Bevezető

"- Álomkapcsolatotok van!", " - Úristen, ha ti szakítotok, soha többé nem fogok hinni az igaz
szerelemben!" - ezeket, és ehhez hasonló dolgokat hallgatott másoktól a 17 éves Sümegi Júlia, míg nem
szakított vele az álompasija, a szintén 17 éves Keszthelyi Áron. A 2 éves kapcsolatnak Áron vetett véget,
ugyanis kiszeretett egykori barátnőjéből, ami Júliát nagyon megviselte, ugyanis mindent megtett annak
érdekében, hogy kapcsolatuk erősebb és erősebb legyen, Áron pedig soha nem tett semmit se a
kapcsolatukért. Júlia élete egyébként sincs egyben, rengeteg problémával küzd meg a mindennapokban,
Áron volt a kapaszkodója, mert sajnos barátokkal se nagyon áldotta meg eddig az élet. A szakítás után
eldöntötte, hogy egy hatalmas fordulatot fog venni a nyáron, és az a csaj lesz, aki mindenkinek kell.

1.

Reggel fáradtan, kimerülten és nyűgösen ébredtem. Ránéztem a telefonom törött kijelzőjére, ami az
időt mutatta, 6:12 volt. Nem mellesleg a kijelzőm akkor törtem be, amikor éjjel elolvastam Mr.
Gerinctelen üzenetét, ami abból állt, hogy "Szakítok, és sajnálom". Ja, én is sajnálom, hogy élsz. Ez
következtében a falhoz vágtam a mobilom, aztán álomba sírtam magam.

Kimentem, anyukámat pillantottam meg elsőnek, aki ráérősen kávézgatott, cigizett, miközben a
telefonját nyomkodta. Nem akartam még azzal bombázni, hogy Áron mennyire egy utolsó görény, és
rohadjon meg, mert eléggé fájt már a szemem a rengeteg sírástól, plusz neki is volt elég baja velem. Ezt
elkerülve készítettem magamnak egy laktózmentes tejeskávét, majd bele is kortyoltam. Még mindig nem
akarom elhinni, hogy pont ő dobott engem, és fogalmam sincs, miért szeretett ki belőlem, illetve miért
nem vonzódik már hozzám. Ilyen fontos dolgokon elméláztam, miközben a kiscicám, Danny nyávogva
futott oda hozzám egy kis simiért, na meg persze egy kis kajáért.

Miután megetettem a kis dagi szerelmemet, bementem a szobámba, és felnyitottam a laptopomat,

egyből töröltem az "Ajándékok Áronnak" nevezetű mappámat, amit csak azért hoztam létre, mert neki
kerestem évfordulós ajándékokat. Most augusztusban lettünk volna két évesek, és kristálymániája miatt
kristályokat néztem ki, illetve különleges kristályokból álló páros karkötőket, biztos nagyon örült volna
neki, csak aztán bumm, szakított velem, és többet már nem kell agyalnom az ajándékain, ahogy eddig
tettem a névnapján, karácsonykor, szülinapján, és az évfordulónkon.

Megnyitottam a Youtubeot, és néztem pár videót, feltöltött Twitch élő adásokat a kedvenc
streamereimtől, ezeket néztem, miközben chipset zabáltam. Igen, ez volt a tervem. Egészségtelen kajákat
összezabálva nézni a Youtubeot, Netflixet, Twitchet, és más ilyesmi platformot, kerülve a romantikus
témájú videókat, sorozatokat, vagy bármi mást. Gyorsan betettem egy utólag feltöltött Twitch streamet,
miközben megnyitottam az Instagramot, és leszedtem a képeim, a cuki kiírásomat, ahol természetesen
Áron volt megjelölve, mellette egy cuki lakat és szívecske. Ja, cuki, mindjárt elhányom magam. Erre már
csak azért is szükség volt, mert látnia kell a világnak is, hogy igen, mi szakítottunk, és szingli vagyok. Félve
átnéztem az ő oldalára, és ő is leszedett a különböző közösségi oldalairól. Szuper, ezt látva még
idegesebb lettem, nem is tudom, miért, hisz én is így tettem, mégis dühített.

Miközben bezártam az Instagramot, felvillant a mobilom képernyője. Egy Messenger értesítés. Tudom,
borzasztóan szánalmas vagyok, de reménykedtem, hogy Áron írt azzal a szöveggel, hogy ne haragudjak,
megbánta, hülye volt.. Mert volt már ilyen. Egyszer szakított velem úgy 1 óráig, aztán bocsánatot kért, és
inkább semmibe vettük. Feloldottam a telóm, és egy régi barátnőm, Bodza írt.

"Szia. Jól vagy?"

Eléggé meglepő volt számomra az, hogy írt, ugyanis mi nem voltunk jóban. Egy éve már, hogy mi
összevesztünk, igazából minden múltbéli sérelmünket egymás fejéhez vágtuk, és azóta nem tartottuk a
kapcsolatot. Egyébként is fura volt az, hogy pont ő keresett meg, mert az állítólagos "igaz barátaim" nem
írtak rám, bár egyébként ez Bodzára vall, régen is mindig ráérzett arra, ha valami baj volt. Komolyan,
bármi előjel nélkül ő a semmiből is megkeresett, hogy mi baj van, és nagyon könnyen kiszed belőlem
bármit.

"Szia. Jól vagyok, te hogy vagy?:)"

"Tényleg jól vagy?"

"Hogyne, miért ne lennék jól?"

"Otthon vagy?"

"Igen, miért?"

Krausz Bodza hív.

- Kisírt szemek, kócos haj, megviselt arc... Látom, jól vagy - nézett bele a kamerába Bodza. Wow, azért ő
rengeteget változott. A hosszú, szőkített haját vállig levágatta, és most sötétbarna hajhuzataga csak
kócosan omlott a vállára, bordós árnyalatú rúzst viselt, ehhez passzoló topot, és füstösre sminkelt
szemeivel engem fürkészett. Nem ilyennek ismertem meg, de egyébként gyönyörű lett. A másik, ami
nem változott, hogy a tekintetével ölni tudna, de tényleg... Úgy nézett rám, hogy minden álmosság
kiment a szememből, és kedvem lett volna meghalni.

- Ez az én formám - nevettem fel keserűen.

- Hogy szakított veled? - hajolt bele a kamerába, én pedig elmeséltem. Mindent. Azt is, hogy mi volt
előtte, hogy hogyan szakított, utána mérgelődött, hogy üzenetben való szakítás az milyen gyáva és bunkó
dolog, aztán... Mindenféle szóbajött. Kimérgelődtük magunkat, és sírtam kicsit, de nevettem is, mesélt ő
az életéről, meséltem én a sajátomról, az elmúlt egy évről, és rájöttünk, hogy kellett ez az egy év szünet.
Beláttuk, hogy a vitánk is felesleges volt, gyerekes volt, azóta érettebben látjuk a dolgokat, és tényleg... A
sors akarta így, hogy újra egymásra találjunk. A nagymonológunk közben elmentünk a mosdóba is (igen,
egymás előtt... Üdv, legjobb barátnők vagyunk), hoztunk kaját, illetve ehhez hasonló apróságokat
csináltunk.

- És hogyan tovább? - kérdezte két falat sült krumpli közt.

- Zabálok, Netflixezek, szomorú idézeket teszek ki Instagramra a storymba, a családomat ijesztgetem

ezzel a kinézetemmel... Szomorú, szerelmes tinilányt játszok - ismertettem a terveimet.

- De ez nem megoldás.

- Dehogynem, mesterien csinálom. Szeptemberben pedig ezzel fogom ijesztgetni az osztálytársaimat -

mondtam, miután kibosszankodtam magam azon, hogy leejtettem a fagyiskanalat.

- Nézd, neked glow up kell.

- Mi az a glow up?

- TikTokon láttam. A lényeg, hogy olyan dolgokat csinálsz főként, amit esetleg eddig nem mertél, amitől
esetleg jobban nézel ki, valami ilyesmi lehet a megfogalmazása - magyarázta Bodza.

- Okés, és nekem miben kellene változnom?

- Miben nem? - kérdezte nevetve. Most miért? Mellig érő, valamikor vörösre festett hajam van (ami már
bőven lenőtt), szemöldököm és a szempillám van kifestve, elég egyszerűre vett stílusom van (igazából
semmilyen, de így jobban hangzik), és úgy festek jelen pillanatban, mint egy frissen dobott, szomorú,
kisírt szemű lány, aki sír a szemét exéért. Más is ilyen szakítás után, nem?

- Figyelj, tudnál nekem ebben segíteni? Egyedül nem menne - ismertem be félve.

- Természetesen, úgy megváltoztatlak, rád se fog ismerni - vigyorgott.

- Másik oka egyébként az volt, hogy nem vagyok életvidám, és neki életvidám lány kell, szóval ez kell,
hogy a legfőbb célom legyen.

- Rendben, akkor... ismered bármelyik haverját?

- Persze, Vendelt ismerem, imádom a fiút - mosolyogtam. Nem félreérteni, ő egy fiúbarátom. Ő Juhász
Vendel, Áron osztálytársa, egyben rohadt jó haverja. Egyébként tény és való, hogy rohadt jól néz ki a
barna hajával, barna szemével, napsütötte bőrével, amin csak úgy virítottak a neonszínű karszalagok,
amiket bulizás, vagy egyéb más program alkalmával szedett össze, jó stílusa is van, magas, és tipikusan az
a bulizós, jófej srác, akiért a legtöbb csaj odavan, és ezt tudja is magáról, mégis neki egy lány kell. Nagyon
harcol most egy csajért, Mrs. Hisztikirálynőért, vagy jó, elnézést... Blankáért. Pontosabban Nádasdi
Blankáért. Utálom a csajt, kihasználja Vendelt, hülyíti, és közben más fiúkkal is találkozgat, flörtölget,
Vendelnek pedig mindig azt mondja jó pár hónap ismeretség után is, hogy még nem tudja mit akar, és
nem biztos, hogy kapcsolatot szeretne... Ahj, nagyon idegesít ez a lány. Persze közben halál féltékeny
rám, holott se én, se Vendel nem adtunk rá okot, plusz nincs is értelme féltékenykedni, ha nincsenek
együtt.

- Miért nem találkoztok?

- Mert Blanka megölne engem is, és Vendelt is - mondtam unottan, miközben vacilláltam, hogy most
akkor egyek a kókuszos fagyiból, vagy a puncsosból. Az utóbbi nyert.
- Oké, oké... van olyan, amit szeretnél magadon megváltoztatni?

- Fogalmam sincs, van valami ötleted?

- Nekem van egy edzéstervem, fitt kell, hogy legyek, amíg nem lovagolok, ha érdekel, elküldhetem -
mosolygott. Bodza egyébként lovagol kiskora óta, mostanában nem űzi ezt a sportot, mert nem nagyon
fér most az idejébe, így míg erre nincs idő, otthon edz.

- Nemááár, edzés? Pont én? - néztem rá szomorúan, fagyis szájjal.

- Nézd, ha te szexi bikinis képeket akarsz Instagramra, ahhoz egy olyan alkat kell, amit te fel is vállalsz,
tőled pedig mást sem hallok, csak azt, hogy milyen kövér vagy, milyen nagy hájad van, szóval... - mondta
őszintén. Egyébként volt benne igazság.

- Jó, rendben... Akkor mi az első lépés?

- Vondd vissza a ruhás rendelésed.

- Mi van?

- Jól hallottad.

- Ahj, minek? - nyöszörögtem, miközben kattintgattam, és vontam vissza a rendelésem. Szuper, akkor az a
hipercuki batikolt (leárazott) pulcsi nem lesz az enyém. Ezért még Bodza kapni fog.

- Nem elég az, ha mozogsz, egészséges kajákat is enned kell, azokat a szemét kajákat pedig szépen add
oda a bátyádnak - utasított.

- Naa, azért én sem őrültem meg, odaadja neki a halál - hőköltem hátra.

- Miért, akkor mit csinálsz velük?

- Oké, minden nap edzek, de hétvégén azt csinálok, amit akarok, azt eszek, amit akarok, abba nem
szólhatsz bele - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

- Jó, rendben - adta meg magát.

- Rendben, mikor kezdhetem?

- Szombat van, most még szenvedd ki magad, hétfőn kezdjük az edzést, és aznap menj el vásárolni
egészségesebb ételeket, az edzéstervet pedig küldöm - magyarázta, majd küldte is egyből a has- és a
popsiedzést, ugyanis én azokra szeretnék mozogni. Letettük a telefont, természetesen előtte lefotóztuk
azt, hogy három és fél órát végigbeszéltünk, amit meg is osztottunk Instagramon a storynkban,
nyilvánvalóan meg is jelöltük egymást rajta, kinyílvánítva azt, hogy újra barátok vagyunk.

Miközben beszéltünk, gyakorlatilag megettem az itthon lévő egészségtelen kaják háromnegyedét, így a
legkevésbé sem voltam éhes, ezért kimentem anyukámhoz, aki továbbra is kint ült, csak már ette a
reggelijét, amit Anti hozott neki. Anti nem mellesleg anyukám újdonsült párja, velük élek, apukámat
kéthetente hétvégén látom.

- Figyelj anya, beszélnünk kell - mondtam keserű szájízzel. Sose szerettem komolyan elbeszélgetni az
anyukámmal, főleg nem akkor, ha Áronról volt szó, ugyanis nagyon szerette a barátomat. Bocs,
nyelvbotlás... Az exemet.

- Mit szeretnél? - állította meg kelletlenül a... Fogalmam sincs milyen Youtube videóját, elég fura dolgokat
szokott nézni. Mindegy, én elmeséltem neki is a történteket, és vállveregetést nekem, amiért nem sírtam
el magam. Elég komolyan hallgatott, néha értetlenül meredt rám, néha idegesen, valamikor pedig nem
nagyon tudtam kivenni a tekintetéből, hogy mit gondol.

- És mit szeretnél csinálni? - kérdezte komolyan.

- Hát, igazából elkezdtem újra Bodzával beszélni, és...

- Bodzával? - nézett rám zavarodottan.

- Igen.

- Azzal a Bodzával, akit utáltál?

- Igen.

- Azzal a Bodzával, akivel veszekedtetek?

- IGEN!

- Érdekes. Azt hittem, ti már nem vagytok jóban.

- De meg tudtuk beszélni a dolgokat - mondtam nyugodt hangon.

- Na és? Mi történt? - faggatott izgatottan.

- Annyi, hogy azt mondta, glow upolnom kellene.

- Ez mit jelent? - kérdezte értetlenül, majd ezt is elmagyaráztam neki, illetve azt is, hogy rám nézve mit
jelent, nekem mit kell csinálnom.

- Szóval akkor röviden edzeni fogsz, merészebb, csajosabb képeket fogsz megosztani, úgy fogsz
viselkedni, mint minden normális szociális 17 éves, kinézeteden változtatsz... És ennyi?

- Nagyjából - mondtam mosolyogva.

- Hát akkor sok sikert kislányom, ha baj van, itt vagyok és segítek! - kívánt nekem sok szerencsét, de azért
hozzátette: - Azért én nem értem, miért kéne edzened, olyan szép kislány vagy, így is esedeznek érted a
fiúk.

- Persze, hogyne - forgattam a szemem. Minden anyuka ilyen? Bárhogy is nézek ki, mindig azt mondja,
hogy "minden fiú meghal értem", vagy akár ehhez hasonlót...

Bementem a szobámba, és visszaültem a laptopom elé. Instán már kaptam pár üzenetet az "igaz
barátaimtól", a storymra válaszoltak. Olyasmiket kaptam, mint "Bodza??? Miért vagy te jóban ezzel a
gyökérrel?", "De nem én vagyok a legjobb barátod?", esetleg olyan is volt, hogy "Engem is felhívhattál
volna :(". Ja, felhívhattalak volna, csak nekem rohadtul nem volt kedvem megkeresni másokat, hogy
kipanaszkodhassam magam, magadtól pedig nem jutott eszedbe rám írni. Erről ennyit. Sóhajtva
bezártam az Instagramot, majd megnyitottam a Rossmann weboldalát, egészséges kaják után kezdtem el
kutakodni. Áron, innen is üzenem, hogy rohadj meg, tudod ki fog sírni utánad, ha össze is szedhetem
magam, és tökéletes csaj is lehetek!

2.

A telefonom ébresztett, Bodza hívott.

- Na jó reggelt csajszi, ki az ágyból!

- Mi-mi van? Hány óra van? - kérdeztem két ásítás között.

- Körülbelül 9 óra van, miért? Meddig maradtál te fent? - nézett rám gyanakvóan. Háát... Lehet, hogy
nem kéne elmondanom azt, hogy éjjel (inkább hajnal) fél négyig sorozatot néztem egy kis chips, popcorn
és gumicukor társaságában, mellé egy kis almalével (sose szerettem a szénsavas dolgokat, néha kívánom
csak meg az ilyesmi üdítőket), közben pedig a lelkem is kizokogtam.

- Nem sokáig - hazudtam. Jobb a békesség.

- Hm... rendben. Nem hiszek neked, meggyőződésem, hogy hajnalig fent voltál, ki se pihented magad.
Bár ez nem az én bajom, később szenvedni fogsz - vigyorgott rám.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem félve.

- Öltözz fel, és indulj el a Rossmannba, be kell szerezni pár egészségesebb harapnivalót, nem maradhatsz
éhen.

- Jó, jó, elkezdek készülődni - adtam meg magam.

- Szuper, hívj, ha hazaértél - mondta feldobva, majd letette a kagylót. Csodás, azzal sem vagyok még
egyelőre tisztában, hogy merre van arccal előre, de kezdjünk el készülődni.

Elég egyszerűre vettem a dolgot, egy fekete sortot vettem fel, illetve egy fehér haspólót, nyárra ideális.
Az arcomra fényvédőt kentem, felkerült egy pici szemöldökzselé, spirál, szájfény, majd a táskámba
eltettem az újrahasznosítható szatyrom és a pénztárcám, többre nem nagyon volt szükségem, a
telefonomat pedig a zsebembe süllyesztettem. Felvettem a sportcipőmet, fülembe dugtam a
fülhallgatómat, majd elindultam.

Út közben elgondolkoztam egy-két dolgon. Régen mindig elképzeltem, hogy Áronnal megyek el az adott
helyre, amerre éppen tartottam, ugyanis mi távkapcsolatban éltünk, nekünk randink sem volt. Nekem ez
nagy segítség volt, mindig arról álmodoztam, hogy a buszról leszállva ott vár engem, odafutok,
megcsókolom, majd kézenfogva megyünk haza. Esetleg boltba megyünk el, vagy tényleg... Bárhova, csak
legyen velem. Mindig, minden alkalommal ez járt a fejemben, amikor suliból jöttem haza, vagy amikor
csak a városban járkáltam. Nekem soha nem volt az a hatalmas vágyam, hogy vigyen el egy drága
étterembe, drága ajándékokkal halmozzon el, számomra mindig az volt a fontos, hogy legyen velem, és
tegyen is azért, hogy velem legyen, de soha nem akart időt szakítani rám. Pedig tényleg... A legboldogabb
lettem volna, ha Áron ott várna rám a buszmegállóban, mikor én leszállok a buszról, és csapzott hajjal,
vállamról lelógó táskával, fáradt arccal odarohanok hozzá, megölelhetem, megcsókolhatom, és
megjegyzi, mennyire hiányoztam neki. Ezt szerettem volna. Csak sajnos soha nem következhetett ez be.

Beléptem az üzletbe, majd megkerestem a kajás polcot. Igazából bedobtam mindent a kosárba, ami
számomra szimpatikus volt, legnagyobb sajnálatomra csak nézegethettem a kedvenc sminkmárkáimtól az
új termékeket, nem vásárolhattam meg egyet sem. Odamentem a pénztárhoz, felpakoltam a
kasszaszalagra a kajákat, majd türelmesen vártam, míg sorra kerülök. Várakozás közben feltűnt, hogy
körülbelül velem egyidős lányok csörtetnek be az üzletbe. Az egyikőjüknek elég ismerős arca volt... Ne.
Jézusom. Az egyik lány Regi volt, a lány, aki általánosban megkeserítette az életemet. Minden rólam
terjengő kamu pletykát ő indított el, folyamatosan ő bántott engem lelkileg, a világ összes sértegető szót,
ami csak létezik, azt már biztos megkaptam tőle. Vele volt még két csaj, aki szintén olyan kaliberű volt
(ránézésre), mint Regi. Ebből a személyleírás alapján nehogy azt higgye bárki is, hogy Regina egy csúnya
csaj, mert nem. Hosszú, fekete haja szögegyenesen omlott a vállára, kék szemei csak úgy világítottak,
tökéletes volt a sminkje, a szettje irigylésre méltó. Nem az az igénytelenül összerakott szett, ami csak
azért értékes, mert ott virít egy Gucci öv, vagy egy Prada táska, mert nem. Fekete-fehér csíkos hosszúujjú
garbót viselt, rajta egy bő fazonú, sima fekete pólót, amit egy fekete szoknyába tűrt. Volt még rajta egy
fekete hálós harisnya (gőzöm sincs, mi a rendes neve), illetve egy fekete, acélbetétes bakancs, amit
rohadtul irigylek. Brutál jól nézett ki, ez a fajta stílus mindig is közel állt hozzá. Kár, hogy egy gyökér.

Sajnos minden igyekezetem ellenére észrevett, aztán intett a pincsikutyáinak (bocs... Barátnőinek), hogy
kövessék, aztán megindult felém. Tekintetével végigmért, majd megajándékozott egy lesajnáló nézéssel.
Nagyszerű.

- Julcsika, te még mindig nem vagy valami izgalmas, jót tenne egy stílusváltás - mondta lesajnáló
mosollyal.

- Regina, neked pedig rohadt jót tenne, ha csak úgy bekussolnál, és békénhagynál - vágtam vissza
gondolkozás nélkül, és egyből elkomorodott a tekintete.

- Oh, tényleg? Már kezdem érteni, hogy a palid miért hagyott ott... - vigyorgott a képembe.

- Ugatást hallottam... Ti nem? - néztem felváltva a két kiscsajra, akik mellette voltak.

- Jól van, örülök, hogy láttalak, de most már rohadj meg - mondta Regina, majd elcsörtetett a
barátnőivel. Úgy látszik, nem tetszett neki az, amit én mondtam. Ez van.

Fizetés után elhagytam a boltot, egyenesen hazamentem. Reginán járt az eszem. Emlékszem, mennyi
közös emlékünk van. Mi voltunk azok, akik tényleg megkeserítették egymás életét. Óvodában rendszerint
dobáltuk egymást gyurmával, majd mentünk haza gyurmás hajjal, természetesen a másikat hibáztatva.
Az iskolában már inkább egymás copfját húzkodtuk, vagy firkáltunk bele a másik füzetébe (itt jött rá a
tanárnő, hogy mi nem ülhetünk egymás mellett). Ez ment alsóban, illetve bocs, negyedikben már ő
jobban megtalálta a közös hangot az osztálytársainkkal, mint én, így őt jobban szerették, ergo hallgattak
rá, és simán kiutáltatott. Ballagáson mikor sírt mindenki, én is sírtam, de én az örömtől, mert végre
megszabadulhattam azoktól az emberektől, akik megkeserítették az életemet, közülük is leginkább
Regina.

Hazaérve fáradtan dobtam le a táskám és a bevásárlószatyrom az ágyamra, majd kapcsoltam be a

telefonomat. Megnyitottam a Messengert, és első dolgom volt felhívni Bodzát, aki rögtön fogadta is a
videochatet.

- Csókoltatlak, most értem haza - mondtam köszönésképp.

- Neked is szia - mondta nevetve. - Mutasd, miket sikerült beszerezned.

- Rendben, de előtte nem hiszed el, kivel találkoztam.

- Naaa?

- Regivel.

- Neee - hüledezett.

- Pedig de.

- És ugyanakkora ribanc, mint volt?

- Jaja, és nem hiszed el, még társakat is talált - mondtam röhögve.

- Jézusom, volt RibiRegi 2.0 is?

- Hidd el, volt harmadik is.

- Úristen, RibiRegi hadsereg - és itt készen voltunk, dőlt belőlünk a röhögés. Imádta szapulni őt, pontosan
úgy gyűlölte őt, mint én. Nincs mese, a legjobb barátnő veled együtt fog utálni másokat, bárkiről is
legyen szó, sajnálom, a lányok így működnek. Még elszórakoztunk ezen, majd persze megmutogattam a
szerzeményeimet neki, ő pedig elégedetten figyelt.

- Jól van, kezdd el most az edzést, aztán gyárts magadnak valami harapnivalót reggeli gyanánt - utasított.

- Igenis, asszonyom!

- Komolyan beszéltem. Na, kezdd el, mert sose fogod elkezdeni - aztán letette a telefont. Szuper, akkor
kell valami szett, amiben mozoghatok.

Végül egy biciklisnadrágot találtam, és egy sima, oversize típusú haspólót, alá pedig felvettem egy fekete
topot, végezetül pedig felkötöttem a hajamat lófarokba. Beraktam a laptopomon egy lejátszási listát, ami
igazából főként olyan zenékből állt, amikre bulizni szoktam itthon egyedül, amikor nincs itthon senki. Jó,
mindenkinek vannak hülye szokásai...

Az edzés végeztével gondolkoztam, hogy mit ehetnék, majd megkentem két puffasztott rizs korongot
(vagy bármi is legyen ez) kakaós kókuszkrémmel, mellé pedig ittam vizet. Lefotóztam, és elküldtem
Bodzának amolyan bizonyítékként. Egyből kaptam választ.

"Szuper. Edzéssel végeztél már?"

"Nem, gondoltam, ezt majd a hasprés közben fogyasztom el."

"Júlia!"

"Jóó, igen, végeztem."

"Nagyon helyes. Várom a képet az ebédedről is."

Elégedetten tettem le a telefonom, majd miután betettem Youtubeon egy videót, beleharaptam az
étkembe. Egyébként egész finom volt.

Hamar megreggeliztem, iszonyat jólesett, meg is lepődtem. Én nem szoktam betartani a

reggelit/ebédet/vacsorát, mindig akkor ettem, amikor éhes voltam, ez pedig nem jó dolog tekintettel
arra, hogy amúgy néha "elfelejtek" enni, vagy csak lusta vagyok összedobni valami harapnivalót.

Reggeli után felvillant a mobilom kijelzője, Vendel írt.

"Szia Júlia, beszélhetnénk?"

"Persze, hívj nyugodtan!"

Juhász Vendel hív.

- Na szia, segítened kell - mondta megtörten.

- Mi? Mi történt?

- Blanka még mindig nem tudja, mit akar...

- Ajj már, Vendel, te is tudod jól, hogy játszik veled! Miért foglalkozol vele?

- Mert annyira tökéletes...

- Hogyne. Tudod mi tökéletes? A nutellás gofri. Na, az tökéletes. Nem ez a ribanc, aki csak hülyít téged...
- forgattam a szemem.

- Dehogy hülyít - hőkölt hátra.

- Ó, dehogyisnem. Mondd csak, kivel kocsikázott és kajált tegnap a McDonald'sban?

- Danival - morogta.

- Danival. A 18 éves, helyes, kigyúrt, jó kocsival rendelkező Danival. Honnan tudod, hogy nem vele van?
Nem nézted Instán a storyját?

- Nem, miért?

- Mi van? - döbbentem le. A lányoknak általában első dolguk az, hogy lenyomozzák a kiszemeltjük
családfáját is, a kamuprofilról csekkolgatás pedig alap. A fiúk furák, ők miért nem csinálnak ilyet?

- Mindegy, mit tett ki? - kérdezte lélegzet-visszafojtva.

- Andalog éppen Danikával a Blaha Lujza téren.

- Mit keresnek ott?

- Honnan tudjam? Lehet várják, hogy valaki megkéselje őket, vagy mutogatja neki Dani, hogy mi lenne
vele, ha nem tartaná el a kis seggét te meg ő - mondtam nyugodt hangon, ő pedig nem bírta, kitört
belőle a röhögés. Persze ezek után is Blanka volt a téma, továbbra sem tudtam vele megértetni, hogy
hagyja már ezt a lányt, mert tényleg csak kihasználja. Blanka nagyon jól tudja, hogy Vendel akármit
megcsinál, hisz menthetetlenül szerelmes, így már kifizettetett vele pár fesztivál- és koncertjegyet,
természetesen ha elmennek kajálni meg vásárolgatni, az is Vendel pénztárcájának fáj, aranyásó a csaj, ezt
pedig Vendel vagy nem látja, vagy csak szimplán figyelmen kívül akarja hagyni.

Simán elment ezzel úgy másfél óra, aztán leraktuk, mert Vendel ment edzeni. Mondjuk nekem meg
ebédelnem kell, szóval gyorsan összedobtam egy kis csirkemellet rizibizivel, mellé pedig vizet ittam.
Természetesen evés előtt első dolgom volt lefotózni, majd elküldeni a kis személyes diktátoromnak (khm,
elnézést, szóval Bodzának), aki egyből felhívott.

- Na szervusz bolondom, mit csináltál eddig? - kérdezte vigyorogva.

- Vendellel beszéltem.

- Még mindig abba a gyökérbe szerelmes?

- Igen - mondtam sóhajtva, majd kibeszéltük ezt is, mint mindent. Eközben természetesen megettem az
étkemet, aztán amikor befejeztem, kivittem a tányérom, visszaérve pedig új téma jött szóba.

- Éés vannak terveid?

- Milyen terveim? - néztem rá kérdőn.

- Pasik terén... - mondta kaján vigyorral. Ez a lány tényleg bolond, bár lehet, ha kimondanám, a telefonon
átnyúlna, aztán úgy csapna tarkón, amiért ilyet mondok.

- Oh, te. Nem kell nekem pasi. Ez az egy is bőven elég volt...

- Ajj, ne csináld már. Nem lehetsz szingli örökké.

- Nekem nem kell király ahhoz, hogy királynő lehessek - közöltem vigyorogva.

- Jogos, de attól még nem lenne rossz ötlet ismerkedni.

- Jó, majd meglátom - adtam be a derekam. Erről is természetesen ódákat zengett, hogy hogyan kell
pasizni (azt hozzátenném, hogy Bodzának soha nem volt pasija és most sincs, így osztogat nekem akár
párkapcsolati, akár pasizási tanácsokat), majd miután kibeszélte magát, letettük.

A délután főleg olvasással töltöttem, szerettem volna kikapcsolni az agyamat. Ezek után elkezdtem az
esti edzést, később pedig hozzáláttam a vacsorámhoz, ami laktózmentes tejből készült tejbegríz volt
kakaóval. A kajámat persze elküldtem Bodzának, amire csak egy szívvel reagált, aztán elfogyasztottam.
Evés közben nézegettem a Snapchatet, és megnyitottam Áron snapjét. Nem. Ez nem lehet igaz. Felhívtam
Bodzát, aki egyből felvette.

- Láttad Áron streakjét? - kérdeztem hűvösen.

- Nem, nekem nincs bejelölve Snapchaten, miért? - értetlenkedett. Ezt követően megosztottam a
képernyőmet (ezáltal már ő is látta, mit csinálok a telefonomon), megnyitottam a Snapchatet, és újra
lejátszottam Áron képét. A képen az ő és egy lány lába van, rajta van az idő, meg egy helymeghatározás,
a Margitszigeten vannak. Az a lány pedig Szilágyi Lilla. Lillát ismerem. Amikor együtt voltunk, ő volt Áron
új osztálytársa, rohadt jó barátok lettek, de mindig mondta nekem, hogy csak barátok. Ne
féltékenykedjek. Pedig szerintem volt rá okom, tekintve, hogy egymásnak nagyon cuki becenevet
állítottak be Messengeren, Áron ráírt, amikor épp veszekedett velem (ezt élőben tudtam megnézni,
elvettem a mobilját, és láttam, hogy abban az időben, azon a napon épp velem vitázott, de őt ez nem
érdekelte, nemes egyszerűséggel ráírt, hogy "Mizu?", vagy hogy "Mit csinálsz? Unatkozom"), illetve
feltűnően sokszor beszélt róla. Na tessék. Igazam volt. Emellett az is borzasztóan bántott, hogy Áron
egyetlen egy alkalommal sem volt képes eljönni hozzám, mert ő "fél a tömegközlekedéstől", közben
pedig itt sétálgat ezzel a ribanccal a Margitszigeten. Köszönöm szépen, Áron. Kicsit sem érzem
megalázónak.

- Jézusom... - kereste a szavakat Bodza. Hát azt én is. Meg Áron gerincét is, bár azt szerintem ha
belehalok, akkor sem találnám meg.

- Ja. Őt választotta helyettem - és kész, itt eltört a mécses, kitört belőlem a zokogás.

- Júlia, ne sírj már, honnan tudod, hogy van köztük bármi? - igyekezett nyugtatni elég eredménytelenül.
Láttam rajta, hogy ő sem gondolja komolyan, csak próbál csitítani engem. Elbeszélgettünk erről, jó sokáig
kitartott, közben volt időnk elmenni fürdeni (legjobb barátnő előtt simán), fogat mostunk, majd
lefeküdtünk. Beraktam a kedvenc sorozatomat, amit együtt néztünk, majd mindkettőnk bealudt rajta.

3.

Az ébresztőm keltett fel reggel nyolckor. Ezt Bodza miatt állítottam be, ugyanis ő mondta, hogy ha
egészségesebb életformát szeretnék követni, akkor időben keljek (nyáron is, ami a rémálmom volt
szerintem egész életemben). Felkeltem az ágyamból, odamentem a tükörhöz, aztán konstatáltam, hogy
elképesztően szarul nézek ki. Más lányok aranyosak kibőgött szemekkel, kócosan... Én nem. Nagyszerű.
Mindegy, kimentem, készítettem magamnak egy teát, majd kimentem az udvarra. Pont jó idő volt, kicsit
hűvös volt, de már bőven fent volt a nap, így a legkevésbé sem fáztam a kis rövid sortomban, és a bő
fazonú haspólómban. A teámat kortyolgatva a tegnapi napon agyaltam.

Még mindig alig hiszem el, amit Áron tett. Emlékszem, régen mennyit beszéltünk arról, hogy mikor jön el
hozzám. Még a szekrényemre is készítettem LED-ből neki meglepetést, gondoltam, ha majd jön, biztos
cukinak gondolja. A monogramunk volt kirakva egymás alá, a két betű között pedig volt egy szívecske. Ja,
rohadt cuki. Mindjárt elhányom magam. Sokszor képzeltem azt el, hogy majd ott várom a
buszmegállóban, esetleg a vasútállomáson. Élőben is számtalan alkalommal megígérte nekem, hogy el
fog jönni. Hogyne... Az első évfordulónkon jött csak át hozzánk az apukájával (szintén arra hivatkozva,
miszerint ő retteg a tömegközlekedéstől, fél egyedül lenni bármelyik helyi járaton). Nyáron szerettem
volna elmenni vele esetleg valamelyik plázába, vagy akár csak enni a McDonald's-ba (nem viccelek,
minden álmom az volt, hogy oda vigyen el első randi gyanánt), de természetesen ennél is fontosabb volt
minden más. Arról is papolt, hogy rám nem lehet vigyázni, velem nem lehet elmenni bárhova is, mert
nem vagyok önálló, életképtelen vagyok... Magyarul természetesen erről is én tehettem. Úgy látszik, Lilla
önálló, Lilla nem életképtelen, Lillával el lehet menni akárhova, különösképp a Margitszigetre
mászkálni... Komolyan, én nem tudom, mi az, amit bennem nem látott, benne pedig igen.

Időközben pedig megittam a teámat, továbbá hallottam azt, ahogy bent szólt a semmivel sem
összetéveszthető Messenger hívás hangja.

Krausz Bodza hív.

- Miért vágsz már megint ennyire világfájdalommal teli, siralmas képet? Citromba haraptál? Feloszlott a
One Direction? - köszöntött kedvesen a legjobb barátnőm. Mindenkinek szép reggelt kívánok én is.

- Neked is szia - mondtam visszafojtott mosollyal.

- Na, ki vele, mi bántja Julcsika piciny lelkét?

- Ha még egyszer így hívsz, kibelezlek. Komolyan beszélek, rádküldöm a cicám!

- Danny az a macska, aki meglát egy egeret, aztán nemhogy elkapná, meghívja vacsorázni egy puccos
étterembe - felelte unottan. Mond valamit. Jó, oké, lusta a kis drágám, de ettől függetlenül imádom.

- Jó, mindegy - hagytam rá, majd elmondtam, min agyaltam.

- Hát te iszonyat nyálas vagy, meg ne haragudjál. Tény, hogy Áron egy gyökér, 5 év szigorított fegyházat
adnék neki, majd dobnám be egy éhes farkasokkal teli tömlöcbe. De te komolyan LED-del kiraktad a
monogramotokat? - nevetett ki.

- Hagyjál békén - próbáltam komolynak tűnni, de belőlem is kitört a röhögés. Sokat témáztunk ezen,
főleg az volt a téma, milyen módon ássuk el Áront, miképp kéne megkínozni (nem pszichopata a
barátnőm, dehogy), közben pedig elkészítettem egy kis müzlit, amit a hatalmas ötletelések közben
elfogyasztottam, majd Bodza lerakta azzal a címszóval, hogy "ne henyéljek, mozogjak", szóval lenyomtam
a mai edzést. Viszonylag jól esett, bár kegyetlen, milyen izomlázam van. Rohadtul unatkoztam utána,
ezért gondoltam, átfutom az Instagramot, aztán ha már ott voltam, kikövettem az összes cuki
"couplegoals" hashtaget és oldalt, amiket Áronnak küldözgettem régebben. Bah, gusztustalan.

"Sziaa, miért szedted le a képeidet?"

Jött az üzenet Alextől. Ő egy hihetetlenül vicces, jófej pasi, aki iszonyat helyes és jól néz ki, bármelyik
lányt felszedhetné, ha nagyon akarná, csak ő kapcsolatban van, méghozzá Barnabással. Egyébként sem
lenne sok esélye egyik lánynak sem, mert Alex foglalt, de így végképp nem, hogy a pasikat szereti.
Mondjuk engem abszolút nem zavar, emellett is az egyik legmegbízhatóbb, legjobb barátom. Ő 18 éves,
vele is volt nem egy vitám. Sajnos ő az a típusú barát, aki tényleg érdemes mindenen megsértődni. Ha
meg nem neki van igaza, azt nem látja be, sőt... Inkább hozzád sem szól akár évekig, csak ne kelljen
belátnia, hogy hibázott. Ezzel együtt nagyon szeretem, mindig mellettem van és számíthatok rá.

"Figyu, hosszú történet."

Barabás Alexander hív.

- Helóka - szólalt meg Alex, majd kivette a nyalókát a szájából.

- Szia. Hol vagy? - érdeklődtem az épületes, bokros, fás hátteret látva.

- Barnit várom, elmegyünk a Westendbe, veszünk nekem cipőt a szalagavatóra - forgatta a szemét. Már
most utálta ezt az egész szalagavatósdit, mert egy lánnyal kell táncolnia, akit egyébként is utál. Nem
engedik, hogy Barnabással keringőzzön, pedig minden lány (aki persze nem szingli) táncolhat a saját
párjával, kivéve őt, mert ez "nem normális". Diszkrimináció...

- Akkor miért velem beszélsz?

- Van időm a sztorira, ez a bolond mindig órákat késik - nézett rám unottan. Egy sóhaj kíséretében
elmeséltem nagyvonalakban a történetet neki is, ő pedig közben sikeresen elfogyasztotta a nyalókáját, a
hatalmas sztorizgatásaim közepette azt is végignézhettem, ahogy feláll, elsétál egy kukához, majd
kidobja.

- Jézusom, én mindig is mondtam, hogy ezzel a palival valami nem kóser... Ráadásul nem is néz ki jól -
mondta idegesen. Tény és való, hogy amikor elküldtem neki az Áronnal való közös képeimet, ő sose
nézte jó szemmel, hogy nem Dwayne Johnson a pasim.

- Hagyjál már, nekem bejönnek a macisabb pasik - nevettem fel.

- Úúú, ne haragudj, de jön Barnabás, majd később beszéljünk mindenképp, addig is szia - hadarta el,
majd tette le. Sóhajtva leraktam a készülékemet, majd elkezdtem agyalni, mit csinálhatnék. 11:31 van.
Elkészítettem egy kis paradicsomos-uborkás-répás salátát, majd miután elküldtem Bodzának, meg is
ettem. Valahogy ez most nem esett olyan jól, mostanában valamiért nem vagyok kibékülve az
uborkával... Áron most biztos, hogy elsütne ezzel kapcsolatban valami perverz viccet, mindig ezt csinálta.
Bármit mondtam, amit esetleg picit félreérthető volt, azt ki is használta és elviccelte. Tipikus fiú...

Ezek után semmi ötletem nem volt, így fogtam magam, és felmentem AnoTalkra. Ez egy olyasmi oldal,
ahol bejelölöd a korodat, a nemedet, illetve azt, hogy lányokkal vagy fiúkkal akarsz beszélni, aztán bedob
neked egy embert. Teljesen anonim az egész, tök vicces tud lenni. Na, bedobott egy fiút.

"szia kor?" - így írt, azonnal el is kapcsoltam. Az ilyenek mindig intim képeket fognak kérni, ezeket jobb
kerülni. Be is dobott egy másik fiút.

"Szia! Hány éves vagy?" - írtam kezdésnek, mert én arra nyomtam rá, hogy 16-21 év közöttieket dobja
be, szóval nem tudtam igazából, hogy mennyi idős.

"Hali, 18. Te?"

"Én 17 vagyok."

"Szuper, hogy hívnak?"

"Júlia vagyok, te?"

"Szép neved van. :) Én Roland vagyok."

"Köszönöm szépen. Miért vagy itt fent?"

"Unatkozom, mert a barátaim nélkülem mentek el strandolni."

"Te miért nem mentél?"

"Ma nem volt kedvem berúgni, de ők mindig rávesznek, és a strandolásnak mindig ez a vége. :D"

"Ismerős a helyzet, velem is ez volt régen barátnőimmel sokszor, főleg, ha estefelé mentünk ki. :)"

"És te miért vagy itt fent?"

"Most ebédeltem meg, a legjobb barátnőmet pedig nem szeretném zaklatni egész nap."

"Engem zaklathatsz. :D"

"Köszi. :D"

"Figyelj, nem megyünk át Instára? Véletlen elkapcsolnálak, és veled pedig jó beszélgetni."

"Oké, mi a neved Instán?"

"kns_rlnd" - írta, majd megkerestem Instagramon. Privát fiók volt, viszont láttam a posztok és a követői
számát, amiből ki tudtam következtetni, hogy nem kamuprofil. Bekövettem, majd ráírtam.

"Okés, rád írtam." - ezután pedig kiléptem az AnoTalkból.

"Na hali, felhívhatlak?" - írt is vissza.

"Oh, oké, persze." - gépeltem is be, aztán felugrott a hívás ablak.

- Szia ismét - köszönt immár harmadjára nekem. Sötétbarna, rövid haj, négyzet alakú, keskenyebb
szemüveg, kissé szeplős arc, szinte éjfekete szemek. Éppen feküdt félmeztelenül az ágyán.

- Szia - köszöntem vissza furán. Kicsit zavarba hozott a felsőteste látványa.

- Baszki, tényleg, nincs rajtam póló... Egy perc - kapott észhez, majd letette a telefont valahova, aztán
elkezdett kutakodni a szekrényében póló után. Ruhái hegyén-hátán voltak, de valahogy elkerülte a
figyelmemet a felsőteste. Nem is olyan rossz ez a fickó... Mindezek után felkapott egy fehér pólót, ami
méginkább kiemelte a napsütötte barna bőrét.

- Itt is vagyok - mondta maga elé fordított kamerával, miközben lehuppant az ágyára.

- Szóval... Mit szoktál csinálni szabadidődben? - érdeklődtem, míg próbáltam kiverni Roland felsőtestét
(egyébként eredménytelenül). Igazi csokikockák vannak a hasán, te jó isten...

- Szeretek a barátaimmal lenni, olvasni is szoktam, illetve kosarazom - felelte mosolyogva.

- Kosarazol? Hány centi vagy?

- 189 cm vagyok, miért, te?

- 151 cm...

- Úristen, de édes lehetsz - nevetett. Ezek után természetesen sokáig elszórakozott a magasságomon. Ez
annyira tipikus... Bárki meglát engem, első dolga valami megjegyzést tenni a magasságommal
kapcsolatban, ha pedig esetleg neten megismert emberrel találkozom, aki tudatában van azzal, hogy
hány centi vagyok, így is meglepődik. Nincs mese, ha te alacsony lány vagy, akkor biztos fogsz rá
megjegyzéseket kapni. Nyilván miután ezt kiveséztük (ami hála a jó égnek nem tartott valami sokáig),
elbeszélgettünk erről-arról. Elmeséltem én is a kedvenc szabadidős tevékenységeim, szóvá tettem a
legjobb barátnőmet, őszintébben beszéltem a jelenlegi érzéseimről (mélyebben nem mentem bele),
illetve ő is mesélt ezt-azt. Van egy 12 éves húga, akit Grétának hívnak, kedvenc színe a zöld, imádja az
olasz kajákat... Röviden, tömören elbeszélgettük az időt, mikor is jött egy értesítés.

Krausz Bodza hív.

- Jézusom, basszus, ne haragudj, de keresnek, ez fontos - hadartam el egy szuszra, majd leraktam, azt án
azon nyomban vettem fel Bodzának a telefont.

- Miért nem vetted fel egyből? Ha meg is halsz, akkor talán 2 csörgést megengedek, különben
megsértődöm, de te mit csinálsz? Na, mit? 4 csörgés után veszed fel! Hát nem igaz már, hogy nem
lehet...

- Egy pasival beszéltem, nyugi már - szakítottam félbe.

- Először is, ha még egyszer csitítgatsz, én egyesével vagdosom le a betétjeidnek a szárnyait. Komolyan
mondom, nem vagyok ló, ne csitítgassál! - mérgelődött. - Másodszor, ami azt illeti... Mesélj erről a pasiról
nekem - váltott át kicsit perverzebb hangnembe, még a mosolya is kajánabb lett.

- Húha, mit mesélhetnék... AnoTalkon ismertem meg - pislogtam szerelmetesen.

- Uramisten, te tényleg hülye vagy - kapott röhögőgörcsöt a legjobb barátnőm. Köszi.

- Álljál már le, komolyan beszélek - förmedtem rá, majd meséltem el neki a részleteket.

- Hát figyelj... Azt a kockahasat képernyőfotózzad csak le nekem, én is szeretném tanulmányozni

kutatómunka céljából, te pedig kezdj hozzá az esti edzéshez és a vacsorához, idő van - szólt rám. Igaza
volt, 17:48-at mutatott a telefonom, ráadásul merülőben is volt a sok hívástól.

- Rendben, majd akkor beszélünk, addig is sziaa!

- Szia kis ribim - köszönt el nagyon kedvesen, majd le is rakta. Néha elgondolkozom azon, hogy miért is
barátkozom vele.

Töltőre raktam a mobilomat, majd pedig elmentem megcsinálni az esti edzést, ami egyébként már
valahogy könnyebbnek bizonyult. Mindezek után elmentem, vettem egy forró fürdőt (ritkán engedem
meg ezt a luxust), amihez társítottam a kedvenc könyvemet. Imádok ilyen módon kikapcsolódni, órákig
képes lennék így feküdni a kádban, de a másfél órát sosem lépem át. Megtörülközöm, felöltözöm
pizsamába, majd lerongyolok a konyhába kajáért. Megállapodtam a vajas pirítósnál, amihez ittam teát,
közben pedig megnéztem, ezidő alatt történt-e bármi is. Szuper, írt Alex és Roland is. Először persze
Alexet nyitottam meg.

"Nézd már, milyen szép cipőt vettünk nekem!!!" - aha. Fekete és fényes. Nagyjából ennyit tudok róla
elmondani. Visszaírtam, hogy valóban nagyon szép, majd megnyitottam azt az üzenetet, ami még inkább
érdekelt.

"Szia. Csak érdekel, mi volt olyan sürgős, mert kezdek picit aggódni. :D" - aggódik. Úristen, aggódik!

"A legjobb barátnőm hívott, semmi komoly."

"Na, annak örülök. Mit csinálsz?"

"Mindjárt elalszom, előtte pedig elkezdek egy sorozatot."

"Melyiket?"

"A nagy pénzrablást."

"Imádtam azt a sorozatot, nézzük együtt?"

"Persze, de hogyan?"

"Van Discordod?"
"Nincs. Miért, mi ez?"

"Egy app, amit gépre is letölthetsz. Itt szervereken lehetsz más idegen emberekkel, beszélgethetsz velük,
plusz privátban tudunk osztott képernyővel sorozatot nézni."

"Tök jól hangzik, akkor le is töltöm. Tuti ráérsz?" - kérdeztem, miközben töltöttem le az alkalmazást.

"Persze.:)"

Kis idő múlva újra írtam.

"Okés, letöltöttem, bejelöllek. Mi a neved?"

"Kenesei Roland."

"Okés, bejelöltelek."

Sümegi Júlia és Kenesei Roland barátok lettek.

Kenesei Roland képernyőmegosztást kérvényez.

4.