Open Road Connection

Szabad kapcsolódás
by Eddie Cleveland

Fordította: Suzy
 Első fejezet

– És további hírünk, Donald Trump elnök…

Klikk.
– Tom, az egész állam víz alatt van. A hurrikán nyomában halál és
pusztulás jár…
Klikk.
– Ez a legnagyobb tömegmészárlás az Egyesült Államok
történelmében…
Klikk.
A képernyő elsötétült, amikor végül feladtam és kikapcsoltam a
televíziót. Sötét, mint a szomorú hírek, amik – úgy tűnik – soha nem
fogynak el. Mikor lett a világ ilyen sivár? Mikor hagytuk abba, hogy
törődjünk egymással? Anélkül megyünk, hogy ránéznénk a többi
emberre, a telefonunkat bámuljuk, elkülönítjük magunkat mindentől és
mindenkitől és aztán csodálkozunk, hogy miért nem kötődünk többé.
Kinézek az ablakomon, ahol egy karmazsinpiros levél egy bájos
piruettet lejt az őszi fuvallatban, lágyan táncol az Anyatermészet titkos
balettjében és a szívem hirtelen megkönnyebbül. Ki kell innen mennem.
Ki kell kapcsolnom a televíziót, ki kell kapcsolnom a számítógépet,
basszus, ki kell kapcsolnom a telefonomat és csak vezetni.
Szükségem van egy autókázásra.
Ahogy az ötlet megfogalmazódik bennem, már tudom is pontosan, mit
kell tennem, hogy helyreállítsam a lelki békémet. Nincs szükség
hosszadalmas vitára vagy kételkedésre, hogy megengedhetem-e
magamnak vagy, hogy ez-e a megfelelő idő. Semmi. Ehelyett, ahogy az
ötlet felötlött bennem, a szürke felhő, ami könyörtelenül kavargott a
fejem felett, feloszlott és végre a napsugár keresztültört rajta.
 Ruganyos léptekkel lesiettem a hallba és bementem a hálószobámba.
Feltéptem a szekrényajtót, a hátuljában megtaláltam a bőröndömet, a
kezemmel szorosan megragadtam. Kivettem, rádobtam az ágyra és
kicipzároztam, rögtön ruhákat dobáltam bele. Nem próbáltam követni az
őszi divatot. Csak a legszükségesebbekre volt szükségem. Farmer,
pólók, alsók, zoknik és melltartók, a piperéim és a sminkkészletem.
Nagyjából tizenöt perc alatt bepakoltam mindent, amire szükségem
volt és az ajtóhoz mentem. Még egyszer ellenőriztem a sütőt, és hogy
nem hagytam semmit bekapcsolva, aztán bezártam a házat és a
bőröndömet a furgon hátuljába dobtam. Beugrottam, elfordítottam a
kulcsot az indítóban és hallgattam a motor morgását, ahogy a mosoly
szétterült az ajkamon. Kihajtottam a felhajtóról, nem tudtam biztosan,
hová megyek, nem volt tervem. Csak annyit tudtam, hogy minden
kanyar, amit az autópályán teszek, leveszi a világ terheit a vállaimról.
Van egy mondás, miszerint nincs olyan probléma, amit egy hosszú
séta az erdőben nem oldana meg. Nos, ha egy vagy két hétig elveszek
benne, csodákra lehet képes.
 Második fejezet

A lehúzott ablakon keresztül bejövő csípős őszi szél hátrafújta a

piszkosszőke hajamat és megtöltötte a tüdőmet az erdő illatával. A
kedvenc dalomat fütyültem és nagyon meg voltam elégedve magammal.
Megszabadultam a kisvárosi pletykáktól és a fontoskodó emberektől,
akiknek túl sok idejük volt és nem volt saját életük.
A szomszédom, Mertle, bizonyára a legrosszabb elkövető ebben,
amikor beleüti az orrát mások dolgaiba. Úgy értem, az orra annyira
hatalmas, hogy nehéz neki semmit se tenni vele. Kivétel nélkül,
akárhányszor valaki férje félrelép vagy valaki gyereke bajba kerül a
hétvégén, ő megjelenik az ajtómnál és jelenti nekem, mint az a bizonyos
árulkodó gyerek az iskolában. Lefogadom, hogy ő olyan volt, mindig
nyafogott a tanárnak és árulkodott a többiekről. Az egyetlen ok, amiért
udvarias vagyok vele, mert elég idős ahhoz, hogy a nagymamám legyen
és úgy neveltek, hogy tiszteljem az idősebbeket.
Pislogtam és elűztem ezeket a gondolatokat. Ami azt illeti, nem kell
aggódnom Mertle vagy bárki más miatt otthon. Ebben a pillanatban csak
az ablakom előtt elsuhanó fénylő őszi színek vetélkedtek a figyelmemért.
Vettem egy nagy levegőt, mint az újszülött, aki először tölti meg a
tüdejét. Minden előttem van és minden lehetséges. Hunyorogtam,
amikor megláttam egy férfit az út szélén, a szerszámai ki voltak pakolva.
Megpróbált valamit rögzíteni a motorján. Meg kellene állnom és
megnézni, tudok-e segíteni neki. Nem sok ember jár ezen az Isten háta
mögötti úton.
Lelassítottam és lehúzódtam az út szélére, a furgonom mögött
porfelhő gomolygott. Hűha. Nem akármilyen férfi. Ahogy a por elült,
láthattam, hogy a férfi, aki felállt és hálásan mosolygott, elképesztően
szexi. Körülbelül százkilencven magas volt és még a bőrkabátja alatt is
láthattam, hogy a teste feszes, mint a dob.
Basszus.
A vállig érő barna haja csillogott a napfényben, és amikor
elmosolyodott, a szívem hevesebben vert. Egy pillanatra majdnem
elfelejtkeztem arról, hogy kicsatoljam a biztonsági övemet és
megmozduljak. Csak bámultam. Mint egy modellt egy magazinban. Úgy
értem, határozottan annak kell lennie.
– Hé, úgy tűnik, segítségre lenne szükséged – csökkentettem a
távolságot kettőnk között.
– Igen, a kicsikém nincs valami jól – biccentett a motorja felé. – Azt
hiszem, át kellene vizsgáltatnom.
Átpillantott a vállam fölött a furgonomra, aztán vissza rám. Amikor
elkaptam a pillantását, észrevettem, hogy a szeme pont olyan kék, mint
az ég. Elpirultam és próbáltam másfelé nézni, de képtelen voltam.
Hipnotikusan szexi volt.
– Én, hmm, én be tudom vinni a motorodat a városba, ha akarod.
Megállt az idő? Még mindig életben vagyok? Mert mintha a világ
valahogy lelassult volna. Mikor így mosolygott rám, nem tudtam
visszatartani a saját mosolyomat. Teljességgel lehetetlen volt leállítani
magamat. Nem mintha akartam volna. A tekintetemet végigjárattam az
ápolatlan állán, keresztül a tökéletesen csókolnivaló ajkain. Várjunk, az
ajkai mozognak. Mond valamit.
Abbahagytam a bámulást és figyeltem.
– …nagyszerű lenne. Köszönöm!
Összeszedte a szerszámait és elrakta őket.
Lenyitottam a furgonom hátulját és együttes erővel beraktuk a Harleyt.
– Merre tartasz, szépségem? – szemével pajkosan kacsintott és az
izgalom pirossága futott át rajtam.
 – Colorado. Te merre jártál?
– Ugyanott. Úgy tűnik, ez a sors keze volt, hm?
Nem tudom, miről beszél. Az mondjuk biztos, hogy sose gondoltam
volna, hogy találkozom valaki ennyire lenyűgöző emberrel ma. Habár,
nagy híve vagyok annak, hogy engedjük az életnek, hogy elvigyen
minket egy utazásra, szóval nem sürgős megszabadulnom tőle.
– A nevem Dominic, édesem – rám vigyorgott és a kezét nyújtotta.
Könnyedén megráztam és a szemeimet forgattam.
– A becenevekkel kezdjük?
– Hát, épp az előbb szedtél fel a semmi közepén.
Jól megnézett magának.
– Az igazi nevem Jan. Szálljunk be a kocsiba!
Mosolyogtam. Normális esetben, ha egy srác édesemnek hívna,
kiakadnék, de amikor legördült az ő ajkairól, kedvesen hangzott.
Indítottam és visszatértem az útra, alig tudtam a vezetésre
koncentrálni. Volt ez az érzés a levegőben, ami megbizsergeti a bőrt,
mintha egy óriási vihar készülődne a kocsim utasterében. Dominic éhes
tekintettel vizslatta a domborulataimat. Féltem ránézni. Ha megtenném,
lehet, hogy egy árokban kötnék ki. Olyan erővel szorítottam a kormányt,
hogy a bütykeim szinte kifehéredtek.
Forróság árasztott el, végigcsókolva a testemet egészen a nedves
bugyimig. Nem tudtam visszaemlékezni arra, mikor volt utoljára, hogy
egy férfi tekintete őrületbe kergetett. Határozattan nem éreztem így
Mattel, az exemmel. Nem jöttem rá, csak miután szakítottunk, hogy
majdnem a kezdetektől megcsalt. Rohadék. Nem mintha olyan jó szerető
lett volna. Szerintem elhatározta, hogy a farkának még több nőt kell
kiábrándítania.
Hála Istennek a szexjátékokért.
 Nem tudom elhinni, hogy már majdnem két éve nem voltam férfival.
Dominic egy pokoli jó módszer lehetne, hogy megszabadítson ettől a
száraz időszaktól. Végül megengedtem magamnak, hogy rákukkantsak.
Olyan volt, mint egy álom. A harsogó zene és a kék szemeinek
intenzitása hatott rám, tökéletes keveréke az élvezetnek és a
csábításnak. Tudom, hogy egyetlen érintés és képtelen leszek uralkodni
az ösztöneimen.
Kezének egyetlen simítása és könnyen kaphatóvá válok.
 Harmadik fejezet

Nem tudom elhinni, milyen üres az út. Majdnem olyan mintha senki se
maradt volna a földön, csak Dominic és én. Hát nem lenne hihetetlen?
Hagyom, hogy a piszkos gondolataim elkalandozzanak, hogy milyen
lenne vele az élet. És mennyi mókában lenne részünk a saját
Édenkertünkben.
Előttünk házak tűntek fel az utat szegélyezve. Ahogy beértünk a
kisvárosba, Dominic körülnézett.
– Jó helynek tűnik megállni. Van szerelőműhely és szálláshely. Ennyi
épp elég nekem.
Visszanézett az ablakból és nekem a fékbe kellett taposnom, mert
majdnem átmentem egy piros lámpán, ahogy belefeledkeztem a kék
szemeibe.
– Hogyne, meg tudok fordulni és kiteszlek a szerelőnél.
A hangom halkan szólt. Az igazság az, hogy még nem vagyok kész
búcsút mondani neki. Akkor sem, ha két órán át utaztunk együtt, nem
volt elég az idő. Habár, hogy igazságos legyek, nem vagyok biztos
abban, hogy van elég idő a hátralévő életemben, hogy vele töltsem.
– Nem, ne fáradj! Mára már bezárt. Egyébként is, eléggé éhes vagyok
– az étterem felé biccentett feljebb az úton és a hosszú haja
végigsimította a vállát. – Imádnám, ha megengednéd, hogy viszonozzam
egy étkezéssel.
Az ujjai alig súrolták a karomat, de megbizsergett tőle a testem és
újabb forróság árasztotta el a puncimat.
– Örülnék – vallottam be, elárasztottak az érzések, amik
keresztülfutottak rajtam.
 Van valami Dominicben, amitől vakmerőnek és szabadnak érzem
magam. Felajánlhatná, hogy hagyjak magam mögött mindent és szökjek
el vele a vadonba és én valószínűleg elkezdeném összeszedni az
iránytűt és az ellátmányt.
Leparkoltam egy családi étkezde előtt a főutcán és végre lehetőségem
nyílt hosszan megnézni őt. Miután megpróbáltam az úton tartani
magunkat, majdnem meghaltam azért, hogy bámulhassam. Az ajkamba
haraptam, ahogy a széles válla kitöltötte a bőrkabátját és a lefelé
elkeskenyedett a dereka. De a hatalmas dudor, ami kitüremkedett a
farmerja elejéből, megragadta a tekintetemet. Éhesen megnyaltam a
számat. Ha így néz ki normál állapotában, mekkora lehet, amikor
kemény?
Túl sokáig bámultam. Ez túl nyilvánvaló. Zavartan kinyitottam az ajtót
és kiugrottam a kocsiból. Csak lélegezz, Jan, ő csupán egy férfi. Már egy
csomót láttál.
De egyikük sem volt olyan, mint ő. Dominic az a fajta férfi, akiről a nők
ábrándoznak, amikor egyedül vannak a házukban és előveszik a
vibrátorukat. És én egy kicsit tovább élvezhetem őt. Ebben a pillanatban
ő az enyém és ez így tökéletes.
Az ajtóhoz sétáltunk és meglepett, hogy kinyitotta nekem és átvezetett
a másik oldalra úgy, hogy a nagy, meleg kezével a derekamat fogta. A
pincérnő felénk biccentett, amikor beléptünk.
– Üljenek, ahová akarnak.
Felkapott néhány étlapot és egy kancsó vizet, ahogy mindketten
leültünk az ablak mellé. Pár pillanat múlva az asztalunknál volt, feltöltötte
a poharainkat és a kezünkbe adta az étlapot. Tudom, hogy elmondta a
specialitásokat, de nem igazán hallottam meg. Nem udvariatlanságból.
De a teljes figyelmem Dominicnak szenteltem. A háttérben a pincérnő
úgy hangzott, mint Charlie Brown tanárnője.
 A pincérnő visszament a pulthoz és nekem sikerült ránéznem a
laminált étlapra, amin az ételek fotókkal együtt voltak.
– Oké, mi néz ki jónak itt? – kényszerítettem magam, hogy lenézzek.
– Megmondom neked, hogy mi néz ki jónak – Dominic hangja olyan
volt, mint a puha bársony. – Te a nadrágodban. Imádom, ahogy a farmer
körülölel téged. Azt mondom, hogy pont ott domborodsz, ahol én
szeretem – a szeme végigpásztázott engem lassan, szégyentelenül,
érzékien. – És a felsőd olyan tökéletesen simul a melledre, hogy
majdnem féltékeny vagyok.
– Féltékeny? – forróság árasztotta el az arcomat és fészkelődtem egy
kissé a székemen.
– Mmmm-hmmm, arra késztet, hogy én akarjak lenni az egyetlen, aki
olyan közel van hozzá – kacsintott.
Egy pillanatra szóhoz se jutottam. Csak élveztem az elektromosságot
közöttünk, amikor összekapcsolódott a tekintetünk. Mosolyogtam.
– Te sem nézel ki rosszul a farmerodban. Pontosan illik rád.
Dominic lecsúsztatta a bőrkabátját a széles vállairól a hatalmas
bicepszein keresztül. A pólója a lehető legtökéletesebb módon tapadt a
feszes testére. Teljesen meg tudtam érteni, mit értett a féltékenység
alatt. Elképzeltem, ahogy a testem hozzápréselődik az övéhez és össze
kellett szorítanom a combjaimat, ahogy a puncim felforrósodott.
A pincérnő visszajött az asztalunkhoz és én rájöttem, hogy nem
döntöttem egyik étel mellett sem. Úgy értem, ahogy kellene. Pontosan
tudtam, hogy mit akarok a számba venni, de arról nem volt kép a lapon.
– Mi hozott ide titeket, srácok? – kérdezte a pincérnő vidáman.
– Csak idekeveredtünk és azon gondolkodom, hogy mit lehet itt
csinálni? – kérdezte Dominic.
Felemeltem az egyik szemöldökömet felé. Miért akarja tudni? Az a
terve, hogy ezután felfedezőútra megy velem?
 – Attól tartok, nem sok mindent. Nem túl sok minden van itt – vonta
meg a vállát.
– Rendben. Akkor kérek egy sajtburgert sültkrumplival.
A pincérnő felé bólintottam.
– Legyen akkor kettő, kérem.
Elvette az étlapokat és magunkra hagyott minket a mi kis világunkban.
– Szóval, mit csinálsz, amikor nem nőket veszel rá arra, hogy
felszedjenek az út szélén? – ugrattam.
– Ó, rájöttél a kis játékomra. A csudába! – játszott, a szemei
szikráztak. – Egy jogi cég vezetője vagyok. Ez elég száraz tud lenni, így
szeretek motorra pattanni és menni, amerre az út visz. Tudod, muszáj
élvezni az életet, amikor csak lehet.
Mosolyogva bólintottam. Nem is lehettem volna boldogabb, hogy
merre vezetett ma az utam.
– Mi van veled? – kérdezte.
– Mi van velem?
– Miért vagy egyedül?
A végeláthatatlan negatív hírek és a pletykás szomszédasszonyom
bukkant fel az agyamban. Elhessegettem őket és a pozitív dolgokra
fókuszáltam. Rá figyeltem.
– Szükségem volt egy kis szabadságra az életből – vontam meg a
vállam.
– Megértem.
A pincérnő visszatért az ételünkkel, a tányérjaink tükörképei voltak
egymásnak. Kézzel szelt sültkrumpli volt ráhalmozva és egy nagy,
szaftos burger. Nem beszéltünk, csak néztük egymást és ettünk.
Valahogy az, hogy itt ültem a csendben Dominic-kel, a
legkényelmesebb dolog volt a világon. Utálom, amikor találkozol egy új
emberrel és ki kell töltened a csendet vagy feszengsz. De vele nincs
semmilyen kínos feszengés. Olyan, mintha már évek óta ismernénk
egymást és eljöttünk erre a békés helyre, ahol csak élvezzük egymás
társaságát.
Amikor végeztünk az evéssel, Dominic letett egy ötvenest az asztalra
és kivezetett az étkezdéből. Ahogy kiléptünk a csípős hidegbe,
megragadott és szorosan a mellkasához ölelt. Annyira meleg volt,
annyira csábító. A kezével gyengéden végigsimított az arcomon és
akkora szenvedéllyel, akkora szükséggel csókolt meg, hogy a térdeim
elgyengültek, amikor eltolt magától.
– Erre vártam egész nap – morogta lenézve rám.
– Mi tartott ilyen sokáig? Azóta reméltem, hogy megteszed, mióta
találkoztunk – vallottam be.
Dominic körülnézett az utcán és védelmezően körém fonta a karjait.
– Menjünk abba a motelbe feljebb az utcán – megrántotta a fejét
arrafelé és a haja átrepült a válla fölött. – Nem akarom, hogy bárki is rád
nézzen. Egészen magamnak akarlak.
Mielőtt esélyem lett volna megszólalni, megragadta a kezemet és
elindultunk az utcán. Átjárt az izgalom, teljesen kész voltam arra, hogy
levegyem a bőrkabátját és a feszes pólóját és meglássam, hogy az a
nagy dudor hogy néz ki, amikor nincs elrejtve a farmerja alatt.
 Negyedik fejezet

Dominic a kezemet fogta, amíg vártuk, hogy a lift felvigyen minket a

harmadik emeletre. Ahogy az ajtók kinyíltak, gyakorlatilag futottunk a
szobánk felé. Kinyitotta az ajtó és megragadott egy újabb bizsergető
csókra és besétált velem a szobába anélkül, hogy az ajkaink elváltak
volna egymástól.
Cseppet sem érdekelt, hogy néz ki a szoba. Csupán csak őt láttam.
Visítottam, amikor a karjaiba emelt és az ágyhoz vitt és ledobott rá. Az
időt nem vesztegetve letépte magáról a bőrkabátját, aztán a pólóját és
én visszafojtott lélegzettel néztem. Már abból tudtam, hogy bámulatos a
teste, ahogy a pólója körülölelte minden egyes centiméterét. Emellett
hihetetlen volt látni az izmai játékát, ahogy körülvett a karjaival és rám
mászott.
– Egész nap ez járt a fejemben – morogta és forrón végigcsókolta a
nyakamat. – Vedd le a felsőd! – követelte, ahogy visszaült a sarkaira.
Felpattantam és a tekintetét fogva tartva lassan gombolni kezdtem.
Kötekedtem vele, játszottam vele. Dominic elvesztette a türelmét és
lerántotta rólam, amikor már csak két gomb maradt hátra. Különböző
irányba repültek és a felsőm mögöttem libegett feltárva a rózsaszín
melltartómat.
Dominic lehúzta a vállaimról és a kezeimet megrázva lecsúsztatta
rólam.
– Annyira szexi vagy, Jan.
Kikapcsolta a melltartómat a hátamon és visszafektetett a matracra.
Megragadta a melltartómat és kiszabadította a karjaimat. A melleim
feltárultak előtte és ő lehajolt, éhesen, hogy megkóstoljon.
 Gyengéden beszívta a szájába a mellbimbómat és lassan
megrántotta, amitől felnyögtem és megborzongtam. A nyelve forró volt a
bőrömön, ingerkedett velem, ezzel a kis előzetessel, hogy mit tudna
velük csinálni. Ahányszor csak megpöckölte az érzékeny bimbóimat,
nyöszörögtem és a csípőmet felemelve hozzádörgölőztem a
nadrágjában látszódó merevséghez.
– Akarod ezt, ugye? – megfogta a kezem és végigvezette a kemény
testén és rátette a nadrágja elejére.
– Mmmm-hmmm – felnéztem rá a szempilláim alól és az ujjaimat
rászorítottam a vastag farkának körvonalára.
– Jó dolgok történnek azokkal, aki kivárják – megkarcolta a fogaival a
mellbimbómat és én ívbe hajlítottam a hátamat, ahogy felkiáltottam. –
Meg foglak baszni, gyönyörűm, de először az ajkaidat akarom a farkam
körül. És meg akarom kóstolni az édes puncidat – a keze végigsiklott a
testemen és megállt a farmerom gombjánál.
Dominic gyorsan kigombolta és hátrahúzódott. Mindkét kezét
használva lehúzta az anyagot a csípőmről a bugyimmal együtt. A puncim
feltárult előtte és ő megnyalta az ajkát, ahogy felmért engem.
Kivergődtem a farmeromból, lerúgtam a lábaimról és az övén kezdtem
babrálni.
Gyorsan kikapcsolta az övét és kigombolta a nadrágját, lecsúszott az
ágyról, hogy lerángassa magáról az alsójával együtt. Nagyot nyeltem,
ahogy kitágult szemekkel lenéztem a lábai közé. Dominic farka vastag és
hosszú volt és nagyon is készen állt rám. A csúcsán egy csepp
előváladék volt és én négykézlábra álltam, az ágy széléhez másztam, az
ujjaimmal körülfogtam és lenyaltam a sós spermát a nyelvemmel.
Dominic gyengéden a fejemen nyugtatta a kezeit és nézett engem,
elmélyülten tanulmányozott engem.
– Hé, várj egy kicsit – elhúzódott és én lebiggyesztettem az ajkam.
 Visszamászott az ágyra és lefeküdt, magához húzott engem úgy, hogy
a feje mindkét oldalán egy-egy lábam volt. A puncim néhány centire volt
az arcától. Forró lehelete szétáradt a testemen. Kinyújtóztam a testén és
a kezembe fogtam a farkát, a szám nagyra nyitottam.
A nyelve erőszakosan a nagyajkaimba nyomult, ahogy hosszan és
lassan végignyalt a nagyon is nedves középpontomtól a csiklómig.
Elektromosság futott végig rajtam és a puncimat az arcába toltam, ahogy
a számba vettem a hatalmas farkát. Megbillentettem a fejem, egy kis
nyálat engedtem ki az ajkaimon keresztül és beborítottam vele a rúdját,
miközben Dominic a tehetséges nyelvével gyötört engem.
Egyik kezemmel határozottan megfogtam a farkát a tövénél, a
másikkal pedig fel-le simogattam a fejmozgásommal egy ütemben,
ahogy centiről centire a számba engedtem. Az ujjaival belecsípett a
fenekem lágy húsába, ahogy a nyelvével a csiklómat izgatva a szakadék
szélére sodort engem.
– Óóóó, basszus! – a farka kiesett a számból, ahogy hátravetettem a
fejem és az orgazmusom végigsöpört rajtam, akár egy gyorsvonat. A
heves extázis elborított. Egy pillanatra elkábultam és a testem
megvonaglott a boldogságtól.
Dominic megcsókolt egy érzékeny pontot a combom belső oldalán.
– Ez úgy hangzik, hogy készen állsz arra, hogy megbasszalak –
legördített magáról és lecsúszott az ágyról, ahogy az öröm kis
utórezgései végigfutottak rajtam.
Felkapta a farmerját a padlóról és kivette a pénztárcáját, miközben
sikerült visszaszereznem a normál légzésemet. Néztem, ahogy a
tárcájából kivesz egy fóliacsomagot és a fogaival feltépi. Egy
másodpercen belül végigcsúsztatta az óvszert a lüktető farkán.
– Te leszel felül, Jan. Kurvára szexi vagy ahhoz, hogy elrejtselek
magam alatt. Akarom nézni, ahogy a melleid ugrálnak, miközben
megbaszlak – visszafeküdt és én lovagló ülésben elhelyezkedtem a
csípőjén.
Dominic megfogta a farkát és a bejáratomhoz vezette, miközben én
megemeltem a csípőmet, hogy segítsek neki. Kitágultam körülötte,
ahogy kitöltött a vastag farkával.
– Óóóó! – csak ennyit tudtam mondani.
Felegyenesedtem és hunyorítva néztem le az égkék szemeibe,
tudván, hogy azon vagyok, hogy a mennyekbe repítsem, ahogy ő tette
velem. Lassan lovagoltam a farkán, a combomat használtam, hogy
felcsússzak majdnem egészen a csúcsáig, aztán lenyomtam a
fenekemet, míg a puncim összesimult a bőrével. Őröltem a csípőmmel,
hozzádörzsöltem a csiklómat minden alkalommal, amikor leértem.
A melleim ugráltak és a seggem megremegett, ahányszor csak
lecsúsztam. Dominic imádta. Az ujjaival szorosan megmarkolta a
csípőmet és megtartott félúton, miközben keményen és gyorsan dugott
engem alulról. Megdermedtem a szorításában, teljesen az ellenőrzése
alatt tartott, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre döfött bennem.
– Bassza meg! – morogta és mélyen belém temette a farkát,
spermája az óvszerbe lövellt, ahogy az izmai megremegtek a combjaim
közt. Az ujjai eleresztettek engem, ahogy visszaejtette a seggét az
ágyra, én pedig rárogytam. Apró izzadtság gyöngyöződött a
szemöldökein és belelihegett a hajamba, ahogy a tincseimbe fúrta az
ujjait.
– Hihetetlen volt – suttogtam, gyengéden megcsókoltam az ajkát.
– Mmmm, ez még csak a kezdet volt – mormolta és kihúzódott
belőlem szorosan fogva az óvszert.
– Sehol máshol nem lennék, csak itt – mosolyogtam és Dominic
megpuszilta az orrom hegyét.
 Soha nem tudtam volna elképzelni, amikor ma reggel megszöktem az
életemből, hogy ide jutok. Hogy a káosz és a nyomorúság elöli
menekülésem közben találkozok egy férfival, aki eszembe juttatja,
milyen csodás tud lenni az élet. Egy férfival, aki mellett úgy érzem, végre
élek.