Mirko Vosatka Termeszetjarok Enciklopediaja

7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja 1/403
Mirko Vosátka, 1978

Translation Korádi Ilona, 1978
lllustrations Vera Levő, 1978
ISBN 963 11 1477 5
ELŐSZÓKÉNT
Tudom, hogy az emberek gyakran keresnek gyakorlati útmutatást a természetben való tartózkodáshoz. Ez
az enciklopédia a turista-, a táborozó és a vízi élet címszavait tartalmazza, de címszavai a természet kö
zelebbi megismerését és védelmét is szolgálják. A Természetjárók enciklopédiája összefoglalja mind
azokat az ismereteket és tapasztalatokat, amelyekre ötven év alatt tettem szert erdőkben, hegyekben, vi
zeken barangolva. Szeretném, ha mindenki megtalálná benne azt, amire éppen szüksége van.
Mirko Vosátka
Acélkötelek összekapcsolása 8
Acélkötelek összekapcsolása. Az erős acélkötelet megfelelő Agancsok. Az állatok erdőben elhullatott agancsa is értékes
nagyságú hurokba hajlítjuk, és kötéllel vagy dróttal bandá- nyom lehet. A szarvasagancs rózsatőből vagy koszorúból,
zsoljuk. agancsszárból, ágakból és koronából áll. Az agancsszárból
elágazó hegyes ágak mindegyikének külön neve van. A szarvas-
trófeáik értékelésekor
valamint figyelembe
a rajta található veszik vájatokat
gyöngyöket, az agancs és színezetét,
éleket is.
Az ágak száma és alakja szerint a szarvasagancs lehet:
1 — nyárs vagy dárda, 2 — villa, 3 — hatos, 4 — nyolcas,
5 — tízes, 6 — tizenkettes, 7 — tizennégyes, 8 — tizenhatos,
9 — tizennyolcas, 10 — húszas, 11 — huszonnégyes stb. Ha
az ágak össz-száma páratlan (5, 7, 9 stb.), úgy páratlan ha-
Ácsolás. Akkor végezzük, ha két gerendát, gömbfát, pallót

derékszögben szorosan egymáshoz akarunk kapcsolni. A ge
rendák illeszkedő részein vágatokat készítünk úgy, hogy azok
szorosan egymásba ékelődjenek. Az ácsolt gerendák egyes

rétegeit facsapokkal kapcsoljuk össze. A furatok legyenek
merőlegesek, és a gerendák fél vastagságáig érjenek, össze
kapcsoláskor a felső gerendát a helyére illesztjük, és a fu
ratba helyezett csapot beütjük.
9 Ágasfa
tosról, nyolcasról vagy tízesről beszélünk. A dámvad agan

csának felső része lapátszerűen kiszélesedik. A lapát alakja
szerint a dámvadagancsok között megkülönböztetünk: 1 —első Ágasfa. Az elmosott edény szárítására szolgál. Legjobb
agancsos nyársat, 2 — második agancsos nyársat, 3—5 — fej e célra egy kisebb, kiszáradt, lábon álló fenyőfát keresni. A fa
letlen, ún. „kanalas”, 6 — hármas, 7 — páros, 8 — gyenge, ágait úgy vágjuk, formáljuk, hogy jól fel tehessen rájuk ag
9 — jó és 10 — erős lapátot. Az őzbak agancsa lehet: gatni a csajkákat. A villás ágba rakjuk az evőeszközt. A na
gomb (1), nyárs (2), villa (3), páros és páratlan hatos (6), pá gyobb ágasfát a konyha mellett szúrjuk te a földbe, a kiseb
ros (8) és páratlan nyolcas (10), elvétve tízes. Formája alap bet a tűzhelytől nem messze egy faágra akasztjuk. Edényszá
ján tehet visszjahajló (4), visszahajló hatos (9), „gyilkos” (5), rítót erős, egyenes ágakból is készíthetünk. Hosszúságuk
keresztes (7), szűk és tág állású, fejlettsége alapján pedig: szerint négy vagy hat villás ág kell hozzá, melyeket páronként
gyenge, közepes, erős, hanyatló (11). A muflon és a zerge egymással szemben 20 cm távolságban verünk a földbe. Két
szarvát csigának nevezik. A muflonok csigáját az állat kora egyenes ágat fektetünk rajtuk keresztül, és azon a helyen,
szerint értékelik (a — egyéves muflon, b — kétéves muflon, ahová a csajka támaszkodni fog, egy egyenes, tiszta karót
c — négy-hat éves muflon, d — hét-nyolc éves muflon). Az szúrunk a földbe. A középső támasztó karó helyett a két
e) rajzon a zerge, az f) rajzon pedig a zergesuta kampója hosszú, párhuzamos ágra több, V alakban összekötött kisebb
látható. ágpárat is erősíthetünk edények alátámasztására.
Agona 10
az agona
vándorlásának
iránya
mágneses
elhajlás
mágneses pólust pedig Shackleton expedíciója 1909-ben. Az

agona a földgömböt két félgömbre osztja. Az egyiken az
iránytű mutatója a mágneses pólustól keletre hajlik el (keleti
mágneses elhajlás), a másikon viszont nyugat felé (nyugati
mágneses elhajlás). Az agona lassan keletről nyugat felé
vándorol a földgömbön.
Agyrázkódás. A koponyát ért erős ütés hatására létrejövő

hirtelen eszméletvesztés, izomernyedés, reflexkiesés, pulzus
Agona. Képzeletbeli vonal a földgömbön, amely a nulla mág lassúbbodás. A sérültet csendes helyiségben vagy a tábor
neses elhajlás pontjait köti össze. Valójában egy kettős dél zajától távol helyezzük el. Fejére hidegvizes borogatást ra
kör, amely metszi mind a mágneses, mind a földrajzi pólust. kunk. Oldalára fektetjük, hogy könnyebben lélegezhessen, és
Ha az iránytű pontosan az agonán helyezkedik el, akkor egy hogy nyála vagy hányadéka ne zárhassa el a légutakat. Mi
idejűleg mutatja a földrajzi és a mágneses pólust. Az északi nél gyorsabban kórházba szállítjuk.
mágneses pólust James Clark fedezte fel 1831-ben, a déli
7/24/2019 Mirko Vosátka
11 - Természetjárók Enciklopédiája
Álláspontunk meghatározása a terepen
Aláfűzött összefonás. Hasonló a fonott szemhez, de itt a te

kercseket nyolcszor is áttekerjük. Ezzel biztosítjuk a szem
húzószilárdságát.
Állami lobogó kitűzésének hibái. Nagyon gyakoriak, nagyon

csúnyán és sértően hatnak: 1. A lobogókötél nem a kötélbi
lincshez, hanem az ablakkilincsre van erősítve. 2. A lobogó
kötelét valahová a földszintre vezetik. 3. Az árboc dőlése
szabálytalan, a kötél laza és túl hosszú. 4. A lobogó nincs
felhúzva az árboc csúcsára (ez egyébként állami gyászt je
lent). 5. Teljesen meglazult a kötél. 6. A lobogót rosszul erő
sítették a kötélhez, a szél összehúzza, és összevissza csap
kodja. 7. A klubzászló az állami lobogó fölött van ugyanazon
a kötélen (súlyos szabálytalanság, az állami lobogó meggya-
lázása). 8. Az állami lobogó alatt, ugyanazon a kötélen klub
zászlók vannak. 9. Egy sor nem azonos magasságú árboc
különféle csúcsdíszekkel. 10. Szabálytalan, háromszög alakú
állami lobogó, díszítő bojttal a végén. 11. Az állami lobogó

két harántgerendára van erősítve. 12. Az állami lobogó kö
télre vagy drótra rögzített vitorlarúddal van kimerevítve. 13. Az
állami lobogó olyan, mint egy laza kötélen függő templomi
zászló. 14. Ferde árbocon, templomi zászlóként függő állami
lobogó. 15. Ablakból lelógatott állami lobogó. 16. Diadal
kapu megengedhetetlen díszítése állami lobogóval. 17. Sport-
versenyek céljelzése állami lobogóval.
Álláspontunk meghatározása a terepen. Kiválasztunk a tere

pen három tájékozódási pontot. Meghatározzuk irányszögü
ket, és rávezetjük őket a térképre. A három irányszögegyenes
metszéspontja a térképen a mi álláspontunk. Ha álláspontunk
vasúton, országúton, szekérúton van, akkor két egyenes is
Állóhurok 12
Állóhurok (bowline). Erős és megbízható hurok, olykor sár

kányhuroknak vagy a „csomók királyának” is nevezik. Leeresz
kedéskor vagy több Hegymászó összekapcsolásakor használ
ják. Legjobb, ha kötését saját magunkon tanuljuk meg. A kö
telet úgy tekerjük a derekunk köré, hogy szabad vége a jobb
kezünkben legyen, szilárd végét pedig bal kezünkkel fogjuk

alsó fogással. Bal tenyerünket fölfelé fordítva a kötél szilárd
végén hurkot alakítunk ki, jobb kezünkkel a kötél szabad
végét alulról a hurokba vezetjük, majd a szilárd véget körül
tekerve ismét vissza a hurokba. Végül a kötél mindkét szá
rát megrántjuk. A derekunk körül kötött hurok nagyságát úgy
választjuk meg, hogy testünket szorosan körülfogja, ha vi
szont a bowline segítségével tárgyat akarunk leereszteni, ak
elegendő, melyek a térképen a vasút, országút, szekérút egy kor a hurok feleljen meg az adott tárgy méreteinek.
pontjában metszik egymást. Ködben úgy határozzuk meg
álláspontunkat, hogy gondosan megfigyelünk minden hidat,
Állószem. Hasonlít a gyógyszerészcsomóhoz, a hurkot azon
útelágazást, keresztet, kápolnát stb. Feljegyezzük pontos sor
ban jobban ki kell húzni, hogy rá lehessen dobni pl. karóra,
rendjüket úgy, ahogyan elhagytuk őket. Elhelyezkedésüket
rúdra stb.
ellenőrizzük
nem vagyunka térképen.
biztosak az Ha útismeretlen útra kell letérnünk,akkor
helyes megválasztásában, és
visszamegyünk a legközelebbi tájékozódási ponthoz, pl. a híd
hoz. Pontosan megszámoljuk lépéseinket az útelágazásig.
A lépéseket átszámítjuk méterre, és az így kapott távolságot
az érintett híd jelzésétől rámérjük a térképre. Ha ez a tá
volság megegyezik a híd és az ösvény közötti távolsággal
a térképen, akkor megtaláltuk a keresett útelágazást.
7/24/2019 13
Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája Altocumulus
Altocumulus (párnafelhő). 2—6 km magasságban előforduló

Állvány. Nagyobb edények, kannák, vödrök felakasztására felhőfajta. A B típusú felhők családjába tartozik (I. Felhők).
szolgál, erős ágakból vagy kis fatörzsekből készítjük. Hogy Az altocumulus meteorológiai jele Ac; magas, fehéres vagy
a kannák fogója le ne csússzon az állványról, a tartóágak szürke réteges felhő, amely az égbolton párhuzamosan vagy
végeit széthasítjuk, és a hasítékba éket verünk. A hasíték vé legyezőszerűen haladó sávokban tűnik fel. Néha az Ac a fe
gét erős dróttal vagy kötéllel bandázsoljuk. Erre a célra ned héresen szivárványos szegélyű altostratusra hasonlít. Ezt a fel
ves fakéreg csíkot is használhatunk. A háromágú állványnál hőtípust altocumulus tenticularisnak nevezik. Meleg időben
mind a három kis fatörzs tartót egyszerre kell az edények fo fordul elő, a hegyvidékre jellemző. Ha az Ac gomolyok tor
gója alá húzni. Az állványt a fatörzsek ellentétes végére gya lódni, sűrűsödni kezdenek, és bennük vékony rétegek alakul
korolt nyomással megemeljük, és amikor vízszintes síkba nak ki, akkor az időjárás rosszabbra fordul, és csapadék ke
érünk vele, átdobunk rajta egy erősen levert cövekre erősí letkezik. A nagy fehér, kusza pelyhekre emlékeztető Ac
tett kötelet, áthurkoljuk, és a kötél szabad végét egy másik a közeledő (főleg éjszakai) vihar előjele. Ugyancsak vihar
levert cövek köré kötjük.
7/24/2019 Altostratus Mirko Vosátka - Természetjárók
14 Enciklopédiája
közeledtére figyelmeztet a bástyaoromzat formájú Ac (ilyen Alufólia (Alobal). Alumínium fólia, felhasználását lásd a hasz
kor a szélein bástyaoromzatszerű tornyokat látunk kiemelked nálati utasításon!
ni). Ha az égbolton lassan mozgó hatalmas gomolyok alakul
nak ki, rövid időn belül viharra kell számítanunk.
Alufólia edények. Ilyeneket minden táborozó készíthet. Ott
hon erős drótból elkészítjük az edények vázát (I. az 1—3. áb
Altostratus (lepelfelhő). Szürkés, fátyolszerű, 2—5 km magas rát). A fóliát összehajtjuk az 1. módszer szerint „tepsinek”,
ságban mozgó rétegfelhő. A felhők családjában a B cso a 2. módszer szerint „kis tálnak” és a 3. módszer alapján
portba tartozik, meteorológiai jele As. A nappali fény egyen „kis pohárnak”, összehajtás után a drótváz körül behajlítjuk
letesen eloszlik, szétszóródik benne, így a tárgyak nem vet az edényke széleit, hogy biztosabban álljon. Felizzított, hamu
nek árnyékot. Az As tartós csapadékot hoz. Két fajtáját val takart parázson ételek melegítésére is használhatjuk. Ne
különböztetjük meg: az egyik vékony, világosszürke színű állítsuk nyílt láng fölé vagy izzó parázsra, a parazsat azon
felhőfátyol, amely 5 km magasságba emelkedik, gyakran ban köréje kotorhatjuk.
a pehelyfelhőkhöz hasonló (I. Felhők). A nap és a hold
fénye csak gyengén hatol át rajta. Megjelenése az időjárás
fokozatos rosszabbodását jelzi, és csapadékot jósol. A másik
típus a vastag As: sűrű, sötétszürke felhő, mely 2 km ma
gasságba emelkedik; néha a nimbostratushoz hasonlít (I. Nim-
bostratus). Egyöntetű, néha fonalas, foltos felhő alakul ki
belőle, amely alulról enyhén fodrozódik. Közeledő légköri za
varok idején a felhő összesűrűsödik és leszáll. Ilyenkor tartós
esőzést idéz elő. Ha a felszakadozó As sávjai között felra
gyog a kék ég, remény van az időjárás javulására, ha viszont
a felszakadozott As-okon át még magasabban fekvő felhő
rétegek látszanak, nem számíthatunk arra, hogy az időjárás
jobbra fordul.
15 Amerikai hátizsák
Alvás a szabadban. +25°C körüli hőmérsékletnél a szabad

ban is alhatunk. Ha a hőmérséklet 5°-kal csökken, vegyünk
fel még egy inget, esetleg pulóvert, melegítőt, térdmelegí
tőt, dupla harisnyát, vesemelegítőt, A hideg levegő közvetlen
belélegzése sem jó, ezért ajánlatos a hálózsák nyílását össze
hajtogatott gézzel letakarni, amely a kívülről behatoló leve
gőt előmelegíti. Lehetőleg sziklapárkány alá feküdjünk, vagy
egy fenyőfa mélyen lehajló ágai alá, ahol általában száraz
marad a talaj, és havazás vagy esőzés esetén is védve va
gyunk. Más lehetőség híján hóba vájt fedezékben is átalhat-
juk az éjszakát.
Amerikai hátizsák. Előnyös a formája, és más hátizsákokkal oldalin fémcsatok, a bal oldalin hevederek vannak (6a, b, c,
ellentétben mindig megtartja keskeny alakját. Egyik eleme d, e, f). Ezekkel a hevederekkel húzzuk össze a hátizsák tes
a kenyérzsák (1), amelyet két hevederrel (3a, 3b) erősítünk tét, amelynek hátsó lapja a támasztó (felfekvő) felület. A kö
a lehajtható felső részhez (2). A hevedereket először a le zépső rész alsó széléből lehajtható rész (7) indul ki, amelyre
hajtható részen kiképzett nyílásokon (4a, b, c, d) húzzuk át, vászoncsíkból egy sor hüvely van erősítve (eredetileg töl
majd a kenyérzsák alsó szélére szerelt fémkarikákon. A le ténytartóként szolgáltak). Ezeken húzzuk át a hátizsák két
hajtható rész (2) a hátizsák középső részéhez (testéhez) csat oldallapjának hevedereit vagy a póthevedereket. Ez alatt
lakozik, ebből kétoldalt oldallapok (5a, 5b) nyúlnak ki. A jobb a rész alatt van az a heveder (8), amely a kenyérzsákot, il-
Amerikai hátizsák 16
17 Anyag összeerősitése
letve a felső lehajtható részt fogja a hátizsákhoz úgy, hogy zsák mindkét részén (a test és a toldat hasítékán is) átfűz
átfűzzük a lehajtható rész szélén található fémcsaton (9). Az zük. A tábori ruházat és felszerelés elhelyezésével, a hevede
alsó, teljesen elkülöníthető toldat (10) egyik oldalán csat, má rek szabályozásával, további különböző formájú kenyérzsákok
sik oldalán heveder van (11a, b), alsó széléből két fémkari felcsatolásával ebbe a hátizsákba igen változatos módon cso
kás heveder nyúlik ki (12a, b). Ezt a teljesen elkülöníthető magolhatunk.
toldatot szíj (13) erősíti a hátizsák testéhez. A szíjat a háti
Amerikai tekervény. Acélköteleken fonják. A kötél három ágát

kétfelé bontják (1 fonat + 2 fonat), aztán visszasodorják őket Wild-féle zászló
úgy, hogy az egyik ágat rátekerik a két összesodorva hagyott
féle zászló mindig a szél irányára merőlegesen álljon. A zászló

melletti skáláról egy táblázat segítségével megállapíthatjuk
a szél erősségének számszerű értékét.
Aneroid (légnyomásmérő vagy barométer). Higanyoszlop vagy

rugós szerkezet segítségével a légnyomás értékét számszerű
leg mutató műszer; állásából az időjárás alakulására követ
keztethetünk.
fonatra. A végét átfűzik az így kialakított hurkon, és alatta
a kötél köré csavarják. A hurok annál jobban tart, minél
hosszabb. Anticiklon. Anticiklonáris, magasnyomású terület. Az időjárást
ezen a területen elsősorban gyér felhőképződés, helyi irányú
gyenge szél, szórványos csapadék, helyenként köd jellemzi.
Anemométer (szélerősségmérő). A szél erősségének mérésére Nyáron a hőmérséklet magasabb, télen viszont alacsonyabb
szolgál. A szél négy üreges félgömböt forgat, amelyek egy a szokásosnál. Jelentős a nappali hőmérséklet-ingadozás.
ún. Robinson-kereszten helyezkednek el. A forgás sebessége
áttevődik a számlapra, amelyről leolvasható a mért szél
erősség. A szélerősséget hozzávetőlegesen meghatározhatjuk Anyag összeerősítése. Franciaöltéssel végezzük. A sátor erősen
a Wild-féle zászló segítségével is. Ez egy rúdra szerelt 200 g igénybe vett helyein, pl. a gerincén használjuk. A varrás irá
súlyú 5X50 cm-es fémlemez, melynek tengelye a rúdra merő nyának mindig a sátor esésvonalát kell követnie. Minél ke
leges, A rúdra erősített kis szélkakas biztosítja, hogy a Wild- vesebb vízszintes összekapcsolást használjunk. Franciaöltéssel
7/24/2019 Apszis 18
Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
Arboccsomó. Ezzel a csomóval erősítik a kötelet az árboc

csucsora.
Arborétumok (botanikus- vagy füvészkertek). Az élőfa-, nö-

vény- és virággyűjtemények természetes múzeumai. Elsősorban
a tudományt szolgálják, de szépségükért előszeretettel láto
gatják őket a turisták is. Nagy értéküknél fogva valamennyi
természetvédelem alatt áll. Magyarország legszebb arborétu
mai a szarvasi, a vácrátóti, az alcsúti, a zirci, a kámoni és
varrva a két anyagrészt egymásra fektetjük, és öltéssel össze a gödöllői botanikuskert. Csehszlovákiában legjelentősebb
kapcsoljuk. Aztán az egyiket visszahajtjuk úgy, hogy a var a Mlynanyi Arborétum (I. a címszót).
rást elfedje, és még egyszer levarrjuk (I. az ábrát). A mű
anyagokat hasonló módon kapcsoljuk össze, csak összekötő
anyagként műanyagragasztót használunk. Kívülről a varrást Arretációs
a mágnestű, (iránytűrögzitő)
mind a tűt tartóberendezés. Meggátolja
fémcsúcs gyors mind
tönkremenését.
fedőcsíkkal fedjük be, amelyet szintén leragasztunk. A pvc-t Az iránytű (vagy tájoló) fedelén kis nyomógomb van, amely-
össze is varrhatjuk, de az összevarrandó részek közé min lyel a mágnestűt mozdulatlanná tehetjük, azaz rögzíthetjük.
dig ragasztót kenünk, és a varratokat védőcsíkkal fedjük le. Az iránytűvel végzett munka befejezése után mindig végez
zük el a tű rögzítését.
Apszis (toldaléképítmény). A sátorhoz épített vagy már oda-
varrott rész, amely a felszerelés és a csomagok elhelyezésére Áteresztő zsilip. Lehetővé teszi a gáton való áthajózást. Szé
szolgál. Az apszis rendszerint a sátor végén, néha a bejára lessége általában 5,5—6,5 m, hossza az esésétől függ, ma
tánál található.
pvc fóliából Szükség aesetén
is, amelyből sátor kialakítható sátorlapból„ereszt”
mögött toldaléktetőt, vagy gassága különböző (1, 2). Lényegében egy cölöppillérek
között ferdén elhelyezett padlózat. Régen mind a gátak, mind
építhetünk. Ide helyezzük azokat a tárgyakat, melyekkel más a zsilipek fából készültek, később vaslemezekkel borított kőből.
különben a sátor lakóterületét csökkentenénk. Ma általában betonból építik őket. Az áteresztő zsilip fapad
lózatát hamar kikezdi a víz, elkorhad, szögek, csökök állnak ki
belőle, ezért a könnyű csónakok számára nagyon veszélyes.
A régebbi zsilipek négyélű, ún. reteszelő gerendával zárultak,
csak a nyitott zsilip volt alkalmas az áthajózásra. Gátnyitás
kor kampóval megemelték a reteszelő gerenda egyik végét,
a reteszelő gerenda végén levő nyíláson kötelet fűztek át, és
a gerendát kihúzták a partra. A reteszelés úgy történt, hogy
a gerendát szabad végével az árral szemben vízbe dobták,
és a másik végén kampóval vagy kötéllel megtartották. A víz
a gerenda bedobott végét a helyére sodorta, és nyomásával
odaszorította a cölöppillérhez. Az áteresztő zsilipek elhelyez
kedése a gátakon különböző. Torkolatuknál a fenék haj-
lása és végződése, valamint a zsilip magassága szerint kü
lönböző hullámok jönnek létre. A hullámok által kialakított
ún. nyelvet a közepén kell áthajózni, ami fedetlen csónakkal
igen kockázatos. (L. Áteresztő zsilip áthajózása.) A magas
lépcsős zsilip alatt néha láncokkal odaerősített vízben úszó
tutaj, ún. „kereplő” (3) van, amely megakadályozza, hogy
a lezúduló víz a folyófenéket kimélyítse. Némely zsilipen eze
ket a kereplőket a rostély nak (4) nevezett szilárd építmények
helyettesítik, ma azonban már mindkét típus nagyon ritka.
A lépcsős áteresztő zsilip padlózatát hullámtörő lépcsőfokok
alkotják (5). Áthajózásuk rendkívül nehéz. A hosszú zsilipek
19 Áteresztő zsilip áthajózása
a zsilip bal vagy jobb alsó végére ferdén hajózunk. Ha vízi
telemarkkal hajózzuk át a zsilipkaput, vagyis közvetlenül az
utolsó hullámok előtt gyorsan kitérünk, elkerüljük az ellenhul
lám hatását. Ilyenkor szorosan a mellett a cölöppillér mellett
hajózunk, melynél fordulni akarunk; a zsilipfenék végé
nél erősen leszúrjuk az evezőt, vagy elfordítjuk a kormány
lapátot, és ezzel a hajót a cölöppillér mögötti csendes vízre
rántjuk. A telemarkot 90°-os szögben kell végrehajtani, gyor
san, a megfelelő pillanatban, és az evezősök pontos össz-
munkájával, akiknek viszont feltétlenül be kell tartaniuk a kor
mányos utasításait. Az áteresztő zsilip és a szabad víz hatá
rán áthajózva a csónaktestet oldalával az áramlással szembe
kell állítanunk, és ki kell dőlnünk belőle. Ladikkal nem vég
zünk telemarkot, hanem már az áthajózás folyamán kifordít
juk a fő áramlatból, majd a cölöp végénél egy erős evező
csapással (az egyik oldalon előre, a másikon hátra), valamint
a kormánylapát elfordításával teljesen a víz fő áramlatán kí
vülre, a cölöppillér mögötti nyugodt vízre juttatjuk. Ha az
áteresztő zsilip le van zárva, akkor a csónakkal „ugrani” kell.
A legnagyobb sebességgel ráhajózunk a gát vagy a reteszelő
gerendázat fölötti víz tarajára. A tehermentesített csónakorr
kifut a reteszelő gerendázat fölé, és tehetetlenségi erejével
magával rántja a csónakot. Abban a pillanatban, amikor
a csónak kezd átbillenni, a súlypontot a csónak tatjából kissé
előbbre kell tolni. A súlypont áthelyezését a kormányos végzi.
Mélyen előrehajol, és a hajó szegélyébe kapaszkodva egy
lépést tesz előre. Mihelyt a hajó teljesen átbillent, és lefutott
a folyóvíz felületére, a kormányos visszatér a helyére, hogy
a csónakot a vízáramlat irányában és közepén tartsa. Mind
ezt nagyon gyorsan és jó időérzékkel kell végrehajtani, ezért
nagy gyakorlat kell hozzá. Ha a rekesztés olyan jellegű, hogy
nem folyik át rajta elegendő mennyiségű víz, a ladikot a gá
nek süllyesztett vízsebességcsökkentő berendezésük, ún. retar-
ton és a zsilipen át kell vinni. Kirakjuk belőle a terhet, a part
derük van (6). melyek
gátrendszerek, Ezek kis, betonból
szemben vagya fából
állnak épített ékszerű
víz áramlásával. Az ra emeljük, és odáig visszük a gát alatt, ahol a folyóban már
elég víz van. Alacsony vízállás esetén a legénység átviszi
ilyen áteresztő zsilipben a vízi járművet összevissza dobálják
a terhet, a kormányos pedig csáklyázva halad a sekély víz
a hullámok.
ben, vagy a ladikból kiszállva tolja azt a vízen a megfelelő
mélységű helyig. Ha a part olyan meredek, hogy a csónakot
Áteresztő zsilip áthajózása. Vagy egyenes irányban vagy vízi nem lehet rajta átemelni, a csónakot kötélen leengedjük,
telemarkkal történik. Egyenes irányban való áthajózáskor eve vagy közvetlenül átvisszük a zsilipen. A kötél egyik végét
zés nélkül vitetjük magunkat egészen az első hullámvölgyig, a tathoz, a másikat pedig az orrhoz kötjük, és a cölöppillér
s csak azután kezdünk el evezni. Minél jobban belekerülünk mentén leengedjük a csónakot az alsó vízre. Zsilip nélküli
a sodrásba, annál jobban fokozzuk a sebességet. Az áthajó magasütközteti,

hez gát esetében
a gát aalattcsónakot a kormányos
álló legénység tagjaia pedig
gát gerincé
kézről
zás előtt gondosan vegyük szemügyre a zsilipet, különösen az
utolsó hullámait. A ladik mindig a zsilip közepén, a nyelven kézre adva átviszik az alsó vízre. A kormányos az ado
haladjon át tehermentesített orral. Az áthajózáshoz elég az gatás előtt kiugrik a csónakból, és segít a többieknek. A gá
utolsó pár evezős és a kormányos. Csendes vízen a zsilip vé ton vagy a rekesztésen azonban mindig legalább annyi víz
gén át lehet hajózni teljes terheléssel és teljes legénységgel nek kell folynia, hogy a teljesen tehermentesített csónak egy-
is. Ha a legnagyobb hullámokat ki akarjuk kerülni, akkor főnyi legénységgel át tudjon siklani rajta.
A típusú sátor 20

A típusú (A ívelésű) sátor, Nyeregtetős sátor, melynek térfo
gata a sátorpalánkkal növelhető (I. Sátrak).
Atmoszféra
rának nevezzük,(légkör).öt A alapvető,
Földet körülvevő gázburkot atmoszfé
fizikai tulajdonságaiban eltérő
rétegből áll. Az ember szempontjából legalsó rétegének
— a troposzférának — van a legnagyobb jelentősége, amely
11 000 m magasságig terjed. A troposzféra 21% oxigénből,
78% nitrogénből és 0,95% nemesgázból áll. Ezenkívül külön
böző halmazállapotú vízgőzt is tartalmaz a ködcseppekben,
a felhők jégkristályaiban, a hópelyhekben, az esőcseppekben
és a jégdaracsomókban, továbbá az emberi tevékenység
folytán keletkezett szennyeződéseket (pernyét, füstrészecskéket,
a benzin, az ásványolaj és a szén égéstermékeit stb.). A lég
köri viszonyoktól függően, a levegő hőmérsékletének, nyomá
sának, áramlásának, nedvességének, a keletkező felhőzetnek
és a lehulló csapadéknak, valamint a szél erejének és irá
nyának hatására alakul ki az időjárás. Az egyes évszakok
időjárásának sokévi átlagát megfigyelve határozzuk meg egy-
egy földrajzi egység éghajlatát.
Bábok. Tábori színielőadásra készítjük őket kendőkből, burgo

nyából, dugókból, bádogdobozokból, gyökerekből, ágakból,
kis fatönkökből, lécekből, zsákvászonból, rugalmas drótból.
Néhány gumikarikára is szükségünk lesz. A kéz szétnyitott
ujjaira kendőt dobunk, és a hüvelykujjra, a mutatóujjra és
a középső ujjra húzott gumikarikákkal rögzítjük. Ezzel a bá
bot már fel is öltöztettük. Felrakjuk a fejét, és kezdődhet az
előadás. Paravánt gömbfából készítünk, és fenyőlombbal,
zsákvászonnal, régi sátorlapokkal fedjük be. Készíthetünk bá
bokat úgy is, hogy léc- vagy ágkeresztet „öltöztetünk fel”, és
fejet húzunk rá. Játék vonatot lazán egymásba illeszkedő bá
dogdobozokból készítünk, amelyeket drótszemekkel kapcso
lunk össze. Hasonló módon csináljuk az autót is. Szarvast
gyökerekből, kis fatönkökből és papírból formálunk. Haj és
bajusz készítéséhez szétbontott zsinórt, szétvágott gyékényt,
szittyát, mohát, zuzmót, kukoricacsuhét vagy -bajuszt haszná-
21 Balta
lünk. A figurákat fessük be temperafestékkel vagy gyorsan

száradó nitrolakkal.
Balta. A legfontosabb tábori szerszámok közé tartozik. Feje vagy keményfa vágására használják-e őket. A vágófejsze és
általában acélból készül, de legalábbis az éle edzett. Nem a gallyazófejsze súlya 1,5—2 kg, a hasítófejszéé 2,5—4 kg.
lehet azonban túlságosan kemény, nehogy kicsorbuljon. Nyele A táborozok többnyire kanadai fejszét használnak (2). A kö
gyertyán-, akác- vagy kőrisfa (I. Baltanyél). Az erdészetben zönséges házibalta (3) éle enyhén ívelt. A szekerce (4) a geren
használt fejsze (1) nyele kb. 80 cm hosszú. Ez a fadöntő fej dák kézi megmunkálására szolgál. Puhafához a nehéz balta
szék közé tartozik. Ezenkívül használnak még gallyazó- és ha- a megfelelő, keményfához a könnyebb, hogy inkább az éle
sitóbalták at is, melyek egymástól élezésükben, szélességükben, hasítson, mint a súlya. A baltát hordjuk tokban, ne vágjuk
hosszúságukban, a fej vastagságában és súlyában, valamint élével a földbe, és vigyázzunk, hogy éle ne ütődjön kőhöz.
az él szögének nagyságában különböznek aszerint, hogy puha
Balta 22
23 Barrelcsomó

Baltanyél. Jól kiszáradt gyertyán-, kőris-, bükk-, galagonya felelő vágatot készítünk. Ezután a felmelegített baltát ráver
vagy akácfából készítjük. Hosszát a balta nagysága és faj jük a nyél megfaragott végére. Kihűlése után beékeljük, az
tája szerint választjuk meg. Egy fahasábra (3—5 cmX8—10cmX ék kiálló darabjait levágjuk, és üvegpapírral lecsiszoljuk.
hosszúság) rárajzoljuk az alakját, aztán fűrésszel, durva A vassarkokat hozzácsavarozzuk a nyélhez. (A csavarok lyu
reszelővei és üvegpapírral kialakítjuk a formáját. Azt a vé kát elő is fúrhatjuk.) A nyelet finom üvegpapírral még egy
gét, amely a balta fülébe kerül, és amelynek hossza egyezik szer lecsiszoljuk, és a baltát időnként a kinyújtott mutató
a fül magasságával, megfaragjuk, majd pontosan a közepén ujjunkra függesztve kiegyensúlyozzuk. Sem a nyélnek, sem
fűrésszel bevágjuk, és a vágatból kiveszünk egy kb. 0,5—0,8 cm-esa baltának nem szabad oldalra elcsúsznia. Kiegyensúlyozás
faszilánkot. Ha vassarkokat használunk, akkor azoknak meg után a nyelet védőlakkal vonjuk be.
Barométer. L. Aneroid.
Barrelcsomó. Lényegében a gyógyszerészcsomó fordítottja,

melybe felemelés előtt hordót, ládát, zsákot vagy más nehéz
csomagot kötözünk.
Beásás 24
7/24/2019 Mirkovan,
Beásás. Szükségfedezék a hóban. Számos előnye Vosátka
de óv- Természetjárók Enciklopédiája
zában azonos szám alatt található az érdekes természeti je
intézkedések nélkül nem szabad benne elaludni. A kilélegzett lenség leírása.
pára ugyanis ráfagy a hógödör felszínére, és jégréteget alkot
rajta. A levegő nem hatolhat be az üregbe, és a széndioxid
Bioszféra (élettér). Az UNESCO által 1969-ben összehívott
sem tud kijutni belőle. A következmény: széndioxid-mérgezés
Szakértők és Tudományos Munkatársak Nemzetközi Konferen
és megfagyás. Ezért, ha több személy alszik a fedezékben, ciája három bizottságot hozott létre, amelyek a nemzetközi
egynek állandóan őrködnie kell, és időnként ki kell ásnia
együttműködés következő alapgondolatait dolgozták ki
a bejáratot, hogy az üregben állandóan cserélődhessen
a bioszférával kapcsolatban: 1. Az ember és környezetének
a levegő.
kapcsolatát úgy kell fejleszteni, hogy az ember és a társa
dalom élettérhez való viszonya a természeti források és a táj
Bedőlés. Akkor alkalmazzuk, ha a csónakkal kanyarodni aka ésszerű kihasználásának és védelmének értelmében formálód
runk. A bedőlés oldalán megnövekszik a csónak merülési fe jon. 2. A környezet védelmére irányuló nevelés célja a bio
lülete, nő a víz lefolyása, és a csónak az ellentétes oldalra szféra fenntartása és közvetlen gazdasági jelentőségének
kanyarodik. A bedőlést csupán folyamatos előrehaladáskor, növelése legyen. Ki kell alakítani a tudományos együttműkö
kisebb irányváltoztatásoknál, nyugodt, egyenletes sodrású folyó dést a tervezés, a gazdálkodás és a környezetfejlesztés terén,
kon alkalmazhatjuk. és az emberi élet kiteljesedését a természeti erők közvetítésé
vel a természettel való kapcsolatában kell megtalálni. A jövő
Bemutató ösvény. A természetvédelem népszerűsítésére, ter érdekében tovább kell fejleszteni a bizalom politikáját a nem
mészeti érdekességek s amennyire lehetséges egy-egy tájegy zetek között.
ség sokoldalú bemutatására, a látogatók felvilágosítására
szolgál. Felhívja a látogatók figyelmét az ember okozta ká Birkaláb. Tulajdonképpen rövidítő csomó. A kötelet kettős
hajlatba hajlítjuk, mindkét tekercsre hurkot fűzünk, és a kötél
két végét meghúzzuk. A „birkalábat” a felső tekercs meghú
zásával oldhatjuk ki.
rokra és a természetvédelem eredményeire. A bemutató ös

vény a természetvédelem gyakorlati oktatásának eszköze. Az
ösvény elejét és végét a CSTV a Státní ochrana přírody (Cseh
szlovák Testnevelési Szövetség és Állami Természetvédelem) fel
iratú irányjelző tábla jelzi. A táblán ezenkívül fel van tüntetve
az ösvény neve, km-ekben megadott hossza, és megtalálhatjuk
rajta az ösvény rövid jellemzését is. Az irányjelző tábla csú Biztosítás. A kötélre kapcsolt másik hegymászó rögzítése.
csában az NS (Naučná stězka — Bemutató ösvény) jelzés A biztosító személynek olyan biztonságos helyet kell keres
olvasható. Az államcímerrel és magyarázatokkal ellátott tábla nie, ahol három ponton (1, 2, 3) jól megtámaszkodhat. A kö
megegyezik a többi védett terület hasonló tábláival. Az ös tél, mellyel biztosítunk, a jobb tenyérből a jobb vállon át fut
vényt egy 10X10 cm-es fehér négyzet jelzi, amelyen átlósan a háton keresztül a bal vállhoz, a bal könyök alatt, majd
egy 3 cm széles zöld csík fut keresztül. Ott, ahol az ösvény a bal csípő mentén a bal tenyérbe, és onnan a biztosítotthoz.
mentén botanikai vagy geológiai érdekesség található, a négy A tartalék kötéltekercsek a jobb tenyér alatt, a földön össze
zetben a zöld csíkra egy 6 cm magas és 0,8 cm széles na tekerve fekszenek. A kötelet bal kézzel húzzuk a hátunkon
rancsszínű számjegy van festve. Az ösvény nyomtatott kalau keresztül, miközben társunkat úgy biztosítjuk, hogy jobb tenye-
Biztosítós vizen
rünkkel szükség esetén fékezzük vagy megállítsuk a kötél

csúszását. Mihelyt a biztosító szilárd, biztonságos helyet talál,
leszól: „Biztosítok!” Ezzel ad jelt társának, hogy mászhat.
A biztosított „Mászom!” kiáltása után a biztosító már csak
a társának mozgására és a kötélre összpontosítja minden
figyelmét.
Biztosítás vízen. A könnyen hajózható vizeken a csoport végén

a biztosító csónak halad, hogy felborulás, csónaktörés stb.
esetén gyors segítséget tudjon nyújtani. Ezért fontos, hogy le-
Biztosított kettős összekötőcsomó 26
génysége jól ismerje a folyót, jártas legyen a csónakjavítás
ban, és ehhez megfelelő szerszámok álljanak a rendelkezé
sére. A biztosító csónak legénysége ellenőrzi, hogy az előtte
haladó csónakok betartják-e a látótávolságot, ügyel arra,
hogy a csónakok parton való átvitelekor senki semmit ott ne
felejtsen, és irányítja az áteresztő zsilipen történő áthaladást.
Általában minden 6—10 csónakra kell egy biztosító csónak.
Nagyobb csoportban vezető és záró csónak is szükséges. Az
élen haladó vezető csónak mutatja az utat, megfelelő helyet
keres a csónakok parton való átviteléhez, a táborozáshoz, és
megszabja a haladás gyorsaságát. A vízi túra többi résztve
vője a vezető csónak és a záró csónak között halad. Jó, ha
a vezető csónakot fehér, a záró csónakot pedig piros vagy
narancsszínű
víz zászlóval teli,
alatti sziklákkal jelöljük meg. Afolyószakaszokon
nehezebb kanyargó, zátonyokkal,
a kis
csónakcsoportok rendszerét szokás alkalmazni. Ilyenkor a tel
jes hajóállomány 2—3 csónakból álló csoportokra oszlik.
A vezető és a záró csónak is párban halad egy-egy másik
csónakkal. Minden csoportban van egy tapasztalt túrázókból
és egy újoncokból álló legénység. A csónakok közötti távolság
10—30 m, az egyes csoportok egymástól 5—10 percnyire ha
ladnak. A veszélyek és nehézségek elhárításánál így minden
csoport maga boldogul. Az ügyeletes rendszer azon alapul,
hogy minden csónak figyeli az előtte haladót, és veszély ese
tén a segítségére siet. Kanyarulat, zuhatag előtt lelassít,
Bog. Alapvető csomóelem, az U alakban meghajlított zsineg
megvárja, míg az előtte levő csónak leúszik, és jelt ad, hogy
a következő csónak indulhat. Ha a jelzés nem érkezik meg, vagy kötél neve.
akkor a várakozó csónak kiköt, és figyelmezteti a mögötte
haladókat a veszélyre. A csónakok közül az egyik a part men
tén előresiet megállapítani, mi történt az első csónakkal. En
nél a rendszernél a legrátermettebb legénység az első, a má
sodik és az utolsó csónakban foglal helyet. A csónakok közti
távolság 25—30 m.
Biztosított kettős összekötőcsomó. Bandázsolás acélkötél ese

tében dróttal, kötél esetében zsineggel.
Bogrács. Félkör alakú fogantyúval szolgafára vagy láncon

Blackwalsi bog (skót akasztó). A daru kampójára kötött meg nyílt tűz fölé akasztható kisebbfajta üst. A táborban akkor
bízható akasztó. használjuk, ha több személynek akarunk főzni. Alakja vál
27 Bója

tozó. Mindig van akasztófogója, és általában fémfödele is. vagy zsákokból magunk is készíthetünk bójákat, pl. úgy, hogy
A bográcsot védőhuzatban a batyun vagy a hátizsákon visz- három fahasábból kettő úszótestként szolgál, a harmadikra
szük, ilyenkor felhasználhatjuk az útközben vásárolt élelmiszer, pedig, amelyet az úszótestre erősítettünk, színes korongot
burgonya, gyümölcs stb. elhelyezésére. vagy zászlót rögzítünk. A bóját huzal vagy kötél végére kötött
kővel, téglával horgonyozzuk le. Készíthetünk bóját tízliteres
festékesdobozból vagy műanyag edényből is, amelyre huzal
Bója. A víz felszínén lebegő, lehorgonyzott jel a folyókon lal négy erős vesszőt erősítünk. A vesszőket alul, felül össze
vagy a tenger part menti részén. A biztonságosan hajózható kötjük, s így a bádogedényt tulajdonképpen egy vesszőből
utat bójasorokkal jelölik. Az útvonal bal oldalán fekete, kúp kialakított kettős kúp fogja körül. A felső kúpot vonjuk be
alakú (távolról háromszögnek látszó), éjjel zöld fénnyel vilá zsákvászonnal, majd fehér és piros olajfestékkel fessünk rá
gító, jobb oldalán piros, henger alakú (távolról négyszögnek csíkokat vagy négyzeteket. A bója alsó részét kötélre kötött
látszó), éjjel piros fénnyel világító bóják vannak. A bóják ver kővel vagy téglával horgonyozzuk le. A bádog- vagy műanyag
senypályák kijelölésére is alkalmasak. Ilyen célra fahasábok edényt homokkal kiegyensúlyozhatjuk, hogy a bójának meg
ból, erős ágakból, bádogdobozokból, esetleg falemezből legyen a kívánt merülési vonala.
hangjelzős világító kábeles
Bokréta 28
7/24/2019 Mirko bontott

Bokréta. A boghoz hasonló zárócsomó. Az ágaira Vosátkakö- Természetjárók Enciklopédiája
fordítva, sík oldalával felfelé, akkor rögtön leszáll a földre.
tél első ágát behajlítjuk, a hajlaton átfűzzük az ugyancsak Abban az esetben, ha a földhöz viszonyítva ferdén oldalsó
behajlított második ágat, azon pedig a harmadikat, majd kéztartásból vetjük el, visszatérésekor lábunkhoz repül. Szél
a harmadik kötélág végét átbújtatjuk az első hajlatán. A kész lel szemben elhajítva hirtelen a magasba emelkedik, elrepül
csomót erősen meg kell húzni. felettünk, majd sík oldalával ereszkedik a földre.
Bőrápolás. Az erős nyári napon, valamint a téli hegyi túrá

kon olajjal vagy zsíros krémmel védjük a bőrünket. Ha erős
napsütés várható, túra előtt ne borotválkozzunk, és ne mos
suk meg az arcunkat, hogy a bőrfaggyút el ne távolítsuk
róla. A bőr természetes védekezését zsíros krém, olaj vagy
faggyú használatával fokozhatjuk.
Bumeráng. Keményfából készített, parabolikus, tompa szögű

sarló vagy néha kereszt alakú hajítófegyver, amelyet az Bütyök. A legtöbb díszítő csomó alapeleme. A szétbontott
ausztráliai bennszülöttek használnak: megfelelő szög alatt kötélvég három ágából kötik a kötél tengelyére merőlege
elhajítva visszarepül elhajlójához. Alsó része többnyire la sen. A bog összehúzásával a kötél végén gyűrűforma csomó
pos, felső része enyhén legömbölyített. A hajlat belső szöge alakul ki.
mindig nagyobb 90°-nál, a szárak méretaránya: 1:2, 1:3 és
3:4. A kereszt alakú bumeráng szárai arányosak. A bume
rángot a súlyponti tengely körül keletkező forgómozgás fel
hajtó ereje repíti a magasba, azután hasonló röppályán le
ereszkedik. A kereszt alakú bumerángot hosszabb végénél
fogva tartjuk. Ha magunk előtt vízszintesen hajítjuk el úgy,
hogy vízszintes síkja lefelé nézzen, akkor egy pillanatig egye
nesen repül, aztán emelkedni kezd, majd megfordul és visz-
szaszáll. Ha a bumerángot ferdén felfelé hajítjuk el, a leg

nagyobb magasságot elérve a földhöz képest csaknem merő
leges síkba fordul, aztán meredeken alászáll. Ha kissé
ferdén balra vetjük el úgy, hogy sík éle jobbra forduljon, bal
felé kört ír le, és spirális forgással ér földet. Az első fordu
lat után a visszafelé szálló bumerángot gyakran kézzel is
elkaphatjuk (ha nincs túl nagy sebessége). Ha a bumerángot
sík oldalával balra dobjuk el, jobbra ír le egy kört, ha viszont
29 Calfat-csomó
7/24/2019 Calfat-csomó.
Mirko Vosátka Személyszállításra
- Természetjárók használják nehezen megkö
Enciklopédiája
zelíthető terepen. Egy kézzel kötjük. Lábunkkal a kötél mind
két végét a földhöz szorítjuk, s a fejünk fölött jobb kézzel
tartjuk a hurok végét. A lábunk és a jobb kezünk közt hú
zódó kötélszakasz közepén bal kézzel megfogjuk mind a két
kötelet. A csuklónkon átvetett hurkot ráfűzzük mindkét kötélre,
és kialakítjuk a csatot (I. Csomó). A csat alatt átbújtatjuk
a jobb kézben tartott hurkot, majd mindkét kézzel kihúzzuk
a két új hurkot, és a T hosszúságot a szállítandó személy
súlyához igazítjuk. Nagyobb súly esetén a rövidebb (T 2),
kisebb súly esetén viszont a hosszabb (Ti) változat a meg
felelőbb. (A T, és a T; a Calfat-csomó és a fölötte kötött
állóhurok közötti távolságot jelöli.)
Cadett. Kétszemélyes, angol eredetű vitorlás. Hosszúsága

3219 mm, szélessége 1270 mm, vitorlafelülete 5,65 m2, súlya
kb. 54 kg. A vitorlára festett piros C betűvel jelölik, hátszél
vitorlával is használják.
Carrick-csat 30
Carrick-csat. Ősrégi csomó, amelynek az ókori Kínában és

Indiában mágikus erőt tulajdonítottak. Számos viking legen
da is fűződik hozzá. Néhol barátságcsomónak is nevezik.
Ábrája gyakran szerepel a Karoling-kor krónikáinak ékítmé
nyeiben, s címerfiguraként is közismert. A carrick-csat tehát
31 Címertan (heraldika)
7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája meleg levegő
gomolyfelhö rétegfelhö
zápor
a mérsékelt égöv alatt a meleg és hideg légtömegek határán

gyors légköri változásokat előidéző örvénylés.
Címertan (heraldika). A címerekről szóló tudomány, amely

a címerhasználat eredetével és kialakulásával, a címerek al
kalmazásával, grafikai vagy plasztikus megszerkesztésével
foglalkozik. Alapfogalmainak ismeretében a barangolásaink
során kastélyokon, régi épületeken, síremlékeken, múzeumok
ban látott címerekről, sok mindent leolvashatunk. A címer-
használat a korai középkorban alakult ki a fegyverekre (ál
egy kicsit több, mint egyszerű csomó. Kötésekor hurkot ala talában pajzsra) festett, törzsi és nemzetségi jelekből, melyek
kítunk ki, melyen úgy fűzzük át a másik kötelet, hogy átelle a nemesek vagy testületek (városok, vármegyék) által állított
nes hurkot képezzen, miközben a csomó egyes fonatai keresz s akkor még egyenruhát nem viselő katonák felismerésére szol
tezik egymást. Kutakban, bányákban a tartókötelek összekö gáltak. A feudalizmus idején rendszerint az uralkodó adomá
tésére, hajók vontatásához stb. használják, mindenütt ott, nyozta a címereket, melyek az egyes nemesi családok örököl
ahol a kötél váltakozó erejű húzósnak, feszítésnek vagy hir hető jelvényévé váltak. A címer eleinte csak hovatartozást, ké
telen rántásnak van kitéve. sőbb tulajdont, jogokat, kiváltságokat jelölt. Alkotórészei: a me
zőkre (1, 2, 3 . . . ) osztott, címeralakokkal (A) díszített címer
Ciklon. Vándorló középpont körül forgó mozgással haladó, pajzs (B), a sisak (C), a korona (D), a sisakdísz (E), a ta
pusztító, forró égövi vihar, a levegő tölcsér alakú örvénylése; karó (F) és a pólyák (G). A címeralak lehetett ember, képze-
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja
Címertan (heraldika) 32 27/403
letbeli lény, állat, növény, szikla, halom, égitest, később szer jogodat élvező család címere foglal helyet. A reneszánsz idején
7/24/2019 szám is. Ma legnagyobb jelentősége az Mirko Vosátka - van,
államcímereknek Természetjárók Enciklopédiája
a címerpajzsok még osztottabbá váltak (f, g), több család
melyek egy-egy állam szimbólumává váltak (sokáig azonosak címerét egyesítették bennük (1, 2, 3 . . . ) . Az egyesített címer
voltak az adott ország uralkodóházának családi címerével). utolsó tulajdonosának címere mindig a többi címeren helyez
Legrégibbek az egyszerű normann címerpajzsok (a). A gótikus kedett el (4). Olykor egy-egy címeren két sisak is volt, hogy
címereknek
juk márkései
(b, c). A van gótikus
sisakjuk,címerpajzsokon
koronájuk, sisakdíszük és pólyá
több kis címert, cí aA barokk
címer új(h) tulajdonosa
és rokokó átvehesse
(i) címerekre elődje sisakdíszét
jellemző is (g).
túldíszítettséget
meralakot is találunk (d, e), az 1-es mezőben mindig az elő az empire címer (j) egyszerűsége váltotta fel.
33 Cipő impregnálása
Cipő. Mindig feleljen meg az évszaknak és a túra jellegének. a víz behatolását Legjobb impregnálószer a közönséges
Gyalogláshoz és hegyi túrához recés talpú túrabakancsot, rö- fehér cipőkrém. A krémet vízfürdőben feloldjuk, és meleg, fo
videbb kirándulásokra könnyű túracipőt húzzunk. Sízéshez lyékony állapotban kenjük a cipőre. Ha a cipő megszáradt,
sícipő és recés talpú turistacipő, a táborban való tartózko kefével kifényesítjük. A cipőtalp impregnálására jól bevált
dáshoz vászoncipő és recés talpú turistacipő a legmegfele a 4 rész cerezinből, 6 rész paraffinból, 20 rész lenolajból és
lőbb. A cipőnek kényelmesnek és vízhatlannak kell lennie. 40 rész gyantából készített keverék. Az egyes anyagokat me
Lábunknak nem szabad benne csúszkálnia. A vízen hajós legítéssel feloldjuk és elegyítjük. A keverékkel még melegen
csizmát vagy elöl a nagyujjnál kivágott teniszcipőt viseljünk, bekenjük a cipő talpát, varratait, esetleg az orrát és kb. 2 cm-es
amelyből a víz ki tud folyni. magasságig magát a cipőt is. Hasonló keveréket készíthetünk
1 rész paraffin, 1 rész faggyú és 1 rész lenolaj elegyítésével
Cipő impregnálása. Sohase használjunk a bőr vízhatlanításá- is. A cipővarratokat Medium síviasszal tölthetjük ki, amelyet
hoz folyékony olajat. Az olajok gyorsan felszívódnak, a bőrt meleg késsel vagy gyermekvasalóval rögzítünk. Minden impreg-
megpuhítják, kitágítják a pórusait, és ezzel lehetővé teszik nálást két hónappal a sí- vagy turistacipő használata előtt
Cipőtartó 34
végezzünk el. A cipő impregnálását addig folytatjuk, amíg Cirrocumuius (bárányfelhő). Egymástól elkülönülő, fehér, ár
a bőr az impregnálóanyaggal teljesen nem telítődik. A cipőt nyék nélküli pamacsokból vagy gomolyagokból álló felhőréteg,
7/24/2019 minden impregnálás után kefével fényesítsük ki. Mirko Vosátka - Természetjárók
az A típusú Enciklopédiája
felhőcsaládba tartozik. A gömbölyded formájú
pamacsok az égen párhuzamos vagy legyezőszerűen szétte
rülő sorokat alkotnak. Meteorológiai jelzése Cc.
Cipőtartó. A sátorban gömbfából, ágakból és villás ágból ké
szíthetünk cipőtartót. A legegyszerűbb: két hulladék deszká
val vagy vékonyabb ágakkal összekötött fadarab, esetleg két
egymás mellé állított villás ág. A cipőt a villa egyik szárára
akasztjuk. Két villás ágat egyenes faág átfektetésével is össze
kapcsolhatunk. A cipőt talpával felfelé, orrával a vízszintes
ágra támasztjuk, és a sarok táján ráhúzzuk egy földbe vert
cövekre. Hasonlóképpen másfajta cipőtartót is készíthetünk
Ebben az esetben két „nyújtót” csinálunk, egy magasabbat
és egy alacsonyabbat. A magasabb tartja a cipő sarkát, az
alacsonyabb pedig a talp megtámasztására szolgál.
35 Cumulus
Cirrostratus (fátyolfelhö). Finom, fehér felhőfátyol, amely
a Nap és a Hold körül fénygyűrűt alkot. A tejszerű égbolton
7/24/2019 néha látni lehet fonalas szerkezetét. Meteorológiai jelzése MirkoCs.
Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
Valamennyi cirrusfajta megjelenése arra figyelmeztet, hogy
az időjárás 36 órán belül rosszra fordul.
Cirrus (pehelyfelhő). Az A típusú felhőcsaládba tartozik, me

teorológiai jelzése Ci. Finom, fonalas szerkezetű, fehér, gyak
ran selymes fényű felhő, nincs saját árnyéka. Jégkristályokból
jön létre, magassága 6000 m. A Nap és a Hold körül szivár
ványszerű, enyhén színes fénygyűrűt alkot.
Cumulus (gomolyfelhő). A D csoportba tartozó vastag, füg

gőleges kiterjedésű felhő, alja csaknem vízszintes. Napfény
ben vakító fehéren ragyog, alján élesen elkülönülő szürke ré-
Corral drag. Csapdavető lasszóhajítási mód. A hurkot víz

szintesen elvetjük, majd a kellő pillanatban visszarántva füg
gőleges síkba fordítjuk. Az, akinek szánjuk, vagy belebotlik
a hurokba, vagy egyenesen beleugrik.
Cumulonimbus (zivatarfelhő). A D csoportba tartozó hatal

mas, függőleges kiterjedésű felhő, hegységek, várak, óriási
épületek alakját idézi. Meteorológiai jelzése Cb. Az üllő alakú
Cb néha legyezőszerűen szétterül. A Cb megjelenése vihar
közeledtét jelzi.
Csajka 36
teg húzódik. Szép időben alakul ki a felszálló meleg levegő
hatására. Legkisebb, magassága kb. 500 m, meteorológiai jel
7/24/2019 zése Cu. Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
Csajka. A táborozó leggyakrabban használt edénye. Lehajt
ható vagy leemelhető fogantyúja és két füle van. Levehető

fedelét tányérként, serpenyőként vagy kis tálként használhat
juk. Megfordított fedele deszkaként szolgál hagyma, gomba
vagy hús szeletelésére. Mivel a csajkáról nehéz eltávolítani
a kormot, használat előtt ajánlatos külsejét szappannal be
kenni. Főzés után a csajkát fenyőlombbál, fűből, szalmából
vagy gyeptéglából készült csutakkal súroljuk le. Menetelés
közben a csajkát védőborítóban a hátizsákba rakjuk vagy rá-
szíjazzuk. A csajkába cukrot vagy teát teszünk (hogy főzéskor
minden kéznél legyen), esetleg papírba csomagolt tojásokat.
Egy kézben egyszerre több csajkát is vihetünk, ha a füleiken
kötelet, zsineget vagy szíjat fűzünk át és összehúzzuk, A csaj
kák felfűzésekor vigyáznunk kell arra, hogy kezünkkel szilár
dan tartsuk őket. Az utolsó csajka elhelyezése után a kötelet
erősen megkötjük, és a csajkákat táskaként visszük. Hogy
a fedelet serpenyőként is használhassuk, készítsünk rá erős
drótból levehető fogantyút. A drótot nyújtott U alakúra haj
lítjuk úgy, hogy szabad végei derékszögben lefelé álljanak
A fedél belseje felé forduló oldalát simára csiszoljuk. A fo-
gantyú szárain egy kétszer derékszögbe hajlított reteszes
bádogszorító mozog. A felső behajlításon a szorító széleit
felfelé hajlítjuk, hogy az U két szára rájuk támaszkodhasson,
majd egy négyzet alakú és a szorító felső behajlításának meg
felelő nagyságúbádogdarabot helyezünk rájuk, és mindkét
felületét átfúrjuk. A nyílásba szárnyas anyával ellátott csa
vart illesztünk, az alsó behajlítást a fedél alá csúsztatjuk, és
a szorítót a csavarral a fedél széléhez szorítjuk.
Csáklyázás. Kisebb-nagyobb csónak hajtási módja egy 4—5 m

hosszú rúd (csáklya) segítségével. Kisebb csónakkal helyből
úgy csáklyázunk, hogy előrehajolva a hajó oldala mellett
menetirányban leszúrjuk a csáklyát, a csónakot a csáklyához
húzzuk, majd ellökjük magunkat tőle. Arccal a menetirány
felé haladunk. A csónakot odahúzással, ellökéssel irányítjuk,
ha fordulni akarunk, a leszúrt csáklyát körbe forgatjuk. Na
gyobb csónak használatakor a csáklyát a hajóorr közvetlen
közelében szúrjuk le. A csáklyát a vállunkhoz támasztjuk, és
a menetiránynak háttal a hajó vége felé lépegetünk. Így
lábunkkal tulajdonképpen kitoljuk magunk alól a csónakot.
Amikor a csónak végére érünk, kihúzzuk a csáklyát, menet
irányba fordulunk, átmegyünk a hajó orrába, és megismétel
jük az előbbieket.
37 Csikozás
létrejött Cseh Turistaszövetség és a Szlovák Turistaszövetség
alkotja a Csehszlovák Turistaszövetséget (Ceskoslovensky svaz
turistu)
Csíkozás. Azon az optikai tényen alapul, hogy a függőlegesen

beeső napsugarak a vízszintes síkot világítják meg a leg
erősebben, a vízszintessel szöget bezáró lejtőket pedig an
nál gyengébben, minél nagyobb a lejtés szöge. Ebből indult
Csapadékmérő. A lehullott csapadék mérésére szolgál. A csa ki Lehmann szász térképész, aki 1799-ben kidolgozta a föld
felszín meredek lejtőinek ábrázolására a csíkozás rendszerét.
padékot egy tölcsérben fogják fel, ahonnan kannába cse A csíkok különböző vastagságú, 2—4 mm hosszú vonalkák,
peg. Az így felfogott csapadékot mérőhengerbe öntik, és az méretüket mindig a lejtszög nagysága határozza meg. Tulaj
edény falán leolvassák a mennyiségét. donképpen a terep legrövidebb esésvonalát mutatják. Csíko
zással csak az 5°-nál meredekebb lejtőket jelölik. Két csík
Csat. Függesztő csomó, melyet pl. a függőpallók deszkáinak távköze 80 részre van felosztva. Ez a térköz azonos méret
befogására használnak. arányú térképeken mindig azonos.
Cseh Turistaszövetség (Cesky svbaz turistű). Elődje az Osztrák-

Magyar Monarchia idején megalakult Cseh Turisták Klubja
(Klub ceskych turistű) volt, amely később az első Csehszlovák
Köztársaság legnagyobb turistaszervezetévé vált. Az 1969-ben
Csikozási mérce 38
7/24/2019 Csikozási mérce.
Mirko Vosátka - Természetjárók Az egyes csíkfokozatok mintáit legjobb le
Enciklopédiája
fényképezni. A mintákat aztán kivágjuk, és felragasztjuk pa
pírra. A mércére mindig írjuk fel a csíkfokozatoknak megfe
lelő hajlásszögeket.
Csillagcsomó. Ezt a díszcsomót a négy ágra bontott kötél vé

gén kötjük. Először a csomó alsó részét kötjük meg (I. a raj
zot), utána a felsőt. A csomó mindkét részét kellőképpen meg
kell húznunk.
Csillag- és napóra. Rajzoljunk két 0-tól 23-ig beosztott (vagyis

24 részre osztott) számlapot, egyet a napóra, egyet pedig
lejtszög csíkozása a csillagóra számára. Mindkét számlapot ragasszuk fel egy
kartonkorongra, a napóra számlapját a színére, a csillag
óráét pedig a visszájára úgy, hogy mindkét nullapont pon
tosan egybeessen. Ugyanabból a kartonból egy egyenlő szárú
derékszögű háromszöget is kivágunk, és a derékszög csú
csánál egyenesen levágjuk. A befogó közepén egy akkora

kis nyúlványt hagyunk, hogy pontosan be tudjuk illeszteni
a számlapkorong közepén vágott nyílásba. A korongot a nap
óra számlapjával felfelé a háromszög nyúlványára illesztjük,
és a nyúlvány közepébe gombostűt szúrunk. A gombostű
számlapra eső árnyéka fogja mutatni az időt. Ha meg akar
juk állapítani, hány óra van, a számlapot dél felé fordítjuk
úgy, hogy a N y — K összekötő vonal vízszintes legyen, és pár-
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja 39 Csillaghajó 34/403

huzamos azzal az éllel, melyen az órakorong fekszik. Télen az
7/24/2019 Mirko Vosátka -órát úgy állítjuk fel,
Természetjárók hogy a levágott derékszög helyén kelet
Enciklopédiája
kezett rövidebb élen álljon, és a napóra számlapja vízszintes
legyen. Az É—D összekötő vonalnak egybe kell esnie a világ
tájakkal. A csillagóra számlapját le kell vennünk az állvány-
káról. A közepén vágott nyíláson át megkeressük a sarkcsil
lagot, és a Cassiopeia csillagkép utolsó csillagát gondolatban
összekötjük a sarkcsillaggal. A képzelt egyenes által metszett
szám segítségével a csillagóránál (I. a címszót) ismertetett
módon kiszámítjuk, mennyi az idő.
Csillaghajó (star). A legrégibb típusú kétszemélyes, tőkesú

lyos, uszony nélküli versenycsónak, az 1906—1911-es években
építették. Hossza 6840 mm, szélessége 1730 mm, a vitorlák
felülete 25,8 m 2. A tőkesúly 400 kg. Jele vörös ötágú csillag.
Csillagképek
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja 40 35/403
Csillagképek. Az égbolton látható állócsillagokat 86 csillag égboltunkon sohasem nyugszanak le, és olyanok, amelyek
képbe sorolják, amelyek látszólag az északi pólus körül forog csak bizonyos évszakokban tűnnek fel rajta. A legismertebb
7/24/2019 Mirko
nak. Ezt a pólust nálunk a Sarkcsillag (Polaris) Vosátka
jelöli, - Természetjárók
mivel Enciklopédiája
sarkközeli csillagkép a Göncölszekér — Nagy Medve (Ursa
az égboltnak mindig ugyanazon a helyén látható. A csillag Maior) . Rúdjának középső csillaga a Mizar, a mellette levő
képek között vannak ún. sarkközeliek, amelyek a mi éjszakai pedig az Alkor . Ha a Göncölszekér hátsó kerekei közt levő
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja 41 Csillagképek 36/403

távolságot ötször egymás mellé mérjük, eljutunk a Sarkcsil ismerhetjük fel. A Cassiopeia, a Kis Göncöl és a Göncölszekér
laghoz, amely a Kis Göncöl (Ursa Minor) kocsirúdjának utolsó, között található a Cepheus, a Sárkány (Draco) és a Zsiráf
legfényesebb csillaga. A Cassiopeia csillagképet W alakjáról (Camelopardaiis) csillagkép. A Sárkány a legnagyobb kitér-
43 Csillagon
jedésű köztük. A Cassiopeiától délre az Andromeda csillag
kép és a Perseus csillagkép látható az Algol nevű váltakozó
fényességű csillaggal. A Perseustól nem messze ragyog a Fu
varos (Auriga) csillagkép a szép Capella csillaggal. Második
legfényesebb csillaga közel van az Ikrek (Cemini) nevű csil
lagképhez, amelyben a Castor és a Pollux nevű csillag lát
ható. A Göncölszekér mögött helyezkednek el a Vadászku
tyák (Canes venatici) és az Ökörpásztor (Bootes) nevű csil
lagképek, az utóbbi legfényesebb csillaga az Arcturus. A Her
kules csillagkép igen nagy kiterjedésű. A Lant (Lyra) csillag
képet a Vega nevű fényes csillag teszi jellegzetessé. Közvet
lenül a Lant mögött a Hattyú (Cygnus) csillagkép ragyog,
amelynek öt csillaga csaknem szabályos keresztet alkot. Az
Andromedától délre találhatók a Halak (Pisces) és a Kos
(Aries), az Aldebaran nevű fényes csillaggal. A Fiastyúkban
(Pleaides) a legfényesebben a Kotlós (Alcyone), az Oroszlán
(Leo) csillagképben pedig a Regulus ragyog. A Rák (Cancer)
csillagkép szétszórt csillaghalmaza a Praesepe. A Szűz (Virgo)
csillagképben van a csodálatos Spica. Mellette találjuk a Mér
leg (Libra) és a Skorpió (Scorpius) csillagképet az Antares
nevű csillaggal, majd a Nyilas (Sagittarius), a Bak (Aries) és
a Vizöntő (Aquarius) csillagképeket. Az északi égbolton lát
ható a Kis Kutya (Canis Minor) csillagkép és a Procyon nevű
csillag. Az Oroszlán és az ökörpásztor között a Berenice
haja (Coma Berenicis) nevű csillagképet alkotó számtalan
kisebb csillag ragyog, az ökörpásztor és a Herkules között
van a feltűnően fényes Északi Korona (Corona Borealis), tőle
délre a Kigyó (Serpens) és a Kígyótartó (Ophiuchus), ame
lyekkel a Sas (Aquila) csillagkép szomszédos. Benne fénylik
az Altair nevű csillag. Nálunk a téli égbolton jelenik meg
a csodálatos Orion csillagkép Betelgeuze és Rigel nevű két
fénylő csillagával. Az Orion alatt tündöklik a Nagy Kutya
(Canis Maior), égboltunk legfényesebb állócsillagával, a Si-
rius szal. A Tejút, amely a Fuvarosnál a legkeskenyebb és
a Kígyótartónál a legszélesebb, a Hattyúnál kettéválik, de
a két ág a Sas csillagképnél ismét egyesül.
Csillagóra. A táborozok által használt csillagóra annak a hely

nek a megfigyelésén alapul, melyet az éjszakai égbolton
a Cassiopeia csillagkép β csillaga elfoglal. Ez a csillagkép
W alakú, és nálunk sohasem nyugszik le. Mindig a sark
csillagnak a Göncölszekérrel ellentétes oldalán található. Ha
a sarkcsillagra, tehát északra nézünk, akkor az égbolt a csil
lagképekkel az óramutató járásával ellentétes irányban forog.
24 óra alatt 360°-ot tesz meg, 1 óra alatt 15°-ot. Csillagórát
a következőképpen készíthetünk: egy kartonkorong kerüle
tét 24 részre osztjuk. A korong közepéből kivágunk egy 1 cm
átmérőjű kis korongot, és helyére egy irányzókereszttel négy
Csillagtérkép 44 39/403
egyenlő részre osztott celluloid korongot illesztünk. Az irány jük, hogy a csillagóra a korong kerületén csak március 21-én
7/24/2019 zókereszt négy szárát az óramutató járásával ellentétes és szeptember 21-én
irány - Természetjárók
Mirko Vosátka mutatja az időt pontosan. Szeptember
Enciklopédiája
ban 0, 6, 12, 18, és 24 (=0) számozással látjuk el. A nulla től a csillagóra naponta 4 percet „siet”. Pl. ha december
alá D-t, a 6 alá Ny-et, a 12 alá É-t, a 18 alá K-t írunk. Az 20-án akarnánk megállapítani a pontos időt, és a csillagóra
égbolton látható csillagok állása szerint a csillagóra segítsé kerületén a kettes számot találnánk meg, a következőképpen
gével meg tudjuk állapítani, hány óra van. A csillagórát a fe kellene számolnunk: szeptember 21-től december 20-ig 90 nap
jünk fölé emeljük úgy, hogy a sarkcsillag a kis celluloid ko telt el, 90X4 = 360 perc, vagyis 6 óra (360:60). Ezt a 6 órát
rong keresztjének közepén helyezkedjen el. Egyik szemünkkel visszafelé leszámoljuk a korongon talált kettestől, és meg
a sarkcsillagot figyeljük, a másikkal azt a számot keressük, kapjuk a 20 órát. Csillagóránk pontossága a β csillagot és
amelyen keresztülhalad a sarkcsillagot és a β csillagot össze a sarkcsillagot összekötő vonal helyzetének pontos meghatá
kötő vonal. Ez a szám fontos matematikai tényező. Ne feled rozásától függ. 5° eltérés 20 perc időeltérésnek felel meg.
Csillagtérkép. Olyan méretarányos térkép, amely a csillagok Aljára egy azonos sugarú és 8 mm széles gyűrűt (2) ragasz
nak az égbolton való elhelyezkedését tünteti fel (egy meg tunk, s beleillesztjük a tulajdonképpeni csillagtérképet (3),
határozott időpontban). A Föld forog a tengelye körül, és ke melyet az 1-es korong kimetszésénél forgathatunk. Lezárás
ring a Nap körül, ezért éjszakánként és óránként változik az ként a gyűrű hátlapjára ragasztjuk a 4-es korongot, hogy
égbolt képe. A csillagok és a csillagképek helyzetének pontos a térkép ki ne essen. Ha a térkép forgatásával beállítjuk
meghatározására szolgáló forgatható csillagtérképet magunk a kívánt órát és a hónapot, az ellipszis alakú kivágásban
is készíthetünk. Egy korongra (3) berajzoljuk a vidékünk ég megjelennek az adott időpontban látható csillagképek, A csil
boltján látható összes csillagot és csillagképet. Kerületére lagképek meghatározásakor a térképet a fejünk fölé tartjuk
felragasztjuk a 12 hónap nevét, és bejelöljük rajta a napbe (esetleg zseblámpával gyengén megvilágítva), és egyik sze
osztást. Az 1-es korongon egy ellipszis alakú kivágást, kerü münkkel a térképet, másikkal az égboltot figyelve azonosítjuk
letén pedig kimetszéseket készítünk, hogy le tudjuk olvasni a csillagokat és a csillagképeket.
a hónapok nevét és a tulajdonképpeni csillagtérkép idejét.
45 Csillagtérkép
Csomagolás hátizsákba 46
Csomagolás hátizsákba. A hátizsák becsomagolása ügyessé jelölhetjük betűkkel vagy színes csíkokkal, hogy szükség
get, leleményességet és tapasztalatot igénylő feladat. Holmin esetén könnyen megtalálhassuk őket. Az élelmiszert alumí
kat úgy kell becsomagolnunk, hogy mindig kéznél legyen az, nium vagy műanyag dobozokba csomagoljuk. Először a háti
7/24/2019 amire szükségünk van, és a hátizsák súlypontja Mirko
ne változzon. zsák belsejébe csomagolunk
Vosátka - Természetjárók úgy, hogy a súlypont a derékon
Enciklopédiája
A tulajdonképpeni csomagolás előtt mindent kikészítünk, hogy nyugodjék, vagyis a hátizsák alja a derékkal érintkezzék.
áttekinthessük, mit kell becsomagolnunk. A fehérnemű, az ét A hátizsákot a vállon átvetett hevederek szorítják a derékhoz.
készlet, a varrókészlet, az egészségügyi kellékek és az edé Legalulra rakjuk azokat a holmikat, amelyekre a nap folya
nyek vászon- és nylonzacskókba kerülnek. A zacskókat meg mán nem lesz szükségünk (a hálózsákot, a felfújható párnát
47 Csónakállás (bak)
és matracot, a pulóvert, a melegítőt, a tartalék fehérneműt, natokat és a kötélvégek összefonásait. 7. hálókötést, 8. hegy 42/403
zoknit, harisnyát, váltócipőt, tornacipőt). Ezután következik az mászó csomókat, 9. utászcsomókat és 10. tengerészcsomókat.
élelmiszer, az ivóvíz és az edény, majd a sátor, a sátorlap,
egy külön zsákban a cövekek és az összerakható sátorrudak,
7/24/2019 a hegymászókötél. Az oldalzsebekbe csomagoljuk Mirko VosátkaCsomócska.
a varró - Természetjárók Enciklopédiája
Többszörös körültekeréssel kötött kis szem a zsi
készletet, az elsősegélycsomagot, a zseblámpát és a gyertyát, neg, fonál, kötél, végén. Az indiánok egykor csomóírásra hasz
valamint egy jól záródó műanyag dobozban a tartalék gyufát nálták (azték elnevezése: kipu).
vagy öngyújtót. Az elülső zsebekbe kerül a napló, a térkép
és a szappant meg a törülközőt tartalmazó nylonzacskó, leg-
felülre pedig a vízhatlan esőköpeny vagy egy sátorlap. A na
gyobb edényeket, pl. a bográcsot, kívül helyezzük el a háti
zsák tetején. Alatta kapnak helyet a csajkák, amelyekben jól
elfér a szeszfőző és a szilárd fűtőanyag-tartalék. A védőtokkal
ellátott fejszét a hátizsák belsejének szélébe csúsztatjuk, hogy
gyorsan elő lehessen venni. A bográcsot és a csajkákat védő
vászonba csomagoljuk. A jól becsomagolt hátizsák tetszetős
külsejű, nem lóghat ki belőle zsineg, szíj, a felszerelés sem
milyen tartozéka, amely járás közben zavarhat, semmi, ami
csillog és visszaveri a nap fényét vagy zajt kelthet. 1 — eső
kabát, 2 — sátorlap vagy sátor, 3 — fehérnemű, 4 — élel
miszerkészlet, 5 — elsősegélycsomag, 6 — melegítő, 7 — ta
karó vagy hálózsák, 8 — mosdóeszköz és cipőtisztító kellé
kek, 9 — edények, 10 — tornacipő vagy váltócipő, 11 — ha
risnya vagy zokni, 12 — pulóver, 13 — fejsze, 14 — egy
zsákban a cövekek és az összerakható sátorrudak, 15 — var
rókészlet, 16 — felfújható matrac és felfújható párna, 17 — Csónakállás (bak). Állványozócsövekből vagy gömbfából ké
vízhatlan zsákban a hegymászókötél, 18 — ivóvizes kulacs, szült tartóállvány, amely a csónak tárolására szolgál a csó
19 — szeszfőző és fűtőanyag, 20 — vízhatlan csomagolásban nakházban vagy a táborban. Legjobbak a billenthető bakok.
gyertya és gyufa, 21 — napló, íróeszközök, térképek, menet
rend, útikalauz, 22 — zseblámpa. Megjegyzés a 18-as pont
hoz: a vízen túrázók a kulacsot a hajó aljára erősített ke
nyérzsákban tartják, a kerékpárosok pedig a kormányra sze
relt speciális tartóban.
Csomó. Csomózáskor a kötél vagy a zsineg szabad végével

dolgozunk, a kötél másik vége az álló vég. Az álló rész a kö
tél szabod és álló vége között található. A jó csomó gyorsan
megköthető, szilárdan tart és könnyen kioldható. Minden
csomó több csomóelemből jön létre. Ha a zsineg szabad vé
gét U alakba hajlítjuk, bog keletkezik. A szem a zsinegvé
gek keresztezése. A tekercs akkor jön létre, amikor a szemet
álló tárgy körül alakítjuk ki. A csatot úgy kötjük, hogy a szem
ből kinyúló szabad véget a szem alá helyezzük. Ha a szabad
véget teljesen behúzzuk a szembe, zárt szemet kapunk. A hu
rok olyan csomóelem, amelybe valamilyen tárgyat befűzhe
tünk, vagy amellyel átfűzhetünk valamit. Ismerünk: 1. egyszerű
csomókat (csak a kötél vagy a zsineg egyik végével dolgozunk),
2. hurkokat, 3. kötéseket, 4. rövidítőket, 5. zárócsomókat, 6. fo
Csónak 48
Csónak (kajak, kenu, ladik) szállítása. Könnyebb csónakokat

http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja oldalfalánál a jobb vállunk fölött (közben a kenut bal kéz 43/403
egy személy is vihet, rendszerint azonban azokat is ketten vi zel a keresztléc előtt tartjuk a bal oldalon), kinyomjuk a fe
szik. A ladikot mindig többen szállítják még akkor is, ha ket jünk fölé, és testünkkel jobbra fordulva jobbra leengedjük,
ten is elbírnák. A kenu szállítását úgy készítjük elő, hogy hogy aljával behajlított combunkra támaszkodjon. Bal kézzel
7/24/2019 a csónakoldalfal léce alá a közepénélMirko Vosátka
valamivel - Természetjárók
előbbre egy átnyúlunkEnciklopédiája
a másik oldalfalra (a jobb kéznél), aztán a kenut
szélesebb keresztlécet csavarozunk fel, amelyet olyan formá óvatosan leengedjük a földre. A kajak biztonságos szállítása
júra vágunk, hogy jól feküdjék

a nyakcsigolyánkat (a). a vállunkon,
A kenut és ne nyomjafogva tartjuk,
azoldalfalnál begyakorolt
megfogjuk amozdulatokat
hullámtörőnél,igényel.
aztán Először mindkéta kezünkkel
megemeljük, vállunkra
vagy azokra a helyekre, ahol tartani szoktuk, szíjat erősítünk. támasztjuk és visszük. (A kajakevezőket bedugjuk az orrba
Ha a kenunak nincs tartó keresztléce, akkor a két evezőt erő vagy a tatba.) A kajakot aljával felfelé fordítva is vihetjük.
sítjük a csónakfal alá (b) úgy, hogy lapjuk a hordozó vál Ha a kajakot ketten viszik, akkor a két vége az oldaluknál
lára támaszkodjon. Az evezőket pulóverrel vagy sátorlappal van, és a csónakot alsó fogással tartják (6). Ha a ladikot
tekerjük körül. A kenut úgy rakjuk fel a hátunkra, hogy a csó ketten akarják vinni, akkor először a ladik közepénél egy
nak bal oldalára állunk, oldalára fordítjuk, és aljával a jobb mással szembeállnak (7), minél szélesebbre tárt karokkal
combunkra támasztjuk. Előrehajlunk, és bal kézzel az átelle megfogják az oldalfal tartólécénél, és egyszerre emelik fel
nes oldalfalnál megragadjuk a tartó keresztlécét (1). Jobb (8). Ha több személy szállítja (9), akkor a szállítók mindkét
kézzel átnyaláboljuk a csónakot, felegyenesedünk, és bal oldalon egyenlő számban állnak fel, előrehajolva megfogják
kézzel megemeljük, hogy az oldala és az alja behajlított a tartólécet, egyszerre megemelik a csónakot, és úgy viszik.
combunkra kerüljön (2). A felénk fordult csónakoldalfal élei Legelőször a ladik orrát csúsztatják a vízre, majd a hordozó
nek a könyökhajlatunkba kell kerülniük. Azután a kenut ma párok fokozatosan elengedik a tartóléceket. A csónakot az
gasra emeljük, átfordítjuk, és a vállunkra fektetjük (3, 4, 5). utolsó evezős megtartja a partnál. A ladikot a gátakon a 10.
Letevéskor jobb kézzel megfogjuk a keresztlécet a csónak és a 11. ábra szerint vihetjük át.
Csónak legénységének mentése. Ha a kenu felborul, a két a legénység minden tagja megfogja a ladikfalat az ülőkék
evezős ésúgyaz próbál

dítják, egyik aazvízorránál,
fölött maradni,
a másik hogy a kenut
a tatjánál felfor
kapaszko nél, és felfelé
nékkel a ladikot
fordult,a akkor
part felé tolja. keresztülfekszünk
hasmánt Ha a felborult ladik fe
a fené
dik meg benne. A tat megterhelésével és lenyomásával az ken, kézzel megfogjuk a ladik szegélyét, és lábunkkal rugda-
orr könnyen magasra emelhető; ekkor a csónakot el kell en lózva vagy úszótempókkal a ladikot a part felé toljuk. Ha
gedni, és gyorsan hátra kell húzódni. A csónak felmerül azonban a part nagyon messze van, legjobb, ha a legénység
a vízből, a víz nagy része kiömlik belőle, és a kenu kibukkan tagjai helyben maradva váltakozva keresztülfekszenek a ladik
a víz felszínére. A tatján keresztül ismét belemászhatunk, eh fenéken (arccal egymás felé).
hez azonban nagy gyakorlat kell. Ha ladik borul fel, akkor
Csónak partról való vontatása. A kétüléses ladikot egy kötél kötjük meg. Cseh ötlet a kenu partról való vontatása. Eh
lel vontatják, melyet a ladik oldalához vagy a közepén levő hez egy 80 m hosszú zsinegre van szükségünk. A poggyászt
póznához erősítenek. A terhet a ladik orrában helyezik el, inkább hátul helyezzük el. A kötél hátsó részének meghúzá
hogy a tatja „ne ragadjon”, s kiegyensúlyozza a kormányost, sával a kenu a vízre csúszik, első részének meghúzásával
aki a csónak tatján kormánylapáttal irányítja a vontatást. pedig a parthoz közeledik, mindig enyhén elhajolva a hala
A vontatókötéllel vontatott ladik biztonsága a kormányos dás irányába, hogy a vízáramlat előrehajtsa. Vontatáskor
éberségétől függ. A vontatókötelet a hajófenéktől 90 cm-re mindkét zsinegnek egyformán feszesnek kell lennie. Hogyha
49 Csónak szállítása
van elhelyezve. A második csónak vontatókötelét a hátulsó

ülőke magasságában kötjük a hajó oldalára, hogy az orra
szabadon mozoghasson az elülső csónak tatja körül. Ladikok
vontatásakor a vontatókötélre két vagy három kajakevezőt kö
tünk aszerint, hogy a legénység hány tagja vontatja a ladikot.
A kajakevezőknek a derékhoz kell támaszkodniuk, s alsó fo
gással tartjuk őket.
Csónakpoggyász. Csónakpoggyász mindaz a felszerelés és

ruházat, amelyet a vízen túrázó útjára magával visz. Holmin
kat matrózzsákokba, kisebb nylonzacskókba, a hajó oldalához
erősített kenyérzsákba és sátorlapba csomagolhatjuk. Úgy
csomagoljunk, hogy poggyászunk egyik részében legyen az
élelmiszer és az edények, másik részében pedig a hálónemű,
a hátsó kötél belóg, akkor a terhet hátrább kell raknunk. a tartalék

ság. ruhanemű,
A hajó a sátor
javításához és a többi
szükséges nélkülözhetetlen
dolgokat apró
tartsuk a kenyér-
Rövidítéskor a csévézőt a bal kezünkben tartjuk, jobb ke
zsákban egy külön kis zacskóban vagy az ülésdeszka alatti
zünkkel pedig le- vagy feltekerjük a kötelet. Vontatáskor bal
zsebben.
kézzel húzzuk a kötelet, a csévézőt a bal vagy a jobb hónal
junk alá szorítva, mindig attól függően, hogy a csónak me
lyik oldalon van. Két csónak vontatásakor a csónakok kb. Csónak szállítása. A kenu szállításához védőpárnákat készí
50—60 cm-re vannak egymástól. A teher mindkét hajón hátul tünk. Zsákvászonból 200 cm hosszú, 20 cm átmérőjű zsákot
Csónakszállító kocsi 50
varrunk, és jól kitömjük textilhulladékkal. Lerakjuk a földre Csónaktúra. Előrelátást és megfontoltságot igényel, mert a ví
kb. 60 cm-re a csónak közepétől, aztán rátesszük a csónakot; zen tulajdonképpen mindig veszélyben vagyunk. Vízi túrára
a hurkák végeit ráborítjuk az oldalaira, és egymáshoz kötöz csak akkor induljunk, ha a csónakot minden körülmények kö
zük őket. Vonaton vagy autón való szállításakor így meg- zött megbízhatóan tudjuk kormányozni. Evezés közben állan
védjük a csónakot a gondatlan bánásmód okozta károsodás dóan a csónak körüli vizet figyeljük. Ne felejtsük el, hogy
tól. A ladikot csupán kötéllel tekerjük körül, hogy szállítás egy-egy hullám elvonultával a veszély még nem szűnt meg.
közben szét ne repedjen, különösen, ha — ahogy az gyakran Csónakkal csak ismert vizeken túrázzunk, s ilyenkor is kér
lenni szokott — bőröndöket is rakunk bele. A kajakot össze jünk tanácsot olyan tapasztalt vízi túrázóktól, akik már leha
csukjuk, vagy a teherautóra erősített speciális hordozón szál józtak az általunk választott vízszakaszon. Tanulmányozzuk át
lítjuk, amelyre tömeges szállításkor a kenut is felerősíthetjük. a tervezett túra útvonalát (zuhatagok, gátak), figyeljük meg
a környező terepet és azokat a tájékozódási pontokat, ame
lyekre evezés közben szükségünk lehet. Ezek ismeretében mér
Csónakszállító kocsi. Ladik szállításához 1,5—2 cm átmérőjű
legeljük a veszélyes szakaszok leküzdésének lehetőségeit.
csövek összehegesztésével készíthetünk kocsialvázat. Az enyhén
Gondoljunk arra, hogy minél nagyobb a csónak sebessége és
homorú hordfelüleletet összeforrasztjuk a tengely tartórúdjá-
val, majd a tengelyre két gumikereket erősítünk. A ladikot az alsó sodrás közötti különbség, csónakunk annál könnyeb
ben kormányozható. Haladás közben a folyó kanyarulatánál
a hordvázra helyezzük, és a hordváz széleire hegesztett szeme
kísérjük figyelemmel a sodrás irányát. A sodrás a kanyarban
gyakran közvetlenül a part mentén halad, s a part sokszor
alámosott, vagy benőtte a növényzet. A vízi túrázók számára
mindkettő végzetes lehet. A csónak orra álljon kissé ki a víz
ből, és ügyelünk arra, hogy legyen elég szabad tér körülötte.
Forduláskor használjuk ki a vízsodrás nyomását. Néha a sod
rás egy más sebességű vagy ellentétes áramlatú vízszakaszba
viszi a csónakunkat. Ha erre nem vagyunk felkészülve, a fel
borulás veszélye fenyeget. Ezért, ha más sodrású és sebes
ségű vízre érünk, bedőléssel állítsuk szembe a csónak tes
tét az áramló vízzel. Kihajlunk, és rátámaszkodunk az evezőre
a kanyarulat belseje felé. A csónak biztonságát a súlypont
megváltoztatásával is fokozhatjuk. Ilyenkor az ülésről leszállva
letérdelünk a csónakfenékre, vagy a csomagokat átrakjuk
a csónak közepébe, esetleg a végébe. Ha zuhatagon kell
áthaladnunk, a kormányos feladatát az első evezős veszi át,
a kormányos az ő mozdulatait figyeli, hogy szükség esetén
segítségére lehessen. Váratlanul felbukkanó, összefüggő aka
dály leküzdésekor mindketten egyszerre visszafelé kezdenek
evezni, hogy csökkentsék a sebességet. Arra kell törekedniük,
hogy a csónak hátsó része egy helyben maradjon, vagy
a folyó közepe felé forduljon. A folyó sodrása haránt a csó
naktest oldalához csapódik, és az evezés ereje hátratolja
a csónakot, rézsút a vízfolyásra. A szűkületet oldalról köze
lítjük meg, majd az áthaladási helynél a csónakot útirányba
fordítjuk, és átevezünk a kapun. Folyóvízen mindig orral az
ken átfűzött kötéllel átkötjük. A kenu szállításához ügyes, ösz- áramlással szemben induljunk el vagy kössünk ki. Kikötéskor
szerakható kocsialvázat vásárolhatunk, amely hátizsákban is az áramlással szembe evezve csökkentjük a sebességet, és
elfér. Egyébként kocsialvázat készíthetünk két gyerekkocsi a sodrás által máris odaszorulunk a parthoz. Ha az ár ellen,
kerékből és két 0,8 cm átmérőjű vasrúdból is. A vasrudak tehát a víz folyásával szemben kezdünk evezni, egy kis evező
ból hegesztéssel tehertartót készítünk, amely egy csap körül csapás is elég ahhoz, hogy a sodrás a csónakot lefelé, az
lehajtható. áramlás irányába fordítsa.
51 Csonttörés
Csonthó (firn). Jeges hó a magas hegységekben, amely az 46/403
a sérülttel nagyon óvatosan bánunk. A ruhát csak abban az
állandó hóhatár felett hullott hóból keletkezik. A hó kris esetben távolítjuk el róla, ha nyílt törése van. A sebre steril
tályai felolvadás és újrafagyás következtében szemcséssé vál gézt rakunk, és kötözőpólyával könnyedén átkötjük. Minden
7/24/2019 nak. A szemcsék növekedésével és tömörülésével Mirko keletkezik esetben
Vosátka megpróbáljuk Enciklopédiája
- Természetjárók a végtagot rögzíteni, hogy a további
a tejfehér, levegőt tartalmazó firnjég. mozgatástól ne rosszabbodjék az állapota. Kéz- és kulcscsont
törésnél a sebesült karját kendővel, törülközővel, esetleg ing
gel felkötjük, vagy szíjjal, inggel a testéhez kötözzük. A tö
Csonttörés. Lehet zárt, nem vérző és nyílt, vérző törés, amikor rött lábat legjobb úgy rögzíteni, hogy a sebesült két lábát
a sebből kiáll az eltört csont egy része. Elsősegélynyújtáskor
Csonttörés 52
egymáshoz kötözzük, vagy a sérült láb alá sállal, pulóverrel, a törött végtagra, úgy, hogy a hosszanti varrás fölül le
zubbonnyal alábélelt síbotot, kisebb sílécet vagy kis fatör gyen, a szelep pedig a külső oldalon, majd egy kis cső se
zset rakunk, és az ideiglenes sínt kendőkkel, szíjjal, pólyával gítségével felfújjuk. Ezután a kis csövet kihúzzuk, ami által
rögzítjük. Boka- vagy lábfejtörés esetén a cipő köré tekert a szelep magától lezárul. Az eltört végtag így szilárd, ugyan
pólyával rögzítjük a sérült végtagot, s a lábat két sibotból akkor rugalmas rögzítősínben van, s a sebesült nem szenved
készült rögzítősínnel merevítjük. A botokat a lábikrához és a kemény rögzítősínek nyomásától. Csupán arra kell ügyel
a combhoz kötözzük. Gerincsérülés esetén igyekezzünk a sé nünk, hogy a sínt ne fújjuk fel túl keményre. A felfújható
rültet minél kevesebbet mozgatni. Legjobb, ha széles deszkát, rögzítősínt kétféle változatban (a felső és az alsó végtag
ajtót csúsztatunk alá, amelyet elszállításkor hordágyként számára) pvc zacskóban árusítják. Az összetekert rögzítősín
használunk. A feje alá összehajtott pulóvert rakunk. A sebe mérete 12X19X1 cm. Ha a sérültet hidegből melegbe visz-
sültet mindig jól takarjuk be, hogy szállítás közben ne fáz szük, a felfújható rögzítősínből mindig engedjünk ki egy ke
zon. Útközben itassunk vele meleg teát, amelyet termoszban vés levegőt. Levételekor a kis csövet belenyomjuk a szelepbe,
viszünk magunkkal. Elsősegélynyújtás után a sebesültet minél és megvárjuk, míg a levegő szabadon eltávozik belőle. Mi
gyorsabban szállítsuk orvoshoz. A sízők, a hegymászók, de helyt a rögzítősín kezd leválni a sérült végtagról, óvatosan le
a gyalogos turisták is baleset esetén igen jó hasznát vehetik vesszük. Ha a rögzítősínt a ruhán keresztül használjuk, akkor
a csehszlovák gyártmányú, átlátszó pneumatikus rögzitősin- a sérült ruhájáról távolítsunk el minden éles tárgyat, amely
nek. Ezt szükség esetén, akár a ruhán keresztül is, felhúzzuk a pneumatikus rögzítősínt átszúrhatná.
53 Csúszó sárkányhurok
Csőr. Lényegében kettős kötélből kötött zárt tekercs, ame a tárgyhoz, amely köré kötötték, de ha meglazítjuk, lecsú
lyet olyankor kötünk a kötél végére, ha a kötelet még vala szik róla.
mihez hozzá akarjuk kapcsolni.
Csúszó sárkányhurok. A kötél végére kötik kötélszív helyett,
ha a kötelet lasszóként akarják használni.
Csúszócsomó. A darucsomó másik elnevezése.
Csúszóhurok. Laza hurok, amely meghúzva szorosan odasimul
Csúsztató- (rövidítő) csomó 54
Csúsztató- (rövidítő) csomó. Átnedvesedett kötelek, vitorlák Darucsomó. Acélkötelet rögzítenek vele vaskarikára vagy daru 49/403
ideiglenes meghúzására szolgáló csomófajta. A kötélen kettős
hajlatot alakítunk ki, és a hajlaton átvetett kötélvégek alá
7/24/2019 két cöveket csúsztatunk (I. a rajzot). A Mirko
csúsztatókötés
Vosátka -akkor
Természetjárók Enciklopédiája
is tart, ha a kötél nem egészen feszes, mégpedig annál job
ban, minél érdesebb kötélfajtából kötjük. Néha az egyik haj
latot meg is köthetjük, hogy fokozzuk a kötél súrlódását. Ha
a cövek elég hosszú, emelőként is használhatjuk. így kötél
féket kapunk.
Delfin (beluga). Három- vagy ötszemélyes, uszonyos vitorlás

hajó. Hosszúsága 6500 mm, szélessége 2250 mm. Vitorlafelü
Dán bokréta. A kötél végére kötjük az ún. bütyökből (I. a cím lete 20 m2. Jelzése: stilizált tengeri csikó. Francia konstruk
szót) úgy, hogy az ágaira bontott kötél 1. ágát megtekerjük, ció, a vízi túrázók belvizeken és a tenger part menti vizein
és a keletkezett szemen átfűzzük a 2. ágat, majd a 3. ágat az használják.
1. és 2. ág kinyúló vége alatt vezetve átfűzzük a 2. ágból ki
alakított szemen. A csomót szorosan meghúzzuk, és a kinyúló
kötélvégeket rövidre vágjuk.
55 Düfler-ülés
Derékszög. Több módszerrel állapítható meg. 1. A természeti séget díszletszerűen, panoramatikusan ábrázolják, plasztikus
népek módszere szerint szétterpesztett lábbal ráállunk arra képet adva az adott tájegységről. 50/403
a vonalra, amelyre derékszöget akarunk állítani. Karunkat
széttárjuk, szemünket behunyjuk, majd hirtelen lecsapjuk szét
tárt kezünket, hogy két tenyerünk összeütődjön. Átnézünk Döngölő. Ösvények, sportpályák ledöngölésére használjuk.
7/24/2019 Mirko Vosátka -Egy
kb. 40 cm átmérőjű és 40—50 cm magas fatönkből ké
a két hüvelykujj közötti résen — a közöttük levő pont merő
leges a lábunk alatti egyenesre. 2. Az orrtövön át nézve úgy szítjük.
egy erősKétfogantyút
oldaláracsavarozunk.
gyertyán-, Olykor
akác- vagy bükkfaágból
elég egy egy-
10 cm vas
állapítjuk meg a derékszöget, hogy ráállunk arra az egye
nesre, melyen meg kell határoznunk a derékszöget. Kiválasz tag gömbfaszelet is, amelyre dróttal egy nagyobb követ erő
tunk rajta valamilyen tárgyat, pl. egy fát. Bal szemünket be sítünk.
hunyva jobb szemünkkel úgy nézünk, hogy az orrtövön
keresztül lássuk a fát. Aztán anélkül, hogy fejünket elmozdí
tanánk, behunyjuk a jobb szemünket, és a bal szemünkkel
nézünk az orrtövön át. Az a tárgy, melyet ebben az irányban
látunk, merőleges az egyenesre, álláspontunkra és a fára.
Óra segítségével
3.
a földre tesszük, és zsineggel
úgy kapunk két derékszöget, hogy aaz12—6
vonalat vezetünk órát
és a 3—9 számok irányában. 4. Végül a derékszög megállapí
tására felhasználhatunk ládát (bőröndöt stb.), amelyet egy
sarokba, pl. a sátorpalánk sarkába állítunk.
Derékszögű koordináták. A pont helyzetét határozzák meg

a síkban. A térképen lehetővé teszik a pontok gyors meghatá
rozását, a könnyű tájékozódást és a távolságbecslést. A tér
képeken általában négyzethálóval jelölik őket. Derékszögű
koordinátákat a térképen csak akkora területen alkalmazha
tunk, amely még síknak tekinthető. Mivel a Föld gömb alakú,
lehetetlen egyetlen rendszert alkalmazni, ezért több olyan
koordináta-rendszert használnak, amelyek a földfelszín egyes,
önmagában elhatárolt felületi koordinátáinak pontos meghatá Düfler-ülés. Kötélen való leereszkedéskor használjuk. A kettős
rozására alkalmasak. kötelet a rögzítés helyétől kezdve lábunk között vezetjük.
Dér. Vízcseppek közvetlen kiválása; akkor keletkezik, ha éjjel

a hősugárzás következtében a talaj és a rajta levő növényzet
hőmérséklete 0 °C alá száll, és a velük érintkező levegő har
matpontja is a fagypont alá esik. Néha közvetlenül a leve
gőben keletkezik, és finom kristályok alakjában a földre hull.
A sziklaüregekben észlelt dér a hóból vagy a pocsolyákból
felszabadult pára kikristályosodása.
Domborzatábrázolás. A térképeken a szintvonalak, a színek,

a csíkozás és az árnyékolás egyezményes jelein kívül a svájci
Eckert pontozásos rendszere is használatos, amely a pontok
sűrűségével és nagyságával érzékelteti a domborzat jellegét.
Némely térképen a hegygerinceket vastag vonallal, a hegy
csúcsokat pedig fehér háromszögekkel vagy körökkel ábrá
zolják. Vannak olyan térképek is, amelyeken az egész hegy
Edények túrához, táborozáshoz 56
először a jobb comb körül, majd ferdén, a mellen, a bal egy sor kiegészítő edény kapható: tálkák fedővel és serpenyő
vállon és a háton át a jobb oldalunk mentén a jobb kéz te vel, esetleg teáskanna, poharak, tányérok stb. Egyéni ízlésünk
nyerébe. Bal kezünkkel tartjuk az egyensúlyt, és ugyanakkor től és igényeinktől függ, milyen edényt vásárolunk. A tapasz
a lábunk között vezetjük a kötelet. A jobb kéz irányítja a kö talt táborozó egy csajkában megfőzi egész ebédjét (levest,
talt táborozó egy csajkában megfőzi egész ebédjét (levest,
télen való leereszkedést. Lábunkat szétterpesztve tartjuk, me húst, főzeléket, sőt még tésztát is süt benne). Néha az edény
7/24/2019 rőlegesen a terep lejtésére. Az a láb, amely Mirko alatt aVosátka
kötél fut,- Természetjárók
készletet főzőkészülékkel kombinálva árulják. Az edények jó ki
Enciklopédiája
egy kicsit alacsonyabban helyezkedik el, mint a másik. egészítője az alumínium ételdoboz, munkaasztalként és
a főzőkészülék szélvédőjeként egyaránt használható. Jó szol
gálatot tesznek a polietilén palackok is, pl. az ivóvíz és az
Edények túrához, táborozáshoz. A turisták kedvelt edénye étolaj tárolásához (így meleg időben nem kell bajlódnunk
a fedővel ellátott csajka, és esetleg a serpenyő. Ritkábban a megolvadt vajjal vagy zsírral). Tea- vagy kávéiváshoz cél
használt a teás- és a kávéskanna. Az üzletekben a csajkához szerű a polietilén pohár, esetleg bögre. Végül edénykészle
tünket kiegészíthetjük egy vagy két megfelelő nagyságú és
mélységű polietilén tálkával, amelyek jól elférnek a csajká
ban. Az edények borítóhuzatába először a serpenyőt rakjuk
be, rá a csajkát, amelyben a műanyag tálkák és a műanyag
bögrék kapnak helyet. A csomagot madzaggal összekötjük
úgy, hogy a serpenyő nyele kiálIjon belőle. A táborban jól
használható a pvc vödör is. Nagy táborokban az edények
mennyiségét és fajtáit a konyha kapacitása határozza meg.
Edényfogó. Villás ágból készítjük, forró edények felemelésé

hez. A villás ág mindkét szárába fogakat vágunk, hogy az
edény pereme a két ág közül ki ne csússzon. A villás ágai
beakaszthatjuk a bogrács fogantyújába, betolhatjuk kisebb
tálak széle alá, vagy az edény széléhez szoríthatjuk, hogy egy
másik fogóval alulról az edényt könnyebben megemelhessük.
Nagy fazekak felemeléséhez erős ágból készült edényfogót
használjunk.
57 Egészségügyi előírások
meleg vízzel leöblítjük, s olyan helyre tesszük száradni, ahol

http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja nem száll rájuk por. Ha az edények öblítővizének felmelegí 52/403
tésére nincs elég nagy edényünk, akkor köveket izzítunk
a tűzben, és a kiöblítésre váró edények vizébe dobjuk őket.
Sok edény leöblítéséhez egy husángot vágunk, amelyet úgy
7/24/2019 Mirko Vosátka gallyazunk
- Természetjárók
le, hogy Enciklopédiája
csak csonkok maradjanak rajta az edény
felaggatására. Esetleg drótból kosarat készítünk, ágakból font
hosszú fülekkel, belerakjuk az edényt, és kosarastul a meleg
vízbe merítjük. Ha nincs kosarunk, használjunk tiszta vászon
ruhát helyette. Az edénnyel teli batyut ágra erősítjük, és forró
vízbe merítjük. A mosogatóeszközöket és a törlőruhákat na
ponta kimossuk, és kirakjuk éjszakára száradni. A tejeskan
nák kimosására különösen nagy gondot kell fordítanunk,
nehogy a bennük hagyott megsavanyodott tejmaradéktól a friss
tej is megromoljon. Kisebb túrákon az edényt patakvízben
mossuk
merünk, elfelmelegítjük,
úgy, hogy étkezés után darab
az edénybe egy kisfűcso
vizet
aztán egy gyeptéglával,
móval vagy szalmával kisúroljuk az edény belsejét. Sikálás-
hoz sikálópor helyett a tűzhely hamuját használjuk fel. A kisú
rolt edényt leöblítjük, megszárítjuk vagy törlőruhával megtö
rüljük, és berakjuk a védőtokjába. A sátorban sosem ha
gyunk mosatlan edényt, mert hamarosan ellepik a legyek és
a darazsak. (A jó táborozó a főzés után semmit sem hagy
szanaszét heverni a tűz körül, mindent elrak, amire nincs
szüksége.) Ha nem vagyunk bizonyosak afelől, hogy az
edény mosogatására használt víz egészségügyi szempontból
kifogástalan, akkor a mosogatáshoz használjunk sok hamut
és szétmorzsolt faszéndarabokat, öblítés után az edényt rak
juk el, s amint ivóvizet találunk, még egyszer alaposan öb
lítsük le.
Égési sebek. Csupán steril kendővel vagy tiszta, vasalt zseb

kendővel takarjuk le őket, kezelésüket az orvosra bízzuk.
A hólyagokat sohasem szúrjuk fel, és az égett bőrdarabokat
nem vágjuk le. Az égéstől megpörkölődött ruhadarabokat
sem tépjük ki a sebből, csak óvatosan körülvágjuk. A sebre
nem rakunk semmiféle zsiradékot vagy olajat. Súlyos égési
sebek esetén a sérültet óvatosan tiszta lepedőre fektetjük, és
a lepedő szabad részével betakarjuk. Teát, feketekávét itatunk
vele, és sürgősen kórházba szállítjuk.
Egészségügyi előírások. Táborozáskor be kell tartanunk min

Edénymosogatás. Nagyobb táborokban már az étel felszolgá den táborozással kapcsolatos higiéniai előírást. Egyrészt azo
lása alatt egy nagy edényben fel kell tenni melegíteni a mo kat, amelyek a táborhelyen való tartózkodásból szükségsze
sogatóvizet. Ügyeljünk arra, hogy az edényt minden étkezés rűen következnek, másrészt — főleg a nagy táborokban — azo
után elmossuk. A mosogatóedény kimosása után a mosogató kat, melyeket a közegészségügyi és járványügyi hatóságok ír
vizet a zsíradékfelfogó gödörbe öntjük. A nagy edényeket nak elő.
szódás vagy mosogatószeres meleg vízben mossuk el, tiszta,
Egybevetés 58
Egybevetés. Áttekinthető terepen a távolság felbecsülésének

gyors és elég megbízható módja. Egy olyan ismert távolsá 53/403
got, amelyet egyszer már lemértünk, gondolatban (szemmér
tékkel) ráviszünk a felbecsülendő távolságra a kiindulópont
tól a célig. Közben figyelembe kell vennünk az eredeti távol
ság perspektivikus kisebbedését, pl. a távírópóznák kisebbe-
dését stb.
Egyszerű átkötés. Két párhuzamos kötél, vagy korlát és kötél,

kötél és rúd szilárd és szoros összekötésére használják. Elő
Egyszerű lapos kötés. Jól megfelel két eltérő erősségű zsineg,

kötél összekötésére. A csomó lapos, nem nyom, és így főleg
kötözés befejezésére alkalmas. Egyszerre húzzuk meg mindkét
kezünkkel, és utólag laposra igazítjuk. Mivel nehéz kibogoz
ni, zárat (egy kinyúló végű fület) iktatunk közbe. A kinyúló
vég kihúzásával a csomó oldódik. Úgy kötjük meg, hogy mind
két kezünkkel megfogjuk a kötél, zsineg, kendő vagy kötöző-
zőleg azonban a kötél végére Johnson-csomóval hurkot kötünk,
vagy kötélszívet készítünk rajta.
Egyszerű fül. Egy szemmé összehúzott lezárt tekercsből áll.

A kampóra, ágcsonkra dobott kötél vagy a ladik-vontatókötél
végére kötjük.
59 Éjjeli szabad tábor
pólya egy-egy végét, keresztbe rakjuk és megkötjük, majd

ismét keresztbe rakjuk, és összekötjük őket. (Az első kereszte
zésnél a jobb kezünkben lévő kötélvég kerül felülre, a máso
diknál viszont a bal.)

Egyszerű kötéllánc. A kötél végén csatot alakítunk ki, és
a középső részét kihúzzuk, mintha hurkot kötnénk. Az újonnan
keletkezett csat középső részét ismét kihúzzuk, és így foly
tatjuk a lánckötést egészen a kötél végéig. Ha az egyes
csatokon karókat fűzünk át, a kötéllánc létrává alakul.
Egyszerű rövidítőlánc. A kötelet a felénél kampóra, ágcsonk

ra, székkarfára akasztjuk. A kötél két szabad végéből kötött
sorozatos laposkötésekkel (jobb kötél a bal kötélre, megköt
ni, bal kötél a jobb kötélre, megkötni) vagy keresztkötésekkel
(jobb kötél a bal kötélre, megkötni és így tovább) a kötél két
fennmaradó ága körül egyszerű láncot alakítunk ki.
Éjjeli szabad tábor. Szabadban való kényszerű éjszakázásra
vagy rossz idő átvészelésére szolgál, elsősorban a hegyekben.
Zdársky-féle zsák Ha valamilyen oknál fogva kénytelenek vagyunk az éjszakát

szabadban eltölteni, igyekezzünk erre a célra minél egyenle
tesebb, lapos, és legalább egy oldalról szélvédett helyet ke
resni, lehetőleg egy sziklapárkány vagy kiugró sziklatömb alatt.
Elágazócsomó 60
Próbáljunk a szél ellen védőfalat állítani. Ha szándékosan

a szabadban kívánunk éjszakázni, az ún. Zdársky-féle zsákot 55/403
használjuk.
7/24/2019 Elágazócsomó. Akkor alkalmazzuk, ha a köteletMirko
rúdra,Vosátka
vagy - Természetjárók Enciklopédiája
egy gyengébb mellékkötelet az erős főkötélre akarunk erősí
teni. Lényegében egy harmadik tekerccsel megerősített hajós
hurok. Megkötése után a kötél végét még néhányszor a rúd
köré tekerjük, és bandázsolással biztosítjuk.
folyamatos átmenet erdei jelzése kiinduló jelzés
Ellenhullám. A vízfenéken levő gödör mögötti hullám, mely

az áteresztőzsilip végénél, magas vízálláskor jön létre, vagy
akkor, ha az áteresztőzsilip magasan az alsó vízszint fölött
végződik. Nagy ellenhullámon veszélyes az áthajózás.
Elsősegélycsomag. Kötszert (vattát, gézt, ragtapaszt), jódot,

fájdalomcsillapítót stb. tartalmaz.
Erdei fűszerek és zöldségfélék. Fűszerként használható a cic

kafark, a sóska és a zsálya levele, a kakukkfű levele és virága,
a borókabogyó, az őzlábgomba és fokhagymagomba, vala
mint a repkény (az egész növény). A gyermekláncfű, a ga
lambbegy, a tyúkhúr, a százszorszép, a sóska, a keserű
foszlár, a vízitorma és a katángkóró fiatal leveléből külön
féle saláták készíthetők. Főzelékkészítéshez a martilapu le
velét, a komló fiatal hajtásait, az árvacsalán leforrázott leve
lét, a sóska és a libatop levelét, valamint a bábakalács
virágát használhatjuk fel. Tea készítéséhez jó az orbáncfű
levele és szára, a málna, a szamóca és az áfonya fiatal haj
tása, a menta levele, a kakukkfű, a hársfavirág, a földepe
(a kamilla virágából keserű gyógyteát főzhetünk), az iz
landi zuzmó harmadik főzete és a csipkebogyó. Málnából,
szederből, áfonyából, szamócából, somból, fekete bodzából,
berkenyéből Aés fekete

madárcseresznyéből befőttet és dzsemet ké
szíthetünk. bodza virágából készül az ún. rántott
bodzavirág, de kitűnő megsütve az óriás pöfeteggomba (míg a
belseje fehér), a molyhos tinóru, a kenyérgomba, a vajgom
ba, a galambgomba és a piruló galóca kalapja is (I. a VI.,
VII., VIII., IX. és a X. színes táblát). hármas határ
kettős határ :
61 Erdőlakómellény
Erdészeti jelzések. Az erdőkben a növényövezetek határainak és rajzeszközök, a második a jegyzetfüzet, a harmadik az éle
jelölésére két fehér csíkot használnak. Ezek a jelzések, külö
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja lem, a negyedik a gyufa és a spirituszkocka, az ötödik a zseb 56/403
nösen sötétben, könnyen összetéveszthetők a turistajelzések főző, a hatodik a nagyító, a hetedik az iránytű, a nyolcadik
kel. Jegyezzük meg, hogy az erdészeti jelzés két fehér csíkja a kanál, kés elhelyezésére szolgál stb. Minden zsebet szab
között sosincs színes csík. junk a szükségesnél 2 cm-rel nagyobbra a behajtáshoz. A zse
7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók
bek felvarrásakor Enciklopédiája
először a zsebfedelet varrjuk fel, és csak
aztán a zseb többi részét. A zsebek rendszerint közönséges
Erdőlakómellény. Erdőlakómellényt erős vászonból vagy sátor gombokkal záródnak, de fából, kötélből, szíjból, összete
szövetből készítünk. Az anyagot felhasználás előtt kimossuk, kert és összevarrt bőrkorongból is készíthetünk rájuk gom
megfestjük és impregnáljuk. A mellény bősége 5 cm-rel legyen bokat. A mellényt flanellal, rövidre nyírt szőrmével, esetleg
több a mellbőségünknél, hossza pedig 10 cm-rel keve plüssel béleljük. Felül 5 cm széles „vállpánt” hordhevedere-
sebb a derekunktól a hónaljunkig mért távolságnál. A mel ket varrunk rá, ügyelve arra, hogy jól feküdjenek a vállunkon.
lényre elképzeléseink és igényeink szerint különböző nagyságú Puha műanyaggal béleljük őket. A mellényt három, gyűrűkön
és mélységű zsebeket varrunk fel a magunkkal hordott tár átfűzött pánttal kapcsoljuk össze.
gyak céljának megfelelően. Így például az első zseb az író -
Erdőtűz 62
Erdőtűz. Legtöbbször kirándulók figyelmetlensége okozza:

a száraz avaron, mohán rakott vagy a hanyagul eloltott tűz,
sokszor csak egy égve elhajított gyufaszál, cigarettavég. Az 57/403
erdővédelmi gyakorlatban kétféle erdőtüzet szokás megkülön
böztetni: a földi tüzet és a rendkívül pusztító s ezért külön
7/24/2019 leges oltást igénylő koronatüzet. Földi tűzről Mirko
akkor beszélünk,
ha az avar és az alacsony erdei vegetáció borul lángba.
Koronatűz akkor keletkezik, ha a földi tűz lángjai a fák
ágaira is átterjednek. Olykor erdőtüzet okozhat az is, ha
tapasztalatlan turisták odvas fák üregében gyújtanak tüzet,
vagy ha az ilyen fát villámcsapás éri. Ha a rosszul elol
tott tűz száraz fatönk közelében a gyökerek közt marad,
lappangó izzás keletkezik: átég a tűlevelek és a száraz gyö
kérzet rétege, a száraz tőzeglápon rakott tűztől meggyul
ladhat a tőzeg. A felszínen ilyenkor gyakran csak annyi lát
ható, hogy a növényzet hirtelen elpusztul. Előfordulhat az is,
hogy az izzó alsó réteg beszakad alattunk. Ha a föld alatti
tűz a felszínre kerül, átterjedhet a növényzetre is. A kisebb
tüzet vizes fenyőágakkal, lapáttal, takaróval fojtjuk el. A tűz
terjedése ellen úgy védekezünk, hogy árkot ásunk előtte,
és a kiásott földet a közeledő tűzzel szemben halmozzuk fel.
A tűz közelében kivágjuk a fákat és a bokrokat, lapáttal elko fedél
torjuk a fű és a moha felső rétegét. Az árok tűztől való távol
sága a tűz terjedésének gyorsaságától függ, de nem lehet
Ételt melegen tartó láda. Gyakran van rá szükségünk mind
kisebb 50 m-nél. Az ároknak legalább 1 m szélesnek kell
lennie, és mögötte húzódjon egy kétméternyi, fáktól, bokroktól avázon
táborban, mind akészítjük.
álló ládából gerendaházban.
A láda belső 100X15X100
falait 10cm-es, al
cm vas
megtisztított övezet. A tűz helyét, nagyságát és terjedésének
tagságban szénával (szalmával) béleljük ki, amelyre széles
irányát feltétlenül jelentenünk kell a legközelebbi erdésznek,
illetve erdőigazgatóságnak (I. Tűzoltás).
Esőszitálás. Szeles időben jön létre, amikor a szélhordozta

apró esőcseppek egyre kisebb cseppekre esnek szét.
Ételdoboz. Általában alumíniumból készül a kényesebb élelmi

szerek (pl. tojás) szállítására. Használható munkaasztalként is.
Oldalaiból a főzőkészülék köré szélvédőt állíthatunk.
63 Evezölapát
fejű szögekkel zsákvászon bevonatot erősítünk. A láda alján meghúzza az evezőt. Az evezőlapát tolla a vízre mindig merő
és a fedelén a szalmaréteg 20 cm vastag. Belsejébe kivehető,
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja leges, felületével a vízre támaszkodik. Az evező minden evező 58/403
párnázott válaszfalat rakunk, kívülről pedig néhány réteg pa csapásnál a csónak oldalából kiinduló és oda visszatérő fél
körívet ír le. Amikor visszatért a csónak oldalához, tollát
kicsit elferdítjük, kihúzzuk a vízből, és úgy fordítjuk el, hogy
7/24/2019 Mirko Vosátka felülete
- Természetjárók
párhuzamos Enciklopédiája
legyen a víz színével. Ezután az evezőt
ismét a kiinduló helyzetbe visszük, amelyben tolla a vízre me
rőleges. A csónakot az evezőcsapások erősségének és irányá
nak változtatásával kormányozzuk.
Evezőlapát. Kenu, kajak és ladik meghajtásához használjuk.

A kenu- és kajaklapát általában 160 cm hosszú. A kajak eve
zőlapátjának tolla az egész evezőlapát fél hosszáig ér, álta
lában 18 cm széles. Az evezőlapát az evezőtől abban kü
lönbözik, hogy nincs szilárdan rögzítve egy pontban. (Az

pírral (legfelül kátránypapírral) vonjuk be. Szükség esetén evezőt rendszerint evezővilla rögzíti.) A kajakevező lapátja
megfelel egy nagyobb, szénával kibélelt papírdoboz is,
amelybe berakjuk a meleg étellel telt edényt, és törlőruhával
meg egy réteg szénával takarjuk le.
Evezés. Evezéssel a csónakot bármely irányba könnyen moz

gásba tudjuk hozni. A csónak előre, hátra vagy oldalra való
mozgását tulajdonképpen az teszi lehetővé, hogy az evező
vel odahúzzuk a víznek ahhoz a pontjához, ahová az evezőt
merítettük. A hajóorr hasítja a vizet, s ezáltal a csónakot
egyenes irányban tartja. A tat a széthasított vízben úszik, ezért
mozgékonyabb, könnyebben követi a vízáramlatok irányát, az
evezők mozgását és a szél lökéseit. Forduláskor a csónak
középpontja a csónaktest közepe elé tolódik (az eltolódás
mértékét a hajóorr és a tat terhelése is befolyásolja). Az eve
zősök előre- és hátrahajlása szintén hat a csónak mozgékony
ságára. A csónak tulajdonképpen emelőt alkot, melynek egyik
szára a hajóorrban van, a másik a tatban. A csónak körüli
víz az emelő munkaterülete. Az evezősök elhelyezkedése sze
rint a csónak külső és belső oldalát különböztetjük meg.
A „kanadai stílusú”, versenyszerű kenuzás hosszú gyakorlást
igényel (az evezős a kenuban fél térdre ereszkedve helyezke
dik el). A stílus kidolgozása a kanadai Amyot nevéhez fűző
dik, de tökéletesítése, az ún. „cseh iskola” kialakítása a cseh
B. Silny érdeme.
Evező. A fém evezőtartó-villával egy pontban szilárdan rög

zített kétkarú emelő. Néha kötélhurokkal a csónak oldalába
vert facövekhez erősítik. Evezéskor a haladási iránynak hát
tal ülünk. Az evezőlapát tollát evezőcsapás előtt merőlegesen hossztengely
a vízbe mártjuk. Mindkét karunk mellső középtartásban van,
a test pedig előrehajol. Azáltal, hogy felegyenesedünk, kezünk
Evezővilla 64
lényegében az evezős két tenyerében mozgó emelő. A kaja a favastagság feléig, menjünk át a fatörzs ellentétes olda
kosok kettős evezőlapátot használnak. Törzse gyakran két da lára, az első vágásnál kb. 5 cm-rel magasabban innen is
rabból áll, amelyeket egy sárgaréz csőből készült toldalékkal vágjuk be a fa törzsét, és a bevágás feletti részt itt is ha
lehet összekapcsolni. A törzs végén levő két toll felülete me sogassuk le. Nagyon vigyázzunk arra, hogy a fatörzs esésé-
rőleges egymásra. A túraevezéshez használt kajakevezőtol-
7/24/2019 lak szélesebbek, szélük vasalással vagy ragtapasszal, szige- Természetjárók Enciklopédiája
Mirko Vosátka
telőszalaggal van borítva, hogy a sziklákon és köves parto
kon el ne hasadjanak.
Evezővilla. Az a fémvilla vagy gyűrű, amelyben az evező mo

zog, az evező alkotta emelőkar támpontja. Evezővillába erő
sítik a komp vagy a ladik kormánylapátját is.
Fadöntés. Ennél a munkánál mindig vegyük figyelembe a he
lyet, ahol a fa
vastagságát. áll, a cm-re
10—15 szél irányát, erősségét
a földtől, kb. a és a fa törzsének
favastagság feléig
merőlegesen bevágjuk a fa törzsét (1, 2, 3), azután fejszével
lehasogatjuk a fa vágat feletii részét. A bevágást 80°-os
szögben, a lehasogatást ferde irányban végezzük. Munka köz
ben ügyeljünk arra, hogy a fatörzset ívben befelé hasogassuk,
és semmiképpen se kifelé a szélek felé (4). Amikor elértünk
65 Fa fűtőértéke
nek irányán kívül álljunk. Ha a lehasogatás után a fatörzs burkolatot, bútort stb. készítenek belőle. Éger: vöröses színű
még áll, támaszkodjunk neki, vagy fejmagasságban mérjünk félkemény fa, jól gyalulható és fényezhető, szárazon köny-
rá néhány csapást a fejsze tompa felével. Mindkét
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja vágatot nyen férgesedik, víz alatt azonban nagyon tartós. Vízi épít 60/403
a fa esésének irányában vágjuk. Kidönthetjük a fát úgy is, ményekhez használják. Jegenyefenyö: fehér, halvány rózsa
hogy a második bevágásból csak egy keveset hasogatunk le, szín fa, kevés benne a csomó, jól hasad. Gerenda, deszka,
a vágatba faéket ütünk, és addig verjük, amíg a fa el nem zsindely stb. készítésére alkalmas. Lucfenyő: fehér fa, gyan-
hajlik súlypontjától,
figyelnünk és ki elfordulását.
kell a korona nem dől. Kisebb
Fadöntéskor állandóan
fa kivágásakor tásabb, mint a jegenyefenyő.
bútor, különféle közszükségleti Gerenda, deszka, padló,
cikkek készítésére olcsó
használják.
(10 cm átmérőig) csupán egy vágatra van szükségünk a fa A papír- és a cellulózgyártás nyersanyaga. Erdeifenyő: fája
esésével ellentétes oldalon. Miközben a fát vágjuk, segítő sárgás színű, a leggyantásabb valamennyi tűlevelű fa közül.
társunk a törzset a kívánt irányba nyomja. A nyomás követ Ablakkeret, deszka készíthető belőle. Vörösfenyő: barnáspiros,
keztében a bevágás szétnyílik, és így nem szorítja össze a fű kemény, nehéz, gyantás, tartós fa, faburkolatok, bútorok, vízi
részt. A fatuskót bemázoljuk agyaggal, és tűlevelekkel, faleve építkezések nyersanyaga. Nyír: fehér, néha rózsaszínű, szilárd,
lekkel eltakarjuk. de nem túlságosan tartós fa, nem áll ellen az időjárás hatá
sainak. Leginkább kerékgyártó munkákhoz vagy kocsirúdnak
használják fel. Bükk: rózsaszínű, kemény, de törékeny fa. Sza
Fa döntési idejének meghatározása. A faépítményekhez fel bad ég alatt hamar korhad, víz alatt viszont nagyon tartós.
használandó fáról tudnunk kell, melyik évszakban volt kidönt- Hajlított bútort, konyhai eszközöket, fogantyúkat készítenek
ve. Októbertől áprilisig ugyanis megáll a fa növekedése, belőle. Gyertyán: fehér, finom rostos, szilárd fa, esztergályos
s ilyenkor a téli nyugalom időszakában a fa sejtjeiben ke munkákhoz használják. Szil: fehéressárga, szilárd, kemény, nem
ményítőszemcsék formájában megdermed a nedv. A fa meg- vetemedő, nem férgesedő, tartós, mint a tölgy. Hárs: fehér,
érdesedik, megszűnik benne a nedv és a víz áramlása, sűrű, nagyon puha, sűrűn rostos, nem vetemedő fa. Csak szárazon
tömör lesz. A nyáron kidöntött fa viszont átengedi a vizet, használható, főként fafaragáshoz, esztergályozáshoz. Dió:
puha, tutaj vagy gerendaház építéséhez alkalmatlan. A fa gyönyörű vörösesbarna színű, sűrűn rostos, jól fényezhető. Fa
kidöntésének idejét jódtinktúra segítségével állapíthatjuk meg, berakást (intarziát), bútort készítenek belőle. Kőris: fehéres
a jód tudniillik kékre, ibolyakékre színezi a keményítőt. A té sárga, szép erezetű, nehéz, de rugalmas. Jól felhasználható
len kivágott fa — ha jóddal bekenjük — megkékül, ibolya sporteszközök (íjak, sítalpak, szánkók) készítéséhez.
színű lesz, a nyáron kidöntött azonban csak megsárgul.
Fa felhasználása táborozáskor. Főzéshez legjobb a tűlevelű

fa vagy a lomblevelű fák víz által partra sodort, de már ki
Fa erdészeti meghatározása. Az erdészek a kivágott fát
száradt ága. A fenyőfa erősen füstöl, az edények falát vas
döntött fának nevezik. A döntött fa felhasználható tűzifa- és
tag fakátrány- és koromréteggel vonja be. A tűlevelű fának
haszonfa ként (mint farost, köszörületfa, bognárfa stb.). A ha
általában sok a hamuja, az el nem égett fából csak üszök
szonfát magánszemélyeknek nem árusítják. A döntött fa vas
marad vissza. Sütéshez legjobb a keményfa, pl. a bükk-,
tagsága szerint lehet vékony gömbfa (7-cm-es átmérőig) és a gyertyán-, a szil-, a jávor- vagy a kőrisfa. Nem ég ugyan
gömbfa (7 cm-nél nagyobb átmérő esetén). A különböző
nagy lánggal, de parazsa soká izzik. Nyársnak a kőris, a szil
hosszúságú döntött fát 7 cm-es átmérőig rúdfának, 7—14 cm-
és a tölgy felel meg a legjobban. Ha használat előtt a felüle
es átmérőig szálfarúdnak nevezik. A fűrészfa 14 cm feletti,
tét jól megnedvesítjük, erősen felmelegszik ugyan, de nem
azaz 20—30 cm átmérőjű és különböző hosszúságú gömbfa.
görbül meg. Tűzhely építésére legmegfelelőbb a friss bükk
A táborépítéshez az erdészetektől csak rúdfát és szálfarudat
és az éger, hússütéshez a vízbe mártott mogyoróvessző. Tá
lehet beszerezni. A táborozok ezt a fát helytelenül gömbfá
bortüzet legjobb száraz fenyőhasábokból rakni. A keményfa
nak nevezik, holott a gömbfa nagyon vastag, csakis a fűrész
elég fényt ad, a nyár, a fűz, a rezgő nyár és a hárs túlságosan
iparban feldolgozható fát jelent.
füstöl. Alágyújtóshoz nyírfakérget, vékony lucfenyő- és nyírfa
gallyat használjunk. Nyírfakéreggel még akkor is alá lehet
gyújtani, ha nedves.
Fafajták. Színük, jellegük, valamint feldolgozásuk és felhasz
nálásuk lehetőségei szerint igen sok fafajtát különböztetünk
meg. A legismertebbek a következők: Tölgy: barnás színű, ke Fa fűtőértéke. A Fabricius—Gross fűtőérték-táblázat szerint
mény, tartós fa, könnyen fényezhető, küszöböt, lépcsőt, fal (amely 100-nak a 15% nedvességtartalmú bükkfa 3559 kcal/1 kg
Fagyás 66
fűtőértékét veszi) az egyes fafajták fűtőértéke a következő: hajlításra szánt fát a fűre helyezzük. Kis réteg fűvel befedjük,
Erdeifenyő 119/4216 kcal (a feketefenyőé még nagyobb) és vízzel locsolgatva apránként betemetjük földdel. Mind
simafenyő 114 ennek nagyon gyorsan kell történnie. A víz a forró kövekkel
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja érintkezve gőzzé válik, amelyben a fa a meghajlítás előtt 61/403
lucfenyő 110
jegenyefenyő 108 felgőzölődik. Egy óra múlva a fát kivesszük, és a kívánt ala
duglászfenyő 107 kúra hajlítjuk.
enyves éger
jávor 100
100
akác, szil, nyár 99
hamvas éger 98
gyertyán 97
A fa gyantatartalma növeli a fűtőértéket, víztartalma viszont
csökkenti. (1 kg víz elpárologtatásához 600 kcal szükséges.)
A keményfának nagyobb a fűtőértéke, mint a puhának, s a fa
törzséből nyert tűzifának ugyancsak nagyobb, mint az ágak
nak.
Fagyás. A fagyás mértéke a hidegben eltöltött időtől, a hideg

fokától és a levegő páratartalmától függ. Minél nagyobb a le
vegő páratartalma, annál jobban lehűl a test, és annál na
gyobb a megfagyás veszélye. A bajba jutott fázik, fáradt, ál
mos, fásult közöny vesz erőt rajta. Segítség híján egy idő
múlva eszméletét veszti, és meg is fagyhat. A bajba jutottat
minél gyorsabban szállítsuk meleg helyiségbe, vetkőztessük le,
és egész testét dörzsöljük át megmelegített kendőkkel, vagy
tegyük fél órára meleg fürdőbe (37 C°), és a vizet tartsuk
állandóan ezen a hőmérsékleten. Ezután fektessük átmelegí
tett ágyba, és rakjuk körül melegítőkkel, melegvizes palac
kokkal stb. A fagyások (fehér foltok a testen) kezelésekor
legyünk nagyon óvatosak. Könnyedén dörzsöljük át őket me
leg, puha kendővel, majd kössük be. A másod- és harmad
fokú fagyások kezelését bízzuk orvosra. A bajba jutottal itas
sunk meleg teát, kávét vagy forralt bort.
Fahajlítás. Közismert, hogy a fiatal, nyers és puha fa haj- Fahíd. Legtöbbször gömbfából, olykor deszkából vagy palló
líthatóbb, mint az öreg, száraz és kemény fa. Hajlításkor fából készül. Olyan helyen építjük, ahol a folyó vagy az árok
a fát bádogcsőben, régi esőcsatornában vagy meleg vízbe medre a legkeskenyebb. Sohasem építjük folyókanyarulaton.
áztatva felmelegítjük. Fokozatosan, lassan hajlítjuk, időnként A víz által alámosott partokat rőzsefonattal (3), kőfalakkal (1),
kiengedve, hogy a fa a meghajlított részen kiegyenesedjen. vagy gömbfából ácsolt fallal (2) erősítjük meg, esetleg mind
A kívánt hajlásszög elérése után a fát kötéllel erősen átköt három eljárást együttesen alkalmazzuk. Néha kőből ütközőt
jük, és néhány napig száradni hagyjuk (meg kell várnunk, készítünk, hogy az áramlat ne mossa alá a partot, amelyen
amíg teljesen kiszárad). A táborban fahajlításhoz maori ke a híd fekszik. A híd testét (a) gömbfából, deszkából vagy
mencét használunk. Olyan hosszú árkot ásunk, amilyen hosz- pallófából készítjük, és támasztékra állítjuk (b). Legjobb
szú a hajlítandó fa. Az árkot kirakjuk lapos kövekkel, és tüzet a parton sekély mélyedést ásni, és azt kirakni nagy lapos kö
rakunk rajtuk. Amikor a kövek jól felmelegedtek, eltávolítjuk vekkel. A kövekre ácsolt gerendát fektetünk, majd ráerősítjük
róluk az izzó parazsat, fűréteggel betakarjuk őket, s a meg- a hídfőt. Hosszabb hidak építésénél gömbfából vagy két egy-
67 Fahíd
b
kötélkorlát
Fa keménysége 68
másba ékelt bakból még egy középső támasztékot (c) is állí

tunk. A hídtestre haránt irányban néhány gömbfasort fekte
tünk, melyeket odaszögezésük után két, szorosan a híd szélei-
kötéllel összekötve
hez helyezett farúddal erősítünk meg (d). A híd korlátját kötél vid ideig lesz rá szükségünk, a hídelemeket kötéllel vagy hu
ből és fából készítjük. Ha a hidat tartós használatra szánjuk, zallal kötözzük össze.
részeit szöggel és ácskapoccsal fogjuk össze, ha csupán rö
Fa keménysége. A fának ezt a tulajdonságát nem lehet teljes II. puha 351 — 500 vörösfenyő, duglászfenyő, tör
biztonsággal meghatározni, a fa ugyanis nem egynemű pefenyő, borókafenyő, nyír,
anyag, összetételét befolyásolja a fatörzs évi növekedése. éger, kecskefűz, zelnice meggy,
A gyanta növeli a fa keménységét. A fát keménysége szerint lisztes berkenye
a kivetkező csoportokra oszthatjuk fel:
III. közepesen 501 — 650 gesztenye, platán, szil, mo
Csoport Keménység Fa kemény gyoró
1. nagyon puha 0— 350 lucfenyő, erdeifenyő, cirbolya
fenyő, jegenyefenyő, nyár, IV. kemény 651 — 1000 tiszafa, tölgy,jávor,
hegyi juhar, dió, alma,
berkenye,
kő
fűz, hárs ris, bükk, körte, szilva, cse
resznye, akác, gyertyán, bar-
kóca
69 Favágócsomó
között legyen. Váltakozó irányban vágjunk, egyszer jobbról,

http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja egyszer balról, mindig 45°-os szögben. Mihelyt elértünk 64/403
V. nagyon 1001—1500 húsos som, veresgyűrű som,
kemény fagyai, molyhos tölgy, télizöld a fatörzs közepéig, egy kicsit elfordítjuk, s úgy vágjuk tovább.
Ha tuskán hasogatunk, a fát a tuskóra állítjuk, esetleg bal
puszpáng
kézzel tartjuk, és jobb kézzel belevágunk. Aztán mindkét kéz
7/24/2019 Mirko Vosátkazel- Természetjárók Enciklopédiája
fölemeljük a baltát a fával együtt, a levegőben megfor
dítjuk, s úgy sújtunk le, hogy a balta tompa oldala essen a tus
Fa szilárdsága. A fa felhasználásakor a fa szilárdsága fon kóra. A fa visszaható ütése következtében a balta éle mélyen
tos technikai tényező. Kg/cm2-ben fejezzük ki. behatol a fába. Néhány csapás után a fa széthasad. Kisebb
Fa kg/cm2 nyomás húzás hajlítás darabok vágásakor a fát alátétre rakjuk, ügyességünktől függ,
erdeifenyő 30 95 50 hogy széthasad-e az első csapásra. Ha a baltával finomabb,
bükk 42,5 115 65 pontosabb munkát végzünk (pl. faragunk), szorosan a nyél tö
tölgy 45 100 62 vénél fogjuk, hogy irányítani tudjuk az ütések erejét, amely kü
kőris 48 100 102 lönben a nyél meghosszabbításával fokozódik. Kéreghántáskor
jegenyefenyő 35 80 60 a baltát vonókésként is használhatjuk. Élét a fának támaszt
hárs 40 85 90 juk, és bal kézzel a fejét nyomjuk, jobb kézzel meg szorosan
vörösfenyő 50 97 60 tartjuk a nyelet a fej mögött. A balta 60°-os szöget zár be
lucfenyő 43 75 56 a lehántolásra szánt fával. Nyílások kimélyítésekor a fejet
nyár 37 70 55 jobb tenyerünkben tartjuk, teljes súlyunkkal ránehezedünk, és
közben forgatjuk. Szög beverésekor a baltát a nyél közepénél
fogjuk az ütés pontosabb irányítása érdekében. Csak a szög
Faszínek. A fa eredeti színét akkor kapjuk meg, ha a fát végső beverésekor csúsztatjuk kezünket a nyél végére, és
megnedvesítjük, vagy színtelen lakkal bevonjuk. Színárnyalatok hagyjuk a baltát teljes súlyával lecsapódni.
szerint világossárga (nyár, kőris), vöröses (bükk, erdeifenyő,
vörösfenyő, éger), sötétvörös (szilva), rózsaszínes (körte, cse
resznye), vörösesbarna (mahagóni), világosbarna (szil, tölgy), Favágócsomó. Ezzel a csomóval szokás a vontatókötelet a fa
sötétbarna (dió) és fekete (ében) színű fát különböztetünk törzshöz erősíteni. Gyorsan meg lehet kötni, és gyorsan ki
meg.
Favágás. Ügyességet és óvatosságot igényel. Fát mindig fa-

tuskón, fatönkön, lefektetett rönkfán vagy deszkadarabon vá
gunk, sohasem közvetlenül a földön. Gyújtás aprításakor bal
kézzel tartjuk az ágat, és a fára ferde irányú csapásokat mé
rünk. Merőleges vágáskor a levágott fadarab gyakran el
pattan, ferdén, kb. 45°-os szögben vágva viszont leválik és
oldalra esik. Hosszabb karó legallyazásakor a karót bal kéz
zel tartjuk kb. 20 cm-re a végétől. Lassan forgatjuk, és közben
vágjuk. A karót sem tartjuk teljesen merőlegesen, hanem kissé
ferdén. Fa legallyazásakor először a legalsó ágakat vagdos
suk le, s alulról a csúcs felé haladunk. Az ágak tövére felül
ről sújtunk,
túlsó oldalánígy állunk
a vágások
(nem egyenesek lesznek. Vagy
azon, amelyiken a fatörzs
vágunk), hogy
részben védjen bennünket a sérüléstől, vagy terpeszállásban,
hogy a balta a lábunk között menjen át. A széltében ketté
vágandó rönkfát először a földre helyezzük, két oldalról
ékekkel alátámasztjuk, és egy rovással megjelöljük azt a he
lyet, ahol el akarjuk vágni. A baltát két kézre fogjuk, és
szétterpesztett lábbal állunk, hogy a vágás helye a lábunk
Fazekasmunka a táborban 70
lehet oldani, jól tart. Néha zárral is ellátják, vagy kettős hu
rokkal erősítik meg. Kitűnően alkalmas a húrnak íjhoz erősí
téséhez, vagy a horognak zsinórra kötözéséhez.
7/24/2019 Mirko VosátkaHa- Természetjárók Enciklopédiája
Fazekasmunka a táborban. Hasznos táborozótevékenység.
találtunk hozzá megfelelő agyagot, megtisztítjuk a kavicstól,
jól meggyúrjuk, és deszkán egyenlő vastagságú és hosszúságú
„kígyókat” sodrunk belőle. Forgatással, simítással és vizezés
sel a kígyókból edényeket formálunk. Mikor nagyjából kiala
kítottuk az edények formáját, egy darab fa vagy vízbe mártott
ujjunk segítségével elsimítjuk a felületüket. A kész edényeket
árnyékos helyen szárítsuk ki; a napon összerepedeznének
Ezalatt előkészítjük a mezei fazekaskemencét iglu (I. a cím
szót) módjára összeállított gyeptéglákból, tető nélkül. A kö
zepén elhelyezett sima kőlapra állítjuk a kiszáradt edényeket,
és lomblevelű fák ágaiból tüzet gyújtunk körülöttük. Az edé
nyek nagyságától függően kb. 5 órán keresztül tüzelünk, aztán
lassan hagyjuk kialudni a tüzet. Ha van zománcunk, a kiége
tett edényeknek mázt is adhatunk, ha nincs, beszórjuk őket
sóval vagy szódóval, és ismét kiégetjük. Elég csak a belsejü
ket mázzal bevonni. Szárítás előtt az edények sima felületébe
díszítéseket is karcolhatunk, melyeket úgy színezhetünk, hogy
a vájatokba barnakőpépbe (piroluzit) mártott madzagot he
lyezünk.
Fedélzeti sárkányhurok. A sárkánykötés tengerész megfele

lője. A tulajdonképpeni sárkányhurok csúszóhurkot zár be. Ez
a hurokfajta nagyon sima, csúszós anyagon előnyös.
Fejfedés kendővel A négyszögletes kendő egyik sarkán cso

mót kötünk, a kendőt behajtott térdünkre helyezzük úgy, hogy
a csomó a közepén legyen, a kendő széleit egymás mellé fek
71 Fejsze élesítése
tetjük, és az alsó szélét körös-körül egyformán felsodorjuk.

Az így kialakult sapka közepén felül van a csomó. A sapkát
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja felrakjuk a fejünkre, és fejünk méretére igazítjuk. Készíthe 66/403
tünk sapkát úgy is, hogy a négyszögletes kendőt felébe hajt
juk, és az egyik felét megint ketté. A kétszer behajtott sarko
7/24/2019 Mirko Vosátka -kat
Természetjárók
befelé hajtjuk, Enciklopédiája
a sapkát a fejünkre rakjuk, szélét behaj
togatjuk, és a nyakunk körül megkötjük. Ha háromszögletű
kendőnk van, hosszabb oldalával a homlokunkra rakjuk úgy,
hogy a háromszög felső csúcsa a fejtetőre essék. Két sarkát
lapos kötéssel megkötjük, felhajtott csúcsát a megkötött sar
kok alá csúsztatjuk, vagy a lapos kötés meghúzása előtt át
fűzzük, esetleg szabadon hagyjuk lengeni.
Fejsze élesítése. Nagyon gondos munkát igényel. Először fi

nom reszelővel kiigazítjuk a fejszeél egyenetlenségeit, majd
köszörűkorongon addig élezzük, míg megfelelő vágóélt nem
kapunk. (A fejsze élét mindig a köszörű forgásával ellentétes
irányba állítjuk.) Végül finom olajozott -köszörűvel befejezzük
az élesítést. A köszörűkő körkörös mozgatásával alakítjuk ki
a fejsze végleges élét.
Fekhely 72
csony, vászonpalánkos sátorban alszunk, akkor a fekhely terü

letéről eltávolítunk minden követ, ágat, tobozt, tuskót, és
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja bekerítjük fenyőlombbal vagy száraz sással. A kis fenyőgaly- 67/403
lyakat tetőcserépszerűen rétegezzük, a lábrésztől kezdve (1a).
Fekhelyünket szénából vagy száraz lombból is elkészíthetjük,
7/24/2019 amelyet töltünk,

pvc esőkabáttal
Mirko Vosátka - Természetjárók
éjszakát takarunk kettős
Enciklopédiája
akkor a fekhelyet le. Ha a sátorban
cövekekkel több
megerősí
tett erős ágakkal kerítjük el (1b). Csípőnk helyén a talajba
kis mélyedést vájunk. Az így elkészített fekhelyekre négy cö-
vekkel tiszta zsákvásznat erősítünk. A vásznat naponta szel
lőztetjük éppúgy, mint a hálózsákot. Ha palánkos sátrunk van,
a fekhelyeket többféleképpen is elhelyezhetjük benne: eme
letesen egymás fölé (2), a falak mentén a sarokba (3),
a sarokba keresztben egymás fölött (4), a sátorpalánkhoz épí
tett toldalékban, amely lehetővé teszi, hogy a sátorban pad
nak, asztalnak is maradjon hely, és a tulajdonképpeni háló
helyiség elkülönüljön (5). A toldalék úgy készül, hogy a pa
lánk két falát hosszabbra építjük, és föléjük széldeszkából,
gömbfából, valamint kétrétegű kátránypapírból enyhén lejtő
tetőt készítünk. A palánkos sátrakban többféle fekhely is ké
szülhet (6a, b, c, d). Legegyszerűbb, ha gömbfából, rúdfából,
vastag ágakból, széldeszkából, deszkából, fahasábokból össze
ütjük a fekhely keretét, és a közepét kötéllel, zsineggel vagy
hevederrel fonjuk ki ( 6a). Az alacsony fapalánkos sátorban
erős fahasábokkal elkerített fekhelyet készítünk (6b). A hasá
bok közti térséget sűrűn lefektetett gömbfákkal töltjük ki, ame
lyek két, az ágy hosszabb élével párhuzamos gömbfához
Fekhely. Elkészítésének módja sátrunk típusától, a sátortér be kapcsolódnak. Erre az alapra szériát, szalmát, fenyőlombot,
osztásától és a rendelkezésünkre álló anyagtól függ. Ha ala szalmazsákot terítünk. A saroglyás fekhely (6c) erős villás
73 Fekhely
deszka
Felhők 74
ágakból, két hordkaróból és egy fonott huzatból készül, me zsákkal két deszkasínen mozog. A magas sátorpalánkú sátor
lyet hosszabb élével erősen felvarrunk a hordkarókra, esetleg ban emeletes fekhelyet készítünk, vagyis két ágyat helyezünk
a fekhely hordkarói és keresztfái körül vezetett kötéllel erősí egymás fölé. Az emeletes és a kihúzható fekhelyeket oldal
tünk fel. A 6d típusú ágy a sátor elülső oldalának felemelé deszkával látjuk el, hogy megakadályozzuk a szalmazsák el
sével a szalmazsákkal együtt kihúzható. A ráma a szalma mozdulását.
Felhők. A légkörben lebegő apró vízcseppek vagy jégkristá ban a föld felett. Ilyen a réteges gomolyfelhő — stratocumu-
lyok sűrű halmazai, amelyek a levegő lehűlésének következ lus (Se) és a rétegfelhő — stratus (St). A D családba a füg
tében keletkeznek. Abercromby és Hildebrandson 1896-ban gőleges irányú felszálló áramlat felhőit soroljuk. A legnagyobb
kiadott felhőatlasza szerint négy típusú felhőcsaládba osztha magasságúak egészen a sztratoszféráig érnek, a legalacso
tók. Az A típusú családba a magas, jégkristályokból álló fel nyabbak 500 m-es magasságig. Ide tartozik a gomolyfelhő —
legeket soroljuk, közepes magasságuk legalább 6000 m. Ide cumulus (Cu), a zivatarfelhő — cumulonimbus (Cb) és az
tartozik a pehelyfelhő — cirrus (Ci), a bárányfelhő — cirro- esőrétegfelhő — nimbostratus (Ns). Ezenkívül vannak kissé
cumulus (Cc) és a fátyolfelhő — cirrostratus (Cs). A B család eltérő formájú felhők is, amelyeket pontosabb megjelöléssel
a középmagassógú, 6000 és 2000 m közötti fellegeket foglalja látunk el, ilyenek pl. a fonalas felhők (filosus-fil.), a hullá
magában. Ilyen a párnafelhő — altocumulus (Ac) és a lepel- mos felhők (undulatus-und.), a sugaras felhők (radiatus-rad.)
felhő — altostratus (As). A C családot alacsony felhők alkot stb. A felhők magassága a megállapított határokon belül mo
ják, 2000 m alatti magassággal, ezek vannak legalacsonyab zog, télen általában alacsonyabb, mint a nyári időszakban.
75 Finn jolle
A felhők a különböző magasságú rétegekben, 2 km-enként

helyezkednek el egymás fölött. A felhősödés felbecsüléséhez
táblázatot használnak, amelyben a teljesen derült égboltot 70/403
0-val, a teljesen borult égboltot pedig 10-zel jelölik.
Feszítőelemek. A sátorlapot vagy az egész sátrat kifeszítő
és rögzítő merevítőkötél meghúzására szolgálnak, fából vagy
fémből készülnek. A fa feszítőelemeket téglalap vagy ellipszis
alakú bükkfa deszkából gyártják. A feszítőelemeket a kötél
másik szárán csúsztatjuk el; ezzel feszítjük vagy lazítjuk meq
a kötelet. A fém feszítőelemek hasonlítanak a fából készül

tekhez. Néha alkalmaznak két fémgyűrűből álló vagy csomós
feszítőelemeket is.
Finn jolle. Uszonyos, egyárbocos sportvitorlás. A sikló típusú

nyitott csónak hosszúsága 4500 mm, szélessége 1550 mm. A vi
torla felülete 10 m2. Jelzése két kék hullám egymás felett.
Forgatható árboca van, rögzítő tarcskötelek (merevítőkötelek)
nélkül. Vitorlarúdja az árbocon levő nyílásba illeszkedik.
Finn tűz 76
Finn tűz. 70 cm távolságban szemben egymással felállítunk két Fogantyú „birkalábból”. Úgy készítjük, hogy erősebb kötélből
nyitott sátrat vagy szükségfedezéket, mégpedig úgy, hogy az „birkalábat” kötünk, és meghúzzuk. (Vékony deszkadarabkát is
egyik hátulsó falával a széllel szemben álljon. Mindkét fede
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja csúsztatunk bele.) Jól hasznát vehetjük pl. bőrönd cipelésekor, 71/403
zék alatt két-két személyt helyezhetünk el. A sátrak közötti kocsi húzásakor, rözsenyaláb hordásakor vagy más hasonló
térséget vagy a fedezékeket ponyvával fedjük be úgy, hogy alkalmakkor.
az szükség szerint elhúzható legyen. A sátrak felállítása előtt
meg kell állapítanunk a szélirányt, hogy a szélirányra kereszt - Természetjárók Enciklopédiája
be álljanak. A tető elhúzásával szabályozzuk a sátrak közötti
térség szellőzését. Hosszában kettéhasítunk egy kb. 1,5 m
hosszú vastag fatörzset (lehetőleg bükkfát, a fenyőfának
ugyanis sok a gyantája, és gyorsan elég). A fatörzs egyik felét
a földre helyezzük, és kövekkel kiegyensúlyozzuk, hogy szilár
dan álljon. Végeire egy-egy száraz, erős fahasábot rakunk,
a köztük levő teret pedig a fatörzs teljes hosszában kb. 15 cm
vastagon kitöltjük rőzsével, száraz ágakkal és nyírfakéreggel.
A nyírfakérget keverjük a rőzse közé, s ügyeljünk arra, hogy
a tűzifaréteget egyenletesen osszuk el. Ezután rárakjuk a fa
törzs másik felét, és a rozsét néhány helyen meggyújtjuk.
A rőzse elégése után a fatörzs nagy lángok nélkül, lassan iz
zik tovább, nem veszélyezteti a környéket. Ha jól választjuk
ki a fát, és gondosan építjük meg a tüzet, 24 órán át is me
legít. A finn tűznek elsősorban téli táborozáskor vesszük
hasznát.
Fogasok. Ágakból készülnek. Vagy zsinórral kisebb fatörzs

Fogantyú. A kötél, zsineg szabad fonataiból fonjuk a sátor bevágásába erősítjük, vagy deszkára szegezzük őket. A sátor
lap, vitorla szélén levő szemekbe, vagy közvetlenül a kötél közepén felfüggesztett több ágból összekötött fogast sokféle
erős fonatainak átfonásával alakítjuk ki. képpen ki tudjuk használni. Egy-egy fa köré is egész sor fo
gast kötözhetünk fel. Nehezebb tárgyak számára egyenes, erős
ágból készítünk fogast. Az egyik végét kifúrjuk, zsineget hú
zunk át rajta, és egy földbe vert karóra erősítjük, a másik vé
gét pedig villás ágba csúsztatjuk. Szerszámokat, köteleket,
lámpákat, kannákat akasztunk rá.
77 Folyóvizek nemzetközi nehézségi fokozatai
minimális. A folyók esése a forrásnál 20—30%, a felső sza

kaszon 6—15%, a középső szakaszon 1—2%, az alsó szaka
szon 1%. A folyók esését a következőképpen állapíthatjuk
meg: 1. Körzővel vagy görbületmérővel lemérjük a térképen
a folyó hosszát, a kanyarulatok száma szerint még hozzáadunk
5—10%-ot. 2. Megállapítjuk a forrásvidék és a torkolat helyé
nek tengerszint feletti magasságát. Ezek különbsége adja meg
az adott szakaszon a folyó esését, amelyet ezrelékben — ‰ —
7/24/2019 Mirko Vosátka -fejezünk ki. Értékét Enciklopédiája
Természetjárók úgy kapjuk meg, hogy az eredés és a tor
kolat tengerszint feletti magasságainak különbségét elosztjuk
a folyó hosszával. A különbséget méterben, a folyó hosszát
kilométerben kell megadnunk. 3. Ha a folyón gátak, vízi lép
csők vannak, akkor figyelembe kell vennünk ezek magassá
gát is (a kilométer-beosztásban általában szerepelnek a ma
gasságok), és ezt az összeget ki kell vonnunk a forrásvidék és
a torkolat magassági különbségéből (még akkor is, ha a ka
pott eredmény
lyó adott nem felel
szakaszának meg8000
hossza teljesen
m (8a km),
valóságnak). Pl. aszint
a forrásvidék fo
száma 420 m, a torkolaté pedig 330 m. 420—330=90 m. Ezt
a 90-et elosztjuk 8000 - reI, és megkapjuk a 9 ezreléket, ami azt
jelenti, hogy a folyó esése kilométerenként 9 m.
Folyók értékelése. Ha egy folyón vízi túrát akarunk szervezni,

először meg kell ismernünk a folyó esését, vizének áramlási
sebességét, a meder szélességét, a mellékfolyók számát,
a meder alakját és geológiai felépítését, a vízfolyás sebes
ségét m3/mp-ben, a folyón létesített gátakat, áteresztő zsili
peket, töltéseket és a vidék geológiai jellegét. Jó, ha áttanul
mányozzuk a vidékről megjelent turista útikönyveket, a folyó
kilométer-beosztását, és információkat gyűjtünk olyan tapasz
talt vízi túrázóktól, akik már az általunk tervbe vett folyósza
kaszon lehajóztak. Mindig vegyük figyelembe az évszakból
Folt. Általában négyzet vagy téglalap alakú, de mindig na adódó nehézségeket is.
gyobb a lefedendő lyuknál. A foltot színével lefelé rá-
férceIjük az anyag visszájára, széleit behajlítjuk, lefércel-
jük, és odavarrjuk az anyaghoz. A ruhadarab színén négyzet Folyók esése. A terep magasságkülönbségétől függ. Az esés
vagy téglalap alakban kivágjuk a kiszakadt részt, az anyag négy az áramló víz valamely felső és alsó szintje közötti különbség
sarkát bevágjuk, hogy könnyebben vissza tudjuk hajtani a szé méterben kifejezett értéke.
leit, leférceljük, és ugyanúgy levarrjuk, mint a visszáját. Ha
az anyag csak beszakadt, akkor bevarrjuk a szakadást, se
lyempapírt rakunk alája, és azon keresztül” apró, sűrű ölté Folyóvizek nemzetközi nehézségi fokozatai. A fokozatok jel
sekkel összevarrjuk, összevarrás után a papírt tűvel kitépdes- zésének rövidítése a WW a német Wildwasser (vadvíz) szóból
sük a varratokból. származik. A folyóvizek nehézségi fokozatrendszerét — a víz
szintet viszonylag állandónak tekintve — az alpesi vad folyók
típusai alapján dolgozták ki. Ezt a fokozatrendszert bizonyos
Folyók. Csehszlovákia folyói három tengerbe ömlenek: 39%-uk változásokkal az egyes sportolói minősítéseknek megfelelően
az Északi-tengerbe, 7%-uk a Balti-tengerbe és 54%-uk a Fe Csehszlovákiában is alkalmazzák. A folyóvizek nehézségi foko
kete-tengerbe. Vízmennyiségük tavasszal maximális, nyáron zatai a következők:
Fonott fül 78
WW I: könnyű folyó, szabályos hullámú apró zuhatagokkal. Fonott kötés. Két kötél összekötésére használjuk. Mindkét kötél
A csónak meghatározott útvonala betartható, csak a hídpillé- végét szétbontjuk, és szorosan egymás mellé fektetjük őket.
rekre és a parti építményekre kell ügyelni. Hajóstűvel az egyes fonatokat a szét nem bontott tekercsekbe
WW II: közepesen nehéz folyó. Gyakoriak rajta a zuhatagok, fonjuk. A fonatok kiálló végét késsel elvékonyítjuk, és elfon
a hullámok szabályosak, az örvények és az ellenáramlatok le juk, hogy az összefonás helyén a kötél meg ne vastagodjon.
küzdhetők. Az útvonal meghatározható. Az áteresztő zsilipeken
küzdhetők. Az útvonal meghatározható. Az áteresztő zsilipeken
való áthaladás sem nehéz.
7/24/2019 WW III: nehéz folyó, magas, szabálytalan hullámú zuhata
gokkal, hullámtarajokkal, örvényekkel és ellenáramlatokkal.
A csónak útvonalát nem lehet biztonságosan meghatározni.
Az áteresztő zsilipek nehezen leküzdhetők.
WW IV: nagyon nehéz folyó, magas, szabálytalan hullámú,
hosszú zuhatagokkal, nehéz hullámtarajokkal, veszélyes örvé
nyekkel és éles ellenáramlatokkal. A csónak útvonalát nem le
het meghatározni. A folyón nehezen leküzdhető áteresztő zsi
lipek vannak.
WW V: rendkívül nehéz folyó. Hosszú zuhatagokkal, szabály
talan tarajú hullámokkal, víz alatti sziklákkal, igen veszélyes Fonott szem. A kötél befejezésére használják. A kötél alsó
örvényekkel és ellenáramlatokkal. A víz sodrása rendkívül végét két helyen szétbontjuk: a kötél legvégén és azon a pon
sebes. ton, ahol a szemet a kötélbe akarjuk fonni. Hajóstűvel a szét
WW VI: határtalanul nehéz folyó, leküzdhetősége bizonytalan. bontott kötél ágait szorosan egymásba fonjuk.
Fonott fül. Fogantyúnak is nevezik. A kötélen egy másik kötél

darab átfonásával fogantyút alakítunk ki.
Forrás. Hosszan tartó táborozáshoz kifogástalan ivóvizet kell durva kőtörmelékkel rakjuk ki; 5. a forrás köré kis házikót
biztosítanunk. A forrásból, melyet használni akarunk, vízmin építünk, amelyet esetleg ajtóval is lezárhatunk; 6. a forrás
tát kell küldenünk bakteorológiai vizsgálatra és vegyelem- körül kb. 2 m-nyi távolságban 20 cm mély árkot ásunk;
zésre. Nagyobb létszámú táborban a járási közegészségügyi 7. a házikó hátsó falát agyaggal szigeteljük, hogy a tetőről
szakember (tisztiorvos) igazolása nélkül tilos bárminemű víz lecsurgó esővíz ne folyhasson a forrásba; 8. a házikó elülső
használata. A víz használata előtt egy sor intézkedést kell falát olyan magasra építjük, hogy a forrásból vízszintcsökke-
végrehajtanunk: 1. a forrás közeléből eltávolítunk mindent, ami néskor is lehessen vizet merni (vagy az elülső falban kifolyó
az ivóvizet vegyi és bakteriológiai szempontból károsíthatná. csövet helyezünk el, melynek 5 cm-rel a vízszint alatt kell len
10—15 m-es körzetben eltakarítunk körülötte minden szeme nie 5°-os lejtéssel); 9. a házikó falait agyaggal megkötött
tet, a régi táborhelyek maradványait; 2. a forrásteret döngölt kőből rakjuk (a malter a fagyban megrepedezik, a deszkafal
agyaggyűrűvel zárjuk körül; 3. a kifolyó vizet úgy irányítjuk, pedig idővel elkorhad); 10. a tetőt deszkából, gömbfából ké
hogy a felhasznált víz ne csuroghasson vissza a forrástérbe; szítjük, és kátránypapírral vonjuk be (de megteszi egy nagy
4. a forráshoz vezető utat lapos kövekkel, gömbfával, esetleg lapos kő is); 11. a kis forrásokból, melyek közvetlenül a föld-
79 Forrás
Forrásjelző növények 80
ben találhatók, s kevés vizet adnak, merítőedénnyel veszünk Járványügyi Állomásra bakterológiai vizsgálatra. A táborozás
vizet (a merítőedényt a forrás mellett akasztjuk fel, és nem folyamán a vizet még egyszer megvizsgáltatjuk. A sziklából
használjuk más célra, legfőképpen nem iszunk belőle); 12. ha fakadó források környékét is alaposan figyeljük meg. A vizü
a házikó elkészült, a forrásból minden vizet kimerünk, kitisz ket úgy vezessük el, hogy ne áztassa fel a forráshoz vezető
títjuk a belsejét, és az alját 10 cm vastagon jól átmosott dur ösvényt. Azon a helyen, ahol a víz fölé hajolunk, készítsünk
vább homokkal szórjuk be; 13. a forrást 12 órán át hagyjuk kőből vagy fából küszöböt, hogy ne sodorjuk a vízbe az
megtelni, aztán kloramintablettát dobunk bele, 1 m 3-ként odafújt avart és tűleveleket. Jó, ha a forrástól kb. 5 m távol
1—5 g-ot, és 12 órán át hagyjuk hatni, majd 20—30 cm mély ságban a lefolyócsatorna irányában lapos, 50X30X80 cm-es
ről vízmintát veszünk, és elküldjük a Járási Közegészség- és itatógödröt ásunk a madaraknak és az erdei vadaknak.
Forrásjelző növények. A növényzettel benőtt felszínt figyelve, gyakran láthatók az erdei káka méregzöld fűpárnái akkor is,
gyakran láthatunk élénkzöld foltokat a száraz fűvel borított amikor körben még minden hervadt és fagyott. Itt is jó útmu
réteken, télen is zölden virító növénycsoportokat. Ezek a nö tatónk a keserű foszlár, az erdei sás, a fodros levelű ligetmo
vények néha közvetlenül a csermely vagy a forrás rejtett útját hák közt növő veselke, az erdei zsurló és az acsalapu, amely
szegélyezik, néha az átázott talajon nőnek. Ilyen helyen elég a mélyebb részeken húsvörös virágot nyit (hegyvidéken szór
egy keveset ásni, és máris vizet találunk. A csörgedező víz, ványosan előfordul fehér virágú változata is). A boroszlán,
forrás vagy a felszín alatt megbúvó patak helyét tavasszal a gyíkhagyma és a medveszőlő ugyancsak vizenyős talajra
jellegzetes növényzet jelzi — a fehéren virágzó keserű foszlár utal. A mezei vízforrásokat a mocsári gólyahír, a keserű fosz
és a sárgászöld vagy sárga virágú veselke. A mészkőforrások lár, a veselke, a mocsári nefelejcs, a kúszó boglárka jelzi,
helyét a csillagos májmoha csoportok, elsősorban a buvákfű a mohák közül pedig a lápi ligetmoha. A mezei lápos te
árulja el. Jó forrásjelző a kis virágú füzike. A szántó rületek növényei a fatermetű mohák, a hegyvidékieké a hó
kon a satnya gabona, a burgonyaföldeken az elsárgult virág és a tavaszi tőzike. A forrásfű csaknem minden for
burgonyaszárak jelzik a víz jelenlétét. A gabona között rásvízben előfordul, a forrásmoha azonban csak a kvarcos
ilyen helyeken martilapu, mezei zsurló és a varangyszittyó nő. kőzetekből fakadó forrásokban. A fák közül talajvízre utal
A martilapu a 30—60 cm mélységben levő vizet jelzi, a mezei a fűz, az éger, a fekete és fehér nyár, a kőris és a szil (külö
zsurló 0,5—1,5 m mélyen levőt (sokszor pontosan követi a réti nösen akkor, ha száraz területen magányosan nőnek), vala
talajvíz-levezető rendszer vonalát). Az erdei források vidékén mint a nyír, a kutyabenge, és a zelnice meggy. A réteken
81 Főzés edény nélkül
növő halovány aszat a 80—100 cm mélységben levő vizet is

„megérzi". (L. az I., II. és III. színes táblát.)
Földrajzi hálózat. A földtengelyen áthaladó síkok földfelszíni

metszőpontjainak vonalai alkotják a délköröket, a földten
gelyre merőleges síkok pedig a szélességi köröket, melyek
közül a leghosszabb az egyenlítő. Az ugyanazon a szélességi
7/24/2019 körön vagy délkörön található pontoknak azonos Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
a földrajzi
szélessége vagy hosszúsága. A földrajzi hosszúságot a kezdő
(nulla) délkörtől számítják, amely a London külvárosában levő
Greenwich csillagvizsgálóján halad át. (A régebbi térképeken
a földrajzi hosszúságot a ferrói délkörtől számították; Ferro
a Kanári-szigetcsoport egyik szigete.) Ettől a délkörtől számo
lunk szögértékekben mindkét oldalra 0—180°-ig. A nulla délkör
től keletre 180°-ig terjedő földrajzi hosszúságot keleti hosszúság
nak nevezzük, jelölése: k. h., ellenkező irányban van a nyugati
hosszúság (ny. h.). A földrajzi szélességet szintén szögértékek
ben mérjük 0—50°-ig, éspedig az egyenlítőtől, amely a 0 , mindkét irányban észak és dél felé. A földrajzi szélességet
a görög ábécé fi betűjével ( φ ) is jelölik. Azt a szöget képvi
seli, melyet a megfelelő pont súlyvonala és a földrajzi egyen
lítő síkja zár be. A földrajzi hosszúság jele a görög alfa
betű (α). Ez a kezdő délkör (Po) és a pont délköre (Pm) által
bezárt szög, melyen a meghatározott pont (M) található.
A földrajzi fokhálózat sűrűségét a szélességi körök és délkö
rök közötti szögeltérések különbsége határozza meg. A mi
helyszínrajzi térképeink szélessége 1 szögperc. Egy meghatá
rozott pont délköreinek és szélességi köreinek szögértékei
a pont földrajzi koordinátái. A földgömbön a földrajzi hálózat
egyeneseit körökkel jelölik, a közönséges térképeken jelö
lésük attól függ, hogy a térkép milyen vetítési módszerrel
készült.
Főzés edény nélkül. Ha edény nélkül akarunk valamit főzni,

ásunk egy kb. 50—60 cm mély és 50 cm széles gödröt. Köz
vetlenül mellette tüzet gyújtunk, amelyben köveket (szikladara
bokat) tüzesítünk. A kiásott földet gondosan egy kupacba
rakjuk, közvetlenül a lyuk mellett. Belülről a gödör falához egy
100X10 cm-es karót állítunk. A burgonyát megmossuk, a húst
megfűszerezzük, és csalánba vagy nagy acsalapulevelekbe
csomagoljuk; ha nincs sem csalánunk, sem acsalapunk, akkor
fűbe, de ügyeljünk arra, hogy ne legyen közte boglárka. Ké
szítünk egy
töltünk fogótHaa akövek
vízzel. mozgatásához,
kövek és egy edénytgyorsan
már jól áttüzesedtek, tele
bedobjuk őket a gödörbe, melynek aljára beszórtuk a hamu
egy részét is. A köveken elegyengetjük a burgonyát, aztán
rárakjuk a húst. Mindezt betakarjuk földdel, ledöngöljük, ki
húzzuk a karót, a helyébe beöntjük az odakészített vizet, és
Főzőkészülék 82
a nyílást eltömjük gyeptéglával. Az ételt kb. 1 órán át pá

roljuk.
Főzőkészülék. Ott használjuk, ahol nem tudunk vagy tilos tü

http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja zet rakni. Ilyenkor használhatunk petróleumot, benzint vagy 77/403
szilárd és folyékony spirituszt fogyasztó főzőkészüléket. Ezek
nek a fűtőanyagoknak kalóriaértéke különböző: a petróleumé
11 000 kcal/kg, a benziné 10 000 kcal/kg, a tiszta szeszé
7000 kcal/kg, aEnciklopédiája
denaturált szeszé 6000 kcal/kg (a tűzifáé
3000 kcal/kg). A főzőkészülékek hatásfoka azonban nemcsak

a fűtőanyag kalóriaértékétől függ, hanem a folyékony fűtő
anyag gázosodásának mértékétől is. A láng hőmérséklete
hatással van a felnyomuló gyúlékony anyag gázosodására (ez
a gáz ég el az égőfejben), a fűtőanyag felhatolása viszont
attól a nyomástól függ, amely a gyúlékony anyag gázosodá-
83 Függesztő bog
sával keletkezik. Ha csökken a nyomás, akkor fehér füst száll

fel az égőfejből, sőt további nyomáscsökkenéskor a fűtőanyag
is kifolyik. Ezért a petróleum- és a benzin-főzőkészülékek égő
fejét spiritusz égetésével melegítik elő, amelyet az égőfejen
levő kis tálkába öntenek. Ha az égőfejből kék láng csap fel,
és a főzőkészülék „zúgni” kezd, tökéletes a gázosodás. A nyo 78/403
máspumpával nyomást adunk rá, és máris az égőfejre állít
hatjuk az edényt. Ügyeljünk arra, hogy az edény állványa elég
magas legyen, és az edény alja ne érjen a láng kékes ré
7/24/2019 széig, mert így csökkenne a láng melegítő hatása.MirkoA Vosátka
láng - Természetjárók Enciklopédiája
sárga színét a szén tökéletlenül elégett részecskéi okozzák,
hőmérséklete ilyenkor csak 1000—1200° körül mozog; ezzel
szemben a kék láng a tökéletes égést jelzi, hőmérséklete
1600—1800°. Ha az edény alja leér a kék láng közepéig, ko
rom képződik rajta, amely tovább csökkenti a láng melegítő
hatását. A fűtőanyag tökéletlen égése folytán életveszélyes
szénmonoxid keletkezik. A szabadban a főzőkészülék helyes
működtetését sokszor szél gátolja, ezért a lángot vékony
összerakható pléhfallal védjük (erre a célra megfelel az alu
mínium ételdoboz is). Főzéshez vékony falú, egyenes aljú
edényeket használjunk, amelyeket minden alkalommal töké
letesen meg kell tisztítanunk a koromtól. Sátorban vagy hóban
a főzőkészüléket helyezzük mindig fém alátétre vagy bádog
doboz tetejére, esetleg közvetlenül a dobozba. Vigyázzunk, hogy
az égőfej kiálljon belőle, mert különben nem kap elég leve
gőt. Legjobb a sátron kívül, a szabadban főzni, ahol a fűtő
anyagtartályt állandóan hűti a hideg levegő. Az égőfejet
vegyük körül védőfallal, hogy a meleg ne szökhessen el a sza
Függesztő bog. Nehéz tárgyak, ládák, hordók stb. felemelését
badba. Sohasem szabad a pumpával túladagolni a nyomást,
nehogy a főzőkészülék felrobbanjon. A robbanás magától is könnyíti meg.
bekövetkezhet, ha a fűtőanyagtartály túlmelegszik. A gázfőző
készülékek teljesítőképessége ugyan nagyobb, de a Csehszlo
vákiában gyártott butángázpalackok súlya és mérete nehéz
kessé teszi használatukat. Külföldön a gázzal töltött konzerv
dobozt használat után eldobják, nálunk azonban becserélik.
A hegymászók igényeinek kielégítésére különleges, főzőedény
nyel egybeépített főzőkészülékeket is gyártanak.
Frontális zóna. Átmeneti terület két légréteg között, felsőbb

rétegeiben erős a légáramlás. A ciklonok és anticiklonok ki
fejlődésének területe.
Fuvaroscsomó. Magyar csomónak is nevezik, gyorsan meg le

het vele rövidíteni a zsinór hosszú végét. Zár közbeiktatásával
könnyen oldódik. Magyar csomóval szokták fogantyúra, vas
karikára erősíteni a kötelet.
Függőpalló 84
Függőpalló. Kötélen függ az árok vagy patak felett. Mindkét

parton kiválasztunk két-két megfelelő fát, amelyekre a négy
tartókötél egy-egy végét kötjük. A kötelek másik végét hajós
hurokkal egy 8 cm vastagságú kisebb tartógerendára erősít
jük, amely mindkét végén 10 cm-rel túlnyúlik a palló szélessé
gén. A fák között elkészítjük a függőpalló talpazatát, ugyan
úgy, mint a szilárd pallónál. Ráerősítjük a pallódeszkákat, és 79/403
mindkettőt keresztülfektetjük a kis tartó fatörzsön. Keresztkö

téssel a tartógerendához erősítjük őket, hogy egymásra ne
csúszhassanak. A pallót a terep adta lehetőségek szerint ki
kötéssel rögzítjük.
Fürdőzőhely. Fürdésre zuhatagoktól, örvényektől mentes folyó

szakaszt választunk, ahol a víz nem mély, és nem erős a sod
rása. (A fürdőzőhely mindig az áramlással szemben, a tábor
felett legyen.) Nagyobb számú fürdőző esetén a fürdés idejére
egy ladikban legalább három jó úszónak mentőszolgálatot
kell teljesítenie. (A ladikban az evező- és kormánylapátokon
kívül mindig legyen mentőöves kötél és csáklya is.) A vízbe
gömbfából épült hídról vagy közönséges karóhídról lépünk.
A fürdőzőknek jó szórakozást nyújt a „majomlépcső”. Egy
hordóba annyi nehezéket rakunk, hogy kb. a feléig elmerül
jön, Vízből kiálló tetejébe kis fatörzset ütünk, melybe vízszin
tes cövek „létrafokokat” erősítünk, hogy fel lehessen rajtuk
mászni. Hasonló szórakoztató eszköz az úszó kajakevező is.
Egy kis hordó vagy nagyobb festékesdoboz oldalain régi ka
85 Fűrész
jakevezőt dugunk ót. Az úszó megragadja az evező kiálló

végeit, és evezéssel halad előre. Ugródeszkát nagyobb, rugal
mas fatörzsből készítünk, amely megnehezíti a járást. (Kiváló
eszköz a hajlékonyság és egyensúlyozókészség fejlesztésére!)
Az ugródeszka a mély víz felett legyen, nehogy ugráskor va

laki megsérüljön.
Fűrész. A turista általában vagy egyközű fűrészt (1) használ,

amelynek egy vágóéle van, vagy kétközűt (2), amelynek két
vágóéle minden húzásnál vág. A régebbi fűrészeken a fogak
közt hézagok vannak a fűrészpor kivetésére (3). Az újfajta
fűrészek már hézagok nélkül készülnek. A kétközű fűré
szek 1,4—1,5 m hosszúak, 2,2 cm szélesek, súlyuk 2,5 kg, fo
gaik 13X18 mm-esek. A vágatnak mindig szélesebbnek kell
lennie a fűrész vastagságánál, hogy a fűrész meg ne szorul-
Fűrész élesítése 86
Váltakozva balra és jobbra hajtogatjuk a fogakat. A nyomtáv
szélessége a fűrészelendő fa keménységétől függ. Nyers fa
fűrészeléséhez nagyobb nyomtávszélességre van szükség. Az
egyformán kihajtogatott fogak mindkét élét megélesítjük (a fű
részt közben megfordítjuk), ügyeljünk arra, hogy a fogak
vágóélei egyforma szélesek és hosszúak legyenek.
Fűrészfoghajlító kulcs. A fűrészfogak közti nyílás beállításához

jon. Ezért a fogakon reszelővel vagy fűrészfoghajlító kulccsal használjuk fűrészelés vagy a fűrész élesítése előtt. A fogakat
„terpesztést” csinálunk (I. Fűrészfoghajlító kulcs). Alakja sze váltakozva balra és jobbra hajlítgatjuk. A „terpesztés” teljes
rint ismerünk szalagfűrészt (4), ívfűrészt (5), lombfűrészt (6) szélessége azonos a fűrészlap kétszeres vastagságával.
és Athers-fűrész t (7). A fűrészt munka után ne dobjuk a föld
re, hanem akasszuk fel. Ha visszük, ügyeljünk arra, hogy fo
gaival lefelé tartsuk. Közlekedési eszközre szállva a fűrész élét
mindig csomagoljuk be csomagolópapírba vagy zsákvászonba.
Fűrész élesítése. A fűrészlapot, amelyet meg akarunk élesí

teni, két levert cövek közé vagy egy fatönk vágatába szorítjuk.
Háromélű reszelővel egyenlő hosszúra igazítjuk a fűrész fogait,
kiigazítjuk a fűrész „terpesztését”, azaz a fogak nyomtávát.
87 Fűtés a sátorban
Füstölő. Agyagos vagy homokos partba építjük. A part olda

lába mélyített vízszintes tűztértől nyújtott S alakú kéményt
ásunk, amelynek nyílása a part tetején van. A kémény nyílá
sától kb. 10 cm-re a kéménybe egy vagy két erősebb ágat
építünk be, ezekre akasztjuk drótkampók segítségével a kizsi
gerelt és besózott halakat. Égerfával tüzelünk, amelyre rak
hatunk nedves fenyőgallyat vagy füvet is. A halak akkor van
nak jól megfüstölve, ha húsukat ujjal könnyen le tudjuk csipe
7/24/2019 getni a csontról. Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
tűztér
Fűtés a sátorban. A legegyszerűbb hőforrás, amely a sátorban arra tesszük a hálózsákot. A kövek 6—8 órán át tartják
elegendő meleget ad, az égő gyertya. A sátor „központi fű a meleget. A nagyobb sátrakban dobkályha típusú kis kály
tését” felmelegített kövekkel oldhatjuk meg. A fekhely elké hákat is elhelyezhetünk. A kéményt a földbe vezetjük, és a sá
szítése előtt a lábunk, a csípőnk és a hátunk helyén széles tor szegélye alatt ki a szabadba. Végére dróthálót rakunk,
mélyedéseket ásunk, melyekbe vagy száraz mohát, vagy né hogy felfogja a nagyobb szikrákat. A nyitott sátrakban és
hány réteg újságpapírt rakunk. Ezt megelőzően kipróbáljuk, szükségfedezékekben úgy „fűtünk”, hogy a bejárat előtt ka
hogy a kövek (aa nagy,

beleilleszthetők-e kiásott lapos kövek a legalkalmasabbak)
mélyedésekbe, jól
majd tűz alatt, izzó nadai ki
báljuk kandallót
az ún. építünk (I. a közötti
két fahasáb címszót).
fűtéstHa(I. lehetséges,
Finn tűz). pró
Na
hamuban felmelegítjük őket. A meleg köveket belerakjuk a mé gyobb fagy esetén két tüzet gyújtunk, ehhez azonban elég
lyedésekbe, letakarjuk papírral vagy száraz moharéteggel, és nagy fakészlet kell és őrség, amely a tüzet éjjel is táplálja.
Gátak 88
89 Gombamérgezés
Gátak. Átló- és mozgógátakat különböztetünk meg. Az álló dúcokra támaszkodnak. A táblákat géppel húzzák le. d) Az
gátak állandó szintre duzzasztják fel a vizet, a mozgógátak alábillentős gát
pedig a gát magasságának változtatásával emelik vagy csök úgy van
körül forgó reteszelő felszerelve,
lapok, melyek mint a vízszintes
az alsó építmény tengely
alján
kentik a víz szintjét. A gát felett elárasztott térség a duzzasz vagy az alsó építmény fölött helyezkednek el. e) A körszelet-
tótér. A mozgógátakon a gátőr feladata, hogy a vízszintet gátnak görbe reteszelő felülete van. A víznyomást karok viszik
szükség szerint állandóan szabályozza. A gát legmagasabb át a forgó tengelyekre, ami csapsúrlódást idéz elő. f) A hen
része a gátkorona. A párologtató az a hely, ahová a gátból geres gát kör alapú hengerből áll, az alsó végén tölgy tömí-
kiáradó víz ömlik. tőküszöb van. A zárószerkezet keresztmetszete körte alakú.
1. Az állógátakat fából, kőből, betonból építik, de használ A kör alakú rész mindkét meghosszabbított, a pillérekig ki
nak vegyes építőanyagot is. 2. A mozgógátak zárószerkezeté nyúló vége fogazattal van ellátva, amely a pilléreken levő
nek alakja szerint többféle gátzsilipet különböztetünk meg. fogas sínbe illeszkedik. A henger megemelését és leengedését
a) A betétgerendás gátzsilip vízszintesen egymásra fektetett emelővel végzik.
gerendákkal zárul, amelyek a víznyomás által a gátfalra tá
maszkodnak. Azoknak a gátszerkezetekbe beépített áteresztő
zsilipeknek lezárására használják, melyek valamikor a tutajok
úsztatását szolgálták. b) A reteszes gát reteszei, vagyis geren Gerincvonal. A gerinc legmagasabb pontjait összekötő kép
dái a vízben enyhén megdőlnek, alul az alsó építmény foga zelt vonal, amely a magaslat két lejtője között vízválasztót
zatába, felül pedig a vasból készült „zsiliptábladúcokra” fel alkot.
rakott rúdra támaszkodnak. A zsiliptábladúcokat palló és lánc
kapcsolja össze. Ha a reteszeket emelővel vagy gépi berende
zéssel elmozdítják, a forgatható csapok körül a zsiliptábladú- Gombamérgezés.

később 24 óra múlvaA mérgező gombáka mérgezés
jelentkeznek fogyasztása első
utántünetei:
leg
cok is lehajthatok egészen az alsó falig (így nem akadályoz
zák a nagy víztömegek kifolyását). A gát felemelésekor leg rosszullét, hányinger, hányás, idegrendszeri zavarok. Hasonló
először a zsiliptábladúcokat és a pallót állítják fel, majd tüneteket azonban bármelyik ehető gomba is okozhat, ha
a reteszekkel elzárják a gátat. c) A táblás gát (álló vagy a gombaételből túl nagy mennyiséget fogyasztottunk, ha nem
szétszedhető zsiliptábladúcokkal) olyan, mint a tábla- vagy rágtuk meg rendesen, ha sok folyadékot ittunk utána, ha
hídgát. A fa- vagy vastáblák az álló és lehajtható zsiliptábla a gombaételt öreg gombából készítettük, vagy ha felmelegítve
Gombfelvarrás 90
és nem frissen fogyasztottuk el. Ha mérgezés gyanúja áll

fenn, s különösen, ha a mérgezés tünetei több emberen is
mutatkoznak — noha kevés gombát ettek —, gondoskodjunk
arról, hogy a rászorulók minél előbb kórházba vagy legalább
orvoshoz kerüljenek. Fontos, hogy a beteg magával vigye
a hányadékát (üvegedénybe gyűjtve) a laboratóriumi vizsgá 85/403
latok elvégzéséhez. Ha a mérgezés nem súlyos, a betegnek ad
junk hashajtót, 15—20 tabletta orvosi szenet, és itassunk vele
7/24/2019 gyenge teát. (L. a X. színes táblát.) Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
Gombfelvarrás, gombkészítés. A cérna átfűzése után jó, ha

a gomb alá egy gyufaszálat helyezünk, hogy a gomb alsó
lapja és az anyag között kellő távolság maradjon. A fel
varrás befejezése előtt a gyufaszálat kihúzzuk, a cérnát
néhányszor körbetekerjük a cérnaoszlop körül, hajóshurkot
dobunk rá és elvágjuk. Gombot magunk is készíthetünk, pl.
makkgombot fából, bőrcsíkból vagy erősebb anyagból. A csík
8—10 cm hosszú és 2—3 cm széles legyen. Az egyik végét
nyelv alakúra vágjuk, a másik végétől kezdve a csíkot egé
szen a nyelvig összesodorjuk, az összesodort kis hengert be
vágjuk, és a nyelvet ezen a bevágáson átfűzzük. Az így elké
szített gombot a kiálló nyelv segítségével varrjuk fel.
Görbületmérő. A térképen levő távolságok pontos mérésére

használják. A görbületmérőt megvásárolhatjuk, vagy magunk
is elkészíthetjük. Egy celluloidból, plexiüvegből, kartonból vagy
Gömbfonat. Hat ágból fonjuk. Az ágakat három kettős cso

portra osztjuk. Először az 1., 3. és az 5. ágat átfektetjük a 2.,
4. és a 6. ágon, aztán fordított sorrendben folytatjuk a fonást:
a 6-at rakjuk a 5-re, a 4-et az 1-re és a 2-at az 5-re (mindig
az alsót a felsőre). Így haladunk oda-vissza, a szálakat végig
erősen meghúzva.
91 Gumitexiil javítása
vékony farost lemezből kivágott kis korong közepén nyílást fú oldalán vékony gumiréteg marad). Hátizsákokat, matrózzsáko
runk, és pálcikát (gyufaszálat, gombostűt) dugunk át rajta kat, horgászköpenyeket stb. készítenek belőle. 2. A valódi gu
úgy, hogy mindkét oldalon 1 cm-re álljon ki. Méréskor a hü mitextil szövetét egy réteg gumival itatják át vagy vonják be.
velykujj és a mutatóujj között fékezzük a görbületmérő tenge A gumibevonat a szövet elválaszthatatlan részévé válik, és an
lyét, s lassan haladunk vele a térképen mérendő szakaszon. nak károsodása nélkül nem lehet eltávolítani. Ebből az anyag
Lazán engedjük forogni, hogy le tudjuk olvasni a „megtett” ból készülnek a felfújható matracok, kajakok, sátorpadlók és 86/403
kilométereket. A különböző méretarányú térképekhez külön a vízen úszó tömlők. 3. A különböző vastagságú gumifóliák
böző sugarú görbületmérőket készítünk: egyik oldalára vékony szövetet sajtolnak. Felfújható párnák,
gumitömlők, mentőövek, különféle zacskók, esetleg táskák
a térkép a görbületmérő a görbületmérőn gyártására szolgálnak. A gumitextilből készült tárgyakat száraz
méretaránya sugara kerülete be kell jelölni és hűvös helyen tároljuk, mivel a nedvesség a szövetet, a me
leg viszont a gumit károsítja. 45—50 C° körüli hőmérsékleten
15,9 mm 20 km 20 beosztást a gumitextil érintkező rétegei összeragadnak, ezért gyártáskor
1 :200 000
15,9 mm 10 km 10 ” a párnák, matracok stb. belsejébe megfelelő mennyiségű
1:100 000
21,2 mm 10 km 10 ” síkport juttatnak, amelyet nem szabad belőlük sem kiszórnunk,
1 : 75 000
1: 50 000 31,5 mm 10 km 10 ” sem kifújatnunk, mert ezzel csökkentenénk élettartamukat. Ha
1: 25 000 31,8 mm 8 km 5” a gumiszövetek vagy a gumifóliával bevont szövetek olajjal,
benzinnel, savval érintkeznek, a gumi szétroncsolódik rajtuk.
Túl sokáig a napsugarak közvetlen hatásának sem szabad őket
Görbületmérő készítéséhez megfelel a bádog söröskupak is
kitennünk, mert a nap hatására a gumiréteg felszíne meg
(az 1:100 000 és az 1:50 000 méretarányú térképhez). A kupak
repedezik, és a gumitextil tárgyak vízáteresztővé válnak. A gu-
széleit laposfogóval még az üvegen szétnyitogatjuk. ügyeljünk
mitextil mind a húzásnak, mind a nyomásnak jól ellenáll. Az
arra, hogy a szétnyitott kupak kerülete 10 cm legyen, ami
öntött szövetek öntésének irányát úgy állapítjuk meg, hogy
31,5 mm-es gördülő átmérőnek felel meg. A kupak kerületén
a szövetet gumizott részével szemünk elé vagy ferdén a fény
10 beosztást készítünk, a bekarcolt számokat tussal befestjük,
és áthúzzuk színtelen lakkal. A korong közepén lyukat fúrunk nyel szemben mutatják
hető vonalak tartjuk. az
A szövetfelszínen
öntés irányát. Alátható alig árult
méterben észreve
gu
a tengelynek.
mitextil öntésének iránya megegyezik a textiltekercs szegélyé
nek irányával. A gumitextil az öntés irányában jobban
húzható, mint keresztirányban. A felfújhatóság határa a szö
vet erősségétől függ. A gumitextilt nem ajánlatos gőzölni és
melegen nyújtani, egyébként nem igényel különleges kezelést.
A gumitextil tárgyak belsejébe került vizet öntsük vagy ráz
zuk ki, és hagyjuk lecsepegni. A tárgyakat ne szárítsuk túl
meleg helyen, pl. kályha közelében. A matracok, párnák, men
tőövek stb. belsejébe az egész évi használat után szórjunk
síkport.
Gúlasátor. Négyszög (néha sokszög vagy kör) alapú, ferde
falú sátor, oldalfalai háromszögek. A gúla csúcsa az alap
négyzet közepe fölött van. Rendszerint két rombusz alakú sá Gumitextil javítása. A kiszakadt, kilyukadt, kikopott gumitextil
torlapból állítják fel. tárgyakat ragasszuk meg. Erre a legalkalmasabbak a gumit
oldó s egyben nagy százalékban feloldott gumit tartalmazó
ragasztók, pl. a tubusos Palmatex (Csehszlovákiában a Vul-
Gumitextil. A turisták gyakran felhasználják a természetjárás kancement vagy a Gumolep). Olyan foltokat válasszunk a ja
hoz és vízi túrázáshoz szükséges tárgyak készítésére. Anyaga vításhoz, melyek jól simulnak. Foltozáskor először megtisztítjuk
szerint három fajtáját különböztetjük meg: 1. A ragasztott gu a szakadás környékét, majd megszárítjuk, szükség esetén
miszövet két szövetrétegét gumiragasztóval egyesítik, mégpedig szeszláng fölött. Fújással meggátoljuk, hogy a gumitextil túlsá
vagy melegen az ún. vulkanizálási eljárással (a ragasztó- gosan átmelegedjék. A szakadás kirojtosodott végeit ne vág
anyagban megmaradnak a szövetszálak), vagy hidegen (a gu juk le, szárítás közben ne égessük le, mert elősegítik a tapa
miragasztó és a szövet összeragasztásánál a gumitextil egyik dást. A nagyobb szakadásokat először varrjuk be és a varrást
Gyémánthurok 92
vonjuk be Palmatexszel. Ha sima felületet sima felületű folt jük, a kéznél levő anyagtól, ötletességünktől és a gyertyatartó
tal akarunk beragasztani, mindkét felületet üvegpapírral dur rendeltetésétől függően. Lehet felfüggesztett, álló vagy hor
vára kell csiszolnunk. Ezután a foltot és a szakadás környékét dozható. A célnak jól megfelel egy befőttesüveg is. Ebben az
bekenjük egy réteg gumioldó ragasztóval, majd még egy esetben a gyertya köré drótot tekerünk, s így függesztjük fel
réteg ragasztót kenünk rá, a foltot a szakadásra helyezzük,
és erősen rászorítjuk. Ha jól megszáradt, ellenőrizzük, hogy
a szélei nem váltak-e le, a folt és az alátét között nem kelet
a szélei nem váltak e le, a folt és az alátét között nem kelet
keztek-e szálak. Ha igen, még egyszer bekenjük őket ragasz
7/24/2019 tóval, és száradásig nehezékkel (kővel) nyomtatjuk
Mirkole. Vosátka
A ne - Természetjárók Enciklopédiája
hezék és a gumitextil közé tegyünk egy darab papírt. Ha
a papír hozzáragadna a gumitextilhez, vízzel lemoshatjuk.
Minden gumi oldószert tartalmazó ragasztó gyúlékony, ezért
a szabadban vagy jól szellőző helyiségben dolgozzunk vele.
Munka közben nem szabad dohányozni!
Gyémánthurok. Nagyon régen használt kötés, az öszvérhaj

csárok már a középkorban is ezzel a hurokkal erősítették
a málhás állat hátára a zsákba rakott árut. A zsák mindkét
vége hevederrel zárult (az egyik heveder kampóban végző
dött, a másik végébe kötél vagy fonott bőrzsineg volt varrva).
A gyakorlott öszvérhajcsárok ebből a kötélből olyan hurkot
kötöttek az öszvér hasa alatt, amely nem vágott az állat tes
tébe, mégis szilárdan tartotta a hátán a terhet. Mivel a zsá
kokban többnyire qyémántértékű kincseket szállítottak, gyé
mánthuroknak nevezték.
Gyertyatartó. Jó szolgálatot tesz a sátorban leghasználatosabb

fényforrás, a gyertya elhelyezésére. Fából, gyökérből, kéregből,
ágakból, fahasábból, konzervdobozból, taplógombából készít
93 Gyógyszerészcsomó
az üveg gyertyatartóban. Biztonságos „vízi gyertyatartót” úgy

készítünk, hogy a gyertyát szöggel, csavarral megterheljük, és
vízzel teli pohárba vagy konzervdobozba állítjuk.
Gyógyszerészcsomó. Általában a gyógyszeres üveg dugóját

rögzíti, de alkalmas arra is, hogy a sátortartó kötelet az evező
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja lapát fejéhez, vagy palló építésekor a híddeszkát a tartó- 88/403
gerendához erősítsük vele.
Gyufa 94
Gyufa. Mindig kettős csomagolásban hordjuk magunkkal. A do

bozt zsebben, hátizsákban, matrózzsákban tartjuk pvc zacskó
ban, széles szájú kis műanyag üvegben vagy bádogdobozban.
(Helymegtakarítás céljából csak a gyufaszálakat és a dörzs-
lapot.) Ajánlatos a főzőkészülék mellett is tartani egy kis
pvc zacskót dörzslappal és néhány szál gyufával. A gyufaszá

lakat előnyös paraffinnal impregnálni. A paraffint (gyertyát)
felmelegítjük, és a gyufaszálakat egészen a fejükig belemárt
juk. A nedves gyufaszálak fejbőrünk testhőmérsékletétől jól
megszáradnak, ha hajunkba dugdossuk őket (természetesen
csak akkor, ha nem izzadunk, és a hajunk nem nedves).
Gyűrűs fonat. Két kötélágból fonjuk, szükség szerinti vastag

ságban. Egy kötéldarabot ágakra bontunk, két ágat levágunk,
és a megmaradt kettőt a régi tekercsek helyére tekerjük.
A kiálló végeket elvarrjuk és bandázsoljuk.
95 Hágóvas
Habverő. Kis fenyőfa csúcsából készíthető. Olyan fát válasz- típusú (4) hágóvas nagysága egy acélkötél segítségével vál
szunk, amelynek legalább öt, örvszerűen nőtt ága van. A le toztatható. A hátsó részt szilárdan odaerősítjük a sarokhoz,
metszett csúcsról lehántjuk a kérget, és az ágakat egyenlő az elülső részt pedig egy eltolható, csavarral rögzíthető kar
hosszúkra vágjuk. Magát a kis fa törzsét, amely nyélként fog mantyú segítségével szorítjuk a cipőhöz. A hágóvasat bőrből,
szolgálni, hosszabbra hagyjuk. Az ágakat visszahajlítjuk, és vitorlavászonból vagy sátorvászonból készült tokban hordjuk.
hánccsal vagy zsineggel a nyélhez kötözzük. A nyélbe fúrt Hegyeire gumitömlődarabokat húzunk, vagy a két hágóvas
lyukba kötélfület kötünk, hogy a habverőt fel lehessen akasz közé deszkát kötözünk, hogy a vashegyek mindkét oldalról
tani. belefúródjanak. Használat után a hágóvasakat jól meg kell
Hágóvas. A hegymászók nélkülözhetetlen felszerelése a ma

gashegyi túrákon, amelyet a havas lejtőkön és a jégmezőkön
való menetelés megkönnyítésére használnak. Segítségével
50—60°-os lejtők is leküzdhetők. A hágóvas egy elülső és egy
hátulsó részből áll, amelyek mozgathatóan kapcsolódnak egy
másba. A két részt tulajdonképpen egy-egy vasráma alkotja,
amelyből 4 cm hosszú edzett acélhegyek nyúlnak ki. A hágó
vasat fonott hevederekkel vagy gumihosszabbítós hevederek
kel erősítjük fel a cipőre. A hevedert a lábfejen keresztezve szárítanunk. A rögzítő részeket minden használat előtt ki kell
átfűzzük a hágóvas elülső és hátulsó rámájára erősített gyű próbálnunk, és a hibásakat ki kell cserélnünk. A hajIítást
rűkön. Legrégebben az Eckerstein-típusú (1), fémből készült, mindig satuban, fokozatosan végezzük, sohasem kalapács-
súlyos, de rendkívül szilárd hágóvasat használják. A Voillant- ütésekkel. A horganyzás nem biztonságos, mivel meglágyítja
típus (2) nyolc hegyének metszete csillag alakú. A Grivella- az anyagot. A hágóvasakat vazelinnal bekenve tároljuk. A há
típus (3) erős lemezből préselt tízélű vasból áll. Nagyon góvassal való járás széles lépéseket kíván, hogy ne sértsük
könnyű, hegyei alacsonyak, a tartóráma síkjával 45°-os szö fel a lábunkat, és ne szakítsuk el a nadrágunkat. Lábunkat
get zárnak be. Hevederei műszálból készülnek. A Le Grépar- magasra emeljük, mivel számolnunk kell a hegyek magassá
Haillard-csomó
96
gával is. A ferde lejtőn oldalirányban haladunk, és a hágóvas a víz egy részét, hogy helyét a hajótest tölthesse ki. A tat
valamennyi hegyével érintjük a talajt. Lábunkat elfordítjuk mögötti hullámzást a csónak helyére visszaáramló víz idézi elő.
a lejtő irányától (5). Meredek lejtőn oldallépésekkel hala
dunk, s az elülső hegyeken állunk. A meredek lejtőnek néha
teljesen háttal fordulunk. A fordulásoknál előbb biztonságosan Hajójavító szerszámok. Tokban, vászonzsákban, régi bőrönd
meg kell állnunk. Legjobb, ha a lejtőt ferde irányban másszuk ben szállítjuk őket. A hajójavításhoz szükséges fontosabb szer
meg. Ha a lejtő nagyon meredek, jégcsákánnyal lépcsőket számok és kellékek: szekerce, fűrész (lyukfűrész és rókafarkú
vágunk
kivájjuk rajta. Először a helyét,
a lépcsőfok jégcsákány
majd hegyével mindkét lapátjával
a csákány oldalról fűrész), fűrészreszelő, kombinált fogó, harapófogó, véső, kis
ráspoly, spatulya, egy doboz megfelelő méretű csavar, kisebb
erőteljeset ütve kihasítjuk az egész lépcsőfokot. A lépcsőn és nagyobb szögek, egy darab huzal, üveg- és csiszolópapír,
arccal a völgy felé haladunk felfelé. Leereszkedéskor a jég kóc, egy darab palánkhéj, kefék (gyökér- és drótkefe), egy
7/24/2019 csákányra támaszkodunk, ülepen sohasem Mirko
siklunkVosátka
le a -ha
doboz gitt és tömítőszer, gyorsan száradó festék, ecset, hígító-
von, mivel a hóval eltakart sziklaéleken megsérülhetünk. Enyhe szer, egy üveg szesz, rongy. Legjobb, ha mindent külön bádog
lejtőkön hosszú ugrásokkal futunk le. 6) mászás halszálkázva, dobozban tartunk.
7) hegymenet ferdén a lejtőre, 8) egyenes irányú hegymenet
az elülső hegyek használatával, 9) hegymenet háttal a lejtő
nek, 10) enyhe lejtő harántolása, 11) meredek lejtő haránto
lása, 12) völgymenet enyhe lejtőn, 13) völgymenet meredek
lejtőn.
Haillard-csomó. A zászlókötél vagy a vitorlavezető-szárkötél

szabad végének megkötésére szolgál.
Hajó és ladik tömeszelése. A deszkák közötti rések eltömesze-

léséhez kócot vagy régi kötelekből készített tépést használunk.
A tömítőanyagot a favéső lapjával betoljuk a hasadékokba,
vagy ék alakúra vágott fát verünk beléjük.
Hajó hidrodinamikája. A hajótest körül áramló víz hatására

hidrodinamikai erők keletkeznek, melyek a hajó harántmet
szetétől, alakjától és felületének anyagától függnek. A víz
áramlása hasonló a repülőgép, az autó és a vonat körül
keletkező légáramláshoz. Lamináris és turbulens áramlást kü Hajósöltés. A vitorla vagy a sátorlap szegélyeinek, szakadá
lönböztetünk meg. A hajó kettéhasítja a víz felszínét, kiszorítja sainak összevarrására alkalmas.
97 Hajózási jelzések
széljelző van és csiga a vitorla felhúzásához. Az árbocot gyak

ran készítik horonnyal, abba fűzik be a vitorla felső élét. A vi
torla alsó élét a vitorlarúd hoz (bummhoz) erősítik. Hátszél
vitorla használatakor a hátszélvitorlát az árboccsúcshoz húzzuk
fel. Megkülönböztetünk álló- és futókötélzetet. Az acélköte
lekből álló állókötélzet függőleges helyzetben tartja az ár
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja bocot, és óvja az eltöréstől. Ha a kötelek előre és hátra 92/403
vezetnek, tarcskötelek nek nevezzük őket, ha pedig oldalra,
árbocoldalkötél a nevük. A futókötélzet a vitorla felhúzására,
beállítására és leengedésére való. A vitorlavezető szárakkal
7/24/2019 Mirko Vosátka (schott)
- Természetjárók
a vitorlákatEnciklopédiája
irányítjuk. A vitorlázat állhat egy vitor
lából (ilyen pl. az olimpiai jolle, a finn jolle, a moly) vagy
nagy vitorlá ból és orrvitorlá ból (ilyen a kalóz, a delfin és
a repülő hollandi vitorlázata). Kikötéshez kikötőkötelek et, von
tatáshoz vontatókötelek et használunk.
Hajózás éjszaka. Veszélyes, különösen, ha a folyót nem is

merjük (zátonyok). Azokon a folyószakaszokon, amelyeken
rendszeres hajóforgalom van, csónakunkat ki kell világíta
nunk az erre vonatkozó előírásoknak megfelelően.
Hajózási jelzések. A vízi turistáknak szóló jelzések, amelyek

általában a folyópartokon helyezkednek el, és a következőket
Hajótest. Alapja a hajógerinc palánkdeszkája, melyet egysze jelentik: 1 — nem hajózható; 2 — vigyázat, kötél; 3 — épí
rűen hajógerincnek neveznek. Elülső része az orrtőke, hátsó tési munka a vízen vagy közvetlenül a víz mellett; 4 — veszé
vége a tükör vagy a fartőke. A hajógerincre (a hajó hosszanti lyes szakasz; 5 — gát; 6 — áthajózhatatlan gát; 7 — hajó
tengelyére) merőlegesen illeszkednek a V és S alakban meg zási tilalom; 8 — behajózás; 9 — táborhely; — 10 — kihajó
hajlított fabordák. A bordák a hajógerinc palánkdeszkájánál zás; 11 — csónakház.
végződnek, keréktalpívek kötik össze őket. A bordákra az orr
tól a tat felé futó külső palánkolást erősítenek, így alakul ki
a tulajdonképpeni hajótest. Klinkernek nevezik azt az eljárást,
amikor a palánkdeszkákat zsindelyszerűen egymásra rakják.
A katvel-módszer alkalmazásával a palánkdeszkákat úgy he
lyezik egymás mellé, hogy a hajótest felülete sima legyen.
Azokon a hajókon, amelyeknek V és S alakú a bordázatuk,
nincs éles határ a hajófenék és a hajóoldal között, ellentétben
az olyan típusú hajókkal, amelyeknek több részből álló, ún.
tört bordázatuk van. A hajótest belseje fedélszékszerűen van
kimerevítve. A hajótest felső széle a hajófal, amelyet belülről
a fedélszék, kívülről pedig a habléc szegélyez. A fedélzet fe
lülről borítja a hajó belsejét. A hajó szabad, fedetlen térsé
gét elöl rendszerint hullámtörővel látják el.
Hajóvitorlázat. Három részből áll: árboc ból, kötélzet ből és vi 

torlá ból. Az árboc talpával a hajófenéken vagy a lélekgeren
dában , a mozgatható árboctalpkocsi ban áll. Az árboccsúcs on
Hajózás télen 98
7/24/2019 Mirko
Hajózás télen. Gyapjúöltözetet igényel, amelyre Vosátka
gumi védő - Természetjárók
se érintkezzenekEnciklopédiája
közvetlenül. A rekeszelés módját úgy ismer
ruhát és mentőmellényt öltünk. A kezünket zsíros krémmel óv jük fel, ha a külső és a belső szövetet két kezünk közé vesz-
juk az átnedvesedéstől. A téli hajózás ugyan sok veszéllyel szük. A huzat ripszballonból, batisztból, vagy műszálas anyag
jár, de megvan a maga varázsa. ból (sziIonból) a legmegfelelőbb. A hálózsákot higiéniai okok
ból lepedőből készített zsákkal bélelik, amelyet könnyen ki
lehet venni, és ki lehet mosni. A zsák formájú lepedőbetét
Hálózsák. Többfajta hálózsákot gyártanak, melyek a huzat nagysága 80 cm X 215 cm. A hálózsákot naponta ki kell szel
anyagában, a töltőanyagban és a rekeszelés módjában külön lőztetnünk és meg kell szárítanunk. Otthon lazán összehajtva
böznek egymástól. Formájuk szerint a ma gyártott hálózsákok tároljuk, nem szorosan összetekerve. A hálózsáknak sehol sem
három típusát különböztetjük meg: a „múmia” hálózsákot, szabad szorítania, lehetővé kell tennie a mérsékelt mozgást.
a takaróhálózsákot és az egyszerű téglalap alakú hálózsákot. Nagysága az átlagtermetnek feleljen meg, háton fekvő hely
A takaróhálózsák a húzózár kinyitása után takaróként hasz zetben a mozgáshoz szükséges teret és a hálózsák falainak
nálható. A hálózsákok töltőanyaga toll, nyírott gyapjú vagy vastagságát beszámítva. Nagyon jó a lábnál bevarrt 15—20 cm
műszál. Legjobb töltőanyag a toll, mivel a legmelegebb, fel magas téglalap, amely lehetővé teszi lábunk tökéletes ellazí-
lehet rázni, és nem csomósodik össze. A műszál előnye, hogy tását, ami egy-egy fárasztó túra után nagyon fontos. A tolda
nagyon könnyű. A töltőanyagot tartalmazó rekeszeknek olya lék nélküli hálózsákokban a lábunkat oldalt kell fordítanunk,
noknak kell lenniük, hogy sehol se jöjjön létre ún. hideg var s ez elég kényelmetlen. Fontos, hogy a hálózsák nyílása meg
rat, vagyis a fölső és az alsó szövetet összefogó öltések sehol felelő nagyságú legyen, hogy kényelmesen belebújhassunk.
hosszú öltés
9 Hálózsák
Harisnya 100
Hossza általában 70—100 cm-es húzózárral vagy gombokkal ságot és kellemetlenséget okozhat. Ügyeljünk arra, hogy meg
záródik. A húzózárat jó szövethajtókával borítani, hogy ne felelő hosszú és elég bő legyen, és sose vegyük fel lyukasan.
árasszon hideget. A fejünk számára hagyott 15—20 cm hosszú Mindig két harisnyát hordjunk, egy vékonyat az izzadság fel
nyílást úgy takarjuk be, hogy elalvás előtt az oldalunkra fogására, és egy vastagot, hogy a cipő sehol ne nyomja a lá
fordulunk, vagy a hálózsákban teljesen megfordulunk, hogy bunkat. A harisnya felhúzásakor mindig hagyjuk, hogy a vége
a fej nyílása a párnán legyen. Így bármilyen helyzetet is fog 1—2 cm-el túlnyúljon a lábujjainkon, és csak a cipő felhúzá
lalunk 95/403
lást a elpárnához,
alvás közben,
és a ahálózsák
fejünkkelbelsejét
mindig tökéletesen
odaszorítjuk elzárjuk.
a nyí sakor
kon nesimuljon a lábunkra.
keletkezzenek Arra is nehogy
gyűrődések, ügyeljünk,a hogy
lábunka felhólya-
sarkun
Kitűnőek a papír hálózsákok is, melyek nagyon jól szigetelnek, gosodjon. A szakadt harisnyát főzőkanálra, kavicsra vagy
de mivel nem bírják a raktározást és a hajtogatást, a táboro stoppolófára kifeszítve stoppolófonállal és vastagabb tűvel
7/24/2019 zás folyamán szabadon, szétterítve tároljuk őket. AMirkoszükség javítjuk
Vosátka meg. A vizes,
- Természetjárók átizzadt harisnyát éjszakára ne rak
Enciklopédiája
hálózsákot félbehajtott, alul és oldalt összevarrt takaróból ké juk a cipőnkbe, hanem alvás előtt mindig szárítsuk meg a tűz
szítjük. Félbehajtunk egy sátorlapot is, és gombokkal (makk nél (I. Ruhaszárítás). A hátizsákban mindig legyen velünk
gombokkal) összekapcsoljuk, aztán bebújunk a hálózsákba tartalék harisnya, hogy minden reggel száraz, hibátlan haris
és ezzel együtt a sátorlapból készített zsákba. A szükségháló nyát vehessünk fel. Az átizzadt harisnyában csúszkál a lábunk,
zsákba papírzsákot vagy sűrűn rakott újságpapírt teszünk, amitől a harisnya könnyen elszakad.
a legvastagabb réteget a hátunk alá és a lábunk köré. Ha
van lepedőnk, akkor azt is összevarrjuk, de ilyenkor is először
az újságpapírt teregetjük szét a lepedő és a takaró között, Hármas csomó. Korlátra vagy fekvő árbocra erősítik vele a kö
és úgy csúsztatjuk be mind a kettőt a sátorlapba. A szőrme telet. Könnyen ki lehet oldani.
hálózsákok előnytelenek, egyrészt súlyuk miatt, másrészt azért,
mert nehezen száradnak. Jók a kétszemélyes hálózsákok is.
Kevesebb helyet foglalnak el, mint két egyszemélyes hálózsák,
és könnyebbek. A kétszemélyes hálózsák szélessége 120 cm,
és kerületére egy 15 cm magas oldalrész van varrva, amely
amegakadályozza,
hálózsák szűknek hogybizonyuljon,
a bennesőt való a térelhelyezkedés
az oldalrész után
által
megnövekszik. A benne alvók kényelmesen fekhetnek az olda
lukon is, anélkül hogy a hálózsák falai bárhol is húzódnának.
A hálózsák oldalain levő belépőnyílás alulról felvarrt gombok
kal záródik. A hálózsák alját ajánlatos pvc fóliával bevonni.
Harisnya. A turista és a táborozó öltözékének fontos tartozéka,

helytelen megválasztása vagy viselése túra közben sok bosszú
Háromszögelési pont. Térképezés céljából kialakított három

szögelési hálózat. Országos háromszögelés alkalmával 2—300
km-ként vesznek fel egy-egy alapvonalat. Ezeket háromszö-
101 Hátizsák
gelési főláncolattal kötik össze, és belőle fejlesztik ki az ún. hoz, táborozáshoz vagy a hegymászáshoz szükséges. Ha
elsőrendű háromszögelési hálózatot, amelyben az oldalhosz- a szabadban kell éjszakáznunk, lábvédőként használhatjuk,
szúságok 30—50 km között mozognak. Az elsőrendű hálózatba szénával kitömve kényelmes ülőke válhat belőle. A hátizsák
kapcsolódik a másodrendű és harmadrendű hálózat és végül súlypontja (S) mindig úgy helyezkedjék el, hogy hordozója
az 1—3 km oldalhosszúságú negyedrendű hálózat. A három megtarthassa az egyensúlyát, a zsák ne húzza se hátra, se
szögelési pontokat a hálózat háromszögeinek csúcsában kő előre, se oldalra. Ezért szenteljünk nagy figyelmet a hátizsák
jelzéssel és ún. háromszögelési gúlával jelzik. Ezek egyikétől helyes becsomagolásának (I. a címszót), ügyeljünk a hord- 96/403
legalább két további gúlát látni. hevederek megfelelő hosszára, mert ha túl hosszúak (1, 2),
a hátizsák gátolja szabad mozgásunkat, ha viszont túl rövi-
hosszú és laza
himbálózik
a tarkóhoz verődik
rövid
és szoros
Hátizsák. A táborozófelszerelés legfontosabb darabja. Benne

visszük felszerelésünket és ruházatunkat, mindazt, ami a túró-
Hátizsák-fémkeret 102
dek (3), a vállunkba vágódnak, és emelik a súlypontot. A he A felső rész felülről nyílik, az alsó pedig elölről. A batyu
vederek helyes hosszúsága és a jól becsomagolt hátizsák még oldalain két hosszúkás zseb is van. A húzózárakat textilborítás
jelentős súly esetében is könnyű járást biztosít (4). védi a csapadéktól. A táborban 2X5 cm-es lécekből (legjobb
hozzá a nyír- és tölgyfácskák törzse) készíthetünk keretet. Az
egyes részeket hornyolással és faszögekkel kapcsoljuk össze.
Hátizsák-fémkeret. A magashegyi turisztika fontos felszerelése. A hordhevedert poliészter habból készült párnázással látjuk el,
Könnyű fémcsövekből készül, matrózzsákot, batyut, ládát vagy
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja de megteszi egy-egy sátorlapból készült, szénával, vattával 97/403
egyéb csomagfélét erősíthetünk rá. Ilyenkor a terhet a cso vagy mohával kitömött „párnácska” is. A keretnek azon ré
magban nem úgy osztjuk el, mint a hátizsákban, hanem szeit, melyek hordáskor érintik a testet, szintén ajánlatos ki
fordítva: alulra rakjuk a könnyű dolgokat, és felülre a nehe párnázni. Ha a nehéz batyut fel akarjuk venni a hátunkra,
7/24/2019 zebbeket. A fémkeret tetejének hordozója Mirko Vosátka
feje fölé - Természetjárók
kell ma felrakjuk egyEnciklopédiája
magasabb tárgyra, asztalra, sziklára, farakásra,
gasodnia, hogy biztosított legyen a stabilitása. A hevederek vagy mindkét kézzel megemeljük, és behajlított jobb lábunkra
csupán a vállon szélesek. Perionból készülnek, belsejüket po- támasztjuk, majd enyhén előrehajolva jobb kezünket átfűz
liuretán hab tölti ki. Felső végükön fémkarika, az alsó végü zük a jobb hevederen, és a csomagot a hátunkra lendítjük.
kön csat található, amellyel szükség szerint szabályozhatjuk Bal kezünket átfűzzük a bal hevederen, és eligazítjuk a kere
a hevederek hosszát. A fémkereten hordott batyu kétszintes. tet, hogy kényelmesen feküdjön a hátunkon.
103 Hegyi Mentőszolgálat
Hátszélvitorla (spinaker). Sajátos, gyakran kupola alakú vi

torlafajta. Hátszélben vagy hátsó oldalszélben használják.
Házsátor. Minden A típusú nyeregtetős sátor házsátor. A sá

tor tetejének két falából két lejtő alakul ki.
Hegyi Mentőszolgálat (Horská sluzba). A hegyek íratlan tör

vénye — segíteni a bajba jutottakon — késztette arra a tár
sadalmat, hogy olyan csoportokat hozzon létre, amelyek ezt
a törvényt a gyakorlatban is megvalósítják. Csehszlovákiában
1935-ben hozta létre a Sízők Szövetsége az első önkéntes
mentőtestületet, tagjai egyszerű hegylakók és menedék-
ház-tulajdonosok voltak. A mai értelemben vett HS csak
1945-ben alakult meg Jeseníkyben a Csehszlovák Vöröskereszt
tel együttműködve. 1952-től tagjai a Csehszlovák Vöröskereszt
Hegyi vezetők túravezető szolgálata 104
egészségügyi káderei. Szlovákia területén az 1873-ban meg a természet védelmére. A hegyi vezetők kötelesek betartani
alakult Magyarországi Kárpát Egyesület volt az első olyan a HSZ és a hegyi vezetők szabályzatát. A vezetőt a túraveze
szervezet, melynek hegyi mentőszolgálat szekciója is volt. Az tésért a hegymászó terep nehézsége szerint rendeletben meg
egyesület összeírta a hegyi vezetőket és kísérőket, és két cso állapított díj illeti meg, amelynek összege a hegyi vezetők
portba osztotta őket. Az első csoportba tartoztak azok a ve szabályzatában van feltüntetve. A hegyi vezető útiköltségét
zetők, akik a Tátra egész területén vezettek túrákat, a máso és szállását a túra résztvevői fizetik.
dikba azok, akik csak a Tátra bizonyos szakaszain voltak jár 99/403
tasak. 1882-ben volt a hegyi vezetők első szakmai kiképzése.
Minden hegyi túrát be kellett jelenteni, és be kellett írni a tu Hegymászó sátor. Általában A típusú, bevarrt, hátrafelé lejtő
sátorpalánkkal. Elülső falán kiálló eresz van, amely megaka
7/24/2019 Mirko Vosátka - dályozza
Természetjárók
a víz Enciklopédiája
befolyását. A merőleges sátorpalánk nagy
ellenállást fejt ki a légáramlással szemben. Megdöntésével
csökken az ellenállás, és ugyanakkor hátul a sátor magassága
is. A sátorgerinc ütközőként hat az erős széllökésekkel szem
ben. A homlokzati falak megtörésével az A ívelésű sátor
a gúlasátor tulajdonságait veszi fel. Hegyi táborozás esetén
nagyon fontos a sátor lezárása, ilyenkor legjobb a kör alakú
nyílászárás.
Helyszínrajzi térkép. A terep helyszínrajzi felmérése alapján

készített, sok részletet tartalmazó térkép valamennyi részletes
ristaház könyvébe. Kialakították a hegyi utak hálózatát, és térkép alapja. 250 km2 kiterjedésű területet ábrázol.
valamennyit turistajelzésekkel látták el. A turistaházakat házi
gyógyszertárral, a vezetőket elsősegélycsomaggal szerelték fel.
1913-ban alakították meg az önkéntes mentőbizottságot (Tátrai Helyszínvázlat. Bizonyos esetben a térképet helyettesíti. Na
Önkéntes Mentőbizottság). Az egyesület egészségügyi felsze gyobb méretarányban készítjük, mivel a terepnek csak egy
relést vásárolt, tájékoztatta a turistákat a hegyi veszélyekről, kis részletét ábrázolja. Minden olyan adat fel van rajta tün
arról, hogyan kell segítséget hívni és HMSZ tanfolyamokat tetve, amely fontos annak, aki számára készült. Ceruzával raj
tartott. 1923-ban jött létre a Hivatásos Tátrai Vezetők Testü- zolják, az áttekinthetőség kedvéért olykor színes ceruzával is.
lete, amely 1937-ben a Tátrai Mentőszolgálat egyesületévé
alakult A Tátrai Hegyi Szolgálat 1950-ben jött létre.
Hipszometria. Színek felhasználása a térkép szintvonalainak
megkülönböztetésére. Az alföldeket és a mélyföldeket a zöld,
Hegyi meg
vezte vezetők
azzal atúravezető
céllal, hogy szolgálata. A Hegyi
a vezetők segítséget Szolgálat szer
nyújtsanak a hegyvidékeket
és és a magas
a barna árnyalataival jelölik.hegyeket pedig azszíne
A hegyóriások okkersárga
sötét
barna.
Hó. Többféle fajtáját különböztetjük meg, többnyire azoknak

az elváltozásoknak az alapján, amelyeken leesése pillanatá
tól kezdve átmegy. Keménysége szerint lehet puha, félpuha
és kemény; hőmérséklete alapján száraz és vizes. A friss hó
jellegzetessége, hogy a pelyhek megtartják hatélű hasáb szer
kezetüket. A laza hó áll.

—10A °C-os hidegben
turista esik,
és a száraz,
puha
és nagy kristályokból gyalogos síző mélyen
belesüpped, akárcsak a lyukacsos szerkezetű —3 °C-tól
a hegyekbe látogató turistáknak, túrákat vezessenek, megbíz —10°C-ig hulló porhóba. A nedves hó —1 °C és 0°C-nál esik.
ható tájékoztatást nyújtsanak, hozzásegítsék a hegyek látoga Nagy, nedves pelyhekben hull, ráragad a sílécre és a cipőre,
tóit a természet megismeréséhez, és felhívják figyelmüket megnehezíti a járást és a síző mozgását. A tömött hó a szél ha-
105 Hóba ásott gödör
tására jön létre, felülete bársonyos, pikkelyes, néha kagylószerű.

Az öreg hó idővel csonthóvá változik, általában a legalsóbb
rétegekben található, a mély, szélvédett területeken alakul ki.
Többnyire vagy nem kapcsolódik a friss hóréteghez, vagy csak
lazán. Olvadásos területeken nem engedi át az olvadó vizet,
mely így a felső, frissebb rétegeken át szivárogva lefolyik rajta.
Lassú
ben ún.leülepedése folytán csapódik
üreges zúzmara üregek keletkeznek
le. Tartós 0benne, melyek
°C körüli hő
mérsékleten a hó latyakossá, durva szemcséjűvé válik, fe
lülete puha. (Az ún. poshadt hó vizes vattához hasonló.) Ebből
a hóból táplálkoznak a lejtőkön a völgybe folyó csermelyek.
7/24/2019 A napsugárzás és felmelegedés hatására a hóréteg Mirko meg
olvad, a pelyhek csonthómagokká alakulnak, melyek magukba
gyűjtik az olvadáskor keletkező vízcseppeket. Mivel az alsó
rétegek hidegebbek, a hó a mélyebb rétegekben szilárd ma
rad. Napnyugtával megszűnik az olvadás, és a hó felülete
eljegesedik. A jégréteg vastagsága a napsugárzás időtarta
mától és erejétől függ. Tavasszal, amikor a nap erősen mele
gíti a havas területek felszínét, déli irányban elhajló göd-
röcskék jelennek meg rajta. Gyors lehűlés után vékony jég
kéreg keletkezik rajtuk, s a reggeli napsütésben parányi tükrök
ként csillognak. A csonthóréteg durva csonthószemcsékből álló
jégréteg (firnjég). A szél hatására a havon néha vékony, eljege
sedett rétegek alakulnak ki. A szél ugyanis összenyomja a ha
vat, és a hórétegek belsejéből elszívja a levegőt, így a hó
hőmérséklete a felszínen csökken, és meggyorsul a párolgása.
Mivel azonban a szél által nedvesség is jut a hórétegbe, ho
mályos tejszerű bevonat jön rajta létre. A száraz hóból a hó
fúvás hatására a sziklák vagy más akadályok előtt és mögött
hótorlaszok alakulnak ki, az akadály körül pedig tölcsérszerű
mélyedés, melynek szegélyén leülepedik a kimart hó. A hegy
gerinceken a szél veszélyes, tetőszerűen áthajló torlaszokat
hoz létre, ezért a sízőnek és a turistának fel kell tudnia be
csülni, hová léphet anélkül, hogy leszakítaná a hótorlaszt,
és lavinát idézne elő.
Hóba ásott gödör. Ha hóviharban, erős szélben, ködben vagy

a hegyekben eltévedünk, ideiglenes menedékhelyül szolgál.
Hótorlaszt keresünk, a torlasz mentén lefekszünk a hóra, aztán

hintázó mozdulatokkal ide-oda mozogva oldalunkkal előre-
furakodunk a hóban, amíg teljesen be nem ássuk magunkat.
Ezután megváltoztatjuk az irányt, és merőlegesen lefelé hala
dunk. Így széltől védett térséget kapunk. Megfelelő nagy
ságú nyílást lapáttal, síléccel is kimélyíthetünk.
Hólapát 106
Hólapát. Téli táborozáskor használjuk, pl. igluépítésnél a hó

tömbök kivágására. Négy szárnyas anyacsavarral lehet felerő
síteni a síbotra.
Hordócsomó. Ennek segítségével akasztják a hordót a daru

kampójára.
Holt (takart) terület. Dombok és hegyek lejtőivel, erdővel vagy

völgykanyarulatokkal eltakart hely. Ahhoz, hogy a térkép se
gítségével áttekintést kapjunk róla, meg kell rajzolnunk tartóz
kodási helyünk és néhány, velünk szemben levő pont szelvé
nyét, mégpedig úgy, hogy a holt tér a szelvények két-két
szélső pontja közé essen. A szelvények számát a holt tér
fekvése határozza meg. A térképen megkeressük tartózkodási
helyünket, meghatározzuk a terep szemben levő pontjait, meg
számozzuk vagy betűkkel megjelöljük őket, és bejelöljük azo
kat a pontokat, melyeket a megrajzolt szelvény irányában lá
tunk. Szintvonalak segítségével megrajzoljuk az egész szel
vényt, amelyre átvisszük a számokkal vagy betűkkel jelölt pon
tokat és azokat a nem takart határpontokat, amelyeket még
látunk. Az a terület, amely a két egymással szemben levő, még Horgászcsomó. A kötél árbocra, karóra való felerősítésekor al-
látható határpont között található, lesz a holt tér. kalmazzák.
107 Hosszú kötélfonat
Horgonycsomó. A kötelet kétszer a horgonykarika vagy a karó

köré tekerjük, és szabad végét hajóshurokkal rögzítjük (1),
vagy átfűzzük a két tekercsen (2).
Horgászkötés. Két eltérő erősségű zsineg, kötél összekötésére

használjuk, rendkívül jól tart. Kibogozásakor először széthúz
zuk a kötés mindkét kölcsönösen egymásra csúszó részét, az
után meghúzzuk mind a két kötél rövidebb, kiálló végét, ki
oldjuk a csomót, majd külön-külön kibogozzuk a két hurkot.
A csomót akkor kötöttük meg helyesen, ha a két kötél rövid
vége mentén húzott képzelt egyenes ferde a csomó húzóköte
Horogcsomó. Stevedor-csomónak is nevezik.
leinek tengelyére.
Horológia. A táj tervszerű átalakításával, védelmével és ter

mészeti értékeinek célszerű kihasználásával foglalkozó tudo
mány. A Nemzetközi Természetvédelmi Szövetségnek (IUCN)
önálló horológiai bizottsága van.
Hortobágy Nemzeti Park. 1973-ban alapították, területe kb.

52 000 ha. Nemzeti parkká nyilvánítását különleges tájképi jel
lege, növényzete és állatvilága tette indokolttá és szükségessé.
Területe a hajdani Tisza-ártérből alakult ki, a tökéletes alföldi
síkság, a puszta jellegzetes magyar tájformája. Jellemzői
a száraz, szikes talaj, a néhol mocsarakkal, kis erdőfoltokkal
tarkított legelők, melyekből messziről láthatóan emelkednek ki
az ún. kunhalmok. Különleges faunáján és flóráján kívül leg
nagyobb értéke és vonzereje a pusztai pásztorélet, pásztor
művészet és a kiveszőfélben levő ősi magyar háziállatok lát
ványa.
Hosszú kötélfonat. A kötélösszekötésnek ezt a módját akkor

alkalmazzuk, ha nem szabad a kötélnek megvastagodnia, te
hát amikor az összekötött kötelet valamin keresztül kell húz-
Hőguta 108
nunk. A szétbontott kötelek végét összesodrás előtt elvékonyít

juk vagy ferdén lemetsszük.
Hőguta. A napszúráshoz hasonló súlyos melegártalom.

A szervezet fokozott hőtermelése (pl. nehéz testi munka kö
vetkeztében) és gátolt hőleadása (pl. túlöltözöttség, fülledt
helyiségben való tartózkodás) idézi elő. Tünetei: általános
bágyadtság, fejfájás, szédülés, hányinger, görcsök, láz, sú
lyosabb esetekben eszméletlenség. A beteget fektessük hűvös
helyre, lazítsuk meg a ruháját, itassunk vele hűtött ásvány
vizet vagy teát.
Hőmérő a természetben. A természetben megközelítő pontos

sággal az egyes állatfajok megjelenése alapján is megálla
píthatjuk a hőmérsékletet. 0 foknál a hó felületén furcsa kis
élőlényeket találunk: ugróvillások at, skorpiólegyek et és néha
a lágybogarak lárváit. +4—5 °C-nál megjelennek a levegő
ben az árvaszúnyog ok, a szúnyog ok és a legy ek különböző A hangyabolyból előbújó hangyák ilyenkor még egy kicsit
fajtái, az olvadó erdei tócsákban, tavacskákban pedig fel esetlenül mozognak. A 20 foknál magasabb hőmérséklet a kü
bukkannak a gyepi békák. A +10 fok körüli hőmérséklet ki lönféle csigákat is kicsalja — megkezdődik az élőlények moz
csábítja a lombos fák, különösen a hársfák kérgére a piros galmas élete.
fekete mintázatú verőköltö bodobácsok at, a lombok között és
a száraz fűben katicabogarak mászkálnak. A szőrös éjjeli
lepkék éjjel +10 foknál repülnek ki, előcsalogatva téli álmuk Hőmérséklet a sátorban. Rendes körülmények között a sátor
ból a denevéreket, amelyek e hőmérséklet hatására felébred belsejének hőmérséklete és páratartalma állandó, a lakott
nek, és az éjjeli lepkék vadászatára indulnak. +12—15 foknál sátorban azonban a légzés, az izzadás, a gyertyaégés, a főző
megjelennek a méhek is, de mihelyt csökken a hőmérséklet, készülék használata, a nedves ruhadarabok és cipők párol
visszatérnek a méhkasba, mivel 10 foknál alacsonyabb hő gása következtében emelkedik a páratartalom. Azokon a he
mérsékleten már nehezen tudnának mozogni. A hüllők, külö lyeken, ahol a legalacsonyabb a hőmérséklet — főleg a pad
nösen a gyíkok +15 foknál másznak elő a naptól felmelege lózaton —, a pára ködösödés alakjában kezd lecsapódni.
dett kövekre, megszokott fürgeségüket azonban csak akkor Ezért a sátor padlójára sátorlapot vagy vékony takarót terí
érik el, ha a hőmérséklet +16 fok fölé emelkedik. +18 fokon tünk, hogy a párás levegő ne kerüljön közvetlen kapcsolatba
kirepülnek a „tavaszi lepkék”, a tarkalepkék, a nappali páva a lehűlt padlózattal, és eltávolítunk a sátorból minden fölös
szemek, a citromlepkék, a fehérlepkék és a dongók nőstényei. leges vízpáraforrást, a nedves ruhákat és cipőket, a nyílt
109 Hulladékégető
lángú fényforrást, a sítalpakat stb. A páratartalmat legjobban

a szellőztetés csökkenti. Nélküle a hőmérséklet emelésének
nincs értelme, mert a meleg önmagában nem elég a páratar
talom csökkentésére. A tökéletesen áteresztő sátorból a pára
a sátor csúcsán vagy gerincén át távozik. Nem keletkezik
benne olyan erős léghuzat, mint azokban a sátrakban, ame-
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja Hulladékégető. Minden nagyobb tábor nélkülözhetetlen tarto 104/403

zéka. Ásunk egy 80X200X30 cm-es árkot, melynek aljára lapos
lyekben kénytelenek vagyunk szellőztetőket használni, csupán

egyenletes, állandó légáramlás. A sátor alján behatoló hideg
levegő kiszorítja a meleg, átnedvesedett és széndioxiddal te
lített levegőt, amely fölszáll, és a sátor gerincénél vagy csú
csánál a sátorszövet pórusain át távozik. Ezzel a sátorban
nem emelkedik a páratartalom görbéje, levegője száraz és
meleg marad.
Hősugárzás elleni védőeszköz. Főzéskor, sütéskor nehéz a tűz

mellett dolgozni. Kezünket úgy védhetjük a melegtől, hogy
afenyőkérget
villára, kanálra egy darabkészített
vagy kartondobozból állandóan nedvesen
ellenzőt húzunk. tartott friss
fakéreg
Hulladékgödör 110
köveket helyezünk, és fenyőlombból font szegéllyel vesszük

körül, hogy a legyek ne juthassanak az alján levő hulladék
hoz. Este, a konyha kitakarítása után a hulladékégetőben
minden elégethető hulladékot, szemetet eltüzelünk, a hamut
összesöpörjük, és a hulladékgödörbe vagy a latrinába dobjuk.
Jó megoldás az is, ha egy darab kockadrótot összegöngyö
lünk, és erős drótból készült abroncsra erősítünk. Ebbe a hen
gerbe gyűjtjük a hulladékot. Este, ha megtelt, árok fölé vagy
kövekre állítjuk, és tüzet gyújtunk alatta. A maradék szemetet
bottal összekotorjuk, és a tűzbe toljuk.
7/24/2019 Hulladékgödör. Minden tábor nagyon fontos Mirko Vosátka
tartozéka. - Természetjárók Enciklopédiája
Ásunk
egy 200X100X100 cm-es gödröt, szélére gömbfa keretet
készítünk, arra pedig felnyitható fedelet erősítünk. Elég, ha
egy másik fakeretet bevonunk kátránypapírral, vagy sűrűn ki-
fonunk náddal, fenyőlombbal, esetleg gyékénnyel. A gödröt

naponta beszórjuk klórmésszel. A táborozás befejeztével
a gödröt földdel betemetjük, és a keretet a fedéllel együtt
elégetjük. Kisebb táborokban elég, ha egy 30X50 cm-es lyu
kat ásunk. Kivágunk egy kör alakú, ferde szélű gyeptéglát,
és két rövid, oldalcsonkos ágat szúrunk bele. Ez lesz a hulla
dékgödör fedele, amelyet minden használat után a gödör
nyílására helyezünk, hogy távol tartsuk a legyeket. Táborozás
után a gödröt betemetjük, és ráhelyezzük a gyeptégla fede
let. A fennmaradó kiásott agyagot szétszórjuk a fák vagy a fű
közé.
Hullámkötény. Sportcsónakokon használják, nehogy a csóna

kot a zuhatagokon, áteresztő zsilipeken való áthajózáskor vagy
111 Ideiglenes fedezék
Húzócsigasor. Csomófajta. A kötél végétől megfelelő távolság
ra két szemet kötünk, majd ezeken átbújtatjuk a kötél szabad
végét, és az ily módon keletkezett hurkot megfelelő hosszú
erős szélben elöntse a víz. A kajakozók egy- vagy kétrészes ságúra húzzuk.
alul elkötjük, hogy A
ne hurok meghúzása
csúszhasson el. után a kötél szabad végét
hullámkötényt használnak. A kötény nagyobb, mint a kajak
gallérja, a kerületén végigfutó gumiszél a kajak külső részén
levő vájatba illeszthető. A kötény közepén levő beülőnyílás,
„kémény” felső széle gumival van ellátva, hogy szorosan zár
jon. A kenusok több részes kötényt használnak, amelyet mű
anyag (szilon) zsinórral erősítenek a csónakfalon levő kari
kákhoz vagy kapcsokhoz. A kenukötényben két 40 cm magas
beülőnyílás van, felső szélük szintén gumizott. A háromrészes
kötény „kéményei” levehetők. A ladikoknak csak az orrára
készítenek borítót, amelyet könnyű vázra feszítve a ladik or
rára húznak. A borító szélén levő szemeken zsineget fűznek
ót, és a ladikoldal kapcsaihoz erősítik.
Hurkolt bog. Kikötőbika vagy karó köré tekert kötélen kötjük. Ideiglenes fedezék. Akkor építjük, ha nincs sátrunk. A környé
A bogból eltolható hurok alakul ki, amely húzással össze ken talált anyagokat vagy felszerelésünk megfelelő tarto
szorul. Ha a hurok bogai lazák, a csomó könnyen kiold zékait használjuk fel hozzá: ölfát, fahasábokat, fatönköket, ki
ható. dőlt fákat, ágakat, fakérget, csarabot, köveket, sátorlapot, pvc
fóliát esőköpenyt stb. Ismertetünk néhány megoldást. 1. Fede
zék kivágott fából, sátorlapból, villás ágból, kötélből és három
cövekből. 2. Három sövényrészből, fatönkből, valamint fűből
vagy fenyőlombból készült fedezék. 3. Két sövényrészből fel
állított A ív, fűvel, fenyőlombbal, kéreggel vagy mindezekkel
vegyesen befedve. 4. Kidöntött fára facövekekkel felerősített
és kövekkel leterhelt sátorlap, a kisebb réseket lehántott ké
regcsíkok fedik. 5. Ölfarakásra felrakott ágakkal leterhelt sá
torlap, ellentétes oldalán sátorcövekkel (ágakból készített cö-
vekekkel) rögzítve. 6. Félbehasított méteres ölfából épített
alapzat egy mélyedésben, sátorlappal és fenyőlombbal bebo
rítva. 7. Kidöntött fa mögé állított rombuszsátor meghajlított
Hurok kettős tekerccsel. Olyan szorító nyolcas („pápaszem”), ágakkal álcázva és beborítva. A rombuszsátor térségét és az
amelyben egy tekerccsel több van. ölfából kialakított padlózatot fenyőlomb borítja. 8. Enyhe lej-
Időjárási front 112
113 Időkalkuláció
tőn két fa közé helyezett kis fatörzs (a fedezék tartógeren lombpadlóval. 10. Az út, a patak fölött növő fagyökerek alatti
dája), a fa tövénél az innenső oldalon vastag ölfahasáb láb térség kihasználásával épült fedezék, amely több ember elhe
támasztéknak vagy ülőkének. 9. Kivágott nagy fatörzs mögött lyezésére is alkalmas.
meghajlított ágakból épített fedezék, száraz nyírfagally és
Időjárási front. A hideg és meleg légtömegek áramlásának dozó felhőkből gyakran elered a zápor. Az időjárási front
határán keletkezik. A front elülső része (a frontátvonulás irá középpontja tőlünk D-re vonul. Tartósabb esőre csak akkor
nyában) a meleg, a hátulsó pedig a hideg front. A két front kell számítanunk, ha közel vagyunk az időjárási front közép
találkozásánál alacsony a légnyomás, a hideg légtömegbe be pontjához. A hőmérséklet alacsony marad, keleti szél fúj.
hatol a meleg légtömeg. A meleg levegő az alacsony lég
nyomású terület keleti és északi oldalán emelkedik fel; ha
a nyugati oldalon kényszerül fölemelkedni, akkor csapadékot,
záport hoz. A meteorológiai térképeken a hideg frontot foga Időkalkuláció. Minden túra előkészítésének elengedhetetlenül
zott vonallal jelzik, a meleg frontot jelző vonalon kis ívek so fontos része. A túra időtartamának kiszámításánál figyelembe
rakoznak. Ha az időjárási front úgy vonul el felettünk, hogy kell vennünk minden utunkat befolyásolható tényezőt. Gya-
a középpontja tőlünk északra van, akkor a közeledő ciklont log- és sítúrán mindig vegyük számításba a résztvevők
a rossz időjárást jelző magas pehelyfelhők, cirrusok (Ci) elő fizikai erejét, a csomagok súlyát, a terep jellegét, a hegy- és
zik meg. A magas, réteges gomolyfelhők, stratocumulusok völgymenet hajlásszögét, a széljárta gerinceken való mene
(Se) vagy a magas párnafelhők, altocumulusok (Ac) sűrűsöd telés nehézségeit, a hótakaró minőségét, állapotát és vastag
ni kezdenek, fokozatosan leszállnak, és közepes magasságban ságát, a nappalok hosszúságát és a túra második és har
sűrű, szürke felhőkké alakulnak, amelyek tovább sűrűsödve madik napján jelentkező átmeneti fáradtságot, különösen ak
esőfelhőkké, nimbusokká változnak. Eső után a felhők szét kor, ha nehéz csomagokat viszünk. (Szervezetünk később
szakadoznak, a DK-ről fújó szél DNy-ira változik, és a meleg alkalmazkodik a fokozottabb megterheléshez.) Gyalog általá
idő változatlan marad. A meleg front elvonult, változékony ban 5 km-t teszünk meg óránként, azaz 1 km-es utat 12 perc
időjárás van kialakulóban, a rövid száraz időszakok záporok alatt. A terepfelszín emelkedésétől függően számolnunk kell
kal váltakoznak. Eső- és zivatarfelhők gyülekeznek, a szél azzal, hogy haladási sebességünk dombos terepen 25%-kal,
ÉNy-ra fordul és megerősödik, a hőmérséklet hirtelen csök vizes és agyagos úton 50%-kal, 30—50 cm-es hóban 60—80,
ken — elért bennünket a hideg front. Kiderül, de a felszaka sőt 90%-kal, minden 300—350 m emelkedésnél vagy 400—450 m
Idő megállapítása a természetben 114
szintsüllyedésnél 1 órával csökken. Az erős esőzés, szél, ha virág, veronika; 10.00—11.00-kor a kikerics, hérics, kökörcsin,
vazás 40—80%-kal csökkenti a haladás sebességét, a hófú erdei madársóska, vízirózsa. A virágok becsukódása szerint:
vás 90— 100%-kal. Vízen az előrehaladás gyorsaságát a víz 13.00—13.30-kor csukódik a csorbóka, 13.00—14.00-kor a hölgy
folyás sebességének, irányának, esésének, a pillanatnyi hajó mál, keszegsaláta; 14.00—15.00-kor a mezei katáng, gyer
zási viszonyoknak, a folyómeder állapotának, az akadályok mekláncfű; 15.00—16.00-kor a vízidara, 16.00—17.00-kor a kö
számának és jellegének, a szél erősségének és irányának, römvirág, 17.00—18.00-kor a hérics, szellőrózsa, májvirág, kö
a csónakok fajtájának és a résztvevők fizikai állapotának meg körcsin, kikerics, erdei madársóska; 18.00—19.00-kor a ba
felelően számítjuk ki, figyelembe véve a csoportban levő csó racklevelű harangvirág, bábakalács; 19.00—20.00-kor a vízi
nakok számát és a csoport tagjainak technikai felkészültségét rózsa, réti boglárka; 20.00—21.00-kor a gyepűrózsa. 19.00 óra
is. Állóvízen ladikkal 3—4 km-es, kenuval 4 — 6 km-es, kajakkal kor áthatóan illatozik a fehér sarkvirág, 21.00 órakor kinyílik
5—7 km-es az óránkénti sebesség, közepes nagyságú folyókon a hólyagos habszegfű. A növények érzékenyek a napfényre,
a kenu naponta 20—25 km-t, a kajak 25—50 km-t tesz meg. ezért a „virágóra” egy kicsit pontatlan: felhős időben, esőben
7/24/2019 A Dunán és az Elbán egy nap leforgása alatt 70—100
Mirko km-t- Természetjárók
Vosátka „késik” vagy „megáll” — a virágok nem nyílnak ki. A „ma
Enciklopédiája
is meg lehet tenni, kisebb, kanyargó folyókon, sekély vízben, dár- és virágórán” kívül még számos természetes időjelzőt fel
zátonyok között azonban a csónak vízre bocsátásával és lehetne sorolni, pl. azt az órát, amikor a szúnyogok kirajza
a folyószakasz felderítésével járó időveszteség miatt csupán nak. Kezdetben minden ilyen jellegű megfigyelést jegyezzünk
3—5 km-t. Partról való vontatáskor vegyük figyelembe a hajó a naplónkba.
zási viszonyokat, a csónakok számát és fajtáját. Ladikkal
2—3 km/ó, más hajófajtákkal 3—5 km/ó teljesítményre számít
hatunk. Egynapos túra esetén a bevásárlásra, főzésre és pihe
Iglu. Az eszkimók félgömb alakú hókunyhója. Felépítése egy
nésre szánt időhöz, a tereptől és az időjárástól függően, szá
mítsunk hozzá 1—6 óra tartalék időt is, több napos túra ter szerű, köralapon nyugvó boltozata mégis rendkívül szilárd.
vezésekor 1—2 napot. Ha utunk egy részét autóbusszal A boltozatot hókockákból rakott gyűrűk alkotják, amelyek át
mérője a boltozat teteje felé csökken. A kockák közötti héza
tesszük meg, az autóbusz átlagsebességét 35—45 km/ó-ra be
gok soronként váltakozva helyezkednek el. Az iglu befedésekor
csülhetjük. Minden két óránál hosszabb ideig tartó utazásnál
két személy egymással szemben áll, és lehajtott fejükön, vál
számoljunk 20 perc pihenőidővel is. Ha ösvényeken, erdei vagy
mezei utakon gyalogolunk, utunk km-ként 3—5 perccel tovább lukon alakítják ki az iglu tetejét. Az építéshez legalkalmasabb
a hófúváskor keletkező hótorlaszok összetapadt és leülepedett
tart. Figyelembe kell vennünk az út lejtésének fokát is —
hava vagy a finom csonthó. Az igluépítéshez szükséges hóré
45 fokos lejtésnél az eredeti távolság 0,3-mal, 35 fokosnál
tegnek legalább 20 cm vastagnak kell lennie, ezért nagy tor
0,15-tel, 25 fokosnál 0,1-gyel, 15 fokosnál 0,05-tel, 5 fokosnál
laszokat keressünk, amelyekből kivághatjuk az építéshez szük
0,01-gyel növekszik. A fentiek figyelembevételével könnyen ki
séges kockákat. A kockák hosszúsága kb. 30 cm, magassága
számíthatjuk a tervezett túrához szükséges időt.
20 cm, lapáttal, késsel vagy kézi fűrésszel vágjuk ki őket.
Az iglu helyét sítalpakkal elegyengetjük, a havat ledöngöl
jük vagy oldalra toljuk, hogy sima és elég nagy helyet nyer
jünk. Az egyes hókockákat laposan egymás mellé rakjuk, és az
Idő megállapítása
hangzó a természetben.
madárhangokból, vagy a Avirágok
tapasztalt táborozó
nyílása, a fel
csukódása alapkoszorú kialakítása utón a további koszorúkat-mindig kissé
szerint akkor is meg tudja állapítani, kb. mennyi az idő, ha beljebb építjük, úgy, hogy a kockák közötti rés az alattuk
nincs órája. A madárhangok szerint: 23.00 és 1.00 óra között levő sor kockáinak közepére essen. A rések váltakozása teszi
szólal meg a csalogány, 2.00 és 3.00 óra között a poszáta, 3.00 szilárddá a hóépítményt. A hókockákat rakhatjuk koszorúba (a)
és 3.30 óra között a füzike, vörösbegy, fürj, 3.30 és 4.00 óra vagy csigavonalba (b). Az iglu méretei a következők lehetnek:
között a rozsdafarkú, 4.00 órakor a rigó és a feketerigó, 4.00 két személy szálláshelyéül: átmérő 220, magasság 150 cm, há
és 5.00 óra között a cinegék, 5.00 órakor a verebek, 20.00 és rom személy szálláshelyéül: átmérő 260, magasság 150 cm,
21.00 óra között a nádi veréb, 21.00 és 22.00 óra között négy személy szálláshelyéül: átmérő 300, magasság 150 cm.
a bölömbika, 22.00 és 3.00 óra között pedig a baglyok hallhatók. Az építés befejezése után elsimítjuk a belső falakat. A bejá
A virágok nyílása szerint: 4.00—5.00-kor nyílik a gyepűrózsa, ratot derékszögben kapcsoljuk az összekötő folyosó végéhez,
5.00—6.00-kor a fekete csucsor, 6.00—7.00-kor a ciklámen, és zsákvászonnal, sátorlappal vagy más anyaggal elfüggö
mezei katáng, gyermekláncfű, réti boglárka; 7.00—8.00-kor nyözzük. Az iglu boltozatában szellőzőnyílást vágunk, melyet
a baracklevelű harangvirág, hölgymál csorbóka, keszegsaláta, a jobb szellőzés és a nedvesség csökkentése érdekében kür
bábakalács; 8.00—9.00-kor a szellőrózsa, májvirág, köröm tővel is elláthatunk. Hófúvás és szélvihar idején a szellőzőnyí
115 Iglu
lást befedjük hókockával. A fekvőhelyeket vagy egymás mel ból). A falban mélyedést vájunk a főzőkészüléknek, mindig
lett, vagy egyenként a falak mentén helyezzük el, mindig a szellőzőnyílás alatt. A főzőkészülék 80 cm-re legyen a föld
legalább 50 cm-re a földtől. Közöttük ássuk ki az igluhoz től. Az egyes iglukat 120 cm magas és 80 cm széles, trapéz
épített tárolóhely bejáratát. Néha csak ideiglenes fekvőhelyet vagy boltozatos formájú folyosókkal köthetjük össze.
készítünk (két sor hókockán egymás mellé fektetett sítalpak
ülőke
Íj 116
Íj. 2,5X3X150 cm-es lécből készítjük. Legjobb hozzá a ma

gas kőris vagy a gyertyánfa. A lécben ne legyenek csomók, üvegpapírral
vel 10 cm átcsiszoljuk,
széles és 1éscma vastag
markolatlekerekített
lapos oldalára enyv-
és tenyérbe
és az évgyűrűk hosszanti irányban párhuzamosan fussanak. simuló farátétet ragasztunk. A farátét záróélei fokozatosan
A léc közepétől felfelé lemérünk 3 cm-t, lefelé pedig 7 cm-t, keskenyednek, és folyamatos átmenettel kapcsolódnak az íj
itt lesz az íj markolata. Kialakítjuk az íj kívánt alakját, és a lé
cet lecsiszoljuk. Hátsó oldala lapos marad, elülső oldalát
azonban legömbölyítjük, szárait a rajz szerint közepétől a vé
géig elkeskenyítjük. Az íj kipróbálásakor a feszítéshez mindig
erős zsineget használunk, sohasem húrt. A zsineg megfeszíté
sekor megfigyeljük, hogy az íj szárai egyformán hajlanak-e, és
egyenlő-e a húzásuk. A helyesen készített íj a markolat kö
zepétől 10—15 cm-re kezd ívet alkotni. Az íj végeit 3 cm
hosszúságban vastagabbra hagyjuk, hogy rovátkákat készíthes
sünk a húr befogásához. Ehhez nem használunk kést, csak
reszelőt és üvegpapírt. A munka befejezése után az íjat finom
17
Ij
lapjához. A rátét felerősítéséhez ne használjunk sem szögeket,

sem csavarokat. Ha a ragasztó megszáradt, a markolat köré
vékony zsineget tekerünk. A kész íjat beeresztjük lenolajjal
vagy méhviasszal.
Íjászat 118
Íjászat. Versenysport, amely változatossá teszi a tábori éle amely merőleges a rovátkára, az íjból kifelé néz. A nyíl
tet. Az íjászathoz jó íj, nyílvesszők és céltábla szükséges. A húr hegye egybeesik a céllal; a célpont távolsága szerint vagy
megfeszítésekor az íj alsó szárát a földön a lábfejünkhöz tá megemeljük a bal kezünket, vagy kissé leengedjük a jobb kö
masztjuk, és a felső végét hurokkal az íjra hurkoljuk. A húr nyökünket. A nyílvesszőt nyugodtan lőjük ki, és a húrt vala
alsó vége erősen rá van erősítve az íjra, azt nem szokás le mennyi ujjunkkal egyszerre engedjük el.
venni. Ijászáskor terpesztett lábbal (kb. 60 cm nyitással) a lö
vés irányához képest oldalt állunk fel. A kinyújtott bal kéz
markolja az íjat. A húrt a jobb kéz három ujjával feszítjük ki,
és a hüvelykujjal tartjuk meg. A mutatóujjal és a hüvelyk
ujjal tartjuk a nyílvesszőt is, amelyet bevágásával a húrra
helyeztünk. Jobb szemmel, az orrtőn keresztül célzunk. A nyíl
vessző a bal kéz mutatóujjának tövén fekszik. A vezetőtoll,
119 Ikerhurok
Íjászcéltábla. Zsákból, szalmából vagy szénából készítjük. Ha

íjászunk, tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket. A céltáb
lát félreeső helyen állítsuk fel, például elhagyott agyag- vagy
kőbányában, vízmosásnál. A lőfalat a lőpálya végén gömbfá
ból építjük. A vázra szalmával, szénával vagy ronggyal kitö
mött zsákokat kötözünk, azután papír céltáblákat erősítünk
rájuk, vagy a céltáblát közvetlenül a szalmazsákra festjük.
Céltáblákat szalmafonatokból is készíthetünk. A földön kari
kába tekerjük a szalmafonatot, és zsinórral összevarrjuk.
A szalmakorong hátsó oldalára dróttal szélesebb lécek
ből készült merevítőkeresztet erősítünk. A céltáblák koncent
rikus körei más más színűek és értékűek: a legszélső, fe
hér — 1 pont, a fekete — 3 pont, a kék — 5 pont, a piros
7/24/2019 — 7 pont és a legbelső, sárga — 10 pont. AzMirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
íjászáshoz
karó- és gyökérvázra felrakott szalmából (szénából) szarvasfi
gurát is formálhatunk, amelyet zsákvászoncsíkokkal vonunk be.
Ha kerekekre szereljük, futó célpontunk lesz.
Ikerhurok. Olyan alapcsomó, amelyből egy sor további cso

mót köthetünk. Nagyon hasonlít a horgászkötéshez és a szo
rító nyolcashoz („pápaszemhez”). A kötél szilárd része és sza
bad vége nem fut váltakozva vagy párhuzamosan a közös
hajlat felett. Először a kötélen szemet alakítunk ki, és meghú
zása előtt a kötél szabad végéből fület húzunk vissza rajta,
majd az első szem alatt a kötél másik végére egy másik sze
met kötünk, és a két hurkot meghúzzuk. Tetszés szerinti tár
gyat, karót stb. tehetünk közéjük. A hurkok közötti távolság
szükség szerint változtatható.
Íjhúr. Erős nyersszálból vagy vékony kenderzsinegből három

szálat sodrunk össze úgy, hogy először hurkot alakítunk ki
belőlük. A húr hosszát előre kimérjük. Az összesodort húrra
viaszt kenünk, és a viaszt flanellronggyal jól bedörzsöljük.
A húrt mindig száraz helyen tartjuk, s ügyelünk arra, hogy be
ne lepje a por. Az íj egyik végére a kialakított hurokkal illeszt
jük fel, a másik végére csak közvetlenül használat előtt köt
jük fel. A lövészet befejezése után a húrt az íjról ismét
levesszük. Legjobb pvc zacskóban tartani, hogy át ne nedve-
sedjék.
Ikerhurok a kötél közepén 120
Ikerhurok a kötél közepén. Ezt a csomót akkor kötjük, ha kö láris erő hatására a szövet felületén vízhatlan bevonat jön
télen vagy zsinóron hurkot kell kialakítanunk, szabad végek létre. Az így vízhatlanított sátorlap csak a levegőt és a sátor
nélkül. Azon a helyen, ahol szükségünk van a csomóra, meg ban lévő párát engedi át. Kezdetben a nagy cseppek köd-
szerűen áthatolnak a szöveten, a fonalak megduzzadásával
azonban a láncfonalak és vetülékek közötti rések bezárulnak.
A vizet taszító anyagokat a szöveten vasalással rögzítjük. Ebbe
a csoportba tartoznak a zsíros jellegű anyagok (pl. a lanolin,
a paraffin, a sztearin és az olaj). 3. Kettős rétegű impregná-
lásról akkor beszélünk, ha a szövetet először az A anyaggal,
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja megszáradása után pedig a B anyaggal itatjuk át. A két 115/403
anyag kölcsönös reakciója folytán egy új AB impregnáló
anyag keletkezik. Az impregnáló anyagokat vízben feloldjuk,
és vagy az impregnálandó anyagot áztatjuk az oldatba, vagy
az oldatot visszük fel a szövetre. Ha a szövet megszáradt,
a vízhatlanító anyagot vasalással rögzítjük rajta. Az impreg-
náláshoz legjobb oldószer az esővíz vagy a forralt víz. Az
anyagokat az impregnáláshoz szükséges idő eltelte után az
impregnáló fürdőből kiemeljük, és csavarás nélkül feltereget
jük egy jól szellőző helyiségben. Legjobb, ha árnyékban és
huzatban száradnak. Megszáradás után az impregnált szö
vetet gondosan átvasaljuk.
Impregnálószerek. Készen vagy félkész termékként is kapha

tók. A kész termékek közé soroljuk a csehszlovák gyártmányú
Ceram CS-t. Előnye, hogy jól bírja a vegytisztítást, és az
anyag színét nem változtatja meg (csupán a világos anya
gok kapnak tőle enyhe zöldes árnyalatot). Az impregnáló ré
teg a sztearinsav króm komplexe, amely az anyag szálaira
hexametilén-tetraminként (uratropin) rögződik. 1 liter vízhez
10—50 g Ceram CS-t és 1—5 g hexametilén-tetramint adunk.
csavarjuk a kötelet, és a kialakított szemen kihúzzuk a hur Az oldatot felmelegítjük 40 C°-ra, és belehelyezzük a szövetet.
kot. Hogyha a hurok húzással kisebbedne, mellette gyorsan Ceram CS-sel pamut-, gyapjú és műszálas anyagokat egyaránt
új szemet csavarunk, s átvetjük az elsőn úgy, hogy alácsúsz- impregnálhatunk. Jó impregnálószer az alumíniumsztearát
szon. Ha a kötél két végét meghúzzuk, a csomó összezárul, és is, amely két impregnáló oldatból áll: az egyik a nátron, azaz
megakadályozza, hogy a kialakított hurok kioldódjon. sztearinszappan, a másik pedig az alumíniumszulfát oldata.
A nátronsztearát-oldatot úgy készítjük, hogy vasedényben
sztearint olvasztunk fel (150 g-ot), és állandó keverés közben
Impregnálás. Meggátolja, hogy a víz a szövetbe vagy a bőrbe 21 g nátronlúgot adunk hozzá. Addig forraljuk, míg be nem
hatolhasson. Az impregnálást többféle eljárással végezhetjük: sűrűsödik, majd 5 I vízben feloldjuk. Az anyagot először ebbe
1. A szövetre vizet át nem eresztő rétegeket viszünk fel (pl. az oldatba áztatjuk be (szárazon), utána kivesszük, de nem
viaszból, aszfaltból, kátrányból, természetes gyantából, szer csavarjuk ki, és átrakjuk a másik oldatba, amelyhez 5 I víz
ves oldószerekben oldott gumiból). Padlóburkolatok, hálózsá ben 250 g alumíniumszulfátot oldunk fel. Ezután az anyagot
kok, matracok, matrózzsákok impregnálásához természetes megszárítjuk, és mindkét felén kivasaljuk. Hasonló impreg
vagy szintetikus kaucsukot, vízhatlan burkolatok, huzatok ké náló oldatot kapunk, ha 5 I vízben 1,5 kg alumíniumszulfátot
szítéséhez, csónakok befedéséhez pedig műanyagokat haszná és 4 I vízben 0,25 kg színszappant, vagy ha 3 I vízben 0,25 kg
lunk (pl. pvc-t vagy polietilént). 2. Az impregnálandó tárgyat timsót, és 3 I vízben 0,12 kg alumíniumacetátot oldunk fel.
vizet taszító anyaggal vonjuk be. Ezek az anyagok gyorsan Viaszos impregnáló anyagokat úgy készítünk, hogy benzinben
beivódnak a szövet fonalaiba, s az így keletkező taszító, kapil vagy triklóretilénben cerezint, paraffint, sztearint oldunk fel.
121 Indián írás
Áztatás után az anyagot megszárítjuk, és kivasaljuk. Nyitott temek festéséhez pedig zsírban lassan feloldott gyantával.
ablaknál vagy szabadban dolgozzunk, mert valamennyi viaszos Vörös festéket megszárított, porrá őrölt és zsírral kevert vörös
impregnáló anyag gyúlékony! Kitűnőek a szilikon olajok is, agyagból készítettek, vastartalmú vízben áztatott fa hamujá
ezekkel az anyagot bekenjük vagy beszórjuk. ból pedig rózsaszínt. Sárga színt az okkersárga kaolinokból állí
tottak elő, kéket fehér kaolinból és mangánércekből kevertek
ki (nem volt mély és tiszta szín). A fekete színt koromból vagy
Indián festékek. Vízzel és zsírral elkevert kaolinból, növényi fekete, elszenesedett fából keverték, esetleg tölgyfakéregből és
nedvekből, koromból és hamuból készültek. A test színezésé vasból főzték. A fehéret fehér kaolinból vagy porrá tört kagy
hez a festékeket zsírral keverték, ruhák festéséhez vízzel, a to lóhéjakból nyerték, a zöldet szétmorzsolt fűből és levelekből.
Indián írás. Az indiánoknak nem volt a miénkhez hasonló be volt, mellyel jeligeszerű, mágikus feljegyzéseket és előírásokat
tűírásuk, noha Észak-Amerika területén 461 különböző nyelvet készítettek a törzs varázslói számára. A fogalmi vagy gondo
7/24/2019 beszéltek. Néhány törzs ugyan használt jeleket, Mirko
de ez Vosátka
csak -lati egységeket két
Természetjárók merőleges vonallal választották el. Az
Enciklopédiája
fakéregre írt fogalmakat jelölő képírás volt, mellyel naptári és algonkin indiánoknak hasonló, ún. víkhegan jeleik voltak.
jeligeszerű krónikás feljegyzéseket készítettek. A delavárok A dakota és a kiovi törzseknek is voltak egyszerű jeleik fontos
szent könyve, a Valam Olum (Vörös Krónika), melyet Rafines- feljegyzések rögzítésére. A fehérek aztán az indián szimbo
que fordított le, és adott ki 1836-ban, 284 nyírfakéregre írt likus jelek alapján összeállítottak egy sor képjelet, melyet in
jelet tartalmaz. Az odsibveknek úgynevezett kekim képírásuk dián írásként tüntettek fel.
Törzsfőnökök neve:
Nagy Út Fekete Felhő Felhőpajzs Bölénypúp
Mennydörgő Pipa Nagy Orr
hatalmas hang hallani bőség éhség himlő éj fent beszél
mély hó ravasz férfi betegség erre járt járás tábor békekötés
Indiánok 122
törzs felfedezés tábortűz hívlak, gyere ide! parancs kérés szállítószán elrejtőzött, elrejtett
fegyverszünet lasszó sok beszélni jó, jóság ma futás fa
tanács fivérek szeles idő vihar nyomok

sugallat én, engem étel, jóllakott
Hónapok neve:
hó hava éhség hava madarak hava vetés hava virágzó préri hava prérirózsa hava
mennydörgések hava kukoricaérés hava vadászat hava lombhullás hava bolondok hava hosszú éjszakák hava
Indiánok. Az amerikai kontinens őslakói, akik a Bering-szoro- fókára, bálnára, bölényre és szarvasra vadásztak, fakéreggel
son át jutottak el Ázsiából Amerikába. Amerika felfedezése fedett sátrakban laktak. A kanadai tavakon nyírfakéreg ke
idején Észak-Amerikában egymástól elszigetelten 600 külön nukban hajóztak, télen hótalpakon és kutyákkal vontatott szá
böző indián törzs élt, nyelvük szerint is több nyelvcsaládra osz nokon közlekedtek. A Nagy-Tavak környékén élő törzsek halá
lottak. Az Alaszkában és Kanadában élő nomád vadásztörzsek szattal és a vízirizs gyűjtésével tartották fenn magukat, a Csen-
123 Irányszög
des-óceán partvidékén élők főként halászattal foglalkoztak. Az szög. Ha nincs betájolt térképünk, sem iránytűnk, átlátszó
indiánok nagyon ügyes fafaragók voltak (totemházaik közt anyagból készült 180 vagy 360 fokos szögmérővel segítünk ma
vannak 100 m hosszúak is). 22 m hosszú, 60 férfit befogadó gunkon. A szögmérő közepét átfúrjuk, és a nyíláson fehér fo
hajókat tudtak építeni. Kutya- és kecskeszőrből csergeszerű nalat fűzünk át, amelynek végét a szögmérőre ragasztjuk.
anyagokat készítettek. Északnyugaton valamiféle rézlemez A szögmérőt úgy helyezzük el a térképen, hogy középső nyí
formájú pénzt is használtak. Fegyverük az íj és a lándzsa lása a mi nézőpontunkban legyen. Az É—D-i irányt a néző
volt, testüket keményfa lemezekből készült páncélzattal és si
sakkal védték. Néhány törzs települése hatalmas sziklapárká
nyok alatt épült. Ezeket az ún. „sziklavárosokat’' napon szárí
tott téglából építették. A fejlődés további szakaszában azon
ban elhagyták a sziklavárosokat, és a hegyek lejtőin építettek 118/403
házakat — pueblókat. A pueblólakók csakhamar ügyes föld
művelőkké váltak, ötletes öntözőberendezéseik voltak. Hat
fajta kukoricát, görögdinnyét, paprikát, salátát, babot, do
7/24/2019 hányt termesztettek. Jártasak voltak a fazekasságban,Mirko
de aVosátka
fa - Természetjárók Enciklopédiája
zekaskorongot nem ismerték. A kaliforniai indiánok gyűjtögető
életmódot
gesztenyét folytattak, gömbölyűgyűjtöttek.
és más magokat kosarakba vadzabot,
Sűrűn makkot,
fonott kosarak
ban főztek úgy, hogy a vízbe átforrósított köveket dobáltak.
Az Észak-Amerika délkeleti területén élő indiánok kitűnő föld
művesek voltak, tökéletesen megerősített falvakban laktak.
Jelenleg Kanadában kb. 100 000, Alaszkában kb. 26 000 és az
USA-ban 250 000 indián él, többségük rezervátumokban.
Irányátvitel
juk tereprőlmegállapítjuk
a térképet, térképre. Iránytűvel vagyhely
a keresett tájolóval betájol
azimutját. Az
iránytű irányzóvonalát vagy a tájoló irányélét közelebbi sar
kával a térképen megkeresett álláspontunkhoz állítjuk. Aztán
anélkül, hogy a betájolt térképet elmozdítanánk, addig for
gatjuk az iránytűt vagy a tájolót álláspontunk körül, míg
a mágnestű északi vége el nem éri az azimut szögét. A ke
resett hely a térképen álláspontunktól a terep felé irányuló
irányzóegyenes vagy irányél mentén vezetett vonalon ta
lálható.
pontunkból a térkép megfelelő pontjáig vezetett merőleges
segítségével kapjuk meg. A fehér fonalat haladási irányunkba
Irányszög (azimut). Két olyan irány közötti szög, amelyek kö húzzuk, a fonal és a felrajzolt merőleges közötti szög az irány
zül az egyik állandó, mégpedig É—D-i irányú, a másik pedig szög. Hasonlóképpen járhatunk el két fonallal — fehérrel és
a menetelés, úszás, repülés iránya. Hosszabb meneteléskor pirossal — is. A pirossal megkeressük az É—D-i irányt, a fe
az azimut jelzi a megállapított menetirány tengelyétől való el héret pedig haladási irányunk tengelyén vezetjük. Térkép
térésünket. Az irányszöget a betájolt térképen úgy állapítjuk nélkül, csupán tájoló segítségével az azimutot úgy határozhat
meg, hogy a tájolót irányélével előrehaladásunk felvázolt vo juk meg, hogy a tájoló irányrésén át keresünk a terepen egy
nalára helyezzük, és leolvassuk azt a szöget, melyet vele az olyan kiemelkedő pontot, amely haladási irányunkba esik, és
elképzelt É—D-i vonal zár be. Ez a szög a keresett azimut. a tájoló tükrében megfigyeljük a szélrózsa szögét. Félhomály
A kartájolón az irányvonal a fedélen vagy a forgatható sze ban összehasonlítjuk a tájoló mágnestűjén és indexén levő
lencén van feltüntetve. Ebben az esetben úgy helyezzük el foszforeszkáló jelzéseket. Ha azonban az irányszöget már me
a tájolót, hogy az irányvonal egybeessen a térképre rajzolt netelés előtt megállapítottuk, akkor először ráállítjuk az index
haladási iránnyal. Az azimut az É —D és az irányvonal közötti jelét az azimut megadott fokára, majd a tájolót úgy forgat
Iránytű 124
juk, hogy a mágnestűn levő jel egybeessen az É—D-i vonallal, Iránytű-növények. A párologtatást azzal csökkentik, hogy leve
s az index megadja az irányszöget. Az irányrés segítségével leik élét É—D irányba fordítják úgy, hogy a levéllemez K—Ny-i
keresünk a terepen egy jellegzetes pontot. Ha elértünk ehhez helyzetben látható. Ilyen növény a keszegsaláta, amely a mi
a ponthoz, ellenőrizzük a mágnestű és az index állását, és salátánk rokona. Száraz helyeken nő, és eléri a 70 cm-es
keresünk egy újabb pontot. Így haladunk egyik ponttól a má magasságot is. Csak száraz környezetben fordítja leveleinek
sikig. Ha leküzdhetetlen akadályba ütközünk (vízfelület, mo élét É—D-i irányba, ha ugyanis nedves talajon nő, a földben
csár, sziklák), akkor az akadály átellenes oldalán próbálunk elég nedvességet talál. Csehországban olykor előfordul az
egy olyan pontot keresni, amely haladási irányunk vonalába észak-amerikai származású szilfium (Silphium perfoliatum). Az
esik. Egy kis papírra felvázoljuk pillanatnyi állomáshelyün Elba vidékén vadon nő, s eléri a 2,5 m-es magasságot is.
ket, meghatározzuk haladásunk kényszerű irányának szögét, A napraforgó ugyancsak arról ismert, hogy virágát mindig
s lépéseinket számolva elmegyünk egészen a fordulópontig. a nap felé fordítja, még borult időben is. 119/403
Az eredményt megfelelő méretarányban felvázoljuk a papírra.
A fordulónál további megfelelő pontot keresünk az akadály
mentén, és elmegyünk odáig. Feljegyezzük az új irányszöget
és a lépések számát. Így a részirányszögek segítségével meg - Természetjárók Enciklopédiája
kerüljük az egész akadályt, míg el nem jutunk az eredeti
irányban levő kiszemelt pontig. Beállítjuk haladási tengelyünk
eredeti irányszögét, és meghosszabbításában új tájékozódási
pontot keresünk.
Iránytű. Egyszerű iránymeghatározó műszer, amelyben egy füg

gőleges tengelyre helyezett, szabadon lengő, mágnesezett
acéltű a földmágnesség hatására közel É—D irányába áll be,
s ezáltal lehetővé teszi a földrajzi tájékozódást. Az ember
már vagy két és fél ezer éve ismeri.
Irányzókereszt. Magasság vagy szélesség mérésére szolgál.

5X1X40 cm-es lécekből keresztet készítünk, és négy csavarral
vagy facövekekkel összekapcsoljuk őket úgy, hogy a kereszt
szárai merőlegesek legyenek egymásra. A kereszt 4 végébe kb.
1 cm-re a lécek szélétől 6 cm-es szögeket verünk. Ez a négy
szög lesz a kereszt négy célgömbje. Beméréskor a bemért te
125 Ivóvíz
rület másik oldalán levő pontnak vagy a mért magasság csú ból (C) a háromszög élét ráirányítjuk az A pontra vagy egy
csának mindig 2 szög átlójában kell feküdnie. Álláspontunk- kiszemelt fa tövére. Így megkapjuk a derékszöget és a 45°-os
szöget, tehát x:b = a:a. Magasságok mérésekor az eredmény
hez még hozzáadjuk szemünk földtől való távolságát.
Ivóvíz. A tábor megnyitása előtt mindig mintát kell vennünk

abból az ivóvízforrásból, melyet a táborozás folyamán hasz
nálni akarunk, hogy a Járási Közegészség- és Járványügyi
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja Állomáson megvizsgálják. Nagyobb létszámú táborozó esetén 120/403
a járási tisztiorvos jóváhagyása nélkül semmilyen vizet nem
használhatunk. Néha arra kényszerülünk, hogy a terepen ke
ressünk vizet. Ebből a szempontból számunkra a gravitációs
forrásnak van jelentősége, amelynek a vize a talaj üregeiből
szivárog. Ezenkívül ismerünk még kapilláris vizet is, amely
a kőzetek pórusait tölti ki. (Erre a vízre nem hat a gravitáció,
a hajszálcsövesség törvényeihez igazodik.) A higroszkopi-
kus vizet, amelyre ugyancsak nem hat a gravitáció, a sziklák
friss törésfelületein észlelhetjük nedvesség formájában. Víz ke
resésekor a terep növényzete is jó útmutatónk lehet (I. For
rásjelző növények). Ebből a szempontból az erdő nem meg
felelő környezet számunkra, mivel óriási mennyiségű vizet pá
rologtat el. (Ez az oka annak, hogy az irtások gyakran el
mocsarasodnak.) A talaj összetétele a víztárolás fontos té
nyezője, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az agyag,
a márga és a tőzeg sok vizet vesz fel, de megköti, és na
gyon lassan továbbítja. A homokkő és a törmelékkőzetek köny-
nyen felveszik és gyorsan leadják a vizet (mindaddig, amíg
a kőzet nem túl tömör). Az át nem eresztő alsó rétegen
összegyűlt víz felső határa alkotja a talajvíz szintjét, amely
a csapadék mennyiségétől és a talaj áteresztő képességétől
függ. A talajvíz áramlása lassúbb, mint a felszíni vízé; moz
gását az a folyó határozza meg, amellyel kapcsolatban van.
A folyó Néha
áramlást. áradásaa lassítja, apadásaelérheti
talajvíz szintje viszonta meggyorsítja az
felszín mélyeb
ben fekvő pontjait (ilyenkor a táborban a talajvíz kiönthet
bennünket). A talajvíz nem alkalmas ivásra, mivel nincs elég
gé átszűrve. Ivásra alkalmasabbak a nagy nyomás alatt fel
törő bővizű források. Lehetnek: lefelé folyók, átbukók és fel
szállók. A lefelé folyó forrásokat ott találjuk, ahol a víztartó
és a vízzáró rétegek határa a felszínen van, ilyenek pl. a tör
melékkúp források. Vízbőségük a csapadékmennyiségtől függ.
A hasadék források ott bukkannak elő, ahol a tektonikus ha-
sadékok a felszínt érik. Ezek közé soroljuk a karsztforráso-
kat is. A rétegforrások az alsó vízzáró réteg felszínre töré
sének helyén jelennek meg. Döntő az alsó vízzáró réteg
helyzete. Ha a vízzáró réteg vízszintes, a víz, amely eddig
a rétegig hatol, a lejtőn nedves, vizenyős foltokat alakít ki. Ha
Ízületi ficam 126
az alsó vízzáró réteg lejt, bővizű forrás fakad a felszínre. Tá Járdák a táborban. Esős időben a táborban vagy a tábor köz
borozás szempontjából az ilyen források a legmegfelelőbbek. vetlen környékén a felázott talajon járdákat kell csinálnunk,
főleg a konyhához, az étkezőhelyhez, az élelmiszertárolóhoz és
a latrinához vezető utakon. Farönköket használunk fel hozzá,
Ízületi ficam. Legtöbbször esés, ütődés okozza. A sérült végtag melyeket négyfelé hasítunk úgy, hogy mind a négy hasáb két
ilyenkor szokatlan, természetellenes helyzetbe fordul ki. Sohase oldala lapos, a harmadik pedig domború legyen. Domború
kíséreljük meg a kificamodott ízületet magunk helyrerántani. oldalukon (mindkét végükön) 2 cm mély és 1 cm széles vá
A végtagot igyekezzünk kíméletesen rögzíteni, és a sebesültet gatokat készítünk, melyek váltakozva az egyik hasábon be
minél gyorsabban szállítsuk orvoshoz. felé, a másikon kifelé tartanak. A hasábokat ék oldalukkal
a földre helyezzük, és egymástól 5 — 10 cm-re nyomással
besüllyesztjük a felózott talajba (1). A vágatokon keresztül
Ízületrándulás. A megrándult ízületre hidegvizes borogatást drótot (2) vezetünk, melyet aztán a járda végén egy erősen
teszünk, és ügyelünk arra, hogy a sérült végtag mozdulatlan levert cövekre tekerünk (3). Ezzel gátoljuk meg, hogy a faha
helyzetben maradjon. A bajba jutottat minél gyorsabban or sábok kibillenjenek vagy elmozduljanak a helyükről. Homokos
7/24/2019 voshoz vagy kórházba szállítjuk. talajon járdánakEnciklopédiája
Mirko Vosátka - Természetjárók megfelel egy sor egymás mellé rakott lapos
kő is (4).
Jégcsákány. Hegymászó eszköz, nyele acélhegyben végződik.

A csákány egyik vége csúcsos, fogazott (a fogak ferdén a nyél
felé futnak), másik vége szélesebb és laposabb, kapaszerű.
A nyélen futó karikába szíj- vagy hevederfül van fűzve, a ka
rika lecsúszását a nyél acélhegye fölé erősített fémgyűrű aka
dályozza meg. A jégcsákánynak a hegyekben, a jég- és hó
mezőkön vesszük hasznát: a hevederfület a csuklónkra fűz
zük, és a jégcsákányt botként vagy csákányként hasz
náljuk. Csúcsos végét belevágjuk a jégbe, és megkapaszko
dunk vele, kapájával pedig lábunk, kezünk számára lépcsőt,
kapaszkodót vágunk. Pihenés közben is rátámaszkodhatunk.
A hegyekből lefelé jövet a jégcsákányt mindig két kézzel fog-
127 Jelzések
Jégréteg. Átlátszó, vékony rétegben lerakodó jég az úttesten,

háztetőkön, fákon, sziklákon stb. Enyhe esőszitálás után kelet
kezik a túlhűlt esőcseppekből.
Jégtalp. Egyszerűsített, könnyű hágóvas. A hegymászók jó hasz

nát veszik jeges lejtők és jégmezők megmászásakor.
7/24/2019 juk: jobbal a fejét, ballal a nyelét, a hevederfület
Mirkoilyenkor
is szorosan a csuklónkra fűzzük.
Jégeső. Szilárd halmazállapotú csapadék, 5 mm-nél nagyobb

jégszemek vagy jégdarabok hullása. Heves, felszálló légmoz
gásban túlhűlt vízcseppek megfagyásával keletkezik. A kezdet
ben apró, átlátszó felületű, fehér maggal rendelkező kis jég
gömbökre (jégdara) később további vízrészecskék fagynak
rá. A jégeső záporszerűen hull, többnyire pásztásan, rend
szerint esővel vegyesen. Leggyakoribb a nyári időszakban.
Jelzések. A túra részvevőivel különféle jelzésekkel rövid in vagy tobozokból, kövekből, fűből, ágakból stb. állítjuk össze
formációkat közölhetünk. Egy ággal a földbe karcoljuk, őket.
Jelzések 128
129 Jelzések
Jelzések kézzel 130
Jelzések kézzel. A terepen való mozgás során használatosak, Csendes parancsoknak is nevezzük őket, melyekre mindenki
amikor hanggal nem akarjuk felhívni magunkra a figyelmet. nek oda kell figyelnie.
131 Kajak
Johnson-csomó. Ezzel a csomóval kötik a horgot a zsinegre,

a húrt az íjra. A csomó a feltekert hurkok összehúzásával ala
kul ki, a végső szem nagysága tetszés szerint alakítható.
Kajak. Eredetileg vízi vadászatra alkalmas eszkimó csónak

volt, amelyet az angolok kezdtek sportcélokra használni. Sa
játos
1905-benváltozata a német
készült. összerakható
A múltban kajak. Az
közkedveltek elsőa „Faltboot”
voltak „Klipper
Faltboot”-ok és az ugyancsak kiváló minőségű csehszlovák
gyártmányú „Letov” kajakok. Az összerakható kajak főként
vízi túrázásra alkalmas, fontos, hogy könnyű és egyszerűen
felépíthető legyen. Egyes részeit fémkötésekkel kapcsolják ösz-
sze. A kajakok egyszemélyesek vagy kétszemélyesek, némely
sze. A kajakok egyszemélyesek vagy kétszemélyesek, némely
Jelzések motoros túrázók számára. Négy ilyen jelzés van: típusnak lábirányítású kormánylapátja is van. A svéd kajakok
7/24/2019 1. kékkel szegélyezett fehér mezőben fekete sátor: táborhely
Mirko Vosátka vászonnal bevont erős
- Természetjárók favázzal készülnek. Napjainkban a ka
Enciklopédiája
sátrak számára; 2. ugyanaz fekete utánfutóval: táborhely lakó jakokat falemezből vagy műanyagból állítják elő.
kocsiknak; 3. ugyanez fekete sátorral és utánfutóval: táborhely
sátrak és lakókocsik számára. A 4. jelzés — egy nyíl mellett
a táborhely távolságát megadó számjegy és a táborhely tí Kajak — beszállás és kiszállás, a kajak vízre bocsátása és
pusjelzése — a táborhely felé vezető utat jelzi (csak Cseh kiemelése a vízből. A kajak vízre bocsátásakor egyik kézzel
szlovákiában használják).
az orránál, a másikkal pedig a hullámléc végénél vagy a hul
lámléc közepénél fogjuk meg a csónakot, miközben oldalát
a combunkra támasztjuk. A kajak orrát a vízre fektetjük, és
a víz felett maradt farrészt lassan leengedjük, hogy a csónak
rácsússzon a vízre. Beszálláskor a csónakot oldalával a part
hoz vagy a kikötőtutajhoz fordítjuk. A hajóorr mindig az áram
lással szemben álljon. Ha a kajakot ketten viszik, akkor bal
kezükkel tartják a csónak gerincét, jobb kezükkel pedig az
orrát és a farát, felemelik, és a parttól megfelelő távolságra
egyszerre fektetik a vízre. Belerakják a holmijukat, és beszáll
nak. Az evezőt mindig a hullámlécnél, a csónakhoz viszonyít
va ferdén helyezzük el úgy, hogy part felőli tolla síklapjával
a kikötőtutajon vagy a parton feküdjön, alacsonyabb part
mentén a sekély víz fenekén. A bal kéz az evezőt a nyél kö
zepénél tartja, míg a jobb kéz odaszorítja a hullámléchez.

Víz felőli lábunkkal óvatosan a fenékrácsra lépünk, áthelyez
zük a súlypontunkat, és a másik lábunkkal is a csónakba szál-
lunk. Leülünk, anélkül hogy az evező tartásán változtatnánk,
majd lazítunk az evező szorításán, kezünkkel közvetlenül
a csónakoldalnál a hullámlécre támaszkodunk, és kissé fel
emelkedve elhelyezkedünk. A kiszállás is ugyanezekkel a moz
dulatokkal történik, csak fordított sorrendben. Lábunkat be
húzzuk, középtartásban a csónakorrhoz húzódunk, miközben
enyhén a part felé hajiunk. Part felőli lábunkkal kilépünk, át
helyezzük a súlypontunkat, és a másik lábunkat is kiemeljük
a partra. Az evező ismét síklapjával támaszkodik a parthoz
vagy a sekély víz fenekéhez. A kétszemélyes kajakba először
az első evezős, aztán a hátsó evezős száll be. Tehát fordított
Kajaklapátállvány 132
sorrendben, mint a kenunál. Kikötéskor először az első evezős

száll ki, megtartja a csónakot, és csak ezután lép partra
a hátsó evezős.
Kajaklapátállvány. Hasznos mind a csónakházban, mind a tá

borban. Egy erős felállított fatörzsbe két lyukat fúrunk, és
a lyukon
Több átdugottesetén
kajaklapát két karóra támasztjuk
az állványt az evezőlapátokat.
korlátszerűre készítjük. a kajakozó munkaterülete
Közvetlenül mellette a földre két karót fektetünk, és cövekek-
kel egymástól 5 cm-es távolságban rögzítjük őket. Ebbe a tér
ségbe állítjuk bele az evezőlapátokat, nyelüket pedig a kor
láthoz támasztjuk.
Kajakozás. A kéttollú evező nyelét felső fogással tartjuk úgy,

hogy a közepétől mindkét tenyerünk egyenlő távolságra le
gyen. Az alkar és a felkar derékszöget zár be. A jobb oldali
tollat úgy készítjük elő a csapáshoz, hogy lapja a vízfelszínre
merőleges legyen, miközben domború oldala előrenéz. A bal
oldali toll vízszintesen fekszik. A kajakevezőt szilárdan tartjuk,
de sosem görcsösen.
szemmagasságban Úgy merítjük van,
középtartásban a vízbe, hogy váll
a jobb a jobb kéz
előredől,
a test pedig enyhén balra, hátrafelé fordul. A jobb kéz szi
lárdan tartja az evezőt, a bal lazán. Az evezőt vízbe merítjük,
miközben a jobb kar a csónak mellett húzza az evezőt, a bal
pedig előretolja a lapátot, a jobb könyök hátrafelé megy, az
egész kar behajlik. Azután élével felfelé megemeljük az evező
tollát, és vízszintesre fordítjuk. Ezzel a bal oldali toll lesz
merőleges a vízre. A bal kéz felkészül az evezőcsapáshoz. Ka
jakozáskor a nyél két kúpot ír le, melyek közös csúcsa a nyél
közepén van. A két kéz egy-egy elliptikus pályán mozog, me
lyek tetőpontja a szem, mélypontja a csípő magasságában
van. A mozgás folyamatos. A kajakkal úgy fordulunk, hogy az pást végzünk, vagy néhány ellentétes evezőcsapást a fordulás
elfordulás irányával ellentétes oldalon néhány erős evezőcsa- irányának oldalán. A csónak gyorsan megfordul, ha az ellen
133 Kanadai kandalló
tétes oldalon egy erős evezőcsapóst mérünk a vízre, vagy egy Kampósszög (cigányszög). Táborozáskor jó hasznát vehetjük
ugyancsak erős, de ellentétes evezőcsapást végzünk azon az ol négy kb. 18 cm hosszú kampósszögnek. Négyzet alakban
dalon, amerre fordulni akarunk. Úgy fékezünk, hogy egymás után a földbe szúrva (úgy, hogy a csajka megálljon a kampóju
jobb és bal oldalon gyors és váltakozó ellenirányú evező- kon) rögtönzött főzőállványként szolgálnak, de jók sátorcö-
csapásokat végzünk. Testsúlyunkat balra téve, a csónak jobbra veknek is, mivel könnyen behatolnak a földbe, és könnyen ki
fordul. A csónakot úgy fordítjuk el, hogy testsúlyunkat az eve is húzhatók. Először egy erősebb faág segítségével kilazítjuk
zőre helyezzük, és abbahagyjuk az evezést. Ha a csónakot azt a kampósszöget, amely a sátor horgonyzókötelét tartja, az
meg akarjuk dönteni pl. jobbra, az evező jobb oldali tollát után ezzel a szöggel kihúzzuk a többit.
domború felületével a csónaktól minél távolabbra a víz fel
színére helyezzük, míg jobb kezünk szorosan a nyélnél, közép
tartásban van. Ezzel a módszerrel a kajakevezőre támaszko
dunk, és a csónak forogni kezd azon pont körül, amelyben
a kajakevező lapja a víz felszínét éri. A csónakorr visszahú
zását úgy végezzük, hogy a jobb oldali tollat a csónak orrá
tól minél távolabbra tesszük, közben jobbra dőlünk, s az eve
7/24/2019 zőt magunk felé húzva, a csónakot jobbra fordítjuk. Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
Kalóz. Kétszemélyes uszonyos sportvitorlás. Hossza 5000 mm,

magassága 1610 mm. A vitorlák felülete 10 m 2, a hajótest
súlya 160 kg. Vitorláján fekete kalózszekerce látható.
Kanadai kandalló. Vastag gömbfából épített, huzamosabb

ideig is használható tűzhely. A meleget visszaverő falat mindig
a sátor, illetve a fedezék bejáratának irányában helyezzük el.
Egymástól 60 cm távolságban két, 80°-os szögben elhajló cöve-
ket verünk le úgy, hogy kb. 60 cm-re álljanak ki a földből. A cö
vekek tövéhez egy gömbfát fektetünk, amelyet további három
gömbfa lerakásával négyzetté egészítünk ki. Ezzel elhatároljuk
a tényleges tűzteret. (A négyzet közepéből előzőleg eltávolít
juk a füvet.) A négy hasábfát kis karókkal vagy kövekkel rög
zítjük, hogy ne csússzanak el egymástól. A ferde cövekek
Kanál 134
vagy a serpenyő nyelét hús- vagy tojássütés közben. Ezt a tűz

helyet ideiglenes fedezék mellé előnyös építeni, mivel a visz-
szaverő fal a meleget a fedezék belsejébe sugározza.
Kanál. Vastag fenyőkéregből, lécből vagy kisebb deszkából
készíthetjük.
és Megrajzoljuk
a kívánt formát, fűrésszel durván
kivágjuk, késsel kidolgozzuk. Az elkészült kanalat üvegpa
pírral vagy üvegcseréppel simára csiszoljuk, és használat előtt
jól megmossuk. Faraghatunk kanalat megfelelő alakú fa
ágból is, de elkészítése így sokkal munkaigényesebb.
mentén lefektetett hasábfára még további 4—5 hasábot ra

kunk, ez lesz a ferde visszaverő fal. A visszaverő falra egy
erős ágat támaszthatunk (egyik végét kövekkel rögzítjük, má
sik vége a tűz fölé hajlik), hogy legyen hová felakasztanunk
a bográcsot. A tűzteret elhatároló hasábfák külső oldalán né
hány villás ágat szúrunk le, amelyekre rátámaszthatjuk a nyárs
135
Kapitánycsomó. Akkor használják, ha a kötelet tartósan a ki

kötő karikához kívánják rögzíteni.
Karjelzés („szemafor”). Két kis zászlóval vagy fénnyel való képét is. Minden betűhöz más zászló- vagy fényjelzés kap
jelzésmód. A zászlók négyzet alakúak (40X40 cm-esek), és át csolódik. Először az első csoportba tartozó jeleket sajátítjuk
lósan vagy vízszintesen elfelezve fehér és piros mezőkre el. Ezeknél csak a jobb kéz helyzete változik, a bal kéz alap
oszlanak. A zászlórúd 70 cm hosszú. A jelzés elkezdése tartásban marad. A H betűtől kezdve a jobb kéz marad alap 130/403
kor terpeszállásban állunk, a karok a test előtt keresztben tartásban, és a bal kéz mozog. Az O betűtől kezdve a be
fekszenek, a bal kar a jobb karon. Fényjelzéskor a közlő mel tűk megformálásában mindkét kéz részt vesz. A karjelzéssel
lére piros lámpa van erősítve, két kezében pedig fehér fényű való közlés nagyon gyors, és könnyebben érthető, mint a mor-
lámpát tart. Zászlók helyett olykor két, árbocra erősített, kéz zézás; a tengerészek csupán ezeket a jelzéseket használják.
zel irányítható deszkakart is használnak. A közlést legjobb Begyakorláskor eleinte minden közölt betű után visszatérünk
tükör előtt vagy kettesével egymással szemben állva begya az alaphelyzetbe, később már folyamatosan váltogatjuk a jel
korolni, mert így megtanuljuk olvasni az egyes betűk fogadott zéseket.
Karszékek 136
40 X 40 cm
Karszékek. Táborozáskor szükségesek a tábortűz körül, a sá ágakat, hordókat. Kivitelezésük módját a rendelkezésünkre álló
torban vagy a klubhelyiségben, Készítésükhöz felhasználha anyag és alkotó képzeletünk szabja meg.
tunk gömbfát, gyeptéglát, követ, mohát, gyökereket, görbe
137 Karszékek
Karsztvíz 138
Karsztvíz. A szénsavas vízben oldható kőzetek (mészkő, dolo Kecskecsomó. Pótolja a sátor merevítőkötelén a feszítőeleme
mit, gipsz, kősó) belsejében a felszíni hasadékokon át beszi ket. Az oldalkötél meghosszabbításakor vagy rövidítésekor szük
7/24/2019 Mirkosajátos
várgó csapadék az ún. karsztosodás következtében Vosátka
üre- Természetjárók Enciklopédiája
ség szerint eltolható.
geket, cseppkőbarlangokat, víznyelőket stb. old ki, amelyek
ben nagy mennyiségű víz gyűlik össze. Ez az ásványi anyagok
ban igen gazdag karsztvíz a föld alatt nagy kiterjedésű össze Kecskeláb. A Prusik-csomó másik elnevezése. Vékonyabb kö
függő vízjáratokat, sokszor egész tavakat, folyókat alkot, és télből hurkolják a vezérkötélre. Megterheléskor szilárdan tart,
a hegység peremén bővizű állandó vagy időszakos források meglazítva felfelé vagy lefelé eltolható. Annál jobban tart,
ban fakad fel ismét a felszínre, ezért a vízellátás szempontjá minél nagyobb a különbség a vezérkötél és a vékonyabb
ból rendkívül fontos. Ivóvízként azonban csak fertőtlenítve hasz kötél átmérője között. A kecskelábat kötélen való leereszke
nálható, mert természetes szűrőréteg hiányában nem tisztul déskor vagy felmászáskor használják mozgatható és a kívánt
meg kellőképpen. helyre állítható létrafokként.
Kataszteri térkép. Csehszlovákia egyik legrészletesebb térképe.

Csak a helyrajzot tünteti fel, főleg a kataszterek és a telkek
határait, valamint az épületeket. Mértékaránya eredetileg
1:2800 esetleg 1:1440 volt, az újabbaké 1:2000 vagy 1:1000.
Elsősorban a telekkönyvezéshez szükséges, de ha a telkek ha
tárának feltüntetése alapvető feladat, kisegítő térképként
a bányászatban, természetvédelemben és a gazdasági élet
más területein is felhasználható. A kataszteri térképen alapszik
az 1:5000 mértékarányú ún. állami térkép, melynek a leegy
szerűsített kataszteri térkép a helyzetrajza, az 1:25 000 mér
tékarányú térkép hipszográfiai adataival kiegészítve.
139 Kemence építése
Kendőcsomó. Megkötésének módjót I. a rajzon.
Kemence építése. Lángos-, bukta- vagy kalácssütéshez több

féleképpen is építhetünk kemencét. Az agyagos lejtőbe akkora
üreget vájunk, amekkora a sütéshez szükséges (1). Az üreg
nyílását csak olyan szélesre hagyjuk, hogy az edény a tésztá
val beférjen rajta, belsejét azonban szélesebbre is csinálhat
juk. A kemence végétől kb. 10 cm-re kéménynyílást ásunk.
A kemencét fahasábokkal vagy száraz tűzifával fűtjük ki (leg
jobb a nyír, a bükk vagy a kőris). Nagy tüzet rakunk, hogy
a kemencefalak áttüzesedjenek. Amikor a kemence aljának
egész felületét izzó parázsréteg borítja, a kéménynyílásra
gyeptéglát helyezünk, és egy előkészített lapáttal gyorsan ki
szedjük a kemencéből az izzó parazsat. Berakjuk a tésztát,
Kenu 140
a kemence nyílását régi fazékfedővel, bádogdarabbal vagy meghajlított és összekötözött ágakból alakítjuk ki. Egyik ol
lapos kővel befedjük, és az „ajtó” körül minden nyílást gon dalán megfelelő nagyságú nyílást hagyunk az edény bera
dosan eltömünk. Egy óra múlva kivehetjük a megsült tésztát. kására, tetején pedig kürtőt, amelybe egy darab csövet du
Ha van a közelünkben agyag vagy más tapasztásra alkalmas gunk a füst elvezetésére. A vázat vékony széna-, lomb- vagy
anyag, pl. iszap a halastóból, akkor vesszőkemencét építünk. gyékényréteggel fedjük be, amelyre 8—10 cm vastag agyag
A kemence vázát körben, egymástól ujjnyi távolságra leszúrt, réteget simítunk, s megvárjuk, míg a napon megszárad. Köz
ben többször megöntözzük vízzel, és a gyors száradás közben érik el a kövek a megfelelő hőmérsékletet. Úgy is építhetünk
keletkezett repedéseket betapasztjuk. A felső réteg kiszára kemencét, hogy egy széthasított vastag fahasáb egyik felét sík
dása után vékony, száraz fahasábokkal, száraz ágakkal be- lapjával lefelé két kőre fektetjük (4), (a fahasáb alatti tér
fűtjük a kemencét. Fakéreggel, tobozzal, fenyőlombbal, fenyő séget kirakhatjuk lapos kövekkel is). Az élétől kb. 2 cm-re he
ággal nem jó fűteni, mivel erősen kormoznak. Addig fűtünk, lyezzük el a másik fél hasábot úgy, hogy sík oldala a ke
míg a kemence felszíne gőzölög. Amint a gőzölgés meg mence hátsó falát képezze. Fontos, hogy a szél a kemence
szűnt, kihúzzuk a kéménycsövet, befedjük a kürtőt, kikaparjuk felé fújjon, és a füst a réseken át a fahasábok közé hatoljon.
az izzó parazsat, berakjuk a tésztát, és jól eltömjük a ke A fekvő fahasáb alatt tüzet gyújtunk, és addig rakjuk, míg
mence nyílását. Kenyérsütéshez nagyobb kemencére van szük a láng bele nem kap a hasáb teljes alsó felületébe. Akkor
ségünk (2). A földön kijelölünk egy 120 cm átmérőjű kört, és eloltjuk a tüzet, és a sütnivalót az izzó hasáb alá toljuk.
belsejét sűrűn kirakjuk lapos kövekkel. A kör fölé ágakból vá A tésztát a hasáb szél által izzásban tartott felülete süti meg.
zat készítünk,
agyagos kemenceés a építésénél.
továbbiakban ugyanúgy egy
Előkészítünk járunkhosszú
el, mintnyelű
az Ha van nagyobb
tartókövekre, bádogdobozunk,
és fedjük akkorhomokkal
be agyaggal meg tegyük (3).
fűtőárokba,
A há
fenyőlomb seprűt, kaparót és egy vödör vizet. A kemencét jól tul hagyott kéménynyílásba csúsztassunk füstcsövet úgy, hogy
kiégetjük, hogy belső váza teljesen elégjen, és a kemence ne a doboz aljáig érjen. A dobozba helyezzünk lapos köveket, és
füstöljön. A kaparóval gyorsan kiszedjük a parazsat, meg azokra rakjuk az edényt. A doboz nyílását lezárjuk (tüzet
nedvesített seprűvel lesöpörjük a kemence kőpadlóját, be gyújtunk alatta). Folyó mellett a partba mélyített nyílásba he
rakjuk a kenyeret, és a kemence nyílását elzárjuk. Egy óra lyezzük a dobozt, alatta tüzelőteret, mögötte pedig kéményt vá
múlva kivehetjük a kenyeret. Az első sütés általában nem junk ki (5). A doboz tetejét és elülső részét beborítjuk a ki
szokott sikerülni, ugyanis meg kell figyelnünk, mennyi idő alatt ásott földdel.
Kenu. Az észak-amerikai indiánok könnyű, nyírfakéregből ké aztán sima, belső oldalával kifelé fordították, és gyökerek,
szült csónakja, neve a karibi „canava” szóból származik. Az szíjak segítségével a vázra erősítették. A hézagokat gyantá
indiánok a nyírfáról egészben, sértetlenül húzták le a kérget, val tömték be. Az indián kenu nagyon könnyű volt, súlya alig
Kenuevezés 142
érte el a 20—25 kg-ot. Magasra emelt eleje lehetővé tette megemelését és kézzel való szállítását. Az első és a hátsó
a zuhatagokon való biztonságos áthaladást. A modern túra ülés 5 cm-nyire van a hajófal felső szélétől. A kenu belsejét
kenu hossza 5—5,2 m, szélessége 0,85 m, magassága 0,35 m. bükkfa lécekből készült fenékrács védi. Bordái 3,5 cm széle
Építésénél a gyorsaság és a stabilitás a legfontosabb szem sek, 0,5 cm vastagok. Csomómentes bükkfából vagy kőrisfá
pont. Az oldalfalak felső szélét belülről szegélylécekkel erő ból készülnek. A köztük levő távolság 10 cm. A héjpalánko-
sítik meg, amelyeket a hajóorrnál erős csavarozással fognak láshoz 10—15 cm széles fenyőfa léceket használnak (a túl
össze. Ezek tartják a hajó bordázatát, és ezek rögzítik a von széles lécek elgörbülnek), A kenu összeillesztése után favázá
tatókötél láncát. A kenu bordázatát héjpalánkolás fedi, melyre nak minden részét meleg lenolaj kencével eresztik be. A szla
a csónakoldalakon faléccel megerősített, lenolaj kencével át lomkenu testesebb, orra alacsony, teste enyhén hajlított és
itatott és néhány réteg festékkel védett vásznat ragasztanak. fedett, mint a kajaké. Ma a kenukat általában műanyagból
A hajófenék külső oldalán vasalásos zárókötésekkel kapcsoló készítik, ezért éppolyan könnyűek, mint annak idején az indiá
dik a hajóhoz a fenékél, amelynek elsősorban védő szerepe nok kenui voltak.
van. A kenut kimerevítő két harántléc teszi lehetővé a csónak
Kenuevezés . Ha kenuban evezünk, ugyanúgy a haladás irá Külső lábunkat behajlítjuk a pad alá, a belsőt pedig lazán
nyában és szorosan a csónak oldalánál ülünk, mint a ladikban. előrenyújtjuk, és talpunkkal a kenu oldalához vagy a fenékre
143 Kenuevezés
támaszkodunk, törzsünkkel enyhén kifordulva a csónakból. evezőre támaszkodunk, mintha rá akarnánk esni. A lábunkra
Belső kezünkkel
párnái a markolataz tetején
evező legyenek.
fejrészét tartjuk úgy,a hogy
Az ujjak a tenyér
fejrészt felül nehezedünk, de mihelyt
ket kiegyenesítjük. A belsőhúzni
váll kezdünk,
állandóan előrehajlított törzsün
oldalsó középtartás
ről fogják (a hüvelykujj szembeáll a többivel), párhuzamosak ban van, a könyök enyhén behajlítva, a külső váll először
az evező alsó élével. Evezőcsapáskor a belső kéz oldalsó kö a lehető legjobban megfeszül, aztán az evező meghúzásával
zéptartásban van, a külső kéz az evezőcsapás után mellső behajlik. Evezéskor a legnagyobb munkát a törzs és a két
középtartásba lendül, hogy az evező tolla a csónaktól minél kar végzi, egymással tökéletes összhangban. A kar emelőként
távolabbra érjen. A húzás irányára merőlegesen állított tollal szolgál. Az evezésnek folyamatosnak, rugalmasnak és erőtel
a vízbe nyúlunk, és meghúzzuk az evezőt. A csónak mentén jesnek kell lennie. Mozgásunk ne legyen szaggatott, sem da
evezünk. Mihelyt az evező eléri oldalunk magasságát, abba rabos. Ha hátrafelé evezünk, az evezőt a törzsünk mögött,
hagyjuk a húzást, s hagyjuk, hogy a lapát magától csússzon azon a helyen nyomjuk a vízbe, ahol egyébként ki szoktuk
a vízen hátrafelé. Elfordítjuk a tollat, hogy párhuzamos legyen húzni belőle. Az alkart behajlítjuk, a felkar oldalsó középtar
a csónak oldalával, és élével hasítsa a vizet. Kiemeljük a víz tásban van. Az evezőt külső kézzel nyomjuk a hajó mentén
ből, a felszín felett lapjára fordítjuk, és ívet leírva ismét visz- magunk előtt. A belső kéz behajlik, és a fejrészt a nyéllel
szatérünk a kiindulóhelyzetbe. Az evezőcsapás kezdetén az hátrafelé nyomja. Az evezőt szorosan a hajó mentén vezet
Kenu Hordása 144
jük. A csónakot ívben, odahúzással, a víz hasításával vagy Képes térképek. A terep domborzatát árnyékolással, festés
nyolcasokban fordítjuk meg. íveléskor az evezőt alaptartásban, sel vagy satírozással szemléltetik. Az árnyékolás megvilágítá
de nem szorosan a hajó mentén vezetjük. A csónakból a lehető sának iránya általában ÉNy-i. A képes térképek az általános
legjobban kihajolva odahúzzuk magunkat az evezőhöz, az eve tájékozódást szolgálják, ezért elsősorban autósok és vízi túrá
zővel tett legnagyobb csapás helye felé. Az evezőt 45°-os szögben zók számára készülnek. Gyakran alkalmazzák ezt az ábrázo
nyomjuk le, így a toll harántrésze a víz színére merőleges. A belső lásmódot várak és kastélyok térképein is.
kéz a csapás befejezése után szorosan a test mellett van,
a váll és a mellkas között. A hátsó (ellenirányú) és az elülső
ívelés kombinációjával a csónakot helyben megfordítjuk. Az Kerékpártáska. A kerékpáros turista felszerelésének tartozéka,
egyenes odahúzást úgy hajtjuk végre, hogy kihajlunk a csó általában párosan függesztik a csomagtartóra. Készülhet szö
nakból, az evező teljes lapjával merőlegesen belehasítunk
vetből, műbőrből vagy ponyvából. Néhány fajtája ma már
a vízbe a lehető legtávolabb a hajótól, és merőlegesen ma
készen kapható, de elkészíthetjük otthon is a felszerelésünk
gunk felé húzzuk, törzsünket közben enyhén megemelve. A hú
nek legjobban megfelelő méretben.
zás legyen folyamatos és erős. Az egyenes odahúzás további
fázisa a víz hasítása. Az evezőt a hajó oldalához való húzás
után nem emeljük ki a vízből, hanem az evezőlapot mindkét
csukló kifordításával 90°-kal elfordítjuk. A külső kézfej a ha
jóorr felé fordul. Ebben a helyzetben vezetjük az evezőt a ha
sításhoz. A végső ponton a lapátot ismét 90°-kal elfordítjuk,
és megismételjük az odahúzást. Nyolcasevezéskor az evezőt
merőlegesen, kissé a test mögött és a csónaktól minél távo
labbra a vízbe merítjük. A toll a csónakkal a haladás irányá
ba fordított 45°-os szöget zár be. Az evezőt ebben a hely
zetben húzzuk a vízben előre, miközben a tollat állandóan
azonos távolságban tartjuk a hajó oldalától. Az evező teljes
előretolásának hossza kb. 70 cm. Ebben a pontban az evezőt
45°-os szögben elfordítjuk, és visszafelé vezetjük egészen a ki
indulási helyig. Ezeket a mozdulatokat szükség szerint több
ször is megismételhetjük, az evezőnek azonban a víz felszíné
hez képest merőleges helyzetben kell maradnia. A zuhatago-
kon vagy az áteresztő zsilipeken áthaladva a vízre való tá Keresztkötés. A lapos kötéshez hasonló, de a két csomóhajlat
maszkodással növeljük a csónak állékonyságát. Az evezőtollat iránya itt váltakozó: először a kötél jobb vége van felül, az
a csónaktól minél távolabb, csípőnk magasságában a víz fel után a bal.
színére helyezzük és enyhén ráhajolunk, a toll elülső élét köz
ben kissé megemelve, hogy a hullámtarajok az evezőtoll ferde
felületén hátrafelé csússzanak. Az evezővel nem szabad bele
vágnunk a vízbe, mert ezzel erősen megváltoztatnánk a csó
nak haladási irányát, ami az áteresztő zsilipen való áthajó-
záskor kellemetlen következményekkel járhat. A csónakot úgy
állítjuk meg, hogy az evezőt kb. a comb hosszúságának felé
nél merőlegesen belenyomjuk a vízbe, és szilárdan tartjuk
ebben a helyzetben (a haladás irányára merőleges toll haté
kony féknek bizonyul), esetleg abban a pillanatban, amikor
az evező a csapás befejezésekor elérte végső helyzetét, a tol -
lát nem húzzuk ki a vízből, hanem megtartjuk helyben, merő
legesen a húzva
az evezőhöz hajózás irányára fordítva, és a csónakot lassan,
lefékezzük.
Kenu hordása. L. Csónakhordás.
145 Kés élesítése
kötelet belül körkörösen tovább vezetjük, és ezzel meghúzzuk

a kötél átlós irányú tekervényeit. 3. A kötél végére hurkot
kötünk, és átfűzzük rajta a keresztbe rakott szálfák alatt veze
tett szabad véget. A kötelet függőleges, majd vízszintes irány
ban néhányszor körültekerjük, majd egy-kétszer kívülről is kör
bevezetjük, és hajóshurokkal megerősítjük a végét.
Kés. A táborozó nélkülözhetetlen eszköze. Minden kirándulás,

táborozás előtt fenőkővel jól meg kell élesítenünk, vigyázva
Keresztkötözés. Két, merőlegesen egymásra helyezett gömbölyű arra, nehogy túlélesítsük, és tűél keletkezzék rajta. A kést ne
szálfa összekötésére szolgál. Többféleképpen is köthetjük: dobáljuk, és ne szúrjuk a földbe. Nyelét ne üssük kalapáccsal,
1. A kötelet függőleges irányban néhányszor körbetekerjük, kővel (pl. fa széthasításakor), pengéjét ne használjuk nyárs
majd átfordítjuk vízszintes irányba, és így is végzünk néhány ként kolbász- vagy hússütéskor. Tartsuk bőrtokban. Használat 140/403
tekerést. Végül a kötelet mindkét tekerés alatt néhányszor át után, ha vizes vagy zsíros lett, törüljük szárazra újságpapírra,
fűzzük és megkötjük. 2. A váltakozóan átlós irányban tekert rongyra vagy mohacsomóra felvett fahamuval. A késpenge
fényes és tiszta lesz tőle.
Kés élesítése. Először finom reszelővel kiigazítjuk a tompa élű

penge kicsorbult és elgörbült részeit, majd finom köszörűkö-
vön, melynek felületére előzőleg olajat csepegtettünk, megéle
sítjük a késpenge mindkét oldalát. Az élesítést körkörös moz-
Késtok 146
gással végezzük, a pengét enyhén a köszörűkőhöz nyomva, Késtok. Bőrből készítjük. A bőrt szétterítjük, a szabásminta
ügyeljünk arra, hogy ne alakuljon ki tűél, azaz túlélezett vá alapján rárajzoljuk a szükséges formát és kivágjuk. A szé
góél, mert az ilyen él nagyon könnyen kicsorbul. A penge élét leket összeszegecseljük vagy vékony bőrszíjjal összevarrjuk
úgy próbáljuk ki, hogy egy szelet papírt elvágunk vele. Ha (a lyukakat lyukasztóval vágjuk ki). A tok felső részébe nyí
vágás közben a papír nem hajlik el, a penge élessége meg lásokat vágunk, hogy a tokot nadrágszíjunkra fűzhessük. Bel
felelő. Ha vésőt vagy más vágóeszközt élesítünk, körömpró sejébe alumínium lemezből betétet csúsztathatunk. A behajtott
bával ellenőrizhetjük az élességét. A vágóélt ferdén a körmünk rész a toknak azon az oldalán legyen, ahol a késpenge tompa
re illesztjük, és könnyedén eltoljuk rajta. A tompa, rosszul éle része van. A késmarkolat rögzítésére akasztót készítünk. A to
sített él elcsúszik a köröm felületén, míg a kellő élességű kot égetéssel díszíthetjük. (A díszítést jobb a tok összevar-
megáll rajta. rása előtt megcsinálni.) A tokot a nadrágszíjon ferdén hátul
hordjuk, és nem oldalt.
147 Kettős fül
Kétágú kötés. Két kötél összekapcsolására szolgál. A kötelek
7/24/2019 két-két ágra Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája

egymásba fonjuk.bontott végét keresztbe egymásra fektetjük, és
Kettős fül. Csigán felhúzandó vagy kötélen leeresztendő tárgy
befogására alkalmas. A kötélre egyszerű hosszú fület hurko
lunk, de a szem meghúzása előtt a fül kettős végét egész
Kettős csat. Lényegében egyszerű csat, zárral. Két síléc vagy

két vastag kötél erős összekötésére használják.
Kettős dán bokréta. Díszcsomó, leggyakrabban a kötél díszes

befejezése. Kötése a „dán bokrétán” alapul. Ha három vé
kony szíjból kötjük, érdekes, tetszetős gomb alakul ki belőle.
Kettős gyeplőcsomó 148
Bográcsot akaszthatunk rá, vagy szükségfedezéket alakítha

tunk ki belőle.
Kettős keresztkötés. Akkor használjuk, ha két erősebb kötelet

akarunk hosszabb időre összekapcsolni. A jobb kötél szabad
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja végét visszahajtjuk, az így keletkezett hurkot megcsavarjuk, és 143/403
rövidre visszahúzzuk, s átfűzzük rajta mindazt, amit eddig
még egy kisebb hurkot alakítunk ki rajta. Mind a nagyobb,
megkötöttünk. Az így kialakított két új fület kellő hosszúsá
mind a kisebb hurkon átfűzzük a bal kötél szabad végét, és
gúra igazítjuk, és a csomót meghúzzuk.
ugyancsak visszahajtjuk. Végül a két szabad kötélvéget ban
dázzsal a Enciklopédiája
szilárd kötélvégekhez erősítjük, és kátránnyal kon
zerváljuk.
Kettős gyeplőcsomó. L. Kettős skót kötés.
Kettős Hajóshurok. Ezzel a hurokkal rögzítik a hajót a cölöp

höz, vagy alakítanak ki a hajón kötélből korlátot. Ügy kötik,
mint az egyszerű hurkot, azzal a különbséggel, hogy a hurok
kialakítása előtt a kötelet kétszer csavarják a cölöpre.
Kettős kis csomó. A cérna vagy a csigán keresztül vezetett

huzal végére kötik, a cérna vagy a huzal kicsúszásának meg
akadályozására.
Kettős Hurok. Három karó összekötésére használják. A ha

jóshurok mindkét szemét oldalra húzzuk, az így kialakult há
rom nyílás mindegyikébe egy-egy karót fűzünk, és meghúz
zuk a kötél két végét. Ha a felül összekötött karók alsó hegyét
háromszög alakban szétállítjuk, háromlábú állványt kapunk.
149 Kettős lapos hurok
Kettős kötözőcsomó. A hajókötél gyors elkötésére használják

(horgonygyűrűn, cölöpön, kikötőbikán stb.).
Kettős lánc. Díszítő csomó öv, heveder vagy kalapzsinór köté

séhez. Hajón, vitorlán a kötél díszes rövidítésére használják.
Kettős lapos hurok. Legtöbbször a zászlót kötik vele a kötél

hez, de a sátorlap fülének meghosszabbítására is alkalmas.
Kettős pacsirta 150
Kettős pacsirta. Így nevezik azt a csomót, amely a kötelet Kézvédő. Tulajdonképpen egy hosszú, bőrből készült kézelő,
a fémkarikára erősíti. Hálókötéskor is használják kiinduló, fel amelyet az íjászok használnak. Általában 20—30 cm hosszú,
fűző csomóként. kezüket a hüvelykujj tövétől egészen az alkar feléig eltakarja.
Három szíjjal és csattal vagy vékony szíjból készült fűzővel
erősítik fel.
Kettős skót akasztó. Lényegében skót kötés, amelyet kötélből
vagy kábelből kötünk a daru kampójára.
Kettős skót kötés. Ezzel a kötéssel kötik a kötelet a vitorla

Kézzel formált jelbeszéd. A prériindiánoknál volt fejlett. 761
sarkához, más erősebb kötélhez vagy vaskampóhoz. A vitorla
sarkán, kampón stb. kétszer körbetekerik a kötelet, a két vé jelt tartalmazott, melyeket néprajzi tanulmányútjai során
a San Diego-i W. Tomkins gyűjtött össze Kaliforniában. A je
gét keresztezik, zárat formálnak belőlük, és hurkokkal bizto
leket az Universal Indian Sign Language c. művében tette
sítják, esetleg bandázzsal rögzítik őket.
közzé, belőlük ismertetünk néhányat: 1 — én, mi, 2 — ti, te,
ok, 3 — igen, 4 — nem, 5 — gyere ide, 6 — menj, 7 — já
rás, 8 — idehozni, 9 — csinálni, 10 — menni, 11 — futni,
menekülni, 12 — -val, -vei (valakivel, valamivel), 13 — nap,
14 — éjszaka, 15 — Nap, 16 — Hold, 17 — éhség, 18 — en
ni, 19 — inni, 20 — aludni, 21 — víz, 22 — beszélni, 23 —
barát, 24 ——férfi,
kas, 29a 25 —29b
indián sátor, nő, 26
—— fiú, 30
tábor, 27 —— erdő,lány,31
28 —
— far
fo
lyó, 32 — tó, 33 — látni, 34 — hajó, 35 — hegyek, 36 — kér
dés (ki?, mi?, melyik?, milyen?), 37 — próbálni, 38 — beteg,
39 — eső, 40 — befejezni, vége, 41 — (ivó)víz, 42 — jó,
151 Kézzel formált jelbeszéd
Kézzel formált jelbeszéd 152
153 Kézzel formált jelbeszéd
Kidőlés 154
155 Kígyócsomó
43 — rossz, 44 — számjegyek (1 — 100), 45 — nyomkereső csere, kereskedelem, 90 — zászló, 91 — kedvelni, szeretni,

(nyomolvasó), 46 — hűséges, 47 — szív, 48 — nagy, 49 — ba 92 — adni, 93 — fél, fele, 94 — fű, 95 — megállítani (meg
rát, 50 — megy, lépdel, 51 — apró, 52 — megölni, 53 — ne!, állni), 96 — kemény, szigorú, 97 — halom, 98 — elrejteni,
54 — meghallgatni, hallgatni (valakit), 55 — napkelte, 56 — 99 — magasan, 100 — alacsonyan, 101 — tulajdon (az ő)
elegyenget, elsimít, 57 — bátor, 58 — értelem, gondolkodni, tulajdonuk, 102 — lyuk, 103 — ló, 104 — ház, 105 — vadá
59 — nyelv, 60 — tudni, ismerni, 61 — Nagy Szellem, 62 — szat, 106 — fogni, megtartani, 107 — ismerni, tudni, 108 —
át, a másik oldalra, 63 — -ig, mögé, 64 — mind, az összes, nevetni, 109a — falevél, 109b — lombos fa, 110 — hallgatóz
65 — minden, 66 — között, 67 — felbosszantott, 68 — nyíl,
69 — meglepni, csodálatba ejteni, 70 — kocsi, 71 — medve, ni, fülelni,varázslat,
vosság, 111 — 115régi kor, 112 — sok,
— találkozni, 116113
— — múlt,117
pénz, 114——anya,
or
72 — (valamin) kívül, 73a — nagy, magas, 73b — kicsi, ala 118 — dél, 119 — most, jelenleg, 120 — öreg, 121 — nép,
csony, 74 — madár, 75 — könyv, 76 — állhatatos, 77 — fivér, 122 — barangolni, 123 — éles, 124 — énekelni, 125 — ülni,
78 — nem bírok, 79 — főnök, 80 — hideg, tél, 81 — kutya, maradni, 126 — hallgatag, csendes, 127 — kígyó, 128 — hó,
82 — csinálni, 83 — lent, 84 — fent, 85 — erőfeszítés, törek 129 — lopakodni, kúszni, 130 — erős, 131 — úszni, 132 — íz
vés, 86 — ugyanolyan, azonos, 87 — apa, 88 — tűz, 89 — (étvágy), 133 — holmi, dolog, 134 — ínség, 135 — munka.
Kidőlés. Az evezőre kidőlve alakítjuk ki azt a pontot, amely Kígyócsomó. Zárócsomó a kötél vagy lasszó végére. A cso
körül a csónakkal megfordulunk. mó kötéséhez hajósárra van szükségünk, amellyel kissé meg
emeljük a kötél egyes ágait, hogy befűzhessük alájuk a to
vábbiakat.
Kígyókötés 156
Kígyókötés. Két kötél nagyon erős összekötésére szolgál, zár

nélkül nehéz kioldani. Mindkét kötélből egy-egy szemet for
málunk, és egymásba akasztjuk őket. A kötelek szabad végét
átdugjuk a szemeken, a balt felülről alulra, a jobbot alulról
felülre, és meghúzzuk először a jobb, aztán a bal szilárd kö
télvéget.
Kígyómarás. Minden természetjárót vagy táborozót érhet kí

gyómarás, noha a keresztes vipera az embert sohasem tá
madja meg. Nagyon félénk állat, ha előfordulási he
lyein kissé zajosabbanhaladunk keresztül, biztosak lehe
tünk benne, hogy eggyel sem találkozunk. A vipera csak
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja akkor mar, ha védekezik. A harapás helye feldagad, gyak 151/403
ran kékesvörösen elszíneződik. A kígyóméreg hatását a kígyó-
szérum semlegesíti. Elsősorban lassítanunk kell a kígyómé
szérum semlegesíti. Elsősorban lassítanunk kell a kígyómé
reg felszívódását úgy, hogy a sérült végtagot kendővel, övvel
7/24/2019 vagy zsineggel Enciklopédiája
Mirko Vosátka - Természetjárók elkötjük, mégpedig a sebtől a test irá
nyában. A kötésnek azonban nem szabad túlságosan szoros
nak lennie, hogy a seb a végtag elkötése után is szaba
don vérezhessék. A mart sebből a vért sohase szívjuk ki köz
vetlenül a szájunkkal, hanem pl. cigarettaszipkával. A sebet
ne vágjuk fel, és ne is égessük ki. Ha van kéznél elsősegély-
csomagunk, a marás helyét öblítsük ki erős hipermangánoldat-
tal, vagy legalább kenjük be jódtinktúrával, kössük át tiszta
zsebkendővel. A sebesültnek adjunk sok folyadékot: fekete
kávét, szeszes italt, és haladéktalanul vigyük orvoshoz, mert
a kígyószérumot legkésőbb a marástól számított 4 órán belül
meg kell kapnia.
Kikötőbika. A hajó fedélzetén elhelyezett különleges fa- vagy

vascölöp, mely a kötelek megkötésére szolgál. Általában cö-
vek, „fejes” cövek vagy különleges markolat alakja van.
Néha kettő is van egymás mellett.
Kikötőhíd. Rúdfából, gömbfából, üres kannákból, hordókból

vagy nagy bádogedényekből építjük. A tartószerkezetet gömb-
fából állítjuk össze úgy, hogy horganyzott dróttal rászerelhes
sük az úszótesteket. A híd felületét deszkával borítjuk, és
a parton mélyen levert karókhoz kötjük ki. A kikötőhidat palló
köti össze a parttal. Ha levert cölöpökön nyugvó szilárd hi
dat építünk, akkor azt közvetlenül a parthoz erősítjük, vagy
közte és a part között szintén szilárd és korláttal ellátott pal
lót építünk.
157 Kimerültség
Kilométer-beosztás. A gyalogos-, a vízi és a kerékpáros túrá

kon áttekintést ad az egyes útszakaszok hosszáról. A kilomé
terbeosztást három oszlopban szokás felírni. Az elsőben a ki
indulási hely nevét, a másodikban a kiindulási helytől számí
tott kilométerek számát, a harmadikban az előző kiindulási
helytől számított kilométerek számát tüntetjük fel. Vízi túrá
kon azt is feljegyezhetjük, hányadik kilométernél és a folyó
melyik partján kell a csónakot átemelni, hol van gát, áteresz
tő zsilip, hol van a zuhatag eleje és vége. Gyalogos- és
kerékpáros túrák esetén feljegyezzük a táborozásra alkalmas
helyeket, az ivóvízforrásokat, az élelmiszer-vásárlás és az or
vosi ellátás lehetőségeit, a posta, a vasútállomás, a szállás
stb. helyét. A vízi túrákhoz használt térképeken a nullapont
a folyam torkolatánál, gyalogos- és kerékpáros túrák kilométer
beosztásán a kiindulási helyen van. Sítúráknál a hegymenet
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja hez és a völgymenethez feljegyezzük a lejtők hajlását is a tá 152/403
volság megadásával együtt. A modern turista-útikönyvekben
a javasolt túrák egyes szakaszainak leírása mellett mindig
megtaláljuk az egyes útszakaszok és az egész túra pontos
7/24/2019 Mirko Vosátka - kilométer-beosztását
is. Hasonlóképpen a vízi túrákhoz készült
legújabb kilométer-beosztásokban feltüntetik a biztonságos ha
józáshoz szükséges összes adatot.
Kimerültség. Fiziológiai állapot. Túrákon, táborozáskor gyak

ran előfordul, hogy a szokatlan megterhelés, a fokozott izom
munka következtében kimerülnek a szervezet energia- és
oxigénforrásai. A megnövekedett tejsav- és szőlősavszintre az
izomláz figyelmeztet. A testi kimerültséget rendszerint a köz
ponti idegrendszer kimerültsége kíséri, amelynek hatására az
ember bátorsága, ítélőképessége is erősen csökken. A mene
telő normális körülmények közt, megterhelés nélkül 420 m
gyaloglásra 5 g cukorban felhalmozott energiát használ fel,
20 kg-os hátizsákkal a hátán azonban ez az energia csak
320 m megtételéhez elégséges. Ha a 20 kg-os terhet kézben
viszi, az említett energiát szervezete már 270 méter legyalog-

lása után elhasználja. A terhet akkor visszük helyesen, ha súly
pontja az emberi test súlypontjával azonos függőleges vona
lon fekszik. Ha a terhet helytelenül visszük, a testünkkel vég
zett kényszerű csavaró mozdulatok fölösleges energiavesztesé
get okoznak. Ezért fontos a hátizsák helyes becsomagolása és
kiegyensúlyozása (I. Hátizsák). A kimerültséget pihenéssel előz
zük meg, amely lehet teljes vagy aktív. Teljes pihenéskor
kényelembe helyezzük magunkat, és nem végzünk semmilyen
izommunkát, aktív pihenéskor viszont az abbahagyott tevé
kenység helyett (amelyben elfáradtunk) olyan tevékenységet
folytatunk, amely testünk más izomcsoportjait foglalkoztatja.
A gyalog-, vízi, hegyi és sítúrákon sohasem szabad elhanya
golnunk a fáradtság első jeleit, és ésszerűen beiktatott rö-
Kiskunsági Nemzeti Park 158
vid pihenőkkel meg kell előznünk szervezetünk teljes kimerü

lését.
Kiskunsági Nemzeti Park. Az Országos Természetvédelmi Hiva

tal hívta életre 1975-ben. Magyarország második nemzeti
parkja a Duna—Tisza közének néhány — még csaknem ter
mészetes állapotban lévő — tájegységét foglalja magába: az
ősgyepes pusztákat, az érintetlen homokbucka-vonulatokat
mint páratlan geomorfológiai képződményeket, a nádas réte
ket és a szikes tavak rendszerét, a természetes homoki erdő
típusokat, a kőrises égerlápokat, a homoki lágyszárú növény-
takarót, a Tisza menti galériaerdő egy szakaszát s végül a kis
kunsági tanyavilágot mint az elhalóban levő kisparaszti élet
forma jellegzetes színhelyét.
Kis lapát. Fenyőágból készítjük, amelyről óvatosan lehántunk
néhány évgyűrűréteget úgy, hogy félkör alakú lemezt kapjunk.
7/24/2019 Mirko
A fának száraznak kell lennie. Kivágjuk a lapát Vosátka
nyelét, egy - Természetjárók Enciklopédiája
erős ágdarabbal megerősítjük, és madzaggal körültekerjük.
Hasonló módon készíthetünk tábori lapátot egyenes deszká
ból is.
159 Kis sátorajtó
Kis sátorajtó. Rendszerint úgy készítjük, hogy a sátorpalánk vagy hevederből kiszabjuk a pántokat, melyeken az ajtó fo
építésekor az egészben felállított elülső falból utólag fűrészel rogni fog. Használhatunk fémpántokat is. Az ajtót felfüggeszt
jük ki (szélessége kb. 50 cm). Csupán a legalsó deszkáig fű hetjük úgy is, hogy a küszöbdeszkába szögvastagságú lyukat
részelünk, amely küszöbként szolgál, és megakadályozza, hogy fúrunk, aztán az ajtó alsó élébe szöget verünk, lecsípjük
a víz befolyjon a sátorba. Ezért ezt a deszkát be is süllyeszt a fejét, a végét gömbölyűre reszeljük, és beleillesztjük a kü
jük kb. 3 cm mélyen a földbe (I. Sátorpalánk). Az ajtó kifű- szöbdeszkán fúrt lyukba. Az ajtó felső pántját a sátorpalánk
részelése előtt a sátorpalánk belső felére, a vágás vonalától tetejére szegezett léc alkotja, amely kb. 10 cm-rel túlnyúlik az
5 cm-re befelé függőlegesen két vékony lécet szögelünk, s ez ajtó felső szélén. A pánton keresztül az ajtó felső élébe szö
zel a lefűrészelt deszkák egységes egésszé — ajtóvá alakul get verünk, és az ajtót felfüggesztjük. A bőrből vagy hevederből
nak. A kivágott léccel összefogott ajtót kiemeljük, a földre he készült pántokat a sátorpalánk belső felén szögeljük fel, egy
lyezzük, és kívülről keresztbe még egy lécet szögelünk rá. részt, hogy ”építményünk tetszetős legyen, másrészt, hogy az
Görbe ágból, gyökérből „kilincset” készítünk, és bőrcsíkból ajtó a sátor belseje felé nyíljon. (Ez nagy esőzéskor előnyös.)
ajtókapocs
bőrpánt
erős szeg
Kis szem 160
Kis szem. Cérna vagy zsineg végére kötött csomó, amely meg
akadályozza, hogy a cérna vagy a zsineg kicsússzon az anyag
ban (bőrben, deszkában, bádogban, kartonban stb.) levő nyí
lásból.
Kisvonat A horgászkötés egyik elnevezése. Kompjárat a folyón. A komp kötele mind a víz felett, mind
a víz alatt akadályt jelent a csónakosok számára. (A vízfelszín
alatti kötelek általában szakadozottak.) A kompjárat mellett
mindig annak a szakasznak a közepén evezünk át, melyet
Kocsiscsomó. Ostorok végére kötött díszcsomó, de karóra, rúd
a kompnak a parttól való távolsága szab meg.
ra dobható hurok gyors megkötésére is alkalmas.
161 Kormány
Konzervdoboz. Számos, a táborban, kunyhóban, klubszobában

jól használható tárgy, pl. gyertyatartó, állvány, lapát, reszelő,
szappantartó, toalettpapír-tartó, virágváza, ceruza- és ecset
tartó, tárolódoboz stb. készítésére alkalmas. A szétnyitott kon
zervdobozokat a tábortűz térségének szigetelésére használhat
juk fel. A térség így állandóan száraz marad, a talaj nedves
sége nem akadályozza a tűz égését (1). Az agyagos partokban
ásott árkos tűzhelyekhez kéményt készíthetünk belőlük. Eltávolít
juk
csal a lyukakat
fedelüket ütünk,
és a feneküket is. Széleiken
a lyukakon szöggel
drótot fűzünk át, és
és kalapács
a kon
zervdobozokat szilárdan összekapcsoljuk. A kéményt a tűztér-
ből való kivezető nyílás mentén szorosan körülvesszük gyep

téglákkal vagy három földbe vert cövekhez erősített kötéllel,
dróttal rögzítjük (2). Az üres konzervdoboz főzőedényként tesz
jó szolgálatot, de felhasználható a tűz vagy az égő spiritusz
kocka szélvédőjeként is (3). A konzervdoboz fedelét és fene
két levesszük, és a falán nyílásokat fúrunk az áramló levegő
számára.
Kormány. A jármű menetirányát szabályozó szerkezet. A csó

nak esetében ez egy egyenes lap, mely a csónakoldalak men
tén áramló vízben felhajtóerőt és ellenállást hoz létre. A csó-
Kormányzás 162
nak a P kormánylapát felhajtóerejének az r szárra gyakorolt számára. A vezető az iránytű segítségével állandóan ellenőrzi
nyomása folytán fordul el. Ez az r szár a kormánylapát súly az azimutot. Az iránytűt rá kell erősítenie a kezére, hogy ha
pontja és a hajótest súlypontja közti távolsággal egyenlő. a ködben véletlenül megbotlana, le ne ejtse. Menet közben
A kormánylapát felhajtóereje és ellenállása a víz körbeáram nem vitatkozunk, és nem találgatjuk az útirány helyességét.
lásának szögétől és sebességétől függ. Legjobb a lencse alakú Amikor a csoport elérte az első tájékozódási pontot, folytatja
kormánylapát, amely középen a legvastagabb. Minél nagyobb az utat a következőig. Ha a látási viszonyok olyanok, hogy
a kormánylapát elhajlása a menetirány tengelyétől, annál na a túra résztvevői kölcsönösen látják egymást, a vezető hátul
gyobb az ellenállás és a fékezőerő. halad, és tájoló segítségével irányítja a csoport előrehala
dását.
Kormányzás. A csónak (vagy egyéb jármű) irányítása haladás
közben. A kenuban a hátsó evezős a csónak közepétől távo Könyvállvány sátorba. Egy felül, alul egyenesre fűrészelt rönk
labb evez, mint az első evezős, s így azt szinte „túlnyomja”. fadarabból készítjük. A rönkfát négy egyenlő vastag részre
Ezt a túlnyomást azzal egyenlíti ki, hogy kihasználja az evező vágjuk. A két belső deszkából alakítjuk ki a polc oldalait
lapát holtjátékát, vagyis azt a helyzetet, amikor az evezőlapát úgy, hagy három vékony léccel vagy pálcával összekapcsoljuk
a test mögé siklik. A kenu kormányzása voltaképpen nem más, őket (két helyen alul és egy helyen felül). A két párhuzamos
mint a túlnyomások folyamatos kiegyenlítése. Holtjátékkor
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja alsó lécre fektetjük gömbölyű felükkel lefelé a két széldeszkát. 157/403
a hátsó evezős az evezőlapát hátsó lapját a csónak oldalához Az így nyert egyenes felületre állítjuk a könyveket, melyeket
fordítja, és a nyelével a csónak falára támaszkodik. (Az eve a felső összekötő léc támaszt meg.
zőlapát a csónak tengelyével 25—30°-os szöget zár be.) Ha
7/24/2019 kezünket tovább húzzuk a csónak közepe felé, Mirko akkor Vosátka
az evező - Természetjárók Enciklopédiája
nagyobb szöget zár be, és oldalra fordítja a hajó orrát.
Köd. Az egyik legveszélyesebb időjárási tényező, amellyel

a turistának számolnia kell. A hegyekben gyakran nagyon
hirtelen ereszkedik le, ellepi az egész környéket, és teljesen
lehetetlenné teszi a tájékozódást. Torzítja a távolságokat, és

általában nagyon nyomasztóan hat az ember lelkiállapotára.
Az öltözet és a hátizsák lassan, fokozatosan átnedvesedik
tőle. Ha ködbe kerülünk, gyorsan elkészítjük túránk hátralevő
szakaszának útvonaljegyzetét (I. a címszót). A ködben ugyanis
nem tenne jót a térképnek, ha állandóan szétteregetnénk. Mi
nél több tájékozódási pontot választunk, és gondosan bele
rajzoljuk őket az útvonaljegyzetbe, meghatározzuk az egyes
pontok irányszögét, és azokat is a rajzok mellé írjuk. A tér
kép szerint lemérjük a pontok közötti távolságokat és esetle
ges szintkülönbségeket. A ködben minden kilométer megtevé-
sére a szokásosnál 20 perccel többet számítunk. 100 m-nyi
szintkülönbség leküzdése ugyancsak 20 perc többletidőt kí
ván. Ennek alapján pontos időbeosztást készítünk, és csak
aztán indulunk tovább. A csoport élére megfontolt embert
állítunk, aki mindig azonos ütemben halad. Második a csoport
vezetője (nála van az iránytű és az útvonaljegyzet), utána követ
keznek a csoport többi tagjai. A sor végén is egy tapasztalt Köpetek. Az állatnyomok érdekes fajtái a nappali és éjjeli
turista halad. A távközöket a látási viszonyok szerint határoz ragadozó madarak zsákmányának kiöklendezett, meg nem
zuk meg. Sűrű ködben a csoport tagjait kötéllel kapcsoljuk emésztett maradványai. A köpetek mindig a madarak pihenő
össze, és meghatározzuk a legközelebbi tájékozódási pont azi- helye vagy fészke alatt találhatók. A köpetek tartalma elárulja
mutját. A csoport élén haladó turista az azimut irányában a madár faját, pl. a nappali ragadozók a csontokat meg
feszíti meg a kötelet, amely útmutatóként szolgál a többiek emésztik, de a tollakat és a szőröket nem; a baglyok éppen
163 Kötél
kuvik
karvaly vörös vércse
uhu
ellenkezőleg. A köpetben lehetnek föld, moha vagy fű marad

ványai is, amelyek azonban a megfogott zsákmány gyomrá
ból származnak, esetleg az elfogott állattal folytatott küzdelem
nyomai. A kuvik, a gyöngybagoly és a vörös vércse rendszerint
templomtornyokon, szántóföldeken, harangtornyokban, régi
épületek tetőereszeiben hagyja köpeteit. A fasorok fái alatt
vagy faodvakban talált köpetek a kuviktó\ és a macskabagoly-
tól származnak. Az erdőszéli fák alatt vagy a sűrű aljnövény
zetben az erdei fülesbagoly, a kabasólyom, a héja és a kar
valy, az erdei rétek és irtások kiugró sziklái alatt sziklarögök,
fatönkök, karók tövében pedig az ölyv és a vörös vércse kö-
petei találhatók. Sziklaszirtek alatt és sziklás szakadékokban
az uhu, a vörös vércse és a sólyom hagyja köpeteit. Az éne
kesmadarak is köpetelnek, de ezek a maradványok nagyon
kicsik, és csak nehezen, ritkán találhatók meg.
Kötél. Többnyire több növényi rostszálból sodorják vagy

fonják. A sűrűn font kötelet vitorlázáshoz, hegymászáshoz és
lasszózáshoz használják. A kötelet nem hentergetjük a földön,
nem taposunk rá. Végeit bandázzsal vagy ún. zárócsomóval
erősítjük meg. A kötélnek mindig száraznak, tisztának kell len
nie. Asavval
val, nedvesség, a homok,
vagy más maró a anyaggal
penész, avaló
sár, érintkezés
a por, a rozsdá
erősen
gyöngybagoly rontja a minőségét. A kötelet ne hajlítsuk túlságosan rövid
hajlatokba, ne húzzuk össze szoros kötegekbe, ne dörgöljük
érdes felületekhez. Az összefagyott kötél erőszakos szétfeszí-
ötél átvezetése sebesen folyó patakon 164
tése nagyon árt a minőségének. Fontos, hogy a kötél, ame

lyet a túrákon használunk, mindig tökéletesen ép legyen, mert
a hibás kötél súlyos, sőt olykor halálos balesetek okozója le
het. A jól kiszárított és kiszellőztetett kötelet faggyúval vagy
viasszal konzerváljuk. (Szappan erre a célra nem alkalmas.)
Egyik végénél fogva horogra akasztjuk, és tenyerünkben olajjal
vagy faggyúval átitatott flanellrongyot tartva, kezünket a kö
télen fel-le húzogatjuk úgy, hogy markunkban csúszkálva érint
kezzék az olajos ronggyal. Konzerválás után a kötélnek szá
raznak kell látszania. (A konzerválást méhviasszal is végez
hetjük.) Az összetekert kötelet először szétbontjuk, s egész
hosszúságában a fűre fektetjük. Megfogjuk az egyik végét, és
olyan mozdulattal, mintha ostort pattogtatnánk, hosszában ha
ladó hullámmozgást idézünk elő rajta, ami által a túlsodrott
és szorosan összetekert kötél fellazul. Az így kiegyenesített kö
telet úgy tekerjük fel, hogy az egyes tekercseket váltakozva
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja behajlított tenyerünkön és behajlított könyökünk alatt vezet 159/403
jük. A kötél feltekerése után kezünket mellső középtartásba
emeljük, a feltekert kötelet lecsúsztatjuk róla, és felakasztjuk
7/24/2019 vagy zsákba rakvaEnciklopédiája
Mirko Vosátka - Természetjárók szekrényben tároljuk.
Kötél átvezetése sebesen folyó patakon. Egy ládatető vagy két

összekötött deszkából rögtönzött deszkalap alsó élét kövekkel,
nehéz fával, szerszámmal (kétélű csákánnyal) leterheljük. Há
rom kötelet erősítünk rá. (Az 1-es 10 cm-rel rövidebb, mint
a 2-es és a 3-as.) A deszkát a vízbe hajítjuk úgy, hogy sík
jával az áramlattal szemben álljon, azután a vízfolyás elle
nében húzzuk. A deszkalap ferde síkjára gyakorolt víznyomás
a deszkalapot a rákötött kötéllel együtt a szemben levő part
ra tolja.
165 Kötél javítás
Kötelek összekötése. Súlyos terhek vontatásához az összekötött

kötelek visszahajlított végét erősen meghúzott dróttal bandá-
zsoljuk. Az acélkötelek meghajlításánál a kötélvégekre vas
csövet húzunk, hogy megóvjuk a szétbomlástól. A vascső
megfelelő hurokba hajlítva emelőként is szolgál. (A hurkot
erősen bandázsoljuk.)
Kötélgörgő. A kötél álló végét arra a tárgyra erősítjük, ame

lyet húzni akarunk. Szabad végén hurkot alakítunk ki, és azt
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja a megterhelt kötelet, a csomóknál pedig fékező karként hasz 160/403
segédzsineggel az álló véghez kötjük. A szabad véget egy fa náljuk.
vagy karó körül vezetve átfűzzük ezen a hurkon, és meghúz
zuk.
Kötéljavítás. A kötél szétfoszlott részét vékony, de erős zsi
neggel körülfonjuk és átvarrjuk. Az átvarrást az elkopott kötél
minden 10 cm-én megismételjük, esetleg a kötelet átfonjuk
egy ugyanolyan vastag zsineggel, amilyen a kötél egyik fo
nata, és így a szakadozott fonatot újjal pótoljuk.
Kötélhajlat. Csomóelem, amely a kötél fára vagy rúdra dobá

sakor jön létre. A teher leengedésekor fékezi és felfogja
Kötél láncra kötözése 166
Kötél láncra kötözése. Hasonló a kötél szétbontott fonataiból

kötött záróhurokhoz, A csomó olyan, mintha a kötél egy ,,kö-
télláncszemmel” lenne a lánchoz kapcsolva.
Kötél lezárása. A kötél végétől kb. 10 cm-re bogot készítünk,

és a szabad véggel sűrűn egymás mellé fektetett tekercsekkel
körbetekerjük, jól meghúzva minden menetet. Ezután a kötél
szabad végét átbújtatjuk a tekercsek alól kiálló bogon, majd
a bog szabad végét hirtelen kirántjuk a tekercsből. Ezzel
a bog a kötél végével a menetek alá kerül, és a kötél vége
nem oldódhat ki.
Kötélrövidítés. Egyik végén szilárdan rögzített kötél rövidítésére

használják. Kétféleképpen köthetjük. A kötél szabad végét
három olyan hosszú hajlatba tekerjük, hogy a kötél a kívánt
méretre rövidüljön. Az álló vég és a tekercsek között szemet
készítünk, belecsúsztatjuk a tekercsek egyik végét, majd a má
sik végükre is kötünk egy szemet, és meghúzzuk a kötél sza
bad végét. Kioldáskor megfogjuk a középső tekercset, és egy
rántással kihúzzuk. A kötélrövidítés másik módja: a kötélen
három szemet készítünk úgy, hogy a középső nagyobb legyen Kötélrövidítés fonással. A kötélen hosszúkás tekercset alakí
a szélsőknél, és a széthúzott középső szem egyik végét át tunk ki, és átfűzzük rajta a kötél szabad végét. Ezt a műve
húzzuk az alatta lévő, a másik végét pedig a felette lévő letet addig ismételgetjük, míg a kötél a kívánt méretet el
szemen. nem éri.
167 Kötélverő gép
Kötélszem. Csomóelem, amely úgy jön létre, hogy a zsinegből

O betűt formálunk (1). Ha a zsineg egyik szabad végét be
húzzuk a szembe, zárt szem keletkezik (2). Ha a kötél egyik 162/403
végét úgy húzzuk át a szemen, hogy az a szemből felfelé ki
emelkedjen, kialakul a kötélszem további változata — a csat
Kötéltekercs. Vastag kötelek megrövidítésére használjuk, hogy
(3-4).
7/24/2019 Mirko Vosátka -ne kelljen őket éles
Természetjárók szögben behajlítani, mert ez rontja a kö
Enciklopédiája
tél minőségét. A kötélen a rövidítésnek megfelelő nagyságú
szemet alakítunk ki, és segédzsineggel vagy dróttal bandá-
zsoljuk. A szemet ajánlatos feszítőfával kimerevíteni.
Kötélszív. A lasszókötél fülvégződése, amelyet rendszerint

fémgyűrűvel merevítenek ki, egyrészt, hogy nehezebb legyen,
másrészt, hogy a lasszó jól csússzon benne.
Kötélverő gép. Egy 100X2X10 cm-es deszka egyik felén mar
kolatot faragunk, a fennmaradó felületbe pedig három nyí
lást fúrunk. Három hosszabb erős drótdarab vagy hegesztő
pálca végét kampóba hajlítjuk. Bakot készítünk, és fő geren
dájába három nyílást fúrunk a deszka nyílásainak megfelelő
Kötőfék 168
távolságban. A deszka és a bak nyílásán átdugjuk a kampó Kötőfék. A horgászkötéshez hasonló csomófajta, amelyet azon
kat, és a rajz szerint meghajlítjuk őket. Deszkából villás kam ban egy kötélből alakítunk ki. A második szem alatti hurok
pót készítünk (esetleg vasrúdból hegesztünk). A kampók vé nagyságát az a tárgy szabja meg, amely köré a kötőféket
gére ráfűzzük a zsineget, és a villás kampóval vezetjük, míg
segítőtársunk úgy forgatja a deszkát, mint a hajtókart. A zsi
neg ágai tekeredni kezdenek. A villás kampó mögötti sze
met húzva, a három ágból összesodródik a végleges kötél.
Kötözővessző (gúzs). Fiatal, kivágott, legallyazott lucfenyőből

készül. A fa mindkét végét beszorítjuk egy földbe vert cövek
hasítékába, és egy pecek segítségével addig csavarjuk a tör
zsét, míg meg nem bontjuk benne a farostok egységét úgy,
hogy csak a fa csúcsa és torzsája maradjon ép. Az így nyert
kötözővesszőt használat előtt mártsuk vízbe. Kötözéskor a gúzst
az összekötendő tárgy alá csúsztatjuk, a csúcsát néhányszor
a torzsája köré tekerjük, majd a kötözővessző egyik része alatt
169 Krkonosei Nemzeti Park
átbújtatva, átfűzzük a keletkezett hurkon, és erősen meg lábbal rugaszkodunk el. Ha páros lábemeléssel ugrunk: mind
húzzuk. két lábunkkal egyszerre rugaszkodunk el, és a kötelet aláránt
juk. A krinolinnal célba is dobhatunk: a lasszót hirtelen meg
forgatjuk, és a fejünk fölött a cél irányában eldobjuk. A kri
Kötözőzsinór. 5—7 m hosszú, 5 — 8 mm vastagságú erős zsinór. nolin forgásba hozásánál és forgatásánál csak a csukló mo
zog, az alkar mozdulatlan.
A csónak partról való vontatásához, áteresztő zsilipen való
leengedéséhez használjuk. Az egyik végén tartógyűrű vagy
zárótekervény van, a másik végén halványpiros vagy narancs-
színű fa úszótest. A csónak felborulása esetén megragadjuk
a kötözőzsinórt, és odahúzzuk magunkat vele a csónakhoz,
vagy a csónakot magunkhoz. Krkonosei Nemzeti Park (Krkonossky národní park). Az 1963.
május 17-i kormányhatározat hozta létre a Krkonose és a Ry-
chory területén a Keletcseh Kerületi Nemzeti Bizottság mellett
Krinolin. Lasszógyakorlat. A lasszót hasonló módon hozzuk működő

dik a márigazgatóság fennhatósága
1959-ben létesített lengyelalatt. Szervesen
Krkonosei kapcsoló
Nemzeti Park
forgásba, mint a ,,tányérnál”. A körfordulatok számát egyre hoz, A Krkonosei Nemzeti Park kiterjedése 900 km 2. Területén
növelve a „tányért” fejünk fölé emeljük. Amikor a fejünk fö semmit sem szabad letépni, gyűjteni, megölni, tilos vadászni
lött van, a köröző hurkot nagyobbítva és a fordulatszámot és tüzet gyújtani. Csak a kijelölt utakon szabad járni. A ku
csökkentve lassan leengedjük. Forgásba hozhatjuk a krinolint tyát pórázon kell tartani. (A motoros járművek számára csak
úgy is, hogy alapállásból a fejünk fölött jobbról balra átvet egy hegyi út van fenntartva.) A Krkonoséban vannak még
jük a hurkot és megforgatjuk. További módszer a „tányérba ember által nem érintett helyek is. Legértékesebbek az Óriás-
ugrás”. Ezt abban a pillanatban végezzük, amikor a forgó völgy és Elba-völgy (Obrí a Labsky dul), a Pancická-rét (Pan-
hurok a legalacsonyabban van, és elhalad a jobb lábunk cická louka), az Úpski tőzegláp (Úpská raselina) és a Fekete
mellett. Bal lábbal rugaszkodunk el. Mihelyt a hurok közepén hegyi tőzegláp (Cernohorská raselina) szigorúan védett terüle
vagyunk, felemeljük a kezünket anélkül, hogy abbahagynánk tei. Ezeken a helyeken a hegyi állat- és növényvilágot, a jég
a forgatást. A krinolinból abban a pillanatban ugrunk ki, ami kori tundranövényzetet és a tőzeglápok érdekes növényvilágát
kor a forgó hurok elhalad a bal lábunk mellett, most jobb tanulmányozhatjuk.
Kullancs 170
koholt, és csak akkor távolítsuk el (óvatosan mozgatva), mi

után már elpusztult. Ha ugyanis a feje a bőrbe szakad, fáj
dalmas helyi gyulladást okoz. Mivel a kullancs csak bizonyos
állatfajokon élősködik (főleg emlősökön), a természetben elő
fordulási gócokat alkot, amelyeket ajánlatos megismerni és
kikerülni. Ha mégis kénytelenek vagyunk ilyen területeken ke
resztülmenni, kerüljük a sűrű bozótot és a magas füvet. Ne
feküdjünk le a földre, és ha lehetséges, lucfenyők alatt halad
junk. Ne viseljünk kihajtott gallérú inget, rövidnadrágot, és ne
járjunk fedetlen fővel, mert ezzel növeljük a kullancsfertőzés
valószínűségét. A veszélyes helyet elhagyva alaposan nézzük
át a testünket, különösen a hónaljat, ágyékot és a fejbőrt.
Legjobb, ha ketten-ketten kölcsönösen átvizsgálják egymást.
Ajánlatos alaposan megfürdeni, és hosszabb ideig a vízben
tartózkodni. Az ábrán a kullancs nősténye látható éhes és
vérrel teleszívott állapotban.
Kunyhó. Rúdfából, erős ágakból, gömbfából épített „szük
séglakás”. Vázát náddal, ágakkal, fűvel, frissen hántott fenyő
7/24/2019 kéreggel borítjuk. A Enciklopédiája
Mirko Vosátka - Természetjárók nádat vékony kévékbe kötjük, felrakását
Kullancs. Az ízeltlábúak törzsébe, az atkák rendjébe tartozó

élősködő, az agyvelőgyulladás terjesztője. Leginkább a lombos
vagy elegyes erdőkben, illetve a folyókat és lápokat körülvevő
alföldeken fordul elő. Az 1000 m-nél magasabban fekvő er
dőkben már nem él. Leggyakrabban tavasszal, áprilistól má
jusig találkozunk vele, meg nyár végén, augusztusban és szep
temberben. Szúró-szívó szájszerve visszafelé hajló kampókkal
ellátott, tökéletes billenős szigony. A kullancsot sose akarjuk
élve eltávolítani! Testére először cseppentsünk olajat vagy al
171 Lábtörlő
és facövekekkel vagy kötözéssel erősítjük a favázhoz. A kiszá

radt kéreg formatartó.
Lábápolás. A nagyobb túrák előtt és alatt igen fontos. A túra

előtt langyos vízben mossunk lábat, körmünket vágjuk le egye
nesre és rövidre, talpunkat, sarkunkat és lábujjaink közét ken
jük be szarvasfaggyúval. Egész napos menetelés után mindig
mossunk lábat, s utána meleg időben maradjunk mezítláb,
hideg időben húzzunk száraz, meleg zoknit és könnyű cipőt.
Menetelés közben és este lábmosás után úgy pihenjünk, hogy
lábunkat rakjuk a derekunknál magasabbra, és maradjunk kb.
20 percig
szoros. Úgyebben
húzzuka fel,
helyzetben. A harisnya
hogy a vége soha ne legyen
kb. ujjszélességnyire le
gyen lábunk hüvelykujjától. Amikor a lábunkat becsúsztatjuk
a cipőbe, a harisnya túlnyúló végét tűrjük vissza, és csak
a cipőben, lábujjaink mozgatásával igazítsuk el. Ezzel meg
akadályozzuk, hogy a szorosan felhúzott harisnya nyomja
a lábkörmünket, ami egyenlőtlen terepen vagy hegy- és völgy
meneteknél nagyon fájdalmas. A cipő megkötése előtt a ha
risnyát mindig igazítsuk el, talpunkon vagy a sarkunk körül
ne legyenek ráncok, nehogy a lábunk felhólyagosodjon. Ha
lábunkon mégis hólyag képződne, kezeljük szarvasfaggyúval
bekent gyorskötöző pólyával. A nagy hólyagot kiégetett tűvel
felszúrjuk, és fertőtlenítő gyorskötést teszünk rá, hogy meg-
védjük a szennyeződéstől. Sohase járjunk olyan cipőben,
amelyben átizzadt lábunk nedves harisnyában csúszkál. Az
ilyen cipőben járásunk bizonytalanná válik, és ez különféle
baleseteket okozhat. A recés gumitalpú turistacipőbe vékony
pamutharisnyát hordunk, rá pedig vastag gyapjúharisnyát hú
zunk. A vízi túrákon lábunk gyakran átnedvesedik, ezért ken
jük be zsíros krémmel, hogy megvédjük a kipállástól. Krém
helyett használhatunk olajat is, azt azonban jól be kell dör
zsölnünk a bőrünkbe.
Lábtörlő. Hosszan tartó sátorozás esetén a sátor fontos felsze

relési tárgya. Lehetőleg egyenlő vastagságú és hosszúságú
ágakat vágunk hozzá. Egymás mellé fektetünk két félbehajtott
a legalsó réteggel kezdjük. A kunyhó gerincéhez érve két-két zsineget, és mindkettőn egyszerre hurkot kötünk. A hurkokba
szemben álló nádkévét összekötünk, és az összekötés helyé becsúsztatjuk az első ágat, meghúzzuk őket, újabb két hurkot
nél a gerinctartóra függesztjük őket. Az ágakon kampót ha kötünk, beléjük csúsztatjuk a következő ágat és így tovább,
gyunk, amellyel az ágakat a tartóvázra akasztjuk, ugyancsak míg a lábtörlő el nem éri a kívánt, nagyságot. Elkészítéséhez
a földtől a gerinc felé haladva. A friss fenyőkérget kifeszítjük, hosszánál valamivel több zsineg kell.
Ladik 172
Ladik. A többi sportcsónakkal szemben számos előnye van.
Jól megfelel az evezés gyakorlására és a csoportos vízi tú
rákhoz. Az ívben felfelé hajló orr és far, az egyenes fenék
és a karcsú, alacsony hajótest biztosítják a csónak gyorsasá
gát. A szélesebb orr és a magasabb oldalfalak lehetővé te
szik, hogy biztonságosan átjusson a zuhatagokon és az át
eresztő zsilipeken. A hajlított fenék a jobb manőverezést segíti
elő. A hajó súlya saját méreteihez és más csónakok méretei Lakóhajó. Tutajból és lakótérből áll (a Iakótér lehet kunyhó
hez képest kicsi, de jelentős terhet is elbír. Általános méretei: vagy csak fészer). Az első ilyen típusú hajót Csehországban
az orr szélessége 68 cm, a faré 53 cm, középszélessége 80 cm, 1895-ben építették a CYK (Cseh Yacht Klub) klubhelyisége
hossza 530—610 cm, súlya 130 kg. ként; francia minta alapján készült. A lakóhajók fokozatosan
elterjedtek minden hajózható folyón, elsősorban a Moldván.
A húszas években rendkívül népszerűek voltak a vízi turisták
körében.
Ladikkormánylapát. A ladik tatján elhelyezett evező, amely-
lyel a csónakot kormányozzák. Tartóvillája a ladik végére van
ráerősítve.
Lapát. A táborozó felszerelésének fontos tartozéka, különösen
a táborban való hosszabb tartózkodás esetén. Általában
hosszú nyelű lapátokat használunk. Mielőtt az új lapátot
a nyélre ütnénk, a nyél végét egy kicsit lefaragjuk, hogy be
férjen a lapát hüvelyébe. Amikor a lapát a nyélre csúszott,
a lapátot a föld felé fordítjuk, és a nyél felső végét baltával,
kalapáccsal addig ütögetjük, míg a lapát magától ráfut
a nyélre. Ezután a nyél kiálló végét levágjuk. A lapáthüvely
nyílásába olyan hosszú szöget verünk, amely átéri a nyelet, és
a másik oldalon visszahajlítjuk. A nyél felső végét csiszolópa
pírral lesimítjuk. Lapátolásnál a bal kéz lazán, a jobb kéz
erősen tartja a nyelet. A lapátot belemerítjük a földbe, majd
a jobb csípőnk körül ellentétes mozdulatot teszünk. A jobb
kezünket visszalendítjük, azután hirtelen terpeszállásig előre-
173 Lasszóvetés
lépve mindkét kézzel előrevisszük a lapátot. A nyél, mint

a dugattyú, átfut a bal kéz mozdulatlan tenyerébe, majd
a jobb kéz Hirtelen előrelöki. Ha így lapátolunk, nem fára
dunk el. A lapáton kívül használunk a táborban másfajta
eszközöket is, pl. ásót, lyukásót. Jó segítőeszköz a rohamásó
is, melyet mindig tokban hordunk. Nem akasztjuk a hátizsák
ra, hanem beletesszük úgy, hogy a nyele kiálljon.
Lapos hurok. L. Takácscsomó.
Lasszó. Marhabőrből készült vetőhurok, a cowboyok és a

gauchók a szarvasmarha megfogására használják. A lasszó
általában 15 m hosszú, 6 szíjból fonják. Egyik végén különle
gesen csomózott vagy fémhurok van. A lasszógyakorlatokhoz
rövidebb, 5—6 m-es sűrű sodrású kötelet használnak.
7/24/2019 Mirko Vosátka - Lasszókötél.
Természetjárók Sűrű Enciklopédiája
sodrású kötél, amelyet lasszógyakorlatokhoz
és vitorlázáshoz használnak.
Lasszóvetés. Alapvető lasszógyakorlat. Lasszóvetéskor alapál zünkkel alsó fogással ragadjuk meg, a vezetőkötél és a lasszó-
lásban, enyhén szétterpesztett lábbal állunk. A kezünket la hurok egy része a jobb kezünkben van, a bal kéz pedig a hu
zán, testünktől kissé távolabb tartjuk. A lasszót mindkét ke rok további szakaszát és a vezetőkötélnek azt a részét tartja,
Lasszóvetés 174
mely a lasszó összetekert tartalék köteléhez vezet. A hurokívet A testmozgást a jobb kezünk és a hurok mozgásához igazít
jobb kézzel kivezetjük a fejünk fölé, és fokozatosan forgásba juk. Amikor a szétnyílt hurok elhalad a jobb fülünk mellett,
hozzuk, magasan a jobb kéz fölött tartva, a csuklónk gyorsab elvetjük a lasszót úgy, hogy ökölbe szorított kezünket is ki
ban forog, mint a karunk. A lasszóhurkot a jobb kéz forgatá vágjuk a hajítás irányába. Amint a hurok jobb kezünket el
sával egészen a kívánt nagyságig növeljük, miközben a bal hagyja, bal kézzel gyorsan felszabadítjuk az egyes tekercse
kézből felszabadulnak a kötél tartalék tekercsei. Minél távo ket, nehogy a kötél röptéből visszarántsa. Ha a lasszó elérte
labb van a forgó hurok a jobb kéztől, annál jobban szétnyílik. a célt (ráesett a karóra), gyorsan megrántjuk, így nem esik
175 Latrina
a földre, hanem függve marad a karón. A „ béklyózó hurok” fordítjuk. A kötélen tekercs jön létre, amely egészen a karóig
elvetéséhez áttesszük a lasszó végét a bal kezünkből a jobba. fut és rátekerődik. A lasszót lengetéssel is eldobhatjuk. Bizo
A lasszót bal kezünk két ujja között tartjuk, és a fejünk nyos ideig tartó lengés után a kötelet elrántjuk a fejünk irá
fölé emeljük. A jobb kéz mellmagasságban marad. A lasszót nyába (abban a pillanatban, amikor jobbról fölfelé halad).
úgy rántjuk meg, hogy bal kézzel kissé előrenyúlunk, jobb Az így létrejött tekercs a célig fut.
kézzel felülről lefelé alávetjük a lasszót, és egy kicsit balra
Láthatóság. A terepen való mozgás szempontjából döntő té szegélyezzük, hogy kényelmesen állhassunk rajtuk. A deszkákat
nyező. Azt, hogy álláspontunkról mely pontok láthatók és me úgy helyezzük el, hogy félig a földön feküdjenek, félig pedig
lyek nem, az adott helyzetből kiindulva közvetlenül a te kinyúljanak az árok fölé. Használatkor szétterpesztett lábbal
repen vagy térkép segítségével állapíthatjuk meg. A térképen guggolunk az árok fölött a kis fatörzseken vagy deszkákon áll
először álláspontunkat határozzuk meg, aztán a menetirányt. va. A gödörbe mindennap klórmeszet szórunk. Mihelyt a gö
Álláspontunktól a célig egyenest húzunk, majd magassági dör kb. 30 cm magasságig megtelik, behintjük 10 cm-es föld
metszetet készítünk róla. A metszet segítségével áttekintést réteggel, és tovább használjuk. Az árok fölé gömbfából ülőkét
kapunk arról, hogy álláspontunkból az útvonal melyik részét is készíthetünk (3). A latrina elé spanyolfalat építünk, mely
láthatjuk. Ha egy bizonyos pontot keresünk, akkor ismernünk hez a környező fák törzsét használjuk fel. A fatörzsekre erő
kell álláspontunk, a keresett pont és a közéjük eső terepegye sített vázat fenyőlombbal, kátránypapírral, nád- vagy gyékény
netlenségek tengerszint feletti magasságát. kévékkel borítjuk be (4). A toalettpapírt — ha tekercsben
van — felfűzzük egy fakéreg vagy kátránypapír tetővel ellá
tott villás ágra (5), ha lapokból áll, akkor egy, szintén tetővel
fedett cövekre helyezzük. Olyan terepen, amelyet elöntött
Latrina. A tábor elsőként felépített berendezései közé tartozik. a talajvíz, vagy amelyen esővíz áll, gerendavázba erősített
Nagyságát a táborozok létszáma határozza meg. Leggyakrab régi kis kádat használunk latrinagödörként. Ha táborunk gyors
ban árkos latrinát építünk. Kiásunk egy 0,5X1X3 m-es árkot folyású víz mellett van, és a táborozok száma nem nagy, akkor
(a kiásott földet csak az árok egyik oldalára hányjuk), és szé a latrinát a folyó fölött a part menti fák koronájában alakít
leit mindkét oldalon kis fatörzsekkel (1) vagy deszkákkal (2) juk ki (6—7). A latrinához vezető ösvényen szemafort he-
Latrina 176
177 Lavina
lyezzünk el, amellyel jelezni tudjuk, foglalt-e vagy szabad az út, akkor az ösvény mindkét oldalán 10 cm átmérőjű fe 172/403
a latrina (8). A latrinát mindig szélirányban helyezzük el, hér korongokkal jelöljük meg a fák törzsét.
legalább 50 m-re az utolsó sátortól. Ha erdőn át vezet hozzá
Lavina. Magas hegységek 20°-nál meredekebb lejtőin rend az örvénylő havat, elég sokáig kibírja a lavinában. A száraz
szerint hirtelen felmelegedéskor bekövetkező, gyakran súlyos hólavina a völgy mélyén végül hatalmas kúpot alkot. Lavinát
károkat okozó nagy tömegű hó- vagy jégomlás. A hó fajtája okozhatnak azok az apró hórögöcskék is, amelyek a síző nyo
szerint különböző lavinatípusok alakulhatnak ki. A porlavinák mában görögnek lefelé a lejtőn. A rögökre egyre több ned
—15—30 °C-os fagyban jönnek létre. A jégkristályok csak ves hó tapad, és a völgybe már hatalmas nedves hótömbként
lazán ülepednek le az alsó rétegekre, és ezért elég egy szél zúdulnak alá. A szélvédett lejtőkön, ahová a szél a porhót
lökés vagy egy meglazult kő is ahhoz, hogy mozgásba jöj fújja, az összetapadt hóból keletkeznek lavinák, leggyakrab
jenek. A porlavinának nincs pusztító hatása, mert jobbára ban közvetlenül a hegy gerince alatt, ahová a szél a gerincen
a levegőben mozog. A lavina elején erős, oldalai mentén át összehordta a havat. Az ilyen összetapadt hó rendszerint
pedig csökkent légnyomás jön létre, ami által a lavinazsák széles sávban szakad le, és tömegének súlyával mindent meg
ban szívóhatás keletkezik. A lavina felkavarta örvénylő hó semmisít, ami az útjába kerül. A lég- és hóörvénylés ebben
a távolabbi szemlélőt is megfullaszthatja. A száraz hólavinák az esetben jelentéktelen, elsősorban a hó ereje, tömege és
—3—5 °C-os hidegben keletkeznek, röviddel a havazás után, súlya jelenti a veszélyt. A táblás hó tompa moraj kíséretében,
mikor a friss hó még nem tapadt össze az alsó hóréteggel. a levegő zúgása és sistergése közepette hatalmas darabokban
Minél fagyottabb ez a réteg, annál kisebb az új hó tapadása. szakad le. A legveszélyesebbek a lassan mozgó hóból kiala
A lavina lezúdulását kő, állat, erős széllökés, de leginkább kuló lavinák, amelyek tél közepén keletkeznek, amikor meg
az ilyen övezeten áthaladó síző idézheti elő. A hó elmozdu jelenésükre senki se számít. Az ilyen hó felületének megbon
lása vagy a megbolygatás helyén következik be, vagy ennél tásával egész tömbök jönnek mozgásba, amelyek a zúzmara
lejjebb a legnagyobb feszültség helyén. Kezdetben nagy hó és csonthó rétegein úgy csúsznak, mintha golyóscsapágyon
tömeg mozdul el, és a síző észre sem veszi, hogy a lavina mozognának. A tavaszi és a késő tavaszi időszakra a nedves,
viszi magával. A meredek lejtőn a hótömeg felgyorsulásával vizes hólavinák a jellemzők. Az olvadáskor keletkezett víz be
porzás, légszívás keletkezik, és a hóréteg kisebb tömbökre hatol az alsó hórétegekbe, és megbontja szerkezetüket. A leg
szétesve zúdul le a völgybe. A mennydörgésszerű robajjal alsó réteg szürkés, kásás anyaggá változik. Az átszivárgott
alázúduló lavina komoly károkat okoz mind az elsodort szikla víz lefolyik a sziklán, és ezzel fellazítja a földhöz tapadó hó
tömbök súlyával, mind a légmozgás szívó hatásával. A lavina réteget, amely saját súlya által mozgásba jön. A súlyos hó
által elragadott síző, ha eltakarja az arcát és nem lélegzi be réteg mindent megsemmisít, ami az útjába kerül. A völgyben,
Lavinaövezet 178
a lejtő lábánál hatalmas hótömeg halmozódik tel, elsodort Ilyen helyeken csak kora reggel ajánlatos az áthaladás,
pajták, menedékhózak stb. maradványaival keveredve. A jég amikor még a napsugarak ereje gyenge, vagy késő este, ami
és kőlavinák a sziklafalakon keletkeznek. Télen a fellazult kö kor a felengedett víz ismét jéggé dermedt, és a fagy a köve
vek a sziklafalhoz fagynak, de a tavaszi napsütés felolvasztja ket ismét a sziklához kötötte. A lavinaképződést a terep is
a jégbilincset, és a sziklatömbök leszakadnak a helyükről. El befolyásolja: a benőtt, hepehupás térszín nem olyan veszé
olvadnak azok a jégcsapszerű képződmények is, amelyek té lyes, mint az összefüggő sík felületek, meredek sziklafalak, mo-
len a vízeséseket s a sziklafalakon átfolyó forrásokat borították. rénalejtők sima felületei.
Lavinaövezet. Az ilyen övezetben való mozgás nagy tapasztala egymástól. Az övezetet vagy a legmagasabb helyen, vagy
tot, körültekintést és megfontoltságot követel. A hosszú ideig tar a hegy lábánál szeljük át. Szilárd pontokat, pl. facsoportokat,
tó havazás, olvadás vagy esőzés után különösen fontos a fokozott sziklákat keresünk rajta. Az egyiktől a másikig haladunk, elő
óvatosság. A lavinaövezetet rézsút fölfelé szeljük át, sohasem zőleg minden útszakaszt alaposan megfigyelve. A lavinaöve
a szintvonalakon. Ha sítalpakon megyünk, ügyeljünk arra, zeten áthaladó csoport vigyen magával lavinakötelet. Ez egy
hogy a síelők minél gyorsabban haladjanak 50—100 m-re piros, 3—5 mm vastag és 30 m hosszú zsineg, amelyet övünk-
179 Leereszkedés kötélen
hoz kötünk, és veszély esetén a hátunk mögé hajítva magunk orrunkat kössük át sállal, hogy védjük magunkat az örvénylő
után húzunk. (A lavinakötélen piros számokkal jelölt méterbe hó belégzésétől. A lavinaövezeten való áthaladáskor a túra
osztás is van.) A síbotokat ne fűzzük a kezünkre, és a sítal vezető és a legjobb síző menjen leghátul, hogy szükség ese
pak kötését is lazítsuk meg, hogy szükség esetén a síléceket tén segíteni tudjanak a bajba jutottakon. A mentőfelsze
azonnal le tudjuk venni, és oldalra tudjuk rúgni. Szánkat és relést a csoport közepén és leghátul haladó tagjai vigyék.
Leereszkedés kötélen. Meredek, sima terepszakaszon kötélen a leereszkedés, mind az esetleges visszamászás, szempontjá
ereszkedhetünk le. Először áttekintjük az egész szakaszt mind ból, azután olyan helyet keresünk, ahová szilárdan és bizton
Lejtalapmérték 180
ságosan felerősíthetjük a kötelet (fatönköt, kidöntött fát, szik mászunk fel, ha a meredek terepen valamilyen munkát kell
latömböt, sziklaszirtet stb.). Ha a kötelet éleken kell keresztül elvégeznünk). A kötelet leengedjük, ellenőrizzük, jól van-e biz
fektetnünk, mindig használjunk alátétet. A leereszkedés helyét tosítva, aztán nyugodtan, óvatosan (nem szaggatott ugrások
úgy kell megválasztanunk, hogy a lehető legrövidebb szaka kal) leereszkedünk rajta. Nem függeszkedünk és nem kúszunk
szon kelljen leereszkednünk. A kötelet a leereszkedés előtt a kezünkkel, a kiszögelléseket könnyedén, a levegőben ke
félbehajtjuk, két végét összecsomózzuk, és három Prusik-cso- rüljük meg.
mót kötünk rá (ezek segítségével ereszkedünk le, esetleg
Lejtalapmérték. Az A pontból szögmérővel megszerkesztjük

a tervezett fokértékű sugarakat egymástól 5° távolságra. Te
kintettel arra, hogy az 1:75 000 méretarányú térképeken
a szintvonalak 100 méterenként következnek, ami a térkép
181 Lépcső
méretarányában 0,13 vagyis 13 mm, a nulla fokú sugár fölött

13 mm távolságban párhuzamost húzunk. Azokból a pontok
ból, melyekben ez a párhuzamos a többi sugarat metszi, me
rőlegest bocsátunk a nulla fokú sugárra. Így kapjuk meg
a lejtő alapok mértékvonalát. Ezt a mértéket egy darab kar
tonra ragasztjuk, és bejelöljük rajta a szögeket (fokokat). Ak
kor használjuk, ha két szintvonal között meg akarjuk állapí
tani a legnagyobb hajlást. A mértéket merőlegesen a szint
vonalra helyezzük, és a mértéknek az a beosztása, amely
egybeesik a szintvonalak közötti távolsággal, megadja a kö
zöttük levő lejtszöget. Ha annak az útnak a lejtszögét akar
juk megállapítani, amely ferdén fut a szintvonalakon át,
a mértéket az úttal párhuzamosan helyezzük a térképre. Ka
nyargós út esetében az egyes szakaszokat mérjük le.
Lejtszög (a lejtő hajtásának) mérése. Két módszerrel végez

hetjük: lejtőalapmértékkel és csíkozásos, lényegében össze
hasonlító módszerrel. A lejtő alapmértéket elejével az egyik
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja összekötünk. Két
Lekötő csat.Híd keresztezett
építésénél hajlatból
használjuk jön létre, amelyeket
két karó összekötésére. 176/403
szintvonalra helyezzük. Ott, ahol a második szintvonal metszi
az alapmértéket, megkapjuk a két szintvonal közötti lejtő haj
lását (1). A csíkozásos módszer esetében a skálán levő csí
7/24/2019 kokat összehasonlítjuk a térképen levő csíkokkal. Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
Az azonos
csíkok megadják a térképen levő terep hajlásszögét (2).
Lépcső. Építőanyagát a terep szerint választjuk meg. Használ

hatunk hozzá gömbfát, követ vagy mindkettőt. A lépcsőfoko
kat mindig alulról felfelé haladva ássuk ki. Megerősítésükre
Lekötés. Az a mód, amellyel bekötjük a kötelet a vitorla csücs

kén levő szembe.
Lépések átszámítása méterekre 182
Lépések átszámítása méterekre. Ha a lépéseket méterekre

akarjuk átszámítani, akkor a lépések számát megszorozzuk
hárommal és elosztjuk néggyel. A kettős lépések számához
hozzáadjuk összegük felét. A métereket úgy számítjuk át
lépésekre, hogy összegüket megszorozzuk néggyel és eloszt
juk hárommal, vagy hozzáadjuk a méterek számának egy-
harmad részét.
Lobogó. Államok, testületek, klubok stb. árbocra vagy lobogó-

rúdra felvont szimbóluma. A lobogónak lobognia kell, ezért
nem szabad szilárdan a lobogórúdra erősíteni, mert ebben az
esetben már zászló a neve. A lobogó rúd felőli oldala nyers-
vászoncsíkkal van beszegve. Ebbe a szegélybe fűzik be a lo
bogókötelet, amely a lobogó fölső oldalán 5 — 10 cm-re, alsó
oldalán pedig 15—20 cm-re áll ki. A kötél végein levő horgok
az árboc- vagy rúdkötél karikájához kapcsolódnak (lobogó-
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja felvonáskor először a felső horgot kapcsolják be, aztán az al 177/403
sót). A lobogót az árboc csúcsára erősített csigán futó árboc
kötéllel húzzák fel úgy, hogy a lobogó minél gyorsabban fel
érjen. Amikor a lobogó elérte az árboc csúcsát, az árbocköte
let megfeszítik, Enciklopédiája
és az árboc köré tekerik (a lobogórúdon a bi
lincshez erősítik). Felvonáskor a lobogónak nem szabad
érintenie a földet. A zászlót mindig zászlórúddal teszik ki,
melyhez szilárdan hozzá van erősítve. A zászlórúd megdőlhet,
a lobogórúd azonban csak 30°-ig hajolhat meg. A hivatalos,
állami szimbólum kizárólag árbocon vagy lobogórúdon lengő
állami lobogó lehet, amelynek pontosan megszabott mérete
nagy épületeken 2X3 m, kisebbeken 1X1.5 m. Állami gyász
esetében az állami lobogót az árbocon vagy rúdon félma
gasságig vonják fel. A lobogót először teljesen felhúzzák az
árboc csúcsára, és csak aztán engedik le lassan az árboc
félmagasságáig. Este, a lobogó levonásakor ismét felhúzzák
az árboc csúcsára, és onnan engedik le.
Lobogócsomó. Ezzel a csomóval fogjuk be a lobogó gerinc

élét szilárdító kötél hurkait (a). Olyankor is alkalmazzuk, ha
azt akarjuk, hogy a lobogó csak az árboc csúcsára való fel
húzás után bomoljon ki. A lobogót összehajtjuk (I. a rajzot),
a kötél egy részét könnyedén köré tekerjük, és zárat fűzünk
rá (b). A kötél alsó részét csak akkor rántjuk meg, amikor
a lobogó elérte a csigát az árboc csúcsán. Ezzel kioldjuk
deszkát vagy keményfa
levert vékony gömbfát alkalmazunk, melyeket
karóval támasztunk meg.két-két mélyen
Lépcsőt ké a zárat, és a lobogó — különösen szélben — valósággal ki
lövell az árboc végéből. A lobogócsomó kötése és a lobogó
szíthetünk fahasábok és gyeptéglák felhasználásával is.
felhúzása gyakorlatot igényel.
183 Lobogórúd
Lobogórúd (árboc). Csak olyan fából készíthetjük, melyet az napszítta kötelet. A száraz kötelet felerősítése előtt kissé be
7/24/2019 erdész jelölt ki számunkra. Kérgét lehántjuk, csúcsára kör
olajozzuk, Enciklopédiája
vagy bekenjük faggyúval. A kötél végei ne legyenek
alakú tárcsát illesztünk, felerősítjük az árbockötél csigáját, és megcsavarodva, és felkötéskor vigyázzunk, hogy megfelelő
a csigára ráfűzzük a kötelet. Lyukásóval 1,5 m mély gödröt távolságban legyenek egymástól. A lobogó felhúzása vagy
ásunk, aljára lapos követ helyezünk. A lobogórudat két ke leengedése előtt győződjünk meg arról, hogy az árbockötél
resztbe rakott és kötéllel összekötött karóval megemeljük, és két vége szabadon lóg-e, és összefonódásuk esetén igazítsuk
leengedjük a gödörbe. Az árboc besüllyesztett része körül le meg őket. A lobogórúd tövénél kört alakítunk ki, belsejét fel
döngöljük a földet, és a rudat kövekkel, esetleg 2—4 cövek- szórjuk fehér kaviccsal vagy homokkal, és tobozokkal, szürke
kel megerősítjük. Egy álló ember mellmagasságában akasztót kövekkel, tégladarabokkal díszítjük. A hajóárboc abban kü
erősítünk a rúdra a lobogókötél megkötéséhez. A kötélnek lönbözik a közönséges lobogórúdtól, hogy alsó harmadánál
nem szabad újnak lennie, mert az új kötél túlságosan csava egy csonka rúd van ráerősítve, melyet egy csiga segítségével
rodik, zsugorodik, megnehezíti a lobogó felhúzását és leen 45°-os szögben tartanak. A csonkarúd végén csiga és árboc
gedését, különösen esős időben. Inkább használjunk régibb, kötél van. Az állami lobogót nem az árboc csúcsára, hanem

Lobogórúd
184
185 Lopakodás
a csonka rúd végére húzzák fel. A csonka rudat nem erősítik

szilárdan az árbocra, hanem csuklósan, két drótszem és egy
csigán átvetett kötél segítségével (I. a rajzot). Kb. 2 m-re
a csúcstól az árbocon keresztvitorlarúd van, amelynek a szárai
mindkét oldalon 1 m hosszúak. A csúcstól a földig a kereszt-
vitoriarúd végén át két árbocoldalkötél fut, melyek földbe vert
cövekekhez vannak erősítve. A keresztrúdról minden oldalon
csigákon átvezetett árbockötelek lógnak, amelyekre nagy ün
nepségek alkalmából további lobogókat húznak fel (I. Lobo
gó). A valódi hajóárboc billenthető. Leverünk a földbe két
olyan vastag karót, mint amilyen az árboc vége, az árboc vas
tagságának megfelelő távolságban, s jól ledöngöljük körülöt
tük a földet. Elkészítjük az árbocot, és felállítjuk a két tartó
karó közé. A három rúdba keresztben két nyílást fúrunk, és az
árbocot két anyacsavarral a karókhoz rögzítjük. Az anyákat
jól meghúzzuk. Az árboc vége csak enyhén érinti a földet.
Lobogórúdcsomó. A mozgótáborokban vagy hóban ideiglene Lokalizációs töltés. Feladata a fölösleges víz felfogása.
sen felállított lobogórúd (árboc) rögzítőkötelének megerősí
tésére szolgál.
7/24/2019 Mirko Vosátka -Lopakodás.
Lopakodáshoz ne viseljünk feltűnő, rikító színű
öltözetet, távolítsunk el magunkról mindent, ami a napsuga
rakat visszaveri: karórát, karperecet, fülbevalót, csillogó gom
bokat. Ha szemüveget viselünk, akkor azt hosszú sapkaellen
zővel takarjuk el. Húzhatunk szürke vagy barna kesztyűt is.
Az arcunkat fakó színű kendővel takarjuk el, vagy barna, füst
színű női harisnyát húzunk rá. Ha ilyesmi nincs kéznél, akkor
fenyőágakból vagy fenyőkéregdarabból készült álarc mögé
rejtőzünk, amelyen csak egy keskeny szemnyílást vágunk. Fe
nyőág helyett használhatunk fűcsomót is, de csak olyat, ami
lyen az adott terepen nő. Ha nincs sapkánk, akkor kössünk
a fejünkre kendőt, amely mögé füvet vagy fenyőágat dugdo-
sunk úgy, hogy az arcrészt is befedje. Ne vegyünk fel olyan
öltözetet, amely suhog, vagy fűhöz, ágakhoz, kövekhez érve
zizegő hangot ad. Mozdulataink legyenek hangtalanok, köny-
nyedek és folyamatosak. Guggolva térdrugózóssal, lelapulva,
fedezéktől fedezékig ugrálva, kígyószerű mozgással hason
kúszva, vagy a könyökünkön mászva haladunk előre. Minden
mozdulat előtt gondosan tekintsük át a terepet magunk előtt
és magunk körül, és gondoljuk át előrehaladásunk további
szakaszait. Lehetőleg olyan helyekre lépjünk, ahol nincsenek
száraz ágak, amelyek lábunk alatt megreccsenhetnének. Hogy
ha mégis ilyen terepen kényszerülünk átmenni, először lépjünk
mindig lábujjhegyre, és csak azután ereszkedjünk a talpunkra.
Menet közben simuljunk a fák törzséhez és a sziklákhoz,
használjuk ki a fák árnyékát, a szél és az erdő zúgását, az
esőcseppek kopogását, a víz csörgedezését, a járművek za-
Lopakodás 186
ját, az emberek hangját. A fák ágai közül kitűnő kilátás nyí napfényben úszó országút vezet, akkor legjobb annak közepén
lik számunkra. Ilyenkor fölösleges attól tartanunk, hogy észre- haladni, a fény, a ragyogás ugyanis elrejt bennünket a meg
vesznek bennünket, mert az, aki a sűrűn összefonódott ágak figyelők tekintete elől. Néha gyorsan kell mozognunk, más
felé néz, semmit sem lát. A napfénnyel elárasztott erdőben kor igen lassan, nagy fizikai erőfeszítéssel. A csupasz gerincen
mindig olyan térségen haladjunk át, amelyen a legélesebb az és a lejtőn földön kúszva, földhöz szorított arccal haladunk
áthatoló napfény és az árnyékok kontrasztja, mivel az ilyen át. A magas fűben nagyon lassan és óvatosan mozgunk,
térség rendkívül megtévesztő. Ha az erdőn keresztül széles, a gyorsabb haladáshoz a széllökéseket használjuk ki. Néha
187 Madarak gyűrűzése
vízenmerülnünk,
kell is át kell éskelnünk, a kinyúló azpartéger-
elrejtőzködnünk alatt vagy
gyakran a vízbe
fűzfák gyö álcázásban. Ha sűrű
hogy hátterében figyelőállásunk
zöld lomb fán van,A fedezékből
legyen. törekedjünk mindig
arra,
kerei közé. Ha nekünk kell megfigyelnünk azt a térséget, ahol csak a szemünk lássék ki. Elrejtőzhetünk etetőjászolban is,
valaki lopakodni fog, akkor idejében foglaljuk el figyelőállá bozótban, avarban, sűrű levelű fenyőfácska alatt, esetleg le
sunkat. Használjuk ki ehhez a mélyedéseket, dobjunk rájuk szúrhatunk két kis villás ágat, amelyeken vesszőt fektetünk ke
levágott száraz nyírfaágakat, fenyőágakat, és kívülről szórjuk resztül, és a vesszőre ágakat támasztunk. A figyelőállásból
be őket avarral. Ha többen vagyunk, segítsünk egymásnak az legalább 100 méterre kell ellátnunk 180° szögben.
Lyukásó. Tábori építkezéseknél jól használható ásófajta, amely- Madarak gyűrűzése. A gyűrűzést az egyes madárfajok moz
lyel az árboc vagy vastag gömbfa számára lyukat lehet gásának megfigyelésére, repülésük irányának és a megtett
mélyíteni a földbe. távolságoknak megállapítására végzik. Európában 23 gyűrűző
központ működik, Csehszlovákiában a prágai Nemzeti Mú
zeumban (Václavské nám. 1700/68), Magyarországon a Madár
tani Intézetben (H—1121 Budapest, Költő u. 21.). Gyűrűzéskor
a madarak lábára alumíniumból készült gyűrűt húznak. Cseh
szlovákiában a gyűrű felirata: Národní muzeum, Praha, CSSR,
ezt követi a gyűrű típusát jelző betű és a szám; Magyar-
országon az I. típuson a „Budapest”, a II. típuson a „Buda
pest—Ornit”, a III. típuson a „Budapest—Hungaria—Ornito-
lógia” és a szám, a IV. típuson pedig a „Budapest—Hunga
ria— Madártani Intézet” felirat és a szám olvasható. Ha el-
Madarak védelméről szóló rendelkezések 188
közepes nagyságú fészke általában 2—10 m magasan talál

ható. A hamvas varjú gyökerekből, ágakból, mohából és fű
ből rak fészket száraz, vékony ágakból készített alapon, bel
sejét szőrrel és mohával béleli. A szajkó növényszárakból épí
tett fészke a varjúénál laposabb, gyökerekkel és fűvel van
bélelve, az örvösgalamb ritkás fészke száraz gallyakból épül.
A karvaly hanyag fészekrakó, mély, tűlevelű ágakból össze
hordott fészkét tűlevéllel, tollal és vékony fakéregdarabokkal
béleli. Hasonlóképpen alakítja ki fészkét a macskabagoly is
faüregekben vagy ragadozó madarak elhagyott fészkén. Az
erdei fülesbagoly a fészekrakáshoz szintén varjak és ragadozó
madarak elhagyott fészkét használja fel (jól figyeljük meg
a köpeteit!). A nagy fészket rakó ragadozó madarak általá
ban magasan, 8—25 m-es magasságban fészkelnek. Mind
a héja, mind az egerészölyv száraz faágakból építi, falevél
pusztult gyűrűzött madarat találunk, írjuk le a gyűrűn talál
lel, gyökerekkel, mohával és fűvel béleli a fészkét, az ege
ható összes feliratot (a számot isi), továbbá a megtalálás he
részölyv azonban a fészekrakáshoz vékonyabb ágakat hasz
lyét és napját s a madár faját. Az elpusztult madárról óva
nál. Az elegyes erdő földmélyedéseiben, faüregeiben, bozótjá
tosan vegyük le a gyűrűt, és az adatokkal együtt küldjük el
Prágába, ill. Budapestre a fenti címekre. ban fészkelő madarak kicsi, de igen gondosan rakott fészket
építenek. Az ökörszem gömb alakú fészke mohából és fűből
készül, tollal bélelve, bejárata mindig oldalt van. A vörös
begy is főleg mohából és vékony gyökerekből rakja félgömb
Madarak védelméről szóló rendelkezések. A vadon élő énekes alakú fészkét, belsejét szőrrel és pehellyel béleli ki. A szén
7/24/2019 és hasznos madarak védelmét a Magyar Forradalmi Mirko Munkás-
Vosátka - cinege és a kék Enciklopédiája
Természetjárók cinege fészke tulajdonképpen csak egy gyö
Paraszt Kormány 12/1971/IV. 1. sz. rendelete szabályozza. kerekkel, mohával, szőrökkel és vékony fűszálakkal kitöltött
Minden vadon élő madár — néhány kivételtől eltekintve — faodú, különbség csupán a tojásaik színében és nagyságában
hasznosságáért, természeti és tudományos értékéért termé van. Ha a faodú finom faforgáccsal van kibélelve, a fako
szetvédelem alatt áll. A védettség kiterjed a madarak költő páncs rakott benne fészket. A t ű l e v e l ű e r d ő k b e n
helyére, tojásaira és fiókáira is. Ennek értelmében tilos a ma 1 —15 m magasan rakott kis fészkek közé tartozik az észak
darakat elejteni, elfogni, értékesíteni, külföldre juttatni, kitöm európai süvöltő vékony ágakból, gyökerekből épült, finom
ni vagy élettevékenységükben zavarni, tojásaikat és fiókáikat gyökerekkel, szőrökkel és rostokkal kifont fészke. A sárgafejű
kiszedni. Nem terjed ki a védelem: a varjúra, szarkára, szaj királyka fészke csaknem gömb alakú, mindig az ágak végén
kóra és a verébre, s a fogoly, a fácán, a gerle, a galamb, található, anyaga moha, zuzmó, vékony rostok, belseje rost és
a szalonka, valamint néhány récefaj vadászatát sem tiltja. pehely. Odúkban, egérlyukakban, korhadt fatönkökben fészkel
a fenyvescinege, és a búbos cinege. Mindkettő fészke mo
hából és szőrökből készül. L o m b o s e r d ő k b e n alacso
nyan a föld felett rakja kis fészkét a sisegő füzike. Gömb
Madárfészek. A természetben fontos útmutatónk, nyomra ve
zetőnk lehet a fészekrakás módja, és a fészekben talált alakú, vékony növényszárakból, fűből rakott fészke oldalbejá
ratú. A sűrű bozótban vagy a fákon 1—-10 m magasan kisebb
tojások megkönnyíthetik a madarak meghatározását. Előfor
fészkeket találunk, bozótos helyeken pl. a barátka növényszá
dulási helyük, nagyságuk és elhelyezkedésük magassága sze
rakból és fűből rakott gyenge fészkét. A sárgarigó a fák leg
rint a madárfészkeket több csoportba sorolhatjuk. Az e I e g y e s
e r d ő b e n 0,5 — 10 m magasan rakott kisebb fészkek közé magasabb ágán fészkel. Fészke négy sarkát a villás ág el
tartozik az erdei pinty félgömb alakú, állatszőrökből, mohából ágazásaira fonja, széleit szabadon hagyja. Építőanyagul fű
és száraz növényekből font fészke, melynek fonatai közé szálakat, nyírfakéregcsíkokat és különféle rostokat használ,
a madár tollakat is beépít. Az énekes rigó fészke valamivel és nyálával tapasztja össze őket. Lombos fák odvaiban is sok
nagyobb, gyökerekből, fűből és mohából készül, belseje gon madár rak fészket. A csuszka csak az odú nyílását tapasztja
dosan ki van tapasztva korhadt fadarabkákkal és agyaggal. körül sárral, az örvös légykapó azonban szőrrel és tollal a bel
Hasonló, de kevesebb gonddal rakott, vékony gyökerekkel és sejét is kibéleli. A zöld küllő egy nagyobb nyílást vág a fa
fűvel bélelt fészke van a feketerigónak is. A nagyobb madarak üregébe, de fészkét tovább nem építi, sem ki nem béleli.
189 Magasles
E r d ő i r t á s o k o n rakja földön ülő fészkét az erdei pacsirta a föld felett is találhatunk madárfészkeket. Fűszálakkal, mohá
mohából, gyökerekből és fűből. Ugyancsak földön fészkel val és levelekkel gondosan kibélelt földmélyedésben fészkel
a réti pityer, félgömb alakú fészke rendkívüli gonddal készül, a rozsdás csaláncsúcs, s földre rakja félgömb alakú fűszálak
építőanyaga moha, fűszálak, szőr és pihe. A lappantyú két ból, gyökerekből és apró levelekből készített, finom fűszálak
tojásának csak egy kis gödröt váj a földbe. A l u c - v a g y kal és szőrrel bélelt fészkét a barázdabillegető is. A fogoly
e l e g y e s s a r j e r d ő b e n is számos madár rakja fészkét finom rostokkal bélelt sekély gödörbe rakja a tojásait. A bú
a földre. Legtöbbjük fészke kicsi, gondosan rakott. Ovális ala bos pacsirta a mezőn a rögök között fészkel, gyenge fész
kú, felülről zárt, oldalbejáratú fészket rak fűszálakból, levelek két gyökerekből és fűszálakból építi. Hasonló fészket rak
ből, növényszárakból és mohából a csilpcsalp füzike. Hasonló a mezei pacsirta is, fészkét azonban szőrrel is kibéleli. A fo
formájú, csak valamivel nagyobb a fitisz füzike fészke is. Kb. l y ó k m e r e d e k p a r t j a i b a n fészkel nagy csoportok
0,5 m magasságban építi növény- és fűszálakból a fészkét ban a parti fecske, és mindig magányosan a jégmadár. A parti
a karvaly poszáta, szélére szürke szőröket, belsejébe lószőrt fecske fészke egy csaknem félméteres folyosó végén talál
rak. A citromsármány vagy a földön, vagy az ágak között ható. A folyók part menti mélyedéseiben bukkanhatunk rá
fészkel kb. 1 m magasságban, fűből és gyökerekből rakott a vízirigó ovális, oldalbejáratos fészkére. A n á d a s o k , v i 
fészkét rostokkal és lószőrrel béleli. A fácán fészke nagyobb, z e n y ő s r é t e k é s a h a l a s t a v a k környéke a vízima
lapos, mindig a földön van, alakja medenceszerű, belseje darak kedvelt fészekrakóhelye. A dankasirályok kolóniáit
fűvel és falevelekkel bélelt. A geze 1—3 m magasságban a nádlevelekből és száraz fűcsomókból hanyagul összehordott,
a fák lecsüngő villás ágára fonja a fészkét, a fészekrakáshoz földön ülő fészkekről ismerhetjük fel. A vöcsök is gondatlan
szőrszálakat, tollat, füvet, nyírfakéregcsíkokat és pókhálót hasz fészeképítő, legtöbbször egy rakás rothadó falevél és növény
nál. Az őszapó kunyhó alakú, ovális, oldalbejáratos fészkét
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja szár közepén fészkel. A vízityúk száraz ágak és vízinövények 184/403
a fák merőleges villás ágai közé építi rendszerint mohából, maradványaira rakja tojásait, nagy gonddal épített fészkét
növényi rostokból és zuzmóból. A tövisszúró gébics erős fész finom fűszálakkal béleli. A szárcsa száraz vízinövényrakásba
ke gyökerekből, erős ágakból és fűszálakból készül, belseje mélyíti sekély fészekgödrét. A bölömbika félkúp alakú fészke
7/24/2019 szőrrel és finom gyökerekkel van kibélelve. A g yMirkoü m ö Vosátka
lcsö - Természetjárók
is lapos száraz Enciklopédiája
ágakból és fűszálakból készül. A récék vala
s ö k b e n gyakran látható a kerti sármány fészke, amely va mennyi fajtájára jellemző, hogy fészküket mindig finom pe-
lamivel kisebb a citromsármány fészkénél. 0,5—6 m magas helytollaI bélelik. Az énekes nádiposzáta félkúpszerű, mély
ságban rakja fűszálakból, mohából és száraz gallyakból álló üregű fészkét négy helyen a nádszárakra függeszti fel. Építő
fészkét a zöldike. Tömör falú, gallyacskákból, fűszálakból, mo anyagul száraz nádleveleket használ, fészkét finom rostokkal
hából épített fészkét a tengelice még pókhálóval is átfonja, béleli. A p a r t m e n t i c s e r j é s b e n v a g y n á d a s 
a fészek belsejét szőrszálakkal és rostokkal béleli. A csicsörke b a n a nádi sármány fészkel, fészke a sármányéhoz hasonló.
félgömb alakú erős fészke építéséhez csak mohát, gyökere A réteken sáscsomóba mélyíti lapos, száraz fűszálakkal bélelt
ket és fűszálakat használ, belsejét rostokkal és tollal béleli. fészkét a középsárszalonka. A bíbic fészke alig mélyített, pár
A gyümölcsfák odvaiban a kis fakopáncs, a korhadt fák od- szál fűvel bélelt sekély gödör. A f ö v é n y kövei közé vájt kis
vaiban pedig a nyaktekercs fészkel. A v í z p a r t i l i g e t e k mélyedésbe rakja tojásait a kis lile, a mélyedést növényszá
bokrainak villás ágaira függeszti fel fészkét kb. 0,5 m magas rakkal, apró kavicsokkal rakja ki. A billegető cankó csak egy
ságban a foltos nádi poszáta, de olykor finom fűszálakkal homokba mélyített lapos gödörben fészkel. (L. a XI. és a XII.
bélelt mély üregekben is fészkel. A házi rozsdafarkú sziklák színes táblát.)
repedéseiben, köves lejtőkön rakja kis, rendetlenül összedo
bált, ritkás fészkét. Építéséhez főként faleveleket és gyökere
ket használ, belsejét szőrszálakkal és pihékkel rakja ki. A fa-
Magasles. Állatok megfigyelésére vagy kilátóként szolgál. Ma
kúsz legszívesebben kidöntött fatörzseken fészkel, fészkét galy-
gas, terebélyes fát választunk hozzá, amelynek egyenesen
lyakból, fűszálakból és gyökerekből hordja össze, szőrrel és növő ágai alkotják a tartószerkezetet. Erre zsineggel karó
tollal béleli. A kerti rozsdafarkú fészke gyökerekből és növé kat erősítünk (drótot nem használunk, mert bevág a fakéreg
nyi rostokból készül, tollal és szőrszálakkal bélelve. A csókák be). Padlóként vékonyabb karókat szögelünk a gömbfa vázra.
kedvelt fészekrakó helyei a kopár sziklák, népes csoportokban Ugyanígy készítjük el az ülőke korlátját is. A magasles falait
fészkelnek rajtuk, rendetlenül rakott fészküket ágakkal, széná fakéreggel borítjuk, tetejét fenyőgallyal fedjük be. Mocsaras,
val, fűvel töltik ki. A vörös vércse egyetlen tojását közvetle lápos területen, halastavak mentén gömbfából épített és nád
nül a sziklára rakja, de az uhu is csupán néhány fűszál közé dal álcázott megfigyelőállást készítünk. Felállítása után leg
rejti fehér tojásait. R é t e k e n közvetlenül a földön vagy alább két napig nem megyünk a közelébe, egyrészt, hogy a fű
Magasságmérés 190
és a többi növény felegyenesedjék, másrészt, hogy az állatok, Magasságmérés. Többféleképpen végezhető: A) Ha pocsolya,
főként a madarak megszokják az új tárgyat. A kilátót tetővel vízfelület van a közelünkben, akkor úgy állunk, hogy a víz
látjuk el, amely megakadályozza, hogy a nap az arcunkba, tükörben látni lehessen pl. annak a fának a csúcsát, amely
a szemüvegünkre vagy a messzelátónkra süssön. A tetőnek nek magasságát meg szeretnénk mérni. Lemérjük a pocsolyá
legalább 50 cm magasnak kell lennie. A táborozás befejezté nak tőlünk való távolságát (a), a pocsolyában visszatükröződő
vel a magaslest szétszedjük (lebontjuk). fa csúcsa és töve közötti távolságot (b) és a testmagasságun-
191 Mágneses anomália
kot (c). A fa magassága egyenlő(a*c)/b. B) Lemérjük testma-

gasságunkat (c), az árnyékunkat (a) és a fa árnyékát (b) is.
A magasság ebben az esetben egyenlő(b*c)/a. C) A mérendő
tárgytól bizonyos távolságra leverünk egy karót, amelyre elő
zőleg kötelet csomózunk, és a rúdtól 1 m-re lefekszünk a föld
re. A csomót úgy csúsztatjuk el a karón, hogy fölötte lássuk
a mérendő tárgy csúcsát. A tárgy magassága egyenlő a cso
mónak a földtől való tízszeres távolságával (a . 10). D) Egy is
mert magasságú karót (c) (legjobb, ha 1 m-es) leverünk
a földbe. A földön, szemünket állandóan ráfüggesztve, olyan
messzire csúszunk, hogy a karó csúcsán át meglássuk a mé
rendő tárgy tetejét. A tárgy magassága egyenlő (b*c)/a
Magasságmérő. Plexiüvegből, farost lemezből vagy vastag kar

tonlemezből kivágunk egy 210X420X10 mm-es félkör alakú
lapot, melynek egyenes felső élére bádogból vagy plexiüveg fogó metszi ezt az egyenest, ott van a mérendő tárgy csúcsa.
ből irányzékot — célgömböt és nézőkét — készítünk. Ehhez Ha lemérjük a merőleges vonalon kapott távolságot, és meg
a lap egyik végén ferdén egymással szemben V alakban be szorozzuk százzal, megkapjuk a mérendő tárgy magasságát.
verünk két szöget, a másik végén pedig egyet merőlegesen.
7/24/2019 A szögek fejét lecsípjük és a végüket legömbölyítjük.
Mirko Az él
hosszának közepén kijelölt pontból körvonalat húzunk, és szög
Mágneses anomália. A földfelszín néhány helyén az iránytű
mérővel fokbeosztást készítünk rajta. A kijelölt pontból „mérő
mutatója kitér a tényleges É—D-i állásából. A jelenség arról
ónként” egy fonálon gyöngyszemet engedünk le. Méréskor
a magasságmérőt bal kezünkkel a szemünk elé tartjuk úgy, tanúskodik, hogy erősebben
melyek vonzása a földben hat jelentős vasércrétegek
az iránytű találhatók,
mutatójára, mint
hogy az irányzékkal bemérhessük a mérendő tárgy csúcsát.
a Föld mágnesessége. Mágneses anomália fordul elő pl.
Leolvassuk a mutatott szöget és feljegyezzük. Aztán lemérjük
a csehszlovákiai Ríp hegy csúcsán. Az elhajlások bekövetkez
a tárgytól való távolságot, és egy darab papírra ennek meg
hetnek napfoltok, sarki fény vagy földrengés hatására is.
felelő hosszúságú egyenest húzunk (ha pl. álláspontunkból
egy 15 m-re levő tárgyat mértünk be, akkor az egyenes 15 cm
hosszú lesz). A magasságmérővel felvisszük a megállapított
szöget, és az egyenes végére merőlegest húzunk. Ahol az át
Mágneses elhajlás 192
Mágneses elhajlás. Szögbeli eltérés a mágneses és a föld állandóan vándorol. Jelenleg az északi mágneses pólus a 72.
rajzi Északi-sark között. Fokokban fejezzük ki. Az azonos mág északi szélességi fokon és a 96. nyugati hosszúsági fokon,
neses elhajlású helyeket egy képzeletbeli vonal, az izogona a déli pedig a 73. déli szélességi fokon és a 156. keleti hosz-
köti össze. Amikor a térképeket készítik, felső szélükkel észak szúsági fokon található.
nak, azaz a földrajzi északi pólusnak tájolják be őket, míg
a mágneses mutató a mágneses pólus felé irányul (I. Agona).
A mágneses elhajlás évi változása 5—7 fok. Csehszlovákiában
Magyar természetvédelmi törvény. A természetvédelemmel kap
jelenleg a keleti mágneses elhajlás növekszik; a mágneses el
hajlás szögét a tájolón vagy a térkép szélén szokás megadni. csolatos jogszabályokat, intézkedéseket a Népköztársaság El
nöki Tanácsának 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelete,
Magyarországon jelentéktelen a mágneses elhajlás, ezért mel
valamint a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
lőzhető.
12/1971 /IV. 1. számú rendelete tartalmazza. E rendelkezések
meghatározzák a természetvédelem tárgyainak fogalmát, a vé
detté nyilvánítás módjait, intézkednek a természetvédelem
megszervezéséről, valamint a természetvédelmi területek és
tárgyak kezeléséről, nyilvántartásáról. Tartalmazzák továbbá
a barlangok és a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos
intézkedéseket is. Magyarországon a természetvédelem állami
irányító szerve az Országos Természetvédelmi Hivatal.
Magyar Turista Szövetség. 1913 ban a turistaegyesületek tö
mörítésére alakult meg. Létrehozásában a TTE-nek is jelentős
7/24/2019 Mirko Vosátka - szerepe
volt. Az első világháború megszakította a magyar tu
ristamozgalom ígéretes fejlődését. A Magyar Tanácsköztársa
ság tervei között is szerepelt a tömegek bevonása a termé
szetjárásba, de célkitűzései csak a felszabadulás után valósul
tak meg. 1945-ben a Természetbarátok Turista Egyesülete és
a Munkás Testedző Egyesület kezdeményezésére megalakult
a Magyar Vándorsport Szövetség, amely 1948-tól kezdve Ma
gyar Természetbarát Szövetség néven szervezi a magyaror
szági turisztikát. A szervezett turisták száma ma Magyarorszá
gon megközelíti a százezer főt, szervezettségüket 1200 termé
szetbarát-egyesület, illetve sportegyesületi természetbarát-szak-
osztály teszi lehetővé.
Magyar turistatérképek. Magyarország szép tájairól modern

turistatérképek készülnek. Méretarányuk és tartalmuk a te
rület kiterjedése és jellege szerint változó. Legrészletesebbek
a kisebb kiterjedésű és gyakrabban felkeresett hegységek tér
képei, mint például a Budai-hegység (1:30 000) vagy a Sop
roni-hegység (1:25 000). Mások változatosabbak, inkább az át
tekintést és a hegység megközelítését segítik elő. Ilyen például
a Balaton (1:95 000) és az „Országos kék túra vándorlások”
vázlatos térképe (1:650 000). Alapszintközük általában 50 m.
A turistatérképek a vizek, utak, erdők és települések jelölésén
Mágneses pólus. A Föld mindkét féltekéjén megtalálható, ott, túl különös gonddal ábrázolják a turisták számára fontos táj
ahol a mágneses mutató elhajlása 90°-kal egyenlő. Lassan, elemeket, a jelzett turistautakat, a tájékozódásra alkalmas ki-
I. t.
II. t.
III. t.
IV. t.
V. t.
VI. t
VII. t.
VIII. t.
IX. t.
X. L
XI. t.
XII. t.
193
látópontokat, a turistaházakat, vasútállomásokat és autóbusz- törvény védi, a szomszédos országban viszont az ínyencek ked
megállókat, a várromokat, emlékműveket stb. A városokról, véért vadásszák. Az akció megszervezése: 1. a tengerek part
a vízi utakról és a tájékozódási futóversenyterepekről speciális menti vizeire, 2. a sekély part menti lagúnákra, 3. a part
térképek készülnek. Legrészletesebbek közülük a tájékozódási menti mocsarakra, 4. a sekély sós, félsós vagy szikes belvi
futóversenyek térképei, amelyek 10 000—20 000-es méretará- zekre, 5. a sekély édesvízi tavakra, 6. a folyók sekély part
nyúak, alapszintközük 1—5 m. Eddig a Budai-hegység, a Pilis, menti vizeire, 7. az ásványvizű mocsarakra és 8. a tőzeglá
a Gerecse, a Vértes, a Bakony, a Balaton, a Velencei-tó és pokra vonatkozik, összeállították azoknak a területeknek
környékének, a Soproni-hegység, a Mecsek, a Börzsöny, a Cser a jegyzékét, melyeket az egyes országokban a MAR akció
hát, a Mátra, a Zempléni-hegység, az Aggtelek és Jósvafő keretében védelem alá vesznek, értékük szerint A és B kate
környékének turistatérképe jelent meg. góriába sorolva őket. A Cseh Szocialista Köztársaságban pl.
többek között az A kategóriába tartoznak a Lednicei halas
tavak (Lednické rybníky) és a Pohorelicei halastavak (Pohore-
Magyar turisztika rövid története. A magyar turistamozgalom lické rybníky), a B kategóriába pedig pl. a Szlovák Szocia
megszervezésének gondolatát több mint száz éve vetették fel lista Köztársaságban levő Csilizközi mocsarak Csilizradványnál
az addig csak kis, baráti csoportokban túrázó, magas hegye (Cilizské mociare pri Cilizskej Radvani).
ket felkereső turisták. 1873-ban Tátrafüreden alakult meg az
első magyar turistaegyesület, a Magyarországi Kárpát Egye
sület, mely szakosztályai révén működését folyamatosan egész Markolatozás. A vitorla megkötésének egyik módja. Ezzel kö
Magyarország területére kiterjesztette. A mozgalom elindítói tik a vitorlát a vitorlarúdhoz.
a középosztály és a polgárság soraiból kerültek ki. Már az
első évtizedben turistautakat létesítettek, turistaházakat épí
tettek. Útikalauzokat, folyóiratokat jelentettek meg. A nyolc
vanas években indult meg a magyar középhegységi turizmus.
1888 ban megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület buda
pesti szakosztálya, amelyből három évvel később, 1891-ben,
7/24/2019 Budapesten megalakult a Magyar Turista Egyesület.Mirko
ElsőVosátka
el - Természetjárók Enciklopédiája
nökévé Eötvös Lórándot, a neves tudóst választották, aki egy
ben ismert hegymászó is volt. A budapesti turisták még
a múlt század utolsó éveiben felépítették a Pilis hegységben,
a Dobogókő fennsíkján turistaházukat. A századfordulót köve
tően hozta létre a szervezett munkásság saját turistaszerveze
teit: 1908-ban a Munkás Testedző Egyesület turistaszakosztá
lyát, majd 1910-ben az önálló munkás-turistaegyesületet, a Ter
mészetbarátok Turista Egyesületét. A TTE többek között fel
adatául tűzte ki „tagjaiban a természet iránti szeretetet
felébreszteni, és ezáltal őket az egészségtelen korcsmái és
kávéházi szórakozásoktól elvonni”, továbbá a „természet szép

ségeinek megismerésére alkalmat nyújtani” és „természettu
dományi ismereteket terjeszteni”. A fővárosi központi szakosz
tályt követően a nagyobb vidéki ipari városokban is megala
kultak a helyi szakosztályok, csoportok.
MAR akció. Az UNESCO és a Nemzetközi Természetvédelmi

Szövetség hirdette meg az európai és észak-afrikai mocsaras
területek
nagyon sokmegmentése
ritka állat,érdekében,
elsősorban mivel ezeken
madárfaj él. aEz területeken
az akció
hivatott pl. megszüntetni az olyan, gyakran előforduló visszás
eseteket, hogy pl. ugyanazt a madárfajt az egyik országban
Matrac 194
Matrac. Előnye, hogy fokozza a légszigetelést, amelyet a há

lózsákban a legnagyobb nyomás helyén az alvó súlya rend
szerint megbont. A matrac nagysága megegyezik a hálózsá
kéval, lábrésze azonban nem szűkül össze. A gumitextilből ké
szült felfújható matrac légszigetelése szinte tökéletes, mivel
a légpárna vastagsága az alvó testének súlyától csak jelen
téktelen mértékben csökken. Ezek a matracok hosszában
vagy keresztben csíkokra, esetleg négyszögekre vannak fel
osztva, hogy jobban ellenálljanak a rajtuk fekvő súlyának.
A megfelelő nagyságú matracot kis, felfújható párnákból állít
juk össze, melyeket a matrac összevarrt sávjaiba csúsztatunk.
Haránt irányban a párnacsíkokat összegomboljuk. Ha a mat
racot sátorlapból készítjük, a huzatba bevarrunk két vagy há
rom kerékpárbelsőt (a csíkok nem lehetnek szélesebbek a fel-
fújt belső kétszeres szélességénél). A belsőket S vagy V alak

ban fűzőkkel is odaerősíthetjük a matrac alsó lapjához úgy,
hogy a belső hosszának minden 20 cm-ére jusson egy pár
fűző. A matrac alsó felületét pvc fóliával is bevonhatjuk.
Matrózzsák. Vízi túrákon használt vízhatlan zsák. Nagyságát

a magunkkal vitt felszerelés mennyisége határozza meg. Az
oldalain levő két fülnél fogva, esetleg hevederekkel a hátun
kon visszük. A vízi túrára rendszerint két zsákot viszünk ma
gunkkal. Az egyikbe az alváshoz szükséges dolgokat és a tar
talék ruházatot csomagoljuk, a másikba a sátorveréshez,
195 Matrózzsák
Méhcsípés kezelése 196
főzéshez és étkezéshez szükséges kellékeket. A matrózzsá

kok henger vagy csonka kúp alakúak, kiszélesedő alap
pal. A kúp alakú zsákot a kajakorrba helyezzük. Csúcsát be
hajtjuk, harmonikaszerűen összefogjuk, és molnárcsomóval át
kötjük. A matrózzsák magassága általában 110 cm, szélessége
40 cm. Belső oldalán, a csúcsnál „kötény” van, amellyel leg
felül letakarjuk a zsák tartalmát. A zsák fenekét alkotó két
vászonlap közé egy korongba tekert és összevarrt spárgate
kercs van bevarrva.
Méhcsípés kezelése. Eltávolítjuk a fullánkot (amely gyakran

a sebben marad), azután a sebre hipermangán- vagy szal
miákszeszoldatot csepegtetünk, vagy a csípés helyét bekenjük
jódtinktúrávul. A sebet ne izgassuk se dörzsöléssel, se nyomo-
gatással, se kaparással. Amíg a csípés helye dagadt, rakjunk
rá hideg (ólomecetes) borogatást. A méh- és a darázscsípés
a nyelven és a nyakon a legveszélyesebb. Helyén gyorsan nö
vekvő daganat keletkezik, amely fulladást is okozhat. A bajba
jutottat ilyen esetben minél gyorsabban vigyük orvoshoz! Út
közben kortyoljon jeges vizet, egyen fagylaltot vagy szopo
gasson jeget.
Mélységvonal. A völgy legalacsonyabban fekvő pontjait
7/24/2019 Mirkoközött
összekötő vonal. Rendszerint két gerincvonal Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
húzó
dik. Két mélységvonal

Menetvonal. érintkezésénél
A térkép aprólékos végződik a ésgerincvonal.
tanulmányozása a menet
közben érintendő rész-úticélok megválasztása után készítjük
el. Az útvonal pontos időbeosztásán kívül tartalmaznia kell
mindazoknak a fontos tényezőknek grafikus ábrázolását, ame
lyeknek figyelembevételével készült.
Mentés jégen. A bajba jutott széttárja a karját, és esetleg

el nem merült lábával is igyekszik fenntartani magát a jégen.
Nyugodtan fekszik, míg segítség érkezik. Ha elég vastag
a jég, megpróbál lassú mozdulatokkal, testsúlyát szélesség
ben elosztva felkapaszkodni a jégre, és elkúszni a baleset
színhelyéről. A mentő deszkán vagy létrán fekve kúszik a bajba
jutotthoz, maga előtt egy másik létrát, deszkát tolva. A desz
kát áttolja a lék fölött, hogy a bajba jutott felkapaszkodhas
son rá. (A deszkát jóval túl kell tolnia a léken, nehogy a jég
továbbszakadjon.) Olykor a bajba jutott saját maga is meg
kísérelheti a kikapaszkodást, zsebkését használva szúróbotként.
A kést belevágja a jégbe, és abba kapaszkodva húzza ki ma
gát a lékből.
197 Mérések a térképen
Mérések a térképen. A térképek a távolságot csak légvonal

ban adják meg, tekintet nélkül a terep egyenetlenségeire.
A horizontális távolságokat többféleképpen is megmérhetjük:
Ha vonalzóval mérünk, a nullapontot a kiindulási pontra he
lyezzük, és leolvassuk, hány beosztás található a célig. A le
mért távolságot a térkép méretaránya szerint átszámítjuk mé
terekre. Használhatunk körzőt is. A körzőt annyira nyitjuk szét,
hogy szárai a méretarány bizonyos szakaszát zárják be. A kör
zővel „lépegetve” ezt a távolságot rámérjük a térképre a ki
indulási ponttól a célig. Megszámoljuk a körzővel tett lépése
ket, és megszorozzuk a tényleges méterek számával. Cérna
segítségével úgy mérünk, hogy a cérnával követjük az út
tekervényes vonalát a kiindulási pont és a cél között. A térkép
méretarányának segítségével megmérjük a lemért cérnaszakasz
hosszát, és átszámítjuk méterekre. A vízszintes távolság lemé-
rése megfelelő méretarányú görbületmérővel a legegyszerűbb.
Mentőhurok. A szakadékba való leereszkedéskor vagy bajba
jutott turisták szakadékból való felhúzásakor használják.
jutott turisták szakadékból való felhúzásakor használják.
Mennydörgés. A villám kisülésekor a levegőrétegek széthúzó-

dása és összenyomódása által kiváltott hanghullámok. Közeli
villámkisüléskor rövid, éles csattanást hallunk, amelyet hosz-
szan tartó dörgés követ. A mennydörgés kisebb távolságra
hallható, mint a hasonló, de mesterségesen kiváltott hang
effektusok, pl. az ágyúlövés vagy robbantás, hallhatósága
a tereptől és a villám pályájának hosszától függ. Hallótávol
sága sosem több 15 km-nél. A villámkisülés távolságát km-ben
határozhatjuk meg, mégpedig a hangsebesség (1/3 km/sec),
valamint a villám felvillanása és a mennydörgés első hangja
közt eltelt idő másodpercekben mért szorzatából. Pl. ha az
első dörgést 14 mp múlva halljuk, akkor a következőképpen
számolunk: 14X1/3=14/3=4,2 km.
Mérés lépéssel 198
kettő a lejtő hajlásszögének megállapítására szolgál. Ha az

1 cm és 1 km méretarányt és távolságot összehasonlítjuk, ezt
a táblázatot kapjuk:
a térkép méretaránya a térképen 1 cm 1 km a terepen

a valóságban a térképen
1:12 500 125 m 8 cm

1:25 000 250 m 4 cm
1 :50 000 500 m 2 cm
1 :75 000 750 m 1,23 cm
1:100 000 1 km 1 cm
1 :200 000 2 km 5 mm
1 :750 000 7,5 km 1,33 mm
1 :1 000 000 10 km 1 mm
Csak meg kell számolnunk, hány beosztásnyi utat tett meg

a görbületmérő útvonalunkon végigvezetett korongja.
Mérés lépéssel. Térképvázlat készítésekor a távolság megha
tározására használjuk, tehát egyenlő lépéseket feltételez. Leg
jobb, ha előrelépő lábunk sarkát álló lábunk orrához ütköz
tetjük. Ez a módszer lassú, de biztosak lehetünk benne, hogy
a lépések azonosak lesznek (egyenlőek cipőnk hosszával).
Nagyobb távolságok esetében hármas lépésekben is számol
hatunk. Minden ember lépéshossza más és más, ezért jó, ha
a turista ismeri saját lépésének a hosszát.
Méretarány. A térképrajzoláshoz és a távolságok kiértékelésé

hez szükséges mind a térképeken, mind a terepen. A térkép
számbeli méretarányát két érték arányával fejezzük ki, pl. Mérgező növények és erdei termések. A tábori konyhában fel
1:25 000. A második szám azt mutatja, hogy a térképen meg használt erdei növények termései közé megtévesztő külsejük
adott távolság hányszor nagyobb a terepen. Pl. ha az nél fogva mérgező termések is keveredhetnek. A pirosak közül
1:50 000 méretarányú térképen két pont között 5 cm a távol ilyen: a fürtös bodza (a napos erdővágásokon növő bokro
ság, akkor az a valóságban 5X50 000=250 000 cm-nek, vagyis kat érés idején korallpiros bogyók borítják), az erdőszélen
2,5 km-nek felel meg. A nehézkes átszámítgatások helyett vo vagy az erdei utak mentén növő kánya bangita, a csíkos kecs
nalas méretarányt használunk, amely a térkép alján található. kerágó, melynek piros termésében mérgező narancsszínű ma
Ennek minden beosztása bizonyos távolságot jelent a térké gok vannak és a téglapiros termésű farkas boroszlán. A part
pen. A vonalas méretarányon kívül a térképeken lejtalapmér- menti bozótban már messziről virítanak a kesernyés ebszőlő
ték (a csíkozáshoz összehasonlító táblázat) is szerepel. Mind- csucsor piros fürtjei és az ükörke apró piros üveggömbökként
199 Merőedény, tábori edény
fénylő termései. A lágy szárú növények közül mérgező got. Egyik felét — a készülő merőedény belső részét — si
a gyöngyvirág és a sárga csucsor piros vagy sárga termése, mára csiszoljuk. A korong szélén vágatot készítünk úgy, hogy
a feketéslila vagy kékeslila termések közül pedig a nadra a korong keresztmetszete lépcsőzetes élű legyen. A vágat ma
gulya (veszélyes tűzre rakni még a megszáradt növény részeit gassága 0,5—1 cm, mélysége 2—3 mm. Készítsünk elő kb.
is), a farkasszőlő, a fekete csucsor, a fekete gönye, a béka 20 nyírfa szögecskét is, és bádogedényben oldjunk fel gyantát,
bogyó, a fekete lonc és a közönséges fagyal termése. A fe amelyet lucfenyőtönkökről gyűjthetünk. (Soha ne vágjuk be
kete áfonya és a tőzeglápokon növő lápi áfonya gyümölcse is a lucfenyő törzsét!) A merőedény falához való nyírfakéreg-
könnyen összetéveszthető. A lápi áfonya nagyobb és erősen csíkot kinyújtjuk, letisztítjuk róla az egyenetlenségeket, és
hamvas. Nem mérgező, de nagyobb mennyiség elfogyasztása egyik végét felül-alul 2 cm-rel elkeskenyítjük. (Ha magassága
fejfájást és hányást okozhat. Az olyan növények szedése, mint pl. 30 cm, elkeskenyített vége 26 cm lesz.) A magasan hagyott
a kikerics, a réti boglárka vagy a sisakvirág kellemetlen kö rész a merőedény kerületével legyen egyenlő. Nyírfaágból
vetkezményekkel járhat, ha evés közben megnyaljuk az ujjun
kat anélkül, hogy kezünket a növények letépése után meg
mostuk volna (különösen a kikerics veszélyes). A gombák kö
zül halálosan mérgező a gyilkos galóca, a citromgalóca, sú
lyosan mérgező a ragadós bocskorosgomba, a nagy döggom
ba, a téglaveres susulyka és a büdös pereszkegomba. (L. a IV.
és a X. színes táblát.)
Meridián-konvergencia. A térképeken a kilométer-hálózat vo

nalai nem párhuzamosak a térkép széleivel. Azt a szöget, me
lyet a hálózat függőleges vonala a térkép szélével, azaz 206/403
a földrajzi délkörrel bezár, meridián-konvergenciának (délköri
összetartásnak) nevezik. Ha a térképet a hálózat függőleges
vonala szerint akarjuk betájolni, vegyük tekintetbe a délköri
összetartást és a mágneses elhajlást. Általában a térkép jobb
felső szélére nyomtatják azt a sémát, amely munkánkat meg
könnyíti. Az MÉ jelzés a mágneses délkört, a mágneses északot,
azaz azt az irányt jelzi, amerre a mágnestű mutat; az FI
a földrajzi délkört, azaz a térkép mindkét függőleges szélé
nek földrajzi irányát mutatja. A KI a kilométer-hálózat függő
leges vonalainak iránya. A d szög a mágneses elhajlás (dek
lináció) értékét, a k szög a délköri összetartás (konvergencia)
értékét adja meg.
Merőedény, tábori edény. Nyírfakéregből készíthetjük, leg

egyszerűbben úgy, hogy kivágunk a nyírfakéregből egy
15—20 cm átmérőjű korongot. Egy villás ágat fogantyúvá ala
kítunk: egyik ágát megrövidítjük, a másikat lemetsszük és
behasítjuk. A nyírfakéreg korongból kúpot formálunk, a fölös
leges részt a kúp fala mentén szorosan behajtjuk, és a fo
gantyú bemetszett részével összefogjuk. Nagyobb merőedényt
nyírfakéreg szalagból készíthetünk. A szalag hosszúsága és
magassága az edény magasságától függ. Magassága lehet
pl. 10—30 cm, hosszúsága 50—100 cm. A nyírfatörzsről levá
gunk egy 10—15 cm átmérőjű és 1—1,5 cm vastagságú koron
Mesterséges légzés 200
nyelv
jól
rosszul
nyírfakéreg
fogantyút készítünk, de nem metsszük be, hanem azt az olda

lát, amely a merőedény falához fog illeszkedni, egyenesre vág
juk és átfúrjuk. Azon a helyen, ahol a fület az edény aljához
illesztjük, a korong aljába a fül szélességének megfelelő vá
gatot vájunk, gyantával bekenjük, és odaragasztjuk a fogan 207/403
tyút. A kis faszegek számára, amelyekkel a nyírfakérget a fe
nékhez erősítjük, lyukakat fúrunk. A nyírfakéregszalagot szo
rosan a korong köré tekerjük (közben meg is gyantázzuk,
hogy jól a korongra ragadjon). Még az edény elkészülte előtt
kipróbáljuk, hol végződik a szalag, hová kell kerülnie az
edény fülének. A fület belülről az edény falához szögeljük
szájon át
úgy, hogy a nyírfa szög egymáshoz fogja a nyírfakéreg sza
lag egyes rétegeit is. A merőedény belsejét a kéreg belső,
sima fele, külső falát pedig a kéreg külső fele alkotja. Amint
az edény kiszáradt, máris használható.
Mesterséges hogy megakadályozzuk

hátrahajtjuk, légzés. A bajba jutottat a lefektetjük, és a fejét
nyelv hátracsúszását.
Mély lélegzetet veszünk, és a beszívott levegőt a bajba ju
tott szájába vagy orrába leheljük. Szájból szájba való léleg
zéskor befogjuk a bajba jutott orrát, szájból orrba való léleg
zéskor pedig a száját. A belélegeztetést percenként kb. 16-szor
végezzük. Abban az esetben, ha megállt a sebesült szívmű
ködése, a mesterséges légzéssel egy időben vagy felváltva
szívmasszázst is kell végeznünk úgy, hogy tenyerünkkel a szív
dobogásának ritmusában nyomogatjuk a mellcsont végét
mindaddig, míg a sérült mellkasára hajolva meg nem halljuk
a szív verését. Ha a segítők ketten vannak, akkor az egyik
a szívmasszázst végzi, a másik pedig a lélegeztetést.
201 Mlynanyi Arborétum
hogy a terep egyenetlenségei kitűnjenek.) A torzított metszet

a magassági mértéket megfelelő nagyítással emeli ki. Az ab
szolút metszet a relatív tengerszint fölötti magasságot figye
lembe véve a 0 pontból indul ki (amely a mi álláspontunk), és
tengerszint fölötti magassága nullával egyenlő. A metszeteket
grafikai szempontból egyenesek vagy folyamatos görbék al
kotják.
Mlynanyi Arborétum. Dr. Ambrózy-Migazzi István dendrológus

elapította 1892-ben Jozef Misák kertész együttműködésével.
Az érdekes park fáit húsz évig telepítették. 1914-ben a szá
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja muk elérte a hatszázat. Az eredeti tölgyes-gyertyános állo 208/403
Meteorológia (légkörtan). A légkörrel és a benne lejátszódó mány természetes biológiai védelmet nyújtott a park növény
fizikai folyamatokkal foglalkozó tudomány. zetének, amelyet zömmel örökzöld fák alkotnak (ezért vannak
7/24/2019 Mirko Vosátka -azTermészetjárók
arborétum emblémájában magyallevelek). Az arborétum vi
Enciklopédiája
rágkora az 1927—29-es-évekre
következtében esik, 1929-ben
az értékes fák többsége a nagy
kipusztult. fagyok
Az arboré
Meteorológiai elemek. Valamennyi ilyen elem: a hőmérséklet,
a légnyomás, a levegő páratartalma, a felhősödés, a csapa tum kiterjedése 55 hektár, ebből 4 hektár új terület. 1965 vé
dék, a szélirány és a szélerősség a légkörtani vizsgálatok gére fáinak száma 1658-ra nőtt. 1951 óta az arborétumot ál
tárgya. lami tulajdonba vették, s azóta a bratislavai Komensky Egye
tem kihelyezett részlegének és a Szlovák Tudományos Akadé
miának a munkaterülete.
Metszet. Az útvonal, út rendkívül szemléletes grafikai ábrázo

lása. Tulajdonképpen függőleges síkban végzett metszet, meg
felelő méretarányban kisebbítve. A normális metszet méret
aránya megegyezik annak a térképnek a méretarányával,
amely alapján készült. (A metszet vonalát úgy is vezethetjük,
Mocsaras terep 202
Mocsaras terep. Ilyen területek leginkább vizek mentén, első Mokasszin. Bőrből, műbőrből vagy vitorlavászonból készíthet
sorban halastavak és patakok környékén keletkeznek. Mocsa jük. Szabásminta szerint kiszabjuk a mokasszin részeit (talpát,
ras terep a tőzegláp is, amely az ún. tőzegesedés folyamán nyelvét, fejrészét), és vékony megviaszozott zsineggel a bal
keletkezik, moha és más növények maradványaiból. A tőzege felükön összevarrjuk őket. A kész mokasszint kifordítjuk. Füle
sedés hasonló az elszenesedés folyamatához. Megkülönbözte ken vagy lyukakon átfűzött vékony bőrszíjjal erősítjük a lá
tünk tőzegmohalápot, lápot és átmeneti tőzeglápot. A tőzeg- bunkra.
mohalápra a kiemelkedő felszín és az 500 m tengerszint feletti
magasság jellemző. Dús zöld tőzegmohával benőtt tavak ta
lálhatók benne; a vékony tőzeg moha réteg mindig mély vizet
takar, ezért az ilyen ingovány rendkívül veszélyes. A lápok
alacsonyabban fekvő helyeken fordulnak elő. Felszínük egyen
letes, nincsenek rajtuk dombok, sem ingoványok. A tőzeglápos
területeken gyakran élnek ritka, védett növények. A treboni
(Trebon) tőzeglápok átmenetet képeznek a tőzegmohaláp és
a láp között. Jellegzetes növényük a mocsári fenyő. (L. az V.
színes táblát.)
Molnárcsomó. A matrózzsák lezárására használják. Jobb ke

zünk hüvelykujjával és mutatóujjával megragadjuk a zsák szá-
203 Morzejel
ját, a többi ujj alatt vezetett kötelet bal kézzel kétszer körül szabb fény- vagy egyéb jelzésekből álló jel. A morzejelekből
tekerjük a zsák száján (a jobb mutatóujj fölött), szabad végét kialakított ábécét üzenetek, vészjelek távírón vagy rádión
áthúzzuk a második hurkon, és meghúzzuk. való gyors továbbítására használják. A jeleket először Samuel
Morse alkalmazta 1887-ben, leadásukhoz távírót használt.
A morzeábécé jeleit csoportosítva sajátítjuk el a legeredmé
nyesebben úgy, hogy a ponttal és a vonóssal kezdődő betű
Morzejel. Valamely betűt helyettesítő, pont(ok)ból és vízszin ket külön-külön csoportba tanuljuk meg. A morzeíráshoz, fő-
tes vonás(ok)ból, illetve ezeknek megfelelő rövidebb és hosz-
A • — I• • R • — •
B — • • • J• — — — S • • •
C • • K — • T —
D — • • L • — • • U • • —
E • M — — V • • • —
F • •— • N — • W • — —
G — — • O — — — X — • • —
H • •• • P• — — • Y — • ——
CH — — — — Q — — • — Z — — • •
1 • — — — —
6 — • • • •
2 • • — — — 7 — — • • •
3 • • • — — 8 — — — • •
4 • • • • — 9 — — —
— •
5 • • • • • 0 — — — ——
Figyelem! — • — • — • felkiáltójel — — • • —
Értettem. • • • — • kérdőjel • • — — • •
Tévedés. • • • • • • idézőjel — • • • —
Felkészültem. • — — • — — — • • •
Várj! • •
kettőspont
szünetjel — • • • • —
• — •
Befejeztem. • • • • —
Mosdó 204
lég játékoknál, változatos, gyakran nagyon szellemes
reket használhatunk. Pl. zsinegre egyszerű és kettős csomókat módsze derékmagasságban ujjaink között, szélkakas módján forgatjuk.
Fénnyel úgy morzézunk, hogy a rövid felvillanás a pontot,
kötünk; színes gyöngyöket fűzünk fel, amelyek értelmezése pl.: a hosszabb felvillanás a vonást jelenti. Morzejeleket füsttel
piros gyöngy — pont, fehér — vonás, kék — szóvég, sárga — is továbbíthatunk úgy, hogy a füstölgő tüzet pokróccal hosz-
a hír kezdete. Alkalmazhatunk képeket, ékírást stb. Ha a mor szabb-rövidebb időre letakarjuk (a tűzre előzőleg füvet do
zejelek továbbítása optikai úton történik, zászlót vagy fényt bunk, hogy erősen füstöljön). A hangjelzéseket síppal (kerep
használunk. Zászlós jeladáskor terpeszallásban, arccal a köz lővel) közvetítjük. A rövid fütty pontot, a hosszabb vonást je
lés irányában állunk, a zászló rúdját jobb vállunkhoz hajtjuk. lent. Napos időben zsebtükörrel is jelezhetünk, a rövidebb-
A pontot a fejünk fölött válltól vállig leírt nyolcassal, a vo hosszabb ideig visszavert fényjeleket a másik fél tükre fog
nást a jobb válltól a bal combig leírt nyolcassal, a mondatok
végét a zászló lehajtásával jelezzük. A közlés végén a zászlót ja fel.
Mosdó. Jó, ha a táborban a szakácsok számára külön mosdót mára. A csövek végére bádoglemezt szerelünk, amely a vizet
létesítünk. Legtöbbször favázra erősített vászon vizeszsákot, szétszórja, és kisebb sugarakra osztja. A mosdó elé rúdfa
fém- vagy pvc vödröt használunk hozzá, de vezethetjük a mos padlórácsot készítünk, hogy az, aki mosdik, ne álljon a vízben.
dóvizet a víztartályból is szorítóval ellátott tömlővel. Szükség Az elhasznált vizet az árokba vezetjük. Szükség esetén kimé
esetén erős ágakból készült háromlábra felfüggesztett pvc lyítünk egy gödröt, kibéleljük pvc fóliával, és a széleit a gö
fólia mosdót is csinálhatunk. Ha a konyha közelében van dör körül cövekekkel megtámasztott kövekkel vagy fahasábok
folyó víz, akkor a mosdót hordóból készítjük, amelyet a víz kal leterheljük. A fóliamedencébe öntött vizet mosáshoz vagy
folyás alá helyezünk. Falába az alsó szélénél két vagy három fürdéshez használjuk. Mosdás után a fólia egyik oldalát szi
nyílást fúrunk a kivezető dúralumínium vagy pvc csövek szá lárdan tartjuk, a másikat pedig lassan megemeljük, és kiönt-
05 Mosdó
Mosdóeszköztartó 206
jük a gödörből a vizet. Több ember számára állandó folyó víz

zel ellátott deszkavályúszerű mosdót készítünk. A deszkateknőt
úgy helyezzük a gátra, hogy állandóan folyjon bele a víz.
A teknő falaiba egymástól 60 cm távolságra nyílásokat fúrunk,
pant. A doboz belsejébe tesszük a borotvalkozo készüléket és
hogy a mosdóvíz kifolyhasson belőle. A teknőmosdóval párhu
a borotvaszappant. A doboz két rövidebb falát bevágjuk és
zamosan kövekre vagy karókra gömbfa járdát csinálunk azok
kihajlítjuk, ezekre helyezzük a fogkefét és a fogkrémet. A fe
számára, akik az egyes vízsugaraknál mosakodnak. Személyi
szükségletre pvc fóliából hordozható mosdót is készíthetünk. déllel szemben levő részre drótkapoccsal zsebtükröt erősít
hetünk.
A téglalap alakú fólia oldalát erősebb kötéllel beszegjük, és
behajtogatott széleit meleg késsel egymásra vasaljuk. Levágás
és leragasztás után V alakú teknővályút kapunk. Az akasztó
szemekkel ellátott tartóköteleket a pvc teknő körül és az Napóra. Napsütötte sík területen, ahová egyetlen fa sem vet
alsó él mentén vezetjük. A mosdót négy villás ágra akasztjuk. árnyékot, leverünk egy hegyes végű cöveket. Karóránk segít 213/403
ségével megállapítjuk, melyik órában hová vet árnyékot a cö-
vek hegye, és az árnyékvonalak helyén cövekekből számjegyet
Mosdóeszköztartó. Bádog teásdobozból készítjük. A fedelét verünk le. Ha a Nap ,,körbefutotta” az órát, kész a napóra,
felnyitjuk, és egy sor lyukat fúrunk bele. Erre rakjuk a szap amely derült időben nagyon pontosan mutatja az időt.
207 Négyzetmutató (térképmutató)
Napszúrás. Súlyos, olykor halálos melegártalom, kiváltó oka

a fedetlen fejet hosszabb időn át érő erős napsugárzás (na
pozáskor, fürdéskor stb.). A hőgutához hasonlóan fejfájás,
szédülés, hányinger, súlyos esetekben ájulás kíséri. A nap
szúrást ugyanúgy kezeljük, mint a hőgutát.
Nedvességmérő (higrométer). A levegő nedvességtartalmának

mérésére szolgáló műszer. A zsírtalanított, világos emberi jük, hogy az 1-es számú ágat hátravisszük egészen a 2)-ig,
hajszálnak azon tulajdonságán alapszik, hogy nedvességben majd keresztülvetjük az 1)-en és a 4-en. A 4-t hátradob
megnyúlik, szárazon viszont összeugrik. A hajszál hosszúsá juk a 2-ig, és a 2-en, 3-on és 4-en átvetve az 1)-hez vezet
gának változásai írókart mozgatnak, amely egy óramű által jük. Ily módon egyszer jobbról, másszor balról haladva vala 214/403
hajtott papírhengerre jegyzi fel a levegő nedvességgörbéjét. mennyi szálat összefonjuk. A soron következő ágak fokozatos
A régi „babus” nedvességmérőkben a hajhoz hasonló tulajdon kihagyásával a fonat mind vékonyabbá válik. Körbefonhatjuk
ságokkal rendelkező húrt használtak. A húrra bábuk voltak
7/24/2019 Mirko Vosátka ily módon hétvégi Enciklopédiája
- Természetjárók házunk lámpájának villanyvezetékét, szer
erősítve, amelyek egy házikó ajtaján ki-be járva jelezték az számnyelek markolatát stb.
időjárásváltozást. A táborozok is készíthetnek nedvességmérőt
egy kartontárcsából, melynek közepébe gólyaorrtermést (gólya-
orr, geránium) szúrnak. A termésnek spirális repítőszerkezete
van, amely száraz időben összezsugorodik, nyirkos időben pe Négyzetmutató (térképmutató). Az 1:75 000 méretarányú tér
dig kinyúlik, hogy a termés minél könnyebben a földbe fúród képeken a km-hálózatot 4 km-enként rajzolják, mégpedig K-ről
jon. A kartontárcsát több kis mezőre osztják, melyekbe a kö Ny-ra és É-ról D-re. A kilométerek számértékei a térkép sze
vetkező feliratok kerülnek: szép, száraz, nyirkos, viharos, esős, gélyén vannak megjelölve. Álláspontunk (figyelőállásunk) meg
változékony. A tábori nedvességmérőt úgy hozzák működésbe, határozásához a térkép bal alsó sarkában található négyzet
mutatót használjuk. Ez egy 4X4 km-es négyzet (a térkép mé
hogy a gólyaorr termését vagy teljesen felcsavarodott álla retarányában) 100 m-enkénti beosztással (számozva csak a ki
potban szúrják fel, kiálló végét a száraz felirat irányába
fordítva, vagy teljesen kinyúlt állapotban úgy, hogy a válto lométerek vannak). A négyzetmutatót kivágjuk, és bal alsó
zékony, esős felirat felé mutasson. sarkát ahhoz a ponthoz illesztjük, amelynek fekvését meg akar
juk határozni úgy, hogy a négyzetmutató oldalai párhuzamo
sak legyenek a kilométer-hálózattal. Aztán m-ekben leolvassuk
a távolságot, amely a mi esetünkben pl. 1200, 2500. A leol
Négyszeres fonat. Nyolc ágból áll, nagyon tetszetős, készítése vasott értékeket hozzáadjuk a négyzet jobb felső sarkához
rendkívül egyszerű. Nyolc kötelet, zsineget, szíjat vagy színes tartozó km-ekhez, azaz az 532 km-hez és az 1140 km-hez.
fonalat satuba erősítünk. A köteg felső kinyúló végére csomót A keresett magassági pont koordinátáit balra az 532 km
kötünk, hogy a satuból ki ne csússzon. A köteg nyolc ágát = 532 000 m + 1200 m = 533 200 m = 533 200, alul pedig az
két négyes csoportra osztjuk. (A szorítófogóban meg is szá 1140 km = 1 140 000 m + 2500 m = 1 142 500 m = 1 142 500
mozhatjuk őket 1, 2, 3, 4; 1), 2), 3), 4).) A fonást úgy kezd számítással kapjuk meg. Az álláspont koordinátáinak beírása-
Nemzeti parkok 208
kor először balról, aztán felülről írjuk le a számjegyeket. Te

hát: 533 200 — 1 142 500, rövidítve 33 200 — 42 500.
Nemzeti parkok. Egy-egy állam legnagyobb kiterjedésű és leg

jelentősebb védett területei. Céljuk az érintetlenül fennmaradt
érdekes tájegységek természetes állapotának megőrzése, és
megóvása az emberi civilizáció ártalmaitól. A nemzeti parkok

bővelkednek természeti nevezetességekben, az állatok, a növé
nyek és a táj élő múzeumai. Az első nemzeti parkot 1872-ben
létesítették az USA-ban Yellowstone Nemzeti Park néven.
Csehszlovákiában eddig 3 nemzeti parkot hoztak létre: a Tát
rai, Krkonosei és a Pienini Nemzeti Parkot, Magyarországon
pedig kettőt, a Hortobágyot és a Kiskunsági Nemzeti Parkot.
Nemzetközi meteorológiai jelzések. Egyrészt a meteorológiai

megfigyelések leírására, másrészt a meteorológiai térképeken
használják őket.
209 Nyílvesszők
Nimbostratus (esőrétegfelhö). A felhők D családjába tartozó

egyenletes, igen alacsony alapszintű, gyakran vastag réteg
felhő. Szürke, alsó körvonala többnyire elvész az esőcsíkok
ban. Maximális magassága 2000 m. Nem hatol át rajta sem
a nap, sem a hold fénye. Tartós esőt vagy havazást hoz. Me
teorológiai jele Ns.
Nyílvesszők. Egyenes, 7 mm átmérőjű száraz mogyoróvesszők

ből készíthetők. A nyílvesszőnek szabályosan hengeresnek,
egyenesnek kell lennie. A vezető tollat pulykafaroktollból ké
szítjük. A tollat hosszában kettévágjuk (a csévét is), aztán úgy
nyessük le, hogy 2 cm magas csík jöjjön létre, mely az egyik
oldalon ferde (45°), a másik oldalon legömbölyített. A cséve
szegélye mindkét oldalon kinyúlik. A vezető toliból hármat
készítünk, a fő vezető toll mindig merőleges a nyíl végén levő
vágatra, melyet a húrra helyeznek. A nyílvessző végétől kb.
3gasztjuk
cm-re a óvatosan kis hornyokat
vezető tollak vájunka ki,
élét. Ezután nyíl ésvégét
beléjük ra
fonállal
körbetekerjük és belakkozzuk. A vezető tollaknak párhuza
mosaknak kell lenniük a nyíl tengelyével. A nyíl hosszát az íj
nagysága szabja meg. A nyíl fejét négy részre vágott és
hegybe hegesztett könnyű fémcsőből készítjük, az ilyen cső
szerű csúcs hossza 5 cm. Használhatunk gumicsúcsot (hegyet) 216/403
is, de elég, ha a nyíl hegyébe (a szélességére merőleges) lyu
kat fúrunk, és a lyukba egy lecsípett és legömbölyített fejű
szöget szúrunk, majd a nyíl végét fonállal meghúzzuk és be
lakkozzuk. Ha a nyílvessző végére fémgyűrűt húzunk, meg
akadályozzuk, hogy a szög — kemény tárgyhoz való ütődés-
kor — beleszaladjon a fába. A vezető toliaknál minden nyíl

vesszőt piros és kék csíkokkal jelölünk meg.
Nyirfakéreg 210
Nyírfakéreg. A táborozó nagyon sokféleképpen felhasználható egyedek törzsének alsó részén kialakuló sötétszürke, mélyen
nyersanyaga. Készíthetünk belőle különféle használati tárgya fölrepedezett kemény kéreg a jellemző. A fa fiatal hajtásai
kat, pl. dobozokat, kosarakat, edényeket, könyvborítókat, lám pirosasbarnák, gyantás szemölcsöket találunk rajtuk. A bibir
paernyőket, szemellenzőket. Ilyen célokra kidöntött nyírfák kér cses nyír jól megél a száraz, homokos lejtőkön, napos domb
gét használjuk fel. Csehszlovákiában többfajta nyír nő. oldalakon, a humuszos, de nem mocsaras területeken. Nagyon
A bibircses nyírre az áthajló — bókoló -- ágak és az idősebb fényigényes, ezért gyakran fordul elő erdőszéleken és irtáso-
211 Nyolcas
kon is. A szőrös nyír a mocsarak és tőzeglápok növénye, csak szükségünk. A rafiát az indiánok által használt fagyökerek
a nedves, párás helyeket kedveli. Egyenes, sőt erősen terülő helyett alkalmazzuk. A kiszabott kéregdarabokat szükség sze
ágai vannak, sohasem áthajlóak. Az öreg egyedek kérge is rint összehajtogatjuk, azután szúróbottal vagy árral kilyuggat
fehér és sima marad egészen a fa tövéig. A szőrös nyír egyik juk őket. A lyuksoron egyszerű vagy kettős hurkokkal átfűzzük
változata, a kárpáti nyír, a magasabban fekvő területeken nő a rafiát, és szorosan meghúzzuk. Nagyobb tál, doboz vagy
700—1500 m közötti magasságban (a Magas-Tátrában a tör kosár felső széléhez rafiával félbehasított nyírfavesszőt erősí
pefenyő övezetének határáig). A kidöntött nyírfa törzsét hosz- tünk. A munka befejeztével a kérget száradni hagyjuk. Amint
szában, a kéregsáv kívánt szélességében kétszer párhuzamo az edény, doboz stb. megszáradt, máris használható. Ha
san bemetsszük (a kéregsáv két szélén bevágást készítünk), a nyírfakéregre írni akarunk, le kell bántanunk róla a leg
majd a kérget egy magunk készítette falapáttal óvatosan le- belső réteget. A megmaradt fehér kérget szódás vízben fel
hántjuk. Ügyeljünk arra, hogy a szélei ki ne rojtosodjanak. főzzük, újságlapok közé rakjuk és lenyomtatjuk. Az átnedve
A lehántott kéregcsíkot deszkán kifeszítjük, és ceruzával rá sedett újságlapokat a kéreg szárítása közben folyamatosan
rajzoljuk a készítendő tárgyat (I. a mellékelt ábrát). A tulaj cserélni kell. A kérget addig tartjuk a présben, amíg a „nyírfa
donképpeni munkához árra vagy vékony szúróbotra, rafiára, napló” lapjai tökéletesen ki nem száradtak.
ágas szorítóra és oldalágaiktól letisztított nyírfavesszőkre van
Nyolcas. Két tekercsből, egy felsőből és egy alsóból áll, ame nórból kötjük. (A kötél végén az alsó tekercset jobbra kell
lyek kölcsönösen egymásba kapcsolódnak. A nyolcast egy zsi- kötni.)
Nyolcas biztositócsomó 212
Nyolcas biztosítócsomó. Leginkább leereszkedéskor vagy a kö

télen végzett munka közben használatos. A kötelet bal kéz
fejünkre és jobb tenyerünkre fektetjük (1), mindkét kezünkkel
megragadjuk, és jobb kezünket visszafordítjuk (tenyérrel le
felé). A kötélen ezzel a mozdulattal két hurkot alakítunk ki, egymás elé húzzuk úgy, hogy a jobb legyen hátul (3), bal
egyet a jobb, egyet pedig a bal kezünkkel (2). A két hurkot kezünk mutató és középső ujjával megfogjuk a jobb hurkot,
jobb kezünk két ujjával pedig a balt (4), és a két hurkot át
húzzuk egymáson (5). A két hurokra a kötél egy-egy végével
hurkot vetünk (6), hogy a végleges csomó (7) erősen tartson.
Nyolcas kötés. A megkötött nyolcas mentén egy másik köte
let vezetünk Enciklopédiája
úgy, hogy a nyolcas mindkét hurkát körülfogjuk
vele. Mindkét kötél végét meghúzzuk.
Nyomkiöntés. Ha egy érdekes nyomról gipszmintát akarunk ké

szíteni, a következőképpen járunk el. A nyom köré vékony lé
cekből készített kiöntőrámát vagy egy szorítóval összefogott
kartoncsíkot teszünk. A nyomból óvatosan kifújjuk a port,
a tűleveleket és a homokot, aztán finoman behintjük gipsz
porral. Egy edényben kásaszerű, jól folyó gipszpépet készítünk,
és beöntjük a nyomba, egészen a ráma széléig. Tetejére óva-
213 Nyomok
egy 50X3 cm-es kartonpapírcsíkra, gipszre, vízre és csipeszre

van szükségünk.
Nyomok. A természetben talált állatnyomokból sok mindent

megtudhatunk, nemcsak a követett állat életmódjáról, hanem
azokról az eseményekről is, amelyek a talált nyomok helyén
lejátszódtak. A nyomokat általában keletkezésük módja sze
rint csoportosítjuk. A m o z g á s n y o m o k tulajdonképpen
azok a talajban keletkezett bevájódások, amelyekkel az állat
nyomvonala rögződik, de ide soroljuk a madarak repülésmód
ját is. A nyomvonal állatonként változó, s egy-egy állatfajra
jellemző. A pontnyomok leginkább rágcsálóktól származnak,
mindig kettő-kettő van egymás után, hosszú láncolatot alkot
va. Gyakran látható közöttük az állat farkának a nyoma is.
Az egymást folyamatosan követő nyomokat csapásnak nevez
zük. A zsinórozás akkor keletkezik, ha az állat (általában a ku
tya, róka és a macska) hátsó és mellső lábainak nyoma egy
vonalba kerül. A kutya nyomvonalában a nyomvonal ten
gelyétől való váltakozó kilengést figyelhetünk meg, ez az úgy
nevezett oldalgás vagy zegzugos zsinórozás. A baktatás a me-
zeinyúl, az üreginyúl, a mókus és a vidra tipikus nyomvonala.
Úgy jön létre, hogy a hátulsó lábak nyoma megelőzi a mellső
lábak nyomait. A madarak nyomvonala, a lépegetés az emlő
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja sök zsinórozásához hasonló. Az úgynevezett túllépés gyors fu 220/403
tosan egy kártyát helyezünk, amelyre felírtuk az állat nevét, táskor keletkező mozgásnyom, a hátulsó láb lenyomata egé
azt, hogy milyen talajban volt a nyom, és hogy melyik napon szen a mellső láb lenyomatának élével érintkezik. Az áthelye
7/24/2019 találtuk meg. A kártya széleit vékonyan körülöntjükMirko
a Vosátka
mara -zés az akadályok Enciklopédiája
Természetjárók ugrásokkal való leküzdésekor keletkezik (ir
dék gipszpéppel. Az öntvényt hagyjuk megszáradni, és húsz tásokon, tisztásokon), olyan helyeken, ahol az állat nem érzi
perc múlva levesszük róla a rámát. Merőlegesen kiemeljük, magát teljesen biztonságban. A ferde járás a nyomhagyás
vigyázva, hogy a nyom meg ne sérüljön (ha esetleg még egy sajátos formája, akkor jön létre, ha az állat a bal hátulsó és
öntvényt akarunk készíteni róla). Ha a gipszöntvény jól meg a bal mellső lábát a jobb hátulsó és a jobb mellső lába mellé
szikkadt, újságpapírba csomagoljuk, és elrakjuk a hátizsákba. rakja ferde vonalban a saját mozgására ferde irányban. Az
A hóban talált nyom kiöntését a következőképpen végezzük: elmaradó lépés a róka jellegzetes járásmódja, olyan, mint
Megtisztítjuk a nyom környékét a szeméttől, egy lyukas gumi két egymás mellett haladó nyom, melyek közül az egyik nyom
labdát teleszívunk gipsszel, és jól behintjük vele a nyom bel sor egy nyommal lemaradt. A t e l e p n y o m o k a pihenés
sejét.
leténekPorlasztóval megnedvesítjük
kb. azonosnak kell lennie aa gipszet. (A vízjég,hőmérsék
nyom körüli hó hő vagy az alvás
szonyítva nyomai.
száraz, Az ilyen
hómentes; néhanyom a környék
fellelhető bennetalajához vi
a mellső
mérsékletével, ezért a porlasztóba öntött vízbe tegyünk jég lábak kaparásának nyoma. Ide soroljuk a barlangokat, ürege
darabkákat, havat vagy jégcsapokat.) A gipszpor szórását és ket, lyukakat, odúkat, vackokat, kotorékokat, dagonyákat és
öntözését háromszor-négyszer megismételjük. Gipszpor és hi a fészkeket. A t á p l á l k o z á s i n y o m o k a lerágott vagy
deg víz keverékéből egy gumiedényben sűrűbb gipszpépet ké lehántolt fatörzsek, a zsír- és zsákmánymaradványok, a körül
szítünk, és a pépet kanállal óvatosan a nyomba töltjük, előbb rágott tobozok, a kirágott vagy kettéhasított mogyoró- és dió
a mélyebb helyekre, aztán fokozatosan az egész nyomba, míg héjak stb. A t r á g y a n y o m o k közé tartoznak a köpetek,
ki nem alakul egy kb. 2,5 cm vastag gipszréteg. Ha a gipsz a vizelési nyomok, az ürülék vagy hullaték. Az e g y é b n y o 
réteg megszikkadt, óvatosan levesszük a nyomról. Ehhez m o k csoportjába tartoznak az elhullatott tollak, szőrcsomók,
a munkához gumilabdára, porlasztóra (régi gumitömlővel és az elhullatott agancsok, a tojáshéjak és a tojások. Nyomrave
ballonnal ellátott illatszeres üvegre), gumiedényre, kanálra, zetőink lehetnek az emlősök és a madarak h a n g m e g n y i l -
Nyomok 214
215 Nyomok
Nyomok 216
v o n u l á s a i i s . A patás állatok jellegzetes nyoma az utó- A mély hóban vagy sárban a nyom mögött talált kisebb pata
nyom, amely úgy keletkezik, hogy a hátulsó láb szorosan nyomok az állat meneküléséről tanúskodnak. Ezek a kisebb pa
a mellső mögött marad, csaknem érinti azt. A kettős nyom takörvonalak a fattyúkörmök vagy fűkörmök, a vaddisznók jel
esetében az egyik nyom félig eltakarja a megelőzőt. A fonal legzetes nyomai. A szarvasok, őzek és a dámvadak csak me
vagy nyomránc kitüremlett agyag a nyom közepén, a pata neküléskor hagynak ilyen nyomokat. A patás állatok nyomai
rése között. A keresztnyomban a jobb hátulsó láb nyoma rész közé soroljuk még a mellélépést is, amely akkor keletkezik, ha
ben fedi a jobb mellső láb nyomát úgy, hogy nyomránca az az állat a jobb hátulsó lábával félig rálép a jobb mellső láb
elülső nyom széléhez kapcsolódva kereszt alakú képet alkot. nyomára, vagy akkor, ha mellé lép. A szorosabb értelemben
217 Nyomok
vett mozgásnyomok lehetnek talpas nyomok, patás nyomok, ma az elhajlított fűszálakat, a letaposott leveleket, az elcsúszott
dárnyomok (lépegető madarak, repülő madarak, futó mada köveket és a gödröcskéket, amelyekben a kövek eredetileg fe
rak, úszóhártyás vízimadarak vagy gázló madarak nyomai). küdtek. A nyomok legjobban reggel és este láthatók, amikor
A nyomokat legjobban a napsugarakkal szemben figyelhetjük a napsugarak ferdén esnek be. Keletkezésüknek idejét több
meg. Kemény talajon, füves területen a nyomot úgy követjük, tényező gondos egybevetése alapján határozhatjuk meg. Pl.
hogy leguggolva előretekintünk abba az irányba, amelybe két egymást keresztező nyom közül mindig a fölső a frissebb.
a nyom előfordulását feltételezzük. Így észrevesszük a fűben A nyom alakját az időjárási tényezők is megváltoztathatják.
Nyomolvasás 218
A meleg és a szárazság következtében a nyom szélei letö mot, és feltüntetjük méreteit. A nyomleírást kiegészítjük a be-
redeznek, a nyom elveszti éles körvonalait. Az eső és a har vájódás adatával, esetleg az odarepülés, elrepülés, elugrás
mat gyakran teljesen elmossa a nyomokat. Eső után a mély nyomának rajzával. Ha netán sikerült az állat közelébe lopa
nyom megtelik vízzel. A homokos talajon a nedves belsejű kodnunk és lefényképeztük, akkor feljegyezzük a felvétel szá
éles nyom vagy a hóban talált sértetlen nyom mindig friss. mát is. A papírlap hátuljára írjuk az időjárással, terepviszo
A homokszemekkel, apró göröngyökkel, levelekkel befújt nyo nyokkal és a nyommal kapcsolatos egyéb megjegyzéseinket:
mok keletkezésének időpontját akkor határozhatjuk meg, ha volt-e a nyomban esővíz, begörgetett göröngy, homok, fale
tudjuk, mikor fújt utoljára a szél. A nyomok korának meg vél, hó, jég, milyen volt a nyom szegélye (éles vagy legöm
határozásakor ne feledkezzünk meg arról, hogy eső után bölyített), töltést, pecsétet vagy kitaposást találtunk-e, a túl
a letaposott fű gyorsabban felegyenesedik, mint a nagy me lépés, mellélépés, áthelyezés, látszat- vagy keresztnyom vala
legben. A nyomok legtovább a nedves agyagban maradnak mely fajtájáról van-e szó. A nyom korát a nyomolvasás előtt
meg. megfigyelt adatok alapján határozzuk meg, azaz pontosan
megjelöljük azt az időt, amikor esett az eső, havazott, sütött
a nap, fújt a szél vagy fagyott. Pl. ha a szél kb. reggel
Nyomolvasás. A vadon élő állatok nyomainak keresése, meg 9 óráig fújt, aztán szélcsend lett, és a nyomban homok van,
határozása, követése, az állat megfigyelése közelebbi megis akkor a nyom reggel 9 óra előtt keletkezett. Otthon a jegy
merése céljából. Nyomolvasáskor mindig gondosan vegyük zetlapokat a nyomok fajtái szerint borítékokba rakjuk, s így
szemügyre azt a talajt, amelybe a nyom benyomódott, és fi a feljegyzésgyűjtemény idővel a nyomolvasás felbecsülhetetlen
segédeszközévé válik.
gyeljünk meg
szokatlan a nyompl. közvetlen
jelenséget, a letört környékén
ágakat, a észlelhető
letaposott minden
füvet,
a feltúrt mohapárnákat, a horzsolásokat a fa kérgén, az elhul
latott madártollakat és tojáshéjakat, a vizelés nyomait, a hul-
Oldalzsák (kenyérzsák). A könnyű turistafelszerelés fontos tar
latékokat, a köpeteket, a lerágott tobozokat, a fatönkök vagy tozéka. A hordheveder közepére egy többszörösen összehajto
a fakéreg hasadékaiba beszorított tobozokat, a gázlók vagy gatott és fonállal átvarrt erős kötélből ajánlatos párnázatot
a források zavaros vizét, a lombról és a tűlevelekről levert készíteni, hogy a kenyérzsákot kényelmesen hordhassuk. A „kö-
harmatot, a bakszagot stb. Sohasem lépünk a nyomokra, ha 225/403
nem mindig legalább 20 cm-re a nyomvonal mellett haladunk,
betartva az alapelvet, hogy minél kevesebb a nyomolvasó,
annál eredményesebb a nyomolvasás. Nesztelenül lépkedünk
(I. Lopakodás), suttogva beszélünk. Ha elveszítjük - Természetjárók Enciklopédiája
a nyomot,
akkor az utolsó nyomnál leszúrunk egy hosszú, jól látható
ágat, és legyezőszerűen szétszéledve átkutatjuk a környéket,
míg meg nem találjuk a nyom folytatását. Minden megfigyelé
sünket gondosan feljegyzünk és lerajzolunk a nyomolvasó
jegyzetfüzetbe (I. a címszót). Az erdőben az erdőszél belső
oldalán, a fák árnyékában haladunk (ha tudjuk, hogy az állat
az erdőben tartózkodik, akkor a naptól megvilágított út köze
pén), hogy kevésbé legyünk feltűnőek. Ha széllel szemben kö
vetjük az állat nyomát, és egy szajkó vagy szarka észrevéve
bennünket kiáltásával felhívja az állatok figyelmét a jelenlé
tünkre, fejezzük be a nyomolvasást, mert az állat további ke
resése már nem járna sikerrel.
Nyomolvasó jegyzetfüzet. A nyomolvasó nélkülözhetetlen se

gédeszköze, amely nyolcadrét formátumú négyzethálós papír
lapokból áll. Minden

mot, a helyet és a oldal felső jobb
talaj fajtáját. Későbbfeléreezeket
felírjuk
az aadatokat
dátu
kiegészítjük az állat nevével. Azután lerajzoljuk a talált nyo
219 Öltözködés
téllepényt becsúsztatjuk a felfejtett heveder üregébe, betol
juk végleges helyére, körös-körül levarrjuk, nehogy elcsúsz-
szon, aztán a hevedert újra összevarrjuk. A kenyérzsákot háti - Természetjárók Enciklopédiája
Ombrométer. Automatikus csapadékmérő, amely egy papírhen
zsákká is átalakíthatjuk. Hátsó oldalára három karikát var gerre jegyzi fel a 24 óra alatt esett csapadék mennyiségét.
runk, az egyiket (a) felül középre, a másik kettőt (b, c) pedig A gyűjtő tölcsérből az esővíz egy edénybe csepeg, amelyben
a zsák két alsó sarkára. A hordhevedert csak az egyik olda az emelkedő víz eltolja az íróberendezéssel összekapcsolt
lon erősítjük szilárdan a zsákhoz, szabad végét átfűzzük a ka úszót, és az íróberendezés a forgó hengerre feljegyzi a csa
rikákon (I. a rajzot), és a csattal befogjuk. Szükség esetén padék növekedésének görbéjét.
igazíthatunk a hordhevederek hosszúságán.
Orrvitorla. Vitorlafajta, növeli a hajó vitorlázatának felületét.

Olimpiai jolle. Egyszemélyes, uszonyos csónak egy nagy Az orrvitorla és a nagy vitorla között réshatás keletkezik,
vitorlával. Hossza 5000 mm, szélessége 1600 mm. A vitorla amely fokozza a hajó sebességét. A két vitorla között a levegő
felülete 10 m2. Jele piros kör. áramvonalai sűrűsödnek, a gyorsuló áramlás következtében
a nagy vitorlára ható szívás megnövekszik.
Öltözködés. Az évszaktól, az időjárástól és a szabadban való

tartózkodás időtartamától függ. Egynapos kirándulásra (te
kintet nélkül az évszakra) kényelmes és vízhatlan cipőt, ké
nyelmes, nem feltűnő színű ruhát (inget és nadrágot), esőkö-
Önműködő vízmelegítő 220
penyt vagy viharkabátot, puha harisnyát veszünk fel, és min aljáig érő tölcsért erősítünk. A melegítő alatt tüzet gyújtunk.
dig viszünk magunkkal sapkát is. Télen a felsoroltakon kívül Ha a meleg vizet ki akarjuk engedni, hideget öntünk hozzá
még pulóverre, sálra, meleg egyujjas kesztyűre és meleg zok mindaddig, amíg az edényben egészen a kifolyócsőig nem
nira is szükségünk van. Öltözetünk módosításával, pl. a vihar emelkedik a meleg víz szintje. A tűz fenntartásával így a tá
kabát kigombolásával, kesztyű felhúzásával stb. szabályozhat borban állandó meleg vizet biztosíthatunk.
juk menetelés közben testünk hőmérsékletét. Kirándulás után
mindig öltözzünk át meleg és száraz melegítőruhába, váltsunk
harisnyát, és húzzunk könnyű papucsot. A nedves ruhaneműt
Önzáró fonat. Rövidebb, erős függesztőkötél gyors elkészíté
tegyük ki száradni. Ne felejtsük el, hogy a nedves öltözetben
si módja. Úgy készül, hogy a kettéhajtott zsineget közepénél
fázunk meg leghamarabb. Nyári táborozáshoz a következő fel kampóra akasztjuk. A négyrét hajtott kötél két-két ágát egy
szerelés szükséges: 2 atlétatrikó, 2 alsónadrág, 2 tornanadrág,
szerre befelé, tehát egymással szembe sodorjuk. A két össze
2 ing (az egyik flanell, a másik viseltesebb a táborban végzett
sodort ágat kicsit föllazítjuk, és egymáshoz közelítjük. Az ösz-
munkához), nadrág, viharkabát, cipő, továbbá melegítő, 3 pár
szesodort fonatok maguktól egymásba csavarodnak, így ala
zokni, három zsebkendő, vászon félcipő, fürdőnadrág, könnyű
kul ki a négyes fonat. Rövidebb zsineget a bal kezünk hüvelyk
pulóver, esetleg mellény vagy kardigán. A csónakázók ezt
ujjára dobva is megcsavarhatunk (először a bal kettős fona
a felszerelést még hosszú vászonnadrággal, két trikóval, gumi
tot, majd a jobb kettős fonatot sodorjuk össze).
csizmával vagy kivágott orrú teniszcipővel, hosszú, csuklyás
esőköpennyel (amely a csónakban ülő lábát is betakarja) és
hajóskalappal egészítik ki. Melegítőruhát csónaktúrán nem
használunk, mert a vízen állandóan nedves lenne. Viszont ta
vasszal (sebes folyású vízre nyáron is) vigyünk magunkkal fel
fújható mentőmellényt. Őszi és téli vízi túrára hosszú ujjú
alsóruhára, vesemelegítőre, hosszú meleg alsónadrágra is
szükségünk van. Ne felejtsük otthon az állat és a nyakat fedő
kámzsaszerű gyapjúsapkát, a gyapjúval bélelt vízhatlan egy
ujjas kesztyűt és a napszemüveget. Tartaléknak vigyünk ma 227/403
gunkkal flanellinget, jégeralsót, 2 pár térdharisnyát, 2 pár
gyapjúzoknit,
redős gumitalpú 1 pulóvert, 2 pár
turistacipőt, gyapjúkesztyűt,
melyet melegítőruhát,
akkor veszünk fel, ha
a sícipő szárad. A természetjáráshoz nem divatosan, hanem
célszerűen kell öltözködnünk, mindig figyelembe véve az adott
időjárási viszonyokat.
Önműködő vízmelegítő. Egy fedeles bádogedény oldalába ki

folyócsövet erősítünk, a fedélre pedig 1 cm híján az edény
221 Összekötések
Összekötések. Tábori építkezéseknél a faanyag rögzítését szol használjuk, gerendák rögzítéséhez az 1—4 típusúakat. 2—4
gálják. Gömbfák összekötéséhez az 1—21 típusú kötéseket rúd, esetleg kisebb gerenda esetében vagy a japán össze-
Összekötések 222
223 Összekötések
kötést (J), vagy a Fülöp-szigeti összekötést (F) alkalmazzuk. a cöveket az egyik rúdhoz erősítjük. Lényegében a tengerész
A forgókereszt (turniket) (Tr) 2—3 rúd gyors összekötésére al összekötés (G) is forgókereszt, amely úgy kapcsol össze 4 ru
kalmas. Hurkot kötünk, áthúzzuk a rudak alatt, átfűzünk raj dat, hogy lehetővé teszi szétnyitásukat hidak, tartószerkezetek
ta egy cöveket, a cövek elforgatásával szorosra húzzuk, végül építése esetén.
Pacsirtafej 224
Pacsirtafej. Két befogókarikába, korlát körüli fogantyúba, ka

róra fűzött kötél összekötésére használt csomófajta.
Padok. A tábortűz köré padokat fatörzsből, gömbfából, kövek

ből, rúdfából, görbe ágakból, gyökerekből, fatönkökből vagy
gyékényfonatokból készítünk. A fatörzsbe ülőkéket vágunk,
a karfa közös (1). Padokat gömbfából és gyökerekből is ké
szíthetünk (2), valamint kövekből és gömbfából (3), esetleg
gömbfából alvázzal (4). A fát, a fakérget bevésett totemrajz
zal díszítjük, a rajzot tüzes szöggel kiégetjük, és befestjük fe
kete, piros és fehér festékkel. A színeket váltakozva használ
juk. Padkészítéshez kitűnően megfelelnek a gyökerestül kifor
dult száraz fák is. Minden csoport maga készítheti el a saját
ülőkéjét. Gerendaházba, kunyhóba erős pallóból vagy felezett
fatörzsből hordozható padot csinálunk. A fahasábba kissé
ferdén nyílásokat fúrunk a lábak számára, amelyeket egyik
végükön kihegyezett erős rúdfából készítünk. A kihegyezett
véget fűrésszel bevágjuk úgy, hogy 5 mm-es rés keletkezzék
rajta. A palló (fahasáb) kifúrt nyílásaiba beütjük a lábakat, ha-
sadékukba faéket
reszeljük, hogy a padverünk, majd
ülőfelülete simaalegyen.
kiálló véget levágjuk és le
Pajzs. Lasszógyakorlat. A vezetőkötél forgatását meggyorsítva

a tányért (I. a címszót) hirtelen mozdulattal vízszintes sík
ból függőleges síkba lendítjük. A pajzson át is ugrálhatunk.
225 Palló
Palló. Rúdból, gömbfából, deszkából készítjük. Fontos, hogy

mindkét végén rögzítsük. A palló alapzatát lapos kövekkel (1)
kőtörmelékkel (2) vagy erős, felezett hasábfával (3) megerősít
jük. A palló szélességével azonos távolságban két cöveket ve
rünk le (minél mélyebbre), azután levágunk egy 5 — 10 cm
vastag gömbfát vagy hasonló vastagságú fahasábot, és oldal
ról a karókhoz szögeljük (4). Erre a küszöbre erősítjük a pa -
lót (5). Korlátját kötélből vagy vékony farúdból készíthetjük.
Panorámavázlat 226
Panorámavázlat. Kiegészíti a térkép nyújtotta képet. A tájat

úgy ragadja meg, ahogy látjuk. Rajzolásánál az egyes hely-
színrajzok sorrendjében haladunk. Minél távolabb van a te
repkép, annál inkább mellőzzük a részleteket, de pontosan
rögzítjük részeinek alakját. Minél közelebb vannak a terep
képek, annál több részlettel gazdagítjuk őket. Panorámavázlat
készítésére a cm2-ekre beosztott papír a legalkalmasabb.
A függőleges vonalakat (a bal széltől) betűkkel, a vízszin
teseket pedig (a jobb szélen) számokkal jelöljük. Pontosabb
panorámavázlatok készítésekor átlátszó celluloid lappal el
látott és a négyzethálós papírral azonos beosztású segéd
rámát használunk. Ezt a nézőkét a munkaasztalra vagy egy
régi állványra erősítjük. A nézőke egyes négyzeteiben látott
tájrészleteket az előrajzolt vonalhálózat segítségével beleraj
zoljuk a panorámavázlat megfelelő négyzetébe. A kész pano
rámavázlaton a fontos tájékozódási pontok fölé (ilyenek
a hegycsúcsok, templomok, gyárkémények) egy-egy merőle
gest húzunk, és hozzáírjuk a tereptárgy nevét, valamint szint-
magasságát. A rajz alatt feltüntetjük a dátumot, az órát,
a helyet és a rajzoló nevét. Álláspontunkat a rajzon csillaggal
jelöljük, és nyíllal utalunk az utolsó helyszínrajz legközelebbi
pontjára, megadva, hány lépés távolságra van álláspontunk
tól. Amennyire lehetséges, álláspontunkat úgy válasszuk meg,
hogy valamilyen merőleges tárgy (távírópózna, sarokkő, fal
sarok, hídsarok stb.) mellett legyen.
Papírpohár. Kiránduláson, túrán jó hasznát vehetjük. Egy da

rab négyzet alakú papírból hajtogatjuk. A papírt félbe hajt
juk, majd az így keletkezett háromszög két középre hajtott
alsó sarkára ráhajtjuk a felső sarkot, és a pohár éleit köny-
nyedén megnyomjuk, hogy szétnyíljon a belseje.
227 Pillangó
Pepicsomó. Ezzel a csomóval kötik a kötelet két szorosan

egymás mellé levert karó vagy a hajóhídon a kettős bak köré.
Parti kőgát (navigáció). A folyók mentén épített hajóvontató

ösvény népies vagy hajós elnevezése. Valamikor ezen haladt
a lófogat, amely húzta (partról vontatta) a hajót a sodrással
szemben. A hajóvontató ösvény általában 3—4 m szélesség
ben kikövezett folyópart, amelybe be vannak építve a kilomé
tereket és a vízállást jelző kövek.
Pienini Nemzeti Park. Eredetileg a Park Narodowego w Pieni-
Pehelypapucs. Az anyagból két pár papucsot szabunk, egy ki nach nevű, 1932-ben létrehozott 730 ha kiterjedésű lengyel
sebbet és egy nagyobbat (ennek mind a talpát, mind a fej részből és az ugyanebben az évben alapított 2123 ha terü
részét 5 — 8 cm ráhagyással szabjuk ki, aszerint, milyen vastag letű Szlovák Természeti Rezervátumból állt. 1954-ben a Len
papucsot akarunk készíteni). Az egyes részek összevarrása után gyel Népköztársaság Minisztertanácsa jóváhagyta a 2231 ha
a kisebb papucsot becsúsztatjuk a nagyobba, és a köztük területű Pieninski Park Narodowy létrehozását, a Szlovák Nem
levő teret pehellyel, habszivaccsal stb. töltjük ki. A papucso zeti Tanács Elnökségének rendelete folytán pedig 1967-ben
kat összevarrjuk, és 5 cm-enként hosszában és keresztben 2115 hektár területen létrejött a nagy természettudományos
is levarrjuk. A kész papucs talpára egy réteg pvc fóliát vagy értékű Pienini Nemzeti Park. Ez az első olyan határszéli ter
gumitextilt is varrhatunk. mészeti park Európában, amelyet két állam területének egy-
egy részéből alakítottak ki.
Pemmikan. Indián szó, szárított hús és szárított vörös áfonya

keverékét jelenti. Elálló étel, primitív konzerv. A turista-
pemmikan mogyoróból, dióbélből, földi mogyoróból, csoko Pillangó. Lasszógyakorlat. A tányérból (I. a címszót) alakul
ládédarabokból, szárított gyümölcsből, kekszből és cukorból ki úgy, hogy a vezérkötelet hirtelen a forgatással ellentétes
készül. Megerőltető menetelés közben kis adagokban fogyaszt irányba rántjuk, majd rögtön utána visszavezetjük az eredeti
juk. Ruhánk külső zsebében, pvc zacskóban tartjuk, hogy bár forgásirányba. A lasszóhurok ettől két szárnyra bomlik, for
mikor kéznél legyen. gása verdeső pillangószárnyakra emlékeztet.
Pince 228
Pince. A tábor fontos építményei közé tartozik. Építésekor ki

használjuk a terep adta lehetőségeket, lejtőoldalban vagy ha-
sadékban alakítjuk ki, csak szükségből a földben. Ajtajának jól
kell illeszkednie, és szigetelnie. Két réteg kátránypapírral fed
jük be. A pincében gömbfából padlót készítünk és néhány
polcot az élelmiszerek számára. A burgonyát elkerített rekesz
be öntjük. Ha a pincét sík terepen készítjük, akkor először egy
100X100X100 cm-es gödröt ásunk, a földet a gödör egyik
oldalán kupacba hányjuk. A pincegödör szélére gömbfa kere 235/403
tet készítünk, amelyet cövekekkel erősítünk meg, hogy el ne
csússzon. Ebbe a keretbe illesztjük a kátránypapírral bontott

deszka csapóajtót. Könnyebb felemelése céljából csigát készí
tünk, és a legközelebbi fatörzsre erősítjük. A csigát tartó drót
alá fakéregből (összehajtott zsákvászonból, kátránypapírból)
alátétet rakunk, hogy ne vágódjon bele az élő fába. A drót
egyik végét az ajtóra erősítjük, a másik végére az ajtót ki
egyensúlyozó követ kötjük. Így a felemelt ajtó abban a hely
zetben marad, amelyben hagyjuk. A pince falát nádból, vesz-
229 Poncsó
Poncsó. Köpeny és takaró, esetleg köpeny és sátor ,,egy sze

mélyben”. A köpeny—takaró kombinációhoz legmegfelelőbb
a szövet, a köpeny—sátor kombinációhoz pedig a pvc fólia.
Pvc fóliából a szabásminta szerint kivágjuk a megfelelő for
mát, a szélek beszegésére körös-körül hozzászámítva 6 cm-t.
A poncsó egyes éleit egymás után az asztal lapjára fektetjük,
majd amikor a vasaló már olyan forró, hogy nedves ujjunk
hozzáérintésekor sistereg, a fólia felhajtott széleire celofánt
rakunk, és levasaljuk őket. Még levasalás előtt összesodort ce
lofánnal felvarrjuk a gombokat, hogy a celofán csíkok végét
bevasalhassuk a fólia szegélyébe. A poncsó másik felén gomb
lyukakat vágunk, és szélüket szintén levasaljuk celofán csí
szóból, gyékényből vagy zsákvászonból készült burkolattal bo kokkal. A kész poncsót felébe hajtjuk, a felezővonal közepén
rítjuk, ajtaját minden alkalommal jól becsukjuk. megfelelő hosszúságú fejnyílást vágunk (mindkét oldalon hoz
záadva 2 cm-t), a bevágás végeit két celofánnal levasalt pvc
háromszöggel megerősítjük, és a fejnyílás fölé egy 10 cm-re
Pipacsomó. Valamikor ezzel a csomóval kötötték a pipához
kinyúló, 2 patenttal ellátott kis lapot (patnit) ragasztunk. Ha
a pipaszárat. A gyöngyöktől a szemeken át a pipához veze
sonló poncsót készíthetünk szövetből is. Ajánlatos először új
tett színes zsinórt kötötték el vele, hogy az esetleg kilazult
pipa a földre ne essen. A pipacsomó különben nagyon alkal ságpapírból szabásmintát
bok, a gomblyukak, készíteni,
a fejnyílás és és kijelölni
a patni rajta A a poncsó
helyét. gom
térdig betakarja egész testünket a hátunkon lévő batyuval vagy
hátizsákkal együtt, anélkül hogy gátolná kezünk szabad moz-
mas arra, hogy merőlegesen álló hengeres, sima tárgyak, ár

bocok, póznák köré kössük vele a kötelet. A kötél mindig
függőlegesen lóg, párhuzamosan azzal a tárggyal, amelyre
a csomót kötjük. Végét legalább négyszer az árboc köré te
kerjük, szabad végével a függőlegesen lógó szilárd kötélvégre
a szorító nyolcashoz hasonló hurkot (I. a címszót) kötünk,
és erősen meghúzzuk. A csomó szilárdan tart, és nem csú
szik le.
Portugál kötés 230
gását. Ugyanakkor szellős, ezért nem izzadunk meg alatta mókus által körülrágott toboz egér által lerágott
úgy, mint a pvc esőköpenyben. toboz
Portugál kötés. Két karó vagy gerenda összekapcsolására szol

gál. Először megfelelő hosszúságban feltekerjük a tekercse
ket, majd egyiket a másik után nagyon szorosan meghúzzuk.
Az utolsóra hurkot dobunk.
Prusik-csomó. L. Kecskeláb. 237/403
7/24/2019 Rágásnyomok. Olyan nyomok, amelyeket az állatok rágással - Természetjárók Enciklopédiája
Mirko Vosátka
hagynak maguk után tobozokon, a mogyoró vagy a dió hé
ján stb. Ha a tobozmaradvány simán körül van rágva, és
a tövénél le van gömbölyítve, akkor a sárganyakú erdei egér
vagy a dunai erdei pocok rágta meg. A mókus foga erősebb,
mint az egéré vagy a pocoké, ezért letépi a toboz pikkelyeit,
hogy a magokhoz hozzájuthasson, a tobozon csak pikkely
afoszlányok maradnak a utána.

toboz pikkelyeit, A keresztcsőrű
fakopáncs csőrével
meg valósággal fellazítja
kivájja őket,
ezért a toboz tele van kitöredezett pikkelydarabokkal. Ha vil
lás ágak közé, fatörzsek nyílásaiba beékelt fenyőtobozokat
találunk, bizonyosak lehetünk benne, hogy a harkály dugta
őket oda, mivel így könnyebben kicsipegetheti belőle a mag
vakat. A kirágott vagy kettéharapott mogyorón talált harapás mókus
nyomokból is megállapíthatjuk, milyen állattól származnak. Ha sárganyakú erdei egér
a mogyoró mindkét felén vannak rágásnyomok, akkor a mó
kus volt a tettes. A mókus ugyanis először csak „meglékeli”
a mogyoró héját, aztán a lyukba bedugja az alsó metsző
fogait, és feltöri velük a mogyorót. Ha a mogyorón rágott lyuk akkor a belét a sárganyakú erdei egér fogyasztotta el. A mo
szélei töredezettek, s felettük egy sor felső fog nyoma látszik, gyorót először kirágta, aztán a lyukba belefeszítette az alsó
231 Rezervátumok nemzetközi jelzése
Rekesztőgerenda. Hasáb alakú fagerenda, a gátkapuk elre-

teszeléséhez használják.
Repülő hollandi (Flying Dutchman—FD). Igen gyors, kétsze

mélyes uszonyos versenyhajó. Hossza 6050 mm, szélessége
1700 mm, vitorlafelülete 15 m2. Stabilitásának fokozására a le
génység második tagja az árbocon rögzített kötelet a derekán
levő övre akasztja, és a szél felőli oldalon, az ún. trapézon,
a hajótesten kívül lóg. Jelzése: piros FD betűk a vitorlán.
metszőfogait, és a mogyorót hosszú mellső lábával és felső

fogaival tartva, alsó fogaival, akár egy vésővel, kiszedte belőle
a belet. Ha a mogyorót a mogyorós pele törte fel, a héján 238/403
talált lyuk széle sima, s a mogyorón sem maradnak rágásnyo
mok. A kettéhasított, harapásnyommentes mogyoróhéj a har
kály vagy a fakopáncs csőrének ütéséről tanúskodik.
Rákszem. A horgonycölöpön hurokkal csúsztatható horgony

zókötél.
Rezervátumok nemzetközi jelzése. Az országutak mentén a vé

dett területeket négyzet alakú zöld táblák jelzik, amelyeken
egy fekete R betű (Reservation), valamint egy-egy fehérrel-
feketével festett fenyő, őzsuta és virág látható.
Rókacsomó 232
Rókacsomó. Lényegében rókahurok átfűzött szemmel. Ügy

kezdjük kötni, mint az egyszerű lapos kötést. A kívánt csomó
az álló rész meghúzásával jön létre.
Rókahurok. A rókatalp kiinduló alakzata. Ha visszájáról köt- Rókatalp. Akkor alakul ki, ha a rókahurkot néhányszor a hosz-
jük úgy, hogy rúd vagy karika köré tekeredjen, összehúzása szanti tengely köré tekerjük. Ezzel csaknem lehetetlenné tesz-
által nyomás jön létre, amely megerősíti a csomót. szük, hogy a csomó a horogból kicsússzon.
233 Rózsafüzér
Rózsafüzér. Arra szolgál, hogy azon a kötélen, amelyen le
akarunk ereszkedni, gyorsan ki tudjuk alakítani a szemeket.
A kötelet bal tenyerünkre fűzve kisebb szemekbe csavarjuk.
Rombuszsátor. Egyszerű sátor, egyetlen rombusz alakú sátor Az utolsó szem feldobása után a szabad véget átfűzzük az
lapból. Fűzfa- vagy mogyoróvesszők segítségével állítjuk fel. összes szemen, és lassan húzzuk, közben a szemeket fokoza
Válasszunk
debb átlója, ki deegyehhez
olyan a hosszú vesszőt, amint
hosszúsághoz a rombusz
vessző mindkét rövi
vé tosan leengedjük. A kötélen létrejön egy sor szem. A köny-
gén még számítsunk hozzá 10 cm-t. Végeit hegyezzük ki, és
szúrjuk a földbe úgy, hogy a vessző ívet alkosson. Erre az ívre
simul a kifeszített sátorlap. A sátorlap hosszabb átlójának
mindkét végét lecövekeljük, esetleg kisebb cövekekkel néhány
ponton még a sátorlap oldalát is odafogjuk. A sátorba úgy
jutunk be, hogy felemeljük az egyik hosszabb csücskét, lábunk
kal előre bebújunk, s a csücsköt ismét a cövekre akasztjuk.
Előnyös, ha még a sátor felállítása előtt a csípőnk számára
sekély mélyedést ásunk, és kitöltjük szalmával. Télen jó, ha
a lábfejünknek is mélyítünk egy kisebb gödröt. Éjszakára föl
melegített követ rakhatunk belé.
Rubaska 234
Ruhaszárítás. A nedves ruhadarabok, hálózsákok, takarók stb.

gyors megszárítása minden táborozó fontos teendője. A nyári
táborokban ruhaszárítót a tábor területén létesítünk. A szárító
kötelet napos, szeles helyen feszítjük ki, fák vagy levert gömb
fa karók közé. Nyirkos időben nagy tüzet rakunk, s körülötte
aggatjuk fel a nedves ruhadarabokat. A ruhaszárításnak külö
nyebb kioldás érdekében a kötél szabad véget visszavezetjük, nösen nagy figyelmet kell szentelnünk a téli táborban. Ilyen
hogy kiálljon az utolsó szemből. Leereszkedés után a felfüg kor a szárítóban a lehető legnagyobb hőmérséklet elérése és
gesztett kötelet levesszük, és a végétől kezdve bal kézzel egyik a nedvesség minél gyorsabb elpárologtatósa a cél. Ezért
szemet a másik után megfogva (közben a kötél szabad vé a legideálisabb az aknás vagy a kéményes szárító. A szárítót
gét egyenletesen húzzuk), feloldjuk az egyes hurkokat. A hur egy A ívelésű sátorban rendezzük be. A hátulsó zárt falnál
kokba rövid erős cövekeket is fűzhetünk, amelyek megkönnyí helyezzük el a hőforrást (egy vagy két spirituszfőzőt), és
tik a mászást. A szemek kioldása előtt a cövekeket kihúzzuk. a mennyezet közelében kötélre akasztott vállfákra rakjuk a vi
zes ruhadarabokat. A bejáratnál egy kifejtett fenekű zsákból
kéményt készítünk a pára elvezetésére. A sátor bejáratát zár
Rubaska. Kötésfajta, két kötél összekötésére használják. A két juk le, de a föld felett kb. 20 cm-nyire hagyjunk rajta rést,
kötél végét ágakra bontják, és hajóstű segítségével kölcsönö hogy az égőfejek elég oxigént kapjanak. A szárítót hófalakból
sen egymásba fonják őket. álló, sátorlappal fedett építménybe is elhelyezhetjük. Ebben
az esetben fűtőtestként egy nagy bádogdobozt használunk,
melynek oldalán nyílást vágunk a tüzeléshez (I. Tűztér kialakí
tása). Lehet közvetlenül a szélben is szárítani. Ilyenkor leszúrt
sílécekre vékonyabb kötelet kötünk, és arra teregetjük ki
7/24/2019 a vizes ruhadarabokat.
Mirko Vosátka - Természetjárók A kesztyűt és a zoknit a tűz körül le
Enciklopédiája
szúrt síbotokon szárítjuk, úgy elrendezve, hogy a lángok ne
kaphassanak bele a száradó ruhaneműbe. A kesztyűt és
a zoknit felhúzzuk a botokra, és úgy helyezzük el rajtuk, hogy
a meleg levegő a belsejükbe is beáramolhasson. A cipőt éj-
235 Ruhaszárítás
főzőkészülék
Rügyek 236
jelre kitömjük papírral, szénával vagy szalmával, amely ma néhányszor megismételjük, esetleg a papírba meleg követ vagy
gába szívja a nedvességet, és egyben a bőr összezsugorodá meleg homokkal teli zacskót csomagolunk. A cipőt sohase
sát is meggátolja. Ha a cipő túlságosan nedves, kitömését szárítsuk közvetlenül a tűz fölött.
Rügyek. A fák és bokrok meghatározásának fontos ismer ket (hegyi juhar, jávor, húsos som, fagyai, dió, ükörke, fekete
tetőjegyei. Színük szerint megkülönböztetünk: 1. zöld rügye lonc, som, fürtös bodza, földi bodza, kánya bangita, kutya-
havasi éger
enyves eger
hamvas éger
közönséges mogyoró
237 Rügyek
fehér fűz
gyertyán bükk
vénic szil
kecskefűz fekete nyár mezei szil
rezgő nyár
kánya bangita barkóca berkenye
szelídgesztenye
nagy levelű hárs lisztes berkenye
zelnicemeggy kocsányos tölgy madárcseresznye
fehér vadgesztenye
benge, barkócafa, lisztes berkenye, varjútövis, hólyagfa, kecs fürtös hóbogyó, tölgy); 3. molyhos rügyeket (fanyarka, cser
kerágó); 2. narancsszínű és barnás árnyalatú rügyeket (fü tölgy); 4. sötétlila, szinte lekete rügyeket (virágos kőris, fe
zek, rezgőnyárfa, vénic szil, szil, bükk, gyertyán, gesztenye, kete bodza).
hárs, berkenye, kerti berkenye, madárcseresznye, törökmeggy,
Sarkantyú 238
sóskafa
Sarkantyú. A folyóvíz folyására merőlegesen vagy ferdén épí
tett gát, amely a vizet felduzzasztja, és a folyammeder bizo

nyos részébe irányítja. Az így megemelt vízszint biztosítja a fo
lyó hajózhatóságát.
239 Sátorban felgyülemlett viz elvezetése
Sátor. Egy vagy több ferde síkkal határolt térség. A ferde sí
koknak vízhatlan s egyben légáteresztő anyagból kell készül
niük, hogy megakadályozzák az eső, a hó, a vízpára behato
lását, de ugyanakkor biztosítsák a sátortérség szellőzését is.
A ferde sík hajlása 45°-os legyen, mivel kisebb hajlás ese
tén lassul
dés. az esővíz
A síkok lefolyása, olyan
összezárásával és ígytérség
nagyobb az átnedvese
alakuljon ki, mely
jól véd a széltől.
Sátorban felgyülemlett víz elvezetése. Téli táborozáskor a test

melegének hatására a sátorpadló alatti hó elolvad, és sza
bálytalan bemélyedések alakulnak ki benne, amelyekben ösz-
szegyűlik a sátor falára kicsapódott víz. Ezt a vizet egy kb.
10—15 cm hosszú kerékpárbelsőből készített csatorna segítsé
gével távolíthatjuk el. A legnagyobb mélyedés felett nyílást
vágunk a padlóba, és a hórétegbe lefolyócsatornát mélyítünk.
A padlón levő nyílás fölé odaragasztjuk a belsőből készült kis
csatornát (1). Vízlevezetéskor a belsőt benyomjuk a padló
Sárkányhurok. L. Állóhurok (bowline). alatt kimélyített kivezető csatornába, és a víztócsákat a csa
torna nyílásába söpörjük (3). Az apró cseppeket kis szivacs
csal itatjuk fel, majd a szivacsot is kicsavarjuk a nyílás fölött.
Sárkányhurok zárral. Akkor alkalmazzuk, ha ezt az erős cso Utána a belsőt ismét a sátorba húzzuk, s elkötjük (2), hogy
mót gyorsan ki akarjuk oldani. Úgy kötjük, mint a közönséges a nyíláson keresztül ne hatolhasson a sátorba nedvesség és
sárkányhurkot, de a sárkányfejet alkotó kötélrészből zárat ala hideg. A belsőt még a téli táborozás előtt a sátor padlójába
kítunk ki. ragaszthatjuk.
Sátorban használt világítóeszközök 240
Sátor berendezése. Kétszemélyes sátorban az ágyak állhatnak

az oldalfalakkal párhuzamosan (a), összetolva a sátortérség
egyik oldalán (b), elhelyezhetők egymás fölött, egymásra me
rőlegesen, az egyik a hátulsó, a másik a jobb vagy a bal ol
dalsó fal mentén (c), vagy a sátor sarkában úgy, hogy az
alvók feje a sátor egyik közös sarkában legyen (d). Magas
palánkú sátorban emeletes ágyakat állíthatunk fel, kettőt-kettőt
egymás fölött a sátor mindkét oldalán (e). A négy vászon
lapból épített A ívelésű sátorban két-két fekhely emeletes,
kettő meg hosszában egymás mellett áll a sátor hátulsó fa
lánál (f). A toldalékos sátorban a hálóhelyiség részben vagy
teljesen a toldalékba kerül. A kis asztalt a fekhelyek kö
zött a hátulsó falnál, vagy az ajtó mellett helyezzük el (g). A pol
cokat az asztal fölé erősítjük, nem az ágy fölé, mivel felkelés
kor gyakran levernénk őket (I. Sátorpolc). A fekhelyek alá cipő
állványt, közéjük pedig padlót készítünk. A sátor oldalfalára
akasztjuk fel a hátizsákunkat és a ruhánkat. Ha a konyha
mellett nincs ágasfa, akkor a csajkákat az asztal oldalába
vert szögre akasztjuk, az evőeszközök mellé. Az asztallapot
egy darab pvc-vel takarjuk le. Az A ívelésű sátor gerince

alatt kifeszített kötélre akasztjuk a törülközőket és a fehérne
műt. A fehérneműt azonban este, sőt eső előtt is rakjuk el
Sátorban használt világítóeszközök. Legáltalánosabb közülük
a hátizsákba, mert éjszaka vagy esős időben átnedvesedik.
a gyertya. A sátorban a gyertyát különféle gyertyatartókban
A baltának, a késnek, a kézifűrésznek az asztal alatti falré
lögzítjük (I. a címszót). Használhatunk hordozható petró
szen csinálunk helyet. A sátor berendezésének alapelve, hogy
leumlámpát vagy elemlámpát is, az utóbbi használatát azon
a fekhelyet mindig két személy számára készítjük, mivel a te
ban gyakran gátolják az éjjeli nedvesség vagy az esős idő
rület, az anyagfelhasználás, a hőmérséklet és a fény szem
okozta „üzemzavarok”.
pontjából egyaránt így célszerűbb. Ily módon több szabad te-
241 Sátorcövek
c d
ret nyerünk az akasztok, a polcok stb. elhelyezésére is. A hasz érintkezzenek a sátorfelülettel. Ügyeljünk arra, hogy a padló
nálatban levő tárgyakat úgy rakjuk el, hogy mindig kéznél le zat alatt ne maradjanak kiálló kövek vagy hegyes ágak, me
gyenek (pvc zacskóba, vászonzacskóba). A sátorteret célsze lyek anyagát kiszakíthatnák. Eltávolítjuk alóla a gyantadara
rűen használjuk ki. Ügy helyezzük el a tárgyakat, hogy ne bokat is, mert ráragadnak a padlózatra.
Sátorbetét. A kilélegzett pára elnyelésére szolgál. Naponta ki csain, az A ívelésű sátorban pedig a sátorgerinc végein.
kell szellőztetni és meg kell szárítani. A sátorban azokon A sátor gerincéhez a betétet a gerinc szalagjához varrt tartó
a helyeken rögzítjük, ahol a horgonyzókötelekre és rudakra gyűrűkkel erősítjük fel. A sarkaira varrt zsinórokat átfűzzük
a húzás közvetlenül hat, tehát a sarkokban és a sátor csú- a sátor sarkaiban levő nyílásokon, vagy erős, rövid akasztókra 248/403
varrt gombokkal fogjuk oda őket. A padlóhoz a betétet gom
bokkal vagy kampókkal rögzítjük. A sátorbetéttel elválasztjuk
7/24/2019 a tényleges alvóteret
Mirko Vosátka - Természetjárók a sátor többi térségétől, ahol gyakran
Enciklopédiája
átázott ruhadarabokat és cipőket is kénytelenek vagyunk tá
rolni. Az alvótér bejáratát makkgombokkal, gombokkal zárjuk
le, két sorban kapcsolva össze őket úgy, hogy az egyik rész
takarja a másikat. A betét általában pamutanyagból készül,
amely légáteresztő és jól szívja a nedvességet.
Sátorcövek. A sátor szilárd rögzítésére vagy a rúdra, kötélre,

kajakevezőre akasztott sátorlap kifeszítésére szolgál. A cöve-
kek alakja és anyaga különböző. A legegyszerűbb sátorcövek
egy levágott ágdarab, amelyről kampó alakban levágtuk az
egyik oldalágat, és letisztítottuk az apróbb hajtásokat (1).
A cöveket átdugjuk a sátorlap vagy c sátorfenék szélén talál
ható befűzőszemeken, és 45°-os szögben leverjük (2). Így
a legkisebb a sátor kilengése. Homokos talajon a cöveket
a horgonyzókötéllel együtt beássuk. A sátor lecövekelésének
Sátor felfüggesztése 242
hasadékokba verjük, vagy kövekkel, kőtörmelékkel megtöltött

zsákokkal helyettesítjük őket. Néha elég az oldalkötél fülét
egy nagyobb kőre ráhúzni (4). Homokos és havas terepen tá
módja a talajtól, az oldalkötél húzásától, a sátor nagyságá
tól és súlyától, valamint a szélnek és a hónak a sátortetőre nyér alakúkisebb,
ellenállás horgonyokat
mint a használunk
feszítőzsineg(5),húzása.
mivel Az
az R eredő
ellenállást
gyakorolt nyomásától függ. Sziklás terepen a cövekeket szikla nagy felületű bádogkoronggal vagy kemény műanyag korong-
243 Sátor felfüggesztése
gal megnagyobbított horgonyokkal egyenlítjük ki. Szükség ese hogy használat után (megtisztítva) egymásra rakhatók, s így
tén egy kisebb ládikó fedele vagy egy erősebb bádogdoboz kevés helyet foglalnak el. Gumival összefogjuk őket, és a háti
is megteszi. Kisebb túrákhoz legjobbak az 1 cm vastag, szög zsák oldalsó zsebébe dugjuk. A sátorgerinc csúcsából kiin
vasból készült cövekek. Ezek 15 cm hosszúak, az élük alul duló feszítőköteleket két nagyobb, legalább 25 cm hosszú
ferdére van vágva, felül pedig ketté, hogy a két visszahajló cövekkel rögzítjük.
lap horgot alkosson a kötélszem befogásához (3). Előnyük,
Sátor felfüggesztése. A sátorrudak nagy hátránya, hogy a sá A függesztőzsineg végét horgonycsomóval megkötjük, vagy
tor térségét kis részekre osztják. Ezért előnyösebb a sátrat a tartókötélen keresztül vezetjük egészen a földig, és cövek-
egy erős ágra, két fa között kifeszített kötélre vagy kajak hez erősítjük. Éjszakára a függesztőkötelet mindig meg kell
evezőből, csáklyából, villás ágból készült állványra felfüggesz engedni, mivel a harmat hatására megrövidül. A gúlasátrat
teni. Kötélre való felfüggesztés esetén két fa között kettős két, a sátor fölött keresztbe rakott kajakevezőre is felfüggeszt
kötelet feszítünk ki, és a sátrat a gerincen levő szemeken ke hetjük. A keresztezés pontjától a sátorig merőleges függesztő 250/403
resztülfűzött függesztőzsinegek segítségével ráhurkoljuk. A hur kötelet vezetünk. A környező fákra feszítő oldalköteleket kö
kokba egy legömbölyített végű cöveket, tobozt, hosszúkás kö tünk, a kajakevező-felfüggesztés megerősítésére. Az A ívelésű
vet vagy kampót dugunk, hogy a zsinegek ki ne csússzanak. sátrat úgy függesztjük fel, hogy mindkét csúcsából, a karó-
Sátorhely megválasztása 244
245 Sátorlap
nyíláson át egy-egy villás ágon (kajakevezőn) keresztülvetett a fa erős, egészséges tölgy vagy bükk; gesztenye, nyár, luc
tartókötelet vezetünk, és a kötelek végét egy-egy fára kötjük. fenyő vagy éger alatt sohase üssünk tanyát. Igyekezzünk min
Vezethetjük a kötelet a fától a sátorban levő hátulsó nyílásig, dig szélvédett helyet keresni (legkellemetlenebb az észak-
és a sátor belsején és az elülső nyíláson át egy másik fáig nyugati szél), ahová legalább fél napon keresztül odasüt
is. A nyílásoknál a függesztőzsineget szorító nyolcassal egy a nap. Mohában, magas fűben, sűrű sarjerdőben ne verjünk
kis cövekre erősítjük. Esetleg két kötelet vezetünk, melyeket sátrat. Az ilyen helyek nyirkosak, a harmattól a táborozó ha
a sátorhoz egyszerű lapos kötéssel kötünk, a fára pedig szo mar átnedvesedik, és nincs megfelelő térség a tűzrakásra sem.
rító nyolcassal. Sziklás terepen a horgonyzókötél egyik végét Alkalmas sátorhely a homokbánya és az elhagyott, növény
sziklába bevert kampósszög, a másikat pedig egy sziklatömb zettel benőtt kőbánya. Szekérúton sosem állítunk sátrat.
vagy fatörzs köré tekerjük. Ha ágra függesztjük fel a sátrat,
figyelemmel kell kísérnünk az időjárást, főleg a szél erős
ségét és a fa fajtáját. Legjobb a tölgyfa és a bükkfa,
mert ágaik a váratlan széllökésektől nem mozognak túlságo Sátor karbantartása. Hosszan tartó táborozáskor a sátor felüle
san, de már pl. a gesztenye, a lucfenyő és az éger erre a cél tét olykor kenjük be paraffinnal, és hagyjuk, hogy a nap „rá
ra nem alkalmas. vasalja”. A sátor felületéről eltávolítjuk a ráhullott falevele
ket, a madárpiszkot stb. Ha a sátorlap nincs jól impregnálva,
akkor pvc takaró rádobásával védjük az átázástól, de jobb hí
Sátorhely megválasztása. Az a legfontosabb, hogy a sátor ján a jól odaerősített újság- vagy csomagolópapír is megteszi.
verésre kiszemelt terület száraz legyen. Nyirkosságát köny- Ha mozgótáborozáskor esik az eső, akkor a sátrat lazán ösz-
nyen elárulja a buja zöld fűtakaró; ha becsúsztatjuk kezünket szehajtva csomagoljuk el, nem tesszük a hátizsákba, csak
a fűszálak közé, kezünk nyirkos lesz, ha felemelünk egy követ, a tetejére. Az első adandó alkalommal, amikor nem esik és
alatta nedves a föld. Az agyagos talajnál jobb a homo nem fúj a szél, a sátorlapot kiterítjük és megszárítjuk. Ha
kos vagy homokos-agyagos talaj. A sátorhely legyen mindig a sátrat vizes sátorlapból állítjuk fel, biztosan átázik, belseje
inkább magasabban, mint völgyben. Sohase verjünk sátrat nyirkos és hideg lesz. Rossz idő esetén néhány fa körül kötelet
lejtő alján, emelkedő vagy magas partfal alatt, mert zivatar feszítünk ki, fölteregetjük a sátorlapokat, és középen nagy
esetén a leömlő víz elöntené a sátor környékét. Legmegfele lángú tüzet gyújtunk (lucfenyőrőzséből, nyírfaforgácsból stb.).
lőbb a víz közelében elterülő kiemelkedő sík felszín fák kö Megszárítás előtt a sátorlapokról lemossuk a sarat, homokot
zött vagy erdő mellett. Fák alatt csak akkor táborozzunk, ha és a szennyeződést.
Sátorlap. Olyan sátorrósz, mely egy vagy több más résszel hálózsákot, matracot, szükség esetén matrózzsákot, rombusz
összekapcsolva sátrat alkot. Sátorlapból esőgallért, hordágyat, sátrat, ereszt, sőt ladikot is lehet készíteni. Mértani alakzatuk
Sátorlap 246
247 Sátorlap
szerint megkülönböztetünk: rombusz alakú sátorlapot (ilyenek igényel, és sokoldalú felhasználásánál fogva a táborozó fel
az osztrák és a csehszlovák sátor elemei), négyzetest (né szerelésének nélkülözhetetlen tartozéka.
met), trapéz alakút (olasz), háromszögűt (német) és hatszö

gűt (amerikai). Minden sátorlap sajátos összehajtási módot
Sátorlap 248
249 Sátorlap
250
Sátor lezárása
251 Sátorozás mozgótáborban
Sátor lezárása. A sátor lezárására fagombokat (makkgombo

kat), fém- vagy közönséges gombokat, fűzős kötélhurkokat, hú
zózárat használnak. A sátor húzózárát mindig belülről húz
zuk be (hátránya, hogy ha fagy, megdermed benne a víz,
vagy rossz minőség esetén szétnyílik). A hegymászó sátrakon
kör alakú nyílászárás van. A bejárati nyílást fenék nélküli zsák
szegélyezi, ezen keresztül mászunk be a sátorba. A nyílás
a zsák szegélyébe fűzött zsinór összehúzásával zárul. Szellőz
tetéskor és átmászáskor a zsák széleit a bejárati nyílás kerü
letén, gyűrűkön áthúzott fűzőkkel rögzítjük.
Sátorozás mozgótáborban. Legmegfelelőbbek hozzá az ún.

„trópus” védőtetővel gyártott sátrak, mivel esőben ez alatt
a tető alatt szárazon összecsomagolhatjuk és ugyancsak szá-
Sátorpadló 252
253 Sátorpalánk
razon fel is állíthatjuk a sátrat. A sátorbejáratot mindig sá

torlapból készült „előszobával” védjük, amely takarja azt
a térséget, ahol eső esetén a főzőkészülék áll vagy az egyik
sátorból a másikba vezető átjárót (ehhez két sátorlapot kell
keresztbe átfektetnünk egymáson). A padlóra ajánlatos régi
takarót teríteni, amely jól szigetel. A sátrakat legjobb szoro
san egymás mellé helyezni, hogy ki lehessen alakítani az ösz-
szekötő átjárókat. Azokban tarthatjuk a besározott cipőket, az
átázott ruhákat, hogy a sátor belseje állandóan száraz ma
radjon.
Sátorpadló. Ha kénytelenek vagyunk nyirkos talajon sátrat

verni, a sátorba padlót készítünk. Egyenes ágakból keretet
ácsolunk, melyre kb. 3 cm-enként további ágakat szögelünk.
A padlót 50 cm széles sávban a sátor teljes hosszában ké
szítjük. Kitűnően megfelel a célnak az egyenletesen szétterí
tett fenyőlomb is, főleg esős időben, amikor sáros cipővel lé
pünk a sátorba. A „fenyőpadlót” minden második nap cse
réljük. Ha van elég száldeszkánk vagy lécünk, akkor csinál
hatunk padlót a fekvőhely körül is. A sátor bejáratától kb
50 cm-re rakjunk le fenyőágakat lábtörlőnek.
Sátorpalánk. Nagyobb sátortér kialakítását teszi lehetővé. Épí

tésekor először pontosan kimérjük a sátor alapterületét. Leg
jobb, ha léctalpat készítünk, amellyel körülhatároljuk a sátor
élek hosszúságának megfelelő négyszöget. A talp oldalainak
hosszát 5 cm-rel rövidebbre szabjuk a sátor oldalainál. A lé
ceket egymáshoz szögeljük, és a talpat a földre helyezzük ott,
ahol a sátornak állnia kell. Belső sarkaiba kis jelzőcövekeket
szúrunk le, majd helyükbe leverjük a palánk négy tartócöve-
két. Ezután az elülső fal közepén leverünk két karót az ajtó
nak és két rövidebbet az ágyak tartóvázának, attól függően,
hogy az ágyakat párhuzamosan a falak mentén helyezzük-e el,
7/24/2019 Mirkoemelete
vagy a sarokban, esetleg egymás fölött a sarokban, Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
sen a hálófülkében, vagy egymás mellett fagerendára füg
gesztve, a sátor egyik falánál. A karókat a négy legalsó desz
ka, széldeszka vagy karó hozzáverésével fogjuk össze. A desz
kákat egy kicsit lesüllyesztjük a földbe, hogy a szél ne fújjon
a sátorba, és eső esetén ne folyjon be a víz. Azután felszögel-
jük a palánk hátulsó falát, majd az oldalsókat, és egy darab
ban az elülsőt. Szögelés közben az ellentétes oldal megtá
masztásával akadályozzuk meg a karók kilazulását vagy el
mozdulását. Amikor a sátorpalánk elkészült, az ajtó helyén
belülről két keresztlécet szögelünk a deszkákra (széldeszkák
ra, gömbfákra), és az ajtókarók mellett nyílást vágunk a sá
torba. A deszkákat (széldeszkákat) alulról felfelé tetőcserép-
szerűen
fedje verjük
az alatta fel,A gömbfák
levőt. vagyis úgy, hogyfelületeit
érintkező mindenlefa-
sor kb. 1 cm-re
Sátorpalánktípusok 254
Ha fonott sátorpalánkot akarunk készíteni, akkor a fő vázra

farúdból megfelelő rácsot verünk. Ágat, nádat, szalmát hasz
nálva 10 cm-es közökben rakjuk fel a rácselemeket, ha vi
szont a falakat szalmából, nádból fonott gyékénnyel borítjuk,
akkor elég a sátorpalánkot közvetlenül a földnél és leg
felül egy-egy rúdfával szegélyezni. A gömbfát vagy a rúdfát
a sátorpalánk karóinak külső oldalára szögeljük fel. A vasta
gabb gömbfát kettőzött karósor közé fektetjük. (A második
karót pontosan a gömbfa vastagságának megfelelő távolság
ban kell leverni.) Ha van a közelben fenyőlomb, akkor
a sátorpalánkot azzal is kifonhatjuk. A fenyőágakat úgy rak
juk fel, hogy a felső réteg mindig takarja az alsót. Jó, ha az
ágakat még át is kötjük, hogy a szél ne borzolja szét a sá
torpalánkot. Az 50 cm-nél magasabb rávarrt sátorpalánkkal
készült sátrak vázát kis fatörzsekből készítjük úgy, hogy pon
tosan egyezzen a sátor méreteivel. A sátrat sose erősítsük köz
vetlenül a tartóvázra. A földnél a vázat deszkákkal kapcsoljuk
ragjuk, hogy csomómentesek legyenek, és szorosan illeszked össze, amelyeket kb. 2—3 cm-re süllyesszünk a földbe, hogy
jenek. Tapasztásként egy réteg agyagot is rakhatunk közéjük. az esővíz ne folyhasson be a sátorba.
Sátorpalánktípusok. A leggyakrabban alkalmazott ládaszerű egy tágas klubhelyiségünk az esti tábori összejövetelekhez,
típuson (1) kívül hálófülkés sátorpalánkot is építhetünk. A há a második esetben pedig egy árkádsorunk, ahol faliújságokat,
lófülkéket a hátulsó (2), vagy valamelyik oldalsó falnál he tájékoztató táblákat stb. helyezhetünk el. Az első emelet, fa
lyezzük el (3). Térnyerés céljából építjük az ún. felhőkar lakkal körülvéve, lakótérséggé alakul, melybe a központból
colókat (4). A központ körül, amelyet a sátorpiramis képez, vezető lépcsőkön megyünk fel. Ha csak részben alkalmazunk
1 m-es távolságban leverünk tíz 3—4 m magas karót. Így le falakat, a „felhőkarcoló” erkélyes lesz. A tetőt részben a sá
hetővé válik, hogy fallal vegyük körül a „felhőkarcoló” egész torlapokból álló központi piramis, részben a deszkákból és
földszintjét, esetleg csak a központját. Az első esetben lesz kátránypapírból összeállított póttetőzet alkotja.
255 Sátorpolc
Sátorpárna. Hazulról hozzuk, vagy magunk készítjük úgy, Sátorpolc. Deszkából, széldeszkából vagy egyenes ágból ké
hogy egy párnahuzatba összehajtogatott fehérneműt vagy pu szítjük; abban a sátorban pedig, amelyet szerszám-, élelem
lóvert csúsztatunk. Fehér vászonhuzatot használjunk, hogy mos vagy anyagraktárnak használunk, kis farudakból vagy faha
ható legyen. sábokból. A felső keresztrúdra ágakból készült akasztókat te
Sátorrudak 256
szünk, az alsó részt deszkákkal, széldeszkákkal, karókkal fed

jük be, egy részt hálóval borítunk (5). A fő polc alatt helyez
hetjük el egyenlő távolságban villás ágakra az alsóbb polco
kat, vagy a karókból készült építményre ládákat, dobozokat
rakunk, amelyekben a szükséges tárgyakat tartjuk. Az A íve
lésű sátorban a tárgyak felakasztására, felállítására vagy el
helyezésére szolgáló polcot a hátulsó falhoz állítjuk (6). A sá
torpolc felerősítését többféleképpen oldhatjuk meg (1—4).
Sátorrudak. Legelőnyösebbek az összerakhatók, melyek három

részből állnak. Az egyes részeket csőtoldalékokkal kapcsolják
össze úgy, mint a horgászbotokat. A rudak hegye tompa szú
róbot, melyet a sátor csúcsán levő nyíláson dugnak át, aljuk
pedig vagy lapos talpban végződik, vagy csak fémmandzsettá
val van ellátva. Az A ívelésű sátrak felveréséhez néha (kí
vülről vagy belülről) ún. villás függesztőrudakat is alkalmaz
nak. A „trópus” védősátor felerősítéséhez a sátorrúd hegyére
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja csőtoldalékkal egy 10—15 cm hosszú pótsátorrudat erősítenek. 263/403
A villás függesztőrudak használatakor a sátor padlózatához
egy darab zseb alakú bőrt kell varrnunk, és ebbe kell be-
257 Sátorrúd alátámasztása
csúsztatnunk a rúd végét. (Télen a rúd alá a zsebbe még egy

csavar darab alumínium lemezt is szokás rakni.) Hasonló célt szol
gál egy erős textíliából készült (10 cm széles) csík is, ame
lyet a sátorpadló szélességével párhuzamosan varrunk a fe
nékhez. Azokon a helyeken, ahol a sátorrudak vége a fenék
hez támaszkodik, a csíkot duplán vesszük. A rudak szúróvégeit
készíthetjük fémcsövekből, de megteszi egy-egy lereszelt és
legömbölyített fejű csavar is.
Sátorrúd alátámasztása. Sátorveréskor nagyon fontos. Ha

a sátorrudat meg kell hosszabbítanunk, vigyázzunk arra, hogy
a porhanyós földben ne fúródjon a rúd túl mélyre. Ilyenkor
egy közönséges üveget szájával lefelé a földbe szúrunk, eset
leg előre kiássuk számára a megfelelő mélységű gödröt. Az
üveget körültömítjük földdel és gömbölyű kövekkel, a rudat
az üveg alján levő mélyedésbe állítjuk, és kötéllel szorosan
körültekerjük. Ha nincs üvegünk, akkor a sátorrúd helyén le
verünk egymás mellé három egyforma vastag cöveket úgy,
hogy a szélsők magasabban legyenek, mint a középső. A sá
torrudat a középsőre állítjuk, és zsinórral körültekerjük. Ha
van szögünk, akkor erősebb cöveket verünk le. Kiálló végébe
szöget ütünk, és lecsípjük a szög fejét. A sátorrúdba lyukat
fúrunk, és ennek segítségével ráillesztjük a szögre. Három erő
sebb ágat fogunk hozzá, és dróttal vagy zsinórral bandázsol-
juk. Az ismertetett eljárások a sátorkaró 5—15 cm-es meg
hosszabbítására is alkalmasak.
Sátorszövet 258
Sátorszövet. A sátrak alapanyaga. Azokat az anyagokat, me és ilyenkor, ha a sátorszövet nem lenne légáteresztő, a víz
lyekből a sátorszövetek készülnek, három csoportba osztjuk. pára harmatként lecsapódna a sátor falain. A sátorszövet
Az átázó anyag mind a vizet, mind a levegőt átengedi, ezért vízáteresztő képességét a láncfonal és a vetülék közötti nyílá
csak korlátozott mértékben használják, és csak különleges elő sok szűkítésével vagy az esőcseppek becsapódási szögének
készítés után. Nagy sátrakat és kocsiponyvákat készítenek be kisebbítésével csökkenthetjük. A sátorszövetre hulló esőcsep
lőle. A víztaszító anyag a vizet nem engedi át, de légáteresz pek így szétporlanak a sátor felületén, és saját mozgási ener
tő, a vízhatlan anyag pedig sem a vizet, sem a levegőt nem giájával csak jelentéktelen vízmennyiség hatol be a sátor bel
ereszti át. A három anyag közül a legmegfelelőbb a vízta sejébe. A láncfonal és a vetülék közötti nyílások megtelnek
szító sátorszövet. Általában világos színekben gyártják, hogy vízzel, a sátorszövet fonalai megduzzadnak, a nyílások le
elég fényt engedjen át. A víztaszító sátorszövetek tovább osz szűkülnek, és ez meggátolja a további cseppek behatolását.
tályozhatók nyersanyaguk, a fonalak vastagsága és a szövés A sátorfelület a fonalak megduzzadásával zsugorodik, ezért
módjuk szerint. A legtöbb sátorszövet szövésénél a láncfonal eső előtt kicsit meg kell lazítanunk a feszítőköteleket, és jól
hoz és a vetülékhez egyaránt len-, pamut-, műselyem, selyem-, be kell gombolnunk a sátor makkgombjait (nedvesen nehezen
szilon- vagy perionfonalat használnak, de vannak olyan sá gombolhatok). A fonalak megduzzadásával a köztük levő nyí
torszövetek is, amelyek láncfonala és vetüléke más-más fajta lások gyakorlatilag teljesen összezárulnak, és a víz kezd le
anyagból készül. Homogén sátorszövet a pvc fólia. A szabvá folyni a sátor felületén. Ilyenkor nem tanácsos a sátor vizes
nyok szerint a sátorszövetnek tökéletesen víztaszítónak, meg részeit testtel érinteni, mert ezáltal a jelentéktelen nyílásokon
felelően légáteresztőnek és könnyűnek kell lennie. Mindez „behúzzuk” a vizet a sátorszövet belső oldalára, és ezeken
a sátor lakhatósága szempontjából fontos követelmény, ugyan a helyeken a sátor olykor nagyon is érezhetően beázik. Az
is amíg a lakatlan sátorban a páratartalom és a hőmérséklet ilyen beázást csak a sátorszövet kiszárításával lehet megállí
elenyésző, a lakott sátorban mindkettő jelentősen megnő, tani.
Sátor térfogata. Az alaprajz nagysága és a sátor magassága szete is, amely sátortípusokként változó. A táborozó a sátor
határozza meg: a piramissátornál négyzetesen a csúcs felé, ban ülhet (a), térdelhet előrehajolva (b), a lábán ülve (c),
az A ívelésű sátornál lineárisan a sátor gerince felé csökken. mélyen előrehajolva (d) és felegyenesedve (e); öltözködhet
Mivel a sátortérfogat az alapnál a legnagyobb, a sátrak aló
sátorpalánkot építünk, hogy növeljük a hasznos térséget.
A sátor térfogata szempontjából lényeges a sátor harántmet-
259 Sátor térfogata
ülve, kinyújtott karral (f), vagy térdelve (g), valamint állhat falak esetében a táborozok számának növelésével így válto
enyhén előrehajolva (h). A kis sátrakban csak az a), b), c) zik az 1 személyre jutó terület nagysága: az egyszemélyes sá
tevékenység végezhető, a sátorpalánkos sátrak azonban torban 1 személyre 4,63 m 2 terület jut, a kétszemélyesben
a d), e), f), a magas oldalfallal épült nagyobb, házszerű sát 4,21 m2, a háromszemélyesben 4,19 m 2, és a négyszemélyes
rak pedig már a g), h) tevékenységet is lehetővé teszik. Az ben 4,27 m2. Ebből következik, hogy a hőmérséklet szempont
e tevékenységekhez szükséges hasznos térfogatok összehason jából az egyszemélyes sátor a legkevésbé gazdaságos, és
lításakor láthatjuk, hogy minél magasabb a sátor, annál job a háromszemélyes a leggazdaságosabb. A sátrakat, méreteik
ban csökkenthető a sátorpalánk magassága, és megfordítva. szerint, három kategóriába sorolhatjuk: 1) a mozgó táborozás
Az egy személyre szükséges hasznos tér a sátorban kb. ra, túrákra alkalmas kétszemélyes sátor szélessége 120 cm,
0,54 m3, két személyre 0,72 m3, három személyre 0,90 m 3, hosszúsága 200 cm, magassága 120 cm, a sátorpalánk ma
négy személyre pedig 1,08 m3. A sátor belső térségének nagy gassága 30 cm, a falak hajlásszöge 66°. 2) Az üdüléshez, hosz-
sága nemcsak a benne végezhető tevékenység szempontjából szabb táborozáshoz megfelelő sátor szélessége 150 cm, hosz-
fontos, hanem a hőmérséklet miatt is. Azonos hajlású sátor szúsága 210 cm, magassága 150 cm, a sátorpalánk magas
Sátortípusok 260
sága 50 cm, a hajlásszög 77°. Térfogata 2 felnőtt és 1 gye gendő. Az átlagos magasságú embernek elég a 200 cm hosz-
rek befogadására alkalmas. 3) Az autós kempingezéshez leg szú sátor. A sátrak területe apszis hozzáépítésével is növel
alkalmasabb az apszissal készült sátor, szélessége 180 cm, hető, melynek területét úgy alakítják ki, hogy befogadja a sá
hosszúsága 200 cm, magassága 170 cm, a sátorpalánk ma torban lakók összes holmiját, hátizsákját, ruházatát, élelmiszer
gassága 50 cm, a hajlásszög 77°. Térfogata 3 személyre ele készletét stb.
Sátortípusok. Sokféle van belőlük forgalomban, legismerteb zépső, megemelt harmada a bejárat fölött tetőt alkot. Olyan
bek a gúlasátrak (alapterületük általában 2X2 m), és az ún. sátrak is kaphatók, amelyekhez a motorkerékpár vagy az autó
A ívelésű sátrak. Ezek különböző magasságú sátorpalánkkal elhelyezésére oldalsó toldaléképítmény kapcsolódik. A hegy
(álló falrésszel) és apszissal készülnek. Az apszis, amely min mászó sátrak teteje hátrafelé lejt, bejáratuk kör alakú. Termé
dig a sátorbejárattal szemben található, a táborozófelszerelés szetjáráshoz legcélszerűbbek a könnyű sátorlapok, melyekből
és a ruházat elhelyezésére szolgál. Néha az A ívelésű sátor a résztvevők száma szerint különböző sátorkombinációkat épít
bejárata az oldalfal közepén van, ilyenkor az oldalfal kö hetünk. A gyalogtúrák ideális sátortípusai a 200X110X130X20
261 Sátortípusok
Sátorváz 262
7/24/2019 cm-es ún. járőrsátrak. Több sátortípushoz „trópus” Mirko Vosátka
néven kü - Természetjárók Enciklopédiája
lön védőtető is kapható. Így a második tető és a tulajdonkép
peni sátor között 10—15 cm-es szigetelő levegőréteg alakul ki.
Sátorváz. Vékony gerendákból, rúdfából vagy erős, egyenes,

legallyazott ágakból készítjük. A gúlasátorhoz négy rudat fo
gunk össze, összekötött felső végüket becsúsztatjuk a sátor
alá; szabad végüket pedig a sátorpalánk sarokkaróira szögel-
jük. A csúcsnál a rudak végét úgy vágjuk le, hogy kúpot al
kossanak, átfúrjuk őket, és dróttal vagy zsineggel összekötjük.
A gerendából készített sátorvázhoz csak két vékony gerenda rendák szabad végét a sátorpalánk két átellenes karójára rög
szükséges. A gerendák csúcsát 45°-os szögben levágjuk, át
fúrjuk, és a lyukakon átvezetett dróttal összekötjük őket. A ge zítjük. A két másik sátoréit a sátor csúcsából a sátorpalánk
263 Sátorverés téli táborozáskor
sarokkarójáig vezetett merevítő kötéllel feszítjük ki. Kb. 30 cm-re aztán kifeszítjük közéjük a tetőnyerget, és szögekkel, kötözés
avítjük.
sátorA csúcsától a sátorvázat
drót számára dróttal(ágakon,
a rudakon vagy zsineggel kimere
gerendákon) vá- sel rögzítjük.
karikákon átvertA és
vázralehajlított
feldobottszögekkel
sátor alsó széleit a a sátorpa-
erősítjük cövek-
jatot vágunk, vagy lyukat fúrunk. A dróton minden rúd be lánkhoz. A sátorlap ne legyen túl feszes, mert anyaga esőben
fogása után hurkot kötünk. A drót vagy zsineg ne haladjon vagy a harmattól zsugorodik — különösen, ha a sátor új —,
a rudak külső élén, nehogy kiszakítsa a sátorvásznat. Az ez pedig könnyen a sátor összedőléséhez, a váz összetörésé
A ívelésű sátor váza egy szarufák közé illesztett tetőnyereg. hez és a sátorvászon elszakadásához vezethet.
A felállított szarufákat a sátorpalánk sarokkaróihoz erősítjük,
Sátorverés téli táborozáskor. Fontos, hogy helyesen válasszuk átmérőjűek, és a hó fajtája szerint 50—70 cm mélységbe is
meg a sátor helyét, és jól elegyengessük körülötte a havat. lesüllyeszhetők. Alumíniumból vagy farost lemezből készülnek,
Egy kb. 1,8X2 m-es sátor felállításához 2,5X4 m-es helyet és úgy vannak az oldalkötelekre erősítve, hogy szabadon mo
kell előkészítenünk, lehetőleg enyhe lejtőn úgy, hogy a sátor zoghassanak. A sátorrudakat alátámasztjuk, hogy ne süpped
bejárata a lejtő felé nézzen. A sátrat mindig besüllyesztjük jenek be a hóba. Ehhez otthon készített kerek alumínium la
a hóba, hogy megvédjük az oldalirányú széllökésektől, és ne pokat használunk, közepükön rövid heggyel, melyet a rudak
kelljen köréje hóból védőfalat építenünk. Azon a területen, végén kifúrt lyukba illesztünk. A sátrat mindig a szél felőli ol
ahová a sátor kerül, sílécekkel vízszintesre simítjuk a havat. dalon építjük, mert a szélárnyékos oldalon hóvihar esetén tel
A sátrat horgonyzókorongokkal rögzítjük, amelyeket az oldal jesen betemetné a hó.
kötelekhez erősítünk, és beásunk a hóba. A korongok 30X50 cm
Sebesültszállítás 264
Sebesültszállítás. Hordágyon vagy hordágy nélkül történik. Ha sal ülőkét és támlát alakítanak ki: a sebesült két összefogott
a sebesült tud járni, csak támogatnunk kell. Jobb kezünkkel kezükön ül, a másik kettőre pedig támaszkodik. Csukló-kereszt-
átfogjuk a derekát, bal kezünkkel nyakunk köré font bal ke fogással is formálhatunk ülőkét (5), amelyre a sebesült fel
zét tartjuk (1). Ha a sebesült nem képes járni, hátunkon ülhet, kezével átkarolva két segítője vállát. Eszméletlen sé
vagy az ölünkben visszük (2, 4). Az elgyengült sebesültet rültet hordágyon kell szállítanunk. Két sebesültvivő szétterpesz
vállunkon keresztülfektetve visszük (3). A sebesültet a hasára tett lábbal megáll a sebesült felett, az egyik a hóna alatt,
fektetjük, derékban megemeljük, aládugjuk fejünket és vállun a másik pedig a csípője alatt megfogja (6, 7), mindketten
kat, jobb kezünket átdugjuk a két lába között, és megfogjuk egyszerre fölemelik, és a hordágyra fektetik. (A hordágyat
a jobb lábát. (Közben jobb térdünkön térdelünk.) Ezután fo mindig szorosan a bajba jutott mellé kell állítanunk.) Köny-
kozatosan
ját. felemelkedünk,
Bal vállunkon átrakottés jobb
eligazítjuk
kezét ajobbsebesült súlypont
kezünkkel tart nyebb gyengébbek,
lítók sebesültet kétféle módon vihetünk
a sebesültet (8, 9, emelik
hármasban 10). Ha fela szál
úgy,
juk, jobb alkarunkkal pedig testünkhöz szorítjuk a jobb lá hogy ketten összekulcsolják kezüket a sebesült válla alatt,
bát, így a bal kezünk szabadon marad. A nehezebb sebe
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja a harmadik pedig a sérült lábát emeli fel (11). Menet köz 271/403
sültet ketten viszik. Egymással szemben állva kettős kézfogás ben ketten a sebesült fejét és vállát támasztják alá, a harma-
265 Sebesültszállítás
Sebesültszállítás 266
dik pedig a lábát tartja (12). Súlyos sebesült szállításához megfelel a sátorlap vagy a takaró is. Ilyen esetben a sátor
négy segítőre is szükség van (13, 14), hogy a sebesült szállí lapot összegomboljuk, a takarót pedig háromrét hajtjuk. Szük
tása minél kíméletesebb legyen, és a segítséget nyújtókra mi ség esetén erős lucfenyőágakból szánt készítünk. Ha van se
nél kisebb súly jusson. Szükséghordágyat két egymással szem besültszállító hordágyunk, akkor a hevedereket keresztülvetjük
ben lefektetett zubbonyból, viharkabátból, zakóból, ingből a vállunkon, kezünkkel pedig megragadjuk a fogantyúkat (15).
vagy akár pulóverből is készíthetünk. A ruhadarabok ujján A hordágyon fekvő sebesültet mindkét sebesültszállító egy
rudat, karót, erős ágat vagy síbotot húzunk át. Erre a célra szerre emeli fel. Akadályok leküzdésekor ügyelnünk kell arra,
267 Sebesültszállítás
Sebesült vetkőztetése 268
269 Sebkötözés
hogy a sebesült feje mindig azonos síkban (16, 17, 18, 19, 20) földdel szennyezett sebet öntjük le 3%-os hidrogénperoxid-
és a lábánál magasabban legyen. A sebesültet a hordágyról dal.) A seb környékét 3 cm szélességben bekenjük jódtinktú-
is egyszerre kell átemelni az ágyra (21, 22), mégpedig úgy, rával, ügyelve arra, hogy az oldat ne hatoljon be a sebbe.
hogy az egyik segítő a válla alatt, a másik a lábánál fogva A sebet fedőkötéssel kötjük be. Közvetlenül a sebre nem sza
emeli fel. bad sem vattát, sem más rostos anyagot tenni, csak össze
hajtogatott gézt. A géznek az a csücske, melyet a kezünkben
tartunk, kötözéskor kerüljön a sebtől minél távolabb. Ha
Sebesült vetkőztetése. Nagyon kíméletesen kell végeznünk. a seb erősen vérzik, az összehajtogatott gézre rakhatunk vat
Először mindig a test egészséges részeiről vetjük le a ruhada tát is, amelyet újabb réteg kötőzőpólyával biztosítunk. Súlyo
rabokat, s csak aztán a sebesült részekről. Erős vérzés vagy sabb sérülés esetén a sebesültet minél gyorsabban vigyük
nyílt törés esetén a ruhát levágjuk, a cipőt pedig széthasítjuk. orvoshoz. Ha a sérült eszméletnél van, de elsápad, a szája
és az ujjai elkékülnek és gyenge az érverése, baleseti sok
kot kapott. Ilyenkor lefektetjük, végtagjait megemelve alátá
Sebkezelés. Legfontosabb teendőnk, hogy megakadályozzuk masztjuk (pl. hátizsákkal), és csendet, nyugalmat biztosítunk
a seb beszennyeződését. Mindenekelőtt mossunk kezet, de számára. Meleg takaróba csavarjuk, és alája is több réteg
még tiszta kézzel se érjünk a sebhez. A sebet sohase mos takarót rakunk.
suk ki fertőtlenítőszerrel. (Csak a porral, homokkal vagy
Sebkötözés. Ideiglenes kötés kendőből vagy tiszta zsebkendő

ből készíthető. A kézfejet az 1., a lábfejet a 2., a fejet, sze
met, fület, állat pedig a 3. ábra szerint kötözzük be. A sérült
kezet kendővel kötjük fel (4. ábra). Minden táborozó és turista
felszerelésében kell, hogy legyen gyorskötöző pólya, esetleg
Seprű 270
más kötszer is, amelyek bármilyen kisebb sérülés bekötésére

alkalmasak. A hüvelykujjat és a tenyeret pólyával az 5. ábra
szerint kötözzük be. Ha a hüvelykujj hegye sebesült meg, ak
kor a 6. ábra szerint járunk el. Az alkart a 7., a felkart a 8.
ábra szerint látjuk el. Az alkar bekötésénél hüvelykujjal tartjuk
a pólyát, és minden tekercset tetőcserépszerűen félig a meg-
271 Seprű
pedig ugyanúgy látjuk el, mint a könyököt. A sebre sohasem

rakunk vattát, hanem tiszta, összehajtogatott gézt (a gyors
kötöző pólyák párnája a kötésen van). A pólyát ne tekerjük
túlságosan szorosan, csak annyira, hogy a kötés jól feküdjön.
A végét ragtapasszal vagy egyszerű lapos kötéssel rögzítjük.
Kötözés előtt mindig gondosan kezet mosunk. A pólyát köz
vetlenül használata előtt bontjuk fel, és kötözés közben is
ügyeljünk arra, hogy be ne szennyeződjön. A ragtapaszt, ollót
vagy kést még a kötözés megkezdése előtt előkészítjük. A kö
zönséges kötözőpólyán kívül jó, ha van nálunk rugalmas pólya
is, ízületi sérülések, izomrándulások stb. ellátására.
Seprű. A sátor és környéke, valamint a tábor takarításakor

van rá szükségünk. Legjobb, ha száraz nyírfavesszőből készít
jük, a friss vessző ugyanis túlságosan hajlékony, de használ
hatunk hozzá fenyőlombot vagy seprőzanótágakat is. Kévét
kötünk belőlük, (2a, b), amelybe az egyik végén kihegyezett
nyelet ütünk (1). A konyhába a hulladék és az üszkös favégek
eltakarításához vékony forgácsból készítünk seprűt (3). Az asz
tal lesöpréséhez szittyóból vagy száraz gyékényből kis kefét
fonunk (4). A kévét vitorlakötéssel kötjük meg. A csomók
meghúzása előtt kihúzzuk a gyékény vagy a szittyó szálainak
egy részét, hogy kefét alkossanak.
előzőre hajtunk. Így rugalmas, szoros kötés jön létre, amely

nem csúszik le a sebről (7. ábra). A kötszert egyszerűen is
feltekerhetjük (8. ábra). A sebesült könyököt a 9. ábra szerint
látjuk el, fejsérülés esetén a 10. ábrán látható sapkakötést al
kalmazzuk. A szemre gézpárnás fedőkötést rakunk, amelyet
a 11. ábra szerint pólyával rögzítünk. Az orrot és az állat szé
les parittyakötéssel kötjük be, amelyhez a pólya két végét be
kell vágnunk (12. ábra). A középső rész védi a sérült orrát,
állát, a szétvágott rész pedig rögzítésül szolgál. A halántékot
vagy a fület a 13. ábra szerint kötjük be. A láb (lábikra, láb
fej, comb) bekötéséhez tetőcserépkötést alkalmazunk, a térdet
Sibot 272
Síbot. Készítéséhez bambuszt, dúralumíniumot, acélt, esetleg
mogyoróvesszőt
botok használnak. végződnek.
négyélű acélhegyben A dúralumínium és a bambusz
Az acélbotok tulajdon
képpen vékony, hegyes csúcsban végződő kúpok. A hótányé
rok plasztikból, bőrből, bambuszból, fémből, fából vagy kau-
csukból készülnek. A botnak vállmagasságig kell érnie. A sí
futáshoz használt botok hosszabbak, könnyebbek, s a hegyük
lapos, hogy könnyebben ki lehessen húzni őket a hóból. A sí
botokat felhasználhatjuk ülőke, nyugágy, fedezék készítéséhez
is. Ha az egyik síbot fogóját ráfűzzük a másik síbot tányérjára
úgy, hogy az első tányérja a második szíjához kapcsolódjon,
akkor a botok lábtörés esetén rögzítősínként használhatók.
273 Sijelzések
Ráhelyezzük őket a sérült lábra, a cipőt a sín aljához kötjük, zsák aljánál a hevedereket szíjjal átfűzzük, és a derekunkra
és a törött lábat kendőkkel, sálakkal, pólyával a sínhez rög kapcsoljuk. Néha elég ehhez egy darab kötél is. A hosszabb
zítjük. vagy gyakori síkirándulásokhoz különleges övet is készíthetünk
két 5 cm széles hevedercsíkból, melyet azokon a helyeken erő
sítünk a hátizsák hátsó falára, ahol a hordhevederek alsó
Sícipő. Kombinált lesikláshoz és sík területen való mozgáshoz része csatlakozik hozzá. Ezt a széles övet elöl kapcsoljuk ösz-
alacsonyabb cipőt választunk, sohasem kürtőszerűt. A lesik sze, hogy a hátizsákot jól rögzítse. A hordhevedereket kiszé
láshoz legjobbak a magas, egészen a boka fölé érő, kimere lesíthetjük egy-egy 10X15 cm-es nagyságú posztó, műanyag
vített talpú cipők. Sífutáshoz különleges cipő szükséges, amely vagy habszivacs felerősítésével. A két betétet egy-egy vá
nagyon könnyű, hajlékony, félcipőhöz hasonló. A síléc felerő szontokba tesszük, föléjük pedig 2—3 mm vastag, 8 cm
sítésekor ellenőriznünk kell, hogy a síkötés kiálló bütykei a sí
cipő talpán levő mélyedésekbe kerültek-e, mert különben hosszú és 2 cm széles alumínium vagy falemezkét csúsztatunk.
A tokokat átvarrjuk, hogy a lemezek ne tudjanak elmozdulni.
a cipő hamar tönkremegy. A cipőt állandóan krémezni kell, Ez a két lemezke megakadályozza az alatta levő tömítés túl
hogy át ne nedvesedjen. nyúló részeinek összetekeredését. A tokokat kis kengyelekkel
erősítjük a hordhevederekhez. (A kengyeleket a tokok tetejére
varrjuk úgy, hogy jól oda lehessen őket kötni a hátizsák hord-
Síhátizsák. Sízéshez úgy igazítjuk el a hátizsákot, hogy esés
hevedereire.)
kor ne zuhanhasson a fejünkön át előre vagy oldalra. A háti
Síjelzések. Megkülönböztetünk nemzetközi síjelzéseket és a He

gyi Mentőszolgálat útmutató jelzéseit. A Hegyi Mentőszolgá
lat különböző piros jelzései a menedékházakhoz vezető
utakat jelölik. A nemzetközi síjelzések csúcsukkal felfelé
fordított sárga háromszögek, rajtuk fekete jelzéssel. A ki
lencféle jelzés a síterepről tájékoztatja a síelőket: a — me
redek lejtő, b — éles, beláthatatlan kanyar jobbra, c — éles,
beláthatatlan kanyar balra, d — sűrűn egymás utón követ
kező kanyarok, e — hullámos terep, hepehupás síút, f — ket
tős útelágazás, útkereszteződés, g — keskeny átjárás, híd,
h — Óvatosan, szánkópálya!, i — lavinaveszély, hópárkány.
a Enciklopédiája
b c d
Síkötések 274
Síkötések. A sarokkötést gyermeksíléceken használják, a Mas

sag kötés rugós felcsatolású (hátránya, hogy oldalsó húzásban
gyengén tart). A kandahár kiváló kötés, oldalsó húzósban igen
nagy a szilárdsága. Lesikláskor a rugót két kampóra kapcsol
ják (alsó húzás), sík terepen haladva pedig egy kampóra
(felső húzás). Ennél a kötésnél a sícipőt fém sípofák segítsé
gével, szíjakkal vagy szorítókkal erősítik fel. A futókötés lehe
tővé teszi a cipő szabad mozgását a síléc tengelyének irá
nyában. A biztosító kötések közül a Tirolia védjegyű osztrák
kötésnek a többi biztosító kötéstől egészen eltérő szerkezete
van. Lesikláshoz oldalhúzásban maximális szilárdságú kötése
ket használnak, ilyen pl. a francia kötés.
Siléc (sítalp). Leggyakrabban fából (kőris, szőrös nyír, hiko-

ridió) vagy fa és műanyag (plasztik), esetleg fém és műanyag
kombinációjából készítik. A sílécek legismertebb változatai:
1. a rövidebb, nehezebb fémélekkel ellátott lesikló síléc csú
szótalpa leggyakrabban műanyagból készül; 2. a hosszú, kes
keny, igen könnyű futósíléc, amely mindig fából készül, ke
ményfa vagy műanyag élekkel; 3. a hosszú, nehéz, néhány
275 Síléc más célú felhasználása
horonnyal ellátott ugróléc, 4. a nálunk nemigen használt túra Síléc más célú felhasználása. A síléceket eredeti rendelteté
léc, amely a lesikló- és a futóléc tulajdonságait egyesíti, sükön kívül hordágyak, lócák, fekhelyek, fedezékek stb. készí
5. a rövid, viszonylag széles vízi síléc, amelynek felépítése tésére is felhasználhatjuk (I. a rajzot). Ha két sílécet kb.
teljesen eltér a hagyományos, hóban használt sílécek felépí 60 cm-re egymástól leszúrunk a hóba, és a kötéseken átfűz
tésétől. Síléc vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy felállítva fel zük a síbotokat, jó ülőke lesz belőlük (2). Ha két székre vagy
emelt karunk könyökéig érjen. Mindig ellenőrizzük a csúszó fabakra fektetjük a síléceket (egymástól 30 cm-re) úgy, hogy
talp minőségét, a síléc méreteinek, de főleg a horonynak a hegyük kinyúljon, és a kötés lefelé forduljon, fenyőlombbal,
a pontosságát és a síléc hajlatának rugalmasságát. A síléc ágakkal lefedve fekhellyé alakulnak (3). Nyugágyat kétféle
javításához egy vászonzacskóban mindig legyen nálunk csa képpen is készíthetünk. Vagy két síbotot leszúrunk a hóba,
varhúzó, kombinált fogó, kb. 1 m acéldrót, 1 m lágy drót, és az akasztókon átfűzött harmadikra két, talpával fölfelé for
a síkötésbe való csavar, két 10X20 cm-es alumínium lemez, dított sílécet támasztunk (4), vagy a két leszúrt síbot fülébe
drótabroncs, néhány szög, ragtapasz vagy széles és keskeny beakasztjuk a megfordított sílécek hegyét (a síléceket ferdén
szigetelőszalag, erős zsineg. állítjuk fel), és közöttük sátorlapot vagy zubbonyt feszítünk ki.
Ha két, aljával egymás felé fordított pulóveren két sílécet fű
zünk át, és a síléceket átdugjuk a pulóverujjakon, szükség-
Sítúra 276
hordagyat kapunk. Hóviharban ideiglenes fedezéket is készít és sátorlappal befedjük, vagy a ferdén fához támasztott sílé
hetünk sítalpból. A hóban levő mélyedést sílécekkel áthidaljuk, cekre borítjuk a sátorlapot (la, 1b).
Sítúra. Alapos felkészülést igényel. Ne becsüljük túl a részt dékház vendégkönyvébe a távozás időpontját, a csoport lét
vevők fizikai erejét és technikai felkészültségét. Az idő be számát, a túrázók nevét, a tervezett túra útvonalát és a visz-
osztásakor számoljunk az időjárás esetleges rosszabbodásával, szatérés várható időpontját. Ellenőrzi a sílécek viaszolását,
a hó minőségével és a terep tagoltságával. Minden csoport mindenkivel újra ismerteti a túra útvonalát, időtartamát
ban 3—5 sízőnél legyen elsősegélycsomag, a síléc és a síbot és végső célját. Minden kisebb csoportba beoszt legalább
javításához szükséges szerszám, sátorlap, élelmiszer, főzőké egy-egy jó sízőt. A csoport végén és elején a két legjobb
szülék és zseblámpa, ügyeljünk arra, hogy mindenkinek legyen síző halad, legelöl pedig az újoncok és a gyengébb fizikumú
tartalék ruházata, rossz idő esetére viharkabátja, sálja, kesz sízők, hogy hozzájuk igazodhasson a haladás üteme. 15 perc
tyűje, sapkája. Induláskor a túra vezetője bejegyzi a mene nyi sízés után a túravezető parancsot ad a megállásra, hogy
277 Stevedor-csomó
a csoport tagjai kijavíthassák az észlelt hibákat, megigazít Sodorvonal. A folyónak az a része, ahol a legerősebb a víz
hassák öltözetüket, hátizsákjukat, ellenőrizhessék a síkötéseket. áramlása. Egyenes folyószakasz esetében általában a folyó
Nagy hóban felváltva halad az élen a három legjobb síző, közepén van, kanyarulatokban kitolódik a part felé. Minél
hogy utat tapossanak a többiek számára. A további pihenő élesebbek a kanyarok és minél erősebb a folyó sodrása, an
ket szélvédett helyeken rendeljük el, szabályos időközökben, nál jobban közelít a parthoz, sőt olykor közvetlenül mellette
amelyeket a résztvevők fáradtságának fokozódásával később fut. A folyó általában a sodorvonal alatt a legmélyebb. Ár
meg kell rövidítenünk. A pihenő időtartamát mindig bejelent mentén haladva kihasználjuk, a partról való vontatáskor kike
jük, és pontosan be is tartjuk. Nem szabad megengednünk rüljük.
a csoportok nagy távolságokra való szétszóródását, nehogy
megszakadjon közöttük a kapcsolat. Ködben, hóviharban
a túra tagjai kötéllel egymáshoz kötik magukat, vagy a síbo Sportvitorlás. Vagy tőkesúllyal, vagy uszonnyal készül. A tőke
tok összekapcsolt fülével összefüggő láncot alakítanak ki. A ke
reszteződéseknél, elágazásoknál mindig ellenőrizzük a részt súlyos vitorlások hosszanti tengelyében tőkesúly van, amely
vevők létszámát, és az utat csak akkor folytatjuk, amikor a te megakadályozza a vízi jármű oldalra csúszását, és biztosítja
maradtak utolérték a csoportot. A jelzett utakat nem hagyjuk a hajó stabilitását. A tőkesúly öntött vasból, ólomból vagy
el, ködben különösen nem, és nem rövidítjük le az utat a szer betonból készül. Az uszonyos vitorlásokon uszonyszekrényt ta
pentin kanyarulatainak átvágásával. Mindig betartjuk az út lálunk, amelyen az uszonyt fel és le lehet engedni. Az uszony
irányt, csak pl. az időjárás rosszabbra fordulása, a látásviszo nem biztosítja a hajó stabilitását, csak oldalirányú csúszá
nyok megromlása esetén (ködben, hóviharban) térünk el tőle, sát akadályozza meg. Az ún. „kiel schwert”-es (tőkesúlyos és
uszonyos) vitorlás egyesíti mindkét vitorlásfajta előnyeit és
hogy
nen a a túra
legközelebbi turistaházban
vezetője köteles menedéket
jelenteni keressünk.
a történteket In
a csoport hátrányait.
kiindulási helyének s annak a menedékháznak is, ahová
a csoportot várják. Ezzel elejét veszi a Hegyi Mentőszolgálat
fölösleges riadóztatásának. Abban az esetben, ha a csoport Sportvitorlások fajtái. Építésük módja szerint több osztályba
a Hegyi Mentőszolgálat segítségére szorul, feltétlenül be kell sorolják őket. Az építési terveket a Nemzetközi Vitorlás Yacht
tartania annak utasításait. Szövetség (IYRU) hagyja jóvá, ezért az egy osztályba tartozó
vitorlásokat az egész világon azonos tervek szerint készítik.
A nemzeti szakosztályok előírásait az Állami Vitorlás Szervezet
Síviasz. A sílécek csúszótalpának kenésére használjuk. Lehet hagyja

nevelési jóvá (Csehszlovákiában
Szövetség a CSTV
mellett működő — Csehszlovák
Központi Test-
Vitorlás Szekció).
szilárd, félszilárd vagy lágy . A lesikláshoz legjobbak a szilárd
A vitorlások családjába többféle típusú hajó tartozik. Az is
viaszok, sízővasalóval vagy forrasztólámpával kell rávasal
ni őket a csúszótalpra, összetételük a hó minősége szerint mertebbek: a jolle (olimpiai jolle), a delfin (beluga, a cadett,
változó, megkülönböztetésükre nemzetközileg használt színes a finn jolle, a kalóz, a repülő hollandi és a csillaghajó (star).
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja A Balatonon ismertek még az „R” hajók és a különböző 284/403
jelzést alkalmaznak. A szilárd és a félszilárd viaszok rendsze
nagyságú cirkálók.
rint megfelelnek mind a lesikláshoz, mind a sífutáshoz; nem
kell őket a sílécre rávasalni (noha úgy jobb), elég parafával
7/24/2019 vagy tenyérrel szétkenni. A lágy viaszokat — Mirkokliszter Vosátka
és - Természetjárók Enciklopédiája
skarc — tubusban vagy dobozban árulják. A klisztert nedves Stevedor-csomó (Horogcsomó). Horog vagy szög zsinegre kö
hóra használják, elég csak szétkenni. A skarc sífutáshoz való tésekor alkalmazzák.
alapozó viasz, s rá kell vasalni a csúszótalpra, alója mindig
kemény viaszt használunk. Sífutásnál nagyon fontos a sí
lécek kenése és a viaszok megválasztása. Ha a régi viasz le-
vakarására kényszerülünk, akkor azt a síléc végétől a csúcsa
felé végezzük, nagyon óvatosan, hogy meg ne sértsük a talp
felületét és az éleit.
Skót kötés. L. Takócscsomó.
Stoppolás 278
Stoppolás. Harisnyák, pulóverek esetében stoppolófonállal és

vastagabb tűvel végezzük. A harisnya vagy a pulóver lyukas
részét merőkanálra, gömbölyű dobozra, vagy nagyobb kavics
ra feszítjük. Először a „láncfonalat” készítjük el. A fonál szá
lait egymás mellett vezetjük, ügyelve arra, hogy egyformán
feszesek legyenek. Ezután következnek a láncfonálra merőle
ges „vetülékszálak”. A fonalat egyszer a láncfonál alatt, más
szor a láncfonál felett vezetjük. Így szövött felület alakul ki
a lyuk helyén. A vetülékfonalak átfűzésekor a tűvel minden
szálat szoroson az előzőhöz szorítunk.
Stratus (rétegfelhö). A felhők C típusú családjába tartozó

egyenletes, ködhöz hasonló felhőréteg. Maximális magassága
500 m. A stratusokból a csapadék sűrű, apró cseppekben hull.
Ha a stratus alacsonyan van és szétszakadozott, akkor fracto-
Stratocumulus (réteges gomolyfelhő). Télen gyakran előforduló

gomolyos, szürkés színű, sötétebb foltokkal tarkított, a felhők
C családjába tartozó rétegfelhő. Sokszor az egész égboltot
eltakarja, általában egy vagy két irányban csoportosul. Oly
kor a 2000 m magasságot is eléri. Csapadék csak akkor hullik
belőle, ha szétesik. Ha este jelenik meg, az időjárás rosszab
bodására következtethetünk. Meteorológiai jele Se.
279 Sütés edény nélkül
stratusnak (szakadozott rétegfelhőnek) nevezik. Meteorológiai Sütés edény nélkül. Egy kövekkel kirakott sekély mélyedésben
jele St. tüzet gyújtunk

szalonnával (1). Mihelyt
ízesített, csalánbaa vagy
kövek fűbe
áttüzesedtek, a fűszerrel,
göngyölt húst a tűz-
tér áttüzesedett aljára rakjuk. Gyorsan betakarjuk izzó kövek
Sulyok. Vastag gömbfából készítjük (a sulykot bükk-vagy tölgy kel és hamuval, egy réteg agyagot szórunk rá, és kb. egy
fából, a markolatot tölgyből, akácból vagy gyertyánból). Lefűré órán át sülni hagyjuk. A nyárson sült hús úgy készül, hogy a csí
szelünk egy 30 cm hosszú fahasábot, lehántjuk a kérgét, az kokra vágott, szalonnával megtűzdelt, megsózott, megfűszerezett
oldalába a markolat vastagságának megfelelő merőleges lyu húst frissen vágott kb. 1½ cm vastag botokra tekerjük, és a csí
kat fúrunk. Beleütjük a markolatot. Lesimítjuk, majd az egyik kok végét fapeckekkel rögzítjük (2). Tüzet gyújtunk, körülötte fer
végén fűrésszel óvatosan bevágjuk kb. 5 cm mélységig, és dén (45°-os szögben) cövekeket szúrunk le, és a húsos bo
a vágatba éket verünk. A sulyok két végét abronccsal is ösz- tokat az előkészített ferde nyílásokba dugjuk. Állandó tüzet
szefoghatjuk. Ha olyan kidöntött, lomblevelű fát találunk, tartunk, és az izzó parázs fölött lassan forgatjuk a cövekeket,
amelynek a törzsre merőlegesen nőtt erős ága van, akkor hogy a hússzeletek minden oldalon egyenletesen átsüljenek.
a törzsnek ezt a részét használjuk fel a sulyok elkészítéséhez. Nyers vesszőkből serpenyőt is formálhatunk (3), amelyre to
A kifűrészelt törzsrészt és a belőle kiálló merőleges ágat le vábbi vékony ágakkal erősítjük a sütésre szánt húst. (Erre
hántoljuk, a törzs két végét bádogcsíkokkal összefogjuk, a mar a célra ne használjunk fűzfavesszőt, mert a hús megkeseredik
kolat köré pedig zsineget tekerünk. tőle.) Az ágserpenyőt lassan forgatjuk izzó parázs fölött. Lán-
gost két bojtorján- vagy acsalapulevél között süthetünk (4).
A leveleket faszilánkkal összefogjuk, a lángost betoljuk az
izzó hamuba és bekaparjuk. A halat szétvágva, kibelezve és
két botra felszúrva sütjük (5), a húsos lángost pedig villás
ágakból és vékony gallyakból készített palacsintasütőben (6).
A villás ágak a pirítás sütéséhez alkalmasak (7). Vizet vékony
villás ágakra felakasztott pergamen fazékban forralunk (8). Az
ételt hamuban melegítjük fel, sohasem az izzó parázson. Csir
két legjobban úgy süthetünk, ha egy villás ágra kötött zsinegre
akasztjuk (két fonatból sodort zsineg kell hozzá). A zsineg
tekercsei közé vékony deszkából vagy vékony alumínium le
mezből készített szélkakast csúsztatunk. A melegtől a szél
kakas forogni kezd és vele együtt a csirke is (9). A csirke
Sütés nyárson 280
281 Sütés nyárson
alá csajkát teszünk, a lecsöpögő zsiradék felfogására (a tűz
oldalt
a csirkét.van). Sütés közben ezzel a zsiradékkal öntözzük
Sütés nyárson. Egyenes ágat vágunk, lehántjuk a kérgét, és

néhány órára vízbe áztatjuk. Leszúrunk a földbe két villás
ágat, tüzet gyújtunk, majd az izzó parazsat a villás ágak közé
kotorjuk. A nyársat kivesszük a vízből, rászúrjuk a húst, és
a villás ágakra fektetjük. A nyárs alá serpenyőt rakunk a zsi
radék felfogására, és a húst lassan sütjük az izzó parázs he
vén. (Nyílt tűz fölött a hús elégne!) Időnként megöntözzük
a lecsöpögő zsiradékkal. A húst kisebb szeletekre is felvág
hatjuk, ebben az esetben hagymakarikákkal, burgonyaszele-
tekkel és szalonnadarabokkal váltakozva szúrjuk a nyársra.
Megsózzuk, megborsozzuk, és pergamenpapírba göngyöljük,
amelyet nedves zsineggel vagy vékony dróttal kötünk át. Izzó
szén fölött sütjük, állandóan forgatva, ügyeljünk arra, hogy
a papír meg ne gyulladjon, és a lé ki ne folyjon. A hús álta
lában egy óra alatt sül meg. A baromfit vagy halat kibele-
zés után 1 cm vastag agyagrétegbe csomagoljuk, majd beka-
7/24/2019 Mirko Vosátkaparjuk
- Természetjárók Enciklopédiája
a tűztér közepén a hamuba, és kissé távolabb tüzet
gyújtunk. Az izzó parazsat a sütnivaló fölé toljuk. Egy óra
múlva az „agyagtepsit” kivesszük a hamuból, egy ideig még
a tűz mellett hagyjuk, csak azután törjük fel. (A baromfit
a sütés előtt nem kell megkopasztani, a toll az agyaghoz ta
pad, és egészben leválik.) A kibelezett baromfit megtűzdeljük
szalonnával, belsejét megsózzuk, esetleg bedörzsöljük kakukk
fűvel és fokhagymával, ízlésünktől függően (belsejébe rakha
tunk borókabogyót is). A baromfit tekerjük zsályalevélbe, és
csak azután vonjuk be az agyagréteggel.
Sváb hurok (zsákhurok) 282
Sváb hurok (zsákhurok). Erős hurok, ezért felhúzandó vagy le
eresztendő terhek megkötésére használják.
Szalamandra. Egyszemélyes vitorlás egyetlen vitorlával. Hosz-

sza 3350 mm, vitorlafelülete 6,8 m2. Jelzése kék körben piros
M betű.
köteget, amitől a megfont rész „összeáll”. A szalmakötelet le

rakjuk a földre, és ráhelyezzük a nyalábot, amelyet össze aka
runk kötni. A kötél mindkét végét magasba emeljük, össze
sodorjuk, és összesodort végeit kézzel vagy cövekkel a nyaláb
köré tekert kötél alá dugjuk.
Szalmakötél. Szalmaszálakból, hosszú fűszálakból sodorjuk.

Hónunk alá dugunk két szalmaköteget, és erősen a testünk Szamárfül. A kötélen két hajlatot formálunk, ugyanúgy, mint
a birkalábnál, aztán szemet kötünk belőlük. Rövidítő csomó
ahöz szorítva
szorítást egy hirtelen
meglazítva darabon egymásba
elválasztjuk sodorjuk
egymástól a két őket, majd ként, mászóhuzalként és akasztóként egyaránt használható.
283 Szélességek mérése
Széldeszka. A deszkává vagy hasábbá feldolgozott fatörzs hul

ladékként fennmaradó széle. Egyik oldala egyenes, a másik
domború. A tábori építmények, főleg a talapzatok kitűnő épí
tőanyaga.
Szélerösség. Sebessége és hatása szerint tizenkét fokozatát

különböztetjük meg:
Fokozatok A szél- A szél A szél hatása

sebesség elnevezése
(km/ó)
Szekerescsomó. A kötél karóra kötéséhez használják, a fel
dobott hurkok a kötél meghúzásával szorulnak össze. Ha a cso Teljes szélcsend A füst egyenesen
0 1
mót meglazítjuk, a kötél ismét könnyen levehető anélkül, hogy száll fel.
ki kellene a csomót oldanunk. Alig érezhető A füst gyengén
1 4
szellő ingadozik.
Könnyű szellő A fák leveleit
2 9
mozgatja.
Gyenge szél A fák leveleit
3 15 erősen rázza.
Mérsékelt szél A fák könnyű gallyai
4 22
mozognak.
Élénk szél A fák kisebb ágait
5 30
mozgatja.
Erős szél Nagyobb ágakat
6 40
mozgat, zúg.
Viharos szél Gyengébb fatörzseket
Szél. Hatása erősen igénybe veszi a sátorfalakat, ezért a sát
rak összehasonlításakor figyelembe kell vennünk, hogy míg 7 50 meghajlít,letör.
gallyakat kisebb
a gúlasátornak négy ferde síkja van, az A ívelésű sátornak csu
Vihar Erősebb fákat hajlít,
pán kettő. A sátrak térfogatviszonyait képlettel is kifejezhetjük, 8 60 nagyobb gallyakat letör.
a gúlasátor képlete az A ívelésű sátor képlete
Erős vihar Gyengébb fákat kitör,
Pl. egy 200X200X140 cm-es gúlasátor esetében 9 75 a tetőcserepet 290/403
lesodorja.
2
a szélnyomós általi megterhelés frontális és oldalszélnél 1,5 m ,
Szélvész Nagyobb fákat
egy 160X200X140 cm-es A ívelésű sátornál pedig 2,8 m 2. Át 10 85 derékba tör.
7/24/2019 lós irányú szélben a gúlasátor megterhelése 1,82 m Mirko
2 , az Vosátka
A íve - Természetjárók Enciklopédiája
lésűé pedig 2,88 m2. A sátorfelület szél általi megterhelése Pusztító szélvész Tetőt letép, kéményt
11 100
dönt.
olyan arányban csökken, amilyen arányban a sátorfelület el
hajlik a szél irányára merőleges síktól. A sátorfelület valósá Orkán Épületeket rombol,
gos megterhelését a következő képlet alapján állapíthatjuk 12 150 erdőket tarol le,
meg: V'= v . sin2α/g/cm2, amelyben V'-vel a sátorfelületre emberéletben tesz kárt.
gyakorolt nyomást, v-vel a szél nyomását, és α-val azt a szö
get jelöljük, melyet a szél iránya a sátorfelület síkjával bezár.
Szélességek mérése. Többféleképpen végezhetjük: 1. Tárgyra
Figyelembe kell vennünk a sátor felületét növelő ereszeket és
merőlegesen úgy mérünk, hogy a mérendő tárgy (pl. halastó)
toldaléktetőcskéket is, melyek szintén fokozzák a szél sátorra
gyakorolt nyomását. egyik oldalán és
a tárgy mentén, leszúrunk
leszúrunk egy cöveket.cöveket,
egy második Néhánymajdlépést teszünk
Szél sátorra gyakorolt hatása 284
ugyanannyi lépés után egy harmadikat. Az eddigi irányra
amerőlegesen elfordulunk,
középső cövek egybe nem és esik
addigegy,megyünk
a mérendő tovább,
tárgy amíg
má
sik oldalán kiszemelt tárggyal (pl. fenyővel). Ekkor az utolsó
cövek és a mi új álláspontunk közti távolság egyenlő a Ha
lastó szélességével. 2. Ismét leszúrunk egy karót. Leszámolunk,
mondjuk, 10 lépést, és leszúrjuk a következőt. Aztán lelépjük
cu első távolságnak egy részét (pl. 4 lépést), és ismét leszú

runk egy karót. Merőlegesen elfordulunk, és addig megyünk,
amíg a középső karó egybe nem esik a fenyővel. Ekkor a Ha-
lastó szélessége, vagyis Leverjük a karót, mint
az előző esetekben, aztán néhány lépést teszünk a halastó
mentén, ismét leszúrunk egy karót, és kijelölünk egy olyan
derékszöget, amelynek egyik szára új álláspontunk és a ha
lastó túlsó oldalán álló fenyő összekötő vonala, majd a de
rékszög másik szárán haladunk addig, míg az első karó egybe
nem esik a fával. Ekkor a szélesség, vagyis Le
verünk egy karót, és addig haladunk a tó szélességére merő
legesen, míg a fenyőfát 45°-os szög alatt nem látjuk. A tó
szélessége ebben az esetben egyenlő a megtett távolsággal.
Szél sátorra gyakorolt hatása. Erősen befolyásolja a sátor

alakja és felállításának módja. A szél ereje kevésbé hat a sá
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja torra, ha a sátorfelület elhajlik a szél irányára merőleges sík 291/403
tól. A sátorlap megterhelését a következő képlet alapján szá
míthatjuk ki: v1 = v . sin2α (p) cm2, amelyben v1 a sátorfelület
7/24/2019 re gyakorolt nyomás,
Mirko Vosátka - Természetjárók v a szél nyomása, α az a szög, melyet
Enciklopédiája
a szél iránya a sátorfelület síkjával bezár, és p az erő mér
tékegysége. A sátor ereszei fejtik ki a legnagyobb ellenállást
a légáramlással szemben, mivel zsákszerűén felduzzadnak,
ilyenkor a sátor szinte vitorlázik, sőt, ha nincs elég erősen
rögzitve, össze is dőlhet. A gúlasátor éleit a szél irányával
szemben kell fordítanunk, hogy csökkentsük az α szöget, az
A ívelésű sátrat pedig a szél irányával szemben 45°-os szög
be kell felállítanunk, így a szél ereje megtörik a sátor ferde
falfelületén. Erős szélben jól le kell vernünk a rudakat, és
a sátor tetején, különösen, ha kinyúló ereszei vannak, két kö
telet kell átdobnunk. A sátor gerincén kereszt alakban át-
285 Szél sátorra gyakorolt hatása
Szemápolás 286
a sátor kiöblösödése
a szél nyomása
dalékokat (pl. a különböző bejárat fölötti és sátor előtti ere

szeket) távolítsuk el.
Szemápolás. Az erős napfénytől napszemüveggel óvjuk a sze

münket. Ha nincs sötét szemüvegünk, karton-vagy nyírfakéreg-
csíkkal pótolhatjuk. A csíkon keskeny nyílást vágunk (elég
a kartont vagy a nyírfakérget késsel bevágni), és a szükség
szemvédőt kendővel vagy zsineggel a fejünkre kötjük. A nap
fénynek oldalról sem szabad a szemünkbe hatolnia, ezért fon
tos, hogy a szemvédő elég hosszú és széles legyen.
haladó köteleket cövekekkel rögzítjük. A sátor bejáratát soha

sem építjük a széllel szemben, annak mindig a szélárnyékos
oldalon kell lennie. Ha a sátornak apszisa van, akkor az ap
szist fordítjuk a szél irányába, ugyanis alakjánál fogva a szél
erejét olyan kisebb Szél

nem veszélyeztetik. összetevőkre
esetén a bontja, melyek már álló
külön sátorlapokból a sátrat
tol -
287 Szintmagasság
Szemét a part menti vízben. A folyó menti fák ágain, törzsén Szerszámok tárolása. A szerszámok tárolására minden tábor
fennakadó szalmaszálak, fűcsomók, gallyak, szénagubancok, ban fedett szerszámtartó állványt kell építenünk. A fűrészeket,
rongyok, papírdarabok, amelyek a vízbe lógva fokozzák a fo lapátokat, fogókat, kétélű csákányokat, ásókat cövekekre
lyó szennyezettségét. akasztjuk, vagy két gömbfa közé csúsztatjuk. A baltákat külön
tartóban tároljuk úgy, hogy a balta feje két gömbfa közé
legyen szorítva.
Szemes kötés. Két összefogott zsinegen szemet vagy zárt te
kercset alakítunk ki. A második zsineg mindkét végét ellenté
tes irányban vezetve átfűzzük a szemen, és mindkettőt egy- Színárnyalás a térképeken. A terep részletesebb domborzati
viszonyainak érzékeltetésére szolgál, a szintvonalakat egészíti
ki. Az ecsettel végzett árnyalást színmosásnak, a ceruzával
és krétával végzettet színdörzsölésnek vagy színtörlésnek neve
zik. A felszíni formák azon kiemelkedéseit árnyalják, melyeket
ÉNy-i irányú, 45°-os beesésű fény árnyékolna.
Szintmagasság. Bizonyos pont pontos mérés által nyert szá

mokkal kifejezett magassága. A szintmagasságot a régi térké
peken az Adriai-tenger Triesztnél mért középszintjéhez vagy
a Balti-tenger Kronstadtnál mért középszintjéhez viszonyítva
jelzik. A nemzetközi alappontokon kívül minden államnak van
saját magassági alappontja. Csehszlovákiában a dél-csehor
szági kerületben Lisov közelében találjuk a magassági alap
pontot 565,1483 m szintmagasságban. Magyarországon a Ve
lencei-hegység gránitjában, Nadapnál van a magassági alap
pont, 173,83850 méterrel az Adriai-tenger szintje felett. Szá
mokkal jelölik a fontosabb csúcsok, völgyek, lejtők magassági
pontját, valamint az utak, útkereszteződések, épületek, hidak,
folyófelszínek és más vízfelületek magasságát is. A térképeken
a szintmagasságot egy körbe írt számadat mutatja, a körön
a négy égtájat egy-egy vonal jelzi. A fontos szintmagasságot
jelölő körben még egy pont is található. A háromszögelési
pontot háromszög jelöli, ponttal a közepében. A magasságot
megadó szám mindig a természetes talajra vonatkozik, ki
Szintmérés 288
véve a templomokat, ahol a magassági adat a főbejárat kü

szöbének magasságát jelzi. (A hídnál az úttest felszínét, a fo-
lyóknál a normális vízállást, a vasutaknál pedig a vágány
fej tetejét.) A települések magassági adatai a községben
mért háromszögelési pont magasságára, vagy a templom kü
szöbére vonatkoznak. Ha a településnek több temploma van,
akkor a szintmagassággal megjelölt templomot olyan keresztes
körrel jelölik, amelynek közepében pont van.
Szintmérés. A látósugarak esetében pótolja a terepmetszet raj

zát. Egy egyenessel összekötjük a kiindulási pontot és a cél
pontot, és felvisszük rá azoknak a pontoknak a távolságát,
melyeken az egyenes áthalad. Felírjuk a helyek nevét, és oda
írjuk melléjük a szintmagasságukat. Elég, ha csak a számokat
jegyezzük fel. Ezek alapján már el tudjuk képzelni a terepet.
Szintvonal. Azonos magasságú pontokat összekötő végtelen,

önmagába visszatérő képzeletbeli vonal. A szintvonalak sűrű
sége a térkép méretarányától függ. A szintvonalak áttekinthe
tővé teszik a térképet, és jelentősen megkönnyítik az erősen
tagolt felszín ábrázolását. Hátrányuk, hogy a terep részlete
sebb domborzati viszonyait nem érzékeltetik, azokat színezés
sel, csíkozással és színárnyalással fejezik ki. A pozitív szintvo
nalak a terep kiemelkedéseit, a negatív szintvonalak a talaj
mélyedéseit, valamint a tengerek és nagyobb tavak mélységét
jelölik. Értéküket m-ben adják meg. Először Cruquis mérnök
alkalmazta őket 1723-ban. A régebbi térképeken a szintvona
lakat fekete színnel nyomták, az újakon azonban már barna
vagy kék színűek (ha vízmélységet ábrázolnak). Minél több

szintvonal Enciklopédiája
van szorosan egymás mellett,Az annál
a lejtő, illetve annál nagyobb a mélység. egyes meredekebb
térképeken
az adott térkép fajtája és méretaránya határozza meg, hogy
a szintvonalak hány méterenként követik egymást (az 1:10 000
méretarányú térképen pl. 2 m-ként, az 1:50 000 méretarányún
10 m-ként stb.). A szintvonalak értékét a szintvonal megszakí
tásában tüntetik fel így: --------------------------- 20 m --------------------- . Azo
kon a térképeken, amelyeken nincsenek megadva a szint
vonalak határértékei, leolvassuk két tetszőleges pont magas
ságát, pl. a 900 m-t és a 650 m-t. A köztük levő 250 m szint-
különbséget elosztjuk a két pont között található szintvonalak
289 Szoritó nyolcas {hajóshurok)
számával, pl. öttel, s megkapjuk a szintvonalak közötti ma

gasságkülönbséget, mely ebben az esetben 50 m.
Szivárvány. Az égbolton zivatar után látható, körív alakú,

a spektrum színsávjaiból álló fényjelenség, amely zivatarfel
hők esőfüggönyén keletkezik olyankor, ha az égbolt ellenté
tes oldaláról rézsútosan érkező napsugarak megtörnek a rend
szerint távolabb hulló esőcseppeken. A szivárvány belső oldala
ibolyaszínű, utána kék, zöld, sárga, narancsszínű és piros sáv
következik. A szivárvány külső részén néha egy szélesebb, el
lentétes színsorú mellékszivárvány is kialakul.
Szlovák Turista Szövetség (Slovensky zvaz turistov). A Szlovák

Szocialista Köztársaságban tömöríti szövetségbe a gyalogos, a Szlovák Testnevelési Szakosztály (Slovensky telovychovny
sí-, vízi, motoros és kerékpáros turisztika iránt érdeklődőket; oddiel) testnevelési szervezetén belül működik.
Szorító nyolcas (hajóshurok). Sokféleképpen felhasználható ragadjuk a kötelet. Azzal, hogy mindkét kezünket visszahúzzuk
csomófajta. Gyakran alkalmazzák emberek megkötözésére, az eredeti helyzetbe, kialakul a két hurok, a „pápaszem”.
mert minél inkább szabadulni akar valaki belőle, annál A hurkokat keresztülfektetjük egymáson, ráfűzzük a karóra,
jobban összeszorul. Két kötélből és karókból erős kötél és meghúzzuk a kötél mindkét végét. Néha, hajóvonta
hágcsót is készíthetünk a segítségével. Ezzel a hurokkal kö táskor a vontatókötélen kell hajóshurkot csinálnunk. Ilyenkor
tik ki a hajót a cölöphöz, és így hurkolják a kötelet függő jobb kezünket az óramutató járásával ellentétes irányban te
legesen álló, hengeres tárgyakra. A hajóshurok kialakításá nyérrel fölfelé fordítjuk, és tenyerünkbe fogjuk a kötelet, ame
nak leggyorsabb módja a következő: jobb kezünket keresztez lyet közben bal kézzel húzunk. A kötelet markoló jobb kezün
zük a ballal, és mind a két kezünkkel felső fogásban meg ket visszafordítva kialakítjuk az első hurkot, majd hüvelykuj-
Szozológia 290
junkat fölülről a megfeszített kötél alá csúsztatjuk. A hüvelyk hurok, vagyis fél kézzel hozzuk létre az egész „pápaszemet”.
ujj és a többi ujj közé zárt kötélből formálódik a második
Szozológia. A természet és a természeti lelőhelyek védelmével jük a fejsze vagy a kalapács bevágását, és a szöget kife
foglalkozó tudomány. szítjük.
Szög. Ha a szöget deszkába vagy fahasábba akarjuk bever

ni, ajánlatos, ha előzőleg eltompítjuk a hegyét. A tompa hegy
ugyanis a farostokat csak szétzúzza, de nem hasítja szét. Ha
mégis attól tartunk, hogy a léc vagy a fahasáb kettéhasad,
akkor kötéllel vagy dróttal jó szorosan kössük körül a végét,
és csak azután verjük bele a szöget. Kemény vagy könnyen
hasadó fába a szög beverése előtt a fa félvastagságáig fúr
juk ki a szög helyét. Ha a szög áthatol a deszka vagy a fa
hasáb másik oldalán, el kell hajlítanunk. Közvetlenül a fa- Természetjárók Enciklopédiája
fölött fogóval meghajlítjuk, hogy hegye ismét a fába irányul
jon, és beverjük. Közben a balta tompa végével vagy egy má
sik kalapáccsal alulról rátörtünk a szög fejére, hogy a vissza
hajlított szögvég beverésekor vissza ne csússzon. Ha két egymás
mellé vert szöggel két deszkát akarunk összeszögelni, a szö
geket ne párhuzamosan verjük be, hanem ferdén, hogy vagy
összetartsanak, vagy keresztezzék egymást. Szöget úgy húzunk
ki, hogy kalapáccsal vagy baltával szorosan a szög feje
mellett hirtelen rávágunk a deszkára, a szög feje alá illeszt-
291 Tábor elhelyezése
Tábor elhagyása. A jó táborozó nemcsak a tábor rendjére

ügyel, hanem arra is, hogy a táborozás befejeztével a tábor
helyén mindent az eredeti állapotába állítson vissza. A tábor
elhagyása előtt a hamut és az üszkös fadarabokat elássuk,
a tűzteret befedjük gyeptéglával. A bekormozódott köveket
kormos felükkel a föld felé fordítva visszarakjuk eredeti he
lyükre. A latrinát beszórjuk klórmésszel és betemetjük, a fa
építményeket lebontjuk, a nagyobb fadarabokat, amennyiben
még építkezéshez felhasználhatók, elrakjuk a fák közé, vagy
az erdőigazgatósággal kötött megegyezés alapján felaprítjuk
tűzifának, a fenyőágakat elégetjük. A beszórt latrina helyét
tűlevelekkel, Ugyancsak
nyezetével. avarral takarjuk be, hogy
betemetjük egybeolvadjon ais. kör
a hulladékgödröt Az
üres konzervdobozokat laposra kalapáljuk és elássuk [???] , üvege
ket és konzervdobozokat sohasem dobálunk a patakba, folyó
ba vagy bozótba, és nem dugdossuk be őket a fagyökerek
alá. A sátrak szétszedése után eltávolítjuk a sátorpalánkokat,
a rúdlyukakat kitöltjük földdel. A sátrak helyét és környékét
lucfenyőággal kisöpörjük, összeszedjük a gyufaszálakat, papí
rokat, elszórt szögeket, sztaniol- és zsinegdarabokat, mindent,
ami a táborozok után ott maradt. A nagy táborok elhagyása
szervezettebben történik. Először megtisztítjuk a sátrak helyét
és környékét, és a hulladékégetőben minden szemetet elége
Tábor — a sátrak elhelyezése. A sátrakat csaknem zárt körben tünk. Felszámoljuk a pincét, esetleg csak kiürítjük és bedesz-
állítjuk fel, amelyet kapu és a kerítés zár be. A kapuval szem kázzuk, hogy a következő táborozáskor még fel lehessen hasz
ben áll a vezető sátra. A sátrak esetleg zárt kört, patkót, egyik nálni. Ugyanígy járunk el a konyhában (ha érdemes, ide hord
oldalán nyitott téglalapot, fél ellipszist is alkothatnak. Ki juk be a paddeszkákat, karosszékeket, sátorpalánkfalakat és
sebb táborokban a sátrakat szétszórtan is felállíthatjuk a bok a többi, még használható faanyagot). Ezután, ha nem áll fenn
rok és fák között úgy, hogy önmagában mindegyik önálló a tábor felújításának lehetősége, szétbontjuk a kikötőhidat és
egységet alkosson. Ilyenkor a tábort a közös épületek, azaz a táborkört. Végül lebontjuk a sátrakat, és betemetjük a latri
a konyha, az étkezde, a higiéniai létesítmények stb. foglalják nát. A táborozok többségének elutazása után néhány tapasz
egységbe. Nagy táborban a sátrak állhatnak több sorban is, talt táborozó még egyszer átfésüli a tábor egész területét,
a régi katonai táborokhoz hasonló elrendezésben, de ezzel és eltávolítja az esetleg ott felejtett nyomokat.
a tábor veszít romantikus varázsából. A lobogórúd az állami
lobogóval általában a tábor közepén van, vagy a vezető sát
rának közelében úgy, hogy körülötte legyen hely a táborozok Tábor elhelyezése. A táborhely legyen száraz, napos, legyen
felsorakozásához.
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja fürdésre alkalmas folyó közelében, de árterületen kívül, le 298/403
gyen a közelében megfelelő mennyiségű jó ivóvíz, elegendő
tűzifa, túrázásra alkalmas környék, elsősorban erdős terület,
bevásárlóközpont, orvos, posta, autóbuszmegálló vagy vasútállo
7/24/2019 Tábor bekerítése. Biztonsági okokból és a rend végettMirko
is szük
Vosátka - Természetjárók
más, Enciklopédiája
viszont ne legyen széljárta helyen. Ha megnézzük az
séges. A tábor térségét általában egyszerű gömbfa kerítéssel
a képet, a sátrak elhelyezéséről a következőket mondhatjuk:
vesszük körül. A sátorpalánkok között a sátrak közti utcács
az 1. sátor lejtőn áll, erős szélnek, napnak kitéve, eső esetén
kákban csak farudakat, karókat verünk le. A kapu körül görbe
elönti a lejtőről lefolyó víz; a 2. sátor romantikusan elreitőzik
ágakból, gyökerekből vagy gyökerestül kidöntött fákból dísze
a fa alatt, de erős szélben a fa rádőlhet. A sátor a vízszint
sebb kerítést emelünk. A kerítést nem festjük be, és nem ké
magasságában van, így annak jelentéktelen emelkedése ese
szítjük drótból, különösen nem szögesdrótból. Táborkerítéshez tén is elöntheti a víz; a 3. sátor elhelyezése a legmegfelelőbb,
fahasábokat is felhasználhatunk. Úgy verjük le őket, hogy ke száraz, napos helyen áll, sem a talajvíz, sem az emelkedő
resztezzék egymást, és a hegyvidéki települések kerítéseire vízszint nem fenyegeti, a széllökésektől részben védi az erdő-
emlékeztető hangulatos látványt nyújtsanak. fal; a 4. sátor alulról szivárgó talajvíztől átnedvesedett helyen
Tábor elkerített részébe nyíló ajtó 292
all. A b képen az 1. sátor a két víz közötti réten helyezke

dik el, a hely egyrészt nyirkos, másrészt a közút mellett talál
ható; a 2. sátor ugyan száraz helyen van felállítva, de kocsi
úton; a 3. sátor helye megfelelő, védett mind a széltől,
mind az esőtől; a 4. sátor mocsaras réten áll, távol ugyan az
úton zajló forgalomtól, de fürdőzőktől nyüzsgő víz közelében.
A c képen az 1. sátor a gabonatábla mellett áll, szeles,
esős időben a gabona rádőlhet a sátorfalra és átnedvesítheti.
A sátor előtt túlságosan meredek a lejtő, lakója eső után meg
csúszhat; a 2. sátrat a lejtő alatt verték fel, ahová eső után
a mezőről odafolyik a víz, a közeli nyárfának törékenyek az
ágai, vihar esetén az egész törzs letörésének veszélye fenye

geti; a 3. sátor látszólag szép helyen van, a terület részben
napsütötte, részben fákkal takart, de ezek magányos fák,
a sátrat átjárja a két erdőcske között fújó szél; a 4. sát
rat túl erős napsugárzás és szél éri; az 5. sátor a lucfenyők
között, szélórnyékos, száraz helyen áll, ahová egész délelőtt
odasüt a nap. Délután a lucfenyők árnyéka enyhíti a nap me
legét. A d képen az 1. sátor helye csak látszatra jó. Ned
ves rét mellett van, eső után a láp által felfogott vízben áll
majd; a 2. sátor két bokor között a rét, burgonyaföld és
gabonatábla mellett van leverve, alkalmas hely egy éjszaka
eltöltésére, egyébként sáros, a mezsgyén a harmatos fű min

dent átnedvesít; a 3. sátor túlságosan közel van a vízhez,
ezért talajvíz fenyegeti; a 4. sátor helye megfelelő; az 5. sá
tor romantikus szigeten áll, de vihar esetén elöntheti a víz.
7/24/2019 Tábor elkerítettEnciklopédiája
ból készítjük. részébe
Az alsó nyíló
pánt ajtó.
tartójaGömbfából és görbe
egy földbe ásott, ágak
letört
aljú, nyakával lefelé fordított üveg. (1) Úgy ássuk be, hogy
csak 2 cm álljon ki belőle. Ebbe állítjuk annak a villás végű
karónak a lekerekített végét, amely az ajtó tartószerkezete
lesz. A felső pántot a korlát tetejét alkotó gömbfából készít
jük. A gömbfa végét hajlékony nyelvvé hasítjuk (2), és az
utolsó palánkcövek köré hajlítjuk. E mellett a cövek mellett
van elásva az üveg. A behajlított nyelvet egy friss, vékony, de
hosszú luckéregcsíkkal hozzáfogjuk a palánkeövekhez, és
a karó körül visszahajlítva az ajtó felső részéhez szegeljük.
293 Tábori étkezde
Tábori étkezde. A konyhától nem messze, árnyas helyen épít

jük fel. Nagyságát a táborban lakók száma határozza meg.
Ha deszkákból építjük, a padokat és az asztalokat legjobb
1,5 m-es szakaszokra osztani. A padok alá egy-egy, az aszta
lok alá két-két cölöpöt verünk le, egymástól 20 cm távolság
ban. A cölöpökre keresztbe a pad hosszúságának és az
asztallap szélességének megfelelően léceket szögelünk. Ezek
a lécek tartják a pad és az asztallap deszkáit (a). Az étkez
dét úgy fedjük be, hogy a két végén és a közepén A alakban
rudakat állítunk keresztbe úgy, hogy a tetőgerinc 2 m-re le
gyen a földtől, és a rudak a csúcsnál 10 cm hosszan keresz
tezzék egymást. Ez a villa tartja a tetőnyerget. Erre a vázra
50 cm-enként vékony léceket, kis gerendákat szögelünk, és
hátulról előre haladva a tetőt kátránypapírcsíkokkal fedjük be,
ügyelve arra, hogy az egyes csíkok 5 cm szélességben fedjék
üveg egymást a szél irányában. A szél felőli oldalon a tetőt egé
szen a földig lehúzhatjuk. Ha az étkezde felépítéséhez
gömbfát használunk, hasonlóképpen járunk el. Néha a pado
kat az asztallábakra szegezett tartóoszlopokra szereljük (b).
Az asztallapot és a padokat fűz- vagy gyertyánvesszőből is

megfonhatjuk (c). Kis csoportok számára építhetünk árkos ét
kezdét. Az árkokba helyezzük el az ülőkéket, az árkok közti
térség pedig asztalként szolgál. Az ülőkék és az asztallap fe
lületét különféle anyagokból készíthetjük, pl. deszkából, vesz-
szőfonással nádból, szalmából (d). Néha az árkos étkezdébe
gömbfából és deszkából készült bútort állítunk (e). Az étkezde
bútora készülhet kosárfonássci is (az ülőkék magassága 60 cm
legyen). Először a bútordarabok körvonalának megfelelően
erős karókat verünk

kőtörmelékkel töltjük le,
ki, majd körülfonjuk
tetejükre őket.és Azmohát,
homokot aljukat esetleg
kővel,
nádból és szittyából font gyékényt rakunk (f). Az árkokban levő
ülőkéknek karóból és kötélből támlát is készíthetünk. A ki
ásott székben, mohapárnán ülünk (g). Ha az étkezde beren
dezése gömbfából készült, akkor az ülőkéket cipészszék vagy
háromlábú szék mintájára készíthetjük. Máskor a padot vas
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja tag, egész vagy félbehasított, lapjával felfelé fordított fatörzs 300/403
helyettesíti. Terebélyes fák ágai között építhetünk kilátóétkez
dét is (h). Ha az étkezde építéséhez rudakat, póznákat, erős
ágakat használunk fel, akkor csúcsaiknál összeköthetjük, és
gúla alakban felállíthatjuk őket. Ezekre a tartórudakra erősít
jük (kötözzük, szögeljük) az asztal és a padok vázát (i). Az
asztal és a padok lapját úgy készítjük, hogy szorosan egymás
Az ajtóra kötélből és kőből önzárót készítünk, hogy önműkö mellé egyenes vesszőket, vékony fatörzseket, esetleg erős nád
ból kötött vékony kévéket helyezünk. Ha az étkezőasztal négy
dően csukódjon. A kötelet az ajtó belső részéhez szögeit erős
sarkában merőlegesen felfelé további négy rudat verünk le,
villás ágon vezetjük át (ha az ajtó zárt állapotban van, a kö
és kötéllel összekötjük őket, akkor olyan vázat alakítunk ki,
tél végére kötött kő kb. 50 cm-nyire lóg le az ágtól). Nyitás
melyre napvédő tetőként ponyvát vagy könnyű nádból font
kor a kő felhúzódik, de amint az
fog va visszaesik, és az ajtót becsukja. ajtót elengedjük, súlyánál gyékényt erősíthetünk (j).
Tábori étkezde 294
295 Tábori étkezde
Tábori fáklya 296
kiásott kövek
Tábori fáklya. 70—80 cm hosszú és 3—4 cm vastag bükkfa

vagy nyírfaágból készítjük. Az ágat a vékonyabb végén beha
sítjuk, szalmát vagy száraz sédbúzát készítünk elő, bádog
edényben gyantát olvasztunk. A laposan elosztott szalmaköte-
get a hasítékba toljuk, hogy hosszú „copfja” legyen, bemárt
juk a gyantába, és szorosan az ágra tekerjük. Rárakjuk a má
sik szalmaköteget, és gyanta hozzáadásával azt is felcsavar
juk, míg a fáklyának elég nagy „feje” nem lesz. A „fejet” zsi
neggel átkötjük, és száradni hagyjuk. A tábori fáklyát a tábor
tűz ünnepélyes
Ha nincs meggyújtásához
gyantánk, akkor vagy
a szalmát vékony világításra használjuk
nyírfakéregcsíkok-
kal keverjük össze, vagy a fáklya ,,fejéhez" csak nyírfakerget
használunk.
Tábori faliújság. Tábori parancsok, különböző közlemények,

versenyeredmények, a tábori folyóirat stb. kifüggesztésére szol
gál. Általában ládafedélből készül, amelyet egy villás ágra
vagy gyökerekből és görbe ágakból kialakított állványra erő
sítünk fel. Ha van műbőrünk, akkor „bivalybőr” faliújságot
297 Tábori faliújság
Tábori faragópad 298
Tábori faragópad. Az állandó tábor hasznos felszerelése. Két

10 cm vastag és 250 cm hosszú szálfából meg egy vékonyabb,
7 — 8 cm átmérőjű rúdból készítjük, amely kb. 50 cm-rel hosz-
szabb a két szálfánál (1). A rudat egy cövek segítségével úgy
erősítjük a két szálfa közé, hogy felfelé és lefelé egyaránt
szabadon mozoghasson (mindhárom fatörzset átfúrjuk, és
a cöveket áttoljuk a három lyukon, 2). A faragópad egyik
véqét közvetlenül a föld fölött két földbe vert cövekkel bizto
sítjuk, másik végét pedig két ferdén beékelt lábbal megemel
jük, hogy kb. 80—90 cm-re legyen a föld felett. A két szál
fát egy
juk a faragópadnak ezen a(3).megemelt
vízszintes cövekkel végén
Egy kb, 100 cm ishosszú
összekapcsol
és 5 cm
átmérőjű karó két végére egy-egy darab erős kötelet hurkolunk,
majd mindkét kötél szabad végén laza hurkot kötünk (a, b).
A karót a két kötél közé kötött ugyancsak laza hurokkal (c)
a szálfák között föl-le mozgó hosszú rúdhoz erősítjük. Ez a rúd
lesz a tábori faragópad taposókarja. A vonókéssel vagy más
módon megmunkálandó fadarabot átfűzzük a karóra kötött két
laza hurkon (a, b), és a faragópad felső részére helyezzük.
Ha a hosszú farúdra taposunk, a két megfeszülő kötél a fát
3
készítünk. A műbőrdarabból kivágjuk a bivalybőr alakját, és
vékony szíjakkal görbe ágakból, gyökerekből, kis fatörzsekből
készült keretre feszítjük ki. A deszka faliújságra rajzszeggel,
a bőr faliújságra ragasztószalaggal erősítjük fel a híreket.
Minden faliújságot legalább 15 cm széles tetővel látunk el,
amelyet úgy helyezünk el, hogy a faliújság felületét megvédje
az esőtől. A faliújságot néha a táborvezető sátorának oldalán 305/403
helyezzük el. A több lapból álló forgatható faliújságot desz
kából, farost lemezből, műanyagból készítjük. Az oldalak egyik
sarkát horogkapcsokkal látjuk el, melyeket azután annak
a keretnek a nyílásába akasztunk, amelyre a lemezek fel
vannak függesztve. A kétoldalas forgatható faliújság ládafe
délből és két villás ágból áll. A fedél az előre kifúrt nyílá
sokba vert facövekekkel van az ágakra erősítve. Hogy a fali
újság a karóra vagy fára felakasztott villás ágakról ne csúsz-
szon le, a villás ágak alatt erős kötéllel a fatörzshöz vagy
a karóhoz kötjük. A fatörzs mögött a villás ágakat cövekek és
zsineg vagy vékony szíj segítségével kapcsoljuk össze. Szöget

nem használunk.
299 Tábori grillsütő
a faragópadhoz szorítja — hozzáfoghatunk a megmunkálásá

hoz. Ha a fadarabon fordítani akarunk egyet, lazítunk a víz
szintes farúdra gyakorolt nyomáson, a fadarabot megfordítjuk,
majd ismét a faragópadhoz szorítjuk, és folytatjuk a munkát.
Mindkét szálfa közepébe két-két cöveket ütünk, közéjük fog
juk be a fadarabot, ha szét akarjuk fűrészelni (4).
Tábori grillsütő. Készítéséhez henger alakú vagy szögletes bá

dogdobozokat használunk fel. A henger alakú doboz tetejét
levágjuk, és a hengert négy kőre vagy téglára állítjuk. Olda
lába három lyukat fúrunk, melyeken erős drótokat vagy vé
kony vasrudakat húzunk át. Ez lesz az alufóliába csomagolt
Tábori higiénia 300
vagy a grillsütéshez csajkába rakott ételek tartólapja (1 ). Tábori higiénia. Ez a fogalom magába foglalja mind a tábor
A szögletes dobozokat átlósan vágjuk szét. Rövidebb olda hely higiéniáját, mind a táborozok személyi higiéniáját. A tá
laikba szintén két vagy három nyílást fúrunk, és a lyukakon bor higiéniája szempontjából fontos, hogy a tábor építésére
vékony, a grillrács szerepét betöltő vasrudakat tolunk át. A do kiszemelt helyet az illetékes egészségügyi szakember jóvá
bozt földkupacra vagy kövekre támasztjuk (2). A grillsütő nyi hagyja, hogy a táborban felépüljön valamennyi nélkülözhetet
tott fala előtt kanadai kandallót építünk, magas visszaverő len egészségügyi létesítmény (az étkezde, a mosdó, az edény
fallal, és nagy tüzet rakunk. Két dobozból kettős grillsütőt mosogató hely, az élelmiszertároló, a konyha, a hulladék-
készíthetünk úgy, hogy párhuzamosan, egymással szemben he gödör, a latrina stb.), melyeket az egészségügyi szakembernek
lyezzük el őket, és közöttük nagy meleget adó tüzet gyúj szintén látnia kell, végül, hogy a táborozás folyamán ügyel
tunk (3). Kenyérpirítót konzervdobozból készíthetünk (4). A kon jünk a tisztaságra a sátrakban, a sátrak körül és a tábor
azervdoboz
csíkokat falából négy ésbevágással
felhajlítjuk, két acsíkot
rájuk rakjuk vágunk ki,
kenyérszeleteket. egész területén.
A konzervdobozt kilyuggatjuk, két kőre állítjuk, és tüzet gyúj
tunk alatta úgy, hogy a lángok áthatoljanak a falán levő nyí Tábori hűtőszekrény. A tábor egyik fontos berendezése. Fel
lásokon, de lehetőleg ne kormoljanak. (A kenyérszeleteket tar akasztható hűtőszekrényt (1) egy nagyobb kendőből vagy
tó fogók hátlapjába is fúrhatunk lyukakat.) Ha a grillsütőt vászonzacskóból rögtönözhetünk. Belehelyezzük a nylonzacs
alumínium lemezekből állítjuk össze, olyan közel állítsuk a tűz kókba csomagolt élelmiszert, erős ágra akasztjuk, és falát
höz, hogy tenyerünk legfeljebb 9 másodpercig bírja ki a tűz időnként megöntözzük vízzel, hogy a párolgó víz lehűtse a bel
melegét. A grillsütő „polcára” rakjuk a sütnivalót, és kellő sejét. Nagyobb mennyiségű élelmiszer hidegen tartásához
képpen tüzelünk előtte. egy 100—150 cm hosszú vászonzsákot varrunk, és belsejét né
vászon
301 Tábori hűtőszekrény
hány rugalmas ágból készült abronccsal kimerevítjük. Az ab felfelé áramlik, s ott a levegőn elpárologva hűti a zsák bel
roncsokat — a legfelsőt kivéve — húrral, hevederrel vagy zsi sejét (2). A szél hűtőhatását kihasználó hűtőszekrény egy
neggel kifonjuk. Az egyik átfont abroncsra helyezzük a hűtésre szerű gézből kötött és néhány ággal kimerevített batyu. A ba
szánt élelmiszert, a zsák alját pedig a többi átfont abroncs tyuba belerakjuk az élelmiszert, és a batyut széljárta helyen
csal a vízbe merítjük. (A zsák a felső szélére erősített akasz felakasztjuk (3). Két tízliteres festékesdobozból olyan hűtő-
tóknál fogva egy víz fölé hajló faágon lóg.) Mielőtt a zsákot szekrényt készíthetünk, amelyet a folyó vagy a patak vize tart
a vízbe merítenénk, egész felületét meglocsoljuk vízzel, a haj- hűvösen. A dobozokat jól lezárjuk, és farudakból készített tar
szálcsövesség következtében ugyanis a víz a zsák falában tóvázra erősítjük. A „tutaj” közepére állítjuk a tulajdonképpeni
Tábori kajak 302
hűtőszekrény szerepét betöltő nagyobb bádogedényt, amelyet

mogyoróvesszőkből és vászonból készített fedéllel látunk el.
A tutajt a legerősebb vízsodrásban horgonyozzuk le. (4). A fo
lyóvíz „hűtőerejét” úgy is hasznosíthatjuk, ha a hűtőszek
rényt közvetlenül a folyóvízbe állítjuk. Ehhez egy nagyobb
ládára vagy hordóra van szükségünk, melynek fenekét (oldal
falait) a vízfelszín magasságáig átlyuggatjuk, hogy biztosítsuk
a víznek a ládán (hordón) való folyamatos átáramlását. A láda
(hordó) belsejében, 10 cm-rel a vízszint fölött lécrostot készí
tünk a hűtésre szánt élelmiszerek számára (5). Halastó köze
lében táborozva az átszivárgó vizet használhatjuk fel hűtésre.
A tó közelében árkot ásunk (olyan mélyet, hogy félig meg
teljen vízzel), a tejeskannát beleállítjuk a vízbe, az élelmisze
reknek pedig karókból és deszkából kb. 20 cm-re a víz fölött
állványt csinálunk. Az árkot gömbfából és deszkából készült,
kátránypapírral bevont csapóajtóval fedjük be (6). Ha a hűtő-
szekrényt olyan helyen akarjuk felállítani, ahol kevés a víz,
borítsunk be szalmával egy nagyobb ládát, és állítsuk ala
csony karóvázra (a szalmát vagy szénát zsineghálóval rögzít
jük a láda falához, kb. 15 cm magasságig). A fedélre ágkilin
cset erősítünk, hogy könnyen nyitható legyen. A láda fölé
vászon- vagy közönséges vizesvödröt akasztunk, amelyből las
san szivárog a víz a láda fedelére, állandóan nedvesen tart
va a láda burkolatát. A folyamatosan párolgó víz csökkenti
a láda belsejének hőmérsékletét (7).
Tábori kajak. 150—200 cm hosszú legallyazott ágakból vagy

vékonyabb fatörzsekből készítjük. Ezenkívül rafia, kötél és
gyékény is szükséges hozzá. Cövekeket verünk le (I. a rajzot),
és meghajlítjuk körülöttük az ágakból készülő bordákat. (A haj rom ág körül. A csónak vázára két vékony rúd segítségével
sátorlapból vagy műanyag fóliából készült huzatot feszítünk.
latok helyén az ágakat bevágjuk, hogy négy vékonyabb részre
hasadjanak.) Az ágakból és a bordákból összeállítjuk a kajak
vázát, és az egyes részeket összekötözzük. A kajakfenéknek azt
a részét, ahol ülni fogunk, kifonjuk. Elkészítjük a háttámaszt, Tábori konyha. Hosszabb ideig tartó táborozáskor építjük olyan
megfonjuk az orr-részt. Az evezőket háromágú villás ágból árnyékos helyen, ahonnan a szél a füstöt a táboron kívülre
készítjük, a tollat fűzfavesszőből vagy gyékényből fonjuk a há fújja. A konyha közelében pincét ásunk. Magát a konyhát
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja rúdfából építjük, a vázat széldeszkával, deszkával vagy kát 309/403
ránypapírral fedjük be. A tető elöl 80 cm-rel, hátul pedig
90 cm-rel érjen túl a konyha falán. A belső térséget a munka
asztal és az étel kiadására szolgáló asztal célszerű elhelye
zésével töltjük ki.Enciklopédiája
A kenyér és a napi főzéshez szükséges élel
miszerek tárolására polcokat készítünk, a többi élelmiszert
a pincében tartjuk. Ha nem áll módunkban külön helyiséget
építeni a lisztnek és a lisztes készítményeknek, pl. a rizsnek,
a száraztésztának stb., akkor a konyha sarkában alakítunk ki
számukra egy megfelelően szigetelt térséget. A merőkanál,
a főzőkanalak és a fedők, valamint a törlőruhák felakasztásá
hoz fogasokat, a nagyobb edények elrakásához pedig állvá-
303 Tábori konyha
szemétgödör
meleg viz mosogatáshoz tüzifakészlet

zsíradékfelfogó
gödör
pince
ágasfa
polcok
élelmiszerraktár
vízkészlet asztal
ivóvízkészlet
séhez. Mellette helyezzük el a zsiradékfelfogó gödröt és az

edények elmosására szolgáló vödröket. A konyha közelében
állítjuk fel az ágasfát, falánál pedig fatárolót építünk. Este,
a konyhai munka befejeztével minden edényt mosogassunk el
és rakjunk el, készítsünk vizet a reggelihez, a tűzhelyből szed
jük ki a hamut, és készítsünk bele alágyújtóst. A törlőruhákat
nyokat készítünk. Elkülönítjük az ivóvíz tárolására szolgáló tér mossuk ki, és akasszuk fel száradni, az élelmiszereket rakjuk
séget. A konyhában tűzhelyet építünk, közvetlenül a konyha a polcokra, a tárolóhelyiség legyen kisöpörve, az asztallapok
mellett pedig bográcsot állítunk fel a mosogatóvíz melegíté pedig lesúrolva és letörölve.
Tábori láda 304
kályhacső
lelmiszerraktár fémlemezek
agyag + kő
H
Tábori
csolódik láda. Mérete
a ládához, amely40X40X70 cm. Fedele
pántos függőlakattal sarokpánttal
záródik. A láda kap belsejét
juk. Ha kiemelhető rekeszekkel
a sátorban a ládáthárom vagy négy
keskenyebb részre állítjuk
oldalára oszt
(40 cm), polcain elrendezhetjük a holminkat, könyveinket stb.
A ládának nem szabad a földön állnia, hanem egy kb.
15 cm-es állványon. Fedelére a törülközőknek és a törlőru
háknak akasztókat készíthetünk. Felső lapját egy darab pvc
fóliával takarjuk le. A ládát mindkét sátorlakó használja, a re
keszeket tehát megosztják.
305 Tábori meteorológia
este nem hull harmat, reggel a fű száraz, a hangok rendkívül

közelről hallatszanak (a vonat zakatolása és a harangzúgás
olyan
szani). helyeken
Szép idő is hallható,
akkor ahol ha
várható, egyébként
a reggelinem
ködszokott
csak ahallat
dél
előtt folyamán oszlik szét, a hajnali égbolt sápadt, lassan vir
rad, a fű erősen harmatos, a mező fölött pacsirta szól, a pókok új
hálót szőnek, magasan röpködnek a fecskék, a kilátás fátyo
los, a nap folyamán fehér felhők képződnek, amelyek azon
ban lassan eloszlanak, csendes éjszaka után reggel gyorsan
elülő könnyű szél támad, kinyílnak a virágok, a hangyaboly
körül nyüzsögnek a hangyák, már alkonyatkor hullni kezd
a harmat, este brekegnek a békák.
Tábori meteorológia. Az időjárás változásaira olyan termé

szeti jelenségekből következtet, amelyek szabad szemmel, mű
szerek nélkül is megfigyelhetők. Rossz idő, eső, vihar akkor
várható, ha a látóhatár fölött sűrűsödő felhők képződnek, az
égbolton magasra tornyosuló bárányfelhők tűnnek fel, s a fel
hők több rétegben úsznak egymás fölött, gyakran különböző
irányban. Felszáll a köd, az erdő párolog, rendkívül jók a lá
tásviszonyok, a hajnali égbolt sárgás, a felkelő nap fénye
vakítóan erős, napkeltekor vörös az ég alja, napnyugtakor na-
7/24/2019 Mirko fényes
rancssárgás, virradatkor sötétkék az ég, s a holdnak Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
udvara van. A fecskék alacsonyan szállnak, a galambok csa
patokba verődve gubbasztanak a háztetőkön, a tyúkok is csak
tollászkodnak, nem kapirgálnak, a madarak hirtelen elcsende
sednek, a halak kiugrálnak a vízből, a pókok összehúzzák
a hálójukat, a hangyák bemenekülnek a hangyabolyba, a bö
gölyök és a szúnyogok dühödten csípnek. A füst a föld fele
száll, visszaverődik a kéménybe, megváltozik a szél iránya,
Tábori satu 306
Tábori satu. Egy fatörzstől fél vagy egy méterre leverünk egy
10 cm átmérőjű karót (2), melyet félvastagságáig 25 cm hosz-
szan lehasítunk. Azután hosszú, erős villás ágat keresünk,
amely egyik végével a levert karóra, a másikkal meg a fa
törzsre támaszkodik. (1). A villás végét homorúra faragjuk,
hogy jól simuljon a fatörzshöz. Erős ágból kb. 30 cm
hosszú cöveket vágunk (4), lehántjuk a kérgét, és simára
csiszoljuk. A karó lehasított felének alsó szélét ék alakban
lefaragjuk (2a). Erős zsineggel (3) körbetekerjük a fatörzset,
és a levert karóra laza hurkot dobunk úgy, hogy a hurok túl
érjen a satu másik, tárgy felőli szabad részén. A lesimított
cöveket becsúsztatjuk a két párhuzamos zsineg közé, addig
forgatjuk, amíg a satu mindkét pofáját szorosan egymáshoz
nem szorítja, aztán megtámasztjuk a beékelt villás ággal.
Hogy a pofák minél nagyobb felületen érjék a befogott tár
gyat, alsó végükhöz a félbehasított karó alsó lapjára a tárgy-
gyal azonos vastagságú vagy egy kicsit vékonyabb fadarabot
csúsztatunk (5). A satut két karóból is elkészíthetjük. Min
degyik karó egy-egy pofát helyettesít, melyek a kötél meg-
csavarásával szorulnak össze (6).
Tábori szán. A tűzifa szállítására használják. A legegyszerűbb a helyeken, ahol a zsineg áthalad a fán, ívelt vágatokat csi
szán kisebb fatörzsből áll, melyen meghagyunk néhány erő nálunk). A szánra ülést és csomagrácsot is készíthetünk. Mivel
sebb ágat. A szánt a fatörzsnél fogva húzzuk, vagy vontató ez a szán a füves lejtőkön is jól csúszik, a nyári táborban
kötelet kötünk rá. Szánkészítéshez erős villás ágat is felhasz szintén jól hasznosítható.
nálhatunk. Az ág végét ferdén lefaragjuk, elsimítjuk rajta a cso
mókat. Fölülre keresztbe 4—5 erősebb ágat erősítünk, ez lesz
a szán hordfelülete. A villás ág vastagabb végére kötjük
a vontatókötelet. Valódi szánt rúdfából készítünk. Egyes da
rabjait erős zsineggel vagy dróttal kötjük egymáshoz (azokon
Tábori szövőszék
Tábori szövőszék. A gyékényből, nádból, száraz fűből szőtt szövünk, hogy felemeljük a mozgó láncot, s a láncfonalra ha
tábori matrac megszövésére használják. A megszövendő pász ránt irányban rárakjuk azt az anyagot, amelyből szövünk. Az
mák számának megfelelően 1 m magas karókat verünk le tán a mozgó láncot leengedjük egészen a földig, vigyázva,
a földbe 10 cm-es távközzel (1), velük szemben pedig 2,5 m hogy állandóan megfeszítve maradjon, további anyagréteget
távolságban két karót, melyekre keresztben egy vastagabb rakunk rá és fölemeljük. A szövés a mozgó lánc váltakozó
rúdfát rögzítünk (2). Erre a keresztrúdra a karók irányába rá mozgása folytán jön létre. Az anyagot a mozgó lánccal min
kötjük a láncfonalat (3), az egyes láncfonalak közé meg dig jól húzzuk meg. A munka befejezése után a mozgó és az
a mozgó láncfonalakat (4), s végüket egy vastag, egyenes
ágra erősítjük (5). Ügyeljünk arra, hogy szövéskor a mozgó
láncfonalak pontosan az álló láncfonalak közé essenek. Úgy 5
Tábori térképrajzolás 308
(Ha négyzethálós papírt használunk) alapegységül egy négyzet

hosszát vesszük: 1 lábnyom egyenlő a négyzet egy oldalával.
Beáilunk
halad, ésaz számolja
egyik pontba. A mérő
a megtett a képzeltMihelyt
lépéseket. egyenes
elérvonalán
addig
a pontig, ahonnan merőlegest lehet vezetni, mondjuk, a kony
hasátor élére, megáll, és jelenti a megtett lépések számát.
Derékszögben elfordul. Cövekkel és egy darab pirosra festett
gézzel megjelöli a nézőpontot. Aztán ellép a konyhasátor sar
káig, és jelenti a megtett lépések számát. A rajzoló a négy
zetek oldalaira átszámított mértékeket átteszi a térképre.
A mérő visszatér a cövekhez. Kihúzza, és továbbhalad a kö
vetkező pontig. Így derékszögű méréssel beszintezi a tábor-
álló láncfonalak végét összekötjük, és a keresztrúdnál levág

juk. A szövést mindig a keresztrúdtól kb. 15 cm-re kezdjük építmények valamennyi pontját, a kanyarokat, az ösvényeket,
úgy, hogy először zsinegekkel egy vékony egyenes vesszőt a hídállásokat, a tábori lobogórúd és a tábor központi köré
kötözünk az álló láncfonalakra, amelyet a munka végeztével nek helyét. A rajzoló egy-egy objektum bemérésének befeje
(de a szálvégek összekötése előtt) kihúzunk. zése után a felmért pontokból megrajzolja annak körvonalait.
Ez az eljárás nagyon pontos. A szélrózsás módszer alkalma
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja zása esetében a rajzoló egy ládára helyezett deszkára rajz 315/403
Tábori térképrajzolás. A tábor és közvetlen környékének tér lapot erősít. Iránytű segítségével megállapítja az É—D egye
képezése derékszöges, vagy szélrózsás módszerrel törté nest, amelyet rárajzol a papírra. Az iránytűt úgy helyezi rá az
nik. Ha a derékszöges módszert alkalmazzuk, kiválasztunk két egyenes közepére, hogy az egyenes pontosan egybeessen az
7/24/2019 pontot, lehetőleg úgy, hogy összekötő vonaluk Mirko
annakVosátka
a tér - Természetjárók Enciklopédiája
É—D tengellyel. Aztán a deszkára erősített irányzó segítségé
ségnek a közepén haladjon át, amelyet feltérképezünk. Ezt vel bemér egy pontot. Megállapítja annak irányszögét, azt
a két pontot jól megjelöljük. A papírra, amelyre a térképet rárajzolja a méréspont közepétől a térképre, és rávezeti a le
rajzolni fogjuk, felvázoljuk mindkét pontot, pontosan a meg lépett távolságot. Ilyen módon azimuttal sorban meghatározza
számlált lépéseinknek megfelelően, a pontokat összekötő egye a sátrak, épületek stb. sarkait. Mindkét módszert a védett nö
nes hosszának arányában. Méréskor a cipő sarkát pontosan vények vagy a ritka madarak fészkelőhelyének feltérképezése
a cipőorr
az elé rakjuk.
orr hegyéig) Ilyenkormértéket
térképezési a cipő jelent.
hosszaEhhez
(a sarok végétől
a mértékhez kor használják.
309 Tábori tűzhely
Tábori tűzhely. Sokféle anyagból építhető: téglából, gyep téglából és fémlemezekből készül (nagyobb létszám esetén
téglából, agyagból, kövekből, fahasábokból. A legegyszerűbb sütőket és tűzhelycsöveket is felhasználhatunk hozzá). Az 1-es
nagy asztal formájú tűzhely kifejezetten tábori jellegű, két
tűztere van. Gömbfa, kő és agyag szükséges hozzá. Falait vesz-
szővel fonjuk körül, kéményei dróttal áttekert, karóhoz erősített
bádogból vannak. A 2-es tűzhely földszintes, kövekből rakott
tűztérrel, rostéllyal, nyírfavesszővel vagy náddal kifont eltolható
asztallal és fatárolóval. A kémény kövekből és gyeptéglákból
1
tapasztás
kő + gyeptégla + gömbfa
gyeptégla
az ágak átfonása
kő + ágátfonás
Tábori vizelde 310
készül. A 3-as tűzhely tágas tűztere két nagy bogrács számá

ra is elegendő. A tűztér gömbfából és erős ágakból készült
kosárba van beépítve. A 4-es tűzhely lapos kövekből és erős
ágakból épül, az 5-öshöz karóváz, néhány lapos kő és gyep-
6
311 Táborkapu
tégla szükséges. A 6-os kétszintes tűzhelynek három tűztere

van, melyek közül az alsó kemenceként vagy sütőként szolgál.
Gömbfából, egy darab bádogból, 4 vaslemezből, gyeptéglák
ból és agyagból készül. A 7-es alapja egy kőtörmelékkel,
agyaggal és lapos kövekkel kitöltött, vesszővel kifont gömbfa
váz. A 8-ast erős fahasábokból és agyagból építjük, két tűz-
térrel és egy rakodótérrel. A tűzifakészlet a tűzhely alatt he
lyezhető el. A 9-es árkos tűzhely, gyeptéglákból és fémleme
zekből való ráépített résszel, valamint kályhacsőből készült ké
ménnyel. Az a) térség az edény félrerakására való, a b) tér
ségben pedig a fűtő ül. A 10-es tűzhely a több célú tábori
tűzhely alaptípusa. Lapos kövekből, téglákból, gyeptéglákból
vagy agyagtömbökből építjük. Hossza ne legyen több 1 m-nél,
hogy a tűz az egész tűzteret jól bemelegítse. Nyárs és füg
gesztőkaró alkalmazásával grillsütőnk is lesz. Ha az étellel teli
edényt a felmelegedett falak közé meleg hamuba állítjuk,
hosszú ideig meleg marad. Ez a tűzhelytípus kemencévé is
átalakítható.
Tábori vizelde. Kiásunk egy 150X100X80 cm-es árkot, az al Táborkapu. Egy-egy táboregység bejárata, természetben ta
jára kőtörmeléket, majd kb. 5 cm vastagon klórmésszel ke lálható anyagokból, azaz gömbfából, gallyakból, gyökérből,
vert durva homokot szórunk. Két kis fatörzzsel áthidaljuk, és erős ágakból készítjük. Arra törekedjünk, hogy formájával,
a fatörzseket gyeptéglákkal fedjük be. A gyeptéglák közé be anyagával kifejezze a tábor jellegét. Sose építsünk táborkaput
szúrunk egy darab csövet és vagy egy lucfenyőkéregből ké deszkából, betonoszlopokból vagy fémrudakból, ne szereljünk
szült 30 cm átmérőjű tölcsért erősítünk rá, vagy olyan V ala
kú nyílást vágunk az oldalába, amely megfelel egy két
deszkából összeszögelt vályú szélességének. A vályút ka
rókra vert lécre támasztjuk úgy, hogy a cső fölötti vége
5 — 8 cm-rel alacsonyabban legyen, mint a másik. A vizeldét
farúd vázra erősített fenyőág, fenyőkéreg vagy nádfallal vesz-
szük körül.
Táborkör 312
313 Táborozó higiéniája
vagy sokszög alakban helyezkednek el. Ha műsorral is számo

lunk, sőt rendszeres műsorral, akkor a tábortüzet kijjebb
rakjuk, és a padokat mindkét oldalon félkörben helyezzük el.
A tűzzel szemben van a színpad, melyet a tábortűz fénye vilá
gít meg. A táborkörben nem étkezünk, nem járkálunk, nem
alszunk a padokon és a karszékekben, de tanácskozásokat
napközben is tarthatunk benne. A körben nem szemetelünk,
mindig tisztának kell maradnia. A tűztér kővel körülrakott
2—25 m átmérőjű terület, melyet a gyep eltávolítása után fi
nom kőtörmelékkel vagy homokkal szórunk be. A táborozás
befejeztével a köveket elhordjuk, a tűz helyét elgereblyézzük,
és befedjük gyeptéglával.
Táborozás télen. Ruházatunk bizonyos módosítását követeli

meg. Több réteg vékony, laza fehérneműt veszünk fel, hogy
testünk körül hőszigetelő rétegek alakulhassanak ki. A szoros
öltözék akadályozza a vérkeringést. Sí- vagy hegymászó nad
rágot húzunk (sohasem melegítőruhát, mivel gyorsan átned
vesedik) és két harisnyát: egy vékonyát, mely felszívja az iz
zadságot, és egy vastagot. Téli túrához legmegfelelőbb a gu
mitalpú turistacipő, a sícipő erre a célra túlságosan nehéz.
Viharkabátot, meleg sapkát, kesztyűt viszünk magunkkal. Leg
jobb az egyujjas vízhatlan kesztyű, alája pedig egy laza
gyapjúkesztyű. (L. Sátorverés téli táborozáskor.)
rá villanyvilágítást. A táborkapu meggörbült gallyakból, gyö
kerekből a legszebb. A készítéséhez felhasználandó fákat csak
az erdőgazdaság engedélyével szabad kivágni. A kapu egyes
elemeit kötéllel, hornyolással kapcsoljuk össze, lehetőleg ne Táborozó higiéniája. A kellemes táborozás és a természetben
használjunk erre a célra drótot, nagy szögeket, sőt anya való tartózkodás előfeltétele. A jó táborozó mindennap tisz
csavarokat. A kész kaput ne mázoljuk be olajfestékkel, a fát tálkodik, kezét naponta többször is megmossa. Rendkívül fon
hagyjuk meg eredeti állapotában, esetleg vonjuk be színtelen tos, hogy rendszeresen és eleget aludjunk, valamint, hogy
csónaklakkal. fekhelyünk mindig meleg és száraz legyen (I. Alvás a szabad
ban). Ha hálózsákban alszunk, vessük le a cipőnket, de
mindig húzzunk zoknit és hálóöltözetet. (Éjjelre ajánlatos
a tartalék száraz harisnyát felhúzni.) Alváshoz nem jó túl
Táborkör. A tábortűz körüli térség. A táborozok padjait és öltözni. Ha ugyanis kevés ruhaneműt veszünk fel, bőrünk sza
karszékeit aszerint rakjuk szét, hogy hol lesz a tűz. Ha a tűz badon lélegezhet, és a testünk által leadott hő felmelegíti
középen van, akkor a padok és a karszékek a tűz körül körben a hálózsákot, a túl sok ruhán viszont a testmeleg nem tud
áthatolni, a hálózsák hideg marad, és hamarosan fázni kez
dünk. A hálófelszerelést, vagyis a hálóöltözetet és a hálózsá
7/24/2019 Mirko Vosátka -kotTermészetjárók
naponta szellőztessük ki, és szárítsuk meg. Alkonyat előtt
Enciklopédiája
mindent rakjunk a sátorba, hogy hálófelszerelésünk át ne ned-
vesedjen. Cipőnket naponta kenjük be krémmel. Használat
után mindig szárítsuk meg, és gondoskodjunk róla, hogy ne
maradjon rajta sár. Lefekvés előtt a nappali ruhánkat a tűz
fölött szárítsuk meg, hajtogassuk össze és rakjuk pvc zsákba.
Eső után valamennyi ruhánkat és hálóholminkat szárítsuk
meg. Főleg télen gondoskodjunk róla, hogy harisnyánk, ci
pőnk és ruhánk mindig száraz legyen. Cipőnket a sátorban
Tábor részeinek elhelyezése 314
rakjuk külön állványra, ne hagyjuk a földön, ügyeljünk arra, elhelyezését a kút, az ivóvízforrás helye határozza meg. Fon
hogy a sátorban, különösen a fekhelyünk alatt ne maradjon tos, hogy legalább 50 m-nyi távolságban legyenek a forrás
ételmaradék, mert a bomló élelmiszer bűze sátrunkba csalo vagy a folyó alatt úgy, hogy a konyhától és mellékhelyiségek
gatja a rovarokat. A tábori higiénia alapja a tisztaság, a szá től elfolyó szennyvíz ne juthasson az ivóvízforrás közelébe.
razság és a rend. A latrinát szintén a forrás alatt állítjuk fel, szélirányban. Sport
pályát egyenes terepen a vízhez közel kell létesíteni. A mos
dót általában a konyhával egy vonalban helyezzük el, az
Tábor részeinek elhelyezése. A tábor közepén kialakított tér edénymosogatót pedig a mosdó alatt.
körül helyezkednek el a résztvevők sátrai. A tulajdonképpeni
táboron kívül (mindig szélirányban) van a konyha, mögötte
a hulladékgödör, a hulladékégető és a pince. Az étkezdét
fák alá, árnyékba építjük. A konyha és a mellékhelyiségek
315 Tájelemzés
Tábortűz. Ünnepi alkalmakkor gyújtjuk a táborkör közepén. (mindig kettesével) fokozatosan 5—10 cm-rel csökken. A rö
A fahasábokat piramis vagy pagoda formába rakjuk össze vidítés aránya a fák vastagságától függ. A tűztér közepére
hozzá. A piramist úgy építjük, hogy a 2 m átmérőjű tűztér gyújtást készítünk, ugyanúgy, mint a piramisnál, és akörül
közepébe leverünk egy 1,5 m magas erős villás ágat, amely kezdjük építeni magát a pagodát. A két leghosszabb fát pár
köré a villás ág félmagasságáig száraz rozsét, fenyőgallyat, huzamosan a gyújtás mellé rakjuk úgy, hogy a továbbiak
nyírfakérget, majd erősebb ágakat halmozunk. Erre a rétegre (a rövidebbek) jól megálljának rajtuk, de ne nyúljanak túl.
támasztjuk körbe a fahasábokat, ügyelve arra, hogy megfelelő így haladunk egészen a két utolsó, legrövidebb fáig. A hasá
rések maradjanak köztük az oxigén beáramlásához és a füst bok közötti térséget rövidebb darabokkal töltjük ki, vigyázva,
elvezetéséhez. Az alágyújtáshoz két helyen nagyobb nyílást hogy a tűz ne fojtódjon el, és a tűztér a legalsó és a követ
hagyunk. A pagoda építése nagyobb előkészületet követel. kező faréteg között minden oldalról jól megközelíthető legyen.
Olyan fahasábokat kell hozzá fűrészelnünk, amelyek hossza A piramist vagy a pagodát elkészülte után takarjuk le sátor
lappal, nehogy az esti harmat átnedvesítse, vagy az eső át
áztassa.
Tábortűz meggyújtása. Mindig ünnepélyes módon történik. So

hasem gyújtjuk meg gyufával, meggyújtásához fáklyákat
(I. Tábori fáklya) használunk, amelyeket a táborkörön kívül
égő kis tűzön vagy a konyhában gyújtunk meg. Az égő fák
lyákat bevisszük a táborkör közepére. A résztvevők vigyázzban,
teljes csöndben állnak. A táborvezető és az általa kijelölt há
rom táborozó az égő fáklyákat egyszerre a piramis vagy a pa
goda nyílásaiba helyezi. A táborozok mindaddig vigyázzban
állnak, míg a lángok fel nem csapnak. A tábortüzet csak az
arra kijelölt személy táplálja a tábortűz körén kívül, rend
szerint valamelyik pad mögött elhelyezett tűzifakészletből,
(ügyeljünk arra, hogy a készlet elegendő legyen.) A műsor
befejezése után megvárjuk, míg a tábortűz kialszik, sohasem
öntjük le vízzel. Nem dobálunk bele cigarettavégeket, gyufa
szálakat, papírdarabokat, nem főzünk rajta, és nem szárítunk
mellette ruhát vagy cipőt. A tábortűz körül csak ülni illik, he-
verészni vagy aludni mellette neveletlenség.
Tájelemzés. Térkép, menetrend és útikalauz segítségével hajt

juk végre. Először a térképen kijelöljük a túra egyes állomá
sait (turisztikai, kulturális-ismeretszerző, természettudományi
stb. szempontok, leggyakrabban mindezek kombinációja sze 322/403
rint). Minden szakaszhoz megfelelő információs forrást (pl. úti
könyvet) keresünk. A térkép alapján megállapítjuk a táj szint
különbségeit, jellegét. Mérlegeljük az éjszakai szállás lehető
7/24/2019 Mirko Vosátkaségeit,
- Természetjárók
kiválasztjuk azEnciklopédiája
élelmiszer-beszerző helyeket, a közleke
dési eszközökre való fel- és leszállás helyeit. Felvázoljuk a túra
egyes szakaszainak szintkülönbségét, elkészítjük a túra idő
beosztását, figyelembe véve a vásárlásra, pihenésre, kulturá
lis tevékenységre, fürdésre stb. szánt időt is. Végül a menet
rend segítségével megállapítjuk a szóba jöhető csatlakozáso
kat. Az elemzés során ne feledkezzünk meg semmiről, ami
a tervezett túrához hozzátartozik.
Tájoló 316
Tájoló. Különböző szögek leolvasására alkalmas iránytű. Leg mellett irányvonalat húzhatunk. Tájoláskor a tájolót úgy kell
ismertebb a Bézard-féle, patkó alakú, arretációs berendezés tartanunk, hogy a fedelén levő nyíl a betájolt pont felé mu
sel ellátott, nem mágneses lémtokban elhelyezett tájoló. A fe tasson. A tájoló nyíl alakú mágnestűje egy körben forgatható,
dél oldalába vágott két irányrésen át keressük meg a me kerek szelence közepéből kiálló fémcsúcson mozog. A mág
netirányt meghatározó tájékozódási pontot. A tájoló fedelének nestű hegyes, foszforeszkáló, háromszög alakú vége É felé
egyenes, az irányrésekkel párhuzamos éle az irányél, amely mutat, a másik, a déli kis körben vagy keresztben végződik.
Ha a tájoló fedelét lecsukjuk, a mágnestű önműködően rögzí
tődik. A szelencét felül üveglap védi, amely alatt 360°-ra be
osztott, és két foszforeszkáló jellel ellátott kerek celluloid le
mez van. Az É (Észak) vagy N (Nord, North) betűnél vonás,
illetve háromszög, a D (Dél) vagy S (Süd, South) betűnél egy
kis kör, illetve kereszt látható. A szelence szélére felerősített
fémtükörnek az a rendeltetése, hogy amikor a tájolóval az
irányrésen át irányzunk, a fémtükörben megfigyelhessük
a mágnestű helyzetét, a fokbeosztás egy részét és a tükör
tengely mozdulatlan részére felszerelt mutatócsúcsot (indexet).
A tükör szükség szerint 45 vagy 90°-os szögbe állítható.
A tájolóval két fontos feladat végezhető el: a terepről tér
képre és a térképről terepre történő irányátvitel. A tájoló se
gítségével megmérjük az É—D egyenes és a menetirányunk
közötti szöget, a tájoló irányélét a betájolt térképen haladá

sunk felrajzolt vagy elképzelt vonalára helyezzük, és meg
várjuk, míg a mágnestű megállapodik az É—D irányban (az
arretációs emeltyű segítségével ez a folyamat meggyorsítható).
Úgy fordítjuk el a fokbeosztású üvegfedelet, hogy az É-ot és
a D-et mutató jelzések a mágnestűn és a fedélen kölcsönösen
fedjék egymást, leolvassuk az index jelzése által kijelölt szö
get, s ezzel meghatároztuk az azimutot (I. a címszót). Ha vi
szont a terepen menetünk irányát kell meghatároznunk, a fok
beosztást az irány szögére állítjuk úgy, hogy az index jelezze
menetünk irányát, majd a tájolót vízszintes támasztékra (nap
lóra, lapos kőre, deszkára) helyezzük. Óvatosan addig forgat
juk a szelencét, amíg a mágnestű és a fedél É és D jelzései
kölcsönösen eltakarják egymást. Ekkor az irányél mutatja me
netirányunkat. Az irányréssel a legközelebbi tájolási pon
tot határozzuk meg. A munka menete a tájolóval a követ
kező: jelzés — mágnestű — index — irányél — irányrés —
menetszög — tájolási pont a terepen. A tájolóval mindig na
gyon kíméletesen bánjunk, óvjuk a hirtelen rázkódástól és
eséstől. Ha pontosan akarunk mérni, ne feledkezzünk meg
a mágneses elhajlásról (I. Mágneses elhajlás).
Takácscsomó. Lapos huroknak vagy skót kötésnek is nevezik,

mivel ezzel kötözték az ún. skót vitorla csücskét a kötélre. Ná
lunk a takácsok használták az elszakadt fonál összekötésére.
317 Tányér
gének forgatásával mozgásban tartjuk. A vezetőkötél végét

csak a jobb csukló irányítja. A vezetőkötél lazításával vagy
Talpvonal. A terepen vezetett képzeletbeli vonal, amely a hegy

oldal és a völgy közötti átmenetet jelzi.
TANAP múzeum. Európa egyik legmodernebb természettudo
mányi múzeuma, 1957-ben alapították Tátralomnicon.
Tányér. Lasszógyakorlat. A lasszóhurkot jobb kézzel vízszin

tesen magunk elé emeljük, megforgatjuk, és a vezetőkötél vé
7/24/2019 Mirko Vosátkameghúzásával
- Természetjárók növeljük vagy csökkentjük a tányér nagyságát.
Enciklopédiája
A lasszót jobbról balra forgatjuk, tehát az óramutató járásá
val ellentétes irányban. Kezdetben az egész kéz dolgozik, de
3—4 fordulat után már csak a csukló. A lasszót könnyedén
tartjuk, és csak két ujjunk között forgatjuk, nehogy a hurok
megtekeredjen, és a tányérból „nyolcas” jöjjön létre.
Tarisznya (torniszter) 318
Tarisznya (torniszter). Hátizsák helyett használjuk, két faj szíj, pótcsat, néhány szegecs és vastag tű, egy darab paraffin,
tája ismert. Az egyik a régi német vagy még régibb osztrák kb. 12 mm átmérőjű gomb, nyers zsineg, ár, kis kombinált
tarisznya (borjú), melynek külső része marhabőrrel van be fogó és erősebb, sodrott zsineg. Az elszakadt szíjról eltávolít
vonva. Belső tere négyszögletes, dobozhoz hasonló. Hátránya, juk a szegecset, mellyel a tarisznyára volt erősítve, és a követ
hogy súlya jelentős. A másik az első világháború után elter kező sorrendben varrjuk fel: gomb, a tarisznya anyaga, szíj,
jedt ún. olasz hátizsák. Ez vászonból készült, oldalán két zseb gomb. Beviaszozott zsineggel vagy kenderfonállal átvarrjuk
bel, Túrázáshoz még ma is gyártják hasonló vagy kicsit módo a gombot, azután a szegecs helyén átszúrunk a szíjon, a ta
sított formában. Belső tere két részből áll, amelyek közül risznya anyagán, valamint az ellengombon. Ha van szege
a testhez közelebb fekvő egészen szűk. Az oldalain egy-egy csünk, akkor az eredetinél nagyobbat kell használnunk, mivel
zseb található (némelyiknek a külső oldalán is van egy zsebe). a régi kiszakadásakor az anyagban a nyílás, melyen a szíj
A tarisznya áthajtható fedelén szíjak vannak a takaró, a háló áthaladt, jelentősen kitágult. Az elszakadt varratokat nyers
zsák és a csajka felerősítésére. zsineggel vagy kenderfonállal varrjuk meg, amelyet előzőleg
beviaszozunk. Kettős öltéssel varrunk, nem pedig lánc- vagy
pelenkaöltéssel, mert azok könnyen szakadnak. Vagy az ere
Tarisznya (torniszter) javítása. Gyakran megtörténik, hogy el deti varráslyukakat használjuk fel, vagy árral újakat bökünk,
szakad a tarisznya szíja, vagy elfeslik rajta a varrás. A ta és azokon fűzzük át a zsineget. (A végét jól be kell viaszoz-
risznya javításához mindig legyen kéznél egy darab szélesebb nunk, hogy elég merev legyen, és a lyukakon könnyen át le
hessen fűzni.) Az átvarrás után az öltéseket erősen meghúz
zuk, és a fonal (zsineg) végeit elkötjük. Az új varráson végig
húzzuk a viaszt, és kézzel elsimítjuk, „bevasaljuk”. A szíjba
a lyukakat legjobb felizzított szöggel égetni, mert késsel min
dig nagyobb lyukat csinálunk, mint amekkora szükséges, a vá
gás szélein felsértjük a bőrt, a lyuk egyre nagyobb lesz, és
a szíj idő előtt elszakad.
Társadalmi Erdei Szolgálat. 1962 júliusa óta a Budapesti Vö

rös Meteor Sportkör Természetbarát Szakosztályának kezde
ményezésére „természetbarát járőrök” is védik az erdőt. Az
erdészeti szervek által elfogadott kezdeményezés azóta orszá
gos mozgalommá növekedett. A Magyar Természetbarát Szö
vetség országos intéző bizottságot hozott létre a mozgalom
irányítására, melynek az a célja, hogy az erdészeti és rendé
szeti közegeknek hathatós támogatást nyújtson az erdők álla
gának, valamint a turisztikai, erdészeti és vadászati létesítmé
nyek védelmében. A társadalmi erdei szolgálatot önkéntes
természetbarát járőrök látják el vizsgázott túravezetők irányí
tásával, munkaszüneti napokon.
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja Távolságbecslés. Pontossága a gyakorlattól, az időjárási viszo 325/403

nyoktól és a látótávolságtól függ. Gyakorlásakor ne feledjük,
hogy az először látott vagy az egyhangú területek (pl. mezők,
7/24/2019 rétek, halastavak),
Mirko Vosátka - Természetjárók az erősen megvilágított tárgyak (pl,
Enciklopédiája
éjjel a házak világos ablakai, a lámpák stb.) és az alulról né
zett magas tárgyak mindig közelebbieknek látszanak, mint
a valóságban. Erős szélben, ködben, verőfényben vagy felülről
a mélybe nézve megnőnek a távolságok, esőben, hóviharban
viszont a tárgyakat nagyobbaknak látjuk. A távolságbecslést
mindig változatos terepen gyakoroljuk, először mezőn, réten,
319 Távolságbecslés
irtáson, országúton, fasorban, csak később a hegyekben. A tá 65 cm-re legyen, és jobb szemünkkel a hüvelykujjunkon (ceru
volságbecsléshez igen jól bevált az ún. megkülönböztető mód zavégen, gyufaszálon) keresztül bemérjük az A pontot (bal
szer, amely a szabad szemmel látható különböző távolságok szemünket közben behunyjuk), aztán a jobb szemünket hu
ban levő tárgyak nagyságának összehasonlításán alapul. A há nyorítjuk össze, és a bal szemünkkel bemérjük (a hüvelykujjun
romszöggel való becslés (A) alapja a háromszögek hasonló kon, gyufaszálon stb. keresztül) a B pontot. Az A—B pontokat
sága (a : b=d : e, b : c=e : f, a : c=d : f). A beméréses összekötő a egyenes tőlünk való távolsága 10a-val lesz egyen
módszer (B) alkalmazásakor abból indulunk ki, hogy az em lő. Vonalzó segítségével (C) úgy mérünk, hogy a vonalzót
ber szemtavolsága átlagosan 6,5 cm. Kiválasztunk a látóhatá a szemünktől 65 cm-re tartva a látóhatáron kiválasztott A
ron két pontot, kinyújtjuk a kezünket, hogy a szemünktől pontot egybevetjük a vonalzó nulla beosztásával, aztán el-
a : b = d:e b:c = e:f a : c = d : f
Távolságmérés 320
csúsztatjuk a hüvelykujjunkat egészen a vonalzó azon beosztá a láb körvonalai, a téglák a házak falában és a tetők csere
sáig, amely a látóhatáron eqybeesik a B ponttal. Az A—B pei; 250 m-ig a ruha színe; 500 m-ig az emberek és az álla
egyenes tölünk való távolsága egyenlő 65. (I. a rajzot). tok alakja és a kisebb tárgyak körvonalai; 700 m-ig a haladó
ember mozdulatai; 1000 m-ig a fák és 5000 m-ig az épületek
Távolságbecsléskor jó, ha tudjuk, hogy 70—100 m-ig még körvonalai.
megkülönböztethető az emberi arcon a szem, a fül és az
orr; 150 m-ig a ruhán az öv és a zseb; 200 m-ig a felkar és
Távolságmérés. Többféleképpen végezhetjük: mérőszalaggal, beosztását. A vonalközök jelentik rajta a kisebbített távolsá
kerékpárkerék köpenyének kerületével, karóval, kötéllel, lépé got, míg a valóságos távolságot méterekben kifejezve tüntet
sünk hosszúságával stb. (A 28-as köpeny hossza 220 cm, egy jük fel a vonalak mellett. Kérjünk meg egy kb. 170 cm magas
lépésé pedig kb. 75—80 cm.) Ha a lépések számát méterekké személyt, hogy előttünk egyenes vonalban haladva az általunk
akarjuk átalakítani, leszámítjuk a lépések összegéből a mért előzőleg pontosan kimért pontokon — 5, 10, 15, 20, 25, 50,
lépések egynegyedét, pl. 600 lépés egyenlő 450 m-rel, és meg 100, 200, 300 és 500 m távolságban — álljon meg. A távol
fordítva: 600 m egyenlő 800 lépéssel. ságmérő nézőkéjét a szemünkhöz illesztjük, és a T alakú toló
mércét addig csúsztatjuk, míg az előttünk álló személy alakját
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja (valahányszor megáll), be tudjuk fogni a nézőke alsó és a to 327/403
Távolságmérő. A terepen a távolságot vagy becsléssel hatá lómérce felső éle közé. Az oldalsó fehér csíkon a tolómérce
rozzuk meg, vagy magunk készítette karton távolságmérőt hasz alsó széle mentén ceruzával vonást húzunk, és mellé írjuk
nálunk. Egy 30X120 mm-es kartoncsík közepén 5X100 mm-es a személy tőlünk való pillanatnyi távolságát. Ily módon foko
7/24/2019 nyílást, nézőkét vágunk, szélére 9X100 mm-esMirko Vosátka
csíkokat - Természetjárók
ragasz Enciklopédiája
zatosan bejelöljük az összes kimért távolságot. Otthon a toló
tunk, azokra pedig 10X100 mm-es sávokat vastag rajzlapból, mércén megjelölt távolságokat tussal kihúzzuk, és a jelölések
így alakítjuk ki a tolómérce vájatát. A tolómérce egy T alakú alá pontosan odaírjuk a méterek számát. Ugyanezzel a mód
10X100 mm-es kartoncsík, amelynek ebben a vájatban szoro szerrel bemérjük és bejelöljük egy villanyoszlop és egy két
san kell mozognia. Ezután készítjük el a távolságmérő vonal emeletes ház előre meghatározott távolságait is. Az így be-
321 Tegez
osztott távolságmérővel teljesen megbízhatóan dolgozhatunk.

A tárgyat, amelynek távolságát meg akarjuk állapítani, be
fogjuk a nézőke térségébe, és oldalt, a távolságmérő beosz
tásán leolvassuk a tőlünk való távolságát.
Tegez. Alapja egy 80 cm hosszú és 10 cm átmérőjű henger
alakú fedeles kartondoboz, amelyet műbőrrel, szövettel, szarvas
vagy őzbőrrel vonunk be. Ragasztáskor ne felejtsük el a be
vonat alá csúsztatni, és szegeccsel rögzíteni (esetleg dróttal
felvarrni) a tartóheveder végét.
Tehenészhurok 322
Tehenészhurok. Karikához vagy fogantyúra rögzítik vele a kö

telet.
Tekercs. Minden csomó alapvető alkotóeleme. Két tekercsből

jö n lé tre a kötélfék . Ha a tekercs szabad végét ez alá a cso
mó alá helyezzük, egy másik csomóelem — csat keletkezik.
Teherhordás. Lényegesen megkönnyíti a teher helyes súly
elosztása. A matrózzsákot az oldalára varrott hevederek vagy
az oldalai mentén a homlokon át vezetett kötél (heveder) se
gítségével visszük. A heveder vagy a kötél alá sálat, esetleg
gumipárnát helyezünk. A hordhevedert a csomag nagysága
szerint igazítjuk el. Egy segédhevederrel a hordhevedereket
haránt a csomaghoz fogjuk, és szorosan átkötjük.
323 Térdmelegitö
szintjétől számított magassága (a Földközi- vagy a Balti-ten

ger szintjétől). A viszonylagos magasság pedig az, amelyet
valamely más magassági ponton áthaladó szintfelülettől (pl.
valamely tó szintjétől) számítunk.
Telemork (vízi). Az áteresztő zsilipen való áthaladáskor alkal

mazzuk, hogy a nyelv végén az ellenhullám át ne csapjon
a csónakunkon. A kajakevezőt aszerint tartjuk, hogy melyik
oldalra akarunk kifordulni. Pl. ha a kajakevező a bal kezünk
ben van, és a nyelv bal oldalán haladunk, akkor abban a pil
lanatban, amikor a cölöppillérek alatt, az áteresztő zsilip vé
gén az ellenhullámhoz közeledünk, egy hirtelen bal fordulat Tengerszint fölötti magasság. A földfelszín valamely pontjának
tal ráfekszünk a kajakevezőre, s így a vízzel szembefordítjuk bizonyos alapmagasságához, általában a tenger szintjéhez
a csónak hasát. Helyes elhajlásnál a kajak szembefordul az mért magassága. Ma nulla alapmagasságnak az Adriai-tenger
áramlattal, rossz elhajlás esetén viszont felborul. Triesztnél való közepes vízszintjét, illetve a Finn-öböi Kronstadt-
nál — Leningrádnál mért közepes vízszintjét használják. A Bal
ti-tenger közepes szintje 90 cm-rel magasabb.
Térdmelegítő. Ha a szabadban alszunk, leggyakrabban a tér

dünk fázik, mivel az szorul oda legjobban a hálózsák falához.
Éjjelre ajánlatos a térdünkre kötött térdmelegítőt húzni. Meg
kötéséhez 120 g gyapjúfonal és öt rövid kötőtű szükséges.
A munkát 88—96 szemmel kezdjük, a lábikra vastagsága sze
rint. Először két sima, két fordított mintával, bordásán kötünk
körbe haladva 12 cm-t, ezután kb. 20 szemet szaporítva simán
folytatjuk a munkát. 14 cm után 20 szemet fogyasztunk, és
ismét bordásán kötünk még további 12 cm-t, majd a kötést
Tengerszint fölötti abszolút és viszonylagos magasság.

Az abszolút magasság a terep bizonyos pontjának a tenger
Terephelyzet átvitele 324
befejezzük. A szélébe kb. 5 mm széles gumit fűzünk, hogy a térd pel, vagy fordítva. Ehhez a szokásos módszerek egyikével (vo
melegítő szorosan a lábunkhoz simuljon. nalzó, gombostű és cérna, tájoló irányrése, körző segítségével)
álláspontunkból
keresztül a terepenképzelt
levő egyenest
tényleges húzunk a vagy
pontokhoz, térképmegfordít
pontjain
Terephelyzet átvitele. Akkor alkalmazzuk, ha térképpel dolgo va, álláspontunkat keressük meg a térképen.
zunk, és a terephelyzetet össze akarjuk hasonlítani a térkép
Terepidomok. A térkép a földfelszín bizonyos részének kicsi a) terepidomokkal és b) tereptárgyakkal , ilyenek pl. az épü
nyített képe. A felszínt a térképen kétfajta elemmel ábrázolják: letek, közlekedési utak stb. A terepidomokat a térképeken ál-
325 Terepidomok
Terepidomok 326
327 Terepidomok
Tereptárgyak 328
talában szintvonalakkal ábrázolják. A tájképvázlat, domborzat felülete van. 10. Hegyorr — kis, vízszintes, a domboldalból
leírás készítésekor és térképolvasáskor ismerni kell a 21 alap feltűnően kiálló pihenő. 11. Terasz — különféle alakú, a szint
vető terepidomot. 1. Kúp — domború terepidom. Alakja sze vonalak irányában szétterülő pihenő. 12. Tereplépcső — me
rint lehet: hegykúp, lejtőkúp, szirtkúp, csúcs és orom. 2. Szik redek falú lejtőszakadás, amely vagy vízszintes, vagy a terep
lakúp, sziklacsúcs — általában mészkő- vagy vulkanikus kép esésével azonos irányban lejt. 13. Meredély — hirtelen erősen
ződmény. 3. Hegycsúcs — sziklacsúcscsoport. 4. Hegyhát — meredekké váló lejtőrészlet. 14. Szirtnyelv — szűk hegygerin
olyan terepidom, amelynek hosszanti felső részétől minden cekkel a völgyekbe kifutó terepalakzat, amely a vízmosás ha
irányban lefelé lejt a felszín. A hegygerincet keskeny, hegyi tására alakult ki. 15. Völgyteknő — lényegében a nyereg
fennsíkon átvezető hátvonal alakítja ki. A keskeny hegyhátat mindkét oldalán keletkezett bemélyedés. A lapos fenék észre
gerincnek, az alacsonyat hátnak, s az egészen jelentéktelent vétlenül megy át a völgyteknő oldalsó felületébe. 16. Horhos
hullámnak nevezzük. 5. Fennsík — olyan tető, melynek leg aszóvölgy — meredek falú bevágódás, a völgybe vezető lefo
felső része vízszintes sík, vagy csak enyhén lejtő. Ha elég nagy lyással. 17. Szurdok — szakadékvölgy, mély bevágódás, mely
kiterjedésű és alig hullámos, akkor magaslati fennsík a neve. nek fenekén víz van, falai a horhos és a hajlás irányához ké
6. Lejtőhát — kiemelkedés két szomszédos mélységvonal kö pest rendszertelenek. 18. Enyhe hegylábiejtő — a kiemelkedés
zött, amelynek háta kevésbé meredek, mint az oldala. 7. Pi lába, mely talpvonalba megy át. 19. Meredek hegyláb — me
henő — a lejtőgerinc azon része, amely vízszintes, vagy 2°- redek lejtéssel fut a talpvonalba. A hirtelen hegylóblejtő pe
nál kisebb a lejtése. 8. Lejtőkúp — kisebb, alacsonyabb kúp dig már merőlegesen. 20. Hordalékkúp — sziklarögök, kövek,
a lejtő oldalában. Az oldal és a lejtőkúp közötti legalacso- homok és agyag hordaléka alakítja ki a szakadékok és hor
nyabo hely a nyereg, a mély és széles nyereg pedig a hágó. hosok lábánál. 21. Katlan, lyuk, töbör — kör vagy ellipszis
A mély és szűk nyereg a hegyszoros, a meredek falú nyereg alakú bemélyedés; a szakadék már jelentős mélyedés mere
a szakadék. 9. Borda — hosszanti kiemelkedés a hegy oldalá 335/403
dek falakkal.
ban. Meredek oldalú és szögletes, gyakran keskeny gerinc
Tereptárgyak. Ilyenek a növényzet, kultúrnövénytáblák, ta a kisebb tereptárgyakat, amelyeket a térképen feltétlenül szük
vak, halastavak, gátak, medencék, vízfolyások, csatornák, séges jelölni, a térkép méretarányához képest nagyítva rajzol
közlekedési utak, építmények, bányák, források, temetők, par juk. Ehhez egyezményes jeleket és betűtípusokat használunk.
kok, kilátók, sövények, elkerített területek, hidak stb. Azokat
329 Térkép
Terepvázlat. A terepen való mozgáshoz szükséges abban az irányvázlat elsősorban útvonalunk irányát tartalmazza. Beje
esetben, ha nincs elég térképünk, vagy ha az adott terepet löljük rajta az egyes útszakaszoknak a kiindulási ponttól való
több példányban kell lerajzolnunk (egy-egy túra vagy játék részt távolságát, az útszakaszok közötti távolságokat, a közlekedési
vevői számára). Többféle terepvázlatot ismerünk. 1. A helyzet eszközök indulásának és érkezésének idejét azokon a helye
vázlat tulajdonképpen térképkivonat. Meghatározott célra ké ken, ahol útvonaluk menetirányunkat érinti. 3. Az információs
szül, ezért csak azokat az adatokat jelöljük be rajta, ame vázlaton feltüntetjük az összes fontos tájékozódási pontot,
lyeknek a cei szempontjából jelentőségük van. 2. A menet belerajzolunk minden szükséges részletet. Az északi irányt nyíl
lal jelöljük. Szélére kulturális, ismeretterjesztő, műszaki, közle
A kedési stb. adatokat is feljegyezhetünk. A terepvázlatot hasz
nálat közben állandóan bővítjük a túrák során észlelt újabb
adatokkal. Feltüntetjük rajta a dátumot, a rajz készítésének
idejét és a rajzoló nevét. A terepvázlatot mindig nagyon gon
dosan rajzoljuk, és pontosan másoljuk.
Térkép. A Föld felületének tagolódását és domborulatait, tér

színi formáit és alakulatait mértanilag, egyezményes jelekkel
és meghatározott arányú kisebbítéssel, rendszerint síkban áb
rázoló színes rajz. Az emberek már a legrégibb időkben is
készítettek térképeket a hajósok és a kereskedőkaravánok tá
jékozódásának megkönnyítésére. Az európai országokban elő
ször az olasz, francia és holland városokban kezdtek térkép-
rajzolással foglalkozni. A térképeket nem egységes módszerrel
rajzolták. Csehország volt az első ország, amelyet teljes kiter
jedésében egyetlen térképlapon ábrázoltak (Mikulás Klaudián
térképe 1518-ból). Később, 1542-ben megjelenik Ausztria, 1561-
ben Szilézia és 1568-ban Morvaország térképe is. Klaudián
térképe az elsők között jelöli a városokat, utakat és az erdő
ket (280 várost és várat tartalmaz). Magyarország első térké
pét
ború Lázár
idejénérseki titkárA szerkesztette
(1514). felmérést a aMátyás
Dózsa király
vezetteszolgálatában
paraszthá
álló Francesco Roselli kezdte el, de része lehetett a munkában
Mátyás csillagászainak is. A térkép 1528-ban jelent meg In-
golstadtban. Méretaránya közel egymilliós, mintegy 1400 tele
pülést ábrázol. Nagyon érdekes és értékes térkép, az egész
világon egyetlen példánya ismeretes, s az a budapesti Széché
nyi Könyvtárban található. Sok olyan várost ábrázol, amelyet
a törökdúlás törölt el a föld színéről. A térképek készítésében
a könyvnyomtatás felfedezése és később a Snellius által be
vezetett háromszögelés hozott fordulatot. A felmérés és a tér
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja képrajzolás egységesítése céljából hívták össze 1891-ben Bern 336/403
ben a Nemzetközi Kartográfiai Kongresszust, amely egységes
térképrendszert fogadott el az 1:1 000 000 méretarányban meg
rajzolt térképet véve alapul. A berni megállapodás a részlet-
7/24/2019 Mirko Vosátka kérdések
- Természetjárók
tisztázása Enciklopédiája
után 1913-ban lépett életbe. Ettől az évtől
kezdve egységes rendszer szerint térképezik fel a világ orszá
gait. A térképeket a méretarány és a felhasználás célja szerint
csoportosítjuk. Minden térkép tartalmaz matematikai elemeket
(ilyenek a délkörök, a szélességi körök és a méretarány), fi
Térképező segédeszközök 330
zikai elemeket (ilyenek a folyók, a vízfelületek, a hegységek, zuk. A merőleges élre felvisszük az 1:75 000 méretarányt, az
az alföldek és a jellegzetes növényövezetek), gazdasági és átfogóra az 1:50 000 méretarányt, a háromszög síkjába pedig
politikai elemeket (ilyenek a települések, az útvonalak, az ál a lejtalapmértéket és a négyzetmutatót, esetleg az 1:25 000
lam-, a megye- és a járáshatárok, a mezőgazdasági területek, méretarányt is. A belső síkra kört rajzolunk, és bejelöljük rajta
az ipari létesítmények stb.), és tartalmazza a saját adatait is, a 0°, 45°, 60°, 90°, 270°, 300°, 360°-os szögeket. A bevésett vona
pl. a térkép számát és elnevezését, a különleges távolsági lakat óvatosan bekenjük piros, fekete és kék nitrolakkal, hogy az
adatokat, az egyezményes jelkulcsot, az országutak és folyók egyes méretarányokat optikailag is jól meg tudjuk különböz
kilométer-beosztását. A polgári térképek közül legrészletesebb tetni. Egy ilyen háromszög egy sor négyzetmutatót, vonalzót,
a kataszteri térkép, amely főleg telekkönyvi célokra készül, de szögmérőt pótol, és elfér a térképtartó hátsó zsebében.
mezőgazdasági és jogi jelentőségén kívül fontos a geodézia
számára is, mert pontossága folytán sok más térkép elkészíté
sének is az alapja. A régebbi kataszteri térképek méretaránya
1:2880, az újabbaké 1:2000. Az 1:300 000 méretarányban ké Térkép gondozása. A nagy térképeket összetekerve tároljuk,
szült térképek adminisztratív célokat szolgálnak. Megtalálha esetleg szétterítve, különleges, nagy rekeszű szekrényekben.
tók rajtuk az országutak, a folyók és a vasutak pontos kilo A kisebb térképeket összehajtjuk, vigyázva, hogy a hajtás élei
méter-beosztásai. A részletes térképek 1:75 000 méretarányúak.
Ezek tartalmazzák a városokat, a közlekedési útvonalakat és
a terephelyzetet. Az úti térképek (főleg az autótérképek) az
autós közlekedés és a motoros turisztika céljaihoz alkalmaz
kodnak. A térképek külön csoportját a nagy sorozatokban ki
adott turistatérképek alkotják. (Vannak közöttük külön vízi és
sítérképek is.) A kész térkép a térképészek, földmérők, rajzo
lók és nyomdászok közös munkájának eredménye. A helyszíni 7
rajzokat és a topográfiai térképeket közvetlenül a terepen raj
zolják. A helyszíni rajz csupán 200 km 2-t ábrázol, ezért nem
veszi figyelembe a Föld görbületét. A topográfiai térkép
1000 km2 térséget ölel fel, lényegében nem más, mint a föld
felszín sűrített ábrázolása. Matematikai módszerek alKalmazá-
sával a kívánt méretarányra való kisebbítéssel és a földrajzi
intézetekben történő kiértékeléssel ezekből a térképekből
újabb térképek készülnek. A földrajzi térképeken már számí

tásba veszik a Föld görbületét, és különböző ábrázolási mód
szereket használnak kiegyenlítésére, hogy a térkép a felszínt
síkban ábrázolhassa. Míg a helyszíni rajz és a topográfiai
térkép a terep képét derékszögű rendszerrel kisebbíti, a föld
rajzi térkép a földfelszín ábrázolásához különleges geometriai
módszereket alkalmaz. A térkép voltaképpen a földfelszín de
rékszögű vetületének síkra vetített ábrázolása. Tartalmazza
mind a magassági viszonyokat, az ún. vertikális terephelyzetet,
mindterep
A a horizontális viszonyokat,
egyenetlenségeit azaz a sík csíkozással,
szintvonalakkal, viszonyok képét.
eltérő
színezéssel, szintszámokkal, árnyékolással, szinárnyalással és 337/403
színelmosással ábrázolja.
Térképező segédeszközök. A térképpel való munka során jó
hasznukat vehetjük. Plexiüvegből kivágunk egy derékszögű há
romszöget (a=21 cm, b=10 cm). Az alapra centiméteres be
osztással felrajzoljuk a méretarányt, kivéssük és tussal kihúz
331 Térképjelek
vagy 4X6 mezőre osztjuk fel. Megrajzoljuk a felosztás háló

zatát, és minden lapra ráírjuk a megfelelő számjelzést, amely
arról tájékoztat
monikába” bennünket, hogyan
összehajtogatott térkép kapcsolódik a lap aPl.„har
további lapjaihoz. ha
a 4X6 beosztású térkép egyes csíkjait A, B, C, D betűkkel
jelöljük, akkor az egyes lapokat az első sorban 1—6-ig, a má
sodik sorban 7—12-ig stb. számozzuk meg. Ez az alapsor sze
rinti tájékozódást szolgálja. Ezenkívül a térkép minden lapja
csatlakozik az alsó csíkok további lapjaihoz is, amit így je
lölünk:
domborúak
egy maradjanak.
terület vagy ország Otthon
térképeit dobozban
külön nagytartjuk őket. rakjuk,
borítékba Egy-
amelyre ráírjuk, mit tartalmaz. Legjobb a térkép alá vásznat
ragasztani (ezt a munkát a könyvkötő szakszerűen elvégzi). Ha
a térképet magunk akarjuk felragasztani, szét kell vágnunk
16 részre. A könyvkötő vásznon a részeket úgy rakjuk szét, hogy
Ezután az egyes csíkokat (A, B, C, D) szétvágjuk, és össze
köztük 5—5 mm hézag maradjon (a felragasztott térképet
ragasztjuk úgy, hogy az egyes lapok számozása folyamatos
a hézagok mentén hajtogatjuk össze). Az elrendezett részek
legyen. Az egész harmonikát kartonborítóba helyezzük. A tér
felső szélét megjelöljük, a részek hátlapját bekenjük ragasz
kép szétnyitása és a megfelelő lap megtalálása után kikeres
tóval vagy csirizzel, ráillesztjük őket a vászonra, letakarjuk
tiszta fehér papírral, és ronggyal enyhén nyomkodva végig- sük a többi csíkokban is a kapcsolódó lapokat.
törölgetjük. A részek felragasztását fokozatosan végezzük.
A munka befejeztével a térképre egy nagyobb kartonlapot he
lyezünk, és könyvekkel lenyomtatjuk. 24 óra elteltével a térkép Térképjelek. Elsősorban a terephelyzetnek a térképen való
egész felületét befújjuk fixáló nitrolakkal. A térkép felső ré ábrázolását szolgálják, de olyan adatokat is kifejeznek, ame
szét ráhajtjuk az alsóra, majd a térképet harmonikaszerűen lyeket általában nem veszünk figyelembe (pl. a víztükör vagy
egy rész nagyságúra hajtogatjuk. A kasírozott, összehajtott a település tengerszint feletti magasságát). A térkép egyezmé
térkép hátsó oldalára papírszelvényt ragasztunk, amelyen fel nyes jeleit úgy dolgozták ki, hogy szemléletesek, gyorsan meg
tüntetjük a térkép számát, megnevezését s kilométer-beosztá- jegyezhetek és könnyen lerajzolhatok legyenek. A sík területe
sát, esetleg a térkép szegélyén szereplő további adatokat. ket (erdőket, szőlőket, gabonatáblákat stb.) tényleges határuk
A térképre minél kevesebbet rajzoljunk, és ne szurkáljuk át
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja alakjának megfelelően külön utaló jelzéssel kiegészítve ábrá 338/403
körzővel. Sohase rajzoljunk rá tintával vagy tintaceruzával, zolják. Azokat az objektumokat, amelyeknek egyik jellemző
csak puha ceruzával. A terepen a térképpel való munka so adata a hosszúság, vonalakkal fejezik ki. (Ilyenek pl. az ország
rán a térképet térképtartóban vagy műanyag zacskóban tart utak, a folyók, csatornák, vasutak stb.) A nagyon kicsi, nehe
7/24/2019 juk. Ügy hajtogatjuk össze, hogy látható része azt Mirko Vosátkazen
a területet - Természetjárók Enciklopédiája
jelölhető tárgyakat szimbolikus jelzésekkel jelölik (pl. vár
ábrázolja, amelyen haladunk. Ezzel megakadályozzuk, hogy romot, kápolnát, templomot). A térképpel való tájékozódáskor
a térkép bezsírosodjon, bepiszkolódjon, átázzon vagy megron nem szabad elfelejtenünk, hogy a geometriai alakzatokból
gálódjon. A térkép gondozásának másik módja az ún. „har — kör, négyzet, téglalap — kiinduló jelzések középpontjukkal
monikamódszer”. A térképlapot, annak nagysága szerint 4X4 a terepen levő pont fölött helyezkednek el. A fák, a keresztek
Térképjelek 332
talpazata pedig derékszöget zár be a jelzés tengelyével.

A rajzolt és bemért egyeneseket ezért mindig a kör (négyzet)
közepén át vagy a fa jelzésének tövénél vezetjük, mert külön
ben jelentős eltéréssel mérnénk. Az épületek (fekete téglala
pok) közepe a téglalap alsó oldalának közepén van. Az
egyezményes jeleket körvonalas, szimbolikus és leiró jelekre
osztjuk fel. A körvonalas jelek az erdők és mezőgazdasági te
rületek nagy felületeit, a mocsarakat és a nagy településeket
ábrázolják. A szimbolikus jelek apró tárgyakat (kutakat, jelző
táblákat, kereszteket, utakat) jelölnek. A leíró jeleket betű
rövidítéssel egészítik ki, pl. tégl. (téglagyár), érd. lak. (erdész
lak). A leíró jelek egy része patakok, folyók, hegyek, erdők,
várak, városok stb. nevének feltüntetésével (névrajzzal) bővül.
A jelzett objektumok nevének leírására különféle betűtípusokat
használnak. A térképen a neveket talpukkal dél felé vízszinte
sen, nyugatról keletre mutató irányban írják. A feliratok fel-
használhatók a térkép betájolásakor is, mivel az ábrázolt jel
keleti oldalán helyezkednek el. A hegyek nevét a magassági
adat fölött vagy alatt közlik. A turistatérképeken egyszerűsített
jeleket alkalmaznak. A mellékelt táblázatban összehasonlíthat
juk az egyes térképfajták jeleit. Az első (a) oszlopban az
1:75 000 méretarányú, a második (b) oszlopban az 1:50 000
méretarányú, a harmadik (c) oszlopban pedig a napjainkban
általánosan használt turistatérkép jeleit találjuk. Ezek a kö
vetkezők: 1. templomok egy vagy több toronnyal; 2. települé
sekbe berajzolt kápolnák (ha elősegítik a gyors tájékozódást);
3. vallási szimbólumok (kőképek, szentek szobrai, keresztek
stb.); 4. vízimalmok; 5. fűrészmalmok; 6. villanytelepek; 7. szél
malmok; 8. romok (a nagyobbakat alaprajzban, a kisebbeket
egyezményes jellel ábrázolják); 9. kastélyok (egyezményes jel
lel vagy alaprajzban, a kastélyok nevének rövidítésével);
10. torony alakú berendezések és építmények, kilátók stb.;
11. szélerőművek; 12. emlékművek; 13. posta és távíró; 14. üze
meltetett aknák, tárnák, bányák (a kitermelt nyersanyagok, pl.
szén, kaolin, illetve az üzem nevével kiegészítve); 15. elhagyott
aknák, tárnák; 16. barlangok; 17. külszíni építőanyag-termelés,
a nyersanyag nevével kiegészítve (pl. homok, kavics); 18. kül
színi nyersanyagfejtés, a termelt anyag nevének feltüntetésé
vel (pl. bazalt); 19. épületek, épülettömbök, ipari létesítmé
nyek, magányosan álló épületek (esetleg nevük rövidítésével);

20. üzemek és gyárak kéményei; 21. üzemek, gyárak, malmok
gyárkéménnyel, a gyártott termék nevével kiegészítve (pl. tex 339/403
til); 22. üzemek, gyárak, malmok gyárkémény nélkül; 23. er
dészlak; 24. gyógyfürdők; 25. útjelző tábla; 26. magányosan
7/24/2019 álló, a tájékozódás szempontjából fontos fa; 27. háromszöge
lési pontok a tengerszint feletti magasság adatával; 28. ma
gassági pontok a tengerszint feletti magasság adatával; 29.
templomok és gyárkémények mint háromszögelési pontok
a tengerszint feletti magasság adatával; 30. magányosan álló
333 Térképjelek
Térképméretarányok átszámítása 334
fák; 31. hegyi pásztorszállás; 32. tőzeglápok; 33. vegyes er

dők; 34. gyümölcsöskertek; 35. homokterületek; 36. rétek;
37. vizenyős rétek; 38. mocsarak; 39. gyümölcsösök; 40.
komlóültetvények; 41. szőlőskertek; 42. kutak (a turistatér
képeken a jelzés kék); 43. források (a turistatérképeken a jel
zés kék); 44. gémeskutak; 45. ásványvizek (a víz fajtájának
megnevezésével, pl. kénes); 46. múzeum, képtár; 47. kiemel
kedő személyiség szülőhelye; 48. kulturális szempontból figye
lemre méltó hely; 49. természetvédelmi terület egyezményes
jele, ha nem lehet a térképméret arányában ábrázolni; 50.
földrajzi vagy botanikai jellegű természeti ritkaságok, amelyek
oly kicsik, hogy a térkép méretarányában nem ábrázolhatok;
51. kilátóhely; 52. táborozásra alkalmas hely, köztáborhely,
sátorozótelep; 53. csataterek, a lezajlott ütközet évszámának
feltüntetésével; 54. őskori várhegy; 55. sírdomb; 56. a Hegyi
Mentőszolgálat állomásainak jelzése; 57. egészségügyi köz
pontok, kórházak; 58. turista-menedékházak ellátással; 59. tu
ristaszállás; 60. kétvágányú vasút; 61. egyvágányú vasút al
építménnyel a második vágány számára; 62. egyvágányú
vasút; 63. keskeny nyomtávú vasút; 64. függővasút, kötélpálya;
65. villamosvágány, sínes drótkötélpálya; 66. alagutak; 67.
áteresztő zsilipek, kis hidak; 68 . vasútállomások; 69. megálló
helyek; 70. egyvágányú vasúti töltést keresztező országút alul
járóval; 71. vasutat felüljáróval keresztező országút; 72. állam
határ; 73. megyehatár; 74. járáshatár; 75. I. rendű műút
(a részletes térképeken pirossal kitöltve); 76. II. rendű műút
kilométerkővel (a részletes térképeken piros); 77. III. rendű
országút (az általános térképeken piros); 78. karbantartott, ja
vított felületű úttestek (a turistatérképeken csupán a főutakat
és az autóbuszmegállókat jelzik); 79. mezei és erdei utak;
80. ösvények és csapások; 81. 1 m-nél magasabb falak; 82.
1 m-nél alacsonyabb falak; 83. élő sövény; 84. gátak, mester
séges töltések és sáncok (a számjegy megadja a magasságot
m-ben); 85. mesterséges árkok (a számjegy megadja a mély
séget m-ben); 86. III. oszt. műutak töltésen; 87. csatornák és
vízelvezető árkok; 88. gyaloghíd, palló; 89. fahidak; 90. kő-
és vasbeton hidak; 91. fémhidak; 92. pontonhidak; 93. föld-,
fa-, kő-, vasbeton gátak a megfelelő rövidítéssel kiegészítve;
94. kerítések, sövények; 95. fa- és kősarkantyú; 96. támfalak;
97. fa, kő, vasbeton, fém duzzasztó művek, kiegészítve a meg

felelő rövidítéssel; 98. ingázó kompok; 99. teherkompok; 100.
személyszállító kompok; 101. motoros és kötélvontatású kom
pok; 102. gázlók (a számlálóban a gázló mélysége m-ben,
a nevezőben a fenék jellege); 103. kikötők; 104. menetrend-
szerű hajójáratok; 105. zsilipmű; 106. vízesések; 107. zuhata-
gok; 108. homokpadok és zátonyok; 109. csónakkal hajózható
folyószakaszok; 110. tutajozható folyószakaszok; 111. a nyilak
az áramlás, a számok a vízsebességet jelzik; 112. tavak; 113.
víznyelők; 114. karsztvízfeltörések.
335 Térkép mértani alapja
Térképméretarányok átszámítása. Mivel a térképek méretará

nyai meghatározott módon viszonyulnak a terepen levő tény
leges hosszúságokhoz, egymással is kölcsönös viszonyban van
nak. Ha azt akarjuk kiszámítani, hogy valamely térképen mért
távolság hányszor nagyobb egy kisebb méretarányú térképen
mért távolságnál, akkor a kisebb méretarányú térkép kisebbítő
számát elosztjuk a nagyobb méretarányú térkép kisebbítő szá
mával. Ha két térkép méretarányát akarjuk összehasonlítani,
akkor mindkét térképen lemérjük a két azonos szakasz hosz-
szát, és ezeket a szakaszokat hasonlítjuk össze. A térképméret-
amelyben a H1 a szakasz hossza az első térképen, a H 2 a sza

kasz hossza a második térképen, és az N1 az első térkép, az
N2 pedig a második térkép méretarányának kisebbítő száma.
Térkép mértani alapja. A térkép vagy az egész földfelszínt,

vagy csak annak egy részét ábrázolja. Azt az eljárást, mikor
bizonyos tárgyakat, alakzatokat egy adott pontból adott síkra
vetítünk, vetítésnek nevezzük. A vetítési központot mindig
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja a képsíkon kívül vesszük fel. A vetítés lényege az, hogy a ve 342/403
títési központot és a vetítendő alakzat pontjait összekötő egye
nesek metszéspontjait meghatározzuk a képsíkon. A metszés
7/24/2019 Mirko Vosátka -pontok összessége Enciklopédiája
Természetjárók adja az alakzat vetületét. A képsíkot úgy
választják meg, hogy matematikailag kifejezhető legyen, és
alakzata hasonlítson a Föld felszínéhez. A régebbi térké
peken a vetületi síkot az Adriai-tenger közepes szintjénél,
Triesztnél határozták meg, az új térképeken viszont a Balti-
Térképolvasás 336
tenger közepes szintjénél a Finn-öbölben, Kronstadt szigete

mellett. A vetületi síkon a függőlegesen rámért pontok a ten
gerszint feletti magasságokat vagy mélységeket jelzik. A gló
bus a Földet átmérőjének geometriai kisebbítésével ábrázolja.
A glóbusok térképei földrajzi térképek. Méretarányuk meg
adja a glóbus sugarának a Föld sugarához viszonyított ará
nyát. A gömbre vetített földfelszín egyes elemeit a síkba viszik
át, vagy olyan felületre, amely szétteríthető a síkra. (Pl.
henger- vagy kúppalást.) A földfelszín síkra vetítésének ezt
a módját szemléltető módszernek nevezzük. Tudnunk kell azon
ban, hogy geometriailag egyetlen térkép sem egyezhet az ere
deti földfelszín megfelelő részével (a glóbust kivéve), mivel min
den térkép síkban ábrázol, torzít.
Térképolvasás. A térképolvasást a térképjelkulcs, vagyis a to

pográfiai jelölések teszik lehetővé. A térkép jelölései alapján
el tudjuk képzelni egy-egy táj sajátosságait; tudomást szer
zünk az ember természetátalakító tevékenységének mértéké
ről, vagyis az erdők, a mezőgazdasági területek nagyságáról,
települések és országutak építéséről, folyamok szabályozásá
ról stb.
Térképrajz. A terep domborzatát, azaz a földfelszín egyenet

lenségeit ábrázolja, valamint a terepen található tereptárgya
kat (pl. vasutat, városokat, hidakat stb.). A térképrajz ele
meinek ábrázolására egyezményes térképjeleket használunk
A térkép a földfelszín egy bizonyos részének meghatározott
követelmények szerint egyezményes térképjelekkel történő áb
a Nap reggel 6 órakor K-en, 9 órakor DK-en, 12 órakor D-en,
rázolása. 15 órakor DNy-on és 18 órakor Ny-on áll. Március 21-én és
szeptember 21-én reggel 6 órakor pontosan keleten áll. A Nap
és a déli irány közötti szöget annak figyelembevételével szá
Térképtájolás. Ha térképpel akarunk dolgozni, akkor azt úgy míthatjuk ki, hogy a Nap 1 óra alatt 15°-ot tesz meg. Pl.
kell beállítanunk, hogy a rajta levő rajz irányai megfeleljenek 10 órakor a Nap és a D közötti szög 12—10=2X15=30°. Ezt
a terep valóságos irányainak. A térképtájolást leggyakrabban a szöget hozzáadjuk a Nap állásához (reggel jobb felől, dél
iránytűvel vagy tájolóval végezzük (I. a két címszót). Ha nincs után bal felől). Hasonlóképpen használhatjuk fel az árnyékot
se iránytűnk, se tájolónk, akkor más segédeszközökhöz kell is. A helyesbítési szöget helyzetétől függően reggel jobbról,
folyamodnunk. A Nap, a Hold, a csillagok és a csillagképek, délután balról számítjuk hozzá.
valamint környezetünk megfigyelése alapján a térképet a kö 3. Ha a tájoláshoz órát használunk, akkor a kismutatót
vetkező módszerekkel tájolhatjuk be: a Nap felé irányítjuk, és megfelezzük a kismutató és a Xll-es
1. A terepen kiválasztunk néhány kiemelkedő pontot, és közötti szöget. A felezett szög iránya D—É. (A D előttünk
megkeressük őket a térképen. A térképet kemény alátétre he van.) Vagy az órát vízszintesre fektetjük, és a közepén úgy tar
lyezzük, és úgy állítjuk be, hogy a kiválasztott pontok mind tunk egy fűszálat (vékony gallyacskát), hogy árnyékot vessen.
a terepen, mind a térképen egybeessenek. Fontos, hogy a sze Aztán az órát addig forgatjuk, míg az árnyék a kismutatóval
7/24/2019 münk meg a tereppont szimbóluma a térképen és aVosátka
Mirko tényleges egybeesik. Ekkor
- Természetjárók a szög felezővonala a kismutató és a Xll-es
Enciklopédiája
tereppont egy vonalban legyenek. Az irányzáshoz fűszálat, között észak felé mutat.
gyufaszálat vagy ceruzát használhatunk. 4. Az éjszakai égbolton megkeressük a sarkcsillagot (a Kis
2. Ha a Nap szerint akarunk tájolni, tudnunk kell, hogy Göncöl kocsirúdjának utolsó csillagát). Ha arccal e csillag
337 Térképtájolás
felé fordulunk, előttünk van észak.

5. Éjszaka a térkép betájolásához a Holdat is felhasznál
hatjuk. Megállapítjuk, hány óra van, és meghatározzuk, hogy
a holdkorong hány tizenketted részét látjuk. Holdfogyatkozás
kor az időponthoz hozzászámítjuk, holdtöltekor pedig levon
juk belőle a tizenketted részek számát. Az értékek összege
(vagy különbsége) megadja azt az órát, amelyben a Nap
ugyanazon a helyen állott volna, mint ahol a megfigyelt Hold
áll. Pl. a holdkorong 3/12-ed részét látjuk, a Hold növekszik,
és este 8 óra van, tehát 8—3 = 5 óra. A Nap 6 órakor K-en,
9 órakor DK-en, 12 órakor D-en, 15 órakor DNy-on, 18 óra
kor Ny-on, 21 órakor ÉNy-on, 24 órakor É-on, 3 órakor ÉK-en
van. Éjjel a Nap által megvilágított Holddal szemben állunk,
és megvilágított felszínének síkja szerint fordulunk, negyed
holdnál 45°-ot, félholdnál 90°-ot és holdtölténél 180°-ot. Ezzel
arcunkkal a Nap felé fordultunk, és a továbbiakban már úgy
járunk el, mint a Nap szerinti tájoláskor. Ha pl. a Hold balról
van megvilágítva, és 18 óra van, 90°-kal balra fordulva a Nap
pal szemben állunk, amely nyugaton található. Ha a holdne
gyed jobbról van megvilágítva, és 21 óra van, akkor 45°-kal
jobbra fordulva arccal ÉNy felé állunk. Ha holdtöltekor 180°-os
fordulattal a Holdnak hátat fordítunk, éjfélkor pontosan É felé
állunk. Ha a Hold fele jobbról van megvilágítva, és reggel
3 óra van, akkor 90°-kal jobbra fordulunk, és a Nappal szem
ben állunk, mely ÉK-en van.
6. Tájoláskor igazodhatunk az esthajnalcsillag (Venus) sze
rint is, ez a bolygó ugyanis az égbolton napkelte előtt
K-en, napnyugtakor Ny-on látható.
7. Ha az Orion csillagképben a „kard” legalsó csillagait
összekötjük a „fej” legfényesebb csillagával, és ezt az össze
kötő vonalat meghosszabbítjuk, a kapott egyenes É—D irányú,
és a sarkcsillag felé mutat, amely körül ez a csillagkép forog.
8. Az É, ÉNy irány meghatározásában a környezetünkben
megfigyelhető számos jelenség is segítségünkre lehet. A fák
északi, északnyugati oldalán vastagabb a moha- és zuzmó
réteg, a fatönkökön látható évgyűrűk ÉNy-i irányban sűrűbbek,
a fő erdei csapások ÉNy-i irányúak, és a méhkasok nyílása
dél felé néz. A napraforgó virágát a nap felé fordítja akkor
is, ha az felhő mögött van. A régi templomok tornyukkal vagy
főbejáratukkal Ny-nak épültek, az oltárok azonban K-re néz

nek. A hangyabolyok nagyobb felületükkel D felé fordulnak.
Az erdei termések (a szamóca, az áfonya) stb. a déli lejtőkön
érnek meg leghamarabb. A bokrok és a fák először a déli
lejtőkön hajtanak ki és borulnak virágba. A borostyán csak
az északi oldalon növeszt léggyökereket. A sziklatömbök és
7/24/2019 Mirko
a magányosan növő fák körül a föld a déli oldalon Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája
szárazabb.
A háromszögelési pontok köveit a bevésett évszámmal D felé
ford ítják.
Térképtartó 338
339 Termések
Térképtartó. Különleges bőrtok, amely megvédi a térképeket

a bepiszkolódástól és megrongálódástól. Egyik oldala átlátszó
anyagból készült, belsejét egy erősebb válaszfal két részre
osztja. Az átlátszó falú elülső részbe rakjuk azt a térképet,
amelyre az adott terepen szükségünk van, mégpedig úgy ösz-
szehajtva, hogy a megfelelő részét lássuk. A másik rekeszbe
tesszük a többi térképet és az átszámításokhoz szükséges kü
lönböző táblázatokat. (Jó, ha ez a fal is átlátszó.) A térképtar
tót legcélszerűbb poliamid fóliából és műbőrből készíteni,
ügyeljünk arra, hogy a helyesen összehajtott térkép méretei
nél 0,5 cm-rel nagyobb legyen. Először két megfelelő méretű
poliamid fólia zacskót készítünk. A fólia felébe hajtott széleit
két üveglap közé helyezzük úgy, hogy kis részük kiálljon.
Ezt az élt lánggal összehegesztjük. A kész zacskók közé egy
0,5 cm-rel kisebbkarton válaszfalat helyezünk, és a zacskókat
úgy hegesztjük össze, hogy a válaszfal közöttük maradjon. Mű
anyagragasztóval felragasztjuk a vászonsarkokat és a zacskók
szegélyét. A zacskók felső szélén egy-egy 5 cm-es hajtókát ha
gyunk, amelyek a zacskók lezárását szolgálják. A hátsó zsebbe
rakjuk a táblázatokat, a tartalék térképeket, a mércét, a szög
mérőt, a ceruzát, a radírt és néhány tiszta papírlapot, az
elülső részbe pedig azt a térképet, amelyre szükségünk lesz.
A térképtartót két gumiszalaggal fogjuk át, amelyekre egy-egy
fémkarikát fűztünk. Ezekre erősítjük a tartószíjat, amellyel
a térképtartót a vállunkra vagy a nyakunkba akasztjuk.
Termések. A fákat és a bokrokat terméseik alapján is meg

Térképvázlat. Különböző célokra és különféle méretarányban határozhatjuk. Külsejük szerint a termés lehet csonthéjas (dió,
készítjük, rendszerint felnagyítva. A nagyításhoz pantográfot mogyoró, platán); nagy henger alakú lefelé lógó toboz (luc
vagy négyzethálózatot használunk. A térképre pl. 3 mm-es, fenyő, hemlock fenyő); merőlegesen növő toboz, amely éretten
a vázlatra pedig 15 mm-es négyzethálózatot rajzolunk. Kör pikkelyekre esik szét (jegenyefenyő); kis, csoportosan ülő ál
zőnyílásba fogjuk a négyzetek és a tereprajz metszéspontjai toboz (enyves éger, havasi éger, hamvas éger); nagyobb mé
nak távolságait, és a nagyítás arányának megfelelően átvisz- retű gömb vagy orsó alakú toboz (erdeifenyő, törpefenyő,
szük őket a vázlatra. Pl. ha a térképen egy adott pataksza cirbolyafenyő, vörösfenyő); repítőszerkezettel ellátott termés
kasz 3 mm, a mi esetünkben átvitelkor ezt a távolságot öt — ikerlependék (juhar, mezei juhar, hegyi juhar, szil, mezei
ször egymás után mérjük fel a vázlat megfelelő négyzetében, szil, vénic szil, gyertyán, virágos kőris, magas kőris, nagy le
hogy megkapjuk az új hosszúságot. A térképvázlatba be velű hárs, kis levelű hárs, nyír); hüvelytermés (fehér akác, puk
rajzoljuk a célnak megfelelő, pl. játékhoz, tájékozódáshoz stb. kantó dudafürt, aranyeső); felfújt toktermés (hólyagfa). Az érett
szükséges jelzéseinket. termések színe lehet barna (kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy,
cserfa, vörös tölgy, vadgesztenye, szelídgesztenye, barkócafa,
kerti berkenye, bükk); piros vagy sötét narancsszínű (húsos
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja rom, földi bodza, fürtös bodza, ükörke, piros vagy szirti ma 346/403
dárbirs, molyhos madárbirs, lisztes berkenye, kánya bangita,
gyepűrózsa, galagonya, madárcseresznye, kecskerágó, csíkos
kecskerágó, bibircses kecskerágó, henye boroszlán, farkas bo-
7/24/2019 Mirko Vosátka roszlán);
- Természetjárók
sötétkék, Enciklopédiája
ibolyaszínű, csaknem fekete (fekete bodza,
fagyai, zelnicemeggy, kökény, kutyabenge, varjútövis, fekete
lonc, ostorménfa, veresgyűrű som, borostyán, fanyarka, török
meggy); fehér (fehér som, fürtös hóbogyó, fakín, fagyöngy).
340
Termések
341 Termések
Természetjárás 342
zák az anyagcserét, mint a fürdés, a játék, a felszerelés javí

tása, a táborhely rendezése, a főzés stb. Az étlap összeállítása
kor mindezekre tekintettel kell lennünk, és az ételeket úgy
kell megválasztanunk, hogy kalóriaértékük megfeleljen az
egyes turistatevékenységek kalóriaszükségletének. A táblázat
ban az S a km/ó-ban megadott sebességet, az EFN pedig az
energiafogyasztás százalékban kifejezett növekedését jelöli.
Menetelés sík területen megterhelés nélkül, könnyű öltözetben,

sima terepen:
S EFN
4 km/ó 290 %
6 km/ó 450 %
8 km/ó 650 %
10 km/ó 950 %
Menetelés sík területen nehéz cipőben — 4 km/ó sebességgel
380 % EFN
Menetelés köves és homokos talajon — 4 km/ó sebességgel
450 % EFN
Menetelés sík terepen
ezüstfenyő 10 kg teherrel 430 % EFN
20 kg ” 510 % ”
30 kg ” 580 % ”
lucfenyő Menetelés emelkedőn teher nélkül, a következő lejtszögek és
sebességek mellett:
magasság/perc EFN
Természetjárás. Valamely terület természeti és társadalmi vi 6° : 7 p 550 %
szonyainak megismerésével egybekötött aktív tartózkodás a ter 16° : 12 p 860 %
mészetben, melynek lényeges része a testmozgás, a kulturális 25° : 18 p 1310 %
ismeretek gyarapítása és a gyakorlati ismeretek elsajátítása. 90° : 12 p 1050 %
Lehet rövid időtartamú (séta, kirándulás) és hosszú időtarta Menetelés emelkedőn 20 kg-os teherrel
mú (táborozás, körutazás, mozgótáborozás stb.). magasság/perc EFN
6° : 7 p 660 %
16° : 12 p 1060 %
25° : 18 p 1670 %
Természetjárás energiaigényessége. Vizsgálatok során megál
90° : 12 p 1330 %
lapították, hogy a hosszan tartó túrázás 250—500%-kal növeli
a sejteken belüli alapanyagcserét. A természetjárásnak ez Menetelés lejtőn lefelé teher nélkül
a biológiai hatása elsősorban a mozgás intenzitásától és attól lejtszög EFN
a környezettől függ, amelyben a turista mozog, de hatását 5° 300 %
más tényezők is befolyásolhatják, pl. gyalogtúrán a hátizsák 10° 270 %
súlya, a járás sebessége, hegymenetnél és völgymenetnél a lej 20° 350 %
tő hajlásszöge, a felszín minősége, a szél ereje és iránya, 30° 450 % 349/403
a cipő és az öltözet, kerékpártúrán a kerékpár súlya, az átté Sízés sík területen
telek nagysága; sítúrán a sílécek fajtája és a súlya, a kötés és S EFN
a sícipő, a viaszolás módja, a sízés technikája és a hó minő 6 km/ó 600 %
sége; vízi túrán az evezés módja és gyorsasága, a folyó se 8 km/ó 750 %
bessége, a szél ereje, valamint a csónak súlya és fajtája. Szá 10 km/ó 1000 %
molnunk kell azzal is, hogy az olyan tevékenységek is fokoz 12 km/ó 1300 %
343 Természetjárás veszélyei
Kerékpározás sík területen ellenszél nélkül szetben tartózkodik, ismerje a táborozás, a sátorverés, a tűz
S EFN rakás, valamint a tábori higiénia és biztonság alapvető sza
8 km/ó 300 % bályait.
12 km/ó 400 % 6. A természetben való tartózkodás elengedhetetlen velejárója
16 km/ó 600 % a tűz. Fontos azonban, hogy mindig tartsuk be a tűzrakásra,
20 km/ó 800 % valamint a tűz őrzésére és eloltására vonatkozó szabályokat.
24 km/ó 1250 % 7. A természetben való tartózkodás befejezése után vissza kell
Evezés kajakon állítanunk a táborhely eredeti állapotát. A táborhelyet csak
S EFN az élelmiszerzacskók, elégett faágak és fűcsomók, megfüstö-
4,5 km/ó 220 % lődött kövek, autóolajfoltok eltávolítása és a beszennyezett
6 km/ó 450 % folyók és vízfelszínek (főleg a források) megtisztítása után
7,5 km/ó 750 % hagyjuk el.
8. A természetben megfontoltan járunk, főleg a téli hónapok
ban. Feltétlenül betartjuk a Hegyi Mentőszolgálat utasításait,
a hajótúrákon pedig a tapasztalt hajósok tanácsait. Minden
Természetjárás tízparancsolata. A természet az ember élettere,
túra előtt felmérjük, hogy van-e kellő erőnlétünk és lelkierőnk
s ezért úgy, ahogy bizonyos társadalmi szabályokat be
a ránk váró nehézségek leküzdéséhez.
kell tartanunk a lakásban, a munkahelyen, az iskolában stb.,
9. Legyünk tisztában a személyi higiéniával, az egészséges
be kell tartanunk a természetben való tartózkodás szabályait
öltözködést és táplálkozást is beleértve.
is. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya a világ
10. Tanuljuk meg befogadni a természet szépségeit, és hasz
első olyan alkotmánya, amely törvénybe iktatja a természetvé
nosítani a természet megismerése által szerzett ismereteket és
delmét.
gondoskodik15. cikkelyében
a természet a sokoldalú
következőket olvashatjuk:
védelméről és a ,,Az
hazaiállam
táj tapasztalatokat.
szépségeinek megőrzéséről, hogy ezzel a nép jólétének egyre
gazdagabb forrásait alakítsa ki, s olyan megfelelő környeze
tet hozzon létre, mely hasznára válik a dolgozók egészségé Természetjárás veszélyei. Adódhatnak tőlünk független körül
nek, és lehetővé tesz! üdülésüket...” Ez a cikkely híven tük ményekből, és előidézhetjük őket mi magunk is. Objektív ve
rözi a szocialista társadalom emberének természethez való szélyt jelenthet pl. az utak talaja (agyagos, mocsaras, homo
viszonyát. A természetjáró megfelelő magatartásának alapel kos, csúszós, göröngyös), a hó minőségének változásai a hő
veit az alábbi „tízparancsolatban” foglalhatjuk össze: mérsékletingadozás vagy a szél hatásának következtében,
1. A természetben nyitott szemmel és füllel, szépségre fogé a vakító napsütés, a köd, a hóvihar, a futózápor, az ún. szórt
kony szívvel járunk. Minden érzékünkkel figyeljük a természet fény, amely eltorzítja a távolságokat és a terep domborzati
életét, és igyekszünk megérteni az ember és a természet kap viszonyait; a félhomály, amely csökkenti a látótávolságot;
csolatát, de nem az ember kétséges és pillanatnyi fölényének a lökésszerű, hirtelen támadt viharos erejű szél, amely meg
szemszögéből. nehezíti, sőt néha teljesen lehetetlenné teszi az előrehaladást
2. A természetben célszerű, kényelmes és nem feltűnő öltözet a fák kidőlésének és a nagy ágak letörésének veszélye miatt
ben járunk. stb. A szubjektív veszély az emberi természetből adódik. Leg
3. Csendesen viselkedünk. Nem hangoskodunk, az erdőben gyakoribb okai a figyelmetlenség, a túlzott önbizalom, a kellő
nem énekelünk, nem kiabálunk, nem játszunk zajos játékokat, erőnlét és a technikai felkészültség hiánya; a könnyelműen
nem hallgatunk táskarádiót vagy magnetofont, motoros jár megválasztott felszerelés és ruházat; a meggondolatlanság,
művünkkel a lehető legkisebb zajjal haladunk. Különösen a va a Hegyi Mentőszolgálat vagy más, tapasztalt turista intelmei
dászati tilalom, a madarak fészekrakása és a fiókák kirepü nek figyelmen kívül hagyása, vagy az időjárás alakulásának,
lésének idején óvakodunk mindennemű zajkeltéstől, nehogy rosszabbodásának semmibevevése, teljesítőképességünk túlbe
összeütközésbe kerüljünk az erdészeti szervekkel, a védett táj csülése; a hanyagul összeállított időbeosztás, a terep felü 350/403
egységek és a nemzeti parkok őreivel. letes. ismerete. A rossz fizikai felkészülés, a túra előtti és alatti
4. Betartjuk a különös védelem és felügyelet alá helyezett ter helytelen táplálkozás, különösen a szeszes italok mértéktelen
mészeti tájak bizonyos részeire érvényes különleges utasítá fogyasztása nagy fokú fizikai kimerültséghez vezet, amelyek
sokat. nek pszichikai következménye a félelem és az ítélőképesség
5. A táborhely megválasztásánál betartjuk a helyes táborozás elvesztése. A szubjektív veszélyeket rendszeres fizikai felkészü
alapelveit. Ehhez az szükséges, hogy mindenki, aki a termé léssel előzzük meg (eleinte csak kisebb gyalog-, sí- és köny-
Természetjáró-jegyzetfüzet 344
nyebb vízi túrókat iktatunk be). A technikai felkészültség alap kább valamivel többet vigyünk magunkkal. A hiányos ruházat
ja a terepen való tájékozódás és a helyes járás (sízés, evezés) időjárásváltozás esetén meghűlést okozhat. Menet közben
alapjainak elsajátítása. Indulás előtt alaposan tanulmányozzuk figyeljük az utak környékét, a közeli és a távolabbi tárgya
át a térképet, és kérjük ki olyan idegenvezetők vagy tapasz kat. Ha éjjel eltévedünk a ködben, figyeljük a patakcsobogást,
talt turisták tanácsát, akik a túra útvonalát jól ismerik. A túra a folyózúgást, a vonatfüttyöt, a harangzúgást, a kutyaugatást
folyamán a megnövekedett kalóriaszükségletet rendszeres cu stb., és segítségükkel igyekezzünk kijutni az útra, amelyen
korfogyasztással pótoljuk (I. Pemmikan). Szomjúság esetén ne előbb-utóbb emberlakta helyre juthatunk. Ködben, sötét éj
együnk havat, és ne szopogassunk jégcsapokat, a hólé ugyan szakában a csoport élén a balkezesek haladjanak, mivel ők
is nem tartalmaz ásványi anyagokat, és csak fokozza a szom inkább megtartják az egyenes irányt, mint a többiek, akik az
júságunkat. Kényszerhelyzetben a havat olvasszuk fel, és sóz egyenes út betartására törekedve állandóan balra fordulnak,
zuk meg. A túra folyamán számolnunk kell minden objektív és végül körbe-körbe járva bolyonganak ugyanazon a te
veszéllyel, ezért a szükséges felszerelésnél és ruházatnál in rületen.
Természetjáró-jegyzetfüzet. A természetben barangoló turista es és két 10X16 cm-es karton téglalap, nyersvászon, fűzőszalag
nélkülözhetetlen segédeszköze. Elkészítéséhez három 21X16 cm- és gumiszalag szükséges. Az asztalra terített széles nyersvászon-
345 Természetvédelem
csíkon helyezzük el a téglalapokat, hogy közöttük 1,5 — 2 cm-es sikerült megtalálnunk, egy másik lapra lerajzoljuk a fészkét is.
köz maradjon. A vászon 2 cm-rel nyúljon túl a téglalapok Megmérjük a tojásait, és színes rajzot készítünk róluk. A nyo
külső szélein. Az 1. és a 3. lapon kivágunk két 2 cm-es fűző- mokat minden, a nyomolvasás szempontjából fontos részletük
nyílást, az elsőt 2 cm-re, a másodikat pedig 5 cm-re a lap kel együtt rajzoljuk le. Ha érdekes — védett — növényt talá
külső szélétől. A fűzőnyílásba befűzzük a fűzőszalagot, és lunk, először lerajzoljuk az egész növényt, aztán külön a le
a második bevágás mögött ráragasztjuk a lapra. Ezután velét, majd nagyítva és színesen a virágát. A telerajzolt papí
a vásznat bekenjük könyvkötő ragasztóval, gondosan ráfektet rokat a b) zsebbe rakjuk. A virágokhoz otthon mellékeljük
jük a kartonlapokat, behajtjuk a széleit, és jól lesimítjuk. Az a növényhatározóban megtalált számukat, mely alapján meg
1. és 3. lap felragasztása előtt a vásznon kimérjük azoknak határoztuk őket. így rendszerbe foglalva állandóan növeljük
a nyílásoknak a helyét, amelyeken a fűzőszalag át fog bújni, a lerajzolt növények számát. Hasonlóan járunk el az állatraj
éles késsel bevágjuk őket, és átfűzzük rajtuk a szalagot. A la zokkal is. Az összegyűjtött adatokat otthon borítékokba
pokra nehezéket rakunk, hogy jól megragadjanak. Megszá- osztályozzuk. Kirándulás előtt átnézzük jegyzeteinket, elolvas
radás után nyersvászoncsíkkal leragasztjuk a gerincfelületeket suk, és néha magunkkal is visszük őket segédeszközül a nö
az 1. és a 2., a 2. és a 3. lap között, valamint a 2. és a 4. vények (állatok) meghatározásához vagy összehasonlításához.
meg a 2. és az 5. lap között is. A 4. lapon, felragasztása A feljegyzések alapján elkészíthetjük kirándulásunk program
előtt, négy nyílást vágunk (kb. 1 cm-re a külső hosszabb, és ját és annak meghatározott munkatervét. Pl. felülvizsgáljuk
4 cm-re a külső rövidebb élektől), és gumiszalagot húzunk át egy-egy védett növény előfordulási helyeit stb. Az így gyűj
rajtuk, amelyet a lapra ráragasztunk vagy rávarrunk. Az tött és rendszerezett anyagból, kivágott cikkekből, fényképek
5. lapon nyersvászoncsíkból ceruzatartót készítünk. A vásznat ből és képekből alakul ki a természetjáró archívuma, Minden
felhullámosítjuk a ceruzák és az ecset körül, fűzőgéppel fel címszóhoz mellékeljük azoknak a könyveknek jegyzékét, ame
erősítjük, a széleit behajtjuk, és az 5. lap alá ragasztjuk. Az lyeket az adott témáról olvastunk. A kivágott cikkekre és ké
így elkészített 4. és 5. lapot a 2. lap két rövidebb széle men pekre ráírjuk a folyóirat vagy újság címét, számát és évfolya
tén ragasztjuk a vászonra. Az 1., 2. és 3. lapot vastagabb, mát, a fényképekre pedig a negatívnak és annak a boríték
sima papírral vonjuk be. Az 1. és 3. lapra zsebeket ragasztunk, nak a számát, amelyben a negatívok vannak. A negatívok bo
mégpedig úgy, hogy vászonból a lap feléig érő zsebet ké rítékához mellékelünk egy lapot a borítékban levő negatívok
szítünk, a széleit behajtjuk, bekenjük ragasztóval, és rárakjuk számával, a kép címével és az összes fényképészeti adatokkal
a lapra. A lap és a zseb közé egy megfelelő méretű (idő, hely, filmérzékenység, évszak, óra stb.). Ezeket a boríté
0,5—0,8 cm vastag farost lemezt csúsztatunk aszerint, hogy kokat megfelelő széles dobozban tároljuk. A növények boríté
milyen tág zsebet akarunk készíteni. Megszáradás után a fa kait a növényhatározó száma szerint, az emlősökét a rendszer
rost lemezt kivesszük. A 2. lapra sarkokat ragasztunk. Ezek tani besorolás alapján rendezzük el. Az archívum az évek
rögzítik majd azt a papírt, melyre a terepen írunk, rajzolunk során állandóan bővül, és a tárgyi, valamint a gyakorlati is
vagy festünk. Az 1. és 3. lapon gumit fűzünk át, amely leszo meretek gazdag tárházává válik.
rítja a zsebek tartalmát. A terepen való munkához 15X21 cm-es
formátumú tiszta fehér, négyzethálós, vonalas és ún. pausz-
papirt kell beszereznünk. A négyzethálós papír (a négyzetek
Természetjárók minősítése. A turisztikai minősítés a természet
egyben mértékegység-beosztások is) elsősorban nyomok és
járó tevékenység egységesen értékelő módszere. Meghatározza
kisebb helyzet- és panorámavázlatok lerajzolására alkalmas.
A fehér papírra virágokat, rovarokat, madarakat stb. rajzo a minősítési osztályok követelményeit. Csehszlovákiában a leg
lunk. A vonalas papírra feljegyzéseket írunk, a pauszpapírra magasabb fokozat a turisztika mestere cím. Magyarországon
pedig a nagyobb térképvázlatokat és helyzetvázlatokat rajzol ifjúsági, bronz-, ezüst-, aranyjelvényes, továbbá érdemes és
juk (esetleg vázlatrajzok lemásolására használjuk fel). A pa kiváló minősítési fokozatok vannak.
pírlapokat a jobb felső sarokban pecséttel látjuk el, benne
a következő megjelölésekkel: év — hónap — nap — óra —
hely — a lerajzolt (leírt) tárgy neve. A séta előtt az a) zsebbe Természetvédelem. Az ember egyik legfontosabb kulturális 352/403
tartalék papírokat rakunk. Munka közben a szükséges papírt tevékenysége, minden kultúrnemzet közös ügye, A természet
a sarkok alá csúsztatjuk. Pl. észreveszünk egy repülő bíbicet. védelemben együttműködő nemzetek tevékenységét többnyire
7/24/2019 Lerajzoljuk az árnyképét, szárnyának jellegzetes sötét és Vosátka
Mirko vilá közvetlenül az UNESCO
- Természetjárók irányítja. A természet védelme min
Enciklopédiája
gos foltjait, a szórnymozgás oldalképét, a madár röptének ívét, den táborozó és turista kötelessége.
és leírjuk azt a helyet, ahol a madarat megláttuk. Ha esetleg
Textil- vagy pvc zacskók csomagoláshoz 346
Textil- vagy pvc zacskók csomagoláshoz. Felszerelésünk és tá

bori ruházatunk hátizsákba, matrózzsákba, tarisznyába való
csomagolásakor nagyon jó hasznukat vehetjük. A cipő, fehér
nemű, mosdóeszközök, harisnyák csomagolásához kreton-
zacskókat használunk, a csajkát és a bográcsot régi sátor
lapba vagy használt anginba csomagoljuk. A törülközőket, az
evőeszközt pvc zacskókban tartjuk. Az élelmiszereket (cukrot,
lisztet, rizst stb.) pedig pvc fóliával bélelt kretonzacskókban
tároljuk. A zacskókat szalagra írt számokkal vagy színes
anyagból kivágott négyzetekkel, karikákkal jelöljük.
Tipi. Kúp formájú rúdszerkezetre kifeszített sátor, melyet né

mely indián törzs használt. A rudakat a földre fektetjük, és kb.
1 m-rel a csúcs alatt szíjjal vagy erős zsineggel összekötjük.
Felemeljük őket, és alsó végüket szétállítjuk egy, a földre
már előre kirajzolt kör mentén, melynek kerülete azonos a tipi
kerületével. A tipi sátorlapját rákötjük az egyik szabad rúdra,
szétterítjük a rudakon, és elöl összekapcsoljuk a két végét.
A füstszárnyak zsebébe egy-egy rudat csúsztatunk, hogy azok
7/24/2019 állításával szabályozhassuk
Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiájaa levegő beáramlását és a füst
elvezetését. Néha a rúd csúcsára korong alakú füstszelepet,
„kalapot” is raknak, hogy erős esőzéskor a víz ne folyjon be
347 Tipi
Topográfiai térkép 348
füstszelep
a sátorba. A háromszemélyes tipi hossza 200 cm, magassága kivágunk egy 80 cm átmérőjű környílást, ez lesz a sátor be
110 cm, szélessége 125 cm. Elkészítéséhez 105 cm széles és járata. Ezután elkészítjük a füstszárnyakat, és rávarrjuk őket
15 m hosszú könnyű vászonra van szükségünk. A vászon ki a megfelelő helyre. A füstszárnyakra zsineget varrunk, a sátor
szabásának és megvarrásának menete: a vásznat öt külön kerületére pedig felvarrjuk a füleket a sátorcövekek számára.
böző hosszúságú csíkra vágjuk (100X1125 cm, 100X1080 cm, Elöl a sátrat 10 cm-enként makkgombokkal kapcsoljuk össze.
100X1000 cm, 100X855 cm, 100X650 cm), a csíkokat össze Éjszakára a bejáratot egy téglalap alakú leereszthető borító
zárja, amelyet nappal összecsavarva, fülekkel a bejárat fölé
varrjuk, kimérjük
gárral félkört az rá,
rajzolunk ígyés kapott sátorlap
a rajz mentén közepét,Elöl5,5 m-es su
beszegjük. erősítünk.
Topográfiai térkép. A terepen levő állandó topográfiai pontok Töltés. Vízi építmény, amely a víz szabályozására, valamint
segítségével készül. A térképezendő területet háromszögekre felduzzasztására szolgál (víztárolók építésénél). Folyókon épí
osztják fel, melyeknek csúcsait az ún. háromszögelési pontok tik, ott, ahol magas a part, és legkisebb a víz áramlása, rend
alkotják (I. a címszót). A földmérő kisebbített méretarányban szerint félkör alakú, a folyó áramlásával szemben domborodó
az egyezményes térképjelek alkalmazásával munkalapján ki alaprajzzal. Építőanyaga gömbfa, gyeptégla, kő, kavics. A gát
tölti a kimért és megrajzolt pontok közötti térséget a valóság legmagasabb része, a korona vagy magasan a vízszint fölé
nak megfelelő terepalakzatok rajzával. Ma már ezt a klasz- emelkedik, vagy vele egy szinten van, és a víz emelkedesével
szikus módszert az ún. aerolotogrammetria váltotta fel (a tér túlfolyógátként szolgál. A gömbfából és kövekből épített gátat
képeket légi felvételek alapján készítik). nagy lapos kövekkel fedik be, a kövek közötti réseket pedig
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja kisebb kődarabokkal töltik ki. A gát belső oldalára, vagyis 355/403
Tornacipő. Az első gumitalpas tornacipők 1929-ben jelentek a víztároló belsejébe kőtörmelékből és homokból sáncot zú
meg Prágában. Eredetileg az amerikai Ked-cég gyártotta őket. dítanak. Nagyobb folyókon a tábori strand gátját 50 cm szé
A „Ked's” védjegyű fekete gumitalpas vászon tornacipő rend lesre építjük, leeresztő nyílását a gát szélén vagy közepén
kívül népszerű lett. A ma kapható tornacipők ennek a régi helyezzük el. Sebesebb folyókon túlfolyógátat építünk, ferde
gyártmánynak tökéletesített változatai. lefolyófallal, melyet lapos kövekkel rakunk ki.
349 Töltés
Trágya 350
vadkan
351 Trágya
Trágya. Állatok ürüléke. A patás állatoké évszakonként és a szarvastehén trágyája megnyúltabb. A friss szarvastrágya fé
a legelőtől függően változik. A szarvasfélék trágyája pl. télen nyes és sötétzöld, később szürkészölddé, majd szürkévé válto
kemény, szőlőbogyó formájú, tavasszal és nyáron azonban, zik. A dámvad trágyája kisebb, mint a szarvasé, de ha-
amikor elegendő zöld legelő van, kásás és lepényszerű. Az
öregebb szarvasbika hullatéka 2 cm hosszú és 1,5 cm vastag,
„Trópus” 352
sonló formájú, hullatéka azonban a juh ürülékéhez hasonlóan gyasztott. A nyest trágyája megnyúlt, ősszel berkenye- és som
lágy fürtökbe tömörül. Az őzek hullatéka 1,5X0,7 cm-nél ki maradványokat tartalmaz, és undorítóan bűzlik a pézsmától.
sebb, a mufloné majdnem gömb alakú, nagysága 1,2 cm. (Ta A görénytrágya spirális alakú, és kellemetlen szaga van. A fo
vasszal és nyáron a muflon ürüléke is kásaszerű.) A mezeinyúl golyürülék színe a fehéresszürkétől a sötétszürkéig változik
0,5 cm-es gömbölyű bogyói kis, ritkásan szétszórt kupacokban (helyenként zöld), spirális alakú, kb. 2 cm hosszú. A fácán
találhatók, az üreginyúl bogyói kisebbek, de tömörebb, na ürülék nagyobb kupacokban található. Világosbarna vagy sö
gyobb kupacokat alkotnak. A rókatrágyát oldalra elnyújtott tétbarna fehéres elszíneződéssel, az erdei termések érése ide
hegyes végéről ismerni meg. Szőr, csontok és nyáron erdei jén teljesen fekete. Hossza 2,5 cm, a vége spirálisan meg
termések magjai láthatók benne. A friss rókatrágya sötét csavarodik. A fajdkakas trágyáját enyhén hajlított kis hen
barna, idővel azonban elszürkül, majd egészen kifehéredik. gerek alkotják, tűlevelek, bogyók és bogarak maradványai
A borz ürüléke általában a kotorékbarlang közelében, kis se találhatók benne, hossza 4—6 cm. A fajdtyúk trágyája hegyes
kély gödrökben található, színe a pirostól a kékesfeketéig vál végű, világosbarna hengereket alkot, hossza 2,5 cm (a fé
tozik, attól függően, hogy az állat milyen erdei bogyókat fo szekrakás idején körte alakú).
353 Turistajelzések
„Trópus”. A sátor fölé kifeszíthető védőtető, amilyet a tró hátulsó részét, majd a toldalékot ismét eredeti helyére csúsz
pusokon a tűző nap hevének csökkentésére használnak. A sá tatjuk (ugyanígy emeljük le a rúdról a sátor elejét is), aztán
tor és a trópus között keletkező légáramlás ugyanis hűti a sá a trópus alatt összecsomagoljuk a száraz sátrat, és berakjuk
tor belsejét. A mi éghajlatunkon a trópusnak inkább hőszige a hátizsákba. Levesszük a trópust, a karókat, és a cövekeket
telő szerepe van. Nagy előnye, hogy alatta esőben is szárazon elrakjuk a hátizsákba, és a vizes trópust lazán összehajtva
fel lehet állítani a sátrat. A trópust a sátor méreteinél mindig a hátizsák tetejére erősítjük. Megfelelő alkalommal megszá-
nagyobbra szabjuk (minden oldalon 15—20 cm-rel). Előnyös rá rítjuk.
védőszárnyakat készíteni a sátorbejárat és a hátulsó sátorfal
befedésére. A trópust csőtoldalékkal rögzített pótsátorrúddal
erősítjük a sátor fölé (I. Sátorrudak). Ha pvc fóliából van, ak Turista-jegyzetfüzet. Olyan füzet, amelybe a táborozás során
kor a pótsátorrudak végére gumi védősapkát húzunk. A tró elhangzott aranymondásokat, szellemes, találó kifejezéseket
pus egyes lapjait sátorszövetcsíkokból szabjuk ki. Először fran jegyezzük fel. Olykor dalszövegeket, ajánló sorokat, rajzokat,
a táborozás technikájára vonatkozó feljegyzéseket stb. is tar
talmazhat. Átmeneti forma az emlékkönyv és a tábornapló
között.
Turistajelzések. Csehszlovákiában és Magyarországon egységes

turista útjelzőrendszert használnak, amelyet tájékoztató táblák
és irányjelzők egészítenek ki. A turistautak új jelzésének irány
elveit a Csehszlovák Testnevelő Szövetség (CSTV) Központi Bi
zottsága, illetve a Magyar Természetbarát Szövetség adta ki.
A turistajelzés általában három 30X100 mm-es vízszintes csík
ból áll, melyek között kb. 5 mm-es közöket hagynak. A sze
gélycsíkok fehérek, a belső csíkok piros, kék, zöld vagy sárga
színűek. A jelzést fára, épületek falára, kerítésre vagy kőre fes
tik úgy, hogy távolról is jól látható legyen. Ha a jelzés nyíl
heggyel végződik, akkor annak hegye az irányadó. Útkeresz
teződéseknél jelölni kell az elágazásokat is. A jelzések kiegé
szítői, az irányjelzők, rendszerint fából vagy fehér bádogból
készülnek, a jelzett út irányába mutató színes nyíllal. Az ada
tokat fekete betűkkel írják rájuk. Az irányjelzőket ott helyezik
el, ahol új út kezdődik, és a régi véget ér, vagy teljesen új
irányú út kezdődik. A szövegben a legkisebb távolságot az
ciavarrással összevarrjuk a két b) lapot, majd hozzávarrjuk az első sorban, a legnagyobbat az utolsó sorban tüntetik fel.
elülső és a hátulsó a) lapot. A gerinckötelet ajánlatos egy
3 cm széles szalag alá varrni. Az alsó szegélyre a sarkokon
és a b) lap két szélén felvarrjuk a rögzítő oldalköteleket. Azo
kon a helyeken, ahol a sátorrudak csúcsa a gerincet rögzíti,
bőrgyűrűkkel megerősített lyukakat készítünk. A lapok közötti
varratokra széles szalagot varrunk, hogy meggátoljuk a trópus
kinyúlását. Ha a sátrat esőben a trópus alatt állítjuk fel,
a következőképpen járjunk el: a trópust szétterítjük, belefűz
zük a megtoldott sátorrudakat, felemeljük és kifeszítjük. Ki
csomagoljuk a sátrat, a trópus pótsátorrúdját megemelve rá
fűzzük a sátorrúdra (először elöl, aztán hátul), és kifeszítjük.
Sátorbontáskor először becsomagoljuk a hátizsákokat, és fel
7/24/2019 Mirko
öltözünk az induláshoz. A hátulsó toldalékot kihúzzuk, és Vosátka
ere - Természetjárók Enciklopédiája
deti helyzetében megtartva a sátorrúdról leemeljük a sátor
Turista-mentődoboz 354
Csehországban a távolságokat kilométerekben adják meg,

Szlovákiában — a hegyi terepre való tekintettel — órában.
A csíkjelzéseken kívül, az 1 km-nél nem hosszabb kitérőknél
ábrás jelzéseket is használnak. A turistajelzéseket a turista-
kalauzokban megadott útmutatások szerint követjük a tájékoz
tató táblák vagy a mutatók nyomán. A jól elhelyezett jelzések
követése nem jelent semmiféle nehézséget. Sík terepen, ahol
nincsenek fák, és kő is csak ritkán akad, a jelzések kitűzői
úgy segítenek magukon, hogy méterben felírják a következő
jelzés távolságát, és nyíllal megadják az irányát. Ha az irány
akadályba ütközik (sziklatömb, fa), akkor a nyilat hegyével
y fölfelé rajzolják. Az ilyen jelzést gondolatban át kell vetíteni
n
á
r
vízszintes helyzetbe, és úgy kell megállapítani a további irányt.
t
ú
Gyakran megtörténik, hogy a fát a jelzéssel együtt kivágják,
z
a ezért a kereszteződéseknél jól körül kell néznünk, és meg
kell keresnünk a további jelzést. Ha 500 méterig nem találunk
rá, térjünk vissza kiindulási pontunkra.
szemközti jelzés rézsútos jelzés oldalsó jelzés
Turista-mentődoboz. A turista számára

kat tartalmazza: varrókészletet legszükségesebb
(tűt, cérnát, két gombot,dolgo
biz
tosítótűt), gyertyát, nyírfakérget, krétát, madzagot, szöget, cipő
fűzőt, gyufát, zsilettpengét, karbidlámpa- vagy a petróleum-
főző-tisztítót, csavarokat, vízhatlan pvc zacskót (ivóvíznek),
kötszert, zseblámpaelemet és égőt stb.
Turista-mentőszolgálat Magyarországon. A magyarországi te

repalakulatok nem tették szükségessé a bulgáriai, csehszlová
kiai, lengyelországi stb. hegyi mentőszolgálatnak megfelelően
működő szervezet létrehozását. Társadalmi munkavállalással
azonban Magyarországon két turista-mentőszolgálat is működik.
A Budapestről északra fekvő Börzsöny hegység Nagy-Hideg-
hegyén a Budapesti Természetbarát Szövetség Sítúra Bizott
sága a Magyar Vöröskereszt Budapesti Elnökségével karöltve
símentőszolgálatot működtet. A Nagy-Hideg-hegy Magyaror
7/24/2019 szág leghótartóbb
Mirko Vosátka - Természetjárók vidéke, itt általában 5 hónapon keresztül
Enciklopédiája
van folyamatosan sízésre alkalmas hó. Közelében két turista
355 Tűzgyújtás gyűjtőlencsével (gyufa nélkül)
ház is épült. Minthogy a terület lakott helyektől távol esik, Tűzgyújtás gyűjtőlencsével (gyufa nélkül). A gyűjtőlencsén
és gépkocsival télen nem közelíthető meg, szükségessé vált áthaladó napsugarak a lencse gyújtópontjában összpontosulva
a símentőszolgálat létrehozása. A barlangi mentőszolgálatot lángra lobbantják a papírt, a száraz lombot, a füvet, a tap
a Vörös Meteor természetbarátainak kezdeményezésére alakí lót vagy a mohát. Gyújthatunk tüzet szemüveggel (homo
tották meg. Létrehozása azért vált szükségessé, mert a Buda
pest belterületén és környékén található sok kisebb-nagyobb
barlang gyakran vált a hétvégeken, szünidőben romantikus
kalandot kereső gyermekek „börtönévé''. A barlangokban el
tévedtek kimentését a természetbarát barlangjárók, a Magyar
Karszt- és Barlangkutató Társulat tagjai a rendőrséggel és
a tűzoltósággal közösen működtetett barlangi mentőszolgálat
keretében végzik az ország minden részén.
Turistatérkép. A Gauss—Krüger-féle szögtartó vetület alapján

készül 1:50 000-es vagy 1:100 000-es méretarányban. Szegélye
a részletes térképekéhez hasonló, hálózata négyzetes, minden
négyzet éle 2 cm (a valóságban 1 km). Az 50 000-es térképe
ken egy lap több száz km2 területet ölel fel.
Tűz. Kétféle tüzet

„munkatüzet”. ünnepikülönböztetünk meg: ünnepi tábortüzet
tábortüzet összejövetelek, és
tanácskozá
sok alkalmával gyújtunk. Nem dobálunk bele cigarettavégeket,
égett gyufaszálakat, üres cigarettásdobozokat, konzervdobo
zokat és üvegeket, ünnepélyes módon gyújtjuk meg, és ün
nepélyes légkört teremtünk körülötte. Ez „tiszta” tűz, a bajtár-
siasság szimbóluma. A „munkatűz” főzésre, hulladékégetésre,
vízmelegítésre, melegedésre stb. szolgál.
Tűz fenntartása. Főzés, szárítás stb. során a tűzre mindig csak

annyi fát rakjunk, hogy fenntartsuk, de ne fojtsuk el. Esőben
szárított fával tüzelünk, a nedves fát hagyjuk megszáradni.
A tűzre nem rakunk fakérget, fenyőlombot, tobozt, mert nagy
füsttel ég, és sok hamu marad utána. Tüzeléshez legalkalma
sabb a száraz, kilúgozott uszadékfa. A nyers fában sok a víz,
és a gyanta égés közben erősen párolog, füstöl, ami csökken
ti a tűz hőfokát. A tüzet egybetartjuk, nem húzzuk szét feles
legesen a tűztéren. Egyforma nagyságú fadarabokat rakunk
rá, ügyelve arra, hogy ne álljanak ki a tűzből, és ne akadá
lyozzák a tűz körüli mozgást. A tűzifakészletet két gömbfa-
tuskón vagy két földbe vert cövek között tároljuk, pvc fóliával
vagy sűrű fenyőágakkal letakarva. Ha a tüzelést befejeztük,
a tűzteret befedhetjük egy nagy lapos kővel, hogy a tüzet
megőrizzük. A kő alatt a hamuban még esőben is sokáig meg
marad a parázs, amelyen később könnyen újra tüzet éleszt
hetünk.
Tűzgyújtás taplóval (gyufa nélkül) 356
rú lencsével) is. A homorú lencséket vízben összeillesztjük, amelyből lemezt, tokmányt és orsót csinálunk. Az íj elkészíté
szélüket agyaggal megerősítjük, majd kivesszük őket a vízből séhez egy kb. 70 cm hosszú mogyoró-, esetleg gyertyán- vagy
és légmentesen összetapasztjuk. Vigyázzunk, hogy levegő bükkfavesszőt, a húrhoz vékony ostorszíjat használunk fel. A le
buborék ne maradjon közöttük. Szükség esetén acélkéssel mez 50X8X1.5 cm, az orsó kb. 25 cm hosszú (lehet kisebb is),
vagy egyéb vaseszközzel dörzsölt kovakőből is csiholhatunk 1,5 — 2 cm átmérőjű, egyik végén kihegyezett, a másikon le
szikrát, amelyet taplóval, vattával, nyírfakéreggel vagy más gömbölyített (legjobb, ha több élű). Lekerekített végének felül
gyúlékony anyaggal fogunk fel. laposnak kell lennie. Tokmánynak egy akkora követ keresünk,
amely jól fekszik a tenyerünkben. A kövön az orsó hegyes
végének kb. 1 cm mély lyukat mélyítünk, ügyelve, hogy
Tűzgyújtás taplóval (gyufa nélkül). Egy darab teljesen száraz az orsó jól forogjon benne, és megkenjük zsírral vagy szap
szil-, jávor- vagy hárság, esetleg fűzfagyökér szükséges hozzá, pannal, hogy a súrlódás ne legyen túl erős. Régi kötél vagy
zsineg szétbontásával kócot csinálunk, de megfelel a szétmor
zsolt
vágjuk száraz
a fa nyírfakéreg
külső szürkevagy egy darabrozsdaszínű
kéregrétegét, bükkfatapló belsejéből
is. Le
csíkot hasítunk, jól megszárítjuk, és fapálcikával teljesen pu
hára törjük. A lemezbe lapos mélyedéseket vájunk, szélét pe
dig berójuk úgy, hogy a rovások a mélyedések közepéig érje
nek, és kb. 30°-osak legyenek (legjobbak az U alakban
vágott rovások). A lemezt a földre helyezzük, a rovás végén
levő mélyedés alá egy csipet taplót teszünk, jobb térdünkre
ereszkedünk, és bal talpunkkal leszorítjuk a lemezt, hogy ne
mozogjon. Az orsó tompa végét a mélyedésbe helyezzük, és
felrakjuk a tokmányt. Jobb kézzel fogjuk az íjat (amelynek
húrja néhányszor az orsó köré van tekerve), bal kézzel pedig
a tokmányt. Az íjat hosszan, egyenletesen húzogatjuk mind
addig, míg meg nem érezzük a füstölgő fa szagát, és a mé
lyedésben fekete zúzalék nem keletkezik, amely rövid időn
belül felizzik. A füstölgő fára taplót, nyírfakérget vagy kócot
teszünk, aztán ujjaink között könnyedén forgatva megvárjuk,
amíg a szél fel nem szítja a tüzet, vagy addig fújjuk, míg
lángra nem kap. A lángoló kóccal vagy taplóval meggyújtjuk
az előkészített nyírfaforgácsot.
Tűzifa fürészelése. Azt a tűzifahasábot legjobb fűrészelni,

amely szilárdan fekszik a bakon. Legelőször levágjuk a fa ki
álló végét (ha túl hosszú, akkor valakinek tartania kell a sza
bad végét), ügyeljünk arra, hogy a fűrész szabadon mozog
jon a vágatban, ezért a fa egyik végét nyomjuk le, hogy a vá
gat szétnyíljon.
velykujjunkat Ha szalagfűrésszel
kinyújtva megfogjuk a dolgozunk, bal kézzel,
fát, és óvatosan hü
belevá
gunk. Amikor a fűrész a fába kapott, a fát odaszorító kezün
ket odébb csúsztatjuk, és szabályos, nyugodt húzásokkal fű
részelünk tovább. Ha ketten fűrészelnek, akkor mindketten
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja fölváltva maguk felé húzzák a fűrészt (amíg az egyik húz, 363/403
a másik nem nyomja a fűrészt). A keretes fűrészeket markola
tuknál fogva tartjuk. Ha tűzifát fűrészelünk, és a fa hosszú
sága nem lényeges, akkor a fűrészt derékmagasságban fa
tönkhöz, sziklatömbhöz vagy más szilárd tárgyhoz támasztjuk
357 Tűzrakás szabályai
úgy, hogy fogaival fölfelé nézzen, és a fát két végénél fogva

rakjuk a fűrészre. A fűrészt jól meg kell feszítenünk, vágás
közben nem szabad hajladoznia, és élesnek kell lennie. Vizes
fa fűrészelésekor a fogaknak nagyobb terpesztésűeknek kell
lenniük. Ha a fűrész túlságosan felmelegedett, kihúzzuk a vá
gatból, és hűlni hagyjuk. A nagyobb hasábokat fűrészelés
előtt mindig alátámasztjuk, hogy a fűrész ne szaladjon a föld
be. A fát közvetlenül a bevágás alatt vagy egy kevéssel mö
götte támasztjuk alá, hogy a levágandó rész lógjon, és súlyá
val tágítsa a vágást.
Tűzoltás. A természetben a gondtalanul elhagyott, még parázs

ló tűz könnyen erdőtüzet okozhat. Az égő füvet faágakkal
fojthatjuk el, különösen alkalmasak erre a tűlevelű fák ned
ves ágai. Ha semmi más nincs kéznél, vizesítsük meg a me
legítőnket (tréningruhánkat), és azzal verjük szét a füstölgő
füvet. Nagyobb tűz esetén, ha van lapátunk és csákányunk,
a tűz előtt kb. 50 m-re ássunk egy széles árkot. A kidöntött
fákat húzzuk el a lángok elől, és a földet forgassuk meg,
hogy füves része alulra kerüljön. A kiásott földréteget a ter
jedő tűzzel szembe hányjuk. Jó, ha a felásott területre a pa
takból vizet vezetünk, hogy átnedvesedjen, Megfontoltan, gyor
san, pánik nélkül kell dolgoznunk. A tűz helyét és kiterjedését
minél előbb tudassuk a legközelebbi erdésszel.
Tűzoltócsomó. Tulajdonképpen kényelmes ülőke, kötélen való

leereszkedéskor vagy hegymászáskor alkalmazzák. A benne ülő
maga is segíti az őt felhúzók munkáját, vagy mozdulatlanul
ül (pl. ha megsérült).
Tűzrakás szabályai. 1. Minden helyet, ahol tűz lángol, kövekkel kövekkel rakjuk ki. Ezzel szigetelő réteget alakítunk ki, amely
kell körülkeríteni, hogy a tűz ne terjedhessen tovább. A tűztér megakadályozza, hogy a nedves földből felszálló gőz eloltsa
belsejét vastagabb száraz ágakkal, lapos kavicsokkal vagy a tüzet. Az ilyen alap alulról hevíti a tüzet, s így a nagyobb
Tűztér kialakítása 358
faágak is jól elégnek benne. szült tetővel védjük. A tűztérről eltávolítjuk a nedves földet,
2. Gyújtásnak a nyírfakéreg a legmegfelelőbb. Ha nincs a kö és száraz fadarabokkal töltjük ki. A tűztér körül villás ágakat
zelben nyírfa, száraz ágakat keresünk, forgácsot hasítunk be szúrunk le, és gallyakat támasztunk rájuk, hogy a felszálló
lőlük, és laza gombolyaggá formáljuk. Jó gyújtás a száraz fű meleg levegőtől megszáradjanak. A tüzet úgy is védhetjük,
vagy a vékony gally is. hogy egy odvas fatönkkel fedjük be. Idővel a fatönk meggyul
3. A gyújtás köré először vékony, majd vastagabb ágakat ra lad, és izzó falával sokáig megtartja a tüzet. Fatönk helyett
kunk, ügyelve arra, hogy a tűz elég oxigént kapjon; ha sok fahasábot is használhatunk (de csak akkor, ha hosszabb
fát teszünk rá, elfojtjuk. ideig a táborban maradunk, mert a vastag fahasáb sokáig
4. Ha meggyújtottuk a gyújtást, a tüzet először csak apró ég, és ha a félig égett fát ott hagynánk, erdőtüzet okoz
fadarabokkal tápláljuk, hogy fokozatosan töltse be a tűz- hatnánk).
teret.
5. Az alágyújtáshoz nem használunk nyers fenyőlombot, mert
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja Tűztér kialakítása. Az időjárástól és a rendelkezésünkre álló 365/403
túlságosan füstöl.
6. Mindig legyen tartalékban elég száraz tűzifánk a tűz táplá anyagtól függően többféle megoldás lehetséges. A legegy
lásához. szerűbb tűzhely a gyeptégla kivágásával keletkezett árok.
7/24/2019 7. Esőben a tűzteret sátorlapból, vízhatlan esőköpenyből ké A tűztér falait tégla vagy
Mirko Vosátka - Természetjárók két kő alkotja (1, 2). A kövek (tég-
Enciklopédiája
359 Tűztér kialakítása
Iák) helyett két fahasábot is használhatunk (2a). Az árok fölé

bográcsot vagy csajkát függesztünk, akasztóját a tűztér
mellett levert villás ágakra erősítve (3). Három erősebb ágból karó is, melynek alját bádoglemezzel vagy lapos kővel védjük
a bogrács alá háromlábú állványt készíthetünk (4). Az ága a sugárzó hőtől (7). Villás ág helyett három cöveket is hasz
kat összekötjük, és a tűzhely fölé állítjuk. Két magasabb villás nálhatunk, amelyek közül a középső alacsonyabb (8). A tűz-
ágat is leverhetünk, villáikba tartóágat helyezünk, melyre teret kialakíthatjuk kövek és villás ágak kombinációjával 369/403
dróttal vagy lánccal akasztjuk fel az edényt (5). Ha három is (9). A kanadai kandalló (10) szélvédő fala egyben a földbe
villás ágat alkalmazunk, akkor az edényt a tűztérből kitolhat cövekekkel rögzített vagy kővel lehorgonyzott és leterhelt ág
juk anélkül, hogy le kellene akasztanunk (6). Mirko
Néha Vosátka tartója is. A szabályozható védőfallal épült tűztér (11) szeles
elég egy- Természetjárók
7/24/2019 Enciklopédiája
időben tesz jó szolgálatot. A védőfal magasításával vagy ma kezünk megégetése nélkül süssünk (19). A homokos és agya
gasságának csökkentésével szabályozzuk a szél erősségét. gos talajban könnyen kimélyíthetjük a kereszt alakú tűzteret.
A felfüggeszthető főzőedénnyel, rostéllyal és a palacsintasütő Gyenge szél esetén építjük, az egyik árkot mindig a szél
nyelét megtámasztó villás ággal készült tűztér (12) több irányában mélyítjük ki (20). Agyagos és homokos parton elő
féle étel megfőzésére alkalmas. Köves terepen a tűzteret nyös „vakondtúrás-tűzteret” készíteni (21), amelyen felül nyí
csak kőből alakítjuk ki (13). A régi, fenék nélküli kanna ké lások vannak az edények számára. A tűzteret úgy kell kimé
ményként és füstfogóként szolgál (14). A kéményt egy magas, lyítenünk, hogy az edényt legalább egyharmadáig besüllyeszt
terebélyes fa alá helyezzük, melynek ágai között a füst szét hessük a földbe. A kémény a tűztér végén van, a nyílását fe
oszlik. A védett tűzteret,

régi mosófazékból amelyen
készítjük. erős szélben
A tüzeléshez az is tudunk
alján ajtót főzni,
vá lül
meg.gyeptéglákkal rakjuk
Kis létszámú, körül, táborban
állandó vagy vizes agyagból
agyagból formáljuk
és vesszőből
gunk, és a bográcsot fülénél fogva a fazék felső szélére „takaréktűzhely'' építhető (22), amelyhez gömbfát és vizes
akasztjuk. A füst az edény körül száll fel (15). A tűzteret karók, földet is felhasználhatunk. Hosszabb ideig tartó táborozás
bádog és drót felhasználásával is kialakíthatjuk (16). Az egyik esetén ez lehet a melegvizes bogrács tűztere (23). Az ún.
villás ágat néha karóval pótoljuk, amelynek végét kihegyez „polinéz tüzet” egy 100X60 cm-es gödörben rakjuk. Céljának
zük, és beszorítjuk egy másik karó hasadékába (17). Kihasz különösen esős, szeles időben felel meg (24). Havon vagy jé 370/403
nálhatjuk a szekérút, a mélyút, a gát, az agyag- vagy a ho gen a tűztér kialakítása nagyobb előkészületet igényel. A ha
mokbánya lejtős partját is (18). Gyakran csak a palacsinta vat letapossuk, egy réteg lapos követ hordunk rá, majd arra
sütő nyele számára készített bevágás teszi lehetővé, hogy agyagot vagy száraz gyeptéglákat rakunk. Csak ilyen alapon
Uszony (schwert) 364
gyújthatunk tüzet. Esetleg villás ágakra állított vastag ágakból ágakból és vastag ágdarabokból (28). Közvetlenül a földön
tartóépítményt készítünk, erre a rostélyra lapos köveket He sohasem gyújtunk tüzet. A tűztér helyéről eltávolítjuk a füvet,
lyezünk, majd földet (homokot, kőtörmeléket) terítünk rájuk, és vékony, lapos kövekkel, valamint egy réteg rövid, vastag
és csak aztán rakunk tüzet (25). Kövek helyett alapként ággal rakjuk ki. Ha a talajt gyeptéglák kivágásával nem akar
gömbfát is használhatunk, amelyet kőtörmelékkel vagy föld juk megbontani, terítsünk a fűre pvc fóliát, amelyre 10 cm
del (esetleg homokkal) borítunk be (26). Latyakos hóban is vastag földréteget szórunk (29). A főzés befejeztével az
kialakíthatunk tűzteret, ha két réteg keresztbe rakott gömbfára egész fóliát földestül elvisszük a vízhez, és a földes ha
egy réteg kőtörmeléket és homokot szórunk (27). „Gólyaláb- mut beleszórjuk a vízbe. A fólia alatti füvet kezünkkel felbor
tűzhelyet'' mocsaras, erősen felázott talajon készítünk, villás zoljuk.
Uszony (schwert). A vitorlás hajótestének oldalsó felületét

növelő szerkezet, amely meggátolja a vitorlás oldalcsúszását,
Felső villás vitorla (Gaff) és kismértékben a hajó stabilitását is növeli. Fémlemezből
készül, általában körte alakú, de lehet más formája is. Hely
zete állítható.
széljelző
orrvitorla-felhúzó kötél
vitorlarúd-rögzítő gyűrű
alsó arbocoldalkötél
365 Útvonaljegyzet
Útvonaljegyzet. A túrák, kirándulások menet közben írt és raj vagy egy hosszú papírszalagra, amelyet szükség szerint össze
zolt krónikája, amely később nagy segítségünkre lehet olyan göngyölhetünk vagy kiteríthetünk, A füzetlap (papírszalag)
esetekben, ha nincs nálunk térkép. írjuk jegyzetfüzetbe egyik felére felvázoljuk a túra egyes fázisait, részhelyzeteit
Vadászkés (Bowie-kés) 366
(pl. az útkereszteződést, nyíllal jelölve, melyik irányban kell legyen rajta a vázlat készítésének dátuma, és néhány, a túrá
továbbhaladnunk stb.), a másik felére írt és rajzolt megjegy zásra vonatkozó, hasznos útmutatás (pl. a táborozásra alkal
zések az utunk során megismert, látott műemlékekkel (kasté mas helyek, valamint a legközelebbi vasútállomás, autóbusz-
lyokkal, várakkal, templomokkal stb.) kapcsolatos tudnivalókat megálló, élelmiszerüzlet stb. megjelölése). Az útvonaljegyzetet
rögzítik. Az útvonaljegyzet minden helyzetrajza tartalmazzon leginkább terepversenyeken, játékoknál, menetgyakorlatokon
legalább két tájékozódási pontot a távolság megadásával, használjuk.
Vadászkés (Bowie-kés). Széles pengéjű hegyes kés, a vadász Vállfa sátorba. Mogyoró- vagy fűzfaágból készíthetjük. Levá
szúrófegyvere, vágóeszköze. Bőrtokban hordják. Pengéjéből gunk egy erősebb, kb. 50 cm hosszú ágat, s egy kisebb villás
csavarmenetben végződő vékony acélrúd nyúlik ki, erre fűzik ágat, amely az akasztó kampóját pótolja. A villás ág hosz-
fel a kés „markolatát” — egy sor változó nagyságú, ellipszis szabb szárát kettéhasítjuk, és a végét úgy vékonyítjuk el, hogy
alakú bőrlemezkét. A csavarmenetre felfutó fémfej és anya megmaradjon egy rugalmas darab, melyet az erősebb ágon
csavar a bőrlemezkéket egymáshoz szorítja, s így kialakul áthajlítunk, és zsineggel (esetleg fahánccsal) bandázsolunk.
a Bowie-kés jól tenyérbe fekvő markolata. Vállfát készíthetünk úgy is, hogy egy ágnak mindkét végét
a vállfa irányában 15 cm magasságig lefaragjuk, a vállfa
köré hajlítjuk, és bandázsoljuk. Az ág közepét az akasztóra
merőlegesen lefaragjuk. Szükség esetén elég egy egyenes ág
közepére hurokkal zsinegdarabot kötni, vagy drótból szemet
formálni, és kész a vállfa.
367 Vampumöltés
Vampumöltés. Az indián asszonyok korallgyöngyökből készült

díszöveinek öltése. Lehet egyszerű vagy kettőzött. Két fage
rinc közé kifeszítjük a láncfonalat (a fonalközök a gyöngyök
szélességének feleljenek meg). A vetüléket úgy fűzzük a lánc
fonalak közé, hogy egyidejűleg ráfűzzük a színes gyöngyö
ket is.
Vándorkő 368
Vándorkő. Érdekes kőzettani képződmény (kőzettömb), telje

sen sziklamentes tájon és hegyvidéken egyaránt előfordul.
A hegyekben eltérő kőzettani összetétele alapján különböz
tethetjük meg a környező szikláktól. A vándorkő a jégkorszak

maradványa és tanúja, a távoli Skandináviából felénk haladó
roppant jégár görgette mai helyére.
„Varázsláda”. A sátorban a szekrény szerepét tölti be, se

gítségünkre van a rend megtartásában. A táborozás befejez
tével (a kis polcok kihúzása után) ismét ládává alakul, amely
be a tábori felszerelést és a ruházatunkat csomagoljuk.
(L. Tábori láda.)
Varrókészlet. Minden táborozónak szüksége van rá. Textilből,

műbőrből hajtókákkal összecsukható táskát készítünk, amely
re zsebeket is varrunk a gombok, biztosítótűk és kis cérna
gombolyagok számára. Kemény papírból kivágott orsókra
fekete és fehér cérnát, harisnyastoppoló fonalat és többféle
színű selyemfonalat tekerünk fel. A varrótáskában legyen kis
olló, gyűszű, tűpárna, fehérneműgumi, egy darab pántlika,
néhány színes fejű gombostű, patentkapocs, lapos horogka
pocs, fehérnemű- és ruhagomb. Praktikus megoldás az is, ha
egy kis árra fahengert húzunk, melynek kerületére egy sor
orsótengelyt esztergáltunk. Ezekre tekerjük a különböző színű
cérnákat. Ezt az univerzális orsót aztán becsúsztatjuk egy
hosszúkás zacskóba a többi varróeszköz mellé.
Vastagfa. Vastagfának tekintünk minden olyan élőfát, amely

nek 1,5 m magasságban legalább 7 cm az átmérője. Az ilyen
fát kivágni és táborépítéshez felhasználni nem szabad. (Ez
a tilalom az erdőben már kivágott állapotban talált vastag
fára is vonatkozik.) Táborépítéshez mindig 7 cm-nél kisebb át
mérőjű kiszáradt fákat keressünk.
Védett terület. Olyan terület, melyet a csehszlovák kormány

védettnek nyilvánított mint a természetnek, vagyis az ember
környezetének egy részét. Ennek a határozatnak értelmében
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja ezeken a területeken gondoskodik a föld, a víz, a levegő, az 375/403
erdők, a vadállomány, a halak, a ritka növények, a ritka ál
latok és a ritka ásványok védelméről. A védett területnek első
369 Védett területek Magyarországon
sorban tudományos értéke van (az ember által érintetlen 7 védett tájegység, 407 természeti rezervátum, 92 védett lelő
vagy csak részben megváltoztatott természet megfigyelése), de hely, 48 védett természeti képződmény (túlnyomórészt földtani)
esztétikai és nevelő értéke sem elhanyagolandó. A védett terü és 6 védett kastélypark, összesen 407 000,14 ha kiterjedésben.
leteket kiterjedésük, jelentőségük és a védett objektumok sze
rint nemzeti parkokra (Národni park), védett tájegységekre
(Chránéná krajinná oblast), védett területekre (Chránéné üze
Védett tájegység. Nagy kiterjedésű, már nem egészen érin
mi), védett lelőhelyekre, védett földtani képződményekre és
tetlen, természeti szépségekben és érdekességekben gazdag
védett kastélyparkokra osztjuk. E területeket és lelőhelyeket
kultúrtáj. Területén szabad gazdálkodni, de minden emberi
— a nemzeti parkok kivételével — Chránéne územi (Védett
tevékenységet úgy irányítanak rajta, hogy a táj jellege, ter
terület) feliratú táblával jelölik (zöld, téglalap alakú táblán
mészeti értékei fennmaradjanak. Ezek a területek többnyire
színes jelzés és fehér felirat). Ilyen területen tilos a táborozás,
kiránduló- és üdülőhelyek is. Csehszlovákiában eddig 7 védett
tűzrakás, virágok (különösen a védett fajták) szedése. Járni
tájegység létesült. A Cesky ráj (Cseh-Paradicsom) a homok
csupán a kijelölt utakon szabad. Abba a térségbe, amelyet
az út mellett Vstup zakázán, státní ochrana prirod y (Belépni kősziklák és fenyvesek jellegzetes vidéke, 1955-ben jött létre
125 km2-en. Az 1970-ben védetté nyilvánított 200 km 2 kiterje
tilos, állami természetvédelmi terület) feliratú táblával jelöltek
désű Cesky kras (Cseh-karszt) területén a karsztvidékre jel
meg, ne lépjünk be. Ezek a területek az állatok és növények
szigorú védelmét szolgálják, szolgálati igazolvánnyal rendel lemző növény és állatvilág maradt fenn. A legnagyobb cseh
védett tájegység a Sumava. 10 korábbi védett területet foglal
kező önkéntes őrök tartanak bennük ügyeletet. A természeti
magába, pl. a Fekete- és ördög-tavat (Ceské jezero, Certovo
rezervátumok és védett területek nemzetközi közlekedési jel
jezero), több lápos területet és a híres Boulini-őserdőt (Bou-
zése egy négyzet alakú tábla, benne zöld alapon fehérrel
linsky prales), Csehszlovákia legrégibb természeti rezervátu
és feketével jelölt R betű, lucfenyő, őzsuta és virág. Cseh
mát, amely 1858 óta védett. A Jizerské hory (Jizera-hegyek) vi
szlovákiában 1967-ben összesen 560 védett terület volt, 3 nem
zeti park (a Krkonosei, a Tátrai és a Pienini Nemzeti Park), déke 1967-től számít védett tájegységnek. Itt terül el a Jizera-
őserdő (Prales Jizera) és a 800—1500 m tengerszint feletti
magasságban található Jizera-tőzegláp (Raselinisté Jizera),
valamint a Bukovec-rezervátumban Közép-Európa legmaga
sabb bazaltcsúcsa (900 m felett). Az 1955-ben létesített Mo-
ravsky kras (Morva-karszt) védett tájegységet karsztbarlangjai
teszik érdekessé. A Cseh—Morva-dombság védett tájegysége
a Zdárské vrchy (Idári-középhegység) 715 km2 területű. Szlo
vákia nyugati részén terül el a Malá Fatra (Kis-Fátra) védett
tájegység 19 700 hektáron. Legjelentősebb látnivalója a 3u-
tovói-vízesés (Sutovsky vodopád).
Védett területek Magyarországon. A természetnek azon vi
dékeit, tárgyait, amelyeknek megőrzése és fenntartása tudó-
Védőhuzat kerékpározáshoz 370
mányos vagy kulturális érdek — a természetvédelemről szóló

1961. évi 18. sz. törvényerejű rendelet értelmében —, Magyar-
országon is védelem alá helyezik, és óvják minden olyan ha
tástól, amely fennmaradásukat vagy sajátos természeti jelleg
zetességüket veszélyeztetné. Magyarországon a védett terület
lehet természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet és nemzeti
park. A természetvédelem tárgyai vagy földtani alakulatok
(hegyek, sziklák, barlangok stb.), vagy vizek (források, vízesé
sek, tavak, mocsarak stb.). Az országos jelentőségű természeti
értékek védelméről az Országos Természetvédelmi Hivatal gon
doskodik, a nem országos jelentőségű értékek fenntartásáról
pedig a megyei tanácsok, az ő hatáskörükbe tartozik az ilyen
értékek védetté nyilvánítása is. Jelenleg Magyarországon mint
egy 300 jogkör

ruházott védett folytán
terület és objektum
számuk van. A megyei
a közeljövőben tanácsokra
bizonyára nö
vekedni fog.
Vérzés. Minden sebesülés velejárója, oka az érfal sérülése.

Aszerint, hogy a vér az érpálya melyik szakaszából származik,
hajszáleres, gyűjtőeres és verőeres vérzést különböztetünk meg.
A hajszáleres vérzés kis vágott vagy szúrt sebekből, horzsolá
Védőhuzat kerékpározáshoz. Pvc fóliából készítjük. Méretéhez sokból ered. A vér a sebből lassan szivárog, fokozatosan
pvc esőköpenyünk nagyságát vesszük alapul, de ehhez a mé cseppet alkotva. A vérzés általában magától eláll. A gyűjtő
rethez elöl is, hátul is hozzáadunk annyit, hogy a fólia elöl eres vérzést a sötétebb színű vérről ismerjük meg, amely las
30 cm-rel túlnyúljon a kerékpárkormányon, hátul pedig elfér san folyik a sebből. Veszélyes a nagy nyaki gyűjtőér sérülése,
jen alatta a hátizsák. Először szabásmintát készítünk újság mivel ebben az esetben a vérkeringésbe levegő is kerülhet.
papírból, majd annak alapján kivágjuk és összeragasztjuk Ilyenkor szorosan kössük le a sebet, esetleg rakjunk rá nehe
a pvc fóliát. A fejnyílás köré csuklyát ragasztunk (vagy forrasz zéket is. A sérült végtagot helyezzük a testnél kicsit maga
tunk). Ez a huzat esőben jól védi mind a kerékpárost, mind sabbra. A verőeres vérzést a sebből sugárban lövellő világos
a kerékpárját. piros vérről ismerjük fel. Rendkívül veszélyes. A nagy verő
erek vérzése esetén gyorsan el kell állítanunk a sérült vég
tagba vagy testrészbe hatoló véráramlást. Az eret mindig
szilárd alapon,
halántékseb csonton
esetén kell elszorítanunk.
a halánték verőerét a1) fülkagyló
Homlok- felső
vagy
széle előtt, a halántékcsonton szorítjuk el. 2) Arc vérzése
kor az alsó állkapocsnál levő verőeret kell elszorítanunk.
3) A fej és a nyak sérülésekor a nyakcsigolyával szemben
levő nyaki verőeret szorítjuk el, lefelé és befelé. Ezt az ütő
eret a fejbiccentő izom belső oldalán, a kulcscsont belső
harmada felett tapintjuk ki. 4) A váll és a lapocka sérülé
séből eredő vérzést annak az ütőérnek az elszorításával állít
hatjuk el, amely a hónaljban a kulcscsont irányában talál
ható. 5—6) A felső végtagok vérzését a felkar kétfejű izma
nak belső szélén, az izmok közötti barázdára vagy a csukló
verőerére gyakorolt nyomással szüntetjük meg. 7) Az alsó
végtagok sérülésekor a combütőeret kell elszorítanunk a Iá
gyék középső belső harmadában. A nyomást kívülről lefelé
végezzük. 8) Súlyos vérzés a medence és a comb vérzése
Ebben az esetben vagy elnyomjuk a gerinccel szemben a hasi
főverőeret, vagy a sebesült derekát kerékpártömlővel néhány-
371 Vérzés
372
Vesemelegitő
373 Világitó jegyzettömb
szor erősen körbetekerjük. A leghatékonyabb, ha ujjunkkal Világító jegyzettömb. Készítéséhez egy 21X15 cm-es erősebb
szorítjuk a verőeret, de akkor ott kell tartanunk azt az or kartonlemezre vagy vékony farost lemezre, 0,5X2 cm-es lécek
vos megérkeztéig. 9) A vérzés elállítására árleszorítót (gumi re, plexiüveg lapra vagy vastagabb fehér pvc fóliára, szta-
vagy szövetcsíkot) is alkalmazhatunk, amellyel az artériát a seb niolpapírra, vékony kartonlemezre, két zseblámpaégőre (fogla
fölött elszorítjuk. Ha nyakkendőből, övből, szíjból rögtönözzük, lattal) és egy rugalmas bádogcsíkra van szükségünk. A kar
zsebkendőt, vattát kell aláhelyeznünk. 10) Erős vérzés esetén tonlemezből és a lécekből dobozt készítünk, melynek aljára
pecket csúsztatunk az érszorító fölé, vagy a végtagot behaj elemrögzítőt erősítünk. A zseblámpaégőket a felső és alsó
lítjuk, s a hajlatba valamilyen szilárdabb tárgyat helyezünk. keret belső oldalán helyezzük el, vagy a vékony karton
Néha elég, ha a sebre pólyacsomagot rakunk, amelyet egy lemezből készült lehajtható fényellenzőn, amelyet kívülről,
másik pólyával erősen leszorítunk. Az ér elszorítása nem tart a doboz felső szélén rögzítünk két csavarral úgy, hogy a rög
hat tovább 1—2 óránál. A szorítást időnként meg kell lazí zítőcsavarok körül el lehessen forgatni. A fényellenző belsejét
tanunk, hogy újból meginduljon a vérkeringés. sztaniolpapírral béleljük ki, hogy a fény jól visszaverődjön
róla. Ezt a fényelhelyezést akkor használjuk, amikor a jegy
zettömb a kis asztali lámpa szerepét is betölti. Ha a körtéket
a doboz belsejében helyezzük el, finom dörzspapírral tejüveg-
Vesemelegítő. Ha hideg időben táborozunk, megvédi belső
szerüvé csiszolt plexiüveg fedővel takarjuk le őket; használha
szerveinket a meghűléstől. 25—30 cm széles, háromszorosan
tunk ehhez fehér vagy krémszínű pvc fóliát is. A fedőlapot
egymásra hajtogatott és átvarrt flanellból, szőrméből, műszőr
a doboz felső széléhez csavarozzuk, de a csavart nem húzzuk
méből készítjük, melyet kreton- vagy flanellzacskóba csúszta
meg egészen, hogy körülötte elfordulhasson. (A doboz alsó
tunk. Elég hosszúra szabjuk, hogy végeit egymásra fektethes
szóién a fedőlapot két rugalmas acéllemezcsíkkal fogjuk oda.)
sük. Gombokkal, hosszabb csatokkal, horgaskapcsokkal, fűző
A zseblámpaégő foglalatára rákötjük az elem érintkezőihez
zsinórral kapcsoljuk össze. Alvás előtt vagy hideg helyen vára
kozva öltjük magunkra, közvetlenül a testünkre, vagy az alsó- vezető huzalokat.
a terepen A belső
éjjel végzett megvilágításnak
munkánál az teljesen
nem vakít, az előnye, hogy
észrevét
ruhánkra.
len, és ugyanakkor jól megvilágítja a térképet vagy a papírt,
amelyen dolgozunk. A doboz belsejébe az elemek mellé gu-
miszalag-rögzítőszemeket erősítünk a ceruza meg a körző fel
erősítéséhez, és zsebet a szögmérő és a kis háromszögű vo
nalzó számára. A papírlapokat, amelyekre írunk, a rugalmas
acéllemezcsíkok szorítják a matt lemezhez. (Erre a célra vé
kony gumigyűrűt is használhatunk.)
Világosság 374
Villám. Hirtelen elektromos kisülés ellentétes töltésű felhők

vagy a felhők és a talaj között, a vele járó fény- és hang-
jelenséggel együtt. A gömbvillám és a gyöngysorvillám vi
szonylag ritkán fordul elő, leggyakrabban a vonalas villámot
Világosság. A nappali fény erejét meghatározó fogalom. Mi figyelhetjük meg, amely vagy cikcakkos, vagy szétágazó; lát
vel a nappalok, tehát a világosság időtartama évszakonként ható része általában 2—3 km hosszú. A lemezes villám szinte
változó, és ezt gyalog-, vízi vagy sítúrák tervezésekor nem sza az egész felhőt megvilágítja, úgy tűnik fel, mintha a felhő
bad figyelmen kívül hagynunk. A nappalok hosszúságát az év rövid időre lángba borulna. Ezt a jelenséget gyakran össze 381/403
különböző időszakaiban a mellékelt táblázat szerint állapít tévesztik a távoli villámlással vagy az ún. száraz villámmal,
hatjuk meg. amely nem más, mint egy-egy általunk nem észlelt, felhőkön
375 Villám
átvilágító villám. A gömbvillám kéményen, ablakon, hasadéko-

kon keresztül az épületekbe is behatolhat. Mozgása kiszámít
hatatlan, néha hangtalanul eltűnik, máskor fülsiketítő csatta-
nással felrobban. A villámsújtotta embert elsősegélyben kell ré

szesítenünk, szájból szájba vagy szájból orrba való léleg
zéssel és szívmasszázzsal. Közvetlen villámcsapásnak vagyunk
kitéve, ha kiálló végű tárgyak (pl. sziklacsúcsok, magános fák
kiálló ágai stb.) alá rejtőzünk. A becsapódás valószínűsége

a tárgy pillanatnyi ellenállásától függ. Más, magasabb csúcs
viszont védelmünket szolgálja. Ha az (a) magasságú turista
a sziklafal lábánál áll (1), védett helyen tartózkodik, a (2) eset
ben azonban biztonsága kisebb, mert a személy közelebb áll
a magas tárgyhoz, s így a villám rá is átcsaphat. Mindig
be kell tartanunk a magasabb tárgy lábától való megfelelő
távolságot, a tárgynak legalább tízszer magasabbnak kell
lennie a mellette álló személynél (a). Sziklapárkány alatt
védelmet keresni veszélyes (3). A sziklapárkány a villám pá
lyáját alatt
kány megtöri, és a párkány
megbúvó személyrebelső oldalán A
is sújthat. lecsúszva
villám augyanis
pár
a legkisebb ellenállású vezetőben terjed, végigfut a sziklák
felszínén, a hasadékokon, a nedves helyeken és a fák gyöke
rein is. Az úton haladó személy jobb vezető, mint a környe
zete, jobban vonzza a villámot, ezért ajánlatos ilyenkor még
a hegygerincen is inkább leülni a gerinc alacsonyabb omla-
dékára, esetleg egy nagyobb kőre, vagy szorosan összezárt
térddel leguggolni, „összegömbölyödni”. Letelepedhetünk egy
sziklatömbre is, főképpen akkor, ha a szikla felső széle széle
sebb az alsónál, és így a körülötte szárazon maradt talaj elszige
teli a környező nedves, jól vezető területtől (5). Soha ne
bújjunk fák, sziklapárkányok alá, se 1,5 m-nél sekélyebb mé
lyedésekbe vagy barlangokba (4)! A barlangok mennyezete
is vezetheti a villámot, ezért csak olyan barlangokban keres
sünk menedéket, amelyekben a mennyezettől legalább 3 m,
az oldalfalaktól pedig legalább 1 m távolságban lehetünk. Ha
sziklák között, szűk hegyi ösvényen ér bennünket a vihar, kö
télen leereszkedve tudunk a leggyorsabban elmenekülni a vil-
Villanyáram 376
lámveszélyes térségből. Ilyenkor legfontosabb a gyorsaság, az árbocban fut, az orrvitorláé pedig drótkötéllel ki van fe
és az, hogy leereszkedés közben ne érintsük a sziklafalat szítve. A hátsó él szabad és ívelt, denevér nek is nevezik. Ezt
mindkét lábunkkal egyszerre. Jobb azonban, ha leülünk úgy, atartják

kidomborodást vitorlazsebek ben elhelyezett vitorlalécek
ahogy azt az (5) esetben ismertettük, vagy ha összegömbölyö kifeszítve. A a vitorla legmagasabb sarkát, a vitorlafeje t
dünk az ösvényen, és kötéllel biztosítjuk magunkat (6). Vigyáz a halfej merevíti ki. A vitorlát vászoncsíkokból varrják össze
zunk arra, hogy a kötél ne lógjon függőlegesen a fölötte levő úgy, hogy a láncfonalak merőlegesek legyenek a hátsó élre.
szikláról, hanem vízszintesen feküdjön az ösvényen. Vihar ese A vitorla öblét az élek menti ráhagyással vagy térbeszabással
tén nem szabad a kötelet sem a derekunkra, sem a csípőnkre érik el. Az erős szélben használatos vitorlák laposak, a hát
kötnünk, csak a lábunkra boka fölött. Ha hálózsákon, háti szélvitorla viszont annyira öblös, hogy szinte félgömböt alkot.
zsákon, nylonkötél-göngyölegen ülünk, a kampókat, cöveke A vitorlavászon pamut- vagy műanyag (terilén, orlon, dacron)
ket és a kalapácsokat nyugodtan a hátizsákban hagyhatjuk, szálból készül. A műanyag kevésbé érzékeny a napsugárzásra
és a jégcsákányt is magunk mellé helyezhetjük. és a nedvességre, alig nyúlik, ezért formatartó, ügyeljünk
arra, hogy a vitorla és a ráerősített kötélzet összecsomagolás
előtt teljesen száraz legyen. Ha nyirkos időben a vitorlát nem
Villanyáram. A testet érintve égési sebeket, ájulást, sőt ha tudjuk teljesen megszárítani, akkor felrázva száraz és levegős
lált okozhat. Az égési sebek első-, másod-, harmad- és ne- helyiségben tároljuk, és a raktározás folyamán többször is
hajtogassuk át.
gyedfokúak lehetnek. A halál gyakran csak látszólagos, a lég
zőszervek görcse miatt azonban valóban bekövetkezhet. Első
segély nyújtásakor először kapcsoljuk ki az áramot, vagy sza
Vitorlakötés. Az összegöngyölt ponyvára vagy vitorlára kötött
badítsuk ki a bajba jutottat az áram hatósugarából. Sose
huroksor, amellyel a vitorlát a vitorlarúdhoz vagy a teherautó
nyúljunk hozzá csupasz kézzel, használjunk botot, karót, vagy
ponyváját a tartóvázhoz erősítik.
húzzunk a kezünkre száraz kesztyűt. Mentés közben olyan
anyagra álljunk, amely elszigetel bennünket a nedves földtől
A bajba jutott nem tud maga szabadulni (pl. a villanyveze
téktől), mivel görcs van az ujjaiban. Ezért vigyáznunk kell,
hogy az áram kikapcsolása után le ne essen (pl. a létráról).
Ha a villanyáram sújtotta személy eszméletén van, fektessük
le, itassunk vele meleg italt (tej, tea), és gondoskodjunk
a nyugalmáról. Tetszhalál esetén alkalmazzunk mesterséges
légzést (szájból szájba), szívmasszázst, és hívjunk orvost.
A mesterséges
nunk légzést
kell, míg az orvos megés
nemaérkezik.
szívmasszázst mindaddig folytat
Vitorlarúdbog. Fatörzsek, gerendák vagy karók vontatására al

kalmas, vízben és szárazon egyaránt.
Vitorla szívása. A vitorla pontos beállításától függ. A szívó
hatás a vitorla kb. 15°-os beállításánál a legnagyobb. Na
gyobb beállítási szögnél az áramlás turbulenssé (kavargóvá)
válik, és ezzel jelentékenyen csökken a felhajtóerő. Általában
a jól beállított vitorlánál ⅓ a szél nyomása következtében
keletkező erő és ⅔ a szívás. A felhajtóerő (nyomás és szívás
együtt) hátszél esetén a legkisebb.
Vitorla. A szél felfogására szolgál. A szél a vitorla felületét

α állásszögben duzzasztja fel. A vitorla felülete hozza létre
a P erőt, amely P v erőre és O1 ellenállási erőre bomlik fel.
A vitorla hatásfoka a vitorla öblösségének formájá tól és nagy Vitorlavászon sátorlap. Régi vitorlavásznak, sátorlapok épen
ságá tól függ, amely befolyásolja a vitorla körüli légáramlást maradt részeit kivágjuk, és négyszög vagy téglalap alakban 383/403
és így a vitorlára ható szívó- és nyomóerőt. A vitorla első éle összevarrjuk, majd impregnáljuk őket. A szélüket beszegjük,
377 Vizállásmutató
és a szegélybe kötelet húzunk úgy, hogy a négyzet négy sar tővé teszi a zavartalan hajózást. Magas vízállás esetén a víz
kán a horgonyzózsineg hurkokat képezzen. Az így nyert sátor kilép a folyómederből, és elönti a vízszabályozó építményeket
lapot sokféleképpen felhasználhatjuk: kötéllel két kis fatörzs és az ártereket. A hajózás szempontjából fontos, hogy a ki
közé kifeszítve és cövekekkel rögzítve kis étkezde vagy tábori kötőhely,

sek a partvédő
ártéren kívül, a falak,
hidak,raktárak
átjárók éspedig
a kikötői berendezé
a megemelkedett
társalgó befedésére, szabadban való alváskor szükségfedezék
ként vagy hálózsákként, csomagolásnál matrózzsákként stb. vízszinthez képest is elég magasan legyenek. Ha vízi túrára
indulunk, ismernünk kell a legmagasabb és a legalacsonyabb
hajózási szintet, melyek meghatározzák a biztonságos hajózás
határait. (Néha hivatalosan állapítják meg őket.) A duzzasz
tott víz a csatornákban keletkezik akkor, ha a zsilipek segít
ségével a vizet huzamos ideig az előre megállapított szinten
tartják. A folyók többségére érvényes az a megállapítás, hogy
az alacsony vízállás elég sokáig tart, a nagy víz azonban
gyorsan elvonul, és egy idő múlva a folyók vízszintje ismét
emelkedni kezd, A gyakori vízszintingadozás oka az erdőterü
letek csökkenése, a mocsarak kiszárítása, a holtágak szabályo
zása, a patakok vizének öntözési célokra való felhasználása
stb. A legmagasabb és a legalacsonyabb vízszint közötti kü
lönbség általában igen nagy.
Vízállásmutató. A vízfelszín magasságának megállapítására

szolgáló berendezés. A mérőlécek deszkából készülnek, vagy
közvetlenül a töltés betonjába vannak beépítve, esetleg a töl
tés köveiből vésik ki őket. A mérőléc mindkét oldalán válta-
kozóan ötösével elhelyezett beosztáson le lehet olvasni a víz
állásnak a közepestől való eltérését. Ehhez műszert — vízmér
cét (limnográfot) is szokás használni, amelyet a folyómeder-
Vízállás. Csak addig állandó, amíg a folyómedren átfolyó víz

mennyisége nem változik. Az alacsony vízállás minden évben
jelentkezik a folyók teljes hosszában. Ilyenkor figyelembe kell
vennünk a vízi járművek merülését, esetleg a hajók és uszá
lyok (ill. vontatott járművek) szélességét és hosszúságát. A kö 384/403
zepes vízállás azonos viszonyok mellett tartós állapot; lehe
Vízbe fúló mentése 378
Vízbe fúló mentése. Mentéskor a fuldoklót mindig hátulról

közelítjük meg. Megragadjuk a hóna alatt vagy a fejénél
fogva, és háton úszva magunk után húzzuk. Ezt a módszert
akkor alkalmazzuk, ha a fuldokló nyugtalan. Ha úszni tudó
emberről van szó, akiről tudjuk, hogy nyugodt marad, hagy
juk, hogy alattunk fekve kezével a vállunkba kapaszkodjon.
Szétterpesztett lába lehetővé teszi számunkra az úszást. Elő
fordul, hogy a fuldokló végső kétségbeesésében a kezünkbe
csimpaszkodik. Ilyenkor hirtelen rántással kiszabadítjuk ma
gunkat, a fuldoklót gyorsan hanyatt fordítjuk, és a fent ismer
tetett módon partra vontatjuk. Ha a fuldokló a nyakunkat ra
gadja meg, hirtelen oldalba vágjuk, egyik kezét átvetjük a fe
jünk fölött, és hanyatt fektetjük. így ismét a feje mögé kerül
tünk, és ki tudjuk vontatni a vízből. Abban az esetben, ha
a fuldokló erősebb nálunk, és görcsös szorításából nem tu
dunk szabadulni, további mentő segítsége szükséges. Az a ke
rel összekötött csatorna függőleges aknájában helyeznek el zével megfogja a fejünket, állunk és a fuldokló arca közé
Itt egy forgó papírhenger jelzi a folyó vízszintjének emelkedé becsúsztatja a jobb lábát, és egy erőteljes lökéssel eltaszítja
sét, illetve apadását. a fuldoklót. Közben kezével fejünket a víz fölött tartja.
Vízbe fúló mentése

379
Vízbe fúló mentése 380
381 Vízbe fúló mentése
Vízbe fúló mentése csónakból 382
Vízbe fuló mentése csónakból. Ha a mentéshez evezős csó

nakot használunk, akkor a bajba jutotthoz mindig a csónak
tatjával közeledjünk, tehát a csónak mozgásának irányába
evezzünk. A fuldoklót sohase húzzuk be a csónakoldalon ke
resztül, hanem mindig a tatnál. Néha elég, ha odanyújtjuk
neki az evezőt, és odahúzzuk a csónakhoz, ő aztán a csónak
oldalfalán függeszkedve eljut a tatig, s csak ott kell neki
segítenünk bemászni a csónakba. Ha a csónak oldalánál pró
bálnánk behúzni, a csónak velünk együtt a fuldoklóra bo
rulna.
Vízcsillapító medence. A lebukó víz energiájának megféke

zésére szolgál. A kád alakú medencében a gátgerincről le
bukó víz a gáttalpazat elzáró faláról visszavert víz ellenáram
latába ütközik. A csillapító medence mélységét a gáton vagy
töltésen átfolyó víz mennyisége határozza meg. Minden, ami
a csillapító medencébe lezúdul, ki van téve a különböző irá Vízmerő. A ladik fontos felszerelési tárgya. Vékony deszkából
nyokból áramló víz megsemmisítő erejének. készített, enyhén megemelt és behajlított végű kis falapát, 389/403
383 Vízszintes irányszögek mérése
választunk, ahol nem nagy a víz sodrása. A kiválasztott he

lyen a folyó két partján egymással szemben leszúrunk egy-egy
cöveket, kifeszítjük köztük a kötelet, amelyen azonos távolsá
gokban kis csomókat kötünk. Minden csomónál megmérjük
léccel a folyó mélységét. A megállapított értéket megszorozzuk
amellyel szükség esetén kimerhetjük a ladikból a vizet. Cél a két csomó közötti távolsággal, így részletekben megkapjuk
szerű hosszabb zsineggel az ülőke alá kötni. a folyó metszetének síkját. (A hibalehetőség általában 5%.)
Minden csomónál az úszótest segítségével megállapítjuk az
áramlás sebességét. A kötél előtt és alatt egy-egy egyenlő
Vízsebesség mérése. Ehhez a mérendő folyó szélességénél hosz- hosszú (általában 10 m-es) szakaszt jelölünk ki, és órával le
szabb kötélre, két karóra, egy 5 cm-es szakaszokra beosztott léc
mérjük, mennyi idő alatt teszi meg az úszótest ezt a távolsá
re, úszótestre (lehet konzervdoboz, kisebb fahasáb, deszka got. A mért időket összeadjuk, és elosztjuk a mérések számá
darab), másodpercmutatós órára és négyzethálós vagy milli val. Ha a mért idők összességét elosztjuk az idő középértéké
méteres papírra van szükségünk. A méréshez olyan helyet vel, megkapjuk a folyó átlagos sebességét, ha pedig a met
szet síkját megszorozzuk ezzel az értékkel, az átfolyt víz meny-
nyiségét. A tévedés lehetősége ez esetben már 25%-s, se
bes patakok mérése esetében még ennél is több. A vízsebes
ség méréséhez használhatunk egy három zsineggel vagy kötél
lel megerősített ládikát is. A negyedik zsineg tulajdonképpen
egy 5 cm-enként megcsomózott mérőszalag, amelynek vége
kővel van leterhelve. A láda rövidebbik oldalán található
a görgő, amelyen keresztül a mérőszalag fut. A ládikát a zsi
negek segítségével 20—50 cm-rel odébb-odébb húzzuk, és
elengedjük a mérőszalagot, A csomók száma megadja a lá
dának a parttól (a mérés helyétől) való távolságát, és ezzel
megkapjuk a víz mélységét.
Vízszint emelkedésének kiszámítása. A gát vagy a töltés méte

rekben mért magasságát elosztjuk a folyó ezrelékben meg
adott esésével.
Vízszintes irányszögek mérése. A terepen több módszerrel vé

gezhetjük: A) vonalzóval és szögmérővel; B) tájolóval; C) ke-
Vizszűrés (filtrálás). 384
zünk és ujjaink segítségével (ha öklünket 20°-os, szétnyitott

tenyerünket 45°-os és kinyújtott hüvelykujjunkat 5°-os szögnek
tekintjük); D) egyenlő szárú derékszögű háromszög formájára
behajtogatott papír segítségével; E) óra számlapjával (a Xll-es
és a lll-as vagy a IX-es számok közötti szögek felhasználásá-
/ a szögmérőre fektetett vonalzó
segítségével kapott szög
Az:20
val); F) könyv, kemény füzet segítségével; G) gyufásdobozból

készült szögmérővel; H) merőlegesen a lejtőbe vert karóval;
I) valamint hegymenetkor hajlásháromszög segítségével. Ilyen
kor a jegyzetfüzet felső élén keresztül bemérjük a lejtőn kisze
melt pontot. Az élnek vízszintesnek kell lennie, és merőleges
nek a homlokunk síkjára. Álláspontunktól kettős lépéseket szá-
385 Vizszűrés (filtrálás).
szerrel, zsineg segítségével is. Leverünk egy cöveket, melyre

lazán forgó hurokkal zsineg van kötve. A zsineg végével kört
írunk le, és a középpontján áthaladó egyenest húzunk ke
resztül rajta. Azokból a pontokból, amelyekben az egyenes
metszi a körvonalat, a leírt kör sugaránál hosszabb sugarú
köríveket írunk le. A metszőpontjaikat összekötő egyenes de
rékszögben metszi az első egyenest. Ha hasonló módon meg
gyöngyszem felezzük a kör egynegyedét, megkapjuk a 45°-os szöget. Ha
fölvisszük a kör kerületére a kör sugarát, és az így nyert pon
tokat összekötjük a középponttal, 60°-os szögeket, további el-
felezésükkel pedig 30°-os és 15°-os szögeket kapunk. Derék
szöget szerkeszthetünk kötél segítségével is, melyen tizenhá
rom csomó van egymástól egyenlő távolságra, 3:4:5 arányban
megjelölünk rajta három szakaszt, a földre helyezzük, és há
romszöget feszítünk ki belőle. Az átfogóval szemben megkap
H juk a derékszöget.
Vizszűrés (filtrálás). Akkor van rá szükség, ha táborunk kö

zelében nincs tiszta ivóvíz. A vízszűréshez két hordót haszná
lunk, amelyeket alul egy 5—10 cm átmérőjű csővel kötünk
össze. A hordókat használat előtt alaposan ki kell súrolnunk.
Annak a hordónak az aljára, amelyet a vízfolyás alá állítunk,
kb. 10 cm-es faszénréteget terítünk (a cső nyílását nylonháló
val fedjük el, hogy a sodródó faszéndarabkáktól el ne du
gulhasson). Rá egy réteg (5 cm) finom, majd egy réteg
(15 cm) durva homokot hintünk (előzőleg mindkétfajta homok
ból kimossuk a földet). A durva homokréteg fölé egy sor
(20 cm) finom kőtörmeléket szórunk, és erre folyatjuk a víz
forrásból vályún át vezetett vizet. A másik hordóban is nylon
hálóval borítjuk be a cső végét, és szintén szórunk az aljába
egy-egy réteg faszenet, durva homokot és kavicsot. A három
réteg vastagsága az összekötőcső nyílása felett ne legyen
több kb. 25 cm-nél. A fennmaradt hely lesz a megszűrt víz
tartálya. A tartályhordót fogantyús fedéllel látjuk el, és 10 cm-
rel az utolsó kavicsréteg felett hordócsapot is szerelhetünk rá.
A vizet átszűrhetjük eciy hordó meg egy nagy mázatlan cse
répedény segítségével is. A hordó aljára három nagyobb la
pos követ rakunk, és rájuk állítjuk az edényt. A cserépedény
33,3 m falán átszűrendő vizet az edény mellett öntjük a hordóba. Ha
folyó vizét szűrjük át, akkor a parttól kb. 1 méterre gödröt
ásunk, amelybe egy sűrűn kilyuggatott falú hordót állí
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja tunk. A hordóra szűrőként zsákvásznat, erre pedig egy juta- 392/403
Vonás 386
durva kőtörmelék
finom kőtörmelék
homok
faszén
zsákot húzunk. (Előzőleg mind a két zsákot jól mossuk ki.) Az

így átszűrt víz nem alkalmas ivásra, ivás előtt még alaposan
át kell forralnunk. A táborozáshoz szükséges vizet úgy is
átszűrhetjük, hogy tartályunk és a vízforrás között vezetőárkot
ásunk, és előtte helyezzük el a szűrőrétegeket, éppúgy, mint
a hordóban: durva kőtörmelék, finom kőtörmelék, durva ho használunk, vagy tartálygödröt ásunk, amelyet kizsaluzunk,
mok és faszén. Legfelülre finom nylonszövetet terítünk, ame esetleg égerfavesszővel kifonunk. A sekély folyók vize, de eső
lyen át a megszűrt víz a tartályba szivárog. Tartálynak hordót után csaknem minden vízforrás könnyen zavarossá válik. A fi-
387 Záróhurok
nőm iszapot, a parányi agyagszemcséket úgy fogjuk fel, hogy haladunk lefelé egészen a víztartályig, állandóan új gallyré-
ivóvíztartályunktól kb. 3 méternyire fenyőgallyakat rakunk tető- tegeket rakva egymásra. Vízszűréshez olyan fenyőfélék ágait
szerűen egymásra. Így valóságos „fenyőszőnyeg” jön létre, válasszuk, amelyeken sűrűn, szinte kefeszerűen nőnek a tű
amelynek számtalan tűlevele között fennakad az iszap. A sző levelek.
nyeget a legmagasabb ponttól kezdjük építeni, és fokozatosan
Vonás. A teljes kör 360°-ra vagy 6400 vonásra van felosztva. gok vannak, melyekkel a kötelet a hajó orrán és tatján levő
Ismert nálunk a 6000 beosztású tájoló is. A vonást az azimut vaskarikákhoz erősítik. (A horgonycsomó azonban gyakran
meghatározására használják. Maximális értéke 90°, és az biztonságosabb, mint a csípőhorog.) A kötél mindkét, víz
É—D tengelytől K vagy Ny felé mérik. fölött mozgó szakaszát a végétől számított 15 m hosszúságban
faggyúval vagy viasszal kenjük be. A vontatókötelet minden
használat után tökéletesen megszárítjuk, és csak aztán
Vonásbeosztás. Az a szög (0° 03' 36”), amely alatt egy 1 m-es rakjuk el.
karót 1000 m távolságról látunk. A szélrózsa egész kerületére
6400 beosztás esik. Ezt a felosztást a tájoló minden 100 tény
leges beosztás után 64 beosztásra egyszerűsíti. Zárócsomó. Meggátolja a kötél kirojtosodását. Ilyen pl. a bü
työk, a bokréta, a csillag- és a kígyócsomó.
Vontatókötél. Kenderből vagy műanyagból (szilonból) készül.

Hossza 60 m, vastagsága 3—5 mm. Lapos facsévére vagy kéz Záróhurok. A kötelet ágaira bontjuk, szemet formálunk belő
re tekerik fel. (A kötéltekercseket a tenyerünkön és behajlított lük, és hajóstű segítségével visszafűzzük őket a kötél szétbon
könyökünk fölött vezetjük.) A kötél mindkét végén csípőhor tásán részébe.
Zátonyok 388
erejű széllel, csapadékkal járó természeti jelenség. A zivatar

központja a zivatarfelhő (cumulonimbus). Az állandóan moz
gásban levő magas légrétegekben alakul ki, ahol hatalmas,
sokszor 10 km magas felszálló áramlatok keletkeznek. A cumu-
lonimbust finom páracseppek alkotják. A felső, hideg légré
tegekben a gyorsan felszálló alsó, meleg rétegek túlhűlést
okoznak. A torony alakú cumulonimbus akkor okoz zivatart,
ha csúcsa a túlhűlés következtében jeges maggá változik.
A felhő kezdetben legömbölyített teteje jégkristályokból álló
„üllővé” alakul. Az üllő alatt hópelyhek keletkeznek, melyek
az alsó, meleg rétegekbe érve nagy, nehéz esőcseppekké vál
nak. A felhő alá leszálló hideg levegő erős, lökésszerű
forgószelet idéz elő. A meleg és a hideg levegő határán víz
szintes tengelyű
hengerörvénylés alakul aki, vihar
ez a jellegzetes
tengely hozza létre
a szürke, alakú felhőt, gömbgal
lérját. A hideg légrétegek felszállási sebessége később foko
zatosan csökken, és a zivatarfelhő kisebb Ci, Se és Ac felhő
csoportokra esik szét.
Zuhany. Akkor létesítjük, ha a táborban nincs megfelelő für

dési lehetőség, vagy ha napközben egy kis felfrissülést szeret
nénk biztosítani pl. a szakácsoknak. Elkészítéséhez hordókat,
vizeskannákat, vászon vizeszsákokat, vödröket használunk. Azt
Zátonyok. Vagy állandóak, vagy a vízszint süllyedésével kelet

keznek. Evezés közben arról ismerjük fel őket, hogy a csónak
tatja mögött erős szívású hullám keletkezik. Ilyenkor lassí
tunk, kievezünk a folyó sodrásából, kiszállunk a csónakból, és
óvatosan átvezetjük a zátonyon. Szükség esetén kirakjuk be
lőle a poggyászt, és üresen emeljük át a csónakot (a pogy-
gyászt ezután hordjuk át).
Zivatar. Villámlással, mennydörgéssel és rendszerint viharos
389 Zuhany
Zuhatag 390
Zúzmara. Alaktalan vagy kristályos szerkezetű jéglerakódás,

amely hideg, szeles, ködös időben keletkezik a szélhordozta
ködcseppekből. A zúzmara az ágakon, a terep felszínén vé
kony, tűszerű alakzatokban ülepedik le. Ezek gyakran néhány
cm hosszú, zászlószerű formák, melyek szembeállnak a szél
irányával, tehát a jeges, kristályos bevonat csupán a tárgyak
egyik oldalán keletkezik.
Zsalugáter. Lényegében egy heliográfként használt zászló,

amely morzeábécével közölt hírek optikai továbbítására szol
gál. Készítéséhez erős vászonra, fehér és piros zászlóanyagra,
1 cm széles gumiszalagra, pántlikákra, karikára és két jól
a Helyet, ahová a zuhanyból a víz folyni fog, gömbfával vagy

lapos kövekkel rakjuk ki, biztosítva a víz lefolyását. A víztá
roló edényt a fából ácsolt tartóépítményre függesztjük fel úgy,
hogy a víz 2 m magasból folyjon. Szórófejnek megfelel egy
öntözőkanna rózsája vagy egy kilyuggatott bádogedény. A vi
zet vezető tömlőre vagy csőre a vízsugár erősségét szabályozó
vízcsapot szerelünk (I. az ábrákat). Ha a zuhanyt ellátó víz
tartály lejtőn van, akkor a víztartály mellett tüzet rakhatunk
a víz felmelegítéséhez. A meleg vizet vizeskannával öntjük át
a zuhanytartályba.
Zuhatag. Rendszerint a folyófenéken megrekedt nagyobb kö

vek, szikladarabok fölött alakul ki. Ezeken a helyeken a víz
felszíne látszólag nyugodt, mert a folyó vizét a zuhatag fel-
duzzasztja. A zuhatag „kapuját” nyelv alakú vízáram jelzi,
amelyet apró hullámok vesznek körül. A „víznyelv” végén
a hullámok megnövekednek. A zuhatagba mindig pontosan
a „nyelv” közepénél evezünk be. A benne rejtőző víz alatti
sziklatömbökre az áramlással szembeforduló „hullámék”
— apró hullámok alkotta háromszög — figyelmeztet, amely
kb. 1 m-rel lejjebb van a sziklánál. Helye azonban nem ál
landó, a vízáramlás ereje és sebessége folytán hol közelebb
van a sziklához, hol eltávolodik tőle. A felszínhez közel fekvő
sziklák fölött tajtékos hullámokat vet a víz. A nyugodt vízen
észlelt hullámzást valamilyen mélyen megbúvó akadály idé
zi elő.
391 Zseblámpa felerősítése
tenyérbe simuló famarkolatra van szükségünk. A zászló felü

lete 60X80 cm, a belső optikai felület nagysága pedig
40X25 cm. Kartonból vagy erősebb pvc fóliából 5X25 cm-es
csíkokat vágunk, és belső oldalukat fehér, a külsőt pedig piros

anyaggal vonjuk be. Fehér anyaggal ragasztjuk le a lamellák
közötti térséget is, tehát a szilárd alapot (3). E felület köré
piros anyagot ragasztunk. A lamellák belső sarkait úgy kap
csoljuk össze a gumiszalaggal, hogy szétnyitáskor erős ellen
húzás jöjjön létre. A két pántlika gumival meghosszabbított
végét az alsó alapra erősítjük, másik végüket pedig a lamel
lák élén és a karikákon átvezetve a markolatra. A gumiszala
gok húzóereje folytán a lezárt optikai felület a kerettel együtt
piros mezőt
zásakor alkot. Aa bal
szétnyílnak kézbenés tartott
lamellák, markolat
megjelenik (2) meghú
a fehér mező,
jobb kézzel a markolatot csak tartjuk (1). Ha a húzás meg
szűnik, a karikákon átvezetett pántlika (4) enged, és a gu
miszalagok ellenhúzása ismét leszorítja a lamellákat. Jeladás
kor a készüléket a mellünkön tartjuk, optikai oldalával a fo
gadó felé fordítva.
Zsebes tarisznya. 60X80 cm-es vászondarabból készül, mely

re egymás fölé 3—4 sor zsebet varrunk. Minden csíkban
más lehet a zsebek szélessége és mélysége. Ezekbe a zsebek
be rakjuk a táborozáshoz szükséges apróságokat, melyeket
egyébként a hátizsákban állandóan keresnénk. A zsebtarisz
nyát összetekerjük, a hátsó oldalára erősített szíjjal átkötjük,
és a hátizsákba rakjuk. Hosszabb táborozás esetén a sátorban
is felakaszthatjuk.
Zsebfőző. A turistafelszerelés nélkülözhetetlen tartozéka. Sport

üzletekben vagy vas- és edényboltokban kapható. Ha az ol
dalfalait lehajtjuk, helyet nyerünk a spirituszkockának. Készít
hetünk zsebfőzőt a csehszlovák gyártmányú Pionyr spiritusz
főzőbői is. Erősebb drótból állványt hajlítunk, amely (az égő Zseblámpa felerősítése. A sátorban a zseblámpát spirálrugó
fej fölé állítva) lehetővé teszi a konzervek felmelegítését. Főzés vagy rugalmas huzal segítségével a sátor gerince alatt veze
után az égőfejet aljával lefelé az állványba csúsztathatjuk. tett kötélre vagy a sátorrúdra erősített kampóra akasztjuk.
Mindkét főző elfér a zsebünkben.
http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja Abban a sátorban, ahol sátorpalánk és sok más felszerelés 398/403
Zsebplanetárium 392
Zsebplanetárium. Kartonlemezből készítjük, a diarámák nagy

ságát (70X15 mm) és a lapos zseblámpaelem méreteit véve
alapul. Az égőt (2) belecsavarjuk a foglalatba (3), melyet
egy 2X4 mm-es nagyságú lécen helyezünk el. A matt lemez

(12) felerősítéséhez hasonló vékonyságú léceket használunk
fel. Az egyik érintkezőt (5a) átdugjuk a lécen vágott nyíláson,
a másikkal (5b) pedig összekapcsoljuk az égő végét. A kap
csoló (4) pvc csíkból készül, melyet becsúsztatunk az érintkező
és az égő vége közé. Szélessége egyezzen az elem (6) széles
ségével, hogy ne csúszhasson félre. A diarámák vezető vájatait
(1) az oldalfalakból készítjük. Szélüket behajlítjuk, és ragasztó-
szalaggal leragasztjuk, hogy formájukat megtartsák. A tarta
lék diarámákat (9) tartalmazó rekesz (8) a planetárium hátul-
só oldalán van. Miután az elemet alulról a helyére csúsztat
tuk, a planetárium alsó (11a) és felső fedelét (11b) ragasz-
is van, a zseblámpának állványt készítünk. Természetjárás köz

ben a zseblámpát kézben tartjuk, ha azonban kezünket sza
baddá akarjuk tenni, sállal a fejünkre, zsinórral a kalapunkra
vagy barlangkutatáskor speciális kapoccsal a védősisakunkra
erősíthetjük.
393 Zsiradékfelfogó gödör
Zsineg elszakitása. Kés híján a zsineget kétszer a hüvelykuj

junk köré tekerjük, aztán a tenyerünkre hurkot csavarva hir
telen megrántjuk (1), vagy a jobb kéz középső és gyűrűsujjá
val megragadjuk a zsineget, háromszor a mutatóujjunk köré
tekerjük, szabad végéből a kézháton keresztül hurkot húzunk
a tenyéren át, és hirtelen megrántjuk (2).
tószalaggal leragasztjuk (10ab). A fehér kartonból kivágott
65X105
ket úgy, mm hogy nagyságú
a nálunk diarámákra
felül levő rárajzoljuk
sarkcsillag afelé csillagképe
nézzenek.
A csillagképek fölé odaírjuk a nevüket, alájuk pedig azoknak
a hónapoknak a nevét, amelyekben az égbolton láthatók.
A rajz, a felirat és a számjegyek körüli térséget tussal befe
ketítjük. Miután a diarámát betoltuk a vájatba, a matt lemez
fölött fényt gyújtunk, és a sötét háttéren felragyog a csillag
kép. A hátsó rekeszben mindig azokat a csillagképeket tart
juk, amelyek az adott hónapban az égbolton láthatók.
Zsineg. Kenderből, gyapotból, rafiából, selyemből, papírból,

manilakenderből (a banánpálma törzséről nyert háncs), csa
lánrostból, jutából, kókuszrostból, állati szőrből gyártják. Leg
jobb anyaga a kender. A zsinegből kötélverő gépekkel pász
mákat sodornak, belőlük pedig kötelet. A fonott kötél előnye,
hogy nem csavarodik. Használat előtt az új zsineget jól meg
kell gyúrni, és faggyúval vagy olajjal átitatni. Kímélni kell Zsiradékfelfogó gödör. A konyha közelében alakítjuk ki. Egy
a portól, sártól és a homoktól. 0,5X1 X3 m-es árkot ásunk, amelynek lejtése biztosítja a víz
lefolyását. Az árok egyik oldalán vályút készítünk, az árok
Zsiradékfelfogó gödör 394
szalma, fű, fenyőlomb
többi részét pedig gömbfából és fenyőlombból vagy széldesz

kából készült fedéllel takarjuk le. Az árok belsejét szalmával,
szénával, fenyőlombbal vagy fűvel töltjük ki. Ez az anyag fogja
majd fel a zsiradékot. Az árkot három helyen elrekesztjük úgy,
hogy az első válaszfal az árok tetejétől mélységének feléig
reteszeljen, a következő a fenéktől felfelé félmagasságig,
a harmadik pedig úgy, mint az első. Az S alakú csőrendszeren
át folyó víz lehűl, a zsiradék kicsapódik belőle, és fennakad
a csőrendszert kitöltő szűrőtölteten. A csőrendszer végére drót
hálót erősítünk, hogy a szűrőtöltetet ne mossa el a víz (1).
A szűrőtöltetet egy 2X2X2 m-es gödör fölött is elhelyezhet
jük. A gödör alját 20 cm vastag kőtörmelékkel töltjük ki.
A kőtörmelékre elszenesedett fadarabokkal kevert homokréte
get, erre pedig fenyőágakat terítünk. A gödröt erős fedél
lel befedjük, közepére egy 50X50X50 cm-es ládát helye
zünk. Ennek feneke a tetőn levő azonos nagyságú nyílásig ér,
és kőtörmelékkel, valamint homokréteggel borított drótszita
szövettel van bevonva. A láda nyílásába fenék nélküli fémvöd
röt helyezünk. A vödröt kitöltjük szalmával, fenyőlombbal, fű
vel, szénával (2). A víz átszűrése után a szűrőtöltetet kivesszük
és elégetjük. Ezt hetente kétszer megismételjük, nagyobb víz-
mennyiség szűrésekor pedig naponta.
szalma
deszkafedél
(közepén nyílással)
Megjelent a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyez

menyének keretében. Készült 20 100 példányban a Móra Könyvkiadó, Budapest részére a Madách Könyv
kiadó, Bratislava gondozásában.
MIRKO VOSATKA
TERMÉSZETJÁRÓK ENCIKLOPÉDIÁJA
A mű eredeti cseh címe Encyklopedie táborníka. A Mladá fronta, Praha 1971-es kiadásából fordította
Karádi Ilona.
Illusztrálta Véra Levá és Mirko Vosátka. A burkoló és a grafikai elrendezés René Murát munkája. Első
magyar nyelvű kiadás.
Kiadta a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v., Bratislava 1978. Oldalszám 412. Felelős szerkesztő F. Kováts
Piroska. Képszerkesztő René Murát.
Nyomta a Vychodoslovenské tlaciarne n. v., Kosice. Szerzői ívek száma 53,02 (17,71 szöveg + 35,31 ill.).
Kiadói ívek száma 53,90. SÚKK sz. 913/1 —1973. összpéldányszám 21 300 ebből 20 100 példány a Móra
Könyvkiadó, Budapest részére készült a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársa
ság közös könyvkiadási egyezményének keretében.

Mirko Vosatka Termeszetjarok Enciklopediaja

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Mirko Vosatka Termeszetjarok Enciklopediaja

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája

Mirko Vosátka, 1978

ISBN 963 11 1477 5

Ácsolás. Akkor végezzük, ha két gerendát, gömbfát, pallót

szorosan egymásba ékelődjenek. Az ácsolt gerendák egyes

tosról, nyolcasról vagy tízesről beszélünk. A dámvad agan

mágneses pólust pedig Shackleton expedíciója 1909-ben. Az

Agyrázkódás. A koponyát ért erős ütés hatására létrejövő

Aláfűzött összefonás. Hasonló a fonott szemhez, de itt a te

Állami lobogó kitűzésének hibái. Nagyon gyakoriak, nagyon

állami lobogó, díszítő bojttal a végén. 11. Az állami lobogó

Álláspontunk meghatározása a terepen. Kiválasztunk a tere

Állóhurok (bowline). Erős és megbízható hurok, olykor sár

kezünkben legyen, szilárd végét pedig bal kezünkkel fogjuk

Altocumulus (párnafelhő). 2—6 km magasságban előforduló

Alvás a szabadban. +25°C körüli hőmérsékletnél a szabad

Amerikai tekervény. Acélköteleken fonják. A kötél három ágát

féle zászló mindig a szél irányára merőlegesen álljon. A zászló

Aneroid (légnyomásmérő vagy barométer). Higanyoszlop vagy

Arboccsomó. Ezzel a csomóval erősítik a kötelet az árboc

Arborétumok (botanikus- vagy füvészkertek). Az élőfa-, nö-

a sodrásba, annál jobban fokozzuk a sebességet. Az áthajó magasütközteti,

7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája

Bábok. Tábori színielőadásra készítjük őket kendőkből, burgo

lünk. A figurákat fessük be temperafestékkel vagy gyorsan

7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája

Barrelcsomó. Lényegében a gyógyszerészcsomó fordítottja,

rokra és a természetvédelem eredményeire. A bemutató ös

7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája

rünkkel szükség esetén fékezzük vagy megállítsuk a kötél

Biztosítás vízen. A könnyen hajózható vizeken a csoport végén

Biztosított kettős összekötőcsomó. Bandázsolás acélkötél ese

Bogrács. Félkör alakú fogantyúval szolgafára vagy láncon

7/24/2019 Mirko Vosátka - Természetjárók Enciklopédiája

hangjelzős világító kábeles

7/24/2019 Mirko bontott

Bőrápolás. Az erős nyári napon, valamint a téli hegyi túrá

Bumeráng. Keményfából készített, parabolikus, tompa szögű

szaszáll. Ha a bumerángot ferdén felfelé hajítjuk el, a leg

Cadett. Kétszemélyes, angol eredetű vitorlás. Hosszúsága

Carrick-csat. Ősrégi csomó, amelynek az ókori Kínában és

a mérsékelt égöv alatt a meleg és hideg légtömegek határán

Címertan (heraldika). A címerekről szóló tudomány, amely

Cirrus (pehelyfelhő). Az A típusú felhőcsaládba tartozik, me

Cumulus (gomolyfelhő). A D csoportba tartozó vastag, füg

Corral drag. Csapdavető lasszóhajítási mód. A hurkot víz

Cumulonimbus (zivatarfelhő). A D csoportba tartozó hatal

Csajka. A táborozó leggyakrabban használt edénye. Lehajt

ható vagy leemelhető fogantyúja és két füle van. Levehető

Csáklyázás. Kisebb-nagyobb csónak hajtási módja egy 4—5 m

Csíkozás. Azon az optikai tényen alapul, hogy a függőlegesen

Cseh Turistaszövetség (Cesky svbaz turistű). Elődje az Osztrák-

Csillagcsomó. Ezt a díszcsomót a négy ágra bontott kötél vé

Csillag- és napóra. Rajzoljunk két 0-tól 23-ig beosztott (vagyis

csánál egyenesen levágjuk. A befogó közepén egy akkora

http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja 39 Csillaghajó 34/403

Csillaghajó (star). A legrégibb típusú kétszemélyes, tőkesú

http://slidepdf.com/reader/full/mirko-vosatka-termeszetjarok-enciklopediaja 41 Csillagképek 36/403

Csillagóra. A táborozok által használt csillagóra annak a hely

Csomó. Csomózáskor a kötél vagy a zsineg szabad végével

Csónak (kajak, kenu, ladik) szállítása. Könnyebb csónakokat

júra vágunk, hogy jól feküdjék

evezős ésúgyaz próbál