A cranio sacralis rendszer – CSS

Bár a szakrális szó megtévesztő a CSS (cranio sacrale system) egy élettani struktúra, behatárolt anatómiai
alapokkal.
A keringési és a légzési rendszer mellett van egy harmadik nagy ritmus is, ez a cranio sacralis ritmus. A XX. század
elején fedezte fel William G. Sutherland amerikai orvos, majd John E. Upledger sebész sebész helyezte
tudományos alapokra. Ez egy élettani rendszer, mely minden élőlénynél megvan, amely aggyal és gerincvelővel
rendelkezik. A későbbiekben majd látjuk, hogy a CSS ismerete különösen a fogorvoslás szempontjából fontos. Ha
felborul az egyensúly a cranio sacralis rendszerben, az nemcsak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember
szempontjából is káros.
A cranio sacralis elnevezés a koponya és a farok csigolyák funkcionális egységét mutatja, ez anatómiailag egy
hártyás, kötőszöveti rendszer, mely az agyat borító és egyes részeit határoló agyhártyából áll, lefelé fut a gerinc
csigolyák belső fala és a gerincvelő között és a 2. farok csigolyánál végződik. Az agyhártyák mellett minden olyan
csont részét képezi a rendszernek, mely érinti az agyhártyát és az agyhártyákkal összekötött kötőszövetes
állományt. Ez utóbbi része – a kettősfalú kötőszövetes rendszerben képződő és keringő – agy-,
illetve gerincvelői folyadék, a „ liquor ” is.
A cranio sacralis rendszer szoros kölcsönhatásban áll az idegrendszerrel, az erek hálózatával, a nyirok
keringéssel, a légző rendszerrel, a hormonális folyamatokkal és a csont – izom rendszerrel.
Fogorvosilag például egy hosszantartó foghúzás, egy hibás konstrukciójú korona vagy hídpótlás, vagy túl
erőteljes fogszabályozó kezelés az egész CSS – t túlterhelheti.

A cranio sacralis ritmus

A cranio sacralis rendszernek saját ritmusa van, ezt „az élet légzésének” is nevezik. Az átlagos
szívritmus 72/perc, a légzés ritmusa 16/perc, a cranio sacralis ritmus 8 – 14 ciklus/perc. Ez egyénenként
változik, de egy emberen belül állandó. A 8 – nál alacsonyabb érték alulműködést jelent, a 14 –
nél magasabb pedig túlműködést. A ritmus létrejöttében a koponya és a farok csigolyák játsszák a legfontosabb
szerepet, mint a rendszer két vége. Kitapintani is ezeken a helyeken lehet legkönnyebben.
Egy ciklusnak két fázisa van, összehúzódás és kitágulás. Ennek megfelelően változik a koponya kiterjedése és a
rendszer másik végpontjának, a farok csigolyák mozgása. Ez utóbbinál hintaszerű mozgás érzékelhető.
Az összehúzódás fázisában a farok csigolyák előre mozdulnak és a koponya oldalirányba kitágul, homlok –
tarkó irányba megrövidül. A kitágulás fázisában a farok csigolyák hátra mozdulnak, a koponya oldalirányba
keskenyebb lesz, homlok – tarkó irányba megnyúlik. Természetesen az összes koponyacsont mozgásban
van és ez a mozgás, a belső hidraulikus rendszer - az agyhártyák, agyfolyadék - révén folyamatosan tovaterjed.
A korábban említett fogorvosi beavatkozások következtében megváltozhatnak a koponyacsontok terhelési
viszonyai és a koponyacsontokban tartós elmozdulások jöhetnek létre. Ezek következményei az egész testen
éreztetik hatásukat a cranio sacralis rendszer révén. Az állcsontok mozgásában létrejövő mozgáskorlátozások
áttevődnek a koponyacsontokra, majd a kötőszöveti hidraulikus rendszer útján, a gerinc közvetítésével, a test
távolabbi részeire is. Megváltozik a váll tartása, a medencecsont helyzete, az egyes csigolyák elhelyezkedése, a
kéz- és lábtartás. De ezek a folyamatok visszafelé is érvényesülhetnek. Például a medence helytelen állása
problémákat okozhat az állkapocsizület funkciójában, korlátozza annak szabad mozgását.

A cranio sacralis rendszer kezelési lehetőségei

A cranio sacralis rendszer megismerése óta a diagnosztikus és terápiás lehetőségek folyamatosan bővülnek.
Jelenleg már a komputeres diagnosztika is ismert. A kezelések lehetőségei pedig folyamatosan gazdagodnak. Ez
egy globális, holisztikus rendszer. Ugyanis például az állkapocs izület manuál terápiájával nemcsak a CSS –
t befolyásolhatjuk, hanem a normál működés irányába segíthetjük a halántékcsontokat, a koponyafal oldalsó
csontjait, a tarkócsontot, a koponya alap csontjait, elősegíthetjük a cranio sacralis folyadékcserét a
koponyaüregben és a gerinc területén, kiegyensúlyozhatjuk a kötőszövetes agyburok és a gerincburok
deformitásait.

A cranio sacralis rendszer kezelési technikái hosszú évtizedek tapasztalataira támaszkodnak. Jellemzőjük a
mikromanipuláció, mely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán alapul. Ennek segítségével hatást
gyakorolhatunk a test egyéb részeire, egyéb problémáira is.

A terápia célja a kötőszövetes határok, lemezek ellazítása, az izületi feszültségek korrekciója, a liquor
áramlásának normalizálása, az idegi funkciók harmonizálása, a koponyán belüli keringés javítása.

Mely betegségekben szerepelhet a CSS zavara oki tényezőként?

• Agyi funkciózavar, bénulások, ideggörcsök, neuraszténia

• Görcsös állapotok, epilepszia
• Fejfájás, migrén, álmatlanság, idegfájdalmak
• Asztma, krónikus hörghurut
• Depresszió
• Lázas állapotok, fertőzések
• Magas vérnyomás, szédülés
• Szív- és keringési betegségek
• Krónikus arcüreg gyulladás
• Gerincoszlop problémák

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy például minden asztma típusnál a CSS terhelésére kell gondolnunk, de
ha egyéb kezelések nem vezetnek eredményre a cranio sacralis rendszer állapotát érdemes megvizsgálni.

Fogászati kórképek és a CSS összefüggései

Sokáig úgy gondolták, hogy a fogászati tevékenység és az orvosi munka két külön terület, mert a fogorvos
ténykedése nem érinti a szervezet egészét. Egyes fejlett országokban a fogorvos képzésben manapság is a
technikai – gyakorlati alapok a meghatározóak. Szerencsére Magyarországon idejében felismerték, hogy
a fogorvosi munka nem választható el a teljes emberi szervezettől. Ezért a fogorvosok anatómiai, élettani,
kórélettani stb. képzése azonos az általános orvosokéval. Sajnos a CSS oktatása még nem szerepel az egyetemi
tananyagban, holott 60 éves múltja és diagnosztikus, terápiás eredményei erre jogosítanák. Egy gyakorlati
segítség a CSS terhelés felismerésére. Mik azok a jelek, melyek a CSS krónikus terhelését jelezhetik. Előre kell
bocsátani, hogy az egyéni érzékenységek és kompenzációs határok tágak:

• Mozgás vagy állás közben kifelé vagy befelé álló lábak
• Az egyik váll, vagy az egyik csípő magasabban helyezkedik el
• Az egyik állkapocs izület, nyomásra vagy fogsorzárásra érzékeny
• Éjszakai fogcsikorgatás
• Az egyik oldalon hiányos fogazat
• Az egyik oldalon korábban érintkező fogsor
• Fogsorzáráskor a fogazat oldalt elmozdul
• Az állkapocs oldalmozgása az egyik irányba korlátozott
• Az állkapocs nyitáskor az egyik irányba elmozdul
• Rendszeresen az egyik oldalon rágás