Ékcsont (Os sphenoidale)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Emberi ékcsont hátulnézetből

Az ékcsont (Os sphenoidale) repülő denevérre vagy rovarra emlékeztető csont, amely a
koponyaalap központi részét képezi; innen ered a neve is (közbeékelt). Az agykoponya részét
alkotja és elülső felszínei és lefelé irányuló nyúlványai révén az arckoponyának is
alkotórésze.

Részei a páratlan test (corpus)

 a páros kis szárnyak (ala minor)
 nagy szárnyak (ala major)
 röpnyúlványok (processus pterygoideus)

A corpus ossis sphenoidalis kocka alakú, elülső részében nagyobb üreget (sinus sphenoidalis)
magában foglaló, többi részében szivacsos csontrész.

Felszínek
Hat felszínét különböztetjük meg.
 Elülső felszíne az orrüreg felső része felé néz, és annak felfelé és hátrafelé zárt
szögleténe hátsó falát alkotja. Vékony csontlemezek képezik, amelyeket középen
függőleges léc választ el a csontos orrsövénnyel való összeilleszkedésre. A léctől
kétoldalt a sinus sphenoidalis egy-egy változó tágasságú nyílással (apertura sinus
sphenoidalis) közlekedik az orrüreggel. A sinus sphneoidalist rendszerint sagittalis
sövény választja két részre.
 Alsó felszíne vízszintes, és a csontos orrüregnek a garatba vezető kijáratát (choana)
felülről határolja. Oldalsó részétől száll le a két röpnyúlvány, közepéhez az orrsövény
alsó hátsó részét alkotó ekecsont (vomer) illeszkedik.
 Hátsó felszíne a nyakszirtcsont pars basilarisával összenőtt.
 Oldalsó felszínei elülső alsó részéből indulnak el a nagy szárnyak, ezért rejtettek.
Hátsó részén mély, függőlegesen futó barázda (sulcus caroticus) a pyramis csúcsával
zárja közre a carotis csatorna koponyaüregbe való belépését.
 Felső felszíne a legbonyolultabb. Elülső része a rostacsont lamina cribrosájával
alkotott varrat mögött vízszintes felszínt képez, amely oldalfelé átmegy kis szárny
felső felszínébe. Emögött harántbarázda halad (sulcus chiasmatis), amely fölött
közvetlenül a látóidegek kereszteződése fekszik. A barázda hátsó szélét középen
lépcsőfokszerű kiugrás határolja, a tuberculum sellae. Ezzel kezdődik a töröknyereg
(sella turcica). Ez a tuberculum sellae mögött elhelyezkedő két oldalra nyílt gödör
(fossa hypophysialis), amelyet hátulról a dorsum sellae, a clivusból ferdén felfelé
nyúló csontlemez határol. A dorsum sellae két széle felfelé két kis gumóban
(processus clinoideus posterior) végződik, amelyek onnan kapták a nevüket, hogy a
kis szárny hátrafelé kiugró processus clinoideus anteriorjaival a sella mélyedését mint
régi típusú ágy négy oszlopa határolják.