Baeg-un Gyeonghan:

A nincs tudat dala

Nyugodt, tiszta fehér felhők

Tágas égen jönnek és mennek,

Vizek keletre folynak, ömlenek

Bele a nagy tenger tudatába.

Hol kanyart, hol egyenest vesz a víz,

Ez sem ilyen, sem olyan.

Hol nagyok, hol kicsik lesznek a felhők,

Ez miben érdekes, miben érdektelen?

A tízezer dolog eleve tétlen,

Nem mondják: Zöld vagyok. Sárga vagyok.

Csak az emberek zajonganak,

Erővel megszülik: Ez szép. Ez ronda.

Tárgyát érintve a tudat olyan lenne,

Mint a felhők és vizek észjárása,

A világ széltében és hosszában

Ugyan mi gond lehetne?

Ha az emberi tudat erővel nem nevesít,

Szép és ronda miből keletkezhetne?

Tárgyat felejtik nem a tudatot az ostobák,

Tudatot felejtik nem a tárgyat a bölcsek.

Tudatot felejtve a tárgy magától csendes.

Csendes tárggyal a tudat magától ilyen.

A nincs tudat igaz elvének jelentése ez.

Fordítás: Hadházi Zsolt, 2021.VII.20.

Forrás: Collected Works of Korean Buddhism, vol 8, p 277-278