I.

BEVEZETÉS

01_Link
Miért lett megírva ez a könyv? Az erre a kérdésre adott válaszhoz sok év-
vel ezelőttre kell visszatérni. Tíz évig Jehova Tanújának neveltek (1940-
1950-ig), és teljesen meg voltam győződve ennek a rendszernek az iga-
zságáról, mivel semmilyen más rendszert nem ismertem. 1950 folyamán
történt, közvetlenül mielőtt befejeztem a főiskolát, hogy gyakorta vitázott
velem néhány őszinte keresztény fiatalember és lelkipásztoruk, hogy fo-
gadjam el Krisztus ingyen-felajánlását, az örök életet. Először szilárdan
visszautasítottam ezeket a felhívásokat, de később, szobám magányában
válaszoltam Krisztusnak, és „újjá születtem”. (Jn 3:3,5,7; 1Jn 5:1-13) Mi-
közben ez a döntés olyan békét és örömöt hozott számomra, amilyenben
soha nem volt részem annak előtte, a többi tanítás, amit elfogadtam Jeho-
va Tanújaként, megmaradt.
Az Őrtorony Társulat doktrinális hibáitól való megszabadulás fokoza-
tos folyamat volt, amely jó pár évnyi őszinte imádkozást és tanulmányo-
kat követelt meg. Ez alatt az idő alatt a többi Tanú iránti felelősség súlya
is rám nehezedett. Beszélni akartam nekik arról, hogy szükségük van a
megmentésre a Jézus Krisztusba vetett hit által, és azért, hogy megos�-
szam velük mindazt, amit felfedeztem azzal a mozgalommal kapcsolat-
ban, melyről korábban úgy hittem, Jehova Isten „prófétája”, - az Ő látható
Szervezete. Isten számos lehetőséget adott nekem arra, hogy Jehova Ta-
núival beszéljek.
Az évek múltak, és a főiskola, valamint a szeminárium elvégzése után
szerettem volna írni valamit a Tanúkról. Már régóta akartam ezt, de eddig
ebből a kívánságomból még semmi nem vált valóra. 1958-ban arra a kö-
vetkeztetésre jutottam, hogy Isten akarata az, hogy további tanulmányokat
folytassak, és elvégezzem a teológiát is, amihez diplomamunkát kellett
írnom. Tanulmányaimat egy, a Tanúkról art diplomamunkával fejeztem
be, 1961-ben. Isten megáldotta a kéziratomat, mert midőn néhány olyan
személy, aki évekig tanulmányozott Jehova Tanúival, elolvasta, azonnal
otthagyta a mozgalmat. 1970 májusában megjelent a „Tagadás Apostolai”
című könyvem, ami a diplomamunkámra épült. Nem sokkal ezután az
egész világról el kezdtek levelek érkezni hozzám azoktól, akik olvasták, s
ezek arról szóltak, mennyit segített nekik a könyv, és hogyan szabadultak
meg ez által a Tanúktól. Sokan közülük maguk is Tanúk voltak, akik meg-
osztották velem az Őrtorony- Szervezetben hosszú ideig tartó részvételük
történetét: hogyan szabadultak meg onnét, és hogyan kapták meg az örök
élet biztosítékát hit által Jézus Krisztusban.
Ahogy további kapcsolatok jöttek létre a „Tagadás Apostolain” ke-
resztül, elgondolkodtam azon, milyen áldást jelentenek ezen ex-Jehova
Tanúk bizonyságtételei, és hány embernek segíthetnének, ha hallhatnák
vagy olvashatnák azokat. 1973. január végén kapcsolatba kerültem Ken
Guindonnal, aki –miután 16 évig volt Tanú és 14 évig teljes idejű szolga
– már jócskán előre haladt a kultusztól szabadulás útján. Kennel jó né-
hány vitánk volt és további tanulmányozás valamint imádkozás után úgy
döntött, hogy elhagyja a mozgalmat. Ken és felesége, Monique is „újjá
születtek”, és elkülönülő levelüket március 16-án adták le a helyi Király-
ság Teremben.
Ez volt az a pont, amikor elkezdtem összegyűjteni különböző ex- Ta-
núk bizonyságtételeit egy új terv részeként. Megkértem Kent, hogy írja
le bizonyságtételét, és leveleket küldtem egy sor más embernek, hogy te-
gyék meg ugyanazt. Kapcsolatba léphettem volna ennél többel is, de Isten
irányítását éreztem abban, hogy a bizonyságtételek számát korlátozzam
az ebben a könyvben megjelentettetekre.
Személyesen beszélgettem, vagy hosszasan leveleztem fentiek leírói-
val, és őszintén mondhatom, hogy amit ők leírtak, azt nem keserűségből,
avagy gyűlöletből tették, hanem a Jehova Tanúi és azon más személyek
iránti szeretetből és érdeklődésből, akik Tanúkká szeretnének válni. Min-
den egyes tanúságtevőnek szívéből fakadó vágya, hogy lásson másokat
elfogadni a Jézus Krisztusban lévő végleges megmentést, és hogy megta-
pasztalják azt a békét, örömöt és biztonságot, amit Ő képes adni – az Őr-
torony-Társaságtól függetlenül. Volt testvéreiknek és a lehetséges Tanúk-
nak, akik meg szeretnének ott keresztelkedni, mindegyikük Pállal együtt
mondja: „Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?”
(Gal 4:16)