1.

Jaci Burton: Play by Play 4. – Playing to Win

Győzelemre hajtani

Ez a kötet csak egy rajongói fordítás, amit saját magunk részére és a ti, a rajongók kedvéért fordítottunk le.
Kereskedelembe, forgalomba nem hozható! Az értékesítése bűncselekménynek minősül, ezért kérünk
mindenkit, hogy ne tegye fel fizetős oldalakra és ne merjen pénzt kérni érte! Az oldalunkon és minden egyéb
„könyvmegosztó” oldalon ingyen letölthető, minden regisztráció és díj nélkül! Továbbá, ne osztogassátok
meg csoportokban az engerdélyünk nélkül. Köszönjük a megértéseteket és jó olvasást kívánunk nektek!

“Valakinek engednie kell az éberségéből...

A futballsztár, Cole Riley arról híres, hogy azt tesz, amit csak akar – a pályán és
azon kívül is. Keményen bulizik és még keményebben harcol, de ha nem szedi össze
magát, akkor véget ér a karrierje – így Cole vonakodva, de beleegyezik, hogy
együttműködjön Savannah Brooks imázsátalakítási tanácsadóval. Nem szokott hozzá,
hogy megmondják mit csináljon, különösen nem egy (valóban dögös) déli szépségtől.
Ami Savannaht illeti, cseppet sincs arról meggyőződve, hogy képes lesz átalakítani a
beképzelt (és rohadt szexi) természeti erőt. De elhatározza, hogy mindent megtesz,
amit csak tud.
Amikor a szikrák pattogni kezdenek, Savannah lefekteti az alapszabályokat:
semmi személyes bonyodalom. Ha képes kikapcsolni a bizsergést, amit minden
alkalommal érez, attól ahogy Cole perzselően néz rá a babakék szemeivel, akkor a
férfinak is uralnia kell a vágyait. De két olyan ember esetében, akik mindig mindent
meg akarnak szerezni, az “el a kezekkel” politika csak addig válhat be, amíg egyikük
be nem adja a derekát.”

fordította: Dee és Lara

szerkesztette és átnézte: Dee

2.
 EGY

COLE RILEY A TÖKÖSSÉGÉRE ÉPÍTETTE A HÍRNEVÉT, különösen

a futballpályán. Nem volt engedékeny, és amikor a kezében volt a ladba,
akkor csak egy dolog járt a fejében – a célterület. Keményfejű és
céltudatos volt, plusz szeretett győzni. Ugyanez volt a helyzet a nőkkel is
– ha egyszer kiszemelt valakit, akkor addig hajtotta még meg nem
szerezte. Habár a ma esti csapatbuli célpontokban gazdag környezet volt
és tele volt szexi nőkkel, akik kiszemelték maguknak azalatt a pár óra
alatt, amióta itt volt, még sem talált senkit. Ami elég szokatlan volt tőle.
Szerette a hölgyeket. És ők is kedvelték őt. Nem volt ebbe semmi egoista;
egyszerűen csak élvezte a nőket és szeretett a közelükben lenni. Kedvesek
voltak, szórakoztatóak, jó illatuk volt és jól érezte velük magát. Ebben
semmi rossz nem volt. Cserébe viszonozta ezt, költött rájuk és soha nem
hazudott nekik, vagy másnak sem mutatta magát, annál aki volt. Már
régen megtanulta, hogy a nők az őszinte férfiakat szeretik. Az anyja jól
fejbe vágta volna, ha valaha is hazudik egy nőnek.
Lehet, hogy egy kicsit vad és vakmerő, de nem volt becstelen.
Soha nem ígért olyasmit a nőknek, amit nem volt hajlandó teljesíteni,
ami azt jelentette, hogy távol tartotta magát azoktól a nőktől, akik
barátot, férjet vagy bármilyen elkötelezettséget kerestek. A bulizós lányok
felé húzott, mint például a dögös vörös és a szoborszerű barna, aki egész
éjjel a közelében lebegett. Ők voltak azok a nők, akik ugyanolyan
kötöttségek nélküli szórakozásra vágytak, mint ő. Csak idő kérdése volt,
hogy mikor csap le. Végül is a vadászat is a szórakozás része.
A kerülgetés, a szemezés és a flörtölés mind a játék része.
Imádta ezt a játszmát – mivel ő győzelemre ment.
Próbálta kitalálni a nők motivációját, ami szintén szórakoztató volt.
Mindegyiküknek volt motivációja, egy hátsó szándéka. Néhányan csak

3.
autogramot akartak, vagy egy képet, amit kiposztolhattak valamelyik
közösségi oldalra, hogy megmutathassák a barátaiknak, hogy Cole Riley
futballjátékossal buliznak.
Mások egy éjszakára akartak vele összejönni, remélve, hogy
osztozkodnak az ágyán és így maradandóbb emlékekre tesznek szert.
Ha jól akarták érezni magukat, ő szívesen belement.
A vörös hajú és a barna hajú lány határozottan bulis csajok voltak. A
testbeszédükből és a pillantásaikból meg tudta állapítani. Sokkal többet
akartak, mint egy autogramot vagy egy képet.
Könnyű prédák, nem igaz? Akkor miért is terelődött el a figyelme a
távolságtartó szőke nőre, aki egydül ült a sarokban egy asztalnál?
Egyáltalán nem volt az esete. Nem is viselt olyan szűk ruhát, ami
kiemelte volna a melleit és a fenekét. Egy egyszerű fekete, rövid ujjú
ruhát viselt, amely a térdéig ért. De gyilkos lábai voltak – olyan lábak,
amikből egy férfi sokkal többet akart látni. Csak a nő nem mutogatta
mindenkinek a bájait.
Gyönyörű volt, olyan pofival, ami egy forgalmi dugót okozna. És
ahogy mindene egyben volt az pénzről és előkelőségről árulkodott. A
haját hátra fogta, gyöngysort viselt, ami nem tűnt olcsónak vagy
hamisnak és már elég nővel volt együtt, hogy tudja, az a kis dizájner
táska, ami előtte feküdt az asztalon, az nagyon sokba került.
Talán a csapattulajdonos rokona.
Pedig az elmúlt két órában senkit nem látott az asztalhoz közeledni.
Nem volt egy falevél, de nem is árasztotta magából azt a vibrálást, hogy
„Gyere, beszélgessünk!”. Ami szintén nem az ő gondja. Nem ismerte a nőt
és ma este jól akarta magát éreznu.
A csapatbulik mindig jó mókák volták és ami még jobb, teljesen
médiamentes. Leguríthatott néhány italt, lazíthatott a hölgyek
társaságában és csak jól érezhette magát.

4.
 Rengeteg nő volt itt, akivel szórakozhatott és az a szőke nem a típusa.
A nő merev vállvonásaiból és abból, ahogy ült, meg tudta állapítani, hogy
nem egy partizó típus. A nő végigmérte a szobát és határozottan a „tartsd
magad távol tőlem” jeleket adta, valószínűleg ezért nem is ment oda
hozzá senki.
Cole tekintete mégis újra meg újra rátalált. Utálta, ha valaki egyedül
üldögél.
Odament a bárpulthoz és megbökte, Grant Cassidyt, a Traders
hátvédjét. Grant megfordult és bólintott. – Szia, Riley. Mi a helyzet?
– Van valami ötleted, hogy ki az a szőke, aki egyedül ül a sarokban?
Grant követte Cole fejének mozgását, aztán elkomorult. – Nem. Ki ő?
– Fogalmam sincs. Gondoltam te mindenkit ismersz a csapatból.
Rokona a tulajdonosnak?
Grant erre a fejét rázta. – Ted Miller lánya barna hajú. És ma este
nincs is itt. Nem tudom, ki lehet a szőke. Komolynak tűnik.
Cole nevetett. – Én is erre gondoltam.
Nem kellett volna tudomást sem vennie róla és inkább a másik két
nőre kellene koncentrálnia. De valamiért a nő vonzotta a figyelmét és
nem tudott tőle elszakadni. Talán azért, mert a nő őt bámulta. Nem úgy,
ahogy a többi nő – a „vigyél haza magaddal ma este” nézéssel. A tekintete
távolságtartó és becsmérlő. Néha egy rövid pillantás, aztán elfordította a
fejét, mintha nem érdeklődne utána. Ó, pedig a nő nagyon is érdeklődött.
Mindet érdekelte. Szóval talán mégiscsak játszadozó, csak másképpen.
Ellökte magát a pulttól és felé vette az irányt. A nő mindenféle
távolságtartó jelzést küldhetett magából az sem érdekelte, mert Cole már
kíváncsi lett rá. Valaki, aki ilyen szép, okkal volt egyedül.
Megállt az asztalánál és a nő felnézett rá, lassan felmérte őt.
Nem mosolygott rá, de nem is ráncolta a homlokát. – Egyedül vagy
itt? – kérdezte tőle.

5.
 – Ahogy látod, igen. – Déli akcentus. Illik hozzá. Barackos arcbőr, telt
ajkak és gyönyörű szemei voltak – a kedvenc whiskyjének a színe.
A férfi kinyújtotta elé a kezét. – Cole Riley vagyok, a Traders elkapója.
A nő a férfi kezébe csúsztatta a kezeit és végre rámosolygott – az a
fajta mosoly volt, amelytől az ember örül, hogy férfi lehet.
– Helló, Savannah Brooks vagyok. Nem akarsz leülni?
Ez az!

∞
URAM, KEGYELMEZZ, DE COLE RILEY FOTÓI ÉS VIDEÓ nem
tükrözik a valóságot. Személyesen totál elgyengül egy nőnek a térde tőle.
Savannah örült, hogy ül, mert most már értette, mi az a misztikum,
amiről a bulvárlapokban olvasott és az összes cikket, amiben a férfit
nőcsábászként emlegették. Persze, az összes képet látta és a férfi
kétségkívül szép volt. Remek testtel, gyönyörű sötét hajjal.
Meg tudta érteni, hogy néhány nő miért vonzódik hozzá, de azt nem
értette, hogy miért volt olyan kelendő?
De személyesen?
Ó, igen, így már értette.
Volt egy fajta sármja, úgy nézett egy nőre, hogy az hamarabb ledobta a
bugyiját, minthogy a férfi szokatlan színű szemével ránézett volna.
Megdobbant a szíve, amikor a férfi nagyon nagy kezébe csúsztatta az
övét és megtisztelte azzal a pillantásával – milyen színű is volt a szeme?
Szürkék, amibe kék vegyült, olyan volt, mint egy viharos égbolt.
Elképesztő.
Amikor ránézett, olyan volt, mintha a szobában mindenki más eltűnt
volna és ő lett volna az egyetlen nő a földön.
Amiről tudta, hogy nem igaz, mert egész este a férfit tanulmányozta és
legalább 20 nő koncentrált rá, mintha egy éhező farkasfalka lennének és

6.
a férfi egy darab hús lenne. Egyáltalán nem volt húsos. Tökéletes volt,
abszolút ínycsiklandó.
Nagyjából 180 centi magas és 97 kilónyi szex egy evőpálcikán. Ha a
férfi után kajtatna – ami nem így volt – akkor a tömegből is őt szúrná ki
először.
Tintafekete hajával és gyönyörű, edzett, izmos testével kitűnt, még
akkor is, ha a haját kissé hosszúra és bozontosra hagyta.
Volt benne valami. Talán arrogancia. Olvasta az aktáját és
meglepődött, amikor nem nem parancsolgatva talált rá a terembe vagy
egy csapat nővel egy sötét sarokban. Talán a média túlságosan felfújja a
pályán kívüli bohóckodását. Talán a hírneve inkább csak felhajtás és
semmi más.
De a nő nem akart ítélkezi, amíg jobban meg nem ismeri.
– Szóval, Savannah Brooks. Miért is ülsz itt egyedül?
– Figyelek.
A férfi erre a homlokát ráncolta, nyilván védekezésképp, miközben
úgy dőlt előre a széke szélén, mintha repülni készülne. – Nem riporter
vagy, ugye?
A nő rámosolygott. – Nem. Nem vagyok az.
A férfi ellazult, hátradőlt a székében és kinyújtotta maga elé a hosszú
lábait.
– Akkor jó.
– Gondolom, nem kedveli a riportereket.
– Nem.
– És miért?
– Hazudnak.
– Rólad.
– Állandóan.
– Milyen hazugságokat hordanak össze?

7.
 – Nem akarok magamról beszélni, inkább rólad akarok. Gyönyörű
déli akcentusod van, Savannah. Honnan származol?
Egyáltalán nem olyan, mint amit olvasott róla. Hogy egomániás, hogy
minden beszélgetés róla szól, a statisztikáiról, a hálószobai készségeiről,
vagy, hogy másodállásban a nőkre nyomul és rájuk erőlteti magát, hogy
menjenek vele haza. Talán a média tényleg tévedett.
– Atlantából származom.
– De most nem ott élsz.
– Nem. – A férfi mosolygott, amikor a nő nem mondott többet.
Elképesztő, féloldalas mosolya volt, amitől a nő gyomra összerándult.
Abba kell hagynia, hogy ilyen kislányosan viselkedik vele. Lehet, hogy
flörtöl vele, de ő üzleti ügyben van itt.
– Azt akarod, hogy találgassak? – kérdezte.
– Egyáltalán nem. Most éppen St.Louisban élek.
– Most éppen. Hamarosan elköltözöl?
– Nem. Egyelőre a munkám itt tart.
– Egy titokzatos hölgy. Ez tetszik. De ez a város, aligha tűnik
megfelelőnek egy olyan georgiai baracknak, amilyen te vagy.
– Valóban. És miféle városban kellene élnem?
– Úgy tűnik, te tökéletesen délre való vagy. Csupa déli, kifinomult,
laza szépség. Nem idevalósi. – A pasi tényleg értett a szavakhoz.
– St. Louis elbűvölő.
– Egyetértek. Határozottan megvan a maga bája. Sokat utazol a
munkád miatt? – A férfi teljesen ráfigyelt. Ez egy jó tulajdonság.
– Igen.
– És mivel foglalkozol, Savannah?
– Tanácsadó vagyok.
– Ez egy tág fogalom. Miféle tanácsadó?
– Arculati szaktanácsadó.

8.
 A férfi erre értetlenül ráncolta a homlokát. – Mit csinál egy arculati
szaktanácsadó?
– Segítek az ügyfeleknek, akiknek segítségre van szükségük a
megítélésük javításához vagy megváltoztatásához.
– Biztos érdekes.
– Imádom a munkám. Az emberek életére pozítiv hatást gyakorolni
elég kifizetődő.
A férfi vigyorgott. – Jó neked.
– És mi a helyzet a te munkáddal, Cole?
– Gyerekkorom óta focizom. Az, hogy ebből élhetek, egy valóra vált
álom. Nagyon hálás vagyok.
Készséges, magabiztos és udvarias. Miért nem ilyen az interjúk alatt?
Miért festették le ilyen negatív fényben? Több volt Cole Rileyban, mint
amit az aktájában olvasott.
– Kérsz egy italt, Savannah?
– Nem, nekem elég a szénsavas víz, köszönöm.
– Oké, még mindig nem mondtad el, mit keresel ezen a bulin.
– Egy új ügyféllel találkozom.
– Sportolókkal foglalkozol?
– Minden területen dolgozom, de mostanában sokat foglalkozom
sportolókkal.
A férfi oldalra döntötte a fejét és tanulmányozta őt. – Igen? Éppen
valakinek az arculatát akarod átdolgozni?
– Ami azt illeti, igen.
– Huh, vajon kiszúrta el ennyire és kinek van szüksége átalakításra? –
A férfi körbenézett és tanulmányozta a jelenlévő játékoskat.
– A sztárirányítónk nem lehet. Cassidy bájosan eszik, iszik és pisil. –
Visszafojtotta a nevetést. Nem lenne helyénvaló. A férfi ránézett, aztán
újra körbenézett és a terem közepén csoportosuló játékosok egyik

9.
csoportját vette célba. – Moose Clements az, ugye? Az a fickó akkor sem
tudna tisztességes interjút adni, ha személyiségátalakítót ültetnének be
neki. Vagy talán Jim Highland, a Traders védője az. Hozzáállásbeli
problémákról akarsz beszélni? Annak a pasinak komoly problémái
vannak. Ő az új ügyfeled, igaz?
Savannah felállt és lesimította a ruháját. – Sajnos, itt az ideje, hogy
menjek. Nagyon örültem a találkozásnak, Cole.
– Elmész?
– Attól tartok, igen. – Elkapta a nő kezét.
– Várj. – Savannah várt. – Újra látni akarlak.
– Ó, fogsz még. – Mosolyogva ment ki a teremből.
Ez nagyon érdekesnek ígérkezik.

∞
COLE NÉZTE, AHOGY SAVANNAH ELSÉTÁL, megdöbbentette a nő
elegáns szépsége. Tévedett. Határozottan nem volt karót nyelt. Enyhén
ringó csípővel járt – semmi feltűnő vagy figyelemkeltő nem volt rajta, de
nőies volt. És a fenébe is, csak állt ott, mint egy leharapott nyelvű
tinédzser és hagyta, hogy elmenjen. El kellett volna kérnie a számát vagy
randira hívnia.
Ehelyett agyhalottként viselkedett. Ez nem az ő stílusa. Valószínűleg
azért, mert még sosem kellett nő után futnia. Mindig ők jöttek.
Elindult, hogy utolérje, de egy kéz a karján megállította.
Megfordult és látta, hogy az ügynöke az, Elizabeth Darnell néz rá.
Értetlenül ráncolta a homlokát. – Liz, mit keresel itt?
– Beszélnünk kell, emlékszel? – Cole elkomorult és valahol az elméje
mélyén eszébe jutott, hogy beleegyezett, hogy ma este leül vele. De most a
figyelme az ajtón volt, ahol Savannah eltűnt.
– Most nem jó.

10.
 – De most kell. Elfelejtetted a megbeszélt találkozót?
Több, mint valószínű, hogy figyelmen kívül hagyta Liz parancsát,
miszerint ma este valami fontos dolgot kell megvitatniuk. Mióta néhány
hónapja leszerződött vele, rengeteg megbízása érkezett. De nem szerette,
ha parancsolgatnak neki. Megpróbálkozott a türelmes, elbájoló
mosolyával.
– Ugyan már, Liz. Egy partin vagyunk. – A nő hitetlenkedve nézett rá.
– Tényleg? Kipróbálod rajtam ezt a bájolgást? Tudod, én immunis
vagyok. – Megmutatta neki az eljegyzési gyűrűjét.
– Nem flörtölem veled, tényleg. Gavin szétrúgná a seggem.
– Rohadtul igazad van, szétrúgná.
– Csak vissza akartam menni a partira. Ott van ez a nő...
Liz csak a szemét forgatta erre. – Rengeted időd lesz még bulizni. És
biztos vagyok benne, hogy vagy 20 nő közül válogathatsz, ha nem több.
Csak néhány percet vennék el az idődből. És volt egy megállapodásunk,
amikor leszerződtettelek, - mondta, majd állhatatos tekintettel nézett rá.
– Emlékszel?
– Igen, igen. Emlékszem.
– Jó. Akkor menjünk.
– Elmegyünk?
– Csak a folyosó túloldalára. Van ott valaki, akivel találkoznunk kell.
Ha végeztünk mehetsz vissza a partira. És a nőidhez. Meg amit akarsz
velük kezdeni.
Remélhetőleg nem tart sokáig. Talán Savannah még mindig itt van
valahol és újra összefuthat vele. Elizabeth a folyosó túloldalán lévő
szobába vezette, ahol egy kis tárgyalóterem volt, asztalsorokkal.
– Foglalj helyet.
– Inkább állnék. – A nő azzal a pillantással nézett rá, ami nem
fogadott el nemleges választ. Ugyanilyen makacs volt ő is, de most az idő

11.
fontos volt, ezért megfogott egy széket, átfordította és ráült. – Most mit
tettem?
– Ma? Még semmit. De emlékeztetni akarlak a viselkedésedre. – A
férfi a szemeit forgatta erre.
– Ezért akartál ma este találkozni? Ezt már megbeszéltük.
– Tudom. És újra fogunk róla. A hazai közönség a győzteseket szereti.
Azt is szeretik, aki nem szerepel állandóan a bulvárlapokban, mert
túlzásba viszi a bulizást, mert úgy tapossa sárba a játékostársait, mintha
szar lenne a cipőjén, mert több gyorshajtási bírságot gyűjt, mint maga az
államadósság és mert a paparazzók nagyon drága kameráit a szökőkútba
dobja. És ha ez még nem lenne elég rossz, akkor ezt még megfejelte egy
pofonnal is.
– Hé, az arcomba nyomta a kibaszott kamerát. Nem csak közel az
arcomhoz, hanem az arcomba. Mit kellett volna tennem – mondjam,
hogy csíííz és mosolyogjak rá?
– Igen. Pontosan ezt kellett volna tenned. Vagy megfordulni és
elsétálni. Meg kel tanulnod uralkodni magadon és azt, hogy viselkedj
nyilvánosan. Szükséged van néhány leckére, hogyan kell viselkedni a
médiával. – Cole horkantott.
– Azt hiszem, jól tudom, hogyan kell viselkedni.
Liz dobbantott a lábával, bár nem tudta, hogyan is képes egyenesen
állni abban a 12 centis magassarkúban. – És ha emlékszel, amikor
beleegyeztem, hogy leszerződtetlek – főleg azért, mert egyetlen más
ügynök sem akart öt mérföldes körzetben a közeledben lenni – és
valahogy sikerült elérnem, hogy a St. Louishoz leszerződj, beleegyeztél,
hogy mindent megteszel, amit kérek tőled. – Azt hitte, hogy ez a kissé
fájdalmas fizetéscsökkentést jelenti, amit el kell fogadnia. Liz legalább
volt olyan okos, hogy teljesítménybónuszt is belefoglalta a szerződésbe.

12.
Megmutatta neki, hogy nincs szétcsúszva. Még mindig egy kemény csávó
volt és ez az idény bizonyítaná ezt be.
– Megtettem, amit kértél, nem igaz?
– Ó, a fizetéscsökkentés csak a kezdet volt, Cole. Az imidzsednek
annyi. Te is tudod, én is tudom és Tallarino edző is tudja. Ha az edző nem
lenne olyan jó barátja az unokatestvérednek, Micknek – és ha nem
tartozna nekem néhány tucatnyi szívességel – garantálom, hogy nem
lenne állásod.
Cole ezt nem vette be. A Traders azért szerződtette le, mert volt
tehetsége, méghozzá rengeteg. Az ügynökök szerettek fenyegetőzni, hogy
kordában tartsák a játékosokat. Tudta, hogyan játsszák ezt a játékot. Csak
annyit kellett tennie, hogy itt ül és néhány percig hallgatja Liz beszédét,
aztán lelép.
– Az óra ketyeg. Csak idő kérdése és senki nem fog hozzád érni,
függetlenül attól, hogy milyen jó vagy a pályán. Te vagy a PR-rémálom.
Felállt és szemfordult Lizzel, pontosan azt csinálta, amire a nő szerint
nem volt képes. Mély levegőt vett és megpróbálta kordában tartani az
indulatait.
– Átkozottul jó elkapó vagyok.
– Ez lehet, hogy igaz, de amíg nem hagyod abba a pályán kívüli
ostobaságokat és nem bizonyítod az edződnek, a csapatodnak, a
médiának és a közvéleménynek, hogy felnőttél és a rosszfiús
korszakodnak vége, addig nem számít, hogy tíz touchdownt szerzel egy
meccsen. A futballban a hírnév a minden. – Cole mélyet sóhajtott.
Miért nem lehet elég a statisztikája? Mit számít, mit csinál a
szabadidejében? Szeretett kicsit bulizni. És akkor mi van? A rossz hírneve
úgyis a média hibája. Az egyik legjobb a pályafutása alatt.
Hat év NFL-ben töltött idő után rohadtul kiérdemelete a jogot, hogy
lazítson és élvezze az életet. De ja. A PR. Értette. És ha egy darabig

13.
muszáj volt betartania a szabályokat, amíg a szurkolók és az edző
kegyeibe férkőzik, akkor legyen. – Mit akarsz, mit tegyek?
– Hoztam valakit, aki segít neked.
A férfi értetlenül nézett rá. – Kit?
– Várj egy pillanatot.
Írt egy smst és egy perccel később kinyílt az ajtó. Megdöbbent, amikor
Savannah belépett.
Cole megkönnyebbülten vigyorgott, mert örült, hogy nem veszítette el
a lehetőséget, hogy több időt töltsön vele. – Szia. Már azon
gondolkodtam, hova tűntél. – mondta a férfi.
– Ti ketten ismeritek egymást? – kérdezte Liz.
– Igen, korábban találkoztunk. – Cole, Liz felé fordult.
– Ismered Savannaht?
Liz gonoszan elmosolyodott. – Ami azt illeti, igen. És te is sokkal
jobban meg fogod ismerni. Savannah az új arculati szaktanácsadód.
Hirtelen megfordult és Savannahara nézett, aki derűs mosollyal
ajándékozta meg, a darabok a helyükre kerültek. A csinos szőkeség
átverte. A játékost kijátszották. – Az arculati szaktanácsadóm? Mi a
fene?

14.
 KETTŐ
COLE ÖSSZESZŰKÜLT SZEMMEL BÁMULT SAVANNAHRA.
– Te játszadoztál velem.
– Nem igaz.
– Nem mondtad el, hogy ki vagy.
– Ami azt illeti, pontosan elmondtam ki vagyok és mivel foglalkozom.
– Ez baromság. Azt mondtad, hogy megfigyelni vagy itt. Nem azt,
hogy azért vagy itt, mert engem figyelsz. Azt vártad, hogy hülyét csináljak
magamból?
– Reméltem, hogy nem fogsz. És nem is tetted. Egészen mostanáig.
– Hát ez, jó buli, - szólt közbe Liz, Cole és Savannah közé lépve. Cole
felé fordult. – Nézd, fogalmam sincs, mi történt kettőtök között, de a
csapat felvette már Savannaht, hogy veled dolgozzon, úgyhogy akár
tetszik, akár nem, ő már itt van neked.
Cole Savannahra pillantott. – Nekem ez nem tetszik. Nem tartozik
hozzám és nem is akarom őt.
– Szent szar. Ő a legjobb a szakmájában és te azt fogod tenni, amit
mondd.
Remek. Valaki más fogja megmondani neki, hogy mit tegyen. Egy
arculati szaktanácsadó? Nem volt senkire se szüksége, aki átformálja őt.
– És ha nem teszem?
– Akkor a csapattulajdonosoknak kell elszámolnod, ahogy már
említettem, kifogytál a lehetőségekből.
A férfi mély levegőt vett és kiengedte. Meg fogja valahogy oldani.
Barackocska úgy nézett ki, mint egy cicababa és tudott kellemes lenni, ha
akarta. Csak az ujja köré kell csavarnia a nőt, aztán mehet is a dolgára és
ezzel boldoggá teszi a tulajdonosokat is, az edzőjét és Lizt is. Így
mindenki nyer. – Rendben.

15.
 Liz mosolygott. – Jó. Én most lelépek. Az esküvői terveimet kell
véglegesítenem.
– Annyira örülök nektek, Elizabeth, - vágott közbe, Savannah, majd
Liz felé fordult. – Hogy haladnak az esküvői előkészületek?
– Minden a legnagyobb rendben halad, hála a leendő sógornőmnek,
Tarának, aki a legjobb esküvőszervező. Ha ő és Gavin húga, Jenna nem
lenne, már rég felvágtam volna az ereimet. – Savannah nevetett és ez a
hang egyenesen Cole ágyékába hatolt. Mélyről jövő nevetése volt, olyan
amilyet egy homályba borult sztriptízbárban várna az ember, nem pedig
Miss Átformálótól.
Savannah megfogta Liz kezét. – Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű
menyaszony leszel.
– Köszönöm. – Liz ezután Cole felé fordult és jelentőségteljesen nézett
rá. – Viselkedj rendesen. És kérlek, működj együtt. Ez az egyetlen
esélyed.
– Megígérem, hogy a lehető legjobban fogok viselkedni.
– Miért is nem hiszem el? – Liz a szemeit forgatta erre és kisétált az
ajtón, így kettesbe hagyva őket Savannahval.
Cole szembefordult vele. – Élvezted?
A nő elnézően pillantott rá. – Mit?
– Azt, hogy megvezettél. Hagytad, hogy azt higyjem valami idegen
vagy egyedül ezen a partin, pedig egész idő alatt engem figyeltél és
tudtad, ki vagyok.
– Nem segíthetek azon, amit gondolsz, Cole. De úriemberhez méltóan
viselkedtél. Egyáltalán nem úgy, ahogy a bulvárlapok ábrázolnak.
– Mondtam, hogy a média hazudik.
– Majd meglátjuk.

16.
 Valami mást akart kettejük között. A teste többet akart, mint az
elméje. Még mindig vonzódott hozzá és most együtt is kell vele dolgoznia.
Ez szívás. – És most mi lesz? – kérdezte.
– Most már mehetsz vissza bulizni. Holnap reggel kezdünk.
– Nem lehet. Reggelente az edzőmmel edzek.
– Hol és mikor? – Cole elmondta neki.
– Rendben. Ott találkozunk. – A férfi erre kérdőn vonta fel a
szemöldökét.
– Jössz edzeni?
– Lehet. De majd akkor kezdjük el a közös munkát, ha végeztél.
– Mindegy.
Savannah rámosolygott. – Ígérem, ezek a leckék egyáltalán nem
fognak fájni. – Leckék? Milyen leckék?
– Majd meglátod. Jó éjszakát, Cole.
Aznap este másodszor sétált el a férfitől.

∞
SAVANNAH LETETTE A TÁSKÁJÁT A NAPPALI
ÜVEGASZTALÁRA, lerúgta a cipőjét és a hálószobába ment, majd a
ruhája cipzárja után nyúlt. Lehúzta magáról, felakasztotta és megállt a
fürdőszobai tükör előtt, hogy megnézze magát. Ma este a La Perla
melltartóját és a bugyiját viselte.
Olyan szép volt, halvány rózsaszín, csipkével és selyemből. Szexi,
kihívó.
Sajnos az egyetlen ember, aki megcsodálja az együttesét, az saját
maga.
Mély lélegzetet vett és nagyot sóhajtott, majd kivette a haját tartó
csatokat és tűket. Ujjaival átfésülte, majd előre húzta.
Nem is nézett ki rosszul.

17.
 Átlagos mellek, teste kissé gömbölyded. Szeretett enni és könnyen
átcsúszhatott volna a túlsúlyos kategóriába, ha nem lenne annyira aktív.
Rengeteg felesleges energiája volt, így sok kalóriát égetett el, ezért elég
magas fordulatszámon tartotta az anyagcseréjét. De remek lábai voltak.
Rendszeresen edzett, hogy az állóképességét olyan szinten tudja
tartani, amennyire az ügyfeleihez szükséges volt.
Vegyük példának az új ügyfelét, Cole Rileyt, aki ma este minden
pontját életre keltette.
Tulajdonképpen ő volt az első ügyfél, aki megérintette és akire nem
csak ügyfélként tekintett. Annak a férfinak minden porcikájából árad a
férfias erő. Nehéz volt nem tudomást venni róla.
Ahogyan ránézett, ahogy üldözte, azt kívánta bárcsak ne az ügyfele
lenne. De az volt. Holnaptól kezdve.
Ma este azonban gondolkodhatott azon, hogy mi történhetett volna,
ha képes lenne engedni a köztük lévő vonzalomnak, ami annyira
nyilvánvaló volt.
Mindig a rosszfiúk tetszettek neki, azok, akiktől az anyja óva intette és
ettől még jobban akarta őket. És az egyetlen dolog, amit az anyja mondott
neki, hogy egy rosszfiút soha nem lehet megváltoztatni. De most mégis
ezt csinálta és rohadt jó volt benne.
Kár, hogy Cole Rileyt kellett megváltoztatnia. Maga volt a
megtestesült rosszfiú és egy pillantás a ma esti férfira teljesen
bekapcsolta.
A hüvelykujjával megsimogatta a mellbimbóit, majd felsóhajtott az
érzékenységétől, amit még a melltartóin keresztül is érzett.
Átment a hálóba és kinyújtozott az ágyon.
Az ágyra, amelyben ma este is egyedül aludt, mint minden este.
Belefúrta a sarkát a matracba és feltolta magát, amíg már az ágya

18.
közepén nem feküdt, aztán széttárta a lábait és hagyta, hogy a mennyezeti
ventilátor hűvös levegővel simítson végig a testén.
Cole Riley érdekes volt.
Ha nem ő lett volna a megbízott ügyfele, akkor mégis mi történt volna
ma este köztük?
Kikapcsolta a melltartóját, így kiszabadítva a melleit, hagyta, hogy a
kezei szabadon kalandozzanak.
Egyáltalán nem olyan, mint egy férfi keze – egy férfi nagyon nagy
keze, ami beborítaná a mellét és a mellbimbóival az ujjaival incselkedne.
Zihált, amikor ez az érzés belenyilalt a lábai közé. Összeszorította a
combjait, a puncija lüktetett az érintés iránti vágytól.
Megint megsimogatta a mellbimbóját, majd a másik kezével lefelé
indult a hasán, közben lehunyta a szemét és elképzelte ő és Cole mit
csinálnának együtt.
Colenak nem szabadna szerepelnie a fantáziájában.
A férfi az új ügyfele és az, hogy rá gondol, miközben a kezét a
bugyijába csúsztatta, az nagyon nagy hiba.
De nem tudta kiverni a fejéből. Azt akarta, hogy ő érintse meg. A férfi
keze durva és erős lenne, nem pedig nőies és puha, ahogy saját magát
simogatta.
Olyasvalakit akart, aki figyeli a reakcióit és aki tudja, mit kell tennie
egy nő testével.
Nyögdécselt, amikor az ujjaival még lejjebb haladt, körmeivel lágyan
megkarcolva a puncija redőit.
Cole gyengéd vagy durva lesz vele, amikor két ujját mélyen elmeríti
benne és ahogy a kézfejével a csiklóját izgatja.
Megborzongott az érzéstől, lehunyta a szemét és elképzelte, hogy a
férfi mellette van, ahogy az ajkait rázárja a mellbimbóira és azt, ahogy
szája nedves melegébe vonja.

19.
 Kinyúlt volna és ott tartotta volna a férfi fejét – a mellbimbói annyira
érzékenyek voltak. Keményebben akarná, többre lenne szüksége abból az
édes fájdalomból.
Nedvesség borította be az ujjait, összeszorultak az izmai körülötte,
ahogy újra ki és be dugta magának. Megdugta magát velük.
– Igen, - suttogta, sarkát a matracba vájta, ahogy a benne tomboló
vágy spirálja áthaladt felette. El kellett élveznie. Keményen és erősen. –
Bassz meg, Cole!
A férfi kihúzta az ujjait és levetkőzött, így a nő lüktetve, nedvesen,
vágytól telve várt rá, a férfi farka készen állt.
És amikor belé hatolt, a nő felsikoltott. Olyan régen volt már.
Lábait a férfi köré kulcsolta, ahogy kitöltötte, már olyan közel volt a
csúcshoz, hogy néhány lökéssel már ott is volt.
– Ó, egek, el fogok élvezni, - suttogta, az üres szobába, ahogy a
csiklóját dörzsölte, elméje tele volt még a képzeletbeli aktustól.
Cole mélyen a képzeletébe volt temetve, olyan keményen, ahogy
elképzelte, hogy a férfi belé temetkezik. Ujjait még mélyebbre dugta a
puncijában, másik kezével közben simogatta a csiklóját, amíg fel nem
robbant. Nyöszörgött a hihetetlen orgazmus hullámaitól, amelyek olyan
intenzívek voltak, hogy a végén elernyedten, petyhüdten feküdt az ágyon,
lábai terpeszbe, alig kapott levegőt. Kegyelmet kérek.
Próbált nyelni, de kiszáradt a torka. Felállt és kiment a konyhába,
hogy jeget és egy pohár vizet hozzon magának, de a lábai még mindig
remegtek az orgazmusa utóhatásaitól.
Visszament a fürdőbe és megállt, hogy újra megnézze magát. Most
már teljesen máshogy festett.
Deréktől felfelé meztelen, a haja kócos az ágyon fetrengéstől. Csak a
bugyiját viselte és határozottan ki volt pirulva.

20.
 A jó déli kislányok nem gondoltak úgy az új ügyfelekre, ahogy ő és
bizonyára nem maszturbálnak rájuk. De hát ő nem is az a jó déli kislány,
ugye?
Csintalan gondolatai és pikáns vágyai voltak, szüksége volt egy férfira,
aki mindezt kihozza belőle.
Kár, hogy nem volt rá ideje – vagy nem volt meg a megfelelő pasi.
Persze, Cole Riley lehetett volna, ha a körülmények olyanok lennének.
Holnaptól vele kell dolgoznia és most voltak nagyon mocskos
gondolatai vele. Ez több szempontból is helytelen. Mostanában csak
feszült volt, ennyi állhat emögött.
És nagyon sokáig nem tudott feloldódni. Cole csupán...kézzelfogható
volt. És vonzó. És tele volt szexulális vonzerővel.
Természetes volt, hogy előjött a fantáziájában. De ez csak egyszeri
alkalom volt és nem történhet meg még egyszer. Ki kellett törölnie ezt az
eseményt a fejéből.
Cole Riley egy ügyfél, nem pedig a fantáziája éltetője.

21.
 HÁROM

– MÉG EGY SOROZATOT.

A fekvenyomó padról, Cole ránézett az edzőjére, Mariora, és ebben a

pillanatban azt kívánta, bárcsak seggbe rúghatná. De mivel jelenleg, 90kg
volt a mellkasán, kénytelen volt félretenni a seggberúgás gondolatát.
Kezében tartotta a rudat, izzadság ömlött le a homlokáról, karja
remegett, mintha most lenne először az átkozott tornateremben.

– Gyerünk te punci, még három ismétlést.

Meglökte, remélve, hogy Mario ott lesz elkapni a rudat, ha az ráomlik

a mellkasára.

– Ez az Cole. Megcsináltad. Már majdnem kész vagy.

– Egyél. Szart. És. – Kinyomta a súlyt, felült, és odahajolt, úgy érezte,

hányni fog. Lábát a pad oldalán átlendítette, és mereven nézett Mariora.
– Halj meg.

Mario hátbaveregette Colet. – Tudtam, hogy meg tudod csinálni.

– Kapd be.

– Tudod, mindig is sejtettem, hogy dögösnek találsz. De nem vagy az

esetem.

– Hülyeség. Totál az eseted vagyok. Magas, jó felépítésű és atletikus

alkatú.

Mario nevetett. – Pontosan. Pont mint a pasim. De ha érdekelt vagy

az ilyesmiben, összehozhatlak néhány helyes csávóval.

Cola a szemét forgatta Mariora, ellökte magát a padtól és felállt. –

Nem, köszi. Van épp elég problémám a nőkkel is. – A bejárat felé nézett,

22.
amerről Savannah közeledett. – Ha már szóba jött, itt jön a legújabb
problémám.

Mario követte Cole tekintetét. – Hűha. Dögös. – Őszintén szólva,

Marionak igaza volt. Konzervatív, rövid ujjú piros ruhájában, amely
domborulataihoz tapadt, és hosszú lábát kiemelő magas sarkú cipőben,
Savannah figyelemre méltó volt.

Gyönyörű volt. És irritáló. És megbízhatatlan.

A nő belépett az edzőterembe, és mosolygott rá, amikor meglátta.

Feléjük indult, és Cole ismét ledöbbent a járásától. És a lábaitól. Francba
a lábaival amúgy is. Emlékeztetnie kellett magát a megbízhatatlan részre.

– Jó reggelt, Cole. – mondta a nő, majd odafordult Mariohoz és a

kezét nyújtotta felé. – Savannah Brooks vagyok.

Mario megrázta a kezét. – Mario Genino. Én vagyok Cole edzője.

Futó pillantást vetett Colera. – Remek munkát végzel Mario.

Mario nevetett. – Köszönöm. Elég jól megdolgozom. Mit dolgozol

Colenak, Savannah?

Ó, basszus. A legutolsó dolog amit akart, hogy Mario – vagy bárki

más – megtudja, hogy a csapat felvett egy kibaszott arculati tanácsadót.
– Ő–

– Tanácsadói munkát végzek a számára. Cole tehetségének és

hatalmas portfoliójának szüksége van szakértő asszisztensre, bizonyára
tudod milyen ez.

Mario bólintott. – Naná. Meg kell védeni a tehetségét.

Savanna mosolygott. – Valóban, ezt is tesszük.

23.
 Mario az órára nézett. – Utálok elbúcsúzni és rohanni, de a következő
kliensem hamarosan itt lesz. Örülök, hogy találkoztunk, Savannah. Cole,
holnap újra szadizlak.

– Természetesen. Nem akarnálak feltartani.

– Örülök a találkozásnak, Mario. – mondta Savannah.

– Ja, később találkozunk, Mario. – Cole megvárta, míg Mario

elmegy, majd a nő felé fordult. – Hazudtál. Megint.

A nő felemelte az állát. – Nem.

– Nem mondtad el neki, hogy mire vettek fel igazából.

– Nem hiszem, hogy bárkinek köze lenne hozzá. És én csupán

megváltoztattam az igazságot, ami nem hazugság.

Karba tette a kezeit. – Mindegy. Mi a napirend mára?

– Az edzésednek vége van?

– Igen.

– Mik a terveid utána?

– Ebéd. Fel kell töltenem magam proteinnel edzés után.

– Rendben. Ebédelünk és átnézem a terveket.

– Oké. Zuhanyoznom kell.

– Megvárlak az előcsarnokban.

Olyan könnyed volt. Remek. Nem akarta, hogy kedves legyen.

Vitatkozni akart vele. Azt akarta, hogy egy kurva legyen. Bármi, csak ne
tudja kedvelni.

Lezuhanyozott és felöltözött, majd amikor leért az előcsarnokba, a nő

egy pár játékossal beszélt, akik edzeni jöttek. A szingli és pár évvel

24.
fiatalabb Jamarcus Davis és Lon Fields, akik a Traders támadói voltak,
mind a kettő nőcsábász hírében állt, és jogosan. Masszív felépítésű,
rohadt jó megjelenésű és barátságosak a nőkkel, tele voltak bájjal, és ami
még rosszabb, egyiküknek sem volt olyan szar hírneve, mint neki.

Úgy tűnt, elcsábították Savannaht is. A nő elmosolyodott, ahogy

közeledett. Még mindig nevetett – és az átkozott nevetésétől
megremegtek a golyói.

Elkapta a tekintetét, ahogy közeledett felé. – Ó, hát itt vagy. –

Jamarcus és Lon szintén megfordultak, és elhalt a mosolyuk.

– Rileyval vagy? – kérdezte Jamarcus, meglepődéssel az arcán.

– Igen. Kész vagy elindulni, Cole?

– Aha. – Megfogta Savannah kezét és az ajtó felé vezette, kacsintva

Jamarcusra és Lonra. – Később találkozunk srácok.

– Ja, később, Cole. – mondta egyértelműen csalódottan Lon.

– Mehetünk a te kocsidat, ha ez megfelel neked. – mondta Savannah,

felvéve a napszemüvegét ahogy sétáltak kifelé. – Kitehetsz itt, miután
végeztünk.

– Rendben.

– Hadd vegyem ki a táskámat előtte. – A nő megállt az egyik hibrid,

környezetbarát autónál, fogott egy bőr aktatáskát, majd csatlakozott
hozzá a benzinzabáló terepjárójához.

– Bocsi. – mondta, ahogy a nő beszállt az autóba, megemelve a

ruháját. – Nem tudtam, hogy velem jössz, különben az autót hoztam
volna.

– Nem probléma.

25.
 Különösen nem okoz gondot neki, hiszen megpillanthatta látványos
combjait. Jézusom, valami másra kell összpontosítania, hogy ne
keményedjen meg. Ez most tényleg szakszerűtlen lenne.

Beindította a terepjárót majd felé fordult. – Mit szeretnél enni?

– Nem vagyok válogatós. Ahova menni szeretnél, nekem okés.

– Oké. – Elindult, és úgy döntött, hogy a kedvenc hamburgerezője

helyett inkább egy igazi étterembe mennek, valami olyasmibe, ami
többféle ételt szolgál fel, mivel fogalma sem volt, mit szeret. Bár, hogy ez
miért számított neki, nem tudta. Csak egy teher a nő. Rá kellene vennie,
hogy nagy, kövér, zsíros hamburgert egyen.

– Nem mondtad el nekik, hogy a kliensed vagyok.

– Parancsolsz? – kérdezte, elvéve tekintetét az ablakról a férfira.

– Jamarcus és Lon. Tudod, azt hiszik a randim vagy.

– Tényleg? Azt hiszem, ez a saját bajuk, nem?

Elmosolyodott, megrázta a fejét, és elgondolkodott a rejtélyen, amely

Savannah Brooks volt. Nehéz volt nem kedvelni őt, annak ellenére, hogy
ellenezte a vele való együttműködést. Bár sejtette, hogy ez egy olyan
arculati tanácsadó ötlete, amelyet nem szeret. Nagyon tetszett neki. Vagy
talán csak a lába és a gyönyörű arca vonzotta.

Mivel valószínűtlen volt, hogy randevúzni fog vele, nem számított,

hogy mit gondol róla személyesen, így akár túl is lehetnek rajta.
Behúzódott az étterem parkolójába.

– Idejöttünk? – kérdezte a nő.

– Miért mi van ezzel a hellyel?

26.
 – Nem tudom. Bájos. Egy kicsi olasz étterem, aminek Carmen a neve?
Te inkább olyan burger és steak típusú fickó vagy.

– Sokat jövök ide. Nagyszerű a kaja.

A nő oldalához sétált, és segített neki kiszállni a terepjáróból.

– Köszönöm. – mondta, helyreigazította a ruháját és kilépett a

parkolóba.

Megfogta a táskáját és bementek, oda ahol Carmen ma hostessként

dolgozott.

– Cole. – mondta, megpuszilva az arcát. – Olyan öröm látni téged

erre. – Savannahra nézett és csillogás szikrázott a szemeiben. – Ó, van
egy új lánykád.

Carmennek, aki közel volt a 80– hoz, minden nő “lány” volt.

– Carmen, ő itt Savannah Brooks.

Carmen beburkolta Savannaht egy hatalmas ölelésbe. – Édesem,

olyan gyönyörű vagy.

– Köszönöm. Az éttermed nagyon aranyos.

Carmen belekarolt Savannahba. – Köszönöm. Az apám nyitotta meg

az éttermet. Különleges a családunknak. Cole szülei gyakran jönnek.
Ismerem ezt a kölyköt már 5 éves kora óta. Mindig spagettit dobott a
földre.

Savannah nevetett. – Ez igaz?

– Naná. Ő és a húga jöttek minden pénteken ebédelni.

– Ez elbűvölő. – mondta Savannah.

Carmen Colera pillantott a válla felett. – Gyere erre, fiacskám.

27.
 Talán nem kellett volna ide hoznia Savannaht.

Cole követte, miközben Carmen az asztalukhoz vezette őket. Megrázta

a fejét, amikor Carmen a sarokban lévőhöz vitte őket. A sötét sarok.
Mondhatta volna Carmennek, hogy nem randiznak, de mi értelme lenne?

– Megmondom Mikenak, hogy ne zavarjon titeket ebéd közben, oké?

– megcsókolta Cole arcát és elment.

– Carmen olyan édes. Téved, de édes. – mondta Cole, miközben

kihúzta a széket Savannahnak.

– Köszönöm. És igen, nagyon kedves. Egyértelműen, gyakorlatilag a

családtagjának tekint. Ilyen régóta jársz ide?

Vállat vont. – Mondtam. Szeretem a kaját.

Savannah körbenézett. – Remek hely. Nagyon hangulatos. Szeretem a

sötét asztalokat, a cseresznye vörös– fehér függönyöket. – Nézegette az
olívaolajat és a balzsamecetet. – Szóval a szüleid sokat járnak ide?

Tudta, mit csinál – próbálta jobban megismerni. A Steak– houseba

kellett volna vinnie.

Szerencsére Mike, a pincérük odajött, felvette a rendelésüket, és hozta

a kenyerüket és italukat.

Cole ivott a vizéből, és Savannahra nézett. – Azt hiszem, most már

elmondhatod azt, amire eddig várnom kellett.

– Biztos vagy benne, hogy előbb nem akarsz enni? – kérdezte

Savannah mosolyogva.

– Ennyire rossz?

28.
 Savannah nevetett. – Szerintem egyáltalán nem rossz. Eleinte
árnyként foglak követni, főleg azért, hogy ráálljak a rutinodra és figyeljem
az interakcióidat. Akkor lesz néhány javaslatom.

– Árnyként követni engem? Úgy érted, figyelni a viselkedésemet?

– Nem. Megfigyelni a rutinodat. – Benyúlt a táskájába, és elővett egy

aktát.

Cole összevonta a szemöldökét. – Van egy dossziéd rólam?

– A csapat médiajelentéseket, a pályán mutatott viselkedésed

elemzését szolgáltatta a korábbi csapatoktól, és a múltbeli vitáid, amelyek
mind segítettek összeállítani a profilodat.

Megvárták, míg Mike eléjük teszi az ebédjüket. Mivel Cole éhes volt,
neki esett a parmezános csirkéjének, miközben Savannah a csirkehúsos
salátát eszegette. Mindeközben a mappát bámulta, amit a nő félretett.

– Szóval mi a következtetésed?– kérdezte.

– Ez csak egy előzetes elemzés, de meggyőződésem szerint

dühkezelési problémáid vannak.

Horkantott. – Nincsenek.

Felszúrt egy salátalevelet, és nem vitatkozott vele.

– Komolyan. Nincsenek dühkezelési problémáim. Vagy bármilyen

más bajom. Tegnap este mondtam, hogy a média hazudik. Mindent
felfújnak.

– Mi a helyzet a csapatokkal, amikben játszottál?

Megvonta a vállát. – Személyiség ütközések. Csak rossz csapatokban

voltam.

– Értem. És azt hiszed, hogy a Tradersszel más lesz a helyzet.

29.
 – Igen. Már összekovácsolodtam velük. Ez jól passzol hozzám.

– Tehát ha azt feltételezzük, hogy ez a csapat valóban megfelelő

neked, akkor nem kerültél összetűzésbe senkivel a csapatban, a
játékosoktól a menedzsmentig, akkor mi a helyzet a magánéleteddel?

– Mi van vele? Mondtam, hogy az nem én vagyok, hanem a média.

A nő letette a villáját, és a szája sarkát megtörölte a szalvétával. –

Bizonyos mértékig valószínűleg igazad van. A média hajlamos
túldramatizálni és túlzásba vinni. De ha nem adsz nekik semmit, amivel
dolgozhatnak, nincs mit jelenteniük. Rengeteget adsz nekik, így még ha
apróság is, lehetőségük van felfújni.

– Ez baromság. – Oldalra tolta üres tányérját, és megitta a pohár

vizet. Mike éppen ott volt, hogy újratöltse, majd ismét beleolvadt az
étterem sötétjébe. – Nem adok nekik semmit. Keverik a szart.

– Az is baj, hogy nem tudod vállalni a felelősséget a tetteidért.

– Ha tévedek, elfogadom a hibát. – A lány felemelte a villáját, majd

megállt, ajkai mosolyra húzódtak. – Hadd találgassak. Sohasem tévedsz?

Az irritáció fokozódott. Elengedte, nem volt hajlandó itt vitába szállni

vele.

– Nem ezt mondtam. És te hülyére veszel engem.

– Nem veszlek hülyére, Cole. Beszélgetünk. A haragod gyorsan

szikrázni kezd. Amikor jön, nem is hátrálsz meg. Ezért kerülsz ilyen
könnyen bajba. És olyan gyakran.

Nagy levegőt vett, próbált uralkodni magán. – Szóval ez egy

gyakorlat, hogy észrevegyem, milyen gyorsan tudsz felbosszantani?

– Nem. – Lenézett a tányérjára, majd visszanézett rá. – Ebédelünk.

30.
 – Azt hiszed, ez vicces?

– Nem vicceltem. Próbálom megértetni veled, hogy ok nélkül

haragszol. Beszélgetünk. Egy beszélgetés, amiből azt gondolod, hogy én
támadlak téged. – Oldalra tolta a tányérját, és odahúzta maga elé az
irattartó mappát, kinyitotta, és fotókat és cikkeket vett elő. – Ha akarod,
elmagyarázhatod ezeket a fényképeket és vitákat. Értesd meg velem, mi
történt ezeken az eseményeken.

Elvette a fényképeket. – Ez egy klubban volt. Néhány barátommal

kirúgtunk a hámból, és hirtelen tíz kamera volt az arcomban. Felvillantak
a fények, oda tolták a csajt, akivel együtt voltam, csak hogy közelebb
legyen hozzám. Mi a fenét kellett volna tennem? Eltoltam őket az útból,
hogy kijutassam onnan a partneremet. A csaj totál kiakadt.

Elővett egy cikket, ezt a bulvárlapokból, ami azt írta, hogy részeg volt
és elájult egy klubban. Felhorkant. – Egy paparazzi kigáncsolt, miközben
próbáltam elmenekülni tőlük. Így lefotózták, hogy arccal lefelé fekszem
egy klubban, majd megírták, hogy szétcsaptam magam és elájultam.

Kétes pillantására a férfi ragyogó pillantást vetett rá. – Nem iszom a

játékidény alatt. Befolyásolná a teljesítményemet. Nézd csak meg az
időpontot. – Visszaadta neki a cikket.

– Október 15.– e.

– Pontosan. Mélyen a szezon közepén. Nincs alkohol. Elmehetsz a

klub tulajdonosokhoz, és megkérdezheted őket.

Eltette a cikket. – Szerintem ez nem szükséges.

– Pedig de, a szüleimmel töltöttem az időt. A szüleimmel. Ez lenne

hír értékű? Évfordulójuk volt, és el akartam vinni őket vacsorázni. Egy
helyre, ahol minden szép és csendes, erre megjelenik az átkozott média.

31.
Nem vagyok színész. Nem vagyok Hollywood. Én csak egy pasi vagyok. A
szüleimmel vacsorázni annak nem kéne hírértékűnek lenni. Mégis
üldöztek, és üldözték a szüleimet is, megvakítva őket a
fényképezőgépeikkel.

– Vittél partnert aznap este?

A homlokát ráncolta. – Mi van?

– Amikor elvitted a szüleidet vacsorázni az évfordulójukra. Vittél

magaddal randipartnert?

– Igen

– Ezért üldözött a média. Érdekes vagy, Cole. Rengeteg

szponzorszerződésed volt, reklámokban szerepeltél, és ismert
személyekkel randiztál. Ez pedig vonzóvá tesz a média számára. Ha
legközelebb nyugodt vacsorára szeretnéd vinni a szüleidet, ne vigyél
magaddal randipartnert.

– Nem kellene számítania hogy viszek– e randipartnert vagy sem. A

médiának békén kellene hagynia. – A lány rámosolygott.

– Amit akarsz és amit kapni fogsz, az két különböző dolog. Már hat
éve tagja vagy az NFL-nek, és akkor is dögös voltál, amikor az egyetemi
csapatban játszottál. Ha nem akarod ezt az életet, akkor talán fontolóra
kell venned a nyugdíjbavonulást.

Már majdnem ott tartott, hogy nem érdekli miképp jut vissza
Baracskocska a kocsijához. – Ez egy hülye javaslat.

– Te meg nyafogós vagy. Nagyszerű karriered van, több pénzt keresel,

mint amiről a legtöbb ember ebben az országban valaha is álmodni fog.
Rengeteg juttatásod van, negyven éves korod előtt visszavonulhatsz, és
luxus életet élhetsz – feltéve, hogy ha ügyesen fekteted be és nem

32.
herdálod el. Mégis szörnyű hírnévbe taszítottad magad, és a karriered egy
szálon függ. Mi van veled? A hírnév, a pénz és a siker nem elég neked?
Boldogtalan vagy?

Hátratolta a székét, előhúzott egy köteg pénzt a pénztárcájából, és az

asztalra dobta, majd odadobott neki egy kis pluszt. – Visszamehetsz egy
taxival a kocsidhoz, Barackocska. Végeztünk.

Cole ezután elsétált.

∞
EZ VOLT AZ A COLE RILEY, AKIT KERESETT. Savannah mély
lélegzetet vett, és a pohár jegesteához nyúlt, hogy kortyoljon egyet.

Carmen odajött. – Jól vagy, drágám?

A nő rámosolygott. – Jól vagyok. Köszönöm a kérdést. Úgy vélem,

Cole több, mint elegendő pénzt hagyott a számla kifizetésére.

Összekulcsolta a kezét. – Ahogy mindig. Nagyon nagylelkű.

Igen, nagylelkű volt, rendben. Otthagyta a pénzt, amit a férfi

odadobott neki, mert gondolta Mikenak jól jönne egy kis plussz. A lány
hátratolta székét, és felállt. – Az étel csodálatos volt, Carmen. Nagyon
szépen köszönöm.

– Nem Colera vall hogy ilyen legyen, ilyen...

Bunkó? Seggfej? Pöcs? Kisbaba? Úgy tűnt, hogy pontosan úgy

viselkedett, mint ami elvárható tőle. Pontosan úgy, ahogy a profilja
jelezte. Carmen karjára tette a kezét. – Minden rendben, Carmen.

– Férfiak. Néha nehéz megérteni őket. Az én Fredem. Legtöbbször

olyan meleg és szerető. Aztán néha szeretném jól fejbe vágni az öntöttvas

33.
serpenyőmmel. Természetesen letartóztatnának, ha megölném, ezért
inkább becézgetem.

El sem tudta képzelni, hogy bármi gonosz is kijöhet ennek a nőnek a

száján, de Savannahnak ezen nevetnie kellett. – Nos, igen, megölni őket
illegális.

Carmen belekartol Savannahba. – Időnként mind fájdalmat okoznak,

és sok türelmet igényelnek. De a nagyszerű szex megéri.

Savannah pislogott. – Biztos vagyok benne. Még egyszer köszönöm az

ebédet, Carmen. Hívok egy taxit.

– Várd meg itt bent. Rekkenő hőség van kint. – Carmen elsétált, és
Savannah csak bámult utána.

Nyilvánvaló, hogy Savannah sokat tanulhat még a férfiakról és a

nőkről, valamint a kapcsolatokról. Jelenleg örült, hogy egyedülálló.

Savannah elővette a telefonját, amikor kiment, és meglepődve látta,

hogy Cole a bejárati ajtónál vár rá. Nekitámaszkodott az utasoldali
ajtónak, karját keresztbe fonta a mellkasa előtt.

– Szóval lehet, hogy indulatos vagyok.

A táskájába csúsztatta a telefonját, és elindult felé.

– És lehet, hogy seggfej vagyok.

Felvette a napszemüvegét, és bólintott.

– Sajnálom – mondta. – De nem minden igaz a te szupertitkos

aktádban.

– Akkor kezd el bizonyítani, hogy tévedek, ahelyett, hogy

bebizonyítanád, hogy minden igaz benne.

34.
 Összeszorította az állkapcsát, de aztán gyorsan bólintott. Arrébb állt,
és kinyitotta neki az ajtót, segített neki, majd átment a saját oldalára.

– Most hova? – kérdezte.

– A rendelkezésedre állok. Vigyél bárhová is mész.

Ellazította a vállát, elvigyorodott, és beindította az autót.

Legalább nem haragudott sokáig. Ez egy jó pont.

35.
 NÉGY

COLE VISSZAKÍSÉRTE SAVANNAHT AZ AUTÓJÁHOZ, és szólt

neki, hogy le kell cserélnie a ruháját későbbre.

Mivel a nő tanulmányozni akarta a napi rutinját, így árnyékként

követte, ezért megkérte a férfit, hogy kísérje el hazáig, utána együtt
mehetnek tovább.

Arra számított, hogy egy társasházban fog lakni, mint ő, ezért

meglepődött, amikor a lány egy egyemeletes ház felhajtójára kanyarodott
fel. A fű jól karbantartott volt, elől egy hatalmas fa helyezkedett el és egy
szép veranda, ahol két szék és egy asztal állt. Kaspóba növényeket
aggatott fel …amitől otthonosnak tűnt.

– Azta. Szép lakás. A csapat fizet ezért?

Nem válaszolt, hanem az ajtóhoz ment, és kinyitotta. Cole követte

befelé és bent is takaros házikó volt. Nem egy új otthon, de szépen
berendezték – meleg színek domináltak, pihe-puha kanapékat, párnákat,
fa asztalokat és parkettát helyeztek el benne.

Savannah letette az aktatáskáját az asztalra. – Kérsz valamit inni?

– A víz megfelel.

– Szolgáld ki magad a konyhában. – A lány a hálószobája felé indult,

majd megállt az ajtóban, és szembefordult vele. – Milyen ruhákra lesz
szükségem?

– Van estélyi ruhád?

– Határozd meg jobban.

– Szórakozóhelyre.

– Oké.
36.
 – Pakold el. Nálam átöltözhetsz.

– Rendben. – Savannah a szekrényéhez lépett, kiválasztott egy fekete

-fehér koktélruhát és egy pár cipőt, bepakolta a sminkjét és néhány
ékszert, majd visszatért a konyhába.

Cole palackos vizet tartott a kezében, és a hátsó ajtaónál állt, ahol rá

látott a tóra.

A tóra néző házat vette meg. Tetszett neki a kerítés nélküli ingatlan,
nem akarta, hogy az akadály elrontsa a tó szépségét. Szeretett hátradőlni
és nézni, ahogy a gyerekek játszanak, és a szülők körbesétálják az
ösvényen. Előfordult, hogy a kacsák úszkáltak a vízben. Békességet
nyújtott számára és így képes volt rendezni a gondolatait.

Elméje most határozottan nem volt nyugodt, nem mikor egy

lenyűgözően vonzó férfi állt a konyhájában. Laza pózban és nem vette
észte a nőt, így nyugodtnak és gondtalannak tűnt, ahogy a vizet nézte.

Profiljában pompás volt, széles vállakkal, sovány derékkal, fotogén

arccal. Nem csoda, hogy a média körberajongta. Neki volt a leghosszabb
szempillája, amit valaha is látott egy embernél, és ahogy a haja a tarkóján
göndörödött, attól viszketni kezdtek az ujjai és legszívesebben mélyen
beletúrt, hogy kiderítse ugyanolyan puha és sűrű, mint ahogyan látszik.

Végül Cole felfigyel rá, odafordította az arcát és mosolygott.

Elállt a lélegzete.

Ügyfél volt, nem randipartner. Nem egy olyan férfi, akivel le akart
feküdni, így a testében, ami életre kelt tőle, azt le kellett állítania.

– Kész vagyok.

37.
 – Add ide a cuccaidat. – Elvette a ruhás táskáját és a kis táskát, amibe
a többi dolgát rakta. Kinyitotta az ajtót, és kimentek, majd beültek a férfi
terepjárójába.

Vezetés közben Savannah a kezét figyelte a kormányon. Erős,

magabiztos. Még a megengedett sebességet is betartotta, bár a lány azon
tűnődött, vajon azért viselkedett-e jól, mert vele volt. Elolvasta az aktáját
– annyi gyorshajtási bírságot kapott, hogy meglepődött, hogy még
mindig van jogosítványa.

Emiatt azon tűnődött, vajon hol lenne az erős, magabiztos kezek

egyike, ha randipartnerek lennének és nem az arculati tanácsadója. Talán
két orgazmust kellett volna átélnie tegnap este, nem pedig egyet. Az
utóbbi időben sokat utazott és az elmúlt fél évben majdnem
megduplázodótt ügyfélköre. Jó az üzletnek, rossz a feszültségi szintjének.
Ezen ügyfelek egyike sem volt olyan szexi, fantáziáit hívogató, mint Cole
Riley. Problémái lehetnek belőle, de úgy akarta felfalni, mint a kedvenc
házi kekszét, vajjal és mézzel megkenve.

Ez arra késztette, hogy arra gondoljon, lenyalja a mézet Cole meztelen

mellkasáról, és a nyelve belemerül a nagyon látványos meztelen hasizom
üregébe. Aztán lejjebb....

– Csendben vagy.

Tekintete a férfira esett, teste lángba borult, miközben elnyomta a

gonosz fantáziát. Később visszatér rá. – Csak a kilátást nézem.

A homlokát ráncolta. – Az autópályán vagyunk, Savannah. Nem sok

látnivaló, csak sok bevásárlóközpont és elmosódott fények.

– Igaz. De én mindig vezetek. Jó utasnak lenni, egy kis változás, és

nézelődhetek.

38.
 Megvonta a vállát. – Felőlem, ha ez megingatja a világod.

Cole láthatóan megingatta a világát. A legmegfelelőbb módon. Észhez

kellett térnie. Segített, amikor Cole elhagyta az autopályát és több
látnivaló lett, mint a fent említett bevásárlóközpontok és lámpák.

– Szóval nem vettél házat? – kérdezte az nő, miután néhány mérföldet

megtettek, befordult egy társasház-komplexumba, és leparkolt. Kiszállt,
megragadta a cuccait, majd kisegítette a kocsiból.

– Nem. Egyedülálló vagyok, nincs háziállatom, és ki tudja, hogy a

végén újra elcserélnek-e. Nincs értelme most pénzt fektetni ingatlanba,
amíg nem látom, hogy működik a Tradersszel.

Savannah követte a bejárati ajtóhoz, és várt, amíg kinyitotta. – Ennek

van értelme. Bár a jövedelmed miatt, szükséged lehet némi
adókedvezményre.

Ránézett és elmosolyodott. – Vannak befektetéseim.

– Jó tudni.

Kinyitotta az ajtót, és felkapcsolta a villanyt. Olyan helyre lépett,

amire nem számított. Határozottan agglegény lakás, sok feketével és
krómmal díszítve, a falra szerelt hatalmas síkképernyős televízióval,
valamint több játék felszereléssel. De szép és rendezett volt, bőr
kanapékkal és csillogó dekorációval, a lámpáktól az asztalokig, sőt
néhány párnától és hangsúlyos szőnyegig.

– Ez nagyon szép. Te magad díszítetted ki?

– Kösz. És nem, nincs díszítő tehetségem. De van egy húgom. Ő

csinálta meg nekem.

Követte a folyosón, az egyik hálószobába – hármat számolt. A főszoba

hatalmas volt, király méretű kétszemélyes ággyal, két komóddal és

39.
irigylésre méltó szekrénnyel. Ez a hely több négyzetméteres lehet, mint
Savannah háza.

Az ágy világosbarna takaróval és körülbelül kilenc párnával volt

ellátva, ezért szerette volna belevetni magát és otthon érezni magát.

– Lerakom ezeket a cuccokat az ágyra. Átöltözhetsz, mielőtt indulunk.

– Rendben. Köszi.

Bevezette a nappaliba, majd megfordult. – Kérsz egy italt?

– Buborékos vizet, ha van. Ha nem, akkor a sima víz is jó.

– Van buborékos.

Leült a kanapéra. – Jól felszerelten tartod a bárod?

– Igen. A vad partik miatt, amiket tartok.

Felvonta a szemöldökét, és megpróbálta megállapítani, komolyan

gondolja -e vagy sem. – Úgy tűnik, rengeteget bulizol nyilvánosan.

Odavitte neki a poharát. – Nem szervezek itt vad bulikat. Az utolsó

dolog, amit szeretnék, hogy egy csomó ember legyen nálam és
szemétdombot csináljanak belőle.

– Szóval tréfáltál.

A kanapéval szemben lévő pamlagon foglalt helyet Cole. – Dolgoznod

kellene a humorérzékeden, Savannah.

Dühös lett. – Van humorérzékem.

– Van? – Mosolygott a pohara mögött.

Abban a pillanatban eldöntötte, hogy rosszindulatú, és többé nem

képzelődik róla. Meggyógyult.

– Szóval, mit csinálsz a nap hátralévő részében?

40.
 – Mivel ez még a szezon kezdete előtt van, talán játszok egy-két
videojátékkal, amíg el nem jön az indulás ideje.

Fogta a telefonját. – Túl korai elindulni. Szóval csak lógsz és játszol?

Előre nyúlt, és elvett egy könyvet a dohányzóasztalról. – Nem. Mivel

idén új csapattal vagyok, meg kell tanulnom a kézikönyvet. Tanulnom
kell.

Kétkedő pillantást vetett rá. – Tényleg?

– Igen, tényleg. Nem csak úgy sétálsz fel a pályára, hogy mindet
ismered, De ha te játszanál...

– Nem, csak nyugodtan. Csináld amit szeretnél. Foglalkoznom kell a

saját dolgommal. Nem leszek útban.

Kinyitotta a kötetet, és olvasni kezdett. Savannah elővette a telefonját,

és megnézte az e-mailjét. Miután többre válaszolt, elővette a laptopját,
beírt néhány jelentést, és jegyzetelt. Időnként felnézett, hogy láthassa
Cole koncentrál. Nem kapkodott, amikor oldalról oldalra lapozott a
kézikönyvben. Nem csak egyszer, hanem háromszor átolvasta.

Elismerte, hogy alapos.

– Mennyi ideig tart megtanulni a kézikönyvet? – Kérdezte.

Nem nézett fel rá. – Egy ideig. Mindent ismernem kell.

– És sok van?

Végül felnézett rá. – Igen.

Maga mellé tette a munkáját. – Keményen hajtod magad.

– Igen.

– Azt akarod, hogy megbecsüljenek azért, amit csinálsz.

41.
 – A pályán. Nem azon kívül.

– Akkor miért van akkora figyelem azon, mit csinálsz a pályán kívül?

Letette a könyvet, és a lányra összpontosított. – Bárcsak tudnám erre

a választ.

Érdekes. Érezte a csalódottságot a hangjában. Talán több volt

Coleban, mint gondolta.

De ez még várathatott magára. Csak a kezdeti szakaszban voltak.

Kétségtelenül elbűvölő volt. Elég udvarias, de nyilván komoly problémái
voltak az indulataival. Ezt korábban látta, és alig ismerte. De eléggé
tudta, hogy többet szeretne tudni. Egyelőre békén hagyta, hogy elvégezze
a munkáját. Kutatott a táskájában, majd ő is dolgozott és néhány óra
eltelt, mire Cole felállt, és közölte vele, hogy ideje felöltözni.

– Azt hiszem, ennünk kellene valamit, mielőtt indulunk. Hosszú este

lehet.

Felajánlotta, hogy használhatja a hálószobáját, hogy átöltözzön és

felfrissítse a sminkjét, a férfi kivitte a saját ruháit, hogy átöltözzön egy
másik szobában.

Mikor kijött, a nappaliban várta. A lélegzete elállt. Fekete nadrágba és

fekete, gombos ingbe öltözve szexi volt. Impozáns. És teljesen veszélyes
az amúgy is törékeny libidójára.

Rámosolygott. – Szexi vagy, Barackocska.

Nem tudta megállítani a bizsergést, amit a becenév váltott ki belőle. –

Savannának kellene hívnod. Nem vagyok a randipartnered vagy a
barátnőd.

– Idegesít téged.

42.
 – Engem nem idegesít. Ez egyszerűen szakszerűtlen.

– Oké. Savannah. Vagy hivatkozzak rád Ms. Brooks néven? Vagy Miss
Brooks? Vagy Mrs. Brooks?

A lány lesütötte a szemét. – Most bosszantó vagy.

Nevetett. – Induljunk, Sa-van-nah.

Minden szótagját kiejtette a nő nevének. Lassan. Végül a becenevet

részesítette előnyben.

Kimentek, és Cole a Lexusához vezette. Középkategóriás, nem a

legolcsóbb, de nem is csúcsminőségű.

– Szép ez az autó – mondta, miután bemászott. – De valamiért azt

vártam, hogy te egy… nem is tudom. Egy Lamborghinit vagy Ferrarit
vezetsz.

Nevetett, amikor sebességbe tette az autót, és elhajtott. – Nem

herdálom el a pénzemet olyan komolytalan szarokra, mint az autók.
Különben is, több mint fél évig úton vagyok, mi értelme olyan kocsit
venni, amit nem lenne időm vezetni?

És ismét meglepte.

Megálltak egy finom vacsorára, majd a klubba hajtottak. Bár nem volt
biztos benne, hogy mire számíthat, talán valami csúcskategóriásra, a
belvárosban? Ez nem az volt. A klub egy leírhatatlan barnás
téglaépületben volt. Inkább irodaháznak tűnt, mint szórakozóhelynek, és
ha nem hirdette volna egy hivalkodó villogó tábla a Club Caress-t, akkor
soha nem tudta volna, hogy ez a huszas-harmincas korosztály találkozási
pontja.

És híres pont lehetett, mert a parkoló tele volt.

43.
 Cole előre ment, és rá vigyorgott a parkolófiúra.

-Szia, Mark – mondta, és odadobta a kulcsait, miközben megkerülte a

járművet.

– Mi újság, Cole?

Kisegítette a kocsiból, majd besétáltak a klubba.

Koromsötét volt, eltekinte az összes villodzó fénytől, de még a zaj is

fülsértő volt. Érezte a mellkasában a zene heves ütemét, miközben
áthaladtak a tömegen, és Savannahnak nem kellett sok idő rájönnie, hogy
Cole itt mindenkit ismer. Az emberek integettek, és kiáltották a nevét, a
nők pedig gonosz tekinteteket lőttek az Savannah irányába.

Nyilvánvalóan népszerű fickó volt.

Kezét a kezébe csúsztatta, amikor a tömeg nagyobb lett körülöttük.

Cole végigvezette az útjukban álló emberek keverékén. Szerencsére olyan
volt, mint Mózes, amikor szétválasztotta a Vörös-tengert, mert itt is
szétváltak, így odafértek a bárpulthoz.

A bár szemrevaló volt. Elegáns és fényes fekete, 15 méter hosszú

lehetett. Színes, neon háttérvilágítású palackok izzottak a mennyezetig
érő sorokban. Igazi műalkotás volt.

– Foglalj helyet – mondta, és a lány leült az egyik párnázott bárszékre.

– Mit szeretnél inni? – kérdezte.

– Buborékos víz jó lenne.

Felemelte két ujját, és egy rövid, vörös hajú, gyönyörű, telt ajkú csapos
nő jött hozzájuk.

– Riley. Mi a helyzet?

– Nem sok, Kara. Hogy megy ma este?

44.
 – Elfoglaltabb, mint egy félkarú. Mit adhatok nektek?

– Nekem egy duplát a Patron Silverből (Tequila fajta). A hölgynek

szénsavas vizet.

Bólintott. – Rendben.

Kara felszolgálta Cole piáját és Savannah vizét egy pohárba öntötte, az

üveget pedig otthagyta neki.

– Köszönöm – mondta Savannah.

– Nincs mit édesem.

– Számlád lesz?

Cole bólintott, és odaadta Karanak a hitelkártyáját. Egy húzásra

lehajtotta az italát. Még egyet öntött neki, majd elment, de csak azután,
hogy egy másik csapos, ezúttal egy barna, akinek irigylésre méltó
dekoltás volt.

– Szia bébi. Pár napja nem láttalak – mondta.

– Elfoglalt voltam.

A nő átnyúlt a báron, és megszorította Cole kezét. – Ne legyél ennyire

elfoglalt. Hiányzol.

A nő éles pillantást vetett Savannahra, majd elhallgatott.

– Egy a sok barátnőd közül? – kérdezte Savannah.

Cole lehúzta a piáját, amelyet rögtön felváltott egy magas pohár,

amiről feltételezte, hogy jeges víz. Kara hatékony volt.

Savannahra mosolygott. – Lulu egy barát.

– Nem szereti, hogy itt vagyok.

45.
 – Védelmező. Nagyon sok nő lóg rajtam, és próbálnak tőlem
megszerezni valamit. Lulu vigyáz rám.

– Szóval olyan, mint egy testőr.

– Nem pontosan. De a múltban segítettem neki. Azt hiszi, hogy

tartozik nekem.

Savannahnak fogalma sem volt, mit jelent ez. Hogyan segített neki?
Pénzügyileg? Vagy megverte egy volt barátját? Valójában ez nem
tartozott rá, csak kíváncsi volt, főleg, hogy Lulu folyton fura pillantásokat
illette, és ez hasonlított az el a kezekkel a pasimra nézésekre.

Talán Cole nem volt tisztában azzal, hogy Lulu mit érez iránta.

És talán Savannahnak ma este vigyáznia kellett magára, különösen, ha

figyelembe vesszük, hogy Lulu nem az egyetlen, aki úgy néz rá, mintha
megakarná ölni a tekintetével. Cole nyilvánvalóan törzsvendég volt itt, és
több nő megállt, hogy megölelje vagy arcon csókolja. Csak annyi ideig
maradtak, hogy köszönjenek, amint meglátták Savannaht érkeztek is
megvető pillantások.

– Nem vagyok túl népszerű itt – mondta, miközben a férfi átölelte sok
csodálója közül az egyiket, és helyet foglalt mellette.

A homlokát ráncolta. – Mi?

– A nőbarátaid szúrós szemmel néznek rám.

Végigpásztázta a tömeget. – Dehogyis.

A lány megrázta a fejét, és a bár felé fordult. – Lulu barátodtól kezdve

minden nőig, aki feljött üdvözölni. Mindegyikük olyan pillantást vetett
rám, amelytől holtan esnék a padlóra, ha fegyverek lennének. Nyilván
nagyon kelendő vagy.

46.
 – Nem. Ők csak a barátaim.

– Talán a te szemszögedből. Nem az övékből. Nyisd ki a szemed, Cole.

Ezek a nők szerelmesek beléd.

Felhorkant.

– Rendben. Legalább erősen vágynak rád. És nem értékelik, hogy nem

egyedül jöttél ide ma este.

Colenak fogalma sem volt arról, hogy Savannah honnan veszi ezt. Ők
voltak a bulizós barátai, az ivócimborái és a táncpartnerei. Egyikük sem
volt a barátnője. Bár igaz, hogy soha nem hozott ide randipartnert, soha
nem tett olyan ígéreteket ezeknek a nőknek, amelyek reményt adtak
volna az igényeiknek. Akkor miért haragudnának, hogy Savannaht
idehozta?

De miközben ült és beszélt Savannahval, a tekintetét a körülöttük

lebzelő nőkre szegezte.

Igaza volt. Nem voltak boldogok. Amikor véletlenül rájuk pillantott,

mindannyian mosolyogtak. De amint elfordult, karba fonták a kezüket, és
Savannahra halálos pillantást vetettek.

Huh. Ki gondolta? Próbált őszinte lenni velük, és tudatni velük,

hogyan zajlik ez a játék.

Lehet, hogy nem figyeltek.

– Táncoljunk – mondta Savannahnak.

Szeme tágra nyílt. – Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

– Ez egy remek ötlet. – Kinyújtotta a kezét.

Megrázta a fejét. – Emlékszel, mit mondtam neked, hogy ez nem

randi? Csak megfigyelni vagyok itt.

47.
 – Jó. – Derekánál fogva felemelte a bárszékről, majd megfogta a
kezét. – Megfigyelhetsz engem a táncparketten.

A lány rászegezte a tekintetét. – Elfogadtál valaha nemet válaszként?

– Persze. Nem vagyok olyan fickó, Savannah.

A lány sóhajtott, és közelebb lépett hozzá a zsúfolt táncparketten. A

zene hangos volt, a ritmus pörgött, és Cole belekezdett Savannah
táncának nézésébe.

Tudott mozogni, és miután ellazult, és átérezte a zenét, annak

ritmusára ringatta a csípőjét.

Az volt a célja, hogy a táncparkettre juttassa, hogy néhány imádóját

lerázza. Most, hogy tudta, hogy birtoklóvá válnak, véget akar vetni ennek,
hogy tudassa velük, amikor itt van egy hölggyel, el kell kezdeniük a
dolgukat, és meg kell találniuk a maguk szórakozását. Egy dolog volt,
amikor szingliként érkezett a klubba. Akkor szabad volt mindenki
számára, és nem bánta, hogy egyik nőt vitte a másik után táncolni és
bulizni.

De hogy tulajdonjogot formáljanak rá a klubban? Az élete nem így

működött. Szabad ügynök volt, és egyetlen nő sem fog jogot formálni rá.
Ha randipartnert akart hozni – annak ellenére, hogy Savannah nem
igazán volt a randija -, akkor rohadtul megteheti.

Kivéve, hogy nem figyelt ezután a többi nőre, hogy találtak más
szórakozást. Savannahra koncentrált, a vékony ruhájára, amelyet viselt,
és arra, ahogy rátapad a lábára, amikor felemeli a karját a feje fölé, és
gyors körben megfordul. A nőnek pezsgett a vére, és amikor a következő
dal lelassította a dolgokat, nem tudott ellenállni, hogy átkarolja és
magához húzza.

48.
 Savannah kétkedően nézett rá, és óvatos pillantást vetett rá, de úgy
gondolta, biztos szeret táncolni, mert nem ment el. Ehelyett átkarolta a
nyakát, és közel csúszott, de még mindig megtartotta a távolságot. Ez
arra késztette, hogy megragadja, és érezze, ahogy a teste megérinti az
övét.

– Veszélyes vagy, Barackocska.

– Csak táncolunk, Cole. Ne láss bele semmit.

– Nem látok bele semmit. Ez csak üzlet.

– Persze hogy az.

Mindketten hazudtak. A lány eltolta a csípőjét, a teste centiméterre a

lábától.

Csábító. Ó, olyan csábító. És a farka egyre keményebb lett.

Savannah okos nő volt. Észre kellett vennie, ezért a férfi a csípőjére

tette a kezét, és elforgatta, ezúttal ügyelve arra, hogy amikor visszahúzza,
magához húzza.

Azonnal elhúzódott, és pár centit hagyott közöttük.

Ez nem segített, mert tudta, hogyan kell mozogni, és amikor hátat

fordított neki, és csípőjét ringatta a zenére, izzadni kezdett.

Lehet, hogy nem dörgölőzött hozzá, de mégis érezte.

Jézusom. Lehet, hogy szándékosan kínozta őt, vagy talán így tudatta a
barátaival, hogy menjenek a fenébe, mert most vele táncol. Akárhogy is,
kemény volt, mint az acél, és a golyói lüktettek.

Ha egyedül lennének, pontosan tudná, mit csinálna. Átkarolná a

derekát, és magához húzná, majd felcsúsztatná kezeit édes, telt melleihez,
fogná, amíg a mellbimbója megkeményedik, lehúzná a ruhája felső

49.
részét, majd megfordítaná, hogy megízlelhesse édes száját. Amikor már
eleget csókolta, lefelé megy, és szívja a mellbimbóit, amíg fel nem nyög.
Lecsupaszítja, és az ágyára fekteti, hogy megnyalhassa a punciját, és
elélvezzen. És akkor...

Igen. Gondolatainak iránya nem segített az erekcióján. Szerencsére a

dal véget ért, és elindult egy másik.

– Nem baj, ha átveszem?

Egy klubtársa – Sheila – Savannah elé lépett.

Savannah félig megfordult, és egy másodperc töredékével találkozott

Cole pillantásával, mire Sheila felé fordult és elmosolyodott. – Csak
tessék. Kicsit szusszanom kell.

– Hé, várj – mondta Cole. De Savannah már eltűnt a tömegben.

Tehát talán a jelek, amiket kapott, csak a fejében léteztek, mert a nő

könnyedén elsétált.

∞
SAVANNAH NÉZTE A NŐK BOLDOG SIKÍTÁSAIT, ahogyan Colet
elnyelték a flitterek, a spandex, a hosszú lábak és a sok haj.

A férfi arckifejezéséből láthatta, amikor elment, hogy összezavarodott,

majd dühös volt. Rá. Nem volt biztos benne, hogy mit csinált rosszul.
Kezdettől fogva elmondta neki, hogy figyelni akar, és semmi több, de
sértődötten viselkedett, amikor elment, hogy leüljön és figyelje, ahelyett,
hogy kapcsolatba lépne vele.

Nem Savannah hibája volt, hogy nem akart úgy viselkedni, mint a
partnere. Mert nem az volt.

50.
 A férfi táncolni akart. És a nő táncolt is. És lehet, hogy a tánc kissé
felforrósodott – talán jobban hatott rá, hogy ilyen közel volt hozzá, de
meg kellett tartania a távolságot tőle.

És rendben, ez az egész távolság dolog nehéz volt, különösen akkor,

amikor magához rántotta, és érezte, milyen kemény – mindenhol.
Csábító volt ott maradni, kezével végigsimítani széles vállán, kipróbálni a
hasizmát, és megnézni, hogy olyan valóságosak-e, mint a fényképeken,
amelyeket látott.

De jól volt. Esétált. És amikor egy másik nő be akart vágni, jól esett
neki. A legkevésbé sem érdekelte Cole Riley. Az a másik lány
megkaphatja.

A másik hat nő is, akik mind vékony testűek és nagy mellűek. És

abból, ahogyan mindannyian a táncparketten játszottak, minden
bizonnyal őt akarták. Nem is vette a fáradtságot, hogy visszanézzen rá.
Annyi biztos, hogy most már hazamehetett volna

Nem mintha féltékeny lenne. Itt volt, hogy megfigyelje a viselkedését

– hogy elvégezze a munkáját.

Igen, tényleg jó munkát végeztél a táncparketten, Savannah.

Gondolatait figyelmen kívül hagyta, Colet nézte a fél tucat lány

szendvics közepén. Tényleg, néhányan elég idősek voltak ahhoz, hogy
ebben a klubban legyenek? Cole… hmm… közel harminc? Ha az a
sárgaréz vörös hajú huszonegy éves volt, akkor Savannah teljesen
amerikai. És még ha a lány huszonegy éves is volt -alig– , akkor is túl
öreg volt hozzá.

Miáúú, Savannah.

Ó fogd be. Csak egy megfigyelést tett.

51.
 – Sosem lesz a tiéd.

Savannah elhúzta a tekintetét a táncparkettről. Lulu mellette állt,

karba tett kézzel, önelégült mosollyal az arcán.

– Elnézést?

Lulu a táncparkett felé biccentett. – Cole. Sosem lesz a tiéd.

– Ó, Édesem. Nem is akarom őt.

Lulu néhány másodpercig szótlannak tűnt. – Akkor mit keresel itt

vele?

Savannah kedvesen elmosolyodott. – Semmi közöd hozzá.

A nő hozzáhajolt. – Colelal kapcsolatban mindenhez van közöm.

– Nyilvánvalóan nincs, különben elmondta volna, mit keresek itt vele.

Lulu ajkai megfeszültek. Úgy nézett vissza Colera, mint egy féltékeny
szerető.

Cole tanácstalan volt. Figyelnie kellett a nőire.

– Szerelmes vagy belé?

Lulu ragyogó pillantást vetett rá. – Nem.

– Édesem, jobb munkát kellene végezned az érzelmeid leleplezésével

kapcsolatban. Minden rá van írva az arcodra.

– Nem tudom, miről beszélsz. Ő csak a barátom, és utálom, hogy ezek

a lányok rávetik magukat.

– Mert szeretnéd, ha rád vetné magát?

– Nem. Nem. Kedves velük. Túl kedves. Nem látja, hogy kihasználják.
Csak védeni akarom őt.

52.
 Savannah megfordult a bárszéken. Lulu arca sötét rózsaszínű volt.

Talán tévedett. Lulu nem volt szerelmes Coleba. Nem féltékenységet

látott Lulu arcán; az valami más volt. Harag? Csalódottság? Szóval talán
inkább kishúgimádat jellegű dolog volt. Valóban védeni akarta.

– Nem hiszem, hogy védelmet igényel. Nagy fiú, és képes a saját

döntéseire.

– Nem érted. Próbál mindenkinek a kedvében járni. Nem akarja

megbántani senki érzését.

A médiai jelentésekben nem ez volt.. A dosszié, amely Coleról szólt,

ott önimádónak látszott. És mégis úgy tűnt, hogy sok barátja van. Nem
mindegyikük nő. A tánc után kiszabadult háreméből, és útközben megállt
néhány embernél, akiknek asztaluk volt a táncparkett közelében. Megállt,
leült, és a pincérnő italokat hozott neki – vizet, a lány észrevette -, és
nevetett velük. Fociról beszéltek, kétségtelenül. Ismét tömeg gyűlt köré,
most srácok.

Tehát nemcsak a nők találták kívánatosnak, hanem a férfiak is vele

akartak lógni. Nem meglepő. Colenak személyes varázsa volt. Nyitott és
megközelíthető volt, és nem úgy sétált be egy ilyen klubba, mint egy
híresség, bár úgy bántak vele. Nyugodt és barátságos volt, és nagyon
bájos.

És mégis volt ez a szörnyű arculata, bajkeverőként. Bárhol is volt,

verekedések törtek ki, és jellemzően felbujtóként festették le. Bunkóként
vált hírhedté.

Hol volt az a fickó? Mert eddig ma este nem látta. Miután befejezte a
beszélgetést a férfiakkal, néhány lány felvitte a táncparkettre. Szívesen
ment, úgy tűnt, kellő figyelmet szentel mindkét nőnek, hogy boldogok
maradjanak.

53.
 – Bassza meg. – Lulu pár férfit fürkészett, akik beléptek a bejárati
ajtón.

– Mi a baj? – kérdezte Savannah.

– Baj van. – Lulu elsietett mellette, és Cole felé vette az irányt, a

táncmulatság közepébe bújt, hogy a fülébe súgja. Megnézte, merre intett
Lulu és összevonta a szemöldökét, mondott valamit a lányoknak, akik
bólintottak és elmentek.

Aztán odajött hozzá.

– Menjünk – mondta.

– Valami baj van?

– Igen. Itt a média.

Megfordult, és a klubot fürkészte. – Tényleg? Nem látok senkit.

– Pontosan. Nem akarják, hogy észrevedd őket. De Lulu észreveszi

őket. Belopakodnak, elrejtik a kameráikat és a hangrögzítő
berendezéseiket. Viszont okosabb, mint ők. Mindet felismeri.

Megfogta a kezét, és a klub hátsó része felé vezette, egy keskeny

folyosón a mellékhelyiségek felé. Balra ment az igazgatói irodába.

– Kimegyünk a hátsó ajtón a sikátoron keresztül – mondta Cole.

– Miért nem megyünk ki a bejárati ajtón?

Megállt, felé fordult. – Azt akarod, hogy a jövő héten a legújabb

hódításomként terjeden el az arcod a sportblogokon és a sajtóban?

– Nem igazán, köszi. – Ez nem tenne jót az üzletének.

– Akkor hadd csináljam a magam módján.

Megrántotta a kezét. – Várj. Nem fognak követni minket?

54.
 Elvigyorodott. – Barackocska, voltam már ebben párszor. Lehet, hogy
időnként elkapnak, de egyre okosabb vagyok, hogy megverjem őket a
saját játékukban.

A menedzser ajtaja kinyílt, és egy kidobó jelent meg. Colehez hasonló

magasságban, ugyanolyan sötét hajjal bólintott. – Készen állsz?

– Igen. Köszönöm, Dave.

– Nincs mit. Kasey hozza az autódat. Harminckor találkozunk az

IHOP -nál (palacsintázo hely).

Dave kulcsokat adott át Colenak, aki odaadta a sajátját Davenek.

– Próbálj meg nem megszegni semmilyen sebességkorlátozást.

Dave nevetett. – Nem garantálom. – Kinyitotta az ajtót, és kirohant.

Savannah pillantást vetett Cole Lexusára, amely az ajtó előtt parkolt.

Dave beült, és sietve elhajtott.

Savannah követte Davet a kijárathoz. – A paparazzik követni fogják

Davet, azt gondolva, hogy te vagy az autóban.

– Aha.

A nő szembefordult vele, és rájött, hogy még mindig fogja a kezét.

Elrántani durva lenne. – Akkor most mi legyen?

– Várunk itt egy darabig, amíg biztosak nem leszünk benne, hogy
bevették a csalit, aztán elindulunk Dave autójával.

– Ezt már korábban is csináltad.

Rámosolygott, és a gyomra remegett. Volt valami a szeme

intenzitásában.

– Párszor.

55.
 – Kíváncsi vagyok, mitől menekültél.

– Csináltam valami rosszat odakint? Részeg és bolondos vagyok?

Durva a nőkkel? Verekedtem?

– Nem.

Ennyiben is hagyta. Talán igaza volt, és olyasmit keresett, ami eleve

nem volt ott.

– Elindulhatsz, Cole. Elmentek.

Megfordult, és látta, hogy Lulu bekukucskál a fejével az ajtón.

Elengedte a kezét, és odament Luluhoz. – Köszönöm a fülest, Lou.

Lulu megölelte. – Tudod, hogy mindig tartom a hátad. Dave

teherautója a telek hátsó részében van.

Kinyitotta az ajtót a nő előtt. – Kimegyünk ezen az úton és

megkerüljük.

Savannah Lulura mosolygott, aki bólintott, Cole pedig becsukta

mögöttük az ajtót.

Dave egy ütött-kopott teherautót vezetett, így Colenak fel kellett

vennie nőt, hogy beültesse az ülésre. A motor életre kelt a kettős
kipufogócsővel, amely zajt csapott. Savannah körülnézett, és várta, hogy
valaki észrevegye őket.

Senki sem tette.

– Dave hétvégén gyorsulási versenyekre jár, – magyarázta Cole,

miközben elindult a főútra. – Ő a tökéletes fickó, aki elviheti a kocsimat,
és lehagyja a kamerás csávókat.

– Értem. És nem aggódsz miatta a volán mögött az autóban? –

Ránézett.

56.
 – Nem. Bízok benne.

– Úgy tűnik, sok emberben bízol.

A homlokát ráncolta.– Ez mit jelent?

– Honnan tudta a média, hogy ma este a klubban leszel?

– Valószínűleg valaki hívta őket a klubból.

– De nem a barátaid közül.

– Kétséges. Csak bulizni akarnak. A megjelenő média megöli a bulit,

mert tudják, hogy elmegyek.

– De ezt nem tudod biztosan. Sokan szeretnek hírességgel

fényképezni. Azonnali hírnevet hoz nekik – legalábbis a képzeletükbe.

– Bízom azokban az emberekben, akikkel körül veszem magam.

– Ez egy olyan klub, amelyet gyakran látogatsz?

– Igen. Ismerem az összes törzsvendéget.

– Mennyire ismered őket?

– Mint mondtam... állandóan ott látom őket.

– De nem az van, hogy elmész hozzájuk grillezni, vagy moziba mész

velük, vagy bármi mást csináltok együtt, ami nem a klubban lógás, igaz?

Kemény pillantást vetett rá. – Nos, nem. És akkor mi van? Attól még a
barátaim. – Lulu azt mondta, hogy túlságosan bizalmas. Talán ebben
igaza volt.

– Tudod egyáltalán a vezetéknevüket?

– Tudod mindenki vezetéknevét, akivel barátok vagytok?

– Igen, Cole. Tudom.

57.
 Ezek után nem szólt semmit, és Savannah az állkapcsa feszességéből
megállapította, hogy nem elégedett beszélgetésük irányával. Mentálisan
feljegyezte, hogy később újra szóba hozza.

A palacsintánázónál találkoztak Davevel, és a parkolóban autót

cseréltek. Cole elővett egy csomó pénzt, és meglehetősen nagylelkű
borravalót fizetett Davenek az okozott kellemetlenségért.

– Hé, mindig szórakoztató a Lexusban autózni, ember. Bármikor. –

Savannahra kacsintott, és elhajtott a teherautójával.

Cole pillantást vetett a palacsintázóra. – Éhes vagy?

– Nem különösebben, de ha te igen, szívesen elkísérlek.

Megvonta a vállát. – Rendben van. Késő van, és biztos vagyok benne,

hogy szeretnél hazaérni. Ráadásul le kell vinnem ezt az autót az útról,
hátha a média még mindig köröz. Fogok enni valamit, miután
hazaviszlek.

Ismét udvarias volt. Nem először önmagára gondol. Egyáltalán nem

egyezik azzal az önző, egoista emberrel, akiről a portfóliójában olvasott.

Valami nem stimmelt itt, és neki kell a végére járnia. Vagy játszott
vele, vagy a róla szóló jelentések pontatlanok voltak.

Savannah elhatározta, hogy megtudja. Nem tudta helyrehozni az

arculatát, ha nem tudta, ki az igazi Cole Riley.

Visszavitte a házába. Elkezdett kiszállni, csak úgy, mint Cole.

– Nem kell bejönnöd.

– Persze, hogy kell. Sok cuccot hoztál. Segítek bevinni.

Ismét megzavarta. Ennek valamiféle trükknek kellett lennie a részéről.

– Rendben.

58.
 A lány beengedte, és felé fordult, a táskáiért nyúlt. – Elveszem azokat.

– Tudom vinni. Hova szeretnéd őket?

– Lerakhatod őket az ágyra. – Déli vendégszeretete ekkor beindult. –

Kérsz egy italt?

– Persze. – Bement a hálószobájába, és néhány perc múlva visszajött.

– Szép fehérnemű.

Megfordult. – Elnézést?

– Hé, nem mintha a fiókjaidban turkáltam volna, vagy bármi más, de

valami szexi hevert az ágyadon.

Az arca felhevült. Tudta, hogy magának kellett volna vinnie a holmiját

a hálószobába. Átnyújtott neki egy pohár szénsavas vizet. A pohárra
nézett, és a homlokát ráncolta. – Erre az italra gondoltál? Még vezetsz.

– Nagy fiú vagyok. Tudom a határaimat.

– Már ittál a bárban.

A homlokát ráncolta. – Nincs szükségem arra, hogy figyelemmel

kísérd az alkoholfogyasztásomat.

– Nem tettem. Én csak… Oké, igazad van. És különben is azt hittem,

hogy nem iszol alkoholt a szezon alatt.

– Még nincs szezon.

– De hamarosan jelentkezni fogsz az edzőtáborba, igaz?

– Igen, anya.

A lány forgatta a szemeit, a férfi pedig kinevette.

– Ki kell mozdulnod, és jól éreznk magad. A komoly üzlet hamarosan

elkezdődik.

59.
 – És mi – nem mulatsz, ha elkezdődik a szezon?

Letette a poharát a kanapé melletti asztalra, és helyet foglalt. – Ezt

nem mondtam.

Követte, leült mellé. – És a cikkek természetesen mást sugallnak.

– Természetesen. A média szerint minden este bulizni készülök,

beleértve a meccsek estéjét is.

– Ami a csapat kijárási tilalma miatt nem lehet igaz.

Felvette az italát, és hosszan lenyelte. – Ne higgy el mindent, amit

rólam olvasol, Barackocska. Ennek nagy része fel van fújva.

– Nincs PR-embered?

Megvonta a vállát. – Itt-ott. Nem igazán szeretem az ilyen típusú PR-t,

ezért kerülöm őket.

– Tehát kirúgtad őket, vagy elhagytak téged a rossz hírverés miatt?

A saját arculatuknak sem tett ez jót.

– Igen, az én hibám.

A lány felsóhajtott. – Csak segíteni akarok neked, Cole.

– Nem először hallom ezt. Sokan mondják, hogy segíteni akarnak.

Néha a PR többet árt, mint használ.

– Elizabeth nagyon jó ügynök. Kapcsolatba léphet néhány nagyszerű

PR -céggel, akik sokat tehetnek a karriered érdekében. Bízhatsz benne.

– A bizalom nehéz dolog.

– És mégis olyan könnyen bízol a csak-keresztnév barátaidban a

klubban.

– Nem basztak át.

60.
 – Amivel tisztában vagy.

Újra letette a poharát, és szembefordult vele. – Szóval mit tegyek,

Savannah? Buborékban éljek? Bújjak el otthon, és soha ne menjek ki?
Bízzak csak bennetek, profi emberekben, akik mind azt állítják, hogy
tudják, mi a legjobb számomra és a karrieremnek? Ezt már korábban is
megtettem – a karrieremet azoknak a szakértőknek a kezébe adtam, akik
azt mondták, hogy ők vezetnek engem. Eddig három csapattal voltam, és
nem megy olyan jól. Nem készülök otthon maradni és elbújni. És vannak
barátaim-emberek, akiket keresztnéven ismerek. Hazajövök és velük
lógok. Ha nem tudom a vezetéknevüket, az olyan nagy baj?

A lány a karjára tette a kezét. – A nagy dolog az, hogy számomra úgy
tűnik, hogy nem kötöttél barátságot a csapattársaiddal, bárkivel akit
annyira közelinek éreznél, hogy meghívd az otthonodba. Nem volt hosszú
távú kapcsolatod egy nővel sem, ugye?

A homlokát ráncolta. – Mi a fene köze ennek bármihez?

– Sok, azt hiszem. Randizol is?

– Hé, ma este a táncparketten voltam egy csomó nővel.

– Ez nem randi volt. Ez orgia.

Felállt, és az első ablakhoz lépett. – A személyes életemnek ehhez

semmi köze.

A nő felállt, követte, megállt mellette. – Az egész életednek köze van

ahhoz, amit itt csinálunk. A háttér, az érzések, a kapcsolatok, amelyeket
személyesen és szakmailag is kialakítasz. Mindez kapcsolódik a
viselkedésedhez a pályán és azon kívül. Mindez az arculatod része. A kép
nem csak felület, Cole. Ez az, ami nemcsak futballistaként, hanem
emberként is a részed.

61.
 Hosszú ideig nem szóltalt meg. Aztán felé fordult. – Nincs szükségem
egy rohadt pszichológusra, Barackocska. Nincs szükségem arra, hogy
belemerülj a személyes életembe és a kapcsolataimba.

– Nem vagyok pszichológus. Messze vagyok tőle. De ahhoz, hogy az

arculatodon dolgozhassak, tudnom kell, ki vagy, mi formált téged azzá,
aki lettél. Aztán onnan dolgozunk.

Megfordult, kinyújtotta a karját. – Tudni akarod, ki vagyok? Ez

vagyok én. Sosem tartok vissza semmit. Azt kapod, amit látsz.

Ezt nem hitte el. Sokat fogott vissza, és még el sem kezdték. – Ha
együtt akarunk dolgozni, akkor őszintének kell lenned hozzám.

Nevetett. – Nem hazudtam neked. Te hazudtál nekem.

Szeme tágra nyílt. – Sosem hazudtam neked, és nem is fogok.

– Hazudtál nekem, amikor először találkoztunk. Nem mondtad el, ki

vagy.

– Figyeltem. Elizabeth dolga volt bemutatni minket.

– Ez hülyeség. És mi van a ma estével?

– Mi van a ma estével?

– A tánc velem?

Nyelt egyet. – Nem értem a kérdést.

Közelebb lépett hozzá, és a szíve gyors ütemben kalapált.

– Te és én a táncparketten. Te érezted.

– Ez csak egy tánc volt, Cole. Semmi több.

– Az volt? – Fogta a távirányítót, és bekapcsolta a televíziót, és

megtalálta az egyik zenei csatornát. Kinyújtotta a kezét. – Bizonyítsd be.

62.
 – Mit? Nem táncolok veled.

– Félsz?

– Egyáltalán nem. Ez nem a munkám része.

– Nem is az enyém, de elmentél, mielőtt korábban befejeztük volna.

– tette keresztbe a karját.

– Nem jó ötlet. Szakmai szinten kell tartanunk a kapcsolatunkat.

– Nem azt mondtam, hogy a falhoz lökve megduglak, Savannah. Csak

táncolni akarok.

Savannah teste lángba borult Cole szavaira. A falhoz lökve? Melegség

villant át rajta, és elméje tele volt látványossággal.

Legyél profi. Kérd meg, hogy menjen el.

Az érzelmek a józan ésszel harcoltak, és tudta, mit kell itt tenni.

Colenak határozott kézre volt szüksége, olyanra, aki nem fogja elviselni a
szarságot. De bunkó volt, és ha túl korán nyomja, akkor elveszíti. Neki is
kellett adnia egy keveset.

A karjába lépett. – Egy tánc. Utána el kell menned.

Elvigyorodott. – Persze.

Szerette a jazz zenét, és a lassú, szexi szaxofon a csontjaiba hatolt,

emiatt Cole testéhez akart bújni. De ez nagyon rossz dolog lenne. Ehelyett
mereven tartotta magát, és nem volt hajlandó közel kerülni.

Rá sem nézett közben.

– Barack. Nézz rám.

A lány hátrahajtotta a fejét, hogy találkozzon a tekintetével, és

elveszett benne. A szeme olyan volt, mint az óceán Mexikóban. A

63.
tekintete elbűvölte, és a féloldalas mosolyától megremegett benne
minden.

– Nyugi. Ez csak egy tánc.

Igaza volt. És talán tényleg szükségük volt erre az érintkezésre, hogy

Cole megbízzon benne és jobban megnyíljon neki. Savannah ellazult és
még közelebb húzódott hozzá, hagyta, hogy ráhangolódjon a zenére,
Colera. A testével még közelebb ment, amíg már a combjaik súrolták
egymást. Amikor pedig a férfi még közelebb húzta, nem tudott ellenkezni,
mert olyan jó érzés volt, hogy átölelik és érzi a testének melegét.

És egek, milyen meleg volt a férfi. Kőkemény. Felnézett a kezére,

amely szinte láthatatlan volt, miközben a férfi sokkal nagyobb keze fogta
át. Csak egy tánc. De mégis, amikor Cole kezei a hátán kezdtek
kutakodni, ujjbegyei könnyedén érintették a nő csupasz bőrét, akkor már
sokkal többnek érezte. A bőre bizsergett az érintéstől, a teste remegett,
mintha még sosem érintették volna meg. Nem volt kezdő ebben a
játékban, de az fix, hogy most annak érezte magát. Nem szabadott
megfeledkeznie róla, hogy Cole gyakorlott volt a csábításban, tehát, amit
a férfit illeti, mellette amatőr volt. És talán tényleg jó érzés volt egy ilyen
nagydarab férfi ölelése, a kezei alatt érete a kemény izmait és úgy nézett
rá, mintha fel akarná falni. Lehet, hogy Cole volt minden fantáziájának a
megtestesítője, de tudta, hogy ez sehova sem vezet. Az ügyfele volt és
soha nem keverte az üzletet a magánéletével. Már eddig is messzebbre
mentek...messzebbre, mint amennyire akarta. Itt volt az ideje véget vetni
ennek.

– Cole..

– Gyönyörű szád van, Savannah.

Tekintete foglyul ejtette a nőét. – Mi?

64.
 – Az ajkaid. – Hüvelykujjával végigsimított alsó ajkán. – Az első
találkozásunk óta gondolkodom azon, hogy megcsókoljalak.

– Tényleg? Ó, ez nem jó.

Elmosolyodott. – Szóval rosszul csókolsz?

– Nem erre gondoltam.

– Szóval jól csókolsz?

– Igen. Nem. Igen. Nem tudom. Cole...

Kezeit végigcsúsztatta a nyakán. – Amit mondani akarsz az az, hogy

találjam ki magam.

A „nem” ott lebegett. De akkor a szája az övére tapadt. Minden

racionális gondolata elszállt, és nem jutott eszébe semmi, miért ne
csókolhatná vissza. A férfi gyengéden csóklta, ajkaival simogatta a nőét,
olyan finoman incselkedett vele, ami miatt meg akarta ízlelni és többért
könyörögni. A szíve hevesen kalapált, ahogy a férfi átfogta a nyakát.
Érezte, miként száguld a nő pulzusa, miközben Cole a szájával az övét
kényeztette, elmélyítette a csókot, szorosabban simult hozzá és a mellei a
mellkasához préselődtek. Egyik kezével a hátát simogatta, majd a
fenekébe markolt és hagyta, hogy megérezze a férfi erekcióját a
puncijánál. Ebbe benne volt minden, amit elképzelt. Ahogy a férfi a
nyelvével játszadozik, a farkát, ahogy a puncijának feszül keményen és a
háttérben a dzsesszzene lassú zúgásától képek vetültek a szeme elé,
miközben az ágyban fonódik össze a testük. Már volt a fejében egy lista,
hogy mit tenne a férfi testével. A nyelvével kényeztetné és szopogatná.
Cole felnyögött és a ruhája alá nyúlt, hogy a bugyijához férhessen.

– Nedves vagy – mondta durva hangon, puncija bizsergett ahogy

ujjaival végigsimított rajta. – El tudnám érni, hogy elmenj, Barack..

65.
 Tényleg el tudná. Könnyedén. Ezt akarta. A férfit akarta, érezni
akarta, ahogy az izmai megfeszülnek tőle.

Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Dolguk volt. A dugás nem
volt a tervek között.

Elhúzódott, lesimította a ruháját, és akadozva lélegzett, miközben

Colera nézett.

Szemei elsötétültek, éhségének vihara volt bennük, ami megfelelt

dühös vágyainak.

– Nem tehetjük… nem tehetem ezt, Cole. Sajnálom.

Dühre számított. Érvelésre. Meggyőzésre.

Ehelyett csak bólintott.

– El kell menned.

Ujjait a hajába túrta, és a nő érezte csalodóttságát. Isten a

megmondhatója, Savannah is így érzett.

– Igen. Valóban.

Az ajtóhoz sétált, nevetségesnek érezte magát, és dühös volt magára,

amiért kicsúsztak a kezei közül a dolgok. Hová tűnt az önuralma?

Ki repült az ablakon az első csókkal?

Vagy talán, ahogy elkezdtek táncolni.

– Sajnálom – mondta ismét.

A lány felé fordult, és ajkai mosolyra húzódtak. – Ne tedd.

– Reggel felhívlak.

Vissza se nézett és elsétált. A lány becsukta az ajtót, és

nekitámaszkodott, teste még mindig vibrált az izgalomtól.

66.
 Csak egy kritikus hibát követett el, mivel túl közel került egy
ügyfélhez.

67.
 ÖT

KÖVETKEZŐ NAP EDZÉS UTÁN COLE MEGNÉZTE A

TELEFONJÁT, amin talált egy üzenetet Savannahtól, aki találkozót kért
tőle. A férfi lezuhanyzott és átöltözött, majd válaszolt neki, hogy harminc
perc múlva odaér.
Kíváncsi volt, hogy miként fog zajlani ez a találkozó a tegnap este
történtek után. Elgondolkozott rajta, mi lett volna, ha Savannah nem ijed
meg és kéri, hogy távozzon.
Igazán érdekes nő. Az egyik percben hűvös és távolságtartó, a
másikban pedig tele van tűzzel és szenvedéllyel. Savannahnak gondjai
voltak azzal, hogy miként dolgozzanak így együtt.
Cole célja az volt, hogy eltávolítsa ezeket az akadályokat, mert
mindenképp ágyba akart vele bújni. A farka egész végig állt, amíg
hazaért. Az ágyában való kiverés nem tartozott a kedvenc időtöltései közé
és nem is volt ez olyasmi, amit gyakran kellett volna magának csinálnia.
Igazából egyáltalán nem kellett. Általában nővel szokott hazatérni vagy
elmentek egy szállodába és végül az ágyban kötöttek ki.
Tegnap este azonban nem. Savannah lelkes volt és a fenébe is olyan
nedves. Le sem tagadhatta, hogy készen állt a befogadására. De aztán
megállította és a férfi kiolvashatta a szemeiből a félelmet. Ez a szakmai
félelme volt. Megértette, hogy nem akarta elbaszni a munkáját. És a férfi
ezt nagyon is tisztelte benne. Ezért is dolgozott vele.
Bár szívesebben csinált volna vele mást is.
Bekopogott a nő ajtaján, amit Savannah ki is nyitott előtte szűk fekete
nadrágban és fekete-fehér csíkos felsőben, amely körbeölelte a melleit. A
férfi képzelete szárnyalni kezdett, ami nem jó irányt vett és egyáltalán
nem volt profihoz méltó. Mégis hogyan kellett volna távolságot tartania,
amikor a nő ilyen ruhákban mászkált?

68.
 – Jó reggelt, Cole. Gyere be. – Elég barátságosnak tűnt, de a férfi
felfigyelt a munkája által viselt maszkjára.
– Köszönöm.
Az étkezőasztal tele volt étellel. Rengeteg étellel. A férfi odafordult
Savannahhoz. – Vannak itt mások is?
A nő a fejét rázta erre. – Ez kettőnkké. Gondoltam talán éhes leszel
edzés után.
– Köszönöm.
Megkerülte az asztalt és azon tűnödött vajon azért főzött, hogy kitöltse
szex hiánya miatti űrt? De ezt semmiképpen sem akarta megkérdezni.
Már így is próbálta elfelejteni a tegnap estét.
Sajnos Savannah kézmozdulatát nehéz volt nem észrevenni, ahogy
lesimította a ruháját. Cole szendvicseket és salátát szedett a tányérjára.
– Jeges teát? – kérdezte Savannah a konyhaajtóból.
– Az jól esne.
– Addig helyezd kényelembe magad a nappaliba. Érezd magad otthon.
Amikor letette a tányérját, észrevette, hogy a nő bekapcsolja a tv-t.
Valamit nézhetett, mert le volt állítva a képernyő. És Cole arca volt ott. –
Mit nézel?
– Meccsfelvételeket a tavalyi szezonból.
A férfi a nőre nézett, amikor az visszaért az italokkal. – Miért?
– Kutatás. – A nő is felvette a tányérját és felkapta a távirányítót. –
Nem bánod, ha folytatom?
A férfi vállat vont. – Folytasd csak. Mindig örülök, ha magamat
láthatom a tvben.
Savannah megnyomta a lejátszás gombot.
A Green Bay és New Orleans között volt rájátszás az előző szezonban.
Megnyerték a meccset. Jól játszott. A meccs, amit nézett egy
kulcsfontosságú harmadik indítás volt a hetedik yardnál. Keller, a Green

69.
Bay irányítója dobóhelyzetben állt. Cole a bal oldalon helyezkedett el, a
másik elkapó pedig jobb oldalon. A ladbaszerzésnél Cole nekiiramodott
és elhaladt két védő mellett, hogy lehagyja őket. Beleásta a cipőjét a
gyepbe, majd egyenesen a támadó oldalra indult és be a pálya közepére,
ahol a hátvédnek kellett felzárkóznia hozzá.
Megfordult és kivárta a másodperc törekédét is, amíg a passz eljutott
hozzá. Tökéletes volt. A labda a kezében landolt, Cole pedig megindult és
harmincöt yardon keresztül vitte, egészen be az utolsó zónáig. A meccs
New Orleansban volt és a touchdown a Green Bayt juttatta előnyhöz, ami
miatt a tömeg elcsendesedett. Savannah leállította a videót.
– Jó meccs volt.
Cole bólintott. – Nagyszerű meccs volt. Kár, hogy a következőn
Minnesota szétrúgta a seggünket és véget vetett a Super Bowl iránti
reményeinknek.
Savannah evett és csak nézte tovább a filmeket, a szezonja
csúcspontjait. Miután befejezték az evést, a nő felkapta a tányérjaikat és a
mosogatóba tette őket, majd visszatért az újratöltött poharaikkal. – A
tavalyi szezonod nagyszerű volt.
Cole kinyújtoztatta a lábát. – Igen.
– A new orleans-i meccsen kilenc passzt kaptál el, több mint kétszáz
yardnál. A Green Bay legjobb elkapója voltál és soha nem maradtál ki
egyetlen sérülés miatt sem.
– Így van. Mégis mire akarsz kilyukadni?
Savannah a férfira nézett. – Egy ilyan játékos a te tehetségeddel, egy
ilyen szezonnal magad mögött és mégis elcseréltek. Miért?
Cole letette a lábát a padlóra és a nő felé fordította a fejét. – Először is,
túl sokba kerültem. Kettő, mert a Stanfordról egy Heisman-jelöltet vettek
fel. Fiatalabb, gyors lábú, nagyszerű fogó és ő jövőbeni üdvöskéjük. A
csapat odavolt azért a srácért.

70.
 – Cale Leftonról beszélsz.
– Igen.
Savannah felállt és nyújtózkodott, majd maga előtt összefonta a
karját. – Azt ne mondd, hogy a fő különbség közted és Lefton között az,
hogy ő sokkal kevesebb gondot okoz a pályán és azon kívül is.
Cole erre csak a vállát vonta. – A média rá is eléggé felfigyelt.
– Persze, hogy felfigyeltek rá. A sajtó mindenütt ott van körülötte, de
a megfelelő módon. Amerikai válogatott, megkapta a Biletnikoff díjat és a
legjobb sportolónak járó Campbell trófeát is.
– Aha. Valószínűleg még a vizen is jár és a halottakat is képes
feltámasztani.
Savannah nevetett. – Ezt kétlem, de van néhány dolog, ami neked
nincs meg és az első dolog, ami neki megvan, az a pozitív kép róla. Egy
ilyen játékos – valaki, aki nemcsak jól játszik, hanem jól is mutat – sokat
tehet egy csapatért.
– Fiatal. Adj neki egy kis időt.
– Nem mindenki rontja le így a róla alkotott képet, mint ahogy te.
– Hát te ma nem vagy csupa báj és kellem?
– Nem.
Ha valakinek szüksége van arra, hogy lefektessék és kicsit feloldódjon
az Savannah. Ez biztosan javítana a hangulatán.
– Nem azért vettek fel, hogy a seggedet nyaljam, Cole. Azért béreltek
fel, hogy tisztára mossam a rólad alkotott képet a sajtóban. Ezt csak úgy
tudjuk megtenni, ha őszintén szembesítelek vele. Őszintén és függetlenül
attól, hogy tegnap a klubban nagyon jól viselkedtél, az arculatod nem
patyolattiszta. Ezt orvosolnunk kell.
– Nincs semmi baj az imidzsemmel. A statisztikáim mutatják meg
milyen játékos vagyok.

71.
 Látszott, hogy a nő ezt nem veszi be. Még csak meg sem rebbent a
szeme erre.
– Ez nem elég és ezt te is tudod. Ha így lenne, még mindig a Green
Bayben játszanál.
Logikusan, tisztában volt ezzel. Sokkoló volt számára, hogy kirúgták a
Green Baytől és még nagyobb csapás, amikor az ügynöke is. Különösen
azért, mert úgy érezte, nem érdemelte meg. Amikor Liz leszerződtette,
legszívesebben megcsókolta volna, mert átkozottul félt, hogy senki sem
fog vele leszerződni, nem mintha ezt bárkinek is bevallotta volna.
Tartozott Liznek annyival, hogy adjon egy esélyt ennek az
arculatrehabilitációs dolognak.
– Oké, szóval mit javasolsz, mit tegyek?
– Nos, nyilván a játékoddal nincs gond a pályán.
Cole ajkai mosolyra görbültek. – Nyilván.
– Vagy az egóddal sincs, ami azt illeti. – A nő felállt és felkapta a
távirányót, majd visszatekerte a new orleans-i meccs touchdownjáig.
– De nézd csak. Ez egy győztes touchdown volt. Játékot megfordító.
Újra lejátszotta, ahogy a férfi berohan a végzónába. A touchdown után
a csapattársai éljeneztek. Leginkább csak egymással. Kapott néhány
kötelező pacsizást, de nem volt olyan, hogy mind a célterületre rohantak
volna, hogy hősként ünnepeljék. Tipikus. A nő továbbpörgette a felvételt.
– De figyeld, amikor Harrell egy yardról betalált, akkor körbevették.
Ugyanez történik Mohan elkapásánál is. Vele együtt ünnepeltek, hátba
veregették és a sisakját ütögették. Te inkább egyedül ünnepelted a
touchdownt. Befutottál a labdával és pontot szereztél, kaptál néhány
hátba veregetést, de aztán a csapat többi tagja az oldalvonalhoz ment,
hogy megünnepeljék a touchdownt – azt a touchdownt, amit te szereztél.
Annak a csapatnak nem voltál a része.

72.
 – Soha nem voltam része annak a csapatnak és nem is éreztem azt,
hogy szívesen látnak.
Savannah hátradőlt a székében. – És kinek a hibája ez? Az övék?
– Nem ezt mondtam.
Ezelőtt ezt sosem vette észre, de most, hogy igen, eszébe jutottak más
esetek is. Magába zárkózott, a nőket varázsolta el inkább, elvégezte a
kötelező PR-dolgokat, amiket kellett, de soha nem került egyik
csapattársával sem kapcsolatba. Mindig is így volt. Egyszemélyes
rombolócsapat volt, aki nem kötődött senkihez.
Így volt összerakva. Tudta, milyen az NFL-ben játszani. Egyik
csapatból a másikba mentél. Nem volt értelme közeli barátokat szerezni.
És sokan azok közül a srácok közül igazi seggfejek voltak.
Sok figyelmet kapott a sajtótól és ezért nehezteltek rá.
Mi értelme lett volna elmagyarázni nekik, hogy ez is a munkája része?
Nem tartozott nekik semmivel.
– Nézd. Mindenki a saját játékával van elfoglalva. Ez már csak így
megy.
Savannah erre a szemöldökét ráncolta. – Valóban? Te is így látod?
– Igen, teszed a dolgod, majd lejössz a pályáról. Ha legjobb barátokat
akarsz szerezni, akkor máshol kell keresned őket.
– Például klubokban?
– Valami ilyesmi.
– Nem hiszem, hogy ezt te tényleg elhiszed, Cole. Azok az emberek a
klubokban nem a barátaid. Nem olyan barátok, akikhez közel is kerülnél.
– Honnan tudod? Fogalmad sincs kik az igazi barátaim.
– Akkor mutasd meg őket. Mutass be nekik és a családodnak. Hadd
lássam, ki az igazi Cole Riley.
– Így akarod elvégezni a munkádat? Engem követve és beszélgetni a
barátaimmal, a családommal?

73.
 – Ez is a része. Már mondtam neked, hogy az imidzsed
átdolgozásának egy része megköveteli, hogy tudjam, ki vagy.
– Így meg tudsz változtatni.
– Nem áll szándékomban megváltoztatni téged.
Cole felállt és végigszántott a haján, majd a tv előtt kezdett járkálni.
Végül megállt és szembefordult vele. – Ezt nem értem. Azt hittem, hogy
talán meg akarod szabni milyen ruhákat hordok vagy valami hasonló
baromság.
– Nem a megjelenésedről van szó és szerintem ezt te is tudod. Ez egy
mélyreható értékelés arról, hogy ki is vagy valójában. Egy utazás, egy
felfedezés nemcsak számomra, hanem számodra is.
– Látod, te valamiféle pszichiáter vagy.
Savannah összekulcsolta a kezeit az ölében. – Már mondtam neked,
nem azért vettek fel, hogy pszichoanalizáljalak. Azért vagyok itt, hogy
segítsek.
– Ehhez nem kell megismerned a családomat és a barátaimat.
– Van valami rejtegetnivalód?
– Nincs.
– Akkor mi a gond?
– Nincs, kivéve, hogy szeretem a magánéletemet elkülöníteni az üzleti
életemtől.
– Ez egy furcsa kijelentés valakitől, akinek a képe már annyi magazin
címlapján szerepelt.
– Olyan nőkkel együtt, akikkel bulizok? Az rendben van. A
klubokban? Az is. De a családommal? Azon a lesifotóson kívül, aki
követett, amikor a szüleimet vittem el, nem volt ilyen, mert azt az életet
külön választom.
– De az is a része annak, aki vagy.
– Nem, ebbe nem megyünk bele.

74.
 – Ez a te döntésed. De az, hogy távol tartod egy részed tőlem, nem fog
segíteni abban, hogy rájöjjek ki is vagy.
Cole erre ravaszul elmosolyodott. – Csak alkosd újra az imidzsemet,
mint Cole Riley, a titokzatos pasas.
Savannah felsóhajtott. – Inkább Cole Rileyként – aki egy púp a
hátamon.
– Hé, hívj, ahogy akarsz. Már hozzászoktam.
– Akkor akár neki is állhatunk a második résznek és én majd
rögtönzök.
– Te vagy a profi ebben. Biztos vagyok benne, hogy meg tudod oldani.
– Rendben, holnap neki is állunk.
– Rendben. – Egy cseppet sem élvezte ezt. Miért nem tudta mindenki
békén hagyni és a munkáját végezni? Miért nem elég az a teljesítmény,
amit a pályán nyújt?

75.
 HAT

SAVANNAH MEGHATÁROZTA, HOGY MÁSNAP ESTE HÉT KÖRÜL

TALÁLKOZZANAK. A nő azt mondta neki, hogy öltözzön fel
tisztességesen, mert vacsorázni mennek.
Fogalma se volt róla, hogy PR-osokkal fognak-e találkozni vagy sem,
de felvett egy fekete nadrágot és egy gombos inget, mert úgy gondolta,
mindenre készen kell állnia. Savannaht a lakásán vette fel.
A nő kinyitotta az ajtót és elállt a lélegzete tőle az egyszerű nyári
ruhájától – pánt nélküli, ami szabadon hagyta kecses vállait. Éppen a
térde fölé ért csak, magassarkút viselt, ami kiemelte szexi, gyönyörű
lábait.
Cole csak ámult a sok kivillantott bőr láttán, amit a nő felfedett.
Hosszú éjszakának nézett elébe.
Savannah rá mosolygott. – Szia, jól nézel ki.
– Köszi, te is. – Cole a nő lábaira koncsentrált, amikor a kocsijához
vezette és segített neki beszállni. – Szóval hová megyünk? – kérdezte,
ahogy beindította az autót, a nő pedig egy belvárosi étterem nevét adta
meg. – Elegáns.
– Igen. – ez volt az egyetlen válasza. – Találkozunk valakivel?
– Nem, csak mi ketten leszünk.
Erre értetlenül ráncolta a homlokát. – Van valami, amiről tudnom
kéne?
– Csak találgatok, emlékszel?
– Oké, akkor szárnyalj.
Amikor az étteremhez értek, a férfi megállt a járdaszegélynél és átadta
a kulcsokat a parkolóőrnek, majd bevezette Savannaht. Biztos volt benne,
hogy most valami marketing – vagy PR-guru, vagy ami még rosszabb a
sajtó fog rá leselkedni, de meglepődött, amikor az étterem egy eldugott

76.
sarkában vezették őket. Az ablakokból remek kilátás nyílt St. Louis
boltívére és a folyópartra.
– Kedvelt helyük a turistáknak, - mondta Cole.
– Azért választottam, mert az ételek nagyszerűek és a borlapon is nagy
a kínálat. Gondolom, szereted a steaket.
– Jól feltételezed.
Amikor a pincér hozta az itallapot, akkor Savannah kézbe vette. –
Szeretnéd átnézni velem az itallapot? Együtt válogathatnánk.
Cole erre felhúzta a szemöldökét. – Nem vagyok nagy borrajongó.
A nő erre csak bólintott. – Megtaníthatlak rá. A borok lenyűgözőek.
A férfi vállat vont. – Mi van, ha nem érdekel?
– Valószínűleg csak segítene, ha legalább egy kicsit tanulnál a
borokról. Így, ha elviszel egy nőt, aki szereti a bort, akkor tudsz neki
javaslatokat tenni vagy akár rendelni neki.
– Ez egy randi?
A nő mosolygott. – Nem. De ha az lenne és én lennék a partnered,
akkor lehetséges, hogy erről a listáról válogatnánk a bort.
– Nem. Ha ez egy randi lenne, nem itt lennénk.
– Tényleg? Miért nem?
Cole a szemébe nézett. – Nem az én asztaélom.
– Tényleg? És milyen az a hely, ahova te elviszel egy nőt randizni? A
klub, ahova vittél?
– Mi a baj a klubbal?
– Azon kívül, hogy a rajongóid mindenhol ott lógnak rajtad, a pultos-
csapos-pincérnő barátaid testőrként viselkednek, hogy egy nő se jusson a
közeledbe, nincs egy perc nyugton beszélgetni és ismerkedni rendesen. Ja
és a sajtó tudja, hogy ott lógsz és bulizol, így nagyobb valószínűséggel
jelennek meg ott, hogy lefotózzanak, ha így nézzük tényleg semmi gond
vele.

77.
 – Szóval pontosan miért is vagyunk ma itt?
– Megmutatom, hogyan zajlik egy normális ranid egy nővel.
A férfi kinevette. – Komolyan? Azt hiszed, nem tudom, hogyan kell
bánni egy nővel?
– Pillanatnyilag vannak kétségeim. – A nő közelebb hajolt és a férfi elé
tartotta a borlapot. – Én a sauvignon blanc-t vagy a cabernet-t
javasolnám. Van itt néhány jó márka. Ha szeretnéd, szívesen beszélek
róluk veled.
A férfi elvette tőle az itallapot és elrakta az asztal másik felére. – El se
hiszem, hogy azért hoztál el ide ma este, hogy megtanítsd, hogyan kell
randizni egy lánnyal.
– Nővel. Bárki, aki elmúlt 18 éves az nő és nem lánya.
– Mindegy.
– Látod, ez, hogy ne tudsz különbséget tenni, ez jelzi, hogy szükséged
van útmutatásra.
A férfi állkapcsa megfeszült. – Ennek semmi köze a rólam kialakult
képnek.
– Nem értek egyet. Annak, ahogyan a nőkkel bánsz, rengeteg köze van
hozzá.
A pincér jött oda hozzájuk. – Jó estét! Richard vagyok és ma este én
leszek a pincérük. Volt alkalmuk átnézni a borlapot?
Cole visszaadta a borlapot Savannahnak. – Patron Silvert kérnék,
tisztán. Legyen dupla. A hölgy maga szeretné kiválasztani az italát.
A pincér erre bólintott, nyilván túl udvarias volt, ahhoz, hogy jelezze,
Cole elkövetett valami végzetes társadalmilag előírt hibát azzal, hogy
saját maga rendelte az italát és Savannahra a borrendelést bízta.
– Én pedig a Beaulieu Vineyards Private Reserve Cabernet-t kérném, -
mondta Savannah, - csak egy pohárral legyen szíves, köszönöm.

78.
 A pincér elment, Cole pedig ivott egy korty vizet, mivel annyira
kiakadt, hogy nem látott tisztán. – Azt hiszem nem értetted meg, amit
mondtam. – Hajolt oda a nőhöz és suttogva folytatta, mert nem akart
jelenetet rendezni. Az imázsa miatt, meg minden szarság miatt.
– Nem, kétlem, hogy te megértetted volna. Mit számít, hogy én
rendelek bort vagy a nő, akivel együtt jöttem? Szerinted érdekel, hogy
szart se tudok a borokról, vagy az, hogy a nő többet tud nálam? Nem
számít. –
Savannah a férfi kezére tette a kezét és megszorította. – Nem akarom,
hogy valamiért is kisebbrendűnek érezd magad. És ez nem a borról szól.
Ez csupán egy felületes betekintés abba, hogy milyen lehet egy randi egy
férfi és egy nő között. Az a baj, hogy mindent magadra veszel, mintha
megsértettek volna, pedig nem annak szántam.
Erre a férfi nem tudott mit mondani.
– Én csak azt javasoltam, hogy jó lenne, ha együtt néznénk át a
borlapot, Cole. Te voltál az, aki vitatkozni kezdtél.
És megint, erre se tudott mit mondani, kivéve, hogy talán egy kicsit
elhamarkodottan cselekedett. A pincér hozta az italokat. Cole lehajtotta a
tequilat és hagyta, hogy szétégesse a torkát, így csillapítva az
ingerültségét.
Savannah egy kortyot ivott a borából, közben az étlapot
tanulmányozta. – Lehet, hogy túlreagáltam. – A nő a férfira nézett az
étlap felett.
– Nem szeretem, ha megmondják mit tegyek. – Ekkor már teljes
figyelemmel figyelt rá a nő.
– Nem emlékszem, hogy bármire is utasítottalak volna.
– Te hoztál ide.
– Így van. Nem vagy éhes?

79.
 – De, igen...tudod, hogy mire gondolok. Olyan érzés, mintha egy
csapda lenne.
– Vacsorázni valakivel, számodra egy csapda? Milyen értelemben?
– Nem tudom, úgy érzem, mintha valami majom lennék, akit be kell
idomítanod. Egyébként tudom, hogyan kell használni az evőeszközöket.
– Jó tudni. Ezt kihúzom a listámról. – Savannah újra maga elé vette
az étlapot, a férfi nyitotta a száját, hogy valamit válaszoljon erre, de a
pincér épp most tért vissza, hogy felvegye a rendelésüket. Cole még rá
sem nézett az étlapra, így amíg Savannah rendelt, ő átfutotta és végül egy
szép, vastag steaket rendelt.
Nyilván szükség volt a fehérjére, ha részt akar venni ebben az
akaratharcban. Amikor megérkezett a salátájuk, levette a szalvétáját és
bemutatta miként kell az ölébe helyezni. A nő erre a szemeit forgatta.
– Jól csináltam?
– Erre semmi szükség, tudod jól. Nem illem- és etikettórára hoztalak.
– A férfi felvette a villáját. – Egyelőre. – tette hozzá.
A nő enni kezdett és a férfi észrevette, hogy mosolyog közben. Okoska.
Az ujjaival kéne magába lapátolnia ezt a hülye salátát, de ha
szerencséje van, akkor még valaki le is fotózná közben és a sajtóban kötne
ki a kép.
Akkor tényleg nem lenne különb egy majomnál és Savannahnak igaza
lenne. Átkozott legyen, ha ezt hagyja.
Így ehelyett inkább normálisan evett és azon töprengett, hogyan
sikerült rávennie őt, hogy eljöjjön erre a randira. Mire megérkezett a
vacsora és beleharapott a steakjébe, már lenyugodott. És kíváncsi volt.
– Miből gondolod, hogy nem tudom hogyan kell bánni egy nővel egy
randin? – Savannah kortyolt egyet a kávéjából, amit a pincér hozott neki
az előbb.

80.
 – Nem mondtam, hogy nem tudod. De ahogy próbáltam elmagyarázni
már százszor neked, az arculat határoz meg mindet, beleértve azt is,
hogyan bánsz a nőkkel, akikkel randizol. Ezzel csupán azt akartam
felmérni miként kezeled őket.
– Igen? És eddig hogy állok? – A nő szemöldöke kérdőn ívelt fel.
– Tényleg szeretnéd, hogy válaszoljak erre?
– Nem. Mert ez nem egy igazi randi. Te és én rögtön belevágtunk,
mert együtt dolgozunk. Ha ez egy randi lett volna, akkor másképp
kezeltelek volna. – A nő összekulcsolta a kezét az asztalon.
– Tényleg?
– Igen. – És mi van, ha a következő sajtószemélyiség, aki egy érdekes
interjút készít veled, az egy nő lesz? Ugyanúgy fogsz vele bánni, ahogy ma
este velem?
– Rosszul bántam veled ma este?
– Nem, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy rögtön reagálsz
mindenre. Ahelyett, hogy higgadtan megvitatnál egy kérdést, inkább
feldühödsz és sértést érzékelsz ott is, ahol talán nincs is.
– És te pedig vádaskodsz, ahelyett, hogy magyarázatot kérnél. – A nő
kérdőn fordította felé a fejét.
– Valóban? Hogyhogy? – Hülyének éreztem magam, amiért nem
tudtam semmit a borokról, de ahelyett, hogy megkérdeztél volna, tovább
piszkáltál, feltételezve, hogy dühös vagyok, pedig csak zavarban voltak. –
Most a nőn volt a sor, hogy elhallgasson.
– Lehet, hogy igazad van. Sajnálom. Soha nem akarnám, hogy
hülyének érezd magad. Nem mindenki ért a borokhoz. És én biztosan
nem vagyok szakértő sem. Csak néhány márkát ismerek, amiket már
kóstoltam és nagyon kedvelek. Szégyent hoztak rám a szőlőtúrákon a
borszakértő barátaim. – A férfi bólintott.

81.
 – Azt is feltételezted, hogy minden nővel rosszul bánok, csak mert
klubokban lógok. Soha nem adtál esélyt, hogy megmutassam, hogyan
bánnék egy nővel, akit randizni viszek. Ehelyett vakon leptél meg.
– Rendben. Mutasd meg.
– Most?
– Igen. Még csak épp megvacsoráztunk. Fiatal az este. Mutasd meg.
– És kijavítasz, ha valamit rosszul csinálok?
– Csak az este végén.
A férfi a szemeit forgatta erre. – Szóval azt csinálhatok veled, amit
akarok. – A nő nevetett.
– Az ésszerűség határain belül.
– Oké. – Jelzett a pincérnek, aki hozta a számlát. Savannah érte nyúlt,
de Cole mérgesen nézett rá. – Ugye csak szórakozol velem?
– Az este az én ötletem volt, - felelte erre a nő. – Én fizetek.
A férfi maga elé húzta a csekket és elővette a hitelkártyáját. – Nem
hiszem.
Savannah megint csak mosolygott. – A tudat, hogy a nő fizeti a
vacsorát, sérti a férfiasságodat?
– A pokolba is, igen. Fogadd el ezt.
Cole miután fizetett, kivezette a nőt a kocsihoz. Amikor leparkolt
boltívvel szemben, a nő ajkai megint felíveltek.
A férfi kinyitotta az ajtót neki, majd a jelképhez kísérte, ami Nyugat
kapujaként vált ismertté. A gyönyörű ezüst boltív, Mississippi folyó
partján állt, amióta csak az eszét tudta.
– Voltál már itt?
– Igazából nem. Mindig is el akartam menni, de túl elfoglalt voltam.
Cole a nő hátára tette a kezét és bevezette, ahol kifizette a jegyüket,
hogy felszállhassanak a villamosra, ami felviszi őket a boltív tetejére.

82.
 – Van egy kis időnk, amit el kell ütnünk, mielőtt felmehetünk, -
mondta a férfi. – Szeretnél egy kis történelmet tanulni?
A nő szemei csillogtak az izgalomtól. – Persze.
Végignézték az 1800-as évekből származó kiállítási tárgyakat. Cole
már járt itt gyerekkorában, emlékezett rá, hogy mennyire élvezte
postakocsik, a szőrmekereskedők, a fegyverek és minden más kiállított
tárgy látványát, és most, felnőttként, hogy már alaposabb történelmi
ismeretekkel rendelkezett, még jobb volt megnézni. Ráadásul
Savannahval nézni még élvezetesebb volt.
A nő megjegyzéseet tett, ahogy végigjárták az egyes részeket és végül a
boltív megépülésének összefoglalásával fejezték be a túrát. – Annyira
lenyűgöző. – mondta a nő, amikor beálltak a sorba, hogy felmenjenek a
lifttel.
– Mivel itt nőttem fel, mindig természetesnek veszem, pedig ez egy
eléggé egyedülálló epítészeti alkotás. Várj, amíg meglátod a tetejét.
Felmentek, és Cole segített Savannahnak a feljárónál az ablakok előtt.
Savannah előrehajolt, hogy kinézhessen. – Gyönyörű, el sem hiszem,
hogy ilyen sokáig nem jöttem el.
A keleti és nyugati ablakok között haladt, a turisták között bolonygott,
akik szintén itt tébláboltak. Cole a szőnyeggel lefedett párkánynak
támaszkodott, hogy rálásson a kivilágított városra és ennyire még sosem
örült, hogy itthon lehet.
A folyó látványától az egyik oldalon, a várostól a másikon, teljesen
megnyugodott. Ide tartozott. Helyesnek érezte. Ez egy jó idény lesz. Ott
hagyták a Boltívet és Cole elvezetett pár utcával arrébb az egyik kedvenc
helyére. A klub sötét volt és hangulatos. Már régen nem járt itt, szinte el
is felejtette, hogy mostanában mindig egy másik klubba járt.
Savannah kihívása járt a fejében, ami miatt most felrémlett neki
néhány régi hely, ahova járt régebben. A nő kétkedve nézett rá, amikor

83.
leültek egy fülkébe a klub hátsó részében. Most éppen csend volt. A
zenekar biztosan szünetet tartott. – Máshol is vannak rajongóid?
– Régen sokat jártam ide, mostanában pedig alig. Fogalmam sincs kik
lógnak itt.
A pincérnő odament hozzájuk és italokat kértek tőle. Savannah
tüzetesen vizsgálgatta a helyet. Nagyon sötét faburkolat díszitette a
falakat. Nem volt fülsértően hangos a zene sem. Egyetlen stroboszkóp
vagy neonfény sem villogott.
A pincérnők sötét nadrágot és szmokinszerű inget, mellényt viseltek.
Üzletemberek jártak ide. Néhányan ki voltak öltözve. Nagyon nem egy
Cole Riley féle hely volt.
Néhány srác oodament a színpadra, ahol trombitát, harsonát,
basszusgitárt, gitárt vettek elő és egy lassú, nagyon lágy dallamot kezdtek
el játszani. Egy nő állt fel és kezdett énekelni, a hangja melankolikus volt,
tele elveszett szerelemmel és megbánással. Meglepődve pillantott Colera.
– Ez blues. – A férfi a nőre emelte a poharát.
– Igen. – Egy darabig csak hallgatta, ahogy a dal mélyen a csontjaiba
ivódott. Behunyta a szemét és hagyta, hogy a szövege és a hangjegyek
elárasszák, közben ivott egy kortyolt a borából. Az énekes hangja mély
volt, torokhangú és fájdalommal teli. A férfihez fordult.
– Imádom.
– Gondoltam, hogy így lesz.
A nő mosolygott. Nyilván voltak olyan oldalai Colenak, amelyeket még
nem fedezett fel, olyan részei, amelyeket nem engedett látni az
embereknek. A sajtó csak a bulizó Colet látta és a dühöset. Ez az oldala
határozottan megmutatkozott, de ma este csak élvezte, hogy a boltív
tetejéről szemlélhette a várost. Nagyon figyelmes volt tőle, hogy elvitte
oda.

84.
 Semmi sem volt szórakoztatóbb, mint turistát játszani, különösen
akkor, ha egy helybéli így elkényezteti az embert. És ez a klub? Maga a
mennyország. Ellazult a fülkében és minden csontjában érezte a zenét.
– Milyen zenét szeretsz? – kérdezte Cole. A nő odafordult hozzá.
– Igazából mindenfélét. A klasszikus zenétől kezdve egészen a hip-
hopig mindent.
– Válogatós vagy, ugye?
– Egy kicsit, és te?
– Én a country, a blues és a jazz rajongója vagyok.
– És mégis eljársz klubokba, ahol elektropopos és tánczene szól. – A
férfi nevetett.
– Hé, én csak ott lógok. Nem mondtam, hogy szeretem azt a fajta
zenét.
– Akkor miért jársz oda?
– Szeretem az embereket.
– Mert olyan jó barátaid? Akiknek a vezetéknevét sem tudod?
– Már megint kezded?
A nő úgy döntött máshonnan közelíti meg a dolgokat. – Oké, most
hogy itthon vagy, mesélj nekem a barátaidról. Van olyan barátod a
gimiből, akivel még mindig együtt lógsz?
– Nem igazán. A két legjobb barátom a gimiból mindketten az
államon kívül élnek.
– Az kár. Szóval már nem találkozol velük?
– Az egyik Denverben él, a másik Chicagóban. Amikor ott játszom
mindig elmegyek velük vacsorázni, de egyébként nem. Az ünnepek alatt
hazajönnek meglátogatni a családot, én pedig általában csak a szezonon
kívül vagyok otthon, így a látogatásaink nem esnek egybe.
– Sajnálom. Gondolom, most, hogy visszajöttél, akkor új barátokat
fogsz szerezni.

85.
 A férfi az ujjbegyével a felespoharán dobolt és közben lustán
elmosolyodott. – Már vannak.
– A klubban. – a férfi erre csak vállat vont.
– Aha.
– Azok a rajongók nem a barátaid. Meg tudod őket különböztetni,
ugye?
– Szerintem túlságosan ragaszkodsz ehhez a barát dologhoz. A
pasiknak nincs szükségük közeli barátokra, úgy mint a nőknek. A
pasiknál, bárhol is vagyunk, ott vannak a barátaink. Nem hívjuk fel a
haverokat telefonon, hogy órákat csevegjünk. Nem megyünk együtt
vásárolni. A pasiknak nincs szükségek ezekre a kötődési rituálékra,
amelyekre a nőknek igen.
– Talán igazad van. – Savannah ezt a kérdést egyelőre ejtette. De még
visszatér rá, mert a férfi tévedett.
Évekig elszigetelte magát és ennek oka volt. A mai este nem volt
alaklam rá, hogy ezt alaposan megbeszélje vele. Nem, amikor nagyszerű a
zene és csodálatos a hangulat. Ehelyett hallgatta, ahogy a zenekar játszik
és az énekesnő gyászosabbnál gyászosabb dalokat zengett, amelyek
megtöltötték a lelkét. Magával ragadó volt. A hely szép volt, a bár zsúfolt,
de mégis valahogy visszafogott. Senki sem jött oda Colehoz és nem
zavarta. Elvegyül a tömegbe és anélkül élvezhették a zenét, hogy a nők
vagy a sajtó bombázta volna. – Még korán van, - kezdte a férfi és kihúzta
a széket. – Menjünk el sétálni.
– Rendben. – Cole tartotta előtte az ajtót, de ahelyett, hogy a kocsihoz
kísérte volna, átvezette az utcán. Fél háztömbnyire a folyóparton fesztivál
volt. – Tudsz azokban az izékban járni? – kérdezte és a magassarkújára
pillantott.
Savannah vigyorgott. – Persze.
– Azt hiszem meg kéne fognom a kezed. – A nő a férfi szemébe nézett.

86.
 – Miért?
– Először is, mert félek, hogy megbotlasz és elesel. Másodszor, ha ez
egy igazi randi lenne, akkor ezt tenném.
– Rendben.
Sátrak álltak, ahol sört és ételt lehetett kapni, a színpadon élő zenekar
volt, valamint kézművesek és mindenféle szórakozási lehetőség.
Élettel teli volt, tele emberekkel, akik élvezték a fesztivált.
Savannah határozottan túlöltözött, de nem érdekelte. Imádta nézni,
ahogy az emberek elvegyülnek. A zenekar nagyon hangos rockzenét
játszott és a tömeg izgatott volt.
Cole erősen fogta a kezét, miközben a kerámiákat, ékszereket,
műalkotásokat és hasonlókat árusító árusok között sétálgattak. Savannah
szerette az ilyen vásárokat, szeretett megállni minden sátor előtt, hogy
megnézze mit árulnak.
– Tényleg ezt csinálnád, ha randiznál? – kérdezte, amikor megálltak
az egyik ételkocsinál és italt vettek.
– Persze.
Savannah kortyolt egyet a limonádéjából. Savanykás és édes volt.
Abszolút tökéletes ezen a forró éjszakán. – Valahogy nem tudom elhinni
hogy a folyópartra jönnél randizni a vásárra.
– Miért nem?
– Nem tudom. Nem úgy tűnik, hogy ez a szórakozás a megfelelő
neked.
– Nem ismersz engem olyan jól, Barackocska.
Ebben igaza volt. Csak papíron ismerte őt. – Erről szól ez a gyakorlat.
Jobban megismerni téged, hogy tisztázhassam a tévhiteket, amik esetleg
vannak veled kapcsolatban.
– Igen, nos úgy tűnik, neked rengeteg van.

87.
 A nőnek fel kellett pillantania, hogy a férfi szemébe nézhessen. –
Tényleg?
– Nyilvánvalóan. Azt hitted, csak éjszakai klubokban szeretek lógni és
orgiákat tartok. – A nő levegőért kapott.
– Hogy tudtál ennyire általánosítani?
– Nem tudom, mégis hogyan? – A nő a szemét forgatta.
– Tudod, Cole, ahhoz képes, hogy férfi vagy, szörnyen érzékeny.
– És te a tipikus nő, aki az első benyomás alapján ítélkezik. – Még jó,
hogy nem könnyen sértődök meg. – felelte nevetve. – És, ha így beszélsz
a nőkel, akikkel randizol, akkor nem csoda, hogy gyakran jársz klubokba.
– Ez mégis mit jelent? – A nő észrevette, ahogy a férfi a homlokát
ráncolta és ahogy a teste megfeszült. – Azt jelenti, hogy a klubokban
többnyire csoportok vannak. Nem az az egy az egy elleni típusú helyzet,
így nem kell közel kerülnöd senkihez. A ma este úgynevezett randevúnk
csendesebb, több idő jut a személyesebb beszélgetésre, ami lehetővé teszi,
hogy egy nő feltegye a kutakodó kérdéseit, hogy még közelebbről
megismerjen téged.
– És azt mondod, ezt én nem akarom?
– Nem tudom, akarod?
– Hé, én szeretem a bizalmas ismerkedéseket.
– Nem a szexről beszélek.
– Én sem.
A nő ajkai mosolyra görbültek. – Hazug vagy. Pedig arról beszéltél.
– Oké, talán.
Átsétáltak az utcán a férfi kocsijához. A nő beszállt, Cole pedig
beindította az autót. – És mi lenne a következő lépésed – ha ez egy igazi
randi lenne? – kérdezte Savannah. A férfi hallgatott, miközben kihajtott
az autópályára és nyugat felé vette az irányt.
– Hazavinném a nőt. – A férfi így is tett és az ajtóig kísérte.

88.
 Savannah kivette a kulcsait a táskából és már éppen jó éjszakát akart
kívánni Colenak. – És ha ez egy igazi randi lenne, akkor most
megcsókolnálak.
Mielőtt tiltakozhatott volna, a férfi átkarolta, magához húzta és a
szájára tapasztotta az övét. Nem egy erőteljes, követelőző csók volt. A
férfi csak végigsimította az ajkaival a nőét.
Savannah megdöbbenve csak annyit tett, hogy a férfi karjaiba
kapaszkodott. Kinyitotta a száját és a férfi becsúsztatta a nyelvét. Meleg
gyönyör áradt szét a testében, a vágy és a szükség ködös érzékébe
burkolózva.
Egy percre elfelejtette mi volt ennek az éjszakának a célja. Ehelyett
csak arra gondolt, hogy Cole átkarolta, ahogy ráérősen simogatta a hátát,
miközben csókolta őt. Közelről olyan illata volt, mint mindennek, amit a
nő egy férfiban szeretett – tiszta, érzéki és férfias. Elveszett a csókban,
abban a varázslatban, ahogy a kezei a tarkóját fogták, a hajába túrtak,
amikor elmélyítette a csókját. És amikor a férfi az ajtóhoz szorította, a
teste hozzáidomult. Az Úr irgalmazzon neki, de Savannah beleborzongott
a férfi érintésébe, a kemény vonalaiba és erős testébe. Mindene kemény
volt. Mindenhol, különösen a lába között, ahol a férfi a puncijához
dörgölőzött. Nedves lett és reszketett.
Behívhatta volna a férfit, ahol a férfi lehúzta a ruhájának a cipzárát és
a kezeibe vette a melleit.
Már el tudta képzelni milyen lesz a férfi szája a mellbimbóin, a kezét a
bugyijában. Érezte, ahogy eljuttatja a csúcra. Ettől felnyögött.
– Hívj be, Barackocska, - suttogta a férfi az ajkainak, aztán a valóság
mellbe csapta, hogy nem egy igazi randevún volt Colelal. Nem az övé volt,
akivel a kedvére tehet. És egészen biztosan nem tartozott a férfi hozzá. A
nő a mellkasára tette a kezét és enyhén megnyomta.

89.
 Cole hátrált egy lépést. Savannah nyelt egyet, a testét és érzékeit még
mindig a férfi töltötte ki.
Küzdött, hogy lélegzethez jusson, azt akarta, hogy gyorsan dobogó
szíve lelassuljon. Próbálta felvenni a szemkontaktust Colelal és némán
könyörgött a megértésért. A férfi kiegyenesedett, majd az ajka önelégült
mosolyra görbült. – És ezt is tenném egy nővel, akivel randizok,
Barackocksa. Kivéve, hogy itt nem érne véget.
A férfi megfordult és beszállt a kocsijába, beindította a motort és
elhajtott.
Savannah kinyitotta az ajtót, a bent lévő légkondi hidege nem hűtötte
le, hogy elnyomja a testében keletkezett tomboló hőséget. Nem, ez
biztosan nem ért volna itt véget. Nem, ha igazi randi lett volna. Nem, ha a
férfi tényleg a nőhöz tartozik.

90.
 HÉT

MÁSNAP MÉG COLENAK EDZÉSE VOLT A CSAPAT

EDZŐTERMÉBEN. Ez volt az első alkalom, hogy az egész csapattal
együtt volt, hogy lássa, hogyan fog összeállni a támadójáték. Mai nap
főleg a gyakorlatokról és az állapotfelmérő edzőkkel való közös munkáról
szólt. Sajnos nem lesznek támadóállások. Nagyon szeretett volna beállni
a sorba, átvenni egy passzt Cassidytől, hogy megmutassa a Tradersnek,
mire képes. Ez lesz az az év, amikor sztár lesz. Most otthon volt, és ez volt
a megfelelő csapata. Lehet, hogy még nem jött el a játékidő, de valahogy
zsongott. Zsigereiben megújult a tűz érzése, amit újonc kora óta nem
érzett.És ha a cipőjét a többi elkapón kellene lepucolnia, hogy
megmutassa a csapatnak, milyen ügyes, akkor ezt tenné. Észrevette, hogy
Liz és Savannah a pálya szélén nézik a gyakorlatokat, és úgy döntött, hogy
figyelmen kívül hagyja őket, amíg az edzőkkel dolgozott. Ma nincs zavaró
tényező, főleg amikor a munkára koncentrált. Négy órán keresztül
ignorálta őket, amikor már elöntötte az izzadság, és testének minden
izma felsikoltott a fájdalomtól a megállás nélküli gyakorlatok és sprintek
miatt, amiken keresztülment.

– Végeztetek. – mondta az edző az elkapóknak. – Nyomás

zuhanyozni. – Köszönöm Istenem. Levette a sisakját és elment a pálya
szélére inni.

– Úgy dúlsz– fúlsz mint egy öregember. – mondta Liz, a csípőjével a

pultnak támaszkodva. – Túl durva neked? – Ivott két kortyot az italából,
majd kidobta a poharat a szemetesbe, és rá vigyorgott.

– Nem. Pont olyan, ahogy szeretem. – Tekintetét Savannahra emelte.

– Te mit keresel itt?

– Megfigyellek.

91.
 – Átmentem vagy megbuktam?

– Egyik edzőt sem és egyik játékost sem ütötted meg, úgyhogy jó

napnak mondanám.

A férfi nevetett. – Ugyan már, nem vagyok én olyan rossz,

Barackocska.

– Tényleg nem? Olvastam az aktádat. Nem igazán tudod, hogyan

játssz össze a többiekkel.

Cole a szemeit forgatta. – Megyek zuhanyozni.

– Utána elviszünk ebédelni. – mondta Liz. A férfi vállat vont.

– Felőlem. – Lezuhanyozta a piszkot és a gyepdarabokat, átöltözött,

és a parkolóban találkozott Savannahval és Lizzel. Nem volt biztos benne,
de ez egy kicsit valamiféle beavatkozásnak tűnt.

– Nem azért vagytok itt mindketten, hogy összefogjatok ellenem,

ugye? – Liz belekarolt. – Félsz két apró nőtől?

– Normális nőktől? Nem. Tőletek? Igen.

Liz ördögien felkacagott. – Helyes. Óvakodnod kell tőlünk.

– Összeesküdtünk. – A férfi Savannahra nézett, aki ártatlan pillantást

vetett rá.

Francokat. Nem vette be.

– Krisztusom. – Beletúrt a nedves hajába. – Rendben. Essünk túl

rajta. – Elvezettek az étteremhez. Már késő volt az ebédhez, de korai a
vacsorához. Ennek ellenére éhezett, úgyhogy örült, hogy nyitva van a
hely. Egy óriási hamburgerhez volt kedve, amit azonnal meg is rendelt,
amint megjelent a pincér, hogy felvegye az ital rendelésüket. Liz

92.
megragadta a kenyér kosarat, majd félretolta. – Nem. Esküvő. Bele kell
férnem a ruhába.

Savannah rá mosolygott. – Csak egy szeletet?

– Ne kísérts. Ellenállok a szénhidrátoknak az esküvő utánig. Utána

felfalok egy egész vekni francia kenyeret. Esetleg egy egész pékséget.
Szegény Gavin. Lehet, hogy el kell vinnie egy pékségbe a
nászéjszakánkon.

Savannah nevetett. – Te erősebb nő vagy, mint én. Én nem lennék

erre képes.

Cole ráncolta a homlokát. – Miért nem ehetsz kenyeret?

– Tipikus pasi vagy. Nem értheted. A ruhám pont jó. Úgy értem,
tényleg épp csak, hogy jó. Most mindenre figyelnem kell, amit eszek.

A fejét rázta. – Nők.

– Ez csak egy pár nap. – mondta Liz, majd Savannahhoz fordult. –

Bár kenyérről és tésztáról álmodozom.

– Én is ezt tenném. – mondta sóhajtva Savannah. Majd egy kenyér

szeletért nyúlt. – Sajnálom.

– Ribi. Utállak. Nézem, ahogy minden falatot megeszel. – A nők

páratlan teremtmények. Nem akarta őket megfejteni. Helyette, megette a
salátáját, örült hogy ehet és nem ismeri ki a női fajt.

– Szóval, beszéljük a sajtóinterjúkról. – mondta Savannah, miután

megtömték a gyomrukat. Cole az elfogyasztott óriási hamburger után
elégedetten oldalra lökte üres tányérját, és ivott egy korty jeges teát. –
Milyen sajtóinterjúk?

93.
 – Az egyik helyi híradó, a tízórási sportrovatában arról akar írni, hogy
átkerültél a Tradersbe.

Savannahra nézett, majd megrázta a fejét. – Én és a sajtó nem

passzolunk.

– Kénytelenek lesztek. – mondta Liz. – Nem kerülheted el a PR-t

örökké, csak azért mert pár kamerás pasas a múltban berágott rád.

– Ez igaz. – tette hozzá Savannah. – A veled való együttműködésem

teljes célja az, hogy felkészítselek a médiára. Interjúkat kell adnod.

Hátradőlt a székében. – A sajtó minden szart kitalál rólam. Az előre

elképzelt dolgaikat hozzák fel velem kapcsolatban. Tudod, hogy fel
fognak hozni mindent, ami a múltban történt.

Savannah bólintott. – Ez lehetséges. Megtanítalak arra, hogyan

kezeld ezeket a kérdéseket, csökkentsd a negatívumot, és hangsúlyozd ki
az összes pozitív oldalát annak, hogy idén a Tradersszel vagy.

– Ez nem hangzik jó ötletnek. – Soha nem jelentkezett önként

sajtóinterjúkra. Nem, mióta elkezdtek ellene a hadjáratot.

– Ez szükséges – mondta Liz. – Minél hamarabb elkezdesz dolgozni a

sajtóval, és visszaállítod az imizdsedet, annál jobb lesz.

– Talán megadhatnánk nekik a kérdéseket, amiket feltehetnek. –

Savannah megrázta a fejét. – Nem korlátozhatod a sajtót. Ez csak
gyanakvóvá teszi őket, és nehezebb lesz kezelni őket. A legjobb nyitott
könyvnek lenni. Minél őszintébb vagy, annál kevésbé lesznek negatívak.
Mielőtt tiltakozhatott volna, Liz ezt mondta:

– Ezért van itt Savannah. Ő a szakértő ezen a területen. – Tudta,

hogy szövetkeztek. Még jó, hogy már megebédelt, mert már attól is
összeszorult a gyomra, ha arra gondolt, hogy le kell ülnie a sportsajtóval.

94.
 – Oké. Mikor? – Savannah megnézte a telefonját.

– Körülbelül két óra múlva. A ma esti adásba akarják.

– Ezért álltál elő ezzel most, hogy ne legyen időm gondolkodni rajta.

– Természetesen. – mondta Liz ravasz vigyorral. – Miféle ügynök

lennék, ha nem manőverezlek rá, hogy rád erőltessem az akaratom?

A férfi Savannahhoz fordult. – Mióta tudsz erről?

A nő összevonta a szemöldökét. – Miről beszélsz?

– A tegnap esti randinkról. Az azért volt, hogy megnyugodjak és

együttműködőbb legyek?

– Semmit sem tudtam az interjúról tegnap este. Liz ma reggel hívott

ezzel kapcsolatban. – Liz róla Savannahra pillantott.

– Milyen randi?

Savannah intett a kezével. – Semmiség. Egy gyakorlat.

– Aha. Tök mindegy. Rátok hagyom, hogy dolgozzatok az interjú

részletein. Esküvői teendőim vannak.– Liz megpuszilta Savannah arcát,
felállt, és a legvadabb ügynöki pillantásával Colera meredt. – Viselkedj,
és ne szúrd el ezt.

– Igen, igen.

– Komolyan beszélek. És szükségem van rá, hogy ezt komolyan vedd.

– Jézusom. Mondtam, hogy akarom és így is lesz. Olyanok vagytok,

mint a nagymamám. Zaklatók. Menj játszd el a menyasszony-leszeket és
hagyj békén. Jó leszek.

Nevetett. – Viszlát később.

95.
 Miután Liz elment, Savannahhoz fordult. – Oké, a francba is, készíts
fel erre az inkvizícióra. – Felállt.

– Menjünk a stúdióba. Felajánlottak nekünk egy priváthelyet az

interjú előtti felkészüléshez.

– Nem hiszem. Elmegyünk hozzám. Nem akarom, hogy bedrótozzák

a szobát vagy csak spontán beugorjanak, hogy megnézzék, hogyan állunk,
és feltegyenek egy csomó kíváncsi kérdést. Majd az interjún szánok rájuk
időt, de előtte nem.

– Paranoiás vagy?

– Igen, teljesen. Nem bízom a sajtóban. Túl sokszor vertek át

engem.– Savannah követte vissza a társasházába. Megtisztított egy
helyet az asztalnál, és felkaptak egy kis vizet, és leültek.

– Rendben, – mondta Savannah, és elővett egy papírlapot az

aktatáskájából. – Mivel ez a helyi hírek és nem országos hírek,
valószínűleg csak arról fognak kérdezni, hogy ebben a szezonban a
Tradersnél vagy. Ne feledd, hogy az ő feladatuk az, hogy a helyi
csapatukkal beszéljenek, nem kimondottan veld. Találkoztam Hal
Marbrookkal, és korábban is dolgoztam vele a csapat nevében. Tizenöt
éve dolgozik ennél a hálózati sportágnál. Kedves ember, és nagyon jól
ismeri a Traderst. Tisztában van a csapat igényeivel és azzal, hogy mit
kockáztattak, hogy alkalmazznak téged. Tehát lehet laza lesz egy kicsit a
Traders iránti elkötelezettsége miatt, de a múltbeli vitáid miatt nyomást
fog rád gyakorolni. Készülj fel erre.

– Mindig mindenre felkészültem, ha a sajtóról volt szó. És egy

pillanatig sem kételkedem abban, hogy bármilyen kedves srác is Hal
Marbrook, az ő dolga, hogy egy szaftos történetet alkosson.

96.
 – Csak ne negatív gondolatokkal indulj. Még jól is elsülhet a dolog.–
Nem vette be.

– A médiának nem az a feladata, hogy a játékosokat jól színben

tüntesse fel. Az ő dolguk a nézettség megszerzése. A viták vonzzák a
nézőket. Ha exkluzív interjút készítesz vele, garantálhatom, hogy utánam
fog jönni.

A nő bólintott. – Ez is lehetséges, de nem hiszem. Szóval ne tervezz

vitatkozni vele, mert nem biztos hogy ez lesz. Legyél kedves, udvarias, és
mindenekelőtt mosolyogj. Vegyél egy csomó mély lélegzetet, és tarts
szünetet, mielőtt minden kérdésre válaszolsz. Gondold át a válaszodat.
Ne feledd, szükséged van a szülővárosodra a nyomodban. Nem fogod
megnyerni őket, ha feldühíted őket, mielőtt pályára lépsz az első
előszezoni meccseden. – Nem tudta megmondani, hogy ez volt a
szokásos módja, ahogy a nő a bánik az ügyfeleivel vagy csak azért
biztosította be magát, mert attól tart, hogy a férfi valami székdobáló
mániákussá válik az adásban...

– Tudod, attól, hogy összetűzésbe keveredtem néhányszor a

médiával, nem jelenti azt, hogy minden alkalommal felrobbanok, amikor
valaki a sajtóinterjút készít velem. Tényleg tudom, hogyan mutassam
magam egy interjúban.

– Valóban? Mert az utóbbi időben ebből nem sokat mutattál.

Oké, ezzel megfogta. – Bízz bennem. Bebizonyítom neked.

– Muszáj lesz, mivel engem bíztak meg, hogy átdolgozzam az

imázsodat, és ennek nagy része a médiával való kapcsolatoddal
kapcsolatos, és be kell vallanod, hogy ez nem mindig volt barátságos.

– Ezt elismerem.

97.
 – A felső vezetés azt várja el, hogy ez megváltozzon.

– És ez annyira szörnyek hangzik, mint a "vagy különben".

– Ez a "vagy különben" a felső vezetésnek szól. – A lány egy édes-

mint- a-pite mosolyt küldött felé, miközben azt a nem túl finom
fenyegetést mondta. Agyhalottnak kell lennie, hogy elmulassza és nem
volt agyhalott.

– Kezelni fogom.

– Biztos vagyok benne. Szeretnél átmenni néhány gyakorlati

kérdésen, hogy dolgozhassunk a lehetséges válaszokon?

Nevetett. – Semmi esélye. Inkább bilincseljenek egy székhez.

– Aha. És ez az, ami a múltban bajba kevert. Sokkal jobban

szeretném, ha jól felkészülnél bármilyen lehetőségre.

– És te is olyan jól tudod, mint én, hogy nem tudsz felkészülni arra,
amit esetleg rám dobnak.

– Nem, de gyakorolhatunk.

A férfi felállt, és felkapta a telefonját. – Nézd meg az időt. Át kellene

öltöznöm, nehogy elkéssünk.

– Cole. – A nő is felállt, hangjában a figyelmeztető hang világossá tette

a boldogtalanságát.

– Mindjárt visszajövök, Barackocska. – Megállt, a nő felé fordult. –

Hacsak nem akarsz bejönni a hálószobába, és felöltöztetni engem.

A nő keresztbe fonta a karját. – Kihagyom.

∞
SAVANNAH LÉLEGZET VISSZAFOGVA NÉZTE, AHOGY HAL
KEZET RÁZOTT Colelal. A hangstúdió előtt kellett várakoznia, ami úgy
98.
tűnt, hogy mérföldekkel odébb van. Nem mintha bármit tehetne Coleért,
még akkor sem, ha közvetlenül mellette ül. Nem tudta a szájába adni a
helyes válaszokat. Bármit is mond, a saját szavainak kell lennie. Hal
lassan elkezdett beszélni Cole szülővárosának St. Louis-hoz fűződő
kapcsolatáról. Cole eleinte nyilvánvalóan feszült volt, és úgy tűnt, hogy
megnyugszik Hal könnyed stílusától, amikor arról kérdezősködött, hogy
Cole hogyan illene be a Traders sorába. Cole remekül kezelte ezeket a
válaszokat. Lelkes volt, tényleg a Tradersről beszélt, megvitatta a
csapatot, és hogy mennyire izgatott volt, hogy egy ilyen nagyszerű
szervezet részese lehet. Tökéletes volt.

– Szóval áruld el, Cole. Figyelembe véve a múltad, és azt a tényt, hogy
gyakran rossz okok miatt kerülsz a rivaldafénybe, miért gondolod, hogy a
Traders kockáztatot vállal veled? – kérdezte Hal. Ó-ó. Látta a változást
Cole arckifejezésében, ahogyan a férfi hátradőlt a székében. Kérlek,
gondolkozz, mielőtt válaszolsz, Cole. Kinyitotta a száját, majd átnézett a
szobán a fülkére, ahol a nő ült. Mély levegőt vett, és azt mondta: – Nos,
Hal, nem hihetsz el mindent, amit rólam hallasz.

– Szóval az összes korábbi médiajelentés hazugság volt? – Rá

vigyorgott Halra. – Természetesen.

Hal hitetlenkedő pillantást vetett Colera. – Semmi, amit korábban

rólad nyomtattak, nem is igaz?

– Hé, nem vagyok kiscserkész. Ahogy mondtam, nem lehet mindent

elhinni, amit rólam mondtak. De ezek a dolgok még fiatalabb koromban
történtek. Tanultam néhány leckét.

– Tehát új lappal kezdesz a Tradersnél.

99.
 – Tiszta lap. Új kezdet. És a kérdésedre válaszolva, a Traders
hazárdjátékot vállalt velem, mert én vagyok az egyik legjobb szélső elkapó
a világon.

Hal nevetett. – Elég merész kijelentés, tekintve, hogy három

nagyszerű elkapó van a csapatban.

– Bízom a képességeimben. Nyilvánvalóan a Traders is. Különben

nem vettek volna be. De ahelyett, hogy csak arról beszélnénk, hogy mit
tehetek, remélem, te és a Traders-rajongók rávehetők arra, hogy
megnézzék, mire vagyok képes.

Savannah leresztette a vállait. Kiváló válasz. Hal pedig nem volt vitázó
kérdező, így nem ment bele a Cole múltjával kapcsolatos negatívumokba.
Cole és Hal kezet fogtak az interjú után, és Cole a fülkén kívül találkozott
vele. Rámosolygott a nőre.

– Átmentem?

– Jól csináltad.

– Jobban csináltam, mint csak jól, és ezt te is tudod.

A bejárati ajtó felé sétáltak, és kifelé. – Hal könnyed volt veled. Nem
fog senkit bemocskolni a Traderseknél, mert nem akarja kockára tenni az
öltözőbe szóló sajtó átjutását. Az igazi próbatétel akkor jön, amikor
szembe kell nézned a nemzeti médiával. De mint első teszt, átmentél.

– Elég jó.

– Végig kell mennünk néhány kérdésen, amelyek az interjúk során

felmerülnek. – Elővette a telefonját a zsebéből, és átlapozta a naptárát. –
Holnap délután van egy kis szabadidőm.

100.
 Cole megrázta a fejét. – Nem lehet. Közeleg Gavin esküvője, és én
vagyok az egyik vőfély. Rengeteg… esküvői dolgom van a következő
napokban.

– Ó, helyes. Rendben. Hétfőn kezdjük.

– Ez menni fog.

– Azt hiszem, akkor megyek. – A lány a kocsijához sétált, és a férfi

kinyitotta az ajtót.

– Savannah. – Megfordult.

– Igen?

– Akarsz beszélni a tegnap estéről?

– Mi van a tegnap estével?

– Az a csók közted és köztem. És ami tegnap este nálad történt.

– Nem történt semmi, Cole. Mindenesetre semmi olyan, ami

megismétlődik, szóval nincs miről beszélni.

– Ha így akarod játszani.

– Igen. A legjobb, ha a kapcsolatunkat szigorúan üzleti jellegűnek

tartjuk. – A köztük lévő kémia megijesztette. Savannahnak vigyáznia
kellett körülötte, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ami történt, soha
többé nem fordul elő. És tudta, hogy a férfi vonzódik hozzá. Látott egy
mosolyt átsuhanni az arcán, ami hamar eltűnt.

– Persze. Hétfőn találkozunk. – Elindult, és a lány beült a kocsijába.

Most a nőn volt a sor, hogy mosolyogjon.

Jóval hétfő előtt látni fogja.

101.
 NYOLC

NYOLCKOR COLE a templom hátsó részénél lévő kis, fullasztó

teremben állt, klausztrofóbiásnak érezte magát, és azt kívánta, bárcsak
már vége lenne ennek, hogy a bárban lehessen. De bármit megtenne az
unokatestvéréért, Gavinért, beleértve azt is, hogy itt ácsorog, hogy
megvárja a szertartást, amely már tíz perce csúszott. – Ráhagytam Lizre
mert szüksége van a belépőre, – mondta Gavin, miközben kinézett az
ablakon.

– Talán cserbenhagyott téged. – Gavin a bátyjára, Mickre pillantott.

– Meg fog jelenni. Vagy levadászom és megölöm.

Mick ezen nevetett. – Tudod, hogy egy templomban vagy.

– És Isten ismeri Elizabethet. Megbocsátana nekem. – Cole a fejét

rázta. Az esküvők annyira nem az ő stílusai voltak. Meleg és párás volt
ma, és ez a szmoking nem segített. És az sem, hogy szardíniaként
zsúfolták össze ebben az apró kis szobában egy csomó férfival, akik közül
az egyik járkált. Mick telefonja megcsörrent, felvette és hallgatott. – Oké
bébi. Mosolyogj szépen, amikor lejössz a folyosón. – Zsebre vágta a
telefont. – Tara azt mondta, hogy körülbelül tíz perc múlva kezdjük.

Gavin felnyögött.

– Hé, legalább megjelenik, – mondta Cole.

– Igen. Vége lesz, mielőtt észrevennéd. És akkor kezdődik az egész

szolgaéleted. – Dedrick, Gavin egyik csapattársa és legjobb barátja
hatalmasat vigyorgott Gavinre.

Gavin nevetett. – Remélem, Deed, mert péntek este meccsünk lesz.

102.
 – Nem hiszem el, hogy nem a holtszezonban házasodsz meg. –
mondta Cole.

Gavin furán pillantott Colera.

– Nyilván még nem ismered annyira a hamarosan leendő feleségemet

és az új ügynököd. Most júliusban akarta az esküvőt, és az istenért is
megkapja, még akkor is, ha a baseballszezon kellős közepén és szerda
este van. Az All Star szünet köré szervezte, hogy legyen néhány
szabadnap.

– A szezonunk körül kellett megterveznie, – mondta Tommy, az egyik

csapattárs, miközben begombolta és kigombolta kabátját. – A feleségem,
Haley azt mondta, Liz elég határozott volt.

– Szóval gondolom, elhalasztod a nászútat?

Gavin vállat vont. – Igen. De novemberben megyünk a Fidzsi-

szigetekre.

– Miután megnyertük a Világbajnokságot, – mondta Dedrick.

– A pokolba is még jó, – mondta Tommy lepacsizva Dedrickel.

– Ha nem lesz terhes addigra, – Dedrick tette hozzá.

Gavin nevetett. – Megteszek minden tőlem telhetőt.

– Őrültek vagytok. – Mick odament Gavinhez, és megigazította a

nyakkendőjét. – És a menyasszonyod is.

– Mondj olyat, amit nem tudok, – mondta Gavin. – De szeretem őt.

Mit tehetnék? Júliusi esküvő. Különben sem érdekli annyira a nászút.
Számára minden az esküvőről szól.

103.
 Mick bólintott. – Taranak is. Csak erről tud beszélni a saját esküvőnk
óta. Ez és a babacuccok most, hogy terhes. Kiborult attól, hogy át kell
alakítani a ruháját.

Cole megrázta a fejét. – Nők, szerelem, házasság, esküvők és babák?

Emlékszem, amikor csak a sportra gondolhattunk. És a megfektetésre.

– Ha megtalálod a megfelelő nőt, akkor is megfektetnek, – mondta

Dedrick a szemöldökét ráncolva.

– Abszolút – mondta Mick, és megveregette Cole hátát. – Csak várj,

unokatestvér. Közeleg a leszámolás napja.

Cole gúnyos horkantást hallatott. – Nem nekem. Nem érdekel.

Mick megértő pillantást vetett Gavinre. – Úgy tűnik, nem is olyan

régen mindketten ugyanígy gondolkodtunk.

– Igen. Nagyot fogsz koppanni, ha megtörténik.

– Minden házas férfi ugyanazt mondja. Jegyezd meg amit mondok.

Egyedül maradok.

Mick felvonta a szemöldökét. – Nem akarsz pénzt feltenni rá?

Cole a szemét forgatta. – Persze.

Gavin átkarolta Cole vállát. – Százzal beszállok.

– Én is, – mondta Mick. – Benne vaygok. A legkönnyebb pénz, amit

valaha is kereshetek.

– Balek, – mondta Dedrick, miközben elment mellette. – Találkozni

fogsz a pároddal. Minden srác ideje eljön.

– Nem ennek a srácnak. Úgy szeretem az életem, ahogy van.

∞
104.
 SAVANNAH ÚGY GONDOLTA, HOGY AZ ESKÜVŐ csodálatos volt.
Elizabeth egy hétköznapi napon is lenyűgöző volt, de ma úgy nézett ki,
mintha egy menyasszonyi magazin címlapjából lépett volna ki. Pánt
nélküli tüllruhája fehér volt, aminek hosszú derékrésze egyszerű, de
elegáns volt.

Vörös haja fel volt kötve, néhány tincs lágyan keretezte a nyakát és az
arcát. Savannah lélegzete elállt, így csak elképzelni tudta, milyen hatással
volt Gavinre, aki döbbenten nézett, amikor Gavin apja bekísérte Lizt a
folyosón. Cole sem tűnt túl gáznak, mint az egyik vőfély. Akár az
edzőteremben izzadt, akár egy szmokingba öltözött, egyszerűen
elbűvölte. Nem tudta levenni róla a szemét, kétségtelenül ezért volt olyan
hírneve, mint az összes Riley férfinak. Nem volt kétséges, hogy pusztító
génállományról van szó. A szertartás csodálatos volt, ahogy Elizabeth és
Gavin gyengéd szavakat osztottak meg szeretetükről és
elkötelezettségükről. És bár az esküvő hétköznap este volt, a szálloda,
ahol a fogadást tartották, tele volt a családdal, barátokkal és Gavin
csapattársaival. Valószínűleg segített, hogy a következő szériájuk egy
hazai meccs volt. A szálloda báltermét halványsárga és lila keverékével
díszítették, a sötétlila pedig a koszorúslányok ruhájához illett. A
bálteremben található virágok, amelyek lélegzetelállító orchideák voltak,
egyszerűen lenyűgözőek. A násznépet kiáltások és tapsok kísérte, majd
Savannah majdnem elájult a romantikus első tánctól. Egyértelmű volt,
hogy Elizabeth és Gavin nagyon szerelmesek. Szeretné, ha egyszer egy
férfi így nézne rá – mintha ő lenne az egyetlen ember a szobában, és nem
létezne senki és semmi más. Létezett ilyen szerelem? Muszáj, mert ez
látszott ennek az új házaspárnak az arcán, mások pedig mosolyogtak a
boldogságtól. Átérezte, bár még soha nem tapasztalta sem saját magán,
sem közeli kapcsolataiban. Ahogy a tekintete a menyasszonyt és a
vőlegényt körülvevő násznépre vándorolt, megpillantotta Colet, aki

105.
véletlenül őt nézte, ugyanabban a pillanatban. A nő odamosolygott, de a
férfi összevonta a szemöldökét, majd elfordította a tekintetét. Érdekes. A
násznép táncolt, képek készültek, és Savannah helyet kapott az asztalnál
Gavin néhány csapattársával és azok feleségével. Cole a főasztalnál ült, az
egyik koszorúslány mellett – Elizabeth új sógornőjével, Jennaval.

Cole unokatestvére volt, ha Savannah jól emlékezett a családfára.

Jenna tökéletesen imádnivaló. Rövid, sötét haja volt, a végén lila
csíkokkal, amelyek passzoltak a ruhájához. És egy nagyon dögös és
gyönyörű srác ment oda hozzá, és megcsókolta, amitől Jenna
elmosolyodott.

– Jól szórakoztok? – Elizabeth és Gavin asztalról asztalra jártak.

– Gyönyörű esküvő volt. Még soha nem láttam két embert, akik
nyilvánvalóan ennyire szerelmesek lettek volna.

Elizabeth elvigyorodott. – Tudom. Kicsit émelyítő, nem?

– Egyáltalán nem. Nagyon romantikus.

– Nem tehetek róla. Ez minden, amire valaha is vágytam, a hülye

tündérmese meg minden.

Megfogta Gavin kezét, és bemutatta Savannahnak. Gavin megrázta a

kezét. – Hihetetlen új feleséged van.

– Folyton ezt mondogatja nekem, – mondta vigyorogva, majd csókot

nyomott az ajkára.

Elizabeth a bordái közé könyökölt. – És tessék, azt hittem, elbűvölő

lesz az éjszaka hátralévő részében.

– Ennél jobban ismersz. – Gavin elballagott, hogy beszéljen a

csapattársaival, Liz pedig helyet foglalt az egyik üres székben, Savannah
mellett.

106.
 – Imádom a dizájner cipőket és minden mást, de a lábam kinyír. Az
összes fotózkodás is.

Savannah nevetett. – Biztos vagyok benne, hogy a fényképek

lenyűgözőek lesznek. Imádom a lila ruhákat a koszorúslányokon.

– Teljes mértékben Tara ötlete. – Liz a válla fölött Tarára nézett, aki
valakivel beszélgetett a szoba túloldalán. – Hát nem imádnivaló? És az a
babapocak. Még csak nem is vagyok babázos fajta, de ettől a biológiai
órám gyorsan ketyeg.

– Te és Gavin családot akartok alapítani?

Elizabeth bólintott. – Egyszer majd. Szegény kölyök. Én mint anya.

Savannah megragadta Liz kezét. – Csodálatos anya leszel.

– Remélem. Most, hogy Tara terhes, és Jenna az esküvőjét tervezi

Tylerrel – olyan, mintha az egész Riley-stáb családi módra váltana. Nem
hiszem el, hogy már a babákon gondolkodom. Ha Gavinen múlna, már
terhes lennék, de úgy döntöttünk, várunk az esküvő utánig, hogy a szülei
ne öljenek meg minket.

Savannah nevetett. – Néha szórakoztató a régimódi módon csinálni.

Liz vállat vont. – Azt hiszem. De e hónap után kidobom a

fogamzásgátló tablettákat. Nem is érdekel, ha terhes leszek a nászúton. –
Liz pozitív energiáktól ragyogott.

– Olyan boldognak tűnsz. És olyan nyugodtnak.

– Tudom. Ha egy évvel ezelőtt azt mondtad volna, hogy férjhez

megyek, és a babák születéséről beszélek, a képedbe nevettem volna. Azt
hiszem, most rajtam a sor, hogy nevessek.

– Azt hiszem, a szerelem megváltoztat. Legalábbis én ezt hallottam.

107.
 – Ó, várj csak, Savannah. Ha találkozol a megfelelő sráccal, az olyan,
mint egy robbanás. És ledönt a lábadról.

– Lányok, miről pletykáltok? – Savannah felnézett, és Tarát

odahajolva találta. Annyira gyönyörű volt, és a terhesség csak fokozta az
arcán a ragyogást.

– Férfiak. Házasság. Babák, – tette hozzá Liz, és megdörzsölte Tara

pocakjának enyhe dudorát.

– Ó, istenem. Nem nézek ki terhesnek. Inkább úgy, mintha túl sok

tésztát ettem volna.

Savannah felnevetett. – Teljesen terhesnek tűnsz. Ragyogsz tőle.

Tara megfogta az arcát. – Tényleg? Teljesen ragyogónak érzem

magam. Ez csodálatos. Nathan után… – Savannahra szegezte a tekintetét.
– Nathan a fiam. Odamutatott a szoba túloldalán lévő tinédzserek
csoportjára.

– Olyan jóképű, – mondta Savannah.

Tara elvigyorodott. – Köszönöm. Tizenhét éves, és el van keseredve,

hogy az anyja – hogy is fogalmazott? – Ó, megvan. „Felcsináltak pedig
olyan öreg vagy, anya”. – Nevetett. – Mindenesetre, miután olyan régen
volt Nathan, olyan, mintha mindent elölről kezdenénk.

Tara mindkettőjükre nézett, majd vállat vont. – A pokolba is, minden

kezdődik elölről. Mire is gondoltam?

– Hogy szereted Micket, és szeretnéd gyerekeket szükni neki? –

kérdezte Elizabeth.

Sóhajtott. – Igen. Erre gondoltam. És nagyon boldog vagyok, hogy

újra megtehetem.

108.
 Savannah kihúzott egy széket. – Ülj le. Mesélj el mindent a babákról,
és hogy ezt másodjára csinálod.

– Köszönöm. Szeretem ezt a helyet a sarokban. Elbújhatok a férjem és

a fiam elől.

– Kétlem, hogy sokáig. Azt hiszem, Mick nagyon óv téged.

Tara grimaszolt. – Ez borzalmas. Figyeli, mit eszek, figyeli, hová

megyek, mit emelek. Úgy bánik velem, mintha törékeny lennék, és össze
fogok törni. Örülök, hogy kezdődik a futballszezon, és eltűnik a
sarkamból. Bár Nathan ugyanolyan rossz, ha rajtam tartja a sasszemét.
Azt hinné az ember, hogy ez az első alkalom a történelemben, hogy egy
nő terhes. Aligha vagyok tojás. Nagyon egészséges vagyok, az orvos
szerint minden rendben van, és a szokásos módon folytathatom a
dolgaimat, amíg nem tervezek bungee-jumpingot, ami egyébként nem
szerepelt a közelgő napirendemen.

Liz nevetett. – Basszus. Én pedig ezt szerettem volna megvenni neked

a születésnapodra.

– Ha-ha. Hamarosan akkora leszek, mint egy ház. Rögtön hatalmasra

nőttem Nathannel, és az apja – bár magas – közel sem volt akkora, mint
Mick. Végem van.

– Nem hiszem el, hogy mindannyian itt bujkáltok. – Jenna odajött és

odahúzott egy üres széket. – Senki sem szólt nekem, hogy lánytalálkozót
tartunk.

– Rögtönzött. – mondta Liz. – Pihentetem a lábaimat.

– Mondtam, hogy fájni fognak. – mondta Jenna, és Liz cipőjére

mutatott. – De nem. Ragaszkodott hozzá, mert gyönyörűek.

109.
 Liz felemelte a ruháját. – Nem egyszerűen gyönyörűek, hanem
kibaszottul gyönyörűek, és én megbirkózom a fájó lábakkal. De most
ücsörgök azért néhány percet a lányokkal.

– Gyönyörűek a cipők. – mondta Savannah, és megcsodálta a

Swarovski kristályokkal díszített ezüstös tűsarkú cipőket.

– Megér néhány hólyagot. – Liz felemelte az állát, és Jennára nézett.

– Látod? – Jenna a szemét forgatta. – Inkább mezítláb lennék.

– Te igen. Valószínűleg összeházasodnál valamelyik parkban, egy

réten, vagy valami undorítóan lázadóan, – mondta Liz fintorral.

– Valószínűleg. Biztosan felveszem a „mezítlábas” szót az esküvői

listámra, tudván, mennyire fogod szeretni.

– Ribi.

Savannah nevetett. Biztosan ilyenek voltak a nővérek és egy összetartó

család. Sajgott a bajtársiasság után, a titkok megosztása és a családi
kötelékek után, amelyek soha nem volt meg neki. Biztosan tiszta izgalom
Tara, Liz és Jenna számára.

– Gyerünk, te nő. Ideje táncolni. – Gavin odajött és felrángatta Lizt a

székből. Lesütötte a szemét. – Nézd, ahogy azt hiszi most, hogy az övé
vagyok.

Lehet, hogy panaszkodott, de a melegség és a szeretet nyilvánvaló volt

a szemében. A lány elvigyorodott, és a férfi karjaiba csúszott, és kimentek
a táncparkettre, miközben egy lassú dal hallatszott, és a fotós képeket
készített.

– Istenem, annyira tökéletesek egymásnak. – mondta Jenna. – Tiszta

könny vagyok.

110.
 – Eljön a te napod is. – Egy magas, gyönyörű, sötét hajú férfi csókolta
meg Jenna tarkóját. Megfordult és elvigyorodott. – Nem elég hamar. –
Jenna bemutatta Savannaht vőlegényének, Tylernek, aki Jenna
elmondása alapján a St. Louis-i The Ice jégkorongcsapatban játszott.

– A sportnak a Riley család vérében kell lennie, – mondta Savannah.

– Még hacsak beleházasodsz is.

Jenna nevetett. – Hidd el nekem. Minden tőlem telhetőt

megpróbáltam hogy elkerüljem.

– Ez igaz, de levettem a lábárol a bájommal, – mondta Tyler.

Felrántotta Jennát a székről. – Táncoljunk.

Mick is odatalált, és megragadta Tarát. – Van kedved megmutatni a

többieknek, hogyan kell ezt csinálni?

– Micsoda? Megengeded, hogy táncoljak? Biztos vagy benne, hogy ez

nem ellentétes azon dolgok hosszú listájával, amelyeket nem szabad
megtennem?

– Hé, én csak az értékes rakományodról gondoskodom.

– Az értékes rakomány rendben van. És szívesen táncolok veled, amíg

nem próbálsz körbecipelni a táncparketten. – Elsétált Mick karjában,
Savannahra kacsintva. Savannah felsóhajtott, miközben a szerelem és a
családtagok körülvették. A családról beszélve… Átkutatta a sötét
báltermet. Figyelte Colet, aki egy pár mellett állt, akik bizonyára a szülei.
A férfi kerülte őt, és tudta, miért. Felállt, és elindult felé. Háttal állt neki,
miközben az anyjával és az apjával, valamint egy lenyűgöző barnával állt
ott, aki néhány évvel fiatalabbnak tűnt nála.

– Helló, Cole! – Megfordult, és határozottan boldogtalannak tűnt. A

szülei rámosolyodtak, majd várakozóan néztek Colera.

111.
 – Ő itt Savannah Brooks. A csapatnak dolgozik, és velem is. Savannah,
ők a szüleim, Jack és Cara Riley, valamint a húgom, Alicia.

Savannah kezet fogott velük. – Nagyon örülök, hogy megismerhetek

mindenkit.

– Én is örülök, hogy megismerhetlek, Savannah, – mondta Cara. –

Pontosan mit csinálsz a Tradersnek?

– Közösségi kapcsolatokat építek.

Cole a szemeit forgatta.

– Ó. Ez szép. Szóval dolgozol néhány dolgon Colelal közösen.

– Igen. Mivel ő új a csapatban, az én feladatom, hogy szorosan

együttműködjek vele, hozzászoktassam a csapathoz, és a Tradershez
társítsam az arculatát.

– Jó üzlet, – mondta Jack. – Ő egy nagyszerű játékos, és pokolian

boldogok vagyunk, hogy most a hazai csapatban játszik.

– Ebben biztos vagyok. A csapat nagyon örül neki.

Az anyja átkarolta Cole derekát. – Mióta elkezdett futballozni,

hiányzik nekünk. Sokat utazik, és ritkán van otthon, kivéve a holtszezont.
Jó lesz, ha a közelben lesz a családi vacsorákon. Te is gyere el, Savannah.

– Nem.

Mindenki Colera nézett.

– Cole, ez udvariatlan volt.

– Bocsi. De tudod, mit érzek a munka és az otthoni élet keveredésével

kapcsolatban.

112.
 Megpaskolta a fia karját. – És tudod, mit érzek amiatt, hogy durva és
ellenszenves vagy.

Savannah felé fordult. – Mivel még nem kezdődött el a szezon, gyere

el. A vasárnapi vacsora ötkor van.

Cole utálta ezt. Tökéletes lehetőség, hogy jobban megismerje őt a

családján keresztül.

– Köszönöm a meghívást. Nagyon szeretném.

Érezte Cole tekintetét magán, de úgy döntött, hogy figyelmen kívül

hagyja. Ehelyett a húgához fordult. – Alicia, mivel foglalkozol?

– Sportorvos vagyok. A St. Louis Rivers baseballcsapattal dolgozom.

Ez egy viszonylag új pozíció számomra, ezért nagyon izgatott vagyok.

– Ó, milyen kiváló mezőny.

– Nagyon büszkék vagyunk. – mondta Cara, és nyilvánvalóan

sugárzott a büszkeségtől.

– Ez egy nagyszerű karrier. – mondta Alicia vigyorogva. – Szerencsére

a családom mindig tele volt olyan palikkal, akiken kísérletezhetek.

Savannah nevetett. – Biztos vagyok benne, hogy ez így van. És a

Rivers. Milyen csodálatos csapat. Gratulálok.

– Köszönöm. Örülök, hogy velük dolgozhatok. Kiváló orvosokból és

terapeutákból álló csapatuk van.

– És sportolókkal, – tette hozzá Savannah. – Szerencséjük van, hogy

vagy nekik. Szeretnék többet megtudni arról, hogy mit fogsz tenni értük.
A sportorvoslás nagyon érdekes terület.

– Táncoljunk! – Cole megragadta a karját.

A nő elszakította a tekintetét Aliciáról. – Mi?

113.
 – Tánc. Zene. Táncparkett.

– Ó. Rendben. – Ránézett a férfi szüleire és húgára.

– Elnézést. Jó volt találkozni mindannyiótokkal. – Tudta, mit csinál.

Mondhatott volna nemet is a táncra, de ez udvariatlan lett volna, és a
férfi remekül csinálta, ezért nem akart rátenni még egy lapáttal. A férfi
magához húzta – szorosan.

– Mit keresel itt?

– Meghívtak.

– Ezt a minap nem említetted.

A nő vállat vont. – Azt hitted, hogy nem leszek itt.

– És csak úgy kaptál egy meghívást Elizabethtől. – Sóhajtott. – Öt éve

ismerem Elizabethet. Ő és én barátok lettünk. Meghívott az esküvőjére.
Szeretnéd, ha áttáncolnálak hozzá, hogy megerősíthesse ezt?

– Nem. – A teste megfeszült, ahogy a zenére imbolyogtak. – Mi volt ez

a szüleimmel és a húgommal? – A nőre nézett.

– Bemutatkoztam a családodnak.

– Én erre már nemet mondtam.

– Nem lett volna helyénvaló figyelmen kívül hagynom téged. Együtt

dolgozunk.

– Senkinek nem kellett tudnia.

– Aligha kell betuszkolnod a szekrénybe, Cole.

Felemelte a fejét, és körülnézett. Megszorította a kezét, hogy magára

vonja a figyelmét. – Amit te és én együtt csinálunk, az köztünk marad.
Semmi olyat nem mondtam a családodnak, ami miatt aggódnod kellene.

114.
 Röviden bólintott. – Bár nem hiszem, hogy szégyenkezned kellene
miatta.

– Nem szégyellek semmit, amit teszek.

– Biztos vagy ebben? Miért érzed úgy, hogy el kell rejtened, mintha
valami mély, sötét titok lennék?

– Megmondtam. Szeretem a magánéletemet elkülöníteni a szakmai

életemtől.

– Úgy tűnik, ez jól megy az unokatestvérednek. Nézd meg Gavin

összes barátját az esküvőjén. Olyan sokan vannak a csapatából.

– Ez az ő dolga, nem az enyém.

– Talán a te dolgodnak is lennie kellene. Ha barátságot kötsz a

csapattársaiddal, az jobb játékélményt tesz lehetővé...

– Nincs semmi baj azzal, ahogy játszom.

– Befejezhetem? – Összeszorította az ajkát. – Jobb játékot tesz

lehetővé, és elősegíti a csapatbarátság érzését. Biztosan tudod ezt abból,
mivel gyerekkorod óta csoportos sportokat űzöl, a gimnáziumonban,
majd az egyetemen is. A csapatnak összetartó egységnek kell lennie
ahhoz, hogy kiemelkedő hatékonysággal működjön. Ha egy fogaskerék
eltörik a kerékben, az egész csapat szenved.

– Oda sorakozom fel, ahol kell, és elkapom a labdát, ahogy kell. A

statisztikáim magukért beszélnek.

Elfordította a tekintetét. Újra megszorította a férfi kezét, hogy magára

vonja a figyelmét. – Ugyanígy a viselkedésed, és az a tény, hogy egyetlen
csapat sem hajlott rá, hogy megtartson téged az egész idő alatt, amíg az
NFL-ben voltál. Ez sokat mond.

115.
 – Nem dolgozni jöttem ma este, Savannah.

Csalódottan a beszélgetés miatt, elengedte a férfi kezét. – Tudod mit,

igazad van. Én sem. Lazíts, és élvezd az unokatestvéred esküvőjét.

∞
BASSZA MEG.

Cole nézte, ahogy Savannah elsétál. Megbántotta az érzéseit. Vagy

talán lehet, hogy nem. Hideg volt és precíz, és végezte a dolgát,
függetlenül attól, hogy mit mondott neki, hogy meghívták az esküvőre.
Lehet, hogy gyönyörűen néz ki egy fekete ruhában, amelyen
domborulatai és csodálatos lábai látszottak, de az eljövetelének ide ma
este az egyetlen oka – szemmel tartani őt, figyelemmel kísérni a
viselkedését, és jelentést tenni a csapatnak. A nő volt a legrosszabb
rémálma, és éppoly rossz, mint a média aki üldözi őt. A vállának
kopogtatása miatt arra kényszerült, hogy elforduljon Savannah
visszahúzódó alakjátol.

Elizabeth volt az, aki Gavinnel táncolt. – Hé, gyönyörű! – mondta,

savanyú arckifejezését vigyorra cserélve. – És te is jól nézel ki, Liz.

Gavin felhorkant. – Megkaphatod a menyasszonyomat egy kicsit,

mivel a táncparkett közepén állsz partner nélkül. Beszélnem kell a
fotóssal.

– Örömmel.

A karjába vette Elizabethet, és körbevezette a parketten.

Liz nevetett. – Elveszítetted a táncpartneredet?

– Kellett egy kis… ő… szünetet tartania.

– Aha.

116.
 Megforgatta a nőt, remélve, hogy nem fognak Savannahról beszélni.
Liz felvonta a szemöldökét. – Nem vagy egyszerű ügy.

– Minden futballista ilyen, édesem.

– Igen, igen. Ezt mondják mindannyian nekem. Szóval mi a helyzet

Savannahval? Láttalak kettesben táncolni.

– Remekül megy.

– Az összeszorított állkapcsodból azt gondolom, hogy hazudsz nekem.

A férfi kíváncsi tekintetével találkozott. – Ez az esküvőd napja. Ebbe

ne menjünk bele.

– Ó, gyerünk. Mondd el, mi folyik itt.

Csalódottan fújta ki a levegőt. – Nézd, beletörődöm, hogy betörjön a

munkahelyemre, de nem volt joga ma este itt lenni. Nem szeretem, ha
belevág a magánéletembe.

A nő nevetett. – Az egód soha nem lep meg. Azért van itt ma este,
mert meghívtam. Igen, ő az, akit a játékosoknak ajánlok, de ő is jó
barátom, és évek óta az.

– Ó.

– Te olyan hülye vagy. Mit gondoltál? Hogy üldöz, vagy ilyesmi?

– Vagy ilyesmi.

– Nem hiszem, hogy olyan fontos vagy neki. Te csak egy munka vagy,
Cole. Ne viselkedj úgy, mint egy tuskó. És hidd el, amikor ezt elmondom,
mert most már családtag vagy. Különben nem zavarna, mert púp vagy a
hátamon.

Lenézett rá, elkapta a csillogást és a vigyort, amin nevetnie kellett.

117.
 – Igen. Oké. Helyrehozom.

– Tedd azt. Megyek, megkeresem a szexi férjemet. Ó, Istenem.

Mostmár van férjem. Talán előbb egy korty tequilára van szükségem.

Felemelkedett, megcsókolta az arcát, és elment. Igen, szóval egy

seggfej volt. És túlságosan érzékeny, mint ahogy Savannah mondta neki.
Felkapott egy sört, és Savannaht egy asztalnál találta, amint egy pohár
bort szopogat.

Kiúzott egy széket. – Oké, szóval tévedtem. Megint. – A nő mosolygott

rá, nyilvánvalóan nem megbántottan vagy idegesen.

– Csodálkozom, hogy nem fulladsz meg ezektől a szavaktol.

– Hé, tudom, hogyan kell bocsánatot kérni, ha tévedek.

– Akkor egy lépést teszünk a helyes irányba, nem igaz?

– Mi együtt, te és én, vagy vagyok én és az arculatom? – A lány

ajkához emelte a poharat, és ivott egy kortyot.

– Azt hittem, már megállapítottuk, hogy ma este nem dolgozom. –

Hátradőlt a székben, és kortyolt egy korty sört. – Szóval egyedül vagy itt
ma este?

– Igen.

– Randizol valakivel?

– Jelenleg nem.

– Elképzelem, hogy valaki aki olyan szép, mint te, elég aktív társasági
életet él.

Összeráncolta a homlokát. – Cole, te véletlenül sem udvarolsz nekem,

ugye?

118.
 A férfi mosolygott rá. – Dehogy. Csak próbállak megismerni. Ha
együtt fogunk dolgozni, ennek kétirányúnak kell lennie. Azt hiszem, egy
kicsit többet kellene megtudnom rólad is.

– Nem hiszem, hogy ebbe beletartozik, hogy bármit is tudj a randizási

szokásaimrol.

– Miért nem? Te mindent megtudhatsz az enyémről.

– Neked nincs ilyened.

Feldühítette, hogy a nő annyira magabiztosnak tűnt ebben a

kijelentésében. – Lehetne egy barátnőm.

– De nincs.

Felvonta a szemöldökét. – Honnan tudod?

– Ez a munkám része.

Előrehajolt. – Te mindent tudsz rólam, de én közel sem tudok eleget

rólad. Kényelmesebben fogok veled dolgozni, ha megismerlek.

Megforgatta az italát a pohárban. – Szép próbálkozás.

– Szóval vannak titkaid.

– Nem, nincsenek.

– Mindenkinek vannak, Savannah.

– Nincs titkolni valóm. Egyszerűen nem hiszem, hogy a magánéletem

a te dolgod.

Élvezte a nőnek ezt a pimasz oldalát, de nem volt benne biztos, hogy a
lány valóban azt akarja-e, hogy a saját dolgával foglalkozzon, vagy ez a
kacér flörtölési módja. Csak egy módja van annak, hogy megtudja. –

119.
Látod, ez titokzatossá teszi, mintha rejtegetnivaló csontvázak lennének a
szekrényedben.

Főleg, amikor olyan hideg déli pillantást vetett rá.

– Talán egy volt férj, vagy valami botrány?

Elnézően mosolygott rá. – Ne feledd, Cole, ez rólad szól. Nem rólam.

– Felállt, és megfogta a táskáját.

– Elmész?

– Igen.

– A buli még nem ért véget.

– Nekem igen.

– Tehát gyáva vagy.

Elhallgatott. – Nem vagyok az.

– Akkor miért futsz, amint megpróbálok belekukkantani a

magánéletedbe?

Letette a táskáját az asztalra. – Ennek semmi köze az életemhez. Azt

hittem, elégedett vagy azzal, hogy elkerülsz engem ma este. Nem azt
akartad, hogy kikerüljek az képből?

– Azt akarom, hogy kikerülj a magánéletemből.

– Ez nem lehetséges. Tehát döntsd el, mit akarsz.

Amit akart, az az volt, hogy meztelenre vetkőzzön, és az ágyában

feküdjön. Úgy gondolta, hogy ez annyira személyes volt. De el tudja
választani őt élete többi részétől is. Ha ezt meg tudja csinálni, és azt
csinálja vele, amit akar, akkor elégedett lenne. Amikor egy lassú dal szólt,
kinyújtotta a kezét.

120.
 – Adjunk még egy esélyt annak a táncnak.

Felnézett rá. – Először nem voltál olyan jó.

– Most megsértődtem. Jóvá kell tennem ezt.

Megfogta a kezét, és a táncparkettre vezette, magához húzta, és erősen

a háta köré fonta a karját. Tekintete találkozott az övével, és mint mindig,
amikor közel volt hozzá, belélegezte. Őszibarack illata körbevette őt. Jól
érezte magát a férfi karjaiban, mintha hozzá illene. A bőre puha volt, és
egy kicsit tökéletes, ahogy a testük egymáshoz fészkelődött. Nem
dörgölözött neki, és nem húzta végig a kezét a testén, mint a lányok a
klubban. Ehelyett hagyta, hogy vezessen, megelégedve azzal, hogy a
karjaiban „lehet”. El kellett ismernie, hogy ez is tetszett neki. Ebben
semmi őrület nem volt, annak ellenére, hogy jelenleg sok piszkos
gondolat motoszkált a fejében.

– Most őszinte vagyok veled, Savannah. Nagyon szeretnélek

megismerni. Sok időt töltünk azzal, hogy rólam beszélünk. Mesélj
magadról. – Egy pillanatra óvatosságot látott a szemében, mielőtt a lány
maszkja újra a helyére került.

– Nem sok mesélnivalóm van. Georgiában nőttem fel, ott jártam

iskolába. Közvetlenül a főiskola elvégzése után kaptam első
munkahelyemet a PR területén, amiből kialakult a jelenlegi arculati
tanácsadói pályafutásom. Azóta is ezt csinálom.

– Ez egy rövid életrajz.

– Nagyon jó vagyok a tömörségben. Ezen dolgozhatok veled. Neked

még hasznos is lehet, mert állandoan jártatod a szád. – A nő jól tudott
elhárítani.

121.
 – Szeretek magamról beszélni. Nyilvánvalóan többet, mint te, ami
arra késztet, hogy elhiggyem, van valami titkolnivalód. – Ismét az
óvatosság suhant át az arcán, mielőtt óvatosan elrejtette egy mosoly
mögé.

– Csak nem vagyok egomániás, mint egyesek.

– Ez kifinomult volt. – Megforgatta a nőt, ahogy a tempó gyorsult.

– Soha nem vagyok kifinomult.

– Akkor mondd el, mi jár a fejedben.

A tekintete közvetlen volt. – Azt akartad, hogy maradjak, mert azt

hiszed, hogy ágyba tudsz juttatni.

A fétfi felvonta a szemöldökét. – És?

– Semmi esély rá.

Ettől elmosolyodott. – Tudni akarod, mit gondolok?

– Számítana, ha nem?

– Valószínűleg nem. – Elkapta a lány ajkának enyhe ívét.

Akkor ki vele.

– Azt hiszem, nemcsak titkaid vannak, hanem szexuálisan is el vagy

nyomva. Ezért ez a munkád, hogy segíts másokon. Koncentrálsz valaki
másra, hogy ne kelljen a saját problémáiddal foglalkoznod – akármi a
fene is az.

A nő halk nevetést hallatott. – Garantálhatom, hogy nem vagyok

elnyomva szexuálisan. Pontosan tudom, mit kell csinálni egy férfival a
hálószobában, és erre többféle lehetőség is adódik. De köszönöm, hogy
felajánlottad a megmentésemet, Cole. Sajnos nincs szükségem a
megmentésre.

122.
 Elkezdett elhúzódni, de a férfi szorosan tartotta. – Nem csak
dobálozom a szavakkal, Savannah. Vonzódom hozzád. És tudom, hogy te
is vonzódsz hozzám. Azt szeretném tudni, hogy miért küzdesz olyan
keményen, hogy tagadd, ami köztünk van.

– Mert együtt dolgozunk. Határokat kell felállítanunk. – De nem

tagadta a vonzalmat. Ez előrelépés volt. Megint elhúzódott, és ezúttal a
férfi lazított rajta.

– Megint a táncparketten hagysz? – ugratta. Elhallgatott, majd az

övébe csúsztatta a kezét.

– Sétálj el velem. Menjünk a bárba és igyunk egyet.

Elment vele a bárba. A nő rendelt egy pohár pezsgőt, míg a férfi egy
whiskeyt. Az egyik bárszéken ült, miközben a férfi a bárpultnak dőlt.

– Találkoztál a családommal. Mesélj a tiédről. – Kortyolgatta a

pezsgőjét, és a táncparkettet bámulta. – Nincs sok mesélnivaló. Nagyon
jelentéktelen gyerekkorom volt. – Sok minden volt, amit nem mondott el
ebben a kijelentésében.

– Nincsenek bátyok vagy nővérek?

– Nem. Csak én.

– Mivan a nagynénikkel, nagybácsikkal vagy a nagyszülőkkel.

– Ezek közül egyik sincs.

– Szóval… akkor mi van? Árva vagy?

– Nem. – Végül ránézett. – Csak az anyám és én voltam.

– Ó. Meghalt az apád?

– Fogalmam sincs. Sosem ismertem őt.

123.
 – Jaj. Sajnálom, Barackocska.

A lány vállat vont. – Ne tedd. Nem hiányolhatsz valamit, amid soha

nem volt. Jól boldogultam nélküle.

– Mégis úgy gondolom, nehéz volt felnőni az egyik szülőd nélkül.

– Fogalmam sincs. Ahogy mondtam, soha nem volt velem, így nem
volt olyan, hogy hiányzott volna, vagy ilyesmi.

– Szóval anyukád beszállt, és kettős feladatot végzett?

Félrenézett, és világos volt, hogy már nem a jelenben van. – Valami

olyasmi. – Két nyeléssel leküldte a pezsgőspohár tartalmát, majd
lecsúszott a bárszékről.

– Most már tényleg mennem kell. Jó éjszakát, Cole.

Nem akarta hagyni, hogy elmeneküljön. Felnyitotta ezt a sebet, és

neki be kellett zárnia. Utolérte őt. – Várj.

Megállt, felnézett. – Most mi van?

– Sétáljunk vissza. Éppen most döntöttél le egy jókora pohár pezsgőt.

Mit szólnál, ha hagynád leülepedni, mielőtt vezetsz?

A lány megállt, majd bólintott. – Elfogadható. Kicsit ki kell

tisztítanom a fejem.

A hátsó ajtón kifelé menet felkapott egy üveg vizet. A kertek szépek
voltak, az ösvényt kiugró fák és bokrok szegélyezték. Az ösvény végén volt
egy vízesés, amit fent villogó fények világítottak meg. Azt hitte,
romantikus, de ami tetszett neki, az, hogy eldugott volt. És ami még jobb,
senki sem volt kint, ezért a karjába tette a lány karját, és lazán sétáltak.
Feltámadt a szellő, ami eltörölte a pokoli hőséget, amely napközben
borította be a várost. Legalább lélegezni tudtak anélkül, hogy a pára

124.
megfojtotta volna őket. Nem beszélt, ezért hagyta, hogy néhány percig
csendben forrjon a nő, amíg az ösvényen haladtak.

– Nincs szükségem arra, hogy kezeljenek.

Elhallgatott, feléfordult. – Nem ez a munkád?

– Tessék?

– Egy ideges gyönyörű nőt viszek sétálni. Te vagy az, aki kezeli az
embereket.

Megdörzsölte a halántékát. – Igazad van. Sajnálom.

– Nem. Én vagyok az, aki sajnálja. Nem kellett volna belenyúlnom a

magánéletedbe. Nem az én dolgom. – Elfordította a tekintetét, és egy
rózsabokorra nézett.

– Az én hibám. Soha nem beszélek róla.

– Lehet, hogy kellene.

Amikor a lány felé fordult, a férfi szomorúságot látott a szemében, és

azt kívánta, bárcsak visszaforgathatná az időt, és törölhetné azt az időt,
amikor a múltjáról faggatta.

– Az a legjobb, ha nem.

Nem értett egyet. A bent tárolt dolgok csak forrtak az emberbe.

– Nézd, én vagyok a világ legrosszabb embere, aki tanácsot ad, mert

nyilvánvalóan tudod, hogy jellemproblémáim vannak, de ez a szar forr
benned. Végül megtalálja a kiutat.

A lány a férfi karjára tette a kezét. – Nincs semmi baj a karaktereddel,

Cole. Semmi, amit láttam a viselkedésedből, nem utal arra, hogy ne
lennél jó, tiszteletreméltó ember. Ne feledd, minden az imázsról szól. –

125.
 Tetszett neki, amit a nő mondott róla. Valami mélyen, megrendült,
valami, amit ritkán érintettek meg. Azt is szerette, ahogy megérintette,
nem akart semmit tenni azért, hogy ez megváltozzon. De nem akarta
kihasználni, amikor sebezhető volt. Ettől lesz az a seggfej, akinek a média
ábrázolja.

– Nos, az imázsomon dolgozni kell. Ezért vagy te nekem.

Megfogta a kezét, és tovább sétáltak az ösvényen.

– Összezavarsz. – mondta.

– Igen?

– Igen.

– Hogyan? – Megálltak az ösvény végén, ahol a szökőkút és a fények

találkoztak. A szökőkutat padok vették körül, ezért a férfi leültette,
kinyitotta a vizesüveget, és átnyújtotta neki. Ivott pár kortyot, majd
visszazárta az üveget, és visszaadta neki.

– Az idő felében dühös vagy és feszült, máskor pedig olyan átkozottul

édes. Nem tudom, mit gondoljak rólad.

– Én csak egy átlagos srác vagyok, Savannah. Nem tökéletes, de nem

is az a nagy rossz ogre, amivé a média tesz. – Megvonta a vállát. –
Vannak hibáim. Lehet, hogy az enyémet jobban górcső alá veszik, mint
egy átlagos srácét.

A nő megrázta a fejét, majd felemelte a kezét, és megsimogatta a férfi

arcát. Valójában azon kapta magát, hogy visszatartja a lélegzetét, és soha
nem tette ezt. Egyik nőnél sem. De megtette Savannahért, mert a lány
keze selyemszerű volt az arca érdességén, és a férfi bele akart hajolni
abba a vajas puhaságba, hogy a nő továbbra is megérintse őt.

126.
 – Nem, te egészen biztosan nem csak egy átlagos srác vagy, Cole. –
Nem szabadna ezt csinálnia. Valójában csak gondolatban ígérte meg,
hogy nem fogja megtenni. De nem tudott segíteni magán. Átkarolta
Savannah vállát, és magához rántotta. Szívesen ment, és a fejét
hátrahajtotta. Ezúttal már tudta, mi következik. A lány ajkai szétnyíltak,
és a férfi elvette a csókot.

Csak annyit akart, hogy végigsimítson az ajkán, valami rövidet, aztán

elengedi. Vigaszt akart adni neki, egy kis megnyugtatást. De nem erről
volt szó, mert az éhség úrrá lett rajta, különösen, amikor megérintette. A
hőség átégette, és amikor hozzáhajolt, kitört a pokol. Felnyögött, és az
ölébe húzta, elmélyítette a csókot, és hagyta, hogy kezei végig
kalandozzanak a hátán és az oldalán. Jól érezte magát. Többet akart
érezni benne, többet akart kóstolni, mint az édes, pimasz száját. A nyelve
belesüppedt, összegabalyodott az övével, a nő pedig nyöszörgött. Kezével
megsimogatta a bordáját. Miközben hallgatta a nő helyeslő hangjait,
megfogta a mellét. A nő felé ívelt, és a farka, már keményen, és a
nadrágjának feszült, megrándult. Ujjait a ruhája nyílásán belülre
csúsztatta, a melltartó belsejébe, és megtalálta a mellbimbóját.
Hüvelykujjával végigsimított a megfeszülő bimbón, Savannah
nyöszörgött, és a nyelvét szívta. Jézusom. A golyói lüktettek tőle.
Elvihetné ide a kertbe, levehetné a nadrágját, kihúzhatná a farkát, és
magához húzhatná. Addig lovagolhatná, amíg mindketten el nem
mennek. Annyira szüksége volt rá, hogy remegett. A lány ajka végignyalta
az övét, nyelve átvette az övét a szükség és a vágy őrületében. A nő is
annyira akarta ezt, mint ő. Érezte a lány kétségbeesését.De a szellő
végigsimította a haját az arcán, emlékeztetve arra, hol vannak. Kint. A
kertben az unokatestvére esküvőjén. Ahol bárki kijöhetett. És amilyen
forró és ó, a francba is, igen, készen állt arra, hogy belecsússzon, nem
tenne ilyet vele nyilvánosan. Elhúzta a kezét, megigazította a ruháját, és a

127.
kezét a bordáján hagyta, hogy érezze szívverésének kemény dobogását. Jó
érzés volt tudni, hogy ő is olyan hevesen van benne, mint ő, és hogy nem
egyoldalú. Savannah elhúzta ajkát az övétől. Szemei csillogtak a
szenvedélytől, ajka feldagadtak. Ujjbegyeit az ajkára tapasztotta, nyelve
végigsiklott rajtuk. Látta a döbbenetet a lány arcán, ahogy a valóság hideg
pofonja őt is elérte. A fenébe is, de le akarta fektetni, levetkőztetni, és a
száját a teste minden porcikáján végighúzni addig, míg szét nem esik. A
vágy az egész arcára volt írva. Ha jó helyen lettek volna, eltölthette volna
vele az időt, darabonként levetkőzhette volna, és felfedezhette volna
minden titkát. De rohadtul nem itt akarta megtenni. Órákra volt szüksége
vele. Egész éjszaka.

– Tudom, elragadtattuk magunkat. Menjünk hozzám. – Érezte, hogy a

lány megborzong.

– Nem megy. Sajnálom. Nem kellett volna ezt tennem. Folyamatosan

elveszítem az irányítást veled. Nem tudom, mi van velem.

A férfi a hátára tette a kezét. – Nincs veled semmi baj. Mindketten ezt
akarjuk.

Lecsúszott az öléből, felállt, és remegő kézzel megigazgatta a ruháját.

– Én nem. Vagyis igen. Istenem, Cole, nem vagyok egy csábító. Ezt
tudnod kell. De a munkám mindent jelent számomra. Ez az egyetlen
dolog, és nem fogom feláldozni.

Látta a sajnálkozást a szemében, mielőtt a nő felkapta a táskáját a

padról, és elfordult tőle, és elindult az ösvényen visszafelé a fogadóterem
felé. Cole állt, és nézte, amint elmegy. A farka még mindig kemény volt és
lüktetett. Kell még néhány perc, mielőtt bemegy. Jobban tudta, mint
hogy nyomást gyakoroljon egy nőre, aki nemet mondott. De nem csak a
munkája állta az útjukat. Nem tudta, mi az, de ki akarta deríteni.

128.
129.
 KILENC

SAVANNAH MAJDNEM MEGGONDOLTA MAGÁT, hogy elmenjen

Colelal a szüleihez vacsorázni. De mindig megtartotta az ígéreteit és
mivel meghívták, el is akart menni. Lehet, hogy egy kicsit kényelmetlen
lesz a történtek miatt közte és Cole között, ami még Gavin és Liz
esküvőjén történt, de Savannah profi volt.
Képes lesz megoldani. Sokáig gondolkozott azon az estén. Na jó, mióta
megtörtént, nem is gondolt másra, csak arra az éjszakára, mivel megállás
nélkül forrt benne. A teste még mindig lüktetett Cole csókjaitól, az
érintéseitől.
Legyen átkozott ez a férfi.
Azért is, amiért képtelen volt vele abbahagyni a csókolozást. Ez nem
fog még egyszer megtörténni. Meg volt a maga karrierútja és ebben nem
tartozott bele, hogy elcseszi a munkáját azzal, hogy lefekszik az
ügyfelével.
Te jó ég, tönkreteheti a karrierjét, ha valaki rajtakapja. Nem lenne
tovább. Ki kell űznie a fejéből a dögös Colet és csak az ügyfél Cole
maradhat ott. Vett egy cserepes növényt, Cole szüleinek a vasárnapi
vacsorájára. Az üveg bor annyira vidékies lett volna.
Cole édesanyja elégedettnek tűnt, sugárzott az örömtől és nem győzőtt
hálálkodni, Savannahnak.
Cara gyönyörű volt, az ötvenes évei közepén járhatott. Hosszú, sűrű,
nagyon sötét haja volt, amelyet lófarokba fogott és a legkifejezőbb barna
szeme, amit valaha látott. Ráadásként mindig mosolygott.
– Gyere velem a konyhába. – Cara végigvezette a nőt az előszobán. A
ház modern és csodálatos volt, márványpadló borította a bejáratot,
faburkolat mindenfele az egész nagy házban és sötét csempézet a
konyhába.

130.
 A berendezésen határozottan érződött az olasz hatás. A konyhában
rozsdamentes acélból készült készülékek voltak, sötét gránit munkalap és
egy középső konyhasziget uralta a helyet a mosogatóval és ülőhelyekkel.
– Imádom az otthonodat, Cara.
– Köszönöm. Én is. Régebben egy apró, három szobás South City-i
lakásban éltünk, amit Jackkel akkor vettünk, amikor összeházasodtunk.
Az évek során lepusztult és javításra szorult, de mivel Jack hegesztőként,
én pedig irodai asszisztensként dolgoztam, csak annyi felújítást tudtunk
végezni a régi házon, hogy egyben tartsuk. Minden pénzünket a
gyerekekre és a főiskolai tanulmányaik biztosítására fordítottunk. Persze
az is sokat segített, hogy Cole futballösztöndíjat kapott.
– Ebben biztos vagyok.
– Amikor Cole megkapta az első szerződését, akkor vette meg nekünk
ezt a házat. Ez volt álmaim háza. Olasz vagyok, ezért az örökségem iránti
szeretettből így díszítettem fel.
– Érezhető az olasz hatás. Nagyon szép.
Cara mosolygott a szavaitól. – Köszönöm. Imádom ezt a helyet és
rengeteg hely van a gyerekeknek – bár ők már nem laknak itt – és majd
az unokáknak is lesz, ha egy nap megáldanak velük. Sajnos egyikük sem
siet letelepedni.
– Gondolom, lefoglalja őket a karrierjük.
– Igaz, de Cole idén lesz harminc éves. Alicia pedig még csak most
kezdi a karrierjét. Én csak alig várom, hogy babázhassak és félek, hogy
mindketten a karrierjükre fognak koncentrálni a szerelem, a házasság és
az általam vágyott unokák helyett.
Savannah nevetett. – Biztos vagyok benne, hogy előbb, mint utóbb
meg fog történni ez is.
Cara odament a tűzhelyen álló fazékhoz, megkeverte, majd újra
lefedte. – Talán, talán nem. Őszintén szólva ez csak rajtuk múlik. Én

131.
igyekszem nem beleszólni. Vagyis nem nagyon, - felelte egy fancsali
mosollyal. – Szóval inkább mesélj magadról, Savannah. Tetszik a déli
akcentusod. Honnan jöttél?
Savannah helyet foglalt a konyhasziget egyik párnázott bárszékén. –
Georgiából.
– Georgia melyik részéről?
– Maconból.
– Nagy családod van? Vannak testvéreid?
– Nem, egyke vagyok.
– A családod még mindig ott él?
– Igen, ott. – Amennyire tudta. Utált történeteket kitalálni a
családjáról, de az igazságot soha nem osztotta meg másokkal. Legalábbis
jellemzően nem. Így is túl sokat osztott meg Colelal és már az is
katasztrófa. Elvégre az arculata volt a minden és az igazság gyakran
fájdalmas.
– Nehéz lehet távol lenni az otthonodtól.
– Nem túl nehéz. Sokat utazom, így megszoktam, hogy távol vagyok.
– Ó, szóval már nem élsz a családod közelében?
– Nem, már évek óta.
– Biztosan nehéz lehet. Hiányoznak?
Egy pillanatra szünetet tartott. – Igen, persze.
Cara elővett egy vágódeszkát és elkezdte felszeletelni a paradicsomot.
– Tudom, hogy Colenak nehéz volt elköltöznie, bár ezt kellett tennie a
foci miatt.
– Biztosan hiányoztatok neki mindannyian.
– Szereti eljátszani, hogy kemény és független, de a szíve mélyén
nagyon szereti a családját. – Érdekes megfigyelés, ezért is akart találkozni
a férfi szüleivel.

132.
 – És itt vagyok én, aki kisajátítja magának az idejét. Gyere, menjünk
át a nappaliba.
A nappali hatalmas és tágas volt, egy hatalmas síkképernyős tv-vel és
rengeteg ülőhellyel. Rileyék biztosan sokat szórakoznak itt együtt.
Savannah biztos volt benne, hogy Cole nem hitte el, hogy eljön, vagy
talán remélte, nem fog, de amikor Cara bevezette a nappaliba, a férfi
elkomorult.
Cole felállt és üdvözölte, de nyilván nem örült neki. A férfi apja kezet
fogott vele, Alicia pedig megölelte.
– Annyira örülök, hogy eljöttél. – szólt, Alicia. – Most már van kivel
beszélgetnem. A fiúk baseballt néznek. – A lány felsóhajtott.
– Nem vagy sportrajongó?
– Ó, dehogynem, imádom. Csak más okból nézem. Figyelem a fizikai
mechanikájukat – ahogyan mozgatják a testüket, ellenőrzöm, hogy nem
húzódnak-e meg, nem sérülnek meg, vagy hogyan sérülhetnek meg.
Intett Savannahnak, hogy foglaljon helyet mellette a kanapén. –
Nagyon sokan közülük sérülten is folytatják a meccset.
– Azért, mert mi kemények vagyunk, - szólt közbe Cole a helyéről.
Alicia erre a szemeit forgatta. – És aztán csodálkoznak, hogy miért is
olyan rövid a karrierjük.
Savannah megint nevetett. – A sportolókkal végzett munkám alatt,
rájöttem, hogy nem nagyon szeretnek ránk hallgatni – különösen, ha úgy
érzik, egy nő oktatja ki őket.
– Ez így nem igaz. – vágott közbe Cole, aki a nőre szegezte a
tekintetét. – Ha az, aki beszél, tudja miről beszél, akkor figyelünk. A szex
nem számít.
Savannahnak olyan érzése volt, mintha inzultálták volna.
– Hát, te anyára hallgatsz, pedig ő is nő, de szerintem csak azért, mert
ijesztő. – mondta Alicia, miközben Savannahra kacsintott.

133.
 – Ki merne neki nemet mondani? És különben is az anyukák nem
számítanak.
– Ezt hallottam. – Cara jött be egy tálca jegesteát egyensúlyozva a
kezében. Savannahnak töltött egy pohárral és mindenki más poharát is
újratöltötte. A nő elégedetten dőlt hátra és figyelte a családi dinamika
kibontakozását, de úgy tűnt a Riley-házban nem így mentek a dolgok.
– Mesélj nekünk részletesebben, mit csinálsz ebben a csapatban,
Savannah. – szólt Cara, miután ő is helyet foglalt a kanapén, így szorult
Cara és Alicia közé. Észrevette, hogy Cole a szeme sarkából figyeli őt, bár
a férfi a tvre koncentrált.
Tudta, hogy a férfi hallgatózik, kétségtelenül attól félt, hogy a nő
elárulja a titkait. – Én végzem a PR-t, mind a csapat és minden játékos
számára.
Cole a szemeit forgatta. A tv irányába. Ha. Mintha jobbat tudna. – Ez
jól hangzik. – felelte Cara. – Szóval mindkettővel zsonglőrködsz?
– A fő feladatom az, hogy vigyázzak a csapat arculatára, szóval igen.
– És ez miként kapcsolódik ahhoz, hogy Colelal dolgozol? – kérdezte
Alicia.
Ó, milyen okos. – Együtt dolgozok vele és megtanítom neki mit jelent
a Traders márka. Mit képvisel a csapat, kik a jótékonysági szervezetek.
Alapvetően én teszem a St.Louis-i Traders csapattagjává.
Alicia mosolygott. – Más szóval, te viszed be a szektába.
Savannah nevetett. – Többé-kevésbé.
– Megyek megnézem, mi van a vacsorával. – szólalt meg Cara. Majd
Savannah is felállt.
– Hadd segítsek.
– Nem szükséges. Te csak maradj és beszélgess. Alicia segít nekem.
– Tényleg, imádom a konyhát. Az egyik kedvenc helyem.
– Ó, akkor megmentettél, - felelte Alicia vigyorogva. – Utálok főzni.

134.
 Cara a lányára pillantott. – Ez azt jelenti, hogy tiéd lesznek az
edények.
Alicia erre grimaszolt. – Szóval mégsem vagyok megmentve. Cole
segíthet majd a mosogatásban.
– Örömmel. – mormogta Cole.
Savannah követte Carát a konyhába. – Mit segíthetek?
Cara átnyújtott neki egy kenyeret, amely mennyei kinézetű és illatú
volt, majd egy kenyérvágót is adott neki. – Felszeletelheted a kenyeret.
Megmosta és megtörölte a kezét, aztán nekilátott a
kenyérszeletelésnek. – Olyan jó illata van.
– Lasagnát csináltam. Remélem, szereted az olasz ételeket.
– Imádom.
– Gondolom, hiányzik anyukád déli konyhája. – Savannah visszafogta
magát, nehogy horkantson egyet. Mintha az anyja bármikor is bajlódott
volna azzal, hogy ételt készítsen.
– Sok mindent magam készítek, így elég sok déli házi ételt eszek.
– Ó, tényleg? Nagyon örülnék, ha valamikor főznél nekem valamit.
Imádom a déli konyhát.
– Ezer örömmel.
Segített bevinni Carának az ételeket az ebédlőbe. Az asztal már meg
volt terítve, így már csak a salátát, a lasagnát és a kenyeret kellett
kirakniuk.
– Gyertek enni, - szólalt meg Cara. A tévét kikapcsolták és mindenki
beözönlött az ebédlőbe. – Savannah, te ülj Cole mellé, - adta ki az
utasítást Cara.
A nő elfogalta a helyét és Cole pedig leült mellé, aki nem tűnt valami
boldognak. Nem mintha zavarta volna. Ez egy tényfeltáró küldetés volt,
nem pedig egy randi, bármi is történt azon az esküvőn. Azért volt itt,
hogy kiderítse, a férfi miként viszonyul a családjához. Semmi másért.

135.
 – Mikor kezdődik az edzés? – kérdezte Jack a fiától.
– Már elkezdtünk kardiózni és gyakorlatozni a csapattal. Jövő héten
kezdődnek az edzések is.
– Készen állsz?
– Igen. – Cole kivett egy szelet kenyeret a kosárból, utána
Savannahnak nyújtotta. A nő rámosolygott, mire a férfi fura pillantást
lövelt felé. Nem igazán volt boldog. Azt hihetné az ember, hogy mostanra
már megenyhült.
Már itt volt és még egymás mellett is ültek, szóval a legjobbat kéne
kihoznia belőle. Savannah hallgatta, ahogy a családról és a barátokról
beszélgettek, meg hogy mi történt Jack munkahelyén. Családi fecsegés és
természetesen az elmaradhatatlan, foci téma.
– Remélem jól megy ez az idény számodra, Cole. – mondta Alicia. –
Talán a Traders megtart téged.
A férfi fel se pillantott a tányérjáról. – Nem látok rá okot, hogy miért
ne tennék.
– Másoknak volt.
Cole vállat vont. – Nem illettem oda.
– Mit gondolsz ezúttal mi lesz másképp? – Hűvösen pillantott a
húgára.
– Miért nem törődsz a saját dolgoddal?
– Cole. – Az édesanyja figyelmeztető pillantást küldött felé, mire a
férfi lesütötte a szemét és még több lasagnát szedett.
– Hé, én csak kérdeztem.
– Ne kérdezősködj, - felelte a húgának. – Neked a saját szarságaiddal
kellene foglalkoznod.
– A saját szarságaimmal egész jól elboldogulok, köszönöm szépen.
– Akkor miért foglalkozol velem?

136.
 – Mert a bátyám vagy, te idióta. És én csak egy szimpla kérdést tettem
fel. Mégis mi ütött beléd?
– Cole, Alicia. Ez nem megfelelő téma egy étkezéshez. És vendégünk
van, úgyhogy igazán jó lenne, ha ti ketten nem úgy viselkednétek, mint
két civakodó nyolcéves. – Cara, bár látszólag kedves volt, nyilván kemény
kézzel nevelte a gyereket, mert mindketten elhallgattak. De most már
idegesítővé vált ez a halotti csend a vacsoraasztalnál. Savannah evett és
igyekezett a lehető legkisebbre összehúzni magát. Ebben már többéves
tapasztalata volt.
– Ne haragudj, Savannah, - szólt hozzá, Alicia, láthatóan nem
zavartatta magát. – Remélem, nem sértődtél meg. Mindig ilyenek
vagyunk.
Savannah rámosolygott. – Egyáltalán nem sértődtem meg,
hozzászoktam, hogy sportolókkal foglalkozom.
– Hé, ne beszélj úgy rólam, mintha itt se lennék. – szólt rá, Cole.
– Igazából nem rád gondoltam.
– Meglepő, de – mondta Alicia. – Nem minden beszélgetés szól rólad.
Tudom, hogy neked és a hatalmas egódnak ezt nehéz elhinni.
– Te meg a felsőbbrendű intellektusoddal azt hiszed, hogy neked kell
minden műsornak a sztárjának lenni. Miért nem beszéltek valami orvosi
témáról és hagyjátok ki a focit?
– Elég legyen! – szólt közbe Jack és mérgesen nézett Colera, majd
Aliciára. Cara a fejét rázta.
– Ti ketten még mindig úgy estek egymásnak, mint valami
kóborkutya. Nem tudnátok kedvesek lenni egymással?
Alicia az anyjára pillantott. – Én kedves voltam. Cole pedig egy
seggfej.
Savannah nem ellenkezett és senki más nem szólt hozzá ehhez a
témához. Érdekes volt, hogy Jacknek elég volt egyetlen szót szólnia,

137.
ahhoz, hogy végetvessen a civakodásnak. Azt kívánta bárcsak nála is ilyen
könnyű lett volna, amikor felcseperedett, de nem volt senki, aki
közbelépett volna az érdekében, senki, aki befejezte volna a végtelen
vitákat. Míg egy nap egyszerűen abbamaradt. Az anyja abbahagyta, de
nem úgy, ahogy szerette volna.
Bár ez már régen volt és vége, jó mélyre temette magában. Semmi
értelme újra előkotorni az egészet, csak mert egy kedves családdal
vacsorázott.
Vacsora után felállt, hogy segítsen leszedni az asztalt, de Cara
megállította. – Nem, ez Cole és Alicia dolga. Gyere, ülj le velem és Jackkel
a nappaliba.
– Nem bánom, ha segítek.
Cara megfogta a kezét. – És megtagadni tőlük az edények élvezetét?
Alicia felnyögött, aki utána rákacsintott. Savannah próbálta magára
vonni Cole figyelmét, de láthatólag még mindig duzzogott. Hát legyen.
Majd később elbeszélgetnek. Talán szüksége volt egy kis időre, amíg a
húgával a konyhában beszélget.
Remélhetőleg nem ugranak egymás torkának. Végül bement Caraval
és Jackkel a nappaliba. Cara elszórakoztatta a történeteivel, hogy miként
ismerkedett meg Jackkel. Édes és romantikus volt. Tizenöt perccel
később Alicia felsikoltott, majd nevetett.
– Szerinted minden rendben van odabent?
– Ó, semmi kétség, - felelte Cara.
– Szóval, összevesztek, aztán kibékülnek mosogatás közben?
Cara mosolygott. – A mosogatás jól összehangol. Sok vitát megold.
– Értem.
Igazából nem értette, mert amikor a férfi elhagyta az étkezőt, úgy tűnt,
hogy képes megölni a húgát. Egyke lévén nyilván nem értette a család
dinamikáját.

138.
 – Azt hiszem, megnézem mi folyik odabent.
– Menj csak, - mondta Cara.
Savannah elindult a folyosón a konyha felé, ahonnan Alicia és Cole
fesztelen nevetése hallatszott ki. Ahogy befordult a sarkon, látta, hogy
Alicia egy marék buborékot ken Cole fejére. A férfi ezt azzal torolta meg,
hogy összetekerte a mosogatórongyot.
– Meg ne próbáld! – szólt rá Alicia, közben figyelmeztető pillantást
vetett a bátyjára és elhátrált. Az arcán az öröm jelei látszottak.
A spatulákkal teli edény felé rohant. Cole felé csattintott a ronggyal, a
lány pedig a spatulával nyúlt érte. Így csatáztak egymással.
Úgy nézett ki, mint egy nagyon nem szokványos kardpárbaj. Cole, aki
nyilván sokkal nagyobb volt a húgánál, odament és elkapta a lányt, akit
elkezdett csiklandozni. Alicia nevetésben tört ki.
– Ó, istenem, hagyd abba. Tudod, hogy utálom, amikor csiklandozol.
– Te kezdted azzal, hogy mosogatóvízzel fröcsköltél le.
– Nem mosogatóvíz volt, te idióta. Buborékok voltak, - A férfi erősen a
markában fogta a lányt. – Mindegy. Feladod?
– Cseszd meg! Soha nem adom meg magam.
Cole a törölközőért nyúlt, mire a nő hátba vágta a spatulával. A férfi
megfordult, hogy újra utána eredjen, de észrevette a falnak támaszkodó
Savannaht. Eldobta a törülközőt.
Alicia, aki még mindig próbált levegőhöz jutni, a pultnak dőlt. –
Kérlek, mondd, hogy azért jöttél, hogy megments! Meg akar ölni.
Savannah ajkai felfelé görbültek. – Nem tudom. Innen, ahol én állok,
úgy néz ki, hogy állod a sarat.
Alicia ellökte magát a pulttól és elindult felé. – Csalt. Ismeri a gyenge
pontjaimat. De én nagyon gyorsan futok.
A nőre kacsintott és elsétált mellette. Savannah beljebb ment. –
Bántalmazod a kishúgodat?

139.
 A férfi összehajtogatta a törölközőt és felakasztotta a tartóra. – Már
aligha kicsi és amúgy is ő kezdte. Ráadásul nagyon is szemtelenül bánik
azzal a spatulával.
– Úgy beszélsz, mint egy tízéves, aki kifogásokat keres.
– Szóval most már bajban vagyok, mert durván bántalmaztam a
húgomat? Ez is bekerül a jelentésedbe?
Savannah karba tette a kezét. – Milyen jelentésembe?
– Nem tudom. Bármilyen jelentést is írsz a mai látogatásodról.
– Cole, a mai látogatásom azért van, mert anyukád meghívott. Nem a
munkáról szól.
A férfi a pultnak támaszkodott. – Szóval csak azért vagy itt, hogy
jobban megismerj.
– Igen.
– Miért?
– Mert ez a munkám része.
– Akkor ez csak munka.
Megfogta. – Azt hiszem igazad van. De én nem a családod és a velük
való kapcsolatod alapján ítéllek meg. Az, hogy látlak a szüleiddel és a
húgoddal, sokkal jobban segít kialakítani a rólad alkotott képet, mintha
csak egy papír életrajzot olvasnék. Háromdimenziósabb. Nem tudok
segíteni a jövődön, anélkül, hogy ne ismerném meg a múltadat.
– Ha kérdésed van a múltamról, akkor csak kérdezz.
– Rendben. Meséld el, hogyan kezdtél el focizni.
– Ez mind benne van az életrajzomban.
– Sokkal érdekesebb, ha tőled hallom.
– A Pee Wee ligában. Öt éves voltam. – Helyett foglalt a
konyhaszigetnél. – Minden évben játszottál?
– Igen, imádtam. Fizikai és hangos volt, és én nagyon gyors futó
voltam. A szüleim azt mondták, hogy rengeteg felesleges energiám volt.

140.
Ami szülői nyelven azt jelenti, hogy egy igazi kis gézengúz voltam. A foci
adott nekem kiutat.
Savannah el tudta képzelni féktelen gyerekként. – El tudom képzelni.
Mit csináltál, amikor nem volt futballidény?
Cole mosolygott. – Leginkább bajba keveredtem.
A nő nevetett ezen. – Értem. Mást is sportoltál?
– Igen. Amikor a szüleim rájöttek, hogy a sport egyenlő azzal a
levezetéssel, amire szükségem van, beírattak labdarúgásra és baseballra
is. Ezeket nem szerettem annyira, mint az amerikai focit, de ezekkel
elütöttem az időt, amíg a szezon újra be nem indult.
– Vannak fotóalbumaink a sportfotóival. Szeretnéd megnézni őket?
Savannah megfordult, hogy megpillantsa, ahogy Cara bejön
újratölteni a jegesteát. – Örömmel.
Cole a homlokát ráncolta. – Anya, ne. Ne rángasd elő a régi
albumokat.
Cara intett a kezével, felkapott egy újabb kancsótetát és elindult az
ajtó felé.
– Ugyan már! Mi értelme az anyádnak lenni, ha zavarba se hozhatlak?
Savannah kíváncsian csúszott le a székről és követte Carát a
nappaliba. Alicia és Jack éppen kártyáztak. Alicia felnézett, amikor Cara
leguggolt és kinyitotta a könyvespolc alsó szekrényét. – Ó, istenem, anya
csak nem a fényképalbumokat szeded elő?
– De, igen. Megmutatom Savannahnak azokat, amelyeken Cole
fiatalabb volt és sportolt.
Alicia együttérzően pillantott Colera, amikor az megjelent a szobába.
– Bocs, haver.
Cole grimaszt vágott Savannahra. – Utálom, amikor ezt csinálja.

141.
 – Ülj le a kanapéra, - kérte Cara, majd ő is leült mellé az egyik vastag
családialbummal az ölében. – Ez itt Cole, amikor a Pee Wee-nél focizott.
Az első évében. Ötévesen.
Savannah látta Cara arcán a büszkeséget, ahogy az oldalakat
lapozgatta és időnként elidőzött egy-egy lapnál és rátette a kezét egy-egy
fotóra, amelyen Cole még kicsi volt.
Ó, egek. Savannaht olyan heves vágyakozás fogta el. Ez volt az igazi
anyai szeretet, és anyai büszkeség. Szóval ilyen volt. A nő sosem ismerte
és érezte. Sajgott a szíve, mert olyasmit akart, ami neki sosem volt – és
nem is lehetett.
Megdöbbent, amikor könnyek égették a szemét. Sietve visszapislogta
és lerázta magáról a melankóliát. Ez most nem róla szólt. Ez Coleról szólt.
Koncentrálj Colera és ne sajnáld magad! Visszatért a tekintete a
fénykékalbumra és a képekre koncentrált, ahogy Cara lapozgatta őket.
A férfi imádnivaló volt gyerekként, sötét bozontos hajjal, ahogy beállt
mosolyogva erre a képre, kezében a sisakkal térdelve.
– Olyan aranyos voltál, - mondta Savannah.
Cole aki vele szemben foglalt helyet, így szólt. – Szóval, azt mondod,
hogy most már nem vagyok aranyos?
Nem, határozottan nem volt az. Inkább pusztítóan jóképű. – Ezt nem
mondtam.
Cara továbblapozott és Savannah láthatta, ahogy Cole évről évre
növekedik. Elképesztő volt látni a fejlődését, az imádnivaló foghíjas
gyerektől egészen kamaszkoráig, a középiskolás fotókig. A főiskolán még
több izmot szedett magára – és még jobban nézett ki. A nő ránézett a
férfira. – Sosem volt csúnya időszakod?
– Nem, - felelte, Alicia. – Ez olyan undorító. Mindig is tökéletes és
gyönyörű volt. Nekem viszont fogszabályzóm volt, pattanásaim és pufók
is voltam.

142.
 Cole felnevetett. – Ez igaz, tényleg ilyen voltál. Szerencséd volt, hogy
én vagyok a bátyád. Csak ez mentette meg a társasági életed a gimiben.
– Igen, köszi. Bár ez a fiúknál nem sokat segített. Nem akartak velem
randizni.
– Addig nem, amíg nem nőttek melleid és nem ment le a babahájad.
– És akkor már nem érdekeltek, mert mind egoista, hülye pöcsök
voltak. Szűz voltam a főiskoláig.
– Túl sok információ, Leesh, - szólalt meg Cole.
– Veled ellentétben, te nőfaló, aki valószínűleg már azelőtt elveszítette
a szüzességét, mielőtt meg lett volna a jogosítványod.
Cole ezen csak vigyorgott és így felelt. – Melissa Pertyvel. És tizenöt
éves voltam, ami azt illeti.
Cara felsóhajtott és Savannahra egy sokatmondó pillantást vetett. – A
dolgok, amiket utólag tudsz meg a gyerekeidről, mindig olyan
tanulságosak.
– És annyi minden van, amit jobb ha nem akarunk tudni, - mondta
Jack és félreérthetetlen pillantásokat vetett Colera és Aliciára.
– Ó, ne már, apu, - mondta neki Alicia. – Most már mindketten
felnőttek vagyunk. Nem mintha titkolóznunk kellene.
– De, igen, kellene. – felelte erre Jack. – Különösen az egyetlen
lányomként, mivel te mindig is az én kicsikém leszel. Ártatlan és
érintetlen.
Alicia erre a szemeit forgatta. – Micsoda kettős mérce. Valószínűleg
Cole vállát megveregetted.
– Nem nyilatkozom, - mondta Jack és a keresztrejtvényért nyúlt.
Savannah imádta ezt a családot. Veszekedtek, néha túl sokat
beszéltek, de a szeretetük érezhető volt. Cara láthatóan nagyon büszke
volt mindkét gyerekére. Nyilvánvaló, hogy stabil, szeretetteljes, de

143.
határozott környezetben nőttek fel. Jack hiába volt csendes, nagyon is
szerette a gyerekeit.
Mindkét szülő keményen dolgozott azért, hogy a gyerekeinek
megadják a sikerhez szükséges eszközöket. Annak ellenére, hogy Cole az
utóbbi időben sok bajt okozott, nem tűnt elkényeztetettnek vagy
fennhéjazónak. Nem igazán tudta, honnan eredtek a problémái, de
nyilván nem a neveltetéséből, amely szívélyesnek és kedvesnek tűnt.
Irigyelte a férfi családi életét. Annyira különbözött az övétől, mint az
éjszaka és nappal.
Miután már egy ideje itt lebzselt, úgy érezte indulnia kell. –
Köszönöm, hogy meghívott vacsorára, Cara. Nagyon jól éreztem magam.
– Ilyen hamar menned kell?
– Attól tartok, igen. Van egy kis dolgom, amit el kell intéznem.
Elköszönt Caratól, Jacktől és Aliciától.
– Kikísérlek, - szólalt meg Cole, ami meglepte, mert a férfi egész este
távolságtartó volt vele.
– Rendben.
Amikor a kocsi vezetőoldalához értek, Cole megfogta a kezét. A nő
döbbenten fordult felé, de a férfi csak kikapta a kezéből a kulcsot.
– Kedves voltál a családommal. Köszönöm.
– Azt hitted, azért jöttem ide, hogy kifaggassam őket?
A férfi beletúrt a hajába. – Őszintén? Nem tudtam milyen szándékkal
is jöttél.
Savannah megérintette a férfi karját. – Csak vacsorázni. Hogy jobban
megismerjelek.
– Miért?
– Hogy segíthessek neked.
– Ennyi energiát fektetsz az ügyfeleidbe?

144.
 Ha őszinte lenne magához, akkor nemmel felelne. Nem annyit,
amennyit Coleba fektetett. Nem tudta miért is erőlteti a témát a férfi.
Talán azért mert ennyire ellenáll neki? Talán mert nem hitt benne....más
oka nem lehet, ugye?
– Igen. El kell kezdened bízni bennem, Cole. Tényleg azért vagyok itt,
hogy segítsek neked, nem pedig ártani a karrierednek.
Odasétált a kocsija csomagtartójához, a nő követte. A férfi nekidőlt az
autó oldalának és összefonta a mellkasa előtt a kezét. – Nem könnyű
velem bánni.
– Valóban? Nem is vettem észre. – A férfi rámosolygott, amitől a
pulzusa felgyorsult. Tényleg sokkal könnyebb lenne, ha nem találná ilyen
hihetetlenül vonzónak. Szóval, mégis mi az ami Coleban megfogta?
– Kedvellek, Savannah. Szerintem szép vagy és okos, ráadásként
képes vagy elviselni engem. Nem sokan tudnak.
Ó-ó. – Én is kedvellek téged, Cole. De ne feledd, azért fizetnek, hogy
elviseljelek.
– Voltak már más emberek is, akiknek azért fizettek, hogy
elviseljenek, de nem tudtak.
A nő mosolygott. – Nem adod fel egykönnyen. De talán megteszed.
– Ez kihívás?
– Talán, az. Még el sem kezdtük az igazi munkát. Talán jobb lenne ha
visszafognád magad.
– Miért? Arra gondolsz, hogy valami megterhelő arculatátalakítási
próbának teszel ki?
– Valami ilyesmi.
– Azt hiszem, megbirkózom vele.
– Kétlem, hogy szereted, ha megmondják neked mit csinálj és az én
munkám pontosan ez.
– Szóval már azelőtt kudarcra ítélsz, hogy belevágtam volna?

145.
 – Nem ezt mondtam. Talán ez a baj a sajtóval is, Cole. Vitatkozol és
olyan dolgokat látsz bele, amik ott sincsenek.
A férfi ellökte magát az autótól és áthidalta a köztük lévő távolságot. –
Soha nem látok olyan dolgokat bele, amik nincsenek ott. Egy buta
focistához képest elég okos vagyok. Szerintem szeretsz kihívni engem.
– Nem hiszem, hogy buta lennél. És nem is állítalak kihívás elé, csak
felkészítelek.
Cole megfogott egy tincset a nő hajából, amit az ujjai között kezdett el
morzsolgatni és közben fogvatartotta Savannah tekintetét. – Készen állok
rád, Barackocska. Rajta!
Vajon szándékosan volt ilyen csábító, vagy ez csak a természetéből
fakadóan jött és észre se vette mit csinál?
Valószínűleg ez egy begyakorolt mozdulat. De nagyon jó volt benne,
mert a mellei megduzzadtak, a mellbimbói megfeszültek és kész volt a
karjaiba zuhanni és beleharapni a férfi alsó ajkába.
Isten irgalmazzon neki, de a férfi annyira csábító volt. Magas,
kőkemény, szexi testtel és volt valami a fejtartásában is, amit annyira
izgatónak talált.
Jó illata volt, a szeme megbabonázta és egyértelműen az ördög állt
előtte kék farmerben és fekete szűk pólóban. Nagyon is távol kellett tőle
maradnia. Hátrált egyet. – Megkaphatnám a kulcsaimat?
Cole meglóbálta előtte. Savannah elkapta őket, kinyitotta az ajtót és
beült. A férfi becsukta az ajtót, majd nekitámaszkodott a kocsinak,
annyira közel volt, hogy a nő megszámolhatta a szempilláit és magába
szívhatta az illatát.
Szedd össze magad, Savannah.
A férfira nézett. – Reggel felhívlak.
– Persze. Jó éjszakát, Savannah.

146.
 Cole arcát centiméterek választották el az övétől. Hacsak egy kicsit is
lehajtotta volna a fejét, akár meg is csókolhatta volna. És ha a nő kicsit
feljebb billenti az arcát....
Nem. Mit is gondol? Az esküvő éjszakája után megfogadta, hogy ez
többé nem fordul elő. Olyan közel volt ahhoz, hogy beadja a derekát és az
katasztrófa lett volna. Ha nem egy nyilvános helyen lettek volna, amikor
a férfi megcsókolta, akkor a nő levetkőzött volna neki és a férfi perceken
belül elmerülhetett volna benne. Savannah nem tiltakozott volna.
– Jó éjszakát!
Beindította az autóját és sebességbe tette. Egy pillanatig csak állt ott a
férfi, majd félrehúzódott.
A nő kitolatott a feljáróról és végre kiengedte a visszatartott levegőt,
amit szinte egy örökkévalóságig tartott. Mi baj van vele? Vissza kellene
szereznie az irányítást az elszabadult libidója felett.
De ez nagyon nehéz feladatnak ígérkezik. Még soha nem vonzódott
egyetlen ügyfeléhez sem, de elhatározta, hogy leküzdi Cole iránti
vonzalmát. Erősebb volt ennél, teljesen elkötelezte magát a munkája
iránt. Az állása volt mindig az első és mindig is az lesz.

∞
COLE MOSOLYOGVA FIGYELTE, AHOGY SAVANNAH ELHAJT.
Sok mindenről nem volt tudomása, de voltak dolgok, amiket tudott.
És a nők idetartoztak.
Savannah azt akarta, hogy megcsókolja, rá volt írva a kipirult arcára.
A szándék ott volt a szemében és abban, ahogyan a fejét tartotta. Cole
világosan kiolvasta a jeleket.
A munkája részéhez tartozott ez is, mint szélső elkapó. A testbeszéd
jelentett mindent. Ha a nő egy centiméterre is előrehajol, a férfi abban a
pillanatban a szájára tapasztotta volna ajkait, de Savannah habozott.

147.
 Cole persze kezdeményezhetett volna és kételkedett benne, hogy a nő
visszautasítja, de ez a lány játéka volt, egyelőre legalábbis.
A férfinak nem okozott gondot, hogy egyszerre dolgozzon és
játszadozzon is vele, de a nőnek nyilvánvalóan igen. Majd ő ráveszi.
Vigyorogva fordult meg és sétált vissza a szülői házba.

148.
 TÍZ

COLE TELEFONJA PONTOSAN REGGEL HAT ÓRAKOR

CSÖRGÖTT. Felkapta és nyögött egyet, majd ránézett a kijelzőre.
Savannah volt az. Felvette neki.
– Mit akarsz?
– A beosztásod szerint ma reggel a csapattal van edzésed.
– Igen, és?
– Kimegyek a pályára és megnézem.
– Ezért hívtál fel, hogy ezt elmondd?
– Igen.
– Rendben.
– Jó, ott találkozunk.
Letette és a telefont az ágyra dobta, majd visszafeküdt. Az edzés csak
három óra múlva lesz, ami azt jelentette, hogy még két órát aludhat.
Megpróbált, de nem tudott visszaaludni, ezért felkelt, lezuhanyozott,
tojást és szalonnát készített magának reggelire, majd elindult a
gyakorlótérre, hogy saját edzést tartson. Már a támadók ott voltak,
beleértve a vetélytársait is – Jamarcust, Lont és az új fiút, Kenny
Lawtont, egy nagymenő újonc Texasból, akiről a sajtó megállás nélkül írt.
A média szerint a srác a jövő sztár szélső elkapója. A draft előtti táborban
4:32-es időtt futott le negyven yardig és mindenki őt akarta.
A Tradersnek szerencséje volt, hogy lecsaptak rá. És most már
Colenak huszonkilenc évesen egy huszonegy éves, fiatalabb és gyorsabb
fiúval kellett felvenni a versenyt. És ami még rosszabb, a srác pokolian
udvarias és nem volt semmiféle csontváz a szekrényében.
Colenak sokat kellett bizonyítania. Szóval talán jó is, hogy Savannah
itt van vele.

149.
 Odabólintott a többi srácnak, amikor a külső edzőteremből átment a
gyakorlótérre és elkezdett bemelegíteni. Bill, a sportedzőjük jött ki, hogy
a játékosokkal dolgozzon. Mivel Jamarcus és Lon már visszatérő
veteránok a csapatban, Bill beállította őket néhány ismétlő gyakorlatra,
majd odament Colehoz.
– Lássuk, mit mutatsz ma, - szólt hozzá Bill, amíg Cole bemelegített,
majd kardió gyakorlatokat hajtatott végre vele, hogy tesztelje az
állóképességét és a készségeit. Egy óra elteltével Coleról csöpögött az
izzadság, a lélegzete akadozott a pálya egyik végéből a másikba futás
miatt.
És Cole még azt hitte, Mario az ördög? Bill nagyon kemény edző volt.
Észre se vette mikor bukkant fel Savannah. Ma lazán volt felöltözve,
egy capri nadrágban, teniszcipőben és rövid ujjú felsőt viselt. Haját
lófarokba fogta és az oldalvonal mellett beszélgetett Tallarino edzővel.
Az edzőnél ott volt a táblája és a sípja, és annak ellenére, hogy a
csapatát kellett volna irányítania elég intenzív beszélgetést folytatott
Savannahval. Időnként Colera pillantott és bólintott, amikor a nő beszélt
hozzá.
– A barátnőd beszélget az edzővel? – kérdezte Jamarcus, ahogy
mellészegődött.
– Ő, nem a barátnőm.
– Akkor ki? – kérdezte Lon, megállva mellettük egy sprint után.
– Ő...az én asszisztensem.
– Igen? Engedik, hogy az asszisztensed a pályára jöjjön az edzés alatt?
És, haver, pokolian dögös egy asszisztensed van. Hogyhogy az edzővel
beszél?
– Ismerik egymást.
– Mégis honnan?
Minden egyes hazugsággal egyre mélyebbre ásta maga alatt a gödröt.

150.
 – Nem tudom. Házasság révén, vagy valakinek az unokatestvére által,
vagy valami ilysemi. Nem kérdeztem a részleteket. Csak azt tudom, hogy
ismeri a családját vagy valami.
– Haah. – Jamarcus a nőt tanulmányozra. – Elég hosszan beszélget
vele. Biztos közel állnak egymáshoz.
– Ki az a csinos nő? – kérdezte Kenny, aki még csak ki sem melegedett
a gyakorlatok alatt. A rohadék.
– Riley asszisztense. – felelte Lon.
– Ne szórakozz. Egyszer talán elég fontos leszek ahhoz, hogy legyen
egy asszisztensem. Remélem olyan dögös lesz, mint a tiéd, Riley.
Kenny ezután elszaladt, hogy újabb gyakorlatot hajtson végre. Mielőtt
még nagyobb bajba keveredik, Cole az oldalvonal felé indult.
– Épp Savannahval beszélgettem, azt mondta, ti már neki is álltatok a
dolgoknak, - felelte az edző.
– Igen.
– Jó. Nagy elvárásaim vannak veled szemben idén, Riley. Ne baszd el.
– Nem áll szándékomban, edző.
Az edző lelépett, így Savannahval kettesben maradt. – Úgy tűnik ma
reggel jól ment a csapattársaiddal.
– Rólad kérdezősködtek.
– Tényleg? És mit mondtál nekik?
– Hogy az asszisztensem vagy.
A nő erre felvonta a szemöldökét. – Aha. Szeretnéd, hogy hozzak
neked egy italt, hogy bevegyék?
– Nem hiszem, hogy szükséges lenne. – Odasétált az asztalhoz, ahol a
poharak voltak.
– Ragaszkodom hozzá. – Átnyújtott neki egy italt. – Nem szeretném,
ha bárki rájönne az igazi munkámra itt. Tudom, hogy ez mennyire
aggaszt téged, úgyhogy a kedvedért titokban tartom.

151.
 A férfi a szemeit forgatta erre, de azért elvette a kezéből a poharat és
két korttyal lehúzta. – Köszönöm.
– Örömmel. – Savannah meleg tekintettel nézett rá.
– Szóval miről beszélgettél az edzővel? – kérdezte.
– A csapatról általánosságban. A szezonra vonatkozó terveiről.
– Igen, biztos vagyok benne, hogy mindezt megosztotta veled.
– Meglepődnél mit megoszt velem. – Meg akarta kérdezni, hogy róla
mit beszéltek, de nem tette.
– Vissza kell mennem edzeni.
– Menj csak. Játssz szépen a többi gyerekkel.
Cole visszaindult a pályára. A többi elkapóval együtt dolgozott a
kijelölt játékállásokon, amelyeket már megtanult és figyelte a többi srácot
a szélső elkapó poszton, hogy felmérje a konkurenciáját. Kenny jó volt, de
még zöldfülű. Gyors volt, de még sokat kellett tanulnia. Egy-két évig még
nem volt igazi versenytárs. Jamarcus és Lon viszont már tapasztaltak
voltak, jól beleilledtek a csapatba. A hátvédek tisztelték őket, szinkronban
voltak Grant Cassidyvel, az irányítóval és jól működtek együtt.
Ők voltak a legerősebb ellenfelei. Vigyáznia kell majd ezzel a kettővel
és gondoskodnia róla, hogy legyőzze őket, hogy ő legyen a csapat
elsőszámú elkapója. Amikor eljött az ideje a hátvédeknek, akkor odament
az oldalvonalhoz egy újabb italért, amíg Jamarcus, Lon összeborultak
Kennyvel.
– Távol tartod magad a csapattársaidtól. – Legurított egy italt, majd
egy másik nyúlt, aztán Savannahhoz fordult. – Mi van?
– Nézz a pályára. A többi szélső elkapó együtt van és beszélgetnek. Te
meg itt vagy.
– Szomjas voltam.
– Velük kell lógnod.
– Nem, miért is tenném?

152.
 Savannah sóhajtott. – Mert egy csapat tagja vagy. Ez a dolgod. Amikor
vége az edzésnek a többi játékossal kéne lenned.
A férfi vállat vont. – Én nem így teszem.
A nő megfogta a karját és elvezette a többiektől. – Talán a múltban
nem, de most igen. Az arculatod része kell legyen a csapatjátékos.
Megváltoztatjuk a rólad alkotott képet – azt, amivel mindenkinek
problémái voltak – azzal, hogy megmutatjuk, megváltoztál, mióta a
Tradershez jöttél, hogy hajlandóbb vagy összejátszani.
– Nem fogok megváltozni, Barackocska.
– Pontosan ezt fogod tenni. Elizabeth és a Traders ezért hoztak ide
engem. Hogy megváltoztassam azt, hogy ki vagy te, legalábbis külsőleg.
Az, aki itt bent vagy, - tette a szívére a kezét, - az nem változik.
A feszültség felgyűlt benne. – Nem látok semmi okot, amiért
barátságosnak kellene lennem azokkal a fickókkal. Ők a vetélytársaim.
Mind ugyanazt akarjuk – a labdát. Ha kedvesen játszom velük, azzal nem
nyerek semmit.
A nő nagyon sóhajtott. – Mindenkivel barátkoznod kell a csapatban.
Az irányítótól kezdve a támadósoron át a védelemig és a tartalékos
játékosokig, mert mind ugyanazt a dolgot akarjátok – a nagy trófeát a
szezon utolsó mérkőzésén és a Super Bowl gyűrűjét az ujjatokon. Ezeket
csak úgy érhetitek el, ha egységként működtök. A múltban rosszul
csináltátok. Te az egyik oldalon és mindenki más a másikon, ami csak két
dolgot garantálhat. Az egyik, hogy nem kapod annyit a labdát a kezedbe,
amennyit szeretnéd, a másik pedig, hogy a belső zűrzavar miatt nagyobb
az esélye annak, hogy a csapatod veszít. Ezt akarod?
– Nem.
– Akkor legalább próbáld meg. Légy kedves. Beszélgess.
Cole lebámult. – Miről?
– Ó, istenem! Fogalmad sincs hogyan kell csinálni, ugye?

153.
 – Nem vagyok idióta.
– Egy szóval sem mondtam. De te még soha nem kerültél közel
senkihez egyik csapatban sem, ahol valaha is játszottál. Kezdd az új
fiúval, Kenny Lawtonnal.
– Miért mi van vele?
– Útmutatásra van szüksége. Ő az aki kívül áll és vezetésre van
szüksége. Ki tudná jobban ezt adni neki, mint te, egy veretán játékos az ő
pozíciójában? Tényleg azt akarod, hogy a másik két elkapóval kerüljön
közelebb és te kimaradj?
– Úgy beszélsz, mintha öregember lennék.
– És abba kell hagynod, hogy mindent magadra veszel. Nem fogsz
örökké focizni. Egy játékos sem. A játék iránti elkötelezettséged része,
hogy felneveld a fiatalabb játékosokat – átadod a stafétát és gondoskodsz
róla, hogy készen álljanak, hogy ugyanolyan jól vagy jobban játsszanak,
mint te.
– Ez meghiúsítja azt a célt, hogy én legyek a legjobb a csapatban.
– Te is tudod, hogy évekbe telik, mire ő is olyan jó lesz, mint te. De ez
nem jelenti azt, hogy nem mutathatod meg neki, hogyan kell játszani.
Nem emlékszel milyen volt az első éved?
A nőnek igaza volt. Szívás volt újnak lenni. Az első évad a profik
között szörnyű volt.
Nem ismert senkit és úgy érezte, hogy mindenből kimarad. Alig találta
meg a saját kezeit is. Ha nem lettek volna azok a srácok, akik megszánták
és megmutatták neki az utat, akkor totálisan elveszett lett volna. Még ma
is emlékezett rájuk.
– Jól van.
– És, ha már itt vagy, akkor próbálj meg kedves lenni Jamarcushoz és
Lonhoz is. Mindannyian ugyanazt akarjátok és rengeteg információt

154.
megoszthatnátok egymással. Tetszik vagy sem, ők a veteránjai ennek a
csapatnak. És tudnak neked segíteni.
Mégis ki tette őt futballszakértővé? Visszament a pályára és
csatlakozott a többi elkapóhoz.
– Adott neked némi útmutatást? – kérdezte Lon, csillogó szemekkel.
– Nagyon is hozzáértő. Sokat tud a fociról. Nagy előny, hogy itt van
velünk.
– Az biztos, hogy formás segge van, - felelte Lon és megbökte
Jamarcust. Cole vére felforrt. Két másodperc választotta el attól, hogy az
öklét Lon arcába vágja. De Savannahra pillantott, aki elkomorult és a
fejét rázta, így inkább mély levegőt vett. De azért nem hagyhatta, hogy
Lon sértegesse Savannaht. Lon arcába mászott. – Figyelj, én kedvellek.
Szerintem te vagy az egyik legjobb szélsőjátékos a meccseken. Új vagyok
ebben a csapatban és próbálok boldogulni, úgyhogy már csak ezért is
megadom neked az esélyt. De ezt vésd az eszedbe: Ha még egy
személyeskedő megjegyzést teszel Savannahra, akkor laposra verlek.
Megértettük egymást?
Lon felemelte a kezét. – Semmi gond, haver. Megértem. Ne haragudj.
Nem tudtam, hogy ilyen a kapcsolatod vele.
– Egyáltalán nem olyan. Egy kedves nő és itt van kint, itt végzi a
munkáját. Nem kell megbámulnod és szarságokat beszélned róla. Csak
koncentrálj a saját dolgodra.
– Oké, tényleg sajnálom. – Lon ezúttal őszintének tűnt. Most már tele
volt dühvel és nem tudta hogy levezetni. Normális esetben mostanra már
nekiesett volna, vagy elment volna sétálni, de legalábbis csinált volna
valamit, hogy megszabaduljon a feszültségtől. De Savannah tanácsát
megfogadva bólintott. – Rendben. Menjünk, nézzük meg, hátha Bill tud
velünk néhány gyakorlatot végezni. Kennynek és nekem jól jönne egy kis
segítség a felállásban.

155.
 – Oké, persze. – Lon felkapta a sisakját és Jamarcusszal együtt
elindultak.
– Kenny? – szólt neki Cole.
– Igen?
– Kicsit lassú vagy az ütemezésnél. Erősebben kell löknöd és figyelned
a bal oldaladra. A támadók minden alkalommal leszerelnek a dupla hatos
felállásnál. – Látta, hogy a srác fejében világosság gyúl. Kenny
bizonytalanul mosolygott rá.
– Ezt nem vettem észre. Köszönöm. Dolgozni fogok rajta.
Oké, talán mégsem volt olyan rossz ez, mint gondolta. Még mindig
nem tudta mennyire lesz barátságos ezekkel a srácokkal, de Savannahnak
talán igaza volt. Nem volt semmi értelme ellenségeskedni, amikor
barátokat is szerezhetett. Legalábbis felszínes barátságokat.

∞
AZ ELSŐ KÖRT LEJÁTSZOTTÁK. SAVANNAH
MEGKÖNNYEBBÜLTEN SÓHAJTOTT. Tudta, hogy Colelal dolgozni
nehéz lesz. Cole nem volt könnyű falat és nem fogja elfogadni minden
javaslatát olyan könnyen, mint a mostanit. De a támadósor felállt, Cole
pedig elkapta a labdát és még a többi elkapó is segített neki. Így eddig ez
azt jelentette, hogy senkit sem dühített fel. Nem rossz egy első naphoz
képest. Talán, ha a közelébe marad, akkor elkerülhetik a katasztrófát.
Az edzőnek még mindig voltak fenntartásai Colelal kapcsolatban,
annak ellenére, hogy megnyugtatta mindent kézben tart. Azt felelte, hogy
Cole megváltozott és nem tart sokáig, amíg olyan csillogó lesz az imidzse,
mint egy új gyémánt. Az edző kétkedőnek tűnt és azt felelte neki, hogy a
tettek hangosabban beszélnek, mint az ígéretek.
Savannah sosem vallott kudarcot. Ha össze kell költöznie Colelal és
úgy figyelnie, mint egy anya, aki az újszülöttje felett sertepertél, akkor ezt

156.
is megteszi. A hírneve forgott kockán. Ami azt jelentette, hogy ahelyett,
hogy távozott volna az edzésről, inkább itt maradt. Odavitt egy széket az
edzők mellé és figyelte Cole edzését. Nem volt nehéz dolga. Szűk
nadrágok, feszes seggek és rengeteg izzadság.
Kétség sem férhetett hozzá, hogy keményen dolgozott a férfi és bár a
csapatban ő volt a legidősebb szélső elkapó, ha meg tudja győzni arról,
hogy ne veszítse el a fejét, ő lesz a legjobb is. A reflexei gyorsak voltak és
kiváló egészségnek örvendett. A pályafutása során egyszer sem sérült le.
Már attól is összefutott a szájában a nyál, ahogy a vádlijait figyelte.
Nyilván a lábai még mindig csúcsformában voltak. Ahogy a kezei is.
Úgy látszott, mintha öszönös lenne ez a labdával, mintha azonosan
gondolkodtak volna. Bárhova dobták, ő ott volt. Könnyedén megérintette
és soha nem ejtette el. Amikor sprintelni kezdett, még a fiatal védekező
játékosok is nehezen tudták vele tartani a lépést, ahogy a célterület felé
száguldott.
Savannah alábecsülte. Igaz, azt hitte, hogy átlagos játékos – a
pályafutása közepén járt, akinek a hozzáállása és a vállán lévő nyomás is
épp csak megfelelő volt. A mai napot látva jött rá, hogy minden csak nem
az. Tehetségével, egészségével és állóképességével, Colenak még sok
szezonja volt. Legértékesebb játékos lehetne belőle, ha többet
koncentrálna a játékra és a pozitív visszajelzésekre és kevesebbet arra,
hogy bajba keveredjen. Ezért volt itt a nő. Biztosítani akarta, hogy ez egy
nagyszerű idény legyen a férfi számára és nagyszerű dolgok kezdete. Az
öltöző előtt várta, miután a férfi lezuhanyozott.
– Még mindig itt vagy?
– Igen. – Követte a férfit a folyosón. – Nagyszerű voltál ma az
edzésen. Csodálatosan néztél ki.
A férfi ajkai erre megrándultak, majd elmosolyodott.
– Édesem, én csodálatos vagyok.

157.
 – A szerénységed határtalan. – A férfi nevetett.
– Tényleg jó napom volt. Köszönöm a segítséged.
A nő felemelte a fejét és így felnézett a férfira. – A segítségemet
miben?
– Egy kis időt töltöttem el a többi elkapóval és tanácsot is adtam
Kennynek. Nem volt olyan rossz, mint gondoltam.
– Ennek örülök. – Elindultak kifelé.
– Jó edző lennél, - szólalt meg a férfi.
Savannah halkan nevetett. – Ez nem igazán az én területem, de
köszönöm, hogy így gondolod.
Cole elkísérte a kocsijához és kinyitotta neki az ajtót. Savannah
szembefordult vele.
– Van terved ma estére?
A férfi feltette a napszemüvegét, így a nő nem láthatta a szemét, de
képzelhette mennyire meglepte a kérdése. – Ööö, nem. Nem igazán.
Miért? Még mindig dolgozunk?
– Napi huszonnégy órát dolgozok. Azt hittem együtt vacsorázunk.
– Rendben. Mire gondoltál?
– Igazából valami egyszerűre. Ha nem bánod átviszek hozzád valami
kaját és főzök neked.
– Te főzöl?
– Igen.
A férfi a kocsi tetejére támaszkodott. – Jól főzöl?
– Kiválóan.
– Történetesen szeretem az ételeket, ha jó szakácsok készítik el. Gyere
át.
– A hétóra megfelel?
A férfi mintha rábámult volna és a nő azt kívánta bárcsak láthatná a
szemét. – Az jó lesz. Akkor viszlát.

158.
 Savannah beült a kocsiba és a férfi becsukta az ajtót, majd elsétált.
Nem tudta megállni, de a várakozás izgalma eluralkodott rajta, de
azonnal lecsillapította magát. Ez csak munka, nem randi, amit
mentálisan fel is jegyzett magának hazafele. A testének azonban más
elképzelései voltak. Mintha rossz irányba borzolták volna a szőrét.
Ez munka, nem pedig randi.

159.
 TIZENEGY

COLE RENDBE TETTE A HÁZAT, ELMOSOGATTA AZ EDÉNYEKET

a mosogatóban, és még a porszívót is beüzemelte, várva Savannah
érkezését. Ösztönösen kicserélte az ágyneműt, majd nevetett, és azon
töprengett, mi a fenét csinál.

Savannah ma este nem fog az ágyában kikötni. A nő vacsorát főz neki.

Ez minden.

De mostanában elég egyértelmű jeleket adott. És annak ellenére, ami

aznap este történt az esküvőn, azt akarta, hogy a férfi megcsókolja a
szülei házában.

Vagy ez csak a férfi képzeletének a szüleménye. A képzelete szerette

azt hinni, hogy minden nő a nadrágjába akar bejutni.

Cole biztosan bele akar kerülni Savannahéba. De okosabb lenne, ha a

dolgok szakmaiak maradnának közöttük. A nő alapos megfigyeléseket
tett róla ma a pályán. Használhatná csak a szakértelmét, és ha szexszel
felkavarja a dolgokat, az tönkreteheti a kapcsolatukat. A végén
elveszítheti őt, és ez most rossz lenne.

Szüksége volt rá. Lehet, hogy nem sokat tud erről az egész arculati
tanácsadásról, de felismerte a jó dolgokat ha azok ott voltak előtte, és
Savannah tanácsa eddig nem ártott.

Karrierjének helyes útra állítása volt az első számú prioritása, és

okosnak kell lennie, és emlékeznie kell erre.

Mikor is viselkedett bármikor is okosan?

Felkapott egy farmert és egy pólót, majd úgy rendezte be a nappalit,

hogy ne legyen olyan, mintha egy pasi lakna ott.

160.
 Amikor megszólalt az ajtócsengő, mégegyszer végigjárta a helyet, és
úgy döntött, hogy elég jónak tűnik.

Kinyitotta az ajtót és visszatartotta a lélegzetét. A nő haja le volt

engedve, zuhatagként omlott a vállára. Sárga nyári ruhát és szandált
viselt – aranyos és lezser volt, de így is elegánsnak és gyönyörűnek
látszott.

Kivette a kezéből a bevásárlótáskát. – Bevásároltam volna én is.

– Nem probléma. Legközelebb te vásárolsz.

– Megegyeztünk. – Ezután bevezette a konyhába.

– Feltételezem, hogy vannak edényeid és serpenyőid.

– Igen. Anyám ragaszkodott hozzá, hogy ne éljek kész kajákon.

Tudom, hogyan kell alapvető dolgokat elkészíteni.

Savannah nevetett. – El tudom képzelni, ahogy ezt mondja neked.

Megmutatta neki a konyhája elrendezését, a nő pedig elkezdte

előszedni a dolgokat, miközben a férfi kicsomagolta az élelmiszereket. –
Szeretem a steaket.

– Jó, mert te sütöd meg őket. Gondolom van grilled is.

– Jól gondoltad.

Kivett egy tányért, és bepácolta és fűszerezte rajta steaket, de nem

sokat szórt rá, ami boldoggá tette. A húsnak olyan ízűnek kell lennie,
mint a húsnak, nem olyan, mint a többi szemétnek. Oldalra csúsztatta a
steakeket, majd homárt vett elő.

Felvonta a szemöldökét. – Hát nem vagy válogatós.

– Szeretem a tenger gyümölcseit.

161.
 Két serpenyőben forralt fel vizet. Egyet a homárhoz, egyet pedig a
rizshez, amelyet készített.

– Készítsd elő a grilledet. Itt mindent előkészítek.

Cole vállat vont. – Oké.

Kiment, hogy beindítsa a grillt, és figyelte a lányt az üveg tolóajtón

keresztül.

Érdekes volt, hogy egy nő volt a konyhájában, ami még soha nem
fordult elő. A külseje – aranyos. Otthonos. Kényelmes. Az biztos, hogy
soha nem jött hozzá nő, hogy főzzön neki. Nem hazudott, amikor azt
mondta neki, hogy nem hív magához embereket. Túl személyes volt. Ha
egy nőnél töltötte az éjszakát, akkor a nőnél, vagy egy szállodában. Nem
volt itt alvás, nem volt együtt reggeli, nem töltötték együtt egy napot. Ez
mindig is túl közelinek tűnt egy kapcsolathoz, és elkerülte ezeket. A
karrierje felépítése elég volt egy teljes munkaidős munkához. Egy nőt
belerángatni abba a zűrzavarba, ami az élete volt, több lenne, mint
amennyit elbír. Nem volt rá kész.

Bár úgy tűnt, sok kapcsolat jellegű dolgot csinál Savannahval. Elviszi
vacsorázni. Átviszi a szülei házába. Táncol vele az unokatestvére
esküvőjén. Aztán lehet, hogy mindez a véletlen egybeesése volt – csak a
munkája természete és az a tény, hogy mostanában úgy tűnt, mindig
együtt végeznek.

A kapcsolatok pedig olyan dolgok voltak, amelyekre most biztosan

nem akart gondolni. Vagy valaha. Ideje az ételre, a munkára és a
prioritások tisztázására összpontosítani.

Miután a tűz eléggé felhevült, bement.

162.
 Savannah egy szimfóniát vezényelt. Zene szólt az iPodján. Táncolt,
miközben egyik feladatról a másikra váltott. Fazekak borították a
tűzhelyet. Salátát készített, epret szeletelt, és főzött valamit, aminek
nagyon jó illata volt. A férfi mozdulatlanul maradt, az ajtónak dőlve
nézte, ahogy a lány végig dúdol a zenére, kényelmesen a konyhájában.

Megint elhangzott ez a szó – kényelmes. Megvárta, amíg a kellemetlen

érzései előjönnek. Semmi.

Megfordult, és észrevette őt. – Mióta vagy ott?

– Egy ideje.

A lány elvigyorodott, egyáltalán nem aggódott amiatt, hogy a férfi

kémkedett utána. – Nem tudom megállni. A konyhában lenni ellazít.

Odaadta neki a steakeket. – Menj süsd meg. Én közepesen átsütve

kérem.

– Igen, hölgyem. – Félreállt az útjából, és tette a dolgát, és hagyta,

hogy a nő végezze a saját dolgát. Mire behozta a kész steakeket, a
tányérokon ott volt a homár farka, valamint a rizs és a salátaágy a
steakekhez.

Odaadta neki a tányért, ő pedig a salátára kanalazta a steakeket, majd

szószt öntött rá, egy kis sajtot és néhány epret szórt a hús tetejére.
Összeráncolta a homlokát.

A lány az övére tette a kezét. – Tudom, hogy simán szereted a

steakedet. De bízz bennem.

Átnyújtott neki egy tányért, és odamentek az asztalhoz.

Már bort töltött mindkettőjüknek, így leültek, és ő beletúrt a steakbe,

legszívesebben leszedte volna róla a dolgokat. De nem akarta megsérteni,
ezért a steak mellé az epret és a sajtot is a szájába kanalazta.

163.
 – Ó, istenem, – mondta, miután nyelt egyet. Ki sejtette volna, hogy
ezek az ízek ilyen jól passzolnak egymáshoz? – Mi a franc ez a szósz?

Ivott egy korty bort, majd elmosolyodott. – Mondtam, hogy bízz

bennem. Nem tennék tönkre egy remek steaket. A balzsamos ecet, némi
kéksajt, és az eper édessége kiemeli az ízét.

– Tényleg jó. – Ilyen volt a homár is. Tökéletesen puha, és még

olvasztott vaj is volt rajta. – Átjönnél minden este és főznél nekem?

– Úgy emlékszem mintha tudnál főzni.

– Tojás. Szalonna. Tonhal. Burgerek. Alap dolgok. Nem vagyok olyan

ínyenc szakács, mint te.

Savannah elpirult. – Aligha vagyok ínyenc szakács. Ha van egy kis

szabadidőm, szívesen kísérletezek itt-ott különféle receptekkel.

– Nagyon ügyes vagy. Igazán nagyszerű fogás.

– Köszönöm.

– Hol tanultál meg így főzni?

– Televíziós főzőműsorok, internet és sok gyakorlat.

Mindent megevett, ami a tányérján volt, és ami Savannahén maradt,

amit nem fogyasztott el. Utána Cole mosogatott, mivel a főzés nagy részét
a nő végezte, bár nem tudta kitessékelni a konyhájából. Ott állt és segített
neki betölteni a mosogatógépet, és amikor épp nem ezt csinálta,
letakarította a tűzhelyet, a pultot és az asztalt, és elrakta a dolgokat,
annak ellenére, hogy a férfi azt javasolta, fogja a poharát, és üljön le.

– Soha nem lazítasz? – kérdezte, miközben megtörölte a kezét a

konyharuhába.

164.
 – Ez pihentető számomra. Ezt csinálom egy hosszú nap után. Főzök.
Takarítok.

Megrázta a fejét.

– Ez munka.

Savannah nevetett. – Nekem nem az. Annyit utazom, hogy

legtöbbször éttermi kaját eszem vagy szobaszerviztől rendelek.
Számomra a mennyország az, hogy otthon főzött ételt ehetek. Az, hogy
magam főzöm, dupla bónusz.

A nők különös lények voltak.

Nem, Savannah volt egy furcsak teremtmény. A legtöbb nő, akivel

randizott, tökéletesen elégedett volt azzal, hogy elvitte őket egy drága
vacsorára. Egyetlen nő sem ajánlotta fel, hogy főz neki.

Egyedi volt.

Együtt bementek a nappaliba. Savannah a kanapé végében foglalt

helyet. Majdnem leült a vele szemben lévő székre, hogy megtartsa a
szakmai távolságot meg minden, de a kanapé mellett döntött.

– Amit mondtál az otthonlétről? Tudom hogy érted. Ha elkezdődik a

szezon, vagy úton vagyunk, ha pedig hazai meccsünk van, akkor az
edzésen vagyunk. Nem mintha nagy szakács lennék, de már fáradt
vagyok, mire hazaérek, úgyhogy útközben bekapok valamit. Sok kész
kaját eszem. Ne mondd el anyámnak.

Az ajka felfelé ívelt. – A titkod biztonságban van nálam. – Lerúgta a

cipőjét, és maga alá húzta a lábait a kanapén.

– Sok mindenbe van tehetséged, Savannah.

165.
 – Nem igazán. Csak szeretek főzni. A férfiakat pedig könnyen
lenyűgözi egy nő, aki tud főzni. Ez kielégíti az egyik alapvető
szükségletüket.

– Kaja és szex.

– Pontosan.

– Szóval azt mondod, hogy egyszerű eset vagyok?

– Nem. Én azt mondom, hogy férfi vagy.

Nevetett. Kifinomult észjárása volt és még a szarkazmusa is az édes

déli hangján, csilingelő volt. Be kellett ismernie, ez tetszett neki. Szerette
az erős nőket, nem azokat, akik sírva fakadnak, ha rossz szemmel nézik
őket. Nem az a fajta nő volt, aki könnyekkel manipulál egy férfit, hogy
megszerezze, amit akar. Nem is tudta elképzelni, hogy valaha is ilyesmit
csinálna, mivel annyira őszinte volt. Kívülről édes volt, de kemény. Sok
szempontból megnehezítette a dolgát, de még nem fedezte fel teljesen.
Letette a borát az asztalra, és szembefordult vele. – Szeretnék veled
beszélni néhány javaslatomról.

– Munkával kapcsolatos javaslatok?

Kicsit oldalra billentette a fejét. – Természetesen.

– Nem ma este. – Felállt, felkapta a borospoharát, bement a

konyhába, és újratöltötte. Amikor visszajött, látta, hogy a nő össze van
zavarodva.

– Nézd, Barackocska. Nagyra értékelem, hogy vacsorát főzöl nekem,

és élvezem a társaságod, de nem a dolgozzunk 24 órában híve vagyok.
Odaadta neki a poharat. – Dőlj hátra, és lazíts.

Elvette tőle a poharat. – Az én dolgom, hogy veled dolgozzak az

arculatod javításán.

166.
 – És ezen dolgozunk, nem?

– Alig karcoltuk meg a felszínt. Van egy tervem.

– Lefogadom, hogy van. De ebbe ma este nem megyünk bele.

– Aha. És mibe fogunk belemenni ma este?

Tetszett neki a hangja, az a lágy, szexi mód, ahogyan szinte

felhívásként tette fel ezt a kérdést. Nem gondolta, hogy olyat olvas le róla,
ami nincs ott. Elég okos volt ahhoz, hogy tudja, mi a különbség az
érdeklődő nő és a nem érdeklődő nő között. És bár megígérte magának,
hogy professzionálisan fogja csinálni, most a férfi nyitotta ki az ajtót.

– Azt hittem, ma este együtt lógunk. Megismerjük egymást kicsit

jobban.

A pillantástól, ahogy ránézett, szinte nevetett. Feszültnek tűnt, talán

egy kicsit rémültnek is.

– Rendben, azt látom, hogy nem ezt akarod csinálni. Valami másra
gondoltál?

Ismét letette a poharát, és felállt. – Igen. Dolgozni.

Cole is felállt, odament hozzá. – Ma este nem dolgozunk, Savannah.

– Akkor mindenképpen mennem kell.

– Félsz tőlem. – A lány felhorkant.

– Biztosan nem félek tőled.

– Szóval általában csak a férfiaktól?

Lesütötte a szemét. – Ne játssz velem. Szép éjszakánk volt. Hagyjuk a

dolgot.

Bement a konyhába, a férfi pedig követte. Megragadta a táskáját.

167.
 – Nem igazán. Az összes férfitől vagy csak tőlem?

– Csak tőled.

– Miattam érzed magad… hogyan is? Kényelmetlenül? Vagy csak

ráébresztettek, hogy már egy ideje nem voltál együtt férfival? – A nő
szemei lángoltak. Szerette látni a hűvös déli szépséget, amint egy kis tüzet
okádott. – Nagyon sokat feltételezel, Cole.

– Talán igen.

– Ne tedd. – Elzárta az ajtót, ezért a nő a mellkasára tette a kezét,

hogy elmozdítsa az útból.

Megragadta a csuklóját, és a lány megállt.

Érezte, hogy felgyorsul a pulzusa, és tudta, hogy nem azért, mert

dühös. Látta a szemében, ahogy kitágulnak a pupillái, ahogy szétnyílnak
az ajkai. És amikor lélegzetet vett az, nem azért volt, hogy dühös átkokat
szórjon rá, hanem mert...

Fel volt izgulva. Szóval mi is tartotta a nőt vissza?

– Figyelj, – mondta a férfi. – Tudom, hogy együtt dolgozunk, de jól

szét tudom választani a kettőt.

– Nem keverem az üzletet és az élvezeteket.

Közelebb húzódott. – Próbáltad már valaha?

– Cole. Ezt már kipróbáltuk, és egyetértettünk abban, hogy ez rossz

ötlet.

– Nem. Te tartottad rossz ötletnek. – A férfi a nyaka köré emelte a

kezét, átölelte a hátát, és magához húzta. – De már tudod, hogy soha nem
cselekszem jól.

168.
 Lehajolt, tétovázott, és várta, hogy a nő tiltakozzon. Nem érzett
ellenállást, ezért egy csókban forrt össze az ajkik. Egész éjjel arra vágyott,
hogy megízlelje. Édes bor és menta íze volt, ajka olyan puha, mint a bőre.
A lány hozzásimult, keze a hajába túrt.

Ezúttal nem voltak a szabadban, nem voltak nyilvános helyen, és

semmi sem akadályozta meg őket abban, hogy ebből több legyen.

Semmi, kivéve Savannah, és ezúttal csak annyit érzett felőle, hogy

megadja magát.

∞
SAVANNAH VALAHOGY TUDTA, HOGY EZ MEG fog történni. Talán
még tudat alatt meg is szervezte, amikor kitalálta ezt a vacsorát Colelal.

Annak ellenére, hogy mindent megtett, hogy ne hozza magát ebbe a

helyzetbe, itt volt, és hagyta, hogy Cole megcsókolja.

Ó, kit akart átverni? Itt nem volt semmi „ráhagyás”. Nem volt passzív
résztvetője ennek az egészben. Teljesen beleadta magát, és nekifeszült a
testének. Ledobta a táskáját a földre, és beletúrt a hajába, és úgy tartotta
ott, mintha attól félne, hogy eltűnik, ha elengedi. Teljesen benne volt
Savannah is, és semmi sem akadályozta meg abba, hogy megtegye. Az
első éjszaka óta kinézte magának a férfi, amikor meglátta a nő szexi testét
és amióta először ránézett azokkal a gyönyörű, bűnös szemeivel.

Akarta őt, és most meg fogja kapni, minden következményekkel

együtt.

Feszülten várt, ahogy a nő megmozdult. Azt hitte, hogy el fog futni?

Valószínűleg igen, mivel a lány korábban annyiszor visszautasította. De
ezúttal nem. Közelebb lépett, másik kezét a férfi nyaka köré csúsztatta, és

169.
ujjaival a hajába túrt. És amikor a nő örömének hangjai jöttek elő a
torkából, a férfi megnyugodott.

Ujjait a lány csípőjére tette, amitől nő a térdei elgyengültek. Imádta a

férfi kezeit magán, és sokkal többet akart belőle. Hagyta, hogy a másik
keze felfelé vándoroljon a hátán, becézgetve a csupasz bőrt, majd ujjait a
lány hajába csúsztatta.

Hátrahajtotta a fejét, és találkozott a férfi pillantásával. Félresöpörte a

haját az arcából, és hüvelykujjával megsimogatta az alsó ajkát.

– Sajnálom, – mondta a nő.

Összeráncolta a homlokát. – Mit?

– Amiért olyan sokáig várattalak. Amiért annyiszor ellöktelek. Ezúttal

nem megyek sehova, Cole.

Egy mordulással felnyögött, majd az észvesztő ajkaival a nőére tapadt,

amitől majdnem összecsuklott.

– Szép szád van, Savannah. – Megint megcsókolta. Imádta, ahogy

Cole csókolt. Nem volt vad vagy követelőző, inkább lusta, felfedező, ajkát
az övéhez dörzsölte, nyelvével incselkedett vele. És miközben ezt csinálta,
a lány szédült, minden forrt benne egészen a nőiessége közepéig. A
feneke a konyhaasztalon pihent, Cole pedig a lábai közé lépett, és a
farmerbe burkolt izom egyre közelebb került édes kelyhéhez.

Remegett a várakozástól, felnyögött, amikor a férfi hátrébb lökte az

asztalra, megragadta a fenekét, és közelebb húzta a széléhez, egyenesen
az erekciója kemény hosszához simítva a punciját.

Jézusom, ha így kényezteti tovább, akkor el fog élvezni.

170.
 Már a gondolattól is, hogy Savannah ringatózik, miközben Cole nézi –
mindketten teljesen felöltözve –, csiklója lüktetni, mellbimbói pedig
bizseregni kezdtek. Ez volt az egyik legédesebb fantáziája.

Hátrahajtotta a fejét, és a férfi köré fonta a lábát, és belemerült a

gondolatba, hogy ezt tegye. És amikor a tenyerével a bordáit érintette,
ahol a szíve heves ritmusban vert, kinyitotta a szemét, és találkozott a
pillantásuk.

– Mondd el, mire gondolsz, – kérlelte, olyan sötét hangon, mint

amilyen a szemei voltak.

– Ha hozzád dörgölöm magam, így el tudnék élvezni. – Élesen

belélegzett, és lehajtotta a fejét. A szemhéjai félig lecsukódtak, és úgy
nézett ki, mint maga az ördög.

Ami csak még jobban felizgatta.

– Igen, ez jó móka lehet, – mondta, és ujjaival belemarkolt a

csípőjébe, majd lazított a fogásán. – De én leszek az, aki elélveztet ma
este. Több mint egyszer.

Egek. Fogadni merne, hogy képes rá. Ez a fajta önbizalom volt az,
amit Coleban a legjobban szeretett. Hitte, hogy megteszi, amit mondott,
hogy megteszi, és alig várta a gyakorlati részt.

Amikor felrántotta, és ujjait a hajába csúsztatta, rájött, hogy sosem

élvezte igazán ezt az egész gyakorlatias dolgot. Ó, az előjáték persze szép
volt, de mindig sietett a jó rész felé. Imádta a szexet, mindent szeretett,
de a legjobban azt élvezte, hogy egy férfi benne van. Ez volt az egyetlen
alkalom, amikor megérezte azt a kapcsolatot, amelynek keresésével
töltötte életét.

171.
 Most, amikor Cole a hajába temette a kezét, a férfi teste teljesen az
övéhez nyomódott, a szája pedig finom dolgokat csinált az övével, a nő
megérezte a kapcsolatot, és még közel sem voltak a jó részhez.

Egyrészt még mindig rajta volt a ruhája. De ahogy masszírozta a

fejbőrét, amikor megcsókolta, rájött, hogy még soha nem bizsergett így,
kivéve persze az összes lányos részét. De a feje bizsergett, és az ajka is.
Óriási inger volt, a feje tetejétől egészen a begörbülő lábujjáig.

És amikor a megemelte a fenekét, felkapta, a nő köré fonta a lábait, és

tartotta magát, majdnem elájult, miközben ajka még mindig az övéihez
tapadt, és a férfi kivitte a konyhából — semmi kétség — a hálószobájába.

Puncija lüktetett a várakozástól, de aztán megállt a folyosón, a falhoz

szorította, és olyan mélyen megcsókolta, hogy megszédült.

Még soha nem vett részt ennyire egy csókban, és még soha nem volt
ennyire tudatában testének minden részével. Cole testét az övéhez
igazította, mellei a mellkasához dörzsölődtek, mellbimbói pedig
gyötrelmesen kellemes módon megfeszültek. Amikor száját az ajkáról a
nyakára tette, a nő feje a falhoz ütődött, a fájdalom csak fokozta az
örömét.

– Azt hiszem, itt is csinálhatjuk az előszobában. – mondta érdes és

halk hangon. – Azt hiszem, nem tudok várni. – Végignyalta a
kulcscsontját, nyelve belemerült a mellei fölötti duzzanatba. – Mit
gondolsz erről?

Gondolni? Nem voltak gondolatai. Az elméje is elmerült, akárcsak a

többi része. Nem tudta elhinni, hogy még mindig a kezében tartja, hogy
minden testrésze remegett, és hogy olyan közel van az orgazmushoz,
hogy egyetlen érintés, egy nyalás elindíthatja. Nagyot nyelt, hogy
enyhítsen a torka szárazságán és próbált válaszolni.

172.
 – Szerintem azt csinálhatsz velem, amit csak akarsz.

Nevetett, a hang gonosz és ördögi volt. – Így tervezem.

Talpra állította, és egyáltalán nem lepődött meg, hogy érezte, remeg a

lába. Egyik kezével megfogta, míg a másikkal lehúzta a ruhája pántjait,
hogy felfedje a melltartóját.

– Csinos, – mondta, és tekintetével a fekete-sárga csipke- és szatén

melltartót simogatta, amelyet ma este választott. Lehúzta az egyik
kosarat, és a melle kipattant, a mellbimbója már kemény volt és fájt.

– Még csinosabb. – Az ajkai közé vette az egyik bimbót, és Uram,

irgalmazz, a lány azt hitte, ott hal meg a folyosón.

Be akarta csukni a szemét, és az érzésre összpontosítani, de nem tudta

megtenni – néznie kellett, mit csinál azzal a csodálatos szájával. Lenézett,
látta, ahogy mellbimbója eltűnik a férfi ajkai között, érezte a szívást,
ahogy eltűnt a nyelve és a szája között. Az érzés pontosan a csiklójába
ment, a sajgó bizsergés már elviselhetetlen volt. És amikor elengedte, a
nő zihált.

Cole felnézett rá, és elvigyorodott. – Jó ízed van, Barackocska.

Alig jutott épp lélegzethez, amikor lehúzta a másik kosarat is, és a

nyelvével a mellbimbóját megpöckölte, közben a másik mellét a kezébe
fogta és játszott vele, addig játszott a bimbóval, amíg már a lábai annyira
remegtek, hogy lecsúszott volna a falon, ha nem simul hozzá szorosan és
tartja.

Lehet, hogy Savannah a felelős a férfi imázsának kialakításáért, de a

férfi jelenleg teljesen uralta a testét. Nem volt problémája azzal, hogy
átadja neki az irányítást, nem akkor, amikor a férfi így ízlelgette a
mellbimbóját, és végigsimított az oldalán, hogy felemelje a ruháját.

173.
 Elengedte a bimbót, amit addig szopogatott, hogy térdre ereszkedjen
előtte, miközben simogatta és közben, lehúzta a bugyit a bokájáig.

– Lépj ki nekem belőle.

Megborzongott és engedelmeskedett, bűnösen szexinek érezte magát,

ahogy a férfi folyosóján álldogált, a ruha felső része a derekáig feltolva, a
mellei fedetlenül, a bugyija pedig lekerült róla. A várakozástól
megduzzadt a köztük tomboló forróság és izgalom, különösen akkor,
amikor a ruhája is követte a többi darabot és a földre hullott.

– Látni akarlak.

Amikor egy puszit nyomott a csípőcsontjára, az amúgy is legyengült

lábai még jobban meginogtak.

– A fenébe, gyönyörű vagy, Barackocska. – Odahajolt, és megnyalta a

nő puncijának ráncait, majd felnézett, hogy találkozzon Savannah
pillantásával. – És olyan jó ízed van, mint amilyennek látszol is. Mondd,
hogy el akarsz élvezni.

Ettől az egyetlen nyalástól megremegett. Sokkal többet akart. Habozás

nélkül azt mondta. – El akarok élvezni, Cole.

Megint odahajolt, megragadta a fenekét, és rátapadt a szájával. A

nyelve meleg és nedves volt a csiklóján, forróság és érzések ragadták el,
amiktől remegett és sajgott. Ujjai belemélyedtek a farpofájába, és
Savannaht elöntötte a férfi érintésének és a szájának puszta gyönyöre.

Isten irgalmazzon, olyan tehetséges szája volt a férfinak. És, amit tett
vele, azokat a dolgokat tiltólistára kéne tenni. Mivel haza fogja vinni
magával, bezárja a hálószobájába, és soha nem engedi el.

Ahogy a nyelvét használta, az szembement minden logikával.

174.
 Átsiklott a nyíláson, majd beledugta a nyelvét, ezután lassan
feltérképezte az egész punciját, amitől a nőt mindenféle érzés árasztotta
el, végül Savannah a férfi ajkainak feszült és egy vad, váratlan orgazmus
csapott át felette. Cole végig szorosan tartotta és egyszer sem lazult a
fogása.

Lihegve a falhoz szorította a tenyerét, hogy támaszt találjon, de nem

kellett aggódnia, mert Cole felállt, átölelte a karjával, majd megcsókolta.
Átkarolta a férfit, és visszacsókolta, próbált nem olyan kétségbeesettnek
tűnni, mint ahogy érezte magát. Általában hűvösen és rendületlenül
játszott, de a férfi határozottan felborzolta minden porcikáját. Égett
legbelül, izzadt és remegett. Normális nyugalmát felváltotta az őrült
szükség, hogy lemeztelenítsék, a kezét és a száját végigsimíthassa a férfi
finom testén. És akkor azt akarta – nem, szüksége volt rá –, hogy benne
legyen.

Ez nem történhetett meg elég hamar ahhoz, hogy a nő kedvére tegyen.

Felemelte, és végigvitte a folyosón. Visszafojtotta az örömét, de végre

közelebb került ahhoz, amit pontosan akart. Együtt zuhantak az ágyba,
Savannah a férfit a hátára fordította. Végül kikapcsolta a melltartóját és
lehajította a földre.

– Tetszik, amerre haladunk. – mondta, és a nő melleiért nyúlt.

Eltolta a kezét. – Ne.

A férfi a homlokát ráncolta, de aztán a nő az inge alá csúsztatta a

kezét, és félig lecsukódott a szemhéja. Valami nagyon sötét volt benne,
amikor így nézett rá… valami elemi és gonosz, amitől meg akarta mászni
a nagyon is készenlétben álló farkát, és nagyon csúnya dolgokat csinálni
vele.

175.
 Megnyalta az ajkát, széttárta az ujjait, kitapogatva a feszes, kigyúrt
hasizmokat, ahogy felemelte az ingét. Lehajolt, és puszit nyomott a férfi
csupasz hasára, majd a nyelvével indult felfedező útra, lefelé indult a
puha szőr irányába, ami végül eltűnt Cole öve és nadrágja alatt.

Felszisszent és belemarkolt a nő hajába. Ó, egek, de szerette a férfi

erejét. Kioldotta az övcsatot, lehúzta a cipzárt, és érzékelte, ahogy a
kemény erekciója a varráshoz nyomódik. Alig akarta elengedni, de azt is
tudta, mennyire akarja ezt, felemelte a tekintetét, miközben a férfi farkát
dörzsölte a keze élével.

Figyelmeztető pillantást vetett rá. – Savannah.

Újra megdörzsölte, érezte a férfi hosszát és vastagságát. Felsóhajtott,

és megfogta a férfit a boxeren keresztül. – Ez nagyon kellemes.

Cole ránézett és a kezéhez dörzsölte magát. A nő lehajolt, és egy

csókot nyomott a farmerja nyitott részére, belélegezve a férfi pézsma
illatát. Olyan nagyon férfias, olyan erős és izgató.

Savannah felemelkedett, és a nadrágért nyúlt. Cole segített neki azzal,

hogy letolta a csípőjén. A feltárult bőre olyan volt, mint egy műalkotást
nézni. Barna bőr, majd fehér, itt-ott néhány heg, de ez csak kiemelte
szépségét.

Az orra kissé görbe volt, és egy heg volt az állán. Egy másik heg
húzódott végig az alkarján, és egy szaggatott volt a combján is. A
tökéletességet túlértékelték. Sokkal jobban tetszett neki egy olyan férfi,
aki nem volt olyan tökéletes, hogy mellette alkalmatlannak érezze magát.
Végül is aligha volt divatmodell. Testes volt, a férfi pedig csupa izmos,
mégis sovány, és ó, milyen vastag egyes helyeken. Összefutott a nyál a
szájában a férfitől.

176.
 Cole felült, hogy a nő levehesse az ingét, és folytathassa izmos vállai
csodálását. Imádta a férfi karjait. Volt valami nagyon finom a
deltaizmában és a bicepszében. Érezte az erejét, amikor felemelte a
folyosón. Természetesen nem volt olyan könnyű, mint a pihe, mégsem
volt neki megerőltető.

Ujjai hegyével feltérképezte a karjait, majd a mellkasát, ezután

elindult lefelé a hasa irányába, ahol a farka büszkén, keményen és
csábítóan ágaskodott. Átfogta a péniszét, majd a férfi arcára tekintett.
Cole a nő kezét figyelte, pillantásával a a tövének simogatására
összpontosított. Erősebben szorította a tövénél, majd könnyedebben
érintette, amikor a puha fejhez ért, ahol hüvelykujjával körözni kezdett a
selymes makkon.

A férfi lábai közé feküdt, ahogy a hüvelykjével a vastag eret simogatta

és ami a farkának aljáig futott.

– Gyönyörű a farkad, – mondta.

– Nem gyönyörű. Kemény és férfias.

A nő nevetett. – Oké. Kemény és férfias. És gyönyörű. – Megnyalta a

hegyét, majd felegyenesedett és megcsókolta a medencecsontját. Amikor
szájával hozzáért, hallotta, hogy a férfi élesen szívja be a levegőt.

Kezével a hajába túrt, belemarkolt, hogy a helyén tartsa, miközben a

nyelvével kényeztette, a tövétől a makkig végignyalta, majd ismét
bekapta, és mélyre vette, amíg ki nem szökött belőle egy fojtott nyögés,
ahogy érezte, ahogy a makkja a torkához ér.

A férfi leszopása varázslatos volt, majdnem annyira felkavarta, mint

amikor a szája a punciján volt. Volt valami benne, hogy örömet szerez
neki, amit a nő hihetetlenül izgatónak talált. Azt akarta, hogy elélvezzen,
és érezze azt a kitörő gyönyört, amilyet Cole is adott neki. És amikor a

177.
férfi még erősebben markolta a haját, és rövid, gyors lökésekkel
pumpálni kezdett az ajkai között, tudta, hogy közel van.

– Savannah. A fenébe. A szádba élvezek el, ha nem engedsz el. – A

hangja kavicsos és rekedtes volt, és mindent elmondott neki, amit tudnia
kellett. Megragadta a farka tövét, és megsimogatta, ajkait a férfi nyelére
szorítva.

Felnyögött, ahogy elment, és mélyen a torkába nyomta a farkát.

Helyben tartotta, és mélyre nyomta a farkát. Savannah lenyelte, ahogy a
szájába élvezett és amíg teljesen ki nem ürült. Imádta, hogy ilyen örömet
szerezhetett neki.

Cole elernyedt, közben a nő fejét simogatta és próbált lélegzethez

jutni. Felmászott a testén, minden izmát és vonalát felfedezve, ahogy
eljutott a szájáig és ahol végül egy forró csókban olvadtak össze. Cole
átkarolta és átfordította, közben olyan mélyen csókolta, hogy Savannah
elvesztette minden idő- és helyérzékét. Lábaik összekulcsolódtak és
táncot jártak. Sosem gyanította, hogy a férfi ennyire játékos, hogy ennyire
hajlandó hosszan és alaposan megcsókolni és, hogy időt szán a
szeretkezésre.

Bár azt akarta, hogy a férfi mélyen benne legyen, természetesen nem
ellenkezett az elnyújtott előjáték miatt sem.

És ó, micsoda előjáték. De valamilyen okból kifolyólag úgy képzelte el

Colet, mint egy olyan férfit, aki csak levetkőzteti, beletemetkezik és
rögtön nekiáll akciózni. Annyira tévedett vele kapcsolatban –
mindenben. Legalábbis eddig. A kezeivel most is lustán simogatta a
mellét, a száját egy mély, szenvedélyes csókkal vette birtokba, közben
pedig a lábával a vádliját simogatta. Cole úgy viselkedett, mintha egész
éjjel képes lenne ezt csinálni. Közöttük a farka feszült, amely lassan egyre

178.
keményebbé vált Savannah combjainál, de a nő már teljesen készen volt
és hacsak egy centire is megközelíti a punciját, akkor robbanni fog...

És amikor a kezét a mellkasáról a hasára csúsztatta, nem ellenkezett.

Sőt, a hátára fordult és széttárta a lábait, remélve, hogy a férfi megérti az
üzenetet.

Felemelte ajkát, és lenézett rá. – Akarsz valamit?

– Igen. Nos, valójában van egy listám.

Ajka megsemmisítően gonosz félmosolyra húzódott, amibe a csiklója

is beleremegett. – Szeretnéd megosztani velem ezt a listát?

– A puncimra helyezett kezed, az egy jó kezdet lenne.

Lecsúsztatta a kezét, megfogta a nő punciját, ujjaival megdörzsölte

érzékeny húsát. A lány feléívelt, és a csuklójához nyúlt, hogy ott tartsa,
ahol a legnagyobb szüksége volt rá.

– Jó érzés? – kérdezte.

Megfordult, hogy ránézzen, miközben a férfi egyenesen a széléhez

vitte. – Igen.

– Készen állsz elmenni?

Készen állt. Olyan gyorsan jött, de hosszú, száraz időszaka volt férfi
nélkül, és erre szüksége volt. Nem akarta visszafogni magát, nem tudta,
mikor lesz újra szexben része. – Igen.

Két ujját beledugta a lányba, és hüvelykujjával a csiklóját dédelgette,

majd csodálatos kezével kényeztette, ingerelte, és egyenesen az orgazmus
széléig vitte.

179.
 Savannah a csúcsra ért, ez a második orgazmus még intenzívebb volt,
mint az első. Megfeszült az incselkedő ujjai körül, ahogy az orgazmusa
még hosszan tartott.

Amikor Cole elhúzta az ujjait, a szájába csúsztatta őket, és megnyalta.

– Tetszik az ízed, Barackocska.

Megborzongott, még mindig lüktetett az utóhatásoktól. Mellbimbói

feszesek, sajgó csúcsok voltak, egész teste várakozástól feszült. És amikor
Cole egy óvszerért nyúlt az éjjeliszekrényén, megnyalta az ajkát, annyira
készen már, érezni akarta magában a farkát és szinte nyüsszögött a
szükségtől.

Kivette az óvszert a férfi kezéből, és legörgette a péniszén, közben

végig a szemébe nézett. Az ilyen intimitást nem gyakran tapasztalhatta
meg, ezért szerette volna az élmény minden részét. Meg akarta érinteni,
kóstolni, amennyire csak tudta ma este.

A hátára fordította, és a térdével széttárta a lábát, testével befedve a

nőét. A farka hozzápréselődött a puncijának bejáratához, csípője az
övéhez.

Lenézett rá, és a tekintetük találkozott. A férfi a hajához nyúlt,

kisöpörte az arcáról, a cselekmény olyan brutálisan intim volt, hogy a
szíve összeszorult.

– Gyönyörű vagy, Savannah, – mondta, majd becsúszott a lányba,

csukott szemmel, mint aki hazatért.

Ó, Istenem. Ez az intimitás több volt, mint amit el tudott viselni. Az,

hogy érezte magában, ahogyan beszélt hozzá, teljesen összetörte.

180.
 Savannah felnyúlt, hogy becsúsztassa az ujjait a férfi selymes puha
hajába, és figyelte, ahogy arcának vonásai megfeszülnek, ahogy a puncija
megmarkolja a farkát.

Nem gyakran vált költőivé a szex, de volt valami varázslatos abban,

ahogy Cole benne volt.

Soha nem érzett még ilyen elképesztő izgalmat attól, hogy egy férfi
lefeküdt vele.

A szex csak felületes volt. Szórakozás és minden bizonnnyal

csodálatos kikapcsolódást, de ilyen módon kapcsolódni Colehoz, az, hogy
a tekintete ilyen intim módon tartotta fogva az övét, miközben a férfi
kihúzódott belőle és utána mélyen hatolt belé, az szenvedéllyel töltötte el
– és ez több volt, mint csodálat. Ez volt az, amiről mindig is olvasott,
amilyennek a szexnek lennie kellett volna – egy olyan egyesülés, ami
egyszerre volt testi és érzelmi, olyan erős intenzítású, hogy a vihar
teljesen magával ragadja. Cole lehajolt és végigsimíott az ajkával az övén,
majd megemelte és még mélyebbre hatolt. Ahogy a vihar egyre erősödött
benne, Savannah megfeszült és a szikrák végiglőttek az összes
idegvégződésén. A közelgő orgazmus határától megfeszülve a körmeit
Cole bőrébe vájta.

A férfi válaszul morgott, ami csak fokozta az érzékeit és sietettni

akarta az orgazmusáig vezető úton. Amikor a férfi a fogait a vállának
puha bőrébe mélyesztette, Savannah felsikoltott és a gyönyöre az édes
sötétségbe repítette.

Lábaival átkulcsolta a férfi csípőjét és felívelt, ezáltal még mélyebbre

rántva Colet, aki válaszul felnyögött. Ezután a férfi megcsókolta és
megnyalta az nyakát, majd a vállát, így visszarántva a nőt élete egyik
legvadabb utazásából.

181.
 Cole csak néhány másodpercre hagyta magára, aztán visszatért és
magához ölelte. Voltak dolgok, amiket ki kellett volna mondani, dolgok,
amikről tudta, hogy a férfi is gondolkodik. A valósághoz hasonló
dolgokon. Logikai jellegű dolgok. De Savannah nem akart róla beszélni
egyelőre. Ez a beszélgetés várhat egy kicsit. Most pedig, csak kiélvezi,
hogy így tartja és dédelgeti egy férfi, aki megrengette a világát.

∞
SAVANNAH CSENDBEN VOLT, AHOGY COLE ÖLELTE, ÉS amikor
megsimogatta a hátának puha vonalát.

Tudta, hogy ez mit jelent. A nő gondolkodott.

Valószínűleg sajnálja.

Cole nem bánta meg. A ma este nem volt más, mint csodálatos. Igazi
vadmacska volt a hálószobában.

Nem voltak fenntartásai a szexszel kapcsolatban, nagyszerű

kommunikációs készségei voltak, és olyan gyönyörű volt, mint ahogyan
elképzelte.

De ismerve Savannaht, reggelre – ha nem egy órán belül – ezt az

egészet tévedésnek fogja nevezni.

Cole vitatkozni akart ezen a ponton, mert a jó szex sosem volt hiba.

Nagyon jól tudott érvelni, különösen, ha tudta, hogy igaza van.

Egyelőre a karjaiban akarta tartani ezt a zamatos nőt – és az ágyában.

182.
 TIZENKETTŐ

– NEM.

– Cole…

– Azt mondtam, nem. Nincs értelme megvitatni.

Cole azt hitte, hogy a végén vitatkoznak a szexről. De meglepő módon

Savannah egy szót sem szólt róla. Valójában egész éjszaka itt maradt, bár
másnap reggel kisietett a társasházából, és csak néhány szót mondott
arról, hogy edzenie kell, és dolga van. Bár homályos volt azzal
kapcsolatban, hogy mik ezek a „dolgok”.

Ironikus, tekintve, hogy általában így viselkedett szex után. Általában

alig várta, hogy elszabaduljon. Ehelyett a szerepek felcserélődtek, mert
Savannah fenekére kelni, ahogy a farkához fészkelte, attól teljesen
kemény lett. Magához húzta, és arra gondolt, hogy egy kellemes reggeli
visszajátszást készíthetnek az előző estéről.

Igen, ez nem történt meg. Kikászálódott az ágyból, felkapta a ruháit,

felöltözött, miközben valami olyasmit motyogott, milyen jó volt az előző
este, és később fel fogja hívni. Aztán úgy lőtt ki az ajtón, mint egy
meggyújtott petárda.

Nem volt valami kellemes a másik oldalon lenni, akit faképnél

hagynak szex után.

Most már tudta, milyen érzés.

Nem volt olyan jó érzés.

Kimászott az ágyból, és mentálisan bocsánatot kért minden nőtől,

akivel ezt tette.

183.
 De Savannahval még nem végzett, és ha azt gondolta, hogy csak egy
estéjük lesz, és elfelejti, hogy ez megtörtént, akkor tévedett.

Az edzés után már várt rá. Felkészült a vitára. Ehelyett felrángatta az

emeletre a konferenciaterembe, és becsukta az ajtót.

– Mi a helyzet?

– Ülj le.

Itt akarta elmondani neki, hogy a tegnap este szórakoztató volt, de ez

csak egyszeri eset volt, és nem fordulhat elő újra. Ismerte ezt a beszédet.
A pokolba is, már százszor előadta Cole is.

Már az érveit sorakoztatta magában.

– Hogy állsz a kalapáccsal?

Felnézett. – A mivel?

– Beterveztelek téged – nos, valójában minket – egy helyi

otthonteremtési jótékonysági projektre.

– Ööö… miért?

– Mert ez egy értékes ügyért van. Valójában a csapat több tagja is ezt
csinálja, az edzőkkel és a személyzettel együtt. Szombaton.

– És ezt azért tesszük, mert…

Lesütötte a szemét. – Az arculatod, Cole.

– Vagyis a média is ott lesz.

– Igen.

– És úgy gondolod, hogy ez valahogy segít az arculatom javításában?

– Az biztosan nem ront rajta, ha látják, hogy teszel valamit a

közösségért.

184.
 – Sokat teszek a közösségemért.

Hátradőlt a székében. – Igazán. Például?

– Sok jótékonysági szervezetnek adományozok.

– Adományozol… hogyan?

– Csekket írok.

A lány hallhatóan sóhajtott. – Ez nem látható. Látszania kell, hogy

jótékonykodsz. Emellett nem szeretnél jobban bekapcsolódni a
közösségedbe és a központba?

Megvonta a vállát. – Meglehet. – Felállt.

– Néha kíváncsivá teszel, Cole.

Savannah az ajtó felé indult.

A férfi is felállt. – Mi a fenét jelentsen ez?

A nő szembefordult vele, kezét a kilincsre téve. – Ez azt jelenti, hogy

azon tűnődöm, miért nem vagy hajlandó belevágni.

– Mert nem akarom, hogy baromság legyen.

– Hogy mi?

– Nézd. Értem a jótékonyságot. A szüleim megtanították a húgomnak

és nekem, hogy fontos adakozni. Én rengeteget csinálom. Egyszerűen
nem hiszem, hogy kamerák elé kell tennünk magunk, hogy
megmutassuk, milyen jótékonyak vagyunk. Becstelennek tűnik.

A nő összevonta a szemöldökét. – Szóval szerinted becstelenség, amit

a csapat csinál? Hogy ezt csak a nyilvánosság miatt tesszük, és valójában
nem segítünk?

185.
 – Nagyvonalúan adakozok több jótékonysági szervezetnek, de nem
csinálok belőle nagy ügyet. Nem hinném, hogy bárinek köze lenne hozzá.

– Szerintem összetéveszted a reklámfogást a tényleges

segítségnyújtással. Nem mindent lehet elérni egy csekk megírással, Cole.
Szombaton megmutatom a különbséget.

– Rendben.

– Akkor megbeszéltük.

Nézte, ahogy kimegy az ajtón, és rájött, hogy a beszélgetés egyáltalán

nem úgy zajlott, ahogy várta. Savannah mindig éreztette vele, hogy
rosszul csinálja.

Ahogy az anyja is mindig ezt éreztette vele.

Ha már Savannaht az anyjával hasonlítja össze, odáig nem volt

hajlandó elmenni. És most szombaton házat kell építenie.

És kétségtelenül foglalkozhat a médiával is, akik a fenekén csüngenek.

Ujjaival a hajába túrt.

Remek.

∞
SAVANNAH BETERVEZETT EGY EBÉDET LIZZEL, aki sugárzóan
ragyogott, arca rózsás volt és széles vigyorral üdvözölte, miközben a
kistáskáját a mellette lévő székbe dobta.

– Borzasztóan boldognak tűnsz.

Jeges teát rendelt. – Boldog vagyok. Sikeres karrierem van, és van egy
dögös emberem, akivel lefekhetek – amikor csak a városban van. Az élet
jó.

186.
 Savannah félretette a Colelal kapcsolatos ingerültségét, és
elmosolyodott. – Örülök neked. Megérdemled.

– Soha nem gondoltam volna, hogy így érzek. Vagy hogy

megérdemlem. De tudod mit? Igazad van. Megérdemlem.

Néha Savannah azon töprengett, vajon érezte-e valaha azt az

elégedettség érzését, ami körülveszi Lizt.

– Szóval, hogy állnak a dolgok a problémás gyermekünkkel? –

kérdezte Liz.

– Ó, jól. – Kinyitott egy csomag cukrot, beletette a teájába, majd úgy

döntött, hogy ma olyan nap lesz, amikor két cukorra lesz szüksége.

Liz felvonta a szemöldökét. – Két cukor nem jó jel. Mi folyik itt? – Liz
fürkésző tekintetével találkozott.

– Semmi. Cole együttműködő.

– Együttműködő az klassz, de mit nem mondasz el?

Sok mindent. De Savannah nem az a típus volt, aki megosztaná az

intim titkait. Ehelyett legragyogóbb mosolyát öltötte magára. – Remek
interjút adott a múlt héten a helyi televíziónak. Láttad?

– Igen. És még mindig titkolsz valamit. Lehet, hogy üzletelünk együtt,

Savannah, de barátok is vagyunk. – Liz átnyúlt az asztalon, és Savannah
kézfejére tette a kezét. – Mondd el, mi a helyzet.

Savannah válla leesett. – Lefeküdtem vele.

– Colelal? – Liz szeme elkerekedett. – Ez egy érdekes fejlemény.

– Az nem kifejezés. Annyira igyekeztem kizárni a vonzalmat. Profi

vagyok. Jobban kellett volna tudnom.

187.
 A pincérnő kihozta a csirkesalátáikat, de Liz előrehajolt. – Drágám,
ebben az esetben én vagyok az utolsó edény, aki feketének nevezte a
kannát, mivel ugyanezt tettem egy ügyfelemnél, aki most a férjem. Mesélj
el mindent róla.

Kiválogatta a grillcsirke darabjait, és minden miatt nyomorultul érezte

magát. – Nem tudom, mi történt. Tudom kezelni – Colet –, de olyan
átkozottul vonzó. Nem hiszem, hogy nagyon igyekeztem ellenállni neki.

– Nos, azok a Rileyk pokolian kitartóak tudnak lenni. – Liz intett a

villával Savannah felé. – Ha egyszer beleesel az egyikbe, a fenébe is, nincs
esélyed.

– Nem estem belé. Csak egyszer szexeltünk, és nem fog

megismétlődni.

Liz fanyar mosolyt vetett rá. – Biztos?

– Nem. Eltökélt szándékom, hogy befejezem ezt a megbízatást, a

Traders valaha volt legjobb elkapójával, és kilépek az életéből.

– Ahha. A híres utolsó szavak. Neked és nekem egy csajos estére van
szükségünk Jennával és Tarával. Négyünknek beszélnünk kell a
sportolókról és az ellenállhatatlan tesztoszteron faktorról. – Savannah
felemelte az állát.

– Erős nő vagyok. Ellen tudok állni.

– Persze, édesem.

Ez a beszélgetés Lizzel nem segített. – A karrierem az első számú

prioritásom. Nem engedem, hogy ennek egy férfi az útjába álljon.

– Az enyém is az volt. Amíg nem jött Gavin.

188.
 – A te helyzeted nem ugyanaz, mint az enyém. Már akkor szerelmes
voltál belé.

– Az voltam. De ezt nem tudta, amikor üldözőbe vett.

– Befolyásolta az egész kommunikációtokat, amikor ti ketten

kapcsolatba kerültetek.

Liz kortyolt egyet a teából, majd letette a poharat. – Igazad van. Így
volt. Halálra rémültem, féltem, hogy megtudja, mit érzek, attól féltem,
hogy az egész helyzet Mickkel az arcomba robban. Már elvesztettem egy
ügyfelet. Az utolsó dolog, amit akartam, az volt, hogy elveszítsek egy
másikat. Lábujjhegyen jártam, mint egy balerina, és vártam a karrierem
elkerülhetetlen összeomlását.

Savannah mindent magába fogadott, hallgatva Lizt a félelmeiről. – De

neked minden sikerült. Megkaptad a srácot, és megtartottad a karriered.
Liz bólintott. – Kiderült, hogy hiába aggódtam. Féltem, hogy szerelmes
leszek, féltem, hogy elveszítem azt, aki voltam, attól féltem, hogy nem fog
viszont szeretni. Mindketten olyan hülyék voltunk. – Bekapott egy
salátát, és lenyelte.

– És tudom, hogy a háttered miatt háromszor annyi félelmed van,

mint nekem.

A lány vállat vont. – Igyekszem nem hagyni, hogy ez befolyásolja a

döntéseimet és az életemet, de tudom, hogy ez így van.

Liz megszorította a kezét. – Tudod, hogy egy nagy, öreg elfoglalt

ember vagyok, és bele akarok avatkozni a barátaim ügyébe, de igyekszem
távol maradni. Csak tudd, ha beszélni akarsz, mindig itt leszek neked.

– Köszönöm.

189.
 – De csak egy tanácsot, ha szabad? – Savannah elmosolyodott,
tudván, hogy Liz nem tud uralkodni magán, ha nem avatkozik bele egy
kicsit. – Persze.

– Nyisd meg magad a lehetőség előtt. Engedd be, és nézd meg, mi

történik. Ha mást nem, akkor visszatérsz ahhoz, amit korábban csináltál,
anélkül, hogy az életedben változás lenne. Nem szívesen látnám, ha
egyedül töltöd az életed, mert félsz.

És utálná, ha ugyanúgy sérülne, mint gyerekkorában. Egyszer már

elhagyták és elutasították. Nem volt biztos benne, hogy valaha is át akar
menni ezen még egyszer.

Néha jobb választás volt soha egyáltalán nem kockáztatni, mint

belemenni, és szembenézni az elutasítással.

Sok területen erős nő volt. Karrierje során rettenthetetlen volt, kéz a

kézben járt az üzleti élet és a sport néhány legnagyobb nevével.

De a szíve és érzelmi dolgaiban nagy vén csajszi volt, félt kilépni a

múlt árnyékából.

Lehet, hogy Liznek igaza volt. Talán ideje volt elengedni ezt az egészet.

Különben hogyan lesz szép jövője?

– Idővel biztosan megteszem. Amikor készen állok.

– De nem Colelal? – Liz tanulmányozta őt azzal a fürkésző tekintettel,

amit az ügyfeleinél használt.

– Colelal nem. Ez összeférhetetlen. Egyszerűen nem kockáztathatok

mindent, amit felépítettem.

190.
 – Rajtad múlik, édes, de azt mondom, ne hagyj ki egy remek
lehetőséget. Ritkán jönnek, és nem tudhatod, mikor lesz még
lehetőséged.

Savannah rámosolygott. – Nagyon sok férfi van odakint.

– Igen. De volt olyan, aki olyan érzést keltett benned, mint Cole?

A teáját bámulta. – Soha. Egyébként még nem.

Liz nevetett. – Bízz bennem, Savannah. Nincs olyan sok férfi ezen a
világon, aki képes ilyen kifejezést ölteni egy nő arcára.

Felemelte a tekintetét. – Milyen kifejezést?

– Az a szexeltem, rózsaszín arcú, álmodozó tekintetű, ó-haver-ez-jó-

volt. Savannah eltakarta az arcát. – Nem vagyok ilyen kinézetű.

– Természetesen nem. Kitaláltam.

– Néha utállak, Elizabeth Riley. – Liz elvigyorodott, és felemelte a

poharát, tisztelegve Savannahnak. – Amit, köszönök, Miss Brooks. Ez a
legkedvesebb dolog, amit egész nap mondtál nekem.

191.
 TIZENHÁROM
SAVANNAH TISZTÁBAN VOLT VELE, hogy Colelal dolgozni a saját
arculatán nem lesz egy sétagalopp. A férfi biztos volt benne, hogy ő
tökéletes úgy, ahogy van. Dehát mit is várunk, férfi volt és a férfiak nem
szerették, ha megmondják nekik, hogy változtatni kell az életükön. Az
ego, a tesztoszteron és minden más közbeszólt. Savannah megértette és
próbált finomkodni, de volt néhány dolog, amiben nem lehetett és a
férfinak egyszerűen csak le kellett nyelnie és el kellett fogadnia.
Borzalmasan forró napra virradt és Savannah már reggel hétkor
tudta, hogy ez egy olyan brutális nap lesz, amikor az ember azt kívánja,
bárcsak bent maradhatna és élvezhetné a légkondicionáló előnyeit. A
területen nem voltak fák – legalábbis még nem – és így ma nulla árnyék
éri őket. Elfojtott egy morgást és elszántan kortyolgatta a jeges
tejeskávéját, közben Thomas és Selena Rogersre és három gyerekükre, az
új házukra koncentrált, amit kapni fognak tőlük. Selena nagyon izgatott
volt és Thomas arcáról sem hervadt le a mosoly.
Savannah mindkettőjükkel dolgozott már együtt néhány másik
házépítésen, valamint a sajátjuk elkezdésén. Csendesek és halkszavúak
voltak, nagylelkűek az idejükkel és hajlandóak voltak bármit megtenni,
hogy másoknak segítsenek. Még mindig le voltak döbbenve és hálásak
voltak, hogy ilyen közel vannak az első saját otthonukhoz.
Jelenleg egy egyszobás lakásban éltek, ami nem igazán volt kényelmes
három gyermek nevelésére, de legalább együtt voltak.
Selena teljes munkaidőben dolgozott és esti iskolába járt. Thomas két
munkahelyen dolgozott és Savannah ennek ellenére sosem hallotta őket
panaszkodni. És a gyerekeik is annyira elragadóak voltak. Olyan okosak
és boldogok, mindig mosolyogtak, bármilyen körülmények között is éltek.
Savannaht ezeknek a gyerekeknek a látványa örömmel töltötte el.
Mert szeretve voltak, reményt kaptak és ami a legfontosabb, voltak
192.
szüleik, akik szerették őket. Ez nagyon sokat számított. A csapat
megérkezett és kezdett zajossá válni a hely, Savannah ahogy megfordult,
megpillantotta Colet, amint a terepjáróval bekanyarodik az utcába.
A férfi üdvözölte a művezetőt, aki kipipálta a listáról és átadta a
felszerelését, amire a nap folyamán szüksége lesz. Farmert, ujjatlan pólót
és egy baseball sapkát viselt átfordítva a fején. Amikhez egy koszos,
kopott munkáscsizmát húzott. Amikor a férfi felcsatolta a szerszámtartót
és elindult felé, Savannah térdei elgyengültek. Már elhatározásra jutott,
hogy az egyetlen közös éjszakájuk pontosan egyetlen éjszaka marad. De a
teste láthatóan másképp gondolta, mert egyes részei megfeszültek,
lüktettek és örömükben ugráltak. Savannah erősebb volt a libidójánál. Az
volt, tényleg. Képes visszafogni magát és nem odamenni, ráugrani és
hosszan, lassan feltérképezni a nyakát. Mély lélegzetet vett és félúton
találkoztak a járdán.
– Jó reggelt, – felelte a nő.
– Reggelt, készen állsz pár szöget beverni?
Készen állt rá, hogy beverjen valamit, de ennek semmi köze nem volt a
szögekhez, hacsak nem a férfi az akit magába kellett fogadni. Ami nem
lenne helyénvaló az emberek előtt. Ennyit az elszántságáról, ami a reggeli
melegben gyorsan el is olvadt. Segítene, ha az üzletre terelné a dolgokat.
– Mielőtt elkezdenénk, – kezdte, – szeretnék veled beszélni a
sajtóról.
– Mi van velük?
– Azért lesznek itt, hogy tudósítsanak a mai házépítéséről, de azért is,
mert a csapat tagjai itt vannak.
– Oké, és?
– A házról szóljon az egész és ne rólad, jó?
– Igen, ha nekik is arról fog.

193.
 A férfi elindult, de Savannah megállásra késztette az érintésével. –
Tudod, hogy nem így lesz. Rád fognak szállni, de ne hagyd nekik.
– Szóval mit kellene tennem, Barackocska? Álljak csak ott és tűrjem el
a szarságokat, amit rólam és a karrieremről nyomatnak?
– Többnyire igen. Beszélj a házprojektről és a Traders részvételéről.
Mondd el nekik mennyire örülsz, hogy részt vehetsz benne. Koncentrálj a
pozítivumokra, hogy St. Louisban vagy és told félre az összes
negatívumot.
– És mi van, ha nem erről akarnak beszélni?
– Akkor tereld őket a projekt felé megint. Rossz fényt fog rájuk vetni,
ha folyton a múltaddal zaklatnak. Amíg mosolyogsz és pozítiv vagy, addig
nem lesz mit mondaniuk.
Cole a fejét csóválta. – Megpróbálom, de nem hiszem, hogy úgy fog
alakulni, ahogy te hiszed.
– Amíg nem vitázol velük, vagy nem kezdesz vitatkozni, addig minden
rendben lesz. Bízz bennem. Minél kevesebbet foglalkozol negatív módon
a sajtóval, addig jó.
– Csak annyit mondhatok, hogy mindent megteszek.
Savannah mosolygott a férfira. – Ez elég jó. Menjünk, építsünk fel egy
házat.
Cole elsétált és nekilátott a váznak. A teste mozgását olyan volt nézni,
mintha egy művészeti múzeumban járna. Csupa ruganyos mozdulatból
állt, ahogy az izmok életre keltek a karján és a hátán, ahogy a faanyaggal
dolgozott és a szögeket beverte. Gyönyörű látvány volt. A csapattársaival
együtt dolgozott, amiről Savannah gondoskodott, mivel ez egy
csapatépítő tréning is volt és egyben jótékonysági cselekedet is. És bevált.
Elképesztően jól nézett ki, ahogy a csapat együtt dolgozott a többi
önkéntessel és felhúzták a ház vázát. A sajtó képeket készített, amelyekről

194.
Savannah tudta, hogy bekerülnek a helyi lapokba. És ez jót tesz a
csapatnak.
Mosoly terült el az arcán, letette a saját kalapácsát, majd
szendvicseket és italokat hozott mindenkinek, amikor megálltak
ebédelni. Cole útját nem keresztezte, mert a férfi Grant, Kenny, Jamarcus
és Lon, valamint a Traders támadósorának többi tagjával lógott.
Hagyta, hogy Cole időt töltsön a többiekkel, ezért a játékosok néhány
feleségével ebédelt együtt, akik azért jöttek, hogy segítsenek. Éppen
Missy Sandellel, az egyik hátvéd feleségével beszélgetett, amikor észlelte,
hogy néhány riporter Colet veszi célba.
– Elnézést, Missy, – mondta és hátrébb tolta a székét, hogy közelebb
tudjon férkőzni ahhoz a helyhez, ahol a játékosokkal ebéd közben interjút
készítenek.
– Soha nem láttuk, hogy részt vett volna ilyen jótékonysági
eseményen, amíg a Green Baynél játszott, – mondta az egyik riporter.
– Talán, azért, mert maga egy St.Louis– i riporter, – felelte Cole.
Savannah összerezzent a férfi válaszától.
– Az országos híradóban is megjelent, – kontrázott rá a riporter. –
Sokat szerepel a hírekben.
– És csak szinte negatívan... – az egyik riporter felnyerített ezen. –
Nos, nézzen szembe a tényekkel Riley. Bőven van miről tudósítanunk.
Cole nagyot kortyolt a vízéből, aztán felfigyelt Savannah
homlokráncolására. – De most itt vagyok és örülök, hogy ma ezen a
házon dolgozhatok. A Traders egy csodálatos szerevezet, akik rengeteg
időt, energiát és pénzt fektetnek a jótékonykodásba. Megtiszteltetés, hogy
a részese lehetek.
Savannah kiengedte az eddig visszatartott lélegzetét a jó válaszra.

195.
 – Ez azt jelenti, hogy új életed kezd? – kérdezte az egyik országos
hírcsatorna. – Cole felállt, összecsomagolta a szemetét és behajította az
egyik közeli kukába.
– Figyeljenek és derítsék ki maguk. Addig is mind visszamegyünk
dolgozni. Amúgy miért nem dobják el mind a mikrofont, kamerát és
hangfelvevőket és tesznek egy kis erőfeszítést, hogy segítsenek ennek a
családnak? – Ezután elsétált a többi játékossal együtt. Savannah
vigyorgott. Az interjú buktatókkal indult, de tökéletesen végződött. Talán
mégis csak van remény Cole számára.

∞
COLE SZERETETT A KÉT KEZÉVEL DOLGOZNI. Még ebben a
brutális hőségben és páratartalomban is, miközben az izzadság végigfolyt
a hátán és a szemébe is, arra koncentrált, ahogy ez a ház a szeme előtt
formát ölt. Amellett, hogy ma együtt lógott a csapattársaival a pályán
kívül és rájött, hogy mind nagyon kedves srácok, egy kis időt töltött
együtt Thomas és Selena Rogersszel is, az általuk épített ház leendő
tulajdonosaival. Nagyszerű emberek voltak. Lelkesek, elkötelezettek és
hajlandók visszaadni a sok jót a saját közösségüknek, ráadásul hatalmas
futballszurkolók, ezért nagyon örültek, hogy a Traders csapata ma
megjelent és segítettek a házuk felépítésében.
Amikor a srácok aláírtak nekik egy focilabdát, mindannyiuknak mezt
és jegyeket adtak az egyik meccsükre, Serena meghatódott, Thomas pedig
ugyanolyan izgatott lett, mint a két fiuk. Ez ráébresztette arra, hogy
Savannahnak igaza volt.
Nem töltött sok időt – na jó semennyi időt nem töltött azokban a
közösségekben, amelyeknek a játék évei alatt részese volt. Azon kívül,
hogy itt– ott csekkeket írt néhány jótékonysági szervezetnek, nem szánt
időt arra, hogy megismerkedjen azokkal az emberekkel, akik a rajongói
voltak.

196.
 És ez szívás. És változtatnia kellett volna rajta és kezdett rájönni, hogy
sok mindenen kell változtatnia.
– Jól érzed magad? – Fordult Savannah felé, aki épp odaállt mellé.
Ma farmerben volt és Traders feliratú pólót viselt, a haját pedig
lófarokba kötötte. A teniszcipőjében és a kevés sminkjével frissen,
szexisen és gyönyörűen nézett ki. És az orra hegyén egy koszfolt
éktelenkedett. Cole letörölte a hüvelykujjával.
– Remekül érzem magam, bár melegem van és izzadok, plusz
valószínűleg bűzlök is.
– Észre se vettem, valószínűleg mindenki bűzlik. – Még mindig
barackillata volt. Fogalma sem volt hogyan csinálja.
– Szükségem lenne egy zuhanyra és egy sörre. Nem akarsz átjönni
hamburgerezni? – kérdezte a férfi.
– Persze, de előtte nekem is szükségem van egy zuhanyra. Elkészülök
és egy óra múlva találkozunk nálad.
– Jól hangzik.
Cole hazafele beugrott a boltba, majd hazament és beugrott a zuhany
alá, hogy lesikálja magáról a napi izzadságot. Sokkal jobban érezte magát,
miután átöltözött és ivott pár üveg vizet.
Savannah harminc perccel később érkezett meg. Átöltözött egy
ujjatlan felsőbe és egy nagyon szexi rövidnadrágba, a haját most
leengedte és lazán omlott a vállára. A barackillatától felállt a farka.
Legszívesebben a nyakába temette volna az arcát és lenyalta volna az
illatot a bőréről. Végig az egész bőréről. Hátrált egyet.
– Mit szólnál egy sörhöz?
– Jöhet.
Két sört vett elő a hűtőből, leszedte róluk a kupakat, majd az egyiket
átnyújtotta a nőnek és néhány nagy kortyot ivott a sajátjából. A jéghideg
párlat mennyei ízű volt ezután a pokoli nap után. – Na ez jól esett.

197.
 – Azt hittem nem iszol, ha már elkezdődött a szezon. – Cole letette a
sörét a pultra.
– Ez csak sör. Nem számít, és csak egyet max. kettőt iszok meg.
A férfi a homlokát ráncolta erre. – Most már figyelni fogod, hogy mit
iszom?
Savannah nevetett. – Egyáltalán nem. Csak kíváncsi voltam.
– Jó, megyek és meggrillezem a burgerhez a húsokat.
– Mit szeretnél, mit csináljak?
– Öö, semmit?
A nő erre elkomorult és összeszorította az ajkait. – Nem tudok
tétlenül ülni. Mit szólnál, ha elkészíteném a salátát?
– Persze. Azt hiszem vannak hozzávalóim a salátához. Nézd meg, mit
tudsz előszedni a hűtőből.
Kivette a húspogácsákat és a grillre dobta őket, nagyot kortyolt a
söréből, miután megfordította a húst. Látta, ahogy Savannah a
konyhában tevékenykedik, ahogy a salátát keveri össze és szeleteli a
paradicsomot.
Kezdte megszokni, hogy Savannah a közelében van, hogy a
konyhájában látja. Elég furcsa ez, mivel nem szerette, ha emberek
járkáltak a házában, és persze megint be akart jutni a nadrágjába,
úgyhogy ez másképp nem megy. Egy éjszaka nem volt elég vele. De
tetszett neki az, amit a nő mondott és, hogy nem tűrte el a hülyeségeit. A
férfi hajtotta az igazát, de a nő kiállt vele szemben. Nem mindig értett
egyet vele vagy a módszereivel, de ez nem is számított.
Savannah nem tartozott azok közé, akik a seggét nyalták. Leginkább
szétrúgta a seggét. Ezt is szerette benne. Cole befejezte a húspogácsákat
és bevitte a házba.
Savannah megterítette az asztalt és a pultnak támaszkodva bámult a
nappali felé. A húsokat letette az asztalra. – Mit csinálsz?

198.
 – Olyan szép nyitott területed van itt. Partit kéne adnod.
– Hmm?
A nő a férfi felé fordult. – Meg kéne hívnod a támadóidat. Tarts egy
bulit.
Cole erre a homlokát ráncolta. – Nem szoktam bulikat tartani.
– Pedig kellene. Te vagy az új fiú. Lehetőséged nyílna megismerkedni
a játékosokkal.
Bevitte a húspogácsákat a nappaliba. – Nem hiszem.
Közben megcsinálták a hamburgereiket és a férfi salátát halmozott a
tányérjára. A nő jeges teát is töltött nekik, így a férfi félretette a majdnem
üres sörösüvegét és kortyolt egyet a teából.
Savannah anélkül evett, hogy beszélt volna, amíg el nem ért a
hamburgerének a feléhez. – Miért nem szereted, ha idejönnek az
emberek?
Tudta, hogy a nő nem fogja ejteni a témát. – Ez az én privát
menedékhelyem. Se sajtó, se csapatjátékosok, se barátnők.
– Szóval ez a saját férfibarlangod.
– Nem ezt mondtam, csak nem szoktam itt bulizni.
– Jót tenne az arculatodnak. Megmutatnád a srácoknak, hogy tényleg
a csapat része akarsz lenni.
– Nem.
Cole befejezte az étkezést és félretolta a tányérját, majd megitta a
teáját is.
– Majd én vállalom a nehezét. Még egy cateringest is felbérelhetünk.
Főznöd sem kell és a takarítást is ők végzik. Neked csak annyit kell
tenned, hogy lógsz itt a srácokkal.
Olyan volt mint egy kutya, aki nem ereszti el a csontot. Nem volt
hajlandó békén hagyni. – Miért van erre szükség?

199.
 – A csapatépítésre az arculatod átformálásához van szükséged. Még
egyszer sem voltál ténylegesen egy csapat tagja, amiben játszottál.
– Dehogynem.
– Csináltál már valaha bármit is a csapattársaiddal? Elmentél velük
szórakozni? A futballpályán kívül is csináltál velük valamit? Jótékonysági
dolgot vagy magánéletit? – A nő most megfogta a férfit.
– Nem.
– Itt az ideje, hogy változtassunk ezen. Ha nem akarod itt tartani a
bulit, akkor nálam is megtarthatjuk. Nem bánom.
– Ez egy kicsit meghiúsítja a terved, hogy minden rólam szóljon, nem
igaz?
Észrevette, hogy a nő ajkai mosolyra görbülnek. – Olyasmi.
Körülnézett a lakásába és elképzelte, hogy tele van csomó hátvéddel és
elkapóval. A gondolat egyszerre izgatta és töltötte el rettegéssel. – Nem is
tudom, Barackocska. Nem vagyok oda az emberek szórakoztatásáért.
– Figyelj, nem kell meztelenre vetkőznöd és a dohányzóasztalod
tetején táncolnod. Csak egy kis étel, ital, zene lenne és a videójátékaid.
Beszélgetés, meghívod a barátnőket és a feleségeket is. Hidd el, ez sokat
segít abban, hogy megszilárdítsd a pozíciódat a csapatban.
A férfi hátradőlt a székében. – Csak hiszed.
– Nem, tudom.
Már tudta, hogy be fogja adni a derekát, ezért akár túl is eshetne rajta.
Savannah nem fogja annyiban hagyni. – Rendben. Mikor?
– Mit szólnál a szerda estéhez edzés után? Akkor több napom lesz,
hogy mindent elintézzek.
– Nem kell mindent neked csinálnod.
– Mondtam, hogy én fogom. Déli lány vagyok és mi ezt csináljuk.
Cole vállat vont. – Rendben.
– Nagyszerű. Nem fogod megbánni.

200.
 – Aha.
A férfi felvette a tányérokat és bevitte a konyhába, Savannah mögötte
jött. Éppen a buli részleteit beszélték át, kezdve attól, hogy kit hívjanak
meg, egészen addig, milyen ételeket fognak enni. A férfi többnyire nem
figyelt a részletekre és arra koncentrált, mennyire izgatott lett a nő. A
lelkesedése aranyos volt. Miután betöltötte a mosogatógépet a férfi a
lányhoz fordult. – Szeretsz mulatságot előkészíteni.
Savannah félbehagyta a mondandóját. – Micsoda? Nem. Csak neked
segítek.
Megfogta a nő kezét, magához húzta és átkarolta. – Látod magad
házasként, három gyerekkel, nagy partikat rendezve, meghívva a többi
gyerek szüleit és nagy ugrálóvárakat állítva az udvarodban.
Savannah próbált elhúzódni, de a férfi szorosan tartotta a karjaiban. –
Nem mondanám. És hogyan sikerült férjhez adnod, gyerekeket szülni
abból, hogy partit szerveztem neked?
– Gyakorlatilag ragyogsz az egész házban, miközben a
partiszervezéssel foglalkozol. A szemed ragyog, a bőröd kipirult és be
nem áll a szád.
A nő a karjára helyezte a kezét. – Hé, sok a tennivaló, ahhoz, hogy pár
nap alatt megtervezzünk egy bulit. Csak átfutottam néhány ötletet.
– És most zavarba jöttél.
– Nem, nem jöttem.
Savannah meglökte a férfit. – Engedj el.
– Zavarban vagy, ez nagyon édes Barackocska.
– Te pedig egy seggfej.
– Tudom. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Talán meg kéne csókolnod,
hogy elhallgattass.
A nő szemei hatalmasra tágultak. – Ó, nem. Ezt már megbeszéltük.

201.
 – Nem, nem beszéltük meg. Azután az éjszaka után úgy elrohantál,
mint a pinty és soha nem beszéltünk róla.
Cole végigsimított a nő hátán. Már attól, hogy magához ölelte, már az
életre keltette a farkát. Szerette, hogy közel van hozzá és, hogy érzi a nő
szíve dobogását. – Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy ami köztünk történt az
hiba volt.
Savannah szavai eltérők voltak a teste reakciójától, mivel a
mellbimbói megkeményedtek az inge alatt, szemei elhomályosultak és
tele voltak vággyal. Nem értetette miért nem adja meg a testének, amit
akar – amit a nő akar.
– Számomra nem volt nyilvánvaló. Tetszel nekem. Több időt akarok
veled eltölteni. – A nő nevetett.
– Szinte minden napot együtt töltünk, Cole.
A férfi ujjai a hajába siklottak. – Üzleti értelemben. Én a személyes
dolgokról beszélek.
Közelebb húzta a nőt és várta, hogy megfeszüljön. Ehelyett
megenyhült és a férfi megcsókolta. Savannah ajkai puhák és melegek
voltak, és a nő készségesen megnyitotta magát a férfi előtt, majd
felsóhajtott, amikor a férfi nyelve az övéhez ért. Egyik kezével a derekát
fogta, míg a másikkal a lány selymes hajába túrt.
Savannah mellei a mellkasához simultak és érezte a lány száguldó
szívverését – ugyanúgy, ahogy a sajátját is. A felfedező csókjuk vaddá
változott, majd a nő a nyaka köré tette a kezét és közben a hajába túrt,
rángatta, hogy még többet akar. Az irányítást elvesztették, amikor lehúzta
a felsőjét. Ma rózsaszín melltartót viselt, amiből szinte kibuggyantak a
mellei.
– Alig jutok tőled lélegzethez.
A nő mosolygott. – Ebből ítélve, – szólalt meg, és közben megfogta a
férfi erekcióját – sok mindent megnehezítek számodra.

202.
 A férfi imádta, ahogy a nő állt a szexhez. Lehet, hogy eleinte
vonakodott, de ha egyszer benne volt, akkor teljesen átadta magát.
– Igen, teljesen beindítasz.
Közéjük nyúlt és kigombolta a rövidnadrágját, lehúzta a cipzárját és
letolta róla. Ahogyan képzelte, egy hozzáillő rózsaszín bugyit viselt.
Órákig képes lett volna bámulni a szexi alsóneműjét, de most azt
akarta, hogy a nő meztelen legyen.
Végigkövette a mellei körvonalait, incselkedett a melltartó felső
részének szélével, figyelte, ahogy a mellei emelkednek és süllyednek a
mély lélegzetvételektől.
Savannah szemébe nézett és kioldotta a melltartójának első kapcsát,
széthúzta és a gömbökhöz simult, majd a hüvelykujjával kényeztette a
bimbókat. A nő ajkai elnyíltak és Cole lehajolt hozzá, hogy megcsókolja,
csupasz mellei a mellkasát súrolták. Levette a melltartóját, majd a
kezeibe fogta a fenekét és közelebb húzta a lüktető erekciójához. A nő
olyan puha, gömbölyded volt, a keze úgy siklott végig minden lejtőn,
mintha azt kutatná, mennyire különbözik a testük. Tetszett neki, ahogy a
dereka karcsúsodott és a csípője olyan telt volt. És imádta a fenekét,
szerette megragadni és fogni mindkét kezével, miközben a farkát
dörzsölte hozzá.
Különösen tetszettek neki a hangok, amelyeket Savannah adott ki,
amikor a férfi hozzásimult. Hallani akarta, ahogy felsikolt, amikor
elélvez. Felemelte a pultra és a lábai közé lépett, hogy jobb hozzáférése
legyen a mellbimbóihoz és a szájába vette őket. Mivel ilyen közel volt a
lány bőréhez, közvetlen kapcsolatba került azzal a barackos szappannal
vagy testápolóval, amit a nő használt – bármi is volt ez, ami ezt az illatot
adta neki. Kábítószerként hatott rá és arra késztette, hogy erősen
szopogassa a mellbimbóit, amíg már a nő ragadta meg a fejét, hogy még

203.
közelebb húzza és hangosan felnyögött, amikor a férfi a fogaival is
incselkedett a bimbójával. – Cole.
Tetszett neki, hogy a nő hangja ilyen rekedt lett, azt, ahogy
hátrahajtotta a fejét, ezáltal felfedbe a torkának puha íveit. Cole
belecsókolt a nyakának hajlatába, szívogatta, majd elkapta a fülcimpáját
és megrántotta.
A nő felnyögött, felemelte a fejét, hogy a férfire nézzen. – Megőrjítesz.
A férfi a tenyerét a nő puncijára tette. – Drágám, pedig még el se
kezdtem.
A nő átfogta a férfi fejét és az arcát, majd egy robbanásszerű csókot
adott neki, amitől Cole újra gondolta ezt a lassú csábítást. Mert most
éppen semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy lehúzza a
nadrágját és mélyen beletemetkezzen a nőbe, majd keményen és gyorsan
dugja meg, amíg mindketten meg nem kapják, amire szükségük van. De
tudta, hogy ingerelni akarja a nőt, egészen a végsőkig akarja vinni, aztán
nézni, ahogy szárnyal.
– Dőlj hátra, bébi, – mondta neki.
Amikor a nő megtette, a férfi előrehajolt és a hüvelykujjával
megsimogatta a nemiszervét.
A bugyija nedves volt, az illata betöltötte a levegőt és a farka ettől
lüktetni kezdett. Cole belélegezte az illatát, majd lágy, meleg levegőt fújt
rá.
– Ó, Cole, – suttogta. – Kérlek.
– Szeretem, amikor a te édes déli hangodon könyörögsz, Barackocska.
– incselkedett vele.
A férfi lehúzta a bugyiját, kezét a feneke alá csúsztatta, majd a száját a
puha, nedves puncijára tapasztotta. A nő megborzongott a férfi ajkaitól,
felsikoltott, amikor Cole bedugta a nyelvét és kinyalta a nedveit. A nő

204.
egész testében remegett és amikor a férfi egy ujját csúsztatta bele,
Savannah megfeszült körülötte.
A csinos kis déli barackocska készen állt a robbanásra. De ő még nem
volt kész elengedni, ezért a nyelvével megnyalta a csiklóját és ujjai
gyengéd mozdulataival ingerelte.
– Kérlek.
Ezúttal kevésbé volt cukormázas. A nyelvével végigsimított a lány dús
ajkain, az egyiket a szájába húzta és megszívta, kicsit közelebb ment a
csiklóhoz, de elkerülte. – Cole.
Igen, most már nem volt édes. Kétségbeesetten emelte a fenekét a férfi
arcához, próbálta a csiklójához irányítani a száját. Cole két ujját
beledugta a nőbe, az ajkait a csiklójára szorította, a szájával és nyelvével
falta Savannaht, hogy az ingerültségét tiszta gyönyörré változtassa. A nő a
könyökére támaszkodott, nyöszörgött és megremegett. – Ó, igen. Igen, ez
az! El fogok élvezni.
Cole a nyelvével megint a csiklóját ingerelte és a nő elélvezett, a
punciját a férfi arcához nyomta. Megragadta a csípőjét és tartotta, amikor
a nő felkiáltott az orgazmusától, gyengéden nyalogatta, miközben
remegett és reszketett. Amikor végre ellazultak az izmai, megcsókolta a
csípőcsontját és a hasát, ezután kigombolta a nadrágját és lehúzta a nőt a
pultról.
Egy hosszú csókra vonta a karjába, mielőtt megfordította és a pultra
hajtotta. – Maradj így. Mindjárt jövök.
Cole átment a másik szobába, felkapott egy óvszert, felhúzta,
visszament és egy lökéssel elmerült benne, miközben a csípőjébe
kapaszkodott. Egy percre megállt, élvezte a még mindig görcsösen
szoruló puncijának érzését, ahogy a férfi köré szorul.
Savannah zihált az érzéstől, ahogy Cole behatolt. A puncija
megremegett, majd megfeszült, szorította a farkát és erősen szívta

205.
magába, amikor végre a férfi elkezdett mozogni. Ezek az érzések
feloldották, a bőre kipirult a forróságtól, amikor a férfi benne volt. Ez
több volt, mint egy „Hé, jó érzés” típusú dolog. Az egész testét átjárta a
melegség mindent elsöprő robbanása és ez az érzés, hogy valami
monumentális dolog történik közben az elméjében. Ami csak
valószínűleg a fejében volt, mert amikor Cole félig kihúzta és egyre
lassabban csúszott újra befelé, úgy gondolta, hogy ez csak egy igazán jó
szex és semmi több. Csak túlságosan érzelgőssé vált emiatt, hogy az
említett szex ilyen nagyszerű és valószínűleg azért, mert régóta nem volt
igazán része jó szexben és kétségtelen, hogy Cole nagyon is hozzáértő
szerető. Olyan összhangban volt a testével, amit még soha nem tapasztalt
és ennyi volt az egész. De aztán a férfi átfogta a punciját közben, hogy
megvédje a testét a pultnak ütödéstől. A hátához hajolt.
– Tudod milyen átkozottul jó érzés így beléd temetkezni? – kérdezte.
– Tudod milyen szűk vagy és nedves a puncid?
Kihúzódott belőle, majd mélyen újra beléhatolt. – Keményen el
akarok tőled élvezni most azonnal, Barackocska. De egész éjjel akarlak
dugni, órákig így akarod veled kapcsolatban maradni. Olyan édes a
tested, olyan jó illatod van és imádok benned lenni.
Ó, Istenem, imádta, ahogy a férfi beszélt hozzá, a hangja mély
suttogásától végigfutott a hideg a hátán. Megremegett tőle kívül és belül,
majd Savannah nekidőlt, tudtára adva mennyie élvezi, ahogy a farka
benne van. A férfi félresöpörte a haját a nyakáról és megnyalta a torkát,
majd a nyelvével végigsimított a fülcimpáján.
– Van fogalmad róla, milyen jó illatod van? – kérdezte. – Már attól,
hogy a közeledben vagyok, feláll a farkam, arra késztet, hogy
levetkőztesselek, hogy szopogathassam a szép mellbimbóidat és
nyalogathassam a puncidat.

206.
 Libabőrös lett a szavaitól és attól, ahogy mélyebbre tolta a farkát és
vad képzelgésre ösztönözte, ahogyan beszélt hozzá.
– Durván elélvezek, amikor kinyalsz.
– Tudom. Szeretem nézni, ahogy elengeded magad. Olyan vad és
szabad vagy, amikor elélvezel. Felizgat.
Kihúzta a farkát, megfordította a nőt és újra belehatolt, közben a
tekintetével fogvatartotta. Savannah a pultba kapaszkodott, amikor a
férfi könnyedén eltemetkezett benne, majd újra ki.
– Látni akarom az arcodat, amikor elélvezel.
A férfi a nőhöz dörgőlözött, a csípőjét forgatta, hogy maximális
élvezetet nyújtson neki. A puncija megremegett és úgy szorult a férfi köré,
mint egy bilincs. – Ha így folytatod, akkor látni is fogod.
És a férfi folytatta. És a nő így is tett.
Az a meghitt érzés, ahogy találkozott a tekintetük, amikor a nő a
csúcsra ért, ahogy láthatta, amikor a férfi szemei összeszűkülnek és az
állkapcsa megfeszül és vele együtt élvez el, nem volt más, mint a
folyékony gyönyör megolvadt vulkánja.
Kifulladva zuhant a férfi karjaiba és érezte, ahogy Cole szívének
ritmusa a mellkasához verődik. Teljesen leizzadt, de a férfi is. Ez több
volt, mint élvezetes. Nagyon is intenzív volt. Talán egy kicsit földrengető
is és teljesen helytelen. Amikor a férfi elhúzódott, láthatóan elégedetten
és boldogan vigyorgott rá. Lehajolt, hogy megcsókolja, de ő elhúzódott
tőle.
– Mennem kell letisztítani magam.
– Zuhanyozhatnánk együtt.
– Nekem, tényleg mennem kell.
Felkapta a ruháit, de a férfi megállította. – Savannah, mi a baj?
– Semmi. Jó móka volt. De tényleg mennem kell.

207.
 Végigrobogott a folyosón és bezárkózott a fürdőbe, megdöbbenve
azon, amit a tükörben látott: melltartója még félig a karján lógott. A haja
kusza volt, a sminkje elkenődött és az egész bőre kipirult. Cole nyomokat
hagyott rajta, és, – ó, istenem – az ott egy szívás a nyakán? Mégis hány
évesnek hiszi magát? Nem egy tinédzser volt az első szenvedély
tombolásában. Felnőtt nő. Egy értelmes, rátermett, profi, akinek nem lett
volna szabad lefeküdnie az ügyfelével a konyhájában. És már kétszer
megtörtént, tutira teljesen elment az esze. Megmosakodott, felöltözött,
vett néhány mély lélegzetet és visszament. Cole éppen egy pohár vizet
ivott a konyhában. – Tessék, töltöttem neked is. Gondoltam, szomjas
lehetsz.
– Köszönöm. – Nagy kortyokban itta, hogy kicsit enyhítsen a
kiszáradt torkán. – Most már tényleg mennem kéne.
– Elmondanád, hogy miért menekülsz el, amikor szexelünk?
Hagyott egy kis szünetet, mert szörnyen érezte magát, hogy folyton ezt
csinálja vele. – Mert nem kellene szexelnünk.
– Miért is nem?
– Tudod, hogy miért nem. Mert együtt dolgozunk. Nekem profiként
kéne viselkednem melletted, nem pedig minden alkalommal a farkadra
ugranom, amikor kettesben vagyunk.
A férfi elvigyorodott. – Én szeretem, ha a farkamra ugrasz.
– Hogy veszed komolyan a közös munkát, ha együtt alszunk?
– Eddig nem sokat aludtunk.
– Nem vagy vicces, Cole.
Megragadta a táskáját és elindult az ajtó felé, miközben lelkileg
magába rúgott, amiért valahára is szabadjára engedte a libidóját. A férfi
mellé lépett. – Sajnálom, látom, hogy ez zavar téged, de nem tudom,
miért. Külön tudom választani a szakmai és magánéletet.

208.
 Kinyitotta az ajtót és kisétált, de megfordult, hogy sajnálkozva
pillantson rá.
– Éppen ez a probléma. Nem vagyok benne biztos, hogy én igen.
A férfi nekitámaszkodott az ajtónak. – Tudod, Barackocska, nem
veszem be a gyakorlott beszédedet a szakmai és magánéleti dologról.
Valami más miatt menekülsz. És ha továbbra is találkozgatunk, előbb–
utóbb rám kell bíznod a titkaidat.
Savannah fájdalmasan nézett Colera, ami elárulta, hogy ezt akarja
tenni. A férfi azt kívánta, bárcsak így tenne, de ehelyett elfordult és a
kocsijához sétált. Beszállt, beindította a motort, a tekintete egy rövid
másodperce találkozott a férfiéval.
Gyerünk, gyere vissza a házba és beszélj velem.
De ehelyett Savannah sebességbe tette az autót és elhajtott. Cole
végigszántott a haján és becsukta az ajtót. Egy pillanatra olyan közel
voltak egymáshoz. A pokolba is, egész éjszaka közel voltak egymáshoz.
Jó vacsora, remek beszélgetés, elképesztő szex. Aztán a nő az arca
előtt csapta be az ajtót, amint vége lett a szexnek. Ha olyan fickó lenne,
aki az ilyen szarságokon elérzékenyül, talán megbántódna. Talán még
magára is venné a dolgot. De ő nem volt ilyenfajta és ez nem róla szólt.
Savannahról szólt. És ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy az ügyfele.
Lehet, hogy nem igazán élvezte, hogy utasításokat kell elfogadnia tőle, de
látta a fényt. Kezdte látni a bölcsességeket a nő javaslataiban.
Lehet, hogy nem ő volt a legélesebb szerszám a fészerben, de nem is
volt teljesen hülye. Sok minden, amit a nő próbált neki mondani, az
értelmet nyert. Szóval hallgatott rá, tettekre váltotta ezeket a szavakat és
bevált. Aminek semmi köze nem volt ahhoz, ami kettejük között zajlott,
amikor kettesben voltak. Őszinte volt vele, amikor megmondta neki, hogy
el tudja választani az üzletet a magánéleti dolgoktól. Nem, nem ez volt a

209.
gond. Valami más és nem adja fel, amíg rá nem jön, mi az, ami miatt a nő
mindig kirohan az ajtón, valahányszor közel kerülnek egymáshoz.

210.
 TIZENNÉGY
COLE MINDIG KÖNNYEDÉN LE TUDTA VEZETNI a frusztrációját a
pályán. Jó, oké talán régebben a klubokban és a sajtón vezette le, de
keményen dolgozott azon, hogy új életet kezdjen. Idén mindent a pályán
akart levezetni. Az új arculat, meg minden miatt. A hétvégén elkezdődött
az előszezon és már nagyon fel volt pörögve, készen állt a játékra. Biztos
volt a helyében, bár nem számított rá, hogy a hétvégi, Cleveland elleni
meccsen sok játékidőt kapna, főleg nem annyit, amennyit szeretett volna.
A játék kezdés mégis mindig olyan izgalmas, mint amikor először lépett
pályára profiként. Soha nem unta meg. És idén, a hazai csapatában, ez
lesz az az év, amikor minden megváltozik számára. Savannaht azóta az
este óta nem látta. A nő meghúzta magát, habár néha telefonált.
Azt mondta neki, hogy ma ott lesz a meccsen, hogy segítsen neki
felkészülni a sajtóinterjúkra, amit nevetségesnek talált, de beleegyezett,
hogy találkozik vele meccs előtt, hogy átbeszéljenek néhány dolgot.
Mindenképpen látni akarta, hogy felmérje a hangulatát és a dolgokat
kettejük között. Annak ellenére, hogy nyakig el volt foglalva a csapattal az
edzésekkel, sokat agyalt a nőn. Voltak pillanatai, amikor fel akarta hívni,
de nem akart erőszakoskodni olyannal, aki nyilván nem akarta ezt. Ez
azonban nem jelentette azt, hogy ez a játék véget ért volna a fejében. Csak
átmenetileg vonult vissza. Még mindig akarta Savannaht. Épp csak
belekezdtek.
A szex nagyszerű volt vele és szeretett vele lenni, időzni, ami
túlmutatott azon az arculatátalakító szarságon, amire a nő kényszerítette.
Szerette a személyes perceket vele. De valamiért az, ami zajlott köztük,
attól a nő folyton megijedt és visszalépett. Talán tényleg a munkáját
féltette, de nem arról volt szó, hogy odamegy a csapattulajdonoshoz vagy
az edzőhöz és elmondja nekik, hogy Savannahval kefél. Tudta, hogyan
viselkedjen diszkréten. Csak volt egy olyan érzése, hogy valami más
211.
zavarja a nőt és nem tudta, hogy mi is az. – Készen állsz arra, hogy ma
szétrúgjunk jó pár segget, te csődör?
A férfi pont a csapat irodájában volt és aláírt néhány papírt, de erre
odanézett Elizabethre és rámosolygott.
– Jól tudod.
A nő megfogta a férfi kezét. – Azt várom, hogy zseniális ügynöknek
állíts be, amiért leszerződtettelek, amikor senki más nem akart veled
foglalkozni. Ne csinálj semmit, amitől idiótának tűnhetek.
– Ne aggódj emiatt. Jó érzésem van ezzel az idénnyel kapcsolatban.
Azt hiszem ez lesz az egyik legjobb évem.
Liz nekidőlt a tárgyalóterem asztalának. – Savannah is ezt mondta
nekem.
A férfi erre a szemöldökét ráncolta. – Tényleg?
– Igen. Persze lehet, hogy ez csak PR a részéről és így próbálja eladni
rólad a pozitív dolgokat.
– Ez nem PR. Megváltoztam.
Liz horkantott. – Majd meglátjuk.
– Hé, ő egy rohadt csodatevő. Majd meglátod. Olyan lesz, mintha
Frankestein szörnyét támasztanám fel a halálból.
– Szerintem nem voltál ennyire rossz. Ha az lennél drágám, akkor
soha nem vállaltalak volna el.
– Köszönöm a bizalmat, bármennyire is kicsi volt.
Liz felnevetett. – És, hogy mennek a dolgok közted és Savannah
között?
Cole a homlokát ráncolta, ahogy hátradőlt a székben. – Milyen
értelemben?
– Hát minden téren.
Cole hallgatott.

212.
 – Azt mondta, hogy ti ketten lefeküdtetek egymással. És ne fáradj
azzal, hogy felhúzod ezen magad. Jó barátok vagyunk és én diszkréten
kezelem.
– Nem vagyok feldúlva emiatt. Örülök, hogy van valakije, akivel
beszélhet, hiszen velem rohadtul nem akar.
Liz karba tette a kezét. – Hmm.
– Igen? Ez mégis mit jelent?
Liz az asztalhoz húzott egy széket. – Óvatosan bánj vele, Cole.
Komolyan mondom. Van pár terhe, amit cipel.
– Miféle gondjai vannak? Egy csúnya szakítás vagy ilyesmi?
– Ezt nem én fogom elmondani. Ha meg akar nyílni előtted, akkor
megfog. Csak nem akarom, hogy megbántsd.
– Nem áll szándékomban, Liz. Csak azt próbálom elérni, hogy bízzon
bennem annyira, hogy legalább egy kibaszott beszélgetést lefolytasson
velem. Vagy legalább miután lefekszünk, ne fusson el utána.
El se hitte, hogy ezt a beszélgetést az ügynökével folytatja le.
Méghozzá egy nővel. A férfiak nem beszéltek a szexről. Soha. De
tanácstalan volt, hogyan kezelje Savannaht és szüksége volt némi
segítségre. – Törődsz vele?
– Ha nem így lenne, akkor nem lennék ennyire frusztrált és az biztos,
hogy nem beszélgetnék veled erről. Fontosabb dolgoknak kellene a
fejemben járnia, például a szezon kezdete. Szóval igen, törődöm vele.
Liz megint elmosolyodott. – Én is így gondoltam. Légy türelmes vele
és ne add fel. Tudnia kell, hogy ott leszel mellette és nem hagyod magára.
Ez az egyetlen tanács, amit adhatok.
Ennek elégnek kell lennie. – Köszönöm.
– Hé, a kapcsolatok kemények. És néha az egyik félnek kell elvégeznie
a munka nagy részét. Kérdezd csak erről Gavint.
Cole nevetett. – Egyébként milyen a házasélet?

213.
 – Durván romantikus. Imádom, még akkor is, ha alig látom a
férjemet, mivel térdig van a baseballidényben. De amikor csak tudunk,
szakítunk egymásra időt. Már alig várom a novembert, amikor nászútra
megyünk.
– Jó, örülök neked, bár az, hogy miért mentél hozzá az én nyűgös
unokatestvéremhez, az rejtély számomra.
– Valakinek fel kellett vállalnia. Megsajnáltam őt. – Liz felállt és arcon
csókolta. – Játssz ma szépen.
– Igenis, asszonyom. – Liz kisétált az ajtón és Cole észrevette, hogy
kint Savannahba botlott, ahol az irodák helyezkedtek el. Megálltak és
néhány percig beszélgettek. Cole figyelte a két nő közötti párbeszédet.
Megölelték egymást, sokat mosolyogtak és intenzív beszélgetést
folytattak. Szerette volna tudni, miről beszélgettek. Talán róla éppen vagy
talán csak egy kis női csevely volt. Annyi biztos, hogy szoktak cipőkről
ilyenkor beszélgetni. Majd megölelték egymást és Savannah elindult a
tárgyalóterembe.
– Beszéltél Lizzel? – kérdezte.
– Csak egy pár percig. Semmi fontosról.
Ha ezt mondta, az azt jelentette, hogy róla beszéltek. A nő letette az
egyik székre a táskáját, majd kihúzta a mellette lévőt és leült. – Azt
mondta, hogy ma remekelést vár tőled.
– Igen, ezt parancsba is kaptam.
Savannah mosolygott. – Semmi kétségem afelől, hogy sikert aratsz.
– Nekem sem.
Legszívesebben a karjába rántotta volna és forrón csókolta volna az
ajkait – azokat, amelyeket ma halvány rózsaszínre festett. Barna ruhát és
magassarkút viselt, a haját felkötötte. A nyakát is meg akarta csókolni, de
látta rajta, hogy ma a profi arcát viseli.

214.
 – Le kell mennem az öltözőbe, – szólalt meg a férfi. – Beszélni
akartál?
– Igen. Ma a meccs után lesznek sajtóinterjúk.
– Mindig vannak ilyenek meccs után.
– Igen. És azokat nem mindig kezelted jól. Különösen, ha csapatod
veszített. Ilyenkor rossz hangulatba kerülsz és a sajtón vezeted ezt le.
– Ma nem fog megtörténni. Bízz bennem, hallgatok rád.
– Jó, de arra az esetre, ha utánad jönnének és tudod, hogy így lesz,
akkor korlátozd a válaszaidat a meccsre és a Tradersre. Nem számít, mi
történik.
– Rendben.
Savannah felállt. – Megígéred nekem?
Nem leigázta a férfit, csak aggódott érte, hogy miként fogja a sajtó és a
közönség megítélni ezen az első meccsen az új csapatával. A férfi
megértette. – Megígérem.
– Oké. – Felkapta a táskáját és az ajtó felé indult.
– Barackocska...
A nő megállt és megfordult. – Igen?
– Nem gondolod, hogy beszélnünk kellene a múltkori estéről?
Mosolygott rá a nő és így szólt. – Jó meccset neked! Szurkolok neked.

∞
SAVANNAH TISZTÁBAN VOLT VELE, hogy pöcscibáló ribancként
viselkedett és ő nem ilyen volt. Ilyen lányokkal járt iskolába, olyan
lányokkal, akik kiosztották őket, majd visszatáncoltak, amíg meg nem
kapták, amit akartak. De ő egyáltalán nem ilyen volt. Amit Savannah
csinált az az volt, hogy elment a józan esze. – Bocsánat, hogy késtem.
Néhány másik játékossal kellett foglalkoznom, aztán pár hívásom is jött
és néhány email is. Ennek sosincs vége.

215.
 A szemeit forgatta. Savannah felnézett és mosolygott Lizre. Pont erre
volt szüksége, egy barátságos nőre, aki megérti. Az egyik privát
páholyban ültek, hála a csapattulajdonosának, aki kegyesen felajánlotta
az egyik helyet Elizabeth számára. Liz meghívta a Riley családot is,
amelybe Cole családja, valamint Gavin és Mick családja is beletartozott. A
páholy már megtelt a Rileyk hadával, kivéve persze Gavint és Micket,
akik éppen a saját meccsükkel voltak elfoglalva. De Mick és Gavin szülei,
valamint Cole szülei is eljöttek és mind összebújva cseverésztek.
Savannah üdvözölte őket, amikor belépett és elhelyezkedett a páholy
elején, hogy nézhesse a meccset – és Cole viselkedését.
Kezdődött a mérkőzés. A Cleveland a második félidőbe kezd, így a
Traders kezdett. Savannah előrehajolt és figyelte a visszatérést a harminc
yardos vonalig. Jó mezőnyfölényben voltak, ahogy a támadók a szurkolók
harsány tapsa közepette elfoglalták a helyüket. Savannah szíve hevesen
kalapált.
– Mintha rád férne egy ital, – mondta Liz, ahogy leült mellé.
Savannah nevetett.
– Lehetséges.
– Biztos vagyok benne, hogy remek munkát végeztél vele, de ez a rész
csak rajta múlik.
– Tudom, de én... – Mégis mi? Törődök vele? Annyira akarom, hogy
nyerjen, hogy a szíve a torkában dobog? Fogalma sem volt mit érez Cole
iránt. Az érzelmei annyira vegyesek voltak, hogy nem tudta mi tévő
legyen, mit érezzen. Ez volt a probléma azzal, hogy lefeküdt az ügyfelével,
vagy legalábbis azzal, hogy ő lefeküdt egy ügyfelével. Lefeküdhetett volna
akármilyen random sráccal, akivel randizhatott volna. Ha kialakulna egy
kapcsolat köztük – ami általában nem történt meg – az nagyszerű lenne.
Semmi más nem akadályozta ebben, mint a saját elcseszett nézetei a
szerelemről és a kapcsolatokról. De Colelal egy új ismeretlen területre

216.
lépett. Nemcsak a munkájába kevert bele, ami mindig is az egyetlen
szerelme volt, hanem olyasmit is érzett iránta, amit még soha senki iránt.
Nagyot sóhajtott. – Hé, az első kezdés a pályán egy jó futás volt. Tizenkét
yard. És Cole nem is volt még pályán. Azt hiszem most már
fellélegezhetsz, drágám, – szólalt meg Liz és megdörzsölte a hátát.
Savannah ránézett. – Micsoda? – Lenézett a pályára és rájött, hogy
teljesen lemaradt az első negyedről. – Hát persze. Azt hiszem egy kicsit
ideges vagyok.
– Én is így gondolom.
Három körrel később Cole felment a pályára. Cassidy úgy ment, mint
akit kilőttek, hátra indult és dobott. Cole jobbra futott, elkapta a labdát,
majd újabb tizenöt yardot sprintelt és egy first downt szerzett. A tömeg
éljenzésben tört ki.
Cole nyugodtan odadobta a labdát a bírónak és visszatért a csapatba.
Savannah vigyorgott és Liz is.
– Eddig minden rendben. – mondta Savannah. Cole az idejét
megosztotta a két szélső elkapóval Davisszel és Fieldsszel és néha
valamelyikükkel egyszerre foglalt helyet a pályán. Savannah feljegyezte,
hogy hány játékidő alatt kapta meg a labdát. Az első félidő végére úgy
tűnt, mintha megosztotta volna a kezdő felelősséget a másik két
elkapóval. És elkapott két hosszú passzt és szerzett egy touchdownt is.
Nagyon jól játszott. A második félidőben az újoncok mehettek a pályára,
így Cole és a többi elkapó nem játszott. A negyedik negyedre Savannah
megnyugodott. A Traders vezetett és az előszezonbeli győzelem felé
hajózott. – A mi fiúnk jó volt, nem igaz? – kérdezte Jack Riley.
– Nagyon is. – felelte Savannah. – Szerintem a Tradershez való
leigazolása a legjobb dolog lesz a karrierje szempontjából.
– Ezt Elizabethnek köszönheted, – mondta Jimmy és átkarolta a
menyét.

217.
 Liz elvigyorodott. – Csak a munkámat végzem.
– Egy kicsit Gavin és Mick noszogatásával, – felelte Jimmy szintén
mosolyogva.
– Talán csak egy kicsit. De nem tettem volna meg, ha Colenak nincs
tehetsége. Remélhetőleg ez egy jó idény lesz számára.
– Megnéztem néhány interjúját, Savannah, – szólalt meg Cole
édesanyja. – Sokkal...csiszoltabbnak tűnik.
Tényleg nagy bók ez Cole egyik szülőjétől. – Sokat tanul a csapattól.
Elvégezte a házi feladatát.
– Egy kicsit durva még a szélein, és be kell vallanom egy kicsit
megrémültem a sajtóval folytatott vitái során. Remélem ezen tudsz vele
még dolgozni. – Savannah a nőre mosolygott.
– Megteszek minden tőlem telhetőt.
– Ő csak egy srác, – szólt közbe Jack. – És mind nagyszájúak. – Cara
erre a homlokát ráncolta.
– De nem mindig ez a legjobb módja annak, hogy interjút adjunk.
Részben ez az oka annak, hogy olyan rossz híre van.
– A sajtó szereti a rosszfiúkat, – vágott vissza Jack.
Savannah pedig jó távol akart lenni ettől a vitától. Liz átkarolta őt. –
Figyelj, Cole egy dinamikus focista, de volt néhány gond a viselkedésével,
a pályán és azon kívül is. Mivel Savannah és én együtt dolgozunk vele, és
mert Colenak természetes adottsága a pályán van, tutira ez lesz az eddigi
legjobb éve. Egyetértünk?
– Az biztos, hogy az lesz, – felelte Jack és koccintásra emelte a sörét.
Mindenki csatlakozott és ezzel a beszélgetés véget ért.
– Szép mentés, – felelte Savannah, amikor Liz elvonszolta a családtól.
A nő erre vállat vont. – Hozzászoktam a Riley családhoz. Szenvedélyes
emberek. És Jack mindig megvédi a fiát, ideértve a hibáit is.
– Jobban van már, – mondta, miközben helyet foglalt a sarokban.

218.
 – Örömmel hallom, nem hiszem, hogy a hírnevem elbírna még egy
kudarcot.
– Kudarcot? Ó, kérlek, szerintem te vagy az egyik legjobb ügynök a
szakmában.
Liz erre rebegtette a szempilláit. – Ó, jöhetnek a bókok. Folytasd csak
nyugodtan.
Savannah nevetett és ezután a meccsre koncentrált, habár több időt
töltött azzal, hogy Colet figyelte a pálya szélén. Leült a többi szélső
elkapóhoz, beszélgetett velük, felállt és csevegetett mindenkivel. Mindent
jól csinált. Nem is lehetett volna elégedettebb. Ma elképesztően jól nézett
ki, nem csak a meccs miatt, hanem egyszerűen...elképesztően
összeszedettnek tűnt. Úgy kitöltötte a mezét, hogy a nőnek összefutott a
nyál a szájában. Volt valami az izmos karjaiban, amitől a gyomra
összeszorult. Azok a karcsú izmok és kezek, amelyek több szempontból is
tehetségesek voltak. És nem szabad elfelejtenie, hogy a vele kapcsolatos
céljai csak szakmaiak voltak, nem személyesek. Már így is két csapást
mért magára a rossz döntései miatt. – Látom, hogy Colet tartod szemmel,
– szólalt meg mellette Liz.
– Igen. A viselkedését figyeltem a csapattársaival.
– Úgy tűnik inkább a guszta seggét nézted.
A szemei tágra nyíltak és körbenézett, hogy valaki nem hallotta Liz
megjegyzését Cole családjából. Szerencsére mind elmerültek a meccsben
és egymás között beszélgettek. – Nem is.
– Ó, kérlek. Azt hiszed, nem látom, ahogy rád néz?
– Micsoda? Nem néz sehogy. – Szünetet tartott. – Miért hogy néz
rám?
Liz úgy ragyogott, mint a macska, amelyik egy teli tál tejszín előtt áll.
– Mintha fel akarna falni téged, drágám.
Savannah teste izgalomba jött a gondolatra. – Pedig nem akar.

219.
 – De igen. És te is nagyot akarsz harapni a jó kis testéből. – Liz
tanulmányozta őt. – Na, hogy haladtok?
Pír kúszott fel a nyakán. Érezte, ahogy átforrósodik az arca.
– Szóval, lesz imétlés?
Savannah a kezeibe temette az arcát. Nem volt értelme tagadni. –
Nem akarok róla beszélni.
– Hát, én igen. – Megragadta Savannah karját és felrántotta a
székéből. – Elnézést, bizalmas üzleti ügyeket kell megbeszélnünk az
irodákban.
Liz bevitte Savannaht a szomszédos irodai lakosztályba és becsukta az
ajtót.
Savannah a székbe huppant és kinyitotta az egyik palackozott vizet,
amely az asztalon állt egy kupacban. Liz mellé húzott egy széket és
előrehajolt. – Oké, ki vele.
– Megesküdtem magamnak, hogy egyetlen alkalom lesz és ennyi. De
úgy tűnik, gyenge vagyok, vagy ő a legdögösebb, legellenállhatatlanabb
férfi, akivel valaha találkoztam. Jellemző lenne. Habár nekem csak az
üzletem számít. Dolgoztam már szexi sportolókkal és még soha senki
nem hozott úgy lázba, mint Cole.
Liz vigyorgott. – Ne légy olyan szigorú magadhoz. Nagyon belezúgtam
Gavinbe és ez velem sem fordul elő. Ebben a szakmában dögös, szexi
sportolókkal vagyunk körülvéve. Én immunis vagyok rájuk. Egészen
addig az egy férfiig, aki úgy csinálja veled, ahogy eddig senki más.
– Nem tudom, mi történt. Nem állt szándékomban bármit is
kirobbantani közöttünk. Csak úgy megtörtént. Esküszöm, Liz, ez olyan,
mint egy pokoljárás. Az első alkalom után azt gondoltam, hogy oké, ez
hiba volt. Csodálatos, forró éjszakát töltöttünk együtt, ami nem történhet
meg újra.
Liz mindenttudó mosollyal nézett rá. – Amíg újra meg nem történt.

220.
 – Igen.
– És most mi lesz? – kérdezte tőle Liz.
– Most már biztosan nem történhet meg újra. Nem kockáztathatom a
munkámat. Ez mindenem, amim van.
– Ott lenne Cole.
– Te megtennéd? A Gavinnel való kapcsolatod elején feláldoztad
volna a karriered az izzasztó szexért Gavinnel?
Liz megint mindenttudóan nézett rá. – A pokolba, dehogy. És én már
így is fordulóponton voltam azután, ami Mickkel történt. Gavinnel
összejönni a leghülyébb dolog volt, amit akkor tettem.
– Akkor miért tetted?
– Mert szerelmes voltam belé.
– Ó.
Liz nevetett. – Az én helyzetem kicsit más. Én már évek óta szerelmes
voltam Gavinbe, mielőtt összejöttünk volna. A fejem és a szívem nem volt
szinkronban. Logikusan tudtam, hogyha összejönnék vele, az a karrierem
végét jelenté, különösen a Mickkel történt bukás után. De a szívem őt
akarta. És ha egyszer összejöttünk, már nem volt visszaút számomra.
– Szóval mindent kockára tettél érte.
– Azt hiszem, igen.
– Ezt nem értem. Talán azért mert sosem volt példaképem, aki
megmutatta volna nekem ezt a nagyszerű szerelmet.
– Drágám, nekem sem volt. Nos ez nem teljesen igaz, nekem ott volt
Gavin családja, a szülei. Soha nem ismertem még két olyan embert, akik
ennyire szerették volna egymást. Ők a legjobb példaképek egy tartós
kapcsolatra. Az, hogy évekig körülöttük voltam, megmutatta nekem, hogy
ha valamit eléggé akarsz, akkor sikerült, bármilyen akadályokba ütközz
is.
– De te sem a szüleidre tekintesz fel.

221.
 Liz horkantott. – A szüleim voltak a legrosszabb példaképek
mindenben. Szerelem, párkapcsolat, szülői magatartás. Nem tudtam elég
gyorsan elszakadni tőlük. – Rokon lelkek vagyunk.
– Mégis, nézd meg mi lett belőled. Egy okos, erős, rátermett
karrierista nő.
– Köszönöm. Ahogy te is az vagy.
– Annak ellenére, hogy nekem nincs saját példaképem.
Liz elkomorult és megszorította a kezét. – Nagyon sajnálom. El sem
tudom képzelni, ez mennyire fáj. Szar gyerekkorom volt és pocsék
szüleim, de nekem legalább voltak. Nem lehet ezzel összehasonlítani.
Savannah vállat vont. – Túljutottam rajta. Ahogy te is és megtanultam
magamra hagyatkozni. Végigcsináltam az iskolát, meg mindent.
– Akkor hadd viszonozzam a bókot. Nézz magadra. Egy okos, erős,
tehetséges, karrierista nő vagy. És ezt mind magadnak köszönheted.
– Ezt nagyra értékelem. Néha egy nőnek szüksége van egy kis lökésre,
különösen ha ilyen egyedül van a világban.
– De nem kell egyedül csinálnod. Vannak hozzám hasonló barátaid.
És ott van neked Cole – vagy ott lehet neked, ha hagyod.
A fejét rázta erre. – Ezt nem tehetem meg. Nem kockáztathatom a
karrieremet egy férfiért – senkiért. Anyám mindent odaadott a férfiakért,
a drogokért és az alkoholért, és én láttam mit tettek vele, mit tett
magával. Elvesztette önmagát és feladott mindent, ami fontos volt. Én
nem vagyok hajlandó feladni magamból egyetlen részt sem. A karrierem
teljesen kielégít engem.
Liz bólintott. – Megértem. A múltat néha nehéz elengedni. De ugye
tisztában vagy vele, hogy nem hibáztathatod Colet az anyád által
elkövetett bűnökért? És te egyáltalán nem hasonlítasz rá.

222.
 Savannah bólintott. – Tudom, nem vagyok olyan gyenge, mint ő. Erős
vagyok. De tudod, Cole olyan könnyen eltereli a figyelmem és ez
megrémít.
– A szerelem átkozottul ijesztő, Savannah. – Hatalmasra tágultak a
szemei.
– Szerelem? Ki beszélt itt szerelemről? Nem vagyok belé szerelmes. Ez
csak szex. Ó, egek az is elég ijesztő.
Elizabeth mosolygott. – Biztos vagy benne, hogy ezzel alul értékeled
magad, ha adsz magadnak és Colenak egy esélyt?
– Egy esélyt mire?
– Hogy kialakuljon...valami több.
Savannah végignézett a pályán és egyből megtalálta Colet, a teste
átforrósodott már csak attól, ha láthatta. – Ez csak testi szükséglet. Ez
nem szerelem.
– Megijeszt téged. – szólalt meg Liz. – Mintha el se hinnéd.

223.
 TIZENÖT
Két meccs az előszezonban, és Cole úgy gondolta, jól teljesítenek. Az
elsőt megnyerték, a másodikat egy ponttal veszítették el, de Cole nem lett
ideges a sajtó miatt, és nem veszett össze sem az edzővel, sem a
csapattársaival. Rendszeresen kapott labdát a meccsek első felében,
amikor az első string zajlott. Rengeteg játékidőt kapott, pont úgy, ahogy
az neki tetszett. A dolgok szinkronban voltak a csapatával. Eddig jó.
Gyakran találkozott Savannahval, amit szeretett, bár a nő átkozottul jó
volt abban, hogy személyes terében távolságot tartson. Ezt a részét nem
szerette, de csak hátra dőlt és teret adott neki.

Ennek ellenére nem adta fel. Akarta a nőt és látta, hogy nézett a férfira
amikor nem gondolta volna hogy látja őt. Nem csak szakmai
pillantásokat vetett rá. Amikor azt hitte, hogy nem veszi észre, elkapta az
éhséget és a vágyat a tekintetében.

Akkor miért tagadta meg magát?

Hét közepe volt, és éppen befejezték az edzést. Kilépett az öltözőből,

miután lezuhanyozott, majd összepakolva, észrevette, hogy Savannah rá
vár.

– Oké, a buli szervezés nagyon jól megy. - mondta. A férfi a homlokát

ráncolta.

– A buli. A lakásodban. Tudom hogy egy héttel előre hoztuk. De ma

este tartjuk.

– Ó, igen. Az.

A nő lesütötte a szemeit. – Igen. Az. A meghívók ki lettek küldve.

Csapattagok,feleségek, barátnők és edzők.

– Oké.

224.
 – Négyre átjön valaki, hogy kitakarítsa a lakásodat, és ötre ott lesznek
a felszolgálók is. Be tudod őket engedni te, vagy adsz nekem kulcsot?
Vagy talán csak követlek hazáig. Van nálam váltásruha.

Annyira formálisan viselkedett, mintha engedélyt kellene kérnie, hogy

a házában lehessen.

– Barackocska. Gyere velem haza nyugodtan, nincs ezzel gond.

Bólintott. – Rendben.

Követte a férfit haza. Amint ott volt, a lány a tevékenység forgatagába

került. Ahogymegjött a takarító személyzet, hirtelen elkezdődött a
portalanítás, a porszívózás és a fürdőszoba kitakarítása. Miután
megjelentek a felszolgálók, nem volt szabad másodperce sem beszélni
Savannahval, mert ő irányította az egészet.

Minden telhetőt megtett, hogy elkerüljön mindenki kibaszott útjából,

amíg átalakítják a lakását. Úgy döntött, kimegy, egy sörrel a kezében, leül
és élvezi a csendet. Hátradőlt a székében és becsukta a szemeit.

Elaludhatott mert Savannah megbökte.

– Mit csinálsz?

Felnézett a nőre. – Sört iszom.

– Ideje bejönnöd és elkészülni.

Ő már átöltözött egy ruhába. Egy nagyon is szexibe.

Kék volt. Egyszerű. Ujjatlan. Tapadt rá. Dögös volt.

– Mennyi az idő?

– Hat. A buli hétkor kezdődik.

Elmosolyodott. – Nekem nincs szükségem egy órára, hogy elkészüljek.

225.
 – Nincs, de pár ember érkezhet korábban is. Nyomás. – Ez a nő bulija
volt nem az övé, szóval nem kéne fokozni a nő idegességét, mert már ígyis
úgy nézett ki, mint aki kitépi a haját. Felállt.

– Igenis asszonyom. – Lezuhanyozott, megborotválkozott és

átöltözött, majd vissza ment a nappaliba. Savannah mogyorós kelyheket
vagy valami olyasmit rendezgetett az asztalon. Már nem is hasonlított a
házára.

Átrendezték a bútorokat, ami Savannah szerint több helyet biztosít a

vegyüléshez és helyet biztosított a felszolgálóknak, hogy behozhassák az
asztalokat az ételek kirakásához. Felállították a bárt. Minden készen állt.
Bármilyen stresszes is volt Savannah, úgy tűnt, az eltűnt. Nyugodt volt és
mosolygott, amikor odament hozzá, és hátrahajtotta a fejét.

– Jól nézel ki.

– Ahogy te is. – Tett egy lépést előre. A nő ekkor hátra, nyilvánvalóan

megpróbálva tartani a szakmai távolságot. Megfogta a csuklóját, érezte a
pulzusának gyors dobogását, miközben hüvelykujjával a bőrét dörzsölte.

– Ideges vagy a buli miatt?

A tekintete találkozott a férfiéval. – Egy kicsit. Azt akarom hogy jó

legyen neked.

– Ezek csak a srácok a csapatból, Barackocska. Nem kell leizzadni

miatta.

– De te nem szeretsz itt szórakozni, és tudom, hogy én

kényszerítettelek ebbe bele.

Nem akarom, hogy stresszes legyen emiatt.

Nevetett. – Nem én vagyok az, aki stresszel. Úgy repkedsz itt, mint egy
átkozott Csingiling. Talán egy italra van szükséged, hogy megnyugodj.

226.
 – Jól vagyok. Egyáltalán nem aggódom. Ezt csinálom.

Felfelé mozdította a kezét a lány karján. – Akkor talán, valami más

miatt pörög fel a pulzusod.

Elkerekedett a szeme, és elhúzta a karját. – Nem, nincs semmi más.

– Nem tudsz elfutni előlem. Előlünk.

Megszólalt a csengő, és a lány elmosolyodott. – De, el tudok.

Két támadó játékosa egy barátnővel és egy feleséggel álltak az ajtóban.

Készítettek beelinet (amerikai handmade nasi, nem találtam rá magyar
megfelelőt) mert azt állítják, hogy éheznek a mai edzés után. Savannah
háziasszonyt játszott, és mindenkit üdvözölt, míg Cole a csapos feladatait
látta el.

Egy órán belül a lakása zsúfolásig megtelt emberekkel. Igazából

meglepte hogy az összes hátvéd megjelent. Így tett az edző is, bár azt
feltételezte, hogy az edző csak azért jelent meg, hogy a srácok ne csapják
szét magukat, hiszen holnap edzés lesz, hétvégén pedig meccs. Az
egyetlenek, akik tömény italt vagy kevert italt ittak, néhány nő volt.
Néhány srác ivott egy-két sört, de többnyire a vízhez vagy a szódához
ragaszkodtak. Mindannyian tudták, milyen másnaposan edzeni -
kellemetlen volt, különösen, ha az edzők tudták, hogy másnapos vagy.
Pokollá tennék a napodat.

Cole Lonnal és Jamarcussal találta magát. Kenny összebarátkozott

néhány másik újonccal, így velük lógott.

– Az asszisztensed szervezte ezt? – kérdezte Lon.

Cole átkutatta a szobát, és meglátta Savannaht néhány nővel

beszélgetni, és arra bíztatta őket, hogy menjenek az asztalhoz enni.

– Igen.

227.
 Savannah elkapta a tekintetét és elpirult, majd mosolygott.

Jamarcus barátnője, Tanya jelent meg, karját a párja köré fonta. –

Nagyon kedves tőled, Cole. Köszönjük a meghívást.

– Köszönöm, hogy eljöttetek.

– És Savannah olyan édes. Mindketten Georgiából jöttünk, úgyhogy

elzárkóztunk kicsit. Hiányzik az otthonom. – Jamarcusra nézett. – Haza
kell mennünk a mama házába karácsonyra.

Jamarcus nevetett. – Amit csak akarsz, bébi.

Savannah látta, hogy felé néznek, szóval odament hozzájuk. – Mi a

helyzet? Hozhatok nektek valamit?

– Nagyszerűen vagyunk, édesem. Ideje lenne szünetet tartanod és

eltölteni egy kis időt az embereddel. – mondta Tanya.

Cole küzdött a mosolya ellen, miközben Savannah aggódó pillantást

vetett felé. – Ó, mi nem vagyunk együtt. Csak neki dolgozom.

Imádta amikor a nő így elpirult. Imádta látni az egész testét abban a

szép rózsaszín árnyalatban, amikor elélvezett. A farka megrándult,
amikor arra gondolt, hogy lemezteleníti, és a nyelve alatt mocorog.

Amikor találkozott a tekintetük, tudta, hogy a nő tudja mire gondolt.

A nő egy figyelmeztető pillantást vetett rá, majd a barátaihoz fordult. –
Ha minden oké, úgy látom, akkor megyek segítek másnak. Bocsássatok
meg. – Ezzel el is ment.

– Váó.

Cole Tanyahoz fordult. – Mi az?

– Nem akarok pletyizni, mert nem a természetem, de komoly tűzijáték

robbant közted és Savannah között.

228.
 Cole vigyorgott. – Gondolod?

– Tudom. Nem ugyanezt gondolod Jamarcus?

Jamarcus Colera nézett majd vissza Tanyara. – Nem kommentálom.

Nem akarok seggberúgást kapni ez miatt.

Cole nevetett és vállon veregette Jamarcust. – Ne aggódj. Nem rúglak

seggbe. Más miatt foglak. Még nem tudom pontosan miért.

– Nos, így megéri, a lány gyönyörű. Kedves, udvarias és barátságos. A

helyedben elkapnám, és soha nem engedném el.

– Egyetértek. – mondta Tanya. – Ha te nem teszed, valaki más fogja,

és megbánod, hogy nem éltél a lehetőséggel.

Valószínűleg igazuk volt. De nehéz volt, amikor az általad üldözött

dolog mindent megtett, hogy elkerülje, hogy elkapják.

∞
SAVANNAH ELÉGEDETT VOLT, mert a buli fantasztikus.

Cole az éjszaka nagy részét Jamarcussal és Lonnal töltötte, és

elvegyült az elkapókkal. Volt néhány jelentősebb csak-ők-ketten ideje
Grant Cassidyvel, a Traders új hátvédjével. Ők ketten a sarokban
húzódtak meg, és intenzíven beszélgettek. Amikor odalépett és
hallgatózott, hogy megbizonyosodjon arról, nem csak nőkről,
sportkocsikról vagy valami más ártalmatlan dologról beszélnek, hallotta,
amint színdarabokat boncolgatnak.

Tökéletes. Sokkal jobban ment, mint remélte. Összebarátkozott a

csapattársaival, akik úgy tűnt, hogy mindannyian jól érezték magukat.
Cole még az edzővel is beszélgetett, aki odajött hozzá, és elmondta neki,

229.
hogy Cole teljesítménye és viselkedése jobb volt, mint amire számított –
eddig.

Hitt benne. Természetesen ez még mindig csak az előszezon volt, de

ezt mindig egy lépéssel akarta tartani. A csapatba való beépülése óriási
első lépés volt. Miután mindannyian támogatták egymást, a nő a
személyes arculatra összpontosíthat. A csapatjáték azonban létfontosságú
volt, és ez egy fontos este volt.

Körülbelül tizenegy harminc körül kezdett mindenki felszívódni,

hiszen délelőtt valamennyien edzésre mentek, és az edző figyelmes szeme
mellett senki sem akart túlságosan bulizni. Mindenesetre nem számított
rá, hogy ez a kicsapongás fergeteges éjszakája legyen. Csak egy éjszaka
étellel-itallal, és egy lehetőség Cole számára, hogy jobban a csapat
részének érezze magát.

Az utolsó játékos távozása után bejöttek a felszolgálók és mindent

kitakarítottak.

Savannah és Cole segített nekik kivinni a tányérokat és az asztalokat a

furgonjukba, a bútorokat visszaállították az őt megillető helyükre, a
lakása pedig úgy nézett ki, mint a buli előtt. A kisteherautó elhajtott, és a
nő bement a szekrényhez a porszívóért.

– Mit csinálsz? – Cole a lány csuklójára tette a kezét.

– Befejezem a takarítást.

– an erre emberem, aki megcsinálja.

– Mondtam neked, hogy mindenről gondoskodom.

– Túl szépen vagy öltözve ahhoz, hogy szobalányként tevékenykedj.

Bár az a gondolat, hogy egy rövid kis szobalány egyenruhában vagy…

230.
 A nő a szemét forgatta. A férfi nevetett, fogta a porszívót, és vissza
csúsztatta a szekrénybe. – Komolyan. Ülj le. Vedd le a cipődet és lazíts.

Legutóbb, amikor ezt tette, a férfi ágyában kötött ki. – Nem,

köszönöm. Azt hiszem megyek és hagylak aludni.

– Túlságosan fel vagyok pörögve ahhoz, hogy aludjak. Gyere, ülj le

velem és mondd el mit gondolsz a ma estéről?

A kikérdezés remek ötlet volt. Szeretné megismerni a gondolatait a

csapattársaival folytatott beszélgetéseiről. Leült a kanapén, de a cipőjét
magán hagyta, a lábát pedig a padlón. – Szerintem nagyon jól sikerült.
Szerinted hogy ment?

– Jó volt. Jól szórakoztam. Az egész estét azzal töltötted, hogy

dolgoztál mint egy profi.

– Ez a munkám. Biztos akartam lenni benne, hogy van időd vegyülni.

– Vegyültem. Mindenkivel beszélgettem. Azt tettem amire kértél hogy

tegyem.

Ráncolta a homlokát. – Nem emlékszem, hogy kértem volna bármit is.

Kikéve a bulit természetesen. Ha tényleg nem akartad ezt, mondanod
kellett volna valamit.

– Nem akartam ezt. De jól sült el. Jól szórakoztam. A srácok mind
nagyszerűek és tényleg szükségünk volt erre. Ez egy remek mód volt arra,
hogy mind együtt legyünk a pályán kívül. Nem igazán volt időm egy- az
egyben találkozni a támadóimmal és Cassidyvel, akikkel átbeszéltük a
játékot és a stratégiánkról a szezonban. Edzsés közben minden csak
gyakorlat és a játék. Nincs idő beszélgetni.

Megnyugodott. – Szóval azt mondod, jó ötlet volt?

– Jó ötlet volt. – nyújtotta a kezét – Most gyere velem.

231.
 A lábára állította és hagyta hogy a konyha felé vezesse.

A lány a homlokát ráncolta. – Hová megyünk?

– Ki. – Megragadott két sört a hűtőből és kinyitotta a hátsó ajtót, míg

kilépett rajta. A páratartalom megemelkedett, szóval ez egy – változatos
– remek este volt. Szellő fújt, tücskök ciripeltek, és tiszta volt az ég.
Leültek a székekre, Cole kinyitotta az üvegeket, és belekortyoltak a
sörükbe. Savannah élvezte a csendet a buli puszta őrülete után, és úgy
tűnt, Cole elégedett a köztük lévő csenddel.

Ez... szép volt. Ez olyasmi volt, mint amit egy házaspár csinál egy buli
után. Kint ülnek és lazítanak. Vagy legalábbis azt gondolta, hogy ezt
tennék. Mivel soha nem volt házas, és még csak nem is volt egy pár tagja,
valójában fogalma sem volt. Csak annyit tudott, hogy Colelal lenni
szokássá válik, és ez inkább személyes, mint szakmai. Ami arra késztette,
hogy meneküljön.

– Az a nézés van a tekintetedben.

Találkozott Cole tekintetével. – Milyen nézés?

– Az amelyik azt mondja, hogy kevesebb mint öt perc múlva

megfogod a táskádat és kirohansz az ajtón.

Felemelte az állát. – Nincs ilyen nézésem.

– Igazából, de igen. Ez általában akkor tűnik fel, miután szexeltünk.

– Nem is.

Továbbra is a lányt bámulta, és nyugodt, rezzenéstelen pillantást

vetett rá.

– Azt hiszed elfutok előled.

232.
 – Tudom, hogy elfutsz előlem. Ezt nem egyszer tetted már meg. Nem
is kétszer.

Igaza volt. Nem volt értelme tagadni amikor mindketten tudták hogy
igaz volt. Belélegzett, és kiengedett egy sóhajt.

– Nem tudok ezen segíteni. Megrémítesz.

– Miért?

Nem akarta ezt a meghitt, személyes beszélgetést vele. Nem volt kész
arra, hogy beszéljen vele az érzéseiről. Nem volt az a fajta ember, aki
nyíltan, bensőségesen beszélgetne valakivel arról, hogy mit érez.
Természetesen Lizen kívül. De ez más volt. Liz ismerte a történetét, és
megértette.

– Barackocska. Beszélj hozzám.

– Olyan vagy néha mint egy gondolatolvasó. Van egy dolog ami
megrémít.

Rövid nevetést hallatott. – Miről beszélsz?

– Csak arra gondoltam, hogy sose mondtam el egy férfinak, hogy

hogyan ézek és akkor te csak felhoztad és kérted hogy beszéljek neked.
Ez…fura.

– Gyere ide Savannah.

Megtette, és a férfi az ölébe húzta. Idegei számtalan okból táncra

perdültek. Az egyik az idegesség volt, a másik az izgalom, amit mindig is
érzett, amikor ilyen közel volt hozzá. Hogyan kellett volna tisztán tartania
a fejét, amikor a férfi teste az övéhez ért?

– Az okés, ha elmondod hogyan érzel. Bízhatsz bennem.

233.
 Lenézett rá, a szemeire, amelyek mindig kényszerítették őt. Mindig is
azt hitte, hogy olyan titokzatosak, de most olyan beszédesek. – Nem
bízok sok emberben.

– Én sem. De te voltál az egyetlen, aki elmondta, hogy ki kell

szélesítenem a baráti köröm.

– És most ki az a fazék, aki feketének nevezi a kannát?

– Nem azért mondom, hogy visszaéljek a szavaiddal. Igazad volt.

Közeli barátaim voltak az iskolában. De azóta már nincsenek.
Bezárkóztam. Kidobtak Arizonából – az első csapatomból– na az fájt. Ott
kezdtem el barátkozni. Ezek után nem akartam, féltem, hogy
megismétlődik ugyanaz. És akkor ismét megtörtént. Utána önmagam
legrosszabb ellensége lettem. Nem bíztam egy csapatban sem, hogy
megtartanak. És talán nem bíztam magamban, hogy a megfelelő dolgokat
teszem, hogy ott maradjak, és nem a megfelelő dolgokat tettem. Ez egy
önbeteljesítő jóslat volt, tudod.

– El tudom képzelni, hogyan történhetett, – mondta. – Megsérültél,

és támadó lettél, hogy senki ne bánthasson.

– Valami hasonló. Így egyik csapatban sem engedtem magam közel

senkihez sem, ahol játszottam. Ha nem engeded magad közel senkihez, és
kidobnak, az nem fáj.

Olyan volt, mintha önmaga egy verzióját hallgatta volna. Csak Cole
sokkal őszintébb volt az érzéseit illetően, amit ő soha nem engedett meg
magának. A férfi mindent elmondott, amit belül érzett, de ő soha nem
adott hangot neki.

– Milyen érzés? – kérdezte a nő.

– Mi milyen érzés?

234.
 – Ennyire nyíltnak és őszintének lenni valakivel.

Megvonta a vállát. – Még soha nem csináltam. Soha senkinek nem

mondtam el ezeket, csak neked.

A szíve összeszorult. – Miért én?

– Azt hiszem, csak el akartam mondani… valakinek. Vagy talán

hallanod kellett. Nem tudom.

Végigsimított a kezével a férfi állkapcsán, majd odahajolt, hogy ajkát

az övére simítsa. A férfi nem csinált semmit, nem kelt fel, még csak meg
sem érintette, csak hagyta, hogy irányítsa a csókot, kétségtelenül attól
félt, hogy visszahúzódik vagy habozik.

Tekintettel arra, hogy hajlamos a futásra vagy elhúzódni, nem

hibáztathatta a férfit a habozásáért.

De olyan kedves volt hozzá, és úgy megnyílt előtte, ahogy még soha
senki. Tudta, milyen nehéz egy férfinak beismerni bizonytalanságát. Amit
a férfi tett, az megérintette. Ez megmutatta neki, hogy megbízik benne, és
ez nagyon sokat jelentett. Még mindig nem állt készen arra, hogy
elmondja neki minden titkát, de bizonyos részét rábízhatta. Félig
megfordult, elmélyítette a csókot, és végigcsúsztatta a kezét a férfi dús
haján. A melle a férfi mellkasához nyomódott, a combja a hasán pihent,
és a szíve hevesen kalapált, ahogy a nyelvét nyalta.

A férfi olyan hévvel csókolt vissza, amely szédületes magasságokba

emelte, de még mindig nem tette rá a kezét. Még mindig bizonytalan volt
vele kapcsolatban?

Megtörte a csókot, belenézett a férfi szemének füstös mélyébe, látta a

vágyat és a tétovázást.

– Érints meg, – mondta, megfogta a kezét, és a csípőjére tette.

235.
 A férfi élesen szívta be a levegőt. Amikor a férfi összekulcsolta az ujjait
a lány csípője körül, a lány megremegett az izgalomtól.

– Fordulj meg. Terpeszelj rám. – Megfogta a kezét, amikor egy

pillanatra lecsúszott az öléből, majd felmászott az ölébe, szemben vele. A
túlméretezett, párnázott széken bőséges hely volt ahhoz, hogy a térdei a
férfi csípője két oldalán elférjen. És mivel lekapcsolta a villanyt kint és a
konyhában, sötétségbe burkolóztak, így bőséges magánéletet
biztosítottak számukra.

Kezeit felcsúsztatta a combjára, ujjbegyeit a ruhája alá simította,

amitől libabőrös lett. A lány a vállára tette a kezét, és elindult felfelé.

Ó, egek, mennyire vágyott az érintésére. Ezen kívül primitívnek érezte

magát, kielégítve ezt az ősi éhséget, amelyet úgy tűnt, mindig is érzett
Cole iránt – azt, amelyet úgy tűnik, soha nem tudott kielégíteni.

Megfogta a nyakát, és maga felé húzta egy csókra, bár hagyta, hogy
átvegye a vezetést. Megfelelt a lánynak, szüksége volt a dominanciára,
amit általában biztosított. Ajkaik a szenvedély tűzviharában találkoztak,
amitől nyöszörgés szabadult ki a lány torkából. Közelebb lépett hozzá, és
a punciját a farmerjához dörzsölte. Az érzés átterjedt a puncijából, és a nő
megfeszült, és a férfi ingébe kapaszkodott.

Elhúzta ajkát a lány ajkáról, és lehúzta a ruhája pántjait, majd a

melltartó kosarait, összehúzta a melleit, hogy ujjaival ingerelje a
mellbimbóit. A lány hozzádörgölte a punciját, és elragadta a mámoros
érzés, amitől hangosan felnyögött. Tudta, hogy kint vannak, hogy
csendben kell lennie, de szüksége volt egy orgazmusra – szüksége volt rá,
hogy a férfi benne legyen.

Az erekció kemény rúdja jól átrajzolódott a farmeren. Lenyúlt, hogy

kezével végigdözsölje, és lehunyta a szemét, hogy élvezhesse a férfi

236.
frusztrációtól vezérelt sziszegését. Nyilvánvalóan nem ő volt az egyetlen,
akinek szüksége volt erre.

Kipattintotta a farmer gombját, majd lehúzta a cipzárt. Savannah csak

addig húzódott vissza, amíg Cole le tudta ejteni a farmerját, és felvette a
zsebéből az óvszert.

Félrehúzta a bugyiját, és lecsúszott a férfi merev farkára, kezét a

csípőjére tette, hogy segítsen vezetni.

Remegett attól az érzéstől, hogy a férfi betölti, a puncija remegett és

összeszorul a férfi sűrű melege körül. A fájdalmas élvezettől
megborzongott, és amikor a férfi mélyen elmerült benne, hátravetette a
fejét, és félig felemelte a punciját a rúdon.

– Jó érzés vagy rajtam, – suttogta, és a hangja olyan sötét volt, mint

az őket körülvevő éjszaka.

Tekintetét az övére emelte, és körmeit a vállába vájta. – Jó érzés vagy

bennem.

A férfi lökött, és markolatig betemette magát. Cserébe a lány pulzált,

és a puncija megfeszült a férfi rúdja körül.

– Így, – suttogta, és ritmussosan hozzásimult.

Szerelmeskedésükre válaszul az éjszaka elcsendesedett. Csak a lihegő

lélegzetük hangjait hallotta, ahogy egyszerre mozogtak, és mindketten a
csúcspontot keresték.

Találkozott a pillantásával, amely tökéletesen látható volt számára a

holdfényben. Elég volt elfogni, megfogni, amíg lovagolt.

Megragadta a csípőjét és felemelte, majd a farkára húzta, és magához.

A nő a mellkasára tette a tenyerét, és ide-oda csúszott rajta, és a punciját
a

237.
 farkába húzta. Így mélyen eltemetve érezte minden izmát, minden
rándulását, kapcsolatukat olyan mélyen, hogy szétzúzta érzékeit,
érzelmeit.

– Csókolj meg, – suttogta a férfi. Előrehajolt, és a férfi megragadta a

fenekét, ahogy az ajkához ért. Összeszorította a gömböket, miközben a
nyelvük összekuszálódott.

Nem fogja sokáig bírni. Cole letarolta őt érzelmileg és fizikailag is, szó
nélkül kérte, hogy adjon meg neki mindent. És nem tagadhatta meg.

Felemelkedett, szüksége volt néhány centiméteres távolságra, hogy

levegőhöz jusson.

De amikor a férfi lenyúlt, és ujjaival a csiklóján végigsimított,

tökéletes nyomást gyakorolva, tudta, hogy elveszett. És ezt a férfi is tudta,
és azt a huncut mosolyt adta neki, amely soha nem hagyta szétesni.

Megfeszült, a háta meghajolt, ahogy a férfi megtalálta a szükséges

helyet.

Megragadta a csuklóját, és megtartotta, miközben összetört, puncija a

farkára szorult, miközben orgazmusban tört ki, és hullámzott, ahogy a
legédesebb érzések hullámról hullámra áradtak át rajta.

Beléemelte, felnyögött, ahogy jött, és óvatosan maga mellé húzta, hogy

mélyre tolhassa a farkát.

Érezte a remegést a férfi testében, ahogy tartotta, és mindketten

megborzongtak az utóhatásoktól.

Még mindig szorosan a csípőjébe markolt, ujjai belemélyedtek, jóval

azután is, hogy a lüktető érzések eltűntek.

– Azért fogsz engem, mert azt hiszed, hogy eltűnök?

238.
 A férfi elengedte, és a lány felült, és követte az ajkán megjelenő
mosolyt.

– Elfogsz?

– Most nem.

Lecsúszott az öléből, és bementek megmosakodni. Nem engedte

messzire, az ágyához vezette, és magához húzta. Megigazította a ruháit a
fürdőszobában, így mindketten még mindig fel voltak öltözve, a takaró
tetején, cipőjük le volt véve, lábuk összegabalyodott.

Mennydörgés dübörgött odakint, és egy villámlás az ajtóra vonta a

figyelmét. Vihar kerekedett.

– Ha indulni készülsz, tedd meg, mielőtt eljön a zivatar.

A lány a vállára fektette a fejét. – Meg akarsz szabadulni tőlem?

– Jobban szeretném, ha maradnál éjszakára. Csak azt tudom, hogy

szeretsz elmenni.

Nem szeretett elmenni. El kellett mennie, legalábbis egy bizonyos

ponton. Volt különbség.

Ezt nem szerette elismerni önmagáról. A határozatlanság gyötörte. A

vele való maradás több szexet jelentett, és ez mindig jó dolog volt. De
maradni egyben azt is jelentette, hogy közel kerül hozzá. Aludni vele.
Ébredés mellette. Jobban kinyitja az ajtót a szíve és az érzelmei előtt.

Ettől határozottan megijedt.

– Nem szeretnék elmenni, Cole.

– De menned kell. Tudom.

A lány hozzá bújt, és nézte, hogy villám ível át az égen. A

mennydörgés erősödött.

239.
 – Azt hiszem, ma este meglovagolom idebent a vihart, ha nem bánod.

– Ha maradsz, reggelit szeretnék készíteni neked. Nem úgy felébredni,

hogy azt hiszed valami óriási hibát követtél el, és menekülsz, mint valami
veszett kutya.

Biztosan szörnyen érezte magát, valahányszor ezt tette. Tudta, mit

érezne, ha valaki ezt tenné vele. A lány a mellkasára tette a kezét.

– A reggeli jól hangzik. Szeretem a rántottát.

Nevetett, a dübörgés olyan mély volt, mint a heves mennydörgés. –

Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a kedvedben járjak.

Ajkát az övéhez emelte. – Mindig jól csinálod.

∞
COLE MÉLY LEVEGŐT VETT ÉS BESZÍVTA SAVANNAH illatát.
Valamit jelentett, hogy itt van az ágyában. Megpróbált nem gondolni
arra, hogy ez mit jelent, mert elfoglalt, és össze volt zavarodva, ott ahol a
nő érintett volt. Elég volt, hogy itt van, és úgy döntött, marad ma
éjszakára.

Teste puha és hajlékony volt, ahogy a férfi az oldalára fordult, és

magához vonta úgy, hogy a mellei hozzáértek a mellkasához, a combja a
férfiéhoz simult, és a lábaik összegabalyodtak.

Élvezte, hogy bent van vele, és nézte, ahogy a mellei felemelkednek és

süllyednek a holdfényben, miközben meglovagolta őt egy pokolian zsigeri
orgazmusig. Olyan erősen ment el, hogy egészen biztos volt benne, hogy
érezte még a hajában is.

Most, ahogy az ajkát a lány ajkára simította, lassan és könnyedén

akarta magáévá tenni, gyengéden szeretni. Ám a kinti vihar villámokat
sodort, és a mennydörgés mély morgása, és ahogy csókjaik elmélyültek,

240.
érezte, hogy az időjárás nyers ereje keveredik Savannah iránti
szükségletével, a lány utáni éhséggel, amely soha nem szűnik meg, nem
számít, hányszor vannak együtt.

Felmászott az ágyról, lehúzta az ingét, kioldotta a farmerja gombját, és

hagyta, hogy a földre essen.

Savannah szexi vigyorral térdre ereszkedett, és lecsúsztatta a ruhája

pántjait, hagyva, hogy a derekára essen.

Kikapcsolta melltartójának kapcsát, lehúzta, és a komódra dobta.

Felállt az ágyára, és kibújt a ruhájából, majd a bugyijából, és a matracra
esett, gyönyörűen meztelenül.

Nem tudott elég gyorsan kibújni a nadrágjából és a boxerjából.

Mennydörgés dördült odakint, egy villámcsapás, amely kiütötte az

áramot, és sötétségbe borította a szobát.

Felmászott az ágyra, és felhajtotta a takarót.

– Félsz? – kérdezte miközben tenyerét hasa puha bőrére csúsztatta.

– Nem. Szeretem a vihart. – Az oldalára fordult, keze átsiklott a férfi

vállán és le a karján, majd átcsúszott, hogy megtalálja a csípőjét – és
lejjebb. A lány köré fonta az ujjait.

A farka megrándult. Nehéz volt és sajgott, hogy végre újra

belemerülhessen a nő nedves puncijába. Ám amikor a nő megmozdult,
lecsúszott a férfi testén, hogy bevegye a szájába, úgy döntött, várhat.

A lány ajkai körülvették őt, és a férfi elégedetten nézte, ahogy a

villámok ezüstös fényben fürdetik az arcát. A szája varázslatos volt, a
nyelve nedves és forró, ahogy az érzékeny fej köré tette, majd elnyelte, a
megfelelő nyomással, amikor mélyre vette.

241.
 Golyói megfeszültek, kitöréssel fenyegetve. Visszatartotta magát,
élvezte a lány hajának selymességét, ami a combjait simogatta, miközben
a lány a farkát szeretgette, végighúzta a nyelvét az alsó oldalán, majd a
szájával és a kezével is szopta és simogatta.

Elég lesz, különben betölti magjával a lány édes torkát. Felhúzta, a

hátára fektette, és megcsókolta, nyelvét a szájába nyomva, miközben a
vihar az ajtót verdeste. A nő nyöszörgött, és köré fonta a lábát, hogy
bebörtönözze vele.

Egy óvszerért nyúlt. Aztán visszatért, és egy mély lökéssel becsúszott a

lányba. Halk kiáltás hallatszott, amikor mennydörgés támadt, a vihar
ugyanúgy tombolt odakint, mint benne. Amikor Savannah végig
szántotta a körmeivel a hátát, és beleharapott az alsó ajkába, tudta, hogy
ugyanazt az erőt érzi, ami benne forrt. Felemelte, és újra beléje hatolt,
ezúttal lejebb ereszkedett, hogy hozzásimuljon, megadva neki a szükséges
súrlódást.

– Cole. – A szeme elkerekedett, és a férfi érezte, hogy pulzusa

felgyorsul. – Hadd élvezzek el.

Szerette hallani a hangja rekedtségét. A peremen egyensúlyozott, épp

csak át nem esett rajta. Bármennyire is szerette volna, ha ez a háborgó
gyötrelem tovább tart, nem tudta visszatartani az orgazmust – sem neki,
sem magának. Ez gyorsan eljött.

Megforgatta a csípőjét, megadta neki, amire szüksége volt, Cole pedig

halk kiáltással elment, kezét a nyaka köré fonta, hogy az ajkaik egy
földrengető csókban forrjanak össze, amely darabokra szaggatta.

Ekkor elengedte, egy úttal felengedett, és a lány ajkaiba nyögött,

miközben az orgazmusa kitört belőle. Olyan erősen, mint a vihar,
átszakította az idegvégződéseit.

242.
 Bassza meg. Remegett, ahogy áthaladt rajta. A dolgok, amiket ez a nő
tett vele, mindig meglepték.

Az oldalára gurult, magával húzva Savannaht, de egyelőre nem volt

hajlandó elengedni. A megerőltetéstől elcsendesedett, és a nő olyan
szorosan tartotta őt, mint a férfi őt.

Teljesen kész lett. A végtagjai nem mozdultak. Alig kapott levegőt,

csak érezte, hogy a szíve a mellkasába dobog, a keze ernyedten pihent a
hátán. Gondoskodott az óvszerről, majd felhúzta a takarót, hagyta, hogy a
kimerültség és a vihar mindkettőjüket kimerült álomba ringassa.

243.
 TIZENHAT
SAVANNAH SZAVÁHOZ HŰEN ITT MARADT REGGELIRE.

És meglepő módon tetszett Colenak, hogy az ágyában tudhatta tegnap

este. Más nőkkel ellenben, akikkel valaha lefeküdt, mindig is azt akarta,
hogy Savannah maradjon nála.

Nem akarta elemezni, hogy ez mi a fenét jelent, vagy miért élvezte,

hogy a lány vele szemben ül a konyhaasztalánál. Túl furcsa volt ahhoz,
hogy elemezgesse.

Egyedülálló volt. Sok nővel szeretett randevúzni. A pokolba is, ritkán

randizott velük. Ennek ellenére pokolian üldözőbe vette Savannaht.
Talán azért, mert a nő nem akart tőle semmit.

Még a közös mosogatás is élvezetes volt.

Kibaszottul otthonos Cole ízlésének. A probléma az volt, hogy tetszett

neki.

Francba.

– Van egy rendezvény, amire ma este elmegyünk, – mondta a nő,

miközben kikísérte.

Együtt lezuhanyoztak, és újra szexeltek. Határozottan tetszett neki a

reggelnek ez a része.

Megállt, rájött, mit is mondott. – Milyen rendezvényre?

– Jótékonysági dolog.

Szünetet tartott. – Ööö...miféle jótékonysági dolog?

– Ez egy aukció. Nagyon mutatós és elegáns.

A férfi nevetett. – Nem köszönöm.

244.
 – Mit értesz azon, hogy „nem, köszönöm”?

– Mondtam már korábban, én csekket írok jótékonysági

szervezeteknek. Nem veszek részt adománygyűjtéseken.

– Nos, ezen részt veszel. Jót tesz az arculatodnak.

– És még mindig nem.

– Miért vagy olyan keményfejű ebben? – Csípőre tett kézzel állt, és

dobolt a lábával.

– Mondtam neked. Nem járok ilyen eseményekre.

– Talán eddig még soha nem vettél még részt ilyen eseményen. De
most fogsz.

A férfi ellenkezni akart, de a lány feltartotta a kezét. – Nincs értelme

tovább vitatkozni. Ez az arculat átalakításodnak a része. A jótékonysági
adománygyűjtés nagyszerű módja annak, hogy a riportereket a saját
oldaladra állítsd. Jól nézel ki, és őszintén szólva jót tesznek neked ezek.

– Rengeteget adok jótékonysági szervezeteknek. Megkérdezheted a

könyvelőmet.

A nő megrázta a fejét. – Egyáltalán nem ugyanaz.

– A jótékonysági adománygyűjtések unalmasak.

– Emészd meg. Megyünk.

Pedig a dolgok olyan jól mentek. – Nem szeretem ha dirigálnak.

– Kár. Ebben az esetben én vagyok a főnök.

Közelebb lépett. – Úgy tűnt, nem bánod, hogy én irányítottam, amikor

szexeltünk.

245.
 Elkerekedett a szeme, ahogy a parkolót pásztázta, nyilvánvalóan
érdeklődő szomszédokat keresve. Hátrált egy lépést.

– Az más, – mondta. – És ha gondban leszel a velem való

együttműködéssel, mert mi…

– Szexelünk?

– Igen. Ha ez probléma lesz, akkor befejezem.

– Ilyen könnyű lenne neked?

– Nem. Igen. Nem tudom. A munkám fontos.

– Fontosabb, mint te és én.

A nő felsóhajtott. – Összezavarsz, Cole. Tudod, mire gondolok. Engem

béreltek fel, hogy újraépítsem az profilodat. Ezt prioritásként kell
kezelned. Nem minket azért mert, hogy szexelünk.

– Inkább szexelnék veled.

Félrenézett. – Tudtam, hogy ez nem jó ötlet.

Incselkedett vele, próbálta ellazítani. Nyilvánvalóan nem működött. A

vállai gyakorlatilag megfojtották. Még nem volt kész arra, hogy feladja.

– A szex mindig jó ötlet, Barackocska.

– Nem, ha ez bezavar a közös munkába.

– El kell ismerned, hogy a szex nagyszerű.

– Igen. Nagyszerű. De nyilván abba kell hagynunk.

Megfogott egy tincset a lány hajából, és a hüvelyk- és mutatóujja

között sodorgatta

– Szóval azt mondod, hogy kihasználtál engem.

246.
 A lány a férfi karjára tette a kezét. – Cole. Nem. Nem így volt. Kérlek.
Nem akarom, hogy azt gondold…

Nevetett, és hátrált egy lépést. – Nyugi. Az érzéseim nem sérültek. Ha

csak pár kufircolás érdekelt, nekem az rendben van. Megvakartam, ahol
viszketett. Továbblépünk.

Sebzettnek tűnt. Úgy érezte mintha gyomorszájon vágták volna, de

nem akart tenni ellene semmit. Ez volt a játéka, amit úgy játszott, ahogy
akart. És mindezek után még mindig nem volt biztos a férfiban.
Megértette. Türelmes tudott lenni, amíg a lány az óvatos táncot járta. De
szerinte még nem végeztek.

– Hány órakkor van ez az izé ma este?

– Nyolckor. Van szmokingod?

– Ó, persze. A szekrényemben tartok egyet operába járáshoz.

– Oké. Nincs szmokingod. Arról tudok gondoskodni. – Elővette a

telefonját, beütött egy számot. Feltartotta a kezét, amikor a férfi mondott
volna valamit. – Claud, itt Savannah Brooks. Csodálatosan vagyok,
köszönöm kérdésed. Figyelj, kérnék egy szívességet. El szeretnék menni
hozzád valakivel, akinek szmokingra van szüksége egy ma esti
eseményre. Gondolod, hogy tudnál nekem ebben segíteni? Traders
játékos.

Tekintetét végigsöpörte a férfi testén. Tetszett neki, ahogy a lány

ránézett.

– Körülbelül hat láb magas, kettő-tizenöt vagy úgy.

Hallgatott, és Coleon tartotta a tekintetét. – Tartozom neked eggyel,

Claud. Köszönöm szépen. Mindjárt ott leszünk. – Megnyomta a gombot,
és visszadugta a telefont a táskájába.

247.
 – Van valami szmokingtündéred gyorstárcsázva vészhelyzetekre?

A lány elvigyorodott. – Valami hasonló. Claud rendbe tesz. Gyerünk.

Megakarta akadályozni. Nem akarta ezt csinálni, de szüksége volt rá,

hogy megértse, hogy csak azért, mert szexelnek, még nem arra fogja
használni, hogy a saját útját alakítsa. Az együttműködés része volt az
üzletnek, ezért követte őt a szmokingüzletbe, ahol találkozott Clauddal,
egy nagyon magas, sovány sráccal, aki inkább halottszállítónak, mint
szabónak tűnt. Sápadt volt, hátborzongató, hosszú, jéghideg ujjakkal.
Monoton hangjából Colet kirázta a hideg. És ez a fickó a
szolgáltatóiparban dolgozott? Savannah elbeszélgetett vele, látszólag nem
zavarta Imbolygós jelenléte. Cole viszont libabőrt és félelmet érzett a
férfitől. Claudnak, – aki arra kényszerítette Colet, hogy a tükör elé álljon,
és különböző kabátokat próbáljon fel – a Savannahval folytatott
beszélgetés alapján volt felesége és két gyermeke. Cole megborzongott a
gondolattól, hogy valami szegény nőnek meztelenül kell látnia Claud
vékony, kopár fehér testét. Túlestek a próbálgatásokon, és elmentek,
miután Claud megígérte, hogy ötre Colehoz szállítják a szmokingot.

– Nem hiszem el, hogy ezzel a fickóval dolgozol. – mondta Cole,

miután kimentek.

– Miért?

– Olyan, mint valami ami egy horrorfilmből szabadult.

Savannah oldalra billentette a fejét. – Igazán? Claud a város egyik

legjobb szabója. Nagyon édes, bár kissé félénk. Szeretek vevőket vinni
neki.

– Félénk? Szerinted félénk?

248.
 – Igen. Ezért nem beszél sokat. És neki van a legkedvesebb felesége.
Diane nagyon pezsgő személyiség. És két aranyos kislánya is van.

Aranyosak? Akkor az anyjukra kellett ütniük. Elkísérte Savannaht a

kocsijához. – Akarod, hogy érted menjek ma este?

– Az jó lenne. Köszönöm.

Nem volt túl udvarias? És távolságtartó? – Biztos. Mikor?

– Hat harminc? A koktélozás hétkor van.

– Akkor nálad leszek fél hatkor.

Beült a kocsijába és elhajtott, Cole pedig a járdaszegélyen állt.

Nem szerette ezt a falat, amit állandóan közéjük tolt. Ma este ezen fog
dolgozni.

∞
PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB COLE ÉS SAVANNAH élete minden
bizonnyal legunalmasabb éjszakájába lépett.

Az eseményt a nyugati megye valamelyik nagyon pöpec kis

galériájában tartották. De a bevétel az Amerikai Rákszövetségnek lesz, így
nem okozott gondot egy kis pénzt kicsalni belőlük.

Talán Savannah megsajnálja őt, mivel nyilvánvaló volt a

nyomorúsága. Persze a szmoking jól állt, de a cipő pokolian kényelmetlen
volt. Inkább teniszcipős vagy csizmás fickó volt, nem fényes fekete hegyes
cipős. Talán írhatna egy nagy kövér csekket, és hamar kijutnának innen.
Bár el kellett ismernie, elbírt néhány órát Savannahval tölteni. Az ezüst
ruha, amely a domborulataihoz tapadt és a felső kristályoktól csillogott,
éppolyan művészi alkotás volt, mint a ma este jótékonysági céllal
elárverezett összes bigyó. Valami csavart dologban kötötte össze a haját,
gyémánt szegecseket tett a fülébe, és nem viselt más ékszert. És szexi
249.
ezüst-kristály cipőt viselt, amitől a lába egy mérföld hosszúnak tűnt.
Egyedül akart lenni vele, csak a cipőt viselve, semmi mást. Kíváncsi volt,
mit visel a ruha alatt. Talán viselhetné a cipőt és a fehérneműt. Igen, és
talán uralkodnia kellett a fantáziáin, mielőtt megkeményedik a farka.
Átfűzte a karját az övébe, és félrehúzta, megigazítva a nyakkendőjét.

– Oké, essünk túl rajta.

– Vettem. Játssz szépen. Ne sérts meg senkit. Ne üss meg senkit. Ne

sértegess senkit.

– Nagyjából ismerem az illemet. Nem kell aggódnod miattam.

A nő felvonta csinos, szőke szemöldökét. – Az én dolgom, hogy

aggódjak. Az arculatod forog kockán, és ez egy nagyon nagy horderejű
esemény. Ha esetleg nem vetted volna észre, ma este több sportszereplő
is jelen lesz a riporterekkel együtt.

– Már mondtam, hogy a legjobban fogok viselkedni.

– Ne foglalkozz a ripoterekkel. Ha kérdést tesznek fel, légy előrelátó.

Most rajta volt a sor, hogy felvonja a szemöldökét.

– Pontosan hogyan viselkedik valaki előrelátóan?

– Válaszolhatsz a futballkérdésekre, vagy a Tradersszel kapcsolatos

kérdésekre ezzel a szezonnal kapcsolatban. Az indulatos kérdések,
amelyeket el kell kerülni.

– Elkerülni… hogyan?

– Például, – Cole, szerinted a viselkedésed miatt dobott ki Green Bay?

– hogyan fogsz erre válaszolni?

Megvakarta az orra oldalát. – Gondolom, nem engednéd, hogy

megmondjam nekik, hogy basszák meg?

250.
 A lány rémülten nézett. – Határozottan nem. Azt fogod mondani
nekik, hogy élvezted a Green Baynél töltött időt, és úgy gondolod, hogy
nagyszerű szervezet, de ez nem volt megfelelő sem neked, sem a
csapatnak. Most a közelgő St. Louis-i szezonon van a hangsúly.

– Szóval azt akarod, hogy kitérjek előle.

A nő bólintott, megveregette a nyakkendőjét, tekintetét az övére

emelve. – Pontosan. Ne vívj dühös csatát a sajtóval. Soha nem fogsz
előrébb jutni. Csak pozitív, idézhető megjegyzéseket adj nekik. Soha ne
becsméreld a korábbi csapataidat.

– De, –

Felemelte a kezét. – Nem számít, mit gondolsz valójában. Mond el a

pozitívumot, összpontosíts a Tradersre és erre a szezonra. Izgasd fel a
sajtót St. Louis miatt és miattad. Ha optimista vagy, ők is optimisták
lesznek veled kapcsolatban.

– Megpróbálom.

– Jó. Közel maradok hozzád, hogy segíthessek, ha szükséged van rá.

– Jézusom, Savannah. Nem először vagyok nyilvánosan. Azt hiszem,

kibírom. Én megoldottam múltkor is, ha esetleg nem vetted volna észre.

A nő kétkedő pillantást vetett rá. És oké, talán igaza volt. Nem igazán
volt bajnok az interjúk terén az elmúlt néhány évben. Ő és a sajtó nem
voltak a legjobb barátok. De minden tőle telhetőt megtett, mert
egyértelmű volt, hogy ez fontos Savannah számára.

– Gyerünk, vegyüljünk, – mondta ragyogó mosollyal. De ahogy a

tömegben vándoroltak, látta, hogy a nő ideges. Nem volt benne biztos,
hogy látta valaha Savannaht idegesnek. Mindig olyan magabiztos volt. De
a nő továbbra is felé pillantott. Azt hitte, hogy nyilvánosan fogja

251.
megalázni őt? Miféle barbár, bárdolatlan bunkónak gondolja őt? Erre
csak a szemeit forgatta

Ha volt valami, amit Cole tehetett, az az volt, hogy dolgozzon egy

szobában emberekkel. Lehet, hogy nem a saját típusú emberi, de a
társalgás művészetében mindig is jártas volt. Megálltak a bárban.
Savannah kért egy pohár chardonnayt. Cole vizet kért. Grant Cassidy, a
Traders hátvédje is itt volt ma este. A sajtóval körülvéve mosolygós és
bájos volt, és mindig „bepörgött”. Igen, népszerű volt a sajtóban, és Cole
talán egy kicsit féltékeny is emiatt, de ha a mikrofonos és kamerás srácok
ma este minden figyelmüket a szépfiú Grantre akarták fordítani, az okés
volt neki. Minél kevesebb reflektorfénybe kerül Cole, annál jobb.

Valójában örülne, ha háttérben maradhatna. Csak focizni akart, jól

játszani, és egyedül lenni, hogy a teljesítménye magáért beszéljen. Ez
minden, amit valaha is akart. Sajnos nem ez volt Savannah terve.
Megragadta a karját, és gyakorlatilag oda-vissza parádéztatta a sajtó
előtt. Végül a sarkával leállt, és feléje fordult.

– Tényleg?

– Tényleg.

Nem tartott sokáig, míg a halak ráharaptak. Amint végeztek

Cassidyvel, a sajtó lecsapott rá.

– Riley. Hogy érzed magad attól, hogy elcseréltek? Újra?

– Kudarcnak érzed magad, miután egy újabb csapat kidobott?

– Mi történt a Green Bayjel? A pályán kívüli viselkedésed került az

állásodba?

252.
 – Nem sokat látunk itt a helyi klubokban. Szándékosan kerülöd a
nyilvánosságot, vagy csak pont nem vagy ott, amikor az éjszakai életet
fürkésszük?

– Talán, van barátnőd, és éjszakára otthon maradsz? Itt van veled ma

este?

Fogvédőre lenne szüksége, hogy ne tudja csikorgatni a fogát. Azt

akarta mondani nekik, hogy dugják fel a seggükbe a mikrofont, az ő
szokásos válasza az olyan támadó, debil kérdésekre, mint amilyeket ők
tettek fel. De megőrizte hidegvérét, és mindegyikre válaszolt, megőrizve
nyugalmát és a lehető legudvariasabban.

A gerincét szúró ingerültség ellenére a legjobb mosolyát öltötte

magára. – Nagyon jól érzem magam, hogy újra itthon lehetek. Örülök,
hogy a Tradersszel lehetek. Ők a liga egyik legjobb futballcsapata, és
megtiszteltetés számomra, hogy velük játszhatok. – Unalmas, csapat-
pozitív válaszokat adott.

Elmondta nekik, hogy örül, hogy a Tradersnél lehet, hogy a Green Bay
egy csodálatos csapat, és arra számított, hogy még egy remek szezonban
lesz részük, de előre akart nézni, nem hátra, és most csak a futballra
koncentrál, ezért nem látták őt bulizni a klubokban.

Meglepő módon Savannahnak igaza volt. Ha nem harapott rá a

csalira, a riporterek megunták. Körülbelül tizenöt percig kérdéseket
tettek fel, mígnem találtak egy másik balekot akit piszkálhatnak, így
elmentek. Megfordult, hogy megkeresse Savannaht, de a lány beleolvadt
a tömegbe. Adott néhány autogrammot, kikerült pár ravasz nőt, akik
lekötötték, amikor meglátták, hogy interjút készítenek vele, és visszament
Savannahhoz.

253.
 – Úgy néz ki, mint két disznópár párzás közben a Play-Doh
gyurmaformában. – Remélte, hogy a lánynak nem tetszik.

Kritikus szemmel nézett rá. – Igazad van. Borzalmas.

– Jó. Akkor mégsem kell aggódnom az ízlésed miatt.

A lány nevetett, és továbbment. Még szórakoztatóbb volt nézni, ahogy

megvizsgálta a különböző darabokat. Némelyiknél összeráncolta az orrát,
másokat alaposan szemügyre vett. Eddig semmi sem tűnt elég
érdekesnek ahhoz, hogy bármire is licitálni akarjon. Amíg fel nem vett
egy dobozt. Valójában egy közönséges doboz. Réginek tűnt – valami antik
fa volt, sejtései szerint. Kopott volt, tetején tekercselt mintával.

Savannah kinyitotta, és elkezdett zenélni, valami olyan dalt, ami

ismerősen csengett neki, de nem tudta elhelyezni a dallamot.

Savannah nyilvánvalóan ismerte a dallamot, mert beszívta az alsó

ajkát, és könnyek szöktek a szemébe. Gyorsan becsukta a dobozt, letette,
és áttért a következő elemre. Valami a dalban hatással volt rá. Utolérte a
lányt, és az övébe csúsztatta a kezét. Tekintetét az övére emelte, és
elmosolyodott.

– Látsz valamit, ami tetszik? – kérdezte.

– Nem. De te láttál valamit, ami felzaklatott.

A mosolya elhalt. – Nem.

– Milyen dal szólt abban a zenedobozban?

– Ó. Ebben? Nem emlékszem.

– Barackocska. Ne hazudj nekem.

– Beethoven Holdfény-szonátája.

– Hallottam már. Szép. És szomorú.

254.
 Többször pislogott, és a férfi tudta, hogy van valami a dalban, ami
zavarta.

Megszorította a kezét. – Beszélj hozzám.

Megrázta a kezét. – Nincs semmi. A dal anyámat juttatja eszembe.

– Ez az egyik kedvenc dala?

– Valami olyasmi.

– Akarsz beszélni nekem anyukádról?

– Egyáltalán nem.

Nem csak ideges volt. Remegett. – Oké. Hé, menjünk vissza, és

vessünk egy pillantást a rozsdamentes acél grillre.

A vállában enyhült a feszültség, és elmosolyodott.

– Rendben.

De miközben a grill felett nézelődtek, Savannah tekintete visszasiklott

a zenedobozra. Nem volt benne biztos, hogy amit a lány szemében látott,
az sajnálkozás vagy vágyakozás volt-e, de tudta, hogy nem hagyhatja
békén. Valamit tennie kellett érte.

Jó negyvenöt percbe telt, hogy minden licitált tételt átnézzenek.

Savannah végül egy gyöngy nyakláncra licitált, és licitálási háborúba
kezdett valami idősebb nővel, aki azt állította, hogy az unokahúgának
akarja.

– Tiszta kamugép, – suttogta Savannah Colenak, miközben az

ajánlattételi lap közelében kószált. – Úgy néz rá, mintha ez lenne az
utolsó szelet pekándiós pite a megyei vásáron, és már egy hónapja nem
evett. Azt a nyakláncot magának akarja, és én tudom.

255.
 Cole elvigyorodott, összefonta a karját, és bólintott. – Te keményebb
és gonoszabb vagy, mint ő, Barackocska. Tudom, hogy le tudod gyűrni.

– Szándékomban áll. Tizenöt perc van hátra a licitálásból, és az én

nevem lesz az utolsó azon a lapon, még akkor is ha az asztal alá kell
húznom és rátaposnom a nőre hogy ez megtörténjen.

– Ha segítségre van szükséged, szólj. Lefogom és bezárom a

szekrénybe.

Megrebegtette a szempilláit. – Megtennéd ezt értem?

– Egy szívdobbanás alatt, édesem.

Nevetve lóbálta a papírtömböt, amíg az öregasszony sietve meg nem

írta a következő ajánlatát. Aztán Savannah odalépett, felülmúlta az
ajánlatot, és elsietett, kétségkívül abban a reményben, hogy a nő nem
látta. Sajnos nem jött be, és a nő visszasietett, Savannaht szemlélve.

– Annyira le akarom nyomni.

– Hajrá.

– Nem lenne helyénvaló.

– Akarod, hogy megtegyem?

Savannah rémültnek tűnt. – Istenem, nem. Megtudtam, ki ellen

licitálok. Ő Helen Sandingham.

– És?

– A gyermekkórház igazgatótanácsának tagja. Úgy tűnik, tehetős, és

nagy hatalma van ebben a városban.

– Igen, hát Helen bekaphatja. Gondoskodom róla, hogy megnyerd a

nyakláncot.

256.
 Savannah nevetett. – Rád hagyom, hogy laza legyél.

Megcsókolta az arcát. – Hé, nem érdekel, ki ő. Ha akarod a

nyakláncot, megkapod.

Egy perccel a vége előtt a Sandringham hölgy ajánlatot tett. Savannah

az asztalhoz vándorolt, de nem írt be újabb ajánlatot. Ehelyett csak arra
téblábolt. Így tett Helen is, tollal a kezében.

A tolla be volt kapcsolva.

Ez szórakoztató lesz.

Savannah nézte az órát, és amikor tizenöt másodpercre csökkent,

sietve felírt egy ajánlatot. Helen éppen az utolsó ajánlatot akarta beadni,
amikor Cole belépett.

– Mrs. Sandingham?

Összeráncolta a szemöldökét, elnézett Cole mellett, tekintetét az

ajánlati táblára szegezve. – Igen?

– A nevem Cole Riley. Azt hallottam, hogy a gyermekkórház

igazgatótanácsának tagja.

A mellkasát kidüllesztette. – Nos igen, az vagyok.

– Az egyik új játékos vagyok a St. Louis Tradersnél. Csak azt akartam,

hogy tudja, ha bármiben segíthetek a gyermekkórházban, számíthat rám.
Most adtak át Green Baytől, de St. Louis a szülővárosom. Szeretek
jótékonykodni, és nagyon fontos számomra a gyermekekkel való
foglalkozás.

Végül Colera irányította a figyelmét. – Ó. Nos. Köszönöm. Ez nagyon

kedves öntől.

257.
 – Biztos vagyok benne, hogy az ügynököm felveszi önnel a
kapcsolatot. Talán megszervezhetnék egy látogatást a gyerekekhez.
Hozhatnám a csapat többi tagját is.

Most már a nő sugárzott. – Az csodálatos lenne. A gyerekek imádják,

ha bejön néhány helyi sportsztár. Nagyra értékelem a szülővárosa iránti
elkötelezettségét, Mr. Riley.

Azért mondta, hogy elterelje a nő figyelmét a nyakláncra való

licitálásról, de rájött, hogy komolyan gondolja. A nő izgatott tekintetéből
a férfi ezt végigcsinálná.

A kezébe vette a nő kezét. – Kérem. Hívjon Colenak. És szívesen

segítek. Elizabeth Riley, az ügynököm megkérem, hogy vegye fel önnel a
kapcsolatot, és ön a megfelelő emberekhez irányíthatja a kórházban, hogy
kapcsolatba lépjen velük.

– Köszönöm, Cole. Nagyon sokat jelentene a gyerekeknek. Öröm volt

találkozni.

– Önnel is, Mrs. Sandingham.

– Hívjon, Helennek. És üdv itthon, Cole.

A nő elsétált, de előtte rákacsintott. A nő meglóbálta az ujjait felé.

Cole nem volt biztos benne, de úgy gondolta, hogy Mrs. Sandingham
egészen megfeledkezett a licitálásról, amit Savannahval vívott.

Savannah a bárban volt, és egy pohár bort kortyolt. Cole vizet kért.

– Te vagy a hősöm, – mondta. – De azt hiszem, Helen Sandingham

egy kicsit szerelmes lett beléd.

Cole hosszan kortyolt a jeges vízáből. – Tudom. Később lesz egy tüzes
randink.

258.
 – Nincs szerencséje, mert magamnak követellek. Köszönöm, hogy
elterelted a figyelmét, és megnyerhettem az aukciót.

– Szívesen. Megvan a kívánt nyaklánc?

– Megvan. Az idő lejárt, így már túl késő volt megírni az utolsó
ajánlatot. És én is elég önelégültnek érzem magam emiatt. Bűntudatot
kellene éreznem, de nem teszem.

– Nincs okod arra, hogy bűntudatot érezz. Tisztességesen

megnyerted…

többé-kevésbé.

Savannah nevetett. – Egy kis beavatkozással.

– Hé, a cél szentesíti az eszközt. Egy licitháborúban nincs akadály.

Az aukció vezetője bejelentette, hogy az aukció hivatalosan lezárult, és

mindenki lépjen fel és tekintse meg a nyertesek listáját. Azoknak, akik
nyertek, a terem hátsó részében kellett fizetniük a tárgyakért.

Lecsúszott a bárszékről. – Rögtön jövök. Le kell rendeznem a

nyakláncomat, miközben kerülnöm kell Helen Sandinghamet. – Én is
megyek, nekem is rendeznem kell a saját dolgaimat.

A nő a szemöldökét kérdőn vonta fel. – Elnyerted a grillezőt?

– Mindjárt kiderítem.

– Akkor, találkozzunk majd a bárba.

Cole bólintott és megvárta, amíg Savannah eltűnik, aztán elment,

hogy kifizesse a megnyert tárgyakat. Húsz perccel később találkozott a
bárban Savannahval. Csillogott a szeme és a kezében egy
bársonydobozkát tartott. – Nem kerültél összetűzésbe Mrs.
Sandinghammel?

259.
 – Nem, kiderült, hogy egy hamptoni nyaralásra licitált, amit meg is
nyert, így túlságosan lefoglalta, hogy ezt ecsetelje a barátainak. És ezért
nem foglalkozott velem és a nyaklánccal.

– Jó.

– És veled mi a helyzet? Megkaptad, amit szerettél volna?

– Igen.

Néhány kör és annál unalmasabb csevegések után Savannah azt

mondta, végre, hogy elmehetnek. Ó, egek köszönöm. Bár annyira nem is
volt unalmas, mint ahogy Cole sejtette. Legalábbis a licitháború az
szórakoztató volt. Cole visszavitte Savannaht a lakásába.

– Nem akarsz bejönni egy italra? – kédezte, amikor a férfi felhajtott a

kocsifeljáróra.

– De persze.

Kikapta a táskát a hátsó ülésről, és követte a lányt befelé.

Savannah letette a táskáját az asztalra, és kisétált a konyhába,

miközben becsukta a bejárati ajtót. – Megyek, töltök egy kis bort.

– Nekem csak vizet tölts.

– Rendben. Mindjárt visszajövök.

Amikor visszajött, átnyújtotta neki a vizet. Odaadta a táskát.

A nő összevonta a szemöldökét. – Mi ez?

– Nem akartalak elkeseríteni, de úgy tűnt, ez lekötötte a figyelmedet

az aukción. Azt akartam, hogy megkapd.

Letette a poharát az asztalra a kanapé mellé, és kinyitotta a táskát.

Elővette a zenedobozt. Remegett a keze, ahogy a doboz fölé tette.

260.
 – Ó. – Felemelte a fedelet, és megszólalt a zene. Az alsó ajka
megremegett.

– A francba. Tudtam, hogy nem kellett volna. Eladom. – Érte nyúlt,

de a lány becsukta a dobozt és az övére tette a kezét, majd felemelte a
tekintetét, szeme megtelt könnyel. – Nem. Ne. Nagyon figyelmes volt
tőled, hogy megvetted ezt nekem. Nem hiszem el, hogy ezt tetted.

Megvonta a vállát. – Ahogy mondtam, tudtam, hogy felzaklatott. De

nem voltam benne biztos, hogy jó emlékek vagy rosszak.

Kifújta a levegőt. – Valójában egy kicsit mindkettőből.

Kivette a dobozt a lány kezéből, és letette a dohányzóasztalra, majd a

kanapéhoz húzta, és a pohár borért nyúlt, hogy átadja neki. – Miért nem
mesélsz róla?

– Nem szeretek a múltamról beszélni.

– Talán meg kellene tenned.

A dobozra meredt, és ivott egy korty bort. – Talán nem kellene.

– Nyilván bánt. És ismersz engem, nem hagyok szó nélkül semmit,

beleértve azokat is, amelyeket valószínűleg kellene. Én vagyok a
legalkalmasabb ember, akinek kipakolhatsz.

A lány szája sarka mosolyra húzódott. – Nem, biztosan nem hagysz

szó nélkül dolgokat.

– De a sajtó nincs itt. Senki nincs itt, csak te és én. És megbízhatsz

bennem. Én vagyok az utolsó ember, aki valaha is elárulja a titkait.

– Miért? – Kérdezte.

– Mit miért?

– Miért vagy ilyen kedves velem?

261.
 A füle mögé söpört egy elszabadult fürtöt. – Mert valami abban a
dobozban feltárta az emlékeket, és ezek az emlékek bántanak téged. És
ahogy a zene abban a dobozban, ezt is nyilvánvalóan elzárod, ahelyett,
hogy foglalkozna vele. Beszélned kellene róla – űzd ki a szellemet, és
engedd el.

Oldalra hajtotta a fejét, és ránézett. – Nagyon okos srác vagy.

– És ez meglep?

– Egyáltalán nem.

– Akkor rendben. Kezdj el beszélni.

262.
 TIZENHÉT
SAVANNAH NEM TUDTA, HOGYAN KEZDJEN BELE VAGY
EGYÁLTALÁN beszéljen-e arról, amit magába elzárt. Már egy ideje gyűlt
benne. Talán azóta a nap óta, hogy elment Cole családjához vacsorázni.
Jó volt időzni a családjával, de egyben nyugtalanító is, látva, hogy neki
mije van és kiszorítani az emlékeit arról, ami neki sosem adatott meg.
Aztán az a beszélgetés Elizabethtel, most meg itt van ez a zenedoboz.
Megdöbbentette, hogy Cole megvette neki.
Milyen kedves gesztus. Még gálánsabb attól, hogy hajlandó volt itt
ülni és hallgatni a problémáit. Mégis melyik férfi tenne ilyet önként
dalolva? Eddig egyetlen férfi sem, akivel valaha randizott. Nem mintha ő
és Cole randiztak volna. Nem randiztak. Szexeltek, persze, de randizni,
azt nem. A férfi kedves volt. Valami, ami nem igazán jellemző. Annyi
mindent megtudott már róla.
– És, bele is kezdesz? – A figyelme visszatért a férfira, aki figyelmesen
bámulta, fogta a kezét és a hüvelykujjával könnyedén simogatta az övét.
– Ez nem tartozik a munkámhoz.
– Tekintsd úgy, hogy szolgálaton kívül vagy, Miss Brooks. Most pedig
zúdítsd rám. Mesélj a zenéről.
Savannah mélyet lélegzett, majd kiengedte, de rájött, hogy talán itt az
ideje beszélni erről.
– Említettem, hogy ez egy olyan dal, amit az anyám szeretett.
– Igen, hiányzik?
A nő halkan felnevetett. – Nem. Igen és nem. Nem is tudom. Nem
igazán. – Egy pillanatra elhallgatott. – Néha. Nehéz hiányolni azt, ami
valójában sosem volt meg.
– Oké, ez elég sok így. Beszélj nekem anyukádról. Nemrég azt
mondtad, hogy csak ketten voltatok. Közel álltatok?
– Nem.
263.
 Ez az egy szó sokkal többet mondott. Cole kihallotta a fájdalmat és a
keserűséget is. És a magányt. – Sokat kellett dolgoznia, hogy eltartson
titeket?
– Eltartson? Nem, nem azért dolgozott, hogy minket eltartson.
Többnyire segélyből élt, étkezési jegyekből, bármiből, amiből meg tudott
élni. Néha dolgozott, de csak akkor, ha feltétlenül muszáj volt, főleg ha a
rendszer rákényszerítette. Amikor már elég idős voltam ahhoz, hogy
egyedül maradhassak, akkor éjjelente elment dolgozni – néha. – Nagyon
nem tetszett neki milyen irányba halad ez a történet.
– Hol dolgozott? Pincérnőként esetleg?
Savannah nagyot kortyolt a borból. – Nem. Nem pincérnőként.
Éjszakai klubokban kapott állást, mint sztriptíztáncosnő. Amikor már a
drogok túlságosan megviselték és elnyűttnek tűnt, akkor az utcán
kurválkodott.
A férfi gyomra összeszorult. – Jézusom Savannah.
A nő nem nézett a férfi szemébe, helyette a kezét bámulta. – Igen.
– Hogy élted túl?
– Kikerültem a látóteréből. Többnyire állandóan be volt tépve, így
nem foglalkozott velem. Betépett és klasszikus zenét hallgatott. Imádta.
És legtöbbször Beethovent, különösen ezt a zenét – azt, ami a
zenedobozból szól – újra és újra. Körbetáncolta a házat – ami néha vicces
is volt. Megragadott engem is és néha együtt táncoltunk. Amikor még
kicsi voltam, nem tudtam mi van vele. Csak azt tudtam, hogy vicces
ilyenkor. – Ezért egyszerre édes és szörnyű emlék számára.
– A segélyből és az étkezési utalványokból elég élelmiszert lehetett
venni – ha eszébe jutott egyáltalán, hogy megvegye. Amikor már elég idős
voltam, én is elmentem érte, de elég pénzt kellett lopnom tőle, hogy
bevásárolhassak rendesen. Nem szeretett megválni a készpénzétől, mert
az volt a drogra a pénze.

264.
 – Az állam...
– Nem csinált semmit. Gondoskodott róla, hogy az állam ne vihessen
el. Én voltam neki az étkezési jegye.
Cole ettől elkomorult. – Milyen értelemben?
– Nem, úgy, ahogy gondolod. Úgy értem, hogy eltartott voltam, ezért
fizetett neki az állam. Lehet, hogy sok minden volt, de soha nem használt
engem másra, mint hogy pénzt kapjon értem az államtól. Soha nem
hozott pasikat a lakásba és mindig az utcán végezte a „munkáját”. Távol
tartotta tőlem a férfiakat, mindig is azt mondogatta, hogy soha ne legyek
olyan, mint ő. Azt mondta, minden nap járjak iskolába és tartsam magam
távol a fiúktól. Jobbat akart nekem, mint amilyen ő maga volt.
Savannah elhallgatott egy pillanatra, hogy egy kicsit levegőhöz jusson.
– Azt hiszem a maga módján mindent megtett.
Cole el sem tudta képzelni milyen lehetett Savannahnak gyerekként
egy drogfüggő prostituált anyával felnőni, aki valószínűleg túlságosan is
függő volt, ahhoz, hogy gondoskodjon a lányáról. Nem volt érzelgős, de
egek a szíve sajgott érte. – És mi lett vele?
– Elment, amikor tizenhárom éves voltam.
– Hogy érted, hogy...elment?
– Úgy értem, hogy elment. Úgy döntött, hogy nem akar többé anya
lenni. Vagy talán annyira be volt tépve, hogy egyszerűen elfelejtette, hogy
anya. Fogalmam sincs. Amikor egy hétig nem jött haza, végül elfogyott a
kajám és nem volt pénzem, hogy vegyek. Megéheztem, ezért szólnom
kellett az iskolának. A Gyámügy hatósága alá kerültem.
Cole teljesen ledöbbent. Egy ilyen korú gyereket teljesen magára
hagytak. Nem tudta elképzelni sem a magányt, a félelmet, hogy milyen
lehetett a lánynak, hogy vajon mikor jön vissza az anyja, vagy hogy
egyáltalán visszajön-e.
– Keresték őt?

265.
 – Nekem ezt mondták. Biztos vagyok benne, hogy azért nem
mozgattak meg minden követ utána. Hol is keresték volna? Ismerték a
múltját. Gondolom, összejött valakivel és elhagyta a várost. Vagy talán
úgy gondolta, hogy jobb nekem nélküle. Legalábbis ezt szeretném hinni.
Soha nem mondták, hogy meghalt volna, így...
Biztos volt benne, hogy a nő azt akarta hinni, hogy az anyja valahol ott
van kint. Még él. Jobb, mint a másik lehetőség, hogy túladagolásban
meghalt valahol egy sikátorban.
– Szóval nevelőszülőknél kötöttél ki.
– Igen.
Savannah annyira nyugodt volt. Azt akarta, hogy dühöngjön, vagy
sírjon, akár üssön-vágjon, csak adja ki magából az érzelmeket, amikről jól
tudta, hogy magában hordoz. De ez az ő története volt és joga volt
elmondani – úgy érezni, ahogy akart. – Milyenek voltak a családok, ahol
éltél?
A nő a férfire nézett és mosolygott, de nem a szokásos boldog
mosolyával. – Elég jók, igazából. Eleinte többnél is voltam, aztán végül
egy megbízható családhoz kerültem. Voltak testvéreim – két fiatalabb,
ami jó volt és figyelmes szüleim, ami még jobb volt. Mindig is szerettem
az iskolát és anélkül, hogy aggódnom kellett volna, vagy gondoskodnom
az anyámról, végre jobban tudtam a tanulmányaimra koncentrálni. Nem
voltam problémás gyerek, így a nevelőszüleimnek sem voltak gondjai
velem. Mind remekül kijöttünk egymással, kitűnő tanuló voltam és végül
ösztöndíjjal felvettek a georgia-i egyetemre.
Ó, igen, ez egy kibaszott nagy boldog családnak tűnt. Csak a
szeretetben telt részeket hagyta ki. Fogadni mert volna rá, hogy inkább
nem tett semmi rosszat, csak, hogy ne hagyják el megint.
– Hiányzott az édesanyád?

266.
 – Elhagyott engem, - felelte a nő a vállát vonogatva. – Semmi értelme,
hogy hiányozzon.
– De azért hiányzott.
A nő erre a homlokát ráncolta. – Ne erőltesd ezt, Cole.
Megpróbálta elrántani a kezét, de a férfi erősen tartotta, ezúttal nem
hagyhatta, hogy elmeneküljön. – Miért tartod magadban, Barackocska?
Nem jobb, ha kiadod magadból a fájdalmad, a dühöd?
Savannah odafordult, így szembekerült vele.
– Régen volt már.
– Ettől még nem fáj kevésbé. A pokolba is, nekem is fájt, miután egy
istenverte focicsapat elhagyott. De van egy erős, összetartó családom,
akik szeretnek engem. Nem tudom, mit tennék, ha ők nem lennének. És
nézz magadra – okos, sikeres vagy és nézd meg, milyen ember lettél.
Mindezt egyedül érted el.
Savannah elfordult, majd újra a férfire nézett. – Nem egyedül
csináltam. Volt egy nagyon kedves nevelőcsaládom, szerencsém volt,
hogy egy ilyen nagyszerű ösztöndíjat kaptam és mentorok segítették az
utamat.
– De nem egy család – vagy az anyád. Az a személy, akinek ott kellett
volna lennie melletted, szurkolnia neked és támogatnia.
– Nem mindenkinek van hagyományos négyfős családja, Cole.
Néhányan közülünk tényleg túlélnek.
– Tudom.
A férfi közelebb hajolt és megsimogatta a nő arcát. – Megpróbálhatsz
úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Hogy erős és kemény vagy és,
hogy nincs szükséged senkire. Hogy neked nem volt szükséged rá, de ez
mind baromság. Tudom ezt és te is.
Savannah Colera nézett. – Annyira erőszakos vagy. Elmeséltem a
történetemet. Miért nem szállsz le róla?

267.
 – Valaha gondolkoztál rajta? – Olyan sokáig magába tartotta.
– Most is azt teszem, nem? Nyilván megbirkóztam a múltammal.
– Nem arról beszélek, hogy túlélted. Habár, igen túlélted. De nem
engedted el.
Megsimogatta a karját. – Számított neked, amit veled tett. Nem volt
igazságos.
Cole tévedett. Savannah jól volt. Már nem számított. Mindig is azt
mutatta mindenkinek, hogy milyen erős.
– Mutasd meg nekem, mit érzel, Barackocska.
A fenébe a férfival. Néhány hét alatt átlátott rajta. Egy zenedoboz
kellett és máris tudta. Az alsó ajka megremegett, felállt és az ablakhoz
sétált, kinézett a sötétségbe, de nem látott mást, csak az éveket, amelyek
leperegtek róla, levetkőztették a hűvös, magabiztos nőt, aki most volt és
felfedték azt a rémült kislányt, aki egykor volt. Megfogadta, hogy soha
többé nem megy vissza arra a helyre, soha többé nem éli át azokat az
érzéseket, mégis itt állt. Cole átkarolta, amitől megmerevedett. – Nem
baj, ha sebezhető vagy és engeded, hogy lássák a félelmed, Savannah.
– Nem félek, többé már nem. – A férfi szorosabban fogta.
– Bántott téged, elhagyott. Miféle anya tesz ilyet?
– Beteg volt.
– Ne keress neki kifogásokat. – Cole megfordította, hogy
szembekerüljenek. – Haragudtál rá valaha? Volt, hogy kirohantál, akár
egy szobából és hangot adtál az érzéseidnek?
Savannah elnézett a férfi mellett, azokra az éjszakákra gondolt,
amikor a nevelőotthonban várakozott. – Valahányszor megszólalt a
telefon vagy az ajtócsengő, biztos voltam benne, hogy ő az. Hogy azért
ment el, hogy kitisztuljon és aztán visszajön értem. De valahányszor
megszólalt a telefon vagy az ajtócsengő nem ő volt. Nem lett tiszta. Nem
jött vissza. Nem gondolt rám, csak magára. Mint mindig, most is csak

268.
róla és arról szólt, hogy neki mire van szüksége, soha nem arról, hogy
nekem mire van.
Cole megsimogatta a karját, érintése könnyed volt. Nem húzta
magához, nem próbálta megölelni, csak vigaszt nyújtott neki. – Mire volt
szükséged?
A düh és fájdalom végül győzött. Nekidőlt a férfinak. – Az anyámra
volt szükségem. Szükségem volt rá, hogy gondomat viselje.
Könnyek csordultak ki a szemeiből és most nem próbálta visszatartani
őket. A gátak átszakadtak és a fájdalom kiterjedt minden porcikájára. –
Miért tette ezt velem? Miért nem gondoskodott rólam?
Meginogtak a lábai és kezdett a padlóra rogyni. Cole ott volt, hogy
elkapja és az erős karjaival ölelte. Lehajolt és az ölébe húzta. A nő
nekitámasztotta a fejét és zokogott, olyan erősen, hogy egy ideig azt
érezte levegőt sem kap. És mindvégig a férfi tartotta, simogatta a haját, a
hátát, miközben Savannah kisírta magából a nyomorúságát, a magányát
és az elhagyatottságát, amit gyerekkorában és egész felnőttként érzett. Az
évek során először engedte el az emlékeket, emlékezett a jó időkre,
amiket az anyjával töltött és az összes rosszra, friss könnyeket ejtve és
olyan fájdalmas györtelemmel szaggatva, hogy nem volt biztos benne,
túléli-e.
És mégis, Cole ölelte, vigasztaló szavakat mormolt neki, a támasza
volt, miközben mindent elengedett. Amikor már nem tudott többet sírni,
a férfi vállára hajtotta a fejét, annyira kimerült volt, hogy még beszélni
sem tudott. Cole felkapta és bevitte a szobába. Leültette az ágyra, majd
bement a fürdőszobába és egy meleg mosdókendővel tért vissza, hogy
megtörölgesse az arcát. Kiengedte a haját, levette a cipőjét és kicsatolta a
ruháját, amivel felállásra kényszerítette, mivel valahogy le kellett
csúsztatnia róla, aztán az ágyba vitte és a takaró alá fektette. A
kimerültség eluralkodott rajta és engedett neki. A férfi levetkőzött és

269.
bemászott mellé az ágyba, lekapcsolta a villanyt és szorosan magához
ölelte. Annyi mindent szeretett volna még mondani neki, de nem volt
benne annyi erő, hogy ezt a beszélgetést folytassa. Most még nem.
Szüksége volt rá, hogy újra összeszedje magát. Lehunyta a szemét és a
férfi testének melegéhez bújt.

∞
COLE SOKÁIG FEKÜDT CSAK AZ ÁGYBAN ÉS HALLGATTA
SAVANNAH légzésének hangjait. A nő szinte azonnal elaludt, de nem
volt könnyed alvása. Úgy gondolta, átöleli, amíg elalszik, aztán felkel és
tévét néz. Végül is még korán volt, de ahogy kapaszkodott belé – úgy,
mintha tengerbe veszett volna és ő lenne a mentőöve – ezért átgondolta a
stratégiáját. A nő egyedül volt. Egész életében senkije sem volt. A sikert, a
pozíciót, amit most betöltött, egyedül érte el. Nem voltak szülei, akik
segítették volna, akik főztek volna neki és gondoskodtak volna róla, hogy
megcsinálja a házi feladatát, senki, aki szétrúgta volna a seggét, amikor
szüksége volt rá, senki, aki puszit nyomott a fejére, amikor kudarcot
vallott és azt mondta volna neki, hogy minden rendben lesz...Milyen
erősnek kellett lennie valakinek ahhoz, hogy túléljen egy ilyen
gyerekkort? Nem volt megkeseredett, egyáltalán azok ellenére, hogy
miket élt át. Az ágyban odaadó és nagylelkű volt. És sokat mosolygott.
Élvezte az életet. Míg ő nem volt más, mint egy óriási púp a hátán, aki
természetesnek vett mindent, amit kapott. Neki olyan könnyű dolga volt,
miközben a szülei azért küzdöttek, hogy jó életet biztosítsanak neki, így
csak neki annyi dolga volt, hogy elinduljon és élje az álmait. Ő és
Savannah annyira különbözőek voltak, mint az éj és a nappal. Hogyan
képes elviselni őt a közelében? Nem volt más, mint egy elkényeztetett
focista, aki vágyott a reflektorfényre. Nem is érdemelte meg, hogy egy
ágyban aludjon vele. Szüksége volt valakire, aki törődik vele, aki csak rá

270.
gondol, aki mindent feladna, csak, hogy olyan életet adjon neki, amilyet
megérdemel.
Mély lélegzetet vett és rájött, hogy ideje komoly változtatásokat
eszközölnie az életében. Itt volt az ideje, hogy mindent beleadjon és ne
habozzon tovább azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket igazán akart a
karrierjében. Itt volt az ideje, elkezdeni kockáztatni.

271.
 TIZENNYOLC
SAVANNAH EGYEDÜL ÉBREDT AZ ÁGYÁBAN, kissé zavartan, egy
kis fejfájással megspékelve, de teljesen tisztában volt azzal, hogy mi
történt tegnap este. Felült, a mellkasához húzta a térdeit és a kezére
hajtotta a fejét. Mióta megismerkedett Colelal, rengeteg ostoba lépést
tett. Természetesen a szex a lista élén állt. De a tegnap este, amikor
összeomlott előtte, az is a második helyen állt. Mit gondolt, hogy így
feltárta a saját múltját? A férfi túlságosan megkönnyítette a dolgát azzal,
hogy feltette neki azokat a felvezető kérdéseket és odaadta neki a
zenedobozt, amely elindította az emlékek rohamát. Nem mintha ez
bármit is számított volna. Mindig is jól magában tudta tartani a múltját,
és ott ahová való – a múltban. Neki kellett volna segítenie, hogy elűzze a
démonait, nem pedig fordítva. Ehelyett, elhervadt, mint valami törékeny
déli virág, amely a fagy első jelére összeroskad. Beismerte magának, hogy
ennél több gerincessége és bátorsága van. – Fúj, kezdesz pillecukorrá
válni.
– Hé, én szeretem a pillecukrot.
Savannah felkapta a fejét, amikor Cole besétált a kezében két csésze
kávéval. A tegnap esti viselkedése ellenére ma reggel sem tudta ellenezni
ezt a társaságot. A haja alvás közben kócos lett, az állkapcsán egy napos
borosta sötétlett, a mellkasa fedetlen volt és teljesen elragadóan nézett ki,
ahogy csak a tegnap esti öltönynadrágot viselte, kigombolva és mélyen a
csípőjén ülve.
– Nem is tudtam, hogy még mindig itt vagy.
– Nyilván. – A férfi átnyújtott neki egy csészét és helyet foglalt az ágy
szélén, közben a kávéját kortyolgatva. – És mi van veled meg a
pillecukorral?
A kávéja tökéletes volt, egy teáskanál cukorral és megpúpozva
tejszínnel. A férfi nagyon odafigyelt rá.
272.
 – Köszönöm. És semmi sincs pillecukorral.
Cole letette a csészéjét az éjjeliszekrényre. – Tudod hatalmas
rajongója vagyok a pillecukornak.
– Tényleg?
– Igen.
A férfi kivette a kezéből a csészéjét és azt is letette, majd odahajolt
hozzá és a nyakára egy csókot nyomott, ezután feltérképezte a nő torkát a
nyelvével. Savannah felsóhajtott. – A pillecukor édes.
Belecsípett a fülébe, aztán a párnának nyomta a hátát, lehúzta a topját
a mellei alá, így felfedve a melleit. Cole az ajkai közé vette az egyik
mellbimbót, nyelvével végigsimított a gyorsan keményedő rügyön.
Amikor a férfi így szopogatta, annak az érzése egyenesen a puncijába
lövellt, és a várakozás érzésébe megborzongott. Elengedte a mellbimbóját
és rávigyorgott a nőre. – Édes és cukros, pont olyan, amilyennek én
szeretem a pillecukrot.
Amikor is a férfi végighaladt a testén, felhúzta a felsőjét, hogy
végignyalja a hasát, ettől a nő felsóhajtott és a párnáknak dőlt, mert
tudta, merre vezet ez az egész. Pontosan erre volt szüksége. A feszültség,
amit ébredéskor érzett, feloldódott, de amikor a férfi fogai a csípőjét
súrolták és lehúzta a bugyiját, akkor új feszültség vette át a helyet, egy
finom, várazokással teli. És amikor Cole végighaladt a puncija redőin,
összerezzent.
– Igen, te egy lédús kis pillecukor vagy, így van, - mondta, majd a
szájával a puncijára tapadt.
– Cole... – A férfi neve nyögve hagyta el az ajkait. A lábai szétnyíltak és
Cole mindent megadott neki, amire csak vágyott, amikor a nyelvének
meleg, nedves csapásaival a nőt a rabszolgájává tette. Savannah alá
csúsztatta a kezeit és nem siette el a kényeztetését, a nyelvével a csiklóját

273.
ingerelte, az ajkaival falta, hogy a végsőkig vigye, majd elhúzódott, hogy
csókokkal hintse be a combját.
A nő többször is a peremen lebegett, amit a férfi tudott, odavitte és,
amikor már azt hitte elélvezhet, akkor Cole visszatáncolt és még jobban
fokozta a várakozását. Sarkát a matracba fúrta, megemelte a fenekét és
szinte az arcába tolta a punciját, követelve, hogy adja meg neki, amire
szüksége van. A férfi gyengéden lenyomta a csípőjét, helyben tartotta és a
szájával újra a csiklóját célozta meg, megadva neki az orgazmust, amire
annyira vágyott. Egetrengető orgazmusa volt, a forróság és az érzések
szökőárja öntötte el egy sikoly kíséretében, ami a torkából tört fel. Még
mindig a hullámokon lovagolt, amikor a férfi egy óvszert húzott fel és
belecsúszott a nőbe, közben egy perzselő csókban forrtak össze, amitől a
puncija még jobban rászorult a farkára. Cole nyögdécselt az ajkai felett és
mélyen temetkezett Savannahba. Átkarolta a lábaival, ahogy még az
orgazmus utóhatásai benne voltak és miközben a férfi ringatózott benne.
Cole felemelkedett, kezeivel a nő két oldalára támaszkodott, így nézett le
rá, az arcára kiült az elszántsága, ahogy mozgott benne. Savannah
felnyúlt érte, a férfi pedig ráborult, majd az oldalára gurult és a csípőjére
ültette.
– Azt akarom, hogy közel legyél hozzám, - felelte, majd mélyre hatolt,
a csípőjét mozgatta, így dörgölözve a csiklójához. A füle mögé tűrte a
haját, a nyakát csókolgatta, de a mozgást egy pillanatra sem hagyta abba.
A nő felsóhajtott a varázslatos ajkaitól, a kedves becézéstől, amiket
tett vele, miközben szeretkeztek. Mindent felforgatott benne.
Colelal való együttlétek olyan érzelmeket hoztak elő benne, amelyeket
keményen próbált eltemetni, olyan érzéseket, amelyeket soha nem akart
újra átélni. Megcsókolta az állát, majd az ajkaival az övét súrolta, ezután
újra a szemébe nézett, amikor újra mélyen beléhatolt és egyre közelebb
vitte az újabb orgazmushoz, de ezúttal lassan és megfontoltan, testével

274.
simogatva a csiklóját, ízlelgetve minden egyes elérhető bőrfelületét és úgy
kényeztetve, mintha most érne hozzá először. Olyan gyengéden mozgott
benne, úgy, hogy a matracnak préselte a hátát, így mélyebbre tudott
hatolni benne. Ez könnyeket csalt a szembébe és fogalma sem volt, hogy
miért. Ahogy Cole ránézett, attól összeszorult a mellkasa és arra
késztette, hogy belekapaszkodjon és sose engedje el. A benne lévő érzések
ki akartak törni, olyan dolgokat mondani neki, amiket nem szabadott. Ez
az érzelmek feltörése volt, a szeretkezésük intenzív érzéseivel párosulva.
Savannah visszatartotta a szavakat, de az érzéseket nem, amikor is a férfi
a csúcsra juttatta és a nő kitört, erősen kapaszkodva Coleba, miközben
együtt lendültek át a határon. A férfi felnyögött és magához szorította,
keményen hatolt bele erős ismétlődő lökésekkel, ami csak fokozta a
gyönyört. Kimerülten, izzadtan csimpaszkodott a férfiba, a nevetséges
könnyeit visszapislogta, amelyek közben a szemébe szöktek. Fogalma
sem volt, mi baja lehet. Kétségtelenül a tegnap esti éjszakából
visszamaradtak az érzelmek. Mi más lehetne? Cole megsimogatta a haját,
végigcsókolta a nyakát, majd ránézett.
– Éhen halok. Te? – A nő kicsalt magából egy ragyogó mosolyt.
– Totálisan.
Cole lemászott az ágyból és magával húzta a nőt is. – Mit szólnál egy
gyors zuhanyhoz, aztán elviszlek reggelizni.
Egy része ki akarta menteni magát, hogy egyedül maradhasson a
gondolataival és az érzelmeivel, de tudta, hogy a férfi nem hagyná
bújkálni.
– Ez remekül hangzik.

∞
COLE TUDTA, HOGY SAVANNAHNAK JÁR VALAMI A FEJÉBEN.
Csendes volt a reggeli szeretkezésük alatt és a reggelinél is. Talán még
mindig a tegnap estére gondolt. Hatalmas dolog volt áttörni a falait és ez
275.
nem olyasmi, amit a nő szívesen tett meg. Szóval valószínűleg megbánta
a dolgot. Ezt meg tudta érteni. Elmondani magadról másoknak –
különösen a kellemetlen részeket – nem valami mulatságos dolog.
Személy szerint utálta, mégis rákényszerítte őt, hogy megtegye. Mégis
mit árul ez el róla, hogy megtette ezt valakivel, akiről állította, hogy
törődik vele? Habár ezzel talán segített neki?
Átfésülte az ujjaival a nedves haját, aztán megragadott egy kefét és
félresöpörte a Savannahról szóló gondolatait. Felnőtt nő volt, aki képes
önállóan dönteni. Magabiztos, rátermett és okos, és a férfi volt az utolsó
ember, akinek befolyásolnia kellett volna. Ha nem akart volna beszélni a
múltból származó kellemetlen, rossz emlékeiről, akkor nem nyílt volna
meg. Cole befejezte az öltözködést és kilépett az öltözőből. Meglepő
módon Savannah odakint várt rá. Totálisan arra számított, hogy üldöznie
kell majd, hogy megint elfut és elbújik előle mindazok után, amin
keresztülmentek. Mégis itt állt, frissen és gyönyörűen, egy nyári ruhában
és magassarkú cipőben, lófarokba kötött hajjal. Annyira szerves részévé
vált az életének, hogy el sem tudta képzelni, hogy ne lássa minden nap.
Mosolyogva ment oda hozzá és elindultak a folyosón a kijárat felé.
– Jó voltál a mai edzésen.
– Köszi. Kezd összeállni.
– Szerintem jól beleillesz ebbe a csapatba. Az is segít, hogy
összedolgozol a játékosokkal és edzőkkel, nem pedig ellenük játszol.
– Ez valószínűleg tényleg segít.
Savannah megállt és a férfi felé fordult. – Szóval elismered, hogy talán
tudom, miről is beszélek.
– Vannak bizonyos képességeid, amelyek hasznosak.
Savannah erre a szemeit forgatta és elsétált. – Van még néhány
javaslatom.

276.
 Cole tartotta neki az ajtót. A hőségtől majdnem elájult. – Nem
várhatna, amíg eljutunk egy légkondis helyre? Haldoklom és éhezem.
– Nyápic. Elmegyünk hozzám és összedobok neked valamit.
– Jól hangzik.
A férfi követte a nőt a házához. Odabent Savannah ledobta a táskáját.
– Hadd öltözzek át, addig szolgáld ki magad valamivel.
Cole bement a konyhába és magához vett egy pohár jeges vizet. A mai
edzés után teljesen megszomjazott, így körülbelül négy kortyra megitta,
majd újratöltötte a poharát.
Savannah besétált egy halásznadrágba és ujjatlan felsőben, ezután
nekidőlt a konyhaszigetnek.
– Mire vagy éhes? – kérdezte.
A férfi áthajolt a másik oldalra és lágyan megcsókolta az ajkait.
– Rád. – A nő visszacsókolt, az ajkai melegek és mohók voltak. De
aztán a gyomra korgott és ezért Savannah nevetve elhúzódott tőle.
– Bármennyire is tetszik ez a javaslat, előbb etessünk meg téged.
Grillezett pulykás szendvicseket készített salátával. Cole két
szendvicset is megevett, két pohár vizet ivott meg és desszertnek három
sütit is bevágott.
– Biztos, hogy eleget ettél? – kérdezte, Savannah felvont
szemöldökkel.
– Hé, ma keményen dolgoztam.
– Sajnálom, azt a szegény nőt, aki hozzád megy feleségül és etetnie
kell.
A férfi gyomra összeszorult erre a megjegyzésre, de inkább nem vett
róla tudomást.
– Anyám is ugyanezt mondta, amikor még csak tinédzser voltam.
– Biztos vagyok benne, hogy így volt.

277.
 Elmosogattak és utána bementek a nappaliba. Elnyújtozott a kanapén
és átvetette a karját a háttámlán. Savannah pedig mellé kuporodott.
Tetszett neki, ahogyan a nő még akkor is mellé ült, amikor az üzletről volt
szó.
– Szóval miről akartál beszélni?
Kicsit elhúzódott a nő, hogy szembeforduljon vele. – Már beszéltünk a
jótékonysági adományaidről régebben.
– Igen.
– Sok játékos alapít saját jótékonysági szervezetet. Szerintem ez jó
ötlet lenne számodra, nemcsak az arculatod szempontjából, hanem ami
még fontosabb, humanitárius szempontból.
– Korábban még soha nem csináltam ezt, mert nem voltam olyan
helyen, ahol otthon éreztem magam. Most, hogy itthon vagyok, ez egy jó
hely arra, hogy belevágjak.
Savannah félig megfordult ültében, hogy csodálkozva pillantson rá.
– Micsoda? Semmi ellenvetés?
– Tudom, meglepő, ugye?
A nő vigyorgott. – Igazából teljesen ledöbbentett.
– Okoska.
– De tényleg, örülök, hogy egyetértesz velem. Van valami ötleted?
Volt már valami, ami már félig összeállt a fejében. – Gyerekkoromban
a helyi parkokban éltem. A barátaimmal együtt lógtunk a felszereléseken,
vagy kosaraztunk, fociztunk. A környékbeli játszóterek nagy része
felújításra szorul. A városok költségvetésében már nincs annyi pénz, hogy
parkokra és szabadidős tevékenységekre költsenek, ezért a gyerekeknek
nincs hova menniük. Ha nincs hol lógniuk és szórakozniuk, akkor bajba
kerülnek.
– Ez nagyon igaz. Szóval mi az ötleted?

278.
 – Szeretnék felújítani néhány már meglévő játszóteret és építeni
néhány közösségi központot, ahol a gyerekek biztonságban lehetnek, ott
lóghatnak és sportolhatnak.
– Nagyon sok pénzről beszélsz.
Vállat vont. – Sok pénzem van. Már egy ideje benne vagyok a ligában.
Egyedülálló vagyok és befektettem. Van pénzem, amit beletehetek.
Savannah a karjára tette a kezét és olyan mosollyal ajándékozta meg,
ami belülről melegítette fel. – Tetszik ez az ötlet. Ez egy nagyon
kifizetődő befektetés, Cole.
– Mármint az arculatomnak.
– Nem, hanem neked. A közösségek gyerekeinek, akiknek segíteni
fogsz.
– Jó, akkor vágjunk bele. Jelen akarok lenni, amennyire csak tudok.
Tudom, hogy a hamarosan kezdődő idényben rengeteg lesz a dolgom, de
nem akarok mindent mással végeztetni.
– Nem kell. Sok építkezés és újjáépítés lesz, amin részt vehetsz. Benne
leszel és a családodat, a barátaidat is bevonhatod. Minél több önkéntes
vesz részt ezekben a projektekben, annál jobb.
– Tudom, hogy a családom szívesen részt venne benne. Néhány srác a
csapatból szintén.
– Felveszem a kapcsolatot egy ügyvéddel, aki segít elindítani az
alapítványi papírmunkát, hogy a pénzt be tudjátok vezetni. Addig is
mehetünk parkokat és helyszíneket keresni.
A férfi felállt. – Menjünk.
– Hová?
– Helyszíneket keresni.
– Most?
– Igen.
Savannah nevetett. – Nagyon izgatott vagy miatta.

279.
 – Nem kéne?
A nő felállt és megfogta a férfi kezét. – De, így kell lennie. Nagyon is
izgatottnak kell lenned. De az a Cole Riley, akivel az első napon
találkoztam, na ő nem lett volna az.
A férfi elővette a kulcsait a zsebéből. – Az a fickó már nem létezik.

∞
SAVANNAH A VÁROS DÉLI RÉSZÉN ÁLLT EGY GYOMOKKAL és
törmelékkel fedett játszótéren. A berendezések – legalábbis amik álltak –
már régen elromlottak és elrozsdásodtak. A gyerekek fel-alá futkároztak a
környéken, néhányan a játszótéren is átszaladtak, de senki nem állt meg
játszani. De miért is tették volna? Nem volt min játszani. Se hinta, se
kosárladbaháló és a fű sem nőtt már régóta. Ez elszomorította, de
reménykedett, mert látta benne a lehetőséget. Ha új gyepszőnyeget
raknának le, újraaszfaltoznának, feltennének néhány hálót és új
eszközöket, akkor a számtalan gyerek, akiket itt látott szaladgálni, találna
egy helyet, ahol játszhatna.
– Régebben pár háztömbnyire laktunk innen, - mondta Cole,
miközben meglökte a rozoga, öreg körhintát, amely szánalmasan,
rozsdásan nyikorgott.
– A még álló eszközök egy része veszélyes.
– Igen. Lelógatott fejjel pörögtünk ezen az izén, egyre gyorsabban és
gyorsabban, amíg rosszul nem lettünk. Vagy pedig felálltunk és úgy
pörögtünk, aztán elrepültünk.
Savannah a fejét rázta erre. – Manapság már biztonságosabb
eszközöket gyártanak.
– Én is ezt hallottam.
Cole ránézett. – Mi abban a móka?
– Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek elég veszélyt találnak anélkül
is, hogy a játszótéri eszközök is azok lennének.

280.
 – Ha te mondod. Sokkal szórakoztatóbb meglovagolni az életet.
– Olyan gyerekes vagy. Remélem, ha valaha megházasodom és
gyerekeim lesznek, csak lányokat szülök.
A férfi nevetett. – Rengeteg lány vett részt velünk a körhintázásban. A
lányok is lehetnek fenegyerekek.
Savannah felemelte az állát. – Az enyém nem lesz az.
– A híres utolsó szavak, Barackocska. Neked valószínűleg hat fiú
gyereked lesz. Mind rosszcsontok.
A nő szemei hatalmasra tágultak. – Ez nem vicces.
– Nincs kétségem afelől, hogy elbírsz velük. Velem is elbántál.
Savannah szíve összeszorult a hat fiú gondolatára, aztán az elméje
megtelt sötét hajú és viharos szürke szemű gyerekek látomásaival – Cole
kis változataival, ahogy ők ketten szaladgálnak egy csordányi fiúcska
körül. Nem. Ki kell vernie ezt a gondolatot a fejéből. Nem volt az a
házasodó típus a férfi és Savannah megfogadta, hogy soha nem megy
férjhez és semmiképpen sem lesz gyereke. Dupla szívfájdalom, egy
csúnya, ótvar fekete masniba csomagolva. Nem, köszöni. Akkor miért
gondolt hirtelen a gyerekekre, játszóterekre, házakra, családokra és
Colera?
Találkozott a pillantásuk. – Mi van?
– Az a boldog, elégedett mosoly van az arcodon.
– Nem is.
– Arra a hat kisfiúra gondolsz, akiket majd szülni fogsz, efelől
kétségem sincs.
Savannah összeszűkült szemmel nézett rá. – Fejezd be! Nekem nem
lesznek gyerekeim.
– Tényleg, és miért is?
– Nem akarok erről beszélni.
Savannah elindult az autó felé.

281.
 A férfi kinyitotta neki az ajtót, ő pedig beült. Ahogy haladtak, a nő
tudatában volt a csendnek, de nem tudta, mit is mondjon, hogy
változtasson ezen. A második játszótér nagyjából ugyanolyan volt, mint
az első – sürgősen javításra szorult. Most végre volt miről beszélnie,
ahogy elképzelte a fényes játszótéri eszközöket és a gyerekrajt, akik
élvezik a park megújulását.
– Ez egy nagyszerű ötlet, Cole. – A férfi bólintott.
– Alig várom, hogy elkezdhessem. Mit gondolsz, mennyi időbe telik a
papírmunka?
– Nem sokba. Az alapítvány létrehozása csupán formalitás. Biztos
vagyok benne, hogy Don ezt prioritással kezeli.
– Köszönöm.
Megnéztek még néhány helyet, ahol nem voltak parkok, de
nyilvánvaló volt, hogy szükség van rájuk.
– Szóval, félsz a gyerekektől?
Savannah a férfi felé kapta a fejét. – Mi? Nem, nem félek tőlük. Miből
gondolod?
– Az elborzadt arckifejezésedből, amikor azzal ugratlak, hogy hat fiú
gyereked lesz?
A nő a nevetéssel leplezte a kellemetlen érzéseit, amiért a férfi ismét
felhozta a témát. – Ó, hogy azért. Azt hiszem, inkább az a gondolat, hogy
hat fiam legyen. Imádom a gyerekeket.
– Jó tudni.
Elfordult és egyenesen az autóhoz vette az irányt a férfi.
– Miért is? – kérdezte a nő, ahogy utólérte.
– Mit miért?
– Azt mondtad, jó tudni, hogy szeretem a gyerekeket.
– Ó, szeretném, ha velem dolgoznál ezen az alapvítványon. Ha utálod
a gyerekeket, akkor nem lenne túl szórakoztató számodra.

282.
 – Nagyon szívesen dolgoznék veled ezen. Szeretném látni, hogy ezek a
parkok elkészülnek és tele lesznek játszó gyerekekkel.
– Remek.
Valamit nem árult el neki. Bárcsak tudná mi az. De nagyon szerette
volna lezárni a témát, ezért nem kérdezte meg.
– Mivel vasárnap hazai meccs lesz, a meccs után a nagynéném és
nagybátyám bárjába megyünk, - szólalt meg a férfi. – Ott lesz egy buli,
ahol megnézzük Mick meccsét.
– Jól hangzik. Azt akarod mondani, hogy meghívsz?
– Igen, eljössz?
Olyan furcsán viselkedett, ezért szembefordult vele és a szemébe
nézett. – Szívesen ott lennék, köszönöm, hogy meghívtál.
– Szívesen. A meccs után érted megyek.
– Cole, vasárnap ott leszek a meccseden. Majd utánad megyek.
– Nem, majd a meccs után felveszlek a lakásodnál.
– Óó, rendben. Ahogy neked jó.
– Nekem így jó.
Most már tényleg furcsán viselkedett. Lelkesen és izgatottan, de
közben...kényelmetlenül fészkelődve, várakozó pillantásokat vetett rá.
Savannah nem tudta, mire vélni ezt.
– Valami gond van?
A férfi vetett rá egy futó pillantást, majd az útra figyelt újra. – Nem,
miért?
– Semmiség, egyáltalán semmi.
Savannah túl sokat képzelt bele. Valószínűleg a saját kellemetlensége
miatt. Ez az egész gyerek dolog és a Cole iránti érzései, amelyek napról
napra erősebbek lettek. Nem tudta mit kezdjen velük – vele, vagy azzal,
amit érez. Mindig is büszke volt magára, hogy bármilyen helyzetet képes
kezelni, de ez teljesen új terület volt. Soha nem tervezte, hogy egyáltalán

283.
kapcsolatba kerül Colelal, nemhogy beleszeressen. Nem mintha bármi
fogalma lenne arról, hogy mi az a szerelem, vagy hogy mit fog tenni most,
hogy rájött, hogy szerelmes belé. A puszta gondolatától is halálra rémült.

284.
 TIZENKILENC
EZ VOLT AZ IDÉNY ELSŐ MECCSE. Cole már nem volt újonc,
úgyhogy ennek a olyannak kellett lennie amilyen általában volt, de a
gyomra összeszorult, amikor ő és a csapat többi tagja a pályára lépett. Új
csapat miatti izgatottság, valószínűleg. És itt az esélye, hogy újra átélje.
Talán ez egy első alkalom volt. Tiszta lap és egyéb hülyeségek. Új arculat,
újrakezdés és lehetőség, hogy megmutassa mindenkinek, hogy
megváltozott. Szándékában állt a futballra összpontosítani, és ebben a
szezonban távol tartani a drámai eseményeket a pályától. A stadion
zsúfolásig megtelt. Teljes stadiont töltöttek meg, és a rajongók üvöltöttek,
amikor a Traders megjelent. Cole meg sem próbálta blokkolni a rajongók
hangját. Mindent magába szívott, a közönség energiáját vonzotta
bemelegítés közben, majd elfoglalta helyét a pálya szélén csapattársaival.
Kenny Lawton tágra nyílt szemmel, kissé betegnek tűnt. Cole
elvigyorodott, eszébe jutott a saját újonc éve. Először nagyon megijedt az
első meccsénél. Pontosan tudta, mit érez a kölyök, ezért odament hozzá,
egy kis buzdító beszélgetésre.

– Ma látni fogsz egy kis akciót, Lawton.

– Úgy gondolod? Tudom, hogy az előszezonban csináltam, de ez egy

tét meccs. Nem fognak pályára küldeni.

– Tallarino edző ismert arról, hogy kiküldi az újoncokat a kispadról.

Lesz legalább egy vagy két passzod. Legjobb mód arra, hogy ne légy
ideges.

– Nem vagyok ideges.

Igen, nem eléggé. A gyerek lábról lábra ugrált, augusztus volt, és egy
kupolás stadionban voltak, így nem azért mozgott, hogy ne fázzon. Kenny
úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban bepisil a nadrágjába. Cole

285.
rácsapott a sisakja hátuljára. – Szét fogsz rúgni pár komoly segget,
Lawton.

– Kösz. Csak remélem, hogy nem ejtem el a labdát.

– Ennek van egy titka.

A gyerek komoly, barna szemekkel nézett fel rá. – Mi a titok?

– Ne ejtsd el a labdát. – kacsintott Cole mire Kenny felnevetett, majd

kiengedte a levegőt, és leengedte a vállait.

– Oké, haver, megpróbálok lazítani.

– Tedd ezt. – karolta át Kenny vállát. – Adj bele mindent.

– Ez az újonc éved, az első meccsed. Ez csak egyszer fog megtörténni.

Élvezd.

Megnézték a kezdőrúgást. A Miami tizenkét yardot dobott vissza, és

már ment is a meccs. A védelem szilárd volt, így Miami az első
labdaszerzés után puntolt, és itt volt az ideje, hogy a Traders pályára
lépjen. Az első két körben a futók voltak bent és egy first downt szereztek.
Davis és Field az első passzjátéknál a második indításnál és a rövid
területen jutottak be. Fields oldalt kapta el a labdát és további négy
yardot szerzett, ezzel megszerezve még egy first downt.

Néhány futás és egy sikeres ejtett passz után, amely tizennégy yardot
ért el, a középpályán voltak, Cole a pályán volt.

Balra helyezkedett el a Miami védőire tekintettel. Amikor a labdát

elejtették, akkor egy post pattern futott és egy szélsővédő mellett juttatta
át a labdát. Megfordult és a labda simán meglett – imádta Grant Cassidy
dobáspontosságát. De leterítették, amikor egy védő lecsapott rá, így csak
tíz yardot szerzett magunknak még. Ha sikerült volna kiszabadulnia, nem
lett volna előtte más, csak a gólvonal. De legalább egy újabb first downt

286.
szereztek. Még néhány próbálkozásra futotta nekik. A csapat a zónában
volt, következetesen mozgatták a labdát és nem kaptak büntetést sem.
Cassidy passzolt Jay Martinnak, a hátsó védőnek, aki tizenkét yardig
jutott és végül berohant a célterületre, ezáltal megszerezve a meccs első
touchdownját. Az egész oldalvonal éljenzésben tört ki. A közönség pedig
megőrült. Cole csak úgy szívta magába az adrenalinlöketet és az első
félidőre tíz– nullra vezettek. Colenak több helyzete is volt, kettő a
háromból. Az edző az öltözőben tartotta nekik a szükséges buzdító
beszédet, de a csapat jól teljesített. A védekezés jól ment, csak több
pontot kellett szerezniük. Szerencsére a második félidő elején megkapták
a kezdőrúgási lehetőséget. A ladba a harminc yardos vonalnál volt,
miután a speciális csapat remekül visszahozta a labdát. Cole ment ki az
elsőnek, de csak csalinak. Blokkolt egy futójátékost, aki tizenkét yardot
szerzett egy first downnál. A következő körben is bent maradt és egy
passzt tizenhat yardra sikerült elvinnie. A támadósor őrült módon
készítette a helyzeteket. Amikor átjutott egy poszton, egy újabb
előkészített helyzeten, akkor nem látott mást, csak a célterületet maga
mögött, két védővel üldözőben a sarkában. Bekeményítette magát és
mindent beleadva futott és touchdownt ért el a célterületen. A
csapattársai utolérték és megrohamozták. Nem emlékezett rá, hogy
valaha is ilyen boldog lett volna vagy, hogy ennyire része lett volna egy
csapatnak.

Az edző a következő támadásra kivette őt, Davis és Fields pedig

néhány passzal újabb yardokat szereztek. Az utolsó negyedre már
huszonnégy pontra vezettek és a támadás koordinátora jelezte Kenny
Lawtonnal, hogy lépjen be a következő támadásra.

– Remek leszel – mondta neki Cole. – A zsebünkben van a meccs,

szóval nincs nyomás. Csak olvasd le a védelem jelzéseit. És ne felejtsd el
elkapni azt az átkozott labdát.
287.
 Lawton bólintott, és kirohant, amikor a támadó pályára lépett. Felállt,
lefutotta az útját és elvesztette a passzt.

Lawton egy újabb dobásra maradt és ezúttal egy play– action passzból
elkapta a labdát és nyolc yardra jutott el vele.

Ez az! Kenny olyan szélesen vigyorgott, hogy azt hinné az ember, hogy
épp most kapott el egy touchdownt a Super Bowlon.

Colenak eszébe jutott, milyen volt elkapni az első passzát az

alapszakasz meccsén. Monumentális esemény volt, amit soha nem
felejtett el. Amikor Kenny visszatért a pálya szélére, ő, Davis és Fields
hátba veregették.

– Szép munka, kölyök, – mondta Cole.

– Kösz. Az elsőt azonban elrontottam.

Ki is volt bukva emiatt.

– Ne törődj vele, – mondta Jamarcus. – Az biztos, hogy nem ez lesz

az utolsó passz, amit elejtesz. Mindegyikőnkkel előfordul.

– Többet, mint szeretnénk, – ismerte el Lon.

Colenak tetszettek ezek a srácok. Szeretett ebben a csapatban játszani.

És amikor a sípszó hallatszott a meccs végén, és ők nyertek, a csapat
összegyűlt ünnepelni, fütyülve és ordibálva, egymást csapkodva, együtt
ünnepelve a szurkolókkal, hogy megköszönjék nekik a támogatást. Colet
körbehurcolták a stadionban, és az öltözőben lökdösték.

Mióta profi futballozni kezdett, most először érezte úgy, hogy egy
csapat tagja.

A dolgok változtak. Sokat változtatott, és ezt Savannahnak

köszönhette.

288.
 Amikor a sajtó bejött, hogy interjút készítsen vele, válaszolt a
kérdéseikre– még a durvábbakra is– őszintén.

– Sokat kell bizonyítanom ebben a szezonban. Egy nagyszerű

csapathoz tartozom, és szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Kaptam még
egy esélyt, és kidolgozom a belem is, hogy bebizonyítsam a csapatnak és a
szurkolóknak, megérdemlem, hogy itt legyek.

Ennyiben hagyta a dolgot, és a sajtó elégedettnek tűnt. Talán azért,

mert ez volt az igazság, és végül maga mögött hagyta a régi viselkedését.
Most itt volt az ideje, hogy előre tekintsünk.

∞
SAVANNAH NEM ÖRÜLHETETT VOLNA JOBBAN COLENAK.

Nagyon jó meccs volt. A pályán nyújtott teljesítménye szinte tökéletes

volt. És a pályán kívül? Nem is kérhetett volna többet. Meghallgatta a
meccs utáni interjút, és a férfi mindent jól csinált, őszintén válaszolt a
sajtó kérdéseire, és még humorral is kiegészítette. Teljesen megváltozott,
és a lány nem lepődne meg, ha továbbra is jól szerepelne. A sajtó most
interjúkért üldözte, de ez inkább pozitív, mint negatív. Remélte, hogy a
családja ma megünnepli sikerét. Hazament, és megvárta, amíg a férfi
felveszi, tudván, hogy vannak interjúi és csapattalálkozói. Másfél órába
telt, és a lány majdnem az ajtóhoz rohant, amikor a férfi csengetett.
Kinyitotta az ajtót, és átölelte.

– Gratulálok, – mondta, amikor a férfi a karjába vette. – Nagyon

büszke vagyok rád.

Ajkát végigsimította a lány ajkán, majd elvigyorodott. – Kösz. De ez

még csak az első meccs. Nem akarom felébreszteni a reményeimet.

– Szerintem mindenképpen reménykedj. Ez egy nagyszerű szezon

lesz, és pozitívan és bízakodóan kell hozzá állnod.
289.
 Újra megcsókolta, ezúttal átölelte a karjaival, és mély csókot adott
neki, ami begörbítette a lábujjait, és forróbbá tette, mint a kinti időjárás.

Amikor visszahúzódott, megnyalta az ajkát, és megpróbálta

lecsillapítani szapora pulzusát.

– Jót teszel velem. És az egómnak.

Nevetett, és a mellkasára tette a kezét. – Nem hinném, hogy az

egódnak valaha is szüksége volt erősítésre.

Az ajka mosolyra görbült. – Készen állsz?

– Igen. Van valami, amit vinnem kell?

– Nem. Rengeteg étel és ital lesz a bárban. És a család. Elég őrült lesz,
főleg mivel Mick meccse ma este lesz.

– Alig várom.

A Riley's Sportbár csodálatos hely volt, és ahogy Cole figyelmeztette is,

teljesen zsúfolásig megtelt emberekkel, az ügyfelekkel és Cole családjával.

Ott voltak a szülei, a húga, Alicia, valamint a nagynénje, Kathleen és

Jimmy nagybátyja, akik a bár tulajdonosai voltak. Az unokatestvére,
Jenna csapos volt, Jenna vőlegénye, Tyler segített neki. Tara is ott volt, a
család körülvette védő üzemmódban. A családnak fenntartott hatalmas
asztalnál foglaltak helyet.

Savannah találkozott Tara fiával, Nathannal, egy nagyon jóképű

tinédzserrel, aki rámosolygott, kezet fogott vele, éppen addig, hogy
udvarias maradt és pár mondatot tudtak váltani, majd elszaladt az
unokatestvéreivel játszani a hátsó szobába.

290.
 Cole helyet foglalt neki, majd elment italokért. Úgy gondolta, hogy
valószínűleg egy ideig nem fogja látni, mivel a családja és több pártfogója
gratulált neki.

– Gyere, ülj le mellénk – mondta Alicia.

– Köszönöm. – Asztalt cserélt, mivel Cole kényelmes asztalt talált

nekik

két főre. Bőven volt idejük később egyedül lenni. Sokkal szívesebben
ült le a családjával.

– Ez egy őrültek háza, nem?

Tara rá vigyorgott. – Ez elképesztő. Biztosan szereted.

Tara a hasára tette a kezét, ami kissé megnőtt, mióta Elizabeth

esküvőjének éjszakáján találkozott vele. – Nagyon szeretem.
Szégyentelenül imádom ezt a családot. A sajátom sok kivetnivalót hagyott
maga után, ezért mindig szomorú voltam, hogy nem tudtam Nathannek
nagy családot adni.

Tara körülnézett. – Most mindez megvan. Nathan szereti Rileyékat.

Elfogadták őt sajátjuknak, már a kezdetek óta. – Savannah el is tudta

képzelni, hogy ezt ették. Úgy tűnt, Rileyék végtelenül képesek a szeretetre
és az elfogadásra.

– És az újszülött érkezésével a legszerencsésebb nőnek érzem magam.

Ő soha nem szenved majd hiányt a szeretetben.

Savannah látta Colet az apja és a nagybátyja közé szorítva, amint Tyal

beszélget a bárban. Tekintetük a tévében zajló eseményekre tapadt. –
Értem, miért.

– Nagy családod van Savannah? – kérdezte Alicia.

291.
 Savannah elterelte a figyelmét Coleról, vissza a nőkre.

– Nem. Csak én és az anyám.

– Akkor ez nyomasztó lehet a számodra.

– Nem igazán. Egy kicsit csodálatosnak tartom az egészet.

Tara nevetett. – Én is így voltam vele, amikor először találkoztam

velük. Be kell vallanom, nem csak Mickbe szerettem bele, hanem az egész
családjába. És amikor Mick és én úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk,
úgy gondoltuk, hogy az lesz a legjobb, ha ide költözünk – Nathan és az én
kedvemért.

– Mick a San Franciscóban játszik, igaz?

– Igen. És itt volt az én üzletem is. De tudta, mennyit jelent nekem és

Nathannek a családja. A szezonja pedig csak néhány hónap az évből.
Mivel a meccseinek csak a fele van itthon, annak volt értelme hogy itt
legyen az otthonunk, ahol a család van. Most, hogy terhes vagyok, nagyon
örülök, hogy St. Louisban vagyunk. Különben egészen biztos vagyok
benne, hogy az anyja összepakolt volna és hozzánk költözött volna.

Savannah nevetett. – Azt hiszem, izgatott.

– Túl izgatott. Ami viszont engem is izgatottá tesz. – Tara szemei

megteltek könnyel és pislogott. – Sajnálom. Rohadt hormonok.

Alicia átkarolta Tarát. – Szerintem normális ilyennek lenni, ha terhes

vagy, édesem.

– Ó, istenem, nem kezdesz megint sírni, ugye? – Liz kihúzott egy

széket az asztaluknál, és arcon csókolta Tarát. – Istenre esküszöm, te nő,
olyan vagy, mint egy csap.

292.
 – Tudom. Nem tehetek róla. Mostanában minden boldoggá tesz, és
ha boldog vagyok, akkor sírok. – Tara az asztal túloldalán Savannahra
nézett, majd vállat vont. – Sajnálom.

– Szerintem soha ne kérj bocsánatot azért, mert boldog vagy. Vagy a

terhességért és a hormonokért.

– Köszönöm.

– Ne bátorítsd őt. Még többet fog sírni. – Liz Tarára szegezte a

tekintetét, és kacsintott.

Tara kinyújtotta a nyelvét Lizre. – Ez még legalább négy és fél

hónapig így lesz. Emészd meg és fogadd el.

– Ha muszáj. Ezek azok a dolgok amiket egy leendő nagynéninek el

kell viselnie.

Savannah gyomra összeszorult. Minden pénzét odaadná azért, hogy

egy ilyen nagy család tagja legyen, hogy győzelmeket ünnepelhessen,
összejöjjenek, babákról, férjekről és bármiről beszélgessenek.

Hogy legyenek nővérei, akár házassággal is.

Hogy legyen családod. A nevelőcsaládjai mind ideiglenesek voltak.

Szép volt akkoriban, de nem állandó. Amikor elment, nem voltak
kötelékek, nem volt kihez visszatérni. Mint mindig, most is egyedül volt.

Mély levegőt vett, és vállat vont. Ez nem az ő családja volt, és nem is

lesz az. Elmosolyodott, amikor Jenna odajött és leült egy székre.

– Ó. Istenem. Ez a hely egy rémálom ma este.

– Miért dolgozol egyáltalán? – kérdezte Liz. – Nem kellene átadnod

a gyeplőt az új menedzserednek, és átvinned az édes segged az új helyre?

293.
 A lány vállat vont. – Micknek ez az első meccse, és én itt akartam
lenni. Az új hely jól megy, és Davenek segítségre volt szüksége, így csak
bementem a bár mögé, hogy asszisztáljak, aztán ott ragadtam a
törzsvendégekkel való csevegésben. A régi szokások nehezen halnak meg,
tudod.

– Milyen új hely? – kérdezte Savannah.

Jenna felé fordult. – Szia, Savannah. Annyira hozzászoktam, hogy

belekezdek egy családi beszélgetés kellős közepébe, hogy elfelejtem, hogy
lehet, hogy nem vagy hozzászokva.

– Nem baj, – mondta Savannah nevetve.

– Jó. Valahogy hozzá kell szokni ehhez a családhoz. Mindenesetre

nagyon örülök, hogy sikerült eljönnöd ma este. Cole azt mondta, el fog
hozni.

– Tényleg?

– Igen, – mondta Jenna szemöldök ráncolással. – Válaszul a

kérdésedre, új klubot nyitok. Zenei klub. Nos, amolyan zenés klub.
Inkább egy nyitott mikrofonos hely, ahol az emberek bejöhetnek és
megmutathatják mit tudnak.

Savannah látta az izgalmat Jenna szemében, ahogy a székében

fészkelődött, amikor a klubról beszélt.

– Milyen izgalmas lehet neked. Egyedi helynek hangzik, ami nagyon

szórakoztató. Alig várom, hogy megnézzem, amikor megnyit.

Jenna elvigyorodott. – Köszönöm. Eléggé izgulok miatta.

Természetesen közben az esküvőmet is tervezem. Nem olyan mint egy
bűvésztrükk.

– Hé, ezért van családod. Mi tudunk segíteni, – mondta Tara.

294.
 – Kérlek. Elfoglalt vagy a terhességeddel.

Tara a szemét forgatta. – És mivé változtat engem? Tehetetlenné?

Agyhalottá? Képtelen vagyok azt csinálni, amit a legjobban tudok?
Tájékoztatásul közlöm, lehetek terhes és egyben tervezhetem az
esküvőtöket. A baba januárban születik, az esküvőtök pedig csak jövő év
végén lesz. Mire ez a kicsi megérkezik, újra talpra állok, és készen állok az
utolsó részletekre.

Liz Savannahra nézett. – Azt hiszi, hogy ő valami szuperhős.

Mindannyian azt gondoljuk, hogy őrült.

– Nem tudom, – mondta Savannah. – Számomra elég tehetségesnek

tűnik. Lefogadom, hogy tudja ezt kezelni.

Tara bólintott. – Látjátok? Savannah hisz bennem.

– Ó, én hiszek benned, édesem – mondta Jenna, és megpaskolta

Tara kezét. – Csak nem szeretném, ha túlzásba vinnéd. Nem elég, az
újszülöttről gondoskodnod?

– Anya, Liz és te is segítesz. Rengeteg ember van, aki tud segíteni a

baba körül, és Isten tudja, Mick ott lesz a babával, amikor megérkezik.
Szóval, látod? Lesz időm bőven foglalkozni az esküvővel.

Mire Cole visszajött, hogy kirángassa a székből, már elmerült az

esküvői és bababeszélgetésben, és nem szívesen távozott.

– Hé, – mondta Jenna. – Hová mész Savannahval?

– Félidő van, Miss nem– a– te– dolgod. Kiviszem őt egy sétára.

– Hogyne, – mondta Liz. – Látjuk még ma este?

Cole nevetett. – Igen. Megígérem, hogy visszahozom.

295.
 A szoba hátulja felé irányította, ajkait a füléhez közelítve. – A nők
beszívnak a női beszéd örvényébe, és hamarosan elveszítelek

örökké. A következő dolog, amire feleszmélsz, Jenna rávesz, hogy

segíts neki a zenei klubbal.

– Tudod, nagyon jó vagyok a PR– ban és az arculat építésben. Fel

tudnám ajánlani neki a segítségemet.

– Ezt ne mondd el neki. Beléd fogja mélyeszteni a karmait, és soha

nem enged el.

Nevetett, miközben a férfi kivezette a hátsó ajtón a kertbe. Ott

asztalok voltak felállítva, étkezési és italozási helyek, kilátással a szép
kertre fákkal és virágokkal. Természetesen senki nem volt itt a ma esti
meccs miatt. Belül tomboltak. Idekint békés volt és csendes. Olyan volt a
különbség mint az éjjel– nappal között.

– Ez szép.

– Még mindig meleg van kint, ezért nincs itt senki. Nos, ez és a meccs
miatt, persze.

– Természetesen. És úgy látom, Mick csapata jól teljesít.

– Igen. Tizennégy ponttal a félidőre.

A lány szembefordult vele. – És kivezettél ide, hogy

meccseredményeket mondj nekem?

Nevetett. – Nem. Egy– két percre magamnak akartalak.

– Igazán? És miért is?

Gyors pillantást vetett az ajtóra, majd a falhoz lökte.

– Ezért.

296.
 A férfi ajka találkozott az övével, és a nő a hajába túrt. Nem érintették
meg egymást ma este, és hiányolta a kapcsolatot. Most, ahogy a nyelve
hozzáért az övéhez, teste lángra lobbant a szenvedélytől. Talán azért,
mert a családja csak néhány méternyire volt – emberek tömegei, akik
bármelyik pillanatban kimehettek a szabadba. Talán a tilos izgalma, vagy
talán azért, mert vágyott az ajkára az övén, a férfi keze pedig a lány
testén, de a lány végighúzta a kezét a vállán és le a karján, azt kívánva,
bár az ottonában lennének, vagy a férfiéban ahol most azonnal
megkaphatná.

Amikor elhúzódott, félig csukott szeme és kemény lélegzete azt

mondta neki, hogy ő is hasonlóan érez.

– A fenébe is, bárcsak most egyedül lennénk. – mondta miközben

megmarkolta a csípőjét és magához húzta. Az erekciója miatt a csiklója
lüktetett.

– Én is.– emelte a tekintetét az övére. – Akarlak, Cole.

Körülnézett, majd megfogta a lány kezét, és az ajtó melletti épület,

sötétségébe vezette őket.

– Itt esetleg? – Karját köré fonta és megszorította a fenekét,

magához vonta a forró, kemény részéhez, amitől megharapta az alsó
ajkát.

Tudta, ha néhány hónappal ezelőtt javasolta volna neki, soha nem

ment volna bele. Kint, nem. Egy bár mellett, ami tele van emberekkel,
csak egy rövid távolságra? Nincs rá esély. Bárki kisétálhatott a szabadban
egy kis levegőért vagy cigarettáért vagy telefonálni.

De a teste lüktetett a férfiért, és bízott benne, hogy gondoskodik róla.

Felemelkedett, és ajkát a férfi torkára tapasztotta. – Igen. Itt.

297.
 Cole nem gondolta, hogy Savannah valóban belemenne. De amint
igent mondott, kicsatolta a gombot a farmerján, és belecsúsztatta a kezét,
megmártva ujjait a nedves melegébe. Fókuszát az arcán tartotta, és őt
figyelte, ahogy a szemei elkerekednek, ajkai szétnyílnak, ahogy megtalálta
a közepét, és megdörzsölte a kezének élével, miközben ujjait a puncijába
dugta.

A lány a csuklójáért nyúlt – a férfi azt hitte, elutasítja.. Jobban kellett

volna tudnia. A nő stabilan tartotta és a medencéjét az ujjai felé ringatta,
zihálva, ahogy mélyebbre lökött.

Fejét a mellkasára hajtotta, miközben a férfi pumpálta.

– Cole. Ó, istenem, ettől elélvezek.

A farkát olyan keménynek érezte, mint a téglákat mögöttük, és ha nem

temetkezhet mélyen belé, akkor itt fog elélvezni – pont az istenverte
nadrágjában. A golyói minden alkalommal remegtek, amikor kieresztette
egyik szexi kis nyögését és zihálását.

A nő suttogott neki, mentőövként szorongatta az ingét, és a kezét

lovagolta, forró nedveket öntve rá, ahogy megfeszült és megborzongott. A
nő hátrahajtotta a fejét, és megcsókolta, amikor felkiáltott, elnyelte
kiáltásait, nyelvét a szájába csúsztatta, miközben megrándult és remegett
az orgazmusa erejétől.

Basszus, ez jó volt. Kihúzta az ujjait, és hagyta, hogy a nő nézze, ahogy

a férfi lenyalta őket.

– Tetszik az ízed, Barackocska. Bárcsak lehúzhatnám a farmerodat,

megnyalhatnám a puncidat, és újra elérném, hogy elélvezz.

Reszketett. – Szeretném, ha ezt tennéd velem idekint.

298.
 Tetszettek neki a pimasz kis gondolatai, és azt kívánta, bárcsak
követhetné őket. De korlátozott mennyiségű idejük volt, és a férfinak
benne kellett lennie. Így hát lerántotta a nadrágját, lehúzta a saját
cipzárját, és elővett egy óvszert a zsebéből. Felvette, és nekilökte az
épületnek, kitárta a lábát, amennyire csak tudta, és belelendült a nedves
melegébe.

– Ó, – mondta, és a körmét a férfi karjaiba vájta, miközben a puncija

összeszorult körülötte. Kezét a lány pólója alá csúsztatta, félrehúzta a
melltartóját, hogy ujjaival megcsipkedje a mellbimbóját.

– Cole. Igen. Ó, igen.

Az együttlétük gyors és dühös volt. Kezével a fenekét fogta, védve a

bőrét a téglától, miközben erősen pumpálta, és a golyói gyorsan
megteltek. Nehezek lettek, elengedte a melleit, hogy megragadhassa a
haját, és hátrahúzhassa a fejét egy büntető csókra. Pontosan azt adta,
amit kapott, nyöszörgött, és ez megőrjítette a férfit. Érezte, hogy
megfeszül, a hangokból tudta, hogy újra elmegy. Nem tudta tartani és
elengedni, olyan kemény és gyors volt az orgazmusa, hogy összecsuklott a
lába. Neki dőlt, és mindenét odaadta neki, egy utolsó, kemény lökéssel
belé lövellt, és hangos nyögéssel kiürítette magát. Kellett egy perc, hogy
levegőhöz jusson. Mindketten lihegtek. Savannah ránézett, annyira
bizalmasan és nyitottan, és olyan érzelemmel telve, amelyet nem tudott
megnevezni.

– Hűha, – suttogta, ajkait szexi mosolyra emelve.

– Igen. – Megigazították a ruhájukat.

– Rendetlen a hajam. És biztos vagyok benne, hogy a rózsaszín száz

árnyalatáig ki vagyok pirulva, – mondta.

299.
 Magához húzta, és újra megcsókolta, ezúttal lassan és könnyedén, és
ez volt az egyetlen célja, amikor kivitte. – Gyönyörűen nézel ki, mint
mindig.

– Mindig tudod, hogy mit mondj. – Ajka meleg mosolyra görbült,

ami mindig gyomorszájon vágta.

Felkapta a telefonját. – A félidőnek vége. Vissza kellene mennünk,

mielőtt valaki megkeres minket.

A férfi a kezébe csúsztatta a kezét, és visszavezette a hátsó ajtó felé. De

igazán azt akarta, hogy hazavigye és újra szeretkezzen vele, ezúttal lassan,
ruha nélkül, hogy a testének minden porcikáját szerethesse.

Később megteheti.

300.
 HÚSZ

NÉGY MECCS AZ IDÉNYBEN ÉS A TRADERS még mindig veretlen.

Még korán volt, de Colet eltöltötte a végzet érzése. A csapat szárnyalt.

A védelem egy vadállat volt, a csapatok alig tudtak pontot szerezni vagy
pedig egyáltalán nem szereztek pontot.

Még nem orozták el tőlük a labdát és így ez az eddigi legjobb idényük

eddig. A védelem mindenhol jól ment a támadásoktól kezdve a
passzjátékig. A támadósor mindenhol helyzeteket készítettek elő és
rengeteg időt adtak Cassidynek a passzolóterületen, hogy elkapja a
passzokat. Minden klappolt. Még idegenben is nyertek. A csapat két
egymást követő idegenbeli meccs után magabiztos annak irányába, hogy
nincs olyan, akit ne tudnának legyőzni.

És Cole tudta, miután sok éven át játszott az NFL–ben, hogy a

magabiztosság a legfontosabb ebben a sportban. Hinned kellett abban,
hogy győzni fogsz. Amíg ő játszott, Savannah az alapítványon dolgozott. A
papírmunkát már elvégezték és készen álltak arra, hogy belekezdjenek az
első játszótér és közösséi központ építésébe.

Azt tanácsolták neki, hogy várja meg a holtszezont a munka

megkezdésével, de miután megszületett az ötlet, nem akarta halogatni.
Lehet, hogy nem tud olyan gyakorlatias lenni a szezon során, mint akkor,
amikor nem játszik, de nem volt értelme halogatni. Minél gyorsabban
készültek el a játszóterek, annál hamarabb lesz hova menniük a
gyerekeknek.

A mai edzés után a játszótéren találkozott Savannahval, a

vállalkozókkal,a családjával, a barátaival és a csapattársaival. Be akarták
piszkolni a kezüket. Nagyon szerette volna már beleásni magát.

301.
 A betont már kiöntötték, és megkezdődött az építkezés a művelődési
házon, de közben azon dolgoztak, hogy a területet megtisztítsák a
játszótér számára. Ez gyomlálást és a szemét eltakarítását jelentette.

Az, hogy a csapattársai felajánlották a segítségüket, olyan sokat

jelentett neki, hogy nem tudta szavakba önteni. Savannah volt az, aki
megemlítette nekik. Eszébe sem jutott volna, hogy bármit is mondjon
nekik, de egy este egy hazai meccs után mindannyian elmentek
vacsorázni, és a nő felhozta a témát, és azt mondta, hogy szükség lenne
néhány önkéntes segítségre, hogy megtisztítsák a helyet.

Az egész csapata megszólalt, és azt mondta, hogy segíteni fognak.

Köztük volt Grant Cassidy, a hátvéd is. Így tett Kenny, Jamarcus és Lon
is.

Meglepődött. Savannah a férfi karjára tette a kezét, és azt mondta

neki, hogy ilyen, ha vannak barátaid.

Erre rájött. Ők most támogatták őt a pályán és azon kívül is.

Még egy dolog, amit a lánynak köszönhet.

Felvette Savannaht, és elég korán megérkeztek a terepre, hogy

átbeszéljék a terveket a vállalkozóval. Minden időben és rendben volt. A
közösségi ház felépítése körülbelül hat hétig tart. Az alapítvány már
dolgozott a központban a személyzet felvételén. Minden a helyére került.

Megérkeztek a csapattársai és a családja, és mindenki azonnal

belekezdett törmelékek és sziklák eltakarításába.

– Némelyik anyag nehéz, – mondta Savannahnak, miközben a lány

lehajolt, hogy megpróbáljon felemelni egy követ.

Meg se mozdult.

302.
 – Igazad van. Ezt senki sem tudja felemelni. Szükségünk lesz egy
markolóra.

Kaman, az egyik munkás vezető, arrébb tessékelte Savannaht az útból.

– Megoldom.

Felemelte a követ, mintha semmi súlya nem lenne, és a szemetesbe

vitte. Savannah Colera nézett, aki vállat vont és elvigyorodott.

Savannah most élte élete legjobb részét. A munkája nagyrészét

számítógép előtt ülve töltötte, kihívások elé állítva az agyát, de jó volt
kiszállni ebből és a kezével dolgozni. Még úgy is, hogy a kesztyűvel
tönkretette a manikűrjét, de később meg tudta csináltatni. Csak Cole
családjával és barátaival lenni mindig jó érzés volt.

Nemcsak a csapattagjai jelentek meg, hanem Cole családja is. Tara,

Jenna és Elizabeth mind köszönt Savannahnak, amikor megérkeztek, és
Savannah észrevette Cole húgát, Aliciát, a szüleit, sőt a nagynénjét és
nagybátyját is.

Savannah elment a szünetében, hogy vizet szerezzen. Alicia ott

beszélgetett Tarával, aki az italsátrat irányította, mivel Mick szigorú
utasítást adott, hogy ne emeljen nehezet.

– Hogy megy odaát? – kérdezte Tara.

– Jó. Mindenki olyan nagyszerű munkát végez.

Tara felsóhajtott. – És én itt állok, és vizet osztok.

Alicia felnevetett, és félretolt egy hajszálat az izzadtságtól ázott

arcából. – Aligha tudnál mozgatni köveket a te állapotodban.

– Tudom, de elkeserítő. Nem vagyok cselekvőképtelen. Terhes vagyok.

Egészséges vagyok. Jógázok. Mindig edzek.

303.
 – De nehéz tárgyakat nem emelhetsz. És mi van, ha valaki megüt egy
régi rozsdás fémcsővel vagy egy deszkával? – kérdezte Savannah.

– Tudom. Igazad van. Itt nagyobb biztonságban vagyok. Csak

nyafogok. – Tara kiosztott néhány vizet a sátornál megállt játékosoknak.

Pizzát hoztak ebédre. A srácok bejöttek, felkaptak néhány szeletet,

majd elszaladtak beszélgetni és enni, a nők pedig együtt ültek a sátor
alatt. Savannah örült, hogy szakított rá néhány percet, hogy leüljön. Jó
fizikai állapotban volt, de az a hajolgatás és emelgetés nehéz volt. A háta
már ma este megöli.

– Már kimerült vagyok, – mondta Liz, miközben megtörölte a száját

egy szalvétával. – Egy hétig nem kell tornáznom.

Alicia nevetett. – Ismerem az érzést. A Pilates sosem volt ilyen nehéz.

– Csak arra gondolok, milyen jó érzés lesz ma este egy forró fürdő, –
mondta Jenna.

– Szóval talán már nem is vagyok féltékeny rátok, – mondta Tara, és

beleharapott a sajtos pizza szeletébe. – A babától így is eléggé fáj a
hátam.

Jenna nyújtózott és hangosan felnyögött. – Ez és az új klubnál végzett

munka között készen állok a fehér zászló kitűzésére. Viszont remek
formában leszek, ha végeztünk.

Liz a szemét forgatta. – Ribi, kérlek. Te egy pálcika vagy.

Jenna megfeszítette a bicepszét. – Igen, de most kemény izomzatú

pálcika vagyok.

Savannah nevetett.

304.
 – Hát nem jó a közelünkben lenni, Savannah? – kérdezte Alicia. –
Csupa civakodás és beszólogatás?

– Igen, de nem bánja, mert izzasztó szexet élvez a bátyádtól.

Savannah Lizre meredt. – Nem hiszem el, hogy ezt mondtad.

Alicia ajka megremegett, miközben a mosolyával küzdött.

– Nem hiszed el, de nem tagadod, ugye? – kérdezte Tara.

– Észrevettem, – mondta Jenna. – Úgyhogy hajrá. Elő a részletekkel.

De ne túl részletesen. Cole az unokatestvérem. Eleget hallgatom Lizt, aki
szereti a bátyámmal folytatott szexuális életét kitárgyalni velem.

– Hé, – mondta Liz. – Beszélnem kell valakivel Gavinről.

Tara halkan kuncogott. – Beszélhetsz velem, tudod.

– És meg is teszem. De szeretem bosszantani Jennát.

– Ribanc.

– De Jennának igaza van. Mindannyian kíváncsiak vagyunk, de mivel

Cole a bátyám, a szexre vonatkozó részleteket a lehető legkisebbre
szorítsd, – mondta Alicia, és előredőlt a székében. – Mióta tart ez?

Négy szempár meredt rá.

Egyáltalán nem akart semmit sem mondani róla és Coleról. Egészen

addig, amíg Liz nem kezdett el pletykálni.

– Szóval, gyerünk, Savannah, elő vele. – mondta Tara. – Tudni

akarom a részleteket arról, hogyan öltötte Cole azt az álmodozó, sok–
szexben–van–részem pillantást az arcodra.

Alicia a kezébe hajtotta a fejét. – Ó basszus. Nem akarok arra

gondolni, hogy a bátyám szexel.

305.
 – Pontosan ez az, amit mindig Liznek mondok. Figyelmen kívül hagy
engem, és folytatja a piszkos részleteket, – panaszkodott Jenna. – Tara
legalább a nyálas, romantikus dolgokra fekteti a hangsúlyt.

– Az intenzív szex részleteit a Lizzel folytatott beszélgetéseimre

tartogatom, – mondta Tara.

– Igen, mint például hogyan csinálta fel. Ez jó volt. Egy este egyedül
voltak a házban. Nathan egy barátjánál töltötte az éjszakát, és Mick azt
javasolta, hogy meztelenkedjenek. Fel sem jutottak az emeletre, szóval, —

– Ó. Édes. Istenem. Nem akarok tudni arról, hogyan fogant a leendő

unokaöcsém vagy unokahúgom. – Jenna lehunyta a szemét és megrázta a
fejét.

Savannah nevetésben tört ki, amikor Jenna a fülébe dugta az ujjait, és

énekelni kezdett.

– Mindannyian elrontotok.

– És visszatartunk attól, hogy eláruld nekünk a saját szaftos

részleteid, – Emlékeztette őt Tara. – Szóval elő vele.

– Ó. Hát, tényleg nincs mit mesélni. Mi... találkozgatunk.

Liz ránézett. – Ez egy tág fogalom.

Alicia felvonta a szemöldökét. – Ez pontosan mit jelent?

– Nem tudom, pontosan. Azon kívül, hogy találkozgatunk. Most.

– Ez azt jelenti, hogy csak átmeneti?

Tekintetét Tarára szegezte. – Erre nem tudok válaszolni, mert nem

tudom. Neki megvan a karrierje, nekem meg az enyém.

306.
 – Nos, édesem, mindannyiunknak van karrierje, – mondta Liz, és
olyan türelmes pillantást vetett rá, mint egy gyerekre, aki nem érti a
beszéd témáját.

– Mi köze van hozzá a karrierednek ahhoz, hogy eldobod tőle az agyad

vagy, hogy esetleg beleszeretsz?

– Szerelem? Ki beszélt itt szerelemről? Csak szexelünk.

Tara felnevetett. – És milyen a szex?

Alicia hátratolta a székét, és felállt. – Ez a jel, hogy visszamenjek

dolgozni.

– Megyek is közvetlenül mögötted, – mondta Jenna.

– Gyávák, – kiáltott utánuk Liz.

Jenna bemutatott neki.

Liz felnevetett, majd visszafordult Savannahhoz. – Szóval, arról a

szexről…

– Nem mesélek a Colelal folytatott szexuális életemről.

– Miért nem? Mindannyian beszélünk a miénkről.

Tarára nézett, aki azt mondta. – Ez igaz. Olyanok vagyunk, mint a

nővérek, és mikor zaklatottak vagyunk, vagy tanácsra van szükségünk a
pasijainkkal kapcsolatban, egymáshoz fordulunk.

– Nem vagyok nyugtalan. Tanácsra sincs szükségem. Most nem. De

nagyon köszönöm az ajánlatot.

Liz Tarára nézett. – Nem hiszem, hogy elárulja nekünk a piszkos szex
részleteit.

Tara felsóhajtott, hátradőlt a székében, és a hasára tette a kezét.

307.
 – Nem úgy néz ki. Nagyon csalódott vagyok.

Savannah üres pillantást vetett rájuk. De aztán Tara nevetett, és Liz is.

Liz megütötte a lábát.

– Viccelünk.

– Ó.

– Tényleg, te nőszemély, el kell lazulnod.

Kifújta a levegőt. – Laza vagyok, nem?

Tara felállt és nyújtózkodott. – Azt gondolnád, hogy az a sok szex,

amit megélsz, enyhíti a feszültséget.

Savannah horkantott, a szájára tapasztotta a kezét, majd nevetésben

tört ki. – Ó Istenem. Igen. Valóban így van.

– Akkor nyilván sokkal több kell belőle. Talán több nyilvános szex,
mint amilyen volt a minap a bár mögött?

Savannah szeme elkerekedett. – Mi?

Tara odament, és átkarolta Savanna–t. – Mindannyian megpróbálunk

elsurranni a családi összejöveteleken, édesem, de ez a család túlságosan
tele van sasszemekkel. A duzzadt ajkak, az összekuszálódott haj és az én–
csak–félholtra–lettem–kefélve kinézet az arcodon árulkodó jel volt.

Érezte, hogy az árulkodó pír felkúszik a nyakára és az arcára. –

Tudtam, hogy az arcomra fröccsenő hideg víz és a hajam gyors fixálása a
fürdőszobában nem fog becsapni senkit.

– Ó, valószínűleg becsapta néhányukat, – mondta Liz. – De nem

minket. Jártuk már mi is így, csináltuk. Mindannyian tudtuk, hogy volt
egy gyors, forró menetetek a kertben.

308.
 – Féltékeny voltam, hiszen a férfjemnek idegenben volt meccse, –
mondta Tara. – Remélem jó volt.

Savannah felsóhajtott. – Az volt.

Tara bólintott. – Hála istennek, akkor valaki remekül szexel. Micknek

két idegenbeli meccse van, mielőtt hazaér. És nemsokára akkora leszek,
mint egy ház.

– És akkor is megmozgatja a csontjaidat, amíg készen nem állsz arra,

hogy kipattintsd a babát, – mondta Liz.

Tara elvigyorodott. – Valószínűleg.

Savannah minden egyes perccel, amit velük töltött egyre jobban

szerette ezeket a nőket.

De amikor erős, meleg, nagyon férfias kezet érzett a vállán,

megborzongott, és hátrahajtotta a fejét, már tudta, kinek a keze.

– Halihó.

– Hé. Vége a lányos csevegésnek?

Tekintete találkozott Liz és Tara pillantásával, akik mindketten

mindentudóan mosolyogtak rá. – Szerintem végeztünk.

– Jó. Szeretnék mutatni valamit.

– Rendben. Később találkozunk.

Integettek neki, és Colelal átsétált a játszótéren. A nagyobb

törmelékek nagy részét a srácok és az általuk behozott markoló
takarította el, így a helyszín szinte csupasz volt.

– Azta. Hatalmas teljesítmény ma.

309.
 A férfi oldalasan mosolygott rá. – Az volt. Jönnek, hogy kiássák ezt,
aztán hogy a területet kiegyenlítsék. – Kiterítette neki a tervrajzokat, és
bár a lány már átnézte őket, szerette hallani az izgalmat a hangjában,
ahogy beszélt, szerette hallani az izgalmat a hangjában, amint az összes
felszerelésről beszélt, amelyet majd be kell rakni a helyére. A csapattársai
pedig – a barátai – folyamatosan félbeszakították őket, jóízűen ugratták,
és kérdéseket tettek fel neki a következő lépésekről. Félreállt az útjából,
és hagyta, hogy dolgozzon. Mire végeztek, már besötétedett. Mivel a
nagybátyja és a nagynénje kezdeményezett egy meghívást, Cole
mindenkit meghívott Riley bárjába vacsorázni és italozni. A legtöbb srác
jött. Tara fáradt volt, ezért hazament.

Jenna örült, hogy már nem dolgozik a bárban és vendég lehet. Egy
asztalhoz gyűltek, hamburgert ettek, és kicsit odamentek Cole szüleihez,
nagynénjéhez és nagybátyjához.

– Ismerős pár vagytok így együtt, – mondta Cole anyja, amikor

befejezték az étkezést. – Ez arra utal, hogy többről van itt szó, mint
puszta munkakapcsolatról.

Savannah nem válaszolt, csak Colera nézett, aki vállat vont, és azt
mondta; – Tudod, anya, ebben igazad lehet. De ez köztem és Savannah
között van.

– Igen, sok sikert hozzá, – mondta Jenna. – Volt olyan már, hogy a
család leszállt egy kapcsolatról?

– Már elnézésedet kérem, – mondta Cole nagynénje, Kathleen. – Soha

nem avatkoztam bele. Csak párszor adtam tanácsot.

Jenna felhorkant. – Persze, anya. Akármit is mondasz.

Ty Jenna köré fonta a karját. – Csodálatos a családod. És hasznos

kapcsolat terén, amikor egy lökésre van szükség.

310.
 Jenna kérdőn emelte a szemöldőkét Tyra. – Azt sugallod, hogy egy kis
noszogatásra van szükségem?

– Inkább egy hátba rúgásra, – mondta Jenna anyja.

Ty felhorkant, Jenna pedig dühösen nézett, majd így szólt: – Oké,

ebben igazad lehet.

– Kicsim, mindig igazam van.

Jenna a szemét forgatta.

– Rileyék soha nem mennek be oda, ahol nem látják szívesen, –

mondta Cole anyja.

– Csak azt kérdeztem, hogy Cole és Savannah randevúznak–e.

Cole átkarolta Savannaht. – Randevúzunk. Téma lezárva.

– Azt hiszem, most arra kértek minket, hogy törődjünk a saját

dolgunkkal, Cara, – mondta Kathleen.

Cara nevetett. – Szerintem igazad van. – Cara Savannah felé fordult és

megszorította a kezét. – De azt mondom, hogy nagyon jót tettél a
fiamnak, úgyhogy remélem, ez nagyon sokáig fog tartani.

Nem tudott mást mondani az anyjának, mint: – Köszönöm, Mrs.

Riley.

A gyomra összeszorult. Ez az egész olyan jó volt, olyan természetes.

Az, hogy a családja közelében volt, többre vágyott, mint amire valaha is
számított. De ez nem az ő családja, ezért fel kellett hagynia a
reménykedéssel. Jól tudta, a dolgok gyorsan változhatnak, és minden
reménye eltűnhet. Mindig a legjobb volt reálisnak lenni.

Vacsora után mindenki elment. A srácoknak holnap korán volt

edzésük, és ez egy hosszú nap volt. Cole hazavitte.

311.
 – Be szeretnél jönni? – kérdezte, miközben a bejárati ajtajához sétált
vele.

– Tudod, hogy igen.

Becsukta mögötte az ajtót.

– Valamit inni?

– Nem. – elindult a hálószobájába.

Kíváncsian követte őt. Lehúzta az ingét, lerúgta a cipőjét, és bement a

fürdőszobába, ahol megnyitotta a zuhanyzót.

– Mindenképpen érezd magad otthon.

Félúton megállt, és levette az ingét. – Piszkos és izzadt vagyok a mai

nap után. Le kell zuhanyoznom. Engedélyt kell kérnem?

Az ajka megrándult. – Nem. Magam is használnám.

– Akkor vetkőzz le és gyere be.

Ledobta a nadrágját és belépett a zuhany alá.

Kevesebb, mint harminc másodpercbe telt, mire ledobta a saját

ruháit. Amikor kinyitotta a zuhanyajtót, a férfi kinyújtotta a kezét, és
segített neki belépni.

A zuhany meleg és párás volt, a teste forró volt és izzadságszagú.

Imádta egy keményen dolgozó férfi illatát. A víz alá húzta, hogy
megnedvesítse a testét. Megragadta a sampont.

– Ne siess annyira. Hadd csináljam én, – mondta, kivette a sampont a

lány kezéből, és a kezébe öntött belőle.

Behunyta a szemét, és elmerült ebben. Korábban senki sem mosta

meg a haját. A fodrásza természetesen megtette, de ez határozottan más

312.
élmény volt. A kezei nagyobbak voltak, és egy kicsit durvábbak is, de
tetszett neki, ahogy a férfi a fejbőrét dörzsöli. Mozdulatai érzékibbek
voltak, mintha élvezné az élményt, ahelyett, hogy csak a munkája lenne.

Hátrahajtotta a fejét a zuhany alatt, kiöblítette a haját, majd felvitte a

kondicionálót, ujjait a lány haja tincsébe csúsztatva. Újra leöblítette,
majd behabosította a kezét tusfüdővel, és megfordította, hogy megmossa
a hátát.

Ismét kihasználta az idejét, dörzsölte a hátát, erős kezével masszírozta

ki a fájdalmat a vállának izmaiból. Belehajolt, és minden csomó elolvadt
az ujjai kemény nyomása alatt. És amikor a férfi legördítette az öklét a
háta közepén, a nő a zuhanyfalhoz fektette a tenyerét, és biztos volt
benne, hogy a térde meg fog rogyni.

– Olyan jó érzés. Masszőr voltál egy másik életben?

– Nem. Csak szeretlek megérinteni.

Megragadta a fenekét, és finoman megszorította, masszírozva őket. A

mellbimbói megkeményedtek.

– Kell ezért külön fizetnem? – kérdezte.

– Később adhatsz borravalót.

A fenekét a férfi erekciójához dörgölte. – Azt hiszem, te vagy az,

akinek van egy kis borravalója a számomra.

Megfordította, és több tusfürdőt öntött a kezébe, összedörzsölte, majd

a mellére kente. – Azt hiszem, kicsit síkos leszel tőlem.

Felemelte a karját, zihálva az érzéstől, ahogy a férfi megmosta a

mellét. A férfi érintésére érzékeny mellbimbói fájtak. Megragadta a
zuhany fogantyúját, leöblítette, majd lehajolt, és a szájába vett egy kis
csúcsot, és erősen szívta, amíg a nő felnyögött örömében.

313.
 Aztán fogta a zuhanyt, és a lába közé irányította. A szeme
elkerekedett, és zihált.

– Szoktál ilyen módon elélvezni? Hallottam hogy a nők szokták ezt

csinálni.

Gonosz mosolyra húzódott a szája. – Természetesen. Nagyon hasznos,

ha sietek és orgazmusra van szükségem. – Elvette a zuhany fogantyúját,
és visszatette a helyére. – De miért akarnám ezt csinálni, amikor itt vagy,
hogy elélvezzek?

Átkarolta a derekát, és megcsókolta, nyelve belemerült, hogy

találkozzon az övével. Semmi másra nem tudott gondolni, csak szívének
dobbanására, bőrének melegére és testének feszességére, amitől mindig
egy kicsit megőrült. Tenyerét a férfi vállára fektette, és tartotta, míg a
férfi a lába közé csúsztatta a kezét, könnyed mozdulatokkal becézgetve,
felpörgötte izzó szükségét.

És amikor a férfi térdre rogyott, és szétfeszítette a lábait, a lány a

zuhanyfalnak dőlt és nézte. Víz zúdult le előtte és Coleon. Felemelte a
fejét, hogy ördögi mosolyt adjon neki, mielőtt rátapasztotta a puncijára.

Ó, Istenem, igen. Ez az, amit akart. Nyelve a csiklóját tapogatta, sima

és forró volt, és olyan gyorsan vitte a peremhez, hogy beleszédült. Gőz
szállt fel körülöttük, ahogy két ujját becsúsztatta a lányba, és dugta az
ujjaival, miközben szopta a csiklóját.

– Cole. Nem bírom sokáig.

Nem válaszolt, csak szívta, és tovább dugta az ujjaival, könyörtelenül

törekedett arra az orgazmusra, amelyet nem remélhetett visszatartani. A
lány feléje ívelt, és elengedett, és rekedtes kiáltást hallatott, ahogy
elment. A férfi tartotta őt, miközben meglovagolta a hullámokat, amik
egyre–egyre, és az édes gyönyör lüktetéseit küldte szét magjában. Amikor

314.
felkelt, megcsókolta, és hagyta, hogy a száján érezze az ízét. Megnyalta a
férfi ajkát, és mélyebb csókra vetette magát, majd ujjait a férfi merevsége
köré fonta, és addig simogatta, amíg az hangos nyögést nem hallatott.

Imádta a hangokat amiket kiadott a férfi, és szeretett örömet okozni

neki, mint ahogy kapni is. Leguggolt, a víz zuhogott a hátán, miközben
mindkét kezébe fogta a farkát, és ujjaival köréfogott, majd a puha fejét a
szájához emelte, és hátrahajtotta a fejét, hogy ránézzen. Heves
arckifejezéssel bámult le rá, ahogy a nő ajkai közé vette őt, és becsukta a
száját. Letérdelt a zuhanyzó padlójára, és előrenyomult, miközben a
szájába vette a férfi farkát.

– Istenem, – suttogta a férfi, majd a feje búbjára tette a kezét.

A lány a farkára összpontosított, nyelvével pöccintett a különböző

textúrákon, miközben mélyebben a szájába húzta. Sós íz ömlött a
nyelvére, amikor visszahúzódott, és tapogatta őket, nyelvével görgetve
becézgetve a férfit.

– Megölsz, Barackocska, – mondta, és a nő hümmögve ismét mélyen a

szájába vette, majd alányúlt, hogy megfogja a zacskóját, finoman
megszorítva őket, miközben előre–hátra mozgatni kezdte a száját.

– Igen, így, – mondta, és a kezével irányította Savannah mozdulatait.

– Szopj keményebben.

Imádta, ha a hangja eldurvult, amikor azokat a parancsokat adta neki,

amelyek megmondták neki, mit szeret. Ebbe beleremegett a puncija,
megfeszültek a mellbimbói, ahogy a férfi golyói is kemény csomókká
szorultak a kezében. Újra megszorította őket, és mélyen a torka hátsó
részébe vette a farkát, a másik kezével pedig megsimogatta, miközben
szopta.

315.
 – Ó, a francba, ettől el fogok menni. Keményebben, – mondta.

Megtette, megadta neki a szükséges szívást. És amikor mélyen a

szájába vette, és elment, a lány megfejte, lenyelt mindent, és megtartotta
őt, miközben az ajka között pihegett, remegett az orgazmusa erejétől.
Nekidőlt a falnak, hogy támaszt kapjon, és a lány lenyalta az utolsó
cseppet a farka hegyéről, majd felállt, és megcsókolta, ahogy Cole is
megcsókolta. A falhoz lökte, és felfalta az ajkait, és addig szopogatta a
nyelvét, amíg a lába el nem gyengült, és a csiklója megremegett a
szükségtől.

Mindketten megmosakodtak, Cole pedig kikapcsolta a zuhanyt.

Kiszálltak és megtörölköztek, majd Cole ágyba vitte.

– Remélem, nem vagy túl fáradt, mert még nem végeztem veled.

Savannah rámosolygott, és megfordult, széttárta a lábát. – Nem

vagyok túl fáradt.

– Jó. De rossz irányba nézel. – Bedobott egy párnát az ágy közepére. –

Menj a tetejére. Hátulról akarlak.

A vágy és a várakozás dagadó érzései töltötték el, ahogy a hasára

helyezkedett a párna tetején. Hallotta, hogy Cole feltépte az óvszer
csomagolását, majd a férfi rajta volt, benne, és a nő felemelkedett, és
hátranyomult a férfinak, miközben a puncija rátapadt a farkára.

– Bassza meg. Ez jó, – mondta, és Savannah fölé hajolt, hogy

megnyalja a nyakát.

Alányúlt, hogy megdörzsölje a csiklóját.

– Újra elélveztetlek, Barackocska. Utána beléd fogok élvezni.

Keményen.

316.
 Megborzongott, ahogy a férfi mélyen döfködte, majd kihúzódott, hogy
újra erőre kapjon benne, és minden alkalommal elviselhetetlen
édességgel simogatta a csiklóját. A nő egy újabb orgazmus felé ment, a
férfi mélyen a matracba nyomta, és Savanahh azt akarta, hogy kitartson.

– Keményebben, – mondta, és eltolta a kezét, hogy megdörzsölje a

csiklóját. – Fogd meg a csípőm és csináld durvábban.

Felhúzta a térdére, hogy jobban hozzáférjen, hogy támaszkodhasson,

és így kapaszkodni tudjon, és mélyebbre tudjon nyomulni benne. És
amikor lökött, a nő felkiáltott, és hidegrázás tört ki a testén. Ez a
kapcsolat közöttük intenzív, szinte elviselhetetlen volt. És amikor
megragadta a haját, és hátrarántotta a fejét, az csak fokozta az örömét.

– Az enyém vagy, Savannah. – Mélyebbre ment.

Ó Istenem. – Igen.

– Az enyém. – Ezúttal keményebben.

– Igen.

Amikor összetört, felsikoltott. Cole a lány csípőjébe markolt, és belé

temetkezett, miközben egy sor gyors lökéssel üvöltött az orgazmustól.
Lerogyott az ágyra, a férfi pedig vele ment, és mellé zuhant. Biztos volt
benne, hogy nem kap levegőt, legalábbis egy teljes percig. Amikor tehette,
az oldalára fordult, és kisöpörte a haját az arcából, hogy Colera
nézhessen.

A szeme nyitva volt–vagy legalábbis részben.

– Biztos vagyok benne, hogy meg akarsz ölni.

A nő nevetett. – Nem vagyok benne biztos, hogy ki akar megölni kit.

317.
 Csak annyi ideig ment el, hogy megszabaduljon az óvszertől, aztán
visszajött, lehúzta a huzatot, és felállította a párnákat az ágyra, a
mellkasához húzva a lányt.

– Nem olyan vagy, mint akiket eddig ismertem, Barackocska.

Köröket rajzolt a mellkasára. – Azt hiszem, ez egy bók.

Lágy csókot nyomott az ajkaira. – Ez azt jelenti, hogy te vagy a

legcsodálatosabb nő, akivel valaha találkoztam. Olyan szempontból
különleges vagy számomra, amit nem tudok megmagyarázni.

Megborzongott, annyira örült a bóknak.

Egy darabig mindketten csendben feküdtek. Elégedetten hallgatta a

férfi szívverésének hangját. Elég volt neki, hogy ott volt vele.

– Mit szólnál ahhoz, ha mi ketten összeköltöznénk?

Felpattant az ágyban. – Mi?

Az ajka felemelkedett. – Hallottál.

– Ez honnan jött?

– Ezen gondolkodtam egy ideje.

A lány elvigyorodott. – Igazán?

– Igen.

– És miért gondoltál rá?

Megvonta a vállát. – Sok időt töltünk együtt. Nyilvánvalóan… nagyon

kedveljük egymást. Kompatibilisek vagyunk.

A gyomra összerándult. Nincs szerelmi vallomás. Kedvelték egymást.

Kompatibilisek voltak. Mindazonáltal, amit az imént mondott, akár egy
lakótársát is kérhette volna. Vagy egy háziállatot. – Értem.

318.
 A férfi szembefordult vele. – Mi a baj?

Kikászálódott az ágyból, és felkapta a köntösét. – Semmi. Csak fáradt

vagyok. És holnap még sok dolgom lesz. Valószínűleg menned kellene.

Ő is kikelt az ágyból, és odament hozzá. Kezeit a vállára tette. –

Barackocska.

A lány hátrált. – Tényleg, Cole. Fáradt vagyok, és aludnom kell egy

kicsit.

– Ez azért van, amit mondtam. Arról, hogy költözzünk össze.

Megijedtél.

– Nem. Fáradt vagyok. Tényleg, menned kell.

– Maradni akarok ma este.

– Nem.

Egy percig tanulmányozta, majd bólintott. – Oké.

Felkapta a ruháit és felöltözött. Követte őt a nappaliba, és az ajtóhoz

kísérte. A férfi feléfordult.

– Akarsz róla beszélni? Ha nem tetszik az ötlet, hogy összeköltözzünk,

az rendben van. Maradhatnak a dolgok úgy, ahogy eddig.

Persze. Ahol barátok és kompatibilisek voltak. Visszaküzdötte a

könnyeit.

– Tényleg aludnom kell.

– Szóval holnap beszélünk.

– Persze.

Odahajolt, hogy adjon egy puszit, mire a lány elfordult. Ajka az

állkapcsát érte.

319.
 Látta a zavarodottságot és a fájdalmat az arcán, de most nem tudott
foglalkozni a problémáival. Nem, amikor percekre volt attól, hogy
szétessen.

– Majd holnap beszélünk.

A nő bólintott, és az ajtót tartotta. – Persze. Jó éjszakát.

A könnyek ömleni kezdtek, mielőtt teljesen becsukta volna az ajtót.

Hülye. Soha nem volt lányos, soha nem sírt az ilyen dolgokon. Soha
nem sírt egy férfi miatt, mert soha egyetlen férfi sem jelentett neki
semmit. Mostanáig. Megkérte, hogy költözzön hozzá. Ez óriási lépés volt.
Szóval nem volt romantikus, és nem mondtha, hogy szereti. Nagy ügy.

De mégis az volt.

Lehet, hogy valaki másnak a szavak nem jelentettek semmit. De

Savannah szerelmes volt belé. És ha ő nem így érez, akkor nem volt
értelme tovább menni. Ellenkező esetben csak jobban bántja magát, mint
most.

És most is nagyon fájt.

320.
 HUSZONEGY
SAVANNAH JOBBAN SZERETETT KITÉRNI. Számára mindig az vált
be, ha elkerülte minden személyes problémáját. Sajnos aznap reggel
találkozója volt a Traders tulajdonosával és természetesen a csapatnak is
edzése volt. Ami nem jelenti azt, hogy belefut Coleba. Valójában ügyesen
elkerülte a véletlen találkozásokat olyanokkal, akikkel nem akart
találkozni. Szóval, amikor a megbeszélés után kifelé tartott, a csapat még
mindig a pályán edzett.
– Hé, kislány, te mit keresel itt? – A fenébe, ez Elizabeth. A legszebb
mosolyát öltötte magára.
– Szia. Találkozom volt McNeevel.
– Ó, biztos szórakoztató volt.
– Mindig az. Nos, nekem most mennem kell. – Liz erre értetlenül
ráncolta a homlokát.
– Van még valamilyen megbeszélésed?
– Öö, igazából nincs.
– Remek, menjünk és igyunk meg egy kávét. És talán mellé együnk
egy muffint vagy egy pogácsát. Éhen halok. Ma reggel korán volt egy
megbeszélésem és nem tudtam reggelizni sem.
Karon fogta Savannaht és levitte a folyosón.
– Gavin a városban van egy csomó hazai meccs miatt és én
felcseréltem a kaját a szexre. De lehet ezért hibáztatni?
– Egyáltalán nem.
Talán egy kis reggeli és beszélgetés eltereli a figyelmét Coleról. És
legalább kijuthat ebből az épületből, minél messzebb a férfitól. Egy közeli
kávézóba mentek, ahol Savannah rendelt egy csésze kávét és egy áfonyás
muffint. Liz pedig egy pogácsa mellett döntött.

321.
 – Biztos vagyok benne, hogy örülsz, hogy Gavin itt van, - mondta neki
Savannah. Liz a szájába nyomott egy pogácsát, rágott, nyögdécselt és
nyelt, ezután szólalt meg.
– Csak szimplán boldog vagyok, hogy itt van. – mosolygott rá
Elizabeth. – Nem kapok belőle sokat az idény alatt, ami egyébként
rohadtul sokáig tart. Százhatvankét meccs? Melyik kibaszott idióta találta
ezt ki?
Savannah nevetett.
– Valaki olyan, akinek nincs felesége, vagy egy olyan, akinek olyan
felesége van, akit ki nem állhat.
– Ámen. Szegény Gavin. Valószínűleg utálja a hazai időszakokat, tuti
kifárasztom.
– Komolyan kétlem, hogy utálná ezt a részét.
– Oké, igazad van. Nem utálja. És ha már a szexről beszélünk, hogy
állnak a dolgok közted és ó-az-én-ultra-dögös-ügyfelem-között?
Savannah szíve összeszorult. Megvonta a vállát. – Jól, azt hiszem.
Liz megint a homlokát ráncolta. – Óóó, mi a baj?
– Semmi.
A muffinját turkálta. – A dolgok remekül mennek.
– Említettem már, hogy kiváló a mellébeszélősmérőkém? Áruld el, mi
történt.
Elferdíthetné a dolgot, kitalálhatna valamit, de Liz addig erőltetné,
amíg be nem adja a derekát, így akár el is kerülheti ezt az összecsapást. –
Megkérdezte, hogy össze akarok-e vele költözni.
Liz erre felvonta a szemöldökét. – És ez rossz?
– Nem, de azt mondta, azért, mert kedveljük egymást és összeillünk.
Liz letette a csészéjét. – Na ne szívass. Nem tette meg.
– De igen.

322.
 – Mi a fenének néz téged? Egy cocker spánielnek? – Hagyd csak Lizre,
hogy jobb kedvre derítsen.
– Nem tudom. Nem hiszem, hogy jól reagáltam. Megkértem, hogy
menjen el.
– A pokolba is, én tuti szétrúgtam volna a seggét. Mi baja van ennek
az embernek?
Liz szemébe nézett.
– Valószínűleg fél elmondani, hogy mit érez. Vagy talán nem ugyanazt
érzi, amit én.
– Miért, te mit érzel?
Savannah sóhajtott. – Őrülten szerelmes vagyok belé. És ez megrémít.
– Miért rémít meg?
– Jól tudod. Szándékosan úgy alakítottam ki az életemet, hogy
egyedül legyek, hogy ne bántsanak meg.
Liz erre csak legyinett. – Igen, igen. És ez bevált?
– Nem igazán. Tudod, nem úgy terveztem, hogy beleszeretek Coleba.
Teljesen véletlenül történt.
Liz horkantott. – Általában így szokott lenni. Drágám, a szerelmet
nem lehet irányítani. Elvakít. Az számít, hogy mit kezdesz vele, ha
megtörténik. Elmondtad neki, hogy mit érzel?
Savannah szemei hatalmasra nyíltak. – Istenem, dehogy.
– Szóval, látnoknak kéne lennie. Talán azért nem meri elmondani
neked, hogy mit érez, mert azt hiszi, hogy te nem érzel ugyanúgy.
Savannah az asztalra helyezte a kezét és Lizre meredt.
– Egek, erre még sosem gondoltam.
– Szeretném mindkettőtök fejét összeütni. De különösen az övét, a
férfiak néha akkora faszfejek. Igazából szinte mindig.
– Kérlek, ne mondj neki semmit. Majd én elintézem.

323.
 Liz vállat vont és felvette a kávéját. – Ahogy akarod, hallgatok, mint a
sír.

∞
COLENAK BORZALMASAN TELT EZ A NÉHÁNY NAP EDZÉS és
még pocsékabb volt a vasárnapi meccs. Az sem segített, hogy ma
idegenben játszottak, pedig még annyira messze sem mentek, mert
Kansas City ellen játszottak. Még mindig nem volt hazai közönségük.
Nem mintha ez bármit is számított volna. Az egész csapat szarul játszott,
úgyhogy még csak nem írhatta a saját számlájára sem, hogy ő lett volna
az oka. És veszítettek. Két rohadt ponttal. Egy ilyen vereséget csak úgy
tudsz elfogadni, ha továbblépsz. De veszíteni egy ilyen szoros meccsnél,
elég szívás. Ehhez még párosul, hogy öt napja nem beszélt Savannahval.
Nem látta sem az edzésen, sem a meccsen. Korábban még arról beszéltek,
hogy ideutazik Kansas Citybe, hogy megnézze a meccset.
Néhányszor próbálta felhívni, de nem válaszolt sem a hívásaira, sem
az sms-ekre. És amikor elment hozzá, a kocsija nem volt ott és nem is
nyitott neki ajtót.
A nő rohadt jól elkerülte, ami megnehezítette, hogy rájöjjön, mi a
szart is csinált rosszul. Így aztán elég pocsék hangulatban volt, amikor a
meccs utáni sajtóinterjúkra került sor.
– Cole, megint olyan érzés, mint a régi szép időkben az, hogy
elveszítettétek a meccset?
– Hé, Cole, vállalod a személyes felelősséget a mai vereségért?
– Riley, úgy érzed, hogy megint visszatért az átok, hogy elvesztetted a
meccset?
– Mi van azzal a három eladott passzal?
Legszívesebben mindet elküldte volna a picsába, szart enni és
haljanak meg. Ehelyett az ajkába harapott és őszintén válaszolt a
kérdéseikre. Rosszul játszott és úgy érezte, hogy cserbenhagyta a
324.
csapatát, de jövő héten keményebben fog dolgozni és jobban fog
teljesíteni. Amikor rájöttek, hogy nem kapja be a csalit, továbbálltak,
hogy egy másik szerencsétlen balekot piszkáljanak, akinek szintén pocsék
napja volt. Legalább egy barátságos arc várta az öltöző előtt. Liz azonban
nem tűnt túl barátságosnak.
– Igen, tudom, - szólalt, meg amikor a nő elsétált vele az alagúton. –
Ma szarul játszottam.
– Ez egy rossz meccs volt. Jövő héten jobban teljesítesz.
– Úgy lesz.
A nő megállt és szembefordult vele. – Savannahról akarok beszélni
veled.
– Mi van vele? Jól van?
– Jól, de te egy seggfej vagy.
Oké, talán a nő beszélt Savannahval és így talán kap egy kis
betekintést, hogy mi a fene folyik itt. – Mit tettem?
– Ó, ugyan már. Menjünk és igyunk valamit. Van még pár órád,
mielőtt el kell menned.
A kocsijához vezette Liz és elvitte pár háztömbnyire egy étteremhez. A
bárban foglaltak egy asztalt és italokat rendeltek.
– Szóval beszéltél vele? – kérdezte Cole, amint megkapták az italokat.
– Mi a fene bajod van? – kérdezett vissza, Liz.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz.
– Egyáltalán nem is kellene veled beszélnem. Megígértem
Savannahnak, hogy nem fogok. De nyilvánvaló, hogy szükséged van egy
kis oktatásra, hogyan is kell a nőkkel beszélni.
Erre a szemeit forgatta. – Nekem úgy tűnik, hogy a segítséged nélkül
is jól elboldogultam.
– Te kérted meg, hogy költözzön hozzád.
– Ezt ő mondta neked?

325.
 – Igen, és hogyan kérted meg?
A férfi a homlokát ráncolta. – Hogy mi?
– Elmondtad neki, hogy mit érzel iránta?
– Miért mit? Nem emlékszem pontosan, mit mondtam neki.
– Abból, amit én értettem, olyan volt, mintha meghívtad volna az
egyik fogadott testvéredet, hogy legyen a szobatársad.
Értetlenül bámult rá. – Egyáltalán nem így volt.
– Nem?
A nő megkeverte az italát. – Talán el kéne gondolkodnod rajta és
átértékelni mit is érzel iránta.
– Tudom, hogy mit érzek iránta.
– Tényleg? És mit?
– Én...
Megint a homlokát ráncolta. – Semmi közöd hozzá. Ez csak rám és
Savannahra tartozik.
– Elmondtad neki, hogy mit érzel?
– Hát...
Gondolkozott rajta, átgondolta, mit is mondott aznap este. Arról, hogy
mennyire összeillenek. Hogy mennyire tetszik neki. Nem volt képes
kimondani a szavakat, arról nem, hogy valójában mit is érez. A torkán
akadtak...Mégis hogy hangozhatott ez a nő számára.
– A fenébe.
– Pontosan.
– Azt hittem, tudja, mit érzek.
– És ezt honnan tudná?
A férfi beletúrt a hajába. – Bassza meg!
– Mesélt neked a gyerekkoráról, ugye?
– Igen és, ami a legjobban megrémíti, az az, ha valaki nincs mellette.
Valaki, aki nem szereti őt.

326.
 – Most már látom érted. Talán van még remény számodra, te idióta.
Cole kifizette a számlát, majd felálltak, hogy távozzanak. Odament
Lizhez és megfogta a kezét. – Köszönöm. Szükségem volt rá, hogy ezt
halljam. Most meg kell keresnem őt és elmondani neki, hogy mit érzek.
Szeretem őt, Liz.
– Ó, te buta. Mindjárt könnybe lábad a szemem, pedig nincs rajtam
vízálló szempillaspirál.
A férfi felnevetett. – Bocsánat.
– Visszaviszlek. Aztán menj és tedd boldoggá a nődet.

327.
 HUSZONKETTŐ
SAVANNAH VÉGÜL ELÉG SOKÁIG HALOGATTA A DOLGOT. Soha
nem volt gyáva és most sem akart az lenni. Beszélnie kellett Colelal és el
kellett neki mondania, hogy mit érez. A férfi megtette az első lépést azzal,
hogy javasolta, költözzenek össze. Nem adta meg neki az egész ó-
szeretlek-szívek-virágok maszlagot, de akkor mi van? Ő mit tett? Arra
koncentrált, hogy mit nem tett, ahelyett, amit megtett. Csodálatos lépést
tett egy elkötelezett kapcsolatt felé.
Savannah rontotta el az egészet. Neki kellene csodálatos
kommunikácós készséggel rendelkeznie, ahelyett, hogy megbeszélte
volna a dolgokat, érzelmileg elragadtatta magát, bezárkózott és
kihajította a férfit. Most neki kellett helyrehoznia. Ha a férfi ezekután
nem akart vele továbblépni, hát legyen. Legalább kiteríti az asztalra a
lapjait. Akkor legalább nyugodt szívvel távozhat. Meg akarta hívni ma
este Colet, tudta, hogy ma korábban edzése volt, de amennyire tudta más
programja nem volt este.
Már egy hete lapított, nem válaszolt a hívásaira, túlságosan félt
beszélni vele, vagy találkozni vele, sőt túlságosan félt, hogy a férfi nem
ugyanazt érzi, amit ő. De hiányzott neki. És tudnia kellett. Így vagy úgy,
de tudnia kellett. Felvette a telefont, rábámult és fejben megfogalmazta,
mit fog mondani.
A kudarcban nem volt nagy tapasztalata, kivéve a másik oldalon, ahol
az ügyfeleit segítette. Sokukat segítette át a kudarcokon, megtanította
őket, hogy erősebben jöjjenek ki belőle. Ezen az oldalon állni megalázó
volt. Fájt a kudarc, legszívesebben össszegömbölyödött volna és nem is
próbálkozott volna. Egész életében keményen dolgozott azért, hogy
sikeres legyen és az is volt. Nem botlott meg – egyszer sem.
Céljai voltak és mindegyiket teljesítette, mert elhatározta, hogy
egyedül fog boldogulni, és soha többé nem fog függni senkitől. De
328.
valakitől mégis függött most – Coletól. A szívét a férfi kezébe tette és
csalódást okozott neki. Ezt csinálták az emberek. Megpróbálták, de
gyakran csalódtak azokban, akiket a legjobban szerettek. Ezt az anyjától
tanulta meg, ezért egész életében kerülte, hogy kitegye ennek a szívét.
Cole valószínűleg megint csalódást fog okozni. Hajlandó vállalni ezt a
kockázatot?
Képes együttélni a szívfájdalom lehetőségével? Vagy egy olyan
tökéletes férfit kerget a fejében, aki egyszerűen nem is létezik?
Ez bármelyik férfinak túl nagy nyomás lenne. Talán itt volt az ideje,
hogy elfogadja olyannak, amilyen – egy csodálatos férfi hibákkal, ahogy
neki is voltak hibái.
Mély lélegzetet vett. – Már nem vagy gyerek, Savannah. Ideje
felnőnöd és kockázatot vállalni a szerelemért.
Felemelte az ujját, hogy megnyomja a telefon gombjait, aztán
felugrott, amikor megszólalt a kezében a készülék. Cole hívta. Felvette
neki.
– Igen?
– Szia, felvetted. – Bűntudat öntötte el.
– Igen, sajnálom, hogy nem hívtalak vissza korábban.
– Otthon vagy? – A gyomra összeszorult.
– Igen, át tudsz jönni? Szeretnék veled beszélni.
– Igazából az ajtód előtt állok.
– Tényleg?
– Igen.
Az ajtóhoz sietett és beengedte. A küszöbén állt, olyan gyönyörűen,
szexin és emberien nézett, hogy legszívesebben a karjába vetette volna
magát és könyörgött volna neki, hogy felejtse el a múlt heti
beszélgetésüket. Ehelyett inkább kinyomta a telefont. – Szóval itt vagy.

329.
 – Szinte minden nap itt voltam, amikor a városban voltam. Többször
is. Te nem voltál sehol. Nem nyitottál ajtót.
– Megbeszéléseken voltam. Egy új ügyfelet bíztak rám.
– És kerültél.
– Így van. Gyere be. – Savannah becsukta a férfi mögött az ajtót. Csak
állt ott és nem ment beljebb a nappaliba, mintha meghívóra várna. Nos,
ez elég kínos és kényelmetlen. – Foglalj helyet, Cole.
– Csak, ha mellém ülsz.
– Iszol valamit?
– Nem, csak beszélgetni akarok veled.
– Rendben.
Leült a kanapéra, Cole pedig odajött és leült mellé. Nagyot nyelt,
kiszáradt a torka. Annyi gondolat kavargott a fejében, annyi mindent
akart mondani, de összekuszálódtak az elméjében. Le kellett volna írnia
őket, vázlatot készítenie, hogy lépésről lépésre végigmehessen rajtuk.
Cole megfogta a kezét. – Bunkó voltam.
Savannah erre elkapta a fejét. – Mi?
– Hadd kezdjem újra. Amikor először találkoztunk, bunkó voltam. Te
megváltoztattál. Megtanítottál másképp gondolkodni, megtanultam
megállni, mielőtt az első dolgot, ami eszembe jutott, kirobbantottam
volna, ami általában olyasmi volt, ami csak rólam szólt, arról mit érzek és
mit akarok. Sokat tanultam ebből, tudod?
A férfira mosolygott. – Igen, tudom. Az elmúlt hónapokban láttam
ennek a bizonyítékát. Csodálatos munkát végeztél.
– Köszönöm. De nem azért vagyok itt, hogy erről beszéljünk, azon
kívül, hogy megköszönjem, hogy türelmes voltál, amikor tudom, hogy
nem volt könnyű velem.
– Nem voltál olyan gáz, mint amennyire szeretnéd hinni.

330.
 – A szívemre vettem ezeket a leckéket. És az út során megszoktam,
hogy az életemben vagy. Te voltál a gerince annak az embernek, akivé
váltam, aki mindig is akartam lenni. És azt hiszem, önelégült lettem,
mindig azt feltételeztem, hogy csak ott leszel és velem akarsz lenni.
Tényleg vele akart lenni. De ez a férfi pillanata volt, hogy beszéljen,
ezért hagyta. – Amit akkor este mondtam, amikor megkértelek, hogy
költözz hozzám – azt meggondolatlanul tettem. Nem voltam felkészülve
rá, hogy elmondjam, mit érzek irántad valójában és teljesen rosszul jött
ki belőlem. Tudtam, hogy azt akarom, hogy velem legyél, de nem jól
fejeztem ki.
– Nem értem.
– Tudom. Együtt dolgoztunk azon, hogy világosan fogalmazzak, hogy
a sajtó ne értelmezzen félre. És amikor életem legfontosabb
beszélgetéséről van szó, mindent elszúrok.
Megsimogatta az ujját, hogy elterelje a figyelmét. Az érzéstől
végigfutott a borzongás a karján. Erősen küzdött, hogy arra
koncentráljon, amit a férfi mondd, de csak arra tudott gondolni, hogy
mennyire hiányzott neki az érintése, a közelében lenni és mennyire fájt,
hogy külön vannak, hogy ez a távolság köztük van. És szüksége volt rá,
hogy a férfi is tudja ezt.
– Szeretlek, Savannah. – Ez felkeltette a figyelmét, a tekintete a férfira
siklott.
– Tényleg?
– Igen. Gondolod, hogy megkérnék valakit, akit nem szeretek, hogy
költözzön hozzám?
– Nem tudom. Nem tudtam, hogy mit érzel irántam. Azt mondtad,
hogy kedvelsz és összeillünk.
Cole a halántékát masszírozta. – Igen, azt. Ahogy mondtam, egy
seggfej voltam. Meg voltam rémülve. Még soha nem mondtam nőnek,

331.
hogy szeretem. És amikor eljött az ideje, hogy kimondjam, elszúrtam.
Sajnálom.
Savannah közelebb húzódott és megsimogatta a férfi állát. – Semmi
baj. Én sem kezeltem jobban, mint te. Kételkedtem abban, hogy mit érzel
irántam és én is megijedtem. Így ahelyett, hogy elmondtam volna, mit
érzek, kirúgtalak. Ahelyett, hogy beszélgetést kezdeményeztem volna,
elmenekültem és elbújtam előled.
Cole megfogta a kezét. – Szerelmes vagyok beléd. Nem veszem
félvállról ezeket a szavakat, Barackocska. És a szerelemmel együttjár az
elkötelezettség is. Én mindig itt leszek neked. Nem megyek sehova. Soha
nem foglak elhagyni.
A szavai beléivódtak. A szíve olyan érzelemáradattól virágzott ki, hogy
azt hitte, szétrobban. És rájött, hogy a férfinak is szüksége van rá, hogy
ezt hallja tőle. – Én is szeretlek, Cole. Már egy ideje szeretlek. Szégyellem
bevallani, hogy túlságosan féltem elmondani neked, mert nem tudtam,
mit is érzel.
A férfi ajkai mosolyra görbültek. – Nos, már tudod. Átkozottul örülök,
hogy kimondtad. Attól féltem, hogy te nem érzel így, hogy azt mondom
majd, hogy szeretlek, te pedig megveregeted a vállamat és azt feleled,
hogy „ez milyen kedves” és, hogy mindig barátok maradunk.
Savannah ezen nevetett, majd az ölébe mászott. – Reméltem, hogy
tudod, mit érzek.
– Én is reméltem, hogy tudod, mit érzek.
Most a férfin volt a sor, hogy nevessen. – Jézusom, mekkora zűrzavar
volt köztünk. Azt hiszem dolgoznunk kell a kommunikációs
készségeinken.
– Igen, igazad lehet.
– Mindig is jó tanár voltál. Bízom benned, hogy segítesz nekem ebben
is. Megígérem, hogy minden nap elmondom, hogy szeretlek.

332.
 – Én majd jobban igyekszem, hogy mindig kimondjam mit érzek.
Bevallom, elég jó vagyok abban, hogy megmondjam másoknak, hogyan
éljék az életüket, de abban már nem, hogy a sajátommal foglalkozzak.
Sok hibát követtem el, úgyhogy szükségem lesz a segítségedre.
– Mindig itt leszek, hogy segítsek.
Lehajolt és megcsókolta. A férfi átkarolta és a kanapéra fektette, addig
mélyítette a csókot, amíg a feje már teljesen zúgott a szerelemtől, a teste
pedig a vágyakozástól. Amikor a férfi a melléhez nyúlt, a nő a saját
kezével fedte be, ott tartotta, hagyta, hogy a férfi érezze a szíve szapora
dobbanását. Amikor a férfi felemelte a kezét, a nő kifakadt.
– Akarod tudni, hogy mit érzek most?
Cole felhúzta a szoknyáját és a kezét a bugyijára tette, a punciját
ingerelve ezzel.
– Nedves vagy. Nem vagyok látnok, de elég jól tudom, mit érzel.
Savannah a férfi arcát nézte, képtelen volt felfogni, hogy ez a
rendkívüli férfi szereti őt. – És mit fogsz tenni ellene?
Cole az ujjait a selyem alá csúsztatta és addig dörzsölte sajgó húsát,
addig ingerelte, amíg már zihált. – A csúcsra juttatlak, Barackocska.
Aztán beléd csúsztatom a farkamat és szeretkezni fogok veled, hogy újra
elélvezz.
Savannah mosolygott. – Tetszik ez az ötlet.
A férfi kezének simult. Cole levette a bugyiját, az ujjait belé csúsztatta
és a hüvelykjével megdörzsölte a csiklóját. Lecsúszott a kanapéról, térdre
ereszkedett és a nő lábait a vállára tette. Szájával a puncijára tapadt, és
megnyalta, a nyelvének forrósága és nedvessége egészen az őrület
határáig vitte. Savannah felkönyökölt és figyelte, ahogy a férfi a nyelvével
izgatja és szopogatja a csiklóját. Az érzés spirálként keringett benne, amíg
már nem tudta visszatartani. És amikor elélvezett, találkozott a
tekintetük és hagyta, hogy a férfi nézze, ahogy felszabadul. Közben a férfi

333.
felé ívelt, amíg a hullám átcsapott rajta és amikor a lüktetés alábbhagyott,
a férfi felállt, megnyalta az ajkát, rámosolygott, majd lerúgta a cipőjét és a
nadrágját a földre lökte. Felkapott egy óvszert, majd helyet foglalt a
kanapén és magához húzta a nőt.
– Te vagy a legszexibb nő, akit valaha ismertem, - szólalt meg, közben
feltola a szoknyáját a csípője fölé. Savannah a punciját a férfi farka felé
ringatta.
– Mindig is szexinek éreztem magam miattad.
Kivette a férfi kezéből az óvszert és feltépte, ezután felhúzta Cole
merev farkára. – Olyan dolgokra késztetsz, amiket még sosem tettem.
– Mint például szexelni a családom bárja mellett?
Savannah nevetett, majd felemelkedett és rácsúszott a férfi farkára,
zihálva, attól, ahogy kitöltötte őt. – Igen.
Cole megragadta a fenekét és széttárta, ahogy a farkát mélyen
beletemette. Kigombolta a blúzát és kicsatolta a melltartóját, így
kiszabadítva a melleit. A férfi szemei félig lecsukódtak, ahogy a kezébe
vette a melleit és a mellbimbóival incselkedett, miközben Cole benne volt.
– Fogalmad sincs, mennyire szeretem látni, ahogy játszol a
mellbimbóiddal.
– Van mit felfedeznünk egymásba, nem igaz? – nyögte a nő, ahogy a
férfi előre-hátra ringatózott.
Cole mélyen eltemetkezett a nőbe, aki lüktetett, a csiklója a férfihoz
dörzsölődött. A mellbimbóit csipkedte, ezáltal érzéseket küldve az
idegvégződéseibe. A férfi átfogta a tarkóját és magához húzta, hogy egy
bizsergető csókot adjon neki, amitől az egész teste sajgott. A másik
kezével a fenekét szorította és addig dörgölőzött hozzá, amíg a nő meg
nem érezte az orgazmusa rezdüléseit. Savannah a férfi ajkaihoz simulva
nyögdécselt. – Gyerünk, Barackocska. Élvezz el a farkamon, hogy én is
szárnyalhassak.

334.
 A szavai mindig megrengették a világát és őt is szárnyalásra
bátorították. És ahogy a férfi megragadta a fenekét és felemelkedett
hozzá, a nő megtört és az orgazmusa miatt a férfi szájába nyögött. Cole is
vele tartott és a nevét nyögte, miközben többször felfelé pumpált,
mindketten remegtek és egymást fogták, ahogy a világuk darabokra tört.
A férfi megsimogatta a hátát és kiszabadította a blúzából, melltartójából.
Sokkal jobban szerette a csupasz bőrén Cole simogatását.
– Látod, mennyivel könnyebb lesz ez, ha együtt élünk? – mondta
később, amikor bemásztak az ágyba. – Egyikünknek jelenleg mindig fel
kell kelnie és másnap hazamennie. Én sokkal szívesebben lennék már
veled otthon.
– Melyik lakásunkban szeretnél élni?
– Hát, ott van a te házad, aminek több értelme lenne, mint az én
lakásomnak.
– Ez igaz.
– De igazából arra gondoltam, hogy talán egy nagyobb házat akarunk
venni.
Savannah erre felvonta a szemöldökét. – Tényleg? És miért?
– Hát, mert előbb-utóbb össze akarunk házasodni és gyerekeink
lesznek.
A nő csak nézett rá. A férfi szünetet tartott. – Sürgetlek. Vagy épp a
frászt hoztam rád. Előbb nem ártana megkérni a kezed, vagy valami
ilyesmi, nem? Sosem tudom jól csinálni. Vagy inkább lassan haladjunk?
A nő a fejét rázta és már nem félt. – Nem, jól csinálod. És nekem jó,
ha lassan, lépésről lépésre haladunk. Ami egy nagyobb ház kezdésnek.
Savannah a férfinak dőlt, hallgatta a férfi erős szívverését, miközben
összebújtak. Lehet, hogy nem mondott mindent jól és lehet, hogy nem
mindent a megfelelő módon csinált, de a férfi az övé volt és a nő a férfié,
így mindent együtt fognak kitalálni. Mert most már tudta, hogy

335.
mindketten hosszú távra terveznek és, hogy a férfi mindig ott lesz
mellette, bármi történjék is. És ez az, ami igazán számít.

336.
Köszönjük, hogy végigkísértétek velünk Savannah és Cole történetét, reméljük a
következő köteteknél is velünk tartotok és annyi örömötök lelitek bennük, mint
amennyire mi szeretjük nektek elkészíteni!

Dee és Lara

deeyoobooks.hu

337.