Happy Trails

Carol Lynne
Rajongói fordítás

Fordította: Aemitt
Lektor: Jane
Korrektor: Leelan

2022
 Fülszöveg
Fordította: Aemitt

Sam Sloan többet fedez fel a természetnél, amikor kilép a

komfortzónájából egy hegyi túrára, és egy hétvégi
kempingezésre. Amikor egy esés következtében túratársa, Nick
karjaiba kerül, Sam egészen másképp kezdi értékelni a hegy
kietlenségét.
 Első fejezet
Fordította: Aemitt

Sam Sloan szájában összefutott a nyál, amikor látta, ahogy Nick

Green rendőrtiszt felemeli, majd a fején keresztül áthúzza a
Durangó-i Rendőrkapitányság szűk, fekete pólóját. A francba.
Nick izzadságtól csillogó, feszes, napbarnított felsőteste
majdnem térdre kényszerítette Samet.
Annak ellenére, hogy Sam idősebb bátyja, Vince, a közelben
volt, Nick egyenesen Samre nézett, és rákacsintott. – Ma nagyon
meleg van.
Sam lenyelte a torkában lévő vágy okozta gombócot, és
bólintott.
– Igen. – Vince megfordult, és visszanézett a legjobb barátjára
és a kisöccsére. – Jöttök, vagy mi lesz? Így sötétedésig sem érünk
a kempingbe, ha nem mozdítjátok meg a seggeteket.
Sam a szemét forgatta és felvette a hátizsákját. Nem éppen egy
egész napos túrázásra a vadonban volt az első gondolata, amikor
a bátyja azt javasolta, hogy menjenek kempingezni. Az egyetlen
ok, amiért Sam egyáltalán beleegyezett, hogy elmenjen, az az volt,
hogy több időt tölthessen Nickkel, mielőtt Samnek vissza kellett
mennie Notre Dame-ba a főiskola utolsó évére.
Ha Sam kiélhette volna a saját vágyait, akkor Nickkel együtt egy
franciaágyon táborozott volna a szállodában, ahol leparkolták a
kocsijukat. Nem mintha Nick szívesen csatlakozna hozzá egy
hétvégi hancúrozáshoz, de a fantáziája épp arra volt jó, hogy
szórakoztassa Samet a hülye hegyre vezető úton.
– Hűtsd le magad – Nick a pólójával megtörölte az arcát és a
felsőtestét. Ez a mozdulata ismét magára vonta Sam figyelmét.
Megpróbál megölni engem. Édes kis Jézusom, Sam
legszívesebben a nyelvével nyalogatta volna le az izzadságot Nick
testéről. – Miért nem táborozhatunk itt?
– Le akarsz gurulni a hegyoldalon álmodban, te kis szarházi? –
kérdezte Vince.
– A vízesés már csak négy és fél mérföldnyire van. Ha sietünk,
még bőven időben odaérünk. Úgyhogy hagyd abba a nyafogást,
és menjünk. – Vince ismét felvette a csomagját, és megfordult,
hogy tovább folytassa az utat felfelé az ösvényen.
Csak az a gondolat hajtotta előre Samet, hogy majd meztelenül
megmártózhat a hűs vízben. Mióta Vince elvégezte a rendőr
akadémiát, és a durangói rendőrségnél kezdett dolgozni, inkább
volt rendőr, mint testvér.
Egy meleg kéz landolt Sam hátán. A válla fölött hátra pillantva,
egyenesen a legzöldebb szemekbe pillantott, amiket valaha látott.
– Ne erőltesd meg magad ebben a hőségben. Ha meg kell
állnod, majd én lerendezem Vince-t.
– Jól vagyok – mondta Sam Nicknek. Valójában rohadtul nem
volt jól, de hogy bevallja Nicknek, hogy a nyápic teste készen áll
arra, hogy holtan essen össze a hőségtől és a megerőltetéstől,
arról szó sem lehetett. Hogyan is érthetné meg egy olyan erős,
fizikailag fitt zsaru, mint Nick, milyen érzés egy alacsony, sovány
klarinétosnak lenni, aki zenei ösztöndíjjal járt a Notre Dame-ra?
A pokolba is, Sam még csak nem is volt tagja a rezesbandának.
Sokkal szívesebben ült egy jól légkondicionált előadóterem
zenekari szekciójában. Bár Vince sosem mondta ki nyíltan, Sam
mindig is tudta, mennyire szégyelli őt a bátyja. Nem éppen ez volt
az oka annak, hogy Vince mindig a szobájába küldte Samet
gyakorolni, mielőtt elrohant volna a barátaival, hogy valamilyen
labdajátékot űzzön?
Nick még néhány pillanatig bámulta Samet, mielőtt leengedte
volna a kezét. – Csak ne hagyd, hogy bárki olyasmire
kényszerítsen, amire még nem állsz készen. – Mielőtt Sam
megkérdezhette volna Nicket, hogy mi a fenére gondol, a jóképű
férfi elindult felfelé a hegyre. Az új sorrendjükből Samnek
tökéletes rálátása nyílt Nick fenekére. A férfi felnyögött az orra
alatt. Miért kellett belezúgnia a bátyja legjobb barátjába és
társába? Elég baj volt, hogy mindketten zsaruk voltak, de az, hogy
nap, mint nap egy járőr kocsiban utaztak, közelebb hozta a két
férfit egymáshoz, mint Vince és Sam valaha is volt.
Amikor Sam visszatért Indianából a nyárra, nagyon zavarta
Vince új barátsága Nickkel, de az elmúlt hónapok során kezdte
megérteni. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem fájt. Szívás volt
tudni, hogy Vince lecserélte őt egy olyan srácra, aki képes volt
mindazokra a dolgokra, amiket Vince szeretett csinálni, de Sam
nem. Egyébként is, mennyire volt fontos a való életben, hogy el
tudjon dobni egy átkozott focilabdát?
 Ha Nick nem lenne olyan dögös és kedves, Sam könnyen
megutálná. Sajnos Nick minden volt, ami Sam nem volt:
atletikus, magas, izmos és rohadtul gyönyörű.
Egy újabb órányi gyötrelmes túrázás után Sam lába két szikla
közé csúszott.
Lendülete villámgyorsan a föld felé taszította. A jó napokon
sem volt koordinált, de ma a zsebébe dugta a kezét, hogy a mindig
jelen lévő erekciója ne mutassa az utat a táborhely felé. Ahogyan
a föld egyre csak közeledett feléje, Sam igyekezett kiszabadítani a
kezét.
Csattanás! Samnek alig sikerült oldalra fordítania a fejét,
mielőtt a sziklának csapódott volna. A homlokát ért ütés volt az
utolsó dolog, amire emlékezett, mielőtt elsötétült a világa.
 Második fejezet
Fordította: Aemitt

– Velünk vagy? – szólongatta Vince, Samet agyának zavaros

ködén keresztül.
Nem a bátyja hangja ragadta meg Sam figyelmét. Hanem a
hirtelen támadt fájdalom, amint kinyitotta a szemét. Egyik kezét
a lüktető fejéhez emelte.
– Ne nyúlj hozzá – figyelmeztette Vince, és megragadta Sam
kezét.
Sam küzdött, hogy kiszabadítsa magát. – Engedj el!
– Nyugodj meg. Megsérültél. – Vince a szabad karjával
szorosabban tartotta Samet, miközben továbbra is Sam
homlokához szorította a kezét.
Mikor volt utoljára, hogy Vince tényleg megölelte őt? Sam
elgondolkodott. Vince nem az együttérzéséről volt híres. Mindig
is azok közé a távolságtartó seggfejek közé tartozott, akik
fantasztikusan néztek ki egy partin a falnak dőlve.
– Majdnem kész – mondta Nick. Éppen egy elasztikus kötszert
erősített Sam bokája köré.
– Eltört? – kérdezte Sam, amikor a fájdalom végre kezdett
érzékelhetővé válni. Hogy lehet, hogy egy egyszerű eséstől úgy
érzi magát, mintha orral lezuhant volna le egy szikláról?
– Nem hiszem, de nincs értelme kockáztatni. Sok csont van
ebben az aprócska lábadban.
 Remek. Pont erre van szükségem. Még egy újabb utalás a
kibaszott méretemre. Sam utált ,,zsebbuzi” lenni, ahogy a
főiskolai barátai nevezték. – Hadd keljek fel – mondta Vince-nek.
– Még mindig vérzik a fejed. – Vince levette a nyomókötést
Sam homlokáról, és megmutatta neki a véres pólót, mielőtt
visszahelyezte a helyére.
– Na, és akkor mi van? Csak úgy körém építed azt az átkozott
sátrat, és reméled, hogy túlélem az éjszakát? – bámult fel Sam
Vince-re. Utálta, hogy még gyengébbnek tűnt, mint amilyen
valójában volt. A fájdalmai ellenére el akart szabadulni a bátyja
szánakozó tekintetétől.
Vince megszakította a szemkontaktust, és Nickre nézett. – Van
egy elég egyenletes hely, ahol letáborozhatunk, úgy negyed
mérföldnyire. Felváltva cipeljük Samet, amíg odaérünk.
Egyikünknek vissza kell majd gyalogolnia, hogy segítséget hívjon,
de kétlem, hogy reggelig bárkit is fel tudnánk hozni ide.
– Te jobban ismered ezt az ösvényt, mint mi. Miért nem mész
előre, és indulsz lefelé? Én majd gondoskodom Samről –
ajánlotta fel Nick.
Sam tiltakozásra nyitotta a száját. Bármennyire is utálta a
gondolatot, hogy Nick az este hátralévő részében ápolja és
felügyelje, a tény, hogy Nick karjaiban tarthassa őt, egyáltalán
nem volt visszatetsző. Becsukta a száját, és várta, hogy a két férfi
megegyezzen.
Vince visszapillantott Samre. – Nem szívesen hagylak itt, de
Nicknek igaza van. Én gyorsabban le tudok jutni, mint ő.
 – Megértem. – Sam mentálisan lepacsizott magával, amiért
higgadtan viselkedett. – Megleszek, amíg vissza nem jössz.
Vince összehúzta a szemét. Sam már elég jól ismerte a bátyját
ahhoz, hogy felismerje a ,,valamin erősen gondolkodom”
tekintetet. Egy egyszerű biccentéssel Vince elengedte Sam foglyul
ejtett karját. – Tartsd erősen rajta a nyomókötést, amíg a vérzés
eláll. – Sam az utasítás szerint cselekedett, bár a vérével átitatott
nedves szövet teljesen undorító érzést keltett benne.
– Maradt még vér a testemben?
– Ez egy fejsérülés. Azok mindig ennyire véreznek – szólt közbe
Nick, és óvatosan a földre tette Sam lábát.
– Tessék. – Vince átnyújtotta Nicknek a hátizsákot, amelyben
a kis sátor volt.
– Ha gondoskodtál Samről, lesz időd visszajönni a kajáért,
mielőtt besötétedik.
– Nem akarom otthagyni egyedül ezzel a fejsérüléssel. Elég
kaját és vizet tudok vinni az este hátralévő részére. – Nick letette
maga elé a csomagot, mielőtt a sajátja felé fordult. Mindkettőből
elkezdte kiszedni a cuccokat, és a két zsák tartalmából igyekezet
egyet csinálni, a saját holmiját pedig zavartalanul ledobta a
kemény földre. Nick elkezdte felhúzni a cipzárt a csomagon, de
közben megállt. Körülnézve a szétszórt kacatok között, elővett
egy kis borotválkozó készletet, és beletuszkolta a táskába, mielőtt
felhúzta a cipzárt, és a hátára rendezte. – Nálad van a kulacsod?
– kérdezte Vince-től.
 Vince a háta mögé nyúlt, és felemelte a tányér méretű kulacsot.
– Megvan. Nick ruhája felé mutatott. – Győződj meg róla, hogy
mindet feltakarítottál.
– Vince főcserkész volt – tájékoztatta Sam Nicket fanyar
vigyorral.
– Rájöttem. Jobb, ha indulsz. – Nick megindult, hogy elfoglalja
Vince helyét Sam mellett.
Mielőtt félreállt volna az útból, Vince a kézfejét Sam arcához
nyomta.
– Maradj erős, kistestvér.
Bár a szavak a világot jelentették Samnek, nem volt hajlandó
ezt Vince tudtára adni. – Az isten szerelmére, nem háborúba
megyek.
Vince elvigyorodott, és megrázta a fejét. – Annyira idegesítő
vagy.
– Ezt mondogattad egész életemben – motyogta Sam.
Vince úgy tűnt, mintha még mondani akarna valamit, de
megrázta a fejét, és inkább felállt. – Amint tudok, visszajövök.
Sam figyelte Vince-t, ahogy kezdett leereszkedni a hegyről.
– Egyedül is boldogulni fog, ugye?
– Nem lesz semmi baja. – Nick az egyik karját Sam térde alá, a
másikat pedig a háta mögé helyezte. – Karold át a nyakam.
– És mi lesz a csomagommal?
– Van benne valami használható? – kérdezte meg Nick.
– Valójában nincs. Vince már minden nehéz dolgot kivett
belőle, mielőtt elindultunk otthonról.
 – Akkor hagyd itt egyelőre – vigyorgott Nick.
Sam arra kényszerítette az alsó testrészét, hogy uralkodjon
magán, miközben Nick felemelte a földről. Pillanatokon belül
Nick karjaiban feküdt. Ez volt az a hely, ahová az elmúlt két
hónapban vágyott. Sajnos a körülmények nem egészen olyanok
voltak, mint amilyenre gondolt.
A rázkódó mozdulat, ahogy Nick felállt, egy rövid pillanatra
hányingert keltett Sam szervezetében, de hamarosan magához
tért. Kérlek, ne hagyd, hogy hányjak!
– Támaszd a fejed a mellkasomra. Ez majd segít a szédülésen,
amivel kétségkívül küzdesz – utasította Nick.
– Teljesen össze foglak vérezni. Talán le kéne tenned, és
máshogyan felemelned?
Nick megrázta a fejét. – Ne aggódj emiatt. Zsaru vagyok.
Hozzászoktam a vérhez. Különben is, segít majd a kötést a helyén
tartani.
Sam elmosolyodott. – Vince kedvenc pólójára gondolsz? Még
mindig nem tudom elhinni, hogy feláldozta miattam.
Nick elgondolkodó tekintettel indult felfelé az ösvényen,
jóképű arcán merengő kifejezéssel. – Halálra rémítettél minket.
Nem hiszem, hogy Vince-t egyáltalán érdekelte, mivel kell
elállítania a vérzést. – Lenézett Samre. – Miért csinálod mindig
ezt?
– Mit csinálok?
 – Eltaszítod magadtól. Beszélt róla a múltkor, de azt hittem,
hogy csak felfújja a dolgot. De most, hogy egy kis időt töltöttem
köztetek, már értem, mire gondol.
– Ez nevetséges. Vince mindig is túl elfoglalt volt ahhoz, hogy
velem foglalkozzon. Nem én voltam az, aki eltaszította. Ő az, aki
sosem akarta, hogy ott legyek a közelében, és a nyomában
loholjak. Ez egész életemben így volt. – Sam visszatolta a véres
pólót a sebére. El sem tudta képzelni, mit láthatott Nick, ami
miatt így gondolkodott. – Ha azt látod, hogy eltaszítom
magamtól, az talán azért van, mert megtanultam a leckét, hogy
ne próbáljak közel kerülni hozzá. Úgy értem, tényleg, abszolút
semmi közös nincs bennünk. Vince Mr. Atléta, én pedig nem
vagyok más, mint egy átkozott stréber.
– Irigyel téged, mert kocka vagy. Tudtad, hogy orvos akart
lenni?
Sam felkacagott. – Na, persze. Vince még csak nem is említette,
hogy főiskolára megy. Már a végzős évében tudta, hogy az
akadémiára megy, amint leérettségizik.
– Azért, mert a főiskolai felvételi teszt pontszámai nem voltak
elég jók ahhoz, hogy ösztöndíjat kapjon. Azért döntött a
rendőrség mellett, mert úgy érezte, nincs más választása. – Sam
Nick mellkasának támasztotta a fejét. Miért nem tudott erről
semmit? Vince huszonegy éve volt a testvére. A pokolba is, Nick
csak körülbelül nyolc hónapja ismerte Vince-t, és máris többet
tudott róla, mint jómaga.
– Miért nem mondta el nekem? – suttogta.
 A nehéz teher ellenére Nick megvonta a vállát. – Ő a nagy
testvér. Gondolom, csak szégyellte magát.
Sam a hegyi túra hátralévő részében csendben maradt. Még
mindig nem tudta feldolgozni a Nickkel folytatott korábbi
beszélgetést.
Vince mindig olyan magabiztosnak tűnt. Sam megpróbált
visszaemlékezni egyetlen olyan beszélgetésre a családi házban,
amely Vince főiskolára járási vágyáról szólt volna.
Persze a ,,családi házban” kifejezés túlzás volt. Sam még csak
ötéves volt, amikor az apjuk elment, és soha többé nem hallott
felőle. Egy évvel később elvesztették a házukat, és kénytelenek
voltak egy kis lakókocsit bérelni a város szélén. Az alap főállású
munkája mellett, az anyjuk a helyi élelmiszerboltban kezdett el
dolgozni esténként. Ez azt jelentette, hogy Vince-nek kellett
vigyáznia Samre iskola után és nyáron.
Vince volt az, aki elküldte Samet a szobájába, hogy gyakoroljon
a használt klarinéton, amit egy zálogházban vásároltak.
Kezdetben ez nem zavarta Samet. Imádta a zenét, amit a
hangszerből elő tudott csalni. A gimnázium első évében, kezdte
azt hinni, hogy Vince azért küldte el gyakorolni, mert nem akarta,
hogy a közelében legyen. A felismerés akkoriban fájt, és Samet
arra késztette, hogy eltávolodjon a bátyjától. Vajon tévedett volna
akkoriban? Mi van, ha Vince egyszerűen csak meg akarta adni
Samnek azt, amire szüksége volt ahhoz, hogy bejusson a
főiskolára?
 Harmadik fejezet
Fordította: Aemitt

Sam annyira belemerült a gondolataiban, hogy nem vette észre,

amikor elérték a tisztást, amelyről Vince beszélt.
– Ez is megteszi – mondta Nick.
Sam tanulmányozta a környéket. Egyetlen fűszál sem volt a
tisztáson, de néhány fa igen. – Csak tegyél le bárhol – motyogta.
– Szörnyen csendes voltál. Jól érzed magad? – Nick letérdelt,
Samet még mindig a karjában tartva, és óvatosan leeresztette a
földre. A Nick hátára nehezedő súly látszólag előre lökte, és
kibillentette az egyensúlyából. Az utolsó pillanatban Nick erős
karjai Sam két oldalán kötöttek ki, miközben megpróbálta
megakadályozni, hogy Samen landoljon.
Annak ellenére, hogy az előző harminc percet Nick karjaiban
töltötte, az új pozíció kétszer olyan intimnek tűnt. Sam felbámult
Nick zöld szemébe. Ha néhány centiméterrel felemelte volna a
fejét, az ajkuk összeérne. Nyelt egyet a torkában képződő
vágygombóc miatt, és imádkozott, hogy Nick visszahúzódjon,
mielőtt hülyét csinál magából.
Nick továbbra is az alatta fekvő Samre bámult, tekintete a
szemeiről az ajkára vándorolt. – Meg akarlak csókolni – suttogta
Nick.
Ez volt az a pillanat, amire Sam egész nyáron várt. Elengedte a
véres pólót, és ujjaival végigsimította Nick sötétbarna haját. Az
első csókjuk lágy volt. Az a fajta csók volt, amely inkább az
érzésekről, mint a szenvedélyről szólt, olyasmi, amit Sam még
sosem tapasztalt.
Nick a nyelve hegyével végigsimított Sam alsó ajkán, mielőtt
felemelte volna a fejét. – Egész nyáron erre vágytam.
– Miért vártál? – kérdezte Sam. Nem, mintha titkolta volna,
hogy meleg. A pokolba is, Nick már az első este, amikor
megismerkedtek, ágyba vihette volna, és Sam egy cseppet sem
panaszkodott volna.
– Vince miatt. – Nick megvonta a vállat a nehéz csomagjával
együtt, és letelepedett Sam mellé a földre.
– Nem tudja, hogy meleg vagy? – Sam azt hitte, hogy a két férfi
mindent elmond egymásnak.
Nick megvizsgálta a vágást Sam fején, és néhány kósza
hajszálat kihúzott a rászáradt vérből. – Szerintem kedvel engem,
és túlságosan fontos nekem ahhoz, hogy megbántsam az érzéseit.
– Várj egy percet! – Vince nem meleg.
Nick megrázta a fejét, és felsóhajtott. – Tényleg le kellene ülnöd
és beszélned kellene a bátyáddal. – Attól, hogy megtudta, hogy a
bátyja meleg, Samnek jobban kellett volna éreznie magát. Sajnos
a reakciója a hírre éppen az ellenkezője volt.
– Miért nem mondta el nekem? Ennyi éven át egyedül kellett
végigcsinálnom az összes baromságot a suliban, meg minden. Jó
lett volna, ha lett volna valaki, akivel beszélhetek.
– Igazából senkinek sem mondta el. Úgy értem, én tudom, mert
elhívott randizni, de senki más nem tudja az őrsön. Szerintem ez
az egyik oka annak, hogy olyan nagyra tart téged. Mindig is elég
erős voltál ahhoz, hogy elfogadd azt, aki vagy. – Sam
visszagondolt az esküvői fogadásra, amelyen együtt vettek részt
azon a nyáron.
A bátyja egész este a falnak támaszkodott, és sötét pillantásokat
vetett a vőfélyre. Akkoriban Sam úgy gondolta, hogy a két férfi
nem jön ki túl jól egymással. Ciro Moretti nyomozó volt Vince
körzetében. Most Sam azon tűnődött, hogy Vince azon az
éjszakán mutatott dühe mögött talán valami egészen más állt.
Nick ajkának érintése az arcán visszahozta Samet a jelenbe.
Hónapok óta várt arra, hogy maga mellett érezze a férfit, ezért
minden Vince-re vonatkozó gondolatot kizárt az elméjéből. Lesz
még bőven ideje foglalkozni a bátyjával, de kevesebb, mint egy
hét múlva indulnia kellett vissza Indianába.
Sam oldalra fordította fejét, és száját Nick szájára tapasztotta.
A második csókjukban nem volt semmi édes vagy lágy, ahogy a
köztük lévő szenvedély fellángolt. Nick azonnal kinyílt, és Sam
beledugta a nyelvét, a hegyével minden zegzugot megtapogatva.
Nick felnyögött, és a csók megszakítása nélkül lovagló ülésbe
ült Sam csípője fölött.
Nick kemény farkának első érintésétől Sam teste túlpörgött.
Megszakította a csókot, és rángatni kezdte Nick pólóját. Éreznie
kellett azt a kemény mellkast, ami miatt korábban már csorgott a
nyála. – Vedd le!
Nick felült, és a fenekét Sam erekciójához préselte. Sam
legnagyobb örömére nem vesztegette az időt, hogy
megszabaduljon a pólójától. Sam még soha életében nem dugott
meg senkit, de Nick fenekének érzése mindenféle perverz ötletet
indított meg benne.
– Tökéletes – suttogta Sam, miközben végigsimított Nick
szőrös mellkasán. Követte Nick feltűnő boldogságösvényét lefelé,
ami eltűnt a farmerja cipzárja mögött. Sam a hüvelykujja
párnájával megdörzsölte a lenyomott rézkapcsot, és várt.
– Biztos, hogy ezt akarod csinálni? – kérdezte Nick.
Sam elfordította tekintetét Nick farmerja sliccéhez nyomódó
dudorról, és bólintott. – Nem hiszem, hogy valaha is akartam
volna valamit ennél jobban.
– Akkor csináljuk rendesen. – Nick felállt, és lenézett Samre. –
Amikor arról fantáziáltam, hogy meztelen leszel, kurva biztos,
hogy nem szerepelt benne, hogy a földön a porban hempergünk.
– Én nem bánom – mondta Sam. Istenem, de szégyentelen
vagyok.
– Én igen. – Nick odalépett a hátizsákhoz, és kiszedte belőle a
kaját és a vizet, mielőtt elővette a kis kupolás sátrat. Miután
gyorsan körülnézett, Nick átvitte a sátrat egy viszonylag
kőmentes területre.
Sam csodálkozva figyelte, ahogy Nick hatékonyan, kevesebb,
mint tíz perc alatt felállította a sátrat. A homlokára tett kézzel
Sam lassan felült, és a hátizsák aljára kötött hálózsákért nyúlt.
– Majd én hozom – mondta Nick, és Sam mellé sietett. –
Feküdj vissza.
 – Ó, azt tervezem, de csak akkor, ha már meztelenül fekszem
ezen az izén. – Nick nem ellenkezett, ami nagyon jó jel volt. Egy
dolgot nem tudott Sam elviselni egy szeretőtől, hogy gyengének
nézzék. Persze, nem volt olyan nagy vagy erős, mint a legtöbb
férfi, de ennek semmi köze nem volt a gyengeséghez, legalábbis
az ő nézete szerint. Jó volt látni, hogy Nick ezt látszólag
megértette.
Miután Sam kiszabadította a hálózsákot a csomagból, átadta
Nicknek. – Ha szétteríted, vízzel megpróbálom letisztítani a
fejemről a vér egy részét.
– Van néhány nedves törlőkendő a borotválkozási
készletemben. – Nick előkotorta a kis készletet a hátizsákból, és
átnyújtotta Samnek. – Van benne még pár dolog, amire
szükségünk lehet – mondta kacsintva.
Sam kinyitotta a kis neszesszert, és mosolyogva tartott a kezébe
egy kis tubus síkosítót és egy csík óvszert. – Eléggé magabiztos
vagy.
– Biztos? Nem. Reménykedő? Igen. – Nick nevetett, miközben
a hálózsákot a sátorhoz vitte.
Sam félretette a készleteket, és elővett néhány nedves
törlőkendőt. Egy kis tükröt használt, amit Nick borotválkozó
szettjében talált, hogy letisztítsa az arcáról és a nyakáról a lehető
legtöbb vért. A vörösre festett szőke hajával nem sokat tudott
kezdeni, de úgy tűnt, ez egy cseppet sem zavarja Nicket, így Sam
úgy döntött, nem vesz róla tudomást.
 – Nem néz ki olyan rosszul. Lehet, hogy kell pár öltés, ha
időben visszaérünk, de nem olyan vészes, mint gondoltam. –
talált egy műanyag zacskót, amelyben egy doboz gyufa volt, és
abba tüntette el a véres törlőkendőket.
Nick odament hozzá, és kinyújtotta a kezét. – Nem hiszem,
hogy képes leszel járni a lábad miatt.
Sam megragadta Nick kezét, és felállt, a jó lábára helyezve a
súlyát. Először megingott, de Nick derekát átkaroló karja gyorsan
egyensúlyba hozta. Nem bánta volna, ha Nick megint cipelné, de
az ágyba cipelés túl giccses volt, még Samnek is.
Nick vállába karolva, Sam a sátor felé ugrált. Kicsit nehezebb
volt bemászni a kis nyíláson anélkül, hogy megütötte volna a
lábát, de végül sértetlenül bejutott. A kiterített hálózsák közepén
ülve Sam leoldotta megmaradt cipőjét.
A pokolba is, remélte, hogy a cipő, amit Nick korábban levett
róla, reggelre még mindig az ösvényen lesz.
– Bejössz?
– Igen.
 Negyedik fejezet
Fordította: Aemitt

Néhány pillanattal később, egy meztelen isten lépett be a szűk

sátorba. Sam élesen szívta be a levegőt, amikor először
megpillantotta Nick farkát. Nem vagyok méltó erre, ez volt
minden, amire gondolni tudott. Már éppen azon volt, hogy
levegye a pólóját, de Nick testének egyetlen pillantása
megállította. A sátor belseje sötét volt, de közel sem elég sötét
ahhoz, hogy felvegye a versenyt mindazzal, amit Nick nyújtott.
Nick letérdelt Sam mellé, és Sam pólójáért nyúlt. – Segítsek? –
Sam megrázta a fejét, és szorosabban szorította öklében a puha
anyagot. – Talán magamon kellene hagynom.
Nick összehúzta sötét szemöldökét. – Miért? Látni akarlak.
– Nem, nem akarsz – vitatkozott Sam.
Nick közelebb hajolt, és az ajkát Sam ajkához érintette. A
nyelvével szétválasztotta Sam ajkait, és behatolt. Ha egy csókot
valaha is birtoklónak éreztek, akkor az ez volt. Szent szűz anyám,
a pasi tudott csókolni. Megszakítva az érintést, Sam
szempontjából túlságosan is hamar, Nick Sam szemébe bámult.
– De igen. Én. Akarom.
Sam elengedte a pólója alját, és felemelte a karját, miközben
Nick óvatosan áthúzta a fején. Egy újabb szexi nyögés
kíséretében, Nick gyengéden lenyomta Samet a hálózsákra.
 Teljesen hátradőlve Sam figyelte Nicket, ahogy a sokkal
nagyobb, sokkal szőrösebb férfi látszólag feltérképezte a
tekintetével a vézna mellkasának minden centiméterét.
Visszatartotta a lélegzetét, és várta, hogy Nick mosolyogni
kezdjen, Sam nem éppen férfias testalkatán.
Ehelyett Nick lenyúlt, és a kézfejével végigsimított Sam egyik
mellbimbóján.
– Tetszik, hogy olyan puha vagy.
Sam hagyta, hogy ujjai végigsimítsanak Nick mellkasán lévő
rövid fürtökön. – Vicces, mert én meg azt szeretem, hogy te meg
nem vagy az.
Nick ránézett, és kacsintott. – Akkor tökéletesek vagyunk
egymásnak.
– Igen, azt hiszem, talán azok vagyunk. Kár, hogy lassan
visszamegyek a suliba. – Sam a szabad kezével kigombolta a
rövidnadrágját, és lehúzta a cipzárt. Bármennyire is szerette Nick
érintését, többre volt szüksége, hogy elterelje a gondolatait arról,
hogy elmegy.
Nick kinyújtózott Sam mellett. – Ez nem jelenti azt, hogy nem
láthatjuk egymást, ugye? – előredőlt, és a nyelvével végigsimított
Sam mellbimbóján, majd a keze lefelé vándorolt, benyúlva Sam
alsónadrágjának derékrésze alá.
Sam megborzongott Nick első érintésétől. Tetszett neki az ötlet,
hogy az iskolai szünetekben hazajöjjön Nickhez, de mi van, ha
Nick talál valaki mást, amíg ő távol volt?
 Sam némán átkozta a paranoiáját, amiért a ,,mi lenne, ha”
gondolatokkal szabotálta a kialakulóban lévő kapcsolatot. Az
utóbbi időben, egyre gyakrabban fordult elő, hogy az embereket
eltaszította magától, mielőtt még esélyük lett volna arra, hogy
bántsák őt. Mindig is tudta, hogy ezt tette a szeretőivel, de Nick
szerint Vince-el is ezt tette.
– Levehetnénk ezeket? – kérdezte meg Nick, félbeszakítva Sam
önmarcangolásának pillanatát.
Válasz helyett Sam addig tologatta az anyagot, amíg a
rövidnadrágot és az alsónadrágot le nem dolgozta a combja felső
részéig, ahol Nick vette át a feladatot. Sam megemberelte magát,
miközben Nick lehúzta az anyagot a fájós lábán keresztül.
– Jól vagy? – kérdezte Nick.
– Igen. Egyáltalán nem volt rossz.
– Jó. – Nick végigfuttatta a kezét Sam combján, amíg el nem
érte az ágyékát, ahol ott meredezett Sam farka.
– Nem válaszoltál nekem korábban. – Nick előrehajolt, és
végignyalta Sam erekcióját a golyóitól a csúcsáig.
Sam felnyögött, amikor Nick ajkai körülölelték a farkának
hegyét. – Általában nem szoktam hazajönni Hálaadásra, de idén
hazajöhetek, ha akarod? – Amikor Nick elkezdte elengedni Sam
farkát, a srác ráfogott és ott tartotta a fejét. – Nem kell most
azonnal válaszolnod.
Nick kuncogott, és lefelé mozdult Sam farkán.
Sam szemei lecsukódtak, amikor Nick nyálas ujja elkezdte
előre-hátra masszírozni a nyílását. Ó, bassza meg, túl régen volt
már, hogy valaki annyira törődött vele, hogy ezt megtegye. A
pokolba a sérült lábával, Sam azt akarta, hogy megdugják.
Sam kinyitotta a szemét, és megpróbálta megtalálni a
borotválkozó szettet, amit Nick bevitt a sátorba.
Bár a nap még nem ment le teljesen, a sátor belseje elég sötét
volt, így Samnek végül tapogatóznia kellett, amíg elő nem került
a kis, bőrből készült táska. Nick megkérdezése nélkül Sam
kinyitotta a cipzárt, és addig kotorászott benne, amíg elő nem
vette az üveg síkosítót és az óvszercsíkot.
Mintha saját, kimondatlan nyelvük lett volna, Nick felnyúlt, és
elvette Sam kezéből a síkosítót. Ahh, jó volt egy olyan pasival
lenni, aki tudta, mit akar. – Akarod, hogy megforduljak?
A fantasztikus szopás kezdete óta, Nick először engedte el Sam
farkát.
– Hanyatt vagy hason fekve lenne kényelmesebb? – Samnek
nem volt kedvence. Megtanulta, hogy nem a pozíció, hanem a
dugás hevessége volt az, ami beindította. – Melyikre gerjednél
jobban?
– Nem tudom, érezhetném-e magam még kanosabbnak, mint
amilyen már most is vagyok, de szeretném, ha jobban
hozzáférnék ehhez a csinos seggedhez.
A döntés megszületett, Sam átfordult, ügyelve a fájós lábára.
Miután hasra fordult, maga alá húzta a térdét, és Nick
rajongásának tárgyát felemelte. – Hogy tetszik?
Nick keze Sam fenekén landolt. – Hoztunk zseblámpát?
 – Nem nézed a seggemet zseblámpával, Dr. Perverz. – Nick
nevetve lehajolt, és megharapta Sam fenekét, elég erősen ahhoz,
hogy nyögést csaljon ki Samből, de nem elég erősen ahhoz, hogy
vérezni kezdjen.
– Belém – könyörgött Sam. Általában nem volt egy könyörgő
típus, de még sosem volt ilyen közel ahhoz sem, hogy Nick farkát
magába érezze.
– Várj egy kicsit.
Sam hallotta az óvszercsomagolás recsegését. Jó jel.
Pillanatokkal később egy csúszós ujj kezdte körbejárni Sam
fenekének ráncos bőrét. Ó, még jobb. Sam hátralökte magát Nick
ujjaira, amíg a kemény zsaru végül beadta a derekát, és bedugta
az egyik ujját.
Nick többször is ki-be mozgatta az ujját Sam nyílásában,
mielőtt még egy másikat hozzáadott volna.
– A francba, de dögös vagy. Biztos, hogy nem vagy lázas? –
kérdezte Nick, miközben az ujjaival ollózott Samben.
Annyi nyálas mondat volt Sam nyelvének hegyén, de inkább a
felnőttes válasz mellett döntött. – Jól vagyok.
Nick megcsókolta Sam gerincét, és visszahúzta az ujjait.
Mielőtt Samnek ideje lett volna tiltakozni a hiány miatt, Nick
farkának hegye az ánuszához préselődött. Képtelen volt elviselni
a feszültséget, Sam hátralökte magát, és egyetlen sima
mozdulattal felnyársalta magát. A Halleluja kórus hangja töltötte
meg a fejét, amikor először érezte Nick farka által keltett égető
érzést.
 Nick hangosan felnyögött, miközben tövig beletemetkezett.
– Bassza meg!
– Uhum – értett egyet Sam. Boldogan belemenne egy hosszú
monológba, amelyben Nick farkának örömeit dicsérné, ha csak
egy összefüggő mondatot is tudna alkotni.
Sam igyekezett távol tartani az útból a fájós lábát, amikor Nick
elkezdett ki-be mozogni benne. Amikor a férfi lökései
felgyorsultak és intenzívebbé váltak, Sam egész teste libabőrös
lett. Igen, Hálaadásra biztosan hazajönne. És karácsonykor. És
talán Martin Luther King napjára. Sam azon tűnődött, vajon
hány ünnepet használhatna fel ürügyként, hogy újra láthassa
Nicket.
Sam leengedte a vállát a hálózsákra, hogy kiszabadítsa a kezét.
Hátranyúlt, és megragadta Nick kezét, majd maga alá húzta.
Ahogy korábban, úgy tűnt, Nick most is megértette, mire van
szüksége Samnek. A kezét Sam farka köré kulcsolta, és elkezdte
kiverni a saját mozdulatai ritmusára. A férfi olyan hihetetlenül
tehetséges volt, hogy az egészet úgy csinálta végig, hogy nem tört
meg a lendülete.
Nick tökéletes volt. Sam felnyögött. Biztosan kellett, hogy
legyenek hibái, nem igaz? Hiszen mindenkinek voltak, ugye?
Amikor Nick hüvelykujja Sam farka csúcsán lévő réshez simult,
Sam úgy döntött, hogy leszarja, ha a férfinak mérföldes hibái
vannak. Mindent megtesz azért, hogy ne szúrja el az esélyt, hogy
valami valódit kezdjen a dögös zsaruval.
 Samnek alig volt ideje, hogy az eldobott pólójáért nyúljon, és
maga alá dobja, mielőtt a farkából kicsordult az első adag ondó.
– Nick! – kiáltotta, miközben a teste összerándult a
felszabadulástól.
Nick morgó válasza bármelyik medve hangjával vetekedett
volna a környező területen. Olyan mélyre nyomta a farkát,
amilyen mélyre csak tudta, és Sam hátára omlott.
Sam lassan kinyújtózott, hogy a hasára feküdjön, és hálát adott,
hogy nem hagyott ondónyomokat Vince hálózsákján. Néhány
pillanat múlva Nick kihúzta magát belőle, és kidobta a megtöltött
óvszert, mielőtt Sam mellé feküdt.
– Még jobb, mint reméltem – motyogta Nick, hangja rekedt
volt a kimerültségtől.
– Képzeld el, mit tudnánk csinálni egy igazi ágyban, anélkül,
hogy ügyetlen sérülésekkel bajlódnánk. – Sam a feje sértetlen
oldalát Nick karján pihentette, és a férfit bámulta, aki reményei
szerint hosszú ideig lesz az élete része. – Mit fogunk mondani
Vince-nek?
– Az attól függ.
– Mitől?
– Attól, hogy tervezel-e hazajönni a diplomád megszerzése
után. Nem akarok seggfejnek tűnni, de máris mélyebben benne
vagyok, mint ahogyan azt szeretném. Ki tudok tartani a
vakációig, amíg lediplomázol, ha tudom, hogy tényleg szeretnéd
látni, hová fejlődhet ez a dolog kettőnk között, de nem hiszem,
hogy a laza, alkalmi kapcsolatot tudnék fenntartani veled.
 – A lazaságot túlértékelik. Reggel beszélek Vince-el. – Bár Sam
úgy mondta, mintha ez nem lenne nagy ügy, de aggódott, hogy
hogyan fogadja majd a bátyja a hírt. El kell terelniük Vince
figyelmét.
– Majd beszélünk vele. Ha van esélyünk, hogy ez működjön,
akkor egységes csapatként kell belevágnunk.
Sam elmosolyodott. Tetszett neki az egységes gondolat.
– Egy csapat vagyunk?
– Igen.
– Te vagy az edző?
– Nem.
– Megengeded, hogy játsszak a golyóiddal?
Nick kuncogott. – Aludj.
– És mi lesz az ütőddel?
– Sam.
– Te lehetsz a dobó, én pedig leszek a fogadód – folytatta Sam.
Hangos horkolás tört fel a mellette elhelyezkedő jóképű
pasiból. Sam összerezzent, mielőtt széles vigyorral Nickhez bújt
volna. Nem, nem túlságosan tökéletes, de számomra pont
megfelelő.

Vége