ISTEN DICSŐSÉGE

– Jn 17:22 – Jézus az Ő dicsőségét adja nekünk

– Jn 17:24 – a dicsőség várása és az abban való részesülés a jövőben
– gyakori tévedés, hiba a dicsőség világosságra való korlátozása! A dicsőség sok esetben
jelentett fényt, világosságot, de a dicsőség nem egyenlő a fényességgel. A dicsőséghez
társulhat fényesség, de a dicsőség nem feltétlen fényesség, tündöklés, csillogás, ragyogás.
– ez volt pl. a törvényadásnál: itt vulkanikus jelenségekkel és viharszerű megnyilvánulásokkal
találkozunk (tűz, füst, mennydörgés, villámlás, nehéz felhők) 2Móz 19:16–20. Csak Mózes
később kérte, hogy Isten mutassa meg neki az Ő dicsőségét.
– ez lesz Jézus dicsőséges második eljövetelekor is: mi várjuk az Ő dicsőséges második
eljövetelét. Maga Jézus is így beszélt saját eljöveteléről: Mt 16:27; 19:28; 24:30. Ez a fajta
megdicsőülés van előre vetítve a megdicsőülés történetében is a hegyen: Mt 17:1–3 (Lk 9:31-
ben dicsőségében!). Az egyház áldott és boldog reménysége Jézus dicsőségének a
megjelenése: Tit 2:13. Hasonlóan beszél erről Péter is: 1Pét 4:13.
– de a dicsőség nem csak fény, hanem olyan kisugárzás és méltóság, mely valakiből az őt
szemlélőre kiárad, és Isten esetében ez olyan mértékű, hogy hódolatra indít, és a csodálat
vagy az imádat magatartására késztet.
Jánosnál:
– TESTETÖLTÉS, MEGJELENÉS, JELENLÉTE ÁLTAL (1:14)
– A CSODATÖRTÉNETEKBEN, TAPASZTOLATOKBAN AMIT ISTEN VISZ VÉGHEZ (2:11; 11:4,40)

I. DICSŐSÉG JÉZUS SZENVEDÉSEIBEN ÉS KERESZTHALÁLÁBAN (12:23,28,16; 13:31-32; 17:1)

– Jézus igazi dicsősége szenvedésvállalásával, szenvedésével és kereszthalálával kezdődik – „alaphang
megadása” (12:23,28)
– szenvedései által és azok közben látszik meg a dicsősége. Úgy is mondhatnánk, hogy szenvedés nélkül
nincs megdicsőülés.
– szinoptikusoknál: múljék el, Jánosnál jöjjön el, teljesüljön be: a kereszthalál

II. DICSŐSÉG A KÜLDETÉS ELVÉGZÉSÉBEN

– Jézus a rábízottak elvégzésével dicsőítette meg az Atyát: Jn 17:4. Jézus küldetése, feladata,
munkája az Atya akaratának a teljesítése volt. Ő ezt vállalta, és véghezvitte, ami nem volt más,
mint az emberiség megváltása. Az Atya és a Fiú és a Szentlélek együtt végzik el a ezt a munkát.
Ezért találjuk azt is hogy az Atya és a Fiú kölcsönösen megdicsőítik egymást: Jn 17:1

III. A DICSŐSÉG TOVÁBBADÁSA

– a mi életünk is Isten dicsőségét kell hogy szolgálja: Jn 15:8 (tanítványság és gyümölcstermés)
– Jézus kész átadni nekünk már most az Ő dicsőségét: Jn 17:22, és majd a jövőben teljes
mértékben meglátjuk és részsülünk is benne: Jn 17:24. Ez az Ő dicsőségének a várása.