Illés Sándor 9.

D
Az ember élete
GJG Társulat előadása

Az ember élete volt az egyik első olyan dráma diákok szereplésével,

amit iskolai kereteken kívül néztem meg. Nagyon jó érzés látni, hogy a velem
hasonló korú diákok is ilyen előadást képesek eljátszani. Legjobban a
dinamikus kezdés lepett meg. Egy szavakból összevágott alapritmusra rázták
magukat a gyerekek és közben a fényekkel is játszottak. Ezek mellet is
megtartották ezt a népies stílust a néha hallható és látható néptáncos vagy
esetleg énekes blokkokkal. Témája a megszokott stílusú népmesék modernebb
és kreatívabb előadása volt. Szerintem ez a darab nemtől és kortól függetlenül
mindenkit szórakoztatna. Esetleg ha valamit megváltoztathatnék az
előadásban, akkor a kezdést biztosan máshogyan csinálnám. Nagyon nem illett
ehhez az előadáshoz. Teljesen más volt a stílusa, mint a mű további részeinek.
A folytatás nagyon találó, és élvezetes volt látni és hallgatni a népmese-
feldolgozásokat. Az előadás a történetek egy kreatív, átalakított verzióját adta
vissza és megmutatta, hogy nagyon egyszerű díszlettel és kissé hiányos
zenekarral is minőségi előadást lehet rendezni illetve bemutatni.
Voltak olyan jeleneket, amikor a diákok imitálták a tájat. Minden
előadón farmernadrág és fekete póló volt. Az egységesség miatt eshetett erre a
választásuk. A különböző személyek eljátszásához a karakterjegyeknek
megfelelő apróbb kiegészítőket viseltek (az asszony eljátszásához fejkendőt
húzott a lány). A legtöbb cselekvést kellékek nélkül imitálták színészek
(vacsorakor a kezével játszotta el az evést). Térhasználat szempontjából érdekes
volt, hogy az éppen nem játszó gyerekek is a színpadon tartózkodtak egy körben
ülve. Volt zenekar is, viszont a hangokat a cselekvések mellé a gyerekek adták
ki (étkezéskor a rágás és a csámcsogás hangjait az éppen ülő diákok csinálták a
szájukkal). A jelenetet játszó színészek a mese alatt a kör közepén voltak. A
második történet kezdetekor megszűnt a kör és ők is csatlakoztak. A világítás
elölről és fölülről történt. Minden tökéletesen lehetett látni az éppen
megvilágított jelenetekből. Az elején lévő táncos résznél a fények villódzottak,
amit valamilyen számítógépes technikával érhettek el. Gépi hangeffektek csak
az előadás elején hallatszottak, amikor a kisgyermek kérdését ismételgették.
Ezen kívül minden hangot a gyerekek és a zenekar adott ki. Zenét csak az
énekes és a néptáncos blokkok közben használtak. A színészi játék több helyen
is természetellenes és a legtöbb motívumot nagyon eltúlozták, ez a karakterek
minél jobb kifejezése miatt történt. Nekem nagyon jól átjöttek egy-egy karakter
tulajdonságai. A mozgás és a színpadi beszéd visszaadta az eljátszott személyek
életstílusát. Az összes diák remekül artikulált és mindent tisztán lehetett érteni.
A mimika miatt lehetett szerintem eléggé természetellenes az előadás, mivel a
való életben azért nem játsszuk meg magunkat ennyire.
Összességében egy jó előadásnak tartom. Voltak benne olyan jelenetek,
amik megmosolyogtattak. A népmesés vonalat szerintem nagyon kreatív és
szokatlan módon tudták összehozni a kicsit modernebb stílussal. Rövid volt a
darab, viszont annál tartalomdúsabb. Ebből kifolyólag ajánlom mindenkinek,
még a kisebb gyerekeknek is mivel ezt az előadást bárki végig tudja nézni és
biztos vagyok benne, hogy egy pillanatra sem fogja unni a műsort. Nekem
személy szerint az első történet tetszett a legjobban és az elején lévő köszöntős
rész volt a legunszimpatikusabb.