Nemes Nagy Ágnes: Jeromos, a remeterák Anya, apa hazajöttek, Jeromos, a remeterák A, a fáradtak, mert este van. szívén a vágy serege rág. Azt kérdezik: féltél, fáztál Sötét a víz feneke: idehaza, kisfiam? E, e nem lesz többé remete.
Anya simogat és csókol, Sírnak-rínak a kis halak: kérdezgeti: hogy vagyok? Ki ad nekünk tanácsokat? Én meg elmondom: hogy ha megint Fejünk ésszel már ki töltse? elmentek, hát meghalok... Ki lesz öblünk büszke bölcse?
De Jeromos hajthatatlan: Unalmas e barna katlan! Zelk Zoltán: Ákombákom Ne féljetek, visszatérek, Egyszer régen az irkámon, s folytatom a bölcsességet. született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: M, m két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Gyurkovics Tibor: Iskola-nyitogató Iskola, iskola, Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, Oo ki a csoda Óó jár oda? de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, A takács, a kovács, s rajta van a nagykabátom. a kőműves meg az ács, a kardjával odajár kese lovon a huszár! Károlyi Amy: Tik-tak, szól az óra Itt tanulta meg az á-t és a matematikát, Tik-tak, tik-tak, szól az óra, itt tanulta meg az ó-t, zsebóra és falióra, mennyi szálat fon a pók. T,t karóra és toronyóra, körbe jár, körbe jár, körbe jár a mutatója. Nemes Nagy Ágnes: ...Nem múlhat el félórácska, Gesztenyefalevél nem múlhat el pillanat, amit nem mér meg az óra, Találtam egy falevelet, kismutató, nagymutató L, l gesztenyefa levelét. minden percen áthalad. Mintha megtaláltam volna egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom, látom, nagyobb, mint az arcom. Ha a fejem fölé teszem, Látom, nagyobb, mint a fejem.