Penny 1 rész

Becsúsztam a padomba és elrendeztem a tollat magam előtt. Mindegyiket a színük szerint, így
tudtam a lehető leghatékonyabban jegyzetelni.

Miután ellenőriztem a tollakat, kinyitottam a füzetemet és átnéztem a jegyzeteket, amelyeket az előző

éjjel átolvastam a számítástechnikai könyvben. A zöld és rózsaszín szín jelzi a jogi érvelést, a sárga
a bíróság üzemeket, minden rendben volt. Ha Elliot professzor felszólít, én készen állok.

A többi diák is bejött, a hátizsákjaikat a helyükre rakva csevegtek. Az osztályban elől ültem, hogy
könnyen láthassam a táblát. És nem azért, mert élveztem a látványt ahogy Elliot professzor hosszú
ujjaival lapozza a könyveit vagy hogy a sötét haja majdnem a szemébe hullik. Egyáltalán nem.

- Ismét korán jöttél Penny? – Csúszott be mellém Tucker és szemügyre vette a tollaimat.

Nem vettem figyelembe, egyenesen előre néztem. Ő azóta kínzott, amióta az első évet
elkezdtük a jogi egyetemen. Most, hogy már harmadik és egyben utolsó évben voltunk úgy
tűnt, hogy növelte a zaklatási kísérleteit.

- Ne legyél ilyen. – söpörte a barna hajam félre a vállamról és tette a kezét a hátamra.

Ha elég hosszú ideig ülök és csak hallgatok, akkor megunja és elmegy. Mindig az osztály végében
ült, figyelmen kívül hagyva az előadást a gazdag barátaival. Én keményen tanultam, hogy bejussak
a jogi iskolába és még nehezebb volt megtartani a jegyeimet, amikor anyám üzletében dolgozok.
Egy olyan seggfej, mint Tucker, szétrombolhatja az álmaimat.

- Mindig imádom, ha szoknyát viselsz. – Csúsztatta a kezét a

térdemre. Megragadtam a csuklóját és félretolva mégis rámordultam.
– Ne érj hozzám.
Rám vigyorgott, a kék szeme rosszindulatúan csillogott. Tudom, hogy jól néz ki és hogy már jó
sok bugyiba bejutott az egyetemen, de rám sosem volt hatással. Megvetettem.

- Ezzel a prűd viselkedéseddel felizgatsz, ugye ezt te is tudod ? – A kezével még

mindig a térdemen mozgott miközben én keményen megpróbáltam elhúzódni tőle
annyira, amennyire csak tudtam.

- Mr. Barnes. – Vágott késként a levegőbe Elliot professzor hangja. – Eltévesztette

apadsorát?

Tucker felkapta a fejét, ahogy Elliot professzor belépett az osztályterembe. Elakadt a lélegzetem,
amint a viharos arcára, összeszorított állkapcsára, sötét hajára és a kék szemébe néztem.

Ő volt a legfiatalabb professzor a jogi egyetemen, csak harminckét éves volt és a legizgatóbb is.
Rengeteg diáklány elhomályosodott tekintettel nézett rá, de a szigorú viselkedése megölt minden
romantikus kísérletet.

Tucker levette a kezét a lábamról. - Én csak ...

 - Nem akarom hallgani a kifogásait. - A professzor lecsapta a könyveit az íróasztalára.

- Azt akarom, hogy foglalja el a helyét.

-Igenis – ment el Tucker.

Hirtelen egy pillantást vetettem Elliot professzorra. De ő kerülte a tekintetem.

- Vargas! – A kemény hangjától felállt a szőr a nyakamon.

- Igen professzor? – állt fel két sorral mögöttem egy diák.

- Mi volt a gazdasági, nemzetközi cipőügyben?

- Cipő? - Vargas nem

voltkészen.
Összerezzentem.
Elliot professzor összeszűkítette a szemét és megragadta az asztala szélét.

- Üljön le, Mr. Vargas.

- Én, uh, tegnap este baj volt az autómmal és …

- Üljön le! - Elliot professzor hangjában a parancs összetéveszthetetlen volt.

Annak ellenére, hogy Vargas összeomlott és leégett, az osztály többi része simán ment. Azzal
töltöttem az időt, hogy bőséges jegyzeteket csináljak és amikor volt egy szabad percem, a
professzorra pillantottam. Soha nem nézett rám a legelső nap óta.
A legelső nap felolvasta a nevemet, én szóltam, hogy jelen vagyok és aztán nem nézett rám többé.
Emlékeztem az arcára, ahogy az arcomat nézte, miközben a testem felforrósodott csak attól,
ahogy rám nézett. De ezután soha többé nem nézett felém és sosem hívott ki.
Szóval annyit bámultam, amennyit csak akartam anélkül, hogy félnem kellett volna, hogy rajtakap.
Bámultam, hogy a csokoládé barna haját jobb oldalra simítja, miközben vigyor ül ki a szája bal
oldalán, vagy azt ahogy az állkapcsát mindig borosta borítja, a széles, kemény mellkasát, keskeny
derekát és a feneke formáját. Szinte ugyanolyan buzgón taulmányoztam, mint az iskolai
feladataimat. Hogy fantáziáltam róla, miközben egyedül voltam a szobámban éjszaka? Hát persze.
Ahogy az óra telt, különböző eseteket hoztunk fel a polgári eljárásokról az osztályban. Amikor Elliot
professzor elbocsátott minket, összeszedtem a tollaimat és gondosan visszahelyeztem őket a
helyükre a hátizsákomban. A rend kulcsfontosságú volt számomra, ahogy bevezettem a jogi
egyetemet az életemen keresztül. A saját gyógymódom volt az, hogy rögeszmésen figyeltem arra,
ne legyen rendetlenség, de még mindig úgy éreztem,

ragaszkodnom kell a rutinhoz minden szempontól az életemben. Az utolsó tollat négyszer is

bekattintottam és elraktam.

Elliot professzor becsukta a könyvet és felállt az asztalától. Általában ő volt az első ember, aki kiment
az ajtón, ezért ültem és figyeltem őt. Amikor Tucker kilépett az idióta barátaival a sarkában, a
professzor követte.
 Sóhajtottam és összeszedtem a dolgaimat. A nap hátralévő része eseménytelen volt, az
estémet a könyvtárban töltöttem. Volt egy kedvenc tanulmányom, az iPodomat hallgatva
olvastam. A szobatársam, Dana, megállt és megérintette a vállamat kilenc órakor.

- Haza megyek. Gyerünk. A könyvtár egy óra múlva

bezár. Kihúztam a fülhallgatómat.
- Már majdnem befejeztem, amit olvastam, ezt még
elolvasom. Az ujja köré tekert egy szőke hajtincset.
- Fejezd be otthon.

- Nem tudom. Itt kezdtem, ezért itt kell befejeznem. – Az ajkamba haraptam tudván,
hogy ez hogyan hangzott. Én a szabályaim szerint tartottam a világot. Küzdeni ellene
csak bajt okozott és nem engedhettem meg semmilyen zavaró tényezőt a
vizsgákkalkapcsolatban.

Felsóhajtott. Dana jól ismerte az én különös őrültségemet.

- Értem. Ez király. Engem csak lefárasztott ez az egész. - Ásított. – Mindjárt

elalszom. Már elájultam az osztályban jegyzetelés közben.
- Szállj be az autóba és menj haza, én majd haza sétálok.
- Biztos? – emelte fel a vállára a hátizsákját.

- Igen. – csak tíz perc séta volt a lakásunkig. A lakásunk a jól meg világított egyetem
szélén volt.

- Oké. Majd otthon találkozunk, most megyek, különben elájulok. – Vette a kezébe a
kabátját. Az időjárás hideg lett, ahogy a Hálaadás közeledett.
- Pihenj. - ültem vissza a padhoz. - A vizsgák hamarosan itt lesznek.

- Köszönöm a kis emlékeztetőt. Jó éjt. - megfordult és a lépcső felé indult.

- Jó éjt. – telepedtem le és színekkel kódoltam a jegyzeteimet, amíg a könyvtár

hangos bemondója be nem jelentette a zárást. Miután bepakoltam a dolgokat, a
nagyobb jegyzet füzeteket, majd a könyveket és a kis jegyzetfüzeteket is,
lementem a lépcsőn és visszafelé indultam az egyetemi kollégiumhoz.
A kezemet a kabát zsebébe süllyesztettem. Néhány autó körbejárta az egyetemet, a fényszórók
sötétben fényesek voltak, a fejem a szél felé fordítva elindultam. Már bántam, hogy nem vettem fel
harisnyanadrágot a szoknyám alá, de az a hetvenes évek divatjában valók, nem az osztályomba és
meleg volt a könyvtárban. Átmentem a bölcsészet tudományi épületen, aztán

az egyik tudományi épület mögé mentem, hogy átsétáljak a kis utcákon, ami az egyetemi kollégium
és a lakásom között volt. A kék fény a sötétben megnyugtatott és a segélyhívó telefon jól működött
az úton. Egy szélroham ösztönözte lépteimet, ahogy áthaladtam a hídon egy kis patak mellett.
Vigyáztam, hogy a deszkákra lépjek és átugrottam az útolsó repedt deszkát is.

Lépések hangja ütötte meg a fülemet mögöttem. Megfordultam, egy lány sietett, könyvét a
mellkasához szorította.
 Felemeltem a fejem és folytattam az utamat, ahogy eltűnt az egyik sarkon. A kék fény még
mindig nyugtatóan hatott rám.

Még több lépést hallottam az úton, mire balra fordultam, hogy az a valaki el tudjon mellettem
menni úgy, mint a lány.

- Penny.

Borzongás futott keresztül rajtam és ez nem a szél miatt volt. Tucker az oldalomhoz lépett, mire
meggyorsítottam a lépteimet.

- Láttam, hogy elhagytad a könyvtárat. Valahol itt élsz?

Nem fogom elmondani neki, hogy hol lakom. Semmi esetre sem. - Csak menj el, Tucker!

Rám mosolygott, amitől rémület lüktetett a gyomromban. – Mi? Nem kísérhetek haza egy
csinos lányt?h

Folytattam az utamat azt remélve, hogy válaszom hiánya visszatartja őt.

- Olyan hűvösnek látszol. – Nyúlt a karom és a

vállam köré. Megálltam és elhúzódtam tőle. –
Hagydabba.
- Csak próbáltam kedves lenni.- Vont vállat vigyorogva.

- Csak hagyj egyedül.

- Persze, rendben van - emelte fel a

kezét. Megfordultam és elsiettem a
kék fény alatt.
Amikor megragadta a hátizsákomat és megrántotta, túlságosan megdöbbentem, ahhoz hogy
sikoltozzak.

2. rész

Professzor Elliot
- A kibaszott kis köcsög.- Kiszálltam az autóból és követtem azt a kis szaros Tuckert,
aki követte Pennyt a lakásához.
Későig dolgoztam szemmel tartva a könyvtárat az irodai ablakából. Pennyt nézve. Ez valamiféle
rituálé lett nálam. Az első naptól kezdve az osztályban, amióta meg láttam őt. Ő lett az én
megszállottságom. Hogy ez helytelen? Naná. Leállíthatom magam? Semmi esély rá.
Egyáltalán nem volt egy szépség, sötét haja, komoly szeme és a gyilkosan csinos alakja az első
pillantásra megragadtak. De sokkal több volt ő. Félig titok és félig fantázia. Ő töltötte be a
gondolataimat. Minden apró kis részletet tudtam róla. Hogyan szokott számolni, hogy hogyan
 simítja a haját a füle mögé és azt ahogy rendszerben tartja a dolgokat. És most veszélyben volt.
Éreztem.
A galléromat a fülemhez húzva siettem át a hídon az erdő felé. Tucker végül túl messzire ment,
ahogy Penny után indult, amikor az elhagyta a könyvtárat. Az egész félév kezdete óta majdnem
ugyanúgy figyelte őt, mint én.
Meg kellett állítani. Nem volt semmi tervem, nem is gondoltam végig. Csak megláttam, hogy
utána megy és a vérem felforrt. Most pedig az ösvényen futottam kétségbeesve, hogy
megtaláljam a lányt. A szél a fülembe fújta Tucker hangját. Előttem voltak. Az út tiszta volt. Jobbra
fordultam a járdán és megláttam Penny zöld hátizsákját az úton. Bassza meg.
Mindkét oldalt figyeltem a fák között. A bal oldalon mozgást kapott el a szemem. Tucker háttal állt,
szőke haját megvilágította a holdfény. Penny-t a fa törzséhez szorította, aki megpróbált küzdeni
ellene, de ő túl nagy volt. Harag kavarodott bennem, miközben kiléptem a fenyőfák közül hangtalan
lépésekkel.

- Te kibaszott kis kötekedő. - Tucker keze eltűnt a szoknyája alatt. - Ezt akartad, amióta
találkoztunk.

Penny egy elfojtott sikoltást engedett ki, de ő a bal kezével befogta a száját.
Szerettem volna cafatokra tépni addig, amíg már nem marad belőle semmi. Nem jó választás.
Talán még börtönbe is zárhatnak amiatt, hogy kíméletlenül megvertem egy diákot. Így hát
ketrecbe zárom a vadállatomat és közelebb osonok.

Egy szakadás hangja szelte át a hideg levegőt. Tucker letépte Pennyről a bugyiját és a földre
dobta. A bugyi a sötét leveleken és tobozokon megdöbbentően fehér volt.

Penny harcolt és megpróbálta megrúgni, de a lábai között térdre támaszkodott. Ezzel már túl
messzire ment. Cselekedtem, még mielőtt véghez vitte volna a gonosz tervét, a halántékára

ütöttem. Fájdalom sugárzott a csuklómba, amikor minden erőmmel behúztam egyet Tuckernek,
mielőtt megfordult volna.

Penny felsikoltott, a szeme tágra nyílt a rémülettől, amikor Tucker a földre zuhant. Jól az oldalába
rúgtam és perverzül élveztem a puffanást, amikor a csizmámmal a bordái közé rúgtam, majd
megfogtam Penny kezét.

- Megsérültél?

- P-Professor Elliot? – Könnyek áztatták a rózsaszín arcát. –

Megmentettél. A kezembe fogtam az arcát és lenéztem rá. –
Megsérültél valahol?
Erősen pislogott. - Nem. Nem tett semmit. Megpróbálta ... – Zokogás szakadt fel a mellkasából.

- Jól van. - Felkaptam a bugyit a földről és zsebre dugtam. - Minden rendben lesz.-
Magam mögé néztem, az út még üres volt. - Gyerünk. Menjünk, mielőtt felébred.
Felhúztam rajta a kabát cipzárát és megfogtam a kis kezét.

Körbement Tucker oldalához, megállt és keményen belerugott a gyomrába.

- Seggfej!
Elvigyorodtam. Keményebb volt, mint gondoltam.

- Megérdemelte ezt.- kivezettem az útra és felemeltem a hátizsákját. A segélyhívó

kék fénye a fákon körülbelül húsz méterrel előrébb csillogott. - Erre. – Húztam az út
felé magam mellett tarva. Semmi esetre sem engedtem el a kezét. Most már nem,
amikor végre már tudtam, milyen érzés megérinteni.
Kinyitottam a dobozt és felvettem a piros telefont.

- Egyetemi rendőrség - válaszolt egy nő.

Mély, durva hangon válaszoltam. – Helló, itt van egy fickó, elájult, részegen hever az erdőben.

- Maga a Grover Hall sétálóutcájában van?

- Igen.

- Maradjon ott. Küldök valakit oda.

Letöröltem az ujjlenyomatomat a telefonról és a dobozról a kabátom ujjával. Tucker volt az, aki túl
messzire ment, de nem kockáztathattam.

- Meg kell várni a rendőrséget? - Penny hangja megremegett, reszketve állt.

- Szeretnél feljelentést tenni?

- Nem. – Vissza felé vezettem az egyetem felé vezető úton.

- Várj. Az én lakásom errefelé van. – Mutat a válla fölött.

Az oldalomhoz húzom. – Nem mész vissza a lakásodba. – Szükségem volt arra, hogy velem legyen,
biztonságban a karjaimban. Izgatott voltam, hogy végre haza vihetem hozzám. Ez olyan hiba volt,
amit semmikép nem tudtam elkerülni. Nem engedhettem, hogy elmenjen.

- Az én lakásomba megyünk.

Penny

3. rész
 Nem tudtam abbahagyni a remegést. Elliot professzor beindította a hőt a lábam között és a
testemen. Még most is remegtem, ami miatt öszeszorítottam a fogamat. Ha túl sokáig csukva
tartom a szemem Tucker-t látom és érzem a kezeit magamon. A gyomrom görcsbe rándult az
emlékektől és azt kívántam, hogy le tudjam magamról mosni a kezei nyomát úgy, mintha sosem
történt volna meg.

- Sokk hatása alatt állsz. - Elliot professzor kinyúlt, hogy megérintse a lábama, deelhúzó
dtam.

- Sajnálom. – Ráztam meg a fejem. Olyan sokáig vágytam az érintésére és most

elhúzódom tőle?
Összeszorította az állkapcsát.

- Ne, ez érthető. - Visszahúzta a kezét és néhány mérföldnyire vezetett az egyetemtől.

Régebbi házak sorakoztak, szépen gondozott tölgyfák álltak őrt az utcán. Egy fehér,
kétemeletes házhoz vezetett. Sötétzöld redőnyök takarták az ablakokat és egy piros
ajtó üdvözölte az utcát. A ház oldalához vezetett egy nyitott garázsba, ahol két motor
volt az oldalán, a fényszórók megvilágították.
Nem tudtam mire számítsak. Csak annyit tudtam róla, hogy szigorú, zord professzor, aki
vasököllel irányította az osztályt, és hogy izgatja a fantáziámat. Rápillantottam és szigorú arca
semmit sem árult el. Az egész utat csendben tettük meg, bár éreztem, hogy valami kavarog
benne.

Leállította a motort és kiszállt. Megpróbáltam kitalálni, hogy kell kinyitni az ajtót, de azonnal
nyilvánvalóvá vált, hogy a fogantyú nem működött belül. Odajött hozzám és kinyitotta az ajtót.

- Köszönöm. - Megfogtam a kezét, tenyere meleg volt, mikor lábra segített.

- Erre. – A garázsból az ajtóhoz vezetett, egy rövid folyosón át, majd a konyhába.
Mindenhol csillogó, rozsdamentes acélból készült készülékek, fehér és szürke
márványpadlók, sötét szekrények.

- Ez gyönyörű – mondtam és megpróbáltam nem ügyefogyottnak tűnni.

Letette a hátizsákomat az asztalra, megfogta a kezemet és maga mögött húzott . Átmentünk

egy folyosón és elindultunk fel egy lépcsőn.
Hova megyünk?

– Professzor Elliot?

Megdermedt, majd oda fordult hozzám.

- Itt a házamban hívhatsz Ryan-nak.

Izgalom nyillalt belém, ahogy lenézett rám, olyan intenzitással, hogy szinte égett. Soha nem
találkozott a tekintetemmel az osztályban, bár gyakran nézte azokat a diákokat, akik nem feleltek
meg az ő szabályainak. Észrevettem volna, ha ilyen tekintettel nézett volna másra. Mintha egy
farkas vagy valami halálos ragadozó lenne. Az ellenőrzött, tökéletes professzorhoz szoktam. De itt
most egy nyers férfi állt elöttem.

- Ryan. - A lélegzetem elakadt, amikor a tenyerét a nyakamra tette és

gyengédenmegpihent ott.
- Köszönöm, amit tettél ott. Tuc….

- Ne mondd ki a nevét. – A keze összeszorult a torkomon. A vérem tüzesen felforrt.

- Vele… – Nagyot nyeltem. – Köszönöm.

- Szívesen. Amikor megláttam őt követni ... - A szeme összeszűkült. - Szerencsés,

hogy nem öltem meg. – Egy lépest lement mígnem szinte szemmagasságba
kerültünk, de még magasabb volt. Mintha a kék szeme belemélyedne az enyémbe és
felfedné a titkaimat. Egy gondolat férkőzött a fejembe és megnyaltam a számat.
- Honnan tudtad, hogy követ engem?

Elliot professzor leejtette a kezét és folytatta az utat a lépcsőn.

– Láttam őt. Gyere.

Félnem kellett volna, de nem féltem. Cserben hagyott az “idegen, veszélyes“ riasztásom, fülsüketítő
szirénaként kellett volna hangzania a fejemben, de csendes volt. Valami könnyebbé tett, még a
Tuckerrel való történtek ellenére is. Elliot Professzorral biztonságban éreztem magam.

Beléptünk egy hálószobába, hatalmas nagy ágy volt a közepén zafírkék lepedővel és bolyhos
párnákkal. A nappali két ablakkal arrébb, balra volt.

- Ülj le. – mutatott az ágyra és elengedte a kezem, mielőtt eltűnt volna a gardóba.
Rábámultam és megpróbálam megérteni a viselkedését, majd leültem az ágyra, ahová
mutatott. Annyira fura volt úgy leülni az ágyára, mintha oda tartoznék.
A háza meleg volt, ezért levettem a kabátomat. Fájdalmasan tudatában voltam annak, hogy nem
hordok bugyit és nagyon is tudtam, hogy Elliot professzor a zsebébe tette. A kezembe temettem
az arcom, amikor ez az eszembe jutott.

- Mi az? Jól vagy? - lépett ki a gardróbból félmeztelenül. A szám kiszáradt. Odarohant,

letérdelve rám nézett. Ebből a szögből fiatalabbnak látszott, sötét haja a homlokába
hullott és a szeme fényesebb volt.

- Jól vagyok. Sajnálom. - Nem tudtam elszakítani a tekintetemet róla, az állkapcsáról

és az izmos válláról.
- Ne kérj elnézést! – fogta meg a kezemet. - Ez nem a te hibád.

- Miért hoztál ide? - kérdeztem, nem tudva tovább játszani.

 Felsóhajtott és megcsókolta a kezem fejét. Aztán megfordította és belecsókolt a tenyerembe. Csak
az ajkai apró érintésétől - ami tiltott és szelíd volt - a combjaim között forróság keletkezett.

- Nem kellett volna, hogy ide hozzalak téged, de nem tudtam segíteni magamon.
– Csókolta meg a bal csuklómat. A szája forró volt és bűnös a bőrömön.
- Biztonságban akarlak tartani. Itt van a legjobb helyed, mellettem.

A szoba forogni kezdett? Úgy tűnt, mert nem kaptam levegőt. Elliot professzor megcsókolt.
Hevesen pislogtam és kinyitottam a szemem, hogy meg tudjam, ez nem valami zavaros, nedves
álom. Elliot professzor valóban megcsókolt.

- Ez ... Nem akarom, hogy bajba kerülj.

Megrázta a fejét, selymes haja hátra esett a karomra.

- Az én magánéletem az enyém és nem az iskoláé.

- Nem… Úgy értem az, ami az erdőben történt. - Ha az iskola megtudná,

hogymegütötte Tucker-t, nem tudom, hogy mit fognak csinálni, de nem lenne jó.
- Ha elmondanám a a rendőrségnek, bajban lennél? - Nem akarom ezt, de azt
sem akarom, hogy Tucker ismét utánam jöjjön.
Felmordult, felállt és mellém ült. – Az, hogy elmész a rendőrségre, nem fog segíteni, de ismerek
olyan embereket, akik át fogják adni neki az üzeneted. Soha többé nem fog úgy megérinteni egy
lányt, mint téged.

Felhúztam a szemöldökömet és hozzá fordultam.

- Bántani fogják?

- Ne aggódj emiatt. - A hangja hideg volt, szinte haragos.

Az alsó ajkam rágtam és elgondolkodtam ezen. Valószínűleg igaza volt a rendőrséggel

kapcsolatban. A legutóbbi hírek egyszerű áttekintése azt mondta, hogy nem veszik komolyan a
vádakat, ha mégis, Tucker megkapja a bilincset.

Elliot professzor hátradőlt, a hasára tévedt a tekintetem.

- Nem foglak megállítani, ha fel akarod hívni őket, de ígérem, hogy az én

módszerem hatékonyabb.

Felsóhajtottam és a fülem mögé simítottam a hajam, először a bal fül, majd a jobb. A kezem
ismételni akarta a mozdulatot, négy volt a kedvenc számom. De megpróbáltam irányítani ezt az
ösztönt.

- Csináld meg újra! – A hangja a fülembe fonódott, mint egy csöndben verdeső lepke.

- Mit? – Pirultam el. Érezhető volt az arcrángásom.

- Penny, tudok róla. Ez rendben van. Csináld újra, ha attól jobban érzed magad.
 Megismételtem a mozdulatokat, majd a kezem az ölembe esett. Az ismétlés megnyugtatott és
segített a gondolkodásban. Felpillantottam, próbáltam és próbáltam átjutni a zavaromon, a
nyilvánvaló mentális problémáim miatt.

- Szóval, el akarsz menni a rendőrségre? - Simtott végig az arcán és megfogta a kezem.

- Mindaddig, amíg Tucker távol marad tőlem és nem próbál bántani mást is, elégedett
vagyok a terveiddel.

- Soha nem fog senkit sem bántani, miután a fiúk eljutna

khozzá. Az ajka sarkában egy gonosz vigyor jelent meg.
– Erről biztosíthatlak.

- Az jó.- Vettem egy mély lélegzetet, majd kockáztattam és az ujjaimat az ujjai köré fonta
m.

A tekintete ellágyult, amikor találkozott az enyémmel , a forróság még tüzesebben tért vissza.
Egyenesen ült, karja az enyémen volt.

- Miért nem nézel sose rám? – Tettem fel azt az egyetlen kérdést amely hónapok óta
emésztett engem.
- Mert akkor látni fogod. – vont vállat úgy, mintha a válasza teljesen nyilvánvaló lenne.

- Látni mit?

- Ezt – mondta és a száját az enyémre tapasztotta.

Elliot profeszor

4. rész

Lágy, magas hangon felnyögött, miközben az ajkamat az övére szorítottam. A szeme lecsukódott
és közelebb préselte a mellét a mellkasomhoz. Végignyaltam az ajkát hízelegve, hogy nyissa meg
nekem. Ez bűnös volt, ez a szükség is, de nem tudtam abbahagyni, nem most, amikor végre a
karomban volt.
 Kinyitotta a száját és a nyelvemmel belehatoltam. A csókom túl durva volt, mert túlságosan is
kívántam. Tudtam ezt, de nem változtattam. A farkam fájdalmasan megkeményedett, amikor
félre döntöttem a fejét és elmélyítettem a csókot.
Szerettem volna felfalni és megízlelni a teste minden egyes talpalatnyi részét, megjelölni őt
magamnak. Olyan volt, mintha a gát kitört volna. Végig simítottam a kezemmel a hátán és az
oldalán. A bőre rejtve maradt a szövet alatt, ez idegesített. Megragadtam az ingjét és lentről
felfelé szétrántottam rajta úgy, hogy a gombok szanaszét repültek rajta.
Meglepett hangon felnyikkant, miközben a selymes bőrén végigfutott a kezem, a meztelen
mellkasomhoz húztam. Puha és meleg volt mindenütt úgy, ahogy álmodtam. Egyre mélyebben
csókoltam, a nyelvem összefonódott az övével, a kezem a hajába túrtam és megragadva
meghúztam addig, amíg teljesen az irányításom alatt nem volt. Túl durva voltam. De nem tudtam
leállítani magam.

Ahelyett, hogy elhúzódna tőlem, a karjait a nyakam köré fonja, kemény mellbimbója dörzsölte a
mellkasom a csipkés melltartón keresztül. Teljes volt a megadás.

- Szükségem van arra, hogy meztelen legyél. – ragadtam meg az ingjét és téptem le a karjairól,
majd mögé nyúltam és levettem róla a melltartóját. Amikor a melltartója leesett, kibuggyantak
gyönyörű, duzzadt mellei, mindkettőt a tenyerembe vettem. Betöltötték a kezem.
Megszorítottam, mire nyöszörögni kezdett. Istenem, a hangja egyenesen a farkamba hatolt,
amitől megvastagodtam a nadrágomban.
Ez nagyon bünös és rossz. Egy diák volt. Annak ellenére, hogy azt mondtam megtartom a
magánéletemet, ezzel egyértelműen megsértettem az egyetem szabályait. Amikor a körmei a
vállamba mélyedtek már semmi nem számított többé.

Felkaptam és az ágyam közepére helyeztem. A haja szétterült. Amikor felálltam, rám nézett, szemei
csillogtak a gyenge fényben. Kicsatoltam az övemet, majd kigomboltam a nadrágomat és levettem
a boxerrel együtt.

A tekintete a mellkasomra esett, majd a hasamra és a vastag farkamra telepedett. Megnyalta az

ajkát és ettől a mozdulattól a faszom megrándult.

- Tárd szét a lábaid! – letérdeltem, majd levettem a cipőjét és a földre dobtam.

Elhúzódva tőle, megfogtam a farkamat, ahogy lassan széttárta a lábait.
- Szélesebben! – A hangom rekedt volt és mély, de nem félt tőlem. Széttárta a lábait
addig, amíg már csak egyetlen dolog volt, ami elválasztott a puncijától, és az a
szoknyája szegélye volt.
- Húzd fel! – hosszan és keményen megrántottam a farkam. Előnedvek jelentek meg
a csúcsán és azt akartam, hogy nyalja le.
Követte az utasításomat, felhúzta a szoknyáját a csípőjére. Felnyögtem, amikor a rózsaszín,
nedves puncija tárult elém. A méze csöpögött belőle és tudtam, hogy édes lenne vagy talán
még édesebb, mint ahogy azt elképzeltem.

A mutatóujjammal megemeltem a faszom és feltérdeltem az ágyra. Rózsaszín mellei szinte

könyörögtek a figyelmemért, a mellbimbói olyanok voltak, mint a kemény ceruza. Az egyiket a
számba szoptam, miközben az ujjamat az ajkai közé dugtam. Bekapta és tisztára nyalogatta,
ahogy szopogattam a mellét elég keményen ahhoz, hogy ott maradjon a helye.
 Beleharaptam, mire elakadt a lélegzete az ujjaim körül. Kivettem az ujjamat a szájából és
mindkét kezemet használva összeszorítottam a két kemény és mégis puha mellét.

- Ryan. - Vonaglott alattam.

Tökéletes volt hallani a nevem a szájából. Felváltva szopogattam a melleit, mielőtt belecsókoltam
az édes puncijába a combjai között. Az ujjait a hajamba túrta, miközben hosszan megnyaltam. Íze
a nyelvemen meleg volt és finom. A kezeimet alá dugtam és felemeltem a seggét, szélesebbre
tárva, hogy minden egyes cseppjét megkapjam.

Felnyögört , erősebben ragadta meg a hajam. A nyelvem a csiklója körül kavargott, elégedetten
felnyögtem, amikor a punciját az arcomhoz nyomta.

Bassza meg. Igen.

- Csak az ízedtől el tudnék élvezni. – Lassan megint megnyaltam. -

Nézz rám! Rám nézett félig lesütött, zöld szemével.
– Professzor.

Nem emlékeztettem rá, hogy hívjon Ryan-nak. Ehelyett élveztem a tiltott hatalmat, amit az
osztályban és azon kívül is gyakorlok rajta. Ő az enyém.

Az ajkamat a csiklójára tapasztottam, de tartottam a szemkontaktust, miközben nyalogattam és

szopogattam. Felgyorsítottam, a fejem enyhén mozgott együtt a nyelvemmel. A sikoltása több, mint
kétségbeesett volt, ami visszhangzott a falakon. Két ujjamat bele csúsztattam a szoros puncijába,
aztán a nyelvemmel együtemben mozgatni kezdtem benne az ujjaimat.

- Professz…. – A hangja elakadt, amikor a fogammal gyengéden beleharaptam a

csiklójába, majd a számba szoptam. A csípőmet az ágyhoz dörzsöltem, miközben
basztam a számmal. A golyóimig szeretnék eltemetkezni a forró kis puncijába, de
először azt akartam, hogy élvezzen az arcomra. Amikor a csípője elkezdett vonaglani,
az ujjaimat mélyen belé temettem és a

nyelvemmel rátapadtam a csiklójára. Belekarmolt a fejbőrömbe és felnyögött, ahogy a puncija az

ujjaimra szorultak. Arra a gondolatra, hogy az édes kis szoros puncija a faszom köré fog szorulni,
veszélyesen közel jártam ahhoz, hogy elélvezzek.

- Ó, Istenem, Professzor! – A zihálása kezdett csökkenni ahogy az orgazmusa

elhalványult és a feszültsége elpárolgott.
Még utoljára hosszan megnyaltam, majd felemeltem a lábát és lerántottam róla a szoknyáját. Aztán
újra széttártam a lábait, csak bámultam a nedves punciját. Végre alattam van és én teljes mértékben
élvezni akartam mindent, amit csak felajánl nekem.

Fölé hajoltam, a farkamat a bejáratához raktam. Rám bámult, melle zihált, ahogy lihegett.

- Már annyira vártam erre. – A makkommal belé hatoltam, a puncija rám szorult éppúgy,
ahogy megálmodtam.

A körmeivel belemélyedt a hátamba.

- Éppúgy, ahogy én…

Penny

5. rész

Lassan belém hatolt. A puncim már nedves volt attól, hogy csodálatos dolgokat művelt a szájával.
Belemartam a hátába és olyan szélesre tártam a lábaimat, amennyire csak tudtam.

Minden fantáziám, amely valaha is róla szólt, most valóra vált. A súlya rám nehezedett. Amikor az
ajka találkozott az enyémmel a nyelvemmel behatoltam a szájába.

- Bassza meg. – Keményebben belém döfött és a farka teljesen betöltött engem, amíg
a golyói a fenekemhez nem csapódtak. A csókunk egyre hevesebb lett, ahogy előre -
hátra mozgott bennem, a nyers ereje izgalmat küldött keresztül rajtam. A sarkam a
comjaiba ástam, miközben mélyen felnyársalt. Felemelte a kezét és a torkom köré
kulcsolta. Könnyű nyomást gyakorolt rá, kissé felemelkedett és lenézett rám.
- Az enyém vagy. Mostantól. Senki más nem érhet hozzád. – A hangjától
borzongás futott keresztül rajtam.
Az izmai összehúzódtak, a teste szinte feszülten remegett, ahogy keményen baszott. Voltam már
korábban fiúkkal, de még soha nem voltam férfival. És különösen nem olyannal, mint Elliot
professzor.

Keményen megszorította a torkom.

– Mondd, hogy az
enyémvagy! Megnyaltam
azajkam.
- A tiéd vagyok.

- Jó kislány. – Gyorsabban kezdett dugni, minden egyes lökés a csiklómba hatolt,

amitől az izgalmam még magasabbra hágott. Lehajtotta a fejét a melleimre, a kezét
továbbra is a nyakamon tartotta. Lehetséges, hogy ennyire megszállott legyél egy
másik személy iránt? Ívbe hajolt a hátam, amikor keményen megharapta
amellbimbómat.
- Tetszik a fájdalom, nem igaz?- Újra megharapott, majd áttért a másikra és ott
is kétszer megharapott.

Egy tökéletes négyes.

- Igen, professzor. – Mondtam zihálva, ahogy elhúzta a kezét. Elengedte a torkom éshát
radőlt.

- Fordulj meg. Addig akarlak baszni, amíg már nem tudsz egyenesen járni.

A szemem lecsukódott a mocskos szavakra. Kihúzódott, megragadta a csípőmet és a hasamra

fordított. Durván szétrántotta a lábaimat és hátulról finoman lenyomta a fejemet.

- Bassza meg. - Keményen megragadta a csípőmet és mélyen belém döfött.

Belemartam a lepedőbe és megpróbáltam levegőt kapni, miközben szikrázó gyönyör száguldozott

át az ereimen.

- Tarts ki, Penny. Remélem, készen állsz erre.- Újra belém döfött és elkezdett baszni
úgy, mint egy állat, gonosz, ördögi mozdulatokkal.
Az arcomat a lepedőre szorítottam, ahogy a bőrünk csattogó hangja hallatszott a szobában.
Minden egyes lökésnél teli tüdőből sikoltoztam. Felnyögött és birtokolta a testemet, betöltötte
minden négyzetcentiméteremet, amíg már nem tudtam gondolkozni, csak ízlelni és érezni őt. Vissza
toltam magam a farkára, élveztem a durva baszást.

Lenyúlt és a hajamat az ökle köré tekerte. Felhúzott, a másik kezével megfogta a mellemet,
miközben a csípőjével feldöfött. Megugrottam a farkán, amikor beleharapott a nyakamba és szívni
kezdte. A hátam felívelt, szinte lehetetlen szögben tartott, miközben továbbra is döfködött engem.

Amikor lecsúsztatta a kezét a puncimra, felziháltam. Az ujja a csiklómon olyan intenzív volt, hogy
a körmömet belevájtam az oldalába. De nem állt meg, csak folyamatosan döfködött és állandó
nyomást gyakorolt rám, és szinte ájulásig baszott. Az izzadt testünk csúszos volt egymáson.

- El fogsz élvezni a farkamon és én beléd fogom lőni az összes spermámat, a

tökéletes kis puncidba. Remélem, hogy szedsz tablettát.
Becsuktam a szemem és hagytam, hogy minden érzés magasra emelkedjen bennem, amíg el
nem érem a beteljesülést. Még néhány kemény lökés és ott voltam, várva, hogy
felrobbanhassak. A csípőmmel rádolgoztam a tökéletes ujjaira.

- Elélvezhetek? - Alig tudtam kinyögni a szavakat.

- Élvezz a faszomra! – Brutálisan és mélyen belém döfött. A fájdalomtól és a gyönyörtől

a szikla peremére sodródtam és kitörtem. A puncim megrándult és mélyebbre húzta a
farkát, miközben megpróbáltam lélegezni. Az orgazmusom minden hulláma úgy
száguldozott keresztül rajtam, mint egy mennydörgéses vihar. Sikoltoztam és
remegtem, képtelen voltam a testem irányítani.

- Fogadd be a spermám! – mondta rekedt hangon, a farka megrándult bennem.

- Bassza meg! – A hajamat felrántva a nyakamba harapott ahogy elélvezett, az

orgazmusa intenzív volt, úgy, mint az enyém. Elárasztotta a puncimat, a spermája
elkezdett kifolyni és be nedvesíteni a belső combomat.

A torkomban lévő szúrás élvezethez vezetett és nem akartam, hogy ez az érzés véget érjen.
 Elengedte a hajam és gyengéden leeresztett az ágyra. Csókokat hintett a hátamra és masszírozni
kezdte a csípőmet ott, ahol keményen megragadott. Ott fog maradni a helye, de nem érdekelt.
Azt akartam, hogy ott maradjon.

- Jól vagy? – Húzta végig a nyelvét a gerincemen.

- Tökéletesen. – A szívem vadul zakatolt.

Amikor kihúzódott belőlem, a fájdalomtól elgyengültem. Fájon és jólakottan lerogytam az

ágyra. Bement a fürdőszobájába. Hallottam, hogy a víz folyik, aztán visszatért egy meleg
ronggyal. Miután tisztára törölgetett, lefeküdt mellém és a mellkasára húzott.
Most dugtam az előbb Elliot professzorral. A fejem a mellkasán feküdt, a szíve gyors ütemét a
fülemben halottam. Mennem kéne? Nem tudtam, hogy mit tegyek, de nem akartam elmenni.
Főleg azután nem, ami az erdőben történt. Biztonságban éreztem magam, biztonságban Ryan-
val.

- Mire gondolsz? – túrta az ujjait

ahajamba. Felnéztem rá.
-Semmire.

Az ujjai belemarkoltak a hajamba, amíg a fejbőröm szúrni nem kezdett.

- Ne hazudj nekem. Soha. - lazított fogásán. - Próbáljuk meg újra, Penny. Mire gondolsz?

Ha a szex és az esti beszélgetések bármilyen utalás volt arra, ahogyan uralkodott az osztályban,
akkor ugyanaz a a személy volt. Mert Elliot professzor ugyanolyan intenzív volt, mint amilyennek
látszott.

- Csak maradni akarok…. Itt, veled.- Felkészültem a visszautasításra.

- Jó. - Megcsókolta a hajam. - Ha fel akarsz frissülni, akkor a fürdőszoba az ajtón

keresztül van. Pislogtam.
- Te… te azt akarod, hogy maradjak?

- Miért ne? – Csókolt meg megint.

- Nem tudom. Csak arra gondoltam, hogy nem engeded meg, hogy a nők itt, nálad
töltsék az éjszakát.
- Te nem csak egy nő ,és egy dugás vagy.

A szívem megdobbant a mellkasomban. Jól hallottam ezt?

Az oldalomra rakta a kezét és megszorította a csípőmet.
- Menj a fürdőszobába. Aztán gyere vissza az ágyba.
 6. rész

Professzor Elliot
Lementem a földszintre, a reggeli napfény már megjelent az ablakokon keresztül a ház előtt. Penny
még mindig aludt az ágyban, csinos alakja és az angyali arca gyönyörű volt ahogy aludt. Az, hogy
keménységgel ébredtem fel, nem volt újdonság, de felébredni egy gyönyörű nő mellett, aki az
ágyadban van és úgy kiszállni az ágyból, hogy kibaszottul alszik még?
Határozottan új volt.
De, mint mondtam Penny-nek előző este, ő nem csak egy egyszeri dugás volt. Azóta, amióta az
osztályban az első nap találkoztam vele, akarom őt, meg kellett, hogy kapjam őt. A várakozás tűnt
a legjobb lehetőségnek, mivel a diákom volt. De az előző éjszakai események arra kényszerítettek,
hogy hozzá nyúljak.

Nem bírtam letörölni az arcomon elterülő vigyorgást. Hála Istennek. Bele élvezni a legjobb
élményeimhez tartozott, amit valaha is tapasztaltam. Újra meg akartam baszni, de csak azután, hogy
volt némi ideje visszanyerni az erejét. A puncija olyan szoros volt, mint egy olajozott ököl és fájhatott
neki az, ahogy magamévá tettem.

A kávé illata a konyhába csalogatott, odamentem a hűtőszekrényhez és kivettem az angol muffint

és krémsajtot. Csak néhány percig tartott, hogy megmelegítsem őket, kiöntöttem két kávét.
Amikor visszatértem a szobámba, az ágy üres volt és a víz csobogott a fűrdőszobából.

- Penny?
Egy meglepő "ó" jött a fürdőszobából és kijött. A tegnap éjszaka tönkrement blúza volt rajta, ami
alól kilátszott a gyönyörű bőre.

- Szia. Nem tudtam, hová mentél. - A szeme a kávéra esett. - Ezt

nekemhoztad? A tálcát a komódra helyeztem.
- Igen, de szükségem van valami édes ízre, mielőtt reggelizek.

- Mire? – Kérdezte tágra nyílt szemmel.

- Vedd le a blúzod! - A reggeli napfényben látni akartam lenyűgöző

testénekminden négyzetcentiméterét.
Hátra lépett egy lépést.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez….

- Penny! Vedd le!- A tenyeremet a merevedésemre futattam, ami a boxeren

keresztül meredezett, a farkam kész volt arra, hogy megint durván megbasszam,
ha várnom kell.
 Lassan széttárta a blúza elejét és feltárta a duzzadt melleit. A saját jelöléseim tarkították a
mellbimbóit, amitől szétáradt bennem az elégedettség. Minden másodpercét élveztem, amikor
megjelöltem a buja testét. És ezt újra élvezném. A blúza a padlóra esett, feltárta elöttem a testét.
Hagytam, hogy a tekintetem lefelé haladjon a karcsú derekára és a szőke kis puncijára.

- Menj az ágyra!

Az alsó ajkába harapott aztán tett egy lépést. Megfordultam és elindultam felé. Még két lépést tett,
aztán egy utolsó, nagyobb lépést, mielőtt az ágyra ült. Egy négyes. Az ő száma.

A farkam nekifeszült a boxeremnek, amikor odaértem hozzá.

- Feküdj az ágyra és tárd szét a lábaid!

Rózsaszínűre pirult, miközben lassan hátradőlt és a szemét az enyémre tapasztotta.

- Tárd szét a lábaid. – Gyűlöltem ismételni magam. Ezt már az osztályból tudnia
kellett volna. Széttárta a térdeit és kilátást adott a paradicsomra a lábai között.
Térdre estem, a kezeimet a combjaira fektettem.

- Amikor azt mondom neked, hogy tegyél meg valamit, akkor

temegteszed. Előrehajoltam és beleharaptam a comjába ott, ahol
találkozott a testünk.
Megrándult és feljajdult a fájdalomtól. Miután megjelöltem, hátradőltem és megcsodáltam a
harapásom a bőrén.

- Ha nem teszel eleget a kérésemnek, akkor annak következményei lesznek.Megértettél?

- Igen. – Az elakadó lélegzetéből tudni lehetett, hogy éppúgy be van indulva, mint
én. Egy hosszú nyalással jutalmaztam a bejáratát és a csiklóját.
- Professzor.- Ragadta meg a paplant.

A nyelvemmel belehatoltam a szűk puncijában és élveztem a fészkelődését, a nyögéseit.

- Tetszik, amikor megbaszlak a nyelvemmel?

-Igen . – Vonaglott meg a csípője.

A kezemet a puncijára tettem, a nyelvem helyett az ujjamat helyeztem rá. Megnyaltam a csiklóját,
majd a nyelvemmel mélyen belehatoltam és lenyaltam a nedvességét. Aztán a szűk fenekéhez
mozdultam, az ujjamat végigfutattam az apró résen.

Elakadt a lélegzete, a lábai megremegtek, amikor az édes puncijába temettem az arcom. Amikor a
kezével beletúrt a hajamba és megragadta, tudtam, hogy ott van, ahol akkartam hogy legyen. A
nyelvemmel nyaltam a punciját, miközben folyamatosan masszíroztam a fenekét.

- Professzor! - A körmei a fejbőrömbe vájtak, miközben egyre keményebbé vált a csiklója, egyre
gyorsabban és gyorsabban nyalogattam, aztán az ujjam hegyét a fenekébe toltam.
 Megfeszült egy pillanatra, aztán megnyugodott, amikor lassan belehatoltam az ujjammal. Amikor
begörbítettem az ujjam, felnyögött és a háta ívbe hajlott. A feneke összeszorult az ujjam körül,
lüktetve elélvezett és az arcomba dörzsölte a punciját.
Istenem, az íze a nyelvemen és a fülemben lévő kiáltása miatt olyan kemény lettem, mint a szikla.
De ez most az ő gyönyöréről szólt, nem az enyémről. Továbbra is nyalogattam, amíg a sikoltása
el nem halványult és a háta végre az ágyra hanyatlott.

Még egyszer utóljára megcsókoltam a punciját és belehatoltam a nyelvemmel, amitől

megrándult és felsíkoltott.

Felálltam, megcsodáltam a kipirult testét. - Most már reggelizhetsz.

A szobában az ajtó nyikorogva kinyílt.
- Mi a fasz? Ez egy diák?

Megfordultam, Sarah állt az ajtómban, pokoli dühvel a szemében.

7. rész

Penny
Felsikoltottam és a paplant magamra rántottam. Irvine professzor kiabálni kezdett, ismerős
hangja végighangzott a szobán, ahogy dühösen nekirontott Elliot professzornak, hangos
csattanás hangzott a szobán keresztül, mikor a gonosz, nyitott tenyerével pofon vágta őt, de
Elliot professzor meg sem mozdult.

- Mi a faszt csinálsz? - A nő felemelte a kezét, hogy újra megpofozza, de ő elkapta akezét.

- Semmi közöd hozzá. – mondta nyugodt, egyenletes hangon Elliot professzor. – Kifelé!

- Egy diákkal? – Kérdezte megtört hangon és ahogy rám nézett, könnyek

gyűltek a sötét szemében.
A lepedőt a mellkasomhoz szorítva felültem, nem tudtam, hogy mit tegyek. Míg Elliot
professzor forró, ijesztő fajta volt, addig Irvine professzor túlságosan is rémisztő. Ő volt a
legszigorúbb a gimnáziumban és az egész jogi egyetemen, plusz ő volt a büntetőjogi
professzorom. És most kapott rajta az ágyban az egyik tanárommal. Istenem.

- Kifelé, Sarah.- Elengedte a nő csuklóját és hátra lépett.

- Ő volt az oka annak, hogy nem jöttél el tegnap este? – A nő keskeny csípőjére tette
a kezét, vörös körmei megdöbbentő ellentét volt a fehér szoknyán.
- Nem. Azért nem jöttem, mert vége. Tudod mit. Már hónapok óta véget ért. Hogyjut
ottál be ide? -túrt bele idegesen a hajába Elliot professzor.
 A nő elmosolyodott. - Megvannak a módszereim. - A mosolya teljes vigyorba fordult. - És most,
hogy tanúja voltam ennek a kis incidensnek, tanári kötelességből ezzel sokkal többet kell
foglalkoznom.

- Miről beszélsz? Bargain? – Szorította ökölbe a kezét az oldalán Elliot Professzor.

- Szeretnék tőled dolgokat. - mosolygott rá győzedelmeskedő hangon. -

Tudod mit. Elliot felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Mit akarsz, Sarah?

- Nagyon könnyű. – Hajolt előre és tette a mellkasára a kezét. – Téged.

- Ne érjen hozzá!- Ez az én
hangomvolt? Hozzám fordult.

- Téged nem kérdeztelek, te kis ribanc.

- Ne merészeld így hívni. – Lökte el Elliot Professzor a kezét.

- Úgy hívom őket, aminek látom őket. – Az ajtó felé indult, majd megállt.

A feszültség súlya a szobában a mellkasomra nehezedett. A takaró alatt az ujjammal a

lábszáramon dobogtam. Kisujj, gyűrűsujj, középsőujj és mutatóujj. Tap, tap, tap, tap. Minden
rendben lenne, ha be tudnék illeszteni egy négyest.

Irvine professzor megszakította a dobolást, a hangja méregtől csöpögött.

- Szabadulj meg tőle, vagy elmondom a dékánnak azt, amit ma reggel láttam.

- Sarah….

- Nem, Ryan. - Az ajtókeretnek támaszkodott és egy mosoly terült szét a szögletes arcán.

- Most az enyém vagy. Én adom a parancsokat. És te meg fogod tenni azt, amit
mondtam. Ma este 6 órakor várlak a házamban. Készülj fel arra, hogy a hasadon
fogsz csúszni.

- Hagyja őt békén! – álltam fel, miközben a takarót szorosan magam köré

szorítottam. Elliot professzor védőn felém nyújtotta a kezét. – Maradj ki
ebbőlPenny.
- Penny. - Kegyetlen pillantást vetett rám. – Ha távol maradsz Ryantól, átmész az
osztályodon egy C-vel. Ha nem, attól tartok, hogy elmulasztod a büntetőjogot. –
beszívta az ajkát. - De kár.
Még egyetlen osztályban sem kaptam kevesebbet az A -tól. Tönkre fogja tenni minden
álmomat, hogy egy remek cégnél kapjak munkát. A fenyegetésétől alig jutottam szóhoz.
Szándékában állt tönkre tenni, bármit is fogok csinálni.

- Kifelé! - lépett felé, a fenyegetés lepergett róla. – Mielőtt én rúglak ki.

 A vigyora mesterkélt volt. - Tudod, hogy szeretem, ha durva vagy. – Sarkon fordult, a vállára
vetette a szőke haját és eltűnt a folyosón.- Viszlát ma este.

Döbbenten lerogytam az ágyra.

- Jól vagy? – jött oda és üllt le mellém.

- Nem én vagyok az, akit pofon ütöttek. - Az üres ajtóra néztem. Fenyegetései
visszhangoztak a fülemben, a szívem minden egyes ütemre elakadt.
Megfogta a karomat.

- Ne aggódj.

Megfordultam, hogy felnézzek rá.

- Neked elment az eszed? Tönkre tud tenni engem! Mindent, amiért dolgoztam. A
könyvtárban töltött összes órám és a végtelen tanulásom.- A kezembe fogtam a fejem.
- Állj! - Az ölébe húzott, a paplan alatt megfogta a derekam ahogy a mellkasához ölelt.

- Azt hiszi, hogy fölényben van. Bízz bennem, ha azt mondom,

hogy nem. Hátradőltem, tanulmányoztam a nyugodt tekintetét.
- Hogyan? –Miért annyira magabiztos és nyugodt, amikor a karriere volt a tét?

- Mert van nálam valami, ami az övé. Valami, amit nem akarja,hogy kitudódjon.

- Mi?

- Csak bízz bennem. – Felállt és talpra segített, amitől a takaró leesett rólam. -
Mennünk kell, egy óra múlva órám lesz és neked is.
- Honan tudod, hogy van egy órám? - A gyomrom megremegett, amikor rájöttem,
hogy ismét Irvine professzorral kell szembe néznem.
– Ó, a francba is, az ő
osztályában lesz. A
fürdőszobábavezetett.
- Professzor vagyok. Hozzáférhetek az egész órarendhez. Azt mondtam, hogy neag
gódj. Most pedig zuhanyozzunk, majd elviszlek a lakásodba.
- Nem tudok szembenézni vele. – Ráztam meg a fejem.

- Azt is tudom rólad, hogy még sosem hagytál ki egyetlen órát sem.

A széles hátára és az izmos vállára bámultam. Számomra többé - kevésbé idegen volt, de
mintha ő többet tudna rólam, mint én magam.

- Mindaz, amit tudsz rólam… nem tudom mi értelme van, de hátborzongatónak tűnik.
 Megfordult és a márványnak taszított. Forróság futott keresztül a testemen, egyenesen a
combjaim közé hatolt.
Megragadta a csuklómat és elhúzta a karomat a mellemtől.

- Sose takard el magad előttem. Mindened gyönyörű. – Közel hajolt, az ajka súrolta
azenyémet.

- Ismerem a menetrendet, azt hogy, hol élsz, hogy kik a barátaid, hogy minden éjjel
későig maradsz a könyvtárban. A négyes a kedvenc számod, az édesanyád
éttermében dolgozol. 178- at az LSAT-nél laksz. A születésnapod július 20-án van. Ha
találsz ebben valami hátborzongatót, akkor nem hibáztatlak érte.
- Miért én? – Reszkettem meg, miközben az ujjait a hajamba túrta és végigsimított
rajta. Az érintése áhítatos volt.
- Mert tudtam az első pillanatban, amikor láttalak. Olyan sok nővel voltam már, hogy
meg sem tudom számolni őket. De te más vagy. Olyan volt, mintha valami szikrázna
közöttünk. Nem tudom megmagyarázni, csak azt tudtam hogy akarlak, akkor amikor
először megláttalak. Várni akartam addig, amíg már nem leszel többé a hallgatóm, de
a körülmények mást diktáltak. És most…

A nyakam köré szorult a keze és megszorította a torkom, feszültséget küldve az ölembe.

- Az enyém vagy.

Az csókja hirtelen és hosszú volt, amitől elfogytak az ellenérveim, nyelvét mesteri módon
csúsztatta az enyémbe, túláradtak a testemben az érzelmeim.

Erőszakos volt és ha őszinte vagyok magammal, akkor egy kicsit fanatikus is. De tudtam egy-két
dolgot a megszállottságról, ezért nem ítéltem el. Elengedtem magamés hagytam, hogy a szívem
irányítson az eszem helyett. Akartam őt.

A farka a hasamnak nyomódott. Kinyúltam és a tenyerembe vettem a hosszát, de

visszahúzódott.

- Most nem. - Megcsókolta a homlokom, az orrom és az arcom. Egy négyes….

- Először az osztály. De ma este…. - Megragadta a seggem és felemelt
engem, bevitt a zuhanyba.
- Minden feltétel ki van zárva.
Professor Elliot

8. rész

Miután elvittem Penny-t a lakásába, elmentem az egyetemre. Volt egy kis munkám, mielőtt
elkezdem az előadásomat a nyolc- nyolcas osztályban.

Sarah vörös Porschéja a szokásos helyén parkol. Valószínűleg egyenesen az iskolába jött miután
betört a lakásomba és megpróbált Penny-re ijeszteni. Ez nem működött. Mert miután elment,
elmondtam Penny-nek, hogy milyen mély az iránta való érdeklődésem, a lány maradt és
lezuhanyozott velem.

A farkam kezdett megmerevedni, ahogy visszaemlékeztem a szappanos buborékokra, amelyek

lefelé folytak a testén, ezért átirányítottam a figyelmemet a terveimre és Sarah-ra, hogy a
nadrágomban lévő farkamat ellenőrzés alatt tartsam.
Megragadtam a laptopomat a hátsó ülésről és felmentem a jogi egyetem lépcsőjén. A szél egyre
hidegebb lett, de az ég világoskék színű volt. Betértem a személyzeti oldalra, majd átmentem Sarah
irodája felé. A hangja végig hallatszott a folyóson, amit a diákok papírra vetettek.
Gyorsítottam a lépteimet, az irodám elé léptem és bezártam a két oldali ajtót az osztálytermi
folyóson. Néhány tanár elsétált mellettem, bólintottam vagy köszöntem nekik. Majd hátat fordítottam
és befordultam a sarkon, Sarah osztálytermébe.
A csarnok szerencsére üres volt, ahogy bementem az üres előadóterembe. A lámpák
automatikusan felkapcsolódtak a mozgásérzékelő miatt. Nem volt zár az ajtón, úgyhogy fennállt
annak a veszélye hogy lebukhatok, de megérte.
Tizenöt percem volt, mielőtt a következő órája …és az enyém is elkezdődik. A laptopommal
felmentem a dobogóra, tudtam, hogy Sarah mindig a laptopján keresztül tanítja a diákjait az
osztályban.
Letérdeltem, kinyitottam a dobogó alját és megtaláltam a felszerelését. Kinyitottam a laptopot és
beírtam a jelszavát. A folyosón lévő lépésektől egy pillanatra megdermedtem, de a lépések hangja
visszahúzódott. Gyerünk, gyerünk. Kinyitottam a laptopom táskáját és kivettem belőle egy USB-
meghajtót, vártam, hogy a laptopja elinduljon. Az idő ketyegett, amitől vékony izzadság tört ki a
homlokomon. Amikor a laptop végül betöltött, betettem az USB-t és átmásoltam a fájlt a tanítási
mappájába. Ő folyton minden egyes aprólékos fájt megcsinált, minden leckét dátummal és idővel
jelölt meg. Töröltem a felkészülését és ugyanazt a nevet adtam meg a bemásolt fájlnak.
Kinyitottam, úgy állítottam be, hogy játsszon anélkül, hogy bekapcsolná. És akkor kezdődhet a
tűzijáték.

A fájl a helyén volt, eltávolítottam az USB-t és bezártam a laptopját. Kiléptem az osztályteremből,

normális ütemben kimentem a folyósóra. Néhány diák sétált, de elkerülték a tekintetemet. Nekem
pontosan így volt jó. Jobb, ha tartanak tőlem, mint hogy szeretnek.
 Siettem a folyóson, amíg el nem értem az osztálytermemhez. Öt perccel korábban felállítottam a
jegyzeteket és a könyveket az előadásra és vártam, hogy az óra elkezdődjön…. És arra ,hogy a
pletyka elterjedjen.

9. rész

Penny
Most az egyszer sajnáltam azt, hogy mindig elől ülök az osztályban. Az arcom egyre pirosabban
égett, miközben arra vártam, hogy Irvine professzor megérkezzen. Az osztályban a csevegés
zümmögésétől sem tudtam levenni a szemem a nehéz fából készült ajtóról, amely a folyosóra
vezetett. Dana egy székre ült és karba tette a kezét.

- Hol voltál tegnap éjjel?

- Én, én újra elaludtam a könyvtárban. – Vontam vállat és elvettem a tekintetemet

azajtóról.

- Úristen, már megint? - csomagolta ki a rendetlen jegyzetfüzetét és tankönyvét.

- Rád talált a biztonsági őr?

- Igen. - Utáltam hazudni, de nem mondhattam neki el az igazságot. - Ma reggel

visszavitt a lakásba, de már elmentél az edzőterembe. Így lezuhanyoztam és
ittvagyok.
Felsóhajtott - Nem is vettem észre, hogy nem jöttél haza, csak ma reggel, amikor felébredtem, és
te nem válaszoltál nekem a szobádból. Szerencsés vagy, hogy nem mentem el az egyetemi
rendőrsége, hogy bejelentsem az eltűnésedet, különösen azután, ami Tucker-rel történt.
A pulzusom megugrott egy fokkal.

- Mit értesz ez alatt?

Közelebb hajolt és összeesküvő hangon mondta.

- Arról pletykálnak, hogy a PD egyetem rendőrsége talált rá, leütve az erdő kis
tisztásán, nem messze a lakásunkhoz vezető úton. Bevitték, de úgy tűnt, hogy rendben
van, így elengedték. De aztán megtámadták a lakása előtt késő este.
A szemem elkerekedett.

- Ijesztő, ugye? – hitte rémületnek a meglepetésemet.

Pontosan tudtam, hogy mi történt Tucker-rel Elliot professzor "barátai” miatt. Nem viccelt,
amikor azt mondta, Tucker megkapja az üzenet hangosan és világosan.
 El kellett volna szörnyednem, de eszembe jutott a nyálkás szája, a tenyere a számon és az ujjai a
combomon. Ez egy hidegrázást küldött keresztül rajtam. Tucker megérdemelte amit kapott és
reméltem, hogy megtanulta a leckét.

Dana hátradőlt a székén és szigorú pillantást vetett rám. - Örülök, hogy rendben vagy, de ne
csinálj újra ilyet. Nem biztonságos.
- Igenis, asszonyom.- Bólintottam egy mosollyal.

Úgy tűnt, hogy ez megnyugtatta, megfordult és elkezdett beszélni egy másik diákkal.

A tekintetem megint az ajtóra szegeztem, a stressz fokozódott bennem. Csak remélni tudtam,
hogy Irvine professzor teljesen figyelmen kívül fog hagyni.

Egy perccel az óra megkezdése előtt belépett. A tekintete közvetlenül rám szegeződött egy
magabiztos vigyorral a túlságosan vörös ajkán.

Lehajtottam a fejem, a tollamat és a noteszemet az asztalom fölé helyeztem. Csak a szokásos

módon jegyzeteket kell készítenem és minden rendben lesz.

Tanulmányozni kezdtem a világoskék vonalakat négyesekben az oldalamon, amíg meg nem

éreztem az alakját mellettem, aztán mentálisan négyre osztottam a vonalak részeit.

- Wilder Kisasszony? - Irvine professzor hangja lecsendesítette a

tanteremben lévő fecsegéseket egy pillanat alatt.
Nagyon nyeltem és felpillantottam.

– Igen?

- Felkészült a mai leckéből? – Ragadta meg a távirányitót és rákattintott a

mögötte lévő kijelzőre, a táblát pedig megvilágította, amikor a
számítógépelindult.
- Igen.

- Tökéletes.

Mosolyodott el és én visszaültem a székemre.

- Mondja fel a Hoyt vs. Egyesült Államok gazdaságát.

Az ügy ismerősnek tűnt, de a mai órára nem ez volt a feladat. Megpróbált megalázni.
Szerencsére én mindig mindent előre elolvastam.

- Ez a Legfelsőbb Bíróság ügye volt, ahol a bíróság 5 -4 -re döntött, hogy a szkennelési
rendszámtáblák nem sértik -e meg a negyedik módosítási, keresési és
lefoglalásikorlátozásokat.
Összeszűkült a szeme és újra próbálkozott. - Mi volt a bíróság előtti ügyében?

- Ez a tananyag? – Suttogta Dana átlapozva a tankönyvét.

 Ahogy megpróbáltam emlékezni a konkrét esetre, Irvine professzor rákattintott a távirányítóra.
Nőies sóhaj visszhangzott át a termen és a fehér táblán Irvine professzor volt. Teljesen meztelenül
lovagolt háttal egy férfin cowgirl kalapban, miközben az csapkodta a fenekét.

- Baszál apuci! – Csípkedte a saját mellbimbóit és belenézett a kamerába, ahogy

lovagolt a titokzatos férfin.

- Ó, baszus. - Dana előkapta a mobilját és kezdte felvenni úgy,

ahogytöbben is az osztályteremben.
Irvine professzor felsikoltott és rákattintott a távirányítóra, hogy kikapcsolja, de a gomb
megnyomására egy "Digitális hang" értesítést kapott a jobb felső részen a videó lejátszása
közben.

- Azt akarom, hogy a seggembe tedd apuci. – Húzta a kezét végig a haján és lovagolt
aférfin.

Irvine professzor újabb gombnyomására a képernyő sötétebbé vált. De a kár már megtörtént.
Mindannyian láttuk és Dana …és talán még jó néhányan rögzítették ezt az utókór számára.

10
rés
z.

Penny.

Elliot professzor tányérokat és ezüstöt helyezett az étkezőasztalára. Ő már grillezett két steakat,
mire én megérkeztem a házához iskola után. A gyomrom megkordult, ahogy a húsra és a
zöldségekre néztem, amit készített.

- El sem bírom hinni, hogy te főzni is tudsz. - Nem tudtam elrejteni azt,
hogymennyire lenyűgözött ez.
Vállat vont.

- Én mindig is agglegény voltam. Ez az önellátás része.

- Szóval, kérdezhetek valamit? -Az ujjamat négyszer lenyomtam a sötét asztalon.

-Bökd ki!. – tett a tányéromra pár sült zöldséget és intett, hogy üljek le.

Leültem és rá bámultam, az inge nyitva volt, a borostája sötétebb lett a nap végére.

- Te tetted be a videót, ugye?

 - Az elfogadható megalázottság kedvéért nem fogok válaszolni erre, de azt hiszem,
már amúgy is tudod az igazat.- Leült mellém, az erdei, férfias illata összekeveredett
az ételek illatával.
- Oké, és mit gondolsz mi fog történni vele?- Néztem, ahogy kitöltött két pohár fehérbort
.

- Közigazgatási szabadságra küldik. Nem fog a további tanév többi részében tanítani,
aztán majd Dean Hawkinsnek el kell döntenie, hogy meg akarja-e tartani a tanári karban
vagy sem. Ez amúgy sem érdekel. Meggyőztem arról, hogy sokkal több van abból,
ahonnan ez a videó származik és nem félek használni őket. Nem fog többézavarni.
- Látnod kellett volna az arcát. - Megráztam a fejem, még mindig hitetlenkedtem,
ahogy vissza gondoltam erre. A hír szétterjedt az iskolában és öt percen belül a videót
feltöltötték a Facebookra, az Instagramra, a YouTube-ra és ki tudja még, hogy hol van
máshol. Valaki elkezdett pletykálni arról, hogy a videóban lévő férfi diák volt, ami még
gyorsabban terjedt el. A "Csintalan professzor" vírus lett, mire Sarah eltűnt
azegyetemről.
- Professzor….

- Hívj Ryan-nak. Bár el kell ismernem... – elvigyorodott és elbűvölően felhúzta az ajkát.

- Nagyon élvezem, amikor professzornak hívsz, mialatt baszunk.
Az arcom kezdett elvörösödni, de folytattam a kérdezést.

- Ryan, te voltál a
videóban? Átadott
nekem egy szalvétát.
- Igen.

- Tudta, hogy felvétel készült?

- Ez az ő ötlete volt. Tehát igen. - A késével a steakre mutatott. – Kezdj hozzá.

- Wow! – vágtam le a steak sarkából egy falatot és a számba tettem. Teljesen

közepesre sütötte, úgy, ahogy szeretem.
- Nem félsz attól, hogy megpróbálja megbosszulni? - Megpróbáltam nem teli szájjal
beszélni, de nem sikerült.
- Félni? – húzta fel a a szemöldökét.- Egyáltalán nem. Ráadásul, mint mondtam, több
videóm is van … mind piszkos ….és olyan részletes, mint amit láttál.
Megköszörültem a torkom.

- Meddig voltál vele?

A kését és a villáját a tányér szélére rakta, aztán kinyújtotta a kezét és megfogta az enyémet.

- Néhány hónapig. De a szemeszter kezdetén szakítottam vele.

- Miért?

Rám bámult, majd megszorította a kezem.

- Szerintem tudod.

- Miattam? - nem tudtam felfogni azt, amit mondott. – De még csak nem is ismertél
engem. Csak egy név voltam az osztályban.
- Ismerlek téged. És meg fogsz tanulni rólam mindent, ahogy haladunk. - Úgy tűnt,
hogy kicsit sem zavarja a kapcsolatunk gyors jellege.
Megráztam a fejem. - Nem igazán ismersz engem. Nem tudok rólad vagy a családodról semmit
sem. – emeltem fel a hangom. – Még a kedvenc színedet sem tudom, vagy azt, hogy hol nőttél
fel. Ez … Ez őrültség.

- Ez a szerelem. – újból töltött a poharába a

borból. Felálltam és elhagytam az asztalt.
- Ez túl gyors. Ez őrültség!

- Ez nem őrültség. Ez a sors. – állt fel és követett.

- A diákod vagyok. A tegnap este hiba volt. Mi van, ha elkapnak? Én vagyok az egyik
a sok közül? Hány másik diákkal feküdtél már le? – A hátam a falnak taszította és a
kezét a fejem mindkét

oldalánál a falra tette. Isten bocsássa meg, de az égő pillantástól a szemében forróság áradt szét a
combjaim között, amitől alig bírtam levegőhöz jutni.

- Senki más nincs. Csak te és az nem volt hiba.

- Honnan tudod?

- Hát nem érzed? - A tenyerét a mellkasomra szorította, a szívem felett.

- Itt? Az érintése olyan magabiztos és végtelen volt, hogy a térdem
remegni kezdett.
- Éreztem valamit, de nem tudom, hogy ez valóságos-e. – Néztem rá, kék szeme
az enyémbe fúródott. - És te annyira, de annyira birtokló vagy.
- Félsz tőlem? – A tekintete az ajkamra villant.

- Nem. Kellene? – A ziháló hangom elárult.

- Soha. – A tenyerébe fogta az arcomat, megragadta az államat és az ajkához húzta

aszámat.

A nyelve végigsöpört a fogaimon, a fejét lehajtotta, hogy mélyen megcsókoljon. Megragadtam az

ingjét, miközben a keze beletúrt a hajamba, magához rántott és teljesen birtokolt.
 Felnyögtem, de ő belém fojtotta a hangom. Megfogta az egyik mellem és megszorította, majd
végighúzta hüvelykujját a kemény mellbimbóimon. Miért dobtam ki az összes logikát az ablakon,
amikor a szájával hozzá ért az enyémhez?

Visszahúzódott, megragadta az ingem alját. Felemeltem a karjaimat, ő áthúzta a fejem fölött és

ledobta. Aztán megragadta az ingje nyakivágását és levette magáról. A sötét szőrzetre tapadt a
tekintetem, felemeltem a kezem és végigfutattam a mellkasán.

- Vedd le a melltartódat. – morogta összeszorított fogakkal és kihúzta az övét, majd

kigombolta a farmerét.
Meglazítottam a melltartót és levettem a vállamról, a hideg levegőtől a bimbóim azonnal
megkeményedtek. Nem volt arra lehetőségem, hogy eltakarjam magam, miután ezt elmondta
nekem ma reggel a zuhany előtt.

Letolta a farmerét a boxerével együtt és kivette a vastag, kemény farkát.

- Térdre!

A puncim nedves lett a hangjától. Ez őrültség volt, bűnös, nemet kellett volna mondanom. De
ehelyett térdre ereszkedtem a szőnyegen.

Megragadta a hajam, felém lépett, a lábait a combom közé rakta és a hátam a falnak taszította.
Kinyújtottam a nyelvem, megízleltem az előnedvét a makkján.
-Nyisd ki a szád. – húzta meg a hajam és én engedelmesen szélesre tártam a számat.

Lehajolt és megcsókolt, mielőtt a farkát a számba csúsztatta. Amikor tovább tolta, mint amit én be
tudtam fogadni, megpróbáltam visszahúzódni, de a fejemet a falhoz szorította.

- Be akarsz venni, mint egy jó kislány, ugye? – nézett

le rám. Bólintottam a farkával a számban.
- Jó kislány - visszahúzódott, aztán belemerült a számba.

Kétszer is beledöfött a számba, másodjára mélyebbre. Öklendezni kezdtem, így kihúzta, hogy
lélegzethez jussak. De nem sok időt adott nekem, mielőtt visszatolta.

- Majd dolgozunk az öklendezési reflexeden. – mondta rekedtes morgással. – De most,

szopj le. Annyira mocskos volt, és én imádtam minden egyes piszkos szót, amit kiejtett
az ajkán.
Megnyaltam a vastag rúdját, miközben lassú ütemben, mélyen dugni kezdte a számat.
Megmarkoltam a combjait, amikor mélyen belenyomult a számba, felnéztem rá, elengedtem az
állkapcsom és szopni kezdtem. Megfeszült és beledöfte magát a számba, a makkja érintette a
torkomat.

- A kibaszott francba, Penny. - Kihúzódott és térdre esett.

A karjaimat a nyaka köré tekertem, amikor magához rántott és durván megcsókolt. A keze a
farmeremhez ért és gyors munkával lehúzta a zipzárt, lerángatta rólam bugyival együtt.
 - Feküdj a hátadra és tárd szélesre a lábaid. – Oda húzott a szőnyegre és
ráfeküdtem. Szét tártam a lábaimat, mély lélegzetet vettem. Az előző éjszakától még
mindig fájt a puncim, de nem akartam, hogy abba hagyja. Szeretném azt, hogy
valaha is abba hagyja?

Elvigyorodott és fölém magasodott.

- Addig foglak ízlelni, amíg a puncid el nem ázik és készen áll rám. - A kezét a belső
combjaimra helyezte, széttárta és a nyelvét a redők közé helyezte.
A hátam ívbe hajolt, a vállaimat a szőnyegbe ástam, ahogy az ajkát a puncimra szorította és a
nyelvével a csiklóm körül táncolt. Két ujját belém nyomta, amitől egy apró fájdalom futott keresztül
rajtam amelyet gyorsan megszüntetett a szakszerű nyelvével. Megremegtem, ahogy szopni és
nyalogatni kezdte a csiklómat.

Néhány perc múlva elértem az orgazmust. "Ryan" és "professzor" keverékét sikoltottam, a

puncim megremegett az ujjai körül.

Amikor kimerülten lenyugodtam, felmászott a testemre, a fakát pár centire finoman belém
csúsztatta. Megosztotta velem az ízemet, amikor hosszan és lassan megcsókolt, míg a testem
hozzászokott a méretéhez.

Nemsokára én kezdtem sürgette őt.

- Kérlek, szükségem van rád.- ástam a körmeimet a vállába.

- Mondd, hogy az enyém vagy és én mindent megadok neked, amit csak akarsz.
Adok neked még három orgazmust. – Ragadta meg a torkom.
- Egy tökéletes négyes. - Becsuktam a szemem a boldogság és a tökéletesség ígéretére.

- Nézz rám.- A szeme végtelen szerelmet ígért.

- Én már a tiéd vagyok. Csak mondd azt, hogy az enyém vagy.

Kétségbeesetten lehúztam magamhoz, hogy a farka mélyen
belémhatoljon.
- Mondd meg Penny. Mondd meg, hogy kihez tartozol. – Nézett le rám csillogó, kék
szemmel. Nem tagadhattam meg. És nem is akartam.
- A tiéd vagyok, professzor.