Professional Documents
Culture Documents
Biegelbauer Pál A Csend Szívében
Biegelbauer Pál A Csend Szívében
Az egészség szívében
A csend
A csend határtalan.
A csendben nincs én és nincs te,
A csendben egyek vagyunk.
A szó eszmélet,
a csend eszméletlen.
A szó kétséges,
A csend egységes.
1
A hozzánk szóló szavak
gyermeklelkünk játékai.
Míg játszunk, csendben vagyunk.
I. rész
AZ EGÉSZSÉG
Az egészség - EGÉSZség.
II. rész
A BETEGSÉG
1. A hiány
2
A teljesség hiányának titkára.
De a boldogság és a teljesség titkára is.
3
nem lehet. Mert a hiányt,
a nincset, a nemlétet nem lehet átadni,
vagy átvenni. Mert nincs.
2. A félelem
4
Életünk időbe ágyazott.
Az idő pedig mint a jelenpillanatok
egymásutánja jelenik meg számunkra.
Ebből következik, hogy múltam már nincs
- amit megtettem, nem tehetem meg nem tetté,
s amit nem tettem meg, nem tehetem megtetté.
A jövőm? Csak a reményeimben él.
Semmi biztosítékom sincs arra, hogy akár
csak a következő létpillanatot is megérjem.
5
♣
A betegség HIÁNYállapot.
Az EGÉSZség hiánya.
6
összetör.
Válaszul bekeményítünk. azaz kiépítjük a
védelem erős falát. A félelem, hogy ismét
összetöri szívünket a minket fondorlatos
erőszakkal (érzelmi zsarolással) jobbítani
kívánó szándék, távolságtartásra,
az "én házam, az én váram"
megteremtésére ösztönöz.
A nem kis erőfeszítést kívánó törekvés
eredménnyel jár. Védetté, erőssé válunk...
és iszonyatosan magányossá.
A kifosztástól való félelem arra késztet,
hogy feltételrendszert dolgozzak ki:
Kik és milyenek legyenek azok, akiket
hajlandó vagyok beengedni immáron
erősen védett, jól zárt belső világomba.
"Igényes vagyok", mondjuk, és nem
vesszük észre, mi is beálltunk az érzelmi
zsarolók sorába. Elvárjuk, hogy a másik
a mi helyesnek vélt szándékunk szerint
cselekedjék, hisz mi is így teszünk.
Védelmi vonalunk, várunk erős fala
a mások elvárásainak való megfelelés és
a saját elvárásainknak való megfeleltetés
építőköveiből épült.
Belső világunk érintetlen maradt.
Az elvárások szerepjátékokra
kényszerítenek minket, hisz semmire sem
vágyunk annyira, mint arra, hogy
megosszuk szívünket a másikkal.
Minden, a másiknak-megfelelés-szerep
nem más, mint a befogadásért,
az elfogadásért való könyörgés.
Erre kényszerülünk, erre kényszerítünk,
miközben sóvárgó szemmel lesünk
a másikra védelmi falunk.
magánybörtönünk kukucskáló nyílásán.
7
Tudjuk, érezzük - akár megfogalmazva,
akár megfogalmazatlanul -,
létezésünk ajándék. Abszolút ingyenes.
És kiteljesedésünk ennek az ajándék
mivoltnak a maradéktalan megélése,
azaz ha én is ajándékká válok.
Mindannyian arra vágyunk,
hogy egy lángolásban odaadjuk magunkat,
hogy kimondhassuk:
én te vagyok, a tied vagyok,
te vagy a mindenem,
te vagy a boldogságom.
8
még akkor is, ha épp az ellenkezője látszik.
9
mert korlátoz, határol, bezár.
3. A döntés
10
hozunk, hanem csupán azt a tényt jelenti,
hogy mindig én döntök és helyettem senki
sem dönthet.
Döntésünk jó mivoltán semmi sem változtat.
Sem az, ha később mi magunk rossznak
minősítjük egykori döntésünket (ez akkor
volt jó; most tudva azt, amit akkor nem
tudtunk, másképp döntenénk, most mást
látok jónak, mint akkor),
sem az, ha mások minősítik rossznak
(ők másképp látják).
Azért döntök úgy, ahogy döntök,
mert itt és most ezt tekintem jónak.
Ez a következtetés a mi létstratégiánk.
Ugyanis a minősítéskor csak a saját
szempontjainkat vehetjük és vesszük
figyelembe. Nem tudhatjuk, miért dönt úgy
a másik, ahogy dönt. Efogadhatatlannak
tűnik az, hogy a másik is jól dönt.
Pedig így van.
11
Ha a közösségi (erkölcsi) mérce-
rendszert az "én" személyes viszony-
rendszerében alkalmazzuk akkor a teljes
zavarodottság állapotába kerülünk.
A nincs, a hiány
a megismerésnek szükséges mankó
a teljesség felé vezető úton.
Minden mérce hazugság, mert nincs semmi
és nincs hiány, csak a van van,
a teljesség.
Személyes viszonyrendszerünkben,
az Én -Te kapcsolatban
értelmét veszti minden mérték.
Az "Én Te vagyok" mértéke
a mértéktelenség, a teljesség,
az egészség.
Az "Én Te vagyok" egysége
a közösségben jelenvaló elkülönültségnek
a személyes kapcsolat általi felszámolása.
12
A valóság nem ismer döntést.
A valóságban nincs jó és nincs rossz
A valóság van.
A valóság csendes.
13
az odaadottság.
Az emberi döntés
akkor "rossz", ha hiányzik belőle az ember
odaadottsága,
akkor "rossz'', ha a valóságot - bármilyen
megfontolásból - nem fogadja el a maga
teljességében, csak részben, csak hiányosan.
14
zavaró döntés ugyanúgy jó, mint az én
döntésem.
Ekkor létvakságom káprázatfala,
amely elválasztott engem a másiktól,
szertefoszlik.
Látni fogok.
Nem az elítélés csonkalátásával, hanem a
Valóságnak a Mindent szívére ölelő
szeretetével.
Látni fogom a hiánytól sebzett szíveket, és
Azt, hogy e sebek
a Teljesség befogadására nyitott kapuk.
Látni fogom, hogy elutasításaim sebeztek
és általuk én is sebződtem.
Hogy a sebeink egyek.
15
fogadott és ezáltal hiányzó jelenik meg a
Teljesség kegyelmi ajándékaként.
Minden betegben láthatóvá válik,
ott ragyog a Teljesség:
elesettségében, gyengeségében,
kiszolgáltatottságában, védtelenségében,
rászorultságában.
III. rész
A GYÓGYULÁS
16
elképzeléseink megvalósítását, mutatva,
hogy nem az a mi utunk,
egyben megállásra és egy másik útra
kényszerítenek.
Arra az útra, mely a hiányból az egész-
ségre vezet, a teljesség elfogadásának
útjára, a mi valódi utunkra.
A gyógyulás - életreform.
A reform - folyamat.
Mint minden nagy és lényegi dolog az
életünkben, észrevétlenül kezdődik.
Az elégedetlenségből fakadó változtatás-
igény mint búvópatak a mélyben, csendben,
17
a víz sziklát emésztő erejével működik
bennünk, míg egyszercsak egy megrendítő
létpillanatban forrásként a felszínre tör.
A felismerés pillanata ez.
18
borzongást keltő okkult és titokzatos, mágikus
erejű tárgyakat, könyveket olvasgatunk,
megtesszük lehetőségeink szerint, ami
megtehető. Jobban érezzük magunkat,
sikeresebbek leszünk a munkahelyen,
a közéletben, a társaságban. Minden jól
megy, és mégsem vagyunk elégedettek.
Valami, valami hiányzik. Újabb reform-
módszerekkel kísérletezünk... és a hiány
megmarad.
A reformot elindító elégtelenségérzet csak
részben kapott kielégítést. Már minden
forma megújítva, úgy tűnik, a tartalom is,
és mégse.
A reform, amely testi, szellemi mivoltunkat
hatotta át, elégtelen lenne?
Igen. Mert mindannyian tudjuk: lehetünk
makkegészségesek, szellemi táplálékunk
az emberiség kultúrkincsének
legnemesebbike, ezek mind-mind nagyon
fontos dolgok, de nem biztosítják azt,
ami felé reformált és nem reformált életünk
során törekszünk, a boldogságot.
19
boldog leszek-e vagy boldogtalan.
Az Út bennünk van.
Testi, szellemi adottságaink csupán a
készlet, amivel az adott körülmények közt
gazdálkodhatunk. Ezek vannak.
Megváltoztathatóságuk csak csekély
mértékben lehetséges és a lényegen semmit
sem változtat. Amíg korlátként éljük meg
őket (mert kívülről valóban korlátnak
tűnnek), addig
a "mi lenne ha..." semmi mezején tengetjük
látszatlétünket.
A "kancsalul festett egekbe néző"
ábrándozás - tudjuk - "az élet megrontója"
(Vörösmarty), nem old meg semmit.
A valóságra ébredés, csak még mélyebbre
20
taszít a nyomorúságba.
21
a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek
válogatás nélkül van, árasztja önmagát.
Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni
magát, nem tud nem áradni. Mutatja az
utat, a létezés egyetlen útját.
Hogy én is csak akkor kezdek "vanni",
létezni, ha adom magamat mint a kő,
a virág, a fa, a naplemente, a Hold vagy
a szellő.
Az életreform:
megtalálni magunkban azt a csodát,
amelyet mindannyian
a szívünkben hordunk.
IV. rész
A GYÓGYÍTÁS
22
gyógyító eljárás és módszer mechanikusan
szemléli az ember életműködését. Ha
olajozottan működik a "gépezet",
egészséges, ha akadozik, beteg. Ez utóbbi
esetben meg kell "javítani", vagy ki kell
cserélni a hibás alkatrészeket
(gyógyszerelés, műtét), ha pedig az
alkatrészek ugyan jók, de lerakódások
akadályozzák a teljes hatásfokú működést,
meg kell tisztítani az oda nem való
felesleges anyagoktól, ki kell "pucolni" a
dugulófélben lévő járatokat.
Ez a szemléletmód rendkívül fontosnak
tekinti a "gépezet" energiaellátását bíztosító
anyagok milyenségét, az állandó karbantartást.
Tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz
az optimális működés biztosítására,
bámulatra méltó technikákat fejleszt
ki a működészavarok felderítésére
(diagnózis), káprázatos arzenálját
teremti meg a hibaelhárítás,
-kiküszöbölés módozatainak (terápiák).
Az erőfeszítések azonban
korántsem arányosak az elért eredménnyel
hatásfokuk elkeserítően alacsony.
Hajszálpontos diagnózis, briliáns
technikával végrehajtott műtét:
az operáció sikerült, a beteg meghalt.
Érthetetlen. Ugyanúgy, akár a legkíválóbb
gyógyszerekkel kezelt betegek kórságának
makacs maradandósága.Hibás lenne ez a
szemléletmód? Korántsem. Hisz testi
működésünk valóban "gépies", érvényesek
rá a biológiai mechanizmus törvényei.
Miért, hogy mégsem érvényesül
maradéktalanul az imént vázolt mechanikus
szemléletmőd`? Nem hibás, igaz.
Csakhogy részben igaz. Féligazság.
23
Hiányos. Nem az ember egészét veszi
figyelembe, hanem csak rész-összetevőjét.
Csak az ember testi mivoltát tekinti, annak
működéstörvényei határozzák meg
cselekvésirányultságát. Ne higgyük, hogy
ez a szemléletmód csak az orvostudományra
jellemző. Nem mentes tőle sem
a népi-, sem a természetgyógyászat. Csak a
módszereik térnek el egymástól. Ez
utóbbiak mind diagnosztikájukat, mind
terápiájukat tekintve kímélőbb, inkább
testbarát eljárások.
Kétségkívüli, hogy a csak mechanikus
szemlélet sohasem volt jellemző a népi- és
természetgyógyászatra, sőt az
orvostudomány története során ís
fel-felbukkant, és az utóbbi évtizedekben
egyre inkább előtérbe került a teljesebb
emberszemléletre való törekvés.
l.fejezet
A SZELLEMI GYÓGYÍTÁS
24
nehezen értelmezhető megfogalmazásban
alkalmazzák, bőséges teret engedve
a félreértéseknek, félremagyarázásnak,
a keleti szakkifejezések nyakló nélküli,
csak a homályt növelő
gyakori használatának.
Szükséges, hogy végiggondoljuk a szellemi
létsík valóságát, természetét, alapvető
törvényeit és e törvények alkalmazási lehetőségeit.
25
az embernek rá kellett döbbennie, hogy az
általa megtapasztalt anyag működését
törvények szabályozzák. (A természet-
tudományok célja éppen ez: az anyag
működését szabályozó törvények felismerése,
egyértelmű megfogalmazása, míg
az alkalmazott tudományok feladata:
a felismert törvények gyakorlati
alkalmazásának módszeres kidolgozása.)
A törvények viszont nem anyagi termé-
szetűek. A törvényt nem tapasztalom meg
közvetlenül, nem látom, nem hallom, nem
tapinthatom, sem szaga, sem íze nincs.
Csak az anyagi világban megnyilvánuló
hatása az, amit megtapasztalok. Egy
törvényt kőbe véshetek, agyagtáblára,
papiruszra, állatbőrre, fakéregre, selyemre,
papírra írhatom, rögzíthetem mágneses
adathordozón, mindegy. Az anyagi
hordozója közömbös (pl. a súlyuk a
tonnától a grammig terjedhet), a lényeg az,
amit ezek az egymástól jelentősen
különböző anyagi valóságok jelsorozat
formájában magukon hordanak; a törvényt,
a nmgfogalmazott gondolatot. Ugyanaz
a szöveg, csak a hordozója más. Olvasáskor
nem a törvényt látom, hanem az anyagi
hordozóját: vésetet, festéket, tintát stb.
A törvény mibenléte tehát gyökeresen más,
mint az anyagi világé. Nem önmagát, csak
a hatását tapasztalom.
Nem érzékelem, mégis van.
26
közvetetten, hatásaiban ismerhető fel, és a
hatások elemzése révén vizsgálható a
milyensége, nevezzük szellemi létsíknak.
27
♣
Szellemi létező:
28
megfogalmazta-e őket, vagy sem. Ebből a
szempontból az anyagi világ nem más, mint
a szellemi létsík megtapasztalható mivolta.
Az ember
29
Az emberi test
Összefoglalva:
Emberi testünk révén rokonai vagyunk
minden élettelen és élő anyagi létezőnek,
hisz létünket azonos szellemi létezők, azaz
törvények irányítják. Így válik érthetővé az
a nyugati gondolkodás számára furcsa
keleti szemlélet, amely azt mondja: azonos
30
vagyok az út porával, a csillagokkal, a Nap
fényével, a kis virággal. Ezért nevezi
a görög filozófia az embert "mikrokozmosznak",
azaz kis világegyetemnek.
Az emberi szellem
Anyagi, testi mivoltunk révén is szellemi
létezők vagyunk, mint minden anyagi
létező. De emberi mivoltunk testi
összetevője csak passzívan szellemi, hisz
"elszenvedi" a szellemi irányítottságot.
Az anyag - így testünk - működését
meghatározó gondolatokat (törvényeket)
nem mi fogalmaztuk meg. Mi, emberek
abban különbözünk más - általunk ismert-
anyagi létezőtől, hogy nemcsak passzívan,
hanem aktívan, azaz cselekvő módon ís
szellemi létezők vagyunk. Nemcsak
megfogalmazott gondolatként, hanem
megfogalmazóként is létezünk, azaz aktív
szellemi létezőként új szellemi létezőket
vagyunk képesek létrehozni. Nemcsak
alkotottak, hanem alkotók is vagyunk.
Ebben a tényben rejlik oly sok örömünk és
ebből fakad minden nyomorúságunk.
Testünk alkotott, szellemünk alkotó.
31
és működtető törvények mibenlétüket
tekintve azonosak, azaz szellemi létezők.
A szellemgyógyászat irodalma
32
vagy egyes szellemek médiumok általi
megnyilatkozásai,
vagy a történelem előtti idők ismeretlen
homályába veszők (Atlantisz),
vagy a valláspótlékként szereplő földön-
kívüliekbe vetett remény abszurditásai.
Az okkult ködburok és a pátosz leple
a butaság vonzó-borzongató álruhájának
alapanyaga.
1. A mester
33
2. A szintek
34
fájdalmas szánakozással tekintünk le
az éretlen, vak, alacsonyabbrendű emberekre,
hanem megtört szívünk csendes
mélységébe jutunk, ahol nem az elítélés,
hanem a megértés és a másik lét-
teljességének csodálata és tisztelete
az alapállás.
3. A titok
A titoklepel sebtakaró.
A szcllemgyógyászat felé
hol a kíváncsiság hajt, hol a hatalomvágy.
35
A kíváncsiság: megismerni a titokzatos
erőket,
a hatalomvágy: élni ezekkel az erőkkel.
A szellemi létsík hatalmas erőlehetőségei-
nek megismerése végső soron ugyanoda
vezet, mint az anyagban feszülő óríásí erők
ismerete: lényegileg sehová.
Csak a tudás növekszik, csak az
ismereteink halmaza nő.
Csak a felszínen leszünk többek, lényegileg
nem. Ha a tudás a lényeghez segítene
közelebb, a nagy tudású emberek
lennének a legboldogabbak.
De tudjuk, nem így van. Tudásunk
gyarapodásával csak eszköztárunk
gyarapodik, cselekvési lehetőségeink
tágulnak. Léthazugságba süllyedünk,
ha többnek érezzük magunkat
a nagyobb tudás révén.
36
amit nyújtok a másiknak, semmit sem adtam.
Az adás törvényei:
37
7. Akkor vagyok, amikor áradok.
Az adás aktusai valóságom apró
megnyilvánulásai.
Az adások közti szünetek megvalósulásom
ígéretei,
fényre váró sötétség, áradáscsend.
38
♣
A gonosz szándékoknak
a félelmeink nyitnak kaput.
39
bekövetkeztének sugallata.
40
megoldom a bajt, hanem gyarapítom - mert
a harccal megvalósítom;
A szellemgyógyászokról
41
röpködnek a szanszkrit, japán, görög, latin,
ó- és középkori mágikus, alkimista
szakkifejezések (hibás kiejtéssel, anélkül,
hogy az értelmükkel tisztában lennének);
- azokat a látókat, akik dugóhúzó-spirálban
látják távozni vagy érkezni a jó vagy rossz,
szárnyas vagy szárnyatlan szellemeket,
a betegségek okozóit... és felsorolni is
lehetetlen, milyen csodákat láthatunk.
Bizony a gyanútlan szemlélőnek egytől
egyig hibbantnak látszanak.
42
jó vagy rossz hatással vannak az emberi
szervezetre. Vannak valóban látók, akiknek
látási élmény formájában jelenik meg egy-
egy szervi elváltozás, működési
rendellenesség. Rendhagyó érzékelésük
nem nagyobbá, többé, értékesebbé teszik
őket, hanem csupán mássá. Önmagukban
közömbös adottságok ezek, amelyek
egyaránt használhatók jóra, rosszra.
43
okoskodik, a bunkó udvariaskodik,
a szürke csillogni akar. A látványos, szinte
vásári bio-, kozmo-, univerzális, sőt isteni
energiák fitogtatása,
a boldog-boldogtalant diagnosztizálás,
a másikat tolakodóan gyógyítani akarás,
az örökösen aurát méricskélő inga- és
vesszőlengetés mögött szánalmas
kisebbrendűség-érzés húzódik meg.
44
hanem benne. Egyszerű. Csendes.
Ha esetleg csodálják, azt is elviseli.
Képességeink ajándékok.
Útjelzők - mutatják a mi egyedi és
megismételhetetlen életutunk
iránylehetőségeit.
Tenni csak azzal tudunk, amink van.
Hiányzó képesség nincs. Mindannyian
mindent megkaptunk ahhoz, hogy
maradéktalanul boldogok lehessünk.
Az extraképességek nem
"magasabbrendűvé" (ilyen nincs is)
teszik birtokosukat, hanem mássá.
És minden ember más.
Más csoda.
45
jussanak el a tudatosság szintjére.
Ami nem jut el a tudatunkig, arra semmi
szükségünk sincs.
Az úgynevezett tudattágító technikák éppen
ezt a védő-szűrő mechanizmust rombolják
le és tesznek minket védtelenné a
számunkra illetéktelen információkkal
szemben.
A tudat képtelen feldolgozni, értelmezni
a rázúduló információtömeget,
ezért megzavarodik.
2. fejezet
AZ ESZKÖZTELEN GYÓGYÍTÁS
Kiszolgáltatottságunk reménytelenségében
úgy tűnik, csak a küzdelem hoz megoldást.
Erősnek kell lennünk, sőt erősebbnek, hogy
felülkerekedjünk boldogságkereső utunk
akadályain. Sebződünk és sebeket osztunk.
Győzünk és alulmaradunk. Mint az
élővilág, amely - úgy tanultuk - a létért
való küzdelem során alakul és fejlődik. Ám
amíg az élővilágban a győzelemmel
megoldódik a feszültséget kiváltó helyzet,
helyreáll a rend, addig emberlétünk
küzdelmei győzelmeink esetén sem
ajándékoznak meg a létegyensúly boldog
megélésével. Nem érezzük magunkat
biztonságban. Ismert vagy ismeretlen erők
fenyegetettségében félve és féltve őrizzük
46
keserves győzelmeink során szerzett
anyagi, szellemi, erkölcsi javainkat.
Bármikor földönfutóvá válhatunk egy
rajtunk kívül eső gazdasági fordulat
nyomán, az öregedés vagy egy betegség
a felejtéssel megfoszt ismereteinktől
és elég egy rosszindulatú rágalom, hogy
a becsületünk is odavesszen.
Az értelmünkkel felismert egyetlen
megoldási képlet:
felülkerekedni, győzni a harcban.
47
Nem kiút, hanem kiúttalanság.
A létzaklatottságban sebzett,
veszteségeinkben csupaszodó szívünkben
lassan érik a felismerés:
a harc végzetes létvakságunk tragikus
következménye.
Nem látjuk, hogy mindenünk megvan,
hogy a létezés ingyenes, gyönyörű ajándék,
hisz minden, amivel valaha is találkozunk,
odaadja magát nekünk, a találkozás
jelenében maradéktalanul a miénk.
48
való lemondás teszi felismerhetővé.
Akkor válunk erőssé, ha lemondunk az
erőről. Mert a ,.mindig mindenem megvan"
felismerésében megvilágosodott szív
a létezés legszilárdabb pontjában,
a lét teljességében dobog.
Megingathatatlan, mert a van édességét
nem adja oda a nincs keserűségéért.
49
hanem az egész embert,
sőt a létezés egészét érintő ügy.
Kiváltó okát elsősorban nem egy élettanilag
kedvezőtlen környezet ártalmas hatásában
vagy egy szerv meghibásodásában látja,
hanem az ember létlényegi egyensúly-
vesztésében, amely nemcsak valamely
hibás döntése következményeként jöhet
létre, hanem a kollektív teherviselés
megkerülhetetlen tényének
következménye is lehet.
E nézőpontból a betegség okozat, tünet,
a léthazugságok tömegétől egyensúlyát
vesztett univerzum embertestben felhangzó
jajkiáltása.
50
és önmagunk elfogadáshiányának.
Mindannyian szenvedünk tőle.
51
ugyanazok vagyunk. És ez az
"ugyanazság", ez a bennünk lévő állandó,
amely révén vagyunk azok, akik vagyunk,
túl van a megismerhetőség határán.
Az eszköztelen gyógyítás
a Mindenség Szíve életének árasztása
a másik ember felé.
Az eszköztelenül gyógyító túllép
megismerhető önmagán, túllép az anyagi
és szellemi "erőkön", túllép a megkülön-
böztetésen, túllép az igazságon alapuló
viszonzásváráson, túllép a részen, hogy
legbelső önmagában az egészre találva:
mindenféle válogatás nélkül, feltételszabás
nélkül,
abszolút viszonzásvárás nélkül,
egyedüli valós mérrtékegységével,
a teljességgel forduljon a másik felé
elfogadva őt olyannk aki, olyannak, amilyen.
Nem önmagából ad, hanem önmagát.
Ehhez nem kell kiválasztottnak lenni.
Nem kell az átlagost meghaladó bioenergia
szinttel rendelkezni. Ehhez nem kell
semmilyen mester beavatása.
Erre minden ember képes.
Mert mindannyian a végtelenbe ágyazottan
a Mindenség Szívének életét hordozzuk.
52
Minden ember szeméből
a mindenség néz rám.
53
Én csak a magam döntését irányíthatom.
Ez a valóság.Magányom puszta ürességét
valósan csak az én, a másik felé tett
lépésem oldhatja fel. És ezzel a lépéssel
lerombolom a magam köré védekezésül
emelt falat, amely a magányba zárt.
Nyitottá, ám védtelenné váltam.
A másik általi el nem fogadottság
lehetőségének kiszolgáltatottjává.
SZEMÉLYVÁLOGATÁS NÉLKÜL
Nem szab(hat)om meg ki az, akivel
találkozom, hisz minden kizárással,
korlátozással én leszek szegényebb,
megfosztva magam
a másik csodájában való részesedéstől.
FELTÉTELSZABÁS NÉLKÜL
Nem szab(hat)om meg milyen legyen,
54
akivel találkozom. Elfogad-e, vagy sem,
rokonszenves-e, vagy ellenszenves.
Illetéktelen vagyok a másik milyenségének
megítélésében, hisz amit tudok róla,
elenyésző, és ha mindent, ami
megismerhető benne is ismerném, a soha
fel nem lebbenthető titokfátyol mögött
rejtező lényegi énjét, lénye legmélyebb
zónáját soha.
A szívek titka mindig titok marad.
55
veszteséggel záruló kettős könyveléssé
silányítva azt,
amiért egyedül érdemes élni:
a szeretetben való kiteljesedést.
Az ember viszonzásvárás-nélkülisége
ellenében a legtöbbet kapja, amit létező
kaphat: a teljességet.
56
csak magam. Ez az én egyedüli mérték-
egységem. Lényegi "mértéktelenségünkben"
mindnyájan egyformák vagyunk,
mindannyian azonos, végtelen értékű
csodák. Éppen ezért a másik felé
fordulásunk csak teljes mértékű lehet. Ha
nem az, a lényegtelen felszín-zónájában
siklunk el egymás mellett, ahelyett,
hogy találkoznánk.
Ha végiggondoljuk az alapállásban
megfogalmazottakat, esendőségünk
tapasztalata azt sugallja. hogy
megvalósíthatatlan.
Felmerül bennünk, hogy csak akkor
gyógyíthatok eszköztelenül, ha elértem
ezt a tökéletességi szintet.
Ez az álláspont, bár rendkívül tiszteletre-
méltónak tűnik, éppen ezért a legveszélye-
sebb csapda. Éppen attól tart vissza,
amire törekszünk. Azon a téveszmén alapszik,
hogy a megismerés határán túl, végtelenbe
ágyazott lényegi énünkre is vonatkozik
a testi, szellemi mivoltunkra jellemző
fokozatosságelv.
Mert lehetek erősebb, okosabb. De lényegi
énem alapirányultságát tekintve,
57
a teljes elfogadást illetően nincs fokozat.
Itt vagy elfogadtam a másikat, vagy nem.
Itt már a Mindenség Szívének mértéke,
a teljesség mértéktelensége a mérték.
A tökéletesség birtoklása számunkra csak a
felé való törekvésben lehetséges. De ez azt
is jelenti, hogy ha törekszem felé, már
birtoklom is.
A tökéletesség felé vezető út nem hosszú,
nem fokozatos. Egylépésű.
Ha léptem, már ott is vagyok.
Túlléptem a tér és idő határát.
Ezt mutatja, sőt erre kényszerít minket az
idő is. Hisz az idő életünkben úgy jelenik
meg, mint a jelenpontok egymásutánja,
de számomra valósan.
a cselekvés lehetőségét kínálóan csak egy,
a jelen pillanat adott.
Én nem voltam, én nem leszek, én vagyok.
A múlt jelenpillanatai már nincsenek: amit
megtettem, nem tehetem meg nem tetté,
amit pedig nem tettem meg, nem tehetem
megtetté. Elmúlt.
A bármely pillanatban bekövetkezhető
egyetlen(!) bizonyosságom, a halál pedig
a jövő létpillanatait csak a remény szintjén
teszi tervezhetővé. Tehát az egyetlen igazi
cselekvési lehetőségem valós keretét
térben az ITT
időben a MOST adja.
58
Mindegy, hogy ki fordul hozzánk.
Agresszív, gyanakvó, ápolatlan, riasztó,
ostoba, elutasító, vagy kedves, elfogadó.
Az EMBER fordul hozzánk.
Esetleges riasztó külseje, támadó
agresszivitása csak torz segélykiáltás. Ezt
nem meghallani csak nyitottsághiányunk
végzetes süketsége képes.
Az eszköztelen gyógyítás nyitottságra
"kényszerít". Kinyitja szemünket a látszat
mögötti Valóság megpillantására, megnyitja
fülünket a hamis hangok mögötti halk,
kétségbeesett gyötődő, szelíd kérésre:
szeress, hogy szerethessek.
59
az adott pillanatban legmegfelelőbb
gesztussal fordulunk a másik felé.
Ezért van úgy, hogy minden eszköztelen
gyógyítónak más és más a "módszere".
V. rész
JÉZUS ÉS AZ EGÉSZSÉG
A történelmi ember
60
szavaiból alig értettek valamit - azt is félre,
akit a hatalom egy koncepciós pert
követően gyalázatos módon kínhalállal
kivégeztetett.
E kudarcos élet krónikásai, akiknek Jézus-
életrajzait döbbenetes módon örömhírnek
(= evangélium) nevezték az utódok, olyan
eseményckről is beszámolnak, amelyek a
tűrsadalmi értékítélet szerint is "nagynak"
minősülnek.
Ezek a csodák: a háborgó tó vizének
lecsendesítése, a több ezer ember
jóllakatása öt árpakenyérrel és két hallal,
a számtalan gyógyítás, a halottak
feltámasztása stb.
Ami érthetetlen:
miért nem alkalmazta ezt a kétségkívül
meglévő hatalmas erőt (amely a csodák
során egyértelműen megnyilvánult) az
önmaga és társai, az általa képviselt ügy
megvédésének szolgálatára,
miért hagyta magát megfeszíteni?
61
a felülkerekedés számít, és ahol szégyen
a gyengeség,
a szegénység, a sikertelenség,
a felülkerekedni nem tudás,
ott Jézus érthetetlen.
62
az Atya odaadottsága,
az önmaga Atya iránti odaadottsága.
Az odaadottság által van.
A kisded
63
itt vagyok.
A könnyek és a jajkiáltás nem ismer
sem nyelvi, sem kulturális határokat,
mindenki számára érthető.
A védtelen, a kiszolgáltatott, a gyenge
ember - az odaadott ember. Mindenkinek.
Akivel találkozik. Odaadja magát.
Mert nem tud, mert képtelen mást tenni.
Csak az tud szeretni, csak az tudja magát
odaadni, akinek már semmi ereje, semmi védelme, semmi
lényegtelenje nincs, csak
önmaga.
A gyengeség, a védtelenség,
a másokra való rászorultság nem más, mint
a Teljesség láthatóvá válása.
A fájdalmak férfia
64
a kereszten - a vállalt.
A legnagyobb erő - nem élni az erővel.
Nem védekezni.
A csodák?
Csak létvakságunk káprázatai.
Mögötte az Isten lehetetlenséget nem
ismerő szeretetének végtelenje rejtezik.
Jézus nem a csodatetteikor volt erős.
Akkor gyengéd volt.
A gyengédség az erő szelíd mosolya.
65
És az utolsó üzenet: az utolsó sóhaj.
Minden üzenet.
Az odaadottság, a szeretet üzenete.
VI. rész
A PÁRKAPCSOLAT ÉS AZ EGÉSZSÉG
66
A vonzás-taszítás törvényének alávetett élő
a számára vonzót magáévá akarja tenni, lett
légyen az hely, táplálék, másnemű fajtárs.
Ha akadályba ütközik, lét- és fajfentartási
ösztönétől vezérelve harcol is érte. Csak
akkor "mond le" vonzalmának tárgyáról, ha
vesztesévé válik a küzdelemnek.
Mi, emberek, testünk révén ugyanennek
a törvénynek vagyunk alávetve.
Testi késztetéseink mozgatórugói
az élet négymilliárd éves történetének
homályába vesznek. Sokszor értetlenül
állunk önmagunk lelket kavaró, heves
indulatai előtt. Erezzük ellenállhatatlan,
sodró erejüket, és azt is érezzük, hogy
ezeknek maradéktalanul eleget téve
embermivoltunk lényege szenvedne csorbát.
Ami a növény és állatvilágban maga a rend
érvényesülése, bennünk emberekben maga
a rendetlenség. Miért? Mert szemben
valamennyi élővel, mi szabadok vagyunk.
67
Szabadságunk előtt tehetetlenül áll
a Világmindenség.
A birtoklás lehetősége az ember
szabadságánál véget ér.
68
testápoló, éhség- és szomjoltó,
teljesedés helyett hiányszülő.
A párkapcsolat az odaadás teljes emberi
mivoltomat átfogó örömteli megélése.
Az egyetlen út, amelyben hézagtalanul az
egész ember vesz részt.
Nemcsak a létezésem legmélyén
a teljességcsendben ragyogó
lényegi énemnek az odaadottsága,
hanem a mélység ragyogásától izzó testem
és szellemi mivoltom csoda ajándéka is.
A szeretet, az odaadottság izzása felemészti
teljes önmagunkat,
hogy a másikkal a kölcsönös,
szent megsemmisülésben a létezés
új minőségét teremtsük.
Az "én"-nek a mindenségből kiszakadt
kétségbeesettsége szűnik meg az
egységben,
a létezés valóságában.
Ilyenkor éljük meg a valóságos létezés
minden képzeletet meghaladó örömét.
Ha sem előtte, sem utána, de akkor igazán
vagyunk.
EGÉSZségesek.
A válás és eggyéválás,
a megváltáselőttiség és a megváltás
polaritása életünk.
VII. rész
69
AZ ÚT
Az út bennünk van.
Az út úttalan.
Minden megvilágosodás mélyén annak
a titoknak felismerése lappang,
Az út úttalan.
Az út rádöbbenés, az út ébredés,
az út a görcsös erőlködéssel felhagyó
elengedettség
70
Rádöbbenés arra, hogy minden
elesettségünk, gyengeségünk, betegségünk
az erőnkbe vetett hit tarthatatlanságára
hívja fel fájdalmas kiáltással figyelmünket:
engedd el magad!
Az út a szeretet esztelensége:
felszámolni minden görcsös igyekezetet,
erőfeszítést, és merni gyengének lenni,
elengedettnek, semminek lenni,
mert akkor vagyunk minden.
71