Fülszöveg:

Két ember társaság. Három már hihetetlen.

Minden megváltozott abban a pillanatban, amikor találkoztam velük.
Csak egy éjszaka lett volna: egy hely, ahol összezuhanhatok a legjobb barátommal
folytatott harc után.
De egy éjszaka nem volt elég.
Valójában nem hiszem, hogy valaha is jóllakhatnék velük.
Ők a legjobb barátok, akik testvérként nőttek fel.
Mason és Maxwell.
Gazdag, titokzatos és teljesen belém estek.
Nem tudom eldönteni, melyiket szeretem jobban.
És talán nem is kell…
 1

- Istenem, végre itt vagy! - Jelenti ki Lisa, nagy kék szemeit forgatva, ugyanolyan
drámaian, mint mindig.
- Szia, bocsi - vonom meg a vállam, miközben a lakása küszöbén állok, egy hegynyi
táskával körülvéve. - Nem kaptad meg az üzenetemet? Az agárral kicsit tovább tartott,
mint gondoltam.
Amikor egy kilencórás pokoli buszút után végre megérkeztem, kicsit melegebb
fogadtatásra számítottam. De valószínűleg nem kellett volna túlságosan
meglepődnöm. Elvégre Lisa a legjobb barátnőm kislány korunk óta, és a "figyelmes"
nem éppen a legelső jelző, amivel az ember leírná őt.
- Na, gyere be, - biztat izgatottan, megfordul, és beinvitál a teljesen makulátlan
lakásba. - Át kell öltöznöd, pronto, különben el fogunk késni.
- Miről késünk el? - Kérdezem, miközben felkapom a táskáimat, és követem őt befelé.
Amennyire én tudom, úgy terveztük, hogy az első közös éjszakánkat nyugodtan töltjük,
csak az elmúlt hat hónapról beszélgetünk, talán rendelünk egy pizzát, és megnézünk
valami ócska filmet a kábeltévén. De mint mindig, úgy tűnik, Lisának más elképzelései
vannak.
- A klubból! - jelenti ki. - Nem szóltam? Változott a terv, bébi. Meg kell néznem ezt a
helyet a munka miatt. És különben is, ez a város legmenőbb új szórakozóhelye.
Gyerünk, Fawn, ez egy tökéletes program az első estédre itt!
- Bulizni? - Nyögöm, és a hívogató fehér plüss kanapéra pillantok, ami a következő
akárhány hétben ágyként fog funkcionálni.
- Ó, ugyan már! - kuncogja. - Jó móka lesz, ígérem.
- Azt meghiszem - sóhajtom vonakodva.
De tudom, hogy vele nem lehet vitatkozni.
Persze én nem így képzelek egy szórakoztató estét, de emlékeztetem magam, hogy
Lisa a legjobb barátom, és végül is hatalmas szívességet tesz nekem, amikor
megengedte, hogy a kanapéján lakjak, amíg nem találok munkát és saját lakást ebben
a városban.

1
És nem ez volt az oka, hogy idejöttem új életet kezdeni egy új városban? Talán itt az
ideje, hogy az unalmas öreg Fawn Matthews ne legyen ilyen otthonülő, és tényleg éljen
egy kicsit.
Így hát felkapom a táskámat, és átcipelem a ragyogóan tiszta fürdőszobába, ahol a
lábam mellé teszem, amíg sietősen leveszem a koszos farmeremet, pulóveremet és
tornacipőmet, majd addig turkálok a táskában, amíg meg nem találom, amit keresek.
Egy aranyos nyári ruhát, amit nem sokkal az ideutazásom előtt vettem.
Különleges alkalmakra tartogattam, de mi lehetne különlegesebb, mint az első estém?
Felhúzom, kicsit megigazítom a hajam, majd visszamegyek a nappaliba, hogy
megmutassam a ruhámat Lisának.
- Na, mit szólsz? - Mondom, és pördülök előtte. - Ez jó lesz, ugye?
De az arckifejezése elárulja, hogy teljesen melléfogtam.
- Ah - feleli bizonytalanul, fel-alá futtatja a tekintetét rajtam, és felhúzott szemöldökét
ráncolja. - Tényleg ez a legjobb gönc, amit magaddal hoztál?
- Aha - bólintok.
- Nem, sajnos nem - motyogja, és megrázza a fejét. - Az egyáltalán nem lesz jó.
Gyere velem ...
És mielőtt tiltakozhatnék, megragadja a karomat, és a szobája felé vonszol.
- Kölcsön vehetsz valamit az enyémből - mondja, miközben vezet.
- A te alakoddal amúgy is csodásan fogsz kinézni bármiben ...
- Hülyén érzem magam! - szinte kiabálok, hogy meghalljon a hatalmas
hangrendszerből áradó, fülsértő zenén keresztül.
- Hm? - Lisa válaszol.
- Hülyén érzem magam - ismétlem.
A csinos nyári ruhámat egy olyan fekete ruha váltotta fel, ami annyira szűk, hogy alig
tudok benne járni, furcsa kis fodrokkal a csípőjén és egy mélyen kivágott V-alakú,
áttetsző hálós résszel, ami megmutatja a nem létező dekoltázsomat.
- Hát nagyon dögösen nézel ki! - válaszolja Lisa.
- Ha te mondod - motyogom, és újabb kortyot iszom a vodka-tonikomból, majd
összehúzom az orromat a savanyú íz miatt, és azt kívánom, bárcsak Lisa valami mást
rendelt volna nekünk a bárban.

2
Ahogy állunk a forgalmas szórakozóhely szélén, a kínos helyzetem egyre csak
fokozódik. Mindig is annyira kívülállónak éreztem magam az ilyen helyeken - sosem
tudtam, mit kezdjek magammal, vagy hogyan viselkedjek. Mintha mindenki másnak
lenne valami titkos használati utasítása.
Azt hiszem, ezért tanultam antropológiát a főiskolán - mindig is jobban szerettem az
oldalvonalon maradni és figyelni. És egy ilyen hely tökéletes az emberek
megfigyelésére, szinte olyan, mint egy antropológia óra akcióban: napbarnított lányok
csoportjai égig érő magas sarkú cipőben, akik mind arra várnak, hogy a srácok szóba
álljanak velük, és az erősen ápolt alfahímek időnként lecsapnak rájuk, hogy igényt
tartsanak rájuk. Igen, az egész elég giccses, és csak arra emlékeztet, hogy miért nem
járok klubokba.
De el kell ismernem, hogy maga a hely elég menő - egy klubhoz képest. Igazából
nagyon ízlésesen van berendezve, vastag plüss szőnyeggel és fényes, kivilágított
táncparkettel. A fények visszafogottak, a zene pedig - ha kicsit túl hangos is - egész
jó, és érzem, hogy bólogatok a ritmusra.
Ahogy egy pár őrülten magas sarkú cipőt viselő lány magabiztosan lépdel el
mellettem, mintha már születésüktől fogva ezt viselnék, öntudatos pillantást vetek a
saját egyszerű, fekete Oxford cipőmre. Ez a legokosabb cipőm, és azért hoztam
magammal, hogy állásinterjúkra is felvegyem, de az összes többi lányhoz képest, akik
itt vannak, teljesen lomposnak és iskoláslányosnak tűnnek.
- Akkor emlékeztess, hogy miért is vagyunk itt? - kérdezem Lisától, miközben a
bömbölő zene kissé elhallgat.
- Felderítésen vagyok - válaszolja, mintha tudnom kéne, hogy ez mit jelent.
- Megan következő bulijának helyszínét keresed?
Megan, mint korábban megtudtam, amikor belebújtatott ebbe a ruhának álcázott
göncbe, Lisa főnöke, a rendezvényszervező cégnél, ahol dolgozik.
- Ó, istenem - folytatja Lisa, miközben még egyszer körbejárja a tekintetem a szobát -
talán a múlt héten? Meghívtak minket a Sky Lounge VIP-részlegébe, és egész este
vodkát ittunk. Megan elképesztő. Minden ruhája, amit visel, dizájner. És minden héten
brazil fodrászhoz jár. Hashtag életcél! És egyszer randizott Brody Jennerrel.

3
- Kivel? - kérdezem, de Lisa csak a szemét forgatja. Ahogy tovább beszél,
észreveszem, hogy folyamatosan pásztázza a szobát, mintha dögösebb, vagány
embereket keresne, akikkel lóghatna.
Gondolom, azon tűnődsz, hogy miért barátkozom vele, igaz?
Nos, a barátságunk mindig is ilyen volt. Nyilvánosan úgy viselkedik, mint valami
jéghideg társasági ember, de néha-néha, amikor kettesben vagyunk, teljesen levetkőzi
ezt, és az a Lisa az, akivel imádok együtt lenni. Vicces és bolondozik, és elhiteti veled,
hogy te vagy az egyetlen ember ezen a világon. És említettem már, hogy igazán vicces
is tud lenni?
Hatéves korom óta ismerem őt. Az apja épített nekünk egy faházat a szülei farmján,
és amikor ott fent lógtunk, tényleg úgy éreztük, hogy mi vagyunk az egyetlenek a
világon.
Ráadásul mindig is nagyon félénk voltam - nem mintha felnőttként olyan sok barátom
lenne. Mindig ilyen voltam, nem tudom miért. Gyerekkoromban beszélgettem és
játszottam néhány más lánnyal is, de amikor mindketten tinédzserek lettünk, akkor
kezdett Lisa igazán nagy hatást gyakorolni rám. Azt mondta, nem akarja, hogy a
kockákkal lógjak. De ugyanakkor ő a népszerű lányokkal töltötte az idejét, de soha
nem jutott el odáig, hogy bemutasson nekik. Akkoriban, bármilyen furcsán hangzik is,
ezt hízelgőnek éreztem - mintha csak magának akart volna megtartani. Aztán időnként
elment a bulijaikra, és persze engem sosem hívott meg.
Hirtelen kizökkenek a gondolataimból, amikor Lisa hirtelen megszorítja a karomat, és
majdnem kiöntöm az italomat, majd a fülembe sziszegi: - Gyorsan, Fawn, nevess,
mintha valami teljesen vicceset mondtam volna.
- Miért? - kérdezem értetlenül.
- Csak csináld, kérlek? - kérlel, és azt a kölyökkutyás arckifejezését veszi fel, amire
sosem tudok nemet mondani.
Kihagyok egy ütemet, majd - belülről összerándulva - hátravetem a fejem, és
megpróbálom a lehető legmeggyőzőbb nevetést kierőszakolni magamból, amihez Lisa
egy pillanattal később csatlakozik. Még mindig azon tűnődöm, hogy mi a fene folyik itt,
amikor hirtelen a válasz az arcomba csap: két srác, akik felénk tartanak.
Micsoda meglepetés.

4
Úgy néznek ki, mint a testvérek - magasak, jóképűek, jól öltözöttek egyszerű fekete
pólóban és drágának tűnő farmerben, és olyan testalkatúak, ami kétségtelenül az
edzőteremben töltött számtalan órának köszönhető. Más szóval, pontosan olyan
fickók, akik társaságában mindig is láthatatlannak éreztem magam, főleg, amikor Lisa
mellett állok, aki hosszú szőke fürtjeit kócolva és bőséges dekoltázsát kidomborítva
várja őket.
Nagyszerű, gondolom, miközben a szívem kezd összeomlani. Sejtettem, hogy így
telik majd az este. Nekem csak itt kell majd állnom, mint valami kínos harmadik kerék,
és néznem, ahogy mindketten szokás szerint flörtölnek vele ...
- Jó estét, hölgyeim - mondja az egyik férfi -, jól érzik magukat a klubban?
És miközben beszél, bármilyen furcsán hangzik is, nagy, sötét szemei egy pillanatra
sem hagyják el az enyémet. Szégyenlősen elfordítom a tekintetem a másik srácra, és
WTF, úgy tűnik, ő is engem bámul.
- Nagyszerűen - szólt közbe Lisa, mielőtt válaszolhattam volna a kérdésére. - Ez a hely
fantasztikus. Sokat jársz ide?
A két srác egymásra néz, és mosolyog, mintha valami privát beszélgetés folyna
közöttük. Őrület, hogy mennyire hasonlítanak egymásra, mindkettőjüknek sötét a haja,
sötét a szeme, az arcukon borosta. De vannak finom különbségek is; a jobb oldali fickó
talán egy kicsit testesebb, míg a bal oldali kissé magasabb, az arca egy leheletnyivel
vékonyabb. Igen, lehet, hogy testvérek, de biztosan nem egypetéjű ikrek.
- Elég király - teszem hozzá, miközben megpróbálom felemelni a hangomat, hogy
hallható legyen a zenétől, - de talán egy kicsit hangos?
A két srác ismét egymásra néz, és ismét az első szólal meg.
- Nos, ebben az esetben ragaszkodom hozzá, hogy csatlakozzanak hozzánk a VIP-
ben? Ott egy kicsit csendesebb...
- Persze, szívesen! - jelenti ki előre nyomakodva Lisa, egyre kétségbeesettebben
próbálkozva, hogy észrevegyék.
- Remek - mosolyodik el -, kövessenek ...
Próbálok jelezni Lisának a legjobb, ’mi a fenét csinálsz, hisz nem is ismerjük ezeket a
fickókat’ nézésemmel, de hiába. Már trappol is utánuk, én pedig szokás szerint csak
követni tudom őket ...

5
- Vannak ülőhelyek a VIP-ben? - csodálkozik Lisa izgatottan, miután mindannyian
leültünk egy asztal köré a félhomályosan megvilágított részen, ami - hála Istennek -
egy kicsit csendesebb. - Ismernünk kellene titeket, srácok?
- Attól függ - mosolyog vissza a fickó, aki eddig csak beszélt.
- Nem vagyunk hírességek, ha erre gondolsz. De igen, ez a mi klubunk.
Erre az új információmorzsára Lisa szeme kitágul, és előrehajol a székén. - Istenem,
hisz ez csodálatos! - áradozik. - Mert tulajdonképpen? Ez az oka, hogy itt vagyok. Hogy
új helyszínt találjak az üzleti a partinak, amit rendezünk? És ...
Ahogy Lisa folytatja, ismét érzem a rám szegeződő tekinteteket, és valóban, a másik
fickó is most már egyenesen engem bámul. Még mindig nem szólal meg, de ezt a
merengő nyugalmat sugározza, és látom rajta, hogy figyelmesen hallgat minden szót.
- Milyen bunkó vagyok - nevet fel az első srác, és előbb rólam, majd Lisára néz -, még
a neveteket sem kérdeztük meg.
- Lisa vagyok - jelenti be, mielőtt még kinyithatnám a számat. - Ő pedig itt Fawn.
- Fawn - ismételgeti magában a beszédes fickó, mielőtt kinyújtaná a kezét, hogy kezet
rázzon velem.
- Ez egy nagyon szép név, illik hozzád - mosolyog, és tudom, hogy őrültségnek hangzik
hiszen valószínűleg ez valami olyasmi, amit minden lánynak mond, de abban a
pillanatban tényleg hiszek neki. Teljesen őszintének és érdeklődőnek tűnik.
Mi a fene?
- És te? - Kérdezem kínosan és zavarban vagyok, miközben nagy, sötét szemei egy
pillanatra sem hagyják el az enyémet.
- Mason vagyok - feleli, és mély hangja furcsa borzongást kelt bennem. - És az én
csendes társam itt Maxwell.
- Mason és Maxwell - ismétlem mosolyogva. - Megjegyzem.
- Meg szokott szólalni? - Lisa nevet.
- Csak akkor, ha valami fontosat akar mondani - feleli Mason, és a tekintete ismét rám
szegeződik, miközben beszél. És érzem, hogy Maxwell égető tekintete is rám
szegeződik.
Ez teljesen őrültség, gondolom, az idegességem és az izgatottságom másodpercről
másodpercre nő. Mi a fenéért érdekli mind a két srácot ennyire az unalmas öreg énem?

6
- És te mit csinálsz, Fawn? - kérdezi Mason.
- Ó, Fawn most munkanélküli - vágja rá Lisa, és keresztbe teszi majd szétszedi a lábát,
és mindent megtesz, hogy megmutassa a lábait ennek a két srácnak, akik furcsa
módon egyáltalán nem érdeklődnek iránta.
De talán ez is csak a tervük része, azt hiszem. Talán őt akarják, és engem csak arra
használnak, hogy frusztrálják, hogy teljesen rájuk vesse magát.
Igen, ez jól hangzik...
- Szóval mindenképpen együtt kellene dolgoznunk - folytatja Lisa, most már karcsú
ujjait fel-alá futtatva a borospohara szárán. (A VIP-be érkezésünk után áttértünk a
pezsgőre - Lisa ragaszkodott hozzá, miután kiderült, hogy Mason és Maxwell fizetik az
italokat.)
Most érzem, hogy Mason valami mást akar kérdezni tőlem, de még itt a privát
szobában is felerősödött a zene hangereje, egyre hangosabb és lüktetőbb, ahogy a
klub kezd megtelni.
- Huh? - Mondom, közelebb hajolva, és igyekszem erőltetni a hallásom, hogy
megértsem őt.
- Azt kérdeztem, hogy mit szeretnél csinálni? Munkát keresel ...
Elkezdek válaszolni neki, hogy a szakterületemen belül nagyon kevés állás van -, de
folyamatosan fel kell emelnem a hangomat, hogy megküzdjek a dobok kitartó
lüktetésével, és alig néhány erőltetett szó után csak megvonom a vállam, és felemelem
a kezem, és azt mondom: - Ó, mindegy, nem érdekes.
- Mondjátok - jelenti be mindannyiunknak -, miért nem megyünk át a lakásunkba?
Fawnnak igaza van, elég hangos itt bent ...
Hú, ezek a fickók gyorsan haladnak szerintem. És épp el akarom mesélni nekik a
kilencórás agárutazásomat, és hogy most csak aludni szeretnék, amikor Lisa
betolakszik és elkiáltja magát: - Király! Ez csodálatos lenne.
Próbálok rá egy WTF pillantást vetni, de ő már issza is a maradék pezsgőt, és
indulásra készen feláll. Nézem, ahogy Mason és Maxwell kísérnek vissza a VIP-en
keresztül a kijárat felé, és amikor Lisa követni akarja őket, gyorsan megragadom a
karját, és visszarántom.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet, Lisa? - Mondom aggódva. - Úgy értem, alig
ismerjük ezeket a fickókat.

7
- Ó, Istenem - feleli, és úgy forgatja a szemét, mintha kisbaba lennék. - Olyan merev
vagy. És különben is, ez nem erről szól. Hallottad őket.
Az övék ez a hely. Ez egy tökéletes lehetőség a munkámhoz, Fawn. A karrieremhez.
Ez egy lehetőség a kapcsolatok építésére. És egyébként is, aranyosak, nem?
- Azt hiszem - mondom szégyenlősen.
- Gondolod?! - nevet fel.
- Oké, dögösek, rendben - sóhajtok, és érzem, hogy a zavarom miatt ég az arcom,
ahogy mindig is szokott, amikor a fiúkról beszélek.
De ez igaz. Dögösek.
- Szóval melyiket akarod? - kuncog, és most megragadja a karomat, miközben
elindulunk utánuk. - Szerintem nekem Mason, neked pedig az a hogyishívják, az erős,
csendes fickót?
- Lisa! - Nevetek, most már teljesen megalázva, és azt kívánom, bárcsak témát
váltana, bassza meg.
De ugyanakkor nem tudok nem elgondolkodni azon, hogy melyikük tetszik nekem
jobban.
Mason kétségtelenül elbűvölően viselkedett, melegszívű, vicces és teljesen őszinte,
de a komolyság és őszinteség árnyalatával. De Maxwellben is volt valami. A
hallgatása. A puszta intenzitás, amit sugárzott, és be kell vallanom, hogy nagyon
dögösnek találtam. És az igazság az, hogy bármennyire is furcsán hangzik, nem tudom
eldönteni, melyiket szeretném jobban ... Ahogy kilépünk a hűvös éjszakai levegőbe,
észreveszem, hogy a srácoknak már sikerült leinteniük egy taxit, és Mason nyitva tartja
nekem a hátsó ajtót, miközben egy huncut vigyorral azt mondja: - Erre, hölgyem, a
kocsija várja.
Teljesen bolondos, de feldob, és egy kicsit megnyugtat, ami azt hiszem, jó jel, tekintve,
hogy két sráccal szállok be egy autóba, akikkel még csak most találkoztam először.
Igen, van benne valami melegség, valami játékos, és ez azonnal megnyugtat.
Bemászom a hátsó ülésre, és csak egy pillanattal később regisztrálom, hogy ő is
beszáll mellém, miközben Maxwell megkerülte a kocsi hátulját és a másik oldalról ült
mellém - így hátul hárman vagyunk együtt: ez a két srác, akiket alig ismerek, és a kis
öreg én, szorosan közéjük szorítva.

8
Látszik, hogy Lisa kissé ki van akadva, hogy egyedül maradt, és be kell másznia előre
a sofőr mellé, de jól leplezi és ez nem látszik rajta, az ülésben forgolódik, és megállás
nélkül fecseg, ahogy az autó elhúz az éjszakába.
- El tudjátok képzelni, hogy múlt héten ott lehettünk az új valóságshow, a
Szalonháborúk premierjén? - jelenti be. - Istenem, de vad volt...
De ahogy beszél, hamarosan kikapcsolok, és nem hallom amit mond.
Túlságosan lefoglal a gondolat, hogy ennek sokkal kínosabbnak kellene lennie, mint
amilyen. Úgy értem, itt vagyok, összezsúfolódva két totális izomember között -
mindkettőnek feszes izmos teste és mézarany bőre van, a pólójuk ráfeszül a
felsőtestükre, hogy látszódjon, mennyire ki van dolgozva -, szóval zavarban és
szégyenlősnek kellene éreznem magam, igaz? De valamiért mégsem.
Talán a pia miatt, de én tényleg élvezem ezt a közelséget. Talán furcsán hangzik, de
tényleg úgy érzem, hogy... nos, biztonságban vagyok itt közöttük. Arról nem is
beszélve, hogy teljesen aprónak érzem magam. Úgy értem, ezek a fickók hatalmasak.
Folyton lopva a karjukra pillantok, mindkét oldalamon, és különösen Maxwell alkarján
lévő hosszú, ívelt heg vonzza a figyelmemet. Legszívesebben egyenesen
megkérdezném, honnan van. Majdnem. De visszanyelem ezt a kérdésemet, és talán
később majd megkérdezhetem.
A taxi hamarosan megállt egy elegánsnak tűnő apartmanház előtt, lent a vízparton,
és ahogy kiszálltunk, Lisa fagyos hangulatot árasztott magából. Nyilvánvalóan nem
szokott hozzá, hogy figyelmen kívül hagyják.
Olyan pillantást vet rám, amit nem igazán tudok értelmezni - mintha azt kérdezné, hogy
miért rám fordítanak ennyi figyelmet, és miért nem rá. És hogy őszinte legyek, én is
pontosan ugyanezt gondolom.
- Erre, hölgyeim - mondja Mason, és bevezet minket az előcsarnokba, miközben a
liftajtók kinyílnak ... - Szent szar! - kiált fel Lisa, ahogy belépünk a lakásba. - Ez a hely
hihetetlen.
Igaza van - meglepően nagy, és nagyon ízlésesen van elrendezve. Valami tesó
buliházra számítottam, de ez a hely? Hát, ez tényleg nagyon szép. A falak nagy részét
beépített könyvespolcok szegélyezik, a túlsó oldalon pedig padlótól a plafonig érő,
teljes ablak, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik az alattunk elterülő városra, a közeli
épületek fényei csillognak a kikötő lágyan csobogó vizén.

9
- Biztos jól megy az éjszakai klubüzlet! - teszi hozzá, miközben körbesétál a nagy,
nyitott terű helyiségben, és mindent szemügyre vesz nagy kék szemével.
Be kell vallanom, én is pontosan ugyanezt csinálom. Észrevettem, hogy a falakon
nagyon menő modern művészeti alkotások vannak, amelyek eredetinek tűnnek, nem
csak nyomatok, a sarokban pedig egy antik bárpult. Igen, ezeknek a srácoknak
határozottan van ízlésük.
- Kérlek, foglaljatok helyet - mondja Mason mosolyogva, és rámutat a nagy
bőrkanapéra a túlsó oldalon.
Megteszem, amit mond, és zavarban vagyok, amikor érzem, hogy a tekintete követ,
ahogy leülök, a karcsú testem teljesen kivehető ebben az ostobán szűk ruhában.
- Hozhatok nektek egy italt? - kérdezi.
- Van pezsgőd? - cseng Lisa hangja az ablaktól, és a szempilláit rebegteti a férfira.
- És neked, Fawn? - mondja, rám vetve egy pillantást, vastag, érzéki ajkán félmosoly
játszik.
- Ööö, bármi jó lesz, köszi - nyögöm, és próbálok nem tudomást venni a bugyimban
lévő kínos nedvességről.
Gyorsan keresztbe teszem a lábaimat, és megpróbálom az agyamat más témára
kényszeríteni, bármire, kivéve, hogy elképzelem Masont póló nélkül.
Miközben Mason a nyitott konyhai részen lévő nagy acélhűtőhöz sétál, és egy üveg
pezsgőt húz ki belőle, Maxwell felé fordulok, aki mostanra már csatlakozott hozzám a
kanapén, kezeit az ölében összefonva, alkarján az a nagy sebhely görbül, sötét szemei
belém fúródnak.
Gondolkodj Fawn, gondolkodj.
De megint érzem, hogy az agyam ködbe vész a pajkos, szexi gondolatoktól, ami
őszintén szólva nagyon nem jellemző rám. Érzem, ahogy a mellbimbóim
megkeményednek a ruhám alatt, ahogy a feszültség egyre nő és szikrázik a szobában,
ahogy itt ülök e mellett az elképesztően, dögös srác mellett, aki még mindig nem szólt
egy rohadt szót sem.
Kényszerítem magam, hogy ránézzek, nem törődve a lüktető fájdalommal a lábaim
között, ahogy rövidre zárt agyam végre megfelelő beszélgetési témára bukkan.
- Szóval, gondolom, ti testvérek vagytok, ugye? - Mondom Maxwellnek, hallva az
idegesség nyilvánvaló remegését a hangomban.

10
Nyitja a száját, mintha beszélni akarna, de ehelyett csak elmosolyodik, és megrázza a
fejét.
- Már nem is számolom, hányan gondolják ezt - szól vissza Mason a bárpultról. - Nem,
lehet, hogy ugyanúgy nézünk ki, de csak barátok vagyunk. Mindig is azok voltunk.
- Ó, Istenem, igen, teljesen úgy néztek ki, mint a testvérek! - szólal meg Lisa, őrülten
magas sarkú cipőjében átsétálva a szobán, hogy csatlakozzon hozzánk a kanapén.
- Ez annyira vicces!
Mason odasétál az italokkal, és két pezsgőspoharat tesz le a csiszolt üveg
dohányzóasztalra Lisa és én elém. Remegő kézzel felkapom a poharamat, és
megnyugtatóan belekortyolok, élvezem a buborékos folyadék hűvös, friss ízét,
remélve, hogy az alkohol megnyugtatja kicsit a dobogó szívemet. Nem sokat tudok a
szeszes italokról, de rögtön látom, hogy ez a cucc drága, ezért lassan kortyolok bele.
A szemem sarkából azonban látom, hogy Lisa majdnem az egész poharat egyhajtásra
legurítja.
Ó, Lisa.
Én szégyenkezem miatta. Úgy értem, persze, én is ideges vagyok, de ő most túlzásba
viszi a flörtölést - a haját dobálja, az ajkát biggyeszti -, és egy pillanatra úgy érzem,
mintha visszarepültünk volna a középiskolába. Az sem segít a helyzeten, hogy egész
este dupla sebességgel gurította le az italokat, és most már érzem rajta, hogy kezd
nagyon berúgni.
- Vannak testvéreid? - Kérdezi Mason, mellém csúszva a kanapén, és rendíthetetlen
tekintete ismét áthatol rajtam - mintha egyenesen az átkozott lelkembe látna.
Maradj nyugodt, Fawn.
- Ó, nem, egyke vagyok - magyarázom a lehető legmagabiztosabb hangon, amit csak
ki tudok csikarni magamból, és örülök, hogy van miről beszélnem, hogy eltereljem a
figyelmemet a bugyimban tomboló forróságról. - Itt van nekem Lisa. Mindig a legjobb
barátnők voltunk ...
- Jézusom, senki sem akar hallani arról, amikor gyerekek voltunk, Fawn! - Lisa egy
horkantással szakítja félbe. - Istenem, ez annyira unalmas.
- Valóban? - kérdezi Mason meglepően komoly hangon. - Szerintem nagyon sokat
megtudhatsz egy emberről abból, hogy milyen volt gyerekként. Fogadok, hogy nagyon
figyelmes gyerek voltál, ugye, Fawn?

11
- Megfontolt! - nevetett fel gúnyosan Lisa. - Ez is egy szó rá!
- Hogy érted ezt, Lisa? - kérdezi zavartan Mason, sötét szemöldökét összevonva,
miközben várja, hogy folytassa.
- Egy másik szó rá az, hogy teljesen unalmas - lő vissza gonosz mosollyal. - A kis
ártatlan Fawn sosem akar igazán szórakozni. De én bulizni akarok. És ti, srácok?
És ezzel felemeli a poharát, és egy nagy kortyban lenyeli a maradék pezsgőt. Érzem,
hogy az arcom céklavörös lesz a szörnyű viselkedésétől, és hamarosan minden
szempár rá szegeződik.
- Mi van? - kérdezi, és teljesen értetlenül néz körbe mindannyiunkra. - Mit mondtam?
Igazat mondtam. Ő unalmas.
- Hé - mondja Mason, és az arca egyre komolyabbá válik, miközben Lisára szegezi a
szemét. - Nem szép tőled, hogy ilyeneket mondasz.
- Ó, tényleg? - felesel vissza Lisa, ajkát most már mérges vicsorgásra húzva össze.
- Igen, tényleg - teszi hozzá Mason, és észreveszem, hogy Maxwell egyetértően
bólogat.
Most mindannyian Lisára nézünk, és látom rajta, hogy tudja, hogy túllőtt a célon.
Érzem, hogy kicsit zavarban van, és a mondottak ellenére a szívem együtt érez vele.
- Mindegy - motyogja, és hangos csörömpöléssel lecsapja üres poharát a
dohányzóasztalra. - Gyere, Fawn, megyünk.
Feláll, arra számítva, hogy követem, de mielőtt még talpra állnék, Mason már nyújtja
a kezét, és gyengéden a karomra teszi, amivel villámot küld minden
idegvégződésembe, és az érzékeim tombolnak. - Nem - mondja nyugodtan -, azt
akarjuk, hogy Fawn maradjon.
- Mi? - Lisa válaszol, arcvonásai most már teljesen zavarodottak.
- Miért nem maradsz még egy kicsit, Fawn - mondja Mason felém fordulva, a szemei
ismét belém hatolnak, a kezét leveszi a karomról, tűznyomot hagyva maga után.
- Bassza meg - vág vissza Lisa. - Fawn? Gyerünk, tűnjünk el innen. Ez a hely amúgy
is szar.
Ebben a pillanatban olyan jeges pillantást vet rám, hogy úgy érzem, nincs más
választásom, mint követni őt, és vonakodva felemelkedem a kanapéról, hogy
csatlakozzam hozzá az előszobában.

12
- Fawn, várj - morogta Mason, és arra kényszerített, hogy szembeforduljak vele. - Nem
kell vele menned, ugye tudod? Mindig azt teszed, amit mond?
Most már hallom, ahogy Lisa részegen csetlik-botlik a folyosón, és próbálja megtalálni
az ajtót. - Hello-o? Fawn? Elmegyek? - kiált vissza dühösen.
- Maradj még egy kicsit, Fawn - sürget Mason azzal a mélyről jövő hangon, ami a vágy
újabb lökéshullámát küldi át rajtam. - Úgy érzem, mintha még csak most kezdtük volna
megismerni egymást ...
Teljesen összezavarodva állok, a tekintetem Masonról Maxwellre vándorol, aki
ugyanezzel a sötét tűzzel a szemében néz rám, és egyszerűen nem tudom, mi a fenét
csináljak.
Úgy értem, az értelmes részem azt mondja, hogy Lisa után kellene mennem, de
ugyanakkor amit az imént mondott rólam, tényleg akarom? És tudom, hogy
valószínűleg veszélyes lenne egyedül maradni itt egy pár sráccal, akiket alig ismerek,
de megint az a furcsa, biztonságos érzés kerít hatalmába - mintha tényleg komolyan
gondolnák mindazt, amit mondtak. Ráadásul szeretném jobban megismerni őket...
- Fawn? - kiált Lisa. - Most hívok egy Ubert. Lent fogok várni. Három perced van. És
ha nem szállsz be velem ebbe a taxiba, ne hidd, hogy kinyitom az ajtót, amikor úgy
döntesz, hogy hazajössz ...
Egy pillanattal később hallom a lakás ajtajának csapódását, majd a mámorító csendet.
Először Masonra, majd Maxwellre nézek, aztán vissza a folyosó felé, teljesen
bizonytalanul, hogy most mit tegyek.

13
 2

Mi a fenét csinálok? Gondolkodom.

Mert itt ülök ezen a plüss bőrkanapén, ismét Mason és Maxwell közé szorítva, és most
éppen hallom, ahogy a lábam mellett lévő táskában őrülten zümmög és csipog a
mobilom - kétségtelenül Lisa küldözgeti nekem SMS-ek és hívások tömkelegét, hogy
megtudja, mi a fenéért nem mentem el vele az előbb.
Szóval miért nem mentem?
Ha teljesen őszinte akarok lenni, nem igazán tudom megmagyarázni, de nevezzük
mondjuk úgy, hogy életemben először spontán voltam.
- Tudod, nem kellene elviselned, hogy ilyeneket mond - mondja Mason gyengéden, és
ezzel kizökkent az aggódó gondolataimból. - Ha igazi barátod lenne, nem bánna veled
így. Úgy értem, nézz csak ránk. A legjobb barátok vagyunk, és soha nem
veszekedtünk semmi miatt.
Ez őrület. Most mindketten egyenesen rám bámulnak, nagy, sötét szemük belém ég,
és volt valami abban, amit Mason az előbb mondott - talán célzás? Kezd pörögni a
fejem, és érzem, hogy a szívem keményen dobol a mellkasomban, a csiklóm lüktet, a
mellbimbóim megkeményednek, és ez az egész helyzet olyan, mint valami szürreális
álom vagy fantázia.
Mert bár általában teljesen tanácstalan vagyok a pasik jelzéseinek felfogásában, amit
ezek ketten most küldenek, azt lehetetlen félre érteni.
- Azt hiszem, ez mindig is így volt - ismerem be, és hallom, hogy a hangom kissé
remeg, miközben megpróbálom figyelmen kívül hagyni a mindkettőjükből áradó állati
forróság lüktető hullámait. - Mindig is Lisa árnyékában éltem.
- Ez őrültség - mondja Mason, a hangja mély és rezonáló. - Gyönyörű vagy.
A szó kipréseli a levegőt a tüdőmből. Tényleg ezt mondta?
- Ez az igazság - teszi hozzá, kicsit közelebb húzódva hozzám a kanapén.
- Különleges vagy, Fawn. Tudtuk ezt abban a pillanatban, amikor megpillantottunk.
Egy fél másodpercre Maxwellre nézek, a tekintete elkapja az enyémet, ahogy
egyetértően bólogat, aztán visszafordulok Mason felé, az egész testem remeg, mert
mélyen legbelül tudom, mi következik.

14
Valaki csípjen meg - mert ez csak egy álom lehet.
Lehunyom a szemem, ahogy érzem, ahogy a keze lágyan az arcomhoz vándorol, és
az arcom az ujjai melegébe simul, ahogy hozzám hajol, az arca az enyémhez közelít,
kölnijének fűszeres illata betölti az érzékeimet, karcsú testem megremeg az
érintésétől, ahogy az ajkai végül az enyémhez érnek.
Szent szar!
Nem tehetek róla, de halkan felnyögök a tiszta gyönyörtől, ahogy átadom magam a
csóknak - ami teljesen tökéletes, finom, lassú és gyengéd, mégis erőteljes
intenzitással parázslik a felszín alatt, és azzal fenyeget, hogy bármelyik pillanatban
kirobbanhat.
Tudom, hogy ez őrültség és nem vall rám (úgy értem, itt vagyok, csókolózom egy
sráccal, miközben a legjobb barátja nézi!), de egyszerűen nem tudom leállítani
magam.
Ez annyira ... kibaszottul ... jó érzés.
Erősebben simulok hozzá, ahogy a kezei a hajamba túrnak, és a nyelve mélyebbre
nyomul a számba.
Sóhajtok és vonaglok, a tiszta gyönyör borzongása kerít hatalmába, ahogy érzem,
hogy a kezei elkezdik felfedezni a testemet. Semmi tolakodó, csak az ujjbegyei lágyan
végigsimítanak az oldalamon. Aztán valahogy, miközben még mindig a számat
csókolja, érzem, hogy az ajkai a nyakamhoz is érnek.
Várj ... mi a fene?
Zavaromban elhúzódom, és egy pillanatig tart, amíg rájövök, mi történik. Aztán minden
a helyére kerül.
Azok nem Mason ajkai voltak.
Azok Maxwell ajkai voltak a nyakamon.
Tátott szájjal, meglepetten fordulok felé, és regisztrálom, hogy a szemeiben pontosan
ugyanaz a sötét tűz lobog, mint Masonéban. És abban a pillanatban mintha valami ősi
ösztön, valami teljesen állatias, átvenné az uralmat az érzékeim felett - és meghozná
helyettem a döntést. Mert mielőtt még tudnám, mi történik, már Maxwell-t csókolom,
ugyanolyan erősen, ugyanolyan szenvedélyesen, mint ahogy egy pillanattal ezelőtt
Masont csókoltam.

15
Halkan nyögök a szájába, ahogy a csók gyorsan erőteljes feszültséggel töltődik fel,
érzem, ahogy a keze a hajamba csúszik, miközben egy pillanattal később Mason ajkai
a kulcscsontomra vándorolnak, és csókjaival követi azt.
Ó, Istenem!
Tudom, hogy ez rossz - de a szent pokolba! Ez elképesztő. Úgy érzem magam, mint
a legszerencsésebb lány az egész kibaszott világon, összezárva itt a két vadítóan
dögös srác között, ahogy mindketten gyengéd csókokkal halmoznak el, és gyorsan a
reszkető gyönyör szintjére hoznak kettejük között, a kezeik most a testemen
kalandoznak, ahogy ide-oda fordulok, újabb éhes csókokat lopva Mason ajkáról, majd
vissza Maxwellre, és aztán ...
Hirtelen magamhoz térek, mintha valaki egy vödör jeges vizet öntött volna a
nyakamba.
Mi a fenét csinálsz, Fawn? - mondja egy szigorú hang bennem.
Ez itt KÉT fickó.
Ez őrültség.
- Várj, várj, állj! - Kiáltom, kipréselem magam közülük, felállok, és feléjük fordulok, az
arcom kipirult, a szívem még mindig kalapál, az egész testem remeg a vágytól, a
bugyim pedig teljesen átázott.
- Ez őrület - jelentem ki remegő hangon. - Én ... Általában nem vagyok ilyen.
- Nyugi, bébi - mosolyog Mason, még mindig olyan könnyedén és nyugodtan, mintha
az, ami most történt, a világ legnormálisabb dolga lenne. - Nem kell semmit sem
siettetnünk.
- Nem, uh, azt hiszem, mennem kell - dadogom, a szívem még mindig hevesen dobog,
az arcom ég, az egész testem bizsereg a figyelmüktől - mintha minden idegem
lángolna.
- Maradj velünk, Fawn - teszi hozzá gyengéden. - Van egy vendégszoba, ahol
aludhatsz. Nem akarjuk, hogy ma este visszamenj ahhoz a lányhoz, azok után, amit
mondott neked. Gyere, későre jár. Itt aludnál, csak ma éjszaka?
Veszek egy mély lélegzetet, mérlegelve a lehetőségeimet, mielőtt válaszolnék.
- Rendben - sóhajtok. - De nincs több csókolózás, oké?
- Ahogy akarod - biztosít Mason egy meleg mosollyal, és Maxwell egyetértően bólint.

16
Mindkét srác átvezet a vendégszobába - ami, be kell vallanom, hihetetlen, ugyanolyan
lélegzetelállító, mint ennek a gyönyörű lakásnak a többi része. Tiszta, világos,
minimalista fehérre festett, középen egy pazar kinézetű franciaágy áll, százszor
hívogatóbb, mint Lisa kanapéja. Abban a pillanatban, ahogy megpillantom, a testem
kiált, hogy betemessem magam a pazar fehér lepedők alá. És - szent szar - van egy
igazi kád is a szobában!
- Hú, ez a hely elképesztő - fakadok ki, képtelen vagyok elrejteni a csodálkozásomat,
miközben tágra nyílt szemmel nézek körül.
- Örülök, hogy tetszik - nevet Mason. - Mert ma este az egész a tiéd, cukorfalat.
Mindenesetre most már hagyunk, hogy aludj egy kicsit.
Ahogy ők ketten elhagyják a szobát, és finoman becsukják maguk mögött az ajtót,
egy részem szomorú, hogy elmentek. Nem mintha azt akartam volna, hogy a dolgok
újra felforrósodjanak, de élveztem a társaságukat.
Gyorsan leveszem magamról az őrülten szűk ruhát, majd boldogan bújok a gazdag
egyiptomi pamut lepedő alá, élvezem a meleget és a kényelmet, ami millió mérföldekre
van attól a szűkös Greyhound buszüléstől. De ahogy az oldalamra fordulok, és
lehunyom a szemem, rájövök, hogy még mindig túlságosan fel vagyok pörögve ahhoz,
hogy elaludjak. Az agyam úgy pörög, mint egy flipper - Lisától Masonig, Maxwellig és
vissza.
Legbelül tudom, hogy igazuk van. Nem kellene hagynom, hogy Lisa így bánjon velem.
De ugyanakkor nem ismerik a másik oldalát, azt, amikor igazán melegszívű, vicces és
fantasztikusan viselkedik.
És tudom, hogy holnap első dolgom lesz jóvátenni, de most csak aludni akarok.
Még jobban beburkolózom a puha, gyűrött lepedő alá, forgolódom, de a gondolataim
folyton visszatérnek ahhoz a finom csókhoz a kanapén - ami most csak egyetlen
hosszú, véget nem érő csóknak tűnik az emlékeimben, még akkor is, ha
mindkettőjükkel történt -, és a kezük érzéséhez az arcomon, a hajamban, a testemen.
Istenem, olyan jó érzés volt így közéjük préselődni, ahogy két elképesztően dögös
srác teljes figyelmét élvezhettem. És azon kaptam magam, hogy elképzelem, mi
történt volna, ha messzebbre engedem a dolgokat.
Mi lett volna, ha nem szakítom meg a csókot? Mi van, ha hagyom, hogy elfajuljanak a
dolgok?

17
Persze, legbelül tudom, hogy nem tettem volna meg.
Úgy értem, még egy sráccal sem jutottam el eddig - nemhogy valami olyan perverz
dolgot csináljak, hogy rögtön két sráccal bolondozok. A megfelelő személyre várva
gondoltam eddig csak a szexre.
De kinek is tartogatom magam pontosan?
Érzem, hogy a testem ismét feltöltődik energiával, ahogy a legpajzánabb, legintimebb
gondolataimnak engedek teret, a vendégszoba sötétjében. Elképzelem, hogy kettőjük
között fekszem, és Mason a számat csókolgatja, miközben Maxwell levetkőztet, lassan
és érzékien felhúzza a ruhámat, hogy előbb a bugyimat, majd a melltartómat vegye le,
ajka és nyelve két kavicsos ponttá izgatja megkeményedő mellbimbóimat, miközben
forró keze magabiztosan a lábam közé csúszik.
Halkan felsóhajtok, amikor végre engedek a késztetésnek, ami egész idő belülről
emésztett, és a kezemet a bugyimba csúsztatva fedezem fel, hogy megint teljesen át
vagyok ázva. A másik kezemet a számhoz viszem, és az ujjbegyem szopogatom, hogy
elnyomjak egy nyögést, miközben játszani kezdek a csiklómmal, és elképzelem, hogy
Maxwell ujjai a puncimat dolgozzák, miközben a nyelve továbbra is a gyengéd
mellbimbóimat szopogatja és ingerli, Mason nyelve pedig a számat ostromolja.
És hamarosan a gondolataim még perverzebbé válnak, ahogy elképzelem, hogy
mindkettőjük farkát a kezembe veszem, és egyre gyorsabban húzogatom a kemény
rúdjaikat, miközben ők ketten továbbra is éhes, sürgető csókokkal fojtogatják vonagló
testemet, egészen a vágy határáig és azon túl.
Erősebben szívom az ujjbegyemet, elfojtok egy mély nyögést, miközben érzem, hogy
a pillangók olyan átkozottul erőteljesen gyűlnek bennem, készen arra, hogy bármelyik
pillanatban kirobbanjanak - és aztán egy utolsó borzongással elélvezek. A csípőm
himbálózik, az ujjam mélyen az átázott bugyimba fúródik, a fejem szédül és zakatol, a
szívem pedig hevesen kalapál, ahogy hagyom, hogy a tiszta gyönyör hullámai
átjárjanak, és végig azt kívánom, bárcsak köztük lennék, és érezném, ahogy izmos
testük állati forrósága a saját karcsú testemhez préselődik.
De ahogy visszatérek a valóságba, nem tudom, mit érezzek.
Mert miközben egy részem teljesen undorodik a perverz, ribancos gondolataimtól, egy
másik részem azt kívánja, bárcsak a pajkos kis fantáziám valóságos lett volna ...

18
 3

Amikor felébredek, egy pillanatig tart, mire rájövök, hogy hol vagyok. Teljesen
összezavarodva nézek körbe a ragyogó fehér szobában, mielőtt a tegnap esti
események újra felidéződnek bennem - minden fejfájások anyja kíséretében. Nem
tudom, mennyi alkoholt fogyasztottam, de a legjobb esetben sem vagyok egy nagy ivó,
és ez minden bizonnyal elég volt ahhoz, hogy megfájduljon a fejem.
Az első dolog, ami eszembe jut, Lisa, meg a gonosz dolgok, amiket mondott, és ahogy
viselkedett, majd felnyögök, mert tudom, hogy ma szembe kell néznem vele, és rendbe
kell tennem ezt az egész hülyeséget.
De aztán eszembe jut a csók, és a testemet az idegesség és az izgalom keveréke tölti
fel. Mert ez tényleg megtörtént, nem igaz? Nem csak álmodtam...
Hallom, ahogy a nappali környékéről halk, jazzes hangzású zene szól, nem beszélve
Mason halk mormogásáról, és egy pillanatra elgondolkodom, hogy a fenébe leszek
egyáltalán képes újra szembenézni mindkettőjükkel. Vajon meglátják az arcomon,
hogy tegnap este megérintettem magam, miközben róluk fantáziáltam?
Idegességemet leküzdve felkelek az ágyból, és kelletlenül visszaveszem a tegnap esti
hülye fekete ruhát.
Már a klubban hülyén éreztem magam benne, most méginkább, ahogy átmegyek
benne a nappaliba, és terveim szerint gyorsan felkapom a táskámat, majd kínosan
elköszönök, hogy megpróbáljam rendbe hozni a dolgokat Lisával a lakásán.
De a látomás, ami a szobába lépve vár rám, megállít, és kiszorítja a levegőt a
tüdőmből. Mert ott vannak mindketten - Mason és Maxwell - kényelmesnek tűnő
futónadrágban, mindketten mezítláb és félmeztelenül, ahogy könnyedén és boldogan
mozognak a nagy, nyitott konyhában, és éttermi minőségűnek tűnő reggelit
készítenek.
A nagy helyiséget lágy reggeli fény árasztja el, a levegőt pedig a roston sülő szalonna
és a frissen őrölt kávé finom illata tölti be. A konyhai tűzhely pezsgését és ropogását
lágy, ízléses jazz kíséri a sztereóból, de most tőlem csak annyi telik, hogy tátott szájjal
bámulom az átkozott testüket.
19
Először is, sokkal jobban kidolgozottak és formásabbak, mint azt az én szűkös
képzeletem valaha is megálmodhatta volna. Napbarnítottak, feszesek és karcsúak,
mégis izmosak - Mason teste talán egy kicsit karcsúbb, mint Maxwellé, de mindkettőjük
testalkata inkább "atletikusnak" nevezhető, mintsem nagydarab izomagyúnak. És
mindkettőjüknek van tetoválása is - Maxwell hátán valamiféle nagy sas, Mason bal
vállán pedig egy sötét törzsi minta, amely a mellkasára kanyarodik.
Ráadásul mindkettőjükön több heget is észreveszek foltokban a bőrükön, és azon
gondolkodom, hogyan szerezték őket; talán van valami veszélyes ezekben a
fickókban, amitől óvakodnom kellene.
Még nem vettek észre, így dermedten állok az ajtóban, és figyelem őket, ahogy
dolgoznak, mindketten olyan könnyedén és természetesen mozognak, tökéletesen
szinkronban. Mintha olvasni tudnának egymás gondolataiban, ahogy a konyhában
pakolásznak, és különböző tárgyakat adogatnak egymásnak -, miközben igyekszem
nem tudomást venni arról, ahogy a saját testem reagál az elém táruló elképesztő
látványra, ahogy a mellbimbóim két feszes kis gombbá keményednek, és a csiklóm
lüktetni kezd, pusztán a tökéletes, isteni testük látványától.
- Ó, helló! - mondja Mason, amikor észrevesz, és egy széles, üdvözlő mosolyt villant
rám. - Remélem, éhes vagy, mert épp most készítünk neked egy jó kis reggelit...
A szemem sarkából megpillantom az eldobott táskámat, azt, amelyikben a mobilom
van, amelyik valószínűleg mostanra már csurig van millió dühös üzenettel Lisától,
amiben azt akarja tudni, hogy mi a fenéért nem mentem haza vele tegnap este.
- Igazából azt hiszem, jobb, ha megyek - válaszolok szomorúan.
De meglepetésemre megrázza a fejét, és elereszt egy nevetést.
- Attól tartok, nem engedhetünk el - válaszolja. - Legalábbis addig nem, amíg meg nem
kóstolod a főztünket.
Azon kapom magam, hogy vigyorgok, ismét magával ragad Mason meleg, játékos
modora. Nem hiszem, hogy valaha is így viselkedett volna körülöttem egy pasi,
nemhogy két pasi, és be kell vallanom, élvezem a figyelmet. A tekintetem átvándorol
Maxwellre, és ő is rám mosolyog, tudtomra adva, hogy pontosan ugyanazt akarja, mint
a sokkal beszédesebb barátja.

20
Visszagondolok mit mondott róla Mason tegnap este, hogy Maxwell csak akkor
beszél, ha valami fontosat akar mondani, és azon kapom magam, hogy remélem,
hamarosan hallani fogok tőle valamit, és miért olyan határozott és hallgatag állandóan.
- Hát, ha így fogalmazol - sóhajtok, és látszólag vereséget szenvedve felemelem a
kezem, mivel úgy gondolom, hogy még pár óra ittlét most úgysem sokat változtatna a
helyzeten -, azt hiszem, maradhatok reggelire.
Ekkor lenézek, és megpillantom a hülye ruhámat, amitől a gyomrom összeszorul, és
frusztráltan felsóhajtok. Úgy nézek ki, mint egy olcsó kurva. De mintha Mason olvasna
a gondolataimban - vagy legalábbis az arckifejezésemből -, mert pontosan ebben a
pillanatban azt mondja: - Keressek neked valami kényelmesebb ruhát? Gyere,
kövess...
Néhány perccel később már egy hatalmas, napsütötte erkélyen ülök, kényelmes,
túlméretezett pólóban, egy pohár narancslevet kortyolgatva, előttem megterítve a világ
legpazarabb reggelije, ami vetekszik az erkélyről nyíló lenyűgöző kilátással.
Gyakorlatilag az egész város elterül előttünk, lenyűgöző látvány, ami ismét
elgondolkodtat, mekkora az esélye, hogy már az első éjszakámon két ilyen sráccal
futok össze.
- Ez elképesztő, srácok - mondom őszintén. - Nagyon köszönöm.
- Csodálatos reggeli egy csodálatos lánynak - feleli Mason egy pillanat alatt, Maxwell
pedig egyetértően bólogat és mosolyog. Tudom, hogy valószínűleg giccsesen hangzik,
de ahogy mondja, elhiszem neki, még akkor is, ha egy részem még mindig nem igazán
érti, mi van az unalmas öreg énemben, amit ezek ketten annyira szeretnek.
A beszélgetés ismét a rettegett Lisa helyzetére terelődik, és ahogy elkezdünk róla
beszélgetni, Mason tényleg nem fogja vissza magát.
- Mindig ilyen gonosz volt veled? - kérdezi nyersen.
- Nem tudom - válaszolom őszintén, és azon tűnődöm, hogy a fenébe is magyarázzam
meg a tegnap esti szörnyű viselkedését. - Mindig is közeli barátok voltunk - kezdem, -
és bár nem úgy tűnik, néha tud kedves is lenni, esküszöm. A középiskolában nem
igazán volt más barátom Lisán kívül, és ő nagyon vigyázott rám. Azt hiszem, talán
akkor kezdtek bonyolódni a dolgok, amikor elmentem a főiskolára, mert Lisa és én
végül ugyanoda jártunk - a Bryn Mawr-ra -, és azt hiszem, annyira megszoktam, a
dolgokat közöttünk, hogy végül nem szereztem új barátokat.

21
- Mit tanultál? - kérdezi Mason.
- Antropológiát - magyarázom vállat vonva. - Ami nem éppen egy fantasztikus álláshoz
juttat a főiskola után, legalábbis erre kellett rájönnöm. De nem bántam meg. Nagyon
érdekes volt többet megtudni az emberekről és a kultúrákról, és remélem, hogy egy
nap találok majd megfelelő munkát ezen a területen. De egyelőre bármilyen munkának
örülnék.
- És mi a helyzet a családoddal? - kérdezi, miközben Maxwell feszülten hallgatja.
- Közel álltok egymáshoz? Segítenek neked egyáltalán?
Hű, azt hiszem, ezek a fickók tényleg mindent tudni akarnak.
- Nem különösebben - sóhajtok. - A szüleim elváltak, és van egy féltestvérem apám
előző házasságából, de sosem voltunk különösebben jóban. És amikor a szüleim
elváltak, azóta sem apámat, sem Ruthot nem láttam. Anya mindig is úgy tűnt, hogy
neheztel rám, mondván, hogy egy poronty mellett ragadt, ami azt jelenti, hogy soha
nem lesz másik férje. Legalábbis így tűnt. Azt hiszem, engem hibáztatott azért, hogy ő
maga képtelen volt másik férfit szerezni, miután apa lelépett tőlünk ... - Szünetet tartok,
hogy kortyoljak egyet a gyümölcslevemből, majd szarkasztikus mosollyal
hozzáteszem: - Ami miatt ő még keserűbbé és elkeseredettebbé vált, mint amilyen
előtte volt.
- Nagyon sajnálom, hogy ezt kell hallanom - mondja Mason gyengéden, kinyújtja a
kezét, és az enyémre teszi, amitől az izgalom és az idegesség váratlanul erős
egyvelege robban át rajtam.
- Semmi baj - krákogom, a szívem hevesen kalapál, kínosan megmerevedek,
miközben a két srác feszülten bámul rám. De szerencsére, mielőtt az ideges zavarom
tócsájába merülnék, Mason felemeli a kezét, és helyette a villáját ragadja meg.
- Bocsánat, tudom, hogy sokat kérdezek - mosolyog. - Valószínűleg Maxwell példáját
kéne követnem. Mindegy, együnk.
A napsütötte erkélyen elköltött lusta (nem is beszélve, hogy mennyire finom) tojásból,
szalonnából, grízből és kolbászból álló reggeli után kezdem érezni, hogy ellazulok,
egyre nyugodtabb vagyok velük. A fejem már nem lüktet, és újra élvezem a könnyed
társaságukat. Ráadásul úgy tűnik, hogy a srácoknak ma semmi más tervük nincs, mint
velem lógni és lazítani - és mire észbe kapok, szinte az egész nap elrepült, mi pedig
boldogan együtt töltjük az időt, mint a régi barátok.

22
- Istenem, mennyi az idő? - Zihálok, amikor észreveszem, hogy a nap kezd a város
horizontja alá bújni. - Lisa meg fog őrülni!
- Hadd főjön még egy kicsit a saját levében - feleli Mason. - Gyerünk, legalább még
néhány órát maradj velünk, Fawn. Amúgy meg arra gondoltam, hogy rendelhetnénk
szusit, ha megéheztél?
Masonról Maxwellre nézek, mindketten figyelmesen bámulnak vissza rám,
lélegzetelállítóan jóképűek, és várják a válaszomat, aztán mosolyra húzódik az arcom,
és bólintok.
Mármint, hogy utasíthatnék vissza két ilyen aranyos srácot, mint ők?
Még több hihetetlen kaja után a lakásban lógunk, és zenét hallgatunk. Mason kibont
egy üveg finom francia fehérbort, és miközben kortyolok a poharamból, a
könyvespolcokhoz sétálok, a tekintetem végigsiklik a kiállított lenyűgöző
gyűjteményen.
- Na ne! - Nevetek, amikor észreveszem az egyetemi diplomám egyik alapművét,
amely A háború művészete és a Hogyan használd az ellenségeidet című könyvek
között ül. - Neked meg van A kultúrák értelmezése! - Jelentem ki, hitetlenkedve rázom
a fejem.
- Meglepettnek tűnsz - mondja Mason, feltolja magát a kanapéról, és odajön hozzám.
- Hadd találjam ki, azt hitted, hogy csak azért, mert így nézünk ki, nem olvasunk, igaz?
- Nem, nem! - dadogom. - Egyáltalán nem erre céloztam.
De biztos, hogy az arcom pirulása elárulja, hogy talán valamilyen szinten - bármilyen
sznobul hangzik is - kicsit meglep, hogy ennyire olvasottak.
- A tudás hatalom, Fawn - teszi hozzá alig többel, mint egy morgással, olyan közel
hozzám, hogy érzem, ahogy a leheletének melege a nyakam érzékeny bőrén táncol.
- Ahhoz, hogy az üzleti életben előrébb juss, meg kell értened az embereket.
- Ez, ööö, logikus - válaszolom idegesen, gyorsan eltávolodom a könyvespolcoktól, és
visszamegyek a kanapé felé, ahol Maxwell még mindig boldogan heverészik. És
persze Mason követ engem, nem hagyva más lehetőséget, minthogy visszasüllyedjek
a plüssbőrre, ismét csapdába esve közöttük.
- Nem kell idegeskedni - motyogta Mason ugyanolyan halkan, mint korábban.
- Ki mondta, hogy ideges vagyok? - kérdezem, és hangosan kortyolok egyet a
borospoharamból, majd ügyetlenül csörömpölve leteszem a dohányzóasztalra, a
szívem most olyan hangosan kalapál, hogy biztos vagyok benne, mindketten hallják.
23
- Tudom, hogy ezt akarod, Fawn - folytatja Mason, sötét tekintetét belém mélyeszti, a
hangja pedig nem több egy halk morgásnál, ami keresztül fut rajtam. - Te is ugyanúgy
akarod ezt, mint mi ...
Mély, reszkető lélegzetet veszek, kezeimet tördelve szédülök. Természetesen igaza
van. Tényleg ezt akarom. De ugyanakkor ...
- Nem vagyok túl, ööö, tapasztalt - motyogom, és érzem, hogy megint kipirul az arcom.
- Csak néhány sráccal voltam, és ... soha nem csináltam végig.
- Tudjuk - mondja egy hang a másik oldalamon.
Megfordulok Maxwell felé, aki szelíden és kedvesen mosolyog vissza rám.
- Az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy ártatlan vagy, Fawn - folytatja. - Úgy ragyog
belőled, mint egy fénysugár.
Megdöbbenve hallgatok. Ez a legelső alkalom, hogy megszólal, mióta megérkeztem
ide, és egy részem úgy érzi, mintha csak képzeltem volna. De még mindig hallom a
mély hangját, ahogy a fejemben cseng, mintha zene szólna, a szívem dobbanására.
Nagyot nyelek, egész testem lágyan megremeg, ahogy Maxwellre nézek, majd vissza
Masonra.
- Te ... tudtad? - Ismétlem, még mindig döbbenten, és mindketten ünnepélyesen
bólintanak.
- Ne aggódj - teszi hozzá Mason alig suttogva. - Lassan fogunk haladni. Olyan keveset
... vagy csak annyit csinálunk, amennyit csak akarsz. De maradj velünk még egy
éjszakát, Fawn. Muszáj.
Ez teljesen őrültség, gondolom, ahogy ott ülök a két gyönyörű férfi között, a levegő
olyan feszültséggel teli, hogy alig kapok levegőt, miközben a szavaik visszhangoznak
a kótyagos fejemben.
És valahogy igaza van. Muszáj. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy miért, de
tudom, hogy maradnom kell, hogy felfedezzem ezt, hogy egyszer az életben
megragadjam a lehetőséget.
És végül nem szavakkal válaszolok, hanem egy csókkal - még egyszer átadom magam
annak az erőnek, amely olyan erős, hogy úgy érzem, nem tudom irányítani, keményen
nekinyomom magam Masonnak, miközben az ajkaink egymáshoz simulnak, és a kezei
a hajamba túrnak, majd egy zihálással megszakítom a csókot, és gyorsan
visszafordulok Maxwell felé, és most neki is oda nyomom magam, ugyanolyan
keményen és szenvedélyesen csókolom.
24
Ez annyira csodálatos, hogy örökké ott tudnék maradni a kanapén így kettőjük közé
szorulva, de néhány másodperc múlva a két férfi feláll, mindketten megfogják az egyik
kezemet, és a szobámba vezetnek ...

25
 4

Átszellemülten nézem, ahogy Mason és Maxwell vetkőzni kezd, a nedvesség elhagyja

a számat, és egyenesen a bugyim felé veszi az irányt, ahogy lehúzzák a pólójukat,
felfedve alatta az edzett, napbarnított, tetovált testüket. Egy pillanattal később a
melegítőnadrágjukat is letolják magukról, így mindketten csak a legszűkebb fehér
boxeralsóban állnak, ami nem hagy egyáltalán semmit a képzeletre. Zavart
tekintetemet elvonom lenyűgöző csomagjaikról, és megdermedve állok ebben a
fényűző fehér hálószobában, ahogy mindketten körözni kezdenek körülöttem, mint a
vadászok a zsákmányuk után.
Végül megállnak, Mason mögöttem, Maxwell pedig előttem, majd elkezdenek
közeledni felém, amíg az érzékeimet ismét el nem árasztja a kölnijük finom fűszeres
illata, amely finom, de állatias illattal keveredik.
- Csak lazíts és élvezd, Fawn - morogja Mason a hátam mögül, miközben nagy, erős
kezei a derekam köré csúsznak, ajka pedig a nyakamra simul, lágy csókjai lassan és
gyengéden végig járják bizsergő húsomat. - Bármikor szólhatsz, hogy hagyjuk abba ...
Sóhajtok egyet, ahogy a kezei felfelé mozognak, a lapos hasamon, majd az ingemen
keresztül a melltartóban fájó melleimhez simulnak, miközben Maxwell magabiztos
lépést tesz felém, most már olyan közel, hogy érzem, ahogy az ősi intenzitás sugárzik
belőle, ahogy a kezébe veszi az arcomat, majd odahajol hozzám, hogy megcsókoljon.
Lehunyom a szemem, teljesen átadom magam mindkettőjüknek - testem elolvad a
gyönyörtől, ahogy nyelvemet egyre mélyebbre nyomom Maxwell szájába, saját kezeim
most kíváncsian és tétován fedezik fel a testét, ideges ujjbegyeim végig simítanak
mellkasának aranyló bőrén, lenyűgöző mellizmainak sima keménységét és hatos
csomagjának formás domborulatait és bordáit lassan lefelé, egészen a nadrágja
derekáig, miközben próbálom összeszedni a bátorságomat, hogy még tovább menjek.
Közben halványan észreveszem, hogy Mason kioldja a melltartómat az ingem alól, és
a gyanúm beigazolódik, amikor érzem, hogy teljesen a tenyerébe zárja érzékeny
melleimet, és szakszerűen két kemény, ráncos kaviccsá formálja a mellbimbóimat.

26
Maxwell szájába nyögök, meggörbítem a hátam, és a fenekemet Masonhoz nyomom,
érzékelve a dudor forró keménységét az alsónadrágján keresztül, ahogy a
fenekemhez dörzsölődik. És a vad kéjvágy egy pillanatában végül lejjebb nyomom a
kezemet, remegő ujjaim Maxwell farkát és golyóit tapogatják a puha fehér pamuton
keresztül, az ideges izgalom borzongása villan át rajtam, ahogy végleg
megbizonyosodom arról, hogy milyen kibaszott óriási ott lent.
De hirtelen a kezemet felfelé húzzák, ahogy Mason felemeli az ingemet. Egyetlen
gyors, könnyed mozdulattal lehúzza rólam, így csak a kiakasztott melltartóm és a
bugyim marad rajtam. És egy pillanattal később érzem a kezét a vállamon, ahogy a
melltartót is lecsúsztatja rólam, majd a keze villámgyorsan belekapaszkodik a bugyim
derékszíjába, és egyenesen a combom köré rántja.
- Hé, ez nem fair - kuncogom, ahogy rádöbbenek, hogy teljesen meztelen vagyok,
miközben rajtuk még mindig alsónadrág van.
Egy másodperccel később azonban tátott szájjal elhallgatok, mert mindketten
könnyedén és magabiztosan lökik le magukról az alsónadrágot, ami lefelé vonzza a
tekintetemet, képtelen vagyok elhinni, amit látok.
Mert mint minden, ami ezekkel a srácokkal kapcsolatos, ebben a tekintetben is teljesen
kiborítóan óriásiak. Mintha pornósztárok lennének. Mintha egy hatalmas két oldala
lenne. Az isten szerelmére, hogy a fenébe kerülhettem ebbe az egészbe.
De mielőtt még bármi is megfordulhatna a fejembe, érzem, hogy mindketten
megfogják az egyik kezemet, és az ágy felé vezetnek, én pedig hagyom, hogy
magukkal vigyenek. Felmászom az ágyra, majd a hátamra fordulok, felkönyökölök a
puha, fehér pamutlepedőn, miközben Mason és Maxwell csatlakozik hozzám. Egy-
egy ember mindkét oldalamon - és újból feldereng bennem az izgalom újabb
borzongása, hogy ez az egész jelenet pontosan úgy játszódik le, mint a fantáziámban.
Most Mason az, aki éhes csókkal zárja a számat, miközben Maxwell elkezdi felfedezni
a testemet. És akárcsak a képzeletemben, a mellbimbóim csókolgatásával kezdi,
felváltva veszi vastag, érzéki ajkai közé gyengéden a bimbómat, a nyelve szakszerűen
csalogatja elő az intenzív gyönyör újabb borzongásait, miközben Mason folytatja a
szám kifosztását a nyelvével. Lassan, de biztosan kinyújtom az ujjaimat, amíg meg
nem találom, amit keresek, és mohón körbe nem zárom őket Mason forró keménységű
farkán, amely olyan vastag, hogy nem tudom teljesen körbefogni az ujjaimmal.

27
Persze csináltam már ezt korábban is fiúkkal, szóval nem vagyok teljesen
tapasztalatlan ebben az egészben, de még így is - a múltamból ismert fiúk vézna
tinédzsereknek tűntek mindkét fiúhoz képest. Ezek nem fiúk .... Ezek férfiak.
Mason halkan felnyög, amikor elkezdem simogatni a farkát, miközben érzem, ahogy
Maxwell csókjai tovább haladnak lefelé, először a hasamon, majd a combom belső
oldalán lévő bizsergő bőrön. És aztán ...
Szent ... kibaszott ... Istenem.
Az elmém intenzíven szikrázik a gyönyörtől, ami szinte már túl sok, ahogy Maxwell
nyelve magabiztosan érinti a csiklómat, pontosan azzal a nyomással, amire
szükségem van ahhoz, hogy elélvezzek, ami arra késztet, hogy elengedjem Mason
farkát és felkiáltsak, képtelen vagyok bármit is tenni, csak feküdni alatta, nyögni és
vonaglani, miközben ő továbbra is a szájával birtokol engem.
- Csak szólj, ha túl gyorsan haladunk, bébi - morogja Mason a fülembe, majd elkezdi
a mellbimbómat morzsolni, miközben Maxwell továbbra is a puncimmal incselkedik,
miközben én a csípőmet ringatva az arcához dörzsölöm magam.
- Nem - sikerül zihálnom, a hangom már alig több, mint lélegzetvétel.
- Ez ... csodálatos.
Aztán egy újabb halk nyögés hagyja el az ajkamat, ahogy Maxwell nyelve még
mélyebbre nyomul bennem, a combjaim önkéntelenül a feje köré szorulnak, ahogy
egyre közelebb és közelebb visz az extázis határához.
És bár alig tudok tisztán gondolkodni, mégis bevillan egy új perverz ötlet, és mire
észbe kapok, már Mason felé nyúlok, megragadom a csípőjét, és magam felé húzom,
közelebb az arcomhoz, míg végül ott térdel a párnám mellett.
Remegő kézzel megfogom a farkát, néhányszor megsimogatom, mielőtt a mohó,
nyitott szám felé húznám.
- Ó, ezt akarod? - morogja, és lenéz rám.
Félénken bólintok, és ismét zihálok, amikor könnyedén öklébe szorítja mindkét
csuklómat, és a fejem fölé húzza, majd fölém mászik, a térdeit a fejem két oldalára
helyezi, hogy a farka közvetlenül az arcom előtt legyen.

28
Ámulva nézem, mert tökéletes, vastag, sima és kemény, mint az acél. Ahogy
szélesebbre nyitom a számat, remegve a várakozástól, azon tűnődöm, vajon
egyáltalán körbe érem-e az ajkammal, de meglepetésemre sikerül, a farka keményen,
és forrón csúszik be az ajkamon mélyen a számba, elnyomva egy újabb örömteli
nyögést, miközben Maxwell továbbra is a nyelvével ingerli a puncimat és a csiklómat.
Minden figyelmemet igénybe veszi, hogy továbbra is Mason farkára koncentráljak,
ahogy elkezdem billegtetni a fejem, most már gyorsabban szopom őt, a keze még
mindig szorosan a csuklómat fogja a fejem felett.
- A francba, ez csodálatos érzés, Fawn - motyogja, sötét szemei ragyogva néznek rám.
- Olyan kibaszottul tökéletesen nézel ki a farkammal a szádban ... Látni akarom, hogy
így elélvezel.
Még soha nem volt pasi, aki ilyen mocskosan beszélt velem, de ez egy extra izgalmi
hullámot lövellt belém. És talán Mason szavai azok, amik a határon túlra löknek, vagy
talán Maxwell szakértő nyelvének nyalása a csiklómon, de egy utolsó elfojtott
nyögéssel kezdek elélvezni, és sikerül éppen csak megtartanom az ajkamat szorosan
Mason farkát ölelve, miközben a testem remegni kezd, az elmémet és a testemet olyan
intenzív gyönyör győzi le, ami azzal fenyeget, hogy teljesen felemészt. Miután
majdnem magamhoz tértem, újra Mason farkára koncentrálok, és egyre gyorsabban
és gyorsabban szopom. Közben Maxwell csatlakozott hozzánk az ágy másik oldalán,
így kinyújtom a kezem, és a szabad kezembe veszem a farkát, és őrült módon verni
kezdem. Úgy gondolom, hogy az a tisztességes, ha viszonzom a szívességet, tekintve,
hogy mit tett velem az imént, ezért egy csúszós pukkanással kihúzom Mason farkát a
számból, majd gyorsan elfordítom a fejem, és helyette Maxwell vastag, ívelő farkát
kezdem szopni.
Tudom, hogy ez rossz dolog - elméletben soha nem álmodtam volna arról, hogy
valami olyasmit csinálok, ami olyan kurvás, mint egyszerre két pasit leszopni. De
ebben a pillanatban pontosan ott akarok lenni, ahol vagyok, ugyanannyi örömet
okozva nekik, mint amennyit ők nekem szereztek.
Beleborzongok a gyönyörbe, amikor hallom, ahogy Maxwell halkan felnyög, a farkát
a számban dagadó farkát, miközben én is folytatom Mason farkának kiverését, érezve,
hogy egyre közelebb viszem őket a végsőkig.

29
- Ó, ez az, Fawn, jól csinálod - morogja Mason, miközben gyors, de egyenletes
sebességgel simogatom a farkát, és éppen időben húzom ki Maxwellét a számból,
hogy elfordítsam a fejem, és nézzem, ahogy Mason egész teste megfeszül és
megmerevedik, majd - egy kiáltással - forró, friss spermával önti el a melleimet és a
nyakamat.
Lelkesen fordulok vissza Maxwell felé, és lihegve újra a számba veszem a farkát, most
már teljes figyelmemet rá összpontosítom, egyre gyorsabban és gyorsabban
billegetem a fejem, érzem, ahogy egyre keményebbé válik a számban, gyúrom a
golyóit és simogatom a tövét, amíg ő is ki nem ereszt egy mély nyögést.
A teste megfeszül, majd egy másodperccel később elárasztja a torkomat, és ezúttal
az ajkaimat szorosan a lüktető farka köré zárom, miközben mohón nyelem, minden
egyes cseppjét.
Miután teljesen kiürült, mindannyian izzadtan és kimerülten dőlünk le a lepedőre, én
pedig közéjük szorulok, karjuk védelmezően átöleli remegő testemet két oldalról,
miközben kezd elhatalmasodni rajtam a valóság, amit az imént tettem.
Az arcomhoz tapasztom a kezem, és zavartan felnyögök.
- Nem hiszem el, hogy ezt csak úgy ... megtettem - mondom az ujjaimon keresztül.
- Annyira szégyellem magam.
De ahogy hangosan kimondom a szót, Mason gyorsan felül az ágyban, elrántja a
kezemet az arcomról, és a szememet keresi.
- Fawn, nézz rám - mondja, a hangja és a szeme is tele van őszinteséggel, muszáj
figyelnem rá. - Egyáltalán nincs miért szégyenkezned. Mi megmondtuk neked, Fawn.
Te tiszta vagy. Semmi, amit teszel, nem rossz, vagy piszkos. És különben is, mi itt
mindannyian felnőttek vagyunk, nem igaz?
Bólintok, a szemem az övére tapad.
- Te ezt akartad csinálni?
Ismét bólintok.
- És mindannyian jól éreztük magunkat, ugye?
- Nagyon jól - mondom, és mosoly terül szét az arcomon.
- Ebben az esetben nem hiszem, hogy bármi okod lenne szégyenkezni.
- Azt hiszem, igazad van - mondom, és elégedett sóhajjal hagyom, hogy a fejem
visszahulljon a párnára.

30
És ahogy Mason újra mellém fekszik, és átkarolja a vállamat, érzem, ahogy Maxwell
a másik oldalról hozzám bújik, és mindkettőjük testéből a melegség sugárzik karcsú
testemre, miközben szorosan közéjük simulok. Fogalmam sincs, mennyi az idő, és
most tényleg nem is érdekel. Hagyom, hogy lehunyjam a szemem, és kiélvezem a
pillanatot.
Mert egész életemben nem hiszem, hogy valaha is éreztem magam ilyen
biztonságban, ilyen védettnek, ilyen elégedettnek.

31
 5

Másnap reggel ugyan abban a világos, napsütötte szobában ébredek, és azt kívánom,
bárcsak örökre itt maradhatnék, Mason és Maxwell közé bújva, de legbelül tudom,
hogy szembe kell néznem a valósággal. A mókának egyszer véget kell érnie. Először
is, Lisa mostanra már biztosan megőrült, és azon tűnődik, hol a fenében vagyok. És
mindennek tetejébe nem hordhatom tovább a pólójukat, nem igaz?
Nehéz szívvel kipréselem magam közülük, igyekszem óvatosan mozogni, hogy ne
ébresszem fel őket, és ahogy a fürdőszobába igyekszem, irigykedve pillantok vissza
rájuk, mert olyan mélyen alszanak. Teljesen tökéletesnek tűnnek. Olyan
mozdulatlanok. Olyan elégedettek. Izmos testük lágyan emelkedik és süllyed a friss
fehér lepedőről. Érzem, hogy a szívem felsír, és azt kívánom, bárcsak
visszarohanhatnék hozzájuk.
De ehelyett besétálok a fürdőszobába, megmosom az arcomat, fogat mosok a
közelben lévő fogkefével (a fenébe is, ennél többet is megosztottunk az elmúlt
huszonnégy órában, biztos vagyok benne, hogy nem bánják), aztán elkezdem újra a
testemre húzni azt a hülye fekete ruhát.
Visszatérve a hálószoba és az előszoba közötti ajtóhoz, megállok, és azon
gondolkodom, hogy pontosan hogyan is fogok elbúcsúzni. Kiabáljak, hogy
felébredjenek? Vagy talán csak hagyjak egy üzenetet? De a kérdésemre egy pillanattal
később választ kapok, amikor meghallom Mason halk, a párnával tompított hangját.
- Mit gondolsz, hová mész?
Egy pillanatig nem is tudom, hogy viccel-e. De ahogy felém fordítja a fejét, a haja
kócos, és a formás állán egy könnyű fekete borosta látszik, és közben mosolyog - egy
olyan aranyos és meleg mosoly, amitől megolvad a szívem. El sem hiszem, milyen
közel érzem magam hozzá - mindkettőjükhöz - máris. Tudom, hogy őrültségnek
hangzik, de nem tudom figyelmen kívül hagyni a szívemet. Mert beléjük vagyok zúgva.
Keményen.
- Én - ööö - kezdem, nem tudom, hogyan fogalmazzam meg. - Azt hiszem, itt az ideje,
hogy elmenjek ...

32
- De hát még csak most jöttél - motyogja vissza, még mindig olyan álmosan és
aranyosan, most már a könyökére támaszkodva, a lepedő lehullik, hogy felfedje azokat
a gyönyörű, aranyszínű, formás melleket, és egy kis izgatott borzongás fut át rajtam,
miközben gondolataim visszarepülnek a tegnap estére.
- Találkoznom kell Lisával - kezdem.
- Micsoda, hogy megint cseszegessen téged? - válaszol, felvonva egyik szemöldököt.
Megvonom a vállam, nem igazán tudom, mit válaszoljak. Természetesen igaza van.
Biztosan ezt fogja tenni. De még így is ...
- Szükségem van egy váltás ruhára - sóhajtom, és a hülye ruhámra mutatok.
- Ez aligha alkalmas nappali viseletre, de ez minden, ami itt van, és nem élhetem le az
életem hátralévő részét az egyik túlméretezett pólódban, bármennyire is kényelmes.
- Nos, miért nem nézel szét a folyosón, mielőtt meghozod a végső döntésed - mondja
rejtélyesen.
- Mi? - kérdezem zavartan.
- Csak menj és nézd meg, Fawn - vigyorog, mintha valami nagy titkot rejtegetne.
Úgyhogy azt teszem, amit mond, megfordulok, és elindulok kifelé a hálószobából,
lefelé a folyosón, körbe nézek, de a gyönyörűen berendezett lakáson kívül mást nem
látok. És egészen a bejárati ajtóig jutok, mielőtt megpillanthatnám: a hatalmas
csomaghalom, ami ott várakozik, mint valami ajándékköteg karácsony reggelén.
Közelebb lépek hozzájuk, megvizsgálom a címkéket, és zavartan rázom a fejem,
amikor látom, hogy mind nekem van címezve, de ennek a lakásnak a címére.
Mi a fene ez?
- Tegnap rendeltük őket - magyarázza Mason a hátam mögött, mire megugrok és
megpördülök, hogy szembe nézzek vele.
- De én ezt nem értem - motyogom.
- Gondoltuk, hogy szükséged lesz még néhány ruhára - mondja kedvesen. - Szóval
miért nem viszed át a szobádba, és próbálod fel őket, amíg mi elkészítjük a reggelit.
Megegyeztünk?
Mozdulatlanul és szótlanul állok, közben kavarog az agyam. Ez komolyan az egyik
legkedvesebb dolog, amit valaha is értem tettek. És ez még kevésbé teszi vonzóvá,
hogy visszamenjek Lisához. Masonnak igaza van. Ha visszamegyek a lakására, csak
üvöltözni fog velem. És udvariatlanság lenne nem felpróbálni legalább néhány ruhát,
nem igaz?
33
Így hát felszedem a hatalmas csomaghalmot, és izgatottan visszaviszem a szobámba,
épp időben, hogy meglássam Maxwell-t, amint kikel az ágyból - teljesen meztelenül -,
tökéletes, isteni testalkata egy fél másodpercre kiszorítja a levegőt a tüdőmből.
Melegen rám mosolyog, teljesen jól érzi magát a bőrében, ahogy elhalad mellettem,
és egyedül hagy a szobában.
Leteszem a csomagokat az ágyra, a fejem még mindig kábult, amikor elkezdem
kinyitni a dobozokat. És amikor feltépem őket, felmérve a tartalmukat, nem igazán
hiszek a szememnek. Mert ez elképesztő. Az egész. A legszebb ruhákból álló
válogatás, amiket valaha láttam; mind olyan, amit én is szívesen hordanék, de
ugyanakkor olyan nyilvánvalóan drága és ízléses, és messze túlmutat a szokásos ár
kategóriámon.
Van két pár gyönyörűen szabott farmer, fehér, pasztellszínű és csíkos pólók, egy
gyönyörű mustársárga pöttyös ruha, és számtalan pár aranyos fehérnemű. Még cipő
is van - tornacipő és pántos szandál.
És az utolsó csomagban mind közül egy lélegzetelállító, selymes, pánt nélküli, piros
estélyi ruha a legfinomabb couture-ból. És amikor megnézem a méretet, tökéletes. Az
egész. A konyhából hallom a sülő szalonna sercegését.
Még egy nap nem árthat, nem igaz?
- A ruhák tökéletesen passzolnak - mondom, és boldogan mutatok lefelé a kiválasztott
ruhára, miközben egy újabb hihetetlen reggelin lakmározunk. - Hogy találtátok ki a
méretemet?
- Mondjuk úgy, hogy nehéz kiverni a fejünkből a testedet - válaszol Mason
villámgyorsan. - De Maxwell meg is nézte a ruhád címkéjét - teszi hozzá kacsintva.
- Tényleg, fantasztikusak a cuccok - folytatom. - Olyan elképesztő ízlésed van.
- Bármiben pompásan néznél ki, Fawn - vág vissza Mason.
Már megint itt van. Az a parázsló forróság, ami mindkettőjükből árad. Az a veszélyes
intenzitás, ami arra figyelmeztet, hogy ha itt maradok velük, nemsokára megint
hülyéskedni fogunk, és ezúttal nem tudom, meg tudnám-e állni, hogy végig ne
csináljam.
Beleharapok a palacsintámba, ami nagyon finom, egy kicsit édes, mégis sós,
tökéletesen kiegyensúlyozott. Pont, mint ők.
De miközben eszem, eszembe jut, hogy még mindig olyan keveset tudok ezekről a
fickókról.
34
Úgy értem, a tegnap este fantasztikus volt - egy percet sem bánok belőle -, de még
mindig olyan furcsa belegondolni, hogy mindezt két olyan sráccal csináltam, akik
gyakorlatilag idegenek számomra. Annyira érdeklődtek irántam, annyi kérdést tettek
fel, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy fordítsak a kockán.
- Szóval, mi is pontosan a ti üzletetek? - Bököm ki, aminek hatására mindketten
meglepődve néznek fel az ételükből.
- A mi üzletünk? - ismétli Mason fintorogva.
Normális esetben most nagyon zavarban lennék, de ehelyett furcsán magabiztosnak
érzem magam. Visszamosolygok és bólintok. - Mindent elmondtam magamról -
jelentem be. - Úgyhogy azt hiszem, most te jössz.
- Azt hiszem, ez így fair - mondja Mason, és Maxwellre néz, aki egyetértően bólogat.
- Nos, mit szeretnél tudni?
- Kezdetnek - mondom, - milyenek voltatok gyerekkorotokban? Hogyan nőttetek fel?
- Mindketten szegény családból származunk - magyarázza Mason, letéve a villáját, és
sötét szomorúság villan az arcán, ahogy felidézi a nyilvánvalóan fájdalmas emléket.
- Sem Maxwell, sem én nem kaptunk soha semmit készen. Úgy nőttünk fel, mint a
testvérek, mindketten vigyáztunk egymásra, egy szaros lakókocsiparkban, a detroiti
Eight Mile-on. Nem tudom, kinek a családja volt rosszabb - az enyém vagy Maxwellé.
És amikor gyerekek voltunk, mindketten megfogadtuk, hogy soha többé nem leszünk
olyanok, mint az apáink.
Rápillantok Maxwellre. Elkapja a tekintetemet, és szomorúan bólint, és érzem, hogy
a szívemet elönti az együttérzés mindkettőjük iránt, egy részem pedig azon tűnődik,
hogy talán a nehéz neveltetése miatt beszél keveset.
- Nos, mindegy - folytatja Mason -, ahogy azt valószínűleg el tudod képzelni, az első
adandó pillanatban elhúztunk abból a szaros lyukból. Amint mindketten elég idősek
lettünk, a városba költöztünk, és pincérként dolgoztunk valami totálisan lepusztult
éjszakai klubban. Ez volt az egyetlen munka, amit találtunk, rosszul fizetett, őrült
munkaidőben, és keményen meg kellett küzdenünk a borravalóért, hogy megéljünk,
de beleszerettünk az egész hangulatába, és mindketten tudtuk, hogy egy klubot
akarunk vezetni. Szóval a kibaszott belünket is kidolgoztuk, minden egyes órát, amit
Isten adott, abban a reményben, hogy összegyűjthetünk némi pénzt, hogy
elindíthassuk a saját helyünket. De miután kifizettük a bérleti díjat és megvettük a
kajánkat, a megtakarításunk nem szaporodott. Nem volt így elég.
35
Szünetet tart, amíg kortyol egyet a kávéjából, majd folytatja.
- Úgy gondoltuk, hogy okosnak és kíméletlennek kell lennünk, és bármit megteszünk.
Ekkor kezdtük el használni az agyunkat is, Fawn; olvasgattunk a pszichológiáról és az
emberi viselkedésről. És rájöttünk, hogy az erőnket is használhatjuk. Mindketten részt
vettünk a saját bunyóinkban mire felnőttünk, és tinédzserként harcművészetet
tanultunk, így természetesnek tűnt, hogy továbblépjünk. Illegális földalatti ketrecharcok
... – Borostás arcán mosoly suhant át. - És ekkor tudtuk igazán kifizetni a lakbért.
Hirtelen megértettem. A hegek. A tetoválásokat. A fenyegető veszélyérzetet. Érzem,
ahogy a kirakós darabjai végre a helyükre kerülnek, és teljesen belefeledkezve a
történetükbe hallgatom, ahogy Mason folytatja.
- Néhány év múlva elég pénzt gyűjtöttünk ahhoz, hogy saját klubot nyissunk -
magyarázza. - De úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Detroitot. Legálisan, tisztán,
kötöttségek nélkül akartunk élni egy új városban. Egy új kezdet. Ezért kötöttünk ki itt,
az első helyen a térképen, ahol minden meg van, amit kerestünk: egy üres ingatlan,
amit klubként használhattunk. Kibaszott pici hely volt, a mostani klubjainkhoz képest,
de akkoriban tudtuk, hogy hogyan lehet működni abból a kevés pénzből, amink volt. A
kulcs az exkluzivitás volt. Megmozgattunk néhány szálat, rávettünk néhány hírességet,
hogy érdeklődjön, és sok vérrel, verejtékkel és könnyekkel valóban sikerre vittük a
dolgot. De egyedül nem tudtuk volna megcsinálni. Csapatmunka volt. Ha csak én, vagy
csak Maxwell egyedül? Az egész kétszer annyi ideig tartott volna.
- Hű, ez elképesztő - mondom, még mindig próbálom felfogni az egészet.
- És most nézz ránk - teszi hozzá nevetve Mason. - Egy egész átkozott klub és
étteremlánc a miénk. Sőt, még terjeszkedünk is, tárgyalásokat folytatunk arról, hogy
jövőre saját prémium minőségű, kis tételű vodkát dobjunk piacra. A pokolba is, a határ
a csillagos ég. Szóval, van még valami, amit tudni akarsz, hercegnőm?
Tövig pirulok, amikor így szólít, de titokban ezt is élvezem, és egy pillanatra hátradőlök
a székemben, miközben az agyamat töröm. Van még egy kérdés, ami egész idő alatt
mardosott, egy olyan kérdés, amit az öreg Fawn soha nem merne feltenni. De úgy
döntök, hogy csak úgy a szélnek eresztem az óvatosságot, és kimondom.
- És mi van a lányokkal? - kérdezem. - Mindig osztoztatok a lányokon?
Mason szemei kissé kikerekednek, és látom, hogy elkaptam a fonalat.
De fél másodpercnyi szünet után megszólal, és jóképű arca meglepően komoly lesz.

36
- Ahogy már mondtuk, a munkánknak szenteltük az életünket. Mindig is az volt az első.
Nem volt időnk a kapcsolatokra, egészen mostanáig. De igen, rájöttünk, hogy azonos
az ízlésünk a nők terén, és igen, már korábban is osztoztunk rajtuk, ha a lányoknak
tetszett az ötlet. Tudom, hogy ez neked valószínűleg egy kicsit ijesztőnek és furcsának
tűnik, de számunkra ez normális, mi mindent így csináltunk az életben.
- Király - mondom halkan, és nem tudom figyelmen kívül hagyni a belém nyilalló
féltékenységet, ahogy elképzelem a lányok sorát, akik előttem élvezték a
társaságukat, és biztos ugyanolyan különlegesnek érezték magukat, mint én most.
És akkor a semmiből Maxwell megszólal.
- De még soha nem találkoztunk hozzád hasonlóval, Fawn - mondja.
Ez őrület, még csak a második alkalommal hallom őt beszélni és mégis hiszek neki,
mert tudom, hogy mindig csak akkor nyitja ki a száját, ha valami fontosat akar mondani.
- Így igaz, hercegnő - bólintott Mason egyetértően. - Különleges vagy.
Ismét azon kapom magam, hogy csodálkozom, mennyire összhangban vannak ezek
a srácok, mintha olvasni tudnának egymás gondolataiban.
- Még nem akarjuk, hogy elmenj - mondja Mason, a hangja sürgető és őszinte, sötét
szemei lángolnak. - Maradj még egy napot, Fawn. És még egy éjszakát.
Veszek egy mély lélegzetet, ránézek Masonra, majd Maxwellre, majd vissza. Aztán
elmosolyodom.
Ahogy meghoztam a döntésemet, mintha minden stressz leolvadna rólam, és
életemben talán először tényleg "a jelenben" érzem magam.
A fiúk egész délután a konyhában főznek egy újabb lakomát, míg én a leghosszabb
ideig áztatom magam a kádban, aztán szédülten próbálom fel a számomra kiválasztott
gyönyörű ruhákat, egyenként beállok a tükör elé, mint egy modell, próbálom a
legtökéletesebbet kiválasztani a ma estére. De végül csak egy lehetőség marad.
Az a csodálatos vörös selyem estélyi ruha. Nem is kell kérdeznem. Tudom, hogy a
ma estére való tekintettel választották, és az az érzésem, hogy ez az este különleges
lesz.
Nem vagyok hülye. Tudom, hová vezet ez az egész. Tudom, miért akarják, hogy
maradjak még egy éjszakát. És minél többet gondolkodom rajta, annál inkább rájövök,
hogy én is ezt akarom, talán még jobban is, mint ők ...
Nem tehetek róla. Beléjük szerettem, mindkettőjükbe, és mélyen legbelül tudom, hogy
ha elszalasztanám ezt a csodálatos lehetőséget, egész életemben bánnám.
37
Épp amikor magamat csodálom, mennyire átváltoztatott a piros ruha, milyen
elegánsnak tűnök hirtelen, boldogan forgolódom a tükörben, és nézem, ahogy a
meztelen lábam köré libben, megérzem Mason jelenlétét az ajtóban.
- A vacsora tálalva, asszonyom - mondja tettetett komolysággal, egy angol
komornyikot utánozva.
Megfordulok, és követem őt a nappaliba, és ami ott vár rám, attól elakad a lélegzetem.
Mert teljesen átalakították a szobát - valami tündérmese jelenete lett a
legénylakásukat. Több száz gyertyával, amelyek úgy csillognak, mint az ékszerek, és
úgy terítették meg az asztalt, mintha a legtökéletesebb, legintimebb étterem lenne,
csak három terítékkel.
Hirtelen kuncogni kezdek. A semmiből jön, és nem sokat tehetek ellene, a szám elé
kapom a kezem, miközben várom, hogy abba maradjon a nevetésem.
- Mi baj? Mi az? - kérdezi Mason, jóképű arcát zavarodottság és aggodalom öntötte el.
- Valami rosszat csináltunk?
- Nem, nem - magyarázom, megrázva a fejem, amint újra kapok levegőt. - Ez
csodálatos, tényleg. Egyszerűen olyan ... különlegesnek érzem magam. Ez őrület. Azt
hiszem, csak nem vagyok túl jó az ilyen fokú figyelem kezelésében.
- Te vagy a mi hercegnőnk, Fawn - mondja Mason, a kezébe veszi az állam, és az
arcomat az övéhez emeli. - Ugye tudod ezt?
Bólintok, most már képtelen vagyok megszólalni, miközben odahajol hozzám, hogy
megcsókoljon, és ismét elolvadok, ahogy az ajkai az enyémhez érnek. Aztán
elhúzódom, hogy vágyakozva nézzek Maxwellre is, és semmi mást nem akarok
jobban, mint hogy most rögtön mindkettőjükkel együtt az ágyba ugorjak. Ne törődjünk
a vacsorával, le akarom tépni a kibaszott ruháikat, hogy teljesen átadjam magam
nekik, itt és most.
- Hé, hé - mormogja Mason, mintha olvasna az éhes tekintetből a szememben.
- Együnk. Nem kell semmit sem siettetni. Itt az egész éjszaka...
A kaja persze hihetetlenül finom. Gazdag, zamatos marhahús finom vörösboros
mártásban, zsenge párolt zöldségekkel, mindezt a legfinomabb borral öblítve, amit
valaha is kóstoltam. És evés közben azon jár az eszem, hogy mekkorát tévedtem,
amikor először találkoztam ezekkel a srácokkal.
Bevallom.

38
Amikor először láttam őket? Azt hittem, hogy nem mások, mint nagydarab, alfahímek
- olyan fickók, akiket általában a klubokban találsz.
És igen, alfahímek, de olyan módon, amivel szerintem még soha nem találkoztam.
Mintha a férfiasságról az lenne az elképzelésük, hogy mindenben az abszolút
legjobbak legyenek - bővítsék a tudásukat, legyenek sikeresek az üzleti életben, és
persze főzzenek, mint az ínyenc szakácsok.
- A tegnap este elképesztő volt - mondom a bortól ellazulva, miközben mindannyian
befejezzük a vacsorát.
- Remélem, a ma este még jobb lesz - válaszol Mason halálosan komolyan, letéve a
villáját.
Ez az. Megtörténik. Most.
Érzem, ahogy a szívem dobol a bordáim között, ahogy mindketten felállnak az
asztaltól, körbe-körbe járnak, aztán megállnak a két oldalamon és mindketten
megfogják az egyik kezemet, majd feállítanak. Nem tudom, merre forduljak. Masonról
Maxwellre nézek, majd vissza, a sötét szemeik lángolnak a vágytól, miközben ismét a
hálószoba felé vezetnek.
Az ajtóban megállok, és Mason felé fordulok, képtelen vagyok visszatartani, hogy
megcsókoljam, és ahogy ezt teszem, érzem, hogy Maxwell karjai hátulról átölelnek.
Hátra dőlök, a fenekemet hozzá dörzsölöm, miközben az ajkam mohón falja Mason
ajkát.
A szájába nyögök, miközben érzem, ahogy Maxwell kezei könnyedén felhúzzák a
ruhámat, amíg az a derekam köré nem kerül, a farkának kemény dudora feszül az
öltönynadrágján, ahogy a fenekemhez simul, miközben Mason mélyen a számba
nyomja a nyelvét, a kezeim a sűrű fekete hajába túrnak, és erősen megragadnak,
miközben az egész testem remeg és remeg a várakozástól.
Istenem, olyan finom érzés így közéjük szorulni, de egy pillanat múlva kényszerítem
magam, hogy elszakadjak tőlük, kitolakodom közülük, és az ágy felé vezetem az utat.
Mert most nekem kell irányítanom. Ha ez meg fog történni, akkor az én feltételeim
szerint fog történni.
Ahogy az ágy felé megyek, hallom a lépteiket a hátam mögött, ahogy közelednek
hozzám, és ahogy az ágyhoz érek, érzem, hogy kezek ragadják meg hátulról a
derekamat, hátrafelé húznak, mohó kezek száguldanak felfelé a testemen, majd
óvatosan lerántják a ruhám pántjait a vállamra, hogy szabadon hagyjanak.
39
Lehunyom a szemem, a lélegzetem remeg, amikor egy pillanattal később a
melltartómat kiakasztják, és egy pillanat múlva teljesen felfednek, a hűvös levegő a
gyengéd melleimhez ér, amit fél másodperccel később vagy Mason, vagy Maxwell
tenyerének durva melege vált fel.
Felnyögök, és a fenekemet hátracsúsztatom a mögöttem álló kettőjükhöz, és érzem,
ahogy a ruhám lecsúszik a combomon, majd a bokám körül összecsúszik. A bugyimat
is lelököm magamról, hogy teljesen meztelen legyek.
- Annyira szükségünk van rád, Fawn - mormolja Mason a fülembe, a hangja mély és
sűrű a vágytól.
- Nekem is szükségem van rád - felelem fél nyögéssel, és egy zihálás hagyja el az
ajkaimat, amikor a kezei a fenekemre vándorolnak, de ezúttal elhúzódom, és
mindkettőjük felé fordulok, az egész testemet úgy érzem, mintha lángra lobbantották
volna, lángolva a vágytól.
Néhány lépést teszek hátrafelé, majd hagyom magam a lepedőre zuhanni, széttárom
a lábaimat, és felkínálom magam nekik.
- Nos? Mire vársz még? - dorombolok.
Ahogy nézem, ahogy gyorsan levetkőznek, felfedve gyönyörű, tökéletes arányú
testüket, érzem, ahogy a testem kiáltozik feléjük - a csiklóm lassú, mégis kitartó
lüktetése, és a mellbimbóim kemény megfeszülése.
"Kibaszottul gyönyörű vagy, Fawn" - morogja Maxwell, miközben lelöki magáról a
boxerét, felfedve azt a nagy, kemény farkat, amelynek ínycsiklandóan felfelé ívelő íve
van.
- Igaza van - ért egyet Mason, és szintén letolja a rövidnadrágját, megmutatva, hogy ő
is ugyanolyan kemény - ugyanolyan kész. - Te vagy a legszebb kibaszott teremtmény,
akit valaha láttunk ...
A két férfi megindul felém, mindkét oldalamra felmásznak az ágyra, kezükkel,
szájukkal betakarják meztelen testemet. Olyan aprónak és törékenynek érzem magam
közöttük, ahogy újra megízlelem bőrük egészséges ragyogását, érzékszerveimet
finom, bódító pézsmaillatukkal töltik meg.
- Csukd be a szemed, hercegnő - suttogja Mason a fülembe.
És én megteszem, amit mond, lehunyom a szemem, a testem megremeg, ahogy
teljesen átadom magam mindkettőjüknek. Sóhajtok, amikor érzem, hogy kezek ismét
körülölelik a melleimet - ujjak csipkedik a mellbimbóimat.
40
Aztán a sóhajom nyögéssé változik, ahogy a nyelv a csiklómon cikázik, és még több
kéz tolja szét a combjaimat, a nyelv a lyukamat ingerli, egyre mélyebben és mélyebben
dolgozik bennem, miközben a kezek a fenekemet simogatják, felemelnek az ágyról,
és a szájához préselnek.
Egy pillanattal később valami bársonyos és kemény dolgot érzek, ami az ajkaimat
súrolja, én pedig kinyújtom a nyelvemet, és a fejemet billegtetve mohón a számba
veszem, ajkaimat szorosan a tengelye köré tekerve, elfojtom a nyögéseimet, miközben
a nyelvem a csiklómon táncol, miközben szakértő ujjak szétfeszítik a redőimet, először
egy, majd két ujjat dolgoznak mélyen bennem.
Válaszul még jobban széttárom a lábaimat, egész testem feléjük kiált, énekelve attól
az édes, ismerős fájdalomtól - az ürességtől, ami pont a közepemben van, és amit
életemben először készülnek betölteni ...
A farok kicsúszik a számból, a kezek elmozdulnak a lábam közül, és rájövök, hogy itt
az idő. Lehunyom a szemem, és próbálok ellazulni, de érzem, hogy az egész testem
megfeszül. Soha nem éreztem még ilyen szűknek magam.
- Jól vagy, kicsim? - Mason óvatosan kérdezi, a hangja olyan a sötétben, mint a szirup,
a háttérben valahol egy óvszercsomagolás feltépésének hangja hallatszik.
Bólintok, a lélegzetem elborzad az ajkaim mellett.
- Csak lazíts, és add át magad nekünk - mondja, mielőtt elmozdul, és érzem, hogy
ajkam az enyémhez simul a leghosszabb, leglassúbb csókra. És a lábaim között
érzem, hogy egy kéz ismét ott simogat, a csiklómat ingerli. Aztán megtörténik - egy
összetéveszthetetlenül forró keménység nyomul hozzám, pont a közepembe.
Hagyom, hogy a testem ellazuljon, amennyire csak tudok, elolvadok a csókjától, ahogy
a forróság és a keménység egy kicsit még jobban belém nyomul.
Újra zihálok és megmerevedek, ahogy egy pillanatra én is érzem a fájdalom éles
szúrását. De ez az a fajta fájdalom, amihez öröm is társul, és ahogy a farok még jobban
belém tolódik, a kezdeti fájdalom már enged, az érzés, hogy most olyan forró, olyan
kibaszott finom...
Nyögök és nyöszörgök, csukva tartom a szemem, nem akarom tudni, hogy Mason
vagy Maxwell az, aki még többet vezet belém magából, úgy feszít szét, hogy úgy
érzem, mintha kettéhasadnék, és mégis úgy tűnik, hogy még több van belőle.

41
Ismét érzem, hogy egy másik farok finoman az ajkaimhoz nyomul, és egy halk sóhajjal
a számba veszem, mohón szopogatom, miközben a másik lassan, de egyenletesen
kezd ki-be járni a puncimból, minden egyes mozdulat a gyönyör újabb borzongását
váltja ki belőlem, és körbesugározza a testemet.
- Jézusom, Fawn - hallom, ahogy Mason zihál a sötétben, a leheletét forrón a
nyakamhoz szorítva, miközben egy durva kéz most a mellemre vándorol, és a bal
mellbimbómat egy kőkemény kis bimbóig tapogatja.
- Olyan kibaszottul tökéletes vagy ...
Remegek és reszketek, ahogy mindketten elkezdenek velem foglalkozni, lassan és
gyengéden, mintha mindketten olvasnának a gondolataimban és ennek megfelelően
reagálnának, mintha mindketten ösztönösen tudnák, hogy az első alkalommal
gyengédnek kell lennem...
Miközben egyikük ringatja a csípőjét, forró vastagságát ki-be csúsztatva belém, és
minden alkalommal egy kicsit mélyebbre tolja belém, a másik ugyanilyen lassú,
egyenletes mozdulatokkal dugja a számat, amíg teljesen el nem áraszt az érzés -
testünk egybeolvad és egyként mozog.
És van egy pillanat is, amikor a sötétben helyet cserélnek, helyet cserélnek, de
mindvégig szorosan csukva tartom a szemem; az egész olyan, mint egy homály, egy
örvény, a tiszta gyönyör és érzés kaszkádja.
Hamarosan újra egyenletes ritmusba rendeződünk, mindketten a két végénél fognak,
amíg érzem, hogy a gyönyöröm lassan, de folyamatosan növekszik. És szent ég, az
az érzésem, hogy ez sokkal intenzívebb lesz, mint bármelyik orgazmus, amit valaha is
éreztem. Pillanatokon belül addig épül bennem, amíg nyögök, sírok és remegek
alattuk, de az érzés még így is egyre csak fokozódik és fokozódik, a gyönyör minden
egyes újabb lökéshulláma intenzívebb, mint az előző.
Végül kinyitom a szemem, és azt látom, hogy Maxwell az, akit szopok, miközben
Mason megdug. Mélyen a szemébe nézek, érzem, hogy egyértelműen visszatart
engem, tudván, hogy még nagyobb magasságokba taszíthat, mielőtt elélvezne.
- Gyere értem, hercegnőm - morogja. - Gyere a nagy farkadra nekem ...
És egy utolsó halk, tompa kiáltással megteszem, az intenzív roham egyszerre csap le
rám, ahogy keményen szopom Maxwell farkát, a testem dülöngél és csapkod kettejük
alatt, a puncim szorosan összeszorul Mason farka körül, ahogy belém nyomul.

42
Aztán egy pillanattal később érzem, hogy ő is elenged, olyan mélyen belém
temetkezik, egész teste megfeszül és megremeg, halk morgás hagyja el az ajkait,
ahogy felrobban bennem, miközben ugyanakkor érzem, hogy Maxwell folyékony
hőséggel árasztja el a torkomat.
Ahogy izzadtan és zihálva, összerándult végtagjainkkal a lepedőre rogyunk,
gondolataim a múltamra terelődnek: a szüzességemre. Soha nem próbáltam felhozni
a témát, de elkerülhetetlenül rájöttek, hogy szűz vagyok, és amikor megkérdezték,
hogy mire tartogatom magam, soha nem tudtam rendesen válaszolni. Mindig olyan
prűdnek, olyan szögletesnek éreztem magam.
De most már tudom.
Ez volt a végzetem. Valami másra vártam. Valami különlegesre, varázslatosra és
igazán észbontóra.
És Mason és Maxwell révén, azt hiszem, végre megtaláltam.

43
 6

Másnap kábultan ébredek, gondolataim homályosan lebegnek. Csak egy átlagos

reggel ... igaz? És akkor úgy csap le rám, mint egy tonna tégla. Tegnap este. A
másodperc töredékéig nem is tűnik valóságosnak. De a két testük masszív tömege -
az egyikük mindkét oldalamon - azt súgja, hogy nagyon is biztosan megtörtént.
És mindennek ellenére, annak ellenére, hogy mennyire akartam ezt, a hülye prűd
agyam egy egész őrült sorozatban kezdi el halmozni a megbánást ...
Tényleg ezt csináltam?
Tényleg egyszerre nem egy, hanem két férfinak veszítettem el a szüzességemet?
Két férfit, akiket alig ismerek?
Ez kibaszottul őrültség!
Még csak pár napja vagyok ebben a városban, és nézz rám!
Mi a fene történik velem?
Ki vagyok én egyáltalán még?
Félreértés ne essék. Tegnap este olyan átkozottul jól éreztem magam, de a reggeli
hideg, józan fényben elgondolkodom, hogy talán hibát követtem el.
Egyszerűen nem ezt csinálod.
Elvégre Hamupipőke és a hercege... nem hercegek.
Hirtelen csapdában érzem magam és fülledtnek, és tudom, hogy ki kell jutnom innen,
csak egy időre, csak hogy kitisztuljon a fejem. Így hát óvatosan kisurranok közöttük,
felkapok egy friss csíkos pólót és egy egyszerű fekete farmert a vadonatúj ruhák
halmából, majd átviszem a ruhámat a lakás legtávolabbi fürdőszobájába - nem akarok
olyan zajt csapni, ami felébresztené őket.
Gyorsan megmosom az arcomat és megfésülködöm, majd felhúzok egy pár tornacipőt,
visszabattyogok a nappaliba a táskámért, és úgy gondolom, hogy egy időre kisurranok
a lakásból, talán találok egy kávézót, ahol leülhetek a gondolataimmal - és
megpróbálok rájönni, mi ez az egész hülye zűrzavar az életemben.
De ahogy kilépek a fürdőszobából, felfedezem, hogy Mason és Maxwell is vár rám a
nappaliban, csak egy sietve feldobott boxeralsóba öltözve: egy újabb vizuális
emlékeztető a tegnap esti szórakozásunkról.
- Fawn, valami baj van? - Mason halk, aggódó hangon kérdezi.
44
- Nem tudom - motyogom, képtelen vagyok a szemébe nézni. - Azt hiszem, csak egy
kicsit ... fel vagyok dúlva a történtek miatt? Igazából egy kicsit ... szédülök ...
Úgy érzem, mintha a szoba forogna körülöttem, és még attól is félek, hogy elájulok.
De pillanatok alatt odarohannak hozzám, mindkét oldalról átölelnek, Mason a hajamat
a szememből söpri ki, míg Maxwell a derekamat bölcsőzi.
- Nem kell megijedni - motyogja Mason gyengéden, miközben úgy emel a karjába,
mintha semmit sem nyomnék, és gyengéden a kanapéhoz visz.
De dühösen és zavartan rázom a fejem, és érzem, hogy a pánik úgy kavarog bennem,
mint egy hurrikán. És mire észbe kapok, már sírva fakadok, egész testem remeg,
ahogy zokogom az átkozott szívemet.
- Beszélj hozzánk, Fawn - sürget Maxwell. - Mondd el, mit gondolsz.
- Nem tudom elhinni, mit tettem - vallom be apró, remegő hangon. - Egy kibaszott kurva
vagyok. Csak magamat mentettem, Mason. Figyelmeztettek az olyan pasikra, mint te.
Egyébként hányszor csináltad már ezt? És hogy a faszba várhatod el, hogy ezek után
újra a barátaim és a családom elé álljak?
Arra számítok, hogy dühösek lesznek a kirohanásomra, de ehelyett mindketten
megfogják az egyik kezemet, és a keserű tirádám ellenére teljesen nyugodtak és
higgadtak maradnak.
- Különleges vagy, Fawn - mondja Maxwell sürgetően, és mint mindig, most is arra
késztet, hogy figyeljek rá - megtöri a csendjét, hogy elmondja nekem. - És amit együtt
csináltunk, az különleges volt. Most már az életünk része vagy.
- Nem törődünk a világ többi részével, és te sem - teszi hozzá Mason.
- Gondolj csak bele. Nem véletlenül vagy más, mint Lisa. Ismerünk téged, Fawn. A
lelked mélyén mindig is másnak érezted magad, nem igaz? Másnak érezted magad a
barátaidtól, a családodtól? Ez azért van, mert valami másra vagy teremtve, Fawn.
Valami különlegesre. Ez elől nem menekülhetsz, ahogy mi sem. Még csak most
kezdődik. És tartozol magadnak - és nekünk - azzal, hogy maradj és felfedezd ezt.
Még mindig annyi lehetőség van.
Megállok, letörlöm a könnyeimet, és elgondolkodom azon, amit az imént mondtak.
Igazuk van. Ez csak a kezdet.
Tudom, hogy csak néhány napja találkoztam velük, de ismerem őket. Olyan jól érzem
magam Mason és Maxwell mellett, mintha egész életemben ismertem volna őket.

45
És belesüllyedek a kanapéba, mindkettőjük közé gömbölyödve. Kimerültem a
kirohanásomtól, és ahogy ők bölcsőznek, finoman elalszom.
Amikor felébredek, már nem a nappaliban, hanem a hálószobában vagyok.
Körülnézek, és ahogy reméltem, ott van Mason és Maxwell. Az az érzésem, hogy
egész idő alatt nem tágítottak mellőlem.
- Úgy gondoltuk, hogy aludnod kell egy kicsit, ezért idehoztunk - magyarázza Mason,
és kisöpri a hajamat a szememből.
És ahogy visszanézek rá, újra éhes vagyok - mindkettőjükre éhes.
Mintha nem tudnánk betelni egymással; az ujjaink tapogatóznak, a szánkat
összepréseljük, ahogy a ragyogó, friss reggeli napfény beáramlik az ablakon,
miközben szenvedélyes csókba gabalyodunk.
Másodperceken belül a csók elérte a forráspontot, és térdre ereszkedtem előttük,
figyelmemet Masonra, majd Maxwellre, majd ismét Masonra fordítottam, élvezve a
srácok halk nyögéseit és sóhajait, ahogy elkezdek játszani a farkukkal.
De az ujjaim nem elegek, és hamarosan többet akarok. Engedek a késztetésemnek,
előrehajolok, és éhes csókokat nyomozok Maxwell mellkasán, amíg a hátam meg nem
görbül, a seggem a levegőben van, a fejem pedig az ölében, miközben az ajkaimmal
elkezdek fel-le dolgozni a kőkemény szárán, ujjaimmal ingerelve a golyóit, miközben
Mason mögöttem mozog az ágyon.
- Emeld fel nekem a segged, hercegnőm - morogja Mason, és én zihálok, amikor
érzem, ahogy a kezei a derekam köré fonódnak, és egy kicsit felhúznak, majd a
farkának keménysége a belső combomat súrolja, ahogy szélesebbre teszem neki a
lábaimat. Beleborzongok a gyönyörbe, ahogy újra csókolni és szaglászni kezdem
Maxwell mellkasát, élvezve izzadságának sós pézsmáját, miközben Mason egyik keze
a lábaim közé vándorol, és olyan lassú, tökéletes köröket rajzol a csiklómon, hogy újra
felnyögök.

De igyekszem Maxwellre koncentrálni, csókjaimmal végigsimítok a hasán, majd

tovább, ujjaimmal még egyszer körbetekerem a farkát, és gyengéden megcsókolom,
nyelvemmel fel-alá cikázom a szárán, és masszírozom a telt, feszes golyóit.

46
Imádom, ahogyan felnyög, amikor végül újra a számba veszem, keménysége
erőteljesen lüktet a nyelvemnek, miközben a fejemet billegtetve, lassú, érzéki
ritmusban szopogatom, miközben ujjai a mellbimbóimra vándorolnak, ingerlik és
rángatják őket, amíg két feszes, kemény kis húsbimbóvá nem nőnek.

És mindeközben Mason ott van mögöttem, és addig játszik a puncimmal, amíg olyan
kurvára nedves nem leszek, hogy érzem, ahogy a méz lecsorog a combomon.

Érzem, hogy az egész testem kiáltozik, hogy kitöltsön, de továbbra is Maxwellre

koncentrálok, ahogy elkezdi rángatni a csípőjét. Az egyik keze most a hajamba túr,
olyan szorosan az ökle köré tekerve, hogy egy pillanatra zihálok, amikor éles fájdalom
keveredik az édességgel, ahogy elkezdi kúrni a számat, a másik keze még mindig
elektromos gyönyörrel csalogatja ki a mellbimbóimat, a farka lüktet, annyira kitölti a
számat, a nyelvem körbe-körbe cikázik a selymes fej körül.

Eközben Mason a hátára feküdhetett, mert hirtelen érzem, hogy a kezét a csípőmön
érzi, és a puncimat az arca felé nyomja.

Hagyom, hogy hátrahúzzon, amíg pontosan fölé nem helyezkedem, a kezei a

fenekemen, a szája felé húzva.

Felkiáltok Maxwell farka körül, ahogy Mason nyelve hozzáér a csiklómhoz, majd
lejjebb csúszik, mélyen belém nyomul, és ahogy a gyönyör mély, erőteljes lüktetésben
száguld át rajtam, hallom, ahogy ő is felnyög, ahogy ölel és nyalogat, olyan éhesen,
olyan sürgetően, miközben én mindeközben tovább szopom Maxwell-t, tudva a
farkának puszta keménységéből, hogy nem tart sokáig, amíg felrobban.

- Olyan édes a puncid, hercegnőm - mormogja Mason a lábaim között.

- Egész kibaszott nap tudnám csókolgatni...

Ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban szopom, elkezdem meglovagolni Mason

arcát, a puncimat keményen hozzácsiszolom, érzem a kezeit a fenekemen, és előre-
hátra nyomulok a szájához. És miközben a csiklómat nyalogatja, érzem, ahogy a kezei
szétfeszítik a fenekemet, és egy forró, durva ujjhegy finoman a segglyukamra
támaszkodik.

47
Felnyögök, ahogy a nyelve egyre mélyebbre tolódik bennem, miközben az ujja egy
kicsit belenyomódik a seggembe, a lábaimat széttárom, a melleim ugrálnak, ahogy a
száját lovagolom, amennyire csak tudom.

Hirtelen Maxwell keze a hajamba szorul, szorosan a helyére szorít, majd a számat
elönti a forró sperma, ami engem is a határon túlra küld, egész testem dülöngél, ahogy
Mason a csiklómat szopja puha, telt ajkai között, a gyönyör olyan intenzív, hogy
teljesen elborítja a fejem, én pedig reszketek és zihálok, még erősebben nyomódom
ellene.

De alig van időm magamhoz térni az orgazmusomból, máris lefelé húz, és visszahúz
a farkához, amely sziklaszilárdan áll ki izmos combjai közül. És biztos végig ezt
tervezte, mert észreveszem, hogy már óvszerrel burkolta be magát.

Érzem, ahogy mellbimbóim gyengéden súrolják a mellkasát, ahogy ujjai a hajamba

túrnak, ajkai most a nyakamat szopogatják, miközben a lábaim között érzem a
farkának fehér forróságát, ahogy az ajkaimhoz nyomódik.

Hátrálok, olyan lassan, hogy ő is felnyög, és érzem, ahogy magamba fogadom, ahogy
vastagsága szétfeszít, ahogy belém csúszik, centiről centire, olyan mélyre, hogy szinte
nem is bírom, miközben Maxwell kipirulva és boldogan nézi, ahogy mellettünk elterül
az ágyon.

- A fenébe, hercegnő - morogja Mason, a farka most már keményen belém csapódik,

- Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek betelni ezzel a szűk kis puncival ...

Én pedig válaszolni akarok, de nem tudok, túlságosan elmerültem már a saját

gyönyörömben, csak sóhajok és nyöszörgések hagyják el a számat, ahogy elkezd
fosztogatni engem, a csípőjét rángatva, gyorsabban és keményebben kefélve, mint
valaha is keféltek, a farkával döngölve engem. A másik keze ismét a csiklómra mozdul,
és megsimogatja, miközben az ajkaink egymáshoz simulnak, testünk fényes és
csúszós az intenzitástól és a szenvedélytől, mindketten felsírunk, amikor egyszerre
élvezünk el, a testem remeg, és Mason lüktető farka olyan mélyre hatol bennem, olyan
tökéletes érzés, hogy azt kívánom, bárcsak örökké tartana ez a pillanat ...

48
 7

- Ti sosem dolgoztok? - Cukkolom, kicsit később aznap este. - Azt hittem, sikeres
klubsorozatot vezetsz!
A nappaliban lógunk, a kanapén heverészünk, boldog testek kusza
összevisszaságában - csak élvezzük egymás társaságát.
- Egész életünkben keményen dolgoztunk - feleli Mason, az én kötekedő
hangnememhez igazodva. - De most már mi irányítunk, olyan emberek vezetik az
üzletet, akikben megbízunk. Most te vagy a legfontosabb, amire koncentrálnunk kell,
Fawn.
A szívem elpirul a boldogságtól a szavai hallatán, és olyan kibaszott szerencsésnek
érzem magam - olyan kibaszott különlegesnek. Ez is egy olyan pillanat, amikor szinte
el sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik.
- Na mindegy, - mondja Mason, - mit szeretnél csinálni ma este?
- Igazából? - Visszamosolygok. - Van egy ötletem ...
Érzem, ahogy a szívverésem felgyorsul, miközben beszélek, és azon tűnődöm, vajon
tényleg elég bátor leszek-e ahhoz, hogy véghezvigyem a pajkos kis tervet, amit a
fejemben kigondoltam. Mert, van valami konkrétan, amit ki akarok próbálni -
mindkettőjükkel -, és csak remélni tudom, hogy hagyják, hogy kiéljem a fantáziámat.
- Ó, igen? - Mason visszavigyorog, és felvonja egyik vastag, sötét szemöldökét. - És
mi volt az, hercegnő?
- Majd meglátod - kuncogom kacéran. - Vagy igazából ... talán nem fogod.
Élvezem, ahogy a zavarodottság tovább terjed az arcán, és Maxwell nyilvánvalóan
ugyanilyen kíváncsi.
- Várjatok ott - mondom, felemelkedem a kanapéról, és átmegyek a legközelebbi
hálószobába, ahol gyorsan kotorászom az egyik szekrényben, amíg meg nem találom,
amit keresek - egy pár drágának tűnő selyemnyakkendőt.
- Azok mire kellenek? - kérdezi Mason, ahogy visszasétálok a nappaliba, mindkét
kezemben egy-egy nyakkendőt lóbálva.
- Miért nem hoztok mindketten egy széket, és derítitek ki? - Lövök vissza.

49
Látom, hogy mindketten készen állnak arra, ami most következik, és örülök, hogy nem
kell túl sok további utasítást adnom nekik, mert máris elpirulok, és küzdök a zavarom
ellen. Látod, annyira nem jellemző rám, hogy átvegyem az irányítást, de most minden
másodpercét élvezem, és tudom, hogy nem lenne meg ez az újonnan szerzett
önbizalmam, ha nem lennének mindketten.
Pontosan azt teszik, amit kérek: mindketten felkapnak egy-egy széket az
étkezőasztalról, és a szoba közepére állítják.
A sztereóból zene szól - egy fülledt, szexi RnB szám -, és én lassan táncolni kezdek
előttük, érzem, ahogy éhes tekintetük tetőtől talpig magába szív, ahogy a testemet a
ritmusra tekerem. Ez annyira őrületes. Mielőtt találkoztam velük, mindig teljesen
zavarban éreztem magam, amikor táncoltam - mint valami bambán, esetlen tinédzser,
akinek két bal lába van. De most tényleg szexinek érzem magam. És ahogy Mason és
Maxwell néz engem, én is gyönyörűnek érzem magam.
Odasétálok hozzájuk, körözök körülöttük, ahogy ők is tették velem, először Maxwell
mögött állok meg, és az egyik selyemgallért a szeme fölé csúsztatom, majd szorosan
a feje mögé kötöm. Aztán ugyanezt teszem Masonnal is, és a második rögtönzött
szemkötőmet is szorosan a helyére kötöm. Aztán hátrébb állok, hogy szemügyre
vegyem a munkámat, csípőre tett kézzel, és huncut mosoly suhant át az ajkamon.
Két füstölgő, dögös srác, akik mind az enyémek, hogy úgy szórakozzak velük, ahogy
nekem tetszik.
- Most pedig dőljetek hátra, és élvezzétek az utazást, fiúk - jelentem be fülledt
dorombolással.
Nézem, ahogy Mason vastag, rózsaszín ajkai sarkában meggörbülnek. De nem csak
az arca árulkodik arról, hogy élvezi ezt a kis játékot. Mert egy gyors pillantás a lábai
közé minden információt megad nekem, amire szükségem van; a kemény farkának
körvonalai, ahogy a nadrágjához nyomul. És egy pillantás Maxwellre azt mutatja, hogy
ő is ugyanúgy be van indulva.
Kezdetben kezeimet Mason szétterpesztett lábain pihentetem, majd lehajolok hozzá,
és gyengéden ajkaira csókolom, de elhúzódom, amint a csók egyre intenzívebbé válik,
és frusztráltan ül ott. Aztán pontosan ugyanezt teszem Maxwell-lel, ismét elhúzva az
ajkaimat, pontosan abban a pillanatban, amikor ő még többre vágyik.
Ezután visszamegyek Masonhoz, letérdelek elé, és lassan lehúzom a nadrágja
cipzárját, felszabadítva őt ott.
50
A francba. Annyira kemény, a farka felfelé áll, kőkeményen, és lágyan lüktetve várja,
hogy mi következik. Egy részem le akar nyúlni a lábai közé, és körbetekerni az
ujjaimmal, de visszatartom magam, mert tudom, hogy ez még szórakoztatóbb lesz, ha
előbb még egy kicsit tovább ingerlem.
Így ismét lógva hagyom, és ismét Maxwellhez lépek, őt is leoldom, ugyanolyan lassan,
mint a legjobb barátját - és micsoda meglepetés. Ő is ugyanolyan kurvára készen áll
rám.
Érzem, hogy a várakozás villanása átjár, ahogy még egyszer utoljára végigfutom a
fejemben a pajkos kis tervemet. Mert hidd el, amikor végeztem velük, ezek a fiúk nem
fogják tudni, mi ütött beléjük.
Ezután hosszú, lassú kört teszek mindkettőjük körül, szememet mindkettőjükön tartva,
élvezem az egyre növekvő várakozást és a zene lüktető ütemét, amely most már szinte
ütemben halad a szívem egyenletes dobogásával.
Annyira jó érzés, hogy most az egyszer én irányítok; hogy addig iszom őket a
szememmel, ameddig csak akarom.
De végül abbahagyom a körözést, és megállok Maxwell előtt, aki még mindig olyan
türelmesen ül a székében, és várja, hogy mi következik, a cizellált teste csak centikre
van a sajátomtól, a farka még mindig olyan rohadt kemény, a napbarnított, izmos teste
az enyém, hogy játszadozzak vele, és ingereljem, amennyit vagy amennyit csak a
szívem kíván.
Ezért kinyújtom a kezem, és ujjammal könnyedén végighúzom borostás arcán, majd
végigsimítok vastag, érzéki alsó ajkának szélén. Érintésemre a szája kissé kinyílik, és
érzem, ahogy a nyelve megérinti az ujjhegyemet, miközben mohón próbálja
beszippantani az ujjamat a szájába. De gyorsan elhúzom, és ismét frusztráltan
hagyom ott.
Ezután hagyom, hogy az érintésem tovább kóboroljon lefelé, tanított, napbarnított
mellizmai fölé, ujjaim könnyed köröket rajzolnak kis ovális mellbimbói körül a póló puha
anyagán keresztül. És miközben ezt teszem, azon tűnődöm, vajon az érintésemtől
végigfut-e a hátán a hideg, ahogy az övé mindig is teszi, amikor a gyengéd melleimmel
játszik.
Végül mindkét tenyeremet a kőkemény, izmos combjára helyezem, majd egy gyors
csókot nyomok az ajkaira, mielőtt figyelmemet a vastag, kemény farkára fordítom,
lenyűgözve, hogy az egész idő alatt ilyen kibaszottul sziklaszilárd maradt.
51
Térdre ereszkedem. Maxwell combjait használva, hogy stabilizáljam magam, amíg az
arcom egy szintre nem kerül azzal a forró, kemény húsdarabbal, amely büszkén áll a
lábai között, és végül engedek a kísértésnek, hogy a nyelvemmel finoman
végigsimítsam a selymesen sima szárát, halk nyögést csalogatva ki az ajkaiból,
miközben hagyom, hogy a csókom a gyöngyházfényű rózsaszín fejéig terjedjen, és
egy pillanatra érzem, hogy a combjai megfeszülnek, ahogy most már teljesen a
számba veszem. Megbiccentem a fejem, ajkaimmal lassan fel-le dolgozom a szárán,
érzem, ahogy még jobban megduzzad a nyelvemre, olyan lehetetlenül nagy és
kemény, hogy teljesen kitölti a számat.
De bár fel akarok gyorsulni, kényszerítem magam, hogy lassú és egyenletes maradjon
a mozdulatom, kezeim szilárdan a combjaira helyezve, fejemet billegtetve, miközben
egészen a forráspontig dolgozom, élvezem, ahogy hallom a sóhaját és érzem a
remegését, ahogy csípője kissé megrándul válaszul.
De éppen abban a pillanatban, amikor meg kéne dupláznom a sebességemet, ehelyett
teljesen visszavonulok, és újra feszült és frusztrált marad, a farkát most nedves és
nyálkás a csókjaimtól, izmos teste feszült és várakozó, légzése gyors és felszínes, és
érzéki ajkai szétnyílnak, miközben azon tűnődik, mit fogok csinálni legközelebb.
És ekkor fordítom vissza a figyelmemet Masonra, aki egész idő alatt türelmesen várta,
hogy bármit is tartogatok számára ...
Ismét érzem, hogy a bennem lévő bátor, magabiztos lány átveszi az irányítást, előre
sürget, párducként leselkedik a prédám felé, ahogy térdre ereszkedem, hagyom, hogy
az ajkaim kínzóan gyengéden súrolják Mason duzzadt farkát, hagyom, hogy a
nyelvemmel ingereljem és csiklandozzam őt, ahogy Maxwell-lel tettem.
Hallom, ahogy halkan felsóhajt, és egyszerre érzem az öröm és a büszkeség
borzongását.
Nyelvemmel még jobban a számba húzom, ajkaimat szorosan a tengelye köré zárom,
és a fejemet billegtetem, miközben szopom, ő pedig mozgatni kezdi a csípőjét,
keménysége durva sürgetéssel siklik az ajkaim között, miközben igyekszik még
keményebben megdugni a számat. Még azt is érzem, hogy a kezei a hajamba túrnak,
de szigorúan eltaszítom őket.
- Ne nyúlj hozzá - morogom, és hagyom, hogy kőkemény farka kieszen a számból, és
húsos puffanással a tónusos hasának essen. - Én vagyok itt az egyetlen, aki irányít ...
És nincs mocskos beszéd sem. Te csak maradj csendben, mint egy jó kisfiú ...
52
Visszatolom magam a lábamra, regisztrálva a bugyimban lévő forró nedvességet,
miközben elégedetten hátralépek, hogy élvezzem az előttem lévő jelenetet.
Két pasi, csak nekem.
Visszalépkedek Maxwellhez, és ott állok előtte, egész testem lüktet a várakozástól. A
mellbimbóim olyan kibaszottul kemények, hogy szinte fájdalmasak, a puncim pedig
őrülten lüktet, ahogy benyúlok a ruhám alá, és lerántom a bugyimat, kilépek belőle,
ahogy feléje lépek.
- Bízol bennem? - Suttogom a fülébe, és ő bólint. - Jó, - mormogom. - Mert én is bízom
benned.
Aztán egyik karomat a nyaka köré vetem, és átkarolom, a másik kezemmel a lábaim
közé nyúlok, és megfogom a be nem fűzött farkát, és lassan lefelé vezetem magam
rajta, zihálva, ahogy érzem, ahogy a forró, nyálkás forrósága szétfeszíti a puncimat.
Morog a gyönyörtől, a keze a fenekemre vándorol, ahogy a csípője elkezd dülöngélni,
és csak úgy elkezd engem vinni, egyre gyorsabban és gyorsabban dugva engem.
Nyögöm, mindkét karomat a nyaka köré vetve, ahogy a gyönyör belém hasít. És mielőtt
észbe kapnék, keményen elélvezek a farkán, egész testem remeg és remeg.
- Gyere el nekem, Maxwell De még nem fejeztem be. Ó, dehogyis.
Visszalépkedek Masonhoz, és most ugyanúgy felülök rá, mint Maxwellre, csak ezúttal,
amikor a kezembe veszem a farkát, még hátrébb vezetem, pont az arcom közé.
- Így, Mason - suttogom a fülébe. - Azt akarom, hogy ide vigyél - nyögöm, és egy
pillanattal később ő is elélvez, egész teste megfeszül, ahogy érzem, hogy mélyen a
puncimba töltődik, elárasztva folyékony melegséggel.
Lopok egy utolsó éhes csókot az ajkáról, aztán leereszkedem róla, testem még mindig
remeg az orgazmustól, a lábaim azzal fenyegetnek, hogy meghajolnak alattam.
Én pedig óvatosan megérintem kőkemény farkának fejét a seggem gyengéd
nyílásához. Bólint, kinyújtja a kezét, és széttárja a fenekemet a kezével, ahogy a
farkának forró, nyálkás feje nekimegy a szűk kis lyukamnak.
Egy pillanatra elgondolkodom, hogy vajon nem fogok-e tudni engedni neki. De
igyekszem mindent megtenni, hogy ellazuljak, finoman még egy kicsit lejjebb
nyomódom rajta, hagyom, hogy az izmaim elernyedjenek, amennyire csak tudok, a
nyelve a számba csúszik, és remegő karjaim szorosan a nyaka köré kulcsolódnak.

53
Egy utolsó remegő szünet következik, aztán hirtelen érzem, ahogy belém csúszik, és
olyan átkozottul széthúz, hogy a szájába nyöszörgök, és őrülten csókolom, nem
vagyok benne biztos, hogy az első vastag hüvelyknél több férne el bennem, de
mindenképpen kétségbeesetten próbálkozom.
Érzem, ahogy a kezei szélesebbre tárják a fenekemet, még tovább csábítanak, és
nagyon óvatosan megdönti a csípőjét, újabb forró, kemény centimétert tolva magába.
Ezúttal egyenesen felnyögök, teljesen elborultam az érzéstől.
Egymillió év alatt sem gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok csinálni; valami ennyire
perverz, ennyire pajkos dolgot. Érzem, hogy a csiklóm őrülten lüktet, és kiáltozik, hogy
érintsem meg, de szorosan a nyaka köré fonom a karjaimat, képtelen vagyok még
elengedni.
Egy halk nyögéssel Mason még jobban belém tolja magát, én pedig válaszul
keményen és éhesen megcsókolom, és érzem, ahogy egy kicsit visszacsúszik, majd
ismét visszacsúszik belém. És csak úgy elkezdi a fenekemet fogni, lassan és
egyenletesen, erősen tartva engem, forró kezei a fenekemet simogatják, széttárva,
miközben vastag férfiassága ki-be merül a lyukamba.
És miközben Mason a seggembe baszik, remegő kézzel a lábaim közé nyúlok,
megérintem a puncim forró, nedves ajkait, két ujjamat könnyedén becsúsztatom
magamba, majd hagyom, hogy érintésem feljebb vándoroljon, felfedezve, hogy a
csiklóm olyan rohadt kemény és duzzadt, hogy csak néhányszor kell sürgető körökben
megdolgoznom, mielőtt egy második orgazmus hullámai kezdenek felemelkedni
bennem.
És ott és akkor, semmit sem akarok jobban a világon, mint elélvezni Mason farkával
mélyen bennem, ezen az új, finom módon.
- Ó, Mason, - zihálok, - olyan közel vagyok ...
Az arcához nyúlok, lerántom a szemkötőt, egyenesen a szemébe akarok nézni, amikor
másodszor is elélvezek, és amint leveszem a selymet, a tekintete találkozik az
enyémmel, sötét szemei olyan lehetetlenül intenzívek, rászegeződnek a sajátomra,
lángolnak a vágytól. Egy utolsó nyöszörgéssel és remegéssel csap le a második
orgazmusom: olyan erős, hogy a lélegzetem is kiveri belőlem, egész testem keményen
remeg, remegő ujjaim még mindig a csiklómat dolgozzák, és Mason farka a seggembe
van temetve, forró kezei még mindig szilárdan a fenekemen, durván a helyemen tartva,
amikor ő is elenged.
54
Keményen a számba nyomja a nyelvét, amikor elélvez, izmos teste megfeszül, ahogy
azt a meleg nedvességet mélyen belém pumpálja, mindketten levegőért kapkodunk,
ahogy lassan visszasodródunk a Földre.

55
 8

Másnap kora reggel végre engedek a késztetésnek, amely egész héten rágta a
fülemet. Remegő kézzel megragadom a táskámat, kiveszem a mobilomat, majd a világ
legmélyebb lélegzetvétele után végre visszakapcsolom.
Pillanatokon belül megőrül: zümmög és ciripel ezernyi értesítésnek tűnő dologtól.
Ahogy nézem, ahogy a képernyő megtelik üzenetekkel, a szívem összeszorul. Mert a
gyanúm beigazolódott. Lisa biztosan haragszik rám.
Hol a faszban vagy? - áll az első üzenetben, amelyet gyorsan követ a következő:
Gyere, elegem van abból, hogy itt álldogálok. Nem megyek vissza érted, ha erre
gondolsz.
Aztán: Aki nem tudta, hogy a bátyám nem tudta, mit csinál. Fawn, komolyan mondom.
És aztán: Nem hiszem el, hogy egyedül kell itt állnom a hidegben, ne tedd ezt velem.
De a legutolsó üzenet, amit küldött nekem, az az, ami igazán megütött.
Istenem, Fawn, nem is tudtam, hogy ilyen ribanc tudsz lenni. Megengedem, hogy
nálam lakj. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet teszel velem. Itt hagysz engem. Érdekel
egyáltalán, hogy barátként is törődsz velem?
Mielőtt észbe kapnék, érzem, hogy forró könnyek gyűlnek a szemem sarkában, a
szívem hevesen dobogni kezd, a tenyerem izzadni kezd, a gyomrom pedig
összeszorul az idegességtől és a megbánástól. Mert minden különbségünk ellenére,
minden gonoszság ellenére, amit mondott, aligha voltam jobb, ugye? Csak elbújtam
és magamra gondoltam, az elmúlt héten.
- Hadd találjam ki - jegyezte meg Mason, miközben a konyhából Maxwell mellettem
figyelt. - Ki van akadva.
- Ez az évszázad alábecsülése - nyögöm, és a kezemmel eltakarom az arcom.
Megfordulok mindkettőjük felé, majd felsóhajtok, tudván, hogy a mókának végre vége.
- Ez annyira csodálatos volt - mondom -, - több, mint amit valaha is el tudtam volna
képzelni. De most már tényleg mennem kell hozzá. Helyre kell hoznom a dolgokat.
Mindkettőjük arcán látszik, hogy egyáltalán nem értenek egyet a döntésemmel; hogy
szerintük semmi értelme, hogy találkozzak vele. De én megrázom a fejem, és szilárdan
tartom a lábam, szilárdan maradok.

56
- Tudod, hogy gyerekkorotokban mindketten kötöttetek egy megállapodást? - Mondom
finoman.
Ők értetlenül bólogatnak.
- Hát, azt hiszem, bizonyos értelemben Lisa és én is kötöttünk egy ki nem mondottat -
magyarázom.
- Ő a legjobb barátom, és bár mindketten annyira különbözőek vagyunk, mégis
tartozom neki azzal, hogy szembenézzek ezzel. Hogy legalább beszéljek vele.
- Ha így fogalmazol, akkor azt hiszem, elengedünk - feleli Mason - de meg kell ígérned,
hogy visszajössz hozzánk, Fawn.
- Hát persze! - Nevetek.
- És mielőtt elmész - teszi hozzá, és felajánlja nekem a mobilját - írd be ide a számodat.
Odasétálok hozzá, és kiveszem a kezéből a telefont, gyorsan beütöm a számomat,
mielőtt visszaadom neki.
- Most mosolyogj - mondja, felemeli a telefont, és rám szegezi.
- Tényleg? - Sóhajtok.
- Aha, - válaszolja.
Szóval egy bolondos vigyort vágok, miközben ő egy képet készít rólam.
- Egyébként ez meg mire volt jó? - Kérdezem.
- Úgy fogsz hiányozni, mint egy őrült! - nevet fel. - És amíg távol vagy, ennek a képnek
meg kell felelnie!

Veszek egy mély, remegő lélegzetet, majd bekopogtat Lisa lakásának ajtaján.
Már olyan régóta rettegtem ettől a pillanattól. A szívem a számban dobog, és teljesen
arra számítok, hogy amint megpillant, megint a kibaszott képembe csapja az ajtót. De
meglepetésemre az ajtó kinyílik, majd nyitva is marad, és a legjobb barátnőm láthatóvá
válik, akinek az arcán valami őszintén szomorúnak tűnő kifejezés van.
- Ó, Istenem, Fawn - mondja, és fel-alá néz rám, mielőtt félreállna, hogy beengedjen.
- Hol voltál?
Követem őt a lakásba, próbálok higgadt és nyugodt maradni. A régi énem egy ilyen
helyzetben teljesen bocsánatkérő lenne, de most? A srácokkal töltött hetem után?
Nem is tudom. Azt hiszem, másképp érzem magam.
Persze, Lisa és én is csináltunk néhány szar dolgot, de ma nem akarom csak úgy
magamra vállalni az összes felelősséget. Inkább vele akarom ezt megbeszélni.
57
- Nézd, Lisa - kezdem, és szembefordulok vele. - Tényleg csak egy kis időre volt
szükségem, hogy átgondoljam, hogyan viselkedtél. Szükségem volt egy kis időre, távol
tőled. Ne érts félre, te vagy a legjobb barátom a világon. Szeretlek, és annyi mindenen
mentünk már keresztül együtt. De el kell ismerned, hogy néha elég gonosz tudsz lenni
velem ...
Ahogy ezt mondom, ő megráncolja az orrát, én pedig egy pillanatra megállok, és azon
tűnődöm, hogy vajon túllőttem-e a célon. De még ha így is van, nem érdekel. Ki kell
mondani.
- Néha azt hiszem, nem is tudod, hogy ezt csinálod - teszem hozzá. - De már elég
felnőttek vagyunk ahhoz, hogy felismerjük a rossz viselkedésünket és változtassunk
rajta, nem igaz? Ez már nem a főiskola. Ez a való világ. És sajnálom, hogy eddig nem
mondtam el neked, hogy mit érzek. Úgy értem, nem igazán tisztességes tőlem, hogy
elvárjam, hogy olvass a gondolataimban. De a dolgok mostantól másképp lesznek,
oké? És legfőképpen nagyon sajnálom, hogy eddig nem vettem fel veled a kapcsolatot.
Egy émelyítő szünet következik, majd - nagy megkönnyebbülésemre - először
mosolyog, mióta itt vagyok.
- Azt hiszem, én is sajnálom - mondja, és ölelésre nyitja a karját.
Olyan boldognak érzem magam, ahogy szorosan átkarolom a vékony testét, boldog
vagyok, hogy végre rendbe tettem ezt az egész zűrzavart. És érzem, hogy egy nagy
teher leválik rólam. De még akkor is, amikor már kezdem jobban érezni magam, újabb
kérdést tesz fel, ami zavarba hoz.
- Egyébként hol voltál? Hol szálltál meg?
- Ó - dadogom, a szívem hirtelen megint hevesen ver. - Én, ööö, én csak ebben a
hotelben szálltam meg.
- Milyen szállodában? - szúrja ki, összehúzva a szemét. - Azt hittem, nincs pénzed...
- Ó, ez csak egy teljesen vacak hely volt - motyogom, nem találkozva a tekintetével.
Olyan huh néz rám, mintha nem hinné el teljesen, amit mondok, ezért gyorsan úgy
döntök, hogy témát váltok, valamiért még nem állok készen arra, hogy elmondjam neki
a teljes igazságot arról, hogy hol töltöttem a hetemet.
- Hé, csinálhatnánk valami jót ma este! - Jelentem be, boldog mosolyt erőltetve az
arcomra. - Mi lenne, ha elmennénk valahova pizzázni, és megnéznénk egy filmet?

58
- Igazából nem tudok - sóhajtja Lisa. - Még több klubot kell megnéznem a munkám
miatt. Még nem találtam meg a megfelelő helyet, és Megan egyre nagyobb nyomást
gyakorol rám ... De miért nem jössz te is? Ígérem, jó lesz.
Pontosan ugyanezt mondta legutóbb is, azt hiszem. Azt hiszem, semmi sem változik.
De ugyanakkor, ha nem mentem volna el abba a klubba, akkor nem találkoztam volna
Masonnel és Maxwell-lel sem...
- Oké, persze, miért ne - mosolyodtam el.
- Félelmetes! - Lisa visszavigyorog. - Jó buli lesz, ígérem. Most mit keressek neked,
amit felvehetsz?
Miközben kilő a szobájába, hogy válasszon nekem egy másik árulkodó, egyáltalán
nem én vagyok, előveszem a mobilomat a táskámból, és küldök egy gyors üzenetet a
srácoknak.
Köszönöm szépen. Beszélgettünk, és azt hiszem, most már jobb a helyzet. Ma este
elmegyünk egy klubba, de nagyon szeretném, ha hamarosan újra találkoznánk. Amint
minden rendeződik Lisával, újra jelentkezem, ígérem. F x
Ahogy visszacsúsztatom a telefonomat a farmerom zsebébe, elmosolyodom
magamban, és eszembe jut az a totál hülye kép, amit Mason készített rólam.
- Fawn! - Lisa éppen akkor szólít, és ezzel kizökkent a gondolataimból. - Gyere ide,
megvan a tökéletes dolog!
Déjŕ vu, gondolom, miközben ismét a szobája felé indulok.

59
 9

Miközben sorban állunk a klubba - a város másik felén lévő Swordfish nevű hatalmas
helyre -, meglepődöm azon, hogy Lisa milyen kedves hozzám, és kétszeresen is
bűntudatom támad, amiért azt hittem, hogy rosszul fog reagálni. Olyan hülyén érzem
magam. Nem volt tisztességes tőlem, hogy ilyen passzív voltam a barátságunkban.
Ha problémám lett volna azzal, ahogyan velem bánik, csak szólnom kellett volna.
Tényleg megfogadta a szavaimat, és a dolgok máris megváltoztak.
- Na mindegy - kötekedik, a bordáimba bökve. - Ott maradtál azokkal a srácokkal a
lakásukon aznap este, amikor elmentem, ugye? Nos? Történt valami valamelyikükkel?
- Igazából igen, - ismerem be. - Tényleg ott maradtam, és ... ha tudni akarod az igazat,
elég jól megismertem őket. Nagyon kedvesek voltak, Lisa. És talán a velük való lógás
adta meg nekem az önbizalmat, hogy rendesen beszéljek veled. Tudod, ők is
gyerekkoruk óta a legjobb barátok, akárcsak mi? Nagyon kedveltem őket, Lisa. Még
mindig, és igazából arra gondoltam, hogy ebben a városban akarok maradni, és azt
akarom, hogy az életem részei legyenek...
- Az életed része? - szakítja félbe, a szemöldökét ráncolva, mintha valami őrültséget
mondtam volna. - Miről beszélsz, Fawn? Be vagy tépve? Nyilvánvalóan csak egy pár
kanos fickó volt. És hidd el, ma este még rengeteg ilyen fickóval fogsz találkozni.
Erre a megjegyzésre frusztrációt érzek - mert itt van megint az a Lisa, akit nem
szeretek, és felüti a csúnya fejét. De veszek egy mély, nyugtató lélegzetet, és az
ajkamba harapok, visszatartom magam attól, hogy elmondjam neki, mennyire is
ismertem meg valójában Masont és Maxwellt az elmúlt héten... Mert van egy olyan
érzésem, hogy amikor végül elmondom neki, az nem lesz szép.
Befizetünk a klubba, leadjuk a kabátjainkat, majd a bárpult felé vesszük az irányt. Még
azon kapom magam, hogy bólogatok a fejemmel a hangrendszerből áradó, pattogó,
lüktető ütemre, kicsit ellazulok, és alig várom, hogy a legjobb barátommal töltsek egy
jó estét. A pokolba is, ki tudja? Talán ma este még táncolni is fogok!
- Egészségedre! - Mosolygok, amikor átnyújtja nekem a vodka-tonikomat.
- Egészségedre! - Lisa is felhördül, és visszadobja a sajátját.

60
- Hé, szóval egyébként még mindig nem fedeztem fel a várost - mondom, felemelve a
hangomat a zene fölött. - Most, hogy mindketten egy helyen vagyunk, annyi mindent
tehetünk - főleg most, hogy már nem vagyunk gyerekek. Állítólag van néhány igazán
fantasztikus galéria és múzeum, nem is beszélve a rengeteg fantasztikus étteremről,
amit ki kellene próbálnunk.
De Lisa csak annyit mond erre, hogy - Hé, te nem iszol.
- Bocsánat - mondom, és nagyot kortyolok az italomból, majd összerezzenek a
savanyú íztől.
- Szóval azok a srácok, akikkel aznap éjjel együtt voltál? - ragaszkodik hozzá.
- Melyikükkel csókolóztál végül?
- Lisa! - Zihálok, és érzem, hogy kipirul az arcom.
De egyszerűen nem akarja abbahagyni, úgy ragaszkodik a témához, mint kutya a
bothoz. Egyre több és több kérdéssel zaklat, amelyek közül mindegyiket megpróbálom
elkerülni, amíg nem találom meg a saját módját, hogy elmondjam neki, mi történt
valójában, és ne úgy hangozzék, mint egy kibaszott ribanc.
- Igyál még egyet - sürgeti, újabb kört fizet, és egy második poharat nyom a szabad
kezembe.
- Hé, - motyogom, - valójában egy kicsit szédülök. Biztos vagy benne, hogy ezek csak
egy adagok? Ezeknek nagyon erős az íze.
- Persze, hogy azok, szögletes mackó - mosolyog vissza Lisa kedvesen. - Különben
is, ha ebben a városban akarsz maradni, jobb, ha megtanulsz bánni az itallal.
Visszavágok hát még egyet az erős, savanyú italok közül, aztán megragadja a
karomat, és egy csendes sarokasztalhoz vonszol, gyakorlatilag belök a fülkébe, majd
becsúszik mellém.
- Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem, Fawn? - suttogja a fülembe, incselkedő
hangon. - Valami más van benned. És azt hiszem, rájöttem. Szóval mondd meg: melyik
sráctól vesztetted el a szüzességed? Nem kell szégyenkezned. Dögösek voltak.
Ó, Jézusom. Ez az.
Talán a szervezetemben lévő alkohol miatt, vagy talán csak jobban érzem magam a
vadonatúj, magabiztos énemmel, de a nyílt és őszinte érzések szellemében úgy
döntöttem, hogy egyszerűen csak kimondom.

61
- Oké, igazad van - ismerem el. - Valami más van bennem. És igen, elvesztettem a
szüzességemet ...
- Tudtam! - Lisa felsikolt, de én felemelem a kezem, hogy elmondjam neki, hogy van
még más is.
- Ez még nem minden - mondom szégyenlősen, a hangom suttogásig süllyed. - Azt
fogod gondolni, hogy ez totál őrültség, Lise, de nem csak az egyikükkel vesztettem el
a szüzességemet. Hanem, nos... mindkettőjüknek.
Erre Lisa szeme kitágul, és leesik az álla.
- Mit csináltál? - morogja, az arca savanyúvá válik, én pedig érzem, hogy a szívem
elszorul.
- Mondd, hogy most csak viccelsz velem, Fawn? - folytatja, mire én megrázom a fejem.
- Mit csináltak? Kényszerítettek téged?
- Nem, nem, nem - könyörgöm. - Te ezt nem érted. Gyengédek voltak, Lisa. Olyan
csodálatosak voltak, mindketten. Annyira egymásra vannak hangolódva; olyan, mintha
különböző pasik lennének, de ugyanakkor annyira hasonlítanak egymásra, és - nos,
nem tehetek róla, de úgy gondolok rájuk, mintha egyetlen tökéletes pasik lennének.
- Te ezt most tényleg kurvára komolyan mondod? - feleli a lány, még mindig
megdöbbenve.
- Komolyan - mondom, és igyekszem a lehető legjobban átadni, mennyire helyes volt,
és mennyire sokat jelentett nekem. - Úgy értem, annyira boldog vagyok, Lisa. Úgy
érzem, mintha egész idő alatt azért küzdöttem volna, hogy megtaláljam, ki is vagyok
valójában. Az egész gimnázium és a főiskola alatt, emlékszel - az összes sráccal
randiztál, aztán velem? Nem volt senki. Bármikor, amikor egy srácnak tetszettem,
valahogy nem éreztem helyesnek. De most már azt hiszem, tudom, miért. Kiderült,
hogy mindvégig vártam, hogy Mason és Maxwell jöjjön. És tudom, hogy ez
valószínűleg őrültségnek hangzik, de tényleg úgy gondolom, hogy van közös jövőnk -
mindhármunknak.
Ezekre az utolsó szavakra Lisa szeme két méregdrága résnyire szűkül, és a teljes és
teljes megvetés pillantását rám szegezi.

62
- Ó, Fawn, hallgass magadra - köp vissza. - Kibaszottul becsapott vagy. Sőt, tudod
mit? Nem vagy más, mint egy kurva. Két pasi egyszerre? Kurvára nem tudom elhinni.
Valószínűleg most is ott ülnek abban a puccos lakásukban, és röhögnek a hülye
seggükön, hogy milyen könnyű volt becsapni egy ribancot az ágyukba, és duplán
szétrúgni a szart is. Ez annyira undorító! Fogadok, hogy neked is azt mondták, hogy
kurvára különleges vagy, nem igaz? Hát, újdonság, Fawn. Nem vagy különleges. Nem
vagy más, mint egy hülye, értéktelen kis ribanc.
Próbálok beszélni, de a szavak megfulladnak a torkomban, a könnyek pedig a
szemembe gyűlnek, ráadásul nagyon szédülök és szédülök is, az alkohol sokkal
erősebben hat rám, mint vártam.
Ezek tényleg csak egyszeri adagok voltak?
- Nem hiszem el, hogy valaha is barátok voltunk - mondja Lisa, megrázza a fejét, és
talpra löki magát. - Nem mutatkozhatok veled. Ez árt a karrieremnek.
Rémülten nézem, ahogy elmegy, és egy pillanatra megpróbálok utána rohanni, de még
mindig olyan kábult vagyok, hogy visszabotlom a fülkébe, és az alkohol teljes ereje a
kegyetlen szavaival együtt fejbe vág. Összegörnyedek a székemben, most már
homályos látásommal próbálok Lisa alakjára fókuszálni, ahogy átkönyököl a zsúfolt
táncparketten, majd megállni látszik, és egy csomó sráccal beszélget, mielőtt
visszamutatna felém.
Még egyszer megpróbálok felállni, de megint csak visszacsúszom a székembe, most
már hányingerem is van. És a következő pillanatban ezek a fura fickók, akiket nem is
ismerek, elkezdenek körülvenni, mindkét oldalról a fülkémbe tolakodnak, egészen
közel tolakodnak hozzám, és az izzadság és az olcsó aftershave keverékével ködösítik
az érzékszerveimet, olyan undorító, hogy majdnem elhányom magam.
- Hé, egy kicsit kimerültnek tűnsz, bébi - mondja a hozzám legközelebb álló srác durva,
mély hangon, miközben a szemem megpróbál rá fókuszálni. - Tessék, igyál egy kis
vizet.
Örömmel veszem el a poharat, amit kínál, de amikor belekortyolok, észreveszem, hogy
bármit is kínál, az határozottan nem víz, savanyú, fémes ízzel tölti meg a számat.
Kezdek pánikba esni, és harmadszor is megpróbálom magam talpra lökni, de
mostanra már a lábaimat sem tudom használni.
Teljesen ki vagyok ütve, az ájulás szélén állok, ráadásul Lisa magamra hagyott, és
minden oldalról körülvesznek ezek a hátborzongató, vázlatos fickók.
63
- Szóval hallottuk, hogy egyszerre több srácot is szeretsz? - mondja a srác a másik
oldalamon, undorító karját a derekam köré csúsztatja, és közelebb húz magához,
miközben undorító leheletét az arcomba leheli, miközben beszél.
- Ez kurvára dögös. Biztosan el tudunk intézni valami ilyesmit, ha érdekel? Sőt, miért
nem jössz vissza velünk most, bébi, és rendezhetnénk egy bulit ...
A szívem keményen dobol a fülemben, és tudom, hogy valódi veszélyben vagyok.
De ahogy próbálom kiverni magam a szorításából, ugyanakkor érzem, hogy a testem
visszahanyatlik a székbe, és a szemem félig lehunyom, ahogy a hátborzongató fickó
rángatja a testemet, és megpróbál talpra állítani. De hirtelen egy ismerős hangot
hallok.
- Szállj le róla, baszd meg!
És még az állapotomban is felismerem.
Az utolsó dolog, amit látok, mielőtt elájulok, hogy Mason szétveri az egész csapat
fickót, ütéseket osztogatva jobbra-balra, miközben Maxwell erős, ismerős karjai
szorosan körém fonódnak, felemelnek a fülkéből, és biztonságba visznek ...

64
10

- Mi történt? Hol vagyok? - Motyogom, még mindig kábultan és kábultan, a szesz

borzalmas íze erősen érződik a számban.
Ahogy a szoba újra fókuszba kerül, látom, hogy Mason és Maxwell az ágyam mellett
ül, és megkönnyebbülten veszem észre, hogy ismét a lakásuk gyönyörű
pótszobájában vagyok. Fogalmam sincs, mennyi az idő, vagy mennyi ideig voltam kint,
de a szoba másik oldalán lévő nyitott ablakokon keresztül beáramló ragyogó fehér
fényből ítélve arra tippelek, hogy egy ideje.
- Hé, nyugi - suttogja Mason, és a vállamra teszi a kezét, miközben megpróbálom
magam felnyomni az ülésbe. - Biztos, hogy jól vagy, hercegnő?
- Azt hiszem, igen - válaszolom, és lassan magamhoz térek. - De nem értem. Hogy
találtatok rám ilyen gyorsan?
- A Swordfish is a miénk - magyarázza Mason. - Olyan értékes vagy számunkra, Fawn.
El sem hiszem, milyen közel kerültél a veszélyhez. Soha többé nem veszítünk szem
elől.
- De mi történt? - Mondom, még mindig próbálom felidézni a tegnap este történteket.
- Emlékszem, én ... A klubban voltam. Lisával. És akkor ott voltak ezek a srácok ...
Hirtelen minden visszaáramlik a fejembe. Emlékszem, hogy Lisa ribancnak nevezett.
És emlékszem a csúnya mosolyra az arcán, ahogy odahívta azokat a mocskos
fickókat. Isten tudja, mit mondott nekik, de nem fogadtak el nemleges választ.
- Tényleg azt hittem, hogy újra barátok lehetünk - motyogom, és megrázom a fejem az
emlékre. - Lisa tényleg úgy tűnt, hogy hajlandó megváltozni, hogy meghallgat engem.
De aztán annyira berúgtam. Azt hittem, ismerem a határaimat. Mindig lassan veszem,
és általában nem szoktam ilyen gyorsan berúgni.
- Tudjuk - mondja Mason gyengéden. - Megkérdeztük a személyzetet. Lisa egész este
hármasokat vett neked. Nem csoda, hogy érezted a hatását.
Ahogy kimondja a szavakat, mélyen legbelül egy részem már tudta. De még így sem
tudom elhinni, hogy tényleg ezt tette velem.

65
- Tényleg őszinte akartam lenni vele - mondom nekik - ezért meséltem Lisának rólunk.
Mindhármunkról. Próbáltam elmondani neki, hogy milyen varázslatos volt, hogy
mennyit jelentettetek nekem mindketten, de ő csak úgy nézett rám, mintha kibaszott
mocsok lennék. Kurvának nevezett. Aztán biztos elmondta az összes srácnak, hogy
szeretem férfiak csoportjával csinálni. Mert a következő dolog, amire emlékszem, hogy
annyira részeg voltam, hogy mozdulni és beszélni sem tudtam, és ők mind rajtam
voltak. Istenem, annyira megijedtem... De aztán ott voltál te. Nagyon szépen
köszönöm.
- Hé, hé, semmi baj - mondja Mason gyengéden, miközben Maxwell megfogja a másik
kezemet.
- De hogyan? - Kérdezem, még mindig értetlenül. - Honnan tudtad egyáltalán, hogy
hol vagyok?
- Aggódtunk, hogy magadra hagyunk - magyarázza. - Rossz előérzetünk volt Lisával
kapcsolatban. Szóval az a fotó, amit rólad készítettem, mielőtt elmentél? Nos,
elküldtük annak a cégnek, amelyik az összes klub biztonsági szolgálatát végzi a
városban. Szerencsére az egyik klubunkban voltál, és amint a személyzet észrevette,
hogy bajban vagy, felhívtak, hogy szóljanak nekünk. Jöttünk, amint tudtunk. Nem bírjuk
elviselni a gondolatot, hogy valami történhet veled, Fawn - teszi hozzá, most már az
arcomba simítva. - Túl értékes vagy számunkra ahhoz, hogy valaha is kiengedjünk a
szemünk közül.
- Köszönöm - válaszolom, miközben ismét könnyek gyűlnek a szemem sarkában.
- Mostantól a miénk vagy - mondja Mason. - A mi lányunk. Ezért szeretnénk, ha ide
költöznél, hozzánk, mindkettőnkhöz. Mit szólsz hozzá?
Nem szavakkal, hanem egy csókkal válaszolok, átkarolom, és az ajkaimat az övéhez
szorítom, majd kihúzom magam, csak hogy egy másodperccel később pontosan
ugyanezt tegyem Maxwell-lel, és mindkettőjüket az ágyba szorítsam magammal.
- Hát akkor azt hiszem, ez el van intézve - nevet Mason, de nekem most nincs kedvem
viccelődni, olyan intenzitással csókolom, ami még engem is meglep, és mohón
mászok rá, mint egy vadállat.
Meglepetten nevet, hagyja, hogy a pajzán módszereim szerint bánjak vele, a kezei a
fenekemre vándorolnak, ahogy lágyan lovagolni kezdek rajta a gyűrött lepedő tetején,
vágyakozó puncimat előre-hátra dörzsölve a farkának keménységéhez a nadrágja
puha pamutján keresztül.
66
Közben Maxwell is csatlakozott hozzánk, letérdelt elém, miközben éhes ujjaimmal
felhúztam a nadrágját, kiszabadítva a már kemény farkát, és mohón a számba vettem,
miközben Mason félrehúzta a bugyimat, és a már átázott puncimmal játszadozott.
- A francba, olyan kibaszott nedves vagy, hercegnő - motyogja, a könyökére
támaszkodva feláll, hogy felhúzza a pólómat, és a mellkasomhoz simuljon, csókjai
incselkedően táncolnak a megmerevedő mellbimbóimon. Ő a nadrágját tapogatja ki,
végül kiszabadítja a farkát, majd a fejével ingerli az átázott puncimat, a kezei
keményen és durván markolják a fenekemet, miközben egy utolsó remegő nyögéssel
mélyen belém hatol, a farka úgy feszít szét, ahogyan vágytam rá, és a végletekig kitölt,
miközben lovagolni kezdtem rajta, miközben Maxwell kőkemény farkát szopogattam,
és éreztem az orgazmus korai rezdüléseit.
De hirtelen kihúzom Maxwell farkát a számból, és felnézek rá, összevetem vele a
tekintetem, miközben valami kimondatlanul is elhangzik közöttünk, majd bólint - mintha
olvasna a gondolataimban, ahogyan Mason esetében is teszi.
Egy pillanattal később már mögöttem van, letérdel, és érzem, ahogy a középső ujja
elkezdi cikizni a seggemet, addig dolgozza a lyukamat, amíg nyögve és zihálva fel nem
nyögök. Aztán szünet következik, mielőtt Maxwell farkának forró, kemény hegye
megérint ott.
Már most annyira tele vagyok tömve Masonnal, hogy azon tűnődöm, vajon az én pici
testem tényleg el tudja-e viselni mindkettőt egyszerre, de annyira akarom, és pokolian
biztos vagyok benne, hogy meg fogom próbálni.
És így, remegve és remegve közöttük, hagyom, hogy az izmaim ellazuljanak, ahogy,
persze, Maxwell farka mélyen és lassan csúszik a seggembe.
Ó.
Jaj.
Istenem.
Az élvezet olyan intenzív, hogy szinte már túl sok, hogy elviseljem.
Olyan, mintha minden egyes ideg bennem lángra kapna.
Minden érzés felnagyítva egymilliószorosára.
Érzem mindkettőjüket magamban, szinte a szakadásig feszítenek, de a fájdalom olyan
finom, hogy az egészen biztosan gyönyör.

67
És ahogy mindketten elkezdik döngetni a csípőjüket, vastag, kemény farkukat egyetlen
lassú, de egyenletes ritmusban csúsztatják ki és be a puncimba és a seggembe, csak
nyögni és remegni tudok, izzadt izmaik közé szorítva, elmerülve életem
legintenzívebb, legfinomabb pillanatában.
Szent szar.
Ez kibaszottul hihető.
Soha nem éreztem még magam ennyire jól.
Soha nem éreztem még ilyen jól magam.
- Gyere el nekünk, hercegnő - mormolja Mason, és mélyen a puncimba csúsztatja a
vastag, kemény farkát, miközben Maxwell tovább fosztogatja a seggemet. - Gyere el
mindkettőnk farkára egyszerre...
És ezek az utolsó mocskos szavak voltak azok, amelyek a csúcsra juttattak, és a
legintenzívebb, észbontó, fehéren forró orgazmusba taszítottak, amit valaha is
átéltem, beszorítva és izzadtan, testemet rázva és remegve, e két tökéletes férfi közé
szorítva.
És még miközben én is elélvezek, érzem, hogy Mason és Maxwell is elélvez -
mindketten egyszerre, kibaszottul egyszerre! - egyszerre árasztják el a puncimat és a
seggemet, mindhárman remegünk és remegünk a forró, izzadt hús kuszaságában.
Ahogy utána mindannyian lehuppanunk a gyűrött lepedőre, mindkét srác mindkét
oldalról átölel, mindhárman lélegzethez jutunk, teljesen ellazulva és boldogan a
pillanatban, az ablakból áradó fényben fürödve.
- Hú! - Kuncogok, és kifújok egy hajcsomót izzadt homlokomról.
De még ha mosolygok is, tudom, hogy ez komoly dolog. Most már nincs visszaút. Mert
ez igaz, gondolom.
Most már az övék vagyok. Teljesen az övék.
Örökre az övék vagyok.
És lehet, hogy ez csak egy buta kis becenév, de abban a pillanatban tényleg
hercegnőnek érzem magam. Egy hercegnő két herceggel.
- Annyira szeretlek titeket - fakadok ki, és a gondolataim véletlenül beszéddé válnak,
mielőtt meg tudnám állítani, hogy elszálljanak az ajkaimról.
OMG.
Mondd, hogy ezt nem hangosan mondtam...

68
De még egy másodperc szünet sincs, mielőtt Maxwell válaszol: - És mi is szeretünk
téged, Fawn.
Átnézek Masonra, aki mosolyog és bólint, a szeme tele van melegséggel és
szeretettel. - Ahogy már az elején megmondtam, hercegnő, csak akkor beszél, ha
valami fontosat akar mondani.
 EPILÓGUS
EGY ÉVVEL KÉSŐBB ...

- Gyere, Fawn! - kiáltja a türelmetlen hang az ajtón keresztül. - Nem várhatunk tovább.
Ülök a fürdőszobában, és a kezemben tartott kis műanyag pálcikát bámulom, még
mindig azon gondolkodom, milyen őrültség, hogy egy ilyen olcsó kis tárgynak tényleg
hatalma van arra, hogy meghatározza az egész sorsomat - a jövőm egész alakulását.
És a szemem láttára elkezdi végezni a varázslatát, a képernyő lassan változik, míg
végül már nem lehet félreérteni a végeredményt.
Feltápászkodom, veszek egy utolsó remegő lélegzetet, mielőtt kinyitom a fürdőszoba
ajtaját, és feltárom Mason és Maxwell ajtaját, akik mindketten - nem túl türelmesen -
odakint járkáltak. Amint meglátnak, megpördülnek, hogy szembeforduljanak velem,
mohó tekintetük az enyémet kutatja.
- Nos? - kérdezi Mason.
És válaszul felemelem azt a kis műanyagdarabot, megmutatom mindkettőjüknek a
választ, amire vártak, és a szívem kipirul a boldogságtól, ahogy az arcuk az ideges
aggodalomból a legszélesebb mosolyra változik.

Érzem, hogy a saját szám is vigyorra húzódik, mert ennél tökéletesebbet nem is
álmodhattam volna.

Terhes vagyok.

Terhes a gyermekükkel.

Lehet, hogy őrültségnek hangzik; de én pontosan így döntöttem, hogy így gondolok rá.
Nem érdekel, hogy valójában melyikük ejtett teherbe, és a szívem mélyén tudom, hogy
ők sem.

Mert mi hárman együtt vagyunk benne - a sorsunkat most már örökre megpecsételte
az a kis műanyagdarab.

VÉGE
 UTÓSZÓ

Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok az első könyvemet, az MFM-et. Remélem,

tetszett! Ha igen, kérlek, fontold meg, hogy hagysz egy rövid véleményt az
Amazonon vagy a Goodreads-en, mert ez tényleg segít egy olyan új szerzőnek, mint
én!

Még egyszer köszönöm!

Lauren x

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Külön köszönetet szeretnék mondani Charlotte Eve-nek, K. Wray-nek és Vivian

Wardnak minden segítségükért, tanácsukért és útmutatásukért. Nélkületek nem
tudtam volna megcsinálni! Köszönöm, hölgyeim! x