JACI BURTON

A tökéletes játék

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013

Mick Riley arcán és karján kövér izzadságcseppek gördültek végig. Az éppen elszenvedett
pályaedzés jól megdolgoztatta amúgy is imádni való fenekét. Nekidőlt az öltöző falának, de
még a hűvös tégla és a kezében lévő jéghideg víz sem tudott enyhülést hozni felhevült
testének. Forró volt, és izzadt, mint a ló. Ma annyiszor ugrottak rá és döngölték földbe, hogy
a pálya talajának körülbelül felét biztosan megforgatta a szájában legalább egyszer. Totál
kimerült, és egyáltalán nem volt semmi kedve az esti bulihoz. Csak egy hideg zuhanyt szere-
tett volna, aztán hazamenni, és rendelni egy pizzát. Ehelyett szmokingban és ötvendolláros
1 bálteremben töltse az est hátralévő részét a
mosollyal az arcán kell megjelennie, hogy egy
csapat többi tagjával, a San Francisco Sabersszel, a Nemzeti Futball Ligából. Ott lesznek a
fotósok, a tévékamerák, és valószínűleg egy szekérderék nő is, akik majd mind rajta akarnak
csüngeni.
Évekkel ezelőtt még ez lett volna neki az est fénypontja.
De már nem.
Mikor lett elege ebből az egészből? A fenébe is, mikor öregedett meg?
Lehúzta magáról a mezét, és hanyagul a padlóra dobta, majd kibújt a hatalmas
vállvédőkből is. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Megragadott egy törülközőt, és letörölte
arcáról az izzadságot. Kifűzte a nadrágját, magára locsolta a kulacsá
ban maradt vizet, majd a mosdó felé vette az irányt, hogy újratöltse.
És ekkor hallotta meg az öltözőn kívülről beszűrődő hangot. Egy nő hangját.
Mi a fenét csinál egy nő idelent? Hirtelen kitárta az ajtót. Egy gyönyörű szőke nőt látott
pár méterre a folyosón, ahogy magában motyogva tétován toporog. Uhh, ember, nem semmi
látvány volt, a combjára feszülő elegáns miniszoknyában, a tűsarkújában, amely kiemelte
csodás lábát, és a hófehér blúzban, feltűzött hajjal. Finom és csinos - és ez beindította a férfi
mocskos fantáziáját.
- Balra kellett fordulnom. És emlékszem, hogy balra is fordultam. Te ostoba, most itt
fogsz bolyongani ebben a barlang- rendszerben életed végéig, és még ki is rúgnak.
A férfi nekidőlt az ajtófélfának, és úgy figyelte, ahogy a nő a magas sarkújával, a padlón
7
kopogtatva a nyakát nyújtogatja a hosszú folyosó felé, és tovább motyog.
- Amúgy is, hol a fenében van az iroda? Nem lehet az istenverte alagsorban.
- Nem, errefelé van.
A nő megpördült, láthatóan kínosan érezte magát, hogy rajtakapták, amint magában
beszél. Egy rövid másodpercre-tágra nyitotta szemét, aztán elindult a férfi felé. - Ó, hála is-
tennek, egy élő ember. Tudna nekem segíteni, kérem? Totál eltévedtem.
- Természetesen. Az igazgatói irodát keresi?
 - Igen.
A nő megállt előtte, és olyan átkozottul jó illata volt - mint a tavasz és az omlós vajas
piskóta, vagy valami ilyesmi -, hogy a férfi már kellemetlenül érezte magát, mert az ziher,
hogy neki közel sem volt ilyen vonzó az illata.
- Forduljon jobbra, aztán a következő folyosón menjen balra. Ott megtalálja a liftet.
Nyomja be a legfelső emelet gombját. Miután kiszállt, forduljon megint balra, és sétáljon a
folyosó végéig. Ott lesz az igazgatói iroda.
A nő egy pillanatig vizsgálgatta, majd szélesen rámosolygott. - Maga az én megmentőm.
Már attól féltem, hogy életem végig itt maradok elveszve, és sosem fogom aláíratni ezeket a
szerződéseket. Rohannom kell. Köszönöm!
Ezzel megfordult, és a férfi figyelte, ahogy gyakorlatilag végigsprintel a folyosón - habár
sosem értette a nők azon képességét, miként tudnak ilyen cipellőkben szaladni. Most is csak
értetlenkedve bámult.
A nő persze szép volt, de nem a férfi által megszokott értelemben. Nem volt
agyonsminkelve, szóval a szépsége természetes volt. Nem az a fajta volt, mint akikre
általában hajtott. És talán épp ez tetszett benne neki.
És még bemutatkozni is elfelejtett. Vagy megkérdezni a nevét.
Kár, mert megesküdött volna, hogy volt köztük valamilyen szikra.
Bár ki tudja. Lehet, hogy csak a képzelete játszadozott vele. Kéne már egy jó adag hideg
víz, hogy végre lehűthesse a testét. Elég volt a hőségből mára.
Visszament, becsukta maga mögött az ajtót, majd felkapott egy törülközőt, és a zuhanyzók
felé vette az irányt.

A rongyrázós esték közül sikerült Tarának kikapnia ezt a nagyszerűt. Ami szerencse, mert
ez sok újat is hozhat neki, és a Buli kibulizó cégnek igazán sok megbízásra van szüksége -
annyira, amennyit csak szerezni lehet.
A San Francisco Sabers nyári partijának rendezvényszervezését megkaparintani nagyon
szerencsés húzásnak számított. A tulajdonos asszisztense attól a cégtől kapta meg Tara
névjegykártyáját, amelyik a csapat összejöveteleit általában

8
 szervezte, mert ők történetesen annyira be voltak táblázva, hogy nem értek rá ezen a
napon.
Majdnem négy hónap megállás nélküli munkájába került, de ahogy Tara körbenézett a
bálteremben, elégedetten bólintott. Megcsinálták! A csillogó, de nem hivalkodó NFL-es csa-
patdekorációtól kezdve, a fantasztikus ételeken és bárpultokon át a hihetetlen zenekarig
bezárólag tökéletes volt minden, és láthatóan mindenki nagyon jól érezte magát.
Tara elvegyült a tömegben, és a fülébe dugott apró fülhallgatón keresztül pillanatok alatt
eljutott hozzá, ha valahol gond adódott. Válaszolni tudott bármely felmerülő kérdésre, vagy
segítséget hívott, ha valakinek szüksége volt rá. Szerencsére az összes gond aprócska volt
csupán. Továbbá figyelemmel kísérte a bárpultok raktárkészletét, egyeztetett az
étkeztetőkkel, hogy minden fogás meleg és bőséges legyen, és összevissza kószált a
tömegben. Senki sem panaszkodott, és az őt körülvevő mosolygós arcok mind-mind arról
tanúskodtak, hogy a vendégek azzal foglalkoztak, amivel kellett: a futballal - és hogy jól
érezzék magukat. Innentől kezdve a rendezvényszervező fellélegezhetett: szimplán csak
figyelnie kellett.
A zenekar nagyon ütős volt, a táncparketten hömpölygött a tömeg. A média képviselői is
jelen voltak, készítettek fotókat a sztárjátékosokról, interjúkat az edzőkkel, és aznap éjjel
először, Tara megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy nekidőlt a padlótól mennyezetig érő
üvegablaknak, amely elé tárta a város csodálatos, éjszakai látképét.
- Miért nem táncol maga is a többiekkel?
Az elé lépő kétméteres, szmokingos férfira emelte a tekintetét. Jól megtermett volt, és
csodálatos. Fekete haj, szúrós, kék szemek; egyből tudta, ki ő - Mick Riley, a San Francisco
sztárhátvédje, az ő korábbi megmentője - neki köszönhető, hogy megtalálta az irodát.
Annyira zavarban volt, miután eltévedt a csapatedzés épületének alagsorában, hogy le sem
esett neki, ki volt a segítőkész úriember, amíg fel nem ért a lifttel a legfelső emeletre. Na, jó,
lehet, hogy nemcsak zavarban volt, hanem kissé el is akadt a szava. De hát kinek ne akadna
el, ha egyszer csak szembetalálja magát egy félmeztelen, izzadságtól fénylő testű, hatalmas,
termetes izomkolosz- szussal? Isten ajándéka a nőnek. Te jó ég, milyen szexi volt! Sajnos,
akkor mindössze annyira volt képes, hogy útbaigazítást kérjen tőle.
Világéletében élhetetlen volt, hiába.
De aztán magához tért, és rájött, kivel is beszélt.
Mick Riley-val. Azzal a bizonyos Mick Riley-val. Mindenki, aki itt élt, tudta, ki ő. Sőt
mindenki, aki futballt nézett, akárhol élt a Földön. A szerződéseinek megfelelően minden
csatornán látható volt az Államokban, és valószínűleg a tengerentúlon is, különféle
termékeket reklámozva, a dezodoroktól a szerszámgépekig. Egy valódi ikon volt, az amerikai
sikertörténet megtestesítője. És baromi jól nézett ki.
- Találkoztunk korábban - mondta a férfi.
- Igen, emlékszem. És köszönöm még egyszer az útbaigazítást.
- Nagyon szívesen. Szóval, ön is vendég itt?
A nő elmosolyodott. - Nem, nem vendég vagyok.
A fickó felvonta egyik szemöldökét. - Egy hívatlan bulizó, mi?
- Nem, a rendezvényszervező vagyok - nevetett a nő.
- Ó, tényleg? Meg kell mondanom, remek munkát végzett.
Ó, te jó ég... érezte, ahogy kezd felforrósodni a teste. - Köszönöm. Örülök, ha így gondolja.
- Nem mintha tudnám, hogyan kell összedobni egy ilyen menő partit, de enni szeretek,
és a vacsora nagyon jó volt. A bárban rengeteg márkás ital van, és a zenekar is nagyon király.

li
( )ké, .1/ arca már ke/d belefájdulni a szüntelen mosolygásba Ismét köszönöm.
M(isi már csak az kéne, ha mindezt Irvin Stokesnak, a csa- |>a! tulajdonosának is
elmondaná. Az sokat segítene Tarának abban, hogy megszilárdítsa a karrierjét.
Meddig kell itt lennie?
'Iára hátrahajtotta a fejét, és összeráncolta szemöldökét. Vajon a férfi éppen próbálkozik
nála? Végigpásztázta a tömeget, és szinte elvakította őt a termet megtöltő, szemkápráz-
latóan szép hölgyek sokasága, közülük jó néhányan Micken gyakorolták a vadító pillantások
művészetét. Persze... Tara minden bizonnyal csak félreértette a férfi kedvességét, és a
kelleténél többet gondolt bele.
- Addig maradok, amíg az utolsó ember is hazamegy.
A férfi felnevetett, és a mély, erőteljes tónusú hangja okozta bizsergés végigszaladt a nő
gerincén.
- Na akkor egész éjjel itt lesz. Ezek a srácok aztán tudnak bulizni, nekem elhiheti.
A nő számított erre. Ezért bérelte ki a termet egész éjszakára, és ezért fizetett túlórát a
zenészeknek és a személyzet többi tagjának. - Teszem, amit kell.
- És mindezt milyen csinosan teszi! Hogyhogy magán nincs személyzeti egyenruha
vagy fehér kötényke? 10

- Én csak a rendezvényszervező vagyok. A valódi munkát a többiek csinálják.

- Szóval ön csak kicsípi magát, felügyel, és gondoskodik róla, hogy minden hibátlanul
működjön?
 - Valahogy úgy.
- És jól kell kinéznie arra az esetre, ha valaki úgy döntene, hogy idejön önhöz, és
magára bízza a rendezvénye lebonyolítását.
- Milyen jól gondolja.
 - És még azt mondják, hogy a futballjátékosok mind ostobák.
Szimpatikusnak találta ezt a fickót. Okos volt, és vicces. De még mindig nem értette, miért
a személyzet egy tagjával beszélget, amikor a bomba nők krémje is itt van.
- Azt hiszem, mennem kéne - mondta a nő.
- Valaki hívja a fülhallgatóján keresztül, hogy segítségre van szüksége?
- Hát... nem.
A férfi végigpásztázta a termet. - Ég valami, vagy egy ideges szakácsnak nyugtató kell.
A lány szája mosolyra görbüli. - Nem.
Mick feléje mozdult, megfogta a kezét, és belékarolt. - Akkor igazából nem is kell mennie,
ugye?
- Azt hiszem, nem.
- Remek. Mick Riley vagyok.
- Tara Lincoln.
- Örülök, hogy megismerhetem, Tara Lincoln - kisétált vele a tömegből a termen
kívülre.
- Talán mégis inkább...
- A fülében egy egész kommunikációs központ van. Ha valami történik, tudni fog róla.
És az ön feladata, hogy minden vendége jól érezze magát, nemde?
- De, persze.
- Nos, én egy vendég vagyok, és ott szeretném hagyni a báltermet, hogy valami
nyugodtabb helyen beszélgethessek magával. Ami azt illeti, most éppen azon ügyködik, hogy
én jól érezzem magam.
Volt benne ráció, valamiért Tara mégis úgy érezte, mintha a férfi lesre játszana.
Ejha, hirtelen már futballklisékben gondolkodik?
A férfi kivitte őt a bálteremhez vezető előcsarnokba, és leültek az egyik párnázott padra. El
kellett ismernie, hogy megnyugtató volt ez a csend, távol a parti zajától. És mindent megadó!
I volna érte, ha ledobhatta volna azt a magas sarkút, ha i sak egy pár percre is. 1 óvatosnak
lenni azonban kötelező volt, még ha lájt is. Miért nincs bent, és bulizik együtt a csapat-
társaival?
A lérfi megvonta a vállát. - Kellett egy kis szünet.
12
Hl akart lógni kicsit arról a fantasztikus partiról, amit én hoztam össze?
- A partija tökéletes - dőlt hátra a férfi, karját a pad háttámlája mögé téve. - Csak nem
vagyok az a nagy partiarc. Ácsorogni és cseverészni, ez nem igazán az én stílusom.
- És mégis látom magát minden újságban, reszt vesz az összes nagy rendezvényen,
New Yorkban, Los Angelesben és itt, San Franciscóban is. Mindnek a kellős közepén,
legtöbbször egy-egy csodás hölgy társaságában.
Ajka olyan gyilkosán szexi mosolyra görbült, hogy a lány gyomra reszketni kezdett. - Az
csak FR, kedves.
- Na persze. A bulvárlapok nem ezt írják.
Érezte, ahogy a férfi karja hozzáér a hátához. Nagyon nyugtalanító volt.
- Ne mondja, hogy bedől annak a sok zagyvaságnak.
- Ne mondja, hogy az összes nő, akivel az utóbbi tíz évben együtt volt, csak a
szenzáció miatt kellett!
- Rendben, ez talált! De egyikükkel sem bonyolódtam mély kapcsolatba.
- Szóval úgy értsem, hogy maga afféle selyemfiú?
A férfi elfojtotta feltörő kacagását.
- Hűha, maga aztán igazán nem köntörfalaz.
- Csak kimondom, amire gondolok.
- Ne higgyen el mindent, amit a tévében lát, vagy az újságokban olvas. Az nem én
vagyok.
- Igazán? És kicsoda maga valójában?
- Töltsön velem még egy kis időt, miután a bulinak vége, és meglátja.
Igen, most már biztos, hogy a férfi próbálkozik nála. Efe- lől semmi kétség. És fogalma
sem volt róla, miért. De be kellett vallania, hogy ez jó érzés volt. Sztárhátvéd, baromi jól néz
ki, és régen volt már, amikor egy férfi elhalmozta a figyelmével. Nem is beszélve arról, hogy
a bálterem telis-tele volt dögös csajokkal, de a férfi valamiért mégis őt választotta. Az ön-
bizalma azonnal feljebb is kúszott.
Semmi sem lesz ebből az egészből, ez egyértelmű, de még egypár pillanatig szeretett volna
a férfi figyelmének középpontjában sütkérezni.
- Nem értem magát, Mick. Miért én?
- Mert maga valódi.
- És azok a nők a bálteremben?
A férfi vigyorgott. - Hamarosan vissza kell térnem a kemény edzéshez, és mi is lehetne
jobb annál, mint hogy a szabadidőm végét egy olyan nővel töltsem, aki őszinte, és nem csak a
13
feltűnésre hajt.
- A legutóbbi szezonban remek volt, gratulálok. De nem tudom elképzelni, hogy ne
élvezné a rivaldafényt egy csodás színésznő, modell, vagy valaki olyan mellett, aki segít
önnek ellazulni.
 - Köszönöm, tényleg remek évadot zártunk. És van egy tuti ügynököm, aki szereti a
nyakamba varrni a címlaplányokat és a leginkább felkapott színésznőket. Tudja, jót tesz az
imázsomnak.
A lány hátrább hajolt, és úgy fürkészte. - Igen, értem, ezzel a bulvármüsorok
középpontjába kerül, és így talán még több ember látogatja a meccseit.
- Pontosan. Csakhogy ez elég fárasztó. És talán egyszer végre szeretnék olyasvalakivel
lenni, aki nem...

14
 I lires? Nincs köze a futballhoz? Akivel nem kerül az újságok címoldalára?
A férfi nevetett. - Valami olyasmi. Valakivel, akivel kötetlenül beszélhetek. Akivel igazán
tudok beszélgetni. Aki tényleg miattam van velem, és nem azért, mert ez jót tesz a kar-
rierjének.
'fara mindig is irigyelte az olyan embereket, mint Mick Riley, vagy az oldalán megjelenő
nők. Talán nem kellett volna. - Nem úgy hangzik, mintha olyan jól szórakozna.
- Ó, a pályán nagyon is jól érzem magam. Viszont a pályán kívül...
- Jaj, ugyan már. Nem lehet olyan megerőltető elviselni azt a sok szép nőt.
A férfi mellkasa megemelkedett, ahogy mély levegőt vett, és Tara azt kívánta, bárcsak ne
lenne rajta a szmoking. Mindig nézte a Sabers meccseit. Mick a mezében mágnesként
vonzotta az ember tekintetét. Tökéletesen kidolgozott teste volt. És amikor ma délután
belefutott az öltözőknél... Tyű. Nem is gondolta, hogy léteznek ilyen tökéletesen kimunkált
formák. Be kellett vallania, nem bánta volna, ha közelebbről is megvizsgálja őket. Ennyire
gyenge lenne? Valószínűleg igen.
- A legtöbb ember nem érti, mi bajom van azzal, ha egy olyan modellel kell randiznom,
aki a Sports Illustrated aktuális számának borítóján pózol, vagy egy olyan híres színésznővel,
aki a szó szoros értelmében hibátlan. Néha még én is eltűnődöm rajta.
- A kinézet nem minden. Köztudott, hogy a külső az, ami elsőre megfogja az embert.
De kell lennie valaminek azon túl, hogy megmaradjon a kapocs. - A férfi oldalra billentette a
fejét. - Maga ezt biztosan érti.
- Persze. Éppúgy tetszenek a jó pasik, mint bármely másik nőnek. De a jó külsőn kívül
kell, hogy legyen benne még va

ló
lami. A lényeg, ami újra és újra visszacsalogat hozzá. E nélkül csak ürességet érzek az
egészben.
- Látja, ilyesmikről nem beszélgetünk azokkal a hölgyekkel, akikkel találkozom.
- Próbálta már?
- Úgy érti, próbáltam-e már beszélgetni is velük, a szexen kívül?
- Igen.
- Hogyne. De nem jutottunk túl messzire. Jobban szerettek inkább önmagukról
beszélni, meg a karrierjükről. Nem kellett sok idő, hogy megunjam, és már léptem is ki az
ajtón.
A nő rámosolygott.
 - Talán csak nem a megfelelő nővel randizik.
- Valószínűleg, mert sosem kerestem még. - Felállt, és kinyújtotta felé a kezét. - Jöjjön,
táncoljunk.
Tarán hirtelen pánik futott végig. - Ó, azt nem tehetem!
- Miért nem?
- Mint említettem, épp dolgozom.
- Ugyan már. - Végigvonszolta a nőt a folyosón, benyitott a bálterem ajtaján, ő pedig
tehetetlenül követte a nyüzsgő tömegen keresztül a táncparkettre. A férfi szembefordította, a
hátára csúsztatta kezét, és közelebb húzta magához.
Milyen remek időzítés, egy lassú szám. A lámpák fénye elhalványult, és a párok meghitten
egymáshoz bújtak. Kínosnak érezte, hogy a figyelem középpontjába került, de amikor
gyorsan körbepillantott, nem úgy tűnt, mintha bárki is őket figyelné. Talán nem volt
szokatlan dolog, hogy Mick csak úgy elkapott egy nőt, és táncolni kezdett vele. Remélte,
hogy a riporterek épp interjúi készítenek valakivel a színfalak mögött, vagy épp Katrina
Strausst, a Hollywood It Girl legújabb üdvöskéjét fotózzák. Legalább a kamerák
kereszttüzétől úgy- ahogy védve volt.
De Tara bizonyos volt benne, hogy csak pillanatok kérdése,

16
il.il i .i Ini I •.«III lull vi vei őségből lerángatja őt a parkettről,
• i "i* « i/ bin I i is rúgja. Próbálta kiszúrni Mr. Stokest,
í r n a I. v.ig\ bai melyik beosztottját a teremben, de i i in. g u I ell liilsagosan zsúfolt
volt.
11, la/il.ma egy kicsit?
i i.lal apla a tekintetét Mickre. - Hogy? Ó, ne haragudjon! I i. al lui nősnek érzem magam.
Meri táncol?
Maga ünnepelni van itt. Én azért, hogy a munkám végezzem.
A férfi felcsúsztatta kezét a hátán, és a nő azt kívánta, bárcsak egy kevésbé nyitott estélyit
vett volna fel. A meleg kéz érintése hátának csupasz bőrén szinte lehetetlenné tette, hogy
tiszta fejjel gondolkodhasson.
- A munkáját végzi. Gondoskodik róla, hogy a vendégek jól érezzék magukat.
- Na persze. Egyetlen vendéget szórakoztatok.
- A többi vendég sem tűnik boldogtalannak. Lazítson. - Közelebb húzta, és
körberingatta őt a tánctéren. Hatalmas termetéhez képest elég jó ritmusérzéke volt. Több
ügyetlenkedésre számított egy futballjátékostól. Ehhez képest úgy siklott vele, mint aki
pontosan tudja, mit csinál.
- Remekül táncol.
- Balettórákra jártam.
A nő hátrahajtotta a fejét, hogy az ránézzen; meg volt győződve arról, hogy csak viccelt. -
Dehogy járt!
- De egész komolyan! A csapatból többen is voltunk, jót tesz a koordinációnak.
Ellenállva a torkából előbuggyanó nevetésnek, így szólt: - Valahogy nem tudom
elképzelni magát harisnyanadrágban és tütüben.
A férfi viszont elnevette magát.

t
17
 - Határozott lépéseket tettünk annak érdekében, hogy senki se jöhessen kamerával a
stúdió közelébe.
Minél több időt töltött a fickóval, annál jobban megkedvelte. A francba. Miért nem egy
arrogáns seggfej ez is, aki odáig van magától, és másról sem tud beszélni, mint a karrierjéről?
Sokkal könnyebb lenne úgy itt hagyni, ha csakis önmagával foglalkozna. De a férfi nemcsak
vonzó volt, hanem egyszerre vicces és érdeklődő, iránta és a munkája iránt is. És jól érezte
magát vele.
És mikor is táncolt utoljára pasival? Az idejét sem tudta. Ez arra utalt, hogy bizony már
nagyon rég. Jó volt érezni a tenyér meleg érintését a hátán, ahogy a kezük összefonódott, és
ahogy a csípőjük egymásnak feszült, miközben Mick profi mozdulatokkal vezette őt végig a
tánctéren. Jó illata volt, mint a fenyvessel tarkított mezőnek egy harmatos reggelen. Közelebb
hajolt hozzá, hogy belélegezze; ámulatba esett a puszta méretétől.
És amikor a tánc végén bedöntötte, ajka szétnyílt, és zihálva megszólalt: - Lefogadom,
hogy ezt nem a balettórán tanulta.
A férfi, szemében pajkos csillogással, visszahúzta őt. - Ne mondja el senkinek, de az
anyukám tánctanár. Lehet, hogy ragadt rám ez-az, miközben az óráit néztem.
- Az édesanyja táncoktató? Mármint... társastánc, felnőtteknek?
A férfi az övébe fonta a karját, odavezette az asztalához, illedelmesen kihúzta neki az egyik
széket, majd ő is leült. - Nem, inkább amolyan tanítsunk-meg-minden-kisgyereket- táncolni
tanár.
Tara látta a szemében csillogó büszkeséget, és a szíve ol- vadozni kezdett. - Ez csodálatos
hivatás. Biztos vagyok benne, hogy imádja.
- Úgy bizony. Habár kissé csalódott volt, hogy a két fia inkább a/ udvaron focizott és
baseballozott ahelyett, hogy egy uj Harisnyikov cseperedett volna belőlük.
Szegény, szomorú lehet emiatt.
Kárpótolta érte a kishúgunk, aki rákényszerült, hogy végigszenvedje az összes táncórát.
A nő felnevetett. - Neki is ellenére voltak?
- Ó, ő kisgyerekként belenyugodott, bár szívesebben játszott volna velünk odakint, és
hagyta volna, hogy labdával a kezében a földbe döngöljük. Elég kemény csaj lett.
Tara, kicsit előrehajolva rákönyökölt az asztalra.
18
- Ügy tűnik, remek családja van.
Igen, köszönöm. És a magáé?
Ez olyan téma volt, amelybe inkább nem akart belemenni.
- Ó, a miénk szemernyit sem hasonlít a magukéhoz.
 - Meséljen róluk!
Na, igen, ezzel aztán biztos, hogy villámgyorsan elkergeti.
- Egyszerűen csak nem olyan csupa szív és lélek, mint amilyennek a magáé tűnik.
A férfi felnevetett, és megfogta a kezét.
- Nem mindenkié az, kedves. De ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel az élete.
Nem, de komolyan, nem akarhat tudni az életéről és arról az elcseszett káoszról, amit Tara
a családjának hívhatott. Szerencsére az élelmiszer-szállító pont a legjobb pillanatban csi-
pogott bele a fülébe egy problémával. Kezét a fülére tette, felállt. - Mennem kell.
- Egy vészhelyzet?
- Igen. Köszönöm a táncot, igazán nagyszerű szünet volt.
- Jöjjön vissza, miután megbirkózott azzal az akármilyen egetverő problémával.
- Addigra minden bizonnyal talál egy másik hölgyet, akivel kellemesen eltöltheti az
idejét.
A férfi hátradőlt székén, és felvett egy pohár vizet, libabőrt csalva a nő karjára azzal, ahogy
ránézett. - Nem, nem fogok. Megvárom.
A nő elviharzott, tetőtől talpig felhevülve Mick Riley-tól. Veszélyes lenne őt jobban
megismernie. De felkeltette az érdeklődését, és már rég volt, amikor egy térfi ilyen érzést vál-
tott ki belőle.
Sajnos, csak órákkal később tudta ismét szabaddá tenni magát. A konyhán kifogyott az
egyik húsféle, a főpultos kiakadt egy pincérnőre, aki az utolsó percben döntött úgy, hogy
sms-ben veszekszik egyet a fiújával, majd sírógörcsben kitörve tombolni kezd, valamint el
kellett simítania pár kétség- beesett kolléga galibáját. Mire mindezzel végzett, már csak annyi
teendője maradt, hogy még egyszer körbejárja a terepet, megbizonyosodva arról, hogy
arrafelé más nehézség nem adódott.
A parti addigra már lecsendesedett. Sokan elmentek, és csak egypáran maradtak a kemény
magból. De Mr. Stokes személyi asszisztense megállította, hogy átadja: Mr. Stokes nagyon
elégedett volt a partival, és minden bizonnyal máskor is szeretné majd igénybe venni a
szolgálatait. A lány elnyomta a torka mélyéről feltörni készülő visítást, higgadtan megkö-
szönte, és biztosította, hogy bármikor szívesen gondoskodik a rendezvényeik
lebonyolításáról. Remélhetőleg másoknak is ajánlani fogják őt. Az üzletének növekedésre
19
volt szüksége.
Újabb pár óra elteltével már mindenki a kapukon kívül volt. Tara ellenőrizte, hogy a
zenészek mindent összepakoltak-e, és megköszönte nekik, ahogy a mixereknek és a konyhai
személyzetnek is, hogy milyen remek munkát végeztek az est folyamán.
 Amint mindenki kisétált, körülnézett az üres bálteremben, és nem tudta elfojtani a
mosolyát. Megcsinálta! Az első nagyszabású rendezvénye, és tökéletesre sikerült.
Lába sajgóit a fájdalomtól. Lezuhant a hozzá legközelebb i so s/ók re, lerúgta lábfejéről a
cipellőit, és lecsavarta az ásványvizes üveg kupakját, amit még zárás előtt a bárpultból
zsákmányolt. Nagyot kortyolt az üvegből, és felsóhajtott.
Azt hittem, már sosem mennek el.
Hirtelen félegyenesedett a székben, félig oldalra fordulva, és látta, hogy Mick sétál felé az
üres asztalsorok között. - Azt hittem, már órák óta lelépett.
A férfi kihúzott egy széket, leült vele szembe, majd legnagyobb meglepetésére vádlijánál
megragadta a lábát, és lábfejét az ölébe helyezte. - Csak felmentünk az edzőnk szobájába
egypár órára a támadóvonal néhány játékosával, hogy átbeszéljük az elmúlt szezont.
- Ó, és hogy ment?
Felemelte az egyik lábfejét, és elkezdte masszírozni a talpát. Olyan átkozottul jó érzés volt,
hogy az ajkába kellett harapnia, nehogy hangosan felnyögjön.
- Végül arra jutottunk, hogy a védelem tehető felelőssé a körzeti bajnokság
elvesztéséért.
A nő felnevetett.
- Milyen kényelmes megoldás.
Mick elnevette magát.
- A védők valószínűleg a saját irányítójuk szobájában voltak, és minket szidtak,
úgyhogy miért ne?
Tara el akarta mondani neki, hogy hiányolta a társaságát, hogy fél szemmel mindig őt
kereste, miközben fel-alá járkált a bálteremben, de nem tudta rávenni magát, hogy ezt hango-
san is beismerje. Túl kétségbeesettnek hangzott. Hisz alig ismerte a férfit.
És mégis, a lába Mick ölében volt, aki olyan fenséges lábmasszázsban részesítette, hogy a
mellbimbója bizseregni kezdett, a bugyija pedig nedves lett. Ez mit árult el róla? Azt, hogy
nem Kalifornia volt az egyetlen hely, amely az utóbbi pár évben a szárazságtól szenvedett. Ő
pedig kettesben maradt a ha- talmas bálteremben egy nagyon izgató pasival, akinek eszmé-
letlen keze volt. Azon tűnődött, vajon mire lenne még képes azokkal a kezekkel.
- Nem muszáj masszíroznia a lábamat.
20
- Láttam, hogy összerezzent, amikor lerúgta a cipőit, és hallottam a sóhajtását.
- Hosszú este volt ez, nagyon magas sarkakon - mondta nevetve Tara. - Bevallom,
inkább a farmer és a lapos sarkú cipő híve vagyok.
A férfi oldalra döntötte a fejét. - Határozottan magam előtt látlak úgy. Én is azt szeretem
jobban. Ööö, bocs. Tegeződhe- tünk?
- Izé, persze. Szóval farmerban és lapos sarkú cipőben?
Mick felnevetett. - Na, jó, nem pont. De ez a szmoking kikészít. - Lazított a
csokornyakkendőjén, kigombolta az inge két felső gombját, majd kibújt a zakójából. - Máris
jobb egy kicsit.
- Ha most vetkőzni akarsz, talán előbb menj haza - cukkolta Tara.
- Miért? Nem láttál még meztelen férfit?
Tara elfojtott egy nevetést.
- Nem, nem erről van szó. Csak nem hiszem, hogy ez a hatalmas bálterem kínálja azt a
privát szférát, ahol addig vetkőzhetsz, ameddig csak jólesik.
- És honnan tudod, hogy mennyire szeretnék levetkőzni?
A nő álla is leesett. Megrázta a fejét. - Ebből már nem jövök ki jól, ugye?
- Kell még valahová menned ezután?
Tara felkapta a fejét, tekintetük összetalálkozott. - Nem. Miért?
- Gyere velem. - Visszaeresztette a lábát a padlóra, lehajolt, kezébe vette a cipőit, majd
felkapta a zakóját, és a karjára fektette.
Tara követte őt, kisétáltak a bálteremből. - Hová megyünk? Ne vegyem fel a cipőmet?
- Á, nem kell! Nem hagyjuk el a hotelt. - Megnyomta a lift hívógombját.
- Van szobád a hotelban?
- Mindenkinek van. A csapat nem szereti, ha a fiúk a parti után kocsiba szállnak.
Könnyen előfordulhat, hogy egy ilyen este jobban csúszik a nagyszerű ital azokból a
poharakból, amelyekről te gondoskodtál nekünk.
A nő belépett, miközben a férfi tartotta a liftajtót. - Nem emlékszem, hogy láttalak volna
mást is inni vízen kívül.
A férfi megvonta vállát, és megnyomott egy gombot.
- Nem igazán szoktam inni az ilyen rendezvényeken. Túlságosan is jó lehetőség arra,
hogy nagy seggfejet csináljon magából az ember a nyilvánosság előtt. A média kimondottan
imád képeket leközölni olyan játékosokról, akik kissé túlzásba vitték a szórakozást.
A nő felé fordult.
- Szóval jobban szereted az ilyesmit a nagy nyilvánosságtól távol intézni?
21
- De vicces valaki! - A liftajtó kinyílt, és a férfi előrement a folyosón, miközben
elővette zsebéből az ajtónyitó mágnes- kártyát. - Nem, egyáltalán nem iszom. Már kiéltem
magam, amikor fiatal voltam.
Mick kinyitotta a nőnek az ajtót, és előreengedte, ahogy illik. A szoba szép volt, ahogy az
egy San Franciscó-i elsőrangú hoteltól elvárható volt. Nagyon is szép. Voltaképpen egy egész
lakosztály terpeszkedett ott, egy nagyobbacska előszobával és egy oldalfolyosóval, amely
minden bizonnyal a hálószobába vezetett. Tara a hatalmas ablakhoz sétált, és a léleg-
zetelállító kilátásban gyönyörködött, miközben megdörzsölte a karját.
- Fázol?

22
 Tara félig a fcrfi felé fordult.
- Egy picit.
Mick odajött, és a hátára terítette zakóját.
- Bújj bele! Állítok a hőmérsékleten.
A lány belecsúsztatta karját a zakóba, amely vagy tíz számmal nagyobb volt, mint ő, de
egyből felmelegítette. Ahogy még jobban magára húzta, ismét körüllengte a férfi illata.
Megfordult.
- Köszönöm.
- Szívesen. - Míg a férfi ujjaí elidőztek a zakó hajtókáján, kézfejének csontjai a nő
mellének domborulatán pihentek. Habár a textil elválasztotta a férfi kezét a bőrétől, így is
érezte azok nyomását, és ez az érzés jobban felmelegítette, mint ahogy arra a zakó valaha is
képes lett volna. A szíve gyorsabban kezdett verni, és kezdett ráeszmélni, hogy a férfi
szobájában van - egyedül. Nem szokta ezt csinálni. Nem szokott vakon követni olyan
férfiakat a szobájukba, akiket alig ismert. Őt hírnévvel sem lehetett egykönnyen elcsábítani.
Hová tette a józan eszét?

Mick egy csomó nővel volt már életében. A főiskola óta úgy tapadtak rá a csajok, mintha
ellenállhatatlan mágnesből készült volna. És sosem volt elutasító, pláne, ha egy szép nőről
volt szó, aki épp ágyba akart vele bújni.
Szóval sosem kellett becserkésznie a nőket. Egészen ma estig. Egészen addig, amíg meg
nem pillantotta Tarát, ahogy a bálterem falának támaszkodik, visszafogottan, kívülállóként,
pusztán szemlélődve, miközben pezsgőszínben csillogó estélyi ruhája szikraként szórta szét a
hatalmas csillár és a körötte ragyogó gyertyák fényét, mintha csak ő lenne az est fénypont-
ja.Már attól a pillanattól rabul ejtette, amikor először meglátta őt délután az öltözőknél.
Nagyon bosszantotta, hogy akkor nem v'oll alkalma bemutatkozni neki, és úgy érezte, mintha
elrendeltetett volna, hogy este rátaláljon a bálteremben.
A nő udvarias volt, de nem dobta magát egyből hanyatt, amikor bemutatkozott neki. És ez
bejött neki, annyi szent. Nagyon is. Meglepő módon mindennél jobban. Különösképpen az,
amikor a nő ott hagyta. Jellemző volt a nőkre, hogy rákattantak, mint régész a szent Grálra,
és amint ez megtörtént, sosem akarták őt elengedni. 23Na, ezt nagyon utálta. De úgy tűnt, Tarát
jobban érdekelte, hogy rendben elvégezze a munkáját, mint az, hogy vele töltse az időt. És ez
üdítően hatott Mickre.
Úgyhogy csak hátradőlt, és figyelte. Jól végezte a dolgát. Hatékonyan. Észrevette, hogy
voltak ott néhányan, akik neki dolgoztak, és mindegyikőjüket egyenlőként kezelte. Nem volt
erőszakos, nem nézte le őket, mintha csak hangyák lennének a talpa alatt. De amikor kiadott
egy feladatot, azt egyből csinálták, és kiválóan. És úgy tűnt, bármivel és bárkivel szívesen
foglalkozott, ha arról volt szó, hogy a munkát rendesen elvégezzék. Borokat nyitott ki,
asztalterítőket és szalvétákat hajtogatott, eligazított egy új pincérnőt, hogy mely asztalok
tartoznak hozzá, és halk szavaival úgy nyugtatott le egy felpaprikázott bárpultost, amilyen
türelem Micktől sosem telne ki.
Szerette nézni, ahogy a magas sarkújában járt-kelt fel- alá, elegáns, suhogó szoknyája
olykor megvillantotta formás combját. Karcsú volt, de nem túl sovány. Úgy nézett ki, mint
aki háromszor eszik naponta, ellentétben azoknak a nőknek a többségével, akikkel az idejét
kellett töltenie. Szép gömbölyű volt, ahol kellett, és elbűvölte a nyaka, amelyet az
alkalomhoz illő, de egyben praktikus kontyba feltűzött szőke hajkoronája teljesen látni
engedett. Fogadni mert volna, hogy egyébként leengedve hordja a haját, vagy lófarokban,
esetleg pár hajcsattal, rendezetlenül. Nem olyan nőnek tűnt, aki órákat töltene a frizurájával,
hogy az tökéletesen álljon. Az arca keskeny volt, az ajka telt, és az övé volt a legszebb barna
szem, amit valaha is látott.
De ami legjobban tetszett neki a ma estében, az a beszélgetésük volt. Egy őszinte, eredeti
nő, aki nem érdekből töltötte vele az idejét, nem az érdekelte, hogy jót tesz a karrierjének, ha
a karjában látják. Vicces és közvetlen, akinek saját hivatása volt. Egyszer sem helyezkedett
úgy, hogy a fotósok „véletlenül” lencsevégre kaphassák Mick Riley-val. Sőt, éppen el-
lenkezőleg, megtett mindent, hogy a médiából senki ne lássa őket együtt.
Már az is jó érzés volt, hogy csak úgy itt voltak a szobában. Nem sietett, a hétvégén nem
kellett már sehova mennie. Rég volt már, hogy igazán együtt akart lenni egy nővel - a fenébe
is, volt olyan egyáltalán, hogy egy bizonyos nő társaságát szerette volna élvezni? Nem
emlékezett ilyenre. Levezetésként igen. Elütni az időt, hogyne. Elizabeth mindig a nyakába
akasztott valakit, ha a PR-ról volt szó - minden átkozott alkalmat kihasználva. De egyikük
sem tudta őt megfogni any- nyira, hogy őszintén vele akarjon lenni. Csak jöttek-mentek, mint
valami átkozott forgóajtóban. Nevek és arcok, mind ösz- szemosódva. Nem volt köztük
igazán emlékezetes, csak úgy találkozgatott velük, és néhányukat meg is húzta. Olyan köny-
nyen felejtette el őket, ahogy azok őt.
Viszont úgy érezte, Tarára nagyon is emlékezni tudna.
Volt benne valami, ami miatt többet szeretett volna tőle, mint egy laza dugást.
Habár most semmit sem szeretett volna jobban, mint megcsókolni, levetkőztetni, és
felfedezni a testét, hogy megtudja, a bőre máshol is olyan selymes-e, mint ahol már eddig
megérintette. Hé, haver, nyugi! Ne olyan sebesen. Nem szerette volna elijeszteni. Teljesen
más volt, mint azok a nők, akiket eddig megismert. És először életében, nem akarta az
egészet gyorsan lezavarni. Szerette volna, ha ez az éjszaka túlórába torkollik.

Mick nem nagyon szólalt meg az elmúlt néhány percben, beérte annyival, hogy Tara
mellett állt. Együtt néztek kifelé a hatalmas ablakon. Tara arra számított, hogy hamarosan ké-
nyelmetlenné válik helyzet, de nem így történt. Volt valami különleges ebben a fickóban,
valami, amit már kezdettől érzett benne, és ennek semmi köze nem volt a sportpályafutásá-
hoz, vagy ahhoz, hogy igazi híresség. Rokonszenves lett neki Mick, jobban, mint nagyon
régóta bárki is. És mivel az egész hétvégéje szabad volt, miért ne engedhette volna meg
magának, hogy maradjon?
- Kérsz egy kis pezsgőt? - A jégbe ágyazott vödör felé indult. - Még korábban hozták
fel. Azt hiszem, mindenki kapott egyet a tulajdonosoktól, köszönetképpen.
- Kérek egy pohárral.
Mick kinyitotta, öntött egy keveset az egyik pohárba, és átnyújtotta. A nő belekortyolt, a
buborékok megcsiklandozták az orrát. - Nagyon finom. Te nem iszol?
- Én inkább sörös vagyok.
A nő felnevetett. - Én is.
- Igazán? Pedig a ruhád alapján pezsgősnek tűnsz. A csil- logós ruhád még passzol is a
pezsgőhöz.
Tara lenézett a koktélruhájára. Kétségkívül imádta. Apró pántok futottak végig a vállán, a
derék fölötti rész kecsesen lejtett a melle domborulatánál, feszesen tartva őket. Remekül állt
rajta, ez volt a kedvence.
- Csak az ehhez hasonló rendezvényeken. Hidd el, egy deci pezsgő sincs otthon a
hűtőmben. Csak sör és üdítő.
- Hot dog és sült krumpli?
A lány nevetett.

25
 - A két kedvencem. Sajnálom, de azt kell hogy mondjam, az elegancia nálam csak a
munkával járó dolog. Ha máskor látnál, mezítláb lennék, sima farmerban, hátul összefogott
hajjal.
A férfi megvizsgálta majdnem tökéletes frizuráját.
- Szóval ez a habos-babos hajkorona nem a te stílusod?
- Egyáltalán nem az. Kész kínszenvedés lesz kiszedni az összes csatot.
- Akarod, hogy segítsek?
Tarát elöntötte a forróság.
- Hogy összezúzd a Hamupipőke-imázsomat? Azt próbáld meg!
- Rendben, Hamupipőke. Meghagylak mesefigurának.
Tara ivott egy korty pezsgőt, és próbálta nem feltűnően bámulni a férfit, ami elég nehéz
volt, tekintettel arra, hogy a csodás kilátáson kívül vonzotta őt a másik személye. Kinézett az
ablakon, és még mindig azon töprengett, mi a fenét csinál ő itt Mick Riley-val.
A férfi mögéje lépett.
- Csodaszép nő vagy, Tara.
Tara szembefordult a férfival, azt kívánta, hogy Mick bárcsak megismerhetné a valódi
énjét. De sosem ismerhette meg. A valódi Tara és a férfi világa fényévekre volt egymástól.
- Nem szoktam idegen férfiak szobájába feljönni.
A fickó rámosolygott.
- Nem szoktál? A fenébe, pedig már azt hittem, könnyű préda leszel.
Bármit mondott is a férfi, Tara attól vagy felnevetett, vagy elöntötte a forróság. Hogy lehet,
hogy eddig még egy nő sem ragadta meg az üstökénél fogva, és nem vonszolta be magával a
barlangjába? Kell hogy legyen valami rés ennek a lovagnak a páncélján.
- Sajnálom. Inkább az egyik színésznőre vagy modellre kellett volna rámozdulnod.
- Azokkal nem foglalkozom. Érdekemberek.
- És miből gondolod, hogy én nem vagyok az?
- Mert én mentem oda hozzád, nem fordítva.
- Talán ez is a gonosz tervem része, nem?
- Nem gondolnám, hogy akár egy cseppnyi gonoszság is lenne benned, kedves.
- Pedig aligha vagyok ártatlan, Mick.
26
A férfi kivette kezéből a poharat, az asztalra tette, majd megragadta a zakó hajtókáját, és
közel húzta magához a nőt.
- így lenne?
Izzó forróság futott végig Tara ereiben, olyan érzelmeknek és vágyaknak utat nyitva,
amilyenekben már réges-rég nem volt része. Normál esetben zárkózott volt a férfiakkal.
Túlságosan is elfoglalt volt, túl sok fontosabb dolga akadt. Most viszont semmi sem volt
fontosabb, mint az az érzés, ahogy a férfi teste nekifeszült. Nekidőlt, és hátrahajtotta a fejét,
megadva ezzel a zöld jelzést.
- így bizony.
A férfi arrébb csúsztatta ujjait, és a tűz, amelyet Tarában felszított, még erősebb lobogásba
kezdett. Varázslatos feszültség szikrázott köztük. Bolondság lett volna annyiban hagyni a
dolgot, még akkor is, ha az egész csak egy éjszakára szólt. Hiszen ennél több nem lehetett
köztük - csakis egyéjszakás kaland -, szóval miért hagyta volna ki a kínálkozó lehetőséget?
Ki tudta volna megmondani, mikor lesz még egy ilyen alkalom? Tekintettel az életvitelére,
valószínűleg soha. így legalább lesz egy forró éjszaka, amire visszatekinthet, és amire örökké
emlékezni fog.
- Nem azért hoztalak fel ide, hogy elcsábítsalak, Tara. Csak szerettem volna több időt
tölteni veled.
A nő megfogta a férfi kezét.
- Talán én akarlak elcsábítani téged. Nem akarnál azzal megbántani, hogy
visszautasítasz, ugye?
Mick szája mosolyra görbült.
- Sose tennék ilyet.
- Akkor csókolj meg.
Látta a férfi szemében felcsillanó szikrát, ahogy közelebb húzta magához, és ajkát a
szájához érintette.
Ááh, testi érintkezés. Érezte, ahogy a forróság és a folyékony tűz robbanása belülről
perzseli a testét. A mindenit, ez aztán minden várakozását beteljesítette - sőt még túl is szár-
nyalta azokat. Az a gyengédség, amellyel a férfi szája hozzá ért, és ahogy az ajkuk csókban
forrt össze, leírhatatlan volt. Mick nyelve érzékien átcsusszant a foga közt, és így nyomban
foglyul ejtette. Azután tovább siklott, nyaldosott, miközben kezével magához szorította a nő
formás testét.
Tarának hirtelen a lélegzete is elakadt. Olyan érzés hasított belé, mint amikor először
csókolták meg életében: a tudata és az érzelmei összegabalyodtak mindazzal, amit a teste
27
érzett. Azzal a különbséggel, hogy Tara már nem volt gyerek, ahogyan Mick sem. Egy érett
férfi kezét érezte a testén, amelyben egy érett nő vágyai cikáztak keresztül-kasul. Amit épp
csináltak, az nem állhatott meg a csóknál. Tara tudta ezt, de már azzal is tisztában volt,
hogyan szeretné folytatni ezt az éjszakát.
 Hamupipőke nem ment haza a bálból, hogy visszaváltozhasson farmeros, mezítlábas,
sanyarú sorsú cselédlánnyá.
Annyi baj legyen.

28
2

Mick nem hazudott arról, hogy miért vitte fel Tarát a szobájába. Tényleg több időt akart
szánni arra, hogy beszélgessen vele. Persze magától értődik, hogy ezenkívül Tara mást is
akart tőle - pontosabban: másra volt szüksége -, Mick pedig örömmel engedelmeskedett. A
lánynak pezsgő- és mentaillata volt, és ahogy Mick a nyelvét a forró szájába eresztette, fáj-
dalmas görcsbe merevedtek a golyói.
Tara hihetetlenül felizgult, izgett-mozgott a szája. Fáradhatatlan energiabombának tűnt,
ahogy kigombolta a férfi ingét. Mick szíve zakatolt. Azon morfondírozott, hogy Tara vajon
érzi-e ezt rajta, nem fogja-e kinevetni, hogy ő is ennyire fel- ajzódott. Igaz, Tara annyira más
volt, mint az összes többi nő, akivel eddig lefeküdt. Friss, izgató és... normális.
Tara elemelte tőle a száját.
- Kalapál a szíved. - Tenyerét rásimította a férfi mellkasára. - Azt hittem, csak nekem
lehet jogom felizgulni.
Mick felhúzta a szemöldökét.
- Azt hiszed, engem hidegen hagy, ha megcsókolsz?
Tara megvonta a vállát.
- Alighanem mindennap akad egy lány, aki megcsókol.
Mick felnevetett, majd maga mellé vonta a nőt a díványra.
- Nem mindennap. És te nem vagy közönséges nő.
Tara a férfi ölébe csúsztatta a lábát.
- Ó, persze! Én különleges vagyok!
- Az bizony.
- Tényleg? És miben?
- Nem vagy híres.
Tara hátravetett fejjel kacagott, majd felrántotta a ruháját, és Mick ölébe telepedett.
Combja kivillant. Gyilkos combja volt, Mick jól sejtette.
- Ejha, te aztán tudod, hogyan kell a nőknek udvarolni!
Karjával átölelte a férfi vállát. Előrehajolt, mellével29végigsimította Mick mellkasát.
Mick igazán szeretett volna még egy ideig beszélgetni vele, hogy megmutassa, nem
elsősorban a bugyijába akar bejutni.
Csakhogy Tara egész testével nekisimult, hajának édes illata pedig arra késztette Micket,
hogy megnyalja a bőrét. Na, basszus, gondolta. Már tényleg a bugyijába akart férkőzni. Vé-
gigsimította a hátát, meztelen bőrfelületet és habos ruhát tapintott. A ruha alá nyúlt, mert a
meztelen bőrfelület jobban tetszett neki.
Tara nyögdécselve közelebb simult hozzá, mintha a férfi bőrébe akart volna bújni.
Ó, igen! Ez volt a bemelegítés. Mick most már készen állt a meccsre. Felnyúlt, hogy
kihúzgálja a tűket Tara hajából. A nő hátravetette a fejét, és felhúzta a száját.
- Mindenáron tönkre akarod tenni a Hamupipőke kinézetemet, mi?
Mick az egyik aranyló fürtből kiszedett egy hajtűt, a földre dobta, majd végigsimított a
puha sörényen, további tűk után kutatva.
- Ha még ennél is szebb leszel, holtan fogok lefordulni a díványról.
Tara felvonta a szemöldökét.
- Nagyon jól adod!
- A húgom szerette feltűzni a haját.
- Nem, félreérted. Én a dumádra gondoltam.
Mick megrázta a fejét.
- Ez nem csak duma. Tényleg gyönyörű vagy.
A nő úgy nézett rá, mintha nem hinne neki. Nyilván kevesen mondták neki az utóbbi
időben, hogy mennyire fantasztikusan néz ki. Rohadt nagy kár. Pedig a férfiakat bármire rá
tudta volna venni a csupasz őszinteséggel a szemében. Mick az utolsó hajtűt is kihúzta, a nő
haja szabadon omlott végig a vállán, az arcán.
- Elképesztően puha! Őszibarack! - szimatolt Mick.
Tara kuncogott, a férfi mellkasa berezonált tőle.
- Nem ismerek olyan női, aki őszibarackillatú!
- A Walmartban le volt árazva a sampon.
Ó, istenem, Mick komolyan megszerette ezt a nőt.

Tara beszívta a levegőt, majd gyors lihegéssel kifújta. Ciki dolog lett volna, ha elájul a
hiperventillációtól, Mick azonban a nyakát csókolgatta, és az lényeges erogén zónának szá-
mított. Ha darának a nyakát nyalogatták, akár bankot is rabolt volna cserébe.
Mick nyelve végignyalta a lány torkát. Tara egész testében megborzongott. A férfi
szorosabban ölelte, és újra végignyalta. Tara már 30
lúdbőrzött, bensőjében pokolian izzott a
vágy. Mellbimbója megkeményedett. Epekedett, hogy Mick a mellével is ugyanazt tegye,
mint a nyakával. Már el is képzelte, ahogy a férfi a nyelvével a mellbimbóját izgatja, ő pedig
nézi, majd felhúzza a ruháját, lüktető csiklóját pedig addig dörzsöli a bugyija alatt, míg
felsikolt a várva várt orgazmustól.
Basszus, már nagyon-nagyon régóta hagyatkozott késő esti filmekre és a vibrátorára! De a
ma estét nem hagyja veszni. Ma este Mick a csúcsra juttatja, minden reménye szerint
többször is.
Majdnem elnevette magát merész kitárulkozásán. Ez egyáltalán nem volt rá jellemző. De
basszus, nagyon kívánta Micket, és nem volt hajlandó szégyenkezni amiatt, hogy szexuálisan
a legérettebb korban van, csak éppen nagyon régóta nem jutott pasihoz. Ráadásul az általa
valaha is látott legférfiasabb emberpéldány ölelte, csókolta, aki valamilyen furcsa okból
kifolyólag csakugyan kívánta. Ezt az alkalmat ostobaság lett volna elszalasztani, nem táncolt
vissza belőle.
Mick a fejbőrét masszírozta, de egyáltalán nem úgy, mint egy orvos. Hanem érzékien; Tara
félőrült volt a vágytól. Amúgy sem kellett egy kis kéjsóvárságért a szomszédba mennie.
Mick másik keze Tara derekát fogta, ujjai a nő feneket tapogatták. Tara a férfi ölébe húzta
magát, érezte maga alatt az erekciót. Bugyija átnedvesedett, mintha életében először került
volna közel egy péniszhez.
Mintha csak az első alkalom lett volna -- és csakugyan az volt, hosszú-hosszú ideje. Tara
eddig úgy vélte, bölcsen teszi, ha megtagadja női mivoltát. Most egyáltalán nem érezte, hogy
bölcs lett volna. Hülyének érezte magát, mert elfelejtette, micsoda óriási érzés az, ha
csókolják, ha megérintik.
Tara megkapaszkodott Mick vállában. Hátrahajolva szem- iigyre vette a férfit, hogy
emlékezetébe vésse adoniszi vonásait. Szeme a kéknek egy kábító árnyalatában játszott,
olyan volt, mint valami távoli tenger, ahova Tara alighanem soha nem jut el. Nem csoda,
hogy a lányok törték magukat, hogy közel kerüljenek hozzá. Erőteljes arcvonásai voltak, telt
ajka nem is igen illett egy ilyen férfias archoz. Orra enyhén hajlott volt, ez hihetetlenül
makulátlan arcát valamivel tökéletlenebbé tette. Tarának tetszett. Hibátlannak látta a férfit,
önmagát pedig nem érezte hozzá méltónak.
- Te engem bámulsz!
Mick durván vette a levegőt. Farka kőkeményen állt. Tarának ez is tetszett.
- Nem tehetek róla. A szemed. Az arcod. A tested. Basszus, az összes mindened, Mick!
Csodálatos vagy!
31
Mick homlokráncolva félrehajtotta a fejét.
- A férfiak nem csodálatosak. Csak a nők. Te.
Tara tudta, hogy nem csodálatos, mindazonáltal ezt az estét kész volt a fantáziálásnak
szentelni. A férfi a feneke alá nyúlva megemelte. Tara köré kulcsolta a lábát, a combjáról
egyre följebb és följebb csúszott a ruha. A szobában egypár fokkal feljebb hágott a
hőmérséklet, ahogy Mick végigsétált vele a szobán, tekintetét egy pillanatra se véve le róla.
Éreztette vele, hogy különleges, és ezt már jó ideje nem tette vele senki.
Mick a vállával belökte a hálószoba ajtaját. Tara a széles ablakokon egy pillanatra látta a
felhőtlen éjszakai égboltot, majd Mick egy hihetetlenül óriási, puha franciaágy kellős
közepére ültette. Mellé mászott, két kezét a lány vállára helyezte, mindössze pár centi
távolságot tartva: Tarának ágaskodnia kellett, hogy mellével végigsimogassa a férfi
mellkasát.
- Felajzol!
- Te ajzol fel engem! Gyere és csókolj meg! - mondta Tara, és szerette volna, hogy a
férfi teste ráfonódjon.
- Túl nagy vagyok ahhoz, hogy én legyek felül!
Túl nagy. Felül. Ez olyan fantáziaképeket gerjesztett, hogy Tara teljesen benedvesedett.
Megfogta a férfi nyakát, és közelebb húzta magához.
- Szerintem kibírom!
Mick mély hangon felnyögött, és Tarára vetette magát, hozzápréselte a testét. Tara azonnal
felfogta, mennyire hatalmas Mick, bár azt is tudta, hogy a férfi nem nehezedik rá teljes
súlyával. Viszont a tudat, hogy egy férfi teste szorítja az ágyhoz, olyan rohadt jól esett neki,
hogy legszívesebben sírt volna. Mick farka hozzádörzsölődött a combjához, ettől elkapta egy
hőhullám. Felágaskodott, csípőjét felnyomta, hogy közelebb kerüljön az áhított szerszámhoz.
- Biztos vagy benne?
A nő imádta, hogy Mick ezt megkérdezte. Tenyerébe fogta az arcát.
- Persze, naná, mi az, hogy!
A férfi szája betakarta az ajkát. Az összes ellenállása megszűnt. Mick irányított, nyelvét
mélyen a lány szájába fúrva. Meglepő elkeseredettséggel nyögött hozzá. Minden bizonynyal
mindig ezt csinálta. Most viszont Tarának kellett volna elkeseredettnek lennie, ő ugyanis
egész biztos, hogy már rég nyögdécselt férfiak alatt.
Mick szája lenyűgöző műalkotás volt, telt, puha, érzéki. Fel-le cirógatta vele Tara ajkát,
miközben a nyelvét úgy forgatta, hogy attól a nő az eszét vesztette. Ujjai, mint az ördög kato-
nái, fel és alá masíroztak Tara testén, domborulatról domborulatra, míg végül lecsusszantak,
32
hogy megfogják a fenekét.
Tara ellenállt a kisértésnek, hogy Mickre másszon, levetkőzzön, végigcsókolgassa, aztán
percek alatt elélvezzen. Még idejében rájött, hogy érdemes megadni a módját, de hát isten a
tudója, szerette volna minél hamarabb magában tudni a férfit. Mick viszont nem sietett, csak
csókolta és simogatta, mintha a testének minden négyzetcentiméterét fel akarta volna
térképezni az ujjhegyeivel. Te jó ég, milyen fincsi volt! Tara teste beleremegett, lüktetett, és
nedvesedett a megfelelő helyeken. Nehezebben szedte a levegőt.
- Jól vagy? - kérdezte Mick, elhúzva tőle a száját.
- Igen. Jól. Miért?
- Valahogy zihálsz. - Mick rásimította a tenyerét, ujjai pont a nő melle alatt állapodtak
meg.
- Ha ott megfogsz, csak erősebben zihálok.
Mick felvonta a szemöldökét, felkönyökölt, és betakarta Tara mellét a tenyerével.
Ki lem, már régen voltál férfival. Akarod, hogy lassítsak?
Bizony, már jó ideje nem voltam férfival. Díjazom, hogy észrevetted! Te jóisten, dehogy
akarom, hogy lassíts! Azt akarom, hogy mindketten azonnal dobjuk le a ruháinkat!
Mick szája mosolyra húzódott.
- Ezek szerint túl lassú vagyok!
- Te megölsz engem, Mick!
- Lássuk csak, hogyan is pörgessem fel a dolgot... - Azzal Mick feltolta a lányt az
ágyon, hogy a feje a párnára kerüljön, majd szétterpesztette a lábát, és közé dugta a fejét.
Tarának pontosan erre volt szüksége. Most már nem is akarta, hogy a vctkőzéssel
bajlódjanak. Csak azt akarta, hogy Mick benne legyen. Azonnal.
Ám Mick nem gombolta ki a nadrágját, és nem is kalandozott följebb a lány testén. Inkább
becsúsztatta a varázslatos ujjait Tara ruhája alá, a combja között matatott, majd a ruhát
feljebb húzva a nyelvével is végigment az ujjával kitapogatott ösvényeken.
Te jóisten! Ez a pasas csakugyan kinyírja! Felcsúszott a ruhája, egészen a combja tetejéig.
Láthatóvá vált a bugyija, amelyet körültekintően választott ki, illett a ruhájához. Pedig ne-
vetett is magában, mondván: ki látja rajta kívül?
De most már örült neki, mert Mick megemelte a fejét, és mosolygott, mikor szemügyre
vette az aranyló, csipkés selymet. Ez volt az utolsó leküzdendő akadály Mick szája és Tara
puncija között.
- Ez gyönyörű! - mondta Mick, előre-hátra dörzsölgetve Tara punciját.
A kéj lüktető szikrái pattantak ki Tara csiklójából, és szét- áramlottak testének összes
33
idegvégződésébe. Megborzongott, már nagyon közel volt az orgazmushoz. A könyökére
támaszkodva megemelte az ágyékát Mick kezéhez.
- Ettől el tudnék élvezni!
Mick keze megállt, de a nyugvó tenyér alatt is tovább nedveseden.
 - Ilyen gyorsan?
Tara a férfi bámuló szemébe révedt.
- Ilyen gyorsan!
- Azt szeretném, ha a számtól élveznél el, Tara. Próbáld addig kibírni! - Félrehúzta a
bugyit, és rácuppant. Hirtelen mindent betöltött az ajkával és a nyelvével. Nyalta a punciról a
cseppecskéket, bele-beleszemtelenkedve, a csiklóját lefetyelve.
Tarát elragadta az esztelen gyönyör első hulláma, szinte ráolvadt tőle a matracra.
Lenyúlt, hogy Mick fürtjeibe mélyessze az ujját, és beleveszett az érzékek
feltartóztathatatlan földcsuszamlásába.
- Mick - suttogta, de aztán elhallgatott, és állta a szavát: elélvezett, sikoltozva a férfi
arcára folyatta a nedvét. A párnák közé hanyatlott, és csillapíthatatlan hullámokban rátörő,
agyzsibbasztó orgazmust élt át. Mick belecsimpaszkodott a csípőjébe, és tovább nyalta,
szopogatta a csiklóját és a punciját, amíg Tara élvezett. Aztán a combját csókolgatta, míg a
lány visszafojtott lélegzettel az orgazmus izgató utórengéseit élvezte.
- Ejha - szólt, amikor észre tért. - Ez hihetetlenül jó volt!
- Akkor most, hogy az első megvolt, próbálkozzunk egy másodikkal is!
- Micsoda?
Mick elengedte a füle mellett a kérdést. A bugyi pántja felé nyúlt, és lehúzta az alsóneműt a
lányról. Ezután a vállával lökdöste széjjelebb Tara combját.
- Gyönyörű a puncid, Tara! Rózsaszín, nedves és olyan édes, hogy teljesen beindulok
tőle!
És Tara máris felajzottan várta a második menetet. Már az felizgatta, hogy Micket a tóba
között látta. Összerázkódott. Micknek igaza volt. Túl gyorsan belecsússzam az orgazmusba,
nem tudta alaposabban átérezni Mick varázslatos érintését. Most örült az új lehetőségnek,
látni és érezni akarta, ahogy a punciját nyalják.
Mick langy lehelete végigsöpört a kéjtől izzó bőrén. Izgató, a kéjre utaló érzés volt. Tara
megfeszült, várta, hogy a nyelv hozzáérjen. Amikor ez megtörtént, megborzongott. A forró,
nedves nyelv végigszántott a duzzadt barázdákon és az érzékeny csiklón. Majd Mick a
szájába vette, és szopni kezdte a kis dudort.
Ismét gyorsan nőtt Tarában a feszültség. Már olyan rég történt vele ilyesmi. Az
34
önkielégítés nem olyan, mint amikor egy férfi kényezteti a punciját, valóra váltván forró
fantáziáit. Mick pedig egy különösen forró fantáziából lépett elő. Tara ruhája felcsúszott.
Deréktól lefelé meztelen volt, és basszus, ez annyira észbontóan erotikus volt, hogy még!
Mick nyelve táncot lejtett a punciján. Az ujjait is bevonta, az egyiket bele is dugta.
 A mindenségit, de jó volt! Tara feje hátracsuklott, átadta magát az érzésnek, hogy Mick
lassan, könnyedén ujjazza, miközben a csiklóját szopja, nyelvével meg-megsodorva.
- Igen, ez az! - suttogta a nő, és erősebben szorította Mick üstökét. Kis híján a csúcsra
jutott, az érzések táncoltak benne. - Mindjárt elélvezek!
Mick keményen nekifeszítette a nyelvét a csiklójának, és erősebben ujjazta a punciját. Tara
ripityára esett, ugyanakkora hullámokban szakadt rá az orgazmus, mint néhány perccel
korábban.
Amikor belesüppedt az ágyba, kimerültén, csodálkozva, mély hálát érzett. Mick felkúszott
az ágyon, és rámosolygott. Tara végighúzta a kezét az állán, azután lenyalogatta az ujjait.
- Olyan az ízed, mint az enyém.
Mick orrlyukai kitágultak, szeme elsötétült. - Gyakran kóstolgatod magad?
Tara vállat vont, és a férfi nyakára fonta a kezét. - Néha, amikor megujjazom magam.
A lány alig hitt a fülének, hogy ilyen merészen megosztotta a férfival az egyik féltett titkát.
De nem bánta, elvégre a kaland egyetlen éjszakára szólt, és a saját kénye-kedve szerint akarta
kiélni a fantáziáit. Maradéktalanul, mindenféle korlátok nélkül.
Mick legurult az ágyról, elkezdte kigombolni az ingét. Tara a vetkőzőszám egyetlen
másodpercét sem akarta elmulasztani. A férfi levette magáról az inget, és nem okozott
csalódást. Mellkasa széles volt, izmai látványosan dagadtak. Lapos hasa szobrászért kiáltott,
és olyan izmok sorakoztak rajta, hogy Tara nem hitt a szemének. Ilyet eddig csak
férfimodelleken és a tévében látott. Tenyerét a férfi hasára simította, elcsodálkozott, milyen
kőkemények rajta az izmok.
- Kjha, tényleg létezik kockahas!
Mick nevetve kigombolta a nadrágját, majd kibújt belőle. Tara megnyalta a száját a
bokszeralsó alatt domborodó erek- ció láttán.
- Most én jövök - mondta a lány, lehúzva a ruháját. Kikapcsolta a melltartóját, és észre
se vette, hogy Mick elismerően legelteti szemét a testén. Soha nem foglalkozott a külsejével,
de abban a pillanatban istennőnek érezte magát. Egy nő semmitől sem érzi magát
kívánatosabbnak, mint ha egy férfi a nyálát csorgatja utána.
A lány az ágy szélére húzódott. Lerángatta Mickről a bok- szeralsót. Előbukkant a farka.
Mick a földre rázta magáról az alsót, és hagyta, hogy Tara kedvére feltérképezze hasának
35
kockáit, majd megfogja feszes fenekét. Az is olyan volt, mint egy műalkotás. Tara szerette
volna egypár óráig csak fogdos- ni Mick testét. Hogy aztán belekóstoljon.
Tara már a férfi farka körül körözött a kezével, mindenképpen meg akarta ízlelni, mielőtt
Mick megdugja. Szerette volna viszonozni az örömöt, amelyben a férfi részesítette.
 Végigsimogatta a dákót, egyik kezével megfogdosta a herezacskót, hogy a férfi felhördült
tőle. Mick morgása fokozódott, amikor a lány előrehajolt, és a szájába vette a szerszámot.
Mick Tara hajába akaszkodva közelebb húzta őt a farkához. A lány örömmel szopta,
nyelvével a forró dákóra fonódva.
- Nagyon jó, Tara! Imádom a szád!
Érződött az erő a sós ízen. Tarát lenyűgözte a látvány, ahogy a férfi fölé tornyosul. Ahogy
szopta, a mellbimbója megkeményedett. Mick gyöngéden simogatta a lány haját, és visszatar-
totta az orgazmusát. Tara érezte. Kinyitotta a száját, hogy a férfi nézhesse, majd lenyalogatta
a sós előváladékot.
- Egek, mindjárt elélvezek!
Tara lassan végignyalta a makkot, aztán marokra kapta a dákót, és megsimogatta. - Nem ez
a cél?
Mick félrehúzódott, majd lenyomta Tarát az ágyra. - Dehogynem. Majd ha a farkam
benned lesz, és a puncid kiszívja belőle a spermát.
A férfi lenyúlt a nadrágjáért, és egy óvszert húzott elő a zsebéből. Tara megkönnyebbülten
felsóhajtott, hogy Mick védekezik. Mick felhúzta a gumit, majd Tarához siklott, szétter-
pesztette a lábát, végigsimította a combját, a hasát, a mellét. A lány melle teljesen Mick
kezébe simult. Mick a melle fölé hajolt, és megcsókolta az egyik vágyakozó bimbót.
Tara azt hitte, hogy egy ekkora ember durvább lesz. Meglepődött, hogy milyen gyengéden
cibálja az ajkával a mellbimbóját, nyelvével milyen könnyedén fickándozik rajta. Lassan
gyűlni kezdett benne a melegség, ahogy a férfi felváltva szí- vogatta a mellbimbóját, dara a
lába között ágaskodó faroknak dörgölte magát, de a férfi még nem hatolt belé, megadta a
módját.
- Kérlek - suttogott Tara felszegett fejjel. - Akarom!
Mick a szájához nyomta az ajkát, és finoman megcsókolta. Cyöngéden; a nőnek éppen erre
volt szüksége. Megcirógatta Mick arcát, míg az beigazította a farkát, és döfött.
Tara a behatolástól felszisszent. Csak erre várt, csak ezt akarta. Tökéletesen betöltötte a
farok, és Mick pontosan tudta, mit csináljon, hogy megadja neki azt a gyönyört, amelyre
vágyott. Alányúlt és megemelte, hogy jobban hozzáférjen, közben pedig keményen
megcsókolta. Az előző perc gyöngédsége tovatűnt. De Tara nem is kimondottan gyengédség-
36
re vágyott. Szenvedélyt akart, és Mick meg is adta neki. Tara a férfi csípőjére fonta a lábát,
belefúrta a sarkát, hogy mélyebbre hatolhasson.
Mick a szemébe nézve megfogta a fenekét, és keményebben dugta tovább.
- Igen! - suttogta Tara, míg Mick a csípőjét forgatva dörzsölte a csiklóját. Keze melegséget
és érzéki gyönyört adott az élményhez, mert folyamatosan simogatta a nő oldalát, mellét,
haját. Érintése lebilincselte és egy helyben tartotta; csak csókolta szenvedéllyel, míg végül
Tara már szinte nem is érzett semmit.
A lány a férfi hátát simogatva igyekezett emlékezetébe vésni a mozgó bicepszeket, próbálta
elraktározni, ahogy az acélos izmok dolgoznak a forró, izzadt bőr alatt.
Nem is emlékezett pontosan, hogy lett volna valaha is eny- nyire intim kapcsolata bárkivel
is, de aztán félresöpörte a gondolatot. Rájött, hogy mindössze kijött a gyakorlatból. Ez is csak
olyan szex volt, mint a többi, csak azért érezte lenyűgözőnek, mert rég szeretkezett. Micknek
sem lehetett több az egész egy jó numeránál.
Attól azonban, ahogy a férfi ölelte, csókolta, emelte-eresz- tette, dugta lassan, komótosan,
nem célra törően, Tara szíve nagyokat dobbant, teste pedig szinte sistergett a ritka kéjtől. A
lány engedte, hogy a pillanat heve magával ragadja, hagyta, hogy a férfi tovább morzsolja a
testét. Kiélvezett minden remegést, minden vonaglást, teste pedig belefeledkezett a sze-
retkezés gyönyörteli aktusába.
Érezte a combja közéből induló feszülést. Mick a mellbimbóját szívogatta, miközben dugta
rendületlenül. A feszülés vé- gigszáguldott a punciján, és egyre közelebb került az orgaz-
mushoz.
- Erősebben! - mondta, Mick pedig engedelmeskedett: megfogta a nő térdét,
behajlította a lábát, mélyen a szemébe nézett, majd mélyre lökte benne a farkát,
végiggörgetve az ágyékát a szeméremdombján.
Tara felsikoltott. - Ettől el fogok élvezni, Mick!
- Igen! Csak szoríts a punciddal! Élvezz el nekem!
Mick közben Tara csiklóját dörzsölgette, a tekintetét a lányéba fúrta.
- Látni akarom! - mondta, és rátapintott a nő legérzékenyebb pontjára. Gyöngéden
cirógatta, miközben a farkával keményen döngette tovább. Végignézte, ahogy a lány elélvez,
és hamarosan ő is elélvezett. Tara szinte repült, ahogy a heves érzelmek kiszabadultak belőle.
Mick azután újra megcsókolta, Tara pedig szorosan ölelve élvezett tovább, mert a férfi nem
volt hajlandó őt elengedni, képtelen volt kiszakadni belőle.
A nő nem is akarta, hogy Mick elengedje. Még nem merültek ki teljesen. Mick egy percre
eleresztette, és legurult róla, de aztán rögtön újra átölelte, hogy újra kezdje a mókát.
37
Tara olyan kicsinek érezte magát Mick karjában. Dédelgetett apróságnak. Mick a nyakát
csókolta, és lustán a mellével játszadozott, ettől Tara egyszerre felizgult és mosolygott.
- Nem hiszem, hogy ma este sokat fogok aludni!
- Az alvást túlértékelik. Majd alszol később. - Mick meg- harapdálta Tara nyakát, ő
pedig beleborzongott, ahogy az idegvégződései bizseregtek. Odafordult a férfihoz, a hátára
fordította, hogy az ölébe mászhasson. Érezte, hogy a férfi far ka megkeményedik.
- Igazad van. Majd alszom később. - Tara lehajolt és meg csókolta.
Mick a másik oldalára fordult, és elátkozta a szobába ömlő fényes napsugarakat. Fejére
húzta a takarót, a dörömbö- lés azonban nem csillapodott. Nem volt másnapos. Azt az érzést
jól ismerte. Fél szemét felnyitva fülelt. Valaki kopogott az ajtón. Persze. Hotelszoba. Ledobta
magáról a takarót, és arra számított, hogy Tarát is az ágyban találja. De a nő nem volt
mellette. Bekukkantott a fürdőszobába, ám Tara ott sem volt.
- Szobaszerviz - mondta egy hang, és a dörömbölés hangereje fokozódott.
- Nem vagyok felöltözve. Jöjjön vissza később!
- Egy órája ki kellett volna jelentkeznie, uram! - Az ajtó másik oldaláról jól hallható,
ingerült sóhajtás hangzott fel. Mick nem hagyhatta figyelmen kívül a felszólítást. Beletúrt a
hajába.
- Ó, bocsánat. Nemsokára távozom.
Bement a fürdőszobába, gyorsan lezuhanyozott, azután összecsomagolt. Próbált nem
gondolni a nőre, akivel az éjszakát töltötte. Általában nem izgatta magát a nők miatt, rend-
szerint ő tette ki a szűrüket, nem ők hagyták ott. Mindennél jobban utálta, ha egy nő reggelig
maradt, és a következő napra is igényt tartott. Mick nem szerette a másnapokat, nem szerette
a második éjszakákat, nőknek sosem hagyott második esélyt.
De Tarával másképp állt a dolog. Pokolian csalódott volt, hogy reggel egyedül ébredt.
Hova az ördögbe tűnhetett? Az utolsó emléke az volt, hogy mellé dőlt az ágyba. Már
majdnem hajnalodott, amikor végre elaludtak, még nevettek is azon, hogy felkelt a nap.
Addig képtelenek voltak betelni egymással.
Nem mintha Mick addigra ráunt volna Tarára. Csak elpilledt, de semmiképpen sem lett
elege.
Feltétlenül együtt akart vele tölteni egy újabb napot. Csak nem tudta, hogyan érje el, Tara
nem adta meg neki a telefonszámát. Persze rögtön rájött, miként derítse ki.
Kijelentkezett a szállodából, beült a kocsijába, majd tárcsázta Elizabethet. Az ügynöke
tudta a legjobban, hogyan lehet valakinek a nyomára bukkanni.
- Nem edzened kellene éppen, vagy valami dögös macával hancúroznod? Ha pedig az
38
ágyban vagy valami csini modellel vagy színésznővel, szólj, hogy merre vagy, hogy a nya-
kadra küldhessek egy fotóst, jó?
Mick felnevetett.
- Nem, azt szeretném, hogy megtalálj nekem egy nőt.
 - Felháborít, hogy úgy fordulsz hozzám, mintha strici lennék, Mick! Tulajdonképpen az
vagyok, de akkor is felháborít. Hogy hívják a csajt?
- Tara Lincoln. Ő volt a tegnapi csapatbuli rendezvény- szervezője.
- Miért akarod megtalálni?
- Az nem rád tartozik. Te csak szállítsd róla az infót!
- Saját kis estélyt szervezel?
Mick felnevetett.
- Persze, hiszen ismersz! Nagy partiarc vagyok.
- Ugyan kérem! Ha az volnál, sokkal könnyebb dolgom volna. Megszerzem az
elérhetőségét, aztán visszahívlak.
Mick letette, aztán hazatért az East Bayen található lakásá-

39
ba. Beállt a garázsba, becsukta az ajtót, és felnyalábolta a hátizsákját. Mielőtt a konyhába ért
volna, már rezgett is a telefonja.
- Ez gyors volt - szólt bele, miközben kivette a narancslevet a hűtőből.
Tudta, hogy Liz elmosolyodik.
- Bizony, jó vagyok a szakmámban, Mick. Tara Lincoln a Buli-kibulizó nevű cég
tulajdonosa. A vállalkozás székhelye Concordban van. Kapj elő egy tollat, akkor megadom a
címét és a telefonszámát. Ez a céges címe és telefonszáma. Ha a magánadataira vagy
kíváncsi, egy órába is beletelhet, mire meg- szerzem.
- Megijesztesz, Liz! - Mick tollat ragadott, a jegyzettömböt pedig kitette a
konyhaasztalra. - Elég a céges szám. Nem akarom, hogy még a családfájának is utánanézz.
- Megkukkanthatom azt is, ha járni akarsz vele. Akkor muszáj lesz többet is
megtudnom róla.
- Jesszus, Liz, a saját anyám nem tud annyit a partnereimről, mint te!
- Anyukád nem érdekelt annyira a karrieredben, mint én. Egyetlen ballépés, és neked
lőttek!
- És akkor buktád a lóvét, amit rajtam keresel!
- Porig vagyok sújtva, Mick! Tudod, hogy mennyire bírlak!
Mick a fejét csóválva mosolygott. Hol is tartana Elizabeth
Darnell nélkül? A dögös, vörös cicababa inkább olyan csaj volt, mint amilyenekkel járni
szokott. Senki nem gondolta volna róla, hogy cápákra jellemző gyilkos ösztönnel megáldott
sportolómenedzser. Elsősorban neki volt köszönhető, hogy Mick és a fivére multimilliomos
lett.
- Persze, persze. Lehengerel az őszinteséged. Inkább add meg az adatokat.
Miután letette a telefont, Mick átöltözött, és futott egyet a parkban, hogy kiszellőztesse a
fejét és a tüdejét. Június közepe volt, East Bayen pedig állt a levegő - Mick későn indult
edzeni. Általában hajnalban kelt, és mindjárt futással indította a napot. De most délután volt,
és melegen tűzött a nap. Végigfutott a szokásos útvonalon, tudomást sem véve a hátán pa-
takzó izzadságról. Kizárólag a légzésre koncentrált, valamint arra, hogy milyen időt fut.
Harmincévesen az NFL-ben már élemedett40korúnak számít az ember. Persze Mick még
korántsem akart búcsút mondani a sportnak, amelyet annyira imádott. Remek formában volt,
és abban is akart maradni. Meg se fordult a fejében, hogy visszavonuljon.
Öt mérföld után lelassított, és visszasétált a lakásába. Lezuhanyozott, és egy órával később
már ismét a kocsijában ült. Ezúttal Concordba hajtott, Tara cégének a címére. Szombat volt,
így Mick arra számított, hogy Tara nem lesz a munkahelyén. Lehet, hogy szombatra bezárt.
Mindegy, legalább ellenőrzi a helyet, ha mást nem is.
Persze, azt se tudod, mit a francot csinálsz. Akár fel is hívhattad volna, tökfej!
Mick sohasem nyomult a nőkre. Nem az egója miatt, hanem mert Liz folyton újabb és
újabb lányokat küldött a nyakára. És akit nem Liz küldött, az magától akaszkodott rá. Alig
győzte a nőket lerázni magáról, ezért nem is koslatott utánuk. A nyomulás számára merőben
új terep volt.
Megtalálta a címet, leparkolt, majd odament a nagy ablakhoz, amelybe a Buli-kibulizó
cégnév volt belemaratva fehér, írott betűkkel. Égett a villany, és egypár ember lézengett oda-
bent. Nem látta köztük Tarát, ezért belépett az ajtón.
Kimondottan csajos hely volt. Anyagból és papírból készült díszek hevertek az asztalon,
illetve lógtak a falakról. Meghívók is voltak közöttük. Itt is, ott is pezsgőspoharak és hatal-
mas, kivágott könyvek sorakoztak, megtömve mindenféle... izével.
- Mivel szolgálhatok?
Mick megfordult, és rámosolygott az alacsony, vörös hajú lányra, akinek az orrán
teknőckeretes szemüveg virított. - Tarát keresem.
A vörös csajszi szeme elkerekedett, majd hátralépett. Nyilván felismerte. - Ó, persze! Hátul
van. Mindjárt idehívom.
A kis vörös ellibegett, Mick pedig úgy döntött, bejárja Tara birodalmát. Igaz, a törékeny
kis bigyuszok miatt úgy érezte magát, mint a közmondásos elefánt a porcelánboltban. Szóval
mégis inkább egy helyben maradt.
- Mick!
A férfi megfordult, és rávigyorgott Tarára. - Szia!
Tara testhez álló, térdig érő, fekete szoknyát viselt, ujjatlan sárga felsővel, amely selymes
és nőies volt. Mick legszívesebben megölelte, megcsókolta volna. Azonban Tara nem mo-
solygott. Nem látszott rajta az öröm, hogy látja.
- Mit csinálsz te itt? Hogy találtál meg?
- Az ügynököm talált meg. Úgy mentél el reggel, hogy el se búcsúztunk!
Tara körbenézett. Mick ekkor vette észre, hogy három nő bámulja őket, közben pedig
hevesen sugdolóznak. Hallotta a saját nevét is.41
Imádta a női futballrajongókat. Megeresztett feléjük egy óriási mosolyt. - Jó napot,
hölgyeim!
Tara belekarolt. - Gyere az irodámba!
Mick követte, és rákacsintott a tátott szájú, bámész asszonyokra.
Tara irodája egy aprócska helyiség volt a terem végében. Mick úgy érezte magát a pöttöm
szobában, mintha óriás lenne. Az íróasztal tiszta, rendezett volt, közepén laptop, a két szélén
pedig egy-egy iratköteg feküdt.
Tara becsukta az ajtót, megkerülte az íróasztalt. A bútort láthatóan erődítményként
használta Mick ellen.
- Miért vagy itt?
Mick szemöldöke magasra szaladt.
- Hát nem kézenfekvő? Megint látni akartalak.
- Ó! - Tara egy pillanatra elmosolyodott, aztán összeráncolta a szemöldökét. - Nem jó
ötlet.
Mick karba fonta a kezét.
- Miért nem jó ötlet?
- Ööö, te meg én... Hát, mondjuk úgy, hogy engem nagyon lefoglal a karrierem.
- Akkor rossz volt a szex?
Tara tágra nyitotta a szemét.
Istenem, dehogy! Csodálatos volt. A nő kijött az íróasztal mögül, és megfogta Mick
karját. - Mick, kitűnően éreztem magam tegnap este. Ebben biztos lehetsz.
- Én is jól éreztem magam. Szeretném, ha megint találkoznánk.
Tara megrázta a fejét.
- Nem lehet.
- Miért nem? - Aztán belenyilallt. - Ó, basszus! Házas vagy. - Mick sose feküdt le
férjes asszonyokkal. Soha.
- Dehogyis! Nincs férjem. Miféle nőnek gondolsz te engem?
- Fogalmam sincs. De szeretném kideríteni. Vacsorázzunk együtt!
- Nem lehet. Kérlek, hadd maradjon ez meg köztünk úgy, mint egy csodálatos
egyéjszakás kaland!
- Ezek szerint jól mulattál tegnap.
- Jól.
- Velem. Jól érezted magad velem.
- Igen. 42

- Mégsem akarsz engem látni. Soha többé.

Tara megvakarta a halántékát.
- Tudom, nincs összefüggés. Egyszerűen nem lehet, és
I" \ / ni ,11 ,i IH '/« II Hoc sánal, tic találkozóm van. Tény-
li |i un ion ill I' i'll
( >11 Mick anélkül is megértette, hogy ki van rúgva, 11111 * v Irinkhe hi Mentették
volna. Hülyének érezte magát. Meg- louliill, es az ajtó felé indult. - Viszontlátásra.
farán látszott, hogy ugyanolyan pocsékul érzi magát, mint Mick. Mick nem értette a dolgot.
- Viszlát, Mick.
A férfi megérezte a megbánást Tara hangjában, ezért visz- szaforduit, odalépett hozzá, a
karjába kapta, és szájon csókolta. A lány mozdulni sem tudott. Két tizedmásodperc kellett
neki, hogy magához térjen. Átölelte a férfit, hátrahajolt, sóhajtozott.
Mick a derekára fonta a karját, közelebb húzta, majd erősebben csókolt, mélyen ízlelgette a
száját a nyelvével. Végül Tara szakította meg a csókot. Hátralépett, a szemében szenvedély
izzott, mellbimbója megkeményedett.
Bizony, a lány is érzett valamit. Akármi volt is köztük, az nem volt egyoldalú. Tara mégis
kirúgta, és nem akart együtt lenni vele.
- Viszlát! - szólt Mick, majd kisétált az ajtón. Tara csak ácsorgott tovább, és nagyokat
sóhajtott.
Remekül érezték magukat mind a ketten, mégsem akarja többé látni? Valami itt nem
stimmelt. Mick eldöntötte magában, hogy utánajár a dolognak.
Ezen a mérkőzésen a padlóra küldték ugyan, de Mick mindig fölállt a következő meccsre.

Basszus.
Kerek tíz percbe telt, mire Tara összeszedte magát annyira, hogy kilépjen az irodájából.
Addigra már megérkezett az ügyfele. A következő órát azzal töltötte, hogy vázolta mind- .ízt,
amit a cégéről és az általa nyújtott szolgáltatásokról tudni lehetett.
Legalábbis úgy rémlett neki, hogy ezt csinálta. Egyáltalán nem maradt meg benne a
beszélgetés. Még azt sem zárta ki, hogy szegény nőnek a Burger King étlapját olvasta fel.
Mindegy, az ügyfél végül aláírt valamit, szóval biztosan ügyes volt.
- Tara, van fogalmad róla, ki volt ez?
- Mrs. Stenson?
43
Maggie, Tara titkárnője a szemét forgatta.
- Dehogyis! A dögös pasi, aki Mrs. Stenson előtt jött.
- Ó. Mickre gondolsz.
Maggie-1 mintha letaglózták volna.
- Neked ő csak úgy Mick? Hiszen ő Mick Riley, a San Francisco Sabers
középhátvédje! Mi történt tegnap azon a bulin?
- Nem akarok róla beszélni. - Tara visszaindult az irodába, de meghallotta, hogy
Maggie és a másik két alkalmazottja, Ellen és Karié cipősarka mögötte kopog.
Úgy döntött, nem vesz róluk tudomást. Tara leült az íróasztalhoz, és az előjegyzési naptárát
kinyitva a laptopjára helyezte.
- Tara, gyerünk már, mesélj! - mondta Ellen.
- Nincs mit mesélnem. Bocs.
- Amikor kijöttél az irodából, piros volt az arcod. Tisztára úgy festettél, mintha
lesmároltak volna! Úgy frankón. Tényleg lesmárolt?
Tara felnézett Maggie-re.
- Semmi közöd hozzá!
Maggie elvigyorodott.
- Szóval akkor smaciztatok. Atyaúristen!
Tara bosszankodva fújtatott.
- Nincsen semmi köztem és Mick Riley között, szóval inkább ne hívd ki a
pletykalapokat, oké?
- Most akkor azért jött, hogy randira hívjon, vagy mi? - toppantott Maggie.
Tara úgy érezte magát a három szigorú szempár kereszttüzében, mintha az inkvizíció
vallatná.
- Meglehet.
- És te igent mondtál rá, ugye? - tudakolta Ellen.
- Nemet mondtam.
Karen kétségbeesetten szólalt meg.
- Tara, hiszen ő egy eszményi pasi! Tehetséges. Gazdag. Nem lehet, hogy túlontúl
magasra tetted a mércét?
Tara az alkalmazottaira nézett, akik egyben a legjobb barátnői is voltak. Egy szőke, egy
barna és egy vörös, mindhárman szinglik, és egyikük sem kosarazott volna ki egy olyan
fickót, mint Mick. Az ő életük azonban korántsem volt olyan komplikált, mint Taráé. Nem
érthették meg őt. 44

- Nincs szükségem pasira.

- Már hogy ne lenne? - kérdezte Maggie. - Fiatal vagy, szép, és egyedülálló. Már miért
ne lenne szükséged pasira?
- Tudod, milyen az életem. Itt is bőven van munkám - meg otthon is. Az életemben már
nem jut hely férfinak.
 - Ez a világon a legrosszabb kifogás - rázta a fejét Ellen; rövid, szőke fürtjei ide-oda
libegtek. - Nem leszel már fiatalabb, te is tudod.
- Hű, koszi!
- És az ilyen Riley-félék csak egyszer fordulnak elő az ember életében. Ha egyáltalán -
tette hozzá Karié, és a vállára simította barna copfját.
- És ki mondta, hogy hozzá kell menned feleségül? Ugyan már, Tara! Miért nem
randizol vele? - faggatta Maggie.
Mindössze egyetlen oka volt rá. Egyetlen nyomós oka.

45
 Mick nem úgy lett az NFL legjobb középcsatára, hogy a lábát lógatta. Mindig céltudatosan
vitte a labdát, akárhogyan támadta is az ellenfél. Tűzön-vízen át futott, hogy elérje a célját.
így volt ez nála a pályán is, az életben is. Nem sajnálta a testét.
Ezért megvárta, míg hétfőn Tara elmegy az irodából. Ezután besétált, tudván, hogy a
három nő nem más, mint Tara hátvédsora.
A kedves kis vörös hajú kisietett elé.
- Mick Riley!
Mick kinyújtotta felé a kezét.
- Úgy van, hölgyem. És maga? 4
A nő kezet rázott vele, közben feljebb tolta a szemüvegét az orrán. - Maggie vagyok, Tara
asszisztense. Ok pedig Ellen és Karié.
- Jó napot, hölgyeim! - Sorra kezet fogott velük, és hízott a mája, mert szélesen
vigyorogtak rá. Remek. Talán az egyik közülük segítőkész lesz.
- Sajnálom, de Tara már elment - mondta Maggie. - Épp az imént indult egy
megbeszélésre.
- Igazából azért vagyok itt, hogy a maguk segítségét kérjem. Tara szerint nem jó ötlet,
hogy találkozgassunk, szerintem viszont az.
- Aha, értem! - somolygott diadalmasan Maggie. - Hát, Tara nem mindig a legjobb
döntéseket hozza.
- Arra gondoltam, hogy maguk talán segíthetnének nekem.
A három nő szeme gyémántként szikrázott.
A nők a legjobb partnerközvetítők, különösen, ha valamelyik barátnőjükről van szó.
- És hogyan segíthetünk? - kérdezte Maggie olyan arccal, mintha ő volna Hamupipőke
tündér keresztanyja.
Gól!

Tara örült, hogy új lehetséges ügyfelet talált, még ha ez azt jelentette is, hogy a hétvégén a
lelkét is ki kell hajtania. Hála istennek a hétvégéje szabad volt, máskülönben az egész maga
lett volna a rémálom. Ha Nathannek nem lettek
46
volna már tervei a hétvégére, az ciki lenne.
Igaz, Tara általában a hétvégéken is dolgozott. Mégse lett volna szíve otthon hagyni Nat-
hant.
Beállt egy étterem parkolójába, majd kiszállt a kocsiból. Sausalito egyik festői pontjára
érkezett, a hegytetőn álló vendéglőből az egész város belátható volt. Bement, és megmondta a
nevét. A hosztesz bevezette egy a vendéglő többi részétől leválasztott privát részlegbe.
Lélegzetelállító kilátás nyílt: a négy ablakból San Francisco éjszakai fényei látszottak.
A sarokban terített asztal várta, fehér, lenvászon abrosszal, középen egy vázában fél tucat
vérvörös rózsával, ragyogó fehér porcelán étkészlettel és tökéletesen elhelyezett evőeszköz-
zel. Tara mindig ilyen drága, ólomkristály poharakat választott, ha különösen pénzes
ügyféllel tárgyalt.
Vajon ki lehet az üzletfele? Tara nagyon remélte, hogy olyasvalaki, aki nem sajnálja
rendezvényekre a pénzt.
És miért lengi körül a lehetséges ügyfelet ez a nagy titok-

47
zatosság? Vagy Maggie felejtette el felírni a nevét, vagy az illető iszonyat nagy különc.
Nem mintha számított volna. Mindegy, ha különc, csak fizessen a rendezvényszervezésért.
Tara mindent megtett a terjeszkedésért.
- Foglaljon helyet! Az ügyfele hamarosan itt lesz - mondta a hosztesz.
- Köszönöm!
Tara az ásványvizet kortyolgatta, hogy egy kicsit lenyugodjanak az idegei. Amikor hallotta,
hogy nyílik az ajtó, felállt, megfordult, és magára öltötte a legragyogóbb mosolyát.
De a szája gyorsan legörbült, amikor kitta, hogy Mick csukja be az ajtót maga mögött.
- Mick! Mit csinálsz te itt?
Mick odament hozzá, és egy csókot nyomott Tara kézfejére. Lapátkezébe szinte
belevesztek a lány ujjai.
- Szia, Tara!
Fara megpróbált mögé nézni, mert az ügyfél bármelyik pillanatban megérkezhet.
- El kell menned. Várok valakit.
- Dehogyis!
A lánynak végre leesett a tantusz. Belátta, hogy az üzletnek lőttek, és ettől nagyon
bepöccent.
- Ez a te műved volt!
Mick elmosolyodott.
- Azám!
- De Maggie azt mondta... - és mindjárt derengeni kezdett neki. Maggie, hát persze!
Kis kavarógép! - Értem már. Maggie-vel egyeztettél.
- A barátaidnak bejövök.
Tara a szemét forgatta, és elrántotta a kezét.
- Minden nő ellenállhatatlannak lát téged, kétségtelen - mondta, és felvette a táskáját.
- Kivéve téged, úgy fest.
Mick mosolyából úgy tűnt, egyáltalán nem sértődött meg azon, hogy Tara távozni készült.
- Lelépek. Nem szeretem, ha randit szerveznek nekem.
Mick kinyitotta előtte az ajtót, amitől Tara még inkább
megsértődött. Mi az, hogy a fickó csak úgy útjára engedi? Be is csukta az ajtót, retiküljét
pedig az ajtó melletti asztalra tette. Nekitámadt a férfinak.
- Ide hallgass, Mick! Jól szórakoztunk, de ennyi volt, és kész, világos?
- Miért?
- Mit miért?
 - Miért mondod, hogy ennyi volt? Jól kijöttünk, nem?
- Persze hogy jól kijöttünk! Bementünk az ágyba, aztán kijöttünk.
- Aha, igaz. Működött köztünk a kémia, az ágyban is, meg azon kívül is.
Tara kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de mit is mondhatott volna. Micknek igaza volt.
Csakugyan kiválóan működött köztük a kémia. Az éjszakát pedig állatira élvezte.
- Csak éppen nem vagyok randizós kedvemben.
- A karriered miatt?
- Igen.
- Mert az minden percedet lefoglalja?
Tara karba tette a kezét.
- Neked talán nem foglalja le minden percedet a foci?
Már megint az a somolygás.
- Nem. Én nem hagyom, hogy az életemet a munka határozza meg. Imádok élni. Te is
próbálj meg élni. Egy éjszakára már sikerült, tanúsíthatom!
- Az más volt.
- Ez is az. A gazdagsághoz és hírnévhez vezető úton néha- néha meg kell állnod,
pihenni, és enni egy-két falatot, szóval együnk!
- Nem tetszik nekem a sompolygásod, ahogy ezt a randit szervezted!
Mick kihúzta neki a széket.
- Akkor talán ne utasíts vissza!
Nevetséges szituáció! Tara teljes nyugalommal kisétálhatott volna. Csakhogy éhes volt. És
ha Mick meg akarta hívni egy drága vacsorára, hát lelke rajta. Mindenképpen az adósa volt,
amiért így megkeverte a dolgokat.
A lány leült.
- Na jó. De ez az utolsó alkalom.
- Ha te mondod - szólt Mick, és helyet foglalt vele szemközt. A pincér behozta az
étlapot és az itallapot.
- Parancsolnak bort?
Tara felnézett az étlapból Mickre, hogy válasszon
49 ő.
- Egy üveg sauvignon blanc-t, legyen szíves!
Mick jó nagyot húzott az ásványvízből.
- Szóval, megy az üzlet?
- Menne, ha te lennél az ügyfél!
Mick rámosolygott a pohár fölött.
 - Honnan tudod, hogy nem az vagyok?
Tara felvonta a szemöldökét.
- Netán rendezvényt akarsz szervezni?
- Na jó, igazából nem. Viszont szeretnék rólad többet megtudni. Miért lettél
rendezvényszervező?
- Csak úgy belecsöppentem. Egy vendéglátóvállalatnál dolgoztam a fősuli mellett, és
rájöttem, hogy tetszik az a munka.
- De a vendéglátás más tészta, mint a rendezvényszervezés, nem?
- Dehogynem. Csakhogy a nő, akinek dolgoztam, esküvőszervező szeretett volna lenni.
Összehaverkodtunk, és ő ad- ta az ötletet. Baromi izgi szakma! Hogy az egész lagzit én ve-
zénylem le, és a vendéglátástól kezdve a szórakoztatáson át a dekorációig mindent én intézek,
az pont nekem való dolog.
- Nagy felelősség megrendezni valaki másnak az esküvőjét!
- Bizony, különösen, ha nagy lakodalmat akarnak. Viszont hatalmas dolog mindent
alulról fölépíteni, látni, ahogy a semmiből valami nagyszerű kerekedik! Szóval segítettem
neki a kezdetekben, aztán amikor az üzlet beindult, beszálltam. Jó móka volt, és a cége csak
nőttön-nőtt. De én már akkor tudtam, hogy nem csak esküvőket akarok szervezni. Más
rendezvényeket is szerettem volna vállalni, és végül emiatt mentem rendezvényszervezőnek.
Spóroltam, kapcsolatokat építettem, végül pedig belevágtam az üzletbe.
- Félelmetes.
Tara bólintott.
- Ja, mintha egy toronymagas szikla szélén állna az ember. A döntés előtt több hónapig
vacilláltam, de végül beláttam, hogy most, vagy soha. Ha nem tettem volna meg az első
lépést, egész életemben bántam volna. Ezért inkább belevágtam.
- Jól tetted. Mióta csinálod?
- A Buli-kibulizót két évvel ezelőtt alapítottam. Az első évben csak ketten voltunk.
Annyi fért bele. Kicsiben kezdtük, de Maggie és én keményen dolgoztunk. Tavaly jól ment a
szekér, és fölvettem még két lányt. Most olyan jól állunk, hogy szemtelenül optimista lettem.
- Alighanem szájról szájra terjedt a híretek.
- Te meg alighanem nem csak a fociban vagy jártas.
Mick felkacagott.
- Nem csak labdázgattam ám a fősulin! Diplomát is szereztem.
- Gondolom, üzleti menedzsmentből.
 - Aha. Csodálkozol, hogy nem szabadidő-szervezésből vagy testnevelésből írtam
szakdolgozatot?
- Ezt nem mondtam - kuncogott Tara.
- Mert jól nevelt vagy.
- Ámulok. Nem elég, hogy klasszis futballista vagy, még az eszed is vág. Nem csoda,
hogy körülrajonganak a nők.
- Nem azért rajonganak körül, mert vág az eszem. Hanem azért, mert az ügynököm
káprázatos arculattervező. Olyan, mint egy strici, felhajtja a színésznőket és a modelleket. Ha
a csajok híresek akarnak lenni, meg ha szeretnék, hogy fényképezzék őket, akkor Elizabeth
tüstént a nyakamra küldi őket.
Tara felvett egy szelet kenyeret, és megvajazta.
- Rendes tőled.
- Egy csomó magazin címlapjára felkerülök így, jobban veszik a jegyeket. És ez erősíti
a csapatomat.
- Az se smafu, hogy hihetetlen középcsatár vagy. Láttam a statisztikáidat, észbontók.
Mick hátradőlt a székében.
- Szóval focirajongó vagy!
Tara vállat vont, és belekortyolt a borba.
- Szeretem a futballt.
- De úgy szereted, hogy, hékás, tudom, hogy vasárnap, hétfőn és csütörtökön vannak a
meccsek, vagy úgy szereted, hogy élni se tudsz nélküle, és mindent tudsz róla, amit tudni
lehet?
Tara nevetett.
- Állati sokat tudok a fociról! Miért, tesztelni akarsz?
- Ki volt minden idők legjobb középhátvédje?
- Ez túl szubjektív kérdés.
- Gyerünk, halljam a szubjektív választ!
- Joe Montana.
- Pusztán azért mondod, mert itt laksz. 51

- Dehogy. Azért mondom, mert ő volt minden idők legjobb hátulsó játékosa. Négyszer
nyerte meg a Super Bowlt, háromszor nyerte el a legértékesebb játékos címet a szuperkupán,
és fogadok, hogy nem tudsz olyan aktív vagy visszavonult középhátvédet mondani, akinek
jobbak a passzered- ményei, ráadásul emberfogásban is verhetetlen!
- De őt nem is válogatták be elsőre! Hát Johnny Unitasról, Terry Bradshaw-ról, Tóm
Bradyről vagy Peyton Manningről mit gondolsz?
Tara hunyorított. Most ez komoly?
- Azt mondod, hogy ezek a középhátvédek talán bizony jobbak Joe Montanánál?
Mick nem szólalt meg egy darabig.
- Ezt nem mondtam.
- Aha! Akkor egyetértesz velem, ugye?
Mick szája mosolyra húzódott.
- Ami azt illeti, igen. És nem azért, mert történetesen ugyanannak a városnak a
focicsapatában játszunk. Joe-nál jobb játékost nem hordott még hátán a Föld.
Tara rábólintott.
- Úgy is van! Montana a váratlan győzelmek koronázatlan királya. És semmi sem
fogható az ő kilencvenkét yardos labdatartásához, amellyel a Bengals orra elől az utolsó
pillanatban happolták el a kupát a huszonharmadik Super Bovvlon. Az volt a világtörténelem
legjobb meccse.
Mick újra elmosolyodott.
- Ezek szerint konyítasz valamicskét a futballhoz.
- Megmondtam.
Mick vigyorgott.
- Örülök neki. Az eddigi nőim zöme még a passz meg a touchdown közti különbséget
sem értette, nekik a kényszerítőzés és a meccslabda egykutya volt. Azt viszont tudták, hogy a
hét végén melyik színész kaszálta a legtöbbet, meg azt is, hogy kik a dizájnviiág sztárjai. De a
focihoz mindegyik anal- labéta volt.
- Minek randizol ilyenekkel? Ne is mondd, tudom - legyintett Tara. - Az ügynököd.
- Elizabeth érti a dolgát.
- Úgy érted, a stricid érti a dolgát.
- Párját ritkítja a szakmájában, és csakis az én érdekeimet tartja szem előtt.
Tara a borospoharával a kezében hátradőlt, és szemügyre vette a férfit.
- Ha te mondod. Bár szerintem, ha csak a te érdekeidet tartaná szem előtt, hagyná,
hogy magad válogasd meg a barátnőidet. 52

A pincér kihozta az ételt. Tara azonmód falni kezdett. Egy darabig eltartott, mire
észrevette, hogy Mick nem válaszolt. Ránézett a szempillája alól: a férfi elégedettnek tűnt.
Lehet, hogy valami sértőt mondott az előbb? Nem mintha különösebben érdekelte volna.
Amikor Mick mindent megevett, félretolta a tányérját, és ivott egy nagy korty vizet. Majd
így szólt:
 - Próbálok magam válogatni. Csakhogy Elizabeth kemény dió.
Tara pislogott, majd két hajtásra kiürítette a borospoharát.
Még egy ilyen pasi sem hajtott rá. Nem, őt nem környékezték meg ilyen híres, jóképű
fickók, akik bármilyen nőt megkaphatnak. Fogalma se volt, mihez kezdjen Mick Riley- val.
Baromira nem voltak egy súlycsoportban, ráadásul a férfi pont a legrosszabbkor toppant be
az életébe. Nem mintha találhatott volna jobb alkalmat. Valószínűleg nem. Mindenesetre
ezzel a mostani időzítéssel különösképpen melléfogott. Hiába zuhant szanaszéjjel az agya a
gondolatra, hogy Mick Riley szemet vetett rá, neki Nathanre kellett gondolnia. Nem, Mick
rosszkor jött.
Pontosan tudta is a módját, hogy miként ejtse a futball- sztárt. Rekordidő alatt fog
kiszaladni az étteremből, ha kitálal neki. Utált a témával előhozakodni, de nem volt más vá-
lasztása.
- Van egy tizennégy éves fiam, Mick.

Mick nagyot nézett. Mi? Egy gyerek? Ezzel nem számolt. Tara nem nézett ki annyi
idősnek, hogy egy tizennégy éves fia legyen.
- Akkor nagyon fiatalon szülhettél.
- Tizenhat éves voltam.
- Ez mindent megmagyaráz.
- Mire gondolsz?
- Fiatalnak nézel ki ahhoz, hogy tizenéves gyereked legyen.
- Hát, pedig elég idős vagyok hozzá, nekem elhiheted. - Tara a szalvétáját lerakta az
asztalra. - Gondolom, most menned kell.
Micknek leesett a tantusz.
- Szóval azt hiszed, hanyatt-homlok menekülök, csak azért, mert gyereked van?
- Gyanítom, hogy a te étlapodon másmilyen nők szerepelnek.
- Ugyan, hova gondolsz!
Tara felállt. Mick is, és megkerülte az asztalt.
53
- Köszönöm a vacsorát! - Mick gyöngéden megfogta a lány vállát, és visszanyomta a
székbe. Azután eléje térdelt. - Ha ezt valami búcsúnak szántad, hogy pontot tegyél a kap-
csolatunkra, hát jobb, ha tudod, hogy én nagyon is szeretem a gyerekeket.
Tara zavartan nézett le a férfira.
- Azok, akikkel randizol, fiatalok és szinglik, és tutira nincsen tinédzser kölykük.
 Mick vállat vont.
- Fogalmam sincs, mijük van. Az esetek többségében idegesítő ölebeket tartanak.
Tara felnevetett.
- Nekem nincs kutyám. Igaz, Nathan szeretne egy nagyobbacska jószágot, labradort
vagy farkaskutyát.
- Okos kölyök. Nathannek hívják?
- Igen.
Megbizonyosodva, hogy Tara nem készül kislisszolni, Mick visszaült a székébe.
- Mesélj róla!
- Tizennégy éves... igazából mindjárt tizenöt. Jövő hónapban lesz a születésnapja. Most
fejezte be az első osztályt a középiskolában, igazi kezelhetetlen kamasz. Amúgy meg... de
nem is érdekel a gyerekem, ugye?
- Dehogynem! Mondtam, hogy szeretem a gyerekeket.
- Neked talán van?
- Nincs. De szeretnék. És mielőtt megkérdeznéd, apasági perem sincs, nem fizetek
gyerektartást. A nőkkel óvatos vagyok.
- Meg se fordult a fejemben!
- Dehogynem.
- Na jó, tényleg eszembe jutott, amekkora szoknyabolond vagy!
Mick felhorkant.
- Na ja! Én nem ejtek teherbe senkit, hogy aztán jól otthagyjam. Az nem az én
stílusom, engem másképp neveltek.
- Na, ne játszd már a kisangyalt!
Mick ráemelte a tekintetét a lányra, hogy világosan értse, amit mond.
- Soha nem állítottam, hogy kisangyal lennék, Tara. Igyekszem felelősségteljes lenni,
ez minden.
A lány lesütötte a szemét.
- Bocsánat. Hülye voltam.
- Ugyan, dehogy! Én választottam rossz
54 taktikát. Rámenős vagyok, tudom. Sarokba

szorítottalak.
Tara ismét felszegte a fejét.
- Nem így történt. Mindenesetre, ha járni akarsz velem, tudnod kell Nathanről. Nem
fogom rejtegetni. Nem szégyellem a fiamat. De a legtöbb férfinak nincsenek ínyére a kapcsolt
részek. Mi pedig tulajdonképpen nem is randizunk, úgyhogy megértem, ha inkább kihátrálsz.
 Miféle seggfejekkel randizhatott ez a nő?
- Elég defektes fazonokkal találkozgatsz, ha a farkukat behúzva menekülnek, mihelyst
megtudják, hogy gyereked van!
Tara elmosolyodott.
- Még nem találkoztál Nathannel. Nem egyszerű eset.
Mick hahotázni kezdett.
- Hiszen fiú! És kamasz. Ilyenkor mind kezelhetetlenek vagyunk! Én is az voltam.
Tara a férfi arcát tanulmányozta.
- El tudom képzelni.
- Anyámmal mindenesetre nem foglak összeereszteni. Ha mesélni kezdene rólam meg
a tesómról, a világból is kiszaladnál! Gyerekkorunkban egy nyugodt perce sem volt tőlünk.
Tara szemében volt valami, amit Mick nem tudott hova tenni. Valami értelmezhetetlen
szomorúság, amikor az anyját és a testvérét említette.
- Egyébként jó gyerekek voltunk. Becsszóra.
- Biztos vagyok benne. Szóval, kösz a vacsorát! Most már tényleg szaladnom kell haza.
- Miért, ég a ház?
- Ugyan! - mondta Tara mesterkélt mosollyal; a szeme komor maradt. - Jól éreztem
magam, de egy csomó papírmunka vár rám.
Mick megértette, hogy a randinak vége. Odaintette az asztalhoz a pincért. - írd a
számlámhoz, Tim!
A pincér bólintott, Mick pedig kivezette Tarát a szabadba. De nem a lány kocsijához
kísérte, hanem a sajátjához.
- Hova megyünk?
- Kocsikázni. Visszahozlak az autódhoz. Szeretnék még egy kis időt eltölteni veled.
Kinyitotta az utasoldali ajtót, és besegítette Tarát a kocsiba. Hlkerekedő szemmel nézte,
amikor a művelethez a nő felleb- bentette a szoknyáját. Tara odafordult hozzá.
- Azt hittem, sportkocsis típus vagy, nem terepjárós.
- A sportkocsikhoz túl nagydarab vagyok, na meg a focis szerelésem is jobban befér a
terepjáróba. 55

Mick megkerülte a kocsit, és beszállt, indított, majd az éttermet otthagyva a hegyek felé
hajtott. Ahogy nyáron általában, most is leszállt a köd, ezért nemigen lehetett nézelődni
útközben. Tara befészkelte magát az ülésbe, Mick pedig az egyik kedvenc hegycsúcsa felé
vette az irányt. Az a csúcs a köd fölé nyúlt, arrafelé tiszta volt az ég.
- Olyan, mintha egy fehér tenger volna alattunk - jegyezte meg Tara, amikor
leparkoltak. A kocsi fényszórói keresztültörtek a ködön.
- Nappal még jobb, amikor a köd gomolyogni kezd. Nagyon szeretem ezt a helyet.
Csöndes, jól lehet itt töprengeni, meg egyedül lenni.
- És csajokkal? - tette fel a sanda keresztkérdést Tara.
- Hát, csakugyan előfordul, de nem azért hoztalak föl ide.
Tara kicsatolta az övét, és odafordult Mickhez.
- Pedig tetszik az ötlet.
- Miféle ötlet? Hogy a kocsiban dugjunk?
- Csináljuk, aztán majd meglátjuk, mi lesz a vége!
- Szerintem te csak azért akarsz szexelni, hogy elodázd az őszinte beszélgetést.
Tarának leesett az álla.
- Ezt nők szokták mondani, hékás!
Egymásra néztek, és elnevették magukat. Tara lerúgta magáról a tűsarkút, és átmászott a
könyöktámaszon. Mi tagadás, Micknek tetszett a manőver, ahogy a lány a szűk szoknyában
helyet foglalt az ölében. Lenyomott egy gombot, és ameddig csak lehetett, hátradöntötte az
üléstámlát, hogy Tara elférjen. A lány Mick mellkasának támasztotta a kezét.
- Szóval akkor most szerepcsere. Én csábítsalak el téged, vagy mi?
Micknek nem volt egy épkézláb gondolata, mert az agyából az összes vér az altestébe
áramlott.
- Drágám, a farkamon ücsörögsz. Gyakorlatilag bármit megtehetsz most velem, amit
csak akarsz.
Tara a tenyerével végigsimított Mick mellkasán, majd hátradőlt, és lecsúsztatta a kezét,
egészen Mick agyának áthelyezett fészkéig. A férfi hintázó mozdulattal felült.
- Tényleg akarod, hogy itt csináljuk?
Tara félig lehunyt szemhéja alól mondta:
- Tényleg itt szeretném csinálni. Na persze, csak ha van nálad óvszer. Én nem is
gondoltam rá. Mármint ritkán szoktam parkolókban dugni.
Mick kinyitotta a középső tárolót, és elővett belőle egy gumit.
Tara elvigyorodott. 56

- Mindig tettre kész vagy, mi?

- Igyekszik az ember.
Tara kivette a kezéből a kotont, félretette, majd vadul megcsókolta. Mick összes gondolata
elszállt, nem akart többet beszélgetni, ahogy megízlelte Tara ajkát. Érezte rajta a bort, de őt
elsősorban a nő saját íze izgatta. Az részegítőbb volt mindenféle alkoholnál. Mick
menthetetlenül beleveszett az érzékiség tengerébe. A lány ruhája alá csúsztatta a kezét, hogy
érezze a bőre selymességét.
Tara nyögdécselt, bele Mick szájába. A férfi ujjai időközben rátaláltak Tara melltartójára.
Gyakorlott mozdulattal kikapcsolta, aztán ellenőrizte a lány mellbimbóját.
Tarának kis melle volt, de érzékeny mellbimbója. Micknek föltűnt, hogy Tara szereti, ha
hozzájuk ér: amint a hüvelykujját végighúzta rajtuk, elakadt a nő lélegzete. Annyira meg-
duzzadtak a bimbócskák, hogy Mick farka megrándult a slicce alatt.
Tara hátrahúzódott, szeme már szexin, élő borostyánkőként izzott.
Hátradőlt, kibújt a dzsekijéből, majd elkezdte kigombolni a blúzát. Jól állt neki a selyem.
Elegáns nő volt, hattyúnyakától kezdve a nyakába érő hajfürtök görbületéig. Összefogta a
haját, de hiába, mert Mick imádta kibontani, kivenni belőle a csatot. A tincseket
összeborzolva aztán a jól öltözött üzletasz- szony a szeme előtt változott át szexistennővé.
Kigombolt blúz, kicsatolt melltartó, cicire omló fürtök: kell ennél több?
- Na, pont így tetszel - állapította meg Mick, és ujjával végigcirógatta Tara mellét. -
Minden stimmel: a mellbimbód, mint az üvegvágó, a puncidat pedig a farkamhoz dörgölöd.
Tara felhúzta a szoknyáját, és kikandikált alóla a szatén melltartóhoz illő szexi, rózsaszín
bugyi. Majd a tenyerét Mick dákójához nyomta. - Nekem is pont így tetszel - mondta elfúló,
rekedtes hangon. - Kőkeményen, tettre készen.
Lehúzta a férfi nadrágján a cipzárt, kiszabadította alóla a hímtagot. Úgy helyezkedtek, hogy
Mick végül lehúzhatta magáról a nadrágot. Tara fogta az óvszert, néhány másodpercig
simogatta a szerszámot, lesimogatta a makkra kiülő előváladékot, majd bekapta az ujját.
- Atyaúristen! Még azelőtt elélvezek, hogy beléd nyomnám a farkam, ha így felizgatsz!
- Akkor ne üzekedjünk tovább, úgyis azt szeretném, ha jól megbasznál!
Tara felbontotta az óvszert, rágöngyölítette Mick farkára, aztán félrehúzta a bugyiját, és
nyeregbe pattant.
Na, ettől a látványtól aztán pattanásig feszültek Mick golyói!
Amikor Tara kényelmesen elhelyezkedett, a körmét a férfi vállába mélyesztette, és csak
bámult, egyenesen a férfi szemébe. Puncija pulzált a farka körül. Meg se mozdult, csak
meredt. 57

- Érzed?
Mick bólintott.
- Istenem, Mick, ez olyan jó! Legszívesebben így maradnék, és csak élvezném, hogy
bennem vagy.
Mick megfeszítette a farkát, hogy tágítson Tara punciján.
 - Nem megyek innen sehova, drágám.
Tetszett neki, hogy Tara nem sietett, és nem akarta bemutatni, mire képes az ágyban. A
nők, akiket eddig ágyba vitt, egytől egyig bizonyítani akarták, hogy mekkora lepedőakro-
baták: ettől aztán ugrott a személyesség, a dugás valami performance vagy meghallgatás
szintjére alacsonyodott.
Tarával viszont klappolt a dolog, mert átadták magukat egymásnak. Micknek bejött a
szemkontaktus. Nemcsak neki akart a lány örömöt szerezni, hanem önmagának is. Ne-
kinyomta a csiklóját, a szemét behunyta, az ajka szétnyílt, és halk nyögés szakadt fel a
torkából.
Micket semmi nem izgatta fel úgy, mint egy magának gyönyört szerző nő látványa.
Ugyanakkor Tara nem öncélú játékkal akart pontot szerezni. Egész biztos, hogy ez
foglalkoztatta legkevésbé.
Körmeit Mick karjába mélyesztve a nő felemelkedett, majd visszaereszkedett; minden
egyes centiméter kínzó, édes érzést váltott ki belőlük. Mick azt se tudta, hova kapja a fejét -
ahol összekapcsolódtak, vagy inkább Tara arcára, hiszen azon is látni lehetett a kéjt.
Mick megsimogatta Tara csiklóját, érezte, milyen kemény és nedves, tudta, hogy a lány
nem akarja megjátszani magát. Ez kiderült abból is, hogy Tara minden mozdulatra megszo-
rította a farkát, és abból is, hogy félig csukott szeme gyönyörben úszott, édes hangokat
hallatott, és a kocsiban is a szex szaga terjengett. Tara meg akart nyerni egy mérkőzést, és
Mick is része volt a csapatnak.
Mick megemelkedett, a lány punciját a farkával és az ujjával is végigcirógatta. Érezni
akarta, ahogy a lány elélvez. A mellbimbók pont a szája előtt ringatóztak. Helyre tette
mindjárt a dolgot, mert közelebb húzta Tarát, és a nyelvével megnyalta a bimbókat, majd az
egyiket hevesen szívni kezdte.
Tara odanyomta magát hozzá.
- Igen, Mick, igen! Szívd erősebben!
Mick engedelmeskedett, Tara pedig nyomta magát, hintázott és lovagolt, egyre
gyorsabban.
- Ettől elélvezek! 58

Pontosan ezt akarta Mick. Bevinni a lányt a gólvonal mögé. Már a másik mellbimbóját
szívta, erősen, ahogy Tara szerette. Tara sikoltozva elélvezett, puncija satuként szorította ösz-
sze Mick farkát. A férfi erősen megkapaszkodott, majd kilövellt magából egy orbitális adag
spermát. Lábával dobogott, reszketett, ahogy az orgazmus végigsöpört rajta.
Touchdown, pontszerzés, a játszma megnyerve.
 Mick a lány melle közé hajtotta a fejét, és érezte, hogy zakatol a szíve.
- Átizzadtam miattad a legjobb kosztümömet! - morgolódott tréfásan Tara.
Mick mosolygott.
- Ööö... bocsánat?
Tara felkacagott, majd lemosolygott a férfira.
- Egyáltalán nem is sajnálod!
- Naná hogy nem.
Szétváltak, megigazították a ruhájukat, majd Tara azon ügyeskedett, hogy átüljön az
anyósülésre.
- Ez az én formám, mondhatom! El sem hiszem, hogy a kocsidban szexeltünk. Rég
elmúltam már tizenhat éves!
- Na és? - csatolta be az övét Mick. - Időnként viselkedhet az ember bakfis módjára.
Tara felhúzta az orrát.
- Több eszem is lehetett volna!
- Feltett szándékod, hogy mindig a zord felnőttet add?
A lány lenyúlt a cipőjéért, közben vállat vont.
- Gyerekem van. Szóval igen. Rossz hatással vagy rám.
Mick magához húzta Tarát, és megcsókolta, hogy megértse, milyen hatással van rá
valójában. Amikor a csóknak vége szakadt, Tara ajka feldagadt, a szeme pedig keresztbe állt.
- Véleményem szerint inkább jótékony hatással vagyok rád.
Visszatértek az étteremhez, ahol Tara kocsija parkolt. A lány a fogantyúért nyúlt, de
habozott kinyitni az ajtót.
- Kösz még egyszer ezt az... érdekes estét, Mick. Mégis, határozottan kijelentem, hogy
közöttünk nem lehet semmiféle viszony.
Mick ezt nem hagyhatta annyiban.
- Mert nem tetszem neked?
Tara nem nézett rá, hanem kifelé révedt az ablakon.
- Nem erről van szó.
- Mert zavar, hogy az emberek együtt látnak
59 minket?
- Ez sem igaz így.
- Mert szégyelled, hogy van egy fiad?
Tara azonmód Mickre villantotta haragos tekintetét.
- Nem képzeled!
- Akkor hadd találkozzam vele!
 - Azt már nem!
Mick szemöldöke felszaladt.
- Akkor vagy velem van valami baj, vagy vele. Melyikünkkel?
A lány megdörzsölte a homlokát.
- Egyikőtökkel sincs baj. Nem is tudom. Összezavarsz.
Mick ajka mosolyra görbült.
- Jó vagy rossz értelemben?
Tara fújt egyet.
- Fogalmam sincs. Csak úgy összezavarsz.
A férfi ezúttal nem hagyott Tarának egérutat.
- Majd hívlak.
Tara legyintett, azután kinyitotta a kocsiajtót.
- Felőlem!
- Jó éjszakát, Tara!
A nő bevágta az ajtót, majd átszállt a saját kocsijába. Mick megvárta, míg elhajt. A ködön
át követte egy darabig, hogy lássa, biztonságban kijut-e az autópályára.
Csak amikor hazaindult, akkor jutott eszébe, hogy még mindig csupán a céges
telefonszámát tudja. Arról pedig, hogy a nő merre lakott, szintén fogalma se volt.
Ezen azonban változtathatott.
Mindenképp szerette volna közelebbről is megismerni Tarát. A nő akármilyen védelmi
vonalat állíthatott elé, Micket ez csöppet sem zavarta. Ő nem szokott visszariadni az erős
védelemtől.
Eljött az ideje, hogy támadásba lendüljön.
- Milyen volt a focitábor?
- Jó.
- Tanultál új fogásokat?
Vállrándítás.
- Találtál új barátokat?
- Anya, már nem vagyok hatéves taknyos!
60 Jó volt, és eny- nyi.

Nathan belehajította az üres müzlistálját a mosogatóba.

- A mosogatógépbe tedd, légy szíves! Nem vagyok a cseléded.
- Naná. Megyek, készülök az edzésre.
A fiú elöblítette a tálat, bedobta a mosogatógépbe, majd dérrel-dúrral kicsörtetett a
konyhából. A szobájába ment, és alaposan bevágta maga mögött az ajtót.
 Szívderítő.
Tara hosszan sóhajtott utána. Miért nem adnak a gyerekekhez használati utasítást? Egy
pimasz kamasszal nem egyszerű bánni. Ráadásul Tarának se szülei, se testvérei nem voltak,
nem fordulhatott hozzájuk tanácsért.
Vajon annak idején ő is ilyen kezelhetetlen volt?
Minden bizonnyal.
Haj! Egyébként a saját szüleinél kétségtelenül rendesebb volt. Ez mindenképpen a javára
írandó. Mindegy, ez Na- thannel való kapcsolatán nem segített. Akár kedves volt vele, akár
morcos, semmilyen hatást nem gyakorolt a fiára. A gyerek tökélyre fejlesztette a nyegleséget.
Tara akármit csinált, akármit mondott, Nathant egyformán felidegesítette vele.
Kevesebb mint egy hónap múlva Nathan betölti a tizenötöt. Esetleg szervezni kéne neki
valami bulit, át lehetne hívni a barátait...
És mit még? Tarának fogalma sem volt már arról, hogy a fia mit szeret. Ha hazajött,
bedugaszolt füllel zenét hallgatott, vagy a számítógépen játszott. Egyébként meg futballozott
és a barátaival lógott. Nem volt az a kimondott társasági lény. A lányokkal pedig egyelőre
hadilábon állt, Tara legalábbis így tudta.
Hja, így tudta. Bevallottan keveset tudott, de semmiképpen nem akart a szüleire
hasonlítani. Akár tetszett a gyereknek, akár nem, ő bizony részt akart vállalni a fia
neveléséből.
Tara lerágott a körme mellől egy lógó bőrdarabkát, és a kávéscsészéjét dédelgetve azon
morfondírozott, hogy miként vegye kezelésbe elkanászodó gyerekét, aki persze már nem is
volt gyerek.
Hiszen majdnem tizenöt éves volt. Tizenöt éves korában ő a barátaival és fiúkkal bulizott.
Teherbe is esett, mert a szülei csak a saját kis gondjaikkal voltak elfoglalva, magasról tettek
rá, hogy mit kezd a lányuk az életével. Te jó ég, mennyire elcseszte az életét!
Atyaég. Tara megnyomkodta a halántékát, és csendben azon imádkozott, hogy a
történelem ne ismételje meg önmagát.
Dehogy ismétli. Tara még fogta a gyeplőt, képes volt a fiát irányítani. Nem hagyta, hogy a
gyerek elhasaljon a kamaszkor buktatóin. Imádta
61 a fiát, ezért odafigyelt az iskolai teljesítmé-

nyére és a tanórán kívüli tevékenységeire. Csak most, az első osztály után lett a gyerek kimért
és dacos vele, ami valószínűleg a hormonok és a pubertáskor számlájára írandó. Muszáj
volt a fiúnak teret adni. Utálta az olyan szülőket, akik megkötötték a gyerekeik kezét,
fikarcnyi szabadságot sem engedve nekik. Egyelőre Nathan jó jegyeket szerzett, és nem
mutatta jelét annak, hogy bármilyen bajba került volna.
Tara megfogadta, hogy bízni fog a fiában - egészen addig, míg okot nem ad arra, hogy ne
bízzon benne.
Istenhez fohászkodott, hogy ez a bizalom kitartson. Nyár volt, rengeteg munka, Nathan
pedig már kinőtt abból a korból, amikor még bébiszitter felügyelhet rá.
A fociedzések mindenesetre lefoglalták a napjai egy részét: Tara legalább ezekben az
órákban nyugodt lehetett, hogy a fia nem keveredik valamilyen stiklibe.
A gyereknevelés is egy ok volt a sok közül, hogy Tara nem bonyolódhatott szerelmi
viszonyokba. Nathan teljes elsőbbséget élvezett. Állandóan résen kellett lenni. Nem
hetyeghe- tett Mick Riley-val, mert akkor Nathan kikerül a látóteréből, és erről természetesen
szó sem lehetett.
Mire Tara az irodájába ért, a Nathannel kapcsolatos aggályait agyának az erre kijelölt
rekeszébe tette. A fiának volt mobiltelefonja, vész esetén fölhívhatta. Tara irodája tíz percre
volt az otthonuktól, vagyis szükséghelyzetben gyorsan hazaérhetett.
A nap folyamán egymást érték a megbeszélések, jöttek- mentek az ügyfelek. Tara hálás
volt a jóistennek, hogy ennyi munkát és ügyfelet küldött, mindamellett Maggie és a másik két
lány segítségét is az egekig magasztalta magában. Nélkülük megtébolyodott volna a rengeteg
tennivalótól.
Amikor az óra négyet ütött, Tara meglepődött, hogy a munkanap ilyen hamar eltelt. Egy
csésze teát kortyolgatva a dokumentáción dolgozott, és adatokat rögzített a számítógépén.
- Találkozgatsz még a dögös középhátvéddel?
Tara felnézett a papírokból. Észrevette, hogy Maggie kényelembe helyezi magát az
irodájában.

76
 Ami azt illeti, már egy hete történt, hogy fent voltak a hegytetőn. Azóta Mick nem hívta
fel. Pedig megígérte. Na persze, férfiak! Szeretkeztek, na és? Mick népszerű fickó, túl volt
már egy csomó nőn, de egyiknek sem volt gyereke. Tara jól tudta, hogy a gyerekét pajzsnak
használva lekoptathatja magáról Mick Riley-t.
Ezt akarta. De azért szúrt a tüske. Legalább egy icipicit.
Szerencsére a héten óriási volt a hajtás, ezért nem is jutott ideje bánkódásra.
- Nem. Egyáltalán nem randizunk. Megmondtam, hogy nem lesz viszonyunk.
- Aha. Csak hogy tudd, odakint vár téged.
Mintha villám csapott volna belé, Tara előredőlt, és közben rálöttyent némi tea a papírokra.
- A picsába!
Maggie felnevetett.
- Basszus, miért nem szóltál?
Maggie vigyorogva felitatta a teát egy papír zsebkendővel.
- Mert úgy nem lett volna ilyen vicces.
- Hülye ribi! - Tara lesimította lágy esésű, pepita szoknyáját, megigazította széles,
fekete övét, és volt annyira hiú, hogy egy pillantással ellenőrizze a frizuráját az íróasztalával
szemközti tükörben.
Blúzát betűrte; nagyon elegáns volt. Igen-igen csinos.
- És mit keres itt? - tudakolta Maggie-től.
Maggie vállat vont. - Halványlila gőzöm nincs, de az biztos, hogy ennivalóan dögös!
Tara a szemét forgatta, és az íróasztal mögül odalépett az ajtóhoz.
- Te is összeszedhetnél magadnak valami fickót!
Maggie sóhajtva követte Tarát a folyosóra.
- Mintha nem tudnám!
Tara egyre feszültebb lett, ahogy átvágott az üzlethelyisé- gen. Mick az ablaknál állt, sötét
haját kiemelték a ráeső napsugarak. Magas volt, elragadó és hihetetlenül jóképű. Amikor
meghallotta a lány közeledtét, odafordult, és olyan szédítő mosolyt villantott, hogy Tarának
beleremegett a térde.
- Szia - üdvözölte. 77

- Szia, neked is!

Maggie Tara mellé lépett, mire az lesújtó pillantást vetett rá.
- Ó. Persze. A papírmunka. Viszlát, Mick!
Mick elmosolyodott.
- Viszlát, Maggie!
 - Mi szél hozott?
- Már egy hete nem láttalak.
- Vettem észre. Gondoltam, odébbálltál. - Ahogy kimondta, legszívesebben leharapta
volna a nyelvét. Miért kellett? Nyegle, sértett liba színében tűnt fel, pedig ezt semmiképpen
nem akarta.
- Dehogy, csak közbejött pár halaszthatatlan üzleti ügy. Este felhívtalak volna, vagy
meglátogattalak volna, csakhogy nem adtad meg nekem se a mobilod számát, se a
lakcímedet.
Tara összefonta a karját.
- Mióta akadály neked az ilyesmi? Beizzíthattad volna a vadászkopó-szimatú
ügynöködet!
- Az már igaz - döntötte oldalra a fejét Mick. - Csak szerettem volna, ha saját
akaratodból adod meg az elérhetőségeidet! Akár át is hívhatnál magadhoz.
- És mégis, miért tenném?
- Mert kedvelsz engem.
Tarának a nyelve hegyén volt, hogy Micket elutasítsa. Egy hét alatt már éppen arra jutott,
hogy soha többé nem láthatja a férfit.
Egész héten át hiányolta, egész héten át epekedett utána. Kimondottan szánalmas dolognak
érezte ezt, főként, hogy ő volt az, aki nem akart kapcsolatot.
- Nagyon szeretném megismerni a fiadat. Szereti a futballt?
Tara felsóhajtott.
- Imádja a focit.
Mick közelebb lépett, és az ujja közé kapva morzsolgatni kezdte Tara egyik kunkori
hajfürtjét.
- Hívj át vacsorázni! Együnk pizzát!
- Nem tűnsz pizzás típusnak.
- Persze, még rengeteg mindent nem tudsz rólam.
Az kétségtelen.
- Nem jó ötlet. 78

A férfi közelebb hajolt. Isteni illata volt - nyugtázta Tara teste.

- Hívj át egy pizzára!
- Nem akarsz átjönni hozzánk vacsorára ma este, Mick? - Rohadék hormonok!
Mick mosolyától bármelyik nő elolvadt volna.
- Dehogynem! Csak add meg a címed!
 Tara letépett egy cetlit a jegyzettömbjéről, és felírta rá a címét.
- Egy füst alatt a mobilszámodat is megadhatnád.
Tara azt is lefirkantotta, majd átnyújtotta Micknek a papírt.
- Fél hét megfelel?
- Tökéletesen!
Mick odahajolt, és gyengéden megpuszilta a száját. Tara lelke örömtáncot lejtett. Bakfis
dolog. A franc essen bele!
- Akkor látjuk egymást.
Azzal Mick kisétált. Tara ostobán ácsorgott az ablaknál, nézte, ahogy a férfi hatalmas
lépésekkel keresztülvág az úttesten. Állati dögös volt a rakodómunkásszerű nadrágjában és a
roppant izmaira feszülő fehér pólóban.
Maggie sóhaja visszarántotta a valóságba. Tara megpör- diilt, és szembetalálta magát
Maggie-vel, Ellennel és Karievei.
- Mi van?
- A focicsapat kapitányával jársz - sóhajtott sóvárgón Karié.
Tara a szemét forgatta.
- Vissza a mókuskerékbe! Mind a hárman. Ez munkahely, nem középiskola.
- Inkább leányálom a középiskolából! - nevetett Ellen.

Tarának fél órája volt a beígért látogatásig, de máris úgy érezte magát, mint a
mosogatórongy. Úgy sürgölődött, mintha az angol királynőt várta volna vendégségbe, holott
csak egy fickót hívott át, hogy a kanapén pizzázzanak.
A házban katasztrofális állapotok uralkodtak, ez az átka annak, hogy ott naphosszat egy
felügyelet nélkül álló kamasz fiú garázdálkodik. A nappaliban üres üdítősdobozok ékte-
lenkedtek az asztalon, hegyekben állt a mosogatnivaló, a kis gengszter pedig már átvonult a
haverjához, hogy ott aludjon.
Ezért még szorul a kölyök! A hét hátralévő részében az ő dolga lesz a takarítás.
Tara rendet rakott, porszívózott, az edényeket behajigálta a mosogatógépbe, majd
79
átöltözött. Hát igen, Mick vagy beletörődik, hogy ilyen zaklatott az élete és a háztartása, vagy
visz- szatér a kaviárral, szobaszervizzel, szupermodellekkel fémjelzett fényűzéshez.
Taránál nem volt se kaviár, se szobaszerviz, ő maga pedig nem volt az a szupermodell
alkat. Ő csak pizzával szolgálhatott így péntek este, ujjatlan pólóban, kék farmerban, pa-
pucsban, haját lófarokszerű képződménybe kötve. Mick vagy megszokik, vagy megszökik.
 Tara halkan felsikkantott, amikor megszólalt a kapucsengő. Leszaladt a bejárati ajtóhoz,
kettesével szedve a lépcsőfokokat. Közben a faliórára sandított.
Mire az ajtót föltépte, már hangosan szuszogott. Mick ösz- szeráncolta a homlokát.
- Asztmatikus roham?
- Inkább pánikroham. Kitakarítottam, és már éppen azon voltam, hogy magamat is
rendbe szedjem.
Mick egy csokor virágot nyújtott át.
- Szerintem te nagyon is rendben vagy. Ezt neked hoztam.
Vadvirágok. Nem egy tucat rózsa, hanem százszorszép, harangvirág, liliom, frézia és
kamilla.
- Gyönyörűek. Köszönöm.
Mick követte Tarát a konyhába.
- Szerintem te nem vagy az a rózsás típus.
- Tényleg nem vagyok az. Ezeket szeretem. - Fogott egy vázát, vizet töltött bele, majd
elrendezte benne a virágokat. Azután a kompozíciót az ebédlőasztalra helyezte.
- Nathan hol van?
- Nincs itthon. - Nem akarta elmondani, hogy egy haverjánál tölti a péntek éjszakát.
Még nem állt készen rá, hogy bemutassa őket egymásnak. Túl korai volt. Tara még abban
sem volt biztos, hogy mi sül ki ezekből a találkákból. Basszus, semmiben sem lehetett biztos.
Csak abban, hogy a fiát semmi esetre sem rángatja bele a dologba.
- Értem. - Mick megragadta a nő derekát, magához húzta, aztán olyan forró csókot
adott neki, hogy Tara majdnem a konyha kövezetére olvadt. Egészen belefeledkezett a
csókba, csak akkor ocsúdott, amikor Mick elengedte.
- Ejha!
Mick elvigyorodott.
- Arra számítottam, hogy ma este keveset leszünk kettesben. Szóval muszáj volt
gyorsan megcsókolnom téged.
 Tara csak pislogott, hogy kitisztuljon a feje.
- Az más.
A férfi körbenézett.
- Megmutatod a házat?
- Ez csak egy lakás, Mick. Semmi különös.
Mick odafordult.
- Én is lakásban lakom. Abban sincs semmi különös. Mutasd meg, és ha majd nálam
jársz, én is megmutatom az enyémet.
Tara előtt felderengett egy asszociáció: „muti meg a tiédet, én meg majd az enyémet”, igaz,
ennek a lakóterekhez semmi köze nem volt. Igyekezett elrejteni a gerincén végigvonuló bi-
zsergést. Szobáról szobára haladtak. Mindvégig magán érezte Mick tekintetét, ezért Tara nem
tudta eldönteni, hogy a férfi a lakást jött megnézni, vagy inkább őt.
- Szép helyen laksz, Tara.
A lány megvonta a vállát.
- Igyekszem otthont teremteni Nathannek. Ő viszont tre- hány, szóval, ha büdös
tornacsukát látsz a földön, az a fiam bűne.
Mick felnevetett.
- Elfelejted, kivel beszélsz. Örülök, hogy jelen pillanatban nem a saját lakásomban
vagyunk, ott ugyanis lépten-nyo- mon büdös tornacsukákba botlanál. Úgyhogy lazíts nyugod-
tan! Az, hogy egy kamasz fiú anyukája vagy, aki veled lakik, még nem ok arra, hogy
menekülőre fogjam. Én is voltam kamasz fiú. Vagyis tudom, milyen az.
- Jól van. Próbálok nem pánikolni. - Tara keresztülvezette a férfit a nappalin és az
étkezőn.
- Nem hiszem, hogy a felső szintet is látni akarod.
- Még szép, hogy akarom! Az egész házat látnom kell.
A lány sóhajtott.
- Legyen!
Felmentek a lépcsőn, és Tara ismét érezte, hogy Mick bámulja. Éppenséggel nem érezte
kényelmetlenül magát tőle, mindössze tudatára ébredt, hogy egyedül van egy férfival. Mikor
volt ő egyedül a házban egy férfival?
Ööö... soha? Soha nem hívott át férfiakat, nem akarta, hogy Nathan előtt ki-be
masírozzanak a pasasok. Már rég elhatározta, hogy ha valaha komoly kapcsolata lesz, abba
Nat- hant is beavatja.
Akkor vajon miért hívta meg Micket? Hiszen még nem is jártak igazán.
 - Idefönt három hálószoba van. Nathan szobája, az én szobám cs egy harmadik; azt
irodának használom. Esetleg figyelmeztetnem kéne a Nathan szobájában uralkodó kupira...
- Azt kihagyjuk. Az az ő területe, és nem áll szándékomban megsérteni.
Tara a hálószoba ajtaja előtt megtorpant.
- Ó, az én magánszférámba bezzeg simán belegyalogolnál!
Mick fölé hajolt, és elfordította az ajtó gombját.
- Drágám, a te magánszférádban én már jócskán benne vagyok!
Ismét átjárta a borzongás, puncija és a mellbimbója jelezte, hogy a hálószobába léptek.
Tara hátralépett, és hagyta, hogy Mick nézelődjön. Azt hitte, hogy felületesebb
körbepillantás után már indulnak is visz- sza a nappaliba.
- A te egyéniségedet tükrözi.
Tara jobban megnézte magának saját hálószobáját. Krémszínű-barna ágy, képek a falon,
Nathanről készült fotók. Odafordult Mickhez.
- Igazán? Hogyhogy?
- Színpompás. A falon a képeket nem hevenyészve válogattad össze. Az ágy felett lógó
két festmény szépen harmonizál a lepedő színével. Egyébként imádom Mondine képeit.
Divatos művész, de nem fest olyasmit, hogy az ember azt se tudja, mit ábrázol. A fiad fekete-
fehér fényképei pedig szépen visszaadják a személyiségét. Baromira igyekszik, hogy felnöt-
tes és komoly legyen, közben meg esetlen kamasz; biztosan gyakran érzi magát bénának.
Ilyen a világ, ha az ember tizenöt év körül jár. Amúgy helyes kölyök.
- Köszönöm. - Tara hangja elakadt, Mick olyan pontosan körülírta a tizenévesek korai
bénázását.
- Látszik, hogy az összes tárgy elhelyezését alaposan végiggondoltad. Ez igaz a házban
minden használati tárgyra. Nem esel túlzásba, finoman díszítesz. Egyszerű, de nagyszerű.
Nem kell kerülgetnem semmit, nem kell félnem, hogy leverek valamit. És azt hiszem, a fiad
szeret itt lakni. Lakályos hely. Hívogató.
Tara hosszasan bámult a férfira, míg az elnevette magát.
- Mi van? - kérdezte.
- Ki vagy te tulajdonképpen?
- Hogyhogy? «82

- A focisták nemigen szoktak konyítani a művészethez és a dekorációhoz. Te meg még

azt is tudod, kicsoda Mondine.
- Ja? Az csakis Liz sara.
- Liz?
 - Az ügynököm. Folyton ide-oda küldözget, galériák megnyitójára, múzeumokba,
jótékonysági eseményekre. Ilyesmit jóformán egyetlen focistának sem kell elszenvednie
rajtam kívül. Egy-két dolog rám ragadt. Itt van például ez a szobrocska - mondta, felemelve
egy ölelkező szerelmespárt ábrázoló kisplasztikát. - Sokat elmond a művészről, de rólad is.
- Miért, mit mond rólam?
- Hogy tudod, mi az igazi művészet. Ezt a szobrot egy galéria megnyitóján láttam pár
hónappal ezelőtt. Arról is vall, hogy romantikus alkat vagy.

83
 Tara az ágy végében ült, és nem győzött álmélkodni.
- Olyan dolgaid vannak, hogy ledöbbentesz, Mick Riley!
A férfi Tara mellé ült.
- Ez most jó vagy rossz?
A lány megvakarta a fejét.
- Azt még nem döntöttem el. - Tudta persze, hogy a férfi mivel ejtette ámulatba: sokkal
összetettebb egyéniség, mint elképzelte.
Mick az ölébe vonta a lányt.
- Majd szólj, ha eldöntötted! Addig elmondom, mennyire hiányoztál nekem a héten.
Pusztán a férfi közelségétől lángra lobbantak Tara idegvégződései. Az összes porcikája
epekedni kezdett Mickért. Másfelől viszont az agya tudta, hogy le kellene állítania magát.
Elvégre mégiscsak az ágyán ücsörögtek. Tara lüké teste azonban nem hallgatott az ész
szavára, hogy álljon fel. Karját a férfi nyakára fonta, ujjaival végigkígyózott Mick sűrű, puha
haján.
- Szóval hiányoztam?
- Naná. Ha megadtad volna a számod, felhívtalak volna.
- Akkor örülök, hogy most megadtam.
- Hiányzott, hogy veled beszélgessek.
- Én is szeretek veled beszélgetni. - Csakugyan ez volt az igazság. Mick megnevettette.
Elmés volt, jó humorú. Továbbá érdeklődött iránta, a személyiségére volt kíváncsi, nem csak
a dugáson járt az esze. Ritkaságszámba ment az ilyen férfi.
A férfi végigfektette az ágyon.
- Sokat gondoltam arra, hogy megcsókollak.
- Tényleg?
- Tényleg. - Mick a lány szájára tapasztotta az ajkát, a nyelvével behatolt, hogy
Tarának a lélegzete is elakadt tőle. Mindenről elfeledkezett, csak a férfi ízére, illatára
koncentrált, és arra, hogy milyen kemény a teste. Tara Mick csípője köré fon- ta a lábát, és
közelebb húzta magához. Kellően benedvesedett, ahogy a hiányérzetet kifejező csók egyre
mélyebb, egyre szenvedélyesebb lett. Kihúzta az inget a férfi nadrágjából, és becsúsztatta alá
a kezét, forró hasához nyomta a tenyerét. Muszáj
«84 volt megérintenie a bőrét, muszáj volt
kitapintania Mick szívverését.
Mick a hátára fordította a lányt, mellé feküdt, és a szája helyett az állát kezdte harapdálni.
Nyelve végigsiklott a nyakán. Amikor szívogatni kezdte, Tara megborzongott.
- Ettől megkeményedik a mellbimbóm!
 Mick felhúzta a felsőjét.
- Csakugyan? Na, hadd lássam!
Lesimogatta róla a melltartót, rámosolygott, majd rákapott az egyik mellbimbóra. A lány
háta ívbe hajlott a forró, nedves csóktól. Mick gyengéden szívta a mellét.
Bizony, nagyon hiányzott neki a férfi. És most, hogy itt volt, rátört a reszkető vágy, hogy
magában érezze.
- Mick, kérlek, dugj meg!
Erre a férfi kigombolta a nadrágját. Majd egyre lejjebb csókolta, végig a hasán.
Tara két kézzel kapaszkodott az ágyba. Az egész teste pattanásig feszült a vágytól, amikor
Mick lehúzta róla a farmer- nadrágot és a bugyit. Szétnyitotta a lábát, közé mászott, majd a
nyakába vette a karcsú combokat. Egy pillanat múlva a szája már Tara puncijához tapadt.
- Magadhoz nyúltál a héten? - kérdezte Mick, felkapva a fejét.
- Nem.
- Miért nem?
- Sok dolgom volt.
- Nem lehet elég dolgod ahhoz, hogy ne élvezz, Tara.
- Most kell elélveznem - szólt Tara. Lenyúlt, és megfogta Mick puha üstökét.
- Tetszik, hogy azóta nem élveztél el, hogy együtt voltunk.
Mick megcsókolta Tara combját, azután rácuppant a puncijára.
- Óóóó - Tara csak ennyit tudott mondani, amikor Mick teljes hosszában végignyalta a
punciját. Nyelve hamar rátalált a csiklójára is. Annyira közel volt a csúcshoz, hogy homorí-
tott, előre-hátra hajlongott, figyelte, ahogy Mick nyalja, szopogatja, belecsúsztatja a nyelvét,
és mindent megtesz azért, hogy kielégítse. A legérzékenyebb pont körül kavart a nyelvével,
hogy a lány végre elengedhesse magát. Az már zihált is, és könyörgött, hogy folytassa.
Tara a férfi haját markolászta, mire Mick szája még erősebben hozzáforrott. Erőteljes
nyelvcsapásokkal sodorta Tarát a teljes eksztázis felé.
- Igen! Elélvezek! - A lány odanyomta a punciját Mick arcához. Mick
megkapaszkodott a csípőjében. Egyszer csak el- ömlött rajta a forró, édes orgazmus,
végtelennek tűnő hullámokban. Alig kapott levegőt.
85 Amikor az ágyra hanyatlott, Mick máris
a száját csókolta. Megízlelhette saját, édes gyönyörét. Átölelte, lenyalogatta a száját, az állát,
aztán a tenyerébe vette a férfi farkát.
- Most pedig dugj meg! Gyorsan!
Mick elővett egy óvszert, majd a lányt az ágy szélére gurította, hogy a hasán feküdjön.
Gyorsan, keményen belevágta a farkát. Tara felsikoltott, libabőrös lett.
 Hátratolta fenekét, mire Mick gyengéden visszanyomta a derekánál, majd újra beledöfte a
szerszámát. Előrehajolt, félresöpörte Tara haját, hogy a nyakát harapdálhassa.
- Benedvesedtél. Tudod, milyen forró és szoros vagy?
Tara nem méltatta válaszra, annyira belemerült a nyög-
décselésbe. Nem is válaszolhatott volna, Mick olyan átéléssel dugta. Hátrahúzódott, hogy
Mick jobban hozzáférjen. Ez volt az egyedüli reakció, amit adni tudott.

86
 Mick a csípőjénél fogva húzta-vonta Tarát. Előredőlt, hogy a tenyerébe kapja a lány mellét,
időközben pedig egyre erősebben dugta. Tara már az öklével verte az ágyat, majd jobban
megkapaszkodott a szélében. Mick mélyre döfött, egyre gyorsabban, egyre beljebb. Dákója
megduzzadt odabent, vé- gigbizsergette az összes érzékeny részt.
Tara úgy akart orgazmust, hogy Mick benne van. Kezével a combja közé nyúlt, a csiklóját
dörzsölte, és már csak egy hajszál választotta el az orgazmustól.
Mick lelassított, egyik kezével megfogta Tara csípőjét, és könnyed ritmusban dugta
tovább. Láthatóan megérezte, hogy a lány mit akar. Tara érezte már a görcsöket, satuként
szorította Mick farkát, és egyszerre jutottak el a csúcsra.
Mick morogva megfeszült, csípője közben tovább dolgozott. Tara felkiáltott, ahogy az
orgazmus előtört belőle. Pár pillanat múlva már mindketten kimerültén pihegtek. Tara arccal
az ágyhoz simult, Mick a hátára omlott.
A lány szuszogva élvezte, ahogy Mick a hátán fekszik. Elszédült, felvillanyozódott. Nem
akart felkelni. Kinyitotta a szemét; a telefon épp ekkor szólalt meg.
- Felveszed?
- Fel kéne. Lehet, hogy Nathan az.
Tara a farmerjáért nyúlt, és előhalászta a zsebéből a mobil- telefonját. Valóban Nathan
kereste. Elpirult, amikor fölvette, holott Nathan nem tudhatta, hogy Mick vele van.
- Szia!
- Szia, anyu! Otthon hagytam a kulcsom, csak tudni akartam, otthon vagy-e.
Tara felugrott az ágyból.
- A kulcsod? Mi van?
- Mindegy, egy játékért megyek, amit otthon felejtettem. Tíz perc, és ott vagyok.
- Jó, rendben.
- Basszuskulcs! - szisszent fel Tara, és amint letette a teleiont, már nyúlt is a farmerért
és a bugyiért.
- Mi a baj?
- Nathan volt az. Mindjárt itt lesz.
Mick elmosolyodott.
- Hűha! Hamarabb, mint számítottál rá.
- Kilométerekkel! Úgy volt, hogy haza se jön, hanem a haverjánál alszik.
- Szóval így állunk! Ideédesgettél, merő hátsó szándékból!
- jaj, fogd már be, inkább öltözködj!
Tara kiviharzott a fürdőbe, kinyitotta a csapot, azután egy fürdőlepedőt vágott Mickhez. Az
vigyorogva sétált el mellette. Hogy merészel ennyire fesztelen és könnyed lenni?
Tara rekordidő alatt rendbe szedte magát. A szeretkezéstől szanaszét álló haját lófarokba
fogta, kipirult arcára hideg vizet locsolt, majd a szó szoros értelmében kirángatta Micket a
hálószobából, le a lépcsőn.
- Be a konyhába! - adta ki a parancsot lélekszakadva, és nekiállt teát főzni.
- Lassítanál egy kicsit? Még nincs is itt, vagy igen?
- Nincs. De basszus, simán beállíthatott volna! Hogy is vetemedhettünk erre? - És a
fejét rázva megtöltötte a teáskannát.
Mick hátulról átkarolta a derekát.
- Nem tudom, neked milyen volt, de nekem észvesztő volt benned lenni!
Tara félrelökte a csípőjével.
- Ugyan, menj már!
- Anyu! Megjöttem!
Tara megpördült, és mosolyt erőltetett magára.
- Itt vagyok!
Ha a szíve nem zakatolt volna, mint egy expresszvonat, elájult volna.
Nathan belépett a konyhába. Egy pillantást vetett az anyjára, majd Mickre. Elkerekedett a
szeme.
- Beszarás!
- Nathan, vigyázz a nyelvedre!
- Maga Mick Riley!
Mick mosolyogva megrázta Nathan kezét.
- így van! Te pedig Nathan. Örülök, hogy találkoztunk.
Nathan nyelt egyet, Tara pedig nyugtázta, hogy a fiát még
sose látta ennyire izgatottnak.
- Ezek szerint te tudod, kicsoda Mick?
Nathan még csak oda se pillantott, sóbálvánnyá dermedve meredt Mickre.
- Jaj, anyu! Nem vagyok hülye!
Mick előhúzott egy széket, és leült. Nathan a88mellette lévő székre rogyott.
- Anyukád azt mondja, hogy futballozol.
- Aha. Ificsapatban, mert még csak elsős vagyok. Ősszel megyek másodikba, mondjuk.
- Én is ifi voltam elsős koromban. Harmadikos koromig nem is játszottam az egyetemi
csapatban.
Elkezdtek a fociról csevegni, Tara pulzusa pedig végre visz- szaállhatott a normális szintre.
A katasztrófát sikeresen elkerülték. A fia nem kapta rajta őket szeretkezés közben. Te jóisten,
hova tette a jobbik eszét?! Soha nem hívott át magához férfiakat, pláne nem szexelni!
Mick nagyon-nagyon rossz hatással volt rá.
- És ti hol találkoztatok?
- Pár héttel ezelőtt az anyukád szervezett egy bulit a csapatomnak.
Nathan elkerekedett szemmel bámult az anyjára.
- Tényleg?
Tara az asztalra tette a teát.
- Tényleg.
- Ezt nem is tudtam!
Pedig biztos mondtam. Ami azt illeti, többször is. Máskor próbálj meg odafigyelni, ha a
munkámról mesélek!
Nathan vállat vont. - A munkád általában uncsi.
- Naná hogy nem - vágott közbe Mick. - Máskor biztos lelfigyelsz rá, ha a mi
csapatunk rendezvényét az anyukád szervezi. Szerintem még egy meghívót is ki tudott volna
neked bulizni, ha kicsit odafigyelsz rá. - Oldalba bökte a fiút. Nathan szemérmesen lesütötte a
szemét, és elpirult.
Ügyes húzás, Mick!
- Jól van, tényleg lehettem volna figyelmesebb. Lesz valami izgi mostanában, anyu?
- Sajnos, nem. Hacsak nem akarsz elkísérni a városi ön- kormányzat díszebédjére.
Vagy mit szólnál az Amerikai Forradalom Leányainak kerti mulatságához?
Nathan a fejét csóválta.
- Nem, kösz! Előbb gyantáztatom le a lábamat.
Mick felkacagott.
- Ezért most nem szólhatok semmit, haver!
Tara pizzát rendelt, Nathan pedig valahogy megfűzte Mick- et, hogy átjöhessen pár barátja
is. Tara lamentált egy sort, de Mick nem zavartatta magát. Mielőtt észbe kapott volna, már öt
kamasz csüggött Mick minden szaván. Közben a tíz pizzát eszegették; Mick ragaszkodott
hozzá, hogy ő fizesse a cechet. Amikor a jó étvágyú
89 siserahad megtömte a hasát, Mick átte-
lepült a nappaliba. A kamaszok körbevették, és megállás nélkül a fociról locsogtak.
Tara a falnak dőlve hallgatózott. Mick annyira lazán kezelte a gyerekeket, szeme se rebbent
a kérdések özönétől, mindenre válaszolt. Tara nem is hallotta a fiát hatéves kora óta ennyit
beszélni. Na persze most nem rutinból csevegett a fociról. Egy anyuka, egy nő az nem számít
a fociban, Mick az összes babért learathatta magának. Futballsztárként tündökölhetett, nem
kellett olyan piszlicsáré dolgokkal foglalatoskodnia, hogy Nathant leckét írni küldje, vagy
büntetésből a szobájába zárja, ha nem jön haza idejében.
Tök igazságtalan.
- És mi a helyzet Gavinnel? Tényleg akkora király, mint amilyennek kinéz? - kérdezte
Nathan.
Tara gondolatban végigpörgette magában a San Francisco összes játékosát, de nem lett
okosabb. Azt hitte, mindet ismeri.
- Ki az a Gavin?
Nathan olyan pillantást vetett rá, mintha komplett idiótának nézné.
- Gavin Riley, anyu.
- Jaaa!
Tara Mickre nézett, aki jót mulatott rajta, majd Nathanre, aki viszont kiakadt rajta.
- Anyu, Gavin Riley Mick öccse, és profi baseballjátékos. Első alapponton. A Saint
Louisban játszik, Mick és Gavin ott született, ne már, hogy nem tudod! Komolyan, mintha
nem is ezen a bolygón élnél!
- Ja, marslakó vagyok - mondta Tara, és segélykérőn Mickre sandított. A férfi elnevette
magát.
- Szerintem anyukádnak nem kell az összes sportolót ismernie, Nathan. Még csak
mostanában kezdtünk el járni, nem csoda, hogy nem ismeri az életemet úgy, mint te!
- Naja, de hajártok, akkor rohadtul tudhatná, ki az öcséd!
- Szépen beszélj, Nathan! - pirított rá Tara.
Nathan csak a vállát vonogatta.
- Egyelőre csak saját magunkról beszélgetünk, a családunkat még nem tárgyaltuk ki,
Nate - szólt Mick, Tarára mosolyogva.
A kamaszok felnőtt módra hőbörögtek és háborogtak.
N al han olyan pillantást vetett az anyjára, hogy az legszívesebben elpárolgott volna a
szobából.
- Pfuj, ez undi! Na de mindegy, a Green Bay elleni mérkőzésen. ..
A foci megmentette. Tara kiosont a szobából,
90 nehogy újabb kínos témával hozakodjanak

elő. Hagyta, hogy Mick egy darabig a kamasz fiúk rajongásának fényében sütkérezzen. Köz-
ben elmosogatott. Csak remélni merte, hogy hátulról Mick ólelte át. Amikor megfordult,
csakugyan a férfi csókolta meg a nyakát.
- Nem kell idekint bujkálnod - mondta.
Tara megtörölte a kezét egy konyharuhában, azután hát- Ialépett. - Nem akartam
belerondítani egy hőseposzba...
- Ugyan, rendes kölykök ezek! De ahogy a fiúk általában, mind a figyelem
középpontjában akar állni. Csakhogy én veled járok, nem velük. Szóval jogod van ahhoz,
hogy kivívd magadnak a figyelmet.
- Nem érdekes. És hova lettek?
- Hazaküldtem a rajongói klubot. Nathan fölment, hogy a haverjával összedobjanak
egy stratégiát a holnapi edzésre, aztán már mennek is. Azt mondta, holnap edzés lesz, erre én
azt javasoltam neki, hogy még tizenegy előtt feküdjön le.
Tara hallotta, ahogy a két fiú súlyos léptekkel ledübörög a lépcsőn. Nathan és Devon kijött
a konyhába.
A fia mosolygott. Sőt, vigyorgott.
- Húzunk. Szia, anyu! Csá, Mick!
- Csá, Nathan! - búcsúzott el Mick. - El ne felejtsd bevágni a szunyát!
Nathan szalutált.
- Vettem!
Amikor kiment, Tara gúnyosan felhorkant.
- Villanyoltás tizenegykor? Azt szeretném én látni!
- Márpedig úgy lesz. Megígérte.
Tara szemöldöke felszaladt.
- Komolyan beszélsz? Tizenegykor már aludni fog?
Mick vállat vont.
- Levágtam nekik egy beszédet arról, hogy a növésben lévő fiúknak és a sportolóknak
milyen alvásigényük van, illetve hogy az edzés mennyit kivesz az emberből, különösen nyá-
ron. Mérget vehetsz rá, hogy a fiad és a haverja tizenegykor bevágja a szunyát.
Tara hátradőlt.
- Hát én... lehidalok. El sem tudod képzelni, mit könyör- gök, hogy a fiam normális
időben menjen lefeküdni!
- Én is voltam kamasz. Tudom, hogy milyen gonoszak vagyunk, elnézést kérek az
egész férfi nem nevében! 91

Tara nem tudta megállni, hogy ne nevessen.

- Elfogadom a bocsánatkérést.
- Helyes! Gyere, ülj le velem, és lazíts!
Mick magával húzta a lányt a nappaliba, bekapcsolta a tévét, a díványra huppant, majd arra
várt, hogy Tara melléku- corodjon. De Tara habozott.
 - Mi a baj?
- Nem szoktam férfiakat idehozni.
Mick feltette a lábát.
- Miért?
'Fara a székre ült, nem Mick mellé a díványra.
- Mit tudom én. Csak... nem szoktam.
- Szerinted nem helyes, hogy idehozol valakit, akivel tévét nézhetsz?
Tara rábámult.
- Mick, nem tudom. Nem szoktam... randizgatni.
- A srác tizennégy éves, Tara.
A lány az alsó ajkát harapdálta.
- Jövő hónapban lesz a szülinapja.
Azt akarod mondani, hogy a srácod tizenöt lesz egy hó- n.ip múlva, te pedig még sohase
hoztál haza pasit? Mióta?
Hogy érted?
Mi a helyzet a gyerek apjával?
Iára tétovázott.
Ő már nem része Nathan életének.
Mick tanulmányozni kezdte a kedvese arcát.
Mikor tűnt el apuka a színről?
Hát... - Tara néhány másodpercre lenézett a kezére.
Tolakodó vagyok. Bocsánat.
- Nathan apukája már a kezdet kezdetén felszívódott.
- Igen?
- Úgy bizony.
- Szemétláda.
Tara egyenetlenül vette a levegőt, majd Mickre emelte a tekintetét.
- Hosszú történet.
- Akarsz róla beszélni? 92

- Ma este nem.
- Rendben. Mégis jogod van ahhoz, hogy a magad életét éld.
Tara vállat vont.
- Nem értem rá, amíg Nathan kicsi volt, aztán a továbbtanulás foglalt le, most pedig a
pályámat építgetem.
 - Ismétlem, kezdj végre élni! Szerintem rendben van, ha hébe-hóba meghívsz
magadhoz valakit.
Mick megfogalmazásában olyan nevetségesnek és pofonegyszerűnek hangzott az egész.
- Valahogy sose fűlt hozzá a fogam, hogy én legyek az egyedülálló anyuka, aki hozza-
viszi az újabb és újabb apajelölteket.
- így aztán nem is randiztál senkivel, ugye?
- Nem.
- Akkor bújj ide hozzám, és nézzünk meg együtt egy filmet. Megígérem, hogy nem
mászom rád közben.
- Akkor mégis, mi lesz benne a pláne?

Na, basszus. Mick nagy bajban volt.

Megkedvelte ezt a nőt. Nagyon is. És a gyerekét is. Tara jó anya volt: látta rajta. Nem a
saját örömét kereste. Ellátta a fiát, gondozta, nem bulizott, nehogy Nathan sérüljön - minden
tekintetben a gyereke volt neki az első.
És ez az egész valahogy annyira idegen volt az életstílusától, hogy nem tudta, mit
csináljon.
A film kilencvenedik perce körül Tara már Mick vállára dőlve szunnyadt, picit horkolt is.
Ettől csak még valóságosabbnak tűnt a férfi számára. Akikkel Liz szokta összeboronálni,
azok közül egy sem aludt még tátott szájjal, horkolva a vállán. A lófarkukból pedig nem
szabadultak el tincsek.
Óvatosan eligazgatta az ölében Tara fejét. Te jóisten, milyen édes volt! Nem a szó
megszokott értelmében gyönyörű, nem esett tőle hasra. Mick már számtalan észbontó
csinibabát ölelhetett. Tetszett neki, hogy Tara csak amolyan... normálisan szép. Elorkolt. Ez
is nagyon tetszett neki benne.
Tara egyet horkantott, azután az oldalára fordult, a térdét a hasához húzta. Mick a kanapé
támláján lévő pléddel betakargatta.
Tara nem ébredt fel, alighanem teljesen kimerült. Mick azt találgatta, vajon mióta
93
kényszerül mindennel egyedül megbirkózni. Egymaga nevelte a gyerekét?
Atyaisten, az óriási feladat lehetett. Tara még egy szót sem ejtett a családjáról.
Nathan kedves gyereknek tűnt. A barátai szintén rendesnek látszottak. És ez arra mutatott,
hogy Tara mindent a lehető legjobban csinált. Teljesen egyedül.
Ha még nem kedvelte volna eléggé, Mick most már egyenesen felnézett Tarára.
 Bizony, nagy bajban volt ezzel a nővel.
- Halljuk, mióta tart ez a dolog!
Tara ijedtében majdnem hanyatt esett, amikor a szokásos szombati ruhahajtogatást övező
csöndbe bclchasított Nathan hangja. Aznap reggel Tara korán ment be dolgozni, és mire
hazaért, Nathant már nem találta otthon. Megszokott dolognak számított náluk, hogy
időnként épp elkerülték egymást.
Tara a szárító tetejére terítette a törülközőt. - A frászt hoztad rám! Mikor jöttél be?
- Mittomén. Egyszer csak.
- A szárítótól nem hallottalak. Szóval, milyen dolog tart mióta?
- Mióta jársz Mick Riley-val?
- Ja. Nincs közöttünk semmi.
Nathan félrebillentette a fejét, és szakasztott úgy nézett, mint Tara, amikor kételkedett a fia
szavában. Tara elnyomott egy mosolyt.
- Ugyan, anyu! Egy pasas se jönne át, hogy a fiaddal vacsorázzon, hacsak nem kedvel
téged állatira.
- így gondolod?
- Ne már! Tökre bír a fickó. - Azzal Nathan kifordult a mosókonyhából.
Tara kiment vele a konyhába, és felemelte a fedőt a lábasról. Megkavarta a szószt, közben
Nathan csinált magának egy pohár kakaót.
- És zavar téged? - kérdezte Tara.
Mármint micsoda?
Hogy találkozgatok valakivel.
- Ő nem szimplán valaki, anyu! Az NFL-csapat középhátvédjéről beszélünk!
- De ha nem az volna, zavarna?
Anyu, engem az se zavarna, ha a kukással kavarnál, csak legyen veled normális - Nathan
megállt, és egyenesen az anyja szemébe nézett. - Rendes veled, anyu?
Tarát megrázta a fia kérdése.
- Igen, az.
- Akkor hajrá! Amúgy istenkirály, hogy94Mick Riley-val jársz! Arra ne is számíts, hogy
lakatot teszek a számra. - Nathan megpuszilta az anyukája arcát, majd kisétált. A keze tele
volt süteménnyel.
Tara túlságosan is meghatódott ahhoz, hogy ráripakodjon, amiért vacsora előtt édességgel
tömi a fejét.
 Mick testileg teljesen kimerült, izzadt, mint a ló, és fennhangon szidta az edzőjét. Ben csak
nevetett rajta, közben felmagasztalta a saját edzésprogramját.
Mick kitörölte a szeméből a verejtéket, majd fenékig ürítette a vizesüveget.
- Te mocskos rohadék! - lihegte.
Ben mellette ült a fékpadon.
- Azért fizetsz, hogy mocskos rohadék legyek. Ha az edzés végeztével utálsz, az azt
jelenti, hogy jól végzem a munkámat.
- Kipurcantam.
Ben barátságosan végigvágott a hátán, kopasz feje visszatükrözte a mennyezeti lámpákat.
- Ne nyivákolj, mint egy nyápic, inkább pattanj a futógépre! Húsz perc levezető edzés.
Aztán mehetsz a zuhany alá.
- Te ezt komolyan élvezed - morgolódott Mick. Minden tagja sajgott, amikor
feltápászkodott.
- Bizony, kiélhetem szadista hajlamaimat. Ráadásul még fizetnek is érte. Már hogy ne
élvezném!
Mick fejcsóválva a futógéphez vonszolta magát, beütötte a húsz percet. Normál gyaloglásra
állította a gépet, nem szánalmas vánszorgásra, aztán nekikezdett. Addigra Ben már odábbállt,
hogy egy másik szerencsétlen flótást gyötörjön. Mick a tévét bámulta, és nagyon
reménykedett, hogy a húsz perc hamar elrepül.
- Ember, te öregszel! Ben edzésprogramja kis híján kinyif- fantott!
Mick vigyorgott: Randy Lasalle, kedvenc csapattársa lépett a szomszédos szalagra, és fürge
tempóban futni kezdett rajta. Randy huszonkét éves volt, két éve szerződött hozzájuk. Mick
nagyra tartotta. Egy louisianai állami iskolából jött, és azonnal beválogatták, mert
elképesztően dobott, és veszett pör- gős passzokat adott.
- Neked is Ben az edződ?
- Ja. Formában kell maradnom a nők miatt, tudod, hogy van ez!
Mick horkantva felnevetett.
- Persze, tudom én, hogy csakis miattam tartod karban a formás lábadat!
Randy vihogott. 95

- De a csajoknak el ne áruld!
Odajött Ben, Randy futógépére hajolva bepötyögött még néhány számot, majd így szólt:
- Nem elég a tempó, szépségem! Ha a gyorsaságoddal akarsz nagy pénzeket kaszálni,
akkor a lábad járjon, ne a szád!
Amikor Ben odábbállt, Randy megjegyezte:
 - Mintha visszakerültem volna az iskolába. Túlkoros vagyok én már ehhez a
szarsághoz.
- Nem hallom az izzadságcsöpögést, Randy - szólt oda Ben a terem túlsó végéből.
Randy a szemét forgatta, Mick pedig röhögött.
Mick lezuhanyozott, azután az edzőterem elejébe vánszor- gott. Egy gyönyörűséges vörös
hajú lány állt ott, olyan rövid ruhában, hogy az már az illetlenség határát súrolta. Haja di-
vatosan fel volt tupírozva, boszorkányos zöld szeme villogott. Bűnösen magas tűsarkakat
viselt. Úgy nézett ki, mint a meg- lestesült szex, és úgy mosolygott, mint aki tökéletesen
tisztában van dögös megjelenésével. Ráhajolt a recepciós pultra, és telefonált, csípőjét oldalra
kilökve. Mintha észre se vette volna a sok férfitekintetet; pedig a gyúrni járók láthatóan min-
den alkalmat megragadtak, hogy a nyálukat csorgatva elmehessenek mellette.
Mick persze tudta, hogy a csinibaba nagyon is észleli a férfiakat.
Mick ügynöke, Elizabeth Darnell olyan nő volt, akitől megállt a forgalom. Ordító
szépségével képes volt bárkit a falhoz szegezni. Ha pedig megindult, az utána forduló férfiak
nyelve a földet söpörte.
Letette a telefont, amikor észrevette, hogy Mick felé tart, és észbontó mosolyt villantott.
- Mick, nem is tudtam, hogy itt vagy!
- Pedig te nagyon kevés dologról nem tudsz, Liz.
Liz belekarolt.
- Igaz. Vigyél el ebédelni, beszélgessünk!
- Igenis.
Betértek egy vendéglőbe pár sarokkal arrább. Mick megéhezett Ben tortúrájától, fel is
tankolt fehérjéből és szénhidrátból. Liz eközben csirkesalátát csipegetett.
- Rád férne egy sajtburger - állapította meg a villáját megemelve Mick. Liz csakugyan
szánalmasan táplálkozott.
- Drágám, ha elhízom, akkor a főkutyák nem fogják többet a lábamat meg a cickómat
stírölni. És akkor ki szervái neked több millió dolláros szerződéseket, mi?
Mick hatalmasat kortyolt a vizéből.
- Szívesebben venném, ha sajtburgereket96tolnál inkább.
Liz felvonta a szemöldökét, megtörölte csinos száját, majd
félretolta a tányérját. - Bemutatnak a héten egy hollywoodi filmet, szeretném, ha elmennél a
premiervetítésre.
- Nem érdekel.
- Folyton ezt mondod. Aztán mégis mindig eljössz.
 - Akkor sem érdekel.
Liz mélyen beszívta a levegőt, mintha egy nehezen kezelhető gyerek megregulázásával
szenvedne. Közben a dekoltázsa megemelkedett, de Mick tudta, hogy a mellét nem neki rakta
ki. Mick nem kamatyolt az üzletfeleivel, és Liz hasonló elveket vallott, nem keverte az üzletet
az élvezettel. Mick úgy tekintett Lizre, mint a kishúgára, aki időnként az agyára ment ugyan,
de rengeteg pénzt hozott neki.
- Mick, nyár van, a legnagyobb kasszasikerek szezonja! Az emberek azt lesik a tévében
és a lapokban, hogy kik dugják oda az orrukat a nagy mozipremierekre! Ideje volna megje-
lenned valamelyik nagy dohányt kaszáló film bemutatóján. Szerdán jön ki Cynthia
Beaudreaux új mozija.
- Miféle filmről van szó?
- Romantikus vígjátékról.
Mick tüntetőén beleharapott egy szelet kenyérbe.
- Én az akciófilmeket szeretem.
- De nem is akarsz ott lenni a bemutatón?
Mick jobban áhítozott egy gyökérkezelésre. De talán Tara szereti a romantikus
vígjátékokat.
- Megnézem a naptáramat, aztán majd szólok, ha jó.
Liz felvonta a szemöldökét. - Drágám, én vagyok a te naptárad. Minden lépésedről tudok.
- Dehogyis!
- Már hogyne.
- Nem birtokolsz engem, Liz! Ne áltasd magad! Ha a karrieremet akarod egyengetni,
ám legyen. De az életemet nem irányítod. Megnézem a naptáramat, aztán szólok.
Liz felvette a szénsavas ásványvizet az asztalról. Egy parányit sem sértődött meg. Elvégre
az egész élete abból állt, hogy hatalmas arcú sportolókkal viaskodott. Mick tisztában volt
vele, hogy minimum egy úthenger kellene neki ahhoz, hogy Lizt leállítsa.
- Megtennéd most rögtön?
- A telóm a kocsiban maradt.
- Elmennél érte? 97

- Nem.
Mick örömmel tört borsot Liz orra alá.
Liz felsóhajtott.
- Próbára teszed a türelmemet, Mick!
- Lehet, viszont egy csomó pénzt hozok neked, úgyhogy jobb, ha hozzászoksz! Este
fölhívlak, Liz. Akkor megmondom, hogy szerezz-e jegyeket arra a premierre.
- De én úgy gondoltam, hogy te leszel Cynthia Beaudreaux kísérője.
- Neki nincs már partnere?
- Mit tudom én. Talán. Kit érdekel? Megszervezem, hogy veled menjen, és kész.
- Már megint azon vagy, hogy szervezd az ember életét.
- Csakis a saját érdekedben teszem. Miattad.
- Ha elmegyek a bemutatóra, tuti, hogy nem Cynthiával megyek.
Liz szeme bosszúsat villant.
- Hát kivel?
- A saját partneremmel.
- Azzal a rendezvényszervező csajjal?
Mick vont egyet a vállán.
- Esetleg.
- Az egy senki!
- De hiszen az egész arról szól, hogy engem lefotózzanak, nem?
Liz dobolni kezdett az ujjaival az asztallapon.
- Persze, de...
- Semmi de! Már évek óta összeboronálsz mindenféle nőkkel. Jó is a sajtóm.
Néhanapján hadd válasszak magamnak én,jó?
Liz kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Mick szúrós tekintete láttán inkább
visszavonulót fújt.
Okos nő volt. Tudta, hogy mikor ne vitatkozzon.
- Akkor majd hívj, és mondd meg, hogy döntöttél!
- Ügy lesz.

Nathan a hetet futballtáborban töltötte. Mindkét csapat ott volt, az ifi és az egyetemi is.
Nathan még soha nem volt ilyen sokáig távol az anyjától. Pár napos osztálykirándulásokra
elment már, de sohasem egy hétre. Tara reggel ötkor tette fel a buszra, és igyekezett elrejteni
98
előle a könnyeit, hogy le ne égesse. Szerette volna, ha Nathan erős és független férfivá érik,
Nathan ugyanezt akarta. A gyerek másra se vágyott, mint hogy táborba mehessen, Tara pedig
addig kuporgatott, míg összegyűlt rá a pénz. Örült, hogy megadhatta a fiának, amire vágyott.
Meg is érdemelte, jó jegyeket hozott, és segített a ház körül; igaz, a hozzáállása nem volt
valami makulátlan, de Tara megértette. Nem lehet könnyű hirtelen kamasznak lenni és
elkezdeni a középiskolát. Mostanság amúgy is annyi nyomás nehezedik a gyerekekre. Tara
igyekezett teret engedni a fiának, persze nem eresztette teljesen szabadjára. Azok a
rakoncátlan hormonok tehetnek róla, hogy a gyerek olyan lett, mint Jekyll és Hyde.
Tara hét csendes éjszakának nézett elébe. Nem is tudta hirtelen, mit kezdjen magával.
Napközben jobbára keményen dolgozott. Szerdára egy bankettet szervezett, aznap és kedden
tehát keményen kellett hajtania a három alkalmazottjával együtt.
Igen ám, de mihez kezdjen, ha eljön az este? Felkészülhet a későbbi magányos időkre,
gondolta magában. Nathan előbb- utóbb jogsit és barátnőt szerez, azután meg elhúz
egyetemre. Már nem sokáig élnek egy háztartásban.
Tara a konyhaablakon bámult kifelé, a telefon csörgése térítette magához. Azonnal felkapta
a készüléket.
- Szia, szépségem!
Mick volt az. A hangja hallatán Tara elmosolyodott.
- Szia neked is, csini fiú!
- Mi újság?
- Éppen sajnálom magam, mert a fiam itt hagyott egy hétre.
- Igen? Hova ment?
- Focitáborba.
- Azokra jól emlékszem. Klasszul fogja érezni magát.
- Biztos is. Csak most vagyok egyedül először ilyen sokáig.
- Ugyan, anyuci, ideje elvágni a köldökzsinórt!
A lány felkacagott.
- Igazad van. Kicsit túlreagálom a dolgot, mi?
- Mi az, hogy! Szóval, mit csinálsz szerdán?
- Szerdán egy általam szervezett banketten kell részt vennem.
- De este szabad vagy?
- Hát, azt hiszem.
- Mikor ér véget a bankett?
- Nagyjából kettőkor, és abban már az asztalbontás
99 is benne van.
- Eljönnél velem moziba szerda este?
Tara mosolygott. Tökéletes pihenőprogram lenne a szerdai bankett után.
- Még szép!
- Óriási! Ha megmondod, hova szervezted a bankettet, akkor kettőre odaküldök érted
egy limuzint.
 - Limuzint?
- Ja. Az fog kivinni a reptérre.
- A reptérre? Ott lesz a film?
- Tara úgy érezte, mintha valahol elvesztette volna a beszélgetés fonalát.
- Los Angelesbe repülünk, a Rólad álmodom premierjére.
Tara egy székre rogyott.
- Hülyéskedsz? A fél karomat odaadnám, hogy láthassam azt a filmet!
- Igen? Nagyon jó!
- Komolyan beszélsz? Premiervetítés?
- Tök komoly.
- Te jóisten, Mick!
- Akkor igent mondasz?
- Aha. Hát persze! Naná!
- Helyes. Érted küldöm a limuzint kettőre. A mozi után Los Angelesben éjszakázunk
egy szállodában, ha az megfelel.
- Meg. Tökély! Tejó ég, mit vegyek fel a bemutatóra? Uram- atyám, nincs valami sok
időm!
- Holnap nézünk neked ruhát.
- Nem kell, hogy gyere. Amúgy sincs időm vásárolgatni. A holnapot végig a bankett
szervezésével töltöm.
- Értem. Akkor Lizzel átküldetek valami göncöt.
- Ne! Egyedül is tudok ruhát venni. Majd szakítok rá időt.
- Tara, nem azért hívtalak a premierre, hogy görcsölj rajta. Majd én gondoskodom róla,
hogy tökéletes légy! Legyen ez az én gondom, szóval ne izgulj tovább, jó? Az ügynököm
emberei most amúgy is csak a lábukat lógatják.
Tara felnevetett.
- Hát jó, ha ragaszkodsz hozzá! És még valami, Mick...
- Tessék!
- Köszönöm, hogy elhívtál! Olyan izgatott
100 vagyok!

- Én nemkülönben!

Két mozgalmas, tevékeny nap következett. Amikor Tara beavatta a munkatársait, hogy
filmbemutatóra készül, nem is tudta, ki az izgatottabb: a lányok vagy ő. Jóllehet rengeteg
minden akadt, amit az utolsó pillanatban el kellett intézni a bankettre, Maggie ragaszkodott
hozzá, hogy Tara kéz- és lábkörmeit rendbe hozzák. A főnök asszony élénken tiltakozott,
hogy neki semmi, de semmi ideje az ilyesmire. Erre Ellen és Karié megnyugtatta, hogy a
bankettre minden készen áll, úgyhogy feleslegesen aggódik.
Azárn, de ez a munkájával járt. Ha ő nem aggódik, ki aggódjon helyette? Legalább a
bankett elterelte a figyelmét róla, hogy Mickkel egy flancos filmbemutatóra megy. Máskülön-
ben folyton azon sápítozott volna, hogy mit vegyen fel, hogyan csinálja meg a haját, milyen
ékszereket viseljen.
Lisa Montgomery azonban átvállalni látszott ezeket a gondokat, amikor kedd reggel
frissen, fiatalosan megjelent Tara irodájában. Lisa Mick ügynökének, Elizabeth Danteiinek
dolgozott. Már nyitáskor beviharzott, levette Tara méreteit, kikérdezte, hogy milyen színeket,
cipőket, frizurákat, sminket, ékszereket szeret. Maggie, Ellen és Karié vihorászva be-
lekotyogtak, Tara pedig jóformán csak a sarokban ücsörgött, aggódva. Végül Lisa
megköszönte Tara segítségét, és biztosította, hogy mindenről gondoskodik, Tarának csak meg
kell jelennie Los Angelesben szerdán. Azután ugyanolyan gyorsan elviharzott, ahogy jött.
Mire a bankett - tökéletesen - lezajlott, Tara testileg-lel- kileg egyaránt elfáradt. Ahogy
megérkezett érte a limuzin, nyomban visszatért a kezdeti a lelkesedése, sőt még izgatot- tabb
lett, hogy a premieren újra láthatja Micket. Maggie gyorsan kitessékelte az ajtón, mondván,
hogy a takarítást majd ők levezénylik.
így aztán Tara bemászott a limuzinba. Sokkal fontosabbnak érezte magát, mint általában. A
San Franciscó-i repülőtérig próbált kicsit lazítani. Csodálkozva észlelte, hogy egy kis
magánrepíilőgép felé irányítják a normál Los Angeles-i járat helyett. Felkapaszkodott a
luxusgép fedélzetére. Mick hátul ült, egy rendkívül kényelmesnek tűnő székben. Felállt, ami-
kor Tara bejött, a karjába kapta, és megcsókolta.
Tara szinte elolvadt Mick ölelésében. A héten őt érő összes feszültség elszállt belőle,
amikor a férfi, ajkát a szájára tapasztva, nyelvével megcirógatta. Felsóhajtott, és élvezettel
odabújt Mick izmos testéhez.
Nehéz volt megállni, hogy ne folytassák a csókolózást-ölel- kezést, csakhogy nem voltak
egyedül. Tara abbahagyta a csókot, mire Mick101
a feje búbjához nyomta a homlokát.
- Hiányoztál.
Tara elmosolyodott, hogy a férfi kimondta, amire épp akkor ő is gondolt.
- Nekem meg te hiányoztál.
- Hogy sikerült a bankett? - kérdezte, és egy fehér bőrdívány felé intett a kezével.
Ez a repülőgép nem is hasonlított repülőgépre. Inkább olyan volt, mint egy szállodai
luxuslakosztály, süppedős szőnyeggel meg hatalmas forgószékekkel. És az a dívány! Tara
még sose látott hozzá foghatót. Leült, Mick pedig mellé telepedett.
- Igazán jól sikerült.
- Nagyszerű! Remélem, használt az üzletnek.
- Azt én is remélem.
A légi kísérő felszolgált egy pohár pezsgőt. Tara vigyorgott, kissé kínosnak érezve a
szituációt, de azért boldogan elfogadni a poharat. Mickhez fordult, aki valamilyen szénsavas
üdítőt kortyolgatott.
- Hát te nem iszol pezsgőt?
- Nyár van, edzésidő. A személyi edzőm fenékbe is billentene, ha megorrontaná, hogy
alkoholosat izzadok.
Iára felkacagott.
- Keményen megdolgoztat, ugye?
- Időnként edzés után sírdogálok egy sort. De nehogy elkotyogd neki, attól csak még
nagyobb lenne az arca!
- El se tudom képzelni, hogy mit szenvedsz a formádért!
A férfi vállat vont.
- Öregszem. Már nem olyan könnyű megtartanom a formámat, meg kell dolgoznom
érte.
- A foci kegyetlen sportág. Olyannak kell lenned, mint egy hegyomlás, hogy kibírd,
amikor neked megy valaki.
Mick hátradőlve birizgálni kezdte Tara hajának végét.
- Könnyebb a dolgom, mint sok csapattársamnak. Én csak hátul állok és dobom a
lasztit.
- Aha, persze! Láttam a tévében. Fellöknek téged is épp elégszer.
- Igaz is, te rajongó vagy. Kérsz autogramot?
- Még szép, hogy kérek! Aláírhatod a nyelveddel az én kis...
- Hamarosan felszállunk, Mr. Riley!
- Köszönöm, Amanda - mondta Mick, 102
szemét Tarán felejtve. Amint Amanda eltűnt a
gép elejében, Mick előredőlt, hogy megcsókolja Tarát.
Tara nagyot nyelt, testét emésztette a vágy.
- Rajzoljak rád a nyelvemmel, azt akarod?
Tarát talán zavarba hozta volna, ha Amanda, a légi kísérő meghallja, amit mond, de
pillanatnyilag csakis Mickre tudott koncentrálni.
 - Igen!
- Észben tartom. Ideje becsatolni az öveinket.
Becsatolták magukat egy-egy különálló ülésbe, amíg a gép
felszállt. Azután Amanda kihozott nekik két pohár frissítőt, grillezett garnélarákot
étvágygerjesztőnek, meg egy kevés salátát.
- Ügy gondoltam, enned kéne pár falatot - mondta Mick. - Ha leszállunk, a premierig
nem lesz már túl sok időnk.
- Mi lesz a program?
- Liz azt mondta, hogy szerzett valakit, aki megcsinálja a hajad és a sminked. A ruhád,
cipőd és az ékszerek már készen várnak Los Angelesben.
- Mick, egy csomó bonyodalmat vállaltál miattam! Igazán nem kellett volna.
Mick felemelte a lány kezét, és csókot nyomott a csuklójára.
- Azt szeretném, hogy jól szórakozz!
- Ez nyilván olyan esemény, amelyre az ügynököd a sajtónyilvánosság miatt küldött el.
- Persze.
- És felteszem, hogy nem engem szánt a kísérődnek.
- Csakhogy én nem mindenben követem Elizabeth utasításait - azzal megnyalogatta
Tara csuklóját a verőereknél. A lány megborzongott.
- Mennyi időnk van a leszállásig?
Mick a mobilján megnézte, hány óra.
- Körülbelül negyven percünk. Miért? Valami konkrét terved van?
Tara végignézett a repülő belsején.
- Nem valami meghitt ez a hely.
- Meghittebb, mint gondolnád - mondta Mick, és a lányt egy ajtón keresztül kézen
fogva a gép hátuljába vezette. Tara teljesen elnémult, mert egy komplett hálószobát látott
maga előtt.

103
 - Uramatyám! Kié ez a gép? Valami szultáné?
Mick nevetgélve a lány mögé lépett, és átölelte a derekánál.
- Ez Irvin Stokes gépe.
- Tejó szagú úristen! Nem is gondoltam. Kedvelhet téged az ürge.
- Na ja. De főleg Elizabethet, aki a hiúságát legyezgeti, ráadásul állandóan a
feleségével ebédel. Úgy tekint rá, mintha a saját, állati sikeres lánya volna.
Tara megpördült, hogy átölelje Micket.
- Szerintem pedig te vagy az, akit kedvel. El sem hiszem ezt a repülőgépet!
- Eleget fecsegtünk a gépről! - kiáltott fel Mick, majd hátranyúlt, és becsapta az ajtót.
Tarát a falhoz nyomta. - Szeretnél duplán a felhők fölé repülni?
- Azt hittem, már meg se kérdezed! - Tara vígan megcsókolta a férfit, minden porcikája
bizsergett, hogy a repülőn fog szeretkezni. Már elég sokat voltak együtt, de ez az alkalom
igazán őrülten izgalmasnak ígérkezett. Tara teljesen nedves volt, és szeretett volna hirtelen
meztelenné válni, hogy Mick azon nyomban megdughassa.
Ki mondta, hogy csak meztelenül lehet dugni? Amúgy is elég lenge volt rajta a ruha. Mick
már csókolta, kemény testével nekifeszült. Farka erősen a lány csípőjének nyomódott. Tara
addig mocorgott, míg a merev hímtag a puncijához ért, majd hozzádörzsölte magát.
Mick olyan tüzes tekintettel nézett rá, hogy szinte megolvasztotta vele.
- Van valami különleges vágyad?
- Igen. Azt akarom, hogy a farkad bennem legyen. Most!
Mick megfogta a lány ruhájának szegélyét, felrántotta a csípőjére, majd a másik kezével
lehúzta róla a bugyit. Tara ficánkolva a földre rázta az alsóneműt. Mick lehúzta a cipzárt a
nadrágján, mire kikandikált belőle a szerszáma. Zsebéből előhúzott egy gumit, és rekordidő
alatt bebugyolálta vele a farkát.
Mick a falhoz tuszkolta Tarát. A formás női lábat a csípőjére emelte, és egy kemény
ökleléssel már bele is nyomult. Tara fel is sikoltott volna, ha nem jut eszébe, hogy a gépen
nincsenek egyedül. Csak fel-felsóhajtott minden egyes lökésnél. Érezte, ahogy a puncija
pulzál, és egyre jobban kívánta a bűnös kéjt.
Mick lehúzta a lány válláról a ruha pántját, hogy elővillant alóla a melle. Rábukott az egyik
mellbimbóra, és keményen szívni kezdte. Tara reszketett, a fejét hátravetve megdöngette a
repülőgép falát. A motorzúgást ugyanolyan hangosnak hallotta, mint saját vére zubogását.
Meghúzta Mick ingét, mire a férfi felemelte a karját, hogy lehúzhassa róla a ruhadarabot.
Tarának nagyon tetszett, hogy Mick megdöngeti egy repülőn. Ronggyá gyűrt ruháit
szorongatva élvezte, ahogy Mick felfelé irányuló lökésekkel erősen dugja. A szex hevében
Tarának úgy tetszett, hogy elment az esze, mégpedig egy olyan helyre, ahol kedvére,
szabadon kitombolhatja magát. Mindenről megfeledkezett, csak a férfira és a pillanatra
koncentrált, valamint a méhéből feltartóztathatatlan kígyóként felfelé tekergőző vad kéjre.
Körme a férfi vállába mélyedt, még ennél is többre ácsingózva.
- Azt a kurva... - nyögte Mick, és még erősebben mozgatta az ágyékát: megadta
Tarának azt a többet, amire vágyott. Ujjával lenyúlt, hogy a lány csiklóját simogassa. Ehhez
kicsit kijjebb húzta magát, vagyis mindketten láthatták a dugás és ujjazás összjátékát.
- Elélvezek, Mick! Dugj tovább!
Érezte, ahogy a puncija ráfeszül Mick farkára, majd végigfut rajta egy zabolátlan érzés.
Tara vad sikoltás közepette elélvezett.
Mick kitörő erővel megcsókolta, nyelvével a szájában kalandozva dugta tovább, erősen;
most az ő hangos morgástól kísért orgazmusa következett. Átölelte és megemelte a lányt, míg
görcsösen vonaglott benne a farka.
Tara alig kapott levegőt. Hagyta, hogy Mick az ágyhoz vigye. Mindketten lerogytak,
szuszogva, verejtékezve.
Tara egypár percig nem szólt semmit. A férfi mellkasán feküdt, hallgatta a szívverését, míg
az a hátát simogatta.
- Azt hiszem, összegyűrtem a ruhádat - mondta végül Mick.
Tara felkacagott.
- Nem tragédia. Viszont összeizzadjuk Mr. Stokes ágyneműjét.
- Nem izgat, és biztos vagyok benne, hogy őt sem érdekli.
A fényűző, tipikusnak egyáltalán nem nevezhető fürdőszobában rendbe szedték magukat.
Tara megigazította a haját és kisimította a ruháját, amennyire lehetett; kipirult arca és duzzadt
ajka emlékeztetett az előbbi dugásra.
- Ordít rólam, hogy szexeltünk! Hogy kerüljek így a gép személyzetének a szeme elé?
- A személyzetet elég jól megfizetik ahhoz, hogy ne vegyen észre semmit. Gyere,
igyunk egyet, mielőtt leszállunk! Teljesen kiszáradtam.
Tara nevetve belekarolt; hirtelen ő is nagyon megszomjazott.

Amikor megérkeztek Los Angelesbe, Tara rögtön látta, hogy Mick ügynöke isteni
105
szervező. A reptérről limuzin szállította őket egy hihetetlenül pazar szállodába. Ott egész csa-
pat sminkes és fodrász választotta le a lányt Mickről. Belök - dösték a zuhany alá, aztán
elképesztően kicsinosították. Profi sminket és frizurát kapott, a ruhákat pedig külön öltöztető-
nő adta rá.

106
 Tara azon morfondírozott, hogy ilyen elbánáshoz vannak-e szokva a filmsztárok.
Elismerte, hogy jólesett neki, ahogy kör- beugrálták, még ha enyhén szólva túlzásba estek is.
Amikor a tükörben megcsodálta magát az arcpirítóan drága dizájner lebernyegben,
kiegészítve a csillagászati összeget érő ékszerekkel, megállapította, hogy a kellékesek
kifogástalan munkát végeztek. Alig ismert magára. A szórópisztollyal fölvitt festék csodákat
művel az ember arcával. Teljesen eltüntették a szemöldöke fölül a sebhelyet, amelyet akkor
szerzett, amikor gyerekkorában kizuhant a hintából. A szeme nagy lett és... szép, a
szemöldöke meg... hú! Állhatna ő akármeddig a tükör előtt egy szempillaspirállal bénázva,
meg se közelítené a műszem- pilla előidézte varázst.
A vörösréz színű, pánt nélküli estélyi a mellnél, a deréknál és a csípőnél fogta, egyébként
pedig varázslatos hullámokban omlott a földig. Ez volt a legszebb ruha, amelyet Tarának
valaha módjában állt fölvenni. És a cipő - atyaisten, a cipő! Pántos tűsarkú, az ujjak fölött
tündéri masnival. Kitűnően illett a ruhához; Tara legszívesebben le se vette volna magáról
egészen a haláláig.
- Köszönöm mindenkinek - nagyon. Ügy érzem ma magam, mint Hamupipőke.
Mindannyian keményen dolgoztak, hogy én szép legyek. El sem tudom mondani, mennyire
hálás vagyok érte.
A sminkesek, fodrászok, öltöztetők visszamosolyogtak rá, megölelték, majd egy-egy
puszival elbúcsúztak tőle. Tara mély levegőt vett, azután kifújta, és visszafordult a tükörhöz.
- Hát ez beszarás, te asszony!
Mick hangja hallatán Tara megpördült.
A férfi a hálószoba bejáratánál állt. Tara újfent meglepődött rajta, hogy Mick milyen
hihetetlenül fess a szmokingjában. Széles válla teljesen kitöltötte a zakót, és elég magas is
volt ahhoz, hogy jól mutasson rajta az elegáns ruha. Feke- le haja tökéletesre volt fésülve, a
fekete szmoking a végletekig kiemelte kék szemét.
Mick bevonult a szobába, és körbejárta a középen ácsorgó Tarát. Azután odalejtett hozzá,
és felemelte, majd megcsókolta a lány kezét.
- Te vagy a legszebb nő, akit életemben láttam!
Tara felhevült.
- Ugyan! Bár az igaz, hogy úgy érzem magam, mintha az lennék. Köszönet érte!
107
- Tényleg te vagy a leggyönyörűbb nő, akit életemben láttam, és külön nagyszerű, hogy
tudod is értékelni magad!
Tara szemét csípni kezdték a könnyek.
- Nehogy megríkass, különben hívhatjuk vissza az egész csapatot, hogy rendbe
hozzanak!
Mick kinyújtotta felé a kezét.
- Készen állsz a szórakozásra?
- Készen.
Tara nem tudta, mire számítson, hiszen sosem volt még premiervetítésen. Számtalanszor az
arcába vakuztak, valamint kérdések özönét zúdították rá, hogy kicsoda, micsoda, és hogy
milyen kapcsolatban áll Mickkel. Mindezt meglepőnek és eltúlzottnak tartotta. Naná, a
filmszínésznőket megilleti az effajta felhajtás. De őt? Hiszen ő egy senki.
Na, igen, Mick híres embernek számított.7A sajtónak muszáj volt kiszimatolnia, kivel jár.
Mick fesztelenül mosolygott és integetett a rajongóinak, szemrebbenés nélkül pózolt a
fotósok előtt. Amikor pedig Tara iránt érdeklődtek, minden további nélkül bemutatta őt -
mindenkinek, az országos médiától kezdve a kereskedelmi sajtóig.
Atyaúristen!
Tara szeretett volna lapos kúszásban visszamászni a limuzinba, hogy a szállodai
lakosztályában vadidegen férfiakat bámuljon a tévén. Irtózott tőle, hogy viszontlássa magát a
televízióban. Igaz, tudta, hogy a sajtó nem elsősorban rá kíváncsi, hanem sokkal inkább a
jelenlévő filmes és tévés személyiségekre, no meg a modellekre. Ő nem volt hírértékű
jelenség. Szerencsére, erre a média is csakhamar rájött. A fotósok átnyergeltek az igazi
hírességekre, Tara pedig végre fellélegezhetett.
Igazán imponált neki, hogy közelről is szemügyre vehet-

108
 te Hollywood hírességeit, akik tőle karnyújtásnyira adtak interjúkat a kamerákba
mosolyogva. Ha éppen nem villant vaku Tara szemébe, akkor azon bánkódott, hogy nem
hozta el a saját fényképezőgépét. Szívesen készített volna pár fotót Maggie-nek, Ellennek és
Karie-nek. Igaz ugyan, hogy nem lett volna illendő a pici kamerájával ide-oda kattintgatnia,
sztártól sztárig futkosva.
Amikor végre bejutottak, Mick a helyükre kalauzolta Tarát. A mozi valami csodálatos volt!
Az pedig, hogy Mick mellett mehetett, különösen kiemelte az esemény fényét. Időnként a
kezét fogta, időnként átölelte. Együtt nevettek a jeleneteken; a film vicces volt, és igazán
nagyon romantikus. Tökéletes volt az este. Tara csakugyan úgy érezte magát, mintha ő lenne
Hamupipőke. Mick a film alatt időnként hozzáhajolt, és megcsókolta. Tara álmodni sem
álmodhatott jobb randevúról, ez az este örökre emlékezetes marad neki.
Amikor véget ért a film, az emberek elhagyták a sorokat. Ki-ki ment a maga limuzinjához.
Tara és Mick kézen fogva beszállt a sajátjába.
- Kitűnően éreztem magam, Mick. Köszönöm!
Mick elvigyorodott.
- Szívesen. De még nincs ám vége!
- Nincs?
- Nincs. A premier után fogadás is van. Persze nem kötelező.
- Ugyan, ez irtó jól hangzik!
Egy másik hihetetlenül puccos hotelhoz hajtottak, ahol a fogadást tartották. A káprázatos,
óriási bálterem tele volt léggömbökkel, moziplakátokkal, pezsgőszökőkutakkal, és - micsoda
szerencse! - hegyekben álltak a finom falatok is.
- Jaj, hála istennek! Éhen halok! - kiáltott fel Tara. Leültek egy asztalhoz.
- Én is! Annyira örülök, hogy szeretsz enni!
Tara felnevetett.
- Már miért ne szeretnék?
Mick fájdalmas pillantást vetett rá.
- Meglepődnél, hogy a nőknek, akikkel jártam, mekkora hányada nem evett rendesen!
109
El sem hinnéd, micsoda pofákat vágtak, ha normális kajákkal kínálgattam őket. Nincs annál
lehangolóbb, mint amikor egy nő egész este egy szál zellert rágcsál.
Tara ismét felkacagott.
- Nálam nem fenyeget ez a veszély. Rajta, vezess a legközelebbi sajtburgerhez!
Számos fotós cs sajtos volt ebben a teremben is, de korántsem nyüzsögtek úgy, mint a
vörös szőnyeg környékén. De azért Tara rendesen viselkedett, hogy le ne rombolja Mick
médiabeli imázsát. Igyekezett óvatosan falatozni, pedig olyan éhes volt, hogy a fotósok karját
is leharapta volna.
A média szerencsére inkább a színésznőkre és a színészekre akaszkodott rá, őket békén
hagyták.
- Most biztosan bánod, hogy nem valami nagyobb hírességgel jelentél meg - jegyezte
meg Tara, amikor jóllakott.
Mick belekortyolt az üdítőjébe, és felvonta a szemöldökét.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy a média hanyagol bennünket. Ha valami dögös színésznőt hozol magaddal,
nagyobb nyilvánosságra számíthattál volna.
Mick ezen csak nevetett.
- Drágám, nem azért jöttem ide, hogy lefotózzanak! Csak az isten tudja, hogy hány
fénykép készült már rólam. Csakis azért jöttem el, hogy neked örömöt szerezzek.
- O! - Tara lesütött szemmel nyugtázta magában, hogy milyen szamárságot mondott. -
Sajnálom.
Mick megcirógatta a lány állát.
- Ne sajnáld! De ne is magyarázd félre a dolgokat. Nem

110
 a/.ért hoztalak, hogy te légy a háttérképem, Tara, hanem hogy lói mulass. Semmi hátsó
szándékom nem volt.
Tara Mick nyakára csúsztatta a kezét.
- Köszönöm, Mick! Igazán, ez életem legszebb estéje!
Mick puhán, gyengéden megcsókolta a száját. Olyan csók
volt ez, hogy Tara mindenféle veszélyes dologba beleugrott volna tőle. Például kész lett volna
szerelembe esni.
Egy vaku villanásától azután összerezzent. Tara hunyorogva nézett a fényképészre.
- Küldj a fotóból nekem is egy példányt, Jimmy, légy szíves! - mondta Mick.
A fotós felnevetett.
- Hát persze, Mick!
Amikor a fotós odábbállt, Tara felvonta a szemöldökét. - Te ilyen jó viszonyban vagy a
lesifotósokkal?
- Ha minduntalan a képedbe tolják a gépüket, előbb-utóbb a nevüket is megtanulod.
Jimmy rendes fickó. Szabadúszó. És tényleg szeretnék abból a fotóból egyet.
- Én is!
- Na, készen állsz arra, hogy megismerkedj néhány mozisztárral?
Tara szíve kihagyott egy ütemet.
- Ez most komoly?
- Naná! - Mick kinyújtotta a kezét. - Nem lett volna sok értelme eljönnöd, ha még
Hollywood nagyágyúival sem ismerkedhetnél meg, nem igaz?
Tara közel járt ahhoz, hogy elájuljon.

Mick megivott egy üveg vizet, majd visszacsavarta a kupakot. Lenézett Tarára, aki a
limuzinban elaludt, hazaúton a fogadásról. Örült, hogy elhozhatta a premierre, és az ő szemén
keresztül láthatta az eseményt. Mick az évek folyamán már annyi hasonló rendezvényen vett
részt, hogy egészen beleíá- sult. A nők pedig, akiket magával vitt, jóformán csak a karri-
erépítéshez kellettek - hogy minél több fotó és sztori jelenjen meg róla. Rengeteg
vakuvillanást és interjút kellett már sztoikus mosollyal kiállnia. Mickben fájdalmas emlékeket
111
hagytak ezek az események.
Tara viszont új színt hozott a gálák világába. Mindenre rácsodálkozott, mindenért
lelkesedett, a kameráktól viszont félt, s ha tehette, messzire elkerülte a lencséket. Végül pedig
elnézést kért azért, hogy lerombolta Mick médiabeli imázsát.
 Elképesztő! Mick üdítőnek találta, hogy végre olyan nő volt mellette egy társasági
eseményen, aki nem a saját hasznát nézte, hanem csakis az ő kedvét kereste. Nem is igazán
tudta hova tenni az egészet.
De az biztos, hogy megkedvelte Tarát. Igazán megkedvelte. Nagyon. Hogy ne kedvelte
volna? Tara szép volt, mókás, szexi, és kirobbanóan működött köztük a kémia. Édes, gon-
doskodó nőnek találta, akibe - ha nem vigyáz - még őrülten bele is szerethet.
Egyáltalán: készen állt arra, hogy valakibe beleszeressen?
- Te engem bámulsz!
Mick lenézett. Tara álmos, félig csukott szemmel figyelte. Pokoli szexi volt.
- Bizony ám! Gyönyörű vagy, mikor alszol.
Tara arrább csúszott, felült, és kisimította a ruháját.
- Ugyan dehogy! Bocs, hogy elszunyókáltam. Úgy látszik, a nap és az este izgalmai
leszívták az energiáimat.
- Nem gond. Hosszú napod volt. Minden jogod megvan a szundikáláshoz.
Amikor a szállodához érkeztek, Mick kisegítette a nőt a limuzinból. Tetszett neki, hogy
Tarával látják. A nő nem volt ugyan sztár, de természetes szépsége láttán mindenki utánuk
lordult. Azt is imádta, hogy Tarának sejtelme sem volt a salát szépségéről.
A liftben Tara a férfi vállára hajtotta a fejét, miközben a kezét szorongatta. Mick nyelt
egyet; jókora gombóc volt a torkában.
Vedd könnyedén, ne arra gondolj, milyen komolyra fordulhatnak a dolgok kettőtök között!
Mick a zárba csúsztatta a kulcsot, majd belökte az ajtót. Tartotta, amíg Tara belibbent a
lakosztály nappalijába; szoknyája őrült szexin suhogott.
Tara szembefordult vele, a szoknya szinte körüllibegte. Úgy lestett, mint egy igazi
királykisasszony. Mick torkából a gombóc lecsúszott a mellkasába.
A nőhöz lépett, és a derekára tette a kezét.
- Mondtam már, milyen hihetetlenül gyönyörű vagy ma este?
Mick imádta, ahogy Tara elpirult. A nő a vállára tette a kezét.
- És azt mondtam már, milyen fantasztikusan éreztem magam ma este?
Azzal ölelkezve táncra perdültek a bugyuta112dalocska ritmusára, amely mindkettejüknek a
fejében kavargott. Tara erre az estére hercegnővé változott, ezért táncolniuk kellett.
- Mick!
- Tessék?
- Mi most tényleg táncolunk?
- Aha!
 - Akkor hadd mondjam el, milyen ügyes táncos vagy!
- Anyukámé az érdem. Ő járatott társastáncra. - Mick felemelte a kezét, Tara pedig
elkapta. A férfi keringőzni kezdett a nappali márványpadlóján.
- Anyukádat szentté kéne avatni! Elképesztő vagy!
- Csak el ne fecsegd a Sztárokkal táncoló szerkesztőinek! Vadásznak a focistákra, hogy
felléptessék őket!
Tara jót derült ezen.
- Látom, nem fűlik a fogad a dologhoz!
- De nem ám! És az isten szerelmére, el ne ültesd a bogarat Elizabeth fülében. Azonnal
vérszemet kapna.
- A titkod nálam biztonságban lesz.
Ez volt Tarában a lényeg. Mick az összes titkát rábízhatta. Csak a legnagyobb titkát nem.
Annak még nem érkezett el az ideje.
Mick és Tara az erkélyig táncolt, majd a férfi elhúzta az ajtót, és odakint folytatták.
Langyos volt az éjszaka, a város fényei élénken csillogtak. Tara lenézett a városra. A férfi
megölelte, és beszívta az illatát.
- Tökéletes este volt, Mick! Még egyszer köszönöm!
- Szívesen! Örülök, hogy jól érezted magad.
- Fantasztikus életed van! Elképesztő lehetőségeket kínál a hírnév!
- Ez így igaz. Élvezem is, amíg lehet, de azért a helyén kezelem a dolgot. A hírnév,
különösen a sportban, múlandó. Nem túl hosszú a szavatossági időnk.
Tara odafordult hozzá.
- Nagyon józanul látod aj övödet. És mihez kezdesz, ha véget ér a futballkarriered?
- Jó befektetéseket csináltam, nem éltem túl nagy lábon. Bőven lesz pénzem, amikor
visszavonulok.
- De nem a semmittevést választod, ugye?
- Nem. Van néhány jótékonysági alapítványom, azokkal szeretnék foglalkozni. Esetleg
edző leszek. De ezeken kívül más terveim is vannak. Persze még nem döntöttem el, mihez
kezdek. Attól függ, meddig játszom még. 113

Tara szótlanul nézett rá.

- Mi az? - kérdezte Mick.
- Túl szép vagy ahhoz, hogy valóságos légy! Művelt vagy, lomódban élsz, és nem
szórod a pénzt drogokra meg bulizásra! Jótékonykodsz, és a jövődet tervezgeted. Nem
rejtegetsz valami titkot, Mick? Van sötét oldalad is, ami beárnyékolja a i ökéletességed?
 Ó, ha tudná!
- Senki se tökéletes, Tara. Még én sem.
Tara felsóhajtott.
- Nem is tudom. Az biztos, hogy annak tűnsz.
- Boldoggá tenne, ha rossz lennék?
A lány összeráncolta a homlokát.
- Nem, egyáltalán nem. Csak attól lelek, hogy még csak meg sem közelítem...
- Mit?
Tara megrázta a fejét.
- Semmit. Mindegy. Hülye vagyok. - Lábujjhegyre állva megcsókolta Mick száját. -
Csodálatos volt az este, fáradt vagyok, és kimerült. De annyira azért nem vagyok fáradt, hogy
meg ne mutassam, mennyire örülök, hogy veled lehetek. Gyere, hámozz ki az arcpirítóan
drága ruhák és ékszerek szövevényéből! Legfőbb ideje, hogy Hamupipőke visszaváltozzon
egyszerű cselédlánnyá.
Mick nevetett; hagyta, hogy Tara a hálószobába vezesse. Segített neki levenni az
ékszereket, lehúzta a cipzárt a ruháján. Mick lélegzet-visszafojtva bámulta a ruhátlan Tarát:
pánt nélküli, irtó szexi melltartó volt rajta, hozzáillő, falatnyi bugyival. Ennyi, meg a tűsarkú.
- Nekem jobban tetszik a cselédlány, mint Hamupipőke. Maradnál ebben a
szerelésben? Cipővel együtt?
Tara nevetgélve meglazította Mick csokornyakkendőjét, levette róla a szmokingot, azután
édesen elpepecselt az ing- gombokkal.
- Egyszer már előfordult, hogy kioperáltalak egy szmokingból. Nem is olyan régen.
- Akkor voltunk együtt először - mélázott el Mick. Olyan hajszálpontosan emlékezett
rá, mintha csak aznap történt volna.
Tara felemelt fejjel nézte, hogy Mick kirángatja az inget a nadrágjából. - Bizony ám!
Imádom nézni, ahogy levetkőzöl. De ma én foglak levetkőztetni.
Mick megborzongott, amikor Tara ujjai a nadrággombjához értek. Kis híján elélvezett,
ahogy a sliccénél matatott. Kemény, lüktető, kéjsóvár farka csaknem szétfeszítette a bok-
szeralsóját. Azt is lehúzta róla a nő a nadrággal114együtt.
Mick lerúgta magáról a cipőt. Tara letérdelt, hogy a zoknijától is megszabadítsa, és
egyszer csak ott állt előtte a férfi meztelenül.
Tara guggolva bámult fölfelé a hímtagra.
- Ülj le arra a székre, Mick!
Mick még fejen is állt volna, úgy bámult rá a nő. A székhez lépett, leült, míg Tara elé
térdelt. Összerezzent, amikor a nő melle végigsimította először a combját, majd a hasát.
Megcsókolta.
Mick megfogta Tara arcát, és olyan étvággyal csókolta, hogy maga is meglepődött. Hiába
próbált fittyet hányni az érzéseire, egyre jobban szerette Tarát, egyre nehezebb volt
fenntartani a látszatát, hogy ez csupán futó kaland. És amikor a nő finoman sóhajtva
megcsókolta, a Mickéhez hasonlítható vággyal, a férfi Tara hasához nyomta a farkát, közben
pedig csak arra tudott gondolni, hogy meg akarja dugni. Vágyott rá, hogy Tara mindent
megtudjon róla.
Hékás! Vegyél vissza a tempóból! Mick mély levegőt vett, és csak a testiségre figyelt, a
csók ízére, és hogy milyen nehéz lesz ellenállnia a Tara által kimódolt csábítási játéknak.
Tara elhúzta tőle az ajkát, és Mick állát, majd a nyakát kezd

115
 te csókolni, ujjaival a férfi mellbimbóin időzve. Vad nyelvcsapásokkal megcsókolta azokat
is. Mick szívesen figyelte, ahogy a lány csókolja, nyelvét a mellkasára tapasztva, aztán végig-
siklik a hasáig. Tara értette a csíziót, minden mozdulatát előír kiszámította. Mick
megborzongott, amint a lány lejjebb kígyózott a hasán, arcával megpihenve a combján,
miközben szemrevételezi a farkát.
Tara Mickre mosolygott, mielőtt mindkét kezével megfogta volna a farkát. A férfi
felszisszent. Hajszál híján elment. Megfizette az árát, amiért hagyta, hogy Tara
garázdálkodjon: ha rajta múlt volna a dolog, azonnal hanyatt dönti, és durr bele! De ez a
meccs most Taráé volt, Mick hagyta, hogy a saját stílusában játsszon.
- Imádom, ahogy hozzám nyúlsz, Tara!
A lány megnyalta a szája szélét, aztán elhelyezkedett Mick lába között. Mick előrehajolt,
hogy kikapcsolja a melltartóját. Látni akarta a mellét, a rózsás, ágaskodó bimbókat, mi-
közben Tara már javában játszadozott a szerszámával. Szinte megigézve játszadozott, nem
siette el; időnként keményen megszorította, máskor finoman simogatta.
Mick órákig elnézte volna, ahogy Tara a farkával játszik. Meleg keze, a puhasága sokkal
izgalmasabb volt, mint amikor magának csinálta. Tara fortélyosan használta a kezét, míg ő
csupán a mielőbbi orgazmusra hajtott. A nő maga volt a megtestesült kecsesség, és amikor a
szájába vette a makkját, úgy nyalogatta, mintha egy istenverte fagyi lett volna. Mick
majdnem a szájába élvezett, mint egy önkontrollra képtelen tizenéves.
Tara teljes hosszában nyalogatta, rózsaszín kis nyelvecské- je úgy vándorolt rajta föl-le,
mintha képtelen lett volna betelni vele.
- Jézusom, Tara, ez baromi jó! - Mick a lány hajába nyúlt, hogy kiszedegesse belőle a
csatokat. Csavargatni akarta Tara fürtjeit. Amikor a hajkorona végre kibomlott, Mick rögvest
belekapaszkodott, és megrángatta kissé. Összenéztek; Tara elmosolyodott, majd mélyen
bekapta Mick farkát, tudva, hogy a férfi mit akar.
Tara hagyta, hogy Mick mélyen a szájába tolja a farkát, a férfi lihegett, a golyói
megfeszültek.
- Igen! Szopd erősen!
Tara mélyen beszívta a szerszámot, a makkot a torkára eresztve. Addig-addig, hogy Mick
116
hátán már csörgött az izzadság. A gerincében érezte a feszültséget, keményen küzdött, hogy
ne élvezzen el. Szerette volna, ha Tara ajka még néhány percig kényezteti.
Tara egy tökéletes szájú istennő volt, és olyan dolgokat művelt, hogy Mick fogcsikorgatva
mélyesztette a sarkát a szőnyegbe. Már alig bírt állni.
Tara a heréi és az ánusza közti érzékeny területet simogatta a hüvelykujjával. Baromi
jólesett. Közben rendületlenül szopott tovább. De Mick még ennél is többre vágyott. Tara
volt az ő kábítószere. Mélyen a szájába nyomta a dákóját, és tudta, hogy a menet nem tart
már sokáig; Tara szájába akart élvezni, már el is képzelte, milyen lesz a nyelvére spriccelni,
az utolsó cseppig kiürülve.
- A szádba élvezek, Tara, ha nem akarod, most szólj!
De Tara csak dörmögött valamit teli szájjal, miközben az ánuszát simogatta. Mick nem
tehetett ellene: nyomban elélvezett, gyorsan és sokat, egyenesen Tara édes kis szájába.
Oroszlánüvöltést hallatott, meg-megrándult a széken. Orgazmusa egészen mélyről jött.
Zsigeri gyönyöre után könnyebbnek érezte magát, igaz, eléggé ki is merült.
Visszahanyatlott a székre. Tara szája még mindig a farkára tapadt, hogy mindent, az utolsó
cseppig kiszívjon belőle; végül csak eleresztette, és Mick combjára fektette a fejét.
Eltartott néhány percig, mire Mick összeszedte magát. Öl-
In* kapta Tarát, aki hihetetlenül szexi volt a bugyiban és a tűsarkúban. Erősen megcsókolva
ízlelgette a nyelvét. Elképedt azon, hogy a nő mit művelt vele.
Iara elhúzódott, és mosolyogva nyalogatta a száját.
- Finom volt.
Mick megborzongott.
- Jézusom, majdnem szívgörcsöt kaptam miattad!
Tara kuncogott.
- Helyes!
- Na, majd én megmutatom, mi a helyes! - mondta Mick, azzal talpra segítette a lányt,
és lehúzta róla a bugyit. Csak az őrjítően dögös tűsarkú maradt rajta. Leültette a székre.
- Most te következel!
Először megcsókolta, mert meg akarta kóstolni a száját, meg akarta nyalni az ajkát,
szopogatni akarta a nyelvét. A farka ettől új erőre kapott, pedig Tara teljesen kikészítette.
Amikor megcsókolta a nyakát, Tara megborzongott. Mick tudta, hogy a lány nyaka
érzékeny, ezért különös figyelmet szentelt neki, nyelvével lassan végigsimította oldalt, le egé-
szen a melle közéig. Sokat időzött a mellbimbókon, mindkettőt hosszan kényeztette. A hátát
homorítva Tara még jobban odakínálta neki 117
a bimbókat. Mick a tenyerébe kapta a ciciket,
loga között görgetve a bimbókat. Hallotta Tara szaggatott sikoltását; a farka teljesen
megmerevedett.
Megsimogatta a lány hasát, megcsókolta, aztán a vállával szétlökte, majd megemelte a két
lábát. Közben megcsókolta a lábfejét.
- Azok a kis cipellők eszelősen dögösek, Miss Lincoln!
 Tara felnevetett.
- Ezentúl mindennap ezt veszem fel, ha így reagálsz!
- Ha tetszik, amit csinálok, nyugodtan sarkantyúzd vele a hátamat!
Tara ráfüggesztette gyönyörű, barna szemét. Nyelt egyet, amikor Mick a nyakába vette a
lábát. A férfi már fészkelődön odalent, beszívta a puncija illatát. Tara elképesztően nedves,
édes és hívogató volt, Mick farka kőkeményen meredezett.
Végighúzta a nyelvét a nagyajkakon. Tara nyöszörögve megfogta Mick nyakát, miközben a
férfi a csiklóját szívogatta.
- Ó, basszus, Mick! Nyalj még ott!
Mick farka lüktetett a szavaktól, imádta, ha Tara közölte vele, mit szeret. Tara felemelte a
fenekét, és megrázta Mick előtt. A férfi örült, hogy Tara teljesen felizgult, nyögött, és fel-
ajzottan szövegelt, puncija pedig annyira nedves volt, hogy a nyelve könnyedén szánkázhatott
rajta le-fel. És mikor Mick két ujját is becsúsztatta, Tara feneke felemelkedett, és elélve zett,
erősen, sikoltozva, a férfi haját markolva. Úgy mozgatta a csípőjét, mintha egy rodeón az első
díjért lovagolna meg egy tenyészbikát.
Mick meg se várta, hogy elcsituljanak Tara orgazmusának hullámai. Fogott egy óvszert, a
farkára húzta, és behatolt a még rángatózó punciba. Tara hangosan felnyögött, belevájta a
körmeit Mick vállába, és mozgatta a csípőjét.
- Igen! - visított. - Dugj meg!
Mick lefogta a lány csípőjét, hogy minél mélyebbre nyomulhasson. Azt akarta, hogy Tara
újra a csúcsra jusson. Ráfeküdt, mellkasát Tara melléhez nyomta, hogy a farka rendesen
végigsimíthassa a csiklóját.
- Mick, ez annyira jó! - A lány megragadta Mick fejét, és elemi erővel megcsókolta.
Összekoccant a foguk, egymásba fonódott a nyelvük. Tara könnyes szemmel nyöszörgött.
Mick pontosan így akarta őt, mert ő is hasonlóképpen érzett: szíve- lelke eggyé vált a
káprázatos nővel vívott hatalmas szexcsata közben.
A golyói megfeszültek, amint Tara puncija satuként szorította a farkát. Elkerekedett a
szeme.
- Elélvezek, Mick! Élvezz belém! 118

Mick erősen szorította, ahogy elhagyta az önuralom utolsó szikrája. - Élvezek én is. Gyere!
Egymás szemébe néztek. Mick végül elengedte magát. Ordított, amint az orgazmus
végigsöpört rajta. Magához ölelte a kedvesét, arcát a nyakába temette, csókolta; végül Tara is
sikoltozva, rángatózva elélvezett. Közben Mick nevét kiáltotta.
Időbe telt, míg a gyönyör vihara lassacskán lecsendesedett. Mick babusgatta, simogatta a
nőt, érezve kedvesének szélsebes szívverését.
Karjába kapta Tarát, és együtt mentek zuhanyozni. Tara azon viccelődött, hogy órákig
moshatja magáról a sminket. Aztán mindketten harsány nevetésben törtek ki, látva, hogy az
egyik műszempilla dara arcára tapadt. Zuhanyozás után bemásztak az ágyba. Tara perceken
belül már aludt is, a fejét Mick vállára hajtotta.
Mick ölelte egy darabig; örömébe csekély aggodalom vegyült. Nem tudta, mi ez az egész.
Basszus, a csajok azok, akik kizárólagos jogot formálnak maguknak a kapcsolatokon való
rágódásra! Jól érezték magukat együtt. Isteni volt a szex. Mick úgy döntött, nem rágódik
tovább a dolgon, inkább átadja magát az élvezetnek. Amúgy is, túl korai lett volna a fontos
dolgokon agyalnia.

119
 Tara meg aztán pláne nem gondolkodott azon, hogy Mick- kel járnak-e. Persze
randizgattak. És jól is érezték magukat. De abban biztos volt, hogy ha bizakodni merészel,
egykettőre pofára esik. Minden jónak vége szakad egyszer - Tara életében ez a mondás már
több ízben beigazolódott.
Szerencsére a Los Angeles-i villámlátogatás után Mick egy darabig hanyagolta. Edzett,
aztán a csapatával találkozott, és egypár napig a saját munkájával foglalatoskodott. Tarának
szüksége volt néhány nap távollétre. Mick teljesen lehengerelte, nem rossz, hanem
éppenséggel jó értelemben. Tarának kellett némi gondolkodási idő, hogy újraértékelje azt az
8 csak álmodta az egészet.
éjszakát. Nem is volt biztos benne, hogy nem
Bizonytalan valóságérzetének mindenképpen használt a munka és a számlabefizetés.
Azután a középiskola parkolójában is várakozott egy jó darabig a fiára, aki aznap tért visz-
sza a táborból.
Amikor a busz megérkezett, Tara két pozitív változást is észrevett Nathanen. Először is,
örült az anyukájának. Ez enyhén szólva is szokatlan dolog volt a részéről. Másodszor pedig, a
fia láthatóan jóval népszerűbb lett. Ehhez Tarának csak annyiban volt köze, hogy egy
futballsztárral találkozgatott.
Tara igazából mindent megtett volna annak érdekében, hogy a fia ne foghegyről
beszélgessen vele. A fiú élénknek, vidámnak tűnt. Azután Nathan barátai körülállták Tarát, és
száz kérdést tettek fel neki Mickről és a fociról. Mintha az ügynöke lett volna, nem a
barátnője.
Tara szabadkozva hátrált. Kijelentette, hogy nem tud semmit a következő idényről, sem
arról, hogy a San Francisco kiket fog szerződtetni, és kerek perec megtagadta, hogy bulit
szervezzen a srácoknak, amire meghívja Mick egész csapatát.
Atyaúristen, Mick is kénytelen elszenvedni ugyanezt a médiától? Hiszen még Nathan
barátait és csapattársait is alig lehet lerázni, hogy boldogulhat akkor a kotnyeles újságírókkal?
- Mikor jön át megint, anyu? - kérdezte Nathan ötvened szerre, míg Tara a fiú
szennyesét válogatta.
- Kettőt és könnyebbet.
120
- Eh. Akkor ma hívott?
- Nem, nem hívott.
- De mindennap hív?
Tara a szemét forgatta.
- Nem, nem hív mindennap.
- És miért nem? Berágott rád?
 Tara bekapcsolta a mosógépet, majd kitessékelte Nathant a helyiségből.
- Nathan, hagyj már békén!
Megcsörrent a mobilja.
- Felveszem! - kurjantott Nathan, mielőtt Tara egyáltalán lenyomhatta volna a kilincset
a mosókonyha ajtaján.
Nem állt neki veszekedni. Ugyan mi értelme lett volna? Amúgy is Maggie lesz az, és akkor
majd Nathan undorral átadja a telót.
- Nagyon sirály volt! (a, edzések reggel, aztán gyakorlatok délután. Az edzők új
taktikákat gyakoroltattak be velünk, úberkirály volt. A gyakorlatok meg tökre igaziak voltak,
kajakra, mint az NFL-ben!
Szóval Mick telefonált. Nathan nem áradozna Maggie-nek a focitáborról. Tara kiment a
nappaliba, Nathan a kanapén terpeszkedett. Úgy beszélt a telefonon, mintha csak a sajátja lett
volna. Ráadásul kisajátította magának Micket is.
Nem mintha Mick Taráé lett volna, persze.
- Ja, a kaja szívás volt, de leszartuk. A tó, az viszont zsír. Korán volt takarodó, nem
gáz, mert a szart is kihajtották belőlünk napközben. Estére mindenki olyan volt, mint a
mosott szar.
- Nathan, ezzel a száddal csókolod meg anyádat? - szólt rá Tara a háttérből.
Nathan a szemét forgatva hallgatott, aztán felnevetett.
- Ja, folyton ezzel basztat... akarom mondani, macerái. Na, jó, talán igazad van. Legyen
úgy. Adom.
Bosszúsan nyújtotta a telefont.
- Mick akar veled beszélni.
Tara rámosolygott.
- Tényleg? Már azt hittem, Maggie az.
- Nagyon vicces, anyóca. Kac-kac.
Nathan nem vette le a szemét az anyjáról. Tara a telefont a melléhez szorította.
- Magamra hagynál?
- Te is kagylóztál, amikor dumáltam! 121

- De nem te jársz vele!

Nathan a szemét forgatta.
- Cinkes vagy, anyu! - azzal kivonult a szobából, föl a lépcsőn.
- Szia!
Mick felkacagott a vonal túloldalán. - Neked is szia! Hallom, jól mulatott a srác a táborban.
 - Nekem is úgy tűnik. Amikor leszállt a buszról, a haverjai kis híján széttéptek.
Alighanem elhintette nekik, hogy járunk. Szóval nagyon menő lettem.

122
 - De jó egyeseknek! Mindegyik téged akar, mi?
Most Tarán volt a sor, hogy elnevesse magát.
- Jaj, dehogyis! Csak át akarnak jönni vacsizni, amikor te is itt vagy. Nem én kellek
nekik, nehogy azt hidd!
- Megpróbálok elmenni az egyik edzésükre. Szerinted Nathan edzője megengedi?
- Szerintem imába foglalná a neved!
- És te mit csináltál?
- Dolgoztam. És te?
- Úgyszintén. Mondd csak, Nathannel szabad a hétvégétek?
- Nekem üres a naptáram. Nathant majd megkérdezem, de biztos, hogy semmi dolga.
Miért?
- Mert el akarlak vinni titeket Saint Louisba.
- Saint Louisba? Miért?
- Mert oda születtem, és ott laknak a szüleim. Nem nagy szám, de Gavin öcsém
szülinapját ünnepeljük. Vasárnap hazai pályán lesz meccse, aztán a szüleim kocsmájában lesz
a buli. Arra gondoltam, meghívlak titeket.
Mint mindig, Tara most is ledöbbent Mick életritmusán.
- Ööö, hűha! Hadd gondoljam át...
- Ha nem tudtok eljönni, akkor sincs semmi baj. Megértem, hirtelen jött, de a szüleim
mindent ilyen kutyafuttában intéznek. Szóval, ha nem akarsz jönni, rendben.
- Nem, nem erről van szó! Visszahívlak, rendben?
- Részemről oké.
Tara letette. Szívverése alaposan felgyorsult. Mick be akarja őt mutatni a szüleinek és az
öccsének? Gyerekestül? Ezt valahogy annyira gyorsnak érezte. De lehet, hogy túlértékelte a
dolog jelentőségét. Lehet, hogy Mick eddig az összes nőjét bemutatta a családjának, szóval
komolytalan az egész. Amúgy meg első ligás baseballmeccs lesz. Nathan biztos örülne neki,
ha meccsre vinnék, egy füst alatt pedig Gavinnel is találkozhatna. Nem lenne bölcs, ha
megfosztaná a lehetőségtől. Pláne, hogy tulajdonképpen semmi ciki nem is volt az egészben.
- Nathan! Lejönnél egy kicsit? 123

A fiú kinyitotta az ajtaját, és ráhajolt a korlátra.

- Mi kell?
- Gyere le! Kérdezni szeretnék valamit.
- Már megint mit csináltam?
Tara felsóhajtott. Vajon a kamaszok miért ilyen kezelhe- tetlenek?
 Tudod, hogy miért. Te is voltál kamasz.
- Ezúttal semmit.
Nathan nagy nyeglén lejött a lépcsőn.
- Mick kérdezte, hogy akarunk-e vele a hétvégén Saint Louisba menni. Akkor tartják az
1
öccse szülinapját. Gavin vasárnapi meccse után lesz a családi összejövetel.
Nathan szeme majd kiugrott a helyéről.
- Na ne ba... izé, ne hülyéskedj!
- Nem, nem hülyéskedem. Akarsz jönni? Gavin vasárnapi meccsére is elmennénk.
- Ember! Überkirály! Igent mondtál, ugye?
- Nem, előbb megkérdeztelek téged is.
Nathan felhúzott vállal forgatta a szemét.
- Anyám borogass! Hívd vissza, és mondd meg, hogy megyünk, mielőtt meggondolja
magát!

Mick egy nőt készült hazavinni, hogy bemutassa a szüleinek. Az még hagyján, de
gyerekestül.
Ilyet még nem csinált, és most sem volt biztos a dolgában; de mikor Jenna, a nővére
felhívta Gavin bulija ügyében, egyből arra gondolt, hogy Tarát és Nathant is magával viszi.
Ilyesmi először fordult meg a fejében. Eddig sosem vitt haza nőt, mert a szülei folyton azzal
nyúzták, hogy állapodjon meg, és alapítson családot. Ha nővel állított volna be hozzájuk,
kapás- ból rámondták volna, hogy megtalálta az igazit. Ehhez soha semmi kedvet nem érzett.
[ézusmária. Hülye ötlet volt. Mick pokoli hétvége elé nézett.
Mégis örült, hogy magával viszi Taráékat.
Hiába, biztosan elment az esze.
- Akkor te itt nőttél fel? - kérdezte Nathan. Mick az autópályán repesztett a repülőtérről
a város felé.
- Itt. A főiskoláig ebben a városban éltem.
- Aztán beiratkoztál a Texasi Egyetemre. Onnan szerződtetett le hatos mezszámmal a
San Francisco.
Mick felnevetett. 124

- Mondhatom, te aztán jól informált vagy a játékosokat illetően!

- Sokat tudok a kedvenc sportjaim játékosairól. Rólad és az öcsédről is tudok ezt-azt.
- Megtisztelsz. Gavin is el lesz ájulva.
 - Mesélj az öcsédről! - kérlelte Tara.
- Nem nagyon van mit. Két évvel fiatalabb nálam, és ő, velem ellentétben úgy döntött,
hogy a baseball jobban fekszik neki, mint a foci. Az agyamat meg állandóan felba... izé, fel-
bosszantja.
Nathan elfojtott egy cinkos mosolyt.
- Minden csúnya szóért fizetned kell majd, ha így folytatod!
Mick Tara felé pislantott.
- Fizetni, mi? - Tara a válla fölött Nathanre vicsorított. - Negyed dollárt minden csúnya
szóért. Lassan gazdagabb leszek, mint Rockefeller!
- Azért te is káromkodsz néhanapján, anyu!
Tara egyenesen kibámult a szélvédőn.
- Meglehet.

«125
 Mick hahotára fakadt.
- Márpedig a hétvégére felfüggesztjük a káromkodási illetéket! Tudjátok, a családom ír
származású, a kocsmájukban pedig megállás nélkül repkednek a csúnya szavak! Majd fogd
be a füled, Nathan!
- Elengedek a fülem mellett mindent, amin tizennyolcas karika van!
Tara felhorkant.
- Na persze!
- Nagyon szép a környék. Tetszik. Minden zöld.
- Hát, nyáron zöld szokott lenni a vidék.
Nálunk nem éppen. A hegyekben minden barna.
Nathannek igaza van, gondolta magában Tara. Csakugyan szép tájon autóztak. Minden
buja, zöld és harsogó volt körülöttük. Meleg és csapadékos vidék, Tara imádta. Az egész
város hangulata megbabonázta, amikor letértek a sztrádáról. Otthonos környezetben érezte
magát, mintha egy kisvárost rejtett volna a nagy metropolis.
- Ez valóban szép! - jegyezte meg, amint Mick lekanyarodott egy lakóövezetbe,
amelyik telis-tele volt nagy fákkal, széles homlokzati ablakos téglaházakkal, gondozott
pázsitfoltokkal. Tara egy nap hasonló környékre szeretett volna költözni. Mick beállt egy
kétemeletes, sárga téglából épült ház hosszú kocsifelhajtójára. Ezt a házat is olyan széles
homlokzati ablak díszítette. Tara odavolt a gyönyörűségtől.
- Itt laknak a szüleid?
- Itt. Ebben a házban nőttem fel.
- Milyen óriási dolog, hogy a szüleid még mindig ott laknak, ahol téged felneveltek!
Nagy biztonságérzetet adhat neked. - Tara ezt Nathannek is szerette volna megadni, mégis az
anyagi helyzetük miatt már háromszor is költözésre kényszerültek. Szerencsére fellendülés
volt az ok, úgyhogy Tara igazán nem panaszkodhatott.
A nő csak állt, és nézte a hatalmas házat, míg Mick és Nathan kivette a bőröndöket a bérelt
kocsi csomagtartójából. Tara szíve a torkában dobogott. Mi lesz, ha a szülők nem találják
rokonszenvesnek? Vajon hány nőt hozott ide Mick? Reménykedett, hogy Nathan nem fog
böfögni, vagy még csúnyább dologra vetemedni a család előtt.
Mick a lány derekára tette a kezét.
- Hová merült el szép szemed világa?
- Ja, csak végiggondoltam az eddigi életemet.
Mick felnevetett, majd megpuszilta Tara feje búbját.
- Ez nem rendőrségi kihallgatás! Az őseim nem esznek embert, igazán könnyű jól
kijönni velük. Imádni fogod őket, és ők is megkedvelnek téged Nathannel. Szóval nyugi.
Tara a fiáról tudta, hogy nem aggódik, s ez abból is látszott, hogy a csomagokat messze
Mick előtt vitte. Tara imádta a gyerekének ezt a tulajdonságát. A fiú nem félt semmitől, és
szerette a kalandokat.
Tara annak idején maga is kalandvágyó volt, meg is lett a következménye: tizenöt évesen
teherbe esett.
Kinyílt a duplaszárnyú ajtó. Két ember lépett ki rajta. Az egyik egy magas, zömök, őszes
hajú férfi, kiköpött Mick, a másik pedig egy aprócska, filigrán nő, akiről képtelenségnek tűnt
feltételezni, hogy ő hozta világra Micket. Vörös haja az álláig ért, és igen-igen csinos volt.
- Jaj, csakhogy ideértetek! - kiáltott fel a nő, aki minden bizonnyal Mrs. Riley lehetett,
és Mick nyakába vetette magát. Mick a magasba emelte, hogy megpuszilja az arcát.
- Szia, mama!
Mr. Riley is megölelte, megcsókolta a fiát.
- Már ezer éve nem láttunk, Michael!
Mick vigyorgott, és látszott rajta, hogy cseppet sem feszélyezi a légkör. Nathan is
mosolygott, bár láthatóan idegenkedett a nagy-nagy szívélyességtől. Tara a fia vállára tette a
kezét.
- Kerüljetek beljebb! - invitálta őket Mrs. Riley. - Olyan meleg van ma. Majd odabent
megismerkedünk, ott hűvösebb van.
Bementek a házba, a csomagokat az előszobában hagyták. A ház régebben épült, de
gyönyörű volt, mindenütt világos színekkel festették ki, és a bézs, a barna és a krémszín
különböző árnyalataiban pompázó falak között ízlésesen bebútorozott, tágas szobák fogadták
a vendéget. Lakályos, kényelmes benyomást keltett, Tara nyomát sem látta mesterkéltségnek
és merevségnek.
- Gyertek a nappaliba, érezzétek magatokat otthon! - mondta Mrs. Riley, azzal
megölelte Tarát. - Kathleen vagyok, ő pedig a férjem, James, de mindenki Jimmynek hívja.
Mick mindenkit bemutatott.
- Mama, papa, ő Tara Lincoln és a fia, Nathan.
Mindkét szülő Tara nyakába borult. Jimmy 127
kezet rázott
Nathannel, Kathleen pedig megölelte a kölyköt. - Üdvözlünk titeket minálunk - szólt Jimmy.
- Jimmy, hozd be a jeges teát, amit a hűtőbe raktam! Biztosan mindenki szomjas.
Addig kényelembe helyezzük magunkat.
Mick megfogta Tara kezét, és a túlméretezett, kétszemélyes karosszékhez vezette. Nathan
az ablak alatt álló kanapéra ült, Kathleen pedig egy szőttessel letakart székre.
 - Nagyon takaros az otthona, Mrs. Riley - mondta udvariasan Tara.
- Ha nem Kathleennek szólítasz, a fülem botját sem mozdítom. Tegezz nyugodtan!
- Ezen ne múljon - nevetett Tara. - Kathleen, mutatós az otthonod.
- Köszönöm! Mick és Gavin folyton venni akar nekünk valami nagy, kacsalábon forgó
palotát, de nekünk megfelel ez az ósdi vityilló. Itt nőttek fel a gyerekek. Ez az otthonunk, és
ez is marad.
- És ha nyugdíjba vonulok, legalább lesz mit csinálnom - elmélkedett Jimmy, miközben
tálcán behozta a teát. Kathleen szétosztotta a poharakat, Tara pedig máris hatalmasat kortyolt
a teából.
- De mikor vonulsz vissza, papa? Sohanapján kiskedden?
jimmy felnevetett.
- Ki vezetné helyettem a kocsmát? Talán Jenna?
- Végül is már csinálja egy ideje, nem? - kérdezte Mick.
- Ja, csak az összes vendéget ledorongolja.
- A vendégek imádják, amikor a kicsi lányunk vagdalko- zik - tette hozzá Kathleen.
- Jenna a húgom - magyarázta Mick. - Csapos a Riley kocsmában, a családi
vállalkozásunkban, amely kocsma és étterem. Elsősorban kocsma, de szendvicseket is
tartanak. Igazi sportbár.
- Az csodás! Akkor több képernyőn lehet nézni a meccseket? - érdeklődött Nathan.
Jimmy bólintott.
- Mégse szalaszthatom el a fiaimat a tévében, csak mert dolgozom! A jónép meg csak
úgy özönlik. A bárpult fölött lóg a nagy képernyő, de van több kicsi is, ezek az összes többi
sporteseményt közvetítik. Baseballt, focit, hokit, kosárlabdát, NASCAR-t. Mondhatsz bármit,
nálunk megtalálod.
- Frankó! - Nathan Tarához fordult. - Én is odamehetek?
Tara Jimmyre nézett.
- Nem is tudom. Szabad neki?
- Persze, de a söntéshez nem állhat, mert még nincs huszonegy éves. Az étteremben
elúcsöröghet. Ott még videojátékok is vannak.128
- Állat! - mondta elismerően Nathan. - Már alig várom, hogy lássam. És megvan
valahol az összes érem meg kupa a középsuliból meg az egyetemről, meg minden?
- Az aranyozott kacatokra gondolsz? - kérdezett vissza Mick. - Ja, sajnos itt van az
összes a házi oltárunkban.
- Házi oltár? - hüledezett nevetgélve Tara.
 - Dehogy házi oltár! - dohogott Kathleen. - Mégis, mit csináljunk a sok éremmel meg
trófeával, amelyet az öcséddel együtt nyertél? Dobozoljuk be az egészet, és vigyük le a pin-
cébe?
- Ami azt illeti, ez ragyogó ötlet! Meg is csinálom, ha már úgyis itt vagyok.
Kathleen leintette.
- Ne ökörködj, fiam, mert úgy maradsz! - Aztán Tarához és Nathanhez fordult. -
Megnézitek őket?
- Igen! - lelkesedett Nathan.
- Én is szeretném megnézni - csatlakozott Tara.
Mick megfogta a lány kezét.
- Igazán nem lenne muszáj.
- De szeretném!
- Eh...
Tara kacarászva követte Kathleent a felső szintre.
Micknek igaza volt. Úgy nézett ki az egész, mint egy házi oltár. Aranyos volt. Ott
sorakozott az összes medál és kupa, jóformán a bölcsődéig bezárólag. A kicsinyeknek
rendezett foci- és métameccsek emlékei mellett megvoltak a két fivér fontosabb kitüntetései
is. A szobát amúgy irodának használhatták, mert állt benne egy íróasztal is, számítógéppel.
Mick szüleinek arcáról egyértelmű büszkeség sugárzott, amint sorra bemutatták, hogy mi
mindent nyertek a srácaik. Mick persze feszengett, és ezt Tara hihetetlenül édesnek találta.
Jenna is jó pár sporteredményt tudhatott magáénak, tornászként és táncosként. De
gyephokizott és softballozott is.
Ez aztán a sportos család.
- Hűha! Az összes cuccod eszelősen zsír! - bókolt Nathan, aki alig tudott betelni a
látvánnyal. - Keményen megdolgoztál értük, mi?
- Meg bizony.
- És tartotta a 3,8-as tanulmányi átlagot a Texasi Egyetemen - büszkélkedett tovább
Kathleen. - Erre még büszkébbek voltunk, mint az összes kupájára együttvéve.
Tara megköszönte Kathleennek a megjegyzést
129 Nathan feje fölött. Egymásra kacsintottak.

- De ha a fociból dől a lóvé, akkor már nincs igazán min aggódni.

Mick Nathan vállára tette a karját.
- Nem addig van az, kiskomám! Ha nem vagy elég agyas, be se jutsz az egyetemre. A
jó játékosokat felszipkázzák ugyan, de ha nem tanulnak rendesen, azt azért nem díjazzák.
Aztán meg tudod te, hány olyan játékos volt az NFL történetében, aki szétszórta a gázsiját,
aztán mire visszavonult, ott állt egy büdös vas nélkül?
Tara és Mick szülei Nathan és Mick után indultak, lefelé a lépcsőn. Tara figyelmesen
hallgatta a beszélgetésüket, de hagyta, hadd beszéljen csak Mick.
- Nem!
- Pedig több ilyen volt, mint hinnéd! Sőt, még annál is több! Javíts a jegyeiden, tanuld
meg használni a gógyid, mert a tested hamar elfárad ám! Muszáj az embernek kezdenie va-
lamit magával a sportkarrier után is. Mert mi van akkor, ha a második idényben totál kimegy
a térded? Ott állsz huszonévesen, és előtted az egész élet! Nem akarsz tanulatlan, csóró
csövesként tengődni, ugye?
Nathan fölnézett rá.
- Ó. Ebbe bele se gondoltam.
Mick hátba veregette.
- Sokan nem gondolnak bele. Mindig a fejedet használd, ne az izmaidat! Aki okos, az
így tesz.
Nathan tátott szájjal bámult Mickre, Tara csak ámult-bá- mult, hogy mennyire leesett az
álla. Remélte, hogy Nathan hallgatni fog Mickre. Nathan ugyanis okos fiú volt. A suliban jó
jegyeket kapott. Tara imádkozott, hogy ez így is maradjon, és ne áldozza fel az egész életét a
foci oltárán.
- Hát az öcséd hol van? - tudakolta Nathan.
- Neki ma meccse lesz - felelte Mick. - Később csatlakozni fog hozzánk, gondolom.
Esetleg csak a kocsmában. - Mick kérdőn az anyjára emelte tekintetét.
- Beszéltem vele ma reggel. A bulira jön csak, holnap este. Ma dolga van.
- Csak nem valami dögös pipi? - kérdezte Mick.
Kathleen felnevetett.
- Fogalmam sincs! Nők terén mindketten zárkózottak vagytok. De annak nagyon
örülök, hogy elhoztad magaddal Tarát és Nathant a hétvégére. Jó az irány.
Kathleen Tara mellett foglalt helyet a díványon.
- Mesélj magadról, Tara! San Franciscóba valósi vagy?
Tara nyelt egyet, érezte, hogy most jön a kihallgatás.
130

- Hé, kispajtás, megmutatom neked a műhelyt! - szólt Jimmy Nathannek. - Mick, te is

gyere! Nathannel laposra verünk kosárlabdában!
- Álmodozz csak, apa! - vágott vissza Mick, Tarára kacsintva.
Tara tudta, hogy ismerkedéses mélyinterjú következik. Ismét Kathleenre nézett.
- A keleti parton nőttem fel, San Francisco mellett. A városban sose laktam. Túl drága.
- És a volt férjed?
- Soha nem voltam házas. Nathan apukája kilépett az életemből.

131
 - Vagy úgy! Nagyon sajnálom. És mivel foglalkozol?
Ennyi volt? Nem piszkálódik, és nem helyteleníti, hogy
egyedülálló anyuka? Hú. Nem éppen erre számított. - Rendezvényszervező vagyok. Igazából
a fiaddal is így találkoztam. Bulit szerveztem a csapatának.
Kathleen összecsapta a tenyerét.
- Az igen! Milyen klassz munkád van! Biztosan nagyon élvezed.
- Tökéletesen. A cégem csak néhány éve működik, még nem nőtte ki magát, de már
elég jól megy. Nagy reményeket fűzök hozzá.
- Türelmesnek kell lenni, míg egy üzlet beindul. És állhatatosnak.
- Hát, nálam mindkettő megvan. El kellett jutnom addig, hogy magam alapítsak céget,
de mivel mindig is saját vállalkozásra vágytam, mindent megteszek a sikeréért.
Kathleen megfogta Tara kezét, és megszorította.
- Régebben a nőknek nem adatott meg az ilyesmi. Nagyon tisztellek, hogy egyedülálló
anyaként is megállód a helyed az üzlet világában, és emellett ilyen remek gyereket neveltél.
Nem lehetett könnyű.
- Nathan megér minden áldozatot.
- Lehet egy indiszkrét kérdésem?
- Persze.
- Nyugodtan mondd meg, ha semmi közöm hozzá. Egyáltalán nem sértődöm meg. Mi a
helyzet Nathan apukájával? Nem fűlött a foga a gyerekneveléshez?
Tara megmondhatta volna, hogy ez nem Kathleenre tartozik, de furcsa módon nem zavarta
a kérdés.
- Nem akartam, hogy Nathanhez köze legyen. Mindössze tizenöt éves voltam, amikor
teherbe estem. Hülye voltam, de a kisbabát mindenképpen meg akartam tartani. Viszont azt,
aki teherbe ejtett, nem akartam az életünkbe. Drogozott, lopott, csalt, hazudott, börtönbe
került satöbbi. Mielőtt rács mögé került, aláírattam vele egy papírt, hogy lemond az
apaságról. Nem igényelhet láthatást.
Kathleen bólintott.
- Már akkor megtetted a szükséges lépéseket, hogy megvédő a fiadat. Okos voltál.
- Hülye voltam. Nem kellett volna teherbe
M3 esnem. De nem engedhettem, hogy Nathan
szenvedjen a butaságom miatt. Hogy is bánhattam volna meg, hogy a világra jött? Ö az én
mindenem!
Kathleen szeme könnybe lábadt.
- Egy jó anya mindenre kész a gyerekéért. Te jó anya vagy.
 Tara is majdnem elsírta magát.
- Köszönöm! Ezt még soha senki nem mondta nekem!
- Anyukád sem?
Tara felnevetett.
- Ez a téma külön beszélgetést igényel. Szerintem már éppen eléggé sokkoltalak mára.
Ha folytatom, még a végén szólsz a fiadnak, hogy szaladjon előlem minél messzebbre!
- Ugyan, Tara, hova gondolsz! A fiam rám ütött abban a tekintetben, hogy ő is kiváló
emberismerő. Nem szólok bele az életébe. Ha ő téged választott, biztos jó oka volt rá.
- Köszönöm, Kathleen. Micket nagyon kedvelem. Szeretek vele lenni. Szeretem az
érzést, amikor a környezetemben van.
- Csak ennyit akartam tudni! Arról egy szót se szóltál, hogy milyen ajándékokat kaptál
tőle. Csak az érzéseidnek adsz hangot. Annyira örülök, hogy eljöttél ide a hétvégére!
Tara szívébe beköltözött a családi érzés, és ezt már olyan régen nem érezte, hogy... várjunk
csak, soha nem érezte.
- Én úgyszintén, Kathleen.
Mick az előszoba falának dőlve titokban kihallgatta a beszélgetést Tara és az anyja között.
Nem tudta megállni. Tetszett neki, hogy Tara megtalálta az anyjával a hangot, megnyílt
előtte, beszélt a pasasról, akitől teherbe esett. Az egyik dolog, ami miatt Tarát csodálta, az
volt, hogy fiatalkorától kezdve rengeteg mindent elért egyedül. A múltjáról nem tudott sokat,
de szép apránként majd kikerekedik a történet. Annyi már kiderült a számára, hogy kezdettől
eléggé gáz volt körülötte minden, a szüleivel meg a fickóval, akitől terhes lett. Amit Tara az
életben elért, azt kizárólag saját magának köszönhette, csak magára számíthatott.
Ha az embernek fontos valaki, akkor megosztja vele a titkait.
Mick ezért úgy érezte, ideje lenne feltárni a múltját.
Na... inkább később!
- Hazahoztál egy nőt!
- Igen, mama.
- Életedben először!
- Igen, mama.
- Nehogy azt hidd, hogy simán megúszod
>44 kérdések nélkül!
Tara odafent zuhanyozott, mielőtt a kocsmába átmentek
volna. Mick apja és Nathan valahol a műhelyben barkácsolt, csak a jó ég tudja, mit. Szóval
Mick a konyhában rekedt az anyjával.
- Szóval, komoly?
 Mick nekidőlt a pultnak.
- Nem is tudom. Igazából nem régóta tart a dolog.
- Az nem számít. Komoly, vagy sem?
- Talán.
Mick anyukája összefonta a karját, majd lassan elmosolyodott.
- Tetszik nekem, Michael. Nagyon is.
Mindig Michaelnek szólította a fiát, ha komolyan gondolt valamit.
- Nekem is tetszik, mama. De még nem mondtam el neki semmit, úgyhogy arra kérlek,
legyél tapintatos.
Kathleen megsimogatta a fia karját.
- Nem szokásom kifecsegni a titkaidat! Az egyedül a te dolgod. Még hogy legyek
tapintatos!
Mick megölelte az anyját.
- Jól van, na. Lassan cserkészem be, és nem akarom elszúrni. Tara különleges nekem.
Ö olyan... más.
Anyja elhúzódott tőle.
- Más, mint azok az eleven piszkafák, akiket csak a smink tart össze? Akikkel a
magazinok címlapján pózolsz?
- Azokkal nem is jártam igazából. Mármint komolyan nem.
- Akkor légy óvatos! Ez a lány, érthető módon, körültekintő szívügyekben.
- Igen, ezt én is érzem. Finoman bánok majd vele, mama. Megígérem.

Mick szerette a baseballt, igaz, ő az összes sportot szerette. De ez a nap más volt, mint a
többi, mert ezúttal Tara és Nathan szemszögéből kellett néznie a játékot.
Nathan szeme majd kiesett, amikor Mick a legjobb páholyba vezette őket. Gavinnek hála
az első sorból nézhették a meccset, minden egyes játékost kitűnően láttak. Gavin kijött
melegíteni, és integetett, amikor észrevette a bátyját. Nathan elkerekedő szemmel bámulta.
És Mick tarsolyában még lapult egy meglepetés Nathan számára.
147
Tara pedig imádta a baseballt, ez a meccs közben kiderült. A nő telis-tele volt
meglepetésekkel. Mick azt hitte, hogy a többi nőhöz hasonlóan, akiket meccsre hívott,
Tarának is el kell magyaráznia a játék menetét. De nem kellett. Tara pontosan tudta, mi fán
terem a baseball, ismerte az összes taktikát, játékost, felállást, ezért alaposan felhúzta az orrát,
amikor Mick kiselőadásba kezdett.
 Felháborodva nézett rá.
- Szeretem a labdajátékokat, Mick. Mindent tudok a base-
báliról, ahogy a fociról is. Úgyhogy maradj csöndben, vagy lepofozlak a lelátóról a hot
dogommal!
Mick azonnal elhallgatott. Hagyta Tarát meccset nézni.
Nathan viszont lyukat beszélt a hasába. Mindent tudott Gavinről és a Saint Louis
csapatáról, azt is, hogy hányadik helyen állnak a csoportban, kik a gyengébb játékosok,
menynyi Gavin pontátlaga. Még azzal is tisztában volt, hogy Gavin ütés közben túlságosan
előrehajol, és ezért többször találja fejen a labda, mint az átlag ütőjátékosokat. Ezt Mick
időről időre Gavin orra alá is dörgölte, kapott is érte eleget. Az öcs- cse ilyenkor a figyelmébe
ajánlotta, hogy dugja meg inkább a tojáslabdát.
Nathan megszállottként igyekezett Mickkel elemezni a játékosokat és magát a játékot, az
ellenfél erősségeit és gyengeségeit.
Szerencsére a helyi csapat nyert, és a telt házas meccs szurkolói nagy örömünnepet
csaptak. Úgy tűnt, hogy Tara és Nathan kitűnően mulat.
- Köszönjük, Mick - mondta Tara a meccs után. - Istenien szórakoztunk.
- Az, atomállat volt! - erősítette meg Nathan, miközben a játékosok levonultak.
Megvárták, míg a tömeg kihömpölyög a stadionból.
- Még nincs vége, van egy utolsó meglepetésem!
- Tényleg? - kerekedett el Nathan szeme. - És mi az?
- Még várni kell rá, addig legyetek türelemmel!
Nagyjából egy órát vártak, azután Gavin elődugta a fejét az
alagútból, ahonnan a játékosok szoktak kivonulni a meccsre.
- Sziasztok!
- Szia, neked is! - Mick Tarához és Nathanhez fordult. - Gyertek! Menjünk le!
- Beszarás!
- Nathan! - súgta oda Tara. - Ezredszer mondom, hogy vigyázz a szádra!
Gavin a vállára tette a kezét.
- Szerintem érthető a srác lelkesedése! 148

Lementek a személyzeti folyosóra. Mick átkarolta az öcs- csét.

- Jó meccs volt. Nem voltál annyira béna.
Gavin nevetgélt.
- Kapd be! - Aztán Tarához fordult. - Szóval te vagy az a csaj, aki elég ostoba ahhoz,
hogy a bratyómmal lógjon!
 - Azt hiszem, ez sértés volt, de attól még igen, én vagyok az. A nevem Tara -
mosolygott a lány, és felé nyújtotta a kezét.
Gavin kézfogás helyett alaposan megölelte.
- Örülök, hogy megismertelek, de szerintem nem vagy észnél, hogy összeálltál ezzel a
lúzerrel! - Aztán kezet rázott Nathannel is. - Te pedig biztosan Nathan vagy.
Nathan mosolygott.
- Aha. Jól játszottál ma.
- Koszi! Nyertünk, és a győzelem jó születésnapi ajándék.
- Boldog szülinapot, Gavin! - köszöntötte Tara.
- Köszönöm. Nos, bejárjuk a placcot egy kicsit?
Nathannek az álla is leesett.
- Komoly?
- Vérkomoly!
Gavin jó idegenvezetőként körbevitte őket a stadionban, még az öltözőbe is bejuttatta a kis
csapatot. Szerencsére a játékosok már szétszéledtek, nem kellett Tara szemét a meztelen
fenekek miatt eltakarni. Nathan a legjobban akkor örült, amikor Gavin átnyújtott neki egy
autogramos pólót.
- Hűha, koszi! Pedig nekem ma nincs is szülinapom! - Mick elárulta, hogy pár hét
múlva esedékes lesz. Addig fel ne vedd! Hülyéskedem. Szóval, tizenöt leszel?
- Annyi.

149
 - Nemsokára rnegszerzed a jogsit, anyukádnak pedig egyre több lesz az álmatlan
éjszakája!
Tara felnevetett.
- Ne is mondd!
- Te túl fiatal vagy ahhoz, hogy tizenöt éves srácod legyen!
- Kösz! Tudtam én, hogy nagyon a szívembe foglak zárni!
Gavin kacsintott.
- Na, én lépek. Van még egy kis dolgom estig. Találkozunk a csehóban?
- Ja - felelte Mick. - Kösz, Gavin.
- Van mit! Nektek is kösz, hogy jöttetek.

- Ki ez a csajszi? Egy újabb mozimaca?

Mick nevetve nekidőlt a söntéspultnak, hogy megpuszilhassa a kishúgát.
- Dehogyis! Rendezvényszervező, szóval se nem színésznő, se nem modell.
Jen na elhűlve hápogott.
- Úgy érted, hogy normális, hétköznapi figura, mint te vagy én? Illetve csak én. Te
hamisítatlan sztár vagy. A családban én vagyok a senki.
Mick a szemét forgatta.
- Te a Riley kocsma sztárja vagy, tökfej!
- Ja, mondhatom, kislánykoromban másra se vágytam, mint hogy az legyek.
- Azt hittem, rocksztár akarsz lenni a sok tetkóddal meg fülbevalóddal, de aztán nem
láttalak a Megasztárban. Azóta tanácstalan vagyok.
Jenna megpöckölte a bátyja orrát, aztán kacsintott egyet.
- Teljesen elégedett vagyok azzal, hogy fő-fő sörcsapoló lehetek a családi
éttermünkben!
Mick vidáman felhorkant.
- fa, majd el is hiszem!
Jenna gyönyörű lány volt, és csakugyan a rocksztárokra hasonlított rövid, tüskékbe
rendezett, lilára festett végű fekete hajával. Különböző testrészein számtalan tetoválás virí-
tott, talán még az intimebb helyeken is, ám azokról Mick, köszönte szépen, nem akart tudni.
A bal fülén annyi lyuk volt, mint az ementáli sajton, az orrában pedig egy kis gyémánt-
piercinget viselt. Azt még Mick is aranyosnak vélte. Viszont csakugyan sejtelme sem volt
Jenna terveiről, mert az láthatóan teljesen jól érezte magát a csapszékben. De hát zsenge hu-
szonhárom éves csajként ráért még eldönteni.
- És gyereke is van?
Mick a játékgépek irányába nézett, ahol Tara és Nathan éppen egy videojátékot nyüstölt.
- Egyedül rájöttél, vagy segítettek? Nathan tizennégy éves. Majdnem tizenöt.
- Előrecsomagolt család. Nem ismerek rád, Mick! Mi ütött beléd?
Bátyja a bárpultra hasalt.
- Fogalmam sincs. Szóval, bírni fogom a csajt?
- Igen, azt hiszem, bírni fogod.

Tara máris egy fantasztikus napot tudott maga mögött, Nathan szintúgy. Mick testvére
hatalmasat alakított. Nagyon hasonlított egymásra a két férfi, de Gavin soványabb volt,
smaragdzöld szemét pedig Kathleentől örökölte.
Nathan a meccs alatt és utána is a hetedik mennyországban érezte magát. Az autogramos
póló csak hab volt a tortán. Meg a kocsmázás, ami még előttük állt.
Tara nem tudta, mire számítson, amikor Mick először mondta neki, hogy a Riley családnak
saját kocsmája van. Hát, megszólalni sem tudott. A Riley’s egyhihetetlenül nívóssport- bár és
étterem volt.
Ezenkívül azt hitte, hogy egész este feszeng majd, de egyelőre minden jól ment, még ha
Micket szem elől tévesztette, akkor is. Nathan pedig egyenesen a fellegekben érezte magát.
Először is, egy igazi bárban ülhetett, amelyik ráadásul forgalmas és hangulatos volt.
Klasszikus videojátékokat nyomogatott, Pac-mant és Donkey Kongot, és remekül
összemelegedett Mick apjával. Tara nagyon sajnálta, hogy Nathannek nem lehettek
nagyszülei, de sajnos ezen nem lehet változtatni. Saját szüleivel már régen nem tartotta a
kapcsolatot, semmi nem is változott köztük ennyi év után sem. Rossz szülőknek tartotta őket,
és nem volt hajlandó Nathant odadobni nekik.
Kathleen és Jimmy jót tett Nathannek. Melegszívűek, gondoskodók voltak, és Nathannek
tetszett a belőlük sugárzó feltétlen szeretet.
- Itt az oszlop mögött készülsz átvészelni az estét?
151
Tara felkapta a fejét.
- Csak figyelem, hogy Nathan jól érzi-e magát.
- A papa és a mama majd gondoskodik róla. Ha pedig elszólítja őket valami, ott lesz a
pereputtyom, nagybácsik, nagynénik, unokatesók. Velük még nem találkoztál. Ha Nathan
megismeri őket, esélye sem lesz, hogy akár csak egy percre is magára maradjon. Árgus
szemmel követik mindenhová. Bízd csak a mamámra, mégiscsak egy kiskorú ül a kocsmá-
jukban!
Tara rábólintott. Ellökte magát a fából készült oszloptól.
- Népes családod van.
- Csak egy öcsém meg egy húgom van. Na meg egy hadseregnyi távolabbi rokon!
Lesznek közülük egypáran ma is, majd meglátod!
Tara körbenézett, és csakugyan kezdett megtelni a kocsma egymást üdvözlő emberekkel. A
Riley sportbár kellemes, vendégcsalogató hely volt, fényes fapadlóval, lambériával. A tévék
garmadája körül asztalok és bokszok álltak, de akadt pár biliárdasztal és játékgép is. A hosszú
söntéspultnál pedig egy szépséges fiatal lány csapolta éppen a sört.
- Ö Jenna? - tudakolta Tara.
- Ő.
- Hiszen gyönyörű!
- Az, de nehogy megmondd neki! Már így is akkora az arca...
Mick kézen fogva a bárpulthoz vezette Tarát, ahol Jenna nagyban csapolta a sört, és
rendezgette a poharakat.
- Jenna, ő Tara.
Jenna keresztülhajolt a pulton, és őszinte mosollyal nyújtotta a kezét.
- Örvendek.Tara! Légy üdvözölve a Riley-féle elmegyógyintézetben!
- Részemről a szerencse, Jenna! Segíthetek valamiben?
- Nem, koszi, de aranyos vagy, hogy megkérdezted. A bátyám bezzeg... a világért se
segítene!
- Hé, én se kérlek, hogy rúgjál helyettem gólt!
Jenna pukkadozott.
- Pedig biztos nagyobbakat rúgnék, mint te!
Mick szemöldöke a plafonig szaladt.
- Akarsz fogadni?
- Miért is ne? Elvégre tudok focizni!
- Aha, álmodban, tökfejkém! 152

- Nana! Félsz, hogy megszívod, mert én még mindig hatalmas passzokat dobok, míg te
lassan kiöregedsz, vén csont!
- Legyen akkor focipárbaj! Csak te meg én! Hátul, a kertben. Holnap.
Jenna vigyorogva bólintott.
- Meg foglak verni. Most viszont húzz innen, mert feltartasz! Tara, örülök, hogy
idenéztél!
- Holnap meg odanézek, a kertbe. Látnom kell, ahogy szétrúgod Mick seggét!
Jenna Mickre nézett.
- Bírom a csajt, tényleg!
Mick Tarára sandított.
- El se hiszem, hogy neki fogsz drukkolni!
Tara vállat vont.
- Tudod, a csajok összetartanak.
Mick nevetve átkarolta.
- Szóval, merre van az ünnepelt?
- Később jön, szereti megváratni a közönségét. Imádja a felhajtást maga körül.
Középsőgyerek-szindróma, azt hiszem.
Jenna elment italokat felszolgálni, Tara pedig odafordult Mickhez.
- Láthatóan jól kijöttök Gavinnel.
- Haha! Láttál volna bennünket gyerekkorunkban. Akkor nem volt irgalom. Mindenben
versengtünk, sportban, játékban, még azon is marakodtunk, hogy melyikünket szeretik
jobban a szüléink!
- A legtöbb fiú ezt kinövi.
Mick csak mosolygott.
- A legtöbb.
- És mi a helyzet a húgoddal? Nem lehetett könnyű neki, két báttyal! A széltől is
óvtátok, gondolom.
Mick megrázta a fejét.
- Arra esélyünk sem volt. Ha valami nem tetszett neki, csúnyán lerendezett bennünket.
Vagy legalábbis megpróbálta. Az a lány nem ismer félelmet!
- Hát, ha tőletek sem félt, akkor tényleg rettenthetetlen!
- Ezért nem is féltettük soha, egy percig sem.
A következő bő óra azzal telt, hogy Mick sorra bemutatta a nénikéit, bácsikáit és
unokatestvéreit. Annyi volt belőlük, Tara meg
153 se tudta jegyezni a nevüket. Jócskán volt

Nathanhez hasonló korú gyerek is, Mick be is mutatta őket Nathannek. I lamar egy húron
pendült a sok lurkó, Tara nagyon örült, hogy nem Nathan az egyedüli tinédzser.
Nathan leült a tizenkettő-tizenhét éves korú gyerekek közé. Ettek-ittak, mulatoztak. Tara
rettenetesen boldog volt, hogy Nathant mosolyogni, sőt nevetni látja! Ritka volt nála az
ilyesmi.
 - Nathan elvan, mint a befőtt. Nyugi.
- Egy cseppet sem izgulok. Inkább... repesek, igen, ez a legjobb szó rá. - A lány Mick
felé fordult. - Csodálatos családod van. Köszönöm neked ezt a hétvégét!
Mick a tenyerébe fogta Tara arcát, és közvetlen közelről a szemébe nézett.
- Szívesen. Köszönöm, hogy eljöttél velem.
Felületesen megcsókolta a száját. Tara beszívta Mick illatát, és kétségbeesetten vágyott rá,
hogy a csóknak folytatása legyen. Nagyszerűen alakult a hétvége, imádta a családot, de
sajnos, alig maradhatott Mickkel egyedül. Bánkódott is miatta, mert többre vágyott a kézen
fogva járásnál és a rövidke pusziknál.
Mick szemében is meglátta a fellángolást; tudta, hogy egyre gondolnak.
- Bebújhatnánk egy órácskára valami szekrénybe, le a pincébe, vagy bánom is én!
Tara kacarászott.
- Én benne lennék!
- És ha sokáig arra a sok malacságra gondolok, amit veled csinálnék, még a végén állni
fog a zászló az egész családom előtt.
Tara a szempilláját rebegtette.
- Én nem gondolkodhatom helyetted.
- De úgy nézel rám, mint aki fel akar falni. Vagy mint aki dugni akar.
1 .1 i á szaggatottan beszívta a levegőt, ujját finoman a férfi mellkasához érintve, majd a
fülébe súgta:
- Jaj, ne mondj ilyeneket! Nedves leszek.
Mick körbenézett, aztán visszasuttogott:
- Van egy ötletem! Mi lenne, ha...
- Na, végre találkozhatom a te titokzatos barátnőddel, akivel minden percedet együtt
töltőd!
- Elizabeth!
Tara megfordult, és szembetalálta magát egy lenyűgözően szép nővel. Sötét kosztümje
tökéletesen simult tökéletes idomaira. Vörös haját francia kontyba csavarta, körmeit szépen
ápolta. A lábán a cipő igazi dizájner cucc, olyan
154 tűsarokkal, amelyik kiemelte bomba nőkhöz

méltó lábát. Tara nő létére tudta értékelni a szép nőket, Elizabethet pedig tűsarkakon járó
szexdémonnak tartotta. És sportolókat menedzsel? Szent Habakuk, ha a csapatok tulajdonosai
belenéznek abba a jeges, kék szempárba, egész évre hibernálódnak!
- Szia, kis drágám! - nyújtotta hófehér kezét Tarának. - Elizabeth Darnell vagyok, Mick
ügynöke.
 Tara veszélyközpontja ezerrel nyomta a vészcsengőt. Ahogy Elizabeth végigmustrálta,
abban benne volt az is, hogy Tara nem nyerte el a tetszését. De mosolyt erőltetve az arcára,
fogadta Elizabeth kézfogását.
- Örülök, hogy megismerhetem, Miss Darnell!
- Jaj, tegezhetsz ám! Mick összes nője ezt teszi.
Bumm! Nyilvánvaló, hogy ezzel akarta tudatni Tarával, hogy ő is csak egy a sok nő közül,
akikkel Mick lefekszik.
- Nagyon kedves tőled.
- Mit csinálsz te itt, Liz? - vágott közbe Mick.
Tara örült Mick lelkesedést nélkülöző arcának. Annak pedig még jobban örült, amikor a
férfi a derekánál fogva közelebb húzta magához. Liz hunyorított.
- Van nálam pár dokumentum, alá kell íratnom őket Ga- vinnel. És itt marasztalt a
szülinapi bulijára.
- Marasztalt? Ilyen közel álltok egymáshoz?
Liz hátravetett fejjel nevetett.
- Ha úgy vesszük, házasok vagyunk. Te nem is tudtad?
- Elizabeth, olyan férfit nem hord hátán a Föld, aki téged el akarna venni! Megennéd
őket, mint a fekete özvegy.
- Mick, ezt most miért mondod? Egy napon szeretnék megállapodni, hogy kettő egész
gyereket szüljek. F.nnyit vár el a női nemtől a társadalom.
Mickből kipukkant a nevetés.
- Bocs, de nekem ehhez szegényes a fantáziám! Te a karrieredbe vagy szerelmes, és a
pénzbe, amit az ügyfelekről lehúzol. Ezt a szerelmet nem pótolhatja egy férfié sem. A te
életedben szerelemnek egyszerűen nem jut hely, Liz. A riválisokkal folytatott ádáz küzdelem
közepette olyan megszállottan hajtod a pénzt és a sikert, hogy nem jut rá időd.
Liz felkacagott.
- Nem kizárt, hogy igazad van. Mi egyebet is kezdhetnék egy férfival, túl azon, hogy
szerződést nyomok a kezébe, aztán reménykedem, hogy elboldogul a labdával, illetve képes
versenyautót vezetni? 155

Tara egy érdekes fényt látott Elizabeth szemén átsuhanni, de csak futólag. Mintha
bánkódás lett volna, vagy szomorúság, de nem tudta megítélni, mert nem ismerte hozzá
eléggé.
Liz újra Tarát vette elő.
- És hallom, hogy van egy kicsi fiad.
 - Tulajdonképpen már kamasz, Nathan. Ott ül, abban a Saint Louis-os pólóban, és
Mick unokatestvéreivel trécsel.
- Aha, látom. Hát, nem mondom, jó korán kezdted!
- Ami azt illeti, igen. Tizenöt évesen estem teherbe.
Elizabeth homloka felszaladt.
- Csak nem... vidékről jössz?
Icziisiiuii ia, I i/! li leg legyen már!
Nem. Igazából egy elég nagy városból.
Elizabeth kétségtelenül arra várt, hogy Tara bővebben is beszéljen neki erről. De csalódnia
kellett. Micket viszont záros határidőn belül be akarta avatni a családi dolgaiba.
- Szia, szépségem! Örülök, hogy beugrottal!
Gavin körbeforgatta Lizt, és Tarának az álla is leesett azon, ahogy Elizabeth arca egy
pillanat alatt megváltozott. A fen- sőbbséges, öntelt maszkja eltűnt, és elolvadt körülötte a
jeges aura is. A nő a mümosolyát igazival cserélte fel. Amint Gavinre nézett, tizenhat éves
bakfisnak tűnt. Szinte elolvadt.
Atyaég.
- Szia, te Adonisz! Boldog szülinapot! - távolságtartó maradt, és Tara szerint gépies
ölelést produkált, amikor is Gavin a karjába vonta, és szájon csókolta, nem éppen gépies
jelleggel. Utána Liz fülig pirult. Megnyalta a szája szélét. És képtelen volt leszakadni
Gavinről.
Nahát, szépen vagyunk! A Jégkirálynő mégiscsak emberi lény.
- Gyere velem - intett Gavin. - Be akarlak mutatni egypár barátomnak.
Elizabeth a szemét forgatva dohogott.
- Mi mindent meg nem teszek az ügyfeleim boldogságáért!
Gavin kézen fogva magával húzta.
- Atya-úr-isten! - szörnyülködött Tara, amint Liz és Gavin eltűnt a sűrű tömegben.
Mick az orrát vakargatta zavarában.
- Igen, tudom. Liz nagyon undok tud lenni. Soha nem gondolkodik, mielőtt megszólal.
Azám, hallanod kéne, milyen válogatott sértéseket
156 szokott a fejemhez vágni! De keni- vágja a

szakmát, és ezért...
- Nem, Mick! Nem azon akadtam ki - legyintett Tara, eloszlatva Mick afeletti
szégyenkezését, Liz milyen csúnya megjegyzéseket engedett meg magának. - Az engem
egyáltalán nem zavart. - Tekintetét Mickre emelte. - Viszont láttad, hogy viselkedtek együtt?
- Már hogy ők ketten? - Mick követte a lány tekintetét. - ( tavin és Liz? Igen, őt is Liz
képviseli, ha erre gondolsz.
Tara csak a fejét csóválta.
- Rossz helyen tapogatózol. Amikor Gavin megjelent, a nőn mintha megnyomtak volna
egy gombot. Teljes személyiségcsere. Ellágyult. Nőies melegség járta át. Érted már?
- Micsodaaa? - Mick a bárpult felé nézett, ahol Liz ácsorgóit Gavinnel és annak
barátaival. Aztán újra Tarára nézett. - Na, nem! Ugyan már! Liznek nincsenek érzései!
- Hogyne lennének, Mick! Nagyon is vannak, nem is akármilyenek! Gavinért dobog a
szíve. Mondjuk, abszolúte nem ismerem, de a jeleket kitűnően olvasom, és azok félreérthe-
tetlenek voltak. Liz szerelmes Gavinbe.
Mick a homlokát ráncolva rázta a fejét.
- Liz nem szeret senkit. A pénzen kívül, azt szereti. Meg a sportmenedzseri állását.
Higgy nekem, én már csak tudom. Kezdetektől az ügynököm - és Gaviné is. Na meg idősebb
is az öcsémnél, olyan... négy évvel. Valami harminckét éves, vagy olyasmi.
Tara felnevetett.
- Na és?
- És? Nincsenek olyan jellegű érzései, ha mondom. Gavin nem több neki egy puszta
munkadarabnál. Olyan, mint a többi. És ha azt hallottad, hogy én csődör vagyok, ami nem
teljesen igaz, hát azt elmondhatom, hogy az öcsém aztán valóban az! A legyet is megdugja
röptében. Lizben viszont csak az ügynökét látja. Azért kedves hozzá, mert egyengeti a
pályafutását. Semmi sincs kettejük között.
Tara vállat vont.
I lát, meglehet, hogy Gavin nem vonzódik hozzá, de az biztos, hogy fordítva ez nem
igaz.
- Szerintem tévedsz. Liz nagy színésznő, és helytelenül olvastad a reakcióit. Rájátszik
Gavin gyengéjére, ugyanis él-hal a jó lábú csinibabákért.
- Ha te mondod, biztosan.
Ám Tara egy percig sem hitt neki. Ha valamit képes volt kiszúrni, hát a vágyakozó,
sóvárgó nőket ezer közül is észrevette.
Elizabeth Darnell pedig totál bele volt zúgva157Gavin Riley-ba.
Micknek elege volt a forgolódásból. Az ágyat nem éppen az ő daliás termetére méretezték.
Attól pedig, hogy Tara az épület másik végében volt, a falat tudta volna kaparni.
Nathan végül Mick egyik nagynénjénél aludt, mert eléggé összemelegedett a házaspár két
tizenéves fiával, végeste- len-végig csak a fociról és valami internetes videojátékról be-
szélgettek. Alighanem egész éjjel azzal játszanak majd. Tara ujjongott, hogy a fia barátokat
talált, ezért könnyen ráállt az idegenben alvásra.
Mick jóformán az egész éjszakát azzal töltötte a bárban, hogy Tarát nézte, fogta és
szagolta, de nem tehetett vele semmi meghittebbet. Meg kellett elégednie azzal, hogy a kezét
szorongatta, időnként pedig egy futó csókot lehelt az arcára. Szóval nem volt az igazi.
Végül felvett egy rövidgatyát, zsebre vágott pár óvszert, és amilyen halkan csak tudta,
kinyitotta a hálószoba ajtaját. A házban csend honolt, nem szólt a tévé, mozgás sem volt,
nyilván mindenki nyugovóra tért.
Lelopódzott a hallba, Tara szobájáig. Nem kopogott, mert nem akarta felverni a szüleit, de
azt sem szerette volna, hogy Tara halálra rémüljön, amikor benyit. Mégis megkockáztatta a
dolgot, elfordította az ajtó gombját, és benyitott.
- Tara? - suttogta.
- Ébren vagyok. Bújj be!
Hála a jó égnek! Mick beslisszolt, becsukta az ajtót, ésa biztonság kedvéért be is zárta.
Tara párnáknak támaszkodva ült az ágyon. A spaletták nyitva voltak, az ablakon beáradó
holdfény megvilágította a lányt, amint az ágyon ülve várta a szerelmét.
Mick csapatának pólója volt rajta, szinte eltűnt benne, de állati szexi látványt nyújtott. A
póló szakadozott volt, és viseltes, ez volt Mick első meze. Tara elcsente tőle, mert ké-
nyelmesnek és puhának találta, és ragaszkodott hozzá, hogy abban alhasson. Micknek már
attól merevedése lett, hogy Tara melle olyan ruhához ér, amelyik valamikor az ő testén fe-
szült.
Úgy érezte, hogy a lány hozzátartozik, ettől melegség járta át az altestét.
- Képtelen voltam elaludni - panaszolta Tara. - Reméltem, hogy egyszer csak lejössz.
Mick átölelte.
- Nem bírtam volna ki, hogy még egy éjszakát külön töltsünk.
- Fél óra múlva úgyis felmentem volna hozzád.
Mick olyan mohón vetette magát a lány ajkára, mintha hónapok óta nem csókolózott
volna. Félt is, hogy ha nem fogja vissza magát, még megsebzi Tarát, de szerencsére ő is
ugyanolyan kiéhezettnek bizonyult. Az ölébe mászott, és a haját kezdte simogatni.
- Hosszú, szexmentes hétvége volt ez - állapította
158 meg Tara két buja csók között.
Mick csak folytatta tovább, míg odabent szinte már felrobbant.
Felemelte Tarán a pólót, és nyugtázta, hogy nincs rajta bugyi. Farka, mint a rugós
krampusz, előreugrott. Tébolyító vágy tört rá.
- Kívánlak, Mick! Nem kell előjáték, már másra se tudok
gondolni, csak arra, hogy dugsz! Nedves vagyok, forró, csak a farkadra várok. Döngess meg!
 Mick végigsimította rajta a pólót, elöl megfogta Tara mellét. Hüvelykujja a mellbimbóra
siklott. Mint az üvegvágó, olyan volt mindkettő. Mick okvetlenül a markába akarta ka-
parintani az isteni cickókat. Nem is teketóriázott sokat: a póló alá nyúlva simogatni kezdte
őket, majd a derekánál fogva hanyatt döntötte Tarát. Letolta a nadrágját, és elővett egy gumit.
Rekordidő alatt felrántotta, majd néhány másodperc múlva Tarát is a farkára tűzte.
Tara felsóhajtott, megragadta Mick karját, és ellentartott a a fcrfi erejének. Mick mindent
beleadott, amit csak az elmúlt napokban visszatartott.
- Én is kívántalak - suttogta. - Arról álmodoztam, hogy megduglak, vadul csókolózva.
Hiányzott a szád. - Előrehajolva megcsókolta, hogy a nyelve is benne legyen, ne csak a farka.
Tara megnyalta a szája szélét, a tekintete csupa érzelem volt. A napra lehetett nézni, de rá
nem.
- Nekem is hiányoztál, Mick! Nehéz úgy aludni, hogy nem vagy mellettem éjjel, nem
szorítsz magadhoz, nincs bennem a farkad. Csak erre tudtam gondolni.
Mick megnyugodott attól, hogy hozzá hasonlóan Tarát is szétvetette a vágy, ezért lassított,
hogy a lány egész biztosan elélvezzen. Ő már akkor is készen állt az élvezetre, amikor be-
léhatolt. A lány puncija forró volt, és szűk, és Mick már napok óta csak róla álmodozott.
Egyszerűen nem tudott vele betelni.
Amikor Tara lenyúlt, hogy a csiklóját izgassa, Mick megszólalt:
- Ez az! Élvezz csak! Hadd lássam!
Hátrahajolt, félig-meddig kihúzta a farkát, és hagyta, hogy Tara diktálja a ritmust.

159
 - Te mondd meg, hogyan akarod. Én mindent úgy csinálok, hogy neked jó legyen.
Akkor élvezek beléd, amikor mondod.
Tara lél kézzel Mick csuklójába kapaszkodva megemelte a csípőjét, és gyorsabban
mozgatta az ujját a csiklóján. Aranyhaja szétterült a lepedőn, meztelen testében ki-be járt a
férfi farka. Miközben a csiklóját dörzsölte, arcán szétterült a hamisítatlan kéj.
- Gyere - biztatta Mick, és mélyen beledöfte a szerszámát. - Gyere, drágám!
- Mindjárt, Mick! Ó, istenem, már élvezek!
Ahogy ezt kimondta, Mick érezte, hogy a farkát körülölelő punci görcsbe rándul. Lökte
tovább, közben pedig forró nyelvével kényeztette a száját. Amikor elélvezett, legszívesebben
sakálként üvöltött volna, de a családja miatt csöndben kellett maradnia. Az orgazmus
forgószélként söpört rajta végig, a térde is beleremegett.
Amikor abbahagyta a remegést, az oldalára fordult, és Tarát is magához húzta. Összevissza
csókolta és simogatta a testét.
Várta, hátha Tara elalszik, de a nő megfordult, és mélyen a szemébe nézett. Arca a hold
fényében fürdött. Szorongás ült a szemében, és az alsó ajkát harapdálta.
Mick hátrasimította a hosszú hajzuhatagot.
- Mi a baj?
- El akarom mondani, ki vagyok és honnan jöttem.
Mick felült, és a nőt is magával húzta. Kényelmesen elrendezte a párnákat.
- Oké. Felkapcsoljam a lámpát?
- Nem, jó lesz így. Talán könnyebb a sötétben.
Mick így is kitűnően látta ugyan, de tiszteletben tartotta Tara kérését. Hiszen minden
vágyát azonnal teljesítette vol-
- [ól van. Kezdheted!
- Talán már rájöttél, hogy egyke vagyok, nincsenek testvéreim. A szüleim mindketten
dolgoztak, ezért gyerekkoromban sokat voltam egyedül. Egyedül mentem iskolába, egyedül
jártam haza, egyedül kellett az ételről is gondoskodnom. Anyám pincérnőként dolgozott,
gyakran az éjszakába nyúlóan. Apám építőmunkás volt, és neki is én főztem, máskülönben
talán nem is evett volna semmit.
- Hány éves voltál akkor?
- Nyolc-kilenc, azt hiszem. Nem emlékszem pontosan.
[ézus, hiszen gyerek volt. A szüleinek kellett volna gondoskodniuk róla, nem fordítva.
- Elég az hozzá, hogy amikor megcsináltam a leckémet és megfőztem a vacsorát,
onnantól a szobámban kellett kuksolnom. Apám a nappaliban tévézett. Az a helyzet, Mick,
hogy... hát, ivott. És amikor anyám hazajött a munkából, ő is megitta vele a magáét. Késő
este pedig hangoskodtak. Részegen állandóan veszekedtek.
Basszus. Basszus, basszus, basszus! Mick gyomrát mintha betemette volna egy kőlavina.
Tara olyan erősen szorította ökölbe a kezét, hogy az ujjhegyei egészen elfehéredtek. Mick
gyorsan közbelépett, megfogta a kezét.
- Nem kell erről beszélned. Látom, mennyire fáj ez neked.
Tara a szemébe nézett.
- Ugyan! Én szeretném. Fontos nekem, hogy tudd.
- Hát jó. - Mick a tenyerében tartotta Tara kezét, és a hüvelykujjával finoman simogatta
a kézfejét. A lány remegett. Mick utálta, hogy a felidézett emlékek ennyire kiakasztják
szegényt. Meg akarta szüntetni a fájdalmát, meg nem történtté akarta tenni, csakhogy Tarát
éppen a múltja tette olyanná, mint amilyen. Igaza volt, Micknek csakugyan tudnia kellett róla
mindent.
- Ahogy egyre többet ittak, az évek folyamán a veszekedések is durvábbakká váltak.
Eljutottam odáig, hogy nem bírtam többé együtt élni velük.
- Bántottak?
Tara megvonta a vállát.
- Néha üvöltöztek velem, de általában inkább egymást gyalázták. Inkább kimaradtam
belőle, elbújtam a szobámban, és zenét hallgattam. Minél hangosabban szólt a zene meg a té-
vé, annál kevésbé hallatszott az ő műsoruk. Idősebb koromban a barátaimmal lógtam
esténként, hogy ne kelljen a szüleim közelében lennem.
Mick bólintott. Nincs rosszabb dolog, mint az indulatos részeg emberek közelsége. Ezt
mindenki másnál jobban tudta.
- Amikor tizennégy évesen középiskolába mentem, új barátaim lettek. Nem amolyan jó
barátok, hanem durva banda. Iszákosok, drogosok, bulizok, és mivel késő estig nem mentek
haza, velük lógtam én is. Bármi megfelelt, csak ne kelljen a részeg szüléimét hallgatnom. A
régi barátaim elmaradoztak, mert ők jó gyerekként megcsinálták a leckéjüket, és korán
lefeküdtek. Nem költözhettem hozzájuk, mert nem volt merszem az orrukra kötni, micsoda
elbaszott világ várt otthon. A többi srác megértett,
161 az új barátaim nem ítélkeztek fölöttem.
Aztán jött az a csávó, aki pár évvel korábban kibukott a suliból. Neki saját lakása volt.
Tizenkilenc éves lehetett, én tizenöt. Mindnyájan a lakásán bulizgattunk. Addigra én már
masszívan ittam, kipróbáltam nem egy kábítószert is, hogy tompítsam a fájdalmamat.
Figyelsz?
Mick bólintott, és igyekezett lenyelni a torkában lévő gombócot. Figyelt. Még szép, hogy
figyelt!
- Na, mindegy, szóval a srác megkedvelt. Igazán megkedvelt. Én pedig mindenkit
szerettem, aki törődött velem. Most már tudom, hogy azért, mert otthon olyan kevéssé szeret-
tek, olyan kevés figyelmet kaptam. Aztán szexelni kezdtem

162
 a sráccal... elég gyakran. Védekezett, de tudod, az óvszer sem százszázalékos védelem.
Aztán meg, ha az ember iszik és betép, nem is mindig figyel oda, hogy húzott-e gumit, vagy
sem. Terhes lettem. Onnantól a srácot nem érdekeltem többé. Kiakadt, és azt mondta, hogy
biztos nem is az övé a gyerek. De én mással nem feküdtem le, úgyhogy biztos voltam a
dologban.
- Micsoda gennyláda!
Tara elmosolyodott.
- Hát igen, nem kicsit, de nem csak ő volt a hibás. Nekem támadt az a hülye ötletem,
hogy lefekszem vele.
Mick a hüvelykujjával megcirógatta Tara állát.
- Tizenöt voltál, Tara. Még gyerek. Ő viszont már nem volt gyerek. Több esze lehetett
volna.
Tara vállat vont.
- Lényegtelen. Mondanom se kell, hogy a bulizós korszaknak azonnal vége szakadt.
Ahogy megtudtam, hogy teherbe estem, megkomolyodtam. Abbahagytam az ivást és a füve-
zést. Nem bandáztam többet, és kitálaltam a szüleimnek.
- És hogy fogadták?
A nő felnevetett, de a szeme elfátyolosodott közben.
- Azt mondták, ribanc vagyok, és kirúgtak otthonról. Felelőtlennek neveztek, azt
mondták: „Mi nem erre neveltünk.” - Kitörölte a szeméből a könnyeket. - Hát nem vérlázító?
Potyogni kezdtek a könnyei, Mick lelke pedig kis híján beleszakadt a nagy sírásba.
- Irgalmas isten! Hogy tehették ezt veled?
- Nem törődtek velem, Mick. Csak a saját életükkel foglalkoztak. Én csupán púp
voltam a hátukon. Mintha nem is lettem volna a világon, nem vállaltak értem felelősséget, a
gyerekemről pedig egyáltalán hallani sem akartak.
- És mit csináltál?
- Felhívtam a gyámügyet. Tisztában voltam vele, hogy ha másnak nem is, az államnak
kutya kötelessége gondozásba venni egy tizenöt éves gyereket. Elmeséltem nekik, hogy ter-
hes vagyok, és a részeges, erőszakos szüleim kitettek.
Mick hátradőlve, elismerően fürkészte Tara arcát.
163
- Nagyot alakítottál! Büszke vagyok rád, hogy nem fogadtad el a sors által osztott
lapokat.
Tara nevetve elmorzsolta a könnyeket az arcán.
- Dühös voltam, és féltettem a kisbabámat.
 - És azután mi történt?
- Elvettek a szüleimtől, és elvittek egy szép anyaotthonba. Több tizenéves kismamával
éltem együtt. Járhattam iskolába, az állam kifizette a terhesgondozást. Aztán megszületett
Nathan. Jól tanultam, ezért folytattam a tanulmányaimat. Lehetőségem nyílt, hogy
leérettségizzem, végül találtam saját lakást is, és főiskolára mentem. Végleg
elszabadulhattam a szülővárosomból: segélyt igényeltem, és meg is kaptam, mert volt saját
keresetem, élő rokonom nem volt, az állam pedig úgy látta jónak, hogy nem enged vissza
abba a környezetbe.
Mick alig akarta elhinni azt a sok borzalmat, amelyen Tara keresztülment gyerekkorában.
Rettenetes lehetett, hogy nem állt mellette senki. Ö viszont a lelkét is kitette Nathanért.
- Félelmetes lehetett, hogy gyerekként mindig csak saját magadra számíthattál.
Tara szemében nem látszott más, csak a határtalan szeretet.
- Mindenre képes lettem volna, hogy Nathant megóvjam. Ezért megkerestem Damont -
akit közben letartóztattak kábítószer-árusításért -, és aláírattam vele egy papírt, amelyben
végérvényesen lemondott Nathanről. Igaz, még akkor is váltig állította, hogy nem az övé a
gyerek. Minden további nélkül szignálta is a papirost, és én végtelenül megkönnyebbültem.
Mindenre hajlandó voltam, hogy a múltam ne kísértse a fiamat.
- Mindebből mennyit tud Nathan?
- Mindent tud. Nincsenek titkaim előtte.
- Soha nem akarta megkeresni az apját?
- Soha. Nem kíváncsi rá. Elmeséltem neki valamennyi baklövésemet, és utaltam rá,
hogy egy szép napon esetleg hozzámegyek valakihez, aki jó apja lesz, de biztosítottam, hogy
Damon csak a spermáját adta, semmi több. Nathan semmiről nem tehet, minden az én rossz
döntéseim következménye volt. Fiatal voltam, és ostoba.
- Becsülöm az őszinteségedet. A fiaddal is őszinte vagy és saját magaddal is. És Nathan
a te szüléidről is tud?
- Tud. Mindenről tud, Mick. Semmit nem titkolok el előtte. Megérdemli az igazságot.
Meg kellett tudnia, hogy a nagyszülei miért nem vehetnek részt a nevelésében.
- Köszönöm, hogy elmondtad! Sokat elárul
164 a történet rólad, arról, hogy miért vagy
ilyen erős és motivált. Megemelem előtted a nem létező kalapomat, Tara!
A lány lesütötte a szemét.
- Ugyan már. Nem vagyok én hős, Mick. Hülye voltam, és felelőtlen, és a gyerekem
fizet meg a hibáimért.
Mick felemelte a lány állát, hogy a szemébe nézhessen.
 - Most hülyéskedsz? Hiszen elképesztő vagy! Csak pörgesd végig magadban, hogy mi
mindenen mentél keresztül, mi mindent kellett kiállnod! Hol vagy most ahhoz képest, ahol
voltál gyerekkorodban? És milyen csúnyán is végezhetted volna! Ehelyett csodás munkád
van, fantasztikus gyereked, és te vagy az egyik leginkább figyelemreméltó nő, akivel valaha
is találkoztam!
- Nem vagyok tökéletes.
- Azt soha nem is mondtam. De te vagy a legdolgosabb nő, akit ismerek. És annyi
akadályt győztél le, mint nő még soha! Sze...
Majdnem kimondott valamit. Valamit, amit még nem feltétlenül érzett időszerűnek.

165
 - Mi az?
- Sze... rintem csodálatra méltó vagy.
Tara felkacagott.
- Ne isteníts már! Csak tettem, amit kellett. Nathanért. Ha nem leszek terhes, ki tudja,
meddig gyűrűzött volna nálam az önpusztítási folyamat. Higgy nekem, jó úton voltam, hogy
tönkretegyem az életemet.
- Időnként a legádázabb ellenségünk mi magunk vagyunk.
- Ne már! Tökéletes családod van, töretlen életpályád. Kétlem, hogy valaha is tettél
volna valamit, hogy elcseszd az életedet.
Mick közelebb húzta magához Tara testet, végigfeküdt vele az ágyon. Már a nyelve
hegyén volt, hogy ő is meséljen neki. De aznap este nem lehetett, hiszen Tara éppen az imént
tárta fel előtte a múltját.
Persze az is lehet, hogy csak gyáva volt.
Mélyen el kellett gondolkoznia.

Tara még aludt, amikor Mick reggel lement kávézni. A szülei bizonyos reggeli teendők
elvégzése után Nathanért mentek, vagyis Mick nyugodtan ücsöröghetett a csöndes lakásban.
Emésztgethette mindazt, amit Tara az éjjel mondott neki.
Hogyan is mondhatta volna el saját magáról az igazságot, amikor Tara olyan őszintén
beavatta őt a múltjába? Egy éjszaka a két történet túlzás lett volna. Nem, a tegnapi Tara
éjszakája volt. Ez a nap pedig...
Hát, ez a nap sem volt alkalmas. Még nem jött el az ideje. Mick inkább hátradőlt, hogy
szép nyugodtan, egyedül kávézzon.
- Beszabadult volna a konyhába egy morcos medve?
Olyasmi. Mick Jennára emelte a tekintetét. A húga a hátsó
ajtón keresztül osont be.
 Il
Te meg mit művelsz itt, hugi? Azt hittem, a magadfajta vámpírok csak dél körül
kezdenek ébredezni.
- Csakhogy ti ma elmentek. Gondoltam, előbányászom magam a koporsómból, és
csomagolok nektek fokhagymát az útra.
- Nahát. - Mick némán figyelte, ahogy Jenna tesz-vesz a konyhában. Kávét töltött,
tejszínt és cukrot tett bele, méghozzá annyit, hogy az előálló lötty már nem is kávé volt.
Végül kihúzott magának egy széket.
- Ritkán jársz haza mostanában, és tegnap este nem nagyon jutott időnk beszélgetni.
Ajjaj. Jenna nem volt éppen az a rózsaszín, bolyhos lelkű kishúg. Jól hallhatóan kattogott
az agya.
- Valami böki a csőröd, kiscsibe?
Jenna az ajkához emelte a bögrét, kortyolt egyet, azután Mickre nézett.
- A szüléinkről van szó.
Mick szíve összefacsarodott, és számba vette az összes lehetséges következményét egy
családi perpatvarnak. Semmi jó nem sült ki belőle.
- Mi van velük?
- Közeleg a negyvenedik házassági évfordulójuk.
- Ó. Basszus. Nem is tudtam róla.
- Naná hogy nem. Pasi vagy, a pasasok rá se hederítenek az ilyesmire. Mindegy,
szerintem rendezzünk nekik bulit.
- Rendben. Mikor és hol?
Jenna előszedte a telefonját, és megnyitotta rajta a naptárat.
- Az évfordulójuk tizenötödikén lesz. Gavin a tizenegye- diki hétvégén megint itt
játszik a városban. Tizenkettedikén, szombaton lesz a meccse, talán aznap estére kellene
időzítenünk. Tegnap félrevontam Gavint, és megkérdeztem, jó len- ne-e neki. Azt mondta,
részéről oké a dolog.

167
 Akkor ón is ráérek.
- Szuper. Most már csak keresnünk kell valakit, aki megszervezi.
Jenna félretette a telefonját, és várta a választ Micktől.
- Minek? Nem lehetne a hepaj a kocsmában?
A húga lesújtóan nézett rá.
- Na persze. Látom, ismered a dörgést. Csapunk a papának meg a mamának egy bulit,
és a végén egész este ők lesznek azok, akik gürcölnek! Emlékezetes maradna az évfordu-
lójuk, mondhatom!
Mick a tenyerére helyezte az állát.
- Való igaz. Nem rendezhetjük a bulit a kocsmában. Akkor mi legyen?
- Rám ne nézz! Én csak csapos vagyok. Nem bul iszervező.
- Én viszont az vagyok.
Mick megfordult. Tara állt a konyha ajtajában. Belépett hozzájuk.
- Szia, jó reggelt! - köszönt Jenna.
- Jó reggelt - viszonozta a köszönést Tara. - Nem bánod, ha iszom egy kávét?
- Persze hogy nem! - Tara fogott egy csészét, és megtöltötte kávéval. Káprázatos volt a
pánt nélküli topban és a mackónadrágban.
Leült közéjük.
- Nem szándékosan hallgattam ki a beszélgetéseteket. Csak részben hallottalak
benneteket, amikor leslattyogtam a hallba. Bulit szerveznétek?
- Azt - mondta Jenna. - A szüléinknek pár hét múlva lesz a negyvenedik házassági
évfordulójuk.
- Jaj, de cuki! Én segíthetek. Ez a munkám.
- Csakugyan! - szólt Jenna, miközben kezét Tara alkarjára tette. - Elvállalnád? Vagy te
csak helyi megrendelőknek dolgozol odaát Kaliforniában?

168
 - Nem, én bárhol, bármit megszervezek. Nagyon szívesen összehoznám ezt a bulit.
Előbb-utóbb úgyis terjeszkedni akarok, szerte az országban. - Azzal Mickhez fordult. - De al-
kalmatlankodni sem akarok nálatok. Ha gondoljátok, kerítek nektek valami helyi vállalkozót,
ha az praktikusabb.
- Viccelsz? Senki nem szervezné meg ezt az összejövetelt nálad flottabbul. Komolyan
gondoltad? Mindent elsimítanál?
Tara szemében melegség ragyogott.
- Hát hogyne, Mick! Az egész családod szuperkedves volt velem a hétvégén. Nem
tudsz olyan rendezvényt mondani, amit szívesebben szerveznék meg, mint a szüleid
házassági évfordulós buliját. Tehát, mikor lesz?
Jenna közölte vele a dátumot.
- Jó, akkor lesz Nathan szülinapja is, de megoldom.
- Azt ne - tiltakozott Mick. - A gyerek mindig az első.
Tara Mick kezére támaszkodva megvillantott egy meleg
mosolyt.
- Nálam mindig Nathan az első. De ha kap jegyet, biztos szívesen eljön a meccsre. És a
családodat is imádja. De ha szerinted ez gond, akkor...
Mick megcsókolta a homlokát.
- Sose gond, ha veled és Nathannel lehetek.
Jenna furcsa pillantást vetett rá, de Mick oda se bagózott. Épp elég nehéz volt neki, hogy az
érzéseit tisztázza saját magával, na meg Tarával is. Magyarázkodni nem volt semmi kedve.
Tara Jennához fordult.
- Ha Jenna segít, akkor gyerekjáték lesz.
Jenna rábólintott, majd felemelte a kávéját.
- Áll az alku. Tizenkettedikén bulizunk. Mindjárt megírom Gavinnek is.
Mick élete apránként egyre jobban és jobban összefonódott Taráéval. A gombóc pedig
kezdett felszívódni a torkából.

>73
 Mickről dőlt a veríték, de megtartotta a pozícióját középen, elkapta a labdát, hátrált pár
lépést, ügyet sem vetve a tolongásra, és megcélozta a csatárt. Három, kettő, egy... most! Le-
passzolta a zsugát, Rodney vitte be a gólvonal mögé.
Mick nem is számított arra, hogy föllökhetik. Bivalyerős volt a védelem, azok betonfalként
védték, amikor passzot adott.
Lewis edző megfújta a sípot, és az oldalvonalon egyenesen Mick felé tartott.
- Tartod a hidegvéredet, Mick!
Mick elvette a felé kínált vizesüveget, belekortyolt, majd továbbadta.
- Kösz. 11
- Az idényközi edzéseken felszedtél némi izmot. Jól is időzítesz. Nem ment ki a karod?
Mick megcsóválta a fejét, és nem vett tudomást arról, hogy a válla fájt, és az összes
porcikája szintúgy sajgóit.
- Megvagyok.
Az edző vállon veregette.
- Még soha nem vetted ilyen komolyan az edzést.
- Csak próbálok ráverni a szépreményű fiatal középhátvédekre.
Az edző felnevetett.
- Tudod jól, hogy toboroznunk kell új tehetségeket. De ők nem fenyegetik a helyed.
Még egy darabig biztosan nem.
Ez üres duma volt. Mick tisztában volt vele, hogy egyetlen sérülés, és lecserélik.
Harmincéves volt, napjai a futballpá lyán meg voltak számlálva. Az oldalvonal felé sandítva
látta, hogy Brad Samuelson és Coy Bowman nagyban jegyzetel va lamit. Minden taktikát
ismertek, és mindennap edzettek. Ug rásra készen várták, hogy Mick helyére léphessenek. A
fiatal srácok már tűkön ültek, hogy ők lehessenek az új csillagok az amerikai foci egén. Jól is
játszottak a kis zöldfülűek. Micknek meg kellett emberelnie magát, hogy még egypár éven
kérész tül álmokat valósíthasson meg.
Ácsi, fiúk! Én még sok éven át fogok játszani.
Ha addig egyben marad.
174
Egypár óra még edzéssel telt, aztán zuhany. Amikor Mick kilépett az öltözőből, Lizzel
találta magát szemközt. Észbon tó, szürke kosztüm volt rajta tűsarkúval, amely maradandó
kár okozására lett volna képes egy férfi nemesebb szerveiben. A lány elrúgta magát a faltól,
és odalépett hozzá.
- Meztelen férfifenekeket jöttél kukkolni? - cukkolta Mick.
Liz a szemét forgatta.
 - Ha meztelen férfit akarok látni, rátok nyitok, és kész.
Végül is... Nem egyszer előfordult, hogy Liz egyszerűen
besétált az öltözőbe, és zuhanyozás közben tárgyalt az ügyfe lekkel. A legtöbb játékos már
hozzászokott, de a tapasztalat lanabbak a földig lógatták a nyelvüket ilyenkor. Csakugyan
feltűnő jelenség volt, tudta is magáról. Azt is tudta, hogyan fordítsa előnyére a természet adta
adottságait. Liz aztán egy csöppet sem volt szívbajos.
- Mi van? - kérdezte.
- Samuelson és Bowman nagyon jól nézett ki a mai edzé sen.
- Alia. Megfordult, és kiment az oldalajtón a kocsihoz. Liz követte. - Mit akarsz ezzel
mondani?
I larmincéves vagy, Mick. A játékra kéne összpontosítani >d, nem valami nőcskérea
fiával.
Mick megállt, megfordult, és egyenesen Lizszemébe nézett.
- Az, hogy mi van köztünk Tarával, nem rád tartozik.
- De ha befolyásolja a játékodat, akkor igen.
- Végignézted a mai edzést?
- Végig.
- Nos, milyen voltam?
Liz szája mosolyra húzódott.
- Mint a fociliga legjobb középhátvédje.
Mick megnyomta a nyitógombot, és a városi terepjáró ajtaja felpattant.
- Akkor ne ártsd bele magad a magánéletembe, Liz! Menj, ne piszkáld a klasszis
játékosokat!

Nathan népszerűsége a magasba szökött, és ez mindössze annak volt köszönhető, hogy

Tara Mickkel járt. Tara megpróbálta visszahúzni a földre: felvilágosította, hogy a nagy nép-
szerűségnek egy szakítás bármikor véget vethet, de Nathan félresöpörte az érveit. Kifejtette,
hogy ő és Mick örökre... mit is mondott, mik maradnak? Spanok, ezt a szót használta.
175
Tara tartott tőle, hogy a fia túl erősen fog kötődni Mickhez. És nemcsak hozzá, hanem az
egész családjához. Rengeteget chatelt Mick unokatestvéreivel, Iannel és Steve-vel, és még
annál is többet warcraftozott velük. Nem mintha Tara sajnálta volna tőle, így legalább nem
kezd bandázni, gondolta; Mick letette a nagyesküt, hogy az unokatesói rendes srácok.
Apránként azonban mindkettejük életét keresztül-kasul átfonta Mick. És Mick családja.
Tara még a tetejébe Mick szüleinek a házassági évfordulóját is elvállalta, vagyis naponta be

176
 szélt fcnnával. A kiscsaj elképesztően száraz humorával tűnt ki, semmit sem vett
komolyan, miközben imádta a családját, tűzbe ment volna értük. Tara értette is az okát. Mick
családját tökéletesnek látta. Ha Tara családot választhatott volna magának, a Riley-ékhez
hasonló modell mellett tette volna le a garast.
Igen ám, de nem tartotta valószínűnek, hogy valaha is be tudna épülni a Riley családba.
Persze kitünően érezte magát Mickkel, ám a férfi életmódja totálisan idegen volt tőle. Hiába
imádott vele játszadozni, azt azért sejtette, hogy a dolog nem lehet tartós. Ha a futballszezon
elkezdődik, Micknek egyre kevesebb ideje lesz, Nathan suliban lesz, ő pedig tovább erősíti a
cégét. Azzal kész, kifújt a nagy szerelem. Csak abban reménykedett, hogy Nathan nem veszi
túlságosan zokon, ha Mick nem ér rá vele foglalkozni.
Talán eljött az ideje, hogy visszavegyenek a tempóból. Lehet, hogy túl sok volt a móka
meg a kacagás. Na persze, a sok játék és mese rendesen elcsavarta a fejét, holott egyáltalán
nem akart Mickkel viszonyt. Csakhogy Mick annyira nyomult, és hát Tara sem tiltakozott
körömszakadtáig. Mondjuk a szex fenomenális volt vele, és annyi év nélkülözés után a szex
már úgy kellett Tarának, mint egy falat kenyér. A dolgok azonban mostanra komolyra
fordultak, legalábbis Tara így gondolta.
Bizony-bizony, elérkezett az idő, hogy elengedje Micket.
A lány hátradőlt a székben, majd felemelte az asztalról a jegyzetfüzetét, hogy belefirkantsa,
mi mindent kell a bulira beszereznie. Nathan az estét a csapatával töltötte, ezért Tara
csöndben dolgozhatott.
Volna. Ha valaki nem kopogtat az ajtón. Tara felsóhajtott, letette a kezéből a teát és a
füzetet, és az ajtóhoz lépett. Szélesen elmosolyodott, amikor a kukucslyukon keresztül meg-
pillantotta Mick arcát.
- Szia! Te meg mi járatban? - kérdezte Tara, miközben ajtót nyitott.
- Hazafuvaroztam az egyik csapattársamat. A kocsija szervizben van, a felesége pedig
nem volt a közelben - mondta. - A fickó errefelé lakik, gondoltam, beugróm.
- Kerülj beljebb! - invitálta Tara, és becsukta mögötte az ajtót. - Az edzéshez már kicsit
későn van, nemde?
- Utána tanácskoztunk még, meg minden, és az hosszabbra nyúlt, mint gondoltuk.
- Világos. Kérsz valamit inni? «177

- Egy kis víz jólesne.

Víz rendel. - Tara kiment a konyhába, és egy üveg vízzel tért vissza. Mick a díványon ült.
A lány mellé telepedett, és végignézte, ahogy Mick pár korttyal eltünteti az üveg tartalmát.
Észrevette, hogy Mick figyelme megakad a jegyzetfüzeten.
 - Rosszkor jöttem?
- Dehogy! Csak a szüleid buliját tervezgetem.
- Köszönöm még egyszer, hogy elvállaltad!
- Nem kell annyit hálálkodnod, Mick! Ráadásul még fizetsz is érte, addig rágtad a
fülem. Egyáltalán nem lenne rá semmi szükség.
- Dehogynem, mert elvon a többi melódtól! Ha rászánod az időd, miért ne kapnál érte
pénzt?
- Mert a családodról van szó, és önként vállaltam a feladatot, nem kértem érte anyagi
ellenszolgáltatást!
- Na de ha másik szervezőt fogadtunk volna fel, annak is fizetnénk, nem?
- De, persze.
- Akkor talán hagyjuk is a pénzes dolgokat!
- Oké.
Mick felnézett a lépcsőn.
- Nathan itthon van?

178
 - Nem, ma este a csapattársaival lóg.
- Értem. Hamar hazajön azért?
- Később érte kell mennem.
- De kár.
'

Tara felvonta a szemöldökét.

- Azért jöttél, hogy Nathant lásd?
- Naná, igazából csakis azért járok veled, mert Nathan legjobb barátja akarok lenni. -
Ölébe vonta a lányt. - Azt hiszem, tudod jól, miért jöttem át.
Abban a minutumban Tara szíve félrevert, testhőmérséklete megnőtt, teljesen
felforrósodott. Libidója a maximumra hágott, amint a combja és a melle a férfi testének
dörzsölődött. Ütésre robbanó kémiai reakciók játszódtak le közöttük.
Tara felvonta a szemöldökét.
- Szóval te csak a könnyű préda miatt ugrottál fel?
Mick hátravetett fejjel nevetett.
- Azt hittem, Nathan itthon lesz. Ezek szerint nincs.
Tara lebiggyesztette az ajkát.
- Ez annyira elszomorító. Azt hittem, azért jössz át, hogy a popómban gyönyörködj!
- Hát, bizony csinos popsid van, Tara! Nem esik nehezemre, hogy a szememet
legeltessem rajta.
- Igazán?
Mick arca elkomorult.
- Azám! Bebizonyítsam?
Tara alhasában tűz gyúlt.
- Naná, messzemenőkig!
Mick a hasára fordította, olyan hirtelen, hogy a lány feje alig tudta követni. A térdéig
lehúzta róla a rövidnadrágot. Aztán a bugyi következett, végül a férfiajak a fenék dombo-
rulatához ért. Olyan forró volt, hogy Tara puncija reszketett, mint a kocsonya. Ujjait a
díványpárnákra kulcsolta, és vágya- kozón figyelte, mivel rukkol elő Mick.
A férfi a lába közé csúsztatta a kezét, ujjaival széthúzta a punci ajkait.
- Ezt akarod? - Két ujjával előrenyomult
179
belé. A punci már nedvesen várta a
behatolást.
Tara homorított, hogy mélyebbre hívogassa magába az uj- jakat.
- Igen!
Amíg nem találkoztak, a lány egyfolytában arra várt, hogy együtt legyenek, arra, hogy
Mick azt csinálhassa vele, amit éppen csinált.
- Arról ábrándoztál, hogy a popsidat csókolgatom, mi?
Tara félrebillentett fejjel válaszolta.
- Egyebek között.
Mick a fenekéhez nyomott szájjal ujjazta őt tovább.
- Mondd, mi mindent szeretnél, hogy csináljak veled!
Ujjával végigsöpört a punciján, a csiklója mellett körözve, úgyhogy Tarának minden
épkézláb gondolata, huss, elszállt.
- Úgy simogatsz, hogy nem bírok gondolkozni!
- Ne beszélj!
- De, tényleg.
- Akkor csak adj ki hangokat, ha tetszik, amit csinálok!
Úgy is lett, Tara nyöszörgött, amint a férfi egyik kezével a
fenekét, a másikkal a punciját simogatta. Különösen akkor adott hangot a gyönyörének,
amikor Mick a popsija bejáratához közelített. Elképesztő érzés volt, ami még jobban feltü-
zelte a lányt.
- Ezt szereted?
- Igen!
Mick folytatta a popsija simogatását, miközben kérlelhetetlenül ujjazta a lányt, aki a
fenekét hátratolva várta a folytatást.
A férfi ujja visszatért a popsihoz. Nedves volt, talán meg- nyálazta, vagy Tara nedveitől
Lett olyan, ki tudja. Mindenesetre most becsusszant, ami annyira szenzációs érzés volt, hogy
Tara felsikoltott, és homorítva igyekezett mélyebbre juttatni magában az ujjat. Az égető,
gyönyörteli fájdalomtól a puncija is mintha rezonált volna.
Mick egyik kezével a puncit ujjazta, hüvelykujjával a csik- lót simogatta, míg másik
kezének mutatóujja Tara fenekében mozgott ki-be. Tara igyekezett feldolgozni az
impulzusokat, ám a gyönyör annyira túláradónak tetszett, hogy csak nyög- décselni tudott.
- Egyszer szeretném megdugni a popsidat, Tara! Megengednéd?
Olyan fantasztikus volt, amit az ujjával művelt,
180 hogy Tara nem tagadott volna meg tőle
semmit.
- Meg. Meg! Megdughatod a seggem!
Még sose érzett ilyesmit, az intenzív gyönyörtől alig kapott levegőt. Homorítva, a fenekét
hátratolva elélvezett, vad sikoly közepette.
Mick egy darabig még folytatta, amibe belekezdett, míg Tara teljesen kimerült és zihált.
Csak azután fordította át a lányt. Megcsókolta, azután kiment a konyhába. Behozott egy üveg
hideg vizet a lihegő lánynak. Mick tartotta az üveget, Tara pedig leöblítette kiszáradt torkát.
Fura volt deréktól lefelé meztelenül ülni a földön. Sebaj, Mickkel nem akart megmaradni
szerény kis ibolyának. Hiszen tapasztalt fickó volt, sok mindent látott már.
- Köszönöm - mondta Tara, és lehajolt, hogy Micket megcsókolja. - Ez nagyon jó volt.
- Szívesen, máskor is. - Mick felemelte az üveget, és kettőt kortyolt belőle. A palackot
az asztalra tette, majd beletúrt a hajába. - Megszomjazom tőled.
Tara belemászott az ölébe.
- Igazán? Várj csak, majd teszek róla!
Mick farka keményen meredekeit. Tara nekirontott, nem érdekelte, hogy Mick nadrágja
fönt volt, róla viszont már éppenséggel minden ruha lecsúszott. Nyúlta cipzárért, komótosan
lehúzta, majd pajkosan felpillantott: Mick megigézve leste minden mozdulatát.
A lány lehúzta róla a nadrágot, egészen combközépig. Mick megemelkedett hozzá;
együttes erővel kicsomagolták a farkát.
- Van nálad óvszer?
- A zsebemben.
Tara előásta a csomagocskát, majd két ujja között megrá- zogatta.
- Szeretem, hogy mindig ilyen jól felszerelt vagy.
Tekintetét a férfira emelte, látta szemében a tüzet. Örült,
hogy felkészült rá. Ujját a farka köré fonva fel-le húzogatta rajta a bőrt. Mick sziszegett,
elvette az óvszeres csomagot, hogy föltépje.
- Muszáj megdugnom téged!
Kinyúlt a kezéért, magához húzta. Tara a farkába kapaszkodva rátelepedett, elhelyezkedett
az ölében.
Mick akárhányszor mélyesztette bele a szerszámát, mindig úgy érezte, mintha először
történne. Teljesen kitöltötte, úgyhogy Tarának kis híján a torkán akadt a gyönyörűség.
Szétterpesztett ujjakkal Mick hasának feszült, majd behunyt szemmel csak az érzésre
koncentrált, amint a puncija hozzáidomult a hímtaghoz, bizsergett, aprókat görcsölt.
Hatalmas öröm volt, amikor a testük összekapcsolódott.
181

-Jó?
A lány felnyitotta a szemét. Mick kíváncsi tekintettel bámult rá.
- Mennyei. Imádom, ahogy pont belém illesz!
Mick csípője rándult egyet felfelé, hogy Tara csak úgy nyekkent.
- Imádok benned lenni, Tara. Imádom, amikor a puncid satuba fog, imádom a
hangokat, amit dugás közben kiadsz!
Tara előrébb csúszott, végighúzta csiklóját Mick farkán. Ettől a puncija összerándult. Mick
megragadta a csípőjét, majd a lányt fel-le emelgetve diktálta a ritmust.
- Igen! - kiáltott, és odanézett, ahol egybekapcsolódtak. - Nézz le, Tara! Nézd, hogy
feszíti szét a farkam az ajkakat, amint duglak!
A lány előrehajolt, megszemlélte a benne eltűnő falioszt. Amikor újra előbukkant, szinte
csöpögött a nedveitől.
- Igen!
Imádom, amikor teljesen elnyelsz!
Tara alhasa megfeszült, egész testét mintha lángok emésztették volna - ezt a reakciót
váltotta ki belőle Mick érintése, hangja, beszéde. Minden megnyilvánulása olyan érzéki és
szexi volt, hogy Tara teljesen tűzbe jött tőle. Előredőlt, mellét a férfi mellkasához dörzsölte;
ujjaival végigsimította az állát, az ajkát.
Mick a tenyerébe vette az arcát, és úgy csókolt, hogy abba szívét-lelkét beleadta. Majd
megfogta Tara fenekét, és bimm- bumm, dobálta fel-le, fel-le. Közben a nyelvével tovább
ostromolta a lány száját. Tara nyögdécselt, és megérezte szexuális földrengésének első
lökéshullámait.
- Mick! - kiabált, és hátrahúzódott, csak hogy lássa kedvese arcát, körmeit annak
vállába mélyesztve.
- Élvezz, Tara! Hogy én is élezzem!
Tara pár másodpercig még kitartott, csiklóját még egyszer végigjáratta Mick farkán, hogy a
vad érzés a csúcs közvetlen közelébe röpítse. Végül eleresztette magát, és a fergeteges csók
közben menthetetlenül elélvezett. Mick a lány hajába kapaszkodva, mélyen csókolt.
Kapaszkodott, mert Tara az orgazmus erejétől eszelősen dobálta magát. Majd Mick is fel-
kiáltott, utoljára benyomta a farkát, és elélvezett. Ujjait Tara húsába mélyesztette. Káprázatos
élmény volt Tara puncijának szorítása, ugyanakkora örömet szerzett mindkettejüknek.
Tara nagyot szusszanva Mick homlokához nyomta a feje búbját.
- De örülök, hogy felugrottál ma este!
Mick felkacagott. 182

- Hát még én!

Megmosakodtak, felöltöztek, majd a tévét bűvölték. Tara időközben további jegyzeteket
készített. Nagyjából tizenegykor csörgött a mobilja. Elcsodálkozott, hogy Nathan ilyen korán
el akarja magát hozatni a buliból.
De csak Maggie volt az. Tara egyre nagyobbra kerekedő szemmel hallgatta beosztottját,
igyekezett lecsillapítani. Végül letette. Mickhez fordult.
- Mi a baj?
- Maggie totálisan ki van bukva.
- Min?
Tara beharapta a szája szélét; latolgatta, hogy beavathatja-e Micket Maggie magánéletébe,
de végül belátta, hogy nincs más választása.
- Az öccse kész katasztrófa. Folyton balhékba keveredik, aztán meg elvárja, hogy
Maggie kihúzza a szószból. Szegénykém, nem tudja, mitévő legyen, teljesen tanácstalan,
mert az öccsét gyakorlatilag egyedül nevelte fel. És Maggie már nagyon régi barátnőm,
rengeteg dolgon mentünk együtt keresztül. Szeretnék rajta segíteni.
- Akarod meglátogatni? Megértem - emelkedett fel Mick.
- Van más is. Nathan. Éjfélkor kellene őt elhoznom.
- Majd én begyűjtőm. Te foglalkozz Maggie-vel.
- Biztos akarod? Elhozhatom Nathant, és utána még mindig elmehetek Maggie-hez.
- Gondolom, Nathan repesne a boldogságtól. írd csak fel a címet, elhozom Nathant,
aztán együtt megvárjuk, hogy hazaérj.
- Istenkém, Mick, nem szeretem rád terhelni a személyes gondjaimat!
Mick a vállára tette a kezét, úgy csitítgatta.
- A kapcsolatunk ízig-vérig személyes, Tara. Te felírod a címet, én pedig elhozom a
srácot, helyes?
Tara bólintott, odaadta a címet és a garázskulcsot. Aztán megköszönte, megcsókolta, végül
elviharzott. Amikor beszállt a kocsiba, Mick az ajtóból integetett utána.
A lány visszaintegetett, és a gyomrába hasított valami ideges fájdalom.
Hogy lett ez a férfi egy csapásra ennyire szerves része az életének?
És mit lehet csinálni egy ilyen helyzetben?

Nem volt nehéz ráakadni a házibuli helyszínéül kiválasztott, fényárban úszó házra. Mick
végignézett a ház előtt egymás hegyén-hátán parkoló autókon. A zene hangereje meg-
183
szégyenített volna egy egész falka oroszlánt. Csoda, hogy ilyen későn a szomszédok nem
csődítették oda a zsarukat. Biztosan nagyon megértő népek lakják a környéket. Mick a
bejárati ajtóhoz lépett, megnyomta a csengőt, de hamar rájött, hogy a fülrepesztő zene miatt
semmiképpen sem fogják odabent meghallani. Próbálta a kilincset, nyitva volt. Óriási. A
szemét forgatva belépett.
 Természeti csapás, ez volt az első gondolata. Szanaszéjjel hajigáit papírtányérok, műanyag
poharak, szalvéták, bútorok, kaja, pia, ameddig csak a szem ellát. xMintha egy bűntény szín-
helye lett volna. Vagy egy bulié. Mick orrát azonnal megcsapta az alkohol szaga, amely még
a pizzáét is elnyomta, holott több mint húsz üres pizzásdoboz hevert a szobában.
Kikerült egy cstirhe megtermett focistát, továbbá néhány hiányos öltözékű csitrit; ez
utóbbiak elismerően végigmustrálták. Na ne, komolyan?
- Nathant látta valamelyikőtök? - kérdezte az egyik fiút, aki beszívott vagy betépett
ábrázattal meredt vissza rá.
- Ööö, nnnemm...
Mick utat tört magának a konyhába. Eddig egyetlen felnőttbe sem botlott. Még szerencse,
hogy nem Tara jött a kölyökért. Már biztosan padlót fogott volna.
Odakint végül ráakadt Nathanre három fiú és két lány társaságában. Ő is legalább annyira
elázott, mint a buli többi résztvevője.
Cinkes.
- Mick! Drága spanom! Mizújs?
- Menjünk innen.
- Cimbi, maradj inkább, partizz velünk! - Azzal Mick nyaka köré fonta a karját. -
Tudjátok, ez itt kicsoda? Ő Mick Riley, a San Francisco középhátvédje!
- Vágjuk, öreg! Nagy mákod van vele, öcsi! - Az egyik srác elvigyorodott. - Mennyire
király, hogy az anyukáddal van!
- Hú, öcsém, te Mick Riley vagy! - tántorgott elő az egyik csaj a kerti székből, és
igyekezett minél kihívóbban viselkedni.
- Kié ez a ház, Nathan? - kérdezte Mick.
- Tim O’Banyan szüleié.
- És ők hol vannak?
- Cabóban - röhögcséltek uniszónóban, majd Tim szülei tiszteletére mindannyian
egyszerre megemelték a poharukat.
Hú, basszus!
- Gyerünk. Megyünk haza. Köszönj el! 184
- Mick agyán átvillant: szól a hatóságnak, hogy
állítsák le az ivászatot. De elsődleges feladatára koncentrált. Nathant kellett innen kimen-
tenie. A csapatért és a barátnőikért nem érzett felelősséget.
- Oké. Csőváz, gyíkok!
Mick a kocsihoz támogatta Nathant, és gyorsan elhajtott. Tudta, hogy már csak idő
kérdése, és a zsaruk is kijönnek.
 - Jól mulattál, mondd?
Nathan vigyorogva csuklóit egyet, azután felröhögött. -Ja!
- És ittál egy keveset?
- Dehogy! Rengeteget ittam!
- Nem lep meg. Szerinted okos dolog volt?
- Aha. Nagyon okos!
Mick belátta, hogy nincs sok értelme Nathannel beszélni. Szótlanul vezetett, míg Nathan
szüntelenül hümmögött, énekelt, böfögött, illetve összevissza fecsegett értelmetlen dolgokat.
Nathan sajnos egy idő múlva elkezdett előre-hátra hintázni. Ráadásul percről percre
sápadtabb lett.
- Nathan, minden rendben?
- Nem igazán. Mindjárt kidobom a taccsot. Vagyis most.
- Már csak egysaroknyira vagyunk. Kibírod?
Nathan böfögött.
- Nem.
Csessze meg! Mick félrehúzódott, és letekerte az ablakot. Nathan kicsatolta az övét,
kihajolt, majd rendesen végighányta Mick terepjárójának az oldalát.
Kibaszott jó. Mick csak ült, és megvárta, míg Nathan mindent kiad, amit csak összeivott
azon a bulin. Amikor végre befejezte, Mick előhalászott a tornazsákjából egy törülközőt,
azután leparkolt a ház elé. Kisegítette Nathant a kocsiból, és azon igyekezett, hogy egyikük se
tenyereljen bele a hányás ba.
Nathan elég bizonytalanul állt a lábán, ezért Micknek támogatnia kellett. A nyakába vette a
fiú karját.
- Gyere, kiskomám, felmegyünk az emeletre!
Az kun i vá messze van! - szólt Nathan. A fejét felszegve hamuit a lépcső tetejére.
- Hajaj! De menni fog. - Atyavilág, de büdös volt ez a kölyök! - Alvás, előtte zuhany!
- De már mennék lefeküdni.
- Az rendben. - Mick kikísérte a fürdőszobába, és megnyitotta neki a csapot. -
Megoldod egyedül, vagy segítsek? 185

Nathan hunyorogva imbolygóit. Majd térdre vetette magát a vécé előtt, és megint
hatalmasat rókázott.
Mick tartotta a fejét, hogy bele ne fulladjon a vécébe, aztán úgy, ahogy volt, ruhástul
bedobta a zuhany alá. A cipőjét azért lehúzta. A víz kicsit magához térítette.
- Szörnyen vagyok - vallotta be Nathan.
 - Azt elhiszem.
Mick elzárta a zuhanyt, segített Nathannek levetkőzni és megtörülközni, majd kerített neki
egy alvós gatyát. Végül bedugta az ágyba.
Nathan két másodperccel később már aludt is. Mick fejcsóválva lekapcsolta a villanyt,
aztán lement, hogy kitakarítsa a fürdőszobát.
Mick fél háromig azon tépelődött, hogy elmondja-e Tarának, mi történt. Ám amikor Tara
megjelent, azonnal rájött, mi történt.
Homlokát ráncolta, amikor belépett.
- A kocsid oldala végig van hányva, Mick. Nathan rosszul lett?
- Olyasmi.
Tarának nyugtalan kifejezés telepedett az arcára.
- Megyek és megnézem.
- Odafent van, de eszméletlen. Gyere, ülj le, elmondom, mi történt!
- Eszméletlen?
Leült a díványra Mick mellé.
- A mai bulit nem felügyelte felnőtt, Tara. Totál szabadon voltak eresztve. A fiad pedig
csontrészegre itta magát.
Tara szeme elkerekedett.
- Ó! - Aztán hunyorított. - Ó. A kis szarházi!
- Az.
Tara előrehajolt, és összecsapta a kezét.
- Mennyire piált be?
- Csak mint az albán szamár. Bezavartam a zuhany alá, az- lán feltöröltem utána. Majd
kialussza.
Tara megfogta Mick kezét.
- Eszembe se jutott, hogy ez is megtörténhet. Bocs, hogy a te nyakadba szakadt. És a
terepjáród... Uram, irgalmazz!
- Le lehet mosni. A fiadnak viszont holnapra kinéz egy jókora macskajaj.
Tara mélyen sóhajtott, aztán beletúrt a hajába.
186

- El se hiszem, hogy Tininek volt képe a szülei nélkül bulit rendezni! Ők amúgy hol
vannak?
- A híresztelések szerint Cabóban sütkéreznek.
Tara átfogta magát.
- Jézusom! Csak jusson az edző fülébe! Ez borítékolható, persze. Lányok is voltak a
bulin?
- Ja, épp elegen. Kiskorúak. Basszus, mindegyik kiskorú volt.
- Jézusom! Hála a jó égnek, hogy még a zsaruk előtt odaértél. Na de Nathan most aztán
benne van nyakig! Én viszont nem voltam sehol, amikor kellettem volna.
Tara egy székre rogyott, tanácstalanul. Marcangolta az önvád.
- Ugyan, ez csak amolyan felnőtté avatási szertartás. Nem akadályozhattad volna meg.
Tara lesújtóan pillantott a férfira.
- Felnőtté avatási szertartás, kutyaszart! Elég sok tizenéves szaladgál a világban, aki
kibírja, hogy ne részegen fetrengjen ,i hányásában! Jobban a körmére kellett volna néznem.
Jaj, olyan meggondolatlan vagyok! Ha nem jöttem volna...
lit leállította magát, de Mick persze kitalálta, mit akart mondani.
- Arra gondolsz, hogy ha nem jöttél volna össze velem, szorosabban tudnád tartani a
gyeplőt? Ugyan már, Tara!
A lány felszegte az állát.
- Nem is tudom. Talán igazad van. Sok nekem egyszerre a munkám, Nathan és te.
Tudtam, hogy baj lesz. Nathant muszáj előnyben részesítenem.
Tara mérges volt, sértett és ijedt, Micknek pedig időt kellett hagynia neki, hogy átgondolja
a dolgokat. Semmiképpen nem akart anya és fia közé állni, és azzal sem hozakodott elő, hogy
nem az ő hibájából csinált hülyeséget a gyerek.
- Elmegyek, hogy alhass.
-Jó.
Tara kikísérte az ajtón, ám amikor menni készült, elkapta a kezét.
- Köszönöm, hogy ott voltál ma mellette.
- Szóra sem érdemes.
Mick úgy lépdelt a kocsi felé, hogy úgy érezte, kicsit bűnös a történtek miatt. Hibázott
talán.
Dehogy. Ugye nem?

187
 12

Tara tudta, hogy igazságtalan volt. Hülyén viselkedett, nem is kicsit.

A szobafogságát töltő Nathan azonban úgy ráijesztett előző éjjel, hogy majdnem
beleőszült. Hogy a kölyök tizennégy évesen elmegy egy házibuliba, ahol nincs
felnőtt, aztán bepiál - ennek olyan következményei lehettek volna, hogy jobb bele se
gondolni. Sajnos azonban Tarának három napig más sem járt a fejében, csakis a
lehetséges következmények. Nathan edzője persze értesült a sajnálatos
eseményekről. Nem tudni, kitől kapta a fülest. Hosszan elbeszélgetett Timmel, és
büntetéseket is kiszabott a csapatnak. Tara sajnálta Timet, mert elképzelte, mit
szólnak majd a szülei, ha meglátják, hogy egy egész focicsapat fiesztázott a
házukban barátnőstül.
És persze Mick nem volt hibás semmiben. Igazából hálás volt neki, hogy
kimentette Nathant abból a kínos szituációból. Ő biztos kiborult volna, és leégette
volna Nathant a haverjai előtt. Abból, amit Nathan elmondott - bár alig emlékezett
valamire -, az derült ki, hogy Mick nyugodtan viselkedett, és nem arénázott. Erre ő
képtelen lett volna. Rikácsolt volna, mint egy fúria. És felhívta volna az összes
szülőt, Nathan meg valószínűleg soha többé nem állt volna szóba vele. Állatira
örült, hogy Mick ilyen simán intézte az egészet.
De megköszönte ezt Micknek rendesen? Nem. Inkább vag- dalkozott, őt vádolta a
történtek miatt. Persze nem közvetle-
niil, csak mandinerből, de akkor is ujjal mutogatott rá: tessék, miattad lettem vacak anya.
Jaj. Karjára hajtotta a fejét, és egypár percre kizárta a külvilágot.
- Na, beleugrasz a folyóba?
188
Tara felkapta a fejét, és tátott szájjal bámult Maggie-re, aki a nyitott ajtóban állva hajolt be
hozzá.
- Benne van a pakliban, pláne, ha még te is ráteszel egy lapáttal. Kicsit besokalltam.
- Nem történt semmi gyászos, de amíg mással beszéltél, Jenna hívott, hogy elmondja,
teljes a vendéglista az évfordulós összejövetelre. Mondta, hogy szóljak neked, mert át akarja
veled venni a lehetséges helyszíneket és a vendéglátócégeket.
Ó, basszus. Mick szüleinek az évfordulós partija a következő hét végén volt esedékes.
Nathan szülinapja ugyancsak. Tara a tenyerébe temette az arcát, behunyta a szemét és gondo-
latban kiszaladt a világból.
Maggie becsapta az ajtót.
- Nem akarod elmondani, mi bánt?
- Minden.
- Van időm. Mondd!
Tara kiöntötte a szívét Maggie-nek, egyetlen részletet sem hagyott ki. Elmondta neki, hogy
Nathan berúgott, és Mick elhozta, mert ő akkor éppen nem ért rá. Történetesen pont Maggie-t
kellett vigasztalnia, de ezt nem azért mondja, hogy bűntudatot keltsen. Tudta, hogy a
barátnője nem fogja a dolgot magára venni.
- Akkor tehát Mick bűne az egész.
Tara előredőlve összetette a kezét.
- Dehogyis az övé!
- Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy mindenért őt hibáztatod, azért is, mert Nathan
berúgott, és azért is, mert nem pályázhatsz az idei szuperanyu címre.
Au, ez fájt.
- Nyald ki, Maggie!
- Nana, én a fiúkat szeretem! Viszont nem pont te mondtad pár nappal ezelőtt, hogy ne
mentegessem az öcsémet? Azt mondtad, hagyjam, hogy pofára essen, mert ha kihúzom a
szarból, valahányszor belesétál, soha nem tanul meg a lába elé nézni.
- Ezt csakugyan én mondtam, mert ez az igazság.
- Azzal nekem is fájdalmat okoztál, de végső soron igazad volt. Szóval most
visszavágok azzal, hogy ezt kimondom. Bizony, egyszerre akartál lenni minden, csak
tulipános láda nem, és hát, nem sikerült. Jó dolog sikeres üzletasszonynak és anyának lenni
egyszerre. Ha randizol mellette, még az is belefér, csak akkor többet kell zsonglőrködnöd a
feladataiddal. Ezt-azt időnként majd elbaltázol.189Nem nagy ügy. Csak gondold át.
- Könnyű azt mondani! Ami Nathannel történt, megijesztett.
- Hogy betintázott? Ugyan kérem! Kamaszcsíny. Én is csináltam hasonlót. És te is.
- Tudom. De még hogy! Csak nem akarom, hogy Nathan is elkövesse ugyanazokat a
hibákat, mint én.
- Na de nem lehetsz egész nap a sarkában, hogy a körmére nézz! Jól is néznénk ki,
megfojtanád a gyereket! Engedd, hogy időnként hibázzon, aztán majd meglátjuk.
Tara reszketegen felsóhajtott.
- Próba szerencse.
- Aztán meg kérj bocsánatot a lovagias pasidtól, hogy nekimentéi, amiért a gyereked
becsiccsentett.
Tara felnevetett.
- Tudod, mit, igazad van! Megbántottam szegényt.
Maggie bólintott.
- Adj egy puszit a buksijára, vigasztald meg!
T.ii.i I i'. 1111 ,i n nem mentei Saint Louisba az évfordulós ün- n< A/, eseményt
meg tudta szervezni a távolból, szó-
v.il nem lett volna katasztrófa. De aztán ráébredt, hogy mégis, elvégre az üzlet az üzlet, és a
hírneve forgott kockán. Pláne, hogy Nathannek megígérte, a születésnapján kiviszi egy base-
ballmeccsre. Igaz, büntetést kapott, amiért berúgott, de a születésnap felülírja a
szobafogságot.
Tara ezért vállalta az utazást. Furcsamód, Mick még szóba állt vele, holott feszült volt
köztük a viszony. Egyelőre nem találtak időt, hogy kettesben kibeszéljék a dolgot. Tara
megállás nélkül húzta az igát péntek estig, ezúttal pedig ott volt velük Nathan. Ráadásul
Nathannek is nehezére esett Mickkcl beszélgetnie, tekintve, hogy mélységesen szégyellte
magát, amiért a kocsiját is lerókázta az előző hétvégén. Nagyon helyes, hogy behúzza fülét-
farkát. Már bocsánatot kért Micktől az állapotáért, és szerencsére Mick jól kezelte a dolgot.
Elfogadta a bocsánatkérést, de nem borult azonnal a nyakába.
Csak ültek egymás mellett a repülőn, és egy büdös kukkot se szóltak egymáshoz.
Szerencsére aztán Mick bedobta a laza figurát, és elmesélte Nathannek az előző heti edzéseit,
meg hogy találkozott a dietetikusával. Azután eldiskurálgat- tak a csapat többi tagjáról. Mick
gondoskodott róla, hogy ne akadjon el a beszélgetés, Tara pedig kinyitotta a laptopját, és
dolgozott. Csak nagy néha szólt bele, miszerint „nahát, de izgi!”, meg „tényleg?” és
hasonlók. Kényelmetlenül érezte magát, ezért nagyon megörült, amikor megérkeztek Mick
szüleinek a házához. 190

- Tara, de örülök, hogy újra látlak! - ölelte át Kathleen.

- Én is örülök, hogy itt lehetek - viszonozta a köszöntést Tara, és nem is mondott vele
nagyot. Megkedvelte Mick anyukáját, és szívesen megbeszélte volna vele, hogy Mickkel
feszült a viszonya, de inkább nem fogott bele.
Kathleen Nathant is megölelte, és a srác nem tiltakozott.
Sőt, amikor a szomszéd szobából Jimmy is átjött, hogy megropogtassa a bordáit, még
szélesen mosolygott is hozzá.
- Hiányoztál, kölyök! Nem volt kivel kosarazgatnom!
- Úgy érted, nem volt, aki meggyepáljon kosárban?
- Nathan! - szólt rá Tara.
- Ugyan, hagyd, csak savanyú neki a szőlő! - tette a kezét Nathan vállára Jimmy. -
Előbb-utóbb majd csak elismeri, mint minden taknyos a családban, hogy a nagy öreg min-
denkit lepipál.
- Álmodozz csak, apa! - mondta tréfásan Mick, és átölelte az öreget.
- Na, majd a vallatásnál kiderül, ki az, akinek csak a szája jár!
A csomagokat kint hagyták az előtérben, azután Jimmy, Nathan és Mick kimentek a hátsó
kertbe. Hamarosan nem lehetett mást hallani, csak labdapattogást, kurjongatást és szitkokat.
- Ez rendszerint így történik - magyarázta Kathleen teafőzés közben. - Jimmy
felhecceli a srácokat, akik nem tudnak ellenállni a kihívásnak.
Tara felnevetett.
- Valószínűleg ezért lett belőlük nagyszerű sportoló.
Kathleen bólintott.
- A Riley-k bizony mind magukban hordozzák a verseny- szellemet. Jimmy meg előnyt
kovácsol belőle, ezzel tartja karban magát. Esténként általában nekem is ki kell mennem vele
kosarazni.
Tara megfogta a kezét.
- Ezért vagy ilyen csodás formában.
Kathleen kacagással nyugtázta a bókot.
- Ami igaz, az igaz, nem ülünk a babérjainkon! De te sem vagy az a kimondott
bányarém, ami azt illeti!
- Sokat sürgők-forgók, annyi szent.
- Ha már témánál vagyunk, szeretném megköszönni, hogy megszervezted az
ünnepséget. Megtisztelő!
- Nekem megtiszteltetés, hogy részt vehettem
191 benne.
- Lárifári! Hiszen te már-már családtag vagy.
Tara nevetgélt, majd átvette a hideg poharat.
- Aligha.
Kathleen az arcát kezdte fürkészni.
- Ezek szerint nem érzel Mick iránt semmit?
 Na, basszus. Mit lehet erre felelni? Most légy okos, Domokos!
- Ó, dehogynem! Csak még nem tudjuk pontosan, mit tartogat számunkra a jövő.
- Hát, nem csinálok belőle titkot: te vagy az első nő, akit Mick hazahozott, vagyis
igazán különleges lehetsz a számára, akármit érezzen is irántad.
- Igazán kedves, hogy ezt mondod. De nem biztos, hogy tartós lesz a dolog, Kathleen.
Ügy értem, annyira eltér egymástól az életvitelünk.
- És annak ugyan mi köze ahhoz, amit egymás iránt éreztek?
- Hát, az ilyesmi megnehezíthet egy kapcsolatot.
- Hogyhogy? Csak mert Mick focista, és az idényben folyton utazgat? Hiszen egy
csomó játékosnak van barátnője vagy felesége, és mégis működik a dolog.
- Nem erről van szó. - Tara érezte, hogy ügyetlenül fejezi ki magát. - Csak nekem ott
van Nathan, és szeretném, ha szilárd alapjai lennének az életben. Nagyon keményen dolgoz-
tam, hogy megteremtsem neki.
- Úgy érted, hogy Mick ezt nem lenne képes megadni?
Atyaisten. Vajon hol csúszott félre a beszélgetés?
- Nem, nem, vagy nem is tudom. Mickkel nincs az égvilágon semmi baj. Csodálatos
férfi a fiad, Kathleen. Bárkit képes lenne boldoggá tenni.
Kathleen hátradőlt a székében.
- Csak téged nem.
- Ezt nem mondtam!
Kathleen nagyot sóhajtott.
- Jaj, addig védeni Micket, hogy te is átmentéi védekezésbe. Ne haragudj!
- Én is röstellem.
- Mindketten anyák vagyunk, szóval megértem, hogy védelmezni akarod a fiadat.
Tara bólintott.
- Köszönöm.
- Csak nem akarom, hogy a fiamnak összetörjön a szíve. Persze az világos, hogy nem
közömbös neked.
- Hát persze hogy nem, Kathleen! Csak192idő kell még ahhoz, hogy kiderüljön, mennyit
jelentünk egymásnak. Annyira friss még ez a kapcsolat.
Kathleen felnevetett.
- Tudom, hogy türelmetlen vagyok. Csak szeretném, ha Mick boldog lenne. Olyan
boldogságot kívánok neki, mint amilyen a miénk Jimmyvel. Kedvellek ám! És Nathant is.
Szerintem szép párt alkottok, Mick és te. Drukkolok nektek! - Azzal felállt, és a poharát
beletette a mosogatóba. - Jobb, ha én visszavonulót fújok. Majd ti ketten kitaláljátok,
hányadán álltok egymással.
Tara belenézett Kathleen szemébe.
- Köszönöm.
Kathleen odalépett Tara mögé, és hátulról megölelte.
- Csak hogy tudd, szeretném, ha már lenne egy menyem. És nem ismerek nálad jobbat
erre a posztra. - Felegyenesedett, és a hátsó ajtó felé indult. - Megyek, számba veszem oda-
kint a sebesülteket és az elesetteket.
Amikor Kathleen kiment, Tara még hosszasan nyeldeste a könnyeit. Hiszen az idejét se
tudta, mióta vágyott anyára!

193
örömet szerezni. Szerencsésnek érezte magát, hogy ilyen fia van.
- Szia!
Utánabámult, és nyugtázta, hogy úgy nő a gyerek, mintha húznák. Hogy rohan az idő!
Nathan leült egy asztalhoz Mick unokatestvéreivel, és önfeledt nevetése még a tömeg
moraján keresztül is tisztán hallatszott. Te jó ég, mennyire szereti!
- Ez gyönyörű, Tara! Lélegzetelállító! Köszönöm! - lépett oda hozzá lelkendezve
Kathleen, és könnyes szemmel a keblére ölelte.
- Ügyes voltál! - dicsérte meg Jimmy, egy mackós öleléssel nyomatékosítva szavait. -
Hála neked, Kathleen sír a boldogságtól!
Tara nevetett.
- Jenna segített, mert küldött esküvői képeket. Olyan szép menyasszony voltál,
Kathleen! És ma is gyönyörű vagy.
Kathleen a haja tövéig elpirult.
- Na, ne bolondozz már! Elszállt felettem az idő.
- De még mindig ugyanolyan dögös vagy, mint amikor elvettelek - mondta Jimmy,
felnyalábolta a feleségét, és egy csókot nyomott az arcára.
Tara tapintatosan a háttérben maradt, amikor Jimmy a táncparkettre vezette Kathleent. A
zenekar rákezdett valami pörgős, hetvenes évekbeli számra, úgyhogy a tömeg lázasan
csörögni kezdett.
Tara átfurakodott a tömegen a pulthoz, ahol annak rend- je-módja szerint megtalálta
Jennát; igaz, most a pult innenső felén állt, ami tőle szokatlan volt. Kathleen ragaszkodott
hozzá, hogy a lánya ezt az estét szórakozással töltse, ne pedig sörcsapolással.
- Te meg csak itt tengsz-lengsz?
- Ja. Ráadásul anya rám adta ezt a rémes ruhát, brrr!
- Káprázatosán nézel ki benne! Remekül áll rajtad. - Jen- nán passzentos, nyári
selyemruha virított, a tetoválásai itt-ott kilátszottak alóla. A lábán pedig tűsarkú cipő volt.
Jenna húzta az orrát.
- Nem mondom, néha-néha belefér, hogy csajosan felöltözzem. Csak a pancser
tesóimmal nehezebb, ha focizni rángatnak. 200

- Nem hinném, hogy ma ilyesmit forgatnának a fejükben. Szerintem most békén

hagynak.
Jenna felkacagott.
- Biztosan igazad van.
- És táncolni nincs kedved?
 Jenna vállat vont.
- Nemigen. Inkább csapolnék sört.
- Akkor nincs pasi a láthatáron?
- Éppen elég sörvedelő idiótát szolgálok ki a kocsmánkban! Isten őrizz, hogy még
táncoljak is az agyatlan barmokkal!
Tarának úgy tűnt, hogy Jenna nem rajong Mick és Gavin barátaiért.
- De oda se neki - zárta le a témát Jenna, és megemelte a borospoharát. - Ügyesen
összehoztad ezt a bulit.
Tara bólintott.
- Úgy fest, tényleg. De te is sokat dolgoztál vele.
Jenna szerénykedve legyintett.
- Én csak átdobtam a vendéglistát, pár képet, meg súgtam pár helyet, ahova befér ez a
bagázs. - Jenna odafordult hozzá. - De te aztán érted a csíziót!
Tara nevetett.
- Köszönöm, Jenna. Imádom a munkám!
- Úgy látszik, a tesóm mégse teljesen reménytelen eset. Mindeddig csak hülye csirkéket
bírt összeszedni.
- Tudtommal azokat megrendezték, a sajtó miatt.
Jenna beleszürcsölt a borába.
Ali.», persze. Neked ezt mondták?
I ar a féléje fordult.
- *gen.
Jenna gúnyosan elmosolyodott.
- Akkor jó.
Tara forgatta magában egy darabig Jenna megjegyzését, miután az lelécelt, hogy beszéljen
az anyjával. Nemigen tudta hová tenni a dolgot. Ezek szerint Mick barátnői nem voltak
egytől egyig arculatjavító macák?
Azt persze tudta, hogy Mick hírhedt nőfaló volt, de azt hitte, az is csak a megkomponált
imázs része. 201

Hát, lehet, hogy mégsem.

- Jó kis buli. Ügyes munkát végeztél.
Elizabeth Darnell. Épp ő az, aki ismeri a dörgést, hiszen Mick ügynöke. Öt azonban isten
ments, hogy megkérdezze.
- Köszönöm! Nagyon csinos vagy! Ma nem dolgozol?
 Elizabeth szemöldöke tökéletes ívbe húzódott.
- Ezt meg miért kérdezed?
- Mert hosszú ruhában vagy, nem kosztümben!
Elizabeth kacagni kezdett.
- Én mindig dolgozom, drágám, ruházattól függetlenül! És mindig az alkalomhoz illően
öltözöm.
Elizabeth makulátlanul festett testhez simuló, pánt nélküli fekete koktélruhájában,
kitűnően érvényesült benne hibátlan alakja. Dizájner lábbelije csatján kristályok villogtak, s
ezek kiemelték tökéletesre manikűrözött lábkörmeit és lenyűgöző lábát.
- Akkor, ügyfelekkel találkozol?
- Mick és Gavin az ügyfelem, igen, és rajtuk kívül is vannak itt kliensek.
- De Gavin nem pusztán ügyfél, jól gondolom?
Tara látta Elizabeth szemében a megütközést, de hamar tovatűnt belőle.
- Nem tudom, mit akarsz ezzel mondani.
- Ó, láttam én, hogy néztél rá a szülinapi buliján! Bírod a pasast.
- Gavin az ügyfelem. Az ügyfeleimet mind különleges bánásmódban részesítem.
- Abban biztos vagyok. De Gavinre máshogy néztél.
- Dehogy néztem! Miről beszélsz?
Elizabeth hűvös habitusában zavar támadt, Tara látta rajta. Vajon mekkora teljesítményű
mikrosütő kellene ahhoz, hogy Liz szívét felolvassza? Bár ki tudja, talán mégsem any- nyira
hideg ez a nő.
Tara megvonta a vállát.
- Nő vagyok. Bizonyos dolgokat észreveszek.
Elizabeth összefonta a karját.
- Miféle dolgokat?
- Például a melegséget a szemedben, amikor ránézel. Bizonyos vágyakozás van benne.
Ha más férfiakra nézel, ez hiányzik.
Liz szemébe ezúttal félelem költözött. Tara még meg is sajnálta volna, ha nem látja benne a
kerékkötőt. De nem sajnálta meg. 202

- Képzelődsz, Tara! Gavin kitűnő ügyfél, egy kalap pénzt keresek rajta. Tudod, mi van
a szememben, amikor ránézek? A dollár jele! Mindent megteszek az elégedett ügyfelekért.
- Értem. Szóval akkor szemhunyásnyit sem pihensz?
- Valami munka mindig akad. - Elizabeth belekarolt, és a bálterem túlsó végébe
vezette. - És ha már a munkánál tartunk, beszédem van veled Mick kapcsán.
 Ez izgi lesz.
Elizabeth kivezette Tarát az ajtón át a kertbe. Langyos este volt, nem forró, csak langyos.
Elizabeth a szökőkút félé indult, ahol egy fénynyaláb bevilágította tökéletes franciakontyba
fogott tűzvörös haját. Néhány tincs szándékosan kilógott

203
 belőle, hogy az arcát keretezze. Elizabeth mosolyogva Tara felé fordult Számító mosoly
volt.
Rendben, lilizabeth. Most, hogy ide kijöttünk, már elmondhatod: mi van Mickkel?
- Szeretném jobban hasznosítani Mick szabadidejét.
- Ez meg mit jelentsen?
- járjon jótékonysági és más nyilvános eseményekre, filmbemutatókra,
galériamegnyitókra, bárhova, ahol lefotózhatják. Az kéne neki is, a csapatnak is.
- És azt gondolod, hogy a kapcsolatunk ennek útjában áll.
- Örülök, hogy tudsz az én fejemmel is gondolkozni.
- Ez nem jelenti azt, hogy egyet is értek veled, Elizabeth. Csak azt, hogy átlátom a
szempontjaidat. Biztos vagyok abban, hogy Mick el tudja dönteni, mit akar.
Elizabeth nem vonta össze a szemöldökét, de Tara látta a tekintetében felfénylő haragot.
- Nézd, Tara. Én biztos vagyok benne, hogy Mick jól mulat veled és a fiaddal, de ha
elkopik a varázs, odábbáll. Hiányzik majd neki a rivaldafény, a bulik, az izgalom. Ő ehhez
szokott.
Tara vállat vont, és elengedte a füle mellett Elizabeth szavait.
- Ha így lesz, akkor majd odábbáll. Az ő döntése lesz, amikor odajutunk. Vagyis, mivel
kettőn áll a vásár, a mi döntésünk lesz, nem egyedül az övé. Vagy arra játszol, hogy rúgjam
ki most, és ezzel spóroljak meg magamnak egy szívfájdalmat?
- Végül úgyis elhagy.
Tara csak azért sem dörzsölte meg Elizabeth mardosó szavaitól sajgó gyomrát.
- Mondod te. De az is lehet, hogy nem hagy el. Lehet, hogy van valami bennem, amit
másban nem talál meg.
Elizabeth harsány kacajra fakadt.
- Tara, nincs benned semmi, ami maradásra késztetné!
Ahhoz ő túl nagy playboy, hogy megállapodjon. Te meg túl sok csomagot cipelsz, nem tud
velük egyszerre megbirkózni! Csak idő kérdése, hogy lelép. Meg kéne előznöd, különben
fájni fog. Gondolj a fiadra!
Mekkora egy dög! Nem csoda, hogy nagyágyú a szakmájában. Pontosan tudta, hova kell
döfni a kést.
- Szerintem a kapcsolatunk nem éppen rád tartozik.
Elizabeth szeme keskeny réssé húzódott.
- Ne akard, hogy beleártsam magam!
- Már megtetted. Szállj le rólunk!
 Elizabeth szóra nyitotta a száját, de végül becsukta, és a haragos tekintetet bájmosollyal
cserélte fel. Tara hamar kitalálta, miért.
- Hát itt vagy! Már mindent tűvé tettem érted. Aggódtam, hogy hová a fészkes fenébe
tűntél!
Tara megfordult; persze már előbb kitalálta, hogy Mick tűnt fel a színen.
- Szia!
A férfi baljós jelenetet sejtett a két nő között.
- Te meg mit diskurálsz itt Lizzel?
Elizabeth hideg műmosollyal vonult el mellette, és elhalad- tában megpaskolta a karját.
- Csajos téma, szivi. Csak vállon veregettem Tarát, amiért ilyen fergeteges bulit
rittyentett a szüleid házassági évfordulójára.
Mick válla ellazult, és olvadozó mosollyal bazsalygott Tarára.
- Ugye, milyen csodálatos nő?
Elizabeth arcon pusszantotta a férfit.
- Angyal! - Az ajtó felé menet még visszakacsintott Tarának. - Még beszélünk, Tara!
Mick követte Lizt a tekintetével, majd Tarához fordult.
- Ezen meg mit értett?

205
 Tara nem akarta, hogy a férfi ringbe szálljon érte, az ellen pedig végképp minden porcikája
tiltakozott, hogy Micket összeugrassza az ügynökével. Elizabeth nem bírja őt. Na és akkor?
Ezt majd egyedül lerendezi. Ha pedig Elizabethnek történetesen igaza lenne Mickkel
kapcsolatban, akkor meg amúgy sincs mit tenni.
- Csak a buliról és a fociról csevegtünk. No meg persze rólad.
- Megizzasztott?
- Á, álltam én a sarat! Szóval, jól mulatsz?
- Nem.
Tara összeráncolta a homlokát.
- És miért nem?
- Mert nem találtalak. Merre voltál?
- Rendezvényszervező lennék, vagy mifene! Árgus szemmel figyelem, hogy minden
rendben menjen, és mindenki a lehető legjobban érezze magát.
Mick elmosolyodott.
- A szüleim jól szórakoznak, és csak ez számít. Köszönöm!
- Szívesen.
Szünet állt be a beszélgetésben, és Tara utálta a helyzetet.
- Te Mick...
A nevezett férfi megfogta a kezét.
- Gyere, üljünk le!
- Üljünk.
Mick odavezette a szökőkút melletti kőpadhoz, aztán melléült. Egymással szemben
helyezkedtek el.
- Mondd el, mi nyomja a lelked, Tara!
- Nem nyomja semmi, csak tartozom neked egy bocsánatkéréssel.
Mick oldalra döntötte a fejét.
- Ugyan miért?
- Mert rád zúdítottam a saját gondjaimat, sőt Nathanéit is.
f 206

Tiszta ideg voltam aznap, hogy Nathan berúgott. Nem voltam ott, amikor megtörtént
a baj, és valamiért úgy érzem, ott kellett volna lennem.
Mick megdörzsölte a lány kezét a hüvelykujjával.
 - Nehogy már látnok akarj lenni!
Tara felsóhajtott.
- Nem is tudom. Szülőnek lenni kemény dió. És hogy egyedül csinálom évek
óta, még külön rátesz egy lapáttal. Időnként melléfogok. Elég sokszor.
- Tudod, mit? Még ahol két szülő van, ott is hibáznak! Senki sem tökéletes a
gyereknevelésben.
Tara az ajtón keresztül irigykedő pillantást vetett Mick szüleire, akik arcukon
szerelmes mosollyal lassúztak a parketten.
- Egyeseknek sikerül anélkül, hogy elcsesznék.
- Azt hiszed, a szüleim tökéletes utódokat neveltek? - Mick hátravetett fejjel
nevetett egy jót, aztán újra komoly lett. - Azt hiszem, van egypár dolog, amit még
meg kell rólam tudnod, Tara. Nem vagyok hibátlan. Soha nem voltam az, és nem is
leszek. Fiatalkoromban elkövettem néhány baklövést. Félrecsúsztam. Nagyon
csúnyán.
Tara karba tette a kezét.
- Ezt nehéz elhinni annak alapján, hogy milyen magasra törtél.
- Nehéznek nehéz. Mert te csak a végeredményt látod. Azt nem, hogy micsoda
áron jutottam el idáig. - Körbenézett. - Valamit el kell neked mondanom, de nem itt.
Majd ha visz- szamegyünk a házba, később. Fontos dolog, ami rácáfol a tö-
kéletességbe vetett hitedre. És Nathan miatt is fontos.
Tara értetlenkedve nézett rá.
- Nem értelek.
- Tudom, hogy nem, de nem beszélhetek ennyi ember közelében.
Elhalaszthatnánk ezt a beszélgetést későbbre?
- Igen.
Mick megemelte Tara kezét, és csókot nyomott az ujjhegyeire.
- Gyere, menjünk be táncolni! Mutass néhány diszkós figurát!
Tara bizonytalan nevetést hallatott.
- Uramatyám. Előbb veszek néhány táncórát anyukádtól, csak azután állok neki
csörögni.
207
Mick úgy intézte, hogy Tara belekaroljon.
- Nyugi, bébi! Megtanítok neked mindent, amit csak tudok!
Eltartott egy ideig, mire a buli teljesen lecsengett. Mick családja és barátai éjfélig
bulizhattak, mivel a bálteremből éjfélkor mindenkit kizavartak. Mick szülei azt kapták a
gyerekektől ajándékba, hogy kivettek nekik egy szobát egy elképesztően flancos
üdülőhelyen. Hamar össze is pakoltak, hogy elutazzanak annak a bizonyos szállodának a
nászutas lakosztályába. Nathan ismét Mick unokatestvéreinél töltötte az éjszakát, vagyis Tara
és Mick kettesben maradt a szülői házban.
Tara felszaladt az emeletre átöltözni. Alig várta, hogy végre kibújhasson a lábnyomorgató
tűsarkúból és a szűk ruhából. Rövidnadrágot és ujjatlan pólót öltött, majd lejött a lépcsőn.
Megállapította, hogy Mick is követte a példáját. Az öltönyt levette, és sortot húzott atlétával.
- Jobb így? - kérdezte a férfi.
Tara jóízűt sóhajtott.
- A lábam már kezdett üszkösödni, szóval, naná, hogy jobb. - Besüppedt a
díványpárnák közé Mick mellett.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte Mick udvariasan.
- Kösz, nem. És te? Egy sört, vagy valamit?
Mick szokatlanul ferdén nézett rá.
- Van itt nekem egy üveg víz, azzal elleszek.
- Rendben.
Tara a dívány támlájára támaszkodott, a fejét a kezére hajtotta.
I a radt vagy?
Nem annyira. Hát te? Te többet futkároztál ma. Elvitted Nathant a meccsre, lefoglaltad,
amíg én megszerveztem a dolgokat. Aztán a bulin is sokat segítettél.
- De nem én hoztam tető alá az ünnepséget, hanem te. Nathan pedig egyáltalán nem
okoz nekeni gondot, ne szabadkozz miatta folyton!
- Én nem is...
- Már hogyne! Folyton-folyvást.
Tara felült.
- Tényleg?
- Bizony! Úgy állítod be, mintha Nathan nyűg lenne nekem, holott nem az. Ha annak
érezném, nem lennék veled együtt. Csakhogy én már a kezdet kezdetén tudomásul vettem,
hogy a fiad az életed szerves része. Tudom, hogy
208 hozzád tartozik, na. Szóval ne kérj mindig

elnézést, hogy él.

Könny szökött Tara szemébe. Csakugyan ezt művelte volna? Úristen, hát persze! Rémes,
hogy állandóan bocsánatot kér miatta.
- Igazad van. Rémes vagyok. Ne haragudj.
Mick letörölte a lány arcán végigfutó könnycseppet.
 - Senkitől nem kell bocsánatot kérned, mert van egy fiad. Nagyon jó srác. Az életed
dolgaiért senkinek nem tartozol magyarázattal, sem bocsánatkéréssel!
Tara szaggatottan felsóhajtott.
- Azt hiszem, igazad van. Csak mindig összevetem a gyerekkoromat más emberekével,
hogy bezzeg ők így meg úgy, én meg elbénáztam.
- Senkinek sem tökéletes az élete, Tara. A tied se, az enyém se, senkié se.
- Ezt csak úgy mondod. A tökéletlenséget nehéz kiszúrni, ha valaki maradéktalanul
boldognak tűnik.
- Te csak azt látod, amit az emberek láttatni akarnak veled, nem azt, ami az igazság.
- Szóval azt mondod, hogy a te életed sem volt maga a tökély. Ezt valahogy kötve
hiszem.
Mick nekidőlt a kanapé támlájának, és végigsimított a haján.
- Valamit meg akarok tőled kérdezni. Nathanrői.
- Ne kímélj!
- Szeretném, ha megengednéd, hogy elvigyem egy összejövetelre, amikor majd
hazamegyünk. Szerintem a javára válna.
Egy összejövetelre? Mégis, miféle összejövetelre?
- Az anonim alkoholistákéra.
Tara szeme elkerekedett.
- Az anonim alkoholistákhoz? Ezt most komolyan mondod?
- Komolyan.
- És mégis, minek cipelnéd őt el oda? Nathan nem alkesz. Tudtommal ez az első
alkalom, hogy ivott.
- Beszéltél vele erről?
- Igen. Naná. Megértette, hogy hibát követett el. És szörnyen érezte magát.
Mick elmosolyodott.
- Még szép! Csúnyán másnapos lett utána. Csakhogy mindig így kezdődik, Tara. Egy
bulin berúg az ember. Jó a társaság, és ehhez könnyen hozzá lehet szokni. Akkor pedig kész a
baj. Szeretném Nathant kivezetni a rideg valóságba,
209 hogy nézzen körül egy kicsit.
- Nem túl nyers ez így, Mick?
- De bizony, durva. Ahogy az élet is. Semmi cukormáz. Ne az anyukája papoljon, mert
akkor egyik fülén be, a másikon ki. Szerintem jó, ha megtudja, hova vezet a mértéktelen ivás.
Minél előbb, annál jobb.
I s hogy jössz te az anonim alkoholistákhoz? köszönöm, jól.
 Iára félrebillenő fejjel ráncolta a homlokát. A férfi acélos nyíltsággal nézett rá...
Hirtelen leesett a tantusz.
- Te nem piálsz!
Mick meredt rá tovább, határozottan.
- Nem.
- És nem is az edzésprogram része a csoportterápia, ugye?
- Nem az.
Tara torka kiszáradt, ahogy az elmúlt hetek mozaikdarabkái kezdtek összeállni. Tenyere
megizzadt, maga alá húzta a lábát, a háta megfeszült: felkészült rá, hogy meghallja az igaz-
ságot. Csak várt, nem kérdezett, hagyta, hogy Mick beszéljen.
- Alkoholista vagyok, Tara.
A lányt mintha gyomorszájon vágták volna. Hasára szorította a kezét, és örült, hogy nem
állt, mert forogni kezdett vele a szoba.
- Mióta?
- Kamaszkorom óta. Még mindig azt hiszed, hogy tökéletes vagyok?
Tara hirtelen nem is tudta, hogy dühös-e, vág)' inkább sértődött. A dühét elfojtotta, mert
meg akarta tudni a részleteket, meg azért is, mert Mick ki mert állni elé az igazsággal. Ki-
nyúlt, hogy megfogja a férfi kezét.
- Beszélj róla!
- Nathanhez hasonlóan focis partikon kezdődött a dolog. - Ezután Mick pár
másodpercig a plafont bámulta. Láthatóan elveszett az emlékeiben. - Atyám, amikor azon a
bulin részegen láttam, én... - Tekintete visszarévedt Tarára. - Mintha magamat láttam volna.
Visszamentem tizenhat évet az időben, láttam magam részegen. De nagy legénynek tartottam
magam! Tizennégy éves koromban én voltam a környék biká

210
 ja, a legyőzhetetlen, a piszkosul népszerű fenegyerek. A vég zősök belső köreiben
forgolódtam, és ehhez az iváson kívül a kisujjamat sem kellett mozdítanom. Hát nem
pofonegysze rű? Ha együtt iszol a többiekkel, akkor befogadnak.
- Bármi áron meg akartam őrizni a hírnevemet. Folytat tam az ivást. Először utáltam.
Rosszul lettem tőle, kikészített. A fociban pedig az a legfontosabb, hogy az ember tartani
tudja a formáját. Mondhatom, más se hiányzott az anyagcserém nek, mint egy csomó kábító
vegyszer. Állandó harcban álltam magammal - egyszerre akartam a testem egészségét, és azt,
amire a legjobban vágytam: hogy a csapatban fölöttem állók elfogadjanak.
- És a csapatot választottad.
Mick bólintott.
- Igen. Bátyám nincs, én voltam a családban a legidősebb. Tudod, úgymond a
legbölcsebb tesó. Ehhez képest, amikor az idősebbek kútba ugrottak, én is utánuk ugrottam.
Ittam, mint a gödény. A testem pedig kénytelen volt bírni, végig a közép iskolában és a
fősulin. Addigra függő lettem. Valahogy meg találtam az egyensúlyt, hogy a pályán is
csúcsteljesítményt nyújtsak és a kocsmában is. A középiskola utolsó évében már mindenkit
az asztal alá ittam, miközben én voltam a csapat kapitány, és ezzel a romló tanulmányi
eredményemet kijátsz va megkaptam az állami finanszírozású fősulis helyemet.
- A fősulin azonban megint a tyúklétra alján találtam ma gam. Újra kellett kezdenem.
Ittam, mint a kefekötő, hogy beil leszkedjem. Addigra már masszív alkesz voltam, napi
szinten vedeltem. És mivel könnyű volt jó jegyeket szerezni, jóformán ki se józanodtam.
Mick szünetet tartott, lecsavarta a vizesüveg kupakját. Jó korát húzott a palackból. Tara
kiengedte visszafojtott lélegző tét. Nem akart szólni, fájt neki, hogy a férfi mi mindenen voll
kénytelen keresztülmenni.

21J
 I leg az hozzá - folytatta Mick, és visszatekerte a kupakot , hogy harmadévben már
kezdett visszaütni a sok pia. Romlottak a jegyeim, hogy a futballeredményeimről ne is
beszéljünk. Az edző persze ki is szúrta, hogy valami nem klappol, a szüleim szintúgy.
Amikor kicsit megpiszkálták az ügyet, rájöttek, hogy alkoholproblémám van.
- És mit csináltak? - kérdezte Tara.
Mick megvonta a vállát.
- Azt mondták, hogy kérjek segítséget. De tudod, az alke- szek szeretik letagadni a
betegségüket. Tuti biztos voltam benne, hogy kutya bajom. Azt gondoltam, hogy abba tudom
hagyni az ivást, amikor csak akarom.
- És tényleg?
- Megpróbáltam, mert mindenki azt mondta, hogy nem fog sikerülni. Meg az edző
kispadra küldött, ami a fősulin égbekiáltó szégyen. Égtem, mint a Reichstag. Be kellett nekik
bizonyítanom, hogy le tudom tenni az üveget. Persze ahogy azt a Móricka elképzeli...
Hétvégén megpróbáltam nem inni, hát, majdnem beledöglöttem.
Tara megszorította a kezét, úgy sajnálta Micket. Szerette volna megölelni, szerette volna
leállítani, de tudta: fontos neki, hogy végigmondja a történetét.
- Még soha nem éreztem magam olyan nyomorultul. Reszkettem, izzadtam, mint a ló.
Nem tudtam aludni, nem tudtam enni, még gondolkodni sem voltam képes. Halluci- nációim
voltak. Atyám, miket képzelődtem! Majd beszartam, olyan félelmetes volt. De az a gondolat
volt a legijesztőbb, hogy folyamatosan inni akartam. Szemétláda voltam a környezetemmel.
Üvöltöztem velük, hogy miattuk vagyok dögrováson. És amikor nem hagytak inni, úgy
éreztem, kinyírom őket.
- Jaj, Mick, annyira sajnálom!
A férfi őszinte pillantást vetett rá.
- Ne sajnálkozz, Tara. Én intéztem el magam. Csak magamat okolhatom, hogy olyan
cefet állapotba jutottam.
Tara bólintott. Tudta ő pontosan, mit tesz az alkohol. A szülei mellett volt alkalma
megtapasztalni.
- Rátámadtam az apámra, mert nem akarta
214 ideadni a kocsikulcsot, hogy kimenjek az
italboltba. Behúztam neki... az apámnak!
Mick szeme megtelt könnyel, és Tara is elszomorodott. De hagyta, hogy a férfi befejezze.
Bár a könnyek már nagyon csípték a szemét, nem sírta el magát.
- Apám nem ütött vissza, hanem hagyta, hogy pofozzam. Szerencsére addigra már
eléggé elgyengültem ahhoz, hogy ne okozzak benne nagy kárt. Végül abbahagytam, de a
kocsikulcsot nem kaptam meg. Hál’ istennek a rimánkodá- somra nem emlékszem. Csak arra,
hogy másnap reggel fölébredtem, és elszörnyedtem, hogy kezet emeltem apámra. Akkor
aztán rájöttem, hogy igazuk volt az alkoholizmusomról. Elismertem, hogy alkesz vagyok, és
segítséget kértem.
- Hála istennek, hogy beláttad! Okos voltál.
Mick szeme a dühtől vékony csíkká keskenyedett.
- Dehogy voltam okos! Ha okos lettem volna, el sem kezdem az alkoholizálást. Csak
szerencsém volt, hogy a családom eléggé szeretett ahhoz, hogy megmutassák, mennyire
elszúrtam. Elmentem elvonóra, ott leszoktattak. Azóta nem ittam. Teljesen megijedtem.
Mindent elveszíthettem volna. És miért? Mert be akartam illeszkedni, népszerű akartam
lenni. Tizennégy évesen kezdtem azon a bulin, és onnantól nem volt megállás. Ezért ne vedd
félvállról, hogy Nathan betintázott. Mert az igenis véresen komoly.
- De nem beszélsz róla senkinek. Senki se tudja, hogy alkoholista vagy, ugye?
- Nem. Senki nem tudja, így döntöttem. Nem verem nagydobra, de a terápiákra eljárok.
Viszont a legközelebbire Na-

215
 thant is magammal szeretném vinni. Talán megelőzhetem, hogy hozzám hasonlóan ő is
beleessen az alkohol csapdájába.
- Mick, nem kérhetek tőled ilyesmit. Mégiscsak az én fiam.
- Talán nem éri meg a vesződséget? ■

- Basszus, nem így értettem! Persze hogy megéri. Nathan jelenti számomra a legtöbbet.
Tüzbe mennék érte. - Felhúzta a térdét, és átkulcsolta a kezével. - De mégse hozz engem
ilyen helyzetbe. Nem hagyhatom, hogy a fiam miatt kellemetlenséged legyen.
- Hogy érted?
- Hát, valaki esetleg megtudja, hogy terápiára jársz.
Mick felnevetett.
- Ugyan, már tíz éve járok! Azért anonim, mert diszkrét.
- Te ezt megtennéd... Nathanért?
- És érted. Mert nem bírnám ki, ha egyszer ugyanazt kéne elszenvedned, mint az
anyámnak.
Tara a férfi mellkasára hajtotta a fejét.
Egy másodperc habozás után Mick átkarolta. Tara érezte rajta, hogy feszült, ezért
bemászott az ölébe, és felemelte a fejét. A szemében látta a szomorúságot.
- Ezt még egy nőnek sem mondtad el, ugye?
- Nem bízom meg úgy az emberekben, hogy megszellőztessem a dolgot. Ha valaki
továbbadná, abból világraszóló botrány lenne.
Tara megsimogatta az arcát.
- Bennem megbízhatsz.
- Eéltem, hogy ha ezt elmondom, kidobsz.
Tara szeme kiguvadt.
- Hova gondolsz! Miért?
- Mert mesélted a szüléidét... Már akkor mondani akartam, csak gyáva voltam. A
szüleid alkoholisták. És én is az vagyok.
A lány a tenyerébe fogta Mick állát.
—
r
- Jaj, te csacsi! Én nem ítélek meg senkit az alapján, amilyenek a szüleim voltak!
216
Hiszen te kikeveredtél a dologból. Ők nem. És annyira rendes vagy a fiammal. Nem
akarom a frászt hozni rád, és nem is kérek tőled elköteleződést a jövőre nézve, de el
kell mondanom, hogy a rövid idő alatt, amióta ismerlek, te jobb szülőnek
bizonyultál, mint a szüleim bármikor. Szóval téged semmiképpen nem lehet velük
 egy lapon említeni.
Mick behunyt szemmel hevesen szuszogott. Amikor újra kinyitotta a szemét,
érezte, hogy nagy kő esett le a szívéről. De még nem tűnt el belőle nyomtalanul a
bizonytalanság és a fájdalom, 'lara csodálkozott, hogy miért nem vette észre rajta már
korábban. Pedig tüskeként mindig benne volt ez a kettő.
Nagy csönd honolt a szobában, jobban mondva az egész házban. Csak egymás
szuszogását hallották. Szürreális pillanat volt. Amit Mick megosztott, az annyira
nyers és fájdalmas volt, hogy Tarának vérzett érte a szíve. Mennyi szörnyűséget
kellett Micknek kiállnia! A magazinok egyáltalán nem is szóltak ilyesmiről.
Elizabeth alapos PR-ja egészen más képet festett róla. Tara úgy ismerte már Micket,
mint senki más a világon, és soha nem érezte még enyire közel magához. Azt akarta,
hogy Mick elfeledhesse a fájdalmát és a bánatát, és csak gyönyört érezzen.
Előrehajolva Mick szájához érintette az ajkát, miközben a haját cirógatta.
Mick átölelte, magához húzta, csókjuk egyre hevesebb lett; a két nyelv játékosan
iizekedett egymással.
Tara felismerte kedvesében a vágyat, s ettől ő is tűzbe jött. Ma este meg akart adni
neki mindent. Amikor pedig Mick felkapta, a padlóra döntötte és ráfeküdt, Tara köré
fonta karját- lábát, annyira vágyott a testére. A férfi kemény tarka a hasát súrolta.
Tara felajzottsága forró lázzá fokozódott ettől, na meg az elképesztően tüzes,
léleksimogató csókoktól.
Mick kitárta Tara karját, kezével leszorította, térdével pedig széttolta a lány combját. Farka
a puncija felé közeledett. Bár még nem vetkőztek le, Tara nyöszörgött és benedvese- dett,
annyira vágyott rá, hogy Mick beléhatoljon. Amint fölé hajolt, Mick arca kéj vágytól
sugárzott, Tara pedig felnyomta a csípőjét.
- Dugj meg! - suttogta. Ma este szeretett volna egy lassú aktust, de tudta, hogy az most
nem fog összejönni. Kétségbeesett szenvedély szikrázott közöttük, mint két mágnes, úgy
vonzotta őket egymáshoz a kielégülés vágya. A levegő sűrű lett a szexuális feszültségtől, és
Tara még úgy is képes lett volna elélvczni, ha Mick nem hatol belé, csak hozzádörzsöli ma-
gát.
- Szeretlek így megérinteni - csak elképzelem, milyen finom a puncid odabent, csak
217
belegondolok, mennyire kétség- beesetten szeretnéd, hogy megdugjalak... de mégis várok.
Tara zihált, megnyalta a szája szélét, majd újra megemelte a csípőjét.
- Már attól orgazmusom lesz, hogy a csiklómhoz dörzsölöd a kemény farkadat. Csak
csináld, és én elélvezek!
 A férfi rámosolygott, csibészes mosolyától bizsergett Tara hasa.
- Tényleg? Meglátjuk!
Hozzádörgölte magát, még és még... és igen, a lehető legjobb helyen. Tara megemelkedett,
és pont akkor telibe trafál- ta azt a pontot. A nő egy sikoltás közepette már fel is jutott a
csúcsra. Reszketett, de Mick folytatta a csatározást, míg nem gurult a padlóra. Mick
folyamatosan csókolta, hogy levegőt is alig kapott.
Ezek után kapkodva lerángatták magukról a ruháikat, mindenféle finomkodás nélkül. Tara
megörült neki, hogy Mick rekordsebességgel kapta le magáról a gatyát, majd róla a bugyit, és
már nyúlt is a gumiért. Tara széttárta a lábát, Mick pe- dig, miután felhúzta az óvszert, a
feneke alá nyúlva már bele is hatolt, kőkeményen. Tara az ajkát harapta, amint ostromolni
kezdte durva, fantasztikus lökésekkel.
- Szoros vagy, és rohadtul nedves! Annyira durván fogok beléd élvezni!
Tara imádta, amikor Mick ennyire elvesztette az eszét, hogy másra sem tudott gondolni,
csak a dugásra. Nem mintha ő maga képes lett volna másra összpontosítani. Leküzdhetetlen
őserővel kívánták egymást. Tara a lábával tolta Micket egyre mélyebbre és mélyebbre. Mick
Tara nyakába túrta az arcát és harapdálta, hogy a nő beleborzongott, és gyönyörében
összekarmolta a vállát és a karját. A férfi morogva telte a kezét Tara fenekére. Olyan mélyre
hatolt már, hogy ágyéka a csiklót ütögette. Tara készen állt egy újabb orgazmusra.
- Fojtogat a puncid. Megint elélveznél nekem?
- Igen - nyöszörgött Tara, összeszorított fogán keresztül. - Élvezz belém, Mick!
- Fél liter spriccel mindjárt! Most!
Csókolt, aztán vadállati üvöltéssel rúgkapált egyet-kettőt, míg elélvezett. Tara ettől
eleresztette magát, nyögött egyet Mick szájába, és az újabb orgazmus olyan hullámokban tört
rá, hogy a Csendes-óceánon nincsenek azokhoz foghatók. Mick még lökött rajta párat, majd
ellazult, abbahagyta a dugást.
- Úgy érzem, kidörzsölt a szőnyeg - súgta a fülébe Tara.
Mick megcsókolta a nyakát.
- Én meg úgy érzem, kiszakad a tüdőm.
Tara felkacagott. 218

- Ajjaj!
Oldalra fordultak; Mick félresöpörte a Tara arcába lógó hajtincseket.
- Nem tudok veled betelni, Tara. Olyanokat hozol ki belőlem, mint senki más.
 I u i ív*- meglelt ei/.elmekkel,olyan dolgokkal, hogyazo- I .il nem mniHllialla ki
hangosan.
II alun alaposan belehabarodott, ezt még nem volt mersze nyíltan kimondani.
Ha az ember valakit szeret, akkor a másik hatalmat szerez fölötte; Tara erre még nem állt
készen.
Tara megengedte, hogy Mick az egész napját Nathannel töltse. Már megbeszélték egymás
között a programot. Az anya megbízta Micket a fia felvilágosításával arról, hogy mi lehet
belőle. Mick nagyon remélte, hogy nem baltázza el a dolgot.
Mick azzal kezdte a napot, hogy Nathant elvitte a csapat edzőcsarnokába. Persze a srác
szeme kocsányon lógott, már csak azért is, mert elvileg szobafogságra ítélték. Mick ezúttal a
szabadító szerepében tetszeleghetett: elhencegett, hogy menynyit könyörgött Tarának, amíg
elengedte a büntetést. Egészen különleges nap virradt rájuk. A csarnokban nyílt napot ren-
deztek a sajtónak, és mivel amúgy is nagy volt a tolongás, Nathant simán be lehetett vinni.
Mick elintézte, hogy a fiú végignézhesse az edzést, és összeismerkedhessen a csapattagokkal.
Persze nem tépték teljes erőbedobással a testüket, nehogy a sajtosokra a frászt hozzák, de
ez nem is volt baj, Mick legalább nyugodtan körbevezethette és bemutathatta Nathant
mindenkinek, még a pályára is beállította.
Hagyta, hadd passzoljon egypárat. Nathan olyan ideges lett, hogy majd összecsinálta
magát. Jelentéktelenül picurka volt Mick csatársora mögött. De Nathan javára írandó, hogy
ügyes volt, nem ejtette el a labdát, sőt, egyszer-kétszer le is tudta passzolni. A srác egészen
jól dobott, és ha a továbbiakban nem bulizna, hanem a focira koncentrálna, biztosan fel is
vennék valahová. Mick ezt szerette volna elérni.
 Miután Nathan ledobta magát, Mick a saját edzésére összpontosított. Az új
fogadójátékosokkal gyakorolta az átadásokat. Két újoncjelölt istenes volt, egy harmadik
pedig igazi felkapott őstehetség, de a csapatba jutáshoz még neki is keményen meg kellett
dolgoznia. De ez már az edző dolga volt; Mick nem irigyelte, hogy ilyen súlyos döntéseket
kell meghoznia. Sebaj, Nathannek ez is tanulságos leckéül szolgált. Láthatott néhány
egyetemről frissen kikerült felfújt hólyagot, akik a média ténykedése nyomán máris azt
hitték, ők szarták a spanyolviaszt, erre itt kepeszthettek. Persze akadt igazi sztárjelölt is
köztük, de azért nem ez volt a jellemző. Mick persze azonnal látta, ki az, aki túl sokat képzel
magáról. Na, egykét keményebb szerelés, és azonnal éghet is, mint a rongy.
Mick adott még egypár jellemző interjút: elmondta, milyen formában van, mit tervez az
idényre, és milyen esélyeket jósol a csapatának. Azután lezuhanyozott, és Nathannel elment
vacsorázni.
- Szóval, mi a véleményed?
Nathan abbahagyta a zabálást, és felnézett a tányérjából.
- Királyság volt! Azok a riporterek meg minden, az edzés, meg az újoncjelöltek, hú,
kegyetlen volt! Ember, mennyi mindent mesélhetek a csapatomnak!
Mick befejezte az evést. Félretoita a tányérját, ivott a vizéből, végül pedig hátradőlt a
székében.
- Szóval, felívelt a csapatban a renoméd, mióta ismerjük egymást?
Nathan elvigyorodott.
- Még szép! A gólyákat szarba se veszik, hacsak nem villant valamit a pályán. Viszont
attól, hogy anyuval jársz, felfigyeltek rám! - Nathan egyszer csak gyanakodva félrebillentette
a fejét. - Csak nem akarod őt dobni, vagy ilyesmi?
Mick szája felszaladt.
- Ööö, nem. Nem ejtjük anyucit.
Nathan felsóhajtott.
- Hála a papnak! Meg is lennék lőve a haveroknál, hallod.
Ezek a kamaszok! Mick azon töprengett, hogy vajon ő is
ilyen fafejű lett volna? Bizonyára az volt, máskülönben
220 nem siklott volna ki olyan csúnyán az
élete.
- Na, nem, a világért se akarnám, hogy a népszerűséged megcsappanjon.
Nathanben volt annyi jóérzés, hogy lesütött szemmel meghunyászkodott. Talán mégsem
volt annyira fafejü.
Miután a desszertet is behabzsolták, beszálltak a terepjáróba. Mick az órájára nézett.
Elsőrangú időzítés!
- Most hova megyünk? - érdeklődött Nathan.
- Egy gyűlésre.
Nathan félig felé fordult ültében.
- Viccen kívül? Valami csapatgyűlésre, vagy hasonlóra?
- Nem. Ez a dolog személyes, de szeretném, ha eljönnél rá velem. Hasznodra válna.
Ugye nem baj?
- Nem, ha veled kapcsolatos, akkor állok elébe!
Mick behúzódott a presbiteriánus parókia parkolójába. Nyílt nap volt, bárki beülhetett a
csoportterápiára. Leparkolta a kocsit, majd kiszállt. Nathan követte a példáját.
- Szent ég, csak nem a templomba?
- Nem egészen.
- Hát akkor, mit keresünk itt?
Mick megtorpant, és odafordult Nathanhez.
- Nathan, megkérlek, hogy odabent fogd be a szád, és csak hallgass, jó?
Nathan hátrahőkölt, mert Mick még nem beszélt vele így.
- Jó, persze.
Beléptek, és lementek az alagsori gyűlésterembe. Mick bejelentkezett, kezet rázott pár
emberrel, vett magának egy kávét, Nathannek pedig egy üdítőt.
- Ajvé, ez egy anonimalkoholista-csoport, Mick!

221
/

- Az.
- I )c illicit hoztál ide?
Emlékezz, mit ígértél odakint!
Nathan lehajtotta a fejét.
Jól van, na.
Szerencsére elég nagy volt a tömeg. Egy fickó fölállt, ő vezette a gyűlést, aztán elmondták
a türelemre intő imát. Mick már annyiszor elmondta, hogy akár álmából felriadva is kész lett
volna szó szerint idézni.
- Uram. Adj nekem bátorságot, hogy képes legyek megváltoztatni azokat a dolgokat,
amelyeket meg kell változtatni, és higgadtságot ahhoz, hogy elfogadjam azokat a dolgokat,
amelyek megváltoztathatatlanok. És adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni
egymástól a kettőt.
Az ima mindig higgadtsággal töltötte el Micket, és erőt adott neki, hogy folytassa az
alkoholizmus elleni küzdelmet. Belátta tőle, hogy a múltját nem tudja megváltoztatni, viszont
a jelen és a jövő fölött hatalma van. És mivel aznap egy kortyot sem ivott, egy újabb napot
kibírt.
Az emberek sorra felálltak, és elmondták a maguk történetét. Sok vén piás tett vallomást,
aki rengeteg nehézséget élt túl. Egyesek visszaestek, aztán megint leszoktak. Mások az el-
vonó után nem nyúltak többet italhoz. Bizonyos felszólalókat kis érmével jutalmaztak, mert
mérföldkőhöz értek a leszokásban. Mick büszkén mosolygott rájuk.
Egy alkalmas pillanatban aztán Mick is felállt. Nathan szeme elkerekedett. Nem baj,
pontosan ezért hozta magával. Azt akarta, hogy megtudja, mi történt vele. Ezért állt ki a sok
vadidegen elé - illetve némelyiket jól ismerte közülük -, és elmondta, amit Tarának is
elmondott a múltkor. Szemét közben végig Nathanre függesztette. Ügyelt rá, hogy a srác
végighallgassa minden szavát. Mick nem aggódott, hogy színt vallott annyi ember előtt, mert
az anonim alkoholisták fogadalmat

222
tettek, hogy minden bizalmas dolog köztük marad. A gyógyulni vágyók tudnak titkot tartani.
Amikor Mick felállt, elmondta, hogy ő Michael, és hogy alkoholista volt. Remélte, hogy
eljuttatta Nathanhez az üzenetet. Valószínűleg sikerrel járhatott, mert Nathan szemében
könnyeket látott csillogni. A gyűlés után nem szólt semmit, csak üdvözölte pár sorstársát.
Senki nem kért tőle autogramot, senki nem beszélgetett vele fociról; Mick abban a körben
ugyanolyan szerencsétlen sorsú, függéséből szabadulni igyekvő nyomorultnak számított, mint
az összes többi. Ezért is szerette a gyűléseket, mert ott nem számított különlegesnek. Egy volt
a sok alkoholista közül.
Beszálltak a kocsiba. Nathan nem kötötte be magát, csak ült, lesütött szemmel.
- Nathan?
Nathan reszketve beszívta a levegőt, aztán könnyes szemét Mickre emelte.
- Azt hiszed, hogy ez lesz a vége. Hogy úgy járok, mint te. Azért, ami a múltkor
történt.
- Ezt így nem mondtam. Soha nem mondtam. De igaz, ami igaz, aggódom, hogy veled
is megeshet. Vagy a haverjaiddal, mert mind felelőtlenül iszik és bulizik. Gondolj a mai
edzésre, láttad, mennyire kemény dolog az NFL. A főiskola nem fenékig tejfel, ott a foci
mellett az összes tárgyból le is kell tudnod ám vizsgázni.
- De én azt hittem...
- Mit hittél? Hogy majd más bejár helyetted az órákra? Hogy a tanárok majd
kivételeznek veled? A fősuli nem középiskola, Nathan! A főiskolán nem érdekel senkit, hogy
focizol! Azt várják ott tőled, hogy tanulj. És nem fogod sokra vinni, ha időközben naponta
legurítasz egy üveg vodkát, vagy egy rekesz sört. Nem tudom, miben utazol, én speciel whis-
kyt ittam sörrel.

223
 - Jézusom. Ezt nem tudtam. Csak arcoskodni akartam, mini .i it>l>biek.
I elogadom, hogy ők se látnak tovább az orruknál. Felteszem, fogalmuk sincs róla, hogy
az alkoholról nem lehet csak i így leszokni. Ebbe a hibába én is beleestem annak idején. Egy
darabig nyugi volt, aztán elkezdtek körülöttem összeomlani a dolgok, de én még akkor sem
hittem azoknak, akik a javamat akarták. Nem hallgattam sem az apámra, sem az edzőmre,
sem a sportorvosra. Kis híján kigolyóztam magam az NFL- ből. Mindent elveszthettem
volna. El is patkolhattam volna. Csak mert folyton inni és bulizni akartam. Főleg persze inni.
És minden akkor kezdődött, amikor annyi idős voltam, mint most te. Arcoskodni akartam, be
akartam vágódni.
Nathan arcáról legördültek a könnycseppek.
- De mégis, mit csináljak? Mindenki vedel. Állandó hepaj- kodás van. Nem akarom,
hogy kiközösítsenek.
- Nem muszáj nekik. Attól még lehetsz arc, hogy nem iszol. És ha a barátaid nem
csipáznak, csak azért, mert nem vagy részeg, akkor elgondolkozhatsz rajta, hogy a
barátaidnak nevezhetik-e magukat egyáltalán. Jó focista vagy, Nathan, látok benned fantáziát.
A tehetséged, a tudásod majd beszél önmagáért. Megkockáztatom, hogy a csapatból nem
mindenki iszik masszívan. Keresd meg őket, és barátkozz velük!
Nathan lejjebb csúszott az ülésben.
- Ha te mondod...
- Nézd, én nem fogok helyetted döntéseket hozni. Már elég idős vagy, hogy egyedül
találd ki, mit akarsz. Én csak meg akartam mutatni, hogy egy bizonyos döntés milyen követ-
kezményekkel járhat. A te életed totál más, mint az enyém. A döntés joga pedig a tied.
Mick hazavitte Nathant. A srác egyenesen felment a szobájába, Tarának éppen csak
odaköszönt. A lány aggódva pillantott Mickre.
- Nem sikerült?
Mick vállat vont.
- Nem tudom. Az üzenetet sikerült közvetítenem. Az biztos, hogy sikerült Nathant
torkig befosatnom.
Tara karba tett kézzel bólintott. 224

- Nagyon helyes. Fosson csak.

- Hát, nem is tudom. A mai kamaszokhoz nincsen túl sok közöm, Tara. Mindenesetre
megpróbáltam.
Tara odalépett hozzá, átölelte és megcsókolta.
- Köszönöm! Már ezzel is többet tettél, mint bárki más. Nathan tudja, hogy törődsz
vele. Ez nekem rengeteget jelent.
Mick nagyon remélte, hogy elég volt Nathannek a lecke.
Tara rettentően örült, hogy megrendezhette a HlV-fertő- zöttek jótékonysági
adománygyűjtését a Művészetek Múzeumában. Ez óriási presztízsű éves eseménynek
számított San Franciscóban. Kötelező nyakkendő, állati procc, az egész cég hónapokig
dolgozott a rendezvényen. Hihetetlenül sok ember jelezte, hogy eljön, helyi hírességek, még
a polgármester is. Sőt, egyes pletykák hollywoodi érdeklődőket jósoltak.
Tara egy egész hétig nem evett, nem aludt, nem lélegzett. Micket sem látta, de ő úgyis az
idényre készült, ráadásul Elizabeth nyakra-főre szervezte neki a PR-eseményeket. Szóval
egyikük sem ért rá a héten a másikra. Tarának szörnyen hiányzott a férfi; szerencsére még a
hét elején megbeszéltek egy találkozót a rendezvény másnapjára.
Már alig várta, hogy találkozzanak. Nathannek letelt a szobafogsága, és aznap megint egy
barátjához ment éjszakára. Mintagyerekként viselkedett újabban, és egész rendes új barátokra
tett szert. Mielőtt Tara elengedte volna Nathant, meggyőződött róla, hogy a szülők is otthon
lesznek. Onnantól kezdve pánik üzemmódba kapcsolva várta az estélyt. Kapunyitás előtt
három órával már ott volt a múzeumban, ellenőrizte a vendéglátósokat, az italszállítókat, és
az árverésre bocsátott áruk környékén is alaposan körülnézett, hogy minden rendben van-e.
A megnyitó előtt pár perccel kiszaladt a mosdóba, hogy

225
 rendbe tegye magát. Fekete koktélruhát vett, vékony spagetti- pántosat. Felsőrésze testhez
simuló volt, alig kapott benne levegőt. Tökéletes! Olyan magas sarkú cipőt vett fel, hogy az
már merénylet volt a lába ellen, de hiába, Tara megveszett a túsarkakért. Fürtjeit magasan a
feje fölé tornyozta, olyan volt a frizurája, mint egy megkövült vízesés. Átkente az ajkát száj-
fénnyel, aztán megtekintette magát a tükörben. Nem olyan rossz. A stressztől kicsit kipirult
az arca, kitűnő. Okvetlenül jó benyomást kellett tennie az alapítvány vezetőire, illetve az
eseményre érkező lehetséges ügyfelekre.
- Élsz még?
Tara megpördült, és grimaszolt. Maggie volt az, aki rányitott.
- Csak vegetálok. Hú, de csini vagy!
Maggie feltolta a szemüvegét az orrán. Kék ruha volt rajta, haját félig felpolcolta, félig
leengedte.
- Jaj, koszi! Szeretném eszméletvesztés nélkül átvészelni ezt az estét. El sem hiszem,
hogy ma estére magaddal rángattál! Én irodakisasszony vagyok, nem nagykutya!
Tara a retiküljébe helyezte a szájfényt, és megveregette Maggie karját.
- Badarság! Kellesz nekem az aukcióra.
Maggie izgatottan kapkodta a levegőt.
- Parancs, kapitány!
- Te olyan közvetlen vagy, hogy több se kell, és muszáj felhajtanunk a lehető legtöbb
ügyfelet. Úgyhogy hangoljunk, nemsokára felhúzzák a függönyt!
A kapunyitás után már nem volt idő rá, hogy Tara az apró részletek miatt idegeskedjen. Az
épületet elözönlötték az emberek, valószínűleg azért, mert hallották a szóbeszédet az
esetlegesen felbukkanó filmcsillagokról. Tarát nem érdekelte, ki van ott, és ki nincs, csak az,
hogy minden olajozottan haladjon. Amikor Hollywood ifjú, felkapott üdvöskéi befutot-
tak - Olivia McCallum, Susan Winters és Layla Taylor -, Tara majdnem hanyatt esett, úgy
örült a váratlan fogásnak. Pláne, amikor két titánt is besodort a szél - Derek Davist és
Malcolm Brownt! Tara akkor már biztos volt benne, hogy ezt az estélyt semmi nem ronthatja
el.
A terem rogyásig volt a San Franciscó-i társaság
226 krémjével, szingli hollywoodi sztárokkal
és sajtosokkal, vagyis Tara biztosítva látta a sikert. Maggie-nek köszönhetően szép számmal
licitáltak az aukción. A tálak mindig újratöltődtek San Francisco legjobb szakácsainak
válogatott finomságaival. Mindenki ámuldozott az ízek kavalkádjától, Tara óriási örömére.
Ömlött a sok ital, folyt a terefere, el sem lehetett képzelni jobb estélyt.
- Ha az összes rendezvényed ilyen, akkor már értem, miért szeretsz rajtuk jelen lenni -
súgta oda neki Maggie, amikor összedugták a fejüket.
- Nem tőlem hallottad, de nem mindegyik ilyen jó - biztosította Tara.
Maggie láthatóan vibrált az izgalomtól.
- Ez mennyei! Láttad Derek Davist?
- Láttam.
- És Malcolm Brownt? Jaj, nagyon meg kellett magam em- berelnem, hogy ne sikítsak,
mint egy mozirajongó bakfis!
Tara ajka megvonaglott.
- Örülök, hogy meg tudtad állni. Most pedig, mi lenne, ha megnéznéd a büfét, hogy
van-e még elég ital. Ezek a jónépek úgy isznak, mint a gödény.
Maggie kuncogott.
- Már repülök is! Gyakran visszanézek oda, mert reménykedem, hogy egyszer Derek
Davis is odajárul egy italra.
Ennek a valószínűsége a nullát súrolta, de Tara nem akarta kiábrándítani Maggie-t. Ha ő
sztárokra akar vadászni, ám tegye, a lényeg, hogy a feladatait is ellássa közben. Tara egyéb

«227
r~
ként rém boldog volt, hogy rajta kivül más is felügyeli a galériát.
Tara még egyszer elment az árverésre kikiáltott tárgyak asztalai mellett. Némán licitáltak
az emberek, tollal-papírral felszerelkezve, buzgón, a kurátorok dörzsölhették a kezüket. A
pénzes emberek szeretnek áldozni jótékonysági célra, és most is adakozó kedvükben voltak,
vagyis a rendezvény biztosan megtérül.
Mindenütt vakuk villogtak, Tara alig győzte takargatni a szemét. Általában a háttérben
tüsténkedett, hagyta, hogy azokat fényképezzék, akiknek a rivaldafény kijár. Összehozta a
még nem kellően népszerű, de ügybuzgó celebeket a megfelelő emberekkel, és örült, hogy
elláthatta ezt a feladatot is.
Minden simán ment a maga útján, és Tara időről időre megveregette a saját vállát, hiszen
remekül összeválogatta a beszállítókat és a pincéreket. Gyönyörűen beváltak.
Amikor lélegzetnyi időhöz jutott, kért a büfében egy ásványvizet, kicsit kifújta magát,
azután újra körbejárt a galériában. Mivel minden olyan olajozottan zajlott, úgy gondolta,
szemrevételezi a műtárgyakat is.
Épp egy csodás fémszoborban gyönyörködött, amikor tapsot hallott a szomszédos
teremből. Átbandukolt, és majdnem hanyatt esett: a terem közepén méregdrága sötét
öltönyben Mick mosolygott a fotósoknak.
Háttal állt neki, de Tara felismerte enyhén bozontos sötét hajáról és a beállásáról, ahogy a
jobb kezét zsebre tette. Az ám, Mick minden helyzetben otthonosan viselkedett. Tara profil-
ból is elkapta, és már azon volt, hogy odamenjen hozzá köszönni, amikor a férfi egyszer csak
egy nőt vezetett karon fogva a fotósok elé.
Egy szépséges, hollófekete hajú nőt. Füléből kristálycsil- lárszerű gyémánt fülbevaló
lógott, több rétegű, fekete, meré

228
 szén kivágott ruhát viselt, a lába pedig, hát, díszére vált volna akármelyik istennőnek.
Tara azonnal felismerte: az új keddi tévés drámasorozatnak körberajongott hősnője állt
előtte. Fiatal volt, hajadon és tehetséges. Földöntúli, ibolyakék szemét egyenesen Mickre sze-
gezte. A nőt egyébként mintha odabetonozták volna hozzá, úgy kapaszkodott Mick karjába.
-

Mick mosolygott rá, és úgy viselkedett, mintha a teremben nem is lett volna más nőnemű
lény. Aztán mindketten a kamerák lencséjébe néztek. Úgy festettek, mint a tökéletes pár.
Tara gyomra felkavarodott. Hátralépett kettőt.
- Te Tara, az ott nem Mick?
Tara a könnyeivel küszködve bólintott Maggie kérdésére.
- De, ő az.
- Alicia Brave-vel? Ejha! Mit csinálnak ezek együtt?
Tara megfordult és kiment. Kopogott a cipősarka a márványkövezeten.
- Pózolnak a fotósok előtt.
Maggie utánaloholt.
- Nem akarsz neki mondani semmit?
Tara megállt, majd megfordult.
- Maggie, ez nem alkalmas pillanat. Menj, nézd meg az előételeket az árverési terem
büféjénél! Az előbb már fogytán voltak, intézkedned kéne, hogy frissítsék a készletet.
Maggie aggódva nézett rá, de bólintott.
- Oké.
Tara odábbállt. Elhatározta, hogy leküzdi a sértődöttséget és a haragot.
Hiszen Mick monogám, basszus! Legalábbis Tara eddig azt hitte, hogy Mick egyszerre
csak egyvalakivel kavar. Még a szüleinek is bemutatta, Nathannel együtt. Ezek szerint annak
nem volt semmiféle jelentősége? Tara értékrendje mást súgott. Lehet, hogy Micknek nem
jelentett semmit a dolog.

Ez is illusztrálta, hogy mennyire különbözött egymástól kettejük világa.

Tara annyira szerette volna, hogy működjön a kapcsolatuk. Reménykedett benne,
hogy áthidalhatják az életstílusukban jelentkező különbségeket. De ha Mick így
folytatja, azt ő nem fogja tűrni sokáig.
229

Basszus, ez nagyon fájt, azonban ebben a helyzetben nem volt idő a

szívszakadásra.
Dolgozott, és a munkájára kellett koncentrálnia. Elment ellenőrizni az italbárt.
 Maurice azt mondta, hogy elég itóka van még, ezért Tara bebújt a konyhába. Miután
azonban Stefan csúnyán nézett rá, kijött. Semmiképpen nem akart magára haragítani
egy elsőrangú séfet. Menekülőre fogta hát, megnézte inkább az aukciót. Ott egymást
taposták az emberek, mert a végéhez közeledett a licitálás. Tara csak útban volt,
mert a néma árveréseknél az utolsó másodpercek licitjei a sorsdöntők.
- Tara, valami baj van?
A lány felkapta a fejét; Evan Jervis szólt hozzá, az alapítvány főnöke.
- Dehogyis, Evan. Minden tökéletes. Ön nem úgy látja?
Evan láthatóan megkönnyebbült, és megfogta Tara kezét.
- Ó, hogyne! Kimagasló munkát végzett, ami a rendezvényt illeti. Nem
köszönhetem meg eléggé.
Evan bókja teljesen feldobta Tarát. Mintha kicserélték volna.
- Annyira örülök, hogy így véli! A licitálók teljesen megvadultak, így az aukció
vége előtt tíz perccel. Az alapítvány ma alighanem jó vásárt csinál.
- A próféta szóljon magából, kedvesem - mondta Evan. - Én most megyek,
végignézem az árverést, és felkészülök, hogy bejelentsem a győztes licitálókat.
Kéznél lenne, ha esetleg segítség kell?
- Hát persze!
Tara még egyszer, utoljára körbenézett a galérián, aztán Evan mellett helyet foglalt az
aukciós teremben. Evan az első sorból, hangosbeszélőn jelentette be a néma árverés végét, és
hogy minden licitáló fáradjon oda, hogy kihirdethesse a győzteseket.
- Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljöttek ide ma este. Remélem, jól
mulattak.
Ezután sorra köszönetét mondott a rendezvény szponzorainak és azoknak, akik a
jótékonysági árverésre bocsátott tárgyakat adományozták. Mindenki tapsolt, mert a kikiáltott
tárgyak némelyike igazán értékes volt: műalkotásoktól kezdve magánrepülőgépeken át a
koronaékszerekig bezárólag mindenfélére lehetett licitálni.
- Szeretném megköszönni a rendezvényszervezőnknek is, aki összehozta ezt a
káprázatos estélyt - Tara Lincoln a Buli- kibulizótól!
230

Tara nem számított rá, hogy Evan őt is reklámozni fogja; mindenesetre nagyon megörült.
Felállt, és mélyen meghajolt a tapsoló közönség előtt. Ekkor vette észre, hogy Mick is nézi.
Mick ugyanúgy elképedt, mint Tara. Az aukció vége előtti haj- cihőben majdnem teljesen
elfeledkezett róla. De csak majdnem. Amikor a szemébe nézett, majd rögtön utána meglátta
az oldalán a szépséges Alicia Brave-et, kiújult a fájdalma. Elfordult, rámosolygott a tömegre,
majd leült, hogy Evan folytathassa a beszédét és bejelenthesse a győzteseket.
A győztes árverezőket Evan egyesével szólította. Ki-ki megkapta a vásárfiáját, majd
leszurkolta érte a pénzt. Amikor a tárgyakat kiosztották, mindenki tapsolt és vidáman
kurjongatott.
- És most a romantikus, két személyre szóló karibi hétvége következik. Saját sziget,
saját inas, teljes panzió egy egész hétvégére! Vérbeli dekadencia két főre! A legtöbbet
licitálta rá - Mick Riley, a San Francisco saját nevelésű híressége!

«231
 Tara nagyot nyelve várta, hogy Mick kijöjjön átvenni a díjat. Fogta a borítékot, míg Mick
aláírta a csekket, majd átnyújtotta.
- Köszönöm - mondta Mick, amikora borítékot elvette.
- Szívesen. Gratulálok, és köszönöm az adományát. Élvezze az üdülést! - Hasonlókat
kellett mondania az összes nyertesnek, megjátszott mosollyal. Akármennyire fájt is miatta a
szíve, Micket nem részesíthette különleges elbánásban.
Saját sziget a Karib-tengeren, mi? Tara már azon morfondírozott, hogy Mick vajon melyik
ostoba libuskát viszi magával kéjutazni.
Nevetséges és kicsinyes vagy. Elég legyen.
Amikor a díjakat kiosztották, szélnek eresztették a társaságot, hogy menjenek vissza
mulatni. Tara kiment a csarnokból. Friss levegőre áhítozott, no meg egy hideg italra. A bár-
ban megragadott egy üveget, majd úgy döntött, egy sarokban várja be, hogy a népség
levonuljon. Büjócskában Tara verhetetlen volt. Képes volt úgy elrejtőzni, hogy senki ne talál-
ja meg.
- Tara!
A manóba! Ötszáz ember közül hogy tudta Mick ilyen hamar kiszúrni? Tara megfordult, és
szemközt találta magát a férfival. Meglepő módon nem volt vele senki.
- Hát a barátnődet hol hagytad?
- A hollywoodi ismerőseinél. Amúgy meg nem is a barátnőm.
- Aha. Figyelj, Mick, nekem dolgom van, nem érek rá cse verészni. Szóval, ha
megbocsátasz...
Megpróbált elszelelni, de Mick utánanyúlt, és elkapta.
- Ne hülyéskedj már! Most dühös vagy rám, mert Alidat magammal hoztam?
Tara felszegte a fejét, és nagyon morcosán nézett Mickre.
- Mégis, mit hittél? Hogy örömtáncot lejtek? - Felsóhaj toti. - Nem is tudom, Mick.
Ugrabugrálnom kéne, ha együtt látlak valakivel, aki nem én vagyok?
- De én nem is vagyok együtt vele.
- Akkor biztos megvakultam. És az eszem is elment. Nem érdekes. Nem jelentünk
egymásnak semmit. 232

Micknek még volt képe hozzá, hogy neki álljon feljebb.

- Mi az, hogy nem?
- Hogy nem. Most pedig, ha megengeded, megyek dolgozni.
Mick a magasba emelte a kezét.
- Jól van. Menj csak vissza melózni. Én is visszamegyek.
 - Tedd azt.
Tara elmasírozott, minden porcikája haragot sugárzott szerteszét a teremben. Mélyeket
kellett lélegeznie, hogy ne vessen emberevő pillantásokat leendő és meglévő ügyfeleire.
Gyerünk, mosolyogj, és mímelj jókedvet, az ég szerelmére! Ezek itt mind-mind lehetséges
ügyfelek, és ha úgy nézel rájuk, mint a véres rongyra, azzal nem kelted fel a bizalmukat!
Mire a galéria elejébe ért, már lenyugodott, mosolygott, kifelé legalábbis. De a körmét
azért erősen belevájta a tenyerébe, hogy a stresszt csökkentse.
Megállt, hogy végignézze, amint a hollywoodi sztárok interjút adnak. Amikor Alicia Brave
került sorra, ökölbe szorult az arca, és a fogát csikorgatta. Mick is mellette volt, méghozzá
szorosan.
Pfuj.
Mindazonáltal Tara nem tudta megállni, hogy közelebb ne óvakodjon. Hallani akarta, mit
mond Alicia.
- Mick megmentette az életem - lelkendezett Alicia, Mick karjába kapaszkodva. - A
vőlegényem, Phil, az utolsó pillanatban ágynak dőlt, influenzával, így Mick lett a kísérőm ma
estére. Az ügynökeink jó barátok, azért küldték nekem ezt a hős lovagot, aki odahagyott
miattam mindent. - Alicia a ha-
r
sára tette a kezét. - Tudják, kisbabával a hasamban nem szívesen mászkálok kíséret
nélkül. És ki is láthatná el jobban a feladatot, mint Mick Riley, a medvetermetű
középhátvéd! Phillel amúgy már az esküvőt tervezzük, hamarosan annak is eljön az
ideje...
Vakuvillanás, Mick megcsókolta Alicia kezét, aztán ellépett az útból, hogy a
lánynak jusson a rivaldafény.
- Hú, a csaj igazi pletykabombát dobott.
Tara bamba bólintással nyugtázta Maggie megjegyzését.
- Szerintem is. Ki az a Phil?
Maggie a plafonra emelte a szemét.
- Jaj, már, Tara! Egyáltalán nem olvasol pletykamagazinokat? Phil Bates Alicia
partnere abban a tévéműsorban. Már«233
rebesgetik egy ideje, hogy van valami kettőjük
között. Erre most kiderül, hogy tényleg, sőt el is jegyezték egymást, és gyereket
várnak! Ejha! Ez aztán a nagy hír!
- Az biztos. - Ám Tara számára az robbant a legnagyobbat, hogy Mick csak
kísérő. És semmi több. Nem készül Abdával ágyba bújni.
 Mekkora egy átkozott idióta volt!
Lábujjhegyre állva kémlelte, hol lehet Mick, de nem vette észre.
Végül meglátta: Aliciával ment a főkapu felé.
Basszus. Tara megpróbálta keresztülpréselni magát a tömegen, de a riporterek és
a bámészkodók miatt erre esélye sem volt. Mindegy, úgysem volt alkalmas a
pillanat.
Még látta Micket az üvegen keresztül, hogy Aliciát egy limuzinba segíti, majd ő
is beül mellé. A sofőr becsapta az ajtót, és a kocsi elporzott.
Tara megfordult, és visszaballagott a galériába. Űrt érzett magában,
szomorúságot. Azt is érezte, hogy hülye volt.
Nem bízott meg Mickben. És otromba dolgokat vágott a fejéhez.

234
 Vajon miért nem hitt benne? És miért nem hitt saját magában?
És Mick, ő vajon miért nem mondta meg nyíltan, hogy miért jött ide, a galériába?
Mert nem hagytál neki esélyt, te tökkelütött! Ne merészeld rákenni! Pontosan tudod, ki az,
aki elbaszta az egészet!
Tara bólintott, és továbbindult.
Valahogy helyre kellett hoznia a dolgokat.

Mick fel-alá járkált a lakásán. Időnként beletúrt a hajába, közben felváltva hol önmagát,
hol Lizt átkozta.
Hülyén csinálta. Nemet kellett volna mondania, amikor Liz felhívta, hogy segítse ki
Aliciát. De Liz annyira őszintén számított rá, sőt még Alicia is rátelefonált. Ez a HIV-
alapítvány fontos volt Alicia számára, mert a nagybátyja érintett volt. Mindenképpen el akart
rá menni, de a vőlegénye lebetegedett, és igazából úgy akarta bejelenteni a terhességét, hogy
a vőlegénye is vele van. Ám Alicia szerint már annyira látszott a hasán, hogy állapotos, hogy
nem akarta tovább halogatni a dolgot. Liz ezért Mick nyakába varrta, mert ő helyi fiú volt.
Mégis, mit kellett volna rá mondania? Hogy nem megy? Igen, azt megtehette volna, csak
olyan hirtelen kellett felelnie. Ráadásul aznap semmi dolga nem volt, ezért állt rá ilyen
könnyen.
Alicia kis cukorpofa volt, a vőlegényével nagyon szerették egymást. Nagyjából egy
hónapon belül terveztek összeházasodni, feltehetően valami diszkrét helyen, ami nincs annyi-
ra szem előtt. Alicia már csak ezért is ki akarta fogni a szelet az utána szaglászó riporterek
vitorlájából. Szegény, annyira fáradtnak tűnt. Nevetve mesélte, hogy az első három hónap
pokoli volt, és hogy Phil volt az egyedüli támasza, csak mivel leverte a lábáról az influenza,
nem akart a közelében lenni, nehogy megfertőzze. Mick nevetve megfogta a kezét, és biztosí-
totta, hogy megvédi a tolakodó lesi fotósoktól. Ezzel azt vállalta, hogy egész estére rátapad,
mint a légypapírra.
Valahogy nem esett le neki, hogy ezt a rendezvényt pont Tara szervezi. Valahogy nem
jutott el az agyáig a dolog. Azt tudta, hogy Tara valami jótékonysági estélyt szervez, de hát
235
istenem, a városban egymást érik a jótékonysági estélyek! Még arra sem vette a fáradságot,
hogy Tarával közölje, hova megy. Letusolt, magára kapta a szmokingját, és beszállt az érte
kiérkező limuzinba. Különben is, annyira komolytalannak érezte a dolgot, hogy már csak
azért sem szólt róla Tarának. Úgy vélte, elég lesz, ha másnap megemlíti.
Erre összefutottak, és csak akkor derült ki a számára, hogy Aliciát Tara rendezvényére
kísérte el. Tara esélyt sem hagyott, hogy magyarázkodjon, egy másodperc alatt elkönyvelte a
szitut, mint valami egyszemélyes rögtönítélő bíróság. Mick rettentő zabos lett, hogy Tara nem
hitt benne. Nem hitt a kapcsolatukban.
A rohadt mindenit.
Mick jeget és vizet töltött egy pohárba, valamint egy karika citromot is beletett. Kiment a
nappaliba, bekapcsolta a tévét, feltette a lábát, és bámulta egy darabig a képernyőt. De csak
kapcsolgatott, nem igazán kötötte le semmi.
Amikor kopogtattak az ajtón, Mick megnézte az időt a telefonján. Hajnali egy óra. Ki az
ördög az ilyen későn? A szemét forgatta. Remélte, hogy nem az egyik csapattársát dobta ki az
asszony.
Kinézett a kukucskálón keresztül. Nagy meglepetésére Tarát látta az ajtóban ácsorogni.
Azonnal beeresztette.
- Te meg mit csinálsz itt ilyen későn?
Tara szeme elkerekedett.
- Hozzád jöttem.
Mick becsukta az ajtót, és kulcsra zárta.
Telefonálhattál volna.
- Ne haragudj. Hirtelen döntés volt a részemről. Zavarok?
- Nem zavarsz. Csak nem akarom, hogy éjnek idején parkolókban császkálj egyes-
egyedül.
Tara belépett, és zsebre dugott kézzel, zavartan bámult. Bűntudat mardosta.
- Ó... Köszönöm, hogy aggódsz értem.
- Kérsz valamit inni?
- Te mit iszol?
- Vizet, citromkarikával.
Az jó lesz nekem is, kösz.
Mick töltött, majd bevitte az italt Tarának. Tara egy helyben maradt, nem mozdult el.
- Ülj le, Tara, ha gondolod.
- Nem tudom, akarod-e, hogy maradjak.236
Mick átnyújtotta az italát.
- Ülj le!
Tara leült, de nem a díványra Mick mellé, hanem egy nagy karosszékbe. Ezek szerint tartja
a távolságot, gondolta magában Mick.
Tara egy ideig a tévét bámulta. Mick hagyta, mert sejtette, hogy előbb-utóbb úgyis
megszólal. A vizét iszogatva bámulta a lányt. Látta rajta, hogy töpreng, rendezi a gondolatait.
Gondolkodás közben Tara sosem beszélt.
Mick végül feladta, és kikeresett egy filmet, hogy együtt megnézzék.
- Mick, úgy sajnálom!
A férfi levette a tévéről a hangot, és odafordult.
- Én is sajnálom. Ez a dolog Aliciával az utolsó pillanatban jött. Liz hívott...
Tara felemelte a kezét.
- Nem érdekes. Nem tartozol nekem magyarázattal.
Mick feltápászkodott, és odament a karosszékhez. Letérdelt Tara elé.
- Liz hívott, és szólt, hogy kellek tűzoltáshoz - folytatta. Muszáj volt elmondania, hogy
Alicia vőlegénye lebetegedett, és a lány nem akart egyedül kiállni a nyilvánosság elé, hogy a
terhességét beharangozza.
- Én csak egy máié szájú testőr voltam mellette, hogy ne borítsák fel a sajtósok.
Tara a melléhez húzta a térdeit.
- Nagyon kedves voltál hozzá. És rettentő jóban voltatok. Biztos jól is esett neki.
- Aranyos kislány. Ismétlem, kislány. Huszonkét éves mindössze.
Tara elmosolyodott.
- Ne akard bemesélni, hogy nem volt még ilyen fiatal nőd!
Mick nem is nagyon próbálkozott.
- Azóta megváltoztam. Most már az érettebb nőket szeretem.
Tara pukkadozott.
- Kösz a bókot!
- Jaj, tudod, hogy értem! - tette a kezét Tara térdére Mick.
- Oda kellett volna csörögnöm, hogy tájékoztassalak. Én még azt se tudtam, hogy a te
rendezvényedre viszem a leánykát. Teljesen vakon vállaltam a jócselekedetet, azzal, hogy
holnap eldicsekszem vele neked. Nem akartalak megzavarni egy ilyen piszlicsáré dologgal,
tudom én, mennyire elfoglalt vagy.
Tara előrehajolva csavargatta a hajtincseit.
- Én meg beléd botlottam, és máris úgy 237
letoltalak, amilyen egy rémes liba vagyok.
- Akkor szent a béke?
- Szent a béke. És nagyon sajnálom. Kicsinyes voltam, féltékeny, nem is tudom, miért.
Csúnya természetem van, nem szeretem. Azt már mondtam, hogy sajnálom?
Ugyan, ne sajnálkozz! Ha Liz legközelebb is hozzám vág valami csinibabát, majd jó
előre értesítelek.
 Tara úgy tett, mintha kést mártana a saját szívébe.
- Jaj, megölsz, ember!
Mick nevetett, felállt, és karjába kapta a lányt.
- Csak hülyéskedtem!
Tara hozzábújt.
- Nem, szó se róla! Biztos újra megtörténik. A munkádhoz tartozik, hogy részt veszel
promóciós hülyeségeken. Meg kell tanulnom ezzel együtt élni.
- Nem, tényleg nem fog többet előfordulni. Mostantól csakis veled együtt jelenek meg.
Tara nyelt egyet, mert kiszáradt a torka. Megpróbált szólni, de nem jutott eszébe semmi
frappáns. Ezért inkább felnyúlt, megfogta Mick nyakát, majd megcsókolta. Sok volt már a
szövegelésből, ráadásul veszélyes területekre tévedtek. A csókolózás jobb ötletnek tűnt.
Amikor Tara ajka Mickéhez ért, bánkódása azonnal szertefoszlott. Ismét kitűnően érezte
magát. Mick karja között úgy érezte, mintha... de nem volt képes megfogalmazni magának.
Először úgy gondolta, hogy Mick nyugalmat ad neki. Pedig, bár próbálta mellette megőrizni
a hidegvérét, ez nem volt könnyű, mivel valahányszor Mick hozzáért, felizgult. Szóval a
„nyugodt” nem volt éppen találó jelző.
A „tökéletes” viszont annál inkább. Tökéletes dolog volt vele lenni és üdvös. Amikor Mick
szorosabbra vonta az ölelését, és alaposabban csókolta, nyelvét felfedezőútra küldve, Tara
felsóhajtott, mert életébe visszatért az egyensúly.
Mick abbahagyta a csókolózást. Hátradőlt.
- Tudnál keresni valakit Nathan mellé a hétvégére?
A kérdéstől Tara teljesen ledöbbent.
- Micsoda? Minek?
- Mert az árverésen vettem egy karibi szigetet. Persze csak egy hétvégére az enyém,
akarom mondani, a miénk.
Tara a szívére szorította a kezét meglepetésében.
- A miénk?
- Aha. Mit gondoltál, minek licitáltam rá? Hogy anyámat vigyem magammal?
Tara odavolt ezért a pasasért. 238

- Tyű! Hát, majd megkérdezem Nathan edzőjét.

- Helyes. Nemsokára utaznunk kell, mert ha jön a futball- szezon, nem lesz szabad
hétvégém.
- Már holnap megkeresem az edzőt.
Mick végighúzta a kezét Tara hátán, majd belecsípett a fenekébe.
 - Szeretnék veled pár napot kettesben tölteni egy olyan helyen, ahol senki se zavar.
Tara megborzongott, mert előre elképzelte, mi vár rá.
- Akkor már megyek is csomagolni!
- Akkor holnap intézd el az edzőt, és jövő hétvégén utazunk! Ha ráérsz.
- Ami azt illeti, a jövő hétvégém pont üres.
Mick csibészes mosolyától előjöttek a szeme körüli szarkalábak.
- Akkor, ha Nathan edzője rábólint, mehetünk. Indíts pakolni!
16

Az igazat megvallva a saját sziget, a külön inas, na meg a minimális ruházat fényévekre
esett Tara hétköznapi igényeitől.
De annyi szent, hogy hozzá tudott volna szokni a jó világhoz. Az árverésen azt hitte, a
saját sziget csak afféle frázis, és csupán egy szeletke tengerpartot értettek rajta, amely kerítés-
sel van leválasztva a szabad strandtól.
De nem. Először elrepültek a Virgin-szigetekre, ahol át kellett szállniuk egy másik gépre.
Tara elvesztette a fonalat, így fogalma sem volt róla, hová vetette a jó sorsa. De nem is baj,
elvégre éppen erről szólt az egész: felszálltak egy hajóra, amely egy picurka, lakatlan szigetre
szállította őket, ahol az inason kívül nem volt senki. Az inas amúgy szinte teljesen láthatatlan
maradt, csak az ételért felelt. Ha valamire szükségük volt, telefonon riasztották. Az inas
szállása nem is a szigeten volt, szóval nem zavarta őket senki. Ha kedvük szottyant, akár
meztelenül is lófrálhattak.
Tara el sem tudta képzelni, hogy ilyesmire vetemedjen, azonban Mick seperc alatt
levetkőzött, hogy meztelenül napozzon. Képtelenségnek tűnt erről lebeszélni. Utánozás rna-
jomszokás, Tara hamarosan pucéran élvezte a napsütést egy nyugágyban. Olyan züllöttnek
érezte magát, mint még soha.
És a sziget - mit is lehet róla mondani? Mindenütt csak a tenger türkizkékje, meg homok,
szárazföld sehol a láthatáron.
239
lara úgy érezte magát, mintha az egész Földön nem élne rajtuk kívül ember. Pálmafák
hajladoztak lustán a finom szellőtől, árnyékot vetve a partvonalra. Kétemeletes kis házuk az
öbölre néző pálmaerdőben állt. A hely maga volt a paradicsom.
Tara bőrét simogatta a langy, kellemes szellő. Beszívta a sós levegőt, majd felemelkedett,
hogy kinyújtózzon és megforduljon. Egy órácska napozás után behúzódott a nyugággyal az
árnyékba, nehogy leégjen. Más se hiányzott neki, mint egy viszkető folt, hogy elrontsa
mennyei nyaralását!
Minden kész tökély volt körülötte. Meleg volt, szellő lengedezett, jólesett az édes pihenés.
Szeme lecsukódott volna, ekkor azonban ajkak tapadtak a hátára. Tara elmosolyodott, amikor
látta, hogy nem egy barátságos polip cuppant oda, hanem a kedvese, akinek a keze
végigsimította a gerincét, majd a derekán állapodott meg.
- Mmmmmmmmm - csak ennyit tudott mondani.
- Tetszik, hogy ez neked tetszik - szólt Mick, és megcsiklandozta a lány fenekét. - A
bőröd felhevült a napsütéstől, minden izmod lekvárrá ernyedt.
- Bizony, rendesen ki vagyok neked szolgáltatva. Azt tehetsz velem, amit csak akarsz.
- Komolyan beszélsz? Akármit?
Tara tagjai elnehezedtek, a feje kóválygott. Még ahhoz sem volt ereje, hogy bólintson. A
nemi szerve viszont úgy áthe- viilt, mint egy tizenkét hengeres motor.
- Akármit.
Mick folytatta hátának könnyed simogatását, és ez nagyon jól esett, különösen deréktájon,
amikor az ujjai finoman átsöpörtek a feneke felett is. Tara teljesen izgalomba jött tőle. Mick a
hátizmait keményen átgyúrta, odalent viszont lehelet - finoman cirógatott. A lány egyszerre
érzett ernyedtséget és feszülést. Mellbimbóival szinte kiszúrta a nyugágyat, és nagyon
szerette volna odadörzsölni őket valamihez, akár egy törülközőhöz is, lök mindegy. Mivel
meztelenül feküdt, időnként a csiklóján.ik is kijutott a simogatásból. Legszívesebben lenyúlt
volna, hogy enyhítsen a Mick okozta lüktetésen.
ükkor azonban Mick széttárta a combját. Érezte, ahogy a férfi haja a combját csiklandozza,
nyelve pedig a nagyajka- il nyalogatja. Kitolta a hátsóját, erre Mick nyelve a csiklójá- hoz ért.
Igen, pontosan erre vágyott! Tara föltérdelt,
240 Mick a lába közé tette a fejét, és széles

nyelvcsapásokkal nyalni kezdte.

Tara hitte is, meg nem is, hogy anyaszült meztelenül nya- lakodnak a tengerparton, őrjítően
közel áll az orgazmushoz, ráadásul nyugodtan sikítozhat is, mert közel-távol nem volt senki,
aki meghallja. Élvezhette a vadon szabadságát, a paradicsomi élvezeteket. Életében nem
engedett férfit magához ilyen közel.
 Mick nyelve forró korcsolyaként siklott ide-oda az érzékeny testrészen. Tara
megborzongott, amikor kedvese körbe- nyalogatta a csiklóját, majd lassú, zsongító ritmusban
ujjazni kezdte. Már majdnem elélvezett, amikor abbahagyta, és újra a nyelvével vette
kezelésbe.
Tara a kezére támasztott állal, csukott szemmel ráhangolódott a kényeztetésre. Amikor
viszont Mick ujja a popsijához ért, összerándult, felemelte a fejét és zavartan pislogott.
- Nyugi, bébi! Hadd ízlelgesselek végig!
Tara ismét ellazult, és Mick újra az orgazmus széléig nyal- ta-ujjazta, eszelős alapossággal.
Tara elképzelte, amint Mick feje ide-oda jár a lába között. A tengerparti szél már nem volt
képes lehűteni, Tara folyton a legnagyobb gyönyör szélén táncolt. Mick csak nyalta és ujjazta
rendületlenül, majd a nyelvével a hátsó bejáratán kezdett dörömbölni.
- Mick, ez az! Istenem, Mick! Igen, még! - Sosem sejtette, hogy az érzések ilyetén
kavalkádja ekkora tébolyult, kéjes élvezettel jár. Majdnem fel is jutott a csúcsra.
Mick visszahúzódott.
- Még nem. Nem akarom, hogy ilyen hamar elélvezz. Addig nem, amíg meg nem
duglak.
Tara, akinek az orgazmus már az ereiben lüktetett, csalódottan kapkodott levegő után.
Mick megtartotta, hogy térdepeljen csak tovább, azután nekilökte a farkát, amely barázdát
szántott a lány fenekébe.
- Olyan nedves vagy - mondta, és ujjaival Tara punciján játszadozott, a nedvekkel
pedig összemaszatolta a popsiját. - Először megdugom a puncidat, Tara. Aztán pedig a
popsidat. Úgy fogsz élvezni, mint a parancsolat!
- Igen! - helyeselt Tara rekedt hangon; torka kiszáradt a li- hegéstől. - Igen! Dugj meg!
Összerázkódott, amint Mick végigsimította a gerincét. A férfi benyúlt az asztalon heverő
strandtáskába. Tara hallotta, amint az óvszeres tasak felszakad. Pár másodperc múlva már a
csípőjébe kapaszkodva dugta őt Mick, míg ő előre-hát- ra hintázott. Tara puncija
vendégszeretőn nyeldekelte a farkát, ahogy az orgazmus szélén vergődött.
- Még ne, Tara! Tarts ki a kedvemért!
A lány összeszorított foggal élvezte a241hímtag ide-oda utazásának minden egyes
centiméterét.
- Basszus, Mick! Ez olyan jó!
Mick előrehajolt, hogy megcsókolja Tara gyöngyöző nyakát.
- Tudom, hogy jó! És egyre csak jobb lesz. - Kihúzta belőle a dákóját, és újult erővel
nyomult bele, hogy Tara felsik- kantott, ide-oda rázta borzas haját, és ringatózott a dugás rit-
musára.
Mick ujjai belemélyedtek a csípőjébe, és amikor érezte, hogy a lány mindjárt elélvez,
megállt. Kihúzta belőle a farkát, majd egy kis síkosítóval bekente a fenekét. Ujjával tágít-
gatta a szűk lukacskát. Zsongító érzés volt. Hatalmas szorítá- sa volt, és Tara még mindig
elélvezni készült. Már elvesztette a józan eszét, semmire nem tudott gondolni, csakis a kéjes
orgazmusra.
Érezte, hogy Mick farka a hátsó bejárathoz nyomódik.
- Most seggbe foglak dugni, Tara! Mehet?
- Ó, igen! Dugj meg. Most!
Mick makkja benyomult a szűk nyíláson. Tara felszisszent, torkára forrt az égető fájdalom.
- Lazulj el! Nyomj kifelé, amikor én befelé. Akkor köny- nyebb lesz. És el fogsz
élvezni.
így is lett, Mick teljesen benyomulhatott. Nem mozdult, amíg Tara teljesen el nem ernyedt.
Mick annyira kanos volt, és annyira szorította a szűk nyílás, hogy az már fájt. A fájdalom
azonban a gyönyör ígéretével kecsegtette. Mick előrehajolva dörzsölte a lány csiklóját,
lassan, körkörösen; hamarosan a fájdalom helyére az újabb orgazmus vágyának sürgető
érzése költözött. Tara eltolta magától Mick kezét. - Te csak dugjál. Ezt én majd intézem.
Mick a lány csípőjébe kapaszkodva kijjebb húzta a szerszámát, majd újra beledöfte.
- Azt a kurva, ó, istenem, Mick, igen! Ez az!
Tara erősebben, gyorsabban dörzsölte a csiklóját, míg Mick tövig nyomta a dákóját a
seggébe. Rövidesen elvesztette a gyeplőt. Kiegyenesedve bedugta az ujjait a puncijába, másik
kezével pedig továbbra is a csiklóját dörzsölgette. Át-meg átjárták az érzések, míg végül nem
érzékelt semmit, csak hogy Mick benne van.
- Érzem! Igen, dugj még! Gyorsabban!
- Elélvezel a kedvemért, Tara? - kérdezte Mick harsány, komoly hangon.
- El, Mick! Gyerünk, basszál szét! Már élvezek!
Ezúttal nem volt megállás, Tarát egyik pillanatról a másikra letaglózta az orgazmus.
Pucsított, hogy ütközésig beleszaladt a hímtag. Az élvezettől hirtelen miszlikbe szakadt.
Sikolya a fák koronájáról verődött vissza.242 Mick jól megkapaszkodott a csípőjében,
belenyomult és elélvezett, hogy Tara gyönyöre attól csak még inkább felerősödött.
Sikoltozott, levegőt sem kapott, ez volt életének legintenzívebb orgazmusa. Idegvég-
ződésrő! idegvégződésre verődött a visszhangja, végig a testében, mint a görögtűz, hogy a
hullámveréstől még a köny- nye is kicsordult.
Lehanyatlott a nyugágyra. Mick a hátába csimpaszkodott. Mindketten úgy ziháltak, mintha
maratont futottak volna.
- Megmártózunk az óceánban? - kérdezte Mick, és megnyalta a lány nyakát.
- Jó ötlet!
Onnantól jóformán az egész napot úszkálással, pancsolással töltötték, azután bementek,
lezuhanyoztak, majd Mick felhívta Simont, az inast. Simon egy órán belül kiérkezett, hogy
fantasztikus vacsorát tálaljon nekik a tenger gyümölcseiből. Vagyis fel kellett öltözniük. Tara
nem bánta, még úgysem nyílott alkalma felvenni egyiket se a magával hozott napozóruhák
közül. Mick magára kapott egy rövidnadrágot és egy rövid ujjú hawaii inget.
Miután Simon megfőzte a vacsorát, elköszönt, azzal, hogy akkor hívják reggel, amikor
csak jólesik, és máris átjön reggelit készíteni. Megnyugtatta őket, hogy időközben is szól-
hatnak neki.
Tara remekül hasznát tudta volna venni egy ilyen Simonnak a mindennapokban is.
A tengerre néző teraszon költötték el a vacsorát. A nap már lement, és a hold ezüst
fényével beragyogta az óceán habjait. Még meleg volt odakint. Tara felemelte a poharát,
beleszür- csölt a borába.
- Téged nem zavar, ha iszom?
Mick meghúzta az ásványvizét.
Nem. Miért zavarna?
- Csak kíváncsi vagyok, hogy hiányzik-e a pia.
- Az alkohol? Nem, nem igazán. Nem tesz jót nekem, és nem bírom mértékkel
fogyasztani. De ha mások isznak, az nem zavar.
- Én is ihatok vizet vagy teát.
Mick nevetve megcsókolta a lány kézfejét.
- Köszönöm, babám! De nyugodtan igyál csak bort. Igazából nem is figyelem, mit
iszol. Lefoglal, hogy milyen szép a hajad, a szád, a melled, meg arra gondolok, milyen
istenesen megdugtam a popódat az előbb.
Tara megrázta a fejét.
- Ilyen egy nagydumást!
Mick fel-le rángatta a szemöldökét. 243

- Miért, szeretnéd, ha másmilyen volnék?

- Nem.
- Na hát akkor! Ne törd ilyesmin a fejed.
Tara abba is hagyta a töprengést. Befejezték a vacsorát, és nem szenvedtek a mosogatással.
Igaz, Tara ragaszkodott hozzá, hogy az edényeket bevigye a mosogatóba. Mick ki is nevette.
 - Gyere, sétáljunk egyet a parton - javasolta Mick.
- Jó ötlet. Ez a vacsi isteni volt! Muszáj lejárnunk.
Mick kézen fogva lement vele a partra. Tara beszívta a sós tengeri levegőt, és azon
tűnődött, hogy vajon miként fog visz- szazökkenni a hétköznapok sivárságába. Hiszen két
napot tölthetett az édenkertben Mickkel.
- Holnap pedig focizhatnánk egyet itt a homokban.
Tara felhorkant, és odabújt Mickhez.
- Elintéznél nekem egy betegállományt?
- Megfordult a fejemben. Itt kéne tartanom téged a szigeten, míg elég erős leszel a
hazautazáshoz.
- Folyton rád lennék utalva, éjjel-nappal. Ráadásul lassan gyógyulok.
- Az már döfi! Mit gondolsz, meddig húzhatnánk a nyaralást? Pár hónapig?
Tara bólintott.
- Minimum.
- Az durva volna!
- Lemaradnál az idényről, lekésnéd a kezdő rúgást.
- Helyetted meg be kéne ugrania valakinek, aki bírja a sok stresszt és fejfájást.
Tara felnevetett.
- Nem volna egyszerű.
Mick szorosan magához ölelte.
- Álmodni se lehetne szebbet, ugye?
- Ez a paradicsom maga, Mick! Vajon miért nem marad itt senki?
- Az embereknek hiányzik a tévé, a telefon és az internet.
- Én nem is szoktam tévét nézni. A telefontól pedig lassan begolyózom, annyit szól. És
az internetet is csak a munkához használom. Olyan jó tőlük elszakadni végre. - Tara megállt
Mick előtt. Lábát és bokáját beterítette a tengeri iszap. - Köszönöm a nyaralást. Még sose
voltam ilyen szép helyen.
Mick megcirógatta az állát.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog. Nekem244
is jólesik egy kis kikapcsolódás a szezon előtt.
Még én sem voltam ehhez fogható helyen. Amikor az aukció katalógusában észrevettem,
mindenáron meg akartam szerezni.
- Tényleg? - Tara nem tudta elrejteni a mosolyát.
-Ja.
Mick megcsókolta, érzéki lassúsággal, hogy Tara lábujjai belesüppedtek a homokba. A
lány megszédült, meg kellett kapaszkodnia. Mick közelében valahogy sose volt magánál. Ez
egyszerre volt jó és rossz.
Tara ismét átment Mick jobb oldalára. Folytatták a sétát, szótlanul. Tara úgy találta, hogy
kellemesen érzi magát Mickkel, még akkor is, ha egy szót se szólnak. Sajnos, a hallgatás
visszaterelte Tara gondolatait a munkára, pedig ő maradéktalanul szerette volna élvezni a
paradicsomi hétvégét.
Ez az egész nem volt más, csak káprázat. Semmi valószerű nem volt benne. Mick mintha
egy mesevilágból lépett volna elő. Álomrandik, álomutazások váltak vele valóra. Mick tes-
tesítette meg Tara összes férfiúi eszményét egy személyben. És Mick mégsem volt álom,
hanem ízig-vérig valóság. Tarát azonban megrémítette a lehetőség, hogy az álom után esetleg
nem marad semmi kézzel fogható. A fantáziavilág nem a realitás talaján áll.
A futballidény hamarosan elkezdődik, Mick onnantól csak játszani fog. Nem jut majd rá
ideje. És - gondolta még Tara -, mostanában az ő vállalkozása is felfutott. Rengeteg a meg-
rendelés, jóformán Nathanre se fog ráérni. Ősszel Nathan beveszi magát a suliba, meccsei
lesznek, és a körmére kell majd nézni, hogy tanul-e rendesen.
Ilyen feszes munkabeosztással hogyan fognak időt találni arra, hogy tovább szőjék
romantikus kapcsolatukat?
Talán ideje lett volna belegondolni együttlétük valóságába. Hát igen. Nyári románc, nem
több, nem is kevesebb. Minél hamarabb beletörődnek, annál jobb, gondolta magában Tara.
Mielőtt elveszti az eszét, és menthetetlenül belezúg. Közös jövőt tervezgetni ostobaság lett
volna.
Tarának egyszer már összetörték a szívét, és valahogy nem akart ráadást.
Mick alighanem élvezte az együttlétet, és nem is kacsingatott más nőkre. Ez persze
önmagában nem jelentett semmit. A férfiak gondolkodásmódja alapjaiban különbözik a
nőkétől. A férfiak természetüktől fogva lusták, és ebből következőn Tara máris könnyű nyári
zsákmánynak érezte magát.
Hűha, Tara, nem akarnád esetleg tovább tódítani a dolgot, hátha még nem szenvedtél
eleget!
Nem hiányzott neki, hogy még rosszabb kedvet
245 csináljon magának. Elvégre kitűnően elvolt

Mickkel, ő is vele, sokat mókáztak, a kémia közöttük látványos tűzijátékokat produkált: vajon
miért is ne lehetett volna a dolognak folytatása? Tara nem volt finnyás színésznő vagy
divatmodell, őt nem kellett állandó jelleggel társasági eseményekre cipelni. És hogy Micktől
mit követelt a szakma, Tarát az sem zavarta különösebben. Nathan pedig istenítette, szóval
még csak a gyerek sem igyekezett bekavarni nekik.
 Na persze! Óriási kalamajkát okozhatott volna, ha a gyerek alkoholistává válik. Mick úgy
lépett közbe, mint egy valódi lovag. Egy olyan férfi, aki csak a szexet akarja, hogyan is
lehetett volna ennyire gáláns vele és Nathannel?
Talán csak ilyen fából faragták. Nem érdemes mindenfélét belemagyarázni a történetbe.
Nála kellemesebb nyári románcot keresve se találhatott volna, ugyebár? És jó előre le-
szögezte, hogy nem fog ráakaszkodni, vagyis a futballidény kezdetével nem fog nehezére
esni, hogy lekoptassa. Ugyan semmiféle kapocs nem volt köztük, ami egybetartsa őket, de ez
a viszony mégis maga volt a tökély. Akkor mi a szösz ütött belé, hogy mégsem ezt érezte?
- Úgy elcsöndesedtél.
Tara felemelte a fejét, és megeresztett egy barátságos mosolyt.
- Csak próbálok feltöltekezni a lenyűgöző környezettel.
- Te magad vagy a lenyűgöző környezet! Pokolba az óceánnal, a pálmafákkal és a
homokkal!
Mick elrángatta a lányt a tengertől, majd a homokba dőlt. Tarát is magával rántotta.
A lány felkacagott.
- Jót teszel az önbecsülésemnek!
- Ja, végül is fizetnek, hogy feldobjalak egy kicsit.
Tara homloka felszaladt.
- Kicsodák? Mi van?
Mick a szája elé tette a mutatóujját.
- Nem mondhatom meg. Titok! De hidd el, hogy a javadat akarták, amikor engem
felbéreltek, hogy boldogítsalak itt egy csöppet.
Tara nevetve taszított egyet a férfi mellkasán, majd felült. Mick inge alá nyúlt, és élvezte a
testéből felé sugárzó melegséget.
- Szóval, meddig kell kínoznom téged, hogy kiköpd nekem az igazságot?
Mick a nyakára kulcsolta a kezét.
- Próbálkozz csak!
Tara kigombolta a férfin az inget, és szétterpesztett ujjakkal a mellkasára tenyereit.
- Lefogsz, úgy akarod belőlem kihúzni az
246igazságot? - kérdezte.

A lány nem válaszolt, hanem ujjaival végigzongorázott Mick bordáin, majd a hasán
keresztül lenyúlt egészen a bok- szeralsójáig, hogy megkeresse a farkát. Mick
megemelkedett, hogy megkönnyítse Tara dolgát; egykettőre lekerült róla az alsó.
- Most már teljesen ki vagyok szolgáltatva kényednek-ked- vednek.
- Úgy ám! - helyeselt Tara, és a kezébe vette Mick hímtagját. Végigsimogatta a tövétől
a hegyéig, lassan, élvezettel. Érintése nyomán egyre keményebb és keményebb lett.
- Ez már tényleg kínzás!
Tara rámosolygott.
- Szóval, elcsicserged végre a titkaidat?
- Soha!
Tara a hüvelykujjával lassan körözni kezdett a makk körül.
Ami előváladék onnan kijött, az elég volt az olajozott mozdulatokhoz. Mick kiguvadt
szemmel nézte az akciót, Tara pedig a férfi arcát fürkészte. Mick lélegzete elakadt, ha
megmarkolta a szerszámát, orrlyuka pedig kitágult, amikor két kézzel gyúrta. Akkor is az
arcára függesztette a szemét, amikor lehajolt és megnyalta a makkját, nyelvével körkörösen
üzekedve. Azután tövig bekapta. Majd a golyóit is a szájába vette. Mick nyög- décselve,
szétterpesztett lábakkal megemelkedett ültéből.
- Istenem, de jó vagy, Tara!
A lány végigjáratta a nyelvét a heréken, majd egyenként megszopogatta a golyóit. Mikor
végigízlelgette, amit csak végig akart ízlelgetni, újra tövig bekapta a farkat. Úgy szopott,
hogy Mick jól lássa a műsort. Érezte, hogy a férfi reszket, és élvezte, hogy Mick pont annyira
elgyengül tőle, mint fordítva, és ugyanúgy az orgazmusig juttathatja. Megfogta a farka tövét,
és erősebben szívogatta, bemutatta a mélytorok-techni- kát. Mick annyira élvezte a dolgot,
hogy Tara haját ráncigálva nyomta magát beljebb, kemény lökésekkel.
Tara megfogta a combját, és érezte rajta, hogy izzadt. Tudta, hogy Mick visszafogja magát.
Kihúzta a szájából a farkat, és a makkját kezdte ingerelni a nyelvével.
- Igen! Ó, ez az! Ettől elélvezek! A szádba spriccelek, Tara!
Tara csak hümmögött, mert újfent teli volt a szája. Nagyon
szerette volna, ha Mick beleélvez a szájába.
Mick behomorított derékkal préselte magát, megfeszült, felüvöltött, és hatalmas adag forró
spermát lövellt Tara szájába. Tara nyelt, Mick vonaglott, arca teljesen eltorzult, olyan
intenzív volt az orgazmusa. Amikor Tara végre elengedte a farkát, ájultan zuhant a
tengerparti fövenyre.
- Basszus - fújtatott Mick. 247

Tara a hasára tette a fejét, hallgatta eszelősen kalapáló szívét. Együtt emelkedett Mick
lélegzetével, aki közben a fejét simogatta.
Tara felpillantott rá.
- Na, most már kiadod nekem a titkaidat?
Mick nevetve megemelte a fejét.
 - Titkaimat? Ugyan miféle titkaimat?
- Te pernahajder! - Tara felvett egy marék homokot, és szétdörzsölte Mick hasán. A
férfi feléje kapott, de ő gyorsabb volt, egy sikkantással elugrott. Elfutott, Mick a sarkában lo-
holt. Tara tudta, hogy semmi esélye, Mick pillanatok alatt le is rántotta. A lány fuldoklott a
nevetéstől.
- Nem ér! - kiabált, miközben Mick maga alá gyűrte. Ruhája a derekára csúszott, de rá
se hederített. - A szakmád törvénytelen előnyhöz juttat!
- Ne nyavalyogj! - Mick is felragadott némi homokot, és Tara melle közé mázolta.
Bosszúból Tara a hajába szórt egy marék homokot. Addig-addig játszadoztak, birkóztak a
nedves fövenyen, hogy a végén több volt rajtuk a homok, mint a tengerparton.
- Jól van, elég már! - köpködte Mick a homokot a szájából.
Tara vihogott. Mick felhúzta a földről, majd a vállán átvetve a szállásuk felé indult.
Míg Tara levetkőzött, Mick kinyitotta a zuhanyt. Együtt léptek be a nagyméretű
zuhanykabinba. Tara nagyot nevetett, amikor kedvese megfordult. Homok volt az arcán, a
hajában, és úgy egyáltalán az összes testrészén, mindenütt.
- Olyan szörnyen festek én is, mint te?
Tara lesöpört némi homokot a válláról.
- Nem kizárt!
Beszappanozták magukat, és letusoltak, jó alaposan, mert a homokszemek mindenhová
beették magukat. Tara örült, hogy a zuhanyrózsa két sugárban permetezett, ráadásul le le-
hetett akasztani: ugyanis kényes hajlataiba is betelepedett a homok.
- Jó kis iszappakolást intéztünk egymásnak! - állapította meg Tara, amint a létező
összes testnyílásáról leöblítette a homokot. - A bőröm már olyan puha, mint a babapopsi.
Mick lemosta az arcát, majd odafordult.
- Biztos vagy benne? Ne nézzem meg, hátha maradt még valahol egy kis homok?
Tara felhúzta a szemöldökét, majd megadóan széttárta a karját.
- Éppenséggel megnézheted.
Mick körbeforgatta, végigsimított a vállán és a hátán.
- Itt egy szem se... fordulj csak meg! 248

Tara engedelmeskedett, és Mick szemébe nézett, m íg az végighúzta az ujjait nedves haján,

majd le az orrán cs az ajkain. Lehajolt hozzá, megcsókolta.
- Minden homokmentes.
Tara felsóhajtott, amikor Mick a nyelvével végignyalta az ajkát, sőt, még a foga mögé is
bekúszott, hogy a nyelvét megízlelje.
 - A nyelveden sincs homok.
Tara felkacagott.
De torkára forrott a nevetés, amikor Mick végighúzta a hüvelykujját a mellén, majd elkapta
a csípőjét.
- Igen, itt fent minden tiszta, de odalent jobban meg kell vizsgálnom.
Azzal letérdelt.
- Terpeszállás, kedvesem!
Tara úgy tett, ahogy mondta, megkapaszkodott a falban. Mick előrehajolt, és belekóstolt a
puncija kelyhébe. A lány hátravetett fejjel áztatta az arcát és a haját a zuhannyal, a gőz csak
hozzáadott ahhoz a kéjhez, amit Mick indított meg benne a nyelvével.
Tara felsikoltott, amikor Mick nyelve a hüvelyébe szaladt. Felemelte a lábát Mick nyakába,
hogy az jobban hozzáférjen.
- Puha, édes, nyalnivaló! - szólt Mick, és belecsúsztatta

249
 egyik ujját is. Lágyan, lustán nyalakodott és döfködött egy darabig.
Ez a bágyadt könnyedség vitte Tarát az orgazmusba. Maga is meglepődött rajta, hogy ilyen
hamar. Csukladozva élvezett, beleborzongott, míg Mick továbbra is erősen tartotta, nehogy
megszakítsa a finom kis orgazmust.
Mick kinyúlt az ajtón egy óvszerért, aztán a lábát Tara csípője köré fonva beléhatolt úgy,
hogy a lányt a zuhanyzó falának nyomta. Kezét a feje fölé emelve lehajolt, és a mellbimbóit
kezdte szívni.
A lassú romantika szenvedélybe torkollott; Tara minden pillanatát hevesen élvezte.
- Csókolj! - követelőzött, megemelvén Mick fejét, majd egy pusztító csókot nyomott az
ajkára, hogy majd kirepedt tőle a férfi szája. Tara vágya kibírhatatlan erejűvé fokozódott,
amint a férfi mélyen, könyörtelenül döngette.
Hozzádörgölte az ágyékát, keményen kefélt, mígnem Tara újból elélvezett, sikoltozva, a
kéj tüzétől emésztve. Mick elengedte a kezét, megemelte, apait-anyait beleadva csókolta,
turbó üzemmódban, majd szinte szétolvadt az arca, amikor rátalált az orgazmus. Tara magába
szívta a morgásokat, és csak kapaszkodott, míg Mick reszketett, ujjait úgy mélyeszt- ve a
fenekébe, hogy annak később nyoma maradt. Sebaj, Tara ezt se bánta.
Mire elengedte, a folyó víz kezdett veszíteni a hőfokából, de Tara még akkor is borzongott
odabent a két orgazmustól.
Mick elzárta a vizet, és mindkettőjüknek leakasztott egy- egy törülközőt. Megtörülköztek,
és bemásztak az ágyba. Mick odahúzta magához a lányt, és a nedves hajzuhatagot félresö-
pörve megcsókolta a nyakát.
Tara behunyta a szemét, és próbálta elhessegetni az erőteljes érzelmeket, amelyek mindig
megkörnyékezték, valahányszor Mickkel együtt volt.
Ez pusztán szex volt. Szex és más semmi.
Ha ezt elégszer elismételgeti, gondolta, talán a végén el fogja hinni, hogy nem szerelmes
fülig a férfiba. Ez az érzés ugyanis nem egyszer kísértette, és minél jobban igyekezett távol
tartani magától ilyetén gondolatait, annál hevesebben ostromolták.
Tara félt, hogy elkésett a kapálózással, pedig minden erejével azon volt, hogy elkerülje
Ámor nyilát, amely feltartóztat - hatalanul süvített
250 a szíve felé.

17

- El kéne menned egy filmbemutatóra.

Mick életének egyik leggyilkosabb edzésén volt túl. Ezután Liz valahogy nem hiányzott
neki annyira. Róla folyt a veríték, Liz pedig makulátlan arccal és hajjal várta a pálya szélén,
ugrásra készen. Olyan volt, mint egy bengáli tigris.
Mick tüdeje nyikorgott, ahogy a levegőt beszívta. Leült a kispadra, és a vizesfiútól elvett
egy üveg ásványvizet.
- Minek?
Liz oldalra billentett fejjel, durcásan nézett rá.
- Hogyhogy minek? Nyakunkon az idény! Széliében-hosz- szában a te képedet
szeretném látni. Címoldalon!
Mick behúzta a víz felét, majd Lizre pillantott.
- Milyen mozi?
Liz vigyorgott.
- Akciófilm. Az az új, amiben a Matt Larson van.
- És mikor?
- Szerda este.
Mick bólintott, és a törülközőért nyúlt.
- Megbeszélem Tarával, és majd döntünk.
- Nana. Még mit nem!
Mick kérdőn meresztette rá a szemét.
- Mi van?
- A filmbemutatóra Valisha Staniskowával fogsz elmenni, aki a kedvenc magazinom
fürdőruhás számának címlapján feszít. Igazi dögös álommaca.
Mick felállt, és szembefordult Lizzel.
- Azt már nem!
Liz felhúzta a szemöldökét.
- Már megbocsáss, nem értettem tisztán.
- Azt mondtam, nem! Elmehetek arra a filmbemutatóra, ha szerinted használ az
arculatomnak. De csakis Tarával. És a jövőben, ha bármit tervezel, mindenhova Tarával
fogok menni.
Liz élesen felkacagott. 251

- Te most viccelsz, ugye? Tara egy senki!

- Nekem ő nem senki, Elizabeth. Nagyon is sokat jelent számomra.
- Na és az mit számít? Én csak reklámcélú randevúkra kül- delek, hogy egyengessem a
karriered. Ha Tarával mégy mindenhová, az nem használ az imázsodnak.
Micknek nem volt kedve a meddő huzakodáshoz. Liz vajon csakugyan nem értette meg,
vagy csak nem hajlandó elfogadni a dolgok állását? Nem lényeges, semmiképp nem fogja
beadni a derekát.
- Még egyszer utoljára elmondom, szóval jól nyisd ki a füled! Nem megyek el többé
sehová Tara nélkül. Sokat jelent nekem, ezért mostantól nem leszek hajlandó a nyilvánosság
előtt más nőkkel megjelenni! Világos?
Liz fölemelte a kezét.
- Oké, vettem az adást! Azért nem kell mindjárt leharapni a fejem! Akkor kitalálunk
valami mást. A hétvégén meccsed lesz, azután a csapattal kimentek valahová grillezni. Hívd
meg Tarát is! Hadd találkozzon a csapattársaid barátnőivel-feleségeivel. Remek alkalom lesz
fotózásra. Majd elhíresztelem egy kicsit, hogy nyüzsögjenek a sajtósok. Kedvükre fényképez-
hetnek téged.
Mick csúnyán nézett rá, ezért Liz sietve hozzátette:
- És Tarát, természetesen.
- Na jó. Legyen úgy. - Mick megragadta a sisakját, és el- vánszorgott zuhanyozni.
Azon gondolkozott közben, hogy az élete vajon mikor lett ilyen komplikált. Éppen eleget
aggódott így is a szezonkezdésen. Korábban mindig olyan lelkesen vágott az idénybe, mint
egy kölyök. Nem félt. De mióta betöltötte a harmincat, és a vérszomjas ifjú titánok elkezdték
fúrni, minden egyes lépését gondosan kiszámította, mielőtt a pályára lépett volna. A csapat
vezetősége pedig megnyugtatta, hogy még mindig ő a kulcsember, és nem kell félnie, mert
szilárd alapon áll. Mick azonban tudta, hogy ezt nem gondolják ko molyan: ha lesérülne,
vagy a teljesítménye romlana, menthetetlenül a kispadra küldenék.
Azután meg ott volt Tara. Olyan könnyedén kezdődött, csak a szex, csak a móka, és mégis,
mennyire komolyra fordult!
Mick az öltözőszekrényével szemben állva öltözködött, és azon agyait, hogyan tovább. A
komoly kapcsolat nem éppen az ő asztala. Basszus, hiszen még egyetlen igazi kapcsolata se
volt. Jó, persze randizott ő, dugott, és jól szórakozott, de aztán szevasz, a nő ment az egyik
irányba, ő pedig a másikba. Igazából az élete szerelmének a futballt érezte. És sokáig úgy
gondolta, hogy mindörökké ki is tart mellette. Azám, csakhogy a pályafutásának lassan
bealkonyult, és neki egyre nagyobb kedve kerekedett
252 megállapodni. Úgy vélte, végre lesz
ideje arra, hogy egy nőre összpontosítson.
Arra azonban mégsem számított, hogy Tara besétál az életébe, aztán fenekestül felforgatja.
Kapcsolatra, elköteleződésre egyelőre nem állt készen. Az idényre kellett koncentrálnia, a
szezon kezdetével ki kellett zárnia az életéből minden külső ingert.
Felhúzta az ingét, aztán leült az öltözőpadra, hogy a cuccait a táskájába rámolja. Ujjaival
végigszántott a haján.

Mi legyen Tarával? Ejtse? Otthagyja, azzal, hogy kösz a nyarat, szivi, de most
dolgom van? Alkalmi szeretői mind tisztában voltak vele, hogy az idény kezdete a
búcsú pillanatát jelenti. Jókat utazgattak, bulizgattak, szeretkeztek, de a futball-
szezon mindig bezárta a kaput a viszonyok mögött. Ezt a lányok is tudták, ő is
tudta, és meg is békéitek vele, mert senki sem vágyott állandó kapcsolatra.
Nyílt lapokkal játszott ezekkel a nőkkel, és a partikon mindenki nyert.
Erre most mi történt? Liz torkának esett, hogy nem akar más nővel a
mozipremierre menni! Leszögezte kerek perec, hogy Tarán kívül neki más nem
kell, ő az egyetlen nő az életében.
A fenébe!
Tudta ő egyáltalán valaha, hogy mi a szart is akar?
Ezt jobbnak látta magában tisztázni, mielőtt Tara megsínyli.
Vagy inkább arra kellene rájönnie, hogy Tara mit akar? Lehet, hogy csak egy
nyári románcot. Hiszen ő meg a karrierjét építgeti. És gyereket nevel. És
egyáltalán nem úgy fest, mintha férjet akarna fogni magának. Nem, Tara állati
független, gondoskodón félti Nathant, és nem utazik az ő életstílusára. Vagyis
nem éppen teljes odaadással szorgalmazná a fix kapcsolatot.
Most akkor állandó kapcsolatra vágyik Tarával, vagy mi?
A tanácstalanságtól a tenyerébe temette a fejét. Szent ég, fo galma sem volt
semmiről. Képes lenne rá? Azóta a lány sarkában volt, hogy először találkoztak,
de soha nem gondolt még bele, hogy hova vezethet mindez. Vakon követte az
ösztöneit. Élvezte a becserkészést, mert még életében nem kellett nőt
becserkésznie.
Az idény kezdete előtt azonban muszáj volt döntéseket hoznia, mert úgy tűnt,
hogy az érzelmek a kapcsolatában komolyan megjelentek.

253
 a De arról dunsztja sem volt, milyen érzelmeket táplál, arról meg pláne nem, hogy mit
kezdjen velük. Azt semmiképp nem tudta elfogadni, hogy Tarát csak úgy, minden
további nélkül faképnél hagyja. Meg akarta tartani. De ez vajon mit jelentett nekik, külön-
külön?
Atyaúristen! Ha valaha kívánta az alkoholt, hát most még annál is jobban. Elmulasztaná a
késztetését, hogy nemkívánatos dolgokon tépelődjön. És a párkapcsolat kimondottan olyan
téma volt, amelyen nem szívesen agyait.
Felemelte a táskáját, előhalászta a kulcsait, aztán kilökte maga előtt az öltöző ajtaját. Friss
levegőre vágyott, hogy a feje kitisztuljon. A parkoló felé kanyarodva teli is szívta a tüdejét,
és rájött, hogy túl kicsiket lélegzett addig. Lényegében hiperventillált. Kinyitotta a kocsit,
belehajította a sporttáskát, azután beszállt. Igyekezett lecsillapodni, mielőtt ráadta volna a
gyújtást.
Lélegezz. És nyugi! Szent ég, mi történt? Klassz élete van, lélegzetelállító karrierje, és egy
csodás nő szerelmet érez iránta, erre annyi év után mégis ihatnékja támad!
A kétség micsoda gyenge jellemű anyámasszony katonáját csinált belőle!
Rengeteg mindenen el kellett töprengenie. Jaj, csak nehogy a kocsmába űzze a tömérdek
gond! Nem, inkább hazamegy, átöltözik, aztán elmegy futni egy nagyot, gondolta.

Mick és az öccse nem álltak egymáshoz igazán közel, de Gavin tudta, hogy a bátyja min
ment keresztül. Micknek szüksége volt valakire, akinek kiöntheti a szívét, és mivel Ga-
vinnek éppen a városban volt meccse, meghívta egy kései vacsorára.
Egy bárba mentek, ahonnan szép kilátás nyílt a városra. Mick gyönyörködött egy darabig
az öböl hídjában és a San

254
Franciscó-i belvárosban, aztán a söntéspult felé sandított. Ott megtalálta az öccsét, három nő
társaságában. Játszotta nekik az agyát.
Amikor Gavin kiszúrta Micket, odaintette magához.
- Sajnálom, hölgyeim - mondta Gavin. - De most a bátyám leikével kell foglalkoznom.
- Atya-úr-isten! - sikoltott fel az egyik magas, szöszi csaj. - Hiszen ez Mick Riley, a
focista!
A mellette ülő gesztenyebarna csaj tetőtől talpig végigmérte Micket. Közben dévajul
mosolygott; benne lett volna egy kis hancúrozásban. Pár hónappal azelőtt Mick nem is kérette
volna magát. Viszont azóta... hát, nagyot fordult a világ.
- Sziasztok! - búcsúzott el a lányoktól Gavin, és átült a pult másik végére. A csajok
csalódottan biggyesztették az ajkukat, aztán ellibegtek.
- Te szívtipró - korholta Mick az öccsét.
- Jól van, jól van - szabadkozott Gavin, és leült. - Nem tudtam, hogy ennyire rajongsz a
szép kilátásokért. Szép ez a cse- hó, és mindenhonnan rálátni a városra.
- Te talán nem szeretsz várost nézni? Na, végigvezesselek a világ leggirbegurbább
utcáján?
Gavin odasomolygott.
- Inkább kihagyom, kösz.
- Szépen játszottál ma.
- Küldtem volna rá jegyet.
Mick felnevetett.
- Sokszor megnézlek ám a tévében. Gyönyörű hazafutást ütöttél.
Gavin vigyorogva a szájához emelte a söröskriglit.
- Kösz. Az itteniek nem díjazták annyira, mert megnyertük vele a meccset.
- A San Francisco legközelebb ellátja a bajotokat, ne félj!
- Azért fogadást ne köss rá!
A főpincér megjelent, hogy az asztalukhoz kísérje őket. Beléptek az étterembe. Mick egy
félreeső helyet szeretett volna, ezért Casey odaadta nekik a kistermet, ahol mindössze egy
asztal állt. A pincér felvette a rendelést, majd magára
255 hagyta a testvéreket.
- Na, mi van, buli lesz? Ki ne hagyjuk belőle azt a három csinibabát a krimóból!
Mick a fejét csóválta.
- Ne marháskodj, én most négyszemközt szeretnék veled beszélgetni!
- Igazán? - Gavin letette a sörét, és előredőlt a székében.
- Ha törvénytelen és erkölcstelen dologról van szó, meztelen csajokkal, akkor benne
vagyok!
- Ez most komolyabb, Gavin.
Gavin arcáról leolvadt a mosoly.
- Na jó. Szóval, miről akarsz beszélgetni?
- Sok mindenről. Igazából nem tudtam, kivel beszélhetném ki.
- Figyelj, tudom ám, hogy mindig el vagyok havazva, de ha kellek, akkor tudod, hogy
mindig meghallgatlak! És nem ítélkezem.
Mick pont ezt szerette volna tőle hallani.
- Hát, van elég bajom. Tara és én, Liz, a foci.
Gavin hátradőlt.
- Kezdj bele! Ne kímélj, egész este ráérek.
Mick nekikészült, felsóhajtott.
- Elmondtam Tarának, hogy alkesz voltam.
Gavin felvonta a szemöldökét.
- Tényleg? Ezek szerint nagyon megbízol benne.
- Igen. Nathan elázott a minap, és meg akartam nekik mutatni, hogy mi lesz a
gyerekkel, ha rákap a piára.
Gavin előredőlt.
- Várjunk egy pillanatot! Akkor a gyereknek is elmondtad?

- El. Magammal vittem csoportterápiára.

- Tejó szagú úristen, Mick! Azt még értem, hogy Tarát beavattad. De a
srácot? Tudod, milyen hebrencsek tudnak lenni a kölykök. És ha elfecsegi? Eddig
mindig gondosan rejtegetted a múltad a média elől.
- Tudom én. De nem hiszem, hogy Nathan terjeszteni fogja. Hiszen érti,
hogy fontos titokban tartanom.
Gavin kuncogva nyelte a sört.
- Na ja, a jó szándék, meg minden. És ha dobod az anyját, vagy
megsérted, ilyesmi? Világos, hogy256
a srácnak első dolga lesz kiposztolni a neten a
titkodat.
Mick vállat vont.
- Kockáztattam egyet. Most mindkettejükben bíznom kell.
- Hát, asszem, az egyedül a te rizikód, bratyó. Speciel én senkiben sem
bízom. Sötét titkaimat nem osztom meg senkivel.
 - Még hogy nem? Gavin, fűnek-fának kiteregeted az ösz- szes piszkos
kis üzelmedet! Te vagy a baseball fenegyereke, és élvezed. Ezért vonzod
magadhoz a nőket, mintha be lennél permetezve valami fantasztikus
afrodiziákummal!
Gavin ráncolni kezdte a szemöldökét.
- Mit is mondhatnék erre? Ellenállhatatlan vagyok!
- Ne akard elvenni az étvágyam vacsora előtt!
- Na de te mentél át monogámba, nem én tehetek róla, ha féltékeny
vagy!
Mick a szemét forgatta.
- Én hülye, hogy meghívtalak vacsorázni!
- Olvashatsz rólam a lapokban, bátyó. És visszasírhatod a régi szép
időket. - Gavin megfogta a sörét, és hátradőlt a székében.
Mick nevetve csóválta a fejét. Pont erre a terápiára volt szüksége. Az öccse
csipkelődése elvette a dolgok élét, és fesztelenebb hangulatba hozta.
No, aztán mesélj, mi van még azon kívül, hogy koptéi fai aóknak a múltadról? Komoly a
dolog köztetek?
- Nem is tudom. Azt hiszem. Igazából szeretném. Szerintem arrafelé haladnak a
dolgok.
- Kihátrált?
- Nem.
- Akkor te hátráltál ki?
- Nem.
Gavin felröhögött.
- Mi a fene! Akkor meg mit sír a szád? Úgy hangzik, hogy minden a legnagyobb
rendben van! Mégis, mi a gond?
- Nem vágom. - Mick előredőlt, és összecsapta a tenyerét. - Be vagyok szarva, Gavin.
Mi van, ha nem jön össze?
- Engem kérdezel a szerelemről és a párkapcsolatról?
257 Az ilyesmire ott van a mama.
Nekem egész életemben egy rendes kapcsolatom sem volt. Nincs barátnőm, soha. Akkor már
te sokkal képzettebb vagy a témában.
Mick hátradőlt a székben.
- Csak annyi a szitu, hogy nem tudom, jó lennék-e hosszú távra. Ráadásul itt az idény,
és én féltem a karrierem.
 Gavin megemelte a sörét.
- Ezzel nem vagy egyedül. De szerződésed az van, nem?
- De van. Még erre az idényre jó is lesz. Csakhogy bevettek egy ifjú tehetséget, olyan
karja van, mint a gorillának. Akit tavaly toboroztak, az meg nagy törtető.
- Na és? Legalább nem tunyulsz el. Egy csapatnak mindig kell az utánpótlás.
Baseballban ugyanez a helyzet. Olyan első bázisos gyerekek vannak az ificsapatunkban, ne
tudd meg, és mind arra vár, hogy elbasszak valamit, vagy kitörjem a nyakam. A sport már
csak ilyen: egyszer fenn, máskor lenn. Nincs garancia semmire, csak arra, hogy nem maradsz
örökre a csúcson. Te legalább jó üzleti érzékű, gógyis fickó vagy,

nem halsz éhen, ha egyszer kirúgnak. Úgyhogy ebben is rám versz.

- Ha odafigyeltél volna a suliban, neked is teremne babér.
Gavin nagyot húzott a sörből.
- Hagyjál már! Mintha csak a mamát hallanám!
- Még mindig befektethetsz, melléktevékenységként vállalkozásba
kezdhetsz, hogy biztosítsd a jövődet. Te se leszel már fiatalabb, hallod-
e!
- Jaja! Most akkor azt vesézzük ki, hogy mekkora béna vagyok?
Mick felsóhajtott.
- Bocs.
Gavin meglóbálta felé az üveget.
- Hallgass ide, Mick! Élvezd a játékot, amíg lehet! Adj bele mindent,
ami rajtad kívül áll, azzal meg ne szarakodj!
- Igazad van. Nem is értem, minek tépem magam a sok baromságon.
Csak mindig belém hasít. Aztán meg ott van Liz, aki két kézzel szórja
utánam a nőket.
- Ezt úgy mondod, mintha az ötvenedik emeletről tenné!
Mick nevetett a poénon.
- Hát nem éppen, de tényleg zavar
258 a dolog. Kipécézte magának Tarát.

Nem csípi, hogy együtt vagyunk, és folyton színésznőket és modelleket

akar a nyakamba varrni.
- És ki nem szarja le Lizt? - Gavin megitta a sörét, félretette a poharat,
majd odaintette a pincért. Kapott egy újabb sört, Mick pedig egy
ásványvizet. Amint a pincér becsukta maga mögött az ajtót, Gavin
 előrehajolt. - Figyu, Liz nagyon ügyes a szakmájában, és ritkán téved,
de rohadtul idegesítő tud lenni! Viszont észvesztőén gyönyörű, micsoda
eszelősen formás virgácsai vannak, és mekkora pénzeket kaszál nekünk!
Ha neked Tara kell, tedd helyre Lizt, és ne hagyd neki, hogy olyasmibe
hajszoljon, ami nem tetszik! Nem úgy ismerlek, hogy neked lehet
parancsolgatni. Mit forgatsz a fejedben?
- Nem is tudom. - Mick kiszedett egy szelet kenyeret a kosárból, megkente vajjal, és
hadonászni kezdett vele. - Olyan, mintha az egész életem fenekestül felfordult volna az
elmúlt pár hónapban. Válaszúthoz érhettem. Régen tudtam, hova halad az életem, most
viszont már egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban.
Gavin elragadta Mick kezéből a kenyeret, és a szájába tömte. Egy darabig rágódott rajta,
aztán megszólalt.
- Te szerelmes vagy, bátyuskám! Nyilvánvaló, mert még soha nem láttalak ennyire
elcseszettnek.
Mick ivott egy kortyot, mert kiszáradt a torka.
- Azt gondolod?
- Hát, a szerelemben én kutyaütő vagyok, de az biztos, hogy te most nem a földön
jársz, holdkóroskám. Bizony, te szerelmes vagy! De ha ezt teszi a férfiakkal a szerelem, hát
én sohase fogok belezúgni senkibe. Ügy szét vagy csúszva, hogy öröm nézni!
- Akkor mit tegyek?
- Embereid meg magad, és harcolj. Ne csináld, nézz már magadra, milyen küzdelmes
életed volt! A fősulit végigvidám- lcodtad, vedeltél, mint a kefekötő, mégis leszerződtetett az
NFL. Akkor kijózanodtál, és azóta is bírod pia nélkül. Ugye, egy cseppet sem iszol?
- Nem én!
- Helyes, viszont ha szereted Tarát, lépned kell. Ha nem kell a csaj, dobd ki. Lizre
parancsolj rá, hogy takarodjon a magánéletedből, és adj neki instrukciókat, hogy akkor mégis
hogyan menedzseljen. Ha válaszúthoz érkezel, és tanácstalan vagy, nem kell mindjárt a pia
után nyúlni. Eddig elvoltál nélküle, most sem kéne rá visszaszoknod. Rendben, harmincéves
vagy. Viszont annyit edzel, hogy formában maradj,
259 mint senki más a világon. Eredj vissza
focizni, élvezd, és ne azon tépelődj, hogy odalett a kitartásod meg az életkedved, mert az
nagy faszság! Rá fogsz érezni, mikor jön el az ideje, hogy visz- szavonulj. Azzal is
megbirkózol, méghozzá szemtől szembe, ahogy szoktad. De az ivás nem old meg semmit, ezt
te is pontosan tudod. A saját bőrödön tapasztaltad, hogy a pia zsákutca. A döntés egyes-
egyedül csak rajtad áll. Én nem hozhatom meg helyetted. Neked kell döntened.
 A pincér kihozta az ételt, Mick pedig tömni kezdte a fejét. Közben mélyen elgondolkozott
Gavin szavain.
- Jól benőtt a fejed lágya, annyi szent!
Gavin felnézett a tányérjából.
- Azt már nem! Még mindig szétbulizom az agyam, és minden héten más csajom van.
Tizenhat éves korom óla ugyanaz a lemez.
- De te valahogy ismered a mértéket. Átlátod a karriered, és kézben tartod a számodra
fontos dolgokat. Nem lettél tintás, mint a bamba bátyád.
- Na ja, más kárán tanul az okos, és te aztán nem apróztad el, alaposan szétcsaptad
magad. Szóval nekem könnyű, mert volt kitől lesnem.
Gavin kacsintott, Mick pedig elnevette magát.
- Szeretlek, te seggfej!
Gavin is pukkadozott már.
- Én is téged, te pöcs!

260
 Tara fészkelődött a székében, átvette a telt ház izgatottságát. Az előidény első meccsét
játszották ugyan, mégis nagy volt a tolongás a stadionban. Persze, mert a San Francisco az
elmúlt idényben nagyon közel jutott a csoportbajnoki címhez, ráadásul erre a szezonra
leszerződtettek még néhány kitűnő játékost is. Nagyon erős lett a csapat.
Tara lelkesedése azonban a nyomába sem ért Nathanének. A srác se látott, se hallott,
különösen, mert Mick az ötvenyar- dos vonal mellé szerzett nekik jegyeket. Abban a
páholyban ültek a játékosok hozzátartozói. Nathan szeme azóta kocsá- nyon lógott, hogy a
meccs előtt pár órával odaérkeztek. Nem bírt nyugodtan megülni a helyén, csak fotózott, és
üzengetett a haverjainak az új okostelefonján, amelyet a szülinapjára kapott. Mick még egy
i8
jegyet szerzett, hogy Nathan elhozhassa egy barátját. Bobbyra esett a választása, aki szintén
elsős fiú volt, ráadásul nagyon rendes. Ő is rettentő izgatott volt. Ösz- szedugott fejjel
susmorogtak, mutogattak, statisztikákat elemeztek. Tara mintha ott se lett volna.
Nem is lehetett volna jobb ennél.
Tara elhelyezkedett, bár kissé feltűnőnek érezte magát a Riley-mezben, amelyet Micktől
kapott. Végül is rendben volt a dolog, csak nyomasztotta, hogy Mick neve és száma áll a há-
tán, ország-világ, de főleg a játékosok hozzátartozóinak szeme láttára.
- Szóval te vagy Mick csaja.
Tara megfordult. Egy aranyos kis barna lány mosolygott rá.
- Hát, nem egészen, csak randizgatunk.
A barna csaj üdvözlésre nyújtotta a kezét.
- Roseanne Lewis vagyok. A férjem Tommy Lewis, a het- venkettes számmal. Jobb
szélső csatár, ő fogja Micket védeni.
Tara nevetve rázta a fejét.
- Akkor előre is köszönöm Lewis áldozatkészségét. - Azzal Tara bemutatta Roseanne-
nak Nathant és Bobbyt. Roseanne is bemutatta neki a mellette ülő nőket.
- Mióta vagytok együtt, te meg Mick?
A kérdési Sue Shore tette fel, egy előrehaladott terhes, imádni való kis asszony, akinek a
férje a csapat rúgó játékosa volt.
- A nyáron találkoztunk.
- Imádjuk Micket. Nagyon rendes a srácainkkal.
261 De még sose ültetett közénk csajt.
Csak a szüleit, néha az öccsét. De barátnőt még soha, te vagy az első.
- Csakugyan?
- Bizony! Különleges lehetsz a számára.
Tara különlegesnek is érezte magát, s ez bizony kellemes érzés volt.
 - Mikorra vagy kiírva?
- Tegnaphoz egy hónapra. Bár szerintem akármelyik percben előbújhat, úgy
rugdalózik. Tiszta apja!
Tara röviden felkacagott. Visszaemlékezett arra az időre, hogy Nathant hordta a szíve alatt.
Ő is rengeteget rugdosódott.
- Az utolsó trimeszter szerintem mindenkinél nagyon hasonló.
- Hát, a lányunk nyugodtabb volt. Ez bezzeg tipikus labdarúgó, csak egyelőre a belső
szerveimet nézi labdának.
- Remélem, egyszer majd az apja nyomdokaiba lép.
Sue vihorászni kezdett.
- Jaj, az olyan szép lenne tőle!
Jön a kezdő rúgás! - sikított fel az egyik nő.
Iára annyira belemerült a fecsegésbe, hogy a meccsről el is feledkezett. Most azonban
megfordult, és teljes átéléssel figyelte a pályát. Rögtön a San Francisco szerzett labdát, vagy-
is a kezdő rúgás után Mick uralta a támadást.
Micsoda délceg alakja volt a szerelésében! Gyönyörű volt benne a feneke, a váll- és
homlokvédőtől pedig hihetetlenül óriásinak tűnt.
Tara megfeszült, mert észrevette, hogy az ellenfél középpályásai megindultak Mick felé,
miközben lepasszolta a labdát az összekötőjének, aki négy yardot futott vele. A lány nagyot
sóhajtott, amikor az ellencsapat védői célt tévesztettek, és nem lökték fel Micket.
A második vonalnál Mick megint középütt várta a labdát, meg is kapta. Pár lépést hátrált,
megállt, és kereste az összekötőket, aztán egy rövid passzt adott a szélső hátvédjének.
Azonban ő csak két yardot haladt a labdával.
Tara tudta, hogy a harmadik vonalnál mi jön, a következő négy yardon. A lépéselőny
rendkívül fontos ebben a sportban, és az Arizona csapata mindenképpen meg akarta szerezni
az irányítást. Tara annyira érezte a feszültséget, mintha maga is a pályán várta volna a passzt.
Az Arizona rohamozni készült.
Tara megragadta a szék szélét, amint Mick kitört a tolongásból, fél térdre ereszkedett,
fogadta a labdát, majd hátravetődött. Jött az262
ellenfél rohama, de Mick csatársora kitartott.
Mick hosszú passzt küldött az előrerohanó összekötőnek.
És elkapta! Huszonkét yardot nyertek!
- Lélegezz, drágám! - mondta Roseanne, és megdörzsölte Tara vállát. - Hosszú még a
játékidő!
Tara nevetett. Aztán kifújta a levegőt.
 Feszes volt az első negyed, a Sabers hét pontot szerzett az első labdabirtoklás során, az
Arizona pedig rögtön azután touchdownnal egyenlített. Aztán egy darabig leült a meccs,
félidőben még mindig maradt a döntetlen állás: 10 :10. A második félidőben Mick sorozatban
óriási megmozdulásokat villantott, záporoztak a Sabersnek a pontok. A játékot onnantól
uralta a hazai csapat. A meccset a San Francisco nyerte. Mivel még az előidényben jártak,
Mick nem játszotta végig a meccseket, a harmadik negyed végén Tara elengedhette magát.
Persze továbbra is a hazaiaknak szurkolt.
Amikor a játék véget ért, és a közönség elhagyta a stadiont, a csapat és a családtagok
grillezésbe kezdtek lenn a pályán. Nathan majd bepisilt a gyönyörűségtől.
Tara örült, hogy nem kell tovább rágnia a körmét. Immár lazíthatott.
Illetve csak azt hitte, hogy lazíthat, mert mihelyst leértek a pályára, Elizabeth indult el
feléjük. Természetfeletti jelenségnek is beillett volna, ahogy a jól öltözött nő végigsétált a pá-
lya gyepén a tízcentis tűsarkújában. Elizabeth egész egyszerűen nem ismerte a lezserség
fogalmát. Vele ellentétben Tara a csapat pólójában, farmerban és tornacipőben volt, és nagyot
mosolygott, amikor meglátta az Elizabeth arcán kiütköző rosszallást.
- Kerülöd a munkát, Tara?
Tara boldog volt, hogy Nathan és Bobby már nem volt a közelében, hanem a többi játékos
gyerekeivel játszott. így nem részesülhettek Elizabeth undok megjegyzéseiből.
- Ami azt illeti, igen. Most az egyszer. Te viszont túlságosan kicsípted magad. Vigyázz,
ki ne törjön a füvön a lábad!
- Megállókén a lábamon, ne félj. Meglep, hogy itt látlak.
- Tényleg? Hogyhogy?
Elizabeth vont egyet a vállán.
- Azt hittem, Mick már lecserélt. Vagy legalábbis rád unt. Higgy nekem, drágám,
pusztán idő kérdése. Ha elég sok pipit akasztok rá, előbb-utóbb valamelyikre ráharap.
Tara összefonta a karját.
- Ha azt hiszed róla, hogy ennyire sekélyes, akkor csak ha- lászgass a zavarosban egész
nyugodtan.
Tara észrevette, hogy Mick megjelent, oda 263
is szaladt hozzá. Örült, hogy ott hagyhatja azt a
kellemetlen nőszemélyt. Alaposan átölelte a férfit.
- Gyönyörűen játszottál!
Mick mosolygott.
- Nem volt rossz. Bizonyos dolgokon még finomítani kell, de azért ígéretes volt,
tényleg.
 - Szerintem fantasztikus formában vagy. A karod jól bírja, és az átadási átlagod
fenomenális.
Mick felhúzta a szemöldökét, azután megpuszilta Tara orra hegyét.
- Most már statisztikát is vezetsz rólam?
- Csak fejben.
- Hol van Nathan?
- D’Juan és Anthony gyerekeivel lóg. Ők is fociznak, szóval Bobbyval találtak pár új
barátot.
Mick bólintott.
- Nagyszerű. Hú, éhen halok! Gyere, keressünk valami ennivalót!
A grillezett hús istenien sikeredett, a résztvevők pedig elbű- völőelc voltak, mindenki úgy
nézett rájuk, mintha tartós kapcsolatban élnének. Tara nem is kívánhatott volna jobb progra-
mot, csak egy kicsit aggódott, hogy Nathan ragaszkodni kezd ehhez a társasághoz.
Ez ellen egyelőre nemigen tudott mit tenni. Mickkel vagy együtt marad, vagy sem, ki
tudja. Viszont, ha szakítanak, Nathant képtelen lesz megóvni attól, hogy kiboruljon. Két
választása volt. Vagy fejest ugrik a kapcsolatba, és reméli a legjobbakat, vagy kihátrál és
elszalad.
Az első opciótól félt, mert annak, hogy Nathan vagy ő megsérül, nagy volt a rizikója. A
második lehetőségtől pedig eleve idegenkedett. Mick már az élete részét képezte, és ha csak
úgy elsétált volna, azzal saját magát tette volna tönkre.
Akkor viszont mitévő legyen?
Egyelőre bekapta a vacsorát, továbbá igyekezett jól szórakozni. Nem volt könnyű, mert
állandóan Elizabeth felé kalandozott el a tekintete, aki mély beszélgetést folytatott Irvin
Stokesszal, a csapat tulajdonosával.
Marha jó. Tarának csak sejtései lehettek, hogy Elizabeth milyen hazugságokat hordott
össze róla Mr. Stokesnak. Vajon éppen elülteti a bogarat a fülében, hogy milyen rossz ha-
tással van Mickre ez a kapcsolat? Vajon éppen azt magyarázza, hogy a csapat jövője
szempontjából a szakítás lenne a legjobb megoldás?
Tara pánikba esett, amikor Liz belekarolt Mr.
264Stokesba, és ketten elindultak felé.

- Basszus - suttogta Tara.

- Mi a baj?
- Liz idehozza Irvin Stokest.
- És az miért lenne gáz? - Mick eltüntette a sajtburgere maradékát, megtörölte a száját
egy szalvétával, majd elvigyoro- dott. - Szia, Irvin!
 Irvin Stokes, a milliárdos, a tőzsdéken szerezte roppant vagyonát. Ravasz üzletember volt,
és már közeledett ugyan a nyolcadik ikszhez, még jól tartotta magát. Haja ezüstösen
csillogott, öltönye pedig minden bizonnyal több pénzbe került, mint Tara évi fizetése.
- Gyönyörűen indítottad a szezont, Mick! - Stokes kinyújtotta a kezét, és kezet rázott
Mickkel.
- Köszönöm! A csapat erős. jó masszív hátvédeket kerítettél.
Stokes bólintott.
- Igen, leszerződtettem őket, hogy a csapat egyetlen gyen

265
 gesége is enyhüljön. Sokat várok tőletek az idén. - Azzal Tarához fordult. - Ő hát az új
kisasszony! Elizabeth már mesélt magácskáról!
Tara nem akarta tudni, milyen hazugságokat hordott neki össze róla Liz. Tara kezet fogott
Stokesszal. - Tara Lincoln vagyok.
- Ó, csakugyan! Maga szervezte nekünk azt az ünnepséget pár hónapja. Nagyon szép
volt. Elégedett voltam a munkájával.
- Köszönöm, Mr. Stokes.
Elizabeth úgy fogta az öregurat, mint egy aranyszobrot.
- Mondtam Irvinnek, hogy rendezvényszervező vagy. A játékosok feleségei-barátnői
pedig minden évben jótékony- sági gyűjtést rendeznek a főszezon előtt. Na mármost, gon-
doltam, ez a profilodba vág, ha esetleg az élére állnál...
- Ó! - Tara Irvinhez fordult. - Hát persze! Örömmel!
Stokes a két tenyere közé vette Tara kacsóját.
- Nagyszerű! Jó reklám lesz a csapatnak, hogy nemes ügyet szolgál! Az idén a
környékbeli, hátrányos helyzetű gyerekek nyári táboroztatására szervezünk gyűjtést.
- Szívesen segítek!
- De díjazás nélkül kell ám dolgoznia.
- Az nem probléma. Szeretem a jótékonysági munkát.
- Ezt örömmel hallom. A cégének persze reklámot csinál vele. Majd szólok az
embereimnek, hogy lépjenek önnel kapcsolatba. Az esemény az előszezon utolsó meccse
előtti szombaton lesz.
- Köszönöm, Mr. Stokes. - Tara biccentett Elizabeth felé, aki kacsintott, majd Irvint
támogatva elsétált.
- Ez... érdekes volt.
- Amennyiben? - érdeklődött Mick.
- Elizabeth nem kedvel engem. Akkor miért csinálta ezt?
Mick átkarolta, és csókot nyomott a feje búbjára.

- Bébi, én már réges-rég feladtam, hogy Liz szövevényes indítékait

kifürkésszem. Te se nagyon próbálkozz vele.
Tara vállat vont és nekitámaszkodott.
- Igazad van. Nincs értelme.
Valami mégsem hagyta nyugodni. Az volt az érzése, hogy Liz nem azért ajánlotta
őt, mert kedvelte, vagy mert olyan nagyszerű rendezvényszervezőnek tartja. Inkább
az állhat a háttérben, hogy Liz végre rájött: Tara igenis használ Mick pá-
lyafutásának.
Ezt is elvetette, hiszen Liz világosan leszögezte, hogy Tara hátráltatja Mick
pályafutását.
Mindegy, nem izgatta magát, ő lett kiszemelve szervezőnek, és punktum. Most
már csak össze kell hoznia egy ötcsillagos hepajt, hogy Irvin Stokes megint kibújjon
a bőréből a gyönyörűségtől.
Mick ezután hazakísérte Tarát. Nathan úgy szervezkedett, hogy az éjszakát
Bobbyéknál tölti, ezért Tara legelőször is tett egy kitérőt az ő házuk felé. Mick már
a kocsifelhajtón várta.
- Fáradt vagy? - szegezte neki a kérdést Tara, amikor az ajtót kinyitotta. Mick
becsapta a kocsiajtót, és máris megölelte.
- Egy csöppet sem! A játék mindig felfrissíti a vérkeringésemet.
Tara beleolvadt az ölelésébe.
- Igazán? És mit csinálsz olyankor, amikor nem áll a rendelkezésedre valami
odaadó lányka, hogy levezesd rajta a fölös energiáidat?
Felnyalábolta a nőt, és felvitte a lépcsőn.
- Olyankor kiverem.
Ahogy Tara elképzelte a jelenetet, libabőrös lett tőle.
- Szeretnék egy ilyet végignézni!
- Tényleg? - Mick leállította őt az ágy mellett a földre.
- Komolyan beszélsz?
- Igen. Ülj le!

267
 Tarn helyet foglalt az ágy szélén, és megkapaszkodott a lepedőben. Mick lehúzta az ingét.
Testének látványa minden esetben felizgatta Tarát, ezúttal meg pláne, hiszen előtte fut-
ballozni is látta. Mindig is rajongott a fociért, de mióta Micket megismerte, még jobban meg
tudta becsülni a sportembert, hiszen látta, hogy Mick mennyit küzd azért, hogy a testét kar-
bantartsa. Munkájának a szerves részét az adta, hogy az egészségére vigyázzon - komolyan is
vette a dolgot. És a teste meg is hálálta az odaadó gondoskodást. De meg ám!
Mick, ahogy kell, a lehető legjobb helyeken volt izmos és szálkás, Tara végig sem tudta
volna rajta számolni a futástól és edzéstől dagadó izomkötegeket.
Visszahanyatlott, amíg Mick kigombolta a nadrágját, levetette a cipőjét, majd kibújt a
nadrágjából. A bokszeralsó is hamar lecsúszott róla. Farka már állt, mint a parancsolat.
Lassan húzgálni kezdte rajta a bőrt.
- Mire gondolsz, amikor ezt csinálod? - érdeklődött Tara.
- Csajokra.
- Olyanokra, akik megvoltak, vagy olyanokra, akikkel kavarni szeretnél?
- Vegyesen.
Mick tovább fixírozta Tarát, miközben recskázott. A szobában egyre melegebb lett, ezért
Tara lerúgta magáról a cipőt, és lehúzta a pólóját.
- És hogyan képzeled el őket? Csak úgy... ácsorognak, vagy mi?
- Hát, nem éppen.
- Ezek szerint úgy, hogy éppen szeretkeztek - vonta le a tanulságot Tara, már a
nadrágját gombolgatva. Lassan lehúzta a cipzárt, míg megbűvölten figyelte, ahogy Mick
lustán húzogatja a farkát. A lány levette magáról a nadrágot, szaporábban szedte a levegőt...
Egy szál bugyiban és melltartóban hevert az ágyon.
- Néha arra gondolok, hogy szeretkezem velük - markolta meg a péniszét Mick. -
Máskor pedig arra gondolok, hogy az ágyon fekve, meztelenül maszturbálnak.
Tara feltérdelt, kikapcsolta a melltartóját, és az ágyra hajította.
- Vagyis arról ábrándozol, hogy ezek a nők magukhoz nyúlnak.
- Úgy valahogy - szorította jobban a farkát Mick.
Tara végigsimított a mellén.
- Tehát felajzanak a masztizó nők?
268
- Basszus, mi az hogy!
Tara ujjai közé csippentette a mellbimbóit, és cibálgatni kezdte őket. A gyönyör a punciját
is átjárta. Még soha nem volt része ennyire izgató élményben: simogatta magát, míg Mick a
farkát verte. Egyik keze lassan elindult lefelé a hasán, végig a bordáin; a puncijához vezető út
minden centiméterét igyekezett a lehető legteljesebben kiélvezni. Ujját a bugyija szegélyéhez
érintette, körbefuttatta, Mick pedig szorosabbra fogta a farkát, és fokozta a tempót.
- Imádlak nézni - suttogta Tara, majd a bugyijába nyúlva megfogta a punciját.
- Milyen az idő odalent?
- Meleg. Fülledt és nedves.
- Hadd lássam!
Tara nyelt egyet, hogy torkának szárazságán enyhítsen, majd lehúzta magáról a bugyit.
Elhelyezkedett; lábát rézsút lelógatta az ágyról. Egy párnát dugott a feje alá, hogy láthassa
Micket, aztán a tenyerét a puncijához szorítva végigtapogatta a nagyajkait.
- Jó nedves a puncid - állapította meg Mick, közelebb lépve az ágyhoz.
- Az.
Most te mondd el, mire gondolsz, amikor magadhoz nyúlsz!
- Arra, hogy valaki belopódzik a szobámba, és rajtakap, amint ujjazom magam.
Mick a farka köré csavarta az ujjait, hüvelykujjával a makkját simogatta.
- Igen? És aztán mi történik?
- Ott marad, és bámul - dörzsölgette a csiklóját Tara. Szétkente a nedveit a csiklóján,
aztán a tenyerével izgatta tovább magát. Olyan jólesett neki a dolog, hogy ültéből egy kicsit
megemelkedett. - Aztán levetkőzik, és simogatni kezdi a farkát, pont úgy, mint te.
- És azután?
- Az ágy szélére élvez. - Tara két ujját a punciba mártva heves maszturbálásba kezdett.
Mick az ágy fölé hajolt, és a makkját a lány combjához nyomta.
- Hallod ezt? - lihegte Tara. - Nem vágysz arra, hogy a farkad bennem legyen, és jól
megdugj?
- Dehogynem. A fantáziabeli pasas talán nem azt teszi?
Tara rászegezte a tekintetét.
- Igazából igen. Az ágy szélére rángat, belém döfi a farkát, és olyan keményen megdug,
hogy szétélvezem a fejem a gyönyörtől, aztán ő is így tesz, és a nevemet kiáltja közben.
Mick megragadta Tara bokáját, az ágy szélére penderítette, előrántott egy kotont a földön
heverő nadrág zsebéből, és a farkára húzta. Tara félrehajtott lábakkal feküdt, és felágaskodott,
amikor Mick belehatolt, egy határozott döféssel.
269
Tara felsikoltott, már annyira várta a menetet. A kéjtől megbokrosodva végigszántott
körmeivel Mick alkarján. A férfi erősen megfogódzkodott a csípőjében, golyói gyors ritmus-
ban paskolták a nő fenekét. Tara sikoltozott, Mick nevét skandálta révületében.
 Mick lenyúlt, és a lány csiklóját kezdte dörzsölni, úgy hajszolta a csúcs felé. Ezúttal nem
állt meg, szusszanásnyi időt sem hagyott neki. Tara sietve, hangoskodva elélvezett, gyö-
nyörében összevissza karmolta Mick vállát.
- Mick! Istenem, Mick! Ekkora orgazmust!
- Igen! Basszus, nekem is végem! Tara!
Úgy ám, a nevét kiabálta, ahogy magához rángatta a lány csípőjét. Üvöltve élvezett, mint a
sakál, és vagy tucatszor ösz- szerándult, míg az utolsó csepp spermát is kipréselte magából.
Aztán odakucorodott Tara mellé, arcát a lány hajába temette.
Tara az ujjai körül csavargatta Mick fürtjeit, mire az megemelkedett, és megcsókolta,
erősen és keményen. Felmelegedett tőle, és meg is nyugodott az eszméletlen hancúrozás után.
- Nem nyomlak? - kérdezte Mick.
- Nem. Pont jó.
Mick nagy levegőt vett, kifújta, majd közelebb húzta magához a lányt.
- Szeretek veled lenni, bébi! Nagyon.
- Én is szeretek veled lenni.
- Hosszú-hosszú ideje te vagy a legjobb dolog az életemben, Tara! Köszönöm!
Tara végigsimogatta a hátát, mosolygott, és reménykedett, hogy örökre ilyen jóban lesznek.
Minden bizonnyal így kezdődik a szerelem. Egyszerre ijesztő és felemelő érzés.
És talán hagyni kellene, hogy kibontakozzon.
19

Tara még soha nem dolgozott ilyen keményen olyasvalamiért, amiből nem látott pénzt. Az
előszezon első hetei hamar elszálltak, és Tara voltaképpen hálás volt, ha Mick más városban
játszott. Ugyanis, ha hazai pályán játszott, Tara minden percét vele akarta tölteni. A dolog
pedig kölcsönös volt, ami Tarának nem kis boldogságot szerzett. Újra kamaszlánynak érezte
magát, annyira együtt akart lenni Mickkel. Szinte már fájt. Bizony, a vágyakozás a munkája
rovására ment, ezért is örült, amikor Mick elutazott a hétvégére. Végre maga köré gyűjthette
a feleségeket, barátnőket és önkénteseket, hogy
270együtt összedobják a jótékonysági eseményt.

Karnevál mellett döntöttek a gyerekek miatt, vidámparkkal és játékokkal. Kiválasztották a

helyszínt, hál’ istennek a meteorológia is csupa jót jósolt, sorra érkeztek az adományok és az
önkéntesek. Elképesztő, hogy az emberek mennyit képesek áldozni nemes célokra, ha egy
elsőrangú, sikeres futballcsapattal is találkozhatnak közben.
Mivel másnap játszották az előidény utolsó meccsét, a csapat számos tagjára számíthattak.
Focilabdákat írnak majd alá a gyerekeknek, amit imádni fog a sajtó, és talán odacsábítanak
vele néhány jótékonykodni vágyó szponzort is.
Az elmúlt hetekben Tarának alkalma nyílt megismerni a csapatot erősítő hölgytagokat.
Legtöbbjükkel hamar összebarátkozott, vagyis ha Mickkel valaha szétmennek, nagyon
1

271
 fognak neki hiányozni. Na persze, attól még jóban maradhat velük.
Sue Shore az elmúlt héten világra hozta a fiát. Tara is elment meglátogatni ót a többiekkel,
megnézték a pár napos, négy és fél kilós kis Timmyt. A maga hatvan centijével nem csoda,
hogy annyit rugdalt Sue hasában, álmatlan éjszakákat okozva. Sue magánkívül volt az
örömtől, bár a tizennyolc órás vajúdás megviselte. A gyerek gyönyörű volt. Tara is foghatta
pár pillanatig, rendesen be is indultak tőle a női hormonjai. Bizony, Nathan már nagyon régen
volt csecsemő.
- Szeretnél még gyereket? - kérdezte meg tőle Sue.
fara felkapta a fejét.
- Még soha nem gondolkoztam rajta.
- Hát, tudod, hogy Mick mennyire imádja a gyerkőcöket! - Marvella, az egyik feleség
szakavatottan mosolygott.
Te jóságos atyaúristen! Ő, Mick és a kisbabák? Erre még sohasem gondolt.
- Mick és én csak randizgatunk.
- Hát persze, de a fiadat azért imádja!
- Nathan már kamasz.
- Na és? - szusszant Heather Swanson, mikor megemelte a kisbabát. - Mick a csapatba
született összes gyereket körülaj- nározza, újszülött koruktól a középiskoláig. Minden korosz-
tállyal egyformán jól kijön. Egy napon remek apa válik majd belőle.
- Igen, abban én is biztos vagyok.
- És mivel te vagy az egyetlen nő, akit valaha közénk engedett, hát...
Tara a szemét forgatta.
- Ez nem jelenti azt, hogy össze is akar velem házasodni, és hogy gyereket akar tőlem!
De azért egész héten körbelengte a gondolat. Marhaság.
Házasság, gyerekek, közös család: Mick, Tara, Nathan és az új, közös kis jövevények.
Csakugyan ostoba gondolat volt. Mick csak a focinak élt, valamint a gyönyörű fiatal
lányoknak. Tarát pedig a munkája és a tizenöt éves gyereke foglalta le. A legkevésbé sem hi-
ányzott neki, hogy mindent újrakezdjen. Harmincéves volt. Pár év múlva Nathan főiskolára
megy, és akkor úgy istenigazából, kötöttségek
272 nélkül belevághat az üzletbe. Tara rengeteg

áldozatot hozott, hogy Nathant felnevelje, iskoláztassa, egyszersmind pedig felfuttassa a

vállalkozását.
Nem kellett neki férj, és abban is halálbiztos volt, hogy semmi kedve mindent az abszolút
nulláról újrakezdeni azzal, hogy egy újabb gyereket szül.
Gyereket, aki Mick búzavirágkék szemét és sötétbarna haját örökölné. Talán kislányt, vagy
egy másik kisfiút. Akit Mick gondozhat, míg felnő, akivel kedvére focizhat.
Szent ég. Elég volt kézbe fognia egy kisbabát, hogy a hormonszintje az egekbe szökjön.
Biztosan ez okozta a galibát. Mickkel csak randizgatnak, erre hirtelen máris gyereket akar
tőle?
Na jó, arról szó sem lehet. Ő többet nem hajlandó babázni.
Koncentrálj, Tara, koncentrálj!
Gigászi erőfeszítéssel rászorította magát, hogy újra csak a jótékonysági eseménynek
szentelje a figyelmét. A vidámparki játékok már előálltak, felhúzták a bódékat is, megjött a
kaja, befutottak a játékosok is. Kezdtek özönleni a gyerekek, és a média is birtokba vette a
játszóteret. Helyszínnek a keleti öböl egyik kisvárosát választották, a könnyű megközelíthe-
tőség, a résztvevők magas száma, a parkolóhelyek bősége és a kitűnő időjárás miatt.
Tara a karneválon dolgozó lányokat rózsaszín csapatmezbe öltöztette, hogy könnyen
kiszúrhassa őket a tömegben. Nathan piros-fehér csíkos mezben flangált, mert Mick megen-

273
-
gedte neki, hogy vele legyen. A srác persze - érthető okokból - nem tiltakozott. Amúgy
Nathan is segíteni fog italokat, tollakat hozni-vinni, focilabdás dobozokat felbontani, meg ha-
sonlók, ami akad. Már attól eksztázisba esett, hogy a csapattal lehet egész nap, ezért zokszó
nélkül hagyni fogja, hogy ide-oda küldözgessék. Tara örült, hogy nem kell örökösen azon
aggódnia, hogy hol és mit csinál a fia. Egy gonddal kevesebb.
Most már foglalkozhatott érdemben is a jótékonysági rendezvény kedvezményezettjeivel, a
gyerekekkel. A kis lurkókról lerítt, hogy a karnevál rettentően izgatja őket. Hátrányos
helyzetű gyerek volt mind, általános iskolás kortól középiskolás korig vegyesen, és örültek,
hogy egész nap ingyen felülhettek mindenre, a körhintától kezdve a hullámvasúiig, mehettek
elvarázsolt kastélyba, dobálóba, céllövöldébe, vagyis egy időre elfeledhették napi nyűgeiket.
Ráadásként még egyenként el is beszélgethettek a focicsapat tagjaival. A gyerkőcök
magukkal hozták a szüleiket, nevelőszüleiket és a testvéreiket is, vagyis percek alatt
csordultig megtelt a vidámpark. Rajtuk kívül még ott tülekedtek az önkéntesek és a sajtósok
is. Tara ide-oda rohangált, hogy meggyőződjön róla: mindenki a lehető legjobban érzi magát.
A játékosok bódéjánál megállt. Hosszú sor kígyózott előtte, a gyerekek alig várták, hogy
lefényképeztethessék magukat kedvenceikkel, és aláírathassanak velük egy-egy labdát. Mick
több gyerekkel beszélgetett egyszerre.
- Szia - köszönt rá Tara. - Minden oké?
Mick megcsókolta, majd átfogta a derekát.
- Itt minden a legnagyobb rendben. Nálad? Izzadt vagy, biztos meleged van.
Tara nevetve félresöpörte nedves arcába lógó haját.
- Nem lazsálok. Nincs szükséged valamire?
- Te csak ne aggódj értünk! A csapat stábja lesi minden kí-

274
válságunkat. Egyébként körbejártam, és mindent tökéletesnek találtam.
Tara nagyot fújt.
- Majd pihenek, ha vége lesz.. - Zümmögött a telefonja. Kivette a zsebéből, a füléhez
emelte, majd Mick mellkasára tenyereit. - Mennem kell intézkedni.
- Próbáld nem összetörni magad!
Tara elspurizott, találkozott Roseanne-nal és néhány feleséggel, aztán nekiláttak az
ételosztásnak. Amikor ez megvolt, körbejárta a vidámparkot, hogy lássa, a gyerekek jól
szórakoznak-e. Úgy találta, hogy mindenki jól mulat.
- Miss Lincoln!
Tara megpördült, és máris az arcába nyomtak egy mikrofont.
- Alan Teriin vagyok, a 8-as csatorna híradójától. Szeretnénk önnel interjút készíteni,
ha lehet.
- Ó, ne pazarolják rám az idejüket! Menjenek, beszéljenek inkább a csapattal!
A pasas elmosolyodott.
- Az már megtörtént. Ők irányítottak minket önhöz. Azt mondták, maga hozta tető alá a
rendezvényt.
- Én csak a rendezvényszervező vagyok. Forduljanak az alapítvány elnökéhez, vagy az
ott dolgozókhoz. Ők azok, akik szívüket-lelküket ezeknek a gyerekeknek szentelik. - A nő
körbenézett, és imádkozott, hogy észrevegyen valakit az alapítvány emberei közül. Majdnem
diadalüvöltést hallatott, amikor megpillantotta Carmen Sanchezt. - Várjanak, idehívom
Carment!
Odasietett Carmenhez, a sajtosokkal a sarkában. Carmen még többet szaladgált, mint Tara,
mégis tökéletes maradt a külseje. Kegyesen beleegyezett, hogy válaszol egy-két kérdésre az
alapítvánnyal kapcsolatban, és hogy mit tesznek a

szerencsétlen sorsú gyerekek felkarolásáért. Tara elhátrált, és hagyta Carment

nyilatkozni.
- Ügyesen megszöktél!
275
Tara szembefordult Elizabethtel, aki higgadtan, rezzenéstelen arccal meredt
vissza rá. Ujjatlan felső, capri nadrág és körömcipő volt rajta.
- Mi a fene? Semmi kosztüm?
- Az alkalomhoz öltözöm, Tara.
- Alig ismertem rád. Azt hittem, mindig a vérszomjas cápa látszatát akarod
kelteni. - Liz még lezser ruhában is tökéletesen festett. Dizájner cuccai amúgy
meglehetősen sokba kerülhettek.
- Interjút kellett volna adnod. Jót tett volna a csapatnak. És Micknek.
- Inkább te adj interjút! Én kimelegedtem, izzadt és fáradt vagyok. És a hírnevet
az alapítvány is meghozza a csapatnak.
Liz megvonta a vállát.
- Ha ragaszkodsz hozzá.
- Ragaszkodom.
Tara örült, hogy megszabadult Liztől. Bevette magát a tömeg sűrűjébe, és
megnézte a vizes lufi-, karika- és tejes- üveg-dobáló vidám gyerekeket. Ránézett a
vásárosok körmére, hogy hagyják-e a gyerekeket rendesen nyerni. Mr. Stokes szép
fizetést adott nekik, így elvárta, hogy a gyerekek jó esély- lyel nyerjenek díjakat.
Nem is csalódott. Elégedetten továbbállt.
A kajaszigeten bőséggel volt még elemózsia és ital is. Inni különben a területen
elszórtan elhelyezett standoknál is lehetett. Minden olajozottan működött, ezért
Tara úgy döntött, pár percre megáll a játékosok bódéjánál, ahol még mindig
hemzsegtek a gyerekek, a sportolók és a riporterek.
Liz is ott volt, éppen a sajtónak nyilatkozott. Micken fürtökben lógtak a
gyerekek. Ahogy Lizt elnézte, Tara már-már

276
úgy gondolta, hogy mégiscsak rendes csaj. De aztán meggondol la magát, mert Elizabeth
zrikálni kezdte Micket, hogy a legjobb arcát mutassa, ne játsszon. Tara a szemét forgatva
eloldalgott azzal, hogy később még visszanéz. Ekkor azonban észrevette, hogy a Liz mögött
álló gyerekek mögött ott áll Nathan is.
Nathant is lefotózták a többi kissráccal együtt, míg Liz az interjút adta.
- Ezeknek a gyerekeknek a háttere bizony nem a legkedvezőbb - jelentette ki Liz a
sajtósok előtt, és szándékosan Nathan felé biccentett a fejével. - Van köztük olyan, akit
vertek, vagy a szülei drogosok voltak. Egyesek nevelőszülőknél vannak, másoknak csak az
anyagi helyzetük hátrányos. Az alapítvány és a futballcsapat ezért szervezte ezt a
rendezvényt, hogy a gyerekeknek valami jó is kijusson, ha már az életben nem sok jóra
számíthatnak.
Liz odaintette magához Nathant. Nathan teljesen gyanútlan volt a csalárdsággal
kapcsolatban, ezért vigyorogva odalépett. Az összes kamera rászegeződött.
- Jól érzed itt magad? - kérdezte tőle Liz.
Nathan szendén, a kameráktól elbátortalanodva bólogatott.
- Aha. Nagyon jól mulatok.
Ezután Liz odahívta magához Micket is, aki Nathan vállára tette a kezét. Nathan úgy tűnt
fel a sajtó szemében, mint az egyik kis ágrólszakadt, akit Mick, a hős, megvédelmez.
Tarában felment a pumpa. Az a nyomorult ribanc! Csak állt, földbe gyökerezett lábbal,
teljesen tehetetlenül. Ha odaszalad, hogy elrángassa Nathant a kamerák elől, azzal botrányt
kavarna. Semmi jó nem sülne ki belőle, csak leégetné Nathant és önmagát. Ezt az örömöt
nem akarta megadni Liznek. Mick látszólag mit sem sejtve jópofizott Nathannel,
magabiztosan, mintha csak tudná, mi folyik valójában.

De még az is lehet, hogy tudta. Vagy csak nem érdekelte.

Az biztos, hogy a férfi nem volt ostoba. Lehet, hogy végig csak szerepet játszott?
Lizzel szoros munkakapcsolatban állt. A promóciós eseményekről Mick mindig
tudott, Liz előre szólt neki róluk.
Tarának a gyomra is felfordult. A hasára szorította a kezét. A tűző nap, illetve a
tudat, hogy Nathant Mick így kihasználta,
277 elszédítette. Le kellett ülnie, de nem állt
odább. Nem hagyhatta magára Nathant ebben a kényes helyzetben.
Szerencsére a híradósok csakhamar arrább mentek. Tara fellélegezhetett. Minden
vágya az volt, hogy a fiát felkapja, és fusson, amerre lát. Ám mégiscsak ő volt a
 rendezvény felelőse, és az alapítványt sem hagyhatta cserben. Ezért lenyelte a dühét,
és a délután hátralévő felére igyekezett összpontosítani a figyelmét. Nehogy az egész
tönkremenjen még a vége előtt.
Amikor az utolsó gyerek is felszállt a buszra, és minden elintéződött, Tara karon
ragadta Nathant.
- Megyünk innen.
Nathan húzta az orrát.
- Micsoda? Miért? Mick azt mondta, hogy étterembe visz.
- Ne kérdezősködj! Mennünk kell. Most azonnal!
Mick egy másodpercen belül mellettük termett.
- Mi a baj?
Tara még csak rá sem bírt nézni.
- Mennem kell. Mennünk kell.
Mick megfogta a karját.
- Tara, mi a baj?
A lány megrázta a fejét.
- El kell vinnem innét Nathant.
- De valami gáz van?
Tara felszegte a fejét, de alig tudott a férfi szemébe nézni.
- Tudod te, mi a baj - suttogta. - Hogy tehetted?
Mick szeme elkerekedett.
Mi az isten haragjáról beszélsz?
Tara csak a fejét rázta.
- Nem akarok erről beszélni, hagyjuk.
Tara ott hagyta a játékosokat az oldalbordáikkal, és magával ráncigálta Nathant.
- Anyu, mi bajod? Miért megyünk?
- Mert végeztünk itt. - Tara úgy érezte, mindennek vége. Mickkel legalábbis végzett.
Elment Elizabeth mellett, aki diadalittas arccal nézett rá.
Azám. Liz nyert. Végre. Tara és Mick között
278mindennek vége.

Mick a bejárati ajtó melletti asztalka tetejére hajította a kulcsait, ledobta magát egy székbe,
és felkapta a távirányítót. Bekapcsolta a tévét, hogy a háttérzajjal kioltsa a gondolatait, mert
már órák óta azon töprengett, hogy mi üthetett Tarába.
 Szomorkodott. Enyhén szólva. És olyan dühös volt, mint maga a sátán. Saját magára. De
azt nem tudta, miért. Próbálta felhívni Tarát, de az egyszer sem vette fel a telefonját.
Odaautózott a lakásához, becsöngetett, de semmi, pedig otthon volt, az ziher. Mick teljesen
tanácstalan volt. Az ajtót mégsem törhette be, egyebet pedig nem tehetett.
Úgy ült a tévé előtt, mint egy hülye: csak kapcsolgatott, és próbálta kitalálni, hogy vajon
mivel haragította magára Tarát.
Még csak nem is voltak együtt aznap. Hiszen Tara fel s alá futkározott a rendezvényen, és
fantasztikus munkát végzett a szervezéssel. Rettentő büszke volt rá, Irvin Stokes nemkü-
lönben. Az öregúr amúgy meg akarta keresni Tarát, hogy gratuláljon, de végül Mick fogadta
a gratulációt, mert a lány a rendezvény utómunkálataival volt elfoglalva. Amikor a nap
folyamán összefutott vele, Tarát haj szoknak látta ugyan, de vi-

dám volt, és mosolygott. Aztán egyszer csak, hopp, beütött a katasztrófa. Pedig
Mick nem tett vagy mondott semmit, amivel feldühíthette volna. Különösen, hogy a
leányzó magyarázkodás nélkül elviharzott, és azóta még csak a telefonra meg a
személyes felkeresésre se reagált.
Egyszerűen nem értette a dolgot.
A híradóban éppen a rendezvényről készített riport ment. Mick felhangosította a
tévét, hogy hallja Liz nyilatkozatát az alapítványról. Látta magát, Nathant és a többi
gyereket a nehéz sorsúakról elmélkedő Elizabeth mögött. Amikor Liz Nathan felé
biccentett, Mick előredőlt. Liz elecsetelte az alapítvány által felkarolt gyerekek
problémáit, a drogoktól kezdve az agresszív szülőkig. Aztán odaintette magához
Nathant és Micket.
Mi a franc! Ennyi erővel Liz egy „Ágrólszakadt” feliratú táblát is akaszthatott
volna Nathan nyakába. Mick pedig önfeledten bohóckodott a háttérben, mit sem
sejtve Elizabeth ármánykodásáról.
Gátlástalan ribanc. Kihasználta Nathant. És basszus, Liz bizony kihasználta őt is!
Mick az éves fizetését tette volna rá, hogy Tara tanúja volt a jelenetnek, és azért
279
rágott be, mert azt hitte, együtt főzték ki az egészet.
Bassza meg! Mick odavágta a távirányítót, felállt, és beletúrt a hajába. Tudta,
hogy Liz a manipuláció nagymestere, de azt nem, hogy ilyen messzire is
elmerészkedik. Az odáig rendben van, hogy színésznőkkel és modellekkel fotóztatja,
de hogy kihasznál egy gyereket? Az már sok!
 A mobiltelefonján tárcsázta Liz számát. Bár késő volt, tudta, hogy Liz fel fogja
venni.
- Na mi van?
- Gyere ide! Most rögtön!
Liz csilingelőn felkacagott.
- Nemigen érek rá most, Mick!

280
 - Leszarom, hogy mit csinálsz. Told ide a segged!
Szünet.
- Mármint a lakásodra?
- Aha.
1
- Valami nem stimmel?
- Egy órád van, hogy ideérj.
- Oké, megyek.
Mick továbbra is a parkettát rótta, aztán elhatározta, hogy tölt magának egy italt. Ölni
tudott volna egy whiskyért. Gyomra összerándult, és a keze is remegni kezdett, úgy kívánta
az alkoholt.
Ökölbe szorította a kezét, nagyot sóhajtott, majd hozott magának egy pohár jeges teát.
Már a második pohárnál tartott, amikor Elizabeth kopogtatott az ajtón. Pohárral a kézben
odaslattyogott, hogy beengedje. Liz beparádézott, felstószolt hajjal, csillogó-villogó fül-
bevalókkal a fülében. Elegáns ruha és tűsarkú cipő volt rajta.
- Egy nagyon fontos üzleti vacsoráról rángattál el, drágám. Ki vele, hol szorít a cipő?
- Mi az istennyilát csináltál ma azon a vidámparkos rendezvényen?
Liz felhúzta a szemöldökét.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz. Kifejtenéd?
Mick benyomta a híradót, mert felvette. Liz végignézte, aztán felpillantott.
- És ezzel mi a gond?
- Hogy mi? Te most viccelsz? Nathant mutogattad.
Liz vállat vont.
- Ő volt kéznél. Veled volt. így tűnt praktikusnak. Egyik gyerek olyan, mint a másik.
Mick fújtatott, és még soha nem volt ennyire közel ahhoz, hogy egy nőt felpofozzon.
- Elizabeth. Ide hallgass, de jól figyelj rám! Megsértet- ted Tarát. Nathant szintén.
Országos tévén mutogattad, mint rossz sorsú gyereket, az anyja beleegyezése nélkül, hogy
reklámozz engem és a csapatomat. Tara most rám zabos.
- Na és? Már hónapok óta mást se csinálok, csak azt hajtogatom nektek, hogy nem fog
működni a kapcsolatotok. Tara képtelen engem megérteni. - Liz a televízióra bökött. - Ez
nagyon jó reklám volt. Tombolnak benne az
281érzelmek. Te és a hátrányos helyzetű kölykök.
Ugyan már, Mick! Egy csomó bónuszpontot szereztünk.
Mick megragadta Liz karját, és abbéli igyekezetében, hogy ne rázza meg, mint Krisztus a
vargát, vicsorítva összeszorí- tolla a fogát.
- Nem, te nem érted! Tara fontos nekem. Amit te gondolsz - vagy akarsz -, az nem
számít. Szeretem Tarát. Ha most miattad elvesztem őt, hát nagyon megbánod! Értesz engem,
Elizabeth? Feléred te egyáltalán ésszel, hogy mennyire gyűlöllek azért, amit tettél? Jelen
pillanatban csak egy hajszál választ el attól, hogy kirúgjalak a francba!
Az utolsó három szót olyan nyomatékkai mondta, hogy arra már Liz felugrott. El is
kerekedett a szeme.
- Micsoda?
- Kurva gyorsan hozd helyre a dolgot, vagy kidoblak a picsába. Már épp elegem van
belőle, hogy mindent megszabsz nekem. Holott te már jó ideje nem az én előmenetelemet tar-
tod szem előtt. Ha így lett volna, jobban kinyitod a csipád, és talán észreveszed, hogy nekem
már másra van szükségem! - Ellökte magától Lizt. - Tudod, mire van szükségem? Tarára.
Meg Nathanre. Ők tesznek boldoggá, de ezt persze te nem fogod fel, olyan szívtelen dög
vagy!
Liz elsápadt, leolvadt róla a sznob elegancia.
Helyes. Mick magasról leszarta, hogy Liz mit érez.
- Most pedig hordd el az irhád az otthonomból! Holnapig van időd, hogy helyrehozd,
amit olyan kapitális mértékben elbasztál. Ha felsülsz, kirúglak! Megértetted?
Liz a könnyeit nyeldekelve bólintott, magához ölelte a reti- küljét, és az ajtó felé indult.
- Megoldom. Helyrehozom a dolgot, Mick. Ne aggódj.
Mick tartotta az ajtót, amíg Liz kisietett rajta. Aztán úgy bevágta mögötte, hogy a falon
megremegtek a képek.
Mick még soha nem akart senkit úgy kicsinálni, mint Elizabethet. Pedig életében nem
emelt kezet nőre. Csakhogy Liz olyan szinten beleszólt az életébe, hogy attól elfutotta a
pulykaméreg. Aki ilyesmit Mick Riley-val megcsinált, az nem úszta meg szárazon.
Most ő itta meg a levét Liz ármánykodásának, tennie kellett valamit, hogy Tarát
megbékítse.
Liz jelentős kárt okozott. Még az is lehet, hogy helyrehozhatatlan kárt.
Tara a nappalijának csendes sötétjében kuporgott felhúzott lábbal. Előző esti fejfájása
kezdett átcsapni iszonyatos migrénbe.
Nathan, aki szerencsére nem gyanított semmit,
282 nem értette, mitől durrant el az agya. Még

nem akarta közölni vele, hogy szakított Mickkel. Ráér megtudni. Ha Tara elég erőt gyűjt
ahhoz, hogy a lábán megálljon, majd leül vele beszélgetni. Jobb, ha Náthán is megtudja, hogy
az ígéretes emberek nem mindig felelnek meg hosszú távon is az elvárásoknak.
Szegény Nathannek vérzik majd miatta a szíve. De sajnos, egy anyának kötelessége az is,
hogy a gyerekét a valóság hideg zuhanyával ábrándítsa ki a fantáziavilág szappanbuborékos,
csalóka gondtalanságából. Nemcsak Nathan, de ő is fantáziavilágban élt az elmúlt néhány
hónap során. Viszont egyedül az ő hibája, hogy hitt a látszatnak, annak, hogy minden az övé
lehet egyszerre - jó karrier, jó gyerek, jó pasi. Tudhatta volna, hogy az ilyesmi csak illúzió.
Nathan kiment az előidény utolsó meccsére. Tara nem akarta megfosztani az örömtől, ha
már úgyis ez az utolsó. Saját jegyét odaadta Nathan egyik barátjának, akinek az apukája vitte
ki a gyerekeket a meccsre. Nathan utána a barátjánál alszik, vagyis Tara kedvére
duzzoghatott. Nem nézte meg a meccset, mert abban a lelkiállapotban már a foci sem ér-
dekelte.
Csak egy sötét zugot akart magának, hogy a sebeit nyalogathassa. Túl sokat rágódott a
történteken, s ezzel túlterhelte az agyát. Pár óra nyugalom, hát olyan nagy kérés az?
Kopogtattak, vagyis minden bizonnyal mégis túl nagy kérés lehetett. Felkelt a székből, és
odaóvakodott az ajtóhoz. Eldöntötte, hogy ha Micket találja előtte, nem fogja beereszteni.
De nem állt az ajtó előtt senki. Mázli! Tara kinyitotta az ajtót, és felvette a küszöbre
helyezett csomagot. Csomagküldő nem hozhatta, ahhoz túl késő volt, szóval magánakciónak
kellett lennie. A dobozon semmi más nem állt, csak Tara neve. A lány bezárta az ajtót, bevitte
a csomagot a nappaliba, aztán egy olló segítségével felbontotta.
A dobozban egy DVD lapult, fölötte egy borítékkal. A borítékra valaki csodaszép
kalligráfiával a következőt írta: „Tara, ezt olvasd el, mielőtt megnézed a DVD-t”.
Tara felbontotta a borítékot, és előhúzott belőle egy kézírásos üzenetet, jó minőségű
levélpapíron.

Kedves Tara!

Az a szó, hogy sajnálom, nem elégséges, de remélem, a videó rásegít. Fogadd töredelmes
bocsánatkérésemet, amiért megbántottalak benneteket a fiaddal. Nincs mentség a
viselkedésemre. Elvakítottak a céljaim, a törtetésem. Remélem, egy napon majd
megbocsátasz. A videót minden tévécsatorna lefogja adni a hat- és a tizenegy órás hírek-
ben, és még külön a sporthírek között is. A nyomtatott sajtó is megfogja tudni a
történetet, fotókkal illusztrálva. Ismétlem, rettenetesen
283 sajnálom.

Elizabeth
Tara vicsorgott, kiejtette a kezéből a levelet, és félrelökte a dobozt. Felállt, kiment a
konyhába egy pohár borért. Dupla sebességgel zakatolt a szíve.
Annak a nőnek még van bőr a képén, hogy küld egy vacak bocsánatkérő levelet, és azt
hiszi, ezzel le van tudva a dolog. Tarának édes mindegy volt, mi áll azon a videón. Semmi
nem igazolhatja, amit Nathannel és vele tett. Mert direkt csinálta, hogy lejárassa őt. Tara
elviselte Elizabeth pikírt megjegyzéseit, elvégre felnőtt nő volt, helyén tudta kezelni a dolgot.
Ám az, hogy Elizabeth nem átallotta Nathant is bevonni a háborúba, az már övön aluli, sunyi,
piszkos és megbocsáthatatlan húzás volt a részéről.
Újra kopogtattak. Tara levágta a talpas poharat a konyhapultra. Mérget vett volna rá, hogy
ismét Elizabeth zaklatja. Még örült is, mert szeretett volna Liznek istenigazából beolvasni.
Feltépte az ajtót, de torkára forrott a szó. Mick állt az ajtó előtt.
- Mit akarsz?
- Öt percet.
Basszus. Tara elállta a bejáratot.
- Nem mondhatsz nekem semmi olyat, amit hallani is akarok.
Mick a téglafalnak tenyereit.
- Öt percet adj csak! Ez minden, amit szeretnék, Tara.
A férfi nyomorultul érezte magát, és ez meg is látszott rajta. Tara nagyon szerette volna
elhinni, hogy nem csak megjátssza magát.
- Öt perc.
Tara félrelépett, majd becsukta az ajtót, amikor Mick bejött.
A lány az ajtó közelében megállt, és csípőre tette a kezét.
- Hallgatlak.

284
 Mick megfordult.
- Nem tudtam, hogy Elizabeth mit művelt, amíg nem láttam viszont a híradóban.
- Hogy lehet az, hogy nem tudtál róla? Ott állt előtted! Az intésére ölelted magadhoz
Nathant!
'
- Tudom, hogy ez a látszat, de nagy volt a zsivaj, nem hallottam semmit. Nathannel
pólót és focilabdát osztogattunk, ökörködtünk, beszélgettünk, meg pózoltunk a gyerekeknek
és a szüleiknek. Ügyet sem vetettünk a kamerákra és Lizre. Azt hittem, az alapítványt
fényezi. Amíg a hírekben nem láttam, ebben a hitben éltem. Fel is fordult a gyomrom. Állati
dühös lettem Elizabethre. - Közelebb lépett. - Soha addig nem akartam kezet emelni nőre,
Tara! Nagyon kellett türtőztetnem magam, hogy fel ne képeljem. Annyira sajnálom!
Mick legalább annyira szenvedett, mint Tara.
- Elizabeth küldött egy videót - szólalt meg a nő.
- Micsoda?
- Küldött egy videót és egy levelet. Azt írta, sajnálja. Ott van a széken.
Mick felvette a papírt, elolvasta, majd elképedve nézett Tarára.
- És mi van azon a videón?
A lány megvonta a vállát.
- Fogalmam sincs. Még nem néztem meg.
- Szeretnéd megnézni?
- Azt hiszem, igen.
Mick a lejátszóba tolta a DVD-t. A karnevál képeit mutatták, egy híres sportriporter
alámondásával. A fickó arról beszélt, hogy a Sabers - és Mick - fáradtságot nem ismerve dol-
gozott az alapítványnak, amely hatalmas bevételre tett szert a karnevál során.
Ekkor bevágták, hogy Mick és Nathan néz a kamerába.
Nem változott semmi. Ezt vajon Liz hogy gondolta?

Azután mégis történt valami. A sportközvetítő elmondta, hogy Mick barátnője,

Tara Lincoln, és annak fia, Nathan, milyen önzetlenül segítettek megszervezni az
eseményt. Arra is kitért, hogy Tara egy helybéli rendezvényszervező, és a karnevált
társadalmi munkában csinálta. Sőt285
megemlítette, hogy Nathan másodikos egy helyi
középiskolában, majd röviden bemutatta az iskolát, képekkel az épületről és az
iskola foci- csapatáról. Azután párhuzamot vont Nathan és Mick között, hiszen Mick
is ifi középcsatárként kezdte a pályafutását, pont úgy, mint Nathan.
 Te jószagú! Ezt Nathan imádni fogja.
Tara a nappaliban egy díványra huppant. Nem fért a fejébe, hogy Liz hogy volt
képes a negatív sajtót tökéletesen az ellentettjére fordítani. Nathanból igazi hőst
csinált. Könnyes szemmel bámult Mickre.
- Ezt te intézted el?
- Elővettem Lizt, hogy elbaszta a dolgokat. Csúnyán. Ráparancsoltam, hogy
mentse, ami menthető.
- Ez sikerült is neki!
- Persze, máskülönben ki is rúgtam volna.
Tara a szájához emelte a tenyerét.
- Megfenyegetted, hogy kirúgod?
- Úgy ám.
- Mick, amit ez a nő tett, az... lélegzetelállító!
- Rohadt jól is tette, hogy előrukkolt valami lélegzetelállítóval, azok után, hogy
úgy elbánt veletek. Semmi joga nem volt Nathant annyira megalázni. Aki nekem
dolgozik, az nem tehet ilyesmit a szeretteimmel!
- Hogy kikkel?... Mit is mondtál?
Mick odament, megragadta a lány kezét, és tartotta.
- Ugyan, Tara. Mostanra már derengenie kell, hogy mit érzek irántad!
- Nem, ez mellbe vágott. Sose beszéltünk róla.
- Hát akkor beszéljünk róla most - ajka reményteli mosolyra húzódott.
jaj, te jó ég! Tara agyát elborította a nagy fájdalom. Hiszen pontosan ilyesmiben
reménykedett. Viszont akkora tortúra volt neki az elmúlt nap. Csak a kínra és a rettegésre
tudott gondolni. Eltaszitotta a férfit.
- Ne, inkább ne. Nem... tudok, Mick.
Mick mosolya lehervadt.
- Micsoda? Miért? Épp most vallottam meg, hogy szeretlek!
- Ne... - rázta a fejét Tara. - Képtelen vagyok ilyesmire. Kérlek. El kell menned.
Mick a homlokát ráncolva igyekezte megölelni,
286 ám a lány félrehúzódott. Térre volt
szüksége, arra, hogy a férfi elmenjen.
- Tara, minden rendben lesz, megígérem! Teszek róla, hogy ezt a videót mindenhol
bemutassák.
- Nem erről van szó, Mick! Nem érted. Mondd meg Liznek, hogy értékelem a dolgot.
De te meg én? Nem, az nem megy, többet már nem.
 Tara tovább hátrált, de Mick követte.
- Hogy érted, hogy nem megy? Szerelmet vallók, te meg ellöksz? Nem értem.
- Nagyon jól elvoltunk a nyáron, Mick. De vége. A te életednek és az én életemnek
nincsen közös metszéspontja. Nekem ott van a munkám és Nathan. Neked meg ott a foci. A
kettő nem fér meg egymás mellett. Nem illünk egymáshoz.
Tara háta a bejárati ajtónak ütközött. Szemtől szembe álltak egymással. Tarának nem volt
hova hátrálnia. Mick nem ért hozzá, csak nagyon-nagyon közel húzódott.
- Dehogynem! Tökéletesen összeillünk.
Tara megrázta a fejét.
- Dehogy. Én nem élhetek a te világodban, és a fiam sem.
A te munkád bulikról, utazásokról és címlapsztorikról szól, és én nem akarok Nathan köré
ekkora felhajtást.
- Nem kell okvetlenül így lennie, Tara. Te az imázsomról beszélsz, arról Liz tehet.
- De jól csinálja, mert arra van szükséged a karrierhez. Nekem viszont tér kell, hogy
levegőhöz jussak. Nagyon értékelem, amit értem és Nathanért tettél. De most egyedül szeret-
nék lenni. Nathan iskolaéve nemsokára elkezdődik, oda kell figyelnie. A te csillogó
életviteled csak elvonná a figyelmét.
- Meglehet...
Tara szemét csípni kezdték a könnyek, de nem sírt.
- Menj, kérlek!
- Szeretsz engem, Tara?
A lány szíve összefacsarodott, mert hazudni kényszerült.
- Nem. Jó volt veled a nyár, de nem szeretlek, Mick.
Mick kurtán bólintott.
- Értem.
Tara kinyitotta az ajtót. Mick kiment, rá se pillantva. Tara kulcsra zárta az ajtót, aztán
nekidőlt, és hallgatta, hogy a férfi beindítja a kocsiját, és elhajt.
Ekkor ömleni kezdtek Tara könnyei. Helyesen döntött, Nathan és a saját maga
szempontjából. 287

Akkor vajon miért volt az egész mégis ennyire fájdalmas?

Mick a vendégcsapat öltözőjében ült a nyitómeccs után. Felkészült rá, lelkileg és

fizikailag, és mindent beleadott a játékba. Nyert is a csapata, 37 : 17-re a Saint Louis ellen. A
sajtónak nyilatkozva a legjobb formáját hozta, ajnározta a többi játékost, és optimistán
beszélt csapatának várható szerepléséről az előttük álló idényben. Mindent megtett, amit
elvártak tőle, viszont amikor a játékosok és a riporterek magára hagyták, összeomlott.
Pedig már egy hét telt el azóta, hogy Tara kidobta. Mégsem volt képes őt elengedni.
Szerette a nőt. És a büdös életbe, ő meg viszontszerette. Ebben biztos volt. Csak Tara nem
merte bevallani, annyira félt.
- Te a legyet baszod itt egy szál magadban?
Mick elmosolyodott. Gavin állt mögötte, az aj tófélfának támaszkodva.
- Neked nem a labdát kéne ütögetned?
- Ma már játszottam eleget Kansas Cityben. Már egy ideje itt vagyok. Hallottam, hogy
Tara otthagyott. Sajnálom.
- A mama nem bírja tartani a száját!
Gavin eltolta magát a félfától, és leült a bátyja mellé a padra.
- Mert törődik veled. Tudod, milyen. Ami nekünk fáj, az neki is.
Mick nem szólt semmit.
- Szereted?
- Igen.
- Ő viszont nem szeret.
Mick oldalra billentette a fejét.
- De szeret. Csak fél. Totál kiborította az egész.
- Bátyó, én lószart se tudok a szerelemről. Hogy is van ez? Szeret téged, mégis kivág?
- Megbántottam.
- Liz bántotta meg.
- Nem, én tehetek róla. Végső soron szabhattam volna világos irányelveket
Elizabethnek. Ő azt hitte, mindent szabad a jó PR érdekében. A körmére kellett volna
koppintanom. Pláne, hogy tisztában voltam vele, hogy Liz nem kedveli Tarát. Nem figyeltem
eléggé. Akit az ember szeret, azt megvédi. Nem teljesítettem ezt a kötelezettségemet.
- Nem az egész a te sarad, te buggyant! Nem lehetsz mindenütt ott.
- Ebben tévedsz, Gavin. Látnom kellett
288 volna a veszélyt, de becsuktam a szemem.

Bekell látnom. Csak azt kellene kifun- dálnom, hogyan tegyem jóvá a bűnöm. Nem is biztos,
hogy jóvátehető.
Gavin Mick vállára tette a kezét.
- Nem olyannak ismerlek, aki feladja a reményt! Pedig sok mindent el basztál már
életed során.
 Mick felnevetett.
- Kösz, bunkó!
Gavin gúnyosan vigyorgott.
- Érted, mit akarok mondani. Ha pofonütött az élet, felálltál, és leporoltad magad. Ha
szereted Tarát, akkor nem adod föl. Ha megijedt, vagy megbántódott, eredj, és tisztázd magad
nála.
- Megpróbálom. Muszáj lesz. Ő a mindenem.
- Akkor ne nyivákolj itt, mint egy szánalmas alak, hanem szívd föl magad!
Mick felkacagott.
- Kösz a lelkesítő beszédet!
- Erre valók az öcsikék.
Kinyílt az ajtó. Mick és Gavin odafordult. Liz lépett az öltözőbe.
- Szép tőled!
Mick keze ökölbe szorult Elizabeth hangjától. Azóta, hogy kirúgással fenyegette, Liz nem
kereste. Bölcsen tette.
Gavin kérdőn Mickre pillantott, felhúzta a szemöldökét.
- Gavin, nem tudtam, hogy itt leszel.
- Csak beköszöntem a bátyámnak.
Elizabeth odalépdelt, nyugodtan, szépen. Szürke kosztüm és magas sarkú volt rajta, a haját
hátrafésülte, fülében gyémántok csillogtak.
- Akarod, hogy elvigyelek a szállodáig? Nemsokára megy a buszom a reptérre.
Liz ránézett.
- Nem kell, kösz.
- Beszédem van veled.
- Most nem alkalmas.
- Már hogyne volna az. - Liz Gavinre pillantott. - Válthatok néhány szót a bátyáddal
négyszemközt?
- Nyugodtan elmondhatod Gavin előtt is, ami a lelkedet nyomja!
Gavin felállt, nekidőlt az öltözőszekrénynek,
289és karba tette a kezét. Mulattatta a helyzet.

Elizabeth Mickhez fordult. A könnyedség leolvadt az arcáról.

- Na, szóval - vágott a mondandójába Elizabeth. - Tudom én, hogy elszúrtam.
Bocsánat. Láttad a sporthír-videót? Jóvátettem a dolgot.
- Valóban. Tarának nagyon tetszett.
Liz fellélegzett.
 - Örülök. Sajnálom, Mick! Többet nem fordul elő. Mindig azt tartottam szem előtt,
hogy mi a legjobb a karrierednek. A csúcson akartalak látni.
Mick becipzárazta a táskáját, majd Lizre pillantott. - Téged csak az érdekel, hogy sokat
keressünk, mert te is sokat akarsz keresni. Azért akarsz bennünket a csúcson látni, mert attól
te is a csúcsra kerülsz. Igazából nem is tudom, hogy minket, vagy saját magadat fényezed-e
jobban. Valószínűleg az utóbbi.
Liz elsápadt.
- Ez nem igaz. A ti javatokat akarom.
- Ha ez így lenne, beláttad volna, hogy nekem Tara kell. Beláttad volna, hogy fontos
nekem. Odafigyeltél volna Na- thanre. De te másra se figyeltél, csak arra, hogy Tarát és Na-
thant száműzd az életemből, és újabb cicababákat aggass rám.
Liz a melléhez emelte a kezét.
- Dehogyis, én törődöm veled, Mick. Mindig is így volt. Lehet, hogy most nem álltam a
helyzet magaslatán, de akkor is törődöm veletek. Veled és Gavinnel is. Meg az összes ügy-
felemmel.
- Baromság! Te csak a pénzzel törődsz, a hírnévvel és a hatalommal. Az ügyfeleidet
magasról leszarod. Engem pedig különösen magasról, Elizabeth!
Mick felvette a táskát, és újra Gavinhez fordult.
- Majd kijössz elém, ha Saint Louisba érek? Egy későbbi géppel megyek. Meg akarom
látogatni az öregeket.
Gavin bólintott.
- Naná.
Az ajtó felé menet megállt Elizabeth előtt.
- A szerződésed szerint harminc nap a felmondási időd. Ma megkezdted. Ki vagy
rúgva, Elizabeth.
Liz levegőt is alig kapott.
Mick kisétált, Gavin és Liz kettesben maradt.
A lány lógó orral ült az öltöző padján.
Gavin nem tudta, mit mondjon, hogy jókedvre
290 derítse. Persze lehet, hogy meg sem
érdemelné. Palira vette Micket, Tarát és Nathant. Megérdemelte.
Liz felemelte a fejét. Könny csillogott a szemében.
Elizabeth volt a legkeményebb nő, akit Gavin ismert. Nem törte össze semmi. Soha, de
soha nem látta még őt sirni.
- Én nem akartam - mondta Liz szepegve, alig hallhatóan. Gavin nem is volt biztos
benne, hogy hozzá beszél.
- Nem, én sem hinném, hogy szándékos volt. Pláne, hogy mennyit vesztesz a dolgon
anyagilag.
Liz megrázta a fejét.
- Az nem érdekes. Nem akartam Micket megbántani, Gavin. ő nem pusztán ügyfél.
Hanem régi barát. Vagyis hogy az volt. Többé már nem. Sok ügyfelem volt már, de hogy
Mick barátságát elvesztettem, az pótolhatatlan veszteség.
Liz felnézett Gavinre. A csillogó könnyektől összefacsaro- dott a fiú szíve.
- Nincs túl sok barátom. - Halkan felnevetett. - Most már kezdem érteni az okát.
Liz felállt, odament Gavinhez. Kék szeme könnyben úszott. Olyan közel lépett, hogy a
melle Gavinhez ért. Remegő kézzel megfogta a férfi arcát, majd lassan végigsimogatta, alsó
ajkát a hüvelykujjával cirógatva.
- De mégis - suttogta, majd lábujjhegyre állva könnyedén megcsókolta Gavint. Szája
puha volt, és nyelve hegye hozzáért Gavinéhez. ígéretes csókocska volt.
Gavinnek nagy erőfeszítésbe került, hogy ne ölelje át Lizt, hogy elmélyítse a csókot.
Hirtelen rátört a vágy, hogy alaposabban is megkóstolja.
De még mennyire. Bizony, akart volna ő többet is. Liz felé nyúlt, azonban az mosolyogva
hátralépett.
- Mindig szerettem volna ezt kipróbálni - mondta Liz, majd megfordult, és kisétált az
ajtón.
Basszus. Ez mennyire fura volt!
És vajon miért akart utánamenni? Miért akarta megölelni, és alaposabban megcsókolni?
Egyáltalán hogy jutott ilyesmi eszébe?
Gavin nagyot szusszant, majd Mick után loholt.

A szülők már javában aludtak, amikor Mick és Gavin megérkezett.

A ház néma volt, és sötét.
- Maradsz? - kérdezte Mick Gavint, miközben kulcsával kinyitotta a bejárati ajtót.
291
Gavin megvonta a vállát.
- Esetleg. Mint afféle erkölcsi támasz.
Mick felvonta a szemöldökét.
- Hiszen te soha nem alszol itt. Van saját lakásod.
- Azt nem mondtam, hogy az egykori szobámban fogok aludni. Tudod, hogy van: az
otthon melege fojtogat. - Gavin félresöpörte a bátyját, és kicsörtetett a konyhába. - Sört ide!
Mick a fejét csóválgatva utánament.
- Mit kérsz? Lónyálat vagy vizet?
- Lónyálat.
Gavin odadobott neki egy doboz üdítőt.
Mick felbontotta az aludobozt, Gavin lepattintotta a söröskupakot az üvegről, majd
mindkét fivér kortyolt egyet az italából.
- Szóval akkor kirúgtad Elizabethet. Szerintem nézz máris új ügynök után.
Mick tovább szürcsölte az üdítőt.
- Csak semmi sietség! Nem hajt a tatár. Különben sem akarom, hogy a keselyűk
egyszerre mind rám csapjanak. Nekem most fociznom kell. Arról nem is beszélve, hogy a
magánéletemet is rendezni akarom. Az ügynökök várjanak csak egy kicsit.
- Hát, ha te mondod. Liz teljesen összetört.
Mick vállat vont.
- Majd csak túléli.
- Szeretnéd, hogy én is kirúgjam?
- Csak ha idegesít.
Gavin nagyot húzott a söréből, aztán mosolyra húzta a száját.
- Nem, nem mondhatnám, hogy idegesít.
- Mintha hangokat hallottam volna idelentről. És nini, mind a két fiamat itt találom!
- Szia, mama! - Mick felállt, és az anyja már el is tűnt az ölelésében.
Ezután Gavin ölelése következett. Végül leültek az asztalhoz.
- Te meg mit csinálsz erre, Mick? Azt hittem, hogy a mécsesed után azonnal
visszarepülsz San Franciscóba.
- Nőügy - mondta Gavin.
Mick rosszallóan nézett rá.
- Miért, nem így van talán?
- Jaj, istenkém! Még nem békültek ki Tarával?
- Pedig még Lizt is kirúgta. 292

Mick a szemét forgatta.

- Mekkora pletykafészkek vagytok!
Gavin erre büszkén mosolygott. Mick anyjának elkerekedett a szeme.
- Kirúgtad Elizabethet? Miért?
Gavin szóra nyitotta a száját, de Mick leintette.
 - Kuss! Hadd mondjam én. - Gavin azonnal elhallgatott.
- Olyat csinált, ami nem tetszett. Megsértette vele Tarát és Nathant. Ez volt az utolsó
csepp.
- Értem. - Az anyjuk karba tette a kezét. - Akarsz róla beszélni?
Mick Gavinre nézett, akinek láthatóan esze ágában sem volt kimenni.
- Gavin, hadd beszéljek Michaellel négyszemközt!
- Jól van, na! Minden jóból kimaradok! - Megpuszilta az anyja arcát. - Hazamegyek.
Anyja kivette Gavin kezéből az üveget.
- Hány sört is ittál, édes fiam?
- Jézusom, mama! Huszonkilenc éves vagyok, nem tizenhat. Csak néhány kortyot
ittam.
- Akkor mehetsz. Szeretlek!
- Én is szeretlek! - Gavin kifele menet megpaskolta Mick karját. - Hívj, ha valami kell.
- Kösz, Gavin!
- Szóval akkor mi történt Tarával?
Mick beavatta az anyját a részletekbe. Elmondta, mi történt a karneválon, és hogyan
reagált Tara.
- Úgy gondolod, hogy Tara szeret téged?

-Úgy.
Anyukája megfogta a kezét.
- Akkor biztosan fél.
- Szerintem is.
- És mit fogsz csinálni?
- Nem tudom vele elfogadtatni az életmódomat, mama. Nagyon le vagyok
kötve. De neki is ott van a maga munkája. És Nathan.
- Tara erős nő. Majd megoldja. Csak adj neki egy kis időt.
- Nem szoktam a dolgokba beletörődni. Inkább eléjük megyek. Ami nekem kell,
293
azt megszerzem.
Anyukája elmosolyodott.
- Tudom én. Mindig intézkedtél. Viszont most azt javaslom, hagyd, hadd érlelje
meg Tara a döntést. Ha úgy szeret, ahogy mondtad, felkeres.
- De...
 Az anyja megszorította a kezét. - Hagyd, hogy ő menjen hozzád, Michael! Ne
sürgesd, mert csak bizonytalanságot ültetsz belé! Tara tudja, hogy szeret téged. Azt is
tudja, hogy te viszontszereted. Csak még nem jutott el a felismerésig. Hagyd neki.
- Megpróbálom.
Anyukája sokatmondón mosolygott.
- Menni fog!

Tara elvégezte az utolsó simításokat a pályázatán, elmentette a fájlt, majd buzgón

imádkozott az üzleti vállalkozások istenéhez, hogy a pályázatot el is fogadják.
Nagy formátumú pályáztatónak küldte el az anyagot. Rengeteg pénzt hozna a
cégének, ha az üzlet összejönne. Úgyhogy ellilult a hüvelykujja, úgy drukkolt.
Felvette a lehetséges üzletfél anyagát az íróasztaláról, egyéb
iratokkal egyetemben, és elrendezte őket az iratszekrényben. Az elmúlt két hétben éjt
nappallá téve dolgozott, bevette magát a munka sűrűjébe. Megállás nélkül csak a munkának
szentelte a napokat. Nathan iskolaéve elkezdődött, úgyhogy elfoglalta magát a tananyaggal és
a focival, meg csapattalálkozókra járt.
Nathan cseppet sem örült, hogy az anyja szakított Mickkel, nagyon a szívére vette a dolgot.
Visszavette magára jól bevált flegma álarcát, holott az edzővel és a csapattal együtt ő is bol-
dog volt, hogy a tévében leadták róluk azt a pozitív riportot. Az edző személyesen is
megköszönte Tarának, hogy népszerűsítette a csapatát, bár Tara aktívan nem telt a dologért
semmit. Az edző megkérdezte még, hogy Mick esetleg eljönne-e a csapat pénteki meccsére,
és rettentően lelombozódott, amikor Tara közölte, hogy ő és Mick szakított.
Elvégre Mickkel mégiscsak Tara járt. Nem az edző, nem is Nathan, pláne nem az egész
csapat. Ezzel muszáj volt valahogyan megbékélniük. Mick már nem volt közöttük. Egyszer
valamennyiüknek túl kellett lépnie ezen.
Talán egy szép napon Tara is megbékél. Nagy sokára.
Amikor befejezte az iratrendezést, visszament az íróasztalához, hogy elintézzen néhány
fizetetlen számlát. Erre nem jutott ideje az elmúlt pár napban.
Egyszer csak nyílt az ajtó. Karié, Ellen és Maggie
294
masírozott be rajta elszánt ábrázattal.
- Talpra! - vezényelt Maggie.
Tara szemöldöke felkúszott.
- Parancsolsz?
- Jól hallottad. Csütörtök este van, hat óra, Nathan első meccse egy órán belül
kezdődik. Indulás haza, öltözz át, aztán mars a pálya szélére!
Tara felnézett a faliórára.
- Bőven odaérek. Itt még el kell intéznem ezt-azt.
- Bármi is az, várhat - szólt Ellen.
- A számlák nem várhatnak, márpedig én hanyagoltam őket, annyira lefoglalt a
kismillió egyéb dolgom.
Maggie előrelépett, és felmarkolta a számlákat az asztalról.
- Majd én befizetem a nyavalyás számlákat! Most pedig tűnés! Mióta Micket ejtetted,
egyfolytában melózol. Nem bújhatsz be ide örökre!
- Én nem bujkálok. Csak a cég jövőjére összpontosítok. Ti is innen kapjátok a
fizetéseteket, csak megemlíteném.
Karié a háta mögé állt, és hátrahúzta a székét.
- Örök hálánk. Na, nyomás haza!
- Ki itt a főnök, ha szabad kérdeznem? Halljam, melyikő- töket rúgjam ki?
Ellen odanyújtotta Tara retiküljét.
- Sose rúgnál ki bennünket! Nélkülünk összeomlana a céged. Ha mi nem lennénk itt
neked, csecsemőpózba vágnád magad, és álló nap csak az ujjadat szopnád!
Tarából kibuggyant a nevetés.
- Igazatok van.
Kiment az irodából, majd visszafordult, de a három alkalmazottja - a barátai - elállták az
útját.
- A viszontlátásra! - mondták ellentmondást nem tűrőn.
- Sziasztok! - köszönt nekik vissza.
Tara sietősen lépett ki az épületből. Hazahajtott, farmer- nadrágot húzott, és magára kapta
Nathan csapatmezét. Felkapott egy pulcsit, mert tudta, hideg lesz, ha a nap lemegy, aztán a
középiskola stadionjához hajtott, leparkolt, és az ifipálya felé vette az útját.
Nathan kezdte a meccset, ezért nagyon izgatott és ideges volt. Bár két hete harcban állt az
anyjával, mégis őt kereste a lelátón, és elmosolyodott, amikor észrevette a negyvenyardos
vonal magasságában, a harmadik sorban. Tara295odaintegetett neki. Ekkor kezdte el a csapat a
bemelegítést.
 -
Tara úgy érezte magát, mint Mick első meccsén. Ökölbe szorította a kezét, és csak a kezdő
rúgás után lazította el az izmait, amikor a fia elfoglalta az állását a center mögött, és a
számokat felsorolva elmondta a csapattaktikát. A center Nathan kezébe lökte a labdát, aki,
ahelyett, hogy lepasszolta volna egy hátvédnek vagy egy összekötőnek, a neki utat nyitó csa-
társoron át megindult előre középen.
Te jóisten! Fuss, Nathan, rohanj!
Tara kilenc yardon át visszafojtott lélegzettel ült. Ekkor az ellencsapat három játékosa
egyszerre borult rá Nathanre. Tara levegőt se mert venni, amíg a fiú talpra nem ugrott, hogy
diadalmas vigyorral az alapvonalhoz álljon. Akkor Tara nagy ováció közepette kifújta a
tüdejéből a levegőt.
Nagy franc a gyerek. Hogy hitte, majd legyűri a nagy me- lákokat, mi? Tara ilyesmit még
sosem látott tőle.
A negyedik negyed közepe táján szoros lett a meccs. Az ellenfél az előző idényben sokat
újított, jól is játszottak. Ám Nathan csapata is nagyot fejlődött, keményen küzdöttek, mégis
hat ponttal vezetett az ellenfél. Tara az eredményjelzőre sandított, közben a körmét rágta, és
nagyon reménykedett, hogy Nathanék hamarosan egyenlítenek, a másik csapat pedig nem
szerez több pontot.
Két és fél perc volt hátra a meccsből, amikor Nathan ismét labdához jutott. Tara érezte a
fia feszültségét. Most rajta a világ szeme! Vajon Mick is ezt érzi minden egyes meccsén?
Szegény anyukája ájuldozhat eleget.
Ne gondolj már folyton Mickre! És a családjára se!
Tarának hiányzott Kathleen, szerette volna, ha közelebb laknak egymáshoz. Elkélt volna
neki a jó tanács. De az aligha lett volna helyénvaló, ha Kathleent feltárcsázza, hogy a fiáról
beszéljen neki. Arról a fiáról, akit kidobott.
Száműzte a fejéből Micket, helyette Nathanre összpontosí-

296
tott. Időközben a csapat öt yardot haladt előre. Tara igyekezett úgy lélegezni, hogy féken
tartsa zakatoló szívverését.
Következett egy rövid passza szélső összekötőnek, aki elfutott a labdával az első
alapvonalig. Tara ugrándozott, és megölelt maga mellett egy anyukát. Már a negyvenyardos
vonalnál tartott a támadás, aztán a mozgó hátvéd bravúrjának köszönhetően huszonöt yardot
futhattak még. Átértek az ellenfél területére.
Tara szíve úgy kalapált, mint egy ipari pöröly. El se tudta képzelni, mit érez Nathan. A fiú
nagy nyugalommal leadott egy hosszú passzt a szélső összekötőnek, aki elfutott a tizenöt
yardos vonalig, azután szerelték. Tara szíve már a torkában dobogott, mert a támadás
lefulladt. Negyvenöt másodperc volt hátra. Nathan fogadta a labdát a centertől, balra nézett,
de nem talált ott senkit. Már rohamozta az ellenfél. Ekkor jobb szélen megpillantotta az egyik
csatárt, és hatalmas labdát adott neki. A csatár elkapta, és touchdownra futott vele.
Jóságos isten! A tömeg ujjongott. Tara Nathan nevét kiabálta, ahogy a torkán kifért, közben
potyogtak a könnyei. Ez volt a világ legjobb meccse. Nathan csapata hét pontot kapott, és bár
az ellenfél újra labdát szerzett, kifutottak az időből. Nathan csapata nyert!
Nem is lehetett volna édesebb a győzelem. Tarát még az sem zavarta, hogy ez volt az idény
első meccse. Mindenképpen úgy találta, hogy ez volt a fia legjobb meccse.
A meccs és az utána következő ünneplés után Tara lement a pályára. A háttérben maradt,
amíg Nathan beszélt pár emberrel, többek között egy aranyos, barna lófarkas ifi
pomponlánnyal. Amikor Nathan észrevette az anyját, elmosolyodott. Tarának nagyot dobbant
a szíve. Ismét kisfiúnak látta kamasz fiát.
Persze Nathan kinőtt már a kisfiú korból. Kezdett felnőtté érni, és teret kellett hagyni neki.
De azért Tara odament megölelni.
- Fantasztikusan játszottál!
Nathan vigyorgott.
- Kösz, anya. Ő itt Carla.
- Jó napot, Mrs. Lincoln.
- Nem vagyok férjnél. És tegezz csak nyugodtan. Örülök, hogy megismertelek, Carla!
- Ööö, rendben. Nathan ügyesen játszott,297nem?
- Dehogynem!
- Izé, páran elmegyünk az edzőhöz pizzázni - mondta Nathan. - Elmehetek? Utána
Bobbynál aludnék. A szülei megengedték.
Tara Bobby szüleire nézett, akik jóváhagyón bólogattak. Tara odaintegetett nekik.
- Persze, mehetsz. Mindjárt beszélek Bobby szüleivel. Érezd jól magad!
 - Kösz, anya!
Tara röviden elbeszélgetett Bobby szüleivel, akik megígérték, hogy elhozzák Bobbyt és
Nathant az edzőtől a buli után. Megegyeztek, hogy Tara másnap délután megy csak Natha-
nért. Minden le lett zsírozva.
Megfordult, hogy hazafelé vegye az irányt, de a pálya közepén megtorpant. Szíve veszett
dörömbölésbe kezdett, amikor megpillantotta Micket. Legalábbis azt hitte, őt látja. Igaz,
Micket nehéz volt másokkal összekeverni, annyira magasra nőtt. Az arcát pedig Tara a
haláláig szándékozta megőrizni emlékezetében. Persze sötét volt, de a reflektorok világítot-
tak. Mick nyugatnak fordult, hogy a tömeggel együtt kimenjen a stadionból. Tara a nyomába
szegődött, meggyorsítván lépteit. A fűről átlépett a járólapra, elhaladt a fények alatt, ahol
Micket feltűnni látta. Kiért a parkolóba, ahol az emberek tucatjai szálltak kocsiba, hogy
hazatérjenek.
Tara felmászott a virágágyások szegélyére, onnan pásztázta a tömeget. Mintha látta volna,
hogy Mick fekete terepjárója kihúzódik a parkolóból.
De lehet, hogy csak képzelődött. Mick miért is jött volna ide?
Hiszen elmondta neki világosan, hogy többé nem akarja látni. Már több mint két hete nem
beszéltek. Vasárnap mécsesé volt. Minek is látogatott volna el egy jelentéktelen középiskolai
mérkőzésre?
Tara már megint bolondot csinált magából. Pedig nagyon igyekezett Micket a fejéből
kiverni.
- Anya?
Tara lenézett, és meglátta Nathant, Carlát, Bobbyt, valamint Bobby szüleit, akik mind
szájtátva bámulták légtornász- mutatványát a téglafal tetején.
- Hú. Sziasztok!
- Te meg mit csinálsz odafönt, anyu?
- Csak egy percre azt hittem, valamelyik ismerősömet látom.
A fiú szája széle felkunkorodott.
- Netán Mickre gondolsz?
Nathan lesegítette anyukáját a magasból. 298

- Dehogy. Miért gondolod?

- Hát, izé... mert itt volt.
- Itt volt? Honnan tudod?
- Mert én hívtam meg a meccsre. - Nathan Carlához és Bobbyhoz fordult. - Egy perc,
és utánatok szaladok.
 Nathan lesütötte a szemét, amint a barátai odábbálltak. Szégyellte, hogy titkolózott az
anyja előtt.
- Nathan, elaludtál?
A fiú végre felszegte a fejét.
- Figyu, nem akartam, hogy kibukj, és üvöltözz velem, vagy ilyesmi. Felhívtam, hogy
kíváncsi-e az első meccsemre.
Azt mondta, nagyon is. Ezért félretetettem neki egy jegyet. Meccs előtt lejött az öltözőbe,
beszélt a srácokkal. Nem nagy cucc, oké?
- Hiányzott neked.
Nathan vállat vont.
- Csak gondoltam, hátha meg akar nézni, ahogy játszom.
Tara majdnem elbőgte magát. Basszus, ennek a gyereknek
sürgősen apukára lett volna szüksége!
- Ne haragudj, Nathan. De csak miattad nem járok senkivel.
- Marhaság! Ne takarózz folyton velem!
Tara szeme kiguvadt.
- Micsodaaa?
- Miattam ne fogd vissza magad! Ne mondd azt, hogy én vagyok, aki miatt nem
engedsz közel magadhoz senkit!
- Buta beszéd!
- Szereted Micket! Ugye?
Tara kinyitotta a száját, hogy letagadja, de meggondolta magát.
- Nem kell szólnod semmit. Önmagáért beszél, hogy minden este gyakorlatilag álomba
sírod magad. Nem értem, miért viselkedsz úgy, mint egy nagy gyerek, anyu. Szereted
Micket. Ő is szeret téged. Pofonegyszerű helyzet, nem?
Tara megdörzsölte a halántékát.
- Nem, Nathan. Ez nem olyan egyszerű.
- Akkor mondd el, mi a gond!
- Mick és az én gondom rád éppenséggel299nem tartozik.
- Jaj, minek kezelsz még mindig úgy, mint egy kisgyereket?! Ismerd be végre, hogy
elég felnőtt vagyok már ahhoz, hogy felnőtt problémákkal is megbirkózzak! Mindig mellet-
ted leszek, ha a dolgok sza... izé, rosszul alakulnak. Nincs szükségem arra, hogy az életemet
tökéletesre smirglizd! Nagyon is jól tudom, hogy a szerencse forgandó. És azt is, hogy neked
szar - igen, kimondom, szar - gyerekkorod volt. De ez nem jelenti azt, hogy mindenben és
mindenkiben csak a rosszat kell meglátnod. Nem mindenki gonosz. Mick például egyáltalán
nem az.
Tara feltartotta a kezét.
- Na, álljunk meg egy szóra!
- Nem. Nem állok meg egy szóra sem. És neked sem kéne megáilnod. Nem várhatsz
örökké. Miattam megrekedt az életed, értem én, még értékelem is, csakhogy leesett már a
tojáshéj a fenekemről. Engedj el, anyu!
Tara csak állt, és szótlanul bámult a kisfiára, aki lám, felnőtt, és tanácsokat osztogat.
- Tényleg felnőttél, azt hiszem. Ne haragudj rám!
- Ne mentegetőzz. Csak azt kérem, hogy ne takarózz többet velem. Tedd azt, amit
igazán szeretnél!
Tara felsóhajtott.
- Veled takaróztam volna?
- Nem mindig. De Mick kapcsán folyton. Fejezd be!
Tara bólintott, és szóhoz sem jutott, hogy a fia ennyit érett,
amíg nem nézett oda.
- Rendben. Úgy lesz!
- Én is kedvelem Micket, anyu!
Tara felsóhajtott, mert ráébredt, hogy Micket rajta kívül más is szereti.
- Tudom ám, hogy szereted.
- Nem olyan rossz ő.
- Tényleg nem az.
- Ha nem is fogadod vissza, én azért szeretnék jóban maradni vele. Nem baj?
Tara a téglafalon ült, és a fia kezét fogta. Valami csoda folytán Nathan nem húzta el tőle.
- Nem baj. Micknél jobbat el sem tudok képzelni melléd.

300
 -
Nathan olyan hevesen megölelte az anyját, hogy az elsírta magát.
- Szeretlek. Most mennem kell. Szia!
- Szia! - Tara egyszerre nevetett és sírt, amint a fia lelécelt a barátaival.
- Menj, és mondd meg Micknek, hogy szereted! - kiabált neki vissza Nathan a parkoló
közeléből.
Tara elhűlt, a gyerekek röhögcséltek. Bobby szülei pedig fejcsóválva integettek.
Ez csakugyan legendás megnyilatkozás volt Nathan részéről, érettség és szerelem témában.
De már ment is tovább, csalogatta a sok pizza. Nathan elképesztő hamar átlátta, amit Tara
nem.
Fiatalság. Tara egészen biztosan nem volt ennyi idősen ilyen okos.
Beszállt a kocsiba, indított, aztán hazafelé kormányozta a járművet. Egy háztömb után
felkanyarodott az autópályára.
Nathannek igaza volt. Tarának felül kellett kerekednie a félelmein, elege volt a
kifogásokból.
Tudta, mit akar, és ideje volt, hogy amire szüksége van, meg is szerezze.

301
 Mick éppen kiszállt a zuhany alól, amikor az ajtócsengő megszólalt.
- Fenébe - dohogott. Sietve fölráiicigáll magára egy nadrágot, felhúzta a cipzárját, és
már ügetett is lefele a lépcsőn. Pizzát rendelt, és csodálkozott, hogy ilyen hamar kihozták.
A pénztárcáját szorongatva ajtót nyitott.
De nem a pizza érkezett meg. Hanem Tara.
- Ó. Azt hittem, a pizzám az.
Tara nyelt egyet, majd még egyet. Alig bírt megszólalni.
- Sajnos pizzát nem hoztam. Csak magamat. Bemehetek?
- Persze. - Mick ellépett, hogy beeressze, majd becsukta az ajtót Tara mögött.
- Éppen zuhanyoztam. 21
- Látom. - Tara tekintete végigsiklott Mick felsőtestén, és az a huncut dákó nem
észrevette rajta a lányos zavart! Mick nem rejtette el rendesen.
- Kérsz valamit inni?
- Egy pohár víz jólesne.
Mick kiment a konyhába, és mindkettejüknek kitöltött egy-egy pohár vizet. Közben
végigszántott az ujjaival nedves haján. Azután bevitte a poharakat.
- Koszi!
- Ülj le!
Tara engedelmeskedett, ivott néhány kortyot, aztán a poharat a dohányzóasztalra állította.
- Elmentél Nathan meccsére az este.
- Ő hívott meg. Igyekeztem a háttérben maradni, hogy te ne is tudj rólam. Biztos nem
örültél volna nekem.
- De akkor is...
- Nézd, rejtve maradtam. Nem volt ott a média. Kirúgtam Lizt, vagyis nem lesz többé
az utadban.
Tara tekintete Mickre szegeződött.
- Te kirúgtad Elizabethet?
- Aha.
- Miért?
302
- Tudod, hogy miért.
- Mick! Remélem, nem miattam tetted!
Mick leült az egyik székre.
- Részben miattad. Részben magam miatt, mert én már mást akarok a karrieremből
kihozni. Ami eddig volt, az már nem kell.
 - Mi az, ami már nem kell?
- Az állandó hírverés, a modellek, színésznők és mozibemutatók, meg ilyesmik.
- És mit akarsz helyette?
- Focizni, amíg a testem bírja az iramot, illetve amíg tartom a színvonalamat. Ezenkívül
szeretnék feleséget. És hogy legyen egy fiam. Esetleg szeretnék több gyereket is.
Tara nyelt egyet.
- Készen kapott családot, mi?
A lány rekedten beszélt. Könnyek csillogtak a szemében. Mick átült mellé a díványra.
- Már azóta tudom, mit akarok, mióta hónapokkal ezelőtt először találkoztam abban a
bálteremben azzal a gyönyörű nővel. Veled. Akkor megtaláltam a nagy Őt.
Tara pislogott, szeme elfelhősödött, megkomolyodott.
- Igaz ez?
- Úgy ám! Tudtam, hogy abban a nőben van valami különleges. Akkor még nem
tudtam pontosan, hogy feleségül kérjem-e, de most már tudom. Szeretlek, Tara!
Tara belenézett a férfi szemébe.
- Azon az estén én is sejtettem, hogy különleges vagy. De megijedtem. A szerelemben
sosem volt szerencsém.
Mick a lány állához érintette mutatóujját.
- Itt az ideje, hogy megforduljon a szerencséd.
Mick megcsókolta Tarát, aki felsóhajtott. Mick magához ölelte, és átkozottul boldog volt,
hogy nem húzódott el. A szíve kétszeresére dagadt hirtelen.
Mick nem volt az az érzelgős típus, és most mégis érezte, hogy könnyek égetik a szemét.
Nem vett róla tudomást, csak a Tara által kiváltott érzelmeire koncentrált. Boldog perc volt.
Tökéletes perc.
Amikor Tara teste hozzáért, máris érezte magában a hevületet. A lány haja végigsimított a
karján, és Mick megsimogatta, még meg is cibálgatta egy kicsit. Tara nyögött, és elhúzta tőle
az ajkát.
- Szeretlek. Hiányoztál. Olyan buta voltam.
Mick a szája elé tette az ujját. 303

- Szót se többet. Ami elmúlt, elmúlt. Csak a jövőt nézd! - Azzal az ölébe vonta. -
Először szeretkezzünk, aztán eltervezhetjük a jövőnket. Már úgy hiányoztál a farkamnak.
Tara belekapaszkodott.
- Istenem, nekem is hiányzott a farkad!
Mick lehúzta a lányról a pulóvert és a pólót, a díványra fektette, és duzzadt mellbimbóit
kezdte nyalogatni. Az ízétől szinte lángra lobbant. Bár lassan akarta Tarát a magáévá tenni, a
nyelvét karcoló mellbimbók varázsától muszáj volt fokoznia a tempót. Szájába vette a
bimbókat, megforgatta rajtuk a nyelvét, külön-külön. Tara homorítva tolta magát közelebb.
Mick nyalogatta, szopogatta, Tara pedig csak vonaglott, hogy Mick dákója majdnem széttépte
már a gatyáját.
Hamarosan le is került róla a farmer. Megérezte Tara szexéhségének édes illatát.
- Nedves vagy már a bugyid alatt?
Tara felnézett rá.
- Mást se csináltam, csak rád gondoltam, rólad álmodoztam. Csak azt akarom, hogy az
élvezetig dugj!
Mick csak éppen arra az időre hagyta magára a lányt, míg előrántott egy óvszert. De
ledobta az asztalra. Először bele kellett kóstolnia. Lehúzta Tara bugyiját, puncija csillogott a
lámpa fényénél. Mick a hüvelykujjával simogatta az ajkakat, és imádta, hogy Tara
belereszket minden érintésébe. Aztán belecsúsztatta az ujját, és lehajolt, hogy ajka közé kapja
a csik- lót. Tara felsikoltott, közelebb tolta magát.
- Istenem, Mick! Nem fogok sokáig kitartani.
Mick nem akarta megváratni. Azt szerette volna, hogy Tara elélvezzen, hogy a nyelvével
megízlelhesse a női kéjt. Ezért a nyelvét a csiklónak nyomta, közben ujjazta; majd hirtelen
szívni kezdte a kis dudort.
- Ó, istenem, ó, istenem, Mick! - sikoltozott a megbokrosodva élvező Tara. Mick már
fel is nyalogathatta a kéjnedveit. Tara remegett. Azután Mick villámgyorsan felkapta magára
a gumit. Szétterpesztette a lány lábát, majd araszolva belehatolt, hogy kellően kiélvezze a
pillanatot. Már szerette Tarát, ezért ez a dugás olyan volt, mint az első.
Igaz, Tarával minden egyes dugás olyan volt, mint az első.
Tökéletes.

Tara figyelte Mick arcán az érzelmek játékát. Szenvedély keveredett rajta a fájdalomhoz
hasonló kifejezéssel, amint belehatolt. Annyira szerette ezt a férfit, hogy alig volt képes meg-
304

zabolázni az örömét. Az általa hozott gyönyör ugyanis nem ismert határokat. Tara
megemelkedett, és még mindig lüktetett a belseje az iménti orgazmustól. Puncija
Mick farkára simult, szorosan, miközben a dákó egyre duzzadt benne. Minden egyes
lökés elmondhatatlan érzéseket csalt elő belőle.
 A lány Mick karjába kapaszkodott, aki először lazán, lassan pumpálta magát, majd
begyorsult, hozzádörzsölte ágyékát a csiklóhoz, hogy Tara újra elindult ama csúcs
irányába, amelyet orgazmusnak hívnak. Ám Mick az utolsó pillanatban leállt,
huncutul mosolyogva; nem akarta, hogy Tara túl hirtelen élvezzen el.
- Szemétláda!
- De hiszen szeretsz!
- Persze. De most hagyj elélvezni!
Mick rávetette magát, és olyan forró csókokkal borította el, hogy szinte leolvadt a
hús a csontjairól, nyelvezett, nyá- lazott, haját tépve, a legintimebb módon köré
fonódva. Nem volt olyan testrészük, amelyik kimaradt volna a jóból. Benne volt
mindenük, a szívükig bezárólag.
Tökéletes volt.
Amikor Tara elélvezett, Mick szájába sikoltotta gyönyörét. Mick is felnyögött.
Tara egyszerre sírt és nevetett, hogy kis híján elmarta magától ezt az isteni férfit.
Az aktust követően összegömbölyödtek a kanapén, és pizzát csemegéztek.
- Nagy esküvőt akarsz?
Tara felé fordult.
- Fogalmam sincs. Még sose gondolkoztam ilyesmin.
Mick felhúzta a szemöldökét.
- Te nő vagy, minden nő megvész az esküvőkért! Pláne, hogy te még
rendezvényszervező is vagy.
Tara vállat vont.
- Azt sose gondoltam volna, hogy egyszer férjhez megyek.

305
 - Pedig férjhez mégy! Szervezz nagy esküvőt!
- De nekem nincs családom. Nathant leszámítva persze.
- Ott van neked az én családom. Ök már a te családod is. És rengetegen vannak. Aztán
meg ott van a csapat. Az se piskóta. No meg egy csomó barát.
- Azt hiszem, nekilátok a vendéglistának.
Mick megcsókolta a lány orra hegyét.
- Azt jól is teszed - felvette a poharát, és nagyot húzott belőle.
- Tényleg akarnál gyereket?
Mick odasandított rá.
- Te is?
Tara rámosolygott, mert eszébe jutott a csecsemő, akit a minap a kezében tartott.
- Miért is ne?
- Szeretnék egy másik fiút, olyat, mint Nathan. Vagy egy kislányt esetleg, de olyat,
mint te.
Tara ellágyult, és odabújt Mickhez.
- Nem is fér a fejembe, hogyan érdemeltelek ki!
- Jó szerencse, semmi más!
Tara megbökdöste a vállával, és mindketten jót nevettek.
- Én vagyok a mázlista, nem te, Tara. Itt vagy nekem te. Itt van nekem Nathan. így
kerek a világ. Köszönöm!
Tara feltámaszkodott és megcsókolta a férfit, hosszan, alaposan.
- Mmmmm, pepperóni! Tényleg kerek a világ!
'Köszönetnyilvánítás

Nagyon köszönöm Aztecladynek és Renée-nek a sok segítséget!

Shannon Stacey nek: köszönöm, hogy elolvastad a könyvet, köszönöm a király javaslatokat
is, elsősorban az első fejezet kapcsán. Említettem már az utóbbi időben, hogy menynyire
zseniális vagy? 306

Köszönöm Maya Banksnek; először is a barátságáért, amelyet oly nagyra értékelek,

másodszor pedig a sorozat ötletéért. Rengeteggel tartozom neked!
És mint mindig, köszönöm a férjemnek, Charlie-nak, hogy annyi hétvégéjét áldozza rám,
amikor a határidőkkel küszködöm. Köszönöm az áldozathozatalodat, a türelmedet! Meg-
jegyzem és nagyra értékelem, amit értem teszel!
307