Jenika Snow: Dönts meg (Az Igazi Férfi sorozat 12.

része)

Megmutatja a nőnek, mi van pontosan a kilt alatt.

Molly

Amikor először megláttam Mr. McGowant az osztályba belépve, épp kiltet

viselt. A helyettesítő professzorunk, hatalmas és töprengő, férfias és szexi skót
akcentusa van.
 Lehet, hogy nincs szükségem arra az extra korrepetálásra, de pokoli biztos,
hogy akarom.

Alastair

Amint beléptem a terembe felfigyeltem Mollyra. A tűzvörös hajú lányra

intenzív zöld szemekkel, és egy olyan testtel, ami élve elégetett. Nem akartam
levenni róla a pillantásom, mert tudtam, hogy az enyém lesz.

Talán volt olyan szabályzat, hogy a munkatársak nem barátkozhatnak a

diákokkal. De mivel csak helyettesítek, őt pedig ördögien akarom, kész vagyok
áthágni néhány vonalat és megszegni néhány szabályt.

Figyelmeztetés: Kíváncsi vagy mi van egy férfi kiltje alatt? Nos, a történet nem
fog a sötétben hagyni. Rövid, de persze mocskos, van benne skót hős szexi ír
akcentussal. Csak ránéz a főhősnőre és megtaníthat neki egy-két dolgot arról,
milyen jó érzés lehet mocskosnak lenni.

Fordította: Lexy
Lektorálta: Gemma, Tündérke
 1. fejezet

Molly

Meleg májusi nap volt, melegebb, mint amire emlékszem. Hajam a tarkómra
tapadt, kivettem egy hajgumit és felemeltem a nehéz, hullámos tincseket a
nyakamból. Miután kócos kontyba fogtam, körülnéztem a helyiségben. Mindenki
szerencsétlennek tűt.

Nagy volt a kísértés, hogy egyszerűen lelépjek, kihagyjam ezt az órát és

visszamenjek a lakásomba, hogy hideg zuhany alá álljak, de mielőtt bármit is
tehettem volna, kinyílt az ajtó. Arra számítottam, hogy Mrs. Lane lép be, nagy
pocakja gömbölyödött, arckifejezése bosszús volt. Jövő hónapban esedékes volt,
de mindig szerencsétlennek tűnt, amikor csak láttam.

De nem Mrs. Lane lépett be az ajtón,

A levegő mintha forróbbá, sűrűbbé vált volna, a szoba elhallgatott, ahogy

mindenki a férfit bámulta, aki olyan volt, mint akit még soha nem láttam. És ezt
nem a szó szoros értelmében értettem.

– Jó reggelt, osztály! Alastair McGowen vagyok, a helyettesítő professzor,

mivel Mrs. Lane nem tudott itt lenni.

Azzal a vaskos ír akcentussal folytatta, de ezen túl kiltet hordott. Istenem,

milyen jól nézett ki benne!

Aktatáskáját az asztalra helyezte, felént fordult, elakadt a lélegzetem. A

helyettesítő professzor több mint száznyolcvan centi magas, erősen izmos és
tekintélyt parancsoló légkör veszi körül.

Mocorogtam a helyemen, ruhám a testemhez tapadt, a testem tüzelt, aminek

semmi köze nem volt ahhoz, hogy a helyiségben pokoli meleg volt. Csomó
pasihoz vonzódtam már, de ez semmivel sem összehasonlítható, amit valaha
éreztem.

A vágy intenzív, elemésztő és elhomályosítja az agyam.

ÉS egy mocskos gondolat visszahangzik állandóan a fejemben, újra és újra,

mi van a kilt alatt?

***

Alastair
 Láttam őt a hátsó sorban, kócos kontyba fogott haját. A terem fülledt, meleg,
még ebből a távolságból is látom a halántékát pettyező apró izzadságcseppeket.

Ha nem volna önuralmam ott rögtön elkapám. Csak ha arra gondolok, hogy
előre dőlök és lenyalom azokat a cseppeket, megízlelem a sósságát, rögtön kurva
kemény leszek.

De az irányítás a kulcs.

Mocorog a székén, ruhája felcsúszik a combján. Jó Isten!

Az asztal mögé megyek és leülök. Az önuralmamért vívott harc kudarcra van

ítélve, érzem, ahogy egyre keményebbé válok. Bassza meg! Megköszörülöm a
torkom és egyenesen arra a lányra nézek, aki az enyém lesz.

Csesszék meg a szabályok! Az se érdekelt, hogy egy tanuló, a belátható

jövőben én pedig a professzora leszek. Nem tudom mi ütött belém, de a fenébe is,
nem akarom elengedni ezt az érzést.

Tudom, mit akarok… őt.

Az enyém lesz.
 2. fejezet

Alastair

Eltelt néhány nap, s bár a professzionális tanár/diák szinten tartottam a

dolgokat, nem tudtam nem rá gondolni. Annyira szükségem volt rá, mint a
lélegzetre.

Az óra utolsó félórája csendes tanulás volt. Egy pillanatig Mollyt bámultam,
nem tudtam levenni róla a tekintetem. Most oda akartam menni hozzá, magamhoz
húzni, elfelejteni az órát, és magamévá tenni.

Szorosan ökölbe szorítottam a kezem, amikor a vállára simította vörös haját,

a hosszú, hullámos tincsek mintha érzékin mozogtak volna, mintha az élettelen
tárgy tudná, milyen keményen felizgultam a látványtól. Aztán, talán mert érezte,
hogy rajta van a tekintetem, Molly lassan felpillantott.

Zöld szemei kifejezők voltak, egyenesen belém néztek, tudtam, hogy csak ez
a tekintet - olyan ártatlan, olyan sebezhető - olyan rohadtul felizgatott, hogy
leizzadtam.

Azt hiszem, egy évtizeddel fiatalabb lehetett nálam, talán még annál is többel.
Nem érdekelt. Túl ártatlan volt nekem, túl fiatal, túl tökéletes. Egy mocskos
szemétláda voltam, amiért úgy akartam őt, ahogy akartam, amiért mocskos
dolgokat akartam vele csinálni.

Megköszörültem a torkomat, elmozdultam a székemen, és éreztem, hogy

merevedésem kemény rúdja a kiltemhez nyomódik. A diákokra koncentráltam,
akik nem vették észre, hogy a professzoruknak tomboló merevedése támadt az
egyik osztálytársuk miatt.

A papírmunkámra összpontosítottam, próbáltam kitalálni, hogyan tudassam

Mollyval, hogy az enyém lesz, anélkül, hogy pöcsnek tűnjek. Az óra hátralévő
idejében csak ültem, az asztalomra koncentráltam, gondolataim Mollyra
terelődtek.

Próbáltam nem ránézni, próbáltam nem is gondolni rá. De az igazság az volt,

hogy az első naptól fogva behatolt a gondolataimba.

Bámultam őt, ahogy egy hajszálával játszott. A farkam megrándult. Igazi

beteges fickó lehetek, és lenyúltam, hogy megigazítsam magam, és közben jól
megszorítsam a farkamat. De jobb volt kitartani előtte.
 Ő is rám emelete a tekintetét. Pillantásunk összekapcsolódott, a szívem
hevesen pumpált, a férfiasságom pedig erőszakosan ágaskodott. A szemkontaktus
végül megszakadt, lenézett a könyvére. Én még mindig a lányt figyeltem, lassan
fújtam ki a levegőt, próbáltam visszanyerni a higgadtságomat.

És amikor a lány előre hajolt, épp elég volt, hogy a blúza széttáruljon,
mindössze annyit tehettem, hogy a buja kebleit bámultam. Istenem, csodaszép
volt. Nem csak testi értelemben csodálatos, de intellektuálisan is. A dolgozatára
néztem, ami elbűvölő. Tud bánni a szavakkal.

A farkam sziklakeménységű, olyan, mint egy cső a combjaim között.

Nem tudtam megállni, de ahogy végig húzta az ujját az állkapcsán, ártatlannak

tűnő tett, de minden lélegzete átkozottul erotikus.

Nem voltam egy a kanos kollégista fiúkból. Tudtam, hogy uralkodjak

magamon, s bár bizonyos dolgok lekötöttek, kibaszottul sok időbe telt önuralmat
gyakorolni a helyzet fölött.

Molly a könyvére koncentrált, de ficánkolt a székén és kissé széttárta a

combját. Elkaptam a fekete bugyijának villanását.

Véres pokol!

Jelzett a csengő, én pedig más dolgokra összpontosítottam, amiket meg akarok

vele tenni.

Minden diák összeszedte a dolgait és elment. Én leeresztettem a tekintetem a

lábaira, miközben összepakolt. Szét akartam tárni, nem csak közel akartam
magamhoz tartani, de látni akartam, hogy hozzám tartozik.

Amikor az utolsó távozó tanuló után is bezárult az ajtó lehunytam a szemem,

könyököm az asztalon pihent, durván szedtem a levegőt.

Bassza meg, ha így reagálok rá, amikor még csak nem is beszéltem vele,
tudtam, hogy nem bírom tovább. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Arra sem
akartam gondolni, hogy mindez csak múló vágy, egy erős késztetés, hogy a
magamévá tegyem.

A magamévá teszem, mert korábban soha nem éreztem ilyet.

És ez nem olyasmi, aminek elfelejtésével csak úgy kiegyeznék.

***
 Molly

Nem tudom, mi a baj velem. Az egész óra alatt csak a kiltet viselő pasira
összpontosítottam. Jelenleg épp valami fontosról beszél, ebben biztos vagyok.

A leckére kéne koncentrálnom, de ehelyett én a hatalmas, izmos testet

figyelem. Ahogy beszélt és a vaskos akcentustól beindultam, de után
lecsillapodtam.

Megköszörültem a torkom, ami felhívta rám a figyelmet, mivel csak a

professzor beszélt. Rám nézett, a szeme annyira kék, hogy onnan is tisztán látom,
ahol ülök. Amitől apró remegések cikáztak át a testemen.

Ismertem a vágyat, a szükséget. Szűz vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy a

vágy nem számított. Csak még semmi nem dübörgött végig úgy a vénámon, mint
most.

Soha nem éreztem még ezt, s nem akartam, hogy véget érjen.

De azt is tudtam, hogy az egyetem egyik tanárával együtt lenni súlyosan

elítélendő, talán büntetendő is. Nem ismertem a részleteket, de nem is hallottam
ilyennel kapcsolatos dolgokat az egyetemen tanár és diák között.

De ez sem volt elég a libidóm megszelídítéséhez.

De arra sem volt elég, hogy megállítson és ne akarjam a professzort, vagy

hogy bajba kerüljek, ha ez alapján cselekszek. Semmi más nem érdekelt, csak az,
ahogy éreztem.

Hallgattam hangjának emelkedését, a vastag és mély akcentust, amitől

benedvesedtem. Megbabonázó, mintha a hangjától a magasba emelkednék, s
többé nem érinteném a földet.

És amikor tekintetünk összeakadt a terem végében, az égető érzés felerősödött

a zsigereimben, az érzés, hogy a férfi tudja, mit akar, az pedig én vagyok.

Biztos van valami bajom. Még csak nem is ismerem ezt a férfit. Csak rövid
ideje „találkoztam” vele. Olyan dolgokat érzek miatta, amiket nem is gondoltam
lehetségesnek.

De amit megértettem, az az, hogy akarom őt, meg akarom ismerni, és nem
érdekel, mit gondolnak mások.
 3. fejezet

Molly

Másnap…

Az udvart bámultam. Voltak ott tanuló diákok, mások nevettek és beszélgettek

egymással, mások meghitten ölelkeztek.

A nap besütött az ablakon, és az erős fény egy pillanatra megnehezítette a

látást. Hátat fordítottam az üvegnek, felkaptam a könyvet, amit éppen olvastam,
és újra nekiláttam az oldalnak.

Próbáltam koncentrálni rá, hogy tényleg tanuljak valamit, hiszen ezért voltam
itt, de az agyamban gondolatok kusza zűrzavara volt.

Valami leeső hangjára a szemközti asztalra pillantottam. Egy halom könyv

esett a földre, és két diák éppen azzal volt elfoglalva, hogy összeszedje őket. Nem,
itt nem tudtam koncentrálni. Túl sok minden történt. Az sem jöhetett szóba, hogy
hozzám menjek, hiszen egy óra múlva órám volt.

Úgy döntöttem, hogy a könyvtárba megyek. Legalább az remélhetőleg adna

egy kis nyugalmat, nem csak a körülöttem lévő káosztól, hanem a kósza
gondolataimtól is.

Felálltam, felkaptam a cuccaimat, és elindultam a könyvtár felé. Egy

pillanatra megdermedtem, amikor megláttam magam előtt egy nagyon nagydarab
férfit, aki kiltet viselt. A szívem túlpörgött, és a vér megrohanta az ereimet, amitől
egy pillanatra elakadt a lélegzetem.

Egy másik professzorral beszélgetett, de ugyanabba az irányba tartott, mint

én. Kicsit hátrébb húzódtam, a falnak támaszkodva, és megvártam, amíg
befordulnak a folyosón.

Kizárt dolog volt, hogy bármi ilyesmit is érezzek egy olyan férfi iránt, akit
nem is ismertem. De nem tudtam megállni, nem tudtam tisztán gondolkodni,
mióta először megláttam őt.

Kezdtem elveszíteni az eszemet.

De ha ezek az érzések azt jelentik, őrült vagyok, akkor nem tudom, hogy
akarok-e épelméjű lenni.

***
 Alastair

Kijavítottam az utolsó dolgozatot, lezártam a számítógépemet, és éppen

indultam volna kifelé, amikor megláttam a tüzes vörös hajút, akinek a
megszállottjává váltam - olyan rövid idő alatt, hogy meg kellett volna
kérdőjeleznem a józan eszemet - az egyik hátsó asztalnál ülni.

Molly.

Istenem, még a neve is felizgatott.

Hevesen hajtott a késztetés, hogy odamenjek hozzá és beszéljek vele, hogy

tudassam vele, mennyire ősember tudok lenni, mennyire akarom őt. De valami
kis fickó megállt az asztalánál, beszélgetett vele, mosolyra fakasztotta.

Az ujjaimat a tenyerembe görbítettem, éreztem, ahogy a körmeim szúrják a

bőrömet. Néztem, ahogy visszanéz a könyvére, de a seggfej ott ült mellette. A
fickó őt bámulta, a szemében egyértelmű izgalom volt. Könnyű észrevenni, mert
a pokolba is, én is megkívántam őt.

Bármennyire is szerettem volna odamenni hozzá, elrángatni a férfit a lánytól,

csak bámultam őt.

Néhányszor felpillantott a srácra, de leginkább a könyvére koncentrált. A kis

pöcs közelebb ült, és nem voltam vak arra, hogy minden adandó alkalommal
igyekezett kapcsolatot teremteni vele. A karját az övéhez szorította, közel hajolt
hozzá, hogy a válluk összeérjen.

Molly oldalra mozdult, ekkor döntöttem el, hogy nem vagyok képes tovább
csendben maradni és nézni. Túlságosan féltékeny voltam.

Egy olyan nőnek, mint Molly - az én nőmnek - tudnia kellett, milyen az,
amikor egy igazi férfi megérinti, és jól érzi magát. Legalábbis ezt mondogattam
magamnak.

Aztán a fickó megint felállt, de nem mozdult. Továbbra is az asztal másik

oldalán helyezkedett el, láthatóan még mindig beszélt a nővel, próbálta
meggyőzni valamiről. Néhány percig csinálta ezt, mielőtt nyilvánvalóan feladta.

Amikor a kis szemétláda elment, felkaptam a cuccaimat, és odamentem hozzá.

Az asztal szélénél álltam, néztem őt, és legszívesebben lehajoltam volna hozzá,
megragadtam volna, és megcsókoltam volna. Le akartam lökni a könyveket,
megmondani mindenkinek, hogy húzzon el a picsába, és Mollyt az asztalra
fektetni.
 Istenem, keményedni kezdem, olyan kemény voltam, hogy nem tudtam
világosan gondolkodni.

– Greg, akármennyire hízelegsz, hogy menjek el ma este a buliba, nekem sok

tanulnivalóm van. – Molly még mindig a könyvére meredt.

Nem mozdultam, meg sem szólaltam, mert ha megteszem, valami kibaszott

baromságot mondanék.

Felsóhajtott. – Greg, komolyan. – Amikor felnézett, láttam a meglepetést az

arcán, amiért nem az a kis barom állt előtte. – Mr. McGowan…

Rögtön kiegyenesedett, mellkasa a blúzához feszült. Próbált nyugodtnak

tűnni, de láttam, hogy átkozottul ideges. Amitől lángra kaptam.

És amiért színtiszta férfi ösztönök suhantak át rajtam, kényelmesen

elhelyezkedtem vele szemközt. Ettől még idegesebb lett. A füle mögött lüktető
erecskére figyeltem.

– Hm, – mondta halkan, körbe nézett. – Mr. McGowan?

– A tegnapi feladatod lenyűgöző, – mondtam végül, a hangom vaskos, de

lágy, úgyhogy nem zavartam a többi diákot. – Túlszárnyalta a többit. – Hátra
dőltem, a farkam sziklakemény és nincs lehetőségem, hogy feltűnés nélkül
elrendezzem.

Az arca pirosra váltott, én pedig kíváncsi lettem, vajon az egész teste elpirult-
e. Nem tudtam magamon segíteni, elképzeltem meztelenül, az ujjaim rajta,
ajkaimat végig futtattam a bőrén. Istenem, ott helyben elsülnék a fejemben lévő
gondolatoktól és képektől.

– Köszönöm, - válaszolt végül és lenézett a könyvére. Idegessé teszem, talán

még kényelmetlenül is érzi magát, de láttam, hogy tetszik neki. – Tulajdonképpen
akadt egy kis gondom a következő dolgozat megírásával. – Felnézett rám. – Talán
a héten az egyik óra után találkozhatnánk? Talán adhatna némi iránymutatást
nekem?

Majdnem ott helyben felnyögtem. A farkam felállt, előváladék szivárgott a

tetejéről. A kiltviseléssel az a helyzet – ami része az örökségemnek, – hogy
semmit nem hordok alatta. Ami még érzékenyebbé tette a lábam közti rohadékot,
amitől még jobban tudatában voltam, mennyire kemény vagyok.
 – Szabad vagyok, bármikor is szeretnél találkozni. – Meghatározatlan ideig
helyettesítek. Amíg nem kapok hírt az eredeti professzor visszatéréséről, addig
annyi időt próbálok Mollyval tölteni, amennyit csak tudok.

Már az enyémnek tekintem és semmi sem akadályozhat meg abban, hogy a

magaménak követeljem.
 4. fejezet

Alastair

Amint hazaértem a könyvtári incidens után, első dolgom volt hideg zuhanyt
venni. Olyan átkozottul kemény voltam, sziklakemény. De a zuhany nem ért
semmit, csak még jobban meg akartam markolni magam és kiverni, könnyíteni
magamon és a golyóimban lévő nyomáson.

Amikor megszárítkoztam felmarkoltam egy sört, leültem és mélyen

kortyoltam belőle. A komló íze elárasztotta a nyelvem, egyértelműen rosszabbá
tette a vágyamat. Talán az ivás nem segít a szükségemen. De mégis most rögtön
meg kell próbálnom valamit, ami enyhíti a testem merevségét.

Ledöntöttem a maradék sört és egy újabbért nyúltam, lepattintottam a tetejét

és hosszan kortyolgattam. A hűvös folyadék lesiklott a torkomon. Tudom, hogy
semmi nem történhet köztem és Molly között… semminek sem kellene lennie
köztünk, igaz?

Hosszú ideje nem voltam nővel – éppenséggel évek óta, – de soha nem
éreztem ezt a fajta birtoklási vágyat és nő iránti szükséget. Őrülten vágyom
Mollyra. Annyira szükségem van rá, mint a levegőre.

És amilyen gyorsan a dolgok haladnak, akkor sem lennék képes lassítani, ha

akarnék.

Olyan rohadt kemény vagyok, merev, mint egy vascső. Talán ki kellett volna
vernem a zuhany alatt, de tudom, hogy semmit nem segítene. De ha csak
rágondolok, lenyúlok és a tenyerembe veszem magam. Persze nem használ, de
elképzelem Mollyt és mindazt, amit vele akarok csinálni.

A káprázatos meztelen teste az ágyamon – vagy a pokolba, az asztalom fölé

hajolva. Igen. Látom, hogy készen áll, akar engem, előkészült és elázott. Hátra
lépve figyelem őt az ágyamon, lába széttárva, puncija teljesen látható. Tűzvörös
haja szétterülne a párnámon. Olyan lenne az illata, mint az enyém.

Csendesen figyel engem, arra vár, hogy megmondjam, mit csináljon.

Mindketten akarjuk. És akkor mondanám el neki, hogy tárja ki azokat a csinos
punciajkakat nekem.

Ő pedig azonnal megtenné.

Lehunyom a szemem és tényleg a fantáziáim közé temetkezem. Felnyögök a

gerincemen felsikló kéjtől.
 – Mondd, hogy az enyém vagy, kislány.

– A tiéd vagyok, Alastair. - Rózsaszín és nedves húsa csillogott a gyenge

fényben. Annyira készen állt rám. Csak rám. A háta meggörnyedt, és a mellei
előrenyúltak, a csúcsok rózsaszínűek, kemények voltak. Könyörögtek a számért,
hogy megkóstoljam őket, hogy fogaimmal és nyelvemmel végigsimítsak a merev
csúcsokon.

De nem tudtam megmozdulni. – Érintsd meg magad nekem, Molly lány.

Olyan szépen engedelmeskedett, ahogy egyik kezét a szájához emelte, és

ujjaival végigsimított az ajkai szegélyén. Lassan, miközben még mindig engem
figyelt, megszopogatta az egyik, majd a másik két ujját, utánozva. Befelé és kifelé
mozgatta az ujjait telt, vörös ajkai között.

Amikor eltávolította őket, egy hangos pukkanás töltötte be a szobát, a farkam

hevesen megrándult. Ujjait a puncija felé mozgatta, én pedig visszatartottam a
lélegzetem.

Néztem, ahogy a csiklójával játszik, dörzsölte a csomót az ujjak között, és ilyen

kis hangokat adott ki a torkában. Gyönyörű volt, én úgy igényt tartanék arra a
puncira, mint eddig még senki más.

Harsány nyögés szakadt ki, amikor az ujjait lecsúsztatta a csiklóján,

körbejárta a puncilyukát, majd mélyen beledugta őket. Visszatartottam a
lélegzetemet, ahogy pumpálta ki-be az ujjperceket. A kínzó gyönyör másodpercei
mostak át rajtam, ahogy néztem őt.

Magas nyögése betöltötte a szobát.

Nem bírtam tovább. Majdnem letéptem a ruháimat, és odamentem hozzá.

Kihúzta az ujjait a puncijából, és megmutatta nekem. Mohón beszívtam a számba
azokat a csillogó ujjperceket, megízleltem, megrészegültem a nyelvemet érő ízétől.

Hangos nyögéssel élveztem a kezembe, a magom beterítette az ujjaimat, olyan

magasra repültem a gyönyörtől, hogy soha többé nem érek földet. Kinyitottam a
szemem, durván kapkodtam a levegőt, még ezután is annyira vágytam rá, hogy
tudtam, Mollyval lenni sokkal jobb lesz, mint amit eddig valaha átéltem.

És többé nem várok.

***

Molly
 Halvány gőzöm sincs, mi ütött belém. Csak a könyvtárra tudtam gondolni,
ahogy hazudtam és azt állítottam, segítségre van szükségem, mikor egyáltalán
nem kell. De látni ott állni Mr. McGowant, olyan átkozottul jól nézett ki kiltbe,
tűnődő arckifejezése beindított, a józan eszem is elment.

A tollat az asztalhoz ütögettem, semmire sem tudtam koncentrálni. Hallottam

a bejárati ajtó nyílását és csukódását, és tudtam, hogy Ruby, a szobatársam,
hazaért. Kacagva kerülte meg a sarkot és jött be a konyhába. Láttam, hogy
telefonál, de olyan beszélgetést folytatott, amitől egyenesebben ültem.

– Csajszi, nem hazudok. Kilt volt rajta, és bár sose gondoltam, hogy ez szexi
lehet, csajszi… – Elkezdte magát legyezni, és megint nevetett. Felemelte a kezét,
amikor észrevette, hogy ott ülök. – Szia, csajszi, – mondta halkan nekem. – Oké,
jó, holnap találkozunk, – mondta annak a valakinek, akivel beszélt, egy pillanattal
később már le is tette.

Éreztem az arcomat elöntő hőt. Hosszú ideig nem mondott semmit, amíg
kivett valamit a hűtőből. Leült velem szemben, mosolygott, láttam rajta – és
éreztem az arcomon, – hogy sejt valamit.

– Mi a baj? – kérdezte és egyenesen a narancsleves dobozból ivott.

– Semmi, – válaszoltam és a feladatomra figyeltem, próbáltam

összpontosítani, próbáltam úgy tűnni, mint aki jól van, miközben nem.
Felpillantottam amikor a csend túl hosszúra nyúlt. – Csak fiúgondok.

Úgy nézett rám, mint aki unszolni akar, de nem álltunk ennyire közel
egymáshoz, s tudtam, hogy nem tenné meg.

Legalábbis reméltem.

Néhány szabály megszegésének határán álltam, az egyetemét és morálisat, de

ebben a pillanatban nem érdekelt.

Abban a pillanatban mindössze Alastair McGowant akartam.

5. fejezet

Alastair

Ahogy teltek a napok, a lány pokoli idegesnek tűnt az osztályban, amitől azt
feltételeztem, hogy a szabályok áthágásától való félelem miatt nem akar velem
odáig jutni. Feltételezem ez az oka, amiért nem jött az irodámba.

De nem vagyok kész meghátrálni.

Ideje megszerezni, de miután mindent kimondtunk és megtettünk, én egy skót

vagyok, aki a nőjét akarja.

A professzorként eltöltött időm a végéhez közeledett, de nem fogok csak úgy

elsétálni Mollytól. Nem teszem. Még csak nem is gondolok rá.

Már a magaménak követeltem. Majd bebizonyítom neki, milyen messzire

elmegyek azért, hogy valóságossá tegyem.

Az osztály elment, összepakoltam a dolgaimat. Megszólítom, elmondom,

hogy beszélnem kell vele, hogy az enyém. De amikor felnéztem, láttam, hogy már
elment. Hideg keménység öntött el.

Megragadtam a táskám és elindultam. Egy dologra koncentráltam, egy célra.

Molly tudomására hozom, hogy hozzám tartozik.

A szabályok pedig elmehetnek a picsába.

Nem érdekeltek a diákok és a személyzet, akik mellett elhaladtam, vagy a

következmények, amik megtörténnek vagy nem, miután megtettem, amit akarok.
Nem várok tovább, hogy megszerezzem. Most jött el az ideje, és mindenkin és
mindenen átgázolok, ami az utamba kerül.

Meglöktem a fő kampuszépület bejárati ajtaját, pillanatnyilag elvakított a

napsütés. A szívem dübörgött, a vér úgy száguldozott az ereimben, mint a partot
ostromló hullámok.

És aztán megláttam őt, pont a kőlépcső alatt álldogált. – Molly, kislány, –

mondtam, de megdermedtem, a szavak a torkomon akadtak, amikor észrevettem,
hogy valami kis mocsokkal beszél.

A pasi mosolygott rá, a testbeszéde arról árulkodott, nem baráti beszélgetés

miatt van ott. Aztán pedig előre nyúlt és elsimította az egyik hajtincsét a lány
válláról.
 Birtoklási vágy és agresszió sújtott le rám.

Az a kis faszkalap megérti majd, mit jelent, ha ő az enyém.

***

Molly

Elléptem Bradtől, aki egy srác a közgazdaság kurzusról. Mosolyogtam,

próbáltam kedves lenni, még ha nem is tetszett a mód, ahogy egyre közelebb
araszolt hozzám.

– Kell egy fuvar? – kérdezte Brad.

Megráztam a fejem.

– Nem, köszi. – Sétálni fogok a néhány sarokra lévő lakásomtól, s bár

elfogadnám a fuvart olyantól, akit ismerek, ez a srác nem tartozik közéjük.

Felemelte a kocsikulcsát és a parkoló felé intett. – Biztos? Mármint, kicsit

messze laksz, igaz? El tudlak dobni, de lóghatnánk kicsi együtt?

– Köszönöm, de nem.

– Mr. Harrison, biztos vagyok benne, hogy valahol máshol kellene lennie.

Éreztem az arcom forróságát, a testem megfeszült. Istenem, az az ír akcentus

teszi ezt velem. Megfordulva Mr. McGowant látom ott állni, az arca vad,
testtartása agresszív.

Alastair hatalmas, impozáns, és átkozottul izmos. Bűzlött a birtoklástól,

kisajátító légkör lengte körül. Nem sejtem, miért tudom, miért érzem, de
körülvesz engem, beborít mint egy második bőr.

– Elnézést? – mondta Brad, viselkedése rögtön megváltozott.

Alastair Brad és közém lépett, nagy teste blokkolta a sokkal kisebb férfi
látványát. Fogalmam sincs, mi fog történni, de megdermedtem a helyemen,
megzavart amiért a professzor úgy viselkedett, mintha az övé lennék.

– Azt hiszem Molly nemet mondott, igaz?

Brad rám nézett, de nem mondott semmit. Végül vállat vont. – Igen, mindegy.
 Elment, én pedig csak ott álltam és fogalmam sem volt mi fog történni. Mr.
McGowan megfordulva rám nézett, a fejemet hátra döntve felnéztem rá, nem
tudom, mit mondjak vagy csináljak.

– Velem jössz?

Annyira átszellemültem, összezavarodtam, hogy csak bólintani tudtam,

követtem vissza az iskolába, végig a folyosón az irodájáig.

– Csukd be az ajtót, kislány!

Ahogy kiejtette a kedveskedést erősebben kezdett lüktetni a szívem. Bezártam

az ajtót és figyeltem, ahogy az íróasztala mögé áll.

Szembe fordult velem. – És zárd kulcsra, kérlek!

A szívem még keményebben vágtázott, de engedelmeskedtem. Ez biztos nem

helyes, a legtöbb ember szemében nem, az iskola vezetőségéében sem, de
őszintén szólva, izgatott vagyok, várom, mi fog történni.

Habár a tanórák tovább tartanak még, a nap majdnem a végéhez ért, tudtam,
nem kerül sok időbe mielőtt néhány tanár és gondnok megjelenik.

– Mr. McGowan?

– Hívj Alastairnek, kislány. – Egyenesen engem bámult. – Gyere közelebb!

Azt tettem, amit kért, nem tudom, kész vagyok-e megszólalni vagy tenni
valamit. Az az igazság, hogy meg akarom érinteni, fel akarom csúsztatni kemény
testén a kezem, megnézni, hord-e valamit a kiltje alatt.

És amikor már pont előtte állok, hatalmas alakjától nőiesnek érzem magam,
nagyon kicsinek és törékenynek. Nehezebben kezdek lélegezni, olyan gyorsan,
hogy attól félek, elájulok.

Aztán pokolian megrémiszt, amikor előre nyúlva a kezeibe öleli az arcom. A

keze erős, kissé kérges, a testéből áradó hő felém érkezik.

Remegek, akkor se tudnám kontrollálni magam, ha akarnám. – Alastair… –

hangom halk, olyan távoli, hogy azon csodálkoztam, vajon hangosan ejtettem-e
ki a szavakat vagy csak gondoltam. – Mi történik? – A szívem a torkomban
dübörgött.

Közelebb hajolt, meleg lehelete az arcomat érte. A puncim nedves,

mellbimbóim kemények.
 – Láttam, ahogy rám nézel, ahogy körülöttem viselkedsz. – Lenézett a
mellkasomra, valószínűleg látta, milyen szaporán lélegzem. – Hazudhatsz és
mondhatod azt, hogy nem vágysz rám. – Még jobban megdöntötte a fejem. – De
te és én tudnánk, hogy hazudsz. Nem igaz, kislány?

Nem tudtam megállítani a belőlem távozó hangot, szóval, ahelyett, hogy úgy
teszek, nem akarom, nem vágyom rá, biccentek és hagyom leomlani a gátlásaimat.
Nem hiszem el, hogy ezt csinálom, hogy kimondom, de többé nem érdekel.

- Igen, akarlak.
 6. fejezet

Alastair

Halk, állatszerű hangot adtam ki, miután kiejtette azokat a szavakat. Ajkai
szétváltak nekem, semmit sem akartam jobban, mint most rögtön megszerezni.
Keményen robogott át rajtam a vágy, hogy lehúzzam a nadrágját, félretoljam a
bugyiját és mélyen belé süllyesszem a farkam. Kétségem sincs felőle, hogy
nedves, forró és kibaszottul szűk.

– Mondd ki megint!

– Akarlak, Alastair.

Lesiklott ajkára a tekintetem, még jobban előre dőltem. Nem fogom kedvesen
elmondani mit akarok tenni vele. – Fel foglak falni, kislány, – mondtam egy
nyögés kíséretében, figyeltem a remegését.

– Benedvesedek, amikor kislánynak hívsz.

Fogékony volt rám, annyira kész elfogadni, amit felajánlok.

Megint felnyögtem, a szavaitól olyan kibaszott kemény lett a férfiasságom,

hogy ott helyben elmentem volna.

– Akarsz engem, Molly? – a hangom halk, az akcentusom felerősödött, mert

begerjedtem. Az arcára simítottam a kezem és hátra döntöttem a fejét, a szemébe
néztem. – Gyerünk, mondd ki megint kislány. – Egész nap el tudnám hallgatni,
miközben ezeket a szavakat mondja. – Akarod, hogy megmutassam, az enyém
vagy?

Megnyalta azokat a duzzadt, vörös ajkakat, pupillái kitágultak, majd

biccentett. – Igen, szeretném. – Most ő pillantott a számra. – Azt akarom, hogy te
legyél az első.

A szívem bukfencezett a mellkasomban, a golyóim szorosan felhúzódtak, a

farkam megrándult. A szavai voltak a benzin a bennem égő futótűzre.

Szűz. Az én szűzem.

Egyik kezem a combjai közé csúsztattam, éreztem a forróságot, tudtam, hogy

készen áll rám. – Szeretnéd, ha a magamévá tenném ezt a szűz puncit?

Zihálva bólintott.
 Közelebb hajoltam úgy, hogy a szánkat csak egy hajszál választotta el
egymástól. Belélegeztem az illatát, ezt az ártatlan, édes aromát, amitől viszketett
a vágyam, hogy magamévá tegyem. Az izzadság gyöngyözni kezdett a
homlokomon. – Téged akarlak vadul. – Végigsimítottam az ujjammal a száját,
gyengéden lehúztam az alsó ajkát.

– Akkor birtokolj engem.

És ekkor odahajoltam, és magamhoz ragadtam a száját. Nem volt lágy vagy

gyengéd. Brutális volt, kemény és minden mással vetekedő vággyal. Soha nem
akartam még úgy egy nőt, mint Mollyt.

Nyögdécselt miattam, én pedig végigsimítottam a nyelvemmel az ajkai

szegélyén, magamba szívva csábító ízét.

Meztelenül akartam őt, látni akartam a bőrét, minden porcikáját, ami az enyém
lehet. Órákig csókolhattam volna, de ehelyett megszakítottam ajkaink tapadását,
számmal végighaladtam az állkapcsán a füléig, és finoman azt mondtam: –
Annyira kemény vagyok miattad. Annyira kurvára kemény vagyok.

Olyan ártatlan hangot adta ki, ami szükségnek és kétségbeesésnek hangzott,

ami felizgatott. A tarkója mögé csúsztattam a kezem, ujjaimat a meleg húsába
fúrtam, csókolni kezdtem a füle alatt gyorsan dobogó pulzust.

Annyira szükségem volt rá, hogy megéreztem az ízét. Éreztem, hogy úgy borít
be, mint egy második bőr.

Leszartam, hogy bárki besétálhat.

Molly az enyém lesz. Most.

Megpörgettem, lelöktem a papírjaimat és az aktatáskámat az asztalról,

felemeltem, hogy most már rajta üljön. A kezemet távol tartani tőle nem volt
lehetőség. Az ujjaim a csípőjébe fúródtak, a szám a pulzuspontjánál volt.

– Olyan kurva jól fogod érezni magad, Molly. Ha végeztem veled, nem lesz
kétséged afelől, milyen érzés egy igazi férfival lenni.

– Istenem, – nyögte a lány.

– Nem, csak egy skót, kislány.

Hozzám képest olyan törékeny, finom, ártatlan kislány volt. Újabb apró
hangot adott ki, a körmeit a húsomba vájta, a keze a bicepszem köré fonódott, az
érzelmei minden érintéséből és hangjából átjöttek.
 – Még, kislány - mondtam morgolódva. Erősebben vájta belém a körmeit, a
fájdalom szúrása keveredett a vágyammal. Keményebben lélegzett, éreztem, hogy
a farkam még jobban megmerevedik, tudtam, hogy nem leszek képes lassan és
könnyedén haladni. Nem tudtam várni még egy percet.

– Bassza meg, Molly. – Morogtam a szavakat, szükségem volt rá most,

szükségem volt arra, hogy egy kicseszett bestia legyek vele.

– Akarom, – suttogta.

Mielőtt észbe kaptam, már le is vettem róla a pólóját. Leszállt az asztalról,

ledolgozta a nadrágját és a bugyiját a lábáról, majd az ingemért nyúlt. Minden
egyes gomb, amit eltávolított, kínzóan lassúnak tűnt, és nagyon nehéz volt
kontroll alatt maradnom.

De bekattantam, amikor ellökte az ingemet, a kezét a mellkasomra tette, az

ujjai végigsimítottak a tetoválásaimon. Az asztalra fektettem, hátradőlt, a
mellkasa enyhén meggörnyedt.

Széttoltam a lábait, bepillantottam közéjük, szemügyre vettem a feltáruló

édes, szűz húsát.

– Istenem, – mondta halkan, szavai édesek és egyenesen gyomron ütött.

– Mennyire akarod, hogy megérintselek?

Észrevettem a megváltozott légzését, gyorsabb és nehezebb lett. – Nagyon.

Felhördültem.

Végig húztam a kezemet a belső combján, alig súrolva a punci ajkai puha
húsát, mert teljesen meg akartam érinteni, de mazochista voltam, azt akartam,
hogy a kínzás elhúzódjon. Folytattam a kezemmel a csípőjén, fel a hasán, majd a
bordáin át a melleihez simultam.

Mindkét kemény mellbimbóját az ujjaim között morzsolgattam. Amikor még

többet nyöszörgött, úgy tűnt, a csípőmnek saját akarata van, előre nyomult, a
farkam pedig belemélyedt az édes pinájába.

Úgy morogtam, mint egy vadállat.

Újra előre hajoltam, a kezem még mindig a mellein, a csúcsait csipkedve. A

számat ismét a nyakára helyeztem, szerettem a karcsú ívét, szükségem volt rá,
hogy a nyelvem rajta legyen, az ajkaim megjelöljék őt.
 – Olyan jó. – Tovább szopogattam a nyakát, nyelvemet végig húztam a
torkának karcsú oszlopán, előre-hátra tolakodtam a puhasága ellen, a farkam
végigcsúszott a szétnyílt punciredőjén, de nem hatoltam bele.

Kényszerítettem magam, hogy hátráljak egy lépést. A testét nekem szánták...

csak nekem.

Lenéztem rá, azokra az ívekre, amelyek teljesen nővé tették, megálltam a

melleinél. Lehet, hogy már megnéztem, megtapogattam őket, és láttam, ahogy a
csúcsaik megfeszülnek nekem, de a pokolba is, gyönyörűek.

Kezemet a tarkójára tekertem, előre húztam, leeresztettem a fejem, hogy

megnyaljam a nyakának ívét a kulcscsonttól a füléig. A francba, olyan átkozottul
jó íze volt.

Zihált, ez a legédesebb hang, amit valaha hallottam, újra és újra hallani

akartam.

– Mondd el, mit akarsz.

– Istenem, igen. – Tágra nyílt szemekkel nézett rám. – Többre van szükségem.
Többet akarok.

Jóváhagyóan morogtam. Ó, többet adnék neki, mint amennyit valaha is

elbírna.

Továbbra is mindkét mellbimbóját a hüvelyk- és mutatóujjaim közé fogtam,

és megcsipkedtem őket, kissé meghúzva, hogy a fájdalom, amit érzett, ott legyen
a felszínen. De ez volt a megállási pontom, a kötélfeszítés, amivel kordában
tartottam az irányítást.

Nem bírtam tovább, ezért mélyre süllyedtem, egyik feszes csúcsot a számba
szívtam, szopogattam, nyalogattam, élveztem az egészet. A farkam feje lüktetett,
éreztem, hogy előváladék pöttyözi a csúcsát. Egész nap szopogathattam volna, de
benne kellett lennem.

Hallható pukkanással elengedtem a mellbimbóját, megfogtam a farkamat, és

néhány másodpercig simogattam magam. A kurva életbe, a farkam olyan kemény
volt, hogy fájt, a golyóim feszesen felhúzódtak. – Remélem, készen állsz, mert ha
egyszer elkezdtem, nem tudom abbahagyni.

Láttam, ahogy a torka dolgozik, ahogy nyelt. Molly nehezen lélegzett, a mellei
remegtek tőle.
 – Készen állsz? – Újra megkérdeztem. Bólintott nekem. Lenéztem a puncija
rózsaszín, puha, nedves húsára. Újra simogatni kezdtem magam a tövétől a
hegyéig. Mivel mocskos szemétláda voltam, végigfuttattam a farkam fejét a résén,
ondót kenve a ráncaira.

Már a látványától is el tudtam volna élvezni, elboríthattam volna a

magommal, ragacsossá és fehérré tehettem volna a punciját anélkül, hogy benne
lettem volna.

– Kérj meg rá! Mondd, hogy akarod a farkamat a puncidban.

Lenézett oda, ahol a farkam volt, pont a puncilyukához nyomva.

Aztán lenyúlt, széthúzta a szeméremajkait, és hagyta, hogy megnézzem

legintimebb részének belső rózsaszínét.

– Légy velem! Vedd el a szüzességemet!

 7. fejezet

Molly

Hosszú és vastag farka csúcsa enyhén szélesebb, mint a hosszúsága. Láttam a

tetején csillogó előnedvet, mely lassan folyt le, az irántam érzett vágyától.

Talán szűz vagyok, s talán ez a legvadabb, legőrültebb dolog, amit valaha

tettem, de Istenem, akartam.

– Mindjárt meghalok. – Nem érdekelt, hogy könyörögtem, még többért

rimánkodtam a férfinak. Attól a pillanattól vágytam rá, amikor először
észrevettem a tanteremben. Talán tapasztalatlan vagyok szex témában, de naiv
még sem vagyok teljesen.

– Olyan rohadt rózsaszín vagy és nedves. – Előre nyúlva gyengéden átfogta a

torkom. Fogása gyengéd, de azt ígéri, megőrzi az irányítást. Istenem, annyira
beindít vele.

Egy pillanattal később elenged, le-fel dörgöli férfiasságát a csiklómon, amitől

remegés fut végig a gerincemen.

Hallom valaki közeledését. A szívem megáll. A bezárt ajtóra meredek, arra

számítok, hogy valaki beront és rajtakap minket. De amikor a zaj a folyosó felé
halad, nehezen kiengedem a bent tartott levegőt. Senkit nem akarok bajba keverni,
nem szeretnék botrányt kavarni, mert minden másnál jobban vágyom Alastairre.

Felnézek rá, látom, hogy egyáltalán nem érintette meg, amiért majdnem
lebuktunk. Szemügyre veszem a bicepszét, az izmai megfeszültek, tetkói
megmozdultak a mozdulattól, mintha életre keltek volna.

– Kislány, gyengéd akarok lenni, tudom, hogy gyengédnek kell lennem, de, a
kurva életbe, nem hiszem, hogy képes vagyok rá.

A levegő durván távozott belőlem, mintha nem kapnék levegőt, mintha az

életet szívnák ki belőlem. Éreztem, hogy egyre nedvesebb leszek, tudtam, hogy
bár a lassú és édes jobb lenne, tekintve, hogy ez az első alkalom, de nem így
akartam Alastairt, mert gyengédnek tűnt.

Talán zavarban kellene éreznem magam, amiért így mutogattam magam, de

ahogyan engem nézett, csak kábultan éreztem magam. Amikor már azt hittem,
hogy belém nyomakszik, hogy csak úgy, magához veszi a szüzességemet, a belső
combomra tette a kezét.
 Addig nyomta szét a lábaimat, amíg az izmaim felsikoltottak tiltakozásul, és
én még jobban felizgultam.

– Bármennyire is meg akarlak dugni, előbb meg kell, hogy kóstoljalak.

Elmozdultam az asztalon, a tenyerem izzadt, a testem kigyulladt.

– Nyalni fogom a kis puncidat, felnyalom a tejszínedet, lenyelem. Nem

hagyom abba, amíg nem sikítod a nevem.

És akkor a szája pont a puncimra tapadt, a bejárattól a csiklómig nyalogatott,

amitől felsikoltottam, majd addig haraptam az ajkamat, amíg vért nem ízleltem.

Alastair kezei a puncimat keretezték. A hüvelykujjaival széthúzta a

szeméremajkaimat, szélesebbre tárva engem előtte. A nyelvét ellapította, újra
végig futtatta a közepemen. Szívta a csiklómat, a szájába húzta azt a csücsköt,
amitől vonaglottam, amitől sikítani akartam és elengedni magam.

– Igen - nyögtem, képtelen voltam megállni.

Éreztem ezt a feszülést a hátamban, éreztem, hogy átvándorol a kezembe és a

lábamba, felgyullad, felemészt.

– Menj el nekem, Molly. Hadd ízleljem meg a felszabadulásodat.

És akkor, mintha valami eltört volna bennem. Nem tudtam segíteni rajta, nem
akartam megállítani. A gyönyör átjárta a testemet, elrabolta a józan eszem minden
darabkáját. Éreztem a nyögéseinek rezgését a nedves, érzékeny húsomon,
és ahogy a gyönyör betölti a fülemet.

Az eufórikus érzés végig söpört rajtam. Talán csendesebbnek kellett volna

lennem, emlékeztem, hogy bárki hallhat minket, de egyszerűen nem tudtam
megállni.

– Istenem, olyan jó, Molly.

Nem hagyta abba, amíg az élvezet vissza nem vonult, és az érzékenység nem
lett túl sok. Finoman eltoltam, szükségem volt egy pillanatnyi kegyelemre.

De úgy tűnt, Alastair még csak most kezdte, mert a pillantásától minden
porcikám felizzott.

A forróság eltöltött, feltoltam magam, kezemet a hajába túrtam, de ezúttal a

száját követeltem. Megízleltem magam a nyelvén és az ajkain, ezt az édes, de
pézsmaillatot, amely újra felizgatott.
 A nyelvét az ajkaim közé dugta. Nem tudtam megállni, hogy ne adjak ki egy
apró hangot a torkomon. Felnyögött, beletúrt a kezével a hajamba, erőteljesen
rángatta a szálakat. Éreztem a forró, kemény hosszát a combjaim között,
miközben tovább csókolt.

Az íze férfias volt, erőteljes. Nyelvével körbejárta a szám belsejét. Anélkül,

hogy megszakította volna a csókot, közénk nyúlt, erekciójának csúcsát a testem
bejáratához helyezte. Bennem minden megdermedt, megfeszült.

– Készen állsz?

Bólintottam.

– Jó, mert ha egyszer benned vagyok, ha magamévá teszlek, nincs visszaút. –

A szemembe nézett, majd egy gyors lökéssel belém fúródott. Áthatolt a
szűzhártyámon, és a magáévá tett.

Felnyögött, lehunyta a szemét, éreztem milyen feszessé vált a teste. Ziháltam

a fájdalomtól, az érzékenységtől. Hatalmas volt. Golyói a fenekemhez
préselődtek, forró lehelete az ajkaimon szántott végig.

Kitöltöttnek éreztem magam, annyira szétfeszített, hogy mindent ellopott

tőlem, de a lehető legjobb módon.

– Jól vagy? – Hüvelykujjával végig simított az arcomon.

Bólintottam.

Néhány pillanattal később elkezdett mozogni.

Alastair először lassan húzódott ki-be, hagyta, had szokjam meg a méretét, a
vastagságát. Nehezen lélegzett, egyértelműen feltárult az ereje és az önkontrollja.
Izzadság borította az arcát, észrevettem, ahogy néhány cseppecske a mellkasán
szánkázott végig.

Enyhén hátra dőlt, lenézett az összekapcsolódott testünkre.

– Annyira feszülsz a farkam körül, ahogy befogadod az egészet. Élvezed

minden egyes kibaszott percét, ugye?

Csak bólintani tudtam.

Hatalmas mellkasa emelkedett és süllyedt. Ahogy lélegzett, gyöngyök

pöttyöztek a bőrén.
 – Olyan átkozottul rózsaszín, olyan nedves vagy nekem. – Az utolsó szónál
felnyögött, a végsőkig belém temetkezett. Egy pillanatig nem csinált mást, csak
mozdulatlanul állt, és nehezen lélegzett.

A belső izmaim ritmikusan összeszorultak a kerülete körül. Az érzés kellemes,

de egyben kellemetlen is volt.

Rám nézett, majd lassan, szinte fájdalmasan elkezdett kihúzódni. Amikor a

hegye a testem nyílásánál megállt, kissé felemelkedtem, és lenéztem. Szinte
obszcénnek tűnt, ahogy nézem, miközben megdug, de nem akartam abbahagyni.

Olyan hatalmas volt bennem, a bőröm szélesre feszült a kerülete körül. De

nedves voltam, olyan átkozottul nedves, hogy a belső combjaim ragacsosak voltak
az izgalomtól. Alastair egyre erősebben és gyorsabban kezdett ki-be mozogni
bennem. Hallottam, hogy nehezen lélegzik, a kezét a derekamra tette, ujjai a
húsomba vájtak.

Nem tudtam már megtámasztani a súlyomat. Hátra dőltem az asztalon,

éreztem, ahogy a fa felforrósodik a testemtől, felnyögtem. A nedves bőrünk
egymáshoz csapódó hangja olyan mocskosan jó volt. El akartam élvezni; éreztem,
hogy követel magának.

De mielőtt elengedhettem volna, Alastair kihúzódott belőlem.

– Mi... – A szavak elakadtak a torkomban, amikor könnyedén felemelt, letett

a földre, és megfordított.

Megtapogatta a seggemet, megragadta a dombocskáimat, és addig szorította

nagy kezeivel, amíg a fájdalom keveredett a gyönyörrel. Ez a férfi lesz a halálom.
Átnéztem a vállam fölött, amikor a fenekemre csapott, a hús megremegett, a bőr
a bőrön hangos volt. Néztem a farkát, egészen hosszú és kemény, amelyet
nemcsak csillogó izgalmam, hanem néhány csík szűz vérem is borított.

Aztán visszacsúszott belém, nem hagyta, hogy megvárjam, hogy érezzem azt
a feszülést. Egyszer csak elcsendesedett bennem, a lélegzetem elállt, a pulzusom
száguldott.

– Lassúságot érdemelsz, olyan kibaszott lassúságot, kislány - csikorgott

Alastair, még mindig nem mozdult.

Meg sem tudtam szólalni.

Aztán kihúzódott és visszanyomult, gyengéden és könnyedén.

 – Többet - könyörögtem. És mintha nem tagadhatta volna meg, elkezdte
fokozni a sebességet, amíg a bőrünk egymáshoz csapódó hangja meg nem töltötte
a fülemet.

– Szóval, a fenébe. Jó. – Morogta ki a szavakat. Olyan szorosan, fájdalmasan

szorított. Imádtam. – Érzed, milyen kemény vagyok miattad?

Istenem, igen, éreztem.

– Nézd, ahogy megduglak, ahogy az enyém leszel.

Végignéztem a testem hosszán, és láttam, ahogy a golyói lengtek dugás

közben. Ez önmagában is a gyönyörtől a határon túlra vitt.

– Add ide nekem. Mindenre szükségem van, Molly. – Olyan volt, mintha
magához beszélt volna, nyögve és nyögve mondta a szavakat a skót
nyelvjárásával.

Aztán olyan szorosan fogta a csípőmet, hogy a fájdalom és a gyönyör miatt

ziháltam. Újra és újra belém hatolt, újra és újra belém, mélyen a testembe
temetkezve, magáénak követelve engem, birtokolva engem.

Kemény és zsigeri szavakat mormogott, olyanokat, amiktől bizsergés futott

végig a testemen. A kellemetlen érzés, hogy odaadtam neki a szüzességemet,
hogy éreztem, ahogy feszít, ahogy belém nyomja azokat a vastag, kemény
hüvelykeket, felsírtam.

Aztán felnyögött, még egyszer belém nyomult, és azt mondta: – Az enyém

vagy.

Nem érdekelt, hogy ő a professzorom, nem érdekelt, hogy nem szabadna ilyen
mocskos, tabu dolgokat csinálnunk. Azt akartam, hogy a farka mélyen bennem
legyen, azt akartam, hogy engem akarjon, hogy kitöltsön, hogy még többért
sikítsak.

Az egész teste feszes volt, feszült. Teletöltött az ondójával. Addig fürdtem

benne, amíg már csak Alastairt éreztem.

És csak ezt akartam érezni.

 8. fejezet

Molly

Egy héttel később…

Az én ötletem volt, hogy úgy tegyünk az egyetemen, mintha nem lenne több
köztem és Alastair között a tanár/diák kapcsolatnál. Senkinek nem kellene bajba
kerülnie az érzéseink miatt, mert nem vártuk meg, hogy a hálószobába érjünk és
szexelhessünk.

Az arcom égett a gondolattól, ahogy Alastair az asztalra döntve elvette az

szüzességem.

Csak egy hete történt, de én még többre vágyom. Minden nap látjuk egymást,
megismerjük egymást, s bár el akarom neki mondani, mégis ideges vagyok.

Az ajtó kinyílt, belépett a terembe, az aurája erőteljes, hatalmas, parancsoló.

Általában domináns férfi, amivel mindenki tisztában van. Láttam, ahogy a srácok
mocorognak a széken, hallottam, ahogy megköszörülik a torkukat. Láttam a
lányok akadozó lélegzetét, figyelmük csak Alastairre irányul.

El akartam mondani nekik hogy ő az enyém.

A következő órában képtelen vagyok odafigyelni, de Alastair teljesen az

ellentétemnek tűnt. Professzionális, habár láttam, ahogy engem figyelt, a
szeméből sugárzó hőt, mégsem ingott meg egyszer sem. A professzor, a tanár, - a
kötelesség szintjén maradt.

Az óra után lassan pakoltam el a dolgaimat, utolsónak készültem elmenni.

– Miss Crane, tudna maradni egy percre? – Alastair hangja mély és nehézkes,
megremegtem tőle. Habár próbált professzionális maradni, éreztem a benne
rejtőző tüzet. Pokolba, tűzbe jövök és benedvesedek, hacsak az asztalára nézek.

Elindultam felé.

– Zárja be az ajtót, kérem.

Még erősebb borzongás futott végig a gerincemen. Csak hallani, ahogy

mondja, mit tegyek, a hangja erotikus, a nyelvjárása erőteljes, azonnal eláztatott.
Aztán ott álltam előtte, az izgalmam mintha élőlény lett volna számomra.
 Felállt, megkerülte az íróasztalt, és mire felfogtam volna, mi történik, már
ölelt is. Elolvadtam benne, szétnyitottam az ajkaimat, és hagytam, hogy a nyelvét
a számba dugja.

Amikor hátrébb húzódott, mély levegőt vettem, nem akartam, hogy véget
érjen ez a pillanat.

– Hadd vigyelek ki, kislány. Hadd mutassalak meg, hogy mindenki tudja,
hogy az enyém vagy.

Éreztem, ahogy a szívem keményen, vadul dobog. Azt akartam, hogy ennél
többet tegyen, de az, hogy megmutasson, hogy mások tudják, hogy az övé vagyok,
még ha ez a kapcsolat "tabu" is, bizsergést keltett bennem.

– Ez tetszene.

Éreztem, ahogy a levegő elhagyja a tüdőmet, tudtam, hogy bármi is történjék,

ez a férfi erősebben elvarázsol, mint valaha is gondoltam volna.

Alig vártam, hogy Alastair elkapjon, mielőtt a földre esnék.

***

Molly

Aznap este később…

Alastair lehúzódva leparkolt a bejáratunk elé. A kocsi belseje szexi, a férfias

illata megtöltötte a fejem, részegnek éreztem magam tőle. A vacsora intim volt,
de mégis édes. Senkivel nem találkoztunk, aki ismerhet minket az iskolában, de
fura módon nem is foglalkoztunk ilyesmivel.

– Nagyszerűen éreztem magam. – Egyáltalán nem akartam véget vetni az

estének, de azt sem szerettem volna, ha a kapcsolatunk csak a szexről szólna.
Mindenesetre a szex elképesztő, de sokkal fontosabb, hogy megismerjem
Alastairt.

– Jó, mert boldoggá akarlak tenni. – Közelebb hajolt, megéreztem kölnijének

férfias illatát. Elepedtem utána, még mámorosabbá váltam.

Úgy nézett rám, mintha… éhezne rám, amitől csak jobban beindultam.
Meggondolatlannak éreztem magam, elakadt a lélegzetem.

Miközben teltek a másodpercek fogva tartottuk egymás pillantását, a levegő

megváltozott körülöttünk. Forróbbá, sűrűbbé vált.
 – Be kellene mennem. – Istenem, a hangom olyan magas, a vágy lüktet
bennem.

Fészkelődött az ülésen, le akartam nézni, vajon beindult-e. Pokolba, tudom,

hogy igen, de a saját szememmel akartam látni.

– Picsába, olyan rohadt csinos vagy, kislány!

A szemébe néztem. A bőröm feszes lett, belső izmaim megfeszültek a kéjtől.

Nagyon benedvesedtem tőle.

– Köszönöm, – suttogtam.

Egy kicsit közelebb hajolt.

– Sokkal fontosabb, hogy bemenj, minthogy azt tegyem, amit igazán

szeretnék. – A hangja durva. – De kibaszottul nehéz visszafognom magam.

Még közelebb jött, s azon kaptam magam, hogy én is így teszek. Egy
pillanatig mindketten ugyanazt a levegőt lélegezzük be. A teste annyira nagy,
izmos, hogy mindent eltakar előlem. És a kiltje, Istenem, beindulok attól a kilttől.

Aztán meghallom egy távolban ugató kutya hangját, s úgy tűnik, a realitás
belém csapódik.

***

Alastair

Bassza meg, akartam őt, most rögtön a magamévá akarom tenni. De

bármennyire is szerettem volna, hogy ez az éjszaka kitartson, tudtam, senkinek
sem tenne jót, ha túlságosan rámenős lennék.

Ez a részem - az erős, domináns oldalam - azt akarta, hogy indítsam el a

kocsit, álljak ki a felhajtóról, és vigyem vissza hozzám. Ott kellett lennie, ott
kellett lennie az ágyamban, alattam, tudva, hogy az enyém.

Nem akartam hagyni, hogy elmenjen, nem akartam hagyni, hogy elsétáljon,
még akkor sem, ha tudtam, hogy újra látom. Az igazat megvallva, a vállamra
akartam venni, magammal vinni a lakásomba, és egész éjjel a magamévá tenni.

És akkor egy kutya ugatott, megszakította a pillanatot, amiben voltunk.

Elmosolyodtam, kuncogtam magamban az időzítésen.
 Kiszálltam a kocsiból, még mielőtt odaértem volna mellé és kinyitottam volna
az ajtót, ő már kint volt. Elvigyorodtam. Az én nőm határozottan független volt,
de bármennyire is szerettem ezt, mindenféleképpen gondoskodni akartam róla.

Elkísértem a főbejáratig, a kinti lámpa pislákolt, az élet már majdnem kialudt

belőle. Nem, nem szerettem, hogy itt van.

– Köszönöm a mai estét. Nagyon jó volt...

A karjaimban tartottam, mielőtt befejezhette volna a mondatát. A lakóház

oldalához szorítottam, nem törődve azzal, hogy bárki meglátja. A hang, amit
kiadott, édes volt, az öröm és a meglepetés zihálása.

– Be kéne mennem - mondta halkan, semmi forróság nem volt a szavaiban. –

Mert bárki megláthat minket. – Most még élvezettel telibbnek tűnt a hangja.

Az alsó felemet az övéhez szorítottam, hagyva, hogy érezze, mennyire akarom

őt. – Érdekel, ha valaki meglátja? –Megfogtam az arcát, majd a kezemet a
torkához csúsztattam. Lazán fogtam meg. – Érzed, mennyire akarlak, kislány? –
Láttam, hogy a pulzusa gyorsan ver.

Halk hangot adott ki, mire én halkan mordultam. – Kurvára nagyon akarlak,
Molly.

Az "igen" szót nyögte, majd a kezét a vállamra simította. Hallottam, hogy

valaki zihál mögöttem, és a vállam fölött átnézve láttam, hogy egy idősebb pár
sétál felém.

Az idősebb nő gúnyosan felszisszent, és besétáltak az épületbe.

– Olyan rossz vagy - mondta könnyed nevetéssel.

Hátra léptem. – Igen, de én még mindig akarlak téged. – Elvigyorodtam. – Azt

hiszem, egy éjszakára elég izgalomban volt részünk.– Magamhoz húztam egy
csókra, addig nem húzódtam el tőle, amíg lélegzetvisszafojtva nem kapaszkodott
belém.

– Istenem, Alastair.

Végigsimítottam az ujjammal az alsó ajkán, mert már akkor és ott akartam őt,
de tudtam, hogy azzal, hogy lökdösöm és úgy viselkedem, mint egy kibaszott
ősember, nem fogom elérni, hogy lássa, én vagyok az a férfi, akivel együtt kell
lennie.
 Életem hátralévő részében megmutatnám neki, hogy ez itt, ő és én, egymásnak
vagyunk teremtve.

És hogy őt nekem teremtették. Csak nekem.

 Első epilógus

Molly

Egy évvel később…

Soha nem láttam szebbet, mint az előttem elterülő skót vidék. Zöld dombok,
borult égbolt, ami miatt legszívesebben egy meleg takarót és egy könyvet kaptam
volna a kezembe, de legfőképpen ott volt mellettem a férfi, akit szerettem.

Alastairre néztem, és bár csak állt ott, a távolba bámult, úgy tűnt, mintha
elemében lenne.

Nehéz volt elhinni, hogy csak egy évvel ezelőtt találkoztam vele. Már akkor
is tudtam, mit akarok, és ő az enyém volt.

Megfordult, rám nézett, eperszőke, rövidre vágott, a fejéhez simuló haját,

kemény, szögletes vonalakkal tagolt arcát és állát enyhe borosta borította.
Leengedtem a tekintetemet kemény, széles vállán, végig keskeny csípőjén, és a
kiltjét bámultam. Istenem, ez a férfi a kiltben olyan dolgokat tett velem... forró,
erotikus dolgokat.

Ez volt az én skót férfim. Teljesen az enyém.

Magához húzott, csak átölelt, a szél korbácsolta körülöttünk a testét, de a teste

melege engem is melegen tartott.

Meglepett egy skóciai utazással, hogy megnézhessem honnan származik,

megismerhessem a családját, a barátait, és hogy megmutassa, hol nőtt fel. Szerette
volna, hogy jól éreztem magam itt, mintha nem egy idegen lennék, aki csak vakon
nézelődik. Alastairrel együtt lenni mindent rendbe hoz.

Visszahúzott, megfogta az állam, hosszú másodpercekig csak bámult rám.

Éreztem, hogy megváltozik körülöttünk a levegő, nem azért, mert melegszik,
hanem mert valami történni fog. Éreztem, ahogy körém tekeredik.

– Gyere hozzám feleségül, kislány.

Elakadt a lélegzetem.

– Már így is te teszel a legboldogabb emberré a világon, de ha mellettem

lennél, örökre az enyémként, az lenne a tökéletesség. – Végigsimított az egyik
ujjával az arcomon. – Nem akarok nélküled létezni
 Fél térdre ereszkedett, elővette a legcsodálatosabb gyűrűt, amit valaha láttam.
Ekkor törtem össze és kezdtem el sírni. Nem voltam gyerek, már elvégeztem a
főiskolát, volt munkám azon a területen, amit tanultam.

Alastair is az enyém, mámorosan boldog voltam.

De ez ... ez messze túlmutatott minden máson. Ez már a körforgás

birodalmába tartozott.

– Szóval, Molly, kislány, mit szólsz hozzá? Hozzám jössz feleségül?

Letöröltem a könnyeket a szememből, és bólintottam. – Igen, természetesen.

Felemelt, és a nagy testéhez szorított.

– Á, kislány, te tettél a legboldogabb emberré a világon.

Erősebben szorított magához, a levegő elhagyott. Pedig nagyon tetszett.

– Nem tudtam, mit jelent az élet, amíg nem léptél be az életembe, kislány.

Én sem.
 Második epilógus

Molly

Hat hónappal az esküvő után…

Szarrá voltam rémülve.

Nem voltam biztos benne, hogy Alastair készen áll-e erre... hogy én készen
állok-e erre, hogy anya legyek. Bámultam a tesztpálcikát, a rózsaszín vonalak úgy
bámultak vissza rám, mintha ez lenne a figyelmeztetés - vagy talán a jövő ígérete.

Nem akartam negatívan gondolkodni erről, és bár féltem, azt is tudtam, hogy
akarom ezt a babát.

Lenéztem a jegygyűrűmre. Még csak hat hónapja voltunk házasok. Túl sok
lenne ez Alastairnek, túl korai lenne? Ekkor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

Kiléptem a fürdőszobából, a pálcikával a kezemben, az elmém kábult volt.

Megláttam Alastairt, aki egyenesen rám nézett.

– Kislány?

Hallottam a hangján, hogy tudta, valami nincs rendben, látta az arcomon.

Lenézett, és meglátta a terhességi tesztet a kezemben, én pedig éreztem, hogy a
levegő megváltozik, elmozdul.

Istenem, ez az!

***

Alastair

LÁTTAM, hogy ideges amiatt a kis pálcika miatt, amit a kezében tartott. A
következő pillanatban már előtte álltam.

Könnyes volt a szeme, megsimogattam az arcát, mert semmi mást nem

akartam, csak hogy jobban érezze magát. Közelebb húztam magamhoz. A szívem
dübörgött, a tenyerem izzadt. – Molly, édes kislány.

– Úgy érzem, mintha egy a párkányon állnék, és mindjárt lezuhannék.

– Shhh, minden rendben lesz. – Hátra dőltem, ismét az arcát simogattam, a

szemébe bámultam, azt akartam, hogy próbáljon megnyugodni. – Egy baba? – A
reakciója alapján már tudtam a választ, próbáltam visszafogni a saját
izgatottságomat a helyzet miatt. Először meg kellett győződnöm róla, hogy jól
van. Nem akartam, hogy még nagyobb nyomást rátenni, mint amilyen már volt.

Egy másodperc múlva elmosolyodott és bólintott, s ekkor én is

elmosolyodtam.

– Gondolod, hogy ez túl korai? – A hangja lágy volt, távolságtartó. Annyira

aggódott. Ettől akár térdre is kényszerülhettem volna.

– Azóta tudom, hogy az enyém vagy, mióta megláttalak. És az, hogy a

feleségem lettél, valósággá tette a dolgokat, kislány. Annyira kibaszottul
valóságos. – Megcsókoltam a feje búbját.

– Egy baba, Alastair. Szülők leszünk. – Halkan nevetni kezdett, a boldogsága

egyértelmű volt, de a mögöttes idegesség még mindig ott volt.

– Igen, kislány. Egy baba. – Már nem titkoltam a saját izgatottságomat.

Vártam, hogy egyáltalán szóba hozzam vele a gyereket, mert azt hittem, túl korai
lenne még neki, hogy egyáltalán fontolóra vegye.

A karjaimba vettem, a lába alig érintette a padlót. Megcsókoltam az arcát, és

addig nem álltam meg, amíg minden porcikáját meg nem jelöltem. Szavak nélkül
tudattam vele, hogy ez nagyon, nagyon jó.

– Istenem, annyira boldoggá teszel, Molly. – Visszatettem a földre, azonnal

térdre estem előtte, kezeimmel keretezve lapos hasát. – Soha nem lesz olyan nap,
hogy megkérdőjelezed az irántad érzett szerelmemet, kislány. Soha.

Beletúrt a kezével a hajamba, és rám mosolygott. – Soha nem kérdőjeleztem

meg, tudom, hogy soha nem is fogom.

– Annyira kurvára szeretlek. Életem végéig megmutatom neked, mennyit

jelentesz nekem. – Újra felálltam, magamhoz húztam egy ölelésre.

– Szeretlek, és hihetetlenül jó szülők leszünk - mondtam.

Nevetni kezdett, én pedig azt éreztem, hogy a tökéletesség soha nem volt még
ilyen jó érzés, amíg nem állt előttem ez a nő és a baba, akit hordott.
 Harmadik epilógus

Alastair

Három évvel később…

Semmi sem fontosabb az életemben, mint a nő, aki igent mondott nekem az
oltárnál, és a család, amit együtt alapítottunk.

Az életnek nem volt igazi értelme számomra mindezek nélkül, anélkül, hogy
tudtam volna, hogy Molly az enyém, és hogy a lányom nevetése betöltötte volna
a fejemet.

Hallottam, ahogy Molly megmozdul mellettem, közelebb húztam magamhoz.

Meleg és édes illatú volt, lágy lehelete végigsimított a mellkasomon. Lefelé
csúsztattam a kezemet a gömbölyödő hasa felé. A fiam egyre nagyobb és erősebb
lett benne. Arcomat a hajába temettem, mélyen belélegeztem, és éreztem, hogy
növekszik a szerelmem iránta.

Még most is kemény volt a farkam, a szükségletem e nő iránt kielégíthetetlen.

Mindig a magamévá tenném őt, ha nem gondolnám, hogy túlságosan is uralkodó
vagyok. Nem akartam, hogy fájjon, nem akartam, hogy azt higgye, valami
kibaszott seggfej vagyok, mert nem tudtam magam visszafogni mellette.

De állandóan akartam őt. Csak a tudat, hogy terhes, ragyogó és egészséges, a

gyermekünk erősen növekszik benne, arra késztetett, hogy a közelemben tartsam.

Mint valami primitív állat, meg akartam jelölni őt, hogy megmutassam neki,
hogy mindig az enyém marad.

Azt akartam, hogy ezt mindenki lássa.

Előre-hátra dörzsöltem a hasát, éreztem, ahogy a fiunk elkezd mozogni a bőre

alatt, az életnek ezek a kis szúrásai boldogsággal töltöttek el. A lányunk a folyosó
végén aludt a szobájában, az ő édes mosolya volt a másik ok, amiért úgy éreztem,
hogy nincs értékesebb dolog a világon, mint a család.

És akkor Molly az enyémre tette a kezét. Az ujjait az enyémek közé csúsztatta,

közelebb bújt a mellkasomhoz, és kifújta a levegőt.

– Aludj, kislány. Nem akartalak felébreszteni.

Megmozdult, és hátra hajtotta a fejét, hogy az arcomba nézzen. – Nem

ébresztettél fel.
 Álmos mosolya miatt a farkam egyre keményebb lett. Nem volt kétségem
afelől, hogy érezte a merevségét a lábán.

– Telhetetlen vagy - suttogta.

A három év olyan gyorsan eltelt, mégis olyan távolinak tűnt most. Miután
megszületett a kislányunk, Molly visszavett a munkából. Az ő döntése volt, én
pedig támogattam benne. Most főállású professzorként dolgoztam az otthonunk
melletti egyetemen, gondoskodtam a családomról, és gondoskodtam arról, hogy
ne szenvedjenek hiányt semmiben.

– Fogadok, hogy ez a kisfiú pont olyan lesz, mint te - mondta, ismét rám
mosolygott, a szemében boldogság csillogott.

– Úgy érted, hogy vad lesz? – Halkan felnevettem.

– Igen, úgy hangzik. – Mindketten kuncogtunk.

Újra csókolni kezdtem, és ahogy teltek a másodpercek, csak erre a pillanatra

gondoltam. Csak arra tudtam gondolni, hogy vele lehetek. – Bassza meg, kislány,
annyira szeretlek. – Megsimogattam az arcát. – Tudod te, hogy mennyire
szeretlek?

Ez a nő és a gyerekek, akiket tőle kaptam, voltak az ok, amiért éltem.

Előrehajolt és megcsókolt. – Tudom.

Láttam, hogy a szemében tükröződik az irántam érzett szerelme. Ujjaimmal

végigsimítottam az arcán, a bőre édes volt. Lehúztam a takarót, felfedve a hasát,
meg akartam csókolni, gyönyörködni az életben, amit ő teremtett.

Végigsimítottam az ajkaimmal a húsán, lágyan csókoltam a bőrét, végig

mosolyogva. – Én vagyok a legszerencsésebb rohadék a világon.

Végig simította az ujjait a hátamon, megborzongtam az érintésétől.

Az enyém.

Adtam egy utolsó csókot a hasára, mielőtt újra az arcába néztem. Közelebb
húztam magamhoz, és csak öleltem. Így tartani őt, tökéletes volt.

– Számomra mindig csak te leszel, kislány. – Lehajoltam, hogy

megcsókoljam, egész életemben be akartam neki bizonyítani, hogy ezek a szavak
mennyire igazak.