1. Az ismeretek elsajátítása.

Az irányított tanulás jellemzői

Oktatás: aktív tevékenység, irányított (tanítás) tanulás, egymással kölcsönhatásban van. Ismeretátadás,
ismeretelsajátítás, pedagógusi tevékenység.
TTF: ismeretszerzés és alkalmazás fázisainak egymást követő, egymásba hatoló ciklikus váltakozása, a
tanítási órák láncolata. Valamely tantárgy anyagának évi, vagy több évi feldolgozása. Célja a személyiség
fejlesztése.
TTF szerk. (didaktikai feladata): ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés, előhívás.
Tanulás: elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek elsajátítása, képességek kialakítása,
meghatározott viszonyulások, érzelmi, akarati tulajdonságok fejlődése, magatartás elsajátítása.
Ismeret → Művelet → Képesség → Művelt magatartás
Iskolai tanulás: irányát a nevelési cél, tartalmát a kultúra javai, ismeretelméleti bázisát a megismerési és
cselekvési folyamat egysége, nevelésszociológiai vetületét a közösségi életben lezajló interaktív folyamatok
elégséges szintje mutatja.
Ismeret: tények és az általánosítás egysége. A valóság objektumainak, jelenségeinek visszatükröződése:
motiválás, célkitűzés; a tanulás pszichológiai feltételeinek biztosítása; konkrét tények nyújtása és elemzése;
absztrahálás, általánosítás; rendszerezés, rögzítés; ellenőrzés. Amit definiálni tudunk, tapasztalat vagy
olvasat alapján.
Tudás: a valóságot tükröző interiorizált (külső cselekvéses műveletek belsővé válása) és exteriorizált
(kivetítés külső tárgyakra vonatkoztatás) formában létező tevékenységek, ismeretek, információ, készség,
képesség, mozgás, cselekvés, attitűd, érdeklődés, szokás, világkép, világnézet. A műveletek sorrendje és
eredményessége megegyezik az elfogadottal. A cselekvés nem művelet! Az ismeret nem egyenlő a tudással,
ismeretek nélkül nincs tudás, de a tudás több, mint az ismeretek összessége. Oktatással alakítható ki. Felelős
a cselekvésért és a kiszolgálásért.
Jellem: neveléssel alakítjuk ki. Felelős az emberi tulajdonságokért, a viselkedés és a magatartás
szabályozásáért.
Habitus: a viselkedés és a magatartás, valamint a cselekvésért és a tevékenységért felelős szokásrendszer
alakítja ki.
Ismeretek elsajátítása: a tudás elsajátítása és annak bázisán a szellemi képességek kifejlesztése.
TT stratégiák: empirikus (közvetlen tapasztalat, tények érzékelése észlelése, elemzése során fogalom
kialakítása), deduktív (szabály - példa - szabály, általánosból az egyesre való következtetés), információ
átadás – átvétel (kölcsönös kommunikációs folyamat), interiorizáció, problémamegoldás, irányított és
felfedezéses, mesterfokú tanulás, asszociációs rendszer, algoritmus elsajátítása, cselekvéssorok
megtanulása.
Programozott oktatás: kis lépések, cselekvő tanulás, azonnali megerősítés, egyéni ütem, teljesítmény
kipróbálás.

2. A kultúra és a természettudományos kultúráltság, mint ismeretszerzési modell.

Nevelés: szellemi és erkölcsi fejlődés tudatos irányítása, felkészítés a leendő hivatásra,
természettudományos és technikai kultúráltság kialakítása a tudomány segítségével. A modern élet,
technika, termelés alapja: természettudomány, közgazdaságtan, statisztika, szervezéstudomány,
számítástechnika. Természettudományos nevelés: a világ lényeges jelenségköreinek, alapvető tényeinek,
törvényszerűségeinek megismerése, a tudományos gondolkodás kifejlesztése, valamely tudományos-
technikai ágban elmélyült tudás, készség, képesség kialakítása, kifejlesztése.
Általános műveltség: a műveltségi javak azon szintje, amelyen a társadalom elvár, hogy az emberek a
társadalmi érintkezésben, a munkában feladataiknak meg tudjanak felelni.
Oktatás – nevelés: a zökkenőmentes generációváltás megoldása.
Környezet: természeti, társadalmi, technikai. Fejlesztés: igényszint növelése.
1
Természettudományos kulturáltság: a természeti törvények technikában, termelésben való alkalmazásának
ismerete, a főbb termelési ágakban szükséges műszaki ismeretek és készségek birtoklása, a tényleges
termelőmunkában való tevékeny részvétel képessége.
Személyiség: problémamegoldó gondolkodás, akarat, munkaszokások, esztétika, ízlés.
Technikai műveltség: szintetizáló, a természet és társadalomtudományt magába ötvöző, manualitásból
kiinduló tényleges tevékenység érzelmi megragadása.
Természettudomány: a természet szerves és szervetlen anyagaival, fizikai, vegyi és élettani jelenségeivel
foglalkozó tudományok összessége.
Kulturáltság: = műveltség: ismeretrendszer, gyakorlati alkotóképesség, magatartásforma. Okt. feladatai: a
természetet leíró tud. által összegzett ismeretek átszármaztatása, a gondolkodás, a logika intenzív
fejlesztése, képessé tenni az embert a természettel való értelmes együttélésre, a tények tanítása mellett
szemléletet is alakítson. (a feltételezések tud. igazolt tényként való elfogadása)
Kultúra: tanult viselkedésmintákból és tudásból álló életmód, mely az embercsoport hitvilágát, értékrendjét,
nyelvét, politikai szervezeteit, gazdasági tevékenységét, technikáját, művészetét és szerszámait jelenti.
Általános műveltség: társadalmilag szükséges ismeretek és célszerű magatartások összessége, amelyekkel
az ember képes környezetében tájékozódni, módszeresen újabb ismereteket szerezni, környezetéhez aktívan
alkalmazkodni, környezetét megóvni és fejleszteni.
Szakképzés feladata: a termelőmunkára való felkészítés. Elválaszthatatlan a természet és
társadalomtudományoktól.

3. Az oktatás (szakoktatás), mint a gyermeki személyiségfejlesztésének része. Szaktárgyában rejlő

személyiségfejlesztő lehetőségek.
Személyiség: az egyén lelki életének összjellege, a külső és belső tényezők kölcsönhatásának
eredményeként kialakult tulajdonságok integrációja, összerendezett egysége, melyek a társadalmi
viszonyokhoz való állandó alkalmazkodás során tevékenységben nyilvánulnak meg, ebben alakulnak,
fejlődnek. Egyedi, egyszeri, konkrét, sajátos rendezettségű, megismételhetetlen egység. A megszületett
személy egészére vonatkozik. (interiorizáció, exteriorizáció). Alkotórészei: folyamatok, állapotok,
tulajdonságok. Tanult tulajdonságok rendszere: ismeret, jártasság, készség, képesség.
Személyiségfejlesztési lehetőségek: tapasztalás, cselekvés, példa(adás), szoktatás, követelés, tudatosítás.
Képességrendszer: fejleszthető faktor: kommunikációs, pszichomotoros, kognitív.
Adottság: fiziológiai – biológiai felépítettség, amivel az ember a világra jön. Megfelelő környezetben
fejleszthető képességé→tehetséggé.
Képesség: a tevékenységek során gyakorlással kialakított alacsony, közepes, vagy magas szintű személyi
vonások. Valamely cselekvésre, teljesítményre való alkalmasság. Az egyik embert a másiktól
megkülönböztető sajátosságok, amelyek valamely cselekvés sikeres végrehajtását biztosítják. Lehet:
minden élőlényre jellemző (szaporodás), egy meghatározott élőlénycsoportra jellemző (emlékezőképesség),
vagy csak az élőlények egy fajtájára jellemző (gondolkodás) Főbb csoportjai: kommunikációs,
megismerési, cselekvési.
Tehetség: meglévő adottságokból a legmagasabb szintre fejlesztett képességrendszer.
Fejleszthetőség: célirányosság, a személyiség tartalmi és strukturális megváltoztatása, biológiai,
pszichológiai és tantárgyismeret fejlesztése, lehetőségek számbavétele, a helyes döntés konkrét formája,
következmények számbavétele, a hatás visszatükröződése és eredményessége. Életkori sajátosságok
figyelembevétele. (a kudarc nem fejlesztő, a siker hajtóerő). Részképességek fejlesztése→
teljesítményképes fejlesztés. Csoportos oktatás→csoportos teljesítménymérés→MI tudat.

4. A tanulók öröklött és fejlesztett képességei. Képességfejlesztés lehetőségei a szakórán.

Képességek csoportosítása: általános (produktív és reproduktív, analizáló - szintetizáló, kommunikatív,
generalizáló) speciális (technikai konstruktivitás, zenei, nyelvi). Intellektuális tevékenységek: figyelem,

2
észlelés, megfigyelés, emlékezet, képzelet, gondolkodás. A TTF-ban fogalomalkotás, formális logika,
gondolkodási forma, a struktúra felismerése, analizáló – szintetizáló tanulás.
Hajlam: született beállítottság, diszpozíció.
Szokások: a mindennapi életünkben szerepet játszó kialakult képességek.
Jártasság: új feladatok, problémák megoldása az ismertek alkotó kombinatív felhasználása útján. (=feladat)
Készség: tudatos tevékenység automatizált komponense, mely a tevékenység többszöri gyakorlása során
alakul ki, tehermentesítve a tudatot. (=művelet)
Képességfejlesztés szakórán: kommunikációs kép. (olvasás, írás, beszéd) fejlesztése, vita, hibák keresése,
problémák közös megoldása, óra elején feltett kérdések, tanulók által előzetes olvasás nyomán feltett
kérdések, tanár által irányított kérdések, problémák megvitatása.

5. A fogalmak kialakításának lehetőségei szakmai órákon. A fogalomalkotás szabályai.

Fogalom: gondolkodáshoz kötődik. Amit közölni tudunk. Elemeire bontjuk a tárgyat (analizáljuk), az
elemekből összerakjuk (szintetizáljuk), elvonatkoztatjuk és általánosítjuk. Elsajátítani = alkalmazására
képesnek lenni. Közlés lehet: verbális vagy nem verbális, kommunikatív vagy gesztus jellegű.
Fogalomalkotás követelményei: kellő mennyiségű tényanyag bemutatása, melyek tipikusak és meggyőzőek,
(ne alakuljon ki verbalizmus, sem formalizmus) Hibái lehetnek: tényanyag feltárása során az elemzés
felszínes, a lényeges jegyek kiemelése elmarad, az általánosítás nem előkészített.
Fogalomalkotás: szemléltetett anyag tudatba vésődése, absztrakciós folyamat (jellegzetességek
kiválasztása), szelektálódás, keletkező képzetek asszociációs elrendezése. Ismeretelsajátítás az észleléstől
(eleven szemlélet) → absztrakt fogalom. Exteriorizálástól (szemléleti tények) a lényeges jegyek
bemutatásáig tart. Útja: képzelet →ítélet →fogalom.
Meggyőződés: olyan ismeretrendszer, amely magában hordozza a megvalósítás szándékát. Érzelmileg is
kihat.

6. Feladat és problémamegoldás összefüggése, a problémamegoldó gondolkodás.

A korszerű TTF során életszerű, vonzó, bizonyításra váró hipotézisek, érdeklődést keltő problémák elé kell
állítani a tanulókat, melyek alkotásra ösztönzik őket, és a rendelkezésre álló ismereteknek az újjal való
kibővítését igénylik. →a gondolkodás erősen fejlődik.
Problémafelvető oktatás: a problémaszituációk láncolatának megalkotása és azoknak a tanulók részéről való
megértése, elfogadása, megoldása. → differenciálódás, → segíti a tanulók magasabb analizáló-, szintetizáló
képességének fejlődését, nagyfokú eredményességet biztosít az érdeklődés fejlődése, a személyiség teljes
körű megnyilatkozása. A tanulók alkossák meg a hipotézisüket és gyűjtsenek adatokat azok igazolására.
Feladatmegoldás kapcsán: ki kell lépni az ismert információk köréből, és megtalálni az összefüggést a régi
és az új információk és helyzetek között, új ismereteket be kell a már megtanult anyagba beépíteni, a
problémákat önállóan fel kell vetni és megoldani, el kell sajátítani a problémamegoldáshoz,
hipotézisalkotáshoz és hipotézis-megoldáshoz szükséges jártasságot, saját tanulási magatartást vizsgálni, az
információszerző készséget javítani.
Probléma: az a helyzet, amelyben bizonyos célt el akarunk érni, de a cél elérésének útja számunkra rejtve
van. A gyermek oldja meg, a pedagógus teremti. Relatív és szubjektív. A benne felismerhető adatok
látszólag nem egyeznek meg a kívánt, keresett adatokkal. → konfliktushelyzet → gondolkodás segítségével
oldunk meg.
Problémamegoldó magatartás: receptív (befogadó, fogékony), reflektáló (igénylő, tükröző), alkotó (kreatív).
Produktív gondolkodás: tudjuk, hogy milyen módszereket alkalmazzunk a feladat megoldása érdekében.
Problémamegoldó gondolkodás műveletei: analízis, szintézis, absztrahálás, összehasonlítás (azonosságot,
vagy különbséget állapítunk meg), összefüggések felfogása (kapcsolatba hozzuk más tárggyal), általánosítás
(a konkrét adathoz tartozó fölérendelt adatot megtaláljuk), konkretizálás (a megadott általános adathoz
tartozó alárendelt adatot megtaláljuk).
3
7. A tanulók tudásszintje és mérési lehetőségei. Az ismeret és tudás összefüggése.
Számonkérés, ellenőrzés, értékelés:
- szóbeli: tervszerű szóbeli feleltetés, önálló felelet, a gyengébb tanulók többszöri felszólítása,
véleménynyilvánítás.
- írásbeli: felmérő dolgozatok nehézségi foka, témazáró tesztek sokoldalúsága, feladatlapok szakszerű
összeállítása, röpdolgozatok elkerülése.
- gyakorlati tevékenységek alapján: folyamatos ellenőrzés, a munka szakszerűségének rendszeres
megfigyelése, a munkadarabok mennyiségi, minőségi elemzése, értékelése, osztályozása, ellenőrző
kérdések feltevése, hogy tudják-e az elméleti ismereteket a gyakorlatban is alkalmazni. Féléves és év
végi vizsgamunka: az egész évben tanult alapvető szakmai ismeretek, jártasságok, készségek önálló
alkalmazásának ellenőrzése, osztályozása. szakmunkásvizsga: a vizsgán készült munka értékelése,
osztályozása.
Teljesítmény, tudásszint mérése: teszt (feladat, próba, nemzetközileg elfogadott, neveltségi szint mérési
teszt, konstruáló tesztek, feleletválasztós tesztek, kiegészítéses teszt), kísérlet (a kutató maga idézi elő a
vizsgált jelenséget, megváltoztathatja, variálhatja), exploráció (kivizsgálás, beszélgetés, vagy írott
formában; fontos az előkészülés, felkészülés, személyesség, mimika, mozdulatok), intelligencia teszt,
színpiramis teszt.
Tudásszintek (Bloom-féle taxiómia): ráismerés, megnevezés, reprodukálás, operatív alkalmazás (előbb
külső, majd belső algoritmus, végül maximális), megismerő alkalmazás. (ld. még: tudás, ismeret, 1. tétel)
Intelligencia: problémamegoldás.
Tudásminőségek: rögzített tudás (háttérmemóriában rögzített, de egy idő után elfelejtjük), állandósult tudás
(bármikor reprodukálható, aktivizálható), felvett tudás (csak aktuális célokat szolgál, valamilyen probléma
megoldásához)
Tudás különböző szintű elemei: ismeret, jártasság, készség, képesség; erkölcsi magatartásformák; érzelmi
és akarati tulajdonságok.
Iskolai tudás: az alapműveltség azon része, amellyel az adott iskolatípus a nevelés céljával együtt fejti ki
fejlesztő hatását.
Mérési lehetőségek: ellenőrzés és értékelés. Alapfunkcióik a visszajelentés. A gyermek pszichikumának
bekövetkezett változásairól kell visszajelzés. Közvetlen formában nem megy. Alternatív megoldások
kellenek, adekvát válaszkényszer a tanuló felé.
Ellenőrzés: objektíve megállapítjuk, hogy valami megtörtént-e, vagy sem, létrejött-e, vagy sem, illetve,
hogy a megvalósult eredmény mennyiben egyezik a tervezettel és miben tér el tőle. Fontos visszajelzés:
milyen állapotú a tanulók tudása, ismeretei, jártasságai, készségei.
Értékelés: minősítjük és megállapítjuk, hogy ami létrejött, milyen minőségű. Alapfunkciói: diagnosztikus,
formatív, szummatív.
Értékelési módok: szóbeli megjegyzések: figyelmeztetések, megerősítések, ösztönzések, elismerések,
dicséretek, dorgálások. Osztályozás: a tantárgyi követelmények és a tanulói teljesítmények egymáshoz való
viszonyítása érdemjegyek formájában.

8. A tanterv, mint műfaj. A tantervi anyag kiválasztása, elrendezése és ennek szabályai. A NAT főbb
ismérvei.
Célok → Feladatok→Tartalom→Eszközök→Módszerek→Követelmények
Tananyag kiválasztása, elrendezése: kiindulópont a társadalmilag meghatározott cél. A műszaki szakiskola
elméletileg és gyakorlatilag egy meghatározott munkatevékenységre készíti fel a tanulókat. A szakmai
munkatevékenység jellege, tartalma és struktúrája, a termelési folyamat és a szakmai munkatevékenység
komplex elrendezése alapján kell meghatározni: munkaeszközök, berendezések, technológiai folyamatok, a
képzés szakmai szintje, követelmények.

4
Tananyag kiválasztásának fő feladata: teljesítményképes szaktudás, általános és speciális képességek
kifejlesztése, szakemberre jellemző személyiségvonások kialakítása, a szakmai speciális mellett az általános
fejlődést is elősegíti, az általános és szakmai ismeretek és azok alkalmazásának sajátosságai, készségei, testi
állapottal kapcsolatos követelmények, általános és speciális képességek, személyiség dinamikus
tulajdonságai.
Össztananyag →óraterv→végleges óraterv→egyes tantárgyak→szükséges és elégséges idő
Tananyag elrendezése:
- koncentrikus felépítés: a tanult anyagrészeket a felsőbb osztályokban ismét feldolgozzák, egy
bonyolultabb szinten, magasabb formában
- lineáris felépítés: minden tantárgyat olyan részletességgel tanulnak és dolgoznak fel, mint ahogy a
tantervi célok és feladatok ezt lehetővé teszik
- koncentráció elve: a tantárgyak között, illetve a tananyagok közötti belső összefüggések és
kölcsönhatások érvényesítését, tantervi biztosítását jelenti
- szakmai felkészültségének színvonalai, a gyakorlati oktatás fázisai:
- bevezető: előkészítő szakasz (szakma megszerettetése),
- alapképzés fázisai (műveleti elv, technikai-technológiai elvek, tárgyi műveletrendszer)
- önálló munkára való átmenet fázisai (3-4 összekapcsolt művelet végzése)
- önálló munka fázisa (vizsgamunka készítése)
Tanterv. Pedagógiai dokumentum, az oktatásirányítás eszköze, az oktatás tartalmának, kiválasztásának,
feldolgozásának koncepciója. Az oktatási folyamat véghezviteléhez, tervezéséhez, szervezéséhez
kötelezően használandó dokumentum. Egy adott iskolatípus célrendszerének figyelembevételével
kiválogatott, és a tanulók életkori sajátosságainak, lehetőségeinek megfelelően elrendezett művelődési
anyag. Éves, tantárgyi bontású, ebből készül a tanmenet. A globális tananyagot dolgozza fel didaktikai és
időstruktúra szerint.
Tantervek tagolódása: tantárgy tanításának célja és feladatai, követelményrendszere, tantervi utasítás,
tananyagbeosztás, a tananyag témákra osztott, témakörönkénti tömör kifejtése.
Tantervtípusok:
Központi vagy: előíró, keret (ajánlás, az ajánlott óraszám 80%-a kötelező, most NAT):
Keret a nevelés – oktatás célját, tartalmát, a NAT műveltségi területeit, tantárgyakra bontva, az óraszámot
heti és éves kimutatásban évfolyamonként, a 9. évfolyamtól iskolatípusonként készülnek a tantervek.
Helyi: sajátos műfaj, a pedagógiai program részeként készül el. Tartalmazza a preferált értékeket, a szakmai
profilt, a programot, a fejlesztési elképzeléseket, a törzsanyagot, az alaptanterv, a vizsgakövetelmény
alapján, az iskolai tananyagot, az egyéni tananyag körvonalait.
NAT: 1995. 10. 05. elfogadja a kormány (Báthory). Főbb területei: demokratikus, nemzeti, európai és
általános értékek, személyiségfejlesztés, fejlődés pedagógiai céljai, valamennyi műveltségi területekre
vonatkozó közös követelmények, az egyes műveltségi, képzési területek és részterületek nevelési feladatai.
Alaptanterv, feldolgozandó műveltségtartalmat, tananyagot szelektál és rendez el a kialakított elveknek,
céloknak megfelelően:
- Bemeneti szabályozás (belépés az iskolába),
- Kimeneti szabályozás (kilépés az iskolából),
- Folyamatszabályozás,
- Tantárgyi irányelveket határoz meg, ez alapján szabadabb kezet kap az iskola,
- Nem határozza heg a tanítási órák számát,
- Nincs tananyagbontás a tanévekre vonatkozólag,
Megadja, hogy 10éves korra milyen szintet kell, hogy elérjen a gyerek, ugyanezt megadja 6. és 8. osztály
utánra. Az 1-6. és a 7-10. évfolyam alkot egy egységes rendszert. Az alsó 4 osztályos képzés 6 év, a 9-10.

5
évfolyamon az általánosan művelő tantervi anyagot kell elvégezni, a 10. osztály végén alapműveltségi
vizsgát kell tenni.
1999. 6. 22-én módosították a közoktatási törvényt (minőségelvű oktatáspolitika)
A NAT és a kerettantervek: Eszközei: a tartalmi szabályozás kerettantervekkel történő kiegészítése,
országos értékelési és minőségbiztosítási rendszer kialakítása, állami szerepvállalás erősítése az iskolák
finanszírozása révén.
10 műveltségi területe érint: anyanyelv és irodalom, élő idegen nyelv, matematika, ember és társadalom,
ember és természet, Földünk és környezetünk, művészetek, informatika, életvitel és gyakorlati ismeretek,
testnevelés és sport

9. Az oktatás módszerei. A szaktárgyak módszertani sajátosságai, ezek csoportosítása. A szóbeli közlés

módszerei.
Kormányrendelet Oktatási Minisztérium
Célok → Feladatok→Módszerek→ Eszközök→Követelmények
Módszer: a hogyan kérdésre válaszol. Olyan didaktikai eljárás, amelyek a TTF-ban felmerülő didaktikai
feladatok megoldására irányulnak. A tanár és a tanuló célirányos tervszerű eljárásai, amelyek a tudás
elsajátítása révén képességeket fejlesztenek, művelt magatartást alakítanak ki. Olyan eljárás, amely az adott
rendszer célszempontjából az optimális működését szolgálja.
Didaktikai feladatok:
- ismeret elsajátítása, megszilárdítása
- tevékenység tanulása, megszilárdítása
- tudás ellenőrzése, értékelése, motiválás.
A módszer függ a tanártól (milyen információforrás, milyen a felkészültsége és a pszichés állapota) és a
tanulóktól (önszabályozási szint, kognitív fejlettség, attitűdjeik a tanárhoz és a tantárgyhoz, tanulási
habitusuk). A választás döntési szempontjai: az óra célja, az oktatás tartalma, a pedagógiai – oktatási –
nevelési – képzési cél, az óra funkciója, a tanulók életkora, fejlettségi szintjük, egyes tantárgyak
sajátosságai, pedagógiai infrastruktúra.
Szóbeli közlés: legyen élményszerű, jó tagolású, jó felépítésű, logikai sorrendű, a magyarázat és a közlés
legyen képszerű, szemléletes, eleven, életszerű, újszerű, konkrét, humoros, egyszerű, tömör, szemléletes, jól
értelmezhető, szabatos, magyaros.
Módszerek felosztása a kommunikációs csatorna száma szerint:
Egycsatornás: (Szerkezete: mikrostruktúrális/kijelentés/, mezostruktúrális /tétel kijelentés/,
makrostruktúrális /közlés/). Verbális módszer.
Előadás: a tanár összefüggően hosszabb terjedelemben közöl a tanulókkal szervezett és rendszerezett új
ismereteket. Kedvező esetben szuggesztív hatású, új állásfoglalásra, magatartásra ösztönöz. Egységekre
bontható: bevezetés, ráhangolódás, kifejtés (lépésről – lépésre, érvelő – okfejtő), konklúzió (a kiinduló
problémafelvetésre vagy kérdésre ad választ.) csak egy meghatározott álláspont érvényesül benne. A
hallgatóság nem nyilváníthat véleményt. A kapott információ nem erősítődik meg, könnyen felejtődik. Erős,
intenzív figyelmet követel→fárasztó a tanuló számára.
Elbeszélés: események, történések, folyamatok ismertethetők. Erősen támaszkodik a tanulók már kialakult
képzeteire, mozgósítja a fantáziát, hat az érzelmeire, alkalmas a szókincs növelésére, fejleszti az emlékezést
és a gondolkodást, ráneveli a tanulót a helyes és színes elbeszélésmondásra. Szerkezeti elemei: bevezetés,
előzmények tárgyalása, események kifejtése, következmények taglalása.
Leírás: a valóság objektumai, tulajdonsága, szerkezete, állapota. Segítségével képzeteket mozgósítunk,
dolgok, fogalmak és rendszerek minőségi jellemzői, tulajdonságai adhatók meg.
Szövegek tanulmányozása: önálló szellemi munkára nevelést jól szolgálja, megtanítja a tanulókat tanulni,
helyesen olvasni.
6
Magyarázat: tárgyak folyamatok, történések, események lényegének kiemelése. Fogalmak, elvek,
törvények, szabályok megértetése röviden tömören, gondolkodtatóan. Bonyolult problémák pontos,
szabatos feltárása, világossá tétele. Van értelmező (egy szó, vagy egy mondat), soroló (enumeratív,
minőségre, mennyiségre, kapcsolatokra vonatkozó tényeket közöl), kiegészítő, kifejtő (explikatív)
magyarázat. Jól áttekinthető szerkezetűnek kell lenni, tématartónak, világos stílusúnak és nem szabad
kioktatónak lenni.
Kérdezés: nem közöl, hanem közlést indukál, a tanulásirányítás fontos eszköze. Formája szerint:
eldöntendő, reprodukáló, kiegészítendő, összefüggő produktumot kívánó kérdés. (Elvárások: benne kell
lennie a várt válasz alanyának, egyértelmű kérdőszót és irányító kijelentést tartalmazzon, pontos nyelvi
megfogalmazás, figyelemfelkeltő feszültség, gondolkodási idő biztosítása)
Többcsatornás:
Bemutatás: valaki a többiek előtt végrehajt, elvégez, ábrázol valamit. Lehet objektív (tartalomtól függő),
szubjektív (életkornak megfelelő). Szabályai: a bemutatott tárgy, jelenség jól érzékelhető legyen (helyes
megvilágítás), először a tárgy teljes megfigyelése, majd a részleteké, tervszerű megfigyeltetés. Elegendő
időt kell biztosítani, és minél több érzékszervet kell foglalkoztatni. Segítse a fogalomalkotást és a szabály
megismerését. Nemcsak vizuális, hanem auditív is lehet. Szemlélődési fegyelem és folyamatos
visszajelentés szükséges.
Megszilárdítás: az ismeretek rögzítésének, a képességek gyakorlásának a módszere.
Ismétlés: valaminek az átvétele, megújítása, tartós mély emléknyomok kialakításának az eszköze. A tartós
emléknyomok kialakításához többszöri bevésésre van szükség. Változatos formában kell ismételni
(homogéngátlás!) a 24 órán belüli ismétlés hatékony. Lehet órai permanens ismétlés vagy periodikus
Gyakorlás: a megőrzést, fejlesztést szolgáló tevékenység, cselekvés a tevékenység ismételt elvégzése
tökéletesítés céljából. Akkor eredményes, ha egyénre szabottan végeztetjük. Ütemezésére vigyázni kell,
mert telítődés állhat fenn.
Ellenőrzés, Értékelés ld. 7. tétel
Szaktárgyak módszerei: ismeretközlés (bemutatás, szóbeli), a tanár és a tanuló közös tevékenysége
(megbeszélés, beszélgetés) tanulók önálló munkája (egyéni munka, csoportos munka)
Beszélgetés, megbeszélés: kérdés – felelet formában, a tanár az irányító. Aktívan bekapcsolja a tanulókat,
ők is kérdeznek, felelnek. Megosztott figyelmet igényel, mind a tanártól és a tanulótól. Erősen igénybe
veszi az emlékezést és a gondolkodást, fejleszti a tanulók kifejező képességét, kollektívabb jellegű, mint a
közlés.
Szeminárium és vita: elsősorban felsőbb, magasabb osztályokban alkalmazható egyes tantárgyak
tananyagrészeinél.

10. A szaktárgyi bemutatás (szemléltetés) főbb szabályai. A bemutatás szabályai.

Bemutatás: ld. 9. tétel
Szemléltetés: tárgyaknak, jelenségeknek, folyamatoknak a valóságban, vagy szemléltető eszközök útján
történő bemutatása. Mind az elméleti és a gyakorlati képzésben nagy szerepe van. a gyakorlati képzésben a
tanár mutatja be a tevékenységet.
Bemutatás és szemléltetés eszközei:
Közvetlen: természetbeni, (maguk a tárgyak, technikai eszközök, folyamatok, munkaműveletek), ábrázoló
(táblai rajzos vázlat, modellek, makettek, illusztráció)
Közvetett: tárgyak, folyamatok belső lényegét, összefüggéseit tükrözi, műszaki rajzok, sémák, grafikonok.
Használható technikai eszközök: diaszkóp, episzkóp, írásvetítő, oktatófilm, auditív eszközök. Sokoldalú
legyen, a tanévre előre össze kell állítani a szemléltetőeszközök átgondolt rendszerét.
Didaktikai követelmények: legyen alkalmas a céltudatos és sokoldalú tanulói megfigyelésre, a jelenséget
egészében és részleteiben is be kell mutatni, párhuzamosan magyarázat, megbeszélés, vázlat, a szemléltetési
formák kombinálása, a közvetlen és a közvetett szemléltetés összekapcsolása.
7
Gyakorlati órákon előzetesen bemutatjuk, majd a tanulókkal közösen néhányszor elvégezzük a
tevékenységet. Ezután a tanulók önálló munkáját figyeljük, segítjük, javítjuk, tökéletesítjük, és közben
magyarázunk, tudatosítunk. A tanulók a bemutatás és a tanárral végzett közös munka során megfigyelik az
elsajátítandó tevékenységet, a bemutatás szinte észrevétlenül megy át közös munkába, a koncentrált
figyelem akaratlanul is összekapcsolódik a tevékenység belső utánzásával. Ez később önálló gyakorlássá
válik, a belső utánzást követi a külső utánzás, amely kezdetben még erősen tapad a bemutatáshoz, és igényli
az intenzív tanári segítséget, később egyre önállóbbá válik, átmegy önálló tanulói tevékenység felé. A közös
tevékenységben egy ideig a hangsúly a pedagógus tevékenységén van, amelyhez a tanuló igazodik, később
a hangsúly egyre inkább áttolódik a tanulói tevékenységére és a tanár csak esetenként avatkozik bele,
megerősít, helyreigazít, helyes irányba terel, segít a nehézségeket megoldani.

11. A tanítási – tanulási folyamat értelmezése. A tanítási óra modelljei.

A TTF célja: a személyiség fejlődése. Az egyes elvek, törvényszerűségek, szabályok, az ismeretek
megszerzése után a műveletvégzés, a gyakorlás révén jártasságokra és készségekre szert kell tenni, és
ezáltal a képességek fejlődnek.
C–F–M–E–K
Didaktikai feladatok: az aktív tanulás pszichológiai feltételének megteremtése, az ismeretek
megszerzésével, megszilárdításával, alkalmazásával, valamint a tanulók tudásának ellenőrzésével és
értékelésével kapcsolatos feladatok.
Az oktatási folyamat szerkezeti elemei: figyelemfelkeltés, motiváció – a tanulók informálása a célról –
előzetes ismeretek felidézése – új ismereteket biztosító jelenségek, folyamatok bemutatása – tények,
jelenségek, folyamatok elemzése – fogalomalkotás, következtetés, általánosítás – rendszerezés, rögzítés – a
tanultak alkalmazása – a teljesítmény mérése, értékelése.
Pszichológiai, ismeretelméleti megközelítés: szemlélet – cselekvés – gondolkodás, a kép, a szó, valamint az
első és a második jelzőrendszer viszonya.
I. jelzőrendszer szintje: érzékelés, észlelés, cselekvés, megfigyelés, képzet,(asszociáció), emlékezetbe-
vésés.
II. jelzőrendszer szintje: fogalom, képzet, gondolkodás, érzelem, motiváció, akarat, figyelem.
A tanulás motiváltsága és az eredményessége összefügg, a belső és külső indítékok motivációs rendszert
alkotnak, a tanulónak a tanuláshoz való személyes viszonya döntő tényezője a tanulásnak és a nevelésnek.
A TTF folyamata: értelmes és aktív felfogás, gondolati feldolgozás, emlékezetbe vésés, biztos kezelés.
Kibernetikai (rendszerszemléletű) szempontok: tanítás = irányító rendszer; tanulás = irányított rendszer
Alapfogalmai: input: bemeneti tényező, kiindulópont, célképzés; process: pedagógiai, didaktikai folyamat,
tanári munka; output: kimeneti tényező, a célhoz viszonyított mérés, diagnosztizálás, elemzés, tanulási
teljesítmény; feedback: visszajelzés, visszacsatolás.
Tanítási óra: a TTF tervszerű rendjében a legkisebb, viszonylag zárt strukturális egységet képező szakasza.
Az elméleti órák többségében az új ismeretek nyújtása illetve elsajátítása a feladat. A didaktikai feladatok a
TTF egy-egy pontján eltérő óratípusokat eredményeznek. A didaktikai feladatok egymásutánisága függ az
adott téma körétől, az anyag természetétől, a tanulók elért tudás és fejlettségi szintjétől. Elemezni kell a
tanítás módszereit, eredményességét, a nevelési cél megvalósulását, a tanulók munkájának megszervezését,
a didaktikai elvek érvényesülését az órán: tudományosság, szakszerűség, elmélet és gyakorlat kapcsolata,
konkrét és absztrakt egységek elve, tanulók tudatos aktivitása, a pedagógus vezető szerepe, rendszeresség
elve, az ismeretek tartósságának elve, a tanulók fejlettségéhez való alkalmazkodás elve, a tanítás
eredményessége, a tanár felkészültsége az órán.
Óratípusok:
Bevezető óra: az előfeltételek megteremtése, ráhangolódás a témakörre.
Új ismeret feldolgozó óra: az új ismeretek megszerzése, a konkrét tényanyaggal való megismerkedés, a
tények elemzése, általánosítás, absztrakció, törvényszerűségek felismerése.

8
Alkalmazó óra: a már megismert tételek alkalmazása, tudatos felhasználása, jártasságok, készségek
kialakítása. Az ismeretek gyakorlására alkalmas a feladatok megoldása, illetve a Hf. Egyre fokozódó
önállósággal kell a tanulóknak alkalmazni ismereteiket az elméleti és a gyakorlati feladatok megoldásában.
Ismétlő, rendszerező óra: a tanult anyag rögzítése, elmélyítése, tartós tudás kialakítása. Átfogó szempontok
szerint, minőségileg magasabb szinten mélységileg tömörebb formában tárgyaljuk az anyagot.
Ellenőrző óra: a teljesítő képes tudás kimutatása. Kölcsönös visszajelentést biztosít az elért eredményről.
Kombinált óra: amikor a fenti óratípusok didaktikai feladatai egy órán belül jelentkeznek.
Szakmai gyakorlati oktatás óramodellje, a műveletek gyakorlati megvalósításának rendszerei: tárgyi
rendszer (a művelet megtanítása), műveleti rendszer (valamit készítünk, szétbontjuk lépésekre, egyenként
addig csinálunk minden lépést, amíg nem képes elvégezni, műveleti összetett rendszer (3-4 alapműveletet
tartósan összekapcsolva gyakoroltatunk), módosított tárgyi rendszer (valami olyan munkatárgyat készítünk,
ami igényli az előző 3 fázist).
Új művelet tanításának sémája:
1. A művelet megtanítása,
2. B művelet megtanítása, A-ra visszatérünk, gyakoroltatjuk,
3. C munkafázis megtanítása, A gyakoroltatása, B gyakoroltatása
Óratervezés: olyan döntések sorozata, amelyek során a pedagógus a követelmények és a tanulási
folyamatok ismeretében, illetve a tanulói aktuális tudások elemzése után egyetlen tanórára meghatározza a
saját és a tanulók feladatait, az egy témához tartozó órákat és azok didaktikai feladatait, amik tartalmilag
összefüggnek, egyszerre kell megtervezni, ez a tematikus egység.
Óramodell: az 1-1 órán sorra kerülő tanulói tevékenységeket és az elvégzésükre javasolt időt tüntetik fel. A
tanulási óra 45 perc, de a tanítási óra nem feltétlenül azonos egy 45 perces egységgel. A gyakorlati
képzésben egy tanulói munkanap számít egy tanítási órának.

12. Az oktatási (tanítási – tanulási) folyamat tervezése, a szaktárgyi tanmenet és óraterv.

TTF: ld. 1. tétel
TTF komponensei: tanítás színtere (tanítási óra), tanmenet, óraterv, módszerek, stratégiák, pedagógusok,
tanulók, tanulási infrastruktúra. A tervezés lebontást jelent.
Oktatási folyamat tervezése: a folyamat egészére, éves tanmenetnél figyelembe kell venni a központi
tantervet (NAT), kerettanterv, helyi tanterv, pedagógiai program, a régió/település elképzelései az oktatás
fejlesztéséről; az évfolyamra és tanévre vonatkozó tanmenet: a tantárgy főbb célkitűzései, feladat és
követelményrendszer, tananyag, tartalmi és tematikus egységek, feldolgozásra szánt óraszámok, tantárgyak
közötti koncentráció, taneszközök, tankönyvek. A tervezéskor meghatározzuk, hogy hányszor és mikor
veszünk új tananyagot, mikor dolgozunk kollektív, illetve egyéni szervezeti formában, mikor
rendszerezünk, mikor alkalmazzuk az ismereteket, mikor értékelünk, ellenőrzünk.
Tantárgy feldolgozás: bevezető szakasz, feldolgozó szakasz, befejező szakasz.
Óraterv: ld. 11. tétel.
Egyértelműen meg kell határozni a didaktikai feladatokat, a bevezető óra szükségességét, a tanórák számát,
a rendszerezés, ismétlés és az ellenőrzés óraszámát. Megmutatja a szaktárgy helyét és szerepét a képzésben,
a folyamatosság, az egymásra épülés és a tantárgyközi kapcsolatok érvényesítésének lehetőségeit, a
rendelkezésre álló heti és összóraszámot. Átgondolt tanulási és munkafeladatok megoldásával a kiinduló
szinthez képest magasabb fokra fejleszti a tanulót.
Tanmenet: a szaktanár, pedagógus munkaterve, amelyet az adott iskolatípusban elvégzendő nevelőmunka
cél és követelményrendszerének, óratervének és teljes tantervének, szaktárgyi tervének és tankönyveinek
elemzése alapján az éves pedagógiai tervével összhangban készít el. A TTF tervezése és dokumentálása,
mely tartalmazza az óra helyének, anyagának megjelölését a tematikus egységben; az óra kiemelt didaktikai
feladatát, típusát; célkitűzését, követelményét, a célok lebontását a tanítási órákhoz, az oktatási, képzési,
nevelési, képességfejlesztési feladatokat, a tartalmat tanterv szerint; módszereket, munkaformákat,
taneszközöket, az oktatási folyamat típusait, didaktikai mozzanatokat, szerkezeti elemeket, és az osztály
fejlettségi szintjét.
9
Didaktika: neveléstudomány része, az oktatásra, a TT-ra vonatkozó általános törvényszerűségeket,
alapelveket fogalmaz meg. Fel kell tárnia, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket a TTF-ban a tanárnak,
illetve a tanulónak meg kell oldani.
A didaktika feladata: az aktív tanulás pszichológiai feltételeinek megteremtése, a tanulók ismeretszerző,
ismeretmegszilárdító, ismeretalkalmazó tevékenységével, és a tanulói tudás ellenőrzésével és értékelésével
kapcsolatos.
Aktív tanulás pszichológiai megteremtése: érdeklődés, figyelemfelkeltés, motiváció(s rendszer kiépítése)
Ismeretszerző tevékenység: tényanyaggal való megismerkedés, tények elemzése, általánosítás, absztrakció
Ismeretek megszilárdítása: rendszerezés, rögzítés, tartósság elve. Az új ismeretanyagok szervesen
kapcsolódjanak a meglévőkhöz, →az új és a régebbi ismeretek szilárdsága, tartóssága fokozódik.
Ismeretek alkalmazása: alkalmazás nélkül az ismeretszerzési folyamat befejezetlen és céltalan, a TTF-ban a
tanulóknak egyre fokozódó önállóságot kell alkalmazniuk.
(Alkalmazás: külső /manuális/ és belső /intellektuális/ tevékenységek, műveletek, eljárások és a szerzett
ismeretek, jártasságok és készségek felhasználása elméleti vagy gyakorlati feladatok megoldásában,
műveletek végrehajtásában. Az ismereteknek új helyzetekben, változó körülmények között történő tudatos
felhasználása.)
Ellenőrzés, értékelés: ld. 7. tétel. A tanár tájékozódik az elért eredményekről. A tanulók tájékozódnak
teljesítményeik objektív értékéről. A tanárhoz érkező visszajelentések és a tanulók megerősítését jelentő
impulzusok sorozata. Folyamatossá és a folyamatok szerves részévé kell tenni; ki kell fejleszteni a
tanulókban az ellenőrzés képességét. Nemcsak a befejező szakaszban, hanem már jóval előbb is többször
ellenőrizni kell az ismeretek meglétét, amelyekre az új ismeretek épülnek. (Leghatékonyabb módja az
ismeretek alkalmazásánál történhet.)
Szaktárgyi tanmenet, óraterv, tematikus terv, tanítási óra: ld. 11. tétel
A tananyag elrendezése a szakmai képzésben:
Általános képzés területei: kommunikáció, informatika, társadalomtudomány, természettudomány,
matematika, idegen nyelvek.
Szakmacsoportok: gépészet, elektrotechnika, informatika, vegyipar, építészet, közlekedés, mezőgazdaság,
élelmiszeripar, környezetvédelem, kereskedelem, marketing, vendéglátás, idegenforgalom, közgazdaság,
humán szakcsoport (egészségügy)
13. A tanulók szaktárgyi teljesítményének értékelése és didaktikai szabályai.
Ellenőrzés, értékelés: ld. 7. tétel
Értékelés – osztályozás funkciói: alapfunkció: rangsoroló megítélés. Szolgálati funkció: kiválogatási,
ellenőrzés, ösztönzési, pedagógiai, jogi feladat. (didaktikai, nevelési, társadalmi)
Ellenőrzés – értékelés funkciói: orientálás (megerősítés, önértékelésre nevelés, pályairányultság alakítása),
szabályozás (visszacsatolás a TTF-ban, ösztönzés), szelektálás (továbbtanulás).
Értékeléssel szemben támasztott követelmények:
objektivitás (hiányában szubjektív értékelések születnek, amik nem a tanuló tudását jelzik vissza),
érvényesség/validitás (mennyire felel meg a módszer a kitűzött célnak/azt mérjük ténylegesen, amit mérni
akarunk?),
megbízhatóság/reliabilitás (különböző időpontokban ugyanazt a munkát hogyan értékeljük?),
összehasonlítás (a különböző osztályok osztályzatait nem lehet összehasonlítani!). Lehet rangsoroló
(érdemjegy, százalékpont) és nem rangsoroló (szóban, írásban, metakommunikációval)
Teljesítménymérés:
normára orientált (összegző, lezáró, országos átlaghoz viszonyított, globális becslés; pontérték felállítása),
kritériumra, tanulási célra orientált teljesítménymérés (előre meghatározott célkitűzés, kritérium alapján
történik)

10