​kít​sam róla a vé​le​mé​nye​met, s az​u​tán, a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban au​di​en​ci​át kér​jek Őmél​tó​-
sá​gá​tól egy rend​kí​vül fon​tos ügy​ben. Hon​nan tud​hat​tam vol​na elő​re, hogy ott ta​lá​lom ezt az át​ko​zott Ta​i​-
szi​oszt? A met​ro​po​li​ta pon​to​san tud​ja, hogy nem tar​to​zom a talp​nya​lók közé, akik pénz​só​vár​ság​ból vagy
hiú becs​vágy​ból kop​tat​ják a nagy​urak kü​szö​bét. Nyil​ván ki​ta​lál​ta, hogy párt​fo​gót kí​vá​nok sze​rez​ni a kan​-
cel​lá​ri​us úr sze​mé​lyé​ben. Ezért pa​ran​csol​ta meg az al​jas gö​rög a ha​sis​in​já​nak, hogy kap​jon el, fag​gas​son
ki, utá​na pe​dig ter​mé​sze​te​sen Öl​jön meg.
Cor​ne​li​us tü​rel​met​le​nül ráz​ta a ke​zét, je​lez​ve, hogy te​mér​dek kér​dé​se van.
– Csitt, ka​pi​tány úr, most jön a leg​ké​nye​sebb rész most he​lye​zem be az új fo​ga​it… De min​den jól ala​-
kult. Így már nincs szük​sé​gem Mat​fe​jev​re. Von Dorn ka​pi​tány tö​ké​le​te​sen meg​fe​lel a cél​nak. Elő​re meg​ál​-
la​po​dunk, ho​gyan fog​juk el​osz​ta​ni egy​más közt a Li​be​re​ját. Za​mo​le​usz köny​vét, gon​do​lom, nem akar​ja
meg​tar​ta​ni ma​gá​nak. Mit kez​de​ne vele? Ha akar​ja, oda​adom a ru​bi​nos fog​la​la​tát. Azok​ban a lá​dák​ban sok
más könyv​nek is drá​ga​kö​ves a fog​la​la​ta – az is mind a ma​gáé le​het. Ilyen zsák​mánnyal Eu​ró​pa egyik leg​-
gaz​da​gabb em​be​re lesz. Ne​kem csak a pa​pi​ruszt adja oda, rend​ben?
A pa​ti​ká​ri​us ek​kor eny​he nyo​más​sal a he​lyük​re iga​zí​tot​ta a csont​fo​ga​kat, és fél​ve, kö​nyö​rög​ve né​zett
Cor​ne​li​us​ra.
– Rend​ben – fe​lel​te a ka​pi​tány nagy​lel​kű​en, az​tán cset​tint​ge​tett a nyel​vé​vel, pró​bál​gat​ta az új fo​ga​it, és
még ha​tá​ro​zot​tab​ban meg​is​mé​tel​te: – Rend​ben, a pa​pi​rusz le​gyen a ma​gáé, Vuf or​szá​gá​nak lal​jai és az
összes töb​bi drá​ga​kö​ves könyv pe​dig az enyém.
A vi​lág​egye​tem min​den ara​nya per​sze csá​bí​tó, de ki tud​ja, hogy Wal​ser el tud​ja-e ké​szí​te​ni azt a tink​tú​-
rát az ősi re​cept alap​ján, a ru​bin vi​szont biz​tos zsák​mány, azt min​dig el le​het adni jó pén​zért.
– De mi​lyen nagy az a könyv? – kez​dett ag​gód​ni hir​te​len von Dorn. Mi van, ha ak​kor​ka, mint egy mi​ni​a​-
tűr imád​sá​gos​könyv, ami​lyet Sza​seny​ka Mat​fe​je​vá​nál lá​tott? El​fér az em​ber te​nye​ré​ben.
– Nagy, na​gyon nagy – nyug​tat​ta meg a pa​ti​ká​ri​us. – Sa​ven​tus azt írja, hogy qu​ar​to, azaz ne​gye​dív mé​re​-
tű. És tel​je​sen be​bo​rít​ják a ru​bi​nok elöl is, há​tul is. A lel​kész em​lí​tést tesz még egy Jus​ti​ni​a​nus-kó​dex​ről,
me​lyet nagy igaz​gyön​gyök bo​rí​ta​nak, Hé​phaisz​ti​ón Geo​grá​fiá-já​ról, amely​nek sma​rag​dok​kal van ki​rak​va a
bo​rí​tó​ja, és az Ae​ne​is óko​ri má​so​la​tá​ról, mely egy Per​ga​mon​ban ké​szí​tett, sár​ga és fe​ke​te opál​be​ra​ká​sos
do​boz​ká​ban van. Ba​rá​tom, nem fog rosszul jár​ni! Csak adja ne​me​si be​csü​let​sza​vát, hogy a Za​mo​le​uszt át​-
ad​ja ne​kem!
– A bo​rí​tó nél​kül – pon​to​sí​tot​ta a ka​pi​tány, és a kard​ja mar​ko​la​tá​ra téve a ke​zét, meg​es​kü​dött: A von
Dor​nok nem​zet​sé​gé​nek be​csü​le​té​re es​kü​szöm, hogy tel​je​sí​tem meg​ál​la​po​dá​sun​kat. Most pe​dig ad​jon egy
tük​röt!
Szé​les mo​sollyal néz​te a tü​kör​ké​pét, és tö​ké​le​te​sen elé​ge​dett volt: az új foga sem​mi​vel sem rosszabb,
mint a régi. Ha pe​dig a ri​no​cé​rosz va​rázs​la​tos tu​laj​don​sá​ga​it is hoz​zá​vesszük, ak​kor Ga​lic​kij her​ceg​nek
még ko​rai vol​na ün​ne​pel​nie a győ​zel​mét.
– Jut eszem​be – mond​ta hir​te​len von Dorn. – Mi​fé​le le​zá​rat​lan ügye van ma​gá​nak a met​ro​po​li​tá​val? És
ho​gyan tud​ta ki​ta​lál​ni, hogy mi​ért je​lent meg az Ar​ta​mo​nov köz​ben? Ez va​la​mi ter​mé​szet​fö​löt​ti éles​lá​tás​ra
vall.
– Nincs ben​ne sem​mi ter​mé​szet​fö​löt​ti. Ta​i​szi​osz ugyan​az​zal a cél​lal jött Moszk​vá​ba, mint én – hogy
meg​ke​res​se a Li​be​re​ját. Hi​va​ta​lo​san per​sze a cár és az elő​ző met​ro​po​li​ta, Nyi​kon kö​zött akart köz​ve​tí​te​ni.
De Nyi​kon már mi​óta nem él, Ta​i​szi​osz pe​dig évek óta egy​re csak ha​lo​gat​ja, hogy vissza​utaz​zék a szék​vá​-
ro​sá​ba. Azt mond​ják, lé​lek​ben hoz​zá​nőtt Moszk​vá​hoz és a nagy ural​ko​dó​hoz. De én tu​dom, hogy mi​hez
nőtt hoz​zá. Ta​i​szi​osz ugyan​olyan meg​szál​lott, mint én. Ka​to​li​kus volt, Itá​li​á​ban ta​nul​ta a hit​tu​do​mányt,
nagy egy​há​zi kar​ri​er​rel ke​cseg​tet​ték, a gö​rög meg hir​te​len fog​ta ma​gát, és el​uta​zott Ke​let​re, fel​vet​te a pra​-
vosz​láv hi​tet, a kons​tan​ti​ná​po​lyi pát​ri​ár​ka bi​zal​má​ba fér​kő​zött. Va​ló​já​ban Ta​i​szi​osz ti​tok​ban meg​ma​radt
ró​mai ka​to​li​kus​nak, és a Szent​szé​ket szol​gál​ja, de van egy má​sik, tö​ké​le​te​sen önző cél​ja. Ta​nul​má​nyai so​-
rán va​la​mi​kor tu​do​mást szer​zett a bi​zán​ci her​ceg​nő ke​len​gyé​jé​ről, és el​ha​tá​roz​ta, hogy meg​ke​re​si a fel​be​-
csül​he​tet​len ér​té​kű köny​ve​ket. Elő​ször Kons​tan​ti​ná​poly​ba ment, ott meg​győ​ző​dött róla, hogy a Li​be​re​já​nak
Moszk​vá​ban kell len​nie, így az​tán Orosz​or​szág​ban foly​tat​ta a ku​ta​tást. Elő​ször is, amint meg​ér​ke​zett, meg​-
kér​te Alek​szej Mi​haj​lo​vics cárt, hogy át​te​kint​hes​se a cári könyv​tá​rat. Az orosz csá​szár na​gyon el​cso​dál​-
ko​zott ezen a ké​ré​sen, hi​szen az egész könyv​tá​ra ta​lán ha há​rom tu​cat könyv​ből állt: szer​tar​tás​köny​vek​ből
és só​lyom​va​dá​sza​ti rend​tar​tá​sok​ból. Ek​kor a gö​rög meg​ér​tet​te, hogy a Li​be​re​ja va​la​mi​lyen tit​kos he​lyen
van el​rejt​ve, és az​óta is ke​re​si. Ma​kacs em​ber, amit a fe​jé​be vett, at​tól nem tá​gít. Azt pe​dig, hogy hon​nan
tud​ta meg a gö​rög, hogy én is az el​ve​szett könyv​tá​rat ke​re​sem, majd egy má​sik al​ka​lom​mal fo​gom el​me​-
sél​ni. Most ez nem lé​nye​ges.
– A met​ro​po​li​ta tud a Za​mo​le​usz​ról?
– Nem, még csak nem is gya​nít​ja a lé​te​zé​sét.
– Ak​kor meg mi​ért ál​doz annyi évet hol​mi köny​vek ke​re​sé​sé​re? Hisz Ta​i​szi​osz egé​szen más tész​ta, mint
mi, ő anél​kül is gaz​dag. Lát​tam a há​zát a Mo​ho​va​ja ut​cá​ban – va​ló​sá​gos kas​tély.
– Ah, von Dorn úr, maga nem köny​ves em​ber – só​haj​tott fel szá​na​ko​zón Wal​ser. – Ha tud​ná, az iga​zi ku​-
ta​tó szá​má​ra mi​cso​da él​ve​zet kéz​be fog​ni egy óko​ri, be​cses mű​vet, amely egyet​len pél​dány​ban lé​te​zik…
Az olyan em​be​rek szá​má​ra, ami​lyen én va​gyok, vagy ami​lyen Ta​i​szi​osz, ez min​den bor​nál má​mo​rí​tóbb.
De a pénz​ről sem sza​bad meg​fe​led​kez​ni. Sa​ven​tus nyolc​száz fó​li​ánst szá​molt össze a cári lá​dák​ban, és ma
azok mind​egyi​ke egy egész ku​pac ara​nyat ér. Itt mil​li​ók​ról van szó, és a gö​rög pénz​só​vár.
Von Dorn ek​kor für​ké​sző te​kin​tet​tel pil​lan​tott Wal​ser​re, mert egy újabb kér​dés me​rült fel ben​ne hir​te​len.
Te​gyük fel, hogy az an​ti​o​chi​ai met​ro​po​li​ta pénz​só​vár, és bár​mi​re ké​pes az arany​ért, de a pa​ti​ká​ri​us se​hogy
sem tű​nik kap​zsi em​ber​nek. Mi​nek kell neki „a vi​lág​egye​tem min​den ara​nya”? Ugyan mit fog csi​nál​ni vele
Herr Wal​ser? Alig​ha kel​le​nek en​nek a fi​lo​zó​fus​nak, az em​be​ri ér​te​lem e dal​no​ká​nak pa​lo​ták, pom​pás hin​-
tók, bro​kát​mel​lé​nyek és drá​ga kur​ti​zán​kák. Ezen még el kell gon​dol​kod​ni. De be​szél​ni nem er​ről be​szélt.
– Ej, ha tud​tam vol​na, mi​cso​da gaz​em​ber ez a Ta​i​szi​osz, ak​kor nem vi​te​tem el azo​kat a hul​lá​kat a hul​la​-
ház​ba! Most az​tán ke​res​se meg őket az em​ber a töb​bi kö​zött, aki​ket egy éj​sza​ka alatt a más​vi​lág​ra küld​tek
Moszk​vá​ban. A ja​rizs​kák biz​to​san mez​te​len​re vet​kőz​tet​ték a szer​ze​te​se​ket, most már nem le​het fel​is​mer​ni
őket. Pe​dig nagy​sze​rű bi​zo​nyí​ték len​ne Ta​i​szi​osz el​len – hi​szen az ő szol​gái pró​bál​ták el​ra​bol​ni ma​gát.
– Drá​ga von Dorn úr – von​ta meg a vál​lát a pa​ti​ká​ri​us. – Né​met​or​szág​ban ez bi​zo​nyá​ra va​ló​ban bi​zo​-
nyí​ték len​ne, de nem itt, Orosz​or​szág​ban. Itt nincs se iga​zi nyo​mo​zás, se iga​zi bí​rás​ko​dás. És szin​te el​kép​-
zel​he​tet​len, hogy meg​bűn​hőd​jék olyas​va​la​ki, aki a cár őfel​sé​ge ke​gyé​ben áll. Nem baj, mos​tan​tól fog​va
két​szer olyan óva​tos le​szek, ma​gá​val pe​dig kü​lön​ben se kell mi​től fél​nem, nem igaz?
Wal​ser mély​sé​ges bi​za​lom​mal te​kin​tett a ka​pi​tány sze​mé​be.
Cor​ne​li​us ki​húz​ta ma​gát, át​érez​ve a véd​te​len cso​da​bo​gár irán​ti fe​le​lős​sé​get. Meg​bol​do​gult aty​ja min​dig
azt mon​dot​ta: „A leg​főbb go​nosz​tett nem a rab​lás, de még csak nem is a gyil​kos​ság, ha​nem az áru​lás. Soha
ne áruld el azt az em​bert, aki bi​za​lom​mal for​dult hoz​zád. Be​csap​ni csak azo​kat sza​bad, akik nem hisz​nek
ben​ned; csak azt hagy​ha​tod cser​ben, aki nem bí​zik ben​ned.” Herr Wal​ser nem fog​ja meg​bán​ni, hogy sor​sát
Cor​ne​li​us von Dorn ke​zé​be tet​te.
– A kö​vet​ke​ző​ket tu​dom fel​aján​la​ni a meg​vé​del​me​zé​se ér​de​ké​ben – mond​ta a ka​pi​tány ügy​buz​gón. Ha
nem saj​nál napi két al​tint, min​dig őr​köd​ni fog ön mel​lett két ka​to​na a volt szá​za​dom​ból, egy​mást vált​va.
Meg​ál​la​po​dom ve​lük. Csak ne vá​sá​rol​jon ne​kik bort, és ne fi​zes​sen ne​kik elő​re, ha​nem csak a nap vé​gez​-
té​vel. Én pe​dig szin​tén az ön kö​ze​lé​ben le​szek, ami​kor épp nem va​gyok szol​gá​lat​ban. Mi​vel kezd​jük a Li​-
be​re​ja ke​re​sé​sét?
A pa​ti​ká​ri​us gon​dol​ko​zott egy ke​ve​set.
– Én foly​ta​tom a ku​ta​tást a régi meg​ren​de​lé​si köny​vek​ben. Bi​zo​nyá​ra ma​rad​tak még nyo​mai a tit​kos
föld alat​ti mun​ká​la​tok​nak. Ön pe​dig, ba​rá​tom, ke​res​se az ólom​bo​rí​tá​sú rej​tek​he​lyei a cári re​zi​den​cia, a
Kő​pa​lo​ta alatt. An​nak a szárny​nak a pin​cé​it ku​tas​sa át, ame​lyik mel​lett a Feny​veser​dei Meg​vál​tó-temp​lom
van. Ott volt va​la​mi​kor Ivan cár fá​ból épült pa​lo​tá​ja, a mai a ré​gi​nek az alap​ja​i​ra lett fel​épít​ve. Én oda
nem me​he​tek, ön vi​szont gyak​ran meg​for​dul ott, ami​kor őr​ség​ben van. Le tud men​ni a föld alat​ti szint​re,
anél​kül hogy túl nagy ve​szély​nek ten​né ki ma​gát?
– Per​sze – je​len​tet​te ki ma​ga​biz​to​san Cor​ne​li​us. A mus​ké​tá​sa​im az egész pa​lo​ta kö​rül őr​köd​nek, én meg
oda me​gyek, aho​vá csak aka​rok – el​len​őr​zőm, ho​gyan vég​zik a szol​gá​la​tot. A kö​vet​ke​ző szer​dán új​ból raj​-
tunk lesz a sor. A Gra​no​vi​ta​ja-pa​lo​ta fe​lől van ajtó a pin​cé​be, tus​kók​kal el​tor​la​szol​va – úgy lát​szik, rég
nem hasz​nál​ták. De az​tán mit csi​nál​jak ott? A pin​cék jó​részt teli van​nak min​den szük​ség​te​len lom​mal,
nincs ott sem​mi ér​té​kes.
– Men​jen vé​gig az összes föld alat​ti he​lyi​sé​gen. Ko​pog​tas​sa vé​gig a pad​lót a kard​ja mar​ko​la​tá​val – tán
kon​gó han​got hall va​la​hol, vagy az ól​mos mennye​zet​ről vissza​ve​rő​dő vissz​han​got. Meg tud​ja ten​ni?
– Hát per​sze.
Cor​ne​li​us el​kép​zel​te a gyö​nyö​rű​sé​ges pil​la​na​tot: ko​pog​tat​ja a kö​vet, és egy​szer csak hall​ja az ál​dott
rej​tek​hely kon​gá​sát.
– Na jól van – mond​ta. – Te​gyük fel, hogy meg​ta​lá​lom a rej​tek​he​lyét, és el​kez​dem egye​sé​vel-ket​te​sé​vel
ki​hor​da​ni a köny​ve​ket. Hol fog​juk el​rej​te​ni a zsák​mányt? Hi​szen ez cári tu​laj​don. Tud​ja, hogy mi​lyen bün​-
te​tés jár an​nak az el​rab​lá​sá​ért?
– Tu​dom – bó​lin​tott a pa​ti​ká​ri​us. – Utá​na​néz​tem a tör​vény​tár​ban. Elő​ször le​vág​ják a jobb ke​zün​ket.
Szu​rok​kal be​ke​nik a cson​kot, hogy ne vé​rezzünk el idő előtt, majd a bor​dá​ink​nál fog​va fel​akasz​ta​nak egy
vas​kam​pó​ra, és ad​dig fo​gunk lóg​ni, amíg ki nem le​hel​jük a lel​kün​ket. Ne ag​gód​jon, min​dent át​gon​dol​tam.
Elő​ké​szí​tet​tem a rej​tek​he​lyet, nem rosszabb, mint Ivan cáré. Men​jünk, meg​mu​ta​tom.
A tá​vo​lab​bi sa​rok​ba ment, az egyik pad​ló​lap fölé ha​jolt, kés​sel föl​fe​szí​tet​te, és ki​csit eről​köd​ve föl​-
emel​te. Vé​kony volt, nem ne​héz – a gyön​ge Wal​ser egye​dül fél​re tud​ta csúsz​tat​ni.
 – Lát​ja, van itt még egy lap, gyű​rű​vel. Húz​za ki!
A má​so​dik lap alatt fe​ke​te mély​ség nyílt meg. Wal​ser fog​ta a hár​mas gyer​tya​tar​tót, és meg​vi​lá​gí​tot​ta a
le​fe​lé ve​ze​tő lét​rát.
– Men​jen elő​re, én meg maga után.
A kard​ját le​fog​va, Cor​ne​li​us le​má​szott a lyu​kon. Nem volt túl mély a ve​rem, ta​lán ha tíz​láb​nyi​ra a ka​pi​-
tány csiz​ma​tal​pa a föl​des pad​ló​ba üt​kö​zött. Zi​hál​va jött utá​na a pa​ti​ká​ri​us.
– Tit​kos la​bo​ra​tó​ri​u​mot ren​dez​tem itt be – ma​gya​ráz​ta, ma​gas​ra emel​ve a gyer​tya​tar​tót. – Bi​zo​nyos kí​-
sér​le​te​ket biz​ton​sá​go​sabb az il​le​ték​te​len sze​mek​től tá​vol vé​gez​ni. Pél​dá​ul a Böl​csek Kö​vé​nek elő​ál​lí​tá​sát.
Cor​ne​li​us egy asz​talt lá​tott üveg​csék​kel, csö​vecs​kék​kel, meg egy dur​ván fa​ra​gott szé​ket.
– Ide néz​zen!
Wal​ser a kis krip​tá​nak pon​to​san a kö​ze​pén állt, le​gug​golt, és ka​par​ni kezd​te a föl​det. Egy nagy fa​lá​da
fém​mel bo​rí​tott fe​de​le buk​kant elő. A pa​ti​ká​ri​us két kéz​zel meg​fog​ta a fo​gan​tyú​ját, és ki​nyi​tot​ta. Bent nem
volt sem​mi.
– Ez az úgy​ne​ve​zett „al​tin-to​lo​basz”, kü​lön​le​ges anyag​gal át​ita​tott láda, amely nem en​ge​di át a ned​ves​-
sé​get. A ta​tár ura​lom ide​jén a ká​nok adó​sze​dői ilyen to​lo​ba​szok​ban szál​lí​tot​ták az össze​gyűj​tött adót: ara​-
nyat, ezüs​töt, co​bolypré​met. Eb​ben akár ezer évig is el​van​nak a kéz​ira​tok, nem lesz sem​mi ba​juk. És sen​ki
nem ta​lál​ja meg őket. Az a fő, hogy el ne kap​ják, ami​kor hoz​za ki a köny​ve​ket a Kreml​ből.

A pa​lo​ta pin​cé​i​be be​jut​ni még könnyebb volt, mint ahogy Cor​ne​li​us gon​dol​ta. Ami​kor a mus​ké​tá​sok őr​ség​-
be lép​tek (kora haj​nal​ban, még pir​ka​dat előtt), a ka​pi​tány át​pa​kol​ta a hó​lep​te fa​ra​kást, hogy kes​keny be​já​-
ró le​gyen mö​göt​te a rozs​dás vas​aj​tó​hoz. A tő​ré​vel nyi​tot​ta ki a zá​rat, a zsa​né​ro​kat meg​ken​te fegy​ver​zsír​-
ral. Az​tán kör​be​jár​ta az őr​he​lye​ket, s utá​na vissza​ment az aj​tó​hoz, és be​osont.
Bent is tus​kók vol​tak, lát​ha​tó​an már jó rég​óta, mert be​lep​te őket a pók​há​ló. „Jel​lem​ző az oro​szok​ra –
gon​dol​ta von Dorn, a fal mel​lett ha​lad​va a gyer​tyá​já​val –, nagy kész​le​tet gyűj​te​nek va​la​mi​ből, az​tán hagy​-
ják, hadd ro​had​jon meg.”
A tá​vo​li sa​rok​ban újabb aj​tót ta​lált, pon​to​san olyat, mint az első, csak en​nek nem kel​lett ve​sződ​ni a zár​-
já​val – annyi​ra el​rozs​dá​so​dott, hogy a pen​ge első for​dí​tá​sá​ra ma​gá​tól ki​nyílt. A kö​vet​ke​ző pin​cé​ben ro​-
hadt hús sza​ga csap​ta meg az or​rát – itt füs​tölt son​ká​kat tá​rol​tak, ame​lyek tel​je​sen be​pe​né​szed​tek, és szét​-
rág​ták őket a pat​ká​nyok. Gyor​san át​ment a bű​zön a szom​szé​dos, üres pin​cé​be. On​nan két ajtó nyílt: az
egyik bal​ra, egy kes​keny fo​lyo​só​ra, a má​sik jobb​ra, ala​csony, bolt​íves pin​cék egész so​rá​ra. Cor​ne​li​us
mind​ket​tő​be be​pil​lan​tott, de nem ment to​vább, mert úgy dön​tött, el​ső​re elég ennyi.
A szá​za​da há​rom nap múl​va adott újra őr​sé​get a Kreml​ben, úgy​hogy csak ja​nu​ár 9-én tud​ta foly​tat​ni a
ku​ta​tást. Ezen a na​pon Cor​ne​li​us el​kezd​te vé​gig​jár​ni a pin​cék so​rát, gon​do​san vé​gig​ko​pog​tat​va a pad​lót.
Az őr​ség ide​je alatt négy​szer ment vissza a pin​cék​be. Vé​gig​járt két ter​met és egy kis szo​bát. Hi​á​ba se​hol
sem kon​gott a pad​ló.
13-án foly​tat​ta a ku​ta​tást – ak​kor fe​jez​te be a pin​ce​sor vizs​gá​la​tát, azaz el​ért a pin​ce észa​ki vé​gé​re. De
nem ta​lált sem​mit, le​szá​mít​va azt a pin​cét, ahol hor​dók​ban bort tá​rol​tak. Cor​ne​li​us ön​te​ni akart be​lő​le a
ku​la​csá​ba. Meg​kós​tol​ta – ma​gyar bor volt, de meg​sa​va​nyo​dott. Ó, mennyi ér​ték ment ve​szen​dő​be!
Az őr​sé​gek köz​ti idő​ben Ar​ta​mon Szer​ge​je​vi​cset szol​gál​ta, meg el-el​sza​ladt Wal​ser​hez és a te​lep​re.
Al​vás​ra szin​te egy​ál​ta​lán nem ma​radt ide​je, de va​la​mi​ért nem is kí​vánt alud​ni. Ha kis idő​re még​is el​szen​-
de​re​dett – va​la​hol egy sa​rok​ban, pa​don vagy a pa​lo​ta elő​csar​no​ká​ban –, Vuf or​szág tü​ze​sen csil​lo​gó ru​-
bin​ja​i​ról ál​mo​dott, és ma​gá​ról Vuf or​szág​ról, mely ra​gyo​gó nap​fény​ben für​dött, és cir​kal​mas tor​nyocs​kák​-
kal meg il​la​to​zó ker​tek​kel volt tele. Sza​seny​kát a ka​pi​tány csak fu​tó​lag lát​ta. Ki​pró​bál​ta raj​ta a ri​no​cé​-
rosz​fo​gát – majd a fü​lé​ig húz​ta a szá​ját, úgy mo​soly​gott rá. Mint​ha lett vol​na ha​tá​sa. A bo​jár​kis​asszony
cso​dál​koz​va s tán mint​ha va​la​mi ag​go​da​lom​mal né​zett vol​na a vi​gyor​gó mus​ké​tás​ra. Nem baj, majd ha a
Li​be​re​ja át​ke​rül az al​tin-to​lo​basz​ba, meg​nézzük, ki lesz az áhí​tot​tabb vő​le​gény – Ga​lic​kij her​ceg vagy va​-
la​ki más.

Ja​nu​ár 17-én von Dorn a har​ma​dik pin​cé​ből bal​ra in​dult, a fo​lyo​só​ra. Most nem​csak a pad​lót, ha​nem a fa​-
la​kat is ko​pog​tat​ta. És lám csak: alig​hogy el​kezd​te, jobb​ra kon​gott a fal. Cor​ne​li​us a szí​vé​hez ka​pott.
Meg​ta​lál​ta vol​na? Oda​tet​te a fü​lét, és jó erő​sen meg​ko​pog​tat​ta a fa​lat a tőre mar​ko​la​tá​val. Sem​mi két​ség –
üre​ges!
Ki​ment, hogy kör​be​jár​ja az őr​sé​get, az​tán a fa​ra​kás​nál fo​gott egy fe​szí​tő​va​sat. Vissza​ment az ígé​ret pin​-
cé​jé​be. El​re​be​gett egy imát, a ke​zé​re pö​kött, és na​gyot csa​pott a fal​ra a vas​rúd​dal. El​ső​re si​ke​rült is lyu​-
kat üt​nie raj​ta, és rot​hadt szag csap​ta meg az or​rát. A lyuk​ra ta​pasz​tot​ta a sze​mét – sö​tét volt, nem lá​tott
sem​mit. Nem baj, olyan hév​vel csap​do​sott, hogy egy perc múl​va ha​tal​mas ku​pac gipsz​mor​zsa volt a lá​bá​-
nál.
A ka​pi​tány két​rét gör​nyedt, és ke​zé​ben egy gyer​tyá​val be​pré​sel​te ma​gát a ré​sen. Lá​dák! Hár​ma​sá​val,
majd​nem a mennye​ze​tig!
Cor​ne​li​us tür​tőz​tet​te ma​gát, nem ve​tet​te rá ma​gát azon​nal a kincs​re. Elő​ször, ahogy jó ke​resz​tény​hez il​-
lik, kö​szö​ne​tét mon​dott Szűz Má​ri​á​nak: „Üd​vöz légy, Má​ria, Is​ten​nek szent any​ja, ke​re​sők gyá​mo​lí​tó​ja”,
és csak az​u​tán, az iz​ga​lom​tól re​meg​ve kezd​te el le​fe​szí​te​ni az első láda ned​ves​ség​től meg​da​gadt, en​ge​det​-
len fe​de​lét.
Uj​jai va​la​mi ned​ve​set ta​po​gat​tak ki, ku​szá​it női haj​hoz ha​son​lót. Von Dorn oda​tar​tot​ta a gyer​tyát, és fel​-
nyö​gött el​vi​sel​he​tet​len csa​ló​dá​sá​ban. Szőr​mék kö​te​gei vol​tak a lá​dá​ban, me​lyek el​rot​had​tak a hosszéi idő
alatt. A töb​bi lá​dá​ban ugyan​az – ved​lett, sem​mi​re sem jó co​boly​sző​rök. Va​la​ki el​rej​tet​te őket itt húsz vagy
ta​lán har​minc év​vel ez​előtt, s az​tán meg​fe​led​ke​zett ró​luk. Úgy tűnt, az egész cári pa​lo​ta ok​ta​la​nul kár​ba
ve​szett drá​ga hol​mi​kon, sen​ki​nek sem kel​lő rot​hadt lo​mo​kon áll.
Ezen a na​pon sem​mi más je​len​tő​set nem ta​lált.
A kö​vet​ke​ző krem​li őr​ség nap​ján azon​ban, ja​nu​ár 21-én Cor​ne​li​us cso​dás fel​fe​de​zést tett. A fo​lyo​só
egy kis aj​tó​hoz ve​ze​tett, me​lyet nem si​ke​rült azon​nal be​tör​nie – don​gott az egész pin​ce​rend​szer. A má​sik
ol​da​lon a fo​lyo​só foly​ta​tó​dott, de nem egye​ne​sen, ha​nem cik​cakk​ban, rá​adá​sul en​nek a kü​lö​nös, nem tud​ni,
mi​lyen cél​lal épí​tett la​bi​rin​tus​nak az el​ága​zá​sai min​den át​lát​ha​tó rend és ér​te​lem nél​kül kí​gyóz​tak. Min​den
sza​kasz vé​gén, a mennye​ze​ten fe​ke​te, négy​zet ala​kú lyuk volt. Ele​in​te a ka​pi​tány nem tu​laj​do​ní​tott je​len​tő​-
sé​get ezek​nek a nyí​lá​sok​nak, úgy gon​dol​ta, csak a szel​lő​zést szol​gál​ják, de a har​ma​dik vagy a ne​gye​dik
ka​nyar után fent​ről foj​tott, de tö​ké​le​te​sen ki​ve​he​tő han​gok hal​lat​szot​tak.
– Szét​la​pí​tom a po​fád, a kur​va anyá​dat – mor​gott hir​te​len a lyuk. – Mind​járt ki​a​bál​ni kez​dek, hogy „szó
és tett” [xxxiii], ak​kor az​tán meg​tu​dod, hogy sza​bad-e lop​ni az ural​ko​dó gyer​tyá​it. So​kat lop​tál-e már?
– Jef​rem Szi​lics, bá​tyus​ka – fe​lelt si​rán​ko​zó han​gon a lát​ha​tat​lan tol​vaj. – Csak két gyer​tyács​kát vet​tem
el, hogy a szent Zsol​tá​ro​kat meg​tisz​tel​jem vele. Ne árulj be, Krisz​tus urunk​ra kér​lek!
– Jól van. Hol​nap ho​zol egy fél​ru​be​lest, ak​kor nem árul​lak be. És még egy​szer raj​ta ne kap​ja​lak, hal​-
lod-e? Szép kis cári asz​tal​nok!
El​csu​dál​koz​va az ájer sze​szé​lyén, mely így ve​ze​ti a han​got lég​csa​tor​ná​in, Cor​ne​li​us ment to​vább. A kö​-
vet​ke​ző cik​cakk​ban megint be​szélt a mennye​zet.
– Ha pe​dig a vaj​da to​vább foly​tat​ja gaz​tet​te​it, vas​ba ve​ret​ve Moszk​vá​ba ho​zat​ta​tik, a Rab​ló​ügyi Pri​-
káz-ba… Le​ír​tad? Jól van. Az ural​ko​dó őfel​sé​ge azt mon​dot​ta, a bo​já​rok…
 Va​la​ki hi​va​ta​los do​ku​men​tu​mot dik​tált egy ír​nok​nak, és itt, a pa​lo​ta alatt, min​den egyes szót hal​la​ni le​-
he​tett.
Cor​ne​li​us meg​gyor​sí​tot​ta lép​te​it, de egy​foly​tá​ban ko​pog​tat​ta a pad​lót a kard​já​val. A tit​kos alag​út né​-
mely kacs​ka​rin​gó​ja néma volt, né​me​lyik meg be​szélt, ne​ve​tett, imád​ko​zott. Min​den egyes szót jól le​he​tett
hal​la​ni, még a sut​to​gást is.
Ez volt hát a la​bi​rin​tus ér​tel​me: egy​ál​ta​lán nem csak úgy össze​vissza ás​ták ki, ha​nem min​dent jól ki​szá​-
mít​va – hogy a cári pa​lo​ta min​den szo​bá​ját ki le​hes​sen hall​gat​ni lent​ről. Hogy ezt a ra​vasz konst​ruk​ci​ót ki
ta​lál​ta ki, azt Cor​ne​li​us nem tud​ta, de akár​csak a son​kák, a ma​gyar bor és a co​bolypré​mek ese​té​ben, az
elő​re​lá​tás itt sem hasz​no​sult. A kő​pad​lón fel​gyűlt vas​tag por​ré​teg​ből ítél​ve ré​ges-rég nem járt itt sen​ki, és
nem hall​gat​ta ki a pa​lo​ta la​kó​it.
Egy órán át ba​ran​gol​va a föld alatt, von Dorn min​den​fé​lét hal​lott, az​tán azon a he​lyen, ahol egy​szer
csak ket​té​ága​zott a fo​lyo​só, hir​te​len olyan hang ütöt​te meg a fü​lét, ami​től a mus​ké​tás​nak föld​be gyö​ke​re​zett
a lába – még a pad​ló ko​pog​ta​tá​sát is ab​ba​hagy​ta.
– Tes​sék, megint kop​pant va​la​mi vas – mond​ta fél​ve egy re​ked​tes, kö​vér te​nor. – Hal​lot​tad, tök​fil​kó?
– Hogy ne hal​lot​tam vol​na, cá​rom-ki​rá​lyom, alás​san ins​tá​lom – ha​dar​ta egy fal​zett hang; így a pa​lo​tá​-
ban csak a cár ud​va​ri bo​lond​ja be​szélt, a pú​pos Bal​ta​zár. – Ez a vas​or​rú bába, hogy tör​ne el a lába. Most
ug​rott a sut​ról a kőre, a ke​men​ce eli​be. Juj-juj-juj, jön is már szö​kell​ve, meg​csik​land​ja az ol​da​lunk őkel​-
me!
De hisz ez a cár őfel​sé​ge! Úgy lát​szik, az ő szo​bá​it is ki le​het ti​tok​ban hall​gat​ni. A ki​re​lejzu​mát!
– Mi​lyen vas​or​rú bába, mi​ket be​szélsz itt ne​kem? Jó em​be​re​im mond​ták, hogy már má​so​dik hete, hogy
a pa​lo​tá​ban hol in​nen, hol on​nan hal​lat​szik ko​po​gás: kop-kop-kop. Bor​za​lom! Tu​dom én, ki ez! Jön ér​tem
a Vas​em​ber, hív a nyir​kos föld​be. Apus​kám​hoz is így jött a ha​lá​la előtt.
– Is​ten​uccse, nagy jó uram – fe​lel​te a bo​lond most már bo​lon​do​zás nél​kül –, nem kéne annyi sok anyó​-
ka​so​pán​ko​dást meg le​tye​pe​tyét hall​gat​nod. Ugyan már mi​fé​le Vas​em​ber?
– Tu​dom én, hogy mi​fé​le – fe​lel​te Alek​szej Mi​haj​lo​vics sut​tog​va (de így is min​den sza​vát hal​la​ni le​he​-
tett). – Az bi​zony. Vor​jo​nok föl​nőtt mos​ta​ná​ra, és el akar pusz​tí​ta​ni min​ket, Ro​ma​no​vo​kat, bosszút áll​ni a
tönk​re​tett gye​rek​ko​rá​ért. Aki lát​ta az ör​dö​gi te​rem​tést, mind azt mond​ja: arca fe​hér​nél fe​hé​rebb, mel​le
merő vas. Mi​cso​da ször​nyű​ség, Uram Te​rem​tőm!
Cor​ne​li​us ek​kor, meg​for​dul​va, a kard​ja mar​ko​la​tát be​le​ver​te a kőbe, és a cár fel​vi​sí​tott:
– Megint kop​pan​tott! Édes jó Is​te​nem, el​jött az időm, hogy sír​ba te​gye​nek? Hagyj még élni egy ki​csit,
Uram, kér​lek!
A ka​pi​tány láb​ujj​he​gyen vo​nult vissza a ve​szé​lyes kam​rá​ból, s úgy dön​tött, majd csak leg​kö​ze​lebb
megy to​vább.
Más​nap, a te​le​pen meg​kér​dez​te Adam Wal​ser​től, ki az a Vor​jo​nok, és mi​ért fél tőle a cár.
– A tu​si​nói cár, Ál-Dmit​rij és a len​gyel szép​ség, Ma​ri​na Mnyi​sek há​rom​éves gye​re​ke – ma​gya​ráz​ta a
tu​dós pa​ti​ká​ri​us. – Hogy a fiú, ami​kor fel​nő, ne kö​ve​tel​je a trónt, a Ro​ma​no​vok fel​akasz​tot​ták. A hó​hér
bun​dá​ba te​ker​ve vit​te a cse​cse​mőt az akasz​tó​fá​hoz, be​dug​ta a fe​jét a hu​rok​ba, és meg​foj​tot​ta. So​kan azt
mond​ták, hogy ilyen go​nosz​tett után az új di​nasz​ti​á​nak nem lesz nyu​go​vá​sa, a Ro​ma​no​vok kö​zül ke​vés fog
ter​mé​sze​tes ha​lált hal​ni, és úgy vég​zik majd, aho​gyan kezd​ték – ugyan​úgy fog​nak el​bán​ni a go​nosz​te​vők a
kis​ko​rú sar​ja​ik​kal, aho​gyan ők bán​tak el Vor​jo​nok​kal. Ez per​sze ba​bo​na​ság és ba​dar​ság, de azt ta​ná​cso​-
lom, hogy húz​zon hasz​not eb​ből a le​gen​dá​ból. Leg​kö​ze​lebb, ha a föld alatt fog kó​szál​ni, fe​hér szö​vet​ből
ké​szült masz​kot te​gyen az ar​cá​ra. A mel​le meg úgy​is vas​ból van, már​mint a mell​vért​je mi​att. Ha va​la​ki
meg​lát​ja ma​gát, azt fog​ja hin​ni, hogy a Vas​em​ber.

Ja​nu​ár 25-én nem si​ke​rült to​vább ku​tat​ni a föld alatt, mert az ural​ko​dó a No​vosz​passz​kij-ko​los​tor​ba ment,
és egész éj​jel ott imád​ko​zott. Így az​tán Mat​fe​jev mus​ké​tá​sai nem a Kreml​ben őr​köd​tek, ha​nem tü​ze​ket rak​-
tak a ko​los​tor​fa​lak kö​rül (fa​gyos éj​sza​ka volt), utá​na pe​dig, ami​kor a cár ment vissza a kí​sé​re​té​vel, lánc​-
ban áll​tak a Kő-te​lep kö​rül.
Egy nap​pal ezt meg​elő​ző​en Cor​ne​li​us ta​lál​ko​zott Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​ná​val, aki kur​tán és ért​he​tet​-
le​nül be​szél​ge​tett is vele. Ak​kor üt​kö​zött a bo​jár​kis​asszony​ba, ami​kor ki​jött az ura​ság​tól (el​utaz​tak Kukuj​-
ba, Ba​u​man ge​ne​rá​lis név​nap​ját meg​ün​ne​pel​ni). Sza​seny​ka a fo​ga​dó​szo​bá​ban állt, mint​ha vár​na va​la​kit.
Tán csak nem a ka​pi​tányt?
Meg​lát​va Cor​ne​li​ust, hir​te​len meg​kér​dez​te:
– Ej, te, Kor​nyej, tán csak nem buj​kálsz elő​lem? Vagy meg​bán​tot​ta​lak va​la​mi​vel? Rég nem men​tünk el
Szo​kol​nyi​ki​ba.
Egye​ne​sen a sze​mé​be né​zett, de most egy​ál​ta​lán nem kis​le​á​nyos te​kin​tet​tel, s et​től a ka​pi​tány za​var​ba
jött, és nem tud​ta, mit fe​lel​jen. Mo​tyo​gott va​la​mit a szol​gá​lat​ról, a te​mér​dek ten​ni​va​ló​ról.
– Hát jó, kö​nyö​rög​ni nem fo​gok – vá​gott a sza​vá​ba Sza​seny​ka, az​zal meg​for​dult és ki​ment.
Cor​ne​li​us se​hogy sem ér​tet​te, mi​vel ha​ra​gí​tot​ta meg. Ivan Ar​ta​mo​no​vics is ott volt, hal​lot​ta az egé​szet,
de nem mon​dott sem​mit, csak a fe​jét csó​vál​ta.

Ja​nu​ár 29-én von Dorn to​vább​ment at​tól a hely​től, ahol ket​té​ága​zott az alag​út. Ké​ső​re járt az idő, el​múlt
éj​fél, és hála Is​ten​nek, a cár hang​ját nem le​he​tett hal​la​ni. Min​den es​he​tő​ség​re ké​szen a ka​pi​tány meg​fo​gad​-
ta a pa​ti​ká​ri​us ta​ná​csát, fe​hér ronggyal fed​te el ar​cát, csak a sze​mé​nek vá​gott raj​ta lyu​kat, nem mint​ha bár​-
ki​vel is ta​lál​koz​ha​tott vol​na ott a föld alatt. Tán csak va​la​mi tol​vaj cse​léd​del, aki az el​ha​gya​tott pin​cék​ben
bo​lyong, és nézi, mit csen​het​ne el.
Ilyen​kor éj​sza​ka né​mák vol​tak a pa​lo​ta szo​bái, csak né​me​lyik hall​ga​tó​zó​lyu​kon szű​rő​dött át hor​ko​lás.
Tak-tak, tak-tak – ko​po​gott a kard​mar​ko​lat a kő​la​po​kon, de se​hol sem kon​gott.
Az egyik for​du​ló után fent​ről egy​szer csak halk, epe​dő hang hal​lat​szott:
– Sze​rel​mem, drá​ga​sá​gom, hi​szen én te​ér​ted, amit csak akarsz… Gye​re, gye​re ide, hosszú még az éj​-
sza​ka.
Sze​rel​mi je​le​net! Ilyet az unal​mas cári pa​lo​tá​ban elő​ször hal​lott Cor​ne​li​us, és he​gyez​ni kezd​te a fü​lét.
Tit​kos sze​re​tők légy​ott​ja, más nem le​het. A cá​ron meg a cár​nén kí​vül nincs más há​zas​pár a pa​lo​tá​ban.
– Várj, nagy​her​ceg​nő! – fe​lel​te egy is​me​rős​nek tet​sző fér​fi​hang. – Majd az​tán enyel​günk. Még nem dön​-
töt​tük el a dol​got.
Ga​lic​kij! Ki más be​szél​ne ilyen csen​gő-bon​gó han​gon, mint​ha csak drá​ga​kö​ve​ket for​gat​na bár​sony​zseb​-
ben? Nagy​her​ceg​nő? De me​lyik?
– Mat​fe​je​vet nem le​het meg​ál​lí​ta​ni, tel​je​sen maga alá gyű​ri a cárt – foly​tat​ta a hang. – Sok időt töl​tök
nála, át​lá​tok a vén ró​kán. Azt hi​szi, meg fo​gom kér​ni an​nak a nyisz​lett lány​ká​já​nak ke​zét, már majd​nem a
ve​jé​nek tart, nem tit​ko​ló​dzik előt​tem. Rá akar​ja ven​ni a cárt, hogy ne Fjo​dort vagy Ivant, ha​nem Pjot​rot te​-
gye meg az utód​já​nak. Azt mond​ja, a Mil​osz​lavsz​ka​já​tól való gye​re​kei gyön​gék, al​kal​mat​la​nok, Na​ris​ki​na
fia meg erős és ügyes, mint a far​kas​kö​lyök. Hús​ha​gyó​hé​ten, ami​kor Ko​lo​mensz​ko​jé​ba men​nek, meg akar​ja
ezt be​szél​ni Ar​ta​mos​ka az ural​ko​dó​val. Is​me​red apá​dat – Mat​fe​jev könnye​dén az ujja köré csa​var​ja. Ha
nem tud​juk meg​aka​dá​lyoz​ni, ma​gad is tu​dod, hogy mi fog tör​tén​ni, Szonyus​ka.
Szonyus​ka? Te​hát Ga​lic​kij Szof​ja nagy​her​ceg​nő há​ló​szo​bá​já​ban van! Ej, azt az ál​nok, ügyes annya​úr​is​-
te​nit! A kan​cel​lá​ri​us úr őne​ki csak „Ar​ta​mos​ka”, Sza​seny​ka meg „az a nyisz​lett lány​ka”? Jól van, her​ceg,
kapsz te még ezért!
Fel​há​bo​ro​dá​sá​ban (meg örö​mé​ben is, mi​nek ta​gad​ni) von Dorn a vas kö​nyök​vé​dő​jé​vel meg​ütöt​te a fa​-
lat – csak úgy zen​gett.
– Mi ez? – ijedt meg Szof​ja. – Va​la​mi vas csö​röm​pöl. Tán csak nem va​ló​ban a Vas​em​ber, aki​ről a le​á​-
nyok fe​cseg​nek? Hal​lot​tad, Va​szeny​ka?
– Még szép – fe​lel​te Va​szi​lij Va​szil​je​vics éle​sen. Nincs sem​mi​fé​le Vas​em​ber. Va​la​ki ki​hall​gat ben​nün​-
ket. On​nan jött a zaj, ahol az a rács van. Mi​nek az oda?
– Nem tu​dom, Va​szenv​ka. Min​den szo​bá​ban van ilyen. Hogy ne páll​jon be a le​ve​gő.
– No, mind​járt meg​nézzük.
Csi​kor​gás hal​lat​szott, mint​ha pa​dot vagy szé​ket húz​tak vol​na a pad​lón, az​tán egy fül​si​ke​tí​tő csat​ta​nás,
és a her​ceg hang​ja hir​te​len erő​sebb lett, mint​ha csak Ga​lic​kij egye​ne​sen Cor​ne​li​us fü​lé​be rik​kan​tott vol​na.
– Ejha, hisz itt egy egész alag​út van. Kő​ből. Sré​gen megy le​fe​lé. Hívd csak a zsi​le​ce​ket, nagy​her​ceg​nő!
Néz​ze​nek utá​na, mi​fé​le csu​da ez!
Lent​ről most ka​pa​rá​szást le​he​tett hal​la​ni, és po​tyo​gott le a mész – a her​ceg vagy a ke​zé​vel ta​po​gat​ta,
vagy a tő​ré​vel ka​par​ta a lyu​kat.
– Hé, ki van ott? Őr​ség, ide hoz​zám! – hal​lat​szott messzi​ről a nagy​her​ceg​nő pa​ran​cso​ló hang​ja.
– Várj, ne nyisd még ki! – sut​tog​ta Va​szi​lij Va​szil​je​vics. – Előbb ki​me​gyek azon a má​sik aj​tón… Add a
csiz​má​mat és az öve​met! Ott van, ni, a pad alatt. Is​ten ve​led, Szonyus​ka.
Cor​ne​li​us ha​bo​zott, vár​ta, hogy mi lesz most. A zsi​le​cek​től, vagy​is a bel​ső krem​li őr​sé​get al​ko​tó ne​me​-
sek​től nem félt – ugyan mit csi​nál​hat​ná​nak vele on​nan fent​ről, ahol a nagy​her​ceg​nő lak​osz​tá​lya van?
Csiz​ma​tal​pak csat​tog​tak, vagy öten ron​tot​tak be Szof​ja há​ló​szo​bá​já​ba, ha nem töb​ben.
– Mi van, in​gyen​élők? – ki​ál​tott rá​juk fe​nye​ge​tő​en a nagy​her​ceg​nő. – El akar​ják pusz​tí​ta​ni az ural​ko​dó
le​á​nyát, tit​kos csö​vön ki​hall​gat​ják. Hé, te ott, ve​res, mássz csak le, kapd el a gaz​em​bert!
Re​cse​gett a fa​pad​ló, majd egy fé​lős basszus hang hal​lat​szott:
– Fel​sé​ges asszo​nyom, na​gyon kes​keny ez az alag​út, meg sö​tét van ben​ne. És ha lej​jebb meg​sza​kad?
Össze​tö​röm ma​gam.
– Vá​lassz, me​lyik tet​szik job​ban! – för​medt rá Szof​ja. – Ha mégy, vagy össze​tö​röd ma​gad, vagy nem.
Ha nem mégy, meg​mon​dom apus​kám​nak, hogy akassza​nak fel en​ge​det​len​sé​gért, a pi​masz job​bá​gyát neki!
Na, mi lesz?
– Me​gyek, fel​sé​ges asszony, me​gyek már. – Sur​ro​gás, csör​gés. – Szent​sé​ges Szűz Má​ria, légy ve​lem!
A cső​ből jövő za​jok​ból és ki​ál​tá​sok​ból von Dorn meg​ér​tet​te, hogy mind​járt a fe​jé​re pottyan egy krem​li
zsi​lec. Ő meg azt gon​dol​ta, hogy on​nét fönt​ről nem fe​nye​ge​ti ve​szély!
Alig​hogy be​ug​rott a sa​rok​ba, nagy csat​ta​nást hal​lott a sö​tét​ből, majd egy bol​dog rik​kan​tást:
– Élek! Élek, test​vé​re​im!
Ez a hír egy​ál​ta​lán nem ör​ven​dez​tet​te meg a ka​pi​tányt, s még ke​vés​bé az, hogy az öröm​te​li kur​jan​tás
után egy má​sik, im​már pa​ran​cso​ló han​gú kö​vet​ke​zett:
– Nyo​más utá​nam! Nem tö​ri​tek össze ma​ga​to​kat, nem me​re​dek!
A mus​ké​tás erre, min​den elő​vi​gyá​za​tos​ság​ról meg​fe​led​kez​ve, fut​ni kez​dett az el​len​ke​ző irány​ba, ahogy
csak bírt. Míg fu​tott, kö​vet​ve a cik​cak​ko​kat és for​du​ló​kat, a föl​éledt hall​ga​tó​zó​csö​vek​ből hol jaj​ve​szé​ke​-
lés, hol ki​ál​to​zás hal​lat​szott.
– Rab​lók a pa​lo​tá​ban! Gyil​ko​sok!! – vi​sí​tot​ta egy női hang.
– Tűz van? – kér​dez​te egy kí​ván​csi gye​rek​hang. Ég a pa​lo​ta? Benn égünk mind​annyi​an?
– Mus​ké​tá​sok, fel​so​ra​koz​ni a fa​lak men​tén! Be​néz​ni min​den ab​la​kon, pin​ce​aj​tón! – har​sog​ta egy pa​ran​-
cso​ló basszus.
Ajaj, nagy a baj! Most az​tán ki nem dug​hat​ja a fe​jét a pin​cék​ből – sa​ját ka​to​nái kap​nák el.
Mö​göt​te már egész kö​zel​ről csat​tog​tak a zsi​le​cek csiz​mái. Ha el​kap​ják, kín​pad​ra von​ják, hogy ki​szed​-
jék be​lő​le, ki​nek kém​ke​dett. S ami a leg​rosszabb, amúgy is vi​lá​gos, hogy ki​nek – hisz Mat​fe​jev jó em​be​re.
Hogy meg​örül​né​nek Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics el​len​sé​gei, a Mil​osz​lavsz​ki​jok meg Ga​lic​kij!
A tus​kós kam​rá​ba nem fut​ha​tott ki – biz​tos ott is áll​nak már az ajtó előtt. Nincs mit ten​ni – az el​ága​zás​-
nál a má​sik irány​ban ment to​vább, egy kes​keny já​rat​ban, aho​va még nem me​rész​ke​dett be. Ve​szí​te​ni úgy​-
sem ve​szít​het sem​mit.
A zsi​le​cek trap​pol​tak to​vább a szé​les já​rat​ban – hála is​ten​nek. Von Dorn láb​ujj​he​gyen, a kard​ját le​szo​-
rít​va lép​ke​dett a ko​rom​sö​tét​ben. Gyer​tyá​ja ki​aludt fu​tás köz​ben, s félt új​ból meg​gyúj​ta​ni.
Egy kő​ben meg​bot​lott, s csö​röm​pöl​ve rá​esett va​la​mi lép​cső​fo​kok​ra. Va​jon meg​hal​lot​ták az ül​dö​zői?
– Cim​bo​rák! Zajt hal​lot​tam! Ar​ra​fe​lé men​jünk!
Meg​hal​lot​ták!
Cor​ne​li​us kéz​zel-láb​bal ha​do​nász​va, ami​lyen gyor​san csak bírt, má​szott fel a sö​tét lép​csőn. Még kes​ke​-
nyebb lett a já​rat, mind​két ol​dal​ról hor​zsol​ta a fal a vál​lát.
Vas​si​sak​ja egy​szer csak va​la​mi kő​nek üt​kö​zött. Zsák​ut​ca? Nem, csak a lép​cső​for​du​ló. Me​het to​vább
fel​fe​lé.
Újabb ti​zen​négy lép​cső​fok – s az​tán egy kis vas​aj​tó volt előt​te. Zár​va, be​tör​ni meg nincs idő.
Újabb lép​cső​sor, újabb ajtó. Az is zár​va!
Fel, fel! Gyor​sab​ban!
Az​tán vé​get ér​tek a lép​cső​fo​kok. Nem volt hová mász​ni föl​fe​lé. A zsi​le​cek még nem ér​tek el a lép​cső​ig,
de ott lesz​nek ha​ma​ro​san.
Kész, vége.
For​go​ló​dott a szűk tér​ben, te​he​tet​le​nül ta​po​gat​ta a fa​la​kat. Uj​jai egy​szer csak be​le​akad​tak egy kis pe​-
cek​be. Va​la​mi csi​kor​gott, nyi​kor​gott, a fal hir​te​len ol​dal​ra csú​szott, és a ke​let​ke​zett ré​sen su​ga​ras fény
áradt be.
Mit sem gon​dol​kod​va e cso​da ér​tel​mén s ter​mé​sze​tén, Cor​ne​li​us ro​hant elő​re. Át​szö​kellt egy szo​bács​-
kán, ami​ben csak egy kis szék volt (ár​nyék​szék tán?), az​tán egy na​gyobb he​lyi​sé​gen, mely​ben ha​tal​mas, se​-
lyem​bal​da​chi​nos ágy volt, és egy ima​szo​bá​ban ta​lál​ta ma​gát.
Tö​mér​dek ikon, égő gyer​tyák ara​nyo​zott tar​tó​kon, és egy drá​ga​kö​vek​kel ki​ra​kott, dí​szes fe​szü​let előtt
fe​hér in​ges, sza​kál​las fér​fi tér​de​pel, hom​lo​ká​val a pad​lón.
Ahogy meg​hal​lot​ta a vas csö​röm​pö​lé​sét, tor​ká​ban sza​kadt az ima. Ré​mü​let​től meg​der​medt arc for​dult a
ka​pi​tány felé – dül​ledt sze​mű, pu​fók.
– Vor​jo​nok! – sut​tog​ta re​ked​ten az ural​ko​dó, Alek​szej Mi​haj​lo​vics. – El​jött ér​tem!
Duz​zadt, gyű​rűk​kel ékes uj​ja​i​val a cár tor​kon ra​gad​ta ma​gát, s vas​tag aj​kai kö​zül már nem re​kedt sut​to​-
gás, ha​nem el​foj​tott hör​gés hal​lat​szott.
Már csak ez hi​ány​zott – vá​rat​lan meg​je​le​né​sé​vel ha​lál​ra ijesz​tet​te a cár őfel​sé​gét! Ki gon​dol​ta vol​na,
hogy a tit​kos já​rat épp az ural​ko​dó lak​osz​tá​lyá​ba ve​zet?
Cor​ne​li​us sza​ladt a cár​hoz, s ré​mü​le​té​ben el​fe​lej​tet​te az orosz sza​va​kat.
– Ma​jes​ta​et! Ich…[xxxiv]
Alek​szej Mi​haj​lo​vics épp csak nyik​kant egyet, a fe​hér masz​kos arc​ra pil​lant​va, és pu​hán az ol​da​lá​ra
bil​lent.
Ajaj! Or​vost kell hív​ni.
 Az ima​szo​bá​ból a ka​pi​tány ki​ro​hant az elő​tér​be, s köz​ben le​tép​te ar​cá​ról a masz​kot. Si​e​tős ko​po​gás
hal​lat​szott az aj​tó​tól – mire Cor​ne​li​us be​bújt a füg​göny mögé. Új​ból ko​pog​tak, még sür​ge​tőb​ben, s ami​kor
sen​ki nem szólt, be​jöt​tek: hár​man ezüs​tös​fe​hér kaf​tán​ban – a cári asz​tal​no​kok, s mö​göt​tük még más ne​mes​-
urak, né​me​lyik az al​só​ru​há​já​ban.
– Fel​ség! – ki​a​bál​tak egy​szer​re. – Go​nosz​te​vő van a pa​lo​tá​ban! Jöt​tünk, hogy meg​véd​jük cári fel​sé​ge​-
det!
Az egész elő​tér meg​telt vé​del​me​zők​kel – so​kan sze​ret​tek vol​na ér​de​me​ket sze​rez​ni az ural​ko​dó előtt.
Ami​kor a ka​pi​tány hal​kan ki​lé​pett a füg​göny mö​gül, sen​ki rá sem pil​lan​tott.
Az elő​csar​nok​ban (amit oro​szul sze​nyi-nek mon​da​nak) Cor​ne​li​ust majd le​dön​töt​te lá​bá​ról Ber​sze​nyev,
a zsi​le​cek pa​rancs​no​ka.
– Te meg mit ke​re​sel itt? Van​nak itt ele​gen nél​kü​led is! Fu​tás a mus​ké​tá​sa​id​hoz, ka​pi​tány! Ne​ked kí​vül​-
ről kell vé​del​mez​ned a pa​lo​tát! Vi​gyázz – egy egér sem sur​ran​hat be!
Nem kel​lett két​szer mon​da​ni von Dorn​nak. Meg​ha​jolt, és für​gén sza​ladt le​fe​lé – el​len​őriz​ni az őr​sé​get.
Alig bír​ta ki a vál​tá​sig – ami​kor jöt​tek a kop​já​sok, és a mus​ké​tá​sok he​lyé​be áll​tak. Lesz mit me​sél​ni
Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics​nek! No per​sze nem azt, ho​gyan ron​tott be vé​let​le​nül a cári lak​osz​tály​ba, er​ről nem
kell tud​nia az ura​ság​nak, ha​nem Ga​lic​kij ál​nok​sá​gát. Hát ilyen vő​le​gény​re ácsin​gó​zik ex​cel​len​ci​ád!
De a kan​cel​lá​ri​us úr nem volt oda​ha​za – haj​nal​ban jött a pa​lo​tai ken​gyel​fu​tó, és sür​gős ügy​ben hív​ta
Ar​ta​mon Szer​ge​je​vi​cset az ural​ko​dó​hoz. Se​baj, a sze​re​csen​nek is el​me​sél​he​ti, mit tu​dott meg Va​szi​lij Va​-
szil​je​vics her​ceg​ről.
A pin​cék​ben való kó​szá​lá​sa​it Cor​ne​li​us szol​gá​la​ti buz​gó​sá​gá​val ma​gya​ráz​ta. Hogy, ugye, úgy dön​tött,
el​len​őr​zi, nem tud​nak-e go​nosz em​be​rek a régi pin​cé​ken át be​jut​ni a pa​lo​tá​ba, s így vé​let​le​nül fel​fe​dez​te a
le​hall​ga​tó​lyu​ka​kat.
Ivan Ar​ta​mo​no​vics bar​na hom​lo​kát rán​col​va hall​gat​ta, és időn​ként éles, át​ha​tó pil​lan​tást ve​tett a ka​pi​-
tány​ra. Nem cso​dál​ko​zott, nem há​bo​ro​dott föl, nem gu​rult mé​reg​be. Nyu​god​tan vé​gig​hall​gat​ta az összes
döb​be​ne​tes hírt: a her​ceg és Szof​ja nagy​her​ceg​nő amour​já​ról épp​úgy, mint az Ar​ta​mon Szer​ge​je​vi​cset sér​-
tő sza​va​i​ról, meg hogy a sze​rel​me​sek meg akar​ják aka​dá​lyoz​ni Mat​fe​jev el​gon​do​lá​sa​it.
Ami​lyen iz​ga​tot​tan kezd​te a be​szá​mo​ló​ját Cor​ne​li​us, annyi​ra el​csüg​gedt az​tán, ami​kor a sze​re​csen oly
szenv​te​le​nül fo​gad​ta a sza​va​it.
Az​tán ami​kor min​dent el​mon​dott, Ivan Ar​ta​mo​no​vics így szó​lott:
– A nagy​her​ceg​nő bu​jál​ko​dá​sa Vasz​ka Ga​lic​kij​jel rég​óta is​me​re​tes. Ha ki kell pen​de​rí​te​ni Vasz​kát a
Kreml​ből, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics szól az ural​ko​dó​nak, ad​dig meg hadd él​vez​ked​je​nek, kit ér​de​kel. Szony​-
ka és Ga​lic​kij nem tud​nak ke​reszt​be ten​ni az ura​ság​nak, ah​hoz rö​vid a ke​zük. Az pe​dig, hogy a her​ceg sér​-
tőn nyi​lat​ko​zott Alek​szand​ra Ar​ta​mo​nov​ná​ról, iga​zán sem​mi​ség. Az ura​ság úgy​se akar​ta hoz​zá​ad​ni a lá​-
nyát eh​hez a gaz​fic​kó​hoz. Tud​juk a her​ceg​ről, hogy a Mil​osz​lavsz​ki​jo​kat szol​gál​ja. Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics
szán​dé​ko​san édes​ge​ti ma​gá​hoz, hogy Vasz​ka azt higgye, a bi​zal​má​ba fér​kő​zött.
Ki​de​rült, hogy nem mon​dott Cor​ne​li​us sem​mi újat a sze​re​csen​nek. A ka​pi​tány​nak et​től el kel​lett vol​na
tán szo​mo​rod​nia, de ugyan mit szo​mor​kod​jon, ami​kor meg​tud​ta, hogy az ura​ság​nak esze ágá​ban sincs a
her​ceg​nek adni Sza​seny​ka ke​zét?
Lát​va von Dorn pír​ban égő áb​rá​za​tát, Ivan Ar​ta​mo​no​vics meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, fel​só​haj​tott, és egy​-
sze​ri​ben vá​rat​lan irány​ba for​dí​tot​ta a be​szél​ge​tést.
– Mon​dok ne​ked egy me​sét, Kor​nyej.
A ka​pi​tány azt hit​te, rosszul hall, de az ud​var​mes​ter olyan nyu​god​tan foly​tat​ta, mint​ha leg​főbb dol​ga
len​ne, hogy fű​nek-fá​nak me​sé​ket me​sél​jen.
– Ős​ré​gi sze​re​csen mese. Nagy​ma​mám​tól hal​lot​tam ki​csiny ko​rom​ban. Hol volt, hol nem volt, volt egy​-
szer egy kro​ko​di​lus, egy olyan nagy mo​csá​ri gyík. He​ve​ré​szett az in​go​vány kö​ze​pén, ette a bé​ká​kat, va​ran​-
gyo​kat, nem is​mer​te a bá​na​tot. De egy​szer, éj​nek ide​jén nagy baj tör​tént a kro​ko​di​lus​sal. Meg​lát​ta a víz​ben
a hold tü​kör​ké​pét, és a fe​jé​be vet​te őkel​me a kur​ta lá​ba​i​val, hogy a hol​dat ve​szi fe​le​sé​gül. Olyan szép​sé​-
ges, olyan fe​hér, olyan ke​rek az arca! Csak hát ho​gyan jus​son el hoz​zá, mi​kor a hold az ég​ben la​kik? Gon​-
dol​ko​dott a nagy​fo​gú, gon​dol​ko​dott, de sem​mit nem tu​dott ki​gon​dol​ni. No és te, ka​pi​tány, te mit ta​ná​csol​-
nál a kro​ko​di​lus​nak?
Cor​ne​li​us nem volt se ele​ven, se holt, úgy hall​gat​ta a me​sét. Le​sü​töt​te a sze​mét, úgy mo​tyog​ta:
– Nem tu​dom…
– Ak​kor majd én meg​mon​dom – szi​go​ro​dott el Ivan Ar​ta​mo​no​vics hang​ja. – Vagy a kro​ko​di​lus​nak kell
az égbe re​pül​nie, vagy a hold​nak a mo​csár​ba hul​la​nia. Kü​lön​ben se​hogy sem ta​lál​hat​nak egy​más​ra. Ér​ted,
mi​ért mon​dom ezt ne​ked? Na, men​jél, aludd ki ma​gad az őr​ség után! Ha meg nem tudsz el​alud​ni, gon​dol​-
kodj a me​sén. Tet​szel ne​kem. Nem aka​rom, hogy el​men​jen az eszed.
De a ka​pi​tány se nem al​ha​tott, se nem gon​dol​kod​ha​tott a me​sén.
Elő​ször is, amint ki​lé​pett a sze​re​csen​től, fu​tár jött a Kreml​ből – s ment is be azon​nal Ivan Ar​ta​mo​no​-
vics​hoz. Va​la​mi nagy do​log tör​tén​he​tett.
Cor​ne​li​us nyug​ta​lan lett, várt az elő​csar​nok​ban.
Ha​ma​ro​san jöt​tek is ki mind​ket​ten, a sze​re​csen meg a fu​tár. Az ün​ne​pi kaf​tán​ját gom​bol​va, Ivan Ar​ta​-
mo​no​vics ko​mo​ran, fe​szül​ten oda​súg​ta neki:
– Baj van. Éj​jel a cárt meg​ütöt​te a guta, hal​dok​lik. Most az​tán ki tud​ja, mi lesz.
És el​lo​va​gol​tak. Ezek után von Dorn egész nap csak ver​gő​dött a szo​bá​já​ban – őfel​sé​ge tán azt a nagy
ijed​sé​get nem bír​ta ki? Ahogy ott hö​rög​ni kez​dett, már föl sem kelt utá​na? Ej, a cu​dar élet​be!
Es​te​fe​lé az​tán meg​je​lent nála Adam Wal​ser. Ar​cán ve​res fol​tok, lán​gol a te​kin​te​te. Ko​pog​ta​tás nél​kül
ron​tott be hoz​zá.
– Hal​lot​ta? Őfel​sé​gét meg​ütöt​te a guta. Alig​ha éri meg a reg​gelt. Ott van az összes bo​jár, a fő​pa​pok,
Ta​i​szi​osz. Fel​ad​ják az utol​só ke​ne​tet. Ami azt je​len​ti, hogy ne​künk meg ide​je men​nünk a Li​be​re​já​ért.
– Hova, a Kreml​be? – le​pő​dött meg von Dorn. – Ép​pen most?
– Ej, de​hogy a Kreml​be! – ki​ál​tott fel bosszú​san a pa​ti​ká​ri​us. – A könyv​tár egész más he​lyen van!
Cor​ne​li​us meg​der​medt.
– Mi? Meg​ta​lál​ta?
– Igen!
 Tizenegyedik fejezet

BESZÉLGESSÜNK A SZERELEM FURCSASÁGAIRÓL

Vagy há​rom​száz mé​ter​re a Korcs​ma ra​gyo​gó fé​nye​i​től, Ni​cho​las sö​tét, ki​halt té​ren ta​lál​ta ma​gát, és le​ült
egy pad​ra, hogy ter​vet ké​szít​sen ma​gá​ban.
De hi​á​ba tör​te a fe​jét. Az adott kö​rül​mé​nyek kö​zött a fel​adat​nak nem volt meg​ol​dá​sa. Ugyan mi​hez
kezd​het​ne, az ör​dög​be is?! Hát​ra​szeg​he​ti a fe​jét, és üvölt​het föl a hold​ra – más nem ma​radt.
Fel​ad​ni ma​gát a rend​őr​sé​gen nem le​het. El​utaz​ni nem le​het. Alud​nia nincs hol. Se​gít​sé​get sen​ki​től sem
vár​hat. Zúg a feje. És na​gyon-na​gyon hi​deg van. Mint Chris de Burgh​nek ab​ban a da​lá​ban, amit annyi​ra
nem sze​ret, a „Mo​on​light and Vod​ká”-ban.
Nem sok idő kel​lett hoz​zá, hogy a fé​le​lem​től és a hi​deg​től tel​je​sen el​múl​jon a má​mo​ra, s vele együtt az
el​szánt​sá​ga is, hogy „nem lesz fa​sza​ko​dás”. Őszin​tén szól​va most már őrült​ség​nek tűnt a má​so​dik fér​fi​as
el​ha​tá​ro​zá​sa is, hogy ne​mes lé​lek​kel tá​vo​zik az éj​sza​ká​ba (kü​lö​nö​sen saj​nál​ta a blé​ze​rét, ab​ban leg​alább
nem fá​zott vol​na ennyi​re).
Hát ak​kor mi le​gyen, men​jen vissza a me​leg​be és a fény​be? Fo​gad​ja el a se​gít​sé​get Vla​gyik​tól? És vég​-
leg ve​szít​se el az ön​be​csü​lé​sét? So​dor​ja ve​szély​be a ba​rát​ját? Azt már nem![xxxv]
„Na és Al​tin? Hi​szen őt már ve​szély​be so​dort​ad je​gyez​te meg Fan​do​ri​ne lel​ki​is​me​re​te. – Le​het, hogy
Surik fő​nö​kei épp most val​lat​ják, és nem hi​szik el, hogy sem​mit sem tud ró​lad.”
A ször​nyű gon​do​lat​ra Ni​cho​las fel​pat​tant a pad​ról, ké​szen arra, hogy azon​nal utaz​zon vagy, ha kell, sza​-
lad​jon Besz​kud​nyi​ki​ba. Az​tán vissza​ült. Hi​szen még a cí​mét se tud​ja, és a há​zak ab​ban az elő​vá​ros​ban úgy
ha​son​lí​ta​nak egy​más​ra, mint fű​szá​lak a ré​ten. Te​le​fon! Hi​szen meg​je​gyez​te a szá​mát! Fan​do​ri​ne ki​nyi​tot​ta
a dip​lo​ma​ta​tás​ká​ját, be​kap​csol​ta az Erics​son​ját, és némi ha​bo​zás után be​ütött ti​zen​há​rom szá​mot: Orosz​-
or​szág kód​ját, az​tán a vá​ro​sét és vé​gül a moszk​vai szá​mot.
Már a leg​el​ső ki​csen​gés után meg​hal​lot​ta az új​ság​író​nő hang​ját.
– Hal​ló… Hal​ló… Ki az?
Ni​cho​las hall​ga​tott, és köz​ben le​ír​ha​tat​lan meg​könnyeb​bü​lés töl​töt​te el. Vá​la​szol​nia per​sze nem volt
sza​bad – min​den bi​zonnyal le​hall​gat​ják a te​le​fon​ját. De le​ten​ni se akar​ta rög​tön – a hi​deg éj​sza​ká​ban Al​tin
csen​gő hang​ja egy ki​csit fel​me​le​gí​tet​te.
– Hal​ló, ki az? – is​mé​tel​te Al​tin. És hir​te​len fel​csat​tant: – Te vagy az, gaz​em​ber? Te vagy, igaz? Na,
csak kap​ja​lak el! Fe​lelj, te sze​mét, mondj va​la​mit!
Ni​cho​las ijed​ten nyom​ta meg az „end” gom​bot. Úgy lát​szik, Al​tin még​sem egé​szen ér​tet​te meg az üze​ne​-
tét. Hű, hogy most mi​fé​le alak​nak gon​dol​hat​ja!
És az át​fa​gyott ma​gisz​ter egé​szen el​csüg​gedt.
Mit te​gyen? Mit te​gyen?
A ba​rá​ta​i​hoz – Vlad Szlov​jov​hoz és Al​tin Ma​ma​je​vá​hoz (aki, egyéb​iránt, most alig​ha te​kin​ti ba​rát​já​nak
a brit „gaz​em​bert”) – nem for​dul​hat. Mint ahogy Mis​ter Pump​kin​hoz se – ő hi​va​ta​los sze​mély, és nem fog
se​gí​te​ni egy gyil​kos​ság​gal gya​nú​sí​tott alak​nak. Se​gít​ség nél​kül vi​szont Fan​do​ri​ne se​hogy sem bol​do​gult.
„Hé, elég a nya​valy​gás​ból – dü​hö​dött be hir​te​len Ni​cho​las. – Na, gye​rünk – biz​tat​ta az agyát –, dol​-
gozz, gon​dol​kozz! Raj​tad kí​vül úgy​sem szá​mít​ha​tok sen​ki​re.”
Az agya át​érez​te a fe​le​lős​sé​gét. Ab​ba​hagy​ta a hisz​té​ri​á​zást, és mun​ká​hoz lá​tott. És ki​de​rült, hogy a fel​-
adat​nak még​is​csak van meg​ol​dá​sa, és​pe​dig nem is túl​sá​go​san bo​nyo​lult. És úgy​szól​ván az egyet​len le​het​-
sé​ges meg​ol​dá​sa.
Ha nem for​dul​hat se​gít​sé​gért a jó em​be​rek​hez, ak​kor a rosszak​hoz kell for​dul​nia. A bad guys-t eb​ben a
tör​té​net​ben két el​len​sé​ges ban​da ala​kít​ja: az egyi​ket ne​vezzük, mond​juk, „Surik ban​dá​já​nak”, a má​si​kat
pe​dig „Nagy Szo​szó ban​dá​já​nak”. Hogy me​lyik a ki​seb​bik rossz a ket​tő kö​zül, az egy​ér​tel​mű. Teg​nap
Nagy Szo​szó „esz​kad​ron​ja” vé​del​mez​te a ten​ge​ren​tú​li ven​dé​get, hát ak​kor mi​ért ne foly​tat​hat​nák ezt a
mun​kát ma is? Hogy mi​lyen já​ték​ba árt​ja bele ma​gát ez​zel a tör​té​net​tu​do​má​nyok ül​dö​zött ma​gisz​te​re, az
per​sze tel​je​sen ki​szá​mít​ha​tat​lan, de hát van más vá​lasz​tá​sa? Er​köl​csi ag​gá​lyai pe​dig nem le​het​nek. Szo​szó
Ga​bu​nyi​ja egy​ál​ta​lán nem mel​lék​sze​rep​lő eb​ben a thril​ler​ben, nem ár​tat​lan bá​rány​ka, ha​nem a fő​sze​rep​lők
egyi​ke.
Így hát el van dönt​ve, hogy mit te​gyen.
Már csak azt kell ki​ta​lál​ni, hogy ho​gyan.
A Szo​szó Ga​bu​nyi​ja nevű il​le​tő cí​mét és te​le​fon​szá​mát nem is​me​ri. Meg hát ugyan mi az a „Szo​szó”?
Alig​ha​nem csak be​ce​név. Bár nem is. Úgy rém​lik, hogy a „Szo​szó” a grú​zok​nál a „Jo​szif” be​cé​zett alak​ja.
Jo​szif Sztá​lint is így ne​vez​ték a régi ba​rá​tai.
Te​hát Jo​szif Ga​bu​nyi​ja. És még mit tud róla? A Jev​ro​gye​bet​bank igaz​ga​tó​ta​ná​csá​nak el​nö​ke – úgy rém​-
lik, Al​tin pon​to​san így mond​ta. Ak​kor min​den egy​sze​rű: csak ke​res​nie kell egy te​le​fon​au​to​ma​tát, és ki​ke​-
res​nie Jo​szif Ga​bu​nyi​ja bank​já​nak a szá​mát a te​le​fon​könyv​ből. Gye​rek​já​ték.

Fél órá​val ké​sőbb a most már vég​képp át​fa​gyott ma​gisz​ter vissza​tért a tér​re, le​ült ugyan​ar​ra a pad​ra, és
csak fog​ta a fe​jét. A szom​szé​dos ut​cá​kon ta​lált há​rom te​le​fon​fül​ke egyi​ké​ben sem volt te​le​fon​könyv. Fan​-
do​ri​ne rá​adá​sul még pol​cocs​kát sem ta​lált, ame​lyen a te​le​fon​könyv​nek el​vi​leg len​nie kel​lett vol​na. Mi
van, ha Orosz​or​szág​ban egy​ál​ta​lán nem szo​kás te​le​fon​könyv​vel el​lát​ni a fül​ké​ket?
De hát mi​ért olyan bo​nyo​lult min​den eb​ben az or​szág​ban? Úgy tűn​ne, a vi​lág leg​egy​sze​rűbb dol​ga –
meg​tud​ni egy te​le​fon​szá​mot. Ni​cho​las ült a pa​don, csi​kor​gat​ta a fo​gát, és csüg​ged​ten bá​mul​ta a Sam​so​ni​te-
ot, ame​lyen kö​nyö​költ. Kö​zel a kö​nyö​köd, még​se ha​rap​ha​tod meg…
Bár mi​ért ne tud​ná „meg​ha​rap​ni”, jött új​ból iz​ga​lom​ba Fan​do​ri​ne. Mi​ért kel​le​ne te​le​fon​köny​vet ke​res​-
nie, ami​kor itt van a tás​ká​já​ban a szá​mí​tó​gé​pe, ami​vel fel tud men​ni az in​ter​net​re? Lám, újabb bi​zo​nyí​ték
arra, hogy az al​ko​hol csök​ken​ti az agy szel​le​mi ka​pa​ci​tá​sát.
Gyor​san be​kap​csol​ta a szá​mí​tó​gé​pet, hoz​zá​kö​töt​te a te​le​font, és egy​ket​tő​re meg​ta​lál​ta az orosz há​ló​za​-
ton a moszk​vai „Sár​ga ol​da​lak”-at.
„Jev​ro​gye​bet​bank”: cím, te​le​fon​szám, e-mail, link a hon​lap​já​ra. Re​mek.
Tes​sék, itt is van a hon​lap. Lás​suk csak! Alap​tő​ke, ala​pí​tók, az igaz​ga​tó​ta​nács el​nö​ke: Jo​szif Gura​mo​-
vics Ga​bu​nyi​ja. Még a tit​kár​ság te​le​fon​szá​ma is itt van.
Ni​cho​las be​ütöt​te a szá​mot. Ter​mé​sze​te​sen éj​jel ti​zen​két óra​kor csak egy szenv​te​len gép​hang vá​la​szolt:
„Üd​vö​zöl​jük. Ön Jo​szif Gura​mo​vics Ga​bu​nyi​ja iro​dá​ját hív​ta. Kér​jük, mond​ja meg a ne​vét és a…”
A ku​darc (mely tel​je​sen vár​ha​tó volt) nem csüg​gesz​tet​te el Fan​do​ri​ne-t, aki új​ból meg​győ​ző​dött az em​-
be​ri ér​te​lem ere​jé​ről. Ter​mé​sze​te​sen va​la​hogy ki​húz​hat​ta vol​na reg​ge​lig, s az​tán el​me​he​tett vol​na egye​ne​-
sen a Szred​nyij Gvezd​nyi​kovsz​kij ut​cá​ba, ahol a Jev​ro​gye​bet​bank köz​pon​ti iro​dá​ja volt, de, elő​ször is, a
sza​bad ég alatt töl​tött éj​sza​ka tü​dő​gyul​la​dás​sal vég​ződ​he​tett vol​na, és má​sod​szor, amit ma meg​te​hetsz, ne
ha​laszd hol​nap​ra.
Ni​cho​las új​ból fel​ment az in​ter​net​re, és be​ír​ta a ke​re​ső​be, hogy „Jo​szif+Ga​bu​nyi​ja+jev​ro​gye​bet”. A fo​-
gás meg​le​he​tő​sen gaz​dag​nak bi​zo​nyult. Gyor​san át​fut​va a lis​tát, a ma​gisz​ter ki​vá​lasz​tot​ta a két leg​ter​je​del​-
me​sebb anya​got.
Elő​ször a Szek​re​ti című he​ti​lap ta​valy no​vem​be​ri szá​má​ban el​ol​vas​ta „Az orosz üz​le​ti élet ka​pi​tá​nyai”
című cik​ket, amely​ből sok ér​de​ke​set tu​dott meg Jo​szif Ga​bu​nyi​ja élet​raj​zá​ról.
Rend​kí​vü​li em​ber volt, az egy​szer biz​tos: a szov​jet idők​ben úgy​ne​ve​zett „ma​szek”, aki szo​ros kap​cso​-
la​to​kat ápolt a grú​zi​ai bű​nö​ző​vi​lág​gal; há​rom​szor ült bör​tön​ben; ugyan​ak​kor két dip​lo​má​ja van, sőt a köz​-
gaz​da​ság-tu​do​má​nyok dok​to​ra. Igaz, a cikk szer​ző​je ka​já​nul meg​je​gyez​te: „már​mint Made in Geor​gia tí​pu​-
sú dip​lo​mái és tu​do​má​nyos fo​ko​za​ta”, de ak​kor is. Ga​bu​nyi​ja pol​gár​társ üz​le​ti ér​dek​lő​dé​si köre ugyan​-
olyan szer​te​ága​zó volt, mint Ni​cho​las ba​rát​jáé, Vla​gyi​ké, de a mai Orosz​or​szág​ban, úgy lát​szik, tel​je​sen
rend​jén való az ilyen min​den​evés.
Mind​ez két​ség​kí​vül hasz​nos in​for​má​ció volt, csak épp nem tud​ta meg be​lő​le, hogy hol ta​lál​hat​ja meg
Jo​szif Ga​bu​nyi​ját most azon​nal, az éj​sza​ka kö​ze​pén. Úgy​hogy Fan​do​ri​ne ne​ki​állt el​ol​vas​ni a má​sik, bul​vá​-
ro​sabb cik​ket – az az An​fasz című szí​nes ma​ga​zin​ban je​lent meg, amely a múlt hó​nap​ban majd​nem egy
egész szá​mot szen​telt a grúz mág​nás​nak.
– Ezek egé​szen meg​bo​lon​dul​tak! – hal​lot​ta meg hir​te​len a sö​tét​ből egy öreg​asszony zsém​be​lő​dő hang​-
ját.
Fan​do​ri​ne össze​rez​zent, és fel​emel​te a fe​jét. El​len​sé​ges pil​lan​tá​so​kat vet​ve az ülő alak​ra, egy ott​ho​ni​a​-
san öl​tö​zött öreg hölgy bi​ce​gett el mel​let​te, a csu​da tud​ja, hogy ke​rült ide ezen a ké​sői órán. Ke​zé​ben sza​-
tyor volt, mely​ben csör​gött va​la​mi, és Ni​cho​las​nak eszé​be ju​tot​tak Vla​gyik rej​té​lyes sza​vai va​la​mi anyó​-
ká​ról, aki „üres üve​ge​ket gyűjt”. Nyil​ván épp egy ilyen anyó​ká​ra gon​dolt.
Sze​gény asszonyt meg le​he​tett ér​te​ni. Éj​sza​ka, sö​tét bok​rok, egy fe​hér in​ges fér​fi egy do​bozt bá​mul,
mely​ből föl​dön​tú​li fény árad. Fura egy lát​vány. Vá​ro​si noc​tur​ne.
Fan​do​ri​ne új​ból a kép​er​nyő​re me​redt.
Jo​szif Ga​bu​nyi​ja – a hó​nap em​be​re. A ma​ga​zin cím​lap​ján egy jó​lel​kű​nek lát​szó, duz​zadt ajkú, szür​ke
szmo​kin​got vi​se​lő kö​vér fér​fi mo​soly​gott, ap​rócs​ka ter​ri​er​rel hú​sos, bri​li​áns​gyű​rűk​kel ékes ke​zé​ben. Az
orosz új​gaz​da​gok va​ló​sá​gos ka​ri​ka​tú​rá​ja! Ni​cho​las vé​gig​néz​te a fény​ké​pe​ket és az alá​írá​so​kat. Jo​szif
Gura​mo​vics a temp​lom​ban – épp há​zas​sá​got köt Sab​ri​na Swing top​mo​del​lel (egy le​ír​ha​tat​la​nul gyö​nyö​rű
sző​ke​ség​gel). Jo​szif Gura​mo​vics (fe​szül​ten, sze​ren​csét​len kép​pel) te​ni​szöl​tö​zék​ben, ütő​vel a ke​zé​ben – a
„Nagy Ka​lap” tor​nán vesz részt. Jo​szif Gura​mo​vics meg​pu​szil​ja ked​venc ku​tyu​sát, Zsuzs​kát (a pi​ri​nyó ter​-
ri​er ijedt​nek lát​szik). Jo​szif Gura​mo​vics in​ter​ná​tust nyit meg vak és sü​ket​né​ma gye​re​kek szá​má​ra (a jó​te​vő
együtt érző arca pre​mi​er plán​ban zsír​pár​nák, rán​cok, könnyek a sze​mé​ben).
A szö​veg is en​nek meg​fe​le​lő volt. Nyil​ván​va​ló​an meg​ren​delt és bő​kezű​en meg​fi​ze​tett cikk. Fan​do​ri​ne
két​szer egy​más után el​ol​vas​ta, kü​lö​nös fi​gyel​met for​dít​va azok​ra a be​kez​dé​sek​re, ame​lyek a ban​kár
Moszk​va mel​let​ti há​zát ír​ták le. Sem​mi kö​ze​leb​bi meg​ha​tá​ro​zás. Csak annyi, hogy Nyi​ko​li​na Go​rá​ban van,
de az ör​dög tud​ja, hol az a Nyi​ko​li​na Gora.
Na és ez a kis ke​re​tes anyag a Pe​dig​ré Klub​ról? A cikk szer​ző​je azt írta, hogy Jo​szif Gura​mo​vics sze​re​-
ti ott töl​te​ni az es​té​it, pó​ke​re​zik vagy bi​li​ár​do​zik en​nek az exk​lu​zív klub​nak a tag​ja​i​val (az új​ság​író​nak lát​-
ha​tó​an na​gyon meg​tet​szett az „exk​lu​zív” szó, több​ször is el​sü​töt​te a rö​vid anyag​ban), amely csak a leg​-
ősibb csa​lá​dok sar​ja​it fo​gad​ja be a so​ra​i​ba. A tör​zsö​kös arisz​tok​rá​cia leg​ra​gyo​góbb kép​vi​se​lői és Jo​szif
Gura​mo​vics ál​lan​dó part​ne​rei so​rá​ban a szer​ző meg​em​lí​tet​te a hí​res szob​rász​mű​vészt, a grúz her​ce​gi nem​-
zet​ség sar​ját; a film​ren​de​zőt, aki sze​ret me​sél​ni ne​me​si gyö​ke​re​i​ről, va​la​mint né​hány he​lyi hí​res​sé​get,
akik​nek a neve sem​mit sem mon​dott Fan​do​ri​ne-nak.
Na, ak​kor is​ten neki, ahogy Ma​iju​ta Szku​ra​tov mond​ta: aki mer, az nyer.
Ni​cho​las meg​ta​lál​ta az in​ter​ne​ten a Pe​dig​ré Klub te​le​fon​szá​mát. Be​ütöt​te a szá​mot, és Ga​bu​nyi​ja urat
kér​te.
 – Jo​szif Gura​mo​vics nem jön ide a ve​ze​té​kes te​le​fon​hoz – fe​lel​te egy ne​gé​des la​káj​hang. – Ké​rem, hív​-
ja a mo​bil​szá​mán.
Hz az! Nagy Szo​szó a klub​ban van! Csak ho​gyan jus​son át a szol​gase​re​gen?
– Adja át Ga​bu​nyi​ja úr​nak, hogy Fan​do​ri​ne ke​res​te. Sür​gős ügy​ben.
– A mo​bil​szá​mát nem tud​ja? – kér​dez​te a la​káj már ke​vés​bé mé​zes​má​zos han​gon. – Jo​szif Gura​mo​vics
nem sze​re​ti, ha meg​za​var​ják bi​li​ár​do​zás köz​ben. Amint be​fe​je​zi, át​ad​juk az üze​ne​tét. Tud​ja az ön te​le​fon​-
szá​mát… ööö… Fe​do​rin úr?
– Fan-do-rin – szó​ta​gol​ta Ni​cho​las, majd, kis ha​bo​zás után, meg​ad​ta a te​le​fon​szá​mát.
Ki​kap​csol​ta szá​mí​tó​gé​pét, fel​akasz​tot​ta te​le​fon​ját az övé​re, és ne​ki​állt ug​rál​ni a té​ren, csap​dos​va a ke​-
zé​vel. És ezt ne​ve​zik ők nyár​nak! Nincs több ti​zen​há​rom fok​nál. A teg​nap​előt​ti éj​sza​ka a szál​lo​dai szo​bá​-
ban, ame​lyet a ké​nyes ma​gisz​ter olyan hit​vány​nak ta​lált, most mennyei bol​dog​ság​nak tűnt szá​má​ra. Teg​nap
meg, a ki​nyi​tott asz​ta​lon éj​sza​káz​ni egy​sze​rű​en cso​dá​la​tos volt. Ki​csit ke​mény, az igaz, de leg​alább me​-
leg​ben volt, és a sö​tét​ség​ből oda​hal​lat​szott Al​tin szu​szo​gá​sa. Az új​ság​író​nő azon​nal el​aludt (mi​köz​ben Ni​-
cho​las egy​re csak for​go​ló​dott), és egy​szer va​la​mit pa​na​szo​san mo​tyo​gott ál​má​ban, mi​köz​ben el nem le​he​-
tett vol​na kép​zel​ni, hogy éber ál​la​pot​ban el​kezd​jen pa​nasz​kod​ni.
Őrü​let. Teli van pénz​zel a pénz​tár​cá​ja, ott van​nak a bank​kár​tyái is, és egy olyan egy​sze​rű do​log, mint
fe​dél alatt éj​sza​káz​ni, meg​en​ged​he​tet​len fény​űzés szá​má​ra. Szál​lo​dá​ba út​le​vél nél​kül nem me​het. Meg ha
len​ne is út​le​ve​le – annyi erő​vel akár azon​nal me​het​ne a du​tyi​ba. Ezt a szót még Sir Ale​xan​der​től ta​nul​ta.
Egész pon​to​san… hogy is ne​ve​zik ezt itt ma​nap​ság?… azon​nal vizs​gá​la​ti fog​ság​ba he​lyez​nék.
Ni​cho​las tás​ká​ját a mel​lé​hez szo​rít​va állt egy fa alatt, és bá​na​to​san néz​te Her​mész​nek, a ke​res​ke​dők is​-
te​né​nek csil​lo​gó-vil​lo​gó bi​ro​dal​mát. Li​mu​zi​nok áll​tak meg a komp​le​xum előtt, hol ki​tá​rul​tak, hol újra be​-
zá​rul​tak a Mezs​duna​rod​na​ja szál​lo​da aj​ta​jai, az Egye​sült Ki​rály​ság tu​do​má​nyos fo​ko​zat​tal ren​del​ke​ző ál​-
lam​pol​gá​ra pe​dig, a ke​resz​tes lo​va​gok le​szár​ma​zott​ja úgy to​po​gott a sö​tét​ben, mint va​la​mi Gav​roche a
pék​ség ki​ra​ka​ta előtt.
A cso​dá​la​tos pa​lo​tá​hoz ve​ze​tő utca sar​kán egy hosszú Daim​ler-Benz állt meg – épp egy na​gyon rö​vid
szok​nyát és na​gyon hosszú csiz​mát vi​se​lő ifjú hölgy mel​lett. A hölgy le​ha​jolt az ab​lak​hoz, va​la​mit meg​tár​-
gyalt a ve​ze​tő​vel, az​tán dü​hö​sen le​gyin​tett na, húzz in​nen, is​ten ve​led. A ko​csi el​hú​zott, de vagy öt​ven
yard​ra on​nan le​fé​ke​zett egy má​sik ifjú hölgy mel​lett, ame​lyik úgy ha​son​lí​tott az el​ső​re, mint egyik to​jás a
má​sik​ra.
Ni​cho​las ha​tá​ro​zot​tan el​le​nez​te a pros​ti​tú​ci​ót, nem​csak a bű​nö​zés és a be​teg​sé​gek me​leg​ágyát lát​va eb​-
ben a szé​gyen​tel​jes fog​lal​ko​zás​ban, ha​nem az em​be​ri, fő​ként női mél​tó​ság meg​gya​lá​zá​sát is. Soha éle​té​ben
nem ju​tott vol​na eszé​be, hogy egy üz​let​sze​rű ké​jel​gés​ből élő nő​nél tölt​sön egy éj​sza​kát, de most a me​leg
szo​ba, a puha ágy és az abazsú​ros lám​pa ott​ho​nos fé​nyé​nek gon​do​la​tá​ra a ma​gisz​ter szí​ve só​vá​ran össze​-
szo​rult. Csak hogy fel​me​le​ged​jen és alud​jon, sem​mi mást nem csi​nál​na! Ki​fi​zet​né a szol​gál​ta​tá​sok tel​jes
ská​lá​ját, az​tán be​búj​na a ta​ka​ró alá, át​ölel​né a Sam​so​ni​te-ját, és ha csak né​hány órá​ra is, bú​csút in​te​ne a
bor​zal​mas va​ló​ság​nak.
De nem, őrült​ség. Amel​lett nem is ve​szély​te​len.
De újabb ne​gyed​órá​val ké​sőbb már nem is tűnt olyan őrült​nek a gon​do​lat. Hisz mennyi​vel ve​szé​lye​sebb
éj​nek ide​jén e vad, Baj​ká​lon túli sztyep​pe​ken kó​szál​ni! Hisz, ne adj’ is​ten, ki​ra​bol​hat​ják, vagy ami még
rosszabb, meg​ál​lít​hat​ja egy rend​őr​jár​őr, hogy el​len​őriz​ze az ira​ta​it.
Ab​ban a pil​la​nat​ban, ami​kor Ni​cho​las már épp meg​for​dult, hogy el​in​dul​jon az öröm​lá​nyok ut​cá​ja felé,
meg​szó​lalt a te​le​fon az övén.
– Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics? – mond​ta egy lágy ba​ri​ton alig ér​zé​kel​he​tő ak​cen​tus​sal: épp csak haj​szál​-
nyi ének​lő hang​hor​do​zás volt ben​ne, és a „k”-ja in​kább „kh”-nak hang​zott, de ez min​den. – Na​gyon örü​lök,
hogy ta​lál​koz​ni kí​ván ve​lem. Az em​be​re​im be​mér​ték a mo​bil​te​le​fon​ját. Va​la​hol a Nem​zet​kö​zi Ke​res​ke​del​-
mi Köz​pont​nál van, ugye? Már ki​küld​tem egy ko​csit. Tíz perc múl​va le​gyen a fő​be​já​rat​nál! Egy fe​ke​te
Nis​san Path​fin​der megy önért.
S az​zal, meg se vár​va a vá​laszt, bon​tot​ta a vo​na​lat.
Okos em​ber, gon​dol​ta Fan​do​ri​ne. Na​gyon okos, na​gyon pre​cíz, na​gyon nyu​godt. Egy​ál​ta​lán nem olyan,
ami​lyen​nek a fo​tói alap​ján gon​dol​ná az em​ber. Te​hát még ra​vasz is. Vagy​is két​szer olyan ve​szé​lyes.
Fél​eszű an​gol Kis​ci​pó. A nagy​anyó​tól el​gu​rult, a nagy​apó​tól el​gu​rult, és most lám csak, ki​hez gu​rul
oda.
Le​het, hogy ki kel​le​ne kap​csol​nia az árul​ko​dó te​le​font, és el​tűn​ni az éj​sza​ká​ban, amíg nem késő?
A ko​csit ugyan​az a pöd​rött baj​szú grúz ve​zet​te, aki bo​csá​nat​ké​rést kö​ve​telt Surik​tól az In​tu​riszt fo​lyo​só​-
ján. Ni​cho​las pró​bált be​szél​ge​tés​be ele​gyed​ni régi is​me​rő​sé​vel, de az csak hall​ga​tott meg​kö​ze​lít​he​tet​le​nül
– alig​ha​nem ezt az uta​sí​tást kap​ta. Vagy egy​sze​rű​en csak nem ka​pott olyan uta​sí​tást, hogy be​szél​ges​sen
vele? Ugyan ki tud​ja, hogy megy ez a tit​kos ma​chi​ná​ci​ók szak​em​be​re​i​nél.
A Pe​dig​ré Klub cso​dás ős​ré​gi pa​lo​tács​ka volt va​la​hol a Fe​hér-vá​ros ut​cács​ká​i​ban. Ni​cho​las nem na​-
gyon is​mer​te még Moszk​vát, amely rá​adá​sul az éj​sza​ka ho​má​lyá​ba me​rült, s így nem tud​ta pon​to​sab​ban
meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy hol le​het​nek. De a bul​vár​gyű​rűt a dzsip el​hagy​ta, az biz​tos.
A ma​gas vas​ka​pu mö​gött fé​nye​sen meg​vi​lá​gí​tott, kel​le​mes ud​var tá​rult elé. Ni​cho​las fel​ment a fe​hér kő​-
lép​csőn, el​ha​ladt két bor​zas orosz​lán kö​zött, és be​nyom​ta az üveg​aj​tót.
Ott már vár​ta egy inas: pú​de​res pa​ró​ká​ban, suj​tá​sos ka​bát​ká​ban, fe​hér ha​ris​nyá​ban. Meg​ha​jolt, át​ad​ta
Fan​do​ri​ne-t egy má​sik inas​nak, aki ugyan​úgy volt öl​töz​ve, csak neki arany váll-lap​ja és váll​bojt​ja is volt,
és egyet​len szó nél​kül be​ve​zet​te a ma​gisz​tert az épü​let bel​se​jé​be.
A klub egy​sze​rű​en cso​dá​la​tos volt: cso​bo​gó víz​esés, meg​sö​té​te​dett fest​mé​nyek bronz​ke​ret​ben, ős​ré​gi
fegy​ve​rek a fa​la​kon, drá​ga por​ce​lán​nal teli an​tik szek​ré​nyek. Ni​cho​las​nak mind​ez na​gyon tet​szett, bár ha
va​la​mi​be fel​tét​le​nül bele kel​lett vol​na köt​nie, a szek​ré​nyek iga​zá​ból nem kre​den​c​ek, ha​nem köny​ves​szek​-
ré​nyek vol​tak, a ka​ros​szé​kek kár​pit​já​ban pe​dig disszo​nán​san üt​kö​zött össze a XX. szá​zad a XVIII.-kal. De
azért rög​tön le​he​tett lát​ni, hogy a klub a leg​tel​je​sebb mér​ték​ben exk​lu​zív, és nem en​ged​nek be ide akár​kit.
Nyil​ván ez​zel le​he​tett ma​gya​ráz​ni a te​kin​te​te​ket, me​lye​ket Fan​do​ri​ne el​ka​pott ma​gán, mi​köz​ben a pú​de​-
res inast kö​vet​te. Egy négy szo​lid úri​em​ber​ből álló cso​port a kár​tya​asz​tal​nál, két ele​gáns dáma a bár​pult​-
nál, sőt még a há​rom ki​vö​rö​sö​dött képű, fél​re​csú​szott nyak​ken​dő​jű fi​a​tal​em​ber is – mind​annyi​an ér​tet​le​nül
néz​ték a hó​ri​hor​gas, pisz​kos fe​hér in​get vi​se​lő ala​kot.
– Jo​szif Gura​mo​vics​hoz, Jo​szif Gura​mo​vics​hoz ma​gya​ráz​ta sut​tog​va a rév​ka​la​uz azok​nak, akik túl​sá​go​-
san tün​te​tő​en fe​jez​ték ki ér​tet​len​sé​gü​ket.
Az első te​rem után kö​vet​ke​zett egy má​sik, amely tele volt kis asz​ta​lok​kal, és né​me​lyik​nél jól öl​tö​zött
ven​dé​gek iszo​gat​tak és esze​get​tek, höl​gyek és urak ve​gye​sen. „No​csak, mi​lyen so​kan meg​ma​rad​tak az ős​-
ré​gi ne​me​si csa​lá​dok sar​ja​i​ból – gon​dol​ta tisz​te​let​tel​jes cso​dál​ko​zás​sal Ni​cho​las, az ar​co​kat né​ze​get​ve. –
Bi​zo​nyá​ra olyan csa​lá​dok kép​vi​se​lői is je​len van​nak itt, ame​lyek szeg​ről-vég​ről ro​kon​ság​ban áll​nak a
Fan​do​ri​nok​kal. Há​rom​száz év az há​rom​száz év.”
A ze​ne​kar – hár​fa, csel​ló és zon​go​ra – bá​na​tos me​ló​di​át ját​szott, a hosszú ru​hát és majd​nem ugyan​olyan
hosszú de​kol​tázst vi​se​lő éne​kes​nő pe​dig a má​mo​rí​tó orosz es​ték​ről éne​kelt va​la​mit (de nem a Moszk​va-
par​ti​ak​ról, azt a dalt Ni​cho​las is​mer​te).
A te​rem vé​gé​ben, egy osz​lop​sor mö​gött há​rom bi​li​árd​asz​tal állt. Ket​tő üre​sen, a kö​zép​sőn pe​dig egy​-
ma​gá​ban lö​köd​te a go​lyó​kat egy at​lasz​mel​lé​nyes, rend​kí​vül kö​vér úr. A ma​gisz​ter azon​nal fel​is​mer​te Jo​-
szif Ga​bu​nyi​ját. És meg​is​mer​te Zsuzs​kát, a tör​pe​ter​ri​ert is – a ku​tyus bé​ké​sen szun​di​kált a zöld posz​tón. A
já​ték lé​nye​ge a je​lek sze​rint ab​ban állt, hogy a ku​tyu​li zar​ga​tá​sa nél​kül kel​lett min​den go​lyót a zsá​kok​ba
jut​tat​ni. És meg kell hagy​ni, Nagy Szo​szó vir​tu​óz ügyes​ség​gel ol​dot​ta meg a fel​ada​tot. Szu​szog​va és ha​tal​-
mas ha​sát az asz​tal ol​da​lá​ra dönt​ve, Szo​szó hosszan cél​zott, az​tán ha​tá​ro​zot​tan, pon​to​san lö​kött, a go​lyók
egy​más​nak üt​köz​tek, és ide​á​lis út​vo​na​lat ír​tak le, amely min​den al​ka​lom​mal az​zal vég​ző​dött, hogy a háló
jól​la​kott rin​gás​ba kez​dett. A já​ték ebecs​ke lát​ha​tó​an mind​ezt már meg​szok​ta, nem éb​redt fel a koc​ca​ná​sok​-
ra, csak idő​ről idő​re meg​moz​gat​ta éles, fe​ke​te fü​lecs​ké​it.
A ban​kár fo​gai kö​zül hosszú szi​var me​re​de​zett, sző​rös uj​ja​in va​kí​tó​an csil​log​tak a gyű​rűk, és az asz​tal
pe​re​mén ko​nya​kos kris​tály​po​hár szór​ta a szik​rá​kat. Ol​dalt, a ma​la​chi​tasz​tal​kán egy fé​lig már üres ha​sas
üveg állt, meg egy tál gyü​mölcs és egy ir​dat​lan mé​re​tű bon​bo​nos​do​boz.
– Szo​kott bi​li​ár​doz​ni, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics? – kér​dez​te Szo​szó, Fan​do​ri​ne-ra san​dít​va, és sűrű
szem​öl​dö​ke egy rán​tá​sá​val el​bo​csá​tot​ta az inast.
– Nem – fe​lel​te Ni​cho​las kur​tán, szem​ügy​re véve a ti​tok​za​tos üz​let​em​bert.
Az élet​ben ugyan​úgy fes​tett, mint a ma​ga​zin​ké​pe​in – ko​mi​kus po​cak​ja mint​ha csak a vi​dám hú​szas évek​-
ről szó​ló holly​woo​di fil​mek​ből ván​do​rolt vol​na át a moszk​vai klub​ba. Be​lö​kött a zsák​ba egy újabb go​lyót,
meg​ju​tal​maz​ta ma​gát egy bon​bon​nal, és él​ve​zet​tel fúj​ta ki a füs​töt.
– Ön ősi ne​me​si csa​lád sar​ja? – kí​ván​csis​ko​dott Fan​do​ri​ne, mi​után hasz​ta​lan pró​bál​ta fel​fe​dez​ni a ne​-
me​si szár​ma​zás leg​cse​ké​lyebb je​lét is a ban​kár püf​fedt fi​zi​mis​ká​ján és vi​sel​ke​dé​sén. – Úgy rém​lik, Mi​ha​il
Nyi​ko​la​je​vics nagy​her​ceg kincs​tár​no​ka egy Ga​bu​nov nevű her​ceg volt. Ön bi​zo​nyá​ra azok​nak a Ga​bu​no​-
vok​nak a le​szár​ma​zott​ja.
– Nem, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics – ráz​ta a fe​jét lát​ha​tó saj​nál​ko​zás​sal Nagy Szo​szó. – Alig​ha​nem én
va​gyok az egyet​len nem her​ce​gi szár​ma​zá​sú grúz az egész vi​lá​gon. Tör​zsö​kös ple​be​jus. De kö​szö​nöm,
hogy szó​ba hoz​ta azt a her​ce​get. Le​het, hogy meg​te​szem ük​apám​nak.
– De hát ez nem af​fé​le ne​me​si gyü​le​ke​zet? – fog​ta sut​to​gó​ra Fan​do​ri​ne. – Azt ol​vas​tam, hogy ez szi​go​-
rú​an exk​lu​zív klub azok szá​má​ra, akik​nek kék vér fo​lyik az ere​i​ben.
– Zöld – ja​ví​tot​ta ki Ga​bu​nyi​ja, mi​köz​ben a dá​kó​ja he​gyét kré​táz​ta. – Fi​zess évi öt​ez​ret, sze​rezz aján​ló​-
le​ve​let va​la​me​lyik klub​tag​tól, és már​is ne​me​si csa​lád le​szár​ma​zott​ja lett be​lő​led. Aján​ló​le​vél nél​kül tíz​-
ezer. Ön vi​szont, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, tel​jes jog​gal tar​tóz​ko​dik itt. Össze​ál​lí​tot​tak ne​kem egy
dosszi​ét ön​ről, így hát tu​dom, hogy a Fan​do​ri​nok nem​zet​sé​ge a XII. szá​zad óta is​me​re​tes. Akar​ja, hogy be​-
ajánl​jam a klub​ba?
– Kö​szö​nöm, nem kell – fe​lel​te szá​ra​zon Fan​do​ri​ne. Még nem dön​töt​te el, mi​képp vi​sel​ked​jen ez​zel az
ért​he​tet​len úri​em​ber​rel. A te​le​fon​ban úgy be​szélt, mint egy iga​zi üz​let​em​ber, most meg játssza a bo​hó​cot,
és lát​ha​tó​an se​hogy sem akar be​le​kez​de​ni a fon​tos be​szél​ge​tés​be.
– Aludj, Zsuzs​ka, aludj, hus​ka​mus​ka. – Hosszú cél​zás, gyors lö​kés – lyuk. – Ügyes vagy, Szo​szó. Kapsz
egy bon​bo​nocs​kát… Nem kér cso​ko​lá​dét? Kár, kü​lön meg​ren​de​lés​re ké​szí​tik ne​kem, a ked​ven​cem – foly​-
tat​ta az ér​tel​met​len lo​cso​gást Jo​szif Gura​mo​vics. – Meg a klub​ba se akar be​lép​ni. A neve ne​kem se tet​-
szik. Pe​dig​ré! Aki nem tud an​go​lul, azt hi​szi, hogy ku​tya​te​nyész​tők vagy pe​de​rasz​ták gyűl​nek itt össze.
Egye​sek már at​tól meg​sér​tőd​nek, ha meg​hív​ják őket, vagy ahogy ná​lunk egyes arisz​tok​ra​ták ki​fe​je​zik ma​-
gu​kat, föl​kap​ják a tak​nyu​kat. Ál​lí​tó​lag át akar​ják ne​vez​ni Kék Vér​re. De az is két​ér​tel​mű.[xxx​vi]
Az éne​kes​nő épp be​fe​jez​te a má​mo​ros éj​sza​kák​ról szó​ló hosszú dalt, s így szólt a mik​ro​fon​ba:
– Most pe​dig, ha​gyo​má​nya​ink​hoz hí​ven, a mi drá​ga Jo​szif Gura​mo​vi​csunk tisz​te​le​té​re szól​jon az ő ked​-
venc dala, a „Szu​li​kó”.
És mind​két ke​zét a mel​lé​re téve éne​kel​ni kez​dett:

Fájó szívem majd meghasad.
 Nem találom sírhantomat.

Halk taps fu​tott vé​gig a ter​men. Ga​bu​nyi​ja le​tet​te a dá​kót, meg​ha​jolt, és úgy tett, mint​ha ve​zé​nyel​né a ze​ne​-
kart.
– Ki nem áll​ha​tom ezt a nyö​ször​gést – mo​rog​ta oda a ban​kár Fan​do​ri​ne-nak, majd össze​csü​csö​rí​tet​te az
aj​kát, és csó​kot kül​dött az éne​kes​nő​nek. – Fi​tyiszt az or​rod​ra, nem száz dol​lárt, hó​te​hén​ke!
– Mond​ja csak – kér​dez​te hal​kan Ni​cho​las –, mi​ért játssza a bo​lon​dot? Hisz maga egy​ál​ta​lán nem ilyen.
Jo​szif Gura​mo​vics csep​pet sem le​pő​dött meg a vak​me​rő kér​dé​sen, csak a ma​gisz​ter​re san​dí​tott csil​lo​gó
sze​mé​vel.
– Elő​ször is, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, egy ki​csit va​ló​ban bo​lond va​gyok. – Kör​be​jár​ta az asz​talt, ke​-
res​te a leg​jobb po​zí​ci​ót a lö​kés​hez. – Má​sod​szor, nem sza​bad csa​ló​dást okoz​ni az em​be​rek​nek. El​vár​nak
tő​lem egy bi​zo​nyos vi​sel​ke​dést, én meg ugyan mi​ért rom​bol​jam le az imá​zso​mat? A te​niszt pél​dá​ul utá​lom,
de azért el​já​rok ját​sza​ni. A leg​több​ször el se ta​lá​lom a lab​dát. De ahogy mon​da​ni szo​kás, nem az győz, aki
jól ját​szik, ha​nem az, aki jól vá​laszt​ja meg az el​len​fe​le​it. Amit el​néz​nek a kö​vér, vic​ces Szo​szó​nak, aki a
há​ló​ba pü​fö​li a lab​dá​kat a bar​vi​hai te​nisz​pá​lyán, azt nem néz​nék el Jo​szif Gura​mo​vics​nak, aki min​den​kit
le​győz bi​li​árd​ban és pó​ker​ban. Ez már nem mun​ka – eb​ben ben​ne van a lel​kem. Tud​ja, Nyi​ko​laj Alek​-
szand​ro​vics, én so​ha​sem ve​szí​tek, még ak​kor sem, ami​kor iga​zá​ból la​pos​ra ver​nek, mint teg​nap a te​nisz​-
pá​lyán… – És egy olyan ne​vet mon​dott, mely​nek hal​la​tán Ni​cho​las meg​bor​zon​gott. Vic​cel? De nem úgy
né​zett ki, mint aki vic​cel.
A grúz hir​te​len egész ha​tal​mas tes​té​vel Fan​do​ri​ne felé for​dult, a ma​gisz​ter sze​mé​be né​zett, és meg​kér​-
dez​te:
– Tu​laj​don​kép​pen ki​cso​da maga, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics?
Ni​cho​las pis​lo​gott. Mi​cso​da kér​dés? Vagy a ra​vasz ban​kár megint csak bo​hóc​ko​dik?
– Azt tu​dom, hogy orosz szár​ma​zá​sú brit ál​lam​pol​gár – foly​tat​ta Jo​szif Gura​mo​vics –, hogy az orosz
tör​té​ne​lem tu​dó​sa, hogy teg​nap​előtt ér​ke​zett re​pü​lő​vel, az In​tu​riszt​ban szállt meg, és a le​vél​tár​ban akart
dol​goz​ni. Hisz mond​tam már, össze​ál​lí​tot​tak ne​kem egy dosszi​ét ön​ről. De ab​ban nincs sem​mi, ami meg​-
ma​gya​ráz​ná, hogy De​res mi​ért küld​te rá önre Suri​kot. Úgy​hogy azt a dosszi​ét le le​het húz​ni a vé​cén, hisz a
leg​fon​to​sabb do​log nincs ben​ne. Ki maga? Ab​ból ítél​ve, hogy ma​gá​tól el​jött hoz​zám, nincs el​le​né​re, hogy
el​mond​ja.
Le​het​sé​ges, hogy Nagy Szo​szó nem tud sem​mit? Kép​te​len​ség. Csak meg​játssza ma​gát.
– De​res? Mi​lyen De​res? – kér​dez​te Fan​do​ri​ne óva​to​san.
Ga​bu​nyi​ja elé​ge​det​ten bó​lin​tott.
– Aha. Hogy ki az a Surik, azt nem kér​de​zi. No per​sze, teg​nap kö​zel​ről meg​is​mer​ke​dett vele. Hi​he​tet​-
len, hogy még élet​ben van.
– Amit nem utol​só​sor​ban az ön imá​i​nak kö​szön​he​tek – fe​lel​te Ni​cho​las ugyan​ab​ban a stí​lus​ban. – Mi​ért
kö​vet​tek az em​be​rei?
– Az em​be​re​im nem ma​gát kö​vet​ték, ha​nem Suri​kot. – Jo​szif Gura​mo​vics le​tet​te a dá​kót, és egy ken​dő​-
vel meg​tö​röl​get​te kré​tás ke​zét. – Azért, mert De​res​nek dol​go​zik. Min​den​ki tud​ja, hogy Surik nem fog​lal​ko​-
zik csip-csup ügyek​kel. Ha De​res meg​bíz​ta őt a maga el​in​té​zé​sé​vel, ak​kor maga nem akár​ki. És ez​zel
vissza is tér​tünk az ere​de​ti kér​dés​hez. Ki maga va​ló​já​ban, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics? Mi​ért jött Moszk​-
vá​ba? És mi​ért akar​ja De​res meg​ál​lí​ta​ni?
„Ha Ga​bu​nyi​ja meg​játssza ma​gát, ak​kor rend​kí​vü​li szí​nész” – gon​dol​ta Fan​do​ri​ne. Kér​dés​re kér​dés​sel
vá​la​szol​ni nem ud​va​ri​as do​log, még​is meg​kér​dez​te:
 – Sem​mi​lyen De​rest nem is​me​rek. Ki ő?
Nagy Szo​szó előbb némi ajak​moz​ga​tás​sal ki​fe​jez​te két​ke​dé​sét, majd tü​rel​me​sen fel​só​haj​tott.
– Az el​len​sé​gem.
– Ez va​la​mi​fé​le ven​det​ta? – kér​dez​te Ni​cho​las; ol​va​sott va​la​mi​kor a vér​bosszú in​téz​mé​nyé​ről, a csu​-
pasz tő​rön tett es​kü​ről és az ef​fé​le ka​u​kázu​si eg​zo​ti​kum​ról.
– Mi​ért len​ne ven​det​ta? – cso​dál​ko​zott a ban​kár. Csak egy ide​je za​var​juk egy​más kö​re​it De​res​sel. Ő is
nagy​ra nőtt, én is nagy​ra nőt​tem, ket​tőnk​nek szűk lett a hely, már Szi​bé​ri​á​ban sem fér​nénk el. Ilyen a biz​-
nisz, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics. Vagy ő fal fel en​gem, vagy, ami va​ló​szí​nűbb, én őt. Har​ma​dik le​he​tő​ség
nincs. Így hát De​res​sel fi​gyel​jük egy​más min​den lé​pé​sét, vár​juk, ki hi​bá​zik el​ső​ként… Lát​ja, Nyi​ko​laj
Alek​szand​ro​vics, én tö​ké​le​te​sen őszin​te va​gyok ön​höz, min​den kér​dé​sé​re vá​la​szo​lok. Ugyan​ilyen őszin​te​-
ség​re szá​mí​tok az ön ré​szé​ről. Gon​dol​ja csak el, va​jon mennyi ide​ig tud el​me​ne​kül​ni Surik elől. Én pe​dig
meg tu​dom vé​de​ni.
Ni​cho​las össze​von​ta a szem​öl​dö​két. Ma va​la​hogy min​den​ki meg akar​ta vé​de​ni. Egy​fe​lől ez hí​zel​gő
volt, más​fe​lől min​den​fé​le kér​dé​se​ket ve​tett fel. Al​tin be​szélt neki a West​se​abo​il nevű cég fel​osz​tá​sa mi​at​ti
ci​va​ko​dás​ról. Orosz​or​szág​ban min​den​ki az olaj​ból és a gáz​ból él. Az em​ber azt gon​dol​ná, eb​ben az or​-
szág​ban az ás​vá​nyi ener​gia​hor​do​zó​kon kí​vül nincs mit fel​osz​ta​ni. De ugyan mi köze le​het az olaj​mág​ná​sok
köz​ti harc​nak a sze​rény tör​té​ne​lem​tu​dós​hoz?
Úgy néz ki, Szo​szó sem tud sem​mit. Lát​ta, hogy az el​len​fe​le va​la​mi mi​att meg akar​ja ölni a nem​rég ér​-
ke​zett an​golt, és ak​ci​ó​ba lé​pett, ab​ból az egy​sze​rű alap​elv​ből ki​in​dul​va, hogy hi​ú​sítsd meg az el​len​fe​led
ter​ve​it, még ak​kor is, ha nem tu​dod, mik azok.
„Azért for​dul​tam Ön​höz, mert sün va​gyok a köd​ben, és azt re​mél​tem, hogy az ön se​gít​sé​gé​vel leg​alább
rész​ben si​ke​rül szét​osz​lat​nom ezt a kö​döt” sze​ret​te vol​na be​csü​le​te​sen be​val​la​ni Fan​do​ri​ne, de most már
vi​lá​gos volt, hogy a grúz ban​kár sem​mit sem tud meg​ma​gya​ráz​ni neki. Vagy nem akar.
Meg​szó​lalt a kis​asz​ta​lon, a bon​bo​nos​do​boz mel​lett fek​vő te​le​fon. Ga​bu​nyi​ja fel​vet​te a kagy​lót. Né​mán
hall​gat​ta. Fel​von​ta előbb egyik szem​öl​dö​két. Az​tán a má​si​kat is. Va​la​mi ok​ból Ni​cho​las​ra for​dí​tot​ta a te​-
kin​te​tét, és éle​sen, át​ha​tó​an néz​te.
– Ér​tem, Vlagyi​mir Iva​no​vics – mond​ta Szo​szó, és le​tet​te a kagy​lót.
Fo​gott egy bon​bont, las​san rág​ni kezd​te, és köz​ben is ugyan​úgy né​zett Fan​do​ri​ne-ra.
– Vlagyi​mir Iva​no​vics Szer​ge​jev hí​vott, a biz​ton​sá​gi ta​nács​adóm. Az​előtt kém​el​há​rí​tá​si ez​re​des volt,
jó kap​cso​la​tai van​nak. Épp most kö​zöl​tek vele egy ér​de​kes hírt. Suri​kot meg​öl​ték. Há​rom go​lyó a ha​sá​-
ban, há​rom a hom​lo​ká​ban… Lá​tom, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, hogy nem lep​te meg ez a hír. Vlagyi​mir
Iva​no​vics azt is el​mond​ta, hogy a gyil​kos​ság nyo​mán kö​rö​zést ad​tak ki egy bi​zo​nyos brit ál​lam​pol​gár el​-
len…
Ni​cho​las érez​te, hogy el​sá​pad. Mi van, ha a ra​vasz Ga​bu​nyi​ja úgy dönt, elő​nyö​sebb lesz szá​má​ra, ha
át​ad​ja a rend​őr​ség​nek a me​ne​kü​lő brit ál​lam​pol​gárt?
– Mi kö​vet​ke​zik eb​ből? – for​gat​ta Jo​szif Gura​mo​vics az egyik gyű​rűt az uj​ján. – Nem azért jött hoz​zám,
hogy meg​véd​jem. Úgy néz ki, hogy ké​pes meg​vé​de​ni ön​ma​gát. De ak​kor mi​ért jött? Va​la​mi​lyen in​for​má​ci​-
ót akar el​ad​ni ne​kem? Ha fel le​het hasz​nál​ni De​res el​len, ak​kor meg​ve​szem, és jól meg​fi​ze​tem.
Fan​do​ri​ne meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem – ál​la​pí​tot​ta meg Szo​szó. – Ak​kor mi​ért? Va​la​mi​lyen se​gít​sé​get akar kér​ni tő​lem?
A ma​gisz​ter újra meg akar​ta ráz​ni a fe​jét, de el​bi​zony​ta​la​no​dott. Hisz va​ló​ban se​gít​sé​gért jött ide. Mit
te​het egye​dül? Egy ide​gen or​szág​ban, ide​gen vá​ros​ban, ami​kor ke​re​si a rend​őr​ség is, a maf​fia is?
Ga​bu​nyi​ja ko​nya​kot töl​tött két po​hár​ba.
 – Ér​tem. Se​gít​ség​re van szük​sé​ge. Lá​tom, hogy ko​moly em​ber, nem be​szél fö​lös​le​ge​sen. Tisz​te​lem az
ilye​ne​ket – én ma​gam fe​cse​gő va​gyok… Tud​ja mit, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, ha nem akar​ja el​mon​da​ni,
hogy min akasz​tot​ták össze a baj​szu​kat De​res​sel, hát nem kell. Ak​kor is se​gí​tek ön​nek.
– Nem is​me​rek sem​mi​fé​le De​rest! – mond​ta Ni​cho​las mér​ge​sen. – Be​csü​let​sza​vam​ra!
Ez a fel​ki​ál​tás túl​sá​go​san emo​ci​o​ná​lis​ra si​ke​re​dett, sőt már-már gye​re​kes​re, és két​ség​kí​vül so​kat ron​-
tott őfel​sé​ge tit​kos​szol​gá​la​ta hű​vös, ke​vés sza​vú ügy​nö​ké​nek ké​pén („Ne​vem Bond. Ja​mes Bond”), me​lyet
Jo​szif Gura​mo​vics már lát​ha​tó​an meg​raj​zolt ma​gá​ban.
A mág​nás szem​öl​dö​ke új​ból fel​szök​kent. Hagy​ta a ko​nya​kot, fog​ta a dá​kót, és meg​lök​te a ha​tos szá​mú
go​lyót. A go​lyó éles szög​ben meg​ke​rül​te az alvó Zsuzs​kát, és be​zú​dult a lyuk​ba, de előt​te még koc​cant a
he​tes​sel, amely meg​pör​dült sa​ját ten​ge​lye kö​rül, majd szin​tén be​szé​dült az egyik lyuk​ba.
– Tud​ja, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics – mond​ta a ban​kár meg​le​he​tő​sen hosszéi hall​ga​tás után –, le​het,
hogy min​den ér​te​lem​ben to​tál idi​ó​ta va​gyok, de hi​szek ma​gá​nak. El​hi​szem, hogy fo​gal​ma sincs róla, ki az
a De​res, és mi​ért dön​tött úgy, hogy ma​gá​nak meg kell hal​nia. Nem most jöt​tem le a fal​vé​dő​ről, és tu​dom,
hogy az em​be​rek ér​de​kei néha a leg​el​ké​pesz​tőbb mó​don össze​ga​ba​lyod​nak. – Lö​kött. – Hű, ez gyö​nyö​rű
volt! Hogy Le​suttyant! Bon​bo​nocs​kát érte! – Meg​ju​tal​maz​va ma​gát az újabb ta​lá​la​tért, Jo​szif Gura​mo​vics
foly​tat​ta: – Te​gyük fel, hogy ön va​ló​ban nem is​me​ri De​rest, csak​hogy De​res is​me​ri ma​gát. És a nagy Suri​-
kot küld​te rá ma​gá​ra – az azért nem pis​kó​ta. Ennyi​re meg akar​ja aka​dá​lyoz​ni, hogy meg​te​gyen va​la​mit.
Ami​ből pe​dig az kö​vet​ke​zik, hogy Szo​szó – tud​ja, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, a ba​rá​ta​im így hív​nak –
ugyan​annyi​ra se​gí​te​ni akar​ja önt ab​ban, amit meg akar ten​ni, bár​mi le​gyen is az. De mi az, ha sza​bad kér​-
dez​nem? Mi​ért jött Moszk​vá​ba? De őszin​tén!
Ni​cho​las az uj​ja​in kez​dett szá​mol​ni:
– Hogy el​ol​vas​sak egy régi ira​tot a le​vél​tár​ban. Hogy meg​ke​res​sem az ősöm, Cor​ne​li​us von Dorn nyo​-
ma​it, aki több mint há​rom​száz év​vel ez​előtt élt. Hogy anya​got gyűjt​sék egy könyv​höz. Ennyi…
Maga is érez​te, hogy mi​lyen bu​tán és egy​ál​ta​lán nem meg​győ​ző​en hang​za​nak a sza​vai, de Szo​szó fi​gyel​-
me​sen hall​gat​ta, gon​dol​ko​dott, bó​lo​ga​tott.
– Hát ak​kor ke​res​sen, ku​tas​son! Nem tu​dom, hogy az ön mé​lyen tisz​telt őse mi​ért van annyi​ra a be​gyé​-
ben De​res​nek, de ön csak csi​nál​ja, ami​ért jött. Én pe​dig min​den se​gít​sé​get meg​adok ön​nek. Min​dent – is​-
mé​tel​te Ga​bu​nyi​ja so​kat​mon​dó​an. – Nos, te​hát, pro​fesszor, mun​ká​hoz lá​tunk?
– Nem va​gyok pro​fesszor, csak ma​gisz​ter – mor​mol​ta Ni​cho​las, új​ból mér​le​gel​ve ma​gá​ban az ér​ve​ket
és az el​len​ér​ve​ket.
Orosz​or​szág​ból úgy​sem utaz​hat el. Na jó, mond​juk, hogy ki​jut az or​szág​ból ha​mis ira​tok​kal, Szo​szó​nak
min​den bi​zonnyal ugyan​úgy nem je​lent gon​dot a be​szer​zé​sük, mint Vla​gyik​nak. És az​tán? Be​utaz​ni az
Egye​sült Ki​rály​ság te​rü​le​té​re ha​mis ira​tok​kal – az bűn​cse​lek​mény. Ar​ról már nem is be​szél​ve, hogy az
orosz bel​ügy​mi​nisz​té​ri​um hi​va​ta​los ki​ada​tá​si ké​re​lem​mel for​dul​hat a brit kor​mány​hoz Ni​cho​las A. Fan​do​-
ri​ne ügyé​ben, akit gyil​kos​ság el​kö​ve​té​sé​vel gya​nú​sí​ta​nak. Na​gyon is le​het​sé​ges, hogy Law​ren​ce Pump​kint
már hol​nap ér​te​sí​tik er​ről.
Nem, a szö​kés nem meg​ol​dás. Te​hát min​den​kép​pen Moszk​vá​ban kell ma​rad​nia.
Min​den vi​szon​tag​sá​gos ka​land​já​nak oka Cor​ne​li​us le​ve​lé​ben rej​lik, az egy​szer biz​tos. De tu​laj​don​kép​-
pen mi van eb​ben a le​vél​ben? An​nak a rej​tek​hely​nek a le​írá​sa, amely​ben egy bi​zo​nyos „Ivan Li​be​re​já​ja”
ta​lál​ha​tó.
Va​jon mi​ért ad​ták vissza az el​lo​pott le​ve​let?
Két ma​gya​rá​zat le​het​sé​ges. Vagy meg​ér​tet​ték az el​rab​lói, hogy sem​mi​lyen ér​té​ket nem kép​vi​sel. Vagy,
épp el​len​ke​ző​leg, azért nem volt szük​sé​gük a le​vél​re, mert a ben​ne fog​lalt ma​gya​rá​za​tot fel​hasz​nál​va már
meg​ta​lál​ták, amit ke​res​tek.
 De nem, nem! Ni​cho​las meg​ráz​kó​dott, ami​kor rá​döb​bent, hogy mi le​het a ma​gya​rá​zat. Szo​szó meg egy​-
re csak me​resz​tet​te a sze​mét a brit tör​té​nész​re, aki egy​szer csak ha​do​nász​ni kez​dett.
Min​den egy​sze​rűbb és lo​gi​ku​sabb! El​ol​vas​ták a le​ve​let, lát​ták, hogy rész​ben kó​dolt a szö​ve​ge („mer​re
az mi ősünk Theo szik​lá​já​tól van az Her​ce​gi Ud​var” és „ahány lá​nya a mi Erős Hugo ősünk​nek vala”), és
meg​ér​tet​ték, hogy a von Dor​nok nem​zet​sé​gé​nek tu​dós ku​ta​tó​ján kí​vül sen​ki nem tud​ja meg​fej​te​ni ezt a kó​-
dot. Vagy​is azért jut​tat​ták vissza a le​ve​let Ni​cho​las​nak, hogy ne​ki​lás​son a ku​ta​tás​nak, ők pe​dig eköz​ben fi​-
gyel​ni akar​ják! Vagy​is mi le​gyen – hagy​ja, hogy pó​rá​zon ve​zes​se ez a De​res nevű maf​fi​ó​zó a bér​gyil​ko​sa​i​-
val?
Ugyan​ak​kor per​sze más ol​dal​ról is meg le​he​tett kö​ze​lí​te​ni a dol​got. Ha a ban​di​ták ennyi​re biz​to​sak
ben​ne, hogy a le​vél va​ló​ban ér​té​kes, ak​kor ő, Cor​ne​li​us egye​nes ági le​szár​ma​zott​ja, mi​ért nem akar​ja
meg​hal​la​ni az ősé​nek hívó sza​vát? Surik már nin​csen. De​res hop​pon ma​radt. Mi​ért ne pró​bál​ná ő maga
meg​ke​res​ni Ivan Li​be​re​já​ját?
Ni​cho​las resz​ket​ni kez​dett a gon​do​lat​ra, hogy meg​ta​lál​ja a rej​tek​he​lyek aho​vá von Dorn ka​pi​tány el​-
dug​ta a köny​ve​ket! És épp ez az ir​ra​ci​o​ná​lis, misz​ti​kus resz​ke​tés dön​töt​te el a kér​dést.
– Jól van – mond​ta Fan​do​ri​ne las​san. – Meg​pró​bá​lom. Ön​től pe​dig, Ga​bu​nyi​ja úr, a kö​vet​ke​zők​re van
szük​sé​gem. Az első: hogy sem​mi ne za​var​jon a ku​ta​tás​ban…
– Hogy há​tul​ról fe​dezzük? – bó​lin​tott Szo​szó. – Azt könnye​dén el​in​té​zem. Vlagyi​mir Iva​no​vi​csot ál​lí​-
tom maga mel​lé. Job​ban fog​ja vé​de​ni ma​gát, mint Kor​zsa​kov az el​nö​köt. A má​so​dik?
– Én kö​rö​zés alatt ál​lok, ugyan​ak​kor szük​sé​gem van bi​zo​nyos köny​vek​re, anya​gok​ra, régi ira​tok​ra…
– Adja le Szer​ge​jev​nek a lis​tát – ő majd min​dent elő​ke​rít és be​sze​rez. Bár​mi​lyen köny​vet, bár​mi​lyen
ira​tot. Akár az FSZB tit​kos le​vél​tá​rá​ból is. És még?
– Jó len​ne va​la​mi ruha – só​haj​tott fel Ni​cho​las, és vi​szo​lyog​va pil​lan​tott ko​szos in​gé​re és fol​tos nad​-
rág​já​ra. – Meg​old​ha​tó?
– Ne​héz prob​lé​ma, de meg​bir​kó​zunk vele – mond​ta vi​dá​man a ban​kár, és fog​ta a po​ha​ra​kat. – Sok min​-
den​ben ha​son​lí​tunk, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics. Mind​ket​tőnk​nek ne​héz prob​lé​mák​kal kell meg​küz​de​nünk.
Igyunk hát arra, hogy min​det könnyen meg​old​juk.
– Nem, nem, rosszul le​szek – ijedt meg Fan​do​ri​ne. – Ma már it​tam. So​kat.
De Orosz​or​szág​ban ez lát​ha​tó​an nem szá​mí​tott nyo​mós érv​nek. Jo​szif Gura​mo​vics csak el​mo​so​lyo​dott,
mint aki​nek egy jó vic​cet mond​tak, és Ni​cho​las ke​zé​be nyom​ta a po​ha​rat.
– Ez húsz​éves ko​nyak. Még sen​ki nem lett rosszul tőle. Csak jól. Mi az, tán olyan maga, mint Mon​te
Cris​to, ami​kor Mor​cerf gróf​nál ven​dé​ges​ke​dett sem​mit sem iszik, sem​mit sem eszik? Tán el​len​sé​gek va​-
gyunk? Köl​csö​nö​sen elő​nyös meg​ál​la​po​dást kö​töt​tünk, inni kell rá. Hogy ön​nek mi elő​nye szár​ma​zik be​lő​-
le, az nyil​ván​va​ló. Ré​szem​ről pe​dig ez egy hasz​nos be​fek​te​tés, ami​től jó osz​ta​lé​kot vá​rok.
Fan​do​ri​ne gya​na​kod​va néz​te az arany​bar​na fo​lya​dé​kot. Tán csak egy po​hár​ká​val, csak hogy meg ne fáz​-
zon, mi​után annyit ücsör​gött a té​ren?
– Igyunk a mi ne​héz prob​lé​má​ink​ra, drá​ga Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics – koc​cin​tott vele a ban​kár –, mert
ne​héz prob​lé​mák nél​kül na​gyon unal​mas len​ne a vi​lág.
– Én re​me​kül meg​len​nék a maga De​re​se nél​kül mor​gott Ni​cho​las, de azért fel​haj​tot​ta a ko​nya​kot.
És ki​de​rült, hogy Ga​bu​nyi​ja szent iga​zat mon​dott a va​rá​zsos ital egyet​len po​hár​ká​já​tól a ma​gisz​ter
azon​nal re​me​kül érez​te ma​gát. Olyan re​me​kül, hogy ez csak egyet je​lent​he​tett: az újabb be​tét​től a ko​ráb​bi
al​ko​ho​lin​vesz​tí​ci​ók, me​lye​ket egy idő​re meg​fa​gyasz​tott a hi​deg és az ideg​fe​szült​ség, el​ol​vad​tak, és kezd​-
tek osz​ta​lé​kot hoz​ni. Hogy is mond​ják? Nem iszik, csak rá​tölt…
– Ugyan mit szá​mít De​res? – cso​dál​ko​zott Szo​szó. De​res nem prob​lé​ma, csak egy vé​kony kis szál​ka a
jó​ko​ra fe​ne​kem​ben. És én ezt a szál​kát fel​tét​len ki fo​gom húz​ni – re​mé​lem, az ön se​gít​sé​gé​vel. Nem, mé​-
lyen tisz​telt Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics – adja csak a po​ha​rát –, az én prob​lé​má​im jó​val bo​nyo​lul​tab​bak. –
It​tak, el​maj​szol​tak rá egy-egy bon​bo​nocs​kát, és a ban​kár foly​tat​ta. – És​pe​dig há​rom nagy prob​lé​mám van.
Az első: száz​hu​szon​négy kiló a sú​lyom, fogy​nom kell, csak hát na​gyon sze​re​tek enni. A má​so​dik: nincs
sze​ren​csém a sze​re​lem​ben, na​gyon fur​csa vi​szony​ban va​gyok ez​zel a nagy​sze​rű ér​zés​sel. És a har​ma​dik:
já​rok temp​lom​ba, épí​tet​tem is hár​mat, és el​tar​tok négy men​he​lyet, de Is​ten​ben nem hi​szek egy​ál​ta​lán nem,
bár​hogy igyek​szem. Val​lá​sos köny​ve​ket ol​va​sok, imád​ko​zom – de ahogy mon​da​ni szo​kás, annyi az egész,
mint ha​lott​nak a csók. Hát eze​ket ne​ve​zem én ne​héz prob​lé​mák​nak. Meg kell ol​da​nom őket, de hogy ho​-
gyan – el nem tu​dom kép​zel​ni.
Fel​haj​tot​ták a má​so​dik po​hár​ká​val, és Ni​cho​las most még job​ban érez​te ma​gát. Két​ség​kí​vül abba a ba​-
ná​lis hely​zet​be ke​rült, me​lyet már szám​ta​lan könyv​ben le​ír​tak és szá​mos film​ben áb​rá​zol​tak: a kül​föl​di
mint az ag​resszív orosz ven​dég​lá​tás ál​do​za​ta. „Ezt ne​ve​zik idült al​ko​ho​liz​mus​nak – gon​dol​ta a ma​gisz​ter
–, ami​kor úgy kezd el inni az em​ber, hogy még ki sem jó​za​no​dott az elő​ző ivá​szat​ból.” A leg​job​ban az
nyug​ta​la​ní​tot​ta, hogy egy​ál​ta​lán nem kí​ván​ta ab​ba​hagy​ni.
Ni​cho​las új​ból nyúj​tot​ta a po​ha​rát, Jo​szif Gura​mo​vics​ra né​zett, és hir​te​len őszin​te ro​kon​szenv töl​töt​te
el a dör​zsölt, ta​pasz​talt és ugyan​ak​kor gyer​me​ki​en nyílt​szí​vű és ha​tal​mas po​ca​kú em​ber iránt.
A meg​ha​tó​dott bi​zser​gés a mel​lé​ben azt je​lez​te, hogy Ni​cho​las mind​járt ne​ki​áll jó ta​ná​cso​kat adni.
A húsz​éves ko​nyak min​den gát​ló me​cha​niz​must le​gyen​gí​tett ben​ne. Fél per​cig azért még tar​tot​ta ma​gát –
amíg Szo​szó há​rom​szög alak​ba ál​lí​tot​ta a go​lyó​kat a zöld asz​ta​lon –, de az​tán nem bír​ta to​vább.
– A hit a leg​egy​sze​rűbb – mond​ta.
– Igen? – cso​dál​ko​zott Ga​bu​nyi​ja, és a már lö​kés​re len​dí​tett dá​kó​val a ke​zé​ben meg​der​medt.
– Nem kell igye​kez​ni, nem kell kény​sze​rí​te​nie ma​gát, hogy higgyen Is​ten​ben. Az ha​szon​ta​lan​ság.
– Úgy gon​dol​ja? És ak​kor ne is ad​jak több pénzt a men​he​lyek​nek?
Csatt! A há​rom​szög go​lyói szét​sza​lad​tak, és cso​dá​val ha​tá​ros mó​don egyik sem érin​tet​te a szun​di​ká​ló
Zsuzs​kát.
– Mi​ért ne adna? Ad​jon csak, jó do​log az – en​ge​dé​lyez​te ke​gye​sen Ni​cho​las. – Csak ne vár​ja azt, hogy
et​től majd le​száll önre az is​te​ni ma​laszt. Ad​jon, ha van pén​ze, de a hit​re ne gon​dol​jon köz​ben. Ha meg​van
ön​ben az igény rá, ak​kor a hit, ami​kor kell, ma​gá​tól el​jön, de a fü​lé​nél fog​va úgy​sem tud​ja ki​rán​ci​gál​ni a
lel​ké​ből. Iszunk?
It​tak.
– Most be​szél​jünk a sze​re​lem fur​csa​sá​ga​i​ról – ja​va​sol​ta Fan​do​ri​ne, és be​ka​pott egy mi​ni​a​tűr éc​la​irt a
ko​nyak​ra. A ma​gisz​ter di​a​dal​mas han​gu​lat​ban volt, a vi​lág min​den prob​lé​má​ja könnye​dén meg​old​ha​tó​nak
tűnt szá​má​ra eb​ben a pil​la​nat​ban. – Ott mi a prob​lé​ma? Hi​szen fi​a​tal, vi​lág​szép fe​le​sé​ge van, ol​vas​tam az
új​ság​ban.
– De nem sze​ret – mond​ta Szo​szó ke​se​rű​en, és bú​san le​fittyedt hú​sos arca. – A nyol​cas a ki​len​ces​nek,
és a kö​zép​ső​be… És ez van egész éle​tem​ben. Sors. Elő​ször húsz​éves ko​rom​ban nő​sül​tem. A fe​le​sé​gem
egy an​gyal, az apu​ká​ja a ke​rü​le​ti párt​bi​zott​ság tit​ká​ra. És mennyi​re sze​ret​tem, mennyi​re sze​ret​tem! Volt az
a dal, a „Mil​lió ró​zsa​szál”, em​lék​szik rá?
Ni​cho​las meg​ráz​ta a fe​jét – nem em​lé​ke​zett. A kö​rü​löt​te lévő vi​lág ugyan​olyan szer​te​le​nül kez​dett vi​-
sel​ked​ni, mint a Korcs​má​ban. Sőt még szer​te​le​neb​bül.
– Pu​ga​cso​va éne​kel​te. De már ké​sőbb, a nyolc​va​nas évek​ben. Én meg az én Ni​nóm​nak már hat​van​hat​-
ban, min​den​fé​le Pu​ga​cso​va nél​kül, meg​vet​tem az Ok​tó​be​ri For​ra​da​lom vi​rág​ter​mesz​tő kol​hoz összes vi​-
rág​ját, és ró​zsák​kal szór​tam tele az ut​cát a háza előtt! Annyi​ra sze​ret​tem… Ő meg csak húz​ta az or​rát, el​-
mon​dott min​den​nek, meg​alá​zott. Más fér​fi​ak​kal flör​tölt. Meg​csalt… – Ga​bu​nyi​ja hang​ja meg​re​me​gett a
ke​se​rű em​lé​kek​től. – Nem bír​tam ki, meg​öl​tem.
 Fan​do​ri​ne-nak a tor​kán akadt a ko​nyak.
– Har​minc év telt el az​óta – nyug​tat​ta meg Szo​szó. – Fi​a​tal vol​tam, for​ró​vé​rű. Még az egye​te​met se vé​-
gez​tem el. Ak​ko​ri​ban szi​go​rú​ak vol​tak a tör​vé​nyek, hat hó​na​pot ül​tem bör​tön​ben! – Büsz​kén fel​emel​te az
uj​ját, de azon​nal új​ból le​kó​kadt. – Má​sod​szor is meg​nő​sül​tem, megint őrült sze​re​lem​ből. Éne​kes​nő volt, a
tbi​li​szi ope​rá​ban. A hang​ja – a sze​rá​fok nem éne​kel​nek úgy a pa​ra​di​csom​ban! Tur​né​zott az egész or​szág​-
ban. Én meg men​tem utá​na, mint egy pin​csi​ku​tya, ló​gott a nyel​vem, mint az én kis Zsuzs​kám​nak! Min​den​fé​-
le pi​masz ala​kok for​go​lód​nak kö​rü​löt​te, vi​rág​csok​ro​kat kül​de​nek, le​ve​lecs​ké​ket, de én tű​rök. Ti​zen​hét
éven át tűr​tem! Nyolc​van​ki​lenc​ben az​tán össze​tör​te ma​gát au​tó​bal​eset​ben. Nyu​god​jék bé​ké​ben. Mi​cso​da
szé​gyen volt…
– Mi​ért szé​gyen? – von​ta össze a szem​öl​dö​két az együtt érző Ni​cho​las.
– Hát mert Hur​ci​la​va ko​csi​já​ban volt. Volt ná​lunk egy ilyen hí​res szí​nész. Ami​kor láng​vá​gó​val le​vág​ták
a ko​csi te​te​jét, és ki​szed​ték őket, Hur​ci​la​va nad​rág nél​kül ült a vo​lán​nál, az én Li​kám meg mel​let​te… Eh!
– le​gyin​tett Jo​szif Gura​mo​vics. – Utá​na Tbi​li​szi​ből Moszk​vá​ba köl​töz​tem. Gon​dol​tam, kész, vége, töb​bé
nem kell fe​le​ség, nem kell sze​re​lem. De ahogy meg​lát​tam Szab​ri​nát, vé​gem volt, el​vesz​tem. Vén hü​lye va​-
gyok. Nem saj​ná​lok tőle sem​mit: min​den​fé​le kü​tyü​rök-mü​tyü​rök, ru​hák, ék​sze​rek. Ame​ri​ká​ból ren​del​tem
neki igu​á​nát – olyan un​do​rí​tó kis gyík, Szab​ri​nocs​ka akar​ta. Na és? A múlt hé​ten a masszázs​mes​ter​ről rán​-
gat​tam le. Teg​nap​előtt ki​rúg​tam a so​főrt. És még csak há​rom és fél hó​nap telt el az es​kü​vő óta! Száz nap!
Leg​alább bo​csá​na​tot kért vol​na, de nem! Csak néz az​zal a nagy sze​me​i​vel, így. – Szo​szó hát​ra​ve​tet​te a fe​-
jét, és össze​rán​col​ta az or​rát, utá​noz​va Szab​ri​nocs​ka meg​ve​tő te​kin​te​tét. – Ez van, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​-
vics, va​la​mit nem ér​tek én a sze​re​lem​ben, va​la​mi leg​főbb dol​got… A hár​mas a ti​zen​egyes​nek és a sa​rok​-
ba.
Fan​do​ri​ne tű​nő​dött egy sort.
– Sze​rin​tem, Jo​szif Gura​mo​vics – mond​ta vé​gül –, ön min​dent na​gyon jól ért a sze​re​lem​ben, és min​den
al​ka​lom​mal olyan nőt ta​lál ma​gá​nak, aki bol​dog​gá te​szi.
A mes​ter keze meg​re​me​gett e vá​rat​lan sza​vak​ra. A go​lyó kaj​lán ne​ki​ütő​dött sze​gény Zsuzs​ka hom​lo​ká​-
nak. A tör​pe​ter​ri​er fel​há​bo​ro​dott nyü​szí​tés​sel ug​rál​ni kez​dett a zöld posz​tón, és uga​tott, de Szo​szó rá sem
pil​lan​tott a ked​ven​cé​re, ha​nem lent​ről fel​fe​lé, a vál​la fö​lött Ni​cho​last néz​te.
– Vic​cel? – mond​ta a ban​kár sér​tet​ten. – Ez va​la​mi an​gol iró​nia?
– Egy​ál​ta​lán nem – kez​dett a ma​gya​rá​zat​ba Fan​do​ri​ne. – Egy​sze​rű​en ar​ról van szó, hogy az ön szá​má​ra
a bol​dog​ság a sze​re​lem​ben az, ha azt érzi, hogy nem sze​re​tik vi​szont, ha fél​té​keny​ség gyö​tör​he​ti. Mert hi​-
szen mi a sze​re​lem? – A ma​gisz​ter ih​le​tet​ten le​gyin​tett üres po​ha​rá​val. – A sze​re​lem az az ér​zés, hogy meg
tudsz kap​ni a má​sik em​ber​től va​la​mi olyat, ami​re fel​tét​len szük​sé​ged van az élet​ben. Olyat, amit sen​ki más
nem tud meg​ad​ni ne​ked. Néha ez be​csa​pós ér​zés, de most más​ról van szó. Gyak​ran mond​ják: „Mi​lyen bol​-
dog​ta​lan pár! Sze​gény fér​fit, hogy kí​noz​za az a nő, ő meg min​dent el​tűr, és még​is imád​ja, min​dent meg​bo​-
csát neki, és lám csak, mennyi éve együtt van​nak már, nem vál​nak el.” Va​ló​já​ban pe​dig an​nak a so​kat szen​-
ve​dett fér​fi​nak pon​to​san ilyen nőre van szük​sé​ge, aki kí​noz​za. Ha más​faj​ta nő ke​rül​ne az út​já​ba, Jo​szif
Gura​mo​vics, olyan, aki imád​ná, ön alig​ha​nem rá se néz​ne – rög​tön el​ker​get​né… Úgy​hogy a sze​re​lem és a
csa​lá​di bol​dog​ság te​kin​te​té​ben min​den a leg​na​gyobb rend​ben van.
A ma​gisz​ter maga löttyin​tett egy kis ko​nya​kot a po​ha​rá​ba.
– Mi is volt a har​ma​dik prob​lé​ma?
– Na​gyon kö​vér va​gyok – em​lé​kez​tet​te Szo​szó ki​csit meg​za​va​rod​va. – Szé​gyel​lem be​val​la​ni, de a ci​pő​-
fű​ző​met se tu​dom se​gít​ség nél​kül be​köt​ni. Min​den​fé​le di​é​ták​kal pró​bál​koz​tam már, volt, hogy csak hí​ná​ro​-
kat et​tem a sza​na​tó​ri​um​ban – de nem se​gít sem​mi. Kín​zom ma​gam két hó​na​pon át, le​adok húsz ki​lót, de
csak szen​ve​dek köz​ben, egy​re a sas​lik jár a fe​jem​ben, a ho​már, az ürü​comb di​ó​már​tás​sal. Az​tán kö​pök az
egész​re, és egy hó​nap alatt vissza​sze​dek min​dent, megint száz​hu​szon​négy kiló le​szek.
– És volt már száz​hu​szon​öt? – kér​dez​te Ni​cho​las szi​go​rú​an.
– Soha. Száz​hu​szon​négy, és pont. Nem me​gyek se föl​jebb, se lej​jebb.
– Hát ak​kor nem is kell ma​gá​nak fogy​ni. – Fan​do​ri​ne nagy​lel​kű han​gu​lat​ban volt. – A száz​hu​szon​négy
kiló az op​ti​má​lis sú​lya, így prog​ra​moz​ta be a ter​mé​szet. Ha to​vább híz​na, az más do​log. De így egyék,
igyék ked​vé​re. Ap​ro​pó! – emel​te fel a po​ha​rát. – Ahogy mi​ná​lunk kül​föl​dön mond​ják azok, akik nem tud​-
nak oro​szul: Na zdo​rov​je!
– Tet​szik maga ne​kem, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics mond​ta ér​zés​sel Szo​szó, és ivott „na zdo​rov​je”. –
Okos em​ber. Hadd ölel​jem meg!
– Mind​járt – tet​te maga elé a te​nye​rét a ma​gisz​ter. Csak előbb el​mon​dok egy köl​te​ményt. Fi​lo​zo​fi​ku​sát.
Most ta​lál​tam ki.

Mel​lék​let:
A bi​ce​bó​ca li​me​rick, me​lyet N. Fan​do​ri​ne a Pe​dig​ré Klub​ban mon​dott el jú​ni​us 15. éj​sza​ká​ján:

Szer​te​le​nek s ha​zu​dó​sak
Va​gyunk, de nem va​gyunk rosszak.
Gyer​mek még a lel​künk,
Ci​vó​dunk, ve​szek​szünk.
S kis​ágy​ban ál​mo​dunk job​bat.
 Tizenkettedik fejezet

A fold alatti Moszkva. Valami van! Élesebb, mint a farkasé. A Konsztantyinv-Jelenyinszkaja-toronyban.

Az istenfélő cár végakarata

– Ért​se meg – is​mé​tel​te so​kad​szor Wal​ser, bűn​tu​da​to​san pis​log​va a ka​pi​tány​ra a szem​üve​ge fö​lött –, hogy
pró​bá​ra kel​lett ten​nem. Igen, én vé​gig tud​tam, hol van el​rejt​ve a Li​be​re​ja, de úgy​se le​he​tett vol​na oda be​-
ha​tol​ni, és job​ban meg akar​tam is​mer​ni ma​gát. Ez alatt a hó​nap alatt meg​győ​ződ​tem róla, hogy maga be​-
csü​le​tes em​ber, és nem fe​cse​gő. Jól vá​lasz​tot​tam.
– Ide hall​gas​son, Herr Wal​ser, már mond​tam, hogy nem ha​rag​szom ma​gá​ra, an​nak el​le​né​re, hogy fö​lös​-
le​ge​sen ko​pog​tat​tam vé​gig a fa​la​kat a pa​lo​ta összes pin​cé​jé​ben. – Cor​ne​li​us​nak fogy​tán volt a tü​rel​me.
Elég a men​te​ge​tő​zés​ből! Mond​ja el gyor​san, hol van a rej​tek​hely. Hogy ta​lál​ta meg? És mi​kor?
Gyor​san lép​ked​tek a szür​kül​ni kez​dő ut​cán, amely a szko​ro​do​mi ka​pu​hoz ve​ze​tett.
– Elő​ször el​me​sé​lem, hogy ha​tá​roz​tam meg a he​lyet. A leg​főbb eb​ben a gon​dol​ko​dás, az is​me​re​tek
össze​ve​té​se és he​lyes ér​tel​me​zé​se. A töb​bi már sem​mi​ség: csak egy kis ügyes​ség és izom​mun​ka kér​dé​se.
A leg​főbb mun​kát az ér​te​lem vé​gez​te el. Em​lí​tet​tem ön​nek azt az 1564-ből szár​ma​zó fel​jegy​zést, ame​lyet
az Ural​ko​dói Mű​he​lyek Pri​ká​zá​nak irat​tá​rá​ban ta​lál​tam egy Szem​jon Ri​zsov nevű víz​csa​tor​na-ké​szí​tő
mes​ter​ről, em​lék​szik? De azt el​tit​kol​tam ön előtt, hogy az ugyan​ab​ban az idő​ben épí​tett cári Op​rics​nij-ud​-
var​ról szó​ló fel​jegy​zé​sek​ben is sze​re​pel Ri​zsov, va​la​mint vele együtt bi​zo​nyos meg nem ne​ve​zett „föld
alat​ti mun​ká​kat vég​ző mes​te​rek”. A tör​té​nel​mi kró​ni​kák​ból is​me​re​tes, hogy a cári pa​lo​tá​ból az Op​rics​nij-
ud​var​ba, aho​vá Ivan 1565-ben át​köl​tö​zött, föld alat​ti já​rat ve​ze​tett, ame​lyet a Kreml fala és a Nyeg​lin​ka
fo​lyó alatt ás​tak. Érti már, mire aka​rok ki​lyu​kad​ni?
– Azt akar​ja mon​da​ni, hogy az alatt a… mi is a neve?… Op​rics​nij-ud​var alatt Ri​zsov ké​szí​tett még egy
víz​hat​lan rej​tek​he​lyét?
Von Dorn hom​lok​rán​col​va pró​bál​ta ki​ta​lál​ni, mit akar mon​da​ni neki a pa​ti​ká​ri​us.
– Ha az még egy rej​tek​hely lett vol​na, ak​kor ta​lál​nánk még egy meg​ren​de​lést ólom​le​me​zek​re vagy va​la​-
mi​lyen más anya​gok​ra, de az Op​rics​nij-ud​var épí​té​sé​hez sem​mi ilyes​mi nem kel​lett. Nem, ugyan​ar​ról a
rej​tek​hely​ről van szó, amint azt rög​tön meg​ér​tet​tem! Az ólom​le​me​ze​ket a Kreml​be hoz​ták, a mun​ká​la​to​kat
pe​dig az Op​rics​nij-ud​var​ban vé​gez​ték, a föld alatt, érti már?
– Vagy​is… – Cor​ne​li​us meg​állt, a comb​já​ra csa​pott. – Vagy​is a pa​lo​tá​tól alag​utat ás​tak az Op​rics​nij-
ud​va​rig, és a föld alatt vit​ték oda az ól​mot? De mi​ért? A ti​tok​tar​tás mi​att, igaz?
– Per​sze, mi má​sért! – Wal​ser iz​ga​tot​tan el​ne​vet​te ma​gát, hu​nyo​rog​va a szál​lon​gó hó​por​tól, amit az ar​-
cuk​ba fújt a szél. – Is​me​re​tes, hogy a Feny​ves-dom​bot, ame​lyen a nagy​her​ce​gi kas​tély áll, ré​ges-rég óta
ke​resz​tül-ka​sul át​sze​lik a föld alat​ti já​ra​tok. Nagy tu​dá​sú em​be​rek​től hal​lot​tam, hogy az ősi idők​ben egye​-
ne​sen a domb kö​ze​pén hú​zó​dott egy mély árok, me​lyet az​tán föld​del be​te​met​tek. Vagy​is hogy be​te​met​ni be​-
te​met​ték, de a já​ra​tok meg​ma​rad​tak. A ké​sőb​bi szá​za​dok​ban meg ugyan ki nem ásott a Kreml alatt! Az a
já​rat, me​lyet a Kő​pa​lo​ta alatt ta​lált, nem olyan ré​gen ké​szült. Le​het, hogy Alek​szej ne​ve​lő​je és társ​kor​-
mány​zó​ja, Mo​ro​zov bo​jár úr adott uta​sí​tást a ki​ásá​sá​ra – azt be​szé​lik róla, hogy na​gyon kí​ván​csi volt má​-
sok tit​ka​i​ra. Ivan cár Op​rics​nij-ud​va​rá​val meg a kö​vet​ke​ző tör​tént. Ami​kor a krí​mi ta​tá​rok rá​tá​mad​tak
Moszk​vá​ra, a fá​ból épült pa​lo​ta majd​hogy​nem po​rig égett. Oko​sabb lett vol​na más he​lyen új​ra​épí​te​ni,
hogy ne kell​jen előbb a meg​égett ge​ren​dá​kat el​szál​lí​ta​ni. A cár még​is meg​pa​ran​csol​ta, hogy az új pa​lo​tát
ugyan​azon a he​lyen épít​sék fel. No, va​jon mi​ért?
 – A föld alat​ti, ólom​mal bé​lelt rej​tek​hely mi​att! – ki​ál​tott fel a ka​pi​tány. – Mert hi​szen az nem ég​he​tett
el a tűz​ben!
– Úgy van, di​cső ka​pi​tá​nyom. Én is így gon​dol​tam. Az​u​tán pe​dig, ami​kor a cár át​he​lyez​te re​zi​den​ci​á​ját
a Kreml​be, nem köl​töz​tet​te a Li​be​re​ját új hely​re – mi​nek tet​te vol​na? Az ural​ko​dói pa​lo​tá​tól a föld alatt
gyor​san el le​he​tett jut​ni a rej​tek​he​lyig, öt perc​be sem telt, egy kis gyer​tya elég volt hoz​zá.
– Na és hol volt az az Op​rics​nij-ud​var?
Wal​ser arca mo​soly​ra gyű​rő​dött.
– A Mo​ho​va​ja ut​cá​ban – a mos​ta​ni ál​la​po​tok sze​rint pon​to​san fél​úton a Zem​sztvo Pri​káz és a Na​ris​kin-
pa​lo​ta kö​zött…
Von Dorn​nak le​esett az álla – s teli lett a szá​ja azon​nal a fi​nom por​hó​val.
– De hi​szen… De hi​szen az az an​ti​o​chi​ai met​ro​po​li​ta háza!
A pa​ti​ká​ri​us el​ne​vet​te ma​gát.
– Úgy bi​zony. Most pe​dig el​mon​dom ön​nek, vi​téz ka​pi​tá​nyom, hogy mi​ért nem ked​vel en​gem Ta​i​szi​osz
őe​mi​nen​ci​á​ja. Mi​után ki​szá​mol​tam, hol kell len​nie az ólom​mal ki​bé​lelt rej​tek​hely​nek, el​sze​gőd​tem a met​-
ro​po​li​tá​hoz házi könyv​tá​ros​nak. Ak​kor még nem volt tu​do​má​som ar​ról, hogy Ta​i​szi​osz va​ló​já​ban mi​lyen
cél​lal jött Orosz​or​szág​ba. S ami​kor fel​fe​dez​tem a pa​pír​jai kö​zött egy egész fü​ze​tet, amely a Li​be​re​já​ról
szó​ló is​me​re​tek​kel volt meg​tölt​ve, két​szer olyan óva​tos let​tem… Sze​ren​csé​re a gö​rög ha​mis nyo​mon in​-
dult el. Meg van győ​ződ​ve róla, hogy Ivan cár el​vi​tet​te a köny​ve​ket Alek​szand​rovsz​ka​já​ba, és év​ről évre
ott ke​re​si a rej​tek​he​lyek az összes ro​mot fel​ku​tat​ta, és he​lyen​ként majd​nem har​minc kö​nyök​re le​ásott a
föld alá. – Wal​ser jó​lel​kű ne​ve​tés​ben tört ki; úgy lát​szott, hogy ez a jó em​ber egy​ál​ta​lán nem ké​pes kár​ör​-
ven​de​ni. – Hát nem ne​vet​sé​ges? Ott ül a kincs fö​lött, és köz​ben on​nan har​minc mér​föld​re ássa a föl​det. Jó
kis könyv​tá​rat gyűj​tött a met​ro​po​li​ta is, ir​gal​mat​lan va​gyont ér​het, de azért per​sze messze nem annyit, mint
a Li​be​re​ja. Ab​ból állt a mun​kám, hogy min​den kö​tet​nek a rö​vid tar​tal​mát le​ír​jam egy kis lap​ra, s az​tán té​-
mák és tu​do​mány​ágak sze​rint cso​por​to​sít​sam a la​po​kat. Okos gon​do​lat – Ta​i​szi​osz „kar​to​ték​rend​szer​nek”
ne​vez​te el. Ha na​gyon sok könyv van egy könyv​tár​ban, gyak​ran ne​héz meg​ta​lál​ni azt, ami​re épp szük​sé​ge
van az em​ber​nek, így meg csak fo​god a do​bozt, ami​ben azok a la​pocs​kák van​nak, és rög​tön min​den vi​lá​-
gos. Mond​juk, meg akar ta​lál​ni bi​zo​nyos koz​mo​grá​fi​ai tud​ni​va​ló​kat…
– Herr Wal​ser – té​rí​tet​te vissza a ka​pi​tány a köny​vek sze​rel​me​sét a lé​nyeg​re. – Ar​ról a kar​to​ték​rend​-
szer​ről majd más​kor me​sél ne​kem. Most a Li​be​re​ját mond​ja!
– Igen, igen, bo​csás​son meg – bó​lo​ga​tott a pa​ti​ká​ri​us. – Né​hány hó​na​pot dol​goz​tam Ta​i​szi​osz​nál. Las​-
san ha​lad​tam a kar​to​ték​rend​szer​rel, mert, ugye, ért​he​tő mó​don az időm nagy ré​szé​ben más​sal vol​tam el​-
fog​lal​va. A be​cses könyv​tá​rát a met​ro​po​li​ta bölcs elő​vi​gyá​za​tos​ság​gal nem a pa​lo​ta fel​ső, fa​ge​ren​dás ré​-
szé​ben he​lyez​te el, ha​nem a kő​ből épült pin​cé​ben, mé​lyen a föld alatt. Van ott egy ké​nyel​mes hely az ásás​-
hoz – egy ter​mé​sze​tes üreg. Gon​dol​tam, nyil​ván így gon​dol​hat​ták ezt a mes​te​rek száz év​vel ez​előtt is, ami​-
kor az Op​rics​nij-pa​lo​tát épí​tet​ték. Ha a rej​tek​hely va​ló​ban itt van, egye​ne​sen a met​ro​po​li​ta könyv​tá​ra alatt
kell ke​res​ni. Nap​pal a Pa​ti​ká​ri​us Pri​káz​ban dol​goz​tam és foly​tat​tam az or​vo​si pra​xi​so​mat, este meg men​-
tem a Mo​ho​va​ja ut​cá​ba, és éj​sza​kán​ként dol​goz​tam. Így biz​ton​sá​go​sabb volt – a szol​gák is alud​tak, Ta​i​szi​-
osz is. Fel​bon​tot​tam a pad​lót egy kis ré​szen – ki​fe​sze​get​tem a tölgy​fa par​ket​tá​kat, hogy az​tán könnyen ki
le​hes​sen szed​ni és vissza​rak​ni őket. A par​ket​tát desz​kák​ra rak​ták. Ki​fű​ré​szel​tem egy négy​zet ala​kú rést, és
a sa​ját ké​szí​té​sű ra​gasz​tóm​mal ra​gasz​tot​tam össze a da​ra​bo​kat. Egy​szó​val af​fé​le bú​vó​nyí​lást ké​szí​tet​tem.
A desz​kák alatt hamu és per​zselt föld volt – a ta​tár tűz​vész nyo​mai. Ott kez​dő​dött a mun​ka leg​ne​he​zebb ré​-
sze. Ap​rán​ként ár​kot ás​tam, kis zsá​kok​ban vit​tem ki a föl​det. Las​san ha​lad​tam. Hó​na​po​kon át alig alud​tam,
ku​tya​fut​tá​ban et​tem, de sem​mi ba​jom nem lett: nem be​te​ged​tem meg, nem gyen​gül​tem le. Épp el​len​ke​ző​leg,
az iz​ma​im meg​ke​mé​nyed​tek, az egész​sé​gem meg​erő​sö​dött. Íme, újabb bi​zo​nyí​ték arra, hogy a tes​tet az ér​-
te​lem irá​nyít​ja. Az em​be​ri szer​ve​zet le​he​tő​sé​gei va​ló​ban ha​tár​ta​la​nok! Csak tud​ni kell, ho​gyan hasz​nál​juk
he​lye​sen az ar​ze​nált, me​lyet a jó​té​kony fi​zio​ló​gia a ren​del​ke​zé​sünk​re bo​csá​tott! Ha az em​be​rek nem köt​-
nék meg tu​laj​don ke​zü​ket os​to​ba ba​bo​nák​kal, ha nem aláz​nák meg ön​nön ér​tel​mü​ket, olya​nok len​né​nek,
mint az óko​ri is​te​nek. „Mily re​mek​mű az em​ber! Mily ne​mes az ér​tel​me! Mily ha​tár​ta​la​nok te​het​sé​gei!”
[xxx​vii]– mond​ta a nagy Shakes​peare.
– Ki​cso​da? – kér​dez​te Cor​ne​li​us. – Kü​lön​ben nem lé​nye​ges. Krisz​tus sze​rel​mé​re ké​rem, Herr Wal​ser,
ne ka​nya​rod​jék el min​den​fe​lé. In​kább azt ma​gya​ráz​za meg, ho​gyan tud​ta hó​na​po​kon át vé​gez​ni az ása​tá​sát,
anél​kül hogy ész​re​vet​ték vol​na.
– Ó, min​dent re​me​kül ki​gon​dol​tam – fe​lel​te büsz​kén a pa​ti​ká​ri​us. – Nagy​sze​rű rend​szert dol​goz​tam ki.
Adja csak a kard​ját! No, néz​ze! – Le​gug​golt, és raj​zol​ni kez​dett a hóba a mar​ko​lat​tal. – A pin​cé​be, ahol a
könyv​tár van, csak a lép​csőn le​het le​jut​ni, amely Ta​i​szi​osz há​ló​szo​bá​já​ból ve​zet. Éj​sza​ká​ra a gö​rög be​-
zár​kó​zott, úgy​hogy egé​szen reg​ge​lig nem tá​voz​hat​tam, ami ne​kem re​me​kül meg​fe​lelt. Kap​tam egy kan​csó
méz​sört, en​ni​va​lót, éj​je​li​edényt, szal​ma​zsá​kot. Épp a zsák adta az öt​le​tet. Vit​tem ott​hon​ról még né​há​nyat,
meg​töl​töt​tem őket gyap​jú​val, és be​tet​tem őket a ki​ásott lyuk​ba – hogy a par​ket​ta ne ad​jon kon​gó han​got. A
lép​cső egyik fel​ső fo​ká​hoz meg egy ru​gót erő​sí​tet​tem, és össze​kö​töt​tem egy ha​ran​gocs​ká​val, amely mel​let​-
tem volt a gö​dör​ben. Ha Ta​i​szi​osz​nak hir​te​len eszé​be ju​tott vol​na az éj​sza​ka kö​ze​pén, hogy le​jöj​jön a
könyv​tár​ba, a ha​ran​gocs​ka azon​nal fi​gyel​mez​tet. Meg​le​he​tő​sen ma​gas és me​re​dek a lép​cső, a met​ro​po​li​ta
pe​dig kösz​vé​nyes, úgy​hogy lett vol​na időm ki​mász​ni a gö​dör​ből, és a he​lyük​re ten​ni par​ket​tá​kat. Egy​szer a
met​ro​po​li​ta va​ló​ban le​jött a pin​cé​be éj​sza​ka, va​la​mi​lyen kéz​irat​ra volt szük​sé​ge. Ami​kor meg​hal​lot​tam a
ha​ran​gocs​kát, ször​nyű​sé​ge​sen meg​ijed​tem, és iz​gal​mam​ban se​hogy sem tud​tam a he​lyé​re ten​ni az egyik
tölgy​fa négy​ze​tet – rá kel​lett ten​nem egy ki​nyi​tott köny​vet. Ta​i​szi​osz csak azt mond​ta: „No​csak, Wal​ser
dok​tor, négy​kéz​láb ol​vas? Az asz​tal​nál ké​nyel​me​sebb vol​na.” Mo​tyog​tam va​la​mit, és egész tes​tem​ben
resz​ket​tem. De meg​úsz​tam. Hét hó​nap alatt, min​den éj​sza​ka dol​goz​va, hét​láb​nyi mély​re ás​tam le. Lép​cső​-
fo​ko​kat ala​kí​tot​tam ki, hogy ké​nyel​me​seb​ben tud​jak le– és fel​mász​ni. Néha ter​mé​sze​te​sen két​sé​gek kí​noz​-
tak – nem té​ve​sek-e a kö​vet​kez​te​té​se​im? Az el​múlt, 1675-ös esz​ten​dő de​cem​ber 2-án az​tán (örök​re meg​je​-
gyez​tem ezt a na​pot, éle​tem leg​fon​to​sabb nap​ját!) az ács​fej​sze, ami​vel csap​dos​tam a föl​det, kő​nek üt​kö​-
zött. El​kezd​tem le​tisz​to​gat​ni egy kő​fal volt ott! Sza​bá​lyos mész​kő töm​bök, mal​ter​ral össze​ra​gaszt​va. Oda​-
tar​tom a fü​lem, ko​po​gok – fé​mes kon​gást hal​la​ni!
– A min​de​nit! – ra​gad​ta meg Cor​ne​li​us a pa​ti​ká​ri​us vál​lát.
– Ez fáj, herr ka​pi​tány… Igen, fé​mes kon​gást! Olyan volt, mint egy va​rázs​la​tos álom. Nem fo​gom fá​-
rasz​ta​ni an​nak rész​le​te​i​vel, ho​gyan szed​tem és hord​tam ki a kö​ve​ket, és ho​gyan fű​ré​szel​tem lyu​kat az
ólom​bur​ko​la​ton. Ne​héz mun​ka volt, mert vé​sőt nem hasz​nál​hat​tam – zen​gett vol​na tőle az egész ház. De​-
cem​ber 16-án vé​gez​tem a mun​ká​val. Óva​to​san ki​emel​tem a ne​héz ólom​négy​ze​tet, és kö​té​len le​en​ged​tem
egy lám​pást a ré​sen.
– És? – Von Dorn szí​ve fe​szes ököl​be szo​rult, és el​akadt a lé​leg​ze​te: se ki, se be. – Mi volt ott?
– A Li​be​re​ja! – sut​tog​ta Wal​ser, jól​le​het ket​te​jü​kön kí​vül egy lé​lek sem volt a sö​tét ut​cán. – Nem tud​tam
le​eresz​ked​ni, de lát​tam a lá​dá​kat, sok-sok régi lá​dát! Két– vagy há​rom​tu​cat​nyit!
– És ha nem köny​vek van​nak ben​nük? – sut​to​gott Cor​ne​li​us is. – Ha​nem arany?
– Mi​fé​le arany? – mond​ta Wal​ser ijed​ten. – Ugyan mi​ket be​szél? Nem le​het ott arany, ez Ivan Li​be​re​já​-
ja!
A pa​ti​ká​ri​us annyi​ra iz​ga​tott lett, hogy meg kel​lett nyug​tat​ni – hát per​sze, csak​is köny​vek le​het​nek azok​-
ban a lá​dák​ban! És köz​ben azt gon​dol​ta: ha még​sem a Li​be​re​ja, az se baj! Régi lá​dák! Az biz​tos, hogy va​-
la​mi na​gyon ér​té​kes van ben​nük. De Cor​ne​li​us​nak ek​kor eszé​be ju​tott a pa​lo​ta alat​ti rej​tek​hely az el​ro​hadt
co​bolypré​mek​kel, és ez ki​csit le​lo​hasz​tot​ta a lel​ke​se​dé​sét. „Még egy ilyen csa​ló​dást nem élek túl” –
mond​ta ma​gá​ban.
– És mi​ért nem tu​dott le​eresz​ked​ni?
Wal​ser fel​só​haj​tott.
– Azon az éj​je​len nem volt ná​lam kö​tél​hág​csó, úgy​hogy el​ha​lasz​tot​tam más​nap​ra a le​eresz​ke​dést. De
reg​gel az​tán szé​gyen​szem​re ki​ha​jí​tot​tak a met​ro​po​li​ta pa​lo​tá​já​ból… Saj​na, ba​rá​tom, csak​is ma​gam​nak kö​-
szön​het​tem. Ami​kor fel​me​het​tem a pin​cé​ből, nem vol​tam egé​szen ma​gam​nál – tisz​te​let​le​nül kö​szön​tem őe​-
mi​nen​ci​á​já​nak, és majd​hogy​nem az ar​cá​ba ne​vet​tem. Hisz olyan mu​lat​sá​gos volt: ott al​szik a Li​be​re​ja fö​-
lött, és hal​vány fo​gal​ma sincs róla. Ta​i​szi​osz ke​vély em​ber, nem tűri a pi​masz​sá​got az ala​cso​nyabb ran​gú​-
ak​tól. Meg​pa​ran​csol​ta a cse​léd​ség​nek, hogy pen​de​rít​se​nek ki, és töb​bé ne en​ged​je​nek be a há​zá​ba. És a
bér​e​met se fi​zet​te ki… De az per​sze sem​mi​ség. Más a baj. Ami​kor a szer​ze​te​sek lök​dös​tek, rug​dos​tak az
ud​va​ron át, nem tu​dom, ho​gyan, de el​ej​tet​tem a jegy​zet​fü​ze​te​met. És ab​ban, kü​lön​bö​ző fi​lo​zo​fi​kus gon​do​-
la​tok mel​lett, le volt má​sol​va a Li​be​re​ja köny​ve​i​nek lis​tá​ja, me​lyet a derp​ti egye​te​men ta​lál​tam.
– Mi​cso​da óvat​lan​ság! – ki​ál​tott fel von Dorn.
– De hát hon​nan gon​dol​tam vol​na, hogy ép​pen Ta​i​szi​osz ke​zé​be ke​rül a fü​ze​tem, az egyet​len olyan em​-
ber ke​zé​be egész Mosz​kó​vi​á​ban, aki tud​ni fog​ja, hogy mi​fé​le lis​ta az…
– Hon​nan tud​ja, hogy a met​ro​po​li​ta el​ol​vas​ta a fel​jegy​zé​se​it?
– Hát, tu​dom – fe​lel​te Wal​ser csüg​ged​tem. – Más​nap este, ami​kor men​tem haza a Pa​ti​ká​ri​us Pri​káz​ból,
el​ka​pott két szer​ze​tes, és rán​gat​ni kezd​tek az ut​cán. Ki​a​bál​tam, pró​bál​tam ki​sza​ba​dul​ni, de sen​ki sem se​gí​-
tett. Az egyik ököl​lel fáj​dal​ma​san fültö​vön vá​gott, és azt mond​ta: „A met​ro​po​li​ta lát​ni kí​ván.” Ugyan mi​ért
akart vol​na lát​ni Ta​i​szi​osz en​gem, a szá​nal​mas fér​get, ha nem a Li​be​re​ja mi​att? Nem, el​ol​vas​ta a go​nosz
gö​rög a lis​tát, biz​to​san el​ol​vas​ta. És nyil​ván azt hit​te, va​la​ki oda​kül​dött a nya​ká​ra, hogy kém​ked​jek utá​na.
Egy olyan em​ber, aki tud​ja, hogy a met​ro​po​li​tát mennyi​re ér​dek​li a Li​be​re​ja… Ak​kor sze​ren​csém volt. A
Nyeg​lin​na​ján lévő Szent​há​rom​ság híd kö​ze​lé​ben meg​lát​tam az elöl​já​ró​mat, Go​lo​szov al​mi​nisz​tert. Sztre​-
le​cek​kel volt, gyógy​sze​re​ket vitt a cár​nak a né​met pa​ti​ká​ból. Ki​a​bál​ni kezd​tem, rán​ga​tóz​tam. A szer​ze​te​-
sek el​fu​tot​tak. Utá​na meg fel​fo​gad​tam két erős szol​gát, és se​ho​va se men​tem nél​kü​lük. Tör​tem a fe​jem, ho​-
gyan tud​nék be​jut​ni a rej​tek​hely​re. Úgy ítél​te​in meg, hogy egész Moszk​vá​ban csak Mat​fe​jev kan​cel​lá​ri​us
úr​nak van elég be​fo​lyá​sa, hogy a met​ro​po​li​tát le​győz​ze. A töb​bit meg már maga is tud​ja… Egész ja​nu​ár​-
ban vár​tam, nem uta​zik-e el va​la​ho​vá Ta​i​szi​osz – za​rán​dok​lat​ra a Tro​i​ce-Szer​gi​jev-ko​los​tor​ba, vagy leg​-
alább​is Alek​szand​rovsz​ka​já​ba, hogy to​vább foly​tas​sa az ása​tá​sa​it. Ak​kor mi ket​tes​ben meg​pró​bál​hat​tunk
vol​na be​ha​tol​ni a pa​lo​tá​já​ba, és le​mász​ni a Li​be​re​já​hoz. De a cu​dar gö​rög egy​re csak ül a fe​ne​kén, éj​sza​-
ka is min​dig ott​hon van. Öreg​ko​rá​ra Ta​i​szi​osz ér​zé​keny lett a hi​deg​re. Úgy lát​szik, most már nem moz​dul
ott​hon​ról, amíg meg nem jön a me​leg idő. És hir​te​len ilyen sze​ren​csénk van, hogy a cárt meg​ütöt​te a guta!
Így a met​ro​po​li​ta egész éj​jel nem lesz ott​hon, ott kell len​nie a ha​lá​los ágy mel​lett. Ez olyan al​ka​lom, ami
ta​lán soha nem is​mét​lő​dik meg!

Az éj​sza​kai ex​pe​dí​ci​ó​ra a le​he​tő leg​ala​po​sab​ban fel​ké​szül​tek – Adam Wal​ser min​dent már rég ki​gon​dolt.
Fe​ke​te ru​hát vet​tek fel, mely rá​si​mult tes​tük​re. Arra vat​tás ta​tár ka​ca​baj​kát, hogy ne fáz​za​nak. A kard​ját
von Dorn nem vit​te ma​gá​val – hosszú, ké​nyel​met​len. He​lyet​te fej​szét vett ma​gá​hoz, meg lán​cos bu​zo​gányt
hur​kolt az övé​re, há​tul, a nya​ká​nál meg egy tőrt rej​tett el kü​lön​le​ges, tit​kos hü​vely​ben. Erre egy por​tu​gál
ta​ní​tot​ta a fland​ri​ai had​já​rat alatt: pó​tol​ha​tat​lan fegy​ver, ami​kor vil​lám​gyors, vá​rat​lan ütést kell mér​ni elő​-
ka​pod a há​tad mö​gül, és vagy az el​len​ség​be dö​föd, vagy az ar​cá​ra su​hin​tasz vele, ahogy ké​nyel​me​sebb.
Pisz​to​lyo​kat nem vitt ma​gá​val, hisz zajt csap​ni nem volt sza​bad. Kö​tél​hág​csó he​lyett cso​mós kö​te​let vett
ma​gá​hoz, kam​pó​val a vé​gén – ilye​nen nem​csak le​fe​lé le​het mász​ni, ha​nem föl​fe​lé is a fa​lon, vagy épp be
egy ab​la​kon.
 Wal​ser vit​te az olaj​lám​pást meg a gyer​tyá​kat. És volt még nála egy üres gyé​kény​zsák.
– A köny​vek​nek – ma​gya​ráz​ta a pa​ti​ká​ri​us. – So​kat per​sze nem tu​dunk ma​gunk​kal vin​ni, na​gyon ne​he​-
zek, nem tud​juk át​dob​ni a ke​rí​té​sen. Ez a zsák épp elég lesz. A Za​mo​le​uszt fel​tét​le​nül el​hozzuk, a töb​bit a
maga vá​lasz​tá​sá​ra bí​zom. A gyé​kény a le​he​tő leg​jobb. Ha el​fá​ra​dunk, le tud​juk ten​ni a hóba, nem áz​nak el
a köny​vek.

A Mo​ho​va​ja ut​cá​ig gond nél​kül el​ju​tot​tak – a ka​pi​tány​nak volt éj​sza​kás en​ge​dé​lye, ami​re az ut​cai őrök szó
nél​kül ki​nyi​tot​ták az éj​sza​ká​ra be​zárt rá​cso​kat.
A met​ro​po​li​ta ud​va​rát tíz láb ma​gas kő​fal vet​te kö​rül. Cor​ne​li​us ki​vá​lasz​tott egy sö​tét sar​kot, fel​dob​ta a
kam​pós kö​te​let, és egy pil​la​nat alatt fent is volt. Wal​ser so​ká​ig, li​heg​ve má​szott, és vé​gül Cor​ne​li​us​nak a
gal​lér​já​nál fog​va kel​lett fel​rán​gat​nia. A lám​pást egye​lő​re el​ol​tot​ták.
Fent le​ül​tek, kör​be​néz​tek. Csend. A pa​lo​ta min​den ab​la​ka sö​tét. Az is​tál​ló​ból oda​ro​hant két ha​tal​mas
ku​tya, ugat​tak, acsa​rog​tak, a fa​lat ka​par​ták kar​mos lá​buk​kal.
Wal​ser erre is gon​dolt. Elő​vett két da​rab húst a zsák​ból (ami te​hát nem volt tel​je​sen üres), és le​dob​ta
ne​kik. A ku​tyák rá​ve​tet​ték ma​gu​kat, egy pil​la​nat alatt fel​fal​ták, és fél perc múl​va mind​ket​tő tá​mo​lyog​ni
kez​dett és el​dőlt.
– Meg​dög​löt​tek? – kér​dez​te von Dorn.
– De​hogy! – fe​lel​te a pa​ti​ká​ri​us el​bor​zad​va. – Mi​ért fosz​ta​nánk meg bár​mely lényt is az élet be​cses
ado​má​nyá​tól, ha nincs rá fel​tét​le​nül szük​ség? Ez al​ta​tó​szer, Tru​bec​ka​ja her​ceg​nő​nek ké​szí​tet​tem, ál​mat​lan​-
ság kí​noz​za. Ha a ke​gyel​mes asszonyt el​al​tat​ja, aki tíz pu​dot nyom, ak​kor a met​ro​po​li​ta ku​tyá​it an​nál in​-
kább.
Le​ug​rot​tak a hó​ku​pac​ba, és át​ira​mod​tak az ud​va​ron a pa​lo​tá​hoz.
– Arra! – mu​tat​ta Wal​ser. – Ott egy hát​só be​já​rat, azon sza​lad​nak ki a szol​gák az ud​var​ra, az ár​nyék​-
szék​re. A gö​rög​nek me​leg il​lem​he​lye van a há​ló​szo​bá​ja mel​lett, víz​ve​ze​ték​kel.
A ka​pi​tány meg​le​pő​dött.
– Az​tán a víz​ve​ze​ték mi​nek?
– Majd ké​sőbb el​ma​gya​rá​zom – sut​tog​ta a pa​ti​ká​ri​us. – No, elő​re!
A sa​rok mö​gött va​ló​ban volt egy ala​csony ajtó, és nem is volt be​zár​va.
Be​sur​ran​tak a sö​tét, fül​ledt elő​csar​nok​ba, on​nan pe​dig két lép​cső​fok ve​ze​tett egy szűk fo​lyo​só​ra.
– Pszt! – sut​tog​ta na​gyon hal​kan Wal​ser. – Ott van Ju​szu​pov cel​lá​ja. Ne​hogy fel​éb​resszük. Me​gyünk to​-
vább, Ta​i​szi​osz há​ló​szo​bá​já​ba.
Cor​ne​li​us fél​ve san​dí​tott a ször​nyű em​ber szo​bá​já​ra, és láb​ujj​he​gyen lo​pó​zott el mel​let​te.
– Most bal​ra – irá​nyí​tot​ta há​tul​ról a pa​ti​ká​ri​us. Ott, a ke​resz​tes te​rem​ben, a met​ro​po​li​ta há​ló​szo​bá​ja
előtt min​dig ül egy szer​ze​tes.
A ka​pi​tány be​le​sett a sa​rok mö​gül. Tá​gas he​lyi​sé​get lá​tott pin​gált fa​lak​kal, az egyi​ket meg tel​je​sen el​-
bo​rí​tot​ták az iko​nok. Egy kis asz​tal​nál, me​lyen gyer​tya égett, egy csu​hás le​gény ült, és a kör​mét rág​ta. Ásít,
ke​resz​tet vet a szá​já​ra, to​vább rág​ja a kör​mét.
– Ha le​het – sut​tog​ta a fü​lé​be Wal​ser –, gyil​kos​ság nél​kül in​téz​ze el.
„Mennyi fö​lös​le​ges ne​héz​ség e mi​att az em​ber​sze​re​tet mi​att” – gon​dol​ta von Dorn. De azért rá​húz​ta a
kesz​tyűt a vas​go​lyó​ra.
Si​et​ség nél​kül ment át a ter​men.
A szer​ze​tes pis​lo​gott, hu​nyo​rog​va né​zett a sö​tét​be.
– Ja​kim​ka, te vagy az?
 Az utol​só mé​te​re​ket Cor​ne​li​us né​hány ug​rás​sal tet​te meg, és len​dü​let​ből fej​be kó​lin​tot​ta a fé​lig már fel​-
ál​ló őrt – nem a ha​lán​té​kán, ahogy kel​lett vol​na, ha​nem a sok föl​dig haj​lon​gás​tól ke​mény hom​lo​kán. Hadd
él​jen, és le​gyen há​lás a lágy​szí​vű Herr Wal​ser​nek. Bár biz​ton​sá​go​sabb lett vol​na, ha be​tö​ri a ko​po​nyá​ját.
A le​gény ha​nyatt esett, s még csak fel sem nyö​gött.
– Men​jünk! – si​et​tet​te a pa​ti​ká​ri​us.
– Vár​jon!
A ka​pi​tány össze​kö​töz​te a le​gény ke​zét-lá​bát a sa​ját kö​te​lé​vel, és a sü​ve​gét dug​ta a szá​já​ba pe​cek​nek.
Most már me​het​tek to​vább.
A met​ro​po​li​ta szo​bá​ján át​sza​lad​tak, be​nyom​ták a ma​gas aj​tót, és ott volt mö​göt​te a hosszú, me​re​dek
lép​cső.
Új​ból meg​gyúj​tot​ták az olaj​lám​pást.
– Tes​sék, a könyv​tár – mond​ta Wal​ser, ami​kor le​ér​tek a négy​zet ala​kú kis he​lyi​ség​be, ahol kör​ben vé​gig
köny​ves​pol​cok áll​tak. – Van itt vagy há​rom​ezer fó​li​áns, Mosz​kó​vi​á​ban sen​ki​nek sincs ilyen sok.
Most han​go​san be​szélt, nem félt tőle, hogy meg​hall​ják. A szo​ba kö​ze​pén térd​re eresz​ke​dett, a ké​sé​vel
fel​fe​szí​tett egy par​ket​tát, az​tán egy má​si​kat, har​ma​di​kat, ne​gye​di​ket, ki​emel​te a desz​ka​négy​ze​tet, majd a tö​-
mött zsá​kot, és von Dorn meg​lát​ta a sö​tét ár​kot, amely​ben le​dön​gölt föld​ből dur​ván ki​ala​kí​tott lép​cső ve​-
ze​tett le​fe​lé.
Tü​rel​met​le​nül fél​re​tol​ta Wal​sert, és el​ső​ként má​szott le a lyuk​ba. A pa​ti​ká​ri​us mö​göt​te szu​szo​gott.
A fe​hér fém​sze​gé​lyes sö​tét ré​sen át le​en​ged​ték a kö​te​let, és be​akasz​tot​ták a hur​kot.
– No, Is​ten neki! – ve​tett ke​resz​tet Cor​ne​li​us.
A lám​pás réz​gyű​rű​jét a foga közé vet​te, úgy má​szott le​fe​lé.
Itt is a pad​ló.
Lá​dák, ha​tal​ma​sak! Há​rom itt, amott hat, a sa​rok​ban négy, és jó sok a tá​vo​lab​bi fal​nál. Össze​sen hu​-
szon​nyolc. Ne​ki​ve​sel​ke​dett az egyik​nek – na​gyon ne​héz, meg se le​het moz​dí​ta​ni.
– Tart​sa a kö​te​let! – ki​ál​tot​ta fent​ről Wal​ser. – Én is le aka​rok men​ni!
De már má​szott is le​fe​lé, vic​ce​sen rug​da​lóz​va rö​vid lá​ba​i​val.
A ka​pi​tány meg​rán​gat​ta a leg​kö​ze​leb​bi lá​dán lévő la​ka​tot (jó erős), és nem fi​nom​ko​dott – a bu​zo​gá​nyá​-
val egy ütés​re le​ver​te. A fe​dél alatt mál​na​szí​nű bár​sony csil​lo​gott szín​ját​szó​san. Le​rán​tot​ta. Egy ha​tal​mas
könyv volt alat​ta vas​tag bőr​kö​tés​ben, olyan szé​les, mint maga a láda. Von Dorn fel​emel​te, és alat​ta is
köny​vek vol​tak, ren​ge​teg.
Ön​kén​te​le​nül fel​só​haj​tott. Még​is​csak re​mény​ke​dett, hogy nem a Li​be​re​ja lesz a rej​tek​he​lyen, ha​nem va​-
la​mi meg​bíz​ha​tóbb kincs – arany​pén​zek, vagy ru​bi​nok, sma​rag​dok, arany​szem​csék.
– Ugye meg​mond​tam! Ugye! – szi​po​gott Wal​ser, és sze​re​tet​tel si​mo​gat​ta a vö​rös bor​jú​bőrt.
Fog​ta a bu​zo​gányt, ide-oda ug​rált a lá​dák kö​zött, mint aki va​la​mi őrült tán​cot jár. Le​ve​ri a la​ka​tot, fel​-
hajt​ja a fe​de​let, és min​den​fé​le csu​da sza​va​kat mo​tyog ma​gá​ban – a köny​vek cí​me​it bi​zo​nyá​ra.
– Ó, Hé​phaisz​ti​ón! Ó, Com​mo​di​a​nus! Ez meg ki​cso​da? Csak nem Li​ba​ni​osz? Hi​he​tet​len! De… de hol
van a Za​mo​le​usz?
Cor​ne​li​us sem vesz​te​get​te az ide​jét. A bu​zo​gá​nya nél​kül ma​rad​va ő a fej​szé​vel csap​dos​ta le a la​ka​to​-
kat. A bőr​kö​té​sű köny​ve​ket a pad​ló​ra ha​jí​tot​ta, a drá​ga​kö​ve​se​ket fél​re​rak​ta. Né​me​lyik va​ló​sá​gos gyö​nyö​-
rű​ség volt: igaz​gyön​gyök, jás​pi​s​ok, gyé​mán​tok. A leg​drá​gább fog​la​la​to​kat be​dug​ta a zsák​ba, de az ha​ma​-
ro​san meg​telt. Az egy​sze​rűb​be​ket ki kel​lett ven​nie, hogy ér​té​ke​seb​be​ket te​gyen a he​lyük​re. Mér​he​tet​le​nül
sok kincs volt a lá​dák​ban.
A ho​má​lyo​san csil​lo​gó ólom​bol​to​za​ton ár​nyak ug​rál​tak, a drá​ga​kö​vek csil​la​ná​sai. Wal​ser őrült mo​tyo​-
gá​sa ki​ve​he​tet​len hör​gés​sé ol​vadt.
Jó ne​héz lett a zsák, és még a fa​lon is fel kell mász​ni vele, az​tán meg ci​pel​ni egész Moszk​ván át.
– Si​es​sünk! – tü​rel​met​len​ke​dett von Dorn, a szét​szórt köny​ve​ket néz​ve, hogy nem hagy-e ott va​la​mi ér​-
té​ke​set. – Meg​ta​lál​ják az össze​kö​tö​zött szer​ze​test, és fel​lár​máz​zák a há​zat.
– Nem ta​lál​ják meg – fe​lel​te ma​ga​biz​to​san a pa​ti​ká​ri​us. – Ha a met​ro​po​li​ta itt éj​sza​káz​na, ak​kor haj​na​li
há​rom​kor vál​ta​nák a szer​ze​test, de így nem.
– Ak​kor is si​es​sen!
De erre csak egy újabb fel​emelt fe​dél nyi​kor​gá​sa volt a vá​lasz, és fe​szült szi​po​gás.
Lus​tán ki​nyit​va az első keze ügyé​be ke​rü​lő köny​vet, Cor​ne​li​us gö​rög be​tű​ket lá​tott. Be​csuk​ta. Meg​tet​-
szett neki a kis kéz​irat a szí​nes ké​pek​kel és a cir​kal​mas be​tűk​kel. In​ga​do​zott – ma​gá​val vi​gye? Nem, a bo​-
rí​tó​ja na​gyon egy​sze​rű – réz​ből van, ezüst​met​szet​tel.
– Meg​van!!! – üvöl​tött fel Wal​ser. – Meg​van! Ez az! A tü​zes kö​vek​kel!
Ug​rán​do​zott a lá​dák kö​zött, mel​lé​hez szo​rít​va a köny​vet – vö​rös, cso​dá​la​to​san csil​lo​gó drá​ga​kö​vek​kel
volt ki​rak​va a bo​rí​tó​ja. Hát ilye​nek Vuf or​szá​gá​nak tü​zes lal​jai. Sok száz van be​lő​lük. Mi​cso​da va​gyont
ér​het!
Irigy​ség ön​töt​te el – a bo​rí​tó a meg​ál​la​po​dá​suk sze​rint őt il​le​ti. Mit fog​dos​sa a má​sét ez a Wal​ser?
– Adja ide, be​le​te​szem a zsák​ba, és men​jünk!
– Jól van, ne iz​gul​jon – mo​rog​ta a pa​ti​ká​ri​us, még erő​seb​ben szo​rít​va a Za​mo​le​uszt. – Ezt majd én.
Majd én vi​szem.
És a sze​me őrült csil​lo​gá​sá​ból lát​szott – in​kább meg​hal, mint hogy oda​ad​ja.
– Hogy me​gyünk el? – kér​dez​te a ka​pi​tány só​hajt​va. – Ahogy jöt​tünk, vagy a föld alatt, a krem​li já​ra​-
ton?
Nyil​ván a tá​vo​lab​bi fa​lon lévő, fél​kör ala​kú, szin​tén ólom​mal be​vont ajtó mö​gött kez​dő​dött az alag​út.
Wal​ser csak pis​lo​gott, be​szél​ni most egy​ál​ta​lán nem le​he​tett vele – nem volt ma​gá​nál.
– A föld alat​ti já​ra​ton ve​szé​lyes len​ne – ta​na​ko​dott ma​gá​ban von Dorn. – Le​het, hogy az alatt a száz év
alatt be​om​lott va​la​hol. Meg azt se tud​nánk, hol kö​tünk ki… Nem, jobb lesz a há​zon ke​resz​tül. Men​jünk,
Herr Wal​ser!
A pa​ti​ká​ri​us még a ka​pi​tány ke​zé​be nyo​mott va​la​mi​lyen tö​ré​keny la​po​kat, amik egy​ál​ta​lán nem vol​tak
be​köt​ve.
– Ezt még hoz​za! Ha nem té​ve​dek, a nagy Arisz​to​te​lész sa​ját kezű fel​jegy​zé​sei – rá​adá​sul olyan könyv,
amely​ről még soha nem hal​lot​tam. Ha igaz, ak​kor en​nek a pa​pi​rusz​nak va​ló​ban fel​be​csül​he​tet​len az ér​té​ke.
Cor​ne​li​us szkep​ti​ku​san pil​lan​tott a hit​vány kéz​irat​ra, meg​von​ta a vál​lát, és be​dug​ta a zsák​ba. Jobb, ha
nem vesz​te​ge​ti az időt aka​dé​kos​ko​dás​sal.
Fel​mász​ni a kö​té​len sok​kal ne​he​zebb volt, mint le​mász​ni raj​ta. Pon​to​sab​ban maga von Dorn elég gyor​-
san ki​ju​tott a rej​tek​hely​ről, és a zsá​kot is kü​lö​nö​sebb ne​héz​ség nél​kül fel​húz​ta, de Wal​ser​nek a de​re​ká​ra
kel​lett köt​nie a kö​te​let, és úgy ki​húz​ni, mint egy zsá​kot.
Vég​re csak fent vol​tak mind a ket​ten. He​lyé​re tet​ték az ólom​le​mezt, rá a kö​ve​ket, az​tán föl​det szór​tak rá
egy​ha​mar alig​ha jön​nek ide vissza. A lyuk meg​ma​radt, de a ki​fű​ré​szelt desz​ká​kat, a tö​mött zsá​kot és a
tölgy​fa par​ket​tát a le​he​tő leg​ak​ku​rá​tu​sab​ban he​lyez​ték vissza. Így most le​he​tet​len volt fel​fe​dez​ni a rej​tek​-
he​lyek már ha az em​ber nem gya​ní​tot​ta ele​ve a lé​te​zé​sét.
Fel​ka​pasz​kod​tak lép​csőn, és a há​ló​szo​bá​ból ki​men​tek a ke​resz​tes te​rem​be.
A szer​ze​tes köz​ben ma​gá​hoz tért – vo​nag​lott és nyög​dé​cselt a pad​lón. Jól ha​lán​té​kon kel​lett vág​ni, hogy
el​nyu​god​jon még egy kis idő​re.
 Ju​szup aj​ta​ja előtt megint láb​ujj​he​gyen men​tek el: Wal​ser a mel​lé​hez szo​rí​tot​ta a be​cses kö​te​tet, von
Dorn pe​dig két kéz​zel ölel​te a sa​ját, még ér​té​ke​sebb zsák​má​nyát. Si​ke​re​sen túl​ju​tot​tak a ve​szé​lyes he​lyen
– nem kop​pant, nem nyi​kor​gott a pad​ló. Be​for​dul​va a sar​kon, ahon​nan már szin​te kéz​nyúj​tás​ra volt a hát​só
ki​já​rat, meg​könnyeb​bül​ten fel​só​haj​tot​tak.
Ko​rai volt az öröm.
Hir​te​len hal​kan meg​nyi​kor​dul​tak az ajtó zsa​nér​jai, és a fa​gyos pára fel​hő​jé​ből egy ma​gas, vál​las alak
lé​pett fel a lép​cső​fo​ko​kon. Hosszú, bor​zas sza​káll, cson​tos orr, álom​tól gyű​rött arc. Ju​szup! A vál​lán, a
szőr​csu​ha fö​lött, da​róc​ken​dő – nyil​ván, hogy ne fáz​zon. Lám csak, az asz​ké​ták is ki​jár​nak az ud​var​ra éj​-
sza​ka.
A ha​sis​in fe​ke​te sze​me vil​lá​mo​kat szórt. Hosszú kar​ját szét​tár​ta, el​tor​la​szol​va az utat.
Wal​ser vé​kony han​gon fel​nyö​gött, a fal​hoz la​pult, és úgy tar​tot​ta maga elé a tü​ze​sen csil​lo​gó köny​vet,
mint va​la​mi paj​zsot. A pa​ti​ká​ri​us​tól nem le​he​tett se​gít​ség​re szá​mí​ta​ni.
Csak el ne kezd​jen ki​a​bál​ni Ju​szup, ne​hogy hív​ja a töb​bi​e​ket – ez fu​tott át Cor​ne​li​us fe​jén. Le​dob​ta a
zsá​kot, és azon​nal ug​rott is, len​dít​ve a bu​zo​gányt, de most nem a hom​lok​ra cél​zott vele, ha​nem a ha​lán​ték​-
ra. A szer​ze​tes ol​dalt ug​rott, el​ha​jol​va a si​ví​tó csa​pás elől, el​kap​ta a ka​pi​tány ke​zét, és a háta mögé csa​-
var​ta, hogy csak úgy ro​po​gott. A bu​zo​gány a desz​ka​pad​ló​ra esett.
Bal ke​zé​vel Cor​ne​li​us va​la​hogy elő​húz​ta a tőrt a hü​vely​ből, va​kon dö​fött hát​ra, és va​la​mi pu​hát ta​lált.
Ju​szup va​dul el​lök​te a mus​ké​tást. Né​hány lé​pés​nyi​re re​pül​ve, a ka​pi​tány azon​nal meg​for​dult, és tá​ma​-
dott – de megint si​ker​te​le​nül. Az ügyes szer​ze​tes​nek megint si​ke​rült ol​dalt ug​ra​nia. Hát​rál​va a szé​les pen​-
ge elől, le​rán​tot​ta vál​lá​ról a da​róc​ken​dőt, és a ka​pi​tány​ra ha​jí​tot​ta. Az hát​ra​tán​to​ro​dott, háta a fal​nak csa​-
pó​dott. A ha​sis​in nem vesz​te​get​te az ide​jét: gyor​san le​ha​jolt, fel​kap​ta a bu​zo​gányt, és ugyan​az​zal a len​dü​-
let​tel már csa​pott is vele a ka​pi​tány felé. Cor​ne​li​us el​ug​rott a csil​lo​gó fém​go​lyó elől, és fi​gyel​te, mi​kor tá​-
mad​hat. A szer​ze​tes kü​lö​nös mó​don nem ki​ál​tott se​gít​sé​gért, csak mo​soly​gott, éles​re re​szelt vám​pír​fo​ga​it
vi​csor​gat​va.
Kár, hogy nem kard volt a ke​zé​ben, ha​nem csak egy rö​vid tőr, kü​lön​ben von Dorn meg​mu​ta​tott vol​na
né​hány ví​vó​trük​köt a fe​ke​te sza​kál​las szer​ze​tes​nek. De volt egy trükk​je, ami​hez elég volt a tőr is – az úgy​-
ne​ve​zett coup​le. A ka​pi​tány cse​les tá​ma​dást in​dí​tott, s köz​ben egyik ke​zé​ből át​ve​tet​te a tőrt a má​sik​ba, és
ol​dal​ról pró​bált be​vin​ni egy vá​gást.
A ru​ga​nyos ha​sis​in azon​ban véd​te ma​gát a bu​zo​gány vas​nye​lé​vel, és a pen​ge ket​té​tö​rött. Von Dorn döb​-
ben​ten néz​te a mar​ko​lat​ból ki​ál​ló fél​hü​velyk​nyi acélt. Ju​szup pe​dig el​ha​jí​tot​ta a bu​zo​gányt, ki​nyúj​tot​ta
cson​tos ke​ze​it, és egy​sze​rű​en csak meg​ra​gad​ta Cor​ne​li​us gra​ban​cát, mint​ha egy szer​te​len kö​lyök​macs​kát
ta​ní​ta​na mó​res​re. Fel​emel​te, az​tán a pad​ló​ra ha​jí​tot​ta – és a ka​pi​tány​nak el​akadt a lé​leg​ze​te. Pró​bált hát​ra​-
nyúl​ni, ahol a kes​keny bőr​hü​vely​ben még ott volt a kés, az utol​só re​mény​sé​ge, de a szer​ze​tes úgy csa​pott
le rá, mint egy szir​ti sas. A mus​ké​tás mel​lé​re ült, meg​ra​gad​ta a csuk​ló​ját, és úgy szo​rí​tot​ta a föld​re a ke​zét,
mint​ha ke​reszt​re fe​szí​te​né.
Le​ha​jolt, és az ar​cá​ba böf​fent:
– Át​ha​ra​pom a tor​kod.
Nem fe​nye​ge​tés volt ez, csak kö​zöl​te a tényt.
Cor​ne​li​us ré​mül​ten vo​nag​lott, néz​ve a kö​ze​le​dő po​fát az éles far​kas​fo​gak​kal. Far​kas​em​ber! Iga​zi far​-
kas​em​ber, ami​lyen​nel a da​dá​ja ri​o​gat​ta gye​rek​ko​rá​ban!
A sze​me sar​ká​ból moz​gást lá​tott. A pa​ti​ká​ri​us vég​re el​lé​pett a fal​tól, két kéz​zel fel​emel​te a ne​héz,
ezüst​fog​la​la​tos, kö​vek​kel ki​ra​kott Za​mo​le​uszt, és ol​dal​ról tel​jes erő​vel a far​kas​em​ber fe​jé​re csa​pott vele.
Né​hány drá​ga​kő ki​esett a fog​la​la​tá​ból, és pat​to​gott a desz​ká​kon.
Ju​szup ol​dalt tán​to​ro​dott – a tü​zes la​lok​tól kis mé​lye​dé​sek vol​tak az ar​cán.
 A ha​sis​in fel​mor​dult, Wal​ser felé for​dult, és el​kap​ta a ka​ca​baj​ká​ja szé​lét.
Ki​hasz​nál​va, hogy az egyik keze sza​bad lett, Cor​ne​li​us​nak si​ke​rült vég​re elő​kap​nia a kést, és alul​ról a
szer​ze​tes álla alá dö​fött vele – egész a mar​ko​la​tig, majd ki​rán​tot​ta a má​sik ke​zét is, és el​lök​te Ju​szu​pot.
Az a há​tá​ra esett. Ola​jo​san fény​lő fe​ke​te sze​mé​vel pis​log​va a sza​kál​lá​hoz ka​pott – nem lát​szott alat​ta a
kés, csak va​la​mi bugy​bo​ré​ko​lást és sí​po​lást le​he​tett hal​la​ni. Alig​ha​nem a leg​jobb he​lyen ta​lál​ta el a ka​pi​-
tány.
Von Dorn fel​pat​tant, és fog​ta a bu​zo​gányt, ké​szen arra, hogy ha kell, szét​ver​je vele a ször​nye​teg ko​po​-
nyá​ját. De nem kel​lett. Ju​szup még rán​ga​tó​zott egy da​ra​big, hör​gött, az​tán el​csi​tult. Vér​rel át​ita​tott sza​kál​la
olyan szí​nű lett, mint a fe​lejt​he​tet​len „La​u​ra” pa​ró​ká​ké.
– Kö​szö​nöm, herr dok​tor – mond​ta őszin​tén Cor​ne​li​us. – Meg​men​tet​te az éle​te​met.
Wal​ser, bár egész tes​té​ben re​me​gett, ün​ne​pé​lye​sen azt fe​lel​te:
– Örü​lök, hogy va​la​mi​ben hasz​no​mat vet​te, herr ka​pi​tány.
Ez​zel vé​gez​tek is az ud​va​ri​as​ko​dás​sal, mert a ház​ban csa​pód​tak az aj​tók, ki​ál​tá​sok hal​lat​szot​tak – a Ju​-
szup​pal való össze​csa​pás nyil​ván za​jo​sabb volt a kel​le​té​nél.
– Adja ide! – Cor​ne​li​us ki​kap​ta a pa​ti​ká​ri​us ke​zé​ből a Za​mo​le​uszt, és be​dug​ta a zsák​ba. – Gye​rünk az
ud​var​ra!
Fu​tot​tak a csi​kor​gó ha​von: Wal​ser elöl, neki csak a kö​te​let kel​lett vin​nie, mö​göt​te a gör​nyed​ten ci​pe​ke​-
dő ka​pi​tány. Az át​ko​zott zsák le​he​tett vagy két pud, sőt akár há​rom is.
Az ügyet​len pa​ti​ká​ri​us​nak csak har​mad​szor​ra si​ke​rült úgy fel​ha​jí​ta​nia a kö​te​let, hogy be​akad​jon a kam​-
pó. Az ab​la​kok ki​vi​lá​go​sod​tak, s lát​ni le​he​tett a ház​ban fut​ko​só ár​nya​kat.
– Másszon! – pa​ran​csol​ta von Dorn, és tol​ta fel​fe​lé Wal​ser hát​só fe​lét. – Fog​ja a zsá​kot! Az​tán me​gyek
maga után.
A pa​ti​ká​ri​us va​la​hogy fel​ka​pasz​ko​dott. Ami​kor meg​fog​ta a zsá​kot, majd​nem le​bucs​ká​zott.
Csa​pó​dott az ajtó.
– Test​vé​rek, ott a gyil​kos! Ott a fa​lon!
Cor​ne​li​us a fo​ga​it össze​szo​rít​va má​szott. Hal​lot​ta a kö​ze​le​dő lé​pé​se​ket. Még az a sze​ren​cse, hogy Wal​-
ser már el​tűnt a túl​ol​da​lon, úgy lát​szik, őt nem lát​ták meg a szer​ze​te​sek.
A ka​pi​tány be​le​ka​pasz​ko​dott a fal pe​re​mé​be, hú​zódz​kod​ni kez​dett.
De ek​kor a mus​ké​tás​nak meg​ra​gad​ták a lá​bát, rán​gat​ták, s vé​gül le​zú​dult a hóba, mire rög​vest rá​ve​tet​ték
ma​gu​kat a fel​he​vült, zi​há​ló em​be​rek – nem egy vagy ket​tő, ha​nem leg​alább fél tu​cat.
Cor​ne​li​us von Dorn na​gyon cu​da​rul volt.
Resz​ke​tett a hi​deg​től a szűk kő​kam​rá​ban, aho​vá be​lök​ték a Konsz​tan​tyi​no-Je​le​nyinsz​ka​ja-to​rony bör​-
tön​őrei.
Hí​res to​rony volt ez, egész Moszk​va ret​te​gett tőle, mert itt, a vas​tag tég​la​fa​lak mö​gött volt a Rab​ló​ügyi
Pri​káz, alat​ta pe​dig a töm​löc meg a val​la​tó​kam​ra, ami mi​att a nép kö​ré​ben a tor​nyot nem is az ere​de​ti szép
ne​vén em​le​get​ték, ha​nem egy​sze​rű​en csak „kín​zó​to​rony​ként”.
A met​ro​po​li​ta ud​va​rán el​fo​gott rab​lót éj​nek ide​jén nem kezd​ték el val​lat​ni, ha​nem csak be​dug​ták egy
„rés​be”, egy há​rom ars​in szé​les, egy ars​in ma​gas és hosszú kam​rá​ba – se fel​áll​ni, se le​ül​ni nem le​het ben​-
ne, és még csak ren​de​sen meg​for​dul​ni sem. Egy nap​nál to​vább nem​igen bír​ta sen​ki ben​ne, né​me​lyek meg,
akik na​gyon fél​nek a szűk he​lye​ken, az eszü​ket vesz​tet​ték. A pri​káz szol​gái, ta​pasz​talt, so​kat lá​tott em​be​-
rek, tud​ták: aki csak egy éj​sza​kát is el​tölt a „rés​ben”, reg​gel olyan lesz a ki​hall​ga​tá​son, mint a ke​zes bá​-
rány. A hó​hér​nak is ke​ve​sebb a gond​ja, a tit​kár​nak is könnyebb​ség, az ír​nok​nak se kell üres fe​cse​gés​re po​-
csé​kol​ni a kincs​tá​ri pa​pírt.
 Az első öt perc​ben a ré​mü​let​től meg​der​medt ka​pi​tány ver​gő​dött a sö​tét​ben, hom​lo​kát va​la​mi ke​mény​-
nek csap​dos​ta, kö​nyö​ke a kő​nek fe​szült. Az aj​tót rá​zár​ták, csak egy kis ab​lak ma​radt nyit​va, hogy meg ne
ful​lad​jon.
Az​tán von Dorn össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, és meg​pa​ran​csol​ta ma​gá​nak, hogy nyu​god​jon meg. And​re​as
test​vé​re, mi​előtt el​uta​zott a hei​del​ber​gi egye​tem​re, utá​na pe​dig ko​los​tor​ba ment, gyak​ran be​szél​ge​tett a fé​-
le​lem ter​mé​sze​té​ről Cor​ne​li​usszal, aki még si​he​der gye​rek volt. Ak​ko​ri​ban And​re​as az em​ber leg​főbb el​-
len​sé​gé​nek nem a tíz ha​lá​los bűnt és még csak nem is a Sá​tánt tar​tot​ta, ha​nem a fé​lel​met. „A fé​le​lem maga
a Sá​tán, min​den ba​junk be​lő​le szár​ma​zik” – mon​do​gat​ta a báty​ja. Vagy: „Sen​ki nem ijeszt meg annyi​ra,
mint te ön​nön​ma​ga​dat. Pe​dig nincs mi​től fél​ni. Mert hi​szen mi le​het​ne fé​lel​me​te​sebb a ha​lál​nál? Csak​hogy
a ha​lál egy​ál​ta​lán nem fé​lel​me​tes. Nem​csak vég, ha​nem kez​det is. Olyan, mint a könyv​ben: vé​gig kell ol​-
vas​ni a fe​je​ze​tet, és a kö​vet​ke​ző ol​da​lon kez​dő​dik a má​sik. És mi​nél jobb a könyv, an​nál ér​de​ke​sebb lesz
a má​so​dik fe​je​zet.”
Mi​ket is mon​dott még?
„Ha baj​ban vagy, em​lé​kezz rá, hogy va​la​mi​kor vé​get fog érni a baj, és ne csüg​gedj. Nem le​het​sé​ges,
hogy az em​ber​nek na​gyon rossz le​gyen, mert ak​kor az ir​gal​mas Is​ten meg​szán​ja, és ma​gá​hoz ve​szi a lel​két.
De amíg nem vet​te ma​gá​hoz, tarts ki.”
És Cor​ne​li​us el​kez​dett ki​tar​ta​ni.
Na és mi van ak​kor, ha egy kő​zsák​ban ülsz, és föl​áll​ni se le​het ben​ne? Ha ágy​ban fe​küd​nél, ak​kor
eszed​be sem jut​na föl​áll​ni, nem igaz? Hát csak pi​henj szé​pen reg​ge​lig.
Pró​bál​ta el​kép​zel​ni, hogy nem kő​fal van a feje fö​lött, ha​nem vég​te​len tér​ség és az éj​sza​kai ég. És nem
azért nem áll fel, mert nem le​het, ha​nem egy​sze​rű​en nem akar. Így is re​me​kül érzi ma​gát. Hisz nem​rég még
az ut​cán von​szol​ták, ütöt​ték, rúg​ták, most meg bé​ké​ben, nyu​ga​lom​ban le​het, és nem is olyan szű​kös a hely,
még szal​mát is te​rí​tet​tek neki.
Reg​gel, ami​kor vi​szik majd a ki​hall​ga​tás​ra, föl​húz​zák a nyúj​tó​ra, és csap​dos​ni kez​dik a há​tát kor​-
báccsal, ez a „rés” pa​ra​di​csom​nak fog tűn​ni…
Nem, erre nem kel​lett vol​na gon​dol​nia – a kín​zó​kam​ra gon​do​la​tá​ra az em​be​ri nem leg​főbb el​len​sé​ge
bő​szen rá​ron​tott Cor​ne​li​us​ra, görcs​be szo​rí​tot​ta az iz​ma​it, és úgy kar​mol​ta a szí​vét, hogy üvöl​te​ni sze​re​tett
vol​na.
Csak mi​nél ké​sőbb jöj​jön el az a reg​gel!
Sze​ren​csé​je van Adam Wal​ser​nek, ő meg​úsz​ta. Még sö​tét​ben, amint el​men​nek az utak​ról az éj​sza​kai őr​-
sé​gek, el​hord​ja az ir​há​ját Moszk​vá​ból. Vi​szi ma​gá​val azt a hit​vány Za​mo​le​uszt, a töb​bi köny​vet meg el​-
dob​ja. No, le​het, hogy még azt a nya​va​lyás Arisz​to​te​lészt is ma​gá​val vi​szi, az nem ne​héz.
A nyel​vet jól ki​ta​nul​ta. Kaf​tánt, ne​mez​csiz​mát húz, macs​ka​szőr sap​kát nyom a fe​jé​be – az​tán min​den​ki
orosz​nak nézi. Szé​pen el​sza​lad egész a ha​tá​rig. Az Úr se​gí​ti a gyön​gé​ket. Ott pe​dig, Eu​ró​pá​ban, va​ló​ra vá​-
lik a pa​ti​ká​ri​us min​den álma. Ara​nyat csi​nál az összes hi​gany​ból, amit csak ta​lál, és sza​ba​don, gaz​dag em​-
ber​ként éli le ma​ra​dék éle​tét.
Olyan ke​se​rű​ség fog​ta el erre az igaz​ság​ta​lan​ság​ra, hogy meg​re​me​gett és el​sír​ta ma​gát. De mit mond​jon
a kín​val​la​tá​son? Mond​ja el, hogy ki​cso​da, vagy jobb tűr​ni, hall​gat​ni? A kan​cel​lá​ri​us vé​del​mé​re nem szá​-
mít​hat – a met​ro​po​li​ta há​zá​ban el​kö​ve​tett gyil​kos​sá​gért Mat​fe​jev maga adná hó​hér​kéz​re az ad​ju​tán​sát…
Ki​a​bál​ja, hogy „szó és tett”? Me​sél​jen a rej​tek​hely​ről, a Li​be​re​já​ról? De ab​ból is az jön ki, hogy Kor​nyej
Fon​do​rin rab​ló. El​ra​bol​ta a cári tu​laj​dont, tud​va, hogy mit cse​lek​szik. Ezért – ahogy Wal​ser mond​ta le​-
vág​ják a ke​zét, és vas​kam​pón föl​akaszt​ják. Meg kell előbb tud​ni, hogy bün​te​tik a musz​kák a szer​ze​te​sek
meg​gyil​ko​lá​sát, s csak az​u​tán el​dön​te​ni, hogy ki​ált​son-e „szó és tett”-et, vagy hall​gas​son.
Erre a gon​do​lat​ra Cor​ne​li​us meg​nyu​go​dott. Hisz a leg​főbb, hogy dön​tést hoz​zon az em​ber – s az​tán le​-
gyen meg Is​ten aka​ra​ta.
For​go​ló​dott ki​csit (a szal​ma nem so​kat se​gí​tett), bor​zon​gott a hi​deg​től, és maga sem vet​te ész​re, ho​gyan
aludt el.

Más​nap csak dél​táj​ban nyílt ki az ajtó. Az el​gém​be​re​dett von Dornt a lá​bá​nál fog​va ki​húz​ták a „rés​ből”,
és a hóna alatt fog​va el​von​szol​ták az egyik pin​cé​ből a má​sik​ba. Itt nem hi​deg volt, ha​nem ép​pen​ség​gel for​-
ró​ság, mert a val​la​tó​kam​ra sar​ká​ban tűz égett, és egy zö​mök fér​fi fel​tűrt ing​ujj​ban és bőr​kö​tény​ben va​la​mi
va​sa​kat tar​tott a pa​rázs fölé.
Cor​ne​li​us elő​ször meg​néz​te az izzó fo​gó​kat és a mennye​zet​ről le​ló​gó kö​te​let (ez volt a „nyúj​tó”), és
csak az​tán for​dult az asz​tal felé, amely mö​gött ket​ten ül​tek: egy kecs​ke​sza​kál​las, sá​padt áb​rá​za​tú, kes​keny
szá​jú tit​kár meg egy fi​a​tal ír​nok, aki kí​ván​csi​an te​kin​tett a fo​goly​ra – még új le​he​tett neki a kín​zó​kam​rá​ban
való szol​gá​lat.
Fé​le​lem nincs, mond​ta ma​gá​ban von Dorn, és össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, hogy ne va​cog​jon. Fáj​da​lom van,
de az meg csak a fel​iz​gult ide​gek bi​zser​gé​se. Ha kí​noz​ni fog​nak, üvöl​tök, mást úgy​sem te​he​tek.
– Mi van, zsi​vány, na​gyon mo​soly​gós a ké​ped! – né​zett rá fer​de mo​sollyal a tit​kár. – Hal​lot​tál az ural​-
ko​dó ke​gyes​sé​gé​ről? Ki​té​pem a po​fá​to​kat, fe​cse​gők mond​ta im​már nem Cor​ne​li​us​nak, ha​nem az őrök​nek,
akik ide​hoz​ták.
Azok már kezd​tek es​kü​döz​ni, hogy sem​mi ilyes​mit nem mond​tak a fo​goly​nak, de a kes​keny ajkú csak le​-
gyin​tett – csend le​gyen!
– A min​den​ha​tó Is​ten aka​ra​tá​ból fel​sé​ges ural​ko​dónk és nagy​her​ce​günk, Alek​szej Mi​haj​lo​vics, mi​dőn
el​ha​gyá e föl​di ki​rály​sá​got, hogy örök nyu​ga​lom​ra lel​jen a mennyei bi​ro​da​lom​ban, és az​előtt, hogy lel​két
az Úr​nak adá (a tit​kár erre há​rom​szor ke​resz​tet ve​tett), meg​pa​ran​cso​lá, hogy az adó​sok​nak min​den tar​to​zá​-
suk el​en​ged​tes​sék, aki​ket ka​lo​dá​ba zár​tak vagy vas​ra ver​tek, sza​ba​don bo​csá​tas​sa​nak, és még a gyil​ko​sok​-
nak is meg​ke​gyel​mez​tes​sék…
Cor​ne​li​us meg​bor​zon​gott. A cár te​hát meg​halt! És ha​lá​la előtt, úgy lát​szik, ma​gá​hoz tért, és az orosz ha​-
gyo​má​nyok sze​rint am​nesz​ti​át hir​de​tett az adó​sok​nak és a bű​nö​sök​nek – hogy az​tán azok őszin​téb​ben
imád​koz​za​nak a Min​den​ha​tó szí​ne elé ke​rü​lő Alek​szej lel​ki üd​vé​ért. Úgy lát​szik, nem is annyi​ra os​to​bák a
musz​ka szo​ká​sok!
– Csak hi​á​ba ör​ven​dez​tél, zsi​vány. Mi​előtt lel​két ki​le​hel​te, ő cári fel​sé​ge kü​lön meg​hagy​ta – egyet​len
ki​vé​tel, hogy nin​csen ke​gye​lem azok​nak a go​nosz​te​vők​nek, akik Is​ten szol​gá​ját küld​ték más​vi​lág​ra, mert ez
a bűn már nem a föl​di ural​ko​dók ha​tás​kö​ré​be tar​to​zik, ha​nem a Mennyei Atya el​bí​rá​lá​sa alá. Így most az
az uta​sí​tás, hogy ti​te​ket, ször​nye​te​ge​ket, akik pó​pát vagy szer​ze​test gyil​kol​ta​tok meg, nem ir​gal​ma​san kell
ki​vé​gez​ni, mint az​előtt, azaz ke​rék​be​tö​rés​sel, ha​nem kö​nyör​te​le​nül, azaz ka​ró​ba húz​va, de előbb a nyúj​tón
gyöt​rel​me​sen meg​kí​noz​tat​ván. Vi​gyé​tek, ga​lam​bocs​kák! Hal​lot​tá​tok az ural​ko​dó utol​só aka​ra​tát? – A tit​kár
in​tőn fel​emel​te az uj​ját. – Azt mond​ta, „gyöt​rel​me​sen”, te​hát gyöt​rel​me​sen.
 Tizenharmadik fejezet

NEM TALÁLOM SÍRHANTOMAT

A Jev​ro​gye​bet​bank biz​ton​sá​gi rész​le​gé​nek fő​nö​ké​vel, Vlagyi​mir Iva​no​vics Szer​ge​jev​vel egy öröm volt
együtt dol​goz​ni.
Ez a tisz​te​let​re mél​tó, fe​szes tar​tá​sú úri​em​ber az el​ma​rad​ha​tat​lan tweed öl​tö​nyé​ben, az ak​ku​rá​tu​san rö​-
vid​re nyírt ba​ju​szá​val na​gyon ha​son​lí​tott az an​gol gent​le​ma​nek​re azok​ból az idők​ből, ame​lyek a brit bi​ro​-
da​lom szét​hul​lá​sá​val együtt a Lét​hé​be me​rül​tek. A ha​son​ló​sá​got az is fel​erő​sí​tet​te, hogy Vlagyi​mir Iva​no​-
vics a leg​el​ső ta​lál​ko​zás​kor könnye​dén át​vál​tott Fan​do​ri​ne-nal an​gol​ra, ame​lyen szin​te ak​cen​tus nél​kül
be​szélt, ta​lán csak ki​csit túl​zás​ba vit​te az ame​ri​ka​niz​mu​sok hasz​ná​la​tát. Utá​na, igaz, oro​szul be​szél​get​tek,
de idő​ről idő​re az egy​ko​ri ez​re​des be​szúrt va​la​mi ka​ci​fán​tos ide​gen nyel​vű for​du​la​tot.
A Ki​je​vi pá​lya​ud​var​tól nem messze he​lyez​ték el Fan​do​ri​ne-t, egy olyan ház​ban, ahol sok kül​föl​di la​-
kott, és ahol a ma​gisz​ter nem egé​szen benn​szü​lött kül​se​je ke​vés​bé szúrt sze​met. A két kis szo​bá​ban (dol​go​-
zó– és há​ló​szo​ba) meg​volt min​den, ami a mun​ká​hoz és a pi​he​nés​hez kel​lett. En​ni​va​lót egy ét​te​rem​ből hoz​-
tak neki, ami​kor pe​dig Fan​do​ri​ne-nak ki kel​lett men​nie a vá​ros​ba, ész​re​vét​le​nül kí​sér​te né​hány szi​go​rú öl​-
tö​nyös fi​a​tal​em​ber: ket​ten ki​csit mö​göt​te men​tek, az úton, a jár​da mel​lett pe​dig ko​mó​to​san ha​ladt az ügye​-
le​tes autó – min​dig va​la​mi ha​tal​mas, sö​tét ab​la​kos te​rep​já​ró.
Vlagyi​mir Iva​no​vics min​den reg​gel meg​lá​to​gat​ta, pon​to​san ki​lenc óra​kor, este pe​dig fel​tét​len te​le​fo​nált
– meg​kér​dez​te, hogy van-e új meg​bí​zás. Azo​kat, ami​ket ka​pott, gyor​san és pre​cí​zen el​vé​gez​te. Nem tett fel
fö​lös​le​ges kér​dé​se​ket, a ku​ta​tás fe​lől, me​lyet Fan​do​ri​ne foly​ta​tott, nem kí​ván​csis​ko​dott. Ha a KGB min​-
den tiszt​je ilyen ha​té​kony volt, gon​dol​ta néha Fan​do​ri​ne, ak​kor egy​sze​rű​en ért​he​tet​len, hogy​hogy ilyen
könnye​dén szét​hul​lott az orosz bi​ro​da​lom. Szer​ge​jev ez​re​des nyil​ván a leg​job​bak közé tar​to​zott.
Egy​szer a bank​ba is el​ment Ni​cho​las, a Szred​nyij Gvezd​nyi​kovsz​kij köz​be, és ká​vét ivott (ko​nyak nél​-
kül) Jo​szif Gura​mo​vics pa​zar iro​dá​já​ban. A ban​kár pró​bál​ta ki​pu​ha​tol​ni, hogy ha​lad az „ügy”, de Fan​do​ri​-
ne ki​té​rő​en vá​la​szol​ga​tott, és a va​cso​ra​meg​hí​vást nem fo​gad​ta el, a ren​ge​teg mun​ká​já​ra hi​vat​koz​va. Ér​tem,
ér​tem – só​haj​tott szo​mo​rú​an Ga​bu​nyi​ja. – Így adja ér​té​sem​re, hogy tisz​tán csak üz​le​ti kap​cso​lat le​het​sé​ges
kö​zöt​tünk. Jól van, töb​bet nem fo​gom há​bor​gat​ni. Dol​goz​zon csak.

A tör​té​nész mun​ka​nap​ja így kez​dő​dött.
Fél nyolc​kor éb​resz​tő. Reg​ge​li tor​na, hi​deg-me​leg zu​hany, egy po​hár grépf​rút​lé. A Pe​dig​ré Klub​ban
meg​esett szé​gyen​le​tes este óta a sze​szes ita​lok​kal egy​szer s min​den​kor​ra vég​zett. Ni​cho​las​nak fájó gri​-
masz​ba torzult az arca, ha csak eszé​be ju​tott az a gya​lá​zat és a ke​ser​ves más​na​pos​ság. A bár​szek​rény​ben
egész se​reg ital volt, köz​tük az em​lé​ke​ze​tes húsz​éves ko​nyak, de ezek​hez a mér​gek​hez a ma​gisz​ter hoz​zá
sem nyúlt.
Nyolc húsz​kor – egy kis fu​tás az Uk​ra​insz​kij bul​vá​ron (az el​ma​rad​ha​tat​lan fe​ke​te dzsip kí​sé​re​té​ben).
Ki​lenc​kor – Szer​ge​jev lá​to​ga​tá​sa. Az ez​re​des hoz​ta az újabb adag köny​vet, ér​dek​lő​dött a ma​gisz​ter ter​ve​-
zett na​pi​rend​je fe​lől, tíz per​cen át a po​li​ti​ká​ról be​szél​get​tek (meg​győ​ző​dé​ses ha​za​fi volt, és az ál​lam ren​-
dít​he​tet​len híve), majd tá​vo​zott, s utá​na meg​hoz​ták Fan​do​ri​ne-nak a reg​ge​lit.
Reg​ge​li után ne​ki​állt dol​goz​ni. Az első na​pok​ban ez ab​ból állt, hogy tör​té​nel​mi mun​ká​kat ol​va​sott. A
IV. Ivan le​gen​dás könyv​tá​ra irán​ti ér​dek​lő​dé​sét a ma​gisz​ter igye​ke​zett tit​kol​ni, s így az er​ről szó​ló pub​li​-
ká​ci​ók csak az ál​ta​la kért ta​nul​má​nyok, ira​tok és vissza​em​lé​ke​zé​sek kis ré​szét ké​pez​ték.
Vlagyi​mir Iva​no​vics le​he​tő​sé​gei, úgy tűnt, va​ló​ban ha​tár​ta​la​nok vol​tak. Este ka​ta​ló​gus​lá​di​ká​kat hoz​tak
Fan​do​ri​ne-nak a fő moszk​vai könyv​tá​rak​ból, s az​tán éj​jel vissza​vit​ték őket. Fan​do​ri​ne még soha nem foly​-
ta​tott tör​té​nel​mi ku​ta​tó​mun​kát ilyen irigy​lés​re mél​tó kö​rül​mé​nyek kö​zött.
A har​ma​dik na​pon, ami​kor Be​lo​ku​rov pro​fesszor A XVI. szá​za​di moszk​vai ural​ko​dók könyv​tá​ra című
mun​ká​ját ta​nul​má​nyoz​ta, Ni​cho​las hi​he​tet​len, fan​tasz​ti​kus fel​fe​de​zést tett.
A cári Li​be​re​ja hí​res lis​tá​ján, me​lyet száz​het​ven év​vel ez​előtt fe​de​zett fel egy Da​be​lov nevű derp​ti
pro​fesszor, az egyéb la​tin és gö​rög kéz​ira​tok mel​lett sze​re​pelt egy olyan óko​ri szer​ző műve, akit a mai tu​-
do​mány nem is​mer: Za​mo​le​us sine Mat​he​mat. – Za​mo​le​usz Ma​te​ma​ti​ká-ja.
Ami​kor rá​buk​kant erre a név​re, Fan​do​ri​ne úgy pat​tant fel, hogy el​dőlt a szé​ke, és olyan iz​ga​lom​ba jött,
hogy meg kel​lett in​nia két po​hár ás​vány​vi​zet (fo​gai ide​ge​sen ko​cog​tak a po​hár szé​lén).
Le​het​sé​ges, hogy Cor​ne​li​us le​ve​lé​ben épp er​ről a könyv​ről van szó?! Mert ha igen (és ugyan mi más​-
ról?), ak​kor von Dorn va​ló​ban tud​ta, hol ta​lál​ha​tó az a bi​zo​nyos Li​be​re​ja, Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​ra! Te​-
hát va​ló​ban lé​te​zett!
Fan​do​ri​ne át​ta​nul​má​nyo​zott min​den lé​te​ző anya​got a ti​tok​za​tos könyv​gyűj​te​mény​ről és a min​den eset​ben
ku​darc​cal vég​ző​dött pró​bál​ko​zá​sok​ról, hogy meg​ta​lál​ják.
Te​hát vé​gül is mit le​het tud​ni a Li​be​re​já​ról?
1472-ben az utol​só bi​zán​ci ural​ko​dó uno​ka​hú​gá​nak ke​len​gyé​jé​vel együtt egy nagy sze​kér​ka​ra​ván szá​-
mos lá​dát ho​zott Moszk​vá​ba, tele köny​vek​kel, amik​kel hosszú időn át sen​ki sem fog​lal​ko​zott.
Negy​ven év​vel ké​sőbb Va​szi​lij Jo​an​no​vics „ma​gá​hoz vevé a haj​da​ni nagy​fe​je​del​mek​nek, az ő őse​i​nek
kin​cse​it, és el​he​lye​zett vala az ő pa​lo​tá​i​ban te​mér​dek so​ka​sá​gú gö​rög köny​vet, me​lyek szláv em​be​rek​nek
tel​jes​ség​gel ért​he​tet​le​nek”. Az Athosz-hegy​ről hív​tak ez ok​ból egy tu​dós szer​ze​test, Gö​rög Ma​xi​moszt, aki
a köny​vek egy ré​szét orosz​ra for​dí​tot​ta, mi​nek utá​na a könyv​gyűj​te​ményt va​la​mi ok​ból a föld alá rej​tet​ték,
hét la​kat alá, sze​gény for​dí​tót pe​dig nem en​ged​ték vissza ha​zá​já​ba.
1565-ben egy orosz fog​ság​ba ke​rült, Wet​ter​man nevű li​vó​ni​ai lel​készt (min​den bi​zonnyal ő ál​lí​tot​ta az​-
tán össze a derp​ti ka​ta​ló​gust) Ivan cár elé hí​vat​tak, majd el​vit​ték egy föld alat​ti rej​tek​hely​re, ahol az ural​-
ko​dó meg​mu​tat​ta neki az ős​ré​gi kéz​ira​tok ha​tal​mas gyűj​te​mé​nyét, s meg​kér​te, hogy áll​jon neki a le​for​dí​tá​-
suk​nak. Meg​ré​mül​ve a köny​vek ir​dat​lan mennyi​sé​gé​től, ami​ket le kell for​dí​ta​nia, a lel​kész a tu​dat​lan​sá​gá​-
ra hi​vat​ko​zott, és Ivan, aki ak​kor még nem volt Ret​te​ne​tes, bé​ké​vel el​en​ged​te – nem sok​kal ez​u​tán tör​tént a
cár​ral a fé​lel​me​tes át​vál​to​zás.
Alek​szej Mi​haj​lo​vics ide​jén va​la​mi messzi​ről jött met​ro​po​li​ta, hall​ván a kin​cse​ket érő köny​vek gyűj​te​-
mé​nyé​ről, en​ge​délyt kért a cár​tól, hogy meg​néz​hes​se a Li​be​re​ját, de ak​kor már sen​ki sem tud​ta, hogy hova
lett el​rejt​ve.
Mi​vel az utol​só cár, aki biz​to​san bir​to​kol​ta a könyv​gyűj​te​ményt, IV. Ivan volt, ké​sőbb „Ret​te​ne​tes Ivan
könyv​tá​ra” né​ven kezd​ték em​le​get​ni.
Az első pró​bál​ko​zás, hogy meg​ta​lál​ják a föld alat​ti rej​tek​he​lyei, még Nagy Pé​ter ide​jé​ben tör​tént, ami​-
kor a presz​nyai ha​ran​go​zó, Ko​non Oszi​pov je​len​tést írt a Pénz​ügyi Kan​cel​lá​ri​á​ra, be​szá​mol​va róla, hogy
tu​do​más​sal bír két, lá​dák​kal te​lis-tele lévő föld alatt he​lyi​ség lé​te​zé​sé​ről „Kreml-vá​ros alatt”. „S azon
ter​mek meg vagy​nak erő​sít​ve, aj​ta​juk vas​ból va​gyon, ke​reszt​ben vas​lán​cok, ór​jás la​ka​tok​kal, ólom​pe​csé​-
tek​kel, és egyet​len kis ab​la​kuk va​gyon, rá​csos, re​tesz nél​kül.” Er​ről a rej​tek​hely​ről, amely va​la​hol a Taj​-
nyic​ka​ja-to​rony kö​ze​lé​ben volt, Oszi​pov sok év​vel az​előtt hal​lott Ma​kar​jev​től, a Nagy Kincs​tár tit​ká​rá​tól,
aki ak​kor buk​kant rá, ami​kor Szof​ja cár​né pa​ran​csá​ra át​ku​tat​ta a Kreml alat​ti pin​cé​ket és alag​uta​kat.
A múlt szá​zad vé​gén kez​dő​dött az​tán a Li​be​re​ja mód​sze​res ke​re​sé​se.
1891-ben Edo​u​ard Tre​mer strasbour​gi ku​ta​tó, meg​kap​ván rá a cári be​le​egye​zést, a Szent Lá​zár-temp​-
lom kö​ze​lé​ben ke​res​te a rej​tek​he​lyei, meg a volt cári pa​lo​ták ke​le​ti ré​szén, me​lyek me​szelt pin​céi túl​él​ték
a leg​bor​zal​ma​sabb moszk​vai tűz​vé​sze​ket is.
Az​tán a Feny​ves-dom​bon ku​ta​tott a Fegy​ver-pa​lo​ta igaz​ga​tó​ja, Scser​ba​tov her​ceg és Za​be​lin pro​-
fesszor de nem túl lel​ke​sen, mert nem hit​tek a Li​be​re​ja lé​te​zé​sé​ben (s még ke​vés​bé ab​ban, hogy meg​őr​ző​-
dött).
A har​min​cas évek​ben az el​ve​szett könyv​tá​rat áll​ha​ta​to​san ke​res​te egy Ign​atyij Sztyel​lec​kij nevű ré​gész,
aki en​nek a ku​ta​tás​nak szen​tel​te egész éle​tét. De a Kreml ak​ko​ri​ban til​tott öve​zet​té vál​to​zott, és így nem
en​ged​ték a lel​kes tu​dós​nak, hogy kü​lö​nö​seb​ben ku​ta​kod​jon.
Az​tán még két pró​bál​ko​zás tör​tént: a hat​va​nas évek ele​jén az egyik, és nem​ré​gi​ben, mind​össze két-há​-
rom év​vel ez​előtt a má​sik, ami​kor még kü​lön bi​zott​sá​got is fel​ál​lí​tot​tak a pol​gár​mes​te​ri hi​va​tal égi​sze
alatt. Az új​ság​cik​kek​ből ítél​ve (a kons​pi​rá​ció vé​gett Fan​do​ri​ne egy​szer​re több év anya​gát kér​te) a XX.
szá​zad má​so​dik fe​lé​ben új hi​po​té​zi​sek szü​let​tek: hogy Ret​te​ne​tes Ivan a fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű könyv​-
gyűj​te​ményt eset​leg nem a Kreml​ben rej​tet​te el, ha​nem Alek​szand​rovsz​ka​já​ban vagy va​la​me​lyik ked​ves
ko​los​to​rá​ban.
Mi kö​vet​ke​zett mind​eb​ből?
Tu​do​má​nyos szem​pont​ból szin​te sem​mi. Nem volt köz​vet​len bi​zo​nyí​ték a Li​be​re​ja lé​te​zé​sé​re, csak köz​-
ve​tet​tek (a derp​ti lis​ta ere​de​ti​je pél​dá​ul el​ve​szett). A ko​moly ku​ta​tók úgy gon​dol​ták, hogy a könyv​tár va​la​-
mi​kor va​ló​ban lé​te​zett, az​tán da​ra​bon​ként el​aján​dé​koz​ták. Vagy el​égett egy tűz​vész​ben. Vagy el​rot​hadt a
föld alatt a ned​ves​ség​től.
És csak most, az év​ez​red leg​vé​gén buk​kant fel egy iga​zi bi​zo​nyí​ték, amellyel egyet​len​egy em​ber ren​del​-
ke​zett – Ni​cho​las A. Fan​do​ri​ne, a tör​té​net​tu​do​má​nyok is​me​ret​len ma​gisz​te​re. Két​sé​get ki​zá​ró​an tud​ta, és
ké​pes volt be​bi​zo​nyí​ta​ni, hogy száz év​vel Ret​te​ne​tes Ivan után, a XVII. szá​zad vé​gén a Li​be​re​ja még lé​te​-
zett, és el volt rejt​ve egy ház​nak a pin​cé​jé​ben, amely va​la​mi Fe​ke​te-te​le​pen állt, va​la​mi​lyen Kő​ka​pu mö​-
gött.
Már ön​ma​gá​ban ez is el​ső​ren​dű tör​té​nel​mi szen​zá​ció volt. Meg nem is csak tör​té​nel​mi – a fel​fe​de​zés
köz​zé​té​te​le egész biz​to​san új​ból ha​tal​mas iz​gal​mat okoz​na. Ha meg​pró​bál​juk el​kép​zel​ni, mi​lyen összeg​re
ér​té​kel​nék ma​nap​ság Ivan könyv​gyűj​te​mé​nyét, bi​zo​nyá​ra mil​li​ár​dok​ban kel​le​ne gon​dol​koz​ni. Azon​nal
újabb bi​zott​sá​go​kat hoz​ná​nak lét​re, megint kez​dőd​né​nek a ku​ta​tá​sok, ása​tá​sok. És ehe​lyett (nyil​vá​nos elő​-
adá​sok, saj​tó​kon​fe​ren​ci​ák, tévé, dok​to​ri cím, tag​ság a Ki​rá​lyi Tör​té​nel​mi Tár​sa​ság​ban) itt kell ül​nie, tör​-
vé​nyen kí​vü​li ál​la​pot​ban, és azt ta​lál​gat​ni, hogy ki kap​ja el előbb, a rend​őr​ség vagy a ban​di​ták.

A ha​to​dik na​pon (igen, igen, a ha​to​di​kon, mert Ni​cho​las olyan nagy elán​nal dol​go​zott) már át​ta​nul​má​nyoz​-
ta és rész​le​ge​sen ki​jegy​ze​tel​te va​la​mennyi, a té​mát bár​mi​lyen mó​don érin​tő iro​dal​mat, be​le​ért​ve a moszk​-
va​i​ak éle​té​nek le​írá​sa​it és a Jö​ve​vény-te​lep la​kó​i​nak vissza​em​lé​ke​zé​se​it. El​jött az át​gon​do​lás és elem​zés
ide​je.
Az első kö​vet​kez​te​tést gyor​san le​von​ta. Hisz úgy​szól​ván ki​bök​te a sze​mét.
Ugyan hon​nan vet​te Ni​cho​las A. Fan​do​ri​ne, hogy egye​dül ő is​mer​te fel Cor​ne​li​us le​ve​lé​nek tu​do​má​-
nyos ér​té​két? Azok, akik meg akar​ják ta​lál​ni a Li​be​re​ját, ugyan​olyan jól meg​ér​tet​ték a „Za​mo​le​usz” szó
je​len​té​sét, mint ő maga. Ha pe​dig fi​gye​lem​be vesszük, hogy Ni​cho​las, a hi​va​tá​sos tör​té​nész (aki rá​adá​sul
von Dorn ka​pi​tány​nak kö​szön​he​tő​en jó pár köny​vet el​ol​va​sott a Pé​ter előt​ti Orosz​or​szág tör​té​nel​mé​ről)
sem​mi​lyen Za​mo​le​usz​ról nem hal​lott ko​ráb​ban, ak​kor egé​szen ér​de​kes kép tá​rul elénk: a ban​di​tá​kat nyil​-
ván​va​ló​an egy jól fel​ké​szült szak​ér​tő lát​ta el ta​ná​csok​kal.
Ugyan ki más ol​vas​sa a le​vél​tá​ri fo​lyó​ira​to​kat és a Ki​rá​lyi Tör​té​nel​mi Fo​lyó​irat-ot? Csak​is ko​moly
tör​té​né​szek. Az il​le​tő össze​ve​tet​te a két pub​li​ká​ci​ót, ame​lyek az ért​he​tet​len irat két fe​lé​ről szól​tak, és rej​-
té​lyes cso​ma​got kül​dött Lon​don​ba.
És Fan​do​ri​ne gon​do​la​tai ter​mé​sze​tes mó​don a le​vél​tá​ri Mo​zart, Mak​szim Edu​ar​do​vics Bo​lot​nyi​kov
felé irá​nyul​tak. Ki dol​goz​ta fel a krom​es​nyi​ki le​le​tet? Bo​lot​nyi​kov. El​kép​zel​he​tő-e, hogy nem kel​tet​te fel a
fi​gyel​mét a „Za​mo​le​usz” és az „Ivan Li​be​re​já​ja” em​lí​té​se a le​vél jobb fe​lén? Nem kép​zel​he​tő el. Ak​kor
Mak​szim Edu​ar​do​vics mi​ért for​dí​tott olyan ke​vés, ter​mé​szet​el​le​ne​sen, tün​te​tő​en ke​vés fi​gyel​met a brit ku​-
ta​tó​ra és az irat má​so​dik fe​lé​re? A le​vél​tá​ri tu​do​má​nyok nagy​ágyú​ja, na ja. De ugye a te​nisz fon​to​sabb
neki! Nem az​zal ma​gya​ráz​ha​tó-e ez a tün​te​tő kö​zöm​bös​ség, hogy Bo​lot​nyi​kov pon​to​san tud​ta: ha​ma​ro​san a
ke​zé​ben lesz a le​vél? És még va​la​mi. Ha Surik​nak volt cin​ko​sa a le​vél​tár ta​pasz​talt mun​ka​tár​sai kö​zött,
ak​kor rög​tön ért​he​tő​vé vá​lik, ho​gyan ju​tott be a bér​gyil​kos a le​vél​tá​ri komp​le​xum te​rü​le​té​re, s az​tán ho​-
gyan tu​dott ész​re​vét​le​nül tá​voz​ni.

Más​nap reg​gel az ez​re​des sür​gős meg​bí​zást ka​pott: gyűjt​sön össze min​den le​het​sé​ges in​for​má​ci​ót a Régi
Ira​tok Köz​pon​ti Le​vél​tá​rá​nak Mak​szim Bo​lot​nyi​kov nevű ve​ze​tő mun​ka​tár​sá​ról – az élet​mód​já​ról, kap​-
cso​la​ta​i​ról, ko​ráb​bi éle​té​ről.
Egy nap​ra rá a se​rény Vlagyi​mir Iva​no​vics ki​me​rí​tő je​len​tés​sel ér​ke​zett.
– Nem tu​dom, Fan​do​ri​ne úr, hogy mi​ért kel​tet​te fel az ér​dek​lő​dé​sét ez a le​vél​tá​ros, de két​ség​kí​vül ér​de​-
kes, sőt ti​tok​za​tos fi​gu​ra – tért azon​nal a tárgy​ra Szer​ge​jev. Egy no​te​bo​ok volt a ke​zé​ben, de szin​te bele
sem né​zett. Re​mek me​mó​ri​á​ja volt. – Hogy mi a ti​tok nyit​ja, az még nem vi​lá​gos, de see for your​self[xxx​-
viii]. Bo​lot​nyi​kov fi​ze​té​se az önök pén​z​é​re át​szá​mít​va havi ti​zen​négy font. De még azt sem fi​ze​tik rend​-
sze​re​sen, két​ha​vi pénz​zel tar​toz​nak. Ugyan​ak​kor Bo​lot​nyi​kov nem​rég vett új la​kást nyolc​van​há​rom​eze​rért
– megint csak a ma​guk font ster​ling​jé​re át​szá​mít​va. Drá​ga bu​ti​kok​ból öl​töz​kö​dik, kü​lö​nö​sen ked​ve​li a
Hugo Boss öl​tö​nyö​ket és az Yves Sa​int-La​u​rent in​ge​ket. Nem​rég vett új ko​csit is, egy sport Maz​dát. Nőt​-
len, egy kül​föl​di nő​vel és két fi​a​tal lánnyal tart fenn kap​cso​la​tot. A ne​vük…
– Nem szük​sé​ges – rán​col​ta a hom​lo​kát Ni​cho​las. En​nek nincs je​len​tő​sé​ge. Van​nak Bo​lot​nyi​kov​nak is​-
me​ret​sé​gei bű​nö​ző kö​rök​ben? De​res​sel pél​dá​ul kap​cso​lat​ban áll?
Szer​ge​jev eny​hén meg​rán​tot​ta baj​szát, lát​ha​tó​an meg​lep​te az an​gol tá​jé​ko​zott​sá​ga a moszk​vai bű​nö​ző
kö​rö​ket il​le​tő​en.
– Egye​lő​re eb​ben az irány​ban sem​mit sem ta​lál​tunk – fe​lel​te óva​to​san. – Nem va​ló​szí​nű, hogy kap​cso​-
lat​ban áll​na va​la​ki​vel az olyan fon​tos em​be​rek kö​zül, mint ami​lyen az ön ál​tal em​lí​tett sze​mély. Nem az a
tí​pus. De utá​na​néz​he​tünk. Foly​tas​suk a meg​fi​gye​lést?
Ni​cho​las nem akar​ta vesz​te​get​ni az időt. Már úgy​is min​den vi​lá​gos volt.
– Nem kell – mond​ta. – Össze tud hoz​ni ne​kem egy ta​lál​ko​zót Bo​lot​nyi​kov​val?
Az ez​re​des meg​von​ta a vál​lát.
– Nem gond. Hova vi​gyük?
A ma​gisz​ter meg akar​ta kér​ni Szer​ge​je​vet, hogy a biz​ton​sá​gi szol​gá​lat ke​rül​je az erő​sza​kot, az em​ber​-
rab​lást és ha​son​ló vad dol​go​kat, de az​tán meg​gon​dol​ta ma​gát – az ang​lo​mán rész​leg​ve​ze​tő ta​lán meg​sér​tő​-
dött vol​na.
– Ne ide. Va​la​ho​va… – in​tett Ni​cho​las bi​zony​ta​la​nul.
– Ér​tem. Meg​lesz. Öt óra​kor meg​fe​lel?
Úgy lát​szik, Ni​cho​las még​is​csak túl​ér​té​kel​te a volt KGB-s eu​ró​pa​i​sá​gá​nak mér​té​két.
A le​vél​tá​ros sá​padt és lát​ha​tó​an ijedt volt. Két jó​kö​té​sű, ki​fo​gás​ta​la​nul öl​tö​zött fi​a​tal​em​ber kö​zött ült, a
ha​tal​mas dzsip hát​só ülé​sén, amely a Park Kul​tu​ri met​ró​meg​ál​ló​val szem​ben par​kolt le. Ami​kor Fan​do​ri​-
ne-t oda​vit​ték, a dzsip már vár​ta.
– Be​szél​get​het vele itt a ko​csi​ban, face to face[xxxix] mond​ta Vlagyi​mir Iva​no​vics. – A fiúk ad​dig kint
áll​nak majd.
– Maga?! – tá​tot​ta el a szá​ját Mak​szim Edu​ar​do​vics, ami​kor Fan​do​ri​ne be​ült az első ülés​re, és hát​ra​-
for​dult. – Ak​kor maga nem is kül​föl​di? Az FSZB-nek dol​go​zik? Mi​ért tar​tóz​tat​tak le? Mi​vel vá​dol​nak?
Majd​nem ki​fi​ca​mí​tot​ták a ke​zem! Ez va​la​mi fél​re…
– Fél​re​ér​tés? – vá​gott a sza​vá​ba Ni​cho​las, a leg​ki​sebb lel​ki​fur​da​lást sem érez​ve a ra​vasz le​vél​tá​ros
majd​nem ki​fi​ca​mí​tott keze mi​att. – És az, hogy en​gem le​dob​tak a te​tő​ről az ön Is​ten​nek tet​sző in​té​ze​té​ben,
szin​tén fél​re​ér​tés?
Bo​lot​nyi​kov pis​lo​gott né​há​nyat.
– Igen, hal​lot​tam er​ről. De… de ne​kem mi kö​zöm hoz​zá? Ak​kor én nem is vol​tam ott. Hi​szen em​lék​-
szik, te​ni​szez​ni men​tem.
– És annyi​ra si​e​tett, hogy még csak nem is volt kí​ván​csi az irat bal fe​lé​re… – A ma​gisz​ter szü​ne​tet tar​-
tott. – Mi​köz​ben a jobb ol​da​li​ban em​lí​tés tör​té​nik Ivan Li​be​re​já​já​ról és Za​mo​le​usz​ról. De hát hon​nan is
tud​ná az orosz kö​zép​kor tu​dós ku​ta​tó​ja, hogy mit je​len​te​nek ezek a fur​csa sza​vak?
Az iró​nia ha​tott. A le​vél​tá​ros még job​ban el​sá​padt, meg​nyal​ta a szá​ját, nyelt egyet.
– Nos te​hát, mit mond, kol​lé​ga? – kér​dez​te Fan​do​ri​ne, meg​ve​tő​en el​húz​va az utol​só szót. En​nek a Mo​-
zart​nak most nem​csak, hogy a ke​zét fi​ca​mí​tot​ta vol​na ki, ha​nem öröm​mel ki​te​ker​te vol​na a nya​kát. Saj​na, a
ne​vel​te​té​se nem en​ged​te.
– Én… Es​kü​szöm, hogy nem tu​dom, ki és mi​ért akar​ta meg​öl​ni – mond​ta hal​kan Mak​szim Edu​ar​do​vics.
– Én ma​gam is mély​sé​ge​sen meg vol​tam döb​ben​ve, ami​kor hal​lot​tam. És meg​ijed​tem. Vagy​is, hogy van
egy fel​té​te​le​zé​sem, de…
A fi​a​tal​em​be​rek​re pil​lan​tott, akik moz​du​lat​la​nul áll​tak két​ol​dalt a dzsip mel​lett.
– De mond​ja, ki maga? Ezek az em​be​rek nem FSZB-sek, igaz?
Fan​do​ri​ne-nak eszé​be ju​tott egy he​lyén​va​ló ki​fe​je​zés egy régi szov​jet film​ből, amit va​la​mi​kor egy ret​-
ros​pek​tív ve​tí​té​sen lá​tott Chelsea-ben.
– A kér​dé​se​ket itt én te​szem fel.
Be​jött! A le​vél​tá​ros be​húz​ta a fe​jét, és két​szer bó​lin​tott.
– Jól van, jól van. Min​dent el​ma​gya​rá​zok, a leg​ele​jé​től… Ter​mé​sze​te​sen iga​za van: ami​kor há​rom év​-
vel ez​előtt meg​kap​tam a krom​es​nyi​ki tö​re​dé​ket, ször​nyű iz​ga​lom​ba jöt​tem tőle. Va​ló​ság​gal meg​rá​zott Za​-
mo​le​usz Ma​te​ma​ti​ka-já​nak em​lí​té​se, azé a köny​vé, ame​lyik sze​re​pel a Da​be​lov-lis​tán, de sem​mi​lyen más
for​rás​ban nem tesz​nek róla em​lí​tést, és mel​let​te a sza​vak: „meg​ta​lá​lod Ivan Li​be​re​já​ját”. Egy hé​ten át nem
tud​tam se enni, se alud​ni! Ön is tör​té​nész, meg kell ér​te​nie… De amel​lett én eb​ben a sors uj​ját is lát​tam,
va​la​mi​fé​le misz​ti​kus vé​let​lent!… Mind​járt meg​ma​gya​rá​zom. Bo​csás​son meg, iz​ga​tott va​gyok, ezért be​szé​-
lek ilyen kap​kod​va. Az a hely​zet, hogy ép​pen ak​kor kez​dő​dött ná​lunk a „Li​be​re​ja-láz” újabb for​du​ló​ja,
már ahogy én ne​ve​zem ma​gam​ban. Az új​ság​írók új​ból elő​ás​ták ezt a régi tör​té​ne​tet, megint vol​tak lel​kes
ama​tő​rök, pénzt is gyűj​töt​tek a ku​ta​tás​ra, sőt még vá​ro​si bi​zott​sá​got is fel​ál​lí​tot​tak. És ép​pen én vol​tam
en​nek a bi​zott​ság​nak a tu​do​má​nyos ta​nács​adó​ja. Mi​cso​da vé​let​len egy​be​esés, nem igaz? Per​sze, nincs
sem​mi ter​mé​szet​fö​löt​ti ab​ban, hogy épp en​gem kér​tek fel erre, min​den ál​sze​rény​ség nél​kül mond​ha​tom,
hogy en​nek az idő​szak​nak az ira​ta​it és köny​ve​it il​le​tő​en én va​gyok az első szá​mú szak​ér​tő. És az is ter​mé​-
sze​tes, hogy an​nak az irat​nak a fele épp az én ke​zem​be ke​rült a le​vél​tár​ban. De az idő​be​li egye​zés meg​rá​-
zott! Tud​ja, nem sok​kal ezt meg​elő​ző​en, meg​un​va a Li​be​re​ja után ku​ta​tó ama​tő​rök di​let​táns buz​gól​ko​dá​sát,
ha​tal​mas elő​adást tar​tot​tam a bi​zott​ság​ban, és meg​győ​ző​en be​bi​zo​nyí​tot​tam, hogy Ret​te​ne​tes Ivan​nak nincs
és nem is volt sem​mi​fé​le könyv​tá​ra. És erre – ne​sze ne​ked! A ke​zem​be ke​rül a le​he​tő leg​sú​lyo​sabb bi​zo​-
nyí​ték, mi​sze​rint a Li​be​re​ja lé​te​zett, és va​la​hol Moszk​vá​ban rej​tet​ték el. Hát nem va​ló​sá​gos cso​da? Már
meg​bo​csás​son, de nem az is​te​ni gond​vi​se​lés műve?
Mind​ez tel​je​sen va​ló​sze​rű​en hang​zott, de per​sze azon​nal fel​me​rült egy kér​dés.
– Mi​ért nem tá​jé​koz​tat​ta a bi​zott​sá​got ar​ról, amit ta​lált?
Bo​lot​nyi​kov za​var​ba jött.
– A fél​eszű ama​tő​rök​nek és os​to​ba ha​rá​cso​lók​nak azt a gyü​le​ke​ze​tét? Nem, ve​lük nem akar​tam kö​zös​-
köd​ni, az egy​szer biz​tos. Én… De mi​nek ra​vasz​kod​jak? A Nagy Le​he​tő​sé​get lát​tam meg eb​ben a le​let​ben.
Azt, ami​ről min​den tör​té​nész ál​mo​dik. Hogy olyan fel​fe​de​zést te​szek, amely fenn​ma​rad a szá​za​dok​ban. –
A le​vél​tá​ros arca most szen​ve​dé​lye​sen ra​gyo​gott. – Be​bi​zo​nyí​tom, hogy Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​ra lé​te​-
zett! Meg​győ​ző​en, cá​fol​ha​tat​la​nul! Meg​cá​fo​lom Be​lo​ku​ro​vot is, Za​be​lint is meg az összes töb​bi klasszi​-
kust! De eh​hez idő kel​lett, sok idő és sok mun​ka. Fel kel​lett épí​te​ni a meg​győ​ző ver​zi​ót. És már tud​tam is,
hogy mi lesz az!
Mak​szim Edu​ar​do​vics iz​ga​tot​tan elő​re​ha​jolt. Már nem volt sá​padt és nem húz​ta össze ma​gát, épp el​len​-
ke​ző​leg – ki​pi​ro​so​dott, gesz​ti​ku​lált, nem san​dí​tott foly​ton az ab​lak mö​gött álló fi​úk​ra.
– Ar​ta​mon Mat​fe​jev! Nap​nál vi​lá​go​sabb. Köny​ves em​ber, Alek​szej Mi​haj​lo​vics leg​kö​ze​leb​bi bi​zal​ma​-
sa, min​den ud​va​ri ti​tok​ba be​avat​ták. Ki más tud​hat​ta vol​na, ha nem ő, hogy hol van a kin​cset érő könyv​-
gyűj​te​mény? 1676-ban, érez​ve az el​ke​rül​he​tet​len kegy​vesz​tést és szám​űze​tést, el​rej​tet​te a Li​be​re​ját egy
olyan hely​re, ame​lyet csak ő is​mert. 1682-ben pe​dig, ami​kor Fjo​dor Alek​sze​je​vics ha​lá​la után vissza​tért a
fő​vá​ros​ba, nem volt ide​je bár​mit is kez​de​ni a köny​vek​kel, az ér​ke​zé​se után há​rom nap​pal szét​tép​ték a fel​-
lá​zadt sztre​le​cek. Min​den össze​állt! Éle​tem lé​nye​ge az lett, hogy bi​zo​nyí​té​ko​kat ta​lál​jak a ver​zi​óm​ra. Ha
úgy tet​szik, ez lett a rög​esz​mém. Ugyan már, még hogy Stan​ford! Fort Knox min​den kin​csé​ért se utaz​tam
vol​na el Moszk​vá​ból! – ne​ve​tett fel kur​tán Bo​lot​nyi​kov. – Meg​ta​lál​tam Mat​fe​jev há​rom ko​ráb​ban is​me​ret​-
len alá​írá​sát, és meg​kap​tam ezért a Tör​té​nész-Le​vél​tá​ros Tár​sa​ság kis arany​me​dál​ját, de en​gem nem ér​de​-
kel​tek a „kis me​dá​lok” – en​gem csak az ér​de​kelt, hogy össze​ha​son​lít​sam a két kéz​írást. Saj​nos nem ha​son​-
lí​tot​tak! A két​ség​be​esés ha​tá​rán áll​tam. Vi​lá​gos volt, hogy a le​ve​let va​la​ki más írta, egy olyan em​ber, aki
kö​zel állt Mat​fe​jev​hez, és vele együtt volt Krom​es​nyi​ki​ben az​előtt, hogy a kegy​vesz​tett​ség​nek vége lett.
De az, hogy „egy olyan em​ber, aki kö​zel állt hoz​zá”, nem bi​zo​nyí​ték, szük​sé​gem volt egy név​re, hogy kel​lő
sú​lya le​gyen. Saj​nos, bár​mennyit ke​res​tem, nem si​ke​rült hi​telt ér​dem​lő in​for​má​ci​ó​kat sze​rez​nem ar​ról,
hogy ab​ban az idő​ben kik vol​tak Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics mel​lett. Már fel akar​tam adni – és pub​li​kál​ni azt a
ke​ve​set, amit si​ke​rült ki​de​rí​te​nem. Ez így is szen​zá​ció lett vol​na, ha nem is olyan nagy, mint amek​ko​rá​ról
ál​mo​doz​tam. És hir​te​len a maga cik​ke ab​ban az an​gol fo​lyó​irat​ban!
A le​vél​tá​ros sze​mé​ben a tu​do​má​nyos fel​fe​de​zők szent tüze égett – me​lyet maga Ni​cho​las is na​gyon jól
is​mert. A ma​gisz​tert ön​kén​te​le​nül meg​fer​tőz​te Bo​lot​nyi​kov iz​ga​tott​sá​ga. Az Idő Tit​ka erős ká​bí​tó​szer. Aki
rá​szo​kik, ki​csit őrült​té vá​lik tőle.
– Meg​volt a le​vél író​já​nak neve! Von Dorn mus​ké​tás ka​pi​tány, aki​ről tud​ni le​het, hogy Ar​ta​mon Szer​ge​-
je​vics szol​gá​la​tá​ban állt, és min​den bi​zonnyal be volt avat​va a tit​ka​i​ba. De ez még sem​mi: a le​vél má​sik
fe​lé​nek meg​lé​te olyan esélyt nyi​tott meg, ami​ben ad​dig re​mény​ked​ni sem mer​tem. – Mak​szim Edu​ar​do​vics
ki​me​resz​tet​te sze​mét, és sut​tog​va foly​tat​ta: – Meg​ta​lál​ni a Li​be​re​ját! Mit szá​mít Mat​fe​jev, mit szá​mí​ta​nak
a bi​zo​nyí​té​ka​im! Meg​ta​lál​ni ma​gát a könyv​tá​rat – bár​mi​lyen ál​la​pot​ban van is. Le​het, hogy fé​lig el​rot​hadt,
le​het, hogy re​mény​te​le​nül tönk​re​tet​te a pe​nész – ak​kor is! De az is le​het, hogy ép​ség​ben van, leg​alább​is
egy ré​sze. Hi​szen Mat​fe​jev jól ér​tett a köny​vek​hez, és ami​kor ki tud​ja, hány esz​ten​dő​re el​hagy​ta Moszk​vát
– az is le​het, hogy örök​re –, biz​to​san nem nyir​kos he​lyen rej​tet​te el a drá​ga kéz​ira​to​kat. El tud​ja… kép​zel​-
ni, mi​cso​da fel​fe​de​zés len​ne ez? – ful​la​do​zott Mak​szim Edu​ar​do​vics iz​gal​má​ban.
Ni​cho​las pe​dig azt mond​ta ma​gá​ban: nem sza​bad, hogy ez az arany​láz el​ho​má​lyo​sít​sa az el​mé​jét. Most
nem tör​té​nel​mi fel​fe​de​zé​sek​ről van szó, ha​nem sok​kal dur​vább és gusz​tus​ta​la​nabb dol​gok​ról – ál​nok​ság​-
ról, al​jas​ság​ról, gyil​kos​ság​ról.
– Ér​tem – mond​ta a ma​gisz​ter hű​vö​sen. – Te​hát Moszk​vá​ba csalt en​gem, és De​res​hez for​dult se​gít​sé​-
gért.
– Ki​hez? – kér​dez​te Bo​lot​nyi​kov hök​ken​ten, ki​zök​ken​ve a lel​ke​se​dé​sé​ből. – De​res​hez?
„Per​sze az a leg​va​ló​szí​nűbb, hogy a le​vél​tá​ros​sal nem maga a nagy​fő​nök fog​lal​ko​zik, ha​nem va​la​me​-
lyik va​zal​lu​sa” – gon​dol​ta Fan​do​ri​ne. Ami a lé​nye​gen nem vál​toz​tat.
– Mennyi a jö​ve​del​me? – kér​dez​te hű​vö​sen.
– Hogy mi? – jött za​var​ba még job​ban a le​vél​tá​ros. – Már hogy a fi​ze​té​sem? Azt hi​szem, há​rom​száz​ki​-
lenc​ven​ezer. Vagy két​száz​ki​lenc​ven? Nem em​lék​szem pon​to​san… Mi​ért kér​de​zi?
– És eb​ből a pénz​ből drá​ga bol​tok​ban öl​töz​kö​dik, új la​kást és sport​au​tót vett?
Bo​lot​nyi​kov el​sá​padt. Aha! Ta​lált, el​süllyedt!
– Hát maga do​bott fel Vers​i​nyin​nek? Hát per​sze, ki más! Olyan ra​va​szul né​zett rám. Ma​gá​hoz hív, és azt
mond​ja: „He​u​ré​ka, Mak​szim Edu​ar​do​vics! Már tu​dom, hon​nan fo​gunk pénzt sze​rez​ni. Nem va​gyok én
olyan mam​lasz, ami​lyen​nek gon​dol. Meg​ren​de​lé​se​ket fo​ga​dunk a kül​föl​di ku​ta​tók​tól, jó pén​zért, va​lu​tá​-
ban! Úgy bi​zony.” És majd​hogy​nem ka​csin​gat hoz​zá. Maga pe​dig elő​ző nap járt nála. Be​kö​pött neki? De
hon​nan tud​ta, hogy ma​gán​meg​ren​de​lé​sek​kel ke​re​sem meg a pén​ze​met?
– Te​hát fo​gad meg​ren​de​lé​se​ket? – kér​dez​te cso​dál​koz​va Fann​do​ri​ne.
– Rég​óta. Kü​lön​ben mi​ből él​nék meg? Két​száz​ki​lenc​ven​ezer ru​bel​ből? A meg​ren​de​lé​sek ter​mé​sze​te​sen
sok idő​met el​vet​ték, és el​von​ták a fi​gyel​me​met a ku​ta​tá​sa​im​tól, de nem va​gyok se asz​ké​ta, se szer​ze​tes. A
tör​té​ne​lem na​gyon szép do​log, de élni is kell va​la​mi​ből. Ra​gyo​gó szak​em​ber va​gyok, so​kat ér​nek a szol​-
gá​la​ta​im.
Ni​cho​las össze​von​ta a szem​öl​dö​két. Ez a vá​rat​lan in​for​má​ció gyö​ke​res​tül ki​tép​te a le​vél​tá​ros és a ban​-
di​ták kap​cso​la​tá​ról ki​gon​dolt he​lyes kis el​mé​le​tét.
Nem, azért még​sem tel​je​sen.
– Ha​zu​dik! – for​tyant fel a ma​gisz​ter, ami​kor eszé​be ju​tott egy má​sik fon​tos köz​ve​tett bi​zo​nyí​ték. – Ha
va​ló​ban annyi​ra él-hal a Li​be​re​já​ért, ak​kor nem ment vol​na el te​ni​szez​ni! Nem, maga pon​to​san tud​ta, hogy
meg fog​nak ölni, és ha​ma​ro​san a ke​zé​ben lesz a szö​veg! Maga gyil​kos! Nem is, még an​nál is rosszabb
maga gyil​ko​sok hi​deg​vé​rű cin​ko​sa!
Fan​do​ri​ne sze​me el​sö​té​te​dett a düh​től – eszé​be ju​tott a „saj​ná​lom a kis ma​dár​kát”, meg ahogy le​re​pült a
te​tő​ről –, és át​ha​jol​va az ülés tám​lá​ján, el​kap​ta Bo​lot​nyi​kov gal​lér​ját. Ci​vi​li​zált em​ber, a po​li​ti​kai kor​-
rekt​ség meg​győ​ző​dé​ses híve, és tes​sék, így el​vesz​ti a fe​jét. Íme, a vad moszk​vai le​ve​gő ár​tal​mas ha​tá​sa.
A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban Ni​cho​las ész​hez tért, és el​en​ged​te a le​vél​tá​rost, de ad​dig​ra a két fiú be​ug​rott a
ko​csi​ba, úgy lát​szik, be​lát​tak az el​sö​té​tí​tett üve​gen ke​resz​tül is. Az egyik hát​ra​fe​szí​tet​te Bo​lot​nyi​kov fe​jét,
a má​sik el​kap​ta a ke​zét.
– Eressze​nek! – hö​rög​te a le​vél​tá​ros ful​la​doz​va. Nem kel​lett ne​kem a maga le​ve​le! Fo​to​gra​fi​kus em​lé​-
ke​ze​tem van! Di​rekt ké​pez​tem ma​gam! Elég, ha húsz má​sod​per​cig né​zek egy ol​dalt, és meg​jegy​zem. Akar​-
ja, hogy em​lé​ke​zet​ből el​mond​jam a le​ve​let? „Em​lé​kez​te​tő Mi​ki​ta fi​am​nak, mi​kor​ra meg​nő eszes​ség​ben, én
pe​dig már nem le​szek, s ha Is​ten úgy akar​ja, hogy ne tér​hes​sek vissza Moszk​vá​ba. Ha pe​dig nem ér​ted
meg…”
Fan​do​ri​ne in​tett a fi​a​tal​em​be​rek​nek – min​den rend​ben, nincs szük​sé​gem se​gít​ség​re, és az acé​los iz​mok
nyom​ban el​er​nyed​tek. Csa​pód​tak az aj​tók, a kol​lé​gák új​ból ket​tes​ben ma​rad​tak.
– Te​hát sen​ki​nek nem me​sélt ró​lam? – kér​dez​te hal​kan Ni​cho​las, és megint nem ér​tett sem​mit. – Be​csü​-
let​sza​vát adja?
– Ki​nek me​sél​tem vol​na? – ki​ál​tott fel Bo​lot​nyi​kov, a nya​kát ta​po​gat​va. – És ami a leg​főbb, mi​nek?
Sze​rin​tem ön még min​dig nem fog​ta fel tel​jes egé​szé​ben, hogy mit je​lent ez: meg​ta​lál​ni a Li​be​re​ját. Olyan
fel​fe​de​zés, ami​hez fog​ha​tó még so​ha​sem volt a tör​té​net​tu​do​mány​ban! Vi​lág​hír, el-kép-zel-he-tet-len pén​-
zek, az utó​dok örök há​lá​ja! Mi​ért akar​tam vol​na mind​ezt má​sok​kal meg​osz​ta​ni? Meg mi​előtt el​küld​tem
ma​gá​nak a cso​ma​got, ki​csit tá​jé​ko​zód​tam, el​ol​vas​tam a pub​li​ká​ci​ó​it, és arra a kö​vet​kez​te​tés​re ju​tot​tam,
hogy mint tu​dós ön nem je​lent ve​szélyt szá​mom​ra. Apró-csep​rő fak​to​grá​fi​ai ku​ta​tá​sok​kal fog​lal​ko​zott, nem
fe​dez​tem fel a cik​ke​i​ben se iga​zi len​dü​le​tet, se kon​cep​tu​á​lis ere​de​ti​sé​get.
Ni​cho​las​nak el​vé​ko​nyo​dott a szá​ja. Ez is kez​di! De Bo​lot​nyi​kov nem vet​te ész​re, hogy ele​ven se​bet
érin​tett a „kis​ka​li​be​rű” tu​dós lel​ké​ben.
– Ön so​ha​sem fog​lal​ko​zott a Li​be​re​já​val. Min​den bi​zonnyal ép​pen csak hal​lott róla ezt-azt. Önt csak a
tu​laj​don be​cses nem​zet​sé​gé​nek a tör​té​ne​te ér​dek​li hála is​ten​nek. Most per​sze már lá​tom, hogy alul​ér​té​kel​-
tem önt. Hi​szen min​dent tö​ké​le​te​sen át​lá​tott, és ko​moly szö​vet​sé​ge​se​ket tu​dott sze​rez​ni. Nem kér​de​zem ön​-
től, hogy kik ezek az em​be​rek, csak egyet mond​jon meg: van kö​zük bár​mi​lyen tu​do​má​nyos in​téz​mé​nyek​-
hez? – kér​dez​te ijed​ten a le​vél​tá​ros.
Fan​do​ri​ne nem áll​ta meg mo​soly​gás nél​kül.
– Nem, ezek az urak egé​szen más te​rü​le​ten dol​goz​nak.
– Hála is​ten​nek! – ör​ven​dett Mak​szim Edu​ar​do​vics. – Te​hát ami a szak​em​be​re​ket il​le​ti, csak mi ket​ten
tu​dunk a Li​be​re​já​ról? Ak​kor még nincs min​den vesz​ve! Hall​gas​son ide, Fan​do​ri​ne, ön Orosz​or​szág​ban
ide​gen, kül​föl​di, és le​gyünk őszin​ték, hoz​zám ké​pest vég​ső so​ron di​let​táns. – Ni​cho​las új​ból el​húz​ta a szá​-
ját, de nem kez​dett el til​ta​koz​ni. – Ne hagy​ja, hogy szét​tép​je​nek a ban​di​tái! Ke​res​sük együtt a Li​be​re​ját,
jó? Én re​me​kül is​me​rem a XVII. szá​za​di Moszk​va to​po​grá​fi​á​ját, az ak​ko​ri ira​to​kat is, na​gyon jó kap​cso​la​-
ta​im van​nak a mú​ze​u​mi, épí​té​sze​ti, sőt még ré​gész kö​rök​ben is. Mi ket​ten min​den​fé​le bi​zott​sá​gok nél​kül is
el​bol​do​gu​lunk! Ha mi nem ta​lál​juk meg a Li​be​re​ját, ak​kor sen​ki más sem. Ne le​gyen kap​zsi – jut elég hír​-
név és pénz két em​ber​nek is. Nem en​ged​jük meg – új​ból sut​to​gás​ra vál​tott, és az őrök felé san​dí​tott –,
hogy hol​mi pénz​éhes üz​let​em​be​rek kö​te​ten​ként árul​ják ki a könyv​tá​rat, és suttyom​ban vi​gyék ki őket a
nem​zet​kö​zi auk​ci​ók​ra. Ivan Li​be​re​já​ja egy​sé​ges gyűj​te​mény​ként a leg​ér​té​ke​sebb. Ne​hogy azt higgye, hogy
az el​múlt na​pok​ban ölbe tett kéz​zel ül​tem. Na​gyon is elő​re​ha​lad​tam. Nél​kü​lem ne​héz dol​ga lesz. Kö​nyör​-
gök, ne aka​dá​lyoz​za meg, hogy foly​tat​has​sam a ku​ta​tást! Abba be​le​ha​lok!
Ne​héz ki​bír​ni egy em​ber te​kin​te​tét, aki ilyen fé​le​lem​mel és ilyen re​mény​ke​dés​sel néz rád. Fan​do​ri​ne
el​for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét, és fel​só​haj​tott.
– Jól van, Mak​szim Edu​ar​do​vics. An​nál is in​kább, mi​vel nem is tud​nám meg​aka​dá​lyoz​ni, hogy to​vább
ku​tas​son. Dol​gozzunk együtt. Va​ló​ban nem​igen bol​do​gul​nék az ön ta​pasz​ta​la​ta és is​me​re​tei nél​kül. Csak
ve​gye fi​gye​lem​be, hogy na​gyon ve​szé​lyes ügy​be árt​ja bele ma​gát. Raj​tunk kí​vül még egy har​ma​dik sze​-
mély is tud a Li​be​re​já​ról.
– Ah! Tud​tam! – nyö​gött fel a le​vél​tá​ros. – Va​la​ki a tör​té​né​szek kö​zül? Bljum​kin? Go​lo​va​nov?
– Nem. Egy De​res nevű üz​let​em​ber, vagy in​kább maf​fi​ó​zó.
Bo​lot​nyi​kov azon​nal meg​nyu​go​dott.
– No, az nem nagy baj. Nyil​ván ak​kor hal​lott Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​rá​ról, ami​kor még mű​kö​dött a bi​-
zott​ság, és azt gon​dol​ta, hogy ő fog​ja „meg​csíp​ni a nagy do​hányt”. Egy idő​ben sün​dö​rög​tek kö​rü​löt​tem va​-
la​mi gya​nús ala​kok, azt mond​ták, „nagy lóvé” üti a mar​kom, ha tel​je​sí​tek ne​kik egy bi​zo​nyos meg​ren​de​-
lést. Gon​dol​tam, arra megy ki a já​ték, hogy lop​jak el ne​kik bi​zo​nyos régi ira​to​kat, és le​kop​tat​tam őket. Le​-
het, hogy ezek a maga De​re​sé​nek az em​be​rei vol​tak.
– Vi​lá​gos – bó​lo​ga​tott a ma​gisz​ter. – Va​la​hogy ki​sza​gol​ták, hogy a Li​be​re​ját ku​tat​ja, és el​kezd​ték kö​vet​-
ni.
– Annyi baj le​gyen! – von​ta meg a vál​lát ha​nya​gul Mak​szim Edu​ar​do​vics. El​ké​pesz​tő volt, hogy mi​lyen
gyor​san át​vál​tott a két​ség​be​esés​ről ma​ga​biz​tos​ság​ra. – Lá​tom, van, aki meg​véd​jen ben​nün​ket. In​kább mi​-
nél előbb lás​sunk mun​ká​hoz, drá​ga uram. Mit gon​dol, me​lyik pont​ról kezd​jük?
– Pon​to​san an​nál, ame​lyik​nél maga ab​ba​hagy​ta. Med​dig ju​tott el a ku​ta​tá​sa​i​ban?
Bo​lot​nyi​kov va​ló​ban nem vesz​te​get​te az ide​jét. Az alatt az egy hét alatt, mi​óta ren​del​ke​zé​sé​re állt a le​-
vél tel​jes szö​ve​ge, a le​vél​tá​ros ki​dol​goz​ta a cse​lek​vé​si ter​vét, amely cso​dá​la​to​san egy​sze​rű és lo​gi​kus
volt.
– Elő​ször is, a rej​tek​hely pon​tos el​he​lyez​ke​dé​se kó​dol​va van. Má​sod​szor, ter​mé​sze​te​sen rég nem lé​te​-
zik az az akár​hány ab​la​kos ház. A föld alat​ti rej​tek​hely több​mé​ter​nyi mé​lyen van, a mai épít​mé​nyek alatt.
De hogy a Li​be​re​ja ma is ott van, ah​hoz két​ség sem fér​het – ha meg​ta​lál​ták vol​na, ak​kor a Da​be​lov-lis​tán
sze​rep​lő köny​vek fel​tét​le​nül fel​buk​kan​tak vol​na könyv​tá​rak​ban vagy ma​gán​gyűj​te​mé​nyek​ben. Tud​nánk ró​-
luk, hi​szen iszo​nyú​an ér​té​ke​sek. E re​lik​vi​ák kö​zül még a leg​ke​vés​bé kü​lön​le​ges is több tíz– vagy in​kább
több száz​ezer dol​lárt érne ma​nap​ság. Ha pe​dig azt is fi​gye​lem​be vesszük, hogy mind a bi​zán​ci csá​szá​rok,
mind a moszk​vai cá​rok drá​ga​kö​ves fog​la​la​tok​ba kö​töt​ték a régi kéz​ira​to​kat, teli lal​lal, jás​pis​sal és arany​-
szem​csék​kel… – Mak​szim Edu​ar​do​vics ki​fe​je​ző​en össze​dör​zsöl​te a mu​ta​tó– és a hü​velyk​uj​ját. Szó​val el
tud​ja kép​zel​ni. Nem, nem, Fan​do​ri​ne, a Li​be​re​ja ott van a föld alatt, ab​ban az al​tin-to​lo​basz​ban.
A két part​ner Ni​cho​las​nál volt, nem messze a Ki​je​vi pá​lya​ud​var​tól. Ész​re sem vet​ték, hogy a szom​széd
há​zak​ban fel​gyul​lad​tak, majd né​hány órá​val ké​sőbb ki​alud​tak a fé​nyek. Az idő be​mu​tat​ta egyik ked​venc
trükk​jét: fog​ta ma​gát, és meg​állt. Mint​ha még csak az előbb te​rí​tet​ték vol​na szét az asz​ta​lon a Bo​lot​nyi​kov
la​ká​sá​ról ho​zott anya​go​kat, az előbb nyom​tat​ták vol​na ki kü​lön​bö​ző na​gyí​tá​sok​ban a le​ve​let, és már mind​-
járt haj​na​lo​dik.
– Na és mi az az „ al​tin-to​lo​basz”? – kér​dez​te a ma​gisz​ter a dok​tor​tól.
– Fo​gal​mam sincs. Alig​ha​nem va​la​mi​lyen föld alat​ti kő​kam​ra a kü​lö​nö​sen ér​té​kes tár​gyak tá​ro​lá​sá​ra.
Hi​szen az „al​tin” tö​rö​kül azt je​len​ti, hogy „arany”.
– Tu​dom, tu​dom – bó​lin​tott Fan​do​ri​ne.
– De hogy a „to​lo​basz” mi​cso​da, azt nem tud​ni. Min​den szó​tár​ban meg​néz​tem – se​hol sem​mi. A ta​tár
pro​tek​to​rá​tus ide​jén sok ilyen jö​ve​vény​szó volt az orosz nyelv​ben, ame​lyek az​tán fo​ko​za​to​san ki​kop​tak a
hasz​ná​lat​ból. Né​me​lyik nyom​ta​la​nul el​tűnt, még a tö​rök nyel​vek​ből is. De nem fon​tos, hi​szen nagy​já​ból
vi​lá​gos, hogy mi​ről le​het szó. Meg a fel​ada​tunk is vi​lá​gos. Én így fo​gal​maz​nám meg…
A le​vél​tá​ros össz​pon​to​sít​va az ab​lak​ra me​redt, és cso​dál​koz​va pis​lo​gott – úgy lát​szik, csak most vet​te
ész​re, hogy már rég éj​sza​ka van –, de azon​nal meg is fe​led​ke​zett a ter​mé​szet cso​dá​i​ról, és új​ból a be​szél​-
ge​tő​tár​sá​hoz for​dult.
– Meg kell ha​tá​roz​nunk, leg​alább hoz​zá​ve​tő​le​ge​sen, száz​mé​te​res pon​tos​ság​gal, hogy mi​lyen hely​ről van
szó von Dorn ka​pi​tány le​ve​lé​ben. Ennyi az egész.
– Ennyi az egész? – kér​de​zett vissza iro​ni​ku​san Ni​cho​las, aki​nek ez a fel​adat egy​ál​ta​lán nem tűnt sem​-
mi​ség​nek. – És mit érünk a száz​mé​te​res pon​tos​ság​gal? Hi​szen az egy egész hek​tár.
– Na és? Ha meg​győ​ző bi​zo​nyí​té​kok​kal tu​dunk szol​gál​ni, ak​kor bár​mi​lyen erő​ket, bár​mi​lyen in​téz​mé​-
nye​ket be le​het von​ni a mun​ká​ba! Ver​se​nyez​ni fog​nak! Ahol le​het​sé​ges, ásunk, ahol nem, pró​ba​fú​rá​so​kat
végzünk. Azért még​sem az el​nök fe​ne​ke alatt kell ásni, a Kreml​ben, ha​nem a Sza​do​vo​je kör​úton túl. Az
azért egé​szen más.
– Mi​ért olyan biz​tos ben​ne, hogy a Sza​do​vo​je kör​úton túl?
Mak​szim Edu​ar​do​vics szen​ve​dőn for​gat​ta a sze​mét, ami nem volt ép​pen ud​va​ri​as tőle.
– A Sza​do​vo​je kör​út a Szko​ro​dom kör​vo​na​la​it kö​ve​ti – ma​gya​ráz​ta a tu​dat​lan kül​föl​di​nek ez volt a
Zeml​ja​noj-vá​ros má​sik neve, mely​nek ha​tá​ra​i​nál a XVII. szá​za​di Moszk​va vég​ző​dött.
– A Zeml​ja​noj-vá​ros​ról tu​dok – mo​rog​ta a meg​szé​gye​nült Ni​cho​las –, csak azt nem tud​tam, hogy Szko​-
ro​dom​nak[xl] is ne​vez​ték. Fur​csa el​ne​ve​zés…
– On​nan van, hogy a vá​ros​fa​la​kon kí​vül a há​za​kat seb​té​ben, he​ve​nyész​ve épí​tet​ték – úgy​is fel​ége​tik a
krim​csa​kok vagy a no​ga​jok. Néz​ze csak…
A két tör​té​nész a kö​zép​ko​ri Moszk​va rész​le​tes tér​ké​pe fölé ha​jolt, me​lyet a nagy tu​dá​sú Mak​szim Edu​-
ar​do​vics egy 1663-ból szár​ma​zó hol​land tér​kép, Pal​mer​ston svéd dip​lo​ma​ta 1675-ös váz​la​ta és a Tit​kos
Ügyek Pri​ká​zá​nak ut​ca​tér​ké​pei alap​ján ké​szí​tett.
– Lát​ja a föld​sánc vo​na​lát és a tor​nyo​kat raj​ta, Fan​do​ri​ne? Van​nak tö​mör és van​nak ka​pus tor​nyok. A
kö​vet​ke​ző mó​don kell el​jár​nunk. Elő​ször is meg​ha​tá​rozzuk, me​lyik ka​pu​ról van szó a le​vél​ben…
Ni​cho​las meg​hök​kent.
– Már meg​bo​csás​son, de ez nem nyil​ván​va​ló? Hi​szen a le​vél​ben ott van egy​ér​tel​mű​en, hogy Kő​ka​pu, és
még az on​nan in​du​ló utca neve is meg van adva Fe​ke​te-ne​gyed.
– A ka​puk​ról majd még be​szé​lünk – mond​ta szá​ra​zon Bo​lot​nyi​kov, le​küzd​ve bosszan​ko​dá​sát. – Ami az
ut​cát il​le​ti, ki kell hogy áb​rán​dít​sam. Meg​mu​tat​ta ne​kem, ho​gyan for​dí​tot​ta le a le​ve​let mai nyel​ve​zet​re, és
rög​tön fel​fi​gyel​tem egy lé​nye​ges hi​bá​ra: ön ön​ké​nye​sen hasz​nált nagy​be​tű​ket a tu​laj​don​ne​vek írá​sá​hoz,
ame​lyek az ere​de​ti​ben nyil​ván​va​ló​an nem sze​re​pel​nek, mert ak​ko​ri​ban még nem jött szo​kás​ba a hasz​ná​la​-
tuk. Így pél​dá​ul az utca meg​ha​tá​ro​zá​sa ön​nél az utca ne​vé​vé vál​to​zott. Nem volt sem​mi​fé​le Fe​ke​te-ne​gyed,
a le​vél szer​ző​je egy​sze​rű​en csak a fe​ke​te ne​gye​dek egyi​ké​re gon​dolt, már​pe​dig ak​ko​ri​ban leg​alább ti​zen​öt
ilyen volt a Szko​ro​dom kö​rül. Pon​to​san nem tud​juk, hogy mennyi, mert nem őr​ző​dött meg va​la​mennyi la​-
kó​nyil​ván​tar​tá​si könyv azok​ból az idők​ből. A fe​ke​te ne​gyed olyan te​le​pü​lés, amely​ben job​bágy​em​be​rek
él​tek, adó​zó ren​dek: kéz​mű​ve​sek, szán​tó​ve​tők, kis​ke​res​ke​dők.
Ni​cho​las el​csüg​gedt. Lát​ta a moszk​vai met​ró tér​ké​pén a No​vosz​lo​bodsz​ka​ja ál​lo​mást, és ti​tok​ban re​-
mény​ke​dett, hogy va​la​hol ott le​het a kö​zel​ben a Csern​osz​lo​bodsz​ka​ja nevű hely is. És a ma​gisz​ter​nek hir​-
te​len egy még el​ke​se​rí​tőbb gon​do​lat ju​tott eszé​be.
– Már meg​bo​csás​son – mond​ta –, de hisz eb​ben az eset​ben le​het, hogy Kő​ka​put is kis „k”-val kell ér​te​-
ni. Mit mon​dott, hány kapu volt a Szko​ro​dom​ban?
– Kü​lön​bö​ző idők​ben kü​lön​bö​ző szá​mú. A XVII. szá​zad het​ve​nes éve​i​ben volt ti​zen​két fő​ka​pu, de le​het,
hogy egyik-má​sik tö​mör to​rony​ban is ké​szí​tet​tek át​já​rót.
– És mind​egyik kő​ből volt – bó​lin​tott le​mon​dó​an Fan​do​ri​ne.
Bo​lot​nyi​kov fur​csa mo​sollyal né​zett rá, ha​tás​szü​ne​tet tar​tott, majd di​a​dal​ma​san ki​bök​te:
– Nem, nem! Kő​ka​pu csak ket​tő volt – a Ka​lu​gai és a Szer​pu​ho​vi, ami​ket Mi​ha​il Fjo​do​ro​vics ural​ko​dá​-
sá​nak vége felé épí​tet​tek. A töb​bi ka​pu​to​rony fá​ból volt.
Ki kell de​rí​te​nünk, hogy a két kapu kö​zül me​lyik​ről van szó, meg​ha​tá​roz​ni az ot​ta​ni fe​ke​te ne​gyed ha​tá​-
ra​it, le​mér​ni a fő​ut​cá​ján a ka​pu​tól kezd​ve két​száz​har​minc százs​enyt, azaz négy​száz​ki​lenc​ven mé​tert, és
már​is meg​tud​juk, hogy kö​rül​be​lül hol állt a ház. Utá​na kö​vet​ke​zik még egy kis ku​ta​tás a Moszk​vai Vá​ro​si
Le​vél​tár​ban, utá​na​né​zek az ot​ta​ni in​gat​la​nok tör​té​ne​té​nek: hogy mi​kor mi​lyen épít​mé​nyek áll​tak ott, s mi
tör​tént ve​lük. Hát​ha si​ke​rül ta​lál​ni va​la​mit ar​ról a XVII. szá​za​di épü​let​ről – egy bi​zo​nyos ház​ról, amely​-
nek „erős a fun​da​men​tu​ma” (vagy​is bi​zo​nyá​ra kő​ből van, ha egy​szer nem árt neki a tűz). Ha meg nem ta​lá​-
lok sem​mi fon​to​sat, ak​kor is vi​lá​gos lesz, hogy mi​lyen zó​ná​ban kell foly​tat​nunk a ku​ta​tást.
– De hát ez egy​sze​rű! – ör​ven​de​zett vol​na Fan​do​ri​ne, de hir​te​len óva​tos​sá vált. – Vár​jon csak, hi​szen
ak​kor nél​kü​lem is nyu​god​tan el​vé​gez​het​né a ku​ta​tást. Meg​ke​re​si az egy​ko​ri ház he​lyét, a vá​ro​si ha​tó​sá​gok​-
hoz for​dul, és meg​kap​ja a tel​jes tá​mo​ga​tá​su​kat.
A le​vél​tá​ros gri​maszt vá​gott, és ko​mo​ran pil​lan​tott a haj​da​ni Moszk​va nagy gond​dal meg​raj​zolt tér​ké​-
pé​re.
– Egy​sze​rű is, meg nem is. Ajaj, hogy mennyi ve​sződ​ség​gel jár még ez. Ve​gyük csak sor​ra. – Be​haj​lí​tot​-
ta a hü​velyk​uj​ját. – A ka​puk te​kin​te​té​ben azért nem le​he​tünk száz szá​za​lé​kig biz​to​sak. Igen, a Szer​pu​ho​vi
és a Ka​lu​gai kő​ből épült, de sem​mi​lyen ada​tot nem ta​lál​tam, ami alá​tá​masz​ta​ná, hogy bár​me​lyik mö​gött
fe​ke​te ne​gyed lett vol​na. Mi van ak​kor, ha né​me​lyik ka​put rész​ben kő​ből, rész​ben fá​ból épí​tet​ték, és a
maga őse az egyik ilyen​re gon​dolt? Meg az​tán za​var az a fur​csa ge​ne​a​ló​gi​ai szám… Mi​cso​da os​to​ba​ság,
hogy „annyi ab​la​ko​sat, ahány lá​nya a mi Erős Hugo ősünk​nek vala”? Hü​lye​ség! Akár​hány lá​nya volt a
maga nya​va​lyás Hu​go​já​nak, ez alig​ha le​het egy ház meg​kü​lön​böz​te​tő je​gye.
– De még mennyi​re, hogy le​het – mon​dott el​lent Fan​do​ri​ne. – Hugo von Dorn​nak ti​zen​há​rom lá​nya volt.
Bo​lot​nyi​kov va​ló​ság​gal be​le​szé​dült a ka​ros​szék​be.
– Ti​zen​há​rom? – is​mé​tel​te hir​te​len re​kedt​té vált han​gon. – De hisz… De hisz ez na​gyon fon​tos! – Fel​-
pat​tant, az ab​lak​hoz ro​hant, vissza​jött. – Ez hal​lat​lan! Soha nem ta​lál​koz​tam sem​mi ha​son​ló​val! Ör​dög​tu​-
cat – ez majd​hogy​nem eret​nek​ség. Na​gyon is le​het​sé​ges, hogy egy ilyen kü​lön​le​ges ház​ra egye​nes uta​lá​so​-
kat is ta​lál​ha​tunk! Tud​ja mit, Fan​do​ri​ne, osszuk fel a mun​kát! Én egy bi​zo​nyos fe​ke​te te​le​pi ház​ra össz​pon​-
to​sí​tom a le​vél​tá​ri ku​ta​tá​sa​i​mat, amely kő​alap​za​ton állt, és ti​zen​há​rom ab​lak volt a hom​lok​za​tán. Ön pe​dig
a ka​puk​kal fog​lal​ko​zik. Ki​vá​lasz​tot​tam még ket​tőt: a Pok​rov​ka​it és a Szre​tyensz​ki​jit. Nem tud​ni, hogy kő​-
alap​za​ton áll​tak-e, de min​den egyéb stim​mel. A Zeml​ja​noj-vá​ros Pok​rov​kai ka​pu​ja mö​gött volt a Basz​-
man​na​ja-te​lep, ame​lyet le​het ép​pen​ség​gel fe​ke​té​nek mon​da​ni – rész​ben job​bágy​nép lak​ta. Má​sod​szor:
egé​szen kö​zel volt hoz​zá a Né​met-te​lep, és a mus​ké​tás ka​pi​tány szin​te biz​to​san ott la​kott. Har​mad​szor pe​-
dig: út ve​ze​tett on​nan Pre​ob​ra​zsensz​ko​jé​ba – a her​ce​gi (vagy pon​to​sab​ban nagy​her​ce​gi) ud​var pe​dig ép​-
pen ott volt.
A ma​gisz​ter köz​be akart szól​ni, de Mak​szim Edu​ar​do​vics tü​rel​met​le​nül in​tett: ne vág​jon a sza​vam​ba!
– Ami a Szre​tyensz​ki​ji ka​put il​le​ti, a mö​gött volt a Pank​r​aty​jev fe​ke​te te​lep, ame​lyen ke​resz​tül Knyaz-
Ja​kov​levsz​ko​je fa​lu​ba ve​ze​tett az út, a Cser​kas​sz​kij her​ce​gek vá​ro​son kí​vü​li bir​to​ká​ra. Itt van, lát​ja? –
mu​tat​ta Bo​lot​nyi​kov a tér​ké​pen.
– Nem, a Szre​tyensz​ki​ji és a Pok​rov​kai nem le​het je​len​tet​te ki ha​tá​ro​zot​tan Ni​cho​las, a le​vél​tá​ros uj​ját
kö​vet​ve te​kin​te​té​vel. – A Her​ce​gi Ud​va​ron a ka​pi​tány egész biz​to​san Fürs​ten​ho​fot ér​tet​te, amely a von
Dor​nok csa​lá​di pa​lo​tá​já​tól nem messze volt.
Bo​lot​nyi​kov re​meg​ni kez​dett – annyi​ra meg​ráz​ta ez az in​for​má​ció.
– Ak​kor le​het… – akadt el a sza​va iz​gal​má​ban. Le​het, hogy ön pon​to​san érti en​nek a rész​let​nek a je​len​-
té​sét is: „olyan irány​ban, amer​re az ősünk, Theo Szik​lá​já​tól van a Her​ce​gi Ud​var”? Mi​fé​le irány ez?
Fan​do​ri​ne már majd​nem rá​vág​ta, hogy „dél​ke​le​ti”, de meg​gon​dol​ta ma​gát. Ha ezt az utol​só tit​kát is
meg​oszt​ja vele, ak​kor az ügyes Mak​szim Edu​ar​do​vics​nak vég​képp nem lesz szük​sé​ge part​ner​re. Fi​gye​lem​-
be véve a moszk​vai sztár​tör​té​nész mér​he​tet​len becs​vá​gyát, amely némi er​köl​csi ru​gal​mas​ság​gal pá​ro​sult
(amint azt már csak az ál​ta​la kül​dött cso​mag is bi​zo​nyí​tot​ta), jobb lesz óva​tos​nak len​ni. A két észa​ki ka​put
– a Pok​rov​ka​it és a Szre​tyensz​ki​jit – két​ség​kí​vül ki le​he​tett zár​ni, mi​vel on​nan nem in​dul​ha​tott sem​mi​lyen
utca dél​ke​le​ti irány​ba.
– Pon​to​san nem tu​dom – bök​te ki vé​gül.
– Nem bí​zik ben​nem – mond​ta Bo​lot​nyi​kov pa​na​szo​san. – Va​la​mit tud, de nem mond​ja el. Ez nem be​-
csü​le​tes, és amel​lett meg​ne​he​zí​ti a ku​ta​tást.
– Fel​té​te​le​zem, hogy ön sem mond el ne​kem min​dent – fe​lel​te Ni​cho​las éle​sen. – Maga csak ke​res​se a
há​zat a le​vél​tá​ra​i​ban, én meg a ka​puk​ra kon​cent​rá​lok.
Mak​szim Edu​ar​do​vics át​ha​tó pil​lan​tást ve​tett rá, majd fel​só​haj​tott.
– Hát, ahogy akar​ja. De tö​ké​le​te​sen biz​tos ben​ne, hogy a Pok​rov​kai– és a Szre​tyensz​ki​ji kapu nem le​het
az?
– Tö​ké​le​te​sen.
– Hát ez nagy​sze​rű! Te​hát csak két kapu ma​rad, a Szer​pu​ho​vi és a Ka​lu​gai! Tes​sék, itt van​nak a tér​ké​-
pen azok​nak az ut​cák​nak és utak​nak a kör​vo​na​lai, ame​lyek a ka​puk előt​ti te​rek​ről ve​zet​tek Cor​ne​li​us von
Dorn ide​jé​ben: há​rom a Ka​lu​ga​i​tól, ket​tő a Szer​pu​ho​vi​tól. Mel​les​leg a mai utak – a Le​nin su​gár​út, a
Donsz​ka​ja utca és a Sa​bo​lov​ka az első eset​ben és a két Szer​pu​hovsz​ka​ja utca, a Bol​sa​ja és a Ma​la​ja a
má​so​dik​ban – azok köz​vet​len utó​dai, pon​to​san a ko​ráb​bi, tör​té​nel​mi vo​na​lon ha​lad​nak. Elég egy nap a ka​-
lu​gai te​rü​let​re és egy má​sik a szer​pu​ho​vi​ra: le​mé​ri öt​ször a négy​száz​ki​lenc​ven (na jó, öt​száz) mé​tert, az​tán
elő​bá​nyásszuk az épí​té​sze​ti és to​po​grá​fi​ai ada​to​kat a meg​fe​le​lő te​rü​le​tek​ről, és ki​vá​laszt​juk a fő gya​nú​sí​-
tot​tat. Ahogy az önök ha​zá​já​ban mond​ják – a pie​ce of cake[xli]!

Nem sem​mi pie​ce of cake. Mi​után öt nap​ja jár​ta ugyan​azo​kat a meg​unt jár​dá​kat, Fan​do​ri​ne-t a két​ség​be​-
esés kör​nyé​kez​te.
Pe​dig el​ső​re a fel​adat neki még könnyebb​nek tűnt, mint Mak​szim Edu​ar​do​vics​nak. A dél​ke​le​ti irányt fi​-
gye​lem​be véve, ki​zár​ta az egye​ne​sen dél felé vagy dél​nyu​ga​ti irány​ba tar​tó uta​kat, s így egyet​len utca ma​-
radt, ame​lyet ér​de​mes volt a lép​te​it szá​mol​va szem​ügy​re ven​nie – a Bol​sa​ja Szer​pu​hovsz​ka​ja.
Igaz, a Ka​luzs​sz​ka​ja tér​ről is in​dult egy utca dél​ke​le​ti irány​ban, a Mit​na​ja, de azt száz év​vel Cor​ne​li​us
után épí​tet​ték, s ezért nyu​god​tan el le​he​tett te​kin​te​ni tőle.
Te​hát a Bol​sa​ja Szer​pu​hovsz​ka​ja! Már hat​száz év​vel ez​előtt is ott ment az út Szer​pu​hov felé, és épp a
XVII. szá​zad utol​só ne​gye​dé​ben ala​kult ki itt egy szé​pen be​la​kott utca. Öt​száz mé​ter​re at​tól a hely​től, ahol
va​la​mi​kor a kapu fö​löt​ti kő​to​rony állt, a ma​gisz​ter bal​ol​dalt egy unal​mas üveg​be​ton épít​ményt lá​tott, a
XX. szá​zad het​ve​nes éve​i​nek stí​lu​sá​ban: a Vis​nyevsz​kij Se​bé​sze​ti In​té​ze​tet. A jobb ol​da​lon négy​eme​le​tes
la​kó​ház állt, kí​vül​re épí​tett kék lift​ak​nák​kal.
A se​bé​sze​ti in​té​zet egy sze​gény​ház he​lyén volt, ame​lyet pe​dig an​nak a kú​ri​á​nak a ham​va​in épí​tet​tek,
amely va​la​mi​kor egy Bu​kin nevű ud​va​ri lo​vász​mes​te​ré volt. Fan​do​ri​ne meg​örült en​nek: tes​sék, a cári
nyom! De Bo​lot​nyi​kov be​ás​ta ma​gát az ira​tok​ba, és ki​de​rí​tet​te, hogy a nya​va​lyás Bu​kin csak 1698-ban
épí​tet​te a há​zát, és hogy mi volt azon a he​lyen előt​te (s volt-e egy​ál​ta​lán va​la​mi), azt nem le​het tud​ni.
A la​kó​há​zat egy olyan tel​ken épí​tet​ték, amely száz év​vel ez​előtt a Moszk​vai Fu​va​ro​sok Tár​sa​sá​ga ál​tal
lét​re​ho​zott la​kás​szö​vet​ke​zet tu​laj​do​ná​ban volt. S hogy előt​te mi volt ott, azt se​hogy sem si​ke​rült ki​de​rí​te​ni.
Mak​szim Edu​ar​do​vics egy​re mé​lyeb​ben be​ás​ta ma​gát a po​ros ira​tok​ba (Fan​do​ri​ne-nak már a pusz​ta gon​-
do​lat​ra majd​hogy​nem elő​tört az al​ler​gi​á​ja), a ma​gisz​ter pe​dig most egy​más után jár​ta vé​gig az összes
olyan tör​té​nel​mi ut​cát, ame​lyik a Szko​ro​dom egy​ko​ri ka​pu​i​tól dél​ke​le​ti irány​ban ve​ze​tett. Va​la​mi​vel csak
el kel​lett fog​lal​nia ma​gát.
Reg​ge​li után ki​uta​zott a Sza​do​vo​je kör​út​ra. Ki​né​zett a tér​ké​pen egy egy​ko​ri ka​put, és el​kezd​te le​mér​ni
az öt​száz mé​tert. Né​ze​lő​dött, fel​ír​ta a ház​szá​mo​kat, hogy este je​len​tést te​gyen Bo​lot​nyi​kov​nak. A jár​da
men​tén las​san gu​rult Ni​cho​las nyo​má​ban a fe​ke​te dzsip, két őr ült ben​ne és ásí​to​zott. Né​hány​szor meg​je​-
lent Szer​ge​jev is. Bal​la​gott egy da​ra​big az aj​kát moz​ga​tó tör​té​nész mel​lett, az​tán meg​csó​vál​ta a fe​jét, és
ment je​len​te​ni a fő​nök​ség​nek – csak per​sze maga sem tud​ta, hogy mit je​lent​sen.
Ga​bu​nyi​ja be​tar​tot​ta a sza​vát, és nem zak​lat​ta töb​bet a ma​gisz​tert. De Fan​do​ri​ne-t ször​nyű​sé​ge​sen kí​-
noz​ta az a dal, a Szu​li​kó, amely se​hogy sem ment ki a fe​jé​ből, és ame​lyet Jo​szif Gura​mo​vics annyi​ra nem
sze​re​tett. Már reg​gel el​kez​dett csi​lin​gel​ni a fü​lé​ben a lép​tei rit​mu​sá​ra: „Fá-jó-szí-vem-majd-meg-ha​-
sad…”, és se​hogy sem tu​dott sza​ba​dul​ni tőle, olyan volt, mint egy átok.
Egy​szer, hosszas té​pe​lő​dés után Ni​cho​las fel​hív​ta Al​tint. Este. Mon​da​ni ter​mé​sze​te​sen nem mon​dott
sem​mit, csak Al​tin hang​ját akar​ta hal​la​ni.
– Hal​ló, hal​ló. Ki az? – hang​zott fel a kagy​ló​ban bosszú​san, majd hir​te​len éle​sen, át​ha​tó​an: – Nyi​ka,
hol vagy? Min​den rend…
Még​is​csak a Pok​rov​kai ka​pu​tól in​dult el elő​ször nem annyi​ra gya​kor​la​ti​as meg​fon​to​lás​ból, mint in​kább
azért, hogy kö​ze​lebb ke​rül​jön Cor​ne​li​us​hoz. Va​la​mi​kor itt volt a Jö​ve​vény-te​lep, más né​ven Kukuj. Ezen
az úton lo​va​golt a ka​pi​tány, ami​kor szol​gá​lat​ba ment – őr​ség​be, gya​kor​lat​ra vagy a fegy​ver​tár​ba.
– Se​gíts, Cor​ne​li​us – sut​tog​ta a ma​gisz​ter, ahogy a No​vo​basz​man​na​ja ut​cán lép​ke​dett. – Fe​lelj, nyújtsd
a ke​zed a sö​tét​ség​ből, olyan ne​héz ne​kem. Csak az uj​ja​id he​gyét érint​hes​sem, az​tán már egye​dül is el​bol​-
do​gu​lok. Mi​ért tép​ted ket​té a le​ve​let, hogy az egyik fe​lét el​rejtsd Krom​es​nyi​ki​ben, s a má​si​kat ma​gad​dal
hozd? – kér​dez​te Ni​cho​las tá​vo​li ősét. Az ős hosszan hall​ga​tott, majd még​is be​szél​ni kez​dett: elő​ször hal​-
kan, hogy alig le​he​tett hal​la​ni, majd han​go​sab​ban.
– Nem tud​tam, mi vár rám Moszk​vá​ban – ma​gya​ráz​ta, pö​dört ba​ju​szát si​mo​gat​va. Az ar​cát nem le​he​tett
lát​ni, csak ezt a kac​ki​ás ba​ju​szát, és még egy arany​ka​ri​ka csil​lo​gott a jobb fü​lé​ben. – És nem tud​tam, meg​-
bíz​ha​tó-e a rej​tek​hely Krom​es​nyi​ki​ben. Oda dug​tam min​den be​cses hol​mi​mat, amim csak volt, de a Li​be​-
re​já​ról szó​ló le​ve​let még​sem mer​tem egész​ben ott hagy​ni. Túl​sá​go​san nagy a ben​ne rej​lő ti​tok. Ha Moszk​-
vá​ban vesz​tő​hely várt vol​na rám, a le​vél bal fele meg​ma​rad a pa​pír​ja​im kö​zött. Azt pe​dig, hogy a jobb fe​-
lét hol kell ke​res​ni, meg​súg​tam vol​na egy jó em​ber​nek a ki​vég​zé​sem előtt – adja át a fi​am​nak, ami​kor fel​-
nő. Ugyan ki tud​hat​ta vol​na, hogy nem ke​resz​tény ha​lál​lal fo​gok meg​hal​ni, imád​ság és a bű​ne​im el​en​ge​dé​-
se után, ha​nem bűn​bá​nat nél​kül, kard​dal a ke​zem​ben, a sztre​le​cek csa​ta​bárd​ja​i​tól.
Az ős régi sváb dia​lek​tus​ban be​szélt, me​lyet Ni​cho​las ki​fe​je​zet​ten azért ta​nult meg, hogy el tud​ja ol​vas​-
ni a nem​zet​sé​ge tör​té​ne​tét érin​tő régi ira​to​kat. De csak annyit mon​dott, amennyit a ma​gisz​ter maga is ki​ta​-
lál​ha​tott vol​na, a fő tit​kát nem árul​ta el.
Az ötö​dik nap es​té​jé​re a ma​gisz​ter a Ta​gansz​ka​ja tér​re ju​tott el, ahol va​la​mi​kor a Ja​u​zai kapu állt. In​-
nen négy régi utca is in​dult dél​ke​le​ti irány​ban: a Ta​gansz​ka​ja (ré​gen Szem​jo​novsz​ka​ja), a Mark​szisztsz​ka​-
ja (ré​gen Pusz​tá​ja), a Vo​ron​covsz​ka​ja és a Bol​si​je Ka​mens​csi​ki.
Az első a sor​ban a Ta​gansz​ka​ja volt. Ni​cho​las csüg​ged​ten né​ze​lő​dött jobb​ra-bal​ra („ű-zött-haj-tott-
búm​bá-na-tom”), szá​mol​ta a lé​pé​se​ket – hat​száz​har​min​c​ig, az nagy​já​ból meg​fe​lelt öt​száz mé​ter​nek.
A négy​száz​negy​ven​ket​te​dik lé​pés​nél a ma​gisz​ter szó​ra​ko​zot​tan az utca má​sik ol​da​lá​ra pil​lan​tott, ahol
egy ro​mos, föld​szin​tes ház volt zöld épí​tész​há​ló​val bo​rít​va – ép​pen kezd​ték fel​újí​ta​ni. De nem, in​kább le​-
bon​ta​ni. Egy​sze​rű ház, sem​mi kü​lö​nös. Rá​né​zés​re a XIX. szá​zad vé​gén épít​het​ték, de le​het, hogy még ré​-
geb​ben, csak ak​kor ala​po​san át​épí​tet​ték, min​den​eset​re épí​té​sze​ti-tör​té​nel​mi ér​té​ket nem kép​vi​selt.
Hir​te​len halk hang röp​pent Fan​do​ri​ne fü​lé​hez, mint​ha va​la​ki na​gyon-na​gyon messzi​ről szó​lí​tot​ta vol​na,
nem is re​mél​ve kü​lö​nö​seb​ben, hogy meg​hall​ja. Fi​gyel​me​seb​ben meg​néz​te a há​zat: ki​vert ab​la​kok, le​dőlt
tető, a le​po​tyo​gott va​ko​lat alól ki​lát​sza​nak a fe​ke​te ge​ren​dák. Meg​von​ta a vál​lát, in​dult to​vább ma​radt még
száz​ki​lenc​ven lé​pés.
Le​mér​te a kel​lő tá​vol​sá​got, fel​ír​ta a jobb​ra és bal​ra lévő há​zak szá​mát. Gon​dol​ko​zott, ne ül​jön-e be a
ko​csi​ba, hogy úgy men​jen vissza a té​rig, de nem ült be.
Mi​kor el​ha​ladt a ha​lál​ra ítélt ház mel​lett, fü​lel​ni kez​dett, nem hall​ja-e megint azt a han​got. Nem, csak a
vá​ros szo​ká​sos za​jai: a ke​re​kek sur​ro​gá​sa, a gyor​su​ló tro​li​busz mor​gá​sa, zene fosz​lá​nyai a park​ból. És
még​is volt eb​ben a ház​ban va​la​mi fur​csa, ami nem tá​rult fel el​ső​re a szem​nek. Ni​cho​las vé​gig​já​rat​ta te​kin​-
te​tét a ha​lott, vak ab​la​ko​kon, és pró​bált rá​jön​ni, hogy mi le​het az.
A test​őrök ki​ug​rot​tak a ko​csi​ból, és min​den​fe​lé te​kin​get​ve a hó​ri​hor​gas an​gol​hoz fu​tot​tak, aki hir​te​len
meg​tán​to​ro​dott, és ha​do​ná​szott a le​ve​gő​ben.
– Meg​se​be​sült? Hol? – ki​ál​tot​ta az egyik, Ni​cho​las hóna alá nyúl​va, a má​sik pe​dig elő​kap​ta a pisz​to​-
lyát a za​kó​ja alól, és te​kin​te​te vé​gig​sö​pört a szom​szé​dos ház​te​tő​kön.
– Ti​zen​há​rom – mo​tyog​ta a ma​gisz​ter, és idi​ó​ta mo​sollyal né​zett a szi​go​rú fi​a​tal​em​ber​re. – Ti​zen​há​rom
ab​lak!

– Az első té​ve​dé​sem: a kapu meg​ne​ve​zé​se még​sem egy​sze​rű jel​ző volt, ha​nem tu​laj​don​név. A XVII. szá​-
zad kö​ze​pén a No​vosz​passz​kij-ko​los​tor mel​lett – itt, ni – ki​ala​kult egy te​lep, ahol az ál​la​mi kő​mű​ve​sek
lak​tak. Lát​ja, Fan​do​ri​ne, még az ut​cá​kat is esze​rint ne​vez​ték el – Bol​si​je Ka​mens​csi​ki és Ma​li​je Ka​mens​-
csi​ki. És nyil​ván emi​att a Ja​u​zai vagy más né​ven Tagan​kai ka​put va​la​mi​kor Kő​ka​pu​nak ne​vez​ték, de az​tán
még​sem gyö​ke​re​se​dett meg ez az el​ne​ve​zé​se.
A tör​té​né​szek Ni​cho​las la​ká​sán vol​tak. Megint az asz​tal​nál ül​tek, amely tele volt tér​ké​pek​kel, áb​rák​kal
és régi ira​tok fény​má​so​la​ta​i​val, ám a part​ne​rek kö​zött lé​lek​ta​ni​lag fel​cse​ré​lőd​tek a sze​re​pek, ami ha nem
is na​gyon szem​be​tű​nő, de mind​ket​te​jük szá​má​ra nyil​ván​va​ló volt. Most a ma​gisz​ter lett a fő​nök, és a dok​-
tor je​len​tést tett neki, rá​adá​sul kény​te​len volt men​te​ge​tőz​ni.
– A má​so​dik té​ve​dé​sem még meg​bo​csát​ha​tat​la​nabb. Ön​ké​nye​sen úgy dön​töt​tem, hogy a százs​eny, ami​-
ről a le​vél​ben szó van, a szo​ká​sos hossz​mér​ték, ami ősi idők óta is​mert, és a XVIII. szá​zad​tól vált ál​ta​lá​-
no​san hasz​ná​la​tos​sá: az úgy​ne​ve​zett fer​de százs​eny, mely​nek hosszát 1835-ben hi​va​ta​lo​san negy​ven​nyolc
hü​velyk​ben, azaz két​száz​ti​zen​há​rom cen​ti​mé​ter​ben ha​tá​roz​ták meg.
Bo​lot​nyi​kov fel​állt, szét​ter​pesz​tet​te a lá​bát, és fel​emel​ve szét​tár​ta a ke​zét. Egy​szó​val X-et for​mált a
tes​té​ből.
– Ez a fer​de százs​eny: a bal láb al​já​tól a jobb kéz csú​csá​ig. Ezért szá​mol​tam úgy, hogy két​száz​har​minc
százs​eny négy​száz​ki​lenc​ven mé​ter​rel egyen​lő. Csak​hogy – és szé​gyel​lem, hogy erre nem gon​dol​tam – a
XVII. szá​zad​ban gyak​rab​ban hasz​nál​ták az úgy​ne​ve​zett egye​nes százs​enyt, ami a víz​szin​te​sen szét​tett két
kéz ál​tal be​fo​gott tá​vol​sá​got je​len​tet​te. Így. – Mak​szim Edu​ar​do​vics a re​kord​nagy​sá​gú hal​lal büsz​kél​ke​dő
hor​gász pó​zát vet​te fel. – Ez har​minc​négy hü​velyk, azaz száz​öt​ven​két cen​ti​mé​ter. A ház, amit fel​fe​de​zett,
há​rom​száz​öt​ven mé​ter​re van a va​la​mi​ko​ri Ja​u​zai ka​pu​tól, azaz pon​to​san két​száz​har​minc egye​nes százs​-
ennyi​re!
Az iga​zá​nak min​den újabb meg​erő​sí​té​se édes me​leg​sé​get kel​tett Ni​cho​las mel​lé​ben, és di​a​dal​mas mo​-
soly​ra fa​kasz​tot​ta, me​lyet a győ​ze​lem​it​tas tör​té​nész két​ség​kí​vül pró​bált el​foj​ta​ni – ajka ma​gá​tól hú​zó​dott
szét a le​he​tő leg​il​let​le​nebb mó​don, ami nyil​ván még job​ban el​mé​lyí​tet​te a je​len​tést tevő Mak​szim Edu​ar​-
do​vics ön​ér​ze​tén esett se​be​ket. Vagy még​sem. El kel​lett is​mer​nie, hogy Bo​lot​nyi​kov maga is annyi​ra fel​iz​-
gult és oly mér​ték​ben szár​nya​kat ka​pott az el​ké​pesz​tő fel​fe​de​zés​től, hogy lát​ha​tó​an tel​je​sen el​fe​led​ke​zett a
gőg​jé​ről és becs​vá​gyá​ról.
– To​váb​bá – mo​so​lyo​dott el, vá​la​szul Ni​cho​las mo​so​lyá​ra – a mai Ta​gansz​ka​ja utca há​rom​száz év​vel
ez​előtt a fe​ke​te Szem​jo​nov-te​lep fő​ut​cá​ja volt – úgy​hogy meg​van a fe​ke​te te​le​pünk is. Min​den össze​állt,
Fan​do​ri​ne, a le​vél​ben sze​rep​lő va​la​mennyi is​mer​te​tő​jel. Ami pe​dig a leg​fon​to​sab​bat, a há​zat il​le​ti… Elő​-
ke​res​tem az ezen a he​lyen álló épü​le​tek​ről szó​ló ira​to​kat, és va​la​mi ér​de​ke​set fe​dez​tem fel. Tes​sék, néz​ze
csak!
A két kol​lé​ga egy unal​mas, szög​le​tes pe​csét​tel el​lá​tott hi​va​ta​los irat fény​má​so​la​ta fölé ha​jolt.
– A 15. szá​mú há​zat, ame​lyet le​bon​tás​ra ítél​tek, mi​vel nem kép​vi​sel kul​tu​rá​lis és tör​té​nel​mi ér​té​ket,
1823-ban épít​tet​te egy Mus​nyi​kov nevű ku​pec. 1846-ban, 1865-ben és 1895-ben át​épí​tet​ték. 1852-ben és
1890-ben le​égett. Egy​szó​val egy hét​köz​na​pi moszk​vai ház hét​köz​na​pi tör​té​ne​te, úgy tű​nik, nincs mibe be​-
le​ka​pasz​kod​ni. De… – Bo​lot​nyi​kov a fény​má​so​lat​ra he​lyez​te a jegy​zet​fü​ze​tét. – Néz​ze csak, mi​lyen té​nye​-
ket si​ke​rült elő​bá​nyász​nom. Elő​ször is, ami a tu​laj​do​nos csa​lád​ne​vét il​le​ti… Nem tud​ni, hogy pon​to​san
me​lyik Mus​nyi​kov épí​tet​te a há​zat, de a Mus​nyi​ko​vok a XIX. szá​zad​ban meg​le​he​tő​sen is​mer​tek vol​tak
mint hlisz​tek[xlii], akik a min​ket ér​dek​lő ház​ban nyil​ván kö​zös imá​kat és áj​ta​tos​sá​go​kat ren​dez​tek. A ti​-
zen​hár​mas szám a hlisz​tek egyik irány​za​ta szá​má​ra kü​lön​le​ges, szak​rá​lis je​len​tést hor​do​zott, nyil​ván ez​zel
ma​gya​ráz​ha​tó az ab​la​kok szo​kat​lan szá​ma.
– Ez mind nagy​sze​rű – nyug​ta​lan​ko​dott Ni​cho​las. – De mi köze mind​eh​hez von Dorn​nak? Hi​szen ő más​-
fél év​szá​zad​dal ko​ráb​ban élt!
– Vár​jon, vár​jon! – A le​vél​tá​ros úgy ka​csin​tott, mint va​la​mi Mi​ku​lás, aki mind​járt elő​ve​szi put​to​nyá​ból
a leg​szebb aján​dé​kát. – Mus​nyi​kov há​zá​ról azt ír​ják, hogy „ge​ren​dá​ból épült fe​hér kő​alap​za​ton, amely
meg​ma​radt a ko​ráb​ban azon a he​lyen álló, szin​tén fá​ból, tölgy​fá​ból épült bű​bá​jos ház​ból, mely le​égett az
1812-es tűz​vész​ben”. A vá​ros​nak ez a ré​sze csak​nem tel​je​sen egé​szé​ben el​égett a fran​ci​ák ér​ke​zé​se​kor,
majd fo​ko​za​to​san, ti​zen​öt év alatt épí​tet​ték újjá.
– Bű​bá​jos ház – mond​ta Ni​cho​las óva​to​san, mint​ha csak fél​ne, hogy el​ijesz​ti a zsák​mányt.
– Úgy bi​zony – mo​soly​gott Bo​lot​nyi​kov. – És ta​lál​tam még va​la​mit. Egy 1739-es tagan​kai rend​őri je​-
len​tés​ben mel​lé​ke​sen em​lí​tést tet​tek egy „bű​bá​jos ház​ról, amit val​zer​ház​nak is ne​vez​nek”. A Jö​ve​vény​ügyi
Pri​káz 1672-es fi​ze​té​si lis​tá​ján, majd pe​dig a Pa​ti​ká​ri​us Pri​káz 1674-es, gyógy​fű ké​szít​mé​nyek​ről szó​ló
ira​tá​ban is ta​lál​koz​tam egy bi​zo​nyos „né​met pa​ti​ká​ri​us mes​ter​rel, Adam Wal​ser​rel”. Ön is pon​to​san tud​ja,
hogy az ak​ko​ri idők​ben a moszk​va​i​ak egy pa​ti​ká​ri​ust, aki rá​adá​sul kül​föl​di, bi​zo​nyá​ra va​rázs​ló​nak vagy
bű​bá​jos​nak tar​tot​tak.
– Né​met! – ki​ál​tott fel Fan​do​ri​ne. – És Cor​ne​li​us is né​met volt!
– Így igaz, de ez​zel be is fe​je​ződ​nek a ren​del​ke​zé​sünk​re álló té​nyek, és kez​dőd​nek a ta​lál​ga​tá​sok. Hogy
le​het​sé​ges, hogy a tűz​vész utá​ni ház hom​lok​za​tán ugyan​annyi ab​lak volt, mint a pa​ti​ku​sén an​nak ide​jén?
Vé​let​len egy​be​esés?
A ma​gisz​ter meg​ráz​ta a fe​jét.
– Ter​mé​sze​te​sen nem! Mus​nyi​kov bi​zo​nyá​ra ép​pen azért vet​te meg azt a tel​ket a bű​bá​jos​ház rom​ja​i​val,
mert hliszt​ként jó elő​jel​nek te​kin​tet​te az ab​la​kok ilyen szo​kat​lan szá​mát. Le​het​sé​ges, hogy a ház nem égett
po​rig, és még jól lát​szot​tak a hom​lok​zat kör​vo​na​lai. Vagy egy​sze​rű​en csak meg​őr​ző​dött an​nak a tűz​vész
előt​ti épü​let​nek az em​lé​ke, ame​lyi​ken ör​dög​tu​cat​nyi ab​lak volt. Hi​szen alig tíz év telt el Na​pó​le​on had​já​-
ra​ta óta.
– Én is így gon​do​lom. – Mak​szim Edu​ar​do​vics fél​re​tol​ta a pa​pí​ro​kat, Fan​do​ri​ne-hoz for​dult, és szin​te
min​den szót kü​lön meg​nyom​va mond​ta: – Szá​munk​ra a leg​fon​to​sabb az, hogy Mus​nyi​kov a régi alap​ra épí​-
tet​te a há​zát. Tes​sék, az „erős fun​da​men​tum” – az 1812-es nagy tűz​vész​ben sem égett el. Re​mé​lem, Fan​do​-
ri​ne, fel​fog​ja, hogy ez mit je​lent. – És han​gos sut​to​gás​sal mond​ta az utol​só sza​va​kat: – Nincs szük​sé​günk
se szpon​zo​rok​ra, se hi​va​tal​no​kok​ra. Mi ma​gunk meg tud​juk ta​lál​ni a Li​be​re​ját!

Az elő​ké​szü​le​tek​re há​rom tel​jes na​pot kel​lett ál​doz​ni​uk, jól​le​het kín​zó tü​rel​met​len​ség ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba
a kincs​ke​re​ső​ket. Ni​cho​las csak haj​nal előtt tu​dott alud​ni két-há​rom órát, Bo​lot​nyi​kov pe​dig, a vér​ágas,
ka​ri​kás sze​mé​ből ítél​ve, még annyit sem.
Az idő nem a szük​sé​ges esz​kö​zök be​szer​zé​sé​re kel​lett – Fan​do​ri​ne egy​sze​rű​en át​ad​ta a lis​tát Szer​ge​jev​-
nek, és még azon a na​pon hoz​tak két kü​lön​le​ges konst​ruk​ci​ó​jú, könnyű sváj​ci ásót, két csá​kányt, egy csör​-
lőt, két egy​sze​rű fe​szí​tő​va​sat, zseb​lám​pá​kat, egy kö​tél​hág​csót és egy vil​lany​fú​rót – arra az eset​re, ha pró​-
ba​fu​ra​tok​ra len​ne szük​ség.
– Tán va​la​mi alag​utat fog​nak ásni a föld alatt? – kér​dez​te Vlagyi​mir Iva​no​vics vic​ce​sen, s köz​ben szür​-
ke sze​mé​vel szin​te fal​ta az asz​ta​lon he​ve​rő pa​pí​ro​kat.
– Igen, va​la​mit ke​re​sünk – fe​lel​te Fan​do​ri​ne ha​nya​gul.
 – Ér​tem – bó​lin​tott az ez​re​des.
Épp mi​at​ta kel​lett húz​ni​uk az időt. Há​rom este ment el az el​te​re​lő had​mű​ve​let​re. A part​ne​rek az összes
fel​sze​re​lé​sük​kel együtt ki​utaz​tak va​la​mi​lyen ön​ké​nye​sen ki​vá​lasz​tott rom​hoz (elő​ször egy gyár rom​ja​i​hoz
Tyeksz​tyils​csi​ki​be, az​tán Za​moszk​vo​recs​jé​be és Mar​ji​na Ros​csá​ba), és el​kezd​ték ra​kos​gat​ni a kö​ve​ket,
itt-ott ás​tak egy ki​csit.
Első al​ka​lom​mal maga Szer​ge​jev is meg​je​lent. Jött​ment, né​ze​lő​dött, az​tán ott​hagy​ta őket.
Má​sod​já​ra az ez​re​des már nem volt ott, de a test​őrök idő​ről idő​re oda​kí​ván​csis​kod​tak. Ami​kor na​gyon
el​kezd​ték fi​gyel​ni, hogy va​jon mi​ben mes​ter​ked​nek, Ni​cho​las moz​gó​sí​tot​ta őket: la​pá​tot nyo​mott a fi​a​tal​-
em​be​rek ke​zé​be, és meg​kér​te őket, hogy egy nagy ku​pac lo​mot rak​ja​nak át egyik hely​ről a má​sik​ra. A fiúk
iz​zad​tak, össze​pisz​kol​ták ra​gyo​gó öl​tö​nyü​ket, az egyik​nek rá​esett a bo​ká​já​ra egy tég​la.
Har​ma​dik al​ka​lom​mal Fan​do​ri​ne és Bo​lot​nyi​kov már tö​ké​le​tes ma​gány​ban dol​go​zott – a test​őr​ség kint
ma​radt, és sem​mi​lyen ér​dek​lő​dést nem mu​ta​tott a fél​eszű tör​té​né​szek mun​kál​ko​dá​sa iránt. Vagy​is el​jött a
tet​tek ide​je.
A terv a kö​vet​ke​ző volt. Szer​ge​jev deli le​gé​nye​it a 15. szá​mú ház két sar​ká​ra ál​lít​ják, hogy sen​ki se za​-
var​has​sa meg őket – se prob​lé​más ka​ma​szok, se al​ko​ho​lis​ták, se haj​lék​ta​lan sze​rel​me​sek, s per​sze a test​-
őrök gond nél​kül meg​egyez​nek a rend​őr​jár​őrök​kel is, ha ne​tán fel​kel​te​né a fi​gyel​mü​ket a ro​mos ház alag​-
so​ri ab​la​ká​ból ki​szű​rő​dő fény. Ni​cho​las és Bo​lot​nyi​kov fel​nyit​ja az el​kor​hadt aj​tót, le​eresz​ked​nek, s az​tán
kö​ve​tik Cor​ne​li​us von Dorn inst​ruk​ci​ó​it. Ha si​ke​rül ta​lál​ni​uk va​la​mit (bár​csak úgy vol​na!), el​vég​zik a le​-
let elő​ze​tes és hoz​zá​ve​tő​le​ges ér​té​ke​lé​sét, de sem​mit sem hoz​nak a fel​szín​re. Sőt mi több, a kons​pi​rá​ció
vé​gett más​nap, sőt még har​mad​nap is el​men​nek va​la​mi más ro​mok​hoz, s köz​ben el​dön​tik, ho​gyan és mi​-
lyen for​má​ban hoz​zák a vá​ros és a vi​lág tu​do​má​sá​ra a gran​di​ó​zus, lé​leg​zet​el​ál​lí​tó le​le​tet.
Éj​jel két óra​kor ér​kez​tek a Ta​gansz​ka​ja ut​cá​ba. Se​hol egy lé​lek, min​den csen​des. Fan​do​ri​ne jobb​ra,
bal​ra, fel​fe​lé pil​lan​tott. Lát​ta, hogy a hold pró​bál​ja meg​les​ni a kincs​ke​re​ső​ket a vé​kony fel​hő​kön át, de
csak nem si​ke​rül át​tör​nie raj​tuk, és az ég et​től szür​kés​fe​ke​te, már​vány sír​kő​höz ha​son​la​tos.
A fi​ú​kat fel​ál​lí​tot​ták őr​he​lye​ik​re. A ke​rí​tés egyik ré​sén át be​mász​tak az ud​var​ra, és öt perc​cel ké​sőbb a
desz​ka​ku​pa​co​kon és tég​la​tör​me​lé​ken át​ha​tol​va már le is ju​tot​tak a pin​cé​be. A rozs​dás vas​aj​tót fe​szí​tő​vas​-
sal kel​lett ki​nyit​ni​uk. A csö​röm​pö​lés és nyi​kor​gás kí​sér​te​ti​es vissz​han​got vert a sö​tét fa​lak kö​zött, me​lyek​-
ről min​den​fe​lé ló​gott a le​hám​lott fes​ték.
– Nos – mond​ta va​la​mi mi​att sut​tog​va Fan​do​ri​ne, és meg​vi​lá​gí​tot​ta a pin​ce mennye​ze​tét. – Észak​ke​le​ti
sa​rok – az lesz az.
A le​vél​tá​ros a fal​hoz ment, meg​ka​par​gat​ta a ké​sé​vel.
– Ha​barcs, iga​zi moszk​vai ha​barcs – mond​ta, és ő is sut​to​gott. – És a fa​la​zat is na​gyon régi. Így még III.
Ivan ide​jé​ben fa​rag​ták a kö​ve​ket. Moszk​vá​ban sok régi ház áll pon​to​san ilyen alap​za​ton. A ha​barcs​hoz to​-
jás​sár​gá​ját, mé​zet, méh​vi​aszt, csir​ke​ga​nét meg az is​ten tud​ja, még mi min​dent ke​ver​tek. Job​ban tart, mint
bár​mi​lyen mai mal​ter.
Ni​cho​las, aki va​ló​ság​gal re​me​gett az iz​ga​lom​tól, úgy gon​dol​ta, hogy Mak​szim Edu​ar​do​vics nem a leg​-
jobb idő​pon​tot vá​lasz​tot​ta tör​té​nel​mi-épí​té​sze​ti elő​adá​sá​hoz. A ma​gisz​ter a tá​vo​lab​bi sa​rok​hoz ment, le​-
tet​te a lám​pát, és fog​ta a la​pá​tot. Előbb meg kel​lett tisz​tí​ta​ni a pad​lót a sze​mét​től.
At​tól a nap​tól fog​va, ami​kor meg​szá​mol​ta az ab​la​ko​kat a 15. szá​mú ház hom​lok​za​tán, Fan​do​ri​ne-t vég​re
bé​kén hagy​ta a ti​tok​za​tos Szu​li​kó​ról szó​ló dal. A grúz folk​lór gyöngy​sze​me he​lyett Ni​cho​las fe​jé​ben most
egy​re csak egy vers mo​tosz​kált, nem​rég ol​vas​ta egy könyv​ben, me​lyet a dol​go​zó​szo​bai köny​ves​pol​con ta​-
lált. A Ki​je​vi pá​lya​ud​var kö​ze​lé​ben lévő la​kást a Jev​ro​gye​bet​bank nyil​ván üz​let​em​be​rek ide​ig​le​nes el​-
szál​lá​so​lá​sá​ra hasz​nál​ta, en​nek meg​fe​le​lő köny​vek vol​tak a pol​con: min​den​fé​le üz​le​ti tá​jé​koz​ta​tók, szí​nes
ma​ga​zi​nok, az Orosz​or​szá​gi ban​kok en​cik​lo​pé​di​á​ja öt pél​dány​ban, va​la​mint A szov​jet köl​té​szet mes​te​re​i​-
nek árva kö​te​te. Ez utób​bit la​poz​gat​ta Fan​do​ri​ne éj​sza​kán​ként, ami​kor ál​mat​lan​ság​gal küz​dött.
A vers a ka​masz​kor előt​ti sze​re​lem​ről szólt, és szin​te ma​gá​tól meg​ra​gadt az em​ber fe​jé​ben. „Ut​cánk​ban
a leg​gyö​nyö​rűbb vagy, édes Lida, csöpp ki​csi lány” [xliii], mon​do​gat​ta ma​gá​ban Ni​cho​las reg​gel​től es​té​-
ig, de nem azt az is​me​ret​len Li​dát lát​ta maga előtt, ha​nem a Ta​gansz​ka​ja ut​cát és a 15. szá​mú há​zat, amely
zöld há​ló​val volt bo​rít​va.
Most is ezek​nek az am​phib​ra​chi​sok​nak a rit​mu​sá​ra dol​go​zott a ma​gisz​ter a la​pát​já​val. „Egy kis​fiú jár a
nyo​mod​ban, aki éjt-nap utá​nad eped.” Kel​le​mes rit​mus, épp meg​fe​lelt a fi​zi​kai mun​ká​hoz.
Vé​gül a sok sze​mét alól elő​tűn​tek a fé​lig el​rot​hadt desz​kák. Nyil​ván va​la​mi​kor lak​tak eb​ben az alag​so​ri
he​lyi​ség​ben, ha egy​szer desz​ká​val bo​rí​tot​ták a pad​lót.
Fél​re kel​lett ten​ni a la​pá​to​kat, és a fe​szí​tő​va​sak​kal foly​tat​ni a mun​kát. Fel​fe​sze​get​tek egy desz​ka​ré​te​get,
s alat​ta egy má​si​kat ta​lál​tak, amely el volt sze​ne​sed​ve.
– Tes​sék, az 1890-es tűz​vész – je​gyez​te meg Bo​lot​nyi​kov, iz​zadt hom​lo​kát tö​röl​get​ve. – Mi a csu​dát
mo​tyog ma​gá​ban? Gye​rünk, Fan​do​ri​ne, már kö​zel a cél!
Fel​fe​sze​get​ték ezt a ré​te​get is.
– Aha! – ki​ál​tott fel Mak​szim Edu​ar​do​vics lel​ke​sen, ami​kor a vas kő​nek üt​kö​zött. – Kő​la​pok! Fél​tem,
hogy a desz​kák alatt csak föl​det ta​lá​lunk. No, gye​rünk, tisz​tít​suk meg!
A lám​pá​kat a sa​rok​ban kép​ző​dött árok szé​lé​re he​lyez​ték. Szét​ver​ték az égett desz​ká​kat, és ki​la​pá​tol​ták
a tör​me​lé​ket.
A kő​lap kö​rül​be​lül há​rom​szor két láb nagy​sá​gú volt.
Bo​lot​nyi​kov​nak meg​nyúlt az arca.
– Ajaj! Baj van, Fan​do​ri​ne, itt va​la​mi nem stim​mel. A le​vél​ben az van, hogy „a sa​rok​ban van ott egy
kes​keny kő​lap”, ez meg majd​nem négy​zet ala​kú. Meg alig​ha​nem jó ne​héz, ket​ten is alig​ha tud​juk ki​fe​szí​te​-
ni – Mi​ki​ta ho​gyan bir​kó​zott vol​na meg vele egye​dül? Na mind​egy, ka​par​juk ki a szé​lét.
Egy​mást lök​dös​ték a vál​luk​kal, ahogy gug​gol​va ne​ki​áll​tak ki​ka​par​ni a föl​det a kő​la​pok kö​zül. Ni​cho​las
fin​tor​gott a kel​le​met​len csi​kor​gás​tól, s köz​ben össze​szo​rult a szí​ve: le​het, hogy té​ve​dés?
– Elég lesz – mond​ta Mak​szim Edu​ar​do​vics. – Es​sünk neki a két fe​szí​tő​vas​sal. Hát​ha még​is​csak ki​for​-
dul. Há​rom​ra!
Fan​do​ri​ne a fel​bon​tott desz​ka​bur​ko​lat szé​lé​nek ve​tet​te a lá​bát, két kéz​zel szo​rí​tot​ta a fe​szí​tő​va​sat, és
há​rom​ra tel​jes ere​jé​ből meg​fe​szí​tet​te.
A kő​lap fel​ágas​ko​dott – és​pe​dig olyan könnye​dén, hogy Bo​lot​nyi​kov majd​nem ha​nyatt esett.
– Hát ezt je​len​ti, hogy kes​keny! – A ma​gisz​ter meg​tar​tot​ta a kő​la​pot, és a szé​lé​re mu​ta​tott. – Nem vas​ta​-
gabb há​rom hü​velyk​nél!
Bo​lot​nyi​kov va​dul zi​hál​va el​tol​ta on​nan kol​lé​gá​ját, fog​ta a kő​la​pot (egy​ál​ta​lán nem volt ne​héz), és ol​-
dal​ra pen​de​rí​tet​te. A lap a le​do​bott fe​szí​tő​vas​ra esett és ket​té​tört.
– Mi​ért? – ki​ál​tott fel Ni​cho​las. – Hi​szen ez a hely mú​ze​um lesz!
Mak​szim Edu​ar​do​vics erre sem​mit sem mon​dott, csak négy​kéz​láb​ra eresz​ke​dett, és pusz​ta kéz​zel kezd​te
ki​ka​par​ni a föl​det a mé​lye​dés​ből.
– Vi​lá​gít​son ide! – hö​rög​te. – Gyor​sab​ban! Itt kö​zé​pen van egy mé​lye​dés. Vi​lá​gít​son már! Va​la​mit ér​-
zek.
Fan​do​ri​ne a sö​tét négy​zet mé​lyé​re irá​nyí​tot​ta a lám​pát, és a nya​kát nyúj​to​gat​ta, de a le​vél​tá​ros tel​je​sen
be​dug​ta fe​jét a mé​lye​dés​be, úgy​hogy sem​mit sem lá​tott.
– Mi van ott?
– Egy mé​lye​dés, és ben​ne egy kam​pó – fe​lel​te Bo​lot​nyi​kov tom​pán. – Ré​gen ilye​nek​re erő​sí​tet​ték az aj​-
tó​gyű​rű​ket.

Mel​lék​let:
A po​li​ti​ka​i​lag nem ép​pen kor​rekt li​me​rick, amely se​gí​tett N. Fan​do​ri​ne-nak fel​ka​par​ni a sze​me​tet a 15.
szá​mú ház pin​cé​jé​ben jú​li​us 3-án:

Szép lány volt Lida – a leg​szebb.
Nem ve​tett meg sem​mi hec​cet.
De min​dig óva​tos
Volt, ne​hogy ót​va​ros
Le​gyen, s hogy ne kap​jon AIDS-et.
 Tizennegyedik fejezet

És mégis angyal. „Becsaptam önt.” Mihez vezet, ha „körömig” iszik az ember. Von Dorn kapitány bal
keze. Csak legyen rá időm

Cor​ne​li​us​nak ke​mé​nyen meg​ra​gad​ták a ke​zét, és a szén​ser​pe​nyő​nél fog​la​la​tos​ko​dó mu​zsik meg​for​dult.

Ala​csony hom​lo​kú em​ber volt, ki​for​dult, sző​rös orr​lyu​kak​kal, kö​vér nya​ka szé​le​sebb a fe​jé​nél. Te​tő​től
tal​pig vé​gig​mér​te az el​ítél​tet, krá​ko​gott, kö​ze​lebb lé​pett.
Hó​hér! Ő fog​ja meg​kí​noz​ni sze​ren​csét​len von Dorn lo​vag sze​gény tes​tét.
– Szó és tett – sut​tog​ta hang nél​kül a ka​pi​tány el​fe​hé​re​dett ajka. – Az ural​ko​dó…
El​mond​ja a Li​be​re​ját! Bár​mit, csak el​odáz​has​sa a kí​no​kat! Jöj​jön a kam​pó, csak még ne most, ké​sőbb!
– És tő​le​tek, go​nosz​te​vők​től, a „szó és tett”-et nem sza​bad meg​hall​gat​nunk – mond​ta a tit​kár. – Ne írd,
Gris​ka! Ha​lál​fé​lel​mük​ben min​den​fé​lét ki​a​bál​nak az ilyen tol​va​jok, de ugyan ki hisz ne​kik? Gye​rünk, Szi​-
lan​tyij, tedd a dol​god! Mind​járt este lesz.
Cor​ne​li​us nyi​tot​ta vol​na a szá​ját, hogy olyat ki​ált​son, ami​re a kín​val​la​tást ve​ze​tő tit​kár he​gyez​ni kez​di a
fü​lét: „Tu​dom, hol van a cár kin​cse!” De a hó​hér ké​pen tö​röl​te – hall​gass! Mint​ha nem is ütött vol​na erő​-
sen, még​is azon​nal sós ízt ér​zett a szá​já​ban.
– Jó kis köd​mön, csak kár, hogy rö​vid – mo​rog​ta Szi​lan​tyij csak úgy ma​gá​ban, az​tán úgy üvöl​tött rá az
el​né​mult el​ítél​tre, mint egy lóra: – Ne te ne!
Föl​kap​ta von Dornt a gra​ban​cá​nál, bic​cen​tett az őrök​nek, hogy me​het​nek, és könnye​dén ki​ráz​ta az el​-
ítél​tet a ka​ca​baj​ká​já​ból. Fél​re​tet​te az ér​té​kes hol​mit, az​tán ugyan​így vet​te le Cor​ne​li​us​ról a kö​tött lé​lek​me​-
le​gí​tőt is. Az in​get saj​nál​ko​zó só​haj​jal szét​tép​te be​akasz​tot​ta uj​ját a nya​ká​nál, és köl​dö​kig ha​sí​tot​ta. A se​-
gé​dei az​tán egy pil​la​nat alatt le​tép​ték, és a ka​pi​tány mez​te​len fel​ső​tes​te csu​pa li​ba​bőr lett.
– Sem​mi​ség – ka​csin​tott a hó​hér. – Mind​ján fő​me​leg​szel, az​tán meg​mos​dol.
Jobb a gyors ha​lál, mint a kín​szen​ve​dés, dön​töt​te el Cor​ne​li​us, és ki​hasz​nál​va, hogy a lába sza​bad,
ágyé​kon rúg​ta a hó​hért. Ki​sza​ba​dul a szo​rí​tás​ból, fel​kap a szén​ser​pe​nyő​ről egy tü​zes fo​gót, mi​nél ne​he​-
zeb​bet, és elő​ször is an​nak a bes​te tit​kár​nak a po​fá​ját veri szét vele, az​tán a gyil​kos Szi​lan​tyi​jét, utá​na pe​-
dig lesz, ami lesz. Össze​sza​lad​nak az őrök, széj​jel​ha​sít​ják a kard​juk​kal, de csak ha​sít​sák, an​nál jobb.
Mind​eb​ből sem​mi sem tör​tént meg. A hó​hér a rú​gás​tól, ami​től min​den más fér​fi két​rét gör​nyedt vol​na,
csak fel​nyö​gött, de meg sem tán​to​ro​dott, a ta​pasz​talt bör​tön​őrök pe​dig ke​mé​nyen fog​ták a mus​ké​tás két
kar​ját.
– No, ezért szí​jat ha​sí​tok a há​tad​ból, te mo​csok mond​ta Szi​lan​tyij, és uj​já​val az el​ítélt ha​sá​ba bö​kött.
Cor​ne​li​us​nak a fáj​da​lom​tól el​akadt a lé​leg​ze​te, és meg​roggyant a lába.
Hogy ne rug​da​lóz​zék, szíj​jal át​kö​töt​ték a lá​bát, úgy von​szol​ták a nyúj​tó​hoz. Mind​járt há​tul​ról rá​kö​tik a
csuk​ló​já​nál fog​va, és fel​ránt​ják a mennye​ze​tig, hogy ki​fi​ca​mod​ja​nak a vál​lízü​le​tei, az​tán el​kez​dik kor​bá​-
csol​ni és vas​sal per​zsel​ni.
A tit​kár hir​te​len fel​pat​tant, és le​kap​ta a sap​ká​ját. A fi​a​tal ír​nok úgy​szin​tén.
Ket​ten lép​tek be a kín​zó​kam​rá​ba: el​ső​nek a krem​li ken​gyel​fu​tó vö​rös cári kaf​tán​ban, s mö​göt​te még va​-
la​ki, de őt a fél​ho​mály​ban nem le​he​tett ki​ven​ni, csak hal​lat​szott, ahogy peng a kard az ol​da​lán.
– A cár bo​jár​já​nak, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics Mat​fe​jev úr​nak a pa​ran​csa – je​len​tet​te be az ud​va​ri szol​ga,
majd szét​haj​tott és ol​vas​ni kez​dett egy ira​tot. – „A cári nagy pe​csét őr​ző​je ál​tal meg​pa​ran​csol​ta​tik, hogy
Kor​nyej Fon​do​rin né​met ka​pi​tány a Rab​ló Pri​káz​ból azon​nal el​en​ged​tes​sék, mi​vel​hogy bűnt nem kö​ve​tett
el, amint ar​ról tu​do​más​sal bí​runk. És amennyi​ben Fon​do​rin ka​pi​tányt bár​ki bán​tot​ta vagy meg​sér​tet​te, azon
sze​mélyt, aki​re Kor​nyej rá​mu​tat, vas​ba ver​jék és mér​je​nek rá száz​öt​ven kor​bács​ütést.”
Ek​kor lé​pett ki az ár​nyék​ból a má​sik em​ber. Ezüst​kaf​tán​ban, csú​csos co​bolyprém sap​ká​ban, fe​ke​te arc​-
cal.
– Ivan… Ivan Ar​ta​mo​no​vics – bu​kott ki a szó von Dorn​ból, aki még nem​igen hit​te el a jó sze​ren​csé​jét.
– Hal​lot​tad az ura​ság pa​ran​csát? – kér​dez​te a sze​re​csen szi​go​rú​an a tit​kár​tól. – Pa​ran​csold meg, hogy
old​ják el a ke​zét. Kor​bá​csot akarsz?
A kín​zást ve​ze​tő tit​kár ed​dig is sá​padt volt, de most olyan lett a képe, mint​ha liszt​tel szór​ták vol​na be.
– Nem hal​lot​tam, nem tud​tam… – he​beg​te. – A ne​vét se tud​tam… De hisz ha tu​dom, hát ak​kor de​hogy​-
is… Uram, ir​gal​mazz! – El​akadt a sza​va, majd fel​ki​ál​tott: – Le​ven​ni róla a kö​te​let, ro​ha​dé​kok! A ru​há​ját!
Ad​já​tok vissza neki a ru​há​ját!
Mat​fe​jev ud​var​mes​te​re Cor​ne​li​us​hoz ment, ko​mo​ran vé​gig​mér​te, erős, ke​mény uj​ja​i​val meg​ta​po​gat​ta a
bor​dá​it.
– Ép​ség​ben vagy? Nem tör​ték még össze a csont​ja​i​dat? Al​kal​mas vagy a szol​gá​lat​ra?
– Al​kal​mas, Ivan Ar​ta​mo​no​vics – fe​lel​te von Dorn, s már húz​ta is fel a lé​lek​me​le​gí​tő​jét; az ing​fosz​lá​-
nyok​ra csak le​gyin​tett. – De még egy perc, és a nyu​gal​ma​zá​so​mat kel​lett vol​na kér​nem. Úgy meg​nyo​mo​rí​-
ta​nak.
A sze​re​csen a nyúj​tó​ra és a szén​ser​pe​nyő​re san​dí​tott.
– Jól van, kint meg​vár​lak. Itt fül​ledt a le​ve​gő. Csak ne ma​radj soká, Kor​nyej! Vár a szol​gá​lat.
És ki​ment.
Cor​ne​li​us meg​dör​zsöl​te el​zsib​badt csuk​ló​ját. No tes​sék: „mi​vel​hogy bűnt nem kö​ve​tett el, amint ar​ról
tu​do​más​sal bí​runk” – és kész, ennyi az egész. Két​ség​te​len, hogy meg​van​nak az elő​nyei az orosz mó​di​ra
tör​té​nő igaz​ság​szol​gál​ta​tás​nak.
Szi​lan​tyij​hoz for​dult, egyik ke​zé​vel el​kap​ta a sza​kál​lát, a má​sik​kal a fo​gai közé ütött – tisz​ta erő​ből,
hogy ro​pog​jon. Nem azért, mert hó​hér, ha​nem a gú​nyo​ló​dá​sa meg a „mo​csok” mi​att.
Az​tán a tit​kár​hoz lé​pett. Az össze​húz​ta a sze​mét. De a ka​pi​tány már min​den dü​hét ki​ad​ta a hó​hér fo​ga​in,
így hát a tit​kárt nem ütöt​te meg, csak le​köp​te.
Ivan Ar​ta​mo​no​vics a szá​non ülve vár​ta, mel​let​te med​ve​bőr bun​da, me​lyet Cor​ne​li​us​nak ké​szí​tett elő.
– Gyor​san el​in​téz​ted – mo​so​lyo​dott el a sze​re​csen. – Ak​kor hát nem bán​tot​tak na​gyon?
A ka​pi​tány erre csak egy fer​de mo​sollyal vá​la​szolt, az​tán le​ült, és be​bur​ko​ló​zott a bun​dá​ba.
– Ku​tyák. Csak a ke​ze​met pisz​kol​nám be ve​lük. Kö​szö​nöm, Ivan Ar​ta​mo​no​vics. Meg​men​tet​tél.
– Bűn len​ne nem meg​men​te​ni egy hű em​bert. A sze​re​csen meg​leb​ben​tet​te a dí​szes gyep​lőt, és a há​rom
szür​ke ló el​in​dult a sár​ga ha​von. – Adam Wal​ser csak dél​ben ta​lált meg, ad​dig a cári pa​lo​tá​ban vol​tunk az
ura​ság​gal. Amint meg​tud​tam, hogy a Rab​ló Pri​káz​ba vit​tek, azon​nal jöt​tem. Még jó, hogy ide​jé​ben ér​kez​-
tem, mert ezek ér​te​nek hoz​zá, hogy töl​tött pi​ro​got csi​nál​ja​nak az em​ber​ből. A ka​to​nai szol​gá​lat​ra for​dítsd
a buz​gal​ma​dat, kéme az ura​ság​nak nél​kü​led is van ép​pen elég. Hol a pa​lo​tá​ban hall​ga​tó​zol, hol a ra​vasz
Ta​i​szi​osz ud​va​rá​ra lo​pó​zol be. Nem kell ennyi​re he​ves​ked​ni. Hogy a kín​zó​kam​rá​ból ki​me​ne​kí​tet​tünk,
azért nem kell kö​szö​ne​tet mon​da​nod. Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics soha nem hagy​ja cser​ben a hí​ve​it – ezt jól
vésd az eszed​be. Azt pe​dig, hogy Ta​i​szi​osz, a la​tin ku​tya Mil​osz​lavsz​kij​nak a cin​ko​sa, nél​kü​led is tud​juk,
emi​att nem kel​lett vol​na fej​jel men​ned a fal​nak. Sem​mi baj, amint a mi​énk elő​lép, le​szá​mo​lunk az összes
gaz​em​ber​rel.
– Mit je​lent az, hogy „amint a mi​énk elő​lép”? – kér​dez​te a ka​pi​tány.
 – No, hát hol​nap reg​gel Moszk​va népe a Kreml​be se​reg​lik. Ha​tal​mas tö​meg​ben. Pjot​rot fog​ják cár​nak
ki​ki​ál​ta​ni, ural​ko​dó​nő​nek meg Na​tal​ja Ki​ril​lov​na cár​nét. Már jár​ják a mi​e​ink Moszk​vát és a kör​nye​ző fal​-
va​kat, sug​dos​nak az em​be​rek​nek. Fjo​dor és Ivan gyön​gék, al​kal​mat​la​nok. Az or​vo​sok azt mond​ják, egyik
cá​re​vics se él so​ká​ig, nem len​ne jó ural​ko​dó be​lő​lük. Menj, ka​pi​tány, aludd ki ma​gad. A te dol​god nem az,
hogy az ura​ság sze​me és füle légy, ha​nem hogy a kar​do​dat tartsd ké​szen​lét​ben. Hol​nap dol​god lesz. Haj​-
nal​ban az em​be​re​id​del együtt őr​ség​be állsz a Gra​no​vi​ta​ja-pa​lo​ta kö​rül, ott fog ülé​sez​ni a Duma. A lo​vá​-
szo​kat és a kop​já​so​kat ne en​gedd kö​zel. Ha kell, ha​so​gasd ká​posz​tá​vá őket. Meg​ér​tet​ted, mi a fel​ada​tod?
Mit ne ér​te​ne ezen? Ha ká​posz​tá​vá, ak​kor ká​posz​tá​vá. Cor​ne​li​us ké​je​sen ki​nyúj​tó​zott, s vé​gig​te​kin​tett a
fe​ke​te lé​kek​től tar​kál​ló fe​hér fo​lyón és a nap​nyug​ta mál​na​szí​nű csík​ján az ezüs​tös égen. De szép is élni Is​-
ten vi​lá​gá​ban! És a cso​dás meg​men​tő, Ivan Ar​ta​mo​no​vics, hi​á​ba, hogy fe​ke​te az áb​rá​za​ta, az Úr an​gya​la,
ez most már vég​ér​vé​nye​sen be​bi​zo​nyo​so​dott.

Ki​alud​nia ma​gát Cor​ne​li​us​nak nem kel​lett, el​vég​re, hála is​ten​nek, aludt ele​get a „rés​ben”. Mi​után ki​ad​ta a
szük​sé​ges pa​ran​cso​kat a had​nagy​nak (el​len​őriz​ni a fegy​ve​re​ket és lő​szert, sen​kit ki nem en​ged​ni a ka​szár​-
nyá​ból, a pán​cé​lo​kat ki​fé​nye​sí​te​ni, hogy csil​log​ja​nak, mint a tü​kör), von Dorn át​öl​tö​zött, me​net köz​ben fel​-
haj​tott egy kupa vod​kát – enni nem volt ide​je, bár éhes volt –, és nye​reg​be!
Tíz perc alatt ért a ja​u​zai Kő​ka​pu​hoz, s ott már kez​dő​dött is a fe​ke​te Szem​jo​nov-te​lep. Tü​rel​met​len​sé​-
gé​ben és az elő​re íz​lel​ge​tett bol​dog​ság​tól nem ka​pott elég le​ve​gőt, úgy​hogy nem az or​rán ke​resz​tül lé​leg​-
zett, ha​nem a szá​ján át nyel​te a fa​gyos le​ve​gőt. Ha egy​szer Wal​ser meg​vár​ta a sze​re​csent az Ar​ta​mo​nov
köz​ben, ak​kor elő​ször is él és ép​ség​ben van, má​sod​szor, si​ke​rült el​jut​nia a há​zá​ig, har​mad​szor, se​ho​vá
sem me​ne​kült el, és ne​gyed​szer, va​ló​ban ne​mes lel​kű, tisz​tes​sé​ges em​ber, ami​ben Cor​ne​li​us soha nem is
ké​tel​ke​dett. Vagy tán csak a gyen​ge​ség per​ce​i​ben, ami​kor a hi​deg és szűk „rés​ben” fe​küdt. Az un​dok kí​gyó
most is moz​go​lód​ni kez​dett a lel​ké​ben, és azt szi​szeg​te: „Nem meg​men​te​ni akart, ha​nem félt, hogy a kín​zás
alatt ki​adod őt is, azért sza​ladt Mat​fe​jev​hez” – de nyom​ban un​do​rod​va szét​ti​por​ta.
And​re​as báty​ja így okí​tot​ta: „Soha ne gon​dolj rosszat az em​ber​ről, amíg nem ár​tott ne​ked.” Ha pe​dig
va​la​ki csak jót tett ne​ked, an​nál na​gyobb bűn al​jas​ság​gal gya​nú​sí​ta​ni.
Ami​kor pe​dig a ko​pog​ta​tás​ra ki​nyílt a kes​keny ku​kucs​ká​ló​ab​lak a tölgy​fa aj​tón, és Cor​ne​li​us meg​pil​-
lan​tot​ta a pa​ti​ká​ri​us bol​do​gan fel​ra​gyo​gó ar​cát, tel​je​sen el is fe​led​ke​zett az un​dok szi​sze​gés​ről.
– Is​te​nem, Is​te​nem – is​mé​tel​get​te Wal​ser a szót, amit más​kor nem vett az aj​ká​ra, mert, mint is​me​re​tes,
ha​szon​ta​lan ba​bo​na​ság​nak tar​tot​ta a val​lást. Mi​cso​da öröm, von Dorn úr, hogy élet​ben van! Egy​sze​rű​en
nem hi​szek a sze​mem​nek! Ó, mennyit gyöt​rőd​tem, el​kép​zel​ve, hogy meg​öl​ték vagy meg​se​be​sí​tet​ték, vagy
ami a leg​ször​nyűbb – el​vit​ték a Rab​ló Pri​káz​ba! Nem könnyí​tet​te meg a szen​ve​dé​se​met még az sem, hogy
a ke​zem​ben van a Za​mo​le​usz!
– Te​hát a könyv ön​nél van? – kér​dez​te a ka​pi​tány, le​száll​va a ló​ról. – El tud​ta hoz​ni? Bra​vó, Herr Wal​-
ser. Re​mé​lem, nem tép​te le róla a bo​rí​tót, hogy könnyebb le​gyen.
A pa​ti​ká​ri​us ka​csint​va mond​ta:
– Ne ag​gód​jék, nem tép​tem le. A tel​jes zsák​má​nya az al​tin-to​lo​basz​ban van.
– Hogy​hogy a „tel​jes”?
Cor​ne​li​us meg​der​medt a pány​vá​zó​cö​löp mel​lett, ke​zé​ben a gyep​lő​vel. Er​ről nem is ál​mo​dott!
– De… De hi​szen ir​gal​mat​la​nul ne​héz volt a zsák, én is alig bír​tam el! Ho​gyan tud​ta egy​ma​ga, éj​nek
ide​jén ide​ci​pel​ni az egész vá​ro​son, az őr​he​lye​ken, a ka​pu​kon, a rá​cso​kon át? Ez hi​he​tet​len.
– Tö​ké​le​te​sen iga​za van – ne​ve​tett Wal​ser. – A leg​el​ső rács​nál el​kap​ták a gra​ban​co​mat… De hát men​-
jünk be a ház​ba, hi​deg van.
 A szo​bá​ban foly​tat​ta a tör​té​ne​tet, ahol gyer​tyák vi​lá​gí​tot​tak, a fa​lon ott hu​nyor​gott az af​ri​kai kro​ko​di​lus,
az asz​ta​lon pe​dig egy bu​té​lia csil​lo​gott, csak úgy szik​rá​zott a met​szett üveg, és va​la​mi​lyen sö​tét​vö​rös fo​-
lya​dék volt ben​ne.
-…Szó​val el​kap​tak, és ki​a​bál​nak: „Ki vagy? Tol​vaj? Mi​ért nincs ná​lad lám​pás? Mi van a zsák​ban –
amit lop​tál?” És nem is egy​sze​rű ut​cai őrök vol​tak, ha​nem a leg​iga​zibb zsan​dá​rok – a zem​sztvo ja​rizs​kái.
– És maga? – ke​re​ke​dett el von Dorn sze​me.
– Tud​ja, herr ka​pi​tány, be​csü​le​tes em​ber va​gyok, nem sze​re​tek ha​zud​ni. – Rán​cai paj​kos gri​masz​ba
gyűl​tek, mely egy​ál​ta​lán nem il​lett a tu​dós pa​ti​ká​ri​us​hoz. – Úgy​hogy meg​mond​tam ne​kik az iga​zat: „Igen,
lo​pott hol​mi van a zsák​ban. Be​lo​póz​tam a met​ro​po​li​ta há​zá​ba, el​lop​tam egy zsák köny​vet. Vissza​vi​het​nek
hoz​zá, kap​nak egy al​tint a buz​gal​mu​kért, no, leg​fel​jebb ket​tőt. De ha se​gí​te​nek el​vin​ni a zsá​kot a há​za​mig,
én egy ru​belt adok min​dő​jük​nek, és még egy üveg édes raj​nai bort is mel​lé.” Na és mit gon​dol?
– Se​gí​tet​tek? – hök​kent meg Cor​ne​li​us.
– Nem elég, hogy ci​pel​ték a zsá​kot, még őriz​tek is, az ár​ko​kon a hó​nom alatt fog​va vit​tek át, és utá​na,
ami​kor fi​zet​tem ne​kik, so​ká​ig haj​long​tak. Kér​ték, hogy más​kor is gon​dol​jak rá​juk, ha se​gít​ség​re van szük​-
sé​gem.
– Maga egy​sze​rű​en káp​rá​za​tos! Inni aka​rok az egész​sé​gé​re!
A ka​pi​tány nyúlt is a csá​bí​tó​an csil​lo​gó bu​té​li​á​hoz, amely mel​lett két agyag​kor​só állt, az ilyen​nek fél
ko​pej​ká​ba ke​rül da​rab​ja a pi​a​con. Csak a bo​lond pa​ti​ká​ri​us hó​bor​tos há​zá​ban áll​ha​tott egy​más mel​lett a
pa​zar ve​len​cei üveg és egy ilyen dur​va kéz​mű​ves​por​té​ka.
Wal​ser le​fog​ta a du​gót.
– Nem, ara​nyos Cor​ne​li​u​som. Meg​en​ge​di, hogy így szó​lít​sam? Ez drá​ga cip​ru​si bor, amit rég​óta épp
erre a di​a​dal​mas nap​ra őriz​ge​tek. És fel​tét​le​nül meg​isszuk, de nem itt, ha​nem lent, a cso​dás tró​fe​ánk mel​-
lett.
– Hát ak​kor men​jünk is azon​nal!
Fel​emel​ték a két kő​la​pot, és a fa​lép​csőn le​mász​tak a tit​kos pin​cé​be.
A to​lo​basz​nak fel volt emel​ve a te​te​je, és fé​lig tele volt köny​vek​kel, me​lyek bo​rí​tói a szi​vár​vány min​-
den szí​né​ben szik​ráz​tak. A ka​pi​tány áhí​ta​to​san le​tér​delt, uj​ja​i​val meg​si​mo​gat​ta a sma​rag​do​kat, jás​pi​s​o​kat,
ru​bi​no​kat.
– És hol van a Za​mo​le​usz? Azt nem lá​tom.
– Az itt van, az asz​ta​lon. Nem tud​tam meg​áll​ni, és be​le​néz​tem a szö​veg​be.
– Na és? – Von Dorn kí​ván​csi​an pil​lan​tott a nyi​tott könyv​re, mely​nek szé​les lap​jai szür​kén de​reng​tek a
fél​ho​mály​ban. – El tud​ja ol​vas​ni?
Oda​ment, és az agyag gyer​tya​tar​tót az égő gyer​tyá​val le​tet​te az asz​tal​ra, ame​lyen Wal​ser már el​he​lyez​te
a bu​té​li​át és a kor​só​kat.
A hal​vány​bar​na be​tűk sűrű pók​há​ló​ként bo​rí​tot​ták a la​po​kat. Le​het​sé​ges, hogy ezek a kacs​ka​rin​gók rej​-
tik a nagy transz​mu​tá​ció tit​kát?
– Egy​va​la​mi se​hogy sem fér a fe​jem​be – mond​ta a ka​pi​tány el​gon​dol​kod​va, mi​köz​ben töl​töt​te a bort.
Mi​ért kell ma​gá​nak, drá​ga Wal​ser úr, a vi​lág​egye​tem min​den ara​nya? Ön elég jó​mó​dú, hogy meg​ve​hes​sen
min​dent, ami​re szük​sé​ge van. Tu​dós bá​tyám, egy ben​cés ko​los​tor apát​ja azt mon​do​gat​ta: „A gaz​dag​ság
nem szá​mok​kal, ha​nem ér​zé​sek​kel mé​re​tik. Az egyik kol​dus​nak érzi ma​gát, pe​dig száz​ezer du​kát a jö​ve​-
del​me, mert neki min​den ke​vés; a má​sik gaz​dag​nak érzi ma​gát száz tal​lér​ral is, mert annyi elég neki, és
még ma​rad is.” Ön két​ség​kí​vül az utób​bi​ak közé tar​to​zik. Mi​nek ál​do​zott hát annyi esz​ten​dőt s erőt egy
olyan kincs meg​szer​zé​sé​re, ami​re nincs szük​sé​ge? Nem ér​tem. De akár​ho​gyan is, most meg​va​ló​sult az
álma. Hát igyunk erre! Alig vá​rom, hogy meg​kós​tol​has​sam a cso​dá​la​tos cip​ru​si bo​rát.
– Vár​jon!
A pa​ti​ká​ri​us hir​te​len ko​moly lett, sőt mint​ha meg​ijedt vol​na va​la​mi​től – ide​ge​sen meg​nyal​ta a szá​ja
szé​lét, és az uj​ja​it ro​pog​tat​ta.
– Én… Maga… Ma​gá​nak tö​ké​le​te​sen iga​za van, ba​rá​tom. Rög​tön meg​ér​tet​tem, hogy ön nem​csak bá​tor,
ha​nem okos em​ber is. An​nál könnyebb lesz be​is​mer​nem va​la​mit egy ilyen bölcs és nagy​lel​kű em​ber​nek…
– Mi​cso​dát? – mo​so​lyo​dott el von Dorn. – Mi az, tán té​ve​dett, és ab​ban a Za​mo​le​usz​ban csak va​la​mi
ér​tel​met​len ab​ra​ka​dab​ra van? És en​nek a po​ros köny​vecs​ké​nek a se​gít​sé​gé​vel nem tud el​ké​szí​te​ni sem​mi​-
fé​le Ma​gisz​té​ri​u​mot, Vö​rös Tink​tú​rát vagy a csu​da tud​ja, hogy ne​ve​zik még azt a va​rázs​la​tos szubsz​tan​ci​-
át? Annyi baj le​gyen. Az én zsák​má​nyom elég lesz ket​tőnk​nek is. Meg​osz​to​zom ön​nel – an​nál is in​kább,
hi​szen ma​gá​nak va​ló​ban nem kell sok. Akar​ja, hogy ve​gyek ön​nek egy pom​pás há​zat nem messze a kas​té​-
lyom​tól? Ó, igen, iga​zi fran​cia chát​eau-t fo​gok épí​te​ni ma​gam​nak – tor​nyok​kal és vi​zes​árok​kal, de egy​ben
nagy ab​la​kok​kal és ké​nyel​mes szo​bák​kal. Ma​gá​nak meg ve​szek egy re​mek há​zat cso​dá​la​tos kert​tel. Ül​dö​-
gél majd a plüss​el be​vont lu​ga​sá​ban, és ol​vas​gat​ja az unal​mas köny​ve​it. Vagy le​het, hogy maga is ír va​la​-
mi​lyen fi​lo​zó​fi​ai trak​tá​tust, eset​leg meg​ír​ja a Li​be​re​ja ke​re​sé​sé​nek tör​té​ne​tét a vad Mosz​kó​vi​á​ban. Hát
nem egy iga​zi re​gény?
El​ne​vet​te ma​gát, elé​ge​det​ten sa​ját tré​fá​já​val. Wal​ser azon​ban még job​ban el​ko​mo​ro​dott. Lát​ha​tó​an egy​-
re job​ban iz​gult.
– Igen, herr ka​pi​tány, tu​dom, hogy ön nagy​lel​kű em​ber, és a kép, me​lyet elém fes​tett – ház, kert, köny​vek
–, rop​pant csá​bí​tó szá​mom​ra. De ne​kem más utat szánt az élet. Nem bé​két, ha​nem har​cot. Nem pi​he​nést,
ha​nem ál​do​za​tos szol​gá​la​tot. Igen, ki​ta​lál​ta: a Za​mo​le​usz​ban nem ta​lál​ha​tó meg a Böl​csek Köve el​ké​szí​té​-
sé​nek re​cept​je. És​pe​dig na​gyon egy​sze​rű ok​ból – az egyik ele​met le​he​tet​len egy má​sik​ká át​vál​toz​tat​ni, a
hi​gany​ból so​ha​sem lesz arany. Ami fel​vi​lá​go​sult ko​runk​ban nincs olyan iga​zi tu​dós, aki hin​ne ezek​ben az
al​ki​mis​ta ba​dar​sá​gok​ban.
Cor​ne​li​us úgy el​cso​dál​ko​zott, hogy még a kor​sót is le​tet​te.
– De… De ak​kor mi​nek kel​lett ma​gá​nak ez a régi könyv? Vuf or​szá​gá​nak lal​jai mi​att?
– Ugyan, de​hogy. Nem ér​de​kel​nek a csil​lo​gó kö​vecs​kék és az arany, eb​ben is iga​za van. – A pa​ti​ká​ri​us
a nyi​tott könyv​re mu​ta​tott, és meg​re​me​gett a hang​ja, de már nem az iz​ga​lom​tól, ha​nem az áhí​tat​tól. – Ez az
ős​ré​gi pa​pi​rusz, amely több mint más​fél ezer éves, egé​szen más​ról szól. Bo​csás​son meg, di​cső ba​rá​tom.
Be​csap​tam önt.

Lát​va, hogy az öreg sze​mé​ben könnyek csil​log​nak, Cor​ne​li​us Wal​ser elé tol​ta a kor​sót.
– De hát nem kell annyi​ra elér​zé​ke​nyül​ni, ba​rá​tom! Ne​kem ép​pen​ség​gel mind​egy, hogy mi van ab​ban a
maga Za​mo​le​u​szá​ban. Az a lé​nyeg, hogy elé​ge​dett le​gyen. Elé​ge​dett?
– Ó, igen! – ki​ál​tott fel Wal​ser, és azon​nal el​tűn​tek sze​mé​ből a könnyek. – A leg​me​ré​szebb vá​ra​ko​zá​sa​-
i​mat is fe​lül​múl​ja a szö​veg! Ez tel​je​sen fel​bo​rít​ja…
– Hát ak​kor nagy​sze​rű – vá​gott a sza​vá​ba a ka​pi​tány. – Ön elé​ge​dett, én is elé​ge​dett va​gyok. A ja​vas​la​-
to​mat pe​dig fenn​tar​tom. A kas​té​lyom​ban vagy an​nak szom​széd​sá​gá​ban min​dig lesz egy ké​nyel​mes lak​hely
az ön szá​má​ra. Igyunk hát erre!
– Ej, vár​jon már az​zal a bor​ral! – kap​ta fel a ke​zét bosszú​san a pa​ti​ká​ri​us. – Hát egy​ál​ta​lán nem kí​ván​-
csi rá, hogy mi​fé​le kin​cset ke​res​tem ilyen so​ká​ig, ilyen áll​ha​ta​to​san, ha​lá​los ve​sze​de​lem​nek ki​té​ve nem​-
csak tu​laj​don éle​te​met, ha​nem az önét is?
– De​hogy​nem, na​gyon is kí​ván​csi va​gyok. Csak azt akar​tam mon​da​ni, hogy egy​ál​ta​lán nem va​gyok meg​-
sér​tőd​ve, ami​ért így a bo​lond​ját já​rat​ta ve​lem a Böl​csek Kö​vé​vel. Úgy kell ne​kem, ha olyan tu​dat​lan va​-
gyok.
– Hall​gas​son már meg!
Wal​ser vé​gig​si​mí​tott ar​cán a te​nye​ré​vel, mint aki fel​vesz vagy, épp el​len​ke​ző​leg, le​vet egy masz​kot.
Ami​kor új​ból Cor​ne​li​us​ra né​zett, an​nak úgy tűnt, mint​ha a pa​ti​ká​ri​us va​ló​ban le​húz​ta vol​na ma​gá​ról a jó​-
lel​kű, mó​kás kü​lönc ál​ar​cát. Most egy ha​tá​ro​zott, szen​ve​dé​lyes, cél​tu​da​tos em​ber né​zett Cor​ne​li​us​ra. Az
öreg or​vos kék sze​me olyan szik​rá​kat szórt, hogy a ka​pi​tány ar​cá​ról azon​nal el​tűnt a le​eresz​ke​dő mo​soly.
– Eb​ben a könyv​ben – kezd​te hal​kan Adam Wal​ser – az em​be​ri​ség meg​men​té​se fog​lal​ta​tik. Nem több és
nem ke​ve​sebb. A fel​vi​lá​go​su​lat​lan és fel​ké​szü​let​len ér​te​lem szá​má​ra bor​zal​mas​nak tűn​het, ami ben​ne van.
Még ta​nult em​ber​nek is, ha ér​tel​me éret​len, s lel​ke ha​mis hi​e​del​mek rab​sá​gá​ban van, ve​szé​lyes le​het el​ol​-
vas​ni eze​ket az ol​da​la​kat. Sa​ven​tus lel​kész a maga ko​rá​ban mű​velt és jó​za​nul gon​dol​ko​dó em​ber volt, de
még ő sem bír​ta ki, fu​tott, amer​re a lába vit​te. Nem az orosz cár​tól ijedt meg, ha​nem et​től a kéz​irat​tól.
– De hát mi van ben​ne? – kér​dez​te a ka​pi​tány, és fél​ve le​sett a Za​mo​le​usz​ra, sőt a biz​ton​ság ked​vé​ért
még ki​csit el is hú​zó​dott az asz​tal​tól.
A pa​ti​ká​ri​us azon​ban mint​ha nem hal​lot​ta vol​na a kér​dést – egyen​le​tes, foj​tott han​gon foly​tat​ta a tör​té​-
ne​tet, s most fé​lig be volt csuk​va a sze​me.
– Be​csap​tam ma​gát, ami​kor azt mond​tam, hogy a Hei​del​ber​gi Egye​te​men fe​dez​tem fel Sa​ven​tus fel​jegy​-
zé​se​it. A mi​lá​nói ink​vi​zí​ció irat​tá​rá​ban buk​kan​tam rá, ahol az eret​ne​kek ki​hall​ga​tá​sá​nak régi jegy​ző​köny​-
ve​it ta​nul​má​nyoz​tam, aki​ket a szent atyák az​tán mág​lyá​ra küld​tek. Lit​ta bí​bo​ros ado​má​nyoz​ta ne​kem ezt a
ki​vált​sá​got, ami​ért meg​gyó​gyí​tot​tam az arany​erét. Sa​ven​tus nem sok​kal az​u​tán ke​rült az ink​vi​zí​ció bör​tö​-
né​be, hogy 1565-ben el​me​ne​kült Orosz​or​szág​ból. Az át​él​tek ha​tá​sá​ra kis​sé meg​há​bo​ro​dott. Ahogy uta​zott
át Eu​ró​pán, so​kat fe​cse​gett. Va​la​ki az​tán fel​je​len​tet​te, bör​tön​be ke​rült, ahon​nan már ki sem sza​ba​dult éle​te
vé​gé​ig.
– De mi​től há​bo​ro​dott meg?
Most vég​re meg​hal​lot​ta a kér​dé​sét a dok​tor.
– Em​lék​szik, drá​ga Cor​ne​li​u​som, már mond​tam ön​nek, hogy a kons​tan​ti​ná​po​lyi ba​szi​le​u​szok tit​kos lá​-
dá​já​ban ko​rai ke​resz​tény köny​vek vol​tak. Eret​nek köny​vek. Ez az egyik kö​zü​lük, a leg​hí​re​sebb, me​lyet
sen​ki sem lá​tott több mint ezer éven át, úgy​hogy csak ho​má​lyos le​gen​dák ma​rad​tak róla.
– Eret​nek könyv? – mond​ta von Dorn csa​ló​dot​tan, el​nyújt​va a sza​va​kat, és már nem is félt az asz​tal​tól.
Az olyan nagy do​log?
– Tud​ja-e ön – foly​tat​ta a pa​ti​ká​ri​us, még job​ban le​hal​kít​va hang​ját –, hogy iga​zi evan​gé​li​um​ból nem
négy volt, ha​nem öt? Jó​zsef fi​á​nak éle​tét meg​ír​ta Jú​dás apos​tol is. Igen, igen, az a bi​zo​nyos Jú​dás.
– De hát ő nem akasz​tot​ta fel ma​gát nem sok​kal Jé​zus ke​reszt​re fe​szí​té​se után?
– A be​szá​mo​lók an​nak az em​ber​nek a ha​lá​lá​ról, aki ki​ad​ta a mes​si​ást a Szan​hed​rin​nek, el​lent​mon​dá​so​-
sak. Az evan​gé​li​u​mok szer​zői azt ál​lít​ják, hogy fel​akasz​tot​ta ma​gát. Az „Apos​to​lok cse​le​ke​de​tei”-ben azt
ol​vas​suk, hogy az áru​ló „alázu​han​ván, el​ha​sadt kö​zé​pen, és min​den bel​ső ré​sze ki​om​lott” [xliv]. Pa​pi​asz
Hi​e​ra​po​li​tész pe​dig azt írja, hogy Jú​dás haj​lott ko​rá​ig élt, és ti​tok​za​tos be​teg​ség​ben halt meg: tes​te ször​-
nyű​sé​ge​sen fel​da​gadt, s oly ki​bír​ha​tat​lan bűzt árasz​tott, hogy az em​be​rek a kö​ze​lé​be sem men​tek. Pa​pi​asz
Já​nos apos​tol ta​nít​vá​nya volt, és Jú​dás kor​tár​sa. Le​het hin​ni a sza​va​i​nak. Ez azt je​len​ti, hogy Jú​dás hosszú
éle​tet élt. Az az em​ber, aki kö​zel​ről is​mer​te Krisz​tust, majd pe​dig el​árul​ta őt, rész​le​te​sen le​ír​ta az úgy​ne​-
ve​zett Meg​vál​tó éle​tét. Az ötö​dik evan​ge​lis​ta nem​csak azt ma​gya​ráz​ta el, hogy mi​ért ve​tett vé​get Jé​zus
mes​si​á​si te​vé​keny​sé​gé​nek (ma​gá​tól ér​te​tő​dik, hogy nem a har​minc ezüs​tért), ha​nem el​mond​ta a ná​zá​re​ti​ről
a tel​jes igaz​sá​got, min​den ha​zug​ság és szé​pí​tés nél​kül. A ke​resz​tény​ség haj​na​lán ez a kéz​irat kéz​ről kéz​re
járt, és so​ka​kat el​ri​asz​tott az új hit​től. Majd pe​dig, Kons​tan​tin csá​szár ide​jé​től, aki a ke​resz​tény​sé​get meg​-
tet​te ál​lam​val​lás​nak, a „Jú​dás evan​gé​li​u​ma” hir​te​len el​tűnt. Most már vi​lá​gos, hogy mi lett vele: min​den
má​so​la​tát meg​sem​mi​sí​tet​ték, az ere​de​tit pe​dig a csá​szá​rok tit​kos könyv​tá​rá​ban he​lyez​ték el. Ha​lál​bün​te​tés
ter​he mel​lett ti​los volt be​le​te​kin​te​ni ebbe a kéz​irat​ba, de meg​sem​mi​sí​te​ni az ősi ta​nú​ság​té​telt a ba​szi​le​u​-
szok nem mer​ték.
– Va​la​mi pi​szok​sá​gok van​nak ben​ne a Meg​vál​tó​ról? – von​ta össze a szem​öl​dö​két von Dorn. – Na és?
Ugyan ki hin​ne egy al​jas áru​ló ko​hol​má​nya​i​nak?
– Ko​hol​má​nya​i​nak? – mo​so​lyo​dott el Wal​ser. Sa​ven​tus ki​hall​ga​tá​sá​nak jegy​ző​köny​vé​ben meg​ta​lál​ha​tó
az ink​vi​zí​tor fel​jegy​zé​se: „Ezen is​ten​ká​rom​ló iro​mány, me​lyet Jú​dás evan​gé​li​u​má​nak mon​da​nak, két​ség​kí​-
vül a vég​te​len ra​vasz​sá​gé Sá​tán​nak a műve, mert még el​me​sél​ve is le​küzd​he​tet​len csá​bí​tást szít a lé​lek​-
ben, hogy ké​tel​ked​ni kezd​jen a mi Jé​zus urunk is​te​ni ter​mé​sze​té​ben és jó​sá​gá​ban.” Ke​vés időm volt, és a
szö​veg ne​he​zen ol​vas​ha​tó, de mind​össze az első négy ol​dal​lal meg​bir​kóz​va, már​is olyas​mi​ket tud​tam meg
Jé​zus​ról, hogy min​den cse​le​ke​de​té​nek ér​tel​me tö​ké​le​te​sen új szín​ben tűnt fel előt​tem! – A pa​ti​ká​ri​us​nak
el​akadt a lé​leg​ze​te iz​gal​má​ban. – Ha csak ezt az első négy ol​dalt tár​nánk a vi​lág elé, már ak​kor is meg​-
inog​na a ke​resz​tény hit egész épít​mé​nye! És ami a leg​meg​döb​ben​tőbb, ha el​men​nénk a Szent​föld​re, na​gyon
va​ló​szí​nű, hogy még most is ta​lál​hat​nánk bi​zo​nyí​té​ko​kat arra, hogy Jú​dás az iga​zat írta! Tud​ja-e, hogy ki
volt va​ló​já​ban Ná​zá​re​ti Jé​zus, és mi​vel fog​lal​ko​zott éle​te első har​minc évé​ben?
– Nem tu​dom, és nem aka​rom tud​ni! – ki​ál​tot​ta von Dorn. – Vagy​is, nem… tu​dom, és sem​mi mást nem
aka​rok tud​ni! A Meg​vál​tó egy ács fia volt, és se​gí​tett az ap​já​nak, majd pe​dig el​ment, hogy pré​di​kál​ja az
Iga​zat. És ne me​ré​szel​jen sem​mi mást ál​lí​ta​ni!
Wal​ser ke​se​rű​en fel​ne​ve​tett.
– Tes​sék, pon​to​san ugyan​ilyen vak az összes töb​bi ke​resz​tény is. A ba​bo​na​ság sö​tét​sé​gét vá​laszt​ják az
igaz​ság fé​nye he​lyett. Jól van, jól van, ne fog​ja be a fü​lét. Nem fo​gok sem​mit sem el​me​sél​ni Krisz​tus​ról.
Hall​gas​sa meg in​kább, hogy mit si​ke​rült meg​tud​nom ar​ról, hogy mi tör​tént Jú​dás evan​gé​li​u​má​val Mosz​kó​-
vi​á​ban. El​ső​ként a ször​nyű köny​vet Gö​rög Ma​xi​mosz fe​dez​te fel, aki Va​szi​lij nagy​fe​je​de​lem meg​bí​zá​sá​ból
kezd​te fel​dol​goz​ni a Li​be​re​ját. A szer​ze​tes rá​buk​kant az is​me​ret​len Za​mo​le​usz Ma​te​ma​ti​ká-jára, ész​re​vet​-
te, hogy a cím​lap ha​mis, és va​ló​já​ban is​ten​ká​rom​ló szö​veg van ben​ne Jé​zus​ról. El​mond​ta ezt az ural​ko​dó​-
nak, az pe​dig úgy meg​ijedt, hogy meg​pa​ran​csol​ta, azon​nal te​gyék vissza az egész Li​be​re​ját a rej​tek​hely​re,
a gö​rög könyv​tu​dóst pe​dig ne en​ged​jék el Orosz​or​szág​ból. Így az​tán Ma​xi​mosz a ha​vas Moszk​vá​ban élte
le ma​ra​dék nap​ja​it. Az​tán, fél év​szá​zad​dal ké​sőbb a tud​ni vá​gyó Ivan kez​dett fog​lal​koz​ni a Li​be​re​já​val.
So​ká​ig ke​re​sett tu​dós for​dí​tó​kat, de csak nem ta​lált kel​lő​képp nagy tu​dá​sút. Vé​gül az​tán fel​buk​kant a mi
Sa​ven​tu​sunk. Ő elég gyor​san meg​ta​lál​ta a ha​mis Za​mo​le​uszt, és csak úgy rög​tö​nöz​ve el​kezd​te szó​ban le​-
for​dí​ta​ni a cár​nak a zsi​dó szö​ve​get. A mi​lá​nói ink​vi​zí​ció jegy​ző​köny​ve sze​rint ti​zen​két na​pon át tar​tott a
fel​ol​va​sás. A ti​zen​har​ma​di​kon Sa​ven​tus, aki ad​dig​ra se alud​ni, se enni nem tu​dott, nem bír​ta to​vább, és el​-
me​ne​kült. A ki​hall​ga​tá​son azt val​lot​ta, hogy az orosz cár, ki az​előtt is​ten​fé​lő és eré​nyes em​ber volt, a
Könyv ol​va​sá​sá​tól meg​in​gott hi​té​ben, és Is​ten​nek nem tet​sző kér​dé​se​ket kez​dett fel​ten​ni. Hogy pon​to​san
mi​lye​ne​ket, azt nem tud​tam el​ol​vas​ni – ezek a so​rok, mint sok más is, vas​ta​gon ki vol​tak húz​va tin​tá​val.
De azt a mon​da​tot, ami a leg​job​ban meg​döb​ben​tett, szó​ról szó​ra meg​je​gyez​tem. „Az evan​gé​li​um olyan
erő​vel és oly va​ló​sze​rű​en van meg​ír​va – ál​lí​tot​ta Sa​ven​tus –, hogy maga a ró​mai pápa is el​ve​szí​te​né tőle
a hi​tét, és meg​ér​te​né: nincs sem​mi​fé​le Is​ten, az em​be​rek ma​guk​ra van​nak utal​va.” Maga a ró​mai pápa! –
emel​te Wal​ser mu​ta​tó​uj​ját ih​le​tet​ten az ala​csony bol​to​zat felé. – Te​hát a lel​kész el​me​ne​kült Moszk​vá​ból és
meg​há​bo​ro​dott, de Ivan cár sem bír​ta ki ép ésszel a hite el​le​ni tá​ma​dást. Ad​dig ér​tel​mes, mér​sé​kelt, ir​gal​-
mas ural​ko​dó volt, 1565-ben azon​ban hir​te​len bor​zal​mas vál​to​zá​son ment ke​resz​tül, ami mi​att az​tán el​ne​-
vez​ték Ret​te​ne​tes​nek. Olyan ke​gyet​len​sé​ge​ket, olyan is​ten​gya​lá​zó tet​te​ket, olyan för​tel​me​ket, mint az ő
ide​jé​ben, nem élt még át ez a sze​ren​csét​len or​szág, még a ta​tá​rok ide​je alatt sem. Az őrült ural​ko​dó hol
tom​bolt, mint​ha csak Is​tent ten​né pró​bá​ra – úgy​mond, gyö​nyör​ködj hát az ocs​mány​sá​ga​im​ban, és ál​líts
meg, ha lé​te​zel, hol el​bor​zadt sa​ját tet​te​in, és el​kez​dett böj​töl​ni és ve​ze​kel​ni. Ol​vas​tam egy kró​ni​ká​ban,
hogy Ivan vál​ta​koz​va fe​ke​te, vö​rös és fe​hér ru​hát öl​tött. A vö​rös​ben vér​pa​ta​ko​kat ivott; a fe​ke​té​ben szin​tén
ha​lált ve​tett, de vér​on​tás nél​kül – csap​dá​val vagy tűz​zel; a fe​hér öl​tö​zék​ben pe​dig mu​la​tott, de úgy, hogy
so​kak szá​má​ra ez a mu​lat​ság rosszabb​nak tűnt a ki​vég​zés​nél… A Li​be​re​ját pe​dig a cár el​rej​tet​te egy
ólom​mal bé​lelt pin​cé​ben, hogy az utó​dai ne le​gye​nek ki​té​ve pusz​tí​tó ha​tá​sá​nak.
Cor​ne​li​us lé​leg​zet-vissza​fojt​va hall​gat​ta a hi​he​tet​len tör​té​ne​tet, s oly​kor a ször​nyű könyv​re pil​lan​tott,
amely ilyen bor​zal​ma​kat mű​velt. Még jó, hogy óhé​ber nyel​ven van írva, ame​lyet né​hány nagy​oko​son meg
is​ten​te​len zsi​dón kí​vül úgy​se tud sen​ki el​ol​vas​ni.
– Ami Sa​ven​tust il​le​ti – foly​tat​ta Wal​ser –, ő gyá​szos sors​ra ju​tott. A ki​hall​ga​tás ti​tok​ban folyt, csak a
fő​ink​vi​zí​tor atya és egy ír​nok volt je​len. A „Jú​dás evan​gé​li​u​má”-nak szö​ve​gé​ről szó​ló min​den mon​dat
gon​do​san ki van tö​röl​ve a jegy​ző​könyv​ből. A vé​gén pe​dig ez ol​vas​ha​tó, más kéz​írás​sal: „A ki​hall​ga​tás
vé​gez​té​vel, amely hét éj​sza​kán át tar​tott, kín​zás al​kal​ma​zá​sa nél​kül, mi​vel az eret​nek Sa​ven​tus min​dent
kény​szer nél​kül el​mon​dott és sem​mit nem ta​ga​dott, el​ren​del​te​tett, hogy a kam​rát lo​csol​ják le szen​telt​víz​-
zel; a meg​szál​lott​nak dug​ja​nak a szá​já​ba bőr​ga​la​csint, hogy ne tud​jon az őrök​kel be​szél​get​ni, meg​za​var​va
lel​kü​ket, és a Szent Böjt vé​gez​té​vel foj​tas​sék meg; Amb​ro​si​us test​vért, az ír​no​kot éle​té​től ne fosszák meg,
de nyel​ve és mind​két keze le​vá​gas​sék, hogy ne ter​jeszt​hes​se a hal​lot​ta​kat, majd pe​dig egy tá​vo​li ko​los​tor​-
ban él​jen nap​jai vé​gez​té​ig.” Fel​té​te​lez​he​tő, hogy az íté​le​tet a fő​ink​vi​zí​tor hoz​ta, s eze​ket a mon​da​to​kat ő
maga írta a jegy​ző​könyv​be. Len​tebb van még egy szö​veg, megint csak más kéz​írás​sal. Rö​vi​den, min​den
kom​men​tár nél​kül: „A mai na​pon, de​cem​ber 13-án Hye​ro​ni​mus fő​ink​vi​zí​tor atya fel​kö​töt​te ma​gát az ud​va​-
ron egy nyár​fá​ra.” Na, hogy tet​szett a tör​té​net, herr ka​pi​tány?
A pa​ti​ká​ri​us ku​ta​tó te​kin​tet​tel me​redt von Dorn​ra. Az sá​padt volt, hom​lo​kán ve​rej​ték gyön​gyö​zött. Re​-
me​gő kéz​zel mu​ta​tott a Za​mo​le​usz​ra.
– Mi​nek ma​gá​nak ez a bor​za​lom, ami​től csak sze​ren​csét​len​ség tör​té​nik az em​be​rek​kel – té​boly és ha​-
lál? Mit akar tőle? Jobb len​ne, ha még más​fél ezer esz​ten​de​ig a lá​dá​ban fe​küd​ne.
– Nem, ba​rá​tom, most már itt az idő! Száz év​vel ez​előtt, Sa​ven​tus ide​jé​ben még ko​rai lett vol​na, de
most már nem – mond​ta Wal​ser mély meg​győ​ző​dés​sel. A XVI. szá​zad​ban az em​be​ri ér​tel​met még túl​sá​go​-
san be​bo​rí​tot​ta a tu​dat​lan​ság ho​má​lya, az em​ber még nem emel​ke​dett fel a tér​dé​ről. A mi fel​vi​lá​go​sult
szá​za​dunk azon​ban nagy fel​fe​de​zé​se​ket ho​zott: hogy a Föld nem a vi​lág​egye​tem kö​zép​pont​ja, ha​nem csu​-
pán egyi​ke a boly​gók​nak, me​lyek a Nap kö​rül ke​rin​ge​nek, hogy…
– Az le​he​tet​len! – ki​ál​tott fel a ka​pi​tány fel​dúl​tan. Min​den​ki lát​ja, hogy a Nap ke​ring a Föld kö​rül!
– Nem min​dig kell hin​ni a sze​münk​nek – né​zett a pa​ti​ká​ri​us mo​so​lyog​va Cor​ne​li​us​ra, mint egy ok​ta​lan
gyer​mek​re. – Ön pél​dá​ul úgy lát​ja, hogy a Föld la​pos, ami​kor pe​dig göm​bö​lyű, mint az alma.
Cor​ne​li​us el​hall​ga​tott, erre sem​mit sem tu​dott mon​da​ni. Le​het​sé​ges, hogy a Föld va​ló​ban nem a vi​lág
kö​zép​pont​ja?
– És hány cso​dá​la​tos fel​fe​de​zést tett a fi​zi​ka és a ké​mia tu​do​má​nya! És az or​vos​tu​do​mány! Soha nem
tu​dott még az em​ber ilyen so​kat ön​ma​gá​ról és a ter​mé​szet​ről. Az ér​te​lem vég​re meg​ta​nul fé​le​lem nél​kül és
ön​ál​ló​an gon​dol​kod​ni, ki​lép gyer​mek​ko​rá​nak pó​lyá​já​ból. Az em​ber ma egé​szen más​ként érez és más​ként
gon​dol ma​gá​ra. A káp​rá​za​tos Shakes​peare, a sza​bad​ság​sze​re​tő Cer​van​tes de Sa​aved​ra, a bá​tor Spi​no​za, a
tu​dás​ra szom​ja​zó John Don​ne és sok más gon​dol​ko​dó le​he​tő​vé tet​te az em​ber szá​má​ra, hogy el​tel​jen ön​be​-
csü​lés​sel és büsz​ke​ség​gel! Nincs már szük​sé​günk a vak, ké​tel​ke​dést nem is​me​rő hit kor​dá​já​ra. Ko​ráb​ban,
a sö​tét és szá​nal​mas szá​za​dok​ban a val​lás el​en​ged​he​tet​len volt, hogy az is​ten​fé​le​lem se​gít​sé​gé​vel fojt​sák
el vad őse​ink​ben az ál​la​ti vá​gya​kat és a lét tit​ka fö​löt​ti ré​mü​le​tet. Mos​tan​ra vi​szont a ko​ráb​ban ki​für​kész​-
he​tet​len​nek lát​szó tit​kok nagy ré​szét meg​fej​tet​te a tu​do​mány. A tu​dó​sok a ter​mé​szet összes töb​bi tit​kát is
ki​für​kész​nék, ha ér​tel​mü​ket nem bék​lyóz​nák ba​bo​nák. Vége, ba​rá​tom, a ke​resz​tény​ség ki​me​rült, nincs töb​-
bé hasz​na be​lő​le az em​ber​nek. El kell ha​jí​ta​ni, ahogy a ser​dü​lő gyer​mek dob​ja le ma​gá​ról a ru​hát, mely
szűk lett neki, és gá​tol​ja a nö​ve​ke​dés​ben. Hogy to​vább ha​lad​has​sunk elő​re, ma​ga​sabb​ra, az em​ber​nek
mos​tan​tól nem arra van szük​sé​ge, hogy higgyen a cso​dá​ban, ha​nem arra, hogy higgyen tu​laj​don ere​jé​ben és
tu​laj​don ér​tel​mé​ben. Ha az em​be​rek meg​tud​ják az iga​zat Krisz​tus​ról és a ta​ní​tá​sá​nak gyö​ke​re​i​ről, óri​á​si
for​ron​gás kez​dő​dik az el​mék​ben sok​kal al​ko​tóbb, mint a re​for​má​ció ide​jén. Mert hi​szen min​den meg​ráz​-
kód​ta​tás, az egy​sé​ges gon​dol​ko​dás bár​mi​lyen el​pusz​tí​tá​sa jó​té​kony az ér​te​lem szá​má​ra. Ter​mé​sze​te​sen so​-
kan vissza​ri​ad​nak majd, be​dug​ják a fü​lü​ket és be​csuk​ják a sze​mü​ket. De so​kan lesz​nek olya​nok is, akik
mo​hón hall​gat​ják az új igaz​sá​got. És ezek a leg​ki​vá​lóbb em​be​rek lesz​nek! Az Arany​kor kü​szö​bén ál​lunk!
Mi​cso​da fej​lő​dés​nek in​dul a tu​do​mány és a mű​vé​szet, mi​lyen ma​gas​ra hág a mű​velt​ség! És a leg​főbb – az
em​ber nem fog töb​bé csúsz​ni-mász​ni a Fel​sőbb Lény előtt, aki va​ló​já​ban nem lé​te​zik. Ha pe​dig az em​be​-
rek töb​bé nem aláz​kod​nak meg a Mennyei Ural​ko​dó előtt, ak​kor na​gyon ha​mar a föl​di ha​tal​mas​sá​gok előtt
sem akar​nak arc​ra bo​rul​ni. Új tár​sa​da​lom jön lét​re, amely büsz​ke és ön​ma​gu​kat tisz​te​lő em​be​rek​ből fog
áll​ni. Íme, a cél, mely​nek el​éré​sé​ért nem saj​ná​lom fel​ál​doz​ni az éle​te​met!
Wal​ser már nem bír​ta fé​ken tar​ta​ni az ér​zé​se​it. El​csuk​lott a hang​ja, ar​cán áhí​ta​tos könnyek cso​rog​tak.
– Na és Szűz Má​ria, szent ol​tal​ma​zónk? – kér​dez​te hal​kan von Dorn. – Ha nincs Is​ten, ak​kor Ő sin​csen?
Sen​kit sem tud meg​ol​tal​maz​ni, mert két​ezer év​vel ez​előtt meg​halt? És örök élet sin​csen? Sem​mi sem lesz
a ha​lá​lunk után? Egy​ál​ta​lán sem​mi? De hát mi​nek ak​kor élni?
– Hogy ki-ki vé​gig​jár​ja a sa​ját út​ját, ér​te​lem nél​kü​li mag​zat​ból bölcs és ne​mes öreg​em​ber​ré vál​jon, aki
tud​ja, hogy a maga tel​jes​sé​gé​ben le​él​te az éle​tét, és fe​né​kig ki​ürí​tet​te – mond​ta Wal​ser, úgy, hogy lát​szott,
so​kat gon​dol​ko​zott ezen, és meg​ta​lál​ta a vá​laszt. – Azért ke​res​tem Jú​dás evan​gé​li​u​mát, mert hit​tem en​nek
a könyv​nek az ere​jé​ben. Aki csak el​ol​vas​ta, sőt, aki csak be​le​te​kin​tett, sen​ki sem tud​ta meg​őriz​ni hi​tét Is​-
ten​ben, még maga a fő​ink​vi​zí​tor sem. Van egy ter​vem, amely​be sze​ret​ném be​von​ni önt – mert a jö​vő​ben is
szük​sé​gem lesz hű​sé​ges és bá​tor se​gí​tő​re. Amsz​ter​dam​ban szán​dé​ko​zom le​te​le​ped​ni, ahol már most sincs
be​csü​le​te a val​lá​sos nép​bu​tí​tás​nak. Ve​szek egy nyom​dát, és ki​adom a Köny​vet. El​árasz​tom vele egész Eu​-
ró​pát. Biz​to​sít​ha​tom, hogy két vagy há​rom év múl​va olyan hul​lám tá​mad, amely​hez ké​pest Lu​ther eret​nek​-
sé​ge gyer​me​ki ját​sza​do​zás​nak tű​nik majd a ke​resz​tény​ség szá​má​ra. Mi ket​ten óri​á​si for​du​la​tot fo​gunk el​in​-
dí​ta​ni az em​be​rek ér​tel​mé​ben és lel​ké​ben!
– És megint kez​dő​dik a val​lás​há​bo​rú, mint Lu​ther után? – kér​dez​te Cor​ne​li​us. – Egye​sek a hit ne​vé​ben
fog​nak ölni, má​sok az ér​te​lem ne​vé​ben? A mi nem​zet​sé​günk jól em​lék​szik a re​for​má​ci​ó​ra, amely két tá​-
bor​ra sza​kí​tot​ta a von Dor​no​kat, s az egyik a má​si​kat pusz​tí​tot​ta… Nem, Herr Wal​ser, nem sza​bad ilyen
pró​bá​nak ki​ten​ni az em​be​rek lel​két. – A ka​pi​tány egy​re gyor​sab​ban, egy​re han​go​sab​ban be​szélt. – A vi​lág
tö​ké​let​len és ke​gyet​len, de ter​mé​sze​tes mó​don vált ilyen​né, sen​ki nem kény​sze​rí​tet​te, nem no​szo​gat​ta. Le​-
gyen min​den úgy, ahogy lesz. Ha ön​nek iga​za van, és az em​be​rek​nek nincs szük​sé​gük Is​ten​re, ak​kor jus​sa​-
nak el ide ma​guk​tól, a maga Jú​dá​sa nél​kül, aki úgy​is csak al​jas áru​ló volt és ma​rad, s hogy mi​lyen el​gon​-
do​lá​sok ve​zé​rel​ték, az nem szá​mít… Csak én azt gon​do​lom, hogy Is​ten​re min​dig szük​ség lesz. Mert Is​ten a
re​mény​sé​günk, és a re​mény erő​sebb és fé​nye​sebb az ér​te​lem​nél. És Jé​zus​ra is szük​ség lesz! Mert hi​szen
nem az a lé​nyeg, hogy ki volt ő va​ló​já​ban, hogy mit tett és mit nem tett… Nem tu​dom ezt el​ma​gya​ráz​ni ön​-
nek, de ér​zem, tu​dom: Jé​zus nél​kül nem le​he​tünk meg. Ön jó​lel​kű és okos em​ber, hogy​hogy ezt nem érti? –
Von Dorn ha​tá​ro​zot​tan meg​ráz​ta a fe​jét. – Bo​csás​son meg, tisz​telt ba​rá​tom, de nem en​ge​dem, hogy meg​va​-
ló​sít​sa a ter​vét.
– Nem en​ge​di? – von​ta össze a szem​öl​dö​két Wal​ser. – Nem en​ge​di?
– Adja ide a Za​mo​le​uszt! Én… nem, nem fo​gom meg​sem​mi​sí​te​ni, mert ha ez a könyv már oly sok év​-
szá​za​don át meg​őr​ző​dött, ak​kor nyil​ván így akar​ja az Úr. De el​rej​tem – olyan tit​kos hely​re, hogy sen​ki meg
nem ta​lál​hat​ja, ha​csak nem az lesz Is​ten aka​ra​ta. És ne pró​bál​jon meg le​be​szél​ni, ha​szon​ta​lan. – Cor​ne​li​us
most már nem szen​ve​dé​lye​sen be​szélt, ha​nem nyu​god​tan – va​la​hon​nan le​szállt rá a dön​té​sé​nek he​lyes​sé​gé​-
be ve​tett szi​lárd, meg​in​gat​ha​tat​lan hit. – Az ér​tel​mem​hez pró​bál​na fo​lya​mod​ni, én vi​szont a szí​vem​mel
hoz​tam meg a dön​tést.
A pa​ti​ká​ri​us le​hor​gasz​tot​ta fe​jét, és le​huny​ta sze​mét. Hall​ga​tott. Cor​ne​li​us tü​rel​me​sen várt.
Vé​gül, ne​gyed​óra múl​va, de ta​lán még to​vább tar​tott a hall​ga​tás, Wal​ser ne​héz só​haj​jal így szólt:
– Hát jó, de​rék ba​rá​tom. Le​het​sé​ges, hogy eb​ben a do​log​ban va​ló​ban nem az ér​te​lem​re kell hall​gat​ni,
ha​nem a szív sza​vá​ra. Mély​sé​ge​sen el​szo​mo​rít, hogy nem tud​tam meg​győz​ni az iga​zam​ról még önt sem,
egy ilyen okos és jó szán​dé​kú em​bert. Vég​ső so​ron ön csak az én tu​laj​don két​sé​ge​i​met is​mé​tel​te meg. Épp
ma​gán akar​tam ki​pró​bál​ni, hogy ké​szen áll-e az em​be​ri​ség el​fo​gad​ni az Is​ten nél​kü​li vi​lág gon​do​la​tát.
Most lá​tom, hogy nem áll ké​szen. Hát jó, ak​kor vár​ja ki a Könyv a maga ide​jét. Mi pe​dig… Mi el​uta​zunk
in​nen. Épít​se csak fel a cso​dá​la​tos kas​té​lyát, és egy szo​bát bo​csás​son a ren​del​ke​zé​sem​re. El​fo​ga​dom a
nagy​lel​kű aján​la​tát.

A mus​ké​tás sze​mé​be ek​kor könnyek to​lul​tak – az iga​zat meg​vall​va hosszú, gyöt​rel​mes vi​tá​ra szá​mí​tott, és
elő​re erő​sí​tet​te a szí​vét, ne​hogy en​ged​je ma​gát meg​győz​ni.
– Nincs ön​nél ne​me​sebb lel​kű em​ber, Herr Wal​ser! – ki​ál​tott fel a ka​pi​tány bol​do​gan. – Tu​dom, hogy
mek​ko​ra ál​do​zat ez ön​nek – le​mon​da​ni az ál​má​ról, az élet​cél​já​ról, a nagy el​gon​do​lá​sá​ról. De volt ön​ben
elég böl​cses​ség, hogy be​lás​sa, hogy mi​köz​ben jót akar​na ten​ni az em​be​rek​kel, ha​lá​los ve​szélyt zú​dí​ta​na
rá​juk. Tud​ja mit? – A meg​ha​tó​dott Cor​ne​li​us az al​tin-to​lo​basz nyi​tott fe​de​lé​re bic​cen​tett. – Kár​pót​lá​sul a
köny​vé​ért fo​gad​ja el az én ré​szem fe​lét. Így lesz igaz​sá​gos.
A pa​ti​ká​ri​us szó​ra​ko​zot​tan el​mo​so​lyo​dott, lát​ha​tó​an még nem tu​dott el​sza​kad​ni ha​tal​mas és őrült ter​vé​-
nek gon​do​la​tá​tól.
– Kö​szö​nöm. Elég lesz ne​kem egyet​len könyv, az Arisz​to​te​lész, an​nál is in​kább, mi​vel úgy lá​tom, önt
nem na​gyon csá​bít​ja ez a sze​rény kéz​irat… Nos hát, drá​ga Cor​ne​li​u​som, most már iha​tunk. A nagy ter​vek
meg​hi​ú​su​lá​sá​ra és a bölcs sem​mit​te​vés​re.
Von Dorn öröm​mel fel​emel​te a kor​sót. A bor sűrű és fa​nyar volt, gyan​ta, tölgy​fa hor​dó és va​la​mi​lyen
fü​vek ízét le​he​tett érez​ni ben​ne.
– Na és ön? – kér​dez​te a ka​pi​tány, lát​va, hogy Wal​ser nem ivott. – Fe​né​kig! Vagy, ahogy a musz​kák
mond​ják, do nog​tya, kö​rö​mig – hogy az​tán alá le​hes​sen ten​ni egy kör​möt, és csak egyet​len csepp hull​jon
rá. Ez a no​goty te​szi tönk​re az oro​szo​kat, de egy kor​só jó bor​tól még nem fog be​rúg​ni.
A ka​pi​tány ne​ve​tett sa​ját vic​cén, és meg​fog​va a pa​ti​ká​ri​us kor​só​já​nak fe​ne​két, fi​gyel​te, hogy fel​hajt​sa
az egé​szet.
– No, adja csak a kör​mét!
Wal​ser zi​hál​va dön​töt​te meg a kor​sót a hü​velyk​uj​ja fö​lött. Nem egy csepp folyt ki be​lő​le, ha​nem egész
kis pa​tak, de egy ilyen könyv​moly​tól ez is szép tel​je​sít​mény volt.
– Nem… nem szok​tam meg… hogy ennyit igyák kap​kod​ta a le​ve​gőt a pa​ti​ká​ri​us. Keze gör​csö​sen ma​ta​-
tott a zse​bé​ben, és ki​ha​lá​szott egy li​lás szí​nű fo​lya​dék​kal teli üveg​csét. – Gyo​mo​r​eli​xír…
Meg​it​ta a lila fo​lya​dék fe​lét, vissza​tet​te az üveg​csét a zse​bé​be, és meg​tö​röl​te ki​iz​zadt hom​lo​kát.
Cor​ne​li​us​nak is me​le​ge lett. A cip​ru​si bor, ahogy az jó bo​rok​nál szo​ká​sos, nem a fe​jé​be szállt, ha​nem a
lá​bá​ba. Meg​tán​to​ro​dott.
– Va​la​hogy el​sá​padt – mond​ta a pa​ti​ká​ri​us. – Ért​he​tő, hisz mi min​dent kel​lett át​él​nie az el​múlt nap alatt.
Ül​jön le!
 Oda​húz​ta a szé​ket, von Dorn pe​dig meg​kö​szön​te, és le​ült. Az asz​tal​ra kö​nyö​költ. Alig​ha​nem va​ló​ban
le​gyűr​te a fá​radt​ság: las​san, ap​rán​ként kú​szott fel​fe​lé az ól​mos​ság a láb​fe​jé​ből.
Fur​csán né​zett a ka​pi​tány​ra Wal​ser – tán fél​ve, tán szá​na​lom​mal.
– Pró​bál​jon meg fel​áll​ni – mond​ta hir​te​len.
Cor​ne​li​us meg​le​pő​dött. Meg​tá​masz​ko​dott a ke​zé​vel, pró​bált fel​áll​ni, de a lába mint​ha már nem az övé
lett vol​na.
– Mi van ve​lem? – mo​rog​ta von Dorn, és me​red​ten néz​te a tér​dét, mely meg​ta​gad​ta az en​ge​del​mes​sé​get.
– Ez a mé​reg ha​tá​sa, sze​gény ba​rá​tom – mond​ta szo​mo​rú​an Wal​ser. – Mély saj​ná​la​tom​ra nem ha​gyott
ne​kem más vá​lasz​tást. Új​ból, mint ba​rát​sá​gunk kez​de​tén, pró​bá​nak ve​tet​tem alá, de ez​út​tal nem áll​ta ki.
Ak​kor a hű​sé​gét tet​tem pró​bá​ra, most pe​dig az érett​sé​gét. Saj​nos, de​rék ka​pi​tá​nyom, ön nem a fény, ha​nem
a sö​tét​ség gyer​me​ke. Az ön le​lán​colt ér​tel​me még ho​mály​ban té​ve​lyeg. Se​baj, a Könyv se​gít, hogy szét​-
osz​las​suk a sö​tét​sé​get. Vég​re​haj​tom a ter​ve​met, csak az ön se​gít​sé​ge nél​kül. Ha meg​ha​lok, hát meg​ha​lok,
el​pusz​tí​ta​nak a fa​na​ti​ku​sok, vagy mág​lyán el​éget​nek, de ál​ta​lam az em​be​ri​ség meg​te​szi az első lé​pést a
bék​lyók​tól való sza​ba​du​lás felé.
– Meg​mér​ge​zett? – kér​dez​te Cor​ne​li​us döb​ben​ten. – A cip​ru​si bor​ral? De… de hi​szen maga is ivott be​-
lő​le! Ez csak va​la​mi vicc. Mu​lat raj​tam, ami​ért egyet​len kor​só​tól így be​rúg​tam.
– Nem, nem vic​ce​lek. Igen, én is it​tam be​lő​le, de ma​gam​nak elő​ké​szí​tet​tem a kí​gyó​mé​reg-ki​vo​na​tot. Az
sem​le​ge​sí​ti a mé​reg ha​tá​sát.
Mi​cso​da hit​sze​gő! Mér​get adni a ba​rát​já​nak!
– Gaz​em​ber! – ki​ál​tot​ta von Dorn.
Elő​kap​ta a tő​rét, pró​bál​ta be​le​döf​ni a mé​reg​ke​ve​rő​be. De nem érte el – a pa​ti​ká​ri​us elő​vi​gyá​za​to​san
tá​vo​labb állt tőle, és a ka​pi​tány​nak to​vább​ra sem en​ge​del​mes​ke​dett a lába. S ami még rosszabb, Cor​ne​li​us
érez​te, hogy már a de​re​ka is kezd meg​me​re​ved​ni alig tud​ta for​dí​ta​ni. Ej, kár, hogy a kard​ját fent hagy​ta –
hogy ne za​var​ja, ami​kor jön le a lép​csőn.
– Nem tud meg​öl​ni – tár​ta szét a kar​ját Wal​ser mint​egy bo​csá​nat​ké​rő​en. – A mé​reg egy​re ma​ga​sabb​ra
kú​szik az ere​i​ben. Ősi re​cept, me​lyet már az óko​ri Gö​rög​or​szág​ban is is​mer​tek. Ez a mé​reg ölte meg
Szók​ra​tészt is. De én tö​ké​le​te​sí​tet​tem az össze​té​te​lét, így kí​mé​le​te​sebb lett a ha​tá​sa. Sem​mi​lyen fáj​dal​mat
nem fog érez​ni. Hány​in​gert sem. Ami​kor a mé​reg elér az agyá​ig, elő​ször meg​bé​nul a nyel​ve, az​tán el​ve​szí​-
ti a lá​tá​sát, a hal​lá​sát és a töb​bi, és vé​gül egy​sze​rű​en álom​ba me​rül. Irigy​lés​re mél​tó ha​lál. Ha el​jön az én
időm, én is így sze​ret​nék tá​voz​ni.
– Kö​nyör​gök, ad​jon el​len​mér​get! – hö​rög​te Cor​ne​li​us. Már nem tud​ta Wal​ser felé for​dí​ta​ni a tör​zsét,
csak a nya​kát for​dí​tot​ta ki. – Es​kü​szöm, hogy nem fo​gom meg​aka​dá​lyoz​ni a ter​vét. A be​csü​le​tem​re es​kü​-
szöm! A von Dor​nok so​ha​sem sze​gik meg az adott sza​vu​kat.
Wal​ser szo​mo​rú​an el​mo​so​lyo​dott.
– Bo​csás​son meg, de ez tel​je​sen le​he​tet​len. Hi​szek ön​nek, tu​dom, hogy őszin​tén be​szél. De ké​sőbb,
ami​kor meg​sza​ba​dul a ha​lál​fé​le​lem​től, meg​gon​dol​hat​ja ma​gát. Azt fog​ja mon​da​ni ma​gá​nak: igen, meg​es​-
küd​tem a be​csü​le​tem​re, de ugyan mit ér hol​mi mus​ké​tás ka​pi​tány​nak a be​csü​le​te az em​be​ri​ség üd​vé​hez ké​-
pest? Ön ne​mes lel​kű em​ber, sze​gény von Dorn úr. A ke​resz​tény vi​lág meg​men​té​se ér​de​ké​ben kész len​ne
fel​ál​doz​ni a be​csü​le​tét. Az a baj, hogy mi ket​ten épp el​len​té​tes mó​don ér​tel​mezzük az em​be​ri​ség üd​vét és
meg​men​té​sét. Sze​ren​csét​len, el​ká​bí​tott ba​rá​tom! Ó, mi​lyen ne​he​zem​re esik ez a hős​tett, me​lyet az ér​te​lem
ne​vé​ben vég​re kell haj​ta​nom!
A pa​ti​ká​ri​us​nak könny to​lult a sze​mé​be, és el​for​dult.
– Ide hall​gas​son, Wal​ser! – ha​dar​ta a ka​pi​tány, fél​ve, hogy meg​bé​nul a nyel​ve is, és ak​kor már sem​mit
sem le​het meg​vál​toz​tat​ni. – Hogy​hogy nem érti? Ha nin​csen Is​ten, ak​kor még az olyan jó​lel​kű és okos em​-
ber is, mint maga, bár​mi​lyen go​nosz​tet​tet el​kö​vet​het. Én rosszabb va​gyok ma​gá​nál – ön​zőbb, bu​tább,
becs​vá​gyóbb. Meg​szeg​tem már Is​ten​nek szin​te va​la​mennyi pa​ran​cso​la​tát, leg​alább ti​zen​hét em​bert öl​tem
meg éle​tem so​rán. De min​den al​ka​lom​mal, ami​kor be​le​döf​tem a kar​do​mat az el​len​ség​be, vagy meg​húz​tam
a ra​vaszt, tud​tam, hogy ha​lá​los bűnt kö​ve​tek el. Ön pe​dig meg​öli a ba​rát​ját, és ezt hős​tett​nek tart​ja!
Pen​gő hang hal​lat​szott, Cor​ne​li​us meg​bé​nult jobb ke​zé​ből ki​esett a tőr.
– A mé​reg még gyor​sab​ban hat, mint gon​dol​tam mond​ta Wal​ser, csak úgy ma​gá​ban. – A má​sik kéz ki​csit
ké​sőbb bé​nul meg, mert a szív, ami a vért for​gat​ja, a bal ol​da​lon van… Már csak egy ke​vés van hát​ra.
– Ne hagy​ja, hogy meg​hal​jak! – nyö​gött két​ség​be​eset​ten Cor​ne​li​us.
– Nem. Ha meg​hagy​nám az éle​tét, az meg​bo​csát​ha​tat​lan gyen​ge​ség len​ne, a leg​ször​nyűbb bűn​tett.
Im​már sem​mi​ben sem re​mény​ked​ve, von Dorn ököl​be szo​rí​tot​ta a bal keze még ele​ven uj​ja​it.
– Nem! A leg​ször​nyűbb bűn​tett a hit​sze​gés. Nincs un​do​rí​tóbb do​log, mint össze​tör​ni a hi​tet – akár az Is​-
ten​ben, akár ab​ban az em​ber​ben, akit a ba​rá​tod​nak te​kin​tet​tél és sze​ret​tél, aki​ben meg​bíz​tál. Le​gyen át​ko​-
zott a Köny​vé​vel együtt!
– Én is meg​sze​ret​tem ma​gát! Most is sze​re​tem! Wal​ser gör​csö​sen a ha​lál​ra​ítélt felé lé​pett; lát​szott, hogy
a ka​pi​tány sza​vai az ele​ve​né​be ta​lál​tak. – De az Em​bert job​ban sze​re​tem, mint ön​ma​ga​mat és ma​gát! Kár,
hogy meg​hal, még mi​előtt az ér​tel​me…
Von Dorn bal keze még nem volt ha​lott. A fé​lig meg​der​medt mus​ké​tás el​kap​ta a pa​ti​ká​ri​us gal​lér​ját, és
min​den ere​jét, min​den élet​szom​ját be​le​ad​va ebbe a moz​du​lat​ba, egy rán​tás​sal be​le​ver​te a gyil​kos fe​jét az
asz​tal sar​ká​ba.
Wal​ser el​er​nyedt, és hang nél​kül le​csú​szott a pad​ló​ra.
– Gyor​san, gyor​san – sut​tog​ta Cor​ne​li​us, rin​gat​va a szé​két. Vé​gül si​ke​rült elég erő​sen el​lök​nie ma​gát az
asz​tal​tól, hogy a szék​kel együtt a pad​ló​ra zu​han​jon. Az esés fáj​dal​mát nem érez​te. A vál​lá​tól a kö​nyö​ke
felé kú​szott a hi​deg. Csak érje el a zse​bet, ami​ben ott van az el​len​mé​reg!
Ab​ban a pil​la​nat​ban, ami​kor uj​jai meg​érin​tet​ték az üve​get, hir​te​len kez​dett meg​bé​nul​ni a csuk​ló​ja.
Nagy ne​he​zen be​haj​lí​tot​ta a kö​nyö​két, és aj​ká​hoz emel​te az üveg​csét. Ha az uj​jai most el​er​nyed​nek, ak​-
kor kész, vége.
A fo​gá​val húz​ta ki az üveg​du​gót. Az utol​só csep​pig a szá​já​ba ön​töt​te a lila eli​xír ma​ra​dé​kát, és el​erőt​-
le​ned​ve a há​tá​ra dőlt.
Nem ké​sett el vele?
Elő​ször úgy tűnt, hogy igen: le akar​ta nyel​ni a nyá​lát, és érez​te, hogy nem tud​ja. Már a tor​ka sem en​ge​-
del​mes​ke​dett.
„Csak még egy imát el tud​jak mon​da​ni, amíg az aj​kam és a nyel​vem meg nem bé​nul” – gon​dol​ta Cor​ne​-
li​us, de ab​ban a pil​la​nat​ban érez​te, hogy fáj​ni kezd a jobb vál​la – az csa​pó​dott neki a pad​ló​nak.
Von Dorn soha nem gon​dol​ta vol​na, hogy a fáj​da​lom ilyen uj​jon​gó örö​met tud ki​vál​ta​ni. Az eli​xír ha​-
tott!
És gyor​san ha​tott: előbb a keze kelt élet​re, az​tán si​ke​rült fel​ül​nie, és még né​hány perc múl​va a ka​pi​tány,
ha ki​csit tá​mo​lyog​va is, már meg tu​dott áll​ni a lá​bán.
Kö​szö​ne​tét mon​dott Szűz Má​ri​á​nak, a Szent Ol​tal​ma​zó​nak és az Ő Is​ten​fi​á​nak a cso​dá​la​tos meg​me​ne​kü​-
lé​sért, majd ki​húz​ta az asz​tal alól a moz​du​lat​lan Wal​sert.
Mit te​gyen ez​zel az őrült​tel? Meg​öl​je? Rá​szol​gált a ha​lál​ra, de von Dorn tud​ta, hogy nem len​ne ké​pes
hi​deg​vér​rel meg​fosz​ta​ni az áru​lót az éle​té​től. Egy do​log harc​ban vé​gez​ni az el​len​ség​gel, de egy gyen​ge és
véd​te​len em​bert meg​öl​ni, az nem lo​vag​hoz mél​tó cse​le​ke​det.
El​en​ged​je, per​sze úgy, hogy a Za​mo​le​uszt el​vi​szi? De ez a rá​né​zés​re olyan ár​tat​lan öreg​em​ber igen​csak
ve​szé​lyes. Ele​get ol​va​sott a ször​nyű​sé​ges könyv​ből ah​hoz, hogy szét​szór​ja a vi​lág​ban mér​ges mag​va​it…
A pa​ti​ká​ri​us ha​lán​té​kán mé​lye​dés ke​let​ke​zett az ütés​től, amely Cor​ne​li​us sze​me lát​tá​ra telt meg kék​kel
és vö​rös​sel. Meg​érin​tet​te az uj​já​val, és meg​re​me​gett, érez​ve a vé​kony bőr alatt a tö​rött csont éles szé​lét.
Le​si​mí​tot​ta Wal​ser rán​cos szem​hé​ját, és ke​resz​tet ve​tett. Az Úr már el​dön​töt​te a pa​ti​ká​ri​us sor​sát. Az em​-
be​ri​ség fel​vi​lá​go​sí​tó​ja meg​halt.
Fent, a szo​bá​ban ütött az óra – a tető nyi​tott ré​sén át egy, két, há​rom ütés hal​lat​szott.
Há​rom óra! Ha​ma​ro​san vin​nie kell a szá​za​dot a Kreml​hez!
Von Dorn kap​kod​ni kez​dett a pin​cé​ben, előbb ki​szed​te a köny​ve​ket a lá​dá​ból, az​tán vissza​tet​te őket.
Nincs idő más​hol el​rej​te​ni őket. Meg mi​ért is ten​né? Jó rej​tek​hely ez, job​bat nem is ta​lál​hat​na. Még nem
tud​ni, si​ke​rül-e Mat​fe​jev​nek meg​va​ló​sí​ta​nia az el​gon​do​lá​sát. Cár​nak ki​ki​ál​ta​ni az ele​ven trón​örö​kös
öccsét – ez olyan, mint​ha el​árul​ná az ál​la​mot. Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics ter​mé​sze​te​sen bölcs és elő​re​lá​tó em​-
ber, de még​is oko​sabb lesz, ha egye​lő​re itt hagy​ja a Li​be​re​ját.
A ka​pi​tány le​csuk​ta az al​tin-to​lo​basz fe​de​lét, egy kis föl​det szórt rá, le​ta​pos​ta. S a Za​mo​le​usz​ról köz​-
ben meg​fe​led​ke​zett!
A för​tel​mes könyv to​vább​ra is ott fe​küdt az asz​ta​lon, csá​bí​tó​an ki​tár​va. Cor​ne​li​us vi​szo​lyog​va be​csuk​-
ta, és hu​nyo​rog​va néz​te a csil​lo​gó, tü​zes la​to​kat. Az ör​dög fé​nye!
Be​dug​ta a fó​li​ánst a gyé​kény​zsák​ba, és a pad​ló​ra ha​jí​tot​ta, az al​tin-to​lo​basz​ra. Hadd őriz​ze a sá​tá​ni
iro​mány a drá​ga köny​ve​ket.
Ki​má​szott, és gon​do​san vissza​he​lyez​te a kő​la​po​kat. Az óra már fél né​gyet mu​ta​tott.
Ajaj! Négy​kor van éb​resz​tő a szá​zad​nál – a pa​rancs​nok​nak ad​dig​ra a he​lyén kell len​nie!
Ha pénz​só​vár​sá​gá​ban ő, von Dorn lo​vag cser​ben​hagy​ja jó​te​vő​jét, az olyan becs​te​len​ség és szé​gyen,
hogy egyet​len dol​got te​het utá​na – vé​gez ma​gá​val.
Mind​járt fel​vir​rad a nagy nap! Az ör​dög​be a kin​csek​kel! Első a be​csü​let, min​den más utá​na kö​vet​ke​zik.
Csak oda​ér​jen, csak ne​hogy el​kés​sen!
Cor​ne​li​us ki ro​hant a ka​pun, kan​tá​ron ve​zet​ve a lo​vát. Úgy-ahogy be​haj​tot​ta a kapu szár​nya​kat. Pen​gő
sar​kan​tyú​val, le​fog​va a kard​ját, fel​ült a nye​reg​be.
Utol​já​ra a ka​pi​tány még vissza​né​zett, és úgy érez​te, hogy Adam Wal​ser háza őt nézi ti​zen​há​rom go​nosz,
vak​si sze​mé​vel.
 Tizenötödik fejezet

BOLONDNAK ÁLL A SZERENCSE

A dok​tor és a ma​gisz​ter is négy​kéz​láb állt, mind​ket​ten le​dug​ták fe​jü​ket a rés​be, és néz​ték a fe​hér, ha​lott
fény​ben für​dő, négy​szög​le​tes, négy​zet​láb​nyi mé​lye​dést. A gyű​rűt szin​te tel​je​sen meg​et​te a rozs​da, de a kő​-
ben dur​ván ki​fa​ra​gott kam​pó tö​ké​le​tes ép​ség​ben meg​ma​radt – s per​sze ugyan mi tör​tén​he​tett vol​na vele
röp​ke há​rom​száz év alatt?
– Fe​szí​tő​vas​sal emel​jük fel? – sut​tog​ta Fan​do​ri​ne.
– Nem, pró​bál​juk meg in​kább kéz​zel – fe​lel​te Mak​szim Edu​ar​do​vics olyan el​vé​ko​nyo​dott han​gon, mint​-
ha nem is az övé lett vol​na. – Uram​is​ten, hát meg​ta​lál​tuk?
Ne​ki​ve​sel​ked​tek ket​tes​ben a kő​kam​pó​nak. A kő​lap elő​ször úgy tett, mint​ha moz​dít​ha​tat​la​nul oda​nőtt
vol​na, és a vi​lág min​den kin​csé​ért sem akar​ná el​hagy​ni fész​két, de a má​so​dik ne​ki​ve​sel​ke​dés​re pa​na​szo​-
san meg​nyi​kor​dult, és jött, jött fel​fe​lé. Még annyi​ra sem volt ne​héz, mint az első.
Ami​kor a kincs​ke​re​sők fél​re​tet​ték, a pad​lón fe​ke​te rés nyílt meg, és Ni​cho​las or​rát meg​csap​ta az Idő
sza​ga, mely rend​sze​rint oly meg​fog​ha​tat​lan, de itt sűrű volt, ra​ga​csos és sok​kal hó​dí​tóbb, mint a ha​sis,
amit a le​en​dő ma​gisz​ter nem​egy​szer él​ve​zett egye​te​mis​ta éve​i​ben, ami​kor még könnyel​mű volt, és nem tu​-
dott el​len​áll​ni az ide​gen be​fo​lyás​nak.
A part​ne​rek meg​der​med​tek a tit​kos le​já​ró fö​lött, és egy​más​ra néz​tek. Bo​lot​nyi​kov úgy fes​tett, mint aki
egé​szen meg​té​bo​lyo​dott – haja bor​zas, hom​lo​kán fe​ke​te csí​kok, szem​bo​ga​ra bő​szen ci​ká​zott. „Gon​do​lom,
én sem fes​tek szeb​ben” – gon​dol​ta Fan​do​ri​ne. Naná, hi​szen egyet​len lé​pés vá​lasz​tot​ta el a vi​lág​hír​től, az
őrült gaz​dag​ság​tól, és ami még cso​dá​la​to​sabb, egy olyan ti​tok meg​fej​té​sé​től, amely​nél meg​kö​ze​lít​he​tet​le​-
neb​bet és iz​gal​ma​sab​bat ta​lán még nem is​mert a tör​té​ne​lem.
– Na, ki lesz az első? – kér​dez​te Ni​cho​las. – Mind​járt ho​zom a kö​tél​hág​csót, és el​dönt​jük. Csak ne vi​-
lá​gít​son le, amíg nem va​gyok itt, jó?
Fel​lé​pett a fa​pa​do​zat​ra, amely vagy két​láb​nyi​ra a rés fölé emel​ke​dett, és a kes​keny, fó​ku​szált fénnyel
vé​gig​sö​pört a pad​lón – hol is van a töb​bi szer​szám meg az össze​te​kert kö​tél​hág​csó? Ott, ni! A fény​kör ki​-
ra​gad​ta a sö​tét​ség​ből a csá​kány nye​lét, a csör​lő fe​ke​te csö​vét és mel​let​te va​la​mi fu​rát – fe​hé​ret, fél​kör
ala​kút. Mint​ha egy edző​ci​pő len​ne. Nem, egy fe​ke​te tor​na​ci​pő fe​hér fű​ző​vel. Alig​ha​nem ab​ból a sze​mét​ku​-
pac​ból, amit ar​rébb la​pá​tol​tak a le​vél​tá​ros​sal.
Fan​do​ri​ne te​kert egyet a zseb​lám​pán, hogy na​gyobb le​gyen a fény​kör.
A sö​tét​ség​ből egy rém​álom nesz​te​len​sé​gé​vel ki​nőtt egy em​be​ri alak: előbb a lába, az​tán a koc​kás inge,
a fe​hér arca, raj​ta a csil​lo​gó szem​üveg, a sző​ke, fer​de haj a hom​lo​kán.
Meg​lát​va maga előtt a meg​ölt Suri​kot, a ma​gisz​ter nem is annyi​ra meg​ijedt, mint in​kább le​tag​ló​zó, ke​-
se​rű csa​ló​dás töl​töt​te el. Tud​ta! Mind​ez csak álom, egy kö​zön​sé​ges álom: a tit​kos ajtó a pad​lón, az Idő ál​-
lott sza​ga. Mind​járt csö​rög​ni kezd az éb​resz​tő​óra, fel kell kel​ni, fo​gat mos​ni, tor​náz​ni.
Az álom​be​li bér​gyil​kos ke​zé​ben fel​lob​bant és azon​nal ki is hunyt egy tü​zes gömb, és a zseb​lám​pa hir​te​-
len meg​rán​dult, szét​pat​tant, és kis szi​lán​kok​ra fröccsent szét. És e halk csör​gés köz​ben Ni​cho​las meg​hal​-
lot​ta az is​me​rős, éme​lyí​tő cup​pa​nást.
„Van még egy le​he​tő​ség, ami még kel​le​met​le​nebb” – gon​dol​ta Ni​cho​las, a ko​rom​sö​tét​ben áll​va. Ez nem
álom, ha​nem őrült​ség. Nem is cso​da – mind​azok után, amik az el​múlt na​pok​ban tör​tén​tek. Hát jó, így leg​-
alább nem ül​te​tik bör​tön​be gyil​kos​sá​gért, ha​nem gyó​gyí​ta​ni fog​ják, és az is le​het, hogy meg​gyó​gyít​ják.
 – Mi van ma​gá​val? – hang​zott fel Bo​lot​nyi​kov hang​ja. – El​tör​te a zseb​lám​pát? Ej, de ügyet​len! Mind​-
járt oda​vi​lá​gí​tok.
Mi ez? Úgy tű​nik, las​san kö​ze​le​dő lé​pé​sek kop​pa​ná​sai?
Ni​cho​las hát​rál​ni kez​dett – oda, ahol a gö​dör​ből most szórt fény buk​kant ki, teli tán​co​ló por​sze​mek​kel.
A ne​vel​te​té​se és a meg​győ​ző​dé​se el​le​né​re va​la​hon​nan a gye​rek​ko​rá​ból vagy a tu​dat​alat​ti​ja mé​lyé​ről
fol​tos kí​gyó​ként elő​kú​szott a har​ma​dik le​he​tő​ség: kí​sér​tet.
Fan​do​ri​ne soha nem hitt a túl​vi​lá​gi erők​ben, jár​ká​ló ha​lot​tak​ban és ha​son​ló ba​dar​sá​gok​ban, de most
hir​te​len olyan el​vi​sel​he​tet​len ret​te​gés tört rá, hogy éme​lyeg​ni kez​dett, és hi​deg ve​rej​ték lep​te el a tes​tét.
Mi az, ami a sö​tét​ben jön felé?
Ni​cho​las az árokig hát​rált, és le​lé​pett, hogy ele​ven em​ber le​gyen mel​let​te. Meg​ra​gad​ta Mak​szim Edu​ar​-
do​vics vál​lát, és meg​ráz​ta.
– Mi az ör​dög? Mi​nek… – mond​ta in​ge​rül​ten a gug​go​ló le​vél​tá​ros, s ahogy meg​for​dult, el​akadt a sza​va.
Az ar​cát Ni​cho​las nem lát​ta, mert a zseb​lám​pa le​fe​lé vi​lá​gí​tott, a rés​be. Bo​lot​nyi​kov nem tel​je​sí​tet​te a
kol​lé​gá​ja ké​ré​sét, de en​nek már nem volt je​len​tő​sé​ge.
– Ki ez? – kér​dez​te Mak​szim Edu​ar​do​vics éles han​gon. – Kit ho​zott?
Nem, ez még​sem őrü​let, ér​tet​te meg Fan​do​ri​ne, de nem ér​zett meg​könnyeb​bü​lést. Las​san meg​for​dult. A
kí​sér​tet ott állt az árok szé​lén. Most tes​tet​len​né vált, csak a fe​ke​te szi​lu​ett​je lát​szott, de két​ség​kí​vül Surik
szel​le​me volt az.
Sze​gény Bo​lot​nyi​kov még sem​mit sem ér​tett. Nyil​ván azt kép​zel​te, hogy va​la​mi csa​var​gó ha​tolt be az
épü​let​be, és düh​be gu​rult.
– Hogy ke​rült ez ide? Ki ez? Jó kis test​őrei van​nak, mond​ha​tom. Hé, svarcné​ge​rek! – ki​ál​tot​ta teli to​-
rok​ból, de tor​kán akadt a szó, mert a túl​vi​lág​ról jött Surik le​gug​golt, és be​fog​ta a szá​ját.
Ni​cho​las most köz​vet​le​nül maga előtt lát​ta a kí​sér​tet csil​lo​gó szem​üve​gét.
– Csitt, egér​kék, csen​de​sen, macs​ka jár az ere​szen mond​ta a kí​sér​tet, és hal​kan kun​co​gott hoz​zá. – Üdv,
Kol​ja. Fa​szán fel​ül​tet​tünk, mi? Jaj, is​ten ve​le​tek, meg​ha​lok. – Hö​rög​ni kez​dett, ki​nyi​tot​ta a szá​ját, és sö​tét
pa​tak csor​gott az ál​lá​ra. Hüm​men​tett egyet, ki​kö​pött va​la​mit, és meg​ma​gya​ráz​ta. – Grá​nát​al​maszörp kis
nej​lon​zacs​kó​ban. Azért hoz​tam, hogy fel​vi​dít​sa​lak. Ami​lyen kis hü​lye vagy, el​hit​ted. Majd be​szar​tam a rö​-
hö​gés​től!
Az​tán Mak​szim Edu​ar​do​vics​hoz for​dult, aki kővé der​medt, szá​ján Surik te​nye​ré​vel.
– Mi van, gecó, meg​is​mer​ted szív​bé​li jó ba​rá​to​dat? Lá​tom, hogy igen. Be is csi​nál​tál a ga​tyesz​be.
Bölcs dön​tés. – Surik el​vet​te a ke​zét, és un​do​rod​va be​le​tö​röl​te az in​gé​be. – De​rest akar​tad át​vág​ni? Ej​-
nye, Maksz, nem kel​lett vol​na. Te ma​gad je​lent​kez​tél nála, lök​ted neki a ri​zsát, föl​mar​kol​tad a nagy do​-
hányt, utá​na meg le​nyúl​nád a szaj​rét egye​dül? Meg​ha​ra​gu​dott rád De​res, de pisz​ko​sul. Meg​kért, hogy ad​-
jam át.
E sza​vak​kal Surik gyor​san fel​emel​te a ke​zét – nem azt, ami​vel az előbb még be​fog​ta Bo​lot​nyi​kov szá​-
ját, ha​nem a má​si​kat, ami​ben hosszú fe​ke​te cső volt (ó, hogy mi​lyen jól em​lé​ke​zett Fan​do​ri​ne erre a cső​-
re!) – Mak​szim Edu​ar​do​vics hom​lo​ká​hoz nyom​ta a hang​tom​pí​tót, és a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban a le​vél​tá​ros
Mo​zart feje meg​rán​dult, mint​ha le akar​na esni a nya​ká​ról, maga a tör​té​ne​lem​tu​do​má​nyok dok​to​ra pe​dig
hát​ra​esett, majd el​tűnt a tá​ton​gó lyuk​ban.
A for​ró fém és lő​por sza​gát árasz​tó fe​ke​te cső Ni​cho​las felé for​dult. A ma​gisz​ter össze​húz​ta a sze​mét.
És ezt hal​lot​ta:
– Ne maj​rézz, Kol​ja. De​res ró​lad tö​röl​te a meg​ren​de​lést. Nyeld csak az oxi​gént – sza​bad.
– Tö​röl​te? Mi​ért tö​röl​te? – kér​dez​te Fan​do​ri​ne fa​han​gon.
 – Meg​tet​szet​tél neki. Azt mond​ja, bí​rom a bu​rá​ját, hadd él​jen.
Ni​cho​las sze​me már meg​szok​ta a fél​ho​mályt, és most tel​je​sen tisz​tán lát​ta a gyil​kos ar​cát: mo​soly​ra hú​-
zó​dó vé​kony szá​ját, sima, kis​fi​ús hom​lo​kát, göd​röcs​kés ar​cát.
– Én? Meg​tet​szet​tem De​res​nek? De hi​szen nem is…
Nem fe​jez​te be a mon​da​tot – fel​nyö​gött, át​koz​va sa​ját os​to​ba​sá​gát. Hát per​sze! Hisz min​den egé​szen
egy​sze​rű!
Nem annyi​ra kér​dez​te, mint in​kább meg​ál​la​pí​tot​ta:
– Bo​lot​nyi​kov kez​det​től fog​va ma​guk​nak dol​go​zott? Amint rá​buk​kant a cik​kem​re, azon​nal fu​tott De​res​-
hez, igaz?
– Nem tu​dom, mire buk​kant rá, de De​res​nek rég​óta a cim​bo​rá​ja, már az​óta, hogy Vla​gyik csen​get​te a
do​hányt an​nak a bi​zott​ság​nak.
Te​hát De​res volt a szpon​zo​ra an​nak a bi​zott​ság​nak, ame​lyik Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​rát ke​res​te. És ezért
for​dult ép​pen őhoz​zá Bo​lot​nyi​kov, mi​után el​ol​vas​ta a cik​ket a brit fo​lyó​irat​ban, és meg​ér​tet​te, hogy van
esély meg​ta​lál​ni a Li​be​re​ját. Moszk​vá​ba csal​ta a tök​fej an​golt, Surik ta​pasz​talt ke​zé​re bíz​ta, ő maga pe​dig
ne​ki​állt a le​vél ta​nul​má​nyo​zá​sá​nak. Nem volt Mak​szim Edu​ar​do​vics​nak sem​mi​fé​le fo​to​gra​fi​kus me​mó​ri​á​-
ja – egy​sze​rű​en elég ide​ig volt a ke​zé​ben a le​vél ah​hoz, hogy az első so​ra​it meg​je​gyez​ze.
S hogy mi tör​tént utá​na?
Az is vi​lá​gos. Bo​lot​nyi​kov azon​nal fel​fog​ta, hogy az irat jobb fe​lé​ben van​nak bi​zo​nyos kó​dolt in​for​má​-
ci​ók, ame​lye​ket csak a von Dor​nok nem​zet​sé​gé​nek szak​ér​tő​je tud meg​fej​te​ni. Ezért kap​ta Surik azt a pa​-
ran​csot a fő​nö​ké​től, hogy még​se ölje meg az an​gol tör​té​nészt, sőt adja vissza neki a dip​lo​ma​ta​tás​kát. De​-
res rá​adá​sul úgy dön​tött, hogy szár​nyai alá ve​szi a ma​gisz​tert, ezért ren​dez​te meg azt a je​le​ne​tet a ve​re​ke​-
dés​sel és lö​vé​sek​kel – meg kell hagy​ni, igen meg​győ​ző​en. A terv úgy​szól​ván egy​sze​rű és tö​ké​le​tes volt:
meg​ijesz​te​ni Ni​cho​last, és olyan hely​zet​be hoz​ni, hogy sen​ki​hez se for​dul​has​son se​gít​sé​gért. Tes​sék, a me​-
ne​dék – itt el​le​hetsz, amed​dig csak akarsz. Össz​kom​fort plusz tel​jes együtt​mű​kö​dés, ha unal​mad​ban ne​tán
sze​ret​nél meg​ol​da​ni egy bi​zo​nyos rej​télyt. Ha a ré​szeg Ni​cho​last nem ke​rí​ti ha​tal​má​ba az alt​ru​iz​mus ro​ha​-
ma, min​den pon​to​san így is tör​tént vol​na…
– Te​hát De​res nem más, mint Vlad – mo​so​lyo​dott el ke​se​rű​en Fan​do​ri​ne, fel​idéz​ve ma​gá​ban a cso​dá​la​-
tos ban​di​ta nagy, orosz lel​két. – De mi​ért „De​res”? Hi​szen fi​a​tal még.
– Azért, mert Szo​lov​jov – fe​lel​te Surik, mint​ha ez min​dent meg​ma​gya​ráz​na.[xlv]
Na mind​egy, ez nem fon​tos. Ni​cho​las​nak volt en​nél lé​nyeg​be​vá​góbb kér​dé​se is.
– Mi bűnt kö​ve​tett el Bo​lot​nyi​kov? Vagy egy​sze​rű​en töb​bé már nincs rá szük​sé​gük?
– Nagy​okos​nak kép​zel​te ma​gát. Suttyom​ban, De​res nél​kül akart ban​kot rob​ban​ta​ni. „Még messze a
meg​ol​dás, és prob​le​ma​ti​kus a vég​ered​mény” – utá​noz​ta a bér​gyil​kos a le​vél​tá​ros éles ba​ri​ton​ját. – Pa​li​ra
akar​ta ven​ni De​rest. Ná​lunk, Kol​ja​nics, ezt nem bo​csát​ják meg… Mit me​resz​ted a sze​med? Mássz le a
lyu​kon!
A vi​dám bér​gyil​kos a pad​lón lévő rés felé bic​cen​tett.
– Nyo​más, nyo​más! Majd én fent​ről vi​lá​gí​tok ne​ked. Mire vársz? Nyak​le​ves​re?
Fan​do​ri​ne-nak eszé​be ju​tott a ha​nyag ke​cses​ség, amellyel Surik va​la​mi​kor ágyé​kon rúg​ta, és el​kezd​te
gyor​san ki​te​ker​ni a kö​tél​hág​csót. De​res ál​lí​tó​lag meg​pa​ran​csol​ta, hogy hagy​ják élet​ben, mert „bír​ja a bu​-
rá​ját”, de azért nem vett vol​na mér​get rá, hogy száz szá​za​lé​kig biz​ton​ság​ban van. Kü​lön​ben is, mi mást te​-
he​tett vol​na?
Be​akasz​tot​ta a kam​pó​kat a desz​ká​ba. Meg​rán​gat​ta – úgy néz ki, szi​lár​dan tart. El​kezd​te le​eresz​te​ni a ne​-
he​zék​kel el​lá​tott kö​tél​hág​csót a sö​tét​ség​be. Lent​ről ha​ma​ro​san halk puf​fa​nás hal​lat​szott, a ne​he​zék le​ért a
pad​ló​ra. Nem mély, tíz láb sin​csen.
Aka​rat​ere​jét meg​fe​szít​ve Fan​do​ri​ne ki​zár​ta a gon​do​la​ta​i​ból, hogy alig​ha fog élve ki​jut​ni a föld alól. A
ti​tok meg ti​tok volt most is, mi​köz​ben ha​lá​los ve​szély fe​nye​get​te, és csep​pet sem csá​bí​tott ke​vés​bé, mint
ed​dig.
Mi le​het ott lent, a sö​tét​ben? Va​jon tény​leg ős​ré​gi kéz​ira​tok​kal teli va​salt lá​dák?
Va​la​mi puha, ru​gal​mas fe​lü​let​be üt​kö​zött a lába.
Ni​cho​las le​né​zett – még jó, hogy Surik vi​lá​gí​tott fent​ről a zseb​lám​pá​val és fel​ki​ál​tott. Edző​ci​pő​je a ha​-
lott Mak​szim Edu​ar​do​vics mel​lé​be nyo​mó​dott.
A ma​gisz​ter si​et​ve ol​dalt lé​pett. Nem kő, ha​nem föld volt a tal​pa alatt. Raj​ta vas​tag, szür​ke por​ré​teg és
meg​fe​ke​te​dett fa​da​ra​bok – alig​ha​nem egy haj​da​ni lét​ra ma​rad​vá​nyai.
A fény​kör nőni kez​dett – Surik for​dí​tott egyet a fó​ku​szá​lón. Igen, a pad​ló föl​des. Agya​gos. Az agyag
ter​mé​sze​tes vé​de​lem a föld alat​ti vi​zek el​len. Őrült​ség lett vol​na va​la​mi​lyen más ta​laj​ban el​rej​te​ni a köny​-
ve​ket.
A bal ol​da​li fal​nál volt va​la​mi szé​les tárgy, fá​ból. A négy​szög​le​tes for​má​já​ból meg a por​ban fé​lig el​-
me​rü​lő bronz tin​ta​tar​tó​ból ítél​ve egy asz​tal​lap. Fan​do​ri​ne meg​érin​tet​te a desz​ka szé​lét a lá​bá​val, mire egy
jó​ko​ra da​rab​ja szét​mál​lott. És itt van egy ugyan​olyan ros​ka​tag, mál​la​do​zó fa ka​ros​szék. Üveg​da​ra​bok,
agyag​edé​nyek ma​rad​vá​nyai, bi​zarr for​má​jú üveg​csék. Mi volt itt – la​bo​ra​tó​ri​um? Egy pa​ti​ká​ri​us rak​tá​ra?
A he​lyi​ség nem volt túl nagy, sok​kal ki​sebb a fe​let​te lévő pin​cé​nél. Láda se​hol. Egy​ál​ta​lán sem​mi, ami
meg​ra​gad​ta vol​na a te​kin​te​tét. Por és por. Még a mennye​zet​ről is szür​ke por​caf​ran​gok csüng​tek.
Ni​cho​las​nak el​fa​csa​ro​dott az orra, tüsszen​tett. Az​tán még egy​szer.
– Egész​sé​gé​re! – ki​ál​tott le Surik.
Olyan kon​gó volt a vissz​hang, hogy Fan​do​ri​ne meg​bor​zon​gott.
– Van szaj​ré? – kér​dez​te tü​rel​met​le​nül a vi​dám fiú, hol erre, hol arra vi​lá​gít​va a zseb​lám​pá​val.
Va​la​mi hosszú​kás ha​lom a pad​lón.
Ni​cho​las le​gug​golt, le​sö​pör​te a port. Egy csont​váz! Tá​tott száj, fo​gak. A ruha el​por​ladt, csak a me​den​-
ce​csont​nál csil​log egy réz​csat, s a csi​go​lyák kö​zött lát​sza​nak a gom​bok. Hát ezek azok a „ha​lott cson​tok”,
ami​ket Cor​ne​li​us em​lí​tett a le​ve​lé​ben a fi​á​nak, hogy „ne ije​dez​zen” tő​lük. Azért még​is fé​lel​me​tes.
Ki​csit ar​rébb egy má​sik, ki​sebb ku​pac.
Fan​do​ri​ne óva​to​san tö​röl​te le róla a port (most már nem a ke​zé​vel, ha​nem a ci​pő​jé​vel).
Va​la​mi dur​va, el​rot​hadt anyag rost​jai. Gyé​kény? Alig​ha​nem. Hogy is volt a le​vél​ben? „A Za​mo​le​uszt,
ami a gyé​kény alatt van, ne me​ré​szeld érin​te​ni”?
Mi csil​lant meg a gyé​kény rost​ja​in át el​vi​sel​he​tet​len fé​nyes​ség​gel?
– Van… – sut​tog​ta a ma​gisz​ter meg​ba​bo​náz​va. Van!
– Van! – is​mé​tel​te elé​ge​det​ten Surik va​la​ho​va ol​dal​ra, nem tud​ni, ki​nek.
Egy má​sod​perc sem telt el, és fent​ről bi​zony​ta​lan ere​de​tű csat​ta​nás hal​lat​szott, a „sutty!” és a „reccs!”
kö​zöt​ti hang.
Ni​cho​las meg​for​dult, és lát​ta, ahogy előbb Surik szem​üve​ge pottyan le fent​ről, az​tán zu​han utá​na maga
Surik is. Egye​ne​sen a le​vél​tá​ros moz​du​lat​lan tes​té​re esett, le​gör​dült róla a pad​ló​ra, és ott ma​radt ha​son
fek​ve. Szal​ma​szí​nű haja alól öm​lött a fe​ke​te vér – és Surik egy szem​pil​lan​tás alatt sző​ké​ből bar​ná​vá vál​-
to​zott.

A zseb​lám​pa azon​ban nem esett le, ma​radt ott, ahol volt – a rés pe​re​mén. A fény hir​te​len meg​re​me​gett,
zsu​go​rod​ni és erő​söd​ni kez​dett, kes​keny fény​nya​láb lett be​lő​le, amely egye​ne​sen a sem​mit sem értő Fan​-
do​ri​ne sze​mé​be vi​lá​gí​tott.
– Ki az? – ki​ál​tot​ta Ni​cho​las, el​ta​kar​va sze​mét a te​nye​ré​vel. – Igor, Szá​sa, ti vagy​tok?
De nem az őrök va​la​me​lyi​ke vá​la​szolt, ha​nem maga a Jev​ro​gye​bet​bank biz​ton​sá​gi rész​le​gé​nek ve​ze​tő​-
je, Vlagyi​mir Iva​no​vics Szer​ge​jev.
– Én va​gyok az, Mis​ter Fan​do​ri​ne. Az ön őr​an​gya​la.
Ni​cho​las gú​nyo​ló​dást hal​lott ki az ez​re​des hang​já​ból. Mi a fene ez?
– Sze​rin​tem meg​halt – kö​zöl​te a ma​gisz​ter Szer​ge​jev​vel. – Rosszul szá​mí​tot​ta ki az ütést. Mi​vel csi​nál​-
ta?
– Ez​zel, ni – fe​lel​te a lát​ha​tat​lan Vlagyi​mir Iva​no​vics, és Fan​do​ri​ne mel​lett va​la​mi fém​tárgy csat​tant a
pad​lón. Egy cső​darab, ned​ves folt​tal a fo​ga​zott vé​gén.
Az egész na​gyon fur​csa volt.
– És hol van​nak a mun​ka​tár​sai? – kér​dez​te Ni​cho​las. – Nem ér​tem, hogy tu​dott ész​re​vét​le​nül be​jön​ni.
– A srá​co​kat el​en​ged​tem, hadd alud​ja​nak – fe​lel​te jó​lel​kű​en Szer​ge​jev. – Gon​dol​tam, majd én fel​vál​-
tom őket. Na mond​ja csak, mit ta​lált, misz​ter ma​gisz​ter! Mu​tas​sa!
A fény​su​gár le​sik​lott Fan​do​ri​ne ar​cá​ról, ide-oda ug​rált, az​tán meg​állt a szét​mál​lott gyé​ké​nyen, amely
alól vi​dám szik​rák ra​gyog​tak.
– No, ott van az ara​nyos​ka – mo​tyog​ta az ez​re​des. – Nem nagy, de biz​to​san ér​té​kes, ha De​res annyi​ra
iz​gul mi​at​ta.
– Szó​val maga min​dent tu​dott? – kér​dez​te Ni​cho​las bam​bán. – És ezek sze​rint Jo​szif Gura​mo​vics is?
Szer​ge​jev mé​lyeb​ben le​ha​jolt a lyuk​ba, és most ol​dal​ról kap​ta a fényt az arca – fé​lig fe​ke​te, fé​lig fe​hér
volt, fé​lel​me​tes, mint a go​nosz maszk​ja a nó​szín​ház​ban.
Vlagyi​mir Iva​no​vics hal​kan, li​heg​ve ne​ve​tett.
– Szo​szó sem​mit se tud, ő egy sza​már, és eb​ben a vi​lág​ban, ked​ves uram, a sza​ma​rak​nak nem te​rem ba​-
bér. De​res, ő iga​zi sas​ma​dár. A pro​fi min​dig tud​ja, ki​nek az ol​da​lá​ra kell áll​nia, kü​lö​nö​sen, ha a sas és a
sza​már kö​zött kell vá​lasz​ta​ni.
– Szó​val maga De​res​nek dol​go​zik?! De… de ak​kor mi​ért ölte meg Suri​kot?
– Szer​ge​jev ez​re​des csak áll​jon hap​ták​ban, mi​köz​ben Suri​ké min​den di​cső​ség? – mo​rog​ta a biz​ton​sá​gi
rész​leg ve​ze​tő​je. – Ne​hogy már csics​ka le​gyek. Meg ha én nem va​gyok, De​res meg se tud​ja, hogy mi​cso​da
buli vár​ha​tó ezen a cso​dás éj​sza​kán.
„De hon​nan, hon​nan tud min​dent?” – bor​zon​gott Fan​do​ri​ne. A vá​lasz ké​zen​fek​vő volt, sőt szé​gyen​le​te​-
sen egy​sze​rű: po​los​kák. A Ki​jevsz​ka​ján lévő la​kást nyil​ván le​hall​gat​ták, a fon​dor​la​tos ez​re​des kö​vet​te
min​den meg​be​szé​lé​sü​ket, csak nem a fő​nö​ké​nek, ha​nem a fő​nö​ke el​len​sé​gé​nek tett je​len​tést a ku​ta​tás me​-
ne​té​ről.
„Egy gya​log vol​tam a sakk​táb​lán – gon​dol​ta a ma​gisz​ter. – Ki​hasz​nál​tak, úgy te​ker​get​tek az uj​juk kö​rül,
ahogy akar​tak. Al​tin​nak iga​za volt: süni a köd​ben.”
De még min​dig nem volt min​den vi​lá​gos.
– Azt hi​szi, Szer​ge​jev, hogy Vla​gyik, azaz hogy De​res meg​bo​csát​ja ma​gá​nak, hogy meg​öl​te a hű em​be​-
rét?
Vlagyi​mir Iva​no​vics új​ból hal​kan fel​ne​ve​tett – úgy, mint aki​nek csak most ju​tott eszé​be egy jó vicc,
amit el akar me​sél​ni.
– Suri​kot nem én nyif​fan​tot​tam ki, ha​nem maga. Igen, igen, ön mél​tóz​ta​tott meg​öl​ni őt, Szőr Szőr​ö​vics.
Fej​be kó​lin​tot​ta a gyil​kos ura​sá​got a vas​da​rab​bal. De​res tud​ja, hogy mi​lyen ügyes maga, el​hi​szi. A vas​da​-
rab meg ott van – ott he​ver maga meg Surik kö​zött. De épp idő​ben ér​ke​zett a de​rék Szer​ge​jev, és go​lyót
eresz​tett Mis​ter Fan​do​ri​ne os​to​ba an​gol ko​po​nyá​já​ba. Me​lyik sze​mé​be kéri a bo​gyót – a bal​ba vagy a job​-
ba?
– Vlad nem fog​ja el​hin​ni! – ta​kar​ta el az ar​cát a fény​su​gár​tól Ni​cho​las. – Tud​ja, hogy én nem len​nék ké​-
pes há​tul​ról meg​öl​ni egy em​bert! Nem jön be a ter​ve! Szo​lov​jov nem hü​lye, jól is​me​ri az em​be​re​ket, és
maga min​de​nért fe​lel​ni fog!
Szer​ge​jev el​gon​dol​ko​dott.
– Hm, ez igaz. Vla​gyik ba​ro​mi pre​cíz fa​zon. Na ja, még ké​pes ujj​le​nyo​ma​tot ven​ni a vas​ról, és szak​ér​-
tői je​len​tést ké​szít​tet​ni. Kö​szö​nöm a bölcs ta​ná​csot, Mis​ter Fan​do​ri​ne. Szo​szó is mond​ta, hogy maga va​ló​-
ság​gal a böl​cses​ség kút​fe​je.
Hir​te​len meg​vál​to​zott az ez​re​des hang​ja – ke​mény és pa​ran​cso​ló lett:
– Na gye​rünk, fogd azt a va​sat, ki​ba​szott Big Ben! Bassz oda a ha​lán​té​ká​ra, de tisz​ta erő​ből, hogy frö​-
csög​jön a genyó a ka​rod​ra!
Ni​cho​las a folk​ló​ros jegy​zet​fü​ze​té​ből vett kur​ta idi​ó​má​val vá​la​szolt, amely a leg​dur​vább és leg​ka​te​go​-
ri​ku​sabb el​uta​sí​tást fe​jez​te ki.
A fe​ke​te négy​zet​ben vil​lám lob​bant, és a kis he​lyi​ség​ben a lö​vés hang​ja olyan erős volt, hogy a ma​gisz​-
ter be​fog​ta a fü​lét, és két​rét gör​nyedt. Az első pil​la​nat​ban úgy érez​te, hogy a dob​hár​tyá​ja, a ne​vé​hez hí​ven,
túl​sá​go​san vad do​bo​lás​ba kez​dett, és nem bír​va ki a ter​he​lést, el​pat​tant.
Ami​kor Ni​cho​las​nak vissza​tért a hal​lá​sa (leg​alább fél perc kel​lett hoz​zá), ki​de​rült, hogy Vlagyi​mir Iva​-
no​vics nem hall​gat, ha​nem ép​pen ki​fej​ti a ja​vas​la​ta mel​lett szó​ló ér​ve​it.
-…első osz​tá​lyú cél​lö​vő – mond​ta a nyu​gal​ma​zott ez​re​des. – Négy​szer nyer​tem meg a szol​gá​la​ti baj​-
nok​sá​got. Öt​ven mé​ter​ről be​le​tra​fá​lok a jegy​gyű​rű kö​ze​pé​be. A kö​vet​ke​ző go​lyót a bal kö​nyö​köd​be ka​pod,
fasz​ka​lap, a su​gá​r​i​deg​be. El nem tu​dod kép​zel​ni, hogy az mi​cso​da fáj​da​lom. Üvöl​te​ni fogsz, a pad​lón
fogsz fet​ren​ge​ni. Kér​dem én, mi​nek? Úgy​sem en​ged​lek ki in​nen élve. Gye​rünk, fogd a va​sat! Gyor​sab​ban
túl le​szel raj​ta.
Fan​do​ri​ne ösz​tö​nö​sen át​fog​ta két kö​nyö​két a te​nye​ré​vel, és ol​dalt ug​rott, ki a fény​ből, de a fény​su​gár
pil​la​na​tok alatt újra meg​ta​lál​ta.
– Moz​gó cél​ra kü​lö​nö​sen sze​re​tek lőni…
Szer​ge​jev olyan he​ves ne​ve​tés​ben tört ki, hogy be​re​kedt a vé​gén. A zseb​lám​pa meg​rán​dult, ol​dal​ra for​-
dult, meg​vi​lá​gí​tot​ta az ez​re​des ar​cát, és lát​szott, hogy Vlagyi​mir Iva​no​vics sze​me cso​dál​ko​zón ki​dül​led, s
köz​ben va​la​hogy túl​sá​go​san gör​csö​sen ha​jol be a lyuk​ba, mint​ha va​la​ki fent rá​lé​pett vol​na a há​tá​ra.
Egy öb​lös hang, me​lyet Ni​cho​las egy​szer már hal​lott, erős grúz ak​cen​tus​sal el​bő​dült:
– Szo​szó sza​már? Te vagy sza​már, a kágé​bés kur​va anyád!

– Mi​ért be​szélsz ilyen csú​nyán, Givi? – szó​lalt meg egy má​sik hang, sok​kal eny​hébb ak​cen​tus​sal. – Te
most bank​tiszt​vi​se​lő vagy, egy egész rész​le​get fogsz ve​zet​ni. Nem szép do​log, ba​rá​tom, le kell szok​nod
róla.
Jo​szif Gura​mo​vics Ga​bu​nyi​ja, Nagy Szo​szó – sa​ját sze​mé​lyé​ben, és alig​ha​nem a tit​kos Esz​kad​ron​já​nak
har​co​sai. Ura​ma​tyám, mi​lyen meg​le​pe​té​se​ket hoz még ez a vé​get nem érő éj​sza​ka?
– Jo​szif Gura​mo​vics! – vo​nag​lott Szer​ge​jev, de hi​á​ba, nem tu​dott sza​ba​dul​ni. – Mond​ja meg neki, hogy
ve​gye el a lá​bát a há​tam​ról. Min​dent meg​ma​gya​rá​zok! Ez bo​nyo​lult ket​tős já​ték, az el​len​ség​hez való be​-
épü​lés​sel. Sok​lé​pé​ses kom​bi​ná​ci​ót haj​tot​tam vég​re, be​fér​kőz​tem De​res​hez, aki most a ke​zünk​ben van. Épp
ma ké​szül​tem be​fe​jez​ni a mű​ve​le​tet, és min​den​ről je​len​tést ten​ni. Ra​gyo​gó az ered​mény. Most már tu​dom,
hogy mi volt…
 Egy pil​la​nat​ra sem el​hall​gat​va, a le​le​mé​nyes ez​re​des, mi​köz​ben a zseb​lám​pát tar​tó keze a lyuk szé​lé​nél
volt, a má​sik ke​zét, ami​ben a pisz​tolyt tar​tot​ta, ész​re​vét​le​nül a hóna alá dug​ta. Fan​do​ri​ne, aki lent​ről fi​-
gyel​te ezt a ma​nő​vert, ki​ál​ta​ni akart a grú​zok​nak, hogy vi​gyáz​za​nak, de meg​gon​dol​ta ma​gát. Hadd tisz​táz​-
zák ezek a pó​kok ma​guk kö​zött, hogy ki az erő​sebb ab​ban a Jev​ro​gye​bet​bank​ban. Bár​mi lesz is a vég​ered​-
mény, a ma​gisz​ter alig​ha szá​mít​ha​tott hosszú, bol​dog élet​re.
Vlagyi​mir Iva​no​vics hir​te​len meg​for​dult, a le​he​tő leg​job​ban ki​nyújt​va a ke​zét – nyil​ván ki akar​ta lyu​-
kasz​ta​ni a bősz Givi bő​rét, de az esz​kad​ro​nis​ta nem volt os​to​ba. Fent​ről han​gos csat​ta​nás hal​lat​szott, és az
ez​re​des, még mi​előtt meg​húz​hat​ta vol​na a ra​vaszt, le​zu​hant a mély​be. Gyer​tyát le​ír​va csa​pó​dott a pad​ló​-
nak, és egy suta buk​fen​cet kö​ve​tő​en egész hosszá​ban el​te​rült.
Le​esett a zseb​lám​pa is, de nem tört el és nem aludt ki. A ma​gisz​tert azon​ban most nem annyi​ra a fény​-
for​rás ér​de​kel​te, mint in​kább az ön​vé​del​mi esz​köz a ha​lott Vlagyi​mir Iva​no​vics ke​zé​ben ott fe​ke​tél​lett a
zö​mök, rö​vid csö​vű pisz​toly.
Fan​do​ri​ne ug​rott vol​na érte, de fent​ről azon​nal meg​hal​lot​ta a ki​fe​je​ző cö​cö​gést.
– Cö-cö-cö. Nem kéne, hé!
Az ön​vé​del​mi esz​köz meg​szer​zé​sé​nek ter​ve te​hát kút​ba esett – a nya​va​lyás Givi túl​sá​go​san jól ér​tett a
szak​má​já​hoz. Ni​cho​las sem​mit sem te​he​tett és se​ho​vá sem búj​ha​tott, be volt zár​va egy po​ros kam​rá​ba,
ahol egy ősi csont​váz és há​rom friss hul​la volt min​den tár​sa​sá​ga.
– Jó es​tét, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics – kö​szönt a ku​tya​szo​rí​tó​ban lévő ma​gisz​ter​nek a lát​ha​tat​lan Ga​bu​-
nyi​ja. – Hogy mennyi ka​land​ban van ma ré​sze! Ha már ott van lent, nézzük meg, mi az, ami mi​att annyi em​-
bert kel​lett ki​nyír​ni. Bor​za​lom – tisz​tá​ra, mint egy kö​zép​ko​ri csa​ta! Na, szó​val mi​fé​le kincs van ott lent?
„Hát jó – gon​dol​ta Ni​cho​las –, vé​gül is nem a leg​bor​zal​ma​sabb ha​lál. Ki​csit ko​rai, az igaz, de hát ha
egy​szer ez van meg​ír​va a sors köny​vé​ben. Nagy Szo​szó még szin​te hu​má​nu​san is jár el vele: le​he​tő​sé​get
ad a ha​lál​ra​ítélt​nek, hogy a ha​lá​la előtt még ki​elé​gít​se a kí​ván​csi​sá​gát. Hát nem épp erre szü​le​tik az em​ber
– hogy ki​elé​gít​se a kí​ván​csi​sá​gát, meg​is​mer​jen va​la​mi tit​kot, és utá​na meg​hal​jon?”
A sze​gény ma​gisz​ter ekk​le​zi​asz​ti​kus böl​csel​ke​dé​se ab​ból fa​kadt, hogy hir​te​len ha​lá​lo​san fá​radt​nak
érez​te ma​gát. Hát med​dig le​het egy em​ber pszi​ché​jét és ideg​rend​sze​rét a biz​tos ha​lál és a re​mény​ke​dés
kö​zött rán​gat​ni? Fel​ké​szült rá, hogy a mó​ka​mes​ter Surik keze ál​tal fog meg​hal​ni – meg​me​ne​kült. Azt hit​te,
hogy a hit​sze​gő ez​re​des az​tán biz​to​san meg​öli – de megint meg​úsz​ta. Meg​úsz​ta, de nem me​ne​kült meg.
Most már tény​leg nincs mi​ben re​mény​ked​ni.
Szót​la​nul, nem kezd​ve hol​mi mél​tat​lan ma​gya​ráz​ko​dás​ba s még ke​vés​bé kö​nyör​gés​be, Fan​do​ri​ne fel​-
emel​te a zseb​lám​pát, és a mál​lott gyé​kény​hez lé​pett. Odébb húz​ta, és el​állt a lé​leg​ze​te.
Egy kü​lön​le​ges szép​sé​gű, nagy könyv fe​küdt a föld​pad​lón, tö​mér​dek sár​ga-vö​rös-szür​kés​ba​ma kő​vel
dí​szí​tett ezüst​fog​la​lat​ban. Az ezüst az idő​től meg​fe​ke​te​dett, de a csi​szolt drá​ga​kö​vek – több száz volt be​-
lő​lük – csil​log​tak, szik​ráz​tak a zseb​lám​pa fé​nyé​ben.
– Ej, hogy nem hoz​tam fény​ké​pe​ző​gé​pet! – hang​zott fent​ről Nagy Szo​szó el​ra​gad​ta​tott hang​ja. – Mi​cso​-
da lát​vány!
Ni​cho​las óva​to​san ki​nyi​tot​ta a ne​héz fe​de​let, meg​lát​ta a per​ga​men cím​la​pot a meg​fa​kult (va​la​mi​kor két​-
ség​kí​vül arany​szí​nű), kéz​zel írott, gö​rög be​tűk​kel:

ΖΑΜΟΛΕΤΣ
ΜΑΘΗΜΑΤΙΚΗ

Resz​ke​tő el​ra​gad​ta​tás töl​töt​te be a ma​gisz​ter lel​két, és e pil​la​nat​ban el​fe​lej​tet​te a há​tá​nak sze​ge​zett pisz​-
tolyt, az utol​só óra ször​nyű ese​mé​nye​it és kö​zel​gő, el​ke​rül​he​tet​len ha​lá​lát.
Ezt a köny​vet érin​tet​te Cor​ne​li​us von Dorn keze! De hát mi le​het olyan fé​lel​me​tes egy óko​ri ma​te​ma​ti​-
kai ér​te​ke​zés​ben? Mi​ért kéri Cor​ne​li​us a le​ve​lé​ben két​szer is a fiát, hogy ne érint​se ezt a köny​vet? Mind​-
járt fel​tá​rul a ti​tok. Mi​cso​da sze​ren​cse, hogy tar​tós per​ga​men​re ír​ták a kéz​ira​tot, nem pe​dig pa​pír​ra!
La​po​zott és fel​ki​ál​tott. A töb​bi lap nem per​ga​men volt, és még csak nem is pa​pír, ha​nem pa​pi​rusz – tel​-
je​sen el​por​lad​tak, el​mál​lot​tak a mos​to​ha kö​rül​mé​nyek kö​zött. A szö​veg vissza​von​ha​tat​la​nul el​ve​szett!
Ni​cho​las egé​szen kö​zel ha​jolt. Egy idő rág​ta lyu​kon né​hány meg​ma​radt sor le​sett ki. Óhé​ber?
El​fe​led​kez​ve ma​gá​ról, a ma​gisz​ter kö​ze​lebb húz​ta a köny​vet a pad​lón lévő zseb​lám​pá​hoz, és a szét​szá​-
radt pa​pi​rusz tég​la​lap​ja, amely ed​dig nyil​ván csak a moz​du​lat​lan​ság​nak kö​szön​he​tő​en őriz​te meg for​má​ját,
egy ha​lom por​rá om​lott. Nem ma​radt be​lő​le más, csak a fog​la​lat meg a per​ga​men cím​lap, ame​lyet nyil​ván
sok​kal ké​sőbb csa​tol​tak a könyv​höz.
Egyet​len könyv? Ni​cho​las csa​ló​dot​tan né​zett kö​rül. De hát hol van az egész Li​be​re​ja? A föld​ből, ahol
az előbb még az el​moz​dí​tott könyv fe​küdt, ki​állt va​la​mi fa​da​rab. Vagy in​kább gyö​kér. És sem​mi más. Sem​-
mi, de sem​mi.
„Min​den vi​lá​gos – gon​dol​ta csüg​ged​ten Fan​do​ri​ne. – Cor​ne​li​us nyil​ván nem volt va​la​mi mű​velt em​ber
meg hogy is iga​zod​ha​tott vol​na el egy mus​ké​tás ka​pi​tány a köny​vek​ben és a fura sza​vak​ban? Nem ér​tet​te
pon​to​san a „Li​be​re​ja” szó je​len​té​sét – azt hit​te, hogy egy​sze​rű​en „könyv”-et, nem pe​dig „könyv​gyűj​te​-
mény”-t je​lent. Szer​zett va​la​hon​nan (alig​ha​nem at​tól az Ar​ta​mon Mat​fe​jev​től) egy kö​te​tet Ret​te​ne​tes Ivan
könyv​tá​rá​ból, ősi, drá​ga fog​la​lat​ban. Egy ilyen fó​li​áns a XVII. szá​zad​ban is va​ló​sá​gos va​gyont ér​he​tett.
Mi​előtt el​in​dult a szám​űze​tés​be a pa​rancs​no​ka után, von Dorn el​rej​tet​te a zsák​mányt, re​mél​ve, hogy a
kegy​vesz​tett​ség nem tart örök​ké, vagy ha Mat​fe​jev​nek még​sem bo​csát meg az új ural​ko​dó, ak​kor „Ivan Li​-
be​re​já​ja” (már​mint a könyv Ivan cár könyv​tá​rá​ból) leg​alább a fiáé lesz. A köny​vek​hez mit sem értő ka​pi​-
tány nem tud​ta, hogy a pa​pi​rusz her​me​ti​zá​ció nél​kül nem so​ká​ig bír​ja a föld alatt. Meg per​sze na​gyon va​-
ló​szí​nű, hogy őt nem is a szö​veg ér​de​kel​te, ha​nem a pom​pás fog​la​lat.
De mit je​len​te​nek azok a sza​vak, hogy „ne me​ré​szeld el​vin​ni, a lel​ked üd​vös​sé​gé​re kér​lek”, majd pe​-
dig, a vége felé, „a kí​ván​csi​sá​god​nak, Krisz​tus​ra kér​lek, ne en​gedj, és azt a Za​mo​le​uszt sem​mi​kép​pen el
ne vi​gyed”. Le​het, hogy lop​ta a köny​vet, és Cor​ne​li​us csak at​tól óvta a fiát, ne​hogy meg​pró​bál​ja el​vin​ni
va​la​ho​va és el​ad​ni az egész fó​li​ánst, úgy, ahogy volt? Ez, saj​nos, nincs ki​zár​va. A ka​pi​tány egy​sze​rű ka​-
lan​dor volt, aki a gaz​dag​ság re​mé​nyé​ben jött Orosz​or​szág​ba. Alig​ha ri​adt vissza at​tól, hogy el​lop​jon va​la​-
mit, ha épp le​he​tő​sé​ge nyílt rá – mond​juk, egy drá​ga köny​vet a tá​mo​ga​tó​já​nak gyűj​te​mé​nyé​ből…
– Mi az? – zök​ken​tet​te ki Fan​do​ri​ne-t a gon​do​la​ta​i​ból a ban​kár hang​ja. – Mi csil​log ott? Drá​ga​kö​vek?
Mi az, egy do​boz?
– Nem – fe​lel​te Ni​cho​las, anél​kül hogy meg​for​dult vol​na, és el​mo​so​lyo​dott. – Ez „Ivan Li​be​re​já​ja”.
Gyö​nyör​köd​jön ben​ne.
– Hogy mi? – cso​dál​ko​zott Jo​szif Gura​mo​vics. Li​be​re​ja? Az meg mi a csu​da? Va​la​mi könyv? Ezt ke​-
res​te ilyen so​ká​ig? Mász​kált az ut​cá​kon, szá​mol​ta a lé​pé​se​ket, ro​mok közt ko​to​rá​szott. Givi min​den​nap je​-
len​tést tett ne​kem. „Fo​gal​mam sincs, mit csi​nál​nak ezek”, mond​ta. Na, szó​val mi az? Mi​től in​dult be
annyi​ra De​res?
Nem úgy né​zett ki, hogy Ga​bu​nyi​ja meg​játssza ma​gát. Mi​nek? És egy olyan em​ber előtt, aki öt perc
múl​va hul​la lesz?
„Hagy​jam tu​dat​lan​ság​ban a gaz​em​bert? – gon​dol​ta Fan​do​ri​ne. – Puk​kad​jon meg a kí​ván​csi​ság​tól a háj​-
pac​ni!” De még​sem akart ki​csi​nyes​ked​ni ezek​ben az utol​só per​cek​ben, az át​élt csa​ló​dás után Ni​cho​las
han​gu​la​ta meg​vál​to​zott – szi​go​rú és ün​ne​pé​lyes lett. Csak sem​mi kap​ko​dás, vi​sel​jük mél​tó​ság​gal a sor​sun​-
kat. Ez az egyet​len, ami meg​ma​rad az em​ber​nek egy el​hi​bá​zott, os​to​bán le​élt élet leg​vé​gén.
 Né​hány fu​kar mon​dat​ban a ma​gisz​ter el​ma​gya​ráz​ta a ban​kár​nak, hogy tu​laj​don​kép​pen mit ke​res​tek. S
köz​ben Ni​cho​las nem a fe​ke​te négy​ze​tet néz​te, ahon​nan ha​ma​ro​san le​sújt rá a ha​lál vil​lá​ma, ha​nem a
könyv szi​vár​vá​nyo​san csil​lo​gó fog​la​la​tát meg a vil​ló​dzó vissz​fé​nye​ket, ame​lyek​től a kis kam​ra me​sés bar​-
lang​nak lát​szott.
– Mi, hogy azé a bi​zo​nyos Ret​te​ne​tes Iva​né? – ámul​do​zott Szo​szó. – Ko​mo​lyan? Most már ér​tem, hogy
De​res mi​ért lett olyan iz​ga​tott. Fi​a​tal még, imád​ja a ro​man​ti​kát.
Jo​szif Gura​mo​vics hir​te​len sut​tog​va, be​hí​zel​gő han​gon foly​tat​ta:
– Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, na és mit akar csi​nál​ni az​zal a könyv​bo​rí​tó​val? Tán oda​ad​ja az ál​lam​nak,
az ér​té​ke ne​gye​dét ki​te​vő ju​ta​lo​mért? Üz​let​em​ber​ként azt ta​ná​cso​lom, ne te​gye. In​nen nem lá​tom jól, de ha
azok ott va​ló​ban sár​ga za​fí​rok, ak​kor az ál​la​munk egész kincs​tá​ra nem elég egy ilyen kincs ér​té​ké​nek a hu​-
szon​öt szá​za​lé​ká​ra. Még ha csak opá​lok is, ak​kor se fi​ze​tik meg ren​de​sen. Be​le​köt​nek va​la​mi​be, és a vé​-
gén át​ve​rik. In​kább ne​kem adja el, jó? Be​csü​le​tes árat fi​ze​tek érte – a pi​a​ci ár har​ma​dát. De​res meg puk​-
kad​jon meg az irigy​ség​től. Na, egyez​zen bele, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics! Egy ilyen gyö​nyö​rű​sé​get úgy​sem
vi​het ki az or​szág​ból.
Ni​cho​las erre már meg​for​dult. Mi ez – gú​nyo​ló​dás? Ha igen, ak​kor na​gyon ra​fi​nált.
– Fog​ja a Li​be​re​já​ját, és másszon fel – mond​ta Szo​szó. – Már pir​kad, Givi mind​járt ki​hív​ja a rend​őr​sé​-
get, jobb, ha el​me​gyünk.

– Va​la​mit el kell ma​gya​ráz​nom ön​nek, és egy​út​tal a bo​csá​na​tát ké​rem – mond​ta Ga​bu​nyi​ja, fel​áll​va a ha​-
tal​mas ében​fa asz​tal mö​gül, hogy fo​gad​ja Fan​do​ri​ne-t.
Éj​jel (pon​to​sab​ban már in​kább haj​nal​ban) nem tud​tak be​szél​get​ni – az át​élt meg​ráz​kód​ta​tá​sok után a
ma​gisz​ter a sokk​hoz kö​ze​li ál​la​pot​ban volt. Mi​után ki​má​szott a rej​tek​hely​ről a pin​cé​be, s on​nan ki​ment az
ud​var​ra, az ud​var​ból pe​dig az ut​cá​ra, ahol ví​zi​ló mé​re​tű dzsi​pek egész sora várt, Ni​cho​las azt érez​te, hogy
szé​dül. Be​ült a re​cse​gő bőr​ülés​re, majd ha​lán​té​kát a ban​kár puha vál​lá​nak dön​töt​te, és mély, ká​bult álom​-
ba süllyedt, amely​ből ki​lenc óra múl​va éb​redt fel a Ki​jevsz​ka​ján lévő la​kás​ban. Ki​nyi​tot​ta a sze​mét, és a
dí​vány mel​lett, egy szé​ken meg​pil​lan​tott egy moz​du​lat​lan, bar​na hajú fér​fit, kac​ki​á​san pö​dört ba​jusszal.
Givi volt az, aki már két​szer meg​men​tet​te a ma​gisz​ter éle​tét.
– Most meg​iszik egy csé​szécs​ke tbi​li​szi mód​ra el​ké​szí​tett ká​vét, az​tán me​gyünk a fő​nök​höz – mond​ta
szi​go​rú​an Ga​bu​nyi​ja Esz​kad​ron​já​nak pa​rancs​no​ka.
Ni​cho​las fel​kö​nyö​költ, és gyor​san kö​rül​né​zett.
– A könyv​bo​rí​tót le​ad​tuk szak​ér​tői vizs​gá​lat​ra ma​gya​ráz​ta Givi, nem vár​va meg a kér​dést.
Utá​na min​den úgy tör​tént, ahogy mond​ta: egy csé​sze sűrű, mé​reg​erős kávé, hi​deg zu​hany, ve​szett szá​gul​-
dás be​kap​csolt vil​lo​gó​val pon​to​san az el​vá​lasz​tó​vo​na​lon a cent​rum felé, a csen​des Gnyezd​nyi​kovsz​kij
köz​be, a Jev​ro​gye​bet szék​há​zá​ba. Csak egy fur​csa​ság tör​tént: az el​nö​ki iro​dá​ba Fan​do​ri​ne-t va​la​mi​ért nem
a tit​ká​ri iro​dán ke​resz​tül ve​zet​ték be, mint az első al​ka​lom​mal, ha​nem egy hát​só lép​csőn és ol​dal​só aj​tón.
Ni​cho​las nem ér​tet​te, mire kell még ez a kons​pi​rá​ció.

A be​szél​ge​tés te​hát bo​csá​nat​ké​rés​sel kez​dő​dött.
– Csú​nyán bán​tam ön​nel, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics – mond​ta a ban​kár, és bűn​bá​nó​an le​hor​gasz​tot​ta fe​-
jét, ami​től a dup​la to​ká​já​ból trip​la lett. – Fel​hasz​nál​tam ma​gát. Ez az éle​té​be ke​rül​he​tett vol​na, bár Givi
és a srá​cok fi​gyel​tek ma​gá​ra.
– Az esz​kad​ro​no​sok? – vil​lan​tot​ta meg a jól​ér​te​sült​sé​gét Fan​do​ri​ne.
Jo​szif Gura​mo​vics el​ra​gad​ta​tot​tan for​gat​ta a sze​mét, mint aki nem győz ámul​ni be​szél​ge​tő​tár​sa éles el​-
mé​jén.
– Igen. Ez egy spe​ci​á​lis osz​tag, ame​lyet ak​kor hoz​tam lét​re, ami​kor meg​tud​tam, hogy a biz​ton​sá​gi rész​-
le​gem ve​ze​tő​jét be​szer​vez​te a kon​ku​ren​sem. Na​gyon ké​nyel​mes volt így: De​res azt gon​dol​ta, hogy min​dent
tud ró​lam, mi​köz​ben csak azt tud​ta, amit Szer​ge​jev​nek be​etet​tem. Ó, ezek a kágé​bé​sek! Min​dig ke​vés ne​-
kik, hogy vég​re​haj​tók le​gye​nek, fel​tét​le​nül ők akar​ják moz​gat​ni a bá​bu​kat.
A ma​gisz​ter​nek meg​nyúlt az arca.
– Ezek sze​rint szán​dé​ko​san Szer​ge​jev gond​ja​i​ra bí​zott, hogy így ejt​se csap​dá​ba De​rest? És az em​be​rei
köz​ben fi​gyel​tek en​gem is meg Szer​ge​je​vet is?
– Meg ter​mé​sze​te​sen ma​gát De​rest is – ka​pott a szón Ga​bu​nyi​ja. – És lát​ja, mi​lyen jól si​ke​rült min​den.
De​res hop​pon ma​radt, rá​adá​sul mind​két ke​zét el​vesz​tet​te: a bal keze, Vlagyi​mir Iva​no​vics Szer​ge​jev
(nagy bű​nös volt, Is​ten le​gyen ir​gal​mas hoz​zá) le​vág​ta a jobb ke​zét, a go​nosz Suri​kot (neki sem​mi​kép​pen
nem bo​csát meg az Úr, úgy​hogy kér​ni se fo​gom). Utá​na meg neki is vége lett, mert Givi le​lőt​te a mi ez​re​-
de​sün​ket. Saj​ná​lom, szó se róla, de hát mu​száj volt. No de se​baj, első osz​tá​lyú ügy​vé​de​im van​nak, be fog​-
ják bi​zo​nyí​ta​ni, hogy jo​gos ön​vé​de​lem volt. Gi​vi​nek van fegy​ver​hasz​ná​la​ti en​ge​dé​lye, úgy​hogy gond egy
szál se. Ügyes fiúk az em​be​re​im, ti​tok​ban le​fil​mez​ték, ahogy De​res ta​lál​ko​zott Szer​ge​jev​vel, az​tán meg
Surik​kal. Már ott is van​nak a fel​vé​te​lek a Szer​ve​zett Bű​nö​zés El​le​ni Fő​osz​tá​lyon. Most az​tán iz​zad​hat De​-
res, ma​gya​ráz​hat​ja, hogy mi dol​ga volt ez​zel a sze​mét​lá​dá​val. Vla​gyik​nak most a leg​ki​sebb gond​ja is na​-
gyobb lesz a West​se​abo​il​nál. Még hogy meg​nyer​he​ti a ten​dert. Fi​tyiszt az or​rá​ra.
Jo​szif Gura​mo​vics nagy él​ve​zet​tel el​mo​so​lyo​dott, Ni​cho​las pe​dig, a ban​kár ro​kon​szen​ve​sen ke​rek, gyű​-
rött bul​dog​ké​pét néz​ve majd el​ol​vadt a gyö​nyö​rű​ség​től. Iga​za van a Tye​lesz​kop bölcs fő​szer​kesz​tő​jé​nek,
aki az orosz üz​le​ti élet ci​vi​li​zá​ló​dá​sá​ról akar kü​lön​szá​mot össze​ál​lí​ta​ni. Mi​cso​da, a nyu​ga​ti em​ber fü​lé​nek
ked​ves sza​vak: ügy​vé​dek, jo​gos ön​vé​de​lem, fegy​ver​hasz​ná​la​ti en​ge​dély. Sem​mi „ki​nyír​ni”, „ki​von​ni a
for​ga​lom​ból”, „szét​ver​ni a kö​csög bu​rá​ját”. Al​tin büsz​ke le​het a „tar​get”-jére.
– Hát így megy ez mos​tan​ság, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics – mond​ta sze​ré​nyen Nagy Szo​szó, mint​ha csak
meg​hal​lot​ta vol​na Fan​do​ri​ne gon​do​la​ta​it. – Min​den prob​lé​mát kul​tu​rál​tan ol​dunk meg, be​tart​va a tör​vé​-
nye​ket. A De​res-tele ka​ló​zok ide​je le​járt. Há​rom-négy év múl​va hír​mon​dó sem ma​rad be​lő​lük.
Ni​cho​las csak nem áll​ta meg, hogy be​vi​gyen egy szú​rást:
– És el​tit​kol​ni a kin​cset, ami az ál​la​mot il​let​né meg, szin​tén tör​vé​nyes?
Jo​szif Gura​mo​vics sér​tet​ten fúj​ta fel az ar​cát.
– Ért​se meg, nem le​het min​dent azon​nal. Teg​nap még a fá​kon ug​rál​tunk és meg​et​tük egy​mást, ma meg
már pi​ros lám​pá​nál nem me​gyünk át az ut​cán. Fo​ko​za​to​san kell ha​lad​ni, szé​pen, las​sacs​kán. Evo​lú​ci​ós
úton. Ki​csit um​bul​dáz​ni le​het, az em​be​ri do​log.
De egy​mást ki​nyír​ni, rá​adá​sul ok nél​kül – ez, már meg​bo​csás​son, anak​ro​niz​mus. Előbb én nyí​rok ki va​-
la​kit, az​tán en​gem vagy a gye​re​ke​met nyír​nak ki? Hop​pá! – jött iz​ga​lom​ba Ga​bu​nyi​ja, és va​la​mi​ért a fa​li​-
szek​rény​hez sza​ladt. – Nagy hí​rem van! Az én Szab​ri​nám gye​re​ket vár, ő maga mond​ta. Öt​ven​két éves va​-
gyok, azt hit​tem, már so​sem lesz gye​re​kem! Kép​zel​je csak el, ott ál​lok előt​te, és da​do​gok, mint egy hü​lye:
„Gye​re​kem lesz. Gye​re​kem lesz.” Ő meg, a rin​gyó, ne​vet: „Szen​vedj csak, le​het, hogy nem a tiéd.” És
szen​ved​tem, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, ó, mennyi​re szen​ved​tem. Fél éj​sza​kán át nem alud​tam, egy​re csak
gyö​tör​tem ma​gam, kié a gye​rek. Az​előtt ter​mé​sze​te​sen még job​ban szen​ved​tem vol​na, most meg egy ki​csit
kín​lód​tam, az​tán meg​et​tem két sü​te​ményt, és el​alud​tam. És tud​ja, mi​ért? Mert maga min​dent olyan jól el​-
ma​gya​rá​zott. Mi ket​ten Szab​ri​nocs​ká​val esz​mé​nyi pár va​gyunk. Most fél​té​keny va​gyok, szen​ve​dek, de a
lel​ke​met me​leg​ség jár​ja át. És ezt ön​nek kell meg​kö​szön​nöm. Igyunk hát a sze​re​lem​re és a kis Ga​bu​nyi​já​-
ra!
És a szek​rény​ké​ből, mint​ha csak va​rázs​ütés​re tör​tén​ne, elő​ke​rült egy ha​sas üveg, két ku​pi​ca meg egy tál
cso​ko​lá​dé.
– Én most egy​ál​ta​lán nem iszom – mond​ta Fan​do​ri​ne szá​ra​zon. Nem akar​ta ki​mu​tat​ni, mi​lyen jó​les​tek
neki a kö​szö​nő sza​vak. – És mel​les​leg azt is kö​zöl​ni aka​rom ön​nel, hogy nem fo​gad​ha​tom el az aján​la​tát
arra vo​nat​ko​zó​an, hogy ad​jam el ön​nek a könyv fog​la​la​tát. Tisz​tel​ni kell an​nak az or​szág​nak a tör​vé​nye​it,
amely​ben tar​tóz​ko​dik az em​ber. Úgy​hogy ké​rem vissza a fog​la​la​tot, hogy át​ad​has​sam a vá​ro​si ha​tó​sá​gok
kép​vi​se​lő​i​nek. Nem fo​gok ra​gasz​kod​ni hoz​zá, hogy azon​nal fi​zes​sék ki az en​gem meg​il​le​tő ju​tal​mat. Le​het
rész​le​tek​ben is, vagy majd né​hány év múl​va, ami​kor az orosz gaz​da​ság meg​erő​sö​dik.
Jo​szif Gura​mo​vics szo​mo​rú​an maj​szolt egy bon​bont, és né​hány​szor fáj​dal​ma​san só​haj​tott.
– Ej, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, ked​ve​sem, nem szí​ve​sen oko​zok szo​mo​rú​sá​got ön​nek, de hát kény​te​len
va​gyok. Fog​ja a könyv​bo​rí​tó​ját, ott van, ni, ab​ban a scan​ne​res do​boz​ban. A szak​ér​tők azt mond​ják, hogy a
fog​la​lat tör​té​nel​mi ér​té​ket kép​vi​sel – orosz mes​te​rek mun​ká​ja a XVI. szá​zad kö​ze​pé​ről. Ám az anya​gi ér​-
té​ke nem je​len​tős. Gyen​ge mi​nő​sé​gű ezüst és né​hány száz kő. Hogy egé​szen pon​tos le​gyek, hat​száz​hat​van.
Hat​tal több volt, de azok va​la​ho​va el​tűn​tek csak az üres fész​kük van meg. Ezek nem sár​ga za​fí​rok és nem
is opá​lok. Szi​go​rú​an véve nem is kö​vek, ha​nem vul​ka​ni​kus üveg csi​szolt da​rab​kái. A kö​zép​ko​ri Orosz​or​-
szág​ban az bi​zo​nyá​ra nagy rit​ka​ság​nak szá​mí​tott. Ma​nap​ság vi​szont van be​lő​le fél kam​csat​ká​nyi. Egy​szó​-
val De​res a sem​mi​ért ka​var​ta az egész ka​la​maj​kát.
Fan​do​ri​ne nem szo​mo​ro​dott el na​gyon.
– Hát jól van – mond​ta. – Oda​aján​dé​ko​zom egy mú​ze​um​nak, hadd le​gyen em​lék Cor​ne​li​us von Dorn​ról.
És írok egy cik​ket róla. Hi​szen a le​le​tem köz​ve​tett mó​don bi​zo​nyít​ja, hogy Ret​te​ne​tes Ivan könyv​tá​ra nem
csak le​gen​da. Ha egy​szer Za​mo​le​usz köny​ve va​ló​ban lé​te​zett, ak​kor a Da​be​lov-lis​ta sem fik​ció, ha​nem hi​-
telt ér​dem​lő tör​té​nel​mi do​ku​men​tum. Ha nem is túl nagy, de még​is​csak fel​fe​de​zés. Is​ten ön​nel, Ga​bu​nyi​ja
úr. So​ká​ig el​ma​rad​tam a ma​guk Moszk​vá​já​ban. Ide​je ha​za​tér​nem Ang​li​á​ba.
Nyúj​tot​ta a ke​zét a ban​kár​nak, de Jo​szif Gura​mo​vics nem akart még bú​csúz​ni, ha​nem ehe​lyett meg​fog​ta
a ma​gisz​ter kö​nyö​két.
– Ide hall​gas​son, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, ugyan mi​nek akar vissza​men​ni Ang​li​á​ba? És mi​cso​da élet​-
cél egy fér​fi szá​má​ra, hogy „nem túl nagy fel​fe​de​zé​se​ket” ta​lál​jon? Nem ma​gá​nak való az, is​te​nem​re nyel​-
ni a port a le​vél​tá​rak​ban és tu​do​má​nyos köny​vecs​ké​ket íro​gat​ni. Givi min​den este hoz​ta ne​kem a ka​zet​tá​-
kat, a tit​kos ka​me​ra fel​vé​te​le​it. Ahogy jött​ment az ut​cá​kon, fi​gyel​te a há​za​kat, je​gyez​ge​tett a fü​ze​té​be! Néz​-
tem, és nem győz​tem cso​dál​koz​ni. Mint​ha ki​cse​rél​ték vol​na ezt az em​bert! Olyan ener​gi​kus, cél​tu​da​tos,
bol​dog! És Szu​li​kó​ról éne​kel! Rög​tön lát​ni, hogy az​zal fog​lal​ko​zik, ami a dol​ga. Tud​ja maga, hogy mi a
dol​ga az élet​ben, hogy mi​hez van iga​zi te​het​sé​ge?
– Nem – fe​lel​te Fan​do​ri​ne, aki mind​ezt nagy fi​gye​lem​mel hall​gat​ta vé​gig. – Nem tu​dom. Pon​to​sab​ban
tu​dom, hogy sem​mi​hez sincs te​het​sé​gem. Mint egyéb​ként az em​be​rek több​sé​gé​nek.
– Az em​be​rek több​sé​gé​ről nem nyi​lat​ko​zom – nem is​me​rem őket, de ami önt il​le​ti, drá​ga Nyi​ko​laj
Alek​szand​ro​vics, egész biz​to​san tu​dom. Há​rom olyan ta​ná​csot adott ne​kem, hogy egy mil​li​ót sem saj​nál​-
nék érte. Már​mint dol​lárt. Egész éle​tem​ben há​lás le​szek ma​gá​nak, es​kü​szöm! Eszem, ahogy jól​esik, és
nem iz​gu​lok mi​at​ta. – Szo​szó ki​egye​ne​sí​tet​te kö​vér kis​uj​ját, és őszin​te​sé​ge je​le​ként gyor​san meg​evett még
egy bon​bont. – A fe​le​sé​gem pisz​kos​ko​dik ve​lem, én meg csak pis​lo​gok a sze​re​lem​től. Elő​ször éle​tem​ben!
– Ek​kor fel​emel​te má​so​dik uj​ját, a gyű​rű​set, me​lyet ha​tal​mas arany​gyű​rű dí​szí​tett, s jött utá​na rög​tön a kö​-
zép​ső ujja is, gyé​mán​tos pe​csét​gyű​rű​vel. – És Is​ten​nel is ki​bé​kül​tem, be​csü​let​sza​vam​ra. A be​szél​ge​té​sünk
után ab​ba​hagy​tam az imád​ko​zást. Mi​nek játsszam meg ma​gam, gon​dol​tam, ha egy​szer úgy​sem hi​szek. És
ma reg​gel, ahogy jöt​tünk vissza a Tagan​ká​ról, hir​te​len ked​vem tá​madt meg​áll​ni az ikon előtt és imád​koz​ni.
Nem konk​ré​tan va​la​mi​ért, ha​nem csak úgy! Sem​mit sem akar​tam kér​ni – se azt, hogy meg​nyer​jem azt a
nya​va​lyás ten​dert, se azt, hogy kap​jam vissza a két​mil​li​ót, amit teg​nap el​csakl​izott tő​lem az adó​rend​őr​ség.
Egy​sze​rű​en csak imád​koz​ni, és annyi. Imád​koz​tam, és job​ban érez​tem ma​gam. Tud​ja, hogy mit je​lent ez?
Ga​bu​nyi​ja be​haj​tot​ta a há​rom ki​egye​ne​sí​tett uj​ját, és he​lyet​tük most a mu​ta​tó​uj​ját emel​te fel, és ün​ne​pé​-
lye​sen a mennye​zet felé bö​kött vele.
– Ér​tem – bó​lin​tott Fan​do​ri​ne, és az ju​tott az eszé​be, hogy mi​vel vég​ző​dik az a dal Kugye​jar​ról és a ti​-
zen​két rab​ló​ról. „Az Úr​is​ten​hez imád​kozunk”?[xlvi]
– Ej, de​hogy érti. Nem fog​ja fel, hogy mi​cso​da te​het​ség la​ko​zik ön​ben! Mert ön, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​-
vics, arra szü​le​tett, hogy ta​ná​cso​kat ad​jon az em​be​rek​nek. Ez a leg​rit​kább, a leg​drá​gább te​het​ség. Ön kí​-
ván​csi az em​be​rek​re, ké​pes egy pil​la​nat alatt a má​sik em​ber he​lyé​be kép​zel​ni ma​gát, és a szag​lá​sa jobb,
mint az én Zsuzs​kám​nak. Nincs ér​té​ke​sebb, mint a kel​lő idő​ben adott jó ta​nács. Nem kell ma​gá​nak vissza​-
men​nie Ang​li​á​ba! A bo​lond az, aki min​den​hol sze​ren​csés, az okos em​ber​nek vi​szont meg kell ér​te​nie,
hogy hol a he​lye a vi​lág​ban. Az okos em​ber​nek meg kell ér​te​nie, hogy van olyan, hogy „ob​jek​tí​ven jobb”
és „szub​jek​tí​ven jobb”. Ugyan ki vi​tat​ná, hogy ob​jek​tí​ven Ang​li​á​ban jobb élni, mint Orosz​or​szág​ban? De
épp ma​gá​nak, Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics Fan​do​rin​nak szub​jek​tí​ven itt a jobb. És mon​dok ma​gá​nak ez​zel
kap​cso​lat​ban még egy fon​tos dol​got. Szo​szó új​ból fel​emel​te az uj​ját. – Mind​az, ami ob​jek​tív, ha​jí​tó​fát sem
ér, csak az szá​mít, ami szub​jek​tív. Ang​li​á​ban, drá​ga Nyi​ko​laj Alek​szand​ro​vics, meg​sa​va​nyo​dik, meg nincs
is ott szük​ség ma​gá​ra meg a te​het​sé​gé​re. Ugyan hol adna ta​ná​cso​kat az em​be​rek​nek, ha nem itt, Orosz​or​-
szág​ban? Hisz en​nek még a neve is az, vagy leg​alább​is az volt, Ta​ná​csok Or​szá​ga. No és ak​kor a lí​rá​ról
át​té​rek az üz​le​ti ja​vas​lat​ra. Jo​szif Gura​mo​vics el​tol​ta a cso​ko​lá​dés tá​lat, mint aki ez​zel is jel​zi, hogy a be​-
szél​ge​tés a hi​va​ta​los sza​ka​szá​ba ér​ke​zett. – Hozzunk lét​re egy új tí​pu​sú ta​nács​adó cé​get, amely​hez min​den
ne​héz hely​zet​be ke​rült em​ber for​dul​hat ta​ná​csért, és se​gít neki. Már a ne​vét is ki​ta​lál​tam: „Va​rázs​pál​ca”.
De le​het an​go​lul is: „Ma​gic Wand”. Bé​re​lek ma​gá​nak egy iro​dát, meg​ve​szem a be​ren​de​zést – szá​mí​tó​gé​-
pe​ket, fa​xo​kat, ilyes​mit. Gon​dos​ko​dom a rek​lám​ról. És ami a leg​főbb – szál​lí​tom majd a kli​en​se​ket, csu​pa
jól szi​tu​ált em​bert. A nye​re​sé​gen fele-fele arány​ban osz​tozunk. Na?
– Ma​gá​nak el​ment az esze! – ki​ál​tott fel Ni​cho​las, aki csak most ér​tet​te meg, hogy a ban​kár ko​mo​lyan
be​szél. – Mi​cso​da os​to​ba​ság!
– Hát jó. – Ga​bu​nyi​ja csi​tí​tó​an emel​te fel a te​nye​rét. – Ma​gáé hat​van​öt szá​za​lék, az enyém har​minc​öt,
de ak​kor az​zal a ki​kö​tés​sel, hogy ha ne​kem ma​gam​nak van szük​sé​gem ta​nács​ra, öt​ven​szá​za​lé​kos en​ged​-
ményt ka​pok. Na, ke​zet rá!
– De hát nem aka​rok Orosz​or​szág​ban élni! – kap​ko​dott le​ve​gő​ért a ma​gisz​ter. – Orosz​or​szág ár​tal​mas a
test​nek és a pszi​ché​nek!
– Ap​ro​pó, jó, hogy em​lé​kez​tet rá. – Jo​szif Gura​mo​vics fél​ve pil​lan​tott a tit​ká​ri szo​bá​ba ve​ze​tő aj​tó​ra.
– Van itt egy bo​lond nő, aki ma​gát ke​re​si, olyan ki​csi​ke, de ször​nyen erő​sza​kos. Új​ság​író. Elő​ször csak
te​le​fo​nált, fe​nye​ge​tő​zött. Azt mond​ja: „Tu​dom, hogy maga ra​bol​ta el Nyi​kát, más nem le​he​tett. De ha csak
egy haja szá​la meg​gör​bül, én ki​nyí​rom ma​gát.” Most meg már be​jár az iro​dá​ba. Meg​til​tot​tam, hogy be​en​-
ged​jék a bank​ba, erre hoz​zá​bi​lin​csel​te ma​gát az aj​tó​hoz. Vé​gül mu​száj volt be​en​ged​ni, kü​lön​ben el​ri​aszt​ja
a kli​en​se​ket. A rend​őr​sé​get nem hí​vat​tam ki – még​is​csak a maga is​me​rő​se, kí​nos len​ne. Csak ül a vá​ró​ban
reg​gel​től es​tig, ebéd​re szend​vi​cset eszik. A tit​kár​nők fél​nek tőle. Én is már egy hete a hát​só aj​tón jö​vök be
az iro​dám​ba. Ki​me​het​ne hoz​zá, hogy meg​nyug​tas​sa. Vagy maga is fél tőle?
Ni​cho​las szót​la​nul meg​for​dult, és azon​nal ro​hant vol​na ki az elő​tér​be, de előbb azért még​is​csak in​kább
ki​ku​kucs​kált az aj​tó​ré​sen.

Al​tin egy bőr​fo​tel​ban ült, ahol nyu​god​tan el​fért vol​na mel​let​te még két ilyen Hü​velyk Pan​na. Szem​öl​dö​ke
szi​go​rú​an össze​húz​va, két tér​de ren​dít​he​tet​le​nül egy​más​hoz szo​rít​va. A pad​lón fe​ke​te há​ti​zsák.
 A két asz​tal​nál, me​lyek tele vol​tak min​den​fé​le iro​dai fel​sze​re​lés​sel, és be​ve​he​tet​len őr​he​lyek​nek tűn​tek,
két tit​kár​nő volt el​sán​col​va, az egyik idő​sebb, a má​sik egé​szen fi​a​tal, de mind​ket​tő ki​mért és le​ír​ha​tat​la​nul
ele​gáns.
– Száz​öt​ve​ned​szer ma​gya​rá​zom el – mond​ta csüg​ged​ten az idő​sebb, aki​nek pla​ti​na​si​sak​ra ha​son​lí​tott a
haja hogy Jo​szif Gura​mo​vics üz​le​ti úton van, ma sem lesz bent.
– Ha üz​le​ti úton len​ne, ar​ról tud​nék – vá​gott a sza​vá​ba Al​tin, és hir​te​len a fő​nö​ki iro​da aj​ta​já​ra me​redt
– nyil​ván meg​lát​ta a rést.
A to​váb​bi rej​tőz​kö​dés​nek nem volt ér​tel​me.
Ni​cho​las ki​tár​ta az aj​tót, és szé​les mo​sollyal nyúj​tot​ta a ke​zét.
– Al​tin, mi​cso​da öröm, hogy lát​lak! Lá​tod, jól va​gyok.
Az új​ság​író​nő úgy pat​tant fel a fo​tel​ból, mint egy gu​mi​lab​da, és Fan​do​ri​ne felé re​pült. Lát​va ezt a szen​-
ve​dé​lyes re​a​gá​lást, a kéz​fo​gás nyil​ván​va​ló​an nem fe​lelt meg a hely​zet​nek. El​szé​gyell​ve brit hű​vös​sé​gét,
Ni​cho​las me​net köz​ben át​ren​dez​te test​tar​tá​sát, és szét​tár​ta kar​ját, arra ké​szül​ve, hogy át​öle​li Hü​velyk Pan​-
nát.
Al​tin fut​tá​ban fel​ug​rott, és ke​mény kis ök​lé​vel tel​jes erő​ből be​mo​sott egyet a ma​gisz​ter fo​gai közé.
– Ezt mi​ért?! – üvöl​tött fel Ni​cho​las, te​nye​rét vér​ző szá​já​ra téve.
– Min​de​nért! – ki​ál​tot​ta bő​szen a ve​szett ta​tár le​ány.
– Azért, mert el​szök​tél, és nem je​lent​kez​tél! A könnye​i​mért! A száz dol​lá​rért! A „csu​dás en​tyem​pen​tye​-
mért”!
Fan​do​ri​ne a sze​me sar​ká​ból lát​ta, hogy a tit​kár​nők va​ló​ság​gal kővé der​med​tek az őr​he​lyü​kön.
– De hát azt di​rekt csi​nál​tam! – ki​a​bált ő is, kü​lön​ben Al​tin nem hal​lot​ta vol​na meg. – Ál​cá​zás​ból!
Al​tin csí​pő​re tet​te a ke​zét, és gyű​löl​kö​dő te​kin​tet​tel mér​te vé​gig fent​ről le​fe​lé.
– Ha meg​öl​lek, az is ke​vés az ilyen ál​cá​zá​sért! Mint egy hü​lye, ag​gó​dok, hogy éhes, fel​hí​vom a ma​mát,
hogy vi​gyen neki va​la​mit enni! És mit ta​lál a ma​mám, ami​kor oda​megy? Azt a fan​tasz​ti​kus le​vél​két meg
száz dol​lárt! Hogy mit kel​lett ma​gya​ráz​kod​nom utá​na!
Még egyet be​mo​sott a ma​gisz​ter​nek – most a gyom​rá​ra. Nem olyan erő​sen, mint el​ső​re, de azért nem is
gyen​gén.
– Ezt meg azért kap​tad, mert az​óta egyet​len éj​sza​kát sem tud​tam ren​de​sen vé​gig​alud​ni. Te​le​fo​nál​ni nem
tud​tál vol​na? Már azt hit​tem, vé​ged. Hogy meg​et​ték a bag​lyok a sü​nit! – Al​tin fur​csa han​got adott ki, ki​csit
a sí​rás​ra ha​son​lí​tott, de a sze​me köz​ben szá​raz ma​radt és ugyan​olyan en​gesz​tel​he​tet​len. – Én meg csak
ülök itt, mint egy má​ni​á​kus, kés​sel a há​ti​zsá​kom​ban. Föl akar​tam vág​ni en​nek a kö​vér disz​nó Szo​szó​nak a
ha​sát mi​at​tad!
Megint mint​ha fel​zo​ko​gott vol​na, de könnyek nél​kül, vissza​ro​hant a fo​tel​hez, és elő​kap​ta há​ti​zsák​já​ból
a ke​nyér​vá​gó kést, ami​re Fan​do​ri​ne em​lé​ke​zett a besz​kud​nyi​ki la​kás​ból. Az egyik tit​kár​nő fel​si​kí​tott, a
má​sik fel​pat​tant, és nyúlt vol​na a pi​ros gomb​hoz, ami ész​re​vét​len meg​bújt a fa​lon, ki​csi​vel az asz​tal​lap
szint​je fö​lött.
Ni​cho​las el​vi​sel​he​tet​len szé​gyent ér​zett. Mi​cso​da egy önző alak! Igen, te​le​fo​nált, hal​lot​ta Al​tin hang​ját,
meg​győ​ző​dött róla, hogy élet​ben van, és meg​nyu​go​dott. De hogy ő mit érez​he​tett? Erre egy​ál​ta​lán nem
gon​dolt. Más​fe​lől per​sze, ugyan hon​nan gon​dol​hat​ta vol​na, hogy va​la​mi nyam​vadt an​gol tör​té​nész mi​att
Al​tin majd nem tud alud​ni, sőt majd​hogy​nem el​szán​ja ma​gát a gyil​kos​ság​ra.
Fan​do​ri​ne oda​ment a kis új​ság​író​lány​hoz, és resz​ke​tő han​gon azt mond​ta:
– Nagy bűnt kö​vet​tem el ve​led szem​ben. Meg tudsz ne​kem va​la​ha bo​csá​ta​ni?
– Nem! – fe​lel​te Al​tin dü​hö​sen. – Soha! Na, ha​jolj le, hadd tö​röl​jem le a vért! Rossz néz​ni.
 Ni​cho​las, mi​után Al​tin nem va​la​mi ked​ve​sen le​tö​röl​te a vért a szá​já​ról, za​var​tan pil​lan​tott en​nek az af​-
ri​kai je​le​net​nek az aka​rat​lan szem​ta​nú​i​ra, és lát​ta, hogy a fi​a​tal tit​kár​nő egé​szen tág​ra me​redt szem​mel nézi
őket, a pla​ti​na​ha​jú meg el​vet​te ke​zét a gomb​tól, és va​la​mi​lyen je​le​ket ad neki: sut​tog, bó​lo​gat – mint​ha
biz​tat​ná va​la​mi​re, sőt no​szo​gat​ná. De mi a csu​dát akar​hat?
Új​ból Al​tin​ra né​zett. Mi​lyen ki​csi, és még​is mi​lyen ve​szé​lyes és en​gesz​tel​he​tet​len.
– Ak​kor most mi lesz?… – kér​dez​te Ni​cho​las fél​sze​gen.
Hoz​zá akar​ta ten​ni, hogy „ve​lünk”, de nem mer​te, hi​szen Al​tin maga mond​ta, hogy soha nem fog meg​bo​-
csá​ta​ni neki. Úgy​hogy sem​mi nem le​het „ve​lük”. Ez a gon​do​lat hir​te​len egé​szen el​vi​sel​he​tet​len​nek tűnt
szá​má​ra.
A vá​lasz egé​szen vá​rat​lan volt. És meg​le​he​tő​sen rej​té​lyes.
Al​tin új​ból vé​gig​mér​te Ni​cho​last, mind a két mé​te​rét, mint aki meg​be​csü​li az ér​té​két, az​tán meg​csó​vál​ta
a fe​jét.
– Hát, nem lesz egy​sze​rű – só​haj​tott. – De se​baj, majd csak össze​rá​zó​dunk.
Ni​cho​las azt hit​te, hogy rosszul hal​lott va​la​mit, vagy hogy a rom​lott​sá​ga és mér​ték​te​len fan​tá​zi​á​ja mi​att
fél​re​ér​ti Al​tin sza​va​it, de há​tul​ról ne​ve​tést hal​lott.
A fi​a​tal tit​kár​nő a te​nye​ré​be vi​ho​gott. A má​sik vi​szont kü​lö​nös, egy​szer​re áb​rán​dos és szo​mo​rú arc​ki​fe​-
je​zés​sel néz​te a lan​ga​lé​ta ma​gisz​tert és a csöpp le​ányt.
Al​tin meg​fog​ta Fan​do​ri​ne ke​zét.
– Na, jól van, Nyi​ka, elég volt a szín​ház​ból. Men​jünk haza!
És Ni​cho​las el​in​dult a lány után a fo​lyo​són, igye​ke​zett mi​nél ki​seb​be​ket lép​ni, és arra gon​dolt, mi le​he​-
tett az a szó Cor​ne​li​us le​ve​lé​ben. „Told fél​re a köny​vet és…”
Told fél​re – és az​tán?

Mel​lék​let:
A li​me​rick, me​lyet Ny. Fan​do​rin két hó​nap​pal ké​sőbb, az es​kü​vő​je nap​ján al​ko​tott.

Köl​tö​zik a lúd és a gó​lya.
Nem vár​nak az első hóra.
De én tán lúd va​gyok?
In​kább itt ma​ra​dok,
A sor​som​ban ez van meg​ír​va.
 Tizenhatodik fejezet

A lónak négy lába van, mégis megbotlik. Egy zsák arany. Amour impossible, avagy hold a mocsárban.
Az orosz Fandorinok nemzetségének kezdete. Told félre és…

Nem hi​á​ba haj​szol​ta von Dorn ka​pi​tány a lo​vát a sö​tét ut​cá​kon, nem hi​á​ba kí​noz​ta a de​rék te​kin pa​ri​pát
sar​kan​tyú​val, os​tor​ral. Éb​resz​tő​re ott is volt a ka​szár​nyá​ban, és sze​mé​lye​sen el​len​őriz​te min​den egyes
mus​ké​tás ké​szen​lé​tét. Fél öt​kor a négy sza​kasz, mind a száz​hu​szon​négy em​ber négy​zet alak​zat​ban állt az
ala​ku​ló​té​ren. Csil​log​tak a fák​lyák fé​nyé​ben a bor​dá​zott si​sa​kok és az ala​bárd​he​gyek. Cor​ne​li​us úgy ítél​te
meg, jobb, ha mus​ké​tá​kat most nem visz​nek az őr​ség​be – akár​ho​gyan for​dul is a do​log, a Kreml​ben úgy​-
sem sza​bad lö​völ​döz​ni, de az ala​bárd​nyél​lel na​gyon is le​het ütni-vág​ni, meg kell is.
A reg​ge​lit – egy csé​sze for​ró mé​z​i​talt és két pi​ro​got – a ka​to​nák az alak​zat​ban et​ték meg, mert bár​me​-
lyik pil​la​nat​ban jö​he​tett a fu​tár a bo​já​ri pa​lo​tá​ból. Így áll​tak egy órán át, kezd​tek át​fagy​ni. Von Dorn két
sza​kaszt el​en​ge​dett me​le​ged​ni. Ne​gyed​óra múl​va vissza​ment a tér​re, el​en​ged​te a má​sik két sza​kaszt. Ő
maga nem érez​te a hi​de​get – el​vég​re nem egy hely​ben állt, ha​nem jött-ment az ud​va​ron. És egy​re job​ban
ag​gó​dott. Nem ér​tet​te, mi tör​té​nik.
Hét óra​kor nem bír​ta to​vább, el​ment a bo​já​ri pa​lo​tá​ba, hogy meg​tu​da​kol​ja, mi tör​tént. Tán csak nem el​-
aludt a kan​cel​lá​ri​us úr egy ilyen nagy na​pon?
Nem, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics nem aludt. A ka​pi​tány a dol​go​zó​szo​bá​já​ban ta​lál​ta, ahol Mat​fe​jev és Ivan
Ar​ta​mo​no​vics, mind​ket​ten dí​szes kaf​tán​ban, ami alatt csör​gött a pán​cél​ing, az asz​tal​nál ült, és ko​mor arc​-
ki​fe​je​zé​sük​ből ítél​ve igen ko​moly be​szél​ge​tést foly​tat​tak.
– Ah, ka​pi​tány – for​dult a bo​jár von Dorn felé, aki be​dug​ta fe​jét az aj​tón. – Ró​lad meg is fe​led​kez​tem,
bo​csáss meg érte. Ma nem lesz szol​gá​lat. En​gedd el a ka​to​ná​i​dat. Utá​na gye​re vissza, be​szé​dem van ve​-
led.
Cor​ne​li​us ér​tet​le​nül ment vissza a szá​zad​hoz, meg​pa​ran​csol​ta a ka​to​nák​nak, hogy men​je​nek vissza a ka​-
szár​nyá​ba, de min​den es​he​tő​ség​re ké​szen ma​rad​ja​nak együtt sza​ka​szon​ként. No, tán csak nem meg​gon​dol​ta
ma​gát az ura​ság?
Ami​kor vissza​ment a pa​lo​tá​ba, Ar​ta​mon Szer​ge​je​vics már egye​dül volt.
Kur​tán, ko​mo​ran be​szélt:
– Éj​jel az el​len​sé​ge​im össze​hív​ták a Du​mát nél​kü​lem. Az ural​ko​dó tes​te még ott fe​küdt. Ta​i​szi​osz, a gö​-
rög ku​tya, ahe​lyett hogy imád​ko​zott vol​na az el​hunyt fö​lött, ti​tok​ban fu​tá​ro​kat kül​dött a kö​zel lakó bo​já​rok​-
hoz. Vasz​ka Ga​lic​kij és Szony​ka kü​lön be​szélt mind​egyik​kel. Né​me​lyik​nek hí​ze​leg​tek, má​so​kat meg​fe​nye​-
get​tek. So​kan, aki​ket hű szö​vet​sé​ge​se​im​nek hit​tem, át​áll​tak hoz​zá​juk. Per​sze, ért​he​tő – a gyen​ge ha​ta​lom
éde​sebb a bo​já​rok​nak, mint az erős. Éna​lat​tam nem len​ne kup​le​ráj… De kész, vége. Fjo​dort ne​vez​ték ki
cár​nak. El​ren​del​ték, hogy ve​gyék el tő​lem a nagy pe​csé​tet. Meg a Sztre​lec és a Kis​orosz Pri​kázt, plusz a
Pa​ti​ká​ri​ust – nyil​ván azért, ne​hogy meg​mér​gez​zem az ural​ko​dót, vagy meg ne itas​sam va​la​mi bű​bá​jos fő​-
zet​tel. – Mat​fe​jev ke​se​rű​en el​mo​so​lyo​dott. – A Kö​vet​ügyi Pri​kázt egye​lő​re meg​tart​ha​tom. De egy, leg​fel​-
jebb két hó​nap múl​va azt is el​ve​szik. El​kül​de​nek vaj​dá​nak va​la​mi Car​evomar​evó​ba, és ott, tá​vol Moszk​-
vá​tól, vég​leg ki​ve​rik be​lő​lem a szuszt. Hát ez a hely​zet, Kor​nyej. Nem kel​lett vol​na be​tar​ta​ni az il​le​met,
ha​nem még teg​nap, az ural​ko​dó ha​lá​los ágya fö​lött tor​kon ra​gad​ni őket. De hát a ló​nak négy lába van,
még​is meg​bot​lik.
Von Dorn fe​szül​ten állt, pró​bál​ta fel​fog​ni a mon​dot​tak je​len​té​sét. Ma​ga​san fény​lett Ar​ta​mon Szer​ge​je​-
vics csil​la​ga, de hopp, egy​szer​re ki​hunyt. Ha őt szám​űze​tés​be kül​dik, va​jon mi lesz azok​kal, akik hű​sé​ge​-
sen szol​gál​ták? Még jó, ha csak vissza​ker​ge​tik az ez​red​be.
– Nincs ér​tel​me, hogy mel​let​tem ma​radj – mond​ta Mat​fe​jev, mint​ha csak ol​va​sott vol​na von Dorn gon​-
do​la​ta​i​ban. – Csak el​vesz​nél a sem​mi​ért. De​re​ka​san szol​gál​tál, tes​sék, ez a ju​tal​mad érte: az irat, ami​vel
itt hagy​ha​tod az orosz cár​sá​got, me​hetsz, aho​vá csak akarsz, és egy zsák cser​vo​nyec. Ugyan mit érek én
már az arannyal? Úgy​is le​fog​lal​ják a kincs​tár szá​má​ra. Eridj, ka​pi​tány, amíg nem késő. Teg​nap már el​in​-
dul​tak a svéd ke​res​ke​dők, Re​vei felé tar​ta​nak. Áru​val meg​ra​kott szá​nok​kal men​nek, könnyen utol​éred
őket. Na, csó​kold meg a ke​zem, és is​ten ve​led! Ne őrizz rossz em​lé​ket Ar​ta​mon Mat​fe​jev​ről.
Cor​ne​li​us a sze​mét tö​röl​get​ve ment ki az ura​ság szo​bá​já​ból. A zsák​nak azért örült, jó ne​héz volt. A sú​-
lyá​ból ítél​ve leg​alább ezer arany le​he​tett ben​ne.
Egy​szer csak egy könnyű kis te​rem​tés állt fel a ve​len​cei ka​ros​szék​ből, és lé​pett a ka​pi​tány elé. Alek​-
szand​ra Ar​ta​mo​nov​na, Sza​seny​ka!
– Min​dent tu​dok – mond​ta a bo​jár​kis​asszony gyor​san, sut​tog​va. – Apus​kám el​mond​ta. El​uta​zol? Hát, Is​-
ten áld​jon, Kor​nyej, ta​láld meg a bol​dog​sá​go​dat. Tud​tam én, hogy a sors nem en​ge​di. Az​előtt na​gyon ma​-
ga​san re​pül​tem, most meg a föld​re hul​lok, össze​tö​röm ma​gam. Is​ten ve​led, mon amour im​pos​sib​le[xl​vii].
Oro​szul ezt nem le​het mon​da​ni, szé​gyel​le​ném.
Sza​seny​ka át​fog​ta a ma​gas ka​pi​tány nya​kát, gyor​san meg​csó​kol​ta az aj​kát, és még mi​előtt a meg​za​va​ro​-
dott Cor​ne​li​us vá​la​szol​ha​tott vol​na az öle​lés​re, már sza​ladt is ki a te​rem​ből.
Mé​lyen el​tű​nőd​ve tért vissza von Dorn a ka​to​ná​i​hoz.
Az a leg​főbb, hogy ne hall​gas​son a szí​vé​re, mert az az os​to​ba min​den​áron tönk​re akar​ja ten​ni.
Hi​szen nap​nál vi​lá​go​sabb, mit kell ten​ni: el​hoz​ni a köny​ve​ket az al​tin-to​lo​basz​ból, és si​et​ni a svéd ka​-
ra​ván után. El​ad​ja a fog​la​la​to​kon lévő drá​ga​kö​ve​ket, és von Dorn lo​vag gaz​dag és sza​bad em​ber lesz, és
nem eb​ben a vad, os​to​ba, ve​szé​lyes or​szág​ban fog élni, ha​nem a ked​ves Svá​bor​szág​ban. Ez egy.
Mat​fe​jev mel​lett ma​rad​ni őrült​ség len​ne, mert az ura​ság ha​lál​ra van ítél​ve. Ez ket​tő. Ilyen nagy em​bert
ter​mé​sze​te​sen nem akasz​ta​nak fel, és nem ló​gat​nak a nyúj​tó​ra – még​se Ret​te​ne​tes Ivan ide​jé​ben élünk, de a
sze​rény őr​pa​rancs​no​kot, hogy ki​szed​je​nek be​lő​le va​la​mi rá​gal​mat a kegy​vesz​tett kan​cel​lá​ri​us el​len, na​-
gyon is könnyen el​hur​col​hat​ják a kín​zó​kam​rá​ba. Cor​ne​li​us meg​bor​zon​gott, em​lé​kez​ve Szi​lan​tyij hó​hér​ra, a
pa​ra​zsas​tá​lon lévő fo​gók​ra és a mennye​zet​ről lógó kö​tél​re. No és vé​gül, har​mad​já​ra: Alek​szand​ra Ar​ta​-
mo​nov​na szép nő, az nem vi​tás. De jó​za​nul meg​gon​dol​va, ha nincs a sze​rel​mi ká​bu​lat, ugyan​olyan kis​-
asszony, mint a töb​bi, nincs ben​ne sem​mi rend​kí​vü​li. Mi​ért lett sze​rel​mes Sza​seny​ká​ba? Csak azért, mert
egész Mosz​kó​vi​á​ban egye​dül ő ha​son​lít egy iga​zi, ne​me​si szár​ma​zá​sú, jól ne​velt eu​ró​pai le​ány​ra. De hát ő
meg már nem kis​fiú, lá​tott már min​den​fé​le kis​asszony​ká​kat és dá​má​kat, az egy​sze​rű le​á​nyok​ról és asszo​-
nyok​ról nem is be​szél​ve. Be​nő​het​ne vég​re a feje lá​gya. Amsz​ter​dam​ban vagy még in​kább Pá​rizs​ban annyi
olyat ta​lál, mint Sza​seny​ka, amennyit csak akar, sőt még job​ba​kat is. Kü​lö​nö​sen, ha me​sé​sen gaz​dag vagy,
amel​lett jó​ké​pű, és még csak nem is öreg.
Nem, nem, el van dönt​ve, nyu​go​dott meg Cor​ne​li​us, elé​ge​det​ten, hogy ok​ta​lan szí​ve el​hall​ga​tott az ész
ér​vei alatt. Hol​nap reg​gel el​hoz​za a köny​ve​ket a rej​tek​hely​ről, és in​du​lás!
Leg​ké​sőbb hol​nap​után. De egész biz​to​san nem ké​sőbb, mint egy hét múl​va. Va​la​hol Tor​zso​kon túl utol​-
éri a své​de​ket.
A ka​pi​tány fel​só​haj​tott, és meg​ráz​ta a fe​jét, el​ker​get​ve a ké​ret​len lá​to​mást: Sza​seny​ka szür​ke sze​mét,
ahogy né​zett rá, me​re​ven, át​ha​tó​an, egé​szen kö​zel​ről. Mon amour im​pos​sib​le…
Eszé​be ju​tott a sze​re​csen me​sé​je. Ad​dig ült a kro​ko​di​lus a mo​csa​rá​ban, ad​dig várt, míg vé​gül a hold
csak le​hul​lott egye​ne​sen a kar​mos man​csá​ba.
Ép​pen​ség​gel akár egy hó​na​pig is itt ma​rad​hat még Moszk​vá​ban. A svéd ka​ra​ván nem az utol​só, lesz
még több is. Egy hó​nap​nál több idő​re ma​rad​ni ter​mé​sze​te​sen ve​szé​lyes vol​na, de egy hó​na​pig le​het.
Olyan gyor​san a Mil​osz​lavsz​ki​jok nem fal​ják fel az ura​sá​got. Meg hát il​let​len​ség is vol​na, amíg az
ural​ko​dót gyá​szol​ják.
A köny​vek​kel meg mi is le​gyen? Majd köz​vet​le​nül az el​uta​zá​sa előtt ve​szi ma​gá​hoz őket. Ad​dig hadd
ma​rad​ja​nak csak a rej​tek​he​lyen, úgy biz​ton​sá​go​sabb. Adam Wal​ser holt​tes​tét nem ta​lál​ják meg a föld alatt,
meg nem is na​gyon fog​ják ke​res​ni. Majd azt gon​dol​ják, hogy a bű​bá​jos né​met fel​ült a sep​rű​jé​re, és el​re​-
pült a maga or​szá​gá​ba, vagy tán egye​nest a Sá​tán​hoz.
Mi sem lesz könnyebb, mint be​ha​tol​ni az üres ház​ba.
Fel​szed​ni a kő​la​po​kat, le​eresz​ked​ni a rej​tek​hely​re. Az orra elé te​het va​la​mi ron​gyot, hogy ne szív​ja be
a ha​lott ki​pá​rol​gá​sát. Utá​na meg már egy​sze​rű. Ott van a Li​be​re​ja egy ver​sok föld​ré​teg alatt.
Told el a cu​dar köny​vet és áss!

.oOo.

[i] Rész​let Gav​ri​il Gyer​zsa​vin (1743-1816) „Bog” (Is​ten) című köl​te​mé​nyé​ből.

[ii] Ar​sze​nyij Tar​kovsz​kij „Élet, élet” című köl​te​mé​nyé​ből; Baka Ist​ván for​dí​tá​sa.
[iii] Csel​kas Mak​szim Gor​kij egyik el​be​szé​lé​sé​nek tol​vaj hőse.
[iv] Első a be​csü​let, min​den más utá​na kö​vet​ke​zik, (la​tin)
[v] Alek​szandr Oszt​rovsz​kij Vi​har című szín​da​rab​já​ban sze​rep​lő hí​res mo​no​lóg rész​le​te.
[vi] A nyak meg​pöc​kö​lé​se az oro​szok​nál az ivást és a ré​szeg​sé​get je​len​ti.
[vii] Nézd, nézd csak! (né​met)
[viii] Gó​lya és ke​rék, (né​met)
[ix] Alek​szandr Oszt​rovsz​kij szín​da​rab​já​nak címe (Nye bilo nyi gro​sa, da vdrug al​tin).
[x] A reg​gel böl​csebb az es​té​nél.
[xi] Álom, szen​ti​vá​néji álom. (an​gol)
[xii] Hát​ra arc! (né​met)
[xiii] Vi​lá​gos? (né​met)
[xiv] Füs​ti​fecs​ke, (orosz)
[xv] Fegy​ver​tár, (né​met)
[xvi] Szó sze​rint: „Az adós​ság meg​ad​va szép.”
[xvii] Kb. ku​ra​fi, (orosz)
[xviii] 1975-ben ké​szült, rend​kí​vül nép​sze​rű szov​jet rajz​film címe (Jo​zsik v tu​ma​nye).
[xix] Sztá​lin hí​res mon​dá​sa az 1930-as évek​ből.
[xx] Uta​lás Mi​ha​il Ler​mon​tov hí​res el​be​szé​lő köl​te​mé​nyé​nek grúz hő​sé​re.
[xxi] A Re​pü​lő hu​szá​rok szá​za​da (Esz​kad​ron gu​szar le​tu​csih) 1980-ban ké​szült nép​sze​rű orosz mo​zi​film
az 1812-es há​bo​rú​ról.
[xxii] Alek​szandr Pus​kin Jev​ge​nyij Anye​gin-jé​ből; Gal​gó​czy Ár​pád for​dí​tá​sa.
[xxiii] Amit sza​bad Ju​pi​ter​nek, (la​tin)
[xxiv] Kb. „házi rend”: a csa​lá​don be​lü​li és a min​den​na​pos vi​sel​ke​dés is​te​nes, er​köl​csös sza​bá​lya​it tar​-
tal​ma​zó kó​dex, me​lyet 1560 kö​rül írt Sil​ves​ter szer​ze​tes, IV. Ivan cár ta​nács​adó​ja.
[xxv] IV. Ivan cár ál​tal lét​re​ho​zott ön​kor​mány​za​ti szerv (zem​sz​ka​ja izba).
[xxvi] Se​gít​ség! Se​gít​ség!
[xx​vii] Uta​lás Gri​go​rij Ada​mov nép​sze​rű re​gé​nyé​re (Taj​na dvuh oke​a​nov) és a be​lő​le ké​szült film​re.
[xx​viii] Nép​sze​rű szov​jet film a hat​va​nas évek​ből, mely​nek egy Surik nevű alak a fő​hő​se.
[xxix] Mit ke​res maga itt, drá​ga uram? (an​gol)
[xxx] Mi​ha​il Isza​kovsz​kij 1948-ban írt ver​sé​ből szü​le​tett nép​sze​rű dal, mely​nek szö​ve​gét Vlad az al​ka​-
lom​hoz iga​zít​ja.
[xxxi] „És hol​nap az egész vi​lág.” Rész​let a náci Né​met​or​szág​ban nép​sze​rű moz​gal​mi dal​ból, mely​nek
Hans Ba​u​mann volt a szer​ző​je.
[xxxii] Ér​ted vagy nem? (né​met)
[xxxiii] A cár el​le​ni bűn​cse​lek​mény meg​ne​ve​zé​se a kö​zép​ko​ri Orosz​or​szág​ban: az​az​hogy va​la​ki „szó​val
és tet​tel” meg​sér​tet​te az ural​ko​dót.
[xxxiv] Fel​ség! Én… (né​met)
[xxxv] Nép​sze​rű szov​jet ze​nés film 1936-ból, ren​de​ző​je Ja​kov Pro​ta​za​nov.
[xxx​vi] Mint​ha ma​gya​rul azt mon​da​nánk: „Me​leg Vér”
[xxx​vii] Arany Já​nos for​dí​tá​sa.
[xxx​viii] Ítél​je meg maga. (an​gol)
[xxxix] Négy​szem​közt, (an​gol)
[xl] Kb. Gyors(an épí​tett) ház.
[xli] Egy sze​let tor​ta, azaz gye​rek​já​ték.
[xlii] Ön​kor​bá​cso​ló szek​ta tag​jai.
[xliii] Ja​rosz​lav Szmel​ja​kov 1940-ben írt, „Ho​ro​sa​ja gy​e​vocs​ka Lida” című ver​sé​ről van szó.
[xliv] Ap​Csel 1,18.
[xlv] Va​szi​lij Szo​lov​jov-Sze​doj „hí​res” szov​jet ze​ne​szer​ző​ről van szó (a „sze​doj” je​len​té​se „ősz”, „de​-
res”)
[xlvi] Kugye​jar le​gen​dás rab​ló, af​fé​le orosz Teli Vil​mos; kü​lön​bö​ző le​gen​dák szól​nak róla: az egyik vál​-
to​zat sze​rint Ret​te​ne​tes Ivan test​vé​re, egy má​sik sze​rint Bá​tho​ry Zsig​mond fia. Szá​mos iro​dal​mi mű​ben
sze​re​pel az alak​ja, a leg​hí​re​sebb ezek kö​zül Nyi​ko​laj Nyek​ra​szov „Bilo dve​nad​caty raz​boj​nyi​kov” (Volt
ti​zen​két rab​ló) című köl​te​mé​nye, amely dal​ként vált is​mert​té – erre gon​dol Fan​do​ri​ne.
[xl​vii] Le​he​tet​len sze​rel​mem, (fran​cia)
Tartalom
Első fejezet
HA NEM IS EGY BOMBA NŐ
Második fejezet
Corneliusra rámosolyog Fortuna istenasszony. A bőrtáska kincsei. Ismerkedés a muszkákkal.
Nyevorotinszkaja falu. Egy jó előjel. A hamis Éden
Harmadik fejezet
MIÉRT NEM REPÜLNEK AZ EMBEREK, MINT A MADARAK?[v]
Negyedik fejezet
Cornelius aranyló szikrát lát a láthatáron. A világ legnagyobb fából épült városa. Audiencia az
alminiszternél. A Német-telepen. A muszkák különös szokásai. Az oroszok legfőbb növénye
Ötödik fejezet
GARASOM SE VOLT, ALTINOM LETT[ix]
Hatodik fejezet
A szolgálat az szolgálat. Az orosz nők szerelmi szokásai. Von Dorn hadnagy Diszpozíciót készít.
Az angyal jelenése
Hetedik fejezet
SÜNI A KÖDBEN[xviii]
Nyolcadik fejezet
Az új szolgálat. A nagy uralkodó udvara. A moszkvai nagypolitika. Álmodozni senkinek sem
tilos. Újév európai módra. Holdfény csillan acélon
Kilencedik fejezet
ENGEM NEM ESZ MEG SENKI, MERT ELGURULOK, ÍGY NI
Tizedik fejezet
A tizenhárom ablakos ház. A rinocérosz szarvának varázsos tulajdonságai. Cornelius új
szavakat tanul. A Bölcsek Kövének titka. Kihallgatott beszélgetések. Ivan Artamonovics mesét
mond. Ez rosszul sikerült
Tizenegyedik fejezet
BESZÉLGESSÜNK A SZERELEM FURCSASÁGAIRÓL
Tizenkettedik fejezet
A fold alatti Moszkva. Valami van! Élesebb, mint a farkasé. A Konsztantyinv-Jelenyinszkaja-
toronyban. Az istenfélő cár végakarata
Tizenharmadik fejezet
NEM TALÁLOM SÍRHANTOMAT
Tizennegyedik fejezet
És mégis angyal. „Becsaptam önt.” Mihez vezet, ha „körömig” iszik az ember. Von Dorn
kapitány bal keze. Csak legyen rá időm
Tizenötödik fejezet
BOLONDNAK ÁLL A SZERENCSE
Tizenhatodik fejezet
A lónak négy lába van, mégis megbotlik. Egy zsák arany. Amour impossible, avagy hold a
mocsárban. Az orosz Fandorinok nemzetségének kezdete. Told félre és…