Győzhetetlen én kőszálom

Kuruc dal (Magyar népdalok 1883)

3
Flute %3 œ œ œ ∀œ œ œ œ œ ∀˙ ˙− Œ
Győz - he - tet - len én kő - szá - lom,

% œ œ œ œ œ œ ˙ ˙−
Œ
Vé - del - me - zőm, és kő - vá - - - rom.

% œ œ œ œ œ œ ˙ ˙−
Œ
A ke - reszt - fán drá - ga - á - - - ron,

œ œ œ œ œ ˙ Œ
% œ œ ˙−
Ol - tal - ma - mat Tő - led vá - - - rom.

2. Sebeidnek nagy voltáért,

Engedj kedves áldozatért.
Drága szép piros véredért,
Kit kiöntél e világért.

3. Irígyimet zabolázd meg,

Szándékukban tartóztasd meg.
Szegény fejem koronázd meg,
Mennyen, földön boldogíts meg.

4. Életemet ostromolják:
Feszítsd meg őt! azt kiáltják,
Mint gyilkosok azt kívánják,
És véremet szomjúhozzák.

5. Reád bíztam ez ügyemet,

Én Jézusom, én lelkemet.
Megepedett bús szívemet,
Szegény árva bús fejemet.

6. Irgalmazz meg én lelkemnek,

Ki vagy Ura mennynek-földnek:
Könyörögj csak Felségednek,
Én megváltó Istenemnek.